1.

dia

A következőkben figyelmünket a munkanélküliség jelensége felé fordítjuk, és ennek hosszú

távú magyarázatát keressük.

Ha megnézzük az Egyesült Államokban – mint egy klasszikus és hosszú ideje

piacgazdaságként működő országban – a munkanélküliség alakulását az elmúlt bő
évszázadban, akkor a következő ábrát látjuk. Valószínűleg azon senki nem lepődik meg
történelmi ismeretei birtokában, hogy a nagy gazdasági válság évei alatt a 30-as évek elején
milyen hirtelen és drasztikusan megnőtt a munkanélküliség. Az azonban már talán
meglepőbb, hogy az ábrázolt 122 év alatt egyetlen egy évben tudta a munkanélküliség
legalább megközelíteni a 0%-ot, a második világháború csúcsán, mikor második-harmadik
műszak vállalására és az iskola félbehagyására ösztönözték az embereket. Még ekkor is volt
egy 1,2%-os munkanélküliség. Vajon miért ilyen makacs jelenség ez?

Mielőtt hozzálátnánk a munkanélküliség hosszú távú magyarázataihoz, zárjuk ki azokat az

extrém, munkanélküliség-mentes eseteket, mint például az 1930-as évek végi Németország,
az autópálya-építések és a fegyverkezés korszakában, illetve a szocialista tervgazdaság, ahol
elvileg volt lehetetlen a munkanélküliség, de ez gyakran csak annyit jelentett, hogy bár
mindenkinek volt munkahelye, effektív munkája már nem biztos.

2. dia

Induljunk ki az előző leckében megismert egyensúlyi munkapiac modelljéből. Ha egyensúly

van, nem lehet munkanélküliség, igaz? Az előzőekben láttuk, hogy a tökéletesen
alkalmazkodó munkapiac azt eredményezi, hogy az összes munkára rendelkezésre álló
munkás valamilyen bér mellett el fog tudni helyezkedni, ha a kereslet magas, akkor
magasabb, ha alacsony, akkor alacsonyabb bér mellett.

De mi van akkor, hogyha bizonyos bérszint alatt lesznek olyan aktívak, akik inkább valami
kedvezőbb ajánlatra várva nem fogadják el a felkínált munkalehetőséget? Ekkor a
munkakínálati függvény alsó szakasza valahogy úgy néz ki, mint a kék függvény az ábránkon.
A reálbér-tengely pozitív részéről indul ki, azaz van egy minimális bér, ami alatt senki nem
hajlandó dogozni. Mit gondol, ez a minimálbér, vagy a létminimum? Mivel itt hajlandóságról
van szó, ez a létminimum. A minimálbér egy állami akarattal meghatározott bérszint, és
könnyen előállhat az a helyzet, hogy bár valaki hajlandó lenne ennél kevesebbért munkát
vállalni, de legálisan nem foglalkoztatható. Például fiatal, alacsonyan képzett vagy kevés
tapasztalattal rendelkező munkavállalók esetében lehet ez probléma.

Nézzük meg most az egyensúlyt! Az egyensúlyban teljesül, hogy a munkakereslet és a

munkakínálat állandó, de a narancssárga vonal azt jelzi, hogy ennél a bérszintnél a tényleges
foglalkoztatottak száma elmarad az aktívak számától, vagyis azoktól, akik képesek és
hajlandóak dolgozni.
 3. dia

A narancssárga vonallal jelzett különbséget a foglalkoztatottak és a rendelkezésre álló

