1.

Lecke: Bevezetés
Üdvözlöm a makroökonómia világában! Mire idáig ejutott a tanulmányaival, már nagyon sok
közgazdasági fogalommal találkozott és ezek közül nagyon soknak ennek a kurzusnak a
keretein belül is hasznát veszi majd.
A mikroökonómiával ellentétben a makroökonómia a gazdaság működését távolabbról
szemléli, ha lehet így fogalmazni, így olyan rendszerszintű összefüggésekre is rálát, amelyek
az egyéni szinten (egy fogyasztó vagy egy vállalat viszonylatában) nem értelmezhetők.
Tudjuk például a mikroöonómiából, hogy mi okozza egy-egy termék árának a növekedését,
de mit mondhatunk a gazdaság egészében általánosságban bekövetkező áremelkedésről, az
inflációról? Mik lehetnek az okai, és vajon milyen megoldásokat találhatunk rájuk. Az
infláció megoldási lehetőségei nyilvánvalóan nem az egyéni szinten keresendők.
A makroökonómiában tehát fölépítünk egy modellt, a valóság egy leegyszerűsített mását,
amelyben különböző változók közötti egyszerű kapcsolatok megfigyelésével, és ezek
egymásra hatásának tanulmányozásával fontos nemzetgazdasági szintű problémákat
próbálunk magyarázni, sőt, a modellt akár előrejelzésre is használhatjuk.
A közgazdászok (nevezzük őket így, bár eleinte inkább államférfiak és filozófusok voltak)
már régóta észrevették, hogy a gazdaság nem egyenletesen, hanem ciklusosan fejlődik.
Voltak, akiket kevésbé foglalkoztatott maga ciklikusság, mint inkább az, hogy az egész
fejlődés (a ciklusoktól eltekintve) merre tart: a hosszú távú modellünk, amelyből kiindulunk,
ezt a kérdést feszegeti. Azonban a ciklusosságtól nem lehet eltekinteni, és észre kell vennünk,
hogy a hosszú táv felé vezető úton a kilengések (az üzleti ciklus egyes szakaszai) igenis nagy
jelentőséggel bírnak, és megvan a saját, a hosszú távú logikától különböző működési elvük. A
gazdaságban bekövetkező rövid távú folyamatok éppoly lényegesek, mint a hosszú távúak,
ezért fogunk a későbbiekben a rövid távval külön foglalkozni. A kétféle logika – rövid táv és
hosszú táv – néha ellentmondónak tűnhet, de bízom benne, hogy a kurzus végére megtanulja
összeegyeztetni őket, és a megfelelő jelenségeket a megfelelő modell alapján azonosítani,
elemezni és magyarázni. Ahogy John Maynard Keynes angol közgazdász mondta, „a hosszú
távon csak egy újabb rövid táv van”.
Figyeljen oda jól, hogy milyen feltételezések mentén fogalmazódik meg mindaz, ami itt a
kurzuson elhangzik. Nyugodtan kérdőjelezze meg mindazt, amit itt hall, és tegye föl magának
a kérdést: „én is így gondolom ezt, az szerintem is így van?”. Ha valamivel nem ért egyet,
próbáljon meg rájönni, hogy milyen egyéb feltételezéseket épít még be, amelyek miatt nem
tűnik igaznak az, amit itt hall. Először fontos dolog a modell szigorú feltételezés-világába
beleélni magunkat, és ott levezetni az alapvető törvényszerűségeket, elvégre a Pareto szabály
azt mondja, hogy a legtöbb esetben a következmények 80 százaléka az okok 20 százalékára
vezethető vissza. Azonban ugyanennyire fontos tisztában lenni a modell így fölállított
korlátaival, és képesnek lenni azt kibővíteni szükség szerint további fontos magyarázó
változókkal.
Ezen a kurzuson mi csak az első, legfontosabb és alapvető 20 százalék megmutatására
vállalkozhatunk.
Az elkövetkező videók során a definíciókat sárgával fogom kiemelni annak érdekében, hogy
könnyebben elkülöníthetőek és azonosíthatóak legyenek. Bíztatom Önöket is arra, hogy
töltsék le az ingyenes Geogebra alkalmazást, a függvényeket leggyakrabban ennek
segítségével fogom bemutatni. Ha reprodukálják ezeket, akkor maguk is kísérletezhetnek a
