MIKROÖKONÓMIA

ÓRAI ANYAG

Szerkesztette: Dr. Mile Csilla

Források:
Alitisz Ágnes: Mikroökonómia példatár
Horváth József: Mikroökonómia órai anyagok
Kopányi Mihály: Mikroökonómia

1
 TARTALOMJEGYZÉK

1 A PIACGAZDASÁG SZEREPLŐI ÉS A KÖZTÜK LÉVŐ KAPCSOLATOK...............................6

1.1 KERESLET ÉS KÍNÁLAT, EGYENSÚLYI ÁR...........................................................................................7
1.2 AZ ÁRSZABÁLYOZÁS (ÁRRÖGZÍTÉS, ALSÓ ÉS FELSŐ ÁRKORLÁT) HATÁSA.....................................10
1.3 AZ ADÓ HATÁSA AZ EGYENSÚLYI MENNYISÉGRE ÉS ÁRRA.............................................................11
1.4 A KERESLET ÉS KÍNÁLAT ÁRÉRZÉKENYSÉGE ÉS A PIACI ALKALMAZKODÁS FOLYAMATÁNAK
STABILITÁSA. A PÓKHÁLÓ-DIAGRAM..............................................................................................12

2 A FOGYASZTÓI KERESLETET MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK: A KÖLTSÉGVETÉSI

KORLÁT ÉS A FOGYASZTÓI PREFERENCIA..............................................................................14
2.1 A KÖLTSÉGVETÉSI KORLÁT.............................................................................................................14
2.2 A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS.............................................................................................................18
2.2.1 Kardinális fogyasztói elmélet.....................................................................................................18
2.2.1.1 Gossen I. törvénye............................................................................................................................18
2.2.1.2 Előnykiegyenlítődés elve..................................................................................................................19
2.2.1.3 Gossen II. törvénye...........................................................................................................................20
2.2.2 Preferenciarendszer, közömbösségi görbék...............................................................................20
2.2.3 A fogyasztói optimum ábrázolása közömbösségi görbével........................................................26
2.3 A JÖVEDELEMVÁLTOZÁS HATÁSA A KERESLETRE...........................................................................27
2.4 AZ ÁRVÁLTOZÁS HATÁSA A KERESLETRE.......................................................................................30
2.4.1 Az árváltozás hatásának elemzése.............................................................................................31
2.4.2 A teljes árhatás felbontása helyettesítési és jövedelmi hatásra.................................................33
2.5 A KERESLETRUGALMASSÁG.............................................................................................................35
2.5.1 Árrugalmasság...........................................................................................................................35
2.5.2 Jövedelemrugalmasság..............................................................................................................38
2.5.3 Keresztár-rugalmasság..............................................................................................................40
3 TERMELŐI MAGATARTÁS ÉS KÍNÁLAT.....................................................................................42
3.1 A TERMELÉS ALAPFOGALMAI..........................................................................................................42
3.1.1 Termelési tényezők.....................................................................................................................42
3.1.2 Gazdasági időtávok....................................................................................................................43
3.1.3 Hatékonyság...............................................................................................................................43
3.2 A TERMELÉSI FÜGGVÉNY.................................................................................................................44
3.2.1 Parciális termelési függvény......................................................................................................45
3.2.2 Skálahozadék vagy volumenhozadék.........................................................................................48
3.2.3 Az isoquantum............................................................................................................................49
3.2.4 Isocost egyenes és az optimális tényezőkombináció..................................................................52
3.3 A TERMELÉS KÖLTSÉGEI..................................................................................................................54
3.3.1 Alternatív költségelmélet............................................................................................................54
3.3.2 Rövid távú költségek..................................................................................................................56
3.3.3 Hosszú távú költségek................................................................................................................61
3.4 A KOMPETITÍV PIAC MŰKÖDÉSE......................................................................................................63
3.4.1 A kompetitív vállalat profitmaximalizáló outputja....................................................................65
3.4.2 A fedezeti pont............................................................................................................................66
3.4.3 Az üzemszüneti pont...................................................................................................................66
3.4.4 Vállalati stratégiák a kompetitív piacon....................................................................................67
3.4.4.1 Profitmaximalizáló stratégia.............................................................................................................67
3.4.4.2 Fedezeti stratégia..............................................................................................................................68
3.4.4.3 Veszteségminimalizáló stratégia......................................................................................................69
3.4.4.4 Üzembezárási pont...........................................................................................................................70
3.4.5 Rövid távú kínálat a kompetitív piacon......................................................................................70
3.5 A MONOPÓLIUM...............................................................................................................................72

2
 3.5.1 A monopólium teljes és határbevétele........................................................................................72
3.5.2 Monopolista stratégiák..............................................................................................................76
3.5.2.1 A monopólium rövidtávú profitmaximalizálása...............................................................................76
3.5.2.2 Fedezeti helyzet a monopóliumnál...................................................................................................77
3.5.2.3 A monopólium veszteségminimalizáló stratégiája...........................................................................78
3.5.2.4 Üzemszüneti helyzet a monopóliumnál............................................................................................79
3.5.3 Monopólium és a fogyasztói jólét..............................................................................................80
3.5.3.1 Árdiszkrimináció és a fogyasztói többlet.........................................................................................81
3.5.3.2 A kompetitív piac és a monopólium összehasonlítása jóléti szempontból.......................................83
3.6 PIACI ELÉGTELENSÉGEK..................................................................................................................84
3.6.1 Külső gazdasági hatások – externáliák......................................................................................85
3.6.2 Közjavak.....................................................................................................................................86
3.6.3 Méltányos jövedelemelosztás.....................................................................................................87
4 SZÁMÍTÁSI FELADATOK..................................................................................................................89
4.1 KERESLET, KÍNÁLAT, EGYENSÚLYI ÁR............................................................................................89
4.2 KÖLTSÉGVETÉSI EGYENES...............................................................................................................95
4.3 TELJES HASZON, HATÁRHASZON...................................................................................................100
4.4 KERESLETRUGALMASSÁGI MUTATÓK............................................................................................105
4.5 TERMELÉSI FÜGGVÉNY..................................................................................................................107
4.6 ISOCOST EGYENES ÉS AZ OPTIMÁLIS TÉNYEZŐKOMBINÁCIÓ.........................................................110
4.7 A TERMELÉS KÖLTSÉGEI................................................................................................................111
4.8 A KOMPETITÍV PIAC MŰKÖDÉSE....................................................................................................113
4.9 A MONOPÓLIUM.............................................................................................................................117
4.10 A KOMPETITÍV PIAC ÉS A MONOPÓLIUM ÖSSZEHASONLÍTÁSA.......................................................119

3
 Ábrajegyzék

1. ÁBRA: A PIACI KERESLETI GÖRBE VISELKEDÉSE ÁRVÁLTOZÁS ÉS KERESLETVÁLTOZÁS HATÁSÁRA....................7

2. ÁBRA: A PIACI KÍNÁLATI GÖRBE VISELKEDÉSE ÁRVÁLTOZÁS ÉS A KÍNÁLAT VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSÁRA..........8
3. ÁBRA: A PIACI EGYENSÚLY...................................................................................................................................9
4. ÁBRA: AZ ÁRRÖGZÍTÉS PIACI HATÁSA.................................................................................................................10
5. ÁBRA: A TERMÉKRE KIVETETT ADÓ HATÁSA AZ EGYENSÚLYI PONTRA..............................................................11
6. ÁBRA: PÓKHÁLÓ-DIAGRAM.................................................................................................................................12
7. ÁBRA: A KÖLTSÉGVETÉSI EGYENES.....................................................................................................................14
8. ÁBRA: A KÖLTSÉGVETÉSI EGYENES ELMOZDULÁSA AZ X-TERMÉK ÁRÁNAK (DUPLÁJÁRA) EMELKEDÉSE
KÖVETKEZTÉBEN............................................................................................................................................15
9. ÁBRA: A JÖVEDELEMNÖVEKEDÉS VAGY MINDKÉT TERMÉK ÁRÁNAK AZONOS MÉRTÉKŰ CSÖKKENÉSÉNEK
HATÁSA A KÖLTSÉGVETÉSI EGYENESRE.........................................................................................................16
10. ÁBRA: AZ ÁRVÁLTOZÁS HATÁSÁNAK ÁBRÁZOLÁSA JÖVEDELEMVÁLTOZÁSKÉNT............................................17
11. ÁBRA: A TELJES HASZON (TU) ÉS A HATÁRHASZON (MU) FÜGGVÉNY............................................................19
12. ÁBRA: A KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBE (HASZNOSSÁGI FÜGGVÉNY) SZÁRMAZTATÁSA..............................................21
13. ÁBRA: A KONVEX KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBE........................................................................................................22
14. ÁBRA: KONKÁV KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBE...........................................................................................................22
15. ÁBRA: A HELYETTESÍTÉS KÉT TERMÉK KÖZÖTT KONVEX KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBE ESETÉN...............................23
16. ÁBRA: A HELYETTESÍTÉSI RÁTA (RS)................................................................................................................24
17. ÁBRA: TELÍTETTSÉGI PONT A KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉN.....................................................................................25
18. ÁBRA: FOGYASZTÓI OPTIMUM KONVEX KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉK ESETÉBEN...................................................26
19. ÁBRA: A JÖVEDELEMFOGYASZTÁS GÖRBE (ICC)..............................................................................................27
20. ÁBRA: AZ ENGEL-GÖRBE...................................................................................................................................28
21. ÁBRA: INFERIOR TERMÉK JÖVEDELEMFOGYASZTÁS (ICC) ÉS ENGEL-GÖRBÉJE................................................29
22. ÁBRA: LUXUS-JÓSZÁG ENGEL-GÖRBÉJE............................................................................................................29
23. ÁBRA: ÁRFOGYASZTÁS (PCC) GÖRBE, ÉS A BELŐLE SZÁRMAZTATOTT EGYÉNI KERESLETI GÖRBE.................30
24. ÁBRA: PARADOX ÁRHATÁSOK AZ EGYÉNI KERESLETI GÖRBÉRE.......................................................................31
25. ÁBRA: JÖVEDELEMKOMPENZÁCIÓ SLUTSKY ÉS HICKS MÓDSZERÉVEL.............................................................32
26. ÁBRA: HELYETTESÍTÉSI ÉS JÖVEDELMI HATÁS SLUTSKY ÉS HICKS FELFOGÁSÁBAN........................................33
27. ÁBRA: ÁRRUGALMATLAN TERMÉK KERESLETI GÖRBÉJE...................................................................................36
28. ÁBRA: A KERESLETI GÖRBE EGYSÉGNYI RUGALMASSÁG ESETÉN.....................................................................37
29. ÁBRA: ÁRRUGALMAS TERMÉK KERESLETI GÖRBÉJE..........................................................................................37
30. ÁBRA: NORMÁL HÉTKÖZNAPI JAVAK ENGEL-GÖRBÉJE.....................................................................................39
31. ÁBRA: LUXUS JAVAK ENGEL-GÖRBÉJE..............................................................................................................39
32. ÁBRA: AZ INFERIOR TERMÉKEK ENGEL-GÖRBÉJE.............................................................................................40
33. ÁBRA: A HÁROMDIMENZIÓS TERMELÉSI FÜGGVÉNY.........................................................................................45
34. ÁBRA: A PARCIÁLIS TERMELÉSI FÜGGVÉNY......................................................................................................45
35. ÁBRA: A HATÁRTERMÉK ÉS ÁTLAGTERMÉK FÜGGVÉNYEK SZÁRMAZTATÁSA A PARCIÁLIS TERMELÉSI
FÜGGVÉNYBŐL...............................................................................................................................................47
36. ÁBRA: A SKÁLAHOZADÉK METSZŐSÍKJA...........................................................................................................48
37. ÁBRA: NÖVEKVŐ SKÁLAHOZADÉK....................................................................................................................48
38. ÁBRA: CSÖKKENŐ SKÁLAHOZADÉK...................................................................................................................49
39. ÁBRA: KONSTANS SKÁLAHOZADÉK...................................................................................................................49
40. ÁBRA: AZ ISOQUANTUM METSZŐSÍKJA..............................................................................................................49
41. ÁBRA: AZ ISOQUANTUM TÉRKÉP.......................................................................................................................50
42. ÁBRA: ISOQUANTUM ÉS A CSÖKKENŐ TECHNIKAI HELYETTESÍTÉSI HATÁRRÁTA.............................................51
43. ÁBRA: AZ ISOCOST EGYENES ÉS AZ OPTIMÁLIS TÉNYEZŐKOMBINÁCIÓ............................................................52
44. ÁBRA: AZ OPTIMÁLIS TÉNYEZŐKOMBINÁCIÓ VÁLTOZÁSA A MUNKAKÖLTSÉG NÖVEKEDÉSÉNEK HATÁSÁRA. .53
45. ÁBRA: AZ ALTERNATÍV KÖLTSÉGELMÉLET KÖLTSÉGKATEGÓRIÁI ÉS A KÖZTÜK FENNÁLLÓ ÖSSZEFÜGGÉS.....55
46. ÁBRA: A FIX KÖLTSÉG (FC) FÜGGVÉNYE..........................................................................................................56
47. ÁBRA: A VÁLTOZÓ KÖLTSÉG (VC) FÜGGVÉNY.................................................................................................57

4
48. ÁBRA: A TELJES KÖLTSÉG FÜGGVÉNY (TC) SZÁRMAZTATÁSA A FIX KÖLTSÉG (FC) ÉS A VÁLTOZÓ KÖLTSÉG
(VC) FÜGGVÉNYEKBŐL..................................................................................................................................57
49. ÁBRA: AZ ÁTLAGOS FIX KÖLTSÉG (AFC) ALAKULÁSA A TERMELÉS NÖVEKEDÉSÉVEL....................................58
50. ÁBRA: AZ ÁTLAGOS VÁLTOZÓ KÖLTSÉG FÜGGVÉNY (AVC) SZÁRMAZTATÁSA A VÁLTOZÓ KÖLTSÉG (VC)
FÜGGVÉNYBŐL...............................................................................................................................................58
51. ÁBRA: AZ ÁTLAGKÖLTSÉG (AC) FÜGGVÉNY SZÁRMAZTATÁSA AZ AFC ÉS AVC FÜGGVÉNYEKBŐL..............59
52. ÁBRA: A HATÁRKÖLTSÉG (MC) FÜGGVÉNY SZÁRMAZTATÁSA A VÁLTOZÓ KÖLTSÉG (VC) FÜGGVÉNYBŐL....59
53. ÁBRA: A HATÁRKÖLTSÉG ÉS ÁTLAGKÖLTSÉG FÜGGVÉNY KAPCSOLATA..........................................................60
54. ÁBRA: A RÖVID TÁVÚ TERMELÉSI FÜGGVÉNY ÉS A RÖVID TÁVÚ KÖLTSÉGEK ÖSSZEFÜGGÉSE.........................61
55. ÁBRA: HOSSZÚ TÁVÚ KÖLTSÉGEK FÜGGVÉNYEI...............................................................................................62
56. ÁBRA: AZ OPTIMÁLIS ÜZEMMÉRET....................................................................................................................63
57. ÁBRA: A KOMPETITÍV VÁLLALAT PROFITMAXIMALIZÁLÓ OUTPUTJA................................................................65
58. ÁBRA: PROFITMAXIMALIZÁLÓ STRATÉGIA A KOMPETITÍV PIACON...................................................................67
59. ÁBRA: FEDEZETI STRATÉGIA A KOMPETITÍV PIACON.........................................................................................68
60. ÁBRA: VESZTESÉGMINIMALIZÁLÓ STRATÉGIA A KOMPETITÍV PIACON..............................................................69
61. ÁBRA: ÜZEMSZÜNETI STRATÉGIA A KOMPETITÍV PIACON.................................................................................70
62. ÁBRA: A KOMPETITÍV VÁLLALAT KÍNÁLATI FÜGGVÉNYE.................................................................................71
64. ÁBRA: A MONOPÓLIUM EGYEDI KERESLETI GÖRBÉJE........................................................................................73
65. ÁBRA: A MONOPÓLIUM TELJES BEVÉTEL FÜGGVÉNYE......................................................................................74
66. ÁBRA: ÁRFÜGGVÉNY ÉS HATÁRBEVÉTEL MONOPÓLIUM ESETÉN......................................................................75
67. ÁBRA: PÉLDA A MONOPÓLIUM HATÁRBEVÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRA...............................................................76
68. ÁBRA: PROFITMAXIMALIZÁLÓ STRATÉGIA A MONOPÓLIUMNÁL.......................................................................77
69. ÁBRA: FEDEZETI HELYZET MONOPÓLIUM ESETÉN.............................................................................................78
70. ÁBRA: A MONOPÓLIUM VESZTESÉGMINIMALIZÁLÓ STRATÉGIÁJA.....................................................................79
71. ÁBRA: ÜZEMSZÜNETI HELYZET A MONOPÓLIUMNÁL........................................................................................79
72. ÁBRA: A MONOPÓLIUM TERMELŐI TÖBBLETE (GAZDASÁGI PROFIT) EGYSÉGES ÉS VÁLTOZÓ ÁR MELLETT......80
73. ÁBRA: FOGYASZTÓI TÖBBLET AZ ÁR FÜGGVÉNYÉBEN......................................................................................81
74. ÁBRA: KÉT PIAC BEVÉTELÉNEK ALAKULÁSA AZONOS ÁR ÉS ELTÉRŐ MR-FÜGGVÉNY ESETÉN........................82
75. ÁBRA: KÉT PIAC BEVÉTELÉNEK ALAKULÁSA ELTÉRŐ ÁR ÉS ELTÉRŐ MR-FÜGGVÉNY ESETÉN.........................83
76. ÁBRA: FOGYASZTÓI TÖBBLET SZABADVERSENYES ÉS MONOPOL PIACI FORMA ESETÉN...................................83
77. ÁBRA: JÓLÉTI VESZTESÉG NEGATÍV EXTERNÁLIA ESETÉN.................................................................................86
78. ÁBRA: JÖVEDELEMELOSZTÁS EGY TÁRSADALOMBAN – A LORENZ-GÖRBE......................................................88

5
 1 A piacgazdaság szereplői és a köztük lévő kapcsolatok

A modern piacgazdaságot úgy képzeljük el, mint amelyben az üzleti tevékenység elkülönül
a háztartástól. A háztartás a magánélet szférája, gazdasági funkciója az üzleti életben
megszerzett jövedelem felhasználásának, ezen belül a fogyasztásnak a megszervezése.
Gazdasági szempontból a háztartás a munkaerő újratermelésének is a színtere, illetve
szervezete, továbbá a háztartásokban élő személyek a végső tulajdonosai (egy tiszta
piacgazdasági modellben) nemcsak a fogyasztáshoz kapcsolódó vagyonnak, hanem a külön
szervezetek, vállalatok által működtetett üzleti vagyonnak is (pl. részvények formájában még
az óriásvállalatoknak is). Másrészt, ahol a háztartás szorosan összefonódik az üzlettel, pl. a
parasztgazdaságokban, a két szféra formális különválasztása ott is megtörténik a könyvelésen
keresztül.
A háztartási szféra és az üzleti szféra két síkon találkozik, egyrészt a termékek és
szolgáltatások piacán, ahol a háztartások megveszik az üzleti szféra által kínált javakat,
másrészt a termelési tényezők piacán, azaz a munkaerőpiacon, a tőkepiacon és a földpiacon.
A munkaerőpiacon a háztarásokban élő munkaképes személyek kínálják a munkaerejüket, a
tőkepiacon a háztartások a megtakarításaik révén keletkező tőkéket juttatják el a vállalatokhoz
hitelnyújtás (kötvényvásárlás) vagy részvényvásárlás formájában. Végül, ha a föld is
magántulajdonban van, akkor a tulajdonos személyek révén a háztartások rendelkeznek a
földdel, ők bocsátják bérleti díj fejében az üzleti szféra szereplői rendelkezésére. A termelési
tényezők értékesítése révén a háztartások jövedelemhez jutnak, nevezetesen
munkajövedelemhez (bérek és fizetések), tőkejövedelemhez (kamat, profit), valamint
földjáradékhoz (földbérleti díjhoz).
Amikor a háztartások összessége (háztartási szféra) és a vállalatok összessége (üzleti
szféra) közötti termék- és jövedelemáramlásokat vizsgáljuk, vagyis a gazdaságot „nagyban”
szemléljük, akkor makroökonómiáról van szó (μακρος=nagy). A gazdasági egységek
(háztartások és vállalatok) viselkedésének az elemzésekor viszont „kicsiben” szemléljük a
gazdaságot, tehát ez a mikroökonómia tárgykörébe tartozik (μικρος=kicsi). Ugyancsak a
mikroökonómia témakörébe tartozik, hogy egy-egy termék piacán hogyan alakul a kínálat és
kereslet, valamint a termék ára. Igaz, itt már elhagyjuk a gazdasági egységek szintjét, de az
üzleti szférát még az egyes termékfajták termelésével foglalkozó ágazatokra bontjuk. Az
ágazati szint egy közbülső szint lehetne a mikro és makro szint között, de általános formában
a piac összefüggései (pl. hogyan függ egy termék keresett mennyisége az árától) a
mikroökonómia körébe tartoznak, míg külön tudományágak vizsgálják az egyes ágazatok (pl.
mezőgazdaság) sajátos termelési, értékesítési stb. feltételeit.
Míg a termékpiacok általános összefüggései egyértelműen a mikroökonómia körébe
tartoznak, a tényezőpiacok (munka-, tőke- és földpiac) és tényezőjövedelmek már átvezetnek
a makroökonómiába, mert a tényezők iránti kereslet a termelés egészétől és nem egyes javak
termelésétől függ. Ugyanakkor, természetesen, az egyes vállalatok tényezőkereslete
mikroökonómiai téma, de ezek piaci keresletté történő összesítésével már átlépünk a makro
szintre, mivel az összesítés minden vállalatra kiterjed, nemcsak az azonos termékfajtát
termelőkére. Tehát a makroökonómiai részben fogunk találkozni pl. a foglalkoztatás és a
munkanélküliség kérdésével, az ár- és bérszínvonalat meghatározó tényezőkkel, a pénzügyi
szféra (pénz-és tőkepiac) működésével és a kamatláb meghatározódásával.

6
1.1 Kereslet és kínálat, egyensúlyi ár
Egy áru keresett (megvásárolni szándékozott) mennyisége mindenekelőtt az árától függ. A
legtöbb áru esetében az figyelhető meg, hogy (egyébként azonos körülmények között) a
keresett mennyiség csökken, ha az ár nő, az árcsökkenés pedig növeli a keresett mennyiséget.
A hétköznapi szóhasználatban a kereslet jelentheti a keresett mennyiséget is, de ott nincs
egyértelműen körülhatárolva a fogalom jelentése. A közgazdaságtanban a kereslet nem
azonos a keresett mennyiséggel, hanem az ár és a keresett mennyiség kapcsolatát fejezi ki. A
kereslet növekedése itt azt fogja jelenteni, hogy bármely adott ár mellett nagyobb lesz a
keresett mennyiség. Az ár (P, price) és a keresett mennyiség (Q, quantity) közötti kapcsolatot
a keresleti görbével tudjuk ábrázolni. A kereslet növekedése a keresleti görbének (a Q tengely
mentén origótól távolodó) eltolódásával szemléltethető, míg a keresett mennyiségnek az
árváltozás hatására bekövetkező megváltozása a keresleti görbén való elmozdulással fejezhető
ki. A kereslet megváltozásának sokféle oka lehet, pl. a sörfogyasztás növekszik, ha a
hőmérséklet emelkedik, vagy ha nő a jövedelem, vagy más italok ára nő, s ezért azokról a
sörre térnek át stb. Itt tehát az a fontos, hogy ugyanazon ár mellett nőtt meg a kereslet.

Árváltozás hatása a keresett mennyiségre (A→B)

p és a keresletváltozás hatása adott ár mellett
(A→C)

p3 E

p1 A C

B
p2 d2
d1

Q
QA Q QB
C

1. ábra: A piaci keresleti görbe viselkedése árváltozás és keresletváltozás hatására

Az ábrán d (demand) jelöli a keresleti görbét, itt d 1 az eredeti, d2 az új keresleti görbe. Ha

csak az ár változna (p1-ről p2-re csökkenne), akkor a mennyiség QA-ról QB-re nőne. Ha viszont
valamilyen más keresletbefolyásoló tényező változna (pl. valamely helyettesítő termék ára
megnőne, vagy pl. sör esetén a kánikulai hőség növelné meg a keresletet), akkor
bekövetkezhetne a keresett mennyiség megnövekedése változatlan ár mellett is, az ábrán p 1
árnál QA-ról QC-re nőne a mennyiség. Sőt, az ábráról leolvasható, hogy még egy magasabb ár
mellett is lehetne nagyobb a keresett mennyiség a keresleti görbe eltolódásának

7
következtében. Ilyen helyzetet mutat az E pont: ehhez magasabb ár és mennyiség tartozik,
mint az A-hoz. Ha valaki csak az A és E pontokhoz tartozó adatokat ismerné, és nem látná a
fenti ábrát, megfogalmazhatná a következő állítást: „magasabb ár mellett többet vásárolnak”.
Ez még csak egy ténymegállapítás, nem következtetés, nem állapít meg oksági kapcsolatot.
Ha azonban ezt az állítást valaki úgy olvasná, hogy „ha magasabb az ár, akkor többet
vásárolnak”, ez már egy hibás következtetés lenne, mert itt nem az árváltozás volt az ok.
Fordítva már valamivel jobb: „ha nő a kereslet, emelkedik az ár”. Ez kifejezi, hogy volt
valamilyen oka a keresletváltozásnak, és ebből következhetett az árváltozás. Biztosat azonban
nem állíthatunk, hiszen nem tudjuk, hogy miért kell az árnak növekednie, ha nő a kereslet,
miért nem elégítik ki a keresletet az adott ár mellett. Ehhez meg kell vizsgálnunk a kínálati
oldalt.
A tapasztalatok szerint a kínált mennyiség általában növekvő függvénye az árnak. Ennek
oka az, hogy általában a nagyobb mennyiség előállítása csak magasabb költségszint mellett
lehetséges. A költségszint függhet a mennyiségtől, de más tényezőktől is A kínálati függvény
a mennyiség és (a költségszinten keresztül) a kínálati ár közötti kapcsolatot fejezi ki. Az
egyéb tényezők miatt (adott mennyiség mellett is) bekövetkező változás (pl. a nyersanyagárak
változása, munkabér változás, termékadó vagy ártámogatás alkalmazása) a keresleti görbe
eltolódásában jut kifejezésre.

Árváltozás hatása a kínált mennyiségre (A→B),

p a kínálat változásának hatása adott ár mellett (A→C),
kínálat- és árváltozás együttes hatása (A→C→D)

S1 S2

p2 B
p1 A C

p3 E

Q
QA QB QC

2. ábra: A piaci kínálati görbe viselkedése árváltozás és a kínálat változásának hatására

Az ábrán az S1 és S2 kínálati (supply) görbék eltérő termelési feltételeket, illetve

költségviszonyokat jelenítenek meg; az S2 a kedvezőbb viszonyokat mutatja, ugyanazt a
termékmennyiséget alacsonyabb költséggel tudják előállítani, így alacsonyabb áron tudják
kínálni. A görbék alakja mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy nagyobb mennyiség
termelése esetén egy pótlólagos termékegység előállítása többe kerül, mint kisebb termelési

8
volumen mellett (erről részletesebben később lesz szó). Ezért változatlan termelési feltételek
(adott kínálati görbe) mellett csak magasabb ár mellett hajlandók többet termelni (A→B), míg
javuló költségviszonyok esetén azonos ár mellett is hajlandók többet kínálni (A→C), illetve
ugyanazt a QA mennyiséget hajlandók alacsonyabb áron kínálni, sőt, még a Q A-nál nagyobb
(de QC-nél kisebb) mennyiséget is (A→E).
Amikor keresleti és kínálati függvényeket ábrázoljuk a (p, Q) koordináta rendszerben, Q(p)
függvényként, akkor furcsának tűnő módon a független változó, azaz a p van a függőleges
tengelyen. Ennek az az oka, hogy későbbiekben alapvetően a mennyiség lesz a független
változó, a költségek a függő változók, és az árat a költségekkel fogjuk összehasonlítani.
Egyébként nyugodtan olvashatjuk úgy is az ábrát, hogy a Q-hoz rendeljük hozzá a p-t:
„milyen ár mellett lehet az adott mennyiséget eladni” (keresleti ár) illetve „milyen ár mellett
éri meg az adott mennyiséget termelni” (kínálati ár). Ha a piacra vitt mennyiséget a kínálati
áron éppen el lehet adni, akkor a piacon egyensúly van. Itt adott mennyiségről állapítottuk
meg, hogy egyensúlyi-e vagy sem, és ennek a kritériuma az volt, hogy a két ár (keresleti és
kínálati ár) egybeesik-e. Kérdezhetjük azonban egy adott árról is, hogy egyensúlyi-e vagy
sem: ezt az fogja eldönteni, hogy az adott ár mellett keresett és kínált mennyiség megegyezik-
e. Ez utóbbi megközelítés főleg akkor érdekes, ha az árat valamilyen módon kívülről,
önkényesen állapítják meg, amihez a piac szereplőinek alkalmazkodniuk kellene. A piac
szereplői azonban nem „állapíthatnak meg” egységes piaci árat, az egységes ár csak
kialakulhat a piaci szereplők alkalmazkodása révén. Pl. lehet, hogy a piacra vitt mennyiséget a
termelők nem tudják eladni a nekik megfelelő (a költségek fedezése mellett még tisztességes
hasznot biztosító) áron, azaz a kínálati áron. Ha mindenképpen el kell adni a terméket, akkor
az csak olyan ár mellett lehetséges, amelyen a vevők hajlandók megvenni. Vagyis a piacon az
adott mennyiséghez tartozó keresleti ár érvényesül, eladni csak a keresleti áron lehet.
Egyensúly: p*, Q*
Nem egyensúlyi mennyiség: Q1,
p1D<p1S
Nem egyensúlyi ár: p*, Q*D<Q*S
p S
p1
S
p
0
p*
p1D
D

Q0 Q* Q0 Q1
D S Q
3. ábra: A piaci egyensúly

Az ábrán a keresleti és kínálati görbe metszéspontja mutatja az egyensúlyi helyzetet,

amikor a piacra vitt (Q*) mennyiséget éppen el lehet adni a kínálati áron (p*). Ha a termelők a
Q*-nál nagyobb (Q1) mennyiséget visznek piacra, akkor azt csak olyan áron (p 1D) tudják

9
eladni, amely mellett valószínűleg a költség sem térül meg. A tisztességes haszon eléréséhez
legalább p1S áron (a kínálati áron) kellene tudni eladni a terméket. Ha a termelők ezt nem
kapják meg, akkor csökkentik a kínált mennyiséget, amihez viszont már magasabb keresleti ár
fog tartozni. Természetesen, ha az egyensúlyinál kisebb mennyiséget vinnének piacra, akkor a
keresleti ár (amelyen a termék eladható) magasabb lenne, mint a kínálati, a termelés az
elvártnál jövedelmezőbbnek bizonyulna, ezért növelnék a kínált mennyiséget.
Azt, hogy valójában mekkora mennyiségű termék kerül eladásra a piacon, az ún. rövidebb
oldal elve határozza meg. Ez annyit jelent, hogy az egyensúlyinál magasabb ár esetén a
termelők nagyobb mennyiséget lennének hajlandók eladni, de a fogyasztók csak kevesebbet
vesznek meg belőle a magas ár miatt. A fenti ábrán ezt a szituációt a P 0 árnál kialakult helyzet
jelzi. A termelők hiába szeretnének Q 0s mennyiséget eladni, a fogyasztók csak Q 0D
mennyiséget fognak megvásárolni. A mennyiséget tehát a keresleti görbe határozza itt meg.
Ez egészen az egyensúlyi pontig így is marad, hiszen az egyensúlyinál magasabb ár esetében
a kínált mennyiség mindig nagyobb mint a keresett mennyiség, igaz, a különbség egyre
kisebb, ahogy a p*-hoz közelítünk. Ez a túlkínálati helyzet arra kényszeríti az eladókat, hogy
csökkentsék az árat, így a piaci ár az egyensúlyi felé mozdul el.
Ha azonban a piaci ár az egyensúlyi alá csúszik, akkor már a kínálati görbe fogja
meghatározni a ténylegesen eladott mennyiséget. Ennek az oka, hogy alacsonyabb ár mellett a
fogyasztók többet is megvásárolnának a termékből, a termelőknek azonban nem éri meg az
alacsony ár mellett növelni az eladást. Így a piacon hiány alakul ki, ami előbb-utóbb felfelé
fogja tolni a piaci árat, az egyensúly felé.

