Lányi+Korszerű+Akvarisztika Web

Dr.
Lányi György Korszerű akvarisztika 1966
1
Dr. Lányi György Korszerű akvarisztika 1966
DR. LÁNYI GYÖ RGY

KORSZERŰ AKVARISZTIKA
2
DR. LÁNYI GYÖRGY

KORSZERŰ
AKVARISZTIKA
GONDOLAT KIADÓ • BUDAPEST 1966
3
Szakmailag ellenőrizte
DR. HORTOBÁGYI TIBOR
egyetemi tanár,
biológiai tudományok doktora
© dr. Lányi György, 1966
Kiadja a Gondolat, a TIT kiadója • Felelős kiadó a Gondolat Kiadó igazgatója • Felelős
szerkesztő: Bíró Sándor • Műszaki vezető: Kálmán Emil • Műszaki szerkesztő: ifj. Vaisz
György • A borító és kötésterv Lengyel János munkája • A színes felvételt Kassányi
Jenő készítette • Megjelent 9000 példányban, 40,26 (A/5) ív + egy táblázat, 24 oldal
fekete és 8 oldal színes képmelléklet terjedelemben • Ez a könyv az MSZ 5601-59
ás 5602-55 szabványok szerint készült
G O 4 0 6 -f - 6 6 6 8
66.892 Egyetemi Nyomda, Budapest
4
TARTALOM
AZ AKVARISZTIKA ÉS TÖRTÉNETE………………………………………………… 13
AZ AKVARISZTIKA BIOLÓGIAI ALAPJAI …………………………………………….. 19
A VÍZI SZERVEZETEK KÖLCSÖNHATÁSA A KÖRNYEZETTEL ………………………. 19
A TÁPANYAGOK ……………………………………………………………………………….. 20
ASSZIMILÁCIÓ (ÁTSAJÁTÍTÁS) ÉS DISSZIMILÁCIÓ (LÉGZÉS) …………………….. 22
KÖRFOLYAMATOK, AMELYEKEN AKVARISZTIKÁNK NYUGSZIK ………… .………. 22
AZ AKVÁRIUM BIOLÓGIAI-KÉMIAI JELENSÉGEINEK PERIODIKUS
VÁLTOZÁSAI …………………………………………………………………………………… 27
A BIOLÓGIAI EGYENSÚLY………………………………………………………………… 34
A KÖRNYEZET BIOLÓGIAI JELENTŐSÉGE AZ AKVÁRIUMOKBAN ………………… 35
AZ AKVÁRIUM VIZE ……………………………………………………………………….. 38
AZ AKVÁRIUMVÍZ FIZIKAI SAJÁTOSSÁGAI ………………………………………………. 39
AZ AKVÁRIUMVÍZ OXIGÉNTARTALMA ……………………………………………………... 41
AZ AKVÁRIUMVÍZ KEMÉNYSÉGE ……………………………………………………… 43
AZ AKVÁRIUMVÍZ PH-ÉRTÉKE………………………………………………………………. 46
CSERSAVAK ÉS HUMINANYAGOK AZ AKVÁRIUM VIZÉBEN ………………………. 50
MÉRGEZŐ ANYAGOK AZ AKVÁRIUM VIZÉBEN ………………………………………… 51
AZ ÉDESVÍZI AKVÁRIUM VIZÉNEK KEZELÉSE …………………………………………. 53
A vízkeménység beállítása …………………………………………………………………. 53
Vízlágyítás forralással és hígítással ……………………………………………………. 54
Vízlágyítás vegyi anyagokkal ……………………………………………………… 56
Vízlágyítás ioncserélő műgyantákkal ………………………………………………….. 58
A víz pH-értékének megváltoztatása ……………………………………………............ 67
A VÍZ TISZTÍTÁSA ÉS KEZELÉSE ……………………………………………………………... 69
Az akváriumvíz kezelése cser- és huminanyagokkal …………………………….. 69
Gázok és szerves bomlástermékek eltávolítása az akváriumvízből ………. 70
Az „öreg” akváriumvíz időnkénti felfrissítése ………………………………………. 72
A TENGERI ÉS A KEVERT (FÉLSÓS) AKVÁRIUMVÍZ ………………………………………… 73
5
AZ AKVÁRIUM MÜSZAKI KÖVETELMÉNYEI, ELHELYEZÉSE ÉS ÜZ E-

MELTETŐ BERENDEZÉSEI ……………………………………… ………………… . 78
A MEDENCÉK ………………………………………………………………… ……….... 78

AZ AKVÁRIUMOK ELHELYEZÉSE ……………………………………… …. 91
AZ AKVÁRIUM MESTERSÉGES MEGVILÁGÍTÁSA ………………… …... 96
AZ AKVÁRIUM SZELLŐZTETÉSE ………………………………………… … 101
AZ AKVÁRIUM VIZÉNEK SZŰRÉSE; SZŰRŐANYAGOK ÉS SZŰRŐK É-
SZÜLÉKEK…………………………………………………………….... ..... 110
Mechanikus szűrés …………………………………………… ……………. 111
Vegyi szűrés ………………………………………………………………… … 112
Talajfiltrálók ……………………………………………………………… ….. 113
Belső filtrálók ……………………………………………………………… … 115
Külső filtrálók ……………………………………………………………… … 119
AZ AKVÁRIUMOK FŰTÉSE É S FŰTŐBERENDEZÉSEI …………… ….. 122
Hőszabályozó berendezések ……………… …………………………… … 127
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE …..……………………………………… … 132
ÁLTALÁNOS TECHNIKAI ÉS ESZTÉTIKAI KÖVETELMÉNYEK … …. 132

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE ……………… .. 134
AZ AKVÁRIUM TALAJÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE ………………………… … 137
AZ AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK ÜLTETÉSE ……………………………… …. 143
AZ AKVÁRIUM DEKORÁCIÓS ELEMEI ………………………………… … 148
A MEDENCE VÍZZEL VALÓ FELTÖLTÉSE……………………………… .. 154
A HÁTTÉR -DIORÁMÁS SZEKRÉNYEK ………………………………… …. 155
BIOTÓP -AKVÁRIUMOK BERENDEZÉSE ……………………………… ….. 158
AZ AKVÁRIUM BETELEPÍTÉSE …………………………………………… … 164
A) VÍZ INÖVÉNYEK …………………………………… ……………………… ….. 164
AZ A KVÁ RI UMI NÖ V ÉN Y EK GONDOZÁ SA…… ……… …… ……… ……… …… … 164

R i tk í tá s , me tszé s , a l gá tlan í tás … ……… ……… ………… ……… ……… …… .. 169
Vé de le m a . nö vé nye vő á l latok e l le n …… ……… ………… ……… ……… … .. 170
Á tte le l te té s , s zapo rí tá s …… ……… ……… ……… ………… ……… ……… …… .. 171
V ÍZINÖ V ÉN Y EK GY Ű J TÉSE, S Z ÁL LÍ TÁ SA … ……… …… ……… ……… ……… .. 172
C RYP TOGAMA E - V IRÁG TA LAN NÖV ÉNY EK ……… …… ……… ……… ……… .. 173
C h lor oph yta — z öld mos za tok … ……… ……… ……… ……… ……… ……… … .. 173
C h ar oph yc e ae — cs i ll á rkák … ……… ……… ……… ……… ……… ……… … … . 173
B r yo ph yta — mo hák … …… ……… ……… ……… ………… ……… ……… …… … 176
H ep atic ae — m áj moh ák …… ……… ……… ……… ………… ……… ……… … … . 176
Mur c i — lombos moh ák …… ……… ……… ……… ………… ……… ……… …… … 176
P te r id o p h yta — h a ras z tok … ……… ……… ……… ………… ……… ……… … … . 180
Is o é tac e ae — du rda fü v e k … ……… ……… ……… ………… ……… ……… …… … 180
F il ic ale s — v alód i pá frán yok … ……… ……… ……… ……… ……… ……… … .. 180
H ydr o p te r id e s — v íz ipá frán yok ……… ……… ……… ……… ……… ……… … .. 182
Ma rsi le ace ae — ló he re pá frá n yok …… ……… ……… …… ……… ……… …… .. 182
S alv in iac e ae — ús zópá frán yok ……… ……… ……… ……… ……… ……… … .. 183
S P ERMA TOPHY TA (PHAN ER O GAMA E) - VI RÁGOS NÖV ÉNY EK …… …… … 184
Ang io s p e rm ato p h y ta — zárv a te rmők ……… ……… ……… ……… ……… … … 184
6
Dicotyledonopsida—kétszikűek ………………………………………………………. 184

Ranuncalaceae — boglárkafélék ……………………………………………….. 184
Nymphaeaceae — tündérrózsafélék ………………………………………………… 184
Ceratophyllaceae — tócsagazok …………………………………………………….. 188
Cruciterae — keresztesvirágúak …………………………………………………….. 189
Callitrichaceae — mocsárhúrfélék …………………………………………………… 190
Acanthaceae — akantuszfélék ……………………………………………………….. 191
Elatinaceae — látonyafélék …………………………………………………………. 192
Trapaceae (Hydrocaryaceae) — sulyomfélék …………………………………….. 193
Onagraceae (Oenotheraceae) — ligetszépefélék ………………………………….. 194
Haloragaceae — süllőhínárfélék …………………………………………………….. 195
Primulaceae — kankalinfélék …………………………………………………………. 200
Gentianaceae — tárnicsfélék …………………………………………………………. 201
Scrophulariaceae — tátogatók ……………………………………………………….. 202
Lentibulariaceae — rencefélék ……………………………………………………….. 204
Droseraceae — harmatfűfélék ……………………………………………………….. 205
Lobeliaceae — lobéliafélék ………………………………………………………….. 206
Monocotyledenopsida — egyszikűek …………………………………………………….. 206
Alismataceae — hídőrfélék …………………………………………………………… 206
Butomaceae — virágkákafélék ………………………………………………………… 216
Hydrocharitaceae — békatutajfélék ………………………………………………. 217
Zosteraceae (Potamogetonaceae) — békaszőlőfélék ………………………….. 224
Aponogetonaceae — vízikalászfélék ……………………………………………….. 226
Najadaceae — tüskéshínárfélék …………………………………………………….. 230
Cyperaceae—palka- vagy sáskafélék ………………………………………………. 231
Bromeliaceae — broméliafélék ……………………………………………………….. 234
Pontederiaceae — vízijácintfélék …………………………………………………….. 234
Araceae — kontyvirágfélék …………………………………………………………. 236
Lemnaceae — békalencsefélék ……………………………………………………….. 247
B) GERINCTELEN ÁLLATOK ……………………………………………………………….. 250
AZ AKVÁRIUM GERINCTELEN ÁLLATAI ………………………………………………. 251

GERINCTELENEK BEGYŰJTÉSE ÉS SZÁLLÍTÁSA …………………………………. 258
A GERINCTELENEK GONDOZÁSA ÉS SZAPORÍTÁSA ……………………………… 262
VÉGLÉNYEK (PROTOZOA) ……………………………………………………………….. 265
SZIVACSOK (PORIFERA) ………………………………………………………………….. 268
CSALÁNZÓK (CNIDARIA) ………………………………………………………………….. 269
Hidraállatok (Hydrozoa) ……………………………………………………………….. 269
Hidroidok (Leptolida) …………………………………………………………………… 271
Virágállatok (Anthozoa) ………………………………………………………………… 271
FÉRGEK (VERMES) ………………………………………………………………………… 273
Laposférgek (Platyhelminthes) ……………………………………………………….. 273
Hengeresférgek (Nemathelminthes) ………………………………………………. 274
Villásférgek (Aschelminthes) ………………………………………………………….. 274
Gyűrűs férgek (Annelida) ……………………………………………………………… 275
Kevéssertéjűek (Oligochaeta) ………………………………………………………… 275
Soksertéjűek (Polychaeta) ………………………………………………………….. 277
ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) …………………………………………………………. 279
Rákok (Crustacea) ……………………………………………………………………. 279
7
Levéllábú rákok (Phyllopoda) ……………………………………………………………… 279

Ágascsápú rákok (Cladocera) …………………………………………………………. 281
Kagylósrákok (Ostracoda) ………………………………………………………….. 281
Evezőlábú rákok (Copepoda) ………………………………………………………… 281
Kacslábú rákok (Cirrhipedia) ………………………………………………………….. 283
Ászkarákok (Isopoda) …………………………………………………………............. 284
Bolharákok (Amphipoda) ……………………………………………………………….. 284
Hasadtlábú rákok (Mysidacea) ……………………………………………………….. 285
Tízlábú rákok (Decapoda) ………………………………………………………….. 285
Úszórákok (Natantia) ……………………………………………………………………. 285
Mászórákok (Reptantia) ………………………………………………………………… 285
Sáskarákok (Stomatopoda) ……………………………………………………………. 288
Rovarok (Insecta) …………………………………………………………………………. 288
Kérészek (Ephemeroptera) ……………………………………………………………… 288

Álkérészek (Plecoptera) ………………………………………………………………… 289
Szitakötők (Odonata) …………………………………………………………………… 290
Csíkbogarak (Dytiscidae) ………………………………………………………………. 291
Keringőbogarak (Gyrinidae) ………………………………………………………….. 291
Csiborok (Hydrophilidae) ……………………………………………………………… 292
Vízi fátyolkák (Megaloptera) …………………………………………………………. 292
Igazi szúnyogok (Culicidae) ………………………………………………………….. 293
Árvaszúnyogok (Chironomidae) ................................................................ 294
Tegzesek (Trichoptera) …………………………………………………………………. 295
Búvárpoloskák (Corixidae) …………………………………………………………….. 296
Csíkpoloskák (Naucoridae) …………………………………………………………….. 296
Fenékjáró poloskák (Aphelochiridae) ………………………………………………. 296
Törpe vízipoloskák (Pleidae) …………………………………………………………. 296
Hanyattúszó poloskák (Notonectidae) ………………………………………………. 297
Víziskorpiók (Nepidae) ………………………………………………………………….. 297
Vízmérő poloskák (Hydrometridae) ………………………………………………….. 298
Molnárpoloskák (Oerridae) ……………………………………………………………. 298
Zugpókok (Agalenidae) ………………………………………………………………… 298
Atkák (Acaridea) …………………………………………………………………………. 299
Puhatestűek (Mollunka) ……………………………………………………………….. 299
Párosidegűek (Amphineura) …………………………………………………………. 300
Kagylók (Lamellibranchiata) …………………………………………………………. 300
Csigák (Gastropoda) …………………………………………………………………… 302
Pajzskopoltyús csigák (Aspidobranchiata) …………………………………………. 303
Fésűkopoltyús csigák (Ctenobranchiata) …………………………………………… 303
Hátulkopoltyús csigák (Opistobranchiata) …………………………………………. 306
Tüdős csigák (Pulmonata) ……………………………………………………………… 307
Lábasfejűek (Cephalopoda) ………………………………………………………….. 308
Nyolckarú lábasfejűek (Octocera) …………………………………………………….. 309
Tízkarú lábasfejűek (Decapoda) ……………………………………………………… 309
Tapogatókoszorúsok (Tentaculata) …………………………………………………… 310
MOHAÁLLATOK (BRYOZOA) ………………………………………………………….. 310
TŰSKÉSBŐRŰEK (ECHINODERMATA) …………………………………………….. 311
Tengeri liliomok (Crinoidea) ……………………………………………………………….. 311
8
Tengeri csillagok (Aeteroidea) …………………………………………………………. 312

Kígyókarú csillagok (Ophiuroidea) ............................................................ 312
Tengeri sünök (Echinoidea) ………………………………………………………….. 313
Tengeri uborkák (Holothurioidea) ……………………………………………………. 314
ELŐGERINCHÚROSOK(PROCHORDATA) ……………………………………………… 314
Zsákállatok (Tunicata.) …………………………………………………………………. 315
Farkos zsákállatok (Copelata) ………………………………………………………… 315
Aszcidiák (Tethyoidea) …………………………………………………………………. 315
Szalpák (Thaliacea) ……………………………………………………………………. 316
C) HALAK ………………………………………………………………………………………. 317
MIT KELL TUDNI A HALAK AKVÁRIUMBA TELEPÍTÉSE ELŐTT? ……………….. 317

AKVÁRIUMI HALAK BESZERZÉSE …………………………………………………….. 318
AKVÁRIUMI HALAK SZÁLLÍTÁSA ……………………………………………………….. 319
A HALAK BETELEPÍTÉSE AZ AKVÁRIUMBA …………………………………………. 323
AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSA..……………………………………………………………. 324
A) AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSÁNAK ALAPELVEI …………………………………….. 324

AZ AKVÁRIUM KARBANTARTÁSÁNAK RENDSZERES TEENDŐI ÉS AZ AHHOZ
SZÜKSÉGES SEGÉDESZKÖZÖK ………………………………………………………… 325
NAPI GONDOZÁSI TEENDŐK …………………………………………………………….. 326
A HETENKÉNTI KARBANTARTÁSI MUNKÁK ……………………………………… 328
A HAVONKÉNTI KARBANTARTÁSI TEENDŐK ……………………………………… 331
AZ AKVÁRIUM KORATAVASZI KARBANTARTÁSI MUNKÁI ……………………….. 331
ŐSZI KARBANTARTÁSI MUNKÁK ……………………………………………………….. 332
RENDKÍVÜLI GONDOZÁSI TEENDŐK ……………………………………………….. 333
Az akvárium káros mértékű algásodása …………………………………………… 333
Beavatkozás az akváriumvíz megzavarosodásakor ………………………………. 338
Teendők a hidrák és planáriák elszaporodásakor ……………………………….. 339
B) AZ AKVÁRIUMI HALAK ETETÉSE ................................................................ 341

A HALETETÉS ALAPELVEI ………………………………………………………………… 341
ÉLŐ HALTÁPLÁLÉKOK ……………………………………………………………………. 347
Tubifex …………………………………………………………………………………….. 347
Planktoneleség …………………………………………………………………………… 349
Szúnyoglárvák …………………………………………………………………………… 355
Enchytraeus ……………………………………………………………………………… 359
Grindál …………………………………………………………………………………….. 361
Földigiliszta ………………………………………………………………………………. 361
„Mikró” …………………………………………………………………………………….. 362
Artemia ……………………………………………………………………………………. 363
Drosophila ………………………………………………………………………………. 365
Paramecium ………………………………………………………………………….….. 366
Euglena ……………………………………………………………………………………. 367
Alkalmi élőeleségek ……………………………………………………………………. 367
SZÁRÍTOTT ÉS MŰELESÉGEK ………………………………………………………….. 369
Háztartásban előforduló kisegítő eleségek ………………………………………… 370
Szárított Daphnia (szárított vízibolha) ………………………………………………. 370
9
Szárított Cyclops …………………………………………………………………………. 371

Szárított Tubifex …………………………………………………………………………. 371
Szárított Artemia ………………………………………………………………………… 371
Szárított saláta …………………………………………………………………………… 371
Szárított mikroszervezetek ………………………………………………………….. 372
Mesterséges haleleségek (műeleségek) …………………………………………….. 372
AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI, AZOK MEGELŐZÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA 374

AZ AKVÁRIUMI HALBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE …………………………………. 375
A HALBETEGSÉGEK FELISMERÉSE ………………………………………………….. 376
AZ AKVÁRIUMI HALAK GYÓGYÍTÁSA ……………………………………………….. 379
FERTŐZŐ HALBETEGSÉGEK ………………………………………………………….. 387
Fertőző hasvízkór (Septicaemia haemorrhagica) …………………………………. 387
Fluorescens baktériumok okozta megbetegedés ………………………………… 393
Halak gümőkórja (Tuberculosis piscium) …………………………………………… 393
Baktériumos bőr- és úszógyulladás, úszórothadás ……………………………… 394
Akváriumi halak lymphocystózisa (Lymphocystosis piscium) ……………….. 394
Algák okozta halbetegségek …………………………………………………………. 394
Akváriumi halak oodiniósisa ………………………………………………………….. 395
Mikroszkopikus gombák okozta betegségek ……………………………………… 396
Ichthyophonus-betegség (Ichthyophonosis) ……………………………………… 396
Halpenész fertőzés (Dermatomycosis saprolegniacea) …………………………. 399
Véglények okozta halbetegségek …………………………………………………….. 400
Fátyolbetegség (Costiasis) …………………………………………………………….. 400
Octomitus-bélfertőzés (Octomitosis) ………………………………………………. 401
Chilodonella-betegség (Chilodonosis) ……………………………………………… 402
Cyclochaeta-betegség (Trichodinosis) ……………………………………………… 402
Darakór (Ichthyophthiriasis) ………………………………………………………….. 403
Spórás véglények okozta betegségek ………………………………………………. 405
A neonhal és más akváriumi halak plistophorabetegsége (Plistophorosis)….. 405
Férgek okozta halbetegségek ………………………………………………………… 406
Gyrodactylus-betegség (Gyrodactylosis) …………………………………………… 406
Kopoltyúférgesség (Dactylogyrosis) ………………………………………………. 407
Szemférgesség (Diplostomosis) ………………………………………………………. 408
Szegfűférgesség (Caryophyllosis) ……………………………………………………. 410
Szalagférgesség (Ligulosis) ………………………………………………………….. 410
Buzogányfejű férgek okozta bélfertőzés (Acanthocephalosis) ………………… 411
Halpiócák okozta fertőzés (Piscicolosis) ……………………………………………. 411
Rákok okozta halbetegségek ………………………………………………………… 412
Haltetvesség (Argulosis) ……………………………………………………………….. 412
Kagylólárvák okozta fertőzés (Glochidiosis) …………………………………….. 413
I. KÖRNYEZET OKOZTA NEM PARAZITÁS HALBETEGSÉGEK ………………… 414

Meghűlés ………………………………………………………………………………….. 414
Lúg- és savártalmak ……………………………………………………………………. 415
Oxigénhiány (Anoxemia) ……………………………………………………………….. 416
Gázbuborék-betegség (Emphysematosis) ………………………………………….. 417
Mérgezések (Intoxications piscium) ……………………………………………….. 417
Gyomor- és bélgyulladás (Enteritis) ........................................................... 419
10
Elhízás (Adipositas alimentaria) ……………………………………………………… 420

Ikravisszamaradás ………………………………………………………………………. 421
Sérülések, sebesülések ………………………………………………………………… 421
Daganatok (Neoplasmata) ……………………………………………………………… 422
III. ÖRÖKLÖTT HALBETEGSÉGEK ………………………………………………………. 422
Angolkóros csonttorzulások (Rachitis) ………………………………………………. 422

Veleszületett csonttorzulások ………………………………………………………… 423
Örökletes színtorzulások (Melanizmus, xanthorizmus, albinizmus, alampia).. 424
AZ AKVÁRIUMI HALAK TENYÉSZTÉSE ………………………………………………. 426
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ÉS EGYEDFEJLŐDÉSTANI

ISMERETEI ……………………………………………………. 427
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS ÖRÖKLÉSTANI ALAPJAI …………………………………. 436
AZ AKVÁRIUMI HALAK TENYÉSZTÉSÉNEK TECHNIKÁJA ……………………….. 444
I. A díszhaltenyésztés előkészítő szakasza ……………………………………………. 444
II. A díszhaltenyésztés szaporítási szakasza …………………………………………… 447
III. A díszhaltenyésztés ivadéknevelő szakasza …………………………………….. 452
IRODALOM ……………………………………………………………………………………. 457
11
12
AZ AKVARISZTIKA ÉS TÖRTÉNETE
Akváriumon általában a vízinövények és vízben élő állatok huzamos tartására

és megfigyelésére alkalmas, átlátszó, síkfalú rendesen négyszögletes — medencét
értünk. A világszerte meghonosodott akvárium kifejezés a latin aquarium (aqua =
víz) szóból ered, amely tulajdonképpen víztartót jelent. Ám ma már senki sem
gondol puszta víztartóra, de még Csak haltartályra sem, aminők a régi aranyha-
las üvegek és porcelánedények voltak, vagy amilyenek manapság a vásárcsarnoki
haltároló medencék. Az akvárium fogalmához ugyanis mindenképpen hozzá tar-
tozik a benne kialakult életközösségnek, a gondozott fajok természetszerű kör-
nyezetének a szoros kapcsolata magával a technikai eszközzel, hiszen az akvári-
um falai között részben a mi telepítésünk révén, részben pedig természetes mó-
don megtelepedett növényi és állati szervezetek (baktériumok, moszatok, állati
egysejtűek, kerekesférgek, alámerült, vízen úszó és mocsári növények, csigák,
halak stb.) élik egymásra utalt életüket.
Míg az akvárium szó önmagában csupán az eszközt ős életközösségét jelenti,
addig akvarisztikán az akvaristának a természetszeretet, öntevékeny megfigyelés
és tenyésztés szenvedélyén alapuló tudományos ismeretszerzési és kedvtelési
kapcsolatát értjük, amely az akváriumra vonatkozó tudományos és gyakorlati
ismeretek összességét is magában foglalja, tehát egyben az akvárium ismerettan
fogalomkörét is fedi. Az akvarisztika mint tudományos kedvtelés, a természettu-
dományok törvényszerűségeit alkalmazza, ugyanakkor maga is mindig újabb
adatokkal és megállapításokkal gazdagítja a tudományt. Igen alkalmas természet-
tudományos ismeretek sokoldalú, szemléltető módon, szórakozva történő elsajátí-
tására, széles körben való terjesztésére. Az általános iskolai Tanterv és Utasítás
(1963) az akváriumot mint szemléltetési eszközt közvetlenül a film után említi
(24. old.), a Nevelési Terv (1963) pedig a nevelőmunka egyik hasznos eszközét
látja benne (138. old.). Az akvárium az iskola élő szertárának elmaradhatatlan
tartozéka, az iskolai biológiai szakkörök alapvető megfigyelési eszköze.
13
A régi egyiptomiak már külön haltartókat létesítettek a házuk táján,

amelyekben kétségkívül nemcsak haszonhalakat tartottak. Bizonyítják ezt az
ásatások során feltárt ó-egyiptomi rajzok, amelyeken a gazdag főurak egysíkú
halas medencéiben olyan apró — étkezési célra aligha alkalmas — nílusi hal-
fajokat sikerült Haeckelnek meghatároznia, amilyenek manapság is mint akvá-
riumi díszhalak ismeretesek (Haplochromis, Mormyrus, Distichodus, Clarias,
Synodontis, Tetraodon fajok). A Théba romjaiból való egyik ilyen értékes lelet ó-
egyiptomi előkelő halászt ábrázol, aki díszes faragású székén ülve haltartójából
1. ábra. Az akvarisztika története terén eddig figyelmen

kívül hagyott, páratlan értékű dokumentum Théba romja-
iból, amely hieroglifáról Herman Ottó a következőket írta:
„Ékes, formás széken egy Ó-előkelőség foglal helyet, s be-
vetette horgát egy mesterséges haltartóba, egy valóságos
aquáriumba, mely a padozat alá is terjed; ezt a részét pe-
dig a felső résszel egy felszálló köti össze. A lotosz (lótusz)
a haltartóban éppen fakadó félben van, s ott evickélnek
körülötte a Chromis és Bagrus halak." Az említett két hal
— a nílusi szájköltő hal (Chromis nilotica L.) és a nílusi
harcsa (Bagrus schilbeides CUV.) — ma is gondozott ak-
váriumi díszhalak.
horgászik*. A haltartóban éppen Isis és Osiris istenek szent virága, a lótusz fa-
kad, s körülötte ott evickélnek az akváriumokban ma is gondozott nílusi száj-
költőhalak és nílusi Bagrus harcsák.
A régi Róma házi kertjeiben, a római paloták csarnokaiban ugyancsak gya-
koriak voltak az olyan négyszögletes, süllyesztett medencék, amelyeket — díszes
kiképzésükből következtetve — nemcsak esővízgyűjtésre (impluviumok), illetve
fogyasztási halak tárolására (piscinák), hanem bizonyára a halakban való gyö-
nyörködés céljaira is építettek. Ilyen díszes haltartókat tártak fel Pompejiben is.
A spanyolok által meghódított Mexikóban (a XVI. század legelején) az
*Lásd Herman Ottó: A magyar halászat könyve (1887). I. köt. 51. old. 23. ábra.
14
aztékoknál olyan haltartókat találtak, amelyek feltehetően megfigyelési célokat is

szolgáltak. Foglyul ejtett vezérüknek, Montezumának az állatkertjében már édes-
és tengervízi medencékben gondoztak ős figyeltek meg halakat.
A díszhalkultusz, a díszhaltenyésztés igazi bölcsője azonban a régi Kína földjén
ringott, ahol Szju Cin-szin, a pekingi Szun Jat-szen park aranyhaltenyésztő di-
nasztiájának sarja, mai tenyészetvezetője szerint a Tan-U dinasztiájának végén
(időszámításunk előtt 906-1278) a Czeczján, Gánszin ós Hancsszon tartomá-
nyokban már tenyésztették az aranyhalakat. Számos — a népi fantázia naiv bájá-
val fűszerezett — legenda kering ma is a kínai nép körében az aranyhalak kelet-
kezéséről. A valóság azonban az, hogy a régi kínaiak a sárga pigmenttúltengésű
(xanthorisztikus) elváltozásokra hajlamos ezüst kárászból (Carassius auratus
gibelio) hosszú évszázadokig tartó türelmes kiválogatással és beltenyésztéssel
tenyésztették ki a kínai aranyhalat (Carassius auratus auratus). A kínaiak ma is
a „népművészet” egyik ágának tekintik az egyre újabb és bizarrabb formákat pro-
dukáló aranyhaltenyésztést, és ez a szemlélet tükröződik a vázák, csipkék, fest-
mények, épületdomborművek, kirakati dekorációk, sőt a mai gyufacímkék és
bélyegek aranyhal-ornamentikáján is.
Az ősi kínai aranyhaltenyésztésről szóló első megbízható jelentések 1369-ből
származnak. Ebben az évben alapított Hung-Vu császár King-te-csenben egy
porcelánmanufaktúrát, amelyben sárkánydíszes edényeket, ún. sárkányos tála-
kat készítettek az aranyhalak tartására. Ezeket a fél hordó formájú sárkányos
dísztálakat 1700 körül a talpazattal ellátott, félgömb alakú, felül kifelé hajló hul-
lámos peremmel díszített aranyhaltartó „üvegharangok” váltották fel, amelyek
később Európában is elterjedtek. Az első aranyhalak a sárkányos tálakkal együtt
1611-ben kerültek Európába, ahol helyenként — így például Portugáliában — a
szabadba is kirakták, s azok ott csakhamar elvadultak. 1700 táján Engelbert
Kaempfer német útirajzíró számolt be először a „King-Jo”-ról, egy „piros, farkánál
aranysárga” halról, s ezzel széles körben megismertette az aranyhalat. Kezdetben
nagyra értékelt, igen drága állat volt s ezért főúri, sőt királyi udvarokban is becses
ajándéknak számított. Így jutott hozzá 1750-ben Pompadour asszony és Alekszej
Mihajlovics orosz cár is. Az aranyhalak tartása és tenyésztése mindinkább elter-
jedt, de továbbra is csak kerti tavakban és átlátszatlan falú, széles haltartókban.
Mintegy 500 évvel ezelőtt az aranyhaltenyésztés kultusza Kínából átterjedt Ja-
pánba. Ettől kezdve mindkét helyen megindult a vetélkedés a mind bizarrabb
tenyészformák (aranyhal-torzok) kitenyésztésére. Így jöttek létre az üstökös- és
fátyolfarkú, égrenéző, teleszkóp- és hólyagos szemű, tojástestű, oroszlánfejű stb.
aranyhalak, amelyeket a pekingi Szun-Jat-szen parkban 1912-től megnyílt állan-
dó aranyhal-kiállításon mutatnak be, s 1949 óta a központi állami tenyészetben
több mint 40-féle tenyészformában szaporítanak.
A vízinövények és állatok egymás életműködését kiegészítő, természetszerű kö-
zös élettérben való tartásának (a mai értelemben vett akvarisztikának) a kialaku-
lását azonban mégsem az aranyhalkultusznak, hanem a természettudományok
előrehaladásának köszönhetjük. Neves természettudósok (Swammerdam, Leeu-
wenhoek, Réaumur, Schaffer és Trembley) kísérleteikhez már tartottak különféle
edényekben vízinövényeket és állatokat. Ám hiányzott még az állat és növény
15
egymásra hatásának szemlélete, s így az átlátszatlan falú kísérleti edénykékben

az élőlények hamarosan elpusztultak. Az első valóban használható mikroszkóp
alkotója, a holland Leeuwenhoek (1632-1723) még kőedénykékben tartotta kuta-
tási élő anyagát, s bizony folytonos pusztulások miatt nagy nehézségekkel küsz-
ködött, hogy állandóan élő növények és állatok legyenek kéznél vizsgálataihoz. Az
akvarisztika eredete szoros összefüggésben van az oxigén felfedezésével, amely a
XVIII. században az angol Priestley és a svéd Scheele fáradozásainak köszönhető,
továbbá a lélegzés szerepének mint az oxigén közrejátszásával végbemenő égési
folyamatnak a francia Lavoisier és az angol Priestley részéről történt kimutatásá-
val, akik ezt a folyamatot halakon is bebizonyították. Az olasz Spallanzani és más
kutatók különböző víziállatokon végzett kísérleteik alapján megállapították, hogy
a lélegzési folyamat során az állatok oxigént vesznek fel és széndioxidot adnak le,
tehát addigelé a kísérleti állatok azért pusztultak el minden esetben, mert a víz
elfogyasztott oxigénje helyébe felszaporodott a víz széndioxidtartalma és semmi
sem pótolta a lélegzéshez nélkülözhetetlen oxigént. Erre alapította a holland
Ingenhouss a XIX. század elején folytatott kísérleteit, amelyekben kimutatta, hogy
testének felépítéséhez minden növény napfény segítségével széndioxidot használ
fel. Ez volt az első lépés a növények és állatok közti kapcsolatok teljes megértésé-
hez, s e felismerést már a következő években angol kutatók hasznosították is az
első igazi akváriumokkal végzett kísérleteikben.
1841-ben dr. S. H. Ward növényekkel és halakkal édesvízi akváriumot rende-
zett be, amelynek vize sokáig tiszta és használható maradt. Ez úttörő lépés volt az
akvarisztika felé, mert elsőként bizonyította be, hogy vízinövények és vízi állatok
megfelelő arányú közös tartásával a medence vize huzamosabb ideig tiszta marad
és a sikeres gondozáshoz s tenyésztéshez a feltételek így biztosítva vannak. 1842-
ben dr. Johnston megállapította, hogy a medencéjében fejlődő tengeri algák meg-
óvták a tengervizet az egyébként bekövetkező megbomlástól. Honfitársainak ha-
sonló gyakorlati megfigyeléseit sajátjával egybevetve, 1850-ben a vegyész
Warrington fektette le először az akváriumi gondozástechnika tudományos alapja-
it. Különösen kiemelte a szerves hulladék gyors eltávolításának szükségességét —
a víz megzavarosodásának elkerülése, a növényi és állati életfeltételek megóvása
szempontjából. E felismerésének jelentőségét egyik tengeri akváriumán elért
eredményeivel támasztotta alá, amelyben a víz 6 hétig is teljesen tiszta maradt, s
néhány viaszrózsát 5 hétig sikerült gondoznia. Hasonló eredményes irányban
dolgozott honfitársa, Philip Henri Gosse is, aki 1850-ben a londoni állatkertben az
első tengeri akváriumokat állította ki, ezt két év múlva egy állandó jellegű akvári-
um-kiállítás követte, amely azután a londoni állatkert Akváriumává fejlődött.
Egyébként Gosse volt az, aki 1855-ben egyik írásában az „aquarium” szót először
használta.
Az angol eredményekről tudomást szerezve — Emil Adolf Rossmässler, az
1848-as forradalmi gondolataiért és magatartásáért üldözött német természetbú-
vár nyomban felismerte az akváriumban rejlő értéket a nép természettudományos
nevelése, felvilágosítása terén. 1856-ban cikket írt a Gartenlaube című népszerű
tudományos folyóiratban Der See im Glase (Tó az üvegben) címmel. Ez a nagy
feltűnést keltett cikk csírájában tartalmazta mindazt, amin a mai korszerű akva-
16
risztika alapszik. A gondozást illetően már tudományos alapokra helyezett

akvarizálást e nagyhatású cikk avatta tudományos jellegű kedvteléssé, igazi
kultúrmozgalommá, s minthogy a cikkben kifejtett gondolatok a német nép köré-
ben termékeny talajra találtak, az 1856. évet tekinthetjük az akvarisztika születé-
si óvónk. A következő esztendőben jelenik meg Az édesvízi akvárium című mun-
kája, amely már e tudományos kedvtelés első kézikönyve. Benne találhatjuk az
akvaristák jelmondatává vált klasszikus meghatározást : „Az akvárium a szoba
derűs ékessége, ós egyúttal örökös élő forrása a szórakozva tanulásnak.” Az akva-
risztika Céljaként a természetnek, az élővilág változékonyságának és összefüggé-
seinek a megismertetését tekintette.
Ettől kezdve a Rossmässler elindította úton rohamos fejlődésnek indult az ak-
varisztika Németországban, majd elterjedt egész Európában, sőt a tengerentúlon
is.
A megnövekedett érdeklődésnek megfelelően sorra létesülnek nagy nyilvános
Akváriumok és alkalmi akvárium-kiállítások. 1860-ban nyílt meg Bécsben az első
akvárium-kiállítás, 1861-ben pedig Párizsban a külön épületben berendezett első
nyilvános Akvárium. (A Gosse által 1850-ben felállított legelső akváriumok még a
londoni állatkert madárházának csupán egy részét foglalták el.) E példákat a töb-
bi fővárosban is hasonló létesítmények követték. Az 1867. évi párizsi világkiállítá-
son bemutatott nagy akvárium-kiállítás igen nagy visszhangra talált. A gazdagon
berendezett Berlini Akváriumot 1869-ben Alfred Brehm, a világhírű német zooló-
gus alapította. A tengerparti kutatóintézetek is sorra építették Akváriumaikat. Az
első ilyen Tengeri Akváriumot Nápolyban 1874-ben alapítják, s az ezt követőt
pedig Helgolandban.
A magyar akvarisztika kialakulásáról sajnos igen kevés adatunk van. Annyi
bizonyos, hogy már a múlt század utolsó évtizedeiben nálunk is akadtak akva-
risták. Erre engednek következtetni haladószellemű nagy természettudósunknak,
Herman Ottónak egyes hazai halfajok akváriumi tartására vonatkozó utalásai. Az
1887-ben megjelent A magyar halászat könyve című művének II. kötetében a
szivárványos ökléről ezt írja: ,,... haltartók díszéül sűrű zsákokkal merítik” (699.
old.). A vágó csíkról pedig megállapítja: ,,... újabb időben mint csinos és kitartó
aquariumhal dívik” (731. old.). A lápi pótról feljegyzi, hogy „... a fogságban hamar
szelídül, gazdáját megismeri, s kézből kapdossa táplálékát” (734. old.); majd: „ ..
nálam megtörtént, hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírta
lenyelni, s így belefúlt a falatba” (735. old.). Herman Ottó tehát maga is akvarista
volt, aki az akváriumot tudományos megfigyelésekhez használta.
Már a múlt század nyolcvanas éveiben Budapesten Seifert bécsi mérnök
akváriumkiállítást rendezett, amelyen fátyolfarkú aranyhalakat mutatott be. A
századvégi magyar akvaristák közül is ismerünk néhányat: Pázmán Ferencet, a
régi Népszínház tagját, Procop Jenő gyógyszerészt, aki hőforrásainkban a
Vallisneriát honosította meg.
Nem sokkal a századforduló után, 1907-ben már megjelenik az első magyar
akváriumkönyv, Krenedits Ferenc Aquáriumi tanulmánya, s alig néhány évvel
később Temesváry Dezső összegyűjti a magyar akvaristákat az Osztrák—Magyar
Zoológiai Társaság keretében. Ez volt tulajdonképpen az első magyarországi akva-
17
rista szervezeti csoport, amelynek szerepét azonban 1912-ben már egy önálló
magyar akváriumegyesület, a Budapesti Akvárium és Terrárium Egyesület vette át.
A két világháború közti időszakban néhány szakmunka megjelenése — így
1924-ben Kellner Jenő: A szobaaquárium, 1931-ben Behyna Miklós: Az akvárium
berendezése és gondozása, majd 1938-ban ugyanennek a műnek a Termé-
szettudományi Társulat által megjelentetett, gazdagabb képanyaggal ellátott, bő-
vített kiadása: Az akvárium élővilága, berendezése és gondozása; és az 1937 nov-
emberében napvilágot látott, de csak 1939-ig működött első magyar nyelvű akva-
rista folyóirat, a szép kiállítású Az Akvárium jelezték, hogy az igények nálunk is
megnövekedtek az akvarisztikai ismeretek iránt. A fennálló társadalmi viszonyok
és a második világháború kirobbanása azonban megakadályozták, hogy az akva-
risztika akkoriban Magyarországon is igazi tömegmozgalommá váljon.
A második világháború utáni évtizedben az akvarisztika világszerte megindult
rohamos fejlődése — ami elsősorban az azelőtt nehezen szaporítható ún. „problé-
ma-halak” tenyésztés-technikája kidolgozásának, új fajok tömeges behozatalának
és az akvárium műszaki berendezései nagyfokú korszerűsödésének tulajdonítható
— nálunk is mindinkább érezteti hatását. Szakköreinkben hamarosan elterjednek
az új gyakorlati módszerek és díszhalállományunk is — főként az utóbbi évek
során — rendszeresen gazdagodik új fajokkal. Díszhal-tenyésztőink egyre sikere-
sebb eredményeket érnek el a kényesebb fajok akváriumi tenyésztése terén, s
ezzel a külföldi akvarista körök elismerését vívják ki. Külföldön nagyra értékelik a
magyar akvaristák szakirodalmi és propaganda munkáját is.
18
AZ AKVARISZTIKA BIOLÓGIAI ALAPJAI
A VÍZI SZERVEZETEK KÖLCSÖNHATÁSA A KÖRNYEZETTEL
A vizek lakóit anyagcseréjük szerint három csoportba sorolhatjuk.

Az első csoportot azok az élőlények alkotják, amelyek testük szerves anyagait
széndioxidból, vízből, oldott sókból építik fel, a Nap sugárzó energiájának fel
használásával. Így állítanak elő szénhidrátokat (cukrokat és keményítőt), ame-
lyekből testük többi anyagát is felépítik. Ezt a táplálkozásmódot autotrófiának
nevezzük. A limnológiában termelés-biológiai szempontból termelőknek (kons-
truktívoknak) nevezik ezeket a szervezeteket, ugyanis szerves anyag-termelésük
mértékétől függ az egész vízegység (pl. egy tó) termelt összes szerves anyag készle-
te (biomasszája), — közvetve a halászat szempontjából fontos halhús-
termőképessége is. A vizek autotróf táplálkozású, termelő szervezetei a zöld fes-
tékanyaggal (klorofillal) rendelkező moszatok (algák) és a fejlettebb vízinövények
(vízimohák, vízi harasztok, és a vizek virágos növényei).
A kész szerves anyagokra utalt élőlényeket heterotrófoknak, termelésbiológiai
szempontból fogyasztóknak (konzumenseknek) nevezzük, mert ezek a termelők
által produkált kész anyagokat fogyasztják. Ide tartozik a vizekben élő valamennyi
állati szervezet, a legkisebbtől a legnagyobbig.
A vizek élőlényeinek harmadik csoportját alkotó szervezetek lényegében,
ugyancsak heterotróf módon táplálkoznak, vagyis kész szerves anyagokat fogyasz-
tanak. Csakhogy ezek a már élettelen formában jelenlevő összetett szerves vegyü-
leteket széndioxiddá, vízzé és ásványi anyagokká bontják le. Ezért ezeket a szer-
ves anyag maradványait elemi részekre lebontó élőlényeket elbontó (decomponáló
vagy reducens) szervezeteknek nevezzük. Ide a vizekben élő baktériumok és gom-
bák tartoznak, amelyeknek jelentős szerepük van a vizek anyagforgalmában.
19
A TÁPANYAGOK
Az akváriumi növények életéhez a következő fontos elemek szükségesek: szén

(C), hidrogén (H), oxigén (0), nitrogén (N), kén (S), foszfor (P), kálium (K), magnézi-
um (Mg), kalcium (Ca), vas (Fe), mangán (Mn), bór (B), réz (Cu), cink (Zn), molib-
dén (Mo), kobalt (Co).
Ezeket az ún. alapanyagokat többnyire csak csekély koncentrációban igénylik
a vízinövények, de ha ez a kevés hiányzik belőlük, akkor fejlődésük fennakad, sőt
hiánybetegségek (sárgulás, levelek kilyukadása, lankadás) következnek be. Néme-
lyik elemből csupán annyi is elegendő, hogy nyomokban legyen jelen, ezért nyom-
elemeknek, újabban pedig mikroelemeknek nevezzük őket. Ha azonban a vízből
teljesen hiányoznak ezek (a vízinövények többsége a tápanyagokat a levelein ke-
resztül veszi fel), akkor az ilyen mikroelemeknek (bér, cink, kobalt, mangán, mo-
libdén, réz) a hiánya ugyancsak zavarokat idézhet elő a vízinövény életében, vagy
legalábbis megakadályozhatja, hogy szép, erőteljes példányokat tenyésszünk belő-
lük.
Miután a korszerű akvarisztikában mellőzzük a régebben alkalmazott és sok
kellemetlenséget okozó földkeveréket, s helyette a növényeket jól kimosott (lágy
vizű akváriumok esetében ki is savazott) homokba ültetjük, a fent felsorolt táp-
anyagokat mesterségesen, tápoldatokban juttatjuk növényeinknek.
A fő növényi tápoldatokat az általában ismert és bevált Knopp-féle tápsóoldat-
tal, mint alap-tápoldattal* adhatjuk, amelynek összetétele egy liter desztillált viz
törzsoldatra:
1,00 g salétromsavas kalcium (Ca[NO3]2)

0,25 g keserűsó (MgSO4)
0,25 g savanyú foszforsavas kálium (KH2PO4) 0,12 g kálisó (KCl)
0,12 g konyhasó (NaCl)
1-2 csepp vasklorid (FeCl3)
E sók feloldásakor arra ügyeljünk, hogy a keserűsót csak akkor vigyük oldat-
ba, amikor már a többi só mind feloldódott, különben gipsz (CaSO 4) válik ki, amit
a lebegő víz gipszkristálykák okozta zavarodásáról is észrevehetünk. Tanácsos a
törzsoldatot színes falú (zöld, barna) vegyszerüvegben, ill. világos falúban sötét
helyen tárolni, mert különben bealgásodhat, s a parányi növények használják fel
már előre a tápanyag nagy részét. A Knopp-féle törzs-tápoldatból az akváriumban
gondozott növények gyér vagy dúsabb volta szerint 10 literenként 1-1,5 millilitert
(ml), azaz mérőhengerrel mérve 10-15 köbcentimétert (cm') keverünk az akvárium
vizébe.
*Az alap-tápoldatokban — így a Knopp-félében is — a növények számára szükséges,

ugyanakkor a víz keménységet meghatározó sók is benne foglaltatnak. Az alap-tápoldat
jelzett adagolása és így a keménységet adó sók koncentrációja azonban oly csekély, hogy e
sókat a jelenlevő növények — kellő főnyen — hamarosan felveszik. Ezért az alap-tápoldat
mellőzése csak az egészen lágy (2-4 német keménységi fokú) és s ó m e n t e s vizet igénylő,
ikráztatásra kihelyezett halfajok (pl. a vörös neonhal — Cheirodon axelrodi) esetében indo-
kolt.
20
Másik — kalciumot egyáltalában nem tartalmazó — alap-növénytáp a Wagner-

féle tápsóoldat:
1l desztillált víz
15 g ammóniumfoszfát
15 g káliumnitrát
25 g nátriumszulfát
40 g ammóniumszulfát
Ebből a törzsoldatból minden 5 liter akváriumvízre számítva 3-4 cseppet ada-

golunk.
Vízinövényeink „trágyázására” gyakran az ammóniumnitráttal önmagában is
igen jó eredményt érhetünk el, ha négy héten keresztül hetenként egyszer, 30 liter
akváriumvízben 1 grammot oldunk fel belőle.
Az alap-tápoldaton kívül, amelynek adagolását a növények fejlődése (a táp-
anyagok felhasználása) szerint — ami nagyban a fényviszonyoktól is függ —4-6
hetenként meg kell ismételni, kívánatos a mikroelemeket is tápoldat formájában
megadnunk, hogy ezzel akváriumi növényeink erőteljes fejlődését és szaporodását
biztosítsuk. Erre a célra igen alkalmas a Hoagland-féle A—Z oldat, amely 18 liter
desztillált vízre (törzsoldat) a következő vegyi anyagokat tartalmazza:
0,5 g lithiumchlorid (LiCl)

1,0 g kristályos rézszulfát (CuSO4 • 5H2O)
1,0 g cinkszulfát (ZnSO4)
11,0 g bórsav (H3BO3)
1,0 g alumíniumszulfát (Al2[SO4]3)
0,5 g kristályos cinkklorid (ZnCl2 • 2H2O)
7,0 g kristályos mangánklorid (MnC1 • 4H2O)
1,0 g kristályos nikkelszulfát (NiSO4 • 9H2O)
1,0 g kristályos kobaltnitrát (Co[NO3]2•6H20)
1,0 g titánoxid (TiO2)
0,5 g káliumjodid (KJ)
0,5 g káliumbromid (KBr)
Ezt a nyomelemes kiegészítő tápoldatot ugyancsak 4-6 hetenként adjuk, még-

pedig az akváriumvíz minden 50 literére — a benövényesedés és a megvilágítás
mértéke szerint — 1 vagy 2 ml-t (10 vagy 20 cm3-t). Ügyeljünk a túladagolás elke-
rülésére, mert amilyen kedvező hatást gyakorolhatnak a mikroelemek növénye-
inkre (ha csakugyan „nyomokban” vannak jelen), éppoly károsak lehetnek az
akvárium lakóira nagyobb töménységben.
A szabad vizekben, de a természetszerűen telepített akváriumokban is a táp-
anyagok körforgását tapasztalhatjuk. A vízi növények szervetlen vegyületekből
szerves anyagokat építenek fel. Ezek szolgálnak táplálékul az állati szervezetek-
nek, amelyek azt testük anyagának gyarapítására használják fel. Az állatok
anyagcsere-végtermékei, valamint a növényi és állati hulladékok mint tápanyagok
jutnak vissza a növényekhez.
21
A. vízben élő állatok anyagcseréjében a következő anyagok felvétele ós szerve-

zetükből való kiválasztása játszik közre.
Anyagfelvétel Anyagleadás
1. oxigén
2. szénhidrátok ………… 1. széndioxid
3. zsírok ……….. fő tápanyagok 2. víz
4. fehérjék) ……….. 3. ürülék és vizelet
5. szervetlen sók és víz
6. vitaminok
ASSZIMILÁCIÓ (ÁTSAJÁTÍTÁS) ÉS DISSZIMILÁCIÓ (LÉGZÉS)
Az akváriumban a következő fontos folyamatok egészítik ki egymást:

1. széndioxid-felhasználás és oxigénleadás = növényi asszimiláció;
2. oxigén-felhasználás és széndioxid-leadás = disszimiláció (növényi és állati lég-
zés).
Ha a két folyamat (1. és 2.) az akváriumban egymást kiegészíti, akkor növény-
es állatvilágának anyagcseréje egyensúlyban van.
Ellenkező esetben az élőlények súlyos ártalma, sőt pusztulása következhet be,
mégpedig az 1. túltengése esetén a biogén meszesedés, lúgosodás és az oxigén-
túltermelés okozta gázödéma („buborékbetegség”) miatt; ill. a 2. túltengése eseté-
ben pedig a víz túlsavanyodása és fulladás miatt.
Mindebből következik, hogy az akvaristának munkáját elsősorban az akvárium
élővilágának helyes arányára, az anyagcsere egymást kiegészítő folyamatainak
egyensúlyára kell irányítania.
KÖRFOLYAMATOK, AMELYEKEN AKVARISZTIKÁNK NYUGSZIK
A légköri oxigén a természetben és az akváriumban egyaránt nélkülözhetetlen

gáz az állatok és növények oxidációs folyamataihoz, s csekély mennyiségben a
baktériumok is hasznosítják oxidációs, nitrogén- és kénmegkötő életfolyama-
taikban. A növényi asszimilációval termelt — vízben oldott — oxigéntöbbletet
nemcsak maguk az állatok, hanem az akváriumban keletkező hulladék anyagok
és bomlási folyamatok is csökkenthetik, sőt az utóbbiak túlhalmozódása nagyfo-
kú (pl. a halakra életveszélyes) oxigénhiányt idézhet elő. Igen nagyfokú oxigénel-
vonás keletkezhet pl. halaink túletetése, az el nem fogyasztott szárazeleség rotha-
dásnak indulása, vagy a föl nem lakmározott nagyszámú vízibolha (Daphnia) lég-
zése, a fenékre ülepedett hulláinak bomlása, a talajban elszaporodott csővájó
féreg (Tubifex) légzése következtében. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy az élő
táplálékállatok mindegyike külön légzési egység, s így a medence összes vízmeny-
22
nyiségéhez viszonyított nagy tömegük igen számottevő oxigénfogyasztó. A halak-

kal való túlnépesítés a vízinövények termelte oxigén mennyiségéhez képest ugyan-
ilyen bajokhoz vezethet. E tekintetben régóta törekednek az akvarisztikai iroda-
lomban olyan ideális arányokat megadni, amelyek a régebbi szakkönyvekben
helytelenül használt „biológiai egyensúly” fenntartásához a kezdő akvarista szá-
mára biztos útbaigazítást nyújtanak.
Általános tájékoztatáskánt mi is közöljük, hogy az akvárium alapterületének
egyharmadát elfoglaló egészséges, bő oxigéntermelésű (finom levélzetű) alámerülő
növényzet mellett — minden egyes 3-4 cm-es halra 5 liter, egy-egy 6-7 cm-es
példányra 7 liter, míg a 10-14 cm-es példányokra 10 liter vizet számíthatunk.

A gyakorlatban azonban számolnunk kell a fajonként változó oxigénigénnyel
is. Például a szabadból frissen betelepített példányok sokkal „oxigénéhesebbek”,
mint az akváriumban nemzedékeken keresztül akklimatizálódott (alkalmazkodott
— igénytelenebbé vált) utódok. Nagyobb oxigénigényűek a folyóvizekből származó
(rheophil) fajok, mint az állóvízből betelepített és továbbtenyésztett fajok. Cseké-
lyebb oxigénigényűek a béllélegzők (csíkok, páncélosharcsák), és a víz színéről
szippantott levegőt is hasznosító trópusi labirinthalak. Más az oxigénfogyasztása
ugyanazon faj különböző fejlettségű példányainak, és kisebb ugyanazon egyed
oxigénigénye egészséges állapotban és nyugodt környezetben, mint zaklatott kö-
rülmények között vagy betegen, amikor a kopoltyúfedők szaporább nyílása is jelzi
a mohóbb légzést. A légvételek száma percenként 15 ős 150 közt is váltakozhat.
Egyetlen faj különböző eredetű egyedeinek nagyobb oxigénigényét az is előidőzhe-
ti, hogy egyes akvaristák halaikat feleslegesen erős — apró és dús buborékoszlo-
23
pú — szellőztetéssel „elkényeztetik”. Az ilyen kitágult kopoltyúfedőjű — egyébként

mérsékelt oxigénigényű — halak kedvezőtlenebb viszonyok közé kerülve megsíny-
lik azt, hogy nagyobb oxigéntelítettséghez szoktatták őket. Mindebből megérthet-
jük, hogy a fenti adatok csak tájékoztatásul szolgálhatnak; érvényességükhöz a
gyakorlatban szerzett tapasztalatok, valamint az egyes fajok speciális oxigén-
igényének az ismerete is szükséges. Ha az akvárium növényeinek oxigéntermelése
nem fedezi a velük együtt tartott állatok oxigénszükségletét (a gázanyagcsere
3. ábra. A szén akváriumi körforgásának vázlata
egyensúlyán felüli népesítés, szaporítással keletkező ivadéktömeg miatt), akkor az

oxigén mesterséges utánpótlásáról (szellőztetésről) kell gondoskodnunk.
Az akvarisztika számára másik igen fontos körfolyamat a szén útja a vízi élet-
közösségben. Már ismertettük az egész élővilág szempontjából legfontosabb ve-
gyületnek, a széndioxidnak (CO2) az asszimiláció során történő felhasználását, és
visszakerülését a vízbe. A széndioxid rothadási és erjedési folyamat révén is kelet-
kezik, de ez az akváriumban alárendelt jelentőségű. Az akváriumvíz elnyelt szén-
dioxidgáz-tartalma elsősorban a benne élő állatok anyagcseréjének aktivitásától,
vagy mesterséges szellőztetéssel a vízbe vezetett levegő gáztartalmának a feloldá-
sából ered (a légköri levegőben 0,033% CO2 van).
Az akváriumvíz széndioxid-hiányát szódavizes palack széndioxid-készletével
szüntethetjük meg, ha a szelepes csapjával lefelé fordított üveg felül összegyűlő
széndioxidgázából a csapra húzott gumicsövön keresztül egy szájával lefelé az
akvárium vízszintje alá rögzített pohárba vagy üvegcsőbe szívatjuk a szén-
24
dioxidot. A hiányzó széndioxid-mennyiséget azután a víz az üveg lefelé nyílt gáz-

készletéből fogja elnyelni (széndioxid-trágyázás).
Foglalkoznunk kell a kén akváriumi körforgalmának a szerepével is, mert az
idevágó ismeretek hiányában a kén káros következményeitől már sok akvarista
szenvedett kudarcot. Minden fehérjevegyület ként tartalmaz. Az akvárium vizében
a kén többnyire szulfátok alakjában is jelen van. A medencében a fehérje bomlás-
termékeiből felhalmozódó kén tartalmú anyagokat a kén- baktériumok redukálják,
s az állatokra rendkívül mérgező hatású, a záptojás
4. ábra. A kén akváriumi körforgalmának vázlata
szagára emlékeztető kénhidrogén (H2S) keletkezhet. Különösen a medencében

felgyülemlő állati és növényi hulladék (ürülék, állati hulla, rothadó növényi ré-
szek), idejében el nem fogyasztott szárított eleség bomlásából, rothadásából hal-
mozódhat fel veszélyes mennyiségű kénhidrogén. A keletkezett kénhidrogén az-
után további bakteriális redukció révén kénsavvá oxidálódik, amelyet azonban az
akvárium vizében jelenlevő karbonátok szulfáttá semlegesítenek. A szulfátokat a
vízinövények, mint tápanyagot használják fel, de egyes baktériumok (így pl. a
Sporovibrio desulfuricans) redukciós tevékenysége útján ismét kénhidrogénné
épülhet fel.
A kénbaktériumok* termelte kénhidrogént az akvárium vizében nitrátok hoz-
záadásával is közömbösíteni lehet. A nitrátokat ugyanis a denitrifikáló baktériu-
*A H2S-képző kénbaktériumok gyakran puszta szemmel is felismerhetők — az akvárium

fenekén, üvegfalán, köveken alkotott szürkésfehér telepekről. Különösen gyakoriak a mozgé-
kony fehér Beggiatoa alba is a mozdulatlan fehér Thiothrix nivea kénbaktériumok. A vizet és a
köveket pirosra festhetik a bíborbaktérium (Chromatium) telepek. Ezek egyébként a klorofill-
hoz hasonló festékanyaguk, a bakterioklorofill révén széndioxid-asszimilációra is képesek.
25
mok nitrogénné redukálják, amely a kénhidrogént eloxidálja. 1 mg kánhidrogént

1 mg pétisóval lehet közömbösíteni, de vigyáznunk kell vele, mert túladagolással
ammóniák is keletkezhet, vagy utána nagymérvű algásodás indulhat meg. Helye-
sebb és kényelmesebb ezért a szerves hulladék-felhalmozás megelőzése rendsze-
res medence-tisztogatással (hulladék eltávolítása iszaplopóval), és a túletetés elke-
rülésével. Az elhárítás kitűnő eszközei a mesterséges szellőztetés és a jól működő
vízszűrő-berendezés is.
Az akváriumban lejátszódó körfolyamatok között a nitrogén (N) is fontos szere-
pet tölt be bonyolult útja során. Vízi növényeink anyagcseréjükhöz nitro-
génvegyületeket is igényelnek; nitrogén- és foszfáthiány következtében fejlődésük
megakad és sínylődnek. Minden vízben megtalálhatjuk a nitrogént, sőt már a
vízvezetéki vízzel is kerülhet medencénkbe nitrát. Miután valamennyi fehérjeve-
gyület nitrogén tartalmú — halaink a táplálékban veszik magukhoz a nitrogént,
majd részben urin anyagcsere-végtermékükkel juttatják azt vissza az akvárium
vizében oldódó, nem mérgező húgyanyag — karbamid CO(NH2)2 — alakjában. Ezt
a végterméket baktériumok fermentjeikkel ammóniumkarbonáttá [(NH4)2 CO3]
változtatják. Más baktériumok az ammóniumkarbonátot nitritté (NO2) oxidálják;
megint más fajok ez utóbbit a növények tápanyagául szolgáló nitráttá (NO3) to-
vább oxidálják. Előfordul, hogy bizonyos baktériumok (pl. a Sporovibrio
desulfuricans) a nitrátot veszélyes sejtméregre, ammóniákra (NH3) bontják le.
A vízinövények számára szükséges hiány-nitrátot növénytápoldatokkal (pl.
Knopp-tápsó) pótolhatjuk. A literenként 30 mg-on felüli nitráttartalom azonban
már ártalmas az állati életre! A nitrit és ammóniák jelenléte pedig az akvá-
riumvízben mindig vészt jelző tünet halainkra nézve. Különösen a bomlástermé-
kektől szinte mentes tengertérségekből (pl. korall-szirtek) és kristálytiszta fo-
5. ábra. A nitrogén akváriumi körforgalmának vázlata
26
lyóvizekből származó halfajok érzékenyek az akváriumvíz legcsekélyebb nitrit-,

nitrát- és ammóniák-szennyeződésére. Ma már azonban ezeket a legkényesebb
vízi állatfajokat is sikerrel tartják olyan akváriumokban, amelyekben egészséges
zöld algavegetációval vagy a WOPATIT SBW (VEB Farbenfabrik, Wolfen) nitrát-
megkötő műgyantán való filtrálással gondoskodnak a nitrogén tartalmú bomlás-
termékek megkötéséről, teljes távoltartásáról. A legtöbb akváriumi állat számára
kielégítő, ha a nitrogénvegyületek káros mértékű jelenlétét a hulladék anyagok
rendszeres eltávolításával, túlnépesítés esetén pedig szellőztetéssel és egyszerű
vízszűréssel előzzük meg. Az akvárium talajába berakódó (fenéktalajon keresztül
való filtrálás esetén még szaporodó) hulladék fehérjéi is nitrogénlebomlással járó
rothadásnak indulnak. Ennek során medencénk talajában idővel aminek, feno-
lok, kénhidrogén, valamint a nagy buborékok alakjában elő is törő, a növényi
cellulóz rothadásából származó mocsárgáz (metán, CH4) keletkeznek. Ezért taná-
csos a régen szokásos földkeverékek helyett (amelyeknek szerves anyag tartalma
gyorsan bomlásnak indult) tisztán kimosott folyami homokot használni. Ha azon-
ban elszennyeződik — ami rendszeres tisztogatás és mérsékelt népesítés mellett
csak hosszú évek múltán következik be—, ezt is cseréljük ki újra.
AZ AKVÁRIUM BIOLÓGIAI—KÉMIAI JELENSÉGEINEK

PERIODIKUS VÁLTOZÁSAI
A belvízkutatók, a limnológusok már számos tudományos munkájukban be-

bizonyították, hogy a tavak és más belvizek rendszeres biológiai-kémiai vizs-
gálatának adatai az egymást követő hosszabb vagy rövidebb időegységen belül
(hónapok, évszakok, vagy akár napszakok szerint) törvényszerűen ismétlődő peri-
ódusos jelenségeket mutatnak. Ezek a szakaszos változások az évszak, hónap
vagy napszak sajátos meteorológiai (hőmérsékleti, napsugárzási, csapadék-
eloszlási stb.) viszonyaitól befolyásolt asszimilációs—disszimilációs termelé-
kenységi változásokból, valamint az ezekből eredő vízkémiai ingadozásokból te-
vődnek ki. Az éghajlati és tápanyagforgalmi eltolódások olykor egészen extrém
jelenségekhez vezetnek (mint a továbbiak során tárgyalandó „vízvirágzás”), és
egyes alacsonyabb rendű élőlények ugyanazon fajain szembetűnő alaki változáso-
kat (ciklomorfózist) eredményez. Így például egyetlen kerekesféreg vagy
planktonrák (pl. változófejű vízibolha — Daphnia longispina cucullata), sarlós vízi-
bolha (Bosmina longirostris) faj esztendőn belüli példányai a hónapok és évszakok
szerint sorjába rakva — egymástól jelentős testformabeli eltéréseket mutatnak.
Ezek a periodikus biológiai és kémiai változások élettanilag legfontosabb jelensé-
gei a szabad természettől több-kevesebb eltéréssel az akvárium életközösségében
is lezajlanak, hacsak azok bekövetkezését műszaki beavatkozással (állandó szel-
lőztetéssel, vízszűréssel, mesterséges megvilágítással, a víz eredeti vegyi összeté-
telének megváltoztatásával stb.) előre meg nem akadályozzuk.
27
A meteorológiai változások a zárt helyiségekben (szobákban, középületek csar-

nokaiban stb.) felállított akváriumok életére csak mérsékelten hatnak. Itt nem
érvényesülnek a szél és az esők vízfrissítő (oxigéngyarapító és vízlágyító) hatásai,
és a nap ibolyántúli sugaraiból is alig jut valami az akváriumba, mert azok nagy
részét az ablak és a medence üvegfala elnyelik. Akváriumunkra azonban ez egyál-
talában nem hátrány, mert a fény nemcsak felülről (mint a tavaknál), hanem
oldalról is éri, és az ablakon át beszűrődő fény — ha az akvárium meg- felelő he-
lyen van — elegendő vízinövényeink számára. Ha pedig a természetes fény kevés
akváriumunk növényeinek életműködéséhez (északi fekvés ablaktól távoli elhelye-
zés, borús, sötét idő esetén), akkor mesterséges megvilágítással elegendő fényt
biztosíthatunk a vízinövények fejlődéséhez. A meteorológiai tényezők közül azon-
ban a szobában elhelyezett akvárium életére is kihatással lehetnek a légnyomás-
változások. A légnyomás viharok előtti süllyedésének hatására felszabadul a víz-
ben lekötött oxigén egy része. Így a 20 C fokú akváriumvíz 775 mm-es légköri
nyomáson literenként 6,48 cm3 oxigént tud lekötve tartani, de a légnyomás 750
mm-re való csökkenésekor ugyanez a hőfokú víz literenként már csak 6,28 cm3
oxigént tartalmaz. A légnyomáscsökkenést, főleg pedig a levegő elektromos töl-
töttségét béllélegző halaink (pl. a réti csík) megérzik, és nyugtalan magatartásuk-
kal jelzik („időjós halak”). Veszélyesebb ennél az akvárium életközösségére a hirte-
len besötétedés vagy a tartósan borús időjárás, mivel az elhúzódó disszimilációs
tevékenység során felszaporodik a víz szénsavtartalma, a növényi oxigéntermelés
pedig teljesen szünetel, az előzőleg elszaporodott mikroszkopikus növénykék (al-
gák) és virágos vízinövények hosszabb sötétségben elpusztulnak és elrothadnak.
Ezen a káros időjárási behatáson (amely a természetben a nagyobb vízfelület, a
hullámzás, esőzés folytán nem okoz ilyen kritikus helyzetet) a mérsékelt, helyes
arányú népesítés, vagy megint csak az akvárium mesterséges megvilágítása,
rendszeres szellőztetése segíthet.
A szabad vizekhez hasonlóan az önszabályozásra utalt úgynevezett „egyen-
súlyi” akváriumokban is napszakos változásokat tapasztalhatunk. Mennél kisebb
egy állóvíz, annál nagyobb változásoknak (hőmérséklet, pH-érték, keménység) van
alávetve. Ilyen szempontból az akváriumok — még a nagyobb méretűek is — mi-
niatűr „tavaknak” tekintendők, amelyek ráadásul nemcsak felső, hanem oldalsó
megvilágítást is kapnak. Így azután a mesterségesen létesített kis vízi életközössé-
günk sokkal szélsőségesebb mértékben reagál a környezeti időszakos futtásokra,
mint a természetes vizek. Ennek igazolására grafikonon bemutatjuk egy délkeleti
fekvésű ablak közelében felállított 75 literes akvárium hőmérsékletének, oxigén-
tartalmának és pH-értékének óránként mért egy napi változását. Az akvárium
halakkal és növényekkel arányosan telepített, hat hónapja berendezett, tehát
„öreg vizű” medence volt, talajfiltrálás és külön szellőztetés nélkül. A vizsgálat
ideje (március 17) előtt 12 órával a filtrálást is beszüntettük. Az akvárium vizét
bimetallos hőkikapcsolóval összekötött elektromos fűtőtest fűtötte, a víz hőfoka
24 C° alá sohasem süllyedt. Így annak ellenére, hogy a szobahőmérséklet a kora
reggeli órákban 16 C°-ig is süllyedt, délben pedig a fűtés ás a napsütés folytán 27
C°-ra emelkedett — a medencében a víz hőfoka csak a déli és a koradélutáni
órákban emelkedett 26 C°-ig. Önműködően szabályozott akváriumfűtés nélkül a
28
medence vízhőfokának változása már nagyobb ingadozásokat mutat, amint ezt az

előbbi akváriummal azonos űrtartalmú, mellette elhelyezett, de külön fűtés nél-
küli kontroll-akvárium hőmérsékletének adatai is mutatják. (6. ábra.)
Szembeötlőbb eltéréseket tapasztalhatunk az akvárium napszakos élet-
folyamataitól befolyásolt oxigéntartalom változásán. A vizsgált medencében az
oxigéntelítettség 25 C°-on és 760 mm-es légköri nyomáson 8,2 mg/l volt. A kora
délutáni órákig az erős napsugárzás hatására a víz oxigéntartalma a 9,8 mg/l
túltelítettségi értékre szökött fel, míg a kora reggeli órákra 4,5 mg/l-re süllyedt.
Az azonos űrtartalmú és népesítésű kontroll-akváriumban ugyanezen vizsgálati
idő alatt végig szellőztetés folyt, s így ennek a medencének az oxigéntartalma —
az egészen csekély ingadozásoktól eltekintve — egész napon át kiegyenlítettnek
mondható. (7. ábra.)
Jelentős változásokat olvashatunk le a vizsgált akvárium hidrogénion-kon-
centrációjának (pH) napszakos görbéjéről is. Ugyanakkor a kontroll-medence
egész nap szellőztetett és filtrált vizének pH-értékei nagyfokú kiegyenlítettséget
jeleznek. (8. ábra.)
A bemutatott grafikonok szemléltetően bizonyítják, hogy az akváriumvíz élet-
tani szempontból fontos kemizmusa a nap folyamán jelentős változásokat szenved,
amely az adott vizsgálati időpontnál hosszabb idejű és erősebb napsugárzású
hónapokban (júniusban, júliusban) még ennél is szélsőségesebb határértékek
között mozog. A műszakilag kezelt akvárium vizének kontroll adatai pedig preg-
nánsan igazolták, hogy a víz kemizmusának a medence lakóira veszélyessé válha-
tó szélsőséges változásait a rendszeres mesterséges szellőztetés vagy akárcsak
egy jól működő szűrőberendezés is megakadályozhatja, s a biológiai—kémiai fo-
lyamatokat kedvezően befolyásolhatja.
A napi szakaszosság mellett az akvárium életében évszakos szakaszosságot is
megfigyelhetünk, amely főként a nem szabályozott akváriumokban és a téli-nyári
évszakok befolyásoló tényezői hatására a legszembeötlőbb. A hőmérsékletet illető-
en a nagyon meleg nyári napokon a medence hőfoka külön fűtés nélkül is akár
28-30 C°-ra emelkedhet, ami meghaladhatja a délszaki növények és állatok kívánt
optimumát, s ha ezekre talán nem is nagyon hátrányos, de fokozza élettevékeny-
ségüket (meggyorsítja anyagcsere-folyamatukat), s erre a gondozásnál figyelem-
mel kell lennünk: a megnövekedő oxigénigényt finomabb porlasztású, dúsabb
szellőztetéssel kell kielégíteni, a növények gyors elszaporodását gyakoribb ritkí-
tással és vízszűréssel (lebegő algák) kell mérsékelni. A hidegvizet kívánó szerveze-
tekre (pl. hazai halakra, Északi-, Földközi-, Fekete-tengeri állatokra) viszont egye-
nesen veszélyessé válhat ez a nagymérvű vízmelegedés, amit a medence hűvö-
sebb, kevésbé megvilágított helyre való átrakásával, durva porlasztású erős szel-
lőztetéssel, sót olykor a víz mesterséges hűtésével is meg kell akadályozni.
A szerves bomlástermékek kedvező létfeltételeket teremtenek a parányi állati
szervezetek — ázalékállatkák (Infusoria) és kerekesférgek (Rotatoria) — elsza-
porodásának. Az akváriumvíz „infuzóriásodása” a megzavarosodásáról, ködössé,
majd tejszerűvé válásáról ismerhető fel. A rengeteg állati egysejtű disszimilációja
egyrészt nagymérvű oxigénelvonást eredményez, másrészt a csil-
29
30
31
32
lós véglények a halak testének nyálkarétegét is megtámadják, izgatni kezdik, ezért

azok úszójukat összehúzzák, testüket meg-megrázzák, úszójuk idővel ki-
rojtosodik, testük kisebesedik, s a nyílt sebkapukon bőrparaziták (Saprolegnia,
Costia, Chilodonella stb.) telepedhetnek meg. Halaink levegő után kapkodnak, a
víz színére jönnek — „pipálnak” —, és kellő időben való közbelépés nélkül előbb-
utóbb megfulladnak (ezt az elpusztult állat tátvamerevedett szája jelzi). Ennek a
szomorú folyamatnak elejét vehetjük a medence világosabb helyre való állításával,
mesterséges megvilágítással, szellőztetéssel, vízszűréssel.
A nyári túl nagy fény- és hőhatások által az akvárium vizében keletkező ki-
egyensúlyozatlan, egészségtelen anyagforgalmi viszonyokat a hosszantartó, in-
tenzív napsütésű, meleg nyári napok után a szabad belvizekben és a sok fénynek
kitett akváriumokban észlelhető „vízvirágzás” tükrözi. A víz „kivirágzását”, szinte
átláthatatlan sűrűségű zöldülését gyorsan elszaporodó lebegő növényi mikroszer-
vezetek hatalmas tömege idézi elő. Az akváriumban többnyire a Chlorophyceák és
Euglenophyceák „színezik” zöldre a vizet. Egy részük a külső vízszűrő berendezés
szűrőrétegein fennakad, de a legkisebb fajok — a Chlorellák és Carteriák — még a
szűrőrétegek sűrű szövedékón is keresztüljutnak, ezért eltávolításuk csak a velük
táplálkozó vízibolhák (Daphnia magna, Daphnia pulex) tömeges betelepítésével
lehetséges. Erős bezöldüléskor 1 cm3 akváriumvízben 850 000 Mycrocystis
aeruginosa, vagy 1 000 000 Carteria cardiformis lebegő algafaj is található. Ennek
az óriás tömegű asszimiláló növénynek az oxigéntermelése folytán az akvárium
vize nagymérvű — 400%-ig is felszökő — oxigén-túltelítettségűvé válhat, ami a
halak pusztulásához vezető gázbuborék-betegséget okozza (a hal vérében kiváló
oxigénbuborékok vérkeringési zavarokat, majd fulladást eredményeznek). Az erő-
teljes asszimilációval együtt jár a medence vizének biogén meszesedése és
ellúgosodása, amely a halakra életveszélyes 9 pH fölé viheti a víz hidrogénion-
koncentrációját. Amellett sejtmérgek, ammónia és kénhidrogén is keletkezhetnek
az elpusztuló algák rothadásnak induló tömegéből, este pedig a nagymérvű disz-
szimiláció következtében a szénsavtartalom szaporodik fel.
Amikor a lebegő moszatok folyton növekvő tömege fokozott asszimilációjával,
tápanyag-elvonásával egyre inkább aláássa saját létfeltételeit, akkor a maga pusz-
tulását készíti elő: a „vízvirágzás” megszűnik, az akvárium vize fokozatosan kitisz-
tul. A kristálytisztává vált, tápanyagszegény vízben további algaképződést nem
észlelünk; a medence vize ideális „öreg vízzé” változik. Az elpusztult és fenékre
rakódott algatömegből a baktériumok lebontó munkája révén termékeny iszapré-
teg keletkezik.
Az akvárium napi és évszakos periodikus biológiai—kémiai folyamatai csakis a
helytelen akváriumgondozás — meg nem felelő elhelyezés, aránytalan népesítés, a
tisztogatás elhanyagolása, szükséges esetben a műszaki beavatkozások (mester-
séges megvilágítás, szellőztetés, vízszűrés) elmulasztása — következtében eredmé-
nyezhetnek szélsőséges, káros jelenségeket. Szakszerű üzemeltetés mellett az
akvárium vize hosszú időn át kristálytiszta, életközössége pedig kiegyensúlyozott,
egészséges marad.
33
A BIOLÓGIAI EGYENSÚLY
A biológiai egyensúly nem valami állandósult hidrobiológiai egyensúlyi álla-

potot, hanem a folyton változó tényezők szüntelen kiegyenlítődésének, egyen-
súlyba való visszaállásának a folyamatát jelenti.
A természetben a legkisebb víznek is megvan a maga kialakult élővilága. Az
akvárium azonban több tekintetben különbözik a szabad vizek viszonyaitól.
1. A természetes vizek legtöbbje nagyobb hőmérsékleti ingadozásoknak van kité-

ve, mint az akvárium. Emiatt is, és kivált a szél okozta felületi vízmozgatás ha-
tására a szabad vizek rétegei felfrissülnek, felületükön nem keletkezhet olyan
bőrszerű hártya, mint medencéink lefedett vízszínén. Az akváriumban a víz-
mozgatást mesterséges szellőztetéssel kell biztosítanunk.
2. A természetes vizek sótartalma — annak ellenére, hogy állandóan párolognak
— általában egyforma marad a földalatti forrásoktól és az esővíztől való hígu-
lás folytán. Akváriumainkban viszont a belső és külső hőmérsékleti különbsé-
gek miatt állandó jelentékeny elpárolgás tapasztalható. A párolgás okozta hi-
ányt többnyire csapvízzel pótoljuk, ami a sótartalom (keménység) folytonos
növekedéséhez vezet.
3. Medencéink sűrű népesítése következtében igen nagy szerves anyagforgalom
bonyolódik le bennük. Könnyen keletkezhet a bomlástermékek felszaporodása
folytán oxigénhiány. Gyorsan állhatnak elő szélsőséges határértékek a táp-
anyagban, a vízkeménységben, és a pH-ban. Mindezek a szabad vizekben sok-
kal mérsékeltebb ingadozások közepette mennek végbe.
4. A medence lakóit együtt tarthatóságuk és egymáshoz való számbeli arányuk
előzetes mérlegelésével magunk telepítjük, távol tartva tőlük a rájuk nézve ká-
ros társakat, ellenségeket. Így az akvárium lakói között hiányzik a létért folyó
harccal járó állományszabályozás.
Mindebből következik, hogy az akváriumok olyan biológiai egyensúlyáról, ami-

lyen a természetes vizekben tapasztalható, nem beszélhetünk. Az akvaristák
többsége az önszabályozáson alapuló természeti egyensúlyi állapot helyett az
akvárium oxigéntermelő zöld növényeinek és széndioxidot leadó állatainak gáz-
csere-egyensúlyi arányát tekinti és nevezi tévesen „biológiai egyensúlynak”. Ha
valamely akvárium életközösségét magára hagynánk — egy idő múlva bizonyára
létrejönne benne valamiféle biológiai egyensúly, ez azonban legtöbb halunk szá-
mára aligha nyújtana megfelelő létfeltételeket.
Az akvaristák maguk is igyekeznek akváriumukban egyensúlyt kialakítani, ám
eközben nem a természetes állapotok reprodukálására törekednek. Hiszen me-
dencéikben — igényeiknek megfelelően — az élőlények egyes csoportjait előtérbe
helyezik, másokat pedig háttérbe szorítanak vagy teljesen kiküszöbölnek. Az ak-
várium anyagcsere-forgalmi és népesítési egyensúlyának fenntartásához az akva-
ristának rendszeresen be kell avatkoznia az akváriumi életközösség életébe, s
ehhez gyakran műszaki berendezést is igénybe kell vennie. Éppen ezért az akvá-
riumi életközösségek a természetes vízieknél többnyire egyoldalúbbak, összetétel-
ük ritkán tükrözi a természetes viszonyokat.
34
A KÖRNYEZET BIOLÓGIAI JELENTŐSÉGE AZ AKVÁRIUMOKBAN
A legtöbb halfaj alkalmazkodó képessége eléggé nagy. A legtágabb határok kö-

zött mozog az olyan fajoké, amelyek a természetben is többféle víztípusban for-
dulnak elő. Ilyen „életrevaló”, mindenfelé utat törő akváriumi halunk például a
tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus), amely a pisztrángszinttáj vizeitől az alsóbb
szinttájú, lassúbb folyású vizekig, tavakig és mocsarakig, sőt a tengeröblökig
mindenféle víztípusban elterjedt, jól feltalálja magát. De ha medencéjében nem
találja meg a fészeképítéshez szükséges növényzetet és az ivari arány feltételeit,
akkor e széles ökológiai skálájú ivadékgondozó faj szaporodását sem várhatjuk.
Vele szemben a szűk környezeti adottságokhoz specializálódott halfajok példája-
ként említhetjük a neonhalat (Hyphessobrycon innesi). Ez a kedvelt díszhal —
több más dél-amerikai fajjal együtt — a hegyek őskőzetéből fakadó és sűrű őser-
dőkön keresztül folydogáló patakok árnyékolt, a bepergett levelektől sötét aljzatú-
vá és igen enyhén csersavassá váló vizében él. Ezért az akváriumban is alacsony
pH-jú és keménységű (lágy) vizet, sötét aljzatot és hátteret, szaporodásához pedig
még külön letakarást igényel. Mégis előfordul, hogy a díszhalgondozók nem éppen
ezeknek a környezeti faktoroknak megfelelő viszonyok között tartják, s ez a le-
nyűgöző állat — amint az akvaristák mondják — ilyen esetben is „kemény legény-
nek” bizonyul. Csakhogy a hosszú időn keresztül így tartott neonhalak azonkívül,
hogy nem nyújtják teljes színpompájukat — a tenyésztésbe fogásukkor sem bizo-
nyulnak alkalmas tenyészállatoknak. Itt bizonyosodik be a díszhaltenyésztés he-
lyes tétele: „a sikeres tenyésztés a helyes halgondozás koronája”. Ez kifejezi, hogy
a tenyésztési törekvés előbb az illető halfaj egyedeinek mindvégig helyes tartását,
gondozását, vagyis a megkívánt környezeti tényezők biztosítását követeli az akva-
ristától.
A fajonként eltérő környezeti igényt sok akvarista még manapság sem értékeli
kellőképpen. Így azután kudarcok érik, amikor minden úgynevezett „probléma-
halat” uniformizált környezetben (lágy és alacsony pH-jú, tőzeggel barnított víz-
ben, tőzeg „mulmmal” borított aljzaton stb.) kíván tartani. Ilyen szempontból azo-
nos elbírálás alá veszi a neonhalat az üvegsügérrel, és csodálkozik, ha ez utóbbi a
neonhal számára kedvezően berendezett akváriumban csakhamar tönkremegy.
Sokan arra is hajlamosak, hogy a közös halcsaládba tartozó valamennyi fajt egy-
azon módon gondozzák. Így „egy kalap alá veszik” a dél-amerikai Amazonas víz-
rendszeréből származó pontylazac-félék tartási feltételeit az afrikai Kongó vízrend-
szeréből származó kongólazacéval (Phenacogrammus interruptus), holott az Ama-
zonas vize sószegény, a Kongóé viszont sóban gazdagabb, noha ez nem jelenti
egyben a Kongó vizének nagyobb keménységi fokát is (nem mindegyik sóvegyület
okoz keménységet).
Másfelől a „probléma-halak” egy részét (amelyeknek tenyésztéséhez a szak-
munkák lágy vizet jelölnek meg) sem helyes egész életén át az ikrázási lágy vízben
tartani. Ladiges és Sioli hidrobiológusok helyszíni vizsgálatai például azt mutat-
ták, hogy az Amazonasz vize az év nagy részében középkemény, csak az esős idő-
szakban lágyul fel, s ekkor kezdenek ívni az ott élő halak. Ezért azok a tenyésztők
járnak el helyesen, akik az Amazonaszból származó halakat középkemény (11-12
nk°-ú) vízben tartják, és csupán a tenyészmedencében juttatják őket lágy (4 nk°-
ú) vízhez. Ilyenkor a hirtelen lágy vízbe kerülés igen serkentőleg hat e halak ivar
35
mirigyeinek működésére. Ha az Amazonast. vidékéről idekerülő halak között még-

is találunk olyanokat, amelyek fajleírásánál a szerzők a felnevelésre is lágy vizet
ajánlanak, akkor azok nem magából az Amazonasz folyamból, hanem annak
lágyvizű mellékfolyójából, a Rio Negróból származnak.
A hal élettanilag legfontosabb környezeti eleme — valamennyi tényezőt bele-
értve — a víz, s ez leginkább a kevéssé alkalmazkodóképes halfajok esetében jut
igazán kifejezésre. A vízösszetétel iránti fajonként eltérő igény pontos ismeretéhez
szükség volna akváriumi halaink természetes lelőhelyein végzett vízanalízisek
adataira. Ez legtöbb halunk esetében hiányzik, mégis a korszerű vízkémia gyakor-
lati módszereivel, a kiváló díszhaltenyésztők számos próbálkozásával, s mindezek
összevetéséből eredő gazdag tapasztalatuk révén ma már a díszhalak többségére
nézve ismerjük a tartás és tenyésztés szempontjából legfontosabb tényezőket
(vízkeménység, pH, sótartalom). E megbízható adatokból mintegy vissza tudunk
következtetni az egyes fajok természetes élőhelyének vízkarakterére.
Abból kiindulva, hogy a hal egészséges fejlődése és szaporodása szempontjából
a víz vegyi összetételének, a bomlástermékek kiküszöbölésének, és általában a
nagyfokú higiéniának döntő szerepe van, dr. Meder osztrák akvarista — mellőzve
az akvárium természetes összbenyomásának igényét — a halak fő életfunkcióinak
optimális kielégítését tartja a legfontosabbnak. Ezt az általa propagált akváriumi
haltartás-módot funkcionális akvarisztikának nevezzük, inert az akváriumot nem
a természetet idéző dísznek, hanem a hal fő életfunkcióit művileg kiszolgáló esz-
köznek tekinti. Meder tehát száműzi a dekoratív, a természetszerűen berendezett,
de ugyanakkor szerves bomlástermékek és kórokozók képződésének eshetőségét
magában rejtő medencét, s helyette a halakat talaj és növények nélküli, berende-
zetlen, csupán műszaki eszközökkel (fűtőtesttel, levegőporlasztóval, filtrálóval,
hőmérővel stb.) ellátott akváriumba helyezi, amelynek vizét előzetesen beállítja. A
szigorú higiéniát preventív anyagok (huminanyagok, fertőtlenítőszerek), valamint
egyszerűen kiemelhető, könnyen letisztítható műaljzat (üveggolyók, műanyagból
vagy üvegcsövekből készült ikrarács, műanyagvatta) és „műnövények” (e célra
műanyagból gyártott „vízinövények”) alkalmazásával éri el. Bizonyos, hogy az
ilyen haltartás megfelelő lehetőségeket teremt olyan tudományos kísérleteknek,
amelyekre a természetes berendezés zavarólag hatna. Jó eredményeket hozott ez
a rendszer az igen érzékeny (Infusoriára kényes) ikrájú és ivadékú „probléma-
halak” tenyésztésében is. Egyébként azonban a funkcionális akvarisztika szemlé-
lete nem felel meg annak az általános célnak, amelyet az akvaristák a szemet-
lelket gyönyörködtető akváriumokkal el akarnak érni.
A fenti haltartási mód mindenkori alkalmazása azért is helytelen, mert figyel-
men kívül hagyja, hogy a hal látó élőlény (kivéve a föld alatti és barlangi vizek
elcsökevényesedett szemű vakhalait), tehát környezeti érzékeléseit részben a látá-
son keresztül szerzi. Ezen nem azt értjük, hogy a halnak környezetével szemben
ugyanolyan „esztétikai” igényei volnának, mint magának az akvaristának, de a
hal mégiscsak szemével érzékeli azokat a környezeti elemeket, amelyek számára
36
bizonyos szempontból (mint rejtőzködőhely, leselkedő fedezék, állandó tanyahely,

ikrázási, ivadékgondozási lehetőség, csapattársak stb.) élettanilag is fontosak,
másfelől a hal idegrendszerére hatva a jobb közérzet kialakításához járulnak hoz-
zá. Úgyis mondhatjuk: a hal „otthonosan érzi magát” (még akkor is, ha a beren-
dezés nem teljesen a természetet tükrözi, hanem csupán azt utánozni igyekszik,
de a hal élettanilag igényelt fontosabb környezeti elemeit nyújtja).
37
AZ AKVÁRIUM VIZE
Természetes vizet akváriumvízként általában csak ritkán alkalmaznak (tenger-

part közelében, vagy lágyvizű patakok mentén), mert felhasználása azzal a ve-
széllyel jár, hogy vele együtt olyan moszatfajok, ázalékállatok és paraziták kerül-
nek be az akváriumba, amelyek ott igen rövid idő alatt elszaporodva ve-
szélyeztethetik állataink egészségét és az egész medence berendezését. A ter-
mészetes vizek közül leginkább felhasználhatjuk a tiszta levegőjű vidékeken külön
e célra beállított edényekben (nem a háztetőről lecsurgó) esővizet és a megolvasz-
tott hólét, azonban még ezeket is szűréssel meg kell tisztítanunk a szennyeződése-
iktől. A leggyakrabban azonban az akvaristák a városi vízvezeték vizét használják
fel akváriumvízül, ha az nem t a r t a l m a z a halakra káros mértékű alkotóré-
szeket (klórt, vasat stb.). A v í z v e z e t éki víz fúrt k u t a k b ól (pl. a fővárosun-
kat ellátó káposztásmegyeri kutak közép-kemény vize) vagy természetes források-
ból (pl. Köln város vezetékbe kötött forrásainak lágy vize) származnak. Aszerint,
hogy lágy- vagy középkemény-, sőt kemény vizet kívánó állatokat szándékozunk-e
akváriumban tartani — az adott vízvezetékvizet lágyítani, illetve keményíteni kell,
esetleg káros alkotórészeitől (p1. klórtartalmától) is meg kell szabadítani (lásd az
akváriumvíz kezelésénél).
Az akvárium élővilágát eredeti előfordulásának megfelelő vízigénye szerint há-
rom nagy csoportra oszthatjuk.
1. Édesvíziek: amely csoporton belül azonban még megkülönböztethetünk igen
lágy (0-4 nk°-ú) és sómentes vizet kedvelő fajokat (pl. Cheirodon axelrodi); lágy
(4-8 nk°-ú), savanyú vizet kedvelőket (pl. Rasbora maculata); közepesen ke-
mény (8-12 nk°-ú) semleges kémhatású vizet kedvelőket (pl. Pterophyllum
scalare); kemény (12-18 nk°-ú), enyhén lúgos vizet kedvelőket (pl. Lepomis
gibbosus); és nagyon kemény (18-30 nk°-ú) vizet igénylőket (pl. Telmatherina
ladigesi). Emellett vannak a víz lágysága mellett bizonyos — keménységet nem
okozó — sótartalmat kívánó fajok (pl. Phenacogrammus interruptus,
38
Aphyosemion fajok), továbbá hidegvíziek (10-20 C°) és melegvíziek (20-30 C°).

2. Tengeriek: amelyek vizének sűrűségmérővel mért sókoncentrációja a szár-
mazási hely (tenger) szerint változik, s ezen belül — ugyancsak a származási
helynek megfelelően — hőigényük a 9-12 C° (pl. északi-tengeriek), a 14-18 C°
(pl. földközi-tengeriek), és a 26-30 C° (déli korallszirtiek) változik.
3. Kevert- (félsós vagy „brak”) víziek: amelyek az édes- és sósvíz keveredési zóná-
jából származnak, s így alkalmazkodni tudnak a két víztípus keveredési sűrű-
ségének különböző fokozataihoz. Ezért az ilyen félsósvizű fajok akár a tiszta
édesvízhez is hozzászoktathatók, mindamellett jobb feltételek mellett tartha-
tók, ha édesvizükben 10-15 0/00 (ezrelék) tiszta konyhasót (NaC1) oldunk fel
(Mollienisia fajoknak), vagy 5-10 0/00 mesterséges tenger vizet keverünk ahhoz
(Scatophagus, Monodactylus, Tetrodon, Periophthalmus stb. fajoknak).
AZ AKVÁRIUMVÍZ FIZIKAI SAJÁTOSSÁGAI
Az akváriumvíz hőmérséklete az akvárium környezetének (p1. a szoba) hő-

mérsékletéből, a medence elektromos akváriumfűtése esetében pedig az alap-
hőmérsékletből (a levegő hőfokától) és a medencefűtés összhőhatásából adódik. A
víz csekély hővezető képességénél fogva csak lassan, fokozatosan melegszik fel és
ugyancsak lassan adja le hőjét, mindamellett tekintetbe kell venni, hogy az akvá-
rium vize viszonylag kis tömege miatt a szabad vizeknél jóval nagyobb hőingado-
zásoknak van alávetve, mégpedig annál inkább, mennél kisebb a medence űrtar-
talma. Ha a szobában a kisebb akváriumok a nap különböző szakában nagyobb
hőmérséklet-ingadozásnak vannak kitéve, mindenképpen jó szolgálatot tehet egy
akár olcsóbb (bimetálos) hőszabályzó. Hűvösebb helyiségekben, vagy nagyobb téli
éjszakai lehűlések idején pedig jelentős hőmegőrzést biztosíthatunk, ha a vázas
medencék széleihez az oldallapokkal és a fedőlapokkal azonos méretű üveglapo-
kat erősítünk ragtapasz-szalaggal vagy Cellux szalaggal körülragasztva (az érint-
kező széleken). Az így kettőssé váló üvegoldalak és gumicsíkokkal megmagasított
kettős fedőlap közötti levegő, mint hőszigetelő réteg megakadályozza a medence
erősebb lehűlését, hőingadozását. Egyébként az akváriumvíz szellőztetése elősegí-
ti, hogy a medencefűtés során előálló hőmérsékleti rétegeződés minél hamarabb
az egész medencén belül kiegyenlítődjön.
Az akvárium vizének hőmérsékletét a szaküzletekben forgalomba hozott bor-
szeszes, sörétsúlyzós speciális akváriumi hőmérőkkel ellenőrizzük. Ezek általában
10-40 C° között mutatják a hőfokot.
Az akváriumvíz színe a gondozott állatok szempontjából egyáltalán nem kö-
zömbös. Az egészen friss (csapról vett, desztillált vízzel elegyített vagy mű-
gyantával lágyított) akváriumvíz színtelen, tisztaságánál fogva szinte ezüstösen
csillogó. Patakokból, tiszta vizű folyókból származó halfajok az ilyen vizet kedve-
39
lik. A több szerves anyagot, hullámzással felkorbácsolt üledéket tartalmazó ta-

vakból és zavarosabb vizű, sok hordalékot vivő folyókból származó halfajok vi-
szont jobban kedvelik az idővel enyhe zöldes, sárgás, barnás színárnyalatot nyerő
akváriumvizet. Ezért az ilyen halak medencéinek friss vizébe — ha a feltöltés után
rövidesen betelepítésre kerülnek — az akvaristák gyakran adnak 2-30/00-nyi
arányban Trypaflavint, (Xantakridint), amellyel a vizet egészen enyhe halványzöld
árnyalatúvá festik. A trópusi őserdei folyóvizekből vagy tőzeges mocsarakból
származó halak meg a sárgásbarna árnyalatú vizet kedvelik, ezért ezek akvárium-
vizét az akváriumi szűrőanyagoknál ismertetendő tőzeg (torf) filtrálóval, vagy egy-
szerűen a vízhez kevert huminsavas kivonattal sárgásbarna árnyalatúvá színezik.
Az akváriumvíz szürkés, fehéres, ködös elszíneződése a medence talajának hi-
ányos kimosásától, a szennyezett talajrészeknek a talajtúró halak és Tubifex által
történő felszínre hozásától, vagy mikroszkopikus állatok (Infusoria, Rotatoria)
tömeges elszaporodásától ered. Az akváriumvíz zöld elszíneződése lebegi zöld mo-
szatok nagyfokú elszaporodásától („vízvirágzás”) származik. A lebegi szennyeződé-
seket jól működő szűrőberendezéssel távolíthatjuk el, de a víz zavarossá, ködössé,
fehéressé és zöldessé válása mindenkor valamiféle hibán figyelmeztet, amelyet
egyszerűbb megelőzni, mint megszüntetni. Az akvárium vizében oldódott festék-
anyagok egy részét (pl. a fertőtlenítési, halgyógyászat célokra gyakran használt
akridin származékokét (Acryflavin, Trypaflavin, Xantakridin stb.) a vízinövények
feldolgozzák, más részük oxidációs redukció során színtelenedik el, a többit pedig
filtrálóban hidrafin-szénnel (aktívszén féleség) szűrhetjük ki, amellyel egyben ele-
jét is vehetjük az akváriumvíz elszíneződésének.
Az akváriumvíz szaga az akvarista számára figyelmeztető jel. A friss akvárium-
víz általában szagtalan. A huzamosabb időn át helyesen kezelt vízen csak enyhe
szagokat (növények, halak sajátos szagát) észlelhetjük. A bűzös rothadásos, szag-
lószervünket bántó szag mindenkor azt jelzi, hogy a medencében szerves anyagok
nagymérvű felhalmozó-
dása és bomlása folyik.
Az iszapszagot és kar-
bol-szerű szagot kék
moszatok tömege ter-
jeszti. A fehérje bomlás-
termékeiből bakteriális
úton felszabaduló kén-
hidrogén záptojásra
emlékeztető szaga ko-
moly veszélyt jelent. A
medence talajába hosz-
9. ábra. Chromulina rosanoffii (WOR.) BÜTSCHLI nevű
szabb idő alatt sok szer-
sárgamoszat (Chrysophyta), amely az akváriumok víztük- ves hulladék rakódik,
rén aranyosan fénylő, olajos rétegnek tűnő biológiai hár- amely ott bomlásnak
tyát, neusztont alkot. Az ostoros sejtek a medencében a indul. A talajfiltrálók
felületre nyomulnak, s a felületi hártya minden meggyorsítják az akvá-
mm-ében mintegy 40.000 egyed zsúfolódik. riumtalaj szerves anya-
Mozgatott (élénkebben szellőztetett) vízben az gokkal való el-
egyedek alámerülnek, s a neuszton megszűnik szennyeződését. A sok
(Sebestyén Olga nyomán)
bomlásterméket (me-
tángázt, kénhidrogént,
40
ammóniát) tartalmazó talaj fölötti vízréteg — ha különben tisztának is látszik —

bűzös; az ilyen medence talaját és vizét cserélni kell. Viszont a medence vizének
megfelelő szűrőanyagokon való rendszeres filtrálása hosszú ideig megőrzi az akvá-
riumvíz tisztaságát, s megőrzi a kellemetlen szagot okozó szerves bomlástermékek
felhalmozódását. A szűrőanyagok közül a hidraffin-szén megköti a vízben oldott
káros gázokat, bomlástermékeket.
A felületi feszültségnek, amely az akváriumvíznek, mint folyadéknak a gáz-
nemű és szilárd testekkel való érintkezési határain tűnik szemünkbe, szintén
jelentősége van a vízi életben. Számos hidrobiológiai vonatkozástól (úszólevelű
növények levélfelszínének szárazon maradása, hidrák, örvényférgek, vízicsigák
megtapadása a felszíni hártya alsó oldalán, a víz tükrén szaladgáló vízi-poloskák,
keringőbogarak stb.) eltekintve, itt inkább a nyugalomban levő akváriumvíz felüle-
tén kialakuló összefüggő hártyát említjük, amely számos, szabad szemmel nem
látható apró szervezetből (baktériumtelepekből, moszatokból, gombákból) áll. E
parányi szervezetek vízhártyát alkotó közösségét neusztonnak nevezzük. Főleg
szellőzetlen, sok szerves anyagot tartalmazó, keveset háborgatott akváriumvizek
felszínén képződik, olykor poros, fehéres-szürkés, máskor olajosan csillogó felü-
letként. Az aranyosan csillogó akváriumi neuszton például a Chromulina rosanoffii
nevű sárgamoszat (Chrysophyta) tömegétől eredhet, amely algákból a felületi hár-
tya minden négyzetmilliméternyi területén 40 000 egyed is zsúfolódhat. A meden-
ce vizét a levegőtől elzáró és csúnyán is ható hártyát a medencéből könnyen eltá-
volíthatjuk, ha megfelelő méretű itatóspapírt a víz színén óvatosan végighúzunk.
AZ AKVÁRIUMVÍZ OXIGÉNTARTALMA
A vízben oldott oxigénre utalt akváriumi állatok gondozásához elsőrendű köve-

telmény, hogy vizüknek a számukra szükséges oxigéntartalma meglegyen. A ter-
mészetes vizek oxigénje — mint láttuk — egyrészt a vízinövények asszimilációjá-
ból, másrészt a víz mozgásakor (vízesés, vízsodrás, eső, szél okozta hullámzás)
belekeverődő levegőből származik. Az akváriumok vizében elnyelt oxigén ugyan-
csak eredhet a vízinövényektől (moszatok, hínárok). Az úgynevezett „egyensúlyi”
akváriumok állatai csupán erre vannak utalva. A levegő oxigénjének megkötését
főleg műszaki beavatkozással — szellőztetéssel — érjük el, amikor is a membrá-
nos vagy dugattyús légkompresszor által összesűrített levegőt vékony csövön ve-
zetve a medence vizébe nyomjuk és ott porlasztóval buborékokká oszlatjuk szét.
Erre a medence túlnépesítésekor, oxigénigényesebb fajok gondozásakor, vagy
általában az asszimiláló növényzet hiányában van szükség.
A víz oxigéntartalmának növelésében legfontosabb a levegő porlasztásmódja (a
porlasztóból feltörő buborékok nagysága), mert ezek adják a víz oxigénoldási fo-
lyamatához az érintkezési felületet, ami számítással is bizonyítható. Így például 1
cm3 űrtartalmú egyetlen légbuborék felülete 4,8 cm2; 10 buborék összfelülete, ame-
41
lyek űrtartalma együttvéve ugyancsak 1 cm3, már 10,4 cm2-t tesz ki; 100 buborék felülete
pedig (szintén csak 1 cm3-ben) összesen 22,5 cm2! Ezek alapján Kramer vizsgálatokat
végzett, s a különféle fokozatú levegőporlasztásokra vonatkozóan a következő eredmé-
nyeket kapta (1 táblázat).
1. táblázat
óránként 10 liter levegő 100 liter akváriumvízben az oxigéntar-
talmat növeli -
mg/l O2-ve l:
Durva (nagy buborékú) szellőztetéskor 1,5
tás foko-
porlasz-
Levegő
zata
Közepes buboréknagyságú szellőztetéskor 2,2

Finom porlasztású (igen apró buborékú) szellőztetés-
3,3
kor
Durva porlasztással (nagy buborék], hevesen feltörő levegőoszloppal) ugyan gyor-

sabb eredményt lehet elérni, ami a medence halait fenyegető nagyfokú oxigénhiány
megszüntetését célzó gyors segítségként, avagy általában élénk vízmozgást igénylő
(rheofil), a szabadból frissen betelepített állatoknál, s a túlságosan felmelegedett akvá-
riumvíz hűtésekor lehet indokolt. Ez azonban nagyfokú levegőpazarlással jár. A filtrá-
lók szűrt vizével a medence vizébe jutó durva buborékszemek nem pótolják a porlasz-
tásos szellőztetés oxigéngazdagító hatását, mert minél apróbbak, tömegesebbek és
lassabban felszállók az akváriumi porlasztóból távozó levegőbuborékok, annál
több oxigént köt meg belőlük a víz, és fordítva.
A víz literenkénti oxigéntartalmát milligrammban (mg/l), illetve köbcenti-
méterekben (cm3/l) fejezzük ki. 1 mg 02 = 0,7 cm3 02; 1 cm3 02 = 1,42857 mg 02 .
Minél melegebb a víz azonos légnyo-
máson, annál kevesebb oxigént tud
lekötve tartani, és fordítva. Ez akvarisz-
Különböző hőmérsékletű víz oxigén- tikai szempontból különös figyelmet
telítettségi szintjei, 760mm-es lég- érdemlő körülmény (az oxigéntartalom
nyomáson, 1 liter vízre: csökken a víz felmelegedésekor, halszállí-
táskor stb.).
2 . táblázat Az akváriumvíz oxigéntúltelítettségénél —
amely a kifejlett halakon kívül a fejlődő
C° mg/1 0 2 cm 3 /l 0 2 , ikrákra és a halivadékra is veszélyes —
sokkal gyakoribb probléma az akvarisz-
0 14,56 10,19 tikában a vízben oldott oxigén hiánya,
5 12,73 8,91 amely az oxigénszükséglet alsó határát
10 11,25 7,87 meghaladó disszimilációs széndioxid fel-
15 10,06 7,04
szaporodásának a következménye. Az
oxigénszükséglet alsó határa Schäperclaus
20 9,09 6,38
szerint a pontyokra 0,5 mg/l, a pisztrán-
25 8,26 5,78
gokra pedig 1,5-2 mg/l, amely már rövid
30 7,52 5,26 időn belül fulladásukat okozza. Akváriumi
halaink azonban normális légzésükhöz
legalább 3-3,5 mg/l, nyáron s
42
egyébként vizüknek a szokásosnál magasabb hőfokán minimum 5-5,5 mg/l oxi-

gént igényelnek. Az 5-8 mg/l oxigén általában a legtöbb akváriumi hal számára
kielégítő.
Az akváriumvíz oxigéntartalmát tehát gyakran kívánatos ellenőrizni, mód-
szeres megfigyelések esetén pedig más tényezők mellett az oxigéntartalom mini-
mumának, maximumának, vagy átlagos szintjének a megállapítása is igen tanul-
ságos. Az oxigén meghatározásának igen egyszerű módja a következő:
Üvegtechnikai szaküzletekben beszerezhető 50 cm3 űrtartalmú úgynevezett
oxigénpalackot úgy töltjük meg a vizsgálandó akváriumvízzel, hogy ha üveg-
dugóval lezárjuk, levegőbuborék ne maradjon benne. Ezután az üvegdugót ismét
leemeljük, pipettával 3-4 csepp jódkálium tartalmú nátronlúgot adunk hozzá,
majd csepegtetős üvegből 3-5 csepp mangánkloridot (MnCl2) cseppentünk hozza.
Ekkor barnás csapadék keletkezik, amelynek színárnyalati intenzitását a köny-
vünkben közölt Hofer-féle színskálával összehasonlítva mg/l-ben és cm3/l-ben
leolvashatjuk vizünk oxigéntartalmát.
AZ AKVÁRIUMVÍZ KEMÉNYSÉGE
Az édesvízi akvárium lakóira a víz keménységének fontos élettani hatása van.

Vannak vízinövényfajok (pl. az Aponogeton fenestralis) és halfajok (pl. a Hy-
phessobrycon innesi), amelyek trópusi hazájuk lágyvizű otthonához (őskőzetből
fakadó, s mészmentes mederágyban tovafolyó patakvizéhez, vagy tőzeges gödrök
időszakos tavacskáihoz) alkalmazkodtak. Ezek akváriumban is csak akkor érzik
jól magukat (ami színpompájukon és viselkedésükön mérhető le), és csak akkor
szaporíthatók, ha eredetinek megfelelő keménységű akváriumvizet biztosítunk
számukra. Más fajok (pl. az Amazonasz folyóban élő Cichlidák, Characidák) pedig
középkemény vízben is jól érzik magukat, minthogy eredeti lakóhelyükön is az év
nagyobbik részében ilyen vízben élnek, ellenben szaporodásuk idején lágy vizet
igényelnek, mert hazájukban az esős évszak beköszöntésével természetes vizük is
lággyá változik, mely hirtelen vízkeménység csökkenés serkentőleg hat ivarmiri-
gyeik működésére.
A trópusi vidékek lágy vizei egyébként baktériumokban és ázalékállatkákban
is szegényebbek. Sioli pl. az Amazonasz folyamvidék különböző keménységű vizei-
ben 5,8-6,7 pH-érték mellett a következő számú baktériumot találta:
1 német összkeménységi fokú víz 1 köbcentiméterében 8 baktériumot,

8 német összkeménységi fokú víz 1 köbcentiméterében 27 000 baktériumot,
15 német összkeménységi fokú víz 1 köbcentiméterében 60 000 baktériumot.
Nyilván ennek tulajdonítható, hogy bizonyos trópusi díszhalfajok ikrái és

zsenge ivadékai igen érzékenyek a baktériumokkal és a csillós egysejtűekkel
szemben. Sőt, a baktériumok és az ázalékállatok nagyobb tömegét az ilyen halfa-
jok fejlettebb példányai is igen megsínylik. Más halfajok viszont a ke-
43
mény(ugyanakkor azonban tiszta, semleges kémhatású) vizet kívánják, mint álta-

lában hazai halaink, vagy a trópusi eredetűek közül például az indiai üvegsügér
(Chanda lala). A celebeszi napsugárhalak (Telmatherina ladigesi) pedig már az
igen kemény vizet kedvelik; lágy vízben úgynevezett „lágyvíz-sokkot” szenvednek;
a víz színére jönnek, mintha oxigénszomjuk lenne, vergődve úszkálnak, ős ha
sürgősen nem tesszük őket kemény, vagy direkte felkeményített vízbe — elpusz-
tulnak. Mindebből megérthetjük, hogy az akváriumvíz keménységének fajok sze-
rinti igényét (amely adatokat konkrétan az akváriumi halfajok tartási ős tenyész-
tési útmutatásaiban, a második kötetben találhatunk meg) messzemenően figye-
lembe kell vennünk.
A víz keménységét a benne oldott kalcium- (Ca) és magnézium- (Mg) sók okoz-
zák. Ennek mértéke a keménységi fok. 1 német keménységi fokon a literenként 10
mg CaO-dal egyenértékű Ca- és Mg-sók mennyiségét értjük. (A francia keménysé-
gi fok literenként 10 mg CaCO3-ra vonatkoztatja a Ca- és Mg-sókat; az angol és
amerikai keménységi fok ugyanezt 0,7 liter vízre számítja.) Megkülönböztetünk
változó vagy karbonátkeménységet (v. k. németben: K.H.) és állandó- vagy nem
karbonátkeménységet (á. k., németben: N.K.H.) A kettő összege az összes ke-
ménység (ö.k., németben: G.H.) A magyar akvarisztika is a német keménységi
fokot használja. Ha külön utalást nem találunk akvarisztikai irodalmunkban a
keménységi adatokra vonatkozóan, akkor német összes keménységi fokokat ér-
tünk rajtuk. Jelük: nk° (németben dGH°).
A változó- vagy karbonátkeménységet a mész és a magnézium szénsavas sói, a
hidrokarbonátok [Ca(HCO3)2, Mg(HCO3)2] okozzák. A hidrokarbonátok igen laza
kötésű vegyületek, s azáltal, hogy a széndioxid (CO2) a vízből nagyon könnyen
kiválik, a karbonátkeménység
nagyobb része forralással eltávo-
lítható a vízből.
Az állandó vagy nem
karbonátkeménységet a kalcium
és a magnézium ásványsavas
sói: a szulfátok (CaSO4 — gipsz,
MgSO4 — keserűsó), a kloridok
(CaCl2, MgCl2), a nitrátok
[Ca(NO3)2], [Mg(NO3)2] és a fosz-
fátok (CaHPO4, MgHPO4) okoz-
zák, de a kalcium és magnézium
szerves savas sói és hidroxidjai
is közrejátszanak benne. Az
állandó keménység fő részét
többnyire a kalciumfoszfát
(gipsz) alkotja, ezért ezt a ke-
ménységet gipszkeménységnek
is mondják. Az állandó kemény-
séget meghatározó sók a víz
forralásakor nem válnak ki.
Az akvarisztikai gyakorlatban
10. ábra. a) állandó térfogatra kalibrált egyszerű többnyire csak az összes ke-
pipetta; b) tized-köbcentiméter egységekre kalib- ménységet mérik német fokok-
rált Mohr-pipetta; c) mérőhenger (menzura); d) ban (nk°, dGH°), amelyeket a
büretta; e) Erlenmeyer-lombik következőképpen értékelünk:
44
0— 4 nk° = igen lágy víz

4— 8 nk° = lágy víz
8-12 nk° = közepesen kemény víz
12-18 nk° = kemény víz
18-30 nk° = nagyon kemény víz
30 és ennél több nk° = rendkívül kemény víz
A víz összes keménységének meghatározásához a szakirodalomban többféle

módszert (Boutron—Boudet-félét, Clark-félét, Blacher—Winkler-félét stb.) talál-
hatunk. Ámde ezek mindegyike sokféle vegyszert, speciális mérőeszközt, szá-
mításokat, és általában kellő vegyelemzési gyakorlatot igényel. Ezért az aláb-
biakban az összes keménység meghatározásának legegyszerűbb módszerét, a dr.
Papp Szilárd- és Farkas Imre-féle káliumsztearátos módszert ismertetjük, amely
igen egyszerűen végrehajtható és külön számításokat sem követel.
Szükséges hozzá:
1db csapos büretta, cm3-beosztással,

1 db vagy 0,1 cm3-fokbeosztású Mohr-pipetta,
1 db 100 cm3 (illetve a Mohr-pipetta alkalmazásánál 10 cm3) űrtartalmú fehér por-
celáncsésze (esetleg ennek megfelelő méretű Erlenmeyer-lombik is megfelel, ha
alája fehér papírlapot teszünk),
1 üveg Farkas-féle káliumsztearátos mérőoldat, amelynek elkészítési receptjét láb-

jegyzetben adjuk meg.*
(Tanácsos ezt a mérőoldatot vegyész ismerősünkkel vagy vegyészeti laborató-
riumban elkészíttetni.)
A meghatározáshoz cm3-fokbeosztású állványhoz, rögzített csapos üvegbürettát a felső 0

jelzésig megtöltjük káliumstearátos mérőoldattal. A fehér porceláncsészébe (vagy Erlen-
meyer-lombikba) pipettával vagy mérőhengerrel (menzúrával) a vizsgálandó vízből 100 cm3-t
mérünk be. Ezután a büretta csapját megnyitva, kevés mérőoldatot csurgatunk a vizsgálati
vízhez, és azt üvegpálcával jól elkeverjük. Ezt mindaddig végezzük, amíg a vizsgált víz színe
tartósan (az elkeverés után is) rózsáslila színbe csap át. Ekkor a büretta fokbeosztásáról
leolvassuk a fogyott köbcentiméterek számát. Az elfogyott káliumsztearát oldat köbcentimé-
terének száma adja a víz összes keménységi fokának a számát.
Vegyszer takarékosság kedvéért végezhetjük ezt a titrálást (térfogatos mérést) 0,1 cm3
beosztású Mohr-pipettával is. A porceláncsészébe előzetesen bemérünk 10 cm3 vizsgálandó
vizet. Amikor a maradandó rózsáslila színátcsapás megtörténik, leolvassuk a Mohr-pipet-
táról a fogyott mérőoldat tized-köbcentimétereinek számát. Ez esetben minden 0,1 cm3
fogyott mérőoldat 1 német keménységi foknak felel meg.
*A káliumsztearátos mérőoldat készítéséhez mérjünk le 10 g sztearinsavat ős 1 g fenolfta-

leint, ezeket 800 cm3 metilalkoholban — vízfürdőn, enyhe melegítéssel — oldjuk fel. Kihűlés
után 4%-os metilalkoholos káliumhidroxiddal közömbösítsük, hogy az oldat enyhén rózsa-
színű maradjon. Ezután az oldatot metilalkohollal 1 literre egészítsük ki, és 0,780 faktorú
n/20 báriumkloriddal állítsuk be oly módon, hogy 10 cm báriumklorid oldatra (amelyet desz-
tillált vízzel 100 cm3-re felhígítunk) 10 em3 káliumsztearát oldat fogyjon. Ennek a
káliumsztearát oldatnak 1 köbcentimétere — 100 cm3 víz vizsgálata esetén —1 német ke-
ménységi foknak felel meg. Az elkészített mérőoldatot felhasználásig üvegdugós vegyszeres
folyadéküvegben jól ledugaszolva tároljuk.
45
AZ AKVÁRIUMVÍZ pH-ÉRTÉKE
A pH-érték (ponctus hidrogenii = hidrogénmolekulák súlya) a víz természetes

kémhatását: semlegességét, illetve savas vagy lúgos voltát jelzi. Ez a kémiai jelző-
szám a vízben, vizes oldatokban jelenlevő hidrogén- (H+) ionok súlyát fejezi ki egy
liter vízre vonatkoztatva, ezért hidrogénion-koncentrációnak (pH) nevezzük.
A vegyileg tiszta — tehát közömbös, semleges — vízben tízmilliomod gramm-
szabad hidrogénion van. Minthogy ezt tizedestörttel kifejezni 1/10 000 000 =1/107
hosszadalmas volna, ezért e szám negatív logaritmusával (7) fejezzük ki. Az ilyen
szigorúan semleges vízben azonban nemcsak a savanyúságot adó hidrogénionok
(H+) grammsúlya 1/10 000 000 (107), hanem pontosan ugyanennyi a lúgosságot
adó hidroxilionoké (OH-) is, ezért a vegytiszta víz (H +OH) képlete H2O.
A savak a vizes oldatokban H-ionokat adnak le, mégpedig minél erősebb a sav,
annál többet. Ezáltal a víz H-ion-koncentrációja növekszik, miközben OH-ionjaié
ugyanannyival csökken. Éppen ennek fordítottja következik be a víz lúgosodása-
kor: a hidroxilionok grammsúlya növekszik, míg ugyanannyival csökken a H-
ionoké. Ennek alapján egyedül a hidrogénionok koncentrációjának számadatából
megállapíthatjuk, hogy például az akváriumvíz savanyú-e vagy lúgos.
Miután a semleges oldat literenkénti H-ion grammsúlyának negatív logarit-
musa 7 — ezt az 1/10 000 000 g hét nullájáról is leolvashatjuk —, így az ennél
savanyúbb oldatok pH-értéke 7-nél kisebb szám, egészen 1-ig (1 pH = 1/10 g H+),
a 7-nél nagyobb számok pedig növekvő értékben egyre lúgosabbak, egészen 14-ig
(13 pH = 1/10 000 000 000 000 g H+ és 110 g OH-, 14 pH = O g H+ és 1 g OH-).
Egy-egy egész pH-szám a hozzá legközelebb esőhöz (például 6-7, vagy 7-8) képest
a hidrogénion-koncentráció tíz törtegységű eltérését jelzi, ezért a közbeeső pH-
fokozatokat törtszámokkal (pl. 6,8 pH, 7,6 pH, stb.) fejezzük ki.
Az akvarisztikai szempontból azonban csak az 5-9 pH közötti értékek jönnek

számításba, inert az ez alatti savas (5-4) és e feletti lúgos (9-10) pH-értékek az
akváriumi halak nagy többségére már halálosak. Ezen belül a következő halélet-
tani pH-határértékeket különböztethetjük meg:
46
5,5 pH alatt = halélettani szempontból igen savanyú víz, csupán néhány trópusi
halfaj számára alkalmas; 4,5-5,0 pH már a legtöbb halfajra nézve
halálos.
5,5-6,5 pH között = enyhén savanyú víz, amely általában a halakra ártalmatlan. A
trópusi eredetű akváriumi halak egy részére kimondottan kedvező.
6,6-8,0 pH között = a szénsavtartalmánál (CO2) fogva jól tompított (jól pufferolt)
akváriumvíz természetes pH-ingadozása. Akváriumi halaink nagy
többsége számára a legkedvezőbb (optimális) pH-határértékek.
8,0-0,0 pH között = enyhén lúgos víz, amely a halakra rövid időn át általában
ártalmatlan. Kevés halfaj az enyhén lúgos vizet 8,5 pH-ig még kedveli
is.
9,0 pH fölött = halélettani szempontból igen lúgos víz. A 9,2-10,0 pH a kevésbé
tűrőképes fajokra, a 10,2-10,8 pH pedig a legszívósabb fajokra is ha-
lálos lúgossági érték.
A növényekkel és állatokkal arányosan népesített akváriumok vizének pH-ja

tehát a disszimilációs folyamatok során képződő kevés széndioxid, illetve az asz-
szimilációs folyamat során keletkező enyhe lúgképződés puffer* hatása miatt a
halak és vízinövények számára általánosságban megfelelő, normális pH-értékek
között mozog. A pH-érték ugyanis sohasem konstans (állandó) szám, hanem az
életfolyamatok függvényeként az akvárium vizében folytonosan változik. A min-
dennapos gyakorlatban ezért az akváriumvíz pH-jának ellenőrzése nem feltétlenül
szükséges. Halainkra veszélyes pH-eltolódások csak rendellenes esetekben követ-
keznek be. Ilyen okok: 1. erős megvilágításra rendkívül elszaporodott növényi
szervezetek túlzott mértékű asszimilációja okozta kimerülő mésztartalom (akvári-
umvíz biogén meszesedése), s így a pufferolás hiányában előálló nagyobb lúgkép-
ződés; 2. hosszas sötétség következtében tartósan szünetelő asszimilációval pár-
huzamosan a túlnépesített állati szervezetek és vízinövények együttes disszimilá-
ciójának túlsúlyra jutása folytán keletkező magasabb szénsavtartalom. Ilyen
rendellenesség gyanúja esetén — amelyekre számos jel, pl. az állatok normális
magatartásának megváltozása, színük elhalványodása, nyugtalanságuk, „pipá-
lás”, vízinövények sárgulása, pusztulása, a víz zavarossá, tejszerűvé válása utal —
már igenis kívánatos a víz pH-jának is az ellenőrzése és a megfelelő sürgős intéz-
kedés. Az akvarisztikában a pH-érték rendszeresebb ellenőrzésének főképp egyes
trópusi eredetű díszhalfajok és növények tartásában, tenyésztésében van jelentő-
sége. Az egyes fajokra vonatkozó, speciális pH-érték optimumokat a szakmunkák
fajismertető tartási és tenyésztési adatai közt találjuk. Az alábbiakban Sterba
nyomán — csupán általános tájékoztatásként — bemutatjuk néhány vízinövény-
és díszhal-csoport kedvező pH-értékeit (1. 12. ábra).
Az ábrán a „legtöbb akváriumi növény” és a „legtöbb édesvízi hal” pH-
határértékei (vastag vonal) általában a vegyes népesítésű társas akváriumokra,
míg a többi határkategóriák az átlagostól eltérő pH-igényű fajokkal betelepített
biotóp akváriumokra vonatkoznak. A pH-t azonban az akvarisztikában sohasem
önmagában értékeljük, hanem más tényezőkkel, mindenekelőtt a vízkeménység
*A gyenge savak (pl. szénsav) és alkálilúgok elegyedésekor keletkező savanyú alkálisók

(pl. hidrokarbonátok, hidrofoszfátok) olyan oldatokat hoznak létre, amelyek kevés erősebb
sav, illetve lúg hatására sem változtatják pH-jukat, mert H-ionokat asszociálnak, illetve
disszociálnak, tehát hasonlóan tompítják a fölös H-, illetve OH-ionok számát, mint a vasúti
kocsik ütközője (der Puffer) az ütközést. Ezért tompítóknak, pufferoknak nevezték el őket.
47
gel való összefüggésben. Így élettani hatásában a halakra és ikrákra hasonló lehet
valamely keményebb, de ugyanakkor alacsonyabb pH-jú (savanyúbb) víz, valamint
egy másik, az előbbinél lágyabb, de magasabb pH-értékű akvárium-viz. A trópusi
eredetű pontyfélékhez tartozó razbórák és a pontylazacok egyes csoportjában az
ikrák megtermékenyítése (az ondósejtek mozgási képessége miatt) és a megter-
mékenyült ikrák fejlődése a víz sótartalmától és pH-jától is függ. Ám az ékfoltos
razbóra (Rasbora heteromorpha) ikrái — Sterba adatai szerint — egyaránt jól fej-
lődnek a következő akváriumvizekben:
7,5 pH — 2-2,5 nk°; vagy 6,5 pH — 3-4 nk°; vagy 6,0 pH — 5-6 nk°.
12. ábra. Akváriumi növények és halak kedvező pH-tartományai
A víz megfelelő összetételét egyébként a peték megtermékenyülése is jelzi. Ha a

feltételek kedvezők, akkor az ikraszemek nagyítóüveggel (lupe) tisztáknak, épek-
nek látszanak. Ha a feltételek kedvezőtlenek, — az ikraszemek szétesnek, felszí-
vódnak. vagy fehéressé válnak (elpenészednek). A víz keménységének és pH-jának
ez az összefüggése különben a legtöbb díszhalra hasonló érvényű.
A pH-mérés legpontosabb az elektromos pH-mérő műszerrel. Ennek az elektro-
metrikus módszernek a hibahatára mindössze 0,1 pH, de e műszerek magas ára
megnehezíti elterjedését.
Akvarisztikai célra igen megfelelő a kémiai gyakorlatban is bevált kolorimetriás
pH-meghatározás, amely azon alapszik, hogy különböző gyenge savas vagy bázi-
sos természetű festékek a különféle pH-fokozatokon feltűnően változtatják színű-
ket. Ezeket indikátoroknak (jelzőknek) nevezzük. Így például a methyl-vörös 4,4-
5,6 pH között pirostól sárgáig, a brómkrezolbíbor 5,2-6,8 pH között sárgától bí-
borpirosig, a brómthymolkék 6,0-7,6 pH-ig sárgától kékig, a krezolvörös 7,2-8,8
pH-ig sárgától vörösig, a thymolkék pedig 8,0-9,6 pH-ig a sárgától kékig változtat-
ja színét — megfelelő átmeneti színárnyalatokban. Ilyen szűk pH-határok közti
egyes indikátorokat azonban a gyakorlatban hosszadalmas volna használni. Ezért
48
a vegyészeti gyárak olyan indikátor keverékeket állítottak össze és hoztak jelzőfo-

lyadék, illetve jelzőpapír alakjában forgalomba, amelyek igen tág (1-14, 1-10)
határok közt mutatják az egész (tízes) értékű pH-számokat. Ilyenek a nálunk
gyártott (Chinoin—Magyar Pharma) „UNIVERZÁL” indikátor-/olvadék, amely 1-14
pH-ig minden tízes rendű (1,0) pH-értéket jelez, és az „UNIVERZÁL” indikátorpa-
pír, amely 1-10 pH-ig alkalmas a tízes rendű pH-számok jelzésére. Mindkettőhöz
a gyár nyomtatott összehasonlító színskálát mellékel, de számunkra csak az indi-
kátorfolyadék alkalmas, mert az indikátorpapír a legcsekélyebb szakszerűtlen
kezelésre és raktározásra már hamis adatokkal reagál.
A pH-meghatározást „UNIVERZÁL” indikátorfolyadékkal úgy végezzük, hogy az
ismeretlen pH-jú vízből keveset (1-2 ujjnyit) teljesen tiszta keskeny kémcsőbe
töltünk, majd erre az indikátorfolyadékból pipettával avagy szemcseppentővel
néhány cseppet adunk. Összerázás után a színskála elé helyezzük a kémcsövet,
kikeressük a megfelelő színt, amelyről leolvassuk a pH-számot (pl. 6,0 vagy 7,0
pH-t, és a közbeeső 0,5 pH-értéket. Jelen esetben p1. a 6,5 pH-t a jó színérzéke-
lésűek színárnyalati becsléssel állapíthatják meg).
Az univerzális indikátorfolyadékok azonban csak nagyjából megközelítő tá-
jékoztatást nyújtanak a víz semleges, lúgos vagy savas fokozatáról tízes (1,0),
esetleg ötös (0,5) pH-nagyságrendben. Ha azonban az akvaristát a közbeeső pH-
értékek is érdeklik, minthogy azok egy-egy egész (tízes) pH-szám közt élettani
szempontból jelentős eltérésre figyelmeztetnek, akkor mégis szüksége van egyes
szűkebb határértékű indikátorokra, amelyek a 4,5-9,6 pH-ig terjedő „akvarisztikai
pH-tartományban” jelzik a pH-számok törtfokozatait is. Ilyen széltében-hosszában
alkalmazott indikátor a brómthymolkék, amely festékanyagot 0,1 százalékban
oldunk 20 százalékos alkoholban. Ezt az univerzális indikátorfolyadékoknál is-
mertetett módon 6,0-7,6 pH-ig vehetjük igénybe. A jelzett határok közti pH-
fokozatokon a következő színárnyalatokat mutatja:
6,0 pH = sárga
6,2 pH = zöldes árnyalatú sárga
6,4 pH = sárgászöld
6,7 pH = zöld
6,9 pH = szürkészöld
7,2 pH = szürkéskék
7,6 pH = kék
Az univerzális indikátorral lúgosnak talált vízhez a 8,0-9,6 pH határok között

a thymolkék indikátort használjuk, amelynek mérőoldatát a brómthymolkékéhez
hasonló módon állítjuk elő. Színárnyalatai a különféle pH-értékeken:
8,0 pH = sárga
8,4 pH = szürkéssárga
8,7 pH = szürke
9,0 pH = szürkéslila
9,3 pH = szürkéskék
9,6 pH = kék
49
Az előzetes tájékozódáskor a brómthymolkék-indikátor alsó jelzéshatáránál

(6,0 pH) savasabb jellegűnek talált vízhez a methylvörös indikátort használjuk.
Ennek a festékanyagnak 0,2 százalékos oldatát használjuk 90 százalékos alko-
holhoz adva. A 4,4-5,8 pH közti fokozatokon a következő színárnyalatokat jelzi:
5,8 pH = sárga
5,5 pH = sárgás narancsszínű
5,0 pH = narancs
4,7 pH = narancspiros
4,4 pH = piros
CSERSAVAK ÉS HUMINANYAGOK AZ AKVÁRIUM VIZÉBEN
Cserző anyagok csaknem minden növényben, de főként a fák leveleiben, kér-

gében, gyökereiben fordulnak elő. Úgy viselkednek ezek, mint a savak: semleges
és savas oldatokból kicsapják a fehérjéket, amelyekkel oldhatatlan vegyületet
alkotnak, s ezáltal az állatok bőrének felső részét megvastagítják (bőrcserzés). A
bőr nyálkahártyájára gyakorolt sajátos kémiai hatásuk folytán megakadályozzák,
hogy a baktériumok kedvező táptalajra találjanak a beteg bőrön és sebkapun,
illetve, hogy azon áthatolva elszaporodjanak. A huminsavak ugyancsak cserző
karakterűek, a bőrre cserzőleg hatnak. A cserző anyagok tehát egyrészt a
galluszsavnak és digalluszsavnak a szőlőcukorral alkotott vegyületei (tannin),
másrészt fenol karakterű vegyületek (huminanyagok). Egyes trópusi eredetű édes-
vízi halak igénylik a cser- és huminsavakat akváriumvizükben, miután eredeti
otthonuk vizei gazdagok ezekben az anyagokban. A trópusi őserdők sűrű lombsá-
torából levelek tömege pereg alá. A vastag lombréteget baktériumok korhasztják
szét, majd az alázúduló trópusi esők vize kilúgozva a folyókba mossa a kioldott
cser- és huminanyagokat (innen pl. a Rio Negro sötét, „fekete”, plankton szegény
vize). Ezek a vízben oldott anyagok a hozzászokott halfajok számára fontos védel-
met nyújtanak a baktériumok és a csillós egysejtűek (ázalékállatok) ellen, ame-
lyekkel szemben ezek a halfajok különösképpen érzékenyek. A cser- vagy
huminsavak hiánya főleg az ilyen fajok példányait vagy szaporítási sikerét veszé-
lyeztetik.
A közönséges akváriumvízben cser- és huminanyagok nemigen fordulnak elő*.
Ezért az ilyen igényű trópusi díszhalak akváriumába mesterségesen kell ezeket
belejuttatni. Erre szolgál a csersavpor (tannin), a hegyilápról származó tőzeg (torf),
valamint a vegyileg nyert huminanyag kivonatok. Ezek közül az elsőt és a harma-
dikat egyszerűen a medence vizéhez adagoljuk, a másodikat (a tőzeget) pedig mint
*Kemény és öreg akváriumvízből a medence üvegfalára, köveire, növényeire rakódik és

ott barnás bevonatot alkot a huminsavas mész (doplerit), amelyet számos akvarista tévesen
kovaalga-bevonatnak tekint.
50
szűrőanyagot a filtrálóba helyezve, vízátszűréssel vonjuk ki. Használatuk módját

az akváriumvíz kezelésénél fogjuk részletezni. De már itt utalunk arra, hogy ami-
lyen jótékony hatásúak megfelelő adagban ezek az anyagok a baktériumok és
infuzóriumok károsításának a kiküszöbölése terén, olyannyira veszélyesek is
lehetnek már kissé túladagolva, például a tenyésztésnél. A cserző hatás következ-
tében ugyanis az ondósejtek hamar elveszíthetik mozgásképességüket, és így az
ikrák megtermékenyítetlenek maradnak, esetleg az ikrahéjak vastagodnak meg
tőle úgy, hogy az embrió nem bírja azt felpattantani. E téren aztán ugyancsak
szükség van a jó tenyésztői érzékre. A fölösleges cser- és tőzeganyagokat az akvá-
riumvízből hidraffinszénen való egyszeri átfiltrálással szűrhetjük ki.
MÉRGEZŐ ANYAGOK AZ AKVÁRIUM VIZÉBEN
Az akvárium vizébe mérgező anyagok is kerülhetnek, amelyek következ-

ményeképpen a halakon mérgezési tünetek mutatkoznak — teljes étvágytalanság,
levertség, közönyös magatartás, esetleg nyugtalanság, ijedősség —, majd hirtelen
elhullanak. Az ilyen halakat (ha még idejében észrevettük a bajt) megmenthetjük,
ha azonos hőfokú friss vízbe tesszük át őket és a hőmérséklet fokozatos emelése
mellett vizükben 10 literenként 5 gramm konyhasót oldunk fel.
Az akváriumi halakat veszélyeztető egyik méreg a klórgáz, amely a vízveze-
tékről való közvetlen medencefeltöltés esetén juthat az akváriumba. A vízművek
ugyanis gyakran fertőtlenítik az ivóvizet literenként átlag 0,25 mg klórral. Ebből
azonban a csöveken és a „csapoláskor” nagyobb mennyiség veszendőbe megy (a
vízművekhez közelebb eső helyeken nagyobb, a távolabbiakon kisebb a klórtarta-
lom). A csapoló helyeken általában már 0,1 mg/l a csapvíz klórtartalma. A veze-
téki víz klórtartalmát könnyen kimutathatjuk 100 cm3 vizsgálati vízhez adott 3
cm3 jódos keményítőoldattal.* A klórtól az oldat megkékül. Gyakran egyszerű
ízlelés útján is felismerhetjük ivóvizünk klórozottságát. 0,1-0,2 ing/l klórtartalom
akváriumi halainkra — alacsonyabb hőmérsékleten, talaj és növények hiányában
— már halálos lehet. Berendezett akváriumban ez a koncentráció nem halálos
ugyan, de feltétlenül káros hatású a halakra. A csapvizet klórgáz tartalmától tisz-
ta edényben való melegítéssel, vagy a medencébe való betöltéskor szétporlasztás-
sal (a gumicső végének laposra nyomásával) szabadíthatjuk meg. Az akvárium
feltöltött vizéből a klórt a medence felfűtésével és erősebb porlasztású szellőzteté-
sével, vagy pedig hidrafin-szenes szűrőn való filtrálással távolíthatjuk el.
A klórnál sokkal mérgezőbbek a fenol vegyületek, amelyek az izolálásra hasz-
nált szigetelőmassza fenol tartalma esetén olykor a csapvízben is előfordulhat-
* 10 g folyékony keményítőt 1 liter forrásban levő vízben oldunk, majd 10 g káliumjodid-

dal is 0,3 g higanyjodiddal tartósítjuk.
51
nak, azonban inkább gyári szennyvizekkel jutnak a folyókba (ezért természetes

vizet akváriumi célra felhasználni veszélyes). Már 0,1 mg/1 klór-fenol is igen ve-
szélyes lehet a díszhalakra.
A növényvédelemben és a közegészséget veszélyeztető rovarok elleni véde-
kezésben egyre gyakrabban használt kontakt- vagy érintő mérgek (DDT, DFDT, Y-
hexan, stb. tartalmú rovarirtó porok) is komoly veszélyt jelenthetnek az akvárium
vizében. Oda a szobanövények permetezésekor, porozásakor kerülhetnek a me-
dence hiányos letakarása vagy a szellőztető készülék közvetítésével, sőt úgy is, ha
halainkat olyan szúnyogálcával vagy vízibolhával etetjük, amelyek begyűjtési he-
lyének vizébe ilyen mérgek jutottak. Ha e táplálékállatok pocsolyalelőhelyeit szú-
nyogirtás céljából közvetlenül teleszórták kontaktméreggel — ekkor feletetésükre
többnyire már nem is kerülhet sor, mert az érintőmérgeknek literenként 10 mg-
nyi jelenléte már egy órán belül teljesen megbénítja azokat. Már emiatt is mindig
ügyeljünk arra, hogy csakis élénken mozgó táplálékállatot etessünk fel!
Az akvaristák gyakran feledkeznek meg arról, hogy a helyiség levegőjébe jutó
mérges gázok is okozói lehetnek a halak pusztulásának, különösen úgy, hogy az
akváriumi szellőztető készülék a sűrített levegővel együtt azokat is sűrítve nyomja
a medence vizébe. Különösen veszélyes a nikotin, amelynek 10 mg/l koncentráció-
ja az akváriumvízben már halálos. A nikotin egyrészt a szobanövények nikotinos
permetezésekor, másrészt a helyiség dohányfüsttel való telítődésekor kerül a me-
dence vizébe. Ipartelepek közelében vagy laboratóriumokban, ahol az akváriumot
környező levegő mindig tartalmazhat káros gázokat, tanácsos a szellőztető készü-
lék és a medencébe bevezető gumicső közé gázmosó palackot beiktatni, amelyet
házilag magunk is könnyen elkészíthetünk. Egy literes palack kettősfuratú dugó-
jának egyik nyílásán keresztül 4 mm átmérőjű légvezető csövet vezetünk csaknem
a palack aljáig. Ennek a dugón kívüli részét csatlakoztatjuk a szellőztetőtől jövő
gumicsőhöz. Ezután a palackot 2/3 részéig 10-20%-os nátronlúgoldattal töltjük
meg, majd a másik dugófuratba olyan kivezető csövet illesztünk, amelyiknek alsó
vége- a lúgoldat fölötti légtérbe ér. Ennek a légvezetéknek a dugón kívüli végét az
akvárium felé vezető gumicsőhöz csatlakoztatjuk. A nátronlúg a beléje buborékoló
levegő káros gázszennyeződését leköti, s így csak a lúgréteg fölött összegyűlő,
megtisztított levegő fog az akvárium vizébe kerülni.
Igen veszélyesek — már csekély koncentrációban is — egyes fémek oldott sói,
amelyek a medence fémvázának rossz szigetelése, fémköpenyű akváriumi fűtőtes-
tek, tisztogató eszközök alkalmazása, réz szorító csavaroknak a medence vizébe
érése, izolálatlan halaskannákból, fürdőszobai kályha fémtartályából való vízvétel
(!) közvetítésével kerülhetnek a medencébe. A különböző fémféleségek mérgező
hatása eltérő.
Igen erősen mérgező fémek: vörösréz, cink, ezüst, higany.

