A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI

KAPCSOLATOK
• Az országok közötti gazdasági kapcsolatok általános
összefüggéseinek feltárásával a nemzetközi gazdaságtan
foglalkozik.
• Nemzetközi gazdasági kapcsolatok: országok közötti áru-
és szolgáltatás-kereskedelem, tőke nemzetközi áramlása,
nemzetközi pénz- és hitelpiac, nemzetközi gazdasági
szerződések rendszere, nemzetközi gazdasági intézmények,
szervezetek és azok működése.
• Nemzetközi munkamegosztás oka: kölcsönös előnyök; a
nemzetek hozzájutnak olyan termékekhez is, amelyeket
maguk nem tudnának előállítani; a mai külkereskedelemben
azokat a termékeket importálják, amelyeket más országok
olcsóbban tudnak előállítani, vagy magasabb színvonalon
állítják elő.
• A nemzetközi árucsere ritkán bonyolódik a piaci előnyök
alapján, az országok többnyire nem engedik teljesen
szabadon ki- és beáramlani az árukat.
• Külkereskedelemből származó előnyök: ha egy ország
nem kereskedik, akkor termelési lehetőségei megegyeznek
fogyasztási lehetőségeivel; ha viszont a másik országgal
folytatott kereskedelemben több termékhez juthat, akkor
növelheti fogyasztási lehetőségeit; az országok bizonyos
termékek termelésére fognak specializálódni; ha két ország
kihasználja a munkamegosztás lehetőségét, akkor növekszik
az együttes termelés és ezzel a fogyasztási lehetőségek is
bővülnek mindkét országban.
• A munkamegosztás, specializáció nem az abszolút, hanem a
komparatív előnyökre épül -> komparatív (viszonylagos)
előnye van egy termelőnek azon termék termelésében, amelyet
kisebb alternatív költséggel tud előállítani, mint a potenciális
cserepartner; a komparatív előnyökkel termelt termékek ára,
azonos pénznemben számolva alacsonyabb, mint más
országokban.
• A külkereskedelem hatására az exportáló országban
növekednek az árak, az importáló országban pedig
csökkennek, ezért a külkereskedelem nem vezet teljes
specializációra -> az importáló országok szükségletét részben
saját termelésük fogja fedezni, az exportáló országokban az
árak növekedése miatt kevesebbet fognak eladni.
• Világpiaci ár: a nemzetközi piac keresletének és
kínálatának egyensúlyi ára; az egyes országok csak akkor
hajlandóak egy terméket exportálni, a nemzetközi piacon
felkínálni, ha ott magasabb árat kapnak a termékért, mint
belföldön; az importálók csak akkor fognak a nemzetközi
piacon vásárolni, ha ott olcsóbban jutnak hozzá a termékhez,
mint belföldön => szabad nemzetközi árucsere
következményeként a belföldi árak igazodnak a világpiaci
árhoz.
 A komparatív előny forrásai
• Technikai-technológiai különbségek, amelyek
befolyásolják a termelékenységet, és az egységnyi termék
előállítási költségét.
• Alacsony bérszínvonal, ha az alacsonyabb egység-
költségeket eredményez.
• Fejlettebb technika, amely megváltoztatja a
költségarányokat. A technika átáramlása odavezethet, hogy
a technikai újítást később alkalmazó ország exportálni fogja
a korábban importált terméket. De a tudományban élenjáró
országoknak van a legnagyobb esélyük arra, hogy
termékekkel vagy termelési eljárásokkal mindig újabb
komparatív előnyre tegyenek szert.
• Erőforrásokban, éghajlatban meglévő eltérő adottságok.
Adott termék termelése bizonyos helyeken olcsóbb.
• Termelési tényezőkben meglévő eltérő
adottságok. A tőkével bőségesen és munkaerővel
szerényen ellátott országban a tőke viszonylag
olcsóbb a munkához képest, így itt olyan termékek
termelésére specializálódnak, amelyekhez több
tőkére és kevesebb munkára van szükség. Fejlett
országok -> komparatív előny a technikaigényes
termékeknél. Fejlődő országok -> komparatív
előny a munkaintenzív termékekben.
• Fogyasztási szokásokban, általános ízlésben
meglévő különbségek is eredményezhetnek
komparatív előnyt.
