Előszőr is a munka fogalmát szeretném tisztázni.

A „munka” fogalma több

értelmezésben is használatos, attól függően, hogy milyen szempontból közelítjük
meg.

Általános értelemben:

A „munka” a mindennapi életben azt az aktivitást jelenti, amelyet az ember

végrehajt valamilyen erőfeszítés és idő befektetése mellett. Ez lehet fizikai vagy
szellemi tevékenység is.

Gazdasági értelemben:

Gazdasági értelemben a „munka” a termelőtevékenység, amely során

erőforrásokat (pl. munkaerőt, nyersanyagokat) felhasználva jön létre valamilyen
hasznos termék vagy szolgáltatás. A munkaerőt a munkavállalók adják, akik a
munkaadók alkalmazzák.

Munkajog értelemben:

A munkajog szempontjából a „munka” a munkavégzésre irányuló tevékenységet

jelenti, amelyet a munkavállaló és a munkaadó közötti munkaszerződés
szabályoz.

Szociológiai szempontból:

A szociológiában a „munka” a társadalom munkamegosztásában betöltött

szerepeket jelenti.

De ez csak néhány példa a munka fogalmának értelmezéseire, mivel környezettől

függően más és más értelmet nyerhet.

A munkapiac jelentős szerepet játszik a gazdasági fejlődésben, a társadalmi

mobilitásban, és a munkaerőpiaci folyamatokat különböző gazdasági, politikai és
társadalmi tényezőkre bontja. Tehát a munkavállalók és a munkaadók
találkozására, interakciójára, valamint a munkaerő kínálatára és keresletére utal
egy adott gazdasági rendszerben. A munkapiac tehát egy olyan terület vagy
rendszer, ahol a munkavállalók keresik a munkalehetőségeket, és a munkaadók
pedig próbálják betölteni a számukra szükséges pozíciókat.

Ebből látható az is, hogy a munkapiacon soha nem jelenik meg a teljes népesség,
melyet a munkaképes korú népesség nemzetközi megállapodások alapján
kiszámolt értéket használják ennek kiszámolásához. Ma munkaképes korúnak
számít a 15 és 74 év közötti népesség. Ezek az értékek a statisztikákban és
nemzetközi összehasonlításokban történő felhasználás során segítenek az
összehasonlíthatóság biztosításában.

A munkaképes korosztály viszont nem jelenti meg a teljes munkaerőpiaci

kínálatot, mivel beletartoznak a diákként jelenlévő fiatalok, melyeknek az első
munkaerőpiacra lépési koruk egyre jobban kitolódik, illetve még a korosztály
csoportba tartoznak a nyugdíjas korú emberek is, akik többsége már nincs jelen a
munkaerőpiacon. Viszont a piacra sorolható még az aktív népesség mellet, az
inaktív népesség és a munkanélküliek is.

A reálbér (más néven reáljövedelem vagy reálkereset) a fizetésért vásárolható

termékek és szolgáltatások mennyisége, tehát lényegében a fizetés valódi értéke,
kiszámításakor a munkából származó fizetés mellett a különböző társadalmi
juttatásokat (pl. családi pótlék, nyugdíj stb.) is számba veszik, tehát a reálbér
valójában az összes jövedelem vásárlóértéke. A munkapiaci egyensúlytalanságot
az alábbi függvény ábrázolja.

Ezen az ábrán látható, hogy az alacsonyabb reálbérszint mellett kialakulhatna az

egyensúly, de a munkavállalói oldal az elért bérszínvonalból nem szokott engedni.
Ezért viszont lesznek olyanok, akik nem találnak munkát, azaz munkanélküliek.
A munkanélküliség okait vizsgálva végig kell vennünk a munkakeresletre és a
munkakínálatra ható tényezőket.

A munkakeresletet a vállalati szféra határozza meg. Ezért a munkakeresletet

közvetve és közvetlenül is a termékek eladhatósága, az árupiaci kereslet és a
technológiai haladás határozza meg.

A munkanélküliségnek nemcsak az árupiaci keresletre vezethető okai vannak, a

munka kínálatát demográfiai folyamatok befolyásolják.
A munkanélküliségnek van önkéntes és kényszerű formája, a gazdasági
vizsgálatok elsősorban a kényszerűen munka nélkül maradottakkal foglalkozik.
Van, akik a munkahelyi légkör elviselhetetlensége miatt marad állástalan, és van
aki lakhelyváltoztatás okán, illetve vannak olyanok is akik a munkanélküli segélyt
kielégítőnek és vonzónak találják, ezért nem is keresnek munkát.

