Szóbeli osztályozóvizsga témakörök irodalomból:

Irodalom 9. osztály:

1. A Biblia
A Biblia, az emberi kultúra letéteményese

A Biblia elnevezés görög eredetû jelentése “könyvek“,“iratok“.Szokták még Írásnak,Szentírásnak is

nevezni.A Biblia mindenféle irodalmi mûfaj kezdeti formáira mintát nyújt.Jelképes nyelve a költõi
kifejezés nyelvével rokon,témáiban pedig emberi alaphelyzetek,élmények fejezõdnek ki.

A Biblia a keresztény illetve a zsidó vallás szent könyve.Két nagyobb részre osztható az Ószövetségre
és az Újszövetségre.

Az Ószövetség

Körülbelül 1000 év irodalmát tartalmazza az i.e. 12. századtól az i.e. 2. századig.Nyelve a klasszikus
héber,de néhány mû arámi nyelven íródott.Az egyes bibliai könyvek kialakulása és végleges formába
öntése között több évszázad telt el.Ez a folyamat volt a kanonizálás,amikor az idõk során a könyvekrõl
eldöntötték,hogy érdemesek e a megõrzésre.A Bibliát szigorúan vallási szempontokból állították
össze,de bizonyos részleteket valószínûleg esztétikai okokból is megõriztek.Így kerülhettek a kánonba
profán,világi tartalmú könyvek ,közmondások,erkölcsi , filozófiai költemények vagy esetleg a szerelmi
és lakodalmi költészet egyes darabjai.Az i.e. 3. században a Bibliát görögre fordították az alexandriai
zsidóság számára,ezt a görög fordítást nevezik Septuagintának.(jelentése : hetven mert hetven zsidó
bölcs külön cellákba zárva isteni sugallatra ugyanazt a fordítást készítette)

A Teremtés könyve

Az Ószövetségi Biblia jelentõs része a zsidóság õstörténetét dolgozza fel.A legelsõ helyet az
Ószövetségben öt könyv foglelja el , melyet a hagyomány Mózesnek tulajdonít.Ezek a könyvek
többségben erkölcsi,vallási és társadalmi törvényeket tartalmaznak,zsidó elnevezésük,Tóra
( tan,törvény ).A mózesi könyvek közül az elsõ a Teremtés könyve a Genesis .A Genesis a világ
keletkezésének õstörténetét mondja el , jellemzõ rá a monoteizmus, az egyistenhit.Két
termtéstörténetet is közöl a Genesis,az elsõben Isten neve Elóhim.Ez az egyetlen isten aki puszta
szavával hat nap alatt teremtette meg a világot.A semmibõl hozta létre a világot,teremtése
csúcspontja lett az ember.Idõben õ az utolsó és az Istenhez legközelebb álló
teremtmény,feledata,hogy uralma alá vonja a földet és uralkodjék rajta.

A második teremtéstörténet több ponton is ellentmond az elsõnek,s éppen csak megemlíti az ég és

föld megalkotását.Isten neve ebben a szövegben Jahve Elóhim ( Úristen ).Az Úristen ebben az
elbeszélésben a föld porából teremtette meg az embert.Innen származik az elõ ember neve is ( Ádám
) mivel a földbõl számazik ami idegen szóval adama .Éden kertjét is Úristen teremtette ,itt élt az
ember Ádám,és az oldalcsontjából megalkotott Éva.

A bibliai törénetben is megtalálható a bûnbeesés motívuma,mikor Ádám és Éva a kígyó szavára

hallgatva esznek a tiltott fák egyikének a gyümölcsébõl.Az Isten elleni lázadás azonban további bûnök
forrása is lett a Bibliában , ezt jelzi Kain és Ábel története is: Kain irigy lett mert az Úristen testvére
áldozatának látszólag jobban örült és megölte Ábelt.
A vízözön története is szerepel a mózesi könyvekeben.Mikor az Úr látta,hogy az emberek gonoszsága
már mindenhol elterjedt,haragra gerjedt és elhatározta,hogy egy nagy vízözönt zúdít rájuk,és
elmossa az összes teremtett lényét.Egyedül Noénak és családjának kegyelmezett meg mert õk tiszta
szívû,istenhívõ keresztények voltak.Az Úr figylmeztette Noét a veszélyre,mondta neki,hogy készítsen
egy bárkát amiben átvészelheti a vízözön idejét.Noé megépítette a bárkát és minden állatból vitt rá
egy párat majd családjával beszállt és sikerült átvészelniük a vízözönt.Ezt a legendát is két fajta
feldolgozásban találhatjuk meg az egyik inkább felszínes míg a másik tudalékosabb,pontos adatokban
adja meg a bárka méreteit,és a felvitt állatok számát is egy – egy párban határozza meg ( a másik
forrás szerint Noé hét példányt vitt magával minden állatból ).Közli a második forrás a bárka
kikötésének pontos helyét is,Ararát hegyén áll meg a bárka.

Ezt a vízözön eposzt megtalálhatjuk egyéb folyammenti kultúrák történetei között is,például a híres
Gilgames eposz is errõl szól.

A Teremtés könyve az elsõ 11 fejezet után rátér egy család történetének az elbeszélésére.Itt már
helyet kapnak kisebb törénetek epizódok is.Az egyik ilyen kisebb történet,igazi kisregény,József
története.József igaz hívõ volt,nagyon sokra vitte társadalmilag,sikerét annak köszönhette , hogy nem
volt hajlandó vétkezni Isten parancsa ellen.A történetben találhatunk bizonyos ellenmondásokat
is ,melyek arra vallanak,hogy az egész történetet,különbözõ forrásanyagokból állították össze.Pl.
József apja hol Jákobként hol Izráelként szerepel.József sorsát, aki kezdetben nem is nagyon
rokonszenves ( árulkodó,hencegõ,öntelt ) álomlátásai , illetve álomfejtései alakítják.Az elbeszélt
eseményekbõl levonható erkölcsi tanulság is ,csak az képes nagy tettekre aki maga is megjárta a
szenvedések mélységeit,átélte a méltatlanságok kínjait ( ciszterna , börtön ).

Az Ószövetség más könyvei

Az Ószövetség jelentõs részét teszik ki a prófétai könyvek,melyek kora az i.e. 8-4. század.A próféták
Isten szavának hírnökei,kapott üzenetük különbözõ módon adták tovább:lírai formában,prózai
szövegben,nyíltan,vagy homályos jóslatok formájában.A próféták többnyire a társadalmi
igazságtalanságok ellen is harcoltak,szerintük a beszivárgó idegen istenek és vallások idézték elõ a
szociális problémákat,hirdették Jahve az egyetlen Isten magasabbrendûségét .Négy nagyobb próféta
( Izajás,Jeremiás,Ezekiel és Dániel ) és

tizenkét kisebb próféta szerepel a Bibliában.A jelzõjük mindössze a könyveik rövidségét vagy
hosszúságát jelöli mindegyikük szerepe ugyanolyan fontos volt.

Jónás könyve

A kis próféták gyûjteményébe tartozik Jónás könyve.Ez tulajdonképpen egy elbeszélés,egy történetet
mutat be,Jónás életének egy kalandját szinte novellisztikus jellegûen.Ebben a némileg mulatságos és
tanulságos történetben Jónás próféta nem akarja elvállalni a rá bízott feladatot ( el kell mennie egy
bûnös városba -Ninivébe – prédikálni ) de az Úr mindenhol utoléri és végül Jónás beteljesíti sorsát.

A Zsoltárok könyve

A Zsoltárok könyve liturgikus azaz szertartások alkalmával ,istentiszteletkor használt énekek,verses

szövegek gyûjteménye.Tartalma és mûfaja változatos.A benne lévõ héber költemények ritmikája nem
azonos az európai költemények ritmikájával,fõleg szó vagy szócsoportismétlés – figura etymologica –
található meg bennük.

A figura etymologica a szó tövének ismétlésével elõállt stílusalakzat.

A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát,a gondolatok szabályozott ismétlõdését
jelenti.

A héber költészet alapja a sor amely általában két egyforma vagy megközelítõleg egyforma részbõl
áll.

Az Újszövetség

Az Újszövetség az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait foglalja magában.Végleges alakját az

i.sz. 1. században nyerhette el.Nyelve a görög.

Az elsõ részt a négy evangélium alkotja. Az evangélium szó jóhírt , örömhírt jelent.

Az elsõ három könyv Máté,Márk és Lukács evangéliumaként ismert.Ezek a mûvek Jézus életérõl ,
tanításairól,kínhaláláról számolnak be,lényegében azonos módon,ezért szinoptikusoknak nevezzük
õket.Ezzel ellentétben a János evangélium jelentõs eltéréseket mutat a szinoptikusokhoz
képest.Benne Jézust mint az emberi testet öltött Istent mutatják be,és nem mint Isten fiát.Az
Újszövetség hatása mindazonáltal az európai kúltúrára szinte felmérhetetlen,számos irodalmi és
képzõmûvészeti vagy zenei alkotás merítette a témáját innen a történelem során és még napjainkban
is.

Jézus története

Jézus Krisztus gyermekkoráról és születésérõl csak 2 evangélium számol be Mátéé és Lukácsé.Mivel

Máté elsõsorban a zsidók számára írta a könyvet az õ evangéliumában Jézus

személyében a Megváltót láthatjuk akit Isten ígért,minden fordulatnál találhatunk utalásokat az

Ószövetségre.Felsorolja õseit,és ebbõl kiderül,hogy a Megváltónak Dávid családjából kell
származnia.Jézus József házasságában,de nem házasságából született.Mária a szentlélektõl foganta a
gyermekét,szüzen szülte meg õt Betlehemben.Jézus származása tehát természetfeletti.Máté
beszámol arról is,hogy a napkelti bölcsek Jézus születésének a hírére Betlehembe mentek – egy
csillagot követtek – és üdvözölték és ajándékokat hoztak a Megváltónak.

Mindez Heródes király idején történt és a király félt,hogy a zsidók Megváltója a trónját is fogja
veszélyeztetni,zsarnoki féltékenységbõl megöletett minden 2 év alatti gyermeket Betlehemben.Isten
figyelmeztette Józsefet erre és így õ a családjával el tudott menekülni Egyiptomba.

Lukács evangéliuma színesebben számol be Jézus születésérõl,megemlíti Gábor angyalt aki tudatja
Máriával,hogy szeplõtlenül fogja megfoganni a Megváltót.És a születendõ szentet Isten Fiának fogják
hívni.Jézus december 25.-én született,a hívõk ekkor ünneplik meg születése napját.Születésének
legvalószínûbb éve az i.e. 7. esztendõ.

Jézus szenvedéstörténetét ( passióját ) és kínhalálát a négy evangélium szinte azonos módon meséli
el.A tömegek elõször örömmel fogadták Jézust ,azonban idõvel kiábrándultak alázatos lelki
messianizmusából,ugyanis egy harcos diadalmas messiás után vágyódtak,aki segít leigázni a rómaiak
uralmát.Ezért lett számukra idegen Jézus útja.Végül a papi fõtanács mondta ki Jézus fölött a halálos
ítéletet istenkáromlás miatt.A halálos itéletet a Pilátusnak is jóvá kellett hagynia.Pontius Pilátus még
kísérletet tett Jézus megmentésére azonban végül a tömeg követelésének nem állt ellen gyávasága és
jóváhagyta a halálos ítéletet.A felelõsséget azonban a zsidókra hárította és kezeit jelképesen vízzel “
tisztára “ mosta.Jézust mint gonosztevõt az akkori szokások szerint keresztre feszítve végezték ki.

Kínhalálát a kersztények nagypénteken tartják és feltámadását husvétkor ünneplik.

A tékozló fiú
Az evangéliumok többféle ószövetségi mûfajt olvasztottak magukba,legjellemzõbb közülük a
példázat. A tékozló fiú példázata Lukács evangéliumában olvasható.A mû a pogány olvasókat próbálja
meggyõzni Isten irgalmasságáról.Röviden története két testvérrõl szól az idõsebbik egy rendes
kötelességtudó fiú, a kisebb pedig egy léha vagyonát elszóró fiú.Miután minden vagyona kifolyt
kezébõl és már a disznók közé jutott visszamegy apjához bocsánatkérõen,és apja megbocsájt neki.

