TALAJVÉDELEM

című távképzési anyag

Készítette:
Bohus Anita

2009.

Felhasználás:

Kizárólag a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának

belső továbbképzése számára!

 Felhaszná lá s:................................................................................................................................... 1
Kizá ró lag a Kö rnyezeti Taná csadó Irodá k Há ló zatá nak ..............................................1
belső tová bbképzése szá má ra!................................................................................................ 1
.................................................................................................................................................................. 3
BEVEZETÉ S ......................................................................................................................................... 4
ALAPISMERETEK A TALAJRÓ L.................................................................................................... 4
Talaj fogalma................................................................................................................................... 4
Lévai Ká lmá n-féle..................................................................................................................... 4
Ganssen-féle............................................................................................................................... 4
Stefanovics-féle......................................................................................................................... 4
Mengel-féle................................................................................................................................. 5
A talaj kialakulá sa, ö sszetétele................................................................................................ 5
É lettelen vagy abiotikus komponensek..........................................................................6
É lő szervezetek vagy biotikus faktorok..........................................................................7
Talaj képző dése......................................................................................................................... 8
Talajképző folyamatok bő vebben...................................................................................... 9
Talaj szintek és az osztá lyozá s.............................................................................................. 10
Talajszelvény szintjei........................................................................................................... 10
A talajok genetikai-talajfö ldrajzi csoportosítá sa......................................................12
A talajok má s szempontú osztá lyozá sa........................................................................13
A talaj szerepe.............................................................................................................................. 13
TALAJVÉ DELEM.............................................................................................................................. 14
A talajvédelem kö rnyezetvédelmi értelmezése ............................................................14
A talajvédelem alapelvei..................................................................................................... 14
Talajromlá s okai .................................................................................................................... 15
Eró zió elleni védekezés....................................................................................................... 17
Talajjavítá s, meliorá ció ....................................................................................................... 17
Talajpuffer................................................................................................................................ 20
Komposztá lá s.......................................................................................................................... 20
A talajpusztulá s, mint globá lis probléma.......................................................................... 21
Talajszennyezés.......................................................................................................................... 22
A talajvédelem stratégiá ja...................................................................................................... 24
Talajvédelmi feladatok a kö rnyezetvédelemben .....................................................24
Stratégia.................................................................................................................................... 24
Diffú z szennyezések elleni védelem .............................................................................24
Pontszerű szennyezések elleni védelem .....................................................................25
Talajok sokféleségének megő rzése ...............................................................................25
A fö ldértékelés termékenység alapú mó dszerei...........................................................25
Fö ldhaszná lat............................................................................................................................... 26
A talajvédelmi szabá lyozá s, a ká rfogalom és a bírsá golá s problémá ja ..............27
HAZAI SZABÁ LYOZÁ S................................................................................................................... 27
A talajvédelemmel kapcsolatos ható sá gi eljá rá s jogi há tterérő l.............................27
JOGSZABÁ LYOK............................................................................................................................... 29
2003. évi LXXXIX. Tö rvény a kö rnyezetterhelési díjró l..............................................29
Talajterhelési díj.................................................................................................................... 29
219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérő l.................30
Orszá gos Kö rnyezetei Ká rmentesítési Program.......................................................30
2007. évi CXXIX. tö rvény a termő fö ld védelmérő l .......................................................31
Az ö nkormá nyzat szakható sá gként tö rténő részvétele a talajvédelmi
 ható sá gi engedélyezésben................................................................................................. 32
A talajvédelmi ható sá g szakható sá gként tö rténő kö zremű kö dése az
ö nkormá nyzati engedélyezési eljá rá sokban..............................................................32
INTÉ ZMÉ NYRENDSZER ............................................................................................................... 33
KVVM és há ttérintézményei................................................................................................. 33
FVM és a Mező gazdasá gi Szakigazgatá si Hivatal...........................................................34
ESETELEMZÉ SEK............................................................................................................................ 37
Az ipar talajszennyezése Borsod-Abaú j-Zemplén megyében..................................37
SZAKMAI MŰ HELYEK, KIADVÁ NYOK, PARTNEREK .......................................................39
Talajvédelem tö rténete............................................................................................................ 39
Ö SSZEFOGLALÁ S............................................................................................................................. 40
INTERNETES LINKEK, ADATBÁ ZISOK .................................................................................. 42
IRODALMI LISTA............................................................................................................................. 42
BEVEZETÉS

A talaj és talajvíz szervesen összefonódó egysége nem csupán a termőföld, de a

talajélet, vegetáció és állat-, növény társulások szempontjából együtt kezelendő.
A profitorientált, iparosodott világban sajnos a barnamezős beruházások helyett a
szűz területeket, földeket építik be, s nincsenek tekintettel a talajra, mint
élőhelyre. A talajvédelem szempontjából külön kiemelendő a diffúz
szennyvízterhelés, iparterületek talajszennyezése, közutak mentén nehézfém,
antimon, azbeszt és más veszélyes anyagok kiülepedése, mezőgazdasági
területeken a műtrágya- és peszticidhasználat, vasúti nyomvonalon az ágyazati
kő olaj- és a talpfák PCB-, kátrányszennyezése. S ezek csak példák. Számtalan
módon szennyezzük a talajt, s a szennyezők a kapillárisokon vagy a talajvíz
mozgásával, csapadékkal lejjebb jutnak, ezáltal terhelve a talajvizet. Ahhoz,
hogy hatékonyan fel tudjunk lépni a környezetrombolás ellen, ismernünk kell
azon alapfogalmakat, amelyekkel a rendszer működése érthető. Sőt, azzal is
tisztában kell lennünk, hogy az ipar és mezőgazdaság szennyező tevékenysége
mellett bizony a lakosság részéről is komoly terhelés éri a talajt. Ezért ahol csak
tudjuk, célszerű felhívni a figyelmet a komposztálás, mint talajerő-utánpótlás
szerepére, illetve a vegyszerhasználat és műtrágyázás veszélyeire. Mert
mindannyian tehetünk a talaj védelméért!

ALAPISMERETEK A TALAJRÓL

Talaj fogalma

Lévai Kálmán-féle

Háromfázisú polidiszperz rendszer.

Háromfázisú, mert főként szilárd fázisból áll, de a szilárd részecskék közti

pórusokban a talajoldat (cseppfolyós) és talajlevegő (légnemű) is fontos
szerepet játszik. Polidiszperz, mert éppúgy megtalálhatók benne a 0,2 mm
nagyságú durva homokszemcsék, mint a százszor kisebb kolloid
agyagszemcsék. Tehát a talajban a legkülönbözőbb méretű szilárd
szemcsék, folyadékcseppek és légbuborékok vannak diszpergálva.

Ganssen-féle

A talaj a kémia és fizikai mállás, valamint a szervesanyagok humuszképző

biogén átalakulásának az alapkőzeten létrejött laza fedőrétege, mely
vertikális profiljában szemcseösszetétel, porozitás, szín és vastagság
szerint egymástól eltérő szintekre tagolódik. Dinamikai rendszer, amely az
exogén hatásokkal szemben egyensúlyra törekszik. A lito-, hidro- és
atmoszféra határán jött létre.

Stefanovics-féle

Egyrészt a talaj a vízzel, a levegővel és az élővilággal együtt a természeti

környezetnek fontos és a szárazföldnek elengedhetetlen alkotóeleme,
másrészt az emberi társadalom ősi és ma is fontos termelőeszköze.

A talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül

szolgál. Alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képesség,
hogy kellő időben és a szükségelt mennyiségben képes ellátni a
 növényeket vízzel és tápanyaggal. Ebből következik, hogy a talajtan
tudománya a talaj tulajdonságaival, kialakulásával és hasznosításával
foglalkozik.

Mengel-féle

A talaj szilárd, folyékony és gáz fázisból álló heterogén rendszer, mely

lehetővé teszi a növényi-állati és mikrobiális életet a talajban és annak
felszínén. A szervetlen és szerves részekből álló szilárd fázis főként
tápanyagtároló; a folyadékfázist jelentő talajoldat a tápanyagok szállítója
és a fizikokémiai, biológiai átalakulások közege, a gázcsere főként az O 2 és
N2 beáramlását és a CO2 távozását jelenti.

A talaj kialakulása, összetétele

Az alkotórészek nagyobb részét élettelen, vagy abiotikus, kisebb hányadát pedig

élő szervezetek, vagy biotikus faktorok alkotják.

Összetétele
 Szilárd fázis kb. 50% (35% ásványi rész, 15% szerves
anyag)
 Víz (optimális esetben kb.40%)
 Levegő (optimális kb.10%)

Talaj szövete (textura) - mechanikai összetétele

 kavics: 10-2 mm
 homok: 2- 0,02mm
 iszap: 0,02- 0,002 mm= 2 mikron
 agyag: < 0,002 mm

Talaj szerkezete (kötöttség, részecskék kapcsolódása): morzsás,

rögös, szemcsés, oszlopos, lemezes
 Talaj színe:
 sötét magas szerves anyag tartalom
 kékes-szürke anaerob viszonyok
 vöröses sok O2, sok vasoxid, jól szellőzik
 világos-fehér- meszes v.szilikátos (SiO2)

Talaj kémhatása (pH):

 < 4,5 erősen savanyú
 4,5-5,5 savanyú
 5,5-6,5 enyhén savanyú
 6,5-7,5 semleges
 7,5-8,2 gyengén lúgos
 8,2-9 lúgos
 9 < erősen lúgos

Élettelen vagy abiotikus komponensek

 Szilárd alkotórészek: a szemcsék mérete a több mm-től a mikrométer alatti

tartományig terjedhet (homok, por, agyag frakciók).

A talaj szervetlen része ásványokból áll. Ezek kémiai összetétele és így fizikai
jellemzőik, kristályszerkezetük többé-kevésbé hasonló. A talaj mintegy 95-99
%-át teszik ki, s ezzel alapvetően meghatározzák a talajban található kémiai
elemek számát és arányát. Ezek az elemek talajvízben való oldódás kémiai
vagy biológiai mállás útján válnak a növények számára felhasználhatóvá.
Ugyanazon a kőzeten a talajképző tényezők hatására sokféle talaj alakulhat
ki. A talajképző kőzet lehet magmás, üledékes vagy átalakult.

 Folyékony fázis vagy talajoldat: a talajnedvességben szervetlen és szerves

vegyületek és gázok vannak feloldva. Nedvességtartalommal kapcsolatos
fogalmak: holt víz, kötött víz, kapilláris víz, szabad víz, hasznosítható víz.
Vízkapacitás: azt a vizmennyiséget jelenti, amit a talaj különböző
körülmények között visszatartani, befogadni képes.
Talajvíz: az altalaj legfelső vizzáró rétege fölött kialakult , a talaj hézagait
összefüggően kitöltő viz. Megkülönböztetünk típusos, pangó talajvizeket és
lejtők talajvizeit.

 Talajlevegő: mennyisége a mikrobiológiai tevékenység, egyes kémiai és

biokémiai reakciók szabályozása szempontjából jelentős.
Élő szervezetek vagy biotikus faktorok

Edafon: a talaj élővilágának az összessége. A makro-és mikroszkópikus

élőlények, melyek a talajalkotórészek keverésében, a szerves anyagok
átalakításában játszanak döntő szerepet, majd elpusztulásuk után a talaj
szerves anyagát gazdagítják.

Az edafont baktériumok, gombák, kisebb testű algák (mikroflóra), valamint

nagyobb testű gombák és algák (makroflóra), egysejtűekből, a fonál- és a
kerekesférgekből, a medveállatkákból álló mikrofauna (0,001—0,2 mm
méretűek), az ugróvillások, az atkák a mezofaunát (0,2—2,00 mm méretűek),
a százlábúak, az egyes rovarálcák a makrofaunát (2—20 mm méretűek), a 20
mm-nél nagyobb állatok a megafaunát képezik. A szárazságtűrő állatfajok
általában csak lakóhelyként keresik fel a talajt, a talajfelszínen élnek, a
vízkedvelő állatfajok főleg az erdők avartakarójában tartózkodnak.
(http://www.agraroldal.hu/edafon_szotar.html)
 A talaj szerves alkotóelemei a biológiai folyamatok anyag- és
energiatartalékai, salakanyagai, melléktermékei, valamint a talajban élő
mikro- és makroszervezetek testének anyagai. A talaj szervesanyag-tartalma
tehát nem egységes, hanem számtalan, különböző kémiai összetételű és
fizikai viselkedésű anyag keveréke. Az élő szerves anyag mennyisége. az
összes szerves anyag 10-15%-a. A fennmaradó részt a még teljesen le nem
bomlott (C-,N-, O-,N-tartalmú) szerves vegyületeknek, valamint ezek
növekvő molekulasúlyú származékainak (fulvosavak, huminsavak, humin,
humuszszén) sötét színű keveréke alkotja: ezek a vegyületek részint kémia
úton, részint mikroorganizmusok és egyéb talajlakó élőlények tevékenysége
útján, korlátozott mennnyiségű levegő (oxigén) jelenlétében keletkeznek.