„Munkanélküliség nem a munka hiánya, hanem a munka lehetőségének hiánya.” -

Friedrich von Hayek

Ez az idézet arra utal, hogy a munkanélküliség problémája nem feltétlenül

a munkavállalók hajlandóságával vagy készségeivel kapcsolatos, hanem inkább a
munka lehetőségeinek hiányával. Ez az állítás hangsúlyozza a gazdasági
környezet, a munkaerőpiac és a munkahelyteremtés fontosságát a
munkanélküliség problémájának kezelésében.

Tehát az idézet alatt azt érthetjük, hogy a munkaerőpiacnak szabadnak és

rugalmasnak kell lennie, és az állami beavatkozásnak pedig minimálisnak kell
lennie a gazdasági folyamatok szabályozásában. Friedrich von Hayek úgy
vélekedett, hogy a piacnak önszabályozó képességgel kell rendelkeznie, és az
egyéni szabadságnak kell irányítania a gazdasági tevékenységeket.

Ez a gondolatmenet azt is hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség nem csak a

munkaerő hiányából eredhet, hanem a gazdasági környezet, a vállalkozások
kedvezőtlen feltételei és más tényezők miatt is bekövetkezhet. Ennek a nézetnek
azonban számos kritikája is van, és más közgazdászok eltérő véleménnyel
lehetnek és vannak a munkanélküliség okairól és kezelési módjairól.

A munkanélküliség okai, és a munkakínálatra ható tényezők:

A munkanélküliségnek nemcsak az árupiaci keresletre vezethető okai

vannak. A munka kínálatát demográfiai folyamatok nagymértékben befolyásolják.
Itt jellenek meg a munkanélküliség azon fajtái is amelyek az önkéntes, kényszerű.

Kényszerű munkanélküliség:

Ők a reálbérszint mellet szeretnének, de nem tudnak a piacon különböző okok

miatt elhelyezkedni dolgozni. Jellemzően számukra nem annyira fontos a
szabadidejük megléte, mint amennyire a jövedelmük lenne. Ez azért is lehetséges
így mivel bizonyos mennyiségű pénzösszeg feltétlenül szükséges a mindennapi
megélhetéshez és számukra ennek előteremtése sokkal nagyobb prioritást élvez a
szabadidejük eltöltésével ellenben.

Önkéntes munkanélküliség:

Az előzőekben már megfogalmazottak mellett, a munkával megszerezhető

jövedelem hat ki a munka kínálatára. Tehát minden egyes embernek el kell
döntenie, hogy a saját szabadideje mennyit ér számára. Ez abban is
megmutatkozik, hogy ha például tegyük fel olyan munkát ajánlanak a
munkanélküli embernek, amivel a nyerhető haszon jóval magasabb, azaz profit
számolható el, és úgy érzi, hogy meg ér neki annyit az a kötöttség, (azaz, hogy
nincs annyi szabadideje) akkor sokkal nagyobb annak a valószínűsége és esélye,
hogy a munkanélküli elfogja fogadni a neki felajánlott munkát.

Viszont, ha a reálbérszínvonal alacsonyabb, mint amit a munkanélküli egyén

elfogadna, akkor a kényszerű okok nélkül marad munka nélkül, azaz önkéntes
munkanélküliség jelenik meg. Ide tartozik egy például egy kisgyermekes szülő,
akinek még a gyermekéről gondoskodnia kell, ő hiába hogy kaphatna munkát,
még sem él ezzel a lehetőséggel, ezért tehát önkéntesen mond le a fizetéséről.

A demográfiai változások Európában és Magyarországon is problémát

okoznak a munkaerő piacán, mivel a népesség elöregedése és fogyása elég
számottevő. Ezt mutatja az is, hogy kevesebb gyermek születik, mint amennyi
idős elhalálozik. Viszont, ha megnő az idősek száma, akkor csökken az aktív
népesség, tehát nő az eltartandók száma. Ez nemzetgazdasági problémákat vet fel,
mivel az állam elöregedik, azaz nem lesz ki termeljen és ennek következtében
nem is tudják biztosítani a megélhetéshez szükséges anyagi javak meglétét.

A munkavállalási hajlandóságra a következők hatnak ki a legjobban a

munkaképes korú dolgozók szemszögéből tekintve:

- Munkakörülmények és juttatások,
- Munkahelyi környezet,
- Szakmai fejlődési lehetőségek,
 - Egészségügyi tényezők,
- Gazdasági körülmények,
- Munka és magánélet egyensúlya.

A fentiekben felsorolt tényezők egymással összefüggésben állnak azzal, hogy az

adott munkavállaló mennyire találja meg az adott munkahelyen ezeket a
tényezőket. Tehát ezek a szempontok a munkavállalási hajlandóságot
befolyásolják.