1.2 Az árszabályozás (árrögzítés, alsó és felső árkorlát) hatása

A p0 egy kívülről megállapított (hatósági) ár, amely mellett a keresett és kínált mennyiség
eltér egymástól. Az ábrán látható helyzetben a kínálat meghaladja a keresletet (túlkereslet
van). Az alábbiakban részletesebben vizsgáljuk a hatósági ármegállapításból eredő lehetséges
nem- egyensúlyi helyzeteket.

p
S

p*

p0

Q
Qs QD

10
 4. ábra: Az árrögzítés piaci hatása

Az árrögzítés következményei az ábrán látható helyzetben, amikor a rögzített ár az

egyensúlyi árnál kisebb (p0<p*): túlkeresletes helyzet, hiány, sorban állás. Külön szabályozás
nélkül az az elv érvényesül, hogy a később érkezők nem jutnak hozzá a szóban forgó
jószághoz. Ha alapvető termékről van szó (pl. kenyér), amikor nem engedhető meg, hogy
valakik ne jussanak hozzá (noha meg tudnák venni), akkor adagolást kell bevezetnie az
árrögzítő hatóságnak. Ilyenkor rendszerint meghatározott adag vásárlására jogosító jegyeket
osztanak szét. (Kritikus időkben, pl. háború idején, illetve háború utáni években jegyrendszert
vezetnek be az alapvető élelmiszerek elosztására.). A piaci hiány táptalaja a feketepiacnak,
ahol a hivatalosnál magasabb áron ugyan, de beszerezhető az illető termék. Ha nincs
adagolás, akkor az előbb érkezők nagy mennyiséget vásárolhatnak fel a hiánycikkből, amit
azután magasabb áron továbbadnak a feketepiacon.
Ha az árrögzítés úgy történik, hogy a hivatalos ár magasabb, mint az egyensúlyi, p 0>p*,
akkor a termék egy része a termelők nyakán marad, akik megpróbálhatnak különböző burkolt
árengedményekkel túladni rajta. Az árrögzítő hatóság csak akkor tudja tisztán érvényesíteni a
hivatalos árat, ha a fölösleget ezen az áron felvásárolja.
Az árrögzítésnél gyakoribb az árkorlátozás, amikor a hatóság felső vagy alsó korlátot
állapít meg az árra:
Ármaximalizálás (árplafon, price ceiling): p≤pmax, vagyis a piacon csak olyan p ár
érvényesülhet, amely a pmax árkorlát alatt van.
Minimál ár (árpadló, price floor): p≥pmin
Mikor hatékonyak ezek az árkorlátok? Ha p*≤p max, akkor az ármaximalizálással
megfogalmazott követelmény automatikusan teljesül, a felső korlát egyáltalán nem
befolyásolja a piacot, olyan, mintha nem is lenne. A felső korlát a p*>p max helyzetben lép
érvénybe, vagyis ha az egyensúlyi ár (amely árellenőrzés nélkül a piacon kialakulna)
magasabb, mint az árplafon. Ez a helyzet teljesen olyan, mint az árrögzítés esetén a p 0<p*
helyzet, ugyanazok a következményei. A minimálár akkor befolyásolja a piacot (akkor
hatékony), ha p*<pmin, ebben a helyzetben a pmin lesz az érvényes ár az egyensúlyi helyett, és
ugyanaz a helyzet, mint amikor árrögzítésnél p0>p*.

1.3 Az adó hatása az egyensúlyi mennyiségre és árra

11
Amennyiben a termékre adót vetnek ki, az a piaci árat is megdrágítja, a keresett mennyiséget
pedig csökkenti. Az ábrán a t szakasz jelöli azt a pénzösszeget, amelyet termékegységenként

p
S’

S
Po t
’
P
o

Q
Qo’ Qo
kivetnek.
5. ábra: A termékre kivetett adó hatása az egyensúlyi pontra

Mivel a termelők ugyanazt a mennyiséget csak akkor hajlandók termelni, ha az adó az

árakban megtérül, a kínálati görbe t egységgel felfelé tolódik. Ugyanazt a mennyiséget
azonban magasabb áron nem lehet eladni (a keresleti függvény változatlan), így csökken az
egyensúlyi mennyiség, ugyanakkor emelkedik az egyensúlyi ár, bár nem az adó összegével.
(Az egyensúlyi ár akkor emelkedne t-vel, ha adott áron bármilyen mennyiséget kínálnának,
azaz az S vízszintes lenne.) Az új egyensúlyi pontot tehát a P0’ és Q0’ jelzi.

1.4 A kereslet és kínálat árérzékenysége és a piaci alkalmazkodás

folyamatának stabilitása. A pókháló-diagram
Az eddigiekben feltételeztük, hogy egyensúlytalanság akkor alakul ki a piacon, ha az ár
mozgását korlátozzák, nem engedik, hogy az egyensúlyi ár érvényesüljön, míg a magára
hagyott piacon mindig az egyensúlyi ár alakul ki. A valóságban a magára hagyott piacon sincs
folytonosan egyensúly, csupán tendencia van arra, hogy a piac a nem egyensúlyi helyzetből az
egyensúly irányába mozduljon el. Az alkalmazkodás időt igényel, elsősorban a kínálati
oldalon. Feltételezhetjük, hogy a kereslet azonnal alkalmazkodik az árhoz, mivel itt csak egy
döntésről van szó, nevezetesen, hogy megveszik-e a terméket vagy nem. Ha a piacra vitt
mennyiség a pillanatnyi áron nem adható el, az eladók versenye lenyomja az árat. Az
árváltozáshoz szükséges időről is feltételezhetjük, hogy elhanyagolható nagyságrendű.
Vegyük tehát úgy, hogy a piacon pillanatok alatt kialakul az az ár, amely mellett éppen a
piacra vitt mennyiséget keresik. A termelés alkalmazkodásához azonban idő kell,
mindenekelőtt olyan termékeknél, amelyek termelési periódusa viszonylag hosszabb (pl. a
mezőgazdasági termékek, amelyek kínálata csak a következő periódusban változhat meg). (Itt
most eltekintünk a külkereskedelemtől.) Tehát a jelenlegi kereslet az árváltozás révén
igazodik a jelenleg piacra vitt mennyiséghez, míg az így kialakult új árhoz a kínálat csak a

12
következő időszakban alkalmazkodik. Nem biztos azonban, hogy az ezen az áron a piacra vitt
új mennyiség egyenlő lesz a kereslettel. Új ár alakul ki, amely hozzáigazítja a keresletet a
kínálathoz. Ez az újabb ár újabb kínálati mennyiséget eredményez a következő periódusban és
így tovább. Ha a keresleti és kínálati függvény változatlan, akkor az (egyensúlyhoz tartó)
alkalmazkodási folyamat az alábbi ábrával („pókháló-diagrammal”) szemléltethető:

p S

p2

p*

p1

Q
Q2 Q* Q
1
6. ábra: Pókháló-diagram

Az ábra olyan esetet mutat be, amikor az alkalmazkodási folyamat során a piacra vitt
mennyiség egyre közelebb kerül az egyensúlyi mennyiséghez, az ár pedig az egyensúlyi
árhoz. Ez azonban nem szükségszerű, lehet olyan S és D görbéket (egyeneseket) rajzolni,
hogy a folyamat az egyensúlyi helyzettől való távolodásra vezessen. Mitől függ, hogy milyen
jellegű lesz a folyamat? Ha különböző meredekségű S és D egyenesekkel próbáljuk rajzolni a
pókháló-diagramot, azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor a kereslet érzékenyebb az
árváltozásra, mint a kínálat, akkor stabil a gazdaság, a nem egyensúlyi helyzetből visszatér az
egyensúlyiba. Ha viszont a kínálat árérzékenysége nagyobb, akkor egy kezdeti nem
egyensúlyi helyzetből kiindulva egyre messzebb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzettől
(labilis egyensúly).
Az egyensúlyra mindkét esetben az jellemző ugyan, hogy a rendszer ott marad, ha a
kiinduló helyzetben ott volt. Ha azonban valami kilendíti a gazdaságot az egyensúlyból, akkor
az első esetben (stabil egyensúly) tendencia lesz az egyensúlyhoz való visszatérésre. A másik
esetben bármilyen kis eltérés az egyensúlytól egyre nagyobb eltéréseket fog eredményezni.

13
 2 A fogyasztói keresletet meghatározó tényezők: a költségvetési
korlát és a fogyasztói preferencia

2.1 A költségvetési korlát

A fogyasztásra rendelkezésre álló pénzmennyiség (I) és a jószágárak együttesen
meghatározzák azoknak a jószágkombinációknak, „jószágkosaraknak” a halmazát, amelyeket
a háztartás megvásárolhatna. Ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy csak két jószág
van, x és y, akkor ábrázolhatjuk is az I összegért megvásárolható kosarak halmazát. Jelölje az
árakat px és py, a jószágmennyiségeket x és y. Azok a (x, y) jószágkombinációk kerülnek I
összegbe, amelyek kielégítik az I=pxx+pyy egyenletet. Nyilván meg tudunk vásárolni minden
olyan kosarat, amely I-nél nem kerül többe, azaz p xx+pyy≤I. Ha pl. px=1, py=2, I=120, akkor a
következő ábrához jutunk:

7. ábra: A költségvetési egyenes

y

60

x
120
Az I=120 összegbe kerülő jószághalmazokat képviselő pontok egy egyenesen
helyezkednek el, amelyet költségvetési egyenesnek (angolul: budget line) nevezünk. A
költségvetési egyenes azon pontok összessége a két jószág terében, amelyek adott
pénzjövedelemből (I), adott árak (px, py) mellett a jövedelem teljes elköltésével
megvásárolható jószágkosarakat reprezentálják.
Képletben: I=px∙x+py∙y – ami nem más, mint a költségvetési egyenes egyenlete. Az
egyenletet átrendezve további közgazdasági összefüggéseket is leolvashatunk:
I Px
y= − ⋅x
P y Py

Ebből a formából már közvetlenül leolvasható az egyenes helyzetének két jellemzője: a

meredekség és az egyik tengelymetszet.

−Px
Az egyenes meredeksége: m= a két termék árainak arányát tükrözi. Pl. ha x jószág
Py
ára éppen fele y-énak, akkor az egyenes meredeksége: m= – 0,5. A meredekség negatív

14
előjele arra utal, hogy a fogyasztónak bizonyos mennyiségű y jószágról le kell mondani, ha
ugyanabból a jövedelemből több x jószágot akar vásárolni. Hogy pontosan mennyiről kell
lemondania, azt az árarányok döntik el, pl. az előző esetben – amikor x-termék fele annyiba
kerül, mint y – minden további egység x jószágért félegységnyi y-ról kell lemondani. A
költségvetési egyenes meredeksége valójában az x jószág megszerzésének a másik jószág
mennyiségében kifejezett költségét fejezi ki.
I
Az egyenlet másik tagja: az egyenes függőleges tengelymetszetét adja meg. Ez a
Py
tengelymetszet tartalmilag azt jelenti, hogy mennyi y jószágot tudna a fogyasztó vásárolni, ha
jövedelmét csak y-ra költené. Hasonlóan értelmezhető a másik tengelymetszet is, melynek
I
koordinátája:
Px
A fogyasztó számára választási lehetőségként a háromszög pontjai által reprezentált
kosarak állnak rendelkezésre, ez a fogyasztó választási halmaza (angolul choice set). Ha az
egyik jószág ára megváltozik, akkor ez megváltoztatja a költségvetési egyenes meredekségét.
Pl. ha az x ára 2-re nő, akkor a vízszintes tengelymetszet 60-ra csökken, az új háromszög a
régin belül lesz, a kieső rész pontjai által képviselt kosarak elérhetetlenné válnak. Azt
mondjuk, hogy az áremelkedés csökkentette az elkölthető pénzösszeg vásárlóerejét, és mivel I
a fogyasztó jövedelmét jelenti, akkor csökkent a fogyasztó reáljövedelme.
8. ábra: A költségvetési egyenes elmozdulása az x-termék árának (duplájára) emelkedése következtében
y

60

x
60 120
Hogy milyen mértékben csökken a reáljövedelem, ha az egyik jószág ára megnő, azt nem
lehet egyértelműen megmondani. Ha pl. a fogyasztó csak az x terméket vásárolja és az y nem
érdekli (pl. ha az y jószág cigaretta és a fogyasztó nem dohányzik), akkor a reáljövedelme
felére csökkent. Ha csak az y jószágot fogyasztaná, akkor a reáljövedelme változatlanul
maradna. Ha egy adott összetételben fogyasztaná a két jószágot, amelyen nem akar
változtatni, akkor is meg lehetne határozni számszerűen a reáljövedelem csökkenésének a
mértékét. Pl. ha 1:1 arányban fogyasztja a két terméket (x=y), akkor a kiinduló helyzetben
120-ért vásárolható jószágkosár (40, 40), míg az új helyzetben (30, 30), vagyis a csökkenés
25%-os. Nyilvánvaló, hogy más-más struktúránál eltérő mértéket fogunk kapni; ha nagyobb
az x súlya, akkor nagyobb a csökkenés mértéke. Pl. 2:1-es aránynál (x=2y) a kiinduló
helyzetben a (60, 30) a megvásárolható jószágkombináció, az új helyzetben (40, 20), vagyis a
csökkenés 1/3-os (nagyjából 33%-os).

15
 Ha az I összeg változik meg, akkor a költségvetési egyenes párhuzamosan eltolódik, a
tengelymetszetek olyan arányban változnak, amilyenben a pénzösszeg, és bármilyen
összetétel esetén a jószágkombináció ugyanilyen arányban változik. (A fenti példánkban, ha a
fogyasztó 2:1 arányban fogyasztja a két jószágot, a kiinduló jószághalmaz (60, 30), akkor
10%-os jövedelemnövekedés lehetővé teszi, hogy mindkét jószágból 10%-kal nagyobb legyen
a fogyasztás, azaz az új kosár (66, 33) lesz.) Ezért azt mondhatjuk, hogy változatlan árak
mellett a reáljövedelem a pénzjövedelemmel (nominális jövedelemmel) azonos arányban
változik. Persze a fogyasztó nagy valószínűséggel nem fogja változatlanul tartani a
fogyasztási struktúráját, tehát az ő két jószágkosarát most sem tudjuk egyértelműen
összemérni. Mivel azonban bármely struktúra esetén ugyanazt a változást mérnénk (szemben
az árváltozás esetével), az így számított változási mértéket elfogadhatjuk a reáljövedelem
változása mértékeként.
Ha mindegyik termék ára ugyanolyan arányban csökken, annak ugyanaz a hatása, mintha
megfelelő mértékben növelték volna a jövedelmet változatlan árak mellett. Vagyis, ha minden
ár a felére csökken változatlan pénzjövedelem mellett, az egyenértékű a pénzjövedelem
megduplázásával, változatlan árak mellett. Ezekben az esetekben azt mondhatjuk, hogy a
reáljövedelem duplájára nőtt.
9. ábra: A jövedelemnövekedés vagy mindkét termék árának azonos mértékű csökkenésének hatása a költségvetési
y

60

x
120
egyenesre

Azt a tényt, hogy fix árak mellett a reáljövedelem változásának a mértékét a

pénzjövedelemével azonosnak vehetjük, kihasználhatjuk arra is, hogy az árváltozások miatt
bekövetkező reáljövedelem-változást nomináljövedelem-változásként mérjük, változatlan
árak mellett. Ha az egyik jószág árának az emelkedése miatt egy alacsonyabb költségvetési
egyenesre kell áttérnünk, akkor kiszámíthatjuk, hogy mennyi pénzért tudtuk volna ezt a
jószághalmazt megvenni az eredeti árakon. Ez az összeg alacsonyabb lesz az adott összegnél:
megkapjuk azt az alacsonyabb jövedelemszintet, amely mellett az új jószágkombinációt az
eredeti árakon meg tudtuk volna venni. Ábrázolva ez úgy néz ki, hogy az eredeti költségvetési
egyenest párhuzamosan eltoljuk az új jószágkombinációt képviselő pontig. A hipotetikus
jövedelemszintet úgy számítjuk ki, hogy az új jószágmennyiségeket megszorozzuk a régi
árakkal. Ha po jelöli a régi árakat, p1 az új árakat, qo a régi mennyiségeket, q1 az újakat, akkor
a poqo összeg felel meg az adott jövedelemnek és az eredeti jószágkombináció árösszegének
(a  az összegzés jele, azaz mindegyik jószágra vonatkoztatva megszorozzuk a mennyiséget
az árral, majd a szorzatokat összeadjuk). A hipotetikus jövedelem pedig a poq1 képlet szerint
számítható. Az utóbbit elosztva az előbbivel, megkapjuk a reáljövedelem változásának az

16
indexét. Képletben: poq1/poqo, amelyet volumenindexnek (Laspeyres) neveznek, és Iq-val
jelölik.
Előző példánkban, amelyben az x ára 1-ről 2-re nőtt, az y-é pedig maradt 2, a jövedelem
I=120 volt, feltesszük, hogy a fogyasztó az áremelés után a (60, 30)-as kosárról az (50, 10)-
esre tér át. Ez esetben a reáljövedelem változását a következőképpen számolhatnánk:
poqo=160+230=120, poq1=150+210=70, tehát az új reáljövedelem az eredetinek 7/12-e
(58,33%-a). A módszer lényege tehát az, hogy a két jószágkosár változatlan árakon számolt
értékét viszonyítjuk egymáshoz. Nem szükséges azonban, hogy az árak a régiek legyenek,
csak az a fontos, hogy ugyanazokon az árakon számoljuk a két jószágkosár értékét. Ezek az
árak lehetnek az újak is, de ebben az esetben az új kosár értéke (p1q1) felelne meg az adott
(változatlan) pénzjövedelemnek, és azt számítanánk ki, hogy az új árak mellett milyen
pénzösszeggel tudnánk megvenni a régi jószágkombinációt. Példánkban:
p1qo=260+230=180. Ehhez mérnénk a tényleges jövedelmet: 120/180=2/3, vagyis a
reáljövedelem az eredetinek a 2/3-ára csökkent az áremelkedés következtében. Ez is
volumenindex (Paasche), képlete: Iq=p1q1/p1qo.
Az alábbi ábrán a fekete egyenesek a tényleges költségvetési egyenesek és mindkettő a
120-as jövedelemszintnek felel meg. A színes vonalak hipotetikusak. A régi jószágkosarat
képviselő A ponton át húzott, az új költségvetési egyenessel párhuzamos barna vonal annak a
hipotetikus jövedelemszintnek felel meg, amelynél az eredeti kosár az új árakon megvehető
volna: 180. A B ponton átmenő, az eredeti költségvetési egyenessel párhuzamos kék vonal a
70-es jövedelemszintnek felel meg, amennyibe az új kosár a régi árakon került volna.

180
60

120 A(60, 30)

70 B(50, 10) 120
x
60 120
10. ábra: Az árváltozás hatásának ábrázolása jövedelemváltozásként

Mint láttuk, a két módon számolt volumenindex eltérő lehet, és ráadásul azt sem
állíthatjuk, hogy egyik módszer jobb, mint a másik. Mindenesetre az itt szereplő képletek
segítségével számolják a változásokat a statisztikában is. Az indexszámítás természetesen
alkalmazható akkor is, ha nemcsak egyik ár változik, hanem több, akár mindegyik. Ha
mindegyik ár emelkedik (változatlan jövedelem mellett), akkor a volumenindex mindkét
fajtája szükségképpen csökkenést mutat.
Az árváltozásoknak a pénzünk vásársárlóerejére (reál-értékére) gyakorolt hatása akkor is
érdekelhet bennünket, amikor még nincs döntés konkrét jószágkombinációról. Pl. ha tudjuk,
hogy az év során hogyan fog alakulni a pénzjövedelmünk, ebből még nem tudjuk megítélni,
hogy mennyit tehetünk belőle félre, mert az áremelkedések növelik a fogyasztásra költendő

17
összeget. Ugyancsak érdekel bennünket, hogy hogyan alakul a megtakarított pénzünk reál-
értéke, mit fog érni, amikor fel akarjuk használni. Ha minden ár ugyanabban a mértékben
változna, mondjuk 10%-kal nőne, akkor egyértelmű volna, hogy az árszínvonal 10%-kal nő,
vagyis az inflációs ráta 10%. Ebben az esetben világos, hogy a pénzünk reál-értéke nagyjából
9%-kal (az eredetinek 1/1,1-ére) csökken. Ha azonban az árak különböző mértékben
változnak, akkor nem tudjuk ilyen egyértelműen megállapítani az árszínvonal-változás
mértékét. Itt olyan lehetőségünk van, hogy megnézzük egy jószágkosár árának a változását.
Ez biztos, hogy a két szélső árváltozás között lesz. Vagyis, ha a legkisebb mértékben változó
ár 2%-os növekedést mutat, a legnagyobb mértékben változóé 25%-osat, akkor a jószágkosár
árának változása 2 és 25% közé fog esni, az árindex 1,02 és 1,25 között lesz. Hogy pontosan
hol, az a jószágkosár összetételétől függ. A fogyasztói árindexet pl. úgy számítják, hogy
veszik egy tipikus család fogyasztói kosarát, és ennek az értékét határozzák meg az új árakon
és osztják a régi árakon vett értékével. Ha a kapott adattal elosztjuk a jövedelmünket,
megkapjuk, hogy mekkora jövedelemnek felelne ez meg a régi árak mellett. Az árindex
képlete p1q/poq, ahol q a „kosárban lévő” jószágmennyiségeket jelenti. Ha tényleges
fogyasztást vennénk alapul, megint csak két jószágkosár jöhetne szóba, a régi (q o) és az új
(q1), és ennek megfelelően két árindexet számolhatunk. Valójában persze annyi árindex van,
ahány fogyasztási struktúra, vagyis végtelen sok. Ha pl. csak a dohányáruk ára emelkedne,
akkor a nemdohányzók fogyasztói kosara alapján zéró infláció mutatkozna, míg a legnagyobb
inflációt az erős dohányosok fogyasztói kosara alapján számolnák.

2.2 A fogyasztói választás

2.2.1 Kardinális fogyasztói elmélet

A kardinális fogyasztói elmélet szerint a hasznosság tőszámokban mérhető. A hasznosság

mérhetősége és tőszámokkal való kifejezhetősége azonban nagyon erős feltételezés. Ezt
egyébként „kardinális hasznoságnak” nevezik, utalva a ’kardinális számra’ (cardinal number),
vagyis tőszámra, amelyre vonatkozóan értelmezhető a 0 mennyiség és számok különbsége.
Hogyan választ a fogyasztó a számára elérhető jószágkombinációk közül? Amit biztosan
tudunk csak az, hogy egyáltalán választ az ugyanannyi pénzért megvásárolható jószágkosarak
közül, és ez csak azt jelentheti, hogy a kiválasztott kosarat a többinél jobbnak ítéli. Tehát
hasznosság szempontjából összehasonlítja a különböző kosarakat. Könnyű dolgunk lenne, ha
a hasznosság ugyanolyan mérhető kategória lenne, mint pl. a súly vagy a térfogat. Ha lenne
egy TU(x,y) hasznossági függvény (2 termék esetén), akkor a fogyasztói döntés leírható
volna, mint haszonmaximalizálás. (Matematikailag ez egy feltételes szélsőérték feladat lenne,
ahol az TU(x,y) volna a maximalizálandó célfüggvény, az I=p xx+pyy pedig a feltétel, ahol a
mennyiségek a változók, az árak pedig számszerűen adott együtthatók.)

2.2.1.1 Gossen I. törvénye

A legegyszerűbb dolgunk akkor lenne, ha minden jószág egységnyi mennyiségének
meghatározott hasznossága lenne, és egy jószághalmaz hasznossága ezek összegeként adódna.
Ezt a feltételezést elég hamar elvethetjük a saját tapasztalatunk alapján is, ugyanis egy
jószágegység haszna változik a mennyiség függvényében: ha egy jószágból már sok van,
akkor egy újabb egység már nem növeli olyan mértékben a megelégedettségünket, mint ha

18
csak kevés lenne belőle. (Ha pl. szomjasok vagyunk, az első pohár víz jobban esik, mint a
negyedik, és talán a hatodikat már csak kényszerből isszuk meg, ennek a hasznossága már
negatív is lehet.) Ilyen megfigyelések alapján megfogalmazták a „csökkenő élvezetek
törvényét” (Gossen I. törvénye), amit egy olyan TU hasznosági függvény ír le, amely (a
telítettségi pontig) növekvő ugyan de a növekmények egyre kisebbek, ahogy a mennyiséget
egy-egy egységgel növeljük. Az egy pótlólagos egység hasznossága a határhaszon (MU),
tehát az iménti törvényt a csökkenő határhaszon törvényének is nevezhetjük.
A határhaszon szokásos jelölése MU (marginal utility). Ha pl. az x termékről van szó,
akkor MUx=ΔTU/Δx. Matematikailag, folytonos mennyiségek esetén, a határhaszonnak a
hasznossági függvény deriváltja felelne meg: MUx=dTU/dx.

TU

Q
MU

11. ábra: A teljes haszon (TU) és a határhaszon (MU) függvény

Gossen I. törvénye tehát még egyszer: A fogyasztás során a teljes haszon csökkenő
ütemben növekszik (eközben a határhaszon csökken), amíg el nem érjük a telítettségi pontot.
A telítettségi pontot követő további fogyasztás a teljes hasznot csökkenti, a határhaszon
negatív.

2.2.1.2 Előnykiegyenlítődés elve

Ha egy jószágkombináció hasznosságát úgy kaphatnánk meg, hogy összeadjuk a
különböző jószágok hasznosságát: TU(x,y)=Ux+Uy (additív hasznossági függvény) akkor
könnyen lehetne magyarázni a cserét is a hasznosság alapján: ha pl. a kiinduló helyzetben
egyik fél (A) csak x jószág (pl. alma) valamilyen mennyiségével rendelkezik, másik (B) csak

19
y jószág (pl. körte) valamilyen mennyiségével, akkor ha 1 x-et és 1 y-t cserélnek, akkor
mindkét fél jól jár, mert nagyobb hasznosságot kap, mint amennyit ad. Ha a cserét folytatják,
akkor egyre csökken a kapott jószág határhaszna és egyre nő az odaadotté, mindkét oldalon.
Amikor elérik az adott és kapott jószág hasznosságának az egyenlőségét, a csere leáll; a
további csere már mindkét fél helyzetét rontaná. Persze egyáltalán nem szükségszerű, hogy
mindkét félnél ugyanannál a lépésnél következzék be az egyenlőség. (Ne feledjük el, hogy a
hasznosság szubjektív dolog, tehát a különböző egyének ugyanazon jószág vonatkozásában
eltérő hasznossági függvénnyel rendelkezhetnek.) Ha pl. A már leállna a cserével, de B
számára még mindig jelentősen nagyobb a kapott haszon, akkor lehet, hogy B hajlandó 2 y-t
adni 1 x-ért. Ilymódon a csere ténylegesen akkor zárul le, amikor mindkét fél eljut az adott és
kapott jószág (közel) azonos hasznosságához, illetve a további csere már mindkét fél számára
csökkentené az összhasznot. Ezzel megkapnánk a hasznosság alapú cserearányt is a két jószág
között, két cserélő fél esetére. Más cserélő pároknál valószínűleg nem ugyanez a cserearány
alakulna ki.
Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát a
fogyasztási szerkezet átrendezésével, amíg a feláldozott haszon nem haladja meg a nyert
hasznot. Ha nincs költségvetési korlát, a fogyasztás addig tart, amíg a megszerezhető haszon
nő, tehát a határhaszon pozitív.

2.2.1.3 Gossen II. törvénye

Ha most nem cserét vizsgálunk, hanem egy bevásárlást nézünk végig, amikor valaki egy
adott I összeget akar elkölteni, akkor előfordul, hogy miután valahogy belerakott már a
kosarába I értékű árut, elkezdi mérlegelni, hogy tényleg jól választott-e, és esetleg kivesz a
kosárból néhány dolgot és másokat rak a helyére. A fogyasztó úgy kívánja elkölteni
jövedelmét a rendelkezésre álló termékek között, hogy a megvásárolt hasznosság maximális
legyen. Kár, hogy a hasznosság nem mérhető, és a fogyasztók nem számítógépként
működnek. Mindenesetre a fentiek alapján megfogalmazhatjuk Gossen II. törvényét, ami
szerint a fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha a jövedelem utolsó egységét
bármely termékre költve ugyanakkora hasznosságnövekedést tud elérni. Képletszerűen ez a
következőképpen néz ki:
MUx MUy MUz
= =
px py pz
A fentiekből leszűrhető, hogy a fogyasztó akkor éri el az optimumot, amikor adott
pénzmennyiségért vásárolt pótlólagos jószágmennyiség mindegyik jószág esetében
ugyanannyival változtatná meg az összhasznot, vagyis egyik jószágnak a másikra történő
cseréje (azonos pénzérték mellett) már nem változtatná meg az összhasznot. Ezt úgy is szokás
fogalmazni, hogy a fogyasztó úgy költi el a pénzét, hogy a pénz határhaszna a különböző
jószágok között kiegyenlítődjék. (Ez Gossen II. törvénye.) Mivel ebben a helyzetben a
fogyasztó nem változtat a jószágkosáron, ezt a helyzetet fogyasztói egyensúlynak is
nevezhetjük.

20
2.2.2 Preferenciarendszer, közömbösségi görbék

Ma már a kardinális hasznosságot inkább csak a szemléletessége miatt veszik be a

tananyagokba, de sokkal realisztikusabbnak tartják az „ordinális” szemléletű hasznosság-
fogalmat, amikoris a fogyasztóról csak azt tételezzük fel, hogy sorba tudja rendezni a
jószágkosarakat (’ordo’ latinul rend, sorrend). Azt azonban nem tudná számszerűen
meghatározni, hogy egyik jószágkombináció „mennyivel jobb”, vagy „hányszor jobb”, mint a
másik (Az egyszerűség kedvéért, hogy a pénzben történő értékelés és a hasznosság szerinti
sorba rendezés ne keveredjék, tételezzük fel, hogy a fogyasztónak ingyen kapható
jószágkombinációkat kell sorba rendeznie, vagy megállapítania, hogy melyek között nem tud
választani.) A rendezés során persze lesznek a fogyasztó számára „egyformán jó” kosarak,
amelyek között nem tud választani, közömbös számára, hogy melyiket kapja. Azt, hogy a
fogyasztó hogyan rendezi sorba a számára elérhető jószágkombinációkat, a fogyasztó
preferenciaendszerének nevezzük. Két jószág esetén a jószágkombinációk itt is ábrázolhatók
pontokként az (x,y) koordináta-rendszerben, de hogyan jeleníthető meg a
preferenciarendszer? Milyen „mértani hely” (valamilyen kritérium szerint összetartozó pontok
halmaza) jöhet itt szóba? A preferenciarendszer szempontjából egy csoportba tartozhatnak
azok a kombinációk, amelyek között a fogyasztó nem tud különbséget tenni (a sorban azonos
helyen vannak, mint versenyek esetén a megosztott első vagy második hely, vagy mint
Mengyelejev periódusos rendszerében az izotópok, „azonos helyűek”). A sorban azonos
helyen lévő kombinációk (kosarak) halmazát nevezhetjük „közömbösségi halmazoknak”. A
különböző közömbösségi halmazok különböző hasznosági „szintekhez” tartoznak, vagyis az
egyikbe tartozó kombinációk mindegyikét előnyben részesíti a másik halmaz bármelyik
elemével szemben. (Tehát két közömbösségi halmaznak nem lehet közös része.) Milyen
alakúak lehetnek ezek a halmazok? További (kézenfekvő) feltételezések segítenek abban,
hogy a közömbösségi halmazt mértanihely-szerűen (vonalként) ábrázolhassuk. Pl.
feltételezhetjük, hogy „a több jobb” (monotonitás), azaz a fogyasztó biztosan preferálja azt a
kombinációt, amely többet tartalmaz az egyik jószágból, a másikból pedig legalább
ugyanannyit, mint a másik kombináció. Tehát egy sugáron elhelyezkedő pontok mind
különböző közömbösségi halmazhoz kell, hogy tartozzanak, hiszen a sugáron egy origótól
távolabb lévő pont mindkét koordinátája nagyobb, mint egy közelebbié.
Ha egy adott ponton át a tengelyekkel párhuzamos (azaz egy vízszintes és egy függőleges)
egyeneseket húzunk, akkor az adott ponttal azonos közömbösségi halmazba tartozó pontok
csak a jobb alsó és a bal felső negyedben helyezkedhetnek el. Ha már találtunk egy-egy
további pontot, akkor ezekből kiindulva ugyanígy folytathatjuk. Egyre közelebbi pontokat
választva, a közömbösségi halmazhoz tartozó pontok egy vonallá állhatnak össze, amelyet
közömbösségi görbének nevezhetünk.
12. ábra: A közömbösségi görbe (hasznossági függvény) származtatása
y

A-nál egyértelműen jobb

kombinációk (preferált
halmaz)

A-nál egyértelműen
rosszabb
kombinációk 21
(diszpreferált
halmaz)
x
 Az ábrán az A-tól „északnyugatra” és „délkeletre” lévő negyedekben találhatók olyan
pontok, amelyek által képviselt fogyasztói kosarak az A-val azonos hasznossági szintet
képviselnek, tehát vele egy „közömbösségi halmazban” vannak. Ugyanezzel az eljárással a
feltüntetett pontokhoz is találhatunk velük azonos hasznossági szinthez tartozókat, így a
közömböségi halmazhoz tartozó pontokat tetszőleges sűrűséggel helyezhetjük el az ábrán,
majd végül egy görbével ábrázolhatjuk közömbösségi halmazt, ez lesz a közömbösségi görbe.
A közömbösségi görbéről az eddigiek alapján csak annyit mondhatunk, hogy negatív
meredekségű, nagyobb x-hez kisebb y tartozik, és fordítva. Ettől a görbe még lehet konvex
vagy konkáv, esetleg egyenes. Ha konvex, akkor a görbe két pontját összekötő szakasz pontjai
magasabb közömbösségi görbékhez kell, hogy tartozzanak, amit úgy értelmezhetünk, hogy a
fogyasztó preferálja az átlagot a szélsőséggel szemben.

