b20 {T AGNES

FOCI
I
I

nÁrtxr Áouns
.tl

Frakk és a foci
Vámai György rajzuva7
vÁsoolr rIaoÁs
,{0,JArf
@ Bálint Ágnes, 1979, tg9g
@ Móra Könyvkiadó, 1999
I. Lajcsika
Esv szép napon Irma néni a kertbe ment, hogy rózsát szed-
lJí Bnr'.' a művelethez mindig kesztyűt szokott húzni:
Lrős bőrből késziilt, öblös kerti kesztyűt, az ilyen kesztyű
megvédi a kezet a ttiskék szúrásától. Irma néni azonban
csoááIkozva látta, hogy egyik ujja pucéron maradt'
_ Hová lett a kesztyúm hüvelykujja?
jtitt a yálasz susogva, mintha csak a
- Frakk rágta te -
szél borzolta-volna a rózsabokor leveleit' Es a bokorból
eiőkíwózott Irma néni fekete macskája, Lulcrécia' - Frakk
vadáízawtjátszott a kesztyűvel. Az volt a görény'
Gorény? Irma néninek_elment a kedve a lerágon ujjú
kesztyűtót. Mérgesen elhajította. Véletleniil Szerénkét ta_
lflta ó1 vele, a kérti padon sütkérező fehér cicát' Szerénke
ÓsszeÍezzeÍt.
A következő pillanatban a sokat emlegetett Frakk gázolt
kereszttil rajta ivizslák szelességével, és foga közékapva
a kesztyút, elrohant.
Frakk a farkamra lépett! - miákolt Szerénke panaszo_
-
san.
Lukrécia is óbégatni kezden:
'
- Sehol sincs nyugalmunk ettől a kutyától|
ajiínlotta nekik
- Menjetek be á úobámba, cicuskák -
Irma néni. _ Csak jól töröljétek meg a lábatokat, mert Ká-
roly bácsi a tomáiot is lelocsolta nagy buzgalmában'
5
 _ Ésmibe töröljük a lábunkat? _ kérdezte Lukrécia epé-
sen. - A lyukakba vagy a foszlányokba?
_ foszlányokba?'' _ akarta kérdezni Irma néni,
',Milyen
rnilrelyt azonban a 1ábtöIlőIe nézett, minden kérdésfölös-
legessé vált.
_ o' ez a lraszontalan Frakk! osszerágta, cafatokká szag-
gatta a drága indiai lábttlrlőt is.
- 'A kerti székek.lábáróI meg lerágta a gyékényt _ árul_
kodott Lukrécia, és még folytatta volna, de a szomszéd
kertből egy labda épp a fejére esett. Méltatlankodva miá-
kolta: - No tessék! Ez meg Lajcsika! Gyere, Szerén, be-
megyünk! Nem lehet idekint megmaradni tőltik.
Be is mentek, és Károly bácsinál bepanaszoltiák Lajcsi-
kát, a szomszéd kisfiút, aki mindig átdobálja a labdát. Laj_
csikríra Kríroly bácsi is haragudott.
- Mikor átmászk a labdájáért, mindig beleugrik a szé-
pen gereblyézett virágágyásba.
A macskáknak erről az jutott eszükbe, hogy Frakk egy
vakondtúrás helyén gödröt ásott, olyan mélyet, hogy ők
például ki sem látszanának belőle. Emlegették azonkívül
egyéb rémtetteit is:
_ Széttépte az,ijságot is' ami véletlenül a levélszekrény
mellé ponyant.
_ Irma néni papucsával vadászatot játszott, mert nyúl-
prém van rajta'
_ Károly bácsi sárcipőjének is hiányzik az orra.
Károry bácsi, aki még mindig a szomszéd kisfiú kelle-
metlen természetén morfondírozott, erre felkapta a fejét.
_ Micsoda? Frakk az új sárcipőmet semkímélte? Ha leg-
alább a régit rágta volna szét!
6
Dörmögve tápászkodott fel a karosszékből, és elindult'
hosv néhi1v kom oly szót intézzen a kutyához' Alig lépett
ki ítornácrá, Frakk'mríris a nyakába uglott, és boldogan
képen nyalta.
- Sétálni megyünk? Hurrá! _
_ Dehogy mégyunk sétálni! förmedt rá Károly bácsi'
- szétrágtad az újdonatújsrárcipőmet!
Frakk csodálkozva nézett körül.
- De hiszen süt a nap, nem kell sárcipó' eshet'
- Most ebben a pillanatban nem kell, de bármikor
és akkor mit húzok a lábamra?
En is
-Ó, tra esik! olyankor a legjobb mezít|ábjrárni'
mindig mezítláb száladgálok a tócsiíkban. Cupp, cupp!
- Fára hányt borsó iti minden szó - sóhajtott Károlytá_
csi. - Csak ait udnám' miért rágsz mindent össze' Nem
vagy már kölyökkutya!
]Viszont vadászkutya vagyok _ közölte Frakk, orrát a
magasba emelve, mintha távoli, vadban gazdag erdőks-za-
gát"szimatolná. - Ha mrír nem járunk vadászni, legalább
játékból hadd vadásszak!
_ LábtöIlőre!
- Az volt a vaddisznó. Kemény sörtéjű vadkan'
_ Ésa sárcipőm? Az mi volt?
- Vadkacsa.
- Vad-ka-csa? Hiszen nincs is tolla!
esővízgyíijtő
- Tolla az nincs' de mikor bedobtam az
hordóba, űszotÍ a vízen.
Aki va-
- Feladom a harcot! hatiározta el Krároly bácsi'
_
dászkutyát tart aháznál, arrrrak számolnia kell a kutya va-
dászösziöneivel. - Megyek, megkeresem azÍ a ÍéEiőzbőÍ
7

@"melyiknek
molyok' Játszhatsz yele
a bélésétmár régen megették a
őzv adászaÍoÍ.
- Köszönöm szépen! - örvendezett Frakk. Minthogy
azonban Kiíroly bácsi túlontúlsokáig keresgélÍ,e|haÍároz-
ta' hogy inkább nyúlvad ászaÍoÍ jáÍszik a fogasról leesett
nyúIszőrkalappal. Régi kalap volt már, de esős időben Ká-
roly bácsi azt teÍte a fejére, ha boltba ment.
A kalap maradványait Lukrécia találta meg. Diadallal
vitte Károly bácsihoz. Nagy csalódására Károly bácsi ahe-
lyett' hogy elvörösödött volna a méregtől, derűsen így
szólt:
- Végre vehetek magamnak új kalapot! Ezt még vőIe-
gény koromban vásríroltam, mikor a széles karimájú kala-
pok voltak divatban.
Lukrécia ezek után Irma nénihez ment panaszra.
- Ezek ketten egy húron pendülnek. oda a drága kalap'
de Károly bácsi egy rossz szót sem szól érte Frakknak.
- Majd szólok én ! - mondta Irma néni elszántan. _ Mind -
járt felelősségre vonom Frakkot, csak előbb fölszeletelem
a sült karajt'
Frakk a tornácon sütkérezett. Egyszer csak finom pecse-
nyeszag csapta meg az orrát. Felnézett, de csak Irma néni
mutatóujját látta az ota előtt, annak volt sültkaraj-szaga.
_ o, ez az ennivaló kezecske! lelkendezett Frakk' és
- szen nem hagytad' hogy tisztességesen felöltözzem a
annyi szeretettel, odaadással csókolta meg a dorgálásra
emelt kezet, hogy Irma néni ellágyult.
- Nem vagy te lossz kutya, Frakk. Talán csak keveset
foglalkozunk veled.
- Igen, elég ritkán járunk sétálni _ panaszkodott Frakk,
és onát mély szippantással belefektette Irma néni sültka-
r8)
\,/
jelének
rai-szasú tenyerébe. Irma néni ezÍ a Íagaszkodás
vát"' .jé''ék.nyültencirógatta meg Frakk Í-ejét'
- Ha akarod, sétálhatunk egyet. egy-
- Akarom! _ kiáltott Frakk, és mind a négy lábával
szeÍÍeugrott fel a levegóbe. Szerénke' aki éppen kidöcö-
gött a toinácra, csak azt látta, hogy Irma nénitfergetege-
íen sodorja a kapu felé valami vörös, négylábúerő' Irma
néni sivalkodott:
_ Se kesztyűm, se kalapom! Éscsak pongyoIa van raj-
tam!
- SétáIni, sétálni, egy kis dombra lecsücsülni - dalolta
Frakk. Szíve olyan könnyű volt, mint egy léggömb -{z_ut-
cán lezöttyentene Irma nénit, és átrohant a trílsó oldalra'
ahol egy kis fehér uszkár illegene magát kenyeskedve'
Téged úgyis el-
- ria*, rrakk! sikongott trma néni' -
_
iit egy autó előbb-utóbb. Miért nem nézel körül, mielőÍÍ az
úttestre lépsz?
nrakt áar messze jiárt, mert megszimatolta, hogy egy
merengő tekintetű höigy kolbászt visz a táskájában' Saj-
no' u [ölgy igen hamar befordult egy bolthajtásos kapun'
Erre Frakk visszarohant Irma nénihez.
- Vegyünk mi is kolbászt! hi-
- Nefi veszünk semmit! Nincs nálam az erszényem, sé-
t6hoz.
Frakk csak fél füllel hallotta Irma néni megróvó szavait'
az
mert a kis fehér uszkiárt figyelte. Vajon miért vrírakozk
a kutyus a játékllzlet előtt?
Nynt a uotta;to , az uszkár gazdája lépett ki rajta' Es'mit
hozott a kis fehér uszkárnak? Egy nagy, piros pöttyöS lab-
9

: sctt Frakk. lrma néni a pongyola zsebében
t hány forint csörgött csak benne.
,.
dát| Az uszkár megbökdöste orrával az (tj labdát, azltán
gazrlájával együtt beszállt az ott parkoló autóba, és elhaj-
tottak.
- Énis szeretnék labdát! - mondta Frakk sóvárogva. _
Még sohasem volt labdám.
Irma néni vonásai ellágyultak. Lám, csakugyan ez hi-
ányzott szegény Frakkocskának: egy labda, amit kedvére
hajkurászhat, s hol nyúlnak, hol hörcsögnek képzelhet el.
Nem csoda, ha szegény kutya játék híján mindint össze-
rágott unalmában.
t0
- Tessék nézni, mennyi labda van a kirakatban! - repe-
kotorászott. Né-
- Gyere, Frakkocska, megkérdezziik a boltos bácsit, ad_e
nekünk ennyi pénzértlabdát.
A boltos bácsi azt mondta, hogy ennyi pénzértcsak egy
egészen kicsi labdát adhat. Frakk azonban anlak az egé-
szen kicsi, kék-fehérlabdának is úgy örült, mintha azegész
játékboltot megkapta volna' Azonnal játszani akart vele.
_
- Majd otthon! - emelte Irma néni magasba a labdát.
Az utcrín nem labdázunk! Annak úgyis csak baleset lenne
a vége.
Frakk alig váÍta, hogy hazaérjenek, miír csak azért ís,
mert közben eleredt az eső.
- Nézzétek, mim van nekem! _ hencegett a macskiík-
nak.
- Ó, milyen helyes kis labda! - miákolt Szerénke' és pu_
ha talpával megpöccentette a labdácskát. Frakk boldogan
ugrált.
_ Gyere, Szerénke, labdázzunk!
, * Nono! _ szólt rájuk Irma néni figyelmeztetően. - Vi-
gy ázzaak, nehogy leverjetek valamit!
- Majd csak gurigázunk vele - ígérteFrakk, és odagu-
rÍtotta a labdát Szerénkének. Mire azonban a lomha
Szerénke utiánakapott volna, a labdabegurult a könyvszek-
tény alá.
, - Gíl, gó1! _ ujjongott Frakk. - Szedd ki a labdát a szek-
rény alól!
' - Szedd ki te! En nem érem el.
Kiderült, hogy Frakk sem éri el _ seprűnyéllel kellett ki_
11
 kotorni. Azután már inkább csak kotorásztak, minÍlabdáz-
tak. A kis labda minduntalan eltűnthol a dívríny,hol a szek-
rénv alatt.
_ Igy nem é|vezet a játék
-jelentette ki Szerénke. - In-
kább fekszem a díványon, mint mászkálok alatta.
Frakknak is elment a kedve a labdázástól.
,,Y adászatot játszani sokkal érdekesebb'' _ gondolta ma-
gában' és körülnézett' megfelelő vad után szimatolva' Meg
is találta Irma néni lábán, a báránybőrrel szegetÍházicipő
képében.
_ Hadd játsszam vele! _ kérlelte Irma nénit. _ Mondjuk,
hogy ez egy báránylelkületű orosz]iín.
Irma néni összecsapta a kezét.
- No tessék! Most vettem neki labdát, és miáris a papu-
csomat akaÍja szétrágni !
_ o, az a csöpp kis labda! Mindig begurul a szekrény
alá'
Frakknak igaza van - szólalt meg váratlanul K ároly bá-
csi. - Komoly, nagy labda kell egy ilyen kutyának. Me-
gyek is, veszek neki.
_ Inkább srírcipőt vennél magadnak ahelyett, amit Frakk
széttágoÍt _ jegyezÍe meg Irma néni, de férje addigra mrír ot perc múlva büszkén vonultak hazafelé a fekete
Frakkal együtt messze járt' Szerencsére közben eIállt az pöttyös bőrlabdával' A macskiík miír on ültek az ablakban.
eső, és az út a játékkereskedésig merő gyönyörűség volt'
Kéklett az ég' már messziről lehetett látni a gyönyörű,
- Ó' micsoda nagy, kemény labdát vettetek' Frakk! _
ozörnyülködtek. _ EzzeI mi nem tudunk játszani.
pöttyös labdákat a kirakatban. Frakk körülugrálta Károly
bácsit'
- Nem is macskáknak való ez' Károly bácsival fogunk
_ Igazi focit vegyünk!
focizni.
_ Azt veszünk! nyugtatta meg Károly bácsi. _ Az olyan
Károly bácsi meghökkent' Még hogy ővele? Focizni?
- Hány éve is rúgott utoljríra labdába? Várjunk csak. ' . Frakk
kis pitye-potya labdák csak macskiíknak valók' azonban nem hagyott neki időt a számolgatásra. Alig csu-
I2 I3

*.
 x
I

kódott be mögöttük a kertkapu, akkorát fejelt a labdába' Lajcsika nem mondatta kétszer. A következő percben
hogy az felröppent, mint a madár' már ő rúgta a labdát Frakknak. Frakk négy lábbal cselez-
- Ez lesz Károly bácsi kapuja _ mutatott Frakk két ker- tc ki. Károly bácsi ezt már a gyékénykarosszékből nézte,
ti székre. Sajátmagrínakegy öntöZókannával és e gy féItég- a toÍnácÍól.
lával jelölt ki kaput. - Milyen kedves, rokonszenves kisfiú ez a Lajcsika! _
_ D9 Frakk' kiskutyám!
- rebegte Károly bácsi. _ Öreg mondta Irma néninek. _ Erdekes, hogy eddig nem Vettem
vagyok én már ahhoz, hogy a labdát rugdaljam. észre!
Csak játsszál vele, ha már megvetted neki azt a drága
-
labdát! - zendült hma néni hangja a tornácról' _ Kütönbén
is jót fog tenni neked a mozgás.
- Gól! - rikkantotta Frakk kitörő örömmel, miután si-
kerult a labdát Kríroly bácsi kapujába lőnie. A labda eltűnt
a borbolyabokrok között. Károly bácsi, míg a ttiskés ágak
alalt kotolászott, bosszúsan gondolt vissza arra a könnyel-
mű pillanatra, mikor Frakknak igazi futball-labdát vett.
- Hajrá' Károly bácsi, hajrá,hajrá| _ kiabáltrík a macs-
kák. - Tessék egyenlíteni!
A sáros labda máris újra Frakkhoz került, s a követke-
ző pillanatban Krároly bácsi hasán puffant.
_ Ez is gó1!
- harsogta Frakk' miközben Krároly bácsi
hátratántorodott a két kerti szék kőzé' A macskiík nevet-
tek. Ésebben a percben Károly b ácsi égi szózatot vélt hal-
lani:
_ Focizhatok én is, Károly bácsi' kérem? jött a hang
- a
szomszéd kertet elválasztó kőfal tetejéről. Lajcsika ült ott
lovagló ülésben' és sóviíran néZte a fekete pt'ttyö's, fehér
bőrlabdát.
- Focizhatsz... drága kisfiam! - lehelte Károly bácsi. -
Gyere csak át, amikor akarsz. Mindig gyere át Frakkal fo_
cizií'
14

{
 II. Kutyaiskola Irma néni sietve megvitte Kiíroly bácsinak a hírt: FÍakk
művelődni óhajt.
'- Művelődni?
Hogyhogy?
- Iskolába szeretne jiírni.
Frakk, aki odasompolygott hozzájuk, közbeszólt:
- A macskiík mindig azt mondjrík rám, hogy buta kutya
- Buta kutya!_ mondta Lukrécia, mikor Frakk vagyok. Meg faragatlan tuskó.
véletle-
nül a farkára lépett. _ olyan vagy' mint egy fatuskó: sem- - Úgy, hát ezt mondják rád, szegény kiskutyiím? - ér-
mi modorod. zékenyült el Kríroly bácsi. _ No' majd nem mondják, ha
Szerénke helyeselt: kijárod a kutyaiskolát! Gyere, megytink beiratkozni!
.Frakk nagyon ostoba. Azt sem tudja, hogy ha Irma Frakk azt sem tudta, hová legyen örömében. s báÍ Ká-
néni gombolyagia a földre esik, illik oóaszalidni és fcll- rbly bácsi egész úton arról mesélt neki , hogy az iskolában
emelni. rcndesen kell viselkedni, szót kell fogadni a tanrár bácsinak'
- Tud is ez valamitl - legyintett Lukrécia. - Tanulatlan, ég nem szabad az osztálytársakkal verekedni, Frakk lelke-
^
faragatlan eb. lodése fikarcnyit sem csökkent. Hát még mikor meglátta,
Frakkot szíven ütötték ezek a szavak. Máskor nem na- hogy akutyaiskola tulajdonképpen egy nagy, füves pálya...
gyon törődött vele' mit beszélnek a macskiák, minthogy Egy nagy, ftives futballpálya! Mondta is Kríroly bácsi:
azonban Kríroly bácsi véletlenül lelocsolta a kerti ttimft- -Ez igen! Bezzegén négy fal között töItöttem iskolás
vel, sokkal érzékenyebb volt. Irma néninek fel is tűnt, évoimet.
mennyire lógatja az onát' A kutyaiskola vezetője szigoni tekintetű férfi volt.Itt az
- Mi bajod' kiskutyrím? - kérdezte tőle. - Bántott va- oktátókat nem taniárnak hívjrík,hanem kiképzőnek. A ki-
laki? képző, mikor ránézetÍ Frakkra, bólintott, és azt mondta:
Vrílasz helyett Frakk csak sóhajtott. - Jót fog tenni neki az iskola, mert trílságosan jó húsban
_ Aruld már el, Frakkocska,
miért búsulsz! _ unszolta van,
Irma néni' Frakk végre kibökte: - A feleségem agyoneteti - magyarázÍa Kríroly bácsi.
_ Iskolába szeretnék jrírni. Hogy A kiképző ezek utián őt vette szemügyre, és megint bó-
művelt kutya legyen
'belőlem! lintott.
Irma néni kellemesen meglepődött. - Uraságodnak is jót fog tenni az iskola.
csak! Ez nyomja hát a szívedet, a műveltség _ Nekem? - hökkent meg Károly bácsi. _ Nem én aka-
-- l{o-l'l
utáni vágy? Nagyon helyes, Frakkocska, nagyon helyesi rok idejrírni' hanem Frakk.
16 T7

{r
 A kutyrík ide
'.'- ltt tanulják csakgazdájukkal együtt irírhatn ak. A gaz-
dlk meg, hogyan kell a kutyával bánni.
_ o, azt én tudom.. . _ kezdte
mond-ani Kríroly bácsi, a
kiképző azonb an leintette :
_ Minden vasiírnap délelőtt
tíz órakor kezdődik az ok-
tatás. Tessék pontosan iönni!
Ezek után Kríroly báósi
-Frakk bezzeg ttirelmetlenül vegyes érzelmekkel ment haza.
siáml ara a napotat.' iz diárat,
a perceket. és_vasiímap reggel, még alig pirk
adt' ő már be-
leszuszogott Kríroly bácsi fülébe:
;}te1:tink mrar! Menji.ink mrír, nehogy elkésstink!
Károly bácsi akkor készült a másii"oldalára fordul-
ni, és ha nem lett volna olyan álmos, fölelev;íű"
volna gyermekkori emlékét,mikor is őt, u tisi.koiást
reggelente alig lehetett az ágyból kihúzni. Mintholy
azonban nagyon álmos volt, ciák morgott. aaaig-aaá!!
morgott' míg ki nem ment szeméből az7lom. Frafk
nagy
:'9.Í* fölkelt, megreggelizett. A reggelit úgy keilEtt
- Frakk! - szólalt meg Krároly bácsi aggodalmasan.-
bekapkodnia..állva
^hörpintette
maJd|:m otthon felejtette, de végül szerencsés-en
i
föl a kávét' kalapját Úgy Htom, itt én vagyok a legöregebb.
megérkeztek a kutyaiskolába. Ók volták az elsők. Frakk n"m figyelt Kríroly bácsira, mert sürgős dolga
olyan volt: sietett bemutatkozni osztálytiársainak. A bképző pe-
korán volt még' hogy a nagy pálya füvén harmat
csiilo- dig máris sipjába fiíjt kezdődött az óra.
gott.
- Futás körben a pályán, egy-kettő' indulás!
.' láto{?- - 'nltatta Kiíroly bácsi szemrehányóan az iires
pályát. - Még Frakk nekiiramodott, de a kiképző megint sípjába fújt'
alhattam volna!
ós megmagyarázta, hogy a gazdnak is a kutyával együtt
Hússzor vagy huszonötszöÍ sétálü{k körül a pá|yát, mi-
remegérkezett a többi tanítvány és a kiképző. Miiroónre- kell futnia.
- Könnyű aztmondanil - sóhajtott Kríroly bácsi, de nem
le kutyákjöttek: bokszerek, dobérmanok, német j'h'*il- tchctett mást: fogtz apőráz végét,és szaladt Frakk után.
tyák' pulik, kuvaszok, tacskók, dogok, éskülönfÉr. gu"Jit
kísértékőket: kisebb-nagyobb fiúf, és lányo1
---
'---- Frakk valósággal repült, ftile lobogott. Nagyon élvezte a
tanulást. Kríroly bácsi annál kevésbé'sőtmondhatrri' egyál-
t8 t9

{
 talán nem é]vezte. Szúrt az o]dala, alig kapott levegőt, s
mikor az óra végénfél térdre ereszkedett Frakk mellé _ aki - De kutYaiskola van!
Laicsikának leesett az álla
a többi kutyával együtt a hason csúszáSt gyakololta
bírt fölállni.
-, alig iii""1''JtiriiJlai''r É..i,tanultok ott? írni' olvas-
_ Nem megyek többet kutyaiskolába! _ jelentette
ki Ir_ "''jszámbhi?
ni'
aztl'
Ugyun, dehogy! Felálini' leülni' kúszni a fűben'
ma néninek, miután végre_v alahárahazaérkeztek.
- olyan '-'- meg fuuri. mászni. ugrani'
lÁn
izomlázam van' hogy lépni is alig tudok.
óÉ:o nettek! - móndta Lajcsika sóviírogva' Frakk
- E'z azért yan, mert keveset mozogsz - magyar ázÍa ne- més folvtalta volna a kutyaiskola magasztalását' de
a-kts_
ki Irma néni. - Meglátod, mennyire felfrissülsz majd, ha
rendszeresen végigcsinálod a gyakorlatokat Frakkal. ii,r't'iiojr"" eltűnt a kőfál tetejéről' Sürgős dolga akadt
írassa őt
_ Járj inkább te vele a kutyaiskolábal ;;";i;' a mamájával kellett mégbeszélnie'hogymar
- ajánlotta neki áiá kutyaiskolába. Lehetőleg úgy. hogy hétlőn ne ls
Károly bácsi' Irma néni felkacagott.
_ Van is nekem ilyesmire időml Vasiírnap délelőttön- kellien a rendes iskolába mennie'
'_-]úut
adok én neked kuryaiskolát!
_ ripakodott rá a
ként nekem ebédet kell főznöm' akkor
Ez olyan érv volt, amely előtt meg kellett hajolnia' Ká- mamája' _ Ha a többi gyereknek jó a rendes iskola'
ncked
''- is jó kell hogy legyen!
roly bácsi csöndben ette végig a finom vasiírnápi ebédet, ment vissza a kertbe' odaátról
de a lelke méIyénlázadozoÍt.
i"l"r-itu
'n"ntoriizívíelFrakk most a vir ágágy ást lgráI-
uoratÉ]in"ge."r.allatsZott:
Ebéd után az egész család lepihent. szelénke Flakkot is
hívta: ls
'- át.
Ez igerl" ez de-
_ Gyere, szundíts egyet! KifláÍadhaÍtáI déle\őtt. - iropp, hopp! - vezényelt magrínak'._
Frakk a fejétrázta. '- ugrii volti Nem súroltam a muskátlikat!
rék
_ Nem érek rá ]ustálkodni. Meg kell csinálnom lfiofut u to-ló orgonabokrok között ismét megjelent
a házi feje.
feladatot. - 1 F.ukk!"Fo.izást
Lajcsika
nem tanultok a kutyaiskolában? _