paraméterek megváltoztatásával, és így láthatják, hogy egy-egy külső adottságként kezelt
változó megváltozása hogyan befolyásolja a függvényeket, és így a függvények segítségével
levezetett eredményeket, kimeneteleket. Ez egy észrevehetetlen, játékos, már-már alattomos
módja a tanulásnak.
A kurzus leckéit úgy építettem föl, hogy nagyjából kövessék N. Gregory Maniw
„Makroökonómia” (1999, Osiris Kiadó, Budapest) című tankönyvét. A leckék végén föltett
kérdésekre a videoanyagok alapján is tudnia kell válaszolni, de hogyha valamely téma esetleg
jobban felkelti az érdeklődését, akkor ebben a tankönyvben utána nézhet.
Ennek a fejezetnek a végére a következő kérdésekre kap választ:
 Miben különbözik a mikroökonómia a makroökonómiától?
 Hogyan működik a modellépítés a makroökonómiában és mi a jelentősége?
 Mik azok az üzleti ciklusok és hogyan működnek?
 Mi a különbség a rövid táv és a hosszú táv között a makroökonómiában?
 Milyen kérdésekre keresi a makroökonómai a válaszokat?
Bővebben: Mankiw 1. fejezet
 1. dia:
A makroökonómia kurzus elején szeretném definiálni, hogy mi az a makroökonómia, amiről
ez a kurzus szól.
Hogyha meglátogatjuk a világgazdaság című gazdasági folyóirat internetes honlapját, és ott a
Makrogazdaság fülre kattintunk, akkor ilyen cikkekkel találkozhatunk. A bennük fölmerülő
kérdések (gazdasági fejlődés, infláció, külkereskedelem, termelői árak) nyilvánvalóan
gazdasági vonatkozásúak, de olyan témák, amelyekről a mikroökonómiában nem volt szó. A
makroökonómia éppen ilyesmi kérdésekkel foglalkozik.
2. dia
Szeretném tehát a makroökonómiát a mikroökonómiával összevetve definiálni.
A mikroökonómiában egy fogyasztó, egy vállalat, azaz egyéni szereplők gazdasági jellegű
döntéseit vizsgáltuk. Ezzel szembe a makroökonómiában a gazdaság egészének működését
vizsgáljuk különböző összevont mutatószámok segítségével. Az első olyan, mintha közelről,
mikroszkóppal vizsgálnánk a szereplőket, míg a második inkább egy távolról távcsővel való
vizsgálódásnak tűnik. Amit jól lát a mikroszkóp, az a távcső számára láthatatlan, és fordítva.
A mikroökonómiában a gazdasági alanyokról racionalitást feltételeztünk, és ez a feltételezés a
makroökonómiában is érvényes marad, ám itt sokkal kevésbé látványosan, inkább rejtetten,
implicite jelenik majd csak meg.
A mikroökonómiában a piacok egyensúlyából indultunk ki, míg a makroökonómia esetében
nem feltétlenül fog minden piac egyensúlyba kerülni.
A mikroökonómia olyan tipikus fogalmakkal operált, mint a hasznosság, ár, termelés és
profit, ezzel szemben a makroökonómia legfontosabb fogalmai olyasmik lesznek, mint
növekedés, infláció vagy munkanélküliség.
3. dia
„Ha a gazdaság egészéről akarunk mondani valamit, az jó nehéz lesz, hiszen nagyon sok és
sokféle szereplőnk van, és ők nagyon sokféleképpen kapcsolódnak egymással” – vetheti föl
Ön, és joggal. Ezt a sokféleséget valahogyan kezelni kell. A mikroökonómia úgy kezelte,
hogy az egyéni szereplők által alkalmazott közös logikát mutatta meg. Mindegy, hogy
kenyeret vagy acélt gyárt egy vállalat, a profitmaximalizálás logikája ugyanaz.
A makroökonómia válasza az aggregálás. Az aggregálás nem más, mint összevonás,
csoportképzés. Összevonunk azonos funkciót betöltő szereplőket (összes fogyasztó, összes
vállalat) és mutatószámokat (összes termelés, az árak összessége). Hogy mindez hogyan
lehetséges, a következő videóból fény derül rá.
Vigyáznunk kell azonban az összetétel csapdájára, amely arra mutat rá, hogy nem elegendő