13. ábra: A konvex közömbösségi görbe

y

B
A

x
Konvex közömbösségi görbe: a húron lévő pontok magasabb hasznossági szintet
képviselnek, mint a görbén lévők, mert a rajtuk átmenő sugár mentén az origótól messzebb
vannak (B jobb, mint A). Ezért azt mondjuk, hogy a konvex függvény ún. jól viselkedő
közömbösségi görbe.
A konkáv közömböségi görbék esetén a fogyasztó „a szélsőséget preferálja az átlaggal
szemben”.
14. ábra: Konkáv közömbösségi görbe
y

A
B

22
 Konkáv közömbösségi görbe: a húron lévő pontok alacsonyabb hasznossági szintet
képviselnek, mint a görbén lévők, mert a rajtuk átmenő sugár mentén az origóhoz közelebb
vannak (A jobb, mint B).
Mivel a közömbösségi görbén mozogva egyik jószágot a másikkal helyettesítjük úgy, hogy
ugyanazon a hasznossági szinten maradjunk, a konvex közömböségi görbe azt is jelenti, hogy
ha pl. az x jószág mennyiségét akarjuk növelni, akkor egyre több x jószág fog egy-egy y-t
helyettesíteni, illetve egységnyi x egyre kevesebb y-t tud pótolni és ugyanez érvényes a másik
irányban is (egyre több y fog egy-egy x-et helyettesíteni, illetve egységnyi y egyre kevesebb
x-et tud pótolni). Ugyanezt az eredményt kapjuk a kardinális hasznosság esetén a csökkenő
határhaszon törvénye (Gossen I. törvénye) alapján is, amelyet a tapasztalatink alátámasztani
látszanak. Ezért leggyakrabban a közömbösségi görbéket konvexként ábrázolják.
A helyettesítési ráta tehát azt fejezi ki, hogy két termék milyen arányban képes egymást
helyettesíteni úgy, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjon a fogyasztó. A jele RS
(Rate of Substitution). Normál közömbösségi görbe mellett a helyettesítési ráta csökkenő
(egységnyi x-termék egyre kevesebb y-terméket ér). A helyettesítési ráta a függvény két
pontját összekötő szelő meredekségét mutatja meg.
15. ábra: A helyettesítés két termék között konvex közömbösségi görbe esetén
y
Az x jószág egységnyi növelése
egyre kevesebb y-t helyettesít
(csökkenő helyettesítési ráta, azaz |
Δy/Δx| csökken). Másik irányú
helyettesítésnél hasonlóképpen.

x
Az ábrából látható, hogy a jól viselkedő közömbösségi görbén lefelé haladva, a fogyasztó
egyre kisebb mennyiségű „y” terméket hajlandó feláldozni egységnyi mennyiségű „x”
termékért – tehát a helyettesítési ráta csökken. Ennek oka visszavezethető Gossen I.
törvényére, hiszen mindig az a termék értékesebb, amiből kevesebb van. A két termék tehát
helyettesíti egymást, de a helyettesítés nem tökéletes!
Az ábrából az is kiderül, hogy a helyettesítési ráta (RS) adott két pontot (esetünkben
fogyasztói kosarat) (pl. B-t és C-t) összekötő szelő meredeksége, vagyis tangens alfája:
szöggel szembeni befogó ∆y
tangens ∝= vagyis: RS=
szög melletti befogó ∆x
16. ábra: A helyettesítési ráta (RS)
y

m
𝛥y
23

𝛥x
 A helyettesítést egy pontban is tudjuk mérni, ilyenkor a ponthoz húzható érintő
meredekségét vesszük figyelembe. Így jutunk el a helyettesítési határrátához, aminek a jele
MRS (Marginal Rate of Substitution). Itt már nem differencia-, hanem
differenciálhányadossal számolunk, a helyettesítési határráta tehát a függvény (ez esetben a
közömbösségi görbe) adott pontjában vett deriváltja.
dy
MRS=
dx
A helyettesítési határráta pontosan azt fejezi ki, hogy egy adott fogyasztói kosárban
található két termék viszonyát hogyan értékeli a fogyasztó (az y-termék ára x-ben kifejezve).
Jól viselkedő (konvex) közömbösségi görbe esetén az MRS is csökkenő, hiszen a
függvényhez húzható érintők meredeksége az x-termék mennyiségének növekedésével
(távolodva az origótól) egyre kisebb lesz. A csökkenés ütemét meghatározzák az egyéni
preferenciák.
A helyettesítési határráta a jószágok közötti helyettesítést számszerű formában fejezi ki. A
helyettesítés révén megváltozott összetételű fogyasztói kosár azonos hasznosságot jelent a
fogyasztónak, így a helyettesítésből adódó hasznosságváltozás mértéke nulla. Ha egy jószág
fogyasztásának egységnyi növekedéséből eredő hasznosságnövekedés MU, akkor a
közömbösségi görbe adott pontjából kiindulva az egyik (pl. y) jószág mennyiségének kicsiny
arányú csökkenése közelítőleg dy∙MUy mértékű hasznosságcsökkenést, az x jószág
mennyiségének növekedése pedig dx∙MUx mértékű hasznosságnövekedést jelent. A két –
ellentétes előjelű – hasznosságváltozásnak ki kell egyenlítenie egymást, ezért:
dy∙MUy+dx∙MUx = 0 /-dy∙MUy
-dy∙MUy = dx∙MUx /: dx
−dy ⋅ MUy
=MUx /:MUy
dx

−dy M U x
= =MRS
dx M U y

Mivel a –dy/dx (amely pozitív szám, mivel az y-t csökkentettük) éppen a helyettesítés
határrátája, olyan eredményre jutottunk, mely szerint a helyettesítés határrátája megegyezik a
határhasznok arányaival. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy az MRS egy adott jószág, – jelen
esetben az x – relatív, más jószágban kifejezett hasznosságát méri.
Az a feltételezésünk, hogy a „több jobb” (monotonitás) nem mindig érvényesül, bizonyos
javak fogyasztásánál elérhetjük a telítettségi szintet, amin túl a további fogyasztás már inkább
kellemetlen, negatív hasznosságot tapasztalunk. Ha ezeket a telítődési mennyiségeket x* és y*
jelöli, akkor az (x*, y*) pont a telítettségi pont. Ezeken a mennyiségeken túl a „jószág”
átváltozik „rosszsággá” és a közömböségi görbe emelkedővé válik. Racionális fogyasztó idáig
nem megy el, ezért a közömbösségi görbék releváns szakaszait a telítettségi ponton át húzott,
a tengelyekkel párhuzamos egyenesek határolják be. (Ld. az alábbi ábrát!)

24
 17. ábra: Telítettségi pont a közömbösségi görbén
y

y*

x
x*
A két jószág között lehetnek speciális viszonyok a használat szempontjából, ennek
megfelelően speciális közömbösségi görbéket kaphatunk:
a) kiegészítő (komplementer) jószágok, amelyek csak együtt használhatók, mint pl. egy gép
és a kellékek (pl. a számítógép és a monitor, a síléc és a síbakancs stb.). Ilyen esetben az előírt
aránynak (példánkban 1:1) megfelelő kombinációk esetében használható fel teljesen mindkét
jószág mennyisége, ettől eltérő arány esetén az egyikből felesleg lesz (pl. 5 számítógép és 8
monitor esetén három monitor felesleges). A közömbösségi görbék ebben az esetben
derékszög jellegűek, ugyanis, ha az előírt struktúrából kiindulva csak az egyik jószág
mennyiségét növeljük, akkor ugyanazon a hasznossági szinten maradunk.
b) tökéletes helyettesítők, ha az x jószág egységnyi mennyisége ugyanazt jelenti a
fogyasztó számára, mint az y jószág b egységnyi mennyisége, akkor a közömböségi görbék
y=C-bx egyenletű egyenesek, Δy/Δx=-b. (A jószágok itt ugyanolyan fix arányban
helyettesítik egymást, mint a költségvetési egyenes mentén.) Ilyenek lehetnek pl. az ugyanazt
a célt szolgáló anyagok (pl. fűtőanyagokat gyakran a fűtőérték szerint számolják át
egymásra). A közömbösségi görbék itt negatív meredekségű egyenesek, meredekségük a két
termék helyettesítési arányától függ.
c) a helyettesíthetőség hiánya esetén a fogyasztó számára az egyik termék semleges,
magasabb hasznossági szintre csak akkor jut, ha a másik termékből növelheti a fogyasztását.
A közömbösségi görbék ez esetben a semleges jószágot képviselő tengellyel párhuzamos
egyenesek.
Ha a koordináta-rendszert tele tudjuk rajzolni közömbösségi görbékkel („közömbösségi
térkép”), amivel a fogyasztó preferenciarendszerét ábrázoljuk, akkor ebbe berajzolva a
költségvetési egyenest, könnyen meg tudjuk mutatni, hogy a költségvetési egyenes pontjai
közül a fogyasztó melyiket fogja választani: azt a pontot, amelyen a lehető legmagasabb
közömbösségi görbe megy át. Tökéletesen helyettesítő termékek esetén (mivel itt a
közömbösségi görbe is egyenes, mint a költségvetési egyenes), az optimum csak
sarokmegoldás (valamelyik tengelymetszet) lehet, ha a közömbösségi görbék nem
párhuzamosak a költségvetési egyenessel; ha párhuzamosak, akkor a költségvetési egyenes
minden pontja optimális pont. Konkáv közömbösségi görbék esetén is csak sarokmegoldás
lehet (az optimális pont a költségvetési egyenes valamelyik végpontja).

25
2.2.3 A fogyasztói optimum ábrázolása közömbösségi görbével

A racionális fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az általa elérhető,

megfizethető jószágkombinációk közül azt választja, amely számára a legjobb, azaz a
legnagyobb összhasznot biztosítja. Ennek a kritériumnak a költségvetési egyenesen fekvő
pontok közül az felel meg, amely egyben a legmagasabban fekvő, azaz a lehető legnagyobb
hasznosságot képviselő közömbösségi görbén is rajta van.
A jövedelem teljes elköltése esetén tehát az optimális, a választható kosarak közül a
maximális hasznosságú kosár a költségvetési egyenes és az azzal elérhető legmagasabban
fekvő közömbösségi görbe közös pontja lesz. A helyettesítés határrátája az optimális
választást kifejező érintési pontban megegyezik a költségvetési egyenes meredekségével, azaz
a két jószág árának arányával.

Képletben: MRS= |dydx|=| PxPy|

y

U3
U2
U1
60
A

x
120
18. ábra: Fogyasztói optimum konvex közömbösségi görbék esetében

Az ábrán az origótól távolabbi közömbösségi görbék magasabb hasznossági szinteket

jelentenek. Azok a hasznossági szintek érhetők el, amelyekhez tartozó közömbösségi
görbéknek van közös részük a fogyasztó választási halmazával (a költségvetési egyenes és a
tengelyek által határolt területtel). A legmagasabb közömbösségi görbe, amelynek még van
közös pontja a döntési halmazzal, a költségvetési egyenest érintő görbe. Az ábrán az A pont a
fogyasztói optimum.

|dy| P x
>
Mindaddig, amíg a |dx| P y egyenlőtlenség fennáll, ez az eltérés a fogyasztót
jövedelme átcsoportosítására, az y-termék fogyasztásának csökkentésére, az x-termék
fogyasztásának növelésére készteti. (Fordított esetben természetesen az x-termék fogyasztását
csökkenti az y-termék javára). Amikor a helyettesítési határráta és a piaci árarányok
egybeesnek, akkor a további csere már nem jár az összhaszon növekedésével, a fogyasztó
eljutott az optimális pontba. Az optimum egyúttal egyensúlyi helyzetet is jelent, hiszen

26
megszűnik a további cserére való ösztönzés, eljutottunk abba a helyzetbe, ahonnan bármely
irányba történő elmozdulás az összhaszon csökkenését vonná maga után.

|dy| MU x
= =MRS
|dx| MU y
A korábbi levezetésből tudjuk, hogy
Tehát a fogyasztói optimumra vonatkozó kritériumot a következő módon is felírhatjuk:

MUx P x
=
MUy P y

vagyis optimális választás esetén a határhasznok aránya megegyezik a termékek árának

arányával. A képletet átrendezve a

MUx M U y
=
Px Py

összefüggést kapjuk, ami nem más, mint Gossen II. törvénye.

2.3 A jövedelemváltozás hatása a keresletre

Már korábban, a költségvetési egyenes elmozdulásait elemezve láttuk, hogy a
pénzjövedelem változása a költségvetési egyenes párhuzamos eltolódását eredményezi. Ha
nulláról – azaz az origóból indulva – a fogyasztó jövedelmét fokozatosan növeljük, akkor a
kifelé tolódó egyenesek egyre magasabban fekvő közömbösségi görbéket érintenek. Ha a
különböző jövedelmi szintekhez tartozó optimális fogyasztói kosarakat prezentáló pontokat
összekötjük, akkor egy olyan görbét kapunk, amely a jövedelem nagysága és a fogyasztás
mennyisége közötti összefüggésre utal. Ezt a görbét jövedelemfogyasztás (income-
consumption) görbének nevezzük és ICC-vel jelöljük.
Jövedelemfogyasztás görbe: Azon pontok mértani helye egy kéttermékes közömbösségi
térképen, amely a fogyasztó optimális választásait képviseli, ha változik a fogyasztó
jövedelme miközben az árak és az ízlésvilág állandó. A jól viselkedő közömbösségi térképen
ez a görbe általában pozitív hajlású.

27
 19. ábra: A jövedelemfogyasztás görbe (ICC)

A jövedelemfogyasztás görbe segítségével mindkét jószágra vonatkozóan következtetni

tudunk a jövedelemváltozás és a vásárolt jószágmennyiség kapcsolatára. Ezt az összefüggést
explicit módon is kifejezhetjük, egy olyan koordinátarendszer segítségével, ahol az egyik
tengelyen a jövedelmet, a másikon pedig az egyik jószág mennyiségét szerepeltetjük. Így
minden jövedelmi szinthez közvetlenül rendeljük hozzá azt a jószágmennyiséget, amely
egyben a keresletet is jelenti változatlan árarányokat feltételezve. Az így kapott görbét
nevezzük Engel görbének.
Engel görbe: a fogyasztó jövedelme és egy adott jószág megvásárolt mennyisége közti
viszonyt mutatja változatlan piaci árakat feltételezve.

20. ábra: Az Engel-görbe

A fogyasztók preferenciarendszerétől függően léteznek olyan jószágok, amelyek

fogyasztása a jövedelem emelkedésével nem nő, hanem éppen ellenkezőleg: csökken. Az
ilyen termékeket inferior (alacsonyabb rendű) jószágoknak hívjuk. A jószágok inferior jellege
egy bizonyos jövedelemszinthez kötődik, hiszen igen alacsony jövedelemről indulva a
fogyasztás szükségszerűen nő – a termék ekkor normál jószágként viselkedik. A fogyasztás
csak egy bizonyos jövedelemszint után kezd csökkenni, és ettől kezdve tekinthető inferior
jellegűnek. Ekkor a fogyasztó jellemzően áthelyettesít magasabb rendű javakra pl. párizsi
helyett téliszalámira, panellakás helyett családi házra, Balaton helyett a Maldív-szigetekre.
Az inferior jószág Engel-görbéje a normálistól eltérő, ugyanez vonatkozik a PCC-görbére.
A következő ábrán egy inferior jószág PCC-görbéjét látjuk a bal oldalon és az Engel-görbéjét
a jobb oldalon. Látható, hogy a nulláról kiinduló jövedelemnövekedés kezdeti szakaszában a
görbék normálisan viselkednek, csak a jövedelem egy bizonyos szintje felett kezdenek
speciális formát felvenni. Így a PCC-görbe a helyettesítő termék tengelyéhez közelít (y-
termék az inferior és a fogyasztó a jövedelemnövekedéssel áthelyettesít x-termékre), az
Engel-görbe pedig egyszerűen visszafordul, és míg kezdetben a nagyobb jövedelemhez
nagyobb y-termék fogyasztás tartozik, addig a jövedelem egy bizonyos szintje után a

28
fogyasztó nem növeli, hanem csökkenti a fogyasztást. Figyeljünk rá, hogy a jobb oldali ábrán
a megszokott x-tengelyre vettük fel az y-terméket.

21. ábra: Inferior termék jövedelemfogyasztás (ICC) és Engel-görbéje

A normál és inferior termékeken túl léteznek olyan jószágok, amelyek fogyasztása

bizonyos jövedelemszint felett ugrásszerűen megnő. Ezek a termékek az ún. luxus jószágok
(márkás ruhák, ékszerek, tartós fogyasztási cikkek stb.). Luxus jószágok esetében az Engel
görbe a következőképpen néz ki:

22. ábra: Luxus-jószág Engel-görbéje

29
 Az ábráról látható, hogy luxus javak esetében a jövedelem egységnyi növekedése egyre
nagyobb arányú fogyasztásemelkedést eredményez. (lásd nulláról x1-re, majd x2-re, végül x3-
ra történő elmozdulást, miközben a jövedelem ugyanakkora egységekben emelkedik).

2.4 Az árváltozás hatása a keresletre

Rögzítsük a fogyasztó pénzjövedelmét és az egyik termék árát! Ekkor az optimális
választást képviselő fogyasztói kosár összetétele a másik jószág árának függvényében
változik. Ha az egyik termék árát fokozatosan növeljük, akkor ceteris paribus a költségvetési
egyenes elfordul az y tengely metszéspontja körül az origó irányába, és ennek
eredményeképpen új és új optimumpontokhoz jutunk. Az így kapott optimumpontokat
összekötve egy olyan görbét kapunk, amely azt fejezi ki, hogyan reagál a fogyasztó az
árváltozásra. Ez pedig nem más, mint az árfogyasztás görbe (price-consumption curve), amit
PCC-nek jelöl a közgazdaságtan.
Az árfogyasztás görbe (PCC) azon pontok összessége, amelyek a fogyasztó optimális
választását képviselik adott jószág árának változása közepette, a másik jószág árának és a
fogyasztó jövedelmének állandó szintje mellett.
Az árfogyasztás görbén elhelyezkedő jószágkombinációk mindegyike optimum. Az egyik
jószág árának változása láthatóan mindkét jószág fogyasztását megváltoztatja. A PCC görbén
az x termék ára csak implicit módon, a költségvetési egyenes meredeksége által jelenik meg.
Ezt explicit módon is kifejezhetjük, ha az y tengelyen a termék árát, az x tengelyen pedig az
árhoz tartozó optimum mennyiséget tüntetjük fel. Így kapjuk meg az egyéni keresleti görbét,
ami egy jószág árának és valamely fogyasztó által keresett mennyiségének viszonyát fejezi ki.

30
 23. ábra: Árfogyasztás (PCC) görbe, és a belőle származtatott egyéni keresleti görbe

Normál szituációban az egyéni keresleti görbe (d = demand) negatív hajlású. Előfordulnak

azonban olyan speciális (ún. paradox) árhatások, amikor is a görbe alakja ettől eltérő, pozitív
hajlást vesz fel, vagyis az ár emelkedésével emelkedik a kereslet is:

24. ábra: Paradox árhatások az egyéni keresleti görbére

Milyen esetekben fordulhat ez elő?

31
Spekulációs hatás (fogyasztói várakozások): Tipikus példája a tőzsde. A vásárló emelkedő ár
mellett további áremelkedésre számít, ezért növeli a vásárlását (vagyis emelkedik a keresett
mennyiség), pl. részvény esetén. A spekuláció vagy nyereségrealizálásra, vagy
veszteségcsökkentésre irányul.
„Nyáj-hatás” (pl. trendi termékek esetén): A fogyasztó a többi fogyasztó vásárlási szokásait
követve növeli vásárlását olyan jószágokból, melyek fogyasztása a társadalmi hovatartozás
kifejezését biztosítják (divat, presztízs stb.)
Minőségi (Veblen) hatás: A fogyasztó a minőséget tartja a legfontosabb szempontnak egy
termék kiválasztása során. Csökkenő árhoz csökkenő minőséget asszociál, ezért vásárlását
csak emelkedő ár esetén növeli.
Giffen hatás: A Giffen hatás egy folyamat, mely során azt tapasztalhatjuk, hogy az inferior
termékek kereslete emelkedik, holott ezek ára is nő. Az oka egy általános áremelkedés,
melynek során a fogyasztó reáljövedelme csökken (a nominális jövedelem emelkedő árak
mellett nem változik). Következmény: A fogyasztó a felsőbbrendű javakról alsóbbrendű
(inferior) javakra helyettesít át.

2.4.1 Az árváltozás hatásának elemzése

Egy jószág árának megváltozása a fogyasztó számára két mozzanatot tartalmaz: az

árarányok megváltozását, és a reáljövedelem megváltozását. A mikroökonómiában a
reáljövedelem kétféle szemlélet alapján is értelmezhető. E. Slutsky felfogásában a fogyasztó
reáljövedelme akkor változatlan, ha a megváltozott árarányok esetén is képes a korábbi
jószágkosár megvásárlására. R.J. Hicks szerint a reáljövedelem szintje egy adott hasznossági
szint elérésének a lehetősége. A hicksi értelmezésben tehát a fogyasztó jövedelme akkor nem
változik, ha az árváltozás ellenére meg tud maradni az eredeti hasznossági szinten, azaz
összhaszna változatlan.
Arra a kérdésre keressük tehát a választ, hogy az árnövekedést mekkora mértékű
pénzjövedelem változás kompenzálhatja. A következő két ábrán azonos eseményeket
ábrázolunk két eltérő kompenzációs módszerrel:

32
 25. ábra: Jövedelemkompenzáció Slutsky és Hicks módszerével

Legyen a kiinduló helyzet az e0 egyenes és az U0 hasznossági szintvonal. I0 jövedelem és

Px0 ár mellett az optimális jószágkombinációt az A pont reprezentálja, a keresett mennyiség
pedig x0. Az új árarányokat a költségvetési egyenes y tengelyt körüli „befelé” fordulása jelzi.
Az árnövekedés hatására a fogyasztó az e1 költségvetési egyenesre kerülne. Ahhoz, hogy az x
termék megnövekedett ára ellenére is fenntartható legyen az eredeti fogyasztás, pótlólagos
jövedelemre van szüksége. A Slutsky-féle reáljövedelem-felfogás szerint addig kell felfelé
tolni az új költségvetési egyenest, amíg az A pont rajta nem lesz ezen a jövedelemmel
kompenzált új költségvetési egyenesen (e’). Ez az új költségvetési egyenes képviseli azt a
jövedelmet, amelyből az eredeti jószágkosár (A) az árnövekedés után is megvásárolható. A
szükséges jövedelemtöbblet nagysága a függőleges tengelymetszetről közvetlenül is
leolvasható (∆I).
Meglévő mikroökonómiai ismereteink birtokában már azt is látjuk, hogy ha a fogyasztónk
jövedelme ténylegesen I’-re nőne, akkor az A pont már nem képviselheti az optimális
jószágkombinációt, hiszen ebben a pontban a kompenzáció révén kapott költségvetési
egyenes meredeksége és a helyettesítés határrátája (MRS) nem egyezik meg: a fogyasztó x
jószágról y jószágra áthelyettesítve növelheti összhasznát, amellyel egy új optimumpontba
kerül. Az ábrán ezt a C pont jelöli, ami az U 0 hasznossági szintnél egy magasabb, U’
hasznossági szintet képvisel.
Hicks szerint ha ismerjük a fogyasztó hasznossági függvényét, akkor kiszámíthatjuk, hogy
az új árak mellett mekkora lesz az a minimális jövedelem, amellyel az eredeti U 0 hasznossági
szint újra elérhető. Geometriailag ez azt jelenti, hogy az új árarányoknak megfelelő
költségvetési egyenest addig kell felfelé tolni, amíg érinti az eredeti közömbösségi görbét. A
reáljövedelem ekkor változatlan abban az értelemben, hogy a fogyasztó által realizált
összhaszon ugyanannyi marad. X termék keresett mennyisége természetesen itt is változik. Az
ábrán ez az A pontból a C pontba történő változást jelenti ugyanazon az U 0 hasznossági
görbén.
A kétféle kompenzáció nagysága – láthatjuk – eltér, a Slutcky-féle megközelítésben
általában nagyobb. Ugyanakkor a hasznossági függvény pontos ismerete hiányában csak a
Slutsky-féle módszert tudjuk alkalmazni.

2.4.2 A teljes árhatás felbontása helyettesítési és jövedelmi hatásra

Árváltozás hatására az optimumra törekvő fogyasztónak el kell mozdulnia a korábbi

optimum pontból, a relatíve megdrágult jószágból csökkenteni fogja fogyasztását. Az
árnövekedés a változatlan reáljövedelem ellenére is a keresett mennyiség csökkenését
eredményezi. Miután az x termék fogyasztásának csökkenése az árarány-változás által
ösztönzött helyettesítésből adódik, az árváltozásnak ezt a következményét helyettesítési
hatásnak nevezzük.
Helyettesítési hatás – egy adott jószág vásárolt mennyiségének azon megváltozása, amely
kizárólag azért következett be, mert a jószág árának megváltozásával módosultak az
árarányok.

33
 Az egyik jószág árának változása azonban, mint láttuk, a reáljövedelmet is módosítja, ami
további hatást gyakorol az adott jószág keresett mennyiségére. A kétféle hatást a
következőképpen különíthetjük el a változatlan reáljövedelem kétféle felfogásának
megfelelően az x termék árának növekedése esetén:

26. ábra: Helyettesítési és jövedelmi hatás Slutsky és Hicks felfogásában

A fenti ábrákon látható, hogy a helyettesítés Hicks értelmezésében az U 0 közömbösségi

görbe mentén, míg Slutsky elmélete szerint a kompenzált (e’) költségvetési egyenes mentén
történik. A helyettesítési hatást mindkét ábrán az x 0 és x’ pontok közötti különbség mutatja.
Árnövekedés esetén ez egy negatív kereslet változást jelent (a keresett mennyiség csökken). A
helyettesítési hatás „jól viselkedő” közömbösségi görbék esetén mindig negatív abban az
értelemben, hogy a helyettesítés következtében az ár és a fogyasztás egymással ellentétesen
változik.
Ha a fogyasztót nem kompenzálják, akkor választási lehetőségeit az e1 költségvetési
egyenes tükrözi, ahol az optimális választást a B ponttal jelzett kosár reprezentálja. Ezt úgy is
felfoghatjuk, hogy árnövekedés hatására a fogyasztó egyik reakciója a helyettesítés volt, az A
pontból a C-be mozdult el. Másik reakciója, hogy a jövedelemváltozásra reagálva a C pontból
a B pontba kerül optimális választása. A második lépés kizárólag a jövedelemváltozás
következménye:
Jövedelmi hatás: egy adott jószág vásárolt mennyiségének olyan változása, amely
kizárólag azért következett be, mert a jószág árának megváltozásával módosult a fogyasztó
reáljövedelme.
Az ábrákon a jövedelmi hatást az x’ és x1 különbsége jelzi. Mivel jól viselkedő
közömbösségi görbékről van szó előjele negatív. Geometriai értelemben a jövedelmi hatást az
ICC görbe mentén való elmozdulás fejezi ki.

34
 A helyettesítési és a jövedelmi hatás összege a teljes árhatás, ami egy adott jószág vásárolt
mennyiségének az a változása, amelyet a jószág árának növekedése vagy csökkenése idéz elő,
miközben a nominális jövedelem, valamint a többi termék ára változatlan.
A teljes árhatás a közömbösségi térképen a PCC görbe mentén való elmozdulásban
fejeződik ki.

35
2.5 A keresletrugalmasság
A vásárlói reakciók mértékét számszerű formában a keresletrugalmassági mutatók fejezik
ki. Keresletrugalmasság (elaszticitás) az a számérték, amely megmutatja, hogy hány
százalékkal változik adott jószág keresett mennyisége valamely kereslet befolyásoló tényező
egy százalékos változásának hatására, miközben a többi tényező változatlan.
A befolyásoló tényező többféle lehet. A keresletet befolyásolhatja az ár, a jövedelmünk,
egy másik termék ára, a reklámok, a személyes meggyőződés, a hitelkamat stb. Mi ebből az
első három tényezőt fogjuk vizsgálni. Vegyük például az árrugalmasságot. Az alkalmazkodási
folyamat leírásánál azzal fejeztük ki a kereslet és a kínálat árérzékenységét, hogy egységnyi
(pl. 1 forintnyi) árváltozás hány egységnyi (db., liter stb.) változást eredményez a mennyiség
tekintetében. Mivel itt egy adott jószágféleségről volt szó, ez a mutató jól használható volt.
Használhatnánk ezt a mutatót akkor is, ha az adott jószág iránti kereslet árérzékenységének
időbeli alakulását akarnánk vizsgálni. Arra a kérdésre azonban, hogy különböző jószágok
közül melyik érzékenyebb az árváltozásra, már nem válaszolhatnánk ezzel a mutatóval, mivel
különböző jószágok esetén nincs értelme az összehasonlításnak. Pl. megfigyelhetnénk, hogy
mennyivel csökken adott fajta bor fogyasztása, ha az ára 100 Ft-tal nő. Ez jelentős lehet pl.
egy olyan bornál, amelynek literje 400 Ft-ba kerül. Egy olyan bornál azonban, amelynek
literje 5000 Ft fölött van, egy ilyen áremelkedés érzékelhetetlen. Az összehasonlításnak tehát
már itt sincs értelme, pedig mindkét esetben borról van szó, és a mértékegység is azonos
(liter). De próbálja meg valaki a gyufa, a bor, a hűtőszekrény, az autó stb. keresletének
árérzékenységét összehasonlítani! Nyilvánvaló, hogy míg 100 Ft változás jelentős mértékűnek
számít egyik termék árában, jelentéktelen lehet egy másik áru esetében (pl. autónál ez nulla
árváltozásnak felelne meg). Érezzük, hogy itt arányosítani kellene a változást a kiinduló
árhoz, pl. 10 000 forintos árnál 1000 Ft jelentene olyan érzékelhető árváltozást, mint 100 Ft
egy 1000 forintos árnál. Vagyis az árváltozást a kiinduló ár arányában, szokás szerint
százalékában kellene megadni, és ugyanígy a mennyiségi változásokat is. Ezzel a módszerrel
a következő mutatóhoz jutunk:
a keresett mennyiség százalékos változása / a befolyásoló tényező százalékos
változása
x ∆x%
ε =
∆ z%
Az ε (epszilon) a rugalmasságot (elasticity) jelöli, a felső indexben az x pedig azt, hogy az
x-termék keresletéről, illetve annak rugalmasságáról van szó. A nevezőben a „z” egy általános
jelölése a keresletet befolyásoló tényezőknek.

2.5.1 Árrugalmasság

Amennyiben a keresletet befolyásoló tényező az ár, akkor a kereslet árrugalmasságáról

beszélhetünk. A kereslet árrugalmassága megmutatja, hogy a jószág árának 1%-os változása
hány %-os változást eredményez a keresett mennyiségben, miközben a többi tényező
változatlan.

36
 Az árrugalmasságot sok minden alakíthatja, a legfontosabbak:
 a helyettesítő termékek száma
 a helyettesítő termékek árának közelsége (minél kisebb a különbség, annál
árrugalmasabb a kereslet)
 a fogyasztó a jövedelmének mekkora hányadát költi a vizsgált termékre (minél
nagyobb ez a hányad, annál árrugalmasabb a kereslet)
 reakcióidő hossza (minél több ideje van a fogyasztónak az árváltozásra reagálni,
annál árrugalmasabb lesz a kereslet)

| ∆∆pxx %%|
ε xpx=

Az ε-nál alsó indexben jelöljük, hogy a befolyásoló tényező az x-termék ára (px).
Általában igaz, hogyha az ár (px) emelkedik, akkor a keresett mennyiség (x) csökken. Így az
árrugalmasság értéke jellemzően negatív előjelet vesz fel. Mivel azonban nekünk a változás
abszolútértéke érdekes, ezért a törtet is abszolútértékben kezeljük.
Amennyiben a rugalmasság értéke:
 ε<1 a kereslet árrugalmatlan (alapvető élelmiszerek, pl. kenyér)
 ε=1 a kereslet egységnyi rugalmasságú
 ε>1 a kereslet árrugalmas (technikai cikkek, luxus cikkek)
Szélsőségek (elméleti példák):
 ε=0 a kereslet tökéletesen árrugalmatlan (keresleti görbe függőleges egyenes)
 ε=∞ a kereslet tökéletesen árrugalmas (a keresleti görbe vízszintes egyenes)
Árrugalmatlanság esetén a keresleti görbe meredeksége nagy. A következő ábrán jól
látszik, hogy egységnyi árváltozásra (ez esetben áremelkedésre: P1-ről P2-re emelkedett az
ár) a kereslet rugalmatlanul reagál, a keresett mennyiség kisebb arányban csökken (Q1-ről
p

p2
(ε<1)
+

p1
-

Q
Q2 Q1
Q2-re).