]vlinthogy nagyon szeretett ugrálni' elsőnek az ugrólec- - ll"Á' o" azt fölösleges is tanulni'
mert focizni tudok'
kéhez fogott ho zzá: átugráIta a tyúkudvar kerítését.
Javában ugrált, mikor a kőfal tetején felbukkant Laj- - Ha kész v agy a házi feladatoddal, focizunk?
Frakk elgondolkozott.
csika.
-iutajdónképpen már készen is volnék"'
Focizhat-
- Frakk' hol voltál ma egész délelőtt? nánk...
- Isko]ában! _ felelte Frakk büszkén- '"-Laicsita
fürgén átkelt a kőfalon, Frakk pedig labdáért
- Vasárnap nincs is iskola! szaladt.
20 Zl
 Puff' puff! - szállt a labda az udvar egyik v égébőI amá-
sikba, és egyszer csak olyan magasra fe]éhek,irogy uiar-
tetőre esett vissza' Lefelé guruliában péaig Á"g-
ült az esőcsatornában 'otryT'-
'kell- Ejnye' ejnye ! - vakalta meg Frakk a füle tcjvét. Fel
-
érte mászni. Szerencse, hogy délelőtt a kuryaisko1á-
ban volt mászásóra is.
- Hadd másszam én alabdáért, Frakk! - mondta Lajcsi-
ka. - Játsszunk kutyaiskolát, és hadd legyek én t,iw"r
_ Jó!
.hetsz - egyezett bele Frakk a sokat ígé}-ő játékba."
kutya, és én leszek aktképző. cJatrrógy akkorket-
- ie-
lene nekem egy síp.
Pont síp ne lett volna Lajcsika zsebében? Mríris előbá-
nyászott onnét egy fényes sípot, amelyhez valaha papír-
trombita is taltozott, de azt mfu régen levágta rota,
höey
zsebben is hordható legyen. Ezt kapta meg É'un e,
dődhetett a játék.
, tá-
- Futás, ugrás, mászás! _ vezényelt Frakk. Lajcsika fu-
tott' ugTott, végül felmászott a nagy diófríra. IeL. F.rakk
segített neki' tolta, nyomta, buzdíiotta: Ügy;r' nusvon
ügyes.a kiskutyal Csak előre' kiskutyrím,
, * Különben sem fóntos \emászni -
ra'-se.balra! Ugy' és most mássz át vépen""k
iőtt-
a tetőre!'"
Lajcsika lassan' óvatosan mászott, mint a csiga. Végül
megérkezett az esőcsatomában pihenő labdáhozl
A két macska éppen akkor jtltt ki a kertbe kicsit leve-
gőzni. Elhűlve láttrík, hogy Lajcsika aháztető
szélénku-
porog.
- Lajcsika! Mit
'Szerénke. keresel ott? - kérdezte döbbenten
- A labdát - felelte a kisfiú helyett Frakk. - Kutvaisko-
22
llt játszunk, éppen mászásóra van' Lajcsika a kutya' Fi-
uujiét.k. milven üeyes ez a Lajcsika nevű kutya!
''-Íato|an ienaruut ügyes! - mondta Luklécia' majd
_ Éste vagy azoktato?
5únyosan megkérdezte Fiakktól:
' ]'Ig.ni'éniugyok! _mutatta Frakk büszkén asípot' Eb-
bcn a piltanatban Lajcsika ledobta a labdát'
_ Hunat - örvendézett Frakk' - Megérkezett a labda! A
l 'nicsika nevű kutya most miír lemászhat
_ a tetőről!
1D" hogyun? - érdeklődritt Lajcsika' ott hasalt a tető
rzélén,göiósosen kapaszkodva a csatorna taftóvasába'
'
I
lrakk elkomorodva nézte.
]sujno. még nem tanultuk' hogyan kell-lefelé mászni'
_ Ha
- Hógy leheúz? nézett rá csodálkozva Lukrécia'
_
|nóÍ egyszeÍ mászni tanultatok. ' .
kutyának föl
- ríáoo, az úgy volt, hogy sona, minden
kcllett másznia egy létrára. Nekem is' De mikor már
fent
volrunk, akkor egyszerűen leugroltunk a fci'|dre'
..
- Éninnét le nem ugrom ! - tiltakozott LaJcs*a
lent a
tnagasban' Szerénke megborzongott
kezedJábad!
-"Más nem is hiányoznék! Kitörnéd
talált rá Frakk a ké_
zcnfekvő megoldásra. -Így is lehet focizni' Fölfejelem
ne-
kcd a labdát, és te visszanigod.
Lajcsika örömmel fogadta a meglepő indíwányt' Ház-
tct6n"még sohasem focúott. A második labdaváltrás után
ttzonban szédülni kezdett.
hangon' _ In-
- Le szeretnék menni! - mondta panaszos
kdbb lent fociznék.
Frakk homloka gondterhelt ráncokba gyűrődött'
- Csak tudnám, hogyan kell orrrrét lejönni'
23
 - Szerintem egyszerűb\ _tra_bemászik a padlásablakon,
azután szépen lesétál a padláslép.'o":l.gri*t.
récia. Frakk örömében iépen l J*t"t-
o'z --'' ^"-6 l
nyalra.
cica vagy te' L'uklécia' í; nem jrírsz
is kutya-
'ro;8Íi'.
Lukrécia hÍívösen háÍítottael a
biza]maskodást:
- Ebek puszijríra nem tartok igén'n****""
- Jó. jó, most ne kénveskedj. í*'.rn i*auu segíts
mert ő nem tud ügy Laj-
tr*'T 'éiárg"'i ""'r'?jlio",
_ uegjg azt'aján\oÍtadneki,
-ta vagy_. Nem látsz tovább
hogy ott focizzon. Mert bu-
azorrodnál.
Frakk erre nem fudolf mir monáani,
diadalát kiélvezve, föIvonult Lukécia pedig,
fiú már nagyon viírta.
a tetore i,a;csi<-ai;; á'il'
_ Soha többet
nem mászom háztetőre!
Lukrécia - fogadkozon,
farkába kapaszkodva kúszort pad-
1tit1;_z!en a
lásablakhoz. Szerénke .'ututr
ü.r*.,i;:ffi;;':í..l
motdtaazöregeknek,hogyr-u;..itu}.i."a_J'-"Jri;n?l.

- Micsoda?l - hüledezett lrma néni. Mi jutott eszébe Károly bácsi elkomorodott. Egyetlen porcikája sem ]!i-
annak a gyereknek? - vínt a kűtyaiskolrára emlékezni, és akkor ez a kölyök' ' ' Ej-
nvc. hánv éves is ez a helyes kis kölyök?
- Frakk küldte fel.
_ Ejnye,
' -Lajciika, mondd csak, fiacskám, hány éves vagy te?
.ez Frakk! - kiáltott Kríroly bácsi mérgesen.
a
* -
Es'ha az a kisfiú leesik, és cisszetöri_#ailiilil";ill;. - Hét.
vele.focizni? No, majd adok .. Ó' csak hétl _ mondta Károly bácsi csalódottan' _ Ak-
én neki!
.Krsretett' hogy leparancsolja krrr te nem járhatsz kutyaiskolába.
'kot pedig lehordja a iárga foldig. Lajcsikát a tetőről, Frak- Lajcsika lelkében alig behegedt sebek l-!4t"| |ö]
M"l - Éanagyobb leszek - nézett reménykedve Károly bá-
mrír vidiíman szaladt elébe. "^iu"'"ü?',]j?r,i
urrira -, akkor jrírhatok?
- Kutyaiskolát játszunk. olyan jókat mászkáltunk! _ Akkor természetesenjárhatsz ! Tíz éven aluli gyerekek
.)Á
25
 azoÍlban nem kísérhetikel a kutyájukat a kutyaiskolába.
Bezzeg,hanagyobb volnál, járhatnál helyenem Frakkal.. .
Hátat fordítottak egymásnak. Károly bácsi csalódottan,
-Lajcsika pedig bömbölve ment haza.
_ Miért vagyok ilyen kicsi?
- zokogott. _ Ha nagyobb
volnók, járhatnék Frakkal kutvaiskolába.
. L_ajcsika mamáját már nagyon idegesítette a kutyaisko-
la. Szerencsére ktjzben hazaérkezett Lajcsika papíja, aki
türelemmel végighallgatta fia sirámait. Hallgaita' ae a si
ránkozás csak nem akart véget érni. Már neIicsak Lajcsi-
ka sírt, hanem két kis húgocskája is. Akik ikrek voltaí<, és
egy nagy' széles, ikreknek való ágyban feküdtek. ÉsLaj-
csika addig pityergett, míg apukája meg nem ígérteneki.
hogy majd ő kísériel kettejüket _ Lajcsikát éstrakkot
-
abba a bizonyos kutyaiskolába.
_ __
Föltéve, ha Károly bácsi beleegyezik tette hozzá.
- -
Meg kell kérdeznünk tőle.
tíl scm tud beszélni, mint hogy így a kutyaiskola, úgy a
kutvuiskola, ezt tanultam. azt tanultam...
] Kibírhatatlanul beképzelt! _ ÍelLe hozzá Lukrécia'
Kíroly bácsi, aki meghallotta' mirőlbeszélgetnek, rájuk
llh'rnedt:
- Amíg nem járt iskolába, azért csúfoltátok' hogy mű-
vclctlen.
* Jó, jó! - mondták a macskák. - Nem szóltunk semmit'
- Neis szóljatok! _ intette őket Károly bácsi' - Egy sza-
vlrok sem lehétl Ha ez a kedélyes, jóravaló szomszéd nem
vtlllulta volna el, hogy Lajcsikával együtt ő kísériFrakkot
r kutyaiskolába, akkor ti mehetnétek vele vasárnaponként'
Vég{ll is a ti ötletetek volt.
Á macskák megszeppentek ' és ezltán már nem tettek
l|rukka megiegy"?seke1. Sőt amikor a szemközti házból
moglátogattí őIiet régi baÍátnőjük, Mici cica, dicsekedve
Irl()ndták neki:

'
Megkérdezték. Károly bácsi először azt hitte, nem jól
- Frakk iskolába jár' A mi ötletünk volt, hogy odajár-
ha]l'_ azután pedig úgy vélte, álmodik' Hogy ezentúl nem
Jrrn, és nagyon elégedettek vagyunk az előmenetelével'
kell kutyaiskolábajárnia Frakkal? Hogy hJlyette a kedves lizépen halad!
szomszéd, azzal' az aranyos, drága fiacskájávál. . . ? Vannak
még jó emberek!
Frakk ís megörült a hírnek'
_ Legalább megtudod, hogyan
folyik a kutyakiképzés
mondta Lajcsikának. _ Jól figyelj meg mindent, és majd
-
ha itthon kuryaiskolát játszunk, te lehe1sz a kiképző'
_ Szép kilátások!
- súgta oda Lukrécia Szerénkének. _
Lajcsika folyton sípolni fog.
_ Már kűlcinben is torkig v agyok
ezzel az egész
kutyaiskolával! _ kényeskedett széienke. _ Frakk eg!éb-
26
 III. Egy tollseprű tündöklése
Sütkérezés közben Frakk ela]udt a tomácon. Egyszer csak
fölséges jó szagok kezdtek Wgyóznt feléje. oía érzéke-
nyen m-egmozdult' a kuty:ík orra úgy működik, mint egy
eDresztoora. amely szagokra van beállítva.
. Frakk fölnyitoÍta a szemét. Etőbb csak résnyire, azuÍán
ke1ekr1 Mennyei. látvány fogadta: a kert kőiala mögül,
mint a kelő n-ap, lányéI emelkedett a magasba, rajta halal_
mas' gőzólgő ve1ős csont.
Hirtelenében Frakk olyan éber lett, mintha nem is aludt
vo'lna. A tányér mögül Lajcsika bukkant elő.
- Frakk! - szólalt meg a velős csont igézetes ptnáiába
burkolva. - Ez a csont a tiéd, ha szerzeinekem iollakat.
Tollakat? Mi sem könnyebb anná]l Frakk agya vil-
lámgyorsan működött. oti a tyúkudvar, tele sZábbnel
szebb-tarka tollakkal. Igaz, hogy a tollakat egyelőre még
hordják, de annyi baj legyen!Égy kis kopalztás igazán
megártani a tyúkoknak. A folyb; kukorjkotó,
l"T.fog
Frakk legszebb álmait széthasogató takasról nem is
szólva!
párduc puha lépteivel osont a tyúkudval fe-
'. Tu$..gy
lé. oriási szerencséje volt: a tyúkok éppen ösózekülönböz-
tek egy giliszta miatt. Egy csomóba iö^mörültek a szóban
f'orgó giliszta körül, nem is látszott belőlük más, csak toll'
28
l0ll, toll. A színes tollbokétában ott lebegtek a kakas ztj1_
d|r.ozivárványoS faÍktollai iS. Frakk óvatosan becserkész-
L, t már ugrott volna, hogy egyetlen rántással kitépje eze-
Ll $ kápÍázatos, színjátszó tollakat, midőn az eperfáról
mlnt égi szózat csendült fel Lukrécia lrangja:
- Lótlak, Frakk, látlak!
Lukrécia mellett Szerénke is ott kupoIgott az ágon-
- Ó, rra*' mínő ádáz telvet foÍgatsz fejedben!
- Hogy ezek mindig mindenütt ott 1ábatlankodnak, ahol
nom keilene ! - mérgelődött Frakk, és dolgavégezetlenül
llódatgott.
A fúkok _ minthogy a giliszta időközben visszahúzó-
dott a földbe - figyelmüket vríratlanul Frakkra fordították.
lilrálva, rikácsolva, kodálva kísértéka keítésig.A kakas
Írlugrott az oszlopra, és torkaszakadtából kukorékolt.
lrma néni kikukkantott az ajtón.
_Miez anagy lít:lira? Csak nem róka járt a kert alatt?
- Frakk volt a róka _ sietett jelenteni Lukrécia._
- Frakk, ejnye ! _ szólt Irma néni rosszallón. Miért
hlborgatod a tyúkokat? Tudod, hogy abbahagyjrík a tojás-
rúúst,ha feldúlja őket valami.
_ Én.. . én csak tollakat. . . _ Iebegte Frakk megszégye-
nÜltcn. - csak néhány tollat akartam. . .
_ Azért ugyan nem kell szegényeket hajkurásznod. Van
rlóg elhullajtott toll a tyúkudvarbarr. Ne légy rest össze_
rtodegetni!
- Parancsolja, Frakkocska! - sietett máris a kutya felé
Ógy kopasz nyakú jérce. MegrázÍa magát, s miután hiírom
plhét eihutlatott' vihogva odébbállt. - Csak nekünk szólj'
lntnyoskám, ha tollra van szükséged!
,.9
 Frakk dühösen bement a házba, mert már nem bírta el-
viselni a tyúkok gúnyos pillantásait. A kőfal tetején még
mindig ott gőzölgött a velős csont. Flakk elfordította a fe-
jét' hogy ne is lássa.
Bent a szobában különös építményfogadta: az asztalon
egy konyhai ü]őke, azon egy zsámoly' s lrma néni, kezé_
ben vadonatúj tollseprűvel' erre az építményrekészült fel-
mászni, hogy leporolja a csillrírt. Károly bácsi a s zomszéd'
szobából rohant be'
_ Irma! Eszedbe ne jusson ! Hányszor olvasfuk az újság_
ban, hogy a háziasszonyok lepotyognak az ilyen hevenyé-
szett gúlákról, a kezüket-lábukat törik' olykor még a nya-
kukat is!
_ A csillrírt akkor is le kell porolni! erősködtitt Irma
-
néni.
Frakk szolgálatkészen ajánlkozott:
- Hívom a macskiíkat. Poroljrík le ők a csillrírt!
_ Frakknak igaza van _ kapott a szón Károly bácsi. Ha
-
ez az emelvény feldőIne, a macskiík akkor is talpra esné-
nek róla.
Mindenki örült a jó ötletnek, melynek megvalósítrísá-
hoz már csupiín a macskák hiányoztak.
_ Hol van Lukrécia? Éshol ván Szerénke? _ né zettkö-
rü1 Irma néni.
- Máris hívom őket _ mondta Frakk, és kiszaladt az ud-
varra' Hiába né zeÍÍazonban az epert*ra, hiába futkosta be
az egész kertet, hiába kiabálta, hogy: ,,Cicicicic, cicuskáim
gyertek elő!'', a macskákat mintha a föld nyelte volna el.
Frakk bosszúsan tért vissza.
_ Szőrén-szálán eltűntek. Sehol sem találom őket'
30
Jcllemző! _ mondta KiíÍolybácsi. - Egyszer volna rá-
|uk ru{lkség, akkor sem találjuk őket.
AL a fő, hogy Frakkocska itt van! - mosolygott IÍma
llóni biztatón a kutyára. _ Ugye, Frakkocska, te a kutyais-
lrllíbrrn kitűnően megtanultál mászni?
l,étrán' ES palánkon.
- Ó, ez majdnem olyan, mintha létra volna. Még jobb!
l{rrc kényelmesen föllépegethetsz' és ha fölérs z a ÍeÍejéÍe,
loporolhatod a csillfut.
'.
Jnj de magasan van az a csillár! _ nyöszörgött Frakk'
Kóroly bácsi meg is jegyezte:
_ Hja, ez nem afféle modern ház, ahol az ember feje búb-
' $.. mennyezetet
ln súrolja.
Bizony nem! - sóhajtott Frakk. Mrír attól is szédült,
hl csak fölnézett. A két öreg azonban olyan bizalommal
vlrrkozott. hogy Frakknak nem volt szíve csalódást okoz-
nl nckik. Óvatosan nekiindult hát az építménynek'Krároly
blcri lelkesen v ezényelÍ:
- Mászik a jó kiskutya! Mászik a szép kiskutya! Mászik
l bátor, okos, ügyes kiskutya!
_ Mászik, mászik - mondta Frakk -, csak ne volna
luryira ingatag ez az alkotmány!
- utoai - fordultf(ároly bácsi szemrehrányó tekintet-
ht trma nénihez. _ Éserre akartál te fölmászni. Biztos,
ln3y kitörted volna a nyakadat.
__Maradj csendben! - csitította Irma néni. _ Ne zavar_
ük Frakkot!
í, Frakkot nem a beszélgetés zavaÍta, hanem az, hogy a
|lrnoly billegett' Nagy nehezen mégis megült rajta, és po_
Íolni kezdte a csilliírt. Károly bácsi lentről buzdította:
31
 r
* Jaj de ügyes a kiskutya! Jaj de bátor a kiskutya!
Frakk éppen befejezte a portörlést, mikor nyílt az ajtó,
és besétá]tak a macskák.
_ Éljen az akrobata!
-kiálton Lukrécia olyan harsiínyan,
hogy Frakk összerezzent. A zsámoly megingott, az alkot_
mány lassan dőlni kezdett.
_ Jaj' feldől! _ sikoltott Irma néni, de Frakk addigra már
a dív ányra zuhant. A dívány rugói felnyögtek. Frakk még
estében is a tollseprűt szorongatta. Károly bácsi aggodal-
mas képpel hajolt föléje.
_ Megütötted magadat, kiskufyám?
- A hátam! A derekam ! _ jajveszékelt Frakk, de csak
azért, hogy sajnáltassa magát.
Lukrécia sietve meg is jegyezte:
- Ebcsont beforr.
Krír volt megszólalnia, mert Kríroly bácsi dühösen rá-
förmedt:
- Te csak hallgass! Frakk miattatok esett le.
- Igen, cicuskáím! _ vette át Irma néni a szót. _ A csil-
lárporolás a ti munkátok 1ett volna.
_Nem baj' én szeretek porolni _ szólalt meg Frakk. _
Nagyon szeretem a tollseprűket! Játszhatok vele egy ki-
csit?
_ Már hogyne játszhatná|, drága kiskutyám!
- olvado- A csereüzlet szempillantás alatt léffejött. Frakk egyet_
zott Irma néni. - Menj csak, játsszál, kedvesem! lon erélyes csavarintással letépte a tollakat, lekopasztott
a
Frakk kiviharzott a.tollseprűvel. Lajcsika még mindig ]tídszálat \etűzte arózsabokor mellé, a tollbokréta pedig
ott ült a kőfal tetején. Udvrivalgással fogadta Frakkot: L4icsikához viíndorolt.
- Micsoda tollak, Frakk! _ Ez igen! Mind az enyém? - Majd meglátod, micsoda indián fejdísz lesz ebből -
- Mind, mind! bkendézett a kisfiú. Máris eltűnt a tollakkal. Frakk immár
_ Tessék, itt a csont!
ioljcs odaadással fordulhatott a még gőzo\gő zsíros velős
11 33
csont felé. Kikereste a kert legcscindesebb Zugát, lehasa1t
a piros virágú kizantémok tövébe, és rágódni kezdett a
csonton. Micsoda íz! Micsoda zamat! Régen látta ilyen
szépnek az éIeteÍ.
Lukrécia, aki a tornác muskátlis ládája mögül mindent
megfigyelt' fellráborodva mondta Szerénkének:
_ Igy tönkretenni a szép új tol1seprút! Kíváncsi vagyok,
mit szól hozzá Irma néni' ha megtudja.
_ Honnan tudná meg? _ kérdezte Szerénke jámborul.
Lukrécia válasz helyett megvető pillantással sújtotta.
''o, te ostoba!
_ gondolta magában. _ Ha még arrnyit
sem tudsz' hogyan kell egy kutyát gazdái előtt befeketíte-
ni! .. ."
Míg Szerénke azon tö e gömbölyű fejecskéjét' hon-
nan tudná meg Irma néni' hogy Frakk tönkletette a,toll-
seprűt, a kőfal mögül ismét előbukkant Lajcsika. o, de
micsoda megváltoZott, harcias külsőveI! Fején ott lengett
a tollseprűből gyáÍtotÍ fejdísz, homlokán és arcián piros
krétával húzott csíkok virítottak, egyik kezében fábó1 fa-
Íagott fokost szorongatott' a másikban pedig krumpli-
ptpáÍ,
_ En vagyok a nagy indián törzsfőnök! _ harsogta teli
torokbó1. _ Gyere, Frakk, játsszunk indiánosdit!
- Azt hogyan kell? _ kérdezte Frakk merő udvariasság-
ból. Egyáltalán nem érdekelte az indiánosdi. A csont érde-
kelte, amelyben még rezgett egy kis velő.
Lajcsika meglengette a fokost, amely édesanyja balla-
gási emléke volt.. .
_ Indirínosdit úgy ke1l játszani' hogy először én megker-
getlek téged, azután elszívju( a békepipát.
34
Frakk elfintorította kényes orrát.
- Hagyj elgem azza! a pipával! Ki nem állhatom a füs'
tötl
- Ez nem igazi pipa, te csacsi! Krumplíból csináltam'
Nózd meg!
_ megnézte, meg is
Frakk ] megint csak udvariasságból
lllgolta, de a nyers krumpli szagátíI sem kapott kedvet a
lltéihoz' Laicsika azonban addig rimánkodott neki, míg
vógttl i, b.udtu u derekát. Feltápászkodott és_szaladni k^ez-
doít' Lajcsika, a fából készült harci eszközt feje fölött for-
!rwa. hansos indirínrikoltással futott utiína. lgy fogócs-
láztak egytarabig, míg Frakk el nem unta' Visszavágyott
fólir lerásott velős csontjához.
-'Mosin"csontot rágj! _ nyafogott Lajcsika' - Inkább
rrÍvjuk el a békepipát'
_Az én piprím a csont legyen!
Lajcsikí elffinodött. Az indiánfilmekből úgy emléke-
rrtt, irogy a békepipa szájrő| szájra 1ár: mindenki ugyan-
rbbbl a íipából szippant egypárat. Most kettejüknek kü_
lön oioálalesyen? Frakk mindenesetre már a velős cson-
iót ózriőgutta- olyan békésábtáLzattal' hogy Lajcsikrínak
bc kelleti látnia: ez a csont nagyszerűen betölti a béke-
Dloa szerepét.
' 'ó mindenesetre a krumplipípa jázminágból faragott
lllhát szopogatta. .
_ Most már ezután sohaiem fogunk háborúzni! - jelen-
ltttc ki ünnepélyesen.
néha vitat-
'' _Eddig sém háborúskodtunk. Foci közben
koztunk a gólok érvényességéről,ez volt minden''
Gólok? Hm! .. . Lajcsikának olyan érzésetámadt, hogy
J5
gólokat nígni jóval szórakoztatóbb, mint békepipáÍ szívo- Az és mintha beborult volna' a virágok úgy piroslottak'
gatni. rrrint *Eg*nyi vérző szív . Lajcsika,
aki az.imént még Íür-
_ Focizzunk, Frakk? _ kérdezte reménykedve. gen sztiÉaeciett, amint lépni akart, lábában egyszeÍe
_ Focizzunk! _ ugrott talpra Frakk, és már rohant is a ólomsúlyt érzett.
_ Még mindig nem vagy
]abdáért. Ez akomoly játék' a foci, vetődésekkel, védések_ - Mi iesz? csattant a mama. -
kel' cse]ezésekkel, kemény fejelésekkel - nem pedig egy iu'l
"_
_ részvéLÍe|ahaza-
helyben ü1ni, nyerskrumpli-szagtóI körüilengve. Hajrá, ku- - Ilyen az é|eÍ|. nézeÍÍ_Frakk őszinte percben még örülünk'
ty ák, hajrá' gyerekek! A kapufának kinevezett cintözőkan- rtre uá''."o'!o nsfiú után. Az egyik
na csörömpölve gurult odébb. i"i. t'ul' a m7sikban meg miír lesújt ránk a sors keze'_ .
"-ö'_iiá
- Egy null! - jelentette Frakk örömmel' volna, hogy a sors sújtó_keze már ott lebeg
Lajcsika bánatosan pislogott ki a fejdísz tollai közü1. 'á"
ái.i" rtironi.! Egyelőié azonban csak annyitláto-T-'h99y
"' ..go léiíekkelelőjött Lukrécia, és me gál'IteIőÍ-
- Ez nem ér, mert a feidísz a SzemeÍnÍe csúszott!
'iár.á'íor szólt:
- Nem is tudom, minek azok a vacak tollak a fejeden. '- Gúnyos mosollyal
te.
Az ám, minek? Lajcsika haÍátozotÍ mozdulattal riíntot- --M;1J;J nekeá hma néni' ha meglátja' mit műveltél
ta le fejéről az alkalmatlanná váIt fejdíszt, és elhajította. ---'r'
rrz úi tollseprűvel.
Véletlenül éppen arra a mályvarózsabokona, amely mö- Áíá az egészpusztítás? -fo|ytatta Szerénke
gött a két macska lapult' Mondta is rögtön Lukrécia: fuvolázva. _""rtjó
Pár percig volt csak a fején'
- -
_Ezétt kát volt szétmarcangolni a drága új tollseprűt' F;akk, ki a veíős új ízeket készült-még fölfe-
".or'to.'
nézett a macskákra' Miért szeretik
Frakk és Lajcsika nem gondolt a tollseprűvel. Teljes a""ni
odaadással nígták a labdát, hol itt esett egy gól, hol meg .'"iili"áig elrontani a más örömét? Mindenesetre föl-
"igvtito.t"n
amott. A tyúkok Lajcsikának szurkoltak, miír csak azértis, ieoí')toáoít, r"szedte a bokorról a rajta fityegő to-Ildís:t'
mert szintén két lábon jfut' mint ők' il'il;];;;'." mellé tűzött nádpálcát' és ezekkel a bűn-
_ Hajrá' Lajcsika, hajrá, ne hagyd magadat! jelekkel besurr ant aházba. A macskák lábujjhegyen Ko-
A mérkőzés döntetlenre állt' a hangulat izzott, mint apa- vették.
' -tiu
rázs, mikor váratlanul - és mint rendesen, a legrosszabb- u ur''tuout nem gyötöIte votna, Frakk biztosan ész-
kor _ felcsattanÍ odaát az anyai hang: uár"u őket' felfigyelt volna a macskaszagra' Na-
_ Lajcsika! Azonnal gyere leckét írni! '"u"tt" azonban u és a tollcsomó egymás-
""o"-ri.'* 'iáopat"a
_Mindjáááárt| - húzta volna a kisfiú az időt' Marnája toz illesztésévelújjáéleszteni a tollseprőt' h'Z úgy-ahogy
a
azonban könyörte1ennek mutatkozott. sikerült is, némi rágtapasz segítségével'Betámasztotta
ult'u'""Ji"rr'"prűia iakarítoszerek függönnyel elleple-
- Nem mindjárt, hanem most! Értetted?
3'I
36
 zett kis kuckójába, azután visszarohant a velős csont
ma- ha már úgyis állsz, hozd be, kérlek' a toll-
radványaihoz.
- Károlykám,
- Balga ebl - mondta Lukrécia Szerénkének. _ Azthi- kellett szólnia, mire a kép tanulmányozásá-
szi, csalafintaságára nem fog fény derülni. Harra, r<acag-
n elmerült Károly bácsi meghallotta'
nom kell! Károly bácsi, miközben
Szerénke nem értette, mitől támadt Lukréciának egysze-
- t',t.tylt t"tl"t"k én? - tűnődott
_
.. kiment a szobáb óI. Az a kis kövér szemüveges'
riben olyan jó kedve. Mindenesere utána ment a a
az, amelyiknek annak idején bicskával lekapartam
ahol Kríroly bácsi és Irma néni régi fényképek"l;;;;"-'rőLaau,
]ciétt
tett. Némelyikől mrír egyiktik sem rudtá, k'lt ábrázol.ja-
?z ajtóban Frakkba ütközött. Frakk azért jött be' mert.a
vában vitatkoztak' kidobjrík-e ezekeÍ a fakult, ismeretlen
lóí-zű c".ont rágcsálása után kedve Szottyant kicsit
lustál_
urakat és hölgyeket ábrázoló képeket vagy sem. É.*
vették a macskákat. Azt sem, hogy Lufiécia a fürdőszo-
.". lóáoi oi"a"v"n. Örömmel látta' hogy Lukrécia lrma
né-
" terpeszkedik. A fürdőszobából visszatérő Sze-
bából behozta a hintőporos doboit.
iióiJu"'
tinke a divá'iv felé ballagott ugyan. !9 |'1'k-T9g:lő:':
- Minek.. . _ akarta kérdezni Szerénke, Lukrécia azon- Fclusrott a díványra. és etégedett sóhajjal elnyújtózko99!t
ban csendre intette. Szerénkéneknehezére esett nem Tvteg
ká_ Hóközben megérkezett Károly bácsi a tollseprűveI'
dezősködnie, mert Lukrécia igen furcsa oorgotut-Átu"rt, ldeJen aZ
mindig azon töprengett' miért vakarta le annak
felugrott a díványra, és hintőpórt szórt a aívínyiel"r'i
keretére.
úp -"'- fiú feiét a képlől.
ccvik
ráorvi.a-l _ izólongatta Irma néni megint vag;' há-
"Mi
baja lehet a képkeretnek, hogy hintőponal kell be- 1 Ha mrír úgyiJ kezedben van a tollseprű' po-
szómi?"-- töpTengett Szerénke. Nágyon i'er"tte uoina 'o*.ió.' kerJtétl Különösen az alsó peremen ujj_
róiá r" u
megkérdezni, de Lukrécia ha]kan rápiancsolt, hogv vrgve
vissza a hintőporos dobozt a helyéri.
;'i;'*€ ".""aelet
"
p".. Nem is értem, hogy nem vettem ezt előbb
égzre.
.be'Míg Szerénke kint jrírt, Lukrécia felugrott Irma néni ölé-
s némi kis dorombolás után így kiáÍott fel:
]-] Új .'".tiro"get kell csináltatnod! - mondta Károly bá_
Felhők-
csi, és szórakozo'ttan porolni kezdte a képkeretet'
- Mit ]átok! Irma néni, kérem, á csendélet kerete csupa üin szállt a hintőpor. Lukrécia alig bírta a nevetést vissza_
por! .
ioi uni riiro"tisén, mikor látta, hogy a tollseprű dús bok-
.--
o, csakugyan! _ döbbent meg Irma néni a kéore rJiaia
- - etvatil a nádpálcától, és Frakk fejére száll alá_
pillantva' Azután Károly bácsira nézett, aki az ablíira
i'zereúe, aki éppen elharározta. hogy most miír ha 1ö_
állva egy régi, elsrírgult iskolai csoportképet tanulmányo-
rik, ha szaua, megteraezi Lukréciától, miért kellett
be_
zott.
i'iítőpo.o"ni a képferetet, meglepődve kiáltott fel:
38 39