Nagyon mérgező fémek: sárgaréz, ólom, nikkel, a három vegyértékű króm, ón, kadmium,
és mészszegény vízben az alumínium is.
Kevésbé mérgező fémek: vas, hatvegyértékű króm, mangán, kobalt, lithium.
Nem mérgező fémek: kalcium, magnézium, nátrium, kálium, bárium, stroncium.
52
A fémek esetében tehát különösen a rézre és a cinkre kell igen ügyelnünk,

mert már legcsekélyebb koncentrációjuk is halálos lehet halainkra. Így W. Speyer
szerint a rézszulfát 0,0002 arányban (2 mg/l) 20 órán belül halálos lehet a halak-
ra.
Mérgezési források lehetnek még az akvarisztikában a következők:

a) Sárga és fekete gumicsövek és színes PVC-csövek — az ártalmatlan piros
gumicsövek ős színtelen PVC-csövek helyett. (A mérgezést a csövekből kioldódó
festékanyagok okozzák; különösen a sárga gumicső igen mérgező.)
b) Friss míniumos kitt, ha nagyobb felületen érintkezik a vízzel, s attól nincs
kellően izolálva.
c) Friss cement, amelyet kövek, sziklák összeépítésére, sziklafalak és teraszok
létesítésére szoktak akváriumban használni. Ezért az ilyen cement-építményeket
14-20 napig kell — gyakori vízcserékkel — kiáztatni.
d) A medencesarkok, fém-érintkezési felületek szigetelésére használt, alkal-
matlan összetételű — pl. fenoltartalmú — izoláló masszák (kábelmasszák). Nem
mérgező, és szigetelésre teljes értékű a valódi Inertol.
e) A fehérjék akváriumi bomlásakor keletkező nitrogénvegyületek: a kevésbé
mérgező nitrát, a mérgezőbb nitrit, és a nagyon mérgező ammóniák. A nitrátból
100-300 mg/l, a nitritből 10-20 mg/l, az ammóniákból pedig 0,2-0,5 mg/l már
igen mérgező hatású.
A mérgeket a halak többnyire kopoltyújukon, részben pedig a bőrükön keresz-

tül veszik fel. A méreganyagokat nem mindig sikerül kémiai módszerekkel kimu-
tatni. Kérdéses esetben viszont tájékoztató biológiai vizsgálatként alkalmazhatjuk
a Naumann-féle D. m.-próbát. E célra a könnyen megfigyelhető nagy vízibolhákat
(Daphnia magna) használjuk, amelyekből nem sokat a vizsgálandó vízbe teszünk.
Az erősen mérgezett vízben a nagy vízibolhák egy napon belül pusztulnak el; a
nagyon mérgezettben 10 napon belül; a mérgezettben 10 nap után; az enyhén
mérgezettben hosszabb idő múltán degenerálódást tapasztalhatunk rajtuk, míg a
nem mérgezett vízben hosszabb idő múlva sem észlelünk semmiféle károsodást.
AZ ÉDESVÍZI AKVÁRIUM VIZÉNEK KEZELÉSE
A VÍZKEMÉNYSÉG BEÁLLÍTÁSA
A tartandó vagy tenyésztendő halfaj által igényelt vízkeménység beállításánál

általában a rendelkezésünkre álló csapvíz keménységéből indulunk ki. Ezt vagy
lágyítani, vagy keményíteni kell. Az utóbbit mészkő- (pl. márvány-) zúzaléknak az
akváriumvízbe helyezésével érhetjük el, s főképp csak az egészen lágyvizű veze-
tékvízzel rendelkező külföldi városok (pl. Köln) akvaristái alkalmazzák, ha
középkemény vagy egészen kemény vizet kedvelő halakat kívánnak gondozni.
Nálunk, s általában a legtöbb országban azonban a lágyvizet igénylő akváriumi
halak számára a csapvizet lágyítani kell. A rendelkezésünkre álló csapvíz ke-
ménységét természetesen felhasználása előtt meg kell határozni, amelyre vonat-
53
kozóan már bemutattuk a számunkra legegyszerűbb, megbízható módszert, a

Papp— Farkas-féle vízkeménység meghatározást.
A vízkeménység csökkentésének, a vízlágyításnak az akvarisztikában három
módját alkalmazzuk:
1. a csapvíz lágyítása forralással és hígítással,
2. a keménységet okozó anyagok kicsapása vegyi anyagokkal,
3. a csapvíz lágyítása ioncserélő műgyantákkal.
VÍZLÁGYÍTÁS FORRALÁSSAL ÉS HÍGÍTÁSSAL
A csapvíz keménységét 1. forralással, 2. desztillált vízzel, 3. esővízzel, 4. hólé-

vel való hígítással csökkenthetjük, illetve ez utóbbiakat önmagukban is fel-
használhatjuk akváriumvíz gyanánt.
A csapvíz forralásakor a változó keménységet okozó sók (a kalcium- és magné-
zium hidrokarbonátok) a vízből kiválnak, de az állandó keménységet előidéző
többi só (gipsz, keserűsó, mészsalétrom stb.) oldatban maradnak. A tiszta, zo-
máncozott edényben való forralás után a kicsapódott sók egy idő múlva az edény
aljára fehéres rétegben leülepednek, és a kihűlt vizet óvatosan lefejthetjük (leszív-
juk) üledékéről, esetleg — ami még jobb — szűrőpapíron átszűrjük. Ezzel a buda-
pesti csapvíz (8-16 nk°) általában 4-5 fokkal lesz kisebb keménységű. A kevésbé
lágy vizet igénylő akváriumi halak (pl. dániók, díszmárnák, nagyobb cichlidák
stb.) számára ez a részlegesen lágyított csapvíz már megfelelő, a kényesebb fajok-
nak pedig igen jó arra, hogy ezt keverjük desztillált-vagy esővízzel. Hátránya vi-
szont, hogy sok tüzelőanyagot, s nagyobb mennyiség készítésekor sok fáradozást
igénylő, időt rabló eljárás.
A desztillált víz ugyan a legköltségesebb, de egyben a legcélszerűbb és leg-
megbízhatóbb megoldás is, mert semmiféle ellenőrizetlen vegyi alkotórészt nem
viszünk be vele az akváriumba. A 0 nk°-ú desztillált víz azonban 3-4 nk°-ra is
keményedhet, ha kékes vagy színtelen üvegekben raktározzuk, ugyanis ezek az
üvegfajták kevés kalciumot és lúgot adnak le. Desztillált vizet csakis zöldes falú
üvegballonokban tároljunk! Ezt azért is érdemes mindig otthon tárolnunk, mert
akváriumunk elpárolgott vizét vele pótoljuk; ellenkező esetben a csapvíztől akvá-
riumvizünk egyre keményebbé válik. A legtisztább desztillált vizet üveg desztilláló
készülékből nyerjük; alkalmatlan viszont számunkra a rézüstös készülékből
származó desztillált víz. Ugyancsak nem felel meg céljainknak a visszafolyó ipari
kondenzvíz, amely többnyire ásványi olaj (kenőolaj) szennyeződéseket tartalmaz,
amelytől csak szénszűrőn való filtrálással szabadítható meg.
Az alábbi számítási móddal előre pontosan kiszámíthatjuk a csapvíz hígításá-

hoz szükséges desztillált víz mennyiségét:
a) csapvíz keménységi foka

kívánt keménységi fok = keménységi kitevő
b) szükséges vízmennyiség
keménységi kitevő = felhasználandó csapvíz mennyisége
54
c) keménységi tényező —1 = hígítási faktor;

d) hígítási faktor X csapvíz mennyisége = felhasználandó desztillált víz
mennyisége;
e) desztillált víz mennyisége + csapvíz mennyisége = összes vízmennyiség.
Ha például 120 liter vízre van szükségünk, amelynek az eredeti 24 nk° helyett
4 nk fokúnak kell lennie, akkor a fentiek alapján a következő számítást végezzük:
a) 24 : 4 = 6(keménységi kitevő);
b) 120 : 6 = 20 l csapvíz;
c) 6 — 1 = 5 (hígítási faktor);
d) 5 x 20 = 100 1 desztillált víz;
e) 100 + 20 = 120 1 összes vízmennyiség, amely azonban most már 4
nk°-ú.
Az esővíz és a hólé természe-

tes lágyvizek, amelyeket kevés
kezelés után közvetlenül fel-
használhatunk a csapvíz lágyí-
tására, avagy néhány fokos (3 —
4 nk°) keménységük folytán
tisztán is alkalmasak
ikráztatóvíznek.
Az esővizet tiszta edények-
ben, lehetőleg tiszta levegőjű
vidéken kell gyűjteni. A háztető
szennyezett cserepein és csator-
náin lecsurgó esővíz céljainkra
nem alkalmas. Ipari vidékek
káros gázokkal fertőzött levegő-
jéből az aláhulló esőcseppek
oldják a halakra esetleg veszé-
lyes szennyeződéseket. Az ilyen
vidéken gyűjtött esővizet fel-
használás előtt feltétlenül
hidraffinszén-szűrőn kell átfilt-
rálni. A tisztán összegyűjtött
esővizet is meg kell tisztítani a
levegőből beléhulló koromszem-
cséktől és egyéb szennyeződé-
sektől. E célból szűrőtölcsérbe
vizesen betömködött steril vatta- 13. ábra. Esővíz vagy hólé megszűrésére szolgáló
rétegen szűrjük át. (Kisebb víz- gravitációs szűrő, Lovas nyomán. 1. a gravitációs
szűrő steril vattával vagy perlonvattával töltött
mennyiséget szűrőpapírral is
harang-része; 2. a szűrt vizet felfogó akvárium
szűrhetünk.) A megszűrt esővi- vagy üvegballon a szűrő csepegtető csővégződésé-
zet zöld üvegballonokban, sötét vel; 3. a szűrt vizet gyűjtőmedence fölött elhelye-
helyen tároljuk felhasználásig. zett, esővizet vagy hólevet tárolótartály az összeál-
A havat is tiszta helyről lított gravitációs szűrővel; 4. a 6mm átmérőjű
gyűjtsük be, és megfelelő mére- gumicsőbe illő, 10 cm hosszú, elszűkített végű
tű edényekben, számolva az üvegcsődarab
55
elolvadáskor bekövetkező térfogat-növekedéssel, otthon felolvasztjuk. Utána az

esővízhez hasonló módon, steril vattán (ha szennyezett levegőjű vidékről gyűjtöt-
tük; hidraffinszén-szűrőn is) átfiltráljuk.
A magyar akvaristák számára egyébként a szabad természetben is akad
lágyvíz beszerzőhely: a Csikóvári-tó. Ez Pomáztól északnyugatra, a Visegrádi hegy-
ségben emelkedő kettős hegy (Nagy-Csikóvár 556 m., Kis-Csikóvár 461 m.) olda-
lán terül el. A tómedencét őskőzet, andezit láva béleli ki, s így az ott összegyűlő
esővíz nem keményedik.
VÍZLÁGYÍTÁS VEGYI ANYAGOKKAL
A keménységet okozó anyagok kicsapására többféle vegyi anyagot használnak

fel, amelyek közül azonban akvarisztikai célra csak kevés alkalmas*. Ez utóbbiak
közül néhányat ismertetünk:
1. „Trisózás”. A kereskedelmünkben „Trisó” néven forgalomba kerülő tisztító-
szert akvarisztikai vízlágyításra is használhatjuk. Ez a só (trinátriumfoszfát,
Na3PO4) nemcsak a csapvíz változó (karbonát-) keménységét, hanem az állandó
(nem karbonát-) keménységét is kicsapja, a következő képletsor szerint:
3 Ca(HCO3)2 + 2 Na3PO4 = Ca3(PO4)2 + 6 NaHCO3

3 Mg(HCO3)2 + 2 Na3PO4 = Mg3(PO4)2 + 6 NaHCO3
3 CaSO4 + 2 Na3PO4 = Ca3(PO4)2 + 3 Na2SO4
3 MgSO4 + 2 Na3PO4 = Mg3(PO4)2.+ 3 Na2SO4
Az eljárás egyszerű (pontos mérést nem igénylő) módszere: 20 liter csapvízhez

1 evőkanál „Trisó”-t adunk, többször jól átkeverjük és ülepedni hagyjuk. 2 nap
alatt az edény alján túrós csapadék gyűlik össze. Miután a csapvíz keménysége az
év folyamán mindig változik, nem biztos, hogy a fenti adag megfelelő, s így vi-
zünkben még lekötetlen „Trisó” lehet jelen. A szabad „Trisó” esetleges jelenlétének
ellenőrzésére kiveszünk a leülepedett vízből 1 liternyit, és ahhoz kevés — 2-3 deci
— csapvizet adunk. Ha ez a vízmintánk „megtörik” (zavarossá válik), akkor még
lekötetlen „Trisó” van az ülepített vízben. Ennek megszüntetésére további néhány
liter csapvizet töltünk a már „Trisó”-val kezelt vízhez, mindaddig, míg az újabb
ellenőrzés során a vízminta már nem törik meg. A trinátriumfoszfátos reakciók
során keletkező nátriumhidrokarbonátos és nátriumszulfátos vegyületek a vizet
lúgossá változtatják. A pH meghatározása után foszforsav óvatos, fokozatos hoz-
zácsepegtetésével és alapos elkeverésével beállítjuk a megfelelő pH-t, majd a le-
ülepedett lágyvizet vékony gumicsővel — papírszűrőn — lefejtjük, elválasztjuk az
alján összegyűlt túrós csapadéktól.
2. Mész—szóda eljárás. A karbonát- és a magnéziumkeménységet szünteti
meg ekvivalens mennyiségű mész hozzáadásával, a következő képletsor szerint :
Ca(HCO3)2 Ca(OH), = 2 CaCO3 + 2 H20

MgCO3 Ca(OH)2 = CaCO3+Mg(OH)2
*A külföldön és elvétve nálunk is használatos Komplexonnal való vízlágyítás ismertetését

azért mellőzzük, mert kellő gyakorlat és elővigyázat nélkül komoly bajt idézhetünk elő vele.
A már kissé túladagolt Komplexen ugyanis a halak szervezetéből meszet von el!
56
A kalciumhidrokarbonát tehát kalciumkarbonát alakjában, a magnézium-

hidrokarbonát, pedig mint magnéziumhidroxid csapódik ki. Az állandó kemény-
séget ezután szódával küszöböljük ki (CaSO4 + Na2CO, = CaCO3 + Na2SO4).
A mész—szódás eljáráshoz pontosan meg kell határozni a lágyítandó víz
karbonátkeménységét, mert enélkül esetleg csak részleges lágyítást végzünk.
10 liter víz 1 karbonátkeménységi foka = 0,1 gramm CaO (mész)

10 liter víz 1 összes keménységi foka = 0,1 gramm CaO (mész)
A kicsapódó kalciumkarbonát idővel leülepszik és a kitisztult vizet vékony gu-

micsővel lefejtjük az üledékről, szűrőpapíron filtráljuk. Az állandó (nem karbonát)
keménység eltávolítására 1 nk fokonként 0,19 g vízmentes szódát, vagy 0,51 g
kristályos szódát adunk 10 liter vízhez. Itt ismernünk kell a víz összes keménysé-
gi fokát. A nem karbonátkeménység teljes megszüntetése érdekében a szóda cse-
kély túlsúlya szükséges. Ez azt jelenti, hogy a szódaadagot a csapvíz mért nk
fokának 1°-kal növelt értékéhez mérjük. Ezzel az eljárással főleg a magas változó
és az alacsony állandó keménységű vizek lágyíthatók jól. Itt is arra kell ügyelni,
hogy a lágyítás kapcsán igen megnövekszik vizünk lúgossága, ezért a lágyított víz
átszűrése után — pH-mérés közben — a vizet savanyítással a kívánt pH-ra állít-
juk vissza.
3.Oxálsavas eljárás. A csapvíz részleges sótalanítását is maga után vonja,
minthogy a karbonátkeménységet okozó kalciumsókat eltávolítja. Ezért az akva-
risták szívesen használják fel „probléma-halak” tenyésztési vizének előállítására.
Amennyi siker, ugyanannyi balsiker is volt már vele, s az utóbbi kudarcok abból
származtak, hogy a kárvallottak nem tartották be pontosan a lentebb ismertetett
feltételeket. Az oxálsav az alábbi vegyi reakciók alapján lágyít:
Ca(HCO3) + 2(COOH)2 = Ca(COO)2 + 2CO2 + 2H20

CaSO4 + (COOH)2 = Ca(COO)2 + 2H2SO4
A magnéziumkeménység tehát itt nem szűnik meg, mivel a magnéziumoxalát

oldékonysága nagyobb a kalciumoxaláténál. Az eljárás során főként 3 körül-
ményre kell nagyon ügyelni. 1. Az oxálsav nagyobb mennyiségben mérgező, ezért
túlsúlyra jutását meg kell akadályozni. 2. Az oxálsavas oldat vízhez adásakor
szabad savak — főleg kénsav — keletkeznek, emiatt e műveletet csakis üveg-,
porcelán- vagy zománcozott falú edényben végezhetjük. 3. Mivel a kalciumoxalát
igen alacsony pH-n nem válik ki, ezért nátriumhidrokarbonáttal a pH-értéket
legalább 5,0-re azonnal be kell állítani.
1 nk° 1 liter vízből való eltávolítására 22,5 mg kristályos oxálsav szükséges; 10
liter víz 1 nk°-kal való csökkentéséhez tehát 0,225 g. Legkényelmesebb olyan
oxálsav oldattal dolgozni, amelynek 1 literében 45 g oxálsav van. Ebből az oldat-
ból 1 ml 2 nk°-t távolít el 1 liter vízből.
Az oxálsavas vízlágyítást a következőképpen végezzük. Üveg-, porcelán-vagy
zománcozott edénybe 10 liter csapvizet (alapvizet) töltünk, amelynek
összkeménységét meghatározzuk (pl. 16 nk°). Minthogy a magnéziumkeménység
57
a legtöbb vízben a kalciumkeménységnek mintegy 10 százalékát teszi ki, — a 16

nk°-ból 1,6 fokot le kell vonni. Ha mármost csapvizünket maradéktalanul
mészteleníteni akarjuk, annyi oxálsav-oldatot kell felhasználnunk, amennyi 16-
1,6 = 14,4 nk° kicsapásának 10 liter vízben megfelel, tehát (10 x 14,4) : 2=72 ml
oxálsavas törzsoldatot (1 1-ben 45 g krist. oxálsav). Ezt a 72 ml-t mérőhengerrel
(menzúra) mérjük le, és keverés közben a vízhez adjuk. Ezután nyomban meg-
mérjük a víz pH-ját, amely legtöbbször 4,5 pH alatt van. Ekkor egy késhegynyi
háztartási szódabikarbóna (nátriumhidrokarbonát) port kezdünk apránként a
vízhez adagolni. Mindenegyes hozzászórás után megkavarjuk a vizet, megvárva a
szódabikarbóna teljes oldódását, majd ismét pH-t mérünk. Mindezt addig folytat-
juk, mígnem vizünk pH-értéke legalább az 5,0-t eléri. Már a szódabikarbóna hoz-
záadása közben kicsapódik a mész az oxálsavhoz kötött finom fehér csapadék
alakjában, ezért fontos, hogy a szódabikarbóna hozzáadást mihamarabb elvégez-
zük. A megfelelő pH-beállítása után vizünket több óráig állni hagyjuk, majd a
tiszta vizet szűrőpapíron keresztülvezetve lefejtjük.
Mielőtt oxálsavval lágyított vizünket felhasználnánk, még egyszer ellenőriz-
nünk kell, hogy a mészkicsapás tökéletes volt-e, illetve nincs-e jelen a vízben
szabad oxálsav. Ehhez két színtelen falú, tiszta vizespoharat veszünk. Az egyikbe
a lágyított vízből kb. 100 ml-t, majd erre a nem lágyított vízből (csapvízből) kb. 50
ml-t töltünk; aztán a kettőt jól összekeverjük. Ha egy óra múlva a víz teljesen
tiszta (töretlen) marad, akkor a lágyított vízben nincs oxálsav-többlet; ha viszont
vízmintánk megzavarosodik, akkor ezt az oxálsav túlsúlya okozza, s ez esetben az
egész lágyítást az előzőnél csekélyebb mennyiségű oxálsavval meg kell ismételni,
vagy pedig a lágyított vízhez megfelelő mennyiségű csapvizet kell hozzákeverni. A
másik pohárban ugyancsak kb. 100 ml lágyított vízmintába 5 csepp oxálsav-
oldatot és 1 ml 10%-os ammóniákoldatot cseppentünk, s ezzel azt vizsgáljuk,
hogy minden mészmennyiség kivált-e. Ha ez a vízmintánk egy óra múlva is tiszta
marad, akkor igen; ha megzavarosodik, akkor még szabad mész van benne. A
lágyított víz keménységének meghatározása megmutatja, hogy az elért keménysé-
gi fok elegendő-e, vagy oxálsav-oldat hozzáadásával még tovább kell folytatnunk a
lágyítást.
VÍZLÁGYÍTÁS IONCSERÉLŐ MŰGYANTÁKKAL
A díszhaltenyésztőket, akik sok medencével és gyakran váltott, friss ikráztató

vízzel dolgoznak, de a havonta csak 50-100 liter lágyvizet „fogyasztó” akvaristákat
sem elégíthették ki az alapvíz (0° keménységű, sómentes víz) előállításának az
előbbiekben ismertetett kémiai módszerei. A nagyobb mennyiségű alapvíz készíté-
séhez szükséges speciális edények korlátozott volta, s főleg az időt rabló elővigyá-
zatos előállítási technika miatt sem kedvelik a fenti módszert. A sok desztillált víz
pedig nemcsak költséges, hanem szállítási nehézségeket is támaszt. Ezért olyan
megoldást kellett keresni, amellyel olcsón, viszonylag egyszerű eszközökkel és
eljárással nagy mennyiségű alapvízhez lehet jutni.
58
Találtak is, mégpedig a korszerű ipari vízlágyítás és laboratóriumi gyakorlat

terén már bevezetett ioncserélő műgyanták akvarisztikai célokra történt ki-
próbálásával. Külföldi és hazai akvaristák kitűnő eredményei bizonyítják, hogy az
ioncseréléssel nyert alapvíz minősége és biológiai értéke megközelíti a kg-tisztább
desztillált vizét, alkalmazása pedig egyszerű, kényelmes és olcsó.
A vegyi gyárak készítette bonyolult összetételű műgyanták 0,3-1,5 mm nagy-
ságú szilárd szemcséje összességében nagy felületet képvisel. Egyesek konyha-
sóval, illetve sósavval előkezelve meg tudják kötni a keménységokozó sók kation-
jait — ezek a kationcserélők. Más műgyanták pedig szódaoldattal előkezelve e sók
még bent maradt anionjait is kiküszöbölik, — ezeket anioncserélőknek nevezzük.
Bizonyos üzemeltetés után elvesztik ionkicserélő képességüket, de ekkor az előbbi
vegyi anyagokkal regenerálhatók, tehát szakszerű kezeléssel úgyszólván örökös
élettartamúak. Használatuk megértéséhez azonban tisztáznunk kell néhány ké-
miai fogalmat.
A vegyületeket alkotó elemek, gyökök pozitív vagy negatív töltésűek. Az ilyen
töltéssel bíró részeket ionoknak nevezzük. Ha az ionok elektromos térbe kerülnek,
a pozitív töltésűek a katód felé vándorolnak, ezért ezeket kationoknak mondjuk,
míg az anód felé vándorló negatív töltésű ionokat anionoknak nevezzük. Alább
felsoroljuk a vízben előforduló sók, savak, lúgok leggyakrabban előforduló ionjait.
Kationok Anionok
Calcium (Ca++) Hidrokarbonát (HCO3-)

Magnézium (Mg++) Karbonát (CO2- -)
Nátrium (Na+) Klorid (Cl-)
Kálium (N+) Szulfát (SO4-)
Ammónium (NH4+) Foszfát (PO4- -)
Ferro (Fe++) Nitrát (NO3-)
Mangán (Mn++) Nitrit (NO2-)
— a víz alkotó részeivel —
hidrogén (H+) Hidroxil (OH-)
Az ionok kémiai jele után következő + jel a gyök pozitív töltését (kation voltát),
a — jel pedig negatív töltését (anion voltát), e jelek száma pedig az illető ion vegy-
értékét jelzi, vagyis azt, hogy hány hidrogénnel vagy annak megfelelő értékű más
ionnal képes vegyületet alkotni. (Pl. a szóda egy vegyértékű nátrium- és
karbonátionok vegyülete = Na + CO3-; a keserűsó viszont két-vegyértékű magné-
zium- és szulfátionokból áll = Mg+ + SO4-- stb.)
Ha a kationcserélő műgyanták konyhasóval (Na+ Cl-) történt előkezelése
(szaknyelven: nátrium-fázisa) vagy sósavval (H C1-) végzett előkezelése (hidrogén-
fázisa) után csapvizet folyatunk át rajtuk, akkor a következő érdekes vegyi folya-
matokat tapasztalhatjuk.
59
Nátrium-fázis
Kationcserélő Na+ + Ca (HCO3)2 =Kationcserélő Ca++ +NaHCO3

Na+ kalciumhidro- nátrium
karbonát hidrokarbonát
Kationcserélő Na+ + Mg S04 =Kationcserélő Mg++ +Na2SO4
Na+ magnéziumszulfát nátriumszulfát
Kationcserélő Na+ +CaSO4 =Kationcserélő Ca++ +Na2S04
Na+ kalciumszulfát nátriumszulfát
(gipsz)
Kationcserélő Na+ +KCl =Kationcserélő K+ +NaCl
Na+ káliumklorid K+ nátriumklorid
(konyhasó)
Hidrogén-fázis
Kationcserélő H+ +Ca(HCO3)2 =Kationcserélő Ca++ +H2CO3

H+ kalciumhidro- szénsav
karbonát
Kationcserélő H+ +MgSO4 =Kationcserélő Mg++ +H2SO4
H+ magnézium- kénsav
szulfát (keserűsó)
Kationcserélő H+ +CaSO4 =Kationcserélő Ca++ +H2SO4
H+ kalciumszulfát kénsav
(gipsz)
Kationcserélő H+ +KCl =Kationcserélő K+ +HCl
H+ káliumklorid K+ sósav
Mindebből láthatjuk, hogy a nátriummal aktivált kationcserélő gyantán át-

vezetett csapvíz kalcium-, magnézium-, káliumionjai eltűntek, illetve nátriumra
cserélődtek ki. Vizünk lágy és lúgos (9,5 pH feletti) lett. A hidrogén-fázisú (sósav-
val aktivált) kationcserélő gyantán átfolyt csapvizünk keménységokozó kationjai
pedig mind hidrogénionokra cserélődtek ki, amelyek az anionokkal savakat alkot-
tak. Ez esetben is tehát lágy, de itt meg erősen savanyú (2-3 pH-jú) vizet nyer-
tünk. Ha ezeket akarnánk alapvízként felhasználni, akkor a Na-fázis után a lúgot
kellene közömbösíteni, H-fázis esetén pedig a savtartalmat kellene lúggal a megfe-
lelő kémhatásúra beállítani. E vizek iontartalma azonban egyáltalában nem csök-
ken; az ilyen víz elektromos vezetőképessége nem változik. Lényegében ugyan
lágy, de sótartalmában alig változott vizet kapunk.
Az akvarisztikai célokra alkalmas, több trópusi halfajnak szükséges sószegény
vízhez, illetve az akváriumi vízbeállításhoz ideális, a desztillált vízhez hasonló
alapvízhez akkor jutunk, ha az anionokat is eltávolítjuk a hidrogénfázisú
kationcseréléssel lágyított vizünkből. Erre a célra az anioncserélő műgyantákat
használjuk, amelyek aktiválására a gyári előírások általában a nátriumhidroxidot
(NaOH) ajánlják. Ez azonban erős maró hatása (lúgkő!) miatt üzleti forgalomban
nem kapható, ezért aktiválásra, regenerálásra közönséges szódát (Na2CO3) hasz-
nálunk. Ez utóbbinál ugyan szénsav keletkezik, de ez már a gyűjtőedénybe való
csurgásakor széndioxidra és vízre bomlik, a széndioxid legnagyobb része pedig
szellőztetéssel vagy magától is eltávozik a vízből. A sómentes alapvíz előállítása
érdekében az anioncserélés előtt a vizet hidrogén-fázisban működő kationcserélő
60
gyantaoszlopon engedjük keresztül. Ekkor — mint előbb láttuk — különböző

erősségű savak keletkeznek, amelyeknek anion gyökei a hidroxil-fázisú (OH-),
illetve hidrokarbonát-fázisú (HCO3-) anioncserélő gyantával az alább ismertetett
változásokon mennek keresztül.
Hidroxil-fázis
Anioncserélő OH- +H2SO4 =Anioncserélő SO4- - + H2O

OH- kénsav víz (kész sómentes
alapvíz
Anioncserélő OH- +HCl =Anioncserélő Cl- + H2O
OH- sósav víz (kész sómentes
alapvíz
Anioncserélő OH- +H2CO3 =Anioncserélő HCO3- + H2O
OH- szénsav víz (kész sómentes
alapvíz
Hidrokarbonát-fázis
Anioncserélő HCO3- +H2SO4 =Anioncserélő SO4- - +H2CO3

HCO3- kénsav szénsav
Anioncserélő HCO3- +HCl =Anioncserélő Cl- +H2SO3
HCO3- sósav szénsav
Anioncserélő HCO3- +H2CO3 =Anioncserélő HCO3- +H2SO3
HCO3- szénsav HCO3- szénsav
(nem változott)
H2CO3 H2O + CO3
szénsav gyűjtőedénybe csorgás víz széndioxid
az akvárium vizéből eltávozik
Ily módon mindkét esetben (OH--fázis, HCO3--fázis) csapvizünkből tiszta,

sómentes vizet nyerünk, amely alapvízként a desztillált vízzel egyenértékű.
Az utóbbi években már nálunk is gyártanak kitűnő minőségű és céljainkra
igen alkalmas műgyantákat*. Ezek kapacitását és egyéb műszaki adatait a forga-
lomba hozó vállalatok prospektusai adják meg. Az árut többnyire légmentesen
lezárt műanyagzsákokban hozzák forgalomba, mert az ioncserélő gyantáknak
nagyon árt a kiszáradás; erre a továbbiak során is ügyeljünk! A gyanták kapaci-
tását CaO g/műgyanta-literben adják meg, ami azt jelzi, hogy egy liter nedves
állapotban levő műgyanta hány gramm CaO-nak megfelelő mennyiségű iont ké-
pes kicserélni. (Például valamely kationcserélő gyanta 25 Ca0 g/l kapacitású,
akkor e gyanta 1 litere — minthogy 1 liter vízben 10 mg CaO = 1 nk°-kal —
*A magyar gyártmányú, kitűnő minőségű ioncserélő gyantákat a Nitrokémia Ipartelep

(Fűzfőgyártelep) készíti és az is hozza forgalomba. Számunkra a styroldivinilbenzol alapú
szulfósavas kationcserélő, a VARION KS (sárgásvörös színű apró gyöngyök) és a styrol-
divinilbenzol alapú erős bázisú anioncserélő, a VARION AD (fehéres apró gyöngyök) a megfe-
lelők. A kationcserélő litersúlya 750-800 g/l, minimálisan alkalmazandó rétegvastagsága 600
mm, kapacitása 39-50 g, 10%-os NaCl-dal illetve 10%-os HCl-el regenerálható. Az
anioncserélő litersúlya 600-700 g/l, minimális rétegmagassága ugyancsak 600 mm, kapaci-
tása 17-23 g Ca0/l; 4%-os NaOH-dal regenerálható.
61
2,500 nk°-nak megfelelő vízmennyiséget tud 0°-ra lágyítani. Vagyis 10 nk°-os

csapvízből 250 1-t, 12 nk°-osból [pl. a budapesti csapvíz] 200 l-t, 15 nk°-osból
170 1-t, 20 nk°-osból pedig 125 l-t képes 0° keménységűvé átalakítani.)
Egyszerű kationcserélő szűrő gyanánt sok akvarista külső filtrálót használ,
amelynek szűrőanyagát előzetesen aktivált kationcserélő gyantával tölti meg. (Az
alul vékony üvegvatta-rétegre helyezett gyantát nedvesen, vízrárétegezés közben
kell berakni, különben a szemcsék közt légbuborékok keletkeznek, ami nagyban
csökkenti a gyanta ioncserélő kapacitását!) Ez elvileg a célnak ugyan megfelelne,
de veszélyes olyan medencére rákapcsolni, amelyben már halak is élnek. Kellő
ellenőrzés hiányában ugyanis a medence vize nemcsak a kelleténél jobban lá-
gyulhat, hanem a pH is eltolódhat a halakra veszélyes érték felé.
Szakszerűbb és célravezetőbb a műgyantákat gravitációs szűrőbe helyezve a
vízcsap közelében felhasználni, ahol az átszűrt vizet előbb üvegekben, ballo-
nokban fogjuk fel. A gravitációs szűrő falapra függőlegesen felerősített 4-5 cm
átmérőjű, 80-100 cm hosszú
üveghenger, amelyet alul és felül
átfúrt gumidugóval zárunk. A
gumidugók kivezető üvegcsöve
legalább 10 mm átmérőjű legyen.
Aljára 2-3 cm vastagságban
üvegvattát, majd erre a felhasz-
nálandó gyantaréteget tegyük. Ez
utóbbi legalább 60 cm magas ré-
tegű legyen. Az üveghenger teljes
magassága a gyantaoszlop ma-
gasságát legalább 20 cm-rel ha-
ladja meg. Miután általában nem
elégszünk meg csupán a katio-
nok kicserélésével, hanem egyút-
tal vizünk sótalanítására is tö-
rekszünk, célszerű a kation- és
anioncserélő gyanták gravitációs
szűrőit egymás mellett, közös
faállványon elhelyezni. A kation-
és anioncsere egymást követő
munkafázisainak praktikus el-
végzésére dr. Lovas Béla ügyes
elrendezésű gravitációs szűrőbe-
rendezést szerkesztett, amelyet
bemutatunk és használatát is
ismertetjük.
A szűrőberendezést a 15. áb-
14. ábra. Egyszerű vízlágyító gravitációs szűrők; rán látható elrendezésben ma-
a) deszkalapra erősíthető, alsó üvegcsap-
gunk is összeállíthatjuk. Szüksé-
szabályozású egyszerű kationcserélő; b)
fatalpazatra erősített, felül gumidugóval zárt günk van egy falra akasztható
anioncserélő közös faállványra; teteje vízszin-
62
tes polcban végződik; erre tesszük az aktiváló, illetve regeneráló folyadékos üve-
geket. A deszkalaphoz jobbról a kationcserélő oszlop üveghengerét rögzítjük, s
ennek alsó üvegcsövét gumi esővel, a vízcsappal kötjük össze. T-alakú üvegcső-
elosztás révén ugyanide torkollik az aktiváláshoz használt sósav üvegéből leveze-
tett cső is. Minden vezetéket bevezetése előtt és kivezetése után szorítócsavarral
vagy laboratóriumi kis csappal látunk el. A kationoszlop tetejéről kivezető T-
üvegcső egyik ágának vezetékét közvetlenül összekötjük a baloldalon elhelyezett
anioncserélő oszlop hengerének alsó bevezetésével, a másikat pedig az elhasznált
sósavat felfogó, alul elhelyezett edénybe vezetjük. Az aniongyanta üveghengerén
alulról felfelé átfolyó víz a felső T- (vagy Y-) alakú elosztócső egyik ágán mint
sótalanított tiszta víz az alul elhelyezett, szűrt vizet felfogó nagy üvegbe, a másik
ágáról levezető cső pedig az anioncserélő gyantaoszlop aktiválásához elhasznált
szóda alsó gyűjtőedényébe vezet. A Szerző az itt közölt vázlaton
15. ábra. Kationcserélő berendezés működési elve (Lovas nyomán). 1. vízcsap;

2. és 3. szorítók; a) gumidugó; b) víz-tér; c) műgyantaoszlop; üvegvatta; e) só-
cső, amelyet egyúttal manométerként használhatunk; f) vastagabb, 12-15 mm
belső átmérőjű üveg-, PVC- vagy gumicső. A többi cső 10 mm külső átmérőjű
63
számokkal látta el a szűrőrendszer csapjait, s külön táblázatban feltüntette, hogy

az egymást követő munkafázisoknál mely csapokat kell kinyitnunk, illetve zárva
tartanunk (lásd a 15. ábrát). Kívánatos ezt az ábrát és csapkezelési táblázatát
tussal lerajzolni és a készülék faállványára ragasztani; így ha megakadunk, gyor-
san megtaláljuk a megfelelő megoldást. Ha az egyik gyantaféleség kapacitása
jelentékenyen nagyobb, mint a másiké (p1. a magyar Varionnál a kationcserélő
KS kb. kétszer nagyobb kapacitású az anioncserélő AD-nál, a német Wofatitnál
viszont éppen az anioncserélő MD kapacitása csaknem kétsze-
15, ábra folytatása. Kation—anion cserélő vízlágyító készülék szerkezeti rajza.

K=kationcserélő, A= anioncserélő műgyantaoszlop. A számok a nyitható és zárhatócsa-
pok, illetve szorítók számozását jelentik, [a nyitási és zárási sorrendet az alsó táblázat
jelzi]. Jobbra : a szűrőhengerek gumidugójának vezeték elágazásai
A kation—anion cserélő vízlágyító készülék kezelési táblázata
15. ábra. Kationcserélő berendezés működési elve (Lovas nyomán). 1. vízcsap;

2. és 3. szorítók; a) gumidugó; b) víz-tér; c) műgyantaoszlop; üvegvatta; e) só-
cső, amelyet egyúttal manométerként használhatunk; f) vastagabb, 12-15 mm
belső átmérőjű üveg-, PVC- vagy gumicső. A többi cső 10 mm külső átmérőjű
64
rese a kationcserélő F-nek), akkor a kisebb kapacitású gyantaoszlop mennyiségét

az egyforma teljesítmény érdekében növelni kell (a Varionnál az anioncserélőből,
a Wofatitnál pedig a kation-cserélő gyantából 50-60%-kal több kell, mint a má-
sikból). Ez a kisebb kapacitású gyantához használandó üveghenger 10-15 cm-es
magasságnövelését igényelné, ami nemcsak esztétikai, hanem kezelési szempont-
ból sem kívánatos. Ezért a két egyforma magas henger közül a nagyobb kapacitá-
sú gyantaoszlopét 4 cm, a kisebb kapacitásúét pedig 5 cm átmérőjűre készíttes-
sük.
Az üveghengerek felső végébe rögzítendő gumidugókat Lovas kettősfuratúra
tervezte (lásd az 15. ábrát). Az egyik furatból vezet ki a T-alakú elosztócső; a má-
sik furatba pedig egy kis elszorítható gumicső-darabkával ellátott rövid üvegcsö-
vet (legalább 10 mm-es átmérőjűt) illesztünk. Ezt „légzsilipnek” használjuk, ha
netalán levegő kerülne a szűrőhengerbe. A levegőt vagy gázt úgy távolíthatjuk el,
hogy a készülék összes szorítócsavarját (csapját) lezárjuk, a gumicső darabkáról
a szorítót levesszük, s a nyíláson keresztül fapálcikával vagy üvegrúddal meg-
szurkáljuk, megkavarjuk a gyantát.
A gyantákat felhasználásuk előtt 24 óráig lapos tálban vagy széles szájú befőt-
tesüvegben duzzasztjuk; ugyanis a hengerbe szárazon betöltött gyantaoszlop
nagyfokú duzzadásával az üveghengert szétrepesztheti. A gyanta betöltésekor a
henger alsó csapját (3) zárjuk el és a hengert félig töltsük meg csapvízzel. A gyan-
tát evőkanállal adagoljuk a hengerbe, s közben üvegpálcával kavargassuk meg,
hogy a légbuborékok eltávozhassanak. A Varion KS-ből (kationcserélő) vagy a
Wofatit MD-ből (anioncserélő) 600 g-ot, a Varion AD-ből (anioncserélő) vagy a
Wofatit F-ből (kationcserélő) pedig 800 g-ot töltsünk be. A minimális rétegvastag-
ság a hengerben 60 cm legyen. Végül a felső gumidugót megnedvesítve szorítsuk
be a henger nyílásába.
Ezek után következik a műgyanták aktiválása (ioncserélésre való előkészítése),
illetve a már használt gyanták regenerálása. Ha csupán kationcserélést végzünk,
akkor az egyszerű kationcserélő oszlop töltetét tiszta konyhasóval hozzuk nátri-
umfázisba. E célra 10%-os konyhasóoldatot készítünk, s abból egy liter gyantára
— 200-300%-os vegyszerfelesleget használva — általában 3,5 litert (350 g NaCl/l)
töltünk a szűrőcső feletti vegyszerüvegbe, miközben még az összes csap zárva
van. Ezután kinyitjuk a 2-es szorítót, majd óvatosan a vízcsapot, és csupán annyi
vizet engedünk a levezető csőbe, hogy az légbuborékmentes legyen. Ekkor a víz-
csapot elzárjuk és kinyitjuk a 3-as szorítót. Erre megindul a konyhasóoldat lég-
buborékmentes áramlása a szűrőcsőben. Az oldatot 2 liter/óra sebességgel en-
gedjük át (a szorítóval szabályozva a lassú átfolyást). Ha az egész (3,5 liter) kony-
hasóoldat átfolyt és összegyűlt az oszlop alatti gyűjtőedényben, az aktiválás,
avagy a regenerálás megtörtént, és semmi értelme sincs annak, hogy ezt az el-
használt sóoldatot még egyszer a gyantára vezessük, ahogyan azt egyesek hibá-
san teszik. A regenerálást követően a gyantát alaposan mossuk ki. Egy liter gyan-
tához 5-6 liter csapvizet felhasználva, azt immár gyorsabban, mintegy fél óra alatt
engedjük át az oszlopon. Mosáskor a 3-as és 2-es szorítókat nyitva hagyjuk, majd
a vízcsap óvatos elcsavarásával a csapvizet egyidejűleg eresztjük a szűrőoszlopra
és a levezető csőre, amely utóbbi ekkor úgy működik, mint egy manométer. En-
nek alapján szemünkkel jól érzékelhetjük a mosás és az ioncserélés helyes fo-
65
lyássebességének megfelelő vízmagasságot, ezt nyomban jelöljük is meg a háttér-

lapon, s így ezután már csak e vonaljelet figyelve, a vízcsapot hamar tudjuk meg-
felelő sebességűre szabályozni. Az ioncserélést sohase végezzük részletekben,
hanem egyhuzamban merítsük ki a gyanta kapacitását. Ha a lágyítással elkészül-
tünk, akkor előbb a vízcsapot (1) zárjuk el, majd a 2-es és a 3-as számú szorító-
kat. A regenerálást azonban majd csak a következő igénybevétel előtt végezzük el
újra. A nátriumfázisú gyantával nyert lágyvizünk lúgos, ezért azt majd a felhasz-
nálás alkalmával (amikor a még behalasítatlan medencébe betöltöttük) néhány
csepp foszforsavval közömbösíteni kell.
Kombinált ioncserélésnél, amikor kation- és anioncserélést is végzünk, akkor a
kationcserélő műgyantát nem nátrium-, hanem hidrogén-fázisba hozzuk. Ezt az
aktiválást 5%-os sósavval (HCI) végezzük. Itt is nagy vegyszerfelesleggel dolgoz-
zunk; egy liter gyantához 3,5 liter 5%-os sósavat használjunk (2,4 liter csapvízhez
óvatosan 400 cm3 tömény sósavat töltünk). Ezzel az aktiválást, illetve regenerá-
lást ugyanúgy hajtjuk végre, mint azt a nátriumfázisnál ismertettük.
Az «ioncserélő gyantaoszlop aktiválásához — regenerálásához szódaoldatot
(Na2CO, ± 10 H20) használunk 7%-os koncentrációban. Az eredeti előírás szerint
ebbe még 0,5% NaOH-t is kellene adnunk a CO, azonnali lekötése céljából. Miu-
tán azonban az alsó vízáramú szűrőkben a CO2-buborékok mechanikus úton is
eltávolíthatók, — nincs szükség a NaOH-ra. Fél liter anioncserélő gyanta regene-
rálásához 2,5 liter szódaoldat elegendő, amelyhez a kristályos szódából (amelyben
10 molekula kristályvíz van) 175 g-ot, a vízmentesből viszont csak 2,7%-os oldat-
nak megfelelő 70 g-ot oldunk fel.
Sok időt takaríthatunk meg, ha a kation- és az aniongyanta-oszlopot egyszerre
regeneráljuk, amelyet a Lovas-féle kombinált ioncserélő berendezésen a követ-
kezőképpen végezhetünk el (lásd a táblázatot az ábrán).
1. A szorítók megfelelő nyitásával és a csapvíz nyomását igénybe véve a lúgcsövet

légtelenítjük. Amikor e csőből az összes levegő kibuborékolt a szódatartályba,
akkor
2. az anion-regenerálásnál megadott szorító nyitó-záró helyzetével (lásd táblázat)
megindítjuk a szódaoldat 2 liter/óra sebességű folyását.
3. E folyamattól függetlenül, most a kation-oszlop savcsövét légtelenítjük, majd
4. a megfelelő szorítók nyitásával a sav átfolyását is elindítjuk, ugyancsak 2 li-
ter/óra sebességgel.
5. Vigyázzunk, hogy egyik edény se ürüljön ki egészen, tehát a megfelelő szo-
rítókat időben zárjuk le.
6. Előbb a kation-oszlopot mossuk ki, fél óra alatt 5 liter csapvizet engedve rajta
keresztül, s ezután
7. kapcsoljuk össze a két oszlopot: a kation-oszlop itt (hidrogén-fázisban) sava-
nyú vizét kapcsoljuk rá az anion-oszlopra. Az anioncserélő gyantaoszlop át-
mosását is 5 liter vízzel, fél óra hosszat végezzük.
Ezzel berendezésünket üzemkész állapotba hoztuk. Az oldatok elkészítésével

együtt kb. 4 óra szükséges, amiből azonban tényleges munkaidő ráfordításunk
66
csupán 30-40 perc. Így viszonylag kevés idő alatt és kis költséggel 100 liter kifo-
gástalan minőségű alapvizet nyerünk, amely a kombinált eljárás kezdetén enyhén
lúgos, azután semleges, majd a végén savas kémhatású lesz. A végleges pH-t a
felhasználás alkalmával (szódabikarbónával) a kívánt értékre beállíthatjuk.
A teljes sótalanításról egyébként egyszerű próbával győződhetünk meg. Az an-
ion-oszlopról a szűrt vizet gyűjtő üvegbe csurgó vízből 2 ujjnyit veszünk kémcső-
be. Erre néhány csepp 1%-os ezüstnitrát-oldatot adunk. Ha az anion-gyantánk
jól működik, semmiféle zavarosodásnak nem szabad bekövetkeznie (legfeljebb
csekély opalizálódást észlelhetünk). Mihelyt azonban már zavarosodást tapaszta-
lunk (ami az ezüstklorid kiválásától ered, tehát só van jelen), abbahagyjuk a szű-
rést, s ha még további sótalanított vízre van szükségünk — a gyantaoszlopokat
újból regeneráljuk és csak azután folytatjuk a szűrést.
Ha az ioncserével előállított (0° keménységű) alapvizet forralt csapvízzel kíván-
juk keverni, akkor mérjük meg a forralt csapvíz keménységét (nk°-át) és végezzük
el a következő számítást:
előállítandó víz mennyisége 1-ben X kívánt keménységi fok (nk°)

forralt csapvíz keménysége l-ben (F/l) forralt csapvíz keménységi foka (nk°)
Például, ha 60 liter 6 nk°--ú akváriumvizet akarunk előállítani, és a forralt

csapvíz meghatározott keménysége 8,0 nk°, akkor a vízkeverékhez szükséges
forralt csapvíz mennyisége
60 x 6
F/l = = 45 liter,
8
tehát a 60 liter 6 nk°-os akváriumvíz elkészítéséhez jelen esetben 45 liter for-

ralt csapvíz és 15 liter ioncseréléssel nyert 0°-ú alapvíz szükséges.
Lágy akváriumvizünk előállítása — bármely módszerrel — fáradságot, pénzt
igényel. Ezt a vizet azonban csak úgy tarthatjuk a kívánt keménységi fokon,. ha
megakadályozzuk annak visszakeményedését. Ez utóbbi veszély akkor fenyeget,
ha 1. a medence talaja keménységokozó anyagokat tartalmaz; 2. a kövek, sziklák
összeépítéséhez cementet használunk; 3. ha az, elpárolgott vizet rendszeresen
csapvízzel pótoljuk. Az 1. és 2. pontokat részletesebben az akvárium berendezé-
sénél tárgyaljuk. A 3. pontot illetően pedig jegyezzük meg, hogy medencénk elpá-
rolgott vizét csakis teljesen lágy alapvízzel (desztillált víz, kémiailag vagy ioncseré-
léssel lágyított víz, esővíz) pótoljuk.
A VÍZ pH-ÉRTÉKÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA
A pH tárgyalásakor már megállapítottuk, hogy az akváriumvíz pH-értékét so-

hasem tekinthetjük állandónak, mert az a medencében lezajló biológiai folya-
matok (asszimiláció—disszimiláció) következtében folytonosan változik. A cse-
kélyebb változásokat a víz pufferanyagai (hidrogénkarbonátok) szűkebb határok
(6,8-7,5 pH) között viszonylag kiegyensúlyozzák. A víz pH-értékének megváltozta-
tására, „beállítására” tehát csak speciális esetekben kerül sor, nevezetesen:
67
1. ha a jól pufferolt akváriumvíz pH-jáná] savanyúbb vizet igénylő halakat

kívánunk tartani vagy szaporítani;
2. ha nagyfokú asszimiláció okozta erős lúgképződést akarunk közömbösí-
teni ;
3. ha vegyi anyagokkal vagy ioncserélő műgyantákkal előállított lágy alapvíz
túl savas vagy túl lúgos kémhatását kell közömbösítenünk.
Az akváriumvíz savanyítása terén elméletileg mindegy, melyik savféleséget

használjuk fel erre a célra. Mégis ha savanyú közeget kedvelő vízinövény fajoknak
is kedvezni akarunk, akkor a foszforsavat válasszuk, amellyel a természetes víz-
ben igen ritkán előforduló, de a növényi tápanyagforgalom szempontjából hasz-
nos foszfátok jutnak az akváriumvízbe. Egyes trópusi halak természetes vizének
(pl. az Amazonasz folyamvidékének) jelentékeny klorid- és szulfáttartalma van
(túlnyomórészt anion-tartalmú vizek); ezek számára pedig a sósavval vagy kén-
savval történő savanyítás a kívánatos.
A cser- és huminanyagokkal (amelyről a következő alfejezetben lesz szó) csak
a pufferolatlan vizek — desztillált víz, vegyileg és ioncseréléssel lágyított vizek,
esővíz, egyes forrásvizek — savanyíthatók. A szerves savak, mint például a bor-
kősav, citromsav, ecetsav rövid idő múlva megzavarosítják a vizet, ezért ilyen
célra nem alkalmasak.
A savanyítás művelete nagyfokú elővigyázatosságot követel. Az adagolás mér-
tékére táblázatot nem adhatunk, mert ez az adott víz hidrokarbonátjainak meny-
nyiségétől, vagyis a karbonátkeménységtől függ. A karbonátkeménység nélküli
vizek már néhány csepp savra nyomban savas vegyhatással reagálnak; ugyanak-
kor a magas karbonátkeménységű vizek néhány ml sav ellenére még lúgos reak-
ciót adnak. Itt tehát mindenképpen magunknak kell próbálkoznunk. Egyes gya-
korlott akvaristák ezt a műveletet már halakkal népesített medencében is elvég-
zik. Ez azonban a halakra nézve igen kockázatos eljárás s még gyakorlott egyé-
neknél is hirtelen bekövetkező bajokat eredményezhet. Ezért a savanyítást lehető-
leg még a halak betelepítése előtt végezzük. E célból a tömény savat tartalmazó
vegyszerüvegből pipettával néhány milliliter savat vegyünk ki és azt a beállítandó
akváriumból származó 5 liter vízhez adjuk (üvegedényben!). E víz pH-ja az alapos
összekeverés után savas lesz, s ebből az alacsonyabb pH-jú vízből öntözgetünk
kisebb adagokat a medence vizéhez*. Közben azonban erősebben szellőztessük
vagy üvegpálcával kevergessük a vizet. Minden egyes adagolás után újra meg újra
mérjük meg a beállítandó víz pH-ját, míg csak a kívánt értéket el nem érjük.
Ha vizünk a beállítás során igen alacsony pH-értékűvé vált, vagy a vízlágyítás
végén túl savanyú vizet kapunk, akkor a semleges vegyhatást, illetve a csekély
savanyúság felé való eltolást szódabikarbóna-oldattal érhetjük el. Ez esetben is
oldatunkat folytonos kavargatás közben, részletekben adagoljuk az akvárium
vizébe, és minden adagolás után mérjünk pH-t.
*A savakkal — kivált azok töményebb oldataival — igen óvatosan bánjunk Kizárólag

üvegdugós folyadéküvegben, élelmiszertől távol, jól elzárható helyen tároljuk azokat. A pad-
lóra, asztalra vagy ruhára fröccsent savfoltokat szóda-, vagy szódabikarbóna-oldattal azonnal
közömbösítsük. Ruházatunkon legjobb e célra az ammóniák. A bőrünket érő savat bő vizes
öblítéssel azonnal távolítsuk el.
68
A VÍZ TISZTÍTÁSA ÉS KEZELÉSE
Az AKVÁRIUMVÍZ KEZELÉSE CSER- ÉS HUMINANYAGOKKAL
A cser- és huminanyagok kémiai sajátságairól, természetes előfordulásáról,

élettani hatásáról és akvarisztikai szerepéről már szóltunk. Ezúttal e sajátos bio-
lógiai hatású, savas jellegű anyagok akvarisztikai alkalmazásáról beszélünk.
A csersavpor ( Acidum tannicum) vagy tannin a gyógyszertárakban fillérekért
kapható sárgás, púderfinomságú por. Ebből bizonyos csersavigényű trópusi hal-
fajok ( Aphyosemion-félék és egyes pontylazac fajok) számára 1 grammot teszünk
100 liter vízbe. Egyéb trópusi fajoknak viszont 250-500 literre adjunk 1 grammot,
s ezt se egyszerre oldjuk fel a medence vizében, hanem benépesített akvárium-
ban, tíz részletben, húsz napon keresztül adagoljuk. A medence berendezésekor
az állatok betelepítése előtt legalább három nappal a csersavpornak már feloldva
kell lennie. Ha a medence vize vastartalmú volt, akkor a csersav kékesfekete szí-
neződést idéz elő, amely azonban néhány napon belül megszűnik, mert ez a fes-
tőanyag a vízben nem oldódik, és magától leülepszik. A csersavnak olyan általá-
nos kedvező akváriumi hatása van, hogy már csekély koncentrációban is meg-
akadályozza a felhasználatlan ételmaradékok baktériumos rothadását és a bom-
lástermékeket kedvelő egysejtűek tömeges elszaporodását. Ennek érdekében
kívánatos egészen kevés tannint időről időre a medence vizébe juttatni, amelynek
csekély adagját a gyakorlati tapasztalatok alakítják ki. Egészen durván azt
mondhatjuk, hogy hetenként egyszer 0,05 gramm csersavport tehetünk 100 liter
akváriumvízbe. A növényi főzetekből (pl. tealevélből, csertölgy-kéregből, gyöke-
rekből) kifőzött és átszűrt cseranyagok természetesen kisebb cserzőhatásuk miatt
veszélytelenebbek a tiszta csersavpornál, de ezekről — változó csersavtartalmuk
miatt — még kevésbé adhatunk meghatározott adatokat.
A huminanyagok közül az akvarisztikában elsősorban a humusz jöhet szá-
mításba, amely növényi és állati szervezeteknek mikroorganizmusok okozta töké-
letlen elbomlásából keletkezik. (A csernozjom talajok 20% humuszt tartalmaznak;
a barnaszén is humin-tartalmú.) Az akvarisztikában a fiatalkorú humusz nem
használható; erre csakis a jól átérett hegyiláp tőzeg vagy más-néven mohaláp
tőzeg felel meg, amely mészmentes és a halakra káros szennyeződéseket nem
tartalmaz. E tekintetben érdemes összehasonlítani a különböző tőzegtípusok 100
rész szárazanyagra vonatkozó kémiai analízisének fontosabb adatait :
Mész Nitrogén Foszfát
Hegyiláp (mohaláp) tőzeg 0,25 0,8 0,10

Átmeneti (dombvidéki) láp tőzeg 1,00 2,0 0,20
Síkvidéki láp tőzeg 4,00 2,5 0,25
A fenti táblázatból láthatjuk, hogy számunkra csakis a hegyilápról származó

tőzeg alkalmas; sík- és dombvidéki lápjainkról származó tőzeg tehát nem hasz-
nálható. A valódi hegyvidéki mohatőzeget akvarisztikai és kertészeti célokra
69
általában külföldről hozatják (dortmundi torf). Kétséges esetben legjobb próbát

végezni a felhasználandó tőzeggel, amelyből keveset desztillált vízben kifőzünk.
Ehhez az oldathoz azonos mennyiségben 5%-os ammóniákoldatot (szalmiák-
szeszt), majd néhány csepp oxálsavat adunk. Ha tőzegünk nem tartalmaz meszet,
akkor az oldat nem zavarosodik meg; ellenkező esetben a tőzeg alkalmatlan szá-
munkra.
A mohaláptőzeg vízben kioldódó anyagai, a huminsav, krezol és kreozot bitu-
menszármazékok az akváriumvizet sárgásbarna árnyalatúra színezik, ezzel mint-
egy beárnyékolják azt, a víznek enyhe savas kémhatást kölcsönöznek, s gátolják
a baktériumok és ázalékállatok élettevékenységét. Mindezzel ideális létfeltételeket
teremtenek az őserdei vizekből származó, csersavanyagokhoz szokott, s így a
bakteriális fertőzéssel és infuzóriával szemben érzékeny halfajoknak, amilyen pl.
a jól ismert neonhal is. A tőzeg (torf) említett anyagait kivonhatjuk és egyszerűen
hozzáadhatjuk akváriumvizünkhöz. A másik alkalmazási mód: a hegyiláptőzeget
filtrálóba tesszük és átfiltrálással lúgozzuk ki belőle a huminanyagot (Meder-
módszer).
Huminanyagot, nyerhetünk a hegyitőzegből, ha azt híg ammóniával lúgozzuk
ki, majd enyhe savval a lúgot közömbösítjük. A tőzegkivonatok nagy kö-
rültekintést igénylő előállítása miatt huminkivonatokat készen is hoznak az akvá-
rium szaküzletekben forgalomba. Ezek általában sötét barnás fekete, sűrített ol-
datok, amelyek adagolására a készítményekhez mellékelt használati utasítások
adnak útbaigazításokat. Vásárláskor ellenőrizzük, hogy széngázszagú-e a ké-
szítmény, mert az ilyen teljesen alkalmatlan akvarisztikai célra! Huminanyagokat
por alakban is forgalmaznak (a magunk készítette tőzegkivonatot besűrítve és
kiszárítva mi is poríthatjuk). A por alakú huminsavból 5 l akváriumvízbe 5-6
centigrammot tegyünk.
A tőzegből származó huminanyagok felhasználására nézve általában a követ-
kezőket tartsuk még szem előtt:
50 literes akvárium méretig tőzegkivonatot használjunk. Ezen felüli űrtarta-
lomnál az alábbi mennyiségű tőzeget tegyük az akvárium szűrőberendezésébe:
50-100 literes medencéknél 0,5-1 litert 150-200 literes medencéknél 1,5-2 li-
tert 250-300 literes medencéknél 2,5-3 litert
Ha a huminanyagokat túladagoltuk volna, akkor timsóoldatos habkővel szűr-
hetjük ki azt az akvárium vizéből.
GÁZOK ÉS SZERVES BOMLÁSTERMÉKEK ELTÁVOLÍTÁSA AZ AKVÁRIUM-

VÍZBŐL
A huzamosabb ideig üzemeltetett akvárium vizében még gondos tisztogatás

mellett is felhalmozódnak az állatok anyagcseretermékei, amelyek mérgező ha-
tású nitrogén bomlástermékekre redukálódnak; és növényi részek, táplálékmara-
dékok rothadásából keletkező gázok: mocsárgáz (metán), kénhidrogén, széndioxid
oldódnak fel a vízben. A halak által a vízbe ürített urin növekedésgátló méreg-
anyagokat is tartalmaz. Medencénk rendszeres tisztogatásával, a gondozási sza-
70
bályok betartásával ezek a szervesanyag bomlási, rothadási folyamatok nagyban

csökkenthetők, és a képződő kevés nitrátot az egészséges vízi-növényzet is meg-
kötheti. Mégis előfordulhat, hogy kénytelenek vagyunk nagyobb tömegű halat
közös medencében nevelni (pl. halivadék felnevelésekor, halkereskedelembe n
stb.), s azok már nagyobb fokú bomlásterméket juttatnak a medence vizébe.
Máskor meg éppen a szerves bomlástermékekre, vízben oldott gázokra különös-
képpen érzékeny halakat (pl. diszkoszhalak, lazacfélék stb.) gondozunk, ame-
lyeknek sűrűn kellene vizet cserélni, ami kényes és fáradságos feladat. Ilyenkor
kitűnő szolgálatot tesz a szénfiltrálás, vagyis az akváriumi (külső vagy belső) szű-
rőkészülékek (leírásuk a technikai részben következik) szűrőtölteteként alkalma-
zott hidraffin-szén.
A hidraffin-szén apró, matt-fekete szemcsékből álló, nagy aktivitású, fémes
szennyeződéstől mentes műszénféleség (hasonló, mint a gázálarcokban használt
aktívszén). Kramer próbálta ki és vezette be ezt az akvarisztikába. Eleinte kizáró-
lag csak a tengeri akváriumokhoz vették igénybe, ahol kétségkívül fontos szerepe
van az ürülék és táplálékmaradék bomlástermékeinek gyors megkötésében, ame-
lyek a tengervizet rövid időn belül használhatatlanná tennék. A hidraffin-szén
puszpáng (buxus) fából készül, 20.000 atmoszféra nyomáson. Nagyfokú
porózitása következtében igen nagy felületű, ezért könnyen köt meg — adszorbeál
— gázokat, klórt, fenolokat és általában nagy-molekulasúlyú szerves anyagcsere-
termékeket. Viszont nem köti meg a vízinövények táplálkozásában fontos kis-
molekulasúlyú sókat (például kloridokat, szulfidokat, nitrátokat és nitriteket).
Emellett igen értékes tulajdonsága az oldott káros gázok (pl. kénhidrogén, me-
tán), a klór és a festékanyagok megkötése is. Az utóbbi tulajdonsága folytán
azonban ne használjuk olyan ikráztató medencékben, ahol a víz savanyítását
mohaláptőzeggel (torf) végezzük, vagy olyan medencéknél, amelyekben például
Trypaflavint oldottunk fel. Határozottan előnyös hatású nagyobb tömegű haliva-
dék felnevelésére. Erről kísérletileg is meggyőződhetünk. Két medencében ugyan-
azon fajú, korú és számú ivadékot azonos körülmények közt neveljünk, de az
egyik medence vizét hidraffinszénnel rendszeresen filtráljuk, a kontroll-
medencéét viszont nem. A hidraffin-szénnel kezelt medencében az ivadék szem-
betűnően jobban, erőteljesebben fejlődik, mint a kontroll medencében, ahol a
nagyszámú hal ürülékéből feloldódó növekedés-gátló méreganyagok vetik vissza a
növekedésben levő állatok normális fejlődését.
A hidraffin-szenet kimondottan akvarisztikai célokra állítják elő külföldön. Ná-
lunk ez idő szerint még nem gyártják, de a Műszéngyártó Vállalat forgalomba hoz
a MŰÁRT-on keresztül egy aktívszén féleséget „Nuxit 11” néven, amely a
hidraffin-szén tulajdonságait eléggé megközelíti. Közvetlen felhasználásra azon-
ban azért nem alkalmas, mert cink kloriddal állítják elő, s így cinknyomokat tar-
talmaz. Ez utóbbitól „Komplexon III”-mal való áztatással szabadítható meg, de
legjobb a fémnyomoktól való megszabadítását magára a Műszéngyártó Vállalatra
bízni, amely azt szívesen elvégzi, s ezáltal e műszén készítmény akvarisztikai
célokra is alkalmassá válik.
A hidraffin-szenet felhasználás előtt le kell öblíteni a raktározása során kelet-
kezett szénportól, és tanácsos még kifőzni is, hogy a pórusok közé szorult gázok-
tól megszabadítsuk. Utána a filtráló szűrőtartályába töltjük — vízrétegezés köze-
71
pette, nehogy a szénszemcsék közt légbuborékok maradjanak. A hidraffin-szenet

óvni kell a lebegő szennyeződéssel való eltömődéstől, ezért a durvább szennyező-
dést előszűrővel vagy előszűrő réteggel kell védenünk. Ez utóbbi lehet aprószemű
kavics, kvarchomok, üvegvatta, vagy ami ennél még jobb: akvarisztikai
perlonvatta. 100 liter vízre 1000 gramm hidraffin-szenet számítsunk, legalább 15
cm rétegvastagságban.
A hidraffin-szenet rendszeres filtrálás mellett 4-5 hónaponként cseréljük ki.
Ilyenkor a régit ne igyekezzünk izzítással regenerálni, — legjobb, ha újat hasz-
nálunk. Egyébként a hidraffin-szén szűrőképességéről egyszerű próbával győ-
ződhetünk meg. A filtráló beszívócsövét olyan üvegbe állítjuk, amelybe kb. 1-2%-
os metilénkékoldatot töltöttünk. A szűrt víz kivezető csövét irányítsuk fehér por-
celántál fölé, és indítsuk meg a filtrálást. Ha hidraffin-szenünk még jó, — a kifo-
lyó megszűrt víz teljesen színtelen; ellenben ha ez a kék színeződést megtartotta,
akkor feltétlenül új szénnel kell a régit kicserélnünk.
AZ „ÖREG” AKVÁRIUMVÍZ IDŐNKÉNTI FELFRISSÍTÉSE
„Öreg” víznek nevezzük az akváriumban bizonyos ideig — legalább három hé-

tig — használt akváriumvizet, amelyet azelőtt biológiai szempontból nagyra érté-
keltek.
A jól ledugaszolt üvegben vagy üvegballonban, sötét helyen (kamrában stb.)
tárolt vizet, amely tehát biológiai és kémiai változásoknak gyakorlatilag nincs
kitéve, nem tekintjük „öreg” víznek. Az így raktározott alapvizet például hoszszú
idő múlva is még friss vízként használhatjuk.
A tulajdonképpeni „öreg” akváriumvíz — biológiai és kémiai folyamatok követ-
keztében — eredeti összetételében többé-kevésbé megváltozott víz. Ugyanis a me-
dencébe betöltött víz nem független tartozéka akváriumunknak, hanem állandó
kölcsönhatásban áll annak talajával, növényeivel, mikroszkopikus szervezeteivel,
halaival stb. Ha a medence talaját és egyéb berendezési elemeit (kövek, fa-. deko-
ráció stb.) jól választottuk meg, alaposan kimostuk, kiáztattuk, növény-. és állat-
világát pedig helyes arányban telepítettük, s emellett rendszeresen tisztogattuk, a
gondozás során nem követtünk el durva hibát, akkor eredeti vizünk hosszabb
időn keresztül használható marad, abban káros elváltozás nem következik be. Ha
mindezeken kívül a medence vizét rendszeresen szellőztettük, s kiváltképp, ha
szakszerűen filtráltuk is, — használhatóságát még tovább fokoztuk. Ennek idejé-
re azonban időtartamokat nem jelölhetünk meg, hiszen az „öreg” akváriumvíz
minősége — amint arra már utaltunk — sokféle tényezőn múlik, amelyeket kü-
lön-külön és együttesen is figyelembe kell venni, vagyis magát az akvárium vizét
is gondozni kell.
Mindamellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az „öreg” akváriumvíz
többnyire telítve van a benne élő állatok anyagcseretermékeivel. Az akváriumi
állatok által kiválasztott anyagok (ürülék, urin, nyálkaváladék stb.) közvetlenül
vagy biokémiai átalakulás folytán a vízben oldódnak. Az etetésből visszamaradó
hulladék (elpusztult plankton-szervezetek tetemei, műeleség-maradék), valamint
a vízinövények elhalt részeinek rothadásából veszélyes sejtméreg, kénhidrogén
72
keletkezhet. Az etetéssel az akváriumba bevitt rengeteg fehérjét a halak lebontják,

s az általuk kiválasztott egyszerű nitrogéntartalmú vegyületekből baktériumok
közreműködésével ammónia is keletkezik, amely rendkívül mérgező hatású. Ezt
ugyancsak baktériumok a kevésbé mérgező nitritté, majd nitráttá alakítják át.
Minél több halat gondozunk együtt a medencében, annál hamarabb halmozódnak
fel ezek a termékek az akvárium vizében, kedvezőtlenné téve a létfeltételeket hala-
ink számára.
A vízben oldott bomlástermékeknek azonban csak egy részét távolíthatjuk el a
szokásos eljárásokkal. Ha az „öreg” akváriumvíz e káros hatásait el akarjuk hárí-
tani, — a legtöbbet az egészséges, jól asszimiláló vízinövényzettel érhetjük el, s itt
elsősorban az alámerülő növények jöhetnek tekintetbe. Minél több submers nö-
vény ( Myriophyllum, Vallisneria stb.) jut egy halra, annál inkább számíthatunk
vizünk tisztán maradására. Mindamellett — a közhiedelmekkel ellentétben — az
akváriumi növények az állandóan szaporodó nitrátnak csupán egy részét tudják
lekötni. Ha az „egyensúlyi” népesítésnél a különféle halméretekre megadott liter-
számot is érvényesíteni tudjuk, akkor a halak termelte csekély hulladékanyagot a
baktériumok le tudják bontani és mint tápanyagot adják át a vízinövényeknek. A
legtöbb hal egyébként a természetben sincs állandó összetételű vízhez szokva.
Az „öreg” akváriumvíz tehát korántsem kedvező biológiai hatású halainkra néz-
ve, ha abban túlhalmozódnak az állatok által kiválasztott anyagcseretermékek
vagy más káros (pl. növényi rothadásból eredő) bomlástermékek. Az akváriumvíz
ilyen megváltozására azonban az akváriumi halak érzékenysége fajonként eltérő.
A legérzékenyebbek e tekintetben a természetben állandó vízfelfrissüléshez szokott
fajok (pl. vitorláshalak, diszkoszhalak stb.), amelyek már 1-1,5 hónapos „öreg”
vízben is étvágytalanokká válhatnak, sőt táplálkozásukat (főleg az öreg állatok) be
is szüntethetik. Ezért az ilyen fajok vizének egy részét gyakrabban, a többiét rit-
kábban, a régivel azonos hőfokú friss vízzel cseréljük ki. A medence víztömegének
1/4 —1/3 részét óvatosan leszívatjuk, s helyébe a megfelelően temperált friss vizet
— a berendezésre és a halakra vigyázva! — a régi fölé rétegezzük. Szaporításkor

gyakran az egész vízmennyiséget frissel — többnyire a réginél lágyabbal — cserél-
jük ki, illetve a szülőjelölteket a szaporító akvárium előre elkészített vizébe he-
lyezzük át.
A TENGERI ÉS A KEVERT (FÉLSÓS) AKVÁRIUMVÍZ
A tengervíz különféle sóknak — főleg a nátrium- és magnéziumkloridnak, a

keserűsó néven ismert magnéziumszulfátnak —, valamint nyomokban előforduló
elemeknek 3-4%-os oldata.
A különféle tengerek sótartalmának határértékei:
Atlanti óceán……………………………………………3,5-3,6%
Földközi-tenger ………………………………………. 3,3-3,8%
Adriai-tenger ………………………………………….. 4,05%
73
Fekete-tenger ………………………………………… 1,58-1,77%

Északi-tenger …………………………………………. 3,0 —3,6%
Keleti-tenger ………………………………………….. 0,7 —2,0%
A különböző tengerek vizének sói azonos arányúak, csupán sűrűségük külön-
böző. Az areométerrel (sűrűségmérővel) ellenőrizhető sókoncentráció 18 C°-on:
a Földközi-tengerben ………………………………... 1,027-1,028
az Északi-tengerben……………………………………1,021-1,023
a Keleti-tengerben ……………………………………..1,017-1,021
A tengerparttól távoli helyeken — így nálunk is — nehéz hozzájutni termé-
szetes tengervízhez, — de nem nagy költséggel és viszonylag csekély fáradsággal
kitűnő minőségű mesterséges tengervizet állíthatunk elő, amely a kényesebb ten-
geri állatok akváriumi tartására is igen alkalmas.
A mesterséges tengervíz-receptek közül az újabb keletű akvarisztikai szak-
munkák E. Wiedemann 1954-ben publikált receptjét ismertetik. Erről a legáltalá-
nosabban használt receptről Csányi Vilmos biokémikus akvaristánk kimutatta*,
hogy kényesebb tengeri állatok tartására nem alkalmas. Szerinte ugyanis a Wie-
demann-féle recept tengeri növénytápsó (N-tartalma kb. 1000-szerese, P-tartalma
pedig kb. 500-szorosa a természetes tengervíznek). Csányi a tengervíz saját kémi-
ai analízise után olyan receptet állított össze, amely teljes mértékben pótolni tud-
ja a tengervizet.
Ez a recept a következő:
2729,16 g nátriumklorid (NaCl)

514,34 g magnézium-klorid (MgCl2 + 6 H20)
2,67 g orto-bórsav (H3BO3)
0,18 g lithium-klorid (LiCl)
0,21 g alumínium-szulfát (Al2[SO4]3)
73,93 g kálium-klorid (KCl)
8,52 g nátrium-bromid (NaBr)
0,5 g kálium-jodid (KJ)
0,02 g kálium-nitrát (KNO3)
704,78 g magnézium-szulfát (MgSO5 + 7 H20)
A fenti sókat pontosan mérjük le és oldjuk fel egyszerre 80 liter desztillált víz-
ben (lehet ioncseréléssel nyert alapvíz is), és a teljes oldódás után további 10 liter
vízben külön oldjunk még fel
2,47 g stroncium-kloridot (SrCl2)

113,51 g kalcium-kloridot (CaCl2)
valamint másik 10 liter vízben
19,69 g nátrium-hidrokarbonátot (NaHCO3)

0,16 g nátrium-hidrofoszfátot (Na2HPO4)
Végül az oldatot összekeverjük és hozzáadunk még 1 ml vízüveget. Ez a 100 li-

ter sóoldat még töményebb, mint amilyen sűrűségű tengervízre szükségünk lesz,
ezért a tartandó állatok eredeti tengervizének megfelelő sűrűséget (lásd előbb)
areométer (fajsúlymérő) segítségével, desztillált vizes hígítással állítsuk be.
A sűrűség beállítása után következik a nyomelemeket tartalmazó törzsoldat

elkészítése. Ezzel a kiegészítéssel válik majd mesterséges tengervizünk a kénye-
*Csányi Vilmos: Tapasztalataim a tengeri akvarisztika területén. Akvárium és Terrárium
IV. évf. (1959) 3. szám, 113-118. old.
74
sebb tengeri szervezetek számára is teljes értékűvé. Az alább felsorolt vegyi anya-
gokból oly csekély mennyiséget kell beszereznünk, hogy azok anyagi megterhelést
alig jelentenek.
1 liter desztillált vízben oldjunk fel:
24 mg réz-szulfátot (CuSO4 5 H2O)

18 mg kobalt-kloridot (CoCl2)
2 mg kálium-kromátot (K2CrO4)
12 mg arzén-trioxidot (As2O3)
1 mg nátrium-wolframátot (WCl3)
30 mg nátrium-fluoridot (NaF)
60 mg cézium-kloridot (CsCl)
10 mg ólom-nitrátot (Pb[NO3]2)
300 mg mangán-szulfátot (MnSO4)
700 mg rubidium-kloridot (RbCl)
25 mg cink-szulfátot (ZnSO3)
160 mg vas-szulfátot (Fe2[SO4]3)
20 mg nikkel-kloridot (NiCl2)
30 mg szelén-nitrátot (Se[NO3]2)
2 mg kadmium-kloridot (CdCl2)
1 mg titán-dioxidot (TiO2)
3 mg ezüst-nitrátot (AgNO3)
1 mg ón-kloridot (SnCl2)
200 mg ammónium-molibdátot ([NH4]6Mo7O24)
Ebből a nyomelemes törzsoldatból minden 10 liter mesterséges tengervízhez

adjunk 1 ml-t. Ezután, hogy biológiailag is megfeleljen a természetes tengervíz
minőségének, „oltsuk” be egy kevés „öreg” tengervízzel*, majd a medencébe be-
töltve, világítsuk meg fénycsővel, s erőteljes szellőztetés mellett mintegy 3-4 hétig
hagyjuk állni. Ezalatt a „beoltott” mikroszervezetek (algák, zooplankton) jól elsza-
porodnak és mesterséges tengervizünkből szinte „valódi” tengervíz válik.
A tengervíz pH-ja általában 7,3-8,0 között van. Ha a rosszul kezelt meden-
cében mégis savanyodna, akkor kevés szódabikarbóna-oldattal a pH-t a kívánt
határok közé állíthatjuk.
A tengervíz sótartalmánál fogva a fémekkel érintkezve mérgező vegyületeket
hoz létre. Emiatt — hacsak nem öntöttüvegű medencét használunk — a fém-
részeket gondosan kell szigetelnünk a tengervíz maró hatásától, különben tengeri
állataink csakhamar mérgezett közegbe kerülnek. Ugyancsak maró hatású a
tengervíz a gittrétegre is, ezért a víznek a gittel érintkező felületeit is alaposan
szigetelni kell (az erre használható anyagokat a következő fejezetben tárgyaljuk).
Trópusi eredetű, édesvízinek ismert akváriumi halaink között akadnak olyan
fajok is, amelyek jobbára a tengertorkolatok, tengerparti lagúnák, deltavidékek,
tengeröblök kevertvizű (ún. brakvízi) zónájában élnek, ahol tehát a tenger sós vize
az odaérkező édesvízzel keveredik. Általában az ilyen halfajok fokozatosan hozzá-
szoktathatók a tiszta édesvízhez is, gyakran így is tartják őket, igazán azonban
csak akkor érzik jól magukat és szaporíthatók, ha eredeti életfeltételeiknek meg-
*E tekintetben a Fővárosi Állat- és Növénykert Akvárium osztálya szívesen áll az akva-

risták rendelkezésére.
75
felelően édesvizükhöz bizonyos arányban tengervizet is keverünk. Ilyenek — töb-

bek közt a Scatophagus, Monodactylus, Tetrodon, Periophthalmus, Toxotes fajok,
sőt a Mollienisiák nagyobb része is. Az ilyen halfajok vizébe akvaristáink egysze-
rűen konyhasót tesznek (10 literenként egy csapott evőkanálnyit, pl. a
Mollienisiák vizébe). Helyesebb azonban, ha a fenti mesterséges tengervízből (eset-
leg természetesből) 10 —.15%-, részarányban keverjünk az édesvízhez.
A tengervíz kezelésével kapcsolatban elsősorban az ún. „nitrát-problémáról”
kell szólnunk. Míg az édesvízi akváriumokban a nitrátképződés csupán kivételes
esetekben, pl. a diszkoszhalakra nézve jelentős, addig a tengeri akváriumokkal
kapcsolatban ez központi probléma — a tengeri állatok rendkívüli nitrátérzé-
kenysége miatt. A legkényesebbek e tekintetben a bomlásanyagoktól teljesen
mentes meleg tengerek — milliárdnyi korallpolipocskától szüntelenül „filtrált” —
vizéből származó, ragyogó szépségű korallszirti halak. A kényesebb tengeri szer-
vezetek már 0,1 mg/l ammóniától, avagy 40-50 mg/l nitráttól elpusztulnak. A
közepes tűrőképességű állatok is legfeljebb 100-150 mg/l nitrátot képesek csak
elviselni. A probléma azért komoly, mert a friss tengervíz alig tartalmaz nitrátot.
Az újonnan feltöltött tengeri akváriumban az állatok ezért jól érzik magukat,
azonban az etetések és az állatok anyagcseréje következtében néhány hét alatt
tengervizünk nitráttartalma eléri a kritikus mennyiséget. Az állatok előbb étvágy-
talanná válnak, majd rövidebb-hosszabb idő múlva sorra elhullanak.
A tengervíz nitráttartalmának felszaporodása okozta káros következményeket
a medence vizének időről időre történő rendszeres kicserélésével háríthatnánk el.
A tengervíz megszerzése a tengertől távoli helyeken fáradsággal és költséggel jár.
Amellett a gyakori vízcseréket a kényesebb tengeri állatok mindenképpen meg-
sínylenék. Kisegítő megoldás e téren a hidraffin-szénnel való filtrálás (10 liter
tengervízhez 0,5-1 liter hidraffin-szenet számítva). A hidraffin-szén teljesen meg-
köti az oldott fehérjéket, ammóniát és a nitrit, nitrát 15-20%-át.
A nitrát-probléma tökéletes megoldását erősbázisú anioncserélő műgyantákkal
érhetjük el. Az NDK tengeri állatokkal foglalkozó akvaristái már évek óta kitűnő
eredménnyel használják e célra a WOFATIT ~jelzésű anioncserélő műgyantát.
Tapasztalatuk szerint a WOFATIT ~ a tengervízből 5 g NO3/l-t köt meg, s egyide-
jűleg más szerves szennyeződéseket is kiszűr. Ha mindjárt a medence feltöltése
után helyezik üzembe, akkor eleve megakadályozza a nitráttartalom emelkedését.
A tengervíz — magas kloridtartalmánál fogva —magától regenerálja ezt az erősbá-
zisú, kiváló műgyantát.
Csányi Vilmos fentebb említett cikkében ismerteti, miként lehet bármely erős-
bázisú anioncserélő műgyantát a tengervíz nitrátjának megkötésére alkalmassá
tenni. A szerző 100 liter tengervízhez (amelynek NO3-tartalma a veszélyes 100
mg/l értéket elérte) egy liter erősbázisú anioncserélő gyantát (pl. VARION AD,
WOFATIT MD, AMBERLITE IR-4B stb.) használ, s ezen előzetesen olyan tengervi-
zet folyat át, amely az ő mesterséges tengervíz-receptjében megadott sókat nem 3-
4%-ban, hanem 18-20%-ban tartalmazza, tehát az eredeti receptben szereplő
sómennyiségeket (a nyomelemeket is — a KNO3 kivételével!) 20 liter desztillált
vízben oldja fel. Egy liter gyantán 5 liter sóoldatot áramoltat át kb. 3 órán keresz-
76
tül. Ezután az így kezelt gyantát a tengeri akvárium filtrálójába teszi (előfiltráló
töltettel védve azt a lebegő szennyeződéstől), és 4-5 napig szórj keresztül rajta a
medence vizét. így a nitrátmennyiség 30-35%-át tudja eltávolítani. Ezután a
gyantát újra regenerálja, és a filtrálóba visszahelyezve újabb 30-35% nitrátot köt
meg vele. Természetesen a kevesebb nitrát eltávolítása hamarabb megy végbe.
Ezzel a módszerrel anélkül, hogy a tengervíz összetételén bármit is változtatnánk,
megoldhatjuk a nitrát-problémát.
A mesterséges tengervízből többet készítsünk, mint amennyi akváriumaink
egyszeri feltöltéséhez szükséges, az előre nem várt esetekre is számítva. A tenger-
víz tárolására kizárólag becsiszolt üvegdugós nagy vegyszerüvegek (20-30 litere-
sek), illetve üvegballonok (60 literesek) alkalmasak. Az elpárolgott tengervizet is
desztillált vízzel (vagy alapvízzel) pótoljuk.
77
AZ AKVÁRIUM MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI,

ELHELYEZÉSE ÉS ÜZEMELTETŐ BERENDEZÉSEI
A MEDENCÉK
Az akvárium beszerzése vagy elkészítése előtt el kell döntenünk, hogy fel-

állítandó medencénk a szoba díszét szolgáló társasakvárium, vagy egyes fajok
speciális igényét kielégítő biotópakvárium, avagy tenyészakvárium lesz-e. Az ak-
várium megválasztásában a rendeltetési szempontokon kívül pénztárcánk, ízlé-
sünk és lakásunk adottságai is közrejátszanak.
A kezdőben gyakran merül fel a kérdés: nagyobb vagy kisebb medencével
kezdjen-e akvarizálni? Kellő útbaigazítás nélkül többnyire azt a téves nézetet
vallja, hogy a kicsiny akvárium megfelelőbb a gyakorlati készség elsajátításához.
Ajándékozáskor is rendszerint a legkisebb méretű akváriummal lepik meg az
emberek szeretteiket. Pedig a kicsi akváriumok berendezésének, élővilágának
épségben való fenntartása, ellenőrzése és kezelése sokkal nehezebb, mint a na-
gyobbaké. Az utóbbiak fizikai—kémiai viszonyai kiegyenlítettebbek, nincsenek
annyira kitéve nagyobb ingadozásoknak, öntisztuló képességük, élettani egyen-
súlyuk könnyebben fennmarad, mint az egészen kisméretűeké. A túl kicsi akvá-
riumoknál már a legcsekélyebb hiba is komoly bajokat idézhet elő. A nagyobb
méretű medencék gondozása tehát egyszerűbb, könnyebb velük az akvarizálás
gyakorlatát elsajátítani.
Kivitelezésüket illetően megkülönböztetünk 1. kisegítő-, 2. öntöttüvegű, és 3.
vázas akváriumokat.
Kisegítő akváriumnak tekintjük az olyan — eredetileg nem akváriumi célokra
készült — edényeket, amelyeket több-kevesebb hátrányuk ellenére bizonyos ese-
tekben felhasználunk. Ilyenek a közönséges befőttes üvegek, a nagyobb uborkás-
üvegek, a négyszögletes akkumulátor- és preparátumüvegek. Ezek közül a ki-
sebb, 1,5-2 liter űrtartalmúak alacsonyabbrendű vízi szervezetek (hidrák, piócák,
vízirovarok és lárváik, vízicsigák stb.) megfigyelésére alkalmasak. A nagyobb, 5-
10 literes edényekben pedig már apróbb halakat, halivadékokat is tarthatunk.
A gerinctelen állatok megfigyelésére beállítandó négyszögletes preparátum-
üvegeket vagy akkumulátorüvegeket politúrozott vagy befestett furnérlemezes
78
hosszú ládatokban egymás mellé

sorakoztathatjuk, minden egyes
üvegnek megfelelő négyszögletes
ablakot vágva a ládában. Így az
egész igen dekoratívan hat, kivált,
ha a láda megmagasított fedelébe
világítóberendezést is szerelünk. A
vízirovarokat (búvárpókok, csíkbo-
garak, vízipoloskák stb.) tartalmazó
üveget dobozfedélszerű keretbe
rögzített hálószövettel zárjuk le,
mert különben könnyen megszök-
hetnek.
Öntött üvegű akváriumon a ki-
mondottan akváriumi célra gyártott,
egy darabba öntött négyszögletes
üvegmedencét értjük, amely már az
igazi akvárium alapvető műszaki
követelményével rendelkezik: átlát-
szó, síkfalú, négyszögletes tartály.
Előnyei: fém- és gittérintkezési
felületei nincsenek, ezért veszélyes
anyagok nem oldódhatnak ki belőle,
és könnyen tisztán tartható. Emiatt
szívesen alkalmazzák szaporító,
karantén (elkülönítő) és gyógykezelő
medence, valamint tengeri akvári-
um gyanánt. Igen alkalmas kísérleti
célokra is.
Hátrányai: könnyen törik, várat-
lanul — sokszor hirtelen huzat vagy
egy alája került kvarchomokszem-
cse hatására is — megreped. A for-
mába öntött üvegmassza megszilár-
dulásakor légbuborékok szorulhat-
nak az üvegfalak anyagába, az
egyenlőtlen lehűlés folytán feszülé-
sek, különböző szilárdságú felü-
letrészek keletkeznek, amely hibák
olykor csak az üzemeltetés közben
bukkannak fel, amikor már bajt
idéztek elő. Az öntött üvegfal soha-
sem olyan sima, mint a hengerelt
üveglap, ezért többé-kevésbé torzít.
Ha valamelyik oldala megreped,
ezzel az egész medence használha- 16. ábra. a) öntöttüvegű akvárium; b) mű-
tatlanná válik. anyag falú, egy darabból sajtolt, tégla alakú
Az öntöttüvegű akvárium alá medence ; fenékrésze a talaj magas
minden esetben tegyünk nemezla- ságáig festett; c) fordított csonkagúla alakú
pot, vagy több rétegben vastag posz- műanyag-akvárium, világítóernyőt magában
foglaló, dobozszerűen záródó műanyagfedél-
tót. A medencét ne állítsuk huzatos
lel (NDK-modell)
helyre, se kályha vagy radiátor köz-
79
vetlen közelébe. A fedőüveget oldalainak felső peremére, kis bemetszéssel ráerősí-

tett parafadugók tetejére fektessük.
Külföldön már megjelentek az átlátszó műanyagból készült, egy darabból saj-
tolt — műanyag medencék, amelyek egyelőre csak kisebb méretben készülnek.
Nem törékenyek, könnyen kezelhetők, kiválóan alkalmasak tenyésztési és gyógy-
kezelési célokra, viszont faluk könnyen karcolódik, homályossá kopik. Remélhe-
tőleg rövidesen nálunk is elterjednek ezek a praktikus és viszonylag olcsó mű-
anyag medencék.
Vázas akváriumoknak a síküveg (táblaüveg, tükörüveg) lapokból álló, hegesz-
tett fém- vagy műanyagkeretbe gittelt medencéket nevezzük.
Előnyük, hogy sima, torzításmentes üvegfaluk a belső tárgyak valóságos képét
adják; tartósak; megfelelő elkészítésük esetén törési veszélyük csekély, tehát
biztonságosak. Ha mégis valamelyik oldalukat törés vagy repedés érné, akkor a
hibás oldal kicserélhető, az öreg, kiszáradt kötőanyagú vázas akváriumok pedig
újraüvegezéssel megmenthetők, illetve felújíthatók. Helyesen méretezve a nagy
víznyomást is kibírják, tehát a nagyméretű medencék technikai feltételeinek is
megfelelnek.
Hátrányuk — a viszonylag magasabb áron kívül — csak akkor mutatkozhat,
ha hibás építés miatt mérgezéssel veszélyeztetik a bennük gondozott állatokat.
Hiányos belső szigetelésük esetén a gittelt felületeken (a sarkokban) penészgom-
bák és nyálkás moszatok telepednek meg, amelyek később fertőzés gócai lehet-
nek. Mindezek a hátrányok azonban kifogástalan elkészítéssel teljesen kiküsz-
öbölhetők.
Vázas akváriumokat — s ez is egyik előnyük — mindenféle kívánt méret-
arányban lehet készíttetni. A medence formájának a tartandó növények és állatok
tömegéhez, méretéhez, az egyes halfajok mozgási igényéhez, a tenyésztendő faj
szaporodási és felnevelési feltételeihez, továbbá a szobaberendezés keretébe bele
illő esztétikai követelményekhez kell igazodnia. A dísz- és társasakváriumoktól
általában megköveteljük a lehetőleg nagy rálátási felületet, a hosszirányban meg-
nyúlt, nem túl széles és magas formát. Magas, lapostestű -es nagyobb termetű
halfajok (Metynnis, Pterophyllum, Symphysodon stb.) az átlagosnál magasabb és
keskenyebb, a csapatosan és gyorsan úszó fajok (Danio, Esomus, Laubuca stb.)
pedig igen hosszú kiúszóteret nyújtó medenceformát igényelnek. A
tenyészakváriumoknak a zsenge ivadék számára szükséges sekély vízoszlop miatt
alacsonyaknak kell lenniük.
A kedvező méretarányok a következők:

Társas- és díszakváriumok szélessége a medence hosszának 1/2-1/3 része, magassága
pedig a szélességnél nem sokkal (csupán a szélesség 1/5—1/4 részével) több. Például:
36 cm (hosszúság) X 18 cm (szélesség) X 25 cm (magasság)

44 cm X 22 cm X 28 cm
50 cm X 25 cm X 30 cm
70 cm X 35 cm X 40 cm
100 cm X 38 cm X 50 cm
120 cm X 40 cm X 55 cm
150 cm X 60 cm X 70 cm
80
Magasabb vízoszlopot kedvelő, lapos és magas testű halak speciális méretű

medencéinek magassága a medence hosszúságának 2/3-a, szélessége pedig annak
1/3-a.
Például: 90 x 30 x 60 cm,
120 X 40 x 80 cm.
Hosszú kiúszóteret igénylő, gyorsúszású csapathalak speciális méretű meden-

céinek szélessége és magassága — a medence hosszának 1/4-e legyen. Az ilyen
medencét jó rendezhetősége, változatosan kiképezhető víz alatti tájának dekoratív
hatása miatt gyakran díszül szolgáló társasakváriumként is alkalmazzák.
Például: 120 x 30 X 30 cm,

160 x 40 x 40 cm.
A tenyészakváriumok magassága és szélessége a medence hosszúságának 1/3-

a.
Például: 45 X 15 X 15 cm,
60 X 20 x 20 cm,
90 x 30 X 30 cm.
A különféle méretarányú négyszögletes, egyenes keretszélű — a gyakorlatban

általánosan elterjedt — akváriumokon kívül akadnak különleges medenceformák
is, kivált a külföldi kereskedelmi forgalomban. Ilyenek a felfelé szélesedő trapéz-
formájú, sarokban való elhelyezésre szolgáló háromszögletű, és a műanyagból
17. ábra. a) társasakvárium céljaira alkalmas, tégla formájú vasvázas medence; b)

tenyészakvárium céljára kedvező, nyújtott formájú vasvázas medence; c) fordított
csonkagúla alakú, világítóernyővel fedett medence (NSZK-modell); d) műanyag keretlé-
ces akvárium (NDK-modell)
81
sajtolt tv-képernyő formájú akváriumok. Ezek kétségkívül újszerű megoldások,

amelyeket a modern lakás vonalaihoz különleges formákkal igyekeznek illeszteni.
Ámde mind a háromszögletű, mind a trapéz alakú medencék berendezési lehető-
ségei korlátozottak, a halak számára sem nyújtják a legjobb mozgási feltételeket.
Amellett az akváriumnak nem bizarr formájával, hanem belső összképének szép-
ségével, érdekességével kell különleges esztétikai hatást elérnie.
A medencék méreteit űrtartalmuk kapacitásával, literben is ki szoktuk fejezni,
ami az adott akvárium váz- és üvegfal vastagsága, valamint a feltöltendő víz-
mennyiség ismerete szempontjából egyaránt fontos szám. Ezt a medence méret-
adatai alapján úgy számíthatjuk ki, hogy a hosszúság, magasság és szélesség
centiméter számait megszorozzuk, s az így nyert értéket osztjuk ezerrel. (Például,
ha akváriumunk 50 X 20 X 30 cm méretű, akkor annak űrtartalma 30 liter; a
120 x 40 x 55 cm medence méretű pedig 264 liter.)
A vázas akváriumok kerete általában fémből, mégpedig bádogból, vaslemezből,
rozsdamentes könnyűfémből (pl. dúralumíniumból) készül. Külföldön már elter-
jedtek a nagy szilárdságú, egy darabból sajtolt műanyagvázas akváriumok, ame-
lyek korróziómentesek, higiénikusak és tengeri akváriumnak is igen alkalmasak.
Az utóbbiakat típusméretekben gyárilag készítik, a fémkeretűeket viszont ezektől
eltérő méretben is elkészíttethetjük lakatosüzemekben, illetve a szaküzletek köz-
vetítésével.
A bádogváz szilárdsága kisebb a vasvázúnál, ezért csak kisebb medencék ké-
szítéséhez alkalmas. Anyaga ónozott bádog, amelyet lemezvágóval a kívánt méret-
re szabunk, pontosan a közepén derékszögben behajlítunk, majd a sarkokat sze-
gecseléssel vagy forrasztással összeillesztjük. Igen fontos, hogy a víztől megfelelő
szigetelő anyaggal (lásd később) többszörösen beecseteljük.
A vasvázas medencék keretéül a vaskereskedésben szegletvas („winkli”) néven,
különféle szélességben (keret szélessége mm-ben) és erősségben (keret vastagsága
mm-ben) forgalomba kerülő vaskereteket használjuk. A pontosan kiszabott szeg-
letvas darabokat a kívánt méretben összehegesztik, és a sarkoknál a hegesztés-
kor keletkező egyenetlenségeket simára csiszolják. Nagyobb (70 cm-en felüli)
medencék alsó hosszanti széleit egy vagy két merevítő vasléccel összekötjük, hogy
ezzel a fenéklemez számára biztonságosabb felfekvést, teherelosztást teremtsünk.
Különböző medenceméreteknél a szegletvas és a vasbádog erőssége a követ-
kezőképpen változik (l. a 3/a táblázatot).
Az akvárium oldalfalának jóminőségű (karcolásmentes, légbuborék nélküli),
színtelen, síkfelületű, hengerelt vagy húzott táblaüveget (ablaküveget); 7 mm
vastagságon felül pedig foncsorozás nélküli tükörüveget használjunk. Az üvegfal
vastagsága nagyban az oldallapok magasságától függ. Erősebben karcolt üveget
még fenék- vagy háttéroldalnak se használjunk, mert a víznyomástól az ilyen
bármikor könnyen végigrepedhet! A fenékoldalt vasbádogból, erre fektetett üveg-
lapból vagy — ma már ez a legelterjedtebb — kizárólag üveglapból vágjuk ki. A
fenéküveg az oldalfalnál valamivel vastagabb legyen. A különféle méretű meden-
cékhez üzembiztonsággal felhasználható üveglapok erősségét Loderstedt alábbi
táblázata (3/b) mutatja:
82
3 /a táblázat
Medenceméret cm-ben Szegletvas erőssége mm-ben

Bádogkeret
sarkok vastagsága mm-ben
hossza szélessége magassága vastagsága
szélessége
30 15 22 10X10 2 1,0-1,5
36 18 25 15X15 3 1,5-2,0
40 20 27 15X15 3 1,7-2,0
46 22 28 20X20 3 2 -2,6
50 25 30 20X20 3 2 -2,6
60 30 35 20X20 3 2,6-2,7
70 34 40 20X20 3 2,7-2,9
80 35 45 25X 25 4 2,9
90 36 50 25X25 4 3,4
100 38 53 25X25 4 3,4
120 40 55 30X30 5 4,0
130 50 60 30X30 5 4,0
140 60 70 40X40 5 4,0
150 70 80 45X45 7 5,0
200 80 100 50X50 8 8,0
3/b táblázat
Üvegfal hossza cm-ben
20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150

Üvegfal vastagsága
30 2,5 2,8 3,3 3,8 4,1 4,2 4,4 4,6 4,9

40 3,4 4,3 5,1 5,6 6,0 6,3 6,5 6,7 6,9 7,0 7,1
cm-ben
50 4,4 5,1 5,8 6,5 7,2 7,7 8,2 8,4 8,7 8,9 9, l. 9,2
60 6,0 6,5 7,5 8,5 9,3 9,7 10,2 10,7 11,1 11,4 11,6 11,7
70 6,6 7,3 8,2 9,0 10,0 10,9 11,6 12,2 12,7 13,1 13,4 13,6
80 7,4 8,2 8,8 9,3 11,0 12,2 13,1 13,7 14,3 14,9 15,6 16,1
Üvegfal vastagsága mm-ben
A medenceváz beüvegezése előtt a fémkeretet a rozsdásodás és a mérgező

fémsók kioldódásának elkerülése végett alaposan szigetelnünk kell. Nálunk e
célra ez idő szerint az egyszerű míniumos alapozást alkalmazzák. A vasbádog
és szegletvas széleket kívül-belül egyaránt jól bekenjük míniumfestékkel, majd
teljes száradás után ezt még legalább kétszer megismételjük. Meg kell azonban
jegyeznünk, hogy még a legalaposabb míniumos alapozás esetén is a medence
vízzel állandóan érintkező részei előbb-utóbb lekopnak és rozsdásodásnak
83
indulnak. Külföldön szigetelésként a megfelelő színre befestett vaskereteket

átlátszó polisztirol műanyag fóliaréteggel vonják be.
Kémiai rozsdamentesítést magunk is végezhetünk. E célra kb. 50-60 szá-
zalékos foszforsavat, kb. 2,5 százalékos cinket használjunk, amihez az erősebb
bevonóképésség érdekében még 10 százalék spirituszt vagy glicerint adunk. A vas
részek zsírtalanítására Trisó- vagy Ultra-oldat megfelel.
A fémkeret rozsdamentesítése és zsírtalanítása után következik az alapozás. A
legrégibb a már említett lenolajfirniszes-míniumos alapozás, amelynél csupán
arra kell ügyelni, hogy a míniumréteg sehol se maradjon lakkfesték nélkül, mert
vízzel érintkezve abból csekély mennyiségű ólomszennyeződés kerülhet a vízbe,
ami a kényesebb halakra ártalmas lehet. Fedésre — a legújabb megállapítások
szerint — nem alkalmasak az egyszerű lenolajfestékek, sem az átlátszó csónak-
lakkok, mert a víztől megduzzadnak. Ugyancsak kerüljük a hajótestek festésére
gyártott speciális lakkokat is, mert ezek az algák és kagylók megtelepedése (a
biológiai korrózió) elleni mérgeket tartalmaznak.
Legalkalmasabbak céljainkra a jóminőségű lakkfestékek, mint a D—D
(desmodur — desmophen) lakkok; amelyeket viszont csakis száraz környezetben
szabad a fémkeretre vinni, ügyelve, hogy azon légbuborékok és kihullott ecsetszá-
lak ne maradjanak. Ideális szigetelést érhetünk el a már ismertetett foszfátos
rozsdátlanítás után a klórkaucsuk-lakkal. Ez finom filmhártyaszerű réteget alkot
száradás után, tehát a lakkot jól kell eldolgozni, nehogy a filmhártyán folytonos-
sági hiányok keletkezzenek. A jól alapozott klórkaucsuk-lakk tartós, vízhatlan, a
tengervíz maró hatásának is ellenáll, és igen alkalmas cementépítmények szigete-
lésére is. Miután különböző színekben kerül forgalomba, nemcsak szigetelhetjük,
hanem a kívánt tónusúra színezhetjük vele cementezett sziklaépítményeinket.
Igen jó izoláló lakk — előzetes rozsdátlanítás után — a fenolmentes bitumen-
lakk, amellyel négyszer-ötször is átfesthetjük a kereteket. Az NDK-ban vízveze-
tékcsövek és ivóvíztartályok izolálására gyártott speciális festékek közül akva-
risztikai célra kitűnők a régen ismert „Inertol 49 W”, s az újabban forgalomba
került „Hydrabit” és „Preolit T”.
Az akváriumok vázának színe felállításuk helyének jellegéhez mérten ízlésünk
szerint változhat. Modern, világos falú lakásokban még ma is gyakoriak a csont-
színű medenceszélek (ezt a fehér lakkfestékhez kevert kevés okkersárgával érjük
el). Mind gyakoribbá válnak a világos borsózöld, dióbarna és fekete szegletű me-
dencék. Hatásosak a sötétebb zöld alapra bronzfestékkel rávitt „aranypatinás”
keretek, valamint „erezéssel” a politúrozott fa mintázatát utánzó színhatások. A
sima szegletvas fekete lakkfestékkel való befedése a kovácsolt vas hatását kelti, s
ezért jól illenek a kovácsolt vasból készült szobaberendezéshez. Készíttethetünk
medencéket és akváriumállványokat kovácsoltvas díszítéssel is. A nikkelezett,
illetve krómozott szélű akváriumok tükrös fémfelületükkel kissé ridegek, s csak
akkor hatnak jól, ha valamennyi medencénk és azok állványai is mind egyformán
krómozottak. A nikkelezett vagy krómozott keretszélt a kész medence vízzel való
feltöltése után kenjük be vékonyan bórvazelinnal (ezt gyakran meg kell ismételni).
Házilag nehéz javíthatóságuk és felújíthatóságuk miatt még nemigen terjedtek el
84
a jövőben talán gyakrabban látható szórtfestésű (dukkózott) és eloxált keretű me-

dencék.
A medenceváz üvegezéséhez megfelelő kötőanyagot szaküzletből készen sze-
rezhetünk be vagy az alábbi receptek szerint magunk állíthatunk össze. Közönsé-
ges ablakgitt önmagában erre a célra nem alkalmas.
Akváriumgitt-receptek:
1. 1 kg jóminőségű ablakgitthez
1 evőkanál lenolajat (ásványolajat semmi esetre sem!) adunk, míniumporból
pedig annyit, hogy az egész massza intenzív vörös színű legyen;
vagy:
2. 1 kg tiszta firniszgitthez (csak többéves állott firniszből készüljön!)
1 evőkanálnyi míniumport keverünk, ehhez iszapolt száraz krétából annyit
adunk, hogy a gyurma rugalmasan szilárd, de ne törékeny legyen.
Csak annyi gittkeveréket készítsünk egyszerre, amennyit rövid időn belül fel is
használunk.
A jóminőségű akváriumgitt sokáig rugalmas marad, s ha a medencét még
üzemeltetési szünet alatt is vízzel feltöltve hagyjuk, akkor nem szárad ki teljesen.
A frissen üvegezett medence — a hibás üvegezésen kívül — csak akkor szivárog,
ha helytelen szállítás közben a gittrétegben hajszálrepedések keletkeznek, ame-
lyek azonban vízkőlerakódás következtében maguktól is eltömődhetnek, vagy a
még puha gittcsíkot kés lapjával összenyomhatjuk. A későbbiek során a csepe-
gést úgy szüntethetjük meg, hogy a szivárgás helyét kissé kikaparva megtörüljük,
és az alábbi gyorsan szilárduló gittféleség valamelyikével hirtelen betömködjük.
1. 50 gramm ólommázat vagy ólomport (méreg!)

