Az érett személyiség jellemzői

Sokféle követelmény fogalmazódott meg a szakirodalomban az érett

személyiség jellemzőinek meghatározására, amelyek az alábbiak szerint
rendszerezhetők.
1. Problémára hangolt legyen, azaz ne másoktól várjon segítséget és ne
meneküljön a problémahelyzetből, hanem keresse azt és lelje kedvét a
problémamegoldó aktivitásban. Problémamegoldó tevékenységében annak
humán módja legyen a jellemző (a belátás és a gondolkodás, szemben a vak
próbálkozással).
2. Szilárd szokásokkal rendelkezzék, amelyek fizikai és szociális helyzetekben
eredményes alkalmazkodást biztosítanak számára. Ezt a perspektívát ígéri a
tanuláselméleti koncepció.
3. Képes legyen ösztönimpulzusainak örömteljes, szorongásmentes
kielégítésére, azaz találja meg a harmóniát vágyai és a felettes én kontrollja (a
közösség érdekei és elvárásai) között. Ezt a célt implikálja a pszichoanalízis.
4. A motívumok és viselkedésminták változatos és differenciált készlete.
5. A sokféle motívum és viselkedésminta összhangja és összeszervezettsége a
személyiségen belül.
6. Sokoldalú érdeklődés és tevékenység (tág kiterjedésű mező). Az egy-oldalú
„beszűkült” ember mint személyiségminta nem ideális, még akkor sem, ha
magas sport- vagy munkateljesítményre, például tudományos tevékenységre
vagy művészetre szűkült be. Az igazán jelentős alkotók mindig sokoldalúak.
7. Kitágult idődimenzió, azaz a jelen tevékenységnek összefüggésbe állítása a
múlttal és jövővel, tervezés. Maslow odáig megy, hogy hang-súlyozza: az
önmegvalósító személyiség saját magát és tevékenységét a valóság végső
lényegével igyekszik összefüggésbe hozni, abban el-helyezni és ahhoz
vonatkoztatva megérteni, érzékletesen „óceáni” attitűdnek nevezi ezt a belső
magatartást.
8. Interdependencia, azaz a személyiség alrendszereinek egymástól független
működése. Az érett személyiség képes arra, hogy például hivatali kudarcának
ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata.
9. Realitásérzék, helyes valóságérzés, jó kapcsolat a valósággal. Ez nyilvánul
meg a helyzetek és a személyek helyes megítélésében. Az érett személyiségre
jellemző, hogy indulataink vagy társadalmi sztereotípiáinak projekciója alapján
ítéli meg a másik embert. A realitáshoz való „jó viszony” abban is
megnyilvánul, hogy nem fél az ismeretlentől, nem keresi görcsösen a
biztonságot, hiszen a biztonság benne van.
10.Belső kontroll attitűd: jól működő, nem infantilis (nem félelemkondicionált),
hanem az énképhez igazodó lelkiismeret.
11.Reális önértékelés (önismeret), önmagunk elfogadása, identitás.
12.Intimitásra törekvés, azaz mély, de megválasztott szociális kapcsolatok,
melyekben saját énünk „feloldódik”.
13.Önmagunk megítélése a produktivitásban.
14.Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel.
15.Jól szabályozza motívumait (önkontroll).
16.A közösség normáit interiorizálta.
17.Magas a frusztráció-toleranciája. Viselkedését nem jellemzi az agresszivitás.
18.A spontaneitás (a konvekcióktól való függetlenséget).
19.A belső szabadságot (a küzdelmet az ellen, hogy a család vagy a barátok
elkötelezzenek attitűdök felvételére).
20.Kultúrától és a környezettől való függetlenséget („…hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt”., amint Weöres Sándor írja).
21.Az élmények mindig friss értékelését.
22.A szociális érzületet.
23.A demokratikus jellemstruktúrát.
24.Az etikai biztonságot.
25.A humorzérzéknek azt a fajtáját, melyet nem annyira mások megtréfálása
jellemez, hanem inkább a helyzetekből adódik, inkább mosolyra késztet mint
hahotára, és többnyire ismételhetetlen.
E felsorolás után – amely bizonyára még nem teljes – felmerülhet a kérdés, hogy
vajon találunk-e olyan embert, aki mindezeknek a kritériumoknak megfelel.
Biztos, hogy nem illenek ezek az ismertetőjegyek a neurotikusokra, a
pszichopatákra és a bűnözőkre. De alighanem fennakad e szűrőn az
„átlagemberek” jelentős része is. Hiszen, ha az emberek többsége képes volna a
jól megválasztott, bensőséges, a személyiséghatárokat „feloldó” társkapcsolatra,
több boldog házasság lenne és kevesebb válás. Ha a belső kontroll attitűd
általánosan jellemző volna, nem lenne szükség a rendőrség-re. Ha a
filogenetikusan túlhaladott agresszivitáson valóban túl lennénk és megfelelően
fejlett volna a frusztráció-toleranciának, kevesebb vér folyna. Ezzel csak néhány
kiragadott példát soroltunk fel. Joggal megállapíthatjuk, hogy az emberek
jelentős része nem jut el az allporti-maslowi értelemben vett „érett” vagy
„önmegvalósító” személyiség szintjére. Vagy ugyanez a gondolat más, az
optimizmust is megengedő megfogalmazásban az emberek jelentős részében
több lehetőség rejlik, mint amennyi megvalósul belőle.
 Házasság az európai hagyomány és a hatályos magyar jog szerint egy felnőtt
férfinak és egy nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége.[1][2] A
házasság egyéb formái is léteznek: számos társadalom ismeri a poligámiát, ahol
egy személynek több házastársa lehet. 2001-től kezdve számos ország
jogrendszerében a házasság fogalma kiegészült az azonos neműek házasságával.
A házasság szentsége a katolikus egyházban és az ortodox egyházakban az
úgynevezett hetedik szentség, amely – az egyházi tanítás szerint –
a férfi és nő életközösségét megszenteli: a házasság lényegi sajátossága e szerint
az egység és a felbonthatatlanság. (Csak a halállal szűnik meg, lásd válás.) Lásd
még hímen, vagyis a házasságkötés; vagy „hímen láncai”, azaz a házassági
kötelék.
A „házas” szó jelentése nős, illetve férjezett, a „házastárs” pedig a házas felek
közül valamelyik. A „házasélet” férj és feleség házasságbeli együttélése, vagy
szűkebb (orvosi) értelemben kettejük nemi élete.
Az okok amiért az emberek házasodnak széles körben változnak, de általában a
következők: törvényes, társadalmi és gazdasági stabilitás; egy családi egység
létrehozása; gyermeknemzés és gyermekek nevelése; szexuális kapcsolat
legitimizálása; a szeretet nyilvános nyilatkozata.