t
 udvafon folytatódott. A tollseprő bokréríja -.vagv' |"""g,y
lemaradt FÍaKK IeJe-
totszik, az indián fejdísz - miír régen
lől.
'-Lukréciának végül sikerült a diófára felmenekülnie'
bent
rrt t r"tlit u ru tovZbe' hogy kifújja magát'_Szerénke
l szobában még mindig azon törte a fejét' hogy Lulcecra
vajon miért szórta be hintőpona| a képkeretet'

- Jé' Frakkból indirín főnök lett!

Frakk, kinek étzékenyorrát igencsak izgana a felhők-
ben szálló hintőpor, szempillantiís alatt áÍlátott Lukrécia
ármrínykodásrín. A]nok macska! Nem kiravaszkodta, hogy
elővegyék a sebtében helyrepofozott tollseprűt! No meg-
állj, Lukrécia!
- Veled nem szívtam békepipát, ríruló!
Fején a lobogó tollakkal leugrott a díványról, és üldö-
zőbe vetÍe a menektilő macskát. Végigszáguldottak a szo-
biíkon, s miutiín Lukrécia kiugrott az ablakon, ahajsza az
40
 r
I

válna tőle!
IV. A vadmacskák - Ó, Karoty bácsi semmi kincsért meg nem
Ezt iuata líne.ia is. Egy napon azonban úgy túnt' mint-
hn a szerencse nekik kedvezne. Irma néni ugyanis' a macs_
iii[ tep".rupjuival teliragasztott albumot nézegetve így
anóll|
de illik' hogy
- Lelkesítő dolog utazni, világot látni, a mi erdőnk-
Egy napon' mikor Lukrécia vé]etlenül rálépett Frakk gu- mcsismeritik sztilőfoldiinket is' Az1 mondjiík'
micsontjára, és a csont ruganyos rezgéssel felröpítette őt a üin'úgvdg.gy isztavizűforrás, és ha elgondolom' hogy
el-
mennyezetig úgy' hogy bevágta a fejét, kitört a veszeke- ilg;;ú;#ittam annak a fonásnak vizéből' bizony ah_
dés: öntí u" *"ornut a szégyen pírja' Holnap kirándulunk
_ Ebben a házban lépni sem lehet, mindenütt Frakk hoz a forráshoz!
"-Árnu..tar..ohajtoztak,
csontjai' előbb_utóbb kitöri valamelyikünk a nyakát. hogy nagyon messze- yan' Fra]lr
erdo-
_Ezért ku yolt azt a drága csontot hoznunk neki kül- viszont azt sem tudta, hová legyen örömében' Ha az
földről - miríkolt Szerénke is. - on hentergeti, nem is be_ ro londolt, képzelete miíris nyulakat ugráltatort'
|ryfo:Tl'
Ká-
csüli' röítetett szeme előtt. Alig várta a másnapot' Almában
- Járjatok nyitott szemmel - ajánlotta nekik Frakk. _ .''nríáÁi, vezette pórázón, és éppen egy gyönyörű erdei
tóhoz értek, vadkacsiíkal is látott a tó partján' mikoÍ
nan-
Csakhogy ti még ana is lusták vagytok, hogy nyitva taÍt-
sátok a szemeteket. Alvajrírók! aos nvávogásra ébredt.
_ Kiállhatatlan kutyal '- _űiaaíwe^es zsemlét is vigyünk a kirrándulásra! Es
- Nyafka macskák! '
ronkás zseÍnlétl
- Bagoly mondja verébnek' nagy fejű! Ha egy élesebb A macskríkat Irma néni korán fölkeltette, hogy segítse-
kavicsra lépsz, már vonítasz, mint a fába szorult féreg' nek neki az e|emózsiát csomagolni'
A veszekedésnek Irma néni vetett véget. Frakkot a gu- Frakk is slívesen segédkezett volna, ám erre nem tartot-
micSonttal együtt kizavarta a kertbe, a macskiík pedig duz- tak igényt'
--i<-8rrá..,
zogva bevonultak a díványra' A bosszúságtól azonban nem nyár végi nap volt. A rét a katiíngkóró vjrá-
o"ito,r ter,r"ít. Áz erdószéti bokrok között keresztes
pókok
tudtak elaludni.
_ Torkig vagyok ezzel a kutyával! _ sóhajtozott Sze- f,eiol a napfényben' Károly bácsi, híúínaz e|e-
rénke.
"iirrogtut
iomott hátizsáktal, nyílegyenesen belegyalo_
- Énis! _ mondta LukÍécia. _ Rá kellene beszéInünk az
'ó"'ia"a
colt egv nasy hálóba.
öregeket' hogy ajándékozzák el.
"-] Bíiv"' Ka'oly' ejnye! - szólt rá Irma néni' - Van szí
Á1 41
 Íárad, ettől a szép kilátástól fel frissülve' ruganyosab-
ved összeszaggaÍni azÍ a lemekmívű hálót, amelyen sze_ hrrqv
'ii,li't.iá.,i
gény pók talán egy teljes napig munkálkodott? lépdelni. n' bok'ot azonban megzördültek' és
irötd lombok közül előnyomult Frakk
vörös orra'
_ Mit csináljak, ha keresztben szőÍle az íÍon?_ kérdez- l" _-
te Károly bácsi. Muidn.* .Itévedlem - mondta' miután kiugrott aZ öS_
_ Hajolj le' és bújj át a pókfonalak alatt! _ mondta Irma vétlvre. _ A sonkás zsemle szaga vezetett vissza'
' - ']'pgytit
_ akartam
néni és nyomban be is mutatta, hogyan kell az ösvény fe- -.gl _ kiálton Lukrécia' Már éppen
falatozhatnánk'
1ett feszülő pókháló alatt úgy átbújni, hogy egyetlen szála ""-'r'l":á hogy
mondáni,
se rezdüljön meg. Káro1y bácsi bizalmatlanu] szemlélte a rBíásnál _ terelte Irma néni tovább a társasá_
csak vol-
mutatványt' uur. ráüt "szó azu|án már nem is esett' Ahiínyan
hogy mi-
_ Neked így hajlik a derekad? E'n talán ketté is törnék iiil: ffiJ gv"'*tu* kezdték szedni a lábukat'
ha ekkorát hajolnék. nct .totu i forráshoz érjenek. és ehessenek'
Ílíkalatt'
_ Próbríld csak meg! _ noszogatta Irma néni. Károly bá- Áfonást egy nagy tisziáson taláItrík meg' ámyas
csi irigyen nézte Frakkot és a macskákat. vi;; á"i"r";;eá'érb"n gyűlt össze' Frakk boIdogarr lefe_
körülnéZett'
_ Milyen jó nekik! Nem kell hajladozniuk, nyugodtan tvclt belőle, már nagyon szomjas volt' Azután
_ Mit látok!
sétálhatrrak a pókhálók alatt. - Nini! - kiáltott ötömmel. kis-vadász_
Néhrínyhajlado zás lÍán észrey étlenül háÍamaÍadt' Nem A_tisztás túlsó oldalán, nagy tölgyfiík alatt
eros Klser-
azéIt jött kiÍándulni, hogy egész úton hajladozzék, mint a híz állott, ajtaja felett szarvasaganccsal' FrakK
nádszál| Mikor Irma néni _ aki továbbra is buzgón bujkált iifi;;;J'Íű' odaszaladjon éi körülszaglássza' aT {ó1
a pókhálók alatt _ nem nézetÍ oda, Kríroly bácsi a legna_ ilil1i;ű' a macskák az ő részétis megeszik' Tü-
";"latt hát' míg Irma néni kicsomagoIta a máj-
gyobb nyugalommal és emelt fővel haladÍ az ösvényen' Li"'"..' íi"g"""a a vagdalt-
sona szaggatva a pókhrflókat. ,rn t-eto.o, üendvicseket, a sonkás zsemléket'
pilla_
,,Végre is ráérnek újat szőni!'' _ gondolta magában. ii,rr-p"ga.i"t" és a finom túrós rétest' Amit kapott'
Jutt t"t" be|ezÍe, anslán rohant a vadászh ázhoz' Már
Minél beljebb jutottak az erdőbe, Frakk annáI izgatot- iiuiol
'ii.'Á*éi"reösvénynek
tabb lett' Minden fát háromszor is körülfutott, minden bo- is olyan nyúlszaga volt' hogy ég-
irck állt tóle a há Íán a szőr. Av adászházból
pedrg rgazt' na_
korba beleszimatolt' s néha hosszú percekre eltűnt a bo-
rirad j' Fr1tk
zótban' nyulak nyomát üldözve. iníttattan puskapolszag me g tölténytáskaszag
még-mikor ki-
_ Hátha eltévedt _ súgta Lukrécia Szerénkének,mikor maidnem ilolnu_dt a gyönyórűségtől' Hát
uióa'i tep'tt ki a tornácra! Pu^ska volt
Frakkot már jó ideje nem látták. - Milyen kellemes volna i''di e,
;'";iú;;i;;g.r rííav'kalap a fején, ezüst tölgyfalevél
"'_.i'a "gy a
nélküle hazatérni!
Szerénke, aki nem szeretett gyalogolni' és már érezte, krrbátja hajtókáján.
45
44
 _ Be gyönyörű vizsla! Ésnekem most éppen nincs ku_ A vadász csodálkozva haj o|t\e hozzá' Lukrécia a fülé-
tyám. Pedig éppen vadászni mennék. ---súgta:
bo
kutya ilyen
Vadászni? Frakkal fordult egyet a világ. Mrír az idejét I.íasvon boldog vagyok' lrogy ez a szegény
sem tudta, mikor vadászott utoljára. Boldogan körÍilugrál- ld gir{ín;kertili A íég|gazdáJa ugyanis kidobta' men
ta a v adászÍ. -
l(tkallja a kutYaadot'
fizetnék egy
_ Menjünk vadászni! Siessünk! - Ó", en m€g úzszer annyi adót is szívesen
_ vadász'
A tisztás túlsó oldalríról a két öreg megkövülve figyel- llyen remek k-utyáért| mondta a
'
te Frakk és a vadász talákozását. A következő pillanatban l,ukécia loVább Suttogott:
v agy' kótve a kutyát'
mrír Frakk rohant feléjük' és átgázolva papírszalvétán, sü- - Mindenesetre tartsa majd zárva aki úgyísújra csak
teményes dobozon, fülükbe lihegte: n'r'"!'y eÁ"regi"gazdaianoz'
_ Ugye elmehetek vadászni? Nincs kutyája' és szívesen '''r)"Á"'i
elvinne.
'']f"'"ia g"'dom-ígértea vadász' Lukréciapedig meg-
rlkcrsemé.

_ Csak vigyenl
- sietett mondani Lukrécia, és mríris
Kiíroly bácsihoz fordult. - Végre is Frakk vadászkutya,
nemde?
- De! - mondta Károly bácsi elfúló hangon. Mindig et-
től féIt' hogy Frakkot egyszeÍ elcsábítja tőle egy vadász.
Miért is jöttek ide a sűrűbe? Elég lett volna csak az erdő
széléigjönni.
Frakk lobogó füllel száguldott vissza a vadászhoz. A kö-
vetkező pillanatban mrár eltűnt a frík között.
- Gyere, menjünk gombát szedni! - hívta Lukrécia
Szerénkét, de az a jóIlakottságtól mozdulni sem bírt. Luk-
récia így egyedül ment, ha nem is gombát keresni, hanem
az&t,hogy a fák között, ahol Kríroly bácsiék már nem lát-
ják' négyszemközt beszélhessen a vadásszal.
Frakk éppen vadat állt egy bokor előtt, szoborrá mere-
vedve figyelt. Lukrécia nesztelen léptekkel osont oda a va_
dászhoz'
- Bocsánat, egy pillanatra!
46
3r;i:ilf !íl'TlliY##"Í;S1erénke,
':'fii.i;. ft'űgyon meleg van' és régen volt esó'
- Kríroly bácsi szorong-
:'F''.kk;;;;rn űítaot - teiaezte
ttinnyed legyintéssel válaszolt:
vl iurZ"iu
"ö*Fá_.k;iít, ." t'i'ír, állja.a vadat' Ti"'d:l ri:ik*
ls naza' ne
h élvézia vadászaLot' Azt ajánlom' menjünk
luvariuk a szórakozását'
^-jö, ;;;jí"k! _ mondta Irma néni is remegő han-
ú': il;;;#'ítsük meg Frakkocskának a búcsút' epé_
_ sem
Eszébe etoucsúzni! - mondta Lukrécia
Jut
rcn.]ilar azt is Llfele.1tette. hogy a világon vagyunk'.,
'-
iia.otu ua..inak mintha kesi-do|tet< volna a szívébe'
nil#l"'t *:áubra, se balra, csak ment e|őre' szétsza'
lÍü;-i'd"";il;*páK'atou',amelyek-megúsztákekis-
néni sem tö-
r'rJjlJlp"i'"."tásrit idefele' Egyébkónt Irma mert szemét
;a;d;á' u-pát}'arokkur' Neri'is látta óket'
olhomályosították a könnyek'
4',7
 Amilyen vidáman jöttek aZ erdőbe, olyan bánatosan
mentek most hazafelé. Nem is mentek, inkább csak ván-
szorogtak.
- Mi töÍténhetett szegényekkel? _ kérdezte Szerénke
Lukréciától. Az csak lökött egyet laita.
_ Ne kérdezz semmit, menj!
Mentek hát, mendegéltek, és Lukrécia mind türelmer]e-
nebbül nézegetetÍhátra, hogy jön_e már a két öreg.
_ Sosem érünk így haza! _ mérgelődött. Pedig már aiig
vrírta, hogy élvezze akutyátlan otthon kényelmét, nyugal-
mát, meghittségét, elnyúlhasson a díványon, amelyért so-
ha többé nem kell Frakkal párharcot vívnia'
Mikor végre_valahára kiértek a fiík közül, mintha meg-
reszketett volna a föld. Különös moraj, dobaj, zörgés, zaj
hallatszott a sűrűből, majd lihegés' amely lihegés hallatá_
ra Kríroly bácsinak megdobbant a szíve.
_ Csak nem? Utóbb is.. . de hiszen. . . Frakk, kiskutyiíml
Recsegve törtek szét az ágak, sőt a kisebb fák is. Frakk
v ágÍaÍottki az erdőből,pórázonvonszolva maga után a va-
dászházacskát, a vadásszal együtt.
- Segítség,segítség! - jajveszékelt a vadász az ablak-
ban. _ Ez nem kutya' ez sárkány, ez fenevad! Megkötöt-
tem, ahogy az a fekete macskahölgy tanácsolta, azután le_
ültem uzsonnázni, és egyszer csak égszakadás, földindu_ rrrly bácsi. _ Hát utánunk jtjttél? Hát mégiscsak hozzánk
lás, megindult v eIem aház! lúía szívedt Gyere, hadd vegyem Ie rólad ezt a csúnya
Minden szem Lukrécirár a szegeződöÍt. ó azonban nem 1t(lrázt.
viírta meg' hogy felelősségre vonji{k a vadásznak adott á1_ A vadász elősántikált a házábő|. amelyről letörl a büsz-
nok tanácsáért, hanem uzsgyi! - illa berek, nádak, erek! _ kc szarvasagancs.
_
szaladt hazafelé. - Engem alighanem lóvá tettek mondta, midőn látta'
_ Egyetlen, drága, hűséges kutyám! _ lelkendezett Ká- rrlilyen-nagy széretettel simogatja Károly bácsi és Irma né-
48 49
ni Frakkot. _ Hol az a fekete macskalrölgy, aki azt állítot- tl Y.IÍt az őszl.
ta, hogy ezt a szegény kutyát elkergette a gazdája'!
- Arra ment _mutatta KiíÍolybácsi. _ Nem hiszem, hogy
uto]érné,mert nagyon sietett.
_ Majd én utolérem! mondta Frakk csillogó szemme1.
-
_ Azt játsszuk, hogy vadmacskiíkra vadászom. Szaladj,
Szerénke, most te is vadmacska leszel! kiabálták a rig ők az alma-.
a bíró ! _
- Érita alo, huncut
Szerénke szaladt' ahogy a lába bírta, mert ki nem állha! fán. A kert közepén álló nagy diófán csakugyan hasadoznt
ta' ha Frakk a fülébe liheg. Azért is futott, mert utol akar- kczdett már a diók burka. Egy-két szép világos héjúdió le
ta érni Lukréciát, hogy megkérdezhésse tőle: mi volt ez a ls oottvant mrír a fűbe.
nagy kavarodás? MiéIt kötötték meg Frakkot? Miről be- 'ósszel a kert mindig megtelt verebekkel. Jöttek a me-
szélt a vadász? Mert ő bizony egy kukkot sem értett az zórő1,jöttek a hatírból, s úgy ellepték a nagy diófát' hogy
egészből. jószerével tobb volt rajta a veréb, mint a dió. Alkonyattáj-
ban éktelen csiripelést csaptak, visszhangzott tőle az ud-
vaÍ.
Károly bácsit bosszantotta ez a |árma- Mondta is Luk-
réciának:
yerebekeÍ azzaI, hogy
- Más rendes macska elriasztj a a
vadászik rájuk. Ti azonban csak sütkéreztek, lustálkodtok.
_ Nem lustálkodunk! _ tiltakozott Lukrécia. - Figyeljük
a verebeket.
- Innen lentről?
- Hol innen, hol onnan. Tanulmányozzuk őket, ígaz,
Szerénke?
Szerénke, aki a meleg, napsütötte homokban feküdt' ki_
nyitotta a szemét.
- Szóltál' Lulaécia?
- Iqenis, szóltam! Verebekre fogunk vadászni.
_
- ó' verebekre? Szerénke felélénkült. Kölyökmacs-
ka kora óta szeretett volna verebekre vadászni, de még
' 51
 soha életébennem fogott egy fia verebet sem. - Hol van-
nak?
_ ott' a diófán! _ mutatta Károly bácsi a gereblye nye_
]ével. _ Annyi a veréb, mint égen a csillag. Igazán rájuk
ijeszthetnétek egy kicsit' az ember már a saját szavát sem
érti a nagy csiripeléstő1.
Károlybácsi ezek után folytatta a gereblyézést,Szerénke
pedig megtanácskozta a verébügyet Lukréciával. Fogalma
sem volt' hogyan kezdjen hozzá a vadászathoz.
_ Először lesben ülsz! _ oktatta Lukrécia' Mozdulat-
-
lanul, még a szemed se rebbenjen! Mikor a verebek már
azt hiszik, hogy nem is igazi macska vagy, hanem egy
macska alakú díványprárna, akkor nyugodtan sétálgatnak
az orrod előtt, csak be kell kapnod őket' hamm!
_Hamm! _ ismételte Szerénke az egyeÍIen szót, ame-
lyet meg tudott jegyezni. - Hamm, hamm!
_ Most menj, és mássz fel a dióflíral _ utasította Lukré-
cia. _ Vá1assz ki egy jó vastag ágat, amelyen kényelmesen ,illl
el tudsz helyezkedni!
_ Te nem jössz?
tt (,r^
á,isi
_ Nekem még segítenem kell Irma néninek. Menj csak!
Szerénke így egyedül ballagott a diófához, és a fa tövé-
bőI felnézeÍt' Milyen magas egy ilyen fa! Es milyen sima - Jaj, a fejem! sivalkodott Szerénke, és elmenekült a
-
a töIzse! Szerénke eltűnődött azon, vajon miért nem úgy fa atóf Ákkór látta csak, hogy FÍakk veri hosszú
píznával
nőnek a fák, hogy körös_körül kis csigalépcső kanyarog az a diófa áeait'
c'#h;;y lölébredtél végrel _ mondta -Szerénké-
_ -_
oldalukon. Kényelmesen föl lehetne lépegetni rajta. Addig
gondolkozott ezen, míg el nem szundikált a langyos őszi nek. - ott a'kosrír, szedd össze a diót, egy_kettő!
--
fejét tapogar
verőfényben. - N". szedem! - duzzogott Szerénke'
Egyszer csak fejére pottyant egy dió. Egy kemény dió. '-- - Elegem van a dióból!
va.
Azután még egy. Valóságos diózápor követte. Más"macsta játszík a guruló dióval, örü1 neki'
53
52
 _ Más macska miír régen kikaparta volna a szemedet
- Jaj, a fejem! vonított Frakk'
_
-
szólt le a tornácról Lukrécia, aki látta a Szerénke fejére zú- _-r"ra"Áe'"rni ennek amunkának a szépségétm9l9- .