A Biblia két önálló részét az Ó és az Újszövetséget a Hieronymus kapcsolta össze latin fordításban, a
Vulgatában.A Bibliát eddig több száz nyelvre fordították le.Utóélete,hatása a mûvészetekre szinte
felmérhetetlen.Az Ó és az Újszövetség számos története tovább élt a késõbbi irodalmunkban,s él ma
is jelképként , hasonlatként, érvként , hivatkozási alapként.

2. A homéroszi eposzok jellemzői, Iliász, Odüsszeia

Az eposz

● az eposz egészen a XVII. század végéig a világirodalom egyik legrangosabb műfaja

● nagyepikai műnemhez tartozó hősköltemény
● egész népre, emberiségre kiható jelentős esemény, küzdelem melyet emberek,
emberfeletti erők és istenek vívnak
● állt. hosszabb terjedelmű verses epikai mű
● időmértékes versformában (hexameterben) írják

Eposzi kellékek: az eposz formai szabályait az Iliászból vonták le

● invokáció: égi lény segítségül hívása

● propozíció: a tárgy megjelölése
● expozíció: a cselekmény megindítása
● enumeráció: seregszemle
● in medias res: a dolgok közepébe vágás
● csodás elemek
● deus ex machina: isteni beavatkozás
● epizódok közbeiktatása
● nagy hasonlatok, állandó jelz?k, ismétl?d? kifejezések
● hosszú verssor

Homérosz és a homéroszi eposzok

● Homérosz művei váltak irányadóvá a későbbi korok eposzíróinak

● a trójai mondakörből merít - Trója ostroma történelmi tény (Kr. e. XII. század
környékén történt)
● a szájhagyományban ez a történelmi esemény a görög törzsek mondáival kibővült

Iliász
- az Iliászban összemosódik a történelem és a mitológia, az istenek gyakori szereplők
- tulajdonképpen Homérosz formálta a görög isteneket ilyen emberivé
- valószínűleg Kr. e. VIII. században keletkezett a mű
- 24 énekb?l áll
- a Trója elleni ostrom rövid szakaszát emeli ki ---utalások az előzményekre,
következményekre
- a görög vezér testvérének Meneláosznak Párisz trójai királyfi elrabolja a feleségét a
gyönyörű Helenét - miatta dúl a háború
ennek előzménye az aranyalma története: Péleusz és Thétisz lakodalmára nincs meghívva
Erisz a viszály istennője---megsértődik---bosszú: aranyalmát gurít a násznép közé „A
legszebbnek” felirattal, amelyen összeveszik Pallasz Athéné, Aphrodité és Héra---Páriszt
kérik fel bírának, Aphroditénak ítéli az almát (Aphrodité cserébe Helenét ígéri neki)--- a
többi istennű megsértődik
- a költő az ostrom tízedik évét ragadja ki és ezen belül Akhilleusz haragját teszi a központba
--- a cselekmény logikai menete Akhilleusz haragjából indul ki, minden ennek a
következménye
- Akhilleusz megharagszik mert a fővezér elveszi kedvenc rabnőjét Briszeiszt --- nem vállalja
a harcot, így Trójának könnyebb
- Akhilleusz bizalmas barátja Patroklosz Akhilleusznak öltözve kiáll a trójaiak legjobb
harcosa, Hector ellen és elesik --- Akhilleusz fájdalmában kihívja Hectort párbajra és megöli
majd holttestét végighúzza a csatamezőn
- Priamosz, Hector apja elmegy Akhilleuszhoz könyörögni fia holttestéért --- végül
megenyhül az öregember bánatán és visszaadja a holttestet
- több epizód, mellékcselekmény van a főcselekmény mellett pl. háború, csata eseményei,
isteni lények beavatkozása
- az epizódok funkciói: késleltetik a főcselekmény menetét, növelik a feszültséget, segítenek
megérteni a h?sök jellemét gondolkodását
- Akhilleusz tipikus eposzi hős --- kiemelkedő személy, rendkívüli tulajdonságokkal, előre
tudja a sorsát --- végzetszerű hős
- bátor, önfeláldozó, kiváló katona, a harc megkeményítette --- csak akkor változik jelleme
amikor Priamosznak kiadja Hector holttestét ---szánalom
- Hector érzelmileg fogékonyabb szerepl? mint Akhilleusz --- feleségével töltött jelenetekben
látszik
- az Iliász a harc és tömeges pusztulás ellenére sem lehangoló tragikus mű --- legfőbb értéke a
humánum
- Homérosz nem foglal állást --- a görögök és trójaiak egyformán szenvednek, élnek, és
meghalnak
- a mű legfőbb értéke a humánum, emberiség

Odüsszeia
- Trója ostroma után hazatérő görög hősök kalandjait mutatja be
- legfontosabb közülük Odüsszeusz
- valószínóleg nem Homérosz írta az Odüsszeiát hiszen a két mű megírása között legalább egy
emberöltő telik el + más értékek jelennek meg
- aki az Odüsszeiát írta szintén nagy költő volt aki tudatosan kapcsolódott az Iliászhoz
(lehetséges, hogy egy család de a Homérosz szó egyébként is költőt jelent)
- a két mű világképe teljesen különböző -- másfajta értékek jelennek meg
- nem az arisztokrácia katonai erényeit tartja fontosnak
- másfajta embereszmény jelenik meg
- Odüsszeusz kíváncsi természet, okos és leleményes, értelemmel küzdi le a hazatérése előtt
álló akadályokat
- a cselekmény két szálon fut: Ithakában, Odüsszeusz otthonában ahol felesége Pénelopé és
fia Telemakhosz küzd a kérők hadával, és Odüsszeusz utazása
- 1.-4. ének bemutatja Ithakat (Penelopé és Telemakhosz bemutatása)
- 5.-7. ének Ogügié szigetén játszódik, ahol Odüsszeusz Kalüpszó nimfával él --- szerelmi
fogságban tartja, de végül úgy dönt hogy hazatér
- ezután a phaiákok szigetére utazok ahol Nauszika szerelmét is visszautasítja --- megint a
hazatérés mellett dönt
- 9.-12. énekben elmeséli a phaiákoknak kalandjait --- 10 kaland
- 13. énektől a mű második része --- Odüsszeusz hazatérése, leszámolás a kérőkkel
- eleinte nem fedi fel kilétét
- egyesül a család --- nincs tragikum

Hasonlóságok és különbségek a két eposzban

● mindkettő tudatosan szerkesztett --- egy mozzanatot emel ki egy hosszú történetből,
ugyanakkor részletesen leírja a körülményeket, előzményeket
● az Iliász a háborús állapotot mutatja be, Odüsszeia nagyjából békés
● Iliászban több a történelmi elem, míg az Odüsszeia inkább fantáziavilágra épít
● I. központ témája a harag és az indulat, O. pedig az ész és emberi találékonyság
● I. lineáris szerkesztésű nagyjából, O. lazább, több szálon fut a cselekmény
● más a nyelvjárás a két műben
● eposzi kellékek nagy része mindkettőben megjeleni

3. A görög líra

A görög líra Kr.e. 7-6. században alakult ki.

A lírai műnem lényege az egyéni lelkiállapot kifejezése. Feltételezi az személyiség

önállóvá válását.

A görög líra az epikából fejlődött ki. Létezik az egyéni líra – iamboszköltészet, leszboszi
dalkültészet – és a közösségi líra – himnusz, kardal, elégia.
Elégia: a görögök minden hosszabb terjedelmű, disztichonban írt költeményt elégiának
neveztek. (Türtaiosz)
Epigramma: a rövid, disztichonban írt költemények elnevezése.(Elsősorban sírfeliratokon,
isteneknek szánt ajándékokon, épületek falán.)
Kardal: hagyományos görög lírai műfaj. Témája általában valamilyen fontos vallási,
kultikus esemény, amely egy közösség ünnepe. Istenek tiszteletére hangzik el. Ebből
fejlődött ki a dráma.
Iamboszköltészet: Valószínűleg Déméter tiszteletére rendezett kultuszokon énekelt népi,
csúfolódó rigmusokból alakult ki. Gúnyos hangvételű művek, két legfontosabb sora hat
jambikus lábból áll.
 
Arkhilokhosz: A nagyképű hadvezér
A szöveg első szavai már a személyes érzelemnyilvánítást hangozzák. - „Én utálom…
döngőléptü tisztjeim,”. Az egyéni ítélet a harcosok értékét az epikus irodalom hagyományaitól
eltérő módon állapítja meg. A mű az eposzoktól eltérően a közlegények tiszteknél
kiválóbb voltát hangsúlyozza. – „Közlegény kell, … szíve is helyén legyen!”. A vers
szerkesztésére is az ellentétek a jellemzőek.
Ellentétekkel ábrázolja a tisztet és közkatonát „hórihorgas – tömzsi; dörgőléptű – csámpás, az
ápolt külsőt a bátorsággal állítja szembe. A vers csattanója a sorok mögött rejtőzik,
feltételezhető, hogy amennyiben a közlegény és tiszt külső tulajdonságai szemben állnak
egymással, akkor belső értékeikben is különböznek (bátor közlegény – gyáva tiszt).
Leszboszi dalköltészet: szenvedélyes, szerelmi élményt megjelenítő költemény.
 
Szapphó: Aphroditéhoz
Szenvedélyes érzelmeket jelenít meg Aphroditéhoz intézett himnusz, mely teljes
egészében személyes hangvételű. A vers három részre tagolódik.

1-2. versszakban: a jelen idejű könyörgés a meghatározó elem. „…jőjj hozzám…” Az

istennőt egyszer, mint a kín megszüntetőjét másszor, mint okozóját szólítja meg a lírai
én. – „Fájó kínra mért csalod, … tőrbe a lelkem?
A második versszakban a könyörgést meggyőzéssel, érveléssel kapcsolja össze, s
eszközként az istennő múltbéli segítségére hivatkozik – „…s jöttél kedvemért elhagyva…égi
atyád.”
3-6. versszakban: Aphrodité múltbeli megérkezésének és jótékony beavatkozásának
történetét idézi fel. A harmadik versszak az istennő fogatának indulását – „Fürge pár veréb
a kocsidba fogva…”,- a negyedik megérkezését és Aphrodité megszólalását – „ Gyorsan
érkeztek veled… úgy kérdezted, hogy mi bajom,…”- jeleníti meg. Az ötödik, hatodik versszak pedig
már az istennő szavait intézi – „…mond ki, ki bántott? … most ha nem szeret, érted ég majd”. Az
egymást követő sorok a szerelem egyre intenzívebb megjelenítését adják.
7. versszakban: jelen idejű könyörgésessel zárul a vers. „Jőjj ma is hozzám, s szabadíts ki
engem…”
E versszakban a könyörgés négy variációja sűrűsödik össze.
A szövegen következetesen vonul végig az istennő és a földi nő, a líra én szembeállítása:
tarka trón, arany lakás – feketéllő föld, föld … a mélyben – égi úton, könnyedség – súlyos
gond.

Versformája az ún. szapphói strófa, mely három szapphói és egy adoniszi sorból áll.
Mindkét sorfajta a trocheus és a daktilus valamilyen variációja.

A leszboszi dalköltészet másik jellemző formája az egyéni érzelmeket megfogalmazó

ún. monódikus líra, melyben új tartalmi elemként jelenik meg a politizáló hajlam.
A dal legfontosabb jellemzői: az egynemű érzelem egyszerű megfogalmazása, a lírai én
kifejezése, ismétlődő strófák, rövid terjedelem.
 