munkamennyiség között „önkéntes munkanélküliségnek”, vagy más néven keresési
munkanélküliségnek hívjuk. Az emelkedő kínálati függvény azt jelzi, hogy vannak olyan
munkavállalók, akik nem fogadják el az aktuális bérajánlatot, magasabb bért kínáló munkát
keresnek. A modellünk szerint ennek a típusú munkanélküliségnek az egyetlen oka a reálbér
túl alacsony volta. Túl alacsony most nem abban az értelemben, hogy az egyensúlyi
reálbérnél alacsonyabb, hanem abban az értelemben, hogy néhányak számára a
munkavállalás alternatív költségénél alacsonyabb. Ha viszont ez okozza az önkéntes
munkanélküliséget, akkor a bérszint emelkedésével legalábbis ez a fajta munkanélküliség
csökkenni fog. A munkakereslet növekedése a munkapiacon fölhajtja a munkabéreket, így ez
a narancssárga pontozott vonallal jelölt különbség egyre csökken, ahogy a foglalkoztatottak
száma emelkedik. Ezt a típusú munkanélküliséget azonban növelheti az is, hogyha az
önkéntes munkanélküliek vonzó alternatív jövedelemforrással rendelkeznek, például az
állam által biztosított munkanélküli segéllyel. Míg természetesen a munkanélküli segély
intézményének tagadhatatlan érdemei vannak, addig az is igaz, hogy a nagyvonalúbb
munkanélküli-ellátás nagyobb mértékű önkéntes munkanélküliséghez vezet.

4. dia

Említsünk meg még egy fajta munkanélküliséget, ami hosszú távon is jelen lehet: ez pedig az
úgynevezett strukturális, vagy szerkezeti munkanélküliség. Itt a munkanélküliség oka az,
hogy eltérés van a vállalatok munkakeresletének és a háztartások munkakínálatának
szerkezete között. Ez a szerkezeti eltérés lehet földrajzi, amikor a munkavállaló mondjuk
másik megyében lakik, mint ahol a munkahely lenne, de lehet szakképzettség szerinti is,
amikor nem olyan képesítésű munkások kínálják a munkájukat, mint amilyeneket a vállalatok
keresnek. Ezt az eltérést okozhatja például a gazdaságban folyamatosan zajló szektorok
közötti átrendeződés. Ahogy az egyik féle szektor növekszik, munkaigénye megnő, míg egy
másik szektor zsugorodása csökkenti annak munkaigényét. A hanyatló szektorból elbocsátott
munkavállaló nem biztos, hogy el tud helyezkedni a föllendülőben lévő szektorban. Ennek a
jelenségnek tudható be egyrészt, hogy párhuzamosan lehet egy gazdaságban
munkanélküliség és betöltetlen álláshelyek (2015 4. negyedévében például 279000
munkanélküli mellett 44800 betöltetlen álláshely volt, az összes álláshely 1,6%-a). Az ilyen
jellegű munkanélküliség csökkenthető például átképzési programok szervezésével, vagy a
lakóhely-változtatás támogatásával.

Egy kicsit ezen a gondolati vonalon mozog a következő típusú hosszú távon is érvényesülő
munkanélküliség is.
 1. dia

A szerkezeti munkanélküliség esetén az volt a munkanélküliség oka, hogy más szerkezetű a

munkakereslet és a munkakínálat: ha valaki például elveszti az állását, akkor nem tud újra
elhelyezkedni, mert vagy abban a földrajzi térségben nincs munkahely, ahol ő van, vagy
olyan képzettséget, képesítést igénylő munkahely nincs. Ebből a videoból kiderül, hogy még
ha mindezektől a problémáktól eltekintünk, akkor sem biztos, hogy mindenki, aki elveszti a
munkáját, azonnal újra el tud helyezkedni.

Súrlódásos munkanélküliségnek hívjuk a munkahely- vagy lakóhely-váltás következtében

ideiglenesen kialakuló munkanélküliséget. A fő oka a munkapiac súrlódásaiban, az
információáramlás hiányosságaiban rejlik, és ugyancsak arra az eredményre vezet, hogy
létezhet egymással párhuzamosan munkanélküliség és betöltetlen álláshelyek. És bár a
súrlódásos munkanélküliség egyéni szinten csak rövid ideig tart, vagyis a súrlódásos
munkanélküliek állománya folyamatosan cserélődik, nemzetgazdasági szinten mégis egy
jelentős mennyiségről van szó.