Talaj képződése

A talajba került szerves kötésben lévő elemek ásványi formákká alalkulnak

(ásványosodás v. mineralizáció), ezzel fennmarad a növényi
szervesanyag-termelés folytonossága. A humusz a talajra jutó növényi
maradványok elbomlása folyamán képződik. Az első lépés az elhalt növény
részek felaprítása, melyet a talajlakó állatok végeznek el. E folyamatban
homogenizálják a növényi anyagot, miközben annak felülete megnövekszik. A
második szakaszban a talajlakó mikroszervezetek - sugárgombák,
baktériumok - egyszerűbb alkotóelemeikre bontják a növényi szervesanyag
összetett vegyületeit. A humifikáció (szintetizáló reakciók összessége)
végeredménye: aminosavak, monoszacharidok, valamint fenolok és kinonok.
Ez utóbbi kettő zárt szénláncú vegyületekből keletkezik. Ezek az építőelemek
aztán egymáshoz kapcsolódva sötét színű, nagy molekulájú anyagokat
hoznak létre, amelyek később tovább polimerizálódva (láncszerűen
összekapcsolódva) humuszanyagokká alakulnak. A mineralizáció a humusz
egy részét is érinti. A humusztartalom közel állandó.

A bomlás sebessége függ:

 a szerves maradványok kémiai összetételétől ( C: N arány )
 a talaj hőmérsékletétől, viz és levegő ellátottságától
 a közeg pH–jától

Nagy N–tartalmú, alacsony C–tartalmú maradványok gyorsan bomlanak. A

gyorsan bontható maradványokban a C:N arány 30:1, a lassan bonthatókban
ez 80: 1. A mikrobiális aktivitás hőmérsékletfüggő, 25–40 °C fokon a
leghatékonyabb. Vizszükséglet szempontjából is megvan a helyes középút,
ha túl sok a víz, kimaradnak az anaerob folyamatok, ha viszont túl kevés,
akkor a mikrobák nem élnek meg. Az ideális talaj pH 6 – 8.
A talajba kerülő C mintegy kétharmada CO2–dá oxidálódik és visszakerül a
levegőbe.
 A mineralizáció és humifikáció mellett a talajképződés folyamatában a
talajéleten kívül a fizikai és kémiai mállásnak van még kiemelkedő szerepe,
sőt a vegetáció és a fauna feltételez egy “táptalajt”, az alap kőzetféleség
aprózódását, oldódását, azaz jóindulattal azt mondhatjuk, hogy a sorrendiség
is adott.

Fizikai hatások: kőzetek aprózódása, mállás

 hőmérsékletingadozás
 víz: fagy, szállítás és aprózódás, gleccserek
 szél
 légköri elektromos jelenségek (villámlás)

Kémiai hatások: kémiai mállás

 víz oldó hatása
 hidratáció
 hidrolízis
 savas oldatok hatása
 oxidáció-redukció

Biológiai hatások: biológiai mállás

 mikroorganizmusok
 magasabb rendű növények
 állatvilág

Talajképző folyamatok bővebben

 Humuszosodás folyamatában alakul ki a talajra jellemző szerves anyag,

a humusz. Előzménye a talajra jutó szervesanyag bomlása, majd a
bomlástermékek kapcsolódása a talaj ásványi anyagával.
 Mállás: a talajképző közet, talajjá válásának kezdete. (kőzet-elsődleges
ásványok-másodlagos ásványok-kolloidok)
 Kilúgzódás: a mállás folyamán a bomlástermékek egy része
újraegyesülve a talajban marad, mig más részük oldhatóvá válik és
eltávozik a talajszelvényből. A szénsavas mésznél, vizben könnyebben
vagy azzal azonos mértékben oldódó anyagok, a talajszelvényből vagy
csak valamely szintjéből történő kimosódását nevezzük kilúgozásnak.
 Agyagosodás folyamatában felgyorsul az elsődleges szilikátásványok
átalakulása, másodlagos ásványok képződnek belőlük. Másodlagos
ásványok , kolloid méretű kristályos vagy amorf ásványok képződnek
belőlük. A kilúgozást az agyagosodás előfutárának tekinthetjük.
 Agyagbemosódás folyamatában a felső talajszintek (A–szint)
agyagtartalma lényeges változás nélkül levándorol az alatta fekvő (B)
szintbe.
 Agyag szétesése, a podzolosodás és a szologyosodás: az alom felől
érkező savas, szerves anyagok kiváltják az agyagásványok szétesését. A
kovasav helyben marad, a vas és Al ionos vagy komplex kötésben
levándorol a B–szintbe. A szikes talajok agyagásványainak szétesésé a
szologyosodás ( Na – sók fehér sziksó formájában kicsapódnak ).
 Kovárványosodás: a homoktalajokban lefelé mozgó hig oldatokból
kicsapódó anyagok, nem összefüggő szintet, hanem egymás alatt
ismétlődő rétegeket hoznak létre.
 Glejesedés: a kétértékű vasvegyületek fellépése redukció hatására. Ezek
a vizek a növények számára kedvezőtlenek, mérgezők. A folyamatot
kiválthatják kémiai és mikrobiológiai folyamatok is.
 Szikesedés folyamatában a talajkolloidok felületén kötött kationok között
megnő a Na–ionok mennyisége és aránya. Na–nál az S–érték (kicserélhető
 ionok aránya) 15 %, Mg–nál 30 %.
 Láposodás az a folyamat, amikor a talajképződés állandó vagy az év
nagy részében fennálló vizboritás alatt játszódik le. Lehet rét- vagy
mohaláp.

Talaj szintek és az osztályozás

Talajszelvény szintjei

Az ismert talajféleségek nem homogén összetételűek és egyéb fizikai

tulajdonságokban is különbözőek lehetnek egymástól. A talaj morfológiáját
a horizontok egymástól való eltérései adják. A talajszintek természetes
sorrendjét a felszíntől a mállást szenvedett alapkőzetig talajszelvénynek
(talajprofilnak) nevezzük. A szakirodalom egy szelvényt általában 3 fő (A, B,
C) szintre tagolja (sajátos esetekben D szint is meghatározható). Az A szint
felső része általában az aktív biológiai tevékenység színtere, nagyobb része
a kilúgozási (eluviális) szint, a B szint az akkumulációs (illuviális) szint, míg
a C szint az alapkőzeten kialakult mállástermékek szintje.

A-szint - kilúgozódás
 a talajok legfelső szintje
 a talajképződés folyamatai itt a legintenzívebbek
 itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag (humusz, avarszint)
 az élőlények elsősorban ebben a szintben élnek

B-szint – akkumuláció
 nehéz általános tulajdonságokat megadni, mert nagyon
különböző lehet
 egyes talajtípusoknál hiányzik
 felhalmozódási szint, az A-szintből az esővíz ideszállítja az
ásványi anyagok egy részét

C-szint - talajképződés
 humuszmentes talajképző réteg, kőzettörmeléék
 alapkőzet szintje
 talajképző folyamatok nem vagy csak kis mértékben zajlanak

D-szint - anyakőzet

A főszintek további alszintekre oszthatók A1, A2 stb.

Amikor összekeverednek a szintek – Marina Port beruházás
A talajok genetikai-talajföldrajzi csoportosítása

A talajtípusokat genetikai (szintezettségi) és talajföldrajzi alapokon

rendszerezzük. Genetikai, mert a talajokat fejlődésükben vizsgálja,
talajföldrajzi, mert a típusokat előfordulási, földrajzi helyük szerint
főtípusokba egyesíti. A mai talajaink a pleisztocén (1,7 millió-10 ezer)
után jöttek létre. Hazánk területén igen változatos talajtakaró alakult ki,
ezt bizonyítja, hogy 9 főtípusba és 38 típusba sorolhatók.
A genetikai osztályozás renszertani fokozatai: FŐTIPUS–TÍPUS–ALTÍPUS–
VÁLTOZAT.
A rendszer alapja a talajtípus: hasonló képződési feltételek között
kialakult, hasonló fejlődési állapotot elért, egyazon folyamatpárral
jellemezhető talajok csoportja. A rokon tipusok egyesitésével a földrajzi
szemlélet alapján főtípust kapunk. Az altípus a jellemző folyamatpáron
belül, az egyes folyamatok erőssége alapján különítjük el. A talajban
lejátszódó folyamatok ellentétpárokat alkotnak, egymással dinamikus
egyensúlyban vannak. (folyamatpárok pl.: savanyodás–lúgosodás,
agyagosodás–agyagszétesés, oxidáció–redukció stb.) A folyamatpárok
együttesen folyamattársulást alkotnak. A folyamatok törvényszerű
sorrendben jelennek meg, egymásnak előfeltételei. Az új folyamat
megjelenésekor az őt megelőző nem szűnik meg, csak kisebb intenzitással
továbbfejlődik.

Éghajlati hatásra képződött talajok:

Kőzethatású talajok: tulajdonságait a talajképző kőzet határozza

meg. Az éghajlat talajképző hatása viszonylag kicsi. Ún.
intrazonális talajtípus. B szint hiányzik.

Barna erdőtalaj: a mérsékelt övezeti lomboserdők alatt

képződnek, hazánk leggyakoribb főtípusa. Fejlett háromszintű talaj.
Középhegységeink, Dunántúli-dombság. Zonális talajok. A sötét
színű erdőtalajok fő típusában a humuszkarbonát, rendzina és
fekete nyirok talajtípusok találhatók. Közép és Délkelet-Európa
barna erdőtalajainak fő típusát az agyagbemosódásos,
pszeudoglejes, barnaföld, kovárványos és csernozjom, barna
erdőtalaj-típusok alkotják.

Csernozjom: a mérsékelt övezet száraz klímafeltételei között

alakulnak ki. Erdőssztyepp, sztyepp vegetáció alatt. Többségükön
növénytermesztés folyik. Zonális talajok. A csernozjom fő típust
kilúgozott-, mészlepedékes és öntéscsernozjom típusokra bontották
fel.
Víz hatására képződött talajok:

Szikes-, réti-, és láptalaj valamint a mocsári erdők talaja:

képződésük meghatározó tényezője a víz, együttesen ún. vízhatású
talajok. A vízhatás a feltüntetés sorrendjében fokozódik.
Intrazonális talajok. A szikesek fő típusa magában foglalja a
szoloncsák, szoloncsák-szolonyec, réti szolonyec és másodlagosan
szikesedett talajtípusokat. A láptalajok fő típusát mohaláp, síkláp
és telkesített síkláp típusra osztották. A mocsári és ártéri erdők fő
típusát nem bontották típusokra.

Romtalajok - fejlődésüket külső vagy belső tényezők

akadályozzák:

Öntés- és lejtőhordalék talajok: másodlagos

talajképződmények. Adott vízgyűjtő területet alkotó talajok erodált,
elszállított, majd felhalmozódott részecskéiből épülnek fel. Azonális
talajok. A vizek hordalékainak talajai fő típusba a nyersöntés,
gyengén humuszos öntés- és lejtőhordalék-talajok tartoznak. Az
egész rendszer a típusok kifejlődésének folyamataira van alapozva.

Váztalajok: a talajképződés nagyon lassú. A váztalajok fő

típusába a köves, sziklás és kavicsos váztalajok, földes kopárok,
futóhomokok és gyengén humuszos homokok típusai tartoznak.