5 cm, glicerinnel puha gitté keverünk;
vagy:
2. 70 gramm iszapolt száraz krétát

30 gramm lenolajjal puha gitté gyúrunk, majd kevés hegedűgyantával ösz-
szekeverjük, az egész masszát kissé felmelegítjük és gyorsan felhasználjuk.
Csekély szivárgás (csepegés) elállítására olykor a szárazra törült helyre gyor-

san odanyomkodott színtelen vagy barna cipőpaszta is beválik. Ha azonban a
medence gittrétege nagyon kiszáradt, több helyen is keletkezhetnek repedések és
a medence már folyni kezd. Ilyen esetben az egész medencét újra kell üvegezni
(gyakran a megszilárdult gittrétegből az üvegeket nem sikerül épségben kiszedni,
s újakról kell gondoskodni).
Ha a medence üvegfala reped meg valahol (akár öntöttüvegűről is van szó),
mindenekelőtt gondosan ki kell szárítani, a megrepedt felületet pedig tiszta ben-
zines, majd száraz vászondarabbal gondosan át kell törölni. Ezután 2-3 cm széles
gyógyászati ragtapasszal a repedést kívülről úgy ragasszuk le, hogy a tapasz a
repedés végeinél legalább 2-2 cm-rel hosszabban túlérjen. A ragtapaszt kör-
münkkel vagy egy kés fokával jól az üveghez simítsuk, hogy alatta légbuborék ne
maradjon. Ezt követően színtelen híg nitrolakkal, vagy — ami még jobb — felol-
dott mastix-gyantával (Mastisol-lal) kenjük át a ragtapaszt s az így javított me-
dencéket egy napig száradni hagyjuk.
85
A medence vázának beüvegezése meglehetősen nagy gyakorlatot, precíz mun-

kát igényel. Mindenekelőtt az üveglapokat kell pontosan kiszabni. Ha nincs kellő
gyakorlatunk, legjobb ezt szakemberre bízni. Elülső oldalüvegnek lehetőleg tü-
körüveget válasszunk, a többi oldal jóminőségű, hibátlan táblaüveg lehet. A hibá-
san szabott oldallapok a feltöltést követően a felesleges gittréteg kiszorítása után
egymáshoz feszülnek, és ettől megrepednek, vagy annyira hézagosak, hogy sar-
kuknál széles gittréteget hagynak szabadon. Az egymástól így távolabb eső oldal-
lapokat belülről a sarkokba nyomott gittrétegre tapasztott függőleges lefutású
üvegcsíkkal szokták lefedni. Ezek az üvegcsíkok azonban a gittsarok megszilár-
dulása után leválnak és a medence vizével szabadon érintkező — darabokban
letöredező — gittsarkokba penészgombák és nyálkás kékalgák telepednek, a ké-
sőbbi fertőzési gócok forrásai. A jól illeszkedő üvegfalaknak egymáshoz párhuza-
mosan illeszkedő, legfeljebb csak 1-2 mm széles gittérintkezési vonalakat szabad
hagyniuk. Az oldallapoknak sohasem szabad a fémkeret aljára nehezedniük és a
fenéküvegnek az oldalfalak között feküdnie, hanem az utóbbinak az egész fenékte-
ret ki kell töltenie, s az oldalüvegeknek a fenéklapra kell helyeződniük!
18. ábra. A vázas medencék helytelen és helyes beüvegezési módja. A bal oldali vázlatok a
medencék feltöltése előtti állapotot, a jobb oldaliak pedig az oldal- és fenék-üveglapoknak
a feltöltés utáni, víznyomás okozta helyzetváltozását mutatják (Sterba nyomán)
Ezek szerint az üveglapok szabásakor a méreteket a következőképpen állapítsuk meg:
Fenéküveg:
alsó medenceváz belső terébe teljesen beleillő méretek, mínusz 2 mm az üveglap hosz-
szából és szélességéből.
Elülső és hátsó oldalüvegek:

a fenéküvegen állnak, ezért:
keretváz magassága belülről mérve

mínusz a fenéküveg vastagsága
mínusz egyszer 3 mm gittréteg-vastagság
= oldalmagasság;
keretváz hossza belülről mérve

minusz kétszer 3 mm gittréteg-vastagság
=oldalhosszúság;
86
Jobb és bal oldali üveglapok:

a szélső oldalüvegek az elülső és hátsó nagy üvegoldalak között ugyancsak a fenéküve-
gen állnak, ezért
mínusz az elülső oldalüveg vastagsága
mínusz a hátsó oldalüveg vastagsága
mínusz kétszer 3 mm gittréteg-vastagság
= oldalszélesség;
mínusz a fenéküveg vastagsága
mínusz egyszer 3 mm gittréteg-vastagság
= oldalmagasság.
Nagyobb, főleg hosszú medencéknél a fenti számítási eredményből néhány

millimétert még le kell számítanunk, vagyis az összeilleszkedési vonalaknál kissé
nagyobb hézagot kell hagynunk, tekintettel a nagy medencék üveglapjainak na-
gyobb terhelés okozta meghúzódására és a 2-3 milliméterrel vastagabb
gittrétegre.
Az üvegezésnél az egyes oldallapok begittezése a következő sorrendben történ-
jék: 1. fenéklap, 2. elülső és hátsó lapok, 3. oldalsó lapok. Az akváriumgittből
hosszú „gittkolbászt” gyúrunk, és azt egyenletesen a vázhoz nyomkodjuk, s ami-
kor ezt az üveglap valamennyi ráfekvési felületénél elvégeztük, az üvegtáblát be-
helyezzük, majd a kerethez nyomjuk. (Vigyázat! Ne az üveglap közepét, hanem a
ráfekvési széleit nyomjuk.) A gitt egyenletesen feküdjék az üveghez és levegőbu-
borékok, folytonossági hiányok, rések ne legyenek közte. Az üveglapok összeil-
leszkedési sarkainál a hézag legfeljebb 3 mm széles lehet. A fenék legjobb szigete-
lési módja a vasbádog fenekű medencéknél is, ha utóbbira még üveglapot is fek-
tetünk. Ilyenkor a bádog és az üveglemez közé átlós irányban is szélesebb „gitt-
hidakat” tapasztunk; a gittnyúlványok („hidak”) közötti üres részeken viszont
lyukakat fúrunk a bádoglemezbe, ahol a melegtől kiterjedő levegő távozhat. Erre
nagyon ügyeljünk, ellenkező esetben a szigetelő üveglap nem nehezedik egyenle-
tesen a gittrétegre s ez a medence folyni fog.
Az üvegezés befejezése után következik a gittérintkezési felületek szigetelése,
mert a friss gitt mérgező anyagokat juttat a medence vizébe. Különösen fontos a
tengeri akváriu-
mok igen alapos
gitt-szigetelése,
ahol ennek hiá-
nyában a sós víz
hamarosan mérge-
zővé változhat, és
a kimaródott gitt
helyén rövidesen
folyni kezd. A gitt
szigetelését csak
azután végezzük,
ha az üveglapok
végleges helyzetbe
19. ábra. A bádog fenéklap beüvegezésének helyes módja
nyomódtak, hiszen (Sterba nyomán)
a feltöltés után a
87
víz nyomása a felesleges gittréteget még kipréseli. Előbb tehát a medencét vízzel
töltjük fel; a 100 literes és annál nagyobb űrtartalmúakat tanácsos igen fokoza-
tosan, 1/4-1/2 részig, majd 3/4 részig és végül teljesen feltölteni. 2-3 napos állás
után a vizet cseréljük. A felesleges gittet a váz széleinél késsel vagy borotvapengé-
vel a keret szélén levágjuk és eltávolítjuk; a beszennyeződött széleket borotvapen-
gével óvatosan végigtisztogatjuk, majd
száraz ruhával megtörüljük. „Újabb
háromnapos állás után a vizet leereszt-
jük és a belső oldalakat kiszárítjuk.
Csak ezután kerülhet sor a belső
gittfelületek és a behajló peremrészek
szigetelésére.
A medence belső szigeteléséhez ká-
belmasszát, aszfaltot, aszfaltlakkot és
egyéb gyári készítményt ne használ-
junk, ha csak nem győződtünk meg
arról, hogy nem tartalmaznak vízben
kioldódó mérgező anyagokat. A gyári
készítmények közül tengeri akvárium-
20. ábra. Akvárium-lefedési módok: 1. a medence felső vázpereméhez erősített hab-

gumi- műanyag szorítócsavarok ; 3. a befelé hajló vasszélre húzható fedőüveg-
támasztó hajló pereméhez erősített fedőüveg-támasztó csíkok 1-1,5 mm vastag alumí-
nium- vagy hátratámasztható); 6. a fedőüveg hátratámasztásának másik megoldása;
7. a fedőüveg üveg két részre osztva, elülső darabja a fénycső ernyőtokjához támaszt-
ható; a tartók alumínium- vagy (folytatás a 88. oldalon)
88
céljaira is biztonsággal használhatjuk a klór-. kaucsuklakkot és az NDK-ban

gyártott „Inertol 4925” izoláló festéket, vagy a söriparban használt sörszurkot is.
Megfelelő jó szigetelőmasszát magunk is előállíthatunk 3-4 rész fenyőgyantát
(hegedűgyanta vagy colophonium) 1-2 rész marhafaggyúval, vagy ami még jobb:
méhviasszal óvatos melegítés közben összeolvasztunk. Ennek az elegynek nem
szabad sem túl lágynak, sem nagyon keménynek, rugalmatlannak lennie. Ezért a
meleg elegyből próbaképpen csöppentsünk keveset papírlapra. Megszilárdulás
után a masszafoltnak rugalmasnak (de nem ragadósnak) kell lennie. Hajlítgassuk
a papirost: ha a foltréteg megrepedezik, akkor az elegy túl kemény, s kevés méh-
viaszt vagy faggyút adjunk hozzá; ha viszont túl lágynak találjuk, akkor kevés
gyantával dúsítsuk. A kész elegy felmelegítve bármikor később is felhasználható.
A keveréket folyékony állapotban az előzőleg megtisztogatott és megszárított
gittérintkezési sarkokba és a felső peremszélek belső felületére ecseteljük. A teljes
száradás után ezt a műveletet még legalább kétszer megismételjük.
A berendezett és benépesített akváriumot (a vízből kiemelkedő mocsári növé-
nyekkel beültetett paludárium kivételével) fedőüveggel takarjuk be. Ezzel meg-
akadályozzuk a víz beszennyeződését, nagyobb hőingadozását, a nagyobb
(folytatás a 88. oldalról) szivacs alátét; 2. a medence belső peremére erősíthető — a fedő-
üveg lejtését biztosító gumilapocska; 4. ugyanaz a vízpárát összegyűjtő csepegtető csúcs-
csal; 5. a medencébe PVC-lemezből, a keskenyebb oldalon U alakú bemélyedéssel (az
elülső fedőüveg etetéskor lejtésének megoldása műanyag bevonatú drótokkal, illetve
fémlemez csíkokkal (a fedővastagabb vonallal ábrázolva); 8. üveg nélküli fénycsőernyős
lefedés, csepegtetőbordás műanyaglemezzel
89
mértékű elpárolgást és a mozgékony halak kiugrását. A párolgó víz jelentékeny

része nagy cseppekben összegyűlik a fedőüveg alján, s így az időnként magától
visszacsepeg, vagy a fedőüveg ferdére emelésével visszacsurog a medencébe. A
rajta összegyűlő porréteg — amelyet rendszeresen el kell távolítani — meg-
mutatja, hogy a víz színére milyen sok por telepedne. A fedőüveg lehetővé teszi,
hogy a medence tetején világító berendezést helyezhessünk el.
A fedőüveg 2-3 mm vastag, színtelen, egyszerű ablaküveg legyen olyan méret-
ben, hogy az kifelé hajló vázúaknál pontosan az oldalüvegek felső peremére fe-
küdjék, a befelé hajló pereműeknél pedig a körülhatárolt belső üres teret teljesen
kitöltse. Természetesen ez utóbbi esetben a fedőüveget a befelé hajló peremhez
hegesztett vagy különféle megoldásokkal (csavarozás, csíptetéssel) rögzített tartó
lemezkéknek kell alátámasztaniuk. A pontosan kiszabott fedőüveget szellőzőnyí-
lással kell ellátni, ami a műszaki berendezések (szellőztető, szűrő, fűtőtest,
hőkikapcsoló) testeinek, illetve kábeleinek bevezetésére, a vízfelszín friss levegővel
való érintkezésére, és a fedőlap leemelésének megkönnyítésére szolgál (megfelelő
méretben a medence hátsó oldalának egyik sarkát háromszög alakban levágjuk).
Nagyobb medencéknél a leemelés megkönnyítésére a hátsó oldal másik sarkán is
létesítsünk szellőző sarkot. Nagyméretű medencéknél célszerű a fedőüveget két,
sőt három részre osztani, ami a kezelést — kivált az etetéseket — igen megköny-
nyíti.
Külföldön rozsdamentes könnyűfémből kerülnek forgalomba bármely meden-
cére rugalmas csíptetéssel felszerelhető fedőüvegtartó lemezek. Csehszlovák ak-
varisták gumiból készítettek a medence befelé hajló vázszélére ráhúzható
fedőüvegtartókat, melyeknél a fedőüveg szélei a peremre húzott gumilap vissza-
hajló ütközőihez illeszkednek. Igen ügyes külföldi megoldás a befelé hajló meden-
ceszélhez szorítócsavarszerűen felerősíthető, rozsdamentes fémből és műanyagból
készült alátét lapocskák, amelyet ábrán is bemutatunk. Az egyik oldalon levő
szorítócsavarok alátartó lapocskái a csavar alján, a szemközt levőknél pedig felül-
fekszenek s így a fedőüveg nem vízszintesen, hanem kissé megdöntve fekszik.
Előnye, hogy a párolgás folytán az alján egyébként összegyűlő víz magától vissza-
folyik a medencébe.
Vázas akvárium vásárlásakor a következőkre ügyeljünk:

1. A medence találkozó élei derékszögben álljanak, amit háromszögvonalzóval
ellenőrizhetünk.
2. A medence sarkainak forrasztási felületei simára csiszoltak legyenek.
3. Az üvegfalak a medenceméretnek megfelelő erősségűek (vastagságúak), telje-
sen sima felületűek és hibátlanok-e.
4. A belső gittérintkezési rések — amennyire csak lehetséges — keskenyek le-
gyenek, s a sarkokban gittrétegre ragasztott üvegcsíkoknak nem szabad len-
niük.
5. Az eladótól tudjuk meg, hogy a vasvázat rozsdamentesítették-e, illetve mi-
lyen anyagot használtak a váz szigetelésére.
6. Állapítsuk meg, hogy eléggé rugalmas-e még a medence gittrétege.
7. A kereskedőtől kérjünk garanciát arra vonatkozólag, hogy a medence a fel-
töltés után nem folyik, s üvegfalai a szakszerű hazaszállítást és a feltöltést
követően nem repednek meg.
8. Garantálja az eladó azt is, hogy a medence belső szigetelésére és vázának
festésére nem használtak fel vízben kioldódó mérgező anyagokat.
90
AZ AKVÁRIUMOK ELHELYEZÉSE
Az akvárium elhelyezése előtt három kérdés merül fel: a medencét hol, min, és
hogyan helyezzük el?
A hol kérdés 1. az akvárium lakói által igényelt kedvező természetes meg-
világítás feltételeit, 2. a felállítás helyének építészeti adottságait, 3. a helyiség
berendezéséhez való alkalmazkodást, és 4. az anyagi lehetőségek szabta deko-
ratív megoldásokat kell figyelembe vennünk.
A természetes megvilágítás kedvező mértékét elsősorban akkor kell biztosíta-
nunk, ha medencénkbe növényzetet telepítettünk és mesterséges megvilágítást
nem, vagy csak kiegészítésképpen (pl. csak az esti órákban) alkalmazunk. Akvá-
riumi növényeink fényigénye rövidnapos, illetve hosszúnapos természeti adott-
ságuk, faj szerinti igényük szerint változó, amelyről részletesebben majd a mes-
terséges medencevilágításról és a vízinövényekről szóló fejezetekben fogunk szól-
ni. Az akváriumi állatok közül a trópusi fajok egy része kedveli a beszűrődő (füg-
gönyön, vízinövényeken át mérsékeltebben beeső) napfényt, más része viszont —
főképp a rejtőzködő, éjjeli életmódot folytató fajok — kerülik a közvetlen megvilá-
gítást. A hazai (hidegvízi) és tengeri állatok számára pedig egyenesen ártalmas a
vizet felmelegítő tűző napfény.
Kellő fény hiányában a növények sárgulni kezdenek, majd nyálkásodva el-
rothadnak. Az üvegfalakra, kövekre, növényekre barna kovamoszatok rakódnak.
A talajon az elpusztult növényi részekből rothadó iszap halmozódik fel. A víz kö-
dössé, zavarossá válik a sűrű „felhőkben” elszaporodott ázalékállatoktól. A halak
halovány színűek, úszóikat összehúzzák, keveset mozognak, szapora kopoltyú-
mozgásuk elárulja a légszomjat, esetleg már „pipálnak” is.
Erősebb megvilágitáskor a magasabbrendű növények elburjánozva fejlődnek,
míg csak a rájuk telepedő nyálkás vagy fonalas moszatbevonatok meg nem „fojt-
ják” őket. A medence egész belsejét (üvegfalakat, talajt, köveket, növényeket,
műszaki berendezéseket) vastagon vonják be az algatelepek, amelyek nagyfokú
asszimilációját felszálló és a telepek közt megrekedt „oxigéngyöngyök” jelzik. A víz
gyakran teljesen megzöldül. A halak bágyadtak, s a növényzet sűrűjében keres-
nek menedéket. A hidegebb vizet kedvelők már a hirtelen felmelegedéstől is el-
pusztulhatnak. Elhullások következnek be a közbejövő borús, viharos napokon,
sőt az éjszakai nagymérvű disszimiláció, avagy a déli órákban jelentkező oxigén-
túltelítettség („gázbuborék-betegség”) és biogén kimeszesedés (a víz halakra halá-
los mértékű ellúgosodása) következtében is.
Kedvező fényviszonyok közt az akvárium növényei üdezöldek, lassan, de ál-
landóan fejlődnek, szaporodnak. A medence falain és berendezési tárgyain egyen-
letes bevonatú, kevés zöldalga képződik. A mérsékelt algaképződés mellett a me-
dence vize tiszta, az iszapfelgyülemlés lassú, a medence könnyen karbantartható.
Az állatok nem szenvednek a túlzott vagy a hiányos mértékű megvilágítástól. A
halak nyugodtak, frissek, egészségesek.
Az akvárium természetes megvilágítása szempontjából az ablak (üvegezett té-
likert, veranda, üvegház) égtáj szerinti helye: kedvező — nyugati, igen kedvező —
keleti és kedvezőtlen — északi, déli fekvés esetén.
Az északi fekvésű hely ősztől tavaszig alig kap a növényi asszimilációhoz ele-
91
gendő fényt. Ez esetben a medencét az ablakhoz igen közel kell tenni, lehetőleg
azzal párhuzamosan (áteső fénnyel). A hiányzó fénymennyiséget — kivált télen —
mesterséges megvilágítással pótolni kell. Az északi fekvés hidegvízi akváriumok
felállítására kedvező.
Déli oldalon a medencét vigyük az ablaktól távolabb. A túl erős fényt nyáron
mérsékeljük félig nyitott redőnyrácsozattal, egyébként ablakfüggönnyel és a me-
dence fény felé eső oldalát vászonnal vagy papírral ragasszuk be, s erősebben
szellőztessük.
Ha módunkban áll választani, elsősorban a keleti és délkeleti fekvésű ablak-
előteret kell előnyben részesíteni, mert itt elegendő nem túl erős, néhány órai
reggeli napfényt kap medencénk. Elég jó a nyugati és délnyugati fekvésű ablak-
előtér is, itt ugyanis a koradélutáni órákban éri az akváriumot néhány órás nap-
fény, amely legfeljebb csak nyáron válik túl erőssé, amit ekkor árnyékolással
mérsékeljünk. Különösképpen az üvegezett télikertekben, verandákon és üveghá-
zakban ügyeljünk a napsütéses órákban a kellő fénytompításra. Az árnyékolás
céljára az üvegtetőt, illetve az üveg oldalfalakat lécráccsal, gyékényszőnyeggel
vagy ponyvával fedjük le az erős napsütés tartamára.
A természetes megvilágításra alapozott medence elhelyezést az égtáji fekvés
mellett nagyban befolyásolja az ablak mérete és a fény intenzitása is (az ablak
előtti tér vagy utca által szabadon hagyott égbolt, a térszint feletti magasság, a
ház előtti árnyékoló fák vagy magasabb épületek, a levegő szennyezettsége, az
ablaküveg tisztasága stb.). Általános szabályként elfogadhatjuk, hogy ak-
váriumunk élővilágára a hosszabb idejű direkt napfény kedvezőtlen, a hidegvízi
szervezetekre pedig kifejezetten ártalmas; a kívánatos elhelyezést a világos ablak-
előtér biztosítja napi néhány órás mesterségesen tompított napsütéssel.
Korszerű mesterséges megvilágítást módokkal (lásd később) az akvárium elhe-
lyezésénél a természetes fénytől akár teljes mértékben is függetleníthetjük ma-
gunkat. Az optimális mértékű mesterséges fénnyel ki tudjuk küszöbölni a ter-
mészetes megvilágítás évszakoktól és az időjárástól befolyásolt ingadozásait, hát-
rányos változásait, ezért a nyilvános akváriumok teljesen műfényre alapított
megvilágítása egyre inkább tért hódít, sőt a díszhaltenyészetekben is. Rendszeres
mesterséges megvilágításra a lakás bármelyik részét igénybe vehetjük, s így ki-
használhatjuk dekoratív medencékkel a sötétebb sarkokat, a szoba terét megosz-
tó válaszfalakat és keresztpolcokat, a hallokat stb., sőt ezáltal az akváriumokat
bútorba és falüregbe is rejthetjük. Mindamellett tekintetbe kell venni az állandó
világítás üzemeltetési költségeit, amely miatt a legtöbb akvarista a természetes és
mesterséges megvilágítás egymást kiegészítő alkalmazására törekszik. A meden-
cét ez esetben olyan helyre állítják, ahol a vízinövényeik számára megfelelő mér-
sékelt megvilágítást, azaz néhány órányi „szűrt” napsütést kap. A borult nap-
szakban, illetve az alkonyati, koraesti órákban pedig mesterséges fénnyel pótolják
a napfényt.
Az akvárium helyének kijelölésénél tehát először azt tisztáztuk, hogy me-
dencénk a tervezett helyen kap-e majd elegendő természetes fényt, vagy ha ez
hiányzik, mesterséges megvilágítással fogjuk-e üzemeltetni. Ezek után következik
a medence elhelyezés min és hogyan problémája, amelyekkel kapcsolatban az
alábbi öt alapvető követelményt kell figyelembe venni.
92
1. Medencénk tartó polca, asztala, állványa elég erős-e, azaz bírja-e a feltöltött
medence tekintélyes súlyát (a medence űrtartalma kilogrammokban kifejezve,
plusz e súly kb. 20%-a).
2. Akváriumunk biztonságosan áll-e a helyén?
3. Jól látjuk-e a medencét, vagyis akváriumunk belső képét kényelmesen szem-
lélhetjük-e majd?
4. Kényelmesen lehet-e majd végezni valamennyi gondozási műveletet; nem ve-
szélyezteti-e az elhelyezés medencénk kívülről vezetett műszaki berendezéseit?
5. A tervezett helyen akváriumunk harmonikusan illeszkedik-e a szoba beren-
dezésébe, építészeti adottságaiba?
A medencét felállíthatjuk a lakásban rendelkezésre álló berendezési tárgyakon

(alkalmi elhelyezési módok), és kimondottan e célra tervezett és épített létesítmé-
nyeken (speciális elhelyezési módok).
Az akvárium alkalmi elhelyezéséhez kínálkoznak:
a) Régi épületek széles ablakpárkányai. Hátrányuk, hogy az itt elhelyezett
medencék többnyire túl sok fényt kapnak; maguk a halak áteső fényben vannak,
ezért „színteleneknek” látszanak. Fényt visszaverő reflexszíneik ugyanis csak
ráeső fényben érvényesülnek. Emellett a medence mögötti ablak nem tisztítható,
sőt nem is nyitható.
b) A medence nagyságához alkalmas méretű, nem túl alacsony asztalok, tá-
laló szekrények (kis kredencek), fiókos szekrények (komódok) már alkalmasab-
bak akvárium alá, mert ezeket az ablaktól távolabb, azzal párhuzamosan, ami a
legjobb : az ablakra, merőlegesen helyezhetjük el. Az utóbbi esetben az akvárium
keskeny oldala áll párhuzamosan az ablakkal, maga a medence rálátási felületét
alkotó elülső oldal ráeső fényt kap, s így a halak tükröződő színei kitűnően érvé-
nyesülnek.
A medence alá a bútor faanyagának, festésének, fényezésének megóvása ér-
dekében tanácsos linóleumot vagy műanyaglemezt tenni.
c) Fali polcok, ha azok a falba vannak építve, vagyis nagy teherbírásúak. Ha
olyan szélesek, hogy a rajtuk elhelyezett medence háta és a fal között még 6-12
cm mélységű üres tér marad, akkor ez felhasználható külső háttérdekoráció
(ágak, gyökerek, kövek, nádszálak stb.) elhelyezésére. Ha ilyen hátsó tér nem áll
rendelkezésre, az akvárium hátsó üvegfalát (s ez minden fal melletti medencére
vonatkozik) fessük be kívülről sötét vagy világos kékeszöldre, barnára, vöröses-
barnára vagy feketére, mert a fal mintázatának a medencén áttűnő képe igen
lerontja a belső berendezés természetes összhatását.
A medence méreteihez, kiviteléhez és a lakás stílusához tervezett speciális ak-
várium-elhelyezési módok;
a) Az akváriumállványok többnyire a medence vázkeretéhez igazodó széles-

ségű, erős szegletvasból hegesztéssel összeállított, saját lábon álló fémpolcok,
amelyek konzolszerűen a falba is rögzíthetők, ha a fal megfelelő teherbírású (az
üreges téglából rakott úgynevezett rabitzfalak erre a célra alkalmatlanok). A szeg-
letvason kívül felhasználhatók még állvány készítésére fémcsövek, bár
93
ezek kevésbé gyakoriak. A szegletvas-

állványok kétségkívül jobban is ille-
nek a fémvázas akváriumokhoz és
statikailag is jobbak, kivált, ha lábai-
kat alul lemezalátéttel és merevítő
szárakkal, polcokkal erősítjük meg. A
magasabb állványokat tanácsos egé-
szen a fal mellé állítani, s hátsó lábu-
kat alul és felül konzolszerűen a falba
beépített bilincsekkel a falhoz rögzíte-
ni. Kívánatos az állvány lábainak a
padlódeszkákat alátartó gerendák
fölött és nem az azok közti üres tér
fölé nehezedniük, nehogy az alá-
támasztatlan deszkák besüppedjenek,
sőt betörjenek (ez a kérdés a parketto-
zott és hézagmentes padlójú helyisé-
geknél elesik). A vasvázas állványok
medencetartó polcai pontosan köves-
sék a medence vázának alsó méreteit
és a külső megjelenését (azonos színű
zománcfestékkel való festés, díszítés
stb.).
Nagy medencéket külön állványon
helyezzünk el, így érvényesülnek a
legjobban. Ezek sokszor a nagy me-
dencével együtt készen kaphatók.
Magasságuk 100-110 cm legyen; en-
nél magasabb statikailag nem taná-
csos. Az alsó lábmerevítő sínekre
katedrálüveglapot fektetve szobanö-
vények számára alkalmas polcot nye-
rünk. Egyesek a cserepes dísznövé-
nyek részére az állvány keskeny olda-
laihoz csatlakozó oldalpolcokat is
készíttetnek.
Több medence közös elhelyezésére
leggyakoribbak az oldalpolcos, kamra-
polcos és lépcsőzetes állványok.
Az oldalpolcos vasállványokon a
legnagyobb medence a legfelső polcon
foglal helyet. A kisebb méretű akvári-
21. ábra. Az akvárium elhelyezési módjai: umok az állvány jobb és bal oldaláról
a) az ablakra merőleges elhelyezés kedve- konzolszerűen kinyúló polcokra ke-
ző; b) fali polcon vagy fal előtti állványon a
rülnek. Ha több medencét kívánunk
medence mögé háttér dekorációt létesíthe-
tünk; c) a fal mellett az akvárium- így elhelyezni, a felső medencesor
állványnak kissé a fal felé kell hajolnia, alatt még egyet létesítünk. A nagyobb
amelyhez 2-2 vas konzolbilinccsel rögzít- stabilitás érdekében a sínlábak a
jük (Frey nyomán) padló felé szétterpeszkednek. Így 3
vagy akár 6 medence is elhelyezhető
94
együtt. Az oldalsó vagy az alsó polcok közül egyeseket virágtartónak is igénybe

vehetünk.
A fal hosszában húzódó konzolos vaspolcon több egyforma méretű, vagy leg-
alábbis egyforma magas medencét tudunk sorba rakni. Különösen dekoratívan
hatnak és szépen rendezhetők be a fali konzolra, vagy a szoba terét megosztó
csőrudakon rögzített polcon vagy kőpárkányon elhelyezett, igen hosszú formájú
medencék.
Több medence elhelyezésére bevált állványtípus a kamrapolcos (stellage) rend-
szerű megoldás, amikor az egyes „emeletek” pontosan egymás fölött vannak,
akárcsak a kamra üvegtartó polcai. Hátrányuk, hogy a medencék kezelése miatt
az egyes sorok között távolabbi térkiképzést kell létesíteni; ezért a legalsó polc túl
alacsonyan, a legfelső túl magasan van. Előnyük viszont, hogy kevés helyen a fal
melletti terek vagy szobaszögletek gazdaságos kihasználását biztosítják.
A lépcsőzetes állványokon 2 vagy 3 egymás feletti polcsor lépcsőszerűen követi
egymást. E sorok közel esnek egymáshoz, mindamellett a legfelső sor kezelése —
kivált, ha az állvány 3 lépcsőjű — már nehézkes. Az így elhelyezett medencék
csak akkor hatnak szépen, ha egyforma méretűek, vagy legalábbis egyforma ma-
gasak, és befelé hajló felső peremüknél fogva szorosan egymáshoz illeszkednek.
Mind a kamrapolcos, mind a lépcsős akváriumállványok bosszúságukban tetszés
szerint növelhetők, s így nagyobb számú medence elhelyezésére alkalmasak. Az
ilyen hosszan kiképzett állványok falhoz való rögzítése feltétlenül indokolt.
b) Igen hatásosak a bútorba beépített, bútorkivágásokba rejtett akváriumok,
valamint az e célból készített ún. „bútorakváriumok”. Meglevő bútordarabok is
átalakíthatók állandó mesterséges megvilágítású medencék elhelyezésére, ha
tartó polcukat megerősítik és a medence kezelésének lehetőségét a bútor felső
polcterének rejtett megoldású nyithatóságával biztosítják. Többnyire könyv-
szekrényeket és tálaló szekrényeket szokás így átalakítani. Még jobb, ha a szó-
ban forgó bútordarabot már eleve így készítik el. A medencének ez esetben csak
az elülső üveglapját és belső megvilágított terét látjuk képszerűen. Az akvárium
fémszéleit a bútor faanyaga takarja. A medence kezelését a könyvszekrény fel-
emelhető felső lapja, vagy a medence fölött kiképzett álpolc kinyitható ajtócskája
teszi lehetővé. A szekrény kinyitható tetejéhez rögzíthetők a világító fénycső fog-
lalatai. A medence alá tanácsos bádogtepsit tenni, amely az esetleg kifolyó, ki-
csepegő vizet felfogja és vékony csövön keresztül (ugyancsak a szekrényben) rej-
tett edénykébe továbbítja. Az előregyártott bútorakváriumok nálunk még nem
terjedtek el, de annál gyakoribbak külföldön.
c) Az akváriumok egészen különleges dekoratív hatást nyújtó felállítási
módja a falkivágásban való elhelyezés. Csak a medence súlyát kibíró, megfelelő
vastagságú szobaválaszfalakban valósítható meg, bár a kezelő tér felőli oldalon
a medence falból kinyúló részét vaskonzollal alá is lehet polcolni. A falkivágás-
nak nemcsak a medence biztonságos elhelyezését, hanem annak kényelmes ke-
zelhetőségét is lehetővé kell tennie. Ennek érdekében a medence feletti tér leg-
alább 30 cm magas, az elülső medence oldalnál vékony fal és vakolatréteg ta-
karja ezt a felső kezelő teret és egyben a medence széleit is.
95
AZ AKVÁRIUM MESTERSÉGES MEGVILÁGÍTÁSA
Akváriumunkat rendszerint fedett helyiségben állítjuk fel, ahová a Nap sugara

csak oldalról, kettős ablaküvegen át szűrődik be. Az akváriumi növények közül
pedig a trópusi és szubtrópusi eredetűek a természet szabad ege alatt olyan erős
fényáradatban élnek, mint amilyen nálunk a tűző napsugárzás ereje. Ilyenkor
sok 10 000 lux erejű fény özönlik földünk felszínére (1 lux 1 gyertyának 1 méter
távolságnyi felületre eső fénye; a lux a fény egysége). A szabadban még borús, téli
napokon is igen jelentékeny mennyiségű (5000 lux körüli) megvilágítást mérhe-
tünk, ám a szobába ennek már csak kb. 5%-a jut be. Ezt a 250 lux fénymennyi-
séget is csupán az ablak közelében, tiszta égbolt esetén mérhetjük. Amikor az
égbolt nagy részét a szemben levő közeli épület eltakarja, vagy az ablaktól kissé
távolabb megyünk, a külső világosságnak már csak 0,5-1%-át kapjuk.
Elegendő-e az ablakon beszűrődő 50-250 lux erejű napfény? Trópusi és szubt-
rópusi vízinövényeink számára kielégítő, ha ezt a fénymennyiséget legalább 12
órán át kapják. Ezek a növények ugyanis az ún. rövid-napszakos növények cso-
portjába tartoznak, amelyek átlag 12 órás, 50-200 lux erejű megvilágítást igényel-
nek. Természetesen az ennél hosszabb ideig tartó megvilágítás számukra egyálta-
lán nem ártalmas. A rövidnapszakos növények között akadnak azonban nagyobb
fényerőt kívánó fajok is, mint például a Cabomba és Elodea fajok, amelyek csak
500-1000 lux fényben fejlődnek jól.
A mérsékelt égövi vízinövé-
nyek viszont az ún. hosszúnap-
szakos növények csoportjába
tartoznak, mert ezek vegetációs
idejükben hosszabb ideig tartó
napfényt kapnak. Ezeknek napi
14-16 órás 500-1000 lux fényt
kell biztosítanunk. Ez az oka
annak, hogy hazai vízinö-
vényeink a trópusi és szubtró-
pusi fajokkal szemben „hálát-
lanabbak”. Különösen ősszel,
télen, amikor a hazai vízinö-
vényfajok az akváriumban nem
kapják meg a fenti idejű és
mennyiségű természetest kiegé-
szítő mesterséges fényt, elsat-
nyulnak, „felkopaszodnak”, sőt
elpusztulnak.
Vízinövényeink az életműkö-
désükhöz nélkülözhetetlen nap-
22. ábra. A napfény különféle hullámhosszúsá-
fényt a természetben „felülről”,
gú, növényélettani szempontból eltérő értékű a vízbe hatoló sugarak alakjá-
sugár tartományai ban kapják. Ez nyári hónapok-
96
ban, teljes naptűzéskor és szabad víztükrön 100 000 lux; vízre hajló lombbal,
náddal, vízen úszó levelekkel (tavirózsák, békalencsék) árnyékoltan 10 000 lux;
felhős égbolt és szabad víztükör mellett 15-30 000 lux erősségű lehet. E fény-
mennyiségnek azonban tiszta, el nem színeződött vízben is már 30 cm mélyen
mintegy 50%-a, tőzeggel szűrt tiszta vízben 70%-a ( !), zavaros vízben pedig ennél
is nagyobb hányada vész el. A napfény leggazdagabb a látható tartományhoz tar-
tozó 390-750 millimikron hullámhosszúságú sugarakban, amelyek közül a vízinö-
vények fényenergiát felfogó és átalakító anyaga, a klorofill a sárgásvörös színűe-
ket, vagyis az 565-700 millimikron hullámhosszúságúakat tudja a legjobban hasz-
nosítani. Az ibolyántúli (380 millimikronnál kisebb hullámhosszú) ún. ultraibolya
sugarak erős — olykor halálos — biológiai hatásúak, ezeket azonban az ablak és
a medence üvegfalai kirekesztik; hiányukat vízinövényeink nem sínylik meg. Az
ibolyántúli sugarak káros biológiai hatása ellen a növényi és állati szervezetek
védekeznek (színtestecskék, pigmentek képzésével, szűrt fényű, árnyékolt kör-
nyezetbe való húzódással). A vörösön inneni (750 millimikronnál nagyobb hul-
lámhosszú) ún. infravörös sugarak viszont a levegő szennyeződésén, füstön, víz-
párán és üvegen is könnyen áthatolnak, s az általuk besugárzott helyet felmelegí-
tik.
A fényhatás mennyiségét és minőségét egyébként vízinövényeink fejlődése is
jól mutatja.
1. Ha a növények haloványak („sápadtak”) és fejletlenek, törpenövésűek — a
megvilágítás igen gyenge; 2. ha a növények túl erőteljesen növekednek, megnyúl-
tak, leveleik sárgászöldek, akkor ez főleg a vörös színtartományba tartozó fénysu-
garak következménye; 3. ha a növény alacsony marad, levelei viszont sötétzöldek
— a nyert fény sugarai nagyrészt rövidhullámú (ibolya) tartományúak.
Mindezek alapján az akvárium megvilágítása akkor megfelelő, ha elegendő
mennyiségű, azaz napi 12 órán át legalább 200 lux erősségű és a napfény össze-
tételét minél jobban megközelítő, azaz 390-700 millimikron hullámhosszúságú
fényt kap. Ezért a kedvező fekvésű, szabad égbolt előtérrel rendelkező, nagy abla-
kú lakások ablak közeli helyein elegendő a szoba természetes megvilágítása; leg-
feljebb csak kiegészítő mesterséges világítás szükséges a késő délutáni alkonyati
órákban, annyi, hogy a vízinövények a kellő erősségű 12 órai összmegvilágítást
megkapják. Az akvaristák a legkedvezőbb természetes fényviszonyok mellett is
minden díszmedencét mesterséges világítóberendezéssel igyekeznek ellátni, mert
az esti órákban csakis így gyönyörködhetnek annak színpompás lakóiban, s az
ilyenkor végzett etetés, medencetisztítás stb. is jó átvilágítást igényel. Gyenge
fényviszonyok között, sötét lakásban egész napos (12-16 órás) kiegészítő világítás
szükséges. Ha már reggel sötét, borult az idő, a mesterséges megvilágítást mind-
járt a reggeli órákban kezdjük. Alkonyatkor pedig ne várjuk meg a teljes besöté-
tedést, hanem arra törekedjünk, hogy a világítás megszakítás és nagyobb fény-
erőcsökkenés nélkül legalább 12 órán keresztül tartson. Egyébként külföldön már
olyan automatikusan, fotócellás vezérléssel működő akváriumi világítóberendezé-
sek is kaphatók, amelyek önműködően kapcsolják be a világítótestet.
Az akvárium mesterséges megvilágítására a közhasználatú izzólámpákat (vil-
97
lanyégőket) és a mind jobban terjedő korszerű fénycsöveket alkalmazzuk, spe-

ciális ernyőtokokban felszerelve. Az izzók fénye túlnyomórészt vörös sugarakat
tartalmaz, ezek hatására pedig vízinövényeink csak vékony, nyurga törzset és
gyér lombozatot fejlesztenek. Emellett üzemeltetésük jóval költségesebb a fénycsö-
vekénél, mert a befektetett elektromos energiának csupán 5%-át hasznosítják, a
többit, 35%-ot hőfejlesztésre fordítják, szemben a fénycsövekkel, amelyek az
energia 17%-át hasznosítják, s csak alig melegszenek. Az alábbi táblázat is bizo-
nyítja a kétféle világítótest gazdaságossága közti jelentős eltérést:
Izzólámpák és fénycsövek akvárium-térfogat szerinti darab- és

wattszámának táblázata
4. táblázat
Felhasználandó Felhasználandó
Akvárium
izzólámpa tényező
térfogata
(liter) darab watt darab watt
10 1 15 —
20 1 15 —
30 2 15 1 15
50 2 25 1 20
75 3 25 1 20
100 3 25 1 30
150 4 25 1 30
250 4 25 1 40
300 5 25 1 40
Az izzólámpánál általában egy dm3 akvárium-alapterület kellő megvilágítá-

sára 2 wattszám, a fénycsőnél 2/3 wattszám elegendő.
Az izzólámpákat ma még hátrányaik ellenére sem nélkülözhetjük, kivált a ki-
sebb medencéknél. Ez esetben azonban a fehéres fényű kriptonégőket hasz-
náljuk. Ha több kell belőlük, akkor hosszú, henger alakú alumínium fokban,
egyenletes elosztásban, vízszintes helyzetben (a fedőüveggel párhuzamosan) rög-
zítsük azokat. Az ernyőt lássuk el hátsó oldalán szellőző nyílásokkal és sze-
reljünk négy sarkára legalább 15 mm magas parafa-, porcelán- (vezeték-
szigetelő talpacskákat) vagy gumilábakat. Az ernyőt kívülről az akvárium vázával
azonos színűre fessük be, belső ezüstös oldalát azonban hagyjuk festetlenül
(natúran), mert így jó tükröző felületet ad.
Kielégítő természetes megvilágítású medencék esti megvilágítására igen de-
koratív hatású a Lovas Béla által autó szofita égőkből szerkesztett rejtett vilá-
gítótest, amelyet az akvárium elülső fenti szögletvasa alá rögzíthetünk, s így
nem rontja a medence külső képét. E célra olyan 18-20 mm átmérőjű üvegcsövet
készíttessünk, amelynek egyik vége kémcsőszerűen zárt, a másik meg
98
szabad. Hosszát úgy méretezzük, hogy a két keskeny oldal közt a medence hosz-
szában, illetve kábel kivitelezésével jól elhelyezhető legyen. Az üvegcsőbe 110 volt
hálózati feszültségre 11-13 darab 12 voltos, 220 voltra pedig 10-11 darab 24
voltos, gépkocsi-reflektorban használatos szofita égőt építsünk be. Az égőket a
cső hosszában arányosan osszuk el és sorba kapcsoljuk őket. Az első és az utolsó
szofita kivezető szálát az üvegcsövet lezáró gumidugó gumicsövén vezessük ki. Az
összeszerelt csövet azután a medence elülső oldalának
23. ábra. a) Lovas-féle akváriumi rejtett világítótest szerelési

vázlata (jobbra) és elhelyezése a medence elülső oldalának befelé
hajló peremszéle alatt (balra); b) gyári készítésű rejtett világító-
test (NSZK modell), amely tapadógumikkal a felső medence-
keret mögötti oldalüvegekhez rögzíthető
befelé hajló peremvázába, a két végére fúrt 2-2 kis nyíláson keresztül vezetett
fonalhurokkal rögzítsük a szögletvas alá. Miután az égők fölös számban vannak,
az alacsonyabb izzási hőfok miatt élettartamuk jelentősen meghosszabbodik,
ugyanakkor vöröses fényt adnak. Ehhez hasonló kivitelű, de egyetlen hosszú
szofita égővel ellátott akváriumi világítótestet az NSZK-ban készen hoznak forga-
lomba; tapadógumikkal lehet erősíteni a medence felső széléhez.
A rossz hatásfokú izzókkal szemben az akvarisztikában ma már legtöbben a
fénycsöveket részesítik előnyben gazdaságosságuk és jobb színösszetételük miatt.
110 és 220 volt feszültségre készülnek, 15, 20, 30 és 40 wattos erősségben. A
magyar Tungsram fénycsövek méreteit l. az 5. táblázatban (100. old).
Akvarisztikai célra nem mindegyik fénycső-típus felel meg. Dekoratív fény-
hatások érdekében ugyanis ma már sokféle színösszetételű fénycsövet gyártanak,
amelyeket számokkal jelölnek. Amennyire nem megfelelő az izzólámpák vöröses
fénye, ugyanúgy nem jók azok a fénycsövek sem, amelyek főleg rövid hullámhosz-
szúságú, azaz kék és ibolyaszínű fényt sugároznak. Az utóbbiak hatására ugyan-
is a növények rövid szárúak, sűrű lombozatúak, halaink pedig
99
5. táblázat
Fénycső hossza
az érintkező az érintkező Fénycső
villák villák Fénycső akváriumi
Fénycső ernyőjének
kezdetéig végéig átmérője
watt- (1) (L) hossza
száma
milliméter
15 451,6 25 500
437,4
20 26 670
589,8 604
30 38 980
894,6 908,8
40 1199,4 1213,6 38 1280
természetellenesen „hideg”, tompa színárnyalatúak lesznek. A magyar fénycsövek

közül az F 7 jelzésű az, amely a napfény összetételét a legjobban megközelíti, de
éppen ezért algásít is. Legkevésbé hat az algásodásra a fehér F 3 jelű fénycső.
Igen jó hatást lehet elérni különböző színtartományú, párhuzamosan felszerelt
fénycsövekkel (pl. sárga F 2 és kékes F 9), amikor a kevert fény mind a hosszú,
mind pedig a rövid hullámhosszúságú tartomány előnyeit egyesíti, egyoldalú hát-
rányos hatásukat pedig kiküszöböli. Újabban az Egyesült Izzóban készülő ma-
gyar fénycsöveket már ilyen kevert színösszetételekben is gyártják. Közülük akva-
risztikai célra a legalkalmasabbak az F 29 jelzésű (warm-white) csövek.
A fénycsöveket hosszú, hengerszerű alumínium ernyőtokba szereljük, amely-
nek lefelé haladó peremei azonban háztetőszerű meredekséggel fussanak lefelé;
így a fényszóró felület megnövekszik. Az ábráinkon bemutatott ernyő kereszt-
metszet formák közül az aa jelű éppen szűk, hengeres volta miatt nem alkalmas
(a medencében nagyobb bevilágítatlan
terek maradnak); a bb és cc jelzésűek
egyaránt jók, mert ezeknél a legkisebb a
bevilágítatlan tér. A medence legjobb
térbevilágítását a 25, ábrán bemutatott,
az egész fedőüveget beborító lejtős ernyő
nyújtja, amelyben a cső az ernyő elülső
meredek oldalánál fekszik.
A fénycsövekkel a legjobb fényeffek-
tust akkor kapjuk, ha az ernyő magán a
fedőüvegen fekszik (a fénycsövek „hideg”
fénye miatt nem kell tartanunk a fedő-
üveg megrepedésétől). Az ernyőtokot az
24. ábra. Akváriumi fénycsövek er- elülső oldalhoz közel helyezzük el a
nyőinek keresztmetszeti formája, ben- fedőüvegen; így halaink felső és oldalsó
nük a fényeső helyzete és az ernyő el- fényt is kapnak. Lehet az ernyő a fedő-
helyezési módjai. Közülük a bb vagy üveg közepe táján is, de semmi esetre
cc alakú ernyő a jó, mert ezek hagyják a
sem megfelelő a medence keskeny olda-
legkisebb bevilágítatlan teret
(Lovas nyomán) lai felől, ahogyan azt egyes akvaristák
100
nál láthatjuk. Oldalsó és

alsó effektusokkal lehet
ugyan dekoratív hatásokat
elérni, de így a halak reflex-
színei egyrészt nem érvé-
nyesülnek, másrészt ter-
mészetellenes megvilágítás a
halakat is zavarja, sőt fizio-
lógiás ártalmakra is vezet-
het.
A fénycső élettartamát
döntően befolyásolja a gyúj-
togatások gyakorisága, va-
lamint a cső izzásának össz-
25. ábra. A medence egész fedőüvegét beborító, azzal időtartama. Fénycsövünk
együtt felhajtható fénycső-ernyő, amely hátrafelé tehát annál hosszabb élet-
hosszan elnyúló reflektorfelületével a medencét tartamú lesz, mennél rit-
egyenlően bevilágítja (Lovas nyomán) kábban kapcsolgatjuk ki és
be, illetve minél huzamo-
sabban üzemeltetjük egyfolytában. A hibás gyújtótestet ezért nyomban cseréljük
ki, és a fénycsövet a nap folyamán lehetőleg egyhuzamban égessük.
Az akvárium korszerű világítása, vagyis a megfelelő mennyiségű, minőségű és
elosztású fény az akváriumi életközösség jó fejlődésének, a valóban szép medence
titkának egyik kulcsa.
AZ AKVÁRIUM SZELLŐZTETÉSE
Az elegendő oxigént termelő növényzettel és megfelelő arányú oxigénfogyasztó

állattal gázcsere-egyensúlyban levő akvárium életközössége szellőztetés nélkül is
épségben fenntartható. Mindamellett az akvarizálás gyakorlatában a hiányzó
oxigén szellőztetéssel való pótlását az alábbi esetekben nem nélkülözhetjük:
1. ha a medence az ún. egyensúlyi népesítési arányon felül van népesítve (ve-

gyes- és rajnépesítésű társasakváriumok, együtt nevelt halivadék stb.);
2. ha a medence hiányos megvilágítása, vagy a rendezéstechnikai okokból mellő-
zött (illetve a szükséglethez képest gyér) növényzet még a medence-űrtartalom
és halméret szerint egyébként megfelelő számban népesített állat oxigénfo-
gyasztását sem fedezi;
3. ha a medencében olyan állatokat gondozunk, amelyek a természetben ma-
gasabb oxigéntelítettséghez és általában mozgó, nem nagyon felmelegedő víz-
hez szoktak (szabadhól begyűjtött, frissen importált halak, patakból, folyóból
származó fajok, tengeri állatok). E feltétlenül szükséges eseteken kívül az ak-
101
várium szellőztetése biztonsági okokból is indokolt:
a) ha a napi és évszakos oxigénszint ingadozásait ki akarjuk küszöbölni;

b) ha a szélsőséges időjárás-változások okozta nagymérvű oxigéncsökkenés (vi-
har, tartós borús idő, légnyomáscsökkenés) és oxigén-túltermelés váratlan
súlya következményeit el akarjuk hárítani;
c) ha a nagyobb felmelegedést megsínylő fajokat élénkebb (durvább por-
lasztású) szellőztetéssel meg akarjuk óvni medencéjük vizének erősebb fel-
melegedésétől.
Mindezeken túl az akváriumvíz szellőztetésének megvan az az előnye is, hogy
1. az egész medence víztömegét állandó körforgásban, fölfelé hajtott áramlás-

ban tartja, s ezáltal a hőmérsékleti különbségeket kiegyenlíti (fűtött akvá-
riumokban különösen nagy előny);
2. a nagyobb mérvű oxigéntelítettségi ingadozások kiküszöbölésével elősegíti a
víz egész kemizmusának kiegyenlítettebb szinten való tartását;
3. a víz színén moszatokból, baktérium- és gombatelepekből keletkező zsírsze-
rű, „poros” réteg, a neuszton képződését megakadályozza, illetve a már meg-
levőt tönkreteszi;
4. a fölösleges és ártalmas gázokat (pl. a klórt) kihajtja az akvárium vizéből.
A trópusi eredetű díszhalak általában ki-

sebb oxigénigényűek, mint a hidegvízi hazai
vagy tengeri fajok. Közülük nem egy
díszhalfaj minden szellőztetés nélkül is jól
eltartható. Mindamellett a váratlan esetekre
is felkészülve igen biztonságos, ha az akva-
ristának mindig van kéznél akárcsak egysze-
rű szellőztető készüléke, amelyet ilyenkor
26. ábra. A szellőztetéssel előidé-
zett vízkörforgás (ciklikus áramlás)
üzembe helyezhet. Sűrűbb medencenépesí-
az akváriumban tésnél, tenyésztésnél, és általában igénye-
sebb fajok tartásánál a jó szellőztető készü-
lék az akvarista leghasznosabb segítőtársa,
ezért a korszerű akvarisztika ma már alig nélkülözi.
Az akváriumi szellőztető készülékek közt megkülönböztetünk a) egyszerű ki-
segítő, b) víznyomással és c) villanyárammal működő szellőztetőket.
Az egyszerű kisegítő akváriumi szellőztetők kis teljesítményű, egyszerű kivi-
telű, többnyire barkácsolással is könnyen elkészíthető készülékek, amelyeket
általában kezdetben, átmenetileg vagy csupán kisegítésképpen alkalmaznak.
Legismertebb közülük a régi csepegtetős (vagy injekciós) szellőztető, amely a leve-
gő-kiszorítás elvén alapszik, amikor hulló cseppek formájában víz hatol be vala-
mely zárt edénybe. Legegyszerűbb kivitelezési módja: két db 5-10 literes üveget
kettősfuratú gumidugókkal zárunk le; a furatokba üvegcsöveket erősítünk. Az
egyik üveget vízzel töltve magasabb helyre (szekrénytetőre, polcra) helyezzük,
ahonnan szorító csavarral beszabályozva lassan csepeg a víz a padlóra helyezett
alsó palackba. Innen pedig a kiszoruló levegő a másik kivezető üvegcsőhöz csat-
lakozó vékony gumikábelen át jut az akváriumba. Miután az ilyen egyszerű ké-
102
szülék teljesítménye csekély, csupán alacsony vízoszloppal és lazaszövetű por-

lasztóval (spanyolnád darabka) működtethető. Hátránya még, hogy a megtelő és
kiürülő üvegek szintbeli helyzetét folyton cserélgetni kell, tehát csak időnkénti
használatra alkalmas.
Hosszabb ideig elhúzódó áramszünetkor még elektromos szellőztető készülék
birtokában is jó szolgálatot tehet, ha van otthon kéznél egy felfújható labdabelső,
amelyet semmi esetre sem tüdővel, hanem fújtató labdával vagy kerék-
párpumpával fújjunk fel. Tökéletesebb megoldás a fémből készült légtartály,
amely légsűrítést jelző feszmérővel (manométer) és redukáló szeleppel van ellátva.
Az akváriumi célra készített, 15-20 literes légtartályos szellőztető belső légterét
autópumpával 3-4 atmoszféra nyomásúra sűrítik, és ezt vezetik redukálva az
akváriumba. Hátránya az időt rabló és fáradságos pumpálások mellett a viszony-
lag nem nagy teljesítmény. Ezért mindezeket az egyszerű megoldásokat inkább
csak kisegítésre, alkalomszerűen veszi igénybe a korszerű akvarisztika.
Igen nagy teljesítőképességűek és alacsony üzemköltségűek a víznyomásra
működő akváriumi szellőztetőkészülékek, amelyek a vízvezetékkel vannak össze-
kötve. Már meglehetősen csekély vízmennyiség elegendő ahhoz, hogy e készü-
lékek dugattyúit működésbe hozza.
Költségesebb üzemeltetésük ellenére is a modern akvarisztika legelterjedteb-
ben alkalmazott szellőztetői elektromos készülékek. Közülük is a gumimembrános
szellőztetők a legnépszerűbbek, annak ellenére, hogy teljesítményük aránylag
nem nagy és működésük sem mindig zajtalan. Szerkezetük a villamos jelzőcsengő
működési elvére épül, ahol két elektromágneses tekercsrugós vaszárat ránt ma-
gához, és a zárra erősített nyelv a csengő harangjához ütődik. A zár ebben a hely-
zetben az áramot megszakítja, a mágnes a zárat ismét elengedi, és az visszapat-
tan eredeti helyére. E folyamat másodpercenként 20-35-ször is megismétlődik. A
membrános szellőztetőknél a csengő harangját kettős rekeszű fémdobra kifeszí-
tett gumilemez (membrán) helyettesíti, amelynek két szelepe levegőt szív és nyom
a rezgés hatására. Előnyük, hogy csekély (6-8 Watt) áramot fogyasztanak és jó
kivitelezésük esetén eléggé hosszú élettartamúak. Szerkezetük kevéssé romlé-
kony; leggyakrabban az „elöregedő” gumiszelepeket és gumimembránt kell rajtuk
kicserélni.
A membránosnál nagyobb üzemköltséggel dolgoznak, de jóval nagyobb tel-
jesítményűek is a villanymotor meghajtású dugattyús szellőztetőgépek. Ezeket
többféle technikai kivitelben és teljesítményfokozati típusban gyártják külföldön.
Áruk lényegesen több a membrános készülékeknél. Valamennyi gyártmány lé-
nyegében váltóáramú szénkefés motorral meghajtott lendkerék-áttételes megol-
dáson alapul; a forgó lendkerékhez csuklós dugattyúkarok csatlakoznak, ame-
lyek egy vagy két dugattyút tologatnak a légsűrítő fémhüvelybe. Az elvezetendő
levegőt — akárcsak a víznyomásúaknál — itt is tanácsos előbb sűrítőhengerbe
bevezetni, hogy a buborékok egyenletes oszlopban emelkedjenek a víz színére.
Nálunk nagyobb számú medencéhez is leginkább a membrános elektromos
szellőztetőket alkalmazzák; legfeljebb a kisebb teljesítményű készülékekből többet
állítanak üzembe. Amennyiben medencéinket a szellőztetés mellett filtráljuk is,
103
úgy legalább két kisebb teljesítményű membrános készüléket érdemes párhuza-

mosan működtetni. A szűrőkészülékek szűrt vizének visszavezetése ugyanis nagy-
fokú levegőpazarlással jár, ezért megfelelőbb a filtrálókat külön az egyik, a szellő-
ző porlasztókat pedig külön a másik szellőztetőkészülékről üzemeltetni. Egy-két
medence szellőztetését azonban a szorítócsavarok megfelelő beszabályozásával
egyetlen membrános készülékkel is megoldhatjuk Megjegyezzük, hogy külföldön
már nagyobb teljesítményű membrános szellőztetőkészülékeket is hoznak forga-
lomba (pl. a német WISA), amelyek hatásfokát két membrános dob együttes mű-
ködtetésével is növelik.
27. ábra. A) Membrános szellőztető készülék egyszerű típusának keresztmetszete: a)

légsűrítődob gumimembránnal; b) vasmagos tekercs; c) rezgőkar; B) gumimembrános
szellőztető készülék fémdombjának keresztmetszete a szelep- és légvezető furatokkal (a
számok a kedvező méreteket mm-ekben jelzik); C) elektromos membránszellőztető
vasmagjának helyes méret-arányai. Az a X b adja a keresztmetszetszámot, a d X c
az „ablak" keresztmetszetszámát, amelyekből a hálózati feszültség szorzatával a vas-
magra felcsévélendő huzal fordulatszámát, illetve átmérőjét kapjuk (Józsa György
nyomán)
104
A nálunk elterjedt membrános szellőztetők legfontosabb alkatrésze a rajzon a-

val jelölt légsűrítő dob. Ha ennek átmérője kicsi, de a hozzácsatlakozó c-jelzésű
rezgőkar hosszú — a dob nagy levegőnyomást biztosít; ha viszont a dob átmérője
nagy, ugyanolyan hosszú rezgőkar mellett kisebb nyomást, de lényegesen több
levegőt produkál. A dob szívó és nyo-
mó furatán légmentes zárást és köny-
nyű mozgást kell biztosítani a szele-
peknek.
A gép motorja a b-vel jelölt vasma-
gos tekercs, amelynek vasmagke-
resztmetszete 1,5 cm2-nél ne legyen
kisebb. A hasznos vasmagkeresztmet-
szet egyébként — az erre vonatkozó
ábra jelölései szerint — a • b szorzata,
amit Qv-vel jelzünk. Ez a keresztmet-
szet arányos a helyesen méretezett
szellőztető teljesítményével. A felcsé-
vélendő huzal menetszámát 60/Qv x
hálózati feszültség szorzata adja. (Pl.
Qv = 2 cm2, a hálózati feszültség 220
V, akkor 60/2 • 220 = 6600 fordulat.)
Teljesítménye nagymértékben függ
a rezgő vasnyelv (c) helyes beszabályo-
zásától, ami a tekercses vasmag és a
rezgőkar közti távolsággal állkapcso-
latban. Igyekezzünk minél nagyobb
amplitúdó mellett, verődés nélküli
közepes réstávolságot létesíteni, mert
az nyújtja a készülék legcsekélyebb
melegedéssel járó, legkevesebb áram- 28.ábra. Riasztócsengős nyomáscsökkenés-
jelző szellőztető berendezés légvezetéke közé
fogyasztású, zajmentes működését, és iktatva: „a" = higanyos manométer két vas-
egyben a gép legnagyobb teljesítmé- huzallal ellátott szára; „b" = a higanyos ma-
nyét is. A bakelit lapra szerelt készü- nométer nyomás nélküli szára a jelzőskálával
léket vagy egy ráillő tokba zárjuk, (Józsa György nyomán)
amelyből csak levegőkivezető csövét és
szabályozócsavarját hagyjuk szaba-
don, vagy pedig a gumiütköző talpak-
kal ellátott gépet egy kissé tágabb
kartondobozba helyezzük, amelynek
aljára, habgumiszivacs-lemezt illesz-
tünk.
Elektromos szellőztető készülék
vásárlásakor az áramfajtát (egyen-
vagy váltóáram) és a voltban kifejezett
29.ábra. Nagy teljesítményű membrános
hálózati feszültséget pontosan meg szellőztető készülék (WISA — NSZK-modell)
kell adnunk. A kereskedővel próbál- keresztmetszeti rajza. A rajzon megfigyelhető
tassuk ki a készüléket, győződjünk a süllyesztett membrántengely, a szeleprend-
meg a teljesítményéről, sajátít- szer, a hidas rezgőkar, a levegőbeszívó szűrő-
je, és a motor meg a tok rezgéscsillapító
szigetelésmódja
105
suk el kezelését, karbantartását (p1. dugattyús gépek időnkénti olajozását), sza-

bályozását. Az értékes gyártmányokhoz egyébként garancialevelet is mellékelnek.
A szellőztetőkészülék levegőkivezető csapjától az akváriumhoz 4-5 mm átmé-
rőjű gumicsövön vagy ugyanilyen átmérőjű PVC csövön keresztül vezetjük leve-
gőt. Ha a medence messze van a szellőztetőkészüléktől, vagy több egymás mellett
sorakozó akváriumba irányítjuk a levegőt, akkor a fal mellett (a medencék fölött)
vezetett 4-5 mm-es kábelek szilárdabb anyagból (celluloid- ólom-, rézcsövek) le-
gyenek. Ezeket kis bilincsekkel vagy
U-szögekkel rögzítjük magára a falra
vagy alájuk helyezett léccsíkra. Az
egyes akvárium-elágazásoknál a ká-
belrendszert megszakítjuk és oda
gumicsatlakozással a szaküzletekben
készen kapható T, Y, vagy + alakú
levegőelosztó csöveket vagy tűszele-
pes kis fémcsapokat iktatunk be.
Magába az akváriumba a levegőt 4-5

mm átmérőjű üvegcsővel vezetjük tovább.
30. ábra. Akváriumi szellőztető légvezeték- A szaküzletekből beszerzett vékony üveg-
ének felszerelési tartozékai: a) T alakú csövet injekciós ampullareszelővel (kö-
levegőelosztó, tűszelepes szabályozócsappal römreszelő is megteszi) a kívánt helyen
egybeépítve (balra), és a medence felső megkarcoljuk, és könnyedén letörjük. A
peremére erősíthető tűszelepes levegősza- leszabott csődarabot gyertyalángon —
bályozó csap (jobbra); b) gumikábelre rövid melegítős után — derékszögben a
erősíthető, egyszerű kivitelű szorítócsavar; kívánt pontokon behajlítgatjuk, a sarkok
c) üvegcső légvezetékkel összeszerelt por- nagyobb belapulását hajlítás közben a
lasztókő (az üvegcső és a porlasztókő fala csőbe való befúvással ellensúlyozzuk. A
közt gumicsődarabka szorul); d) gyertya lángjától képződő kormot csak a
jobb fajta kivitelű akváriumi szorító- teljes lehűlés után távolítsuk el. Megje-
csavar gyezzük, hogy a bevezetőszár el is hagyha-
tó, mely esetben a gumikábel a felső váz
alatt csatlakozik a lefelé haladó üvegcsőhöz. Ha a levegővezető üvegcső vízszintes alsó szá-
rát a talaj alatt kívánjuk távolabbra elvezetni, hogy a porlasztóból felszálló levegő a „talaj-
ból” valamely kő vagy kavicshalom közül törjön elő, akkor nem érdemes a függőleges szárat
az alsó könyökrésznél meghajlítani, mert ez a rész előbb-utóbb amúgy is el fog törni, hanem
a két részt, kis gumicső darabkával kössük össze. Ha a költségesebb tűszelepes fémcsappal
nem rendelkezünk, a levegő mennyiségét az olcsóbb szorítócsavarokkal szabályozzuk be,
amelyeket a levegő-bevezető gumicsőre erősítsünk. Amennyiben a levegőt PVC- csövön
vezetjük keresztül, úgy az üvegcső elé rövid gumicsővel és csatlakoztató üvegcsődarabkával
kössük össze a PVC-csövet, mert a szorítócsavart csakis a gumicsőre szoríthatjuk.
A megfelelően szabályozott levegőmennyiség az egész kábelrendszer legvégére

erősített levegőporlaszlóból tör elő kisebb-nagyobb buborékok tömegére oszlatott
levegőoszlop formájában. A porlasztók porózus szövetű anyagok. A durvább lika-
csúak nagyobb buborékokat szórnak, meghajtásuk viszont kisebb nyomást igé-
nyel. Ilyen a kiszáradt spanyolnádból ferdére metszett porlasztó. A nádporlasztót
virágdísz-foglalatú tokba rejtve (a náddarabkát keresztbe elvágott kis szeletében a
kehely csövébe rögzítve) is árusítják; ez azonban természetellenes, giccses megol-
dás, ezért mellőzzük. A sűrűbb, finomabb pórusú porlasztóanyagok aprószemű,
106
sűrű buborékoszlopot produkálnak; átfújásuk azonban nagyobb nyomást, vagyis

nagy teljesítményű szellőztetőt igényel. Ilyenek a habkövekből, köszörűt övekből
készített porlasztók. Megoldásuk szerint lehetnek henger-, hasáb- vagy kis sziklát
utánzó formájúak, amelyek körös-körül szórják a levegőt. A levegővezető üveg-
csövet kis gumi-kábelvéggel körülvéve csúsztatjuk az erre a célra kifúrt nyílásba.
A kőporlasztók más kiviteli módjai: a vékonyra csiszolt kőlapot cementágyba rög-
zítik, vagy a kerekre csiszolt köszörűlemezkét gumicső darabkába rögzítik. Készí-
tenek kis műsziklákat is, amelyeknek
az üregében helyezik el a porlasztót; a
buborékoszlop a kis szikla túlsó oldalán
levő nyílásokból tör elő. Igen finoman
porlasztanak a nemezporlasztók is,
amelyek nemezlapocskáját cserélhető
módon kis üvegharangba vagy két kis
műanyaglapocska közé szorítják. Kül-
földön porózus üvegszűrőlapból is készí-
tenek porlasztót. A nádporlasztók né-
hány hét alatt eltömődnek. Ilyenkor
metszéslapjukat megkaparjuk, vagy
újra metsszük; később azonban a régi
nádat újjal kell kicserélnünk. A kő-
porlasztókat eldugulásuk után ki kell
szárítani, esetleg melegítéssel kiizzítani.
A nemezdarabokat eltömődésük után
eldobjuk és a tartalékban levő új ne-
mezlapocskákkal cseréljük ki. A por-
lasztók teljes eldugulását sose várjuk
meg, mert az eltömődő porlasztók szel-
lőztető készülékünk nagyfokú megter-
helését, sőt elromlását is okozhatják.
A jól összeszerelt, helyesen beszabá-
lyozott szellőztetővezeték látszólag örö-
kös biztonságú. A valóságban azonban
gyakran keletkezhetnek a gumikábel
elöregedése folytán repedések, kitágulá-
sok, vagy a szorítócsavarok meglazul- 31. ábra. Különféle akváriumi levegő-
nak. Az is előfordulhat, hogy a szellőzte- porlasztók : 1. ferdére metszett spa-
tőkészülék elromlása (membránrepedé- nyolnád-darabkából készült nádpor-
se, szelepszakadás, szelepberagadás, lasztó; 2. cementtokba épített horzsa-
dugattyútömítés lazulása stb.), esetleg kő-porlasztó ; 3. foglalat nélküli, négy-
csak hálózati feszültségcsökkenés miatt szögletes porlasztókő ; 4. természetes
nincs meg a kellő teljesítmény. Jó dolog, hatást keltő, szabálytalan alakú por-
ha ilyen esetben van valamilyen figyel- lasztókő; 5. műanyagtárcsák közé
szorított nemezlapos porlasztó ; 6. üveg
meztető berendezés, amely jelzi a bajt, s csőbe helyezett nemezkorongos porlasz-
így az akvaristának módjában áll a hi- tó (5-6: a nyíl a filclemezkét
bát idejében megkeresnie és kijavítania. mutatja); 7. nemezes porlasztó (a filc-
(Gumicső, szorítócsavar és porlasztó lap pontozással jelölve), amelynek
minden gondos akvaristánál kéznél van anyagát szétcsavarozás után cserélhet-
jük ki
107
odahaza.) Külföldön ún. légkakasokat lehet készen beszerezni, amelyek nyomó-

szelepes fémsípok. Ezeket a szellőztető légvezetékek közé iktatjuk. Ha vezetékben
megvan a kellő légnyomás, a légkakas szelepe zár, ha viszont a nyomás csökken,
a szelep nyílik és a sípba levegő szívódik, minek következtében éles hanggal jelzi
a bajt. Házilag is készíthetünk ilyen berendezést (1.28. ábra)
Itt ismertetjük a korszerű akvarisztika újabb technikai vívmányát, az
ózonizátort, előrebocsátva, hogy ez a műszaki berendezés nem a szellőztetést
helyettesíti, hanem csupán azt kiegészíti, azzal együtt alkalmazható.
Az ózont fejlesztő készülékek akváriumi jelentőségét az adja, hogy a meden-
cében — mint szűk élettérben — a növényi és állati anyagcseretermékek rövid idő
alatt felhalmozódhatnak, amit csak fokoz az etetésekkel bevitt ételhulladék bom-
lástermékeinek felgyülemlése. A medence vize csakhamar kedvező közegévé válik
a baktériumoknak és a penészgombáknak. Ezért olyan anyagot kellett keresni,
amelynek beiktatása kemoterápiás kezelés (fertőtlenítő vegyi anyagok) nélkül is
egészséges viszonyokat teremt a medence vizében azáltal, hogy rendkívül meg-
gyorsítja a megindult bomlásfolyamatokat, s ezzel elejét veszi a bomlástermékek
és velejáróik — a veszélyes baktériumok, ázalékállatok, penészgombák és más
halparaziták — képződésének, elszaporodásának. Ilyen anyag volna az ismert
oxigéngáz, amelyből azonban — miután a levegőnél könnyebb — csak bizonyos
mennyiséget képes a víz lekötve tartani. Ezért a nála nehezebb, a víz által jobban
lekötve tartható 3-atomos oxigént, a villámkisüléskor, elektromos szikraív képző-
déskor, kvarclámpák égésénél keletkező ózont (03) kell alkalmaznunk, amelynek
rendkívüli baktérium-, sőt vírusölő hatása a humángyógyászatban és a szennye-
zett víznek ivóvízzé való átalakításánál már bebizonyosodott.
A kedvező tapasztalatok alapján az utóbbi években az akvarisztikában is
eredménnyel kísérleteznek az ózon alkalmazásával, sőt az NSZK-ban különböző
teljesítményű ozonizátorokat is gyártanak és forgalmaznak már. A magyar akva-
risták számára Andódi László pozsonyi akvarista írt le részletesen egy általa szer-
kesztett akváriumi ózonizáló készüléket, amelyet a szerző által közölt műszaki
adatok, rajzok és fényképek alapján a kellő elektrotechnikai készséggel rendelke-
ző akvaristáink maguk is elkészíthetnek. Ezért az érdeklődők figyelmét felhívjuk a
cikkre, amely a Búvár folyóirat VIII. évfolyamának (1963.) 4. számában (217-220
old.) jelent meg.
Az akváriumi ózonizátorok a hálózati villanyáram váltóáramú transzformá-
torral keltett magasfeszültségű (1600-2000 voltos) váltóáramú szikráztatása ré-
vén óránként 5-10 mg 03-t fejlesztenek, ami akváriumi célra éppen elegendő. A
készüléket a szellőztető és a filtráló készülékek közé kapcsoljuk, s így az ózon a
szűrőanyagon már végigáramlott, szűrt vízzel érintkezik. Miután az ózon a gumi-
kábelt néhány óra alatt tönkretenné, légvezetékül csakis PVC csöveket használ-
hatunk. Miután az ózon a levegőnél nehezebb, a vízben ózonréteg keletkezik,
amely a medencében kezdődő bomlásfolyamatokat meggyorsítja, eloxidálja, s
valamennyi kórokozó baktériumot és egysejtűt elpusztít. Az ózon bomlásánál
kizárólag csak tiszta oxigéngáz keletkezhet, tehát káros mellékhatásoktól nem
kell tartanunk. Általános higiéniás környezet fenntartására, betegségek megelő-
zésére Andódi szerint teljesen elegendő naponta kétszer-háromszor két óra hosz-
108
32. ábra. Andódi-féle ózonizátor szerkezeti vázlata: 1. kétpólusú kapcsoló 250 V/GA ; 2.
biztosíték 0,1 A; 3. glimmlámpa, 220 V; 4. reosztát, 600-900 10-12 W; 5. transz-
formátor primer tekercse; 6. transzformátor szekunder tekercse; 7. transzformátor-
pléhek; 8. perforált alumíniumfólia (0,25 mm); 9. sztaniol; 10. üvegcső; 11. szigetelő
szalag; 12. dugózár műgyantával beöntött 4 mm-es üvegcsövekkel. A nyilak a levegő
bevezetését és az ózon kivezetését jelölik (Ladislav Andódi nyomán)
szat működtetni a filtráló elé bekötött ózonizátort. Beteg halak gyógykezelésénél

viszont közvetlenül a szellőztető porlasztókövön keresztül adagoljuk időnként a
medence vizébe az ózont, természetesen a beteg állatok állapotának és a víz pH-
jának rendszeres ellenőrzése mellett.
Az ózonizátorral eddig nyert főbb tapasztalatok a következők: A medence bom-
ló szerves-anyagainak lebontása oly mértékben meggyorsul, hogy a víz organikus
zavarosodása nem következik be. Ez különösen nagyobb tömegű hal együtt tartá-
sa és intenzív etetése mellett nagy előny.
109
1. Megszűnik a medence sajátos hal- és mocsárszaga; a vizet igen ritkán

kell cserélni.
2. Az ózonnal fertőtlenített vízben nagymértékben csökken az ikrák pené-
szesedése, és így 90-96%-os kelési eredményt érhetünk el.
3. Az élő táplálékállatok ózonnal való előzetes fertőtlenítésével megakadá-
lyozhatjuk kórokozók, paraziták behurcolását.
4. A medencében elszaporodott örvényférgeket (planáriákat) kétnapi állandó
ózonszellőztetéssel ki lehetett pusztítani (Andódi).
5. Ektoparazitáktól megbetegedett halakat ózonkezeléssel két héten belül
lehetett meggyógyítani (Andódi), míg a hasvízkóros halak 90%-át sikerült
Trypaflavin egyidejű alkalmazásával és ózonkezeléssel kigyógyítani
(Stanislav Frank).
33. ábra. Az ózonizátor elhelyezése az akváriumi szellőztető készülék és a medence között.

A szellőztető által összepréselt levegő — az ózonizátorban ózonnal dúsulva — az akváriu-
mi szűrőkészülékbe, s onnan a medence vizébe kerül. Az ózon-vezetés PVC-csöveken
keresztül történik
AZ AKVÁRIUM VIZÉNEK SZŰRÉSE; SZŰRŐANYAGOK ÉS SZŰRŐKÉSZÜLÉKEK
Ahogyan a szellőztetés sem feltétlenül szükséges az akváriumi életközösség

épségben való fenntartásához, ugyanúgy az akváriumvíz szűrése nélkül is —
bizonyos igények határán belül — kielégítő módon lehet akvarizálni. Mindamellett
a helyesen alkalmazott filtráló (akváriumi vízszűrő készülék) a korszerű akvarisz-
tika fontos segédeszköze, ezért használata mind általánosabbá válik. Valamennyi
filtráló üzemeltetéséhez megfelelő teljesítményű szellőztető készülék szükséges.
A jól működő vízszűrés fő funkciói:
1. Az akváriumvíz megtisztítása a durva, lebegő, oldatlan állapotú szennye-

ződéstől; esetleg még a vízben elszaporodó apró élő szervezetektől (lebegő
algáktól, egysejtűektől, baktériumoktól) is. Ezt a szűrési funkciót mecha-
nikus filtrálásnak nevezzük.
2. Az akváriumvíz megtisztítása az oldott állapotban jelenlevő, láthatatlan
szerves bomlástermékektől vagy más vegyi szennyeződésektől. Erre a cél-
ra, csak speciális szűrőanyagok (hidraffin szén, szerves anyag megkötő
anion gyanták) alkalmasak. Ezt a szűrési funkciót vegyi filtrálásnak ne-
vezzük.
110
Az akváriumi vízszűrés mellékfunkciója:
1. vízkörforgás létesítése az akváriumban, amely talajfiltráláskor a magasabb

rendű fejlettebb növények számára hasznos tápanyagok talajba való szállí-
tását és a talajbaktériumok elszaporodását segíti elő ; a külső filtráló pedig a
visszacsorgó szűrt vízzel enyhe szellőztető hatást és kedvező vízmozgást is biz-
tosít.
2. Szűrőkészülékkel a speciális tartási és tenyésztési követelményeknek meg-
felelő vegyi anyagokat is juttathatunk az akvárium vizébe (pl. tőzegfiltrálás).
MECHANIKUS SZŰRÉS
a) Szivacsok. Külső és belső filtrálók kezdő szűrőrétegéül gyakran használnak

természetes vagy mesterséges szivacsdarabokat. Rendeltetésük, hogy a leg-
durvább szennyeződéstől a vizet megszabadítsák. Hátrányuk, hogy hamar el-
tömődnek, és ha vízcsap alatti nyomkodással nem mossák át őket elég sűrűn,
baktériumgócok keletkeznek bennük. Még így is gyakran válnak további hasz-
nálatra alkalmatlanná. Alkalmasabb e célra a habszivacs-hulladék.
b) Peronvatta. Akváriumi célra gyártott és külföldön (pl. az NDK-ban) papír-
csomagokban forgalomba hozott zöld színű (ikráztatásra is használható) mű-
anyagvatta. Előnye, hogy felső szűrőrétegként a filtráló testbe jól bepréselhető,
az üvegcső (filtráló kút) és filterköpeny-széleket jól tömíti; beszennyeződés után
vízcsap alatt könnyen kimosható; felhasználási ideje szinte örökösnek mondha-
tó. Vigyázzunk, csakis akváriumi célra forgalomba hozott perlon-vattát használ-
junk, mert más műanyagvatták közül több készítményt petróleumban, illetve
más — halainkra ártalmas — vegyi anyagban áztatnak elkészítésük után (ez
gyakran a vatta szagáról is megállapítható).
c) Üvegvatta. Nálunk könnyebben beszerezhető — hőszigetelésre és fenyőfa-
díszül („angyalhaj”) is használatos — műszaki cikk. A lebegő szennyeződés felfo-
gására és egyes szűrőrétegek egymástól való elválasztására éppúgy megfelel,
mint a perlonvatta, de használata körülményesebb, nagyobb elővigyázatot igé-
nyel. Az üvegvatta szálai könnyen törnek, a letört szilánkok a köröm alá szúród-
hatnak, ahol fájdalmas gyulladást idéznek elő. A letöredezett apró szilánkok a
szűrt vízzel bekerülhetnek az akvárium vizébe, s onnan a halak kopoltyúiba jut-
hatnak, ahol gyulladást okoznak. Kisebb halak ettől csakhamar el is pusztul-
hatnak. Érthető, hogy sok akvarista idegenkedik tőle. E veszélyeket azonban
elháríthatjuk, ha az üvegvattát előzetesen lapos edényben vízzel borítjuk. A vizet
váltogatva az egész vattaréteget csap alatt többször átmossuk, így a letört szilán-
kok nagy részétől megszabadítjuk, s magát az anyagot rugalmasabbá, tesszük.
Az üvegvattát háztartási gumikesztyűbe bújtatott kézzel fogjuk. A filtrálóba ne az
utolsó rétegként tegyük az üvegvattát; utána még egy szűrőréteget iktassunk be,
amely az esetleges további üvegszilánkokat felfogja, megköti. (Ilyen módon az
üvegvatta igen megfelelő mechanikai szűrőanyagnak bizonyul.)
d) Homok és kavics. A homok és kavics régóta bevált vízszűrőanyagok, ame-
111
lyek a természetben is (folyómedrek, kútágyak) kitűnő szűrők. Kizárólag a lebegő

szennyeződés megkötésére alkalmasak. Önmagukban is használhatók a filtráló
köpenyének megtöltésére, de még gyakrabban társítják a homokot és kavicsot
más szűrőtöltetekkel (üvegvatta, hidraffinszén). A szűrőkészülék megtöltésére
csak alaposan kimosott — lágyvizű akváriumokhoz ki is savazott —homokot és
kavicsot használjunk fel. Ha legfölülre nem tettünk szivacsot vagy perlonvattát,
üvegvattát, akkor a felső réteget durvább, majd egyre apróbb szemű kavics alkos-
sa. Ez alatt következzék a vastagabb homokréteg, legvégül ismét aprószemű és
durvább kavicsot rétegezzünk. Alul, a szűrt víz összegyűjtésére a legnagyobb
(diónyi) kavicsot — ezek hiányában üveggolyót —helyezzünk a szűrt víz visszave-
zető csövet védő kútcső köré, amelynek környékét esetleg még perlonvattával
védhetjük. Vegyes szűrőrétegnél először a szivacsot, perlonvattát vagy üvegvattát
helyezzük el, ezután a homokréteget, majd hidraffinszénből a homokréteg után
ezt, majd vékony záró vagy elválasztó vatta (perlon-, üveg-) réteg után a durvább
kavicsréteg következzék. Talajfiltrálókban az egész akváriumi talajréteg szűrő-
anyagként működik. A szennyezett víz a homokon keresztül áramlik a talajfiltráló
kavicsréteggel dúsan körülágyazott szívócsöve, illetve szívóharangja felé; így az
egész talajréteg állandó átszellőződésben van, s ez elejét veszi a káros talaj gázok
felhalmozódásának.
e) Bazaltzúzalék. Ez a durvább lebegő szennyeződés megkötésére szolgál. Az
apróbb bazaltzúzalékot kezdő rétegként, a durvábbat pedig szűrt vízgyűjtő záró-
rétegként alkalmazhatjuk. A bazaltzúzalék szűrőanyagként való felhasználása
különösképpen bevált a tengeri akváriumok filtrálóinál.
VEGYI SZŰRÉS
a) Hidraffin-szén. A vízben oldott állapotban jelenlevő szerves anyagokat köti

meg nagykiterjedésű, porózus felületén, tehát a szervetlen sókat (kloridokat, szul-
fátokat stb.) nem. Így nem távolítja el az akváriumvízből a nitrátokat és
ammóniáksókat sem. A szervetlen anyagok közül egyedül a klórt tudja kitűnően
megkötni. Akvarisztikai célra csak a teljesen tiszta, ásványi vagy fémes szennye-
ződést nem tartalmazó, sötétfekete, nem fénylő, hanem matt, szemcsés formájú
(nem por alakú) aktívszén használható. A Műszén-termelő Vállalat aktívszén
gyártmányai közül a „Nuxit II” az, amelyet a vállalat által cinkmentesítve akva-
risztikai célra felhasználhatunk. Külföldön (pl. az NDK-ban) kimondottan akva-
risztikai célra gyártott hidraffin-szenet is hoznak forgalomba. A megfelelő meny-
nyiségben (100 1 vízre 1000 g) adagolt hidraffin szenet legfeljebb 5 hónapig hasz-
náljuk, mert a telítődött szénszemcsék a megkötött szennyeződést egyszerre elen-
gedhetik.
b) Tőzeg. Ezt csersavtartalmú, sárgásbarna vízhez szokott trópusi halak ak-
váriumi vizének huminsavas beállításához és „barnítására” használjuk. Hegyi
patakokból és brackvizekből származó halaknál azonban a tőzegszűrést feltétle-
nül kerüljük! E célra csakis a mészmentes hegyi láptőzeg (pl. a dortmundi torf)
felel meg, amelyet nedves állapotban akár belső, akár külső filtrálóba helyezünk.
A tőzegréteg fölé és alá 2-2 cm vastag homokréteget tegyünk.
112
A tőzegréteg vastagsága, a tőzeg mennyisége a medence űrtartalmán kívül a

növények és halak számától is függ. E tekintetben bizonyos „akvarista meg-
érzésre” vagyunk utalva. Csupán tájékoztatásul:
50—100 literes medencénél 0,5-1 liter hegyiláp tőzeget,

míg 50 liter alatt lehetőleg tőzegkivonatot, vagy a filtrálóban csupán 0,1-0,3 liter-
nyi tőzegbetétet használjunk. A tőzeganyag használhatósági időtartamára sem
adhatunk örökérvényű adatokat, mert ez is az adott medence körülményeitől
függ. Az átlagos tőzegszűrőket — normál népesítés mellett — legfeljebb fél évig
üzemeltethetjük tőzegcsere nélkül.
c) Erősbázisú anioncserélő műgyanták. Az ioncserélő gyanták közül egyik-
másik erősbázisú anioncserélő gyanta (pl. a magyar Varion AD, az NDK gyártmá-
nyú Wofatit SWB) igen alkalmas a szerves eredetű bomlástermékek — így a nitrá-
tok, nitritek, ammóniák, kénhidrogén — megkötésére. Ezért a nitrogén bomlás-
termékekre különösen érzékeny halfajok (pl. lazacfélék, korallszirti halak stb.)
akváriumvizének szűrésére beállítandó filtrálókban újabban sikerrel használják
ezeket. Fontos azonban, hogy a gyantaréteg ne közvetlenül a szennyezett vizet
kapja, hanem előszűrővel, illetve előszűrő réteggel védjük azt a lebegő szennyező-
déstől, továbbá hogy a telítődő aniongyantát még ioncserélő képességének elvesz-
tése előtt regenerált gyantával kicseréljük. E váltogató gyantacserék legkönnyeb-
ben a jól hozzáférhető külső filtrálókban valósíthatók meg.
A szűrőanyagokkal kapcsolatban mindenkor tartsuk szem előtt, hogy
1. azok csak akkor fejtik ki szűrőhatásukat, ha szemcséik közé nem szorul levegő
(levegőhártya, légbuborék), ezért nedves állapotban, a durvább szemcséjűeket
vékony vízréteg alatt töltsük be!
2. Az elszennyeződött szűrőanyag a kívánt céllal ellenkező hatást fejti ki, benne
baktériumgócok keletkeznek, a halakra ártalmas anyagokat juttat vissza a
medence vizébe, ezért a filtrálók szűrőanyagait rendszeresen ki kell tisztítani
vagy cserélni!
TALAJFILTRÁLÓK
Az utóbbi időben igen elterjedt, kedvelt vízszűrési mód magának az akvárium

homoktalajának szűrőrétegként való felhasználása. A medence egyik (vagy na-
gyobb medencéknek mindkét) hátsó sarkában a talaj alá épített szívócső, avagy
hullámos peremű üvegharang (esetleg kicsorbított peremű, lefelé fordított kis
agyagcserép) a köréje rakott perlonvattán s a bőségesen és nagy felületen alkal-
mazott kavicsrétegen keresztül állandó vízcirkulációt létesít a talajban. Az így
mechanikusan megtisztított vizet a szellőztető buborékaival a szűrt víz visszave-
zető csövén a medence felső vízrétegébe juttatja. A talajfiltrálók előnye, hogy a
talaj rendszeres átszellőztetésével megakadályozzák az ott végbemenő rothadási
folyamatokat, a bomlásból keletkező mocsárgázok és kénhidrogén felhalmozódá-
113
34. ábra. a) egyszerű, L alakúra meghajlított üvegcsőből házilag elkészíthető ta-

lajfiltráló, a körülötte kialakítandó szűrő talajréteggel; b) üvegtechnikai megoldású
szűrő-harangos talajfiltráló működése; c) átlyuggatott falú műanyagcső-
idomdarabokból összeállítható, nagy felületű szűrőhatást kifejtő talajfiltráló, amely
az egész medencetalaj „alagcsövezését" nyújtja (1. alatta); d) szellőztetéssel kombi-
nált szűrőcsöves talajfiltráló, kívánt méretűre vágható perforált műanyagcsövekből
és porlasztófejet magában foglaló szűrőaknából összeállítva
114
sát; a tápanyagokat bejuttatják a gyökerükkel is táplálkozó vízinövények* gyöke-

reihez; s ami nem utolsó szempont: könnyen eltakarhatók, nem rontják a meden-
ce belső és külső képét. Hátrányuk viszont, hogy csupán mechanikusan szűrnek,
a talajt a rendesnél jóval hamarabb elszennyesítik; általában a talaj félévenkénti
kicserélése és a szűrő újrabeágyazása miatt gyakori medence-átrendezést kíván-
nak.
A talajfiltrálók legegyszerűbb típusa egy L-alakban meghajlított, 10 mm át-
mérőjű üvegcső, amelynek hosszabbik (függőlegesen futó) szárába 4 mm át-
mérőjű légvezető csövet engedünk le, s rövidebb szárának száját perlon- vagy
üvegvattával vesszük körül, végül közvetlen környékére dió nagyságú kavicsokat
vagy bazaltzúzalékot, majd mogyoró nagyságú kavicsréteget igazítunk. A homok-
réteg csak e fölött, illetve ennek folytatásaképpen következhet. Arra minden talaj-
filtráló esetében igen ügyeljünk, hogy ez a vízgyűjtő kavics- vagy bazaltzúzalék
réteg megfelelően vastag és kiterjedt rétegeződésű legyen (lásd 34. ábrát), külön-
ben a filtráló szívófelületének tájékán a talajban pangásos szennyfelhalmozódás
és rothadási góc keletkezhet! Ennek tökéletesített változata az alsó hajlatában két
vagy három sugárban elágazó L-cső, amelyet medencéink méretéhez szabva üveg-
technikusnál készíttethetünk el.
A talajfiltrálóknak nálunk legelterjedtebb típusa a harang kiképzésű szívócső,
amely szaküzleteinkben (hullámos peremű üvegből) beszerezhető, de házilag is
könnyen elkészíthető eltávolított fenekű orvosságos üvegből (Lovas nyomán a 36.
ábrán mutatjuk be). Felhasználható alsó harang gyanánt a legkisebb méretű
agyagcserép (ún. kaktuszcserép) is, amelynek fenéknyílásába gipsszel rögzíthet-
jük a szűrt víz visszavezető csövét. Ha az üveg vagy a cserép alsó peremét nem
csorbítjuk ki, akkor a sima peremszél alá egy sor durvaszemű kavicsot terítsünk.
Külföldön különféle méretekben műanyagból gyártott kerek és négyszögletes
talajfiltráló tepsiket is hoznak forgalomba, amelyeket egyszerűen a medence fe-
nekére kell fektetni, kőzúzalékkal, kaviccsal és homokkal betakarni. Előnyük,
hogy nagy felületen érvényesül a szívóhatásuk; kezelésük, tisztításuk igen egy-
szerű. Még praktikusabbak az átlyuggatott falú műanyagcsövek, amelyeket az
akvarista tetszés szerint maga szabdalhat el, majd a párhuzamosan elhelyezett
hosszanti darabokat derékszögű és T-alakú idomdarabokkal úgy állíthatja össze,
hogy az egész csőrendszer a medence teljes fenékfelületét sűrűn áthálózva kitölt-
se; végül az egyik sarok összekötő idomdarabjához köti be a szűrt vizet vezető
csövet. Ez a talajfiltráló (lásd a 34. ábrát) a jó alagcsövezéshez hasonlóan műkö-
dik, nagy szűrőhatásfokkal.
BELSŐ FILTRÁLÓK
Mint megnevezésük is jelzi, olyan vízszűrőkészülékekről van szó, amelyek tel-

jes egészükben a medencében vannak, szűrőanyaggal töltött testük többnyire az
akvárium talaján fekszik, vagy abban részben belesüllyesztve, esetleg a
* Cryptocoryne-, Echinodorus-, Sagittaria — stb. félék.
115
35. ábra. Talajra állított pohá r-

ba vagy széles szájú befőttesüvegbe
házilag készített belső filtráló ke-
resztmetszete
36. ábra. Talajon elfekvő, házi ké-

szítésű belső filtráló (Lovas
nyomán): 1. gyógyszeres üveg fe-
nékrészének leválasztása (nedves
vászoncsíkok között lánggal he-
vítjük és az üveget forgatjuk); 2.
a szűrt vizet visszavezető cső egye-
nes darabja ; 3. az előbbinek hajlí-
tott darabrésze ; 4. a levegővezető
cső lángon való hajlításának tech-
nikája; 5. levegővezető cső; 6. a
szűrt vizet visszavezető és a levegő-
vezető csöveket összekötő gumicső
darabka, amelynek oldalán tüzesí-
tett kötőtűvel lyukat fúrtunk ; 7. a
két csövet összefogó gumigyűrűk (A
szitát perforált műanyagleme z-
ből vágjuk ki)
116
medence felső pereme alá függesztve foglal helyet. Előnyük, hogy házilag is köny-
nyen előállíthatók vagy olcsón beszerezhetők, és egyszerűen kezelhetők. Hátrá-
nyuk, hogy többé-kevésbé rontják az akvárium természetes összképét; a nagyob-
bakat legalábbis alig lehet természetes dekorációs elemekkel eltakarni. Hátrá-
nyuk még, hogy a medence területéből helyet foglalnak el s általában csak kisebb
méretű akváriumokhoz megfelelők. A kisebb belső filtrálók szűrőanyaga oly cse-
kély, hogy az hamar elszennyeződik, ezért sűrűn kell kitisztításuk végett a me-
dencéből kivenni és visszarakni, amivel a medence lakóit és berendezését gyakor-
ta háborgatjuk.
A legegyszerűbb — házilag is könnyen elkészíthető — belső filtráló a medence
méretének megfelelő, széles szájú befőttesüveg (kisebb akváriumokban egy po-
hár), amelynek közepébe állítjuk majd a szűrt víz visszavezető csövét (benne a
légvezetéket), majd köréje rakjuk legalul a durvább szemű kavicsot, üvegvattát,
homokot és legfelül az apróbb szemű kavicsréteget. Lehet alul és leg-
37. ábra. Porlasztott szellőztetéssel kombinált, talpán álló belső

filtráló, kettősfalú műanyagtokkal
38. ábra. Porlasztott szellőztetéssel

működtetett, talajon fekvő belső filtráló
(Duplex—NDK-modell)
39. ábra. Házi készítésű gravitációs belső filtráló

(Lovas nyomán). A legfelső vízszintes vonal a me-
dence vizének szintjét jelzi; a felső elhelyezésű
szűrőtest a 36. ábrán jelzett módon (1) készül
117
118
felül perlonvattát is alkalmazni, s még célszerűbb az alsó vízgyűjtő teret és az

üveg felső nyílását sűrűn perforált műanyaglemezzel lezárni. Ez a talajon álló
filtráló a felső üvegszáj egész felületén szívja be a szennyezett vizet, ezért is fontos
a széles szájú üveg.
Teljesen az előbbi elven alapulnak a fekvő helyzetben összeszerelt, levágott fe-
nekű orvosságos üvegből elkészíthető belső filtrálók (1. 36. ábra). Ha az orvos-
ságos üveget nyaki részével lefelé fordítva rögzítjük a medence felső szélénél, és a
szívócsövet a fenék közeléből felvezetve hajlítjuk az üveg töltete fölé, akkor a meg-
szűrt víz felülről fog a medencébe visszafolyni. E megoldás előnye, hogy a
filtrálótest nem foglal el helyet a medence talaján.
A kereskedelemben a kétféle alapelv számos formailag módosított változata
kerül forgalomba. A fekvő helyzetű hengertesteket például mindkét oldali szívófe-
lülettel látják el, amikor is a szűrt vizet visszavezető cső a középrészhez illeszke-
dik. Az álló helyzetű testeket műanyagból, felül rácsavarható fedéllel, oldalt elhe-
lyezett szívónyílásokkal oldják meg. A fekvő helyzetű filtrálókban több egymásba
tolható, egymásra illeszkedő műanyagdob is van, amelyeket perforált lemezek
választanak el egymástól. E válaszfalak lecsavarhatók és mindegyik rekesz más-
más szűrőanyaggal tölthető meg. Vannak függőleges helyzetben, tapadógumikkal
a medence sarkába felerősíthető belső filtrálók is, amelyeknek köpenyébe a meg-
szűrendő vizet a szellőztetésül szolgáló porlasztott levegő hajtja be (Wilheim-filter;
csehszlovák alsóáramú filtráló).
Az újabb gyári készülékeknél arra törekszenek, hogy a belső filtráló ne igé-
nyeljen külön levegőnyomást, hanem a szűrt vizet a visszavezető cső kiszélesítése
révén porlasztott levegővel hajtják ki (pl. az NDK-beli Duplex-szűrőnél). Így ugyan-
azzal a levegőkapacitással a szellőztetést és a filtrálást is meg tudják oldani. (A
nem porlasztott levegővel működtetett filtráló — az akvaristák téves elképzelésé-
vel ellentétben — nem pótolja az akvárium szellőztetését, inert oxigénpótló kapa-
citása az elpazarolt levegőmennyiséghez képest — éppen a nagy és ritka buboré-
kok miatt —, igen csekély. Ha ehhez még a szűrőtöltet is elszennyeződik, akkor a
szűrt vízzel oxigénelvonó bomlástermékek kerülhetnek vissza a medence vizébe.)
A kisebb filtrálótestek mechanikai szűrőanyagát a körülményekhez képest gyak-
ran — de legalább 2 hetenként — tisztítsuk meg; vegyi hatású szűrőtöltetük pe-
dig csak kisebb — 5-20 literes —akvárium vizére elegendő kapacitású.
KÜLSŐ FILTRÁLÓK
A legrégibb és ma is a legtökéletesebbnek tekinthető akváriumi vízszűrési

rendszert nyújtó készülékek ezek.
1. A többnyire négyszögletes filtrálóköpeny lehet magasabb formájú, öntött-
üvegű akvárium, illetve akkumulátorüveg, vagy a kívánt méretben elkészített
fémvázas, üvegezett filtrálótest, — ez méreteiben a medence keskenyebbik olda-
lához igazodik. Az előbbit erős drótkosárral, az utóbbit fémvázának felső széléhez
hegesztett kampókkal akasztják az akvárium felső pereméhez. A medencével
egyenlő magasságú filtrálótestet a medence mellé is lehet állítani (a kisebbet pe-
119
dig alápolcolni). Ha a medence hátsó oldala festve van — a külső filtráló az akvá-
rium mögé is rejthető. A medence keskeny oldalán elhelyezett filtráló köpenyét
elölről dekoráló lemezzel (pl. műanyaglappal) takarhatjuk.
2. A vízátemelő cső: 10 mm átmérőjű, U alakúra hajlított üvegcső, amelynek
hosszabbik szára a medencébe ér, és legvégén szűrőkosár van (alul kissé kiöb-
lösödő, zártan végződő cső, amelyen több apró lyuk van; ennek hiányában az
üvegcső szabad végére gumikarikával ráerősített tülldarabka is megfelel. Felső
visszahajló szára rövidebb, csupán a szűrőanyag fölé ér; ez a vége szabad.
Leithold annak biztosítására, hogy jelentékenyebb párolgás vagy a víz egy részé-
nek leeresztése esetén az ottfelejtett vízátemelő cső ne szívja vissza a medencébe
a filtrálótest vizét, — a vízátemelő cső filtrálóba vezető végét meghosszabbítja és
azt a szűrőanyagtól kémcsőbe vezetve választja el. A kémcső (epruvetta) felső
pereme a felső szűrőréteg fölé ér, s így üzemzavarkor az átemelő cső csupán a
kémcsőben meggyűlt vizet vezeti vissza az akváriumba.
3. A kút a filtrálótest méreteitől függően 3-6 cm átmérőjű üveg- vagy cellulo-
id cső. Hossza megegyezik a filtráló köpenyének magasságával. Alsó végén kis
bemélyedésekkel létesített „lábak” illetve nyílások biztosítják a vízcirkulációt. A
kút rendeltetése a megszűrt víz összegyűjtése, valamint a levegő és szűrt vizet
vezető csövek védelme.
4. A levegővezető cső 4 mm átmérőjű üvegcső, amely a kút hosszában fut le-
felé és alul U-alakú meghajlítással és hegyes kiképzéssel (elvékonyítással) a
41. ábra. A) Külső filtráló szerkezeti rajza: a) durva kavics; b) finom kavics; c) üveg-
vatta; d) hidraffin-szén; e) a szűrt vizet gyűjtő kamra, amelyet celluloid szita választ el
a hidraffin-széntől, de nagyszemű kaviccsal is kitölthető tér; f) a szellőztető készülék-
től levegőt vezető cső; g) a szűrt vizet visszavezető cső gyűjtőaknája; h) a tisztítandó
vizet az akváriumból automatikusan átemelő szívócső. B) Korszerű, gyárilag előállított
külső filtráló, átlátszó műanyagtestű szűrőkészülék; a szűrt víz nem visszavezető csövön,
hanem széles párkányvályún folyik vissza a medencébe
120
szűrt vizet visszavezető csőbe torkollik. Felső végét a szellőztető gumikábeléhez

kötjük és szorítócsavarral szabályozzuk a megfelelő levegőadagolást, amelynek
egymást követő buborékai nagyobb vízoszlopot zárnak közre, mindamellett fo-
lyamatos, élénk tempóban töltik vissza a medencébe a szűrt vizet.
5. A szűrt vizet visszavezető cső 6 mm átmérőjű, U-alakban meghajlított
üveg- cső, amely a kútban foglal helyet, alsó nyílásába a levegővezető-cső adagoló
része torkollik. A felső szár vízszintes kiképzéssel vezet az akvárium fölé, ahol a
megfelelő részen lefelé ágazva, tölti vissza a medencébe a kristálytisztára szűrt
vizet. Külföldön (pl. az NDK-ban) a szűrt víz visszavezető cső felső hajlatánál zárt
hordókiképzést létesítenek (üvegtechnikailag). Ennek az a rendeltetése, hogy
összegyűjti a felszálló nagy buborékokat és így a szűrt víz zaj nélkül, nagyobb
nyomással ömlik vissza az akváriumba.
6. A szűrőtöltet a kívánt célnak megfelelően változhat. Többnyire legfelül
durva szemű, majd aprószemű kavics, ezután üveg-, illetve perlonvatta, 2/3-rész
homok vagy hidraffin-szén, legalul vízgyűjtést biztosító, perforált celluloidlemez
vagy dió nagyságú kavics, esetleg nagyobb szemű bazaltzúzalék. A legfelső réteg
perlonvattával is kezdődhet.
7. A szűrőköpeny-fedelet műanyaglemezből (PVC-lapból) vágjuk ki, a kút és
az átemelő cső helyét szabadon hagyva. A filtráló vizének külső beszennyeződését
akadályozza meg.
Külföldön igen tetszetősek és praktikusak az egy darabból sajtolt, áttetsző
műanyagfiltrálók, amelyekben a szűrőtöltetnek és a kútnak beépített külön reke-
szei vannak. Olyan is akad köztük, ahol a szennyezett vizet porlasztón hajtják át
a filtráló köpenyének legalsó kamrájába; a beáramló víz a szűrőrétegeken alulról
felfelé hatolva tisztul meg, és legfelül nem visszavezető csövön, hanem a filtráló
köpenyének a medenceszél fölé hajló csúszdáján hömpölyög vissza az akvárium-
ba. Egyes külföldi cégek — számolva a filtráló jelentős mennyiségű levegő-
felhasználásával — a külső filtrálóköpenyhez külön kis szellőztetőmotort is hoz-
záépítenek. Legújabban pedig olyan külső vízszűrő készülékeket is szerkesztet-
tek, amelyek a medence alatt rejthetők el (pl. bútorakváriumoknál,
falbasüllyesztésnél, állványnál elfüggönyözéssel), mert a szűrt víz visszavezetését
törpe vízszivattyú-motorral oldották meg.
A külső filtrálók hátrányaként főleg két érvet hoznak fel: 1. terjedelmes köpe-
nyükkel rontják a medence külső képét; 2. hidegebb helyiségben bizonyos mér-
tékben hűtik a rajtuk áramló vizet, ezzel csökkentik a fűtőberendezés hatásfokát.
Mindezekkel szemben igen nagy előnyük, hogy 1. megfelelő méretezésük, he-
lyesen kezelt szűrőanyaguk és jól beállított vízadagolásuk mellett a legjobb és
leggyorsabb szűrőhatásfokot nyújtják; 2. szűrőanyaguk nagyobb tömegénél fogva
később szennyeződik el, mint a kisebb belső filtrálóké; 3. szűrőanyaguk tisztítá-
sa, illetve felújítása a medence belső háborítása nélkül könnyen, kényelmesen
végezhető; 4. mechanikai és vegyi filtrálásra egyaránt a legalkalmasabbak.
121
AZ AKVÁRIUMOK FŰTÉSE ÉS FŰTŐBERENDEZÉSEI
Mindazokban az akváriumokban, amelyek környezetének hőmérséklete nem

biztosítja az állatok által igényelt vízhőfokot, — fűtésre van szükség. Miután az
akváriumi díszhalak és növények nagy többsége délszaki eredetű, ez a kérdés
akvaristáinkat behatóan érinti.
A szubtrópusi eredetű halak egy része (hegyi patakokban, erdei — árnyékolt
— folyóvizekben élő fajok) a +18-22 C°-ú vízben érzik jól magukat (pl. Tanichthys,
díszsügérek, naphalak stb.).
A trópusi eredetű akváriumi növény- és halfajok jelentős része a +22-30 C°
vízhőmérsékleti határok között találja meg kedvező hő-optimumát. Így közülük
egyes fajokat az év nagy részében a 22-24 C°, a hőigényesebbeket 24-26 C°, sőt
pl. a korallszirtieket 26-30 C° hőmérsékleten kell tartani. A 20-24 C°-on tartott
állatok vizét általában csak szaporításuk idején tanácsos magasabb hőfokra (26-
28 vagy 30 C°-ra) emelni, különben szervezetük elpetyhüdik, túl korán fejlődik ki,
s már a legkisebb lehűléskor megfáznak, túltápláltakká válnak, ivarmirigyük
elzsírosodik és ezáltal tenyésztésre alkalmatlanokká válnak.
Az egyenlítő vidékéről származó egyes fajok éppen a nem magas hőmérsékletet
kívánják tenyésztésükhöz, miután hazájukban szaporodási idejük a hűvösebb
esős évszak kezdetével függ össze, vagy sűrűn árnyékolt őserdei vizekből szár-
maznak (p1. a neonhal, amelynek kedvező szaporodási hőmérséklete 23 C°). A
hőmérsékleti igények tehát fajok szerint változók; e tekintetben az adott faj, illetve
a hőmérsékleti igényük szerint társított fajok speciális igényére legyünk tekintettel.
A részletezett tartási és tenyésztési vízhőfok-adatokat az egyes fajok ismertetése-
kor (a halakra vonatkozó, később megírandó külön könyvben találjuk meg.
Általános tájékoztatásul mégis jegyezzük meg, hogy trópusi eredetű akváriumi
halaink jelentős részének kedv3ző tartási hőigénye télen átlag 22-23 C°, nyáron
pedig 24-25 C°.
A legtöbb trópusi halfaj hőigényének alsó határául a 20 C°-ot, felső határául
pedig a 32-33 C°-ot tekintsük. E fölött a hal élete veszélyben forog! A halak töb-
bé-kevésbé a lassú, fokozatos hőmérsékletváltozásokhoz alkalmazkodnak (a ter-
mészetben is előforduló hőingadozásokat követő fokozatos vízlehűlések és fel-
melegedések folytán), azonban képtelenek a gyors hőmérsékletváltozások (az
adott hőmérsékletűnél 4-5 fokkal hidegebb vagy melegebb vízbe való hirtelen át-
helyezés) károsodás nélküli elviselésére. Mindamellett helytelen a trópusi álla-
tokat és növényeket a szakleírásokban közölt hőmérsékleti adatoknál jelentősen
alacsonyabb vízhőfokon „edzeni” vagy annál számottevően magasabb hő-szinten
tartani. A hőmérsékleti „szoktatás” csak igen fokozatos lehet, a trópusi élőlények-
re csupán szűk határok között mozoghat.
A kevésbé hőigényes fajoknak elegendő, ha az akváriumi fűtőtestet télen a
szobafűtés szüneteltetésekor (pl. este), nyáron pedig hűvös viharok idején kap-
csoljuk be. A hőigényesebb fajokra, ha a helyiség hőmérséklete már nem bizto-
sítja az akvárium vizének 22 C fokát (amely télen-nyáron, éjjel és nappal egyaránt
bekövetkezhet), a medencét fűteni kell. Ez rendszeres hőfokellenőrzést
122
kíván, azonban ezt a felügyeletet az akváriumi hőszabályzó (a fűtőberendezést

automatikusan ki- és bekapcsoló) készülékek jól helyettesíthetik. Trópusi álla-
tokat és növényeket csak az tartson, aki ezeket a fűtési követelményeket biztosíta-
ni tudja, aki nem sajnálja gondozottaitól a fűtéssel járó költséget.
Az akváriumi fűtés hőteljesítményét megszabják még: az akvárium nagysága
(méretei), az évszak, a napszak, és a szoba hőmérséklete, továbbá az, hogy meny-
nyire óvjuk a hőveszteségtől a medencét. (Lefedésének módja, elhelyezése bú-
torban, oldalainak esetleges légszigetelése kettős üvegfallal stb.) Ha medencénk
vasvázához körös-körül gumicsíkot ragasztunk és az oldalakhoz megfelelő méretű
üveglapokat szorítunk hozzá — alul és felül fehér textilgumiszalagból öszszevarrt
gumikarikákkal; ezzel a duplafalú légszigeteléssel villanyfűtéskor 50-60%-os
áram-megtakarítást érhetünk el!
Az akváriumok fűtésekor vegyük figyelembe a következőket.
1. Több medencéhez legolcsóbb a szoba rendszeres fűtése.

2. Legjobb fűtési mód az elektromos fűtés.
3. Leggazdaságosabb a vegyes fűtés (a szobafűtés és az elektromos meden-
cefűtés).
4. Olcsóbb a halakat egy fűtött nagy medencében, mint több kisebben átte-
leltetni.
5. Elektromos fűtéskor az üzemeltetési takarékosság maximumát a helye-
sen beállított hőszabályzóval érhetjük el.
Díszhaltenyészetekben az állandó hőmérséklet fenntartására elterjedt a helyi-

ség rendszeres fűtése. Nagyobb számú medencével dolgozó magántenyésztők is
igyekeznek legalább az ivadéknevelésre és a kevésbé hőérzékeny fajok szaporí-
tására alkalmas hőmérsékletet helyiségfűtéssel megoldani. Erre a célra legjobban
megfelel a sajátkezelésű etázsfűtés, olajkályha- és központi fűtés. A hőigényesebb
fajok számára azonban még így is kiegészítő medencefűtés szükséges, sőt valam-
ennyi medencében is tanácsos — a
szobafűtés esetleges átmeneti üze-
meltetési akadályainak esetére szá-
mítva —tartalék fűtőberendezést
készenlétbe helyezni. Ez a fűtésmód
azonban az akvaristák többsége
számára (kevesebb akváriumra) egy-
általán nem rentábilis.
A korszerű akvarisztika legkedvel-
tebb fűtési módját a nálunk is elter-
jedt elektromos fűtőberendezések
nyújtják. Az előbb ismertetett me-
dencefűtési módokkal szemben az
elektromos fűtőtestek — szakszerűen
készítve — viszonylag veszélytelenek,
olcsók és megbízhatók. Hosszabb
ideig magukra hagyhatók, sőt szabá-
lyozó berendezéssel automatikus
kapcsolásúvá alakíthatók. Méretük 42. ábra. Sóoldatos elektromos U-fűtő
viszonylag csekély és így jól elrejthe- (Sterba nyomán)
tők. Ha a medencében szellőztetünk
123
is, hőátadásuk a medence egész vízterében hamar kiegyenlítődik. Üzemeltetésük

egyszerű, kényelmes és higiénikus.
A legegyszerűbb — házilag is aránylag könnyen elkészíthető — elektromos fű-
tőtest a sóoldatos U-fűtő. Fémsapkákkal ellátott két szénrudacskák (amelyeket
elhasznált zseblámpaelemekből is vehetünk) egy U alakúra meghajlított, 15 mm
átmérőjű üvegcső két felső szárába gumidugókkal úgy rögzítünk be, hogy a
szénrudacskák vége kb. 1-2 cm mélyen sóoldatba érjen. A rudacskák felső fele a
fémsapkával és az erről elvezetett villanydrótszállal a dugó furatában foglalnak
helyet. A sóoldatos U-fűtő csak váltóárammal működik; teljesítménye a sóoldat
koncentrációjától függ. Az adott medencemérethez és szobahőmérséklethez al-
kalmazandó hőteljesítményét ezért legjobb különböző töménységű sóoldatokkal
kikísérletezni. A nem túl gyorsan melegedő,
egyenletes fűtőberendezés kevésbé igényel fel-
ügyeletet, a sóoldat ezért meglehetősen híg le-
gyen.
A modern akvarisztika legelterjedtebb fűtőbe-
rendezései az elektromos hőspirálos fűtőtestek.
Ezek egyen- és váltóáramra egyaránt használha-
tók, igen tartósak és ehhez képest valóban ol-
csók, melyek vásárlásakor a hálózati feszültséget
(voltszámot) és a fűtő kívánt watt számát kell
megadni. A hőspirálos fűtőtestek fűtőbetétje
vékony üveg vagy porceláncsőre spirálalakban
43. ábra. Magasabb meden- rátekert vékony (0,1-0,04 mm-nyi átmérőjű)
céknél fontos, hogy a fűtő- ellenálláshuzalból (cekáz, krómnikkel)- áll, ame-
test a fenékig meríthető szi- lyet homokkal körülvéve nálunk alul zárt üveg-
getelt fűtő legyen, mert a csőbe (kémcsőbe), külföldön korróziómentes, jól
csak felülre belógatott fűtő szigetelt fémtokba is szerelve hoznak forgalomba.
az alsó térséget nem mele-
Áramfogyasztásuk többnyire 10-től 120 wattig
gíti fel. F = fűtőtest, H = a
felmelegített tér alsó határa
terjed, s egyféle fokozatteljesítményben, de több-
féle watt-erősségben készülnek.
Felső lezárási módjuk szerint vannak a medence vízszintjéből kiálló végű., és
víz alá süllyeszthető elektromos fűtők. Az előbbiek csőtestének lezárási módja
nem vízhatlan, ezért az ilyen fűtőket úgy kell használni, hogy a felső fűtőtestvéget
védő gumicső darab vagy bakelit-kupak a víz fölött legyen. Ez a medence-
magassághoz megfelelően választott méretű fűtőtesttel érhető el, amelynek ha
végét a talajba szúrjuk, felső védőköpenye mindenképpen a vízszint fölé esik.
Arra is ügyeljünk, nehogy a felső részt a fedőlapról vagy medenceperemről vissza-
csepegő pára érje, tehát a felső kivezető rész a medence fölé is érjen. Még bizton-
ságosabb azonban, ha az ilyen fűtőtest akasztóval van ellátva, amely a fűtőt a
medence felső széléhez rögzítve megakadályozza annak alámerülését. Manapság
ezeket az elektromos fűtőtesteket egyre inkább kiszorítják az alámeríthető vízhat-
lan fűtők. Az utóbbiak felső végét gumidugó zárja le, amelynek furatán gumiká-
belbe ágyazott villanyhuzal lép ki, illetve a huzalt ráhúzott gumicső védi. A biz-
tonságosabb tömítést a gumidugó mastix-lakkal való beöntésével védik. A fűtő
alsó végébe beépített jelzőlámpával kiegészítve is hoznak forgalomba alámeríthető
fűtőtesteket, amelyek később bimetálos hőszabályzóval összekötve a hőszabályzó
124
működését jelzik, illetve annak szabályozását teszik lehetővé. Külföldön (pl. az

NDK-ban) nagy medencék számára L alakú fémtokba zárt, ún. szöglet-fűtőket is
gyártanak, melyekben a fűtőbetét az L alakú tok alsó (fekvő) szárában foglal he-
lyet. Ezzel a nagyobb víztér gyorsabb, kedvezőbb felfűtését érik el. Ugyanezt
azonban a vízhatlan üvegtestű fűtőinkkel is elérhetjük (feltéve, hogy gumikábeles
vezetékük elég hosszú), ha azokat a medence fenekén elfektetjük. Minthogy
azonban ez esetben a fűtőtest egy részének hőmennyisége az akváriumtalaj fel-
melegítésére használódik el, — vékony üvegcsőből hajlítsunk két M alakú kis
bakot, azok végeit szúrjuk a talajba, s a fűtőt vízszintesen U alakú hajlataikba
fektessük.
Ha az elektromos fűtőtest vásárlásakor vagy üzembe helyezése előtt meg aka-
runk győződni üzemképességéről, akkor a hálózati feszültség azonosítása után
kapcsoljuk be a hálózatba, fogjuk meg a fűtő csövét, és mihelyt érezzük a mele-
gedést, nyomban kapcsoljuk ki, mert a víz hűtése nélkül a fűtőtest üvegköpenye
hamar megrepedhet (nem hőálló üvegből készül)! Az esetleg megrepedt vagy be-
ázott fűtőtestet előbb száraz kézzel áramtalanítsuk (húzzuk ki a csatlakozó dugó-
ját a konnektorból), és csak azután emeljük ki az akváriumból! Ahol kisgyermek
is van a háznál, ott
különösen ügyeljünk
arra, hogy az elektro-
mos akváriumi beren-
dezés vezetékei kellő
magasságban, lehető-
leg a medence háta
mögött, illetve a gyer-
mek számára nehezen
hozzáférhető helyen
csatlakozzanak a háló-
zati konnektorba!
Hőspirálos elektro-
mos fűtőtestet házilag
is könnyen összeállít-
hatunk. Ehhez azon-
ban először azt kell
megállapítanunk, hogy
az adott ellenállás-
huzalból (cekázból) a
készítendő fűtő feszült-
ségéhez és
wattszámához hány
méter kell. Ha a
wattszámot elosztjuk
hálózati feszültség
számával, — megkap-
juk az amperszámot.
Ezután a fe- 44. ábra. Elektromos hőspirálos akváriumi fűtőtestek: 1.
szültségszámot a nyert víz alá süllyeszthető, gumikábeles fűtőtest; 2. a mű-
amperszámmal osztva, ködést, illetve kikapcsolást jelző lámpával ellátott — hősza-
megkapjuk az ellenál- bályzóhoz alkalmazható — fűtőtest; 3. állítható hőszabály-
lás-ohm (Ω) érté- zóval egybeépített, fémtokba zárt, 3 fokozatú elektromos
fűtőtest
125
két. Ezt a számot osztjuk el végül is az adott cekáz-huzal (átmérője 0,1-0,04 mm

közt változhat) méterre vonatkozó ellenállásértékével (Ω/m). Például, ha 20 wat-
tos (W) fűtőt kívánunk 220 volt (V) feszültségre elkészíteni, akkor 20 (W): 220 (V)
= 91 (mA), majd 220 (V): 91 (mA) = 2400 (Ω). Adott ellenálláshuzalunk 1 méterre
vonatkozó ohm-értéke, műszaki adata szerint 176 Ω/m. Tehát 2400 (Ω): 176
(Ω/m) = 13,60, tehát 1360 cm hosszú huzal kell.
A hőspirálos fűtőtest felhasználandó huzalhosszának gyorsabb kiszámítása
érdekében táblázatban tüntetjük fel a különböző wattszámú fűtőknek megfelelő
amper- és ohmértékeket.
6. táblázat
110 V feszültségnél 220 V feszültségnél
Fűtőtest
Fűtőtest
watt-tel-
watt- mA Ω mA Ω
jesítmé-
teljesítménye
nye
5 45 2450 10 43 5150
10 91 1210 15 68 3240
15 136 820 20 91 2400
20 182 605 30 136 1620
25 227 485 40 182 1200
30 275 405 50 226 970
40 304 304 60 272 820
50 455 242
A kiszámított hosszúságú huzalt vékony (kb. 3 mm átmérőjű) üvegcsőre (és ne

üveglapcsíkra!) tekerjük fel, gondosan, egymást követő spirálvonalakban. Amikor
a végére érünk, a visszavezetendő szálvéget dugjuk át az üvegcsövön és ekként
szigetelve csatlakoztassuk a kivezető kábelhez. A kémcsőszerűen kiképzett, de
annál lehetőleg vastagabb falú üvegcsövet teljesen száraz, finomra szitált folyami
homokkal félig töltjük, a fűtőbetétet beléhelyezzük, a hiányzó részt tovább töltjük
homokkal. Végül a gumidugót (amelynek gumikábelén átvezetett kéterű villany-
drót két szálát a cekáz jól szigetelt két ágával előzőleg már összekötöttük) az
üvegcső felső nyílásába beleillesztjük és fokozatosan csavaró nyomással óvatosan
lefelé toljuk. Az alapos bedugaszolást a gumidugó tetejének masztix beöntésével
tesszük teljesen vízhatlanná. A lezárás előtt azonban ne felejtsünk el a cső felső
szárába az üveghez tapasztva kis cédulát tenni, amely a fűtőtest watt- és feszült-
ségszámát jelzi.
Akár magunk készítjük el, akár készen vesszük az elektromos fűtőtestet, a
legfontosabb, hogy helyesen állapítsuk meg a kívánt wattszámot, amely az akvá-
rium űrtartalmán kívül a szobahőmérséklet feletti melegítés szükséges mértékétől
is függ. Nedl következő táblázata a rendesen beüvegezett és jól lefedett akváriu-
mok fűtőtestének meghatározandó watt-teljesítményéhez nyújt áttekinthető útba-
igazítást.
126
A fűtőtest szükséges watt-teljesítményének meghatározására szolgáló táblázat

7. táblázat
Medence A szobahőmérséklet nyújtotta vízalaphőmérséklet fölé igényelt