2. dia

Ismerkedjen meg a súrlódásos munkanélküliség fürdőkád-modelljével! A fürdőkádat meg

tudjuk engedni, és le tudjuk ereszteni. Fölülről, a csapból tudjuk engedni bele a vizet. A
munkanélküliséget magyarázó modellünkben ezt a beáramlást az újonnan munkanélkülivé
válók adják. Alul, a lefolyón át tudjuk leengedni a vizet. A modellünkben ezt a kiáramlást
azok a munkanélküliek jelentik, akik újra el tudnak helyezkedni, és újra munkavállalóvá
válnak. A kádban lévő víz pedig a munkanélküliek aktuális állományának nagyságát jelöli.
Emlékszik még a flow és a stock mutatók közti különbségre? A flow itt most éppen egészen
konkrétan áramlást jelent. Hogy a példát egy kicsit bonyolítsuk, gondolatban akár össze is
köthetjük az alul kiáramlókat és a fölül beáramlókat egy másik fürdőkádon keresztül, ahol az
áramlások szerepe megcserélődik, és az állomány pedig a foglalkoztatottak állománya. A két
állomány összege a rögzített, rendelkezésre álló munkamennyiség, vagyis L = E + U, így a
munkanélküliek száma U = L – E.

Jelölje s az állásvesztés rátáját! Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy egy adott foglalkoztatottnak
egy adott időszakban s% esélye van arra, hogy elveszítse a munkáját, de úgy is, hogy a
foglalkoztatottak s%-a veszti el a munkáját egy adott időszak alatt. Ekkor a kádba
időszakonként beömlő új munkanélküliek száma s∙E. Hasonlóképpen legyen f az állásszerzési
ráta, azaz milyen sikerességgel tudnak a munkanélküliek újra állást találni. Ekkor a kádból
időszakonként kifolyó új foglalkoztatottak száma f∙U.

3. dia

Ha a beáramlás nagyobb, mint a kiáramlás, akkor a víz szintje növekszik a kádban. A mi

esetünkben: ha többen vesztik el a munkájukat a foglalkoztatottak közül, mint amennyien a
munkanélküliek közül újra találnak állást, akkor a munkanélküliek száma nő, és a
foglalkoztatottaké csökken. Ha fordítva áll a reláció, akkor természetesen a munkanélküliek
száma csökken, és a foglalkoztatottaké nő. A folyamat egyfajta nyugvópontra jut az időben,
hogyha a két oldal megegyezik. Ekkor se nem nő, se nem csökken sem a munkanélküliek,
sem a foglalkoztatottak száma. Ezt úgy nevezzük, hogy stacionárius állapot: időben állandó
(jegyezze meg, mert a gazdasági növekedéssel kapcsolatos leckében újra fogjuk használni!)
Végezzünk akkor most egy kis számolást: emlékezzünk vissza, hogy a jobb oldalon álló E, a
foglalkoztatottak száma nem más, mint a munkaerő-állomány és a munkanélküliek
különbsége, L – U. Ezután rendezzük át U-ra a kifejezést, végül osszunk keresztbe. Látja, mit
kaptunk a jobb oldalon: a munkanélküliek osztva a munkaerő-állománnyal, vagyis a
munkanélküliségi rátát, ami időben állandó, mivel a stacionárius állapotból indultunk ki. A
munkanélküliség természetes rátájának nevezzük a munkanélküliségnek ezt az időben
állandó nagyságát.

4. dia

Most már azt is megvizsgálhatjuk, hogy mi határozza meg ennek a nagyságát. Csupán két
dolog, az állásvesztés és az állásszerzés „könnyűsége”. Nem meglepő módon minél nagyobb
az állásvesztés rátája, vagy minél kisebb az állás szerzés rátája, annál magasabb lesz a
természetes ráta.