egyszerűen fölskálázni az egyéni viselkedést a csoportlétszámmal, a csoport egésze máshogy
működhet, mint a részek önmagukban. Egy kémiai példával: az oxigén is gáz és a hidrogén is,
de két hidrogén meg egy oxigén együtt már folyékony. Egy gazdasági példával: hogyha egy-
egy egyén megtakarít, többet költhet a jövőben, de ha mindenki egyszerre akar többet
megtakarítani, akkor gazdasági visszaesést idéznek elő, és az összes megtakarítás valójában
csökken. Nem érdemes tehát a mikroökonómiai eredményeinket egyszerűen csak kivetíteni a
csoportszintre.
4. dia
Beszéljünk most a közgazdaságtan, és így a makroökonómiának is a fő módszeréről, a
modellalkotásról. A modellalkotás nem más, mint a valóságot annak egy leegyszerűsített
másán keresztül vizsgálni. A makroökonómiában azért különösen fontos a modellalkotás,
mert egy rendkívül komplex és folyamatosan változó rendszert vizsgálunk (egy ország, pl. a
közel 10 millió fős Magyarország gazdaságát), amelyben mindent nagyon-nagyon sok változó
határoz meg. A modellalkotásban ezért fontos egyrészt néhány fontos változó kiemelése,
amelyekre koncentrálni szeretnénk, másrészt a kevésbé fontos változók elhagyása (vagy
inkább rögzítése). Ne feledjük, hogy egy jó modell feltevései nem feltétlenül realisztikusak!
Gondoljunk csak a fizikából a vákumban való mozgásra. Akkor jó a modell, ha jó
előrejelzéseket ad, vagyis ha egy az eredeti rendszert ért változásra a vizsgált modell
ugyanúgy reagál, mint az eredeti rendszer. Végül háromféle változót fogunk használni a
modellünkben: paramétereket, exogén – más néven input, bemeneti, magyarázó vagy
független – változókat, és endogén – más néven output, kimeneti, eredmény vagy függő –
változókat. Akár csak a mikroökonómiában, itt is követjük a ceteris paribus módszert, vagyis
hogy a vizsgálódás során egyszerre csak egy befolyásoló tényezőt változtatunk meg, hogy
annak a hatását tudjuk elemezni az endogén változóra.
Vegyük példának a mikroökonómiából ismert keresleti függvényt! Ebben a függő változónk a
fogyasztó által valamilyen termékből vásárolni kívánt mennyiség (itt q, a jobb oldalon és a
vízszintes tengelyen), és ennek nagyságát akarjuk magyarázni az összes ezt befolyásoló
tényező segítségével. Mivel sajnos nem tudunk végtelen sok változóval dolgozni, ezért
néhány tényezőt lerögzítünk: ezek lesznek a paramétereink. Ebben az esetben az egyik
befolyásoló tényező lehet a jövedelem (itt m), a termék fontossága a fogyasztó fogyasztói
kosarában (itt alfa), és a fogyasztó érzékenysége a termék árának változására (itt epszilon,
mivel az árrugalmasságra hasonlít a szerepe). De a legfontosabb, kiemelt szereppel bíró
független változónk a termék ára (p, a függőleges tengely). Ha a független változó nő vagy
csökken, akkor a függvényen föl-le mozgunk: magasabb árnál kevesebbet, alacsonyabb árnál
többet akar vásárolni a fogyasztó, ceteris paribus. A függvény negatív meredekségű, fordított
kapcsolat áll fönn a független és a függő változó közt. Ha viszont például a fogyasztó
jövedelme emelkedik, akkor változatlan áron is többet fogyaszt, mint korábban. A függvény
eltolódik. Ha a fogyasztó árérzékenysége nő vagy csökken, akkor a függvény meredeksége
változik, és elfordul. Mi történik a fogyasztással, hogyha a jövedelem és az árérzékenység is
nő? Mivel adott áron az egyik növeli, a másik csökkenti a fogyasztást, így a válaszunk az,
hogy nem tudjuk megmondani, bármelyik eset előfordulhat. Ezért fontos a ceteris paribus
elemzés: mi történik, ha csak a jövedelem nő, vagy ha csak az árérzékenység nő.
 1. dia