A típusok egyúttal a termékenység, a talajhasználat, növényi talajigény,

művelés, javítás és egyéb agrotechnikai műveletek, tipikusan a talajra
vonatkozó, magasabb egységei is.

A talajok más szempontú osztályozása

A világ számos országában elterjedt genetikai-talajföldrajzi szemléletű

talajosztályozások - mint amilyen a bemutatott hazai talajrendszer is - a talajokat
bizonyos talajképződési feltételek hatására törvényszerűen kialakult, azok
változásaihoz igazodó, nyílt rendszereknek tekintik. E szemléletmód szerint az
azonos talajképződési feltételekkel jellemezhető földrajzi helyeket értelemszerűen
azonos típusú talajok borítják, amiből következik, hogy valamely terepi pontban
(talajszelvényben) feltárt és megvizsgált talaj valóságos térbeli kiterjedését
viszonylag pontosan megadhatjuk és térképen rögzíthetjük.
Gyökeresen szakít ezzel az elvvel az Egyesült Államokban a múlt század ötvenes
éveiben kidolgozott, új szemléletű talajosztályozási koncepció. Az 1960 óta
létező, azóta kisebb módosításokon átesett és mindmáig használt USDA
talajrendszer (az ún. 7th Approximation - 7. közelítés; hivatalosan: US. Soil
Taxonomy) megalkotói azt vallják, hogy a vizsgált talajtulajdonságok a
térképezett területnek csak a talajszelvénnyel feltárt pontjára érvényesek, azaz a
vizsgálati eredmények nem terjeszthetők ki a szelvény tágabb környékére, még
ha az a talajképződési tényezők szempontjából homogénnek látszik is.
Ezt a kétféle szemléletmódot igyekszik összeegyeztetni a Nemzetközi Talajtani
Társaság (ISSS: International Soil Science Society) szakemberei által,
nemzetközi együttműködésben megalkotott FAO-UNESCO talajosztályozási
rendszer és világtérkép. Legfontosabb alapelvét tekintve az USDA rendszerét
követi, amennyiben a talajokat bizonyos felszíni, ill. felszín alatti diagnosztikai
szintek és tulajdonságok megléte vagy hiánya alapján csoportosítja.
Talajjellemzései azonban nem nélkülözik a hagyományos szemléletet sem, ami a
genetikai-talajföldrajzi rendszerekével rokon nevezéktanában is kifejezésre jut.
A talaj szerepe

Környezeti szempontból talaj az egész mállott földkéreg porózus szerkezetű

üledékes kőzetekkel és más permeábilis anyagokkal, az összes ásványi és szerves
összetevővel, talajvízzel együtt. A környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi
irodalomban is elfogadott "talaj" értelmezés kiterjed a nem természetes felszini
takaróra, az antropogén ráhordásokra, szemétlerakók és gyártelepek töltéseire,
rekultivációs meddőkre, termőföldre és nem termőföldre egyaránt.

Az Európa Tanács 1990. évi jelentésében 6 talajfunkciót azonosítottak, 3 főként

ökológiai, 3 pedig elsősorban az emberi tevékenységhez kötődik.

Ökológiai funkciók:
Biomassza termelési funkció: a talaj a mező- és
erdőgazdálkodás termőhelye, az élelmiszer- és
takarmánynövények, valamint a megújuló energia és nyersanyag
előállítója ill. forrása.

Szabályozó funkciók: a környezet elemeit védő szűrő-, tompító-

és átalakító folyamatok, melyek különösen a felszín alatti vizek és a
tápláléklánc védelme szempontjából fontosak.

Biotópfunkció: a talaj biológiai élettér, mely mint a biocönózisok

élettereinek alkotója teret, anyagot és biomasszát nyújt a benne
élő mikroorganizmusoknak, növényeknek és talajlakó állatoknak.
Egyben géntartalék, hiszen genetikai öröksége elengedhetetlenül
szükséges életünkhöz.

Emberi tevékenységhez kötődők:

Fizikai közeg funkció: a talaj mint építési telek technikai, ipari,

szociális létesítmények alapjául szolgál, beleértve a közlekedési
utakat, pályákat, pihenőhelyeket stb.

Nyersanyagforrás funkció: a talaj anyagai mint a tőzeg, folyami

kavics, agyag, homok stb. az építőipar alapanyagai. Emellett a talaj
a víz, olaj, ásványok és egyéb nyersanyagok lelőhelye is.

Archiv funkció: a talaj archeológiai és paleontológiai

információkat hordoz és mint földtörténeti ill. kultúrtörténeti
objektum lehetővé teszi az emberiség és a Föld kialakulásának,
fejlődésének tanulmányozását és megismerését, a klímaváltozás
tanulmányozását.

TALAJVÉDELEM

A talajvédelem környezetvédelmi értelmezése

A környezetvédelemben a talajvédelmen azt értjük, hogy a talajnak olyan

állapotát kell kialakítani és megőrizni, melyben mindkét funkciójának, vagyis a
természetes ökoszisztémában, valamint az emberi irányítás alatt
ökoszisztémában játszott szerepének eleget tud tenni.
A talajvédelem alapelvei

A talaj kialakulását és használatát az éghajlati és domborzati viszonyok

befolyásolják. Hasznosítását nem szabad alárendelni a pillanatnyi gazdasági
érdekeknek, minőségének és termékenységének hosszú távú megőrzésére kell
törekedni. Helyenként és egyre nagyobb területen a vízvédelmi,
természetvédelmi funkcióit kell előnyben részesíteni. A talaj sajátja, hogy a
szakszerű mezőgazdasági vagy erdőgazdasági hasznosítással nem romlik a
minősége. E tekintetben megújuló/megújítható természeti erőforrás. Sőt, a
gondos kezeléssel termékenysége növelhető, minősége évek vagy évtizedek alatt
javítható.

A talaj ugyanakkor korlátozottan áll rendelkezésre és pusztul. Nagyértékű

talajfelületeket használunk évente ipari, lakásépítési, úthálózati célokra. Komoly
veszélyt jelentenek a városok és nagyobb ipari létesítmények, melyek felfalják a
talajt, környezetünket is szennyezve hulladékaikkal és szennyvizeikkel. A házak,
gyárak, hidak, utak, csatornák gyakran megváltoztatják a föld alatti természetes
vízfolyásokat és a talajvízszintet. A szakszerűtlen talajhasználat ill. agrotechnika
(művelés, trágyázás, növényvédelem) szintén erózióhoz, talajpusztuláshoz vagy
talajszennyezéshez vezethet. A talaj tehát a levegőhöz és vízhez hasonlóan
védelmet igényel. Védelmet a szennyezés, erózió, pusztulás ellen. E tekintetben a
mezőgazdasági technológiákat is vizsgálni kell. A talaj pusztulását követően az
újraképződés évszázadokat vehet igénybe, hiszen lassú természeti (fizikai,
kémiai, biológiai) folyamatok teremtik meg a termőföldet. Az elszennyezett talaj
tisztítása, a helyreállítás költségei meghaladhatják a társadalom erejét
generációkon át.

A talaj sokrétű funkcióinak védelme és racionális használata igényli a talajtakaró

pontos ismeretét (talajtani, geológiai, hidrogeológiai tulajdonságok). Az ilyen
irányú kutatás és számbavétel, különböző célú alkalmasság vizsgálata,
térképezése hazánkban is alapszükséglet, mely egyben nemzetközi
összehasonlítás céljaira is szolgálhat. A helytelen talajhasználat
következményeinek elhárításához szintúgy nélkülözhetetlen a tudományos
kutatás és szakemberképzés. A probléma összetettsége tudományközi
együttműködést és nemzetközi tapasztalatcserét igényel. Meghatározóak
azonban a nemzeti kutatások, a helyi vizsgálatok, hiszen a
természeti/talajtani/gazdálkodási viszonyok országonként vagy régiónként
eltérőek.

Az állam feladata, hogy a tömegtájékoztatás tudományosan helytálló

információval lássa el a lakosságot. A talajvédelmi alapismereteknek a
környezetvédelmi oktatás részévé kell válniuk minden szinten, az általános
iskolától az egyetemig. Mivel a talaj korlátozottan rendelkezésre álló és
sérülékeny erőforrás, jogi védelemben kell részesíteni. Szükséges a nemzeti és
helyi érdekeknek megfelelő törvénykezés, hogy a talajhasználat ellenőrzötté
váljon és ne vezethessen pusztuláshoz vagy szennyezéshez. A szennyezett
talajok tisztításáról kötelezően intézkedni kell.

Az Európai Közösség aláíró államai elfogadták az Európai Talaj Charta (1990)

alapelveit és vállalták, hogy a fenti alapelveket elfogadva magasszintű
talajvédelmi politikát valósítanak meg és ehhez a megfelelő pénzalapokat is
biztosítják. Hazánk különösen érdekelt a talajvédelemben, hiszen a hasznosított
terület részaránya Európában az egyik legnagyobb.
Talajromlás okai

Talajdegradáció: a talaj anyagforgalmának számunkra kedvezőtlen

irányba történő megváltozása.

 természetes öregedés (pl. vízmosás okozta erózió, defláció)

 sófelhalmozódás, szikesedés (folyószabályozás, nincs elöntés)
 rossz makró környezet ( pl. erdősávok hiánya, úthálózat)
 talajsavanyodás (ésszerűtlen műtrágyázás, savas ülepedés,
ipari
melléktermék)
 fizikai degradáció (nehéz munkagépek)
 biológiai degradáció (kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok)

Szennyezés.
(pl. olaj kiömlés, kihulló pernye, szennyvíziszap káros összetevői)
Erózió elleni védekezés

Alapvetően műszaki és agronómiai talajvédelmi eljárásokat különböztetünk meg.

Az előbbiek a lejtő profiljának „átszabását”, tagolását, meredekségének
csökkentését célzó, rendszerint nagy tömegű föld megmozgatásával járó
költséges beavatkozásokat foglalják magukban (pl. sáncolás, teraszolás,
vízfelfogó övárok létesítése). Az utóbbiak az adott mezőgazdasági térség
sajátságaihoz ésszerűen igazodó területhasználatot, művelési módot, a termőföld
védelmének egyszerű, olcsó és ötletes megoldásait egyesítő eljárások, amelyek
természetesen kombináltan is alkalmazhatók (pl. a művelési ágaknak a
lejtőszögtartományok szerinti megosztása, differenciált táblásítás, talajvédő
fasorok és erdősávok létesítése, szintvonalas - a lejtés irányára merőleges -
szántás, talajvédő növénysorrend stb.).

Talajjavítás, melioráció

Legszélesebb értelemben a talajjavítás mindazoknak a módszereknek és

eszközöknek az összessége, amelyek alkalmazásával a talajtulajdonságok
gyökeres megváltozása, a talajtermékenység tartós javulása érhető el. A
megszüntetendő talajhiba jellegétől függően fizikai (mechanikai) és kémiai
talajjavítási eljárások ismeretesek, egyes esetekben pedig a kettő
kombinációjának alkalmazása, komplex melioráció válhat szükségessé. Persze a
vegyi anyagok, olajszármazékok okozta szennyezést ez nem eliminálja, a
szakszerű kármentesítést speciális eljárásokkal el kell végezni.

Fizikai talajjavítás:
Alapvetően fizikai eszközökkel való beavatkozást igényel a talajok víz- és
tápanyag-gazdálkodási tulajdonságainak javítására:
 az agyagos, tömődött, vízzáró felhalmozódási szinttel jellemezhető
 barna erdőtalajok és szolonyec szikesek, valamint az eketalp-réteg
kialakulása miatt kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok esetében, a
csapadékvíz beszivárgásának elősegítésére szolgál a mélylazítás
(altalajlazítás), ami e szintek speciális talajlazító késekkel való
párhuzamos felhasogatását, áttörését jelenti

 a talajszintek meghatározott célú cseréje (pl. a talaj előkészítése a

szőlőtelepítésre), továbbá valamely javítóanyag talajba vitele (pl.
homoktalajokban lápföld vagy tőzegkomposzt leszántása)
mélyforgatással valósítható meg

 közvetlenül a káros vízhatás megszüntetését célozza a réti, öntés,

szoloncsák, ill. láptalajok vízfeleslegének elvezetése az altalajban
kialakított vagy ott elhelyezett csövek, ill. nyitott, felszíni
csatornahálózat révén (drénezés, ill. lecsapolás-telkesítés)

Kémiai talajjavítás:

A talajok genetikailag meghatározott (természetes) és antropogén

tevékenységgel előidézett (másodlagos) savanyúságát, továbbá
ugyanezen okokra visszavezethető szikességét kémiai talajjavítási
eljárásokkal lehet csökkenteni vagy megszüntetni.
A fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok helyenként jelentős
leromlásával járó talajsavanyúság elsősorban az eleve mésztelen
talajképző kőzeteken (pl. a Tisza és a vízrendszeréhez tartozó folyók
üledékein) képződött, és/vagy a természetes kilúgzási folyamatok révén,
természetes módon elsavanyodott, középhegységi és dombsági barna
erdőtalajainkat jellemzi. Érthető, hogy ezek a talajok a legérzékenyebbek
a mezőgazdasági tevékenységgel gyakran együttjáró, további savanyító
hatásokra (pl. túlöntözés, műtrágyázás stb.).