duló diózáport. L;kécia' és igyekezett továbbra is Frakkra rázni a diót'

'nu*
ta
_Ne civakodjatok folyton! _ szólt rájuk kma néni.
- ia"-oau rigrált, lrogy a lövedékeket kikerülje' Ez
Szedjétek inkább kosárba a diótl Hadd lássa Károly bácsi, Szerénkét is mulattatta.
-- _ meg' - Es
hogy nélküle is halad a munka' -sne', keliemes itt fent a fán állapította
- Mi halad nélküIem? _ kérdezte Kríroly bácsi, aki ker- Frakt<"nrilyen
'' kicsi innen fentről ' ' '
fűsze-
ti munkához öltözve lépett ki a házból. Ira-i"i'en'*"*ájukat végig az a kellemes kilátás
_A munka _ válaszo]t Frakk a macskiíkkal kórusban. rezte, hogy a lerruttó diók Frakk feje búbján
koppannak'
Károly bácsi megsértódött. lelkesebben rázták a fát.
-"ii'á,ó[,i
csvre
_ Ugy, szóval én akrír vissza is mehetek tévétnézni! Te aolgozni, ha akartok! - dicsérte őket Károly
meg, Frakk, mind levered a diófa termő ágaíÍ azza\ a vas- bácsi_' Nem győztZk szedni a sok diót,
egyik kosár a-másik
a fát' nem
Íag póznával. MiéÍtnem másznak fel inkább a macskiík utani"rt -"!' végül már hiába r ázÍák amacskík
leiázní a diót? _'IÍitih"tt"k!
potyogott több.
_ Nem kockáztatom a testi épségemetolyasmiért, amit '- - mondta nekik Frakk, sajgó feje. búbját
nem is szeretek! - nyelvelt Lukrécia. Szerénke is feljaj- megkerges_
tapoluíuu. Nugyon áhítozottrá, hogy alaposan
dult:
_ Énpedig megrokkantam már a diótót! "- őket.
se
_ mondta Lukrécia'
-i."tint ágában sincs alemenni!
bosszú fűti' _ Nagyon jó ne_
- Szégyel1jétek magatokat! _ ripakodott rájuk Kríroly ho"gy Frakkot
bácsi. - Más macska folyton a fríkon mászkál, verebészik, '"g..j*",
ltiít iáeront. (ulönb"n is' verebészni fogunk'
'_-]in"n'
de titeket hiába noszogatlak. Frakk, kergesd már föl a dió- u"'"u észrn_ fwolázta Szerénke' és köríilnézett
fára ezt a két lusta macskát ! veréb*után. _ De hol vannak a verebek?
_ Elriasztotta őket ez a
Ó, Frakk az ilyesmit soha nem mondatta kétszer. Máris - Türelem! - intette Lukrécia'
ugrott, miíris mordult, olyan vérfagyasztó vicsorgással, ,uio. Jior'ú"t, de ha csendben maradunk' egykettőre
hogy a két macska egymás sarkiára taposva menektilt föl a visszaszállnak a fiára.
an-
fána. Szerénkének nem esett nehezéÍe csöndben maradni'
_ Így ni! mondta KiíÍolybácsi elégedetten. _Most szé_
- náikevésbé, mert alaposan elfáradt' Etnyúlt egy }ényel-
pen rázzátok le a diót!
'jy ágon, és elizenderedett' Lukrécia' miutánmeg-
Lukrécia mérgébenúgy megrázott egy ágat' hogy Frakk '*wu.tug
aLaaatt1diu,hogy semerről nem fenyegeti őket
veszély'
fején jégeső módjríra kopogott a sok dió. ugyanezt cselekedte.
54 55
 t és lőtt' Nem
Frakk egy darabig még ott ült a fa tövében, reményked_ Lajcsika megcó1ozta Lukrécia fekete farkát'
ve, hátha leesik valamelyik macska. Már éppen kézdett
''']N"
tulált.
_ a f'e'
unatkozni' mikor a szomszédbói átjcitt Lajcsiki, háta mö- - vigasztalta Frakk' Most céIozz
!
gé dtlgoÍÍkézzel' "siigg"dj
azt könnyebb eltalálni'
ltérre,
""örLt'gvá'Í"nnyebb
_ Mi van a kezedben? volt! Lajcsika c3ua;u1{1t
- érdeklődött Frakk. 9o1{9s
_ Psztl _ Lajcsika körűlnézett, hirtelen ebre0-
-'
nem látja-e őket valaki. _ cltalálta 5;erénke farkát. Szerénke álmából
Vadászatot fogunk játszani! _ Éselőhúzótt egy vadonatúj, eqvet' éS leesett.
' - iaidult
ve
meggyfaágból faragott csúzlit. Gumija rózsa{iínű gumipe_ ]-ilú,'"'d'' fác ánk akast | - ujj on gott Fra}.k, 9 ; ?u.' ep -
Ienka szélébő1 került ki, bőrrésze pedig Lajcsika Áu^áia- oen oda akart rohanni Szerénkéhez' hogy
mnt1o Koverva_
nak ]egdivatosabb bőrszoknyájabol. Hityeiebb"n u .'ők-
nya visszahajtott szegéIyéből. A kisfiúnak igen sok munká-
*;#'yi'Lajc
lfi sikának appoItírozza' mikor Lukrécia
Íblsikoltott:
'-]öviNo.or.r
ja feküdt ebben a csúztiban' Frakk mégis {itymálva
nézte. Haramiák! Pokolfajzatjai! Mit művelte-
_ Ezze| akarsz vadászni? megmondlak benne-
tek rn-ír megint? ! Megálljatok, úgyis
_ Ezze] hát| Tudod, milyen jól lehet
vele lőni? teket!
'-'Xiukodásra
Bizonyságképpen kavicsot tett a csúzliba' és kilótte' nem volt szükség' Szerénke úgy sivalko-
A kavics nagyot koppant a kőfalon. Frakk elismeréssel d"i;h&'; ka öreg egymás papucsríra taposva fohant ki
nézte. a tomácra.
_ Csakugyan használható fegyver.
tő vad után kell nézni.
Most miír csak lőhe- - Mi az? Mi történt?
- Frakkék csúzliznak!
- ui.*á"rr - mennydörgött cibáljam meg- a-fülüketl
Körülnéztek vizsla szemmel, kutatón. Frakk szeme már- Károly bácsi' H^9| 1an-
is felcsillant. u"ot u t'u'"ontalaíok, f,add
'*'r'"n
nur.
lapult'
- Oda nézz, Lajcsika! - mutatott a dió fának arra az ágá- e. u.i.sika már régen a kőfal túlsó oldalrín
ra' amelyről alácsüngött az alvó macskák farka. _ voia- A vadszőlő fiiggönye alatt volt a falban egy lyuk' amety_
felbe-
j^9!
loqy az9n az ágon fácánkakasok ülnek. Szép kövér ;el';;k;k teíón íuat*. Ilyen szorult helyzetben csúzlit
fácánkakasok. Most éppen lefelé nyújtják hosszú, vékony .riirr'"t"tr"n o'téke volt ennek a titkos átjrírónak'-A
nyakukat.
A farkukra mondod, hogy a nyakuk? - tgyekezett a
;;;il;i;j.'ka menekülés közbenmegelejtette'is
és Lukrécia'
találta' Diadallal
-.- amint a aioiarol leugrott, azonnal
kisfiú is belehelyezkedni Frakk képzele tv ilágíba. vitte Károly bácsihoz.
-lozd- Arra, arra! Jobb fácánnyakat képzelni sém lehet. Cé-
meg valamelyiket!
- Tessék, itt a bűnjel!
házunkban! _ szörnyülkö-
- rrv". Evilk"' fegyver a mi
56 5'7
 dött Irma néni. - Szerénkém, szegény cicuskám, hol ért a
lövedék?
Szerénke voltaképpen nem is tudta pontosan, melyik
tesÍészéttaláIták el. Inkább azt sínylette meg, hogy leesett
a fríról. Irma néni ölben vitte be a házba. Károly bácsi a
csúzl1[ lobogtatta.
- Ezt pedig elkobzom!
- Az új csúzlim! - pityergett Lajcsika a kőfal trílsó ol-
dalán. Frakk hátba paskolta.
- Terém még csúzli a meggyfán, ne búsulj.
- Igen, de anyukám most itthon van, és nem tudok bőrt
vágni a szoknyájríról.
= Bőr, bőr... - merengett Frakk. Hirtelen felkapta a fe-
jét. _ A bőrt nem vágni kell, hanem nígni! Minelinekiink
csúzli, mikor van focink?
Lajcsika először kinyitotta a száját, azután becsukta. Be-
látta. hogy Frakknak tökéletesen igaza van.
- Akkor gyerünk fociznil - mondta, és már rohantak is.
Futás közben Frakk még odasúgta neki:
_ A macskríkat labdával sókkal könnyebb eltaláIni,
mint
holmi apró kaviccsal:
Ez megint olyan sarkalato s igazság volt, amellyel nem
'lehetett
vitába szállni. Lajcsika sem vitatkozott' Beienígott
a labdába, Frakk visszafejelte, s két perc múlva a játék he-
vében azt is elfelejtették, hogy csrizli van a világon.
VI. Nyesőolló díszdobozban
olyan köd volt a kertben, hogy Lukrécia nem
a saját farka végét.Mikor Szerénkével szokásos reg-
óti.totti sétáiulaa indultak, a hátul baktató Szerénke vi_
funt epp"n ezt a farokvéget látta Lukréciából' A töb-
"ja.
ehyelte az őszi köd.
ft : clnvelte zárótinnepélye' a
|oh'amosan közeledett a kutyaiskola
egybekötött vizsga. Frakk szorgalmasan gya-
Károly liácsi ktilönféle tárgyakat rejtett el hol_a la-
hol á kertben, és azokat Frakk pilIanatokon belül
icqtaatu. A kerti kőfalra napjában huszonötször felmá-
trdn, s miutrán végiglépegetett keskeny peremén, leu$ott'
tma néni, aki mindezt a konyhaablakbő|nézte, még a lé-
brzeÉtis visszafojtotta' annyira izgult.
t laj, ha leesik! Miért mindig ezeket a nyaktörő gyakor-
csinálja, mikor annyi minden van még a tananyag-
bnr.
se róla, Frakk is szívesebben gyakorolta a csibé-
- ez volt a kedvenc tantárgya -, a macskiíkCsibé-azon-
ban nem voltak hajlandók ebben segítségérelenni'
csak úgy' le-
to9lni, vagyis tolvajt, betöÍőt' csibészt fogni
hct' tra vaán vfllalja a rosszban sántikáló szerepét' Sze'
úrle rnajdnem vállalta' mert nem éfiette pontosan, miről
azonban felvilágosította:
'fu özó. Lulaécia
<ltrr'iA kutyák csibészelése abból áll, hogy leteperik a föld-
59

re a losszban sántikálót, nyakára teszik a lábukat, és ha el_
lenkezik' még meg is harapják.
Szerénke elborzadt.
_Ésezt akarná velem gyakorolni? Hallatlan! Fogjon
igazi tolvajt vagy rablót!
Szegény Frakk fogott is volna, de hiába állt lesben a tor_
nácon besurranó tolvajokra, betörőkre várva, nem jöttek.
Pedig még álmában is marcona férfiakat kergetett, akik fal_
60
bontó szerszámokat és álkulcsokat csörgetve menekültek
clőle.
Ha a macskák nem is segítettek a felké-szüiésben, Frakk
mégis nagyszerűen szerepélt a vizsgán. ó nyerte a szimat-
veréenyt, ázaz ő taláIta meg a legrövidebb idő alatt a ki-
képző' e\r ejtett pénztár cáját. Laj c s ika é s p ap áj a' : őJ I"}."
néni is végigizgulta a vizsgáÍ, nem győztek tapsolni éS él-
is hívta, de az.oknak nem
Jcnezni. Károly bácsi a macskiíkat
iott rcau* oÍyan sok kutya közé elegyedni. Így csak az
ublakban ülve várták, hogy végre-val ahára hazaérkezzék
!z iinnepelt. Sokáig kellett várniuk' mert ajó bizonyítvány
jutahau Károly bácsi elvitte Flakkot a csemegekereske-
iérb", é. vásrírolt neki egy gyönyörűen feldíszített felvá-
gottas tííIat.Frakk ezt ott helyben el is fogyasztotta' Utána
ilég elmentek a cukrászdába is, krémest enni. Hazafelé el-
oÍedt az eső.
- Nézd! - bökte oldalba Lukrécia Szerénkét,aki elszen-
_ Jönnekl ÉsKároly bácsi Frakk
dcrgett várakozás közben.
ÍöLé atja az ernyót, nehogy megázzék az a dráEa|átos'
Bár Fiakk viszo nylagszátazon érkezetthaza'Káttoly bá-
csi mégis végigdörgölte egy régi flanel pizsamakabáttal'
- Mégtörlöm az orrodat is, Frakkocska, azt a híres orro-
dat, amJtyikkel megnyerted a szimatversenyt. Aranyat ér
lz orrod, Frakkocska, aranYat!
Ez miír sok volt Lukréciának. Epésen megjegyezte:
- Legalább lesz, aki megtalálja az elveszett nyesőollókat'
KárJy bácsi gyilkos pillarrtást vetett Iá. Lám, Irma né-
ni máris felfigyelt.
_Míaz,ráotyr _kérdezÍeaggodalmas képpel' _ Már
megint elvesztetted a nyesőollódat?
61
 _ Dehogy vesztettem! _ moÍgott Károly bácsi'
- Csak
ez a macska örü1, ha kellemetlenkedhet.
Irma néni aggod almát ezzel nem sikerü]t eloszlatnia. Ir_
ma néninek ugyanis _ bizonyos rossz tapasztalatok foly-
tán_ azaÍögeszméje támadt, hogy Károly bácsiképes egy-
maga elveszíteni a világ összes nyesőollóit.
Ezek az ollók egyébként csakugyan el-eltünedeztek.
Alig ment ki Károly bácsi a kertbe nyesőollóval a kezé-
ben, pár perc múlva már nyugtalanul kezdett maga köré te_
kingetni, majd Frakkot hívta:
_ Frakk, gyere csak! Nem tudod, hova lett a nyesőolló?
Frakk ilyenkor beleszimatolt Kríroly bácsi zsebébe, s
szerencsésebb esetekben ott meg is lelte a szóban forgó
szerszámot. De néha fel napig kellett a keltben keresgél_
nie, mire megtalrílta. Es adódtak, sajna, olyan szomoní ese-
tek is' amikor a nyesőolló eltűnt, mintha a föld nyelte vol-
na el.
_ Biztosan ellopták
- mondta ilyenkor Krároly bácsi. -
Bejött valaki a kertbe, meglátta a drága, külföldi nyeső_
ollót, és zsebre vágta.
Frakk nem hitt a besunanó tolvajokban. Észrevette vol-
na ő, ha ide belopakodott volna egy idegen. Sokkal inkább
hitt abban * amit a kiképző is hangoztatott a kutyaiskolá-
ban _, hogy az eső elmossa a szagnyomokat. Könnyű meg-
találni a nyesőollót' ha még szinte meleg Kríroly bácsi ke-
zétőI, de kutya legyen a talpán, amelyik meglel egy hideg
fémdarabot hiíromnapos őszi esőután! Kiíroly bácsi ugyan-
is sokszor hetekig élt abban a tudatban, hogy nyesőollója
ott függ a szegen a kamrában. Mikor azutiín, hetek múltán
nyeshetnékje támadt, kitöÍt a riadalom.
62
'- Hol a nyesőollóm? Biztosan ellopták'
_ Elhagytad! Már megínt elhagytad valahol! Cs$ n9-m
képzeled' hogy egy ilyen házba, mint a rniénk, tolvajokjár-
nrrk? Hiszen ezÍ aházaÍ Frakk őrzi!
járnak, töb-
- Őrzi, amikor őrzi| Mtóta ilyen esős idők
hct fekszik a díványon' mint órködik.
- Igen, csak alszik - szították a vita hevét a macskák'
Eléikezett a pillanat, amikor Frakk is kénytelen volt
tncsszólaIni:
jÉnálmomban is őrzöm a házat. Mert mi. kutyák ál-
ltlunkban is megérezzük az idegen szagát. A falakon ke-
rcsztül is megérezném. ha idegen jrirna a kertben'
- Ó. igen ! - bólogatott Lukrécia. Megérzel te mindent,
_
crak néia nem jól' Ugye, múltkorjában Kiíroly bácsit is
mecusattad?
jIr.i'eg
hát. mert vadonatúj birkabőr mellény volt lajta,
-birkabőrmég nem
lmelyiknek ismertem a szagáÍ.
mellényt Kríroly bácsi lrma nénitől kapta a
A
rzületésnapjrára, és nagyon örült neki. Kapott azonban még
valamit: annak mrír sokkal kevésbétudott örülni' Irma né-
ni ugyanis megaj ándékoztaőtegy hosszúkás, piro: d.99o:
ral,ámelyben fehér seIyembélésen csillogó nyesóo1ló fe-
kudt. Rendkívül drága' finom nyesőolló volt, rugója ne_
mesacé|, éIe' mint a beretva.
- Ez a legjobb nyesőolló, Károlyom, amit messze föl-
dön kapni léLetett - mondta Irma néni, midőn átadta fér-
jének az ajrándékot. _ A vastag ágakat is ftgy vágsa, akar a
vajat.
károly bácsi örömmel nyúlt az ezüstösen fénylő szer-
rzám utiín'
63
 Frakk utálkozva ment ki az esőáztatta ószi kertbe'
Min-
_
- Soha jobbkor nem lephettél volna meg ezzel,Lrma| ,r.n-..uou víz, nyirkosság! Mindenütt csak a korhadó
Eppen néztem' menrryi szríraz ágvan a szilvafiíkon.
- Használd egészséggel!Van azonban egy feltételem:
iol.";i;i szagát lóhet éreái. Még a tyúkok'is behúzód-
iuk oi.o. tetőa háZikójukba. onnét figyelték' hogyan
ny-e-
ennek a nyesőollónak estéIe mindig vissza kell kerü]nie vén szilvalá-
ide a dobozába. *gJ,i r. Károly bácsi a száraz gallyakat a
Károly bácsi visszakapta a ke zéÍ.Már el is ment a ked_ " 'irutt
ról.
ve a szép új nyesőollótó]' Irma néni látta ezt, és sietett meg- egy darabig szemmel tartotta a Károly bácsi ke-
lóúen ide-óda cikázó nyesőollót, de hamarosan
e1á1m9s9_
indokolni furcsa döntését:
- Azért ragaszkodom ehhez, mert ha tudod' hogy esté-
ilÍ. Li'y". gondolt a macskákra' Bezzeg azok 9-tt-il1ek
;1ó és élvezik a kályha csempéiből ríra-
re visszaviírom a dobozába, jobban figyelsz rá' nem ha-
gyogatod el olyan könnyű szíwel! rtó meleget. Ci meg hova iiljön? A vizes fűbe'l Hogy tel-
'rá;;rdííányon,
Károly bácsi mérgesen felhorkant: íe'"ó"r_n"u-at kápjon? Ei a nyirkosság még a csontok-
_Nem szoktam könnyű szívvel elhagyogatni semmit! ba is beveszi magát'
hogy
Ezek után odatette a nyesőollót dobozostul a televízió Hosszú vívódá-s' töprengés után Frakk úgy döntött'
tetejére' és napokig rá se nézett. Valahányszor azonban ki_ rch.eíu to-a.ra. A kő oÍ is vizes volt a lecsapódott köd-
iil á.'á raurti.ro szánaz sztgekéltemelkedett ki a nyirkos-
ment a kertbe, úgy érezte, hogy az öreg szilvafa szelnre_ olyan ki-
hányó pillantásokat vet rá, mintha azt kérdezné:,,Majd ilból. É.'kkriíkuporodoit. Összehúzta magát
csak a téli szél szabadít meg szfuaz ágaimtól?'' ó'il", urnirv.*e cs;k fudta. és sietve elaludt, hogy lega-
a meleg szobába'
_ Frakk ! szólt egy délután Károly bácsi komor elsziínt-
- '- álmában bemehessen macskrík dívrínypiírnávávál-
lóbb
sággal. - Gyere, kimegyünk a kertbe az új nyesőollóval! É"o.nazt álmodta, hogy a
verte ki az á1-
to'-tá[' Áito. Károly baóji rémült kiáltása
- De hiszen esik!
mot a szeméból:
- Nem igazi eső ez, csak a köd szitál. Lehet, hogy tava-
szig elszitálgat így. Most várjak tavaszig a fák tisztogaÍá- - Frakk! Kiskufyáml Gyere gyorsan|
sával? Frakk szempillantás alatt éber lett' odarohant a szrlva-
Frakk felől bízvást viírhattak volna tavaszig, Krároly bá_ fához, ahol Kríroly bácsi idegesen toporgott'
csi azonban haÍáÍozott léptekkel odament a piros díszdo- - Gyere, Frakkocska' segíts rajtam!
bozhoz, kiemelte belőle a nyesőollót, azutrín intett a kutyá- Frakk rémülten nézeLt' Íá.
nak. - Csak nem?. . .
csak egy pillanat_
_
. Mozgás, Frakk' kifelél El ne maradj a nyomomból! - De igen! Valahová letettem, igazán
A1]andóan tartsd szemmel a nyesőollót! ra, és eltűnt. Segíts megkeresni!
65
64
 _ Hajjaj!
- sólrajtott Frakk. _ Nem érzek más szagot,
csak a korhadásét.
_ Azért csak keresd! _ biztatta Károly bácsi. _ Te keresd
arra. én meg erre.
Azzal négykézlábra ereszkedett, s kertészkesztyűbe búj-
tatott kezével kotorászni kezdeÍÍaz avarban.
Lukrécia, aki kijött egy pelcle megnézni a verebeket,
sejtelmes képpel ment vissza Irma nénihez.
* Károly bácsi alighanem elvesztette az új nyesőol_
lót!
- Csak nem? _ rémüldözött Irma néni' _ Pedig mennyi-
re a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon rál.
Sietve beburkolózott meleg kendójébe, és kiment'
Alkonyodottmíír,aködmegsűrűsödött. A fríkról víz csö-
pögött. Az utakon siírga, barna, vörös levelek szőnyege.
Alig tett kma néni a bokrok kö zöttnéhány lépést'szem-
bejött vele Kríroly bácsi négykézláb.Irma néni majdnem
akezére lépett. Fel is sikoltott nyomban:
_ Károly! Mit jelentsen ez?
- A... a szemüvegemet keresem _ nyögte Károly bácsi
zavaÍtan.
_ A szemüvegedet? Hiszen ott van az orrodon! keresed! Ugye már
_ Ne monddl _ Kríroly bácsi megtapogatta az onát, hogy - Úgyis tudom, hogy a nyesőollót
ezzel is időt nyerjen. _ Csakugyan itt van. Nagyszerű| Én
'":ö;h;cfi'
mesint elveszítetted?
Irma, hová gondolsz! Ésjó volna' ha be-
meg miír azt hittem' elveszett. Féltem' hogy rálépek vala-
'__-í"'tátázik a kendőd!
mennél,
hol, ezért inkább. . . ezért inkább. .. bejöhetnél' megfázol ebben a nyirkos időben'
_ Most miír nyugodtan felállhatsz! Menj csak be nyu-
- Énge'" "" felrc, melegen öltöztem'
Irma néni segíteÍt az öregnek feltápászkodni, s miután eodtan! Menj. menj !
Károly bácsi szeme egy magasságba került az övével, szi- ""l"n."iu"rÉuuen tetolta volna Irma nénit aházba' AI\g
újra négy_
gorúan rámeredt. v,i'tálnogv u..sukódjék mögöÍÍe az ajtó, máris
66 61
 kézlábra ereszkedett, és folytatta a keresést' Két perc múl-
dugtad már megint
- Mibe
va ismét szembetalá]kozott a feleségével, aki most a kony- ol6kereste a kötszeIes dobozt' egész
ha felől jött ki a kertbe. l'' i""á.,i fur;keresel olyan eiszántan a kertben
_Mi az, Kríroly? _ kérdezte Irma néni mézédesen'_
Csak nem a szemüvegedet keresed miír megint?
"":;".
délutrín?
a... majdnem kibökte' de még idejében
- Flakk amit elástam' Elfe-
- Ugyan' dehogy! _ Károly bácsi szeretett volna fölpat- art" táp"it. - A csontomat keresem'
tanni, mirrt egy rugó, de csak nagy keservesen állt talpra. lciteftem, hová ástam el' .^ l !'l^-*^ Í .'L
'"']ii#"r' ua.,i i' u csontodat keresi? _ kérdezte-Luk_
- Azt nézem, milyen szépek ezek az őszi fa|evelek. Érde- '" a kérdészavarba hozta' Mint_
mes volna lefesteni őket. jódozta- be sebe-
- Titeket kellene lefesteni _ mondta Irma néni, Károly 'éJ" azonban lrma nent eppen ekkor
hosv "it'"i"".-rrakkot-ez ítha-
bácsit és a mögötte szimatoló Frakkot egyetlen lesújtó pil- lürÍ'"fai,'a".) t'"ry't' n1Álodt lelk iismerettel von
lantásba foglalva. - Ugyis tudom, hogy a nyesőollót kere- tott.
'-?;".,l., hácsi ezalatt kint a kertben módszeresen végig-
sitek. _ a fel_
rcillaii1#l"t'"i.?' i'er' a:a'' Mar hiírom szinte
- Dehogyis, Irma, hová gondolsz! _ tiltakozott Károly Ezek
bácsi. Felesége azonban háiat fordított neki, s ezúttal vég- i#;'i"ailJgig - nyesőollót talált'
"l'oz'aásoaon zs dahal mok' Am int hoz_
;lli'Éu'ottot' i'*att'o
Iegesen bevonult a jó meleg szobába. ;#ne;;
;n*
- Frakk! - fordult Kríroly bácsi a kutyiíhoz. _ Ha Irma
néni megkérdeznétőled, hogy mitkeresel, mondd azt, hogy lm #T j"T,.í:'tff x!;sőollóim" -
;;íaut t"''sgerl ÉgyY:'..::* alami
ki -
egy elásott csontot. Jó? t"n;i#i;. 'ondo'ta v