A lecke második videójában az üzleti ciklusokkal, mint egy fontos makroökonómiai modellel
fogunk megismerkedni.

Először is egyezzünk meg abban, hogy a mutatószám, aminek segítségével

nemzetgazdaságokat egymással, vagy saját magukkal különböző időszakokban össze tudunk
hasonlítani gazdasági teljesítmény szempontjából, az az egy főre jutó reál GDP. Hogy ez
pontosan mit jelent, arról a következő videóban lesz majd szó.

Tehát, hogyha megnézzük például az Egyesült Államok esetére, hogy hogyan alakul az egy
főre jutó reál GDP 1900 és 2016 között, akkor a következő ábrát kapjuk. Az grafikonunk
egyáltalán nem egyenletes. Néhány érdekességet megfigyelhetünk rajta. Először láthatunk
egy hosszú távú – több, mint egy évszázadot átölelő – növekedést, ha összekötjük az elejét a
végével. Azt is láthatjuk, hogy ennél rövidebb időszakokra nézve változó ütemű, de még
mindig elég hosszú távú növekedést láthatunk. Például a nagy gazdasági válság előtti
évtizedek növekedésénél gyorsabb a 60-as évek óta tapasztalható növekedés. Ha azonban
elég kis időintervallumokat veszünk, akkor ezen hosszú távú növekedések körüli rövid távú
ingadozásokat látunk. A gazdaság hosszú távon ingadozásokon keresztül fejlődik.

2. dia

A látottak alapján három dologra keresünk magyarázatot a félév során:

Egyrészt, hogy mi az az érték, ami körül az ingadozások történnek, amihez valamilyen

mechanizmuson keresztül a gazdaság látszólag visszatérni igyekszik. Erre szolgál majd a
hosszú távú modellünk a 3-5. leckékben. Ezt olyan fogalmakkal jellemezzük majd, mint
természetes munkanélküliség vagy potenciális kibocsátás.

Emellett magyarázatra szorul, hogy miért nincs a gazdaság folyton ebben a helyzetben, miért
léteznek ingadozások, és mi határozza meg ezek irányát, nagyságát. Erről szól a rövid távú
gazdasági ingadozások modellje, amelyet a 7-10. lecke mutat majd be, amelyben olyan
fogalmakat használunk majd, mint föllendülés és recesszió, és itt lesz nagy jelentőségük a
gazdaságpolitikai beavatkozásoknak.

Végül, de nem utolsó sorban magyaráznunk kell ennek a hosszú távú „középértéknek” az
időbeli alakulását. Ezt a gazdasági növekedéssel foglalkozó 11. fejezetben tesszük majd meg
ahol szó lesz többek közt a tőkefelhalmozás és a technológiai fejlődés jelentőségéről.

Összefoglalva tehát: Mi az a középérték, amihez hosszú távon a gazdaság tart, hogyan

magyarázhatóak az e körüli kisebb-nagyobb ingadozások, és hogyan változik ez a hosszú
távon érvényesülő érték az időben.