A savanyúság következményei:

 a víz, a levegő és a növények gyökerei számára nehezen átjárható,

tömődött, agyagos szint alakul ki
 az ásványokból fémionok (alumínium, mangán) lépnek ki, amelyek egy
meghatározott értéken túl káros (toxikus) hatásúak a növények
számára; az alumínium-ion emellett fontos növényi tápanyagokkal
(foszfor, molibdén) oldhatatlan vegyületeket alkot, így ezeket a
növényi gyökerek számára felvehetetlenné teszi
 a savanyúságot rosszul tűrő mikroorganizmus-életközösségek,
különösen a nitrogéngyűjtő baktériumok megfogyatkoznak,
tevékenységük lefékeződik, a nitrifikáció visszaszorul, nitrogénhiány
lép fel

A savanyú talajok javítása meszezéssel történik, ami e kedvezőtlen

talajtulajdonság kialakulásának alapokát, a humusz- és agyagkolloidok felületén
abszorbeálódott hidrogén-ionok túlsúlyát szünteti meg: ezek az említett
felületeken a javítóanyagból származó, kedvező hatású kalcium-ionokkal
cserélődnek ki.

A szikes talajok javítása bonyolultabb feladat, mert a szikesedés hatásai a

különböző típusokban eltérő módon mutatkoznak meg, másrészt a kémiai
beavatkozások önmagukban nem vezetnek eredményre; ezeket fizikai
talajjavítási eljárásokkal szükséges kombinálni.
A szolonyec szikesek erősen tömődött, agyagos felhalmozódási szintje
egyszersmind a lúgos kémhatást okozó nátrium-ionok és -sók maximális
felhalmozódásának színtere. Ahhoz, hogy - a talaj mészhiánya miatt
szükségszerűen kalciumtartalmú - javítóanyagok (mész, savanyító hatású gipsz)
ezt a szintet megfelelően átjárhassák, a kolloidok felületén a kalcium-nátrium
kationcsere végbemehessen, valamint, hogy a sók a mélyebb szintekbe
mosódhassanak, egyidejűleg mélylazítást is kell végezni.

Még összetettebb beavatkozást követel meg a nátriumsókat (többek között

szódát) tartalmazó talajvíz hatása alatt álló, emiatt erősen lúgos kémhatású
szoloncsák szikesek javítása. A talaj sókészletét a talajvízszint süllyesztésével
(talajcsövezés), ill. a sók egyidejű kimosásával (öntözés) lehet csökkenteni (más
kérdés, hogy szabad-e; hiszen az elvezetett drénvíz másutt okozhat
szikesedést!); a talajoldat lúgossága pedig savanyító hatású javítóanyagokkal
(gipsz, lignitpor, savgyanta stb.) tompítható. Kalcium-ionok bevitelére itt külön
nincs szükség, mivel a talaj saját - a lúgos kémhatás miatt kicsapódott állapotban
levő - mésztartalma („meszes-sós szikes”) a savanyítás eredményeként oldatba
megy, mobilizálódik.
Talajpuffer

A talaj egyedülálló tulajdonsága, hogy - bizonyos határokon belül - képes

mérsékelni, tompítani a természetes eredetű, ill. az emberi tevékenység által
okozott, ún. stresszhatásokat, ezért a természeti tényezők közötti egyensúly
megőrzésében nélkülözhetetlen szerepe van. A talaj nagy kapacitású puffer-
rendszer, amely a szélsőséges hatásokkal szembeni „érzéketlenségét”, azaz a
benne zajló folyamatok viszonylagos állandóságát (a rendszer stabilitását)
alkotórészeinek sokasága és a közöttük fennálló, bonyolult kölcsönhatások révén
tartja fenn.

A talajok pufferkapacitása:
 a savanyító, ill. lúgosító hatások kivédését ún. sav/bázis puffer-
képességük teszi lehetővé
 természetes tápelemmegkötő képességük - ami a növénytáplálás
elsődleges feltétele - egyszersmind toxikuselem-megkötő
képességet is jelent, azaz a talaj leköti és/vagy átalakítja az ipari,
mezőgazdasági, közlekedési és kommunális eredetű kémiai
anyagokat (köztük pl. a nehézfémeket), ezáltal megakadályozza
továbbterjedésüket, ill. közömbösíti hatásukat

A különböző talajféleségek tompítóképessége nagymértékben függ CaCO 3 - és

kolloidtartalmuktól, a kolloidok minőségétől, eredeti pH-juktól stb. Néhány példa:
a talaj elsavanyodását jelentősen késlelteti a CaCO 3 jelenléte; ezért pH-ja
mindaddig nem csökken, amíg szelvényéből a mész ki nem lúgozódik.

 a talajkolloidok pufferhatása nemcsak ionfelvevő és -raktározó

képességükben rejlik, hanem a kémhatás szabályozásában is
megnyilvánul: a talajoldat pH-jának valamely irányban történt
megváltozását bonyolult cserefolyamatok révén – H+-, valamint OH-
felvétellel, ill. -leadással - ellensúlyozzák. Mindebből következik, hogy
a kémhatásváltozás, ill. a szennyezőanyag-terhelés a különböző
genetikájú talajokat eltérő mértékben érinti

 a legcsekélyebb puffer-kapacitással a mésztelen és kolloidhiányos

savanyú homoktalajok jellemezhetők, amelyek ezért a savanyító
hatásokra (pl. műtrágyázás, öntözés) és a szennyeződésterhelésre a
legérzékenyebbek

 a jelentős pufferképességűek közé tartoznak pl. a kitűnő minőségű

humuszkolloidokkal és CaCO3-tal jól ellátott csernozjomok, a „szelíd”
humuszanyagokat, agyagásványokat és más, egyszerűbb
kolloidvegyületeket tartalmazó barnaföldek, valamint az e két
talajféleség kedvező tulajdonságait szelvényükben egyesítő
csernozjom barna erdőtalajok

Komposztálás

Alapvetően minden szerves anyag lebomlik, a zsírok nehezebben, a fehérje meg

bomlása, purifikálódása közben büdös, de a természet megoldotta. Idővel minden
monomerekre, egyszerűbb vegyületekre bomlik. Elv, hogy ami szerves hulladék
van, azt komposztáljuk, készítsünk belőle humuszt, mert a talajba visszaforgatjuk
helyben a növényi tápanyagokat.
Felhasználható a konyhából és a háztartásból zöldség-gyümölcs maradványok,
káposzta- és salátalevél, krumpli-, gyümölcs- és uborkahéj, kávé és teazacc,
tojáshéj, hervadt virág, szobanövények elszáradt részei, fahamu (max 2-3
kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke az alommal együtt, faforgács, toll, szőr,
natúr, festetlen papír (pl.: tojástartó), festetlen gyapjú, pamut vagy lenvászon
stb. A déligyümölcsök héját, mivel ezeket rothadásgátló anyagokkal kezelik, a
komposztba nem javasoljuk. Kivételek ezalól a Fairtrade jelzéssel ellátott
termékek, amelyek mivel bio minősítésűek, káros növényvédőszer
maradványokat sem tartalmaznak. A kertből a levágott fű, gyomok, lomb,
tűlevél, szalma, ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök
stb. Az örökzöldek bizonyos fajtáinak friss lombjában a lebontó baktériumokat
károsító anyagok vannak, az ilyen lombot szárítva használjuk fel.

A talajpusztulás, mint globális probléma

A világ élelmiszer-termelésének növelése katasztrofális méretű talajpusztulást

idézhet elő. Különösen a trópusi területeken aggasztó a helyzet, ahol sem a
szükséges szakértelem, sem a megfelelő anyagi bázis nem áll rendelkezésre a
hatékony talajvédelemhez. Egyes - feltehetően alábecsült - adatok szerint az
erdőirtások és a helytelen talajművelés miatt a víz évente pl. Kolumbiában 400
millió, Indiában 600 millió, Etiópiában pedig 1 milliárd tonna talajt szállít el
keletkezési helyéről.

1. Egyesek szerint kézenfekvő lenne újabb, érintetlen térségek művelésbe

vonása az erózió által károsított földterületek pótlására. Ez a megoldás
azonban több szempontból is aggályos:
 a mezőgazdasági termelésre alkalmas összes földterület könnyebben és
olcsóbban megművelhető részét jelenleg már hasznosítják, ezért a
mezőgazdasági területek extenzív növelésének egyre nagyobb költségei
éppen azon országok teherviselő képességét haladják meg,
amelyekben a legégetőbb szükség lenne az élelmiszer-termelés
fokozására
 jelentősen korlátozza a területnövelés lehetőségeit a beépített
(települések, ipartelepek, utak, vasutak stb. által elfoglalt) területek
népességnövekedéssel együtt járó terjeszkedése, ami - a hatékony
talajvédelem hiányában továbbra sem mérséklődő talajpusztulás
következményeivel párosulva - a globális földhiány kialakulásának
közeli veszélyét vetíti előre.

2. Ennek elkerülése érdekében a másik megoldás, a termelékenység

növelése látszik célravezetőnek. Bizonyos borúlátó számítások azonban azt
mutatják, hogy a földhiány jelentkezését a termelékenység négyszeres
 növekedése is csak néhány évtizeddel tolja későbbre, ami azt jelenti, hogy az
emberiség az új évszázadban növekvő élelmiszerárakkal, fokozódó
élelmiszerhiánnyal, éhséggócok - lokálisan már most megfigyelhető -
kialakulásával lesz kénytelen szembenézni. Ezt a nem túl kedvező jövőképet
tovább árnyékolja az a felismerés, hogy a termelékenység növelése -
esetenként súlyos - környezetkárosodáshoz vezet. Nem kétséges, hogy az
ismertetett ellentmondások feloldása, a mezőgazdaság és az
élelmiszertermelés jövőjének megnyugtató kijelölése - a téma globális
jelentőségének megfelelően – csakis a legszélesebb nemzetközi összefogással
valósítható meg.

Talajszennyezés

A növekvő népességgel párhuzamosan olyan gazdasági rendszert működtetünk,

mely a termelés és fogyasztás fajlagos növelésére ösztönöz. Ebből adódóan a
környezet igénybevétele hatványozottan jelentkezik. Az ásványi nyersanyagok
kitermelése és felhasználása a közelmúltig úgy történt, mintha a készletek
kimeríthetetlenek lennének a Földön. A természetes anyagok feldolgozása és
fogyasztása során a végtermék mellett hulladék képződik.
Így pl. az USA lakossága alig felével emelkedett a II. világháborút követő
évtizedekben, míg a környezet szennyezése 7-szeresére nőtt (Vester 1982). A
terhelés 80-85 %-ban arra vezethető vissza, hogy 1946 óta új
gyártástechnológiákat (műanyagok, műtrágyák, növényvédőszerek, villamosipari
és energetikai termelés stb.) vezettek be. A környezetkímélő eljárások helyett
hazánkban is olyan technológiák terjedtek el, melyek az ingyen felhasználható
levegőt, vizet, talajt, élővilágot terhelik. A költségesebb újrahasznosítás,
szennyvíztisztítás, zártabb termelési ciklus csökkentette volna a
versenyképességet.
A talajvédelem stratégiája

Talajvédelmi feladatok a környezetvédelemben

 Megelőzés (pl. teraszok kialakítása, agrokemikálik használatának

ellenörzése, védőövezetek kialakítása)
 Kárelhárítás (pl. lokalizáció, semlegesítés, talajmosás, talajcsere)
 Remediáció (pl. új talajjal borítás, megfelelő növényfajok ültetése)

Stratégia
 A talaj közösségi érték, védelme össztársadalmi érdek.
 A talajvédelem hosszú távú stratégiai alapelve a fenntartható
erőforrás-gazdálkodás megvalósítása valamennyi talajhasználat
esetében a multifunkcionális védelem érdekében
 A talaj korlátozott, feltételesen megújítható természeti erőforrás.
 Minden talajhasználat a talaj ökológiai védelmének figyelembe
vételével kell, hogy történjen.
 A talajvédelemnek az ágazati politikákba kell integrálódnia, különösen
a mezőgazdasági, az erdészeti, a bányászati, az ipari, a turisztikai, a
közlekedési, a városfejlesztési és a területrendezési politikák esetében.
 A sürgős beavatkozást, kárfelszámolást igénylő talajkárosodások,
szennyezett területek, illetve az új beruházások esetében az
elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

Diffúz szennyezések elleni védelem

 A levegő immissziós állapotának javítása.