Munkakörülmények és juttatások:

A versenyképes fizetés és juttatási csomagok növelik a munkavállalók

hajlandóságát, és segíthetnek megtartani a jelenlegi munkaerőt. A cafeteria-
elemek, az egészségügyi és szociális juttatások, valamint az egyéb munkavállalói
előnyök mind hozzájárulhatnak ehhez.
Munkahelyi környezet:

Az inspiráló és támogató munkakörnyezet, beleértve a jó vezetést, a

munkatársak közötti pozitív kapcsolatokat és a munkahelyi kultúrát, hozzájárulhat
a munkavállalók elégedettségéhez és hajlandóságához.

Szakmai fejlődési lehetőségek:

A munkavállalók hajlandóságát növelheti a szakmai fejlődési lehetőségek

biztosítása, beleértve a képzéseket, továbbképzéseket és előrelépési lehetőségeket.

Egészségügyi tényezők:

Az egészséges és biztonságos munkakörnyezet, valamint az

egészségvédelemre irányuló kezdeményezések pozitívan befolyásolhatják a
munkavállalók hajlandóságát.

Gazdasági körülmények:

A gazdasági helyzet, az álláslehetőségek és a munkaerőpiaci kereslet-

kínálat egyaránt hatással lehet a munkavállalási hajlandóságra. A gazdasági
bizonytalanság vagy recesszió csökkentheti az emberek hajlandóságát a
munkavállalásra. Ez igazából a COVID-2019-es időszak alatt is jól megfigyelhető
volt.

Az ábráról jól leolvasható, hogy a járványnak és a lezárásoknak köszönhetően

ugrásszerűen megnövekedett az álláskeresők száma. Az is leolvasható még
továbbiakban, hogy az első hullámot követően már ilyen magasabb kiugrás nem
történt a regisztrált munkanélküliek között. Ennek természetesen több oka is lehet,
például az is hogy az időszak ugyanazokat az embereket, illetve gazdasági
ágazattokat érintette.

Munka és magánélet egyensúlya:

Azok a munkavállalók, akiknek lehetőségük van a munka és a magánélet

egyensúlyának fenntartására, hajlandóbbak dolgozni.

A következőekben a munkavállaló munkavállalási szándékainak felmerülő problémait

szeretném taglalni. A munka világába való beilleszkedés mégis számos akadályba
ütközik, ezek az akadályok a következők:

- A kirekesztettek kirekesztése (például mozgássérültek nehezen való

foglalkoztatása)
- A hiányzó képességek (Sokan úgy vélekednek és nincsennek is olyan anyagi
helyzetben, hogy különböző oktatásokat, tanfolyamokat csináljanak meg)
 - Területi hátrányok (a közlekedés megoldhatatlansága, fejletlenebb infrastruktúra)
- Gyermekelhelyezéssel való problémák (A 14 éven aluli gyermekek megfelelő
felügyeletének biztosítása sokhelyen gondot okoz)
- A hamis kép (A munkavállalói saját képességeiről és tehetségeiről nem valós
kép)
- Önfelmentés (A munkára alkalmas személy felmenti magát a munka alól például
én már túl öreg vagyok ehhez)
- Pályakezdők illúziói (Az oktatási intézmények által leírt hamis kép a munka
piacáról)
- Függő helyzetek (Például ide sorolhatók a különböző szenvedélybetegségek és az
ebből ki utat nem vezető környezet)
- Az árnyékgazdaság (Nem ellenőrzött gazdaság, azaz a feketepiac)
- Hosszútávú passzív ellátásra való kondicionálás (A munkanélküli folyamatos
lépülése és alkalmazkodása az adott helyzethez)
- Paternalista játszma (felelősség vállalás magamért és másokért)

A munkavállalói hajlandóságot a munkanélküli szándékán túl még sok egyéb tényező is

befolyásolja. A munkanélküliség állapotában fogva tartó helyzetek között is
megkülönböztethetünk „személyes” és „intézményesült” csapdákat. Némely esetben
viszont nem is olyan világos a határ a kettő között.
A következőekben a KSH jelenlegi adatait szeretném ismertetni.

A munkanélküliség rátája jelenleg: 4,1 % amely az ábráról is leolvasható, mely októberi

adatokat tartalmaz.
A foglalkoztatási arány jelenleg: 75,2% októberi adatok alapján. Ezen az ábrán látható,
hogy évről évre szinte dinamikusan növekedett az adott érték.

Teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi átlagkeresetének változása a KHS adatai

alapján jelenleg: 14,1%
Az üres álláshelyek aránya a KHS jelenlegi adatai szerint 2,4%.
 Irodalmi jegyzék
Munkaerő – Központi Statisztikai Hivatal (ksh.hu)
Makroökonómia 11. évfolyam | Sulinet Tudásbázis