A cím

Nem könnyű dolog a jó cím megalkotása. A címadáskor a következőkre kell

figyelni:
-valósuljon meg a cím és az írásmű közötti átfogó összetartóerő;
-legyen a cím érdekes és figyelemfelkeltő;
-legyen nyelvileg jól szerkesztett!
- Fontos szerepe, hogy előre jellemezze a művet, felidézze légkörét, hangulatát
-Hangolja rá az olvasót a várt olvasmányélményre.
-A cím a mű névjegye.
-A jó cím a szövegnek tartalmi és hangulati jelképévé válik.
-A cím előinformáció is, hiszen előre utal magára a szövegre.

A címek fajtái
A címeket többféle módon vizsgálhatjuk, csoportosíthatjuk.

a)   Aszerint, hogy a cím és a mű között hogyan valósul meg a   globális kohézió   (a

mű témájára, egészére való utalás) a következő címfajtákat különböztetjük meg:
-Eseményközlő cím: nyelvtanilag teljes szerkezetű, jól formált mondat, melynek többnyire
igei állítmánya van. Teljes egészében tartalmazza az alatta álló hír leglényegesebb
információit.
Gyakran „rikkancs-szórendű”, azaz szórendje nyomatékos, az egyik mondatrész erős, kiemelő
hangsúlyt kap.
-Témamegjelölő cím: nyelvtanilag nem mondat, hanem csak valamilyen vészói alaptagú
szerkezet. Arról tájékoztatja az olvasót, hogy miről lesz szó a továbbiakban, de újságoló
mozzanata nincsen.
-Protokoll címek: nem ajzzák fel az olvasó figyelmét, de természetes és bizonyos mértékig
szükséges velejárói a tömegtájékoztatásnak, a sajtónyelvnek.
-„szenzációs”, blikkfangos címek: a taralomból kiragadnak valami apróságot, jellemzőt, így
nem is tükrözhetik az egész cikk tartalmát. A sajtó kereskedelmivé válása miatt szinte
mindegyik lap él vele.
Olykor felszólítást tartalmaz, de még gyakoribb hogy kérdőmondat a cím.
Sajátos altípusa az ún. lakonikus cím: igei állítmányok egymásutánjába sűríti bele a cikk
lényegét
-Semmitmondó cím: lényegében egyik funkcióját sem tölti be megfelelően: sem a cikk
tartalmáról nem tájékoztat, sem érdeklődésünket nem csigázza fel.
-„Mindent egy szóba cím”: a cikk egész tartalmát, vagy a mondanivaló minél több lényeges
elemét egyetlen összetett szóba igyekeznek belesűríteni. Ezzel rengeteg új szó keletkezik a
sajtónyelvben, de ezek megmaradnak egyszeri alkotásnak, nem válnak közkeletűvé.
-Betűrím (alliteráció): élénkítő, figyelemfelhívó hatása van. A sajtónyelv is bőségesen
kihasználja ezt a lehetőséget. Nem ritka, hogy egy összetettszó-címnek a két tagja alliterál –
tehát az összetételbe sűrítő és a betűrímes címadás összefonódik. Ritkábban fordul elő, hogy
három, négy egymás melletti szó alliterál a címben.
-Címadás hozott anyagból: gyakran folyamodnak közismert idézetekhez, címekhez,
szállóigékhez, szólásokhoz. Vagy úgy, hogy változatlan alakban használják fel őket, vagy
kisebb-nagyobb módosításokkal élnek, így igazítja hozzá az eredeti címet, vagy idézetet a
cikk tartalmához.
Két fő fajtája van, attól függően, hogy a felhasznált nyersanyag megőrzi-e eredeti alakját,
vagy többé-kevésbé módosul.
 Változatlan címek: A címül választott idézet többnyire közvetlen összefüggésben van
az írásmű tartalmával. Néha csak látszólagos, szójátékszerű az összefüggés a cím és a
tartalom között. Gyakori, hogy valamilyen címet használnak fel alaki változtatás
nélkül sajtónyelvi cím gyanánt. De többnyire csak hasonlóság, és párhuzamosság van
az eredeti mű és az újságcikk témája között.
 Variált címek: egyik csoportja közmondást, szólást vagy szállóigét idéz fel
megváltoztatott alakban. Oly módon, hogy az eredeti szöveg valamelyik szavát olyan
nyelvi elemmel helyettesíti, mely utal a cikk témájára.
A merészebb címvariánsok épp csak annyit hagynak meg az idézetből, amennyi a
felidézéshez szükséges. Alkalmas arra, hogy élénkséget lopjon a napisajtó stílusába.
Másik válfaja már eredetileg is cím volt. Az eredetinek az új címhez való hozzáigazítása
elemcserével, egy vagy több szónak a kicserélésével történik. Némelyik ilyen címben csak a
puszta váz, a mondatszerkezet marad meg.
-A szórend problémája: a magyarban nem kötött a szórend, és ez gyakran félreértést okoz. A
szórendi szabály helyett a szövegkörnyezet és a közlési szituáció egészét kell figyelembe
venni. A sokféle szórendi változat közül általában csak egy vág egybe tökéletesen a
tartalommal.
 Nyomatéktalan mondat: szakaszai egyenrangúak, egyiket sem
hangsúlyozzuk a többinél határozottabban. Ennek a közlésnek nincs
különlegesen kiemelt része.
 Nyomatékos mondat: a mondatrészek valamelyikére erős, kiemelő
hangsúly esik. Ez a szó, ill. az ezzel bevezetett mondatszakasz
valamilyen okból fontosabb, mint a többi – mert ez tartalmazza a
közlés lényegét. A sajtónyelvi címadásban népszerű a nyomatékos
mondatszerkesztés. A rossz helyre tett hangsúly és az ennek megfelelő
szórend miatt a cím nem azt mondja, vagy másképp mondja, mint amit
ki akarnak vele fejezni.