Alkaiosz: Bordal
Egyszerű hangvételű, igazi mulatós dal. Az első sorokban az ivásra, a mulatásra szólít fel
– „Koccintsunk! … Igyunk!” Egyre csak ösztökél, hisz „kurta a nappal ám!”, s mint igazi
borimádó, a bor színét a lánghoz hasonlítja. A bort, mint minden probléma orvosságát
– „gondűző italul…”, isten ajándékát – „Zeusz fia hagyta ránk,” dicséri.
A bort imádó lírai én jut kifejezésre az utolsó mondatban is „Rajta, keverd … színig; hajtsa a telt
serleget így szüntelen …”

4. A görög dráma, színház, színjátszás

A görög dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez
kapcsolódott (Dionüszosz a bor és a szerelem istene.). A kardalból és az istentiszteleti
táncokból született. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a karvezető kivált a kórusból, az
isten oltárához lépve elmondott egy s mást, mire a kar énekkel válaszolt. Először Kr.e.535-
ben egyesítették a táncot és a kardalokat, majd minden évben bemutattak ilyeneket. Ekkoriban
a kardalok és dialógusok váltakozásaiból épült fel minden színpadi mű. Ebből fejlődött ki a
tragédia. A görög dráma különleges helyet foglal el, hiszen a társadalom és a művészet
egyforma magasságban találkozik benne. A dráma virágkorát Periklész idejére élte. A
cselekmény eleinte nem volt fontos, szerepe csak később értékelődött fel. A kórus szerepe
emellett már az első időkben is óriási, amely nem szavalt, hanem énekelt. A tulajdonképpeni
főszereplő a kórus volt, hiszen a közösséget testesítette meg. Később két, majd három színész
jelent meg a színpadon és az ő párbeszédük már bonyolult cselekménysor megjelenítésére
adott lehetőséget. Megváltozott a dráma tárgya is: Dionüszosz helyét egy idő után a trójai,
mükénéi, thébai mondakör hősei foglalták el. Fontos szerepe volt a kórusnak a szerkezeti
tagolásban: a felvonásoknak megfelelő részeket választották el egymástól.

A dráma már érdekelte az átlagpolgárt is, előadásra járni egyébként állampolgári jog és –
kötelesség volt. Mivel az ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt, a színházát is ennek
megfelelően alakították ki. Az előadás egész nap tartott, a nap folyamán 3 drámaíró 3 drámát
mutatott be. Domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetesen emelt padsorokat képeztek ki a
nézők számára, melyeken kb. 20-30 ezer ember foglalhatott helyet. A nézőteret egy 10-15 m
sugarú kerek tér (orchestra) választotta el a színpadtól, közepén állt Dionüszosz oltára. Az
orchestrán helyezkedett el a kar és itt játszottak a színészek is. A valamivel magasabb szinten
levő színpad viszonylag keskeny volt (2-3 szereplő fért el rajta).
A görög tragédiák szereplői álarcban játszottak, melyek a legfontosabb jellemvonásokat
emelték ki. A maszkok tették lehetővé azt is, hogy a néhány női szerepet férfiak játszák el.
Mivel az álarc fix volt, a mondanivalót gesztikulációval valamint hanglejtéssel fejezték ki. A
tragikus hős csak hosszú, gazdagon díszített jelmezben játszott. A színház a görög szellemi
életnek nemcsak egyik lényeges központja lett, hanem az állam rendkívül fontos nevelő
intézménye is: az athéni demokrácia erkölcsi-politikai eszméit sugározta.

A drámának mint műnemnek vannak sajátosságai:

● Eseménysort ábrázol, de ezeket nem elmeséli, hanem monológokban és dialógusokban

fejezi ki.
● Előadás módja: jelen idejű
● Alapszituáció van benne, amely a szereplőket drámai harcra készteti.
● Sorsfordulatot mutat be.
● Cselekménye sűrített nem tér ki minden részletre.
● Alapjellegzetessége a konfliktus.
● Nyelvezete tömör.
● Színpadra szánt alkotás.
● Hiányzik belőle a szereplők jellemzése, ezt a konfliktus fejezi ki.
● A megjelenítés eszközei ( maga a szó, hogy dráma = megjelenítést jelent ) az akció és
a színházi beszéd.
● A dráma mint műnem kettő műfajjal rendelkezik ez a: tragédia és a komédia.
●

A klasszikus tragédiák szerkezeti egységei:

● prologosz, megnyitó, a főhős monológja vagy két színész dialógusa,

● parodosz, az első kardal,
● sztaszimon, “álló-dal” ,
● epeiszodion, párbeszédes rész, két teljes kardal között van,
● exodosz, az utolsó kardalt követő dialogikus rész,
● exodikon, elvonulás közben énekelt rövid kardal,
● kommosz, a szereplők és a kar közötti lírai dialógus.
Tragédia: A tragédia esztétikai minősége a tragikum. A tragikum hírtelen értékvesztést jelent
valamilyen pozitív ember, vagy eszme elbukik és ez által értékpusztulás következik be. A
tragédia végén vagy a főhős, vagy annak ellensége lelkileg összeomlik. A tragédia fő alakja a
tragikus hős, aki nagy formátumú ember is drámai küzdelemben bukik el.

Komédia: A komédia esztétikai minősége a komikum. A fő szereplő nevetségessé válik, vagy

azért, mert nevetséges jellemvonásai vannak, vagy azért, mert nevetséges helyzetekbe kerül.
A komédia nézője felszabadult lesz és a rosszat, a helytelent kineveti.
Az ókorban a tragédia volt népszerűbb és a nézőnek katarzis élményt nyújtott.

A hármasegység fogalma: tér – idő – cselekmény

● a dráma cselekménye egy helyszínen játszódik,

● szűk időhatárok (ált. 24 óra, max. 48),
● cselekmény: egységes és zárt.

5. Szophoklész: Antigoné (a mű szerkezete, a szereplők

rendszere)
Bevezetés 

3-as egység jellemző:

● egy színhely van – más színhelyekről csak mesélnek -,

● a mű egy nap alatt játszódik le – a múltra a párbeszédekben utalnak –
● egy eseményről szól.

A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és
összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a
sors meghatározza az emberi életet.

Témája

Az Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme. Két értékrend összeütközéséről szól. A

konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz
király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az,
aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király
parancsa ellenére eltemeti testvérét. Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell
Oidipusz király történetét, a thébai mondakört.

Szereplők

Aktív szereplők:

● Antigoné (Haimón menyasszonya)

● Iszméné (Antigoné testvére)
● Kreón (a király)
● Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)
 ● Teiresziász (vak jós)
● Euridiké (Kreón felesége)
● őr
● szolga
● thébai vének kara

Emlegetik:

● Eteoklész (védte a várost)

● Polüneikész (vársora támadt)
● Oidipusz
● thébai mondakör szereplői

Szerkezete:

1. Expozíció, alapszituáció

Antigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi,
íratlan törvénye – a halottat mindenképp el kell temetni – és a királyi törvény. Kreón parancsa
az, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni
testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan.

2. Bonyodalom

Antigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért
megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső
harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később
Antigoné lelepleződik.

3. Válság, cselekmény kibontakozása

Több késleltető elemmel. Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak,
Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné
ezt nem engedi. Eközben
megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy
hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes
tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét
sziklabörtönbe záratja.

4. Sorsfordulat, tetőpont

Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne
makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván
sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte
elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát
hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz,
és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja
neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja
korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet.
5. Végkifejlet, katasztrófa

Bár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani,
minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik,
bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása
nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.

Fő konfliktusok

Antigoné ↔ Kreón

A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.

Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és
mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész
tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem
lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a
végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén
vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”

Antigoné ↔ Iszméné

Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll,
fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is
próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan,
Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész
mellett.

Kisebb konfliktusok:

● Haimón ↔ Kreón
● Teiresziász ↔ Kreón
● Iszméné ↔ Kreón

Néhány szereplő jellemzése

Antigoné: Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. Családszerető, fontosak

számára a szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott,
magabiztos lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek
következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A
halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az
életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.

Kreón: Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik,
nem hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni,
tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan,
határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze.

Iszméné: Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol.
Fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész
eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni és ez valamelyest
a családszeretetére, és becsületességére vall.

Haimón: Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár
ezzel szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.
Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki.

Teiresziász: Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a
„legtisztábban”, a külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem
rendíti meg, a teljes tudás birtokában van.

Kar: Az agg thébaiak kara. Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd

megpróbálják befolyásolni, végül elmarasztalják.

A megoldás

Igazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis
végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit, de
már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos. A
bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos.

6. Az ókeresztény irodalom, Szent Ágoston: Vallomások

Az ókeresztény irodalom 2–5. század között keletkezett. Nem vetette el az antik műveltséget, hiszen a
késő antikvitás szerves része lett a kereszténység is. Nyelve eredetileg a görög volt, később a Római
Birodalom nyugati felében a latin kezdett általánossá válni, de a görög megtartotta helyét a keleti
részen. Az ókeresztény irodalom sok új műfajt teremtett, melyek főleg tanító jellegűek voltak.

Az ókeresztény görög irodalomnak egyik korai műcsoportja a bibliai Újszövetséghez kapcsolódó,

feltehetően a 2. századtól megjelenő[1] apokrif iratok, így:

apokrif evangéliumok (pl. Egyiptomiak evangéliuma, Péter evangéliuma, Jakab protoevangéliuma,

Tamás evangéliuma, Bertalan evangéliuma, Pilátus-akták);

apokrif apostolok cselekedetei (pl. Pál apostol cselekedetei, Péter apostol cselekedetei, Péter és Pál
apostol cselekedetei, András apostol cselekedetei, János apostol cselekedetei, Tamás apostol
cselekedetei, Thaddeus apostol cselekedetei);

apokrif apostoli levelek (pl. Pál apokrif levelei, Barnabás levele);

 Szent Ágoston (354–430), Hippó püspöke tekinthető – Aquinói Szent Tamás mellett – napjainkig

hatóan a legbefolyásosabb nyugati keresztény teológusnak. Személyes megtérését
feldolgozó Vallomásai mellett filozófiai–teológiai munkák egész sorát hagyta az utókorra. 
A De civitate Dei a kereszténység monumentális apológiája 22 könyvben, Adversus Iudaeosa a
zsidókkal szembeni apológia; a De Trinitate a Szentháromsággal kapcsolatos nézeteit tartalmazza.
Általános exegetikai kérdéseket feszeget a De diversis quaestionibus ad Simplicianum, a De doctrina
christiana, a De octo Dulcitii quaestionibus és a De fide operibus. Külön magyarázatokat készítetett
ószövetségi és újszövetségi könyvekhez (Locutiones in Heptatechum, De Genesi ad
litteramimperfectus liber, De consensu evangelistarum, Epistolae ad Romanos inchoata expositio,
Epistolae ad Galatas expositio). Több művében az eretnekségek tanításait cáfolta: így általánosan 88
eretnekséget (De haeresibus), a manicheizmus (De moribus ecclesiae catholice et de moribus
Manichaeorum), a donatizmus (De baptismo contra Donatistas), a pelagianizmus (De spiritu et
littera), az arianizmus (Contra sermionem Arianorum) tételeit dönti meg. Erkölcstani könyvei is
léteznek: a De agone christiano az ördög és a bűn elleni harcot, a De mendacio a hazugság mivoltát,
a De bono coniugali a házasságot, a De sancta virginitate a szüzességet, a Speculum a Bibliai
erkölcstani parancsait írja le. Ágoston igen nagyszámú (legalább 363 hiteles) prédikációját
(Sermones cím alatt összegyűjtve) is ismerjük, a levelezésével (270 darab) együtt. Létezik egy Szent
Ágoston-regulája, és voltak költői művei is (fennmaradt a De immortalitate animae című).

7. Középkor irodalma: legendák, himnuszok

A szellemi élet fellendülése

A 10-11. században szilárdult meg az új világ társadalmi rendje, s ezután, a 12-13. században a
középkori kultúra nagyszerű virágzásának lehetünk tanúi a tudomány és a művészetek minden
területén. Az 1096-ban megindult elsô keresztes hadjárattól fogva erôre kapott a tengeri
kereskedelem és az ipar, a városokban megjelent a polgárság, s vele együtt megszületett a középkori
értelmiségi is, az az ember, aki szellemi munkából él, akinek hivatásszerű foglalkozása az írás vagy
tanítás, vagy mindkettô egyszerre. Az uralkodó osztály életszínvonala emelkedett, kulturális igénye
megnôtt.

Mindezek hatására fellendült a szellemi élet, a tudományos kutatómunka és az oktatási tevékenység

a középkor híres nemzetközi egyetemein, mindenekelôtt Párizsban, 0xfordban, Padovában és
Genovában. Európa minden részébôl diákok serege tanulta itt az alapfokú műveltséget jelentô "hét
szabad művészetet": a grammatikát, a retorikát és a logikát, valamint az aritmetikát, a geometriát, a
zenét és az asztronómiát. Ezután kerülhetett sor az orvosi, a teológiai vagy az egyházjogi
tanulmányokra.

