A munkaerőpiac

A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen szerves

alkotóeleme.

Általános definícióként úgy fogalmazhatunk, hogy a munkaerőpiac a munkaerő

adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége.

Ezen belül két fontos kategóriát különböztethetünk meg, a munkaerő-kereslet és a

munkaerő-kínálat fogalmát.

Munkaerő-keresleten általában azt értjük, hogy a gazdaság közvetlen szereplői egy

meghatározott időszakban milyen létszámú és összetételű munkaerőt kívánnak
foglalkoztatni. A munkaerő-keresletet, azaz a piac vevői oldalát a munkáltatók
képviselik (jelenítik meg).

A munkaerő-kínálatot, vagyis a piac eladói oldalát azok a munkavállalók jelentik,

akik bizonyos határidőn belül szeretnének elhelyezkedni.

Az a gazdasági vezető vagy tulajdonos, aki alkalmazottat kíván felvenni, viszonylag

pontosan és jól meg tudja határozni, hogy mekkora létszámú és milyen képzettségű
munkaerőre van szüksége, azokat milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni és
mennyi bért hajlandó fizetni a munkájukért. A munkaerő-kereslet fogalma tehát a
Piac egyik főszereplője, a vevő részéről minden esetben mennyiségileg és
minőségileg is jól behatárolt.

Az, hogy a munkavállaló mit szeretne csinálni, és végül is milyen munkakört vállal,
csak a munkaerő-piaci alku megkötése pillanatában dől el.

A munkaerőpiacon mindig bizonyos mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslet

találkozik meghatározott mennyiségű és összetételű munkaerő-kínálattal.

Amennyiben a munkaerő-kereslet meghaladja a kínálatot, ún. túlkeresletes

munkaerőpiacról beszélhetünk. A túlkeresletes munkaerőpiac munkaerőhiányt idéz
elő, amely gátolja a nemzetgazdaság fejlődését. Ez a helyzet általában előnyös a
munkavállalók számára, miután javítja pozíciójukat. Lehetővé teszi például, hogy
bizonyos fokig válogassanak az elhelyezkedési ajánlatokban, segít a megfelelő bérek
és munkakörülmények elérésében stb.

Ha a piacon a kínálat haladja meg a keresletet, túlkínálatos munkaerőpiacról

beszélhetünk, amely általában a munkaadóknak kedvez. Ezáltal a különböző
munkáltatóknak van módja válogatni a jelentkezők között, és ennek kapcsán a
konkurencia inkább a munkavállalók között jön létre. Ez sokszor a munkabérek
mesterséges leszorításával jár, ugyanakkor rámutat a gazdaságban rendelkezésre
álló munkaerő- kapacitás egy részének kihasználatlanságára is. A túlkínálatos
munkaerőpiac egyik velejárója a munkanélküliség megjelenése.

Ha egy gazdaságban a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat akár rövid

időszakra is — globálisan és struktúráját tekintve is — megegyezik, munkaerő-piaci
egyensúlyról beszélhetünk. Mivel sem a munkaerő-keresletet, sem a munkaerő-
kínálatot nem könnyű pontosan értelmezni, félő, hogy tökéletes munkaerő-piaci
egyensúly szinte sehol sem létezik. Nagy vonalakban, igen rövid ideig előfordulhat
ez az állapot is, de szigorúbb mércével mérve és hosszabb időintervallumot alapul
véve ez csak elméleti lehetőség.

Munkaerő -piaci egyensúly

A piaci keresleti görbe azt mutatja, hogy a munkaadók hány munkavállalót

hajlandók foglalkoztatni a bér függvényében. A piaci kínálat görbéje azt mutatja,
hogy a bér függvényében hány munkavállaló hajlandó az adott piacon munkát
vállalni. A piac állapotát egyszerűen úgy ábrázoljuk, hogy a két görbét egyszerre
rajzoljuk fel (lásd 1. ábra).

A kereslet és a kínálat a két görbe metszéspontjánál lesz éppen egyenlő. A piac We

bér mellett kerül egyensúlyba.

A keresleti és a kínálati görbe metszéspontjánál az egyensúlyi bért találhatjuk.

Egyensúlyi bérnek azt az összeget nevezzük, amit a munkáltatók még hajlandóak
kifizetni, és amiért a munkavállalók hajlandóak dolgozni.

Ennek megfelelően az egyensúlyi létszámot Le-vel jelöltük.

Az egyensúlyi bér természetesen változhat, amennyiben akár a kereslet, akár a

kínálat változik.
1. ábra. A munkaerőpiac grafikus ábrázolása. Forrás: Galasi, 1990. Gábor R., 1990

Ha egy gazdaságban a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat akár rövid

időszakra is – globálisan és struktúráját tekintve is – megegyezik, munkaerő-piaci
egyensúlyról beszélhetünk. Mivel sem a munkaerő-keresletet, sem a munkaerő-
kínálatot nem könnyű pontosan értelmezni, félő, hogy tökéletes munkaerő-piaci
egyensúly elméletileg szinte sehol sem létezik. Így például a fejlett
piacgazdaságokban 2-3%-os munkanélküliség mellett még egyensúlyról beszélnek.