-Közhely: kerülni kell a címadásban. Ha születik egy igazán jó cím, addig ismételgetik, míg
közhellyé válik. Ügyetlen minden olyan cím, amelyben a műfajmegjelölés szerepel.
-Humoros címek: kétféle van: mulatságos cím: annak is szánták, nevetséges cím: akaratlanul
vált azzá. Általában valamilyen elírás vagy félreértés folytán keltenek humoros hatást.
 Szójáték: a humoros címadás legegyszerűbb és leggyakoribb válfaja.
Egyik fő csoportja két szó vagy néz azonos alakúságán vagy hasonló
alakúságán alapul.
- Tréfás szóhatár-eltolódás: a cím írója egy egyszerű szót tréfából összetett
szónak fog fel, és ezt helyesírási megoldással (kötőjelezéssel) adja tudtunkra.
- Egy másik szójáték, amelyben valamely tulajdonnév egy olyan köznévvel
vagy másik tulajdonnévvel van összekapcsolva, mellyel nemcsak
hangzásában esik egybe, hanem tartalmilag is összefügg, vagy összefüggésbe
hozható.
- Gyakoribb, mikor a cím elemei egy hangban különböznek.
- Más eset, mikor csak az egyik szava létezett korábban, a másikat a címadó
alkotta meg alkalmilag.
- Egy betűt tenni a szó elé, úgy hogy ezáltal egy másik értelmes szó
keletkezzen, és a két hasonló hangzású szót össze kell kapcsolni. A plusz egy
betű lehet a szó belsejében is.
 - Nemcsak hangokat, hanem egész szavakat, összetételi tagokat is toldhatunk
hozzá/bele szavakba.
- Egy alkalmi szóösszetétel középső tagját zárójelbe téve olyan csiki-csuki
szóalakot teremthetünk, melynek egyszerre több értelme is van.
- Olyan szavakat is összekapcsolhatunk, melyek nem csak egy hangban
különböznek. Fontos, hogy a szavak között legyen némi tartalmi-jelentésbeli
összefüggés is, sőt együtt valami mást, és többletet is kifejezzenek.
- A cím etimológiailag összefüggő (azonos tövű, de különböző végződésű)
szavakból áll.
- Humoros még az is, ha a két összekapcsolt szónak ellentétes a jelentése.
Másik fő típus az alkotóelemek jelentésbeli ellentétességére épül.
- sajátos típusa az ún. azonnali visszavonás: az ilyen cimnek a második
eleme mintegy visszavonja, tagadja az első címelem jelentéstartalmát
- másik változata az ellentétes jelentésű melléknevek párhuzamba állításában
rejlő stílushatást aknázza ki.
- legáltalánosabb válfaja, amikor ellentétes értelmű szavakat helyezünk
egymás mellé.
 A két fő típus kombinálódhat is egymással. Az ilyen szójáték egyaránt épít az
alkotóelemek hangalakbeli hasonlóságára és tartalmi ellentétességére.
 Csalafinta vagy beugrató címek: a legtöbb szónak a fő jelentésén kívül számos
további értelme is van. Ezeket első olvasásra egészen másképp értjük, mint ahogy
kellene. Igazi jelentésük, tartalmuk csak az utánuk következő szövegből világlik
ki.
 Elvonttá sápadt szavak, nyelvi képek (vissza)konkretizálása, mely a szójelentés
mozgásán, ill. tudatos mozgatásán alapul.

a szimbolikus cím a mű átvitt értelmű jelentését fejezi ki (Gárdonyi Géza: Isten

rabjai — a szerzetesi élet láthatatlan bilincseire, fogvatartó lelki, hitbeli láncaira
utal; Kriza János: Vadrózsák — a népköltészeti gyűjtemény címének szimbolikus
jelentése: vadon nőtt virágok; Jókai Mór: Az arany ember — utal a főszereplő
gazdagságára).
idézetcím : Jókai Mór: És mégis mozog a Föld (Galilei híres mondását idézi).
műfajra utaló cím: Széchenyi István Napló; Blaha Lujza naplója; Vajda Jánosné:
Bartos Róza Emlékirataim; Lengyel Dénes: Mondák könyve,
b) A nyelvi megformáltság   szempontjait figyelembe véve :
mondatcím : Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül;
tulajdonnév : Petőfi Sándor: A Tisza, Lev Tolsztoj: Anna Karenina;
köznév : Szabó Magda Az ajtó, Németh László Irgalom;
határozószó : Babits Mihály Messze-
főnévi igenév: Ady Endre Sírni, sírni, sírni;
szószerkezet : Lope de Vega: A kertész kutyája.