 Növényvédő-szerek felhasználásának szigorítása.
 Termésnövelő anyagok felhasználásának szigorítása, a
komposztálással kapcsolatos végrehajtási jogszabály kidolgozása.
 A trágyaszerek környezetkímélő alkalmazása. A szennyvizek és
szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának javítása.
 A jó mezőgazdasági gyakorlat bevezetése.
 A talajok radioaktív izotóp terhelésének országos felmérése.
 A talajeróziós helyzetkép/felmérés elvégzése, az eredmények alapján a
szükséges talajvédelmi intézkedések kidolgozása.
Pontszerű szennyezések elleni védelem

 A szennyezett területek országos számbavételének folytatása, a

környezeti kockázat felmérések elvégzése, az indokolt kármentesítések
elvégzése, az in-situ eljárások előtérbe helyezése.
 A talajtisztítási technológiák kutatás-fejlesztésének és minősítési
rendszerének kidolgozását célzó támogatások.
 A szennyezett területek környezeti monitoringjának fejlesztése.

Talajok sokféleségének megőrzése

 A lápos területek, vizes élőhelyek védelme
 Az adott területre vonatkozó talajképző tényezők és folyamatok
védelme
 A talajképződési folyamatok jobb megismerése
 Magyarország talajtani értékeinek tudatossá tétele a közvéleményben,
ezzel kapcsolatos tudatformálás, oktatásfejlesztés

A földértékelés termékenység alapú módszerei

A talaj termőképessége nagymértékben függ a talajban élő szervezetektől,

azok számától, életműködésétől, azaz a talaj biológiai aktivitásától. Úgy is
fogalmazhatnánk, hogy a talajbiológiai aktivitás legfontosabb megnyilvánulása a
talaj termőképessége, melyben igen jelentős szerep jut a talajban élő
mikroorganizmusuk élettevékenységének.

A talajbiológiai aktivitás mérésének számos módszere ismeretes. A

talajbaktériumok és a mikroszkopikus gombaszám közvetlen meghatározása
mellett a CO2-termelés mérése, (melyet korábban a talaj biológiai aktivitásának
mérésére a legkiválóbb módszernek tartották) a tesztzacskókba helyezett
cellulóz, és fehérjetartalmú anyagok bontásának nyomon követése, az utóbbi
időben előtérbe került enzimaktivitás-mérések, a biomassza termelésre
vonatkozó meghatározások, hogy csak néhány vizsgálatot említsünk.

A talajok minőségének és különösen termőképességének megállapítására már a

XIX. században számos, ún. talajbírálati (földértékelési, bonitálási) eljárást
dolgoztak ki, amelyeket a birtokbecslés során (egész birtoktestek vagy egyes
birtokrészletek értékének megállapításakor) alkalmaztak. A vizsgált terület
egymástól 100-200 m-nyi távolságra eső pontjain a talaj minőségét, azaz
összetételét, mélységét, művelési állapotát és termőképességét vették bírálat alá,
majd az egyenlő tulajdonságokkal bíró területeket ezen az alapon osztályokba
foglalták. Az osztályok azt juttatták kifejezésre, hogy bizonyos talajokon mely
növények, milyen eredménnyel. termeszthetők. Az osztályozást különböző
szempontok alapján végezték, így pl. egyesek a négy fő gabonanem alapján
búza-, árpa-, rozs- és zabtalajokat, mások hereképes és nem hereképes
szántókat különítettek el; ismét mások a talajok felépítésére, tulajdonságaira,
fekvési és művelési viszonyaira vonatkozó minden körülményt figyelembe véve,
ezek összességéből állapították meg a termőképesség fokozatait. A birtok értéke
a talaj termőképességén kívül még a telek fekvésétől, a községtől, ill. a piactól
való távolságától és az előállított termények árától is függött.

Hazánkban a földadót 1850-ben vezették be. Kataszter akkor még nem lévén, az
adót a birtokosok bevallása és a hivatali közegek felvételei alapján vetették ki. A
földek közötti. különbségtételt és a föld minőségi mutatóinak megállapítását
lehetővé tevő, „első magyar hozadéki kataszter” elkészítését egy 1875-ben
kiadott, a földadó szabályozásáról szóló rendelet alapozta meg. Ez a máig
használt rendszer aranykorona-értékben fejezi ki a földek közötti minőségi
különbséget.
A kataszteri tiszta jövedelem megállapítása végett az ország területét 15
kerületre, ezeket összesen 288 becslőjárásra, a járásokat szükség szerint
osztályozási vidékekre osztották fel. Becslőjárásonként, ill. osztályozási
vidékenként minden művelési ágra tiszta jövedelmi fokozatokat (osztályokat)
állítottak fel, éspedig mind a hét műveléságra (szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő,
erdő és nádas) legfeljebb nyolcat. A becslőközegek ily módon 56-féle földet
különböztettek meg és 40 milliót meghaladó földrészletet (parcellát) osztályoztak.
Minden művelési ágban az egyes minőségi osztályok részére községenként
mintatereket jelöltek ki, és a földrészletek hozadékát az egyes mintaterek által
képviselt osztályokba való sorozás útján határozták meg. Az 1884. évi földadót
már az új földadó-kataszter nyomán vetették ki.
Az aranykorona-érték megállapítása a különböző műveléságakhoz tartozó és
különböző minőségű földek hozadékának, ill. tiszta jövedelmének
meghatározásával történt. Alapul a hagyományos gazdálkodás keretei között
tartósan nyerhető átlagtermések értékét vették, amelyből levonták a gazdálkodás
költségeit, valamint az átlagtermések alapján képzett összvagyon értékének 5%-
os kamatát, és ezt minimális, adómentes jövedelemnek tekintették.
Az aranykorona-érték tehát három fő tényező, a föld, a ráfordítás és a
terményárak összefüggése alapján nyugodott, így ideális esetben a valóságot
megközelítő, de tulajdonképpen feltételezett és becsült tisztajövedelem-
különbségeket fejezett ki.
A mezőgazdaság a földminőség szükséges számbavételére, jelenleg is a több
mint száz éves aranykorona rendszerű kataszteri tiszta jövedelem korrigált
mutatóit használja. Az aranykorona-értékre alapozott különbségtételnek az alábbi
hátrányai emelhetők ki:
 nem alkalmazhatók a talajtani tudomány eredményei
 nem választhatók szét a közgazdasági és a természeti elemek
 nem adnak lehetőséget országos összehasonlításra, mert a viszonyítás
legfeljebb csak becslőjáráson belül érvényes
 nem lehet rá alapozni üzemi, megyei és országos gazdasági
döntéseket
A talajértékszám meghatározásának célja a talajtermékenységben fennálló
viszonylagos különbségek kifejezése azon a termékenységi szinten, amelyet a
fogatos szántáson és az istállótrágyázáson alapuló növénytermesztés képviselt.
Ez az állapot a talajok alaptermékenységének felel meg.
Míg a talajértékszám a talaj termékenységének mutatója, a termőhelyi
értékszámban az éghajlat, a domborzat és a felszíni vizek módosító hatásai
tükröződnek. A módszer kidolgozói itt is azt az elvet érvényesítették, hogy a
talajértékszám az ideális éghajlatú, sík és káros felszíni vízhatástól mentes terület
termékenységét jelzi. Ha tehát akár az éghajlat, akár a domborzat, akár a
vízhatás az ideálistól eltér, ez is pontszám levonásban jut kifejezésre.

Földhasználat

Művelési ág: A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló területek fő

hasznosítási mód szerinti megkülönböztetésére szolgál.
Földhasználati nyilvántartás: a földhasználati nyilvántartás mint önálló
nyilvántartás a termőföldről szóló 1994 évi LV. Tv. módosításról rendelkező
1999.. évi XLVIII tv. rendelkezése alapján 2000. január 1-től kezdődően került
bevezetésre. A szabályozás indoka az volt, hogy - a földhasználatot rögzítő
nyilvántartás hiányában -csak a tulajdoni viszonyok ismertek, az azonban nem
hogy a termőföldet ki használja. A földhasználat láthatóvá tételében mindenik
egyetértett, csak abban nem, hogy az az ingatlan-nyilvántartás részeként, vagy
teljesen különállóan hozzák létre. Kezdetben csak a haszonbérletek regisztrálása
volt a terv, később valamennyi jogcímen történő használat rögzítése lett a cél. Ez
utóbbi törekvés az önálló nyilvántartás bevezetését tette szükségessé.
A termőföldről szóló törvény felhatalmazása szerint a részletes szabályokat a
356/2007 (XII.23.) Korm.rendelet tartalmazza.

A talajvédelmi szabályozás, a kárfogalom és a bírságolás problémája

Az utóbbi néhány évtizedben olyan talajszennyezésekkel kapcsolatban

halmozódtak fel ismereteink, melyek a múltban keletkeztek ugyan, de a jelen
generáció egészségét és környezetét veszélyeztetik Az elmúlt mintegy 100
esztendő során számos anyag jelentős szerepet játszott gazdasági életünkben,
melyekről kiderült, hogy mérgező, mobilis, nem lebomló (perzisztens) vagy a
szervezetben felhalmozódó tulajdonsággal rendelkezik. Ehhez járultak a háborús
körülmények és a laktanyákban ill. gyakorlótereken okozott szennyezések. A
környezetvédelmi minisztérium eddigi ismeretei szerint többezer többé-kevésbé
szennyezett terület van hazánkban.

Kárbecslés problémája
A szennyezés okozta károk becslése számos nehézségbe ütközhet, mert:

 az okozati összefüggések nem egyértelműek és nem közvetlenek,

 az okozott károk ritkán fejezhetők ki pénzben,
 nehéz felderíteni mind a károkozók, mind a károsultak körét.

HAZAI SZABÁLYOZÁS

A talajvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárás jogi hátteréről

Ismeretes, hogy a hazai jogrendszerben jelenleg még nincs olyan hatályos

jogszabály a szennyezett talajokra vonatkozóan, amely tartamazná a talaj
minőségi kritériumait és az eljárási szabályokat – írja a KvVM a kármentesítésről
szóló oldalán.