 Az állam szerepe a külkereskedelem
alakításában
• Külgazdaságpolitikai irányzatok:
a. szabadkereskedelmi politika (liberalizmus): a piaci
viszonyok, a korlátozásoktól mentes külkereskedelem
biztosítja minden fél számára a legnagyobb komparatív
előnyt.
• b. protekcionizmus: a hazai termelőket igyekszik
támogatni a külföldiekkel szemben, így állami eszközökkel
korlátozza az importot és támogatja az exportot
(felzárkózás a fejlettebbekhez; gazdasági visszaesés;
politikai okok; a "viszonosság" elve alapján).
• A 20. században a protekcionizmus és szabadkereskedelem
korszakai váltották egymást. De a kölcsönös gazdasági
függőség miatt az elzárkózás kölcsönösen nagy károkat
okozhat -> liberalizálódó külkereskedelem
 A külkereskedelem szabályozásának eszközei
• Vám: sajátos adó, amelyet az országhatáron áthaladó áruk
után kell fizetni a termék értékének vagy mennyiségének
százalékában; a vám az importőr számára költség, így a
bekerülési ár nő és a belföldi kereslet csökken.
• Mennyiségi korlátozás: a kormány megszabja egy adott
termékből adott évben importálható mennyiséget (import-
engedélyezési rendszer).
• Szubvenció: olyan állami támogatás, amelyet nem kell
visszatéríteni; termelési ~ : a termelő kapja a termelt
mennyiség arányában, így olcsóbban tud eladni a
világpiacon; export ~ : azok a termelők kapják, akik
exportálják az adott terméket; fogyasztási ~: ha a
termelésben felhasznált nyersanyag vagy alkatrész
világpiaci ára túl magas, a támogatás lehetővé teszi, hogy a
hazai termelők árai versenyképesek legyenek.
• Valutaárfolyam szabályozása
• Nemzetközi szerződés: a kereskedelemben alkalmazott
legfontosabb elvek és szabályok (pl. árufuvarozási
egyezmény); viszonosság elve: A ország ugyanolyan
elbánásban részesíti B ország polgárait, amilyen elbánásban
B ország részesíti A ország polgárait; a legnagyobb
kedvezmény elve: mindkét ország kötelezettséget vállal
arra, hogy minden olyan kedvezményt megad a másik
félnek, amelyet bármelyik harmadik országnak megad vagy
bármikor meg fog adni; a nemzeti elbánás elve: a szerződő
ország polgárait ugyanolyan elbánásában részesítik, mint a
saját állampolgáraikat.
• Regionális megállapodás: kölcsönös kedvezmények
biztosítása az aláíró országok között; preferenciális
vámövezetek: kedvezményes vámtételek meghatározott
termékekre, illetve termékcsoportokra; kereskedelem-
korlátozó intézkedések lazítása.
• Szabadkereskedelmi övezet: az egymás közötti
forgalomban megszüntetik a vámokat és más kereskedelem-
korlátozó intézkedéseket; a kívülállókkal azonban az egyes
tagállamok önállóan lépnek fel, megtartják saját
vámrendszerüket, kereskedelmi politikájukat (EFTA,
LAFTA, NAFTA, CEFTA (Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás).
• Vámunió: a tagállamok nem csak a belső vámokat törlik el,
hanem a kívülállókkal szemben is egységesen lépnek fel;
azonos vámtarifák, kedvezmények és korlátozások.
A nemzetközi pénzforgalom
• A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban az árucsere
közvetítésére, értékmérésre, hitelnyújtásra és felhalmozásra
alkalmas eszköz olyan nemzeti pénz, amelyet a világ
legtöbb országában elfogadnak.
• Valuta: egy ország törvényes fizetési eszköze (bankjegy,
érme) egy másik ország pénzforgalmában.
• Deviza: egy ország törvényes fizetési eszközére
vonatkozó látra szóló és rövid lejáratú követelés, a valuta
számlapénz formája (pl. magyar állampolgárok
dollárszámlái).
• Konvertibilis, korlátlanul forgalomképes valuta:
szabadon átváltható más országok nemzeti pénzeire;
tartalékvaluta: nem csak az adott ország, hanem más
országok is használják az egymás közötti elszámolásaik
során; egyes országok központi bankjai ebben képezik
valuta-tartalékaikat.
