Dlocletianusl éra - 580 - Diófa

mai D.-thermákat, melyből még ma is fennáll ha- volt, ki a mozgás ós az üres tér lehetősége ellen új
talmas nagy romokon kívül egy nagy terem (most argumentumokat talált. Még híresebb volt a lehe-
az ü. n. S. Maria degli Angeli templom). Az egykorú tőről való okoskodása (o xuítwv): Ami nem volt
keresztény írók azonban gyalázatos színben tünte- és nem lesz: lehetetlen; mert a lehetőből nem
tik fel D. uralmát, mert 303 febr. 23. üldöző rende- következhetik lehetetlen. Ha két egymást kizáró
letet bocsátott ki a keresztények ellen, melyet főleg esetből az egyik valósult, akkor a másik lehetet-
Galerius kegyetlenül hajtott végre. Húsz évi ura- len ; ha ugyanis lehető lett volna, akkor a lehető-
lom után 305 máj. 1. önként lemondott uralmá- ből lehetetlen vált volna. D. Aspordusból Pytha-
ról és Maximianust is arra kényszerltette, hogy a goras iskolájának késői tagjaihoz tartozik. (V. ö.
Caesarok javára az ó példáját kövesse. Dalmá- P. Tannery, Archív f. Gesch. d. Ph. 1896). Leányai
ciába vonult vissza, hol Salonesban (a mai Spala- is híres diaiektikusok voltak, úgy hogy tanítványa
tóban) nagy palotát épített magának s itt is halt Philo külön munkát írt róluk (1. Megarai iskola).
meg kertje mívelése közben 313. Nyugodtan tudta 2. D. (Siculus), Caesar ós Augustus alatt Ró-
nézni, miként hanyatlik vagy veszti jelentőségét mában élt görög történetíró Szicíliából. Nagy uta-
élete munkájának egy része. V. ö. Bernhardt, zásokat tett, sok anyagot gyűjtött s 40 könyvre
Geschichte Roms von Valerian bis zu D.-s Tod terjedő Bibliothékéjében, mellyel minden mái
(Berlin 1867); Preusz, Kaiser D. u. seine Zeit tört. művet feleslegessé akart tenni, világtörténe-
(Leipzig 1869); Seek, Geschichte des Unterganges tet írt az őskortól Kr. e. 59-ig. Nagy része elve-
der antiken Welt, I. köt. (Berlin 1897); Mason. szett, de megvan az első 5 könyv (keleti népek,
The persecution of D. (London 1876); Allard, görög őstörténet), aztán a 11-től a 20-ig (a görö-
La persecution de D. (Paris 1890). gök története 480-tól 302-ig); a többi könyvekből
Diocletianusi éra (diocletianusi időszámítás), töredékek és kivonatok. D. fő forrás Szicília tör-
1. Időszámítás. ténetére nézve s fontos a régi római történetre.
Diód (Diódváralja, Strenc), kisk. Alsó-Fehér Azonban nagy anyaghalmazából hiányzik a lélek,
vm. nagyenyedi j.-ban, (i9io) 1577 oláh ós magyar a történetírói művészet ós kritika. Kiadta Wesse-
lak., vasúti megálló; u. p. ós u. t. Tövis. Vidékén ling bő kommentárral (Amsterdam 1746, 2 köt.),
kitűnő gyümölcs terem. A község felett Diód- Dindorf (Leipzig 1828—32,5 köt.; ezt átdolgozta
váralja romjai láthatók; a várat Hunyadi János Vogel, majd Bekker J., 1853—54). Fordította
építtette s 1467. Dengelegi Pongrácz János birta; Wahrmund (1869). V. ö. Heyne, De fontibus et
Ulászló Rádul havasalji vajdát jutalmazta vele. auctoribus historiarum Diodori (Göttingen).