A szennyezés mértékét az anyag koncentrációjának alapján ítélik meg,

összevetve a szennyezettségi listákkal, határértékekkel. Erre szolgál az ún.
Holland-lista, Berlini-lista vagy a hazai "Szennyvizek és szennyvíziszapok
termőföldön történő elhelyezése" cimű ágazati műszaki irányelv (MI-
081735/1990) határértékei. A holland listában közölt koncentrációk iránymutatóul
szolgáltak pl. több szovjet ingatlan vizsgálatánál. A szennyvízrendelet adatait
pedig Apajpuszta (Kiskunsági Állami Gazdaság) tisztítása során alkalmazták. A
szennyezett talaj általában nem minősíthető veszélyes hulladéknak, melyet
átmenetileg tárolni és ártalmatlanítani kell. Továbbra is alkalmas lehet
hasznosításra korlátozottan ill. kezeléssel, funkciói döntően helyreállíthatók.
Nem írható elő, hogy a talaj veszélyes anyagot ne tartalmazzon, hiszen pl. a
nehézfémek egyben talajalkotók és esszenciális növényi tápelemek is. A talaj és a
veszélyes hulladék fogalma nem keverhető össze tehát a talajtisztításnál. A
talajszennyezés esetleg a vizeket nem veszélyezteti, viszont az emberi
egészséget és a környezetet igen (pl. ha a levegőbe vagy a növényekbe,
állatokba kerül). Az is nyilvánvaló, hogy a veszélyeztetettség egyetlen
koncentrációval nem jellemezhető, a határérték meghaladása esetén
Hollandiában sem kezelik automatikusan veszélyes hulladékként a talajt.
Alapvető lesz a területspecifikus kockázatelemzés, melynek eljárásait számos
ország környezetvédelmi hatósága szabványosította. Célja meghatározni a
kockázat mértékét, melyet a szennyezés előidézhet az emberi egészségben,
természeti értékekben vagy vagyontárgyakban. Mindez sok, részletes vizsgálatot
igényel, beleértve a szennyezési utak feltárását is.
JOGSZABÁLYOK

2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról

3. § A kibocsátó
a) a levegőbe,
b) a felszíni vizekbe, illetve az időszakos vízfolyásokba,
c) a talajba
juttatott, e törvényben meghatározott környezetterhelő anyagok minden
egysége után környezetterhelési díjat köteles fizetni.

Talajterhelési díj
11. § (1) A talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli,
aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi
vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó
szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is,
alkalmaz. Amennyiben a közcsatornát év közben helyezik üzembe, a
díjfizetési kötelezettség a kibocsátót a közcsatorna üzembe helyezését
követő 90. naptól terheli.

(2) Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön

jogszabályok szerint egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve
egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz és a kibocsátás közvetlen
környezetében a kibocsátó által létesített megfigyelő objektumban a
talajjal kapcsolatban lévő felszín alatti vízben a kibocsátó által évente
vizsgált nitrát-, ammónium-, szulfát-, kloridtartalom egyik komponens
tekintetében sem haladja meg 20%-kal a 2005. évben, illetve a
közcsatorna üzembe helyezését követő hónapban végzett alapállapot-
felmérés keretében mért értékeket.

(3) A (2) bekezdés szerinti felmérés eredményét a kibocsátó köteles öt

évig megőrizni és ellenőrzés esetén az adóhatóság rendelkezésére
bocsátani.

12. § (1) A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj (2) bekezdésben

meghatározott alapja, a (3) bekezdésben meghatározott egységdíj,
valamint a település közigazgatási területére vonatkozó
területérzékenységi szorzó határozza meg.

(2) A talajterhelési díj alapja a szolgáltatott, vagy egyedi vízbeszerzés

esetében a méréssel igazolt felhasznált, illetve mérési lehetőség
hiányában az átalány alapján meghatározott víz mennyisége, csökkentve a
külön jogszabály szerinti locsolási célú felhasználásra figyelembe vett víz
mennyiségével.

(3) A talajterhelési díj egységdíjának mértéke: 120 Ft/m 3.

(4) A talajterhelési díj számításának részletes szabályait e törvény 3.

számú melléklete határozza meg.

13. §

14. § A talajterhelési díj alapja csökkenthető azzal a számlákkal igazolt

mennyiséggel, amelyet a kibocsátó szennyvíztárolójából, olyan arra
 feljogosított szervezettel szállíttat el, amely a folyékony hulladék
jogszabályi előírások szerinti elhelyezését igazolja.

219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

1. § A rendelet célja a felszín alatti vizek:

a) jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával,
b) szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével,
c) hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott
fenntartható vízhasználattal,
d) a földtani közeg kármentesítésével

összefüggő feladatok, jogok és kötelezettségek megállapítása.

Jelen leckékben nem térünk ki a mennyiségi és minőségi védelemre, a

földtani közeget veszélyeztető tényezőkre, a szennyező anyagok
elhelyezésének és bevezetésének engedélyezésére, az engedélyköteles
tevékenységekre és a kármentesítés, tényfeltárás, műszaki beavatkozás
és monitoring rendszerére, illetve az Országos Környezeti Kármentesítési
Programra. Az Internetes linkek fejezetben található jogszabályi linken
található bővebb információ.

Országos Környezetei Kármentesítési Program

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) a földtani

közegben és a felszín alatti vizekben hátramaradt, akkumulálódott
szennyeződések felderítését, a szennyeződések mértékének feltárását,
illetve újabb szennyeződések kialakulásának megakadályozását, a múltból
visszamaradt környezeti károk mérséklését vagy felszámolását célzó, az
ország egész területére kiterjedő, felelősségi körtől függetlenül, minden
kármentesítési feladatot magába foglaló környezetvédelmi program.

A fejlett országok tapasztalataira támaszkodó OKKP a Kormány

2205/1996.(VII. 24.) határozatával indult. A tevékenység jogszabályi
hátterét a 219/2004 (VII.21.) Korm. rendelet, valamint a felszín alatti víz
és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló
10/2000.(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet biztosítja. E
jogszabályok – többek között – rögzítik a felszín alatti vizek, illetve a
földtani közeg (talaj) szennyezettségének megelőzésére vonatkozó
előírásokat és a szennyezettségi határértékeket; az OKKP célját, az
érintett tárcák kormányzati munkamegosztás szerinti feladatait, a
tárcákhoz tartozó kármentesítési Alprogramokat, valamint az Alprogramok
keretében megvalósuló kármentesítési beruházások végrehajtásának
rendjét, a földtani közegben és felszín alatti vízben hátrahagyott
szennyezések megszüntetésének felelősségi kérdéseit.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) fogja össze a

kármentesítéssel kapcsolatos feladatokat, amely feladatok három fő
csoportba tartoznak.

Általános feladatok: az irányítás, a szakmai koordináció, az ellenőrzés, a

működtetés, a kutatási és fejlesztési feladatok, a műszaki-, gazdasági- és
jogi szabályozás, a tájékoztatás (PR), kiadványok szerkesztése, hazai és
nemzetközi kapcsolatok építése.
 Országos feladatok: a felszín alatti vizet, a földtani közeget
veszélyeztető szennyező-források, szennyezett területek, felelősségi körtől
független, országos számbavételét a felszín alatti vizek, a földtani közeg
veszélyeztetésének, szennyezettségének, károsodásának megismerése
céljából.

Részfeladatok: a Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg

Nyilvántartási Rendszer (FAVI) részeként a számbavétel adatbázisát
kezelő KÁRINFO rendszer folyamatos fejlesztése és működtetése; a
Nemzeti Kármentesítési Prioritási Lista (NKPL) módszertani fejlesztése és
fokozatos bővítése. Más felelős miniszterek irányítása alá tartozó
Alprogramok, valamint a kormányhatározattal kiemelt projektek
koordinálása.

Egyedi projektek, beruházások: A KvVM beruházásába tartozó konkrét

kármentesítési feladatok gyakorlati megvalósítása.

2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről

A talajok megóvása, termékenységének fenntartása nem csupán a

földhasználó, hanem mindannyiunk hosszú távú érdeke, mivel a
földhasználó csak a termőföld területet, az ingatlant birtokolja, annak
talaját használja, de a talaj közös vagyonunk, egyik legfontosabb
természeti erőforrásunk. Ennek tudatában az Országgyűlés új törvényt
alkotott a termőföld védelméről, amely egy teljes fejezetet szentel a
talajvédelemmel kapcsolatos szabályoknak.
Az új törvényi szabályozás meghatározta az állam, a földhasználó, a
beruházó talajvédelmi feladatait, a talajvédelmi hatóság hatáskörét,
rendelkezik a talajvédelmi előírások megsértése, a talaj károsítása esetén
alkalmazandó szankciókról. Az állam feladatait továbbra is a talajvédelmi
hatóság útján látja el, talajtani és hatósági adatbázisokat működtet,
fenntartja a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának
figyelemmel kisérése céljából az egész ország területére kiterjedő
Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszert, melynek adatai
közérdekűek. A törvény meghatározza azokat a leginkább veszélyes
talajdegradációs tényezőket, amelyek megelőzése, vagy súlyosabb
fellépése ellen köteles a földhasználó talajvédő gazdálkodást folytatni.
Kiemelten kezeli a törvény a termőföld igénybevételével megvalósuló
beruházások során betartandó talajvédelmi szabályokat, amely elsősorban
a beruházással, építéssel érintett területek humuszos termőrétegének
megmentését illetve a környező talajok minőségének megóvását jelenti.
A beruházásokkal kapcsolatban bevezették a talajvédelmi járulék
jogintézményét. A talajvédelmi járulék lényege, hogy a beruházás, építés
során mentett humuszos termőréteg legnagyobb hányada az építés
befejezése utáni területrendezésre, rekultivációra kerüljön felhasználásra.
A helyben fel nem használt humuszos termőréteg átruházható, azonban
csupán eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként
(parkosítás, kerti-föld, termőföld területek rendezése, stb.) vagy
termesztő közeg előállítására használható fel. A beruházónak tehát a
helyben fel nem használt humuszos termőréteg után talajvédelmi járulékot
kell fizetni. A törvény szerint a humuszos termőréteg mentésével,
hasznosításával kapcsolatos munkálatokat a beruházás engedélyezése
céljából készített terveknek tartalmazniuk kell. A járulék mértékét a
humusztartalom alapján differenciálták, eszerint 2,5% humusztartalom
alatt 150 Ft/m3, 2,5 % humusztartalom fölött pedig 250 Ft/m 3.
 Talajvédelmi járulék megállapítása csak azokban az ügyekben történik,
melyek engedélyezési kérelmét a törvény hatálybalépését követően
nyújtották be az engedélyező hatósághoz.
Mint annyi minden másért, a talajvédelmi hatósági eljárások
lefolytatásáért is díjat kell majd fizetni a jövőben. Ennek mértékéről az
FVM a későbbiekben határoz. Addig is a talajvédelmi hatósági eljárások
lefolytatásáért, az illetékekről szóló törvény szerinti illetéket kell majd
megfizetni. A talajvédelmi hatósági eljárások legtöbbjéhez a talajvédelmi
terv szükséges. Ez utóbbit az ügyfélnek kell beszereznie. A talajvédelmi
terv készítésének részletes szabályairól rövidesen külön jogszabályban
rendelkezik az agrárminiszter. Tekintettel arra, hogy a „talajtani
szakvélemény" fogalom helyébe várhatóan tartalmi változás nélkül a
„talajvédelmi terv" fogalma lép, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendelet
megjelenéséig ahol a jogszabály talajtani szakvéleményt említ, az alatt
talajvédelmi tervet kell majd érteni.

Az önkormányzat szakhatóságként történő részvétele a talajvédelmi

hatósági engedélyezésben

Az önkormányzat nyilatkozatot ad ki szennyvíz, szennyvíziszap, továbbá a

mezőgazdasági-, illetve nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék
termőföldön történő elhelyezésének engedélyezési eljárásában.

Elrendeli: 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32. § (10), 50/2001. (IV.3.)
Korm. rendelet 4. (2)

A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 49.§ értelmében a

szennyvíz, szennyvíziszap, és a mezőgazdasági-, illetve nem mezőgazdasági
eredetű nem veszélyes hulladék mezőgazdasági területen történő elhelyezése
engedélyhez kötött tevékenység, amely engedélyt az illetékes MgSzH Növény-
és Talajvédelmi Igazgatóság adhatja ki.

A talajvédelmi előírások hatékony betartatása érdekében amennyiben a

település vonzáskörzetében tudomásunk van a fenti anyagok valamelyikének,
illetve hígtrágyának engedély nélküli kihelyezéséről, azt az igazgatóságnak
haladéktalanul jelezzük.

A talajvédelmi hatóság szakhatóságként történő közreműködése az

önkormányzati engedélyezési eljárásokban

Építésügyi engedélyezési eljárásokban a talajvédelmi hatóság szakhatósági

állásfoglalást ad ki, amennyiben a nem mezőgazdasági célú felszínalakító
földmunkát termőföldön végzik.