3. dia
Nézzük most egy tipikus üzleti ciklus részeit! Az egy főre jutó GDP alakulását nézzük az idő
függvényében. Általánosságban egy ilyen hullámot látunk ismétlődni újra és újra, kisebb-
nagyobb gyakorisággal és kisebb-nagyobb amplitúdóval.

Az első szakaszt fellendülésnek nevezzük. Ilyenkor a növekedés meghaladja az átlagot, egyre

gyorsuló, növekvő kereslet, bővülő foglalkoztatás és többnyire infláció jellemzi.

A második szakasz, a fordulópont után a recesszió. Itt a növekedés korábbi üteme

megtorpan, a megrendelések visszaesnek, a vállalatok elhalasztják a beruházásaikat.

A harmadik szakasz a depresszió. Itt már a hosszú távú trend alá csökken a gazdasági
növekedés, akár kifejezetten csökkenhet is, a kereslet visszaesik és a termelés is, a
munkanélküliség növekedésnek indul.

A negyedik szakasz az alsó forduló után a megélénkülés, amikor ismét növekedésnek indul a
fogyasztás és a beruházás, és ez elkezdi stimulálni a gazdaságot, és helyreáll a termelés
korábbi szintje.

4. dia

Hogyan, miért történik tehát az, hogy a gazdaság visszaáll ehhez a hosszú távú állapotához?
A válasz az alkalmazkodási képességben rejlik: abban, hogy a gazdasági szereplők tudnak-e a
körülöttük zajló változásokhoz alkalmazkodni elsősorban az árak tekintetében, de hasonlóan
fontos módon a várakozásaikkal, a jövőről alkotott elképzeléseikkel.

Ez alapján fogjuk megkülönböztetni a két legfontosabb modellünket a makroökonómiában: a

hosszú távú modellt és a rövid távú modellt. Hosszú távon azt fogjuk föltételezni, hogy az
árak – mindennemű ár a gazdaságban – szabadon mozoghatnak, mert van rá elég idejük.
Rövid távon azonban az árak úgymond „ragadósak”, legalább egy részük rögzített, vagy nem
alkalmazkodik tökéletesen. A mikroökonómiából már tudjuk, hogy az árak szabad mozgása
megtisztítja a piacot, így a hosszú távú modellben mindenkor egyensúlyi piacokat fogunk
föltételezni. Ezzel szemben ha az árak ragadósak, akkor az egyes piacokon hosszabb-
rövidebb ideig fönnállhat egyensúlytalanság is – éppen erre vezetjük majd vissza a
munkanélküliséget például. Ha az árak alkalmazkodóak, akkor amit meg tudunk termelni, azt
el is tudjuk adni – vagy magas, vagy alacsony áron. Ha viszont az árak ragadósak, akkor csak
annyit fogunk tudni eladni, amennyit meg akarnak venni.

Amikor valamilyen változás hatását vizsgáljuk majd a makroökonómiai modellünkben,

figyelemmel kell lennünk arra, hogy ragadós, vagy szabadon alkalmazkodó árak mellett
akarunk magyarázni. A makroökonómiában ez a két modell néha egymásnak ellentmondó
eredményeket jelez előre, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik modell jó, a másik pedig
rossz, hanem csak egyszerűen azt, hogy másra valók.
 1. dia