űrtartalma felmelegítés C°-ban
literben 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
10 2 5 7 9 11 13 16 18 20 22 24 27 29 31 33
20 4 8 12 16 20 24 28 32 35 39 44 47 51 55 59
30 6 11 16 22 28 33 38 44 49 55 60 66 71 77 82
40 7 14 20 27 34 40 47 54 60 67 74 80 87 93 100
50 8 16 23 31 39 47 54 62 69 77 85 93 100 108 115
60 9 18 26 34 42 51 59 68 76 85 93 102 110 119 128
70 9 18 28 37 46 55 64 73 82 91 101 110 119 128 137
80 10 19 29 38 48 57 67 77 86 96 105 115 124 134 144
90 10 20 30 40 50 59 69 79 89 98 108 118 128 138 148
100 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 120 110 130 140 150
Szükséges watt-hőteljesítmény
HŐSZABÁLYOZÓ BERENDEZÉSEK
A tartós és olcsó hőspirálos fűtőtesteknek minden jó tulajdonságuk mellett

megvan az a hátrányuk, hogy nem tudják teljesítményben kiegyenlíteni a szoba-
hőmérséklet év- és napszakos ingadozásaiból adódó vízhőfok eltolódásokat. Így az
átlagos szükséglet szerint jól megválasztott teljesítmény mellett is a kívánt vízhő-
fokhoz képest túlfűtés, vagy — a szoba nagyobb fokú lehűlése esetén — elégtelen
fűtés következhet be. Igen káros a hőingadozás a halak szaporodásakor, az ikra
kelésekor, és a zsenge ivadék szétrajzása előtt, vagy ha a halak betegek. Ezért
gyakran kell a medence hőfokát ellenőrizni, hogy a kívánatos hőhatár túllépése-
kor a fűtőt kikapcsoljuk, illetve hogy a környezet hőmérsékletének nagyobb fokú
csökkenésekor az egyébként megfelelő teljesítményű fűtőtestet erősebbre cserél-
jük. A gyakori ellenőrzés még a többfokozatú fűtőknél is szükséges, márpedig az
akvarista nem őrizheti folyton medencéit sem nappal, sem éjjel. Kitűnően meg-
oldható ez az önműködő hőszabályzó berendezésekkel, amelyek közül az egysze-
rűbb kivitelűek aránylag olcsók, nagy biztonságot nyújtanak, s a legcsekélyebb
túlfűtést is megakadályozva, jelentős áram-megtakarításuk révén árukat rövid
idő alatt megszolgálják.
Az akváriumi hőszabályzók az elektromos fűtőtesttel egybekapcsolt áram-
megszakító, illetve azt az árammal ismét összekötő készülékek, amelyek meg-
határozott vízhőfokra állíthatók be. A hőszabályzó berendezés nyomban ki-
kapcsolja az áramot, mihelyt a vízhőmérséklet a kívánt hőfok fölé emelkedik, és
önműködően ismét bekapcsolja azt, ha a víz hőmérséklete a beállított hőfok alá
süllyed. Helyes működtetéssel az élettani szempontból nem kívánatos rögzített
127
hőfokon való tartás hátrányai kiküszöbölhetők, mert könnyen átállíthatók az

egyszerű tartási, nevelési és tenyésztési hőigények, továbbá az év- és napszakos
(nappali-éjjeli) hőkülönbségek szerint. A fűtésre használt áramfogyasztásban
legalább 30-40% megtakarítást eredményeznek.
Az akvarisztikában alkalmazott hőszabályzók működésük és szerkezeti meg-
oldásuk szerint lehetnek higanyrelés (relais) vezérlésű kontakthőmérős, vagy köz-
vetlen vezérlésű bimetálos (bi-metall) berendezések.
45. ábra. A kontakt-hőmérős hőszabályozás eszközei: a) a kontakt-hőmérő; b) a hi-

gany-relé (a falra akasztható doboz üvegfalán át kö zépen a jelzőlámpa látható); c) az
összeszerelt berendezés: fent a higanyrelés doboz, belőle alul kivezetve a fűtőtest (balra), a
kontakt-hőmérő (középen), és a hálózati konnektorhoz vezető drótcsatlakozás (jobbra)
A második csoportba tartozó megoldásnál két különböző összehengerelt fém-

nek (bimetall kettős fém) a hő okozta kihajlását hasznosítják. A bimetálos hősza-
bályzók a kontakthőmérős-higanyrelés készülékeknél lényegesen olcsóbbak,
könnyebben kezelhetők, és kevésbé kényesek. Ezért nálunk ezek a hő-
szabályozók terjedtek el leginkább. Hátrányuk azonban, hogy csak megszabott —
a nálunk forgalomba kerülők maximálisan 100-150 watt — összteljesítményű
fűtő kapcsolására alkalmasak; felső lezárásuk a szabályozócsavar és a drótkive-
zetés miatt nem vízmentes, ezért könnyen beázhatnak; ilyenkor a szikraoltó kon-
denzátorukat ki kell cserélni. Élettartamuk állandó üzemeltetésük esetén 2-3 év.
Külföldön többféle kivitelben — köztük fix hőfokokra állítható felső műanyagkap-
csolóval kiegészítve és a hőspirális fűtővel közös tokba szerelve is — forgalomba
kerülnek. A bimetálos hőszabályzó vízhatlanná tehető az
128
alámeríthető fűtőtestekhez hasonló eljárás-

sal, azonban az ilyen bimetall-hőkapcsolót
meghatározott hőfokra (pl. 23 Co-ra) kell
egyszer s mindenkorra beállítani, mint-
hogy összeszerelésük után már nem állít-
hatók. Nálunk a beállító csavarral ellá-
tott, kémcsőbe szerelt bimetálos hősza-
bályzók terjedtek el, amelyeket alumíni-
um akasztóval a medence egyik sarkába
függesztenek, kivezető drótjait pedig a
fűtőzsinór egyik megszakított szálának
két vége közé kötik. Ezt Józsa György
fejlesztette ki és ismertette részletesen
(Akvárium és Terrárium II. évf. 2. szám
69-72. old.).
A 46. ábra a bimetálos hőszabályzót
oldalnézetben szemlélteti. Amint a rajzon
látható, az egész szerkezet egy kémesőbe
van építve. Egy szigetelőlemez (2) és egy
foszfor-bronzlemez (3), amelyek vége fer-
de kis ütközőre van kihajlítva, műanyag
hátlapra (1) van szegecselve. E két egy-
másra simuló lemeznek a szabályozó csa-
varral (6) való emelésével vagy süllyesz-
tésével állítjuk be a kívánt hőmérsékletet.
A csavart beljebb (jobbra) csavarva maga- 46. ábra. Bimetálos hőszabályzó szerke-
sabb hőmérsékletnél fog egymástól eltávo- zete: 1. műanyaghátlap; 2. szigetelőlemez;
lodni a két ezüst érintkező csúcs (4), 3. foszforbronzlemez; 4. ezüst érintkező
mivel a bimetall (5) a nyíl irányában csúcs; 5. bimetál fémrugó;
hajlik ki. Az érintkező csúcsok ezüst 6. szabályozó csavar; 7. szikraoltó
ötvözetű vagy színezüst (az igen jó érint- kondenzátor; 8. függőkonnektor; 9.
hálózati dugasz
kező anyag, a wolfram csak nagy rugó-
nyomásnál, pl. kontaktorokban használható; a bimetálos szerkezetnél erősen kormo-
zódna, hamar szigetelődne, ezért itt nem alkalmazható) korong vagy lencse alakú
kis fémdarabok, amelyek nagyságát a kapcsoláskor keletkezett hő, a kapcsolások
száma és a rugónyomás szabja meg. 3 mm színezüst érintkező esetén a hőszabályzó 100-
150 watt összteljesítményű fűtő kapcsolására alkalmas. A bimetall összehengerelt két
különböző féme melegedéskor különbözőképpen nyúlik meg, aminek következtében a
hőfoktól függően kihajlik. A kihajlás (eltávolodás) nagysága a bimetall fajlagos
kihajlási tényezőjétől és az
47. ábra. Közvetlen vezérlésű bimetálos hőszabályzó működési elve (Józsa György
nyomán)
129
ezzel arányos fémrugó-hossztól függ, míg az érintkezéskor szükséges rugónyomás

erejét a fémcsík szélessége szabja meg. Az érintkező csúcsok kapcsolásainál be-
következő erős szikrázás az érintkezők idő előtti tönkremenetelét, „összeragadá-
sát” és a rádióvétel nagyfokú zavarását okozná, ezért ezt a hibaforrást a fémrugó
(5) alakjának, hajlásszögének megfelelő kiképzésével és szikraoltó kondenzátorral
(7) küszöböljük ki. Szikraoltó kondenzátor gyanánt minél nagyobb, 700-1000 V
átütési szilárdságút kell közbeiktatni, melynek kapacitása a megszakítás telje-
sítményétől függően 10 000 pF és 50 000 pF
közötti. A bimetálos hőszabályzó közvetlenül
kapcsolja a fűtőtestet. A hőszabályzó kéterű
vezetékének szétválasztott két végét vagy a
már említett módon a fűtő vezetékének meg-
szakított egyik szála közé kötjük be véglege-
sen, vagy pedig a fűtőt csatlakoztatjuk egy-
szerű hálózati dugasszal a hőszabályzó egyik
megszakított vezetékzsinórja közé iktatott
függőkonnektorba (8), majd a készülék veze-
tékének továbbhaladó két szálát közös du-
gaszba (9) bekötve, a hálózati konnektorba
kapcsoljuk.
A fűtővel összekötött hőszabályzó kémcső
testére a felső kihajló peremig az alumínium-
akasztó gyűrűs részét feltoljuk, majd a még
sima lemezfolytatást a medence pereméhez
hajlítva függesztő lemezzé képezzük ki. A
hőszabályzót ajánlatos az egyik szellőzősa-
rokba rögzíteni úgy, hogy üvegcsövének gu-
midugós vége legalább 1,5-2 cm-re legyen a
víz színe felett, és visszacsepegő pára azt
48. ábra. Korszerű, vízmentes
ne érhesse. A bimetallal zárt és nyitott érint-
zárókupakú bimetálos hőszabály-
zó kező csúcsok kapcsolásait kis jelzőlámpa
mutatja, amelyet ma már a fűtőtestek alsó
részébe is beszerelnek. Több medence jelzőlámpácskáit (kis glim-égők) közös
kapcsolótáblára is szerelhetjük. A hőszabályzót az akváriumi hőmérő segítségével
úgy állítsuk be, hogy a fűtő és hőszabályzó közös hálózati dugaszát a konnektor-
ba dugjuk, s megállapítjuk a jelzőégő működési fázisát, valamint az adott vízhő-
fokot. Ha a lámpa nem ég és a jelenleginél magasabb vízhőmérsékletet óhajtunk,
akkor a beállító-csavart jobbra csavarjuk, mire a bimetál rugójának megfeszítésé-
vel az érintkezők zárnak és a jelzőlámpa kigyullad. A hőmérsékletet tovább ellen-
őrizzük, s amikor a kívánt hőfokot elértük, az állítócsavar balra igazításával elolt-
juk a jelzőlámpát. Ezzel az óvatos mozdulattal a bimetál rugóját annyira, lazítjuk,
hogy az érintkező-csúcsok éppen csak megszakítsák az áramot. Ettől kezdve a
bimetálos hőkapcsoló +0,5-1 C° hőingadozással ezen a hőfokon tartja akváriu-
munk vizét, mert ha a víz 1 C°-ot hűl, — a bimetál automatikusan újra érintke-
zést létesít, a fűtést ismét bekapcsolja. Ha a hőszabályzók beállításakor a meden-
ce vize magasabb hőmérsékletű a kívántnál, akkor a beállító-csavart balra for-
gassuk és várjuk a lehűlést. A megfelelő hőfokon, a beállítócsavar forgatásával
befejezzük a szabályozást. Mindezt külön edényben, megfelelő hőfokú vízzel is
elvégezhetjük.
130
Hosszabb használat után a szikraoltó kondenzátor átnedvesedhet és zárla-

tossá válhat (a hőszabályzó kezdetben bizonytalanul, később egyáltalán nem
kapcsol ki). Új kondenzátorral a hőszabályzó újra használható. Nem megfelelően
méretezett vagy nem színezüstből készült érintkező csúcsok huzamosabb haszná-
lat után esetleg „lustán” működnek, azaz nem pontosan kapcsolnak, vagy már
nem is érintkeznek. E hiba forrása lehet az érintkező csúcsok bekormozódása
vagy oxidálódása. Ezt a csúcsok között húzogatott csiszolópapírral tisztíthatjuk
le. A hibát azonban a bimetál rugólapjának lazulása vagy a háttérlap vetemedése
is okozhatja. Mindkét esetben a régi alkatrészeket újakkal pótoljuk.
131
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE
ÁLTALÁNOS TECHNIKAI ÉS ESZTÉTIKAI KÖVETELMÉNYEK
Az akvárium berendezésén a benne tartani kívánt növények és állatok életkö-

zösségének, ezek létfeltételeinek meg felelő s a tartási,, tenyésztési, szemléltetési,
kutatási cél követelményeit kielégítő belső medencetér kialakítását értjük. Tekint-
ve, hogy a berendezés az üzemeltetés eredményességének az alapja, — az akva-
ristától tervszerűséget, szakszerű, gondos munkát igényel. A medence belső össz-
képének, a mesterséges víz alatti tájnak a megalkotása pedig az akvarista termé-
szetismeretének és esztétikai érzékének a próbaköve.
Azokat az eseteket kivéve, amikor az akvárium speciális tenyésztéstechnikai,
egészségügyi vagy kísérleti célokat szolgál (s a természetszerű berendezés nem
vagy csak részben valósítható meg), — az akvárium berendezésének összképe
természetes hatást nyújtson (társas díszmedencék). Ha egy medencében csupán
egyetlen fajt, illetve közös vidékről származó fajtársakat gondozunk, akkor ebben
a biotóp-akváriumban a berendezés igényesebb követelménye: a faj, illetve a közö-
sen előforduló fajtársak eredeti élőhelyének a lehetőségek szerinti megközelítése,
az életmódhoz igazodó eredeti környezeti elemek lehető biztosításával és természe-
tes csoportosítósuk utánzásával. Mindenképpen kerüljük azonban — még
dekoratív hatásra való törekvés esetében is — a természettől idegen, vagy a
természeti eredetű, de az adott víz alatti tájtól idegen, onnan kirívó tárgyak fel-
használását. Ide sorolhatjuk a víz alatti agyag-, porcelán- vagy műanyag „szobro-
kat” (kis búvárok, sellők, törpék, „elsüllyedt” hajók, medúzák, szájukon át leve-
gőbuborékokat szóró, porlasztókövet rejtő halak és békák stb.), összecementezett
szikladarabkákból készült várszerű építményeket, és a medence háta mögé ra-
gasztható (külföldön készen is kapható) háttér-képeket vagy sajátkezű háttér-
festményeket, mert ezek sohasem hatnak természetesen. Itt említhetjük a víz
alatt elő nem forduló, kristályos, márványos, tarka csiszolatú felületükkel onnan
kirívó ásványokat, idegenül ható kőzeteket, továbbá az édesvízi akváriumokban
nemritkán látható korallképződményeket, valamint a tengeri csiga- ás kagylóhé-
jakat. Mindezek az akváriumot nem a természetet idéző, annak eredeti szépségeit
utánzó szobadísszé, hanem a természet giccsévé teszik. Az akvárium berendezé-
sének a művészete éppen abban rejlik, hogy a természettől idegen tárgyak és
132
idegenszerű hatások (pl. intenzív színű hangulatvilágítás) nélkül, csupán a termé-

szetes vizekben is előforduló vagy legalábbis oda beleillő elemek természetszerű
csoportosításával éri el lenyűgöző hatását. Ez a természetismereten túl messze-
menően igényli az akvarista fantázia gazdagságát, ügyességét, művészi érzékét
is.
Az akvárium berendezésének alapvető technikai és esztétikai követelményei
tehát a következőkben foglalhatók össze:
1. Az akvárium berendezése tervszerűséget és gondosságot, szakszerűséget
igényel. Az ennek során elkövetett bárminemű hiányosság, illetve mulasztás (pl. a
talaj felső homokrétegének hiányos kimosása) a medence üzemeltetése során
komoly (esetleg helyrehozhatatlan) következménnyel járhat, ezért ezt a munkát
sohasem szabad elsietni!
2. Az akvaristának mindenekelőtt el kell döntenie, hogy milyen növény- és
állatfajokat kíván a berendezendő medencében gondozni és milyen céllal. Ha ezt
tisztáztuk magunkban, sor kerülhet a berendezési terv elkészítésére.
3. A berendezésnek elsősorban a tartandó növény- és állatfajok életfeltétele-
ihez kell alkalmazkodnia (pl. csapatban. úszkáló halaknak tág kiúszótér, parti
üregekben lakóknak barlangszerű kőépítmény, virágcserép vagy üres kókuszhéj
szükséges. A dekoratív szempontokat mindenkor rendeljük alá a biológiai követel-
ményeknek.
4. A biológiai alapfeltételek rendezéstechnikai érvényesítése bizonyos speci-
ális tartás- és szaporítás-higiéniai követelmények folytán (pl. Meder-féle funkcio-
nális akvarisztika, nagyüzemi díszhalszaporítás, élettani kísérleteket szolgáló
medencék) a természetes környezet teljes vagy részleges mellőzését kívánja. Elte-
kintve azonban ezektől a különleges esetektől, az akvárium berendezésé akkor
felel meg rendeltetésének, ha a gondozott élőlények természetszerű környezetben
vannak, sőt a biotóp-akváriumban egyenesen az eredeti élőhely sajátos összképét
utánozza kicsiben, az eredeti környezetet próbálja megközelítően szemléltetni.
Csakis ilyen igénnyel válik az akvárium az otthon valóban természetes díszévé.
5. Az akvárium berendezéséből száműznünk kell minden idegenszerű tár-
gyat, illetve az igen mesterkélt megoldásokat, sőt a műszaki eszközök szembetű-
nő víz alatti részeit (alámerített fűtőtestek, belső filtrálók) is a legnagyobb mérték-
ben természetes elemekkel kell elrejteni. Ha több medencét állítunk fel egymás
közelében, — a lehetőséghez képest kerüljük a berendezés mindenféle uniformizá-
lását. Tehát ne ismételjük ugyanazokat a dekorációs elemeket, berendezési mó-
dokat; mellőzzünk minden rendezéstechnikai sematizmust; legyen meg minden
egyes medencének a lakói karakterisztikus életmódjához és sajátos eredeti lakó-
helyéhez igazodó „egyénisége”.
Az akvárium berendezés-technikájának műveleti sorrendje:
a) a medence elhelyezésének ellenőrzése ás a vízpróba,
b) a berendezés megtervezése;
c) a szükséges talaj, vízinövények, dekorációs elemek, műszaki berendezé-
sek előkészítése;
d) a talajozás (medence talajának kimosása, a talajréteg kiképzése, talajba
süllyesztett kövek, sziklák ás esetleg talajfiltráló elhelyezése is);
133
e) a medencén belüli műszaki berendezések elhelyezése;

f) a medence vízzel való feltöltése (szárazon való növényültetésnél csak a g-
pont után);
g) ültetés (vízinövények beültetése a vízzel való feltöltés után vagy előtt);
h) kiegészítő dekorációs elemek elhelyezése a medencében;
i) diorámás háttérszekrény felfüggesztése a medence hátlapja mögé (egy-
j) szerű hátlapüveg-lefestést már az a-pontnál kell elvégeznünk;
k) amennyiben a víz az ültetés és a belső tér dekorálása után zavarossá .
válik, — a friss ültetésre való tekintettel óvatos vízcsere végrehajtása; a
műszaki berendezések (fűtés; világítás; szellőztetés; filtrálás — ez kiküsz-
öböli az esetleges f-pont műveletét) üzembe helyezése.
Csak a fentiek elvégzése és a növények begyökeresedése, valamint a víz kellő

biológiai „beállása” - legalább egy hét — után kerülhet sor a halak betelepítésére.
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE
Mielőtt a medence berendezéséhez hozzáfognánk, tanácsos néhány előkészítő

műveletet végrehajtani.
Először is győződjünk meg még egyszer az akvárium biztonságos és vízszintes
elhelyezéséről. Ha ez megtörtént, a végleges helyére állított medencén még egy
vízterhelési próbát hajtsunk végre.
A medence vízzel való feltöltésére legalkalmasabb a kb. 2 cm átmérőjű gumi-
cső (kisebb akváriumoknál 1,5 cin átmérőjű is elég), amely elkerülhetővé t eszi a
víz esetleg túl gyors nyomásával járó következményeket (gittréteg egyenlőtlen
kinyomódása). A nyomáspróbára használt víz ne legyen hidegebb a szoba hőmér-
sékleténél, mert a hidegebb víznél a külső üvegre rakodó pára és annak csepegé-
se megnehezíti a medence vízhatlanságának ellenőrzését. Az akváriumot a felső
pereme alatti 1,5 cm-ig töltsük fel.
A feltöltés után vizsgáljuk meg a medence minden oldalát, alját, sarkait, hogy
van-e valahol vízszivárgás. Amennyiben nem szivárog, egy óra múlva eresszük le
az egész vizet és töltsük fel újból, mert előfordulhat olyan vízszivárgás is, amely
csak többszöri vízcsere után jelentkezik. Az ismételt feltöltés után a vizet hagyjuk
egy estén át a medencében állni, hogy meggyőződhessünk akváriumunk vízálló-
ságáról.
A vízpróba befejezése után a medence vizét teljesen leeresztjük és az üveg-
falakat alaposan megtisztítjuk. Az oldalüvegeket a medence előkészítésénél kelet-
kezett bepiszkolódástól (ujjnyomoktól, a kinyomódott gittréteg eltávolítása után
ottmaradt olajos foltoktól) tisztítsuk meg. Ezzel elejét vesszük az üvegfalon kelet-
kező vízkőfoltoknak is. Vízzel jól átitatott szivaccsal az egyik oldalüveget kívül-
belül enyhe simításokkal végigmossuk, majd mindkét kezünkbe összegyűrt új-
ságpapírcsomót véve, bal kezünkkel a külső, a jobbal pedig a belső oldalt száraz-
ra törüljük. A még puha gittrétegre való tekintettel a belülről kifelé ható törlő
134
nyomás kissé erősebb legyen, mint a kívülről befelé ható nyomás, és a két papír-
csomóval kívül-belül nagyjából egyszerre dolgozzunk. Törlésre szálat hagyó textil-
anyagot ne használjunk. Az újságpapíron kívül igen alkalmas még tisztításra a
szarvasbőr. (Az ablak és a kirakat tisztítására használt gumi törlőlapok nem jók,
mert szélük egyenes vonalú foltokat hagy.)
Semmi esetre se használjunk akvárium tisztítására vegyi ablaktisztítószereket,
mert azok visszamaradó anyagai komoly bajokat okozhatnak! Végül arra is na-
gyon ügyeljünk, nehogy homokszemcse kerüljön szivacsunkba vagy az újságpa-
pír, ill. a szarvasbőr és a tisztított üvegfal közé, mert az üveget összekarcolja,
elcsúfítja, sőt az erősebb karcolástól az üvegfal később meg is repedhet!
A vízpróba és üvegtisztítás után esedékes a medence háttérfestése, ha azt nem
áteső fényben, hanem fal mellett állítjuk fel. A medence hátsó üveglapján átütő
falfestés mintázata idegenül hat, zavaró, de még az esetleg kellemes szín-
árnyalatú egyszerű fal sem nyújt a belső berendezés kidomborítására olyan hát-
teret, mint a medence falának külső lefestése. Szokás az akvárium háta mögé kis
égővel megvilágított diorámás szekrénykét akasztani, amelyet természetes ele-
mekkel (sziklákkal, nádtövekkel, tőzegmoha-csoportokkal stb.) és háttérfestéssel
rendeznek be; ez a medence belső terét látszólag igen mélyen megnöveli és szak-
szerű, mértéktartó megoldásával egészen különleges hatást nyújt. Más esetben
csakis egyszínű, egynemű hátteret fessünk a hátüveg külső oldalára, mert az
üvegre festett háttérfolytatás (sziklák, növények) sohasem természetszerűen,
hanem giccsesen hat. Egynemű (és nem „jégvirág”-mintás) háttérfestésre jó mi-
nőségű olajfestéket használjunk, amelynek kedvező színárnyalatát előbb kicsi-
ben, 2-3 színkomponensből keverjük ki. Igen kedvelt a világos kékeszöld háttér-
szín, de
49. ábra. Berendezési tervvázlatok. Balra: trópusi társasakvárium beültetési terve

egyszerű jelek alapján: 1. Limnophila; 2. Cryptocoryne griffithi; 3. Hygrophila; 4.
Cryptocoryne undulata; 5. Cryptocoryne affinis; G. Vallisneria; 7. lapos kövek, köztük ós
körülöttük Cryptocoryne nevilli; jobbra: cseresznyehasú pompássügér (Pelmatochromis
kribensis) biotóp-akváriumának berendezési terve, folt-ábrázolással: a) Cryptocoryne
affinis; b) Echinodorus intermedius; c) Cryptocoryne affinis; d) Cryptocoryne beckettii;
e) Echinodorus brevipedicellatus; 1-3. barlangot képző nádfal- vagy paratölgykéreg-
lapok; 4. letakart virágcserép
135
a növények lombozata és a kövek is jobban kidomborodnak (plasztikusabbak) az

egészen sötét zöldeskék, fekete, vagy élénkbarna színtől. A háttér színe egyébként
a medence belső berendezésének össz-színhatásával függjön össze. Ha például a
sziklák feketék (bazalt), akkor a háttér színe nem lehet fekete, de sötét-kékeszöld
sem. A háttér színe mindenkor elütő legyen a fő dekorációs elemek színétől, így
az elütő — de a belső dekorációhoz illő, annak a színhatását kiegészítő — szín
igen szép hatást kelt. A hátsó üveglapra vízszintes és függőleges ecsetvonásokkal
rávitt festéket teljes száradása után még egy soron meg kell erősíteni.
A medence előkészítése után készítsük el a berendezés tervét. Döntsük el,
hogy a medencében milyen növényeket és állatokat, s mennyit kívánunk telepíte-
ni; ennek és a tartási célnak hogyan lehetne a legmegfelelőbb környezetet kialakí-
tani. Érdemes a belső tér kialakítására tervvázlatot készíteni, amelyen felül-
nézetben bejelöljük a műszaki berendezések, a különféle növénycsoportok, kő-
halmok, sziklateraszok vagy ágak, gyökércsomók helyét. A rendezés közben az
eredeti terv a növények lombozatának elterülése, a kövek vagy más dekorációs
elemek tetszetősebb elrendezési lehetősége következtében módosulhat (víz alatt
és üveg mögött másként hatnak a tárgyak, mint szárazon). Érdemes előzetes
tervet készíteni, mert így tudjuk, hogy milyen vízinövényeket, miféle egyéb deko-
rációs elemet és mennyit készíthetünk elő. Így nem keletkezhet káosz. Magáról a
belső összkép kialakításáról a későbbiek során még bővebben szólunk.
A terv elkészülte után a tervben szereplő összes anyagot és műszaki beren-
dezést előkészítjük, hogy kéznél legyenek. Először is a műszaki eszközöket vesz-
szük elő. Az elektromos készülékeket még egyszer kipróbáljuk, hogy kifo-
gástalanul működnek-e; a filtrálókat pedig a levegőzárványok elkerülésével (víz-
rétegzés közben) megtöltjük szűrőanyaggal. Arról is meggyőződhetünk, hogy a
kábelekből, elosztókból, szorítócsavarokból elegendő áll-e rendelkezésünkre; a
porlasztókat is kipróbáljuk.
Ugyancsak előkészítjük a berendezéshez szükséges anyagokat, így a homokot,
a kirostált kavicsot, a díszítésül kiválogatott nagyobb, különlegesebb formájú (pl.
lapos) és színű darabokat. Külön helyezzük el csomagolópapíron vagy dobozban a
kisebb-nagyobb köveket, szikladarabokat, faágakat, gyökereket, fakérgeket és
egyéb dekorációs elemeket, ha már medencébe rakhatók. Az összecementezett
sziklákat azonban előbb 5-6 hétig vízben kell áztatni (az áztatóvíz gyakori cserélé-
sével). Ugyancsak alaposan ki kell áztatni a faágakat, fagyökereket, fakérgeket,
sőt a medencébe helyezés előtt a víz alatt ki nem ázottakat, el nem korhadtakat
súllyal leszorított fedelű edényben ki is kell főzni. A mesterséges mulmként hasz-
nált tőzeget (torf) is előbb főzzük ki, majd lehűlés után vászonkendőbe kötve ala-
posan nyomkodjuk ki.
A vízinövényeket is előkészítjük. A szabadból származókat megtisztogatjuk az
algatelepektől és fertőtlenítjük (timsópor vagy konyhasó 5%-os oldatában 3 percig
áztatjuk, majd állott vízzel alaposan leöblítjük). Az elsárgult részeket eltávolítjuk,
a hosszú gyökereket éles ollóval rövidebbre vágjuk (ez a jó meggyökeresedés felté-
tele). Ültetésig a növényeket lapos edényben vagy lavórban vízréteg alatt tároljuk.
136
A talajozáshoz és ültetéshez kis talajsimító deszkalapocskát, ültetőfát (a szá-

razon ültetéshez) vagy ültetővillát (a víz alatti ültetéshez), gumicsövet, szivacsot,
fehér csomagolópapírt vagy újságpapírt, vödröt, deszkalapot készítünk elő, és
amikor mindez együtt van, hozzáfoghatunk az akvárium berendezésének viszony-
lag gyors, de nem elsietett, körültekintő elvégzéséhez.
AZ AKVÁRIUM TALAJÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE
Az akvárium berendezésének igen fontos alkotórésze a fenéktalaj, amely nem-
csak a természetszerű környezet hatáskeltése szempontjából, hanem biológiailag
is indokolt. Akváriumi növényeink jelentős része benne rögzül (Fontinalis,
Elodea), benne gyökeresedik (Vallisneria, Echinodorus), tápanyagainak bizonyos
részét belőle szerzi. A talaj azonban halaink természetes életmódjának biztosítása
miatt is nagy jelentőségű (pl. talajban turkáló, táplálékukat ott kereső, a talajba
magukat beásó, talajba vájt gödörbe ikrázó és ivadékaikat ott gondozó fajoknak
stb.). A jól kimosott és nem túl tömör fenéktalaj természetes szűrőréteg is, kivált
fenékfiltrálóval egybekapcsolva. A fenti indokok alapján a talajt csak egészen
kivételes esetekben (pl. nagyüzemi ikrarácsos tenyésztésnél, higiéniai viszonyokra
kényesebb trópusi halfajok ikráztatásakor, beteg állatok gyógykezelő medencéi-
ben) mellőzzük.
Akvárium talajául csakis gyors ülepedő képességű, szerves eredetű alkotó-
részeket nem tartalmazó talajféleség felel meg. A természetben előforduló talajok-
ról, kőzettörmelékekről és azok iszapolással osztályozott alkotórészeiről közöljük
Atterberg táblázatát.
8. táblázat
A talaj
természetes előfordulási szemcse szemcseméret

kategóriája
formája jellege mm-ben
1. humusz
0,002-nél
I. Szerves talajok 2. láptalajok a) agyag
kisebb
3. tőzegtalajok
4. mezőségi barna
talajok
Szerves és b) por
5. mezőségi fekete
II. ásványi eredetű tala- c) iszap 0,002-0,02
talajok
jok d) kőliszt
6. erdei talajok
7. sziksós talajok
e) finom
8. törmelék talajok 0,02-0,2
Tisztán ásványi erede- homok
III.
tű talajok f) durva
9. kvarchomok 0,2-2,0
homok
137
A táblázatban jelzett talajféleségek közül egyedül csak a 9/f, a durvaszemű (1-

2 mm-es szemcsenagyságú) kvarchomok felel meg céljainkra, ha alapos ki-
mosással megszabadítottuk a-val (agyaggal) és c-vel (iszappal) való szennyezett-
ségétől.
A szerves eredetű talajok kioldódó anyagai a vízben rothadási folyamatot indí-
tanak meg, s a p r o p e l (rothadó) környezetben baktérium — kékalga — és pe-
nészgomba-telepek szaporodnak el, rothadási folyamatok indulnak meg, és ha a
szerves talajt (föld, iszap) a homokréteg alól kitúrják a talajtúró halak és a talajba
fúródó Tubifex, akkor kolloidális, apró szemcséjű alkotórészei le nem ülepedő,
lebegő anyagával szennyezi a medence vizét. Ezért a régebbi szakkönyvekben a
legfelső mosott homokréteg alá ajánlott különféle földkeverékeket
(Riemenschneider-Bade-Behyna-féle* stb.) a modern akvarisztika száműzi. E föld-
keverékek rendeltetése tulajdonképpen a vízinövények tápanyagellátásának a
biztosítása volt. Ma azonban már tudjuk, hogy a tápanyagdús fenéktalaj, amely a
vízinövényeknek több tápanyagot nyújt, mint amennyit azok fel tudnak dolgozni,
komoly veszélyt jelent az akváriumban! A vízinövények gyenge gyökérzetűek lesz-
nek, lassan nőnek, inkább szétterülnek, s a medencében káros algásodás indul
meg, amely könnyen tönkreteheti a növényeket. Ezért mosott homokkal felülről
és oldalról izolált földalapot (földmagot) manapság már csak kizárólag nagy táp-
igényű mocsári növények (tündérrózsák, kallák, aglaonémák, papírsások vagy
„vízipálmák” stb.) speciális medencéjébe, a paludáriumba teszünk, amelyben
viszont rendszerint nem tartunk halakat (vagy csak igénytelen, nem heves moz-
gású, nem talajtúró fajokat). Tápigényesebb vízinövények (Nuphar, Cryptocoryne,
Sagittaria fajok stb.) tisztára mosott homoktalajába Wendt 1 cm átmérőjű agyag-
golyóknak a gyökér közelébe dugását javasolja „trágyázás” gyanánt. Az agyaggo-
lyócskákat nedves agyaggyurmából formáljuk és napon kiszárítjuk. A keményre
szikkadt agyaggolyókat ujjunkkal a növény gyökere mellé fúrt lyukba, egyenként
a homokréteg alá toljuk, majd a homokot fölé zárjuk. Ha gyorsan dolgozunk, az
agyaggolyók nem oldódnak a vízben. Korszerű növénytáp-oldatokkal — hozzá-
számítva az akvárium halainak trágyázó hatását is (nitrát átadás a vízinövények-
nek) — mindennemű szerves talajt nélkülözhetünk az akváriumban. Egyébként a
nem tápanyag gazdag fenéktalaj erősebb gyökérfejlesztésre serkenti, gyorsabb
fejlődésre készteti a növényeket.
Ám a homok sem mindegyik alkalmas akvarisztikai célra. Míg a föld az ak-
váriumban bomló iszapot hoz létre és káros algásodást idéz elő, addig a tengeri
homok (csiga- és kagylóhéjtörmelék) teljesen terméketlen, s nagy mésztartalma
folytán az édesvizet igen keményíti, ezért csakis tengeri akváriumokba hasz-
náljuk. Ugyancsak alkalmatlan az építkezésekhez használt poros (agyagos) és
sárga (márgás) bányahomok is, mert agyag- és mésztartalmánál fogva zavarossá,
keménnyé teszi, ásványi anyagokkal szennyezi a vizet. A súrolóporként áru-
*Riemenschneider 1/3 rész réti gyepföld, 1/3 rész mosatlan homok és 1/3 rész agyag keve-
rékét; Bade 2/3 rész láp- vagy tőzegtalajt és 1/3 rész agyag keveréket; Behyna a vakond-
túrásból származó réti földet egymagában ajánlotta. Valamennyi sok bomló szerves anyagot
és alig ülepedő kolloidális szemcséket tartalmaz.
138
sított homok is káros vegyi alkatrészeket tartalmaz. Veszélyes lehet halainkra a

gyári szennyvízzel fertőzött, kivált fenollal szennyezett vízszakaszból származó
homokszemcséjű és a túl tömör — apró kavics nélküli — kvarchomok is, mert az
ilyen igen tömör fenéktalajban alig cirkulál a víz, s pangás, bomló rétegek kelet-
keznek benne (megfeketedik); a növények gyökérvégei is elrothadnak.
Akváriumi talajként csakis a jól ülepedő, 1-3 mm szemcséjű, laza szerkezetű
(apró kavicsokkal kevert) kvarchomokot, más néven pataki vagy folyami homokot
(pl. Duna fenékkotrásából származót) használjunk. Ennek laza szemcséi közt a
víz és a levegő cirkulálhat, ezért nem feketedik meg, a növényeket jól rögzíti, gyö-
kerük egészséges marad, messze elágazik. A kaviccsal való arányos kevertség
nemcsak a jó talajszellőződés, hanem a talaj megfelelő kötöttsége miatt is fontos;
nélküle a fenéktalaj lejtős helyzetéből hamarabb lehordódik (vízszintessé válik), s
könnyebben korbácsolódik fel, a növények kavicsváz nélkül könnyebben szaba-
dulnak ki belőle.
A homok előkészítése: A folyamkotrásból származó kavicsos kvarchomokot
mindenekelőtt rostáljuk. Rostafémszitákkal előbb elválasztjuk az 1— 2 mm-es
homokszemcsét a kavicstól, kövektől, kagylóhéjtól, szeméttől. A kavics és kő-
kupacból tovább rostáljuk a köles nagyságú (3-4 mm-es) és a borsó nagyságú (6-
7 mm-es) kavicsokat. Ez utóbbi méretű kavicsféleséget később összekeverjük a
kiszitált és kimosott homokunkkal, ezzel adva meg számára a kellő kötöttséget, a
szükséges lazaságot. A nagyobb és szebb (színesebb) kavicsokból kézzel válogas-
suk ki a tetszetősebbeket; ezeket okkal-móddal majd dekorációs célokra, illetve a
filtrálóhoz (dió nagyságúak) fogjuk felhasználni.
Homokmosás: A kiszitált homokkal nem fémfelületű, hanem zománcozott vagy
műanyag edényt (pl. lapos fazekat) 1/3 vagy 1/2 részéig töltünk meg, majd vizet
öntve rá, egy darab fával alaposan megkavargatjuk. A beszennyeződő vizet némi
ülepedési idő után leöntjük, s helyébe frisset töltünk, azután folytatjuk a kava-
rást. Miután a homokban üvegszilánk és egyéb ismeretlen éles anyag (törött
kagylóhéj darab stb.) is lehet, nem tanácsos ezt a munkát kézzel végezni. Na-
gyobb mennyiségű homokot vödörben mossunk. A homok forgatására itt kisebb
kerti ásót is használhatunk, de még célszerűbb a homokréteg alá gumicsövet,
kerti öntözőcső végét vezetni és a mosás műveletét a folyó vízre bízni. Nagyüzemű
díszhaltenyészetekben, nyilvános akváriumokban a homok mosására nagy töl-
cséreket, kónuszosan lefelé szűkülő piramis hasábokat használnak, alsó nyílá-
suknál erős szövetű szitával. A tölcsérekbe a vizet alulról vezetik be, amely felfelé
haladva átmossa a homokréteget, s a szennyezett víz felül folyik le. A fadarabbal
való homokmosás sokkal fáradságosabb munka, mert a műveletet csak akkor
tekinthetjük egy-egy adagnál befejezettnek, ha a legalaposabb felkavarás után a
szemcsék igen rövid idő alatt mind leülepednek, és a mosóvíz kristálytiszta marad.
A budapesti dunai sóder pl. 30-35-szörös alapos kavargatást és vízcserét igényel
(2,5 liter homok mosása kb. fél óráig tart). Ha a homokmosást elsietjük, akkor a
feltöltés után vagy az üzemeltetés közben kellemetlen meglepetések érhetnek!
A kavics mosása is hasonló módon, bár sokkal hamarabb, kevesebb fáradság-
139
gal végezhető. A nagyobb kavicsot és köveket célszerűbb sűrű fonatú kosárba

rakva folyó vízben átmosni.
A szabad vízből származó talajunk számos fertőző, vagy a medence berende-
zésére veszélyes élőlényt (kórokozót, algát) is tartalmazhat. Ezért elővigyáza-
tosságból célszerű a kimosott homokot vagy kifőzni, vagy némi felületi szárítás
után tepsibe vagy lapos edényekbe téve sütőben át forrósítani.
A szaküzletekben gyakran árulnak mosott akváriumi homokot (Újabban polie-
tilén zsákocskákban is). Ellenőrzés nélkül ezt se tegyük az akváriumba. A kavar-
gatási próba gyakran meggyőz bennünket arról, hogy néhány utánmosás még a
„mosott homokra” is ráfér. Vannak akvaristák, akik üveggyári homok-
előkészítőből származó homokhoz is hozzájutnak. Bár ez kényelmes (1-2
utánmosással kristálytiszta), de ne feledjék: steril, teljesen terméketlen, hófehér,
tömör kvarcszemcsékkel van dolguk!
Lágy- és savas (6,5-5,5 pH) vizű akváriumokba a folyami homokot csak sava-
zás után tehetjük. Üveg, vagy zománcedényben a kimosott homokra 5%-os sósa-
vat, vagy foszforsavat öntünk, és az egészet 24 óráig melegen, többször megismé-
telt kavarással állni hagyjuk. Ezután a homokot alaposan, a savas reakció teljes
megszűntéig vízzel kimossuk, vagy ami még jobb: 24 óráig vizet folyatunk át raj-
ta. A kaviccsal ugyanezt tesszük, de arra 1%-os savoldat is elegendő. A kisavazott
homokú akváriumokban a paludáris jellegű növények (pl. Cryptocoryne-félék)
gyökérzetét hegyi láptőzegkorpával („Torfmull˝) vesszük körül. Ez legkönnyebben
homokréteg közé süllyesztett kis virágcserepekben oldható meg, de több és szét-
terjedő növényzethez körös-körül a medence 3-4 cm széles homokkerete közé
tehetünk nedvesen behelyezett tőzegréteget is a fenékre, amelyet 4-6 cm vastag
homok-fedőréteggel borítunk be.
A kövek, sziklák egy részét már a talajozásnál be kell építenünk a talaj alá.
Ezért már itt legyünk figyelemmel arra, hogy nem akármelyik kőzetféleség felel
meg céljainknak. Mindenekelőtt száműznünk kell akváriumunkból a fém- és
kéntartalmú köveket, aminők pl. a pirit és a travertin. Az ilyen fém-es kénszeny-
nyeződést tartalmazó kőzetekből akváriumi állatainkra mérgező hatású anyagok
oldódnak ki. Veszélyes anyaguk (szulfidok stb.) a vízbe kerül, és azt keményíti is
a friss cement, ezért a cementépítményeket (cementtel összeragasztott sziklada-
rabokat, cementből formált sziklákat) felhasználásuk előtt néhány hétig gyakran
cserélt vízben áztassuk, majd közvetlenül a betevés előtt kb. 5%-os sósavoldattal
mossuk le, és vízzel alaposan öblítsük át. Tengeri és lágy-savanyú vizű akváriu-
mokban mindenképpen tanácsos a cementsziklákat klórkaucsuklakkal beecse-
telve szigetelni.
A lágy-savanyú vizű medencékbe ne tegyünk mésztartalmú kőzeteket, mint
például dolomitot, márványt, mészpátot, mészalabástromot, cseppkövet, tufakö-
vet, mésztufát, travertint, kagylós mészkövet, habkövet. Ugyancsak nem tanácsos
minden ellenőrzés nélkül homokkövet és palát som felhasználni, minthogy ezek is
jelentős keménységet okozó anyagot tartalmazhatnak. Legjobb a felhasználandó
kőből vagy palából kis darabkát kalapáccsal lepattintani, és a következő próbát
elvégezni: a letört kőzetdarabkát kémcsőbe vagy kis pohárba téve annyi 5%-os
hogy az 5%-os sósavval öntsük le, hogy a mintát befedje. Ha pezsgés közben apró
gázbuborékok szállnak fel, akkor a kőzet bizonyára meszet vagy magnéziumot
140
tartalmaz. Pontosabb vizsgálat céljából főzzük fel az előbbi próbánkat, és a lehű-

lés után azonos mennyiségben adjunk hozzá 10%-os ammóniák-oldatot (szalmi-
ákszeszt), majd cseppentsünk hozzá néhány csepp oxálsav- vagy ammonoxalát-
oldatot. Amennyiben fehér zavarosodás keletkezik, a vizsgált kőzet meszet tar-
talmaz.
Lágy és alacsonyabb pH-jú (6,8-5,5), valamint kemény édesvízi és tengeri ak-
váriumokba egyaránt alkalmas kőzetek a bazalt, gránit, gneisz, kvarc, csillám és
csillámpala. A kemény édesvizű és tengeri akváriumokban ezeken kívül felhasz-
nálhatjuk még a jól díszítő mésztufát, mészkövet, dolomitot, mészpátot, mész-
alabástromot, cseppkövet, homokkövet, palát, megkövesedett fát, növényi szerke-
zetet mutató tőzeg- és barnaszénlapokat. Utóbbiakra vigyázzunk, nem tartalmaz-
nak-e pirites szennyeződést.
Igen jól hatnak a medencében a különféle „vízmosta” faágak, gyökerek és fa-
kérgek, amelyek a megkövesedett fadarabokhoz hasonlóan csersavat és többé-
kevésbé erősen oldódó növényi tápanyagokat juttatnak a vízbe. Ennek ellenére ne
rakjunk a medencébe túl sok fadekorációt, mert a víz állandóan kilúgozza az
elhalt növényi részeket, s a hasznos tápanyagok mellett lassacskán nem kívána-
tos szervetlen alkotórészek is oldódnak ki belőlük. Ezek azután növelik a víz só-
tartalmát és keménységét, s eredeti állapotát csak egy részének desztillált vagy
esővízzel való kicserélésével tudjuk helyreállítani. A friss vizet oly gyakran kell
utána tölteni, amekkora a medence vízmennyisége s a fadekoráció felülete, vala-
mint az alkalmazott fa kilúgozottsága (kiáztatottsága).
Az akvárium fenéktalajának a kiképzését három munkafázisra (I—III.) csopor-
tosíthatjuk:
I. Az üres medence aljára — ha egyáltalán szándékunkban van — először is a
fenékfiltráló harangját, illetve beszívó csöveit helyezzük el úgy, hogy annak szűrt
vizet visszavezető csöve a medence valamelyik (nagyobb medencékben esetleg
mindkét) hátsó sarkánál vezetődjék fel.
Nagy köveket és sziklákat legjobb a talaj alatt rögzíteni. Különösen talajtúró
halfajokra veszélyes a nagyobb sziklát, követ csupán a fenéktalaj tetejére tenni,
mert az alátúrt szikla eldőlhet, s a magas ablak ily módon a medence üvegét is
kitörheti. Üvegfenekű vagy üveglappal szigetelt aljú akváriumokban felettébb
ügyeljünk arra, hogy kisebb kavics, de még kvarcszemcse se kerüljön a kő fekvő
felülete alá. Ezek ugyanis a terhelés következtében az üveget megkarcolva és
élesen nyomva elrepeszthetik!
Ezt követően a filtráló harangját, illetve beszívó csöveit előbb dió nagyságú ka-
vicsokkal vagy bazaltzúzalékkal vesszük körül, erre rá és tovább köréje kisebb,
mogyoró-, majd borsó nagyságú kavicsréteget teregetünk. Kisebb akváriumokban
ez a több rétegű kavicságy főleg a fenékfiltráló szívóharangja vagy beszívócsöve
köré kerül, s az erre teregetendő homokréteggel együtt az egyik sarok kissé ma-
gasodik. Így talajlejtőt vagy teraszt létesíthetünk. Nagyobb medencékben azonban
az egész fenékfelületet ilyen kavicsággyal tölthetjük ki, ügyelve arra, hogy a me-
dence oldalfalainál a széltől számítva legalább 2-3 cm széles homokkeret vegye
körül a kavicsréteget.
II. A tisztára mosott — lágyvizű akváriumokhoz ki is savazott — homokból
141
nyirkos állapotban 6-8 cm magas homokkeretet tapasztunk a medence olda-

laihoz. Ezután gyengén kimosott, durvaszemű homokból (nyirkos állapotban)
kisebb medencékben 2-3, nagyobbakban 4-6 cm magas réteget teregetünk a
mosott homokkeret közé. Talajfiltráló kavicsrétegére csakis mosott homokot te-
gyünk. A gyengén mosott homokot kezünkkel vagy lapos kis simítófával lesimít-
juk, enyhén nyomva a talajt. Ennek célja, hogy a szemcsék közé került légürege-
ket megszüntessük, és így a talaj nagyobb kötőképességét biztosítsuk. Lágy- és
savas vizű akváriumokból ez a kevés-
sé kimosott homokú betét kimarad,
helyette jól átmosott, majd ki-
nyomkodott hegyi láptőzeget
(Torfmull) teregetünk legalsó talajágy-
ként nyirkos állapotban a homokkeret
50.ábra. Plexiből készült keret, amely a közé.
növényekkel beültetett talajrészt (vonal- Már az alsó talajrétegnél enyhe lej-
kázott terület) elválasztja a szabad etető- tést alakítsunk ki, a hátsó oldaltól az
tértől. Így a talajba fúródott Tubifex nem elülső felé, esetleg az egyik keskeny
szaporodhat el az egész medencében, s a oldaltól a másik felé. A talajtömörítés-
keret határolta részből könnyebben eltá- kor a lejtő alján kipréselődő vizet szi-
volítható vaccsal el kell távolítani, mert feltöl-
téskor az egész vizet zavarossá teheti.
Vigyázzunk azonban, hogy ezt a sziva-
csot azután ne használjuk többé az
akvárium oldalüvegeinek a tisztításá-
ra is, mert még kimosása után is
51. ábra. Lapos kövek alátámasztása
homok alatti kőtalpazatokkal — talaj- megbújhat likacsai közt kvarcszem-
túró halfajok akváriumában cse; amely tisztításkor üvegünket
megkarcolja!
Régebben az üzemeltetett medence
egyszerűbb tisztogatásának megköny-
nyítésére az akvárium lejtő oldalának
egyik sarkában kis üvegcsíkkal ún.
iszapsarkot létesítettek. A gyakorlat
azonban rácáfolt e mesterkélt létesít-
mény praktikusságára, hiszen ez a
szemétgyűjtő csak a fenéken turkáló
halaknak nyújtott alkalmat az oda-
gyűlt hulladék felkorbácsolására,
sokszor pedig homokkal feltöltődve
nem is tölthette be eredeti hivatását.
Ezért ezt manapság már teljesen mel-
lőzzük.
A talajozás második munkafázisá-
ban helyezzük el az egyik hátsó sa-
rokban (esetleg rövidebb-hosszabb
52. ábra. Házilag is elkészíthető, por- úton a legfelső homokréteg alatt is
lasztót rejtő műszikla: 1. légvezeték; 2.
továbbvezetve) a szellőztetővezetéket,
szorítócsavar; 3. porlasztókő; A) a mű-
szikla belső fala; B) alsó víz-beengedő a legvégére erősített porlasztóval. Ha a
nyílás; C) légvezetők bevezető nyílása; fűtőtest vége a homokrétegbe rögzül,
D) felső nyílás a buborékok kiengedésére akkor azt is most tesszük be. Egy-
142
máshoz illesztve most süllyesztjük le a teraszt képező kősort, illetve a két-

háromlépcsős terasz kősorait is.
III. A kevéssé mosott homok- vagy tőzegágyra kristálytisztára mosott homok-
ból felső fedőréteget terítünk és azt kezünkkel vagy a simítófával elsimítjuk, eny-
hén lenyomkodjuk. Ügyeljünk, hogy a tiszta fedőréteg az oldalszéleknél összetö-
mörüljön az előre odahelyezett tiszta homokkeret-réteggel. Az ezután összegyűlő
vizet szivaccsal ismét eltávolítjuk a lejtő aljáról. Erősen túrkáló állatok (pl.
Cichlidák, naphalak), illetve magukat a talajba beásók számára (pl. csíkfélék,
harcsák, rákok) az egész fenéktalaj csakis kristálytisztára mosott — kaviccsal
kevert — folyami homokból állhat!
Ezután a talajfiltráló levegővezetékkel egyesített szűrt víz visszavezető csövét a
harang talajból kiálló csővégződéséhez kis gumi- vagy színtelen PVC-cső-
darabkával hozzáerősíthetjük.
A második talajozási munkafázisban épített teraszüreget teljesen tisztára mo-
sott homokkal töltjük ki. Tetejére hintsünk mogyoró nagyságú kavicsot, egy ré-
szét nyomkodjuk is a felső rétegbe, hogy a terasz homokjának lehordódását meg-
akadályozzuk. Végezetül a műszaki berendezések feltűnő részeit (fűtőtest, belső
filtráló szűnőköpenye stb.) tőzeglapokkal, szikladarabokkal, fakéreggel, fűzfa és
gabonafélék kimosott, kiáztatott gyökércsomóival takarjuk el.
A legtöbbször a talaj ezzel készen áll beültetéséhez. Olyan halak akváriumá-
ban, amelyek nem tűrik a begyökeresedett növényzetet (pl. Metynnis-ek, nagytes-
tű Cichlidák), még a talajt fedő dekorációs elemeket (nagyobb kavicsot, követ,
faágat, fakérget, gyökeret, kókuszhéjat, virágcserepet vagy a talajon elterülő mű-
növényt) helyezzünk el a fenéktalaj tetején, s ezzel a medence berendezését el is
végeztük.
AZ AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK ÜLTETÉSE
A fejlettebb típusú vízinövényeket a természetben való megtelepedésük szerint

három fő csoportra oszthatjuk:
1. Az első csoport növényei a víz színén úsznak, levelük is ott terül el vagy ab-
ból részben ki is nő, gyökerük pedig szabadon a vízbe lóg. A szükséges táp-
anyagokat tehát kizárólag a vízből veszik fel. A víz színe alatt úszó mohákat
(Riccia) kivéve a vizet nem gazdagítják oxigénnel. A víz alatti teret védik a tűző
napsugaraktól. Sok halfaj szaporodásához használja fel az úszó vízinövényeket
(labirinthalak, pikók stb.). A szabadból akváriumba telepített úszónövények
(vízilencsék, rucaöröm) gyökerei közt élősködők (hidrák, halpiócák, más parazi-
ták) bújhatnak meg. Ezeket a vízinövényeket vízen úszó növényeknek nevezzük.
2. A második csoport növényei csupán kapaszkodásul, támasztékul szolgáló
gyenge gyökérszálakkal rögzülnek a talajhoz, törzsük és levélzetük a víz színét
143
elérve nem nő ki abból, hanem elhajlik alatta. Gyenge gyökérzetük miatt gyakran
kiszabadulnak a talajból (pl. hullámverésre, vihar okozta vízfelkorbácsolásra,
halak túrására) s ilyenkor a víz színe alatt lebegve is tovább fejlődnek, sőt sarja-
kat is fejlesztenek. Az akváriumvíz oxigénellátása szempontjából ezek a legfonto-
sabbak, amelyeket víz alatt élő vagy alámerült (submers) növényeknek, népiesen
kínároknak is hívunk.
3. Végül a harmadik csoport növényei erős, dús gyökérzettel vagy gumós gyö-
kértörzzsel (rhizómával) gyökeresednek a talajba. Fiatalon vagy magasabb vízvi-
szonyok között teljesen a víz alatt (submers módra) élnek, de később elérve a víz
színét, ott szétterítik levelüket (úszólevelűek), avagy pedig kinőnek a vízből
(emers, vízből kiemelkedők). Otthonuk a sekélyvizű mocsár, vagy a tavak, árkok,
holtágak mocsaras (paludáris) létfeltételeket nyújtó parti öve. Tápanyagukat
nemcsak víz alatti levelükön, hanem jelentős részben gyökérzetükön keresztül
fedezik. Csupán submers stádiumukban adnak le a vízbe oxigént; úszólevelű és
vízből kiemelkedő stádiumukban már csak víz alatt fejlődő hajtásaik, fiatal levele-
ik jöhetnek e téren számításba. Akváriumi szempontból oxigénfejlesztésük alá-
rendelt jelentőségű. Dekoratív növények, amelyek azonban tágabb teret (vagy
medencét) és sok tápanyagot igényelnek.
Akvarisztikai szempontból legfontosabbak a sok oxigént fejlesztő, dekoratív
lombozatukat a víz alatt szétterítő, kevés talajréteget igénylő alámerülő növények.
Ezek adják az akvárium növényzetének többségét. Az úszólevelű és vízből kiemel-
kedő mocsári növényekből legfeljebb csak néhányat telepítsünk be. A vízen úszó
növényekből pedig a berendezés befejezés után helyezzünk annyit a víz színére,
amennyi hatásosan díszíti annak felszínét, de ugyanakkor szabad felületet is
biztosít a víz légcseréjére, a halak etetésére, de kivált a fény behatolására. Ezért
időnként ritkítsuk soraikat, hogy ne nagyon szaporodjanak el.
53. ábra. Gyökeres vízinövények ültetősekor a gyökerek a talajból ne hajoljanak vissza

(lásd balra.); a növény „nyakát" (a gyökerek és a levelek találkozási pontját) ne takarjuk
el homokkal (lásd jobbról)
144
54. ábra. A növények csoportosítási elve az előtér (2) szabadon marad; a középső terület-
részre (3) egyesével álló, alacsony növények kerülnek; a háttérbe (4) pedig magas, bokros
növényeket ültetünk; 1 — rálátás az akváriumra (Frey nyomán)
A vízinövények rendszertanilag a moszatok (algák), a mohák, a harasztok és a

virágos növények köréből kerülnek ki. Fajok szerinti ismertetésükkel, rendszer-
tani hovatartozásukkal később foglalkozunk. Az alábbiakban csupán ültetésük
technikájáról és elrendezésükről szólunk.
Az akváriumi ültetés egyik módja a növények szárazon való beültetése. Előnye
a könnyűsége, kivált, ha nagy gyökérlabdájú, vagy nagy rhizómájú növények
elültetéséről van szó. Hátránya, hogy a növények lombozata csak víz alatt szétte-
rülve mutatja a növényzet összképét, s ha nem dolgozunk elég gyorsan, növénye-
ink könnyen tönkremehetnek, vagy legalábbis megsínylik az ültetést. A száraz
ültetéskor mutatóujjunkkal vagy ültetőfával kellő mélységű lyukat fúrunk a ho-
mokban, majd a visszametszett gyökerű növény gyökereit függőlegesen belehe-
lyezzük, másik kezünkkel a talajt a gyökerek köré nyomkodjuk. Vigyázzunk, ne-
hogy a hosszabb gyökerű növények (pl. Cryptocorynék) gyökereinek vége vissza-
145
hajolva a talajból kiálljon. A gyenge támaszgyökerű vagy anélküli növényszárakra

ügyeljünk, nehogy túl mélyre toljuk a talajba, de ne is álljon ki a szárvég. Az ún.
„talajonálló” növényeknél, ahol a levelek egyenesen a gyökértörzsből hajtanak ki
(pl. Vallisneria fajok) arra vigyázzunk, hogy vegetációs pontjukat, a „gyökérnya-
kat” (a gyökerek és a levelek találkozási helyét) a homokba ne süllyesszük, mert
akkor az egész növény elpusztul. Azokat a növényeket, amelyeknek alig van gyö-
kerük, vagy a friss beültetés után könnyen kiszabadulnak a talajból, tövüknél 1-
2 nagyobb kaviccsal rögzítsük. (Külföldön erre a célra U-alakú üvegtűket — nö-
vénytűket — is hoznak forgalomba.) Ha a szárazon ültetés befejezése után a fel-
töltendő víz még nem áll rendelkezésünkre, — takarjuk le a beültetett növényeket
több réteg selyempapírral vagy vékony fóliával, és locsoljuk meg azt alaposan
állott vízzel.
A feltöltött akváriumban végzett ültetés előnye az előbbivel szemben az, hogy
már közben kialakul a berendezés összképe, egy-egy növény térölelése, dekoratív
hatása, és így eszerint szabhatjuk meg az ültetés további menetét. Másik előnye,
hogy a növényeket nem kell féltenünk a kiszáradástól, és aránylag gyorsan vé-
gezhető. Hátránya, hogy kevésbé szakszerűen végezve a medence vize zavarossá
válik, és így cserélni kell. Fontos feltétel itt a növények számára megfelelő hőmér-
sékletű víz. Ezért ültetés előtt az elektromos fűtőtestet kapcsoljuk be, vagy pedig
a víz egy részének felmelegítésével gyorsíthatjuk a munkát. A víz alatti ültetést
tiszta, alaposan leöblített kézzel, vagy a még célszerűbb ún. ültető villával végez-
hetjük. Ez többnyire üvegből (olykor fémből vagy fából) készült, megfelelő hosszú-
ságú bot, amelynek egyik vége kétágú. A gyökér nélküli növénytő szárvégét a
villavégek közti tompa éknyílásba illesztve a növényt gyors mozdulattal a kívánt
helyre, a megfelelő mélységre szúrjuk le. A villát gyors mozdulattal visszahúzzuk,
s a frissen ültetett növény töve körül a homokot kissé elegyengetjük, esetleg 1-2
kavicsot a tő mellé tolunk. Hosszabb gyökerű növények gyökerét lazán a villa
egyik ágára csavarjuk s a homokba szúrjuk. Az ültetés befejezése után a víz szí-
nére helyezzük az úszónövényeket (ha egyáltalában
55. ábra. Dús növényzetű, sekély trópusi pocsolya karakterét nyújtó medence-
berendezés, amelynek „régi települését" az „alámerült" faág, kókuszhéj, néhány szál nád
és elszórt ágdarabka kihangsúlyozza (Frey nyomán)
146
akarunk ilyeneket az adott medencében tartani) és a medencét fedőüvegével le-

fedjük.
Gyakran átrendezésre kerülő, sűrűn tisztogatott medencében — így főleg sza-
porító, nevelő és kereskedelmi akváriumokban — a növényeket kis cserepekbe
vagy ún. növénytálakba, négyszögletes cserépedénykékbe ültetik, amelyek alul
tőzegkorpával vagy mosatlan ho-
mokkal, felül kristálytisztára mosott
homokréteggel vannak megtöltve. A
cserepeket és növénytálakat vagy az
Üres medence fenekére, vagy pedig
tisztára mosott homok közé süly-
lyesztik. Vízcsere és medencetisztí-
tás idején a növényeket tartóval
együtt kiemelik, majd ismét vissza-
teszik eredeti helyükre. Agyagcsere-
pek helyett kerek és hosszú, szögle-
tes formájú műanyagdobozok is
megfelelnek.
A növények ültetési elrendezésé-
nél — szépérzékünkön kívül — bi-
zonyos biológiai követelményeket is
érvényesítenünk kell. Egyrészt te-
kintettel kell lennünk a beültetendő
vízinövények növekedési formáira,
méreteire, életigényére, másrészt a
halak környezettel kapcsolatos kö-
vetelményeire. Így például nagytes-
tű, hosszú úszójú halakhoz semmi
esetre se telepítsünk sűrű, terebé-
lyes növényzetet. Ugyancsak tágas
kiúszótér szükséges a kisebb, de
népes rajban úszkáló és gyors moz-
gású fajoknak. A begyökeresedett
növényeket nem tűrő fajokhoz csu-
pán lebegő hínárcsomók és vízen
úszó növények jöhetnek szóba. Ten-
geri akváriumokban a növényt nem
pusztító állatok mellé nagyobb tele-
pű — formára nézve gyakran az
édesvízi alámerült növényekre em-
lékeztető — algákat (pl. tengeri salá-
ta) telepíthetünk.
A vízinövények elrendezésének
alapelveként fogadjuk el, hogy a 56. ábra. Különféle jellegű vízinövények
különféle fajok egymást váltogató akváriumi ültetési módja: 1. a szétterülő
tarka összevisszasága nem termé- növények külön álljanak; 2. a finom levélze-
szetszerű, nem szép. A természet- tű növények csak bokrosan ültetve hatnak;
3. az ilyen szikár, ritka levélzetű növények
ben is meghatározott körzeten belül
csoportosan ültetendők; 4. csak a hajtás-
csupán néhány vízinövényfaj fordul csúcsot ültessük el (Frey nyomán)
elő; közülük a finom levélzetűeket
és a bokrosodó fajokat mindig csoportokban találjuk,
147
olykor egész kis víz alatti „erdőket” alkotva. Ezt kell utánoznunk kicsiben az
akvárium falai közt is. A bokrosodó hajtársú, finom levélzetű növényeket tehát
sose ültessük egyesével, hanem kisebb-nagyobb csoportokba. Felkopaszodott
törzsű hínárféléknek ne hagyjuk meg az amúgy is csúnyán ható kopasz szárát,
hanem a leveles csúcshajtást vágjuk le és ezt dugjuk a homokba; ezzel a növény
bokrosodását (oldalhajtás fejlesztését) is elősegítjük. Az előbbiekkel szemben a
nagyra növő és szétterülő levelű növényeket szebben hatnak külön ültetve, sőt
kellő fejlődésükhöz megfelelő nagyságú szabad teret igényelnek. Erre már akkor
legyünk figyelemmel, amikor fiatal példányait ültetjük el. Biztosítsunk kellő ter-
jeszkedési teret az indásan szaporodó vízinövényeknek is. A legtöbb akvarista
már kezdetben szeretné akváriumát sűrűn benövényesedve látni, ám ez mégsem
célszerű. Hagyjunk helyet a beültetett növények természetes elszaporodására is.
Mindezek figyelembevételével a beültetéskor a növényzet összképét úgy ala-
kítsuk ki, hogy a medence lehetőleg természetszerű, dekoratív hatást keltsen. A
magas, széles teret ölelő, sűrű növényeket a medence leghátsó részébe ültessük
(ahol a talajréteg is legvastagabb). A lombpárnás hínárcsomókat, növénybokrokat
a hátsó sarkokba és a keskenyebb medenceoldalakhoz helyezzük. A kisebb és
fényigényesebb növényeket a hátsó magasabb növények elé, a bokros csomók
mellé csoportosítsuk. Az előteret hagyjuk üresen kiúszótérnek, legfeljebb néhány
egészen alacsony, esetleg a talajon elterülő növényt ültessünk ide. A növények
csoportosításába természetesen a mellettük alkalmazott egyéb dekorációs elem
(kő, nád, faág, fakéreg, kókuszhéj) elhelyezése is beleszól. Kőhalmok közé vagy
magasabb sziklák tetején ügyesen elhelyezve igen hatásosak: a természetben is
így előforduló forrásmohák (Fontinalis, Amblystegium). Az indás növényekből (pl.
Echinodorus) természetesen hat a medence hosszára Ferde szögben hátulról előre
haladó, természetesen fejlődött növénysor, kivált, ha ez a zöld sövény sziklahal-
mot vagy faágat kerül ki. A növények csoportosítását, illetve fajmegválasztását
biotóp akváriumoknál a velük együtt tartandó állatfajok határozzák meg. E téren
legalábbis az azonos földrészről való származásra legyünk tekintettel. A biotóp
társításra vonatkozóan a későbbiek során, külön alfejezetben hozunk példákat.
AZ AKVÁRIUM DEKORÁCIÓS ELEMEI
A vízinövényeken kívül - melyek lényegében maguk is természetes dekorációs

elemek — még számos egyéb tárgyat is alkalmaznak az akvárium be-
rendezéséhez. Rendeltetésük, hogy a mesterségesen létesítendő kis víz alatti tájat
változatosabbá tegyék, s egy-egy sajátos természeti elemmel emlékeztessenek a
gondozott állatfaj eredeti környezetére. Mindebből következik, hogy akváriumban
csak a természetből származó, természetesen ható, az állatokra nem káros tár-
gyakat használhatunk fel. Csupán a szaporításhoz használt „műanyag-
növényekkel” és ikrarácsokkal tehetünk kivételt.
148
A kövek a növények és halak környezeti egyhangúságát csökkentik. Egy-egy

beillő kő vagy kisebb kövekből, nagyobb kavicsokból képzett kőhalom, kavics-
kupac igen változatosan hat. Viszont mesterkélt az egyforma kövecskékből vagy
kavicsokból sorba rakott kőlánc, amely olykor a talajon hosszan elvezetett szel-
lőztető vezeték eltüntetését célozza. Sokkal természetesebb a vezetéket a homok
alá rejteni, és csupán a homokba való belépésekor és az előbújó porlasztó körül
egy-egy kis kőhalommal elrejteni.
A nagy kövek kis medencében sok vízteret vesznek el. A túl sok és sokféle kő
az akváriumot mesterkélt, rideg kősivataggá változtatja. Meghatározott kőkikép-
zések egyes állatfajoknak élettanilag szükségesek (búvóhely, vagy pl. talapzat
virágállatoknak). A folyóvízi környezetbe a lekerekített, egymás mellett fekvő kö-
vek illenek. Ha viszont sziklás parti tájat akarunk érzékeltetni, azt magas, szögle-
tes szikladarabokkal és magas teraszt alkotó, egymásra helyezett vagy teraszosan
összecementezett sziklafalakkal érhetjük el. Utóbbi megoldásnál azonban az
egész hátteret sima cementfallá képezzük ki, hogy az a hátsó üveghez simulva
megakadályozza az állatok (halak, rákok) elbúvását, és mögé telepedését (tengeri
rózsák, tengeri férgek, puhatestűek). Barlangszerű búvóhelyet több hal- és rákfaj
igényel. Ezt nagyobb lapos kövek egymásra-helyezésével vagy cementezéssel ké-
szíthetünk.
Az éles, hegyes szikladarabok állatainkat megsérthetik, ezért az ilyeneket mel-
lőzzük, illetve a hegyes éleket és csúcsokat tompára csiszoljuk le. Kisebb kövek,
kő- és kavicskupacok aljára és közéje hulladékok rakódhatnak, amelyek rothadá-
si gócként szerepelhetnek. Ezért egy-egy kő alatt enyhe mélyedést készítsünk,
ebbe süllyesszük a kő alját, és a környező homokot toljuk a kő alsó hajlataiba és
alapja köré. A kő és kavicskupac közeibe rakodó hulladékot pedig gyakoribb tisz-
togatással távolítsuk el.
A talaj befedése, sötétítése különösen ragyogó csillogású trópusi halak akvári-
umában indokolt. A fenéktalaj kristálytisztára mosott felső homokrétege ugyanis
igen világos (a berendezéskor szinte csaknem fehér), s fakónak, sápadtnak lát-
szanak a környezet színeihez alkalmazkodó halak. Azok eredeti szép színe, cso-
dás ragyogása csakis a sötét aljzatú és hátterű környezetből csillognak ki. Ameri-
kában talajszínező festékeket is hoznak forgalomba, amelyekkel a homokot sötét-
re — sokszor egészen szokatlan, idegen színűvé — megfestik. Ez azonban termé-
szetellenes, giccses megoldás. Szebb a trópusi vizek levél- és egyéb szerves horda-
lékiszappal fedett aljzatát utánzó mesterséges mulm. A műiszapot hegyi láptőzeg-
ből készítjük úgy, hogy a tőzeget jól kifőzzük, vászonruhában alaposan kinyom-
kodjuk, és még a feltöltés előtt a fenéken elteregetjük. Ha ez a műiszap szervessel
beszennyeződik, leszívjuk és újjal pótoljuk. A mesterséges mulm, amely a homo-
kot szép sötétbarna réteggel fedi be, csak kisebb testű, nem túl heves mozgású
halak akváriumába való (pl. neonhalak, afrikai ikrázó fogaspontyok). A homok
sötétítésére használhatunk még fekete bazalt kőzúzalékot, amelyet a talaj tetején
elteregetünk. A fenéktalaj befedésére igen tetszetősek a növények közötti homok-
terekre fektetett tőzeglapok, lapos barnaszén lemezek (megkövesedett fák hosszú,
lapos szilánkjai), kiázott fakéregdarabok, valamint az előzőleg kiáztatott, elhalt
falevelek. Ezek egymás mellett heverő darabjai között kevés homokfelület termé-
szetesen kivillan, ezt azonban már ne fedjük le, mert az igen mesterkélt, erőltetett
149
volna. A tőzeglapok és szénlemezek a vízinövények tövéig húzódhatnak, de néme-

lyik tőzeglap előre elkészített nyílásába ültetett törpe növény igen dekoratívan
hat.
Felettébb tetszetős, természetesen is ható dekorációs elemek a faágak fa-
kérgek, gyökerek, amelyek a víz alatti tájnak bizonyos ősi jelleget kölcsönöznek.
Mindezek a part menti fák vízbe nyúló, a víztől kiáztatott, szerteágazó gyökereire,
a bojtos gyökerű parti növények vízsodrás kimosta sűrű gyökérbojtjaira és a szél
tördelte, mederbe hullott, ott elkorhadt, hínárral és moszattelepekkel ellepett
ágak iszapra süllyedt képére emlékeztetve a természetet idézik.
Fűzfák és gabonafélék (Gramineák) alaposan kimosott, kiáztatott és fertőt-
lenített bojtos gyökércsomói nemcsak a műszaki eszközök eltakarására, hanem
bizonyos halfajok ikráztatására is igen jók.
A fadekorációból jelentékeny mennyiségben oldódnak ki a vizet kisebb-na-
gyobb mértékben barnára színező anyagok, köztük csereanyagok, amelyek olykor
előnyösek is, nagyobb mennyiségben azonban károsak lehetnek halainkra. Amel-
lett a teljesen el nem halt és ki nem áztatott fa több helyén penészedési gócok
keletkeznek. Ezért dekorációként óvatosan használjuk. Semmi esetre se használ-
junk fel olyan faágakat, amelyeken akár rothadási, penészedési nyomokat is talá-
lunk, se olyanokat, amelyek iszapban eltemetve feküdtek. Céljainkra a szabad
vízből származó, fenékre süllyedt, de el nem temetett, vízzel jól körülmosott ágak,
kéregdarabok és gyökerek a megfelelők. A folyóvízből származó, a kiáztatásnak
legjobban kitett fadarabokat minden további nélkül felhasználhatjuk. Ezek elhalt,
teljesen lekérgesedett, élő nedveket már nem tartalmazó fák. A tőzegből származó
fadarabok is többnyire alkalmasak. A megkövesedett falemezek, fatörzsdarabok
igen kedvelt dekorációs elemek, azonban Hardt és Knaack szerint nitrátot adnak
le a vízben, ami kis mennyiségben a vízinövények számára hasznos tápanyag,
nagyobb mértékben azonban halainkra káros lehet.
A dekorációt szolgáló fadarabokat a berendezési célnak és ízlésünknek meg-
felelően választjuk ki. A csapatosan úszkáló, gyors mozgású vagy tágas teret
igénylő halfajok akváriumába semmi esetre sem valók elágazó, nagy helyet kitöltő
faágak. Ehelyett hatásosak az őserdei parti hátteret idéző fakéreg hátfalak, ame-
lyeket paratölgy kérgéből, sőt hazai fák (nyársak, éger- és nyírfák) lehántott ké-
regdarabjaiból alakíthatunk ki. A megfelelően kifőzött és kiáztatott kéreglapokat
alsó végüknél zsákvarró-tűvel átlyukasztjuk. A két egymás közelébe fúrt lyukon
műanyagzsinórt húzunk keresztül és azt a másik oldalon egy tapadógumi nyílá-
sába vezetve megkötjük. A fakéreg lapokat így a medence hátsó üveglapjához
rögzítjük, megakadályozva azok felúszását, elmozdulását; a kéreglapok alsó sze-
gélyét kevés homokkal takarjuk. Ily módon akár az egész hátteret kéreggel tapé-
tázhatjuk ki; a kéreglemezek közé vagy a kéregdarabok nyílásaiba vízi mohák,
vagy más víziharasztok üde párnáit telepíthetjük.
Az akváriumba illő ág- vagy gyökérdarabokat legcélszerűbb a vízparton ki-
választanunk. A természet itt is a legjobb tanítómester, megmutatja, milyen víz
alatti fa-előfordulási formák a szépek, a természetesek; az innen merített ötletek,
az itt kiválasztott fadarabok hatnak az akváriumban is eredetien. Semmi esetre
se legyen túl sok a fadekoráció és sokféle, mert a kis térre összezsúfolt fadekorá-
150
ció erőltetett hatást kelt, s halainkat nagyban akadályozza mozgásukban. Egyes

akvaristák a fadekorációkban a túl bizarr formákra, a görcsös, szokatlan elágazá-
sú fagyökér részekre és egyéb különleges faképződmények felhasználására töre-
kednek. Az efféle bizarr faalakzatok azonban mindenkor giccsesek, ezért kerülen-
dők.
A faágak, kérgek és gyökerek akváriumi előkészítését gondosan végezzük, ha a
víz bűzösödését vagy a fadarabok penészesedését el akarjuk kerülni. Még a tiszta
folyóvízből hazahozott kiázott fadarabokat se helyezzük medencénkbe előzetes
otthoni alapos átöblítés, megtisztítás nélkül. A fadarabok kifőzését megfelelő
nagyságú, régi zománcozott fazékban végezzük. (Az étkezési Vagy mosási célra
még felhasznált fazekak
azért nem alkalmasak, inert
a fa kifőzése után a fazék
falán visszamaradó anyagok
igen nehezen távolíthatók
el.) A faágat, gyökeret vagy
kérget teljesen vízzel kell
elborítanunk. Ha egyes da-
rabok így nem férnének el a
fazékban, fűrészeljük le;
ezeket a kifőzés után egysze-
rű facsapokkal illeszthetjük
ismét össze. A fának a főzős
során szabadon maradó és
így teljesen el nem haló
részei ugyanis a medencé-
ben azután gyorsan rotha-
dásnak indulnak. Amennyi-
ben a fa a benne levő levegő
felhajtó ereje folytán a vízből
fel akar emelkedni, téglával
vagy kövekkel terheljük 57. ábra. Az akvárium fa- és bambusz dekorációjának
meg. A fát konyha- elkészítése
sóoldatban legalább egy
órán keresztül főzzük. A konyhasóból annyit oldjunk a fazék vizében, hogy rövid,
erőteljes felkavarás után még kevés só a fazék alján maradjon, amely a felme-
legítés során még oldódik. A főzés inkább valamivel tovább, mint rövidebb ideig
tartson. Ha a kifőzős megfelelő méretű felhasználható fazék hiányában nem vihe-
tő keresztül, a fadekorációt legalább sűrű sóoldattal forrázzuk le, és minden egyes
darabját mintegy 10 percig hagyjuk ebben állni. Az alapos kiáztatás ezután épp-
oly fontos, mint a gondos kifőzés.
A fadekoráció rögzítése többféleképpen történhet. Vasvázas medencében a be-
felé hajló vasperemek közé keresztbe ékelt deszkalemezhez rögzíthetjük a hosz-
szabb ágak felső végét; bojtos gyökereket is erősíthetünk az ilyen felső kereszt-
léchez. Vigyázzunk, nehogy a lécet a perem alatt, az oldalüvegek közé szorítsuk,
mert a fa megduzzadása szétrepesztheti az üveglapokat! Vastagabb, nagyobb
fadarabokat alul is rögzíthetünk megfelelően előkezelt deszkaalapzathoz, vagy
ami még jobb: plexi műanyaglaphoz. A fatörzs, illetve ág végződéseit faékekkel
151
erősítjük az alapzathoz, a végeket vízüveggel beecseteljük és a deszkalapot vagy

plexilemezt a medence fenekén még kődarabokkal is megterhelhetjük. Az így
rögzített fadekorációt még a talajozás előtt kell az akvárium fenekén elhelyezni,
mégpedig úgy, hogy a rögzítő lap és az ágvégek a talaj alá kerüljenek.
Legalkalmasabbak dekoráció céljára az égerfa és a fűzfaágak, sűrű gyökér-
zetül pedig a fűzfa, a rozs
vagy búza erős vízsugárral
kimosott, kifőzött és kiázta-
tott gyökérzetéből összekö-
tött kisebb-nagyobb csomók.
Az utóbbiakat a kívánt he-
lyeken el is fektethetjük,
vagy műanyag fonállal ösz-
szefogva az eltakarandó fű-
tőtest szigetelt vezetékéhez,
a filtrálócső felső végéhez,
vagy egyszerűen a vasvázhoz
erősítjük.
Trópusi édesvízi akvári-
umokban hatásosak a meg-
felelően előkészített kókusz-
héjak. Ezek egyúttal kitűnő
rejtekhelyet is nyújtanak a
rejtőzködő hajlamú állatok-
nak. A kókuszdió héját erő-
sebb szöggel egyik csúcsánál
meglékeljük, tejét kiürítjük,
majd finom fogazatú kézifű-
résszel alsó domborulatát
hosszában lefűrészeljük; a
héjhoz tapadó húsát eltávo-
lítjuk. A kívánt oldalon ez-
után, tüzesített vasdarabbal
58. ábra. A kókuszhéj megkapó dekorációs elem a (pl. egy fanyelű csavarhúzó-
trópusi medencében, s egyben kitűnő rejtekhely és val vagy fúróval) a „barlang-
ivadékgondozó barlang. Megmunkálását a fenti nyílást” kiégetjük, mégpedig
rajzok mutatják (Frey nyomán) nem szabályosan, hanem
egyenetlen szélekkel. A kó-
kuszhéjat úgy is felhasználhatjuk dekorációul, mintha az a „fáról vízbe hullott
gyümölcs” volna. Ilyenkor a héjat úgy nyomjuk a homok felső rétegébe, hogy a
vízbe pottyant és kissé az iszapba fúródott kókusz látszatát keltse. A másik mód:
a kókusz héját már eleve közepén hosszában két félre fűrészeljük. A két felet,
mint szétnyílt kagylóhéjakat süllyesztjük a homokba, héjuk homokba fúródó
belső részét homokkal töltjük ki, és ide indásan szaporodó növénykéket, pl.
Echinodorust ültetünk. Ez azt a hatást kelti, mintha a trópusi vízbe hullott és
szétesett kókuszhéjak között az odaterjedő növényvegetáció ütött volna tanyát.
A nád- és bambusztövek ugyancsak hatásos akváriumi díszítők. A parti náda-
152
sok halaihoz, kivált a nádszálak közt zsákmányukra vadászó lesőhalakhoz (pl.

csukafélék) különösen illenek. A nádszálakat hazai vizeink partján gyűjthetjük,
de a kiszáradt, építkezési célra szánt nád is megfelel. A trópusokról szárinazó
bambusznádat horgászboltokban vásárolhatjuk. A hosszú bambuszbotokat akvá-
riumunk magasságának megfelelő darabokra fűrészeljük. Bambuszbotokat csak-
is trópusi (főleg dél-ázsiai) édesvízi halak akváriumába tegyünk. Mind a hazai
nád, mind a bambusz tartós, különösen, ha alsó és felső végüket vízüvegbe márt-
juk. Az így impregnált végű nádtöveket vagy bambuszbotokat a homokba szúr-
juk, de még jobb ezeket is — az alsó rögzítésű fadekorációéhoz hasonlóan —
deszkalap vagy plexilemez előre kifúrt nyílásaiba erősíteni és a tartólemezt a bot-
végekkel a homok alá süllyeszteni. A nád- és a bambusztövek elrendezésénél arra
ügyeljünk, nehogy azok, mint a katonák sorakozzanak egymás mellett, hanem
csupán a medence egyik végéből sűrűbben és ritkásabban váltakozó pásztában
nyúljanak előre, ridegségüket néhány eléjük és közéjük ültetett szálas zöldnö-
vénnyel (pl. Vallisneria, Sagittaria) enyhítsük.
Természetes hatású dekorációs elemek még a barna tőzeglapok, amelyek
hosszúkás, lemezes, szabálytalan szélű darabjait a talajra fektetve, vagy végükkel
kissé a homokba szúrva a műszaki berendezések elrejtésére használunk. Előbb
azonban forrázzuk le és jól öblítsük át ezeket.
A tengeri akváriumokat kövekkel, sziklákkal díszíthetjük. Azzal, hogy itt a tet-
szetős alakzatú és jól formálható mészköveket (mésztufát, dolomitot, darázskövet,
cseppkövet, márványt) is felhasználhatjuk, lehetőség nyílik az aljzaton megtele-
pedve élő vagy a sziklákon barangoló állatok számára teraszos sziklapárkányok,
barlangszerű búvóhelyek, vagy néhány elöl heverő alacsony kődarab mögött hir-
telen felmagasodó „sziklahegy” létrehozására. Tengeri akváriumokba lehetőleg
természetes tengeri homokot tegyünk, amely tengeri csiga- és kagylóhéjak laza
törmelékéből áll. Ha erre nincs módunk, a közönséges folyami kvarchomok is
megfelel, természetesen a legalaposabb kimosással, és lazaságát alsó kavicságy-
gyal fokozva. A változatosan kialakított kődekoráció, amely a sekélytengerek szik-
lás partvidékét idézi és a különféle tengeri állatok megtelepedési és rejtőzködési
igényét is, egymagában mégis rideg. Ezt a ridegséget azonban a benépesítés után
feloldja a tengeri állatok tarka szépsége és bizarr formáik változatossága. A köve-
ken kívül az üdezöldtől a vörös színig terjedő — sokszor az édesvízi akváriumok
virágos növényeire emlékeztető telepű — algákat és a talajon elszórt néhány ten-
geri csiga- és kagylóhéjat is használhatunk. De egyikből se tegyünk a medencébe
sokat (itt mindenképpen „a kevesebb — több” elve érvényesüljön). Az ágvégekre,
korallvégekre kapaszkodó csikóhalak medencéjébe feltétlenül helyezzünk néhány
alaposan kifőzött és kiáztatott, ágas-bogas elágazású vékony faágat.
A korall-szikladarabok csak a trópusi tengerekből származó korallszirti halak
akváriumába valók. A rejtőzködő természetű, hosszú testű állatoknak (tengeri
angolnák, murénák) gyakran nem elegendő a kövekből épített kisebb barlang-
üreg, ezért ezek környezetébe egy-egy törött végű anyagcsövet is fektessünk a
homokra, mint afféle „elsüllyedt amfora maradványokat”. Ezekbe szívesen bújnak
be az üregből leselkedő állatok. Miután a túl sok kő tekintélyes tömegű vizet szo-
153
rít ki, tanácsos a háttér szikláinak nagyobb részét a tengeri akvárium hátsó üveg-
fala mögé illesztett diorámába tenni (a dekorációs háttérszekrényekkel külön
alfejezetben foglalkozunk).
A MEDENCE VÍZZEL VALÓ FELTÖLTÉSE
Az akvárium feltöltése a berendezés látszólag szót sem érdemlő művelete, ám

szakszerűtlen végrehajtása minden addigi fáradozásunkat egy csapásra tönkre-
teheti; érdemes tehát röviden foglalkozni vele.
A feltöltéshez mindenekelőtt megfelelő minőségű vizet kell előkészítenünk. A
mi vezetékeink és kútjaink középkemény vizét a lágyabb vizet igénylő fajok szá-
mára a vízkémiai fejezetben ismertetett lágyítási módszerek valamelyikével előbb
lágyítanunk kell. A műgyantával lágyított és sótalanított alapvízzel vagy desztillált
vízzel, esetleg esővízzel keverendő csapvíz arányait az ott megadott képlet alapján
kiszámítjuk, majd ezeket a vízmennyiségeket a medencéhez készítjük. A csapvizet
klórozás idején (ami főleg ősztől kora nyárig gyakori) vagy 24 órai állással, vagy
pedig melegítéssel szabadítjuk meg klórtartalmától. A keményebb vizet kedvelő
fajok számára a csap- vagy kútvizet — ha egyébként megfelel — közvetlenül is
felhasználhatjuk. Tengervíz sűrűségét még egyszer ellenőrizzük, és ha szükséges
- hígítjuk. Trópusi édesvízi akváriumoknál arra ügyeljünk, hogy a délszaki erede-
tű vízinövények a feltöltés közben, vagy a feltöltés utáni ültetéskor mindjárt kellő
langyosságú vizet igényelnek, s a hideg víznek már rövid ideig tartó hatását is
megsínylik. Ezért a feltöltendő víz egy-részét tiszta zománcozott edényben (semmi
esetre sem szigeteletlen fémedényben!) felmelegítjük, majd elegyítjük a feltöltendő
hidegvízzel.
A feltöltésnél az a legfontosabb, hogy a felülről alázúduló víz erejétől és sodrától
megvédjük a könnyen felkavarodó talajunkat. A vízsodrás könnyen kimoshatja a
már beültetett növényeket, kioldhatja a tisztára mosott homok alatt húzódó félig
mosottat, vagy a tőzegalapot, de elmozdíthatja, széjjelbolygathatja a talajba ágya-
zott, illetve azon elrendezett dekorációs elemeket is. Ezért a talajt és a már beül-
tetett növényeket legalább kettős rétegben takarjuk le óvatosan fehér csomagoló-
papírral. A takaró papírdarabok akkorák legyenek, hogy az üvegfalak széleinél
még felfelé hajoljanak. A felfelé hajló papírszéleket megnedvesítve tapasszuk az
oldalfalakhoz. Kisebb akváriumokba kancsóból is öntögethetjük a vizet, s az erő-
sebb vízsugarat a papírréteg fölé tartott kezünkre csurgatjuk. (Kezünknek termé-
szetesen teljesen tisztának kell lennie; szappanos kézmosás után — a gyűrűt is
levéve — kezünket folyó vízben alaposan öblítsük át!) Nagyobb medencékhez ez a
módszer lassú volna, ezért helyesebb a feltöltést a vízterhelési próbával kapcso-
latban ismertetett módon végrehajtani. A vízzel telt vödröt vagy műanyag kannát
a medence pereme felett (a vaskeretre, vagy azon átfektetett deszkára) helyezzük
el, és a vizet gumicsővel szívjuk a medencébe. A csőből alázúduló vizet nem a
tenyerünkre, hanem kis csészébe vagy tálkába folyatjuk, amelyet felfelé fordított
csészealjra állítunk. A medencét a felső peremszéle alatti 1,5-2cm-ig töltsük víz-
zel.
154
A feltöltés után a talajra feküdt növényeket algakaparó vagy ültetővilla nyelé-

vel igazgassuk helyre. A belső dekorációs elemeken végezzük el az utolsó simí-
tást, s ha a víz még utólagos beállítást igényel (p1. savanyítás), azt is hajtsuk
végre. A hőmérő tapadógumiját tapasszuk az egyik keskeny oldal üvegéhez (soha-
sem az elülső üveglaphoz, ahogyan sok esetben láthatjuk!), s a hőmérő fokbeosz-
tásos oldalát forgassuk a nézőoldal felé. Ha vízen úszó növényeket is akarunk a
víz színére telepíteni, azokat is most helyezzük el. Ha növényeinket tápoldattal is
ellátjuk, akkor mindjárt kezdjük el az első adagolást, mert a levélzetükön keresz-
tül tápanyagot felvevő növényekkel nem szükséges a begyökeresedésig várni,
azok — kellő fény jelenlétében — nyomban asszimilálni kezdenek, tápanyagfor-
galmuk megindul. Most már tengervizünket is beolthatjuk a régi medencéből
származó, s így apró tengeri planktonnal teli 1-2 liter tengervízzel.
A medencét végül a fedőüveggel letakarjuk és bekapcsoljuk a világítást. Meg-
indítjuk a szellőztetést is és üzembe helyezzük a vízszűrést. A feltöltés után apró
gázbuborékok tömege rakódhat a medence falára és berendezési tárgyaira. Ezek a
friss vízből kiváló oxigén buborékai. A friss víz a leggondosabb feltöltés után is
kissé megtörhet, megzavarosodhat. Ám mindkét jelenség rövidesen, legkésőbb 2-
3 napon belül teljesen megszűnik; a víz ragyogó tiszta lesz, a kis buborékszemek
eltűnnek. Ha melegvízi növényeket telepítünk a medencébe, akkor a fűtőtestet is
mindjárt üzembe kell helyeznünk. Az akváriumot legalább egy hétig így hagyjuk.
Halakat azonban semmi esetre se telepítsünk a frissen berendezett akváriumba!
A HÁTTÉR-DIORÁMÁS SZEKRÉNYEK
Ha akváriumunkat a szobafal előtt vagy a fal üregében, falspolcon vagy bútor-

ban helyeztük el, — a háttér-dekorációt leghatásosabban a medence üveghátlapja
mögé akasztott dioráma szekrénykével valósíthatjuk meg. Az ebben elhelyezett
természeti elemek a medence belső berendezésének folytatásaként hatnak, a
partvidék köves, gyökeres, nádas szegélyképét vagy a távolba vesző sziklák víz
alatti panorámáját nyújtják. Előnyük, hogy a medence üvegére festett, vagy kül-
földön (pl. az USA-ban) készen kapható és az akvárium háta mögé akasztható
háttérfestményekkel szemben, amelyek sohasem hatnak természetesen, a me-
dence belső terét optikailag mélységében megnövelik; a medence vizéből a deko-
rációs elemek nagyobb része így nem foglal el helyet, s belőlük nem oldódhatnak
ki különféle anyagok.
A háttérszekrény elkészítése meglehetősen egyszerű; természetszerű be-
rendezése azonban már ügyességet és határozott ízlést, természetismeretet igé-
nyel alkotójától. Mindenekelőtt a medence hátlap méretéhez pontosan hozzáillő
nagyságú ládát készítsünk falemezből, amelynek oldallapjai a belé helyezendő
dekoráció szélességi terjedelmétől, illetve tetszésünktől függően 5-10 cm magas
lehet. A szekrénykét a belső szélénél két befelé hajló akasztófüllel függesszük az
akvárium széléhez; a felfüggesztés után a szekrény oldallapszegélyeinek nem
155
szabad látszaniuk (a szélek a medence hátsó keretváza mögé kerüljenek). A fiók

belső lapjait a belé rögzítendő dekorációs elemektől elütő — általában sötét tónu-
sú — természetes hatású színre fessük be.
59. ábra. A háttér-diorámás szekrények. Felül gyökérből és kövekből, alul pedig nádtö-
vekből és agyaggal rögzített száraz tőzegmohából (Sphagnum) készített parti háttér a tavi
halak medencéje mögé illik (Frey nyomán)
156
A diorámát kizárólag természeti eredetű tárgyakból készítjük. Ezek kövek, ka-

vicsok, fakén égdarabok, faágak, gyökerek, kiszárított zsombék- és fűcsomók,
kiszárított tőzegmoha- (Sphagnum-) telepek, tőzeglapok, nád- és bambusztövek,
lombok és mohapárnák lehetnek. A talapzathoz és egymáshoz való rögzítésükre
anyaguk szilárdsága és súlya szerint agyagot, gipszet vagy cementet használha-
tunk, amelyet száradás után megfelelő színűre festhetünk. Felhasználhatunk a
rögzítéshez enyvet, tűket és vékony drótdarabokat, kisebb szögeket is. A növé-
nyeket tartó talapzat imitálására, s egyben jól kötő ragasztóanyagul K. Thurm
tőzegkorpa és sűrűfolyású asztalosenyv keverékét ajánlja, amelyet fadarabok és
tőzeglemez-darabok beágyazásával tehetünk változatos szerkezetű alapzattá.
Pataki halak medencéje mögé jól illenek a lapos kövekből ferdén egymásra
cementezett kősorok, amelyek lefelé nagy kavicsokban (kavicsrétegben) foly-
tatódhatnak, legfelül pedig mohapárnákban végződhetnek. A ferdén futó kövek
monotonságát felülről benyúló, a kövek közé „ékelődő” vastagabb fagyökér elága-
zásai törhetik meg.
Folyami halak medencéje mögé a teraszosan felfelé haladó parti sziklákból, il-
letve a háttérfestéssel vagy agyagos háttérfelrakással illusztrált parti föveny előtt
hirtelen felmagasodó szikladarabokból kiképzett dioráma illik. A felfelé magasodó
part fövenyét imitáló agyaghátteret természetszerűen — kisebb-nagyobb üregek-
kel tarkítva — formázzuk ki és nyomkodjunk közé szabálytalan pásztákban ki-
sebb-nagyobb kavicsokat is. Magas medencéknél a part tetejének panorámáját is
a „föveny” fölé építhetjük zsombék- és fűcsomókból, esetleg „elszórt” falevelekből.
Tavi és mocsári halak medencéjének háttér-diorámáját nádtövek szabálytalan
„növésű” (sűrűbb-ritkásabb) elrendezésével és nádtövek közé enyvvel rögzített
tőzegmohatelepekkel alakítsuk ki. A nádtövek lábához tőzegkorpa és asztalosenyv
gyurmájából, illetve agyagból készült „iszapaljzatot” tehetünk, amelyre néhány
mocsári csiga és kagyló üres héját természetszerűen rögzíthetjük. A hátteret sö-
tétre fessük, vagy tőzeglapokkal tapétázzuk ki, hogy a nádtövek és a tőzegmoha
(vagy más kiszárított nádalj-növényzet) jól kidomborodjék. A mocsári hátteret
néhány belógó gyökércsomóval tarkíthatjuk.
A trópusi halak medencéjének diorámáját a fentieken kívül paratölgykéreggel,
bambuszbotokkal, a mangrove fák vízbe nyúló gyökereit idéző léggyökerekkel
vagy legalábbis jól elágazó, lefelé haladó talajgyökerekkel, barnaszénlapokkal,
megkövesedett fatörzsdarabokkal és tőzegdarabokkal rendezhetjük be, de a tró-
pusi hangulatot kókuszhéjjal, „víz alá süllyedt” levelekkel, mégpedig trópusi szo-
banövényeinkről leválasztott indás növényrészekkel, 1-1 kisebb pálmalevél-
darabkával is megadhatjuk. A trópusi kevertvizű (brak) zónából és a korallszirtek
meleg tengereiből származó halak medencéje mögé jól illenek az ágas-bogas ko-
rallszirtek, amelyeket esetleg még a tövüknél heverő néhány tengeri csiga- vagy
kagylóhéj is tarkíthat.
A dioráma háttérszekrény távolságnövelő hatását fokozhatjuk, ha a háttér tár-
gyak néhány darabja már a medencében megtalálható és a diorámában el-
helyezett természeti tárgyak mintegy annak folytatásai. Így a háttér-kövekből
néhányat már a medence hátsó üveglapja előtt helyezzünk el, és a diorámában
157
folytatódó kövek ezeket teraszosan kövessék. A nád- vagy bambuszháttérnél né-

hány tő már a medence hátsó homokterében meghúzódhat és a diorámában levő
sűrűbb „náderdő” ennek a folytatásaként hat. Még teljesebb a hatás, ha a háttér-
szekrénykét felülről egy kis égővel megvilágítjuk. E célra a legkisebb méretű izzók
(pl. autóreflektor-izzók, sőt zseblámpaizzók) is alkalmasak.
BIOTÓP-AKVÁRIUMOK BERENDEZÉSE
A biotóp-akváriumokban a bennük tartandó élőlények természetes létfelté-

teleinek biztosítását, környezetük messzemenő megközelítését igyekszünk meg-
valósítani. A természetes létfeltételek két alapvető komponense: a megfelelő vegyi
összetételű, oxigéntartalmú és hőmérsékletű víz, valamint a megfelelő mozgástér
(medence). A természetes létfeltételekhez tartozhat azonban egy-egy faj szűkebb
otthona, a tulajdonképpeni élettér (biotóp) valamely egészen szűk térre korlátozott
darabkája, amelyet főképp a családokat alkotó ivadékgondozó halak választanak
ki, vesznek birtokukba és védelmeznek minden más élőlénnyel szemben. Ezt a
szűkebb otthont, amely a rejtőzködő, leselkedő halak parti ürege, barlangszerű
kőhalom vagy növényfedezék is lehet, territóriumnak nevezzük, a tágabb környe-
zettel szemben, a biotóppal, amelyen a természet kiterjedtebb körzetét értjük, ahol
különböző fajok csoportjai vagy társulásai a nekik megfelelő életfeltételeket megta-
lálják.
A biotóp-akvárium berendezésénél tehát az akvarista az általa ismert vidékről
származó állatfajnak, vagy legalábbis azonos földrészről származó, együtt tartha-
tó fajoknak az élethelyét kívánja szemléltetni, illetve valamennyire megközelíteni.
A többnyire műszaki eszközökkel fenntartott miniatűr tóban, az akváriumban
ugyanis csak több-kevesebb eredménnyel tudjuk a szabad természetet utánozni.
Ennek nem csekély akadálya az, hogy 1. általában kevéssé ismerjük az illető faj,
vagy fajok eredeti élőhelyének környezeti képét, 2. távoli vidékek meghatározott
élőhelyeiről csak kevés, vagy olykor egyáltalában semmiféle élő környezeti elem
(ugyanott élő vízinövényfaj, vagy vele együtt élő állatfaj) nem áll rendelkezésünk-
re, 3. az akvárium berendezésének esztétikai követelményei miatt is el kell tér-
nünk az eredeti környezet merev követésétől. Mindez okok miatt még a biotóp-
akváriumok berendezésénél is több-kevesebb engedményt kell tennünk, tehát a
biotóp fogalmát itt tágabban értelmezve, csupán az eredeti környezet megközelítő
utánzására törekedhetünk. A biotóp-akvárium azonban így is igen értékes akva-
risztikai törekvést tükröz, mert szűkebb földrajzi területről annak azonos jellegű
vizeiből származó fajok társításával, életfeltételeik és eredeti környezetük lehető-
ségeink szabta megközelítésével az akváriumi tartás optimumút s az akváriumi
demonstrálás legnagyobb didaktikai hatását nyújtja. Ezért nyilvános akváriu-
mokban, szakköri bemutató termekben, akvárium-kiállításokon, iskolai szertá-
rakban, élősarkokban a biotóp-akvárium az oktató szemléltetés fontos eszköze,
de éppúgy helyet követel magának minden igényes akvarista otthonában is.
A biotóp-akvárium lehet egyetlen állatfaj megfigyelését szolgáló egyedi akvá-
158
rium, ahol (pl. valamely ismert földrajzi területről és víztípusból származó hal-
fajt) a vele azonos földrészről származó vízinövényfajokkal és víztípusának megfe-
lelő élettelen környezeti elemekkel együtt mutatunk be; de lehet azonos földrész-
ről és hasonló víztípusból származó, egymással együtt-tartható, sőt természete-
sen is együtt található, tehát összeillő különböző állatfajokból (pl. halfajokból)
telepített társasakvárium is. Akár egyedi, akár társas biotóp-akváriumot rende-
zünk be, alapvető követelmény az eredetit megközelítő vegyi összetételű és hőmér-
sékletű víz, amelynek adatait az egyes fajok részletes ismertetésében találjuk
meg.
Az akvarista számára általában a legnagyobb probléma a tartandó halfajjal
vagy fajokkal azonos földrészről származó vízinövények megválasztása és beszer-
zése. Csökkenti a nehézségeket az a körülmény, hogy az élőhelyi környezet kiala-
kításában amúgy is csak egy-egy növényfaj uralkodhat, hiszen a természetben a
vízinövények nem tarka összevisszaságban, hanem egy-egy szűkebb területen
azonos, vagy csak néhány faj csoportjaiban fordulnak elő. Azonkívül van néhány
vízinövény, amely több földrészen is előfordul, s a különféle földrészeken élő fajok
csupán szembe nem tűnő bélyegekkel térnek el egymástól. Ilyenek például a
Sagittarius és Vallisneria fajok, a Myriophyllum, az Elodea és Limnophila
[Ambulia] fajok. Ezeket tehát kisebb engedménnyel többféle földrész biotóp-
akváriumának berendezéséhez is felhasználhatjuk.
Mindezek után lássunk konkrét példákat néhány biotóp-akvárium beren-
dezésére.
Patakból származó hazai halak (pisztrángok, fürge csellék, kövi csíkok, kölön-
ték stb.) akváriumába: a talaj alsó kavicsággyal jól átcirkulálttá tett durvaszemű
kvarchomok, a tetején nagyobb kavicsok és nagyobb legömbölyített kövek. Lapos
kövekből 1-2 barlangszerű búvóhelyet is létesítsünk. A kövekre forrásmohák
(Fontinalis antipyretica, Amblystegium riparium) csomóit rögzítsük. A háttérbe —
tágas kiúszóteret hagyva — faágat vagy gyökeret is tehetünk. A víz kristálytiszta,
10-16 C°-ú, élénken szellőztetett és jól filtrált legyen. A medencét óvjuk az erős
napfénytől és felmelegedéstől (izzókkal ne, csak fénycsővel világítsuk meg!). A
vízicsigák közül csak a Physa, Ancylus és Theodoxus fajok illenek ide.
Csendes folyású vizekből (holtágakból, vizes árkokból) és tavakból származó
hazai halak akváriumában a talaj közepes szemcséjű folyami homok, borsó nagy-
ságú kaviccsal keverve. A homok tetejére helyenként diónyi kavicsokat szórha-
tunk. Élő kagyló tartásakor (pl. szivárványos ökle mellé) az előteret válasszuk el
lapos kövekkel a két keskeny oldal mellett U alakban lehúzódó hátsó terasz-
magasítástól és ezt a kagyló számára szánt előteret kizárólag finomszemű ho-
mokkal töltsük ki. A vízinövényeket mértékletesen alkalmazzuk. A hazai vízinö-
vények csoportjából ide illenek a víziboglárkák (Potomageton fajok), a süllőhíná-
rok (hazai Myriophyllum fajok), a tócsagazok (Ceratophyllum) és tüskés hínárok
(hajas); az emers növények közül taviaknál a nyílfű (Sagittaria sagittifolia), a su-
lyom (Trapa natans), a vízitök (Nupharluteum) és a fehér tündérrózsa (Nymphaea
alba) 1-1 fiatalon betelepített példánya. A víz színére békalencsét, (Lemna,
Spirodela) tehetünk. Folyóvízből származó halakhoz a háttérbe parti köveket idé-
ző magasabb sziklákat, a holtágakból és tavakból származóknál nádtöveket
159
használhatunk dekorációként. Ha magunk gyűjtjük be a halakat, —a helyszínen

figyeljük meg a parti környezet víz alatti képét, onnan hozzunk mindjárt ma-
gunkkal növényeket; ily módon a legmegfelelőbben utánozhatjuk a hal eredeti
környezetét. A hazahozott növényeket beültetés előtt természetesen alaposan
fertőtlenítsük. A vízicsigák közül a Planorbis és a kisebb Limnea fajok valók ide.
Lápi, mocsári eredetű hazai halak akváriumában a talaj finomszemű folyami
homokból álljon, amelyre kifőzött tőzegkorpából mesterséges iszapot (mulmot)
teregetünk. Dekorációnak a háttérbe itt is használhatunk néhány nádtövet, de
ugyancsak hatásos ide egy „alásüllyedt” faág vagy gyökér, melyre Chara vagy
Nitella moszatok szövedékét telepítjük. A csillárka moszat (Nitella flexilis) üdezöld
szövedékével belepett ág vagy gyökér az ősi mocsaras, lápos környezet hangulatát
különösen jól adja meg. A növények közül a kálmos (Acores calamus), a mocsári
csetkáka (Heleocharis palustris), a pénzlevelű lizinka (Lysimach is nummularia), az
átokhínár (Elodea canadensis), a kolokán (Stratiotes aloides), esetleg a fehér tün-
dérrózsa (Nymphaea alba) kisebb példányai alkalmasak ide. A víz színére a béka-
tutaj (Hydrocharis morsus ranae), a rucaöröm (Salvinia natans) vagy a rovarfogó
rencék (Utricularia minor és U. vulgaris) valók. A vízicsigák közül a nagyobb iszap-
csigákat (Limnaea auricularia, L. ovata) és az elevenszülő csigákat (Vivipara
vivipara és V . hungarica) telepítsük be. A nádon és a bealgásított faágon kívül a
jól formálható tőzeglapokat használhatjuk még fel a növények talapzatául és hát-
tér díszéül.
Kisebb testű dél-amerikai pontylazacok (Hyphessobrycon, Cheirodon, Aphyo-
charax, Hemigrammus stb.), törpeszájú halak (Nannostomus, Nannobrycon stb.) és
fejreálló lazacok (Anostomus, Chilodus, Leporinus stb.) akváriumában a finom és
közepes szemcséjű homokot mesterséges tőzegmulmmal vagy bazaltkőzúzalékkal
borítsuk. Esetleg hosszú, megkövesedett falemezeket (barnaszén lapokat) vagy
tőzegdarabokat rakjunk a növények lábához. Dekoráció: barna fűzgyökércsomó
és a talajra szórt elhalt falevelek. Elöl tágas kiúszóteret hagyunk és a medence
hátsó harmadát a két szélén kissé előrenyúló teraszosan magasítjuk. Ehhez meg-
kövesedett falemezeket vagy a fekete bazalt laposra pattintott darabjait használ-
juk fel. A teraszra finom levélzetű dél-amerikai növényeket ültessünk. (Így pl.
Myriophyllum hippuroidest, M. brasiliensét, Ca-bomba aquaticát, C. carolinianát,
Bacopa amplexicaulist, B. monnierát, Elodea callitrichoidest, E. densát,
Heteranthera zosterifoliát). Ezek közül azonban csak néhány fajt válasszunk ki
(általában 1-2 fajt), és ezeket csoportosan, bokrokba ültessük. A belső kép válto-
zatosságát inkább élettelen dekorációs elemekkel adjuk meg. A talajhoz hasonló-
an a háttér is sötét tónusú legyen. A 23-26 C°-ú kristálytiszta, lágy, szűrt vizet
tőzegkivonattal vagy tőzegszűrővel barnítsuk.
Nagyobb testű dél-amerikai pontylazacok (Metynnis, Astyanax, Serrasalmus
stb.) akváriumában a talaj durvaszemcséjű folyami homok, kaviccsal megkötve. A
növényeket, kevéssé tűrik, illetve részben megeszik. Ezért a hátteret magas, lapos
felületű kövekkel, hirtelen felmagasodó sziklákkal, talaj alatti alapzathoz rögzített
nádtövekkel alakítsuk. A medence közepére néhány lapos követ tegyünk. Néhány
erősebben gyökerező, nem nagyon értékes szálas növény ritkás telepítésével is
160
megpróbálkozhatunk (így pl. a Sagittaria platyphylával, vagy más dél-amerikai

nyílfűfélével, ,az amazónaszi kardfűfélék közül az Echinodorus
brevipedicellatusszal)., Az időnként elpusztított néhány tövet újjal pótoljuk. Na-
gyobb jelentőségűek itt a vízen úszó dél-amerikai növényfajok, így pl. az Eichornia
crassipes, Salvinia auriculata, Limnobium stoloniferum, Azolla caroliniana, vala-
mint a felülről belógatott s idővel az algáktól szépen bezöldülő bojtos gyökércso-
mók. A Serrasalmus fajok (piráják) vérszomjas falánkságát az előtér homokjára
fektetett, kevéssé a talajba nyomott macska- vagy kutyacsontváz részekkel (ko-
ponya, nyakcsigolyák és néhány borda meghagyásával) szemléltethetjük, de a
csontok dekalcinált (mésztelenített) állapotban kerüljenek a medencébe. Ezek
idővel bealgásodnak és hatásosan demonstrálják e ragadozó halak mohóságát,
amellyel a vízbe hullt állatokat csontvázig „letisztogatják”.
Dél-amerikai nagytestű Cichlidák (Pterophyllum, Symphysodon, Astronotus,
Cichlasoma stb.) akváriumába, közepes és durvaszemű folyami homok való, igen
alaposan kimosva, tőzeg vagy mosatlan homokbetét nélkül. A vitorláshalak és
diszkoszhalak tágas medencéiben is csak mérsékelten, inkább a háttérbe helyez-
zünk növényzetet. Biotóp-társításként csak a magas termetű amazonaszi kardfü-
vek illenek ide, mint az Echinodorus brevipedicellatus, E. grandifloras, E.
paniculatus, E. radicans, E. rostratus, továbbá a dél-amerikai nyílfű-fajok, mint
pl. a Sagittaria montevidensis, S. platyphylla és — némi földrajzi engedménnyel —
a nyílfüvek submers alakjához hasonlító óriás valiznériák (Vallisneria gigantea) is.
A medence leghátsó terébe magas, lapos felületű köveket rakjunk. Búvóhelyül
ezek jók is, vigyázva, hogy az egymást félig fedő lapos sziklák egymásra ne dőlje-
nek (lábuknál a térközt alacsonyabb ütközőül használt kődarabokkal töltsük ki).
Fedezékül tőzeglapok is alkalmasak (az égetett agyagból és tetőcserépből készült
búvóhelyek giccsesek). A nagytestű Cichlasoma és Astronotus fajok fejlettebb
példányai nem tűrik a beültetett növényeket, a talajt állandóan túrják, a növé-
nyeket erős ajkukkal tövestül tépdesik ki. Ezekhez csak kisebb-nagyobb köveket
rakhatunk a medencébe, a háttérbe pedig markánsabb faágdarabot. Az élő vízi-
növényeket itt szabadon úszó hínár (pl. Elodea densa csomói vagy még inkább
vízen úszó növények: Eichornia crassipes, Limnobium stoloniferum, Salvinia
auriculata) telepei képviselhetik. A víz 25-30 C°-ú, állandóan szűrt, kristálytiszta,
középkemény, jól szellőztetett legyen.
A Közép- és Dél-Amerika kis tavaiból, vizesárkaiból származó elevenszülő
fogaspontyok (Xiphophorus, Mollienisia stb.) aljzata borsó nagyságú kavics-csal
kevert folyami homok. Megfelelő nagyságú medencébe akár 1-3 teraszlépcsőt is
készíthetünk. A lapos kövekből épített teraszok a medence hosszában is húzód-
hatnak mint felfelé kisebbedő ovális „félszigetek”. Az elevenszülők számára az
előteret hagyjuk kiúszótérnek, ahová csak néhány egészen alacsony, „előretévedt”
kis növényt (pl. az apró fűszerű Echinodorus tenellus-t) ültessünk: A háttérbe
azonban — főleg a medence két sarkába —, illetve a teraszmagaslatokra dús
lombpárnákat alkotó hínárokat helyezzünk, kellő védelmül az újszülött halacs-
káknak. A bokrosan ültetett növénycsomók a biotóp-akváriumban a dél-amerikai
eredetű Cabomba, Ludwigia, Elodea és Myriophyllum fajokból kerüljenek
161
ki. Szálas levelű növénycsomók alakíthatók az Észak-Amerika legdélibb részéről

származó csavartlevelű valiznériából (Vallisneria spiralis forma tortifolia). A tiszta,
középkemény víz általában 20-24, a Mollienisiák esetében 25-27 C° legyen. Az
utóbbiak kedvelik az enyhén sós vizet (10 literenként csapott evőkanálnyi kony-
hasót), valamint az állandóan rendelkezésiekre álló zöldalga táplálékot.
Afrikai ikrázó fogaspontyok (Aphyosemion, Epiplatys, Pachypanchax, No-
thobranchius stb.) akváriumúban az alacsony vízoszlop 24-26 C°-ú legyen. Talaja
finom szemcséjűi folyami homok, tőzegmulmmal fedve. Sűrű növényzet:
Limnophila (Ambulia), Lrgarosiphon muscoides (a kereskedelemben évekig Elodea
crispa néven szerepelt) és Bacopa bokrokból. Az értékesebb Aponogeton fajok ( A.
fenestralis, A. ulvaceus, A. bernierianus) is hatásosan adhatják meg az afrikai
biotóp jellegét. A víz színére úszó mohapárnákat (Riccia) helyezzünk, vagy más
vízen úszó növény csoportját. Az egyik hátsó sarokból lógassunk be sűrű gyökér-
csomót (fűz vagy Graminea). Félbevágott kókuszhéjnak a fenéken elfekvő darabja,
vagy 1-2 elkorhadt és eltöredezett ágdarabka adhatja meg az esővízzel telt kis
afrikai vizesárok „régi elárasztottságának” hangulatát.
Az ázsiai pontyfélék (Puntius, Rasbora, Danio, Tanichthys stb.) csapatokban
úszkáló halak, amelyek biotóp-akváriumában is a csoportos tartás és élénk moz-
gás érdekében az előteret szabad kiúszó térnek kell hagyni. A növények közül a
különféle Cryptocoryne fajok illenek környezetükbe, mégpedig hátrább a magas
C. griffithii, C. cordata vagy C. beckettii és C. affinis („haerteliana”) fajok egyik-
másikának csoportja, míg előttük kisebb zöld szigeteket alkotva az apróbb terme-
tű C. nevilliik. A medence sarkaiba egy-egy csomó Hygrophila polysperma vagy
Limnophila (Ambulia) sessili f Tora kerülhet. Fadekorációnak bambusznád töveket
és több ágra osztódó faágat helyezhetünk medencéjükbe. Az ág homokba fúródott
„lábait” ültessük körül alacsonyabb növényekkel (pl. Acorus gramineus var.
pusillus, Cryptocoryne nevillii stb.), hogy így az egész még „ősibb” településként
hasson.
Az ázsiai soktüskéjű sügérek (Nandidák pl. Badis, Nandus) akváriumának ta-
laja kizárólag mosott homok, tetején kavicsokkal. Hátulól előre nyúló faág, tövé-
nél (elágazásai közt) barlangszerű otthonná megmunkált kókuszhéj. Vízi-
növények: Nomaphila stricta, Caratopteris thalictroides.
Az ázsiai labirinthalak (Trichogaster, Colisa, Macropodus, Betta stb.) akvá-
riumába finom szemcséjű homok, bokros csomókban beléje ültetett Limnophila
(Ambulia), Synnema triflorum, vagy Hygrophila polysperma növények valók. Az
Aponogetonok közül az A. crispus és az A. undulatus illik medencéjükbe. A víz
színére úszó vízipáfrányt (Ceratopterist), úszó mohát (Ricciát) vagy békalencséket
(Spirodela, Lemna) telepítsünk. A betelepülés régi „patináját” itt is valamely alá-
merült faággal vagy sűrű, belógatott gyökércsomókkal adhatjuk meg. A bambusz
is illő, hatásos dekoráció.
Félsós (brak-) vízi trópusi halak (Monodactylus, Scatophagus, Tetrodon, Toxo-
tes, Periophthalmus stb.) akváriumában a 27-30 C°-ra fűtött édesvizéhez 5-10%
tengervizet keverjünk. A talaj kizárólag tisztára mosott, durva szemű homokból
álljon. A háttereket bizarr formájú természetes sziklák alkothatják, amelyek a
nézőoldal felé előretolt, kisebb darabokkal folytatódhatnak. A háttér-diorámában
-
162
korall sziklatömbök a „távolban húzódó” korallpartok képét idézik. A Toxotesnek

(lövőhal) fedezékül használt szerteágazó faág vagy gyökér kell, és csupán magas-
ságának 3/4 részéig feltöltött medence, víz fölé nyúló levelek (Sagittaria, Calla,
Aglaonema). A Periophthalmus (kúszógéb) vize csak a medence 1/3 részéig érjen. A
homokba hosszan előrenyúló, erős gyökér szerteágazó végei fúródnak; a gyökér
nagyobb része kinyúlik a medence légterébe és az egyik keskeny oldalnak vagy
hátsó saroknak támaszkodik. A Scatophagusnak (ár gushal) igen fontos a bőséges
növényi táplálék (zöldalga, hínár) is.
163
AZ AKVÁRIUM BETELEPÍTÉSE
A) VÍZINÖVÉNYEK
Az akváriumi állatok számára táplálékot, búvóhelyet, ikrázáshoz aljzatot, iva-

dékgondozási fészekanyagot, a légzéshez oxigént szolgáltató vízinövények
(hidrofitonok) a növények fejlődéstörténeti rendszerének különböző csoportjaiba
tartozó állandó vagy részleges vízi életmódhoz alkalmazkodott fajok. Életmódjuk
szerint 1. állandóan víz alatt élő, alámerült (submers), 2. víz színén úszó, valamint
3. úszólevelű és vízből kiemelkedő (emers) növényeket különböztetünk meg.
Nagyfokú alkalmazkodó képessége folytán azonban az emers fajok egy része fejlő-
dési életszakasza vagy a vízoszlop magassága szerint submers és emers formában
egyaránt előfordulhat (pl. a nyílfű — Sagittaria — fejlődési sorrendben víz alatti,
úszólevelű, majd vízből kiemelkedő leveleket fejleszt). Rendszertanilag a virágta-
lan növények közé tartozó moszatok (Algae), mohák (Bryophyta), harasztok
(Pteridophyta) törzseiből, valamint a virágos növények, zárvatermők
(Angiospermatophyta) törzséből kerülnek ki, a mellékelt táblázatban* szereplő
növénycsaládokon és akváriumi szempontból fontosabb nemzetségeken belül. A
táblázatban csakis az akváriumi telepítés terén számba jöhető növények szere-
pelnek. A moszatok közül egyedül a zöldalgákhoz tartozó csillárkamoszatokat
(Carophyceae) soroltuk be, mert ezeket a fejlettebb telepű algákat díszes, finom
szövedékük miatt az akvaristák már kifejezett céllal telepítik akváriumukba.
AZ AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK GONDOZÁSA
Az akváriumi növények f é n y i g é n y e ugyan különböző, de azért csaknem

valamennyi bőségesebb fényben fejlődik jól. (Így pl. a közkedvelt vízi-kehelyfélék,
a Cryptocoryneák, a kevésbé jól megvilágított akváriumokban is eléggé jól meg-
maradnak, de a gazdagabb fényt azért ezek is meghálálják.
*A 9. táblázat a.köny.végén található
164
Csupán kevés faj kedveli a csekély fényű, beárnyékolt helyet, mint pl. a ké-
nyes madagaszkári rácsnövény, az Aponogeton fenestralis).
Az alámerülten élő vízinövények általában kevesebb fényt kívánnak, mint a
mocsári és vízen úszó növények. A víz alatt élő hínárokra a direkt napfény az
elalgásodás miatt is komoly veszélyt jelent.
A hazai vízinövények fő vegetációs idejükben napi 15-18 órás megvilágítás-
hoz alkalmazkodtak; ezek hosszú napszakosak. Ezzel szemben a trópusi eredetű-
ek általában az egyenlítő mentén uralkodó 12 órás megvilágításhoz szoktak; ezek
tehát rövid napszakosak. Ennek megfelelően télen - vagy sötétebb helyen levő
medencébe a más évszakokban is - a hiányzó természetes megvilágítást néhány
órán keresztül kiegészítve vagy teljesen: 12 vagy 15-18 óráig Mesterségesen vilá-
gítjuk meg. (A mesterséges fénynek azonban megszakítás nélkül, folyamatosan
kell a természethez kapcsolódnia.) A hosszú napszakos vízinövények télen még
hosszú megvilágításban is rendszerint visszaesnek, vagy teljesen elpusztulnak. A
rövid napszakos vízinövényeknek természetesen a 12 órán túli megvilágítás sem
ártalmas.
Túl erős fényben akváriumi növényeinket algatelepek lephetik el (fonalas mo-
szatok, nyálkás kékalga-bevonatok), amelyek megakadályozva őket az asszimilá-
cióban (levelek teljes lefedése) és a tápanyagok felvételében, hamarosan teljes
pusztulásukat idézik elő. A nagyfokú algásodás megelőzésével és a káros algák
irtásával az akvárium gondozásának fejezetében foglalkozunk majd.
A vízinövények fejlődésében komoly következményekkel — akár pusztulá-
sukkal is — járhat, ha a megszokott fénymennyiségüket hirtelen változtatjuk. Így
a szabadtéri vagy üvegházi növénykultúrákból akváriumokba áttelepített vízinö-
vények öreg levelei gyakran elpusztulnak, lehullanak, s csak a fiatal levelei al-
kalmazkodnak az előzőnél kevesebb fénymennyiséghez, amely egyébként az öreg
leveleknek is kielégítő lett volna, ha a növény már eleve ilyen fényviszonyok mel-
lett fejlődött volna ki. A kedvelt Cryptocoryneák „betegségnek” vélt levél-
lyukasodásának vagy levélrothadásának egyik oka éppen a régi fényviszonyok
hirtelen megváltozásában keresendő. Ha a „Cryptocoryne-betegséget” nyomban az
átültetés után észleljük, valószínű, hogy erről van szó.
A v í z k é m i a i ö s s z e t é t e l e a természetben a vízmeder talajával áll
szoros összefüggésben. Az oldott sókban szegény tavakban kevés vízinövényfaj,
köztük az Isoëtes lacustris, Pilularia globulifara, Subularia aquatica stb. találja
meg életfeltételét. Az oldott sókban gazdag tavakban már változatos a vízi flóra.
Gessner szerint az ilyen vizekre az Elodea-típusú vízinövények a jellemzők, az
átokhínár- és a békaszőlő- (Potamogeton-) félék, a víziboglárkák (Ranunculus) stb.
A kolokánok (Stratiotes) és a békalencsék (Lemna) is rendszerint a sókban gazdag
vizeket népesítik be. A sókötések közül elsősorban a kalcium- (Ca-) ionok jelenlé-
te fontos, mert a vízinövények fotoszintézisük során főleg a meszet építik be szer-
vezetükbe, és túlfokozódó asszimilációjuk során a levélfelületükön szemmel is
érzékelhető biogén mészkiválasztással a vízinövények biológiailag járulnak hozzá
az akvárium vizének lágyításához. A kalciumionok további növényélettani jelen-
tősége nagymérvű kolloidaktivitásukban rejlik, amellyel a vízinövények sejtjeiben
tömítő plazma-határrétegeket alkotva megakadályozzák a nagyobb molekulájú
165
anyagok, például a termelt szőlőcukor (glukóz) kilépését.* A víz kalciumtartalmá-

val igen szoros kapcsolatban áll a pH-érték (a legtöbb természetes vízben 6,0 és
8,5 pH között mozog). A Ca-ionban gazdagabb tavakra a magasabb pH-értékek
jellemzők. Azelőtt túlbecsülték a pH jelentőségét a vízinövényekre. Ma már tud-
juk, hogy egy-két értékű pH-különbség a fenti határértékeken belül a vízinövé-
nyekre nézve nem nagy jelentőségű. A hazai vízinövények a meszes, kemény, 7-8
pH-jú vizeket kedvelik. A trópusi eredetű vízinövényeink egy része a lágy és az
oldott huminsavaktól enyhén savanyú vízhez alkalmazkodott, ezért ezek számára
a trópusi díszhalak egy része által kedvelt lágy és enyhén savanyított vizet kell
beállítanunk. Ilyen trópusi eredetű vízinövények például az Aponogeton, Echi-
nodorus és Cryptocoryne nemzetségek fajai (az utóbbiak ugyanakkor gyökerükön
keresztül jelentékeny tápanyagfelvételt igényelnek), a trópusi származású
Myriophyllum-fajok stb.
A vízinövények fejlődését nagymértékben befolyásolja a vízben oldott növényi
tápanyagok jelenléte vagy hiánya, amelyekkel az akvarisztika általános biológiai
fejezetében részletesebben foglalkoztunk. A növények fejlődése mindig a legkisebb
mennyiségben jelenlevő tápanyag szerint alakul, még akkor is, ha a többi bősége-
sen áll rendelkezésre (Liebig-féle minimumtörvény). Eszerint a vízinövények fejlő-
désére a vízben csak nyomokban előforduló mikroelemek (nyomelemek) jelenléte
is döntő hatással van. Hiányuk komoly élettani követelményekkel járhat.
Akváriumi növényeink hőigénye származási helyük szerint változó. Hazai és
hasonló éghajlati területről származó hidegvízi növények az akváriumban is álta-
lában csak 14-20 C° hőmérsékleten fejlődnek megfelelően. 20 C° felett többnyire
már szétterülnek vagy elhalványulnak, sőt el is pusztulnak. Ugyanakkor a szubt-
rópusi vízinövény fajok 18-20 C° alatt már rosszul fejlődnek, és 15-16 C° alatt
hosszabb idő múlva tönkre is mehetnek. A trópusi fajok jelentős része csak 24-30
C°-on fejlődik jól. Ilyenek az Aponogeton, Ceratopteris, Cryptocoryne, Echinodorus,
Eichornia, Hygrophila és Limnophila nemzetségek fajai; míg a szubtrópusiak közé
a Vallisneria spiralis, a meleg éghajlati Myriophylumok, Elodeák, Ludwigiák,
Sagittariák stb. sorolhatók. Az egyes fajok hőigényét a vízinövények részletes
ismertetésében adjuk meg. Az akvaristák egy része általában nem nagy figyelmet
szentel növényei speciális hőigényének, s gyakran éppen emiatt azok nem fejlőd-
nek kielégítően vagy hamarosan tönkremennek.
Az akváriumi növények hőigénye fajuk speciális igényei szerint kisebb-na-
gyobb határok között ingadozik. Így például a Vallisneria nemzetségen belül a
szubtrópusi eredetű, közönséges, csavartkocsányú valiznéria (V . spiralis) és
*Ez kísérletileg is igazolható. Ha egy submers növény (pl. átokhínár) hajtását desztillált
vízbe helyezzük és néhány órán át erős megvilágítással intenzív fotoszintetizálásra kész-
tetjük, akkor a kísérlet végén a vízből a legfontosabb asszimilációs termék, a glukóz mu-
tatható ki. A kísérletet Ca-ionok jelenlétében megismételve, a növényi sejtek glukóz-
kiválása csökken, sőt keményebb vízben meg is szűnik, mert a glukóz eltávolítását a
Ca-ionok erősen gátolják.
166
annak az Egyesült Államok déli részéről származó csavartlevelű változata (V.

spiralis formatortifolia) 16-21 C°-on is jól díszlik, míg az Új-Guinea és a Fülöp-
szigetek trópusi vizeiből származó óriás valiznéria (V. gigantea) az akváriumban is
24-30 C° közötti hőmérsékletet igényli. A kívánt hőmérsékletet a vízinövényeknek
folyamatosan biztosítsuk. Fokozatos lehűlést bizonyos határig (szubtrópusiak
általában 15, trópusiak 18 C°-ig), rövid ideig még elviselnek ugyan, de a hőmér-
séklet hirtelen változásait — a halakhoz hasonlóan — vízinövényeink is komolyan
megsínylik. Az e téren elkövetett hiba általában szállításukkor (hiányos hőszigete-
lésű csomagolás), vagy a medence teltöltésekor (a növények fölé zúduló túl hideg
vagy meleg víz) következik be.
Az akvárium növényeit t á p l á l é k f e 1 v é t e l ü k módja szerint három
csoportba sorolhatjuk :
1. Azokra, amelyek csaknem kizárólag a gyökereiken keresztül táplálkoznak.
ide általában az erőteljes, elágazó gyökerű vízinövények, főleg a mocsáriak tar-
toznak, mint például a Cryptocoryneák, Marsilea (vízi lóhere), Stratiotes
(kolokán), Acorns (kálmos), Trapa (sulyom) stb. Ám ezek is — mint minden vízi-
növény — a széndioxidot és az oxigént levelükön keresztül veszik fel. Alámerült
levelük a sóoldatokat is felveszi. E növények tápdús talajt igényelnek, amely az
akváriumban viszont mégsem lehet komposztföld vagy bármiféle földkeverék,
mert azok a medence vizét savanyítják, bomlástermékeket hoznak létre, és
nagymértékű káros algásodást idéznek elő. A tápanyagokat e növényck számára
a mosott homokréteg alatt beágyazott agyagréteggel is biztosíthatjuk.
2. Olyanokra, amelyek levelükön és gyökerükön keresztül táplálkoznak. Ezek
levele többnyire finom, áttetsző, de csak ritkán osztott. Ide tartoznak például az
Aponogetonok, a Cabombák, az Eichinodorusok, a Sagittariák és a Vallisneriák.
Ezek számára elegendő, ha a felső tisztára mosott homokréteg alatt csupán
gyengén kimosott homokágyat biztosítunk, némi agyaggal kevert folyami ho-
mokból.
3. Alámerült és vízen úszó vízinövényekre, amelyek csaknem teljesen levélze-
tükön keresztül veszik fel a tápanyagokat. Ezekre általában a karcsú, kecses
formák, a finoman szabdalt levélzet és a gyenge, vékony gyökérszálak jellemzők.
A levelek finom szerkezete, nagy felülettel járó szabdaltságuk már eleve elárulja,
hogy a levélzetnek nagy szerep jut a tápanyagok felvételében és az asszi-
milációban; a gyökérszálak fejletlensége és elágazatlansága pedig elsősorban e
szervek rögzítő, támasztó funkciójára utal. Ide sorolhatók például az Elodeák, a
Ceratophyllumok, a Limnophilák (ambúliák), a Myriophyllumok, a Ricciák, a
Salviniák stb. E növények ültetés nélkül, szabadon lebegve is megélnek. Számuk-
ra a tisztára mosott homok, esetleg az ez alatt beágyazott kevéssé mosott homok
is elegendő.
Mindezekből kiderül, hogy más-más talajigénnyel kell számolnia az akvaris-
tának, ha csak finomlevélzetű alámerült, vagy vízen úszó növényeket, mással, ha
erőteljesebb gyökerű, sima levélzetűeket, s megint mással, ha dúsan elágazó, erős
gyökerű mocsári növényeket kíván gondozni. Kielégítő és nem talajforgató állatok
esetében bajt sem okozó tápanyagkeveréket biztosíthatunk a legtöbb akváriumi
növény számára 1/3 rész félig kimosott folyami homok, 2/4 rész agyag és 1/3 rész
167
jól kiáztatott tőzegkorpa (Torfmull) összegyúrt keverékéből. A tőzegkorpa itt csu-

pán a keverék lazán tartására szolgál. Tápigényes növényeknek (tündérrózsák,
palkák, vízikelyhek) e keverék aránya következőképpen módosulhat: 1/4 rész
homok, 2/4 rész agyag, 1/4 rész tőzeg. A tápkeveréket a kristálytisztára kimosott
felső és az oldalszélekhez tapasztott homokréteg alá, illetve közé ágyazzuk. (A
leveleiken át táplálkozó növények a víz talajalkotórészeket oldó képessége révén
ugyancsak hozzájutnak e tápkeverék homok alá takart tápanyagaihoz.)
Igényesebb növényeket, amelyeket a medence átrendezésekor, illetve általános
felfrissítése (kicserélése) során nem akarunk fejlődésükben megzavarni — csere-
pekbe, tálkákba ültetjük, és így süllyesztjük a mosott homokrétegbe. Ennek a
módszernek az az előnye, hogy 1-2 gyökeres növény telepítésekor nem szükséges
a többi — csupán levélzeten keresztül táplálkozó, kisebb tápanyagigényű — nö-
vényt a tápdús altalajjal megterhelni. Különösen előnyös a cserépbe, üvegtálkába
vagy műanyag dobozaljba való ültetés akkor, ha a medencében talajfiltrálást
végzünk, s általában a szaporító és kereskedelmi medencékben, ahol a gyakori
tisztogatások, vízcserék miatt a növényeket sűrűn bolygatjuk. Az ilyenekben
gyakran nem is létesítenek fenéktalajt, az ikráztató — illetve búvóhelyet nyújtó
növényeket — az esztétikai szempontokat mellőzve — csupán egy-két hosszabb
edénybe beültetve az üres medence hátsó terében helyezik el.
Az indákkal szaporodó növényeket hosszabb, nagyobb edényekbe ültessük, az
egyedül álló, s indás hajtásokat nem fejlesztő növényeket kisebbekben is elültet-
hetjük. A cserepeket, illetve edényeket alul az előbb ismertetett agyagos tápkeve-
rékek valamelyikével töltsük meg nedves állapotban, ebbe ültessük a növényt
vagy növényeket, majd a tápkeverék fölé kétujjnyi tisztára mosott, nedves folyami
homokot terítsünk.
A hevesebb mozgású, magukat a talajba beásó, ott turkáló, sőt azt fel is for-
gató állatok akváriumában éppúgy, mint az egész fenéktalajt szűrőrétegül fel-
használó talajfiltrálás esetén nem alkalmazhatunk agyagos betétet; ilyenkor nö-
vényeink számára a szükséges tápanyagokat műtrágyázással biztosítsuk. A nö-
vényi tápanyagok tárgyalása során tisztáztuk a vízinövények számára élet-
fontosságú elemeket, s az ezeket kedvező összetételben tartalmazó tápoldatok
receptjeit is ugyanott megadtuk. A meszet kedvelő vízinövények számára alap-
tápoldatként a Knopp-féle, a lágyabb vizet kedvelőknek pedig a Wagner-féle felel
meg (lásd 20-21. old.). A mikroelemek időnkénti pótlására kitűnő a Hoagland-féle
kiegészítő A—Z oldat (lásd 21. old.). A csaknem kizárólag a gyökerükön át táplál-
kozó növények a talajfiltráló révén jutnak e vízben feloldott tápanyagokhoz, vagy-
is a tápsóoldattal megtrágyázott vizet a talajfiltráló szívó hatása e növények gyö-
keréhez juttatja. A gyökértáplálkozású vízinövények trágyázását szolgálja egyéb-
ként még Wendt agyaggolyós módszere is. Finom, iszapolt agyagából nedvesítés-
sel kb. 1 cm átmérőjű golyócskákat gyúrunk, amelyeket a napon kiszárítunk. E
golyókat azután ujjunkkal egyenként a növények gyökereihez dugjuk le, és fölötte
a mosott homokot gyorsan eligazítjuk. Ha ezt gyorsan végezzük, akkor a víz nem
zavarosodik meg.
Növényeink gyenge fejlődése, beteges külseje egyébként normális fényviszo-
nyok mellett mindig tápanyagforgalmi hiányosságokra utal. Így például
168
a levelek halovány, fehéres színe (klorofill-szegénysége) gyakran a vas hiányának

tudható be. Ilyenkor a klorofill képzése érdekében 1 gramm vas- és magnézium-
szulfátot juttatunk 30 liter akvárium vízbe. A növények túltelepítésekor könnyen
következhet be széndioxid-hiány, amely növekedési zavarok formájában mutatko-
zik meg. Ilyenkor csapjával lefelé fordított szódavizes üvegből a csapjára erősített
gumicsővel széndioxidot vezetünk az akvárium vizébe (egy üveg széndioxidkészle-
tét 100 liter vízbe), illetve a medence vizére szájával lefelé fordított pohárba vagy
kémcsőbe. Jó trágyázó anyag még az ammóniumnitrát, amelyből a medence űr-
méretétől, illetve a növények mennyiségétől ás tápigényétől függően hetenként
vagy 4 hetenként 1 grammot adhatunk 30 liter akvárium vízbe. A levelek szélei-
nek elhalása, a levéllemezek kilyukasodása, az egész levél elrothadása megfelelő
fényviszonyok és a növények azelőtt egészséges fejlődése ellenére a tápanyagok
hiányát jelenti. Ilyenkor a tápoldat addig elmulasztott rendszeres (kb. 6 heten-
kénti) adagolását kell sürgősen pótolni. Ha az alapoldatot addig megadtuk, csak a
kiegészítő nyomelemes oldatot nem, akkor csupán ezek feléléséről van szó, amely
azonban már egymagában elegendő lehet a levelek elpusztulásához
(„Cryptocoryne-betegség”). Ilyenkor sürgősen vizet cserélünk, vagy a Hoagland-
féle nyomelemes A—Z oldatot adagoljuk a vízbe.
RITKÍTÁS, METSZÉS, ALGÁTLANÍTÁS
Amennyire öröm az akvarista számára akváriumi növényeinek egészséges fej-

lődése, annyira nem kívánatos túlzott mértékű elszaporodása. A túl sűrű, el-
gazosodó növényzet idézheti ugyan a természetes hínárost, de ne felejtsük, hogy
az akváriumban nem követhetjük mindenben a természet viszonyait. A túlszapo-
rodott növényzet veszélye megnyilvánulhat : 1. az asszimiláció szünetelésekor
(éjjel, borús időben) nagymérvű széndioxid termelésükben, erősebb megvilágítá-
suk idején pedig oxigén túltermelésükben; 2. a tápanyagoknak-a medence talajá-
ból, illetve vizéből való gyors felélésében; 3. a fényigényesebb fajoknak a többiek
sűrű takarása révén történő károsításában; 4. a kiúszótér csökkentésében s ezzel
az állatok normális mozgásának gátlásában; 5. a medence áttekinthetőségének
zavarásában az állatok megfigyelhetőségének akadályozásában; 6. az akvárium
esztétikai összképének rontásában.
A túlszaporodó növényzetet tehát ritkítanunk, a rendezéstechnikai szempon-
toknak megfelelően szabályoznunk kell. A vízi kertészkedés két hasznos eszköze:
a víz alatti ültetést megkönnyítő ültetővilla és egy éles olló. A leválasztandó hajtá-
sokat, sarjakat, a sárgult, beteg részeket, s beültetéskor a gyökérvégeket sohase
tépjük, törjük, vagy szakítsuk, mert roncsolási felület keletkezik a növényen,
amely nehezen regenerálódik és rothadási veszélyt rejt, sőt a növény így el is
pusztulhat. Csakis az éles ollóval vagy borotvapengével okozott, egyenes
metszlapú, roncsolási felület nélküli növényseb gyógyul be hamar s fejleszt új
sejteket.
Ritkításkor az indával szaporodó növények indáját vágjuk el a leválasztandó
tőnél és az eltávolítandó tövet ezután óvatosan — a gyökérnyaknál két ujjunk
169
közé fogva — a talajból kihúzzuk. A bokrosan szaporodó hínárfélék mellékhajtá-

sát az elágazásnál vágjuk le, majd a víz színére úszó (esetleg ültető-villánkkal oda
segített) hajtást a medence mellé készített vizes edénybe vagy vizes-
műanyagfóliára helyezzük.
A ritkítást sohase úgy végezzük, hogy a növények ritkás összevisszaságban
vagy katonás rendben sorakozva maradjanak, hanem kisebb-nagyobb cso-
portokat hagyjunk belőlük. Ilyenkor cseréljük ki az elöregedett, felkopaszodott
szárú vagy beteges töveket is fiatal, erőteljes tőszaporulattal. A felkopaszodott
szárú növényt tövestől kiemeljük; sűrű levelű, üdezöld hajtáscsúcsát vagy mel-
lékhajtását levágjuk és visszaültetjük a régi helyére. A gyökértörzsből szaporodó
növények (pl. Cryptocoryneák) fiatal töve még erőteljes föld alatti gyökéroldalág
révén függ össze az öreggel. Az idősebb és mellette hajtó fiatal tő együttes képe
természetszerű, tetszetős, de ha helyhiány miatt mégis sor kerül a fiatal tövek
elválasztására, ezt csak a fedő homokréteg kitakarásával és a két növényt össze-
kötő gyökéroldalág (víz alatti ollóval, vagy az algakaparóba erősített borotvapen-
gével történő) átmetszésével szabad végezni. A hínárfélék csomóinak belsejében
levő öregebb tövek többnyire elbarnulnak, felkopaszodnak. Idővel e bokros cso-
mókat úgy fiatalíthatjuk meg, hogy az idős töveket mind kihúzgáljuk és a „bozó-
tot” az öreg tövekről leválasztott mellékhajtások és tenyészcsúcsok együttes visz-
szaültetésével állítjuk helyre. (Ez a csomó eleinte alacsonyabb, talán ritkább lesz,
mint az elöregedett, de az új hajtások gyors fejlődésével hamarosan visszaáll a
régi növényegyüttes összképe.) Feltétlenül szükséges a túlszaporodó — és így a
medence vízfelszínét a levegőrétegtől akár teljesen is elzáró — vízen úszó növé-
nyek időnkénti megritkítása is.
Vízinövényeinket a nagyfokú megvilágítás, főleg a közvetlen napfény hatására
fonalas, vattaszerű moszattelepek, máskor meg bársonyos, nyálkás kékalga be-
vonatok lephetik el. Ha idejében nem sietünk a növény megmentésére, a fonalas
moszatok teljesen behálózzák és megfojtják azt, a kékmoszatok levéllemezt körül-
vevő nyálkás bevonata pedig megszüntetve a tápanyagfelvételt és az asszimilációt,
az egész növény elrothadását idézi elő. Az ezirányú védekezéssel részleteiben az
akvárium gondozásánál foglalkozunk.
VÉDELEM A NÖVÉNYEVŐ ÁLLATOK ELLEN
Akváriumai növényeink levélszéleinek szokatlan „csipkézettsége”, a levelek tő-

nél való csonkoltsága, vagy akár egész növényrészek hirtelen bekövetkező hiánya
arra utal, hogy a medencében élő állatok egyike-másika növényfogyasztó. A nagy-
termetű vízicsigák általában mind nagy étvágyú növényfogyasztó állatok. Közülük
is legfalánkabbak a hazai nagy tornyos csigák (Limnaea stagnalis) és a nagy kürt-
csigák (Planorbis corneus), amelyek hamarosan lelegelhetik legféltettebb vízinövé-
nyeinket. Ezért mellőzzük betelepítésüket. Nem, vagy csak csekély mértékben
károsítják növényeinket a főleg zöldalgákkal táplálkozó Physa, kisebb Limnaea és
Planorbis, valamint a kereskedésekben kapható vörös tornyos csigák (Physastra
[Isidorella] proteus).
170
A halak közül csaknem valamennyi pontyféle (Cyprinidae), a pontylazacoknak