37
 27. ábra: Árrugalmatlan termék keresleti görbéje

Ilyen termékek jellemzően a gyógyszer, az üzemanyag, az alkohol, a kenyér. Vállalati

szempontból ez azt jelenti, hogyha egy ilyen terméknek emeljük az eladási árát, az
összességében árbevétel növekedést fog eredményezni. Az árbevétel (TR=P*Q) csökken a
keresett mennyiség visszaesése miatt (mínuszjellel jelölt terület), de nő az árnövekedés miatt
(pluszjellel jelölt terület). Mivel a növekmény nagyobb, az árbevétel összességében
növekedik.

Egységnyi árrugalmasság esetén a keresleti görbe egy szabályos hiperbola. Ez azt jelenti,
hogy a függvény bármely két pontja között egységnyi elmozdulás az y-tengelyen
ugyanakkora elmozdulást eredményez az x-tengelyen. Az árváltozásnak ez esetben nincs
bevételt módosító hatása, mert ami jön a réven, az elmegy a vámon.

p2 D
(ε=1)
+

p1
-

Q
Q2 Q1
28. ábra: A keresleti görbe egységnyi rugalmasság esetén

Árrugalmas kereslet esetén a keresleti görbe meredeksége kicsi, ami azt jelenti, hogy
egységnyi elmozdulás az y-tengelyen (tehát egy árváltoztatás), nagyobb mint egy egységnyi
változást eredményez az x-tengelyen. Vállalati szempontból tehát egy áremelés bevételkiesést
eredményezhet, mert az áremelkedésből adódó bevételnövekmény kevesebb mint amit
elveszítünk a keresett mennyiség csökkenése miatt.
29. ábra: Árrugalmas termék keresleti görbéje
p

(ε>1)

p2 D
+
p1
-
38
Q
Q2 Q1
 Ha egy kicsit jobban megnézzük az árrugalmasság képletét, akkor elgondolkodhatunk
azon, hogy vajon miből induljuk ki, amikor azt mondjuk, hogy pl. valamennyi százalékkal
változott az ár. Tegyük fel, hogy változik az ár 80Ft-ról 100Ft-ra. Ez a változás 80Ft-hoz
képest 25%-os, 100 Ft-hoz képest 20%-os. Az árváltozás miatt tegyük fel, megváltozik a
keresett mennyiség: 500 db-ról 300 db-ra. Ez a változás 300-hoz képest 67%-os, 500-hoz
képest 40%-os.
A problémát kiküszöbölendő, a közgazdaságtani számítások egyszerűen átlagolják az
adatokat. Így a fenti példánál összeadjuk a kiinduló és a változás után kapott árat és elosztjuk
kettővel (átlagoljuk). Ezután megnézzük, hogy az árváltozás hány százaléka ennek az
átlagárnak. Vagyis: (100+80)/2=90. 20/90=0,22, azaz az árváltozás 22 %-os (nem 20 vagy
25). A keresett mennyiség 200 darabbal változott, itt ugyanaz a feladat: összeadjuk a kiinduló
és a változtatás után kialakult mennyiséget, átlagoljuk és ehhez viszonyítunk. Vagyis:
(500+300)/2=400. 200/400=0,5, azaz a keresett mennyiség változása 50%-os (nem 40 vagy
67).
Van ennek az egésznek egy képlete, amit középponti formulának is hívunk:
x 2−x 1
∗px 2+ px 1
x px 2− px 1
ε px=
x 2+ x 1
px1 – kiinduló ár
px2 – megváltozott ár
x1 – a kiinduló árhoz tartozó mennyiség
x2 – a megváltozott árhoz tartozó mennyiség

A fenti példa adatai a következőképpen néznek ki a képletben:

300−500
∗100+ 80
100−80
ε xpx=
300+500

Az eredmény ε=2,25, ami 1-nél nagyobb, vagyis ennek a terméknek a kereslete

árrugalmas. Nagyjából ugyanezt az eredményt kapom, ha a fenti példában kiszámolt 50%-ot
osztom a 22%-kal. Eltérés a kerekítések miatt lehet. Ha a törtet megnézzük, akkor látható,
hogy az eredmény negatív előjelű (hiszen a kereslet csökken az áremelkedés hatására). De
amint arról korábban már volt szó, az elaszticitást abszolútértékben kezeljük, hiszen a
változás nagyságára vagyunk kíváncsiak.

2.5.2 Jövedelemrugalmasság

A kereslet jövedelemrugalmassága azt fejezi ki, hogy hány százalékkal változik az x-

termék kereslete a jövedelem 1 százalékos változásának hatására. Itt már fontos az előjel, ami
azt mutatja meg, hogy milyen típusú a termék a fogyasztó számára. A jövedelemrugalmasság
általában pozitív előjelű, ezeket normál termékeknek hívjuk. Ez annyit jelent, hogyha

39
emelkedik a jövedelmünk, akkor a vizsgált termék keresett mennyisége is nő, illetve
csökkenés esetén csökken. De mi van akkor, ha a jövedelemnövekedés csökkenést
eredményez a keresett mennyiségben? Ebben az esetben a jövedelemrugalmasság negatív
előjelet vesz fel, a szóban forgó termékek pedig az inferior termékek, amelyekről korábban
már volt szó.
Ahogy az árrugalmasságról a keresleti görbe, a jövedelemrugalmasságról az Engel-görbe
ad nekünk információt. Az egyszerűség kedvéért itt már csak a rugalmas és rugalmatlan
kereslettel foglalkozunk, illetve figyelembe vesszük az előjeleket is.
Az ε>0, tehát pozitív jövedelemrugalmasság esetén tehát a termékeket normál terméknek
nevezzük. Amennyiben ε<1, a termék ún. normál hétköznapi termék. Ez esetben a termék
kereslete nő ugyan a jövedelemnövekedés hatására, de nem akkora mértékű, mint maga a
jövedelemnövekedés. A normál hétköznapi javak Engel-görbéje a következő ábrán látható.
Az ábráról leolvasható, hogy 𝛥I>𝛥Q, vagyis a kereslet nem nőtt olyan arányban, mint a
jövedelem.
I

I2 (0<ε<1)

I1

Qx
Q1 Q2
30. ábra: Normál hétköznapi javak Engel-görbéje

Amennyiben ε>1, akkor normál luxus javakról beszélünk. Ilyenkor egy egységnyi
jövedelemnövekedés nagyobb mint egységnyi keresletnövekedést eredményez. Ez úgy
lehetséges, hogy a fogyasztó áthelyettesít a szóban forgó luxus jószágra más termékek
fogyasztásának csökkentésével, amelyek a magasabb jövedelem mellett az inferior
kategóriába csúsznak bele. A luxus jószágok Engel-görbéje szintén pozitív meredekségű, de a
meredekség kisebb. Az ábrán látható, hogy 𝛥I<𝛥Q, vagyis a kereslet nagyobb arányban nőtt,
mint a jövedelem.
I

I2

(ε>1)
I1
40

Qx
Q1 Q2
 31. ábra: Luxus javak Engel-görbéje

Végül nézzük az inferior javak Engel-görbéjét. Itt tudjuk, hogy a jövedelemnövekedés

visszaesést eredményez a keresletben, tehát ε<0, a jövedelemrugalmasság negatív. Ez esetben
nem térünk ki külön az abszolútértékben vett rugalmasságra, de nyilván itt is eltérések
lehetnek az egyes termékek között.

(ε<0)
I2

I1

Qx
Q2 Q1
32. ábra: Az inferior termékek Engel-görbéje

Vegyük észre, hogy a normál és inferior jószágok közötti átmenetet már láthattuk a 21.
ábrán. Ott a nulláról indítottuk a jövedelmet, és míg kezdetben a termék normál termékként
viselkedett, a jövedelemnövekedéssel az Engel-görbe visszafordult, és akkor vette fel azt az
alakot, amit a fenti (32.) ábrán láthatunk.
A jövedelemrugalmasságot is a már ismert képletekkel tudjuk számolni, annyi a
különbség, hogy a px helyére az I-t (Income – jövedelem) kell beírni. Vagyis:
x ∆x%
εI=
∆I %
illetve:
x 2−x 1
∗I 2+ I 1
x I 2−I 1
εI=
x 2+ x 1

41
2.5.3 Keresztár-rugalmasság

A kereslet keresztár-rugalmassága azt mutatja meg, hogy hány százalékkal változik az x-

termék kereslete az y-termék árának egy százalékos változása hatására. Fontos az előjel, ebből
következtethetünk a két termék viszonyára.
A két termék egymáshoz való viszonya alapján lehet:
 helyettesítő termékek
 kiegészítő termékek
 semleges termékek
A helyettesítő termékek esetében a keresztár-rugalmasság pozitív előjelet vesz fel. Az oka
nagyon egyszerű: ha például növekszik a helyettesítő termék (y-termék) ára, akkor a
fogyasztó áthelyettesít az x-termékre, ami növeli az x keresett mennyiségét (pl. a kifli
árnövekedése esetén inkább zsemlét vesz). Így a számlálóba és a nevezőbe is egy pozitív
szám kerül (𝛥x és 𝛥py is pozitív a növekedés miatt), a hányados értéke is pozitív lesz.
Természetesen fordítva is működik: az y-termék árának csökkenése az x-termék keresletének
csökkenését vonja maga után, mert a fogyasztó inkább az olcsóbb, y-terméket veszi.
x ∆ x%
ε px=
∆ py %
Sokféle termékre igaz, hogy van valamilyen helyettesítő terméke. A fogyasztók
természetesen akkor helyettesítenek át könnyebben egyik termékről a másikra, hogyha az árak
hasonló nagyságúak, a minőség hasonló, a helyettesítő termék könnyen elérhető, de ezen
kívül még számos tényező befolyásolhatja a helyettesítést, például a fogyasztói attitűdök, úgy
mint márkahűség, vagy a hazai termék preferálása.
A kiegészítő termékeknél a kereslet keresztár-rugalmassága negatív. Oka, hogy a két
termék kiegészíti egymást (pl. a síléc és a síbakancs), a fogyasztó együtt használja őket
(ennek aránya változhat a termék jellegétől függően). Így, ha a kiegészítő termék ára (py)
növekszik, az x-termék kereslete csökken, illetve ha py csökken, akkor x-termékből is több
fogy. Így vagy egy pozitív számot osztunk egy negatívval, vagy fordítva, a tört tehát
mindenképpen negatív lesz.
Semleges termékek esetén a két termék semmilyen viszonyban nincs egymással, pl. a
homlokrakodó gépek árának növekedése nem fogja befolyásolni a körömlakkok keresett
mennyiségét, így 𝛥py és 𝛥x is nulla lesz, a tört értéke, tehát a keresztár-rugalmasság szintén
nulla.
Természetesen a keresztár-rugalmasság esetén is alkalmazhatjuk a középponti formulát:
x 2−x 1
∗py 2+ py 1
x py 2− py 1
ε py=
x 2+ x 1

42
43
 3 Termelői magatartás és kínálat

A piacról szóló részben a kínálati függvényt úgy is értelmeztük, mint amely megmutatja,
hogy adott mennyiséget milyen ár mellett hajlandók kínálni, és utaltunk rá, hogy a kínálati ár
alapvetően a költségektől függ; a függvény emelkedő jellege mögött az a feltételezés állt,
hogy nagyobb kibocsátás mellett egy pótlólagos termékegység előállítási költsége magasabb.
Ebben a részben megvizsgáljuk a költségeket meghatározó tényezőket, valalmint azt,
hogy hogyan alakítják a profitmaximalizáló vállalatok a termékük kínálatát a termékár és a
költségek függvényében.

3.1 A termelés alapfogalmai

A termelőnek (általában vállalatnak) a következő hosszútávú döntéseket kell hoznia: Mit
termeljen? Mennyit termeljen? Hogyan (milyen technológiával) termeljen? Ez utóbbi
magában foglalja azt a kérdést is, hogy hogyan kombinálja a termelési tényezőket.
A „mit?” kérdés tekintetében egy már működő vállalat választását korlátozhatja, hogy már
van egy kialakult tevékenységi köre, profilja (pl. autógyártás), és legfeljebb ezen belül
változtathatja az egyes terméktípusokat. Léteznek azonban soktermékes (diverzifikált)
nagyvállalatok (konglomerátumok), amelyek bármikor dönthetnek úgy, hogy belevágnak egy
újabb termék gyártásába. Ha új vállalat alapításáról van szó, akkor vagy a szakértelem
határozza meg a létrehozandó vállalat profilját (pl. ha egy adott területen dolgozó mérnökök
egy csoportja „önállósítja magát”), vagy ha valaki csak a pénzével, szakmai kötődés nélkül
vág neki vállalatalapításnak, akkor aszerint dönt, hogy milyen tevékenységgel lehet nagyobb
profitra szert tenni, egységnyi befektetett tőkére számítva, azaz, hol nagyobb a profitráta. Ez
az egyszerű szabály azonban csak akkor volna elegendő, ha a viszonyok változatlanok
maradnának hosszabb távon. A különböző tevékenységi területek nyereségességi sorrendje
azonban állandóan változik, tehát a végleges döntéshez további információra van szükség,
mindenekelőtt meg kell becsülni a termelni szándékozott jószág iránti szükséglet várható
alakulását, és meg kell vizsgálni a termeléshez szükséges eszközök, anyagok és munkaerő
elérhetőségét.

3.1.1 Termelési tényezők

Egy termék előállításához szükség van munkára, anyagra és eszközökre (szerszámok,

gépek). Az anyagot és eszközöket magukat is elő kell állítani. Az anyag elhasználódik a
termelés folyamán, és az anyag előállítását tekinthetjük úgy, mint a végső termék
előállításának egyik fázisát. Ha a végtermékhez vezető teljes termelési folyamatot egységében
nézzük, akkor az anyaggal már nem kell foglalkoznunk, így azt mondhatjuk, hogy a
termeléshez végsősoron munkára és eszközökre van szükség. Azokat a tényezőket,
amelyeknek a termelési folyamat kezdetekor már rendelkezésre kell állniuk, termelési
tényezőknek nevezzük. A munka és az eszközök tehát termelési tényezők. Az eszközöket, mint
termelési tényezőt a közgazdaságtanban leggyakrabban a „tőke” szóval illetik, s bár a két
fogalom nem esik teljesen egybe, mi is átvesszük ezt a szóhasználatot. (A kettő viszonyára
később részletesen kitérünk.) A munkára és tőkére (eszközökre) mindenfajta termelő

44
tevékenység esetén szükség van. A mezőgazdasági termelésben emellett fontos szerepe van a
harmadik termelési tényezőnek, a természeti erőforrásoknak. Ennek egyik legfontosabb
megjelenési formája a föld, de ide sorolhatjuk az alternatív energiaforrásokat, a vízbázisokat
és még sok más természeti inputot. Noha ez utóbbi létfontosságú, a továbbiakban az
egyszerűség kedvéért elvonatkoztatunk tőle, és a termelést elsősorban ipari termelésként
képzeljük el. Minden termelési folyamatban szükség van továbbá a vállalkozó szellemi
tőkéjére, ami a többi tényező leghatékonyabb kombinációját teszi lehetővé.
A termelési tényezőket a szakirodalom gazdasági erőforrásoknak vagy másnéven
inputoknak is nevezi. A mikroökonómiában használatos négy legfontosabb inputunk tehát:
 Munka – jele: L (Labour)
 Tőke – jele: K (Capital)
 Természeti tényezők – jele: A (LAnd)
 A vállalkozó szellemi tőkéje – jele E (Enterprise)

3.1.2 Gazdasági időtávok

A gazdasági időtávok nem fizikai időben mérhetők. Azt fejezik ki, hogy a vállalat hogyan,
minek a megváltoztatásával képes reagálni a piac eseményeire, jelenségeire. Ugyanaz az
időtáv fizikai időben mérve más és más időtartamot jelent a vállalat termelési profiljától
függően (pl. nem mindegy, hogy kiflit „gyártunk”, ami három óra alatt készen van, vagy
tengerjáró hajókat, melyek elkészüléséhez kell egy év).
Csoportosításuk a következő:
 Nagyon rövid táv vagy másnéven. piaci időtáv: Ebben az időtávban a vállalat
számára minden input (termelési tényező) mennyisége állandó. A piaci
eseményekre a vállalat csak eladással, vagy vétellel tud reagálni.
 Rövid táv: Rövidtávon legalább egy input mennyisége változik, és legalább egy
input mennyisége konstans, tehát változatlan.
 Hosszú táv: Hosszú távon a vállalat minden input mennyiségét megváltoztatja, de a
technológia változatlan marad.
 Nagyon hosszú táv: Minden input megváltozik, és a technológia is.

3.1.3 Hatékonyság

A hatékonyság egy relatív (viszonylagos) kategória, mert mindig csak egy másik
eredményhez képest tudjuk értelmezni (mihez képest hatékony valami). A hatékonysági
mutató kiszámolható, ha az eredményt elosztom a ráfordítással. Természetesen a vállalatok
fontos célja hatékonyságuk növelése. Meg kell különböztetnünk a technikai, valamint a
gazdasági hatékonyságot.
Technikailag hatékony az az eljárás, amely adott kibocsátást a legkisebb erőforrással állít
elő.
Példa: Q = 10db – ennyi terméket állítunk elő akármelyik technológiát (A, B, C, D, E)
alkalmazzuk. Az egyes technológiák azonban eltérő mennyiségű inputtal dolgoznak, amint azt
a táblázatból láthatjuk.

45
 Termelési technológiák A B C D E
Tőkeegység 5 4 4 4 3
Munkaegység 4 4 3 5 4

Ezek közül technikailag hatékony a C és az E eljárás, hiszen ezek azok, amelyek a

legkevesebb munkát, illetve tőkét használják fel a 10 db termék előállításához. Azt azonban
nem tudjuk, hogy a kettő közül melyik hatékonyabb gazdaságilag, mivel nem ismerjük az
inputok árát.
Gazdaságilag hatékony az az eljárás, amely adott termékmennyiséget a legkisebb
költséggel állít elő.
Ebből egyenesen következtethetünk arra, hogy gazdaságilag csak az az eljárás lehet
hatékony, amely technikailag is hatékony, hiszen ezek azok, amelyek a legkevesebb inputot
használják fel. Ha feltesszük, hogy egységnyi tőke ára (PK) előző példánkban 10 mFt, a
munkáé (PL) pedig 5 mFt, akkor kiszámolhatjuk, hogy
C eljárás esetén: 410+35 =55 mFt-ba kerül a termelés
E eljárás esetén: 310+45 =50 mFt-ba kerül a termelés,
Tehát E eljárás gazdaságilag hatékonyabb.
Természetesen, ha változnak az input árak, akkor adódhat olyan helyzet is, amikor a C
eljárás lesz gazdaságilag hatékonyabb.

3.2 A termelési függvény

Ha már valamilyen módon eldőlt a „mit?” kérdése, vagyis eldőlt, hogy milyen gyárat
akarunk építeni, akkor dönteni kell a gyár méretéről (a gyártási kapacitásról) és a
technológiáról. A technológia-választási lehetőség gazdasági szempontból a tényezőarányok
(tőke-munka arány) közötti választási lehetőséget jelenti. Ezt egy termelési függvény
segítségével jeleníthetjük meg, amely a termelési tényezők mennyisége és az ezekkel
megvalósítható maximális kibocsátás közötti kapcsolatot fejezi ki: Q=f(K, L), ahol Q a
kibocsátás nagysága, K a tőke, L a munka mennyisége. Ha ezt ismerjük, valamint adottak a
tényezőárak, pK és pL, akkor meg tudjuk határozni, hogy adott Q kibocsátást milyen tőke-
munka kombinációval állíthatunk elő legolcsóbban, vagy adott költség mellett maximum
mekkora lehet a kibocsátás nagysága.
A háromdimenziós termelési függvény egy harang alakú függvény, melynek magasságát
(Q) a kibocsátás adja, „talpazatát” pedig a munka és a tőke vízszintes síkja. Minél magasabb
régióiban járunk a harangnak, annál nagyobb a kibocsátás. Ezt a „harangot” úgy kell
elképzelni, hogy minden kibocsátási szinthez berajzoljuk azt a görbét, amely ennek
előállítását lehetővé tevő hatékony tőke-munka kombinációkat képviselő pontokat
tartalmazza. Ezek a görbék tulajdonképpen nem mások, mint az f(K, L) termelési függvény
szintvonalai. Ezeket, minthogy a pontjai azonos termelési mennyiséghez tartoznak, (görög-
latin keverék szóval) izokvantumoknak (egyenlő mennyiség) nevezzük. Használható az
izokvant írásmód, illetve előfordul az angol isoquant változat használata is. A magasabb

46
termelési szintet képviselő izokvantumok természetesen távolabb vannak az origótól, hiszen
nagyobb kibocsátáshoz minden tényezőarány mellett több tőke és munka kell.
A kibocsátás valójában függvénye az összes felhasznált inputnak: Q=f(A,K,L,E), ez
azonban egy ötdimenziós függvényt eredményezne. A közgazdaságtan a tőkét és a munkát,
mint inputokat alapul véve leegyszerűsíti ezt az ötdimenziós függvényt háromdimenziósra.

33. ábra: A háromdimenziós termelési függvény

A termelési függvényt a továbbiakban metszetekben fogjuk vizsgálni. A metszést

végezhetjük vízszintesen, és függőlegesen. A függőleges metszet kétféle módon alakulhat,
attól függően, hogy a metszősíkot hogyan helyezzük el a „talpazaton”. Elhelyezhetjük úgy,
hogy a sík a munka tengelyével (L) párhuzamosan fut, a tőke tengelyén (K) valamilyen
értéket vesz fel, és az nem változik. Elhelyezhetjük úgy is, hogy a sík az origóból indul, és a
munka, illetve a tőke valamilyen rögzített arányában helyezkedik el a K-L síkon. A
továbbiakban ezt a három lehetőséget vizsgáljuk.

3.2.1 Parciális termelési függvény

A termelési függvény függőleges metszősíkkal történő elmetszése után kapjuk meg a

parciális termelési függvényt úgy, hogy a tőkét valamilyen mennyiségnél rögzítjük, és csak a
munka változását, illetve az így változó kibocsátás mennyiségét vesszük figyelembe. A
parciális termelési függvény azt mutatja meg, hogyan alakul a termelés egyetlen tényező
változásának következtében, feltételezve, hogy minden egyéb tényező változatlan (ceteris
paribus).

47
 34. ábra: A parciális termelési függvény

A függvényen jól látható, hogy a harangalak függőleges metszete. Az is látható, hogy

három ún. hozadéki szférára különítettük el, amelyekből az első az origótól a függvény
inflexiós pontjáig, a második az inflexiós ponttól a maximumpontig tart (a függvény
szélsőértéke), a harmadik pedig a maximumpont után helyezkedik el.
A hozadék nem más, mint a munka határterméke (MPL – Marginal Product of Labour),
amely kifejezi, hogy mennyivel nő a termelés, ha egy egységgel több inputot
(munkaegységet) használunk fel. A határtermék kiszámítható a termelés változásának és a
felhasznált input változásának hányadosaként. A munka határterméke esetében pl.

ΔQ
MP L =
ΔL

A hozadéki szférák a következőképpen alakulnak:

I. Növekvő hozadéki szféra. Az origótól a függvény inflexiós pontjáig tart. Ebben a
szférában a termelés gyorsuló ütemben növekszik, ami annyit jelent, hogy minden
egyes hozzáadott munkaegység az előzőnél nagyobb mértékben növeli a termelést.
Ebben a hozadéki szférában a munka határterméke tehát (MPL) növekvő.
II. Csökkenő, de pozitív hozadéki szféra. A függvény inflexiós pontjától a függvény
maximumpontjáig tart. Ebben a szférában a termelés lassuló ütemben növekszik,
ami annyit jelent, hogy minden egyes újabb munkaegység az előzőnél kisebb
mennyiséggel növeli a termelést (de növeli!). Ebben a hozadéki szférában a munka
határterméke csökkenő, de még pozitív.
III. Csökkenő, negatív hozadéki szféra. A függvény maximumpontjától kezdődik.
Ebben a szférában a termelés csökken, mert minden egyes újabb munkaegység
csökkenti a termelést. A határtermék csökkenő és már negatív. Erre a szférára
jellemző, hogy a termelők már nem jutnak el ide, hiszen nem fogják növelni a
munkaerőállományt, ha az termelés csökkenéssel jár. Ez az oka annak, hogy nem
rajzoljuk végig a harangot.

48
 A parciális termelési függvény segítségével nem csak a munka határtermékét, hanem az
átlagterméket is megállapíthatjuk. A munka átlagterméke (APL – Average Product of Labour)
megmutatja, hogy mennyi az egy inputra (munkaegységre) jutó termelés. Az átlagterméket
másnéven termelékenységnek is nevezzük. Az átlagtermék kiszámítható a termelés és a
felhasznált input mennyiségének hányadosaként. A munka átlagtermékét a következőképpen
számolhatjuk ki:
Q
APL =
L
A határ- és átlagterméket függvény formájában is ábrázolhatjuk, mindkettőt a parciális
termelési függvényből származtatjuk.

35. ábra: A határtermék és átlagtermék függvények származtatása a parciális termelési függvényből

A határtermék függvény alakulása jól látható a hozadéki szférák alapján. Az első hozadéki
szférában az MPL nő. A maximumát ott éri el, ahol a főfüggvénynek inflexiós pontja van.
Ezután csökkenni kezd (második hozadéki szféra), majd eléri a nullát, ahol a főfüggvénynek
szélsőértéke (ez esetben maximuma van). Innen kezdve tovább csökken, de már negatív
tartományban.
dQ
A határtermék függvény a parciális termelési függvénynek a deriváltja. MPL=
dL

49
 Az átlag termék függvényt a parciális termelési függvényhez húzott szelők és az x tengely
Q
által bezárt szög tangens alfájának nagysága adja. APL= Ott a legnagyobb a szög, ahol a
L
szelő felülről érinti a parciális termelési függvényt. Ebben a pontban lesz az átlag termék
maximális és ebben a pontban találkozik a határtermékkel.

50
3.2.2 Skálahozadék vagy volumenhozadék

A termelési függvény egyik fontos jellemzője, hogy hogyan reagál a kibocsátás a két
tényező ugyanolyan arányú növekedésére. Például ha mindkét tényezőt megkétszerezzük,
akkor vajon a kibocsátás is megkétszereződik-e, vagy pedig gyorsabban vagy lassabban nő? A
termelés skálahozadéka vagy más néven volumenhozadéka az az arány, amely megmutatja,
hogyan alakul a termelés a tényezők egyidejű, arányos növekedésével. A skálahozadékot
megkapjuk, ha a háromdimenziós harangunkat a tőke és munka tengelyek között valamilyen
szöget bezáró egyenes mentén metsszük el. Ez az egyenes rendszerint 45 fokos, de
természetesen ettől eltérő is lehet. Ha 45° -os szögben alkalmazzuk a függőleges metszősíkot,
és az egyenes mentén (skálaegyenes) egyidejűleg változtatjuk a tőkét és a munkát akkor ezek
rögzített aránya 45 fok miatt 1:1 lesz.
metsző sík
Q

45° skála egyenes

45°

36. ábra: A skálahozadék metszősíkja

Ha az inputok egyidejű változásának arányát alfának (α) vesszük, az összetermelés

változásának arányát pedig bétának (β), akkor három különböző skálahozadékot tudunk
elkülöníteni.
 Növekvő a skálahozadék (vagy volumenhozadék), amennyiben az össztermelés
nagyobb arányban nő, mint az inputok növekedésének aránya. Tehát β>α
 Állandó/konstans skálahozadék (vagy volumenhozadék), ha az össztermelés
ugyanolyan arányban nő, mint az inputok növekedésének aránya. Tehát β=α
 Csökkenő a skálahozadék (vagy volumenhozadék) akkor, ha az össztermelés kisebb
arányban nő, mint az inputok növelésének aránya. Tehát β<α

51
37. ábra: Növekvő skálahozadék

38. ábra: Csökkenő skálahozadék

39. ábra: Konstans skálahozadék

52
3.2.3 Az isoquantum

Az isoquantum a termelési függvény vízszintes metszete. Úgy kell elképzelni, mint egy
domborzati térképet, ahol a hegyek magasságát szintvonalak jelzik. A vízszintes
metszősíkkal, tulajdonképpen „lefejezzük” a harangunkat, és olyan tőke-munka
kombinációkat kapunk, melyek azonos kibocsátási szintet képviselnek.
Q metsző sík

40. ábra: Az isoquantum metszősíkja

Az isoquantum azon pontok mértani helye a termelési függvény felületén, amelyek az

inputok adott termelési szinthez tartozó összes lehetséges kombinációit jelölik. Isoquantum
térképnek nevezzük egy adott termelési függvényt reprezentáló „isoquantum görbe sereget”,
tehát a szintvonalak egy sorozatát.
Az isoquantumok tulajdonságai:
− Folytonosak
− Végtelen sűrűn helyezkednek el
− Nem keresztezhetik egymást
− Meredekségük lehet negatív (releváns tartomány) és pozitív is
− a tengelyeket nem metszik

Feltételezhető, hogy az isoquantumok a két tengelyt aszimptotikusan közelítő (tehát pl. az

y=1/x görbéhez hasonló) görbék. Az, hogy a tengelyeket nem metszik, azt jelenti, hogy a
termeléshez mindkét termelési tényezőre szükség van, egyik mennyisége sem lehet 0. A görbe
alakja (nevezetesen a konvexitása) azt is mutatja, hogy ha pl. a munka mennyiségét
csökkenteni akarjuk, akkor a tőkéből egyre többre van szükség egységnyi munka pótlásához,
és fordítva.

K
U1
U2
U3
U4

53

releváns
tartomány
 41. ábra: Az isoquantum térkép

Az egyes görbék egy-egy isoquantumot jelentenek. Ezek a görbék különböző tőke-munka

inputkombinációkat jelölnek, melyek közös jellemzője, hogy ugyanakkora termelési szintet
lehet velük elérni. Befelé haladva ez a termelési szint növekszik (a harang egyre magasabb
régióiban járunk). Az isoquantum térképnek azt a részét, ahol az isoquantum görbék negatív
meredekségűek releváns tartománynak hívjuk.
A releváns tartomány vagy helyettesítési felület azt a területet mutatja az isoquantum
térképen, amelyen belül a tényezők határterméke, határtermelékenysége pozitív, ezért egymás
rovására is növelhetők, helyettesíthetők azonos output mellett. A releváns tartományon kívül,
attól függően, hogy melyik tengely mentén vizsgáljuk, az egyik input növelése az
össztermelést csökkenti, ebben a régióban tehát már nem érdemes gondolkoznunk. A fenti
ábrán a piros nyilak jelzik ezt az állapotot.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy amíg a releváns tartományon belül vagyunk, addig
megtehetjük azt, hogy csökkentjük pl. a tőkét, de növeljük a munkát, és így a termelésünk
nem változik, ugyanannyi lesz a kibocsátás, ugyanazon az isoquantumon maradunk. A két
input tehát egymással helyettesíthető. Éppen ezért a releváns tartományban értelmezhető a
technikai helyettesítési határráta (MRTS), amely az az arányszám, ami megmutatja, hogy
adott inputtényezőt végtelen kicsiny mértékben csökkentve, a másik inputtényezőt ennek
hányszorosával kell növelni, hogy az output (termelés) változatlan maradjon.

−ΔK −dK
MRTS= vagy MRTS=
ΔL dL
M PL
MRTS=
M PK

A képletekből láthatjuk, hogy az MRTS kiszámolható egyrészt az inputok változásának

hányadosaként, másrészt az inputok határtermékének hányadosaként. Geometriailag az
MRTS nem más, mint az isoquantumhoz húzott érintő meredekségének -1-szerese. A releváns
tartományon kívül az MRTS nem értelmezhető, a két input egymással nem helyettesíthető.
42. ábra: Isoquantum és a csökkenő technikai helyettesítési határráta

54
 Az ábrán látható, hogy az L ugyanolyan mennyiséggel (a függőleges egyenesek
közötti távolsággal) való növelése egyre kisebb tőkemennyiséget (amit a vízszintes vonalak
közötti távolság mutat) szabadít fel, azaz helyettesít. Hasonlóképpen, ha a vízszintesek közötti
távolságokat vennénk azonosnak, azaz a K-t növelnénk azonos mennyiségekkel, akkor az L
változások lennének egyre kisebbek. A változások aránya (ΔK/ΔL vagy ΔL/ΔK, ahol mindig
a nevezőben lévő változást vesszük pozitívnak és egységnyinek), tehát a technikai
helyettesítés határráta csökkenő. A csökkenő MRTS azt jelenti, hogy a helyettesítés a két
input között nem tökéletes.