Jó - bólogatott Frakk. _ Már találhatnék is egy elásott ,7iáii". i"ne''ég jelent'n'c 11 1c$ 59'öjt
meg KaÍoly bacsl'
csontot ennyi keresgélés után! - Mi. '. mi az'! - riadt jiöft a hang a fehérségmögül'
Csont helyett alvó sünt talált egy falevélkupac atan. Ék- - Bekötötték az orromat alikor nem érzel szagokat! Ho-
telen vonításban tdrt ki: - Az orrodat? De hiszen
_ Iaj, az orrom! Megszúrtam! Vérzik! il;;J
''"";Frakk
a nyesőollómat?
megtalálni
- Gyere ide, szegény kiskutyrím! _ hívta Károly bá- megsértődött'
szagokat? Tessék kiprobálni!
csi. - Megnézem az orrodat. - Més hogy én nem érzek ] Hunydle a.szemedet! _
- J# il"íd;iá"iv ázott kalapját' Frakk szimatolt a
_Nem nézni ke]l, hanem bekötni! ua'*'
- mondta Frakk, és
szűkölve rohant be a szobába Irma nénihez. é, il.kk;;;;ia iartotá
- Bibis az onom! Tessék bekötni ! l;tá;'
'_-- át, majd csodálkozva szólt'
_ Ó, szegény Frakk! _ sajnálkozott Irma néni' miközben rronná'' té'ült ide eZ a lábtfulő?
68
_Iat iie _ mondta Károly bácsi mérgesen'
"rorrod! 69
 Frakk bebugyo]ált orra közelebb nyomult a kalaphoz.
Ujabb szimatolás.
_ Tudom miír' mi ez! _jelentette
örömmel' _Zokni! Mo_
sásra érett zokni.
_ Fabatkát sem ér az orrod
így! _ csapta KáÍo]y bácsi fe-
jébe a kalapot. Frakk erősködóit:
igenis ér! Fogadjunk, hogy megtalálom azt anye-
,,_'De
sőo1]ótl
Vad elszántsággal lódult neki a keresésnek, és pár perc
múlva diadalmasan húzott elő az avarból egy nyesoo'llot'
Egy teljesen elrozsdásodott, rugója veszte-tt ny.'ooiiot.
_ ocskavas mondta Kríroly
- báósi csiiggedten. - úin-
den régi nyesőollóm előkerüt, isak a szép ié"nyes
úi ne.rn . .
- Fényesítsük ki ezt _ ajiínlotta Frakk. - úma neninet<
mondJuk azt' hogy ez az úl.
- Ezt kifenyesíteni? - ingatta Károty bácsi hitetlenked-
ve a fejét. _Reggelig smirglizhedtik, elbbb fogyna
el anye-
sőolló. mint a rozsrla
Akkor meg csavarjuk be alufóliába' Van a konyhában
' ,- _ ajánlot-
elég. vigyük be. míg Sötét van a szobában
- - Addis"ootógó
- o' Frakk! Mindig tudtam, hogy a vizslrík okosak. De *
tu r'u*. szívvel nyitottak be'
te a vizslák között is a legokosabb vagy. : H;i'" ű;atto aom'á: - kérdezte Károly bácsi har_
Lábujjhegyen osontak*be a konyhíba, nagy sríros láb_
nyomokat hagyva maguk után. Irma néni éi"a macskák "'ji
sánvan.
ieue tetején - válaszolt Irma néni'
és szeretetteljes
a fényes
tévéÍnéztek a nagy szobában. A konyhaasztalon
.".;iI;;;;,",á hogyan fekteti bele Károly bácsi
kercs alufólia hevert. Elkezdődcitt a hamisítá. "ger"i. Ár- kerti sierszámot a díszdobozba
ve]ete. Mire a televízióban befejeződött Szerénke""n?' ked- ""'i;kili;"zsdásodna már az avarban _ gondolta elé
venc míísora, a Hazánk énekesmadarai című, sorozat,
ócska nyesőolló az a\ufólia segítségévelszep fenyessé
az gJ;;; volna ki ezt az óyintézkedésÍ
-'^il;..','_iaal'u'o
-a _ilk'ai;,
dobozzal."
sötétben'
y á|tozott' mint afféle macska, jobban látott a
'11
70
 Neki feltűnt, hogy a dobozba süllyesztett nyesőolló nem nem is sziva-
gulnak a levelei, mikor pedig Kríroty bácsi
karcsú, sima' e-legáns jószág, hanern inkább egy tábla o1- rozik a szobában'/
'-
vadt és szétmií]lott csokoládéra emlékeztet. Finom hallá_ É;;til'".-hasznáIn fel Kiíroly bácsi és Frakk'ltogy
sával még az alltóLia zizegését is felismerte. ócska nyesoottor az
kicseréliéka díszdobozban a rozsdás'
'leleplezés
'''No
vrárjatok
'csak!
_ gondolta kajánul. Majd eljön
- a iii"ii,ine.üi'"op."rul érdekelte, mit sugdolódznak+ir
ideje !" i"otoa'nat,
"-- Frakk azonban rámordult:
Vacsora után el is érkezeÍÍamegfelelő pillanat. A szo- rr" kíváncsiskodsz, kipróbálom' lehet-e macs-
ba fényárban ús zott,Károly bácsi ai egyik iotelban, '"t"
kafarkat vágni nyesőollóval'
a másikban gondolt vissza elégedenen áz iménti cselre.
Frakk
Ir-
'-;;.;!'ild'an tudom, hogy lehet!-- jelentene kiKá-
ingerülten elvo-
ma néni.Szerénke segítségévelpamutot gombolyított. És rolv bácsi iókedvűen. S miután Lukrécia
Hogyhogy
akkor odatcirles zkedett' hozzá Lukréc ia. ilí,. ilk;ilakérdezte Frakktól: - Hallod_e!
"-- li.'t"a me-g
- - Tessék csak nézni, a fikusz egyik levele siírgul. Le kel- n.rn a zsebemben a nyesőollót?
lett a
lene vágni. i"*n_á."n""ttem volna 'n'g, rniko' birkaszaga
Károly bácsi rossz sejtelmekkel telve, komor an nézte a mellénítolrUgyanolyan birkaszaga' mint Karoly bacs|-
kopaszodófélben levő szobanövényt' Ki nem ál1hatta, mert nak.
"*Á" f"-
miatta nem szivarozhatott a szobáüan. Irma néni ,"".irrt u öres nem sértődött meg' Barackot nyomot! ry4s
szobanövények szenvednek a szivarfüsttől. havi nyugdiJbot vesz
ie trritlari es ehatározta: a következő
_ Mindjrírt levágom azÍ a sárga nyesőoll ót'. Az a
levelet - mondta Irma #;ái'k ;í"*'ien közönséges' olcsó
néni, és átadta Lukréciának a gombolyagot. _ Frakkocska, áieE", nir.í"g"s pedig csak p-ihenjen békésena dobozá-
add csak ide az ú,j nyesőollót!
ban.
Frakk úgy tett, mintha aludna. Kiíroly bácsi-
-ijedtében
meleg lett a birkabőr mellény, amelyét pedig
1* !t".l:.n
így.őszidőben reggeltől estig viselt. Kigómuolta s ilyan
Iendülettel vetette le, hogy megsuhintötta vele prakÉot.
- Aujnye.! - rázta meg Frakk a fülét. - Mi olyan kemény
annak a mellénynek a zsebében?
Kríroly b^ácsi viílasz helyett belenyúlt a mellény mély
zsebébe' s felragyogó képpel húzta ki belő\e azelíeszett-
nek hitt új nyesőollót. lrma néni mindebből mit sem vett
észre, mert aggódva vizsgálgatta a fikuszt. Vajonmitől
srír-
72
 mire visszaérke_
VII. Majd mi megmutatjuk! - Nem valószínú' hogy éhen halnak, dőlt h átra az'lIé'
zem - vlÁasztatta magátli megnyugodva
8en.
ÁIie roboeott eI Irma nénivel aZ autóbuSz' Károly bácst
a trafikba, és vásárolt rnagának egy
doboz
;;t";;. il; néni és szobanövényei nem
''on.7iú.rn?', állhatták a.szi-
a tornacon
* Közeleg a tél _ állapította meg Irma néni, mikor egy varfüstöt, ezért Káro|y bácsinak télen-nyáron
reggel varjúkárogáSt ha]iott. _ Végiglátogatom a városban ._]liu
kellett elszívnia vacsora utáni szivarját'
Iakó barátnőimet, mielőtt a havazástól csúszóssá válnának a szobában szivarozom! _ hunyorított 91nko9a1
az nÍak. n'aá<ru. É.uu"sora után, a macskák
nagy megdöbbenésé_
Irma néninek sok barátrrője élt a városban, ezérÍa|áto- n"* n a tornácra, hanem a karosszékbe teleped-
gatásra legalább hrírom napot kellett szánnia. Az uÍazást 'a, "o'"r,
ve svúitott rá. A szivarfüst megköhögtette'
hosszas készülődés előzte meg. Irma néni előre elkészíter
jiqvi'a u az ablakot, Frakk. hadd jöjjön be egy kts frlss
te Károly bácsi, Frakk és a macskák hríromnapi kosztját. leveeő!
'- azzal a büdös szivar-
A hűtőszekrény zsúfolásig megtelt kisebb-nagyobb faze_ - iÁit nyornuan eI is lehet rontani sem áI|hatta a
kakkal, lábosokkal' bögrékkel, csuprokkal;,,Károly hétfői - .ianort Szerénke. Frakk, bár maga ő
ebédje''' ,,Frakk keddi vacsorája'' _ és így tovább. 'a
szivarfüstöt,
-- ráförmedt Szerénkére:
behúzzátok fületeket-farka_
_ Mindig melegítsétek meg az ételt! _ figyelme ztette az -ö.á'á r.gven! Jó lesz, hajfuja. Igaz, Károly bácsi' ké-
itthon maradókat Irma néni' _'Ne egyetek semmit azon hi- t"t"t, *"it más világ
degen, ahogy kikerül a hűtőszekrényből, mert különösen rem?
"íóst
- --
Frakknak nagyon érzékenya torka. - Inur' ieaz! - helyeselt az öreg' - Majd mi megmutat-
Károly bácsi magabiztosan mosolygott. iut' Ératt'trogyan kell ebben a házban rendet tartant! ve-
_ Ne féIts bennünket, Irma, el tudjuk mi látni magunkat! '-j iú-' ili a"kamrábal Egy-kettől - patlogtak Frakk
eI egerész-
Az autóbuszhoz valamennyien kikísértéklrma nénit, zénvszavai. A két macska dühösen fújva vonult
aki, miutrín elhelyezkedett az ab]aklál, büszkén mutatta ni. É'ukk u'onnal elfoglalta helyüket a díványon'_
--_-
útitrírsainak: Milu"n kellemes igy, macskák nélkül! - iíllapÍtotta
*.g. - iíÁu neni gyanáuuan is elutazhatna' Mikor
_ ott a férjem a kutyánkkal és a macskáinkkal. ideha_
_ Jó húsban vannak valamennyien _ mondták az (ltitár- iu
-- í*' n.* engeái ráncba szedni a macskiíkat'
sak. Irma néni újra kitekintett az ablakon, és úgy találta, ra'óiy ua..ií' elmerengett azon, hogy milyen kellemes'
ott szívhatja el a szi-
hogy ez a megjegyzés fölöttébb találó. t u ,"nti'r" pu'uncsol az embernek, és
'75
 _kérdezÍeFrakk dühösen' _
- Már miért ütközne bele?
Varját, ahol jólesik. Merengés közben elbóbiskolt. A szi- _
Elvégre mindenkinek van szeme'
_ avíilláÍ' -Ha
var kihullott ke zébőI,le a szőnyegre, és ott tovább parázs_ - frekem mindegy! vonogatta Lukr écia
lott. Vékony füstcsík kanyargott fölfelé. A szobát megtöl_ lrma néni megjön,iigyis visszaállítja a karosszéket a kály-
tötte az égő gyapjújellegzetes szaga' Frakk, aki ugyancsak
'ha mellé, mert annak ott bácsi
a helye.
szívébenyilalltak' h1 lé-
elszenderedett a díványon, ettől a szagÍól azt áLmodta, hogy úeuaszavak Károly
Irma néni zsírban süti a gombolyag|ait. Mikor végül fel- ni valóban nem tűrné et' trogv egy bútordarab ne a régóta
ébredt, pillantása nyomban a füstölgő szivarra esett. m"gs'otott helyén álljon. Ésha Frakk feküdne a lyukra?
_ Eg a szőnyeg!
- ugrott fel ijedten. Nem mert a szivar- Fioí*' nu.a' íugyon melege volt, gyakran elnyúlt a sző-
hoz nyúIni, mert a világon semmitől sem félt annyira, mint nyegen.
'--Gy"'" csak ide, Frakk, hadd súgiak valamit!
a tűztőI. Szerencsére Károly bácsi az első vakkantásra fel_ . .-
riadt' Bűntudatos képpel kapta föl a szivart' de sajnos már Fraík é.dekJődéssel tartotta oda a fülét, Károly bácsi
későn. A kacskaringós minták kö zé a szivar parazsa akko_ peeig belesuttogta, hogy szeretné, ha Frakk ráfeküdne a
ra lyukat égetett, amelyen egy kolbászkarika is áteshetett lvukra.
' _, de előbb-
volna.
_Jaj' mit kapok én ezérÍkma nénitől! soprínkodott -Épp"n.éggelráfekhetek - mondta Frakk
- utóbb fel kell majd onnan állnom'
Károly bácsi. Vacsora utáni jó érzésee|szállt, akár a szi- - Hátha addig kitalálok valamit.
var füstje. Frakk megsajnálta. A karosszék iehát visszakerült eredeti helyére' a kályha
- Valami bútort kellene rááIlituti a lyulca _ ajiínlotta' mellé' Frakk pedig ráfeküdt a lyukra'
_--
Jó' jó' de melyik legyen az abítor"I Talrín a karosszék? i,lt nim u]irta nézni, milyen békésenpihen Frakk
Igen, ez a legkézenfekvőbb! Végre is egy karosszék rillhat u
'e"iu az ablakhoz sétált, és közben, minthacsak
itt' ríllhat ott, állhat errébb, arrébb, amarrébb.. . véLttenut tenné, alaposan ráhágott a kutya szépen kiterí-
'^úáto""pe'',
odahúztrík a karosszéket a lyukra, azután Károly bácsi tett fiilére.
beleült. Nyugalmát azonban miír nem találta benne. Idege- ] ÁoI - ugÍott fel Frakk vonítva' - Pont a fülemen kell
sen fészkelődött, és egyre a karosszék alá kukucskiilt, ahol sétálnod?
ahol jövünk-me-
sötéten, vádlón meredt rá a lyuk. - Pont a szoba közepén kell feküdnöd,
Később a macskiík bejöttek megmelegedni, mert mint svünk? - kérdezte Lukrécia, de hirtelen elállt a szaya'meÍÍ
mondották, a kamrában nagyon hideg van. Lukrécia első Eizrevette a szőnyegen sötétlő lyuka1'
imént! Károly bá-
kérdéseaz volt: - i,hárt ezéÍtv-oliitt a karosszék is az
- Károly bácsi miért a szobaközepén ü1? Így mindenki csi kiégette a szőnyeget.
beleütközik a karosszékbe' 7'7
'76
 _ Nahát! _ Szörnyülködött Szerénke. - Ha Irma néni ezt
meglátja...
Károly bácsi is, Frakk is éIénkenmaguk elé fudták
képzelni Irma néni megdöbbent aÍcát. sőt mát a szava-
kat is lrallani vélték.. . amelyek majd ajkára tolulnak'. .
Legjobb volna ta]án világgá menni' csak ne volna olyan
hideg.
_ Majd mi befoltozzuk
- szólalt meg Lukrécia várat|a-
nul. Frakk nem akart hinni a fülének. Lukrécia azonban
mát hozÍa is a fésűt' és fényes, fekete szőrszálakat fésült
ki bundájából. Majd Szerénke következett. A fehér és fe-
kete szőrszálakbóI Lukrécia kis hurkát sodort, és ügye-
sen beletömte a lyukba, pontosan úgy, ahogyan a minta kí-
vánta'
_ Boszorkányos!
- csapta össze Károly bácsi a kezét.
Frakk, megmondanád, hogy ott az imént még egy lyuk
-
volt?
Válasz helyett Frakk szimatolni kezdte a macskaszőrt'
- Mit szaglálódsz? _ szőlt rá Lukrécia. _ Kiszippantod
a tömítést a lyukból. kaotiík. ebéd utiín ők szenderegtek a díviinyon' .esténként
Koz-
_ Igen, Frakk, menj onnét! hessegette Kiíroly bácsi .,"din K'í'olv bácsí öIében ü]ve néztéka televizlÓt' S
-
is. - Ne rontsd el, amit Lukrécia olyan mesterien megiaví- t;;fi;;"J" doromboltak' Frakk szinte belebetegedett a
tott! macskauralomba.
_ De mi lesz, ha hma néni porszívózni fog? _ akadékos- A harmadik napon hazaérkezett Irma néni' _ gon-
kodott Frakk. ,Mo.t r".' csa'k igazán jó soruk a macskáknak
_ EzÍán majd én kezelem a porszívót' Most pedig gye- doiia bánatosan Frakk. - Nekem bea1konyul'''
látta' hogy
re' hálából megágyazunk a macskiáknak. Irma néni kellemesen meglepődött, mikor
ferie milven nagy becsben tartja a macskákat'
Aminl azon-
Sztirnyűséges két nap következett! Károly bácsi ugyan_
ban este' szétbontotla aZ ágyát' egérfészkel
talaltoenne'
is annyira hálás volt a macskáknak' hogy legszívesebben
tejbe_vajba fürösztötte volna őket' A legjobb falatokat ők _ Szörnyűségl - sikoltozott' _ Az egerek szetragtaK a
t9
78
pá!ÍnáÍnaÍ, a pehelypaplanomat! Hol vannak azok a lusta
macskiík, hadd vonjam őket felelősségre!
VIII. Egér pongyolában
Mire ez a felhívás elhangzott, a macskák mrír felvonu]-
tak a padlásra' és egy régi matracon vártrík a vihar
csillapodtát. A finom kolbászt pedig, amelyet Irma néni a
viírosból hozott, teljes hosszúságában Frakk kebelezte be.
Vissza is tért az életkedve! valamilyen
Frakknak Í€ggelenként, ébredésután azonnal
túrós gombóc' sonka kö-
Er"i ioton eJzEbe: rántott szelet'
pongyolában' A palacsintatés ztába m.ar-
"!.rJl."'
i#J' .rÍíuun "i''ri
ti'tlttltiui'.tit tiitönösen szerette' De öröm-
Á"f"rr" i napról maradt tarhonyás húst is' Frakkra
"lerő hogy valo-
sok mindent lehetett mondani, csak azt nem'
satós.
u_I"áa azt.is
néni vajas pirítóst szokott reggelizni' Frakk
M'ihelyt a ház megtelt a pirított kenyér il-
laiával, ''"i"n.i.
""no.n trma ne-
sietett a konyhába, hogy Ie ne maradJon
"_ reggelijéről.
ni
emlékeztette Irma
--fíutiio"'tarn, te miár reggeliztél - nem ült asztalnoz'
néni. aki ió háziasszony módjríra addig
MenJ szepen a
míE az egész háznépét jól nem lakatta' -
ii"rlv"at.Ie. hagyj engem nyugodtan enni!
szepegett rraKK' -
- Éncsak egy kis vajas piítóst" ' -
héját! Ugy szeretem!
- legalábbi
Csak
- iúf;; ."ereisz te, Fiakkocska? - sóhajtott Irma né-
hít
.i, é;;';;is ízlett neki a pirítós' odaadta _ |rakk_
ník, uki nugy gyönyörűséggel ropogtatta' Most,marrga-
;á;;"i;i"'ííedreI _ szó-n ra Irma néni' miközben szelt
;;á""li;g'És sajtot. Úgysem kapsz többet! Minden-
_
ki mondia, milyen kövér vagy'
- Csak nézeml Az nem hizlal'
81
 Ezt lrma néninek is el kellett ismernie. Mégis zavarta,
hogy Frakk ott ü1 vele szemben, pillantását a sajtra füg-
gesztve. Mert lra csak nézte volna! De sóhajtozott is szívet
tépőerr, a nagy sóhajtozástól megvékonyodott a lrorpasza,
és Irma néninek egy idő múlva az a kérryelmetlen képzete
támadt, hogy egy éhezőkuty a|esi szájából a falatot. Amely
ezek után meg is keseredett, és Frakkhoz vándorolt.
Alighogy Irma néni reggelijét kózösen elköltötték,
Frakk megnézte, mit csinálnak a macskák. Nagy örömére
még javában reggeliztek, bögréjük félig volt tejjel.
_ Mit nyammogtok itt az ételen? _ dugta közéjük Frakk
az orrát. - Látszik, hogy nem vagytok éhesek, csak szo-
kásból esztek.
_ Menj innen, Frakk! _ kiabáltak a macskiík' _ Te már
reggelizÍéI'
- Régen volt, talán igaz sem volt.
_ No és ha régen volt! _ Lukrécia nem volt rest odamen-
ni a polchoz egy szakkönyvért' _ Tessék, itt írja a könyv,
hogy a kutyákat csak naponta egyszel' lehetőIeg estefelé
kell eterni. jó szaga van!
- Házikolbász? Fölséges nénr IeIsIKol-
- Csakugyan ezt írja? - dugta oda Szerénke a fejét. _ És Károly bácsi kezében megállt a villa'
Irma
van kép is ebben a könyvben? tott:
'"
Míg a macskák a kutyrík tartásfuól szóló szakkönyvet ta_ - Netrogy adj neki! Ó miír reggelizett' Tudod' |";v l:"-
sot a
nulmányoztiík, Frakk mindkét bögréből kihörpintette a tejet, dig ő az áso. azont<iuiil evett aZ én reggelimből'
és odébbállt. A macskiák Irma nénihez mentek panaszra' macskák
'^_
tejét is megitta.
_ Frakk már megint kilefetyelte a reggeli tejünket' _ úars in"ét, Frafk| - mordult rá Károly bácsi szigoru_
Irma néni éppen a későn kelő Károly bácsi reggelijét ké- *'i'ií
an.-MaÍsahelyedre!
szíÍelte.Ujra teletöltötte a macskák tányérját, a1)tán to- óáoft, és lefeküdt a kis piros szőnyegre'
pil-
vább szeletelte a füstölt kolbászt. J o"rcot
to"nhai helye volt' onnan lövellt fájdalmas
Alig ült Károly bácsi aszÍalhoz, megjelent Frakk. "'n"ru
lantáiokat a kolbász felé. Közben sóhajtozon'
82 83
 _
_ Micsoda ízek! Micsoda zamatok! Ha érr ebből csak Lukrécia! Szerénkel - hívta bosszúSan a macskiákat'
- Kifolyt
egy morzsikát is ehetnék! N;#ilűy á.sr",agtut u"gerek a szalonnát!
Károly bácsi eltolta maga elől a tányért. ;;.:á
; i''; ; b(lzadat a, me rt ;Z e gerek ly uk_ar
T9:*l
szagol-
* Igy nem lehet reggelizni! Megkeseredik a számban a A porcukornak pedig egérszaga van'
falaÍ. '*'lór.u".
iátok csak meg!
Frakk reménykedve csóvií]ta a farkát.Ide azt a keserű '"T ;;;k;i";egszagolták' és kénytelenek voltak elis-
Van'
falatot! Ide gyorsan, hogy bekaphassaml rnerni, hogy tömény egérszasa
Károly bácsi miír dobta ís volna oda a kolbászt' ám Ir- "': l#;é".á;"h ét"{, nog{ édesítsem a kásátokat!
ma néni közbelépett.
"'"t
néni mérgesen' - Mégiscsakhallat*' |_19y
--onJ,.al""u összerag-
_ Frakk! Azonnal menj be a szobába! Hagyd Károly bá- tá'i-*.t" ""' ahLzbajn, és az egerek mindent
csit nyugodtan reggelizni ! hatnak!
""3fiino" . '.'^ ^^ Á:
_ Igen, igen! _ helyeselt Lukrécia. Semmi keresniva-
- bűntudatosan lehajtotta fejÍj] L' }ké:i1,r9ic
a padláslépcsÓ aa' ne-
lója itt, elvégre ő már regge|izett. ,iJ* "taugtu a porcukros bödönt
Egyesült erővel betuszkolták Flakkot a szobába, rácsuk_ iigv r""" iái
üeu'ílthassa fenye getését'Frakk
kívánc st-
ták az ajtóÍ, Kríroly bácsi pedig visszaült az aszta|hoz. -"-szaladt oda.
an
A szobából azonban fájdalmas szűkölés hallatszott: úi Mi van abban a bödönben? l-
"'r
_;;;;;;;iporcukor neki Lukrécia' Frakk
- Már nézni sem szabadl Mrír nézni sem hagyják! Szív_ - mutatta
telenek! Lelketlenek| Ó, ha én abból a kolbász6ói csak egy elfintodtotta az orÍát'
icurka-picurka falatot ehetnék ! - Fúi!
Károly bácsi ílgy érezÍe, fűrészport rág. Végül is fogta - ly'rí az? Nem szereted?
a maradék kolbászt, és elindult vele a szobaajtó felé. Irma - Nem! olyas-
néni hiába sivalkodott. r-uiJZ"iu utart hinni a fülének' Létezik tehát
- Már reggelizett! Ne felejtsd el, Kríroly' hogy mrír reg- .í"*iiii"tt""- nem szeret! F'ztahírtazonnal meg kellett
az9nuan-11j3te
gelizett! vinni Irma néninek. lrma néni figy9l1ne mert egy ba-
Nyílt az ajtó, a kolbász eltűnt Frakk feneketlen bendő- á""á;;. Ákamratakarítást is;bbahagyta'
jében. hogy átutazóban meglátogatj a'F;zlaha-
"?#* "i"i""alt,
.tn i' n'.-''i l'au' t' túlságosan' mert
i gen kí-
Miután Irma néni kiheverte a reggelivel járó megráz- iii#j éii;;' r