Elrendeli: 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 5. § (1), 274/2006. (XII. 23.)
Korm. rendelet 32. § (9)

A talajvédelmi hatóságot csak abban az esetben kell bevonni szakhatóságként,

ha az eljárás termőföldet érint, ellenkező esetben a talajvédelmi hatóságnak
nincs hatásköre. A közreműködés során a talajvédelmi hatóság a humuszos
termőréteg mentésével, hasznosításával, továbbá a terület helyreállításával
kapcsolatos szempontok betartását felügyeli. A 2007. évi CXXIX. törvény 44. §
(1) szerint az ezzel kapcsolatos információkat a beruházás engedélyezése
céljából készített terveknek tartalmaznia kell. Szükséges tehát minden esetben
az építési engedélyes tervben egy olyan tervrész szerepeltetése, melyben
ismertetik az érintett terület talajviszonyait, kiszámolják az érintett
humuszvagyon nagyságát, ismertetik letermelésének, deponálásának és
későbbi felhasználásának körülményeit. Nagyobb volumenű beruházásban
történő közreműködés során (az érintett terület nagyobb, mint 400 m 2) a
talajvédelmi hatóság a törvény 50. § b) pontja alapján talajvizsgálatokon
alapuló talajvédelmi tervet kér a talajtulajdonságok pontos jellemzése céljából.
A talajvédelmi terv tartalmi követelményeit részletesen a 29/2006. (IV. 10.)
FVM rendelet tartalmazza. Ezen jogszabályi előíráson alapuló dokumentumok
bekérendők az Önkormányzathoz forduló kérelmezőtől.
INTÉZMÉNYRENDSZER

KVVM és háttérintézményei

A minisztérium a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügy központi

közigazgatási szerve. A minisztérium a környezetvédelmi, természetvédelmi,
vízgazdálkodási és meteorológiai szakterületek ágazati, szakmai irányítási -
szabályozási teendőit látja el. A szakterületi politikák kialakítása, a kormányzati
munkához kapcsolódó tennivalók és az egyre szerteágazóbb nemzetközi
együttműködés folytatása szintén a tárca feladata. A minisztérium területi
szervezetei – a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi felügyelőségek,
nemzeti park igazgatóságok– elsőfokú hatósági feladatokat látnak el. A
másodfokú környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szerepét az Országos
Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség tölti be.

A környezetvédelmi tárca és háttérintézményeinek feladata:

 Szennyezésre utaló adatok gyűjtése, rendszerezése. Mivel hazánkban az

állami tulajdonú (felelősségű) területek a meghatározóak, az információkat
mielőbb meg kell menteni, hiszen azok elveszhetnek az idő múlásával,
tulajdonosváltással.
 Szennyezett vagy feltételezhetően szennyezett területek azonosítása,
körülhatárolása, térképezése.
 Szennyezett területek feltárása, vizsgálati eredmények értékelése.
 Veszély megítélése és a területek kármentesítése.

A szennyezett területekkel kapcsolatos jogi és műszaki szabályozás

hiányosságaira a volt szovjet laktanyák környezeti kárainak felszámolása során
felmerült gondok hívták fel a figyelmet. Hiányoztak a jogi normák a
talajtisztításra, sőt a tiszta és szennyezett talaj egzakt fogalma sem
meghatározott a hatósági eljáráshoz. A környezet elemeit azonban nem emberi
kéz hozta létre és működését sem értjük átfogóan, így az "eredeti állapot" sem
definiálható valójában sem természettudományi, sem jogi értelemben.

A hatékony jogi védelem szempontjából is meg kell határozni a talajt érő káros
szennyeződések környezetminőségi kritériumait. A jognak fix pontra van
szüksége az ítélethez, nem tűri a bizonytalanságot. A természettudományban
ilyen fix pontok nem léteznek, hiszen a toxicitás, terhelhetőség, felvehetőség a
talajtulajdonságok és az élő szervezetek (faja, kora, állapota, ellenállóképessége
stb.) függvénye. A helyi természeti és gazdálkodási viszonyok is módosító
tényezők.

A kár tekintetében mutatkozó nagyfokú bizonytalanság annak tulajdonítható,

hogy a jogi fogalom tartalmát voltaképpen nem jogi, hanem inkább fizikai,
kémiai, biológiai tényezők határozzák meg. A talajszennyezést megállapító
helyszini vizsgálat egyben az államigazgatási eljárás része és olyan elsődleges
bizonyítási eljárásnak tekinthető, amelyet a mért adatok és határértékek alapján
követhet hatósági intézkedés. A szankcionálás ma még gyakran elmarad, a
hatályos jogszabály hiánya miatt. A hatékony védelem igényelné, hogy a
jogalkotók már a korai szakaszban bekapcsolódjanak a hatérértékek és az
irányelvek megfogalmazásába, a szabványügyi testületek munkájába, az
irányelveket előkészítő bizottságokba.
A legkorszerűbb számítógépekkel összekapcsolt automata mérőrendszerek
(levegő, víz, talaj monitoring) keveset érnek a szükséges jogi keretek nélkül. A
jogi szabályozásba mind a hatásköri, mind a technikai háttérnek az írott
szabályokba (eljárási előírások) foglalása és a kényszerítő büntető szankcióknak a
kimunkálása is beletartozik. A jogi szabályozás tárgya lehet a levegő, víz, talaj,
növény, állat. A védelem ugyanakkor differenciált védekezést jelent a helyi
környezeti jellemzők alapján, mert az időtől, helytől, körülményektől független
határértékek nincsenek. A védendő objektumokat, térségeket kategorizálják és
más bírságot javasolnak a különös védelemre szoruló körzetekben és talajokon.

talaj degradáció mérése

talajvíz monitoring kút

A mezőgazdasági hasznosítású földterületek termőtalajának minőségi és

mennyiségi védelmét a földművelésügyért felelős tárca látja el. Ennek keretében
a termőtalajok védelme érdekében hatósági felügyeletet kell gyakorolnia és
érvényt szereznie az ökológiai gazdálkodás alapelveinek, a talajvédelemnek.
Mivel a tárca elsődlegesen a termelést koordinálja rövid távú termeléspolitikai
érdekeknek megfelelően, szükség van a környezetvédelmi tárca független
ellenőrző tevékenységére. A felügyelőségek a környezetvédelmi törvény
jogosítványa alapján ellenőrző méréseket végezhetnek, szükség szerint
beavatkozhatnak a "termőföld" szennyezésének gyanúja esetén.

FVM és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal

Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az

azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat
7. b) pontja alapján elindult átszervezési folyamat egyik eredményeként 2007.
január 1-jén létrejött a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban:
MgSzH) az alábbi szervezetek általános jogutódjaként:

 fővárosi és megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok;

 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat;

 megyei földművelésügyi hivatalok;

 fővárosi és megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző

állomások;

 Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet;

  Állami Erdészeti Szolgálat;

 Földművelésügyi Költségvetési Iroda;

 Országos Borminősítő Intézet;

 Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző

Intézet;

 Országos Állategészségügyi Intézet;

 Országos Élelmiszervizsgáló Intézet.

Az egységes élelmiszer-biztonsági szervezet létrehozásáról szóló 2243/2006.

(XII. 23.) Korm. határozatban foglaltak alapján az élelmiszer-ellenőrzést végző
hatóságok egységesen a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása
alá kerültek. Ennek keretében 2007. október 1-jétől

 az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területi

intézeteinek élelmiszer-ellenőrzési feladatait az MgSzH területi
szervei;

 az Országos Tisztifőorvosi Hivatal növényvédő szer és

termésnövelő anyag engedélyezéssel kapcsolatos feladatait a
továbbiakban a MgSzH Központja;

 az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet

élelmiszer-ellenőrzéshez kötődő élelmiszer-biztonsági, élelmiszer
mikrobiológiai, élelmiszeradalék és kémiai szennyező anyag,
élelmiszerkémiai és analitikai feladatait a MgSzH Központja látja el.
A Hivatal jogállása és eljárása

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a földművelésügyi és vidékfejlesztési

miniszter irányítása alatt álló központi hivatal, székhelye Budapest.

A Hivatal feladatát Központja és területi szervei útján látja el. Az MgSzH

Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A 19
megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal élén főigazgató áll.

Egyes ismétlődő helyszíni feladatok ellátására, a területi szervek szervezeti

egységnek nem minősülő kirendeltséget, a Központ külön jogszabályban előírt
speciális szakmai feladatok országos szintű ellátása érdekében ügyfél kapcsolatot
nem bonyolító kirendeltséget hozhatnak létre. A területi szervek feladataik
megfelelő ellátása és ügyfélszolgálat biztosítása érdekében körzeti irodákat
működtetnek. Mind a Központ, mind a területi szervek laboratóriumokat
működtetnek.

Az MgSzH Központ az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az

MgSzH területi szerveinek illetékességi területe pedig - amennyiben jogszabály
másként nem rendelkezik - a nevében megjelölt közigazgatási területre terjed ki.

Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó

közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ
jár el. A Központ közigazgatási hatósági ügyben országos illetékességgel jár el.
Döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.

Az MgSzH alapfeladatai keretében ellátja

 a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, a genetikai anyagok

megőrzésével;

 a növényfajták állami elismerésével, a növényi szaporítóanyagok

minősítésével;
 a vegetatív szaporítóanyagok és vetőmagok növény-egészségügyi
ellenőrzésével;

 a borgazdálkodással, a borellenőrzéssel, borminősítéssel;

 a vadgazdálkodással és halászattal;

 az erdőgazdálkodással és az erdővagyon védelmével, az elsődleges

faipari termeléssel; valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal;

 a mezőgazdasági termékforgalommal;

 az agrár-környezetvédelemmel, a növényvédelemmel, a
talajvédelemmel;

 a zöldség–gyümölcs minőségellenőrzéssel, a növényvédő szerek és

termésnövelő anyagok engedélyezésével;

 az állategészségüggyel, az állatvédelemmel;

 a takarmánybiztonsággal, takarmányhigiéniával,
takarmányminőséggel;
  az élelmiszer-higiéniával, -biztonsággal, -minőséggel;

 az állatgyógyászati termékekkel;

 a vágóállatok vágás utáni minősítésével;

 a mezőgazdasági célú vízgazdálkodással; továbbá

 az agrárpiaci rendtartás működésének szervezésével és ellenőrzésével

kapcsolatban külön jogszabályban hatáskörébe utalt hatósági és
mezőgazdasági szakigazgatási feladatokat, valamint a külön jogszabály
szerinti földügyi igazgatási és hatósági feladatokat.

A Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi szakterület ellátja a

növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvényben, illetve a végrehajtására
kiadott rendeletekben, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX.
törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott növényvédelmi,
növényegészségügyi, zöldség-gyümölcs minőségellenőrzési, talajvédelmi,
valamint agrár-környezetvédelmi hatósági és egyéb állami szakfeladatokat
országos és területi szinten.

Az igazgatóság honlapja: http://ontsz.hu/

MgSzH Központ NTAI és megyei Igazgatóságok: http://ontsz.hu
Agrákörnyezet-gazdálkodás: http://www.air.gov.hu
Szermaradék analitika: http://ontsz.hu/labornovszermaradek.php

ESETELEMZÉSEK

Az ipar talajszennyezése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

 Talajsavanyodást idéztek elő a kibocsátott légszennyező anyagok (kén- és

nitrogén-oxidok). Sajóbábony, Kazinbarcika környékén és a Borsodi Hőerőmű
hatásterületén extrém mértékben lecsökkent a talajok pH-ja. Különösen
érvényesült ez a gyárak környékén található erdők talajaiban. Az alacsony pH
következtében felborulnak a talajok természetes biológiai és kémiai
körfolyamatai, csökken a talajélet aktivitása, mobilizálódnak a toxikus
elemek, oldatba kerülnek, majd kimosódnak a tápanyagok. Mindezek a talaj
károsodását és a termőképesség csökkenését vonják maguk után.

 Szerves mikroszennyezőket vegyipari üzemek bocsátottak, bocsátanak ki

nagyobb mennyiségben. A talajok ilyen irányú szennyezettségét nem
vizsgálják. Vegyipari üzemek környékén problémát okozhatnak.

