1.

dia

Mielőtt hozzálátnánk megvizsgálni a rövid távú, vagy Keynes-i modell árupiacának

működését, egy valamit jegyezzünk meg a rövid távú modellel kapcsolatosan: A jövedelmet
változónak tekintjük! Nyilván emlékszik még, hogy a hosszú távú modellben ez adottság volt,
például az árupiac és a pénzpiac számára: a technológia és a termelési tényezők
rendelkezésre álló nagysága alapján meghatározott nagyság. A rövid távú modellt azonban
más néven hívjuk a gazdasági ingadozások modelljének is, és pont a GDP-ben megfigyelhető
föl-le hullámzást, tehát változást igyekszik magyarázni.

2. dia

Ezt észben tartva rátérhetünk a Keynes-i modell árupiacának vizsgálatára az úgynevezett

jövedelem-kiadási modell segítségével. Képzelje el, a jövedelem-kiadás modell rendkívül
hasonlít ahhoz, amit a hosszú távú modell árupiacánál már megismertünk, az alapegyenlete
Y = C + I + G, és a benne szereplő függvények is egészen ugyanúgy néznek ki: a fogyasztási
kereslet a jövedelemmel egyenesen és az adókkal fordítottan arányos, a beruházási kereslet
a kamatláb csökkenő függvénye, a kormányzati kiadások nagysága pedig külső adottság az
árupiac szempontjából.

Az egyik különbség – ezt már az előző diáról tudja – hogy a jövedelem most nem adottság,
hanem a modell belső, endogén változója. A másik pedig az, hogy az egyenlet jobb oldalán
szereplő kiadási tételek mind tervezett kiadások, előzetes szándékot fejeznek ki.

3. dia

Nézzük meg, hogy mit jelent ez a fogyasztási függvény szempontjából! Maga a függvény-
forma ugyanaz, mint volt korábban, csak most azt fogja a függvény mutatni, hogy ha ennyi
vagy annyi LENNE a jövedelem, akkor mennyi LENNE a fogyasztási kereslet. Az autonóm
fogyasztás pozitív, még 0 jövedelemnél is lenne fogyasztás, a fogyasztási határhajlandóság
pedig pozitív, mert nagyobb jövedelemből több lenne a fogyasztás, de 1-nél kisebb, mert a
jövedelem egy részét megtakarítják a háztartások. A fogyasztást a függőleges tengelyen
ábrázolva a függvény most azt mutatja, hogy ha például ilyen alacsony lenne a jövedelem,
akkor a tervezett fogyasztás meghaladná a jövedelmet (azaz negatív megtakarítás
képződne!), ha pedig magasabb, mondjuk ennyi, akkor pedig a tervezett fogyasztás alatta
maradna a jövedelemnek, és lenne valamekkora pozitív megtakarítás. Vagyis, ahogy egyre
gazdagabbak a fogyasztók, a megtakarítások egyre nagyobbak lennének.

Azért persze jegyezzük meg, hogy a valóságban sokkal valószínűbb egy a jövedelem
növekedésével csökkenő fogyasztási határhajlandóság, és egy konkáv fogyasztási függvény,
de nem vezetne minőségileg más előrejelzésekhez, mint a lineáris modell, viszont sokkal
bonyolultabbá tenné azt…

4. dia
Ami viszont az árupiaci kereslet másik két elemét, a szándékolt beruházásokat és a
kormányzati keresletet illeti, azok pontosan ugyanúgy működnek, mint ahogyan a hosszú
távú modellben megismertük: A beruházás fordítottan arányos a kamatlábbal, viszont
rögzített kamatláb mellett a jövedelemtől nem függ.

A kormányzati vásárlások pedig sem a kamatlábtól, sem a jövedelemtől nem függenek, a

modell számára exogén adottságként kezelendő G nagysága.

5. dia

Ha viszont már megvan a tervezett fogyasztás, a szándékolt beruházás és a kormányzati

kereslet a jövedelem függvényében, akkor bemutathatjuk ennek a három kiadási elemnek az
összegét, szintén a jövedelem függvényében. Ez lesz a tervezett kiadások nagysága.

A fekete szaggatott egyenes a tervezett fogyasztást, a piros a szándékolt beruházásokat és a

zöld a kormányzati keresletet mutatja a jövedelem függvényében. Adjuk most össze minden
Y-nál G-t, I-t és C-t: az eredmény E (az expected expenditures rövidítéséből).

Ez a függvény a C-vel párhuzamos, meredekségük megegyezik. Hát persze, hiszen a három

összetevőből csak fogyasztás függ a jövedelemtől, így ha a jövedelem nő, akkor a
kormányzati vásárlások és a szándékolt beruházások nagysága nem változik, így a tervezett
kiadások ugyanannyival nőnek, mint a fogyasztás.

Ha mondjuk egy gazdaságpolitikai döntés miatt megnő a G, mint a tervezett kiadások egy
összetevője, akkor E is megnő, minden jövedelemszintnél pont annyival, mint G.

Ha például egy kamatláb-növekedés miatt a beruházási kereslet lecsökken, I, mint a

tervezett kiadások egyik összetevője lefelé tolódik, és így a tervezett kiadások is, minden
jövedelemszinten ugyanannyival.

Az árupiac rövid távú modelljének alapötlete az, hogy bár utólag feltétlenül meg kell
egyezzen a tényleges költés a tényleges jövedelemmel, de ELŐZETESEN egyáltalán nem
biztos, hogy a költési szándék is megegyezik a jövedelemmel.

A következő videoban ennek a következményeit vizsgáljuk meg.

 1. Dia

Az előző videoban már elhintettem, hogy az előzetesen meglévő vásárlási szándék nem
feltétlenül egyezik meg az utólagosan tényleg megvalósuló vásárlásokkal. A tervezett
kiadások lehetnek kisebbek, nagyobbak vagy éppen akkorák, mint a tényleges jövedelem. Az
egyetlen dolog, amitől függ az, hogy milyen viszonyban áll a tényleges jövedelem és a
tervezett kiadások, az maga a jövedelem nagysága.

Nézzük meg újra a tervezett kiadások egyenesét, amit az előző videoban bevezettünk!
Legyen például a jövedelem 1500! Ekkor a tervezett kiadási függvény szerint a tervezett
fogyasztás, a szándékolt beruházás és a kormányzati kereslet összege 1900, vagyis több,
mint a jövedelem. A gazdasági szereplők többet szeretnének vásárolni, mint a megtermelt
termék- és szolgáltatástömeg. Ugyanakkor ha a jövedelem mondjuk 3000, akkor a tervezett
kiadások nagysága csak 2800, kevesebb termékre és szolgáltatásra van kereslet, mint
amennyit a vállalatok megtermelnének.

2. Dia

Csak egy olyan jövedelemszint van, amely mellett a tervezett kiadások megegyeznek a
tényleges jövedelemmel, ez pedig az Y = C + I + G, jelenlegi esetben az Y = 2500.

Fogjuk föl az egyenlet két oldalát egy-egy függvényként. A jobb oldalt könnyű lesz, hiszen az
maga a tervezett kiadások nagysága a jövedelem függvényében. A bal oldal pedig a
jövedelem a jövedelem függvényében, vagyis Y = Y egy origóból induló 45 fokos egyenes. Ez
a függvény tulajdonképpen az árupiaci kínálatot mutatja be. Van tehát egy kínálati és egy
keresleti függvényünk (csak éppen mindkettő emelkedő, ami kicsit szokatlan lehet...), ezt az
ábrát úgy hívjuk, hogy Keynes-i kereszt, megkülönböztetve a Marshall-kereszttől.
Mindenesetre ugyanúgy működik: a kereslet és a kínálat metszéspontja megadja az
egyensúlyt, ezúttal az egyensúlyi jövedelmet.

Ezzel az ábrával nem-egyensúlyi piaci helyzeteket is tudunk elemezni, értelmezni, mint

amilyeneket az előző dián néztünk. Ha a jövedelem 1500, akkor a tervezett kiadások
nagysága 1900, az árupiacon túlkereslet van. Az az előzetes szándék, ami vélhetően "nem
válik be", az a szándékolt beruházásokon belül a készletberuházás. Ha a vásárlási szándék
meghaladja a termelést, akkor a vállalatok azt tapasztalják, hogy készleteik az általuk
kívánatosnak tartott szint alá csökkennek. Ezt pedig ők jelzésnek tekintik, hogy van kereslet
termékeik iránt, tehát hajlandóak lesznek többet termelni, amihez több munkást
alkalmaznak, vagyis több bért fizetnek ki: megnő a jövedelemszint. Egy egységnyi
többletjövedelem 1-gyel növel Y-t, viszont csak ennél kisebb mértékben, MPC-vel növeli a
tervezett kiadásokat! Ahogy haladunk az egyensúly felé, a túlkereslet csökken.

A túloldalon ugyanez történik csak fordítva: 3000-es jövedelemszintnél csak 2800 a vásárlási
szándék, az árupiacon túlkínálat lép föl. Ez nem szándékolt készletberuházás formáját ölti:
eladhatatlan készletek halmozódnak föl. Ez pedig a vállalatoknak jelzés arra, hogy nincs
kereslet, elegendő kevesebbet is termelni, és ahogy a termelés visszaesik, csökken a
jövedelemszint. Az egyensúly felé haladva egyre kisebb lesz a túlkínálat.

Két fontos dolgot figyelhetünk meg, ami újdonság a hosszú távú modellhez képest: a kínálat
alkalmazkodik a kereslethez, és a jövedelem változhat.

3. Dia

Ahogyan az előző videoban láttuk, ha az adók, a fogyasztási függvény paraméterei, a

beruházás vagy a kormányzati vásárlás változik, akkor a tervezett kiadások függvénye
eltolódik. Hogyan hat ez vajon az egyensúlyi jövedelemre?

Nézzük meg például, hogy mi történik, hogyha a beruházási kereslet – mint a tervezett
kiadások egyik eleme – megnő egy kamatláb-csökkenés következtében! Ahogyan a
beruházási kereslet nő (mondjuk 100-zal), a tervezett kiadások egyenese úgy tolódik fölfelé,
és az egyensúly helyett most már túlkereselet van az eredeti jövedelemszint mellett, és így a
növekvő kereslet növekvő kínálatot eredményez: az egyensúlyi jövedelem megnő 2750-re.

Az talán most már nem is meglepő, hogy nagyobb kereslet nagyobb egyensúlyi jövedelmet
eredményez. A furcsább az, hogy a 250-es egyensúlyi jövedelemben bekövetkező növekedés
nagyobb, mint az okául szolgáló eredeti 100 egységnyi beruházásbeli növekedés. Hogyan
lehet ez?

4. Dia

Ha az Y = E egyenletet kibontjuk, akkor először az Y = C + I + G-hez jutunk, majd ha ennek az

alkotóelemeit is beírjuk, akkor ezt találjuk. Ezt az egyenletet Y-ra megoldva adódik, hogy az
egyensúlyi jövedelem. Ha a fogyasztási határhajlandóság egy 0 és 1 közé eső szám, akkor ez
az együttható itt biztosan nagyobb 1-nél. Ezt nevezzük multiplikátornak! Ez mutatja meg,
hogy egy autonóm tényező egységnyi megváltozása a jövedelmet hány egységnyivel
változtatja meg.

De mégis, hogy tudja egy 1 forintnyi többlet-beruházás több, mint 1 forinttal növelni a
jövedelmet. Nos, először is az 1 forint plusz kereslet hozzáadódik a tervezett kiadásokhoz, és
a vállalati szektor növeli a termelést, hogy kielégítse ezt a keresletet. Ha viszont 1-gyel
növekedett a termelés, az növeli a fogyasztás, így további MPC-vel nő a kereslet. A vállalatok
ezt is kielégítik, MPC-vel nő a termelés. Ebből viszont további MPC∙MPC többletfogyasztás és
többletkereslet lesz, ami újból növeli a termelést, és a fogyasztás, és a keresletet, és így
tovább, egyre kisebb és kisebb mértékben. Végül így lesz a jövedelem teljes növekménye
-szerese az eredeti többletkeresletnek.

5. dia

Explicit módon figyelembe véve azt is, hogy hogyan függ a beruházási kereslet a kamatlábtól,
csináljuk végig ugyanazt a számítást, mint az előbb, Y = C + I + G. Az egyensúlyi jövedelemre
most ezt az eredményt kapjuk. Meg ne tanulja ezt a képletet! Inkább elmagyarázom, mit
jelent. Ez a tag egy tengelymetszet, ez pedig egy meredekség. A tengelymetszetet akkor
kapjuk, ha a kamatláb 0. Ekkora lenne az egyensúlyi jövedelem, ha ingyen lehetne hitelt
fölvenni, és minden legalább 0% hozamú beruházást megvalósítanának. A tervezett kiadások
jó magasan lennének, és ennek megfelelően az egyensúlyi jövedelem is.

Vegyük föl a függőleges tengelyre a kamatlábat, és a vízszintes tengelyre a jövedelmet. Ekkor

a tengelymetszet itt van. Ahogy a kamatláb növekszik, a beruházási kereslet fokozatosan
visszaesik, és így a tervezett kiadások is, és ez multiplikatíve csökkenti az egyensúlyi
jövedelmet. Az összes lehetséges kamatláb és a hozzájuk tartozó egyensúlyi jövedelmek egy
egyenest rajzolnak ki nekünk, ez az IS-görbe, az összes olyan kamatláb-jövedelem
kombináció, amely mellett az árupiac egyensúlyban lehet. Ha itt volt az eredeti kamatláb,
3%, amely mellett az egyensúlyi jövedelem 2500 volt, akkor ha lecsökkent a kamatláb 2%-ra,
eljutottunk a magasabb, 2750-es egyensúlyi jövedelemhez.

Nincsen tehát egy kiemelt jövedelemszint, amely az árupiacon egyensúlyt teremt. Az

egyensúlyi jövedelmet akkor tudnánk egyértelműen megmondani, hogyha tudnánk, mekkora
a kamatláb.
 1. Dia

Az árupiac tehát nem tudja megmondani, mekkora az egyensúlyi jövedelem, amíg nem tud
egy kamatlábat, amihez alkalmazkodhat. A kamatláb a rövid távú modellben a pénzpiacon
határozódik meg a likviditás-preferencia elmélet alapján.

A Keynes-i modell pénzpiaca majdnem úgy működik, mint a hosszú távú modellé, egyetlen
aprónak tűnő, ámde mégis lényeges különbségtől eltekintve: a pénzkereslet függ a
kamatlábtól is. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, a pénzkereslet motivációihoz fordulunk.

Azt már tudjuk, hogy a gazdaság szereplői azért tartanak pénzt, hogy fenntartsák a gazdasági
tevékenységet: ki kell fizetni a szállítókat és a munkásokat, és nem pont olyan ütemben,
ahogy a termékek eladása zajlik. A motiváció tehát az, hogy ahhoz, hogy zökkenőmentesen
tudjuk a tranzakciókat lebonyolítani, valamennyi likvid pénzre szükségünk van: ez a
tranzakciós pénzkereslet. Ha nő a tranzakciók száma, akkor nő a pénzkereslet. Egy további
motiváció – amit egyéni szinten nagyon is jól meg tudunk érteni – az óvatossági
pénzkereslet. A gazdasági szereplők előre nem látható, váratlanul fölmerülő kiadásokra is
tartalékolnak valamennyi likvid pénzt. Annál többet, minél nagyobb a jövedelem. Vagy azért,
mert nagyobb jövedelem nagyobb mennyiségű tranzakciót jelent, és a több tranzakció
szükségszerűen több előre nem látott eseményt szül, vagy egyszerűen azért, mert
megengedhetik maguknak! Azonban a pénztartás költséges, és minél drágább óvatosnak
lenni, annál kevésbé lesznek azok a gazdaság szereplői. A likvid formában tartott pénzt be is
fektethetnék, és akkor kamatot hozhatna: a meg nem kapott kamat tehát a be nem fektetett
pénz tartásának alternatív költsége (vigyázat, ez nem egy olyan költség, amit kifizetek,
hanem egy elmaradt haszon!). Szóval az óvatossági pénzkereslet egyenesen arányos a
jövedelemmel, és fordítottan arányos a kamatlábbal. Van az elméletben még egy
pénzkeresleti motiváció: a spekulációs motiváció. A spekulációs pénzkereslet arról szól, hogy
a gazdasági szereplők azért tartanak likvid pénzt, hogy ha egy kedvező befektetési
lehetőséget találnak, akkor arra lecsaphassanak. Ez is fordítottan arányos a kamatlábbal,
mivel minél jobb kamatot fizet a bank, annál kevésbé valószínű, hogy találnak még jobb
befektetési lehetőséget.

Mindent összevetve tehát a pénzkeresleti függvény egyenesen arányos a jövedelemmel és

fordítottan arányos a kamatlábbal, valahogy így. A gazdasági szereplők preferálják a likvid
pénzt (innen az elmélet neve), de azért nem bármi áron…

2. dia

A pénzpiac kínálati oldalán viszont semmi meglepő nincsen, a pénzkínálatot ismét egy olyan
tényezőnek tekintjük, ahol a pénzmennyiséget a Központi Bank szabja meg a modell
szempontjából exogén módon, és az érvényes árszínvonallal elosztva kapjuk meg belőle a
rögzített nagyságú reál-pénzkínálatot. A pénzpiac akkor van egyensúlyban, amikor ez a reál-
pénzkínálat megegyezik a reál-pénzkereslettel.
A pénzpiac kulcsváltozója a kamatláb: ezt szerepeltetem a függőleges tengelyen, és ekkor a
pénzkínálati függvény függőleges (mivel minden kamatlábhoz ugyanakkora pénzkínálat
tartozik), a pénzkereslet viszont ereszkedő (amennyiben, mint láttuk fordított arányosság áll
fenn a pénzkereslet és a kamatláb között, ceteris paribus). A két függvény találkozásánál a
pénzpiac egyensúlyban van, és kialakul az egyensúlyi kamatláb.

Itt is megnézhetjük, hogy mi történne akkor, hogyha a kamatláb az egyensúlyi alatt vagy
fölött lenne. Az egyensúlyinál alacsonyabb kamatláb esetén a gazdaság szereplői túl olcsón
(alacsony veszteséggel) tarthatnának likvid pénzt, így nagyobb mennyiséget igényelnének
belőle, mint amennyi rendelkezésre áll, a piacon túlkereslet lenne. Megindulna a verseny a
likvid pénzért. A gazdaság szereplői állampapírokat akarnának eladni pénzért cserébe, ami az
állampapírok árát csökkentené, így kedvezőbb hozamot lehetne vele elérni, és ez drágítaná a
pénztartást. Ha viszont a kamatláb túl magas lenne, akkor épp ellenkezőleg, túlkínálat lenne
a pénzpiacon. Mindenki inkább állampapírban tartaná a vagyonát, így megnőne a kereslet az
állampapírok iránt, ami megemelné az árukat, rosszabb hozamot eredményezve, és így
lecsökkentve a pénztartás alternatív költségét.

A piac természetszerűleg az egyensúly felé törekszik ismét, mint az árupiacon.

3. dia

Azt azonban eddig figyelmen kívül hagytuk, hogy az itt ábrázolt pénzkeresleti függvény egy
adott jövedelemszinthez tartozik, márpedig az a rövid távú modellben változhat!

A jövedelem emelkedése megemeli minden egyéb változatlansága esetén a pénzkeresletet

(az óvatossági és a tranzakciós motívum mentén), a jövedelem csökkenése pedig csökkenti.
Hogyan hat ez az egyensúlyi kamatlábra?

Magasabb jövedelem esetén az eredeti kamatláb túl alacsonynak bizonyul. Hiába tartanának
több likvid pénzt a gazdasági szereplők, ha csak ugyanannyi van, mint eddig: a kereslet
növekedésének eredménye a pénztartás költségének, a kamatlábnak az emelkedése.

4. dia

Ha már az árupiac esetében formalizáltan mutattam be az egyensúly kialakulását, akkor

megteszem most is.

A pénzpiaci egyensúly feltétele, hogy a reál-pénzkereslet és a reál pénzkínálat egyenlő

legyen. A korábban megismert pénzkeresleti függvénnyel ez így nézne ki, ahonnan a
kamatlábat kifejezve ezt kapom. Ez ismét nem egy megtanulandó képlet!

Viszont ez is egy egyenest ad meg, tengelymetszettel és meredekséggel. A tengelymetszet

kicsit nehezen értelmezhető, mert egy negatív kamatlábat ad: 0 jövedelemnél ilyen kamatláb
mellett lenne kereslet a rendelkezésre bocsátott mennyiségű likvid (azaz M1 formájú!)
pénzre. A fontosabb az, hogy a meredekség pozitív: ahogy nő a jövedelem, a növekvő
pénzkereslet egyre följebb emeli az egyensúlyt megteremtő kamatlábat.

Ha minden jövedelemszinthez hozzárendeljük azt a kamatlábat, ami egyensúlyba hozza a

pénzpiacot, akkor az LM görbét kapjuk meg, vagyis azoknak a kamatláb-jövedelem
kombinációknak az összességét, amelyek mellett a pénzpiac egyensúlyban van.

Azt találjuk tehát, hogy a pénzpiac nem tudja pontosan megmondani, mi lesz az egyensúlyi
kamatláb addig, amíg nem tudjuk megmondani neki, hogy mekkora a jövedelemszint.
 7. Lecke: Az IS-LM modell
A hosszú távú modell megismerése után az elkövetkező néhány leckében megismerkedünk a
rövid távú gazdasági ingadozások modelljével. Ezt a modellt John Maynard Keynes angol
közgazdász nevével szokták asszociálni. Az ő 1936-ban kiadott „A foglalkoztatás, a kamat és a
pénz általános elmélete” (röviden csak általános elmélet) című könyve volt az a közgazdasági
munka, melyben a most kifejtésre kerülő elméletek először kezdtek formát ölteni. A nagy
gazdasági világválság alkalmával Keynes számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Say törvény nem
működik tökéletesen, és hogy a kínálat nem mindig teremti meg a maga keresletét, vagyis
hogy egy gazdaságban igenis létezhet, és nem csak átmeneti jelleggel túltermelés és
elégtelen kereslet. A legjobb bizonyíték erre a korábban sosem tapasztalt mértékű és
makacsul megmaradó munkanélküliség volt.

Keynes tehát arra kereste a magyarázatot, hogy hogyan lehet elégtelen kereslet egy
gazdaságban, amelynek a következménye egy olyan nagy gazdasági visszaesés, a GDP olyan
mértékű csökkenése, mint amit tapasztalt. Modelljének egyik sarokköve a rugalmatlan, vagy
legalábbis nem tökéletesen és azonnal alkalmazkodó árak, és egy másik pedig a gazdaság
kereslet-vezéreltsége. A gazdasági ingadozások, a GDP és a munkanélküliség (egymással
ellentétes) föllendülése és visszaesése úgy válik magyarázhatóvá, hogyha megengedjük,
hogy a kereslet szabja meg azt, hogy mekkora termelésre, és ebből kifolyólag
foglalkoztatásra van szükség. Ha kereslet van, akkor meglesz hozzá a kínálat is, ha viszont
kereslet nincsen, akkor a kínálat is elmarad. Így hát elsősorban az egyes piacokon a
keresletet meghatározó tényezők azonosítása vált fontossá.

Az elkövetkező négy leckében ezt a rövid távú modellt fogjuk fölépíteni lépésről lépésre.
Ezúttal nem az egyes problémaköröket vizsgáljuk majd meg külön-külön, mint ahogyan azt a
hosszú távú modell esetében tettük, hanem fölépítünk egy modellt, amellyel végül mindezek
a jelenségek magyarázhatóvá válnak. Így hát eleinte egy kissé öncélúnak tűnhet ez a
modellépítés az Ön számára: mintha a különböző összefüggéseket, függvényeket,
számításokat azért vezetnénk be, mert logikailag lehetségesek. Sajnos ezek a lépések
szükségesek lesznek ahhoz, hogy a végére összeálljon az a komplex modell, amivel végső
soron majd a különböző gazdaságpolitikai beavatkozások eszközeit, céljait és lehetőségeit
meg tudjuk vizsgálni.

A 7. leckében az áru- és a pénzpiac rövid távú működésével ismertetem meg az úgynevezett

IS-LM modellen keresztül. Az árupiacon és a pénzpiacon egyaránt a kereslet-vezéreltség
gondolata lesz a fő vezetőfonal: megvizsgáljuk a két piac keresleti és kínálati oldalát, és az
egyensúlyt. Az árupiacon a jövedelemszint, a pénzpiacon pedig a kamatlábnak a szintje lesz
az, ami egyensúlyt teremt. Előre vetítve a későbbieket, megvizsgáljuk azt is, hogy a
kormányzat fiskális politikája és a jegybank monetáris politikája hogyan hat a változók
egyensúlyi értékeire.
A rövid távú modell felépítésénél azt tartjuk szem előtt, hogy a GDP-ben megfigyelhető
emelkedés-visszaesés váltakozásának a magyarázatát keressük, vagyis hogy a GDP nem lehet
olyan „külső adottság”, mint a hosszú távú modell esetében volt.

Keynes elmélete egyébiránt ahhoz vezetett, hogy az ennek mentén megfogalmazott és

például az Egyesült Államokban New Deal néven alkalmazott gazdaságpolitika sikeresen
kivezette a fejlődő világot a nagy gazdasági világválságból. Természetesen mivel ahogyan
már korábban említettem, a nemzetgazdaságtok folyamatosan fejlődő és változó
rendszerek, a problémák ezzel nem oldódtak meg örökre, csak más jellegűek léptek a
helyükbe. A keynesi gazdaságpolitikai ajánlások egészen a 70-es évek közepéig egészen jó
hatásfokkal segítettek a gazdasági problémák megoldásában a fejlett piacgazdaságokban.

Ebben a leckében először az árupiaci egyensúly alapjául szolgáló jövedelem-kiadási modellel

ismertetem meg, majd végtelen sok lehetséges árupiaci egyensúlyt megjelenítő IS-görbéről
lesz szó. Ezután a pénzpiaci likviditás-preferencia elméleten keresztül a szintén végtelenül
sok lehetséges pénzpiaci egyensúlyt leíró LM-görbéhez jutunk el. Természetesen a
számítások sem maradhatnak el a lecke végén.

A lecke végére Ön:

 Megérti, hogy mi a különbség az a priori és az a posteriori egyenlőség között.

 Megérti az árupiac működési logikáját és annak magyarázatát, hogy hogyan
lehetséges az, hogy az egyensúlyi jövedelemszint hol alacsonyabb, hol magasabb.
 Megismeri egy újabb területen a multiplikálódás működését.
 Megtudja, hogy hogyan lehetséges az, hogy az áru- és a pénzpiac végtelenül sok
lehetséges módon kerülhet egyensúlyba.

Bővebben: Mankiw 9. fejezet

7.1 A jövedelem-kiadási modell

A rövid távú Keynes-i modellben

a jövedelem változó
A kiadások mint az árupiac keresleti oldala

Endogén jövedelem
Kiadási tervek
Tervezett fogyasztás

Y
 Szándékolt beruházás és kormányzati kereslet
I G

r r
I G

Y Y
A tervezett kiadások függvénye

Ex post
vagy
Ex ante?
7.2 Az árupiaci egyensúly és az IS görbe
?

E>Y Y>E
 A Keynes-i kereszt és az árupiac egyensúlya

• Kínálat
alkalmazkodik
• Jövedelem
változhat

E>Y Y>E
túlkereslet túlkínálat
lecsökkenő készletek felduzzadó készletek
 Az egyensúlyi jövedelem változása
Tegyük föl, hogy r↓ és I↑  Mi történik az egyensúlyi jövedelemmel?

Multiplikálódás: a jövedelem nagyobb mértékben nő, mint a beruházás

 A multiplikátor-hatás

Multiplikátor: egy egységnyi változás egy befolyásoló tényezőben

hány egységnyivel változtatja meg az egyensúlyi jövedelmet.

Ha I↑, akkor E↑, és Y↑, emiatt C↑, ezért

C
Az IS görbe
I G

IS görbe: az összes
olyan kamatláb-
jövedelem
kombináció, amely
mellett az árupiac
egyensúlyban lehet.
 7.3 A pénzpiaci egyensúly és az LM görbe
A Likviditáspreferencia-elmélet

• Tranzakciós pénzkereslet Ha Y↑, L↑

• Óvatossági pénzkereslet Ha Y↑ vagy r↓, L↑

• Spekulációs pénzkereslet Ha r↓, L↑

A pénzpiac egyensúlya
MS/P > L
túlkínálat
értékpapír vásárlás

L > MS/P
túlkereslet
értékpapír-eladás
 Az egyensúlyi kamatláb változása
Tegyük föl, hogy Y↑  Mi történik az egyensúlyi kamatlábbal?
Az LM görbe

LS görbe: az összes
olyan jövedelem-
kamatláb
kombináció, amely
mellett a pénzpiac
egyensúlyban lehet.