55
3.2.4 Isocost egyenes és az optimális tényezőkombináció

Az isoquantum görbék segítségével megismerhettük, hogy egy-egy görbe olyan tőke-

munka kombinációk halmazát köti össze, amelyek ugyanakkora termelési szintet
eredményeznek. Hogyan válasszuk ki azonban azt a tényezőkombinációt, amellyel a
legmagasabb termelést érhetjük el? Erre a kérdésre az isocost (egyenlőköltség) egyenes ad
választ.
Az isocost olyan tőke-munka kombinációkat jelent, amelyeket a vállalat adott
költségkeretből, adott árak mellett a költségkeret teljes elköltésével megvásárolni képes.
Ábrázolva egy negatív meredekségű lineáris függvényt kapunk. Az egyenes tengelymetszeteit
azok az input mennyiségek jelzik, melyeket a vállalat megvásárolhat, ha csak az egyik, illetve
csak a másik inputot veszi meg.
Az egyenes egyenlete:
TC=K∗P K + L∗PL
TC – Total Cost – teljes költség
Az egyenlet K-ra rendezve:
TC P L
K= − ∗L
PK PK

Figyeljük meg, hogy formailag az isoquantum görbék a közömbösségi görbékre

hasonlítanak, míg az egyenlőköltség-egyenesek a költségvetési egyenesekre. Az optimális
választás azonban itt többnyire fordított: nem adott költségszinthez keressük a maximális
kibocsátást, hanem adott kibocsátáshoz a minimális költségű tényezőkombinációt. Ezért most
rögzítjük az isoquantum görbét, és az egyenlőköltség-egyenesek seregéből kiválasztjuk a
legalacsonyabbat, amelynek még van közös pontjuk az isoquantum görbével, és ez az az
egyenes lesz, amely érinti az isoquantumot.
K

L
TC/PL
43. ábra: Az isocost egyenes és az optimális tényezőkombináció

Ha adott a kibocsátás, amit szeretnénk elérni (az ábrán a Q-val jelzett isoquantum), akkor
keressük hozzá a legalacsonyabb költségszintet. A fenti ábrán látható, hogy az optimális
tényezőkombinációt az A-pont képviseli, mivel ez a kombináció produkálja az elérni

56
szándékozott Q-szintű kibocsátást a legalacsonyabb költséggel. Ha megnézzük a B-pontot,
akkor láthatjuk, hogy ugyanazt a kibocsátási szintet érjük el, ellenben magasabb költséggel
(magasabban fekvő költségvetési egyenesen található).
Az isocost görbék meredekségét a tényezőárak aránya határozza meg. Ha pl. a P L
növekszik, vagy a PK csökken, vagy mindkét változás bekövetkezik, akkor meredekebb lesz
az isocost, és ez fogja kifejezni, hogy a munka a tőkéhez képest drágábbá vált. A meredekebb
egyenes (a lenti ábrán a kék vonal) viszont egy magasabban lévő pontban (C) fogja érinteni az
isoquantumot, amely egy kevesebb munkát és több tőkét tartalmazó tényezőkombinációt
képvisel. Ez azt jelenti, hogy ha a munka viszonylagosan drágábbá válik a tőkéhez képest
(illetve a tőke viszonylag olcsóbbá válik), akkor a termelők megváltoztatják a tőke-munka
(K/L) arányt, azaz csökkentik a munka és növelik a tőke felhasználását, a közgazdaságtanban
szokásos kifejezéssel: munkát helyettesítenek tőkével. Ezt a gyakorlatban is meg lehet
figyelni: ahol drága a munka, ott megéri „géppel kiváltani” a munkát. A magas bérű
országokban általában magasabb az egy foglalkoztatottra jutó eszközállomány is. Másfelől
viszont ezekben az országokban éppen a magasabb tőke-munka arány és az ebből adódó
magasabb munkatermelékenység miatt magasabb a reálbérszint is.
K

C
A

44. ábra: Az optimális tényezőkombináció változása a munkaköltség növekedésének hatására

Mivel azt mondtuk, hogy az MRTS az isoquantumhoz húzható érintő meredeksége, az

isocost meredekségét pedig az árarányok adják, így leolvashatjuk az ábráról, hogy akkor
optimális a tényezőkombináció, ha az isoquantumhoz húzható érintő meredeksége és az
isocost egyenes meredeksége megegyezik.
PL M PL
= → optimális tényezőkombináció feltétele
PK M PK
Ez annyit is jelent, hogy optimális tényezőkombináció mellett az inputtényezők egységnyi
költségnövekményére jutó határtermék azonos, azaz a tényezőkre költött pénz határterméke
egyenlő. Az egyenletet átrendezve megkapjuk az MPK/PK és az MPL/PL hányadosokat, melyek
az egy költségegységre jutó határterméket képviselik, azaz megmutatják, hogy ha egy
forintért tőkét veszünk, akkor az mennyivel fogja növelni az összkibocsátásunkat, illetve, ha
egy forintért munkát veszek, akkor az mennyivel növeli az összkibocsátásunkat. A
tényezőkombináció akkor optimális, ha:

57
MP L MP K
=
PL PK

58
3.3 A termelés költségei
A vállalati költségeket többféle szempont alapján kategorizálhatjuk, csoportosíthatjuk. A
vállalat döntési lehetőségei szempontjából meg kell említeni az elsüllyedt költségeket (sunk
cost), amelyek az adott döntés pillanatában, illetőleg az adott döntéssel kapcsolatban már nem
befolyásolhatók. Ilyen elsüllyedt költség lehet például egy megvásárolt termelőberendezés
költsége. Akkor is terhel minket, ha semmit nem termelünk vele. Elsüllyedt költség például
egy kibérelt üzlethelység havi bérleti díja is. A szerződés lejártáig ugyanis nem tárgyalhatjuk
naponta vagy havonta újra, hogy mekkora legyen a díj nagysága.
Ha felmerülés szempontjából csoportosítjuk a költségeket, akkor felmerülhetnek:
 Tartós befektetések (stock jellegű ráfordítások) – a számvitel befektetett tárgyi
eszközöknek nevezi
 Folyamatos (flow vagy folyó) költségek
Tartós befektetéseknek, lekötött tőkének, azaz stock jellegű ráfordításoknak nevezzük
azokat a kiadásokat, amelyek a termelés érdekében egy időpontban, egy összegben merülnek
fel, de lassan, fokozatosan használódnak el, lassan térülnek meg.
Folyamatos (flow=folyó) költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott
időszakban merülnek fel, és a termék eladásával ugyanazon időszakban meg is térülnek.
A tényezőárak értelmezésének problémája, hogy a munka flow mennyiség, azaz bizonyos
időtartamra vonatkozik (pl. óra, nap stb.), viszont a tőke (gépek, berendezések, épületek)
állomány jellegű, vagyis egy adott időpontban meglévő mennyiséget jelöl, és ez a különbség
érvényes ezek értékére is (pl. az egy hónapra vagy évre kifizetett munkabér a munkánál, míg a
tőkeállomány értéke pl. január elsején), így a p KK+pLL összegnek nem volna értelme. Ezért a
tőke árát nem a tőkejavak értékeként értelmezik, hanem a tőkejavak használatáért fizetett
díjként (pl. bérleti díj, lízing díj, esetleg kamat), amely már szintén (egységnyi) időtartamra
vonatkozik.

3.3.1 Alternatív költségelmélet

Csoportosíthatjuk a költségeket megjelenés szempontjából is, ez esetben a következő

kategóriákról beszélhetünk:
 Explicit (kifejezett) költségek
 Implicit (rejtett) költségek
Explicit költségek azok, amelyek adott időszak (pl. 1 év) folyamán, az adott év
termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokban, kifizetésekben kifejezett
formában jelennek meg. A folyó költségek és az explicit költségek között szoros kapcsolat
van, de mégsem azonosak. A folyó költségek döntő része explicit költség. Egyik lényeges
folyó költség, ami nem explicit, mert az adott évben számlákon, kifizetésekben nem
mutatkozik meg: a tartós befektetések amortizációs költsége (értékcsökkenés).

59
 Implicit költség az, amely tényleges pénzkifizetések formájában nem jelenhet meg a
figyelembe vett időszakban, de a gazdasági döntés során mérlegelendő, a ráfordításokba
beleértendő. Az implicit költségeken belül megkülönböztetünk:
 Elszámolható implicit költségeket. Ide tartozik az amortizáció.
 Nem elszámolható implicit költségeket. Ide tartozik minden olyan elveszett hozam,
ami nem jelenik meg számlákon. Pl. ha elkezdünk egy gazdasági vállalkozást, akkor
az előző munkahelyünkön kapott bér egy olyan elveszett hozamnak minősül, amiről
nem rendelkezünk számlával, de a rejtett költségeink között megjelenik. Ha a
vállalkozás beindításához szükséges pénzünk korábban a bankban volt, akkor a kamat,
amit a pénzünk után kaptunk, szintén elveszett hozamnak, tehát rejtett költségnek
minősül. A nem elszámolható implicit költségeket másképpen haszonáldozat
költségnek is nevezzük.

Az explicit és az implicit költségek együttesen alkotják a gazdasági tevékenység során

felmerülő összes gazdasági költséget. Ebből a számvitel csak az explicit és az elszámolható
implicit költségeket (amortizáció) ismeri el költségnek, a számviteli költség kisebb tehát, mint
a gazdasági költség, ami azért érdekes, mert a bevételből fennmaradó rész (számviteli profit)
képezi az adózás alapját.

BEVÉTEL
GAZDASÁGI KÖLTSÉG GAZDASÁGI PROFIT

EXPLICIT IMPLICIT
KÖLTSÉG KÖLTSÉG
SZÁMVITELI SZÁMVITELI PROFIT
KÖLTSÉG
NORMÁL
PROFIT

45. ábra: Az alternatív költségelmélet költségkategóriái és a köztük fennálló összefüggés

A fenti táblázat az egyes költségkategóriák közötti összefüggést mutatja meg. A

táblázatból a következő összefüggések olvashatók le:
Gazdasági költség = explicit költség + implicit költség
Gazdasági költség = Bevétel – gazdasági profit
Gazdasági költség = Számviteli költség + nem elszámolható implicit költség
Gazdasági költség = Számviteli költség + normál profit
Gazdasági profit = Bevétel – gazdasági költség
Gazdasági profit = Számviteli profit – nem elszámolható implicit költség

60
 Gazdasági profit = Számviteli profit – normál profit
Számviteli költség = explicit költség + elszámolható implicit költség (amortizáció)
Számviteli költség = Bevétel – számviteli profit
Számviteli profit = Bevétel – számviteli költség
Normál profit = Nem elszámolható implicit költség

3.3.2 Rövid távú költségek

A rövid távú költség-elmélet szerint a következő költségeket különböztetjük meg:

1) Fix költség vagy állandó költség (FC – Fixed Cost) FC – konstans

2) Változó költség (VC – Variable Cost) VC → L∗P L
3) Teljes költség (TC – Total Cost) TC = FC+VC
FC
4) Átlagos fix költség (AFC – Average Fixed Cost) AFC →
Q
VC
5) Átlagos változó költség (AVC – Average Variable Cost) AVC →
Q
TC
6) Átlagköltség (AC – Average Cost) AC → vagy AFC + AVC
Q
dVC dTC
7) Határköltség (MC – Marginal Cost) MC → vagy
dQ dQ

A termelés teljes költsége két fontos összetevőből áll, a fix vagy állandó költségből (FC),
valamint a változó költségből (VC). Az első a termeléstől független, az utóbbi a termeléstől
függő.
A fix költség (FC) rövid távon változatlan, a termelés változásaira nem reagál, ez képezi a
rögzített input (esetünkben a tőke) költségeit. Akármennyit termelünk, a fix költség nem
változik, ha Q=0, tehát nincs termelés, akkor is ugyanannyi. Tipikusan fix költség pl. az
adminisztrációs költség, a portás bére, a biztonsági őr bére, a K+F költség stb., tehát minden
olyan kiadás, ami a termeléstől független. A fix költség függvénye a kibocsátás (Q)
tengelyével párhuzamosan futó egyenes, nagysága a termelés mennyiségétől függetlenül
állandó.
Ft

FC
61

Q
 46. ábra: A fix költség (FC) függvénye

A teljes költség másik összetevője a változó költség (VC), a rövid távú termelés
függvényében változó inputtényezők gazdasági költségeinek összege. Ide tartoznak a
termeléshez szükséges költségek, rövid távon a változó input (munka) költsége. Képlete:
VC=L*PL. A változó költség függvény – mivel a parciális termelési függvény inverze – ahhoz
hasonlóan ugyanazokat a szakaszokat veszi fel, de amíg a termelés gyorsuló ütemben nő (az
inflexiós pontig – az ábrán a Q1 –hez tartozó pont) addig a változó költség lassuló ütemben
növekszik. Amikor a termelés lassuló ütemben nő (inflexiós pont után), a változó költség
gyorsuló ütemben növekszik.
Ft
VC

Q
47. ábra: A változó költség (VC) függvény

A változó költség függvény (VC) és a fix költség függvény (FC) vertikális összegzésével
kapjuk meg a teljes költség (TC) függvényt. Látható, hogy amikor a termelés = 0, akkor

TC
Ft
VC

FC

Q
TC=FC-vel.
48. ábra: A teljes költség függvény (TC) származtatása a fix költség (FC) és a változó költség (VC) függvényekből

Ha átlagos fix költséget (AFC) számolunk, akkor értelemszerűen minél nagyobb a

termelés, annál kisebb az egy db-ra jutó fix költség (tehát az AFC), hiszen ugyanazt a számot

62
kell elosztanunk egy egyre nagyobb (db) számmal. Az átlagos fix költség fajlagos költség,
ami azt jelenti, hogy egy termékre vonatkoztatjuk. Képlete: AFC=FC/Q.
Termelési példa (FC=1000)
Ft
FC
AFC=
Q
Q AFC
1 1000
2 500
10 100
AFC 100 10
1000 1
Q
A Q-tengelyt nem metszi!
49. ábra: Az átlagos fix költség (AFC) alakulása a termelés növekedésével

Az átlagos változó költség függvényt (AVC) az origóból húzott szelők segítségével

származtathatjuk a változó költség függvényből (VC). A függvényhez számos szelő húzható,
ezek meredekségét kiszámolhatjuk a Q-tengellyel bezárt szög tangens alfájával, amely nem
más, mint a szöggel szemközti befogó osztva a szög melletti befogóval, vagyis VC/Q-val, ami
megegyezik az AVC képletével. Ezek után nincs más dolgunk, mint megkeresni azt a szelőt,
amely a legkisebb szöget zárja be a függvénnyel, ez lesz az a szelő, amely alulról érinti a VC

VC

Szelő

Szelő, ami
már érintő

Inflexiós pont

Q
AVC

AVC

Q
63
függvényt (tehát tulajdonképpen ez már egy érintő). Mivel itt a legkisebb a szög, itt lesz a
minimuma az AVC függvénynek.
50. ábra: Az átlagos változó költség függvény (AVC) származtatása a változó költség (VC) függvényből

Az átlagköltség vagy más néven önköltség függvényt (AC) megkapjuk, ha az átlagos fix
költség (AFC) és áltagos változó költség (AVC) függvényeket összeadjuk. AC=AFC+AVC.
Geometriailag ez a függvények vertikális összegzését jelenti. Mivel az átlagos fix költség
csökken, ha nő a termelés mennyisége, az átlagköltség közelít az átlagos változó költséghez a
termelés mennyiségének növekedésével.

51. ábra: Az átlagköltség (AC) függvény származtatása az AFC és AVC függvényekből

A határköltség (MC) függvény a változó költség (VC) függvény deriváltja. Ez annyit

jelent, hogy a változó költség függvényhez húzott érintők meredeksége adja a határköltség
függvényt. Az MC minimuma ott lesz, ahol a változó költség függvénynek inflexiós pontja
van, mivel az inflexiós pontig a változó költség függvényhez húzott érintők meredeksége
csökken, azon túl pedig növekszik, tehát ebben a pontban a legkisebb.
VC

VC

Inflexiós pont

Q
MC

MC

64
Q
 52. ábra: A határköltség (MC) függvény származtatása a változó költség (VC) függvényből

A deriváláshoz tulajdonképpen a teljes költség (TC) függvényt is használhatnánk. Azért

van erre lehetőségünk, mert a függvények változását vesszük figyelembe, és ez mindkét
függvény esetében ugyanakkora, hiszen a fix költség, ami a kettő közötti különbség, az nem
változik. A TC függvény tehát pontosan annyival változik, amennyivel a VC függvény.

Azonos koordináta rendszerben ábrázolva az MC és AVC függvényeket láthatjuk, hogy az

MC az AVC-t pontosan a minimumában metszi. Ez azért van így, mert ebben a pontban a VC
függvényhez húzott érintő (amely az MC függvény kiszámolásához szükséges) pontosan
olyan meredekségű, mint az origóból húzott –legkisebb szöget képviselő szelő, ami szintén
egy érintő (ami az AVC kiszámolásához szükséges). A két érintő egybeesése magyarázza azt,
hogy ebben a pontban MC=AVC. Ez a pont pedig az AVC minimuma:
VC

VC

Inflexiós pont

Q
MC
AVC

AVC

MC

53. ábra: A határköltség és átlagköltség függvény kapcsolata

A rövid távú (parciális) termelési függvény és a rövid távú költségfüggvények között

szoros összefüggés van. A változó költség függvény, ahogy korábban már említettük, a
parciális termelési függvény inverze. Ezért a két függvényből származtatható határ- és
átlagfüggvények között hasonló összefüggés áll fenn. Figyeljük meg az alábbi összesítő
ábrán, hogy ahol a parciális termelési függvénynek inflexiós pontja van, ott van a határtermék
függvény maximumpontja, míg a változó költség függvény inflexiós pontja a határköltség
függvény minimumpontját jelzi. Az origóból a függvényhez húzható érintő a termelési

65
függvénynél az átlagtermék maximumát, a költségfüggvénynél az átlagos változó költség
minimumát mutatja meg nekünk.

54. ábra: A rövid távú termelési függvény és a rövid távú költségek összefüggése

VC L⋅ P L L 1
AVC → Q =
Q
= Q  P L =
APL PL reciprok!

dVC dL⋅ P L dL 1
MC →
dQ
= = dQ
 PL = P
MPL L
reciprok!
dQ

Figyeljük meg, hogy mindaddig, amíg MP nő, addig MC csökken. Mindaddig, amíg AP
nő, addig AVC csökken.

3.3.3 Hosszú távú költségek

A hosszú távú költségelmélet mindössze három költségtípust különböztet meg:

LTC – (Longrun Total Cost) = hosszú távú teljes költség
LTC
LAC – (Longrun Average Cost) = hosszú távú átlag költség LAC =
Q

66
 ΔTC
LMC – (Longrun Marginal Cost) = hosszú távú határköltség LMC= v. LTC’
ΔQ
Hosszú távon minden input változik, ezért nem tudunk megkülönböztetni fix és változó
költségeket, így nincs AFV és AVC függvényünk sem.
A hosszú távú költségfüggvények kiinduló pontja a háromdimenziós termelési
függvényünk (harang) skálahozadék metszete.
Az LTC a hosszú távú termelési függvény (skálahozadék) inverze. Megmutatja, hogy
hogyan alakul a termelés összköltsége egy olyan időintervallumban, amikor a tőke és a munka
mennyisége egyaránt változik.

55. ábra: Hosszú távú költségek függvényei

Az LAC és LMC származtatása hasonlóképpen működik az LTC-ből, mint a rövidtávú

költségelméletben. Az LAC függvényt az origóból húzott szelők segítségével
származtathatjuk az LTC függvényből. A függvényhez számos szelő húzható, ezek
meredekségét kiszámolhatjuk a Q tengellyel bezárt szög tangens alfájával, amely nem más,
mint a szöggel szemközti befogó osztva a szög melletti befogóval, tehát: LTC/Q-val. Az
LTC/Q pedig megegyezik, mint az LAC kiszámolásának képletével. Ezek után nincs más
dolgunk, mint megkeresni azt a szelőt, amely a legkisebb szöget zárja be a függvénnyel: ez
lesz az a szelő, amely alulról érinti az LTC függvényt (tehát tulajdonképpen ez már egy
érintő). Mivel itt a legkisebb a szög, itt lesz a minimuma az LAC függvénynek.
A hosszú távú határköltség függvény a hosszú távú teljes költség függvény deriváltja. Ez
annyit jelent, hogy az LTC függvényhez húzott érintők meredeksége adja az LMC függvényt.
Az LMC minimuma ott lesz, ahol az LTC függvénynek inflexiós pontja van, mivel az
inflexiós pontig az LTC-hez húzott érintők meredeksége csökken, azon túl pedig növekszik,

67
tehát ebben a pontban a legkisebb. Az LMC függvény az LAC függvényt annak
minimumában metszi.
A hosszú távú költségfüggvények szoros kapcsolatban vannak a rövid távú
költségfüggvényekkel. A hosszú távú költségfüggvény az eltérő üzemméreteket képviselő
rövid távú költségfüggvények sorozatát képviseli. Ezért mondjuk azt, hogy a hosszú távú
átlagköltség görbe (LAC) a rövid távú átlagköltség görbék (AC-k) burkoló görbéje.

optimális üzemméret

56. ábra: Az optimális üzemméret

A rövid távú AC görbék itt mind egy-egy üzemméretet képviselnek. Látható, hogy a
termelés növekedése során egy adott üzemméreten belül a költségek egyre növekednek,
érdemes tehát üzemméretet váltani és átlépni egy nagyobb méretet képviselő AC görbére,
ahol ugyanazt a termelési mennyiséget olcsóbban lehet előállítani. Hosszú távon az optimális
üzemméretet az a pont fogja adni, ahol az adott AC görbe minimuma éppen egybeesik az
LAC minimumával. Ez egy hosszú távú egyensúlyi szituáció. Ebben a pontban mind a rövid,
mind a hosszú távú átlagköltség görbének minimuma van. Ettől a ponttól akár jobbra, akár
balra mozdulunk el az LAC görbén, az AC görbéket nem a minimum pontjukban érinti.

3.4 A kompetitív piac működése

A versenytől függően a piacon különböző piaci formák alakulhatnak ki. Lehet, hogy
egyetlen nagy vállalat lefedi a teljes piacot, ekkor monopóliumról beszélünk. Előfordulhat,
hogy néhány nagyobb cég uralja az adott piacot, mint például Magyarországon a
mobilszolgáltatók, ekkor oligopólium alakul ki. De az is lehetséges, hogy sok-sok, egyenként
kis piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás tevékenykedik a piacon, és egyik szereplő sem
képes kiemelkedni és monopol, vagy azt közelítő helyzetet elérni. A vállalatok árelfogadók,
önmagában egyik sem tudja befolyásolni a piaci árat. Ezt a helyzetet tökéletes versenynek
vagy másnéven kompetitív piacnak hívjuk. A továbbiakban erről a formáról fogunk beszélni.
A modellezéshez és a könnyebb megértéshez néhány leegyszerűsítéssel kell élnünk:
Feltételezzük, hogy a termék, amit a kompetitív piac előállít homogén, vagyis mindenki
ugyanazt forgalmazza, ugyanolyan minőségben. Ez lehetővé teszi az összehasonlítást.
Feltételezzük továbbá, hogy a piacon nincsnek be- és kilépési korlátok, valamint az

68
információ tökéletes, azonnali és ingyenes. Az árelfogadás azt jelenti, hogy a termelők
számára a piacon kialakult ár adott, azt befolyásolni egyik szereplő sem tudja, hiszen
egyenként nagyon pici piaci részesedéssel rendelkeznek, erőfölénye senkinek sincs, a piachoz
csak alkalmazkodni tudnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a saját szűkös lehetőségeikhez
képest „korlátlan” (értsd számukra korlátlan) mennyiséget tudnak értékesíteni a kialakult piaci
áron. Ezért lehet az, hogy a kompetitív piacon az ár egyenlő az átlagbevétellel és a
határbevétellel is, geometriailag pedig mindhárom mutatót ugyanaz az x-tengellyel (Q)
párhuzamosan futó egyenes képviseli.

A kompetitív piac megértéséhez a következő mutatók ismerete szükséges:

1) Teljes bevétel (TR – Total Revenue) TR=P∗Q
TR P∗Q
2) Átlagbevétel (AR – Average Revenue) AR= = =P
Q Q
Az átlagbevétel megmutatja, hogy egy eladott termékegységre mekkora bevétel jut.
dTR
3) Határbevétel (MR – Marginal Revenue) MR= vagy TR’
dQ
A határbevétel megmutatja, hogyan változik az összbevétel, ha a termelést
egységnyivel növeljük. A határbevétel függvény a TR függvény Q-szerinti
deriváltja. Mivel a kompetitív piacon a termelők a kialakult piaci áron tudják eladni
a termékeiket, így az utolsóként eladott termék ára ugyanannyi lesz, mint bármelyik
másiké. Ezért az utolsóként eladott termék utáni bevétel (MR) megegyezik az
átlagbevétellel (AR).

P= AR= MR A KOMPETITÍV PIAC BEVÉTELI SZABÁLYA – FONTOS!!!

4) Teljes Profit (Tπ – Total Profit) Tπ=TR – TC

T π TR−TC TR TC
5) Átlagprofit (Aπ – Average Profit) A π= = = − → A π=P−AC
Q Q Q Q
Az átlagprofit megmutatja, hogy mekkora profit jut egy eladott darabra/egységre
dT π
6) Határprofit (Mπ – Marginal Profit) M π = Mπ= Tπ’.
dQ
A határprofit azt fejezi ki, hogy mennyivel nő a profit, ha egy darabbal/egységgel
többet termelünk.
Tπ maximális, ha Mπ = 0
hiszen a függvénynek ott van szélsőértéke (ez esetben maximuma) ahol a derivált
nulla. Ez az a helyzet, amire a vállalatok – racionális viselkedésüknek megfelelően
(profitmaximalizálás) törekednek.
π
Ha M = Tπ’Q

és Tπ=TR-TC

akkor Tπ’=TR’-TC’

69
 π
vagyis: M =MR-MC
mivel a cél továbbra is az, hogy Tπ maximális legyen és Tπ maximális, ha Mπ = 0
ezért profitmaximum esetén igaz, hogy 0=MR-MC, vagyis MR=MC

A maximális profithoz tartozó Q mennyiséget megkapjuk, ha az MC és MR függvények

metszéspontját levetítjük a Q tengelyre.
MC=MR (Cournot pont)
A PROFITMAXIMALIZÁSÁS SZABÁLYA – FONTOS!!!

3.4.1 A kompetitív vállalat profitmaximalizáló outputja

Ft
MC

AC
70
P P=MR=AR

AC(Q*)
 57. ábra: A kompetitív vállalat profitmaximalizáló outputja

A fenti ábra egy kompetitív vállalat költség és jövedelem viszonyait mutatja. A cég
árelfogadó, és a piaci ár magasabb, mint az átlagköltség minimuma, tehát a cég profitot
realizál. A profit ott lesz maximális, ahol a teljes bevétel (TR) függvény felette megy a teljes
költség (TC) függvénynek és a két függvény közötti különbség a legnagyobb. Ezt
geometriailag úgy kapjuk meg, ha a TC függvényhez érintőket húzunk. Ahol az érintő
párhuzamosan fut a TR függvénnyel, ott lesz a legnagyobb a két függvény közötti távolság.
Ennél a termékmennyiségnél lesz tehát legnagyobb a profit.
Tudjuk, hogy maximális profit esetén az MC=MR összefüggés érvényesül – ezt az ábra
alsó része mutatja. A világoskék terület a teljes költséget (TC) jelöli, a zöld a teljes profitot
(T). A két terület együtt adja ki a teljes bevételt (TR=P*Q). Láthatjuk, hogy az ábra
mindhárom koordinátarendszere ugyanazt a Q* mennyiséget jelöli, mint maximális profithoz
tartozó termékmennyiség.

3.4.2 A fedezeti pont

Fedezeti pontról akkor beszélünk, ha a piaci ár az átlagköltség (AC) minimumáig csökken.

Ez a termelőnek bevétel kiesést fog jelenteni, de ez a bevétel még éppen fedezi a felmerülő
költségeit. A fedezeti pontban tehát a teljes profit egyenlő nullával. Ilyenkor természetesen az
átlag profit is nulla.
T=0
A=0
P=ACmin
TR=TC
A vállalkozás gazdasági profitot nem realizál (csak normál profitot). Ne felejtsük el, hogy
a vállalkozónak ún. implicit költségei is vannak a számlákon és banki átutalásokon megjelenő
(explicit) költségek mellett. Ezeket a költségeket neveztük korábban haszonáldozat
költségeknek. Ilyen lehet tipikusan a korábbi munkabér, a korábban bankban tartott tőkénk
kamata, vagy a korábbi vállalkozói tevékenységünk hozama. Amikor a vállalkozásunkról
gondolkodunk, ezeket az elmaradt hasznokat besoroljuk a költségeink közé, mert az a
kiindulási pontunk, hogy vállalkozást akkor érdemes indítani és működtetni, ha legalább
annyi, vagy annál több hozamot tudunk teremteni, mint a korábbi tevékenységünkkel. Ha nem
több és nem kevesebb a vállalkozásunk által elért profit, mint a korábbi tevékenység
eredménye, akkor vagyunk fedezeti pontban, gazdasági értelemben nullán. Ez a T=0 tehát
akár egy hosszú távon is menedzselhető méltányos hozamot (normál profitot) jelent a
vállalkozónak. Jobban nem jár ugyan, mintha alkalmazottként dolgozna, de rosszabbul sem. A
kompetitív piacon működő vállalkozások az esetek legnagyobb részében ebben a fedezeti
pontban vannak.

71
3.4.3 Az üzemszüneti pont

Ha az ár tovább csökken és eléri az átlagos változó költség (AVC) függvény minimumát,

akkor beszélünk üzemszüneti vagy üzembezárási pontról. A kompetitív vállalat üzembezárási
pontja a termelés azon szintje, amelynél a vállalat átlagos változó költségeinek minimuma
egyenlő a piaci árral és a határköltséggel. P=AVCmin=MC.
Ebben az esetben már nem mérlegelési szempont, hogy érdemes-e tovább folytatni a
termelést, hiszen csak azok a költségek térülnek meg, amelyek éppen azért merülnek fel, mert
termelünk (változó költségek). A fix költségekből már semmi nem térül meg, ezért jobban
járunk, ha eladjuk a berendezéseinket, gyártósorainkat, vagy felmondjuk a bérleti szerződést.

3.4.4 Vállalati stratégiák a kompetitív piacon

A kompetitív piacon a piaci ár és a termelés során kialakult átlagköltség függvényében

alakul ki a megfelelő vállalati stratégia. Ami biztos: Ha a termék ára (P) magasabb, mint a
termék előállítási költsége (AC), akkor profitot állítunk elő, ha alacsonyabb, akkor pedig
veszteséget. Természetesen ennél egy kicsit összetettebb a dolog, hiszen a piaci ár adott
ugyan, de az átlagköltség a volumen függvényében változik. Meg kell találni azt a termelési
mennyiséget, ahol a profit a legnagyobb. Ez a fentiek alapján az MC=MR pont, ahol a
határprofit nulla, a teljes profitunk tehát maximális. Minden esetben ez a pont fogja
meghatározni, hogy mekkora lesz a termelés volumene.

3.4.4.1 Profitmaximalizáló stratégia

58. ábra: Profitmaximalizáló stratégia a kompetitív piacon

Ft

MC

AC

P P=MR=AR
AVC
AC(Q*)

Q
Q*

Ezen az ábrán látjuk, hogy a piaci ár magasabb, mint az átlagköltség (AC) minimuma,
tehát a cég gazdasági profitot realizál. A Q* jelzi a maximális profit eléréséhez tartozó
termelési mennyiséget, itt igaz a Cournot-szabály, miszerint MC=MR. Az ábrán ezt a piros
pont jelöli, ezt vetítettük le a Q tengelyre. Az ábrán a világoskék és a zöld terület együttesen

72
jelöli a termelés teljes árbevételét (TR), a világoskék önmagában a teljes költség (TC), a zöld
pedig a teljes profit. Mivel a termék eladási ára magasabb az átlagköltségnél, így a teljes
bevétel is nagyobb lesz a teljes költségnél.
P>ACmin
TR>TC
Tπ>0

3.4.4.2 Fedezeti stratégia

Ft

MC

AC

AVC
P=AC(Q*) P=MR=AR
F

Q
Q*
59. ábra: Fedezeti stratégia a kompetitív piacon

Ennek a cégnek pontosan akkorák a költségei (TC), mint a bevétele (TR). Mindkettőt a
világoskék téglalap jelzi. Ebben a helyzetben mondjuk azt, hogy a cég a fedezeti pontban
termel. A fedezeti pontot a piros pont jelzi és mindig az AC görbe minimumpontjában találjuk
meg. Ez a termelés hosszú távon is lehetővé teszi a tevékenység fenntartását, hiszen a
költségek megtérülnek, és ha gazdasági profitot nem is, de normál profitot realizál a cég.
P=ACmin
TR=TC
Tπ=0

73
3.4.4.3 Veszteségminimalizáló stratégia

60. ábra: Veszteségminimalizáló stratégia a kompetitív piacon

Ft

MC

AC

AVC
AC(Q*
) P P=MR=AR

Q
Q*

Ez a cég arra törekszik, hogy a veszteségét a minimumra szűkítse. A piaci ár (és így a
határbevétel is, ami egyenlő az árral) az AC és AVC függvények minimumpontjai között
helyezkedik el. Az ACmin-ről azt mondtuk, hogy a fedezeti pont, ebben a pontban térül meg a
cég összes költsége. Gondoljuk át, hogy milyen költség az, ami nem térül meg teljes
mértékben, ha a cég egy ilyen szituációban termel. Tudjuk, hogy AC=AVC+AFC, tehát az
AC és AVC költséggörbe közötti különbséget a fix költség fogja adni. Ha megnézzük az
ábrát, akkor láthatjuk, hogy a változó költség mind megtérül (Az AVC minimuma felett
vagyunk), de a fix költségnek egy része elveszik, tehát veszteség jelentkezik. A veszteség
nagyságát a piros terület jelzi. Ha itt leállítanánk a termelést, akkor a fix költség teljes
egészében elveszne. Érdemes tehát a cégnek rövidtávon folytatni a termelést és megvárni,
hogy az ár merre fog elmozdulni.
P<ACmin
TR<TC
Tπ<0 negatív profit = veszteség. De a cég tovább termel.