• Az arany nemzetközi pénz szerepének megszűnésével
igény olyan nemzetközi pénz létrehozására, amelyik nem
függ egyik ország gazdasági helyzetétől sem -> csak
számlapénz formájában létező mesterséges pénzek (SDR)
• Valutapiac: a valuták keresletének és kínálatának
összessége; a világ nagy bankjait és valutatőzsdéit
összekapcsoló elektronikus kommunikációs rendszer.
• Valutaárfolyam: egy ország törvényes fizetési eszközének
egy másik valutában kifejezett ára; az idegen valuta ára.
• Kötött devizagazdálkodás: a valuta- és devizaforgalom
legszigorúbb állami ellenőrzése és szabályozása; (< - > a
valuta csaknem teljesen szabad forgalma); csak állami
engedéllyel lehet valutát vásárolni és a megszerzett külföldi
fizetési eszközöket kötelező a központi banknak eladni; a
valuta nemzetközi forgalom-képessége minimális; az
árfolyamokat kizárólag a központi bank határozza meg (fix
árfolyam).
• Szabad devizagazdálkodás: az állampolgárok szabadon
vásárolhatnak külföldi fizetőeszközöket és válthatják át
valutájukat belföldi fizetőeszközre; szabad valutapiac -> a
kereslet és kínálat hatására alakul ki a piaci árfolyam.
• Hivatalos árfolyam: a központi bank által meghirdetett
árfolyam, amelyen a bank vásárolja és eladja a valutákat; a
központi bank által kívánatosnak tartott árfolyam (jegybanki
intervenciók -> a kereslet és a kínálat változtatásával a piaci
árfolyam közelít a hivatalos árfolyamhoz).
• Fix vagy rögzített árfolyam: a központi bank hosszabb
időre rögzíti a valuta hivatalos árfolyamát.
• Csúszó-rögzített árfolyam: a hivatalos árfolyamot
rendszeres időközönként változtatják és csak a két időpont
között rögzített az árfolyam.
• Kúszó árfolyam: a hivatalos árfolyam folyamatosan követi
a piaci árfolyam változásait.
• Lebegtetés: nincs hivatalos árfolyam, a valuta árfolyamát
teljesen a piaci mozgásokra bízzák (de a központi bank
befolyásolhatja a piaci árfolyamot); csoportos lebegtetés: a
tagállamok együttesen lebegtetik valutáikat, igyekeznek
fenntartani az árfolyamokat.
 A devizakitermelési mutató
• Devizakitermelési mutató: egységnyi devizát mekkora
belföldi ráfordítással lehet megszerezni egy bizonyos
termék külföldön való értékesítése során, adott világpiaci
árak esetén; mutatókat sorrendbe állítva termékek relatív
hatékonysági sorrendje -> komparatív előny vagy
hátrány; pl. ha egy 100 forintnyi ráfordítással előállított
termék külföldön 2 dollárért adható el, akkor a termék
devizakitermelési mutatója 50 Ft/dollár.
• Azon termékeket érdemes exportálni (importálni), amelyek
devizakitermelési mutatója kisebb (nagyobb), mint az
aktuális árfolyam, mert ezeknél a termékeknél a költségek
kisebbek, mint az exportból származó bevétel (mert
külföldön olcsóbban lehet beszerezni, mint amennyiért
belföldön elő lehet állítani). Pl. ha a devizakitermelési
mutató 50 Ft/$ és az aktuális árfolyam 100 Ft/$, akkor
exportálni érdemes.
 Külkereskedelmi cserearány-mutatók
• „Terms of trade" mutató (nettó barter
cserearány): hány százalékkal több vagy kevesebb
importterméket tud az ország vásárolni egységnyi
exporttermékért, mint korábban.

• PX: exportált áruk árindexe PM: importált áruk

árindexe
(mennyiségi adatokkal súlyozott árak)
• Ha a mutató értéke nagyobb 1-nél, vagyis az átlagos
exportárak gyorsabban nőttek, mint az importárak,
akkor az ország cserearányai javultak.