1538-ban Balassa Imre vajda kapta Zápolyától. 3. D., az ú. n. antiochiai iskola képviselője. 378
1555-ben Izabella a törökök elől ide vonult, Iza- óta Tarsos püspöke volt; megh. 394. Utóbb öt vél-
bella lemondása után Balassa Menyhért birtokába ték a nestorianismus előhírnökének, pedig saját
került. 1562-ben János Zsigmond ostrommal be- korában mint az ortodoxia megtestesülését tisz-
votte és leromboltatta. telték. Iratai nagyobbrészt elvesztek. V. ö. Har-
Diodati, Johannes, ref. teológus, szül. Genfben nack, D. von Tarsus (Leipzig 1901).
1576 jún. 6., megh. u. o. 1649 okt. 3. Már 21 éves Diód váralj a, 1. Diód.
korában a zsidó nyelv tanára, majd lelkész ós Béza I>ioecesis (gör.-lat.), 1. valamely tartományhoz
halála után 1609. teol. tanár Genfben. Velencében csatolt, s a tartományi helytartó által kormány-
a más olasz városokban igyekezett a reformációt zott kerület, különösen Kis-Ázsiában. Nagy Kon-
terjesztenl.de sikertelenül; szerepetvitta dortrechti stantin óta a praefecturák D.-ekre oszoltak, élü-
zsinaton. Nevét néhány más irodalmi müvén kí- kön egy vicariussal (helyettessel). 2. Egyházjog-
vül főként olasz bibliafordítása (1603, Genf 1641) ban a. m. egyházmegye. Az egyházjogban nagy
tette ismertté. V. ö. Budé, Vie de Jean D. (Genf jelentősége van, mert a püspökség — a róm.
1869). kat. egyház alkotmányának ez alapintézménye —
IModon Günth. («i&t), a csupaszfogú halak területi hatósággá vált ós a D. ezen hatósággal
íOymnodontes) családjának egyik neme, melyre kapcsolatos területegység, mely magával a püs-
jeliemző, hogy testük gömbalakú, de farkuk és pöki hatósággal időfolytán annyira összeforrt,
farkúszójuk jól megkülönböztethető; előgyom- hogy a kánonjog szerint püspököt nem is szabad
rukba rendkívül nagy mennyiségű levegőt tudnak ilyen terület nélkül felszentelni. Ha valóságos te-
felvenni, miáltal testüket fölfujhatják; bőrükben rület nem volna, legalább egy névleges megyére
csontlemezek vannak, melyeknek mindegyikéhez kell a felszentelésnek történnie.
egy-egy mozgatható, merev tüske izesül. Négy D i o e c i a (növ.) a. m. kétlakirág (1. o.).
ismert faja közül legközönségesebb az Atlanti-, Diófa (növ., Juglans L.), a róla nevezett család
Indiai- és Csendeí-ocoán trópusi részeiben honos (Juglandaceae) faja, 7—8 fajjal az északi félgömb
sünhal (D. hystrix L.\ hossza 35—60 cm.; tüs- mérsékelt övében, 1 faja Jamaikán. Agában a bél
kéi elérik az 5 cm. hosszúságot is. rekeszes, rügye többnyire kopasz, levele páratla-
Diodoros, 1. a meqarai, görög filozófus, sziil. nul szárnyas, jó illatú, porzós virága barkában a
Jasosban, Káriában, K. e. a IV. sz. második felé- mult esztendei hajtáson jelentkezik, a termő virág
ben. Egy ideig Ptolemaeus Soter palotájában ta- 1—3-kónt egyesül az ágak hegyén, csonthéjas
láljuk, ahol állítólag egyszer a király jelenlétében gyümölcs lesz belőle. Legnevezetesebb fajaa^ow-
Stilpon egy problémát adott föl neki megoldásra, pás D. (Juglans regia L.), 20—25 m. magas.
moly re nem tudott azonnal felelni; akkor nevezte Törzse aránylag alacsony, a koronája szép, terje-
el a király Kronosnak (idő, időveszteség) célzással delmes. Termése gömbölyded, a héja zöld, do fe-
a lassúságára. Ezen való bánatában halt volna hérrel pontozott, végre megfeketedik. Vadon elő-
meg. Korának egyik leghíresebb dialektikusa fordul Görögországban, Elő-Ázsia több helyén, a