Iparági szinten ez a helyzet persze már több céget elgondolkodtat, hogy érdemes-e várni
és reménykedni a piaci ár emelkedésében. Lesznek olyanok, akik az iparág elhagyása mellett
döntenek, lesznek olyanok, akik kivárnak. Természetesen az sem mindegy a döntésnél, hogy a
fix költségek mekkora hányada térül meg.

74
3.4.4.4 Üzembezárási pont

61. ábra: Üzemszüneti stratégia a kompetitív piacon

Ft

MC

AC

AVC
AC(Q*
)
P P=MR=AR
Ü

Q
Q*

Ezen az ábrán azt látjuk, hogy a cégnek csak a változó költségei térülnek meg, a fix költség
teljes egészében veszteséget képez (piros terület). Itt már nem érdemes tovább folytatni a
termelést, hiszen ugyanekkora veszteség nulla termelés esetén is fennáll. A cég jobban jár, ha
leállítja a tevékenységét és a berendezéseket, ami a fix költségét képezi, értékesíti a piacon.
Ez a szituáció akkor lép életbe, ha a piaci ár eléri az AVC függvény minimumát. Ezt a pontot
üzembezárási vagy üzemszüneti pontnak nevezzük, az ábrán az „Ü” jelzi.
Az üzembezárási pont (shut-down point) a termelés azon szintje, amely mellett a piaci ár
éppen egyenlő a termék átlagos változó költségével. P=AVCmin=MC

P< vagy =Ü
TR<TC
Tπ<0 a cég bezár.

3.4.5 Rövid távú kínálat a kompetitív piacon

A kompetitív vállalat kínálati függvénye rövidtávon a határköltség függvény az átlagos

változó költségek minimumánál (Ü) nagyobb árak mellett. Annál kisebb árak esetén a vállalat
kínálata nulla.

75
 62. ábra: A kompetitív vállalat kínálati függvénye
Ft

MC
P4 MR4

P3 MR3

P2 MR2

P1 MR1
Ü

Q
Q1 Q2Q3 Q4

Ahogy az ábrán is látható a tökéletesen versenyző vállalat egyéni kínálati függvénye a

Cournot-pont (MC=MR) segítségével határozható meg. Az ábra azt mutatja, hogyan alakul a
piacra vitt mennyiség (kínálat) növekvő piaci árak mellett. A tökéletesen versenyző vállalat
csak akkor hajlandó termelni, ha az ár magasabb, mint az AVC minimuma (üzembezárási
pont), ezért a kínálati függvény is ebből a pontból indul. Alacsonyabb ár esetén nincs kínálat
(vagyis nulla).
Az egyéni kínálati függvények mennyiségi tengely menti – azaz horizontális összegzésével
megszerkeszthető a piaci vagy iparági kínálati függvény, amely megmutatja, hogy az adott
termék összes termelője együttesen különböző piaci árak mellett mennyit képes és hajlandó
előállítani.
A kompetitív piac, ahogy a neve is jelzi, folyamatos versenyben van. Mivel az ár a piacon
alakul ki, és a termelők a kis piaci részesedésük miatt kénytelenek azt elfogadni, így a verseny
a költségek csökkentésére irányul. A költségek csökkentésének módja a folyamatos
innováció, a technológia fejlesztése. Új, hatékonyabb technológiával a cégek képesek
ugyanazt a minőséget és mennyiséget kisebb ráfordításokkal elérni, így átmenetileg
versenyelőnyre tesznek szert. Ezeknél az innovatív termelőknél átmenetileg a gazdasági profit
is megjelenhet, hiszen adott piaci ár mellett a költségek csökkenése a profit növekedését
eredményezi. Az innováció azonban terjed, és ahogy a versenytársak is bevezetik az új
technológiát, az szinte automatikus árcsökkenést fog eredményezni. Egyrészt azért, mert az
azonos technológia azonos termelési költségeket jelent, és több fogyasztója annak a cégnek
lesz, amely alacsonyabb árat kínál. A pozitív gazdasági profit pedig tálcán kínálja az
árcsökkentés lehetőségét. A termelők úgy gondolkodnak, hogy igaz, hogy az alacsonyabb ár
termékegységenként alacsonyabb profitot eredményez, de ha ezzel több vevőt lehet
megnyerni, akkor a megnövekedett eladási mennyiség kompenzálja, jó esetben meg is haladja
ezt a veszteséget. Csakhogy ez a logika minden termelőnél működik, ezért szépen lassan
mindenki csökkenteni fogja az árat, és az iparág egy idő után ott találja magát a fedezeti

76
pontban, ugyanúgy, mint korábban, csak most alacsonyabb ár és átlagköltség mellett. A másik
oka az árcsökkenésnek az, hogy ahogy egy iparágban megjelenik a gazdasági profit, úgy
vonzóvá válik az új belépők számára. Az újabb versenytársak azonban megnövelik a
kínálatot, a piac kibillen a korábbi egyensúlyi pontból, túlkínálat alakul ki. A túlkínálat pedig
maga után vonja az árcsökkentést, ahogy a piac igyekszik vissza az egyensúlyi pontba. Ha az
ár a fedezeti pont alá csökken, akkor a cégek a veszteség miatt kezdik elhagyni az iparágat. A
kínálat csökkenése következtében a piaci ár emelkedni fog és újra visszajutunk a fedezeti
pontba. Aki tehát a piacon akar maradni, annak a lehető leghatékonyabban és legolcsóbban
kell termelnie. Ez egyaránt jelent technológiai és gazdasági hatékonyságot.
Az egész folyamatnak egyértelmű nyertese a fogyasztó. Egy folyamatosan fejlődő piacon,
a lehető legalacsonyabb áron, számos helyettesítési (választási) lehetőséggel vásárolhat. A
lehető legnagyobb a fogyasztói többlet, ami a lehető legnagyobb társadalmi jólétet biztosítja.

3.5 A monopólium
A monopólium görög eredetű szó: μονοπωλια. Első részének (μονο-) a jelentése: egyedüli;
a második része a πωλεω (=eladok) igéből képzett alak, tehát a szó jelentése régies
magyarításban: egyedáruság.
Míg tehát a szabadversenyes vállalat termelési kapacitása elenyésző a teljes piaci
kínálathoz képest, addig a monopólium, mint a termék egyedüli árusítója képes a teljes piaci
kereslet kielégítésére. A monopólium maga határozza meg az árat vagy a mennyiséget. Ha az
egyikről dönt, a másik már adódik a keresleti függvényből. A monopólium számára nem az ár
a külső adottság, hanem a keresleti függvény. Ha emeli az árat, csökken az eladott mennyiség,
míg árcsökkentéssel növelheti a mennyiséget. Mivel az árbevétel az ár és mennyiség szorzata
(TR=P*Q), ezért az ár és a mennyiség ellentétes irányú változása miatt az árbevétel változása
m ég bármilyen irányú lehet, attól függően, hogy a mennyiség nagyobb, vagy kisebb
arányban változik-e, mint az ár. Ahogy a keresletrugalmasságról szóló részben láttuk,
rugalmatlan kereslet (|ε|<1) esetén az áremelés növeli, árcsökkentés csökkenti a bevételt, míg
rugalmas kereslet (|ε|>1) esetén árcsökkentéssel lehet az árbevételt növelni.

3.5.1 A monopólium teljes és határbevétele

A monopóliumnak csakúgy, mint bármely termelő vállalatnak a fő célja a profit

maximalizálása. A tökéletesen versenyző és monopolista vállalatok közötti alapvető eltérés
abban van, hogy hogyan alakul a teljes árbevételük (és ezzel együtt határbevételük) az
outputjuk változásával. Vizsgáljuk meg azonban először a monopólium egyedi keresleti
görbéjét! Mivel a vállalat egyedüli eladó a piacon, a piacon megjelenő teljes kereslet az ő
terméke felé irányul, ami annyit jelent, hogy az aggregált keresleti függvényt „egyben látja”.
A következő ábrán egy lineáris keresleti görbét láthatunk. A kereslet árrugalmassága a görbe
mentén folyamatosan változik, ez egyben azt is jelenti, hogy az árrugalmas szakaszon az ár
csökkentésével nő a teljes bevétel, a rugalmatlan szakaszon azonban az ár csökkentése kisebb
arányú kereslet növekedést idéz elő, azaz a teljes árbevétel csökken. A teljes árbevétel a két
szakasz találkozásánál lesz maximális, ahol a rugalmasság is egységnyi.

P
77
800
0
 63. ábra: A monopólium egyedi keresleti görbéje

Ezen az ábrán látható, hogy ha a monopólium 8000 forintért kínálja a terméket, akkor
senki nem veszi meg (Q=0). Ha leengedi az árat 6000 forintra, akkor 100 db-ot tud eladni,
ekkora lesz a kereslet a piacon. Tudjuk, hogy az árbevételt megkapjuk, ha az eladott termék
mennyiségét beszorozzuk a termék árával (TR=P*Q), így ennél az árnál az árbevétel
6000*100=600 000 forint lesz. 4000 forintos termékárnál a kereslet 200 db, az árbevétel 800
000 forint lesz. Ha a monopólium még lejjebb engedi az árat, akkor növekszik ugyan a
keresett mennyiség, de az alacsony ár miatt az árbevétel megint csak 600 000 forint lesz. A
vállalat akkor jár tehát a legjobban, ha 4000 forintért kínálja a termékét. Megteheti, hiszen
egyedüli szereplőként a kínálati oldalon áralakító szerepet tölt be, az ár nem adott, mint a
tökéletes versenyben.
A monopólium árbevétele tehát nem lineáris, ugyanis a termelési mennyiséget növelve
változtatnia kell az eladási áron, emiatt a bevétel is változik. A TR függvény fordított
parabola alakú, amelynek a csúcspontjáig pozitív a meredeksége, a csúcspontban zérus, azt
követően pedig negatív.

Mivel a teljes árbevétel deriváltja a határbevételi függvény, ezért a határbevétel ott lesz
nulla, ahol a TR-nek maximuma van (a függvény szélsőértékénél a derivált nulla).
64. ábra: A monopólium teljes bevétel függvénye
P

TRmax

TR

MR
d

Q
0
Ha eggyel növeljük az eladott mennyiséget, akkor a bevétel egyrészt nő a pótlólagos
termék árával (P), másrészt csökken azáltal, hogy az ár kisebb lesz. Az árcsökkenés hatása az
árbevételre ΔPQ, ahol természetesen a ΔP negatív, hiszen nagyobb mennyiséget a fogyasztók
csak alacsonyabb egységáron hajlandók megvásárolni. Az egy pótlólagos termék eladásából
eredő árbevétel-változás, amit határbevételnek nevezünk (jelölése: MR, Marginal Revenue),
tehát a következőképpen írható fel: MR=(P-|ΔP|)-|ΔPQ|, ahol P-|ΔP| az új, csökkentett ár
(hiszen a pótlólagos termékegység is csak a csökkentett áron adható el).

78
 Nézzük ezt egy példán keresztül. Tegyük fel, hogy az eddigi eladásunk 20 db, amelyet 100
Ft/db áron értékesítünk. Amennyiben szeretnénk még egy darabot eladni, akkor
csökkentenünk kell az árat két forinttal (ΔP=2). A 21. darab ára tehát már csak 98 Ft, és
ahhoz, hogy el tudjunk adni 21 darabot, az összes terméknek csökkentenünk kell az árát 100
forintról 98 forintra. Vagyis ahhoz, hogy a 21. darabot értékesíteni tudjuk, le kell mondanunk
20*2 forintról, amennyivel olcsóbban kell adnunk a korábbi termékeket a korábbi árhoz
képest. Az eladás során nyertünk tehát 98 forintot a 21. termékkel, de veszítettünk 2*20
forintot az első 20 terméken, a határbevételünk tehát a következőképpen alakul: MR=(100-2)
– 2*20 = 58.
A fenti példából látható, hogy a monopólium határbevétele nem egyenlő az árral, annál
kevesebb, és egyre kisebb lesz, ahogy a Q-t növeljük, azaz MR csökkenő függvénye a Q-nak.
Amennyiben a kereslet lineáris, akkor a keresleti függvény inverzét felírhatjuk a
következőképpen: P=a-bQ pl. P=300-2Q, ahol a=300, b=2
Tengelymetszeteket akkor kapunk, ha nullának vesszük a P-t, majd nullának vesszük a Q-t.
Ha P=0, akkor 0=a-bQ bQ=a Q=a/b
Ha Q=0, akkor P=a

Mivel TR=P*Q és P=a-bQ

TR=(a-bQ) *Q
TR=aQ-bQ2

Hogyan függ a határbevétel a Q-tól, azaz hogy néz ki a határbevételi függvény?

MR=TR’
MR=a-2bQ (lineáris egyenes, meredeksége -2b)

Ha tehát lineáris a kereslet, a határbevétel függvény kétszer olyan meredek, és míg a

keresleti függvény az a/b helyen metszi a Q tengelyt, addig az MR az a/2b helyen, az
előbbinek a felénél. (Ez megkönnyíti az MR rajzolását lineáris keresleti függvény esetén.)
65. ábra: Árfüggvény és határbevétel monopólium esetén
P

P=a-bQ

MR=a-2bQ

Q
0 a/2b a/b
79
 A határbevétel tehát nem, de az átlagbevétel a monopólium esetében is megegyezik az
árral.
AR=TR/Q
TR=aQ-bQ2 /:Q
AR=a-bQ ez nem más, mint P
Vagyis: AR=P=a-bQ
MR<P=AR

Vegyünk egy újabb példát és tegyük fel, hogy P=100-Q. Ez esetben MR=100-2Q, az AR
pedig a P-vel megegyezik: AR=100-Q.
Ha 25 db-ot akarunk értékesíteni a termékből, akkor a P=100-Q egyenletbe behelyettesítve
megnézzük, hogy ez a mennyiség milyen áron adható el. P=100-25=75, vagyis 25 darab
esetén 75 forintos darabáron tudjuk értékesíteni a terméket. Az MR (határbevétel – marginal
revenue) megmutatja nekünk, hogy az utolsóként legyártott, tehát a 25. termék értékesítése
mennyivel emelte a bevételünket. Tudjuk, hogy MR=100-2Q, vagyis MR=100-2*25=50 Ft.
A fentiek alapján már tudjuk, hogy ez a 25. termék azért nem annyival növelte a
bevételünket, mint amennyiért eladtuk (vagyis 75 forinttal), mert ahhoz, hogy a vállalat a 25.
darab terméket is el tudja adni, le kell engednie az előző 24 termék árát. Ennek leellenőrzése
nagyon egyszerű: ha csak 24 terméket értékesítünk, akkor a P=100-Q egyenletbe
behelyettesítve azt kapjuk, hogy az ár 76 forint. 25 termék eladása esetén azonban az ár csak
75 forint, a vállalatnak minden előző termék árából 1 forintot el kellett engedni, hogy a 25.
terméket is el tudja adni. Elveszítettünk tehát 25*1 forintot, miközben az utolsó terméket
eladtuk 75 forintért. Az eladás így csak 50 forinttal növelte a bevételünket.
A határbevétel (MR=100-2Q) akkor lesz nulla, ha az 50. darabot értékesítem. Ez jól látszik
a fenti ábrán is. Ez a monopólium tehát 50 darabnál többet nem fog értékesíteni.
66. ábra: Példa a monopólium határbevételének alakulására

100

76
75
P=100-Q

50

MR=100-2Q

Q
0 2425 50 100

80
3.5.2 Monopolista stratégiák

3.5.2.1 A monopólium rövidtávú profitmaximalizálása

A profit maximalizálása itt is úgy történik, hogy a mennyiséget mindaddig növeljük, amíg
a határbevétel nagyobb, mint a határköltség. Minthogy a határköltség a Q növekvő függvénye,
a határbevétel pedig csökkenő függvénye, az MR-MC különbség a Q növelésével csökken,
egy ponton nullává válik, majd negatívba megy át, azaz a mennyiség további növelése már
csökkentené a profitot. Tehát a maximális profitot ott érjük el, ahol MR=MC. Ez lesz tehát a
profitmaximum kritériuma, a profitfüggvény ott veszi fel a szélsőértékét, ahol a deriváltja
nullává válik.
Ha Mπ= Tπ’ és Tπ=TR-TC
akkor Tπ’=TR’-TC’
vagyis: Mπ=MR-MC

Mivel a cél továbbra is az, hogy Tπ maximális legyen és Tπ maximális, ha Mπ = 0 ezért

profitmaximum esetén igaz, hogy 0=MR-MC, vagyis MR=MC.
Most azonban az MR nem egyenlő az árral (amely változik a mennyiség függvényében),
hanem mint fentebb láttuk, az árnál alacsonyabb, és az árhoz hasonlóan a mennyiséggel
együtt változik. Ezért, ha grafikusan akarjuk ábrázolni a monopólium profitmaximalizálását
(ahogy tettük a szabadversenyes vállalat esetében), akkor a határbevétel most egy negatív
meredekségű görbe lesz, amely a keresleti görbe alatt halad, ahogy azt a lineáris keresleti
függvény esetére fel is rajzoltuk.
A Q optimális értékét (Q*) az MC és MR vonalak metszéspontja fogja kijelölni, míg az
árat a keresleti görbének a Q* fölötti pontja. Az alábbi ábrán az is leolvasható, hogy mennyi a
vállalat teljes árbevétele (a zöld, a világokék és a sötétkék terület együtt), mennyi a teljes
költsége (a két kék terület), a profitja (a zöld terület), a teljes változó költség (a sötétkék
terület), és a teljes fix költség (a világoskék terület).
67. ábra: Profitmaximalizáló stratégia a monopóliumnál
P

MC

A
C
P* AVC

AC(Q*)

AVC(Q*
) D
MC=MR

MR
Q
Q*

81
 Profitmaximalizáló stratégia esetén az ár magasabb, mint az átlagköltség (P>AC(Q*)), a
teljes bevétel magasabb, mint a teljes költség (TR>TC), és pozitív a gazdasági profit (T𝜋>0),
tehát a cég nyereséges.

3.5.2.2 Fedezeti helyzet a monopóliumnál

A monopóliumnak nem lehet kínálati függvénye, hiszen az ár nem külső adottság számára,
a monopólium nem árelfogadó, hanem ármegállapító. Ennek megfelelően nincs se fedezeti,
sem üzemszüneti pontja, viszont lehet fedezeti helyzete és üzemszüneti helyzete. Ez, adott
költséggörbék mellett, a keresleti görbe (D) helyzetétől függ. Nyilvánvaló, hogy ha a D görbe
az AC alatt húzódik, akkor a vállalatnak nem lehet pozitív profitja, mivel bármilyen
termékmennyiség mellett az ár az átlagköltség alatt lesz. Mindaddig azonban, ameddig a D
nem megy az AC alá, a monopólium pozitív profitot fog realizálni. Következésképpen
fedezeti helyzetben akkor van a monopólium, amikor a D érinti az AC görbét. Az
üzemszüneti helyzet akkor következik be, amikor a D az AVC görbe alatt halad, mivel akkor
az ár még az átlagos változó költséget sem fedezi, és ennek megfelelően az árbevétel nem éri
el a teljes változó költséget, a termelés folytatása a fix költségnél nagyobb veszteséget
eredményez. Ha a D az AC alatt húzódik, de nem megy az AVC alá, a vállalat a termelés
folytatása mellett dönt (rövid távon), mert így kisebb a vesztesége, mint a teljes fix költség.
Ezek után nézzünk egy fedezeti helyzetet, amikor a monopólium bevétele éppen fedezi a
költségeket. Ezt a szituációt a „B” pont jelzi az ábrán, ahol Cournot pont alapján a
profitmaximumhoz tartozó Q* mennyiséghez tartozó ár (P*) és a hozzá tartozó átlagköltség
AC(Q*) is megegyezik (kivetítettük a P tengelyre). Ebből a pontból akármerre mozdulunk el
a Q tengelyen (akár csökkentjük, akár növeljük a termelést) csökkeni fog a profit, mert az AC
mindig felette van a P-nek.

P
MC

A
C

B AVC
AC(Q*)P*

AVC(Q* D
) MC=MR

MR
Q
Q*
68. ábra: Fedezeti helyzet monopólium esetén

Fedezeti helyzetben az ár megegyezik az átlagköltséggel (P=AC(Q*)), a teljes bevétel

egyenlő a teljes költséggel (TR=TC), és a gazdasági profit nulla (T𝜋=0), tehát a cég csak

82
normál profitot realizál. A fenti ábrán a fenti világoskék terület jelöli a fix költségeket (FC),
az alsó, sötétkék terület a változó költségeket (VC). A két kék terület együtt egyaránt jelöli a
vállalat teljes költségét (TC) és teljes bevételét (TR).

3.5.2.3 A monopólium veszteségminimalizáló stratégiája

Veszteségminimalizáló stratégia esetén az ár az átlagos változó költség és az átlagköltség
között helyezkedik el - AVC(Q*)<P<AC(Q*). A teljes bevétel alacsonyabb a teljes költségnél
– VC<TR<TC. Ebben az esetben a változó költség teljesen megtérül, de a fix költségeknek
csak egy része. Ha itt leállítanánk a termelést, akkor a fix költség teljes egésze veszteségként
jelentkezne, ezért a monopólium tovább termel. Ha a helyzet hosszú távon fennáll, akkor
viszont érdemes átgondolni a stratégiát.

69. ábra: A monopólium veszteségminimalizáló stratégiája

P
MC
A
C

AC(Q*)
AVC
P* nem megtérülő rész
FC
megtérülő
rész
AVC(Q*
) TR
D VC
MC=MR

MR
Q
Q*

A fenti ábrán a két kék terület jelöli a teljes bevételt (TR). A költségek a piros területtel
nagyobbak, ez lesz a fix költség nem megtérülő része, a veszteség. A két kék terület közül a
lenti sötétebb a változó költségeket mutatja (VC), a fenti világoskék a fix költség megtérülő
részét.

3.5.2.4 Üzemszüneti helyzet a monopóliumnál

70. ábra: Üzemszüneti helyzet a monopóliumnál
P A
MC C

AC(Q*)
AVC

83
AVC(Q* P*
)
 Ezen az ábrán azt láthatjuk, hogy a Cournot pont alapján megállapított (MC=MR)
profitmaximumot biztosító termelési mennyiséghez (Q*) tartozó ár megegyezik az átlagos
változó költséggel, tehát a termelési költségekből csak a változó költség térül meg. Az ábrán
az alsó sötétkék terület jelzi a változó költséget és egyben a teljes bevételt is (A D-ről vagy az
AVC-ről az ártengelyre kivetítve ugyanazt a nagyságot kapjuk). A felső, piros terület a fix
költség, ami egy az egyben veszteséget jelent a vállalat számára. Érdemesebb a vállalatot
bezárni, és a berendezéseket, ami a fix költség részét képezik eladni, mert még így is jobban
jár a cég, mintha fenntartaná a termelést.

3.5.3 Monopólium és a fogyasztói jólét

Minthogy a monopólium maga állapítja meg az árakat, bizonyos feltételek mellett

megteheti azt is, hogy nem ugyanannyiért adja a termékét minden vásárlónak. A keresleti
görbének a monopólium által megállapított optimális ár fölötti része azt mutatja, hogy
lennének, akik magasabb árat is hajlandók volnának fizetni a jószágért. A monopólium
számára az lenne a legjobb, ha mindenkinek olyan áron tudná adni a terméket, amennyit
hajlandó lenne fizetni érte. Ebben az esetben azt is megtehetné, hogy az optimális egységes ár
alatt is adna el termékeket mindaddig, amíg az ár magasabb, mint a határköltség. Most
ugyanis nem kellene attól tartani, hogy az alacsonyabb ár a többi termékre is érvényes lenne,
tehát a határbevétel megint egyenlő lenne az árral, de most az ár mindegyik termékre eltérő
lenne. Az optimális mennyiséget tehát ebben az esetben a keresleti görbe és az MC görbe
metszéspontja jelölné ki. Ezt mutatja az alábbi ábra, ahol az egyszerűség kedvéért az MC-t
egyenesnek tételeztük fel.

MC
Popt

MR
D

Q
Qop Qc
t
71. ábra: A monopólium termelői többlete (gazdasági profit) egységes és változó ár mellett

Az ábrán a Qopt jelöli azt a kibocsátási szintet (MC=MR), amely az egységes ár mellett
lenne optimális. Ebben az esetben a vállalatnak a költségeken felüli árbevétele (rövid távon a

84
vállalat valójában ezt maximalizálja) a sárga vonal alatti területnek az MC fölötti része. A
teljes költséget ugyanis megkaphatjuk úgy is, hogy a határköltségeket (minden pótlólagos
termékegység által előidézett költségnövekményt) összegezzük, aminek folytonos mennyiség
esetén az MC görbe alatti terület felel meg.

3.5.3.1 Árdiszkrimináció és a fogyasztói többlet

Ha sikerülne minden termékegységet azon a legmagasabb áron eladni, amennyiért lehet
(vagyis az első egységet nagyjából azon az árszinten, amelynél a D metszi a P-tengelyt, majd
a D mentén haladva, minden soron következő egységet kevesebbért), akkor a vállalat Q c
mennyiséget adna el, amely nagyobb, mint a Qopt (továbbra is a 72. ábrát nézzük). A teljes
költségen felüli árbevétel most az MC fölötti háromszög területének felelne meg, amely jóval
nagyobb, mint az egyáras esetben. Ezt a fajta árdifferenciálást elsőfokú árdiszkriminációnak
nevezik. Az elsőfokú árdiszkriminációnál a monopóliumnak sikerül teljesen kisajátítania azt a
többletet, amelyet egységes ár esetén azok a fogyasztók élveznének, akik hajlandók lennének
a jószágért többet is fizetni. Ezt nevezik fogyasztói többletnek.
A fogyasztói többlet megértéséhez célszerű megismerni a rezervációs ár fogalmát, ami a
legmagasabb ár, melyet a fogyasztó hajlandó kifizetni a termékért. Ha a piaci ár magasabb,
mint a fogyasztó rezervációs ára, akkor a fogyasztó nem veszi meg a terméket. Ha a piaci ár
alacsonyabb, mint a rezervációs ár, a vásárlás megvalósul, és a fogyasztó a két ár különbségét
egyfajta többletként értékeli, olyan összegként, ami a vásárlás után a „zsebében maradt”, így
más termékekre elkölthető, növelve ezzel a fogyasztó hasznát és jólétét. Ha a piaci ár
megegyezik a fogyasztó rezervációs árával, a vásárlás létrejön, de a fogyasztónak nem marad
semmi „a zsebében”, a fogyasztói többlet tehát nulla. Az aggregált keresleti görbe sok-sok
fogyasztó egyéni keresleti görbéjéből áll össze, akik különböző rezervációs árral
rendelkeznek. Lesznek, akik a szóban forgó termékért magasabb összeget is hajlandók
megfizetni, ők helyezkednek el az aggregált keresleti görbe y-tengelymetszetéhez közel eső
szakaszon. Ahogy a fogyasztók rezervációs ára csökken, úgy haladunk egyre inkább a görbén
„lefelé”, az x-tengelymetszet irányába.

85
 P
Ennek a fogyasztónak a legmagasabb a rezervációs
ára.
Ezek a fogyasztók megveszik a terméket,
rezervációs áruk magasabb, mint a piaci ár,
fogyasztói többletük keletkezik.

Ennek a fogyasztónak a rezervációs ára pont

megegyezik a piaci árral, a vásárlás létrejön, a
Teljes fogyasztói többlete nulla.
fogyasztói
többlet Ezek a fogyasztók kiesnek a
P fogyasztásból, mert rezervációs
áruk alacsonyabb, mint a piaci
ár.

Q
Q

72. ábra: Fogyasztói többlet az ár függvényében

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy minél magasabb a piaci ár, annál több fogyasztó
kiszorul a fogyasztásból, a fogyasztói többlet zsugorodik, a fogyasztók jóléte csökken.
Visszatérve az árdiszkriminációra, az elsőfokú árdiszkrimináció során a monopólium
megpróbálja a teljes fogyasztói többletet elszivattyúzni a fogyasztóktól. Erre elsősorban a
szolgáltatásban kerülhetne sor, ahol nincs mód arra, hogy valaki az olcsóbban vásárolt
jószágot másnak drágábban adja tovább. A valóságban persze ilyen teljes árdiszkriminációval
nem nagyon találkozhatunk. Az elsőfokúnál gyakoribb a másodfokú árdiszkrimináció, amikor
a nagyobb tételben történő vásárlás esetén az eladó árengedményt ad.
Abban az esetben pedig, amikor az eladó két, vagy több, jól szeparálható piacon értékesíti
az áruját, a különböző piacokon alkalmazhat eltérő árakat, ha a keresleti görbék különböznek.
Ez a harmadfokú árdiszkrimináció. Tekintsünk két piacot az alábbi keresleti görbékkel. Az
alábbi ábrán látható, hogy ha azonos (a sárga vonalnak megfelelő) árszinten adná a
monopólium a terméket mindkét piacon, akkor mindegyiken más lenne a határbevétel. (A
keresleti görbe meghatározza az adott árhoz tartozó mennyiséget, és a mennyiséghez tartozik
egy MR szint.) Ez azt jelenti, hogy a bevételt lehetne növelni, ha ugyanazt a
termékmennyiséget másként osztanánk meg a két piac közt: arról a piacról, ahol alacsonyabb
a határbevétel (vagyis az első piacról) átvinnénk a termék egy részét a másikra. Ezáltal az
árak között különbség keletkezne (az elsőn nőne, a másodikon csökkenne), ugyanakkor
csökkenne a határbevételek különbsége. Az átcsoportosítás indoka akkor szűnik meg, amikor
a határbevételek kiegyenlítődnek.

86
 P 1. piac P
2. piac

D1 D2
TR1 TR2
MR1 MR2
Q Q
Q1 Q2

73. ábra: Két piac bevételének alakulása azonos ár és eltérő MR-függvény esetén

Amennyiben a két piacot megfelelően el tudjuk különíteni (pl. hazai- és exportpiac, vagy
teljes áru bérlet és diákbérlet), akkor megvalósulhat a piaconként eltérő ár. Ebben az esetben a
monopólium teljes bevétele (TR1+TR2) növekedni fog, mert a 2. piacon az alacsonyabb ár
miatt többen lépnek be a fogyasztásba, ami egy ideig arányaiban nagyobb bevételnövekedést
generál a keresett mennyiség emelkedése miatt, mint amekkora kiesést okoz az árcsökkenés
miatt.
Ha a harmadfokú árdiszkrimináció diákbérlet, vagy nyugdíjas bérlet formájában valósul
meg, az szociálisan is jól védhető, miközben a monopólium árbevétele növekszik.

P 1. piac P
2. piac

P
1
D1
TR1 TR2 D2
MR1 MR2
Q Q
Q1 Q2

74. ábra: Két piac bevételének alakulása eltérő ár és eltérő MR-függvény esetén

3.5.3.2 A kompetitív piac és a monopólium összehasonlítása jóléti szempontból

A fentiekből már kiderült, hogy a monopólium egységes ár mellett is kevesebb fogyasztói
többletet hagy, mint amennyi szabadverseny esetén lenne. Szabadverseny esetén ugyanis az
MC (a vállalatok összesített MC-je) a kínálati görbe lenne, és az árat az MC és a D
metszéspontja határozná meg. Az alábbi ábrán összehasonlítjuk a szabadverseny mellett
realizálható fogyasztói többletet a monopólium mellett realizálhatóval. Az utóbbi a sárga

87
vonal fölötti háromszög területének felel meg, míg az előbbi a barna vonal fölöttinek az alábbi
ábrán.