Ebből a videóból megtudhatja, hogy milyen kérdésekre keresi a választ a makroökonómia. Jó

lesz ezeket a kérdéseket alaposan megjegyeznie, mert mindig ezekhez fogunk visszatérni a
kurzus folyamán. Nos, összesen négy alapvető kérdést, problémakört fogunk megvizsgálni a
makroökonómia kurzus során, ezek pedig a következők

egy: a gazdaság teljesítménye

kettő: a gazdaságban érvényesülő árak

három: a gazdaság foglalkoztatottsági helyezet, és

négy: a gazdaság külkapcsolatai. Ettől a negyedik témakörtől, amibe egyébként olyan

fogalmakat magyarázunk, mint az ország fizetési mérlege, vagy a valutájának az árfolyama,
eleinte eltekintünk, és úgynevezett zárt gazdaságot vizsgálunk, vagyis olyat, amiben csak
háztartások, vállalatok és az állam szerepelnek, és nem kapcsolódik a külföldhöz semmilyen
formában. Ilyen persze aligha létezik a valóságban, de ez az egyszerűsítő feltételezés sok
fáradságtól megkímél minket eleinte, úgy, hogy az alapvető összefüggések érvényességét
nem rontja el. A nyitott gazdaságról bővebben a 12. lecke szól majd.

Egy zárt gazdaság esetében tehát az első három kérdésre koncentrálunk. Nézzük meg az
egyes problémaköröket szépen sorban!

2. dia

A legelső problémakör a gazdasági teljesítmény. Ennek kapcsán a legelső nem-triviális kérdés

rögtön az, hogy hogyan mérhetnénk egyáltalán, és tehetnénk időben és országok között
összehasonlíthatóvá azt, hogy melyik országban mekkora volt a termelés.

A makroökonómia elsődleges válasza erre a Bruttó Hazai Termék, más néven GDP lesz, és
annak különböző változatai (reál GDP, vásárlóerő-paritásos GDP, egy főre jutó GDP). Hogy ez
hogyan működik még közelebbről, az a második leckében kiderül, egyelőre fogadjuk el, hogy
ő a mérőeszköz.

Második kérdés, hogy ha most már tudjuk mérni, akkor mit mondhatunk arról, hogy mi
befolyásolja azt, hogy mekkora lesz egy ország GDP-je. Ha eszünkbe jut az előző videoban
látott üzleti ciklusok elmélete, akkor rögtön sejthetjük, hogy lesz erre egy válaszunk hosszú
távon és egy másik rövid távon. Ebben a videoban csak fölvillantjuk a válaszokat nagy
vonalakban, a későbbi leckék célja lesz majd ezen összefüggések alaposabb föltárása. Hosszú
távon az egyszerű válaszunk az, hogy a rendelkezésre álló termelési tényező mennyiség és a
technológiai szint határozza meg. Rövid távon azonban a kereslet nagyságához fog igazodni,
annak változása miatt ingadozik.
Kérdés lehet, hogy van-e kívánatos nagysága a GDP-nek, és örülünk, ha éppen akkora, és
szomorkodunk, ha attól eltér. A válaszunk erre a potenciális GDP lesz (emlékszik az előző
leckéről arra az értékre, ahova a ciklusok végén rendre visszatér a gazdaság?).

Ha tehát tudjuk mérni, és tudjuk, hogy mi határozza meg a nagyságát, és hogy létezik egy
kívánatos nagysága, akkor fölmerül a kérdés, hogy tehetünk-e valamit, hogy ezt a kívánt
helyzetet elérjük. A válasz pedig az, hogy a gazdaságpolitika – azon belül is a kormányzat
által végzett fiskális és a jegybank által végzett monetáris politika - képes erre.

3. dia

Térjünk át a második kérdésre, az árakra. Az első dolgunk ismét az lesz, hogy valahogyan
mérhetővé tesszük az árakat.

A modellünkben erre fog szolgálni az árszínvonal. Ez egyrészt statikusan fontos, a statisztikai

hivatalok ezt a fogyasztói árindexszel mérik, de még inkább dinamikusan, ezt mutatja az
inflációs ráta. A következő leckében látni fogjuk, hogy technikailag hogyan működik ez a
mérés.

Mi határozza meg, hogy mekkora az árszínvonal, vagy az infláció egy országban? Ismét lesz
egy hosszú és egy rövid távú válaszunk. Hosszú távon a fő befolyásoló tényezők a GDP és az
ennek mozgásban tartásához rendelkezésre álló pénzmennyiség. Rövid távon a fő
befolyásoló tényező az áruk és szolgáltatások iránti kereslet.