• Income terms of trade mutató: az előző évhez
képest az ország több vagy kevesebb importterméket
tud-e vásárolni az összes exportbevételén.

QX: folyó évi export mennyisége az előző évi

százalékában
Ha például N= 0,98 és QX = 1,2 akkor I= 0,98 x 1,2
= 1,176. Az adott exportért 17,6%-kal több import
szerezhető be, annak ellenére, hogy az exportárak
kevésbé nőttek, mint az importárak.
• A külkereskedelmi cserearány-mutatók alakulása
a nemzetgazdaság által realizált komparatív
előnyök alakulására utal.
 Külgazdasági nyitottság
• Alapvetően az ország méreteitől (belső piac,
népesség stb.), a gazdaság fejlettségétől és a
gazdaságpolitika nyitottságától függ; a
külkereskedelemnek a hozzáadott értéken (GDP-n)
belüli aránya (hazai kibocsátás mekkora hányadát
értékesítik külső piacokon, ill. hazai végső
felhasználásban milyen súlyt képvisel az import)

• Xi : az exporthoz felhasznált importanyagok összértéke,

• Xn és Mn : a nettó export és nettó import.
(az USA nyitottsága 10% körüli, Nyugat-Európában az
átlag 50% körüli, Magyarország nyitottsága 40% körüli)
• Import exportfedezettsége mutató: valamely
termék vagy termékcsoport exportja hány százaléka
az adott termék importjának. Ha 100-nál nagyobb,
akkor az ország nettó exportőr az adott termék
piacán.

• Balassa-féle specializációs (vagy

exportfedezettség) mutató: a forgalom egyenlegét
viszonyítja a teljes forgalom értékéhez; iparágakra,
alágazatokra számítják
 A nemzetközi fizetési mérleg
• Nemzetközi fizetési mérleg (fizetési mérleg): valamely
országnak egy meghatározott naptári időszak (egy naptári
év) alatt a külfölddel lebonyolított gazdasági tranzakcióit
nyilvántartó statisztikai kimutatás.
a) Folyó fizetési mérleg: reálgazdasági tranzakciókat
(áruforgalomhoz és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó
ügyletek), a tőkebefektetések tulajdonlásához kapcsolódó
jövedelmeket, a munkavégzésből származó jövedelmeket
és a viszonzatlan folyó átutalásokat veszi számba.
1. külkereskedelmi mérleg; 2. szolgáltatások mérlege;
3. jövedelemáramlások; 4. viszonzatlan átutalások
(transzferek) mérlege.
b) Tőkemérleg: viszonzatlan tőkeátutalások, és a nem-
termelt, nem-pénzügyi eszközök tulajdonjogának
(szellemi tőke) értékesítéséhez kapcsolódó bevételek és
kiadások.
c) Pénzügyi mérleg: a folyó fizetési mérleg és a
tőkemérleg együttes aktívuma milyen pénzügyi eszközök
változásában testesül meg, ill. hiányát mely pénzügyi
eszközök finanszírozzák.
d) Tévedések és kihagyások: statisztikai felmérésből
származó hibákat korrigálja (többféle valuta, többféle
adatszolgáltató adatai).
e) Nemzetközi tartalékok változása: a jegybanki
tartalékok, likvid eszközök változása; az első négy rész
egyenlege.
 A külgazdasági egyensúly
• Külkereskedelmi egyensúly: export értéke megegyezik
az import értékével.
• Külgazdasági egyensúly: az összes külfölddel folytatott
tranzakció, pénz be- és kiáramlás egyenlege nulla; a teljes
fizetési mérleg kiegyensúlyozott. (Nemzetközi gazdasági
egyensúly.)
Nemzetközi szervezetek és a gazdaság
• GATT és WTO:
GATT: 1947-1995; célja: a II. világháború utáni
nemzetközi kereskedelem liberalizálása; multilaterális
vámszerződés -> legfontosabb eleme a legnagyobb
kedvezmény elvének alkalmazása (kivétel: gazdasági
integrációk és új szerződő felek).
Diszkriminációmentesség követelménye. De: bizonyos
engedmények a fejlődő országok számára.
Reciprocitás vagy viszonosság elve: a partner által nyújtott
vámkedvezmények kölcsönösségét és azonos mértékét írja
elő (fejlődő országbeli kereskedelmi partner számára
kedvezmények).
