4.

A nemzeti jövedelem fogalma és elsődleges elosztása

Egy adott időszak alatt (ált. 1. év) az anyagi termelés különbözőágaiban létrehozott új érték. A
nemzeti jövedelem tehát terméktömeg, amelyet pénzben fejezünk ki. Elosztása két lépcsőben
valósul meg: elsődleges és újrafelosztás.
Elsődleges elosztás során azok részesednek a nemzeti jövedelemből, akik közvetlen
kapcsolatban vannak a termeléssel tehát a dolgozók, akik megtermelték és az állam, mint a
termelési eszközök tulajdonosa. Az így keletkezett jövedelmeket eredeti jövedelemnek
nevezzük.
Azt vizsgáljuk, hogy az állami beavatkozásoktól mentes zárt gazdaság egyensúlyi helyzetben
a megtermelt reál nemzeti jövedelem mekkora hányada kerül tőkejövedelemként, s mekkora
része kerül bérjövedelemként kifejezésre.
A háztartások birtokában lévő kötvények teljes állománya a vállalatoknál lekötött tőkét
finanszírozza, azaz B0=PK0 az alábbi összefüggést írhatjuk fel:

és iP egységnyi.
Mindkét oldalt elosztva az árszínvonallal, a reálprofit az alábbi módon határozható meg:

Ebből az egységnyi reálkibocsátásra eső profit:

A parciális termelési rugalmasságok összege egy, ezért az egyenlet csak akkor teljesül ha: π=0
Kimerítési elv: a tényezőjövedelmek kifizetése a teljes vállalati árbevételt kimeríti.

A tőke piaci verseny esetén:

Általában €K =1/3, azt mondhatjuk, hogy a nemzeti jövedelem 1/3-a tőkejövedelemként, 2/3-
a bérjövedelemként kerül a háztartások részére kifizetésre.
Eltekintve az egyes vállalatok és háztartások között fennálló különbségektől, hogy az egyes
javak piaci allokációja során:

- minden tényezőegység ahhoz a vállalathoz kerül ahol annak határtermelékenysége

maximális
- minden termékegység ahhoz a háztartáshoz kerül, ahol annak határhaszna maximális