Van-e az áraknak, illetve az inflációnak kívánatos nagysága? Manapság a fejlett ipari országok
fő célja a stabil árszínvonal elérése, de a név megtévesztő, mert többnyire egy 2-4%-os
ütemű inflációt értenek alatta.

negyedszerre: tehetünk-e valamit, hogy befolyásoljuk az árak alakulását. A válaszunk ismét

csak a gazdaságpolitika, aki vagy ami kellően nagy és fontos szereplő ahhoz, hogy aktívan
képes legyen befolyásolni az gazdaságban érvényesülő árak alakulását.

4. dia

A harmadik problémakörünk a foglalkoztatottsági helyzet alakulása. Ugyanazokat a

kérdéseket tesszük föl, mint eddig.

A foglalkoztatottsági helyzet jellemzésére az általánosan használt mutatószám a

munkanélküliségi ráta.

Ezt hosszú távon olyan tényezők befolyásolják, mint az állásszerzés vagy az állás
elvesztésének nehézsége, míg rövid távon ismét csak a kereslet lesz a válasz – elsősorban a
termékek és szolgáltatások iránt, de végül ebből következően az azokat előállító munkások
iránt.
A munkanélküliség kívánatosnak tartott mértékét a természetes rátával jellemezzük (érdekes
módon azt fogjuk látni, hogy ez sem 0%).

És hogy hogyan befolyásolhatnánk? Talán már meg sem lepődik azon, ha azt mondom, hogy
a gazdaságpolitika képes erre.

5. dia

A makroökonómiai modelljeinket (a hosszú és a rövid távú modellt) azért építjük föl, mert
hogy ha megértettük azokat a törvényszerűségeket, amelyek alakítják a GDP, az infláció és a
munkanélküliség nagyságát, akkor ezek segítségével egyrészt előrejelzéseket tehetünk: ha
valami megváltozik a gazdaságban, vagy a gazdaságpolitika valahogyan beavatkozik,
megjósolhatjuk, hogy annak vajon mi lesz a hatása a GDP-re, az inflációra és a
munkanélküliségre.

Másrészt pedig ajánlásokat fogalmazhatunk meg a gazdaságpolitika számára: mit kellene

tennie, ha a gazdaságot valamilyen irányba szeretné terelni. Ha visszaemlékszünk az üzleti
ciklusokra, akkor megfogalmazhatjuk a fiskális és a monetáris politika számára, hogy például
föllendülés idején mit tehetnek az infláció és a gazdaság túlpörgése ellen, vagy hogy a
recesszió idején hogyan lassíthatják a munkanélküliség emelkedését. Annyit azért
elárulhatok, hogy a közgazdaságtanban nincs ingyen ebéd, így mindezen kedvező
beavatkozásoknak ára van, például növekvő adóbevétel, vagy megemelkedő költségvetési
hiány formájában. De ezekről később.
 1.1 A makroökonómia tárgya,
módszerei és fő kérdései
Avagy: miről lesz szó ezen a kurzuson

A témák nem tűnnek ismerősnek a mikroökonómiából. Mi is az a makroökonómia?

Mikroökonómia
- Egyéni gazdasági szereplők gazdasági döntéseit
vizsgálja (háztartások, vállalatok)
- A gazdasági alanyok racionálisak
- A piacok egyensúlyra törekszenek
- Tipikus fogalmak: hasznosság, ár, termelés, profit.