Nemzeti elbánás elve: az egyik szerződő fél országa
területéről a másik szerződő fél országába szállított árukkal
szembeni elbánás nem lehet kedvezőtlenebb, mint amelyet a
hasonló hazai termékekkel szemben alkalmaznak.
Nyilvánosság elve: a GATT-hoz csatlakozott országok
kötelezettséget vállalnak arra, hogy tájékoztatják
partnereiket mindazon alkalmazásra kerülő törvényről,
egyezményről, rendeletről stb., amelyek GATT-ban foglalt
szerződéses kötelezettségeiket érintik.
Konzultáció elve: az országok kereskedelmi konfliktusaik
rendezésére (vámháborúk és más retorziós eszközök
helyett) tárgyalásos megoldást alkalmaznak.
 A GATT egyik legfőbb célja a nemtarifális, vagyis nem
vámjellegű kereskedelmi akadályok végleges
felszámolása, valamint a vámok mértékének kölcsönös
csökkentése. (Kennedy-forduló, Tokió-forduló)
Magyarország 1973-ban csatlakozott.
Uruguayi-forduló, 1995. -> WTO létrehozása (World
Trade Organization) (Magyarország alapító tag);
nemzetközi méretekben eltöröltek minden nem-tarifális
korlátot az agrárszektorban, a mezőgazdasági áruk
vámterhei 6 év alatt 36%-kal mérséklődtek.
Az aranydeviza-rendszer és összeomlása
• 1944-ben az USA Bretton Woods nevű helységében
nemzetközi konferencia -> a nemzetközi monetáris rend
alapelvei és ennek működtetését szolgáló nemzetközi
pénzügyi intézmények (Nemzetközi Valutaalap és
Világbank).
• Aranydeviza-rendszer: nemzetközi pénzforgalom
szabályozása; az USA garantálta a dollár aranyra való
korlátlan átválthatóságát, unciánként 35 dolláros rögzített
árfolyamon. A többi állam a dollárhoz kötötte nemzeti
valutájának értékét, és véglegesen megszüntette az aranyra
való beválthatóságot. A központi bankok saját valutájuk
dollár ellenében való felvásárlásával vagy eladásával
tartották a rögzített árfolyamot.
• A Bretton Woods-i rendszer összeomlását a dollár
meggyengülése indította el (a dollár nemzetközi
tartalékeszközzé vált); 1971-ben az USA kormánya
felfüggesztette a dollár aranyra való átválthatóságát.
• A hetvenes évek második felétől az IMF-tagországok csak
a rövid távú árfolyamingadozásokat korrigálják monetáris
hatóságaik segítségével, aminek célja a devizapiac ciklikus
hullámzásainak elhárítása.
 Nemzetközi Valutaalap (IMF)
• Felügyeli és segíti a nemzetközi monetáris rendszer
működését, a valutaárfolyamok stabilitását és a kívánatos
árfolyam-politika folytatását. Pénzügyi források
nyújtásával segíti a tagokat fizetési mérlegük
egyensúlyának helyreállításában.
• Jelenleg 150-nél is több tagja van; a tagállamok
gazdaságuk fejlettsége alapján megállapított kvóták
szerint kötelesek hozzájárulni a Valutaalap alaptőkéjéhez,
amelyből a kvótájuk arányában vehetnek fel hiteleket. A
szavazatok a kvóták arányában súlyozódnak.
• Nemzetközi elszámolások egységesítésére az SDR
(Különleges Lehívási Jogok, Special Drawing Rights) ->
hivatalos elszámolási és tartalékolási egység, amelynek
értékét valutakosár segítségével határozzák meg. Csak a
központi bankok között használatos.
• IMF csak kormányoknak nyújt hitelt fizetésimérleg-
hiányaik leküzdésére; szigorú feltételrendszer
(conditionalities) ->
• 1. Keresletorientált kondicionalitás: költségvetési
kiadások lefaragása, valutaleértékelés és kamatlábemelés
eszközeivel kívánja a megtakarításokat növelni (export
ösztönzés, belső vásárlóerő korlátozása).