(Characidae) pedig egy része - köztük éppen olyanok, amelyeket kizárólag ragado-
zóknak vélnénk, pl. a Metynnis - növényeket is fogyaszt. Ezek akváriumába tehát
semmi esetre se illtessünk értékes, nehezebben pótolható növényfajokat, legfel-
jebb gyorsan fejlődő hínárféléket, amelyek a halak csipegetése mellett is vegetál-
nak, avagy (lekopasztásuk után) újrapótlásuk nem okoz p roblémát. A bölcsőszájú
tarkasügérek (Cichlidae) közül az Etroplus és Pelmatochromis nemzetség tagjai
kedvelik a növényeket, a nagytestű Cichlasomák és Astronotusok viszont nem
tűrik meg és erős ajkukkal tövestől tépik ki azokat. Közismert növényfogyasztó
halak még az elevenszülő fogaspontyokhoz (Poeciliidae) tartozó tarkafoltos
fogaspontyocskák (Xiphophorus variatus), az ázsiai labirint (Anabantidae) közül a
csókos gurámi (Helostoma temminckii), a vértesharcsák (Loricariidae) közül a szí-
vóharcsák (Otocinclus fajok), valamint az árgushalak (Scatophagidae) valamennyi
faja. A növényevő halak a különféle vízinövények közül előszeretettel fogyasztják
a sallangos vízipáfrány (Ceratopteris) és az indiai vízicsillag (Hygrophila) leveleit.
Vízinövényeink védelmére nem lehet más recept, mint a telepítendő állatok
életmódjának alapos ismerete, illetve ezek akváriumában az értékes, kényes nö-
vényfajok mellőzése. A kimondott növénypusztító fajokhoz a vízinövények helyett
élettelen dekorációs elemeket, vagy csupán közönséges növényfajokat helyezünk
az akváriumba táplálékául (bár ezt zöldalgákkal vagy salátalevéllel is pótolhat-
juk). A kevésbé károsított növénytöveket máshová telepítve (avagy a növényevő
állatokat áttelepítve) még megmenthetjük. A megrágott leveleket (csigakárosítás),
a letépett részeket a csonkolás alatt levágjuk és a növényeket optimális megvilágí-
tás mellett ammóniumnitrát oldattal megtrágyázzuk (30 1 vízre 1 g). A már sár-
guló részeket feltétlenül távolítsuk el; a metszési felület az ép zöld részre essék.
Az olyan növénytöveket, amelyek zöld testfelületének már több mint a fele elsár-
gult, megbarnult (azaz rothadásban van), már ritkán lehet megmenteni (ha a
tenyészőcsúcs még zöld, úgy ennek leválasztásából még új növény fejleszthető).
Az ilyen töveket távolítsuk el.
ÁTTELELTETÉS, SZAPORÍTÁS
Szubtrópusi és trópusi eredetű vízinövényeink nagy része évelő, s így ezek át-
teleltetése megfelelő fény- és hőviszonyok biztosításával nem okoz különösebb
gondot. Ezzel szemben a hosszú napszakos hazai vízinövények télen még optimá-
lis megvilágításban is visszaesnek, elhalványodnak, szétterülnek, elpusztulnak.
Ne várjuk meg ezt a folyamatot, hanem mentsük át őket a következő tavaszra
„téli rügyeikkel”. Az ilyen „rügyeket” a levelek hónaljáról kell összegyűjteni, vagy a
hajtások ilyenkor maguktól is leváló végeit, hajtáscsúcsait őrizzük meg. Lapos,
széles üvegedény, üvegkád aljára nedves tőzegkorpát, vagy tőzegkorpa kevés
agyaggal és folyami homokkal összegyúrt keverékét terítjük és a „téli rügyeket”,
hajtáscsúcsokat egymás mellett e nedves aljzatra helyezzük úgy, hogy csúcsuk a
fény felé forduljon. Ezután az edényt üveglappal fedjük le, hogy a hajtáscsúcsok
állandó vízpárában legyenek. Mérsékelt fényben, ne meleg helyen teleltessük át.
171
Kora tavasszal azután napfényre hozzuk őket; ott lassan hajtani kezdenek, s ha
már eléggé gyökeresek — a medencében elültetjük. Az erőteljes gyökértörzset,
gumót fejlesztő növények tövét bennhagyjuk a medence talajában; ezek azután
tavasszal szépen kihajtanak.
Az alámerült növényeket akváriumi viszonyok között rendszerint vegetatív
úton szaporítjuk. Az öreg növényen fejlődő kis hajtásokat, oldalágakat levá-
lasztva, dugványozzuk. Lehet ugyan ezeket magról is szaporítani, hiszen leg-
többjük virágos növény. Ez azonban igen körültekintő, nagy szakértelmet igénylő,
fáradságos bíbelődés. A halszállítmányokkal Európába behurcolt és sok helyen —
így nálunk is — tömegesen elszaporodott átokhínárnak (Elodea canadensis) Eu-
rópába például csak nőnemű példányai kerültek, s így hím példányok hiányában
ivarosan nem is szaporodhat. A hínárfélék ivartalan akváriumi szaporítása tehát
egyáltalán nem természetellenes, sőt a szabadban is legkiadósabban leszakadó
hajtásukkal terjednek.
A vegetatív szaporítás mellett az akvaristának olykor azért alkalma nyílik
egyes — főleg mocsári — vízinövényfajok virágzását és magkötését is megfigyelni,
sőt a beérett magvakat megfelelő körülmények között kikelteni. Így a kisebb ter-
metű tündérrózsák, a tropikus amerikai eredetű Hydrocleis nymphoides és a
trópusi vízikalászok, Aponogeton fajok az akváriumban magról is szépen felnevel-
hetők. Az utóbbiak hosszú füzér virágzatot hajtanak a víz tükre fölé. Ha a füzérvi-
rágzat nőnemű virágai beértek, akkor a hím virágok porzóiról a virágport vékony,
száraz ecsettel vihetjük át a bibékre. Amikor a magok beérnek, maguktól a vízbe
hullanak. A víz színén úszó magvakat összegyűjtjük és kis üvegcsészében sekély
vízrétegen csiráztatjuk. A magvak eleinte hurokkal fedetten a víz színén úszva
csíráznak, majd a vízfenékre süllyednek. Később a megrepedt burok leválik, s
fölfelé zöld kis levélkezdemények, lefelé pedig gyökérnyúlványok fejlődnek. A csí-
rázó magvakat továbbra is az edénykében hagyjuk, míg 5-10 cm hosszú gyökeret
nem eresztenek (8-10 nap) . Ezután tőzegágyas homokrétegbe ültetve őket, csere-
peiket a medence homokrétegébe süllyesztjük.
VÍZINÖVÉNYEK GYŰJTÉSE, SZÁLLÍTÁSA
A hazánkban szabadból begyűjthető vízinövény fajokat a helyszínen választjuk

ki. Elöregedett, nagy gyökerű, elalgásodott töveket semmi esetre se vigyünk haza.
Az áttelepítést a fiatal, életerős sarjak vagy az új oldalhajtások bírják a legjobban;
ezek a medence viszonyaihoz jól alkalmazkodnak. A vízen úszó fajokat kézzel
vagy hálóval gyűjtjük össze. A hínárféléket többnyire ne tövestől vigyük haza,
hanem már a helyszínen vágjuk le oldalhajtásukat vagy tenyészőcsúcsukat. A
talajba gyökerező mocsári növényeknél ügyeljünk arra, hogy hosszú gyökérzetük
meg ne sérüljön (roncsolódás!), de ha gyökerük mégis elszakadna, éles ollóval
vagy késsel metsszük vissza a gyökérvégeket. Talajból való kiemelésük puszta
kézzel nem mindig sikerül, ezért kis növényásót is vigyünk magunkkal.
172
A begyűjtött növényeket ne vizeskannában vigyük haza, mert a víz mozgása a

kanna falához verdesi a töveket, s mire hazaérünk velük, száruk sérült, levelük
esetleg letöredezik. Szállításukra legjobb a vízhatlan papiros vagy a műanyagfólia.
A növényt vizesen, kezünkkel jól meglocsolva óvatosan tekerjük be a papírba
vagy a fóliába, majd a végeket alul-fölül ugyancsak óvatosan visszahajtjuk, hogy
a növény ki no száradjon. Ilyen nedves víz nélküli - csomagolással a vízinövények
meglehetősen sokáig állják a szállítást. A nagyobb, szétterülő, törékeny töveket
ne csomagoljuk össze több más növénnyel.
Hazaérve a növényeket egyenként vizsgáljuk át. A jól észrevehető rovarálcákat,
csigákat és egyéb szervezeteket, kivált az algákat csipesszel, pálcikával távolítsuk
el, a beteg részeket vágjuk le. A nehezen, alig észrevehető — többnyire a levelek
fonákján, szártöveiben megbúvó — apró szervezetektől (amelyek között sok ve-
szedelmes halélősködő is lehet), a növények fertőtlenítéssel szabadíthatók meg. E
célra literenként egy csapott kávéskanál timsóport oldjunk fel az áztató edény
vizében. Ebben 5 percig fertőtlenítsük, majd azonos hőfokú tiszta vízzel a fertőt-
lenített növényeket alaposan öblítsük át.
A trópusi eredetű akváriumi növények hazaszállítása a kereskedőtől vagy ak-
varista társunktól ugyancsak víz nélkül, vízhatlan puha zsírpapírba (pausz- pa-
pírba), vagy — ami még jobb — műanyagfólia kendőbe göngyölve történjék. Csu-
pán a hőmérsékletre ügyeljünk, ha hidegebb időben szállítjuk. Ilyenkor a
műanyagfóliás göngyöleget vagy plasztikzacskót több réteg újságpapírral, távo-
labbra szállításkor pedig kartondobozba és hőszigetelővel (fagyapot, üvegvatta) is
körülvéve óvjuk meg e növényeket. Ha megfelelő nagyságú fóliazacskóba helyez-
tük a növényeket, a zacskót a légmentes lezárás előtt fújjuk föl kissé, hogy ezzel
némiképp csökkentsük a növények összetörődését.
CRYPTOGAMAE - VIRÁGTALAN NÖVÉNYEK
CHLOROPHYTA – ZÖLDMOSZATOK
Charophyceae — csillárkák
A moszatok nyolc törzse és ezen belül kiemelt 16 osztálya* közül egyedül a zöldmosza-
tok (Chlorophyta) 3. osztályának, a csillárkamoszatoknak (Charophyceae) a képviselőit tele-
pítik az akvaristák édesvízi medencéikbe. E fejlett telepű, szabályosan tagolt testű zöldalgák
ugyanis szemre már afféle kecses kis hínárokra emlékeztetnek. Hosszúra nyúlt csúcssejttel
növekvő főtengelyük (tévesen „szár”) csomókra (nodus) és a csomók közötti ízekre
(internodium) különül; a tengely alsó részében a csomókból kiinduló finom fonalak
(rhizoidok) rögzítik a talajhoz. A tengelycsomókból erednek körös-körül és ugyancsak tagolt
sugarak (radius) ezek egy magasságban fekvő sugárörvét (verticillus) nevezik tévesen „levél”-
nek. A főtengelyből eredő melléktengelyek és a tengelyeken egymást sűrűn követő sugárör-
vök teszik a moszatokat a többi telepes növénytől elütő módon a virágos vízinövényekhez
*Könyvünkben a vízinövények rendszertani besorolásában Soó Rezső Fejlődéstörténeti Nö-

vényrendszertanát (Budapest, 1963.) követjük.
173
hasonlóvá. Külső megjelenésüket egyébként találóan jellemzi „csillárka” nevük, mert sugár-
örvük többkarú csillárra emlékeztet.
A Chara-félék sejtjei általában egymagvúak, sejtfalanyaguk cellulóz, gyakran gazdag
mészlerakódással (Ch. foetida). Vegetatív úton tengely-gumócskákkal és rhizoid-
gumócskákkal szaporodnak. Ivaros szaporító szerveik is vannak : a szemmel is jól látható,
piros szí- nű, gömb alakú, lefelé hajló antheridiumok, és a kissé felfelé álló, zöldes színű
oogoniumok. Megtermékenyüléskor az antheridium pajzssejtjeiből spirális spermatozoidok
hatolnak az oogonium petesejtjéhez. Az oogonium ezután fekete, keményhéjú osspórává
(ún. „chara terméssé”) alakul, amely lehullva egy idő múlva kihajt és új növénnyé fejlődik.
A csillárka moszatok állú- vagy lassan folyó vizeinkben kiterjedt víz alatti
üdezöld „gyepeket” alkotnak. A vízinövényektől el nem lepett, más moszatoktól is
mentes, tiszta helyeket kedvelik. A sós vizekben is megélnek.
A csillárkák sűrű, finom szövedéke számos akváriumi ikrázó halfaj szaporí-
tásánál kitűnő védelmet nyújt a szülők falánkságától megmentendő aláhulló
ikráknak és a kikelő ivadéknak. Különösen az apró termetű halfajok, pl. a tör-
pesügér (Elassoma evergladei) akváriumába kívánkoznak, ahol sűrű szövedékük
60. ábra. Balra: Chara foetida - bűzös csillárka; 61. ábra. Nitella flexilis —
jobbra: Chara fragilis — törékeny csillárka hajlékony csillárka
174
közt a szülőkkel együtt nemzedékek nevelhetők fel. Nagyobb állatok medencéiben

is szívesen látjuk világoszöld, dekoratív telepeiket, hiszen kőre kőre vagy faágra
telepített szövedékük mindenkor a medence üde színfoltját nyújtja.
A csillárkők Characeae családjának két nemzetségét ismerjük: Chara és
Nitella. Édesvízi akváriumokban mindkettő képviselőivel találkozhatunk.
C h a r a. Sekély vizekben, árkokban, tavacskákban elterjedt csillárka moszatok. Ten-

gelyüket és sugarukat legtöbbször kéregsejtek borítják. A mag- és petesejtjeik egyesülése
nyomán keletkező zigótából a téli nyugalmi időszak alatt képződik az új növényke. Az akvá-
riumban vagy ilyen ivarosan, vagy pedig ivartalanul szaporodnak.
Chara foetida BRAUN — bűzös csillárka. Neve kellemetlen szagától ered. Kissé
merev, szürkészöld, 40 cm magasra is megnövő telepű, többéves csillárka, amely
pocsolyákban, tőzeggödrökben és árkokban az egész földkerekségen elterjedt. Bár
sűrű sugárörvei folytán ikráztató növényként jól felhasználható, mésszel való erős
bekérgesedése miatt az akvaristák kevésbé kedvelik.
Chara fragilis DESVAUX — törékeny csillárka. Az előbbihez hasonló, de min-
denkor élénkzöld, nem oly bűzös, igen törékeny tengelyű növény, amelynek örv-
sugarain nincsenek „tüskék” (elágazások). E 30 cm magasságig fejlődő moszat az
egész Földön, még szikes-sós vizekben (pl. a Keleti-tengerben, brackvizekben) is
elterjedt. A magasabb vízhőmérsékletet jól bírja, ezért régóta tartják ikráztató
akváriumokban.
N i t e l l a. Mocsarakban, sekély vizű tavacskákban, árkokban előforduló csillárka mo-

szatok tartoznak ide. Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8
tagú. Oospórájuk koronája 10 sejtből áll. Szaporítószerveik tavasszal fejlődnek.
Nitella flexilis (L.) AGARDH — hajlékony csillárka. Egy vagy több éves, hajlé-
kony tengelyű, intenzív zöld színű csillárka moszat, amelyre jellemző, hogy (5-8
tagú) örveinek hosszú sugarai a végükön még 2-3 ágra tagolódnak. Így habitusuk
igen tetszetős, ezért kedvelt akváriumi növény. Az Európában, Ázsiában és
Észak-Amerikában mindenfelé elterjedt faj kisebb vizek iszapos fenekén sűrű
„gyepbevonatokat” alkot. Ikrázó aljzatként és a kikelő halivadék elrejtésére egy-
aránt igen alkalmas, így a vízinövény-kertészetek régóta kedvelik. A szabadból
lehetőleg felmelegedett, sekély vizekből szedjük, mert ezek könnyebben tudnak
alkalmazkodni az akváriumi viszonyokhoz. A Nitella kedveli a világos helyet, de
erősebb megvilágítás mellett hamar elalgásodik. Telepítéskor finom rhizoid fona-
lait egyszerűen a homokba dugjuk, vagy a medence valamelyik kövére vagy fade-
korációjára akaszthatjuk, azok ott rövid időn belül rögzülnek.
U 1 v a c e a e— s a 1 á t a m o s z a t o k. A zöldmoszatok (Chlorophyta) törzsének

(Chlorophyceae) osztályába, a gyepmoszatok (Ulotrichates) rendjébe tartozó algacsalád.
Nevüket egy-két sejtrétegű lemezből álló, levélszerű telepükről kapták. A tengeri zöldalgák
közül a tengeri akváriumokba leggyakrabban telepített moszatfélék tartoznak ide.
Ulva latissima (L.) — tengeri saláta. A Földközi-, Adriai- és Fekete-tenger part-

vidékén, de más tengerek partjain is mindenfelé gyakori zöldmoszat. Világoszöld
telepük sallangos lemeze a saláta levelére emlékeztet. A telep alul több-
175
nyire valamely aljzathoz nő, de az idősebb teleprészek később leválnak és a víz-

ben szabadon lebegnek. A tengerpartról csupán nedves csomagolásban szál-
líthatjuk kisebb, kőhöz tapadt, vagy leválasztott telepeiket. Az utóbbiakat akvári-
umba telepítéskor kisebb kővel rögzítjük a kívánt helyre. A tengeri akváriumok
köves-sziklás víz alatti táját üde színfoltként tarkítják a tengeri saláta sallangos
világoszöld telepei. Kedveli a sok fényt, s ezért a közvetlen napsütés melegítő
hatásától óvott tengeri medencékben fénycsővel világítsuk meg. Jól tartható
együtt tengeri rózsákkal, kagylókkal, tengeri csillagokkal és ragadozó halfajokkal,
de a tengeri csigákhoz, rákokhoz és növényevő halakhoz csak táplálékként adhat-
juk. A tengeri saláták betelepítésével egyébként a mesterséges tengervízzel töltött
akváriumokba a természetes törpeplanktont (mikroszkopikus algákat és tengeri
egysejtűeket) is beolthatjuk. Az Ulvaceákat, magas nitrogéntartalmuk folytán a
tengerpartok mentén trágyázásra, fehérje-, szénhidrát- és vitamintartalmuk miatt
pedig Amerikában és Ázsiában emberi táplálkozásra is felhasználják.
BRYOPHYTA — MOHÁK
Hepaticae — májmohák
R i c c i a c e a e — v í z b e n ú s z ó m o h á k. A növényvilág XI. törzsét alko-

tó mohák (Bryophyta) 2. osztályába, a májmohákhoz (Hepaticae) tartozó növény-
család. A víz színe alatt lebegő, apró, levélszerű telepük van. Ivarosan spórákkal,
ivartalanul pedig rügykosárkákban keletkező rügyekkel szaporodnak. Asszimilá-
ciójuk során a vizet oxigénnel gazdagítják.
Riccia fluitans (L.) — úszó májmoha. Villásan elágazó, sűrű, üdezöld levélkéivel
s a víz színe alatt tömött csomókat alkotó telepeivel igen tetszetős, kedvelt
úszónövény. Jó szolgálatot tesz az akváriumban a
habfészket építő halak (Macropodus, Colisa,
Callichthys, Acanthophthalmus stb.) fészektámasz-
tékaként. A kikelt halivadéknak és a víz színe alatt
tartózkodó fejlettebb halaknak fedezéket nyújt.
Kitűnő ikráztató növény. Egész Európában, Ázsiá-
ban és Amerikában elterjedt vízimoha; hazánk
lápos állóvizeiben is gyakori. Akváriumban igen
62. ábra. Riccia fluitans — hálás növény; kellő felső megvilágításban dúsan
úszó májmoha szaporodik. Bármilyen keménységű vízben tartha-
tó, de lágyabb vízben jobban fejlődik. 15-25 C°
hőmérséklethez egyaránt tud alkalmazkodni. Kedveli a világos, néhány órás nap-
sütötte helyet.
Musci — lombosmohák
Fontinalaceae — forrásmohák. A mohák 3. osztályának, a lombosmohák

(Isobryales) rendjébe tartozó mohacsalád a forrásmohák. Édesvízi akváriumokba
egyetlen faj alkalmas. Testük határozottan szárra és levélszerű képletekre külö-
nült. Spórákkal szaporodnak.
176
Fontinalis antipyretica LINNÉ — forrásmoha. Kedvelt ikráztató növény, de bo-

korszerű csomói a medence kövei közé erősítve díszként is jól hatnak. Leginkább
hidegvízi medencékbe való. Tartós akváriumi növény, ha a víz hőmérséklete nem
sokkal emelkedik 18 C° fölé. Apró levélke sorokból álló, sűrűn növő szálai olykor
40-50 cm hosszú, bokros telepeket alkotnak. A sötétzöld levélkék alakja a lelő-
hely szerint igen változatos. Ez az egész Európában, Szibériában, Észak-
Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt vízimoha nálunk kövekre vagy ágakra
telepedve forrásokban, patakokban, de állóvizekben is előfordul. Lehetőleg ne a
gyorsan folyó, hideg vizekből gyűjtsük be, mert az ott élők alig tudnak az akvári-
umi viszonyokhoz akklimatizálódni, hanem sekély, jól felmelegedő állóvizekből.
Az utóbbiaknak alul összekötött csomói a díszhalak ikráztatására is jobban be-
válnak, mert tartósabbak. A moha-bokrocskákat aljuknál összefogva, kövek közé
szorítva vagy U-alakú üvegtűkkel rögzítjük a homokba. Talaj nélküli szaporító-
63. ábra. Fontinalis antipyretica - forrásmoha
177
medencékbe vagy a társas akváriumok sziklazugaiba alul zsinórral, alumínium-

dróttal összefogott mohacsomókat helyezünk. Az így összefogott bokrocskák rög-
zítését alul egy-egy nagyobb kaviccsal oldhatjuk meg.
A m b l y s t e g i a c e a e — t o l l m o h á k. A lombosmohák Hypnobryales rendjébe

tartozó mohacsalád a tollasmohák, amelynek fajai szárazon fákra, kövekre telepednek, de
ugyanakkor az árkok vizében is előfordulnak. A forrásmohákhoz hasonló felépítésűek, de
levélkéik még apróbbak és így telepeik finom, tollszerű képet nyújtanak.
Amblystegium riparium LINNÉ — tollmoha. A Fontinalishoz hasonló, de annál

lényegesen finomabb felépítésű, díszes moha; az előbbivel szemben világoszöld
szára és levélkéi melegvízi akváriumban idővel tollszerűen elvékonyodnak.
64. ábra. Amblystegium riparium — tollmoha
178
(Az akvaristák ezt a vízimohát gyakran helytelenül „Fontinalis gracilis”-nak neve-

zik.) A nálunk szárazon is előforduló tollmohát akváriumi tartás céljára legjobb
felmelegedő sekély tócsákból, árkokból begyűjteni. Sohase telepítsük az akvári-
umba a szabadból hazahozott egész mohapárnákat, mert azok tövében és belse-
jében az öreg, elhalt részek rothadóban vannak. Válasszuk le ezekről a friss zöld
hajtásokat és kavicsokkal vagy üvegtűkkel csak ezeket rögzítsük a talajhoz. Az
Amblystegium nagyobb tele-
peit a talajforgató Cichlidák
medencéiben szabadon le-
begve tarthatjuk, s így e
halak akváriuma ősi telepü-
lésű képet nyújt. A tollmoha
kedveli a világos helyeket,
de kímélnünk kell az erős
napfénytől. Kellő mestersé-
ges fényben télen át is szé-
pen zöldell.
Vesicularia dubyana (C.
MULL) BROTHERUS — jávai
moha. Ugyancsak a Hyp-
nobryales rendbe tartozó,
igen finom levélkéjű növény.
Indonéziából, a Maláj-
félszigetről, és a Fülöp-
szigetről származik s mint
kitűnő ikráztató növény,
külföldön az akvaristák
körében „Jawamoos” néven
terjedt el. Nálunk még nem-
igen ismerik, de néhány
akvaristánk már tenyészti.
Rendkívül nagy alkalmazko-
dó képességű; hazájában
vízpartokon, de gyakran
még szárazon is megtalálha-
tó. Jóllehet először mintegy 65. ábra. a) Isoëtes lacustris — közönséges durdafű
30 évvel ezelőtt került Euró- és b) Isoëtes malinverniana — itáliai durdafű
pába, az akvaristák hamar
elfeledték, s csak az 1957. évi újraimportálása után vált közkedveltté. Az aláme-
rült formában kultivált jávai moha rendkívül apró, üdezöld levélkékkel pásztázott
hajtásai a vízben lebegve, alacsonyan kúszva terjednek, gazdagon elágaznak és
ily összevisszaságban egymás fölé növekednek. Ezáltal laza szerkezetű, laposan
elterülő, sűrű mohapárnák keletkeznek, amelyek habitusa az Asparagus
plumosus nevű közkedvelt szobanövény finom levélzetére emlékeztet. Egyébként a
mohafaj megjelenése az adott életfeltételek szerint meglehetősen változik.
Rhizoidjait legmegfelelőbb kis kövekkel őskőzetek közé rögzíteni, de minden más
aljzattal is beéri. Igénytelen a víz összetételével szemben is. Kedveli a fényt, de
óvnunk kell az elalgásodástól és a talajtúró, valamint növényevő halaktól. Ta-
179
pasztalataim szerint 18-30 C° hőhatásokon belül a víz hőfokára sem érzékeny.

Igen egyszerűen, a hajtásvégek leválasztásával szaporítjuk. Kisebb-nagyobb tele-
pei a medencék igen dekoratív színfoltjai; kiterjedt nagy telepei pedig kitűnő alj-
zatot nyújtanak a talajra ikrázó akváriumi halaknak.
PTERIDOPHYTA — HARASZTOK
Isoëtaceae — durdafüvek
A növényvilág XII. törzsét alkotó harasztok vagy „edényes virágtalanok” Lycopsida osztá-
lyának Isoëtales rendjébe tartozó növénycsalád. Megvastagodott gumószerű törzsükből
kiinduló keskenyszálú levelük levélrózsát alkot, s kiszélesedő tövük gödreiben viselik az ivar
szerint eltérő formájú spórákat. Középen a meddő-, kifelé a termőlevelek helyezkednek el.
Az Isoëtaceae család kb. 60 faja Földünk főleg szubtrópusi vidékein terjedt el; hazánkban
hiányoznak. Legtöbbjük iszaplakó mocsári növény, de akadnak köztük állandóan aláme-
rült, kétéltű, sőt teljesen szárazon élő formák is.
Isoëtes lacustris LINNÉ — közönséges durdafű. Európában, Nyugat-Szibé-

riában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Széles gyökértörzséből spirális tengely-
be rendeződött 10-120 sötétzöld, kötőtűszerű levél ered. Hidegvizű akváriumok-
ban tartós, örökzöld haraszt. Szállításánál, beültetésénél, gondozásánál tartsuk
szem előtt, hogy igen törékeny növény, amely az agyaggal kevert homoktalajt és a
18 C°-nál nem magasabb vízhőmérsékletet kedveli.
Filicales — valódi páfrányok
P o l y p o d i a c e a e — é d e s g y ö k e r ű p á f r á n y o k. A harasztok V. osztályát
alkotó páfrányfélék (Pteropsida) 3. alosztályának (Leptosporangiatae) 2. rendjébe a valódi
páfrányok (Filicales) tartoznak, amelyeknek Polypodiaceae és Parkeriaceae családjai akva-
risztikai szempontból egy-egy értékes vízipáfrány fajt szolgáltatnak. A páfrányok nagy több-
sége a Polypodiaceaehez tartozik. Lágyszárú, kúszó vagy felegyenesedő gyökértörzsű növé-
nyek. Vékonyszövetű levelük többszörösen szárnyalt, ritkábban egyszerűen szárnyas (pl.
Polypodium), vagy ép (pl. Microsorium); sporangiumuk nyeles.
Microsorium pteropus (B. L.) CHINA — lándzsás vízipáfrány. Régebbi, synonim

neve: Leptochilus decurrens (COPELAND). Tojásdad alapú, fölfelé lándzsaszerűen
megnyúló, hegyben végződő, élénkzöld levele a trópusi akváriumok feltűnő dísze.
Csak az utóbbi években került Európába s egyik-másik akvaristánál már nálunk
is megtalálható. Hazája Elő-India, Dél-Kína, Indomalajzia és a Fülöp-szigetek,
ahol áradásos területeken fákon, sziklákon, erdei talajon megkapaszkodva fordul
elő, de tisztán submers formában is tenyésztik. Hosszan megnyúlt, hegybefutó,
lándzsaszerű világoszöld levelének szélei enyhén fodrosak. A levelek egyébként
legyezőszerűen rendeződve nőnek a rhizómából, amelynek vékony, hosszú szálai
az akvárium szikláin, tőzeglemezein, sőt üvegfalain is hamar megtapadnak, ezért
e dekoratív vízipáfránnyal a medence legkülönfélébb helyeit ékesíthetjük (az ak-
várium műszaki berendezési tárgyainak eltakarására is igen alkalmas). Tapaszta-
latom szerint fény- és hőigényes növény, amely tiszta, lágy, enyhén savanyú, 24-
180
28 C°-ú vizet kedvel. Az anyatő levelein gyökeres kis hajtások fejlődnek, amelyek
idővel leválnak vagy óvatosan leválaszthatók és más helyekre rögzíthetők.
P a r k e r i a c e a e — s z a r v p á f r á n y o k. Az ugyancsak a valódi páfrányokhoz

(Filicales) tartozó szarvpáfrányok a Polypodiaceae családdal rokon trópusi víziharasztok,
amelyeket egyes növényrendszerezők eredetileg ide is soroltak, azonban újabban külön
családba (Parkeriaceae) sorolják. A szarvpáfrányok elnevezése onnan ered, hogy e fajok
vízből kinövő (emers) leveleinek szövete többnyire csaknem a főérig visszafejlődik, s így
szarvra emlékeztető alakot ölt.
Ceratopteris thalictroides (L.) BRONGNIART — sallangos vízipáfrány. Az akva-

risták „víz alatti” vagy „úszó páfrány”-ként, sőt „szumátrai vízipáfrány”-ként is
emlegetik. Igen kedvelt akváriumi növény,
amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és
mocsári növényként is nevelni. Halvány-
zöld, lágy, nagyon törékeny levelének
alakja fölöttébb változatos. A submers
forma levelei nagy felületűek, jobban vagy
kevésbé karélyozott szélük az egész levelet
finoman osztottá teszik (innen a „sallan-
gos” elnevezés). A vízben úszó forma levél-
alakja gyakran szögletes, rombusz for-
májú; ezt a Ceratopteris-formát azelőtt
tévesen külön fajnak tartották és „szögle-
tes vízipáfrány (Ceratopteris deltoidea vagy
C. cornuta) néven emlegették. Ma ezt a
módosulatot csupán a sallangos vízipáf-
rány szögletes formájának (C. thalictroides
66. ábra. Ceratopteris thalictroides
forma cornuta) mondjuk. Kedvező körül- forma cornuta — sallangos vízipáfrány
mények közt a víz alatti forma az 50 cm szögletes formája, amelyet az akvaris-
magasságot is elérheti. A sallangos vízi- ták „szumátrai vízipáfrányként" vagy
páfrány a földkerekség csaknem valam- „úszó páfrányként" is emlegetnek
ennyi trópusi vidékén elterjedt, ahol az
időszakosan váltakozó vízállású mocsarak lakója. Akváriumi tartása nem nehéz,
ha kellő meleget, világosságot, de nem túl erős napfényt biztosítunk a számára.
Kedveli a lágy, 24 C°-nál lehetőleg nem alacsonyabb hőfokú vizet. Submers neve-
lésnél a páfrány gyökérlabdáját a homokba dugjuk, s miután az onnan eleinte
könnyen kiszabadul, nagyobb kavicsokkal vagy üvegtűvel erősítjük le. A vízen
úszó forma jó fejlődéséhez akadályozzuk meg a vízpára visszacsepegését a leve-
lekre. Szaporítása igen egyszerű. A jó körülmények között élő növény levélszélein
kis sarjak fejlődnek, amelyek idővel maguktól is leválnak és a víz színére emel-
kednek. Ha e sarjaknak már elegendő gyökérszáluk van, magunk is leválaszthat-
juk azokat és leültetve vagy víz színén úsztatva nevelhetjük tovább. A tél folya-
mán a legtöbb sallangos vízipáfrány elpusztul, mert általában egynyári. Sarjak
vészelik át a telet, mint mocsári növénykék, lapos, sekély vízborítású tálakban,
világos helyen, 18-20 C° hőmérsékleten.
181
HYDROPTERIDES — VÍZIPÁFRÁNYOK
Marsileaceae — lóherepáfrányok
A p á f r á n y f é l é k 4. alosztá-
lyát alkotó vízipáfrányok
(Hydropteridales) Marsileales rendjébe
tartozó páfránycsalád a lóherepáf-
rányok; két nemzetsége a Marsilea és a
Pilularia. A Marsileák (mételyfüvek)
többnyire a trópusokon és szubtrópu-
sokon mocsári növényként, kétéltű
módon élő vízipáfrányok. Nálunk csak
egy fajuk fordul elő. Hosszan kúszó
gyökértörzsből előtörő rövidebb-
hosszabb száruk végén helyezkednek el
a négylevelű lóherére emlékeztető leve-
lek, amelyek tövén a bab alakú
sporokarpiumok ülnek. A Marsileák a
heterophyllia példái: spirálisan össze-
sodrott szikleveleiken kívül osztatlan
lemezű alámerült, úszó és vízből ki-
emelkedő leveleket is fejlesztenek. A
levélkaréjok tulajdonképpen a
sporangiumokat körülvevő
67.ábra. Marsilea quadrifolia — mételyfű sporokarpiumok burkai.
Marsilea quadrifolia LINNÉ —

mételyfű. Az akvaristák kedvelt
„négylevelű lóheréje”. Igen érdekes
külsejű, tartós akváriumi növény,
amelyet kiegészítő növényként
kisebb csoportokban a magasabb
növények elé, a kövek vagy fadeko-
ráció köré, gyakran egészen az
előtérbe ültetnek. Egész Európá-
ban, Közép- és Dél-Ázsiában elter-
jedt vízinövény; hazánkban folyók
menti iszaptalajon és rizsvetések-
ben gyakori, helyenként a rizsföl-
dek gyomnövénye. Hidegvízi akvá-
riumokban jól díszlik, de igényte-
lensége folytán a melegvízi me-
dencékben is jól megmarad. Kedve-
li az agyagot tartalmazó homokot.
Gyöktörzse osztásával szaporítha-
tó; a leválasztott részeket kézzel
vagy ültető-villával a talajba rögzít-
jük. A trópusi Marsilea fajok (pl. az
ausztráliai M. drummondii ), ame-
68.ábra. Pilularia globulifera — gyeppáf- lyek olykor kereskedelmi for-
rány galomba kerülnek, alig különböz-
182
tethetők meg egymástól és egyéb sajátságokban, így pl. igénytelenségük terén

sem igen térnek el egymástól.
Pilularia globulifera LINNÉ — gyeppáfrány. Több egymáshoz hasonló Pilulafia
faj közül az édesvízi akváriumokba leggyakrabban ezt az Európában honos fajt
telepítik. Ez az igénytelen külsejű kis páfrány gyökértörzséből sűrűn felfelé irá-
nyuló, ár alakú, alig 1 mm széles, élénkzöld levélkéivel inkább mint gyepalkotó
növény kelt hatást. A medence előterébe, kövek, faágak közé ültetik. Kisebb-
nagyobb telepei kis gyepszigetekként érdekes színfoltok; az egész medence talaját
behálózó sűrű telepei pedig kitűnő ikráztató aljzatot alkotnak. A fiatal levélkék
vége még spirálisan becsavarodott. Ridegvízi növény, de a víz kisebb felmelegedé-
sét is jól tűri. Télen is szépen zöldell.
Salviniaceae — úszópáfrányok
A vízipáfrányok (Hydropterides) alosztályának 2. rendjéhez, a Salvinialeshez tartozó páf-

ránycsalád, két nemzetsége az Azolla és a Salvinia. Vízen úszó növények. Hajtásuk két sor
ovális úszó levélbál és gyökérszerűen módosult, alálógó (víz alatti) levélből, a
rhizophyllumból áll. Ez a módosult levél finoman sző-
rös és bojtszerűen, hosszan alácsüngő, ezért tévesen
gyökérnek tekintik. Ennek tövén ülnek a spórát rejtő
sporokarpiumok.
Azolla caroliniana WILDEVOW — karoliniai

mohapáfrány. Igen csinos kis úszónövény, amely
szobaakváriumi tartásra csak feltételesen alkal-
mas. Apró, szürkészöld levélkéi egy hosszanti
tengely mentén pikkelyszerűen húzódnak; ez a
főtengely azután több kisebb oldalsó tengelyre
ágazik. Az úszó levélkék aljáról hosszú, fonalsze-
rű, módosult levelek mint „gyökérrojtok” csün-
genek alá. Hazája ti trópusi és szubtrópusi Ame-
rika, ahonnan Franciaországba és Németország-
ba behurcolva, azok déli területein elvadult.
Újabban több helyen hazánkban (áradások után 69. ábra. Salvinia natans —
a Duna partjaira sodortan pl. a Rómaifürdőnél, a vízi rucaöröm
váci Hétkápolna tavában) is megtalálták. Ideter-
jedésének módja még ismeretlen. Akváriumban leginkább nedves, meleg levegő-
ben, világos helyen, 18-25 C°-ú, nem túl kemény vízben (10 nk°-ig) tartható. Míg
azonban a szabadtéri medencékben minden különösebb beavatkozás nélkül jól
fejlődik, sőt a sekély partszéleken meggyökeresedve dúsan el is burjánzik, addig a
szobaakváriumokban gyakran összetöpörödik, sőt télen többnyire el is pusztul.
Ezért átteleltetésük végett helyezzük a még egészséges telepeit üveglappal lefedett
lapos tálban sekély vízrétegre vagy tőzeges-agyagos iszapra, és világos helyen, 12-
15 C° hőmérsékleten tartsuk tavaszig.
Salvinia auriculata AUBLET — dél-amerikai úszó rojtpáfrány. Melegvizű akvá-
riumok igen kedvelt úszónövénye. 10 cm hosszúságig fejlődő hajtástengelyének
két oldalán a mi Salvinia natansunkénál kisebb, ovális alakú, világoszöld levelei
helyezkednek el, s mintegy harmadik sor levélként ez alatt lógnak sűrű rojtokban
a gyökérszerűen módosult rhizophyllumai. Dél-Amerika állóvizeinek és folyó-
holtágainak a színén széles, sűrű telepeket alkot. Kedveli a sok fényt és a 20-25
C°-ú vizet. Levelei igen érzékenyek a rájuk hulló vízzel szemben, ezért a fedőüve-
183
get lejtősen fektessük fölé. Előfordulási helye szerint leveleinek formája változó;
ezeket gyakran formaként írják le. Így pl. egyik nagy úszólevelű alakját forma
olfersiana KLOTZSCH néven terjesztik a vízi-kertészetekben. Életkörülményei
szerint is változtatja habitusát. Például a magas hőmérsékleten, kevés fényben
nevelt példányainak levelei aprókká és lekerekítettekké válnak. Szaporítása sarj-
hajtások leválasztása révén történik. Sűrű úszó telepei a medence felső leárnyé-
kolását szolgálják (a közvetlen fénysugarakat kerülő halaknál kívánatos!) és kitű-
nő ikrázási aljzatot nyújtanak a víz színére ikrázó halfajoknak, s kedvező védel-
met a kikelő halivadéknak.
Salvinia natans (L.) ALLIONI — vízi rucaöröm. Állóvizekben, főleg mocsaras, lá-
pos helyeken és vízesárkokban gyakori úszónövény Európában, Észak-Afrikában
és Kis-Ázsiában. Úszólevelei nagyobbak, markánsabbak az előző fajénal. A sza-
badból begyűjtött rucaöröm gyökérlevelei közt sok parazita bújhat meg, ezért
gondosan fertőtlenítsük! Szobaakváriumban kevésbé hálás, mint az előző faj.
Rövid ideig marad meg; többnyire ősszel elpusztul.
SPERMATOPHYTA (PHANEROGAMAE) — VIRÁGOS NÖVÉNYEK
ANGIOSPERMATOPHYTA — ZÁRVATERMŐK
DICOTYLEDONOPSIDA — KÉTSZIKŰEK
A növényvilág legfejlettebb törzsei a magvas (virágos) növények (Spermatophyta) közé

tartoznak, amelyek a nyitvatermők (Gymnospermatophyta) és a zárvatermők
(Angiospermatophyta) törzseiből állanak. A nyitvatermők körében nincsenek vízinövények,
így valamennyi virágos vízinövény a z á r v a t e r m ő k (Angiospermatophyta) közül kerül
ki. E törzs két nagy osztályra különül, a k é t s z i k ű e k r e (Dicotyledonopsida), és az
e g y s z i k ű e k r e (Monocotyledonopsida).
Ranunculaceae — boglárkafélék
Ranunculus aquatilis LINNÉ — nagy víziboglárka. Nálunk az Alföld álló és las-

san folyó vizeiben, szikes tavaiban gyakori víziboglárkafaj. Heterophylliás növény:
víz alatti levelei finoman osztottak, végükön villásan szétágazók, a Cabomba leve-
leire emlékeztetnek; a vízen elterülő úszólevelei viszont vese alakúak, 3-5
karélyúak. Virágainak szirma 1-2 cm hosszú és kénsárga színű. A virágok a le-
vélnél alig hosszabb kocsányon emelkednek a víztükör fölé. Csak hidegvízi me-
dencébe illik, de nem nagyon hálás akváriumi növény, mert előbb-utóbb elcsöke-
vényesedik, sőt széjjel is esik. Szabadtéri akváriumokban (kerti tavakban) jobban
megmarad, de az ide telepítendő töveket is lehetőleg állóvízből gyűjtsük be.
Nymphaeaceae — tündérrózsafélék
A közismert tündérrózsafélék, ahová a vízi-kertészetek legszebb ékességei sorolhatók, a

Nymphaeales rendbe tartozó Nymphaeaceae család tagjai. E vízinövénycsalád 3 alcsaládra
tagolódik; 1. lótuszok (Nelumboideae), 2. tündérrózsák (Nymphaeoideae)
184
és 3. tündérhínárok (Cabomboideae). Az l. alcsalád képviselői a szabadtéri, a 2. alcsaládéi a

szabadtéri s részben már a szobai, a 3. alcsaládéi pedig jellegzetesen a szobaakváriumok
kedvelt vízinövényei.
Nymphaeoideae — tündérrózsák
Nymphaea alba LINNÉ — fehér tündérrózsa. Álló és lassan folyó vizeinkben —

főleg az Alföldön — gyakori. Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan
kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig.
Lágy, fodros, víz alatti leveleket, amilyenek a sárga tavirózsán gyakoriak, ritkán
fejleszt. Júniustól augusztusig virágzik.
9-12 cm-es fehér szirmú virágának rendszerint négy csészelevele van. Hosszúkás, szét-
nyíló szirmai a felálló sárga porzókkal együtt a magház oldaláról erednek. A bibe legfeljebb
20 sugarú. Termése gömbölyded. A magot homok alá ágyazott agyagos gyepföldbe vagy
legalábbis homokkal kevert agyagba kell elültetni. Csakis a paludáriumban vagy kerti me-
dencében elvetett, s egészen fiatal hajtásában telepített példányok alkalmasak szobaakvári-
umi tartásra. A szabadból kerti medencébe telepítendő tövek is még fiatal, életerős növé-
nyek legyenek. Az idősebb, sok levelű példányokat legegyszerűbben tőkéjük szétdarabolá-
sával szaporíthatjuk.
A fiatal tündérrózsatövet agyaggal alapozott, homokborítású virágcserépbe ül-

tetve süllyesszük az akvárium talajába. Csak nagy felületű medencébe érdemes
betelepíteni. A levelek színét óv-
nunk kell a beporosodástól, de a
visszacsepegő vízpárától is, ezért a
fedőüveget lejtősen kell fektetni.
Noha a tágas, nagy szobameden-
cékben is csökevényesen fejlődnek,
még így is sok szabad helyet kell
számukra biztosítani. Ezért csak 1,
legfeljebb 2 tövet ültessünk az ak-
váriumba, s a többi növényt ezektől
meglehetősen távol helyezzük el.
Sok fényt, sok tápanyagot igénylő
növény, amelynek nagy levelei és
virágai csak felülről érvényesülnek,
ezért leginkább a kerti dísz-
medencék kedvelt vízinövénye. A
kertészetek egyébként a tündérró-
zsák szebbnél-szebb melegvízi fajai-
ból számos gyönyörű színváltozatot
tenyésztettek ki sárga, vörös, ég-
színkék és lila virágszínekben.
A keszthelyi Hévízen szabad ég
alatt virít az öblös-fogas levélszélű,
piros vagy lilás virágú hévízi tündér-
rózsa (Nymphaea rabra ROXB). Az
ép levélszélű, világoskék virágú
égszínkék tündérrózsa (Nymphaea
coerulea SAV.) a budai Malom-tó,
70. ábra. Ranunculus aquatilis — nagy
víziboglárka
185
Tata-Tóváros, Eger és Miskolc-Tapolca langyos vizeiben virít.

Nymphaea daubenyana hortorum — kerti kék tündérrozsa. Szubtrópusi erede-
tű alanyokból kertészetileg kitenyésztett tündérrózsa-hibrid, amelyet (az előbbi
hazai fajjal szemben) a melegvízi akváriumok 20-26 C°-ú vizében tarthatunk.
Hosszúnyelű, szív alakban kimetszett, vagy ovális leveleinek felülete eléri a 30 cm
hosszúságot; felső olda-
luk élénk sötétzöld, fo-
nákjuk pirosas. A leve-
lek széle enyhén hul-
lámos. A virágszirmok
alapjuknál sár-
gásfehérek, egyébként
halványkékek. Úszóle-
veleinek tövénél gyak-
ran fejleszt já-
ruléknövénykéket,
amelyeket az anyatőről
könnyen leválasztha-
tunk, ha már néhány
gyökérszálat is eresz-
tettek. A leválasztott
növénykéket külön-
külön kis cserépbe
ültetjük és a kerti me-
dence szélén sekély
vízbe állítva, melegen
tartjuk. Ha szép zöldek
maradnak és újabb
leveleket hajtanak,
akkor áttelepítjük őket
az akvárium magasabb
vízrétege alá. Szobaak-
váriumokba csakis
ilyen kicsiny példányait
lehet betelepíteni. Az
idősebb tövek igen
nagyra fejlődnek; a
rajtahagyott adventív
71. ábra. Nuphar luteum — sárga tavirózsa hajtások a nyár folya-
mán a víz színére tör-
nek és virágot nyitnak. A szabadban nevelt példányok levelei ősszel elpusztulnak,
ilyenkor a gumókat kivesszük a talajból és kifőzött homokban — meglehetősen
nedvesen tartva —, fűtött helyiségben átteleltetjük. A szobaakváriumban gondo-
zott példányokat agyagos homokba ültetjük és mennél erősebb felső megvilágítást
nyújtunk számukra.
A fenti tündérrózsa-hibriden kívül még több-kevesebb sikerrel nevelhetők szobaakvá-

riumban a kisebb termetű Nymphaea pygmaea kitenyésztett változatainak fiatal példányai.
A gyakoribb kultúrformák: N. pygmaea helveola mézsárga, N. pygmaea alba hófehér, N.
pygmaea purpurea és rubis bíborvörös és vörös virágúak. Ezek a kistermetű kertészeti
186
tündérrózsák a Nymphaea tetragona

GEORGI fajjal való keresztezések
eredményeként keletkeztek.
Nuphar luteum (L.) SMITH —

sárga tavirózsa. Tavakban, mo-
csarakban, lassú folyású vizekben
főleg az Alföldön, valamint a Rába
és Rábca iszapos partjain fordul
elő. Népies neve — a „vízi tök” —
a tökre emlékeztető sárga virágjá-
ra utal. Igen erős, vastag és a
talajban hosszan elnyúló
rhizómája van, amelyből meg
kisebb gyökérszálak erednek lefe-
lé. A rhizómából először hal-
ványzöld, vékonylemezű, fodros,
salátaszerű submers leveleket
fejleszt. A később hosszú nyélen
fejlesztett úszólevelek bőrneműek,
oválisak, alapjuknál szív alakúan
kimetszettek. A 40 cm hosszúsá-
got is elérik. A majdnem kerek 5
csészelevél sárga szirmokat fog
közre. Termése hosszan kicsúcso-
sodó. Hidegvízi növény, amelyet
dekoratív víz alatti levelei miatt a
szaküzletek is gyakran árusíta-
nak. A meleg vízhez 25 C°-ig jól
alkalmazkodik, s így a trópusi
díszhalak nem túl meleg vizében
is tartható. Nagy medencékbe
való, de ezekbe is csak fiatal,
egészséges töveket ültessünk.
Akváriumban többnyire nem hajt
úszóleveleket, s így állandóan
gyönyörködhetünk üdezöld víz
alatti leveleiben. Beültetéskor
ellenőrizzük, hogy a rhizóma hi-
bátlan-e. Rothadásnak indult
vagy sérült gyökértörzsű töveket
ne ültessünk el. Miután a levél-
nyelekben sok levegő van, a beül-
tetéskor könnyen kiszabadul a
talajból; ezért tanácsos néhány
nagy kaviccsal a tövét rögzíteni.
Igen fényigényes növény, tehát 72. ábra. a) Cabomba aquatica — tavi tündérhí-
világos helyen tartsuk. nár; b) Cabomba caroliniana — karolíniai
tündérhínár
187
Nuphar pumilum (TIMM) DE CANDOLLE — törpe tavirózsa. A sárga vagy nagy

tavirózsához hasonló, de vékonyabb szárú, kisebb és fodrosabb levelű faj, amely-
nek levélátmérője a szabadban sem haladja meg a 15 cm-t. Hazája Kelet-Európa
és Nyugat-Szibéria; nálunk szabadban nem fordul elő. Kisebb méreténél fogva
szobaakváriumi tartásra a N. luteumnál mindenképpen alkalmasabb faj, amely-
nek tartása, gondozása egyébként mindenben megegyezik nagyobb termetű ro-
konáéval.
Cabomboideae — tündérhínárok
Cabomba aquatica AUBLET — tavi tündérhínár. A legszebb submers akváriumi
vízinövények egyike. Szára többnyire gazdagon elágazó. Világoszöld, csaknem kör
alakban elrendezett, villásan osztott levelei kettesével egymással szemben állnak.
E submers levelein kívül, amelyek felületének átmérője 7 cm-ig terjedhet,
pajzsalakú, osztatlan úszólevelek is fejlődnek. Apró, halványsárga virágai hosszú
nyélen ülnek. Mexikótól délre — Brazíliáig honos, ahol többnyire állóvizekben
olykor 2 méter hosszú szárat is fejleszt. Akváriumi tartása terén nem éppen
igénytelen növény. Sok fényt és meleget kíván, télen 22-24, nyáron 25-30 C°-ot.
Szereti a lágy vizet, de az egri trópusi vízinövény-kultúrából származó tövek már
a kemény vízhez alkalmazkodtak. A víz pH-ja nem játszik döntő szerepet fejlődé-
sében, bár az enyhén savanyú víz kedvezően befolyásolja növekedését. Nagyfokú
fényigényessége mellett óvnunk kell az elalgásodástól, mert az gyorsan tönkrete-
heti. Kritikus évszak számára a tél, amikor a rövid idejű természetes fényt mes-
terségessel kell kiegészítenünk.
Cabomba caroliniana A. GRAY — karoliniai tündérhínár. Az előző Cabomba fa-
jokhoz külsőleg hasonló, de durvább, markánsabb levélzetű. Submers leveleinek
farmája félkör vagy vese alakú, élénkzöld színű, 3-4 cm hosszú és 6 cm széles.
Úszólevelei keskeny-oválisak vagy fordított tojás alakúak; alul lilás-pirosak. Virá-
gai fehérek, alapjukon két sárga foltot viselnek. Amerika 40. északi szélességi
fokától a 35. déli szélességi fokig fordul elő; tőhosszúsága a természetben másfél
méterig terjed. Tartása nagyjából megegyezik a C. aquaticáéval, de kevésbé hő-
igényes. Nyáron 18-23, télen 16-18 C° vízhőmérséklettel is beéri. Az egri trópusi
vízinövény-kultúrában és Miskolc-Tapolca tavában jól meghonosodott; az innen
származó tövek középkemény vízben jól díszlenek, de igen fényigényesek. A var.
pulcherrima HARPER nevű, nagyon szép változatának bíborvörös szára és pirosas
levelei vannak; hozzánk még nem jutott el.
Ceratophyllaceae — tócsagazok
Gyökér nélküli submers növények, villásan gazdagon osztott levélörvökkel és igen apró
alámerült virágokkal díszlenek. A szabadban álló és lassan folyó vizekben, gyakran lebegve-
úszva fordulnak elő. Akváriumba alkalmas hidegvízi növények, s bár eléggé igénytelenek,
száruk és levelük törékeny.
Ceratophyllum demersum LINNÉ — érdes tócsagaz. Csaknem az egész föld-

kerekségen előforduló (kozmopolita) növény. Hazánkban tavakban és folyó mel-
lékágakban található, ahol 50-100 cm hosszúra is megnő. Népiesen borzhínárnak
is nevezik. Csaknem színtelen hajtásai az iszapban horgonyoznak le, a víz színéig
nő a sűrűn örvös szár, amely később eltöredezik és így úszó-lebegő hínárrá válik.
A 2-4 cm átmérőjű levélörvök gazdagon elágaznak, villás végűek, és a levélkék
188
finoman tüskések, ezért tapintásuk érdes. Az érdes tócsagaz áttelelő növény,

amely ősszel 1 cm hosszú, vastaghúsú „téli leveleket” hajt. A termőlevélen egy
lecsüngő magkezdemény fejlődik. Termése makkocska. Egyivarú, egylaki virágai
közül a hímvirágnak hosszú, spirális porzója van. Igénytelen akváriumi növény,
amelyet akár úszónövényként, akár kaviccsal vagy üvegtűvel a homokba lerögzít-
ve is tarthatunk. Szaporíthatjuk egyszerűen a szár osztásával, vagy az oldalhajtá-
sok leválasztásával
Ceratophyllum submersum LINNÉ — sima tócsagaz. Az előbbi fajhoz hasonló,
de leveleinek három-négy villás elágazása, vékonysága és simasága folytán fino-
73 ábra. a) Ceratophyllum demersum — érdes tócsagaz ; b) Ceratophyllum submersum —

sima tócsagaz
mabb, törékenyebb vízinövény. Levélörvei kevésbé zártak és hosszabb osztatúak;
jóval törékenyebbek is. Ez is kozmopolita növény. Nálunk az érdes tócsagaznál
jóval ritkábban fordul elő; tartása is megegyezik az utóbbival.
Cruciferae — keresztesvirágúak
A pipacsfélék (Rhoeadales) rendjébe tartozó lágyszárú növényeknek fürtbe álló kétivarú

viráguk, 4 csészelevelük és 4 szirmuk van, amelyek kereszt alakban rendeződnek. Termé-
sük hártyás választófallal 2 rekeszre osztott hosszú, vékonybecő vagy rövid becőke. Közülük
csak egyetlen fajt tartanak akváriumban.
Cardamine lyrata BUNGE — japán kakuktorma. Igen kecses hidegvízi mocsári

növény, amelynek submers alakját mint tartós akváriumi növényt gondozzák.
189
Kelet-Szibériában, Kína északkeleti részében, Koreában és Japánban honos.

Hosszan kúszó, elágazó gyökértörzsből merőlegesen erednek a váltakozó állású, 3
cm átmérőjű kerekded vagy vese alakú, kissé hullámos felületű levelek. A
submers forma nem hoz virágot. 15-20 C°-ú vizet kedvel; melegebb vízben levelei
nyúltakká, finomabbakká válnak. A víz iránt nemigen érzékeny, de lágyabb víz-
ben levelei nagyobbra fejlődnek. Vékony leveleit óvnunk kell a csigák kártételétől.
Szaporítható tőosztással, és a gyökeres csomóknál leválasztott hajtásokkal.
74. ábra. Cardamine lyrata — japán 75. ábra. Callitriche polymorpha — változó mocsár-
kakuktorma húr (balra) és Callitriche verna — tavaszi mocsár-
húr (jobbra)
Callitrichaceae — mocsárhúrfélék
Ezek a kutyatejfélék (Euphorbiales) rendjébe tartozó vízinövénycsalád egylaki virágú, ki-

csi tagjai. A porzós virág egyetlen porzószálból, a termős virág kétrekeszű magházból áll;
termése 4 makkocska. A törékeny száron a levélkék szembenállók. Télen is zöldellnek.
Jelentős részük hegyvidéki erdei tavacskák hínárnövénye. A hideg hegyi tavakból vagy a
gyorsfolyású vizekből származók akváriumi tartásra alkalmatlanok, mert kényesek a ma-
gasabb hőmérsékletre. Csak a sekély álló, felmelegedő vizekből telepítsük akváriumunkba.
190
Callitriche polymorpha LÖNNB — változó mocsárhúr. Főleg hegyvidéki po-

csolyák felszínét borító növényke, amely nálunk a tavaszi mocsárhúrnál gyako-
ribb. Vékony szárán szembenálló víz alatti levélkéi vékonyak, szalagszerűek, míg
úszólevelei fordított tojás alakúak és háromerűek. Kerekded termései 1,5 mm
szélesek. Akváriumban a felmelegedett vízből származók jól meghonosodhatnak,
de csak nyugodt mozgású, aprótestű halak között maradnak meg épségben, mert
száruk meglehetősen törékeny. Szaporítható a hajtások leválasztásával és szét-
tűzdelésével.
Callitriche verna LINNÉ (Syn.: C. palustris DRUCE) — tavaszi mocsárhúr. Az
előbbi fajhoz hasonló növény, de ovális termése csak 1 mm széles, úszólevelei
lapát alakúak vagy fordított tojásformájúak. Sekély tavakban és hegyi pocso-
lyákban fordul elő. Akváriumi tartása és szaporítása megegyezik az előbbi fajéval.
Acanthaceae — akantuszfélék
A burgonyafélék (Solanales) rendjébe tartozó növénycsalád, fagyszárú vagy fás

trópusi növények. Akváriumokban eddig 3 fajukat honosították meg, amelyek
nemrég terjedtek el s váltak közkedveltté. Az akantusz- vagy medvekörömfélék
levelei egyébként szembenállók, viráguk pedig tátogatószerű, többnyire fürtökben
rendeződött.
Hygrophila polysperma ANDERSON— indiai vízicsillag. Leghálásabb akváriumi
növényeink egyike, amelyet többnyire alámerült formájában gondoznak, de
76. ábra. Hygrophyla polysperma 77. ábra. Nomaphila stricta — vízi hortenzia
— indiai vízicsillag
191
vízből kinövő alakjában is nevelhető. Délkelet-Ázsia mocsaraiban, áradásos terü-

letein él; a sekély állóvizek parti övezetét növi be. Világoszöld, hosszúkás levelei
rövid nyélen egymással keresztben állnak a többé-kevésbé elágazó hosszú száron.
E növény kedveli a fényt és a 20-30 C°-os vizet. A talaj és a víz összetétele tekin-
tetében nem válogatós. Jó fényviszonyok között gyorsan fejlődik, dúsan nevel
oldalhajtásokat. A hajtások leválasztásával szaporíthatjuk. Dugványozva már
egészen kicsi szár- és levélrészei is gyökereznek. Agyaggal kevert homokban leve-
lei nagyobbra nőnek és alacsony vízben a csúcshajtások a víz színe fölé emelked-
nek.
Nomaphila stricta (VAHL) NEES — vízi hortenzia. A kerti hortenziák leveleire
emlékeztető, igen dekoratív, nagy levelű vízinövény. Rendszertanilag azonban a
Hygrophilához közelálló vízi-akantuszféle. Délkelet-Ázsia sekély állóvizeinek part-
vidékén élő mocsári növény, többnyire a víz fölé emelkedik. 1956-ban került
Thaiföldről Európába, s néhány év múlva akvaristáink körében is elterjedt. Leve-
lei színükön élénkzöldek, fonákjukon halványabbak, alapjuknál és végüknél el-
hegyesednek; az erős száron kettesével vagy hármasával szemben állnak. Jó kö-
rülmények között igen erőteljesen fejlődik, levelei még akváriumban is elérik a 12
cm hosszúságot. 20-26 C°-ú és nem túl kemény vizet kíván. Egyébként gondozá-
sa és szaporítása az előbbi fajéval megegyezik. Az egri trópusi vízinövény-
kultúrában jól díszlik, szépen fejlődik submers és emers formában is.
Synnema triflorum (NEES) 0. KUNTZE — vízi petrezselyem. Ugyancsak muta-
tós, változatos levélzetű, üdezöld színű trópusi mocsári növényt szintén 1956-ban
hozták be Thaiföldről Európába, s az előbbi két fajhoz hasonlóan, ez is hamaro-
san közkedveltté vált. Hazai elterjedését nagyban elősegítette, hogy az egri vízinö-
vény-kultúrában dúsan szaporodik. E délkelet-ázsiai vízinövény a 35-40 cm hosz-
szúra megnövő szárán felül világoszöld, alul fehéres zöld színű, rövid nyelű, vál-
tozatos formájú leveleket növeszt. A submers levelek közül a növény csúcsán
fejlődők osztatlanok, tojás formájúak, majd lefelé ezeket követik a 15 cm hosszú-
ra is megnövő, erősen bemetszett, szabálytalan, osztott levelek, amelyek valame-
lyest a petrezselyemre emlékeztetnek. A víz fölé emelkedő emers levelei egyönte-
tűek, osztatlanok, tojásdad, hegyben végződő formájúak, szélükön gyengén foga-
zottak. Jelentéktelen, kicsiny virágai az emers levelek tövében ülnek. A „triflorum”
név onnan ered, hogy minden virágnyélen rendszerint 3 virág ül. Hálás akváriumi
növény, amely kedveli a fényt és a 20-26 C°-ú nem túl. kemény vizet. Könnyen
szaporítható a talaj alól előtörő hajtásairól, de levágott szár- és levélrészeivel is.
Az utóbbiak a homokban hamarosan gyökeret eresztenek.
Elatinaceae — látonyafélék
A kétszikűek Cistales rendjébe tartozó növénycsalád, amelybe iszapon kúszó szárú, ap-
ró levelű vízinövényfajok tartoznak. Épszélű, osztatlan kis levélkéik elliptikusak vagy lán-
dzsa alakúak, és a gyökeret eresztő csomóknál kettesével szemben állnak vagy kis levél-
csokrokat alkotnak. Jelentéktelen külsejű apró virágaik csak az emers növényeken fejlőd-
nek. Hazánkban is élnek látonya fajok, így pl. az iszapos vízpartokon, szikes pocsolyákban
és rizsföldeken előforduló pocsolya látonya (Elatine alsinastrum L.) és
192
alámerülten a rizsföldeken, főleg a Tiszántúlon megtalálható kétéltű látonya (E. triandra

SCHK). Az akvarisztikában csak az alább ismertetett, szép, tömött víz alatti gyepet alkotó
fajt kedvelik.
Elatine macropoda GUSSONE — hosszúgyökerű látonya. Igen kicsi, sűrű gye-

pet alkotó vízinövény. Franciaországban, Spanyolországban, Algírban, Ma-
rokkóban, valamint Szicília és Málta szigetén honos. Kúszó szára gazdagon el-
ágazik, minden csomójánál hosszú gyökeret ereszt. A 2-3 cm magas növényke
nyélen ülő, lándzsa alakú levélkéi világoszöldek, 4-18 mm hosszúak és 1-3 mm
szélesek. Télálló faj. Az egyetlen akváriumi növényünk, amely a medence talaját
alacsony, zöld szőnyegként szövi be, s még hidegvízi akváriumokban is zölden
78. ábra. Elatine macropoda — hosszúgyökerű látonya

telel át. Kedveli a fényt és a szobahőmérsékletet (18-22 C°), egyébként azonban
sem a víz hőfokával, sem annak összetételével szemben nem igényes. Ne telepít-
sük hevesebb mozgású vagy talajtúró halak akváriumába, mert hosszú gyökerei
gyengén kapaszkodnak, s a növény könnyen kiszabadul a talajból. Sűrű gyepe
egyaránt jó védelmet nyújt mind az aláhulló ikráknak, mind a kikelő ivadéknak.
Szaporítása szárosztással történhet. Ha a medence talaját viszonylag hamar
akarjuk gyepesíteni, akkor a szétdarabolt töveket a medence több pontján ará-
nyosan elosztva ültessük el.
Trapaceae (Hydrocaryaceae) — sulyomfélék
A kétszikűek Myrtales (mirtuszvirágúak) rendjébe tartozó növénycsalád hazai nem-

zetsége a Trapa. Egynyári mocsári növények, víz alatti és vízen úszó levelük van. Nálunk
egy fajuk fordul elő, a hajdan tömegesen virító, de ma már egyre ritkuló sulyom.
193
Trapa natans LINNÉ — sulyom. Egykor az alföldi folyók holtágaiban a sulyom

levélrózsái zöld szőnyegként borították a víz tükrét, és tüskés termését (makkját)
gesztenyeízű belső magjáért tömegesen gyűjtötték (innen erednek népies nevei is :
„vízi dió”, „vízi gesztenye”). Budapest közelében a Soroksári Duna-ágban még
virít. Igen szép növény, amely azonban csak felülről érvényesül. Az iszapból a víz
tükréig emelkedő szára ugyanis a víz alatt csak ritkásan álló, páros, tollszerű
leveleket növeszt, míg levélrózsában álló, rombusz alakú; élénkzöld leveleit a víz
színén teríti szét. A szokatlan formájú levelek szára a középtájon kissé megduz-
zad. Virágai kicsik; a belőlük fejlődő barnás-fekete termésnek 4 tüskéje van. Eze-
ket télen nedves állapotban, hűvös helyen tároljuk, tavasszal tőzeggel kevert ho-
mokba helyezve 18-20 C°-on hamarosan kicsíráznak. Csak tágas akváriumban
érdemes nevelni; de sohasem fejlődik abban. olyan jól, mint a szabadtéri meden-
cékben.
Onagraceae (Oenotheraceae) — ligetszépe-félék
Ugyancsak a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó kétszikű, lágyszárú növénycsalád. Az

akvarisztikában csak a Ludwigia nemzetség fajait kedvelik. A Ludwigia-fajok áttelelő, mo-
csári növények, amelyek szabadtéri medencékben vagy sekélyvizű szobai paludáriumokban
a víz tükre fölé emelkednek. Az ilyen emers formák víz fölötti levéltöveiben kis virágok fej-
lődnek. E szép — fonókán barnáspiros, felületén pedig élénkzöld levelű — vízinövényeket
azonban szobaakváriumokban többnyire submers alakban nevelik.
Ludwigia alternifolia LINNÉ — váltakozólevelű tóalma. Az Egyesült Államok ál-

lóvizeiből származik. Régebben L. mulertii néven árusították, de manapság egyre
ritkább, mert a submers formában való gondozást nem jól bírja. A következő két
tóalma-fajtól főleg abban különbözik, hogy míg azok levelei a szár két oldalán
egymással szemben helyezkednek el, addig ezé egymás fölött váltakozva állanak.
Lándzsa alakú levelei
egyébként színükön
élénkzöldek, gyakran
barnás fényűek, fo-
nákjukon pirosasak.
Ez a faj szabadtéri
tartásra alkalmas,
mert kedveli a sok
fényt és a friss leve-
gőt; ilyen körül-
mények között a ma-
gasabb vízhőmérsék-
letet is jól tűri.
Submers tartásnál
azonban a víz hőfoka
ne emelkedjék a 22
C°, a téli nyugalmi
időszakban 10-15 C°
fölé, mert leveleit
hamarosan elhullat-
79. ábra. Ludwigia alternifolia — váltakozólevelű ludwigia ja. A víz vegyi össze-
(balra), és Ludwigia palustris — tóalma (jobbra) tételére nem érzé-
keny.
194
Ludwigia natans ELLIOT — pirosfonákú tóalma. Az Egyesült Államokban Dél-

Karolinától Floridáig és Mexikóig honos faj, amely melegvizű akváriumokba az
előbbinél alkalmasabb. Sokáig ezt is L. mulertii néven árusították. Hasonlít a L.
alternifoliára, de levelei szembenállók. A tojásdad, alul-felül lándzsaszerűen he-
gyesedő levelek fonákja élénkpiros; emers leveleinek felülete igen fényes. Apró
virágai sárgák. Szobaakváriumi tartásra alkalmas; 25 C°-ot, sőt magasabb hő-
mérsékletet is elvisel, de a téli hónapokban ajánlatos számára alacsonyabb hőfo-
kú nyugalmi időszak biztosítása. Leválasztott hajtásairól dugványozva szaporít-
ható.
Ludwigia palustris (L.) ELLIOT — tóalma. Európa, Nyugat-Ázsia, az USA mele-
gebb vidékein és Észak-Afrikában elterjedt növény, hazánk délnyugati állóvizei-
nek, tócsáinak partján, pl. a dél-somogyi Baláta-tóban is díszlik. Leveleik tojás-
dadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világos-zöldek, fonákjuk
nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4
porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető. Életfeltételei szerint felettébb válto-
zatos formájú levelei miatt a kereskedelemben a legkülönfélébb neveken — gyak-
ran pl. L. natans néven — hozzák forgalomba. A keskenylevelű egyedeket forma
longifolia, a széles — csaknem kerek — levelűeket pedig forma rotundifolia néven
árusítják. A L. alternifoliához hasonlóan 18-22 C°-ú vizet igényel, télen pedig 10-
15 C°-ú nyugalmi hőmérsékletet. Mindamellett igénytelenebb annál, s átmeneti-
leg a magasabb vízhőfokot és a submers tartást jobban bírja. Legkönnyebben ez
is hajtásdugványairól szaporítható, de Wendt szerint az emers formáról begyűjt-
hető; harang alakú kis tokterméséről is szaporíthatjuk. E magokat lapostálban
nedves homokra tesszük és üveglappal letakarjuk. 18-20 C°-on a magok kicsí-
ráznak, s mihelyt levélkéket hajtanak, a kis növényeket fokozatosan magasabb
vízborításhoz szoktatjuk.
Haloragaceae — süllőhínárfélék
A Myrtales rendbe tartozó Haloragaceae család Myriophyllum nemzetsége az akvaristák

által előszeretettel tartott vízinövényfajokat foglalja magába. A süllőhínárok ugyanis igen
finom levélzetű, jól bokrosodó, igénytelen alámerült növények, amelyek sűrű bozótja jó
védelmet nyújt a kistestű díszhalaknak, kivált az apró halivadéknak, s ikráknak. Többnyire
áttelelő, tartós vízinövények, általában submers módon fejlődnek, de a víz színéig emelke-
dett hajtáscsúcsok levelei olykor a víz fölé nőnek (fél-emersek). Hajlékony, hosszú szárukon
legtöbbnyire örvökbe rendeződve foglalnak helyet a tollszerűen szabdalt finom levelek, ame-
lyek a világostól a sötétzöld, sőt a vörösesbarna színekig változnak. Leveleik tövében nyíl-
nak hímnős vagy egyivarú, szélbeporzással termékenyülő apró virágaik. Többnyire azonban
oldalhajtásokkal szaporodnak. Az akváriumi példányokat is az oldalhajtások dugványozá-
sával szaporíthatjuk. Általában igénytelen akváriumi növények, amelyek sem a víz összeté-
telével, sem annak hőfokával vagy a medence talajával szemben nem támasztanak különö-
sebb igényt. Csupán a túl magas (27-30 C°) hőmérsékletre érzékenyek. A finom levélzetet
óvni kell a káros elalgásodástól, valamint a szenny rárakódásától, mert ilyen körülmények
között a levelek szinte megfulladnak, s a növény hamarosan tönkremegy. Ezért a
Myriophyllumok medencéjéből a hulladékot rendszeresen el kell távolítani, ne szellőztes-
sünk erősen és ne telepítsünk melléjük heves mozgású vagy talajtúró halfajokat.
A Haloragaceae család másik, Proserpinaca nemzetsége akváriumi szempontból cseké-

lyebb jelentőségű.
195
Myriophyllum alterniflorum DE CANDOLLE — változóvirágú süllőhínár. Igen ke-

cses submers növény. Hajszálfinom tollazatú, 2,5 cm hosszú leveleiből 4 szem-
benálló alkot 1 levélörvöt. Apró virágai a víz színe fölé emelkedő nyélen kisebb-
nagyobb fürtökben váltakoznak. Elterjedési területe: Európa, Izland, Grönland,
Egyesült Államok. Hidegvízi növény; akváriumokban nem túl hálás. Igen lágy
vizet, tőzegszűrést és világos helyet igényel. 20 C° fölött elcsökevényesedik.
80. ábra. Myriophyllum-fajok: 1. M. brasiliense — brazíliai süllőhínár; 2. M. elationoides

— fenyőjellegű süllőhínár; 3. M. hippuroides — borókajellegű süllőhínár; 4. M. pinnatum
— bokros süllőhínár
196
Átteleltetése nehéz. A nyár folyamán mind gyakrabban válasszuk le friss hajtása-

it, s ezeket sűrű bokrokba ültessük le. Ilyen állapotban — kedvező körülmények
között — áttelel; az oldalhajtásaitól meg nem szabadított, erősen megnyúlt tövek
azonban a tél folyamán csaknem mindig elhullatják levelüket.
Myriophyllum brasiliense CAMBESSÈDES — brazíliai süllőhínár. Azelőtt M.
proserpinacoides néven szerepelt. Elterjedési területe az Egyesült Államok déli
vidékei és Dél-Amerika.
Igen szép faj, amelynek
ötösével szembenálló,
csaknem vízszintes irány-
ban szétterülő levelei rit-
kás örvöt alkotnak. Maguk
a levelek is ritkábban tol-
lasak, mint a többi süllő-
hínáré, szálaik megnyúl-
tabbak. A levélhossz 3-4
cm. Színük egészen vilá-
goszöld, az emers leveleké
sárgás-, fehéres-zöld. Me-
legebb vizű akváriumokba
is alkalmas. Nyáron 25-30
C°-on is tartható. Alacsony
vízben a fedetlen medence
(paludárium) víztükréből
kiemelkedve, majd az ak-
várium oldalán lecsüngve
nő tovább, mint valami
ámpolnanövény. Világos
helyre ültessük ; a mérsé-
kelt napsütést kedveli. A
kereskedelemben elterjedt,
keresett faj.
Myriophyllum
81. ábra. Myriophyllum-fajok levélörvének szerkezete: a)
elationoides GAUDICHAT
M. hippuroides — borókajellegű süllő-
— fenyőjellegű süllőhínár. hínár; b) M. elationoides — fenyőjellegű süllő-
Közép- és Dél-Amerika hínár; c) M. brasiliense — brazíliai süllőhínár;
hidegebb vizű tavainak d) M. spicatum - füzéres süllőhínár; e) M. verticillatum —
lakója, s ezért hidegvízi gyűrűs süllőhínár
akváriumokba való. Levél-
örvei 4, ritkábban 5 levélből alakulnak, amelyek tollazata a levélnyélnél kissé
feljebb kezdődik. A levélhossz 1-2 cm. A tiszta, nem túl kemény, 15-20 C°-ú vizet
kedveli; melegebb vízben megnyurgul. Ugyancsak kedveli a világos helyeket is, de
elalgásodásának veszélye miatt óvjuk a közvetlen napfénytől. Oldalhajtásokról
szaporíthatjuk.
Myriophyllum heterophyllum MICHAUX — változólevelű süllőhínár. Észak-
Amerikából származó kétéltű vízinövény, kétféle levélformával. Víz alatti levelei 4-
6-os örvökben állnak. A finom, fésűszerű levelek hossza eléri az 5 cm-t, a növény
szára pedig az 1 métert. A víz fölötti levelek viszont szalag, lándzsa vagy lapát
alakúak; ezek tövében ülnek az apró virágok. Tartása megegyezik az M.
197
elatinoidesével. Hidegebb vízben finom tollazatú levelei, melegebb vízben pedig

egyidejűleg a szalag- és lándzsaszerű levelei is kifejlődnek.
Myriophyllum hippuroides NUTTAL — borókajellegű süllőhínár. A kereske-
delemben M. scabratum, M. affinis elatinoides, vagy M. mexicanum neveken is
árulják. Észak-Amerika és Mexikó tiszta állóvizeiből származik. Tömött, 5-6 le-
vélből álló örvei sűrűn követik egymást a száron. A levélhossz 5 cm. Az emers
levelek szalag vagy lándzsa alakúak, és ugyancsak örvökben állnak; hosszuk 2
cm. Az akvaristák legkedveltebb süllőhínárja, amelynek igen napos helyen fejlődő
82. ábra. Balra: M. spicatum — füzéres süllőhínár; jobbra: M. verticillatum — gyűrűs sül-
lőhínár.
példányain a szár pirossá, a levélzet pedig vöröses-barna színűvé válik. Ez a szín
azonban nem a növény betegségét jelenti, hanem csupán az erős fény hatására
termelődött védő festék, amely a fény későbbi csökkenésével eltűnik. Ilyen példá-
nyok fejlődnek például az egri trópusi vízinövény-kultúra napsütötte tavaiban is.
A kereskedők ezeket a töveket gyakran „piros miriofilum”, „vörös mirió”, vagy „vízi
rókafark” neveken árusítják. A M. hippuroides nagy előnye, hogy a kemény vizet
is jól tűri és a hidegvízi akváriumokba is alkalmas.
A Myriophyllum pinnatum (WALTER) BRITTON — bokros süllőhínár. Észak-
Amerika keleti részéből, Mexikóból és Kubából származik, ahol tiszta, nem túl
198
mély állóvizekben él. A kereskedelemben M. eggelingi, M. tritoni, M. scabratum és

M. nitschei neveken is szerepel. Gazdagon elágazó, sok oldalhajtást fejlesztő,
submers és emers alakban díszlő faj. Finom, fésűs, 4 cm hosszú levelei szabály-
talan állásúak: váltakozva, szemben állva, spirál alakban és örvösen sorakoznak
a száron. A vízből kiemelkedő levelek ugyancsak tollasak, de mégis durvábbak,
tövükben nyílnak az apró virágok. Szobaakváriumban gyakran és szívesen látott
süllőhínárfaj, mert szép bokrokban fejlődik. Oldalhajtásainak tövében járulékos
gyökereket növeszt. Jól
állja a magasabb vízhő-
mérsékletet is, ezért a
szaporító-medencék jó
ikráztató növénye.
Myriophyllum spicatum
LINNÉ — füzéres süllőhí-
nár Ausztrália és Dél-
Amerika kivételével min-
den más földrészen meg-
található, még
brackvizekben is. Nálunk
főleg a mélyebb állóvi-
zekben gyakori. A Bala-
tonban a hínáros béka-
szőlővel (Potamogeton
perfoliatus) együtt nagy
hínártelepeket alkot. Fé-
sűszerűen tollas levelei
3,5 cm hosszúak. A le-
velek négyesével alkotnak
örvöt. Emers hajtásain a
pirosas, kívül épszélű
csészelevelekkel takart
apró virágai füzérben
állnak. Kimondottan hi- 83. ábra. Myriophyllum heterophyllum — változó-
degvízi akváriumokba levelű süllőhínár
való. A kemény vizet is
tűri. Télen általában leromlik, kivéve, ha a nyár folyamán hajtásait rendszeresen
visszanyessük és azokból sűrű bokrokat ültetünk köréje; így télen is szépen zöl-
dell.
Myriophyllum verticillatum LINNÉ — gyűrűs süllőhínár. Európában, helyenként
Ázsiában, Afrikában és Kanadában honos. Nálunk sekélyebb állóvizekben fordul
elő szórványosan; az előbbi süllőhínárnál ritkább faj. Levelei finoman fésűsek, 4,5
cm hosszúak, többnyire ötösével alkotnak levélörvöt. Szára a 3 méter hosszúsá-
got is elérheti. Emers levelei is tollasak, de durvábbak és az apró virágoknál alig
hosszabbak (legfeljebb 15 mm hosszúak). Submers hajtásain ősszel buzogány
formájú téli „rügyek” fejlődnek. Ezeket fagymentes, világos helyen átteleltetve —
tavasszal igen szép, üde, tiszta töveket nevelhetünk belőlük. Hidegvizű akvári-
umba való, s csak lágy vízben fejlődik jól.
Proserpinaca palustris LINNÉ — tavi bozóthínár. A Haloragaceae család másik,
Proserpinaca nemzetsége a süllőhínárokkal rokon, s hozzájuk külsőre is igen
199
hasonló vízinövényekből áll. Szobaakváriumban csak ez az egy faj terjedt el. Ha-
zája Észak- és Közép-Amerika. Kétéltű, mocsári növény. Finom tollas, fésűs
submers levelei világoszöldek, a 6 cm hosszúságot is elérik, és spirál alakban
helyezkednek el a 80 cm-ig megnövő száron. Az emers levelek sötétzöldek, kes-
keny lándzsa alakúak és kisebbek. A tövükben nyíló törpe virágok zöldessárgák.
Igénytelen akváriumi növény, amely 15-25 C°-os vízben, világos helyen jól fejlő-
dik. Víz fölötti leveleinek kifejlesztése után a víz alattiakat többnyire elhullatja.
Ilyenkor az emers hajtást a víz alatti részen lemetsszük és víz alatt dugványoz-
zuk. A Proserpinaca palustris hasonlít a Myriophyllum heterophyllumra, s ezért a
kereskedelemben gyakran e néven árusítják. A két faj megkülönböztetése azon-
ban nem nehéz, ha a levelek állását figyeljük. A Myriophyllumok levelei ugyanis
szabályos örvökben állnak, a Proserpinacaé viszont a növényszár tengelye körül
spirálisan.
Primulaceae — kankalinfélék
A kétszikűek Primulales rendjébe tartozó kankalinfélék (Primulaceae) családja száraz-

földi és mocsári lágyszárú növényeknek mintegy 500 fajából áll. Levelük váltakozó, ritkán
átellenes állású; virágaik sugaras szimmetriájúak, ritkán csak egyetlen szimmetriasíkkal
oszthatók; hosszú nyélen ülnek, vagy levélhónaljiak. Termésük tok. Akváriumi növényként
csak két fajuk ismeretes.
84. ábra. Lysimachia nummularia —

pénzlevelű lizinka 85. ábra. Hottonia palustris — békaliliom
200
Lysimachia nummularia LINNÉ, — pénzlevelű lizinka. Árkokban, lapos, erdős

helyeken, nedves legelőkön a vízen kívül élő, heverő, kúszószárú növény, amely
azonban submers módon is tartható. Európában, Észak-Amerika keleti részein és
Japánban honos; nálunk gyakori mocsári növény. A nedves földön kúszó szárán
szembenálló, világoszöld levelei kerekded-szív alakúak vagy kissé tojásdadok,
mintegy 8-23 mm nagyságú „pénzecskék”. A levélhónaljban ülő virágok csak a
szárazföldön élő formán fejlődnek. Igen hálás akváriumi növény, amelynek a sza-
badból begyűjtött, kifejlett szárazföldi példánya is minden átmenet nélkül aláme-
rülten tovább nevelhető. Kitűnően hozzászoktatható a melegebb vízhez is, így
hideg- és melegvízi tartásra egyaránt felhasználható. Jó megvilágításban szépen
fejlődik. A víz és a talaj összetételére sem igényes, ezért kezdő akvaristáknak
különösképpen ajánljuk.
Hottonia palustris LINNÉ — békaliliom. Európában, Szibériában, Kis-Ázsiában

elterjedt mocsári növény. Nálunk állóvizek sekély parti részein és nádasokban
tavasszal szórványosan nyílik. Submers levelei ritkás fésűszerűen szabdaltak, 7
—12 cm hosszúak és 3-9 cm szélesek. A fehér vagy világos rózsaszínű virágok a
víz fölé emelkedő hosszú virágtengelyen nyílnak. hidegvízi növény, télen elpusz-
tul. Szára és levele törékeny. Sok fényt igényel, ezért akváriumban csak átmeneti-
leg tartható, nem túl hálás növény.
Gentianaceae — tárnicsfélék
Lágyszárú növények. Szembenálló levelük van; mutatós viráguk fürtökben he-

lyezkedik el; ritkán egyedülállók. Többnyire hímnősek, azonban akadnak köztük
egyivarúak is. Mintegy 800 fajuk mérsékelt égövi. Akváriumi növényként csak
néhány úszólevelű fajukat tartják.
Nymphoides humboldtiana (KUNTH) 0. KUNTZE (syn.: Limnanthemum

humboldtianum GRISEBACH) — Humboldt tündérfátyla. Vízirózsaszerű kerek,
úszó leveleivel a távoli Nymphaeaceae család tündérrózsáira emlékeztet. Az azo-
nos életfeltételekhez való alkalmazkodás folytán alakul ki a Ranales rend tündér-
rózsáinak és a Gentianales rend tündérfátylainak ez az érdekes habitusbeli és
anatómiai hasonlósága. A Nymphoides humboldtiana Dél-Amerikában honos,
levélnyelei az 1 métert is meghaladják. Felülről besütő napot, 20-30 C°-os lágy
vizet kíván. Agyag és tőzegmoha keverékével töltött cserépbe ültetve süllyesszük
tövét mosott homok közé. Szaporíthatjuk a leválasztott járulékos hajtások dug-
ványozásával, vagy a levelek tövében fejlődő magvakkal. Az utóbbiakat homokta-
lajú, néhány cm vízborítású üvegkádba szórjuk, ahol azok egy ideig a víz színén
úsznak, majd lesüllyednek és 25-30 C° hőmérsékleten kicsíráznak. Mihelyt az
első levélkék megjelennek, a sűrűn kihajtott növénykéket széjjel kell ültetni
agyag, tőzegmoha és homok keverékével töltött kis cserepekbe, s ahogyan növe-
kednek, vízborításukat fokozatosan növeljük. Amikor már erőteljes fiatal növé-
nyekké fejlődtek, végleges helyükre telepíthet] ük őket. E szép, de kényes vízinö-
vények gondozása csak kellő vízikertészeti gyakorlattal rendelkező akvaristának
ajánlható.
Nymphoides peltata (GMELIN) 0. KUNTZE (syn.: Limnanthemum nymphaeoides.
LINK) — tündérfátyol. Európa- és Ázsia-szerte elterjedt faj ; hazánkban az alföldi
201
folyók holtágaiban fordul elő. 2,5 m hosszúra is megnövő levélnyelein a tündérró-

zsáéhoz hasonló, 20 cm-t elérő kerek, alul bemetszett levelei vannak. A pajzs
alakú levelek tövén növeszti járulékos hajtásait és bokrétában álló virágait. Az
utóbbiak sárgák, szirmaik rojtos szélűek. Fűtetlen vagy csak gyengén temperált
vizű akváriumokba, de leginkább szabadtéri medencékbe való. Télálló. Hajtásai-
ról és rhizómájának szétosztásával, ivarosan magjairól szaporítható. A magvak
keltetése és a palánták nevelése a N. humboldtianá-éhoz hasonlóan történik, de
nem olyan magas hőmérsékleten.
Scrophulariaceae — tátogatók
A tátogatók kétszikűek Solanales rendjébe tartozó növénycsalád. Lágyszárú, ritkán fás

növények; átellenes, szórt állású vagy örvös levelek, változatos zigomorf virágok jellemzik.
Az utóbbiakat rovarok, olykor madarak porozzák be. 2800 fajuk részben trópusi, részben
mérsékelt égövi. Közülük csak néhány nemzetség (Bacopa, Limnophila, Veronica,
Micranthemum) képviselőit gondozzák akváriumokban.
Bacopa amplexicaulis (PURSH) W ETTSTEIN — nagylevelű bakopa.

A Bacopák kétéltű mocsári növények, amelyek akváriumban submers módon is
tarthatók, de csak emers módon, paludáriumban nevelve virágoznak. Meglehető-
sen vastag szárukon kis húsos, tojásdad levelek vannak. Míg a n a g y 1 e v e-
1 ű b a k o p a ovális vagy tojásdad levélkéi a 3 cm-t is elérik, addig a k i s-
1 e v e l ű b a k o p a (B. monniera) fordított tojás vagy lapát alakú levélkéi
legfeljebb csak 18 mm hosszúak. A B. amplexicaulis Észak-Amerikából szárma-
zik, szára a szabadban 60 cm-ig nő meg. Keresztben szembenálló levelei a
szárat valósággal körülölelik, vastagok, olajzöldek s enyhén szőrösek. A víz
fölé emelkedő hajtások levélhónaljaiban nyíló kékes-lilás, ritkán fehér virágai
aprók. Igénytelen akváriumi növény, amely világos helyen, szobahőmérsékletű
(18-20 C°-ú), nem túl kemény vízben jól fejlődik. Mele-
gebb vízben levelei felpuhulnak, rothadásnak indul-
nak, vagy vízicsigáknak esnek áldozatul. Szára igen
törékeny, ezért heves mozgású állatok akváriumába ne
telepítsük. Miután ritka levelei folytán egymagában
ültetve igen kopár, több tövét bokrosan rögzítsük egy-
más mellé. Tekintve, hogy szobaakváriumban meg
emers módon nevelve is nehezen virágzik és így ritkán
hoz magot, — szaporítása gyorsan gyökeresedő csúcs-
hajtásainak eldugványozásával oldható meg.
Bacopa monniera (LINNÉ) WETTSTEIN — kislevelű
bakopa. Az előbbihez igen hasonló növény, de a csu-
pán 40 cm-ig megnövő szárát keresztben körülvevő
levelei kisebbek, felületük olajosfényű, s nem szőrösek.
Az emers hajtásain fejlődő levélhónalji virágai fehér
vagy világoskék színűek. Afrika, Ázsia, Amerika és
Ausztrália melegebb mocsaraiban honos, de már Dél-
86. ábra. Bacopa Európa több helyén is fellelhető. Gondozása az első
amplexicaulis — nagy- fajéhoz hasonló, de annál magasabb hőmérsékletet
levelű bakopa visel el.
202
Limnophila gratioloides R. BROWN — díszes ambúlia, A Limnophilákat az akva-

risták többnyire a régebbi nemzetségnevükön, mint Ambuliákat ismerik, a keres-
kedelmi és általában a mindennapi akvarisztikai szóhasználatban is
ambúliaként” említik. Áttelelő, leginkább submers formában gondozott, üdezöld
vízinövények; felületesen szemlélve a Cabomba fajokra hasonlítanak. Levelük
örvökben fogja körül a szárat és végükön finoman osztottak. Alacsonyabb vízál-
lásnál virágzáskor a víz fölé hajtott száron szinte nyél nélküli apró, fehér, és ró-
zsaszín virágok nyílnak a különféle formájú emers levelek tövében. Az eddig is-
mert 30 faj közül 3 terjedt el az akvarisztikában. Délkelet-Ázsiában, a Szunda-
87. ábra. Limnophila-fajok levélörveinek szerkezete. Balról jobbra: Limnophila

heterophylla — változó levelű ambúlia; L. sessiliflora — virágnyél nélküli ambúlia; L.
gratioloides — díszes ambúlia (Wendt nyomán)
szigeteken, Afrikában és Ausztráliában honos. Az akváriumban tartott fajok közül

ez a legszebb. Töve gazdagon elágazik, szépen bokrosodik. Világoszöld levelei 4-12
sugarú örvöket alkotnak a száron. Minden egyes levélke 6-24 kis oldalszállal
„tollas”. Igen fényigényes növény, amely télen csak kiegészítő mesterséges megvi-
lágítással díszlik. Kedveli a meleg, 25-30 C°-os, nem kemény vizet. Ha mindezt
biztosítani tudjuk — pompásan zöldell és gazdagon hozza hajtásait. Szaporítása
is oldalhajtásokról történhet, de a hajtásokat a vízen kívül metsszük le, ugyanis e
növény sérülésekor mérgező nedvet juttat a vízbe, amelytől a halak elpusztulnak!
A növényi sebből távozó méreg enyhe terpentinszerű szagot áraszt, amely jobban
érezhető, ha egy levéldarabkát szétmorzsolunk. A hajtásokat tehát a vízből ki-
emelt növényen vágjuk le, majd a töveket a visszaültetés előtt lapos edényben
áztassuk, s csak az ezt követő gondos átöblítés után tegyük vissza az akvárium-
ba.
Limnophila heterophylla BENTHAM — változólevelű ambúlia. Ázsia trópusi ré-
széből és Japánból származó submers vízinövény. 70 cm hosszúra is megnő, s
hajlékony szárán sötétzöld levelei 3-4 sugarú örvökben állnak. Minden levél több-
szörösen „tollas”, csúcsa felé húzódó 10-16 vékony kis oldalága van. Az emers
hajtáson lándzsás, szabdalt levelek fejlődnek. Ezek hónaljában ülnek az apró
fehér vagy halványlila virágok. Tartása, gondozása megegyezik az előbbi fajéval. A
203
L. gratioloides-szel szemben sérüléskor nem bocsát ki magából mérget.

Limnophila sessiliflora BLUME — kocsánynélküli ambúlia. Indiában, Ceylon
szigetén, a Szunda-szigeteken és Japánban honos. Abban különbözik a, előbbi
két fajtól, hogy míg azok szára csupasz, addig ezé enyhén szőrös. Ennek is olyan
világoszöldék a levelei, mint a L. gratioloides-éi, azonban a 3-6 sugár levélörv
egyes ágai szélesen fogasak. Szára alacsonyabb, mint az előző fajoké, legfeljebb
40 cm magasra nő. Az emers hajtáson ülő fehéres virágai nyeletlenek. Tartása
megegyezik az előző Limnophila-fajokéval. Mérget nem bocsát ki. Miskolc-Tapolca
tavában jól elszaporodott, télen is díszlik. Innen került el Egerbe, ahol a trópusi
vízinövény-kultúrában ugyancsak meghonosodott. Szára itt gyakran megnyúlik,
levélformája is gyakran eltér a típusostól.
Lentibulariaceae — rencefélék
Rovarfogó vízi (submers), vagy lápszéli emers, illetve teljesen szárazon élő lágyszárú nö-
vények. Virágalkatuk alapján közel
állnak a tátogatókhoz, amit a
kétajkú sarkantyús virág is bizo-
nyít. Termésük tok. Mintegy 300
fajuk közül akváriumban csak az
Utricularia nemzetség néhány faját
gondozzák. A rencék gyökér nélkül
a víz színe alatt lebegő növények.
Finoman tollas levelükön apró (1-4
mm nagyságú) hólyagok vannak.
Ezekbe az élő kis csapdákba beju-
tott planktonrákocskákat
(Daphnia, Cyclops stb.) és más
apró víziállatkákat megemésztik.
Egyesével vagy kis fürtökben álló
viráguk a vízből hosszan kiemel-
kedő száron nyílik. Melegebb víz-
ben levélzete megnyúlik és megrit-
kul. Mint állatemésztő növények
igen érdekesek, de a szaporítóme-
dencéből mellőzzük őket.
Utricularia minor LINNÉ —

kis repce. Európában és
Észak-Afrikában fordul elő.
Gyökér nélküli úszó szárán
villásan osztott levelei kerek-
deden rendeződnek, átmérőjük
18-20 mm. Egy-egy levélen 1—
7 meglehetősen erőteljes, 2
mm-es hólyagocska ül. Virágai
citromsárgák. Szobahőmérsék-
leten tartható, igénytelen akvá-
riumi növény. Szétdarabolt
88. ábra. Utricularia vulgaris — közönséges rence száráról és az ősszel fejlődő, 5
mm-nyi göm-
204
bölyded téli rügyeiről szaporítható. A szaporítómedencéből mellőzzük, mert hó-

lyagocskáiban a szétúszó apró halivadék áldozatul eshet.
Utricularia vulgaris LINNÉ — közönséges rence. Nagy rencének is nevezik.
Egész Európában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Nálunk állóvizekben, rizsföl-
deken alkot tömeges lebegőhínárt. Szára eléri a 2 métert. Levelei többszörösen
osztottak, a mellékágak további számos szegélyszálacskára ágaznak szét. Leve-
lenként 10-20 hólyagocskát növeszt, amelyek 4,5 mm hosszúra és 3,5 mm szé-
lesre is megnőnek. Szép aranysárga virágainak sarkantyúja jóval hosszabb szé-
lességénél. Egy-egy virág 1-2 cm hosszú. Hidegvízi növény; télen tönkremegy, de
előbb 18 mm hosszú, ovális téli rügyeket fejleszt. Ezeket kis üvegedényben vízbo-
rítással átteleltetjük, s belőlük tavasszal szép, üde tövek hajtanak. Lágy és eny-
hén savanyú vizet igényel. Hólyagcsapdáiban a 2 —4 mm hosszú halivadék áldo-
zatul esik, ezért csak nagyobb halak akváriumában tartható. A rencék érdekes
zsákmányfogásának megfigyelésére, illetve demonstrálására tegyük a növényt
berendezetlen kis öntöttüvegű akváriumba (akkumulátor-, vagy preparátum-
üvegbe) és dobjunk a vízbe néhány Daphniát. Az edényt úgy állítsuk, hogy a nö-
vényt áteső fényben kézi nagyítóval szemlélhessük.
Droseraceae — harmatfűfélék
A Sarraceniales rendbe tartozó lágyszárú rovarevő lápnövényeknek mintegy 90 faja van.

Jellegzetes képviselőik a hazai tőzeglápokon ritka harmatfű (Drosera rotundifolia) és a bota-
nikus kertek üvegházaiban látható, észak-amerikai eredetű vénusz légycsapója (Dionaea
muscipula). Akvarisztikai szempontból alkalmilag egyetlen fajuk, az úszó hínáros ritka
Aldrovanda vesiculosa jöhet számításba, amely a rencékkel szemben nem hólyagszerű
zsákcsapdáival, hanem speciális levélkéinek összecsukásával tartja fogva áldozatát.
Aldrovanda vesiculosa LINNÉ — Aldrovandi fű. Az egész Földön igen ritka

úszóhínár. Az Aldrovandi fű hazánkban azelőtt a tiszai mocsarakban élt; ma csak
a Somogy megyei Baláta-tavi előfordulási helyét ismerjük, ahol még elég nagy
számban található. A rencénél rövidebb, zömökebb, gyökér nélküli vízinövény;
örvösen álló, sertékben végződő levele van. Egyes levélserték hólyagszerűen kiszé-
lesednek, de ezek nem nyitott zsákocskák, mint a rence hólyagocskái, hanem két
szétnyílt tojásdad levélféléből állnak, amelyek a róluk előrenyúló szőrök érintése-
kor összecsukódnak, maguk közé zárják az apró zsákmányt (planktonrákocska,
89. ábra. Aldrovanda vesiculosa — Aldrovandi fű
205
apró rovar, zsenge halivadék), azt a mirigy szőrök váladékával megölik, feloldják
és felszívják. Akváriumban szobahőmérsékleten (18-20 Co), lágy és enyhén sava-
nyú vízben tartható. Kedveli a fényt, de erős napfényben könnyen elalgásodik.
Ősszel levélzete elhal, de áttelelő rügyeivel átmenthető a következő évre.
Szaporítómedencékből természetesen mellőzzük.
Lobeliaceae — lobéliafélék
A kétszikűek Campanulales rendjébe tartozó, a harangvirágfélék (Campanulaceae) csa-

ládjával rokon trópusi növénycsalád. Mintegy 450 fajt számlál. Azelőtt mint népes növény-
nemzetséget a harangvirágfélék családjába sorolták — jelenleg önálló növénycsaládot alkot.
Lágyszárú növények vagy üstökösfák, zigomorf virágokkal, amelyek portokjai csővé nőttek
össze. Közülük csak egyetlen nemzetségnek, a Lobeliának két faját: a bíborvirágú lobéliát
(Lobelia cardinalis LINNÉ) és a vízi lobéliát (Lobelia dortmanna LINNÉ) gondozzák akvárium-
ban. Nálunk még egyik fajuk sem terjedt el az akvaristák medencéiben.
MONOCOTYLEDONOPSIDA — EGYSZIKŰEK
A fejlődéstörténeti növényrendszertanban az egyszikűek nem képviselnek ön-

álló fejlődési irányt, hanem a kétszikűekkel párhuzamosan fejlődtek; ugyanis
mindkét ágat az ősi boglárkafélékből származtatják.
Az akváriumi növények olyan jelentős csoportjai tartoznak az egyszikűekhez,
mint a hídőrfélék (Alismataceae) családján belül található Echinodorusok és
Sagittariák, a békatutajfélékhez (Hydrocharitaceae) sorolt Elodeák és Vallisneriák,
a kontyvirágfélék (Araceae) családjából a Cryptocoryneák, vagy mint a közkedvelt
vízikalászfélék (Aponogetonaceae) akváriumokban kultivált szebbnél szebb fajai.
Alismataceae — hídőrfélék
Alámerült és mocsári növények ezek, a különféle életviszonyokhoz különféle alakulású

levelekkel érdekesen alkalmazkodtak (heterophyllia). A hídőrfélék nemzetségeinél a hosszú,
szalagszerű, alámerült levelek mellett víz színén úszó, valamint a víz fölé emelkedő tojásdad
(Alisma), széles szív alakú (Caldesia), lándzsa alakú (Echinodorus) és nyíl alakú (Sagittaria)
leveleket is találhatunk. Rovarmegporzású, hemiciklikus* aktinomorf virágaik hímnősek
vagy egylakiak. A kétszikűekére emlékeztető virágzatuk örvös-fürtös. Termésük egymagvú
aszmagokra** hull szét. Az idetartozó növényfajok habitusképe az elsődleges alámerült, a
másodlagos úszó, valamint a levegőn álló leveleik formája a környezetviszonyok szerint
meglehetősen változatos. Akvarisztikai szempontból főleg 5 nemzetségük jöhet számításba:
1. Alisma (hídőr), 2. Caldesia (békakanál), 3. Elisma (úszó békakanál), 4. Echinodorus (kard-
fű), és 5. Sagittaria (nyílfű). Közülük is az utóbbi két nemzetség fajai a legelterjedtebbek az
akvarisztikában.
A l i s m a — h i d ő r. Submers és emers formában egyaránt előforduló mocsári növé-
nyek. Fiatal korban vagy magasabb vízben átmenetileg, de olykor állandó jelleggel is szíj
alakú víz alatti leveleket fejlesztenek. A mocsári emers formák levegőbe emelkedő levelei
lándzsa vagy széles ovális alakúak. A víztükör fölé emelkedő, gazdagon elágazó, piramis
alakú fürtös virágzat apró fehér vagy pirosas virágokat hoz.
*A fejlődés alacsonyabb fokán álló spirális és legmagasabb fokán álló ciklikus

viráglevélelrendeződés között levő átmeneti viráglevél forma.
**Az aszmagtermés (nucula) egymagvú zárt termés, amely egy termő levelű magházban
mindig csoportosan képződik.
206
90. ábra. A hídőrfélék (Alismataceae) családjába tartozó nemzetségek típusformái: 1.

Alisma; 2. Caldesia; 3. Damasonium; 4. Echinodorus; 5. Sagittaria
91. ábra. 1. Alisma gramineum — fűlevelű hídőr; 2. Alisma lanceolatum — lándzsás hídőr;
3. Alisma plantago-aquatica - vízi hídőr
207
Alisma gramineum GMELIN — fűlevelű hídőr. Többnyire tartósan submers nö-

vény. Áttelelő. Rhizómájából fűszerű, 10-15 mm széles víz alatti leveleket fejleszt.
Az akváriumi törpe formák levelei 15-20 cm-ig, nagyra növő formáinak levelei
viszont 100 cm-ig is megnőnek. A törpe forma virágzata is submers marad. Euró-
pa, Észak-Afrika, Kisázsia és Nyugat-India álló- vagy csendesen folyó vizeiben él.
Nálunk ritka, inkább tőlünk nyugatra fordul elő. Hidegvízi akváriumokba alkal-
mas, igénytelen növény. Kedveli a fényt s ha ez télen át is elegendő, — szép zöl-
den áttelel. Tápdús talajba ültetve
és sok fényben igen gyorsan fejlő-
dik, és meglehetősen nagyra nő,
ezért elegendő, ha talajának mosott
homokrétege alá kimosatlan (félig
mosott) homokágyat teszünk. Így
nem foglal el majd nagy helyet és
szalag alakú levelei karcsúbbak
maradnak.
C a l d e s i a — b é k a k a n á l.
A hídőrfélék (Alismataceae) nemzet-
sége keskeny víz alatti és széles úszóle-
veleket fejlesztő, fürtvirágzatú mocsári
növényeket foglal magában. A
Caldesiák közül az akvarisztikában
csupán egyetlen fajt kedvelnek.
Caldesia parnassifolia (BASSI)

PARLTORE — szívlevelű békakanál.
Tartós mocsári növény, amely
Közép-Európában, Dél-Ázsiában,
Észak-Afrikában, Madagaszkár
92. ábra. Caldesia parnassifolia – szívlevelű szigetén és Észak-Ausztráliában
békakanál mindenféle állóvízben megél. Ná-
lunk azonban ritka, csupán a Nyír-
ség és Somogy néhány állóvizében, így a dél-somogyi Baláta-tóban fordul elő.
Elsődleges levelei szalag alakúak, amelyek 30 cm-ig nőnek meg, mindvégig
submersek maradnak, könnyen lehullanak. Ezeket követik a kitartó úszólevelek,
amelyek széles szív alakúak, majdnem kerekek. 3-6 virágörvből álló virágzata a
víz fölé emelkedik. A virágok fehérek. Szobaakváriumokban virágai helyett ősszel
levélrügyeket fejleszt, amelyek lehullanak; ezeket összegyűjtve és átteleltetve, a
növény szaporítására használjuk. 18-20 C°-ú vizet és sok fényt kedvelő akváriumi
növény. A kereskedelemben gyakran Echinodorus- vagy Sagittaria fajként árusít-
ják.
E 1 i s m a— ú s z ó b é k a k a n á 1. Sekély vízben élő, leveleit a vízen tutajozó növény,

amelynek virágzata is éppen hogy a víz színe fölé emelkedik. E nemzetség hazánkban nem
fordul elő, szobaakváriumban csak egyetlen faját gondozzák. Svédország déli részétől
Észak-Spanyolországig, Közép-Európától a Szovjetunió európai területéig sekély állóvizek-
ben, helyenként lápokban fordul elő. Iszapban a kúszó gyökértörzséből számos indán nő-
nek hajtásai. Elsődleges levelei 30-40 cm hosszára nőnek, s csak 1,5-5 mm szélesek, hegy-
ben végződők. Hosszan ovális, 3 cm hosszú úszólevelei fonálvékony száron emelkednek a
208
víz színéig. A vízen úszó vagy abból csak alig kiemelkedő virágzata fehér. Áttelelő növény,
amelynek submers levelei kellő fényben télen is zöldellnek. Nyáron gyorsan fejlődik és indás
hajtásaival az egész medencét behálózza. Ha felső napfényt is kap, — az akváriumban is
kivirágzik. Homok alatti táptalajágynak kevés tőzeggel és agyaggal kevert mosatlan folyami
homokot használjunk.
E c h i n o d o r u s — k a r d f ű. A hídőrfélék akvarisztikai szempontból legjelentősebb

nemzetsége a kardfüvek, amelyek díszes fajait az akvaristák trópusi díszmedencékben
előszeretettel gondozzák. Mocsári növények, amelyek a természetben többnyire a víz fölé
nőnek, a szobaakváriumokban azonban rendszerint állandóan submers formában tartják
őket. A kisebb fajok gyökértörzséből indákkal fiatal hajtások nőnek. A nagyobb fajok magról
szaporodnak, de csak mocsári növényként emelik
a víz fölé laza virágörvökből álló virágzatukat.
Submers módon nevelve azonban virágnyelükön
nem virágokat, hanem kis járulékos növénykéket
fejlesztenek. Ezeket a talajhoz visszahajtva kis
kövekkel vagy üvegtűkkel rögzítjük, majd amikor
meggyökeresedtek, a nyéltől elválasztjuk őket. A
kisebb fajok levelei többé-kevésbé fűszerűek, sza-
lag alakúak. A nagyobb fajok levelei lándzsa ala-
kúak, hosszan oválisok vagy tojásdadok és hosszú
nyélen ülnek. A levelek formája egyébként a tartási
viszonyok és a növény fejlődési stádiuma szerint is
igen változók: a keskeny lándzsa alaktól a széles
kanálformáig. Áttelelő, tartós akváriumi növények,
amelyek a fajonként változó igények biztosítása
esetén az akváriumokban szépen díszlenek és
vegetatívan jól szaporíthatók.
Echinodorus brevipedicellatus (O. KUNTZE)

BUCHENAU — keskenylevelű amazónaszi 93. ábra. a) Ecltinodorus
kardfű. Igen szép és értékelt akváriumi nö- brevipedicellatus — keskenylevelű
vény, amelyet sokáig tévesen E. tenellusnak amazónaszi kardfű levelének ereze-
neveztek, noha ez utóbbi egészen más faj te; b) Echinodorus intermedius —
(lásd később). Hosszú, lándzsa alakú levelei törpe amazónaszi kardfű levelének
mindkét végükön elhegyesedők, alul nyélbe- erezete; c) Ecltinodorus paniculatus
futók; szélességük elérheti a 4 cm-t, a nö- — amazónaszi nagy kardfű levél-
erezete
vény maga az 55 cm magasságot. A vilá-
goszöld levelek kardszerűen visszahajlanak, Szélességükben enyhén hullámosak
is. Erőteljes levélerük a levél alapjánál és valamennyire feljebb is szétágazik. Az
emers tövek (igen alacsony vízben és erős felső megvilágításban fejlődnek) hár-
mas virágörvökből álló — olykor 1 méter magasra is a víz fölé emelkedő — fürtös
virágzatot hoznak. Szobaakváriumban virágzat nem fejlődik, helyette a
rhizómából hosszú indán leveles hajtást hoz, amely függőlegesen vagy ferdeszög-
ben nő a víz felszíne felé. Ezt a járulékos hajtást a talajhoz húzzuk, a növénykét
kavicsokkal vagy üvegtűvel lerögzítjük, s meggyökeresedése után akár el is vá-
laszthatjuk az anyatőtől. A növény hazája Brazília. Akváriumban 20-25 C°-ú lágy
vízben, mesterséges, vagy bőséges természetes fényben igen jól fejlődik. Különö-
sen mállott agyag és tőzegkorpa keverékéből készült homokágyba ültetve és tő-
zegfiltrálás hatására fejlődnek szép, nagy, erőteljes tövek. Az ilyen jól fejlett tövek
a széjjel hajló nagy levelekből álló levélrózsák terjedelme miatt tágas helyet igé-
nyelnek, ezért már a fiatal növény beültetésekor hagyjunk körülötte elegendő
szabad teret.
Echinodorus grandiflorus (CHAMISSO et SCHLECHTENDAL) MICHELI — nagy-
209
virágú kardfű. Dél-Amerikában nedves partszegélyeken élő mocsári növény, szé-

les, tojásdad, bőrszerű levelekkel. Virágzatával együtt elérheti a 150 cm magas-
ságot. Ezt a pompás nagy növényt csak mocsári növényként lehet tartani fűtött
paludáriumokban. Tápdús, agyagtartalmú talajt és 24-28 C° hőmérsékletet igé-
nyel. Csak a tövét borítsuk el 15-20 cm magasságig lágy vízzel. Szaporítása be-
érett magjaival történik, amelyek szárazon raktározva 1-2 évig is csíraképesek
maradnak.
Echinodorus intermedius GRISEBACH — törpe amazónaszi kardfű. Dél-
Amerikában, Kubában és főleg Brazíliában honos, igen gyorsan fejlődő és terjedő
faj, amely a kereskedelemben gyakran helytelen neveken (így pl. E. tenellus, E.
gracilis, E. pusillus, repens stb.) kerül forgalomba. Az E. brevipedicellatus-tól —
többek közt — abban különbözik, hogy míg az előbbi adventív hajtásai a magasba
szöknek, addig az E. intermedius indáiról a talaj hosszában terjednek a hajtások.
Szobaakváriumokban rendszerint csak submers formában tartják; az alsó levelek
alakja és mérete a növény környezetviszonyai szerint felettébb változó. Tűző na-
pos helyen a növény igen alacsony marad, szétterülő levélrózsával. A levelek lán-
dzsásak, végükön kihegyesedők, rövidnyelűek, 4-6 cm hosszúk és 1-1,5 cm szé-
lesek. Világos (de nem napsütötte) helyen a keskenylándzsás, alul-fölül kihegye-
sedő levelek felállnak, nyelük 5-8, lemezük 10-12 cm hosszú, szélességük legfel-
jebb 1,5 cm. Általában a fiatal tövek is mind ilyen formájúak. Árnyékolt helyen,
napsütés nélkül a növény levelei elliptikusak vagy kanál formájúak lesznek, felső
végük lekerekített, alsó lemezvégük hosszan nyélbe fut ; a nyél elérheti a 20-22, a
levéllemez a 15 cm hosszúságot és a 4 cm szélességet. Az E. intermedius világos-
zöld levéllemeze mindenkor igen vékony, áttetsző. E lágy levelek durvább bolyga-
táskor könnyen leszakadnak; hosszabb szállításkor pedig — kellő nedvesség hiá-
nyában — könnyen kiszáradnak. Apró fehér virágokból álló díszes, finom virágza-
ta csak paludáris neveléssel fejlődik. A submers forma sohasem virágzik, de szá-
mos kifutó száron egymás után hozza leveles hajtásait. Egy méter hosszú indákat
is növeszt, s néhány hónap alatt — meleg környezetben — hajtásaival nagyobb
medencét is sűrűn benőhet. Optimális hőigénye 25-30 C°. A különféle vízke-
ménységi határokhoz jól alkalmazkodik, mindamellett kedveli a lágy és tőzeggel
filtrált vizet. Ha egy példányából sok levelű, bokros tövet kívánunk nevelni, akkor
oldalindáit nyessük mindig vissza, még mielőtt azok leveleket fejlesztenének. Az
ilyen rendszeresen visszanyesett indájú, gazdag levélrózsájú tövek levelei 1-2 éves
koruktól kanál formájúvá fejlődnek. Igen hálás akváriumi növény, amely csupán
az alacsony vízhőmérsékletet sínyli meg.
Echinodorus longistylus BUCHENAU — hosszúnyelű amazónaszi kardtű.
Brazíliából származó mocsári növény, amely submers módon is tartható és fő-
leg nagy akváriumokban, paludáriumokban s szabadtéri medencékbe való. 20 cm
hosszú és 10 cm széles, hosszan ovális levelei 50 cm-re is megnövő nyélen ülnek.
Csak az emers példányok virágzanak; virágai fehérek. Szívós, ellenálló növény,
amely 20-25 C°-ú, lágy és tőzeggel filtrált vizet kedvel. Magasabb vízben a víz
210
színe alá emelkedő indán levélhajtásai nőnek. A járulékos hajtások olykor a tő

gyökértörzséből nőnek ki, amelyeket igen óvatosan kell onnan leválasztani. Akvá-
riumban agyaggal dúsított homoktalajjal is beéri, szabadtéri kultúrában azonban
tápdús földkeveréket igényel.
Echinodorus martii MICHELI — lándzsás amazónaszi kardfű. Az európai akva-
risták közt csak az utóbbi években terjed. E nagy termetű brazíliai faj, csak tágas
medencékbe való. 30-50 cm hosszúságot elérő levéllemezei hosszú lándzsa ala-
kúak, 3-6 cm szélesek, enyhén hullámosak, a levélcsúcs tompa hegyű. A gyökér-
törzsbe torkolló levélnyél 5-10 cm-nyi. 22-30 C°-ú lágy vizet és sok fényt kíván.
Szaporítása a járulékos növényként fejlődő hajtásokról történik.
Echinodorus paniculatus MICHELI — amazónaszi nagy kardfű. A legnagyobb
termetű Echinodorus-faj, amelynek magassága a levelek lemezével és nyelével
együtt 80 cm-t is elérhet. Dél-Amerikában a vízpartokon széltében elterjedt kétél-
tű növény. Rövid gyökértörzséből eredő levélnyelén az E. brevipedicellatuséra
emlékeztető kardszerű levelek fejlődnek, amelyek azonban mégis abban térnek el
az előbbiétől, hogy 5-8 cm szélesek, nem hajlanak vissza és valamennyi levélerük
a levél alapjától indul ki (s nem a középső érből). Maga a levéllemez olykor eny-
hén hullámos, és a nyél nélkül eléri az 50 cm hosszúságot. Az igen nagy meden-
cét igénylő növény hasonló igényű, mint az E. brevipedicellatus, amellyel a kerté-
szetek gyakran összetévesztik (sőt néha még E. tenellusként is emlegetik). Fehér
virágokból álló bugavirágzatát csak emers formában nevelve hozza. Submers
tövek az alámerült virágnyél végén levélhajtást fejlesztenek; erről szaporíthatók.
Echinodorus radicans (NUTTALL) ENGELIZIANN — tojáslevelű amazónaszi
kardfű.
Az Egyesült Államok déli területein és Mexikóban honos nagy termetű mocsári
növény, amely az akváriumban alámerülten tartva is mindig víz fölé igyekszik
nőni. Széles, tojás alakú levelei 20 cm-re is megnőnek, az egész növény pedig
kedvező körülmények között az egy méter magasságot is elérheti. A hosszan
megnyúlt virágnyél submers formában leveles adventív növénykéket, emers for-
mában laza örvökben álló fehér kis virágokat növeszt. Akváriumban tágas teret,
világos helyre való ültetést, 20-25 C°-ú vizet kíván. Ha nem akarjuk emers módon
nevelni, — csak homokba ültessük, mert különben túl nagyra nő. Szaporítása a
járulékos hajtásokról vagy magról is történhet. Olykor a tő gyökértörzséről is
erednek adventív növények. Az öreg töveket visszanyeséssel és tőosztással is sza-
poríthatjuk.
Echinodorus rostratus (NUTTALL) ENGELMANN — szívlevelű amazónaszi kard-
fű. Észak-Amerika déli részéből és Közép-Amerikából származó, 80 cm tőmagas-
ságot is elérő, igen szép növény, amelyet sötétzöld, áttetsző leveleiről az amerikai
akvaristák „c e l o f á n –n ö v é n y n e k” neveztek el. Levélformája a Vallisneria-
szerű vékony levelektől a széles-hullámos Aponogeton-szerű levélformákig igen
változatos. Gyökértörzséből eleinte vékony szalagszerű leveleket növeszt, amelyek
azután felül kiszélesedve legömbölyödnek, s alul hosszú nyelet fejlesztenek. Az
ezeket követő levelek hosszan oválisak vagy szív alakúak. E nagy, áttetsző lemezű
levelek eleinte a talaj fölött elfekszenek, majd felemelkednek; a víz fölé nyúló
hosszúnyelű levelek már mind szív alakúak. Submers módon nevelve a virágnyé-
211
len fiatal növények fejlődnek. Indákat nem hajt. Akváriumban 20-26 2G C°-on
lágy, enyhén savanyú (6-7 pH közötti) vízben tartható. Ha időnként a víz növényi
tápanyag-utánpótlásáról gondoskodunk, akkor mosott homokban is jól fejlődik.
Csak bőséges fényben nő nagyra. Legjobban a gyökértörzséről eredő hajtásairól
szaporítható.
Echinodorus tenellus (MARTIUS) BUCHENAU — finomlevelű amazónaszi kard-
fű. Az egész amerikai kontinensen elterjedt faj, amelynek északi formája* egynyá-
ri, akvarisztikai célra értéktelen, s ezért Európába nem is importált vízinövény.
Déli formája** többéves trópusi vízinövény, amely az akvaristák nagy közkedvelt-
ségének örvend. Évekig H tévesen — E. brevipedicellatus néven szerepelt. Igen
finom, vékony, fűszerű levelei a végükön kihegyesednek.
94. ábra. Echinodorus tenellus — finomlevelű amazónaszi kardfű

Az egész növény alig éri el a 10 cm magasságot, de levelei sokszor csak 3-6 cm
hosszúk maradnak. Ezért különösen becses kisebb melegvízi akváriumok számá-
ra. Nagyobb medencékben az előtérbe ültessük, mindig a magasabb vízinövények
elé, mert csak így érvényesül. 20-25 C°-ú lágy és tőzeggel filtrált („torfozott”) vizet
kedvel. Szereti a fényt is, valamint a tőzegmulmmal kevert laza homokot. Szaporí-
tása az indáin hajtott növénykék leválasztásával történhet. Jó környezeti feltéte-
lek között egymásután hozza földön kúszó indáin újabb meg újabb hajtásait, és
így valóságos kis gyepet alkot. Néhány hónap alatt ily módon még a nagyobb
akváriumokat is benőheti, — ha csak közben nem ritkítjuk.
S a g i t t a r i a — n y í l f ű . A hadárfélék akvarisztikai szempontból fontos
másik nemzetsége a nyílfüvek. Több fajuk a szobaakváriumok elterjedt növénye.
Vannak közűik állandó submers, félemers és teljesen emers módon fejlődő fajok.
A víz alatti levelek általában keskeny vagy széles szalag alakúak, a gyakran meg-
jelenő úszólevelek hosszan oválisok, míg a mocsári alakok vízből kiemelkedő leve-
lei lándzsa- vagy nyíl alakúak. A virágzat is rendszerint a víztükör fölé emelkedik,
de egyes esetekben úszva az alatt marad. Áttelelő növények, amelyek közül egye-
sek téli rügyeket fejlesztenek, mások magot érlelnek, többnyire azonban hajtá-
sokról szaporíthatók. A submers formák mosatlan homok és kevés öreg agyag
keverékéből készült talajággyal is beérik, a paludárisan nevelt erőteljesebb tövek
*Észak-Amerika boreális, azaz tűlevelű erdőségű északi tájairól.