Ebből egyrészt következik az, hogy ha a kormányzat bármilyen intézkedése ezek

valamelyikére hat, akkor hat a munkanélküliség természetes rátájára is. Ugyanakkor a képlet
segítségével ajánlást tehetünk a gazdaságpolitika részére: ha csökkenteni szeretnék a
munkanélküliség természetes rátáját, akkor egyrészt csökkenthetik az állásvesztés rátáját.
Már csak ennek technikai mikéntje a kérdés. Egy lehetséges módszer lehet éppen a
munkanélküli segélyezési rendszer megváltoztatása a munkahelyvesztési ráta csökkentésére.
De talán könnyebben véghez vihető a munkahely-szerzési ráta növelése: az állam könnyebbé
teheti a munkahely-találást, hogyha elősegíti az információ-áramlást a munkaadók és
munkavállalók között, vagy ha támogatja a munkanélküliek átképzését.
 1. dia

Az előzőekben megismerkedtünk a munkanélküliség néhány olyan típusával, melyek még

akár egy egyensúlyi munkapiaccal is összeegyeztethetőek. Ez a video a hosszú távú bér-
rugalmatlanságból származó kényszerű, vagy várakozási munkanélküliséggel foglalkozik.
Talán egy kicsit oximoronnak tűnik a „hosszú távú bér-rugalmatlanság” kifejezés, de hadd
mutassam meg először, hogy miről is van szó, és utána elmagyarázom, hogy miért is nem
önellentmondás ez. Először gondoljon csak bele abba, hogy bérnövelésről, vagy
bércsökkentésről szóló hírből hallott-e többet a híradásokban. És itt most nem a bérek
vásárlóértékére gondolok, hanem a nominális, pénzben kifejezett bérekre.

Az egyensúlyi munkapiac úgy működött, hogy például egy keresletnövekedés fölhajtotta a

béreket, a kereslet csökkenésével pedig a bérek is csökkentek. A bérek azonban a valóságban
általában lefelé rugalmatlanok, vagyis bár a kereslet növekedés valóban növeli őket, a
kereslet csökkenésével nem csökkennek (hozzátesszük: átlagos bérszintről van szó,
természetesen nem zárjuk ki hogy egyes területeken – akár földrajzi, akár képzettségbeli
területen – csökkenjenek a bérek). Ha viszont nem csökkennek, akkor akár tartósan is
előfordulhat az, hogy az egyensúlyi bérszínvonal fölött vagyunk. Mi történik ilyenkor?

2. dia

Tegyük föl tehát, hogy a kereslet növekedése miatt a bérek megemelkedtek, de a kereslet
visszaesése után nem csökkennek, hanem megragadnak az egyensúlyinál magasabb
állapotukban. Erről a helyzetről már tudjuk, hogy itt lesznek keresési, vagy önkéntes
munkanélküliek, számuk itt látható a narancssárga szakasz hossza.

Az egyensúlyinál magasabb reálbér miatt eltér azonban a munka keresett és kínált

mennyisége: az kínált mennyiség meghaladja a keresett mennyiséget. Így most sajnos hiába
akarna sok ember dolgozni, hogyha csak kevés betölthető munkahely van. A tényleges
foglalkoztatást a munkakereslet fogja meghatározni. A kínálat és a kereslet között pedig azok
lesznek, akik az adott bér mellett hajlandóak lennének ugyan dolgozni, de nem találnak
állást, mert minden állás be van már töltve. Ők a kényszerű, vagy várakozási munkanélküliek.
Arra várakoznak, hogy megüresedjék egy hely, amit betölthetnének.

Minél távolabb vagyunk az egyensúlytól, annál nagyobb a kényszerű munkanélküliek száma,

és annál kisebb a tényleges foglalkoztatottság, ha pedig közeledünk az egyensúlyhoz, akkor
nő a foglalkoztatottak száma, és csökken a kényszerű munkanélküliség.

3. dia

A kényszerű munkanélküliséget tehát az egyensúlyinál magasabb bér okozza. A kérdés már

csak az, hogy miért áll fönn ez a munkabér-rugalmatlanság? Kinek jó, hogy a bérek nem
csökkennek, hanem az egyensúlyinál magasabb szinten vannak?
Az talán nem annyira meglepő, hogy a munkavállalók örülnek a magas béreknek. Sokan
éppen azért szerveződtek különböző szakszervezetekbe, hogy azok jobb alkupozícióból
magasabb bért alkudjanak ki tagjaik számára. Most azonban úgy látszik, hogy ezeknek a
magasabb béreknek egy hátrányuk is van: a magas bérek hozzájárulnak a magasabb
munkanélküliséghez.