kódtatásokat, elhatfuozta, hogy rendet csinál az éléskam_ #;irurÁ?*.m ""r', még a fiókokba Deis belekandikált' hosszú
rában' új papírcsíkokattesz a polcokra. Alig kezdte el a rrl"íi*a., ,unanak-e benrr_ük a háziak' ha miír
rendezgetést, mindenütt egérnyomokat talríIt. il:t il;;ö;).i ú''oppun' illik megvendégelni'
85
84
 * Károly bácsinak is szólni
kell, hogy borotválkozzék
meg.
Kár.oly bácsi csöppet sem örült a vendégségnek. Min_
'.
dig nehéz szívvel cserélte fel kényelmes há7i gtnceit ana
a söté-t ünneplő öltönyre, amelyen minden poiszemecske
meglátszott. Küttinösen jól érvényesültek a iötét szöveten
Frakk aranyfényben csillogó. vörös szőrszálai. Károlv bá-
csinak enől eszébe jutott valami nagyon fonros.
- Irma, szívem! _ fordult felesé géiez. _ Jó]beetesd ám
a kutyát, nehogy kinézze a falatot á vendég szájából.
Irma néni miír gondolt erre. Nagy fazék kóromprirkölt
ro-
tyogott a tűzhelyen. Egy hatrír galuskát is fózött ho zzá.DéI-
ben Frakk úgy jóllakott, hogy az egész készüIődést átalud_
ta' A'kkor ébredt csak föl, mikor a vendég hölgy mrír javá-
ban fürkészte a szépen feldíszítetttrioegútata:t' natna taat
rajtuk valami kivetnivalót. Nagy bánatáa nem talált. Irma
néni kitett magáé rt. Az asztalÍ
[yönyörűen megteítette, fi-
nomabbnáI finomabb falatok sorakoztak a tálalon, Kfooly
bácsi zakójr{ról vizes kefével leszedte az utolsó ku tyaszőrö-
ket is, a két macska pedig sza\aggal a nyakában ilíedelme-
sen ült a díviínyon.Minden a légnagyobb rendben volt. _ lrma! - kiáltotta levegő után kapkodva' -Tinemad-
I ven_dfg hölgy mrír kezdte elvesiíteni minden reményét,
hogy föIfedez valamit, amit ízes pletykaként magával viilet'
d;;i;*;t" [',va*ir Nálam a kutya mindig előbb
kao. mint a férjem.
Ebben a kilátástalan helyzeiben vette észó Frakkot. ^'-ilgy ;yü;ái, narunr< is - mondta lrm anéni' _|gaz-e'
|rakk az ajtónál állt' félénken,mint egy kolj*' .á'í pir_ cicurkák?
"'-:r*,igaz! hoz-
lantásokat vetve a tálakra' Ezek a so=var pillantasot égy - bóIogatott Szerénke' Lukrécia még
éhező kutya sorsáróI beszéltek. zátetÍe'.
Beszéltek? Kiabáltak! A vendég hölgyet mindenesetre ""]ö" *maig csinálja' Ha valaki eszik' kinéziafa|aÍot
szíven ütötte Frakk nézése,olyannyira, íogy torkán akadt u
"zt
re"ptelen elviselni' lra más eszik'
":
a falat. ü;;i',;''* éhes _ vélekedett a vendég hölgy' Frakk
''íauor_
8'7
86
 sz€méből igenlés, hetyeslés, határtalan rajongás sugárzott
feléje. Irma néni görcsösen szorította a uihatlos alft birta
kinyögni.
_ Ha csak azÍláttad volna,
drágám, amit ma megevett!
Károly bácsi és amacskák azonnal sorolni kezdtéÉFrakk
A macskák még javában hordták a boÍogatást Irma né-
ni homlokára, mi[or megszólalt a csengő'
"'rlÍ."ru
ua"'i nyitott aj-tot. Rémülten háÍahőkölt' midőn
tekintetű látogatóvaI' .
""_Já íulatta mágát a izigorú az ellenőrnő' semmi. jót
szemú" .

kiván"ot! - kószönt
aznapi étrendjét,de a vendég hölgy nem tudott szabadul- "'tJi
n"* igo'o t'u_ngon. _ Bejelentést kaptunk' hogy itt
egy ku-
ni-Frakk pillantásátóI. Miközben üórakozottan hallgatta a
'" éheztetnek.
tvát
felsorolást, egy kenyérhéjdaÍabkátvil\ájáÍa rűzött, é; kitö_
-Frakknak, üi"]ou ra'"ly bácsi brírmit szólhatott volna' benyomult
rölte. vele a tányért' Azután odavetette az meg -':B;-;a
a lakásba.
úgy bekapta, mintha három napja ez lett volna az első fa- kutya? - bökött emyője hegyével Frakk felÓ'
lat, amely lecsúszik a torkán. E barátnő diadalmasan for- _ Csakhogy nem éheztet-
dult Irma nénihez.
- Ez! - mondta Károly bácsi'
jük.
- Ugye mondram, hogy éhes? Mikor már egy kutya ke- jó húsban van! - aján-
nyérhéjra fanyalodik. . . - Tessék megtapogatni, milyen
'"'_ Lukrécia.
lotta
Irma néni sírva fakadt. Károly bácsi a méregtől vörösen iÁ^rra^it! _jelentette ki az ellenőrnő' -Vanúgy'
n" ei^íi iiiiő k"tváktelfúvódnak, és kövérnek
kiáltotta: látszanak'
- Frakk! Azonn4l takarodj a helyedre! de az már avég.
-']rr,ii".oáur
Frakk fülét-farkát behúzva megiordult, de még kiildött i kérdezte Irma néni, és ledobta a szemére
akar-
egy fájdalmas pillantást a vendég ielé. Az meghuiottun .u-
..,i."oiitoiágutást, hogy jobban lásson' Szemügyre
sogta: Fralikot' Ilyen egy éhségtől felfúvód_ott krrtya?
i"
- Tudom, kutyuskiím, hogy éheztetnekl Nem is való az '*'i
- Frakk! - fordult kutyájríhoz
kétségbeesve KÍrÍotyDa-
ilyeneknek kutya!
csi. - Mondd el, mit ettél ma!
Rövidesen elbúcsúzottaháziaktóL, mert máI alig vár- Az ellenőmő a fejét rázta'
ta, hogy széItében-hosszában mesélhesse' hogyan"kop- a kutya' teszem azt' meg
- Tessék hagyni, kérem! Ha
laltatnak művelt emberek egy jobb sorsra'érdé'Áes viÁ- van félemlítveJnemfogja megmondani az igazaÍ' ..
1áÍ. _ szóIalt meg Frakk' aKl maÍ
Az utcán váratlan öröm éTte: az - De én megmondom!
"hogy
Egyesület el- k*&" .;jffii, nagy falánkságában elvetette a s_uly_
]enőrével találkozott. Azon melegében elmondíá nekj szo-
^]latvédő t;;. _ Má nagyon"sokai ettem' Tegnap is' Es tegnapelőtt
moní tapasztalatait. Az ellenőrnő felírta a címeÍ,és mríris mes azelőtt ii. Nagyon_nagyon sokat!
indult. jJól van, kiskutyám|_ mosolygottÍá a nagydaÍab' cson-
88 89
 Y

tos hölgy. _ Énazt hiszem el, amit látok. Megkérjük tálalta Frakknak a palacsintatésztában sült virslit' Frakk
gazdikáidaÍ, hogy adjanak neked enni. Hadd lássam, ho_ mar ettatotta a szájZt, hogy bekapja' mikor hirtelen egér-
gyan eszel! szag csapta meg az onál. Gyanakodva szaglászoÍÍ'
- _"Huujatob
_ A hölgy azt akaÍja Látni, hogy Frakk kiéhezetten veti-e Jz nem is virsli, lranem egér pongyolában!
rá magáÍ az éÍelre,vagy csak turkál benne _ magyarázta _ Úgyán, ria*ocska, mit képzelsz! - csap.ta össze Luk-
Káro1y bácsi Irma néninek. réciaíirac|1ját _Még hogy mi egérpecsenyéttálalurrk ne_
_ Hol van a világon olyan étel' amelyikben a mi Frak_ ked?
kunk csak turkáI? _ kérdezte Irma néni majdnem sírva. Frakk tovább szimatolt.
_ Tessék rám bízni! * uglott oda Lukrécia' Majd mi van! _ és utálkoz-
- - Akármit mondasz, ennek egérszaga csodáIkozva né-
Szerénkével elkészítjük._ Ésmáris Frakkhoz fordult' - va eltolta magáÍóil a ÍányéÍÍ.Az ellenőrnő
Frakk! Mit ennél szívesen? zetÍ rá.
- Mit is? Várj csak! Talán virslit pongyolában. _ Te már akkor meg sem eszed?
elfordult' A hölgy
- Nem én! - rázta Frakk a fejét, és
_ Máris hozzukl _ mondta Lukrécia, és Szerénkét ma-
ga után vonszolva, a konyhába sietett. felpattant a karosszékből.
Szerénke fel volrdúIva'
_ Szörnyű ez a kutya azzal amérhetetlen falrínkságával!
- Akko' t" nem is tudod, mi az éhezés|'
Sajnálkozva fordult a háziakhoz.
_ Most ne sopánkodj _ szóIt rá Lukrécia _ Élnézéstiketkérem, amiért zavartam tjnöket!
-, inkább hozd Karoly bácsi a
ide az egérszagú porcukrot a padláslépcső a1ó1! - Fra*' kísérdki a hölgyetl - mordult tenntetu no_
Lukrécia megkeverte a palacsintatéSztát, és odatette for- kuryríra. Frakk udvariasan kikísértea szrgoru
rósodni az olajat a gáztűzhelyre. Közben megérkezett becsukta mögötte a kaput, azután'visszaloholt'
Szerénke a porcukorral' niei iéEen:6nJon, mitls sütöttek neki tulajdonképpen' A
''"í"eryr,
- Tulajdonképpen mire kell ez neked? _ kíváncsisko- .i..mt u'onuin addigra bekebelezték a virslit pongyo-
dott. lástul, minthogy őket az egérszag egyiíItalán nem zav'aÍta'
- Belekeverjük a palacsintatésztába _ magyarázta neki eút u nupiót kezdve, ha Frakk kíváncsiskodott' hogy
Lukrécia. Pár perc múlva elkészült Frakk kedvenc cseme- Károly bácsi vagy lrma néni mit eszk, ezt a váLaszÍ
géje, a virsli pongyolában. A két macskajobbról-balrólfúj- kapta:
ta, hogy hamarább kihűljön. Az:utá.lrrtáLcáLÍa tették, és be_ - Frakkocska, ez egér pongyolában, és te ezt nem sze-
vitték a szobába. Frakk már türelmetlenül várÍa őkeÍ. reted !

_ De sokáig pisZmogtatok!
_ A türe]em rózsát terem _ fixolázta Lukrécia. és oda-

90

,*
 IX. A falkatár, o
- Frakkocska lreverője nem vacak' hanem ruganyos' pu_
a lruza-
ha, Áinden igényt kielégítő.Hetente váltom rajta
toi Éur.i"riáugyobb vóha, akár mi is elalhatnánk rajta'
Késő ősszel űappalok egyre rövidültek' gyakran esett
volt'
az eső. A macskiík'egész nap ásítoztak' alhatnékjuk
_ A medve is alszik téIen _ példálóztak'- A borz rs' a
Irma néni nagy súlyt helyezett rá, hogy a házban min- -_]Én
sün is, nem szólva a kígyókról meg a békákró _'
denkinek kényelmes fekhelye legyen. A macskák kosarát votnét< a legboúogabb - mondta Kríroly bácsi
földbe
saját kezűleg béle1te ki ruganyos gumipárniákkal, és az egé- ha teli ,álomra vonúnátok, beásnátok magatokat-a
szet bevonta zöld bársonnya|. Ez a zó|d bársony azelőtt, ió métven, és csak tavasszal kerülnétek megint elő'
mikor még nem fakult ki, falikárpit volt Kríroly bácsi szo- '- Á megsértődtek- panaszra mentek lrma néni-
bájában' hez. És''í*.r.,it
ahogy ez már ilyenkor lenni szokott' Irma nenl Ker-
Akosár elég nagy volt, a macskiák mégsem fértek elben- dőre vonta Károly bácsit:
ne, folyton lökdösték egymást. Ezért, ha kma néni nem fi- - Miért bántod a macskáimat, Krároly?
gyelt oda, beosontak Károly bácsi szobájába, és az ágyra - Mert mindig az ágyamon fekszenek' baja nemesik
feküdtek. Itt kedvükre nyújtózkodhattak. Irma néni bosz- _ É'á" oryun"nugy Üái, k"du","m? Semmi
szankodott csak, mikor meglátta a szépen bevetett ágyon -__'Áaíiia"ti'nu aí en siép tiszta cicuskáim felugranak Iá'
a mély gödröket'
", t szép tiszta cicuskáid miért nem a te ágyadon he'
_ Sicc innét! kiabált ilyenkor. Ki engedte meg, hogy verésznek napközben?
- -
összeugráljátok az ágyaÍ? Sicc| Erre már Lukrécia felelt:
A macskiíkon nem lehetett kifogni' Ha elkergették őket I^vt"i u, mindig tele van vaÍmivalóval, gombostűvel
az ágyról, átfeküdtek Frakk nyoszolyájrára. Napközben teletűzdelt
"-_Éno ruhiákkal, horgolótűkkel, kötőtűkkel'
Frakkjobban szeretett a nappali díványán heverészni, ma- nuoo" - kint viga=sztalanul szakadt az eső - FÍakk
ga körül érezve gazdáit, az egész meghitt családi életet. -.n?inoá'. a macskáLtól- hogy egész nap Károly- bácsi
A botrány többnyire este tört ki. Frakk dühösen szag- iáh"lvpuplanos ágyán heverésznek' Elhatiírozta'
lászta fekhelyét.
'','tiu
"n"Év ,i i, Még sohasem feküdt pehelypapla-
"áár,itszik.
- Már megint itt feküdtek a macskák! non.
_ Más kutya megtiszteltetéSnek venné, ha leereszked- A macskák már az ágyol aludtak'
lábát az ágy
nénk a vacak kis heverőjére _ nyelvelt Lukrécia. Ezt vi- ,BrTei"t on i.r'' - goiáotta Frakk, és mellső
szonl IITna néni vette zokon. szélére tette.
93
92
 I

- Menj innét! _ viaskodtak a macskák. - Megmgndunk

Irma néninek!
Frakk megbántva húzódott vissza.
_ Miért nem fekhetem oda, ahová ti?
_ Mert te nehéz vagy _mondta Szerénke, Lukrécia
meg_
toldotta:
_ Éspiszkos a lábad. Sosem mosod meg.
Azzal ÍinÍetően elkezdte talpacskáját nyalogatni, mutal
va, hogy ő bezzeg tiszta.
Frakk elsomfordá]t. Rosszkedve volt, már csak az eső
miatt is. Károly bácsi észrevette.
- Mi bajod' kiskutyám?
_Ez az ídő, meg minden. Ha legalább sétálhatnék!
- Ebben az esőben?
_ Esőben is kell a mozgás.
al
Frakk csüggedt képétlátva, Károly bácsi megadtamagát.
- Esik, nem esik, séti{lunk egyet!
Frakk majdnem a csilliírig ugrott örömében. Ugrándo-
zásátó| ÍengeÍÍaz egész lakás. Sajnos Kríroly bácsinak még
sárcipőt kellett húznia, ez pedig hosszadalmas művelet
Majd inkább végig_
volt. Frakk mrír majd kiugrott a bőrébőI tiirelmetlenségé- - Eh, nem nekem való az ilyesmi!
ben. Mikor végre kijutottak az utcára' úgy futkosott össze- csinálom a téVétornát.
vissza, mintha nem is őszi latyak, hanem napfényes tava- Mikor hazaértek, Frakk azon sárosan be akart csörtetnt
szi idő lett volna. a szobába. Irma néni egy nagy lavórral
í]ÍjáÍáIlÍa'
,,Nekem ís annyit kellene mozognom' mint Frakknak - - Tessék előbb lábat mosni! mos-
gondolta Károly bácsi. _ Akkor biztosan jobban tudnék éj- Frakk nem akart hinni a fülének' Még hogy ő lábat
a lavór-
szakánként aludni.'' ,oni]Áu néni azonban könyörtelenül beáljította rota'
Az loÍca végén,ahol meglehetősen sötét volt, óvatos kö- ba, és az utolsó sárpöttyöt is lemosta, letörölgette
Frákk tisztán, illatosan vonult be a szobába, de olyan
ko_
rültekingetés utrín szaladni kezdett. A sárcipők lemaradoz-
tak|ábáróI. mor képpel, hogy a macskáknak is feltűnt'
95
94