A 13. században emelkedett a tudomány rangjára a teológia azáltal, hogy az értelmet hívta segítségül.
A kor legnagyobb teológusát, Aquinói Szent Tamást (akvinói - ?1224-1274) az értelmet keresô hit
vezette, s arra törekedett. hogy a vallásos hit tételeit összhangba hozza a racionális gondolkodással,
Arisztotelész filozófiájával. Sajátos középkori ellentmondást jelent, hogy a kereszténység
magyarázatához, korszerűsítéséhez a támaszt a kereszténységet megelôzô tudományokban kellett
keresni.

Himnuszok

Az egyházi lírai költészet a himnuszokban érte el csúcspontját. A középkori himnuszok istentiszteletek

alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívôk áhítatos érzelmeit kifejezô, az Istent
magasztaló és a szenteket dicsôítô, emelkedett hangulatú költemények voltak.

A himnuszköltôk között is az elsôk és a legkiválóbbak közé tartozik Pierre Abélard (pier abélár - 1079-
1142), a latinul író francia filozófus, teológus, párizsi egyetemi tanár. (Szerelemre lobbant egyik
tehetséges leánytanítványa, Héloise [eloiz] iránt, s titokban házasságot kötöttek. A leány nagybátyja,
egy kanonok felbérelt pribékjeivel megfosztotta férfiasságától. Abélard kolostorba vonult, felesége
pedig apáca lett, de - a hagyomány szerint - kölcsönös szerelmük életük végéig megmaradt.) - 93
himnusza maradt ránk. Ezekben új sor- és strófafajták jelennek meg. Közülük a legismertebb a
Szombatesti himnusz (Babits Mihály fordította). A frissen és könnyedén lüktetô ritmusban megírt vers
csupa lelkesedés és ujjongó öröm: a túlvilági, a mennyei boldogság látomása. A babiloni (földi)
számkivetés után az égi Jeruzsálem királyi palotájának békéje és nyugalma várja az üdvözülteket, akik
az angyalokkal együtt egy örökkévalóságon át éneklik ünnepi himnuszaikat.

A 12. század végén és a 13. század elején szembetűnô a Mária-kultusz kialakulása - nemcsak a
kolostorokban, hanem a városi értelmiség köreiben is. A Mária-himnuszok egyik fajtája a planctus, a
siratóének, siralom. Ez kezdetben lírai sequentia volt (szekvencia - a versszakok két, egymásnak
formailag pontosan megfelelô részbôl állnak), és mint ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét
képezte. A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak,
megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben
panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának
megszégyenítô kínhalálát.

Az egyik legmegrendítôbb, legnépszerűbb Mária-siralomnak, a Stabat maternek (sztábat máter) a

szerzôje egy olasz ferences szerzetes, Jacopone da Todi (jakopóne da tódi - 1236-1306). Figyeljük meg
a himnusz (planctus - planktusz) érzelmi hullámzását! A fájdalmas anya iránti részvét és szánalom
felkeltése, majd a döbbent csodálkozás után a Máriával való azonosulás vágya imába vált át: éppen a
lehetô legnagyobb emberi kín vállalása és átélése jogán könyörög a szerzô a "szűzek szűzéhez"
mennyei közbenjárásért, hogy halála után a pálmás paradicsomba, a mennyországba juthasson.

Legendák

A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a velük kapcsolatos csodás
történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.

ŐA jámbor szerzôk legtöbbször egyesítették a lelkileg épületest a szórakoztatóval, s a földi létet

megvetô, az istenes életet propagáló történeteket az antik regénybôl és a keleti (hindu) mesekincsbôl
vett motívumokkal tették érdekesebbé. A legtöbb legenda izgalmas, a képzeletet megmozgató,
érdekfeszítô "regény", "novella", s a korabeli olvasók igényét szolgálta ki. Néha még az erotika is
megjelenik bennük negatív formában: némelyik legenda részletesen leírja, hogy szent hôse vagy
hôsnôje hogyan gyôzi le a bűnös testi vágyak kísértéseit.

A legendák, mint elnevezésük is jelzi ("olvasandó dolgok", "amit el kell olvasni"), kezdetben latin
nyelven árasztották el Európát. Késôbb a középkori néptömegek vallásos mozgalmainak, az ún. laikus
mozgalmaknak a hatására (12-13. század) anyanyelven szólaltak meg. Nôtt ugyanis az olyan
közösségeknek, fôleg nôi szerzeteseknek, apácáknak és vallásos érzületű világiaknak (elsôsorban
városi polgároknak) a száma, akik latinul már nem tudtak, de igényelték a szent szövegek felolvasását
vagy olvasását.

Latin nyelven születtek meg az elsô magyarországi legendák a 11-12. században Szent Istvánról, Szent
Imrérôl, Szent Lászlóról, Gellért püspökrôl. A magyar nyelvű irodalom kezdeteit - mind egyházi, mind
világi téren - a 13. század elejére vagy közepére kell tennünk.

A Margit-legenda, IV. Béla király szomorú sorsú, szentté avatott lányának története már a laikus
vallásos mozgalmak hatására jött létre. A 14. század legelején, 1310 körül keletkezhetett magyar
nyelven. Margit domonkos rendi apáca volt, s a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten lévô
kolostorban élte le rövid, aszkézisben töltött életét. (A legenda szövegét megôrzô kódexet Ráskai Lea
másolta 1510-ben.)

Margit az egyház által népszerűsített életideál megtestesítôje: a legenda egyes eseményei mind szent
életmódjának illusztrációjául szolgálnak, a jellemzés eszközei. Ezekbôl egy rendkívüli egyéniség képe
bontakozik ki, aki a földi élet megvetésében, az alázatosságban, az önsanyargató aszkézisben és a
szegénységhez való ragaszkodásban minden társa felett állt. Még kolostori elöljárói is korholták
túlságos buzgalmáért, de nem változtatott életmódján, mellyel a mennyei boldogság felé törekedett.
Rendtársai, a "sororok", nem is igen értették meg, különcnek vélték, s szerzetesi életvitelének
túlzásait nem tartották méltónak királyi eredetéhez. Isten azonban még életében sokféle csodával
tüntette ki.

A legenda a jámbor élet propagálását összekapcsolja saját korának kemény bírálatával: az egyes
részletekbôl a feudális anarchia képe bontakozik ki. Ebbôl is kiderül, hogy a középkori vallásos
embereszmény aligha valósulhatott meg nagyobb méretekben.

8. Magyar nyelvemlékek: Halotti beszéd és könyörgés, Ómagyar

Máriasiralom

Halotti beszéd és könyörgés

„Látjátuk feleim szümtükhel, mikvogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Menyi milosztben trümtevé
elevé miü isemüköt, Adámut, es odutta volá neki paradicsumut hazoá. Es mend aradicsumben volou
gyimilcsektűl munda neki élnie. Heon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mundoá neki méret nüm
eneik: isa, ki nopun emdül oz gyimilcstűl, halálnek haláláal holsz. Hadlavá holtát terümtevé istentűl,
gye feledevé. Engedé ürdüng intetüínek, es evék oz tilvut gyimilcstűl. Es oz gyimilcsben halálut evék.
Es oz gyimilcsnek úl keseröü volá vize, hugy turkokat migé szokosztja volá. Nüm heon mogánek, gye
mend ű fojánek halálut evék.”

Az első fennmaradt szövegemlékünk az 1200 tájáról származó Halotti beszéd és könyörgés, melyet az
Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek. A Halotti beszéd, melyet latinról fordítottak le magyarra, a
Pray-kódexben található, mely megtalálójáról Pray György szerzetesről kapta a nevét.

A szövegemlék 1 teljes oldalt elfoglal. Egy 26 soros temetési beszédből, és egy 6 soros imarészből áll.
Valószínűleg egy bencés kolostorban íródott, és segédletnek szánták a pap számára, majd
továbbvándorolt. 1770-ben fedezték fel, de csak részleteket közöltek belőle. A teljes szöveget
Sajnovics János közölte Faludi Ferenc közvetítésével a Demonstracio című művében, melyben a
finnugor eredetét írta le. A XX.században Pais Dezső, Benkő Lóránd, és Bárczi Géza foglalkoztak az
értelmezésével. A Bárczi-féle értelmezése a legismertebb. A Halotti beszédben az uvuláris hangok
megfelelnek egymásnak: az u ü a v w-nek, valamint a h a ch-nak, vagy az ny az n nh-nak. A mély
hangrendű í még nem létezett, valahol az i és az ü között állhatott. Megfigyelhető a hiátus jelensége
is, a magánhangzók közötti hiány kitöltésére a h hangot használták. Morfológiailag megfigyelhető,
hogy nincsenek még meg a mély és magas hangrendű toldalékok, vagyis nincs illeszkedés.
Megtalálhatók benne a nyelvjárás jellegű alapok, mint az elbeszélő múlt, a tárgyas ragozás és az E/3.
Nyelvezetéből kiderül, hogy a magyar nyelv már ekkor is erőteljes és nagy kifejezőerővel bír; közel áll
a költői nyelvhasználathoz. Megfigyelhető a figura etimologica, vagyis a tőismétlés jelensége:
„halalnak halalaval holsz”. A nyomatékosítás bizonyítja, hogy már ekkor is gyakorlottan alkalmazták a
szónoki stílusjegyeket. Nyelvi tömörség, valamint bibliai latinizmus jellemzi még.

Az isa szó jelentése bizony, íme; a heon szóé csupán, az urdung-é pedig ördög

Ómagyar Mária-siralom

1300-ban íródott az Ómagyar Mária-siralom, mely eredetileg latin nyelvű volt, s valószínűleg
Bolognában írta egy domonkos szerzetes.

Keletkezéséhez képest viszonylag későn fedezték fel. A XX.században találták meg a Leuveni
kódexben. 1982-ben került haza, Magyarországra. Műfaja a himnusznak egy alfaja a planctus,
melynek jelentése Mária-siralom. A magyarra átköltött változata költőibb, mint az eredeti, melyet a
gazdag költői eszköztár is mutat. Verselése felező nyolcas; a sorvégek rímelnek, s nemcsak ragrímek
találhatók benne. Ez a szövegemlékünk már egy későbbi nyelvállapotot mutat. Hangzásában jobban
hasonlít a mai magyar nyelvhez, eltűntek a szóvégi magánhangzók, grammatikájában az erős latin
hatás érezhető. Hangtani szempontból már nem a magánhangzók uralkodnak, s a hangok is nyíltabbá
váltak.

Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

9. A lovagi irodalom, a vágánsköltészet

Lovagi irodalom
Magyarországon is kialakult a lovagság, Árpád-házi uralkodók (pl. II. Endre) is részt vettek keresztes
hadjáratokban. A magyarországi lovagok is megalapították rendjeiket (pl. Szent György-rend), s a
magyar lovagi hagyományban is megjelent a lovagi kultusz, melynek központi alakja a pogányok
fölött mindig győzedelmeskedő lovagkirály, Szent László.
A lovagi kultúra emlékei közül jórészt csak a történeti művek maradtak fenn. Ennek oka, hogy a lovagi
irodalom az első évszázadokban inkább csak a szóbeli, énekes hagyományban élt, az írásbeliség még
nem terjedt túl az egyházon és a királyi udvaron. A fönnmaradt lovagi irodalmi emlékek lejegyzői,
alkotói udvari papok, szerzetesek voltak.
A magyar irodalom korai emlékei közül kiemelkedően fontosak ezek a történeti munkák:
a krónikák és a geszták. A két műfajt nehéz egymástól elválasztani, mivel a krónikák gyakran a gesták
szövegeire épülnek. A geszták és a krónikák őrizték meg a magyar ősköltészet egyes emlékeit, a hősi
énekeket, mondákat többnyire töredékes formában.
Krónika: történeti kronológia; a történetírás műfaja.
Geszta v. gesta: egy esemény vagy történelmi személy monografikus története (res gesta – viselt
dolgok).