• 2. Kínálatorientált kondicionalitás: beruházási
programok, illetve strukturális alkalmazkodás.
• 3. Növekedésorientált kondicionalitás: külföldi tőke
bevonása, magánszektor beruházásainak serkentése.
• 4. Összevont vagy kereszt kondicionalitás: más hitelezők
által szabott feltételek teljesítéséhez köti a hitelnyújtást.
• Bizonyos gazdaságpolitikai célok eléréséhez nyújt hiteleket:
pl. készenlétihitel-megállapodások -> átmeneti vagy
ciklikus hiány esetén rövid távú segéllyel támogatják a
fizetési mérleget
 Világbank-csoport
• 1. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD),
2. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA),
3. Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC),
4. Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA).
• A Világbank az IMF testvérintézménye, csak az IMF
tagállamai vehetnek részt munkájában.
• Az IBRD támogatja a nemzetközi tőkeáramlást és segíti a II.
világháború által lerombolt nemzetek újjáépítését. (1946)
Fejlesztési és hosszú távú beruházási projekteket
finanszíroz, a megvalósítás ellenőrzése szigorúan
szabályozott.
• Az IDA azoknak a legszegényebb fejlődő országoknak
nyújt hosszú lejáratú, kamatmentes vagy alacsony
kamatozású hiteleket, melyek az IBRD kölcsöneinek terheit
képtelenek viselni. Az IDA-hitelek futamideje 35-40 év, a
visszafizetés pedig tízéves türelmi idő elteltével kezdődik.
Pénzügyi forrásainak jelentős része az IBRD-tagállamok
egy részének (az úgynevezett donor-országok)
hozzájárulásaiból származik.
Az Európai Unió
• Robert Schuman: az európai kontinensen szerződéses
keretekkel próbálják meg tartósan megteremteni a békét.
• 1951: Montánunió (Európai Szén- és Acélközösség);
Párizsi Szerződés a Hatok által: Franciaország, NSZK,
Luxemburg, Hollandia, Belgium és Olaszország.
• 1957: Euratom (Európai Atomenergia Közösség).
• 1958: Európai Gazdasági Közösség (Hatok; Római Szerz.)
• 1967: Európai Közösség (European Community,
EC); ipari vámunió (belső szabadkereskedelem az
ipari termékekre), liberalizált a mezőgazdasági
kereskedelem, közös árak.
• Csatlakozások: 1973: Egyesült Királyság, Írország
és Dánia 1981: Görögország 1986: Spanyolország,
Portugália.
• 1985: Schengeni egyezmény a határellenőrzés
megszüntetéséről
• Egységes Európai Okmány (1987): teljesen
egységes belső piac („ a személyek, az áruk és a
tőke mozgása teljesen szabad és minden tagállam
területén azonos feltételek mellett folyik„); Európai
Politikai Együttműködés
• 1991: Maastrichtban Európai Unió alapszerződés (1992-);
teljes gazdasági, pénzügyi és társadalmi integráció, valamint
a politikai integráció magasabb szintjének célja; gazdasági
és Monetáris Unió létrehozása és az egységes fizetőeszköz,
az euro bevezetése; Közös Kül- és Biztonságpolitika,
Belügyi- és Igazságügyi együttműködés.
• 1994: Magyarország csatlakozási kérelme.
• 1995: Ausztria, Finnország és Svédország tagsága.
• 1999: európai közös valuta, az euró alkalmazása.
• 1999: Európai Gazdasági és Monetáris Unió, EMU; 11
ország valutáinak egymás közötti árfolyamának rögzítése;
az euró árfolyamát; fiskális politika terén közeledés (max.
3%-os államháztartási hiány; konvergencia-kritériumok; Æ
világgazdasági ambíciók.
 Nemzetközi tőkeáramlás, nemzetközi
vállalatok
• Termelési tényezők nemzetközi áramlása (globalizáció ->
nemzeti piacok összefonódása)
• A külföldi beruházások:
- portfolió-beruházások: a beruházó külföldi vállalatok
által kibocsátott értékpapírokat vásárol, de nem törekszik
arra, hogy tulajdonjogát a külföldi vállalat ellenőrzésére
használja fel, valamint
- közvetlen külföldi tőkeberuházások (FDI),
működőtőke-beruházások: a beruházó célja a külföldi
vállalatban megszerzett tulajdonjog felhasználása a vállalat
feletti ellenőrzés megszerzése érdekében; részleges vagy
teljes kontroll megszerzése.