MC
Popt

D
MR
Q
Qop Qc
t
75. ábra: Fogyasztói többlet szabadversenyes és monopol piaci forma esetén

A fogyasztói többlet monopólium általi megcsapolásának az egyáras változatban van egy

olyan következménye is, hogy a többlet egy része az egész társadalom számára elvész: a
monopólium ugyanis csak a sárga és a barna vonal közötti téglalapnak megfelelő részt
sajátítja el, míg a téglalaptól jobbra lévő kis háromszög senkié se lesz, elvész a társadalom
számára. Ez az ún. holtteher-veszteség, a monopólium társadalmi költsége. Ennek a holtteher-
veszteségnek a kimutatása szolgáltatja az elméleti érvet a monopólium törvényi
korlátozásához. Ha nemcsak a fogyasztók szempontjából nézzük a veszteséget, hanem
termelői oldalról is, akkor a holtteher-veszteség még nagyobbnak adódik (a teljes szürke
háromszög): a barna szaggatott vonal és az MC közötti háromszög ugyanis a termelői többlet,
amelyből monopólium esetén szintén eltűnik a függőleges vonaltól jobbra eső kis háromszög,
az ennek megfelelő hasznot senki sem szerzi meg. Ha azonban a monopóliumnak sikerülne
megvalósítania az elsőfokú árdiszkriminációt, akkor nem lenne holtteher-veszteség, mivel a
kibocsátás nagysága megfelelne a versenypiacinak. Ugyanakkor a monopólium
maradéktalanul és veszteség nélkül átszivattyúzná a teljes fogyasztói többletet saját magának.
Ha belegondolunk abba, hogy egy vállalat számára mi az optimális piaci helyzet, akkor
hamar eljutunk oda, hogy a profitmaximalizálás, amire a vállalatok alapvetően törekednek
akkor működik a leghatékonyabban, ha a vállalat maga szabhatja meg a piaci árat. Ez egyben
azt is jelenti, hogy a vállalat számára az a leghatékonyabb és legkényelmesebb, ha nincsenek
versenytársak, vagyis monopóliumként működik. Már azt is tudjuk, hogy ami jó a vállalatnak,
az nem jó a fogyasztónak, kialakul tehát egy érdekellentét, és a konfliktusban az állam tesz
rendet, aki a fogyasztó „pártjára áll” ebben a vitában. Ez sem meglepő, tekintve, hogy a
fogyasztók sokkal többen vannak egy társadalomban, mint az őket javakkal ellátó termelők,

88
és a sok elégedett fogyasztó egyenlő a sok elégedett választópolgárral, akik szavazataikkal
biztosítják a mindenkori hatalom továbbvitelét. Az állam tehát a verseny fenntartásában
érdekelt, amelyet különböző gazdaságpolitikai eszközökkel, de legfőképpen a versenytörvény
betartatásával biztosít. A versenytörvény kiterjed a monopol törekvések kezelésére
(fúziókontroll), a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélésre, tiltja a versenyt korlátozó
megállapodásokat (kartell), a tisztességtelen versenyt és a fogyasztók megtévesztését.
További törvények szabályozzák az ún. természetes monopóliumokat, amelyek akkor
alakulnak ki, ha egy vállalat olcsóbban tud termelni, mint kettő vagy több. Tipikus példája a
közüzemi ellátás, ahol jelentős infrastrukturális beruházásokra van szükség az iparági
belépéshez (pl. áramszolgáltatás, gázszolgáltatás, vízellátás, de a vasúthálózat is ide tartozik).
Ilyen esetekben nemcsak a monopóliumnak érdeke, hogy monopolhelyzetben maradjon,
hanem társadalmi érdek is. Ilyenkor a potenciális versenytársnak nem éri meg belépni a
piacra, mivel csak magasabb költséggel termelhetne, mint amilyennel a bent lévő vállalat
egyedül termel. Az állam emiatt más, a versenytörvénytől eltérő szabályozásokkal biztosítja,
hogy az árak mégse szabaduljanak el, és a fogyasztói jólét biztosított legyen.

3.6 Piaci elégtelenségek

A piaci elégtelenségek olyan helyzetet teremtenek, amikor a tökéletesen versenyző piac
sem tudja megteremteni a társadalmi szempontból optimális kibocsájtást. Az ilyen helyzetek
kezelésére állami beavatkozásra van szükség. A piaci elégtelenségeknek a következő
kategóriáit különböztetjük meg, ebből a monopóliumok működéséről már volt szó:
- Külső gazdasági hatások – externáliák
- Közjavak
- Méltányos jövedelemelosztás
- Monopóliumok működése

3.6.1 Külső gazdasági hatások – externáliák

Az externália, vagy más néven külső gazdasági hatás, olyan káros vagy előnyös befolyás,
amely egy gazdasági szereplő tevékenységének egyfajta „melléktermékeként” jelenik meg, és
piaci ellentételezés nélkül változtatja meg egy (vagy több) másik gazdasági szereplő
helyzetét. Az előnyös helyzetet teremtő külső gazdasági hatást pozitív externáliának
nevezzük, míg a káros, kedvezőtlen hatások a negatív externáliák csoportjába tartoznak. A
következőkben az utóbbival foglalkozunk részletesen, melynek eklatáns példája a
környezetszennyezés. Az externális hatások következtében a szóban forgó tevékenység
társadalomra kiható költsége és haszna az egyénitől eltérő lesz, kialakulnak a társadalmi
határköltség és társadalmi határhaszon függvények. A tulajdonjogok egyértelmű
megállapításának és érvényesítésének túl magas tranzakciós költségei egy harmadik szereplő
közreműködését igénylik.
A következő ábra a társadalom jóléti veszteségét mutatja be negatív externália esetén. Az
ábra értelmezéséhez mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a vállalat (vagy iparág)
költségei és haszna részét képezik a társadalom költségének és hasznának. Ezért, amikor azt
látjuk, hogy a társadalmi határköltség függvény (MSC, Marginal Social Cost) a
vállalati/iparági határköltség függvény (MC) felett megy, annak az az oka, hogy az MSC

89
tartalmazza egyrészt a teljes MC-t, továbbá hozzáadódnak olyan externális költségek (EC),
amelyeket a társadalom kénytelen elszenvedni a vállalat/iparág szennyező tevékenységének
köszönhetően. Ilyen lehet például az asztma elleni gyógyszer költsége egy hőerőmű
közelében élő emberek esetében, de akár más vállalatok költségnövekedése is ide tartozik,
amelyet a szóban forgó szennyező vállalat emissziója miatt kénytelen kifizetni. Például, ha
egy eperültetvény van az előbb említett erőmű közelében, és eddig szabadföldi termelést
folytatott, most fóliasátrakat kell építenie a szennyezés megakadályozása, így az eper
minőségének megőrzése érdekében. Ez tehát az jelenti, hogy MC+EC=MSC. Az ábrán
szereplő határhaszon (MB, Marginal Benefit) függvény negatív meredeksége miatt csak
monopólium vagy egy teljes iparág esetében értelmezhető, és tulajdonképpen megfelel az MR
(Margianal Revenue), határbevétel függvénynek1. A vállalat/iparág haszna a gazdaság
összteljesítményét növeli, része tehát a társadalmi haszonnak. Az ábrán az azonban azt
láthatjuk, hogy a társadalmi határhaszon függvény (MSB, Marginal Social Benefit) a
vállalati/iparági határhaszon függvény alatt fut, a különbséget az EB (External Benefit),
externális hasznosság adja. Ez esetben ez egy negatív hasznosság, vagyis hasznosság
csökkenésről beszélünk. Képletszerűen: MSB=MB+EB, de mivel EB negatív, így MSB<MB.
Mi lehet ez az externális hasznosságcsökkenés? Ide sorolhatjuk egyrészt az elmaradt
bevételeket: pl. a betegszabadság miatt kieső munkanapok jövedelmét vagy az ingatlanunk
piaci árának csökkenését a szennyezett környezet miatt, az eperültetvény bevételkiesését az
alacsonyabb minőségű termék eladása miatt stb. Másrészt a szennyezésnek köszönhetően
keletkezik egy jóléti visszaesés is, amit a környezetszennyezés okoz. Ezt sokszor nagyon
nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet pénzben kifejezni.
A ábrából egyértelműen kitűnik, hogy a vállalati/iparági szempontból kialakuló optimális
kibocsátás nagyobb termelési szintnél határozódik meg (Q*p), mint a társadalmi optimum
(Q*s). A társadalom azt várná a cégtől/iparágtól, hogy korlátozza a kibocsátást, és egy
alacsonyabb szintű termelést valósítson meg, ahol a társadalmi határköltség éppen
megegyezik a társadalmi határhaszonnal. A nettó haszon társadalmi szinten ez esetben a
legmagasabb. A vállalatnak/iparágnak viszont a Q*p mennyiség biztosítja az elérhető
legmagasabb profitot, hiszen az ő határhaszon és határköltség függvénye itt találkozik. Ennek
azonban ára van, és ezt az árat a társadalom fizeti meg. A nettó költség nagyságát a piros
háromszög területe mutatja. Ezt hívjuk jóléti veszteségnek.

1
Kompetitív piac esetében az MR konstans, az x-tengellyel párhuzamosan futó egyenes.

90
 P

MSC

EC
MC
EB

MB
MSB

Q
Q*s Q*p

76. ábra: Jóléti veszteség negatív externália esetén

Mivel a vállalkozás önmagában nem motivált a termelési mennyiség csökkentésére (vagy

saját ráfordításainak emelésével környezetkímélőbb technológia telepítésére), így egy
harmadik, semleges gazdasági szereplő, az állam beavatkozása szükséges.
Az államnak több lehetősége is van, hogy ezeket a negatív externáliákat „internalizálja”,
vagyis a vállalat, illetve az iparág saját belső költségévé tegye. Az emissziókontroll
eszköztárát, amelybe a környezetvédelmi adók, bírságok, kvóták, támogatások, különböző
díjak és rendszerek tartoznak bele, a környezetgazdaságtan tantárgy tárgyalja részletesen.

3.6.2 Közjavak

Képzeljünk el egy világítótornyot, amely fényjelzésével emberéleteket ment meg a vihartól

vagy egyszerűen csak hajók ezreit segíti be a biztonságos kikötőbe. Társadalmi haszna
megkérdőjelezhetetlen, piacosítása viszont majdnem, hogy lehetetlen. Milyen vállalkozó
vállalná a világítótorony működtetését? Magát a szolgáltatást nem lenne probléma megoldani,
a tornyot felépíteni és az áramellátást biztosítani, de a szolgáltatás árának begyűjtése már
komoly gondot okozna, a piaci mechanizmusok itt kudarcot vallanak. Ha sikerülne is
kialakítani az ellentételezésnek valamilyen rendszerét, sokan megpróbálnának kibújni a
fizetés alól és úgy élvezni a szolgáltatás előnyeit. Ezt nevezzük potyautas jelenségnek. A
közjavak ellátása emiatt állami beavatkozást igényel. Az állam a közjavakat a beszedett
adókból finanszírozza, itt már nem egyszerű kibújni a fizetés alól, és jogi következményekkel
is járna. A jól ismert szolgáltatások, úgymint a közbiztonság fenntartása, a közvilágítás
biztosítása stb. mind ebben a formában működnek.

91
3.6.3 Méltányos jövedelemelosztás

Abban biztosak lehetünk, hogy a piaci automatizmusok nem foglalkoznak azzal, hogy egy
társadalomban kialakuló jövedelemelosztás igazságos-e vagy sem. Már eleve az
„igazságosság” fogalma is teljesen szubjektív, amit az egyik ember igazságosnak ítél meg, azt
a másik lehet, hogy igazságtalannak tartja. A piaci mechanizmusoknak köszönhetően a
jövedelem nagy része a társadalom rátermettebb, képzettebb, nagyobb tapasztalattal,
képzettséggel, jobb üzleti érzékkel rendelkező tagjaihoz kerül. A nagy jövedelemkülönbségek
miatt azonban kialakulhat a társadalomban egy leszakadó jövedelmi réteg, ami szociális
feszültségekhez, gettóvárosok kialakulásához vezethet, és nem utolsó sorban a bűnözés
melegágya. Az állam tehát beavatkozik, és az adókkal beszedett jövedelemhányadot,
szociális-, rászorultsági alapon újra osztja. Ezt a tevékenységét redisztribúciónak nevezzük. A
redisztribúció nagysága országonként eltérő, de ha nagyságrendileg akarjuk meghatározni,
akkor az éves GDP 30-50 %-a körüli összegben kell gondolkodnunk. A redisztribúció
alapkérdései a méltányosság és a hatékonyság, és sajnálatos módon a kettő negatív
korrelációban áll egymással, ha a méltányosságot javítjuk, romlik a hatékonyság és fordítva.
Az oka teljesen logikus és érthető: a nagyobb méltányosság az egyenlőséget jobban
megközelítő jövedelemelosztást jelenti. Ez a redisztribúció nagyságának a növekedését
feltételezi, emelkednek az adók, a megtermelt jövedelemből többet vesznek el. Ez nem
motiválja a gazdaság aktivitását, sőt éppen ellenkezőleg. A gazdasági növekedés lassul, a
hatékonyság gyengül. Ha pedig nagyobb jövedelemhányad marad a termelőknél, akkor a
társadalmi jövedelemegyenlőtlenség növekszik, tehát a méltányosság csökken.
A következő ábrán a Lorenz-görbét láthatjuk, amely a redisztribúció nagyságáról árulkodik
egy nemzetgazdaságban. Az origóból húzott 45 fokos egyenes egy segédvonal, amely a
jövedelemelosztásnak azt az elméleti szélsőségét mutatja, amikor mindenki ugyanakkora
jövedelemmel rendelkezik. A másik elméleti szélsőség, amikor a társadalom teljes vagyona
egyetlen egy ember kezében van, ezt mutatja a fordított L-alakú szaggatott vonal. A kettő
között helyezkedik el maga a függvény, a Lorenz-görbe (az ábrán narancssárga). A görbe
alakját a segédvonalak segítségével tudjuk értelmezni. Minél hasasabb a görbe, tehát minél
jobban közelít a szaggatott vonalakhoz, annál nagyobb a jövedelemegyenlőtlenség; van egy
szűk, nagyon gazdag réteg, a társadalom többi tagja pedig mélyszegénységben él,
középosztály gyakorlatilag nincs. Minél laposabb a görbe, tehát minél jobban közelít a 45
fokos egyeneshez, annál nagyobb a jövedelemegyenlőség. Ennek biztosításához – mivel a
piaci automatizmusok ezt nem biztosítják – komolyabb állami beavatkozásra, tehát nagyobb
mértékű redisztribúcióra van szükség. Összességében tehát a laposabb görbe nagyobb, a
hasasabb görbe kisebb redisztribúcióról árulkodik nekünk.

összjövedelem

92
77. ábra: Jövedelemelosztás egy társadalomban – a Lorenz-görbe

93
 4 Számítási feladatok

4.1 Kereslet, kínálat, egyensúlyi ár

1. Legyen egy adott piacon a keresleti függvény QD= 600-3P, a kínálati függvény
QS=100+2P egyenlettel leírható
a) Adja meg a keresleti függvény tengelymetszeteit!
b) Adja meg a kínálati függvény tengelymetszeteit!
c) Adja meg az egyensúlyi mennyiséget!
d) Adja meg az egyensúlyi árat!
e) Mi jellemzi a piacot, ha az aktuális piaci ár P=120?
f) Mi jellemzi a piacot, ha az aktuális piaci ár P= 80?
g) Mekkora lesz a fogyasztói többlet, ha a piaci ár P=60?
h) Mekkora lesz a fogyasztói többlet, ha a piaci ár P=150?
i) Mi okozhatja a piaci ár emelkedését a piacon?
j) Mi okozhatja a piaci ár csökkenését a piacon?

A megoldás menete
a) Mindkét függvényünk lineáris, grafikusan ábrázolva egyenes. Az egyik tengelyen a Q,
a másikon a P paramétereket jelöljük. Egy lineáris függvény tengelymetszeteit úgy
kapjuk, hogy valamelyik paraméter helyébe behelyettesítjük a 0 értéket, és kiszámítjuk
a másik paramétert. Ha a keresleti függvény Q tengelyen lévő tengelymetszetét akarjuk
megkapni, akkor a P helyébe 0-át helyettesítünk be, a P értékét úgy kapjuk meg, hogy a
Q =0 értéket helyettesítjük be a függvénybe.
A keresleti függvénybe helyettesítve:
Ha P=0, akkor QD=600-3P → Q=600-3*0 → Q=600
Ha Q=0, akkor QD=600-3P→ 0=600-3P→ 3P=600→ P=200

b) A kínálati függvénybe helyettesítve:

Ha P=0, akkor QS=100+2*0→ Q=100
Ha Q=0, akkor 0=100+2P→ -2P=100 →P= -50

c) A piacon akkor van egyensúly, ha adott ár mellett a keresett és kínált mennyiség

megegyezik, vagy a másik oldalról nézve adott mennyiséghez tartozó keresleti és
kínálati ár megegyezik. Itt mindkét függvény normál alakban van megadva, ami azt
jelenti, hogy a mennyiséget fejezzük ki az ár függvényében Q=f(P), tehát a két
függvényt egyenlővé téve megadhatjuk az egyensúlyi árat, majd ezt behelyettesítve
bármelyik függvénye kiszámíthatjuk az egyensúlyi mennyiséget.
QD=600-3P QS=100+2P
600-3P=100+2P
500=5P
PE=100

d) Ha PE=100, akkor QE→ 600-3*100=300 →QE=300

94
e) Ha az aktuális piaci ár nagyobb az egyensúlyi árnál, akkor a piacon túlkínálat van, mert
a fogyasztók általában magasabb ár mellett minden más változatlansága mellett (ceteris
paribus) kevesebbet vásárolnak, a termelők pedig többet kínálnak a termékből.
Ha P=120 akkor QD=600-3*120 → QD=240
Ha P=120, akkor QS=100+2*120→ QS=340, tehát QD<QS

f) Ha a piaci ár kisebb mint az egyensúlyi ár, akkor a piacon túlkereslet van, mert a
fogyasztók ceteris paribus csökkenő ár esetén növelik a fogyasztásukat, a termelők
pedig csökkentik a termelésüket.
Ha P=80 akkor QD=600-3*80 → QD=360
Ha P=80, akkor QS=100+2*80→ QS=260, tehát QD>QS

g) Minden fogyasztó rendelkezik egy un. rezervációs árral, ami azt fejezi ki, hogy a
fogyasztó adott termék egy egységéért maximum mennyit hajlandó fizetni. Ha a piaci
ár ennél az árnál alacsonyabb, akkor a fogyasztó fogyasztói többletet ér el, ennek
nagysága a termék ár-rezervációs ár különbséggel adható meg. Ha több fogyasztóról
van szó, akkor a fogyasztói többlet (FT) a piaci keresleti függvény és a piaci ár közé
zárt terület nagyságával adható meg. Lineáris függvény esetén ez egy derékszögű
háromszög területeként adódik.
Ha P=60, akkor QD=600-3*60→ QD=420
így a háromszög egyik befogója a=420,
a másik befogója b= 200-60 b=140,
a háromszög területe a*b/2 → FT=(140*420)/2 →FT=29400 forint

h) Ha a piaci ár emelkedik, akkor a fogyasztói többlet csökken, mert lesznek olyan

fogyasztók, akiknél a rezervációs árnál az aktuális piaci ár már magasabb, tehát
kevesebben jutnak fogyasztói többlethez.
Ha P=150, akkor QD=600-3*150→ QD=150
így a háromszög egyik befogója a=150,
a másik befogója b= 200-150 b=50,
a háromszög területe a*b/2 → FT=(150*50)/2 →FT=3750 forint

i) A piacot a Marshall-kereszttel tudjuk ábrázolni, ahol a keresleti és a kínálati függvényt

közös koordináta rendszerben ábrázoljuk. Az ár általában emelkedik, ha a piacon
túlkereslet alakul ki. Ezt okozhatja bármelyik függvény elmozdulása:
 változatlan kínálati függvény mellett a keresleti függvény feljebb tolódik, tehát
ugyanakkora árnál nő a keresleti mennyiség. Ennek okai lehetnek pl.:
o nő a fogyasztó jövedelme és a termék normál termék
o változik a fogyasztó ízlésvilága, a termék fontosabbá válik a számára
o változik a termék helyettesítő vagy kiegészítő termékének ára
 változatlan keresleti függvény mellett a kínálati függvény feljebb tolódik, tehát
ugyanakkora ár mellett a kínált mennyiség csökken. Ennek okai lehetnek pl.:
o nő a termelő költsége és ezt megpróbálja áthárítani a fogyasztóira

95
 o nőnek a kihasználatlan kapacitások (romló piaci helyzet)
o csökken a termelők száma.

j) Az ár általában akkor csökken, ha a piacon túlkínálat alakul ki. Ezt okozhatja

bármelyik függvény elmozdulása:
 változatlan kínálat mellett a keresleti függvény lefelé tolódik, tehát adott ár mellett
csökken a keresett mennyiség. Ennek okai lehetnek pl.:
o csökken a fogyasztók jövedelme
o változik a fogyasztók ízlésvilága, kevésbé lesz fontos a termék
o változik a termék helyettesítő vagy kiegészítő termékének ára
 változatlan kereslet mellett a kínálati függvény lejjebb tolódik, tehát nő a kínált
mennyiség. Ennek okai lehetnek pl.
o csökkennek a termelő költségei, nőnek a szubvenciók(támogatások)
o technikai fejlődés, növekvő termelékenység
o jobb kapacitáskihasználtság, bővülő piac
o nő a termelők száma.

96
2. Két lineáris függvénnyel írható le az adott termék piaca: Q= -100+2P, Q= 500-2P
a) Melyik a keresleti függvény, és melyik a kínálati függvény, válaszát indokolja!
b) Normál, vagy inverz alakban vannak a függvények?
c) Írja fel a keresleti függvényt inverz alakban!
d) Írja fel a kínálati függvényt inverz alakban!
e) Adja meg a keresleti függvény tengelymetszeteit!
f) Adja meg a kínálati függvény tengelymetszeteit!
g) Mekkora az egyensúlyi ár?
h) Mekkora az egyensúlyi mennyiség?
i) Mi jellemzi a piacot, ha piaci ár P=100?
j) Hogyan oldódhat fel ez a piaci egyensúlytalanság?

Megoldás:
a) A Q=500-2P a keresleti függvény, a Q= -100+2P a kínálati függvény, mert a kereslet
általában csökken, ha az ár emelkedik, a kínálat pedig nő.
b) Normál alakban vannak, a Q -t fejezik ki a P függvényében.
c) Keresleti függvény inverz alakja: P=250-0,5 Q
d) Kínálati függvény inverz alakja: P=0,5 Q+50
e) Q=500, P=250
f) Q= -100, P=50
g) PE=150
h) QE=200
i) Túlkereslet, QD=300, QS=100
j) Ha a termelők szabadon növelhetik az árat, akkor csökken a kereslet és nő a kínálat, ha
rögzített ár van, akkor fennmarad az egyensúlytalanság, adagolást kell bevezetni, vagy
jellemző lesz a sorban állás, a csúszópénz stb.

97
3. Egy piacot az alábbi függvényekkel írhatunk le QD=5000-4P, QS=600+6P.
a) Adja meg a keresleti függvény inverz alakját!
b) Adja meg a kínálati függvény inverz alakját!
c) Számolja ki a piaci egyensúlyhoz tartozó paramétereket!
d) Tegyük fel, hogy az állam T=200 Ft/db adót vet ki a termelőre a
környezetszennyező technológia miatt. Melyik függvény fog eltolódni?
e) Írja fel a megváltozott függvény új egyenletét!
f) Adja meg az új piaci egyensúlyhoz tartozó mennyiséget!
g) Adja meg az új piaci egyensúlyhoz tartozó árat!
h) Mi történik a fogyasztói többlettel az adó emelés következtében?

Megoldás:
1
a) A keresleti függvény inverz alakja P=1250 - Q
4
1
b) A kínálati függvény inverz alakja P= Q -100
6
c) PE= 440, QE=3240
d) A kínálati függvény mozdul el, felfelé tolódik, mert a termelő költségei nőnek.
e) A kínálati függvény (inverz alakkal dolgozunk, mert ez fejezi ki az árat a
mennyiség függvényében!) minden egyes pontja 200 egységgel feljebb tolódik:
1 1
P’= Q -100+200→ P’= Q +100
6 6
f) QE’= 2760
g) PE’= 560
h) A fogyasztói többlet csökken, mert az új egyensúlyban nőtt az ár, így kevesebben
tudnak a rezervációs áruk alatt vásárolni és fogyasztói többletet elérni.

98
4. Egy termék keresleti függvénye: Q=5-0,5P, kínálati függvénye: Q=2+1,5 P
egyenlettel írható le
a) Adja meg az egyensúlyi árat!
b) Adja meg az egyensúlyi mennyiséget!
c) Ha a termékről kiderül, hogy erősíti az immunrendszert, akkor ez közvetlenül
melyik függvényre lesz hatással?
d) Merre mozdul el a függvény?
e) Hogyan hat ez az egyensúlyi árra és az egyensúlyi mennyiségre?
f) Ha a fogyasztó preferencia rendszerében a termék fontosabb lesz és ezáltal a
kereslet minden lehetséges ár mellett 5 egységgel nő, akkor írja fel az új keresleti
függvény egyenletét!
g) Milyen mennyiség és ár mellett áll be az új egyensúly a piacon?
h) Ahhoz, hogy ne változzon az ár, és ne csökkenjen a fogyasztói többlet, hogyan
kellene változnia a kínálatnak, és ezt milyen tényezők megváltozása okozhatja?

Megoldás:
a) PE= 1,5
b) QE= 4,25
c) A keresleti függvényre hat közvetlenül
d) A keresleti függvény felfelé tolódik, változatlan áron nő a keresett mennyiség
e) Az egyensúlyi ár a túlkereslet miatt nőni fog és az egyensúlyi mennyiség is nő
f) QD’= 5-0,5P+5 → QD’= 10-0,5P
g) PE’= 4, QE’=8
h) A kínálatnak is nőnie kellene és a régi egyensúlyi árnál 9, 25 egységet kellene a
termelőknek kínálniuk. Ez akkor következhetne be, ha pl.: a termelők komoly
szubvenciót kapnának, vagy a költségeik jelentősen csökkennének egy új
technológia miatt, vagy nőne a termelők száma stb.

99
4.2 Költségvetési egyenes
5. Legyen egy fogyasztó rendelkezésére álló jövedelem összege I= 1000, a fogyasztó
két terméket vásárol, x és y terméket. A két termék ára Px=200, Py=500.
a) Írja fel a költségvetési egyenes egyenletét!
b) Adja meg az egyenes x tengelyen lévő tengelymetszetét!
c) Adja meg az egyenes y tengelyen lévő tengelymetszetét!
d) Számítsa ki az egyenes meredekségét!
Tegyük fel, hogy a fogyasztó jövedelme ceteris paribus kétszeresére nő!
e) Írja fel a költségvetési egyenes egyenletét!
f) Adja meg az egyenes x tengelyen lévő tengelymetszetét!
g) Adja meg az egyenes y tengelyen lévő tengelymetszetét!
h) Számítsa ki az egyenes meredekségét!
Tegyük fel, hogy az eredeti állapothoz képest ceteris paribus az x termék ára negyedére
csökken!
i) Írja fel a költségvetési egyenes egyenletét!
j) Adja meg az egyenes x tengelyen lévő tengelymetszetét!
k) Adja meg az egyenes y tengelyen lévő tengelymetszetét!
l) Számítsa ki az egyenes meredekségét!

Megoldás:
A fogyasztó költségvetési egyenese a fogyasztó költségvetési korlátját fejezi ki,
megadhatjuk egy egyenletként vagy grafikusan ábrázolva a kéttermékes fogyasztói térben egy
lineáris egyenesként. Bármelyik formájában azt fejezi ki, hogy melyek azok a jószágkosarak,
amelyeket a fogyasztó adott nominális jövedelméből adott áron a jövedelme teljes
elköltésével képes megvásárolni. Képletben: I=pxx+pyy.
A tengelymetszeteket úgy kapjuk, hogy ha csak az egyik termékre költjük a
jövedelmünket, a másikat nullának vesszük. Így az x=I/px, az y=I/py tengelymetszeteket
kapjuk. A meredekséget a két termék árarányának mínusz egyszerese adja., me= -px/py. Mivel
a költségvetési egyenes a fogyasztó reál jövedelmét ábrázolja, ha a reáljövedelem változik, a
költségvetési egyenes is elmozdul. Ez bekövetkezhet a jövedelem változásakor vagy a
termékárak megváltozásával, vagy minden tényező együttes változása esetén.
a) 1000=200x+500y
b) Ha csak x terméket vásárol, akkor 1000/200=5 terméket tud megvenni.
x=1000/200=5
c) Ha csak y terméket vesz, akkor 1000/500=2 terméket tud megvenni. y=1000/500=2
d) Ha a fogyasztó jövedelme megkétszereződik, akkor: 2000=200x+500y
e) x=2000/200=10

100
 f) y=2000/500=4 Mindkét tengelymetszet a duplájára nőtt, a költségvetési egyenes
feljebb tolódott, távolodott az origótól, ez azt jelzi, hogy a fogyasztó reál jövedelme
nőtt.
g) Mivel az árak nem változtak, így az árarányok sem változtak, tehát a meredekség
sem változott, az eltolódott egyenes az eredetivel párhuzamosan feljebb tolódott. A
meredeksége me= - 200/500= - 2/5= - 0,4
h) 1000=50x+500y
i) x=1000/50=20
j) y=1000/500 =2
k) Mivel az egyik termék ára megváltozott, az árarányok is megváltoztak, így a
meredekség is változott. Konkrétan: az x termék ára csökkent, így ebből a
termékből adott jövedelemből többet tudunk venni, a költségvetési egyenes x
tengelyen lévő tengelymetszete távolodik az origótól, az egyenes kifordult, a
meredekség csökkent. Ez a reáljövedelem növekedését jelenti minden
jószágkombinációban, kivéve az y tengelyen lévő tengelymetszetet. me= -
50/500=- 0,1

6. Legyen a fogyasztó költségvetési egyenesének x tengelyen lévő tengelymetszete

x=100, az y tengelyen lévő tengelymetszet y=25, az x termék ára px=600.
a) Ábrázolja az egyenest!
b) Mekkora a fogyasztó jövedelme?
c) Mennyibe kerül az y termék?
d) Írja fel az egyenes egyenletét!
e) Adja meg a meredekségét!

Megoldás:
b) Ha a fogyasztó csak x terméket vásárolva, az összes jövedelmét elköltve 100db x
terméket tudott venni, és az ára egy terméknek 600 volt, akkor a teljes jövedelme:
I=100*600=60000
c) ha az y termékből 25 db-ot tudott venni 60000 Ft jövedelem elköltésével, akkor az
y termék ára py=60000/25= 2400
d) 60000=600x+2400y
e) me= - 600/2400= - 1/4= - 0,25

101
 7. Legyen a fogyasztó jövedelme I, az x termék ára px, az y termék ára py.
Tegyük fel, hogy a fogyasztót egyidőben az alábbi változások érintik:
 a jövedelme megháromszorozódik
 az x termék ára másfélszeresére nő
 az y termék ára háromnegyedére csökken
a) Írja fel az eredeti költségvetési egyenes egyenletét!
b) Írja fel a megváltozott egyenes egyenletét!
c) Adja meg az eredeti egyenes tengelymetszeteit!
d) Adja meg a megváltozott egyenes tengelymetszeteit!
e) Adja meg az eredeti egyenes meredekségét!
f) Adja meg a megváltozott egyenes meredekségét!

Megoldás:
a) I=pxx+pyy
b) 3I=1,5pxx+0,75pyy
c) x=I/px, y=I/py
d) x=3I/1,5px=2I /px, y=3I /0,75py =4I/py
e) me= -px/py
f) me1= -(4I/py)/(2I/px)=-2px/py, vagy me1= - 1,5/0,7 5= - 2.

102
 8. Tegyük fel, hogy a fogyasztó csak két terméket fogyaszt, x és y terméket. A két
termék ára Px=20, Py=30. A fogyasztó jövedelme I= 420.
a) Ábrázolja a fogyasztó költségvetési egyenesét!
b) Mennyit fogyaszt a két termékből a fogyasztó, ha az x-ből kétszer annyit fogyaszt,
mint az y-ból?
c) Hogyan írható fel a költségvetési egyenes egyenlete, ha a fogyasztó jövedelme
I1=480-ra változik?
d) Hány százalékkal nő a fogyasztó reáljövedelme?
e) Hogyan változik a költségvetési egyenes egyenlete, helyzete, ha az eredeti
jövedelem mellett ceteris paribus az x termék ára másfélszeresére nő?
f) Hogyan változik annak a fogyasztónak a reáljövedelme, aki csak x terméket
fogyaszt?
g) Hogyan változik annak a fogyasztónak a reáljövedelme, aki csak Y terméket
fogyaszt?
h) Hogyan változik annak a fogyasztónak a reáljövedelme, aki változatlanul 2:1
arányban fogyasztja az x és az y terméket?

Megoldás:
a) A költségvetési egyenes egyenlete: 420= 20x+30y. Ebből a tengelymetszetek: x
=420/20=21, y = 420/30 =14. Ezeket felvéve a koordináta rendszerben ábrázolható
az egyenes.
b) Ha a fogyasztó adott arányban hajlandó csak a termékeket fogyasztani (tökéletesen
kiegészítő termékek) és ez az arány 2:1 (kétszer annyit fogyaszt az x-ből mint az y-
ból), akkor felírható, hogy x=2y és ebből látható, hogy a fogyasztó a költségvetési
egyenes jószágkombinációi közül azt fogja választani, amelynél ez a kötött arány
teljesül. Mert ez a kosár két feltételnek felel meg egyszerre: megvásárolható és
megfelel a fogyasztó által preferált aránynak. Grafikusan ez azt jelenti, hogy a két
egyenes metszéspontja adja meg a kívánt kosarat.
Behelyettesítve az egyenes egyenletébe az x=2y →y=0,5x feltételt: 420=20x+
30*0,5x
420= 35x
x=12, y=6
c) 480=20x+30y
d) A fogyasztó reáljövedelme a nominál jövedelem növekedésének arányával nőtt,
mert közben az árak nem változtak. Ez egy törttel írható fel:
480/420=1,1428→tehát a reáljövedelme 14,28%-kal nőtt.
e) 420=30x+30y, ebből a tengelymetszetek: x=420/30=14, y=420/30=14. a
meredeksége megváltozott(nőtt), általánosan a reál jövedelme csökkent, mert a
termék drágább lett változatlan nominál jövedelem mellett.
f) Ha a fogyasztó csak x terméket fogyaszt, akkor a reáljövedelmének változását a két
tengelymetszet aránya mutatja meg: 14/21=0,66 → 33%-kal csökkent a
reáljövedelme.

