2.

tétel
Miként határozták meg a neoklasszikusok a munka és tőke kínálatát?

A neoklasszikus elmélet szerint a gazdaság olyan állapot felé tart, melyben a kereslet és a
kínálat megegyezik egymással minden jószág piacán. Ezt nevezzük általános egyensúlynak.
Átmeneti válságok ugyan előfordulhatnak, hosszútávon azonban a gazdaság általános
egyensúly felé tendál.

Tényezőpiacok:
a.) munkapiac

munkakereslet: Nd=Nd(ω), ahol ω a reálbér és dNd/ dω <0

munkakínálat: Ns=Ns és dNd/ dω >0

A foglalkoztatás és a reálbér egyensúlya: Nd(ω*)= N*=Ns(ω*)

N*=foglalkoztatás
ω*=reálbér egyensúlyi nagysága

Az egyenletrendszer megoldása a munkakeresleti és – kínálati függvények metszéspontjához

tartozó koordináták meghatározását jelenti. Az egyensúlyi reálbér mellett mind a háztartások
mind pedig a vállalatok munkapiaccal kapcsolatos anticipációi megvalósulnak.

A reálbér a nominálbér és az árszínvonal hányadosa: ω=W/P

Következésképpen a munkapiaci egyensúly létrejöttéhez a nominálbérnek kell azt a nagyságot
felvennie, amelyik

mellett a reálbér eléri egyensúlyi értékét.

A munkapiaci egyensúlyhoz tartozó teljes foglalkoztatás ezek szerint csakis akkor maradhat
fent tartósan, ha a nominálbér képes rugalmasan alkalmazkodni a munkakereslet, illetve
munkakínálat változásaihoz.(nincsenek intézményi akadályai a nominálbér csökkenésének)

Munkanélküliek: a reálbért túlságosan alacsonyan tartják, ezért nem vállalnak munkát. Az

ilyen munkanélkülieket önkéntes munkanélkülieknek nevezzük. Munkapiaci egyensúly
esetében az önkéntes munkanélküli számára nem elegendő, ha munkája után reálbérként
annak határtermelékenységét fizetik.

Az életminőség egyenes meredekségét a reálbér határozza meg, jól megfigyelhető az ábrán

hogy alacsonyabb reálbér esetén a háztartás nem kínál munkát, magasabb reálbér mellett
azonban igen.

U hasznossági függvény minden egyes háztartásra más és más lehet, s a függvény formájától
függ, hogy valamelyik háztartás a reálbér adott szintje mellet önkéntes munkanélküli-e vagy
sem.
Nincs önkéntes munkanélküliség:

A reálbér elegendő nagymértékű csökkenésével az optimális megoldás elhagyja a C tengelyt,

ami a munkakínálat csökkenését jelzi.

Miként reagál a munkapiac a munkakereslet visszaesésére.

Mind a reálbér mind pedig a foglalkoztatás egyensúlyi nagysága csökken. A csökkenés
mértéke azonban a munkakínálati függvény meredekségétől függ.

E meredekség közgazdaságtani tartalma az, hogy miként reagál a munkakínálat a reálbér

egyensúlyi növekedésére. Ezt a továbbiakban a munkakínálat reálbérérzékenységének fogjuk
nevezni.

Magasabb érzékenység esetén az egyensúlyi reálbér kis mértékű csökkenése a foglalkoztatás

nagyobb mértékű visszaesésével jár együtt. A munkakínálat alacsonyabb reálbérérzékenysége
esetén fordított a helyzet.
b.) tőkepiac

A tőkepiacon értékpapírral kereskednek. Az értékpapírokat általában vállalatok adják el és a

háztartások veszik meg. A fejlett piacgazdaságban beruházási és megtakarítási döntések
egymástól függetlenül születnek. Állami beavatkozás hiányában, vagy kiegyensúlyozott
költségvetés esetén a megtakarításoknak éppen fedezniük kell a beruházásokat. Szükség van
tehát egy koordinációs mechanizmusra, mely a megtakarítások és a beruházások
megegyezését biztosítja. A neoklasszikus elméletben ez a kamatmechanizmus.

Első lépésben a háztartások lemondanak egy bizonyos termékmennyiség elfogyasztásáról. Ezt

megtakarításnak nevezzük. A szóban forgó termékmennyiséget átengedik a vállalatok
számára. Ennek fejében a háztartások a vállalatokkal szemben követelésekhez jutnak. A
vállalatok az így megszerzett termékmennyiséget beruházási célra használják. A tőkejavak
elhasználódását meghaladó nettó beruházások a fizikai tőke állományát növelik. A vállalatok
a háztartások követelését teljesítik, a háztartás számára egy bizonyos termékmennyiséget
adnak át így a háztartás reáljövedelmét növelik.

A neoklasszikusok szerint a háztartások megtakarításukat értékpapírban tartják. Az

értékpapírok pozitív nettó hozamot biztosítanak a tulajdonos számára, míg a pénznek a
defláció esetét kivéve nincs hozama. Ez azt jelenti hogy a vagyon pénzben tartása esetén i=0
míg kötvényvásárlás esetén i>0.