I
 pillantottak
_Mi az, Frakk, miért lógatod úgy az onodaÍ? Frakk csupa ful volt' A macskák elhűlve
_ Ne is kérdezzétek!Továbbítartott a iábmosás, mint a eqvmásra.
-'"-
séta. Döbb.n"r..| - mondta Lukrécia'
_ kérdezte Károly bácsi' aki ed-
_ Hja, ilyen esős időben nem lelret órákig csatangolni _ - íd;;;;;"ndtak? _
jegyezte meg Károly bácsi, aki örült, hogy a siírcipővel alo . ijue,iisasot böngéSzte' Volt valami érdekes?
-"- ú;;iJJá aztl _Tetelte Frakk fülig érő szájjal'
és nagy
együtt a salat is levethette lábáról.
_ De mikor úgy unatkozom. ,i.d;i*.l"d;. Karoly bácsi csodálkozvaott?nézett utána'
-'
hagyja
- Gyere' nézd a tévét_ hívta Szerénke' - Most lesz az - Hu átuun ió a műior' miértnéni' és izgatottan KoZolte'
Ebtenyésztők öt perce. Lá taÍsz majd szép kutyákat. A míísorvégérebejtltt lrma
- Ahhoz nekem nem kell a te]evízió. Elég, ha tükörbe hosv egeret látott a kamrában'
"":'N;.kd'
nézek. ;";skák, mars ki a kamrába! - rendelke_
Lukrécia gúnyosan elh1izta a száját, de nem szólt sem- i;;iy bili' rnliutá" a macskák elkotródtak' ő még
mit' mert a képemyón már me&ielent egy szemüveges bá- ""'t
í""?u^t *'r" Már majdnem megtudta' ho-gyan kell
",évét.nyúletetőt készíteni'mikor lrma néni
csi, nagy paksaméta levéllel a kezében. i'#lü;;űködő
_ Ilyen sok levelet kaptunk a nézőktől! _ mutatt a. _ AzÍ - jra.otv.
megint beiött'
ágyadon alszik'
kérdezik, hogyan szoktathatrriík le kutyájukat anóI, hogy Frakk az
fölfeküdjék a gazdi ágy ár a. - i,{;jri
rké'd"it. riíory ua"si' -A macskiíkP'nq:lo
_ Hihihi! Frakk, hallodezt?_kuncogottszérénke. Frakk Egyszer Frakknak is elnézhetjük'
azonban rámordult. ';;';il;.p;;;["Jn.n
Külcinben is, ma tiszta a lába'
ha hazajön a sétából! -ie-
_ Csönd legyen ! - Ezután mindig megmossuk'
lentette ki Irma néni.
Szerénke dttzzogva fé]reült, de azért figyelte a műsort. '-il;ü;'""cuu"'o.a"tut' Addiqra-mrír e':keJ']lt:,\ a
A bácsi tovább magyuázott: pörköltet'
_ Aki egyszer miír megengedte kuÍyájának, hogy föIfe- ."".tá[ ir_u f"'*ából' Kaptak déIről maradt
küdjék az ágyára, az mnden tekintélyételvesztette. A ku- ;fi:ü;i
- ilu..[u,'ou' szerint lassan' turkálva ettek'
tya ugyanis ettől kezdve falkatársrínak fogia tekinteni. Szerénkenek egyszeÍ csak feltűnt valami'
_ Mi az a falka. . . akarta kérdezni Szerénke, de most : É;j;k;;, *" őilyen nyugodtan ehettink' Máskor min-
-
Lukrécia pisszegte le. *--;;;;il";iiá
dis habzsolnunk kell. nehogy Frakk elegye
elolunK'
-
iao _ mónota Kiíroly bácsi-ásítozva'
- Ha a gazdi le akarná őt ágyáróI Íessékelni_ hömpöly- én is inkább
gött tovább az ismeretterjesztés -, akkor a kutya megmo- N"m Áoaa, ha átalussza a vacsorát' Ilyenkor
rogná, sőt meg is harapná, hogy rendreutasítsa. aludnék, mint ennék. g./
96
 itt ne_
Hozzá is készülődött a lefekvéshez. Bezárta a külső aj-
- Most ne a televíziós élményeitekről meséljetek
tókat, megnézte, nem maradt-e valahol égve lámpa, az- k"-i': f;;;ái .ajot ra'oty 6ácsi' - Segítsetek inkább
után lezulranyo zott, és a szobájába ment. Frakk még min-
'_ö.'rti"t
Frakkot áttelepíteni a saját áováral
Jgy kis vizet a iyakába - ajánlotta Lukrécia'
^
dig ott feküdt az ágyon, mély álomba merülve.
- Most már menj a helyedre! - szólt rá Károly bácsi. - Attól biztosan felébred'
'ö)"'e"t"
Frakknak a füle sem billent, szeme sem lebbent' Kiároly Áa' szaladt is a virágállványhoz az.örrÍöző'vi-
k#;;;i' úik"r azonban csoÍgatníkezdték Frakkra
bácsi megrázta. _ Mars le az ágy amtól| Menj a helyedre! a

- Mit kiabálsz? _ kukkantott be a szobába Irma néni' _ zet, Károly bácsi felhördült:
_-] u1:;,-.
Valami baj van? N.'ioó'orjatok az ágyamat. len} v.rlcácy'a's, ,.
Kl-
- Frakk elaludt az ágyamon, és nem bírom fölébreszteni' Lukrgcia' - MlndJan
_ Nem is ke]l, majd átemeljük ágyterítőstül. Te - Dehogyisnem! - kuncogottpislog' Ebredez
fogd azt *'F;"ti;lj!á"É
kel belőlelgy mákvirág' Mrír
göicsösen
<''.
tartoÍa magát
a végét,én meg ezt. etren*uott, de
egyszer már
Megfogták az ágyterítő két végét',és emelték volna' #t, ;; i;érrt a televízióban hallott' Ha
húzták volna, de Frakkot képtelenek voltak megmozdíta- ]r"iíLt ."ti r'ágv Krároly bácsi ágyán aludjék'
'J'il;;' ezentúl
ni. Károly bácsi egyre dühösebben kiabált:
_ AzérÍilyen nehéz, melt agyoneteted'
;;;1;;;. É'o TÉ.ni. mindig itt fog aludni' pehelypap-
iaínil foe takarózni!
'-iü#;5';';;;ú;
- Kell is őt etetni. Tudod' milyen falánk. derék, melegszívííkutya volt' a fal_
is'
Kríroly bácsi nagyot liíntott az ágyterítőn. A siírga se- h";;;;;;í, hadd legyen helye gazdáj.anak
'-íöfiZcrt
lyem szinte sikoltva végighasadt. *Á'íittanyoltuéZta figyelmességet' Na-
_ Regi állott anyag volt _ sietett Irma
néni megiegyez- svot Íántott Frakk fülén'
ni, mielőtt Károly bácsi megint elkezdte volna emlegétni, "'_ M*. le az ágyamrő|!
ugyanolyan harciasan',mint a
- ii;i-;"'_ótt Frakk
hogy ő minden iíllatot agyonetet.
A nagy lármára bejöttek a macskák is. Az alvó Frakk enged maganaK az en
tévében látott kutya. - Mit meg nem
láttiín Szerénkénekeszébe jutott az Ebtenyésztők öt perce
című műsor, amelyben arról is szó volt, hogy a kutyák es- '-"r?-r" ü7..i
falkatársam !

levegő urán kapkodott' Most döbbent

rá'
benne' mar
ténkéntugyanúgy elálmosodnak, mint a gyerekek, és n.,nu É'ákk' ki azelótt a falkavezért tisztelte
ugyanolyan méIyen alszanak is. ..ík .gy.n'ungú tiírsnak ismeri e'l'
-"l'tr8í,p _
, - Szép kis házőrzők! _ mondta Lukrécia megvetéssel. - ia.r'_ ütögette Frakk jóságosan az ágy szé|ét'
En meg felszalagozott, agyongöndörített kutyákat lát Hopp ide szépen!
'^
tam. . .
táJv úa"'.' mit teheten? Ha nem is ugrott fel fürgén az
98 99

t
 H+,1c : _]lel:': j""l|,::rá
ágyra, mindenesetre elhelyezkedett Frakkmellett, Irma né-
jÍif, l;li"1lffÍ'ji]:i
ni és a macskiík óriási derültsége közepette.
tolás után le is ugrott az Í-
agyro'::5-1l\U'',]''i::;"-;:;:';
Sokáig nem fudott e]aludni, részint a méregtől' részint
attól, hogy Frakk orra állandóan a füléhez került, bárho_
;'i'jö;á. ;fiasoair űardiniát kezdte enní' méghozzá
az asztal tetején!
gyarr is forgolódott. Ilyen közelről Frakk egyenletes szu- "":E ;;;'ic*ságl _ kiáitotta Frakk' - Énmiért nem ka_
szogása mennydörgésnek hangzott.
ook reggelire?
*] szardíniát.."r.Éy _ . '. l^ rá
-A Í ,,v
Luk-
Másnap délelőtt Lukrécia ana lett figyelmes, hogy Ká-
ií.rii" buta kurya vagy nézett [e
roly bácsi a lülvédőit keresi. rn'ágasáuól' _ Majd ki_
- Jobbat mondok én annáll _ törleszkedett oda az öreg
lábához. - Megismételték a tévében azt a műsort, amit teg-
'áj';iili;,tiíe'
nvalhatod dobozt'
'":A a
'u.1aiÁze
. , Károly
t,:-^t,,k'
bá-
;;. _ u a_o-'. . t'aoart Frakk döbbenten'
_
s éppen
nap egyikünk sem nézett végig. Most azonban végighall_
kih;;;"fl'u labuiit'"gy'n *ögéje lopózolt'
gattaÍn.
_ Es? Es? _ kétdezÍe Kiíroly bácsi reménykedve. Luk_
".a;
li .kuiiö,e.!i"i " 'váta'á' mikor Frakk villámgyorsan
ilt'.un'o,t,-e. eltűnt az asztal alatt'
récia előbb körülnézett, nem fülel_e Frakk is a k<izelben, s '"'l"nrT"". ri-"*r
-te'a""'" r'i'oly bácsi nyájasan' - Csak
csak azutiín folytatta:
mes akartalak simogatnt'
_ Mondta az a bácsi, hogy ha lenyomjuk a kufya nya- "''jü;;;;;;wép"enl - mondta Frakk' - Énis hallottam
kát, akkor újra elismer bennünket falkavezémek.
délelőtti ismétlést'
_ Jó' jó' de hogyan nyomjam le a nyakát, mikor fekszik? '"ü-1v
a
ú;;i ezek után a doboz szardíniát teljesen
kár-
Frakk ugyanis állandóan megszállva tartotta Kríroly bá- meg renn jrirt a nap' arni_
b"Tr;.il;k;;tiniot"' oJturán
csi ágyát. lezuhanyozolt' hogy meg-
_ Hogy hogyan? Ó! _ Lukrécia sejtelmesen lehunyta a #ffi;;;.;uacsorázott ésMire azonban az ágyh.oz étt'
szemét. _ Tessék csak felbontani nekem egy doboz szar-
:iő';"'i;;kk;i" lefekvésnél' Károly bác"':?Í u'
díniátl A jó tanács fejében.
ilít#;1"'peszkedve aludt benne' közvetlen köze lből hal1-
l,j'ffi;iT' ;;; [y- "eyytorttitt''
- Es ha nem válik be a tanácsod? Akkor krírba vész a Frakk szuszogasat'
szardínia. -saNa
Fov ilven álmarlan éjszakán pompás ötlete támadt' Alig
asz-
Lukrécia megbotránkozv a ÍézettÍá. Azonnal elhívatolt egy ÖÍeg
_ Mrír hogy veszne kiírba' mikor megeszem! olajos hal segítségével
"ff:h"'*;;;Ávinadjón'
talost. s miután Frakkot "gv áouo'
Krároly bácsi jobbnak látta, ha nem folytatja a vitát. Fel-
ft:j'i;;;i;g alvua fíonvhaba' Iiároly bácsi megbe_
íogy gólyalábakra emeli az
nyitotta a halasdobozt, Lukrécia pedig hozzálátott a fala-
tozáshoz.
#ö iaj. *!"'i'*t'*r'
ágyaÍ' 101
100
 a gó-
is egész nap' Estére tnár állt
sott, ÍűIészeltés kalapáIt
''
Ívalábú nyoszolya' nem l'_ll
hogy -^^* kell nap
.
^an
r<aráiíuá.ri árnup nugyon élvezte'
a te]evíziót' Mi-
.1o'ii.i.r.-,'a"ie' i{eso estig néZte aludL saj át
i:#iAü];';báj ába rnent' Frakli már mélyen
'"'"tÍ*
velett rá'
;""'il'í;;. ú;;rl ua''i aiuaur^as pillantást

- uátre' kifogtam rajtad! ',' ' l !_^ jilesz-

:l]^.-
il;;;;;;,;";ájy oldaláról a lajtorját'.helyérc
állapította meg'
,"ő' é, i;iiJpd.tt u'rnugu'uu' Órömmel
i"no
"":'A
i.* ióvál melegebb van' mint lent' f:l:'_1ll'
;;i.; l.u.go [onny.úu. minr a hide g' e'9n
a régis_régen tanul-
h'#;.i"e;ü'i"ni"-'n'uat'_ laézte fel Legnagyobb meg-
"i^t". "'^.'"",at visszahajtotta a paplant'
al'uü.ne.e'. a kér macskát találta alalta' elég bosszúságot
""l r',i*. l. i*Jtl _ rivallt rájuk' - Épp
*Kilffi;i;;ÍLt"r'uiigattu
okozott nekem Frakk!
az álmos macskákat' Azokat
t.;#';j;'";;;;!de' s nekik még létrára sem volt
hogy
'"ü'egiit' |:l':::"'i:l\"dvezér elégedettségével
Károlv bácsi eqy gyoz
re*_iiiiJu"."gíf Líeyb^'NlkorazonbanlenéZett'hogy
alvó Frakkon' ijedten
a lent
kárörvendve legeltesse szemét
taDasztalta, hogy szédül'
_ Es egy kis falépcsőt is készítsen
hozzá' kedves mes-
'""jiG; ;;;-b"á ilyen magasból lenéznem _ állapítona
ter. olyat, amit felhúzhatok magam után. és az ágy olda- a személ' lovábbra is szé-
mes. Hiába csukta be u'on6un
is' hogy ilyen magasan
lára akaszthatok. ilf. ű;"k attól a gondolattól
Az öteg .as'zÍalos épp akkoriban készítettunokája szá_ i;[*ii:. üiil, r-'u aí,naúunesetleg hánykolódik.és
védópereT"'. d"
le_
mára egy játék várat. bástyákkal. tornyokkal. lőréselkel és ::i::A; ti."f;;'iuto' tes'it"tt ugyinKároly bácsival :for-
felhúzható várkapuval. Így tökéletesln érteite, mirő] van r'?it'. szölezte oáá!
szó: bevelretetlen erődítményt kell készítenie. Fúrt-fara- '"-
goÍÍaZ egész szoba'
"íog'erősen
103
102

,l
 Másnap megint elhívatt a az idős mestert. X. Ki táncol Lukréciával?
- Tulajdonképpen egy emeletes ágyra volna sziikséeem.
_ Semmi akadáLya _ mondta
a méster. - Jobban is"mu_
tat.majd akét ágy egymás fölött, mint ez a gólyatábú
épít-
mény így magában.
Estére elkészült az emeletes ágy.
_Gyere, kiskutyáml - szólt Károly
bácsi Frakknak. _ Beköszöntött a tél. Puha hópelylrek hullottak a magasbói'
A'háborúságnak legyen immrír vége! Átengede- o.t.á
szépen betakartak mindent, és Károly bácsi előkereste
a
u
felső ágyat, ott alétahozzá,hasziál,d, egésZ.egg.il Á" ár-
macskák kis szálkóját.
sóra azonban ne áhíÍozz|' Az az enyém. _ Frakk, húzzál bénnünket! _ dorombolt Lukrécia'
_ Mit szól-
_ - Nagyszerű! Igazi falkave zér leszek! - örvendezett _
- Ér'"Á ágában sincs! mordult rá Frakk'kövér macs_
I.iakk. -'En fekszem a legmagasabb an| Az én ágyamon
nának az utca=beli kutyák, ha látnák, hogy két
meg aludjanak a macskiík.
kát vonszolok a hóban?
A békességezze\helyreálIt.Károly bácsi végre nyugod-
A macskiák szerencséjére lakott a szomszédságban két
aaiias tanaur - egy cirmos és egy vörös -, akkiajlandók
tan alhatott, senki sem mennydörgr;ti a ftllébe. Frakí<
b-tlsz-
kén nyúlt el odafent, és attól a gondolattól, hosv mun".ub_
voltak Lukrécia éó Szerénke szátlkőját húzni, különösen
ba1 f9khet. mint a gazdi, csodászép amai voítak. '
miután Lukrécia meleg tejet ígértnekik'
Lukrécia és Szerénke eleinte fitymiílta a Flakktól öIö-
Korrín bealkonyult.
költ fekhelyet. _ po-pa.un kiszórakoztuk magunkat! - .. miríkolt
_ - Kutyaszagúl _ mondták megvetéssel. Később azon- Szerénke'' Szegény gavallérjainknak viszont alighanem
-
rájönek, hogy'nagyon jól járíak ezzel az aggyat. Áié-
aludtak, lábtól, Irma néníi"oign"-
- pa"it
fíakmfu aÍa$a.
'b1n Irma néni ágyában
lőtt
volt kel]emes hálótrírs: hajnalonként miír öt óIakor fö"lkeli - ti'*y! - jelentette ki a cirmos Frigyes kandúr'
motoszkált' zöIgött' nem hagyta a macskákat aludni. - Jól fog esni a meleg tejecske.
Hazaíonultak há'hoÉy a kályha mellett átmelegedje-
nek, és tejet hörpölgessenek.
"atl
riatt, Károly bacsi parancsára órákon át havat sö-
ptiir u ty,inauarbán, a díványon szundikált' A fárasztő
lett
munka utan éWezte a semmittevést' Egyszer csak arra
iino"i'""., hogy a szoba megtelt tömény macskaszaggal'
1 Álmodom én. vagy mi?
105

Kinyitotta a szemét, és bizony percekig azt hitte, álmo-
dik. A karosszékben két idegen macska ült. Miután lájött,
hogy ez nem álom, hanem valóság, talpra ugrott, és rájuk
mordult:
- Mars ki innét!
Akét kandúrmajdnem elájult ijedtében. Eddig észre sem
igen vették az alvó kutyát. Frigyes, a gyávább' egy ugrás-
sal a könyvszekrény tetején tefmett. Lőrinc, a harciasabb,
karmait görbítve' bajuszát meresztve készült sZembeszáll-
ni Frakkal. Szerénke vetette közéjük magát.
_ Frakk, ők a mi vendégeink!
_ Szégyelld magadat, így fogadni a vendéget! _ sival-
kodott Lukrécia.
_ Vendég? _ nézett körül Frakk csodálkozva. _ Hol van
itt vendég? Éncsak két görhes kandúrt látok.
Szerénke sírva fakadt. Lukrécia kma nénihez szaladt
árulkodni:
_ Irma néni, kérem, ez a modortalan Frakk mit csinál
már megint! Így hívjon az ember vendégeket!
Irma néni fejcsóválva nézett a kutyáÍa.
_ Frakkocska' csillapodj! Hozzá kell szoknod, hogy a
mi cicáinkhoz olykor vendégek is jrírnak.
_ Csak jussak ki innét _ fújt Frigyes kandúr a szekrény
tetején _, én ugyan be nem teszem ide többé a lábamat!
_ Frakk bocsánatot fog kérni! _ jelentette ki Irma néni'
Frakk megdermedt.
_ Hogy én? Egy macskától? Soha!
Károly bácsi a szomszéd szobában megelégelte a lármát.
_ Frakk! _ szólt át'. _ Gyere ide hozzám, ne zavard a
macskákat!
106
_
- Igen, menj! - kiáltotta Lukrécia. Ne is lássunk!
Friktnak ugyan nem akaródzo ÍÍtávozÍ||, de a macskák
IÁa néni segiiségéveláÍÍaszigáIták Károly bácsi szobá_
jába.
" _ Beszemtelenkedik ide két vadidegen macska _ liábor_
sott Frakk -. és meg sem ugathatom őket:
' _ Csak neked idegenek, Frakk - mag1 aráztaKároly bá-
csi. _ Lukrécia és Szerénke jól ismeri őket'
Irma néni ezalatt azt sem tudta, hogyan kiírpótolja a két
kandúrt az elszenvedett sérelmekért.Tejszínhabbal, sonka
krlvérjé.'et kínálta őket, a legpuhább díványpámákat rak-
ta alájuk.
A vendégek lassan megnyugodtak, s amikor. Lukrécia
meshívta őtet házibulira. megígérték.hogy eljönnek'
jElhozhatjátok barátaitokat is! _ biztatta őket Lukrécia'
és miír előre órutl mityen iol fognak mulatni'
A házibulit nagy készülődés előzte meg' A macskiík be_
zárkózÍak a tonihaua, sajtos és sonkás szendvicseket ké_
."i"t Irma néni tanáósána teliraktak egy tálcát Frakk
"t.
számiíra is, nehogy a szendvicsek ürügyén befurakodjék a
macskatáIsaságba.
Miutrán a táúkkal elkészültek, kicsinosították magukat'
sötétedéS után gyülekezni kezdtek a ház előtt a vendé_
gek.
Lőrinc kan-
- A kutyát ilyenkor bezárják - bátolítottaa kutyás ház-
dúr azokai akik aggodalommal tekintettek
nál teendő látogatás elébe' _ Bátran bemehetünk'
Be is menteli Frakk Kríroly bácsi szobájában volt' Irma
néni mindkettőjüket bőven ellátta szendvicsekkel, teper-
iás pogácsával, tejjel, vajjal, tejszínhabbal' Frakk mégis
10"7
komor képet vágott. A záÍÍaJtónál á|1t, or"tát a kulcslyuk-
hoz nyomva szívta magába az egyÍe töményebbé váló
macskaszagot.
_ Mennyi macska lehet odaát! _ sóhajtozott. _ Át sze-
retnék menni hozzájuk!
Károly bácsi egy darabig |ral1gatta a nyöszörgést, szú-
kölést' azután megelégelte.
_ Csőnd legyen' Frakk! Éppen elég nekem a macskiík
nyávogását hallgatnom! Különben is kaptál mindenből,
amit ők esznek. Egyél!
_ Eh! Frakk megvetéssel nézeÍÍaz asztalon sorakozó
-
tálakra. _ Nem szendvicseket akarok én enni, hanem macs_
kákat!
A vendégeknek szerencsére sejte]mük sem volt Frakk
vérszomjas vágyairól. Frigyes kandrír magnója olyan han-
gosan szólt, hogy Frakk nyüszítése, sőt ugatása sem hal-
latszott át. Lukrécia és Szerénke vidríman táncolt a vendé_
gekkel. Lőrinc kandúr volt a legügyesebb táncos. Úgy for-
gott-pörgött, hogy beleszédült, aki sokáig nézte. Tiínc köz_
ben ügyesen be-bekapott egy-egy szendvicset, hörpintett
csi erélyes hangja. - Ne nyomd az ajtót, meÍt ha betöIöd,
egy kis tejet. s nagyokat kurjongarott:
neked kell megjavítanod !
Lukrécia a vészesen recsegő ajtóhoz rohant'
S onka, kolbász, szalonna, _ Takarodj innét, Frakk! Hagyj bennünket szórakozni!
égig álljon halomba! _ Frigyes
- Köszönóm az i|yen szórakozást! molgott s máÍis
kandúr, és kikapcsolia a magnót. Hóna aIá csapta,
Tetőfokára hágon a hangulat, amikor reccsenés hallat-
szot(.
iszkolt kifelé'
Minden szem az ajtóra szegeződött. Szerénke felsikoltott: - Égveletek' Lukrécia, Szerénke!
_ Frakk nyomja az ajtót! Át akar jönni. A tóbbi macska is a szabadba vezeÍő nÍaÍkereste' Luk-
_ Frakk! _ hallatszott a szomszéd szobából Károly bá- récia és Szerénke hiába marasztalta őket:
109
108
 _ Ne menjetek még! Korán van. Most kezdttink ciak be-
lejöntri a mulatságba.
A vendégek úgy tettek, mintha nem hallanák a szíves
szókat. Mire Irma néni megjelent a tejeskancsóval, hogy
újra feltöltögesse aZ üres csészéket, már híre-hamva sem
volt a sok vendégnek. A két macska a dívány sarká-
ban zokogott, Frakk pedig ízgatoÍÍa1döngette od,aát az
aj tót.-
_ At akarok mennil Macskiíkat akarok ennil
Irma néni megfordította a kulcsot a zárban.
_ Atjöhetsz már mondta fagyosan. _ Elmentek a ven-
- persze
dégek.
Mint a förgeteg, zúdult át Frakk a kitárult ajtón. Mélye-
ket szippantott a macskaszagú levegőbő|, s ugyanakkol
örömmel látta a sok maradékot is. Azonnal nekiesett a tá-
Iaknak. Mondta is Károly bácsi, miközben az egész lakás
Frakk habzsolásától visszhangzott:
_ Frakknak csak az ízlik igazán, anít a macskák meg-
hagytak.
_ Hogy akadna a torkán! _ mérgelődött Lulaécia.
Szerénke csöndesen zokogott.
_ Mi az' Szerénke? Miért itatod az egereket?
- kérdez-
te Frakk, miután belakmiározta a maradékot az utolsó mor-
zsáig.
- Még kérded?! _ fordult feléje Lukrécia villámló szem-
mel. - Elrontottad a mulatságunkat, többé nem hívhafunk
meg senkit. kerülni fogják még a házunk táját is.
Irma néni bólogatott.
- Bizony, Frakk' én is haragszom rád! Csúnya dolog el-
rontani mások szór akozását.
110
Frakk szégyenkezve sompolygott át Kríroly bácsi szo-
bájába.
csupa macska-
- Nem elég, hogy a kedvenc díviányom
szőr - panaszkodott Kríroly bácsinak
_. még jól meg is
szidtak.
] Ne veda a szívedre, Frakk! _ simogatta meg a fejét
Krároly bácsi. _ Az a fő' hogy végre csönd lesz' Csak
nyu-
galom.
' Ámi azt ltteti, lett is.. . Napokon keresztülhullt a hó' be-
t"'*li" kert bokrait. KráróIy bácsi és Frakk a tornáctól
"
utat laDátolmk a fáskamráig és a tyúkudvarig, s csak ezen
a két úton lehetett sétáLni. Vagy a padláson' Frakk
a nvakis érő hóban ugÍiílta legszívdsebben, hempergett'
tuít n"".'"tt. A macskrík azonban nem szerették a havat'
nup u""t tiltek, jobban mondva unatkoztak a kályha
"!es'
mellett.
Egyik este Lukrécia felsóhajtott:
- Ólyan ez aház, mint a kripta' Frakk'
- Míért,az milyen? - kérdezte
_ llven' Semmi élet nincs benne'
_ liié.i n"m;'ertok macbkabálba, cicuskáim? - nézett föl
Irma néni a keresztrejtvényfejtésból' A macskrík megbor-
zongtak.
]_Ilyen hóban kimenni aházből| Ráadásul a macskabá-
lokat hideg, huzatos padlásokon tartják'
Ene miír Kiíroly bácsi is felfigyelt'
engedik be az rgen
- Úgy, szóval más lakásokba sem
---Mlortt
tisztelt macskatrírsaságot?
Hozzátlk1alán bejöhetnek? _ fordult fe1éje
Lukrécia. _ Frakk mindenkit elüld öz aházÍóI' Pedig
olyan
111
 táncolhatnékom van. - Tett is kényeskedve néhány tánc-
lépést.ott illegette magát Frakk orra elótt. _ Kiír, hogy nin-
csen táncosunk.
_ ÉsFrakk? _ huncutkodott Károly bácsi. _ ó igazán da-
liás gavallér!
Frakk tiltakozott:
_ Nem is tudok táncolni.
- Tanulj meg! _ ajánlotta neki Szerénke. _ Az idődbő|
igazán kitelik.
Erre már jelentkezett Irma néni is, hogy ő szívesen
játssza a talpalávalót.
Frakknak fogalma sem volt róla, hogy mi az a Íalpa|á-
való. Hamarosan megtanulta azonban' saját bőrén. Irma
néni a zongorához ült, és egyik keringőt a másik utrín ját-
szotta.
Lukrécia jobban szerette volna valami divatos tánccal
kezdeni az oktatást, de Irma néni nem tudott divatos tánc_
zenét játszani.