103
g) Ha a fogyasztó csak y terméket fogyaszt, akkor a reáljövedelme nem változik, mert
sem a nominál jövedelme, sem az y termék ára nem változott (y tengelymetszet
nem változott), így, ha csak y termékre költi a jövedelmét, akkor ugyanannyit tud
venni, mint eddig.
h) Ha a fogyasztó marad a 2:1 arányban történő fogyasztási strukturánál, akkor az új
egyenletbe behelyettesítve: (y=0,5x)
420=30x+30*0,5x
420=45x
x=9, 33 , y= 4,66.

A fogyasztó reáljövedelmének kiszámításához a statisztikából ismert index

számítási módszert alkalmazva behelyettesíthetünk a következő képletbe:
Iq0=(Σq1*p0)/ (Σq0*p0) vagy Iq1=(Σq1*p1)/ (Σq0*p1) képletekbe.
Mindkét képlet alapján azt tudjuk kiszámítani, hogy a megváltozott
termékmennyiségeket tartalmazó jószágkosarakat mennyiért tudunk megvenni vagy
az eredeti áron(bázis időszaki árakkal súlyozott volumen index) , vagy a
megváltozott áron (tárgyidőszaki árakkal súlyozott volumenindex).. Helyettesítsünk
be a bázisidőszaki súlyozással számított indexbe:
Iq0=(Σq1*p0)/ (Σq0*p0)
Ip0=(9,33*20+4,66*30)/(12*20+6*30)=
(186,6+139,8)/(240+180)=326,4/420=0,777 tehát a fogyasztó reáljövedelme kb.
32%-kal csökkent.
Ha kiszámítjuk a tárgyidőszaki árakkal súlyozva az indexet, akkor is hasonló
eredményt kapunk: Iq1=(Σq1*p1)/ (Σq0*p1) Iq1=0,777.

104
4.3 Teljes haszon, határhaszon
9. Julcsi 4500 Ft-ot kapott a mamájától névnapjára. Ebből könyveket (x), és
tollakat (y) szeretne vásárolni. A könyvek egységesen 1000 Ft-ba kerülnek (Px
=1000), a tollak ára 500 Ft. (Py=500)
A következő táblázat a könyvek és a tollak különböző mennyiségei által nyert
összhaszon szinteket mutatják:
Q (db) TUx TUy
1 2500 1900
2 4500 3500
3 6100 4850
4 7400 6000
5 8500 7000
6 9500 7855
7 10420 8665
8 11320 9460

Hogyan költse el Julcsi az ajándékba kapott pénzt, úgy, hogy fogyasztói kosara
optimális legyen? Hány könyvet és hány tollat vegyen a kapott összegből?

Megoldás (1):
Ez a feladat tipikusan Gossen II. törvényére épülő, mely szerint a fogyasztó akkor költi
el optimálisan a jövedelmét, ha az utolsó pénzegységét bármelyik termékre költve, az egy
egységnyi pénzre (1 Ft-ra ) jutó határhaszon minden terméknél megegyezik. Képletben:

MUx MUy MUz

= =
px py pz

A legkézenfekvőbb megoldás tehát az, hogy kiszámítjuk az 1 forintra jutó

határhasznokat és megkeressük azokat a jószágkombinációkat, amelyekre fennáll az előző
feltétel. Először számoljuk ki a határhaszon oszlopokat!
A határhaszon azt fejezi ki, hogy mennyivel változik a fogyasztó összhaszna, ha egy
egységgel növeli a fogyasztást.

ΔTU
MU =
ΔQ

105
 Q (db) TUx TUy MUx MUy
1 2500 1900 2500 1900
2 4500 3500 2000 1600
3 6100 4850 1600 1350
4 7400 6000 1300 1150
5 8500 7000 1100 1000
6 9500 7855 1000 855
7 10420 8665 920 810
8 11320 9460 900 795

A következő lépésben kiszámoljuk az egy Ft-ra jutó határhasznokat, azaz az MU

oszlopokat végig osztjuk 1000-rel és 500-zal. Így megkapjuk az MUx/Px és az MUy/Py
oszlopokat.

Q (db) TUx TUy MUx MUy MUx/Px MUy/Py

1 2500 1900 2500 1900 2,5 3,8
2 4500 3500 2000 1600 2 3,2
3 6100 4850 1600 1350 1,6 2,7
4 7400 6000 1300 1150 1,3 2,3
5 8500 7000 1100 1000 1,1 2,0
6 9500 7855 1000 855 1,0 1,71
7 10420 8665 920 810 0,92 1,62
8 11320 9460 900 795 0,9 1,59

Most keressünk olyan jószágpárokat, ahol az MU/P értékek megegyeznek! Ennek

alapján 2db x és 5 db y terméket kell vennie. Más egyező értéket nem találunk. Ezután azt
kell megnéznünk, hogy ez a jószágkombináció kijön-e az adott összegből: 2*1000 +
5*500= 4500, tehát ez jó megoldás.
Mekkora lesz a fogyasztó összhaszna?
TU= TUx+TUy vagy TU= ΣMUx+ Σ MUy. Ha a fogyasztó 2db x terméket vesz, akkor
(a táblázatból leolvasva) az összhaszna TUx= 4500, és még vásárol 5 db y terméket
(szintén a táblázatból olvassuk le) TUy =7000, akkor az összhaszon:
Σ TU= 4500+ 7000= 11500.

Alternatív megoldás (2):

Ha nem találtunk volna azonos MU/P értékeket a két termékre vonatkozóan, akkor a
fogyasztói racionalitásra hagyatkozva a következőképpen is eljárhatnánk:

106
 Minden egyes újabb termék kosárba tétele előtt megnézzük, hogy melyiket érdemes
választanunk, az x vagy az y terméket? Mindig azt kell választanunk, amelyiknél az 1 Ft-
ra jutó határhaszon nagyobb, mert a fogyasztó akkor dönt racionálisan, ha a választott
termékkel nyert haszon nagyobb, mint a nem választott termékkel feláldozott haszon.
Addig rakjuk a termékeket ezen elv szerint a kosárba, amíg a pénzünk tart. Ha mindet
elköltöttük, akkor összeszámoljuk, hogy hány db x és y termék van a kosárban.
Ennek megfelelően:
Elköltött Σ Elköltött
Sorszám Termék MU/P
összeg összeg
1. y 3,8 500 500
2. y 3,2 500 1000
3. y 2,7 500 1500
4. x 2,5 1000 2500
5. y 2,3 500 3000
6. x 2,0 1000 4000
7. y 2,0 500 4500

Elfogyott a pénzünk, most számoljuk össze, hogy hány x és y terméket vettünk! A

kosárban van 2db x és 5 db y termék, tehát ugyanazt a megoldást kaptuk, mint az előbb.

Alternatív megoldás (3):

Ezt akkor alkalmazhatjuk, ha viszonylag kevés termékből választhatunk és a jövedelem
és árarányok egyszerűvé teszik a logikai megközelítést. Induljunk ki abból, hogy a
fogyasztónak van 4500 Ft-ja. Nézzük meg, hogy ebből milyen egész jószágkombinációkat
tud a jövedelme teljes elköltésével megvenni? Vegyük észre, hogyha 1 x termékről
lemond, akkor 2 y terméket tud megvásárolni.
A lehetséges jószágkombinációk:
x y
0 9
1 7
2 5
3 3
4 1

Melyiket válassza a fogyasztó? Azt kell választania, amely a legnagyobb összhasznot

biztosítja a számára. Számoljuk ki ezeket az eredeti táblázat alapján!
x y ΣTU
0 9 Nincs adat
1 7 2500+8665=11165
2 5 4500+7000=11500
3 3 6100+4850=10950
4 1 7400+1900=9300

107
 Ennek alapján is azt a kombinációt kaptuk, amely az első módszerrel optimálisnak
minősült. Vegyük észre, hogy ezzel a megközelítéssel tulajdonképpen felírtuk a
költségvetési egyenesen lévő egész számokból álló termék kombinációkat és megkerestük
azt a kosarat, amely egyszerre van rajta a költségvetési egyenesen és az általa elérhető
legmagasabban fekvő hasznossági függvényen, tehát optimális kosár.

108
 10. A fogyasztó csak két termékből (x és y) vásárol és elkölti az összes jövedelmét
(I= 100). Ha a termékek ára Px=10, és Py=20, a termékek elfogyasztásakor
elérhető hasznosság mérhető és az alábbi táblázatból leolvasható:
Q TUx TUy
1 20 50
2 39 95
3 56 135
4 71 150
5 84 163
6 96 175
7 104 183
8 110 189
9 114 193
10 116 195

a) Adja meg a fogyasztó optimális fogyasztói kosarában lévő x és y termékek mennyiségét!

b) Adja meg azokat a jószágkombinációkat, amelyek a fogyasztó költségvetési egyenesén
találhatóak és egész jószágegységben mérhetőek!
c) Ha a fogyasztó először csak x terméket vásárolna az összes jövedelméből, mennyi lenne a
kosarában?
d) Ha a fogyasztó csak y terméket vásárolna az összes jövedelméből, akkor mennyi terméket
tudna venni?
e) Ha a fogyasztó először csak x terméket tenne a kosarába 100 Ft értékben és ezután
kezdene a hasznosság növelése érdekében egy-egy y terméket rakni a kosarába úgy, hogy
a kosárban lévő termékek összértéke mindvégig 100 FT maradjon, akkor hányadik lépés
után, milyen összetételnél állna le?
f) Ha a fogyasztó lépésenként döntene arról, hogy x vagy y terméket vásárol-e a következő
lépésben mindaddig, amíg tart a pénze, akkor milyen sorrendben töltené meg a kosarát az
optimális helyzet eléréséhez?

Megoldás:
a) A hagyományos módszert alkalmazva minden olyan jószágkombináció, amelyre igaz
az MUx/Px =MUy/Py összefüggés vagy kevesebbe vagy többe kerül, mint 100 Ft,
tehát ezzel a módszerrel nem kapunk megoldást! Megoldást lásd az e. /, f./ pont alatt!
b) 100 Ft-ért vásárolható egészekből álló jószág kombinációk:
x y
10 0
8 1
6 2
4 3
2 4
0 5

109
c) Ha a fogyasztó csak x terméket vásárolna, akkor 10 x lenne a kosárban, ez a
költségvetési egyenes x tengelyen lévő tengelymetszete.
d) Ha a fogyasztó csak y terméket vásárolna, akkor 5 y lenne a kosárban, ez lenne a
költségvetési egyenes y tengelyen lévő tengelymetszete.
e) Ezt a különböző kombinációkhoz tartozó összhaszon kiszámításával tudjuk megadni:

x y ΣTU
10 0 116
8 1 160
6 2 191
4 3 206
2 4 189
0 5 163

Tehát a 4. lépésnél érjük el a TU maximumát, itt kell megállni, ez az optimális kosár.

4x +3y

f) Lépegetéssel:
Elköltött
Sorszám Termék MU/P Ár ΣTU
összeg
1. y 2,5 20 20 50
2. y 2,25 20 40 95
3. x 2,0 10 50 115
4. y 2,0 20 70 155
5. x 1,9 10 80 174
6. x 1,7 10 90 191
7. x 1,5 10 100 206

Ennek alapján az optimális kosár: 4x +3 y

110
4.4 Keresletrugalmassági mutatók
11. Az alábbi számok egy termék keresett mennyiségét mutatják különböző
termékárak és jövedelemnagyság mellett. Milyen keresletrugalmassági
mutatókat tudunk kiszámolni, és mennyit?
Jövedelem A termék ára
150 Ft 400 Ft
80 000 Ft 20 millió db 16 millió db
120 000 Ft 14 millió db 12 millió db

Megoldás
Árrugalmasságot és jövedelemrugalmasságot tudunk számolni, mindegyikből kettőt:
Árrugalmasságot tudunk számolni 80 ezer forintos jövedelem mellett, és 120 ezer forintos
jövedelem mellett is. Jövedelemrugalmasságot tudunk számolni 150 és 400 forintos ár mellett
is.
A megoldáshoz a középponti formulát hívjuk segítségül:
x 2−x 1
∗px 2+ px 1
x px 2− px 1
ε px=
x 2+ x 1
a) Kezdjük az árrugalmassággal 80 ezer forintos jövedelem mellett: A táblázat adataival
ez a következőképpen fog kinézni:
16−20
∗400+ 150
x 400−150
ε px= =−0 , 24
16+20
Az eredményt abszolútértékben kezeljük, ami annyit jelent, hogy a 0,24<1, a kereslet tehát
80 ezer forintos jövedelem mellett árrugalmatlan.
b) Árrugalmasság 120 ezer forintos jövedelem mellett:
12−14
∗400+ 150
x 400−150
ε px= =−0 , 17
12+14
Az eredményt abszolútértékben kezelve 0,17<1, a kereslet tehát 120 ezer forintos
jövedelem mellett is árrugalmatlan (és még kevésbé érzékeny mint a 0,24-es mutató).
c) Jövedelemrugalmasság 150 forintos termékár mellett (itt a középponti formulában a
px-eket I-re cseréljük):
14−20
∗120+80
x 120−80
ε px= =−0 , 83
14+20

111
Itt már nem tesszük az eredményt abszolútértékbe, fontos az előjel.
Jövedelemrugalmasságnál a negatív előjel azt jelenti, hogy a termék inferior a fogyasztó
számára, vagyis a jövedelme növekedésével csökkenti annak fogyasztását.
d) Jövedelemrugalmasság 400 forintos termékár mellett:
12−16
∗120+80
x 120−80
ε px= =−0 , 71
12+16

Negatív előjelű jövedelemrugalmasság, vagyis inferior a termék.

112
12. Az alábbi adatok a Szerencsejáték Rt. két termékének, a lottónak és a totónak
az árát illetve adott árakhoz tartozó keresett mennyiségét mutatják.
a) Az adatok alapján számítsa ki a társaság teljes bevételét mindkét játék
esetében az áremelés előtt, illetve után!
Lottó Totó
P (ár) 10 20 10 20
Q (keresett menyiség) 8 6,5 2,5 1,25
TR (Total Revenue)

TR – total revenue = teljes bevétel. TR=QP

b) A fenti adatok alapján – anélkül, hogy bármit számolna – állapítsa meg,
hogy árrugalmas, illetve árrugalmatlan-e a lottó és a totó kereslete!
c) Számítsa ki a lottó árrugalmasságát!

Megoldás
Lottó Totó
P (ár) 10 20 10 20
Q (keresett menyiség) 8 6,5 2,5 1,25
TR (Total Revenue) 80 130 25 25

a) Lottó rugalmatlan, Totó egységnyi rugalmasságú

b)

6 ,5−8
∗20+10
x 20−10
ε px= =−0 , 3
6 , 5+8

113
4.5 Termelési függvény
13. Tegyük fel, hogy egy termék többféle technológiával is előállítható. Ezek a
technológiák különböző K-L kombinációkat alkalmaznak, amelyekkel
ugyanakkora termékmennyiséget tudunk előállítani.
Az alábbi táblázatban a 100 egységnyi terméket előállító lehetséges technológiákat
rögzítettünk.
Inputok A B C D E
K 10 8 9 7 9
L 9 7 8 8 9

a) Állapítsuk meg, hogy melyek a technikailag hatékony eljárások, és melyek a nem

hatékonyak!
b) Adjuk meg, hogy a technikailag hatékony eljárások közül melyik lesz gazdaságilag is
hatékony, ha az erőforrások a következő tényező árak mellett szerezhetők be az input
piacon: PL= 10, PK= 15.
c) Hogyan alakul a gazdasági hatékonyság, ha a tényezőárak a következők: PL= 15,
PK=12?

Megoldás
A hatékonyság relatív kategória, mindig csak egy másikhoz viszonyítva mondhatjuk, hogy
hatékony az eljárás vagy sem. A technikailag hatékony eljárások nem tartalmaznak egyik
erőforrásból sem fölösleges kapacitásokat, így az eljárásokat összehasonlítva, lépésenként
kizárhatjuk a nem hatékonyakat.
a) Az összevetés eredményeként két eljárás marad fenn a rostán, ezek között technikai
értelemben már nem tudunk különbséget tenni, ezek a B és a D eljárás.
b) A két technikailag hatékony eljárás közül most már csak a gazdasági hatékonyság
alapján választhatunk, ez azt mutatja meg, hogy ugyanazt a termelési mennyiséget
mekkora összköltséggel tudjuk előállítani, az lesz a gazdaságilag hatékony eljárás,
amelyik a Q=100 egységet kisebb összköltséggel állítja elő.
Ehhez használjuk a TC= L*PL+K*PK isocost egyenes általános képletét.
Az adatokat behelyettesítve:
TC(B)= 8*15+7*10= 120+70 =190
TC(D)= 7*15+8*10= 105+ 80= 185, tehát a D eljárás a gazdaságilag hatékonyabb.
c) Ha megváltoznak a tényezőárak, akkor újra kell vizsgálni a gazdasági
hatékonyságot
TC(B)=8*12+7*15= 96+105=201
TC(D)= 7*12+8*15=84+120= 204, tehát a B eljárás a gazdaságilag hatékony
eljárás.

114
115
 14. Töltse ki értelemszerűen az alábbi táblázatot!
Munkaegység (L) Össztermék (Q) Határtermék (MPL) Átlagtermék (APL)
3 40
4 44
5 195
6 21
7 33

Megoldás
Munkaegység (L) Össztermék (Q) Határtermék (MPL) Átlagtermék (APL)
3 120 - 40
4 164 44 41
5 195 31 39
6 216 21 36
7 231 15 33

15. Töltse ki az alábbi táblázatot!

L Q APL MPL
0 0
2 25
3 45
5 70
7 84
9 90
10 91

Megoldás
L Q APL MPL
0 0 - -
2 25 12,5 12,5
3 45 15 20
5 70 14 12,5
7 84 12 7
9 90 10 3
10 91 9,5 1

116
 16. A következő táblázat egy két inputot használó termelési folyamat különböző
inputokkal maximálisan előállítható kibocsátását mutatja
Időegység alatt előállított termékek száma
7 72 88 101 113 123 133 142
6 67 82 95 106 116 125 133
5 62 76 88 98 107 116 123
Gépek
4 57 70 80 89 98 106 113
száma
3 51 62 72 80 88 95 101
2 44 54 62 70 76 82 88
1 36 44 51 57 62 67 72
Munkások száma 1 2 3 4 5 6 7

a) Olvasson le a táblázatról néhány rövid és hosszú távú összefüggést!

b) Ábrázolja az 51, 62 és 88 darabos kibocsátáshoz tartozó inputkombinációkat!
c) Számítsa ki a 88 db-os kibocsátás isoquantjának ismert szomszédos pontjai között a
technikai helyettesítési rátákat! Hogyan alakul a ráták nagysága? Mi következik ebből
az isoquant alakjára vonatkozóan?
d) Keressen a táblázatból csökkenő volumenhozadékra utaló inputkombinációkat!

Megoldás
a) Bármely sort vagy oszlopot leolvasva rövid távú termelési függvényhez jutunk. Pl. egy
fix tőkeinput K=3 esetében a parciális termelési függvényünk a munkások számának
növekedésével párhuzamosan a Q=51, 62, 72, 80, 88, 95, 101 értékeket veszi fel.
Hosszú távú összefüggés leolvasásához a gépek és a munkások számát egyaránt
növelni kell valamilyen rögzített arányban. Pl 1:1 arány esetében Q=36, 54, 72, 89,
107, 125, 142.
c) RS=2, 1, 0,5. A ráták nagysága csökken, ami az isoquantum konvexitását mutatja.
d) Hosszú távú összefüggések leolvasása esetében látható, hogy az inputok egységnyi
növelése esetén, a kibocsátás arányaiban kisebb növekedést mutat. Pl. 1 tőke + 1
munkásról 2 tőke +2 munkásra (tehát kétszeresére) emelve az inputok felhasználását, a
kibocsátás nem nő kétszeresére (36-ról 54-re).

117
4.6 Isocost egyenes és az optimális tényezőkombináció
17. Két inputot, munkát és tőkét felhasználó vállalat L=50 és K=5
inputkombinációval termel. Az inputtényezők ára PL=400 és PK=1000.
a) Határozza meg a technikai helyettesítési ráta konkrét értékét az optimális
tényezőkombináció esetén!
b) Mekkora összköltséggel termel a vállalat?
c) A vállalatnál az utolsóként felhasznált inputegységek határtermékei: MPL=200 és
MPK=600. Optimálisnak tekinthető-e a vállalat által alkalmazott
tényezőkombináció?

Megoldás
a) Optimális tényezőkombinációnál MPL/MPK=PL/PK. 400/1000=0,4 tehát az MRTS
0,4 ha optimális a tényezőkombináció.
b) TC=KPK+LPL = 5 x 1000 + 50 x 400 = 25 000 Ft
c) Akkor optimális, ha MPL/MPK=PL/PK.
200/600 = 0,33
400/1000 = 0,4 A kettő nem egyenlő!
Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, melyik inputot kellene növelni, tudnunk kell az
egy forintra eső határterméket, vagyis MPL/ PL és MPK/PK
MPL/ PL = 200/400= 0,5
MPK/PK = 600/1000=0,6
Vagyis: az egy Ft-ért vásárolt tőke jobban növeli a kibocsátást.

118
4.7 A termelés költségei
18. Egy vállalat saját tőkéje 350 000 ezer forint, éves árbevétele 245.500 Eft. A
vizsgált évben a bankok 8%-os kamatot fizetnek. Anyag-és energia költség
146.500 Eft. Munkabér és közterhei 38.000 Eft. Értékcsökkenés 17.500 Eft.
Egyéb számlákon megjelenő költség 7.000 EFt.
Számolja ki a következő adatokat:
Gazdasági költség
Gazdasági profit
Explicit költség
Implicit költség
Számviteli költség
Számviteli profit
Normál profit
Megoldás

BEVÉTEL 245500
GAZDASÁGI KÖLTSÉG GAZDASÁGI PROFIT
237000 8500
EXPLICIT Elszámolható
IMPLICIT
Nem elszámolható
IMPLICIT
KÖLTSÉG 191500 17500 28000

SZÁMVITELI KÖLTSÉG SZÁMVITELI PROFIT

209000 36500
NORMÁL PROFIT
28000

Összes implicit költség: 45500 EFt.

A 28000 EFt. úgy jött ki, hogy a vállalat saját tőkéjét (350000 EFt. szoroztuk 0,08-cal).
Ennyi kamatról mondtunk le azért, hogy a tőkét a vállalkozásba forgathassuk.

119
 19. Töltse ki a táblázatot! K=4, PL=10, PK=20
L Q FC VC TC AFC AVC AC MC
0 0 80 0 8 - - - -
1 5 80 10 90 16 2 18 2
2 15 80 20 100 5,33 1,33 6,66 1
3 40 80 30 110 2 0,75 2,75 0,4
4 60 80 40 120 1,33 0,67 2 0,5
5 70 80 50 130 1,14 0,71 1,85 1
6 78 80 60 140 1,02 0,77 1,79 1,25
7 84 80 70 150 0,95 0,83 1,78 1,67
8 85 80 80 160 0,94 0,94 1,88 10

Megoldás a táblázatban. A feladatban az első két oszlop van megadva. Tőkéből 4 egységet
használunk és a tőke ára 20, így a fix költség 4*20, tehát 80 lesz minden termelési szintnél. A
változó költséget a munka árából (PL=10) és a felhasznált munka mennyiségéből (L) tudjuk
kiszámolni.

120
4.8 A kompetitív piac működése
20. Egy tökéletesen versenyző vállalatról a következő adatokkal rendelkezünk (A
költségek ezer forintban, a termékmennyiség ezer darabban van megadva):
Q TC FC VC AVC AC
0 50
50 100
100 140
150 190
200 260
250 340
300 450

Adjuk meg azt az árat, vagy ártartományt, amelyben a vállalat:

a. Biztosan bezár
b. Profitot realizál
c. Fedezeti pontban termel
d. Veszteségminimalizáló stratégiát folytat

Megoldás
Q TC FC VC AVC AC
0 50 50 0 – –
50 100 50 50 1 2
100 140 50 90 0,9 Ü 1,4
150 190 50 140 0,93 1,27 F
200 260 50 210 1,05 1,3
250 340 50 290 1,16 1,36
300 450 50 400 1,33 1,5

Az FC=50-et onnan tudjuk, hogy ha nincs termelés (Q=0), akkor a TC=FC, hiszen Q=0
esetén VC=0. Ezután keressük az AVC és az AC legalacsonyabb értékét, hogy meg tudjuk
állapítani a fedezeti és az üzemszüneti pontot.
a. Biztosan bezár
P<=0,9
b. Profitot realizál
P>1,27
c. Fedezeti pontban termel
P=1,27
d. Veszteségminimalizáló stratégiát folytat
0,9<P<1,27

121
122
 21. Egy tökéletesen versenyző vállalat esetében a következő adatokat ismerjük.
Tudjuk továbbá, hogy a vállalat által forgalmazott termék piaci ára 7
forint/db.
Q TC FC VC AVC AC MC TR
0 5
1 12
2 18
3 23
4 30
5 40
6 55

Válaszoljon a következő kérdésekre:

a. Termel-e a cég rövidtávon?
b. Milyen stratégiát folytat?
c. Mennyit termel?
d. Mennyi a profit?

Megoldás
Q TC FC VC AVC AC MC TR
0 5 5 0 – – – 0
1 12 5 7 7 12 7 7
2 18 5 13 6,5 9 6 14
3 23 5 18 6Ü 7,66 5 21
4 30 5 25 6,25 7,5 F 7 28
5 40 5 35 7 8 10 35
6 55 5 50 8,33 9,16 15 42

a. Termel-e a cég rövidtávon?

igen
b. Milyen stratégiát folytat?
Veszteség minimalizáló Ü<P<F
c. Mennyit termel?
4 db-ot (MC=MR) (P=MR=AR)
d. Mennyi a profit?
2 Ft
Miért a második metszéspontban van profitmaximum a c) feladatnál? (Q=1-nél is 7 az MC
és Q=4-nél is)
A teljes profit függvénynek ott van maximuma, ahol a határprofit nulla. De közben
minimuma is ott van, hiszen mindkét szélsőértéknél a függvényhez húzható érintő
meredeksége nulla. A határprofit tehát a teljes profit függvényhez húzható érintő
meredekségét mutatja meg. Ha a meredeksége először negatív, és utána pozitív, akkor egy

123
minimum pontot „jártunk körbe” a fő függvényen, azaz a T𝜋-n. Ha először pozitív, utána
negatív, akkor pedig egy maximumpontot találtunk. Az MC-függvény pipa alakjából adódóan
kialakulhat olyan helyzet, hogy az MC=MR metszéspont kétszer is kialakul. De ebből az
egyik minimumpont, tehát nem az a Cournot pont, ami a profitmaximalizálás kritériuma, és
amit amúgy keresünk. Ha lerajzoljuk ezt a pipa alakú MC-függvényt és megvizsgáljuk a két
MC=MR pontot, akkor láthatjuk, hogy az első pont előtt az MC felette megy az MR-nek,
vagyis a költségek magasabbak, mint a bevétel, a határprofit tehát negatív. Ezt követően az
MC alá kerül az MR-nek, a költségek alacsonyabbak lesznek a bevételnél, a határprofit emiatt
pozitív. A negatívból pozitívba áthajló meredekség minimumpontot takar. A másik MC=MR
pontnál éppen az ellenkezőjét állapíthatjuk meg: a határprofit először pozitív, majd negatívba
fordul át, így meg is találtuk a keresett maximumpontunkat a T𝜋 függvényen.

A veszteség is kisebb a második pontban: míg a TR-TC 7-12=5 az első esetben, addig 28-
30=2 a második pontnál, tehát itt kisebb a veszteség.

124
 22. Töltse ki az alábbi táblázatot, majd válaszoljon a kérdésekre!

Q TC FC VC MC AC AVC AFC
0 12
1 27
3 51
5 70
6 80
8 104
9 120

a. Melyik ártartományban folytat a vállalat veszteségminimalizáló stratégiát?

b. Mennyit termel a vállalat P=8 Ft esetén?
c. Mennyi lesz a profit, ha P=13?

Megoldás
Q TC FC VC MC AC AVC AFC
0 12 12 0 – – – –
1 27 12 15 15 27 15 12
3 51 12 39 12 17 13 4
5 70 12 58 9,5 14 11,6 2,4
6 80 12 68 10 13,33 11,33 Ü 2
8 104 12 92 12 13 F 11,5 1,5
9 120 12 108 16 13,33 12 1,33

a. Melyik ártartományban folytat a vállalat veszteségminimalizáló stratégiát?

11,33 és 13 között
b. Mennyit termel a vállalat P=8 Ft esetén?
semmit, addigra már régen bezárt
c. Mennyi lesz a profit, ha P=13?
nulla, mert éppen a fedezeti pontban van

125
4.9 A monopólium
23. A következő táblázat egy monopólium adatait tartalmazza. Töltse ki a
táblázatot és válaszoljon a következő kérdésekre:
a. Termel-e a monopólium, ha igen mennyit?
b. Milyen áron értékesíti a terméket?
c. Mennyi profitot realizál?

P Q TC TR MR MC T
9 0 6
8 1 8
7 2 9
6 3 10
5 4 13
4 5 20
3 6 35

Megoldás
P Q TC TR MR MC T
9 0 6 0 - - -6
8 1 8 8 8 2 0
7 2 9 14 6 1 5
6 3 10 18 4 1 8
5 4 13 20 2 3 7
4 5 20 20 0 7 0
3 6 35 18 -2 15 -17

a. Termel, Q=3 db-ot

b. P=6 Ft
c. T=8 Ft

126
 24. Az ábra alapján válaszoljon a következő kérdésekre!
a. Milyen stratégiát folytat ez a vállalat? - profitmaximalizáló
P

MC

A
C
AVC

D
MR
Q
b. Jelölje meg, hogy adott feltételek mellett mekkora lesz a vállalat kibocsátása (Q*),
mekkora árat alakít ki (P*) és mekkora lesz a realizált profit!
c. Véleménye szerint a vállalat termékei iránti kereslet az adott termékmennyiség
mellett árrugalmas, vagy árrugalmatlan? - árrugalmatlan
d. Jelölje az ábrán Q1-el azt a kibocsátási szintet, amely mellett a vállalat teljes
bevétele maximális!
e. Jelölje Q2-vel az ábrán, hogy milyen kibocsátási szint mellett lenne a vállalat
változó termelési tényezőjének átlagterméke maximális!
f. Jelölje Q3-al az ábrán, hogy milyen kibocsátási szint mellett lesz a vállalat teljes
költsége éppen egyenlő a teljes bevétellel!

P
Q
MC

A
C
P AVC
*

AC(Q*
)

D
MR
Q3 Q2 Q* Q1
Q
Q3

127
4.10 A kompetitív piac és a monopólium összehasonlítása
25. Az iparági keresleti függvény Q=40-0,5P. Az átlagköltség 20 Ft. Az
egyszerűség kedvéért lineáris költségfüggvényt feltételezünk (LAC=LMC). Az
információk alapján válaszoljon a következő kérdésekre:
a. Mennyi lesz a termelés tökéletes verseny esetén?
b. Mennyi lesz a fogyasztói többlet tökéletes verseny esetén?
c. Mennyi lesz a termelés, ha az iparágban monopólium működik?
d. Milyen árat fog meghatározni a monopólium?
e. Mennyi lesz a fogyasztói többlet monopólium esetén?
f. Mennyi lesz a termelői többlet (profit) monopólium esetén?
g. Mekkora lesz a holtteher veszteség?

Megoldás

80

5
0

20 LAC=LMC
D
MR
20
Q
15 30 40

a. Mennyi lesz a termelés tökéletes verseny esetén?

Tökéletesen versenyző iparágban AC=P, vagyis P=20
Q=40-0,5x20 =30 db
(P=80-2Q)

b. Mennyi lesz a fogyasztói többlet tökéletes verseny esetén?

60x30/2 = 900 (a P=20 vonal fölötti háromszög területe)

c. Mennyi lesz a termelés, ha az iparágban monopólium működik?

MC=MR metszéspont!
P=a-bQ P=80-2Q
MR=a-2bQ MR=80-4Q
MR=MC és MC=20, tehát 20=80-4Q
4Q=60
Q=15

128
d. Milyen árat fog meghatározni a monopólium?
P=80-2x15=50 Ft

e. Mennyi lesz a fogyasztói többlet monopólium esetén?

30x15/2=225 (a P=50 vonal fölötti háromszög)

f. Mennyi lesz a termelői többlet (profit) monopólium esetén?

30x15=450

g. Mekkora lesz a holtteher veszteség?

30x15/2=225

129