Ami talán váratlanabbul érinti Önt, az az, hogy a vállalatok számára is megéri az
egyensúlyinál magasabb bért fizetni. Ennek egyik oka lehet, hogy ha csökkentik a béreket,
akkor nagy valószínűséggel a legjobb munkásaik hagyják ott őket legelőször (ezt hívjuk
kontraszelekciónak), és visszaesik a termelékenység. Másodszor, ha elmentek a munkások,
akkor lehet ugyan a munkanélküliek közül újakat toborozni, de a nagy fluktuáció nagy
betanítási költségekkel jár. Másik előnye is van a magas béreknek a vállalatok számára: arra
ösztönzi a munkavállalókat, hogy minél jobban végezzék a munkájukat, hiszen tudják, hogy
vannak bőven, akik hajlandóak a helyükre lépni, ha őket kirúgják, ezzel a vállalat megspórolja
a munkavállalók állandó felügyelésének költségeit. Henry Ford a futószalag mellett dolgozó
munkásainak 5 dolláros napi bért fizetett, miközben az átlagos napi bér 2,25 dollár volt.
Később azt mondta erről az intézkedéséről: „a valaha véghezvitt leghatékonyabb
költségmegcsökkentési döntésem volt”. Többet fizetni olcsóbb lehet: ez a hatékonysági
bérek elmélete.
 1. dia

Ha már ennyit beszéltünk a munkanélküliségről, akkor nézzük meg, hogy miért is nem
szeretjük, miért küzdenek ellene többé-kevésbé állandóan a kormányok, vagyis milyen
költségekkel jár a munkanélküliség.

Ennek különböző szintjeit különböztethetjük meg. Nézzük először az egyéni szintet. A

háztartás szintjén a legnyilvánvalóbb hátránya a munkanélküliségnek, vagy a munkanélkülivé
válásnak a kieső jövedelem. Ezt a hatást nyilván a munkanélküliségi segélyezés enyhíti
valamelyest (részben pont ezért találták ki), de többnyire mégis az a helyzet, hogy a
munkanélkülivé válás a jövedelem csökkenésével együtt a fogyasztási lehetőségeit is
csökkenti a háztartásoknak, és természetesen ezen keresztül a jólétét is. A jólétcsökkenés
akár egészségromlás formáját is öltheti. A munkanélkülieknek romolhat a fizikai kondíciójuk,
de ami talán még rosszabb, hogy a mentális egészségük károsodhat. Akik túl hosszú ideig
munkanélküliek, azok egy idő után már akár a kedvüket is elvesztik ahhoz, hogy munkát
keressenek, visszalépjenek a munka világába.

Állami szinten is költségekkel jár a munkanélküliség, mint olyan, kezelése. Egyrészt gondoljuk
a jóléti kiadások növelésére. Ami egyéni szinten bevételként jelenik meg a
munkanélkülieknél, az az állam (és az adófizetők) számára kiadás: a munkanélküli segélyezés.
Hasonló igaz az egyéni szinten említett egészségromlásból származó költségekre. A nagyobb
mértékű munkanélküliség szélsőséges esetben akár érezhetően nagyobb bűnözést is
jelenthet, az ezzel járó megnövekedett költségekkel együtt. Na és persze itt van még az állam
egy fontos szempontja: az újraválasztás. A nagymértékű munkanélküliséget a választók
jólétcsökkenésként értékelik, és aki ezt előidézte, vagy nem tett ellene semmit, a kormány,
kevésbé számíthat a támogatásukra.

De makro szempontból ami minket leginkább érdekel, az az összgazdasági szempont: ez

pedig azt mondja, hogy ha több a munkanélküli, kevesebben dolgoznak, akkor az kevesebb
kibocsátást és GDP-t jelent, mint amennyit az ország elvileg elérhetne.