Egy szív, mely érted rég eped,

ma átragyogja éItedet láb! Jobb láb' bal láb! Könhyedén, mintha tojásokon lép-
kednél!
_ dúdolt Kríroly bácsi. A macskák föllelkesülve riíngattrík Frakkot majd szétvetette a méreg. Még hogy őt macs-
Ie Frakkot a díványról. kák táncoltassrákl
_ Egy-kérhár' egy_két-hár! vezényelt Lukrécia' Sajnos a közhangulat most ellene volt. Még Károly bá_
-
Frakk morgott: csi is úgy vélekedett' hogy ha máI elmaÍta aházÍóL a tán-
- Nekem semmi kedvem táncolni tanutni. Éppen olyan cos kedíű kandúrokat, akkor kutya kötelessége táncoltat-
jól szundikáltam. ni helyettük Lukréciát és Szerénkét.
_Nem érdekel! - mondta Lukrécia' és könyörtelenül F,zők a táncórák gyászos mérföldkövekként maradtak
ráncigálta Frakkot ide-oda a zene ütemére. _ Jobb láb, bal meg Frakk emiékezetében. A macskák, ha véletlenül a lá-
112 113
 _ Frakk' és elhelyezkedett a ka-
bukra lépett' azonnalfújtak és karmoltak. Hiába panasz- - Nézem is! mondta
kodott, hogy fríradt, pihenni szeretrre. Irma néni szelint té- -*'i"tlü""[a'orrua"giuur'.9v]]l'.T3;:i1e;Ifi l,T:';
len úgyis keveset mozognak a kutyrík. les helvzeteket.Ésmiutrín g
,,Micsoda hatökör voltam! _ füstöIgött magában. - El- ;"."#"éd;iilil';;'^;;;'gi'á'oltartaLukréciát'Közben
az est hátralerő
ugattam a házÍólazokat a kedves, rokonszenves kandúro- i""'" urla." tarilt lépni' hogy Lukrécia
kat. Vissza kellene csalogatrri őket.'' :#áffiá.;*'; Ji"á''y'a nézte' hogyan táncolnak a
Keserűen tapas ztalta azonban,hogy könnyebb a kandú- óbbiek.
rokat a háztól elriasztani, mint visszaédesgetni' Több na-
pi kolbászadag|ába került, míg végre Lőrinc kandúr haj-
landó volt vele aháztetőről néhány leereszkedő szót vál-
tani.
_ Esktiszöm, hogy soha többé nem ugátlak meg benne-
teket! - szavalta Frakk lent a hóban, és lelkesen csóválta
hozzá a farkát. - Csak gyertek, és tiíncoltassátok meg a
macskáinkat!
_ A macskáitok igen finom teremtéspk mondta Lőrinc
-
kandrír hűvösen. _ Ha valaha az életbett átlépem házatok
küszöbét' azt klzá,rólag miattuk teszem.
- Csak már lépjedl - esengett Frakk, és ami még soha
nem történt meg, egy finom húsos karajcsontot Lukréciá-
nak ajándékozott, azzal a céllal' hogy becsalogassa vele a
házba a szomszéd macskiíkat.
Szerencsére Lukrécia be is csalogatta őket Frakk hat ír-
talan örömére. Újra beállítottak a görhes kandúrok, tejet it-
tak, és Lukréciát meg Szerénkét táncoltatták.
_ Sosem gondoltam volna, hogy én ennek még örülök
is _ vallotta meg Frakk Káro1y bácsinak' Károly bácsi ne-
vetett.
-Most legalább nyugodtan nézheted a jéghokimecs-
cset.
114
 lehet focizni' A bajnokság
XI. Mit hoz aTé|apő? kendezést. _ Ilyen hóban nem
is sziinetel. -2, .,^*^A eló'
at.
" "jö" t ez a focicsukád! Nem azért vetted
irr"n
hoev... hogy...
"":'N;'';é'" azért' hanem mert ez a legnagyobb
cipőm'

Ebbe fér a legtöbb édesség' f.\l '

'.^.r^_iil A foct
"":l\'iiiéi" ;?;'; ég'! _ nézett rá Frakk értetlenül' ^
Egy csöndes téIi délután Frakk a cserépkályha előtti sző-
l,un".n a lábban' melynek
nyegen szunyókált. Nagyon meleg volt a szobában, ezérÍ .d#;'il#;"iiát"" "jiit'
tubda' ' ' Mielőtt azonban
ezt
szállt le a díványról. H;t rui;;'tnJt. tu.1tin u iujcsika odahajolt hozzá' és
Károly bácsi újságot olvasott, Irma néni fehérneműt ja- szavakba tudta votnu ont"ni
vított, a macskiík pedig anól beszéIgettek halkan dorom- ii.t képpel a fülébe súgra:
'uro. jön a TéIapó!
bolva, hogy az öregek igazán tarthatrrának néhány kanárit - Ma este a teraszra nyíló ajtó'
és
az ő szőr ako zÍatásukra' ;#";;í1;;tuan'tivagodott
Frakk hirtelen felugrott. Éppen azt álmodta, hog y tay asz erélves hang cSattant:
Lajos' azokat a'csampás bakan-
van, a kertben focizik Lajcsikával, s lám, most a kisfiú bőr- -'Maid adok én neked'mikor ott az u] c'pou:
cipőjének szaga nyomult be a szobába. Azé a bőrcipőé, csokat áz ablakba teruri,
amellyel Lajcsika a labdába szokott rúgni. Ennélfogva a
""1riie"'".r"*, mama! - védekezett Lajcsika' de'az
bőrcipőszag labdaszaggal karöltve érkezett. *;jil;'üilri'eJi e' könyörtelenül berántotta a ba_
xz ai'toa"iÁtt' Frakkra rázuhant a
sö-
,.Ugy látszik. ő is azt álmodta' amit én. és elővette a sze- il#;..l öiír-
relést. Végre is, miért ne lehetne télen focizni? Az a kis hó, *'ü-"*il;;
tétsésés a magríny' észrevet-
azt e gykeÍtőÍe letapos suk.'' űilogott haz3' lrma néni mindjárt
Kint az udvaron még erősebben lehetett érezni a labda- *']'nÍíui"J'
hoiv valami
te. bríntja'
szagú bőrcipő semmihez sem hasonlítható illatát. A szom- - iiut t<t Lu.i"sit'a nem hajtandó focizni?
Az érdekli
szédház ÍeÍaszá.rl ugyanis ott állt Lajcsika, és nagy gond- ;::;;ff: F'"kk *uján'Á 'r''u fakadt' -
dal kenegette, fényesítgette a horzsolt omí cipőt' Frakk a csak' hogy ma jön a TéIapó'
Szerénke meg rs 1e_
hóval eltorlaszolt búvólyukhoz rohant, lázas kaparásba A macskak kárörvendve kuncogtak'
kezdett, s a következő pillanatban majdnem feldöntötte a az ab-
volna cipőd' te is kitehetnéd
kisfiút cipőstül' keféstül együtt. "YÍirro,Frakk, ha TéIapó egy kis kolbászl^..-^ .
- Focizunk, Lajcsika? hkb;. Iiá,i';;;;bele
_ Ugyan mrír, Frakk! _ hárította el Lajcsika a nagy lel- 'T;k#ia ;;; felcsiltant' Elismeréssel nézett
Szelen-
TT'7
116
 kére. Ez az ötlet a ko]básszal neki is eszébe juthatott
voina. Mindenesetre leugrott a díványúl, és Károly bá-
cslnoz ment. mefi szeretett a bohó ötleteknek végéreis
jámi'
_ Tessék adni Frakknak
nélrány cipőt! _ dorombolta.
Hadd tehesse ki szegény az ab|akba!
_ Károly! _ támogatta a váratlan kezdeményezést
-kmaIgerr,
néni js- _ Annyi ócska cipőd van,hyugodtan áldoz_
hatsz belőlük erre a célra.
ocska cipók? Frakk egyszeriben fe]edte rosszkedvél.
Nagyon szeretett ócska cipőkkel játszani. rágni. cibálni,
hajigálni őket.
_ No gyere, Frakk!- hívta Kríroly
bácsi. - Válogasd ki,
ami neked tetszik!
Károly bácsi szekrénye aljában volt egy nagy vászon-
zsák, te]is_teli régi cipőkkel. Frakk kiválaiitott-Éétpár he_
gyes orrú régiségetközülük.
- Ezeket ki is kell ám fényesítened! - mondta neki Luk-
récia. -Télapó csak szép, ápolt cipőkbe rak ajríndékot.
Es honnan fogia tudni _ kérdezte Szerénke _' hogy
-- mosf Frakkcipői? Hátha
ezek
Kiíroly bácsinak v aló aj{n-
dékot tesz beléjük: sálat, meleg kesztyűt. . .
Frakk megijedt.
_ Azám, csakugyan!
Lukrécíaodament hozzá, és megsimogatta ráncokba
gyűrődött, gondterhelt homlokát.
_Ne aggódj, Frakk! Mi úgyis szeretünk éjszakánként
sétálgatni. Majd meglessük Télapót.
_ Ilyen hidegben? _ döbbent
^
meg Szerénke. _Lefagy a
fülünkl
118
- Mit az a fül! - szavalt Lukrécia. _ E'gy jó barátért éle-
temet is kész vagyok feláldozni, nemhogy a fülemet.
Ezek után Szerénke rettegve várÍa az éjszakát. Délután
azonban kellemesen meglepődött. Lukrécia ugyanis titok-
_
ban fölvezette a padlásra, és megmutatta éjszakai figyelő_
állásukat. Puha, meleg fószek volt ez, Irma néni kendói-
ból, sálaiból és díványpárnáiból. Ebből a fészekből az
egész téli utcát szemmel lelretett tartani a padlásablakon
át' Lukrécia még Irma néni gyöngyház nyelű színházíIát-
csövét is felhozta.
_ Így csakugyan nem fogunk fázni _ ismerte el Szerén-
ke. _ De tudod, Lukrécia, én itt mindjárt elalszom.
_ Aludi csak nyugodtan _ hagyta Íá Lukrécia, attól fél-
ve, hogy lavasz tervét Szerénke jámbor együgyűségében
meghiúsíthatja.
Így tehát. miután besötétedett, Szerénke kényelmesen
belesüppedt egy bársonypámába, magára terítette Irma né-
nikékkockás gyapjúkendőjét, s akkoÍát ásított, hogy majd-
nem lenyelte Lukréciát.
-
- Mondd, és Frakk szeÍeti a narancsot meg a fügét?
kérdezte álmosan. - Mert ugye tudod' hogy Télapó ilyes-
mivel szokta megtömni a gyerekek cipőjét?
_ Mit gondolsz, mért ülünk itt? _ förmedt rá Lukrécia.
Szerénke elmerengett.
- Igazán nem is tudom.
Lukrécia felsóhajtott, és így felelt:
_ AZért ülünk itt, hogy Télapót eligazítsuk. Mi vagyunk
az Éjszakai Diszpécser Szo1gá1at.
Szerénke ZavarÍan nézett rá.
- Miféle disz.. . pci' ' .
119
 _-Diszpécser Szolgálat. Mi intézkedünk,
'
kerüljön.
hogy mi hová
_ De én nem tudom...
én nem tudok intézkedni!
_ Nem baj, bízz mindent riím,
te csak gyönyörködj a hó-
hu1lásban'
Kerengve hul1ottak a hópelyhek, lassan ereszkedtek le'
Í-elé,az utca egyre fehérebb"lett. Szerénke szemét fárasz-
totta ez a nagy fehérség, lehunyta hát, és prír perc múlva el
is aludt.
Lukrécia egyedül őIködött. A hópelyheket figyelve ő is
-
elálmosodott, sőt el is bóbiskolt kiisé, mert míe valami
csilingelésre felriadt. Télapó mrír ott szöszmötölt az abla-
ka alatt. Eppen elővette a szemüvegét, hogy megszemlél-
je az ablakban díszelgő divatjamrilt, kecse-g; orr;
cipőket.
Lukrécia izgatottan hajolt ki a padlásablakon.
- Télapó, kérem' ezek Frakk cipői!
- Frakké? - nézett föl csodálkozva Télapó.
- A vizs|áé. Ugye tetszik őt ismerni?
_ Frakkot? Hogyne ismerném!
i az a vizsla' aki. . .
_ -Aki nagyon szeret focizni! - szólalt meg a háttérből
Szerénke, jelezve, hogy ébren van.
Télapó elmosolyodott.
- o, szeretfocizni? Akkormegajiíndékozom egyjó erős
bőrlabdával.
' - Labdája már van!
Szerénkére
- kiáltott Lukrécia, miközben - A virslit, a ÍepeÍtőÍ,a kenőmájast, a gépsonkát, a pá-
9orí!ot! egy vastag poklócot, hogy ha megint rízsit, a szalámit, a császárhúst. ' '
mondana valami okosat, ire lehessen hallani. Egész Jso-
-
mó labdája van. Viszont nagyon szeleti a hentesíut!
- Ejnye, be kellemetlen! - szontyolodott el Télapó. -
_ A hentesárut? _ hökkent meg
A gyerekek nem szoktak tőlem ilyesmit kérni, nincs is a
Télapó. puttonyomban, csak cukorka, csokoládé, csupa édesség.
Lukécia pedig mrír sorolta is: _
- Elég helytelen! _ mondta Lukrécia megrovón. Nem
120 121
tetszett még lrallani róla, hogy az édességmennyire ront-
ja a fogakat?
Télapó zavartan topogott a hóban' Természetesen hal-
Iott már enől, sőt ]evelet is kapott egy fogorvostól, hogy
fogrontó cukorkák, nápolyi, csokoládé helyett inkább rá-
gós ko1bászt ajrándókoz)on a gyerekeknek' De ő, mióta
csak puttonyával a téIi éjszakában járkáI, mindig édessé_
get szokott osztani. Igaz, ebben az évben már jóval több
almát hozott magával, mert az tlleÍő fogorvos azt is mele-
gen ajánlotta a gyerekeknek. Ejnye, miért is nem hallga_
tott rájobban, miért is nem rakott ió száraz füstölt kolbászt
a puttonyba?
Luhécia átérezte szegény Télapó zavarát, de hiszen ép-
pen eÍTe számított' Dorombolta is készségesen:
_ A sarkon még nyitva van az ABC. Nagyon finom hen-
tesárujuk van.
Télapó mi mást tehetett? Nehéz puttonyáÍ oÍthalyta az
ablak alatt, és elsietett a boltba' ahol a hűtőpult csakugyan
tele volt finomabbnál finomabb felvágottakkal.
_ Ha miír itt vagyok, veszek sajtot is _ hatríro zÍa elTél-
apó. _ Az is jó a fogaknak
Egész papírzsákra való hentesárut és sajtot vásifuolt, az-
után sietett vissza oda, ahol Lukrécia má,:r izgatottan vár-
Ía.
- No, hadd lássam azokat a cipőket! mondta Télapó.
Lukrécia lelibbent aházt1tőrőL, és kitárta- Károly bácsi ab_
lakának külső szárnyait. Segített megrakni a két pár cipőt
jó szagit, itt-ott átzsírosodott papírcsomagokkal'
- Remélem' meg lesz elégedve az a Frakk nevű vizsla!
- mondta Télapó, miután Lukrécia segítségévelúgy meg-
122
tömte a cipőket, hogy már egy kockasajt sem fért volna be-
léjük. _ Nektek pedig, cicuskák, köszönöm a segítséget!
_ Szóra sem érdemes! fuvolázta Lukrécia, aki aItgvár-
-
ta, hogy Télapó szedje a sáÍortáját- Télapó azonban ieej-
tette a hóba a szemüvegét, azt töÍölgette hosszú percekig,
azután a címjegyzékétböngészte.Lukrécia már majd a bő_
réből ugrott ki. Végre-valahiíra a piros palást eltűnt a hó-
hullásban. Lukrécia izgatoÍÍan sziszegett Szerénkének: _
Sssz' sssz, gyere ide a tető szél'ére,feladogatom neked a
csomagokat, azután majd együtt elrejtjük a padláson.
_ MiéIt rejtjük el? Miért nem esszük meg a finom fala-
tokat? - értetlenkedett Szerénke.
- Ez jóval több, te ostoba' mint amennyit mi ketten meg
bímánk enni! Holnap bált rendezünk a padláson, meghív-
juk Frigyeséket, lesz hideg büfé'..
Szerénke végre megértette, miről van szó. Lelkesen
igyekezett segíteni, a havas tetőperemen azonban megcsú-
szott, és leesett a hóba.
- Jaj, a derekam! - sivalkodott.
- Hallgass! _ pisszegett Lukrécia, de mrír későn. A nagy
puffanásra és miríkolásra fölébredt Frakk, s azonnal meg-
érezte ajó szagokat. Rohant is mindjrírt az ablakhoz' s olyan
ugatiást csapott, hogy nemcsak Károly bácsi gyújtott lám-
pát, hanem Irma néni is a másik szobában. A járdára ké-
vékben hullott a fény. Lukrécia megsemmisülten húzódott
az árnyékba, s majd szétvetette a méreg, mikor látta, ho-
gyan szedegeti be Frakk az ablakbólmindazt, amiÍő apad-
lásra akart fö]menekíteni'
_ Micsoda jó falatok! _ ujjongott Frakk. Mennyi min-
-
dent kaptam Télapótól!
r23
 #

_ Nem leszek macska! Inkább világgá megyek!

- Mert jó kis kutya voltál! -
mondta Kríroly bácsi.
_ Ne félj' Frakk! vigasztalta Kríroly bácsi. _ Nem ha-
Szerénke is megszólalt' miután kikecmergett a hóból: -
_ Látod' Fmkk' ezt nekünk köszönheted! Ha mi nem vir- gyok belőled maskarát csinálni.
_ Frakkocskának majd labdarúgójelmezt vamrnk - je-
rasztunk a padldsablakban. . .

kiáltott Frakk. _ Gyertek be,
- Meg is köszönöm! - Mert Frakknak erről eszébe jutott a labdája, amit kint fe-
cicuskáim' pompás lakomát csapunk!
_ Hívhatjuk Frigyeséket is?
-kérdezte Szerénke, akinek
még derengett valami abból, amit Lukrécia mondott az
imént.
Frakk meghökkent. Még hogy a szomszéd macskák is
idecsődüljenek? !
A helyzetet Irma néni mentette meg. Ismerte ő Lukréci-
át arrrryira, hogy tudja' miről van szó. Siewe közbelépett.
- Macskabrílt majd farsangkor rendeziink. Méghozzá
nem is akármilyet' hanem jelmezeset!
Jelmezes macskabál? Lukrécia szempillantás alatt elfe_
ledte minden csalódását, bosszúságát. Mikor a meleg szo_
bában köÍülülték az aszÍa|Í,és csodáIták, hogy milyen bő-
kezű volt Télapó' Frakk pedig egyre kínrílgatottminden_
kit' Lukrécia merengve megszólalt.
- Vajon mi kell egy kutyajelmezhez?
Megkövülve néztek rá.
- Minek neked kutyajelmez? - érdeklődött Károly bá-
csi.
- Hordani' A macskabálban.
Kitört a nevetés.
- Ha Lukrécia kutyának öltözik, akkor Frakk macska-
jelmezt ölthetne !
Frakk úgy megijedt' hogy torkán akadt a Télapótól ka-
pott szalámi.
124
lentette ki Irma néni, de bár ne mondott volna semmit!
lejtett az udvaron' mikor utoljára fociztak Lajcsikával'
Azonnal ki is akart rohanni érte, Károly bácsi azonban
visszatartotta.
_ Maradj csak, a labdát úgysem találod meg, hiszen tér-
dig ér.a hó. Ha megtaliílnád, sem lehetne vele focizni ilyen-
kor' orülj annak, amit Télapó hozott! Most ennek van itt
az ideje.
Szerénke éppen szólni készült' hogy Télapó eredetileg
labdát akart ajríndékozni Frakknak' Lukrécia azonban még
idejében betömÍe a száját egy nagy tepertővel.
- Jaj, Szerénke, ne egyél annyit! - sopánkodott Irma né-
ni. _ Nagyon elhízol.
_ Nem baj! mondta Lukrécia. _ Majd ragasztunk rá
-
néhrínyfekete pöttyöt, és a jelmezbálban ő lesz a futball-
labda.
Futball_labda. . . Frakk akkorát sóhajtott, hogy majdnem
elfújta Lukéciát. Kríroly bácsi megsajnrflta.
_ Ne búsulj, kiskutyrám! Pár hét múlva hosszabbodnak
a nappalok, a kertekben őrködő hóemberek fején megbil-
len a lyukas fazék, és egy szép napon csöpögni kezdenek
a jégcsapok. Kilyukad apázsit hótakarója is, hol itt, hol
ott. Kilátszik majd alóIa a fű zöldje, előkerül a csirkeitató'
az egész télen keresett hóIapát, és egy gyönyörű napon le-
olvad a hó a labdáról ís.
r25
 _Ez szép mese volt! - mondta Frakk meghatottan. - Tartalom
Még. egyszer szeretném hallani! '
A jószívű Károly bácsi elrnondta még egyszer. Irma.né-
ni és a macskrák elálmosodtak, lefekiidtek, de Frakk újra
meg.újra hallani akarta a mesét. Télapó már visszafelé bak
tatott iiires puttonyával, elrállt a havazás, egymás után fel-
ragyogtak a csillagok. Frald<, fejét KáÍoly bácsi térdére fek_ I. LAJCSIKA 5
tetve",'urég mindig arról a Iabdáról ábrándozott, amelyik II. KUTYAISKOLA 16
most ott alszik a kertben, vastag hódunna alatt, de tavasszal m. EGY'ToLLSEPRÚ TÜNDÖKLÉSE 28
előkert{l' és a}&oát lehet bele nígni' hogy az égig röppen. IV. AvADMACsxÁr +z
VissbamiÉben podig fején találja,Lukréciát... V'ITTAZŐsZ! 51
VI' NYEslo[Ó DÍSZDoBoZBAN 59
VII. MAID MI MEGMUTATruK! 74

,1,
Vn.EGÉR,PóNGYoL{BAN 81
D(' AFALKATÁRS 92
rii .

'nll! xjKITÁNcoLLUKRÉcIÁvAL? 105

XI' MIT HoZ A TÉLAPÓ? 116
I
I'

,..
,

I
7-

898 Ft

Frakk, a macskiák réme mindannyiunk jó ismerő_

se. Mi történt ye'Ie azóta' hogy móresre tanította
Irma néni kövér kedvenceit? Addig rágta Károly
bácsi fülét, míg beíratta a kutyaiskolába, addig kö-
nyörgött Irma néninek, míg kapott tőle egy labdát.
Szerénkévelés Lukréciával azonban nem lehet fo-
cizni, aIthoz ? macskrák ní l ságosan lusták. Frakk új
játszótársaLajcsika, a szomszéd kisfiú' akivel ket-
tesben számtálan galibát okoznak. A mulatságos
történeteí.Vrírnai György r ajzaív al adjuk közre.
.,li

;{

tsBN 963-11-7471-9

,ilu[lLlltilllLll[|il
t
l,': .
i