Vágáns költészet
Műfaji, formai szempontból a világi líra sokrétű: a komoly, filozófiai, meditatív művek éppúgy
megtalálhatók benne, mint a gúnyversek, tréfás epigrammák, bensőséges szerelmes költemények
vagy az ókori költészetre visszavezethető életöröm-versek.
Az ókori szerzőkhöz való kötődés a vágáns irodalomban a legerőteljesebb. A vágánsok csavargó,
vándorló diákok (goliard). Művelt, egyetemet végzett, tudós emberek, akik nem tudnak vagy nem
akarnak beilleszkedni a társadalom rendjébe. Vándorolnak, csavarognak, éppúgy jelen vannak a
köznép kocsmáiban, mint a főúri, királyi udvarokban. Szabad és független szellemű lázadók. A lázadás
motívuma költészetüket is meghatározza. Szabadosak, szabadszájúak, nem ismernek el semmiféle
tekintélyt. Tisztelik, követik az ókori szerzőket (főképp Ovidiust), kigúnyolják az egyházat, a papokat,
az ostoba nemeseket, de van öniróniájuk, realitásérzékük is.
A vágánslíra legnagyobb teljesítménye a Carmina Burana és Villon költészete. A Carmina
Burana középkori latin nyelvű versgyűjtemény, amelynek szerzői vágánsok (vándordiákok), valamint
korabeli neves költők. A kétszáznál több dal világi témákat szólaltat meg. Carl Orff a gyűjtemény 24
versére oratóriumot írt (1935–36).
A vágánslíra műfaji sokszínűsége mellett igen fontos formai változatossága is. A Carmina
Burana verseiben (és Villon költészetében) uralkodó a rímes forma, gyakran élnek a költők az
ismét lés eszközeivel, az alakzatokkal (anafora, refrén), illetve egyéb formai remeklésekkel
(pl. akrosztichon). Alapműfajai a dal, az epigramma, a táncvers(középkori
francia ballada), a himnusz (pl. vallásos himnuszok átiratai). A vágánslíra egyaránt kötődik a kortárs
vallásos lírához, a lovagi lírához, a népköltészethez és az antik hagyományokhoz.
kantáta: ének- és zenekarra írt lírai jellegű zenemű
akrosztikon: „versfőbe rejtés” (gör.), névrejtés; a vers sorainak vagy szakaszainak első betűi egy
névvé vagy mondássá olvashatók össze
anafora: előismétlés (gör.); retorikai és stilisztikai alakzat, amelyben az egymást követő mondatok,
sorok, versszakok azonos szóval kezdődnek
vágáns dal: a középkori vándordiákok által szerzett szabados stílusú és életszemléletű ének
refrén: a versszakok végének ismétlődő része, ritkán előfordul a versszak elején is; stilisztikai szerepe
az ismétlés tartalomerősítésében vagy hangulati meghatározottságában rejlik; a ballada és a rondó
versformának alkotóeleme

10.Dante: Isteni színjáték

Az 1307. és 1320. közötti idõt kell az Isteni színjáték keletkezési idejének tartanunk, kitûnõ magyar
fordítását Babits Mihály készítette.

Mûfaja: epikus keretbe állított, lírai elemekkel átszõtt, filozófiai gondolatokra épülõ, drámai
elemekkel rendelkezõ eposz. Azért nevezte Dante komédiának, mert viszontagságosan kezdõdik, de
szerencsés megoldással ér véget. “Firenzei nyelven” írta, s ezzel akarta megteremteni az olasz
irodalmi nyelvet. Joggal nevezik a középkor enciklopédiájának: Dante, a tudós beledolgozta mûvébe
az akkori kultúra egész birodalmát, de mindezt egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé
formálta, s mûvészi kompozícióba építette.

Témája: a lírai én túlvilági “utazása”. Nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény vallás túlvilági
tartományait, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante maga és az emberi nem
boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a
bûnöktõl. A hatalmas mû szerkezetében határozott rend uralkodik. Száz énekbõl áll és ezek úgy
oszlanak három egységre, hogy a bevezetésen kívül mindegyik 33-33 (tehát 99) éneket foglal
magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén 3*3 részbõl épülnek fel: kilenc körbõl, kilenc
gyûrûbõl és kilenc égbõl. Háromszoros technikából fonódik össze a költemény, úgy, hogy egy-egy
strófa középsõ sora rímel a következõ versszak elsõ és harmadik sorával (rímképlete aba-bcb-cdc…).
A hármas és kilences számnak misztikus értelme van: a három a Szentháromságra, a kilenc pedig
Beatricére utal.
A túlvilági tájakat a XIII. és a XIV. századi Itália és a történelem emlékezetes szereplõi népesítik be.
Hõse 35 éves korában eltévedt az élet sûrû vadonjában, mert elvesztette és elhagyta Beatricét, a
tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat útját állja: a
kéjvágy párduca, az erõszak oroszlánja és a kapzsiság nõstényfarkasa. A halott mennyei szerelmes,
Beatrice leszáll az égbõl a Pokol tornácára megkérni Vergiliust, hogy legyen segítségére a sírva
kesergõ léleknek. A nagy római költõ kalauzolja végig a mû fõszereplõjét a Poklon át s õ lesz kísérõje
a Purgatóriumban is. De csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át az õ szerepét
és vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmesét az Isten látásáig. Pontosan tudósít az
indulás idõpontjáról (1300. nagycsütörtök éjjele), a túlvilágon tartózkodás óráiról, az égi
Paradicsomba való megérkezésrõl (1300. Húsvét hetének szerdája).

Az Isteni színjáték elemzése:

A Pokolban nyerik el a földi bûnök, gonoszságok büntetésüket. A meghalt bûnösök itt szenvednek,
bár valódi testük fent, a földben van. A mû hõse érdeklõdõ kíváncsisággal járja a kárhozottak
birodalmát, mindent tudni szeretne. Kutatja a híres embereket, elsõsorban honfitársaival,
“latinokkal” szeretne találkozni. Hírt akar vinni róluk az élõknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a
bûnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, de részvétet, szánalmat kelt
szívében a sokfajta szenvedés. Paolo és Francesca történetét hallva ájultan esik össze. Francesca
maga meséli el tragikus végû szerelmüket. Férje fivérével, Paoloval együtt szerelmi lángra lobbantak
egymás iránt. A férj bosszút állt rajtuk, s mindkettõjüket megölte. Õ a testvérgyilkosok poklában van
jelenleg. Francesca ajkáról háromszor jajdul fel a szerelem szó, hiszen ez volt csupán a bûnük. A
költõt meghatotta a szerelmesek sorsa, együttérzett velük, hiszen maga is érezte a szerelem gyötrõ
kínjait. A Pokol lakói tisztában vannak bûneik súlyosságával, egy részük szégyenkezik, átkozza
ostobaságát, de vannak olyan lelkek is, akik büszkén viselik sorsukat, s a Pokolban sem adják fel
gõgjüket. Dante a teológus tudásának mércéjével rangsorolja a bûnöket és szabja ki az érte járó
szenvedéseket. Rend és hierarchia uralkodik a Pokolban is. 14 fokozata van például a csalásnak. A
bûnösök a következõ öt nagy csoportra oszthatók: mértéktelenek, eretnekek, erõszakosok, csalók és
árulók. A Pokol tornácán találkozik a kereszteletlenekkel, Vergiliussal, Homérosszal, Horatiusszal,
Ovidiusszal és Lucanusszal. A Pokol legmélyebb helyén, a Föld középpontjában áll, félig jégbe fagyva a
háromfejû Lucifer. Három szájával tépi a három legfõbb árulót. Leginkább Júdást gyötri, ki Jézust
árulta el. Másik két szájában szenved Brutus és Cassius, Julius Caesar gyilkosai. Odüsszeusszal a rossz,
hamis tanácsadók között találkozik. Odüsszeusz bûnét (Trója elfoglalását a faló segítségével) meg sem
említi: benne a világot megismerni vágyó hõst csodálja. A költõ ismeri a homéroszi eposz hõsének
tetteit, de most életének további sorsa és halála érdekli. A történet: húsz évi távollét után Itáliába
hazatérve Odüsszeusz képtelen volt élvezni a jómódot, a kényelmet. Régi vágya a világ
megismerésének óhaja újra útra kényszeríti. Az antik felfogás szerint Herkules oszlopa Giblaltárnál a
világ végét jelenti, azon túl tilos volt hajózni. Odüsszeusz mégis túlmegy a szoroson és a Föld másik
féltekéjére jut ki. Az a hegy, amit a messzeségbõl megpillantottak, a Purgatórium hegye lehetett, oda
azonban nem lehet élõ embernek tengeren eljutnia. Ezért pusztult el a viharban Odüsszeusz hajója.

Fõ mûve egyszerre összefoglalás és új kezdeményezés. Összegzi az egész középkor világképét, de már

nemzeti nyelven. Eszmerendszere keresztény, de az antik kultúrát is felidézi, s ily módon elõkészíti a
reneszánszot. Középkori vonásai: számmisztika, bûnök igazságos elítélése, mûfaj, nyelve, a holt lelkek
éreznek és mozognak. Reneszánsz vonás: beteljesült szerelem (Paolo és Francesca), ókori irodalmi
szereplõk felvonultatása, Odüsszeusz megjelenése. Dante felismeri, hogy olyan emberekre van
szükség, akiknek tudásvágya van
 11. A reneszansz: Petrarca, Boccaccio

A reneszansz művészet
Olasz városállamok

A társadalmi változások a feudalizmus felbomlásához és a kapitalista rend megszületéséhez vezettek.

A gazdasági fejlődés lehetővé tette a polgárság kialakulását. Ez legkorábban Észak-Itáliában
bontakozott ki, ahol a nagyobb városok a kézművesség és kereskedelem központjaivá váltak. A városi
polgárság lerázta a feudalizmus bilincseit, s önálló városokká szerveződtek, pl.: Firenze, Pisa, Genova.
Ezek közül az egyik legjelentősebb Firenze volt, melynek virágzó ipara, híres bankjai, fejlett
kereskedelme volt. A leghíresebb bankárfamília a Medici-család volt.

Reneszánsz és humanizmus

Az olasz városállamok polgársága új életformát alakított ki, új eszméket kezdett magáévá tenni. Az
életet szabadon akarta élvezni, boldogan fedezte fel újra mindazt, ami a földi életet széppé, teljessé
teszi. Megnőtt az egyéniség szerepe, eltűnt a középkorra jellemző névtelenség. A meggazdagodott
polgárság életfelfogásának igazolására feltámasztotta az ókori görög és római kultúrát: visszhangra
talált benne az antik műveltség emberközpontúságára, az antikvitás, mint követendő minta volt
ekkoriban. Az ember újra felfedezte önmagát, s minden dolgok mértéke és végső célja ismét az
ember lett. Az antik kultúra újjászületése miatt reneszánsznak nevezzük a nyugat-európai
művelődéstörténetnek azt a korszakát, mely kb. 1300-1600-ig tartott. A francia renaissance szó
jelentése újjászületés. Az új kultúra, az új világszemlélet nem jelenti a középkor megtagadását, inkább
a középkor bizonyos világi törekvései erősödtek fel benne. A középkor és a reneszánsz összefonódása
egyes kutatókat arra indított, hogy kétségbe vonják a reneszánsz önálló létezését.

A reneszánsz nemcsak egy művelődéstörténeti korszak, hanem a művészeteknek ebben a korban

érvényesülő egyetemes stílusirányzata is. A humanizmus a reneszánsz szerves része, a reneszánsz
polgárság világi ideológiáját jelenti. A humanizmus klasszikus műveltséget, tudós magatartást is
jelent. A humanizmus nem volt filozófiai irányzat, vagy eszmerendszer, hanem egy olyan kulturális és
oktatási program, amely a klasszikusok tanulmányozását tűzte ki céljául. Fokozatosan latinra
fordították a görög irodalom anyagait, pl.: Homérosz, Szophoklész műveit is. A humanisták
tanulmányozták a latin nyelvtant, helyesírást, a retorikát, az antikvitás mitológiáját, mivel erénynek
tekintették a felhasznált klasszikus idézeteket, mitológiai utalásokat. A humanisták a klasszikusokhoz
való visszatérést kiterjesztették a Biblia vizsgálatára is.

Képzőművészet és zene

A reneszánsz idején rohamos fejlődés jellemezte a különböző művészeti ágakat. Vezérelve a

természet utánzása, célkitűzése a harmonikus emberideál megformálása lett. Ekkor születtek az
önálló arculatú, összetéveszthetetlen művészegyéniségek, igazi szellemóriások. A bibliai témákat
újszerű, evilági szellemben dolgozták fel a festők. Tanulmányozták az anatómiát, s legnagyobb
diadaluknak a perspektíva (távlatfestés)
elméletének kidolgozását, a térbeliség kifejezési technikájának felfedezését tekintették. A szobrokról
lehullt a lepel.