**Dél-Amerika trópusi tájairól, főleg Brazíliából.
212
azonban tápdúsabb altalajt igényelnek. A nyílfüvek leveleinek alakja a fény-,

talaj- és vízösszetétel viszonyai szerint ugyanazon fajon belül is igen változó, ezért
az egyes fajok felismerése gondos megfigyelést, szakértelmet igényel.
Sagittaria chilensis. — chilei nyílfa. Neve származására utal. Igen kistermetű
faj, amely a vízből kinőve sem haladja meg a 35 cm-t. Szalag alakú submers leve-
lei csak 2 cm szélesek. Sekély vízborításban nyélen ülő emers leveleket is növeszt,
amelyek eleinte lándzsásak, majd nyíl alakúakká válnak. Az utóbbi levélforma
lemezének alsó sarkai egymástól vízszintes irányban hajolnak el. Az örvös-fürtös
virágzat fehér vagy sárga virágokat nyit. 18-25 C°-os vizet és világos helyet igé-
nyel. Nagyobb medencében csak a magasabb növények elé, általában az előtérbe
ültetve érvényesül. Igen jól tűri az állandó submers tartást. így nevelve alig kü-
lönböztethető meg a később ismertetendő széleslevelű nyílfűtől (S. platyphylla). A
kereskedelemben hibásan „S. chinensis” néven árusítják. Rhizómájának nincse-
nek sem indái, sem járulékos hajtásai; ebben különbözik a S. platyphyllától.
Sagittaria eatonii SMITH — pázsitos nyílfű. Submers, indáival sűrű pázsitot
alkot. A kereskedelemben helytelenül S. gracilis, S. lorata és S. pusilla nevekkel
jelölik. Áttelelő, szívós faj; keskeny szalag
alakú, élénkzöld leveleket fejleszt, amelyek
a talaj felé hajolnak, s nem haladják meg a
15 cm hosszúságot. A legfeljebb 8 mm szé-
les levéllemez párhuzamos erezésű, de
95. ábra. Sagittaria eatonii - pázsitos nyílfű (balra), és Sagittaria filiformis

— fonalas nyílfű (jobbra)
213
csak a főér látható jól. Úszóleveleket nem hoz. Fehér, alapjuknál rózsaszín virága-
it csak igen alacsony vízborításnál küldi a víz színe fölé. Az Egyesült Államok
homokos fenekű vizeiben honos. Az akváriumvíz összetételével és hőmérsékleté-
vel szemben nem igényes. Legkedvezőbb azonban számára a 18-22 C°-ú víz. Vilá-
gos helyre ültessük. Bár kedvező feltételek között csíraképes magvakat is érlel, s
azok 3 cm-es homokréteg alatt és ugyanolyan magas vízoszlopban 20-25 C°-on ki
is csíráztathatók, többnyire mégis egyszerűbb indáin hozott hajtásairól szaporí-
tani.
Sagittaria filiformis SMITH — fonalas nyílfű. Alámerülten élő, melegvizű akvá-
riumokba való nyílfű, amely a kereskedelemben helytelenül S. gracilis és Blyxa
echinosperma. neveken szerepel. Submers levelei hosszú szalag formájúak, felül
élesen kihegyesednek, s csak 3 mm szélesek. Alacsony vízben fonálvékony nyélen
ülő, 2 cm hosszú és 1 cm széles, ovális úszóleveleket fejleszt. Leheletvékony vi-
rágzata csak annyira
emelkedik a víz színe fölé,
hogy az apró fehér virá-
gok szinte a víz tetején
úsznak. Az USA déli terü-
leteinek szélvizeiben alkot
sűrű vízi gyepeket. Nyú-
lánk, karcsú leveleivel
igen díszes és amellett
96. ábra. A változó nyílfű (Sagittaria latifolia) környezet hálás növénye a szobaak-
szerint változó alakban megjelenő emers váriumoknak. A hidegre
levelei (Wendt nyomán) érzékeny, fejlődése 18 C°
alatt megakad. Oldalin-
dáin megjelenő hajtásairól könnyen szaporítható.
Sagittaria latifolia W I LLDENOW — változó nyílfű. Észak-Amerikában és Mexi-
kóban honos. Felettébb változatos megjelenésével előfordulási viszonyainak válto-
zó földrajzi és környezeti feltételeire válaszol. E nagy változékonysága folytán,
amely főleg a levéllemezek feltűnően eltérő alakjában mutatkozik meg, a kereske-
delemben a legkülönfélébb neveken kerül eladásra. Submers levelei szalag alakú-
ak, emers levelei viszont a tojásdadtól a hosszú szíves, a lándzsás és a nyíl for-
mákig változik. A tő magassága elérheti a 60 cm-t. Származási helye szerint tart-
ható hidegvízi vagy melegvízi akváriumban. Az északi vidékről származó formák
szabadtéri medencébe kiültetve áttelelnek. Az indán fejlődő leveles hajtások levá-
laszthatók, a gumók pedig átteleltethetők.
Sagittaria platyphylla (ENGELMANN) SMITH — széleslevelű nyílfű. Kistermetű,
kétéltű nyílfű, s az Egyesült Államok középső és déli területeinek mocsaraiban él.
Rhizómájából rövid talajszinti indákat fejleszt, amelyek minden csomónál gyöke-
ret eresztenek és leveles sarjakat növesztenek. ,Alámerült, szalag alakú levelei 2-
3 cm szélesek, s legfeljebb 25 cm hosszúra nőnek meg. Felső szélük lekerekített,
lemezük finom oldalerezésű és élénk zöld. Sekély vízborításnál hosszú nyélen ülő
keskeny-lándzsás vagy széles-ovális emers leveleket fejleszt; örvös-fürtös virágza-
tának virágai fehérek. Az emers tő eléri a 40 cm magasságot. Szobaakváriumban
18-25 C°-on, magasabb vízben évekig gondozható submers formában. Ilyenkor
csak víz alatti leveleket és indás járuléknövényeket fejleszt; az utóbbiakról szapo-
rítható. Nagyobb medencében előtérbe ültetendő, már csak azért is, mert kedveli
214
a világos helyet. A kereskedelemben gyakran S. chilensis vagy a nem is létező „S.

chinensis” neveken árusítják, de könnyen összecserélik más Sagittaria-fajok
submers módon nevelt, gyakran széles levélformájúvá alakuló alacsonyabb tövei-
vel is. A S. chilensistől azzal különböztethető meg, hogy ez a faj gyökértörzséből
indákat növeszt, a nagyobb nyílfű fajoktól pedig azzal, hogy a S. platyphylla
submers levelei sohasem nőnek 25 cm-nél hosszabbra. Kétséges esetekben (ami-
kor a nagyobb termetű nyílfűfaj submers
töve is még fiatal) nincs más hátra, minta
meghatározandó fajokat emers formában
tartani; az emers levelek formája, a virágzat
és a tövek méretaránya azután eldöntik,
melyik fajról van szó.
Sagittaria sagittifolia LINNÉ — közönsé-
ges nyílfű. A hazánkban vizek partján, mo-
csaras helyeken vizes- árkokban mindenfelé
gyakori. Hosszú, szalag alakú, víz alatti
leveleket, majd a vízből hosszú nyélen ki-
emelkedő nyilas- vagy dárdásvállú leveleket
fejleszt. A levelek formája egyébként éppoly
változatos, mint a S. latifoliáé. Így a mély
vízben akár 250 cm hosszú és 3 cm széles
levelei is lehetnek (forma vallisneriifolia
COSSON és GERMAIN). Egyébként a
submers alak 80 cm-re, az emers tő pedig 1
méter magasra nő. Magasan álló örvös vi-
rágzatának virágai fehérszirmúak, tövükben
barnáspiros folttal. Ha az utóbbi hiányzik,
akkor a kertészetekben tartott kelet-ázsiai
változatáról (var. leucopetala MIQUEL.) van
szó, amelyet a kertészek gyakran helytelenül
S. japonicának neveznek. A hazai nyílfű
csak hidegvízi paludáriumokba és szabadté-
ri medencékbe való. Tápdús agyaggal kevert
homoktalajt igényel. Nyíl alakú levelei kifej-
lesztése után szalag alakú víz alatti leveleit
elveti. Indás hajtásról és ősszel fejlesztett
téli rügyekről szaporítható.
Sagittaria subulata (LINNÉ) BUCHENAU
— úszó nyílfű. Az Egyesült Államok keleti 97. ábra. Sagittaria platyphylla —
részének sekély álló- vagy folyóvizeiből széleslevelű nyílfű
származó submers faj, amely hosszú, kes-
keny, kissé hullámos lefutású leveleivel igen hasonlít a Vallisneria spirálishoz. Az
utóbbitól abban különbözik, hogy a levéllemez hosszában futó erei száma keve-
sebb — csupán 3 — a Vallisneria 5 hosszanti levélerével szemben. Csak igen
sekély vízborítás alatt fejleszt elliptikus úszóleveleket és a víz színe alatt úszó
virágzatot, amelynek csupán egyesével álló fehér virágai emelkednek a víz tükre
fölé. Akváriumokban tartósan submers állapotban nevelik, amikor csak indás
hajtásokkal szaporodik. Submers levelei és tőmagassága alapján a következő 3
különféle formáját kedvelik.
Sagittaria subulata forma natans (MICHAUX) SMITH. Az akvaristák Sagittaria
natansként régóta kedvelt növénye. Szalagszerű levelei mintegy 40 cm hosszúak,
215
5-8 mm szélesek, oldalra kissé elhajolnak. A levéllemez hosszában 3 erőteljesebb

ér fut, közülük a középső a levél csúcsában végighalad, a két szélső azonban az
oldalak mentén rövidebben végződik.
Sagittaria subulata forma pusilla (NUTTALL) BUCHENAU. A faj legkisebb alak-
ja. Szalagos levelei 15 cm hosszúak és 5 mm szélesek. Úszóleveleket nem fejleszt,
mindamellett alacsony vízben a levelek vége kanálszerűen kiszélesedik.
Sagittaria subulata forma
gracillima SMITH. Hosszabb és
keskenyebb levelű alak. Levél-
lemeze 60 cm hosszúra nő,
szélessége azonban csak 2
mm. Ez az igen hosszú,
submers levelű forma kes-
keny-ovális úszóleveleket is
hoz.
Mindhárom subulata forma
15-25 C°-os vizet és világos
helyet kíván, egyébként igény-
telen. Gyorsan fejlődnek és
indás hajtásukról könnyen
szaporíthatók. A S. subulata f .
natans a legkedveltebb ak-
váriumi növények egyike, ame-
lyet igénytelensége, jó fejlődése
és indás szaporodása folytán
évtizedek óta elterjedten ne-
velnek.
Sagittaria teres WATSON —
kereklevelű nyílfű. Észak-
Amerika keleti részéből szár-
mazó kistermetű, legfeljebb 30
cm magasra növő nyílfű. Sza-
lag alakú levelei az alapjukon
lekerekítettek, felül ellaposod-
nak, 4 mm szélesek. Pár-
huzamos erezetükből csak a
98. ábra. Sagittaria subulata— úszó nyílfű (balra), hosszanti, középső és a rövid
amelyet gyakran összetévesztenek a valiznériával. kereszt- erek vehetők észre.
A jobb oldali összehasonlító rajz a Vallisneria Ritka virágai fehérek. A S.
spiralis (balra) és a Sagittaria subulata subulatához hasonlóan tartha-
(jobbra) levélzete közti különbséget szemlélteti tó, s éppúgy gyepet alkot, mint
(Wendt nyomán) a S. eatoni. Az utóbbival köny-
nyen össze is téveszthető,
noha az S. teres levélbázisa lekerekített, míg a S. eatonié laposan végződik.
Butomaceae — virágkákafélék
Az egyszikűek v í z i l i l i o m o k (Alismatales) rendjébe tartozó aktinomorf virágú mo-

csári növényeket magában foglaló család. Akvarisztikai szempontból 3 számításba jöhető
nemzetsége van. Ezek a virágkáka (Butomus), a tündértutaj (Hydrocleis) és a tókirálynő
(Limnocharis).
216
Hydrocleis nymphoides (WILDENOW) BUCHENAU -- tündértutaj. Dél-Amerika

trópusi állóvizeiből és árterületeiről származó úszólevelű növény, amely kedvező
feltételek között az akvárium egyik legszebb, leggazdagabban virágzó növénye. A
vízen elterülő fényeszöld levelei tojás alakúak vagy széles- oválisok; alapjukon
szív alakú kivágás van, s 6-8 cm hosszúak. A tutajozó levelek a talajban gyökere-
ző hosszú, karcsú — 1 méteres hosszúságot is elérő — szárról emelkednek a víz
színére. A víztükör fölött éppen csak kilátszó 4-5 cm átmérőjű virágai sárga szir-
múak, belső alapjukon rozsdabarnák, s mintegy 40 lila vagy bordóvörös portok-
jának a fele terméketlen. Gazdag fényviszonyok, főleg felülről érkező napfényben
igen gyorsan fejlődik. Nyáron 22-26, télen 8-12, virágzáskor pedig 30-32 C0-ot és
párás levegőt (fedőüveg !) kíván. A víz összetételére nem igényes, de jobban fejlő-
dik lágyabb, tőzeggel szűrt vízben. Wendt szerint akváriumi környezetben a túl-
zott növekedés mérséklésére altalajul félig kimosott folyami homok is elegendő.
Tőosztással és sarjakról szaporítható.
Hydrocharitaceae — békatutajfélék
Az egyszikűek igen változatos felépítésű vízinövényekből álló családja a békatutajfélék.

Nagyobbrészt teljesen alámerülten élnek, csak ritkán találunk köztük vízből kiemelkedőket,
viszont a legyökeresedett alakokon kívül néhány nemzetségük teljesen vízen- úszó. Viráguk
rendszerint egyivarú, maguk a növények kétlakiak.* A víztükör fölé nyíló virágokat a rova-
rok vagy a szél porozza be, de gyakori az önmegtermékenyítés sajátos módja is, amely ép-
pen erre a növénycsaládra
jellemző, s a vízi életmódhoz
való növényi alkalmazkodás
egyik klasszikus példája.
Ennél a női virágok hosszú
nyélen a víz színén ülnek, míg
a hím virágok a víz alatt fej-
lődnek ki. Amikor e submers
hím virágok portokjai beérnek
— a tőről leszakadnak, a víz
színére emelkednek és a víz
mozgása vagy a szellő a női
virágokhoz sodorja. A női
virághoz ütköző hímvirág
oldalthajló porzóival a virág-
port a nővirág bibéjére szórja.
A békatutajfélék Európába
behozott számos faja évtize-
dek óta az akvaristák kedvelt
növényei. Akvarisztikai szem- 99. ábra. A békatutajfélék (Hydrocharitaceae)
pontból jelentős nemzetségek nemzetségeinek típusai: X. Elodea (átokhínár);
a békatutaj (Hydrocharis), az 2. Lagarosiphon (fodros átokhínár); 3. Hydrilla
átokhínár (Elodea), a fodros (piroserű átokhínár); 4. Hydrocharis (békatu-
átokhínár (Lagarosiphon), a taj); 5. Ottelia (otélia); 6. Limnobium (dél-
dél-amerikai békatutaj amerikai békatutaj); 7. Stratiotes (kolokán); 8.
(Limnobium), az otélia (Ottelia), Vallisneria
a kolokán (Stratiotes) és a
valiznéria (Vallisneria).
*Az egyivarú virágokat hordó növények egy- és kétlakiak lehetnek. Akkor egylakiak, ha
a mindkét ivarú virágok ugyanazon növényen fejlődnek ki, és akkor kétlakiak, ha egyazon
növénytövön csak női vagy csak hím ivarú virágok nyílnak.
217
Hydrocharis morsus — ranae LINNÉ — békatutaj. A közönséges vagy európai

békatutaj tulajdonképpen Európán túl is — Ázsiában, Ausztráliában és Észak-
Afrikában mindenfelé — elterjedt vízen úszó növény. Ez a felülről nézve törpe
tündérrózsához hasonló, csinos kis Úszónövény nálunk az Alföld és Dunántúl
árnyékosabb állóvizeiben, holtágaiban gyakori. Hosszúnyelű, vese alakú épszélű,
világoszöld levelei a szárcsomóból levélrózsaszerűen rendeződve terülnek el a víz
tükrén. A szárcsomóból a vízbe lógnak alá ritkás gyökérszálai amelyek igen ala-
csony vízborításban (pl. partszéleken) előszeretettel hatolnak az iszapba. A nö-
vény hosszú, indás száron hoz hajtásokat. A virágok hosszú kocsányon a víz fölé
emelkednek. A termős virág magános, a hím virágok azonban közös kocsányon,
többnyire hármasával állnak. A sziromlevelek fehérek,
100. ábra. Hydrocharis morsus ranae — békatutaj 101. ábra. Elodea callitri-
choides — chilei átokhínár
A közönséges békatutaj a jól megvilágított hidegvízi és gyengén fűtött szoba-

akváriumban nyáron jól tartható vízinövény. A világosságon kívül más külö-
nösebb igénye nincsen. Vékony levelein a vízicsigák nagy lyukakat rághatnak. A
szabadból begyűjtött példányokat alaposan vizsgáljuk át és fertőtlenítsük, mert
főleg a levelek aljára tapadva sok nem kívánatos „vendég”, illetve azok petéi hú-
zódhatnak meg. Nyáron hosszú indát fejleszt, amelyen láncszerűen sorakoznak a
fiatal sarjak. Ezek azonban az anyatővel együtt ősszel tojás formájú téli rügyeket
hoznak, majd elpusztulnak. Ezeket üvegben összegyűjtve hűvös helyen átteleltet-
jük, majd tavasszal kihajtatjuk. Ezekből üde, parazitamentes növénykék fejlőd-
nek, amelyek azonban nem oly erőteljesek, mint a szabadból begyűjtött példá-
nyok.
Elodea callitrichoides (RICHARD) CASPARY — chilei átokhínár. Az átokhínárok
kedvező feltétclek mellett igen gyorsan fejlődő, gazdag elágazásukkal erősen ter-
jedő submers növények. „Átokhínár” elnevezésük is innen ered. Gyors elszaporo-
dásukkal ugyanis a halastavakat elgazosítják, a hajózási csatornákat, folyóága-
218
kat ellepve pedig akadályozzák a vízi közlekedést. Ez a faj Chiléből és Argentíná-

ból származik. Gazdagon elágazó szára eléri az 1-3 métert. Az
iszapból kiszabadult tövek mint lebegő hínárcsomók is jól fejlődnek tovább. A
tápanyagokat ugyanis főleg a levélfelületen keresztül veszik fel. A 2-2,5 cm hosz-
szú, igen keskeny, végükön kihegyesedő, egyerű levelek rendesen hármasával
szembenállva alkotnak levélörvöket. Egyivarú, jelentéktelen kis virágai a levelek
hónaljában fejlődnek. Hidegvízi növény; akváriumban legfeljebb 20 C°-ig tartható.
Melegebb vízben levelei egyre kisebbekké válnak, a levélörvök közti szártávolság
pedig megnyúlik. Mélyebb vízben télálló. Szaporíthatjuk az oldalhajtások levá-
lasztásával vagy a szár feldarabolása révén.
102. ábra. Elodea canadensis — kanadai 103. ábra. Elodea densa - argentínai
átokhínár átokhínár
Elodea canadensis (RICHARD) MICHAUX — kanadai átokhínár. Az Észak-

Amerikából származó átokhínárt sok földrészre behurcolták, ahol azután meg-
honosodott. Európában és nálunk is 1836-ban jelent meg, holtágakban, csator-
nákban elszaporodott. Európában sokfelé a hajózás „átkává” vált. Kezdeti burján-
zása később visszaesett, s manapság már sehol sem fenyegeti a vízi közlekedést.
1-3 méter hosszúra is megnövő szára igen gazdagon elágazik. Rajta rendesen
örvökben hármasával állnak 1 cm-nél nem hosszabb, hosszúkásan lándzsás
levélkéi. Női virágai hosszúnyelűek, az apró hím virágok levélhónaljakban ülnek.
Európában kizárólag kétlaki, s nővirágú alakok fordulnak elő, tehát csak hajtá-
219
sokkal szaporodnak. Csak hidegvízi és gyengén fűtött akváriumokban marad meg

jól. Egyébként igénytelen akváriumi növény, amely télen is szépen zöldell.
Elodea densa (PL ANCHON) CASPARY — argentínai átokhínár. Dél-Amerikától
északra egészen Floridáig elterjedt submers növény. 1-4 méter hosszúra növő
szára az előbbi Elodea-fajokénál durvább, vastagabb és kevésbé elágazó. Rajta, 3-
4, ritkán 5 levélből álló sűrű örvök sorakoznak. Egyszerű levele hosszúkásan
lándzsás, 2-3 cm hosszú. Egyivarú virágai a levéltövekben ülnek. A hím virág
nem válik le, hanem vékony nyélen a víz
színére emelkedik. A 3 kis sziromlevél
fehér. Az előbbi fajoknál jobban bírja a
meleg akváriumvizet (20-25 C°). Igényte-
len akváriumi növény, amely beültetés
nélkül is szépen díszlik. Könnyen szapo-
rítható feldarabolással; már 2-3 levélör-
vet viselő szárdarabkája is kihajt. Ez az
Elodea, nemzetség legszebb faja.
Lagarosiphon muscoides HARVEY —
fodros átokhínár. Az Elodea fajokhoz igen
hasonlít. Hosszú ideig a kereskedelemben
tévesen Elodea crispa vagy Elodea densa
var. crispa neveken szerepelt. Őshazája,
Dél-Amerika tiszta vizei. Vastag, de töré-
keny szárán spirális tengelyben helyez-
104. ábra. Lagarosiphon muscoides kednek el a 3 cm hosszú és 4-5 mm szé-
— fodros titokhínár
les, hosszan lándzsás, világos- vagy sötét-
zöld levelek, amelyek lefelé behajolnak.
Szára kevéssé ágazik el, és a természet-
ben rendszerint szabadon úszik. Virágai
közül a hím virágok submersek, a nővirá-
gok viszont hosszú nyélen a víz színén
úsznak. Szobaakváriumokban e növény
nagy termetű (a szabadban 100 cm hosz-
szúra is megnövő) változata, a L.
muscoides var. major RIDLEY terjedt el,
ennek fodros levelei nemcsak le, hanem a
szár felé vissza is hajolnak. Akváriumban
ás szabadon lebegve is tartható. 12-25 C°
hőmérsékletet kíván. Kedveli a fényt,
egyébként igénytelen. Szárcsomóin gyak-
ran járulékos gyökerek fejlődnek. A szár
osztásával könnyen szaporítható.
Hydrilla verticillata (L.) CASPARY —
piroserű átokhínár. Északkelet-
Európában, Dél- és Kelet-Ázsiában,
Ausztráliában, Indonéziában és Nyugat-
Afrikában honos, átokhínárszerű
submers növény. Kedveli az iszapos fene-
kű vizeket, ahol legyökeresedve él. Gazda-
gon elágazó szára csaknem valamennyi
105. ábra. Hydrilla verticillata csomójánál járulékos gyökeret hajt. Az
piroserű átokhínár egyszerű hosz-
220
szúlándzsás levelek 2 cm hosszat és 2 mm szélességet érnek el, négyesével alkot-

nak levélörvöket. A növény hasonlít az Elodea canadensisra, de attól abban kü-
lönbözik, hogy leveleinek erezete pirosas és a levelek szélei fogasak. Igénye és
gondozása megegyezik a Lagarosiphonéval. A mérsékelt égövből származó tövek-
nek ősszel téli rügyeik fejlődnek, a trópusiak viszont egész télen szépen zöldell-
nek.
Limnobium spongia (L. C. RICH) STEUDEL — észak-amerikai békatutaj. Észak-
Amerika állóvizeinek és folyóágainak parti részein, emers növények védelmében a
víz színén úszó egylaki növény. Kerekded szíves levelei ívelt erezésűek, tompán
zöldek, barnás és barnáspirosas pettyek, foltok tarkítják. Aljuk szivacsszerűen
duzzadt. A vízen elterülő levélrózsából hosszú, szőrös, fehéres, lilásvégű gyökér-
csomó lóg alá. Egyivarú virágai fehérek; nálunk azonban még bőséges fényben is
csak ritkán virágzik. Fűtetlen és gyengén fűtött medencékbe való úszónövény,
amelyet igen világos helyen, felülről kell megvilágítani. Nyáron szabadtéri meden-
cében is tartható. Átteleltetése csak igen világos helyen, illetve mesterséges fény-
ben sikerül. Indás hajtásokkal szaporítható.
Limnobium stoloniferum (MEYER) GRISEBACH — dél-amerikai békatutaj. Dél-
Amerika trópusi vidékein elterjedt egy- vagy kétlaki úszónövény. Az előbbi fajnál
kisebb méretű, csupán 4 cm-nyi. Levélrózsát alkotó élénkzöld levelei rövidnyelű-
ek, kerekdedek, alapjuknál szíves vállúak, aljuk fehéres, szivacsszerű. Indákat
hajt. Bokros, fehér gyökerei szőrösek, hosszan lógnak alá. Fehér virágai egyivarú-
ak. Jól fűtött medencékbe a L. stoloniferum igen ajánlható úszó növény. Bojtosan
alácsüngő gyökere, akárcsak
az előbbi fajé, a víz színe
alatt ikrázó halfajok szaporí-
tásánál jó szolgálatot tesz.
22-30 C°-os lágy vizet kedve-
lő faj. Párás, meleg levegőt
kíván, azonban leveleit óv-
nunk kell a visszacsepegő
páravíztől (fedőüveg lejtős
fektetésével). Igen sok fényt
igényel; csak felső műfénnyel
tudjuk átteleltetni. Ha erre
nincs módunk, akkor az ab-
lak közelében elhelyezett,
üveggel lefedett tálban is
átteleltethetjük. A tál aljára
agyag és tőzegmoha
(Sphagnum) keverékét terít-
sük. Ebbe ágyazzuk be a
növény gyökereit, majd csu-
pán 1 cm magasan borítsuk
vízzel. Bőséges fényben
könnyen virágzik, de ivaro- 106. ábra. Limnobium stoloniferum — dél-
san nem szaporíthatjuk, amerikai békatutaj
mert úgy látszik, hogy csak
221
nővirágú példányai kerültek Európába. Az indáin fejlődő növénykék leválasz-

tásával viszont könnyen szaporítható. Ez az úszónövény az akvaristák körében
Hydromystrix stoloniferum és Trianea bogotensis néven terjedt el, amelyek e faj
botanikai szinonim nevei.
Ottelia alismoides PERSOON
— hídőrszerű otélia. A mi híd-
őrünkre (Alisma plantago-
aquatica) emlékeztető, 50 cm
magasra is megnövő submers
növény, amely Ázsia trópusi és
szubtrópusi vidékein, Ausztráli-
ában és Afrikában honos. Elő-
ször hosszú, lándzsás, 25 cm-re
növő leveleket hajt, majd megle-
hetősen változatos formájú —
lekerekített, tojás alakú, ritkán
szív alakú, széles lándzsájú —
másodlagos leveleket növeszt.
Ez utóbbiak világoszöldek, le-
mezük a fő- és oldal-erek mellett
gödrösen bemélyed, s így a levél
kanálszerű habitust nyer. Hím-
nős virágai hosszú nyélen a víz
tükréből éppen csak ki-
107. ábra. Ottelia alismoides — hídőrszerű emelkednek; 3 sziromlevelük fe-
otélia hér, olykor az alapnál sárgás.
Világos helyet, 22-26 C°-os
lágy vizet és tágas teret igénylő
akváriumi növény, melynek gon-
dozása nem kezdőknek való. Ne-
hezen teleltethető át, s miután
sem indát, sem hajtásokat nem
hajt (utóbbiakat legalábbis csak
ritkán), csupán terméséről sza-
porítható, amely viszont rend-
szerint csírázóképes. Az otélia
termését kössük gézbe. A be-
érett magvakat — csírázóképes-
ségük megóvása végett — csí-
ráztatásukig 18-20 C°-os vízben
tartsuk. A csíráztatáshoz lazára
porhanyított, gyeptőzeggel ösz-
szekevert agyagos homokot
használjunk. A csíráztatási hő-
mérséklet 25 C° alá ne süllyed-
jen. Mihelyt az első levélkék
megjelennek, világos helyre
108. ábra. Stratiotes aloides — kolokán tegyük őket, de óvjuk az erős
222
napsütéstől. A víz oszlop magasságát fokozatosan úgy emeljük, hogy Sagitaria-

szerű elsődleges leveleik mindenkor vízzel legyenek borítva. A nagyon sűrűn álló
töveket széjjelebb kell ültetni egymástól. Amikor növénykék levelei a 10 cm hosz-
szúságot elérik, nagyobb akváriumba ültethetők.
Stratiotes aloides LINNÉ — kolokán. A trópusi szukkulens aloéra emlékeztető
mocsári növény. Egész Európában és Észak-Ázsiában elterjedt; sálunk az alföldi
holtágakban, a Dráva és a Balaton mocsaras részein él szórványosan. Az iszap-
ban gyökerező tövek az évszaktól függően submersen, úszólevelű formában vagy
fél emers módon a vízből részben kiemelkedve fordulnak elő. Hosszú, kardszerű
levelei szélükön és középerükön tüskésen fogazottak. A levélrózsa közepe táján
levő levelek mereven fölfelé állnak, a rövidebb szélsők a tő felé visszahajlanak.
Töve indás, az indák végén kis növények fejlődnek. Nagy virágszirmai 2-3 cm
hosszúak, kerekdedek. A porzós virágok ernyőben állnak, a termősek többnyire
magánosak. A kolokán csak hidegvízi akváriumokba való. Sok fényt igényel. Leg-
inkább téli rügyeiről nevelhetjük. Ezeket ősszel gyűjthetjük be, majd hűvös he-
lyen, üvegedényben átteleltetjük és tavasszal kihajtatjuk.
Vallisneria gigantea GRAEBNER — óriás valiznéria. A valiznériák az akvaristák
legrégibb növényei. Igénytelenségüknél fogva tiszta homokba ültetve és világos
helyen minden gondozás nélkül
is jól szaporodnak. A V . gigantea
Új-Guineából és a Fülöp-
szigetekről származik. Indás tövű
submers növény. Alsóállású,
szép, élénkzöld levelei szalagsze-
rűek, elérhetik a 180 cm hosszú-
ságot és a 3 cm szélességet. Le-
mezükön 7 párhuzamosan futó
elsődleges ér fut. A levéllemez
szélei kolbászszerűen megvasta-
godtak. A hím virágok a levelek
alján hosszúnyelű, tojás alakú
virágzatba zártak; a nővirágok
igen hosszúkocsányon, egyesével
a víz színén úsznak. Amikor a
portokok beérnek, a hím virágok
a víz színére emelkednek, s ott
megtermékenyítik a nővirágokat.
Ez után az utóbbiak kocsánya
spirálisan összecsavarodva meg-
rövidül, s a virágot aláhúzva
érleli be a magot.
A kereskedelemben manapság
gyakoriak a V . gigantea X V .
spiralis hibridek (keresztezett
formák), amelyeknek levelei leg-
feljebb 2 cm szélesek, és a levél-
lemez szélei nincsenek kolbász-
109. ábra. a) Vallisneria spiralis — közönséges
szerűen megvastagodva. Nagy,
valiznéria; b) Vallisneria spiralis forma tortifolia
főleg magas medencék igen mu- — csavartlevelű valiznéria levélalakja
tatós növénye.
223
Széles leveleit több akváriumi hal szívesen használja ikrázóaljzatként. 22-26

C°-os hőmérsékletet kíván, de nyáron ennél melegebb vizet is jól bír. Igen világos
helyet biztosítsunk számára, — egyébként igénytelen. Elültetéskor arra ügyel-
jünk, hogy a levelek alját ne dugjuk le a homokba, vagyis a gyökerek és az alsó
levelek tövének találkozási helye a talajból kiálljon. A tőindán fejlődő hajtásairól
szaporítsuk. A kereskedelemben többnyire hibridjeit árusítják. Az egri trópusi
vízinövény-kultúrában az eredeti faj honosodott meg.
Vallisneria spiralis LINNÉ — közönséges valiznéria. A trópusi és szubtrópusi
vidékek kozmopolita submers növénye. Hazánk több langyosvizében is meghono-
sodott, így Budán (Malom-tó, Római-fürdő), Tatán a Fényes-forrásban, Nesz-
mélynél és a Mohácsi-szigeten melegforrásokban, holtágakban. Hosszú, szalagos
levelei 80 cm hosszúra és 12 mm szélesre is megnőnek. Virágzata és a virágok
megtermékenyülési módja a V. giganteáéhoz hasonló, de a virágok kisebbek,
díszesebbek. A termős virágok kocsánya sűrűbb csavarulatú. Világos helyen in-
dáin sok hajtást fejleszt, amelyekről könnyen szaporítható. E népszerű, sok oxi-
gént fejlesztő akváriumi növény 15-25 C°-os vízben, kellő fényben jól fejlődik.
Ültetése és igénye hasonló az előbbi fajéhoz.
Vallisneria spiralis LINNÉ forma tortifolia WENDT — csavartlevelű valiznéria. Az
Egyesült Államok Kalifornia és Nevada államaiban honos. A törpe valiznéria alak
levéllemeze a széleken igen finoman fogazott és egész hosszában többé-kevésbé
spirális alakban csavarodott. A szalagszerű levelek legfeljebb 50 cm hosszúak, és
csak 8-10 mm szélesek. Igénye, tartásmódja nagyjából megegyezik a V. spirálisé-
val; a melegebb és tőzeggel szűrt vízben azonban jobban fejlődik. Kedvező feltéte-
lek között indákról gazdagon hozza sarjait. Az egri trópusi vízinövény-kultúrában
meghonosodva él. A kereskedelemben gyakran „Vallisneria spiralis var. torta”,
vagy csak „Vallisneria torta” néven árusítják.
Zosteraceae (Potamogetonaceae) — békaszőlőfélék
Leveles szárú, alámerült és úszólevelű vízinövények. Levelük igen változatos formájú. A

fonalszerűtől a fodros lándzsájú és ovális formákig a legkülönfélébb levélalakokkal ta-
lálkozhatunk. A fajok pontos meghatározása nem mindig könnyű, mert a formák még a
környezetviszonyok és a fajok kereszteződésére való hajlama folytán is változnak, át-
meneteket, illetve a típusoktól eltérő szokatlan alakokat eredményeznek. Egyes fajaik csak
egyféle, mások két- vagy háromféle levélformát is viselnek. A levelek váltakozó állásúak vagy
ritkán átellenesek, néha a tövükön melléklevelet is hordanak. A főleg hímnős, ritkán egyiva-
rú virágaik füzérben, olykor álernyőben állanak; négy porzójúak, a portok eresztéke lepelle-
vélszerűen kiszélesedik; a virágban négy magház található. E szép hínárnövényekből trópu-
si fajok még nem kerültek hozzánk. A hazai fajok viszont még fűtetlen akváriumokban sem
igen maradnak meg, — annál inkább a szabadtéri medencékben. Ugyanezen fajok trópu-
sokról származó példányai azonban szobaakváriumokban is jól megmaradnak; kár, hogy az
importőrök még nem szenteltek kellő figyelmet erre a körülményre, s nem élnek ezzel a
lehetőséggel. A következőkben tehát a hazai békaszőlő-fajok közül csak néhányat mutatunk
be, amelyek tartásával fűtetlen medencében átmenetileg, szabadtéri akváriumban viszont
tartósabb kilátásokkal próbálkozhatunk.
Potamogeton crispus LINNÉ — bodros békaszőlő. Kozmopolita submers növény.

Nálunk főleg mélyebb hínáros vizekben gyakori. Kúszó gyökértörzséből vékony,
224
négyélű, összenyomott szárat hajt, amelyen váltogatva helyezkednek el 8 cm

hosszú és 7-13 mm széles aprón fűrészes- és bodrosélű, pirosas levelei. Mellékle-
vélkéi háromszögletűek, finomak, hullékonyak. Füzérvirágzata vékonykocsányú,
virágokban szegényes. Ősszel „téli rügyeket” fejleszt; ezeket vízzel borított
lapos tálban, hűvös helyen átteleltethetjük, majd tavasszal kihajtatva az akvári-
umba telepíthetjük. A szabadban begyűjtött töveket hideg, és nem túl kemény
vizű akváriumba ültessük. A világos helyen való elhelyezés - felülről jövő megvilá-
gítás fontos követelmény. Rhizómájának osztásával, „rügyeivel” szaporítható.
Potamogeton lucens LINNÉ — üveglevelű békaszőlő. Mélyebb hínáros álló-
111. ábra. Potamogeton lucens

110. ábra. Potamogeton crispus — bodros üveglevelű békaszőlő
békaszőlő
vizeinkben fordul elő, kizárólag

submers leveleket fejleszt. Európa-, Ázsia-, Afrika- és Ausztrália-szerte elterjedt
alámerült növény, amely mindenütt sűrű hínármezőkben él. Rövid nyelű levelei
10-15 cm hosszúak és 2-5 cm szélesek. A fénylő, áttetsző levelek hosszú lándzsás
formájúak, olykor meglehetősen kiszélesednek, szálkás hegyűek. A 120 cm hosz-
szúra megnövő növénynek csak fiatal tövét, illetve hajtáscsúcsát telepítsük akvá-
riumba. Sok fényt és nem túl kemény vizet kíván.
Potamogeton pectinatus LINNÉ — fésűs békaszőlő. Tavainkban gyakori hínár.
Neve onnan ered, hogy dúsan elágazó szárán a hosszú, fonalas, csupán 0,5-2
mm széles levelek kétoldalt fésűszerűen sorakoznak. A leveleknek a szárat szoro-
san körülvevő keskeny hüvelyük van. A termőfüzér laza, hosszú kocsányú, 2,5-4
mm-es termése csaknem félkör alakú. A Balatonban és a Fertőben élő alfajának
P. pectinatus LINNÉ forma balatonicus (GAMS.) SOÓ —a levélhüvelye kissé felfújt,
3-6 mm vajtag. A fésűs békaszőlő csak lágyabb akváriumvízben, világos helyre
telepítve marad meg. A keményebb vízben könnyen elhullatja leveleit. Oldalhajtá-
sairól szaporítható.
225
Potamogeton perfoliatus LINNÉ — hínáros békaszőlő. Mélyebb hínáros álló-

vizeinkben, főleg az Alföldön, tömegesen pedig a Balatonban fordul elő. Hosszú,
törékeny szára eléri a 2-3 métert. Az 5 cm-nél nem hosszabb szárölelő levelei
alapjuktól tojásdadok vagy tojásdad lándzsásak, enyhén fodrosak, tompa élűek.
A bőrnemű, áttetsző levelek fénylő zöldek, olykor barnásak, sárgászöld, párhu-
zamos erekkel. Az alámerült, gyakran a talajból kiszabadultan lebegve élő növény
füzérvirágzata hosszú kocsányon nő ki a víztükör fölé. Szobaakváriumba csak
fiatal tövét vagy leválasztott új oldal-
hajtását telepítsük. Lágy vizet és sok
fényt igénylő növény, amely csak
hidegvízi akváriumokba való. Ősszel
elpusztul, de „téli rügyeiről” áttelel-
tethető.
113. ábra. Potamogeton perfoliatus — 112. ábra. Potamogeton pectinatus -

hínáros békaszőlő fésűs békaszőlő
Aponogetonaceae — vízikalászfélék
Az egyszikűekhez tartozó, a békaszőlőfélékkel rokon trópusi vízinövénycsaládot víz alatti

és úszólevelek jellemzik. Egyetlen nemzetsége (Aponogeton) és mintegy 27 eddig ismert faja
van. A család főleg Afrikában, Madagaszkár szigetén, Délkelet-Ázsiában, Ausztrália egy
részén, Új-Guineában és Indonéziában terjedt el. Egyik faja (A. distachyus) Dél-
Franciaországban kertészetekből kivadultan fordul elő. A vízikalászfélék az akvaristák igen
értékelt, díszítő növényei. Az Aponogetonok jól fejlett gyökértörzséből kihajtó, nyélen ülő
submers levelek mindig hosszúkásak. Az elsődleges levelek jelentősen különböznek a má-
sodlagosaktól, főleg az úszólevelektől. A levéllemez hosszanti erei keresztbenfutó vékonyabb
erekkel vannak átszőve, miáltal erezetük rácsos mintázatot ölt. Ezt a rácsozottságot még
inkább hangsúlyozza a vékony levélszövet, amely részben vagy egészben hiányozhat is
226
(A. fenestratis, A. henkelianus). A submers levelek rendszerint lágyak és igen hullámosak

vagy fodrosak, az úszólevelek viszont durvák, sima szélűek, nem hullámosak.
A virágzat meglehetősen hosszú nyélen emelkedik a víztükör fölé és egy vagy több „ka-
lászt” hord. A különféle elrendeződésű kis virágok fehérek, világossárgák, pirosas vagy
halvány ibolyaszínűek. A megtermékenyítés önbeporzással történik. A beporzást mester-
ségesen, a virágpornak finom ecsettel a bibére kenésével is elvégezhetjük; a magkötés így -
biztosabb. A vízikalászfélék igen szép és különleges akváriumi növények. Igényességüknél
fogva gondozójuktól nagy hozzáértést követelnek. Virágzásuk idején 26-32 C° hőmérsékletet
is igényelnek, viszont „téli” nyugalmi időszakuk folyamán 18-21 C°-on tartandók, ha azt
akarjuk, hogy a következő évben is jól fejlődjenek, sőt virágozzanak is. Kényes leveleik igen
érzékenyek az algásodással és a mulmrárakódással szemben. Ezért, legtöbb fajuk a kris-
tálytiszta, lágy és enyhén savanyú vizet kedveli, amely egyben a káros mértékű
elalgásodásnak is megfelelő ellenszere. Homok alatti talajágyként Wendt 1 rész szétmállasz-
tott agyag és 7 rész félig kimosott folyami homok keverékét ajánlja, amelyhez kevés aprított
faszenet is keverünk. Erőteljesebb fejlődés érdekében évenként agyagutánpótlást is bizto-
síthatunk — a talaj különösebb megbolygatása nélkül — az Aponogeton-tő mellé ujjunkkal
ledugott 1-2 cm átmérőjű agyaggolyócskával. Semmi esetre se alkalmazzunk azonban föld-
keverékeket, mert azok nagymértékben elősegítik a tövek elalgásodását, éppen a veszélyes
kékalgákkal. Az Aponogetonok ültetésekor arra ügyeljünk, hogy a rhizómák és a levéltövek
találkozási helyét — a növény ún. „nyakát” — el ne temessük. A virágzatot jól záródó fedő-
üveggel óvjuk a léghuzattól és a szárazságtól. A mesterséges beporzásra csak akkor kerül-
het sor, amikor a sárga virágpor enyhe rázásra kihull. A finom ecsettel átvitt virágpor a
bibére a 10-14 napos virágzási idő folyamán gyakran megismétlendő, minthogy a virágocs-
kák egymást követően érnek be. A magot érlelő kalász a víztükörre visszahajlik, s hogy a
magokat el ne veszítsük, az egész „kalászt” gézből a nyélhez kötött zsákocskával vegyük
körül. A beérett és kihullott termések 1-2 napig a víz színén úsznak. A termés húsának
feloldódása után a magvacska szabaddá válik. Ha a magvakat nem akarjuk mindjárt kicsí-
ráztatni, akkor felhasználásukig
15-16 C°-os vízben raktározzuk
azokat. A csíráztatást lapos tál-
ban, 22-25 C°-os sekély vízben
végezzük. Mihelyt az első finom
kis gyökérszálak és csíralevelek
megjelennek, a növénykéket a
nevelő üvegkádba telepítsük át.
Ennek 2 cm vastag talajrétege
agyagtartalmú homok és kifőzött
hegyiláptőzeg keverékéből álljon.
Ebbe óvatosan ültessük el a
növénykéket, s növekedésük ará-
nyában a vízborítást emeljük. Ezt
követően — igen óvatosan csepeg-
tetve — az üvegfal mentén 1 cm
magas vízborítást létesítsünk, s a
magvakat 22-26 C°-on kicsíráztat-
juk, majd növekedésüket követve,
a vízoszlop magasságát fokozato-
san növeljük. Amikor a növények
eléggé megerősödtek, áttelepít-
hetők az akváriumokba.
Aponogeton crispus
THUNBERG — fodros
vízikalász. Ceylon szigetéről
származik, igen kedvelt faj. 114. ábra. Aponogeton elongatus — hosszúlevelű
Kerekded rhizómájából ered vízikalász
alsó leveleinek vékony, hosszú
227
nyele, amelyen 15-25 cm hosszúra és 2,5-5 cm szélesre is megnövő, lándzsa ala-

kú finom levéllemez ül. A világos vagy fénylő sötétzöld levelek a szélükön fodro-
sak, illetve apró-hullámosak. A levéllemez alapján lekerekített vagy enyhén szíves
vállú. Kalászvirágzata nem elágazó, a virágok fehérek vagy sárgásak. Más A p.
fajoknál jobban állja a megvilágítást, de az erős fénytől az algásodás veszélye
miatt óvjuk. A meleg és az enyhén savanyú lágy vizet kedveli. Tápszegény talajon
a levelek karcsúk és világosak, agyagtartalmú homoktalajban viszont erőteljeseb-
bek és sötétebb zöldek. A kereskedelemben gyakran hibridjelt árusítják, A.
crispus néven. Levélalapjának ék alakú kiképzése, vagy egyenesen a nyélbe tor-
kollása ugyanis az A.
undulatus és A. elongatus fa-
jokkal való kereszteződöttségé-
re utalnak.
Aponogeton distachyus
LINNÉ FIL. — kétsoros
vízikalász. Dél-Afrikából szár-
mazó úszólevelű faj, amely
Dél-Franciaországban és Pe-
ruban kerti tavakból kivadul-
tan is él. Szobaakváriumokban
is tartható, de még alkalma-
sabb szabadtéri medencékbe.
Bőrszerű úszólevelei 3-25 cm
115. ábra. Aponogeton fenestratis — madagaszkári hosszúak lehetnek, elliptiku-
rácsnövény sak, mindkét végükön tompán
végződnek; világoszöld felületük sötét foltokkal tarkázott. A levelek hosszú nyele
akváriumban a 60 cm-t, a szabadban fejlődő példányokon a 2 métert is elérheti.
A virágkalász kétágú; virágai fehérek vagy rózsaszínűek. Kertészetekben e faj
szép, nagyvirágú formája terjedt el. Az Aponogeton fajok közül a legkevésbé igé-
nyes, még az alacsonyabb vízhőmérsékletet (12-18 C°) is jól bírja. Szaporítása
csak magról lehetséges.
Aponogeton elongatus F. MUELLER — hosszúlevelű vízikalász. Észak- és Kelet-
Ausztráliából származik. Úszóleveleket is fejleszt, de szobaakváriumokban főleg
alámerült leveleket hajt. Igen finom, világoszöld submers levelei 20-30 cm hosz-
szúak és 3-5 cm szélesek lehetnek. E lándzsa alakú levelek középerétől mindkét
oldalon 2-4 hosszanti, és számos ezt keresztező vékony eret találhatunk. A ritkán
megjelenő úszólevelek lándzsásak, 15 cm hosszúak és :3 cm szélesek. Virágzata
egyágú; a virágok sárgák vagy zöldes-sárgák. Legjobban felső megvilágításnál
fejlődik. 22-25 °C-os lágy, enyhén savanyú vízben nyáron gyorsan növekszik, s
egymásután hozza újabb leveleit. Télen alacsonyabb hőmérsékletet kíván. Leg-
jobb szórt fényben tartani. A kereskedelemben nem ritkák az A. crispusszal és az
A. undulatusszal keresztezett hibridjei.
Aponogeton fenestratis (POIRET) HOOKER FIL.—madagaszkári rácsnövény.
Egészen különleges dekoratív, de igen kényes faj. Nevét onnan nyerte, hogy a 30
cm hosszúságot és 6-8 cm szélességet elérő, 10-15 cm hosszú nyélen ülő, hosz-
szan ovális, felül kissé kiszélesedve lekerekített submers levelei vannak, s csak az
oliv- vagy sötétzöld levélerezet hálózatát látjuk. A párhuzamos hosszanti és véko-
228
nyabb, keresztben futó levélerek a hiányzó levélszövet miatt rácsozatot alkotnak.

Laposan elterülő hengereled gyökértörzse 10-12 cm hosszú és 2 cm széles. Víz
fölé hajló 5-7 cm hosszú virágkalásza 2-3 ágra oszlik; kellemes illatú virágai sár-
gásfehérek. Akváriumi tartása hozzáértést, gondos ápolást igényel. Csak tiszta,
lágy, enyhén savanyú vízben marad meg, amelyet gyakran kell megújítani. Az
öreg akváriumvízre igen érzékeny: eltörpül benne, és pirosas tónusú fiatal levelei
kifehérednek. Közvetlen napfénytől, erősebb megvilágítástól is óvni kell, mind-
amellett elegendő fényt kapjon. Rendkívül érzékeny az algásodásra! A magas
hőmérsékletet nem tűri. Nyáron 20-23, télen 16-18 C°-on fejlődik legjobban.
Magról szaporítható. A fiatal
hajtások felnevelése azonban
jóval nehezebb a többinél, mert
legalább hetenként egyszer
friss vizet igényelnek, s a víz
összetételének az előzőével
azonosnak kell lennie.
Rhizómájának osztásával is
szaporítható. A tőosztásnál
arra ügyeljünk, hogy a hajtás-
csúcsokat meg ne sértsük és a
vágási felületeket faszénnel
védjük az esetleges rothadás-
tól. A gyökértörzs darabkák 2
cm-nél rövidebbek ne legyenek,
mert az ilyenekből mindenkor
csak eltörpülő tövek fejlődnek.
Igen gondosan csomagolva
szállítsuk, mert levelei megle-
hetősen törékenyek.
Aponogeton henkelianus
116. ábra. Az Aponogeton fenestralis —
FALKENBERG et BAUM — madagaszkári rácsnövény (balra), és az
Henkel rácsnövénye. Ugyan- Aponogeton henkelianus — Henkel rácsnövénye
csak Madagaszkár szigetéről (jobbra) levelének erezete
származik, és az előbbi fajhoz
igen hasonló. Levelei az A.
fenestralisénál mégis nagyobbak, szélesebbek (szélességük a 18 cm-t is eléri), és
erezetük finomabb. sűrűbb. A hosszanti és keresztereé által képzett lyukakat
ugyanis még egy vagy több hajszálfinom erecske tovább osztja. Kalásza két- vagy
többágú. Virágai illattalanok, halványlilák, később rózsaszínűvé, végül fehérré
válnak. Igénye és gondozása az előbbi fajéval megegyezik, azonban csak magról
szaporítható.
Aponogeton natans (LINNÉ) ENGLER et KRAUSE — úszó vízikalász Indiában és
Kelet-Ausztráliában él. Hosszúnyelű, lándzsás úszólevele 10 cm hosszú, hegye
tompán kicsúcsosodik, alapja árszerűen fut a nyélbe. Virágkalásza egyágú; virá-
gai fehérek vagy kékesfehérek. Az A. undnlatus-szal való keresztezésből származó
hibridjének lándzsa alakú submers és apróhullámos úszólevelei vannak, amelyek
egyidejűleg fejlődnek. Mint minden úszólevelű növény, ez is sok felső fényt, sőt
kevés napsütést is igényel. Szaporítani csak magról tudjuk.
Aponogeton ulvaceus BAKER — salátalevelű vízikalász. Madagaszkár szige-
tének nyugodt, tiszta vizeiből származik. Igen szép növény, amely halványzöld,
229
vékonylemezű leveleinek erős hullámosságával tűnik ki. A tengeri salátamoszat

(Ulva) szép üdezöld, sallangos telepére emlékeztet. A lekerekített végű, szalagsze-
rű levelek hossza 20-35 cm hosszú és 8 cm széles lehet. A nyélen ülő submers
levelek egészen a középerükig erősen hullámosak. Kerek rhizómája 1-3 cm átmé-
rőjű. 6-8 cm hosszú virágkalásza kétágú; virágai halvány-vagy aranysárgák. Tar-
tása általában megegyezik a család leírásában közöltekkel. Wendt szerint Euró-
pába kétféle helyről származó, eltérő vízigényű törzsét hozták be; az egyik lágy-, a
másik keményvizet igényel. Kedvező feltételek között igen nagyra nő és tágas
helyet igényel. Magról szaporítható.
Aponogeton undulatus ROXBURGH — hullámoslevelű vízikalász. Elő-India se-
kély álló- és lassúfolyású vizeiből származó submers növény. Hosszú lándzsa-
szerű levelei világos- vagy tompazöldek, 12-15 cm hosszúk, 3-4 cm szélesek, éle
nem fodrosak, hanem lemezük széle kétoldalt végig apróhullámos. A keres-
kedelemben egyébként gyakoriak az A. undulatus x A. crispus hibridek. Gyö-
kércsomója 2,5 cm átmérőjű. Egyágú, 3-4 cm hosszú virágkalásza fehér virágokat
nyit. Nem túl gyorsan fejlődő, nehezen virágzó faj, amely nem igényel sok helyet,
ezért kisebb akváriumokba is telepíthető.
Najadaceae — tüskéshínárfélék
A tüskéshínárok az egyszikűekhez tartozó egy- vagy többéves virágos növények. A csa-

lád képviselői édes-, félsós-, sőt tengervízben az egész földkerekségen elterjedtek. Száruk
gazdagon elágazik, s gyakran sűrű gyepet alkot a vízfenéken. A száron ülő levelek többnyire
igen vékonyak, olykor fonálszerűek, s rendszerint az egész növény igen törékeny. Apró
virágaik levélhónaljiak. Mintegy 45 fajukat ismerjük, amelyek közül azonban akvarisztikai
téren csak néhány jön számításba. Ez utóbbiak a tüskéshínár (Najas) és a tófonál
(Zannichellia) nemzetségekbe tartoznak.
Najas marina LINNÉ — nagy tüskéshínár. Mélyebb vizekben, holtágakban ná-

lunk is előfordul. 80 cm hosszúra is megnövő törékeny szárán 2-4 mm széles,
szálas levelek ágaznak szét, melyek széle öblösen fogazott, kissé szúrós. Kétlaki
virágai levélhónaljiak. A megtermékenyült virágok 5-6 mm hosszú termést érlel-
nek. Fűtetlen medencék igénytelen növénye. Kedvező viszonyok közt gyorsan
terjed, s így a nyár folyamán többször is ritkítanunk kell, hogy a halak számára
kellő úszótér maradjon. Dugványozással oldalhajtásairól könnyen szaporítható.
Miután egynyári növény, télen rendszerint elpusztul.
Najas microdon A. BRAUN — aprófogú tüskéshínár. Az amerikai kontinens
mérsékelt övi és tropikus területein él. Akvarisztikai téren a legjobban elterjedt.
Gyakran összecserélik a hozzá igen hasonló Elodea callitrichoidesszel, pedig az
Elodeának a levélalapja (töve) nem olyan kiszélesedett, mint a N. microdoné.
Többszörösen elágazó szárán a többnyire szembenálló hosszúkás levelek igen
finoman fogasak. A levelek gyakran látszólagos örvöket alkotnak. Szára 1 méter
hosszúra is megnőhet. Gyökerei finoman elágaznak. A jelentéktelen virágok a
levéltövekben ülnek. Ne helyezzük élénkebb mozgású vagy nagytestű halak akvá-
riumába, mert igen törékeny. A hőmérsékletre érzékeny; legalább 20 Co tartsuk,
15 C° alatt elpusztul. Jó megvilágításban a medencében sűrű gyepet alkot. Dug-
ványozással szaporíthatjuk. A hajtásdugvány legalsó levélkéi a homokba kerülje-
230
nek, ekkor hamar meggyökeresedik. A trópusi eredetű példányok több évesek, az

észak-amerikai származásúak egynyáriak.
Najas minor ALLIONI — kis tüskéshínár. Kisebb egynyári faj, amely Közép- és
Dél-Európában, valamint Ázsia és Afrika egyes részein terjedt el, s nálunk kis
állóvizekben, rizsföldeken szórványosan fordul elő. Rendkívül sűrűn elágazó.
karcsú szárán szálas-fonalas, 1 mm-nél sokkal vékonyabb levelek ülnek.
117. ábra. Najas marizza — nagy tüskés- 118. ábra. Najas microdon — aprófogú
hínár tüskéshínár
E távol-szálkásan fogas, szembenálló, gyakran látszólagos örvökben helyez-

kedő szálas levelek ívesen visszahajlanak. Jelentéktelen, apró virágai egylakiak.
Termése kb. 2 mm hosszú. A szabadban sűrű, szép víz alatti gyepeket alkot. ak-
váriumban azonban nem hálás növény. Hidegvízi akváriumokba, nyugodtabb
mozgású állatokhoz telepíthető, de — egynyári növény lévén — ősszel elpusztul.
Cyperaceae — palka- vagy sásfélék
Mintegy 3200 ismert fajuk van, és az egész földkerekségen elterjedtek. Többnyire át-
telelő, pázsit külsejű, fűnemű, emers növények. Száruk hengeres vagy rendesen háromélű,
csupán a tövén csomós. Szálas, fűszerű levelük három sorban á11, levélhüvelyük zárt.
Hímnős vagy egyivarú viráguk füzérben vagy fejecske virágzatban foglal helyet, a murva-
levélnek megfelelő pelyvával körülvéve. A virágtakaró lepel, amely gyakran hiányzik is, —
csak serte vagy szőrképlet alakjában van jelen. Akvarisztikai szempontból csupán a
231
Scirpoideae alcsalád Cyperus (palka) nemzetségének néhány trópusi képviselője („papír-

sasok” illetve „vízipálmák”) és Heleocharis (esetkaka) nemzetsége jöhetnek számításba, míg
a Caricoideae alcsaládba tartozó Carex nemzetség fajai (valódi sások, zsombéksások) csu-
pán a szabadtéri medencék partjára telepítve tarthatók, ezért az utóbbiakat itt nem tárgyal-
juk.
Cyperus alternifolius LINNÉ — változólevelű vízipálma. Afrikából, Madagaszkár

és Mauritius szigetekről származó, 1 méter magasra növő mocsári növény, ame-
lyet a Földön mindenfelé mint közkedvelt cserepes dísznövényt gondoznak.
Háromélű, ritkán kerek, fölfelé álló szárán az alsó, szalagszerű lomblevelek kes-
kenyek, hullékonyak, míg a szár felső végén négyes levélörvöt alkotó, sötétzöld,
20 cm hosszú és 1 cm széles csúcslevelek tartósak, s ezek adják e sásféle „pálma”
külsejét. A csúcslevelek középpontjából eredő virágzat hosszú nyélen ülő számos
kis kalászkából áll.
A C. alternifolius kedvelt akváriumi és terráriumi növény, amelyet évtizedek
óta gondoznak fedetlen akváriumokban vagy üveggel fedett, de sekélyebb víz-
borítású, fűtött paludáriumokban. Világos helyen 16-30 C°-on egyaránt jól dísz-
lik. Különösen párás levegőben fejlődik szépen, míg száraz levegőjű szobában
(központi fűtés) levelei elszáradnak. Ilyenkor magas, fedett medencében gondoz-
zuk! Agyaggal erősen dúsított homokban 1 méter magasra, míg trágyázva és
üvegházban nevelve 180 cm magasra is megnő, és gazdagon virágzik. Az ilyen
erőteljes tövek akár 50 cm-es vízborítást is elbírnak, míg a kisebbek csak 10-15
cm-est. Talajágynak akváriumi tövekhez öreg agyaggal kevert homokot, cserepes
példányokhoz agyagos homok, humusz, valamint kevés komposztföld és tőzeg
keverékét adjuk. Szaporítható gyökértörzsének osztásával, vagy levágott levélör-
vének, esetleg csak az utóbbi kis darabkájának vízbe vagy nedves homokba du-
gásával. Ezeken kis növénykék fejlődnek, amelyek aztán szétültethetők. Erőteljes
idősebb töveken meleg, párás levegőben olykor a virágzat helyén is sarjadnak
igen fiatal növénykék. Végül szaporíthatók a vízipálmák magról is. Csíráztatásra
a beérett magvakat üvegedény nedves homokjára szórjuk és üveggel letakarjuk.
20-25 C° hőmérsékleten a csírahajtások hamarosan megjelennek. Ha sűrűn áll-
nak, kis cserepekbe egyesével.. vagy nagy lapos cserépbe többesével szétültetjük
a töveket.
Cyperus gracilis R. BROWN — díszes vízipálma. Ausztráliából származik. Habi-
tusában az előbbihez hasonló, de minden részében kisebb (30 cm magas) és dí-
szesebb faj. A szár csúcsán ülő levélörv sötétzöld, merev, vékony levelekből áll,
amelyek hossza mintegy 10 cm, szélessége 4 mm. A kis virágzatok több hajtással
2-6 piciny kalászkára oszlanak. Szaporítása, tartása megegyezik a C.
alternifoliuséval, de annál jobban tűri az alacsonyabb hőmérsékletet, sőt a szára-
zabb szobalevegőt is. Tövét legfeljebb 10 cm-es vízréteggel borítsuk.
Eleocharis acicularis (LINNÉ) R. BROWN — fonalas esetkáka. Kétéltű mocsári
növény, amely Európa-, Ázsia- és Ausztrália-szerte elterjedt. Nálunk iszapos he-
lyeken, ártereken, rizsföldeken, főleg az Alföldön gyakori. Submers módon tartva
a talajban elágazva kúszó gyökértörzséből hosszú, tűvékony, üdezöld levelek
nőnek fölfelé, amelyek kedvező fényviszonyok között hamarosan sűrű víz alatti
232
gyepet alkotnak. Magassága legfeljebb a 20 cm-t éri el. A medence talaját begye-
pesítve kitűnő ikráztató növény. Szobahőmérsékleten tartható, de a m közvetlen
napsütéstől gyors elalgásodása miatt óvnunk kell. Rhizómájának szét magasabb
vízhőfokot és vízborítást is igen jól bírja. Világos helyet kíván, de a osztásával
szaporíthatjuk.
Eleocharis parvula (ROEMER et SCHULTES) LINK — törpe csetkáka. Európá-
ban, Észak- és Dél-Afrikában, Amerikában, Japánban élő kétéltű mocsári nö-
vény. Magassága 7 cm. Felépítésében és külső megjelenésében az előbbi fajhoz
hasonló, de annál jóval kisebb, finomabb szárú. Tartása is megegyezik amazéval,
ám a meleget rosszul tűri; legjob-
ban szobahőmérsékleten tartható.
A szaküzletekben többnyire ösz-
szecserélik az E. acicularisszal, s
annak a nevén árusítják.
Eleocharis prolifera TORREY —
esernyőnövény. Észak-Amerika
déli részéből származó kétéltű
mocsári növény. Sajátosan díszes
megjelenése és igénytelensége
folytán a német akvaristák igen
megkedvelték, s remélhetőleg
nálunk is rövidesen elterjed. Kü-
lönös nevét a hosszú, fonálvékony
szára végén szétágazó szárörvéről
nyerte, amely kinyitott esernyőre
emlékeztet. A szárörv 6-20 fonál-
szerű levélből is állhat; rajta járu-
lékos gyökerek és növénykék is
fejlődhetnek, — ezek olykor levál-
nak és mint önálló egyedek nőnek
tovább.
40 cm-nél alacsonyabb me-
dencében ernyőszerűen szétterülő
szárörvei nem érvényesülnek,
mert a víz színe alatt elfekszenek,
ezért csak magasabb akváriu-
mokba ültessük. Szobahőmérsék- 119. ábra. Eleocharis acicularis — fonalas
leten tartható, de a melegebb csetkáka
vizet is jól bírja 25 C°-ig. Egyéb-
ként igénytelen, nem kényes; még a viszonylag kevés fényt is jól tűri, de erősebb
fényben hamar elalgásodik. Gyökértörzsek osztásával vagy járulékos gyökeret
eresztő szárörvének leválasztásával szaporíthatjuk.
Scirpus cernuus VAHL — díszes erdei-káka. Kelet-Ázsiából származik. Gyökér-
törzséből bokrosan kihajtó számos fonálvékony szára a végén ülő 3-8 mm hosszú
kis tojásdad füzérkétől többé-kevésbé visszahajlik. Gyakran helytelenül Isolepis
gracilis néven árusítják. Inkább csak az akváriumok környékének díszítésére
vagy a medencéből kiemelkedő sziklák tetejének beültetésére használhatjuk fel,
mert noha töve sok vizet igényel, alámerült növényként nem tarthatjuk.
233
Bromeliaceae — broméliafélék
Az egyszikűek Bromeliales rendjébe tartozó növénycsalád tagjai, többnyire fán lakó

(epiphyton) lágyszárú növények. Váltakozó, rendszerint levélrózsában álló, gyakran tüskés-
fogas levelükön sokszor vízfelszívó pikkelyszőrök találhatók. Feltűnően szép viráguk füzér-
vagy sátorvirágzatban áll, gyakorta színes, nagy murvalevelekkel. A virágokat rovarok vagy
madarak porozzák be. A főleg Dél-Amerika őserdeiben honos trópusi családnak mintegy
1300 faja van.
Tillandsia usneoides LINNÉ — csüngő bromélia ( „spanyol moha” ). Tulajdon-

képpen szárazföldi növény, amelyet az amerikai akvaristák kiszárítva mint elhalt
növényi anyagot használnak ikráztató aljzatnak. Az általuk „spanyol mohának”
(Spanish moss) nevezett Tillandsia fánlakó (epiphyta) bromélia, amely az USA déli
partvidékétől Argentináig honos. A hosszú, vékony, mohára emlékeztető növény
2-3 méter hosszú, sűrűn összekuszálódott kötegekben mint gyökértelen
epiphyton csüng alá a fák ágairól, a telefondrótokról, s minden ellephető tárgyról.
A bútoriparban kárpittömésre használják, a csomagolástechnikában pedig szige-
telőanyagként. Kérgének eltávolítása után az akvaristák csak a belső finom rost-
szálait veszik igénybe. Ezeket kifőzik, így a rostok megsötétednek és a legideáli-
sabb ikráztató aljzatot szolgáltatják, jól helyettesítve a tőzegmohát vagy a forrás-
és tollmohákat. Miután a kifőzött rostok már nem élnek, a lesötétített szaporító
medencében évekig minden károsodás nélkül megmaradnak. A „spanyol mohát”
használata után csak kimossák, drótra felaggatva kiszárítják, s újból felhasznál-
ják. A rostszálak többszöri kifőzése után enyhén savanyítja és színteleníti a me-
dence vizét, s így érthető, hogy az amerikai akvaristák minden más ikráztató
növény fölé helyezik.
Pontederiaceae — vízijácintfélék
A Bromeliales rendbe tartozik a vízijácintfélék (Pontederiaceae) trópusi növénycsaládja

is. Mocsári és víz alatti fajok, amelyek között vannak vízen úszók, alámerülten vagy részben
a vízből kiemelkedve élők. Némely fajuk igen erős rhizómájú, más fajok viszont csak fino-
man szőrösek, vékony gyökérszálakat fejlesztenek. A különböző fajok levélzete igen változa-
tos. Háromtagú hímnős, zigomorf viráguk többnyire kalászszerű virágzatot alkot: a lepelle-
velek összenőttek. A trópusi akváriumokban 3 nemzetségük fajait kedvelik: vízijácint
(Eichhornia), pontedéria (Pontederia) és üstökös hínár (Heteranthera).
Eichhornia azurea (SMITH) KUNTH — azúrkék, vízijácint. Az amerikai konti-

nens trópusi részein honos. Hosszan kúszó rhizómájú mocsári növény. Kétféle
levélformája közül a submers keskeny, pántlikaszerű, maximálisan 12 cm hosszú
és 8 mm széles. Kettős sorban váltakozva ülnek a száron; a submers növény
összképe pálmaágszerű. Az emers levélforma bőrszerű, hosszúnyelű, lemeze ová-
lisan vagy kerekdeden kiszélesedik, 15 cm hosszú és csaknem ilyen széles. A
levélnyél kissé felfújódott. Igen gazdagon virágzó növény. Szép virágai világoské-
kek, sárga kehelyfolttal. Submers alakja nem tartós, mert könnyen elveszti levele-
it; műfényben azonban jól átteleltethető, szemben a nehezen átmenthető emers
alakkal. Ennek igen világos, sőt lehetőleg napos helyet, 25-30 C° meleget és pá-
rás levegőt kell biztosítanunk. Az emers töveket agyaggal kevert homokba ültes-
sük. A submers formát szárának visszametszésével szaporítsuk, még mielőtt az a
234
víz színét elérné. A lemetszett csúcshajtást dugványozzuk. Az emers formát pedig

a kúszó gyökértörzs osztásával szaporíthatjuk.
Eichhornia crassipes (MARTIUS) SOLMS — lila vízijácint. Minden trópusi tájon
elterjedt vízigyom. A folyók partján és a holtágakban egymásba fonódott, össze-
függő zöld szőnyeget alkot, s így gyakran a hajózást is akadályozza. Sekély vízben
az iszapba gyökerezik, áradáskor pedig összefüggő vegetációja felemelkedve és
tovasodortatva mint élő zöld sziget úszik a folyó tetején. Fénylő, világoszöld, szív
alakú levelei 15 cm átmérőjűek is lehetnek, s hólyagszerűen megduzzadt nyélen
levélrózsát alkotnak. A levélnyelet szivacsos szövet tölti ki, s ez a növényt a víz
színe fölé emeli. Hosszú, kékesfekete gyökerei dús csomóban lógnak alá a vízbe.
Az akvaristák általában csak úszónövényként ismerik, s így is tartják, de sekély-
vizű akváriumban gyökerét a talajba is rögzíthetjük. Ilyenkor a tő még erőteljes-
ebbé és szebbé fejlődik. Szép, világoslila virágai 40 cm magas virágfüzért alkot-
nak. Sajnos nehezebben virágzik,
mint az azúrkék vízijácint.
Az E. crassipes sok fényt, napot,
párás levegőt és 22-30 C° hőmérsék-
letet igényel. Szobaakváriumban
nem jól fejlődik, inkább üveggel fe-
dett trópusi paludáriumba való. Arra
nagyon ügyeljünk, hogy levelei ne
érjék el a nedves fedőüveget, mert
hozzányomódva az érintkezési része-
ken rothadásnak indulnak.
120. ábra. Eichhornia azurea — azúr- 121. ábra. Eichhornia crassipes — lila jácint
kék vízijácint víz alatti formája virágzásban.
235
Meleg nyáron szabadtéri medencébe is kihelyezhető; itt levélnyele alacso-

nyabb, gömbölydedebb. Ha virágzásra kívánjuk serkenteni, akkor oldalágait kös-
sük el vagy metsszük le, mert különben a növény ezekre „pazarolja” erejét. Mes-
terségesen megvilágított, fűtött akváriumban mint úszónövényt átteleltethetjük,
de még jobb az erőteljes töveket tőzegmohával és agyaggal töltött cserepekbe ül-
tetni és üveggel fedett öntöttüvegű akváriumba állítani, rendszeresen gondoskod-
va a cserepek tőzegmohájának nedvesítéséről. Az átteleltetés ez esetben 16-20 C0-
on és igen világos helyen történjen.
Heteranthera zosteraefolia MARTIUS — tengerifűszerű üstököshínár. Brazília és
Bolívia mocsaraiban és elárasztott területein
honos. Igen hálás, igénytelen, gyorsan fejlődő
akváriumi növény; submers és emers módon
egyaránt jól tartható. 80 cm hosszúra növő,
gazdagon elágazó szárán váltakozva, keskeny-
lándzsás submers levelek ülnek, amelyek
hossza 5 cm, szélessége pedig 7 mm. Felül
sötétzöldek, fonákuk fehéreszöld. A csúcs-
levelek olykor hosszúra nyúlnak, s álörvöt
alkotva a növény sajátos „üstökét” adják.
Röviddel a virágzás előtt a submers töveken
hosszú nyélen néhány úszólevél fejlődik, ame-
lyek a világoskék vagy lila virágokból álló,
kalászszerű virágzatot a víz színe fölé segítik.
122. ábra. Heteranthera
zosteraefolia — tengerifűszerű
Akváriumban submers alakban, szabadtéri
üstököshínár medencében pedig emers alakban 18-30 C°-
on jól tartható. Világos helyet kíván; egyéb-
ként sem a talaj minőségére, sem a víz összetételére nem kényes. Dugványozással
szaporíthatjuk.
Araceae — kontyvirágfélék
Az egyszikűek Arales rendjébe tartozó növénycsalád. Mintegy 1800 — főleg a trópuso-

kon élő — faját ismerjük. Többnyire lágyszárú, gumószerű rhizómájuk, vagy kúszó és tá-
maszkodó felszívó léggyökerük van. Torzsavirágzatukat buroklevél veszi körül. A virágzat-
ban alul ülnek a termős, felül a porzós virágok. Általában rovar- vagy szél- megporzásúak.
A termés bogyószerű. Valamennyi közül az indo-maláj monszunvidékről származó
vízikelyhek (Cryptocor nemzetség) a legjelentősebbek, mert szépségüknél ,s nem túl nagy
fényigényüknél fogva a trópusi akváriumok legkedveltebb, legkeresettebb növényei.
C r y p t o c o r y n e — v í z i k e l y h e k . Délkelet-Ázsiában széltében elterjedt mo-

csári növények a vízikelyhek. E trópusi nemzetségből 46 fajt ismerünk, ezekből azonban
eddig csak kevés terjedt el az akvarisztikában. A talajban kúszó, többszörösen el-ágazó erős
gyökértörzsük van, amelyből rövidebb-hosszabb nyelű, lándzsás levelek fejlődnek. A mindig
épszélű levéllemez formája fajonként — sőt a környezetviszonyok szerint még egyazon fajon
belül is — a keskeny fűszerű vagy a hosszú lándzsás alaktól a széles tojásdad vagy kerek-
ded-szíves alakokig igen változatos. Színük a világostól a sötétzöldig, a barnás fényűtől a
kékeszöldig terjed, míg a levél fonáka gyakran pirosas. Szobaakváriumokban többnyire
állandóan submers formában nevelik. A trópusi paludáriumokban azonban sekély vízborí-
tással emers levelek fejlődnek, minthogy hazájukban a száraz idő-szakban csak levéltövük
áll vízben. A víz fölé emelkedő emers levelek durvábbak, némely fajon alakban is eltérnek a
236
submersektől. Igen jellegzetes a virágzatuk. A tulajdonképpeni, virágok a színes fedőlevéltől

takarva, az általa képzett kehelyben húzódnak meg, mégpedig alul a női virágok, s felettük
hosszú nyélen a hím virágok. Sok fajuk csak emers módon nevelve hoz virágzatot, de egye-
sek submers formában is virágzanak. Az utóbbiak virágzata gyakran a víz színe fölé emel-
kedik. A megtermékenyítés önbeporzással vagy apró rovarok közvetítésével történik; ezeket
a színes fedőlevél csalogatja oda, majd a kehely síkos fala csúsztatja a mélyen ülő nőnemű
virágokhoz. Mikor a kis rovar a virág-nyélen felfelé igyekszik, — a testére tapadt virágporral
megtermékenyíti a női virágokat. A magvak egy része már a terméscsomóban kicsírázik, s
így e növények „elevenszülőknek” tekinthetők.
123. ábra. A kontyvirágfélék (Araceae) nemzetségeinek típusos formái:

a) Acorus (kálmos); b) Orontium (aranybuzogány); Calla, (kalla,
tündérkonty); d) Anubias (vízilándzsa); e) Cryptocoryne (vízikehely);
f) Pistia (kagylótutaj)
Valamennyi Cryptocoryne — trópusi mocsári növény lévén — 24-30 C°-ot igényel. Ked-
velik a lágy, enyhén savanyú vizet; a túl kemény víz pusztulásukat okozhatja. Submers és
emers módon egyaránt tarthatók. Talajágyként az agyaggal kevert, durva szemcséjű folyami
homokot kedvelik, amelyet kevés kifőzött és kinyomkodott tőzeggel még lazábbá teszünk. A
jól felmelegedett talaj az erős gyökérzet miatt megfelelő mély legyen: a kisebb fajoknak 6-8,
a közepeseknek 10 cm, a nagyobbaknak pedig ennél is mélyebb.
A Cryptocorynéket a lehető legritkábban ültessük át, mert nehezen gyökeresednek, ké-
nyes gyökerük az átültetéskor gyakran megsérül, s a növények fejlődése megakad, sőt nem
ritkán leveleik az átmenetileg szünetelő táplálékfelvétel miatt pusztulni kezdenek. Emers
töveket vagy csak fiatal kortól, fokozatosan emelt, de a levelek lemezét a levegőn hagyó
vízoszloppal, vagy a már submersen gondozott tövek vízborításának lassú csökkentésével
lehet létrehozni, hogy a növények a változó feltételekhez fokozatosan alkalmazkodni tudja-
nak. Csaknem mindig a gyökérindán fejlődő fiatal növényekről szaporítjuk, amelyek idővel
az indáról leválaszthatók. Csak a C. ciliatán fejlődnek az akváriumban is a termésből kicsí-
rázó növénykék. A vízikelyhek erős megvilágítást nem igényelnek, de a szórt fényt erőtelje-
sebb fejlődésükkel hálálják meg. Igen ügyeljünk viszont arra, hogy levéllemezük el ne algá-
sodjék, mert a levélen ülő algatelepek, főleg a bársonyos bevonatú kékalgák a levelet, majd
237
az egész tövet megfojtják.

A vízikelyheken nem ritka jelenség, hogy a
növények — látszólag minden külső ok nélkül
— hirtelen pusztulni kezdenek. Eleinte csak a
levelek szövete válik üvegszerűvé vagy lyuka-
csossá, később a levelek sárgulva rothadásnak
indulnak, majd az egész növény elpusztul. Az
akvaristák „Cryptocoryne-betegségnek” neve-
zik ezt, valójában azonban a növény életében
hirtelen bekövetkezett életkörülmény-változás
reakciója, a növény élettani sokkja. Ilyen élet-
tani zavart idézhet elő az átültetés is a haj-
szálgyökerek szinte elkerülhetetlen megbolyga-
tása által, amely a táp-anyagok felszívódását
egy időre megszünteti, s ez a levéllemez elrot-
1. a)a C. beckettii levelének szerkezete; hadásához vezet. Hasonló tünet szerint pusz-
b) ugyanaz oldalról; c) a C. beckettii tulhatnak el a levelek a víz vegyi összetétel-
virágfedőlevelének felső vége ében bekövetkezett hirtelen változás miatt is
(pl. amikor az addig csapvízben tartott
Cryptocorynék medencéjét esővízzel töltjük fel).
Ilyenkor az előidéző fő ok: az ozmotikus nyo-
más hirtelen megváltozása. A vízikelyhek
levélrothadásának másik gyakori esete a ma-
gas nitrogénkoncentráció okozta levélmérgező-
dés (pl. túl sok állati szervezet jelenlétekor),
ugyanis a Cryptocorynék csak alacsonyabb
koncentrációban viselik el az anyagcsereter-
mékeket. A medence vizének rész-leges kicse-
rélése javíthat a helyzeten. A rothadásnak
induló levelek szövetében mikroszkóppal min-
dig találhatunk rothasztó baktériumokat,
amelyek azonban csupán másodlagos okozói a
levélpusztulásnak.
A Cryptocoryne-levelek hirtelen bekövetke-
ző elrothadásának a nyomelemek kimerítésé-
ből adódó hiánybetegségen kívül fertőző for-
mája is van, amikor a levélszövet elhalását
2. a) a C. undulata; b) a C. willisi; parazita baktériumok, vírusok, avagy sugár-
c) a C. affinis ( „haerteliana") levelének gombák (Actinomycetes) idézik elő. A fertőzött
szerkezete növényről átvihető betegségformáról, annak
kórokozóiról és gyógyításáról bővebbet még
nem sikerült kideríteni. A Cryptocoryne levelek
lyukasodását, különféle gombák okozzák. A
mikózisnak (negeosis) nevezett betegség úgy
lokalizálódik, hogy a növényen a, megtámadott
hely körül kérges réteg képződik,. e szövetrész
felbomlik és a kérges gyűrűből kiesik. A levél-
lemez épen maradt része a lyukasodás után
tovább él.
A vízikelyhek levélrothadását a medence
vizéből felhasznált biogén elemek — különösen
3. a) a C. cordata; b) a C. griffithi 124. ábra. Cryptocoryne fajok levelei közti

levelének alakja és erezete különbség (L 1-3.) (Wendt nyomán)
238
a vas, magnézium és foszfor — hiánya okozta klorózis is előidézheti. Ilyenkor a levelek csak
erezetük mentén őrzik meg sötétebb zöld színüket, egyébként lemezük halványzöld vagy
sárga színű. Az akváriumban (amely lényegében törpe biotóp) a Cryptocorynék — különösen
ha nagyobb tömegben vannak jelen — hamar kimeríthetik az élettani szempontból oly fon-
tos nyomelemeket. Ebben az esetben nyomelemes növénytápoldattal vagy a víz részleges,
esetleg teljes felújításával segíthetünk a bajon. A Cryptocorynék klorózisának kórokozója
egyébként — akárcsak a szárazföldi növényeknél — vírus is lehet.
125. ábra. A vízikelyhek (Cryptocoryne fajok) virágjának felépítése és a jellegzetesebb

fajok virágfedőlevelei közti különbség (Wendt nyomán) — 1. Vízikehely virágzatának
vázlatos rajza: a) a virágzatot takaró színes fedőlevél ( spatha) tölcsérszerű nyílása; b) a
fedőlevél hosszú kehelycsöve; c) a hím virágot takaró spatha-redő ; d) női virág; e) hím
virág; f) virágzat nyele; — 2. A Cryptocorynék virágszerkezetének vázlata nagyítva: S
fedőlevél (spatha) takaró redője ; H = hím virág; N = női virág; — 3. Néhány Cryptocoryne
faj virágfedőlevelének sajátos végződése: a) C. cordata ; b) griffithii; e) C. undulata ; d) C.
affinis ( „haerteliana" ); e) C. willisi
Cryptocoryne affinis ENGLER — Härtel vízikelyhe. Helytelenül „C. haerteliana”

néven terjedt el. (Härtel német díszhaltenyésztőről.) Előfordulási helye ismeretlen.
Először 1938-ban került Singapore-ból Európába — anélkül, hogy tulajdonkép-
peni elterjedési területét közölték volna. Valamennyi vízikehely közül a leghálá-
sabb, mert a legkevesebb fénnyel is beéri, s gazdagon hoz indáin új hajtásokat.
Így kedvező körülmények között az egész medencét benőheti. Közkedveltségét
csak fokozza pompás levélszíne. Lándzsás levelének felülete sötétzöld selymes
239
fényű, olykor kékes-zöld, az erezet pedig világos színével tűnik elő. A levél fonáka
világos helyen liláspiros, árnyékolt helyen halványzöld. A hosszúnyelű, olykor 18
cm hosszú és 3,5 cm széles levelek lemeze néha enyhén hullámos. Kedvező felté-
telek között 40 cm-re is megnő. Két fejlődési formája honosodott meg a szobaak-
váriumokban: az egyik fölfelé irányuló, a másik vízszintesen elterülő leveleket
hajt. A 25 cm hosszú virágzat lándzsás alakú sima burok levele belül sötétvörös
vagy bordó színű, s vége néhány cm hosszú, ide-oda csavarodó sarkantyúba fut.
Optimális viszonyok :
4-6 nk°-ú, 6,5-6 pH-
jú, 25-30 °C-os víz,
agyagos-tőzeges dur-
vaszemcséjű folyami
homok, nyáron szűrt
napfény, ősztől tava-
szig napi 8-12 órás
mesterséges megvilá-
126. ábra. 1. Cryptocoryne affinis — Härtel vízikelyhe gítás. Mind ez, mind
a többi Cryptocoryne-
faj jól alkalmazkodik a középkemény, sőt a kemény vízhez is, amelyben tekinté-
lyes méretűre növekedhetnek, sőt virágozhatnak is. Igazolja ezt a C. affinis és a
több más Cryptocoryne-faj meghonosodása és gazdag vegetációja az egri trópusi
vízinövény-kultúra kemény, meszes vizében. Az itteni Cryptocoryne-tövek gyakor-
ta szépen virágoznak is.
Cryptocoryne beckettii THWAITES et TRIMEN — Beckett vízikelyhe. Eddig kül-
földön és nálunk is tévesen C. ciliata néven szerepelt, míg a C. beckettii nevet
ugyancsak tévesen a C. undulata és C. willisi fajokra vonatkoztatták. Az igazi C.
ciliatát csak újabban hozták ismét Európába, s azt külön ismertetjük.
A C. beckettii Ceylon szigetéről származó, 35 cm hosszú mocsári növény. Ab-
ban tér el a többi Cryptocoryne-fajtól, hogy 10-20 cm-es pirosasbarna levélnyelén
ülő 6-15 cm hosszú és 2-4 cm széles lándzsaszerű levéllemezeinek felülete tompa
barnászöld színű. A szélükön enyhén hullámos vagy fodros levelek fonáka csak-
nem mindig pirosas. A levéllemez közepén levő főerén kívül a lemez lekerekített
vagy ékbefutó alapjától a levélcsúcsba még 4-6 erősebb ér fut, ezek kétoldalt
többszörösen elágaznak. E faj 10 cm hosszú virágzata, mely csak sekély vízborí-
tással emers módon nevelt töveknél fejlődik ki, zöldessárga vagy sárga burokle-
véllel van takarva, amelynek belső nyíláspereme sötétvörös gyűrűt visel. A burok-
levél formája egyébként lándzsaszerű, hegye spirálisan csavarodott. Erősebben
árnyékolt helyen is kielégítően fejlődik, de néhány órás napfény vagy mesterséges
fény azért szükséges számára. Gondozási fel-tételei azonosak a C. affiniséval.
Szobaakváriumokban általában csak indás hajtásairól szaporíthatjuk.
Cryptocoryne ciliata (ROXBURGH) FISCHER — csillós vízikehely. A valódi C.
ciliata először 1914-ben került Európába, de csakhamar nyoma veszett, s 1953-
ban hozták be újból. „C. ciliatá”-nak eddig tévesen a C. beckettiit nevezték; az
eddigi „C. beckettii” pedig helyesen C. undulata. A valódi C. ciliata 65 cm magas,
240
erőteljes növény; India, Malájföld és a Szunda-szigetek mocsaras területein és

brack vizeiben él. Indákat hajtó rhizómájából 30 cm hosszúra is fejlődő, igen
vastag levélnyelek erednek, amelyek keskeny- vagy széles lándzsás levéllemezben
folytatódnak. E világos- vagy sötétzöld levelek 15-35 cm hosszúak és 2-9 cm szé-
lesek lehetnek. Az összes többi Cryptocoryne-fajtól eltérően a C. ciliata erezete a
középértől a hegy felé ferdén futó toll-erezetből áll, amely számtalan apró hajszál-
erecske finom hálózatából te-
vődik össze. A víz tükre alatt is
kifejlődő virágzatát 5-7 cm
hosszú, alapjánál mintegy 3 cm
széles, tojás alakú buroklevél
veszi körül. Ennek belseje bí-
borvörös, a buroklevél közepe
táján és szájadékánál sárgába
megy át. A fedőlevél nyílásának
szélét, gyakran egész belső
részét számtalan bolyhos sző-
röcske borítja. E „csillók” hosz-
sza 5-6 mm és sűrű bolyhuk-
kal minden más vízikehely
virágzatától jól elkülönülnek.
Gondozása megegyezik a nem-
zetség leírásában közöltekkel.
Nem túl magas vízben a C.
ciliata könnyen kinő a víztükör
fölé. Szaporítása nemcsak in-
dás hajtásairól, hanem ivaro-
san is megoldható. Ugyanis az
akváriumban víz alatt is hoz
virágot, amely önbeporzással
csíra-képes magvakat terem,
azok ott az érett termésben
fejlődésnek indulnak, s a ter-
méshéj szétesése után már 126. ábra. 2. Cryptocoryne griffithii — Griffith
néhány levélkés és gyökeres kis vízikelyhe
növény-kék hullanak ki belőle.
Cryptocoryne cordata GRIF-
FITH — szívlevelű vízikehely. Borneón, Jáván és a Maláj-félszigeten honos, kétél-
tű mocsári növény. Az akvaristák könnyen összetévesztik az ugyancsak
széleslevelű C. grandis és C. griffithii fajokkal. A 40 cm magasra fejlődő növény
levélnyele 20-26 cm hosszú. A levéllemez széles- vagy hosszúkás tojás formájú,
alul szívesen kimetszett vagy olykor lekerekített, hegye valamelyest elkeskenyedő
és megnyúltabb, mint a vele gyakran összetévesztett következő két fajé. A levelek
felül sötét- vagy kékeszöld, alul pirosas vagy liláspiros színűek. Hosszuk 10-12,
szélességük 4-6 cm; erezetük a középér mellett 4-6 hosszanti érből áll. A 30 cm
hosszú virágzat submers töveken is kifejlő-
241
dik. A buroklevél 4-5 cm hosszú, alapjánál 1 cm széles; hegye egyenletesen elvé-

konyodik, felső karimájánál bordópiros, kívül a „nyakán” és belül sárga. (Tartását
és szaporítását lásd: a nemzetség leírásában.)
Cryptocoryne grandis RIDLEY — nagy vízikehely. Borneó szigetén honos, 50
cm-es tőmagasságú, kétéltű mocsári növény. Szobaakváriumban ma is látható,
de kezdettől fogva (1924) C. cordatának vagy C. griffithiinek tekintik. Az egész
növény külseje valóban az előbb tárgyalt C. cordatára hasonlít, noha levelei na-
gyobbak, jobban tojásdad formájúak, s végük nem oly hosszan hegyesedő. Levél-
lemezének a főéren kívül majdnem mindig csak 4 hosszanti ere van. 45 cm hosz-
szú virágzatának kelyhe 6-7 cm, s buroklevelének színe ugyan-olyan, mint a C.
cordatáé, de sima belsején kis bibircseket visel. (Gondozását és szaporítását lásd
a nemzetség leírásában.)
Cryptocoryne griffithii SCHOTT — Griffith vízikelyhe. Indonéziában és a Maláj-
félszigeten elterjedt széles levelű nemzetség legismertebb, évtizedek óta kedvelt
képviselője, de mindig összetévesztik a C. cordatával és C. grandisszal. Az egri
trópusi vízinövény-kultúrában ez a faj honosodott meg (noha az akvaristák téve-
sen C. cordata néven ismerik az
innen forgalomba hozott töveket).
A C. griffithii habitusa az előbbi
két fajéra emlékeztet, ám azoknál
valamivel kisebb; tőmagassága 30
cm. Leveleinek formája az előbbi-
ekénél többnyire valamivel kerek-
dedebb és optimális fejlődési vi-
szonyok között sötét vagy kékes-
zöld felületükön pirosas foltocs-
kák-sávocskák is jelentkeznek. A
durvább, tompább végű levelek
erezete kifejezettebben szembetű-
nő, s pirosas fonákukat gyakran
lilásvörös foltok tarkítják. Virágza-
ta ugyan hasonlít az előző két
fajéra, de a kehely felső karimájá-
nak csúcsa kb. 1 cm hosszú, igen
vékony és csavart hegyben végző-
dik. Tartása a nemzetség leírásnál
közöltek szerint. Noha submers
formában így gyakran virágzik,
szaporítani rendszerint csak haj-
tásairól lehet.
Cryptocoryne longicauda
BECCARI et ENGLER — hosszú-
farkú vizikehely. Először 1954-ben
került Európába, és még ma is
kevéssé elterjedt faj. Borneóból
származik. Legfeljebb 35 cm tő-
magasságú, indákat hajtó, kúszó
rhizómájú növény. Alsó-állású,
hosszúnyelű, sötétzöld levelei
126. ábra. 3. Cryptocoryne beckettii — levél-rózsát alkotnak. A levéllemez
Beckett vízikelyhe tojásdad szív alakú, tompa hegyű,
242
széle valamelyest fodrozott. A levélnyél hossza 18, a levéllemez hossza 6-15, szé-
lessége 6-10 cm. A középér mellett még 8— 10 hosszanti ér halad. A virágzat a
felső részén spirálisan csavarodott, a mintegy 15 cm hosszú buroklevél hosszú-
farkú csúcsban végződik. Belseje pirosasbarna, szivacsos és bibircses. E
Cryptocoryne fajt nem szabad nagyon világos helyre ültetni. Alacsonyabb vízosz-
lopban jobban fejlődik. Miután kéztő nagyságú levelei nem fölfelé, hanem oldalt a
talaj közelében nőnek, — töve tágas helyet igényel. Kedvező feltételek között sok
indát hajt.
Cryptocoryne nevelli TRIMEN — Nevill vízikelyhe. A legkisebb Cryptocoryne faj,
amely Ceylonról származik, s kétféle
fejlődési formában fordul elő. Az ak-
varisták idáig csak a keskeny levelű
alakját tekintették C. nevilliinek, míg
a szélesebb levelűeket helytelenül C.
willisiinek nevezték. Elágazó mocsári
növény; gyökértörzsén indák fejlőd-
nek. A rövidebb hosszabb levélnyelű
fűzöld levelek a keskeny levelű for-
mán nyélbe futó lemezalapúak, kes-
keny-lándzsásak; a szélesebb levelű
formán pedig szeles-lándzsásak, le-
mezük alapja lekerekített vagy ár 126. ábra. 4. Cryptocoryne nevillii —
alakú. A mint-egy 6 cm hosszú virág- Nevill vízikelyhe
nyélen 1-3 cm hosszú, fölfelé álló,
néha kissé csavarodott, sötétvörös buroklevél nő. Virágzatát csak emers módon
nevelve fejleszti ki, egyébként elvétve virágzik. A C. nevilliit ne ültessük sötétebb
helyre. Általában még kedvező viszonyok közt is lassan fejlődik. (Gondozását lásd
a nemzetség leírásában.)
Cryptocoryne retrospiralis (ROXBURGH) FISCHER — végigcsavarodott
vízikehely. A többi típustól igen eltérő megjelenésű, az akvaristák még kevéssé
ismerik, kereskedelembe is csak ritkán kerül. Elő-Indiából és a Maláj-félszigetről
származik. Egy cm-es gyökértörzséből eredő 8-15 cm-es nyélen keskeny, szalag-
szerű vagy keskeny-lándzsás, 20-30 cm hosszú és 3-15 mm széles levelek foglal-
nak helyet. Az alsóállású, levélrózsában elhelyezkedő levelek lemezének mindkét
vége hegyes; a lemez alapja szinte észrevétlenül megy át a nyél-be. Az egész nö-
vény habitusa, leveleinek alakja igen hasonlít a C. spiraliséra, de kisebb
rhizómájából nagyobb, hosszabb levelek erednek, s virágzatának buroklevele —
minden más Cryptocoryne-fajtól eltérően — teljes hosszában nyitott, spirálisan
csavarodott.
Cryptocoryne undulata WENDT — hullámoslevelü vízikehely. Ceylonról szár-
mazik. Szobaakváriumokban elterjedt, s az akvaristák korábban helytelenül C.
beckettiinek, majd C. pseudobeckettiinek nevezték. E 35 cm tőmagasságot elérő
kétéltű mocsári növény elágazó gyökértörzséből 8-15 cm hosszú vörösesbarna
levélnyelek erednek. A keskeny-lándzsás levelek karcsúk, hosszan hegyesedők,
alapjukon nyélbe futnak, szélükön többé-kevésbé hullámosak. A fénylő vagy olaj-
zöld levelek az erezet mentén sötétbarna rajzolatúak, ez azonban az idősebb leve-
leken eltűnik. A levelek fonákja pirosas. Virágzata 6-10 cm-nyi; a hosszú és csa-
vart hegyű buroklevél zöldes színű. Aránylag lassan nő, s csak emers formában
virágzik, ezért csupán indás hajtásairól szaporítható.
243
Cryptocoryne versteegi ENGLER — Versteeg vízikelyhe. Szobaakváriumban

szintén ritkán gondozott faj. Új-Guineáról származó, kistermetű mocsári növény.
Emers formában fejlődik legjobban, s ilyen körülmények között legfeljebb 17 cm-
es magasságot ér el. Rhizómájából eredő, maximálisan 10 cm hosszú levélnyelek
7 cm hosszú és 3,5 cm széles levelekben folytatódnak. A telt zöld, meglehetősen
vastagszövetű levéllemezek tojásdad-lándzsásak, alapjuknál csaknem sarkosak,
enyhén elkerekedők, úgyhogy az egész levél háromszögletűnek látszik. Középerük
vastag és szivacsos, amelyet kétoldalt 10-20 igen finom hosszanti mellékér kísér.
A 8 cm-es virágzat nyele fokozatosan megy át a szabadon álló, lándzsa alakú
buroklevélbe. Ez a faj kevéssé alkalmas submers tartásra.
Cryptocoryne willisi ENGLER et BAUM — Willis vízikelyhe. Ceylon szigetén él. A
C. undulatához igen hasonló kétéltű mocsári növény. Az akvaristák sokáig a C.
undulatával egyetemben tévesen C. beckettiinek nevezték. A C. willisi submers
alakban alig virágzik. Wendt szerint azonban mégis gyakoribb a szoba-
akváriumban, mint a C. undulata, amellyel oly könnyen összetévesztik. Akváriu-
mokban az előbbinél általában nagyobbra fejlődik. 20 cm hosszú és 2,5 cm szé-
les, fénylő zöld vagy olajzöld levelei abban különböznek a C. undulatáétól, hogy
lemezük alapja nem nyélbefutó, hanem lekerekített. A levéllemez szélei apró hul-
lámosak. Virágzatának buroklevele halványbarna vagy halvány vörösesbarna, és
nem oly hosszan hegyesedő, csavart végű, mint a C. undulata zöldes buroklevele.
Gondozását és szaporítását a nemzetség leírásában említett módon végezzük.
A c o r u s — k á l m o s o k . A kontyvirágfélék Acorus-nemzetségébe a tavak és tó-

csák sekélyvizű partján, részben a szárazon is előforduló mocsári növények tartoznak.
Kelet-Ázsia mérsékelt övi részében terjedtek el, egyik fajuk (A. calamus ) azonban Európába
behozva régen elvadult. Áttelelő, kúszó gyökértörzséből alsóállású fűszerű vagy kardszerű
levelek erednek. Jelentéktelen külsejű egylaki virágai bunkószerű sűrű virágtorzsát alkot-
nak, amely csupasz nyélen a levelek tövéből hajt ki. Vastag rhizómájának osztásával és
hajtásairól szaporíthatjuk.
Acorus calamus LINNÉ — orvosi kálmos. Eredetileg Kelet-Ázsiában honos mo-

csári növény, amelyet azonban gyógynövényként mindenfelé behoztak, s elvadul-
va ma csaknem az egész Földön elterjedt. Hozzánk a XVI. században került, s
valaha itt is nagy tömegben fordult elő. Manapság már csak szórványosan talál-
ható nádasokban, állóvizek partján. Aromatikus illatú, vastag, kúszó gyökér-
törzsét a gyógyászatban és kozmetikában használják. A 3 cm széles rhizómából
széles kardszerű, hullámos lemezszélű, élénkzöld levelek erednek. A levélrózsát
alkotó levelek 150 cm magasságot is elérhetnek. Sűrű virágú virágtorzsája ná-
lunk meddő. A hazai kálmos szobaakváriumba nem való, mert fiatal töve is tágas
teret, tápdús talajt és sok felső fényt kíván gyors fejlődéséhez. Annál alkalmasabb
szabadtéri akváriumba, ahol agyagos-komposztos földkeverékbe ültetve szépen
díszlik.
244
Acorus gramineus SOLANDER — törpe kálmos. Kelet-Ázsia mérsékelt övi sekély

vizeiből származik, s számos változatban fordul elő. Hazájában mocsaras helye-
ken nő, de olykor szárazon is megterem; szobaakváriumban pedig alámerült mó-
don évekig is zöldell. A faj eredeti, típusos alakjának a hosszú elágazó rhizómából
kihajtó alsóállású levelei fűszerűek, a tőből kettősen erednek, maximálisan 30 cm
hosszúra és 1 cm szélesre nőnek. Bunkós virágtorzsájának sárgászöld virágai
csak az emers töveken fejlődnek ki.
Kertészetekben két tarkalevelű
kultúrváltozatát állították elő, amelyeket „Acorus
japonicus” néven dísznövényként árusítanak; az
egyik ezüstösfehér, a másik világos- vagy arany-
sárga hosszanti sávokkal tarkított. Nagyobb
termetű kultúrváltozatának 50 cm hosszúra
megnövő, fényes sötétzöld levelei vannak; ezt
„.Acorus intermeclius hort.” néven árusítják. Ak-
varisták körében igen nagy közkedveltségnek
örvend e növény egészen apró termetű változata,
az A. gramineus var. pusillus (SIEBOLD)
ENGLER, amelynek csupán 8-10 cm magas és
csak 3-4 mm széles, sötétzöld, dárdaszerű, me-
rev levelei legyezőszerűen rendeződnek. Az egész
növényke miniatűr pálmalevélre emlékeztet, és
főleg a medence előterében, kövek, ágak elé ül-
tetve hat jól. Mind a törzs-faj, mind a kertészeti
változatok igénytelen, szívós növények; sem a víz 127. ábra. Acorus gramineus
összetételével, sem a fényviszonyokkal szemben var. pusillus — törpe kálmos
nem nagyon igényesek. Nyáron a szabadban is
jól tarthatók; hideg vízben és mérsékelten fűtöttben egyaránt díszlenek. Általaj-
nak félig kimosott és kevés agyaggal kevert folyami homokot kedvelnek. Eleinte
nehezen gyökeresednek meg, ezért rhizómájukat kaviccsal vagy üvegtűvel rögzí-
teni kell. A gyökértörzs osztásával szaporíthatók.
A n u b i a s — v í z i l á n d z s á k . A kontyvirágfélékhez ( Araceae ) tartozik a vízi-

lándzsák ( Anubias ) nyugat-afrikai mocsári növénynemzetsége is. Nevét Anubiasról, az
alvilág egyiptomi istenéről nyerte. A nemzetség elnevezése onnan ered, hogy a vízilándzsák
gyakran a trópusi ártéri fák árnyas tövében élnek a trópusi záporoktól felgyülemlett tócsák-
ban. E kétéltű növények erősen elágazó gyökértörzséből alsóállású, hosszúnyelű, lándzsa-
szerű levelek erednek, lemezformájuk azonban még nyíl- és szív alakú is lehet. Egyivarú
viráguk buzogányszerű virágtorzsán ül, amelyet húsos buroklevél takar. Termésük bogyó-
szerű. Meglehetősen kényes növények: csak trópusi mocsári akváriumban és meleg párás
terráriumban maradnak meg. 12 fajukat ismerjük, közülük azonban főképp 2 faj fordul elő
akváriumokban.
Anubias lanceolata N. E. BROWN — nyugat-afrikai vízilándzsa. Kamerun, Ga-

bon és Dél-Nigéria erdőalji mocsaras vidékein honos, mintegy 30 cm tő-
magasságú kétéltű növény. Kúszó rhizómájából hosszúnyelű, fölfelé irányuló,
lándzsa alakú levelek erednek. A sötétzöld, fénylő felületű levéllemez 15 cm hosz-
szúra és 5 cm szélesre nő, de a var. angustifolia ENGLER nevű, keskeny levelű
változatánál csak 2 cm széles marad. Nyeles, buzogányszerű virágzatát tölcsér-
szerű buroklevél borítja. Főleg félsubmers formában, mocsári akvárium-
245
ban tartandó, nyáron 25-30, télen pedig 18-20 C° hőmérsékleten. Teljesen alá-
merült formában is tarthatjuk, de így olyan lassan fejlődik, hogy semmi örömünk
sincs benne. A levegő meleg párás legyen (fűtés + jól záró fedőüveg). Legalább 10
cm magas talajréteget kíván, alsó rétege öreg agyaggal kevert durvaszemű folyami
homok legyen. Ne ültessük napos helyre, mert a szűrt fényt kedveli.
Rhizómájának feldarabolásával szaporítható.
129. ábra. Pistia stratiotes — kagylótutaj 128. ábra. Anubias lanceolata — nyugat-
afrikai vízilándzsa (Wendt nyomán)
0 r o n t i u m — a r a n y b u z o g á n y o k . A kontyvirágfélékhez tartozó úszólevelű

növények. Nevük szép aranysárga buzogányvirágzatukra utal. Az amerikai kontinensről
származó nemzetségnek csupán egyetlen faját (Orontium aquaticum L.) gondozzák szobaak-
váriumban.
P i s t i a — k a g y l ó t u t a j o k . Földünk trópusi és szubtrópusi vizein előforduló
úszó növények. Apró virágzatuk buroklevelén belül 1 porzós és 1 termős viráguk van.
Egyetlen fajukat tartják trópusi akváriumokban.
Pistia stratiotes LINNÉ — kagylótutaj. Kozmopolita, igen mutatós, régóta ked-

velt akváriumi növény. Hosszú, sűrű, vízbe ágazó gyökérzetére a különféle trópusi
halfajok szívesen ikráznak. A víz fölé emelkedő, sajátos formájú levelek spirális
tengely körül csészét alkotnak. A megvastagodott, kissé szivacsos levelek — ame-
lyek maximálisan 25 cm hosszúságot és 10 cm szélességet érhetnek el — lapát-
szerűek, kifelé hajlanak, külső széleik hullámosak, kivágottak. A párhuzamosan
futó levélerek a levélszövetbe mélyednek és a levél felső szélére futnak, amitől
egy-egy levél a tengeri fésűskagyló teknőjére emlékeztet. A növény hosszú, fino-
man tollas gyökérzete rojtosan lóg alá, színe a fiatal töveken fehéres, az időseb-
beken pedig kékesfekete. Jelentéktelen kis virágzata a levelek tövében ül. Szoba-
akváriumokban ritkán látjuk szép példányait. Ugyanis sok felső fényt és 24-30
C°-os, párás levegőt igényel, s a fedőüvegről visszahulló páravíztől levelei rotha-
dásnak indulnak. Ezért ügyeljünk arra, hogy a lejtősen fektetett fedőüveg és az
246
akvárium vízszintje között kellő magas légtér maradjon. Ősszel többnyire elpusz-
tul, hacsak már koraősztől nem kap rendszeresen mesterséges fényt. Áttelelteté-
sének másik lehetősége: erőteljes töveit ősszel tőzeggel vagy tőzegmohával kevert
homokba (virágcserépbe) ültetjük, és üveggel letakart üvegkádban — állandóan
nedvesen tartva — igen világos helyre állítjuk. Többnyire indás hajtásairól, de
magról is szaporítható, minthogy csíraképes magvakat is érlel az akváriumban. A
nyáron beérő magvakat tavaszig nedves vagy száraz állapotban raktározzuk,
majd márciusban vízzel telt csíráztató tálba tegyük. Jól megvilágított helyen, 30
— 35 C° hőmérsékleten hamarosan megjelennek az első kis levélkék. A hőmér-
sékletet ezután fokozatosan 26-24 C°-ra mérsékeljük, s mintegy 2 hónap múlva a
növénykéket már az akváriumba telepíthetjük.
Z a n t e d e s c h i a — d í s z k a l l á k . A kontyvirágfélék — „szobakallák” néven —

régóta kedvelt nemzetsége dél-afrikai származású, kedvelt cserepes dísznövények. Hosszú-
nyelű, szív alakú levelük van és virágzatukat nagy fehér tölcsért alkotó buroklevél takarja.
Mocsári növények, de a kertészetek számos változatát tenyésztették ki és nevelték teljesen
száraz tartásra. A fiatalon vízhez szoktatott töveket sekély vízborítású paludáriumokban,
emers módon tarthatjuk.
Zantedeschia aethiopica (LINNÉ) BPRENGEL — tündérkonty. Fokföld délnyugati

részéből származik. A 150 cm tőmagasságot is elérő erőteljes mocsári növénynek
vastag, gumós rhizómája van. Hosszúnyelű, teltzöld levelei fodrozott szív vagy nyíl
alakúak, lemezük hossza 45, szélessége pedig 24 cm. Kisebb termetű változatá-
nak (var. minor ENGLER) sokkal kisebb a levele is; tőmagassága sem több 30 cm-
nél. Hosszúnyelű sárga buzogányvirágzatát tölcsérszerű, hófehér buroklevél veszi
körül, s ennek felső karimája hosszan meg-nyúlt és hátrahajlik. A tündérkonty
vagy szobakalla csak fűtetlen paludáriumokban, de submers módon egyáltalában
nem tartható. Igen világos helyet és agyagos-tőzeges-homokos talajt igényel. A
cserepes tövek erdei lombföldet is kapnak. Számunkra csak az egészen fiatal
kortól fokozatos vízborítással (20-30 cm-ig) emers vízinövényként nevelt tövek
felelnek meg. Rendszeresen fejlődő hajtásainak leválasztásával szaporítható.
Lemnaceae — békalencsefélék
Az Arales rendbe tartozó növénycsalád erősen redukált testű, apró növénykéi a béka-
lencsefélék. Kisebb állóvizek, tócsák, árokvizek felszínét sűrű telepük élő zöld szőnyeg-ként
teríti be. Apró gyökerük a vízbe lóg, de akadnak köztük gyökértelen fajok is. Csak ritkán
virágzanak. Jelentéktelen apró viráguknak többnyire nincs takarója; egylakiak, s a porzós
virág egy porzóból, a termős egy termőlevélből áll. A megporzást a víz közvetíti. A szabadban
is többnyire vegetatívan szaporodnak, hajtásuk az anyatőről vagy vele összeköttetésben
marad. Jó fényviszonyok között igen gyorsan terjednek.
Lemna gibba LINNÉ — bibircses békalencse. A Lemna nemzetség valamennyi

itt ismertetett képviselője hazánkban vízpartokon, nádasok szélén, pocsolyákban,
vízesárkokban tömegesen fordul elő. Közülük még legritkább a bibircses békalen-
247
cse. Ennek szártagja lencse alakú s alul szivacsos, ezért lefelé domború. A szár-
tag aljából csak egy gyökérszál lóg alá. Ez egyébként a többi Lemna-fajra is jel-
lemző, — kivéve a több gyökerű bojtos békalencsét ( Spirodela ).
A Lemna gibba tartása igen egyszerű. Hidegvízi akváriumban éppoly jól dísz-
lik, mint fűtöttben, ha felülről megfelelő fényt kap (ez utóbbitól eltekintve igényte-
len növény). Naponta rövid időre emeljük le a fedőüveget, mert a pangó levegőre
minden vízilencse érzékeny. A növény kedvező feltételek között vegetatívan bősé-
gesen szaporodik, sőt felső mesterséges fényben tartva állományát gyakran ritkí-
tani is kell. Minden
békalencse ősszel
elpusztul, de szét-
esése előtt igen
apró téli rügyeket
fejleszt, amelyek a
fenékre süllyed-
nek, majd tavasz-
szal ismét a víz
színére emelked-
nek.
Lemna minor
LINNÉ — apró bé-
kalencse. A Föld
minden táján elter-
jedt kozmopolita
vízinövény; nálunk
ez a leggyakoribb
130. ábra. Hazai békalencse-fajok: 1. Wolffia arrhiza — vízi-
dara; 2. Lemna minor — apró békalencse; 3. Lemna gibba
békalencse. Kisebb
— bibircses békalencse; 4. Spirrodela polyrrhiza — bojtos állóvizeknek gyak-
békalencse; 5. Lemna trisulca — keresztes békalencse (Csapody ran az egész felüle-
Vera rajza) tét teljesen bebo-
rítja. Visszás to-
jásdad vagy majdnem kerekded szártagjai a víz színén úsznak, laposak, 2-4 mm
hosszúak, felületükön üde, világoszöld színűek, alul fehéresek. Egyetlen gyökér-
szála van. Ritkán virágzik; apró virágzatát buroklevél borítja, benne 1 termős és 2
porzós virág található. A L. minor elegendő fényben magasabb vízhőmérsékleten is
jól tartható, de kedvezőtlen viszonyok között is igen szívós, ellenálló, tavaszról
tavaszra újból megjelenik.
Lemna trisulca, LINNÉ — keresztes békalencse. Európában, Ázsiában, Auszt-
ráliában és Észak-Amerikában egyaránt elterjedt, helyenként nálunk is gyakori.
Nem a víz színén úszik, hanem többnyire telepekben összefonódva a víz színe
alatt lebeg, csupán virágzáskor emelkedik fel. Fűzöld szártagjai tojásdadok vagy
lándzsásak, nyelesek, hosszuk 1 — 2 cm. Minden nyeles szártag közepéről egy
gyökérszál ered. Az előbbi fajokkal szemben a L. trisulca télen is vegetációban
marad az akváriumban, s ha jól alkalmazkodott, hosszú évekig megmarad. Sűrű
víz alatti szövedéke jó védelmet nyújthat az erősebb napfény-ártalommal szem-
ben, s ugyancsak kitűnő szolgálatot tesz a víz színe alatt tartózkodó halfajoknak
ikrázó- és fedezékhely nyújtásával.
248
Spirodela, polyrrhiza (LINNÉ) SCHLEIDEN — bojtos békalencse. Európa-szerte,

Ázsiában, Ausztráliában, Észak- és Közép-Amerikában mindenfelé megtalálható
úszónövény. Állóvizeink felszínén helyenként nagyobb kolóniákban fordul elő.
Kerekded, ovális vagy fordított tojás alakú szártagjainak hossza 6-10 mm, tehát
már nagyobb méreténél fogva is eltér a rokonfajoktól. Még inkább elüt azokétól
bojtos gyökérzete: kivételesen 5-7 vagy még ennél több gyökérszála van. Víz szí-
nén úszó szártagjainak felülete sötétzöld, alja pirosas. A világos hely igényét kivé-
ve, teljesen igénytelen növény. Csak hidegvízi akváriumba való. A szabadból be-
gyűjtött békalencséket mindig gondosan fertőtlenítsük, mert szártagjuk alsó ré-
szén és gyökerük tövén káros moszatok és nem kívánatos állati szervezetek (hid-
rák, planáriák stb.), sőt veszedelmes halparaziták is megbújhatnak. A Spirodela
szártagjai a fojtott, pangó levegőt nem nagyon tűrik, ezért naponta rövid időre a
fedőüveg leemelésével szellőztessük a medence felszínét.
Wolffia arrhiza (LINNÉ) WIMMER — vízidara. Európában, Ázsiában és Afriká-
ban helyenként előforduló, igen apró, gyökér nélküli úszónövény. Nálunk csak
szórványosan (pl. a Csepel-sziget melletti soroksági Duna-ágban) található. A
Föld legkisebb virágos növénye. Gyökértelen szártagja mind-össze 1-1,5 mm szé-
les, csaknem kerek, alul domború. A víz színén úszó növénykék mákszemnyi zöld
darának tűnnek. Meglehetősen kényes, szobaakváriumokban nehezen tartható.
Viszont, ha egyszer alkalmazkodott az akváriumi viszonyokhoz, világos helyen és
tápanyagdús vízben évekig is tartható s ilyenkor még a magasabb hőmérsékletet
is jól tűri.
249
GERINCTELEN ÁLLATOK
Sok akvarista szemében az akvárium úgyszólván csak díszhalak tartására és

tenyésztésére szolgáló eszköz, s a vizek egyéb változatos lakóira ügyet sem vet-
nek. A természetért igazán rajongó, a vízi élet egésze iránt érdeklődő akvarista
számára azonban a vizek gerinctelen állatvilágának a képviselői éppoly vonzók,
érdekesek, sőt nemritkán gyönyörködtetők is, akár a távoli trópusok tarka halai.
Ezért a planktongyűjtés közben hálóba akadt és a halakkal egyéb-ként együtt
nem tartható különféle állatokat is hazaviszik, sőt ilyenekre olykor „vadásznak”
is, majd odahaza külön üvegben vagy kis akváriumban ezeket is megfigyelik.
Különösen hasznos dolog az ilyen alsóbbrendű állatok akváriumi tanulmányozá-
sa a tanuló ifjúság számára, mert igen egyszerű, olcsó eszközök-kel (gyakran
csak néhány befőttes üveg vagy akkumulátor-üveg, s egy kézi nagyító felhaszná-
lásával) maguk teremthetnek élő szemléltetést, s ezzel maradandó élményeket
szereznek iskolai élővilág-tanulmányaikhoz. A távoli tengerek pompás megjelené-
sű, olykor bizarr külsejű gerinctelen állatai pedig nem-csak érdekességüknél,
hanem szépségüknél fogva is megérdemlik a számukra külön létesített, műszaki-
lag jól felszerelt tengeri akváriumok berendezésével járó fáradozást.
A vízi gerinctelen állatok az akvárium halaival
I. együtt tarthatók:
a) mint táplálékállatok (a halak javára);

b) mint egymásra kölcsönösen veszélytelen, közömbös társszervezetek (pl.
növényevő vagy általában kisebb testű békés halfajokkal zavartalanul
együtt tartható vízicsigák, tegzesek, mohaállatok stb.);
c) mint egymással szimbiózisban élő társak (pl. trópusi viaszrózsával együtt
élő Amphiprion korallszirti rózsalakó hal; szivárványos ökle és tavikagyló
szexuál-szimbiózisa stb.); vagy
250
II. nem tarthatók együtt:
a) mert az ikrára vagy zsenge ivadékra veszélyesek (pl. planáriák, hidrák

stb.);
b) mert a kifejlett halakra is ártalmasak (pl. vízipoloskák, csíkbogár és
lárvája, szitakötők lárvái stb.);
c) mert veszélyes halélősködők (pl. halpióca, pontytetű stb.);
d) mert az együtt tartandó gerinctelen állatot a nagyobb termetű vagy ra-
gadozó természetű halak veszélyeztetik (pl. ragadozó vagy falánkabb
nagytestű halak által elpusztítással fenyegetett vízicsigák, levéllábú tó-
csarákok, búvárpókok stb.).
A halakat és gerinctelen állatokat — kevés kivételtől eltekintve — tartósan

nem gondozhatjuk együtt, mert noha a szabad természetben gyakran közös élet-
térben élnek — a szűk határok közé zárt akváriumban hamarosan egymás áldo-
zataivá válhatnak: vagy a hal pusztítja el a gerinctelent, vagy fordítva. Az akvaris-
tának tehát kettős megoldás kínálkozik a gerinctelen állatok akváriumi tartására:
1. az etetés, a biológiai medencetisztítás és a változatos telepítés szempontjából a

halak mellé helyezendő állatok együtt tarthatóságának előzetes tisztázása, a
betelepítendő fajok alapos megválogatása, és az együttes gondozás során
rendszeres ellenőrzésük;
2. a nem kívánatos „vendégek” szigorú távoltartása a halasmedencéből, illetve az
ilyenek külön üvegben vagy akváriumban való megfigyelése.
AZ AVÁRIUM GERINCTELEN ÁLLATAI
Az állatvilág 18 törzséből csupán a fejlődés csúcsán levő egyetlen törzset