 A nehézfémek kohászati, vegyipari technológiákból származnak, de jelentős

mennyiséget emittálnak a hőerőművek is. A Sajó-völgyben egy nagyobb
területre kiterjedő részletes vizsgálat történt, amelyet a Zöld Akció Egyesület
végzett 1992-ben. A vizsgálat, témánk szempontjából fontosabb eredményei:

1. A Sajó-folyóba kerülő nehézfém-szennyezések jelentős része a

fenéküledékbe kerül, ahonnan az áradások mobilizálják ezeket. A
folyó ártere fontos állomása a nehézfém-szennyezések
transzportjának, a nagyobb áradásokkal az árterekre is kikerülnek
a fémszennyezők. A folyamat egyirányú, a rendszeres
árhullámokkal jelentős mennyiségű nehézfém halmozódik fel
ezeken a területeken. Mivel a Sajó árterét szántóföldként vagy
legelőként sok helyen hasznosítják, a felhalmozódó nehézfémek
kockázatot jelentenek az agrárgazdálkodás számára. Különösen
magas, a javasolt határértékeket többszörösen meghaladó higany-,
kadmium-, arzén- és ólom-koncentrációk alakultak ki Sajólád,
Ónod, Sajóörös és Kesznyéten térségében. Higany- és ólom-
feldúsulás észlelhető még Sajószentpéter és Kazincbarcika
térségében.

2. Elkészítették a Sajó-völgy központi részében a talaj nehézfém-

szennyezettségi térképét. Jelentős nehézfém-koncentrációk
tapasztalhatók a kazincbarcikai ipari üzemek és létesítményeik
tágabb térségében (Hg, Cd, Pb, As). Kimutathatóan magasabb a
talajok nehézfém-tartalma Sajókeresztúr térségében, amiben
valószínűleg a BÉM játszott szerepet. Magas értékek fordultak elő
Rudabánya környékén, az egykori ércelőkészítő mű és a
vasércbánya térségében. Jelentős diffúz szennyezőforrás ezen a
területen a bánya meddője, és az ércelőkészítő nyílt felszínű
salakhányója.
SZAKMAI MŰHELYEK, KIADVÁNYOK, PARTNEREK

Talajvédelem története

Magyaróváron létesült 1873-ban az első magyar vegykísérleti állomás, s itt

alakult ki Cserháti Sándor (1852–1909) és Kosutány Tamás (1848–1915)
irányításával az első növénytermesztési-agrokémiai jellegű iskola. Cserháti
tanítványai közül Gyárfás József és Herke Sándor neve emelhető ki. A talajtan
nemzetközileg legismertebb szaktekintélye ’Sigmond Elek (1873–1939) volt.
Elsősorban talajtani és {IV-588.} szikjavítási munkái, kolloidikai kutatásai az
ismertebbek, ezenkívül a növénytáplálkozás, a talajtermékenység kérdéseivel is
foglalkozott. Mezőgazdasági chémia (1904) c. könyve sokáig az egyetlen
korszerű, tudományos tankönyv volt e tárgyban. A kukorica tápanyagfelvételével,
a különböző N-trágyák hatékonyságával foglalkozó kísérleteinek eredményei ma
is iránymutatóak. A növénytáplálkozással kapcsolatos kísérleti eredményeit és az
akkori tudományos nézeteket A mezőgazdasági növények termelési tényezői
(1930) c. munkájában foglalta össze. ’Sigmondon kívül a nemzetközi
szakirodalomban a legismertebb Ballenegger Róbert (1882–1969) volt. Talajtani
cikkein és könyvein kívül Bevezetés a növények életvegytanába (1939) c.
munkája értekezik legtöbbet a korszerű agrokémia kérdéseiről. ’Sigmond
magyaróvári munkásságát Dworak Lajos (1903–1959) és Várallyay György
(1900–1954) folytatta, akik a talajtermékenység, a műtrágyázás számos
témakörében gazdagították a hazai agrokémiai szakirodalmat. A gyakorlati talaj-
és trágyázástani kutatás egyik jelentős egyénisége Kreybig Lajos (1879–1956).
Könyvei közül a Trágyázástan (1955) igen népszerű volt a gyakorlati
szakemberek között. Meg kell emlékeznünk a Magyar Agrártudományi Egyetem
első rektoráról, Doby Géza (1877–1968) professzorról, akinek Növényi biokémia
c. könyve korszakalkotó volt, és aki tudományos iskolájában az agrokémia és a
gyakorlati trágyázástan növénytáplálkozás-tani alapjait is kutatta. Kemenessy
Ernő Talajerőgazdálkodás c. művében összefoglalta a tápanyagpótlás, illetve a
trágyázás kérdéseit, illetve az agrotechnika idevonatkozó ismereteit. Di Gléria
János (1899–1976) szintén ’Sigmond tanítványa és munkásságának folytatója
volt. Mezőgazdasági kémia (1959) c. könyvében korszerű kutatások alapján ad
összefoglaló képet a növénytáplálkozás és a trágyázás kérdéseiről. A gyakorlati
trágyázástan sokat köszönhet a növénytermesztő Láng Gézának (1917–1980),
aki a hazai műtrágyagyártás fejlesztését, a korszerűbb szerves- és műtrágyázási
elvek és eljárások üzemi bevezetését szorgalmazta.

A nemzetközileg is elismert magyar talajtani és agrokémiai kutatásoknak a

korábban említett kutatóhelyek mellett az egykori mezőgazdasági akadémiák,
főiskolák és egyetemi karok talajtani és agrokémiai tanszékei voltak a színterei. A
már bemutatott budapesti tudomány- és műegyetemi tanszékek mellett önálló
Talajtani és Agrokémiai Tanszék működött Keszthelyen, Mosonmagyaróváron,
Gödöllőn, a budapesti Kertészeti Egyetemen, Sopronban és Debrecenben. Az
önálló talajtani kutatóintézet létrehozására irányuló több évtizedes törekvések
1949 nyarán vezettek eredményre. Ekkor alakult meg az Agrokémiai Intézet, az
akkor átszervezés alatt álló több intézmény talajtan-agrokémia
tudományterületet művelő osztályaiból. 1954 végén felmerült annak
szükségessége, hogy az intézet a talajtani-agrokémiai kutatások központi és elvi
irányító intézménye legyen, s feladatát a MTA keretében lássa el.

1957-től az intézet elnevezése MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete. 1959-

ben újabb kísérleti telepek kerültek az intézethez. Ebben az évben csatolták
hozzá a Soproni Talajbiológiai Laboratóriumot, s ezzel, Magyarország
történelmében először, egyetlen intézmény keretei közé kerültek a talajtani–
agrokémiai–talajbiológiai alapkutatások.
A másik központi talajtani intézmény az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló
Intézet (OMMI), amely a részletes talajtérképeket, más néven az ún. üzemi
talajtérképeket készítette. Az OMMI-ban végezték {IV-589.} a közvetlen
gyakorlati feladatok talajtani vonatkozású vizsgálatait is, mint az öntözendő
területek kijelölését, talajjavítási tervek elkészítését, valamint a talajvédelem
tervezését. Az intézet laboratóriumai az egész országot behálózták. A budapesti,
magyaróvári, kaposvári, szegedi, mezőtúri, debreceni, miskolci
talajlaboratóriumok készítették el a mezőgazdaság fejlesztése érdekében
végzendő talajtani jellegű munkák terveit és térképeit. Hasonló, de kizárólag az
állami gazdaságok területére korlátozott tevékenységet fejtettek ki az állami
gazdaságok laboratóriumai.

Az MTA Talajtani és Trágyázástani Bizottsága 1949-ben alakult meg. Munkája

mindvégig eleget tett annak az alapkövetelménynek, hogy a talajtan–agrokémia–
talajbiológia–talajhasználat–agroökológia szakterületek tudományos irányítója,
koordinátora legyen. A bizottság első elnöke Páter Károly, őt Di Gléria János,
Stefanovits Pál, majd Várallyay György követte.

Az 1957-ben alakult Talajtani Társaság a szakterület társadalmi szervezete. A

társaság előadó- és vitaülések, valamint vándorgyűlések szervezésével vette ki
részét a tudomány eredményeinek gyakorlatba való ültetéséből. A társaság és a
szakma kitüntetése a Treitz Péter-emlékérem.

A Nemzetközi Talajtani Társaságban ’Sigmond Elek kiváló hírnevet szerzett a

magyar talajtani tudománynak és a magyar talajtani szakembereknek.

A talajtan és az agrokémia tudományos folyóirata az Agrokémia és Talajtan

(1951-től), az MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei (1952–1966),
később az Agrártudományi Közlemények (1966–1971). Az Agrokémia és Talajtan
kezdetben évente 4 számban, 600–700 oldal terjedelemben, magyar nyelven
jelent meg angol, orosz és egy harmadik világnyelven (francia, német, spanyol)
készített összefoglalóval. Az 1990-es években évente két szám kerül kiadásra,
angol nyelvű összefoglalóval. A folyóirat főszerkesztője Páter Károly, majd
évtizedeken keresztül Szabolcs István volt, halálát követően Várallyay György
vette át ezt a feladatot. Talajtani tárgyú cikkeket publikál még a Növénytermelés,
illetve az Acta Agronomica Hungarica c. folyóirat is. Az utóbbi 50 év során életre
hívott egyéb folyóiratok (Talajtermékenység, Öntözéses Gazdálkodás, Melioráció
és Tápanyag-gazdálkodás) rövid életűek voltak, s a mezőgazdasági gyakorlatnak
szóló cikkeket közöltek.

Jelenleg a földművelésügyi tárca és a zöldminisztérium, a civil szervetek és az

intézményrendszer fejezetben említett mezőgazdasági szakmai
háttérintézmények és hatóságok kereshetők szakmai kérdésekben.

ÖSSZEFOGLALÁS

A talaj korlátozott erőforrás, amely nem lehet kizárólagos tulajdonban a közjó, a

közösségi érdekek megsértése nélkül. A talajhasználatot – a birtokpolitikán
keresztül – nem határozhatja meg a kizárólagos termelési hatékonyság és a
tőkemegtérülés. A talaj nem lehet az ingatlanspekuláció tárgya, az ezzel
kapcsolatos jogos társadalmi aggodalmakat fel kell tárni és értelmezni. Ha az
elérhető profit határozza meg a földtulajdon változási tendenciáit, az
katasztrofális következményekkel járhat a helyben keletkező, nem importálható
közjavakra, a talaj társadalmi és biológiai élettér funkcióira, a környezetre, az
élővilágra, a tájra és a helyi közösségekre.
Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy a talajt nem lehet önállóan egymagában
védeni, csak a többi tényezővel (víz, levegő, hulladékgazdálkodás stb.)
összehangoltan eredményes a talajvédelem. Figyelembe kell venni a
mezőgazdaság, ipartermelés, közszolgáltatás szempontjait is. Az életminőség
három eleme: a megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszer, a
tiszta ivóvíz, a kellemes környezet mind szoros kapcsolatban van a talajjal és
annak használatával.
INTERNETES LINKEK, ADATBÁZISOK

http://www.agraroldal.hu/talaj-2_cikk.html
http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/karmkezikk2/2-02.htm
http://szike.zpok.hu/
http://www.geoprofiteam.hu/index.php?
option=com_content&task=view&id=43&Itemid=58
http://www.mgszh.gov.hu/index.html?akt_menu=36
2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300089.TV
http://www.fvm.hu/main.php?
folderID=1469&articleID=11807&ctag=articlelist&iid=1
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1000.html
http://rkk.bmf.hu/kmi/dokument_elemei/kornyezet_kemia/Talajkem1.ppt
http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/egyeb/index.htm
219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

IRODALMI LISTA

Stefanovits, P.: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1975

Markó, A.: Talajtani és agrokémiai alapismeretek. Pannon Agrártudományi
Egyetem, Kari jegyzet. Kaposvár. 1992
Filep, Gy.: Talajtani alapismeretek I. Általános talajtan. Debrecen. 1999
Mengel, K.: A növények táplálkozása és anyagcseréje. Mezőgazdasági Kiadó.
Budapest. 1976
Keveiné Bárány, I.: Talajföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1998
Barati, S.: Talajtan és talajvédelem. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért
Alapítvány. Miskolc. 2002