2. dia

Ez egy fontos makroökonómiai összefüggés, Okun törvényének hívjuk Arthur Melvin Okun
amerikai közgazdász tiszteletére, aki 1962-ben talált empirikus összefüggést a
munkanélküliségi ráta és a GDP nagysága között. Okun törvényét két formában is meg
szokták fogalmazni. Az egyik szerint a munkanélküliségi rátában bekövetkező minden
1%pontos változás (tehát mondjuk 7%-ról 8%-ra, vagy 8%-ról 9%-ra való növekedés) a GDP
körülbelül 2%-os visszaesését eredményezi.

A másik megfogalmazása szerint a munkanélküliségi ráta minden %-pontos eltérése a

természetes munkanélküliségi rátától a GDP-t 2%-kal téríti el annak hosszú távú értékétől az
ellenkező irányba. Észrevette a definícióban a két fontos hosszú távú kifejezést: a
természetes munkanélküliségi rátát, és a hosszú távon érvényesülő jövedelmet?
 3. dia

Okun törvénye éppen ettől a hosszú távú helyzettől való eltérésekről szól, és a
munkanélküliséget valójában az üzleti ciklussal hozza kapcsolatba. Ha együtt ábrázoljuk a
GDP növekedést és a munkanélküliség alakulását, akkor arra leszünk figyelmesek, hogy
amikor a munkanélküliség megugrik, akkor a gazdasági növekedés lelassul (a besötétített
időszakok a grafikonon, amikor a munkanélküliséget jelölő piros vonal felszökik, miközben a
gazdasági növekedést mutató kék oszlop alacsony). Fordítva is megfogalmazhatjuk: azokban
az időszakokban, amikor lelassul a gazdaság növekedése, megnő a munkanélküliség. Az
üzleti ciklus modellünkre visszautalva: föllendülés idején a munkanélküliség visszaesik,
recesszióban pedig megnő. Mivel a munkanélküliség alakulását az üzleti ciklushoz kötjük, itt
ciklikus munkanélküliségről beszélünk, ami ellentétes irányba mozog, mint a jövedelem.

Mit gondoljunk akkor erről az összefüggésről: itt egyenes kapcsolat van a foglalkoztatottság
és a jövedelem között, ami megint csak logikusnak tűnik. Ha többen dolgoznak, nagyobb a
kibocsátás. Akkor most azonos, vagy ellentétes irányú a kapcsolat? Ne hagyja magát
félrevezetni: ezen az ábrán foglalkoztatottság van, mi eddig a munkanélküliségről
beszéltünk. Nincs itt semmilyen ellentmondás, ugyanazt az összefüggést látjuk, csak más
változókkal ábrázolva. Vigyázzon, ha a híradások vagy a reklámok akarnák hozzám hasonlóan
cselesen szerkesztett ábrákkal megtéveszteni.
 4. Lecke: A munkanélküliség hosszú távú elmélete
Az előző lecke a jövedelem hosszú távú alakulásáról szólt, de volt benne egy fontos
momentum, amely mintha ellentmondana a jelen lecke címének: az erőforrások teljes
kihasználtsága. Hogyan lehet munkanélküliség, hogyha feltételezés szerint mindenki
dolgozik?

Ha visszaemlékszik a második leckében bemutatott táblázatra a munkanélküliség időbeli

alakulásáról, akkor eszébe juthat, hogy két fontos dolgot fogalmaztunk ott meg. Egyrészt,
hogy a munkanélküliség, akárcsak a GDP, ingadozik időben. Hol magasabb egy kicsit, hol
alacsonyabb. Másodszor megállapítottuk, hogy nincsen olyan hosszú távú jól kivehető
időbeli alakulása, mint a GDP-nek. Vagyis, néha nő, néha csökken, de nem mondható el róla
igazán sem az, hogy azért szemmel láthatólag egyre alacsonyabb, sem az, hogy egyre
magasabb érték körül ingadozna: mintha valamilyen nagyjából időben stabil középhez
gravitálna vissza újra és újra. Kiegészítjük ezt most egy harmadik megfigyeléssel, ami mégis
csak indokolttá teszi, hogy a munkanélküliség alakulását hosszú távon vizsgáljuk: ez a
középérték sohasem nulla. Körülbelül soha egyetlen gazdaság sem érte el azt, hogy ne
legyenek munkanélküliek (nem olyanok, akik nem dolgoznak, hiszen az inaktívak sem
dolgoznak). Nehezen letagadható tehát a munkanélküliség akár hosszú távú léte is. Már csak
magyarázatot kell találni rá.

Az első videoban az önkéntes munkanélküliség fogalmával ismerkedünk meg. Ez azért

lényeges fogalom, mert segítségével azt találjuk, hogy még akár a hosszú távon mindig
egyensúlyban lévő munkapiac feltételezése mellett is magyarázható a munkanélküliség. A
klasszikus elméletek valóban így is tettek: azt mondták, hogy ha hosszú távon létezik
munkanélküliség, akkor az csak önkéntes munkanélküliség lehet, mert a tökéletes
munkapiac másmilyent nem enged meg.

Mi azonban ennél tovább lépünk, és a hosszú távon érvényesülő munkanélküliség rátáját az

úgynevezett „fürdőkád-modell” segítségével a súrlódásos munkanélküliséggel hozzuk
összefüggésbe a második videoban. Ahogyan korábban jeleztem, az okok földerítése azért
fontos, mert ennek tudatában a gazdaságpolitika számára ajánlásokat lehet megfogalmazni a
tekintetben, hogy jelen esetben a súrlódásos munkanélküliséget hogyan tudják egy
kívánatos szinthez közelíteni.

A harmadik video egy harmadik okot derít föl, amely akár hosszú távon is fennmaradó
munkanélküliséget, méghozzá kényszerű munkanélküliséget (szemben az önkéntes
munkanélküliséggel) eredményez, ez pedig a bér-rugalmatlanság. Meg fogjuk látni, hogy igen
jó okaink vannak föltételezni, hogy ez a munkapiac szabad alkalmazkodásának gátolása a
bér-rugalmatlanság által mind a munkavállalóknak, mind pedig a munkaadóknak érdekében
áll annak ellenére, hogy jól demonstrálhatóan a munkanélküliség növekedéséhez vezet.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, miután ennyit beszéltünk a munkanélküliség
okairól, föltesszük azt a kérdést is, hogy valójában akkor mi is a baj a munkanélküliséggel? A
munkanélküliség következményeinek megvizsgálása kapcsán jutunk el egy rendkívül fontos
makroökonómiai összefüggéshez, ami a GDP és a munkanélküliség – mint két fontos
makroökonómia problémakörünk – között teremt összefüggést: Okun törvényéhez.

A lecke végére Ön:

 Meg tudja magyarázni, hogy miért nem valószínű, hogy valaha bármelyik ország
elérné a 0%-os munkanélküliségi rátát.
 Megismeri a munkanélküliség néhány jellemző típusát, és meg tudja különböztetni
őket egymástól.
 Érteni fogja, hogy mi okozza a különböző fajta munkanélküliség kialakulását, és
ennek megfelelően, hogy hogyan lehet ellenük küzdeni.
 Megismeri az egyik dinamikus makroökonómiai modell, a „fürdőkád-modell”
működését, hogy aztán más területeken is használhassa majd.
 Megérti a szakszervezetek szerepét a munkanélküliség kialakulásában.
 A hatékonysági bérek elvének segítségével meg tudja magyarázni, miért jó a
munkanélküliség a vállalatoknak.
 Képes lesz átlátni a munkanélküliség egyéni és társadalmi következményeit,
költségeit.
 Képes lesz elmagyarázni az Okun törvényében leírt összefüggést a GDP és a
munkanélküliség alakulása közt.

Bővebben: Mankiw 5. fejezet

 4.1 Az önkéntes munkanélküliség

Forrás: Bureau of Labour Statistics

 Egyensúly emelkedő munkakínálat mellett
Hogyan lehet munkanélküliség egy egyensúlyban lévő munkapiacon?
 Önkéntes munkanélküliség

• Önkéntes munkanélküliek:
LS – aktívak
• Megfelelőbb bért keresnek
• Oka a túl alacsony reálbér
• Ha W/P↑, önkéntes
munkanélküliség↓
• Munkanélküli segély
hatása
 Szerkezeti munkanélküliség

• A munkakereslet és a munkakínálat szerkezete eltér egymástól

• Eltérés lehet földrajzi, vagy képzettség szerinti
• Oka lehet a szektorális átrendeződés
• Következmény: munkanélküliek ÉS betöltetlen álláshelyek
• Átképzési programok, mobilitás elősegítése
 4.2 A munkanélküliség természetes rátája
Súrlódásos munkanélküliség: munka- vagy lakóhely-változtatás
miatti ideiglenes munkanélküliség.

• Tökéletlen munkapiaci információ-áramlás

• Munkanélküliek és betöltetlen álláshelyek
• Egyéni szinten ideiglenes, de társadalmi szinten állandó
 A fürdőkád-modell

Beáramlás
Akik elvesztik
a munkájukat Állomány
A munkanélküliek

Kiáramlás
s: állásvesztési ráta Akik újra el tudnak
f: állás szerzési ráta helyezkedni
 A munkanélküliség természetes rátája

Ha akkor U↑ és E↓
Ha akkor U ↓ és E ↑
Ha akkor U és E állandó Stacionárius állapot

A munkanélküliség
természetes rátája
 A természetes ráta befolyásoló tényezői

- U/L↑, ha s↑ és/vagy f↓
- Ha egy kormányzati intézkedésével hat s-re vagy f-re  hat U/L-re is
- Ha a kormányzat csökkenteni akarja U/L-et, akkor növeli f-et, vagy csökkenti s-t:
- munkanélküli segélyek
- kormányzati információs hivatalok
- átképzési programok
 4.3 Bérmerevség és munkanélküliség
Hogyan lehetnek hosszú távon merevek a bérek?

Válasz: a bérek fölfelé alkalmazkodnak, de lefelé rugalmatlanok

 A kényszerű vagy várakozási munkanélküliség
- Az egyensúlyinál magasabb
bérek munkanélküliséghez
vezetnek
- Amennyivel nagyobb a
kínálat a keresletnél, annyi
lesz a kényszerű
munkanélküliség
- Minél magasabb a bér, annál
több a kényszerű
munkanélküli
 Miért magasak a bérek?

Munkavállalói (kínálati) oldal: Munkaadói (keresleti) oldal:

- Szakszervezetek - Kontraszelekció
- Kisebb fluktuáció
- Csökkenő ellenőrzési költségek

Hatékonysági bérek elmélete

 4.4 A munkanélküliség költségei
Milyen költségekkel jár a munkanélküliség
Egyéni szint: Állami szinten:
- Kieső jövedelem - Jóléti kiadások növekedése
- Csökkenő fogyasztás és - Egészségügyi kiadások
megtakarítás növekedése
- Egészségromlás - Növekvő bűnözés kezelése
(fizikai, pszichikai) - Újraválasztás??

Társadalmi szint: csökkenő GDP

 Okun törvénye
Okun törvénye a munkanélküliség és a GDP között fönnálló
fordított irányú összefüggés empirikus leírása

A munkanélküliség A munkanélküliségi ráta 1%pontos

1%pontos emelkedése a eltérése a természetes
GDP-t körülbelül 2%-kal munkanélküliségtől a GDP-t 2%-
csökkenti kal téríti el a potenciális GDP-től
az ellenkező irányba
 Ciklikus munkanéküliség

• Munkanélküliség kapcsolata az
üzleti ciklussal
• Föllendülésnél a
munkanélküliség visszaesik
• Recesszióban a
munkanélküliség megnő

Ciklikus munkanélküliség: amikor Y↓, u↑.