(XVIII.) alkotják a gerincesek (a halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök
osztályai), míg az I—XVII. törzsbe a gerincteleneket soroljuk. Valamennyi gerinc-
telen állattörzs képviselői vagy vízi szervezetek vagy vannak köztük ilyenek. Gya-
korlatilag tehát az állatvilág valamennyi gerinctelen törzsének képviselőit megfi-
gyelhetjük akváriumban, illetve mikroszkópos megügyeléshez tárol-hatjuk, tenyé-
szetben tarthatjuk. Ez a tény is hangsúlyozza az akvárium fontos oktatási és
tudományos szerepét. Akváriumon itt nemcsak a szemmel jól látható állatok
megfigyelésére berendezett kisebb-nagyobb medencéket, hanem a parányi méretű
vízi szervezetek mikroszkópos tanulmányozását szolgáló kis üvegedényekben
(piciny üvegkádakban, preparátumüvegekben, küvettákban, petri csészékben
stb.) beállított tenyészetek „mikro-akváriumait” is értjük. Noha az akváriumban a
gerinctelen állatok valamennyi törzsét közvetve vagy közvetlenül tanulmányoz-
hatjuk, mégiscsak az ismertebb csoportok akváriumi betelepítése szokásos (lásd
az édesvízi és tengeri akváriumok gerinctelen állatainak táblázatait á 252 —257.
oldalakon).
251
252
253
254
255
256
257
GERINCTELENEK BEGYŰJTÉSE ÉS SZÁLLÍTÁSA
Az édesvízi gerinctelenek begyűjtésének technikája azok életmódja szerint kü-

lönböző.
A vízben lebegő, a nyílt víztérben mozgó szervezeteket planktonhálóval gyűjt-
hetjük be. Ilyen gerinctelenek a kerekesférgek, az ágascsápú rákocskák, az evező-
lábú rákocskák, az ízeltlábúak közül a tollasszúnyog (Corethra) lárvája, a közön-
séges víziatkák stb.
A gyűjtőüveges planktonháló a vizet jól áteresztő, az apró szervezeteket viszont
visszatartó, sűrű szövésű anyagból készülő, lefelé tölcsérszerűen szűkülő háló,
amely alul dugóval Vagy alsó csappal zárt üvegfiolában végződik. A háló kerete
20-25 cm átmérőjű, erős drótkarika, ennek külső pereméhez az egyik ponton
bambusznyélre illő rézhüvelyt forrasztanak. A nyél lehet erős bot is, de szállítási
szempontból legpraktikusabb a könnyű bambuszbot, amely több darabból áll, s
rézhüvely csatlakozással egymásba tolható, ill. szétszedhető (horgászati szaküzle-
tekben készen kapható). Hálóanyagnak legalkalmasabb a 11-es vagy 12-es minő-
ségű malomszita selyem (MüÁRT malom-felszerelési szaküzletben kapható). Be-
szerzési nehézség esetén olyan nylonanyaggal pótolhatjuk, amely szinte már nem
is látszik lyukacsosnak, de a vizet elég könnyen átengedi. A háló szabása egyenes
csonka körkúp ; anyagát előzőleg vászoncsíkkal szegjük be, s úgy varrjuk a ke-
retre. Az alul tölcsérszerűen összeszűkülő hálóba lefelé gumidugóval elzárható
üveg illeszkedik, találkozásuknál jól szorító gumi-szalag karikával (gumicsőről,
gumiabroncsról levágva) biztosítsuk a szoros csatlakozást.
Ezzel a hálóval a partról a legalább 50 cm vagy annál mélyebb vízben lassú,
de folyamatos húzással nyolcasokat „írunk” le, miközben a háló száját oldalra
fordítjuk. Ennél sekélyebb parti szélvizekben hálóval túlságosan fölkavarjuk az
iszapot és hordalékot. Ezért az ilyen vizekből füles alumíniumedénnyel töltöges-
sük óvatosan a vizet a planktonhálóba. A gumidugó kinyitásával a gyűjtött álla-
tok gyűjtőkannába vagy patentzáras üvegbe kerülnek, amelybe a haza-
szállításhoz a helyszínről megfelelő mennyiségű vizet merítsünk. A kannát vagy
üveget azonban teljesen sohase töltsük tele, hanem csupán félig vagy legfeljebb
2/3 részéig, hogy hazaszállítás közben a mozgatott edény vize minél nagyobb felü-
leten érintkezzék a levegővel. A szállítóedényt így se zsúfoljuk agyon túl sok élő-
lénnyel, mert — különösen melegebb időben — nagy részük szállítás közben le-
fulladhat! Planktonszervezetek gyűjtésére egyébként az akvaristák
haltáplálékgyűjtő zsákos planktonhálója is alkalmas. Ennek hálóanyaga alul
zsákszerű, egyenes körhenger.
A különböző nagyságrendű planktonszervezetek (táplálékállatok) osztályozá-
sára szokásos a külső sűrű szövetű hálónál valamivel nagyobb lyukbőségű
anyagból belső hálót is készíteni, amelynek a külsőével azonos méretű abroncs-
keretét a külső abroncs pereméhez forrasztott 3 fémkampóhoz gumikarikával
erősítjük. Ugyanezekhez a kampókhoz legfelül olyan tágasabb szövésű, enyhén
öblös előtéthálót is szoríthatunk, amely a nagyobb méretű és a halakra többnyire
veszélyes állatoknak az eleséghez való keveredését már eleve kiküszöböli. Ez
utóbbiakat éppen az ilyen gerinctelenekre „vadászva”, ezzel az előtéthálóval köny-
258
nyen kézre keríthetjük. Fontos követelmény, hogy a helyszínen könnyen és gyor-

san összeilleszthető és cserélhető közti és előtéthálók a külsőnél, illetve egymás-
nál is fokozatosan kisebb öblűek legyenek, nehogy a munka közben egymás falá-
hoz tapadjanak.
Az aljzathoz rögzült édesvízi gerinctelenek (hidrák, vízicsigák, mohaállatok
stb.), valamint a vízinövények közt élők (rovarlárvák, vízi rovarok, tócsarákok,
pajzsos rákok stb.) begyűjtésére ritkább szövésű nyeles zsákhálót, illetve ennek e
célra módosított változatát, a vízi kaparóhálót vesszük igénybe. Ez 15-23 cm át-
mérőjű félkör alakú, erős, fémkeretes háló, amelynek a félkörív átlós sugarát
alkotó keretszéléhez 2-3 cm széles, kissé ferdén előrehajlított fémlemezt forrasz-
tanak. A vízi kaparóhálóval lassan végigpásztázzuk a keményszárú vízi-
növényeket, mégpedig a tő aljától fölfelé haladva. A hínárcsomók szélét, sőt a
köztük levő tereket is
áthálózzuk. A tompa-
szélű kaparólemez a
háló zsákjába juttatja
az általa „le-borotvált”
felületekről az ott-
tartózkodó állatokat, sőt
a lágyabb növényi ré-
szeket is, amelyekhez
éppen az odatapadt
szervezetek rögzülnek.
A fenéken vagy az iszap
felső rétegében élő álla-
tokat úgy gyűjtjük össze
vele, hogy a kaparóháló
lemezét az előbbieknél
az iszap tetején, az
utóbbiaknál kissé az
iszapba mélyesztve
lassan előre húzzuk. Így
az állatok és a felkavart
iszaptörmelék, illetve az
iszapban élőkkel együtt
maga az iszap is a háló
zsákjába kerül. A ki-
emelt hálóból csipesszel
válogatjuk ki az állato-
kat, majd a háló zsákját
kifordítva alaposan 131. ábra. Gyűjtőüveges planktonháló és eszközök a
planktonszervezetek tanulmányozására: A = cseppentős
kimossuk. Ha sok iszap
pipetta; B = csipesz (pinzetta); C = kónikus (kúpos) és
kerül a hálóba, azt fém- hengeres (gömbölyű végű) planktoncsövek; D -= üveg-
szitára borítjuk, majd a dugós vegyszerüveg 4%-os formalinnak; E = Kolkwitz-
szita alját a vízbe merít- féle planktoszkóp (planktonvizsgáló); E = plankton-
ve rázogatással kimos- kamra; G = tárgylemez mikroszkóphoz; H = üvegdugós vegy-
suk, és a fennakadó szerüveg 70%-os alkoholnak; I = petricsésze; J = Kolkwitz-féle
szervezeteket csipesszel gyűjtőüveges planktonháló
a gyűjtőedénybe válo-
259
gatjuk. A gyűjtött gerinctelenek gondos szétválogatása már a helyszínen igen

fontos. Az olyan ádáz ragadozók ugyanis, mint a nagyétvágyú szitakötőlárvák, a
sárgaszegélyű vagy csíkbogarak és lárváik, vagy a vízipoloskák ugyanis még szál-
lítás közben sem zavartatják magukat zsákmányolásukban. Különösen arra
ügyeljünk, hogy szállító edényünkben semmi esetre se legyenek együtt az esetleg
ugyancsak begyűjtött halakkal, békaporontyokkal vagy gőtékkel. A tüdős
vízicsigákat ( Limnea, Radix, Planorbis, Physa stb. fajok) nem szükséges vízben
szállítani; ezeket nedves moszatok vagy hínárcsomók közé csomagolva is kifogás-
talan állapotban hazavihetjük. A kisebb kőre, ágra, nádszálra vagy hínárra rög-
zült állatokat is így vigyük haza, legfeljebb a rögzülési helytől, az állattelep (pl.
édesvízi szivacstelep, vándorkagyló kolónia, mohaállat-telep stb.) térfoglalásától
kívül eső részeket vágjuk le, hogy az aljzat gyűjtőedényünkben elférjen. Miután
sok állat a gyűjtőedényből, gyűjtőkannából könnyen megszökik (kimászik, kirö-
pül), gondosan zárjuk le az edényt vagy kannát, de úgy hogy az állatok levegőhöz
juthassanak. Ezért az edény vagy kannanyílás jól csukó fedelének nyílásait apró
lyukú fémszövettel fedjük be.
A tengeri gerinctelenek begyűjtési technikája különbözik aszerint, hogy az álla-
tok a tengerben planktonikus-neritikus (szabadon lebegő, nyílt térségben úszkáló),
avagy batiszferikus (a fenéken tartózkodó, részben az aljzathoz rögzült) életmódot
élnek.
A tengeri planktonszervezetek (medúzák, tengeri ágascsápú és evezőlábú rá-
kocskák, garnélák, hasadtlábú rákok, nyílférgek, úszó szalpák stb.) begyűjtésére
az édesvízieknél már bemutatott alsó csapolású gyűjtőüveges planktonhálót hasz-
náljuk, csak többnyire nagyobb méretben (a háló keretének átmérője 35-50--75,
sőt 100 cm is lehet). A planktonhálót erős zsinóron — általában csónakról vagy
hajóról — eresztik le a tengerbe. A speciális gyűjtőhajókon a hajókorlátra kifelé
hajló csigát szerelnek fel, amely megkönnyíti a plankton-háló lebocsátását és
visszahúzását. A leeresztett planktonhálóra annyi zsinórt engedjünk, hogy a háló
kerete a hajó vagy csónak menetirányával szembeforduljon, s a víz sodra a lebe-
gő-úszó szervezeteket a háló zsákjába terelje. A planktonhálót rövidebb-hosszabb
idő után kiemeljük, és a gyűjtőüvegből a zsákmányt lapos, fehér tálba csapoljuk.
Azonnal különválogatjuk a ragadozókat (medúzák, nyílférgek stb.) az apró
ágascsápú rákoktól, úszó zsákállatoktól, hallárváktól stb.
Az osztályozott állatokat külön kannákba tesszük, amelyeket 1/2 vagy 2/3 ré-
szig friss tengervízzel töltünk meg. A gyűjtőkannák szélesek legyenek. A tenger-
partról távoli helyekre való szállításkor — kivált, ha a szállítótartály zsúfolt — a
víz szellőztetéséről is gondoskodnunk kell. Ehhez sűrített levegővel töltött gázpa-
lackra van szükség; a sűrített levegőt redukálószelepen keresztül vékony gumi-
csövön vezetjük be a kanna fedelének nyílásán és porlasztókővel oszlatjuk szét a
tartály vizében. A tartállyal egybeépített redukálószelepes gázpalackos berendezé-
seket hidrobionnak nevezik. Ezt kisebb szállítmányok esetén jól helyettesíthetjük
az oxigénes szállítással. Ezzel a díszhalszállításnál is elterjedt korszerű módszer-
rel az állatokat kisebb-nagyobb műanyagzsákokba rakjuk, amelyeket csak félig
töltünk meg vízzel. Ezután a zacskó összefogott nyílásába oxigénpalackról gumi-
csövet vezetünk (de ez ne érjen bele a vízbe!), majd óvatosan megnyitjuk a csapot,
260
és a víz fölötti teret oxigénnel töltjük meg műanyagzacskó felfúvódik). Ezután a

zsák felső szélét visszahajtogatjuk, és légmentesen lekötjük. Távolabbra történő
szállításnál tanácsos kettős műanyag-zsákot használni, s az egészet termosztás-
kába tenni. A hidegebb vízből, főként az Északi- és Keleti-tengerből származó
állatok szállításánál fontos követelmény, hogy vizük hőmérséklete jelentősen ne
emelkedjék. Nagyobb tengeri állat-szállítmányokat ezért meleg időben külön hű-
tőkocsiban (kamion) továbbítanak. Termosztáska híján egyszerűen jegeléssel (dió
nagyságú sózott jég-darabokkal) vagy szárazjég- (fagyasztott széndioxid) pakolás-
sal akadályozhatjuk meg a szállítóvíz felmelegedését.
A sziklákhoz rögzült, fenéken élő vagy ott mászkáló állatok begyűjtése nagy kö-
rültekintést, kellő gyakorlatot kíván. Az apály-dagály parti zóna állatait (tengeri
rózsákat, parti tarisznyarákokat, csigákat, kagylókat, csöves férgeket stb.) leg-
könnyebben apály idején gyűjthetjük össze a szárazon maradt szik-lákról vagy a
partközeli gödrök tócsáiban rekedt kis élőegyüttesekből. A virágállatokat magával
a kővel kell elszállítani; ha nagyobb sziklán ülnek, akkor vésővel, kalapáccsal kell
a szikladarabkát a tömbről leválasztani, mert a kőhöz szívósan tapadó állatok
erőszakos eltávolítási kísérlete többnyire testük szétroncsolásához vezet. A tenge-
ri rózsákat, hidroidpolip-telepeket, tengeri makkokat, csigákat 24-36 órás időtar-
tamra nem szükséges vízzel együtt szállítani. Ilyenkor ezeket az állatokat megfele-
lő nagyságú, jól záró bádog-, alumínium vagy műanyag dobozokban körös-körül
több rétegben alaposan megnedvesített tengeri moszatokkal burkoljuk körül.
Erre a célra a legalkalmasabb a tengeri saláta (Ulva), amely megvédi az apályzó-
nában időnként víz nélkül élő állatokat a kiszáradástól. Óvatosan bánjunk a
tengeri sünökkel és körültekintően csomagoljuk őket, tekintve, hogy tüskéjük
könnyen letöredezik, s egyrészt bőrünk alá jutva égető fájdalmat és gyulladást
okoz, másrészt az állatok elvesztik eredeti szépségüket. Ugyanígy a pompás
csövesférgeket (Spirographis, Serpula) sokszoros algagöngyölegbe csomagoljuk,
nehogy törékeny mészcsőházuk a szállítás közben széttöredezzen. Semmi esetre
se szállítsunk rögzülten élő tengeri állatokat közös csomagolásban mászkáló fa-
jokkal (pl. tarisznyarákokkal), se kisebb állatokat nagyobb, falánk fajokkal (pl.
kis remeterákokat más nagyobb rákokkal, tengeri csillagokat kagylókkal stb.),
mert a kicsomagoláskor kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket.
Az apály zónán túli tengerfenék állatvilágának begyűjtésére már vagy könnyű-
búvár felszerelés, vagy hajóról lebocsátott fenékvonó hálók szükségesek. Az utób-
biak alul egyenes keretű, hátrafelé hosszabb zsákban folytatódó, nehezék-kel
ellátott, hosszú kötélen vontatott fenékhálók, különböző méretben s különféle
szembőségű hálóanyagból. Ilyenek azonban többnyire csak speciális gyűjtőhajó-
kon találhatók. A tengerparti biológiai állomások és Akváriumok nap mint nap
rendszeresen gyűjtenek hajóikkal, s általában megengedik, hogy az akvarista
csatlakozzék az expedícióhoz, vagy a begyűjtött anyagból válogasson a maga
számára. Tengerparti országokban külön cégek is foglalkoznak tengeri állatok
eladásával, sőt ma már a tengertől távol eső akvárium szaküzletekben is mind
gyakrabban kaphatók ilyen állatok.
261
A GERINCTELENEK GONDOZÁSA ÉS SZAPORITÁSA
Az édesvízi gerinctelenek tartására az akvaristák ritkán áldoznak külön me-

dencét. A kisebb fajok megfigyelésére általában egészen kicsiny akváriumok,
üvegkádak, akkumulátor-üvegek vagy négyszögletes preparátumüvegek is igen
megfelelők, sőt ha ilyen nem akad, gyakran még a kisebb-nagyobb befőttesüvegek
is megteszik. Ezeket a „kisegítő akváriumokat” azonban igen gondosan kell lefed-
nünk, főként ha bennük vízirovarokat vagy rovarlárvákat tartunk (a lárvák ké-
sőbb átalakulnak). Megszökésüket leginkább az üvegre, medencére helyezett 2-4
mm lyukbőségű fémhálóval vagy perforált műanyag-lappal akadályozhatjuk meg,
ha az üveg vagy medence peremére illő szélüket dobozfedélszerűen lefelé hajlít-
132. ábra. Édesvízi gerinctelenek egyforma méretű kis akváriumait

(pl. akkumulátor- vagy preparátumüvegeit) közös tokba építjük,
amelynek felnyitható teteje: keretbe foglalt fémháló
juk. Azokat a vízicsiga fajokat, amelyek főképp csak algákat legelésznek és a ma-
gasabb rendű vízinövényeket kímélik — a békésebb természetű halfajokkal együtt
tarthatjuk, de az ilyen fajok megfigyelésére és szaporítására is helyesebb külön
üveget berendezni.
Az édesvízi gerinctelenek akváriumának berendezése eredeti környezetük leg-
jellegzetesebb, élettanilag is szükséges elemét nyújtsa. Az uborkásüveg vagy
üvegkád fenekére kevés mosott folyami homokot terítsünk, s ebbe a csigáknak
egy-két bokros hínárcsomót telepítsünk (a hínárok talaj és beültetés nélkül is
megmaradnak). A frissen mosott homok „fehérségét” kevés kifőzött tőzeg-
mulmmal vagy bealgásodott kövekkel, kaviccsal ellensúlyozhatjuk. A nádas állat-
világához (szivacsok, tegzesek, vízirovarok, mohaállatok stb.) jól illik néhány le-
rögzített nádszál is. Édesvízi kagylókat általában ne tartsunk halakkal együtt
(kivéve a szivárványos öklét, amelynek szaporítása kagylóhoz van kötve), mert
tavasszal kirajzó lárváik (glochidiumok) a szűk élettérben tömegesen lepik el a
halakat, azok bőrébe furakodnak, és ott élősködnek. A megtámadott halak a sok
vérszívó glochidium áldozatává válhatnak. A nagyobb kagylók számára a meden-
ce talajába süllyesztett üvegcsíkkal rekeszthetjük el a vízi-növényekkel beültetett
hátsó és oldalsó területrészt, megvédve azokat a kagylók talajforgató „kártételé-
től”. A kagylókat ne helyezzük szűk kis üvegbe, piciny akváriumba, mert oxigén-
262
és táplálékhiány következtében hamar elpusztulnak. Folyami, kövi és kecskerá-

kok számára csak igen kevés, kristály-tisztára mosott homokot vagy csak vékony
kavicsréteget tegyünk a medencébe, fedezékül is csak 1-2 nagyobb követ, külön-
ben ezeket az állatokat önbeásásuk miatt aligha tudjuk megfigyelni. Vízinövénye-
ket ne ültessünk akváriumukba, mert azokat úgysem tűrik meg.
Az édesvízi gerinctelenek közül az ún. filtráló szervezetek, pl. a kagylók és
mohaállatok számára lebegő zöldalga- és infuzórium-kultúrákat állítsunk be, s
azokból adagoljunk időről időre medencéjükbe, amikor erre szükség van. Az
ágascsápú-, evezőlábú-, tócsa- és pajzsosrákoknak is hasonló zöldalgatenyészetet
létesítsünk, mert az üvegükben fellelhető ilyen táplálékot hamarosan el-
fogyasztják, s annak rendszeres utánpótlásáról gondoskodni kell. A vízicsigáknak
— ha úgy látjuk, hogy akváriumuk lágyszárú növényzete és a természetes alga-
képződés nem nyújt elegendő táplálékot — még összevagdalt salátalevelet, vagy
télen szárított salátalevélből magunk készítette salátaport szórjunk a víz színére.
Hidrákat és örvényférgeket planktonrákocskákkal táplálhatunk; a planáriák
azonban szívesen fogyasztják az összevágott Tubifexet vagy az apró nyershús-
darabkákat is. Vízirovarok és lárvájuk, valamint a folyami és kecskerákok
Tubifexszel, nyershúsvagdalékkal (sovány marhahúsból vagy halból) és kisebb
halakkal, béka- és gőtelárvákkal etethetők.
E gerinctelenek szaporításénak alapja a szükséges táplálék rendszeres biztosí-
tása. Ila a megfelelő környezetet és táplálékot biztosítjuk — többnyire minden
egyéb beavatkozás nélkül tapasztalhatjuk állataink szaporodását, olykor kolónia-
szerű sokasodását (pl. hidrák). A túlszaporodott állományokat ritkítanunk kell,
hogy javítsuk az egyedek létfeltételeit. A vízicsigák üvegfalra rakott petecsomóit
óvatosan leválaszthatjuk; a vízinövények leveleire rakottakat pedig a levágott
levélrésszel együtt azonos vízhőfokú másik üvegedénybe helyezzük, s ott keltetjük
ki. így elkülönítetten nagyobb figyelmet fordíthatunk a fiatal csigák etetésére,
fejlődésére. A búvárpók fiatal nemzedékének szétrajzása után a szülőket távolít-
suk el — azok mindegyike apró buboréknak ható külön kis búvárharangot épít
magának a víz színe alatt, s megkezdi önálló vadászatát. A piciny búvárpókok
eleinte apró planktonrákokkal (Cyclops, Daphnia) táplálkoznak, ezt adjuk szá-
mukra. A potrohlábain petéket hordó folyami rák anyákat már idejében különít-
sük el fajtársaiktól, hogy az anyák háborítatlanul gondozhassák majd a kikelő és
még hetekig potrohlábaikra csimpaszkodó ivadékukat.
A tengeri gerinctelenek számára — az apróbb termetűektől (hidroid-
polipocskáktól, különféle piciny rákocskáktól stb.) eltekintve — már nagyobb
medencét létesítsünk, amelyet jól működő szellőztető és szűrőberendezéssel sze-
relünk fel. A tengeri akvárium méretének alsó határa 10 liter legyen, de lehetőleg
minél nagyobb, mert ezekben sokkal könnyebb az egyensúlyt fenntartani, és
kezelésük is egyszerűbb. A tengeri állatok tartásával kapcsolatban sokáig az a
téves nézet uralkodott, hogy az akváriumukat az ablaktól messze, sötétebb he-
lyen kell felállítani. Az ablakon besütő nap melegétől igyekeztek óvni a tengeri
állatokat. Pedig a sekély tengerparti zóna állatvilága nagyon is igényli a fényt, sőt
az olyanokra, mint az algákkal szimbiózisban élő viaszrózsák, egyenesen káros,
263
ha nem kapnak kellő fényt. E szervezetek csupán az erős megvilágítással járó

nagyobb felmelegedést, illetve az ezáltal bekövetkező oxigéncsökkenést sínylik
meg. Közvetlen napsütésben nem részesülő helyen tehát tengeri akváriumot sza-
bad — sőt lehetőleg itt kell — felállítani, illetve a nagyon is fényigényes tengeri
zöldmoszatok, tengeri planktonikus és a sekélytengeri ál-latok érdekében az ál-
landóan sötét helyen levő medencét „hideg” műfénnyel (fénycsővel) rendszeresen,
napi 8-10 órán át meg is kell világítanunk.
Fontos továbbá, hogy a tengeri gerinctelenek akváriumának talaja igen laza
szerkezetű legyen, különben anaerob baktériumok telepszenek meg benne, s ká-
ros gázokat (kénhidrogént, metánt) fejlesztenek, amelytől a homok is megfeketed-
het. Ezt kiküszöbölendő, az egész talajréteget szűrőfelületnek alakítsuk ki. E cél-
ból talajfiltráló szívócsöveket építsünk be az egész medencefeneket alul betakaró
4-5 cm vastag durva kavicságy közé, s a durva szemcséjű, ki-fogástalanul kimo-
sott homokot 2-3 cm-es rétegben csak efölé terítsük. Az apály—dagály zóna álla-
tai (tengeri rózsák, rákok stb.) fogságban is megkívánják, hogy időnként szárazra
kerüljenek. Ezért tegyük lehetővé, hogy teraszosan emelkedő sziklákra — a fedő-
üveg és a víztükör közti légtérbe — kimászhassanak.
A tengeri gerinctelenek etetésének legfőbb követelménye, hogy csak annyi ele-
séget adjunk egyszerre, amennyi azon nyomban el is fogy! Ez ugyan az édes-
víziekre is szabály, de itt egyenesen a tartás alapfeltétele. A legtöbb hiba és ku-
darc e téren adódik a tengeri akvarisztikában. Planktonevő fajoknak kevés
Daphniát és Cyklopsot is adhatunk, de csak apránként, mert ezek az édesvízi
rákocskák rövid ideig (legfeljebb órákig) élnek a számukra mérgező tengervízben.
Sokkal megfelelőbb ilyen tápláléknak a vásárolt petéből otthon kikeltethető
sórákocska vagy népies nevén sóféreg (Artemia salina), amely sokáig él a tenger-
vízben, sőt abban ki is keltethető. Kisebb termetű állatoknak az Artemia apró
lárváit adhatjuk, a nagyobbaknak pedig külön medencében 0,5-1 cm-es példá-
nyokat nevelhetünk. A nem planktont fogyasztó tengeri állatok többnyire ragado-
zók, amelyek húst igényelnek. A kisebbek (garnélák, remete-rákok stb.) beérik
Tubifexszel, Enchytraeusszal és szúnyoglárvával is. Ez utóbbi előnye, hogy két
napig is bírja a tengervizet. A nagyobbaknak kisebb-nagyobb darabokra felvagdalt
nyers halat vagy szárnyashúst adjunk (semmi esetre se zsíros sertés- vagy fagy-
gyús marhahúst !). Igen jó az időnként nálunk is kapható fagyasztott tonhalhús. A
szabadon mászkáló állatoknak az eledelt a közelükbe szórjuk, hogy mihamarabb
elcsíphessék és elfogyaszthassák azt. Az esetleg mégis megmaradó eleséget (húst,
Tubifexet) azonnal távolítsuk el. A rögzült állatoknak, pl. a virágállatoknak az
eleséget külön-külön a tentákumulok („karok”) közé kell helyezni. Erre a célra
hosszú facsipeszt vagy gumilabdacsban végződő üvegcsövet használjunk. Ezeknek
kis halakat (pl. guppikat) is adhatunk, de ne élve. Csak teljesen kinyílott, egész-
séges, étvágyat jelző rózsákat etessünk meg, ha a táplálékot elengedik vagy nem
rögtön ragadják meg — ne erőltessük az etetést. Ám az is helytelen, ha éheztetjük
e szép állatokat. Általános szabályt nem adhatunk az etetés gyakoriságára, mert
az az állatok fejlettségétől, előző táplálékától és egészségbeli állapotától függ.
Vannak, amelyek naponta, mások 3-4 naponként igénylik a táplálékot.
264
Figyeljük meg a rózsák ürítését, és ezt követően egy nap múlva adjunk nekik
újra enni. Az állatok által kiürített emésztetlen részeket pedig, amint észrevettük,
azonnal távolítsuk el a medencéből!
A tengeri gerinctelenek akváriumi szaporodására csakis akkor számíthatunk,
ha számukra a lehető legoptimálisabb létfeltételeket biztosítottuk. Ilyen körülmé-
nyek között is akváriumban legkönnyebben a hidroidok és aktiniák szaporodnak.
Az utóbbiak közt a következő szaporodási formákkal találkozhatunk. A leggyako-
ribb az osztódás. Ezt bíbor- és viaszrózsáimon magam is megfigyeltem. Bizonyos
nagyság elérése után a rózsa lassan kettéválik, egy-mástól eltávolodik, majd a két
fél teljes formájú állattá regenerálódva mint két új egyed folytatja életét. Az osz-
tódni készülő rózsák napokkal az osztódás előtt beszüntették táplálkozásukat,
noha karjaik teljesen nyitva voltak. Ritkábban találkozunk a másik ivartalan sza-
porodásmóddal, a sarjadzással. Ilyenkor a rózsa testén kívülről kis dudor kelet-
kezik, amely az édesvízi hidrához hasonló kis áttetsző polipocskává fejlődik, majd
leválva a szülő oldaláról, ön-álló életet kezd. Még ritkábban lehetünk szemtanúi
az aktiniák elevenszülésének, amikor az idősebb példányok „kész”, 3-5 mm-es
polipokat vagy 2-3 mm-es medúzákat bocsátanak ki magukból, akár 10-20 dara-
bot is egyszerre. Lényegében ez is ivartalan szaporodási forma. Viszont elég gya-
kori a tengeri rózsák ivaros szaporodása. Főleg jól fejlett ékköves rózsáimon lát-
hattam, amint egy-egy hím szépen opalizáló „ködfelhőként” bocsátotta ki magából
hím ivar-sejtjeinek óriási tömegét. Később a spermiumok szétoszlottak, a víz ki-
tisztult, de a sejtek 24 óráig megtartották mozgásképességüket. A nőstények is a
száj-nyílásukon keresztül bocsátották ki ezerszámra ugyancsak felhőszerűen
csillós, apró petéiket. Ezek csupán néhány óráig maradtak meg termékenyítés
nélkül. Az ivarsejtek kibocsátása gyakran nem egyszerre, hanem egymástól füg-
getlenül más-más időben történt. Csak néhány esetben adta le ugyanabban a
medencében egyszerre egy nőstény és egy hím ivartermékeit, s nyertem így tőlük
utódokat. A megtermékenyült csillós peték a medence falára vagy kövei-re tele-
pedtek, majd 2-3 mm-es polipokká fejlődtek. Felnevelésük azonban igen körül-
ményes volt, s csak kis részük indult gyors növekedésnek, mert noha kezdetben a
vízben fellelhető mikroszkopikus élőlényeket fogdosták el, már néhány napos
koruktól külön-külön kellett őket egyedileg megetetni.
A következőkben az akvárium gerinctelen állatvilágának jellegzetesebb képvi-
selőit, az akvaristák által gyakrabban tartott csoportjait mutatjuk be.
VÉGLÉNYEK (PROTOZOA)
A véglények egy mm-nél általában mindig kisebb, csupán mikroszkóppal meg-

figyelhető, egyetlen sejtből álló állatok. Magánosan vagy telepeket alkotva élnek.
Egy részük mozdulatlan; egyesek változó alakú és helyzetű állábak, mások élén-
ken mozgó-csapkodó fonálszerű képletek: hosszú ostorok vagy rövid csillók segít-
ségével mozognak. Testméretüket a milliméter ezredrészének mértékegységével, a
mikronnal (µ) fejezzük ki. Lassan folyó és álló vizekben, a legkisebb pocsolyában,
265
időszaki vízgyülemlésekben is fellelhetők. Nagyobbrészt szerves bomlásterméke-

ken elszaporodó baktériumokkal és szerves eredetű törmelékrészecskékkel táp-
lálkoznak; az ilyenek tömegesen mindig ott jelennek meg, ahol rothadási folyama-
tok vannak. Ilyen környezet például a hiányosan tisztogatott, sok bomló
hulladékanyagot, rothadó vízinövényeket tartalmazó akváriumvíz, amelyben oly-
kor hirtelen óriási tömegben sokasodnak el, hiszen rendkívül gyors ütemben,
kettéosztódással szaporodnak.
Vizsgálatukhoz a legegyszerűbb (30-200-szoros nagyítású) tanulómikroszkó-
pok is megfelelnek, amelyekkel tárgylemezen, egy csepp vízben megfigyelhetjük e
vízi parányokat, sőt a
mikrotechnikában járatosak rögzített
preparátumokban megörökítve is
tanulmányozhatják őket.
A nálunk eddig ismert mintegy
1000 véglényfaj jelentős része megta-
lálható az akváriumban. A gyökérlá-
búak (Rhizopoda) osztályából leg-
gyakrabban az óriás amőba (Amoeba
proteus) és a sugaras napállatka
(Actinosphaerium eichorni) mutatható
ki. Az óriás amőba 200-500 µ nagy-
ságú véglény. Állábaival folyja körül
és veszi fel testébe szilárd táplálékát.
Csupasz testében jól elkülönült sejt-
magot és lüktető üregecskét fedezhe-
tünk fel. Rothadó növényzetű, felgyü-
lemlett iszapú akváriumokban gya-
133. ábra. Zöld ostoros (Euglena viridis) kori. A sugaras napállatka 150-1000
szaporodása: 1. hosszanti osztódás; 2 - µ nagyságú véglény. Gömbded testét
3 . tokban való osztódás körös-körül sugárszerű, merev, fi-
nom nyúlványok övezik; testének
belső és külső része élesen elhatárolódik.
Az ostoros véglények (Flagellata) testük elülső végén ostort viselnek, amelynek
csapkodásával haladnak előre. Egy részük páncélos, más részük csupasz. Posha-
dó vizű akváriumokban meglehetősen gyakori a zöld ostoros (Euglena viridis), ez
az orsóra emlékeztető, csupasztestű, 50-60 µ nagyságú szervezet. Megnyúlt testét
rézsútosan sávozott bőrke fedi, amelynek elülső végén hólyagocskává szélesedő
csatorna látható. A csatornából egyetlen hosszú ostor nyúlik ki. A halivadék első
táplálékai közt szerepel, legalábbis a szikzacskó felszívódása utáni első két napon
a Brachydaniók, Puntiusok és Corydorasok bélcsatornájában gyakran megtalálha-
tó. Igen jellegzetes ostoros a csokrocska (Dinobryron sertularia), amelynek elöl tág
nyílású, hátrafelé pedig kihegyesedő háza, egy hosszú és egy: rövid ostora van.
Gyakran alkot telepet, amikor há zacskájuk egymás pereméhez tapad, s
266
Dr. Lányi György
134. ábra. Körülcsillós ázalékállatok: 1. Stylonychia mytilus (kagylóállatka), kb. 0,4 mm; 2. Coleps hirtus, kb. 0,05 mm; 3.
Euplotes charon (csészeállatka), kb. 0,08 mm; 4. Halteria grandimella (ugróállatka) kb. 0,04 mm; 5. Ichthyophthirius
multifiliis (a darakór okozója), kb. 0,5 mm; 6. Vorticella nebulifera (harangállatka), kb. 0,08 mm; 7. Epystilis spec., kb.
0,08 mm; 8. Stentor roeseli (tegzes kürtállatka) és S. coeruleus (kék kürtállatka), kb. 1,2 mm; 9. Prorodon teres, kb. 0,2 mm;
10. Chilodonella cucululus (halparazita), kb. 0,2 mm; 11. Paramecium caudatum (papucsállatka), kb. 0,35 mm; 12.
Paramecium bursaria (erszényállatka), kb. 0,12 mm; 13. Locodes rostrum, kb. 0,6 mm, 14. Dileptus anser (lúdállatka), kb. 1
mm; 15. Lacrymaria olor (hattyúcsillós), kb. 0,8 mm; 16. Bursaria truncatella, kb.
1,5 mm; 17. Spirostomum ambiguum, kb. 3,0 mm
267
Korszerű akvarisztika 1966
ilyenkor az egész kolónia csinos kis csokrocskára emlékeztet. Jól megvilágított

akváriumban nem ritka.
Az akvaristákat a véglények köréből kétségkívül az ázalékállatok (Infusoria) osztálya ér-

dekli a legjobban. Egy részüknek testét merev serték vagy sűrű lemezes sorban hullámzó
ún. cirrusok fedik, ezek a csillós véglények (Ciliata). Más részüknek csupán a fiataljai csilló-
sak; a fejlett példányok fonálszerű végükön többnyire gömbszerűen megvastagodott szívó-
tapogatóval rendelkeznek, ezek a szívókás véglények (Suctoria). Az ázalékállatok testében
nagy és kis sejtmagot, lüktető üregecskét, többnyire elöl vagy a hasoldalon tölcsérszerű
szájnyílást és ezt övező, örvénylő hullámzóhártyát ismerhetünk fel; az élősködő fajoknak
azonban nines szájnyílásuk.
Az ázalékállatok közül akváriumaink leggyakoribb faja a közismert papucs-

állatka (Paramecium caudatum). Nagyobb tömegű jelenléte azonban mindig az
akváriumban felhalmozódott szerves bomlástermékekre figyelmeztető jel. A 120-
330u nagyságú, papucs formájú egysejtűt örvénylő csillókoszorú övezi. A szétúszó
zsenge halivadék egyik legfőbb tápláléka, ezért tiszta kultúrában is tenyésztik.
A többi ázalékállat közül gyakran találkozhatunk még mind az infuzórium-
tenyészetből, mind a kóros, rothadó növényzetű akváriumokból vett vízmintákban
az ugyancsak csillós, hordó alakú, 2 csillóöves ragadozó ormányos állatkával
(Didinium nasutum). Ez a csupán 80-150 µ nagyságú kis „véglényharamia” a nála
kétszer nagyobb papucsállatkákat is mohón támadja meg, s áldozatába döfött
kitolható szívókájával annak egész testanyagát kiszívja. Hasonló telhetetlen étvá-
gyú ragadozó a kürtállatka (Stentor polymorphus) is, amely 1-2 mm nagyságúra is
megnövő, aljzathoz tapadó ázalékállat. Tölcsér alakú teste a kürtszerűen elvéko-
nyodó végével rögzül valamely aljzathoz. Tágas tölcsérszerű, spirális övű száján
keresztül akár vele csaknem azonos nagyságú fajtestvérét is lenyeli. Többnyire az
akvárium növényeihez, algáihoz tapadva találjuk. Ugyancsak a vízinövények leve-
leiről vett kaparékban láthatjuk mikroszkópunk képmezejében az igen csinos
harangállatkát (Vorticella nebulifera), amely szép kis telepeket alkot. Harangfor-
májú 1-1 egyede külön-külön nyélen ül; a csavarosan összehúzódó vagy kinyúj-
tózkodó nyél pedig az aljzathoz rögzül. Hossza 40-80 µ.
SZIVACSOK (PORIFERA)
A szivacsok igen egyszerű felépítésű soksejtű állatok, amelyekben a sejtek közötti kap-
csolat még nagyon laza, így valódi testszövetük nincs. Akváriumainkba az édesvízi kova-
szaru szivacsok (Cornacuspongiae) képviselői kerülnek be a szabadból begyűjtött, víz. áztat-
ta faágakkal, növényekkel és táplálékkal, ahol elszaporodva vastag csomókat alkothatnak a
berendezésen, növényeken, köveken. Ha nem lepik el teljesen a növényt, akadályozva annak
asszimilációját, akkor ártalmatlan lakói az akváriumnak. Apró, legfeljebb néhány mm-es
egyedeik teste lyukacskáktól áttört; a központi részén tátongó üreget szájacskának nevez-
zük. Gömbded szaporító testecskékkel, az ún. vízigyöngyökkel (gemmulákkal) szaporodnak,
amelyeket ősszel termelnek.
268
Az édesvízi szivacsok közül akváriumba leginkább a kissé szennyezett ta-

vainkban közönséges, fa alakúan elágazó, zöldessárga, barna vagy szürkésfehér
telepeket alkotó tavi szivacs (Spongilla lacustris), vagy az álló- és folyóvizekben
egyaránt gyakori, többnyire sárgásbarna, rövid ujj alakú nyúlványokat képező
törékeny szivacs (Spongilla fragilis) kerülhetnek be. A balatoni cölöpökről, móló-
kövekről, nádtövekről gyűjthetjük be a zöldes vagy sárgásbarna, ugyancsak ujj-
szerűen elágazó telepű balatoni szivacsot (Spongilla carteri balatonensis), folyóvize-
ink parti tárgyairól pedig a sárgásbarna vagy fehéres telepű folyami szivacsot
(Ephydatia fluviatilis). Az édesvízi szivacsok igénytelen szervezetek, de a magas
vízhőmérsékletet és az oxigénszegény vizet nemigen viselik el. Részben lebegő
moszatokkal és véglényekkel táplálkoznak, tehát a túl higiénikusan kezelt akvá-
riumok vizében nem találják meg létfeltételüket. Ilyen helyen külön zöldalga-
tenyészetből és infuzórium-tenyészetből kell vizükbe időről időre apró tápláléku-
kat biztosítani. Az értékesebb vízinövényt ellepő szivacstelepet egyszerűen levá-
lasztjuk a belepett részről.
CSALÁNOZÓK (CNIDARIA)
A csalánozók állattörzsébe akvarisztikai szempontból olyan jelentős csoportok tartoznak,

mint az édesvízi hidrák és a csodálatosan szép tengeri virágállatok. A szivacsoknál fejlettebb
szervezetek, mert a testüket felépítő sejtek már külső és belső rétegbe rendeződtek (ekto- és
entoaerma), tehát valódi szöveteik, sőt egyszerű szerveik is vannak. Testük lényegében egyik
végén zárt, a másikon nyitott cső. A zárt végükkel (talp) többnyire valamely aljzathoz tapad-
nak, míg a szabad nyitott végen van a szájnyílás, amelyet különböző hosszúságú tapogatók
(tentakulum) koszorúja vesz körül. Magános vagy telepeket alkotó állatok. Legtöbbjüknek
sajátos csalánsejtjeik vannak, amelyeknek zárt tokjában folyadék és többágú horoggal ellá-
tott, összecsavarodott csalánfonal foglal helyet. Érintésre a csalántok fedele felnyílik, és a
csalánfonál kivágódik.
Ivartalanul sarjadzással és kettéosztódással, ivarosan pedig petékkel és hím ivarsejtek-
kel szaporodnak. Egyes aprótermetű polipoknál (Microhydra, Craspedacusta) nemzedék-
váltást is megfigyelhetünk, amikor medúza alakjaik jelennek meg.
HIDRAÁLLATOK (HYDROZOA)
A Hydrozoa osztályba tartozó, aprótermetű csalánozók közül az édesvízieknek kizárólag

csak polip alakjuk, a tengerieknek viszont hidroidpolip és hidroidmedúza alakjuk is van. Az
előbbiek a hidrák (Hydraria) rendjét alkotják, amelyek képviselői hazai vízben, pocsolyában
mindenfelé közönségesek. Megnyúlt csőszerű testük felső végén a szájnyílás körül a faj és
kor szerint 5-20 mm hosszú tapogatójuk van. Különböző vízinövények, gyakran a békalen-
csék (Lemna) alján telepednek meg. Bár többnyire aljzathoz rögzülten élnek, sőt így is va-
dásznak zsákmányukra, ám szükség esetén araszoló-bukfencező mozgással képesek helyü-
ket változtatni.
Megfigyelési célokra a legalkalmasabb hidrafaj a nagyobb állóvizeinkben gya-

kori nyeles hidra (Pelmatohydra oligactis), mert 20-30 mm-es testméretével a leg-
nagyobb hidrafajunk. Csőszerű testének alsó harmada nyélszerűen megvékonyo-
dott, tapogatói igen vékonyak és jóval hosszabbak testénél. Színe a környezet
269
és a táplálék szerint sárgás,

pirosas, barnás vagy szürke
lehet. Váltivarú állat. Akvári-
umba leggyakrabban az úgy-
szólván minden vízben gya-
kori közönséges hidra (Hydra
vulgaris)kerül be, amely 8-20
mm nagyságú. Teste alul nem
vékonyodik úgy el, mint a
nyeles hidráé. Tapogatói leg-
alább olyanhosszúak, mint a
teste. Színe barnás, különféle
árnyalatú. A zöld hidra
(Chlorohydra viridissima) tisz-
ta állóvizekből eleséggel beke-
rülve akváriumokban is elég-
gé gyakori, de a környezetbe
olvadó színe folytán többnyire
elvész szemünk elől. A csupán
15 mm nagyságú polipocska
tapogatói rövidek, vastagok.
Zöld színe zöldalgáktól ered,
amelyekkel szimbiózisban él
— ennek okát még nem sike-
rült kideríteni. Az algák az
entodermasejtekben találha-
tók, s az állat ivaros szaporo-
dásakor a petével kerülnek át
az utódba. A zöldhidra hím-
nős: a pete és hímivarsejtek
egyazon állaton termelődnek.
A hidrák a táplálékdús
nyáron at általában csak ivar-
talanul, bimbózással szapo-
rodnak; így számuk 12 óra
alatt megnyolcszorozódhat. Az
ősz beálltával kezdődik el iva-
ros szaporodásuk. Valameny-
135. ábra. Felül balra: növényszáron ülő, bimbózó
nyi hidrafaj falánk ragadozó,
hidra; jobbra: hidra, megragadott zsákmányával;
válogatás nélkül csalánozzák
alul: a = csalánsejt csalántokkal a kilövés előtt;
meg és kebelezik be a vízibol-
b = csalántok a kilövés közben ; c = csalántok a ki-
hákat és más plankton-
lövés után, 750 szeres nagyításban (b és c: nem raj-
szervezeteket, s minthogy
zolták a sejtet a tokhoz) 1. talpazat; 2. bimbó; 3.
fiókhidra 4. száj ; 5. zsákmány; 6. zsákmánytelepek ezek előszeretettel vándorol-
(csalánsejtek csoportjai); 7. tentákülümok; 8. csa- nak a fény felé, a hid- rák is
lántüske; 9. fedél; 10. csalántok; 11. csalánsejt; 12. ide (pl. a víz színe alá. húzód-
sejtmag; 13. csalánfonal nyaki része; 14. csalánfonal nak.
270
HIDROIDOK (LEPTOLIDA)
Hidratermetű vagy még annál is kisebb tengeri polipocskák ezek, s népes telepeket al-
kotnak. A tengeri akváriumok gyakori lakói. Két különböző alakjuk van: az aljzathoz kötött
hidroidpolip és a szabadon úszó hidromedúza. A két nemzedékforma szervezete lényegileg
ugyanaz, csupán életmódjuk különbözik egymástól. A polip itt lényegében a dajka”, amely
bimbózással hozza létre az ivaros alakot, a medúzát. Ez leválik a polipról és később ivaro-
san, vagyis a petesejtek megtermékenyítése révén újra polipokat hoz létre.
A hidroidok közül a tengeri akváriumok kövein apró barna bevonatot, afféle

törpe „hínárerdőt” hoz létre az európai tengerekben mindenütt gyakori villás
csengettyűke (Obelia
dichotoma).
Gyakori képviselőjük a
csinos tengeri csengettyűke
(Campanularia johnstoni ),
amely ugyancsak elterjedt
lakója az európai tengerek-
nek. A Hydractinia echinata
hidroidpolip telepeit mint
bundaszerű bevonatot
gyakran látjuk a tengeri
136. ábra. Az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii) medencékbe telepített csi-
üvegszerűen átlátszó, 1-2 cm-es testét félgömbszerű gák és remeterákok héjain.
ernyő borítja, amelyről szájcsöve a harang nyelvéhez
A hidroidokhoz sorolják
hasonlóan lefelé lóg. A = fiatal medúza alak; B = po-
lipalak, amelyet eredetileg Microhydra ryderi né- a bunkós medúzákat (Tra-
ven írtak le chymedusae) is, amelyek
egyik képviselője, az édesví-
zi medúza (Craspedacusta sowerbii) az utóbbi években hazánkban is megjelent
néhány helyen, s így többen már akváriumban is tanulmányozhattak. 0,5-2 mm
hosszú polipját Microhydra ryderi néven írták le, s medúzaalakját sokáig nem is
ismerték. Az apró polipocska ugyanis a mérsékelt égövi hidegebb vizekben csak
ivartalanul szaporodott. Melegebb nyarakon azonban 23-27 C°-os vízben oldalá-
ból kisarjad medúza alakja is, amelynek fehéres, áttetsző, osztatlan peremű, ta-
pogatókkal pásztázott kerek ernyője 20 mm átmérőjű.
E csoportba tartozik a Tisza alsó szakaszának köves partjain már hazánkban
is megtalált bunkós polipocska (Cordylohydra caspia). Ennek 3-5 em magas, gyö-
kérzetszerű, barnássárga telepei vannak. Bunkó alakú egyedei a gazdagon elága-
zó finom szárak végein ülnek. A bunkós polipocska legfigyelemreméltóbb példája
a tengerből az édesvízbe áttelepedett állatformának.
A hidroidok poliptelepei akváriumban kitartó, igénytelen szervezetek, apró
planktonnal táplálkoznak.
VIRÁGÁLLATOK (ANTHOZOA)
A tengeri akváriumok igen kedvelt alanyai, a tengeri rózsák (aktimák) és viaszrózsák tar-
toznak e csodás szépségű — virágokra emlékeztető — állatokat magában foglaló osztály-
ba. A tengeri rózsák (Actiniaria) a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályát al-
271
kotják, szemben a virágkorallok különféle változatos megjelenésű rendjeivel, amelyeket a

nyolcosztatú virágállatokhoz (Octocorallia) sorolunk. A felettébb változatos formájú szilárd
mészvázakat kiválasztó és sűrű telepekben élő apró korallpolipok üregeikbe visszahúzható
tapogatóikkal törpe-planktonevő szervezetek. A tengerparttól távoli akváriumokban huza-
mosabb ideig nemigen tarthatjuk őket. Annál inkább az Adriából, a Fekete-es Északi-
tengerből származó tengeri rózsákat, a-melyek a gondozási szabályok betartása mellett
aránylag hosszú ideig j61 eltarthatók akváriumban. Alapjában véve pompás színezetű „óriás
hidráknak” tekinthetők, a nyolcosztatúakkal szemben telepet nem alkotó, hanem magáno-
san az aljzathoz rögzült polipok. Medúza alakjuk nines. Testük széles talppal erősen tapad
a köveken vagy a remeteráktól hordozott csigaházakon. Az utóbbiakat maguk a remeterák-
ok telepítik rá az üres csigaházra, amelybe puha potrohvégüket bújtatják. Ilyenkor különös
szimbiózisban élnek az Eupagurus remeterákok az Adamsia palliata, a Pagurusok pedig a
Calliactis parasitica és C. tricolor nevű tengeri rózsákkal. A széles talpról rövidebb-hosszabb
törzsük ered. A szájnyílás körül helyezkednek el a mozgékony tapogatók, amelyek feltűnő
színük és zömök vagy megnyúlt alakjuk miatt virágszirmokra emlékeztetnek.
A tengeri rózsák halakat, rákokat, puhatestűeket, férgeket és medúzákat ejtenek el csa-
lántokjaik segítségével, s áldozatukat karjaikkal a szájnyílás felé terelik. Emésztés közben a
tapogatók a testüregbe húzódnak; ilyenkor többnyire gömbded gamóknak látszanak. Van-
nak azonban köztük apró planktonállatokkal táplálkozó, igen finom, vékony, sűrű tapoga-
tókkal bíró fajok is, mint pl. a tengeri szegfűk (Metridium). Az ilyenek a tapogató koszorúhoz
érő apró planktonállatkákat vagy azok aláhulló friss tetemeit juttatják a testüregükbe száj-
nyílásuk felé örvénylő nyálkaváladékukkal.
Szaporodásuk ivaros vagy ivartalan. A fiatal állatok hidra nagyságú és külsejű élőlé-
nyek, amelyek igen apró planktonszervezetekkel táplálkoznak. Az apály zónában élő tengeri
rózsák a víz visszahúzódásakor teleszívjak testüregüket, s tapogatóikat behúzva várják meg
a tenger visszatérését. A tudomány több mint 1000 fajukat ismeri. Közülük a trópusi tenge-
rekben élő óriás viaszrózsa (Stoichactis) átmérője a másfél métert is eléri. E hatalmas virág-
állat az Amphiprion korallszirti hallal él sajátos szimbiózisban.
A virágállatok akváriumainkban leggyakrabban gondozott faja a bíborrózsa

vagy lóaktínia (Actinia equina), amely nevétől eltérően nemcsak szép bíborvörös,
hanem fakó pirosasbarna, zöld, narancs és szürke színekben is előfordul. Teste
zömök, aránylag rövid, vastag tapogatói vannak. Az akvaristákhoz kerülő példá-
nyok általában a Fekete-tengerből (zöldek és fakóbarnák) és az Adriából (bíborvö-
rösek) származnak. A Földközi-tenger egyik leggyakoribb aktíniája, a viaszrózsa
(Anemonia sulcata) is gyakori lakója a tengeri akváriumoknak. 10 cm hosszú tes-
tének végén mintegy 200 tapogatója van, amelyek a 15 cm hosszúságot is elérik,
és szürkés- vagy sárgásfehérek, gyakran lilavégződésűek. Tapogatóit nem tudja
testüregébe visszahúzni. Oxigénigényes állat, kiváltképp a zöldalgákkal szimbió-
zisban élő, zöldes színű egyedek, amelyek feltétlenül sok fényt kívánnak. Ugyan-
csak a Földközi-tengerből kerülnek tengeri medencékbe a mutatós ékköves ró-
zsák (Cribrina gemmatea), amelyek széles, oszlopszerű teste 15 cm magasra is
megnő, tapogatóik viszonylag rövidek és vastagok. Okkersárga testét és tapogatóit
szabályos sorokban fehéres dudorok pásztázzák, mintha teste igazgyöngyökkel
volna ékesítve.
A hatosztatú virágállatok külön rendjét alkotó csöves virágállatok (Cerian-
tharia) is tartogatnak a tengeri akváriumok számára egy feltűnően szép és hálás
lakót, ez a Földközi-tengerben nem ritka csöves tengeri rózsa vagy tengeri kö-
körcsin (Cerianthus membranaceus). 20 cm magasságot is elérő, 3 cm széles teste
alul csőben ül, amely megkeményedett nyálkából, homokból, kagylótörmelékből
272
épül fel, s vége a homokfenékbe süllyed. Igen hosszú, vékony tapogatói széjjeltár-
va várják a zsákmányt. Ha a csöves tengerirózsát vagy hengerrózsát valami meg-
zavarja, gyorsan csőhüvelyébe húzódik vissza. Ideális akváriumi alany, amely
tengeri akváriumokban már 30 évig is elélt.
FÉRGEK (VERMES)
A férgek többnyire megnyúlt testű, lapos vagy hengeres állatok. Testük csupasz vagy
csillókkal fedett, részint tagolatlan, másrészt szelvényekre, gyűrűkre tagolódik. A legapróbb
fajok az 1 mm-t sem érik el, de akadnak köztük több méter hosszúak is. Szárazon, édesvíz-
ben és tengerben egyaránt gyakoriak — az utóbbiak közt egészen szokatlan megjelenésű,
inkább tarka virágokra, semmint a közönséges férgekre emlékeztető fajok is találhatók,
amelyek a tengeri akváriumok valóságos díszei.
LAPOSFÉRGEK (PLATYHELMINTHES)
A laposférgek osztályai közül az örvényférgek (Turbellaria) képviselőit gyakran figyel-

hetjük meg akváriumban, amint hívatlan vendégekként, kis meztelen csigákra emlékeztetve
csúsznak az üvegfalon. Testük feji végén két vagy több szemük, hasoldalukon pedig a szá-
juk található. A fehéres, áttetsző, olykor színes állatokat többnyire élő eleséggel vagy idegen
akváriumokból áttelepített növényekkel hurcoljuk be akváriumunkba, ahol bő táplálkozási
lehetőségekre találva nagyon elszaporodhatnak. Az örvényféreg elnevezést a testüket beborí-
tó csillóknak köszönhetik, amelyek csapkodásával két oldalukon vízörvénylést keltenek.
Közhasználatú nevük: planáriák. Hámjuk igen sok nyálkát választ el, amely mint élő „légy-
papír” fogja meg az apróbb planktonszervezeteket (pl. a Daphniát, a Cyclopsot stb.). Így a
medencében elszaporodott örvényférgek a halak táplá-
lék-konkurrenseivé is válnak. Legtöbbjük ragadozó: apró
rovarlárvákkal, férgekkel, rákocskákkal, állathullákkal
táplálkoznak, az akváriumiak mohón falják fel az ikrát és
a kikelt zsenge ivadékot, de kiéhezve többedmagukkal
megtámadják a fejlettebb halakat, és azokat el is pusz-
títhatják. Mig édesvízi fajaik kellemetlen vendégei a
díszmedencéknek, amelyeket a szaporító akváriumokban
semmi esetre sem tűrhetünk meg, addig a tengeri fajok
igen hasznos segítőtársai az akvaristának, mert szorgal-
mas tisztogató tevékenységükkel a medencéből rendsze-
resen kiküszöbölik a tengervizet rövid idő alatt tönkrete-
vő szerves hulladékot.
Az örvényférgek közül édesvízi akváriumainkba

leggyakrabban a tejfehér planaria (Dendrocoelum
lacteum) kerül be. 10-30 mm nagyságú, tejfehér 137. ábra. Örvényférgek —
testű állat, legfeljebb a bélcsatornája barna. Két balról jobbra: füles planária
(Planaria gonocephala) ; mo-
szeme egymástól távolabb helyezkedik el, mint c s á ri p l a ná ri a ( Pl an ar ia
ugyanezek a test szélétől. A másik gyakran beke- torva) ; alpesi planária
rülő faj a gyászplanária (Planaria [Dugesia] lugub- (Crenobia alpina); tejfehér
ris), amely 13-20 mm-nyi világosbarna vagy fekete planária (Dendrocoelum
színű féreg. Feje kiszélesedett, lekerekített vagy lacteum)
273
tompa háromszög alakú. A regenerációs kutatások kedvelt alanya. Szabadból

begyűjtött vízinövényekkel hurcolhatjuk be a budapesti Lukács-fürdő Malom-
tavába trópusi tündérrózsákkal betelepített és onnan többfelé széthurcolt, indiai
eredetű tigris planáriát (Euplanaria tigrina). E 15-28 mm-es nyúlánk állat feje
háromszög alakban kihegyesedő, barnás vagy olajzöld testét feketésbarna foltok
tarkítják. Ivarosan petekokonokkal, vagy ivartalanul kis planáriákat sarjadzva
szaporodnak.
HENGERESFÉRGEK (NEMATHELMINTHES)
Az e törzsbe tartozó osztályok közül a húrférgek (Nematomorpha) egyik kép-

viselője a vizeinkben gyakori közönséges húrféreg (Gordius aquaticus) akvárium-
ban is megfigyelhető. 3 mm vastagságú, igen hosszú teste a hegedűhúrra emlé-
keztető; a nép „víziborjúnak” nevezi. Váltivarú állat; kokonjaiból akár félmillió
mikroszkopikus méretű lárva kelhet ki.
A hengeresférgek másik osztályából, a fonálférgek (Nematoda) közül kerül ki a
halivadék etetésére „Mikró” néven elterjedt és tenyésztett ecetférgecske (Turbatrix
aceti), amely a fonálférgek Rhabditoidea
rendjébe tartozik, s korábban az akvaris-
ták Anguillula stilusiae néven ismerték. Az
apró, 1-2 mm hosszú, fehér férgecskék
eredetileg az ecet szélén élő baktériumok-
kal táplálkoznak, az akvaristák azonban
aludttejet juttatnak tenyészetükbe.
VILLÁSFÉRGEK (ASCHELMINTHES)
Akvarisztikai szempontból igen jelentős törzs

a villásférgeké, mert egyik osztály ának tagjai, a
kerekesférgek (Rotatoria) kicsinységüknél és
lebegő életmódjuknál fogva az akváriumi halak
ivadékának ideális táplálékai. Zacskószerű, lapí-
tott testük farki végéről villaszerű függelék ered;
innen a törzs elnevezése. A hímek és nőstények
között nagyságban, külső megjelenésben, főleg
azonban belső szervezettségben nagyfokú elté-
rés mutatkozik. A hímek általában ritkák és
többnyire csak bizonyos időszakokban jelennek
meg. A kerekesférgek mind mikroszkopikus
kicsinységű ún. törpeplankton (nannoplankton)
138. ábra. Kerekesféreg (a címeres szervezetek. Testük elülső végén állandó köröző
férgecske —Brachionus capsuliflorus) csapkodásban keringő, hullámzásban levő, sűrű
nőstényének szervezete; csellókkal borított szerv, az ún. kerékszerv mű-
1 = tapogatók, alattuk az idegdúc és a ködik, amely egyben a férgecske táplálékszerző
szemek; 2 = masztax; 3 = „gyomor"; 4 =
végbélnyílás; = nyálmirigyek; 6 = a kivá-
lasztó rendszer húgyhólyagja; 7 =
protonefridium; 8 = petefészek; 9 = pete.
Az állat behúzható farka végén a típu-
sos villa („ujjak")
274
szerve is. A csillók gyakran harang- vagy tányérszerűen kiszélesedett ún. koronán ül-
nek. Testük többi része csillótlan, s általában megvastagodott bőrkéből álló páncél fedi.
Egyes fajok a törzs végén elvékonyodó, lábnak nevezett rész „ujjaival”, illetve azok ragadós
váladékával az aljzathoz rögzülnek, a legtöbb faj azonban szabadon mozog.
Az eddig ismert mintegy félezer fajuk számos képviselője kerülhet be halele-

ségként a szaporító medencékbe. Ezeket 5-9/XXX-es molnárselyem szitaanyagú
planktonhálóval (esetleg sűrűbb nylonanyagúval) gyűjtjük be az időszakos ta-
vacskákból, pocsolyákból. A begyűjtött fajok közt leggyakrabban a 0,3-1,1 mm
méretű közönséges férgecskére (Rotaria rotatoria) akadunk, amelynek kerékszerve
mögötti hátoldali nyúlványán (ormányán) 2 szeme van. Ugyancsak gyakori a 120-
160µ méretű kardos férgecske (Polyarthra trigla). Ennek törzsén 3-3 kardszerű
tüskéből álló 4 tüskenyaláb van; a halivadék igen kedvelt tápláléka. Tavak nyílt
vizében közönséges és a planktoneleséggel gyakorta jut be akváriumba a 160-
240µ nagyságú, féregszerűen mozgatható, gyűrűzött lábú címeres férgecske
(Brachionus capsuliformis).
GYÜRŰSFÉRGEK (ANNELIDA)
A férgek e változatos megjelenésű, fajokban igen gazdag törzsébe a közismert

kevésser. Léjűek vagy giliszták (pl. a Tubifex, Enchytraeus stb.), a tengeri akvári-
umok feltűnően szép soksertéjűi (a virágszerű, csőlakó Serpalák, Spirographisok
stb.), és az ugyancsak jól ismert piócák vagy nadályok tartoznak. Általában meg-
nyúlt, szelvényes testű férgek; testük vagy hengeres, vagy hát—hasi irányban
lapított. A gyűrűsférgek a legfejlettebb szervezetű férgek, mert már önálló, zárt
véredényrendszerük, fejlett garatideggyűrűből és hasdúcláncból álló idegrend-
szerük, és valódi testüregük van.
Kevéssertéjűek (Oligochaeta)
A rend onnan nyerte a nevét, hogy minden egyes szelvény bőrizomtömlőjében — a ten-
gerben élő soksertéjűekkel szemben — kevés, párős serte húzódik. Szárazföldi és vízi álla-
tok; a szárazföldi fajokat gilisztáknak nevezik. Általában bőrükön keresztül lélegeznek, a vízi
fajok némelyike pedig kopoltyúval. Hímnősek, de a hím ivarsejtek előbb érnek meg, mint a
peték, ezért mindig kölcsönösen termékenyítik meg egymást. Petéiket gubószerű tokban,
kokonban rakják le. Némelyek ivartalanul, harántosztódással is szaporodnak (pl. a Tubifex).
A petékből kikelő utódok minden átalakulás nélkül fejlődnek. Regenerálódó képességük
igen nagy.
A kevéssertéjűek közül akvarisztikai szempontból legjelentősebb az akváriumi

halak fő tápláléka, a szaküzletekben télen-nyáron kapható csővájó féreg (Tubifex
tubifex). Ez szennyezett vizek iszapjában, fejjel lefelé iszapcsőben él, s hátulsó
végével szabadon kígyózik; veszély esetén hirtelen visszahúzódik nyálkával bélelt
iszapcsövébe. A vörösesbarna, 2,5-8,5 cm hosszú féreg iszapból kimászatott tö-
megei „féreglabdába” állnak össze, de etetéskor, ha nem aprítva adjuk halaink-
nak, a talajba fúródik és ismét egyesével váj magának csövet. Rövid idő múlva
azután nagy tömegben elszaporodva himbálódzik a medence talaja fölött, a ho-
mok fölé terítve a belén áthajtott iszapszennyeződést. A Tubifexre igen hasonlít —
és a vízfenéken is úgy él — az imbolygó féreg Limnodrilus claparedianus). E 4-8 cm
275
139. ábra. Csővájó féreg (Tubifex tubifex) nagyított képe, láthatók az oldalserték
(fent) ; befúrja magát a talajba (lent), majd a talajszennyeződést a felszínre
hozza
(Sterba nyomán)
140. ábra. Nyelves naisz (Stylaria lacustris) ; eredeti mérete : 3 —18 mm
141. ábra. Televényféreg (Enchytraeus albidus) szervrendszere Sterba nyomán)
276
hosszú, halványvörös féreg horogsertéi villásvégűek. A csővájó férgekhez hasonlóan

fejével az iszapba fúródva, szabad végével élénk imbolygó mozgást végez. A vízinövé-
nyeken, a vízfenék közelében élnek az apró, hosszúsertés naiszok is. A 3-18 mm-es nyel-
ves naisz Stylaria lacustris) hátoldali, hosszú szőrsertéitől élesen elhatárolódik
elülső -estvégének tapogatója. Szemei nincsenek. Mivel ivartalan szaporodással létre-
jövő utódai nem válnak le róla, így állatláncokat alkot velük. A vizeinkben honos
másik fajnak, a 3-8 mm hosszú nyelvetlen naisznak (Stylaria proboscidea) szemei is
vannak.
A szárazföldi kevéssertéjűek közül akvarisztikai szempontból jelentősek a vékony
fehéres televényférgek (Enchytraeidae), mint az akváriumi halak etetésére házilag te-
nyésztett táplálékállatok. A nyirkos kerti földben, főleg a szemétdomb közelében él
nálunk a 20-35 mm hosszú, tejfehér vagy sárgás színű közönséges televényféreg
(Enchytraeus albidus). A háború utáni években került hozzánk a televényférgeknek egy
meleg égövi eredetű faja. Ezt a svéd Grindal asszony fedezte fel először trópusokról
érkezett növényeinek földlabdáján, ezért az akvaristák ezt a bevált élőeleséget
„grindál”-nak nevezték el. A grindál- féreg (Enchytraeus buchholzi) az előző fajnál kisebb
és vékonyabb, ezért a serdülő halivadék is el tudja fogyasztani. A két faj megkülönbözte-
tésére és eltérő hőigényeire szolgáljanak az alábbi adatok:
11. táblázat
Enchytraeus albidus Enchytraeus buch-
Faj (közönséges holzi
televényféreg) (grindálféreg)
Testhossz 20-35 mm 6-15 mm
Test átmérője 0,5-0,8 mm 0,1-0,25 mm
Tenyésztési hőhatárok 6-16 C° 18-24 C°
Táplálkozásának alsó 2 C°
+14 C°
hőhatára
Nagyobb testű akváriumi halakat etetnek a közismert földigilisztával

(Lumbricus terrestris) is, sőt tenyésztik is. A 9, olykor 25-30 cm hosszú féreg hátulsó
testvége lapított, 110-180 gyűrűre tagolt. A párzáskor és a kokonlerakásban szerepet
játszó „nyerge” a 32-37. szelvényekre esik.
Soksertéjűek (Polychaeta)
A sertelábúak (Chaetopoda) osztályának másik rendjét a soksertéjű férgek
(Polychaeta) alkotják, amelyek kevés kivétellel tengeri állatok, főleg a parti övet kedve-
lik. Feltűnően szép, valósággal virágokra emlékeztető fajaik a tengeri akváriumok kedvelt
lakói. A tarka virágszirmokat a féreg testvégén körben vagy csavarvonalban szétterülő
kopoltyúserték és fonálszerű tapogatókacsok utánozzák, míg kígyózó testmozgásukat
csonklábukkal, izmukkal mozgatott, kitolható és behúzható sertéik segítségével érik el.
277
Sok fajuk pergamenszerű vagy meszes csövekben lakik, s ezek anyagát hámrétegük választ-
ja el. A soksertéjűek ragadozók vagy szerves törmelékfogyasztók. Az előbbiek veszedelmes
fegyvere a kitines garatjukon kitüremlő előbél, az ún. ormány. Többségük váltivarú, de
ivartalanul is szaporodhatnak. A testüregbe hulló és ott megérő petékből koszorúslárvák
kelnek ki.
A soksertéjűek közül a tengeri akváriumokban leginkább a Serpulimorpha al-

rend fajait gondozzák. Gyakoriak közülük a mészcsövű féreg (Serpala vermi-
cularis), amely tekervényes mészcsövét előszeretettel építi sziklákra, kagyló-es
csigahéjakra. Csövét kis fedővel tudja lecsukni, miután kopoltyúsertéit oda hirte-
len visszahúzta. Sokkal mutatósabb csőlakó féreg a 30-40 cm hosszú, egyenes
pergamenszerű csövet építő, azzal inkább a homokra vagy kövek tövébe telepedő
forgósféreg (Spirographis spallanzanii). 8-10 cm átmérőjű kopoltyúsertéi spiráli-
san rendeződtek, sárgás alapszínűek, barnáslila keresztövekkel tarkítva. Nevét
onnan nyerte, hogy e sertekoszorúit gyakran meg-megforgatja, így keltve vízör-
vényt lélegzéséhez és táplálkozásához. A vízörvény ugyanis az apró
planktonszervezeteket is besodorja az állat garatjába. Egy csoport forgósféreg a
tengeri akvárium igazi ékessége. Szállításuknál ügyelni kell a gondos csomagolás-
ra, mert vékonyfalú csövük a szállítás alatt könnyen összetöredezhet.
Piócák (H i r u d i n o i d e a ). A gyűrűsférgek külön osztályát alkotó piócák vagy nadá-

lyok serték nélküli, hengeres vagy lapított, gyűrűs
testű állatok. Testük elöl szívó-, hátul tapadókorong-
ban végződik; a szívókorong közepén van a szájnyílá-
suk. Testük elején vagy attól esetleg távolabb párosá-
val sort alkotva kezdetleges szemük van. Édesvízi,
tengeri és kisebb részben szárazföldi állatok. Vannak
köztük csigákkal és férgekkel táplálkozó ragadozók,
valamint gerinctelenek és melegvérű gerincesek vérét
szívó fajok, sőt állandó és alkalmi élősködők is.
A hazai piócák közül akváriumban leggyak-

rabban az orvosi piócát (Hirudo medicinalis)
tartják, amelyet sűrű növényzetű állóvizekből,
vizesárkokból gyűjtenek be, s gyógyszertárak-
ban vércsapolásra árusítanak. A 10-15 cm
hosszú, sötétszürke féreg hátán vörösessárga
hosszanti foltsorok húzódnak. 10 szeme, garat-
jában levő állkapcsain 60-100 éles fogacskája
van, amelyekkel kifejlett korában a melegvérű
állatok és — ha teheti — az ember vérét is szív-
ja. Nyálával a sebkapun bejuttatott hirudin
vérzésgátló hatású. Hasonló nagyságú, de egy-
142. ábra. Orvosi pióca (Hi- színű barnáslila vagy fekete hátú az álló- és
ru do m ed ic in al is ) — b alr a: folyóvizekben gyakori, főleg iskolai akvá-
kinyújtózkodott pé ldány; riumokban tartott lónadály (Haemopis sangui-
jobbra: mindkét végével az
suga). Állkapcsain — két sorban — 40 tompa fo-
aljzathoz tapadó példány;
középen: a szúró-szívó száj- gacskája van. Nem vérszívó, — Szabadból be-
vég nagyítva gyűjtött hínárnövényekkel vagy halakkal hur-
colhatjuk be az akváriumba a halakon élős-
278
ködő, 2-10 cm hosszú halpiócát (Piscicola geometra), amelyet igen vékony teste és
környezetébe olvadó színe miatt többnyire csak akkor veszünk már észre, amikor
többedmagával szívja áldozatának vérét.
ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA)
Az ízeltlábúak az állatvilág legváltozatosabb, legnagyobb faj- és egyedszámú állattörzse.

Az ide tartozó, egymástól merőben eltérő alakú rákok, soklábúak, rovarok és pókszabásúak
közös vonása, hogy testük egymás után következő, gyűrűszerű szelvényekből á11, lábuk
pedig — amint nevük is jelzi — ízekből épül fel. Külső kemény, de rugalmas vázuk a kitin,
amelynek szilárdítására a rákok páncéljába mész rakódhatik bele. Szervezetükben már igen
differenciált szerveket (szájszerveket, érzékszerveket, hálózatos idegrendszert alkotó hasdúc-
láncot stb.) találhatunk.
RÁKOK (CRUSTACEA)
Az ízeltlábúak rendkívül változatos osztályát alkotják a rákok. A 0,5-3 mm-es fajoktól a

több méteres lábú csendes-óceáni óriás tengeri pókokig testméretük is fölöttébb nagy elté-
réseket mutat. Testük fejre, torra és potrohra tagolódik. A tor szelvényei közül néhány ösz-
szeforrhat a fejjel (fejtor). Ha a potroh végső szelvényei összenőnek, akkor potrohpajzsnak
nevezzük. Egyes rákoknak pajzsszerű héj borul a hátára és oldalára — a hátpajzs. Megint
másoknak egész testét kagylószerű héj veszi körül. Lábuk lehet állkapcsi láb; lapos lemez-
szerű levélláb (levéllábú rákok); két ágra osztott hasadt láb (hasadtlábú rákok); egyágú,
vékony járóláb; a tor lábai közül ollót vagy félollót viselő fogóláb.
A rákok kevés kivétellel váltivarú állatok. A belső megtermékenyítés után a nőstények
petéiket általában magukkal cipelik, mégpedig a torukon vagy a potrohukon. Egyes ászka-
rákok és tízlábú rákok úgy hímnősek, hogy ugyanaz az állat előbb hím, majd később nős-
ténnyé alakul. Az ivaros szaporodás mellett az alsóbbrendű rákok közt előfordul a szűznem-
zés is. Az ágascsápúak körében, pl. a közönséges vízibolhánál (Daphnia pulex) az ivaros
szaporodásforgó (heterogonia) is gyakori. Ilyenkor a rákocskák több nemzedéken át ivartala-
nul szaporodnak, a hát és a héj közt levő költőüregben vékonyhéjú, kevés sziket tartalmazó
ún. nyári petékből. Ezekből mindig csak nőstények kelnek ki. Bizonyos számú nemzedék
után ugyanilyen petékből hímek fejlődnek, amelyek azután megtermékenyítik a nősténye-
ket. A megtermékenyített peték vastaghéjú, több sziket tartalmazó ún. tartós peték vagy
nyergecskék (ephippium), amelyek a nemzedéket a nehéz körülményeken (víz beszáradása,
áttelelés) is átmentik. Az alsóbbrendű rákok petéiből nauplius-lárvák bújnak ki, amelyek
többszöri vedléssel a fejlett alakig tökéletesednek. A felsőbbrendű rákok közt is találkozha-
tunk kezdetben nauplius-alakokkal, de ezek később egy másik lárvaállapotba, a zoëa-
fázisba mennek át, vagy már kezdettől fogva zoëa-lárváik vannak.
Levéllábú rákok (Phyllopoda)
E legkezdetlegesebb szervezetű rákok általában kiszáradó, időszakos édes- és sósvizek

lakói. A rendhez tartozó fajok a hátukon úszkálnak, miközben a hasoldalon sorakozó, oly-
kor 30 párnál is több levél alakú lábukkal — élénken „eveznek”. A csupasz levéllábú rákok
homlokán gyakran két ún. homloklebeny található. A hímen párzószerv, a nőstényen pedig
petetartó van.
A csupasz levéllábú rákok (Anostraca) alrendjének hazánkban előforduló 9 faja

közül többnyire a közönséges tócsarákot (Branchipus stagnalis) sikerül begyűj-
279
teni. Az időszakos tócsákban, főleg tavasszal és nyár elején fellelhető, 9-23 mm

hosszú rákocska algákkal, véglényekkel és kerekesférgekkel táplálkozik. A hím
farokvillájának ágai görbültek, a nőstényéi egyenesek. — Belföldi sósvizekben (pl.
Budapesten a kelenföldi, erzsébeti „sóstavakban”) és tengerparti lagunákban él a
közönséges tócsarákhoz igen hasonló, ugyanolyan nagyságú, szintén háton úsz-
káló só-rákocska (Artemia salina), népies nevén: sóféreg. A lagunákban olyan nagy
tömegben fordul elő, hogy apró, dohánymagszerű, barna petéit összegyűjtik és
üvegfiolákban hozzák forgalomba. Az időnként szaküzletekben is kapható petéket
azután az akvaristák odahaza konyhasós
vízben kikeltetik, és apró naupliuszaival
a halivadékot, fejlettebb példányaival
pedig a nagyobb akváriumi halakat etet-
hetik.
143. ábra. Közönséges tócsarák

144. ábra. Tavaszi pajzsosrák
(Branchipus stagnalis)
(Lepidurus apus)
A pajzsos levéllábú rákok

(Notostraca) alrendjébe tartozó fajok hátát teknőszerű pajzs borítja. Kora tavasszal
időszakos tócsákban és vizesárkokban bukkanhatunk a nem túl gyakori tavaszi
pajzsosrákra (Lepidurus apus). A hátán és hasán egyaránt úszkáló ősi szabású (a
kihalt Trilobita rákokra emlékeztető) állat pajzsának hossza 12-30, szélessége
pedig 19-29 mm; farokvillájának ágai közt lemezszerű függelék van. Gyakoribb
nála a nyár elején megjelenő nyári pajzsosrák (Triops canciformis). Az előbbitől
eltérően farokvillájának ágai közt nincs lemez; pajzsának hossza 10-48, szélessé-
ge pedig 10-43 mm. Akváriumban a tócsarákokhoz hasonlóan tarthatók, azoknál
rövidebb életű állatok.
A kagylós levéllábú rákok (Conchostraca) meglehetősen ritka állatok. Testüket
kagylószerű héj zárja körül, amelyből csak a farokvillának megfelelő két mozgat-
ható karmuk csapkod kifelé. A tüskésorrú rák (Leptestheria dahalacensis) 6-13
mm hosszú és 4-7 mm magas „kagylóhéjacskáin” növekedési öveket (7-20) figyel-
hetünk meg; fejormányán vékony, mozgatható tüske van. A koranyáron megjele-
nő teknős rák (Cyzicus tetracerus) 8-13 mm hosszú és 5,5-9,5 mm magas héján
kevéssé átlátszó 12-25 növekedési öv van. Ormánya végén nincsen tüske. E rá-
kocskák csak jó szellőztetés és lebegő algatáplálék mellett maradnak meg az ak-
váriumban.
280
Ágascsápú rákok (Cladocera)
Apró, többnyire csak néhány mm nagyságú, szabadon evickélő rákocskák, amelyek tör-
zsét alul tövisbe futó héj zárja. Kétágú csápjuk ágakra oszlik, azok csapkodásával lökéssze-
rűen „tornázzák” magukat előre a vízben, bár minden előrehatolás után kissé visszasüllyed-
nek. A törzs háta és az átlátszó héj közt van a költőtér, amelyben a peték láthatók. A ritkáb-
ban megjelenő hímek első csápja hosszabb a nőstényekénél, noha maguk a hímek kisebbek.
Több fajuk az akváriumi halak kedvelt tápláléka; plankton hálóval gyűjtik őket.
Valamennyi közül a legismertebb, leggyakrabban begyűjthető faj a kis vízi-

bolha (Daphnia pulex). Nőstényei 3-4, hímjei 1-1,5 mm hosszúak. Tavaszszal hal-
ványsárgás, nyáron gyakrabban vö-
röses színűek. Tojásdad formájú tes-
tükön hegyes „csőrük” és domború
szemük tűnik szembe. Gödrökben,
kis tavacskákban mindenfelé gyakori,
akárcsak a nála nagyobb, 6 mm-nyi
nagy vízibolha (Daphnia magna). E faj
széles, rövid tojásdad egyedeinek
utópotrohán mély beöblösödés van.
Csak nagyobb testű halaknak adjuk.
Kisebb vizek planktonjában ugyan-
csak gyakori a 1,5-2,5 mm-es plank-
toni vízibolha (Daphnia longispina),
amelyet homorú homlokvonaláról és 145. ábra. A Daphnia ivaros szaporodásfor-
ormos fejcsúcsáról ismerhetünk fel. gója során 1. szűznemzéssel a hát és a héj
közt levő költőüregben termelt vékonyhéjú,
— Igen jellegzetes formájú faj a csu-
kevés sziket tartalmazó nyári peték; 2. meg-
pán 0,4-0,6 mm nagyságú és így termékenyítéssel termelődött vastaghéjú,
ivadékhalak etetésére is alkalmas több sziket tartalmazó tartós peték, melyek
sarlós vízibolha (Bosmina longirostris). a vízibolha nyergecskéjét (ephip-pium) alkot-
Nevét első csápjának hosszú, sarló- ják, s a nemzedéket a nehéz körülményeken
szerű alakjáról nyerte; ezt a hím átmentik
mozgatni tudja, a nőstény nem. Ta-
vak, holtágak és nagyobb tócsák planktonjának igen gyakori faja; nagy tömege a
plankton háló alján hússzínű „masszát” alkot.
Kagylósrákok (Ostracoda)
A 2 cm-t ritkán elérő, apró rákocskák, amelyek testét kétoldali meszes kagyló
zárja be. A kagylóhéjakon növekedési övek nincsenek. A hazai fajok közül a leg-
gyakoribb az 1,8-2,5 mm hosszú, zöldes színű hímnélküli kagylós-rák (Cyprus
puber). Többnyire a vízibolhák begyűjtésekor kerül hálónkba. Ha meg akarjuk
figyelni, külön kell tartanunk, mert a halak felfalják.
Evezőlábú rákok (Copepoda)
Aprótermetű, édesvízi és tengeri, nagy faj- és egyedszámban előforduló rá-

kocskák. Toruk és potrohuk határa olykor elütő (Cyclops, Diaptomus), máskor
fokozatos átmenetű (Canthocamptus). Szembeötlő számos ízre tagolt, hosszú első
281
146. ábra. Külön-

féle vízibolha-fajok:
1. Daphnia
longispina, 2.
Daphnia longispina
cucullata, 3. Moina
rectirostris, 4.
Chydorus
sphaericus, 5. Bos-
mina longirostris,
6. Sida crystallina,
7. Leptodora kindti
csáppárjuk, ez úszó és lebegtető szerv. Potrohuk két első szelvényén hordozzák a

nőstények egy vagy két petecsomójukat. Csak páratlan homlokszemük van, ezért
nevezik őket régi magyar szóval kandicsoknak. A hazai evezőlábú rákoknak négy
típusuk van: 1. kétpetecsomós, szökdelve mozgó kandicsok (Cyclops) ; 2.
egypetecsomós, hosszú csápokkal a vízben lebegő lebegőkandicsok (Diaptomus);
3. egypetecsomós, úszni alig tudó, inkább mászkáló mászókandicsok
(Canthocamptus) ; 4. halakon (az Ergasilus sieboldi a pontyfélék kopoltyúin, az
Achtheres percarum a sügérféléken stb.) élősködő, elváltozott testű evezőlábú
rákok, amelyek második csápja erős kapaszkodószervvé, szájszervei pedig szú-
rókká alakultak. Akvarisztikai jelentőségük nagy. Az első két csoport tagjai fontos
haltáplálék; naupliuszukat az akváriumi halivadékkal gyakran etetik. A negyedik
csoport parazitái pedig a halakat károsítják.
A halak koratavaszi planktonelesége többnyire a gyakori tavaszi kandics
(Cyclops vernalis) sárgás tömegéből adódik. Sárga nőstényei 1,8-2,2 mm-esek,
hosszú, elliptikus, kék petecsomóval. Az igen gyakori fűrészes kandics (Cyclops
serrulatus) nőstényének farokvilla ágai külső szélükön finoman fűrészesek. Mére-
te 1,6-2,1 mm. A nagyobb (2,5-3,1 mm) s ugyancsak közönséges zöld kandics
(Cyclops viridis) sűrű tömege a planktonháló alján sötét piszkoszöld, „pépes” réte-
get alkot, szemben a sárgásbarna tömegű sárga kandicséval (Cyclops sternuus).
Gyakran kerül az akvarista planktonhálójába a különféle Diaptomus fajok tömege
is. E Cyclops méretű kis rákocskák nem szökdécselve, hanem lebegve úsznak.
Feltűnő hosszú lebegtető csápjuk és a nőstények egyetlen petecsomója. Állandó
tócsákban gyakori az 1-2 mm nagyságú közönséges lebegőkandics (Diaptomus
282
bacillifer), amelynek első csápja a farokvilla közepéig ér. A mászó kandics

(Canthocamptus staphilinus) növényzettel benőtt vizeinkben eléggé gyakori.
Kacslábú rákok (Cirrhipedia)
Tengeri akváriumokban főleg két fajukkal találkozhatunk. A kagylósrákokra emlé-

keztető, szabadon úszkáló „cypris” -lárvájuk végső átalakulása előtt sziklákon vagy csiga- és
kagylóhéjakon tapad meg, talpazatot növeszt, s a helyhez kötött élethez alkalmazkodva
szervezete mélyreható változáson megy keresztül. Szívük nincs, légzőszerveik a köpeny belső
oldalán csapkodó redők. Legtöbbjük hímnős.
Az európai tengerekben mindenfelé gyakori a nyeles kacsakagyló (Lepas ana-

tifera), amely nyélen ülő lapos kagylóra emlékeztet. Héjai ritmusosan megnyílnak,
s közülük előkaréjoznak kacslábai, hogy vízörvényt keltve kiszűrjék a parányi
állatokból, moszatokból és szerves törmelékből álló táplálékot. — A tengeri akvá-
riumok gyakori lakói a tengerparti sziklákat és kikötői építményeket milliárd
számra beborító tengeri makkok (Balanus tintinnabulum). E rákocska nyél nél-
küli; kúpos, mészlemezekből álló tokszerű házat választ ki, melynek felső nyílása-
iból ütemesen nyújtja ki, majd húzza vissza kacslábacskáit. Házát külön leme-
zekkel el is tudja zárni.
147. ábra. Evezőlábú rákok

(Copepoda) jellegzetes típusai: a)
Cyclops; b) Diaptomus; c)
Canthocamptus; d) Cyclops
nőstény - tőle balra naupliusz,
jobbra metanaupliusz alakja; e) a
naupliusz szervezete
283
Ászkarákok (Isopoda)
Szárazon és vízen egyaránt előforduló, hát-hasi irányban lapított, zömök testű

állatok, melyek már a felsőrendül vagy főrákok (Malacostraca) alosztályához tar-
toznak. A szárazon élőket a nép „pincebogaraknak” nevezi. A négy hazai vízi faj
közül gyakran tartják a közönséges viziászkát (Asellus aquaticus). 10-15 mm
hosszú, lapos testű, zöldesszürke színű, olykor sötétebb foltokkal tarkított kis
rák, amely szorgalmasan tisztogatja edényét a szerves hulladéktól. Ennek ellenére
ne tegyük halak közé, mert a nagyobb halak meg is ehetik. Bár kitűnő haltáplá-
lék, mégis veszélyes lehet halainkra, mert a halak emésztőcsatornáiban élősködő
buzogányfejű férgeknek (Acanthocephala) gyakorta köztes gazdája. Állandó jellegű
állóvizekben többnyire a nö-
vényzeten, folyókban pedig a
parti kövek alján található. Nős-
tényei mintegy 100 petét raknak
le, s 3-6 hét múlva kelnek ki a
szülőkhöz hasonló apró ász-
karákok.
Bolharákok (Amphipoda)
A bolharákok az előbbiektől elté-

rően nem hát-hasi irányban, hanem
oldalról lapított testa állatok. Az első
két pár lábuk félollós fogóláb, pot-
rohuk első három szelvénye ízekre
148. ábra. a) közönséges víziászka (Asellus tagolt, s hosszú úszósertékkel pász-
aquaticus); b) közönséges bolharák (Gammarus tázott hasadt lábakat visel, a 3
fossarum) hátsó potrohszelvényükön pedig
pálcikaszerű faroklábak vannak; a
lábak egy részének a tövén lemezes
kopoltyú foglal helyet. Folyókban, patakokban, forrásokban, barlangi vizekben, valamint a
tengerben megtalálhatók. Legtöbbször átalakulás nélkül fejlődnek.
A hazánkban előforduló 20 faj közül leggyakrabban a patakjainkban, a, Du-

nában és a Balatonban közönséges tüskés bolharákot (Gammarus roeseli) gyűjt-
hetjük be. 15-20 mm nagyságú, sárgásvöröses vagy barnás testű rákocska,
amelynek 3 első potrohszelvénye — esetleg a tor utolsó szelvénye is — a hátoldal
közepén erős tövisbe fut ki. A dunántúli és északi hegységek patakjaiban gyakori
a 12-18 mm nagyságú, piszkosfehér vagy sárgás színű közönséges bolharák
(Gammarus fossarum). Harmadik faroklábáról ismerhetjük fel, amelynek külső
ága szélén kizárólag sima serték láthatók. A bolharákok az akvárium hálás lakói,
amelyek többnyire a kövek tövébe telepszenek, de időről időre felkerekednek, s
ilyenkor megfigyelhetjük sajátos, oldalukon való úszásukat. A víz nagy felmelege-
dését nem bírják s kedvelik az élénk vízszellőztetést. Csak a jól megtermett akvá-
riumi halak fogyasztják, bár ez kockázatos, mert gyakran a halakra veszélyes
paraziták — többnyire az ászkarákokban is előforduló buzogányfejű férgek közti-
gazdái.
284
Hasadtlábú rakok (Mysidacea)
A túlnyomórészt tengerben planktonikusan élő, átlátszó testű, hátpajzzsal fe-

dett hasadtlábú rákocskák közül hazánkban egy a Fekete-tengerből felvándorolt
és a Duna hínáros öbleiben (pl. a soroksári Dunaágban) meghonosodott faj él, a
pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni). E 9—10 mm hosszú, üvegszerű rákocs-
kának az egész rendre jellemző 8 pár hasadt torlába van. Az utolsó potrohláb ágai
lemezszerűek, s a véglemezzel farkúszóvá egyesülnek. Rövid hátpajzsán szétszórt,
csillag alakú színsejtek láthatók. Szemei nyélen ülnek.
Tízlábú rákok (Decapoda)
A rákok legfejlettebb csoportját a tízlábúak alkotják. A fejből kiinduló nagy hátpajzsról

és az első torlábak jól fejlett ollóiról könnyen felismerhetők. „Éti rákoknak” is nevezik őket ;
a nagyközönség általában csak ezeket tekinti „rák”-nak. Akvarisztikailag is igen jelentős
csoport, mert feltűnő formáikkal és viselkedésükkel méltán keltik fel a figyelmet, s nagyobb
testméretük folytán könnyebben megfigyelhetők az eddig tárgyalt rákféléknél. Édesvizekben
és a tengerek minden szintjében előfordulnak. Általában átalakulással fejlődnek — igen
változatos lárvaalakokon keresztül.
Úszórákok (Natantia)
Kecses formájú, oldalról kissé lapított tengeri állatok. Potrohuk vége lefelé irányul, és
erőteljes farkúszóban végződik. Potrohlábukkal jól úsznak; torlábaik hosszúak, pálcika-
szerűek. Testük gyakran áttetsző.
Tengeri akváriumok kedvelt lakói a mozgékony, játékos garnélák, 5-8 cm hosz-

szú, úszkáló vagy köveken mászkáló, színűket gyakran változtató állatkák. Hosz-
szú torlábaik végén karomszerű kis ollók vannak. A homoki garnéla (Crangon
crangon — Crangon vulgaris) 6-8 cm-es sárgásszürke állat, foltjai egészen beol-
vadnak a környezetbe. Ez az Északi-tengerben közönséges („Nordseekrabbe”).
Előszeretettel ássa be magát az akvárium homokjába. Akvaristáink leginkább a
Földközi-tengerből származó kedves kis üveggarnélát (Palaemonetes vulgaris)
gondozzák. Ennek 5-6 cm-es teste üvegszerűen átlátszó, csupán itt-ott elhintett
égszínkék és sárgás pontocskák tarkítják. Második torlábán nagyobbacska ollót
visel, szemben a Crangonfajokkal, melyeknek az első lábpóron van nagyobb olló-
juk. Előre-hátra egyaránt kitűnően úsznak, de amellett hirtelen ugrásokkal is jól
tudnak menekülni. Garnéláim egymást kergetve, még lefedett medencéjük szellő-
zőnyílásán is kiugráltak. Egyébként hamar megszelídültek s táplálékukat
(Tubifex, halhús) hátukra fordulva szedték ki mohón a csipeszből.
Mászórákok (Reptantia)
Hát-has irányban lapított, gyakran a hosszuknál szélesebb testű rákok. Első torlábuk
hatalmas ollójáról jól felismerhető. Többi torlábuk erőteljes mászóláb, potrohlábaik viszont
nem úszásra valók.
H o s s z ú f a r k ú r á k o k ( M a c r u r a ). Jól fejlett, hosszú potrohú,

mészpáncéllal fedett rákok. Három első pár lábuk többnyire ollóban végződik.
Szemeik nyélen ülők.
285
Három hazai fajuk közül legismertebb a piacra kerülő, folyókban és patakok-

ban élő folyami rák (Astacus astacus). Sok él belőle a Zala-folyóban. Hossz: elér-
heti a 25 cm-t, de ennél jóval kisebb példányai is piacra kerülnek. Egybenőtt
fejtorpajzsának oldalai csak kevéssé tüskések, félkörös nyakbarázdájának végein
erős fog van. Teste fölül többnyire egyszínű olajzöld, barnás, kékes vagy
sötétfekete. Ollója zömök, vastag, alul vörös színű. Könnyen megkülönböztet-
hetjük tőle a szórványosan többfelé előforduló, a Balatonban közönséges kecske-
rákot (Astacus leptodactylus). Ennek a fejtorpajzsoldalai dúsan tüskések és félkö-
rös nyakbarázdájának két végén
erős, hajlott fog van. Hosszú, karcsú
ollója alul fehér: Ez is eléri a 25 cm-t.
Színe felül szürkés vagy sárgászöl-
des; szemének nyele élénkpiros.
E rákok valamennyi faját külön
akváriumban jól tarthatjuk, de mint
oxigénigényes állatok, élénken moz-
gatott vizű szellőztetést kívánnak.
Nem bírják a víz nagyobbfokú felme-
legedését, ezért vizüket ne érje tűző
nap. A fiatal, néhány cm-es példá-
nyok kisebb akváriumban is jól meg-
vannak, s Tubifexszel,
Enchytraeusszal és Chironomusszal
táplálhatók. Búvóhelyül legjobban
kedvelik a köveket. A fejlett állatok
már nagyobb medencét igényelnek,
amelyben csak egészen vékony réte-
gű, kristálytisztára mosott, durva-
szemű folyami homokot, de főleg
nagyobb kavicsot teszünk és egy-két
sziklabúvóhelyet létesítünk. A vízinö-
vényeket nem tűrik meg, ezért csak
149. ábra. Kecskerák (Astacus
úszónövények jöhetnek tekintetbe.
leptodactylus)
Szeretnek beásva elrejtőzni, így mind
a talajt, mind kőfedezéket csak mérsékelten adjuk. A medence tetejére vastagabb
fedőlapot tegyünk, s csupán a szellőztető vezeték befogadására elegendő nyílással,
mert rákjaink a légvezeték üvegcsövén fölkapaszkodva. könnyen kimászhatnak
akváriumukból. A nagyobb állatok etetésére a Tubifexen kívül földigilisztát, kis
darabokra vágott nyers halhúst és kevés salátalevelet adhatunk. Ne vízben, ha-
nem csupán nedves aljú bádogkannában vagy fölül átlyuggatott fedelű bádogdo-
bozban szállítsuk, s vizes fonálalgával tartsuk állandóan nedvesen testüket.
S a t n y a f a r k ú r á k o k (A n o m u r a ). A tengeri akváriummal foglalkozó akvaris-

ták legkedveltebb gondozottai. E csoport jellegzetes alakjai a csigaházba bújva bukdácsoló
kis remeterákok. Elsatnyult, puha potrohukat valamely üres csigahéjba bújtatják, s rövid
karmokká redukálódott utolsó lábpárukkal, valamint becsavarodott potrohuk lábcsontjaival
kapaszkodnak meg benne. A házból csak hosszú nyélen ülő szemüket és erős, de többnyire
egyenlőtlenül fejlett ollólábukat dugják ki.
286
A remeterákok (Paguridae) kicsinységüknél fogva már kisebb tengeri akvá-

riumban (pl. kis öntöttüvegű medencében) is jól tarthatók, és sok látnivalót nyúj-
tanak. A vöröses páncélú bernátrák (Eupagurus bernardus) a „nagyobb” fajok
képviselője, és a Földközi-, Északi- és Keleti-tengerekben él. Hossza mintegy 10
cm, de ebből 3,5 cm-nyi rész látszik, a többi a csigaházba bújtatott potrohra esik.
Csak a mélyebb helyeken élő példányok telepítenek védelmül tengeri rózsákat
házukra, a partszélen élők nem. Ezzel szemben a hasonló méretű rózsahordó rák
(Pagurus arrosor) a parti sziklákon is tekintélyes „testőrséggel” vándorol, amelye-
ket még a rákok legádázabb ellenségei, a
falánk tintahalak is respektálnak. Házára
általában a vándor rózsát (Adamsia
palliata) vagy az élősködő rózsát (Sagartia
parasitica) telepíti.
A Földközi-tengerből és az Adriából
többnyire a piciny Diogénez rákok
(Diogenes varians) kerülnek be akvaristá-
ink tengeri akváriumaiba. Igen változatos
színezetű (sötétszürke, zöldesfekete,
pirosasbarna stb.) rákocskák, általában 150. ábra. Rózsahordó rák (Pa-
csak 2,5-4,5 cm-esek és a legkülönfélébb gurus arrosor) élősködő rózsák
fajú tengeri csigák házaiba bújnak, ame- (Sagartia parasitica) csoportját
lyet nemritkán a szőnyegpolipocskák hordozza a házán
(Hydractinia echinata) sűrű kolóniája,
vagy apró mészcsöves férgek (Serpala
sp.), fiatal tengeri makkok (Balanusok) borítanak.
Eleségben nem válogatósak, Tubifexet, Enchytraeust, szúnyoglárvákat, apróra
vagdalt nyers halhúst vagy szárnyashúst egyaránt szívesen elfogyasztanak, s
kedvelik az algatáplálékot is. Sokszor korán véget vet akváriumi életüknek, hogy a
fejlődő állat számára az akvaristák nem biztosítanak az előzőnél valamivel na-
gyobb tartalék csigaházat, amelybe átköltözhetnének, másrészt különböző nagy-
ságú példányokat gondoznak közös medencében, s az erősebbek a gyengébbeket
vedléskor vagy átköltözéskor megtámadják és elpusztítják. Egy alkalommal két
üveggarnélám addig cibált egy piciny remeterákot, míg együttes erővel sikerült
házából kirángatniuk és puha potrohánál kikezdve fellakmározniuk. Kisebb reme-
terákokat tehát még garnélákkal sem tarthatunk közös medencében.
R ö v i d f a r k ú r á k o k (B r a c h y u r a ). Hát-hasi irányban lapított, széles-testű

tengeri rákok. Rövid, lapos potrohukat mindig a fejtor alá hajlítják. Csak első járólábukon
van olló. Mozgásuk igen sajátságos, ugyanis általában oldalvást haladnak, sőt menekülve
így is futnak. Tengeri akváriumok gyakori lakói. Egyik édesvízbe bevándorolt fajuk
(gyapjasollós rák) édesvízi medencében is tartható.
Leggyakoribb akváriumi képviselőik a széles, lapos tarisznyarákok. Közülük is

szobaakváriumokba legjobban a kis parti tarisznyarák (Carcinides maenas) való. 8
cm széles példányai az európai tengerek ár—apály övének parti homokpadjain
futkároznak. Színük igen változatos, általában feketészöldek, olykor azonban a
homok világos színét öltik fel. Hátpajzsának elülső szegélyén mindkét oldalon öt
287
fog látható. Igen rejtőzködő, ugyanakkor megzavarva, nagyon is harcias természe-

tű állatok. Pillanatok alatt ássák el magukat a homokban vagy bújnak a sziklák
zugai közé. Akváriumban minden állattal elbánnak, amellyel csak megbirkózhat-
nak. Ezért a fajtestvérek közül is csak az egyformán fejlettek tarthatók közös tar-
tályban, s a nagyobbakat tanácsos külön-külön elhelyezni. Nyers hal- vagy
szárnyashússal, esetleg friss kagylóhússal etethetjük.
Sáskarákok (Stomatopoda)
Hatalmas sáskákra emlékeztető tengeri állatuk. Hátpajzsuk aránylag rövid és a szabad

torszelvényeket fedetlenül hagyja. Potrohszelvényeik erősen fejlettek, szélesek — az utolsó
széles faroklemezzé terül szét. Torlábuk közül az első 5 pár állkapcsi lábbá alakult, közülük
a második pár a legerősebb, ezzel ragadja meg a rák a zsákmányát. Ez annyira az ájtatos
manóéra emlékeztet, hogy szinte öni-ént adódott a találó „sáskarák” elnevezés.
Tengeri akváriumokban gyakran tartják a nagy sáskarákot (Squilla mantis ).

amely az európai tengerek lakója. Megnő 20 cm-re. Teste fehéresen vagy sár-
gásszürkén áttetsző, faroklemezén nagy sötétkék szemfoltot visel. Jól úszik, több-
nyire mégis a homokba vájt üregben leselkedik zsákmányára. Fogságban valam-
ennyi rákféle közül a legkönnyebben szelídül.
ROVAROK (INSECTA)
Az állatvilág e fajban és egyedszámban leggazdagabb csoportja az akvaristák részére is

sok megfigyelési lehetőséget tartogat. Számos víz mentén élő rovar lárva alakja, másoknak
pedig kifejlett példányai is az időszakos tócsák, mocsarak, tavak és folyók lakója.
A 21 szelvényből álló rovarok teste fejre, torra és potrohra különül. A szelvényekből
törzsfejlődéstanilag 6 a fejet, 3 a tort, 12 a potrohot építi fel. A torhoz 3 pár, ízekre tagolt
láb, s rendszerint 2 pár, ritkábban 1 pár szárny kapcsolódik. A fejen 1 pár csápot, 2 össze-
tett- vagy pontszemet, páros rágószervet vagy 1 szúró-szívó szipókát láthatunk. Külső vázuk
különböző keménységű kitin. Lélegzésüket dúsan elágazó légcsőrendszer biztosítja. E tra-
chea-csövecskék a test felszínén, a toron és a potrohon nyílnak. A vízben élő rovarok nagy
része lárvális és kifejlett korban egyaránt a légköri levegőből lélegzik. E célból időnként a víz
színére jönnek. Vannak azonban vízi lárvaalakok, amelyek trachea-kopoltyúikkal a vízben
elnyelt levegőből lélegzenek. Más vízi rovarlárvák kopoltyújában (pl. az árvaszúnyogéban)
nem légcsövek vannak, hanem vér kering — ezek a vérkopoltyúk.
A rovarok legnagyobb része váltivarú. A hímek és nőstények között nagyság, alak és szí-
nezet tekintetében gyakran feltűnő ivari kétalakúság tapasztalható. Petéikből lárvák kelnek
ki, amelyek fejlődését — ha az ilyen anyjához hasonló larva a növekedésén kívül más lénye-
ges változáson később sem esik át — egyszerű kifejlődésnek nevezzük. Amikor a lárvaalak
közvetlenül bábbá alakul át, majd ebből mint kifejlett rovar bújik ki — teljes átalakulásról
van szó. Amikor pedig az átalakulás lassú — a lárva több vedlésen esik at, s a fejlődés során
ún. lárvakori szervek jelennek meg —, tökéletlen átalakulásról beszélünk.
Kérészek (Ephemeroptera)
Törékeny testű, gyenge kitinvázú szárnyas rovarok, amelyeknek lárvája évekig fejlődik a
vízben, majd bábállapot nélkül változik át mindössze 1-2 óráig vagy napig repülő imágóvá.
Az utóbbiak hálózatos, sűrű erezetű szárnyukat pihenés közben hátukon függőlegesen
288
összecsapva tartják. Potrohuk végén 3 feltűnően hosszú farokserte van. Egyik legősibb
rovarcsoport. Folyó- és állóvizeink mentén meleg nyári alkonyatkor óriási tömegben rajza-
nak. Rövid imágó életük alatt nem is táplálkoznak. Lárváik viszont falánk ragadozók, rit-
kábbak növényevők, ők maguk pedig az iszapban eleséget kereső halfajok („kecsege, ponty,
dévér, paduc) fontos táplálékai. Az apróbb díszhalak etetésére azonban nemigen alkalma-
sak, annál inkább megfigyelési célra. Kérészlárvák olykor egyéb élő haltáplálékkal is beke-
rülnek az akváriumokba, nagyobb falánk halak számara kitűnő alkalmi csemegét nyújtva.
151/a. ábra. Kérészek lárvai: a) a tarka kérész (Ephe- 151/b. ábra. Az

mera vulgata) lárvája b) a kétszárnyú kérész (Cloëon óriás álkérész (Per-
dipterum) lárvaalakja; la maxima) lárvája
A kérészek számos faja közül domb- és hegyvidéki vizeinkben gyakoriak a tar-

ka kérész (Ephemera vulgata) lárvái. Hosszú potrohukon oldalt trachea-kopoltyúk
vannak, legvégén 3 lemezszerű fartoldalékkal. A vízfenéken növények között vagy
az iszapba fúródva leselkednek az apró állatkákra. Az akváriumban a kevésbé
mozgékony ivadékhalak is zsákmányul eshetnek falánkságuknak. Áldozatukat jól
fejlett állkapcsukkal ragadják meg, amelynek vége e fajon kifelé hajlik.
Állóvizekben, köztük a kisebb tavacskákban is közönséges a kétszárnyú ké-
rész (Cloëon dipterum) lárvája. Éppen ezért a gyűjtött élő haleleséggel együtt gyak-
ran kerül be az akváriumba. Karcsú, halvány olivzöld színű, ártalmatlan lárva.
Levél formájú trachea-kopoltyúja van. Detritusszal és algákkal táplálkozik, na-
gyobb akváriumi halak számára viszont kitűnő alkalmi csemege.
Álkérészek (Plecoptera)
A kérészekhez hasonló, de hosszabb csápú és csupán két faroksertével rendelkező rova-

rok. Főként a hegyvidéki patakokban élő lárváik abban térnek el a valódi kérészekéitől, bogy
csupán két levélszerű fartoldalékuk van, s lábuk 2 karmú (szemben a valódi kérészek nim-
fáinak 1 karmos lábaival). Tracheakopoltyújuk bojt alakú és csak a tor két oldalán -
alélható. Már a lárváknak is hosszú csápjuk van.
289
Az álkérészek lárvái közül legkönnyebben az állóvizeinkben gyakori közön-

séges álkérész (Nemura variegata) 9 mm hosszú, lapos testű, barnás nimfaalakját
gyűjthetjük be. Tora hosszában sárga csíkos, lábai is sárgák. Az inkább csak a
hegyvidéki vizekben gyakori óriás álkérész (Perfa maxima) lárvája 30 mm hosszú;
lapos teste sárgás, barna foltos, hátán Y alakú rajzolat van.
Szitakötők (Odonata)
Kitűnően repülő, nagy összetett szemű, erőteljes rágószervű ragadozó rovarok. Alsó aj-
kuk előrenyújtható fogókészülékké (álarc) alakult. Négy szárnyuk teljesen vagy csaknem
egészen egyforma. Potrohuk végén 2 rövid fogószerű fartoldalék van. Egy részük (Anisoptera
alrend fajai) a vízparttól messze kalandozva a repülő rovarokat kapják el, s erős rágójukkal
darabokra tépik; más részük (Zygoptera alrend fajai) viszont a vízpart környékén ülő rova-
rokra csapnak le. Valamennyi fajuk vízbe petézik. Lárváik szintén nagyétvágyú ragadozók.
Ezek légzőszervei, a levél alakú tracheakopoltyúk vagy a potroh végén, vagy pedig a végbél-
ben helyezkednek el. Átalakulásuk bábállapot nélküli átváltozás.
152. ábra. a) a karcsú szitakötő (Calopterix virgo; b) a szép légivadász (Agrion paella); c)
a nádi acsa (Aeschna mixta); d) a négyfoltos szitakötő (Libellula quadri-maculata) lárva-
alakja, kb. a felére csökkentve
Leggyakrabban az állóvizeinkben közönséges karcsín szitakötő (Calopteryx

virgo) lárváját lehet begyűjteni és otthon megfigyelni. A karcsú, nyúlánk testű
lárva potroha végén levél alakú kopoltyút hord, melynek szélső levélkéi hosz-
szabbak a középsőnél. A hím imágó szárnya sötétkék, a nőstényé egyszínű barna.
A légivadász ( Agyion puella) sima potrohvégének tracheakopoltyú-levélkéi egy-
formák és haránterei nem ágaznak el. Az ősszel mindenütt eléggé közönséges,
barnásfekete szárnyjegyű nádi acsa (Aeschna mixta) széles, lapostestű lárvájának
utolsó előtti négy szelvényén oldalsó tüskéket találunk. Nemritkán a haltáplálék
közé is bekeveredik a nálunk mindenütt közönséges négyfoltos szitakötő (Libellula
quadri-maculata) lárvája, amelynek teste szőrös, lábai rövidek, erősek. A szitakö-
tők lárváit kezdetben kisebb rákokkal, csigákkal és férgekkel, később pedig na-
gyobb rovarlárvákkal és békaporontyokkal etethetjük. Sokat nem érdemes belő-
lük együtt tartani, mert az erősebbek elpusztítják gyengébb fajtársaikat is.
290
Csíkbogarak (Dytiscidae)
Különféle méretű és rajzolatú vízibogarak családja ez. Mind a kifejlett bogarak, mind a
lárváik a vizek legádázabb ragadozói. Elölâbaik szívókaréjokká alakultak; hátsó lábaik lapo-
sak, szőrösek, egyszerre evező—úszólábak. Lárváik nyúlánk testűek, mindkét végükön
vékonyabbak. Négy ízű csápos fejük mindkét oldalán 6 pontszemük van. Felső állkapcsuk
sarló alakú. Utolsó testszelvény ükön két csillás légzőcsövük van, légvételkor a viz színére
emelkedve e potrohvégüket dugják ki a vízből.
A hazánkban előforduló 80 fajuk közül a legismertebb, akváriumban leg-

gyakrabban tartott faj a szegélyes csíkbogár (Dytiscus marginalis). Állóvizeinkben
mindenütt közönséges. A kifejlett bogár 3-3,5 cm hosszú, ovális testű állat, fényes
zöldesfekete fedőszárnyakkal, amelyeknek oldalszéle és csúcsa; sárga. Á nőstény
háta barázdás. Élénken úszkáló, mindig mozgékony, napot és meleget kedvelő
rovar. Repülni is jól tud, ezért taná-
csos akváriumát gondosan letakar-
ni. Mind lárvája, mind bogár alakja
rovarlárvákkal, békaporonttyal,
gőtelárvával, sőt kifejlett gőtével és
hallal is táplálkozik. Ezekre sarlós
állkapcsával rákapaszkodik, lyukat
mélyeszt testükbe, majd feketés
emésztőnedvet inficiál beléjük,
amely a zsákmány egész testét elfo-
lyósítja és a rovar számára felszív-
hatóvá teszi. Nősténye tavasszal
rakja le tojótüskéjével petéit vala-
mely vízinövény szárába; ezekből 2-
3 hét múlva kelnek ki a lárvák.
Amikor a lárva befejezte fejlődését,
a szárazon bebábozódik. A bábálla- 153. ábra. Szegélyes csíkbogár (Dytiscus
pot mintegy három hétig tart; ha a marginalis) és lárvája
bábozódás késő őszre esik, akkor
csak a következő tavasszal alakul át bogárrá. Kisebb állóvizeinkben elterjedtek a
barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus) lárvái és bogár alakjai. Utóbbiak 15-18 mm
hoszszúak, fedőszárnyaik az oldalszegély és a varrat melletti sárga sáv kivételével
sűrűn, feketén pettyezettek, a nőstényé barázdásak, a barázdákban szőrzettel.
Nála is jóval kisebbek a rövid, széles testű, erősen domború hátú gömbcsíkboga-
rak (Hyphydrus ovatus), amelyek eleséggyűjtés közben nemritkán kerülnek a
planktonhálóba. Csupán 4,5-5 mm hosszúak, rozsdavörös színűek; lárváik ki-
csinységüknél fogva a fejlettebb akváriumi halak táplálékául szolgálhatnak.
Keringőbogarak (Gyrinidae)
Aprótermetű, fényes vízibogarak, amelyek a víz felszínén rendszerint társaságban mint-

ha csak piciny görkorcsolyázók lennének —, hullámvonalban vagy keringve úszkálnak.
Ehhez az életmódhoz alakult csónak formájú testük, úszószerűen kiszélesedett utolsó láb-
párjuk és vízhatlan fedőszárnyuk. Mindkét szemük kettéosztott, így négy szemük van.
Csápjuk rövid, bunkós. Májusban petéiket növényekre ragasztjuk; azokból a fenéken élő
ragadozó kis lárvák kelnek ki. E lárváknak is van méregmirigyük, de zsákmányukat nem
külső emésztéssel folyósítják el, mint a csíkbogarak.
291
Az állóvizeinkben honos 10 faj közül legismertebb a kis pocsolyákban is elő-

forduló közönséges keringőbogár (Gyrinus natator). Mindössze 5-7 mm hoszszú.
Szélesebb tojás formájú testének fedői kéketlen fénylenek. Ha megzavarjuk, hir-
telen a víz alá merül, de a víz alatt csak úgy tud megmaradni, hogy lábaival vala-
mely vízinövény szárán megkapaszkodik. A keringőbogarak akváriumban vízinö-
vényekre kapaszkodva a víz színe alatt jól áttelelnek. Kisebb üvegedénnyel is be-
érik, de azt sűrű rácsos anyaggal jól le kell takarni, mert a keringőbogarak jó
repülők.
Csíborok (Hydrophilidae)
Vastag, birokos csápú vízibogarak, néhány fajuk a vízparton el. A vízben élők közül
sem mindegyik jó úszó, az ilyenek a vízinövényzeten és a köveken mászkálnak. Lábuk
szőrös, úszásra alakult. Növényevők,
bár akadnak köztük dögevők is. Petéi-
ket hajócska formájú gubóba
(kokonba) rakják, amelyet vízinövények
közé rögzítenek. A kikelő lárvák a gubó
víz színe fölé vezető esőszerű folytatá-
sán keresztül jutnak levegőhöz. Egyes
fajok a kokonokat a vízben lebegni
hagyják vagy nőstényük a potrohán
magával cipeli.
A mintegy 100 hazai csíborféle

közül a legismertebb akváriumban
is leggyakrabban tartott faj nö-
vényzettel benőtt csendes vizekben
gyakori közönséges óriáscsíbor
(Hidrous piceus). A 3,5-4,7 cm
hosszú bogár fedőszárnyai feketék,
olajzöld fényűek. Potroha középen
ormós élű. A víz alatt kissé bizony-
154. ábra, Közönséges óriáscsíbor (Hydrous talan mozdulatokkal evickél, de
picevus) és lárvája szükség esetén gyorsan is tud
haladni. Levegőért időnként a víz
színére jön, csápjaival szőrös potrohára tereli, ahol az ezüstös buborék-
bevonatként megmarad, amíg csak el nem használódik. Táplálékul növényi anya-
gok szolgálnak, s csak kivételesen fogyaszt állati eredetű eledelt. A szegélyes csík-
bogáréhoz hasonló lárvája rövid lábaival a vízinövények közt mászkál, s imágó
alakjával ellentétben ragadozó: többnyire rovarlárvákkal, férgekkel, csigákkal stb.
táplálkozik. Amíg tehát bogár alakját fejlettebb halakkal együtt tarthatjuk, addig
lárváját semmi esetre sem! Miután azonban bogár alakja szívesen dézsmálja meg
féltettebb vízinövényeink levélzetét, legjobb számára is külön medencét berendez-
ni kevésbé értékes növényekkel, s jól biztosított lefedéssel, tekintve, hogy a csibor
jól repülő rovar.
Vízi fátyolkák (Megaloptera)
A recésszárnyú rovarok Neuroptera) rendjébe tartozó rovarcsoport; finoman

erezett szárnyú imágóik a vízparti növényeken már kora tavasszal megjelennek.
292
A 14-17 mm hosszú, szür-

késbarna szárnyú vízi recés- 155. ábra. Vízi recésfátyolka
fátyolka (Sialis flavilatera) (Sialis flavilatera) lárvája
teljes átalakulással fejlődő
lárvái csendes állóvizekben
élnek. Az akváriumba a legyűjtött haleleséggel együtt kerülhetnek
be. Ragadozók. A hasonló nagyságú, de sötétbarna szárnytövű
barna vízi recésfátyolka (Sialis fuliginosa) lárvái is az iszap tetején
s vízinövények közt mászkálva vadásznak apró rákokra, férgekre,
rovarálcákra.
Igazi szúnyogok (Culicidae)
A kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó közismert rovarok általában

hosszú szívókájukkal vért szívnak, de csak a nőstények — a hímek nem.
Betegségterjesztőket is ismerünk köztünk (Magyarországon négy fajuk a malária terjesztője),
de akadnak teljesen ártalmatlan, nem vérszívó fajok is, pl. akváriumi halaink egyik kedvelt
eleségéből, a Gorethra-lárvákból kifejlődő tollas nőstényeik a szélvizekben, nádasokban, eső
áztatta rétek vízpangásaiba, útszéli pocsolyákba petéznek, és meleg időben már 10-12 nap
alatt ivarérett szúnyogok fejlődhetnek ki. Víz alatt evickélő lárváik bábbá alakulnak.
A szúnyoglárva igen tápláló, hangyasav tartalmánál fogva étvágyat keltő és az emésztést
segítő, vitamingazdag eleség a halaknak. Szános díszhalfajnak eredeti élőhelyén bizonyos
évszakokban főeledelét alkotja.
Az etetésre felhasznált szúnyoglárvákat színük szerint az akvaristák általában „fehér”,
„fekete” és „vörös” szúnyoglárvák csoportjába osztják.
A „fehér szúnyoglárvák” a kifejlődve teljesen ártalmatlan, tollas csápú, sár-

gásbarna testű tollas szúnyog (Corethra plumicornis) üvegszerűen átlátszó lárvái-
ból tevőcinek. Nagy tömegben a gyűjtőháló alján vagy a szállító láda szitatalcáira
teregetve fehéres réteget alkotnak — innen a esoportnevük. Átlátszóságán kívül
msr szúnyoglárváktól megkülönböztethető még vízszintes testhelyzetű lebegés-
erői, amit a puszta szemmel is észrevehető, a két testvégükön ezüstlő két
légtartályocska tesz lehetővé. A víz mélysége szerint levegő leadással vagy felvétel-
lel szabályozzák fajsúlyukat. A többi szúnyoglárvával óval szemben nem a a viz
színéről, hanem bőrén keresztül a vízből lélegzik. Bábja széles fejéről és ugyan-
csak vízszintes testhelyzetéről ismerhető fel. A Corethra-lárva állóvizekből minden
időben begyűjthető. Szúnyogokban gazdag vidékeken kis tócsákban,
vizesárkokban, tavacskákban gyakran rendkívül nagy tömegben fordul elő. Befo-
gására ne a lassan mozgatható planktonhálót, hanem ritkább szövésű anyagból
készült kézihálót használjunk, mert megzavarva gyors mozdulatokkal menekül.
Valamennyi nagyobb hal szívesen fogyasztja, de ivadékhalak mellé ne tegyük,
mert ragadozó! Nagy felületű, lapos edényben, jó szellőztetéssel, hűvös, de
fagymentes helyen igen sokáig eltartható. Külön előnye, hogy az esetleg
megmenekülő lárvából bábozódás után az emberre teljesen ártalmatlan, vért nem
szívó szúnyog búvik ki.
„Fekete szúnyoglárvák” névvel az akvaristák többféle szúnyogfaj réti tócsákból,
vizesgödrökből, esőgyűjtő hordókból stb. begyűjtött lárváit illetik. Ide tartoznak a
mindenütt gyakori dalos szúnyog (Culex pipiens) sötét palaszürke lár-
293
vái, amelyek fejükkel lefelé lógnak a víz színe alatt, miközben testvégükön levő
légzőcsövükkel levegőt vesznek fel. Nagy fejükről könnyen felismerhetők; mozgé-
kony bábjuk széles. Nyári áradásokban, réteken tömegesen gyűjthetjük be a kín-
zó szívásukkal sok bosszúságot okozó gyötrőszúnyog (Aëdes vexans) hasonló lár-
váit. Merőben eltér ezektől a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis)
egyébként ugyancsak feketésszürke lárvájának levegőt szippantó testhelyzete,
156. ábra. Tollas szúnyog (Corethra plumicornis)

lárvája.
157. ábra. Dalos szúnyog

(Culex pipiens — a) és
malária szúnyog (Ano-
158. ábra. Foltos maláriaszúnyog (Anopheles
pheles maculipennis — b)
maculipennis) lárvája a víztükörrel párhuzamos hely-
jellegzetes nyugalmi hely-
zetben vesz fel levegőt
zete a falon
mert az a víztükörrel párhuzamos, vízszintes helyzetben dugja légcsövét a víztü-

kör fölé. A kifejlett maláriaszúnyogok a falon ülve szőrös potrohukat a faltól el-
tartják, a mennyezetről pedig függőlegesen csüngenek alá. Lárváikat napos állan-
dó vizekből, mocsarakból gyűjthetjük be. A „fekete szúnyoglárvákat” valamennyi
fejlettebb hal szívesen fogyasztja, de miután kifejlődve bábjukból kellemetlen, sőt
veszélyes szúnyogok kelnek ki, elővigyázatosan — gyorsan elfogyasztható adagok-
ban — kell őket etetésre használni.
A harmadik szúnyoglárva csoport képviselőit a következő család keretén belül
találjuk.
Árvaszúnyogok (Chironomidae)
Az árvaszúnyogok az igazi szúnyogokhoz igen hasonlók, de a hímek hosszan tollas csáp-

ja, szőrös szárnyerezete alapján az előzőktől könnyen elkülöníthető rovarok. Többnyire nem
vérszívók (ezért „árvaszúnyogok''). Lárváik a halak fontos természetes táplálékai, s mint
„vörös szúnyoglárvák” az akváriumi haltáplálékok közt is jelentős a szerepük.
„Vörös szúnyoglárvák” megjelölésen többnyire a közönséges árvaszúnyog

(Chironomus plumosus) tömegesen gyűjtött és alkalmanként szaküzletekben is
árusított, 18-20 mm hosszú, élénkpiros színű lárváit értjük. A tavaszi alkonyaton
294
a vízpartok közelében sűrű „felhőkben repülő „szúnyograjokat” e faj, vagy a nála

kisebb tavaszi árvaszúnyog (Chironomus aprilinus) alkotják. A Chiromidák iszap-
ban élő lárvái úgyszólván egész évben, de főként télen találhatók tömegesen
szennyvízárkokban. Ez utóbbi tény az akvarisztika számára különösen jelentős,
mert a szegényes téli halétrendet némiképp változatossá tehetjük velük. Gondos
kezeléssel „a vörös szúnyoglárvák” meglehetősen sokáig eltarthatók lapos tálak-
ban, egészen csekély vízréteg vagy csupán egy jól megnedvesített zsákrongy alatt,
hűvös helyen, naponta legalább egyszer szita fölött átöblítve. Ebből sem adhatunk
feleslegesen a halaknak, mert az el nem fogyasztott lárvák hamar beássák magu-
kat a homokba. A kikelő árvaszúnyogok nem csípnek.
Tegzesek (Trichoptera)
E molylepkeszerű állatoknak egyenlőtlen szárnyuk és csökevényes szájszerveik vannak.

