A munkavállaló egyrészt élő, érző, gondolkodó és társadalmi lény, akinek „áruja” a munkaerő nem

választható el ezen struktúráktól.

Nem minden résztvevő versenyzik egymással (az eltérő szakképzettség miatt, az eltérő munkahelyi
körülmények miatt)
A munkavállalók többsége immobil, tehát nem valósítható meg 100%-osan az „áruk” szabad
áramlásáról szóló kritérum.
A munkaerő nem homogén termelési tényező, mivel nemek, kor, végzettség és szakképzettség szerinti
differenciálódás jellemzi.
A tőke és a munka nem helyettesíthető egymással korlátlanul.
A piac nehezen átlátható. Ennek oka, hogy a munkaerőpiac szereplői nincsenek egy teljes és tökéletes
információhalmaz birtokában.

A bérek korlátozott rugalmassága.

Elsősorban a lefelé irányuló bérmozgás rugalmatlan. Az ár ezért nem az egyensúlyi szinten alakul ki,
emiatt a kereslet és kínálat nem jut egyensúlyba, a piac öntisztító mechanizmusa nem működik. A
bérek lefelé rugalmatlanok és tartósan az egyensúlyi szint felett maradnak, a magasabb bérek
hatására megnő a kínálat és lecsökken a kereslet, melynek következtében kialakul egy túlkínálati sáv .

A belső munkaerőpiacok hatása.

A vállalati belső munkaerőpiacok kedvezőbb feltételeket biztosítanak a külső munkaerőpiacoknál,

ezek a feltételek függetlenek a külső piac kereslet-kínálat viszonyaitól, így a külső piaci feltételek
változása nem gyakorol hatást a belső munkaerőpiacokra.

Késleltetett reagálás.

A piac szereplői között gyakori helyzet az, amikor a piac egy látható változására a munkaerőpiac
szereplői nem reagálnak azonnal, hanem még kivárnak, és csak később, egy erőteljes kényszerítés
hatására teszik meg a szükséges lépéseket.
Ezek a sajátosságok erőteljes hatást gyakorolnak a munkaerő kereslet-kínálatra.

A munkaerőpiacoknak hely szerint két fő típusa létezik:

-külföldi (nemzetközi) munkaerőpiac

-hazai munkaerőpiac

A munkaerőpiac szereplői:

-munkavállalók, önfoglalkoztatók
-munkáltatók
-kormányzat, állam
-szakszervezetek, munkáltatói érdekképviseletek

Az állami beavatkozás szerepe és mértéke a munkaerőpiacban ma is élénk világnézeti és politikai

viták tárgya.
A szabadpiac szabályai szerint azonban az állam - mint a törvényes erőszak egyedüli letéteményese - a
viszony elrendezése után azonnal ki kell vonuljon a színtérről, nem avatkozhat be folyamatosan a
szabad piaci elrendeződésekbe.
A munkaerőpiacon ilyen - a fenti modellben leírt - tiszta szituáció csak kivételesesetekben valósul
meg.
Az állami beavatkozás így ma is magas szintű a modern társadalmakban, politikai színezettől és
ideológiai beállítottságtól függően változik ennek szintje.
A munkaerőpiac hazai intézményrendszere az alábbi intézményekből és szervezetekből áll:

-Gazdasági Minisztérium
-Országos Munkaügyi Tanács
-Megyei/fővárosi munkaügyi tanácsok
-Foglalkoztatási Hivatal
-Regionális munkaügyi központok (és fővárosi)
-Regionális munkaügyi központok kirendeltségei (kb. 190)
- munkaerő fejlesztő és képző központok
-regionális átképző központok
-magán munkaközvetítők
-foglalkoztatást segítő alapítványok