Makroökonómia
- Gazdaság egészének működését vizsgálja összevont
mutatókkal
- A gazdasági alanyok racionalitása rejtetten jelenik meg
- A piacok nem feltétlenül kerülnek egyensúlyba
- Tipikus fogalmak: növekedés, infláció, munkanélküliség
 Hogyan kezeli a makroökonómia
a szereplők sokféleségét?
- Hogyan kezeli a mikroökonómia?
- Aggregálás Csoportképzés, a
- Összetétel csapdája szereplők összevonása,
a teljesítmények,
mutatószámok
összevonása.
Ami az egyéni szinten
igaz, az nem biztos,
hogy csoport-szinten is
igaz
 A makroökonómia vizsgálati módszereiről
A jó modell jó előrejelzésekhez vezet, az
inputokra ugyanolyan outputokkal reagál,
Modellalkotás: mint a valós rendszer
- Miért fontos?
- Fontos változók kiemelése
- Kevésbé lényeges változók elhagyása (rögzítése!)
• Paraméterek
• Exogén változók Latin. „Minden egyéb
• Endogén változók változatlansága mellett”
- Ceteris Paribus módszer
 1.2 Az üzleti ciklusok modellje
A gazdasági teljesítmény időbeli összehasonlítása reál GDP/fő alapján

- Hosszú távú növekedés

- Változó ütemű növekedés
- Rövid távú ingadozások
Magyarázatra szorul:
Hosszú táv, természetes
• Mi az az érték, ami körül ingadozik munkanélküliség,
potenciális kibocsátás
a gazdaság?

• Miért és milyen mértékben Rövid táv, gazdasági

ingadozik? ingadozások, föllendülés,
recesszió

• Hogyan alakul ez a „középérték”

időben? Nagyon hosszú táv,
gazdasági növekedés,
technológiai fejlődés,
fönntarthatóság
 Az üzleti ciklus
GDP/fő

1. Fellendülés (boom)
2. Recesszió
3. Depresszió
idő 4. Megélénkülés

1. 2. 3. 4.
 Hogyan áll vissza a gazdaság
a hosszú távú állapotba?
Alkalmazkodási képesség (árak, várakozások)

Hosszú távú modell: Rövid távú modell:

- Az árak szabadon alkalmazkodnak - Az árak „ragadósak”
- A piacok egyensúlyban vannak - A piacok nem feltétlenül vannak
egyensúlyban
- A kínálat megteremti a keresletét - A kereslethez alkalmazkodik a kínálat

Fontos figyelnünk, hogy hosszú, vagy rövid távon

érvényesülő hatásokat akarunk vizsgálni!
 1.3 A makroökonómia legfontosabb
kérdései

1. A gazdasági teljesítmény
2. Az árak
3. A foglalkoztatottság
4. A külkapcsolatok
Fizetési mérleg
Valutaárfolyam
…
 A gazdasági teljesítmény
Kérdés: Válasz:
Reál ~, PPP ~, ~/fő
Hogyan mérjük? GDP

Mi határozza meg? hosszú táv: erőforrások, technológia

rövid táv: kereslet
Van-e kívánatos nagysága? potenciális kibocsátás

Befolyásolható-e? Igen, gazdaságpolitikával

- fiskális politika
- monetáris politika
 A gazdaságban érvényesülő árak
Kérdés: Válasz:
- fogyasztói árindex
Hogyan mérjük? Árszínvonal - inflációs ráta

Mi határozza meg? hosszú táv: GDP, pénzmennyiség

rövid táv: kereslet
Vigyázat:
Van-e kívánatos nagysága? árstabilitás
nem 0%-os infláció!

Befolyásolható-e? Igen, gazdaságpolitikával

 A gazdaság foglalkoztatottsági helyzete
Kérdés: Válasz:

Hogyan mérjük? Munkanélküliségi ráta

Mi határozza meg? hosszú táv: állásszerzés és -vesztés

rövid táv: kereslet
Vigyázat: nem
Van-e kívánatos nagysága? Természetes ráta
0%!

Befolyásolható-e? Igen, gazdaságpolitikával

 A makroökonómia modellépítés céljai:

- Magyarázat: miért történik valami

- Előrejelzés: mi lesz a következménye valamilyen változásnak
- Ajánlás: mit kell tenni, ha valamilyen irányba akarunk haladni

fiskális és
monetáris politika