Petrarca

Francesco Petrarca az itáliai reneszánsz első nagy képviselője. A hagyomány szerint az avignoni
templomban látta meg az asszonyt, kit Laurának nevezett el. Nem hozzá, nem róla, hanem lelki
szenvedéseiről szólnak a versei, melyet a Daloskönyvben foglalt össze. A vívódó lélek kitárulkozása a
Daloskönyv legmodernebb vívmánya: az író önmagába fordul. Petrarca teremtette meg a
reménytelen szerelem évszázadokon át érvényes formuláját.

Daloskönyv

A Daloskönyv 162. költeménye a Ti szerencsés füvek… kezdetű szonett. A szonett műfaja II.Frigyes
szicíliai udvarában született meg. A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a
harmadik és a negyedik 3-3 soros. Eredetileg két különböző szerkezeti egységet alkotott: rendszerint
ellentétet, szemben álló motívumokat tartalmazott, de Petrarca feloldta a hagyományos szerkezeti
elemeket. Természet és szerelem uralkodik Petrarca világában.

Bocaccio: Dekameron:

Mi az újszerű Boccaccio történeteiben, miben és mennyiben tér el a megelőző évszázadok

kisepikájától? A korábbi kisepikai művek jelentős hányada verses szöveg volt, illetve klasszikus
történeteket (mítoszokat, mondákat), valamint kiemelkedő egyéniségekről (pl. szentek, uralkodók)
szóló történeteket dolgozott fel. Boccaccio már olyan eszközöket alkalmazott, melyek az új műfaj –
a novella – alapjaivá váltak. Az elbeszélt történet új, ismeretlen. A műfaj elnevezése (újdonság) tehát
a tartalomra és nem a szöveg elbeszélő módjára utal.

Boccaccio témái újszerűek. A hétköznapok történeteiben a szereplők nem híres hősök, hanem
mindennapi emberek. Épp ezért életükben sincs semmi nagyszerű és különleges, de éppannyira lehet
tragikus vagy komikus, mint a hírességeké. Boccaccio a szent témákat pátosz nélkül ábrázolja, az
egyszerű emberek szemével láttatja. A misztikum távol áll tőle, a csodák mögött ott a valóság, a
realitás, gyakran a gúny, a szatíra is.

A Dekameron történeteinek jelentős hányadában a szerelem a téma. Örök témája ez az epikának, de

Boccaccio ebben is újít: a szerelmi történetek evilági, pajzán, komikus – néhol erotikus – novellák,
hiányzik belőlük az emelkedettség, a fennköltség. A szerelem nem két ember csodálatos kapcsolata,
vonzalma, hanem testiség, házasságtörés, erotikus kaland, játék. Boccaccio stílusa és
témafeldolgozásának módja azonban nem azonos a vágánsirodalomból megismert szándékos
közönségességgel, vaskossággal. Boccaccio az irónia, a szatirikus humor – a komikum kifinomultabb
eszközeinek – nagymestere.

A Dekameron történeteinek másik fontos témája az egyház. A novellák hősei, mellékszereplői papok,

szerzetesek, egyes történetek pedig vallásos témájúak. Boccaccio nemcsak kigúnyolja az egyház
tagjait, de sokszor le is leplezi az egyház, a papok cselekedeteiben rejlő csalárdságot, hamisságot, a
csoda mögött a valóságot: így lesz az első nap első novellájának hőse – ser Cepparello – gazember
létére Szent Ciappaletto, így változnak át Gábriel arkangyal tollai Szent Lőrinc máglyájának
széndarabjaivá (hatodik nap, tizedik novella). Az egyház kigúnyolása, a leleplező igazságok azonban
nem jelentik az egyház támadását, a lázadást az egyházzal szemben.
 12.Janus Pannonius
Janus Pannonius(1434-1472)

Az első igazi humanista magyar költő, aki Európa szerte ismert és elismert művész. Költői neve a kor
humanista szokásnak megfelelően felvett név: eredeti neve Magyarországi János. Nagybátyja Vitéz
János nagyváradi püspök jóvoltából már 13 éves korában Itáliába mehetett tanulni. Híres humanista
egyetemen tanult Ferrarában illetve Padovában. Már fiatalkorában költővé érett és hírnevet szerzett
Itáliában. 1458-ban tért vissza Magyarországra, ahol nagybátyja Mátyás király kancellárja, és ennek
segítségével pécsi püspök lesz. Itthon azonban állandó szellemi hontalanság gyötörte, s vissza vágyott
a műveltebb Itáliába. Mikor Mátyás a főnemességet adóval terhelte, a költő nagybátyjával együtt a
király elleni összeesküvésbe keveredett, és ezért menekülnie kellett. Horvátországban azonban utol
érte a halál. A költő után csak latinul irt versek maradtak. Legfőbb műfajai; epigramma, elégia,
panegirikusz(dicsőítő ének).

Pannónia dicsérete

Latin nyelven írott vers. Műfaja: epigramma, verselése: időmértékes. A szervező elve a versnek az
ellentét, Itália és Pannónia között, és a párhuzam az itáliai műveltség és a magyar műveltség között. A
költeményben a humanista ember büszke öntudata szólal meg, hiszen nem ő büszke a hazájára,
hanem Pannóniának kell büszkének lennie Janus Pannoniusra. A mű mondanivalója az, hogy egy
ország erejét a szellemi erő adja.

Búcsú Váradtól

A vers az első magyar földön született humanista remekmű. A mű mögött valódi élmény áll, mivel a
költőnek Nagyváradról Budára kellett mennie, s valószínűleg ez ihlette a vers megírására. Témája a
búcsúzás, amely összetett lelkiállapotot rejt, egyszerre jellemző rá az elszakadás fájdalma és az új
dolgokra várás izgalma. A versben így egyaránt szerepel a félelem, a szorongás, a reménykedés és a
kíváncsiság is. A verset két részre bonthatjuk. Az első három versszak a téli utazást írja le. Ennek
helyszínéi: havas föld, zúzmarás erdő, jéggel borított folyó, végtelen hómező. Mindezek a jelenben
játszódnak, míg az utána következő négy strófa visszakapcsol a múltba és felidézi a költő számára
fontos helyszíneket. Ez a rész a tulajdonképpeni búcsú, amelyre szorongás és kíváncsiság egyaránt
jellemző. A költő búcsúzik a gyógyforássoktól, a könyvtártól és a királyi szobroktól, amelyeknek
különleges jelentőségük van, jelképezik, hogy a művészet örök.

"Isten áldjon, aranyba vont királyok,

Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott"

A vers utolsó soraiban Szent László pártfogásáért könyörög, akit az utazás védőszentjének tartottak. A
versszakok végén a refrén pedig visszautal a költő eredeti céljára, az utazásra.

"Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!"

Ez a búcsúvers a humanista világnézetű ember értékrendjét is kifejezi, rávilágít arra, hogy mitől fáj
legjobban elszakadnia.

Egy dunántúli mandulafáról

Életének kisiklását, tragédiáját foglalja össze, ez az epigramma formába sűrített elégia. A vers ihletője
egy szokatlan természetű tünemény. A Mecsek déli lejtőjén tél idején virágba borult egy mandulafa.
A versnek két értelmezése van; Az első a konkrét értelem, a másik pedig az ebből levont tanulság. A
költő magára gondol, a látottat jelképnek érzi: ő igen ő ez a mandulafa. Korán nyitott ki, virágai a
pannon télben halálra vannak ítélve. A külső és belső valóságérzés mellé az antikvitás társul.

13.Balassi Bálint
Balassi Bálint(1554-1594)

Balassit tekinthetjük a magyar irodalom első klasszikusának. Zólyom várában született 1554-ben,
főúri családban. Az elemi ismeretekre Bornemissza Péter oktatta, középfokú tanulmányait
Nürnbergben, főiskoláit pedig Padovában végezte. Életét 15 éves korától a menekülés, a szerelem és
a katonaság jellemezte. Mivel apját letartóztatták így a család Lengyelországba menekült, majd
követte őket a megszökött Balassi János is. Apja halála után elég zavaros anyagi ügyeket és bonyolult
pereket hagyott maga után. Ezeket Balassi András nógrádi főispán vette kézbe, aki a családot minden
vagyonából kiforgatta. Balassi 1578-ban ismerkedett meg Losonczy Annával, akit szerelmes verseiben
Júliának nevez. A nagy szerelem hat évig tartott. 1584-ben anyagi helyzetének rendezése érdekében
elvette feleségül első unokatestvérét, Dobó Krisztinát, azonban házasságukat érvénytelenítették.

1589-től ismét Lengyelországban bujdosik, és újabb szerelmi kalandba keveredik. Ekkor keletkeztek a
Célia-versek. 1591-ben hazatér majd 1594-ben Esztergom ostromakor megsebesült és meghalt.
Balassi megteremtette a magyar szerelmi lírát, s emellett korának egyik legműveltebb embere volt. A
magyar mellett nyolc nyelven beszélt még, s kitűnően ismerte és fordította a 15. és 16. századi újlatin
költészeteket. Legfontosabb témakörei közé tartoznak a szerelmes, az istenes és a vitézi versek.

1. Vitéz versek

A vitézi témakör az életélvező, a természettel együtt lézengő, a hazáért vitézkedő dicsőítő versekben
mélyül el. Sok hosszú év élményét foglalják magukba, Balassi sikeres katonai pályafutását tükrözik.
Ezekre a versekre általában jellemző a dinamika, gyakoriak bennük a magyar harcmódot leró sorok.
Egy katonaének

A búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés az ihletforrása ennek a versnek. A vers

felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje,
törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Balassi strófában íródott,
azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik.
Emellett az egész vers 3*3, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külső, hanem a belső
kompozícióban is a hármas szerkezeti elv érvényesül. Vagyis az Egy katonaének hárompillérű
verskompozíció, a három pillér az 1., az 5. és a 9. versszak.

1.vsz. I.pillér: A végvári életnél nincs szebb dolog a világon. A költemény "címzettjei" a vitézek:
nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers.

2-4. vsz.: Az első vsz. állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában ábrázolja a végvári
vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, az ellenség elé vonulást, a párviadalokat, majd a csata
elmúlásával a letáborozást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét.

5. vsz. II.pillér: A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos
szerkesztésére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a versszakot, melyben a halál kockázatát is
vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti. Balassi szerint: A szép tisztesség és humanista hírnév övezi a
katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az édes haza és a kereszténység védelmét.

6-8. vsz.: Ismét mozzanatos képek jelennek meg előttünk a katonaéletből: a színhely, a képek és az
események is hasonlóak az előzőkhöz, de már más szinten térnek vissza , s átszínezi őket egy
magasztosabb célért az élet szépségeiről való lemondásnak gyászosabb hangulata. A csillogás, tavaszi
verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek természetes végső állomása a
hősi halál.

9. vsz. III.pillér: A költemény záró strófája, melyben Balassi elragadott felkiáltással zengi a végvári
vitézek hírnevét.

2. Szerelmes versek

A költő állandóan az egymást kergető és keresztező indulatok, feszültségek, lángolások, letörések,

szerelmek és izzó dühök viharában élt. S ezek a folyvást lobogó tüzek életét ugyan fölégették,
költészetének azonban elsődleges ösztönzői, táplálói voltak. Balassi a reneszánsz ember öntudatával
a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Két nagy reménytelen szerelem,
ihlette az Anna, Júlia és Célia verseket. Ezekben a versekben rendkívül sok az allegória és sok
mitológiai utalás is található bennük. Sok vers dallamra készült, s ez kihat olvasásukra is. E versek
majdnem mindegyikében megtalálható a Balassi strófa: 3*3-as egység(3*3-as versszerkezet, 3 soros
versszakok, 1 versszak is 3 részre oszlik fel).
Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ezt a verset Losonczy Annához írta, akit Júliának nevez. Azonban a hölgy kezét nem ő nyeri el, így a
vers fő mondanivalója az elérhetetlen boldogság utáni vágyakozás. Szerelmi költészetének egyik
legismertebb alkotása ez a vers. A költemény hat versszakból áll, amelyek elragadtatott, ujjongó
bókok sora. Az 1. versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés. Az öröm
erőteljes túlzása a költő értékrendjét fejezi ki: Júlia nélkül értéktelen és értelmetlen a világ.

"Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül"

A 2-4. versszakok Júlia testi és lelki szépségét dicsérik. A költő túláradó bókokkal udvarol Júliának,
ennek érdekében metaforák egész halmazát használja fel.

"Én drágalátos palotám, jóillatú piros rózsám,"

Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos halmozás és a vallásos himnuszokból

kölcsönzött üdvözlés még magasabb szintre emeli a verset. Ez a versszak a szerelmi vallomás csúcsa.

A 6. versszak a lovagi szerelem lírából jól ismert helyzetet rögzíti. A szerelmes lovag és az úrnő között
végtelen a távolság és Júlia csak fölényesen, hidegen mosolyog az előtte hódoló lovagra.

"Térdet fejet neki hajték, kin ő csak elmosolyodék."

A középkör udvarlóköltészetének elemei a versben:

- nemes, udvari ember világa: palotának, fejedelemnek nevezi a költő Júliát.

- virág metaforákkal nevezi meg: viola(fiatalság), rózsa(szerelem).

- ütemhangsúlyos verstechnika: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos

váltakozása alkotják a ritmust.

- felsorolások, fokozások, ellentétek.

- alliterációk.

Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról

Ez a vers szintén Júliához íródott. A vers szervező elvei: ellentét az idő és időtlenség, valamint a
múlandóság és a maradandóság között; túlzások; halmozás. A költemény csúcspontja a negyedik
versszak végén olvasható; a mindenen uralkodó változás alól csak egyetlen dolog kivétel, a költő
szerelme: mert annak sohasem lehet vége. Ez az érzés azonban már nem önfeledt boldogságot ad,
hanem a reménytelenség miatt, pokoli gyötrelmeket és örökké tartó kínokat. A mű mondanivalója
tehát az, hogy az örök szerelem a halállal is dacol.

"Csak én szerelmemnek mint pokol tüzének nincs vége, mert égten ég."

Kiben a kesergő Céliárul ír

A Célia-versek Lengyelországban keletkeztek, de azt pontosan nem tudhatjuk, hogy kihez szolnak. Az
viszont biztos, hogy valódi élmény húzódik meg ezeknek a verseknek a háttérében. Ezekből a
művekből hiányoznak a nagy indulatok és az érzelmi háborgások. Az egyes költemények már csupán
Célia szépségéről, a viszonzott csendes boldogságról szolnak. Az egyik legszebb ilyen vers a Kiben a
kesergő Céliárul ír. A hasonlatok mennyiségileg is a versszöveg nagyobb részét teszik ki. Egy-egy
versszak kétharmadát foglalják el, s a költő nem fűz hozzájuk megjegyzést. A reneszánsz szimmetria
törvényszerűsége érvényesül a versben. Az 1. és a 3. versszak részletesen kibontott hasonlatai főként
Célia keserű fájdalmát érzékeltetik, míg a közbezárt 2. szakasz hasonlata elsősorban a bánatban,
könnyei záporában még vonzóbbá váló asszony harmatos szépségében való költői gyönyörködést
fejezi ki. A 3. versszak szerkezete megváltozik, itt nem kettő, hanem három hasonlat található. A
verset záró kép(a tavasz harmatja), visszautal a 2. strófára. A vers lírai tartalma: ámuló csodálkozás a
szeretett és szerelmes asszonyon, akit a zokogás még szebbé varázsol.

3. Istenes versek

Ezek a versek a költő legérettebb költeményei. Ezekben a művekben nem utánoz senkit. Balassi
istenes verseiben nincs nyoma egyházhoz tartozásának. Nem közösségi megmozdulásban, hanem
egyéni lelkiállapotában keresi Isten megnyilvánulási terét, ellentétben a zsoltárversekkel. Vallásos
lírája tipikusan reneszánsz, legnagyobb témája a bűnbánat. Balassi Bálint a magyar irodalom
legnagyobb vallásos költője volt, ezt bizonyítják utolsó szavai is: "Te katonád voltam Isten!"

14.Shakespeare-i színház, Rómeó és Júlia

William Shakespeare a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz

kivételes tehetségű drámaírója. Darabjait mindmáig sikerrel játsszák a világ színpadain,
emlékezetes történetei és hősei mitologikus örökségként élnek velünk.

Shakespeare színháza
Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött, a csetepatékra
kíváncsi kocsmatöltelékektől a filozófiai problémákra fogékony jogászértelmiségen
keresztül a látványosságokat kedvelő és művelni vágyó udvarig. Ez a széles közönség
hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az
angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. 1576-ban épült az első
állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet később számos további követett.

Shakespeare színháza a Globe nevet viselte. Kör- vagy nyolcszög alakú deszkaépület,
amely gyökeresen különbözött egy mai színháztól. A közönség ült vagy állt a nézőtéren.
Az előadás feszített tempóba, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között zajlott,
kezdetét harsonaszó jelezte. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt,
hátsó részében ún. öltözőfülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyéül is szolgált. Az
öltözőfülke tetejét balkonszerűen képezték ki, ahol általában zenészek muzsikáltak, az
előadás előtt, de ez volt a színhelye a Romeo és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt
sétálta az őrök a Hamlet 1. felvonásának kezdetén. Az erkélyt magas tető fedte, amely
mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az esőtől a színészek jelmezeit. A tetőt
mennyországnak nevezték, annak a rejtett süllyesztőnek az ellentéteképpen, amely a
színpad közepén helyezkedett el, s amelynek pokol volt a neve. Nem volt függöny és
díszlet, ezért volt fontos a dráma szövegében a színhely pontos megjelölését és a színtér
leírását beépíteni, ami persze a közönség képzelőerejére is a mainál nagyobb terhet rótt.
A színészeknek alaposan meg kellet küzdeniük a közönség figyelméért, ráadásul a mindig
újra vágyó publikumnak még a legsikeresebb darabokat is csak háromszor-négyszer
játszhatták egy szezonban. A próbákra nem volt sok idő, ezért gyakran rögtönözniük
kellet a színészeknek, és nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag
férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották.

Rómeó és Júlia

Baljós csillagzatok alatt született szerelmesek történetét dolgozza fel a mű. műfajilag a lírai
hangvételű drámai költeményekhez hasonlítható. Shakespeare gondolatait az emberi kapcsolatok
komikus oldala foglalkoztatta. Erre példa műből Mercutio alakja. Mercutioból a túláradó fiatalság a
bohémség, a csapondó életerő sugárzik, aki a hálál közeledtét is tréfával, szójátékokkal fogadja. Ki
kell emelnünk a realista vonásokkal megrajzolt dajka alakját, kit Shakespeare megfigyelései alapján
alkotott meg. A dráma cselekménye, szerkezeti felépítése Mercutio haláláig korai vígjátékok
felépítésére emlékeztet. Ezután sűrűsödik a komor hangulat, a drámai intenzitás, amely Rómeó
halálával éri el tetőpontját. Az egység benyomását Shakespeare azzal kelti, hogy mindent Rómeó és
Júlia szerelméhez viszonyít. A külső világ értetlenül, ellenségesen áll szembe ezzel a szerelemmel. Pl.:
Capulették véleménye szerint a házas fél kiválasztása csak a szülők feladata lehet. A házasság
mindenképpen társadalmi felemelkedést jelentsen. A fiatalok tiszta szerelme haláluk után a családok
kibékülését eredményezi.

Júlia:

Júlia jelleme egyszerű, természetes, gyermeki, csak a szívére hallgat. A félénk, ijedt, gyöngéd lányból
a szemünk láttára válik tragikus hősnő. Rómeó száműzetése után Júlia kerül a dráma középpontjába,
amikor is Shakespeare megragadóan ábrázolja szerelméért folytatott küzdelme reménytelenségét.

Rómeó:

Rómeó alakjának jellemfejlődését követhetjük nyomon. Először Rozáliába szerelmes, mely szerelem
viszonzatlan és ez az ifjút egy magányos mélabúba kergeti. Júlia szerelme kiváltja az ifjúból a
szenvedélyeket, a felhőtlen boldogságot. A drámai cselekmény ezt követő sorozatos csapásai Rómeót
a szemünk láttára érleli férfivá. Halála előtti pillanatában szavait tragikus elszántság és nyugalom
lengi körül.

Belső konfliktus a műben alig található. A szereplők között érdekes jelleme és feladata van Lőrinc
barátnak, aki furfangos bölcsességgel próbálja a szerelmesek útját egyengetni. Ez a tevékenysége
azonban hiábavaló, a szerelmesek sorsa akkor sem alakult volna másképpen, ha netán keresztbe tett
volna nekik.

Shakespeare hőseinek pusztulását nem a jellemük okozza, hanem a külső körülmények, amit
végzetszerűségnek nevezhetünk. Ennek a célnak a szolgálatába állítja a cselekmény felgyorsítását.
Vasárnap este kezdődik a cselekmény és csütörtökre meg is hallnak hőseink. Ugyanennek a
megvilágítására rendeli alá a műnek a képi világát. A fiatalok szerelme olyan tiszta, mint a Napnak és
a Csillagoknak ragyogása, amely ezt a sötét társadalmat megvilágítja. A mű tragikus katasztrófájának
végső oka tehát a két család már-már kibékíthetetlennek tűnő viszálya. A háttérben kibontakozik
előttünk egy hűbéres társadalom reális rajza. Ennek az erőszakos társadalomnak megtestesítője a
Tybalt család. A konfliktus, tehát a családok közti viszály a mű elején, az estélyen jelenik meg igazi
arcával, a későbbiek folyamán ezt halványítja az író.
 15.Zrínyi Miklós és a barokk eposz
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (eposz)

A család jelmondata: „Sors bona, nihil aliud” (Ne bántsd a magyart!)

Zrínyi Miklós a XVII. sz. főúri barokk legjelentősebb képviselője; költő, politikus, hadvezér; fő célja
a török kiűzése volt:

● 1620-ban született a délvidéki Csáktornyán főúri családban

● a család az 1400-as évek óta harcolt a török hódítókkal, védték birtokaikat, ezzel együtt az
ország egészét a török ellen
● a költő dédapja, Zrínyi Miklós volt az 1566-os szigetvári hős (róla szól az eposz)
● a család Habsburg-hű és katolikus volt
● testvérét, Zrínyi Pétert később Habsburg-ellenes összeesküvés miatt végezték ki; Zrínyi Péter
lánya volt Zrínyi Ilona
● a korán árvaságra jutott költő nevelője Pázmány Péter volt (Grazban, Bécsben jezsuita
iskolákban tanult, Rómában VIII. Orbán pápa is fogadta)
● anyanyelve a horvát volt, de a magyar mellett több nyelven beszélt (latin, német, olasz)
● 17 évesen átvette a csáktornyai birtok irányítását, ettől kezdve folyamatosan harcban állt a
törökkel
● 1646-ban feleségül vette Draskovich Mária Eusébiát (verseiben Violának nevezte)
● ekkor kezdte el írni a Szigeti veszedelem című eposzát, a munka legjavát 1646-47 telén
végezte el
● ezután hadtudományi munkáival foglalkozott
● horvát bánként egyre aktívabb politikussá vált, de az ország nádorává Bécs sohasem nevezte
ki, fővezér csak rövid ideig lehetett (legnagyobb riválisa Montecuccoli császári hadvezér volt)
● felismerte, hogy a török birodalom meggyengült, úgy érezte, hogy a török Magyarországról
önerőből is kiűzhető (II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet látta volna ideális nemzeti
uralkodónak)
● új várat kezdett építeni (Zrínyi-Újvár), majd 1664-ben megindította a téli hadjáratot
(felégette az eszéki hidat, Kanizsa ostromához fogott; az osztrákok azonban a törökkel
fennálló egyensúlyt szerették volna megtartani, ezért a katonai sikerek ellenére megkötötték
a gyalázatos vasvári békét, amiben a törökök újabb területeket kaptak)
● 1664-ben halt meg egy vadászbalesetben, Bethlen Miklós emlékirataiban írta meg, hogyan
ölte meg Zrínyi Miklóst egy megsebesített vadkan (azonnal elindult a legenda képződése,
miszerint Zrínyi politikai merénylet áldozata lett)

Művei:

1/ költői fogantatású művei a Bécsben kiadott Adriai tengernek Syrenaia című kötetben jelentek
meg:

● Szigeti veszedelem
● mellette szerelmes versek a feleségéhez, elégiák és a Feszületre című vallásos témájú óda
2/ hadtudományi munkái:

● Tábori kis tracta (katonai kézikönyv)

● Vitéz hadnagy (az ideális hadvezér bemutatása)
● Mátyás király életéről való elmélkedések (a tanulmány bemutatja az eszményi nemzeti
uralkodót)
● Az török áfium ellen való orvosság (röpirat, vitairat, a nemzeti hadsereg felállítása mellett
érvel; az áfium ópiumot jelent)

3. A Szigeti veszedelem jelentősége:

● ez az első magyar nyelvű eposz

● a mű a végvári epika remekműve, a török kiűzése Zrínyi korának is alapvető politikai
célkitűzése volt
● korábban a török elleni küzdelmet históriás énekekben, vitézi versekben szólaltatták meg (pl.
Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint: Egy katonaének)
● a mű a török elleni harcra buzdít, azt sugallja, hogy a szigeti várvédők erényeivel, erkölcsi
fölényével önerőből is kiűzhető a török az országból

A mű irodalmi előzményei és irodalmi, történelmi forrásai

● ezeket az olvasónak szóló bevetőben maga Zrínyi írja le (lásd melléklet)

● a műfajnak nem volt hagyománya Magyarországon, ezért az eposz műfaját Homérosztól
(Íliasz, Odüsszeia) és Vergiliustól ismerte meg (Aeneis), volt még Tasso Megszabadított
Jeruzsálem című barokk eposza is
● a költőkkel ellentétben elsősorban katona, ezért csak a harcok szüneteiben tudott írással
foglalkozni, a formát még csiszolnia kellett volna, de erre nem maradt ideje (a költői öntudat
mellett szerénység is jellemzi)
● a fő cselekmény történelmi szál, ezt szerelmi történetekkel elegyítette
● munkája során történelmi forrásokat, horvát hősi énekeket, mondákat használt fel; ezek
mellett Istvánffy Miklós és Zsámboky János történeti írásait, emellett Balassi-versekből is
beépített sorokat az eposzba

Az eposz témája („fenséges tárgy”): dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét dolgozta
fel; ezzel adott reményt saját kortársainak arra, hogy a török önerőből is kiűzhető

A vár ostroma kiváló eposzi téma lett:

● mert a maroknyi védősereg küzdelmét heroikussá növelte, a törökök és a keresztény Európa

világméretű harcának sorsdöntő eseményévé tette, a katonákat koruk példaképeiként
ábrázolta, így tette a történetet monumentálissá, egy egész nép sorsára kiható sorsdöntő
eseménnyé
● a történet paradox tételre (ellentmondó állításra) épül: a maroknyi védősereg
felmorzsolódik a túlerővel szemben, mégis győztesen kerül ki
● a történet még nem merült a feledés homályába, volt aktualitása
● de nem is volt túl közeli esemény, ezért módot adott a költői szabadságra (pl. II. Szulimán
török császárt az eposzban Zrínyi öli meg, valójában a hadjárat során végelgyengülésben halt
meg, a szereplők egy része is kitalált)
A mű indítása (1-2. ének):

● a magyarok múltbeli sikerei - a harci erények, katonai győzelmek - isten ajándékai voltak
● a magyarok azonban hálátlanok voltak, bűnökbe merültek, erkölcseikben megromlottak
● Isten ezért megharagszik a viszálykodó magyarokra, büntetésül a törököket küldi ellenük (a
török „isten ostora”)
● főbb bűneink: a vallási megosztottság, az erkölcsi züllés, a politikai egység hiánya,
pártviszályok, a katonai fegyelem hiánya, fösvénység, gyűlölség, irigység, stb.
● később Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc költészetében is ezek az okok jelennek meg a
nemzet hanyatlásának okaiként (lásd szöveggyűjteményben Berzsenyi: A magyarokhoz I.;
Kölcsey: Himnusz, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke)
● Isten azonban kilátásba helyezi, ha a magyarok megváltoznak, akkor a büntetést
elkerülhetik

Az eposzi kelléknek nagy része megtalálható a műben, már barokk sajátosságokkal:

o invokáció (segélykérés): de nem Kalliopé múzsához, hanem Szűz Máriához szól

o propozíció (témamegjelölés): Szigetvár ostroma heroikusan megnövelt küzdelem,
keresztények és muzulmánok harca, az ostrom kimenetelétől függ Európa sorsa
o enumeráció (seregszemle): a költő az 1. énekben a török, az 5. énekben a magyar
sereget mutatja be részletesen; meggyőzi az olvasót, hogy a magyar védősereg a
legkitűnőbb harcosokból áll
o deus ex machina (isteni beavatkozás): a történet kezdete is ezen alapul, hiszen Isten
büntetésként küldi a magyarok ellen a törököket, később többször is van
beavatkozás, a lezárásban is isteni csoda jelenik meg (Gábriel arkangyal a mennybe
viszi a meghalt hősöket)

● hiányzó eposzi kellékek:

o nem in medias res (a dolgok közepébe vágva) kezdődik a történet
o kevesebb állandó jelző van, a jellemzésben nincs olyan nagy szerepük
o nem hexameterben, hanem ütemhangsúlyos verselésben írta (négyütemű
tizenkettes, bokorrímekkel: a,a,a,a)

A mű barokk elemei:

● a barokk korstílus 1600 és 1750 között virágzott Európában (a reneszánszot váltotta fel),
azokban az országokban volt jelentős, ahol a katolikus királyság és a katolikus egyház erős
tudott maradni (pl. Spanyolo., Franciao., Habsburg Birodalom)
● fontos szerepet játszott benne az ellenreformáció, a katolikus egyház vissza akarta állítani a
reformáció korában megingott tekintélyét
● a barokk stílus a művészi meggyőzés eszköze lett („látvány és látomás”)
● az eposz a barokk korban kedvelt műfaj volt
● a költő a témát eposzi magaslatra emeli, a harc jelentőségét megemeli
● a történet a keresztények és a muzulmánok küzdelme, Zrínyi benne a hit erejét ábrázolja
● a költő múzsája Szűz Mária (nem Kalliopé múzsa), az ő oltalmába ajánlották a magyarok az
országot
 ● monumentális, aszimmetrikus és bonyolult a kompozíció (15 ének, 1566 strófa; fokozatos a
feszültség növekedése, elnyújtott késleltetés van, csak a X. énekben van egy nagy ostrom, a
XV. ének a tetőpont és a megoldás)
● a valóságos, katonai szempontból is hiteles részleteket Zrínyi misztikus elemekkel ötvözi, a
vallásos szférába emeli
● mozgalmas, monumentális csatajelenetek leírásai találhatók benne (a szerző maga is katona
volt)
● megerősödik a vallásos érzület, a történelmi eseményt állandóan misztikus, vallásos szférába
emeli: tele van csodás elemmel, látomással, ilyen pl. a meghajló feszület csodája; az utolsó
csatában pokolbéli szörnyetegek és angyallégiók is harcolnak; a vértanúk mennybe
menetele zárja a művet
● az érzelmi jelleg dominál (pátosz, vallásos áhítat)
● jellegzetes barokk motívum a szerencse forgandóságának motívuma (Farkasics Péter
siratása)
● a retorikai elemek gazdagsága jellemzi: szimbólumok, allegóriák, hasonlatok, metaforák;
hatáskeltő kérdések, felkiáltások, éles ellentétek
● gyakoriak az erős stilisztikai hatást kiváltó paradoxonok (képtelen állítások): pl. a vereség is
diadal, mert a várvédők összefogása, hősiessége, erkölcsi fölénye követendő minta az ország
egészének
● a művet átszövik a súlyos, többszörösen összetett barokk körmondatok

A cselekmény és szerkezet felépítése: a fő cselekmény (a várostrom) mellett sok epizód van benne
(lásd melléklet)

A szöveggyűjteményben is megtalálható, elemzésre ajánlott részek vastagon szedettek:

cselekmény eposzi kellék

I. ének Isten megharagszik a ● nincs „in medias res”

magyarokra, büntetésül a ● invokáció (memoriter)
törököket küldi ellenük ● propozíció
(memeoriter)
a török sereg szemléje ● enumeráció
„A magyarság bűnei” (I., 7-24.)

II. Szulimán jellemzése

elesik Gyula,

Zrínyi bemutatása,

a meghajló feszület csodája

(II., 78-86.)

III. Zrínyi megver egy kisebb török

sereget Siklósnál

IV. Szulimán elhatározza, hogy

Szigetvár ellen fordul

V. Zrínyi beszéde a szigetiek ● enumeráció

a harc értelme a hazafiság: a esküje
hit, a család, a haza védelme
magyar seregszemle

levél a királyhoz

Zrínyi elbúcsúzik a fiától

VI. török követek érkezése, Zrínyi

válasza

az előhad megérkezése

VII. (eddig tart a nagyon a teljes török had Szigetvár alá

hosszú expozíció) ér

Farkasics halála, siratása (VII.,

37-48.)

VIII. viszálykodás a törökök között

(Rustán és Delimán
nagyvezérek között)

IX. a törökök ágyúzzák a várat

Radivoj és Juranics magyar

vitézek halála

X. (eddig késleltetés volt) az egyetlen bemutatott nagy

ostrom, a török
megfutamodik

XI. Delimán megöli Rustánt

Deli Vid és Demirhám párbaja

XII. Delimán és Cumilla szerelmi

története

XIII. Deli Vid és Borbála története

a török az ostrom feladását

fontolgatja

véletlenül elfogják azt a

galambot, ami Zrínyi levelét
viszi a királyhoz, ebből
megtudják, hogy a magyarok
még egy ostromot nem bírnak
ki

XIV Deli Vid és Demirhám utolsó

párbaja, mindketten
meghalnak

XV. (a tetőpont, megoldás) Zrínyi utolsó beszéde deus ex machina

 katonáihoz

a szigetiek kitörése, hősi

halála

Zrínyi megöli a szultánt, de

vele is egy puskagolyó végez

a magyar hősöket angyalok

kara emeli az égbe

Zrínyi, a várvédő Krisztus katonája („Athleta Christi”):

● az eposz főhőse igazi barokk eszménykép: hazáját és a keresztény vallást védelmezi a

pogányoktól
● a feszület előtt térdepelve vállalja a mártíromságot, a halál tudatában is vállalja küldetését
● a meghajló feszület csodája jellegzetes barokk vízió
● az ostromra felkészülve Zrínyi szózatot intéz katonáihoz, a legfőbb erények a bajtársiasság, a
kölcsönös megbecsülés
● a török sereg a belső viszályoktól végül széthullik, és csak egy véletlen miatt nem adja fel az
ostromot (véletlenül elfogják Zrínyi postagalambját, a királynak küldött levélből derül ki
számukra, hogy a védők alig ötszázan maradtak, több rohamot már nem bírnak kiállni)
● a törökök végül ugyan győznek, elfoglalják a várat, de az erkölcsi győzelem a magyaroké lesz
(„Zrínyi kirohanása”, Zrínyit végül csak egy puskagolyó tudja leteríteni, Isten a mennybe emeli
a vértanúkat)

A magyar várvédők:

● a legjobb erények testesülnek meg bennük: a hazaszeretet, az önfeláldozás, a tisztesség, a

virtus, a bajtársiasság, az összetartás
● mélyen vallásosak, a keresztény hit védelmezői, Krisztus katonái (Magyarország ebben az
időben a keresztény Európa pajzsa)
● hazájukért képesek vértanúhalált halni
● Zrínyit, a várkapitányt szeretik, tisztelik

A törökök:

● erős, kemény ellenfelek, kiváló katonák, jó hadvezérek

● de a széthúzás, rivalizálás rájuk jellemző (pedig a magyarság leggyakrabban emlegetett hibája
ez)
● széthúzó, morálisan széteső sereg
● II. Szulimánt nem szeretik, nem tisztelik, csak félnek tőle, mert kegyetlen, vérengző, igazi
zsarnok

A mű üzenete, végkicsengése:
 ● a szigetiek bátorságával, erkölcsi fölényével az országból ki lehet űzni az elnyomó törököt

A mű utóélete:

● Arany János: Zrínyi és Tasso (akadémiai székfoglaló)

● Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala, Zrínyi második éneke
● Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász