1.

dia

A legelső dolog, amivel meg kell ismerkednünk, az a valutaárfolyam fogalma.

Egyszerűen fogalmazva a valutaárfolyam nem más, mint egy ország fizetőeszközének egy
egységének az ára egy másik ország fizetőeszközében kifejezve. Így tehát hogyha egy Euró
300 forintba kerül, akkor ez egy árfolyam, de ez is ugyanazt a viszonyt fejezi ki a két valuta
között. Az elsőt, amikor Magyarország szempontjából a külföldi valuta egy egységének árát
fejezzük ki a hazai valutában mérve, direkt jegyzésnek nevezzük. A második, amikor azt
fejezzük ki, hogy egy hazai valuta mennyi külföldi valutát tud megvásárolni, az indirekt
jegyzés.

Mi az elsőt fogjuk használni, mivel Magyarországon így szokták az árfolyamokat közölni.

Ennek a jegyzésnek az a nagy előnye van, hogy ennél az árfolyam ugyanúgy viselkedik, mint
bármilyen terméknek az ára – ez alkalommal a termék a külföldi valuta egységének. Ha nő az
ár(folyam), akkor a külföldi valuta drágább lesz, ha csökken, akkor olcsóbb. Az indirekt
jegyzésnek az lenne az előnye, hogy a Mankiw tankönyv ezt a változatot használja…
Mindenesetre az egyik árfolyam a másik reciproka, így ha az egyik nő, a másik csökken, ami
logikus is: minél értékesebb relatíve a külföldi fizetőeszköz, annál kevésbé értékes relatíve a
hazai. Amilyen megállapításokat mi itt majd teszünk a direkt árfolyamokkal, annak mindig az
ellenkezője igaz az indirekt árfolyamokkal.

Meg kell még különböztetni a gyakorlatban a vételi és az eladási árfolyamot. Kissé paradox
módon a vételi árfolyamon tudjuk eladni a valutánkat a banknak vagy a pénzváltónak, és az
eladási árfolyamon tudunk venni tőlük. Ez utóbbi mindig nagyobb, a két árfolyam közti
különbségből (az úgynevezett marge-ból) nyereségük származik a váltóknak. Mi most
feltételezni fogjuk, hogy a vételi és az eladási ár megegyeznek.

2. dia

A valutaárfolyamot arra használjuk a gyakorlatban, és a modellünkben is, hogy két termék

árát, amelyeket más-más valutát használó országban árulnak, összehasonlíthatóvá tegyünk a
segítségükkel.

Ha például egy bizonyos fajta telefon Magyarországon 180000 forintba kerül, és Ausztriában
pedig 600 Euróba, miközben az Euró árfolyama 300 Forint / Euró, akkor a magyarországi ár
180000/300 = 600 Euró, míg az ausztriai ár értelemszerűen 600*300 = 180000 Forint.
Teljesen mindegy, hogy milyen valutában melyik országban költöm el a pénzemet (legalábbis
erre a termékre), a pénzem ugyanannyit ér.

Az egyetlen ár törvénye azt mondja ki, hogy ha nincsenek szállítási és tranzakciós költségek,
akkor ugyanazt a terméket két különböző helyen – országban – ugyanazon az áron lehet csak
értékesíteni. Másképpen szólva, ahogyan az iménti példában is láttuk, az azonos
pénznemben kifejezett áraknak meg kell egyezniük.
Mi van, hogyha eltérnek?

Nézzük például azt az esetet, ha az osztrák ár lecsökken, mondjuk 520 Euróra. A 300-as Euró
árfolyam mellett az osztrák ár most már csak 156000 forint. Ausztriában olcsóbb
megvásárolni a mobiltelefont. Aki a határ környékén él, valóban azt tapasztalhatja,
érdemesebb átmennie Ausztriába megvásárolni a telefont. Lehet persze, hogy Szegedről már
nem érdemes az árkülönbség miatt kiutazni. Az viszont elképzelhető, hogy egy élelmes
szegedi kereskedő bevásárol az adott telefonból Ausztriában, és behozza Magyarországra,
vagyis importál. Mi lesz ennek a hatása? Ausztriában nő a kereslet a telefon iránt, ez fölhajtja
az árát, Magyarországon pedig a nagyobb kínálat lecsökkenti az árat: a két ár közelít
egymáshoz – egyszerű mikroökonómia, nemde?

No és mi történik, hogyha a magyar ár csökken le, mondjuk 171000 forintra? Ez a jelenlegi

Euró-árfolyam mellett 570 Euró, vagyis most Magyarországon olcsóbb a telefon. Lehet, hogy
egy bécsújhelyi lakosnak már érdemes inkább Magyarországról beszereznie a telefonját, még
ha egy inssbruckinak esetleg nem is… Most viszont ellenkező irányú kereskedés indul meg a
két ország között: a telefonokat Magyarországról exportálják Ausztriába, és az árak ismét
kiegyenlítődnek. Minél könnyebb és akadálymentesebb a termékek mozgatása, annál kisebb
lehet az eltérés a két országbeli árak között.

3. dia

Általánosítsuk most az egyetlen ár törvényét, és mondjuk azt, hogy ha két ország között
nincsenek kereskedelmi akadályok, akkor azonos jószágkosaraknak azonos ára kell, hogy
legyen a két országban, azonos valutában kifejezve. Ez a vásárlóerő-paritás (Purchasing
power parity, vagy PPP) elve. Ha teljesül a vásárlóerő-paritás elve, akkor a külföldi
árszínvonal és az árfolyam szorzatának és a hazai árszínvonalnak a hányadosa éppen egy.
Ennek az összefüggésnek több féle következménye is van. Az egyiket akkor kapjuk meg,
hogyha átrendezzük a képletet: A váráslóerő-paritás fennállása esetén a két valuta közti
árfolyamot a két ország árszínvonalának hányadosaként kaphatjuk meg.

Ha a hazai árszínvonal emelkedik, akkor a PPP fennállása érdekében az árfolyamnak

emelkednie kell, mondjuk 300-ról 310 Forint/Euróra: a hazai valuta, a forint gyengül (és
egyben a külföldi erősödik). Ha a külföldi árszínvonal emelkedik, akkor perig a PPP
fennmaradása mellett az árfolyam csökkenni fog, például 300-ról 290-re: a hazai valuta, a
forint erősödik, a külföldi valuta, az Euró gyengül.

Ha dinamizáljuk a képletet akkor ezt kapjuk: a PPP fennmaradása érdekében az árfolyam

százalékos változásának egyenlőnek kell lennie a belföldi és a külföldi árszínvonal-változás
százalékos mértékének különbségével. Ez azt jelenti, hogy az árfolyam alakulását a két ország
inflációs rátája közti különbség mozgatja.

Ha a hazai infláció magasabb, mint a külföldi, akkor az árfolyam emelkedni fog, és a hazai
valuta leértékelődik, gyengül, ha pedig alacsonyabb, akkor felértékelődik, erősödik.
Fontos megemlíteni azonban, hogy a váráslóerő-paritás teljesülése nem jelenti azt, hogy az
egységes ár törvénye minden termékre feltétlenül érvényesül, sőt, a vásárlóerő-paritás
fönnállhat úgy is, hogy az egységes ár törvénye egyetlen egyéni termékre sem érvényesül!

4. dia

Elképzelhető azonban, hogy az azonos pénznemben számított árszínvonalak nem egyeznek

meg, és nem teljesül a vásárlóerő-paritás elve.

Ha például az árszínvonal Magyarországon 348 HUF, az Eurozónában pedig 1,2 EUR, akkor a
PPP árfolyam tehát 348/1,2 = 290 HUF/EUR. Tegyük föl azonban, hogy a hivatalos árfolyam
ennél magasabb, mondjuk 310 HUF/EUR. Ezen árfolyam mellett a külföldi árszínvonal
1,2*310 = 372 HUF, vagyis mintegy 6,9%-kal magasabb, mint a hazai.

Kiszámíthatjuk az úgynevezett reálárfolyamot: a reálárfolyam a megmutatja az aktuális

árfolyamon a hazai valutában kifejezett külföldi árszínvonalnak és a hazai árszínvonalnak a
hányadosát. Így kell kiszámolni, és lényegében azt mutatja meg, hogy a jelenlegi árfolyam
mellett ugyanaz a jószágkosár hányszor drágább külföldön, mint otthon (Vigyázat: a
tankönyv itt is reciprokot használ: hányszor drágább otthon egy jószágkosár, mint külföldön).

Mindenesetre ha a tényleges árfolyam magasabb a vásárlóerő-paritásos árfolyamnál (mint a

példánkban), akkor a hazai valuta túl gyenge, alulértékelt a külföldi valutával szemben. Ekkor
a pénzünk külföldi valutára átváltva és külföldön elköltve kevesebbet ér, mint itthon. Ez rossz
hír a hazaiaknak, de jó hír a külföldieknek: az ő valutájuk így értelemszerűen fölülértékelt.
Természetesen ennek a fordítottja is elmondható: a reálárfolyam egynél alacsonyabb értéke
a hazai valuta fölülértékeltségére utal: ekkor járunk jól mi, hogyha nyaralni megyünk az
Eurozónába.

5. dia

Mire használhatjuk a reálárfolyamot? Röviden összefoglalva megfelelőbben össze lehet

hasonlítani segítségével két országot.

Az egyik alkalmazást, makroszinten, már egészen az első leckében láttuk: amikor az országok
teljesítményét GDP alapján hasonlítottuk össze. Tegyük föl, hogy a forint alulértékelt a
dollárral szemben! Ez azt jelenti, hogy a hivatalos árfolyam magasabb, mint a vásárlóerő-
paritásos árfolyam. Ezért, hogyha a forintban mért magyar GDP-t vásárlóerő-paritáson
szeretnénk dollárra átszámolni, akkor kisebb számmal kell elosztanunk, így magasabb
dollárban kifejezett GDP-t kapunk, mint hogyha a hivatalos árfolyamon számolunk. A
hivatalos árfolyamon számított egy főre jutó GDP tehát torzít, alulértékeli a Magyar gazdaság
teljesítményét. Ezért szoktak korrigálni ezzel.

A másik alkalmazás kicsit mikro-szintűbb: arról árulkodik a reálárfolyam, hogy hol mennyit ér
a pénzem. Mit mond az az információ önnek, hogy a Török Líra árfolyama 2017 júliusában
75,61 HUF/TRY? Valószínűleg nem sokat, hiszen csak azt tudja, hogy 75 forintért kaphat 1
lírát, de hogy azért az 1 líráért mit tud venni, arról nem tudunk meg semmit. Az árfolyam
bárki számára ismerhető, de többet érne, hogyha tudnánk, hogy mondjuk egy Big Mac ára
Törökországban 10,75 líra volt, amikor Magyarországon 862 forint. A vásárlóerő-paritásos
árfolyam 862/10,75 = 80,18 HUF/TRY, ami magasabb, mint a hivatalos árfolyam, a
reálárfolyam tehát 75*10,75/862 = 0,93, a Forint fölülértékelt a lírával szemben. Többet ér a
pénzem, ha Törökországban költöm el.

A The Economist folyóirat 1986-ban alkotta meg a Big Mac indexet, ami épp a fent vázolt
elven mutatta meg, hogy a világ mely valutája alul- vagy fölülértékelt a dollárral szemben. A
térképen minél pirosabb egy ország, annál inkább alulértékelt az ország valutája a dollárral
szemben, illetve a dollár annál inkább fölülértékelt az adott ország valutájával szemben.
Amerikában a Big Mac 5 dollár 30 cent. Mit látunk Magyarország esetében? A Big Mac ára
862 Forint, a hivatalos árfolyam 268,62 forint per dollár. Ha ezen az árfolyamon számítjuk át
a termék árát, akkor 3 dollár 21 centet kapunk, vagyis az Amerikaiak csaknem 40%-kal
olcsóbban megkapják a Big Mac-et nálunk, mint otthon. Ezért a forint 39,5%-kal alulértékelt
a dollárhoz képest, az pedig ugyanennyivel fölülértékelt a forinthoz képest. Ha a két termék
árát azonosnak vesszük, akkor kapjuk a vásárlóerő-paritásos árfolyamot, a 162,64 forintot
dolláronként. A forint jelenleg gyengébb, mint amilyennek lennie kellene. Az Amerikaiak
tehát jól járnak, ha nálunk költik el fölülértékelt dollárjukat. Még jobban járnának, ha
mondjuk Oroszországban költenék el a pénzüket! Svájcban viszont például többet fizetnének
dollárban átszámítva a Big Mac-jükért. Minél alulértékeltebb egy ország valutája a miénkkel
szemben, annál érdemesebb ott vásárolni, onnan importálni (pl. Magyarországról az USA-
ba), és minél felülértékeltebb, annál érdemesebb ott eladni, oda exportálni (például Svájcba
az USA-ból). Emlékezzünk, hogy ami a származási ország exportja egyben a célország
importja is!

A reálárfolyam tehát megmutatja, hogy honnan hová érdemes exportálni! Ha csökken a

reálárfolyam, a külföldi termékek olcsóbbá válnak a hazaihoz képest, és az import nő, az
export pedig csökken, vagyis a kettő különbségeként adódó nettó export csökken, akár
negatívvá is válhat. Ha pedig a reálárfolyam nő, az csökken az import, de nő az export, és a
nettó export növekszik.

Egyenes összefüggés áll fönn tehát a reálárfolyam és a nettó export között. A nettó export,
mint az export és az import különbsége más néven külkereskedelmi egyenleg néven is
ismert. Az alacsony reálárfolyam tehát külkereskedelmi hiányhoz, a magas reálárfolyam
pedig külkereskedelmi többlethez vezethet. Ezt az összefüggést föl fogjuk használni a lecke
hátralévő videóiban is. Vigyázat, mert a tankönyv NEM az általam bemutatott direkt jegyzés
logikáját használja, vagyis hogy 1 külföldi valuta mennyi hazai valutát ér, hanem az indirekt
jegyzést, azaz hogy 1 hazai valutáért mennyi külföldit kaphatunk, így az összefüggései az
itteniek „inverzei”, „reciprokai”!!
 1. dia

Az előző video végén megjelent egy fontos összefüggés, miszerint a nettó export az export és
az import különbsége, és a (direkt értelemben vett) reálárfolyam emelkedő függvénye.
Foglalkozzunk egy kicsit behatóbban ezzel az összefüggéssel, és építsük be először is a
hosszú távú modellünkbe!

Kezdjük is rögtön azzal, hogy megnézzük, hogy a végső fölhasználásra kerülő termékek és
szolgáltatások honnan származnak, illetve, hogy mire használják föl azokat (emlékezzünk, a
végső felhasználásnál a termelő fogyasztással, vagy folyó termelő felhasználással nem kell
foglalkoznunk!). Zárt gazdaságban a végső felhasználásra kerülő termékek a belföldi
termelésből származhatnak csak, de egy nyitott gazdaságban itt van még az import is. A
végső felhasználás pedig zárt gazdaságban a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati
vásárlás, de nyitott gazdaságban lehet még export is. Rendezzük át ezt az egyenletet, és egy
kis átalakítás után máris megérkezünk a makroökonómia alapegyenletéhez, amely egy
nyitott gazdaságra fölírva: Y = C + I + G + NX.

Elvégezhetjük ugyanazokat az átalakításokat, mint amiket a zárt gazdaság hosszú távú

modelljének árupiacánál is elvégeztünk a 3. lecke végén: Vagyis a magánszektor és az állam
együttes megtakarítása most nem csak a belföldi beruházásokra, hanem a nettó exportra is
fedezetet kell, hogy nyújtson. Vegyük még hozzá, hogy mely tényező mitől függ. Ez az
összefüggés ebben a formában még nem túlzottan hasznos, de szerencsére tudunk ennél
jobbat is!

2. dia

Az imént kapott összefüggést kétféleképpen is átalakíthatjuk könnyebben megérthető

formára, és a két forma más-más összefüggésekre világít rá.

Az egyik átalakítás az lesz, hogy a beruházásokat áthelyezzük a másik oldalra, és így a nettó
export – és ezen keresztül a reálárfolyam – meghatározódásának magyarázatát kapjuk meg.
A zárt gazdaságban a belföldi megtakarításoknak föltétlenül fedezniük kell a beruházásokat,
a kettő közti különbség – egyenletünk baloldala – mindenképpen 0. A nyitott gazdaságban
viszont eltérhetünk ettől a helyzettől. Induljunk ki onnan, hogy a belföldi megtakarítások egy
adott kamatláb mellett megegyeznek a beruházásokkal, méghozzá mondjuk úgy, hogy a
költségvetés éppen egyensúlyban van, és az egyszerűség kedvéért legyen a nettó export
éppen 1-es nagyságú reálárfolyamnál 0. A bal oldal, a belföldi megtakarítások és a belföldi
beruházások különbsége nem függ a reálárfolyamtól, a jobb oldal pedig annak emelkedő
függvénye.

Mi történik mondjuk egy költségvetési expanzió hatására? Ha mondjuk G megnő ceteris

paribus, akkor az állami megtakarítás negatív lesz, költségvetési hiány alakul ki, így a nemzeti
megtakarítás elmarad a beruházásoktól, ezért a kettő különbsége negatív lesz: a nettó
export negatívvá válik, külkereskedelmi hiány alakul ki. Eközben a reálárfolyam csökken, a
hazai valuta fölülértékeltté válik, reál értelemben erősödik, vagyis a külföldi termékek és
szolgáltatások relatíve egyre olcsóbbá válnak a hazaiakhoz képest: nő az import, csökken az
export: íme, előáll a külkereskedelmi hiány. Az egyidejűleg jelenlévő költségvetési és
külkereskedelmi hiányt ikerdeficitnek hívjuk.

Mit eredményez egy restriktív fiskális politika? Nőjön meg most az eredeti helyzethez képest
az adók nagysága! Így most több belföldi megtakarítás képződik, mint amennyi beruházási
kereslet van az adott kamatláb mellett, a nettó export pozitívvá válik. Akkor éri meg jobban
exportálni, hogyha külföldön magasabb az ára a termékeinknek, mint itthon, ez pedig azt
eredményezi, hogy a reálárfolyam nőni fog, a hazai valuta reálértelemben leértékelődik.

Nézzük most meg, mi történik, hogyha mondjuk a kamatláb csökkenése miatt ceteris paribus
megnő a beruházási kereslet? Ekkor változatlan belföldi megtakarítás találkozik a
megnövekedett beruházási kereslettel és ez az ábránk szerint ismét negatív nettó exporthoz,
és a hazai valuta reál-felértékelődéséhez vezet.

Utoljára hagytuk a monetáris politika hatásait: mi történik, hogyha a Magyar Nemzeti Bank
mondjuk megnöveli a forgalomban lévő pénzmennyiséget? Ahogyan már a hosszú távú
modellben korábban láttuk, hosszú távon a pénz semleges, a reálváltozókra nincs hatása.
Nem változik sem a magánszektor megtakarítása, sem a beruházás, így a nettó export sem. A
pénzmennyiség csak az árszínvonalat növeli meg. De hát az árszínvonal a reálárfolyam egyik
meghatározó tényezője! A megoldást a másik nominál-változónk, a nominális árfolyam
nyújtja: amennyivel nő a hazai árszínvonal, annyival fog emelkedni a nominális árfolyam is: a
forint nominálisan leértékelődik ugyan, de reál értelemben nem.

3. dia

Emlékszik még az összefüggésre, amiből kiindultunk?

Most rendezzük át másképpen! Megjelennek a már ismert kölcsönözhető alapok, először a

magán-megtakarítás, ami a rendelkezésre álló jövedelemből a fogyasztáson fölül
megmaradó rész: ez általában minden gazdaságban pozitív. A második tényező a
költségvetési egyenleg, ami lehet negatív vagy pozitív egyaránt, és a harmadik tag pedig nem
más, mint a külföld megtakarítása, a mi nettó exportunk mínusz egyszerese. Az az összeg,
amit mi importra költünk, a külföld jövedelme, és amennyiért tőlünk vásárolnak, az
exportunk, nekik kiadás. Így ha az exportunk nagyobb, mint az importunk, akkor valójában
mi hitelezünk nekik, ha pedig a nettó exportunk negatív, ők hiteleznek nekünk. Így tehát a
nyitott gazdaságban is az összes megtakarításnak együttesen fedezetet kell nyújtania a
beruházásokra.

Ismét megnézhetjük, hogy ha a jobb oldal állandó, akkor egy fiskális expanzió csökkenti az
állami megtakarítást, így minden egyéb változatlansága mellett kénytelenek leszünk külföldi
megtakarítást bevonni a beruházások finanszírozására, ha SK nő, akkor a nettó export
csökken, ez pedig a hazai valuta erősödését jelenti.
A fiskális restrikció csökkenti a magánszektor megtakarítását, de annál nagyobb mértékben
növeli az állami megtakarítást, így a beruházások finanszírozására kevesebb külföldi
megtakarítás is elég, a nettó export növekszik, ezzel együtt pedig a haza valuta reál
értelemben gyengül.

A kamatláb csökkenése a beruházásokat növeli, a jobb oldal növekszik, több forrásra van
szükség a kölcsönözhető alapok piacán. Ha sem az adók, sem a kormányzati vásárlások nem
változnak, akkor ez a plusz forrás csak külföldről jöhet: a külföldi megtakarítások növekedése
egyet jelent a nettó export csökkenésével, amit a reálárfolyam csökkenésével, reál
felértékelődéssel érhetünk el.

Egyrészt ez a második megközelítés minden esetben ugyanazokra a következtetésekre jutott,

mint az előző dián látott. Másrészt ne feledjük, hogy minden esetben csupán a rögzített
méretű tortának a különböző szeletekre való fölvágása történik, akár a GDP-nek a
fogyasztásra, beruházásra, kormányzati vásárlásra és nettó exportra, akár az összes
megtakarításnak magán- állami-, és külföldi megtakarításra beosztásáról. Az egyik csak akkor
növekedhet, ha legalább egy másik lecsökken. Azzal az érdekes csavarral kiegészítve, hogy
néhány tortaszelet (a nettó export, az állami megtakarítás vagy a külföldi megtakarítás) akár
negatív nagyságú is lehet…
 1. dia

Térjünk át most már annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy rövid távon miben
különbözik a nyitott gazdaság a zárttól. Azt már tudjuk, hogy rövid távon nem csak
különböző nagyságú szeletekre oszthatunk egy rögzített nagyságú tortát, hanem magának a
tortának a mérete is változhat – például a fiskális és monetáris beavatkozások hatására.
Hozzuk be a képbe a külföldet!

A kiindulási alapunk továbbra is a makroökonómia alapegyenlete: Y = C + I + G + NX. Rövid

távon azonban nem csak, hogy változhat a jövedelem, hanem a jövedelem változás hatással
van a nettó exportra. Hogyha a már megismert IS-LM modellt „kinyitjuk”, akkor a nyitott
gazdaság rövid távú összefüggéseit magyarázó Mundell-Flemming modellhez jutunk el.

Mielőtt a modell részleteibe belemennénk, azért tegyünk néhány kikötést: először is, a most
vizsgált modellben a reálárfolyam egyedül a nettó exporton, és így az árupiacon keresztül
jelenik meg. Másodszor – ami az elsőből következik – a reálárfolyam nem lesz most hatással
a pénzpiacon, nem hat a kamatláb nagyságára. Valójában azonban létezik egy úgynevezett
kamatparitás elv, amely értelmében a hazai valuta leértékelődése egyfajta plussz hozamot
eredményez akkor, hogyha a pénzünket nem hazai, hanem külföldi valutában tartjuk, és a
külföldi és a belföldi hozamoknak ezt a tényezőt is magába foglalva kell megegyeznie. Mi
azonban ezt most nem vesszük figyelembe, hanem az egyszerűség kedvéért azt mondjuk,
hogy mivel a belföld egy kis nyitott gazdaság (mint például Magyarország), a hazai kamatláb
egyszerűen alkalmazkodik a nemzetközi kamatlábhoz. Negyedszer hogyha a kamatláb és a
reálárfolyam kapcsolatát figyelembe vennénk, akkor a reálárfolyamnak még egy áttételes
hatása lenne: a reálárfolyam változása miatt változó kamatláb befolyásolná a nemzetközi
tőkemozgást, szélesebb értelemben véve a folyó fizetési mérleget, még szélesebben véve a
nemzetközi fizetési mérleget. Az általunk a modellbe beépített nettó export, vagy
külkereskedelmi mérleg csak egy része – még ha egy elég jelentős része is – a lehetséges
külföld-belföld kapcsolatoknak, és a mindezeket bemutató nemzetközi fizetési mérlegnek.

2. dia

Nézzük először az árupiacot, ahol a modellünkben explicit módon megjelenik a reálárfolyam

befolyása!

A nettó exportunk rövid távon egyenesen arányos a reálárfolyammal, és fordítottan arányos

a jövedelemszinttel. Azt már tudjuk, hogy a reálárfolyam növekedése miért növeli a nettó
exportot: ha a reálárfolyam nő, akkor a külföldi termékek egyre drágábbak lesznek a
hazaiakhoz képest, tehát egyre érdemesebb lesz exportálni, és egyre drágább lesz az import.
A jövedelem pedig azért fogja csökkenteni a nettó exportot, mert az import termékek
legalábbis normál, ha nem luxusjószágként viselkednek: a jövedelem növekedésével a
gazdasági szereplők egyre inkább kedvet kapnak az importtermékek fogyasztásához.
Ugyanez nem mondható el az exportunkról: habár növekvő jövedelem mellett jobban
megengedhetnénk magunknak, hogy exportra termeljünk, de a külföldi kereslet ennek
határt szab: hiába adnánk mi el többet, ha a külföld viszont nem venne többet! Az exportunk
sokkal inkább a külföld jövedelmétől függ. Ezt most a modellünkben adottságnak veszünk, de
emlékezzünk vissza arra, hogy a globális pénzügyi válság kirobbanása után, amikor gazdasági
visszaesés kezdődött nyugati fölvevőpiacainkon, mennyire tartottunk attól, ami be is
következett: az exporttermékeink iránti kereslet visszaesésétől.

Így hát a modellünkben a nettó export (NX0 + cε) – mY, ahol NX0 az autonóm nettó export, c
a reálárfolyam-érzékenység, és m az import határhajlandóság. Beleírhatnánk az IS görbe
korábban már megismert egyenletébe az iménti nettó export függvényt, hogy aztán
kifejezzük a jövedelemre, ezúttal rögzített kamatláb mellett a reálárfolyam függvényében, de
higgye el, nem akarja, hogy megtegyem!

Gondoljuk inkább végig a keynesi kereszt segítségével, hogy mi történik! Az ábránkon a

vízszintes tengelyen a jövedelem, a függőleges tengelyen pedig az árupiaci kereslet és kínálat
szerepelnek. Zárt gazdaságban így nézne ki az árupiaci kereslet a jövedelem függvényében,
és ez a 45 fokos segédegyenes fejezné ki a kínálatot. A metszéspontban alakulna ki az
egyensúly. Emlékszik még erre a 7. leckéből? A nettó export hozzá vétele a keresleti oldalon
módosít, méghozzá egy adott reálárfolyam mellett (NX0 + aε)-nal magasabban lesz a
tengelymetszet, viszont az import határhajlandóságnak megfelelően kisebb lesz a
meredekség. Valahogy így.

Most nem is annyira az a lényeg, hogy a zárt gazdasághoz képest hogyan változott az
egyensúlyi jövedelem, hanem inkább az, hogy hogyan változik, ha a reálárfolyam
megváltozik! Tekintsük az ábra alsó részét úgy, mint hogyha a függőleges tengely alsó része a
reálárfolyamot mutatná, ami az origó felé növekszik. A reálárfolyam növekedése minden
jövedelemszinten növeli a nettó exportot, így a keresletet jelző görbénk följebb tolódik.
Beindul az ismert multiplikációs folyamat, azzal a különbséggel, hogy a növekvő jövedelem
most a növekvő fogyasztáson keresztül növeli, de a növekvő importon keresztül valamelyest
csökkenti az árupiaci keresletet. Végül az új egyensúly egy magasabb jövedelemszintnél áll
helyre. Nézzük meg most, hogy folyamatosan változtatva a reálárfolyamot, hogyan változik a
jövedelem! Az árupiaci egyensúlyt tehát növekvő reálárfolyam mellett növekvő
jövedelemszint hozza létre.

A pénzpiaccal az egyszerűsített modellben sokkal egyszerűbb dolgunk lesz! Hogyha az

alapegyenletünkben a kamatlábat rögzítjük a nemzetközi kamatláb szintjén (a kis országunk
kamatláb-elfogadó!), akkor a reálárfolyam bárhogyan változzon is, az nem hat sem a
pénzkínálatra, sem a pénzkeresletre, így az egyensúlyi jövedelem is változatlan. A pénzpiacot
leíró görbénk tehát így néz ki.

Előttünk is áll a Mundell-Flemming modell két görbéje, amely a nyitott gazdaságban

megmutatja, mekkora lesz az egyensúlyi reálárfolyam. Ahogyan már az IS-LM rendszerben is
megtapasztaltuk, ez az egyensúly stabil, és csak akkor fog elmozdulni, hogyha valamely
exogén változónkban változás következik be. Vizsgáljuk meg most ismét a komparatív statika
módszerével, hogy mit eredményeznek rövid távon a különböző, gazdaságunkat érő sokkok!

3. dia

A fő célunk mi más lehetne, mint a gazdaságpolitikai beavatkozások hatásainak vizsgálata?

Az előző dia ábrájának most csak az alsó részét fogjuk használni, vagyis csak az nyitott
gazdaság árupiaci és pénzpiaci egyensúlyát leíró görbéit. A függőleges tengelyen a
reálárfolyamot, a vízszintes tengelyen a jövedelemszintet ábrázoljuk.

Tekintsünk először egy fiskális expanziót, például, hogyha a kormányzat gazdaságélénkítési

céllal megnöveli a kormányzati kiadások nagyságát. Pontosan ugyanaz fog történni, mint a
zárt gazdaság esetén: megnövekszik az árupiacon a kereslet, és ez most is multiplikatív
módon (az import határhajlandóságot is figyelembe véve!) növeli az egyensúlyi jövedelmet,
de nem csak a jelenlegi reálárfolyam mellett, hanem minden reálárfolyam mellett: az
árupiacot leíró függvényünk jobbra mozdul. Az új egyensúlyi pont, az eredetihez képest
lentebb helyezkedik el: mivel a pénzpiacunknak változatlan kamatláb mellett továbbra is
egyensúlyban kell maradnia, ezért a jövedelem nem változik. Az egyetlen hatásunk most az
lesz, hogy a reálárfolyam lecsökken, tehát reál felértékelődés történik. Ez abba az irányba
hat, hogy a nettó export csökkenjen, vagyis a kiterjesztő költségvetési politika amellett, hogy
költségvetési hiányt eredményez, még külkereskedelmi hiányhoz is vezethet. Íme, ismét itt
az ikerdeficit! A külkereskedelmi hiány egyik hatása az, hogy a hiányt valahonnan fedezni
kell, így az ország vagy fokozatosan eladósodik a külföld irányába, vagy pedig megpróbál
külföldi működő tőkét bevonni. Azért ne keseredjünk el: a modellünk csak annyit mond,
hogy csökken a nettó export, ha eredetileg kellően magas volt, akkor nem feltétlenül válik
rögtön negatívvá, van mozgástere a költségvetési politikának.

Nézzük meg most a monetáris expanziót! Tegyük föl, hogy most a Magyar Nemzeti Bank
próbálja meg a gazdaságot élénkíteni azáltal, hogy megnöveli a forgalomban lévő
pénzmennyiséget. Ugye emlékszik még a mennyiségi könnyítésre az 5. leckéből? Ha
továbbra is feltételezzük, hogy a kamatlábra nem tudunk hatással lenni, akkor a növekvő
pénzkínálat csak magasabb jövedelemszint mellett hozhatja egyensúlyba a pénzpiacot,
viszont még mindig a reálárfolyamtól függetlenül. A pénzpiacot jelképező függvényünk
jobbra tolódik. Az új egyensúly egy magasabb jövedelem mellett áll helyre: az expanzív
politika ebben az esetben elő tudja állítani a növekvő jövedelmet. Most azonban a fiskális
expanziótól eltérően a reálárfolyam növekedett, vagyis a valutát a kiterjesztő
pénzügypolitika leértékeli. Mi történik a külkereskedelmi egyenleggel, a nettó exporttal?
Nem tudhatjuk biztosan: ha a jövedelemnövekedés hatása erősebb, akkor romlik a külker
egyenleg, ha viszont a reálárfolyam-növekedés hatása az erősebb, akkor akár javulhat is!

Természetesen a restriktív politikák éppen ellenkező irányú hatást fejtenének ki, mint az
expanzívak. Próbálja csak meg végiggondolni az imént elmondottak segítségével!
A végső következtetésünk az, hogy a nemzetközi kamatlábat elfogadó kis nyitott
gazdaságunkban a fiskális politika hatástalan, viszont a monetáris politika hatékony.
Hatástalan abban az értelemben, hogy nem tudja megemelni az egyensúlyi jövedelmet, és
hatékony szintén abban az értelemben, hogy képes az egyensúlyi jövedelem növelésére, a
gazdaság élénkítésére.

A gazdaság kinyitásával tehát eggyel bővült a változóink száma, amit figyelembe kell
vennünk. Ez azt is jelenti, hogy egy újabb tényező jött be a képbe, amit a gazdaságpolitika
befolyásolni tud, viszont ez újabb átváltásokat is eredményez: erősebb valuta és rosszabb
külkereskedelmi pozíció, vagy gyengébb valuta és jobb külkereskedelmi pozíció. Az árfolyam-
politikáról a következő videoban lesz majd szó.
 1. dia

Az előző video végén föltett kérdésünket – hogyan hat az árfolyamra egy gazdaságpolitikai
beavatkozás? – akár meg is fordíthatjuk, és megkérdezhetjük, hogy hogyan kell beavatkoznia
a gazdaságpolitikának ahhoz, hogy a valutaárfolyam egy kívánt irányba változzon? Ez pedig
nem más, mint az árfolyampolitika.

Az árfolyam-politikát rendszerint a Jegybank hajtja végre. Az elv az, hogy a Jegybank feladata
őrködni a fizetőeszköz értéke fölött. Ez egyrészt jelenti az anti-inflációs politikát, mikor
belföldön kell megóvni a fizetőeszközt az elértéktelenedéstől, de jelenti azt is, hogy fönn kell
tartani a fizetőeszköz értékét más országok fizetőeszközeihez képest: ez az árfolyam-politika.
Mielőtt azonban az árfolyam-politikáról szólnánk, ejtsünk szót az árfolyamrendszerekről!

A legegyszerűbb árfolyamrendszer – amit egyébként az eddigiekben is használtunk – a

szabadon lebegő árfolyamrendszer. Ebben az esetben a Jegybanknak nincsen árfolyamcélja,
és engedi, hogy a piaci erők szabadon alakítsák ki az árfolyamot.

A következő változat az úgynevezett menedzselt lebegtetés, vagy más néven piszkos

lebegtetés. Ebben az esetben még mindig engedjük, hogy az árfolyamot a piaci erők
alakítsák, de a Jegybank egy általa kívánatosnak tartott árfolyam kialakítása érdekében
beavatkozhat. Tegyük föl, hogy a Jegybank célja a reálárfolyam növelése, azaz a valuta
leértékelődését szeretné elérni. Ebben az esetben, ahogyan már az előző videoban láttuk,
növelnie kell a pénzmennyiséget. Ezt tipikusan úgy fogja megtenni, hogy külföldi valutát
vásárol hazai valutáért cserébe. A külföldi valuta keresettebbé válik, így értékesebb lesz,
viszont a hazai valuta kijut a forgalomba, nő a pénzmennyiség: a függvényünk a már ismert
módon mozdul el. Értelemszerűen, hogyha a cél a hazai valuta fölérétékelődése, akkor
külföldi valutát kell eladni hazaiért cserébe: megnő a külföldi valuta kínálata, értéke csökken
(tiszta mikro már megint!), a hazai valuta kikerül a forgalomból csökken a pénzmennyiség, a
függvény balra mozdul, a hazai valuta erősödik. Mindezek közben, ahogy már az előző
videoban is láttuk, változik a jövedelemszint: az árfolyamcél irányába törekvés közben
élénkítjük vagy visszafogjuk a gazdaságot.

A harmadik típusú árfolyamrendszer a rögzített árfolyamrendszer: ekkor a Jegybank

elkötelezi magát, hogy az imént vázolt beavatkozásokkal fönntart egy adott árfolyamot –
legyen ez most az eredeti, kiinduláskori árfolyam. Ennek az árfolyamrendszernek a hátránya,
hogy elvész az önálló monetáris politika lehetősége: ha az árupiacot jelző görbe nem mozdul,
a rögzített árfolyam miatt a Jegybank nem mozdíthatja el a pénzpiacot jelző görbét. Ha a
pénzmennyiség növelésével – mondjuk államkötvények vásárlásával – élénkíteni akarná a
gazdaságot, akkor a reálárfolyam nőne, és úgy tudna visszatérni a rögzített árfolyamhoz, ha
valutát adna el, visszaállítva az eredeti pénzmennyiséget. Ha viszont a kormányzat mondjuk
kiterjesztő gazdaságpolitikát folytat, ami erősítené a hazai valutát, a Jegybanknak be kell
avatkoznia és az erősödést ellensúlyozandó külföldi valutát kell vásárolnia, így visszaállítva az
eredeti árfolyamot.
Rögzített árfolyamrendszer mellett a monetáris politika lesz hatástalan, és a fiskális politika
lesz hatékony eszköz a jövedelem növelésére – éppen ellenkezőleg, mint a szabadon lebegő
árfolyamrendszer mellett.

2. dia

Mi a jelentősége az árfolyamrendszereknek?

Nos, a rögzített árfolyamrendszer kényelmes az gazdasági szereplőknek, hiszen nincs

árfolyamkockázat: amikor a külkereskedelmi ügyleteiket megkötik, tudhatják, hogy a
Jegybank fönn fogja tartani azt az árfolyamot, ami mellett elkötelezte magát. Ugyanakkor az
árfolyam felügyelete, és folyamatos fenntartása nagy terhet róhat a Jegybankra. Arról nem is
beszélve, hogyha mondjuk nem megfelelően határozza meg a fönntartani kívánt árfolyamot!
A legrosszabb eset az, ha mesterségesen tartósan túl erősen akarja tartani a hazai valutát,
mivel ehhez folyamatosan külföldi valutát kell eladnia, márpedig a Jegybankok
valutatartalékai végesek…

Azt is láttuk, hogy a rögzített árfolyamrendszer alkalmazásával az ország lemond arról, hogy
önálló monetáris politikát folytasson, amit az országok általában nem szívesen tesznek meg.
Hacsak nem azért, hogy mondjuk csatlakozzanak egy valutaövezethez! Ha például
Magyarország csatlakozni szeretne az Eurozónához, akkor a jelenlegi lebegő
árfolyamrendszerről fokozatosan át kell térnie a rögzített árfolyamrendszerre (az
úgynevezett ERM II-re) az Euróval szemben. Erre egyszerűen fogalmazva azért van szükség,
hogy a vásárlóerő-paritás könnyebben érvényesülhessen, és az új pénznemre való átállás ne
érje olyan nagy sokként a gazdaságot. Mindezek tükrében már nem is olyan meglepő, ha
visszaidézzük, hogy az Euróval kapcsolatos monetáris politikát már nem a tagországok
hozzák meg, hanem az Európai Központi Bank és az Európai Központi Bankok Rendszere, a
frankfurti székhelyű ECB.

Mindezeket az összefüggéseket, amiket ebben a leckében megismert, sokkal mélyebben

tárgyalja a nemzetközi gazdaságtan tudománya, aminek felségterületére makroökonómiai
kurzusunkban ennél jobban nem is merészkedünk.
 11. Lecke: A nyitott gazdaság működése
Az első 10 lecke anyaga egy komplex képet ad a zárt gazdaságok működésének legfontosabb
elveiről, összefüggéseiről, törvényszerűségeiről. Megismerkedtünk a gazdaságot hoszú,
illetve rövid távon leíró összefüggésekkel, és tudjuk, hogy milyen tényezők és hogyan
mozgatják a jövedelem nagyságát, az árakat és a foglalkoztatottságot. Egy fontos kifejezést
azért elrejtettem az első mondatban, ami talán föl sem tűnt, pedig lényeges: „zárt”. A zárt
gazdaság egy olyan elméleti konstruktum, amelynek nincsen semmiféle kapcsolata az ország
határain kívüli szereplőkkel. Ezt már tudjuk. Nem azért használtuk ezt a leegyszerűsítést
eddig, mert olyan realisztikus, hanem mert hasznos. Vessünk egy pillantást a KSH által közölt
3.1.7 STADAT táblázatra, amely a GDP végső fölhasználását mutatja folyó árakon.

3.1.7. A bruttó hazai termék (GDP) végső felhasználása folyó és előző évi áron (1995–) [millió Ft]

Felhasználás 2016
Folyó áron, millió Ft
Háztartások fogyasztási kiadása 17 019 808
Természetbeni társadalmi juttatás a kormányzattól 3 635 184
Természetbeni társadalmi juttatás a háztartásokat segítő 649 827
nonprofit intézményektől
Háztartások tényleges fogyasztása 21 304 819 =C
Közösségi fogyasztás 3 539 585 =G
Végső fogyasztás összesen 24 844 404
Bruttó állóeszköz-felhalmozás 6 811 662
Készletváltozás 151 328
Értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege 42 196
Bruttó felhalmozás összesen 7 005 186 =I
Belföldi felhasználás összesen 31 849 590 =C+I+G
Export összesen 31 714 233 =X
ebből:
áruk exportja 24 969 010
szolgáltatások exportja 6 745 223
Import összesen 28 143 503 = IM
ebből:
áruk importja 23 503 260
szolgáltatások importja 4 640 243
Egyenleg, összesen 3 570 730 = NX = X - IM
ebből:
egyenleg, áruk 1 465 750
egyenleg, szolgáltatások 2 104 980
Bruttó hazai termék (GDP) összesen 35 420 320 = Y = C + I + G + NX

Azt találjuk, hogy a GDP eddig megismert összetevői, a fogyasztás, a beruházás és a

kormányzati vásárlások nagyjából a GDP 90%-át tették ki 2016-ban, és a külkereskedelmi
egyenleg, más néven a nettó export, az export és az import különbsége „csupán” 10%-ot. Ha
megnéznénk 2008-at, ott még kisebb arányt találnánk: A C, I és G összetevőkön felüli része a
GDP-nek, a nettó export csupán 0,4%. Ami talán még érdekesebb, hogy 2004-ben –3,9%-ot!
Ez a GDP egyetlen összetevője, ami negatív értéket is fölvehet: hogyha nagyobb értékben
importálunk, mint amennyit exportálunk. Ha azonban külön-külön az export és az import
nagyságát tekintjük, akkor már nagyságrendileg a GDP-vel összemérhető értékeket kapunk:
2016-nan Magyarország közel másfélszer akkora értékben exportált termékeket és
szolgáltatásokat, mint amekkora a háztartások végső fogyasztása, a GDP legnagyobb
összetevője volt.

Így hát nem mondhatjuk azt, hogy például Magyarország esetében a külkapcsolatok
elhanyagolhatóak volnának. A Világbank a gazdaságok nyitottságát a nemzetközi
kereskedelemnek a GDP-hez mért arányával méri, vagyis X + IM / GDP formában.
Magyarország esetében ez 2016-ban 1,69, míg Ausztriánál 0,99, az EU esetében 0,826,
Kínánál 0,371 és az Egyesült Államoknál 0,266. Magyarország egy kis nyitott gazdaság. A
kicsisége egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy amit Magyarország tesz, annak nem igazán
van hatása a világgazdaságban érvényesülő változók nagyságára (például ha megnő a
keresletünk az olajra, az nem hajtja föl a világpiaci olajárakat, ha kamatokat csökkentünk, az
nem csökkenti le a világon mindenütt a kamatszintet), visszafelé viszont ez nem igaz: ami a
világgazdaságban történik, az nagyon is hatással van Magyarországra.

A nyitott gazdaságok nem csak az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelmén

keresztül csatlakoznak a világgazdasághoz, hanem számos más csatornán keresztül is,
például munkások vándorolnak az országból ki, vagy oda be, tőke áramlik az országba be,
vagy onnan ki, hogy a bonyolult diplomáciai kapcsolatokról, melyeknek sokszor súlyos
gazdasági vetületei vannak, ne is beszéljünk. Mi ebben a leckében az áruk és szolgáltatások
nemzetközi kereskedelmére fogunk koncentrálni.

Először is, még mielőtt a nyitott gazdaság és a nettó export hosszú- és rövid távú befolyásoló
tényezőit, illetve a nettó exportnak a modellbe való bevonásából származó
következményeket meg tudnánk vizsgálni meg kell ismerkednünk egy fontos új fogalommal
(valójában egy új változóval): az árfolyammal. Az árfolyam egy külföldi fizetőeszköz ára hazai
fizetőeszközben kifejezve, és egy olyan dolog, amire sem a mikroökonómiában, sem pedig a
zárt gazdaság makroökonómiájában nem volt eddig szükségünk. A nyitott gazdaság
makroökonómiájának azonban ez egy kulcsváltozója. Egy egész kurzust fölépíthetnénk arra,
hogy – mintegy negyedik alapkérdésként – megvizsgáljuk azt, hogy milyen tényezőktől függ
az árfolyam nagysága, van-e kívánatos értéke, és hogy mit tudunk tenni annak érdekében,
hogy a kívánatos értéken tartsuk, de most inkább adottságként kezeljük majd, és exogén
változásának hatásait fogjuk elemezni.

Az első videoban tehát az árfolyammal (azon belül is a nominál és reál árfolyammal

ismerkedünk meg), majd ezután a nyitott gazdaság hosszú- és rövid távú összefüggéseit
vizsgáljuk meg, koncentrálva arra, hogy megvizsgáljuk, hogy a korábban megismert hazai
fiskális és monetáris politikai beavatkozások milyen további hatással lesznek egy nyitott
gazdaság esetében.
A lecke végére Ön:

 Megismerkedik a valutaárfolyam jelentésével és hogy mit értünk a hazai valuta

erősödésén és gyengülésén.
 Megismeri a vásárlóerő-paritás fogalmát és megtudja, hogy mit eredményez az,
hogyha a valutaárfolyam eltér ettől.
 Megtudja, hogy a reálárfolyam hogyan befolyásolja a nettó exportot.
 A hosszú távú modellből megtudja, hogy milyen értelemben lehet a nemzetgazdaság
szempontjából hasznos a külkereskedelmi deficit (hiány).
 A rövid távú modell kibővítésével megérti, hogy a fiskális és monetáris, expanzív és
restriktív politikák hogyan hatnak a külkereskedelmi egyenlegre.

Bővebben: Mankiw 6. és 11. fejezetek részletei

 11.1 A valutaárfolyam
Valutaárfolyam: Egy ország fizetőeszközének ára
egy másik ország fizetőeszközében kifejezve.

Direkt jegyzés

Indirekt jegyzés
Vételi + marge = eladási
 Az árak összehasonlítása az árfolyam segítségével
Magyar ár: Osztrák ár:

180’000 HUF
=
600 EUR

Osztrák ár: 520 EUR = 156’000 HUF < 180’000 HUF

IM
Magyar ár: 171’000 HUF = 570 EUR < 600 EUR
X
 Vásárlóerő-paritás és reálárfolyam
Vásárlóerő-paritás (PPP): ha két ország között nincsenek
kereskedelmi akadályok, akkor azonos jószágkosaraknak
azonos ára kell, hogy legyen azonos valutában kifejezve.

• Hazai valuta gyengül, ha π > π*

• Hazai valuta erősödik, ha π < π*
 A reálárfolyam
P = 348 HUF
EPPP = 348/1,2 = 290 HUF/EUR
P* = 1,2 EUR

Ha E > EPPP = 310 HUF/EUR P*∙E = 1,2∙310 = 372 HUF = 1,069P

Reálárfolyam: az aktuális valutaárfolyam mellett a hazai valutában

kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal hányadosa.

• Ha E > EPPP  ε > 1  hazai valuta alulértékelt

• Ha E < EPPP  ε < 1  hazai valuta fölülértékelt
 A reálárfolyam alkalmazása
Gazdasági teljesítmény értékelése:
 Alulértékelt valutájú országok GDP-jét a hivatalos árfolyam
alulértékeli
Mennyit ér a pénzem:
Ha egy Török Líra 75 Forint, akkor Törökország drága, vagy olcsó
hely?
Ha a valutánk fölülértékelt, akkor az az ország relatíve olcsó
Big Mac index (The Economist, http://www.economist.com/content/big-mac-index)
Milyen irányba kereskedjek:
Ha ε↓, akkor IM↑ X↓és NX= (X – IM) ↓
Ha ε↑, akkor IM↓ X↑ és NX ↑
11.2 A nyitott gazdaság hosszú távon

𝑴 Á
 Nettó export és reálárfolyam hosszú távon

Expanzív fiskális politika: G↑ NX↓

Restriktív fiskális politika: T↑ NX↑

Csökkenő kamatláb: r↓ NX↓
Expanzív monetáris politika: MS↑ NX
 Nettó export és a kölcsönözhető alapok piaca

Expanzív fiskális politika: G↑ SÁ↓ SK↑ NX↓ ε↓

Restriktív fiskális politika: T↑ SM↓ SÁ↑↑ SK↓ NX↑ ε↑

Csökkenő kamatláb: r↓ SK↑ NX↓ ε↓

 11.3 A nyitott gazdaság rövid távú modellje
Fontosabb fizetési mérleg és állományi adatok, Magyarország (SCV vállalatok nélkül)

Milliárd forint 2016

1. Folyó fizetési mérleg, egyenleg (1.A+1.B+1.C) 2 170,4

1.A. Áruk és szolgáltatások, egyenleg 3 573,7

Export 31 714,2
Import 28 140,5
1.A.a. Áruk 1 465,8
Export 24 969,0
Import 23 503,3

Mundell-Flemming modell 1.A.b. Szolgáltatások

Export
Import
2 108,0
6 745,2
4 637,3

• ε csak az árupiacon hat

1.B. Elsődleges jövedelmek, egyenleg -873,9
1.B.1. Munkavállalók jövedelmei 921,5
1.B.2. Befektetések jövedelmei -2 206,8
1.B.3. Egyéb elsődleges jövedelmek 411,4

• ε nem hat a pénzpiacon (Kamatparitás!!) 1.C. Másodlagos jövedelmek, egyenleg

2. Tőkemérleg, egyenleg
-529,4

27,0

• Hazai kamatláb alkalmazkodik a 3. Pénzügyi mérleg (nettó követelés) (3.1+3.2+3.3+3.4+3.5)

3.1. Közvetlentőke-befektetések (nettó követelés)
3.1.ki Külföldön (nettó követelés)
1 377,1
-595,9
-2 421,0

nemzetközi kamatlábhoz (r = r*)

3.1.be Magyarországon (nettó tartozás) -1 825,1

3.2. Portfólióbefektetések (nettó követelés) 1 503,4

• ε közvetett hatását a tőkepiacra

3.3. Pénzügyi derivatívák és munkavállalói részvényopciók (nettó követelés)
19,5

3.4. Egyéb befektetések (nettó követelés) 2 357,9

-1 907,8

nem vesszük figyelembe

3.5. Tartalékeszközök

Forrás: MNB, Statisztika Igazgatóság

 A Mundell-Flemming modell
Árupiac

Ha ε↑, akkor Y↑
∗

Pénzpiac

Ha ε↑, akkor Y nem változik

 Gazdaságpolitikai beavatkozások hatása rövid távon
egy nyitott gazdaságban
Fiskális expanzió
• Növekvő G  növekvő árupiaci kereslet
• Görbe jobbra tolódik
• Változatlan jövedelemszint mellett reál-
felértékelődés
• Ikerdeficit
Monetáris expanzió
• Növekvő MS  növekvő pénzpiaci kínálat
• Görbe jobbra tolódik
• Növekvő jövedelemszint és reál-
leértékelődés Hatástalan fiskális politika –
• Hatás a külker-egyenlegre?? hatékony monetáris politika
 11.4 Árfolyampolitika és árfolyamrendszerek
Árfolyampolitika: gazdaságpolitikai beavatkozások a valuta árfolya-
mának befolyásolására, egy kívánatos árfolyam elérése érdekében

Árfolyamrendszerek
• Szabadon lebegő
–> nincs jegybanki beavatkozás
• Menedzselt lebegtetés
–> beavatkozás egy kívánt árfolyamcélért
• Rögzített árfolyam
–> kötelező beavatkozás a változatlan
árfolyamért Hatástalan monetáris politika –
hatékony fiskális politika
 A rögzített árfolyamrendszerről

• Kényelmes a gazdasági
szereplőknek – terhes a
Jegybanknak
• Mesterségesen erős valuta –
kimerülő valutatartalékok
• Nincs önálló monetáris
politika
• Csatlakozás valutaövezethez –
szükséges a rögzítés

ECB (European Central Bank), Frankfurt