• FDI indítékai:
1. nyersanyag- és energiakitermelő vállalatok
megszerzése.
2. külföldi termelési tényezők relatív olcsósága.
3. hazai szigorú adórendszer kikerülése, vagy
hazai szigorú környezetvédelmi szabályozások
elkerülése.
4. A termékek életciklusának alakulása
5. A vállalati kockázat diverzifikálása
6. kereskedelmi korlátok megkerülése
7. értékesítési hálózatok birtoklása, a lokális
viszonyok ismerete
 Export vagy közvetlen külföldi beruházás?
• Internalizációs előnyök: azok a transznacionális társaság
számára kedvező feltételeket, amelyek azáltal jönnek létre,
hogy a vállalat átlépte az országhatárt, megszabadulva az
exportőrökre kirótt különböző terhektől, tranzakciós
költségektől és minden olyan típusú akadálytól, amely a
külföldieket hátrányosabb helyzetbe hozza a hazai
termelőkkel szemben.
• Tulajdon-specifikus előnyök: a tulajdonosi jogokból
(általában valamilyen technológia vagy know-how
birtoklásából) származnak a társaság számára; a nemzetközi
terjeszkedés szükséges eszköz a tulajdonosi jogok hatékony
kihasználására (ún. horizontális vállalati integráció)
• Vertikális vállalati integráció: egy teljes
termelési vertikum megszerzése a cél
(nyersanyagtermelés, feldolgozás,
értékesítés).
• Külföldi oligopóliumban való részesedés:
a vállalat a célország piacán kíván valamely
szektorban profithoz jutni, amely
oligopolista formában működik.
• Fennálló profitábilis termelés megőrzése:
új piacok, eltérő termékciklusok, külföldön
még ismeretlen technológiák, monopolista
előnyök lehetősége.
 Transznacionális versus multinacionális
vállalatok
• A vállalatok nemzetközivé válásának szakaszai:
a) Indirekt, ad hoc export szakasza
b) Közvetlen, aktív export szakasz
c) A licenc és know-how kereskedelem szakasza
d) Az egyedi külföldi befektetések, joint venture-ök
e) A nemzetközileg integrált vállalat kialakulása,
amikor a befektetéseknél és a vállalatstratégiánál már
nem válik külön a hazai és külföldi tevékenység.
f) A vállalati globalizáció szakasza. A világ különböző
régiói, gazdaságai egységében alakítják stratégiájukat,
lokálisan tevékenységi blokkokat különítenek el, és
ezeket kapcsolják össze a vállalatstratégiával.
• Transznacionális vállalatok:
a) gazdálkodási tevékenységüket kettő vagy több országban
folytatják,
b) centralizált döntéshozatali rendszerük van, és globális
stratégiát alkalmaznak,
c) a különböző országokban lévő vállalatok között az
információkat, a forrásokat és eszközöket, valamint a
felelősséget megosztják.
• Míg a transznacionális vállalatok nemzetközileg integrált
tevékenységet folytató vállalkozások, melyek irányítása és
ellenőrzése egy gazdaság feltételrendszeréhez kapcsolódik,
addig a multinacionális vállalatok többnemzetiségű
tulajdonú, több nemzetgazdaságra kiterjedő tevékenységet
folytató vállalkozások, melyek döntési központjai is több
gazdaság által meghatározottak.
 A tőkeáramlás hatása a nemzetgazdaságokra
• A tőkebevitel hatása a tőkeimportőr országra:
új technológia, termelési és fogyasztói kultúra
(tovagyűrűző hatás) -> partneri vagy függőségi
viszony jön; beszállítói hálózat kiépülése
(munkaalkalmak); állami költségvetésre gyakorolt
hatás; profitrepatriálás; gazdasági struktúra térbeli
torzulása; foglalkoztatáspolitikai változások.
• A tőkekivitel hatása a tőkeexportőr országra:
hazai munkanélküliség növekedése; termelés
delokalizációja; beszállítói hálózat megszűnése;
hazai összkereslet csökkenése.