Az utóbbi azzal függ össze, hogy a kifejlett példányok már nem táplálkoznak. Hernyószerű
lárváik vízben élnek. Erős rágókkal növényi anyagokat rágcsálnak, de vannak köztük raga-
dozók is. A lárvák különféle anyagokból készített tegezszerű házba bújtatják lágy potrohu-
kat, s abban potrohuk végén levő horogszerű nyúlványukkal kapaszkodnak meg. A „tegezt”
a vízfenéken talált különböző anyagokból (homokszemcsékből, növényi részekből, apró
csigák és kagylók héjából stb.) ragasztják össze alsó ajkuk szövőmirigyének váladékával.
Házukat mindenhová magukkal cipelik s veszély esetén abba menekülnek. Teljes átalaku-
lással fejlődnek. Zsíros lárvá-
ik számos gazdasági halfa-
junk természetes táplálékai.
Kisebb díszhalaink számára
azonban haltáplálékként
nem jöhet számításba.
Az állóvizekben és a
folyók holtágaiban előfor-
duló 120 tegzes faj lárvái
közül a mocsári tegzesek
(Limnophilidae) és a
pozdorjánfélék (Phryga-
neidae) képviselői kerül-
nek be leggyakrabban az
akváriumba. A kö-
zönséges mocsári tegzes
(Limnophilus rhombicus)
zöldesszürke lárvái 3-4
cm hosszúak. Házukat
előszeretettel szövik nö-
vényi rostokból, különö-
sen a fásodott rothadó
nádszárak lemezkéiből,
fatörmelékből, de olykor
apró csigahéjakból is. 159. ábra. Tegzesek lárvái: 1. a közönséges mocsári teg-
Nemritkán zes (Limnophilus) lárvája és különböző anyagokból szőtt
planktoneleséggel kerül- házai; 2. a nagy csíkos tegzes (Phryganea grandis) spiráli-
nek az akváriumba. Nö- san elrendezett növényi részecskékből építi tegezét
vényi törmelékevők, a
295
fejlett halakat nem bántják. Különös látvány, amikor az akvárium fenekén egy kis
növényi „kupac” egyszerre megelevenedik és gyorsan a víz szénére emelkedik,
majd levegőt véve még gyorsabban a növények sűrűjébe süllyed. Gyakran tartják
külön üvegben a nagy csíkos tegzes (Phryganea grandis) 4-6 cm hosszú lárváit is.
Apróbb halivadékkar semmi esetre se tartsuk együtt!
Búvárpoloskák (Corixidae)
A szipókás rovarok (Rhynchota) rendiébe tartozó, hát-hasi irányban lapított testű, igen
változatos alakú csoport. Hátsó lábak széles úszólábbá módosult, s vele a vízben gyorsan
tovasiklanak. Jó repülők — a vizet este gyakran el is hagyják. moszatokkal táplálkoznak.
Az állóvizeinkből ismert 16 faj közül mindenfelé előfordul a planktoneleség kö-

zé gyakran bekeveredő közönséges búvárpoloska (Sigara striate). Sárgásbarna
teste 7-8 mm hosszú; előhátán 6 sárgásbarna harántcsík van. A planktonháló
alján ugyancsak gyakran ott nyüzsög a 13-15 mm-nyi nagy búvárpoloska (Corixa
punctata). Sötétbarna, sima előhátát és szárnyfedőjét foltos rajzolat tarkítja. Lég-
vételre teste elülső részét kidugja a vízből, s a felvett levegőt fedőszárnyai és sző-
rös potroha alá elosztja. A hímek lábukat szipókájukhoz dörzsölgetve cirpelő han-
got adnak, amellyel bizonyára a nőstényeket csalogatják magukhoz. A nagyobb
búvárpoloskákat semmi esetre se tűrjük meg halak — kivált ivadékhalak — me-
dencéjében. Jól letakart külön edényben van a helyük, ahol moszatokkal és
planktonrákocskákkal etethetők.
Csíkpoloskák (Naucoridae)
Szélesebb testű, rövid szipókájú vízipoloskák, amelyeket gyakran tévesen „vízi boga-
raknak” tekintenek, miután fejük sokkal szélesebb, mint amilyen hosszú.
Növényzettel jól benőtt állóvizeinkben gyakori a csíkpoloska (Naucoris

cimicoides), amelynek ovális — 14-16 mm hosszú — teste zöldes- vagy sárgás-
barna, míg feje, előháta és a lába világosbarna. Elülső lábai erőteljes fogókarokká
módosultak, amelyekkel csigákat, halivadékot és más vízi szervezeteket rabol.
Halak mellett ne tűrjük meg.
Fenékjáró poloskák (Aphelochiridae)
Hosszú, árszerű szipókájú vízi poloskák; fejük hossza és szélessége megkö-

zelítően azonos. Gyorsan folyó vizek fenekén többfelé megtalálható a 9-10 mm
hosszú fenékjáró poloska (Aphelochirus aestivalis). Rövidszárnyú, lapos teste bar-
na, szürke vagy fekete. Feje, szipókája, és lábai sárgásbarnák. Ragadozó, ezért a
halaktól külön tartandó.
Törpe vízipoloskák (Pleidae)
Apró, 2,5-3 mm-es rovarok, amelyek legtöbbször csoportosan, vízinövények

között nyüzsögnek. Testük kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles.
296
Gyakori fajuk a törpe vízipoloska (Plea leachi). Piciny, domború teste sárgás-
fehér vagy fehéresszürke, a szárnyfedő és az előhát durván pontozott. Plankton-
eleség gyűjtése közben nemritkán kerül többedmagával a hálóba. Ilyenkor tejlet-
tebb akváriumi halaink alkalmi csemegéjét szolgálhatja.
Hanyattúszó poloskák (Notonectidae)
Nagyobb, megnyúlt testű poloskák, amelyek szőrös hátsó lábukkal gyorsan eveznek.
Testük legalább háromszor olyan hosszú, mint amilyen széles. Szárnyuk kitines fedő és
vékony hártyás szárny. Számos fajukat ismerjük.
Leggyakrabban a vizeinkben mindenfelé közönséges hátonúszó poloskát

(Notonecta glanca) foghatjuk be. Feltétlenül válogassuk ki a háló aljára teregetett
rákocskák közül, mert telhetetlen étvágyú ragadozó, amely minden elérhető vízi
szervezetet, köztük a halakat is megtámadja. Áldozatát esetleg többedmagával
megtámadja, ráakaszkodik és kiszívja. 13-16 mm-es megnyúlt ellipszis alakú
testéről és sajátos háton úszásáról könnyű felismerni. Sajátossága még, hogy
háta világos sárgásbarna, míg hasi oldala jóval sötétebb. A külön üvegben tartott
példányokat rovarlárvákkal, béka- és gőtelárvákkal etethetjük, de üvegét jól ta-
karjuk le, mert a kirepülő poloskák a halas medencék szellőzőnyílásán bekerül-
hetnek féltett díszhalaink közé!
Víziskorpiók (Nepidae)
E leselkedve vadászó ragadozó vizipoloskák elnevezésüket erőteljes elülső lábukról nyer-

ték, amelyek a skorpiókéhoz hasonló ragadozó fogókarokká alakultak. A pókszabásúakhoz
tartozó valódi skorpiókhoz egyébként semmi közük sines. Szúrásuk fájdalmas. Részint igen
lapos, másrészt igen hosszú,
vékony, botszerű állatok. Potro-
huk végéről 2 hosszú légzőcső
nyúlik ki.
Állóvizeinkben közönséges
a címeres víziskorpió (Nepa
rubra). Igen lapított, 16-22
ram hosszú teste megnyúlt
tojás alakú, barnás vagy
feketés szürke, a potroh hát-
oldala vörös. Az egyszer meg-
ragadott zsákmányt, legyen
az csiga, rovarlárva vagy bé-
160. ábra. a) csíkpoloska

(Naucoris cimicoides); b)
hátonúszó poloska Notonecta
glanca); c) címeres víziskorpió
(Nepa rabra); d) karcsú
víziskorpió vagy botpoloska
(Ranatra linearis)
297
kaporonty — a fogókarok többé nem engedik el. Erős szipókáját áldozatába döfi,
és testnedvét kiszívja. — Ádáz rablószenvedélyben nem marad mögötte az állóvi-
zeinkben ugyancsak gyakori botpoloska (Ranatra linearis) vagy más nevén karcsú
víziskorpió. Már megjelenésre is érdekes megfigyelési objektumnak ígérkezik. A
légzőcsövei nélkül 3-4 cm hosszú állat sárgásbarna színű, hosszúra nyúlt pálca-
szerű lény, amely leselkedő merev testtartással a környezetben sárgult növény-
szár darabkának tűnik. Ezzel a magatartással téveszti meg a zsákmányt. Sem a
címeres víziskorpiót, sem a botpoloskát halakkal nem tarthatjuk együtt. Feltétle-
nül megérdemelnek azonban egy külön kis akváriumot, ahol megfigyelhetjük
érdekes ragadozó életmódjukat.
Vízmérő poloskák (Hydrometridae)
Rendkívül vékony, pálcika alakú, hosszúra nyúlt fejű, igen hosszú lábú és
csápú vízi poloskák. Álló- és lassan folyó vizek parti övében találjuk meg a 9-12
mm hosszú vízmérő poloskát (Hydrometra stagnorum), amint karcsú lábaival a víz
színén futkos. A barnásfekete rovar hosszú fején a szemek elöl ülnek. Befogása
igen nehéz, mert nagyon óvatos, gyorsan menekül. Ha mégis sikerült néhányat
foglyul ejteni, akkor jól fedett paludáriumba telepítsük őket.
Molnárpoloskák (Gerridae)
Álló- és lassan folyó vizek tükrén hátsó négy hosszú, vékony lábukkal ide-oda
futkározó, megnyúlt testű vízipoloskák. Rövidebb elülső lábukkal apró vizarova-
rokból álló zsákmányukat ragadják meg. A vízmérő poloskáktól főleg abban kü-
lönböznek, hogy fejük rövidebb, és első lábpárjuk a 2-3. lábpárnál feltűnően rövi-
debb. Viz alá bukni és úszni nem tudnak, de annál ügyesebben „korcsolyáznak” a
víz színén.
A nálunk honos 8 fajuk közül leggyakoribb a lassan folyó vizek felületén a kö-
zönséges molnárpoloska (Gerris paludum). 14-16 mm hosszú teste barnásfekete; a
fej, az előhát elülső része hosszanti sárgásvörös vonalat visel. A molnárpoloskák
befogása talán még a vízmérő poloskákénál is nehezebb. A mégis befogott állato-
kat nagyobb felületű szobai mocsári akváriumba vagy a kerti dísztavacska vizére
telepítsük, ahol apró vízirovarokkal és szúnyogálcákkal biztosíthatunk számukra
élelmet.
ZUGPÓKOK (AGALENIDAE)
A pókszabásúak (Arachnoidea) osztályába tartozó, többé-kevésbé hengeres tes-

tű Fokokat magukban foglaló család egyik képviselője, a búvárpók (Argyroneta) az
akvaristák kedvelt kis állata. A család onnan nyerte nevét, hogy a szárazföldön
élő fajok többnyire üregekben, kórepedésekben és fák odvaiban húzódnak meg.
Felső fonószemölcsük aránytalanul hosszú; 8 szemük két sorban helyezkedik el.
Petéiket rendszerint őrzik.
Kisebb állóvizeinkből gyűjthetjük be az eléggé gyakori búvárpókot (Argyroneta
aquatica). Egyszínű szürkésbarna színű, 4,4-5,2 mm hosszú állat. Potrohának
hátoldalán 6 bemélyedő pont van. Hímje 1,5 cm-rel hosszabb a nősténynél. Lábai
298
hosszú, pillaszerű szőrökkel pásztázottak. Ezekkel „keni” a víz színéről felvett

levegőt sűrű szőrzetű potrohára. Lég- és vízmentes szövésű, harang alakú hálóját
víz alatti növényekhez köti, majd levegővel tölti meg. Időről időre a víz színére
emelkedik, ahonnan már egy pillanatnyi levegővétel után is dúsan csillogó leve-
gőburokkal — gyakran hátával lefelé fordulva — tér vissza alsó nyílású búvárha-
rangjához, s abban lábaival „lekeféli” a gyűjtött levegőt. Külön kis medencéjének
tiszta vizében elegendő submers növény legyen, és azt sűrű rácsos anyaggal ta-
karjuk le. A búvárpókok főleg háborítatlanságot igényelnek. Táplálékban nem
válogatósak, kedvelik a víziászkákat, bolharákokat és rovarlárvákat. Fogságban
elfogadják a Tubifexet és a szúnyoglárvákat is. Egy alkalommal megkíséreltem
akváriumukba másfél cm-es hím guppit betenni: az egyik jól fejlett hím pók elfog-
ta és el is pusztította. Nagyobb akváriumi halak viszont őket pusztítanák el, tehát
halakhoz semmi esetre se tegyük a búvárpókokat! Akváriumban szaporodik is. Az
anya ivadékgondozása és a parányi pókok fejlődése sok érdekes megfigyelnivalót
nyújt.
ATKÁK (ACARIDEA)
Igen apró, majdnem tagolatlan testű, a pókszabásúakra jellemző 8 lábú állatok, amelyek
egyik ökológiai csoportja, a víziatkák (Hydracarina) több nemzetséget egyesít magában. A
víziatkák növényzetben gazdag tavakban és pocso-
lyákban élő, gömbölyded kis állatok, okkersárga vagy
vörös színűek. Hosszú lábacskáikkal élénken evic-
kélve haladnak előre. Egysejtűekkel és alsóbbrendű
rákokkal táplálkoznak. Számos petéjüket vízinövé-
nyek levelének aljára rakják. Kagylókban, szivacsok-
ban, rákok kopoltyúréseiben, föld alatti vizekben, a
talajvízben, sőt meleg forrásokban is élhetnek.
Több mint 200 fajuk közül állóvizeinkben a

leggyakoribb a közönséges víziatka (Hydrachna
cruenta), amelyet planktoneleséggel gyakran
gyűjtünk be, és telepítünk akváriumunkba. 3-6
mm-es, gömb alakú, élénkpiros állatka; a há-
161. ábra. Közönséges
tán fekete rajzolat van. Az akvárium vizében víziatka (Hydrachna cru-
mint valami kis vörös golyócska gördül tova. enta), erősen nagyítva (eredeti
Akárcsak a többi víziatka faj, ez is teljesen mérete 3-6 mm, színe
ártalmatlan. Olykor egyik-másik hal megkísérli, élénkpiros)
hogy bekapja, de csak kevés eszi is meg. Úgy
látszik, kellemetlen falat lehet, mert a legtöbb-
jük nyomban visszaköpi.
PUHATESTŰEK (MOLLUSCA)
A puhatestűek állattörzsébe a jól ismert kagylók és csigák, valamint a kizárólag tenger-

ben élő lábasfejűek (polipok, tintahalak, kalmárok) tartoznak. E három — egymástól külső
megjelenésre és szervezeti felépítés tekintetében lényegesen eltérő — osztály közös vonása
többnyire a kétoldali részarányosság, a mindig síkos, nyálkás bőrű, szelvényezetlen, puha
299
test. A kagylóknak (Lamellibranchiata) nincs tagolt feje, csak lágy törzse, és balta alakú
lába. A csigák (Gastropoda) teste viszont fejre, széles mászótalpra, s a szervek többségét
magában rejtő zsigerzacskóra tagolódik. Legjellemzőbb szervük a túlnyomórészt mészből
álló szilárd ház (csigák) vagy héj (kagylók). A lábasfejűek (Cephalopoda) teste fejre és a vele
összefüggő zsigerzacskóra, valamint a szájnyitást körülvevő karokra — ún. „fejlábakra” —
tagolódik.
A puhatestűeknek (a lábasfejűeket kivéve) belső szilárd vázuk nincs. Igen jellemző szer-
vük a köpeny, ez a hátoldalról eredő, a test egy részét betakaró páros vagy páratlan bőrredő.
Üregében fontos szervek (a kopoltyúk, érzékszervek) találhatók. A puhatestűek váltivarúak
vagy hímnősek. Legtöbbjük petét rak, de akadnak köztük elevenszülők is. Míg a kagylók
zöme és a lábasfejűek a tengeri akváriumok érdekes lakói, addig az édesvízi csigák — mint
az akvárium hasznos tisztogatói — a legtöbb akváriumban megtalálhatók.
PÁROSIDEGŰEK (AMPHINEURA)
E primitív felépítésű puhatestű állatok egeik rendjének, a cserepeshéjúaknak (Polyplaco-

phora) néhány képviselőjét tengeri akváriumokban gondozzák. A tengerpart hullámveréses
övében a parti sziklákhoz erősen odatapadva élnek a kis bogárcsigák. Széles talpukkal
nemcsak elúszni tudnak az aljzaton, hanem olykor erősen rá is szívják magukat.
A Földközi-tenger és az Adria hullámverte szikláiról gyűjthetjük be az 1-2 cm

hosszú közönséges bogárcsigákat (Chiton marginatus). Ovális testű, zöldes vagy
vörösesszürke köpenyű állatok, amelyeken elkülönült fejet, tapogatókat és szemet
találhatunk. Köpenyszegélyük szélén vannak fésükopoltyúik. Igénytelenek, sokáig
tarthatták akváriumban, csak medencéjük a kellő algaképződés (táplálék) érde-
kében sok fényt kapjon.
KAGYLÓK (LAMELLIBRANCHIATA)
Fej nélküli, kétoldalian részarányos, erősen fejlett köpenyű állatok. Testüket jobb és
baloldali teknő vagy héj fedi. A két záróizommal összefogott teknőpár a lágy részeket teljesen
magába zárja, belőle csak a helyváltoztatás alkalmával nyúlik ki a balta vagy ék alakú láb.
A teknőket a köpeny mirigyei választják ki, s együtt nőnek az állattal. Lélegzőszervük a
fésűs, fonalas- és lemezes kopoltyúk, amelyek vízzel való ellátását a köpeny e célra alakult
nyílásai, szifók teszik lehetővé. Ezek sok esetben hosszú, kinyújtható és behúzható csövek-
ké alakultak. Közülük egyiken a víz áramlik be (légző szifó), másikon pedig az elhasznált víz
távozik (kiürítő szifó). A vízben lebegő parányi élőlényekből (algákból, véglényekből, kerekes-
férgekből) és szerves törmelékből (detritusz) álló táplálékukat a légző szifón keresztül be-
áramló vízből a bélcsatorna elülső nyílása előtt levő szájvitorlák csillózata szűri ki. Egyes
tengeri fajok (pl. fésűkagylók) köpenyszegélyén tapogatók és különbözö fejlettségű szemek is
vannak. Legtöbbjük váltivarú, de akadnak köztük hímnősek is. A nőstények a petéket oly-
kor egy ideig köpenyüregükben őrzik. Az édesvízi kagylók lárvája az ún. glochidium, a halak
bőrében, úszóiban vagy kopoltyúiban élősködik, majd kifúrja magát, a fenékre hull, és ott
fejlődik tovább. A tengeri kagylók és az édesvízben meghonosult, tengeri eredetű vándor-
kagyló lárvája koszorús-, illetve vitorlás lárva (veligera). Az édesvízi fajok a halas akvárium-
lak nem hálás lakói, inkább csak a szivárványos ökle szaporodása miatt tegyünk be 1-2
példányt, de ezeket is még május előtt el kell onnan távolítani. Ugyanis az ilyenkor kirajzó
glochidiumok a szűk akváriumi élettérben annyira ellephetik a halakat, hogy azok biztos
pusztulását okozhatják. Külön tartásukra berendezett hidegvízi akváriumokban azonban
hosszabb ideig is eltarthatók, feltéve, ha lebegő algák és infuzóriumok tenyészetével időn-
300
ként gondoskodunk élelmezésükről is. A tengeri fajok tartósabb akváriumi szervezetek,

melyek érdekes, szép formájukkal a tengeri akváriumok méltó díszei.
A hazai kagylófajok közül hidegvízi akváriumba legalkalmasabbak a tengeri

eredetű vándorkagylók (Dreissena polymorpha), amelyek a Dunában, a Tiszában,
a Zagyvában és a Balatonban szaporodtak el. Az elöl kihegyesedő, nagyjából há-
romszög alakú, 10-35 mm-es héjuknak egymásba záródó fogai nincsenek. Sokkal
szívósabbak akváriumban, mint a többi édesvízi kagylófaj. Mint táplálkozásukkal
kapcsolatos filtráló szervezetek — a medence vizének tisztántartásához is hozzá-
járulnak. E hazai fajt halakkal is nyugodtan együtt tarthatjuk, mert esetleges
szaporodásukból nem
élősködő
glochidiumok, hanem
szabadon úszkáló
vitorláslárvák szár-
maznak, amelyeket a
halak el-
fogyaszthatnak. Az
álló-es lassan folyó
vizeinkben gyakori
tavikagyló (Anodonta
cygnea) hasas teknői
elérik a 20 cm hosszú-
ságot is. A héjak zár-
párkányzata fogatlan.
Álló- és folyóvizeink- 162. ábra. Kékkagyló ( Mytilus galloprovincialis); a ké-
ben szintén gyakoriak pen jól láthatók a kagyló bisszus fonalai, amelyekkel az
a közismert festőkagy- aljzathoz tapad
lók (Unio pictorum).
Keskeny, hegyes tek-
nőik több mint kétszer olyan hosszúk, mint amilyen magasak. A 11 cm hosszúsá-
got elérő héjak zárpárkányzatán jól fejlett fogak vannak.
A tengeri kagylók számos faja tartható akváriumban. Közülük a vándor-
kagylóhoz hasonlóan ragadus bisszus fonállal az aljzathoz rögzül a Földközi-es
Fekete-tengerben gyakori, étkezésre gyűjtött kékkagyló (Mytilus galloprovincialis).
A tengeri akvárium világos homokja fölötti ködarabra tapadt kékkagyló-csoport
kékesfekete, éleshegyű teknőivel igen szépen hat.
Gyakoriak tengeri akváriumokban a díszes szívkagylók is, melyek leggyakoribb
képviselője a 8-10 cm hosszú ehető szívkagyló (Cardiula edule). A szívkagylók
vastag domború teknői összezártan a kagylónak szívalakot kölcsönöznek, a héjak
rendszerint rovátkoltak és tarka rajzolatúak. Az állatok hosszú, ék alakú lábakkal
feltűnően mozognak a medence homokjában.
A tengeri kagylókat a kisebb, nem ragadozó halfajokkal együtt is tarthatjuk;
semmí esetre se zárjuk azonban őket közös medencébe ádáz ellenségeikkel, a
tengeri csillagokkal. A tengeri kagylók többsége a tenger vizében nagy tömegben
jelenlevő apró szervezetekkel táplálkozik, ezért mesterséges tengervizű medencék-
be csak akkor telepíthetők be, amikor a természetes tengervízzel vagy már régen
üzemeltetett akvárium „öreg” vizével történt „beoltás” után a mikroszervezetek
bennük már sűrűn elszaporodtak.
301
CSIGÁK (GASTROPODA)
A csigák a törzsfejlődés során részaránytalanná vált puhatestűek, amit főleg a zsiger-

zacskó visszahajlása és a házzal együtt történő csavarodása idéz elő. Erőteljes, izmos lábuk
testük hasoldalán fejlődött ki - innen ered rendszertani elnevezésük is (Gastropoda — has-
lábúak). Fejük és zsigerzacskójuk is jól fejlett, köpenyük azonban aránylag kicsiny. Fejükön
találjuk a szájnyílást a ráspolyos nyelvecskékkel (radula), a szemeket és 1 vagy 2 pár tapo-
gatót. A hasi láb legtöbbször csúszó talp, de a nyílt vízben úszkáló fajokon úszótalppá ala-
kult át. Sok faj — így p1. a vízicsigáink közül az elevenszülő csigák — lábán mészlemezt
láthatunk, amely az állat visszahúzódásakor házának nyílását elzárja; ez a héjfedő
(operculum). A „csigaháznak” nevezett héjat a köpeny mirigyei választják ki. Ez lehet jobbra
vagy balra csavarodott*; formára igen változatos.
Egyes vízicsigák, pl. a hazai elevenszülő csigák — Viviparus fasciatus, V. hungaricus és a
tengeri fajok általában — fésűkopoltyúval lélegzenek. E szervük összeköttetésben van a
szívpitvarral, vagy a szívkamra előtt (elölkopoltyúsok) vagy pedig mögötte (hátulkopoltyúsok)
találhatók. Elülkopoltyúsok például a hazai kopoltyús csigák: Viviparus, Theodoxus;
hátulkopoltyúsok pedig a tengerek pelágikus életet folytató csupasz úszócsigái: Aplysia,
Aeolidia, Cavolinia, Clione stb. A vízicsigák másik része, így pl. a hazai fajok többsége (pl.
Planorbis, Limnaea, Radix, Physa stb.) és a külföldi eredetű akváriumi csigák nagy része
(Heliosoma, Isidorella stb.) is, köpenyüregük dús elágazású véredényeinek tüdőszerű gáz-
cseréjével lélegzik. Ezek a tüdős csigák (Pulmonata) törzsfejlődésük korábbi szakaszában
szárazföldi életmódra tértek át, majd később visszatértek a régi életformára. A tüdős
vízicsigák kénytelenek időről időre levegőért a víz színére emelkedni — sőt néha rövid időre
el is hagyhatják a vizet —, s ha ebben megakadályoznánk őket, megfulladnának.
A tengeri hátulkopoltyúsok kivételével — amelyek általában hímnősek — a vízicsigák
váltivarúak. Petéiket többnyire csomókban vagy kocsonyás burokba zárva rakják le. A tüdős
fajokéból a szülőkhöz hasonló utódok kelnek ki, amelyek átalakulás nélkül fejlődnek. A
hazai kopoltyús elevenszülő csigák „kész” kis utódokat fialnak.
A vízicsigák az akváriumban a leggyakoribb gerinctelenek. A halas társasakváriumok-
ban való tartásuk azonban nem mindig tanácsos. A falánkabb díszhalak közül még a kiseb-
bek is előszeretettel csipdesik le a csigák tapogatóit vagy elérhető más testrészeit, ami
előbb-utóbb a bántalmazott állatok pusztulásához vezet. A ragadozó halfajok (a nagytestű
Cichlidák, díszsügérek, a nagyobb labirinthalak stb.) pedig még a nagyobb vízicsigákat is
könyörtelenül fellakmározzák. A szabadból begyűjtött csigákkal pedig halainkat veszélyez-
tetjük azáltal, hogy azok háza és köpenye alatt veszélyes halparazitákat hurcolhatnak be az
akváriumba. Ezért a szabadból lehetőleg olyan vízből gyűjtsünk vízicsigákat, amelyekben
halak nem élnek. A halas vízből származókat külön edénybe tegyük, s legfeljebb ott szüle-
tett utódaikat telepítsük társasakváriumba.
Akváriumban legkönnyebben a jól felmelegedő állóvízből gyűjtött csigák honosodnak
meg. A hidegebb folyóvízből származó fajok akklimatizálását csakis jól szellőztetett, hideg-,
tisztavizű akváriumokban kíséreljük meg. Melegvízi trópusi medencékben a frissen befogott
hazai vízicsigák gyakran elhullanak; ide jobbak a szaküzletekből beszerezhető melegvízi
fajok (Heliosoma, Physastra, Ampullaria stb.). Semmi esetre se tűrjünk meg vízicsigákat a
tenyészakváriumokban, mert az ikra és az aljzathoz tapadó, még szét nem-úszott halivadék
áldozatul eshet falánkságuknak.
A csigák etetésére szórjunk a víz színére szárított salátaport és szárított Daphniát, ta-
vasztól kezdve pedig már friss salátalevél darabkákat is. Az állóvizekből származó fajok
legstílszerűbb otthona a számukra biotóp-medencének tekintheti mocsári akvárium (palu-
dárium). A tengeri fajok egy része ugyancsak növényevő, ezeket zöldalgákkal és saláta-
levéllel etethetjük, de vannak köztük ragadozók is, p1. az üvegcsiga (Vitrina pellucida), a
*A csigaház csavarodásának irányát legkönnyebben úgy állapíthatjuk meg, hogy nyílását

magunk felé fordítjuk: a jobbra csavarodó ház (pl. a Limnaeáké) szájadéka ekkor jobbra, a
balra csavarodó (pl. a Physáké) balra esik.
302
kürtcsiga (Buccinum undatum), a tritonkürtcsigák (Tritoniam sp.) stb., amelyeket férgekkel

és nyers halhússal kell etetni. Valamennyi tengeri csiga jól szellőztetett medencét igényel.
Halakkal, rákokkal és tengeri csillagokkal való együtt tartásuk mellőzendő.
Pajzskopoltyús csigák ( Aspidobranchiata)
Az elülkopoltyús csigák első rendjének hazai képviselői a folyóvizekben élő,

oxigénigényes kis bödöncsigák, amelyek többnyire kövekre tapadnak. Közülük a
Dunában gyakori rajzos csiga (Theodoxus danubialis) legömbölyített, 8-9 mm-es
házát sárgás alapon barnáslila,
zegzugos vonalak díszítik. Az állato-
kat legjobb azzal a kővel betele-
píteni, amelyre lelőhelyükön tapad-
tak. — Állandó hőmérsékletű forrá-
saink kifolyásában (Római-fürdő,
Miskolc-Tapolca, Tata stb.) találjuk
a 6-9 mm-es fekete csigát
(Theodoxus prevostianus), amelynek 163. ábra. Pajzskopoltyús hazai csigák:
a) rajzos csiga (Theodoxus danubialis);
egyszínű fekete gömbded házát b) bödöncsiga (Theodoxus transversalis)
olykor fehér zegzugos vonalkák dí-
szítik. Mérsékelten temperált, jól
szellőztetett medencékben tartható. A kis bödöncsigák házuk aránylag széles
szájadékát fedőlemezzel tudják elzárni. Váltivarúak.
A tengeri fajok közül az Adriában is gyakori az 5,5 cm hosszú, kulikalap-
szerű, csúcsos házú közönséges csészecsiga (Patella vulgata). Az ár—apály övben
széles talpával igen erősen a sziklákhoz tapad. Az akváriumban a kövekre tapadt
algákkal táplálkozik.
Fésűkopoltyús csigák (Ctenobranchiata)
Az elülkopoltyúsok e másik rendjébe tartozik a legtöbb tengeri csiga. A hazai

édesvízi fajok közül akvarisztikai szempontból a figyelemre méltóbbak az eleven-
szülő csigák. Az Alföld és a Dunántúl állóvizeiben gyakori a peremes csiga
(Viviparus fasciatus). 3-4 cm hosszú tompacsúcsi kúpos házának kanyarulatai
nagyon domborúak; olajzöld vagy sárgásbarna alapon lilásbarna csíkok díszítik.
Nagyobb nála az 5,5 cm hosszúságot is elérő, főleg az alföldi. állóvizekben és fo-
lyók holtágaiban gyakori fiallócsiga (Viviparus hungaricus). Házának kanyarulatai
kevésbé domborúak. Mindkét faj a nyár folyamán petezacskójában különböző
fejlődési fokon álló embriókat hord, mintegy 80 petéjük tehát fokozatosan érik
meg. Az első fejlődési fokozatokon átjutott embriók a petevezeték kitágult részébe
hullanak, majd teljesen kifejlődve, egyesével elhagyják az anya testét. Ilyenkor
már 4-5 mm-nyiek, s házuk kezdetben szőrös. A nemeket csápjukról különböz-
tethetjük meg. A hím bal csápja bunkós párzószervvé alakult, míg a nősténynek
két hegybe kifutó csápja van. Télen házuk nyílását fedőlemezzel zárják el és az
akvárium homokjába ássák magukat, s e szokásukat még fűtött akváriumban is
megtartják.
Igen érdekes, hosszú orsószerű háza van a Dunában, Tata és Miskolc-Tapolca
303
állandó hőfokú vizeiben honos folyamcsigának (Fagotia acicularis). 16-24 mm

hosszú, 8-10 kanyarulatú tornyos házuk egyszínű sötétbarna, szemben a vörös-
barna foltokkal tarkázott, 15-22 mm hosszú pettyes csigával (Fagotia esperi),
mely Tatán, továbbá a Dunában és Lajta-folyóban lelhető föl.
Tengeri csigákra emlékeztetnek a Fagotiákkal rokon Melanopsisok. A Nagy-
várad melletti Püspökfürdő 30 C°-os forrásainak környékén él a bordás tornyos-
csiga (Melanopsis parreyssi). A legszebb házit vízicsiga, mert egymás fölé sorakozó
kanyarulatait hullámvonalú bordák keresztezik, melyek minden kanyarulatvégnél
csomós ormokat képeznek. Tornyos háza 26-30 mm hosszú, szemben a nála ki-
sebb, legfeljebb 14 mm hosszú, gyengébben bordázott mázú kárpáti
tornyoscsigáéval (Melanopsis hungarica), mely már a püspökfürdői tó lefolyását
képező patak hidegebb, 25-26 C°-os vizében honosodott meg. Mindkét faj a meleg
harmadkorból fennmaradt „élő kövület”, melyek ma kizárólag a Nagyvárad köze-
lében levő Püspökfürdő (Braile Episcopiei) forrásvidékén, illetve a tó vi-
165. ábra. Különféle fésűko- 164. ábra. Elevenszülő csigák: a) peremes csiga
poltyús csigák: a) folyamcsiga (Viviparus fasciatus); b) fiallócsiga (Viviparus
(Fagotia acicularis); b) pettyes hungaricus); c) az utóbbi előbújt állattal
csiga (Fagotia esperi)
304
zét elvezető Pece-patakban fordulnak elő. Jól szellőztetett, tiszta vizű trópusi ak-
váriumokba való, feltűnően szép csigák. Valamennyi kopoltyús csiga szereti a
friss, oxigénben gazdag vizet. Ha a felszínre vagy annak közelébe jönnek, ez azt
jelenti, hogy kevés a víz oxigéntartalma. Ilyenkor szellőztessünk vagy alkalmaz-
zunk azonos hőfokú vízzel részleges vízcserét.
A dél-amerikai eredetű almacsigák (Ampullaria-fajok) a trópusi édesvízi akvá-
riumok legszebb csigái, melyek már nagy méretüknél fogva is feltűnő akváriumi
jelenségek. Leggyakrabban az óriás almacsigát (Ampullaria gigas) gondozzák, mely
hároméves korában eléri az 5-6 cm-es héjátmérőt. A La Platában ököl nagyságúra
is megnő. Gömbded házuk utolsó kanyarulata igen kiszélesedik, világos barnás-
szürke alapon a kanyarulatokkal párhuzamosan futó sötétebb-világosabb csíkok
tarkítják. Házát fedéllel tudja elzárni. Minthogy kopoltyúján kívül tüdővel is bír,
hosszabb ideig tud a vízen kívül is tartózkodni, kivált, ha erre az időre házát fedő-
jével elzárja. Fején két hegyes ajaktapogatója és két hosszú főtapogató van, me-
lyek alapjánál ülnek nyeles szemei. Trópusi eredetének megfelelően meleg vizet
igényel. Ha a víz hőfoka 20 C° alá száll, a homokba ássák be magukat.
166. ábra. Bordás tornyoscsiga (Melanopsis parreyssi) — balról, és kárpáti

tornyoscsiga (Melanopsis hungarica) — jobbról, Püspökfürdőről
167. ábra. Óriás almacsiga .(Ampullaria Bigas)

Rendkívül falánk állatok, ezért vízinövényeket nem lehet mellettük nevelni.
Rendszeresen kell őket etetni salátalevéllel, szárított haleledellel és hússal. A víz-
ből kimászva fürtös csomókban rakja petéit a medence falára. Az érő peték egyre
305
világosabbakká válnak, és a hőmérséklettől függően 2-6 hét alatt kikelnek, s a

kicsinyek a vízbe hullanak. A fiatal almacsigák gyorsan fejlődnek, de elegendő
táplálék híján egymást is felfalhatják.
Az egyiptomi tornyoscsiga (Melanoides tuberculata) 2,5 cm hosszúra megnövő,

8 kanyarulatú, hegyben
kifutó, keskeny, tornyos
háza a mi Fagotia fajain-
kéra emlékeztet; olívazöld
vagy sárgászöld alapon
ibolya színű keresztcsík-
okkal tarkított. Ez az
Egyiptomtól Indiáig honos
csiga igen jól tartható me-
legvizű akváriumokban.
Főleg algákkal és
detritusszal táplálkozik.
Az akvárium talaja alá
168. ábra. Külföldi eredetű édesvízi csigák, melegvízi
akváriumokba: 1. egyiptomi tonyoscsiga (Melanoides
jutott szerves anyagokat
tuberculata) ; 2. ausztráliai hólyagcsiga (Physastra fogyasztja. 20 C° alatt
[Isidorella] proteus), az akvaristák kedvelt „vörös lehetőleg ne tartsuk. Ele-
tornyoscsigája" (felül a balra csavarodó üres ház, alul az venszülő csigáinkhoz ha-
akváriumban kissé nyúltabb házúvá vált alak mászó sonlóan ez a faj is eleve-
példánya) ; 3. brazíliai tányércsiga (Helisoma nigricans), neket tojik. A melegvízi
amelynek nálunk piros változatát tartják akváriumok hasznos,
érdekes lakója.
A fésűkopoltyús tengeri csigák sokaságából a tengeri akváriumokba legtöbb-
nyire a különféle bíborcsigák (Murex és Purpura fajok) kerülnek. A Földközi-
tengerben és az Adriában él a hegyes tüskéket viselő, 9 cm hosszú, fehéres házú
tüskés csiga (Murex brandaris), amelynek köpenye alól hosszú, ormányszerű szifó
mered előre. A többi bíborcsigához hasonlóan főleg kagylókkal és tengeri rákokkal
táplálkoznak, amelyek kemény héját tüskés végű, hosszú légzőcsövükkel megfúr-
ják, majd a feltárt puha testet felfalják. Akváriumban nyers hal- vagy
szárnyashússal etethetők.
Hátulkopoltyús csigák (Opistobranchiata)
A tengerek meztelen csigáit magában foglaló rend ez, amelybe a puhatestűek legpompá-
sabb színű képviselői tartoznak. Hímnős állatok, amelyek főleg a parti övezet algáit lege-
lészik, vagy apróbb állatokat fogyasztanak. Nagy részük a trópusi meleg tengerek lakója. A
Földközi-tengerben gyakori a tengeri nyúl (Aplysia depilans). E 15-18 cm hosszú, sárgás
testű, házatlan állat a nyúl füleire emlékeztető tapogatóiról nyerte nevét. Ha megzavarják,
védekezésül sötétlila festékfelhőt bocsát ki, amelynek védelmében elmenekül. Egyenletesen
hullámzó lába olykor tölcsért formálva testét hátrafelé löki. Mozgása megfigyelésére nagy
medencét igényel. Növényevő. Nagy étvágyát fogságban leginkább salátalevéllel, sőt egy-egy
fej salátával tudjuk kielégíteni.
306
Tüdős csigák (Pulmonata)
Leggyakoribb akváriumi csigáink ebbe a rendbe tartoznak. Légzőszervük a szárazföldi

légzésre módosult köpenyüreg, a „tüdő”, amelynek levegővel való telítésére rendszeresen a
víz színére jönnek. Egyes fajoknak másodlagos kopoltyúi is fejlődtek. Héjfedőjük nincs.
Átlátszó kocsonyás burokban az akvárium növényeire vagy üvegfalára lerakott petéikből
nem lárvák, hanem a szülőkhöz hasonló apró csigák kelnek ki, amelyek fejlődése közvet-
len.*
A hazai tüdős vízicsigák tornyos házú fajai a Limnaea, Stagnicola, Radix,

Galba és Physa nemzetségekbe tartoznak. Közülük a Physák háza balra, a többié
jobbra csavarodik. Az édesvízi akváriumok legjobb algairtói a vízinövényeket leg-
inkább kímélő Physa-fajok. A síkvidék állóvizeiben általánosan elterjedt a hólyag-
csiga (Physa fontinalis). Vékonyhéjú kúpos házának utolsó kanyarulata öblös,
szélessége nagyobb a magassága felénél. A 9-10 mm-es csiga fekete teste az áttet-
sző héjon áttűnik, s így az egész kis állat bársonyfeketének hat. Ugyancsak balra
csavarodó háza van a Nyugat-Európából állandó hőmérsékletű hévizeinkbe vízi-
növényekkel behurcolt, de újabban már a Dunában és a Tiszában is megjelent
nyugati hólyagcsigának (Physa acuta). Hasonló nagyságú, sötétbarna vagy fekete
kis csiga, melyet azonban világosabb foltok is tarkítanak.
A jobbra csavarodó házúak közül legnagyobb a 4-6,5 cm hosszú mocsár csiga
(Limnaea stagnalis), amely sík- és dombvidéki állóvizeinkben mindenütt közönsé-
ges. Nagy házának tekercse igen karcsú, erősen kihegyesedő utolsó kanyarulata
pedig a szájadékánál nagyon kiszélesedik. Falánkságával sok vízi- növényt pusz-
tít. Ezért csakis külön tartályban gondozzuk, ahol kevésbé értékes vízinövényeken
és algákon kívül salátalevéllel elégíthetjük ki nagy étvágyát. Hasonlóan karcsú
tornyú, de kisebb háza van az állóvizeinkben szintén igen közönséges karcsú csi-
gának (Stagnicola palustris). 2-4 cm hosszú házának tekercse körülbelül olyan
magas vagy még magasabb, mint a szájadéka. Kevésbé falánk faj, mint a mocsári
csiga, de értékesebb vízinövények mellé azért ezt se telepítsük. — Nagyon érdekes
formája van a növényzetben dús állóvizeinkben elszórtan található fülcsigának
(Radix auricularia). 2,5-3,5 cm-es vékony héjú házának szájadéka rendkívül nagy,
széles fül alakú, fölfelé irányuló ívet ír le; széles testét a héjon átütő foltok tarkít-
ják. Az akváriumi áttelepítést nem mindig bírja, de ha egyszer akklimatizálódott,
igen szép dísze a medencének.
Kedvelt akváriumi tüdős csigák az állóvizeinkben gyakori kürtszerű, lapos
Planorbis fajok. Legnagyobb közülük a mindenütt közönséges nagy tányércsiga,
(Planorbis corneus). Tompafényű, barnásfekete, kürtös házának átmérője elérheti
a 4 cm-t. Mint nagytestű csigát, ne tegyük kényes levelű vízinövényekkel telepített
akváriumba. 5,5-6 kanyarulatú háza van a 12-21 mm átmérőjű éles csigának
(Planorbis planorbis). Az állóvizeinkben tömegesen előforduló e tüdős csigánk há-
zának taraja a kanyarulatok alsó szélén fut. —Állóvizeinkben igen közönségesek a
6-9 mm átmérőjű kis kürtcsigák (Planorbis spirorbis). E csupán 1,5-2 mm széles
csigák 5-51/2 kanyarulatú házának utolsó kanyarulata a nyílása felé alig
*Egyes fajok peteburkán belül vitorláslárva fejlődik, de a kikelésig ez is „kész" kis csigává
alakul.
307
szélesedik ki. Héja finoman vonalkázott. Valamennyi kisebb testű Planorbis faj
alga- és szerves törmelékevő, az akvárium vízinövényeire nem veszélyes.
A tüdős vízícsigák köréből kerül ki trópusi eredetű akváriumi csigáink zöme is,
melyeket az akvaristák elterjedten gondoznak melegvízi medencéikben. Szaküzle-
teinkben Leggyakrabban az ausztráliai hólyagcsiga (Physastra proteus)
pigmentszegény piros mutánsát láthatjuk, melyet az akvaristák egyszerűen „vörös
tornyoscsigának” neveznek. Szinonim nevei: Isidorella proteus, Isidora proteus,
Bulinus australis. Amint újabban elfogadott neve (Physastra) is sejteti, a mi Physa
csigáink távoli rokona s azokhoz hasonlóan ennek is vékonyhéjú, balra csavaro-
dó, kúpos háza van. A legfeljebb 2 cm hosszú házának falán zöldes teste tűnik át.
Ez az eredeti „vad” forma, mely Dél-Ausztráliában honos. Az európai akvaristák
medencéiben azonban manapság kizárólag a vörös színű mutációs változatát
gondozzák, mely feltűnő színével szépen elüt a medence zöld növényzetétől. Az
egész testre kiterjedő piros szín a csigáknál mindig a pigmentsejtek hiányát jelzi,
tehát az ilyen állatok tulajdonképpen albínók. A hazai Physákhoz hasonlóan ez is
ártalmatlan, csupán algákat evő faj, kár, hogy kényessége miatt csak kevés hal-
fajjal tartható együtt hosszabb ideig. Vörös színe ugyanis magára tereli a halak
figyelmét, amelyek előszeretettel csipkedik vékony, féregszerű csápjait, s hamaro-
san pusztulását idézik elő. A hőmérsékletre is kényes, a 18 C° alatti hőmérsékle-
tet már általában nem bírja. Petéit átlátszó burokban rakja a medence falára és
növényeire. Szaporítására legcélszerűbb számára külön kis medencét biztosítani.
Másik kedvelt trópusi eredetű akváriumi csigánk az ugyancsak piros válto-
zatában tartott brazíliai tenyércsiga (Helisoma nigricans). Nagy tányércsigánkra
(Planorbis corneus) emlékeztet, és sok akvarista össze is téveszti annak piros albí-
nójával, amelyet olykor ugyancsak láthatunk szaküzletekben. A Brazíliából szár-
mazó Helisoma azonban legfeljebb csak 1,8 cm átmérőjű, és házának szájadéka
nem oly ívelten kiöblösödő, mint a Planorbis corneusé. Egyébként mindkét faj
kanyarulatának száma (3-31/2) egyforma, ezért könnyen összetéveszthetők. A
Helisoma nigricans — mint neve is mutatja — eredetileg fekete, de az európai
akváriumokban mindenütt csak piros mutánsát gondozzák. Szinonim neve:
Helisoma lugubris. A faj érzékeny az erősebb víz-lehűlésre: 18 0° alatt ne tartsuk.
Többnyire a vízinövények levelein tartózkodik, de azokban komolyabb kárt nem
tesz, mert főleg az algákat szedegeti le.
LÁBASFEJŰEK (CEPHALOPODA)
A puhatestűek e legfejlettebb osztályának kisebb méretű fajai a tengeri akváriumok leg-

érdekesebb lakóinak tekinthetők. Részarányos testük fejre és azzal összefüggő karokra
(,,lábakra”), valamint zsigerzacskóra tagolódik. A „lábasfejűek” elnevezés onnan ered, hogy a
mozgékony karok a szálnyílást körülvéve a fejen erednek, „fejlábakká” alakultak. A karok
száma lehet 90 (pl. a csigaházas polipoké), 10 (a tintahalaké) és 8 (a polipoké). A lábak
egyforma hosszúk, kivéve a tintahalakét, amelyeknek 8 egyenlő és 2 hosszabb karuk van. A
karok izmos fogószervek, amelyeket a polipokén és tintahalakén erős tapadókorongok segí-
tenek. Ezekkel egyrészt a zsákmányt ragadják meg, másrészt az aljzathoz vagy az ellenség
testére tapadnak. Sajátos szervük az ún. tölcsér (infundibulum), amely a fej mögött, alul
elhelyeződő, kúpos, tölcsérszerű szerv. A köpenyrésen át a kétsoros fésűkopoltyúkhoz be-
308
szívott és ott elhasználódott légzővizet a tölcséren löki ki. A vízsugár az állat testét a viz
kilövellésével ellenkező irányban, azaz hátrafelé röpíti el; így lényegében rakétaszerűen
haladnak a gyors tintahalak, a kalmárok és az úszó nyolckarú polipok.
Valamennyi lábasfejű ragadozó. Főleg halakkal és rákokkal élnek. Áldozatukat a szá-
jukban levő két erős, papagájcsőrre emlékeztető állkapcsukkal és reszelőjükkel aprítják fel.
Váltivarú állatok; sok faj hímjének párzószerve is van. Ezeknek egyik karja hosszan meg-
nyúlik, és ún. heterocotylus párzószervvé alakul át, amelyet a nőstény köpenyüregébe vezet-
nek. A megtermékenyítés után a heterocotylus egyes esetekben (pl. a hajóspolipé) leválik. A
nőstények kocsonyás anyagba vagy szilárd tokba zárva rakják le petéiket, s a kibúvó utódok
lárvaalak nélkül, közvetlenül fejlődnek. Szobaakváriumban természetesen sak kisebb pél-
dányok tarthatók, de még ezeknek is nagy, tágas tengeri akváriumot kell berendezni élénk
mozgásuk miatt. Etetésükre nyers halhúst vagy rákhúst, esetleg szar- nyashúst kell biztosí-
tani. A külső filtráló szűrőanyagai közé tegyünk nitrogénmegkötő műgyantát, s ne felejtsünk
el idejében regenerálni. Ugyanis a Lábasfejűek tartásának fő feltétele a tiszta viz. A nyolcka-
rúak rejtőzködő természetű állatok, és fogságban csak akkor érzik jól magukat, ha sziklák-
ba vájt üregekkel vagy kőhalmokkal medencéjükben rejtekhelyet biztosítunk számukra. A
víz erős szellőztetése is fontos tartási követelmény. Végül ne felejtsük el medencéjüket igen
gondosan — lehetőleg vastagabb üveglappal lefedni, mert a lefedetlen medencékből vagy
akár a nagyobb szellőzőnyílásokon keresztül, kivált az Octopusok könnyen kiszökhetnek.
Rendszeres, gondos ápolással a lábasfejűeket évekig is sikerült már akváriumban életben
tartani. Hamar megszokják gondozójukat, akit megpillantva nyomban otthagyják rejtekhe-
lyeikét és az élelemért kézhez jönnek.
Nyolckarú lábasfejűek (Octocera)
A nyolc egyenlő hosszú karú polipok közül a tengeri akváriumok leggyako-

ribb lakója az európai tengerekben is mindenütt elterjedt közönséges polip
(Octopus vulgaris). Szobaakváriumokba csak egészen fiatal példányok alkalmasak,
amelyek zsigerzacskója legfeljebb 8 cm, karjai pedig még csak 25 -cm hosszúak. A
szabadban rákokkal, kagylókkal és halakkal táplálkozó állatokat nyers halhússal
(tonhal) vagy szárnyashússal etessük. A medencét gondosan takarjuk le, és bizto-
sítsunk megfelelő búvóhelyeket.
Kis termeténél fogva igen alkalmas tengeri szobaakváriumba a Földközi-
tengerben élő hajóspolip (Argonauta argo). Nősténye papírvékony, spirálisan csa-
varodott, 10-20 cm-es álhéjat visel, amelynek keltető tasakjában neveli petéit.
Törzse alul és oldalt barnásan ezüstös, a megvilágítástól függően kékes, pirosas
vagy finom szürkés színekben játszó, s mindez apró sárga, gesztenyebarna és
rózsapiros fénylő pontokkal díszített. A hátoldal pisztáciazöld. hímje mindössze 1
cm hosszú, héj nélküli nyolckarú polip; rendkívül hosszú hektokotilusza van.
Párzáskor ez leválik, a nőstény köpenyébe vándorol, ahol még sokáig „eleven”
marad. A hajóspolipot apróra vágott nyers halhússal és alsóbbrendű rákokkal
(Branchypus, Asellus, kifejlett Artemia stb.) táplálhatjuk.
Tízkarú lábasfejűek (Decapoda)
A tízkarúak közül akváriumban leginkább a közönséges tintahal (Sepia offi-

cinalis) tartható, amelyet röviden csak szépiának nevezünk. A karjaival legfeljebb
30 cm hosszúra növő állat hátának bőre alatt szilárd meszes váz van, amelyet
„szépiacsont” néven kalitkamadarak számára hoznak forgalomba. Néha a meden-
ce homokjába félig beássa magát, de közben éppúgy zsákmányra leselkedik, mint
amikor szinte mozdulatlanul egy helyben lebeg. Színe gyakran egybeolvad a kör-
nyezetével. A tengerben gyors úszással üldözi zsákmányát. Az akváriumban erre
nincs szüksége, de itt is élénken, mohón kapdossa el a vízbe hullajtott
halhúsdarabkákat, férgeket, szúnyogálcákat vagy kisebb rákokat.
309
TAPOGATÓKOSZORÚSOK (TENTACULATA)
Többnyire helyhez kötött, kétoldalt részarányos, szelvényezetlen testű, héjas vagy csövekben
lakó állatok. Valamennyiükre jellemző, hogy testük elején kör vagy patkó alakban csillós
tapogatókat viselnek. Újabban e törzsnek 4 osztálya van, amelyek közül az akvarista számá-
ra egyedül az édesvízi fajokkal is képviselt mohaállatok (Bryozoa) osztályának van jelentősé-
ge. A többi osztályokba kizárólag tengeri szervezetek tartoznak, amelyek azonban a tengeri
akváriumok kevésbé feltűnő, ezért ritkábban is tartott lakói.
MOHAÁLLATOK (BRYOZOA)
Telepeket alkotó, gyakran a szivacsokra emlékeztető vízi szervezetek. Egyedeik csupán né-
hány mm nagyságú tokocskákból és polipocskákból állnak. Testük elülső végén kör-vagy
patkó alakú tartókon ülnek csillós tapogatóik, amelyek kinyújthatók és behúzhatók. Olykor
40 cm-es telepeik szaruszerű, kocsonyás vagy mésszel berakódott kéregszerű bevonatokat,
vagy mohapárnához hasonló duzzadó tömeget alkothatnak. Vannak mozdulatlanul helyhez
rögzült és helyüket váltaztató telepek. Váltivarúak, de önmagukat termékenyítik meg. A
petéből csillós lárva kel ki, amelyből akár 20 egyedből álló kolónia is fejlődik. Ezek néhány
órányi kirajzás után letelepednek. Emellett rendszerint ivartalanul, bimbózással is szapo-
rodnak.
169. ábra. Kérgező mohaállat (Plumatella fungosa), erősen nagyítva. A rajzon két példány —
tokocskájából előbújva — szétterítette tapogatókoszorúját; egy éppen most bújik ki, a má-
sik kettő pedig teljesen visszahúzódott tokocskájába
310
A mohaállatok 6 hazai faja közül tavainkban, folyóinkban leggyakoribb a kér-

gező mohaállat (Plumatella fungosa). Gumós, sötétbarna telepei nádszálakon és
vízinövények leveleinek fonákón alkotnak kisebb-nagyobb tömör vagy elágazó,
esetlen hálószerű bevonatot. Polipocskáinak tapogatói patkó alakban ülnek; csö-
vecskéik falába alig rakódik le idegen anyag. Valamennyi édesvízi mohaállat fa-
junk az akváriumok teljesen ártalmatlan, tartós lakója. Kis polipszerű egyedeik
csupán lebegő algákkal, detritusszal és véglényekkel táplálkoznak. Ágasbogas
vagy gumós, szivacsszerű telepeik a hidegvízi akváriumnak egészen sajátos, ősi
településű jelleget kölcsönöznek.
TÜSKÉSBŐRŰEK (ECHINODERMATA)
Igen régi eredetű*, az eddigiektől lényegesen eltérő tengeri állatok a tengeri liliomok, csil-
lagok, kígyókarú csillagok, sünök és uborkák. Legfeltűnőbb sajátosságuk a látszólagos
ötsugaras szimmetria, amely mintegy elfedi az igazi kétoldalas részarányosságot. Noha az
ötös álsugaras szimmetria az uralkodó, amellett ismerünk még négy-, hat-, sőt több suga-
rúakat is. Testükben összefüggő lemezekből álló meszes váz található. A „tüskésbőrűek”
elnevezés másik sajátságukra, a testet beborító meszes tüskékre utal, amelyek azonban
csak a tengeri sünökön és a csillagokon fejlődtek ki szembetűnően, így az egész állattörzsre
nem jellemzők. Sajátos szervük, az ún. vízedényrendszer (hydrocoel), amely csillós hámmal
borított, folyadékkal telt csőrendszer. Az ún. ambulakrális lábak piciny talpkorong végződé-
sű, mozgékony csövecskék, amelyek kinyújthatók és visszahúzhatók, aszerint, hogy az állat
vizet nyom-e beléjük, vagy pedig azt visszaszivattyúzza. Az ambulakrális lábak a tüskésbő-
rűek helyváltoztató szervei. A végükön levő nagyszámú tapadókorong segítségével az állat
erősen meg tud tapadni, és ez lehetővé teszi, hogy a nagyobb tengeri csillagok velük a leg-
erősebben záródó kagylók héját is szétfeszítsék.
A tüskésbőrűek — kevés kivétellel — váltivarúak. Egy részük ivartalanul, mégpedig osz-
tódással is szaporodhat. Ivarterméküket a vízbe ürítik, a peték ott termékenyülnek meg;
azokból pelágikus lárvaalakok kelnek ki. Az úszó lárva később letelepszik, esetleg hozzá is
rögzül az aljzathoz, és meglehetősen bonyolult átalakulási folyamattal kifejlődik. A tüskés-
bőrűek a tengeri akváriumok feltűnő formájú és színezetű lakói, amelyeket szoba-
akváriumokban is elég gyakran láthatunk. A fajok egy része ugyanis aránylag szívós, igény-
telen állat.
TENGERI LILIOMOK (CRINOIDEA)
Többnyire hosszá, tagolt nyélen ülő és aljzathoz rögzült mélytengeri állatok,

amelyek közül főleg csak az Antedonidae család fajai élnek sekély parti vizekben,
s így tengeri akváriumban is csak ezek telepíthetők. A nyél alján gyökérszerű
képződmény van, ezzel kapaszkodik az állat a homokba. A nyél tetején ül a tenge-
ri liliom tulajdonképpeni teste, a kehely. Ennek pereméről 5 sugárban ágaznak
szét az igen mozgékony karok, amelyeken az ambulakrális lábak fogják, szűrik ki
a vízből az apró, lebegő állatokat és a szerves törmeléket. Feladatuk itt nem a
helyváltoztatás, hanem a tapogatás, a légzés és a táplálékszerzés. Hordó alakú kis
lárváik (torvaria) 5 csillósávosak, s eleinte szabadon úszkálnak, majd letelepedve
nyelük és kelyhük fejlődik. A kifejlett alak sem mindegyik helyhez rögzült, hanem
(mint pl. az Antedon) kecses kígyózó mozdulatokkal szabadon mozog.
*Tengeri csillag kövületek a 450 millió évvel ezelőtti szilurkori, tengeri liliomok
pedig az 500 millió évnél is régebbi kambriumi őstengerből maradtak fenn.
311
Tengeri akváriumban leginkább a földközi-tengeri liliomot (Antedon medi-

terranea) látjuk. Örökké élénk, mozgékony, hosszú karjai szinte világítóan fényes
bíborpirosak. Még finomabbak a vékony ambulakrális lábacskáktól tollazottnak
látszó karjai az adriai-tengeri liliomnak (Antedon adriatica). Ezt az ugyancsak vil-
logó bíborvörös vagy olykor narancsszínű, csodálatosan szép fajt tengeri állatokat
szállitó adriai cégektől és biológiai állomásoktól szerezhetjük be. Szállítása nagy
körültekintést igényel, mert az Antedon-fajok megzavarva öncsonkítással
(autotómia) könnyen elvesztik karjaikat. Nagyobb halak és rákok közelében sem-
mi esetre sincsenek biztonságban. Fontos, hogy ne háborgassuk őket. Etetésükre
legalkalmasabbak a házilag keltethető Artemia és édesvízi planktonrákocskák.
TENGERI CSILLAGOK (ASTEROIDEA)
Lapostestű ragadozó állatok, amelyek központi korongra és abból sugarasan szétágazó

karokra tagolódnak. A karok száma általában 5, de lehet kevesebb (4), másrészt jóval több
(45) is. A korong a háti része közepén kicsúcsosodik, alul pedig az állat szájnyílása foglal
helyet, amely egyben ürítő nyílás is. Rágószerve nincs. A karok alsó oldalán futó hosszanti
csatornában (ambulakrális csatorna) fontos szervek találhatók. E csatornát övezi a számos
tapadókorongos ambulakrális lábacska, amelyekkel a tengeri csillag tovahalad, az aljzaton
megtapad, vagy kagylóteknőket feszít szét. Testük felületét mozdulatlan és mozgékony tüs-
kék borítják. Karjaik végét többnyire kissé felemelve tartják, mert ezeken van a szemük.
A tengeri csillagok számos faját gondozzák tengeri akváriumban. Bőven akad-

nak köztük feltűnő színű fajok. Ilyen a vöröslő tengeri csillag (Asterias rubens),
amely az Északi- és Keleti-tengerekben közönséges. 5-12 karja van, színe több-
nyire sárgás vagy élénkpiros, de akad ibolya, kék és barnás színű példány is. Az
átlag 30 cm átmérőjű állat az osztriga legádázabb ellensége. A Földközi-tenger
leggyakoribb faja az aranyló fésűcsillag (Astropecten aurantiacus). A fél méterre is
megnövő állat vörhenyes piros, tüskéi és mészlemezecskéi narancssárga színűek.
Előszeretettel ássa be magát a homokba, ahol lábacskáival — amelyeken nincs
tapadókorong — lassan halad előre. Tápláléka kisebb kagyló- és csigafajok. Szo-
baakváriumokba természetesen igyekezzünk fiatalabb példányokat telepíteni,
amelyek kisebbek és könnyebben akklimatizálódnak. Tengeri kagyló- és csigafa-
jokat, férgeket, kisebb rákokat semmi esetre se tartsunk mellettük. Etetésükre
kisebb elpusztult halakat egészben vagy fagyasztott tonhalhúst és szárnyashúst
adhatunk. Közös medencében csak egyforma nagyságú állatokat gondozzunk
együtt.
KÍGYÓKARÚ CSILLAGOK (OPHIUROIDEA)
A tengeri csillagokhoz hasonlóállatok, de 5 vagy ritkábban 6 — 7, aránytalanul vékony

karjuk hengeres. E rendkívül mozgékony karjaikkal nemcsak mászva, hanem kapaszkodva
is gyorsan haladnak. Akadnak köztük elágazó karú fajok is, pl. az északi tengerek nagyobb
mélységeiben élő gorgófő (Gorgonocephalus). Testük általiban egészen csupasz, ritkábban
tüskék vagy serték borítják. A hasoldaluk bőrében levő légzőtasakokkal lélegzenek. Lárvájuk
a sokkarú pluteus-lárva. Több fajuk elevenszülő. Ivartalanul, osztódással is szaporodnak.
Szerves törmelékkel, moszatokkal és apróbb állatokkal táplálkoznak.
312
A kígyókarú csillagok a kisebb tengeri medencék hálás, igénytelen lakói. Egyik

fajukat, a Földközi-tengerből származó barna kigyókarú csillagot (Ophioderma
lacertosum) évekig gondoztam 15 literes öntöttüvegű akváriumban. A kis csokolá-
débarna állat 2 évi tartás után 3 cm-ről 7 cm átmérőjűvé fejlődött. Az észak-
európai tengerekben honos szőrös kígyókarú csillag (Ophiothrix fragilis) feltűnően
szép narancssárga színével és szőrzetre emlékeztető hosszú, egyenes tüskéivel a
tengeri akvárium igazi dísze. Mustrázata felettébb változatos, többnyire
rubinpiros foltokkal tarkított. A kígyókarú csillagok is szállításkor vagy durvább
háborításukkor elvethetik karjaik egy részét, regeneráló-képességük azonban
vetekszik a tengeri csillagokéval.
TENGERI SÜNÖK (ECHINOIDEA)
Szilárd vázú, hosszú tüskékkel sűrűn borított állatok. Egymástól külsőleg is feltűnően
különböző két rendjük van: 1. a gömbded vagy zsemle alakú szabályos sünök (Regulares)
rendjének fajain az álsugaras részarányosság uralkodik; 2. a szív alakú vagy pajzsszerű
szabálytalan sünök, (Irregulares) teste viszont kétoldalian részarányos. A tengeri sünök
külső szilárd vázán láthatjuk helyváltoztató szervüket, a váz ambulakrális likacsain ke-
resztül kinyúló ambulakrális lábacskák sokaságát. Ugyanitt sugárzik szerte a sok mozgat-
ható tüske is. A többféle hosszúságú és alakú tüske gyakran méregmiriggyel kapcsolatos, és
így komoly védelmet nyújt a sünnek ellenségei ellen. A tüskék között sok kis fogólábacska
(pedicellaria) is található. Ezek nyélen ülő, háromrészes, apró „harapófogók”, amelyek az
állat védelmét, táplálékszerzését és testének tisztogatását szolgáljak. A szívsünök kivételével
sajátos rágókészülékük van, amelyet már régóta „Arisztotelész lámpája” néven ismernek. A
petékből hosszú nyúlványos ún. pluteus-lárvák kelnek ki, amelyekben már a mészváz meg-
található. Több fajuk ivadékgondozó. Táplálékuk főleg a kövekre, sziklákra tapadó mosza-
tokból áll, s igen kedvelik a hidroidpolipocskákat és kéregkorallokat is. Ragadozó fajaik
rákokat, sőt halakat is zsákmányolnak. Tengeri akváriumokban könnyen tartható, igényte-
len állatok.
A szabályos tengeri sünök (Regulares) gömbded vagy zsemle alakú, álsuga-

rasan részarányos állatok. Akváriumban leggyakrabban az európai tengerek part-
vidékén honos parti sünt (Parechinus miliaris) gondozzák. A csupán 3-4 cm-es,
kissé ovális, zöldes héjú és lilás tüskevégű kis állat ugyanis a legkisebb tengeri
medencével is beéri. Főleg a hidroidpolipocskákat és a kisebb kagylókat pusztítja,
fogságban azonban férgeket (Tubifex, Enchytraeus) és csigákat is elfogad. Feltűnő
látványosság a Földközi-tengerben szintén gyakori lándzsás tengeri sün (Cidaris
cidanis). Hosszú, törékeny tüskéivel, amelyek méregmirigyekkel kapcsolatosak, a
30 em átmérőt is eléri. A tűétes tüskeerdő mélyfekete vagy élénkpiros színű. A
gömbölyded, hát-hasi pólusain kissé lapított állat szájkörüli tüskéivel gólyaláb-
szerűen lépeget, miközben óriási lándzsaszerű oldaltüskéi inkább támaszkodásra
szolgálnak. Férgekkel, kisebb rákokkal, sőt halhússal is etethető.
A szabálytalan tengeri sünök (Irregulares), kétoldali részarányos, lapított testű
szív vagy pajzs alakú állatok, amelyeknek végbélnyílása mindig, egyeseknek a
szájnyílása is a hasoldal felé tolódott. el. Az Északi-tenger partvidékének homok-
jában élő fehér szívsünt (Echinocardium cordatum) főleg a német akvaristák tenge-
ri akváriumaiban. láthatjuk. Az 5 cm-nél nem nagyobb, lapos, szív alakú állatot
313
csak rövid, kefeszerű tüskézet borítja, amely sárgásfehér színű. Többnyire a ho-
mokba beásva él, ahol a homokot rostálja át fogai között, hogy a benne található
apró szervezeteket és szerves hulladékot elfogyassza.
TENGERI UBORKÁK (HOLOTHURIOIDEA)
Inkább nagy férgekre, semmint tüskésbőrűekre hasonlítanak ezek a tömlő-, hurka-vagy

uborka alakú állatok. Testük fő tengelye az aljzattal párhuzamos, ugyanis oldalukra dőlve
fekszenek a tengerfenéken. Bőrük puha, tüskéjük nincs. Ambulakrális lábaik öt körben
helyezkednek el vagy teljesen hiányoznak. Vízedényrendszerükhöz tartoznak száj körüli
kinyújtható és visszahúzható tapogatóik is. Sajátos légzőszervük a végbelükben ülő ún. vízi
tüdőfa. Váltivarúak; szabadon úszkáló lárvájuk az ún. auricularia. Nagyobbrészt fenéklakók,
de akadnak köztük medúzák módjára a nyílt tengerben lebegve élő fajok (Pelagothuria,
Planctothuria) is. Rendkívül nagy a regenerálóképességük. A kihalászott tengeri uborkák
megválnak zsigeri szerveik nagy részétől, de az állat akváriumban újra pótolja elveszett
szerveit. Egy részük iszapevő, a többiek pedig a széttárt tapogatóikra telepedett algákkal és
parányi állati szervezetekkel táplálkoznak. Akváriumi gondozásuk igen egyszerű.
A Földközi-tengerben közönséges valódi tengeri uborka (Cucumaria planci) 15

cm hosszú, sárgásbarna testével valamely kövön vagy korallágon megtelepszik, s
hónapszámra csak a mintegy 6 cm hosszú fehéres tapogatóit mozgatja. Azok sűrű
hálót alkotva a belé akadó apró állatokat megfogják, időnként a szájnyíláshoz
hajolnak, hogy az állat lenyalogathassa róluk a felfogott táplálékot. A tengeri
uborkák leglátványosabb képviselője a dél-európai partokról származó
királyholothuria (Stichopus regalis). A 25 cm hosszú állat háta barna, oldalán
tompa rózsaszínű. A királyholothuria végbelében élő bujkáló-hal (Fierasfer acus)
akváriumi megfigyelése a legérdekesebb látványok közé tartozik. A
királyholothuria iszapevő, a bujkálóhalacska pedig Artemiával, szúnyoglárvákkal,
vagy Tubifexszel is etethető.
ELŐGERINCHÚROSOK (PROCHORDATA)
A gerincteleneket a gerincesek törzsével összekötő állatcsoport az előgerinchúrosok.

Ezeken már megtalálhatjuk a gerincesek két általános sajátságát; az előbéllel való légzést és
a gerinchúrt. Az előgerinchúrosok törzsébe tartozó állatokon jelennek meg először az állatvi-
lág törzsfejlődése során a bélcsatorna elülső szakaszából, a garatfalból nyíló réskopoltyúk. A
gerincesek légzőszervei (a kopoltyúk vagy a tüdők) is mindig az előbélből fejlődnek, a garat-
tal függenek össze. A gerincesek egyedi fejlődésének embrionális szakaszában a gerincosz-
lopot megelőző gerinchúrt (chorda dorsalis), illetve ahhoz hasonló képződményt a zsákállat-
okban is megtalálhatjuk, mégpedig vagy egész életükön át vagy lárva korukban.
Az előgerinchúrosok két altörzse közül a béllel-lélegzők (Enteropneusta) csoportjába csil-
lós hámmal borított, hosszútestű tengeri állatok, a féregszerűek (Helminthomorpha) tartoz-
nak. Ezeknek nincs akvarisztikai jelentőségük. Csak második altörzsének, a zsákállatoknak
(Tunicata) van akvarisztikai jelentősége. 3 osztályra különülnek. A zsákállatok változatos
formáit mint hasznos filtráló szervezeteket gyakran láthatjuk tengeri akváriumokban.
314
ZSÁKÁLLATOK (TUNICATA)
Pelágikusan (úszva-lebegve) vagy aljzathoz rögzülve élő tengeri gerinctelenek, amelyek

szervezetében először jelenik meg vitathatatlanul a gerinchúr. Egy részük egész életét pe-
lágikusan éli le, más részük csak lárva korában él így, majd bizonyos fejlettséget elérve
megtelepszik, átalakul és helyhez kötött állattá válik. Testüket kívülről a nevükben is sze-
replő zsák burkolja, amelynek sajátos anyaga, a tunicin vegyi szerkezetében megegyezik a
növényi cellulózéval. A tengervíz a szájnyíláson jut be, és a bélcsatorna elején levő kopoltyú-
kosár nyílásain áramlik keresztül. Hímnős állatok. Ivartalanul is szaporodnak, mégpedig
bimbózással. Egyes fajok ivaros és ivartalan szaporodása egymást váltja (metagenesis).
Lárváik farki részében szabályos gerinchúr van. A lárva átalakulásakor ez a gerinchúros
farki rész eltűnik, kivéve a farkos zsákállatokat (Copelata), ahol az kifejlett korban is meg-
marad.
Farkos zsákállatok (Copelata)
Általában apró termetű, egész életüket lebegve-úszva töltő állatok. Olykor óriási tömegű
tengeri planktont alkotnak. Jellemző tulajdonságuk, hogy tunicin köpenyüket levethetik és
újraképezhetik. Kocsonyás, áttetsző testük hordó alakú törzsre és annak has-oldaláról
eredő, oldalt összenyomott, evező farokra tagolódik. A zsák elején két rácsos ablakocska
mindig az állat haladásának irányába néz, a rajtuk keresztül bejutó víz bonyolult, finom
hálózatú szűrőkészüléken halad keresztül, amely a táplálékot megköti. Az átszűrt víz a zsák
hátsó nyílásain távozik. Amikor a finom szűrők nyílásai eldugulva használhatatlanokká
válnak, a farkos zsákállatocska házának alsó nyílásán kibújik és a leválasztott házát órák
alatt újjal pótolja.
Tartásuk egyszerű, kis öntöttüvegű medencében is, szellőztetéssel könnyen megoldható.
Etetésük lényegében az akváriumuk vizének részleges kicseréléséből áll; a friss vízzel
ugyanis újabb táplálékot (lebegő algákat és egysejtűeket) viszünk medencéjükbe. Ezt időn-
ként kiegészíthetjük még frissen keltetett Artemia-lárvákkal. Más, kisebb plankton szerveze-
tekkel együtt tarthatók. A farkos zsákillatok áteső fényben jobban megfigyelhetők.
A Földközi- és Adriai-tengerből gyűjthetjük be a fehér farkos zsákállatot

(Oikopleura albicans). Törzse csupán 0,5 cm, farka 1,5 cm hosszú. Nagy test-
nyílását a törzse fölött finom rácsozat fedi, ami a túl nagy táplálék bejutását szi-
taként zárja el. Az áttetsző ház belsejében farkának csapkodásával hajtja a vizet
legyezőszerű szűrőkészülékébe. Hagyma formájú háza eléri a 3-4 cm-t is, amely e
piciny állatcsoportban valóságos „óriásnak” számít.
Aszcidiák (Tethyoidea)
Magánosan vagy telepeket alkotva aljzathoz rögzülő — ritkábban szabadon úszkáló —

zsákállatok, Tunicin-köpenyüket sosem váltják. Gerinchúrjuk csak lárvakorukban van meg,
s kopoltyúbelük erősen fejlett. A magános alakok teste gumó-, hordó-, gömbded-, cső- vagy
zsák alakú; egyik végükkel az aljzathoz nőttek vagy a homokba mélyednek. A telepek sűrűn
egymás mellé zsúfolódott egyedekből állnak, ezeket indák kötik össze, vagy közös alap-
anyagba beágyazva szivacsra emlékeztető bevonatokat alkotnak. Az úszó fajok telepei hen-
geresek. Az egyedek testének bevezető szájnyílása és kivezető kloákanyílása némelykor
egymás közelében található.
A magános aszcidiák közül tengeri akváriumokban igen jól mutat, ezért gyak-
ran tartják az áttetsző karcsú zsákállatot (Ciona intestinalis), amelyet üde, sárga
színéről citrom zsákállatnak is neveznek. A Földközi-tenger és az Adria egyik leg-
315
gyakoribb zsákállata. Hosszúkás, áttetsző testének magassága 1,5—S cm között

változik. Szájnyílása és kloákája egészen egymás mellett nyílik. E lerögzült zsákál-
latot többnyire aljzatukkal (szikladarab vagy kagylóhéj) együtt kell a tengerpartról
elszállítani, és a medencébe telepíteni. A Földközi-tenger legszebb és legnagyobb
zsákállata a sziklás talajon, sekély vízben nagy tömegben élő kérges zsákállat
(Phallusia mammilata). Nevét onnan nyerte, hogy 10-15 cm nagyságú dudoros,
fehér köpenyére moszatok és apró állatbevonatok rakódnak, ami kérges külsőt
kölcsönöz az állatnak. Pompás tarka bevonatokat alkot az akvárium szikláin a
változó színű telepes zsákállat (Botryllus schlosseri). A tengerben kövekre, cölö-
pökre, sőt növényekre is rátelepedő kolóniáik színe a világoskéktől a narancssár-
gáig és a világoszöldig változik. A szép bársonyos telep sötétebb tónusát az egye-
dek világosabb peremű nyilásai által létrejövő mintázat tarkítja.
Szalpák (Thaliacea)
Hengeres- vagy hordó alakú, némelykor függeléket viselő, üvegszerűen átlátszó köpenyű,
szabadon úszkáló zsákállatok, amelyeknek nemzedékváltással két alakjuk jön létre. A ma-
gános alak, az ún. dajka a hasoldalán sarjadzó indáján (sztolóján) bimbókat fejleszt, s így
hozza létre a láncos alakot. Ennek egyedei azután ivarosan szaporodva ismét a. nagyobb
termetű magános nemzedéknek adnak életet. Átlátszó tunikájuk falán áttűnnek kör alak-
ban rendeződött izmaik, amelyek alkotása alapján két rendre csoportosíthatók. A szalagiz-
múak (Desmomyaria) testében az izmok nem gyűrűsek, mert a hasoldalon folytonosságuk
megszakad. Ezzel szemben az abroncsizmúak (Cyclomyaria) izmai megszakítás nélkül, gyű-
rűszerűen futják körül az állat testét. Az utóbbiak száj- és kloakanyílása teljesen szemben
áll egymással, míg a szalagizmúak mindkét testnyílása kissé a hát felé tolódott. Üvegszerű
köpenyük falán áttűnik élénk színű zsigergomolyuk.
A szalagizmúak közül az Adriában és a Földközi-tengerben rendkívül gyakori a

kékgomolyos szalpa (Salpa democratica), amelynek dajkái 8, láncokba fejlődött
ivaros egyedei viszont csak 2,5 cm hosszúak. Sarjadzó indáján egymás után sok
új egyed keletkezik. Ezek együttmaradva láncot alkotnak, majd leválnak és az
akváriumban önállóan, mint láncos szalpa úsznak tovább. Később a lánc ivaros
egyedekre esik szét, amelyek önmegtermékenyített petéiből ismét magános
szalpák (dajkák) fejlődnek. A szalpákat ne tartsuk kis medencében, mert táplál-
kozásukhoz (filtráló szervezetek!) és nemzedékváltásukhoz nagyobb vízteret igé-
nyelnek. Gondozásuk a rendszeres szellőztetésen kí vül időnkénti törpeplankton
utánpótlásból, azaz „öreg” akváriumvízzel való részleges vízcseréből all.
316
C) HALAK
Az akvaristák legkedveltebb, s ennek megfelelően leggyakrabban és legszé-

lesebb körben gondozott akváriumi állatai kétségkívül a gerincesek törzsébe tarto-
zó halak, melyek részletes ismertetésével, tartásával és tenyésztésével egy külön
kötetben foglalkozunk.
MIT KELL TUDNI A HALAK AKVÁRIUMBA TELEPÍTÉSE ELŐTT?
Mielőtt akváriumunkat halakkal népesítenénk be, tisztában kell lennünk az-

zal, hogy 1. hideg- vagy melegvízieket, 2. békésen együtt tarthatókat (társas népe-
sítés), 3. ragadozó, összeférhetetlen természetű, vagy eltérő környezeti igényük
miatt külön tartandó fajokat (biotóp népesítés), 4. avagy tenyészhalakat kívánunk
tartani. Mindez ugyanis már eleve megszabja az akvárium berendezésmódját,
illetve az adott medence berendezése és a víz minősége szerinti fajkiválasztást.
A betelepitést meg kell előznie a tartandó faj vagy fajok gondozási igényeit ma-
gukban foglaló leírások tanulmányozásának. Sajnos ezt sok akvarista mulasztja
el, s ennek ara a gyakran megfizetett drága „tanulópénz”, amelyet könnyen meg-
takaríthatott volna, ha előre tájékozódik a megtetszett halfaj természetéről, vala-
mint hőmérséklet-, vízösszetétel-, oxigéntartalom-, tér-, környezeti elem- és táplá-
lék-igényéről.
Akváriumunk hallal való betelepítésénél számolnunk kell a medence műszak
adottságaival és berendezési korlátaival is. Így a betelepítendő halfaj kiválasztását
megszabja:
1. akváriumunk űrtartalma és méretarányai;

2. fűtött vagy nem fűtött volta;
3. vizének rendszeres szellőztetése vagy ennek mellőzése;
4. talajának alapozottsága (teljes rétegében tisztára mosott vagy mosatlan
homokkal, illetve agyaggal alárétegzett talaj);
5. a medence megvilágítási viszonyai;
317
6. vizének vegyi összetétele (amelyen nem mindig áll módunkban változtat-

ni);
7. a medence adott berendezési módja, növényekkel való beültetési jellege;
8. társas népesítéskor már a medencében levő faj vagy fajok;
9. a rendelkezésünkre álló haltáplálék;
10. a tartandó halra vagy halakra fordítandó gondozási idő, és nem utolsó
sorban anyagi lehetőségeink.
AKVÁRIUMI HALAK BESZERZÉSE
Az akváriumba telepítendő halakat vagy magunk gyűjtjük be (hazai fajokat),

vagy szaküzletben vásároljuk, esetleg akvarista társunktól kapjuk vagy cseréljük.
Hazai halak begyűjtésére rendszerint azért kerül sor, mert ezek tartásával és
árusításával a szaküzletek általában nem, vagy csak alkalmanként foglalkoznak.
A személyes begyűjtés előnye az is, hogy így megismerjük a befogott hal környeze-
tét, s egyrészt jobban kialakíthatjuk annak biotóp-akváriumát. A hazai halakat
sohase nyáron, hanem koratavasszal vagy ősszel gyűjtsük, mert a szállítóedény
nagymérvű felmelegedését nem bírják és tömegesen elhullanak. Csak teljesen
sértetlen, hibátlan példányokat telepítsünk a medencébe. A begyűjtésre esernyő-
szerűen széttárható csalihalhálót (horgászati szaküzletekben kapható), házilag
készített, durvább szemű, háromszögletű kézihálót, fémszövetű ételborítót és kis
varsákat használhatunk. A halászati szövetkezetek rendszeresen varsáznak. Tő-
lük is szerezhetünk olyan — varsákba bejutott — akváriumba alkalmas kisebb
példányokat, amelyek számukra nem értékesek és nem esnek halászati tilalom
alá. A hazahozott halakat ne tegyük mindjárt végleges helyükre, hanem szoktatás
céljából a kerti cementmedencébe, vagy ha ilyen nincs, előbb valamely nagyobb,
lapos edénybe, karantén-tartályba. Itt módunkban áll a sok oxigénhez és vízmoz-
gáshoz szokott fajokat az akvárium alacsonyabb oxigénviszonyaihoz és állóvizéhez
fokozatosan hozzászoktatni, s a begyűjtött állatokat megfigyelni. A szabadból
ugyanis veszélyes halparazitákat hurcolhatunk be a frissen befogott halakkal,
amelyek gyakran csak a begyűjtés utáni héten vagy hetekben válnak észrevehe-
tőkké.
A szaküzletből vásárolt halak kiválasztásánál a következő szempontokat tart-
suk szem előtt:
1. Lehetőleg mindig fiatal, életerős állatokat vásároljunk, amelyek akváriu-

munk viszonyaihoz még jel tudnak alkalmazkodni, s a kifogást és szállítást
sem sínylik meg úgy, mint az öregek.
2. Ne vigyünk azonban haza túl fiatal, zsenge halivadékot sem, mert ezek a ki-
fogáskor törődnek, a szállítást ugyancsak megsínylik, s az áthelyezés esetleg
táplálkozásukban — és ezzel fejlődésükben is — átmeneti zavart okozhat.
318
3. Ha egy halfajt tenyésztés céljára kívánunk beszerezni, akkor se vegyünk

öreg állatokat. Megbolygatva, új környezetben a legjobb tenyészpár is köny-
nyen elvesztheti szaporodási készségét, miután nehezen tudja az új vi-
szonyokat megszokni. Legtanácsosabb a szaporítandó fajból több (6-10) fia-
tal egyedet beszerezni, azokat kedvező tartási feltételek között felnevelni, s
közülük a legjobban összeillő és egymással párzási hajlandóságot tanúsító,
legszebb példányokat tenyésztésre kiválasztani.
4. A kiválasztandó példányok viseljék magukon fajuk vagy tenyészváltozatuk
jellegzetes bélyegeit, amihez viszont ismerni kell az illető faj alaktani és
színbeli sajátosságait. Azt is tudni kell, hogy a fiatal állatok alakja és színe-
zete többé-kevésbé még eltér a kifejlett példányokétól („gyermekruha”).
5. Kitenyésztett akváriumi törzsek egyedein az ún. standard-értékeket is vizs-
gálnunk kell, amelyek általában a test és az úszók méretarányaira, a hat-es
farkúszók alakjára és méretére, valamint a színezetre vonatkozhatnak. E
standard-értékeket az illető halfaj nemesítésével foglalkozó akvarista társa-
ságok szakbizottságai állapítják meg, és ezeket a fajok ismertetésében talál-
hatjuk meg.
6. Mindenek fölött fontos kérdés, hogy a beszerzendő hal egészséges-e. itt csu-
pán a puszta szemmel is észrevehető esetleges paraziták vagy külsőleg is je-
lentkező kórtünetek gondos vizsgálatára szorítkozhatunk (ezeket a hal-
betegségek közt tárgyaljuk). Csak olyan halat vigyünk haza, amelynek:
a) veleszületett torzulásai, testi fogyatékosságai nincsenek;

b) úszói hibátlanok;
c) bőrén opalizáló lepedék, pettyek, elszíneződött foltok vagy gyanús kis élőlé-
nyek nem láthatók;
d) pikkelyei szabályosan a testhez simulnak (nem elállók vagy hiányosak) ;
e) szemei nem dülledtek vagy beesettek;
f) hasa nem lapos; beesett vagy homorú; az állat jól táplált, nem nagy fejű és
csökött törzsű;
g) amely faji vérmérsékletéhez viszonyítva élénk, étvágyat mutat, menekülési
reflexei jók, de nem betegesen ijedős.
AKVÁRIUMI HALAK SZÁLLÍTÁSA
A halszállítás követelménye, hogy az állatok a lehető legrövidebb szállítási idő

alatt, törődés, sérülés nélkül, épen kerüljenek új helyükre, s a szállítás folyamán
a víz hőmérséklete és oxigéntartalma jelentős mértékben ne változzék. A hőmér-
séklet kívánt szintjét a szállítótartály hőszigetelésével, a szállítás során elhasznált
oxigént pedig mérsékelt szállítóedény-népesítéssel, szállítás közbeni szellőztetés-
sel (levegő bepréselésével) és legújabban oxigéntartalékkal oldhatjuk meg.
Kevés példány közeli szállításakor közönséges és patentzáras befőttesüvegeket,
termoszokat, nagyobb egyedszámhoz és távolabbi szállításra pedig bádog- vagy
alumíniumkannákat használnak. Mindezeket azonban egyre inkább
319
kiszorítják az átlátszó falú, légmentesen leköthető polietilén műanyagzacskók,

amelyek a kereskedelemben különféle áruk csomagolására is kitűnően beváltak,
és kisebb-nagyobb méretben egyaránt kaphatók. Biztonságosabb halat szállítani
két egymásba tett, egyforma méretű műanyagzsákban.
A halak hőmérséklet-ingadozás iránti érzékenysége nagy. A fokozatos
hőváltozásokat az eredetitől 2-3 C°-kal le- vagy fölfelé még általában elbírják, az
ennél nagyobb változások azonban már károsak, sőt a kényesebb fajok pusz-
tulását is okozhatják. Ezért a szállító tartályokat hőszigetelő anyaggal burkolják
körül. Befőttesüveghez, műanyagzacskóhoz, kisebb távolságra több rétegű közön-
séges újságpapír is megfelel. Távolabbi szállításkor azonban a szállítókannát vagy
a műanyagzsákot (ezt minden esetben) kartondobozba, esetleg megfelelő méretű
vízhatlan zsákba csomagoljuk s a kanna vagy műanyagzsák és a kartonláda,
illetve a külső zsák közötti teret fagyapottal vagy üveggyapottal töltjük ki. Különö-
sen az utóbbi kiváló hőszigetelő, de használatához húzzunk háztartási kesztyűt,
mert a körmünk alá kerülve égető, gyulladásos fájdalmat okoz.
A halak szállítás közben lélegzésükkel folyamatosan csökkentik a szállítóvizeik
oxigéntartalmát, illetve növelik annak széndioxidtartalmát. Közben a testükről
leváló nyálka és az ürülék bomlása is hozzájárulnak a szállítóvíz oxigén-
tartalmának csökkentéséhez. Ugyanakkor a szállítás alatt — ha a szállítókanna
(lapos kerek, vagy hosszú, ovális
bádogedény, külön halszállítási
célra, lezárható fedővel készítve)
nem raktárhelyiségben, hanem
kézben vagy szállítóeszközön van
— némi oxigén-utánpótlás is
bekövetkezik. Erre azonban csak
akkor kerül sor, ha a szállítóvíz
felülete eléggé nagy és a kanná-
ban (műanyagzsákban) minél
nagyobb felületen érintkezhet a
levegőréteggel. Ennek érdekében
a szállítóedényt általában csak
félig töltsük meg vízzel.
A szállítás alatti oxigénellá-
tottság természetszerű módszere
lehet nem túl hosszú idejű szállí-
tás esetében a szállító-víz térfo-
gatára megfelelően történő népe-
sítés mértéke, hozzászámítva a
szállítás alatti rendszeres vízmoz-
gatás és a nagyobb vízfelület
oxigénutánpótló effektusát is. Itt
tekintettel kell lenni az egyes hal-
fajok kisebb vagy nagyobb oxi-
170. ábra. a) halszállító kanna megfelelő formá- génigényére is. Általános tájékoz-
ja, fedele, és a szállítóvíz-légtér helyes aránya; b) tatásként szállításhoz a követke-
sűrített levegővel szellőztetett, vontatható hal- ző víztérfogat-egységeket javasol-
szállító tartály (hidrobion) (A szerző terve nyo- juk a különböző méretű halak-
mán) hoz:
320
A hal hossza A hal hossza

Szállítóvíz (l) Szállítóvíz (l)
cm-ben cm-ben,
1,5 0,05 15 0,75
3 0,10 20 1,50
5 0,20 25 2,50
7 0,30 35 4,00
10 0,50
A közölt víztérfogat-egységek mozgásban levő, kiterjedtebb felületű

szállítóvízre vonatkoznak. Amint a táblázatból láthatjuk, az egyszerű né-
pesítési arányra és a szállítóeszköz rázására, vízmozgatására alapított
171. ábra. Korszerű halszállítás oxigénnel, műanyagzsákokban

halszállításkor a szállító tartályt nem használhatjuk ki gazdaságosan, vagyis
aránylag sok vízzel kevés halat szállíthatunk. Hosszabb idejű szállításhoz és ké-
nyesebb fajok esetén ez a módszer egyáltalán nem válik be. Ezért ilyenkor a szállí-
321
tóedény vizét a fedőn át bevezetett gumicsövön vagy a kanna aljába forrasztott

vezetéken keresztül (hidrobion) levegővel szellőztetjük. Ezt háromféleképpen érjük
el: a) kézi fújtatóval időnként felpumpált gumilabdával; b) autópumpával feltöltött
fémtartállyal (ez a tartállyal egybeépítve adja a hidrobiont), c) a szállítóeszköz
áramszolgáltató hálózatába bekapcsolt elektromos szellőztető készülékekkel (pl.
tengerentúlról jövő hajószállítmányoknál).
Mindezeket a szállítástechnikai módokat messze felülmúlja a legkorszerűbb,
immár általánosan elterjedt oxigéntartalékos halszállító eljárás. Ezzel a módszer-
rel a szállítandó halakat kettős műanyagzsák fele részéig töltött szállítóvizébe
rakjuk, olyan mértékben, hogy zsúfolásukkal ne törjék egymást. Ragadozó termé-
szetű vagy nagyobb testméretű halakat kisebbekkel, avagy kényesebb, lágytestű
fajokat élénk mozgásúakkal semmi esetre se tegyünk közös szállítózsákba) Ezután
a zsák nyílásába oxigénpalackból gumicsövet vezetünk és körülötte a műanyag-
zsákot légmentesen összefogjuk. Vigyázzunk, hogy a gumicső vége ne érjen bele a
szállítóvízbe, sőt a víztükör fölött több centiméternyire álljon I Ezután óvatosan
annyi oxigéngázt engedünk a víz fölé, hogy attól a műanyagzsák víztér fölötti része
felfúvódjék, (le túl feszes ne legyen. Végül a gumicsövet kirántjuk, s a zsák felső
szélét visszahajtva lekötjük vagy
feszesen gumigyűrűvel zárjuk.
Ezután a műanyagzsákot karton-
dobozába tesszük és puha anyag-
gal, hideg időben vagy nagy me-
legben hőszigetelő üvegvattával
vesszük körül. A ládán kívül tün-
tessük fel: „Élő halak! Kérjük, a
csomagot ne fordítsák meg,, ne
dobálják, s ne állítsák meleg hely-
re!” Szállítás közben a légmente-
sen lezárt zsákban a víz oxigéntar-
talma mindig annyi lesz, amennyit
az adott hőfokon a. szállító víz
egyáltalában lekötve tart-hat (pl.
20 C°-on 6,30 cm3, 25 C°-on 5,78
cm”). Ezzel a módszerrel már a
legtávolabbi földrészekre is sike-
rült kifogástalan állapotban akvá-
riumi halakat. eljuttatni. Az eljá-
rás nagy előnyei az állandó oxi-
génellátottság és a puhaanyaggal
172. ábra. A díszhalas műanyagzsákok távolra
körülvett műanyagzsák kímélő
szállításának módja: 1. megfelelő szélességű
üveg kartonhenger formálásához és összera- hatása a halakra.
gasztásához; 2. műanyagzsák — formatartó A szállítás közbeni esetleges
kartonhengerben, (nyíllal jelezve az összera- sérülésekre, valamint a halak
gasztási felület) ; 3. az így védett műanyagzsá- testéről leváló nyalka és ürülék
kot kartondobozban fagyapottal, üvegvattával, bomlására számítva —főleg távo-
majd több réteg újságpapírral burkoljuk (Ere- labbi szállításoknál — a szállító-
deti)
322
vízbe fertőtlenítő anyagot szoktak tenni, pl. 2%-os methylénkék oldatot —5 lite-
renként 3 cseppet; vagy 10/00-es Trypaflavin (Xantakridin) oldatot — 5 literre 1
cseppet.
A HALAK BETELEPÍTÉSE AZ AKVÁRIUMBA
A hazaszállított halak akváriumba helyezése látszólag már szót sem érdemlő

kérdésnek tűnik, pedig e művelet során — kellő hozzáértés hiányában — komoly
hibákat követhetünk el. A halak azon nyomban a medencébe való zúdítása pél-
dául a halak megfázását, vagy a jóval melegebb víz azok elbágyasztását, légszom-
ját, a medence talajának felkavarását, beszennyezését, fertőzését okozhatja. Ezért
ilyenkor az alábbi rendszabályokat tartsuk be.
1. A halakat vizsgáljuk át, nem sérültek-e meg a szállítás során; a sebesült, vér-
aláfutásos, rongyolt úszójú példányokat különítsük el, az esetleges hullákat
pedig távolítsuk el.
2. Ha van karantén (elkülönítő) medence, akkor az idegenből érkezett halakat
sohase végleges helyükre, hanem 2-3 heti időre ebbe az elkülönítő medencébe
tegyük, amelyet a többi medence gondozása után, külön eszközökkel kezel-
jünk. Az elkülönítő idő alatt az esetleges rejtett fertőzések előbukkannak, és
így idejében lokalizálhatók. Ellenkező esetben az akvárium régi lakóit is meg-
fertőznénk, s a fertőtlenítéssel annak szép berendezését is fel kellene áldozni.
3. Ha végleges helyükre telepítjük az új halakat, akkor se öntsük be őket a szállí-
tóvízzel együtt. Mindenekelőtt hőmérővel ellenőrizzük a szállítóedény és az ak-
várium vizének hőmérsékletet. Amennyiben több fokos eltérést tapasztalunk
— a befőttes üveget állítsuk bele a medencébe, úgy, hogy szájának peremét a
medence felső szélén átfektetett két faléc, vagy bot közé fogjuk! A műanyag-
zacskóba zárt halakat vizük hőmérséklet megmérése után óvatosan öntsük át
megfelelő nagyságú üvegbe, és azt ugyanúgy függesszük be a medencébe.
4. A hőkiegyenlítés után (ha ez egyáltalán szükséges) kerülhet csak sor a halak
betelepítésére. E célból a szállítóvizet a halakkal óvatosan szélesebb edénybe
öntjük, és onnan hálóval egyenként halásszuk át őket az akváriumba. Közvet-
lenül csak apró, kényes testű halakat és alig szennyeződött szállítóvizet sza-
bad átönteni, de ezt is vigyázva, hogy a talaj felkavarásit elkerüljük,
5. A frissen betelepített halak egy része átmenetileg elveszti színét, elhalványodva
bújik el, mások viszont nagyon is élénken, sőt riadtan úszkálnak ide-oda, ijed-
ten menekülve nagyokat ugranak, ezért a medencét nyomban takarjuk le fe-
dőüvegével.
323
AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSA
A) AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSÁNAK ALAPELVEI
A nagy gonddal és nem csekély fáradsággal berendezett, majd benépesített ak-

várium csak akkor marad szép, lakói akkor fejlődnek jól s maradnak egész-
ségesek, ha a medencét és annak lakóit kellő hozzáértéssel, szeretettel, rendszere-
sen, és türelemmel gondozzuk.
Az akváriumnak ugyanis kisméreteinél fogva nincs olyan fokú biológiai ön
szabályozása, mint a természetes vizeknek, s mennél kisebb a medence, annál
hamarabb okozhat benne egyensúlyfelborulóst a felhalmozódó szerves hulladék (a
pusztuló növényi részek, a bomlásnak induló ételmaradékok, az állatok váladékai
és ürüléke), az elalgásodás, a káros állati szervezetek (csillós véglények,
planáriák, hidrák stb.) elszaporodása és az esetleges fertőzések gyors elterjedése.
Az akvárium rendszeres tisztogatását s túlfejlődő növényzetének (algák és fejlet-
tebb vízinövények) illetve túlszaporodó állatainak (csigák, halak stb.) állomány-
szabályozását az esztétikai szempontok is megkövetelik, hiszen az akvárium egy-
ben otthonunk dísze — és annak is kell maradnia.
Az akvárium gondozása sokféle teendőt foglal magában, amelyeknek csupán
az áttekintése is már soknak, terhelőnek látszik a kezdő akvarista számára. A
gyakorlat során azonban e munkák nem mindegyike és főleg nem egyszerre je-
lentkezik, ha azokat napról napra osztjuk el. Helytelen az akvárium lakóit folyto-
nos rendezgetéssel vagy túlzásba vitt tisztogatással háborgatni. De éppígy helyte-
len a szükséges karbantartást „akváriumunk természetes, háborítatlan fejlődésé-
nek” ürügyén elhanyagolni, Vagyis semmi sem lehet természetellenesebb és bioló-
giailag helytelenebb egy hetenként átrendezett „ünnepi medencénél”, amelyben
vakítóan fehér a homok, csillogó a friss víz, a fény felé nem álltak be a növények,
halovány színűek, félénkek és nyugtalanok a halak. Hiba, ha az akvárium hátsó
falán és kövein kevés zöldalga sem maradhat meg, ha növénytövei közt a legcse-
kélyebb mértékű érett mulm sem húzódhat meg, ha minden új hajtást — mintha
csak díszpark volna — lenyesegetnek, és növényanyagát folyton átrendezgetik. Az
efféle „akvarizálás” a növények és állatok normális fejlődésére fölöttébb káros,
hiszen azok minél kevesebb háborítást tűrnek el, nem is szólva arról, hogy min-
den felújítás az akváriumban addig kialakult egészséges biológiai állapot feláldo-
zását is maga után vonja. Legyen tehát alváriumunk gondozásának fő alapelve,
324
hogy: inkább naponta foglalatoskodjunk vele egy keveset, mint hathetenként kény-
szerüljünk — esetleg vízcserével egybekötött — teljes felújítására!
Az akváriumgondozás munkáit 3 fő csoportra osztjuk:
I. az akvárium karbantartására.,
II. a halak etetésére,
III. a halak betegségeinek megelőzésére, ill. továbbterjedésük megakadályozá-
sára és gyógy- kezelésére.
AZ AKVÁRIUM KARBANTARTÁSÁNAK RENDSZERES TEENDŐI

ÉS AZ AHHOZ SZÜKSÉGES SEGÉDESZKÖZÖK
1. Az akvárium vízhőmérsékletének rendszeres ellenőrzése. Eszköze az akváriumi hő-

mérő, amely e célra gyártott, általában 0-40 C0 beosztású, borszeszes vízhőmérő; függőleges
helyzetét alul viaszréteg közé zárt ólomsörétek biztosítják. A medence főtő-testtől távolabb
eső sarkába rögzítjük tapadógumival. Az üvegcsavar végződésű akváriumi hőmérőket a
medence talajába szúrva rögzíthetjük.
2. A felgyülemlő hulladék (táplálékmaradék, rothadó növényi részek, halak ürüléke,
képződő iszap) eltávolítása a medencéből. Eszköze az iszaplopó. Az egyszerű iszaplopóknál
az akvarista hüvelykujjának párnájával légmentesen befogja az üvegcsövet, és a hulladék
fölé 2-3 cm-nyire igazítja az eszköz alsó, beszívó részét. Ezután keveset lazítva a lefogáson,
kevés vizet enged a lopó „hasi” részébe, amely magával rántja a talajon felgyülemlett szeny-
nyeződést. Ezt addig ismétli, amíg az iszaplopó teljesen meg nem telik vízzel, majd a cső
173. ábra. Akváriumi hőmérők: 1. függőleges helyzetben lebegő borszeszes hőmérő; 2. talaj-
ba rögzíthető hőmérő; 3. tapogatógumik a hőmérők rögzítéséhez; 4. fémszelencés, mutató-
jelzős üvegre rögzíthető külföldi akvárium-hőmérő
325
végét ismét légmentesen befogva a lopót kiemeli, és a szennyezett vizet kiönti. A szaküzle-
tekben az akvárium vízoszlop-magasságának megfelelően többféle méretben kapható. Kül-
földön elterjedtek a műanyagból készült, az akvárium megszűrt vizét a medencébe nyomban
visszatöltő, és az automatikusan működő iszaplopók is.
3. A medence vizének leszívása és feltöltése, nagymennyiségű iszapszennyeződés
megszüntetése. Eszközei a szívócső, és az esetleg vele kombinált iszapharang. Az előbbi a
medence űrtartalma szerint 20 vagy 30 mm átmérőjű piros gumicső. (Sárga vagy fekete
gumiesőből mérgező anyagok oldódnak ki, tehát ezek alkalmatlanok!) A szívócső hossza a
medence magasságának legalább 2,5-szerese legyen. A medencébe behajló végét az elha-
nyagolt medencékben felgyülemlett szennyeződés könnyebb összegyűjtése végett
üvegcsődarabbal toldjuk meg, mely merevségénél fogva jobban irányítható. Még alkal-
masabb erre a célra az alul kiszélesedő szájú iszapharang-toldalék. Részleges vízcserénél
vagy csupán hulladék eltávolításánál a kisebb halak miatt tanácsos a cső vagy az iszap-
harang végére tüllhálót rögzíteni. A medence vize megszívás nélkül is leereszthető a gumicső
vízcsapnál való részleges megtöltése, két végénél való légmentes elszorítása, s a medencébe
helyezés után a leszorított végek egyszerre történő elengedése által.
4. Az akvárium üvegfalára rakódó algák eltávolítása. Eszköze az algakaparó. A me-
dence magasságának megfelelő hosszúságú nyél végéhez 75 0-os szögben csatlakozó zsilett-
pengetartó. Pengerögzítő-lemezei közé keveset használt, nem kicsorbult élű borotvapengét
erősítsünk, majd a nyelet az üvegfallal párhuzamosan mozgatva; egymás melletti pász-
tákban haladva leborotváljuk az algát. Az algakaparót csak gyengéden és folyamatosan
húzzuk végig az üvegfalon, hogy a talajról homokszemcsét fel ne rántsunk az algakaparóval,
mert a pengeél és az üvegfal közé kerülő kvarchomokszemcse az üveget összekarcolja! A
medence faláról leborotvált algafoszlányokat azután iszaplopóval eltávolítjuk.
5. Akváriumi halak kifogása, elpusztult állatok eltávolítása a medencéből. Eszköze az
akváriumi kéziháló. Ez a kifogandó halak testhosszának megfelelő keretméretű nyeles- háló,
négy- vagy háromszögletű hálókerettel. Az előbbi forma a megfelelőbb. A tüllből vagy ritkább
szövetű nylon anyagból készült háló enyhén öblös kiképzésű. legyen; a mély vagy csúcsban
végződő háló nem alkalmas! A kiszemelt halat igyekezzünk a hálóval az elülső üvegfal felé
terelni, az eszközzel lassan mögéje kerülni, és a sarokba vagy a fal mellé rekesztett állatot
egy riasztó kézmozdulattal a háló mélyébe kergetni. Ezután a hálót az üvegfal mellett gyor-
san fölfelé húzva kiemeljük.
6. Akváriumi növények beültetése, a berendezett medencében új hajtások elültetése, a
talaj egyengetése. Eszköze az ültetővilla, amely a medence magasságának megfelelő hosszú
nyél végén kiképzett villaág. Az ágak hossza 8-10 mm.
7. Féregeleség adagolása. Eszközei csipeszek. Édesvízi halaknál nikkelezett fémcsi-
peszt, tengeri állatokhoz azonban csakis fából vagy műanyagból készült csipeszeket alkal-
mazunk. Másik eszköze: a labdacsos etetőcső. Ez 15 vagy 20 cm hosszé és 10 mm átmérőjű
üvegcső, egyik végén gumilabdaccsal lezárva.
8. Szétvágatlan Tubifex-szel való etetés megkönnyítésére élőeleség-etetőt alkalmazha-
tunk. Ez vízen úszó üveg- vagy műanyag-kosárka, melynek lyukain a férgek fokozatosan ki-
másznak, s így azokat a halak folyamatosan elkapkodják. Az élőeleség-etetőt tanácsos
tapadógumival a keskenyebb medenceoldal üvegfalához rögzíteni, s ha nem az újabb,
felfogótálcával kombinált típusú élőeleség-etetőről van szó, helyezzük el alatta etetéskor —
az aláhulló férgek talajba fúródásának megakadályozására — egy Petri-csésze alját.
9. Szárított, vagy műeleséggel való etétésnél az eleség víztükrön való szétterjedésének
megakadályozására használjunk etetőgyűrűt. Ez üvegcsőből vagy műanyagból készült négy-
szögletes, háromszög vagy kör alakú, víz színén lebegő zárt eső. A száraz eleséget az etető-
gyűrű közepébe szórjuk.
10. A medence elpárolgó vize után visszamaradó vízkőszegély eltávolítására szivacsot
használjunk. E célra háztartási szivacs-hulladék is megfelel. Csak az a fontos, hogy az akvá-
riumhoz külön szivacs legyen, mert a mosdásra vagy mosogatásra használt szivacsokból
halainkra káros anyagok kerülhetnek a medence vizébe!
A használatban levő eszközök mellett célszerű készenlétben tartani:

1. tartalék szellőztető-porlasztókat;
2. Trypaflavint (jelenleg nálunk Xantakridin néven kerül forgalomba gyógy-
szertárban), Neomagnol tablettát vagy Chloramint (NDK-beli készítmény) az
infuzóriásodás leküzdésére vagy fertőtlenítésre;
326
3. 4%-os formalint vagy 70%-os alkoholt (gyógyszertárakban kapható), és du-

gókkal ellátott üvegfiolákat az elpusztult állatok megőrzésére, vagy fer-
tőzésgyanús, ill. már megbetegedett akváriumi halak vizsgálat céljára való
konzerválásához;
4. néhány ív itatóspapírt a medence felszínén keletkező biológiai hártya (ola-
jos-poros réteg) eltávolítására;
5. 5. akváriumonként kis füzetet a gondozással kapcsolatos feljegyzések, a
medencében észlelt jelenségek vagy tenyésztési-fejlődéstani megfigyelések
naplószerű regisztrálására.
NAPI GONDOZÁSI TEENDŐK
A napi gondozási munkák: a reggeli és esti ellenőrzés, etetés, és a szükséglet

szerinti kisebb tisztogatás.
Reggelenként e l l e n ő r i z z ü k :
1. nem szivárog-e az akvárium, s ha szükséges, akkor szigeteljük (l. 85.

old.);
2. milyen az akváriumvíz hőmérséklete?;
3. akváriumunk vize nem zavaros vagy zöldes-e; ha igen, akkor legkésőbb a
délutáni vagy koraesti órákban orvosoljuk;
4. az akvárium műszaki berendezése, mindenekelőtt a fűtő-, szellőztető- és
szűrőberendezés hogyan működik;
5. a halak egészséges benyomást keltenek-e, az éjszaka folyamán nem pusz-
tult-e el valamelyik, s az esetleg sérült vagy fertőzésgyanús példányt a
többitől elkülönítjük, az elpusztult állatot pedig azonnal eltávolítjuk.
A reggeli etetés ne legyen kiadós. Csak annyi eleséget adjunk, amennyit ha-
laink néhány órán belül maradéktalanul elfogyasztanak. A többi eleséget inkább
este adjuk. Vigyázzunk, mert a túletetés a biológiai egyensúly felbomlásának
egyik főoka, amely a víz zavarosodását, a talaj
szennyeződését, kékalga képződést, sőt gyakran a
halak megbetegedését eredményezi! Etetés előtt a
Tubifex-készletet tisztítsuk meg: erősebb vízsugár-
ral a „féreglabdát” kissé kavarjuk fel, majd rövid
ideig várjunk, amíg az élők a fenékre ülepednek, s
a felszínen úszó elpusztult férgeket leönthetjük. A
visszamaradt férgeket drótszövetű teaszűrőbe önt-
sük és folyó vízben jól öblítsük át, hogy az éjszaka
kiválasztott nyálkarétegtől megszabaduljanak.
174. ábra. A medence vizét
Ugyanígy frissítsük fel a vörös szúnyoglárva- gumílabdacsos szivattyú-
(Chironomus) készletünket is. Az élő zással átemelő kombinált
planktoneleségből a lavór aljára süllyedt tetemeket szívócső
iszaplopóval vagy szívócsővel eltávolítjuk.
Planktonrákocskákból és szúnyoglárvákból sohase adjunk annyit, hogy halaink
sűrű „eleségfelhő” közt álljanak.
A reggeli ellenőrzés és etetés kellő gyakorlattal kevés időt igényel.
327
Az e s t i vagy késő d é l u t á n i teendők:
1. a reggeli rövid ellenőrzést megismételjük;

2. a tavasztól őszig terjedő időszakban a reggeli etetést kiegészítjük, az iva-
dékhalakat télen is többször etetjük;
3. a napközben felgyülemlett ételmaradékot és egyéb hulladékot iszaplopó-
val eltávolítjuk;
4. a medence elülső falán napközben képződött algaréteget lekaparjuk.
Általában minden olyan sürgős karbantartási és ápolási munkát, amelynek el-
végzésére reggel nem volt idő, az esti órákban végezzük el. Ilyenkor szentelhetünk
több időt a növények és állatok alaposabb megfigyelésére, és a műszaki berende-
zés gondosabb átvizsgálására, kijavítására is.
A HETENKÉNTI KARBANTARTÁSI MUNKÁK
Hetenként egy alkalommal — többnyire a hét végén — alaposabban foglal-

kozunk az akváriummal. Ez annál kevesebb munkát jelent, minél többet vé-
geztünk el belőle hétközben.
1. Vizsgáljuk meg, nem változott-e nagyon az akvárium vizének vegyi jellege:

a) a víz keménysége nem emelkedett-e a normál érték fölé (ha igen, akkor
módosítjuk);
b) a víz pH-ja a semleges érték (7 pH) körül van-e, s az esetleg ellúgosodott.
akváriumvizet (7,5 pH fölött) enyhén savanyítjuk;
175. ábra. 1. algakaparó oldalnézetben, 176. ábra. a) ültetővilla; b) akváriumi

2. szerkezete alulról, és 3. felülről nézve; kéziháló, felfüggeszthető karikával; az alu-
4. nyélre rögzített üvegtisztító mínium nyelet PVC-cső vagy izolálófesték
radírgumilap (angol modell) védi; a háló anyaga tüll vagy porózus nylon
328
van-e a vízben káros hatású ammóniák (ezt 50-100 cm3 akváriumvízben néhány
csepp Nessler-féle reagenssel [lúgos K2 (Hg J4) mutathatjuk amely kevés ammóni-
áktól sárga, sokszor narancsszínű csapadékot ad (az utóbbi vízcserét vagy erős-
bázisú anioncserélő műgyantán — Wofatit SEW, Varion AD) — való filtrálást kí-
ván);
c) a tengervíz sűrűsége nem emelkedett-e nagyon a párolgás következtében,
s ha kell, desztillált vízzel vagy műgyantázott alapvízzel hígítjuk.
2. Vizsgáljuk át a növényzetet, hogy a hét folyamán miként fejlődött:
a) ha növényeink erőteljesen fejlődtek, terebélyesedésükkel a halak úszó-

terébe belenőttek, új mellékhajtásokat vagy oldalsarjakat hoztak, akkor a
túlnövő lombozatot ollóval vágjuk vissza, az oldalsarjakat és mellék-
hajtásokat vágjuk le, az öreg, felkopaszodott hínártöveket csúcshaj-
tásukkal cseréljük ki, de az erős gyökértörzsű növényekhez ne nyúljunk;
b) ha a leveleken zöld vagy kékeszöld bevonatot, zöld fonálszövedéket ta-
lálunk, akkor a levelekről pálcikával a bevonatot óvatosan leveregetjük,
majd ha leülepszik, iszaplopóval eltávolítjuk; a fonálalgákat pálcikára fel-
csavarjuk, szükség esetén az akvárium fényforrás felőli oldalát selyem-
papírral betakarjuk vagy a medencét az ablaktól távolabbra tesszük;
177. ábra. Iszaplopók: 1. egyszerű iszaplopó üvegből; 2. szélesebb „hasú", fogást biztosító
gyűrűvel ellátott üveg-iszaplopó; 3. átlátszó műanyagból készült, szétnyitható „hasú"
iszaplopó (amerikai modell) ; 4. a vizet szűrve visszatöltő műanyag iszaplopó, üvegvatta
töltéssel (amerikai modell) ; 5. akváriumi szellőztető vezetékéhez kapcsolható, a vizet szű-
rő iszaplopó (NDK-modell) ; 6. szellőztetővel működtetett szűrőzsákos iszaplopó (NSZK-
modell) ; 7. gumilabda-fújtatóval működtetett, cserélhető szűrőzsákos iszaplopó; ennek
vékony légvezető csövéhez felülről csatlakozik a gumi-fújtató (angol modell)
329
c) ha a vízinövények sárgulnak, levélzetükön barnás bevonat van, akkor az

elsárgult részeket levágjuk, a barna bevonatot óvatosan ledörzsöljük de
ha alatta a levélszövet már rothad, — a barnaalgával belepett részeket is
vágjuk le; végül a medencét állítsuk világosabb helyre, ill. mesterségesen
világítsuk meg;
d) ha a vízinövények gyengén fejlődtek, eltörpültek, színük halvány, a mes-
terséges világítás időtartamát növeljük, az akvárium vizébe pedig
növénytápoldatot (alapoldat) tegyünk;
e) ha a Cryptocoryne tövek levelei lyukasodnak, sárgulnak, s ez nem a fa-
lánk csigáktól vagy a megvilágításban bekövetkezett hirtelen változástól
van, akkor az akvárium vizéhez nyomelemes tápoldatot (A—Z-oldatot)
adunk, ill. ennek hiányában a víz egy részét cseréljük;
f) ha berendezés után rövidesen a növények levele felülről érdesnek, ho-
mokosnak látszik, akkor a felhasznált víz túl kemény, a víz egy részét
lágy alapvízzel cseréljük ki;
g) ha a vízen úszó növények a felülről jövő mesterséges fény nagy részét el-
veszik, — ritkítsuk meg őket.
3. Ha naponta nem fordítottunk kellő időt medencénk tisztogatására, nézzük

meg, hogy:
a) nem rakódott-e algabevonat az üvegfalra, s ha igen, — távolítsuk el azt;

b) a medence alján nem halmozódott-e fel az ételmaradékokból stb. sok hul-
ladék, s ha igen, akkor el kell távolítanunk (iszapharangos szívócsővel) ;
c) mennyire apadt az akvárium vize az állandó párolgás folytán, s a vissza-
maradt vízkőszegélyt szivacsdarabkával letöröljük majd a hiányzó vizet a
szokott módon pótoljuk;
d) ha hétközben nem értünk rá, akkor most távolítsuk el az esetleges olajos-
poros rétegnek tűnő biológiai hártyát.
4. A halak táplálékkészleteivel kapcsolatban a következd heti feladatok adód-

hatnak:
a) féregtenyésztő ládánkat (Enchytraeus, „grindál”, földigiliszta) vizsgáljuk

át, s a penészedő táplálékmaradékot dobjuk ki, a láda talaját nedvesítsük
meg (de ne legyen lucskos), valamint a férgeket lássuk el friss táplálékkal;
b) a halivadék számára beállított tápláléktenyészeteket (papucsállat, „mik-
ró”, Artemia) frissítsük fel: lássuk el azokat tápanyaggal, az elsűrűsödött
táplálékkultúrákat oltsuk át friss közegbe;
c) lássuk el a halakat ill. az ivadékot a következő hétre planktoneleséggel
(gyűjtsük be és tiszta edénybe tároljuk);
d) a rendszeresen szaküzletből beszerzett eleségkészletet is egészítsük ki.
330
A HAVONKÉNTI KARBANTARTÁSI TEENDŐK
Havonta egyszer, azonos időpontokban (pl. minden hónap első szombat dél-
utánján) a szokásos hétvégi karbantartási munkákhoz meg egyéb teendők já-
rulhatnak. Természetesen ezek is a medence állapotától függenek.
1. Medencénk vizének egyötöd részét cseréljük ki: szűrőráccsal védett, le-

szívó végű gumicsővel eresszük le, majd azonos hőfokú, az állatok igénye
szerinti friss vízzel pótoljuk;
2. a szellőztető-porlasztók teljesítményét ellenőrizzük, és szükség esetén
cseréljük ;
3. a külső filtráló szűrőanyagát vizsgáljuk meg, s az elszennyeződött előszű-
rő töltetet (amely sok oxigént von el és halainkra veszélyessé válhat) folyó
vízben mossuk ki vagy cseréljük ki, miként az elhasználódott hidraffin-
szén töltetet;
4. az összetömődött, s a kövek alatti fekete, bomlásos felszíni talajréteget
fellazítjuk (az algakaparó nyelével, vagy ültetővillával), majd az algakapa-
ró lapjával gyengéden visszaegyengetjük; a köveket vigyázva felemeljük, s
az alattuk képződött fekete iszapfelületet fellazítjuk, majd iszaplopóval el-
távolítjuk:
5. az elszaporodott csigaállományt megritkítjuk: a feleslegeseket hosszúszá-
rú csipesszel kiszedegetjük az akvárium vizét tartalmazó befőttes üvegbe;
6. a fedőüveget a vízkőfoltoktól és a portól ecetes-sós vízzel megtisztítjuk,
majd leöblítjük és szárazra töröljük.
AZ AKVÁRIUM KORATAVASZI KARBANTARTÁSI MUNKÁI
Az akvárium „tavaszi nagytakarításának” tekinthető munkákra csak akkor ke-

rül sor, ha annak egészséges biológiai állapotát a tél folyamán nem sikerül-
megőriznünk, Sokszor persze a heti és havi karbantartási műveletek is elegendők,
de ha a medence talaja és kövei a tél folyamán nagyon beszennyeződtek a falakat
és a műszaki berendezést kovaalgák lepték el, akkor a növényzet egy részét és a
vizet ki kell cserélni, s esetleg az egész berendezést fel kell újítani. Ez főleg akkor
szükséges, ha más állatokat kívánunk a medencében gondozni. A koratavasz a
legkedvezőbb ideje az ilyen felújításnak, mert a növények gyorsan magukhoz térve
ismét továbbfejlődnek, s ebben az évszakban a halak is hamarabb kiheverik a
„nagytakarítással” járó háborgatást. A medence felújítását igen megkönnyíti, ha a
növények — vagy legalábbis az átültetésre kényesebb, érzékeny fajok — csere-
pekben vagy cseréptálakban vannak a homok közé süllyesztve. Ilyenkor az átren-
dezés kevésbé viseli meg a növényeket, s a munka is gyorsabb, egyszerűbb. Ha
mégis mellőzzük a teljes felújítást, amire egyébként többnyire hajlamosak va-
gyunk, akkor a következőket végezzük el:
1. a talaj felső rétegét — különösen a kövek alatt — lazítsuk fel;

2. a talajfiltrálót vegyük ki, tisztítsuk meg és művatta-töltetét cseréljük ki; a
külsőfiltráló összes szűrőrétegét vegyük ki, és tartályának, valamint eső-
rendszerének a megtisztítása után új szűrőrétegekkel rendezzük be;
331
3. a medencébe vezetett műszaki berendezéseket és dekorációs elemeket

óvatosan emeljük ki és alaposan tisztogassuk le;
4. a növények sárgult, barnás bevonatú, pusztulófélben levő részeit vágjuk
le, az állományt ritkítsuk meg az elöregedett tövek kivágásával, a csúcs-
hajtásokat vagdossuk le és ültessük a felkopaszodott anyatövek helyére,
a fiatal sarjakat kiemelve kissé metsszük vissza gyökerüket, ami a visz-
szaültetés után a növény fejlődését kedvezően befolyásolja;
5. az akváriumvíznek legalább felét frissel cseréljük ki (teljes vízfelújításkor
előbb a halakat a régi medencevízzel töltött tartályba rakjuk át, s csak az
újra feltöltést követő néhány nap múlva telepítsük vissza őket az előző
helyükre) ;
6. élőeleség (Enchytraeus, „grindál”, földigiliszta) tenyésztő ládáinkat taka-
rítsuk ki, talajukat cseréljük ki és telepítsük újra.
ŐSZI KARBANTARTÁSI MUNKÁK
A medence őszi nagytakarításával a téli időszakra készítjük azt elő. A téli év-
szak ugyanis mostohább fény- és hóviszonyaival, valamint egyoldalúbb etetési
lehetőségeivel a növényzetre és a halakra nézve nehezebb körülményeket jelent.
Jóllehet a korszerű műszaki berendezések — kiváltképpen a mesterséges megvi-
lágítás — e hátrányokat nagyban kiküszöbölik, mégis tanácsos már a késő őszi
időjárás beállta előtt a fentebb ismertetett karbantartási munkákon kívül az
alábbiakat is elvégezni:
1. a medencét —szükség esetén — az ablakhoz közelebbi vagy más égtáji
(keleti, déli) helyre rakjuk át, vagy ami meg helyesebb, megfelelő világító berende-
zéssel lássuk el;
2. az akvárium falaira és eszközeire rakódott algaréteget maradéktalanul tá-
volítsuk el, miután télen többnyire más algavegetáció szaporodik el, s az elpusz-
tuló nyári algák a vizet szennyezhetik, a növények levelére telepedett algabevona-
tot pedig ujjunkkal igyekezzünk óvatosan letörölni;
3. a nyár-folyamán elburjánzott és belombosodott növényzetet ritkítsuk
meg, az elöregedett töveket szaporulatunkból fiatal hajtásokkal és sarjnövények-
kel cseréljük ki;
4. halállományunkat vizsgáljuk át, s ha szükséges, számukat átteleltetési
lehetőségeink (fűthető medence-kapacitás, haltáplálék-készletek) arányában — a
téli gyérebb medencenépesítés követelményével is számolva — csökkentsük ;
5. filtrálóinkat kitisztítjuk és friss szűrőrétegekkel látjuk el, hogy a téli idő-
szakban kifogástalanul működjenek;
6. élőeleség-tenyészeteinket felújítjuk, a ládák talaját teljesen (vagy csak a
felső rétegét) kicseréljük, a férgek intenzívebb etetésével fejlesztjük a nyáron visz-
szaesett tenyészetet.
332
RENDKÍVÜLI GONDOZÁSI TEENDŐK
Az előzőkben ismertetett időszakos gondozási munkákat az akvárium normális

üzemelése során rendszeresnek kell tekinteni. Ezeken kívül azonban olyan rend-
kívüli esetek is adódhatnak, amelyek az akvárium egészséges állapotának felbo-
rulását eredményezik, s emiatt a szokásostól eltérő — többnyire gyors és erőteljes
— beavatkozást igényelnek. Ilyenek adódhatnak pl. az akvárium káros mértékű
elalgásodása, vizének infuzóriásodása, valamint a behurcolt hidrák és planáriák
elszaporodása esetén.
AZ AKVÁRIUM KÁROS MÉRTÉKŰ ALGÁSODÁSA
A mérsékelt algaképződés minden akvárium természetes jelensége. A kövekre,

dekorációs elemekre, műszaki berendezésekre rakódó üdezöld algaréteg a meden-
cének ún. „beállott”, természetes képet kölcsönöz, az akvárium vizét jelentős mér-
tékben oxigénnel gazdagítja, és természetes tápláléka sok halfajnak és
vízicsigának. Nagymérvű elszaporodásuk erős megvilágítás (közvetlen napfény)
hatására néhány óra alatt is bekövetkezhet, s ez már komolyabb kö-
vetkezményekkel járhat.
Az algák hirtelen elburjánzását a szélsőséges fényviszonyokon kívül a víz pH-
értékének növekedése, szerves bomlástermékek felszaporodása, és más nehezen
ellenőrizhető kémiai folyamatok is előidézhetik. Az algaveszély elsősorban megelő-
zést: a megvilágítás szabályozását, az akvárium rendszeres tisztogatását, higiéni-
kus kezelését igényli; az algák túlszaporodása következtében viszont azonnali
erélyes beavatkozás szükséges. Az elburjánzó algák ugyanis áttekinthetetlenné
tehetik az akváriumot, és ellepve a fejlettebb vízinövényeket, hamarosan elpusz-
títhatják azokat. A nagy tömegű alga halainkra is veszélyessé válhat, mert a vizet
ellúgosíthatja, az erős megvilágításban az oxigén túltermelésével „buborékbeteg-
séget” (gáz-ödémát), sötétben pedig nagymérvű széndioxid termelésével fulladást
idézhet elő. A kisebb halak mechanikus sérüléseket szenvedhetnek a fonálalgák-
tól, sőt az apróbbak fennakadva szövedékükben, elpusztulhatnak. Ellephetik az
algák a petéket és a halak kopoltyúit is. Az algaveszély a következő formákban
jelentkezhet akváriumainkban:
1. Az akvárium növényeit, talaját, falait, műszaki és dekorációs tárgyait kékes-
zöld réteg vonja be. Ez gyakran bársonyos, máskor kenőcsös-nyálkás hatást kelt,
ezért az akvaristák „bársonyalgának” vagy „kenő-algának” is nevezik. Az akvá-
rium vize kellemetlen iszapszagot, gyakran karbolszerű bűzt áraszt. Nagyfokú
elburjánzásakor a halak bágyadtan viselkednek, szaporán lélegeznek vagy a víz
színén levegő után kapkodnak („pipálnak”), előbb szórványosan, majd az egész
halállomány kipusztulhat. A növényekre rakódó sötét bevonat megakadályozza a
tápanyagfelvételt és a fotoszintézist; a növények hamarosan nyálkásodásos rot-
hadással elpusztulnak.
A fenti tüneteket a baktériumokhoz fejlődéstörténetileg legközelebb álló mo-
szatok, a kékalgák (Cyanophyceae) idézik elő. Az akváriumban leggyakoribb fajok
az Anabaena, Chamasiphon, Chroococcus, Gomphosphaeria, Microcystis, Lyngbya,
333
Oscillatoria és Rivularia nemzetséghez tartoznak. Tömeges elszaporodásukat a

magas vízkeménység és az erős megvilágítás mellett a medence szennyezettsége is
nagyban elősegíti (pl. a túletetésből, a felszaporodó hulladékból, a talajban elsza-
porodott Tubifex talajfelforgatásából származó bomlástermékek). A kékalgásodást
megindíthatja az akváriumnak csapán egy-két pontján levő bomló szervesanyag
góc is.
A védekezés kezdetben a legkönnyebb: a kékalga gócokat lekaparjuk és iszap-
lopóval eltávolítjuk; majd a bajt előidéző bomló iszaprészeket, rothadó növényré-
szeket is kivesszük a medencéből. A tovaterjedést az újrakezdődő gócok ismételt
eltávolításával, de mindenekelőtt az akvárium árnyékolásával és vizének részleges
lágyításával akadályozhatjuk meg. Az elhatalmasodott kékalgákat azonban eré-
lyes eszközökkel kell
kiirtanunk. Erre többféle
vegyi anyagot is javasol-
nak. Sterba vasreszelék-
por beszórását, Wendt
pedig 100 liter akvárium-
vízre 100 cm3 3%- os
bórvíz részletekben (1 hét
leforgása alatt) történő
adagolását ajánlja. Ma-
gam jó eredményt értem
el Penicillin-G por beszó-
rásával (10 literre 200
egység), azonban ez kissé
költséges. Legújabban az
általam halgyógyászati
célokra is javasolt ma-
gyar gyártmányú (Chino-
in) fertőtlenítőszerrel, a
Neomagnollal — 1 tablet-
ta 75 l vízre — értem el
meglepő eredményt. Más
célú használata kapcsán
véletlenül nyert jó tapasz-
talatom alapján az ada-
golást még két alkalom-
mal megismételtem, s
mindannyiszor kitűnő
eredménnyel. A kékalga-
bevonat a növények leve-
leiről és az akvárium
falairól levált és elpusz-
178. ábra. Kékalgák: 1. Oscillatoria agardhii; 2. tult. A legbiztosabb ha-
Plectonema tomasianum; 3. Nostoc paludosum; 4. tást a medence vizének
Nostoc sp.; 5. Gloetrichia echinulata; 6-10. Oscillatoria savanyításával érhetjük
splendida; 11.Oscillatoria formosa; 12. Oscillatoria
princeps; 13. Lyngbia aestuarii
el. Erre a célra tőzegfilt-
rálót használunk. Míg a
haltartás szempontjából a
334
hegyi láptőzegnek a baktericid hatása, addig az algák visszaszorítására annak

savanyító faktora előnyös. Nagyfokú kékalgásodásnál azonban a tőzegfiltrálással
előidézett 6,5- 5,5 pH nem elegendő, biztos kipusztításukat csak a halakra már
halálos mértékű 4,5-4 pH-val lehet elérni. Ezt a halak kifogása után foszforsav
adagolásával végezzük. A kékalga-bevonatok ettől leválnak és elpusztulva fekete
iszappá válnak, amelyet szívócsővel eltávolíthatunk. A medence vizét ezután szó-
dabikarbónás oldattal állítjuk vissza a kívánt pH-értékre. Ha a kékalgás fertőzés
olyan mértékű volt, hogy a növények nagy része már tönkrement, legtanácsosabb
az egész berendezés eltávolítása, a talaj kifőzése vagy kicserélése, a medence falai
és eszközei alapos fertőtlenítése, és az akváriumok új növényekkel újratelepítése.
2. Az akvárium vize megzöldül. Eleinte még áttekinthető marad, majd annyira
sűrűvé válik, hogy a növények és halak sem látszanak. A víz világos, vagy piszkos
zöld tömegnek tűnik. A jelenséget” vízvirágzásnak, „ is nevezik.
A víz megzöldülése elsősorban zöldalgák (Chlorophyceae) lebegő fajaitól szár-
mazik, amelyek többnyire a Chlorella, Pediastrum és Scenedesmus nemzetségekbe
tartoznak. Tömeges elszaporodásuk a túl erős megvilágításnak és a nagyobb víz-
keménységnek tudható be. Vízvirágzást idézhetnek elő az akváriumban lebegő
kékalgák, (Cyanophyceae) is, a Microcystis és Oscillatoria nemzetségek fajai közül.
Ilyenkor legtöbbször a Microcystis flos-aquae nevű faj mutatható ki, amelynek
átlátszó nyálkaburkán belül sok apró kékeszöld golyócskát láthatunk. A lebegő
kékalgák tömegükben tompazöld színűre (de nem kékesre) „festik” a vizet.
A víz kismérvű zöldülése sem a fejlettebb növényzetre, sem a halakra nem ká-
ros, ha az utóbbiakat nem hirtelen rakják ilyen vízbe. Szellőztetés nélkül azonban
hosszabb ideig tartó sötét-
ségben nagyfokú oxigénelvo-
nással fenyegetik a halakat.
A víz bezöldülését három
módara szüntethetjük meg:
a) a medencébe több vízibol-
hát (Daphnia) teszünk, mint
amennyit a halak el tudnak
fogyasztani, vagy a halakat
máshová telepítjük és így a
Daphniák a medence vizét
még hamarabb megtisztítják
; b) a medence vizét külső
filtrálón hajtjuk át, a vízkör-
forgást a szokásosnál gyor-
sabb üteműre szabályozva
(bővebb levegőadagolás a
szűrt víz visszavezető
.csőnél); c) az egész medence
besötétítése. Az utóbbi eset- 179. ábra. Zöldmoszatok: 1. Chodatella droescheri; 2.
Tetrastrum staurogeniae-forma (az egyik sejt osztó-
dik); 3.Scenedesmus microspina (dr. Hortobágyi Tibor
rajza)
335
ben azonban feltétlenül szellőztessünk, az elpusztult algákból képződött iszapot

távolítsuk el. Az újabb vízvirágzás megelőzésére zöld celofánnal vagy selyempapír-
ral csökkentsük a medence megvilágítását.
3. Zöld algaszőnyeg képződhet az üvegen, eszközökön és növényeken. A sötét-
zöld bevonatokat a zöldalgák (Chlorophyceae) aljzatra telepedő fajai idézik elő. A
zöldalgákhoz hasonló ostornélküli moszatok (Conjugatophyceae) közül több nem-
zetségbe (Closterium, Cosmarium és Micrasterias) tartozó algafaj hozhat létre a
medence falán és kövein intenzív zöld
telepeket. Szokatlanul nagy tömegük a
medence erősebb megvilágításának és a
nagyobb vízkeménységnek tudható be.
A zöld algabevonat képződése nem
veszélyes jelenség, sőt kisebb mérték-
ben kívánatosnak is mondható. Mind-
amellett túlzott terjedését mérsékelni
lehet: a) vízicsigák, b) békaporontyok*,
c) algaevő halak (Gyrinocheilus,
Helostoma,
Piphophorus, [Platypoecilus] variatus,
Molliginisiák stb.) betelepítésével, és d) a
medencébe jutó fény mérséklésével.
4. Zöld fonálszövedék képződik a me-
180. ábra. Hydrodiction tericulatum — dencében. A köveken, növényeken rövid
zöld algaszövedék (algarács), fennakadt bolyhos szövedék, zöld vattaszerű cso-
halivadékkal mók, máskor meg hosszú zöld fonalak
keletkeznek, amelyek továbbszaporodva
sűrű fonadékukkal behálózzák a no-
vényeket. Az ellepett növények elől a fényt elveszik, levelük tápanyagcseréjét meg-
akadályozzák, valósággal megfojtják azokat. Az apró halivadék a sűrű szövedék
közt fennakadhat és elpusztulhat. Kisebb halak is könnyen szenvedhetnek sérü-
léseket a szívós, rugalmas fonalaktól, félként amikor azok kopoltyúfedőik alá
akadnak.
A világoszöld vattaszerű csomókat az ostornélküli algákhoz (Conjugatophztceae)
tartozó Spirogyra fajok, míg a hosszabb sötétzöld fonálszövedékeket a zöldalgák,
(Chlorophyceae) közé sorolt Cladophora és Ulotrix fajok hozzák létre. Megjelenésük
mindig a túlzott megvilágításáé és a medence vizének közép-kemény voltára utal.
Kevés fonálalga — főleg a kövekre, faágakra telepedett rövidebb szálú telepek
— igen szépen hat. A hosszabb szárú növényekre tekeredő telepek azonban már
károsak. Durva felületű pálcikára könnyen felcsavarhatók, és a medencéből ki-
húzhatók, de ezt lehetőleg meg kezdetben és gyakran kell megismételni. Ugyanis
a növényekre sűrűn rárakódott szövedék feltekerésekor a növényeket is kirángat-
hatjuk a talajból, s a finomabb levélzetű fajok sokszor már alig menthetők meg az
*A békaporontyok igen szorgalmas algapusztítók, de ügyeljünk arra, hogy az akváriumból

még teljes átalakulásuk előtt kikerüljenek. Ugyanis az átalakult kis békák medence vizébe
belefulladnak és tetemükkel a vizet fertőzik.
336
algaszövedéktől. A fonálalgák maradéktalan eltá-

volítása nehéz.
Az akvárium homokfelületén, oldalfalain, mű-
szaki eszközein és a növények szárán, levélzetén
olykor sárgásbarna, rozsdabarna vagy sötétbarna
bevonat jelentkezik, amely egyre jobban terjed.
Előrehaladtával a növények pusztulni, rothadni
kezdenek, a medence alján elpusztult növényi
részek halmozódnak fel, a víz az elszaporodó áza-
lékállatkáktól zavarossá válhat.
A bevonatot az igen parányi, csak mikroszkóp
alatt felismerhető kovamoszatok (Diatomeae), és
nem a „barna algák” idézik elő, amint azt gyakran
az akvaristák hiszik.* Akváriumainkban főként az
Achnanthes, Cymbella, Diatorna, Gomphonema és
Tabellaria nemzetségek fajai alkotnak aljzatra
rögzülő telepeket. A kovaalgák a gyenge meg-
világításban szaporodnak el. Többnyire a sötét téli
hónapokban jelentkeznek, majd a napsugaras
tavaszi hónapokban maguktól eltűnnek. Olykor
megfelelő fényviszonyok között is megjelennek. Így
például az akvárium vizének egyszerű ioncserélő
műgyantás lágyítására gyakorta nagyfokú
kovaalgásodást tapasztalhatunk.
Az akvárium falára rakódott kovaalga réteget
algakaparóval letisztítjuk, a talaj felszínére tele-
pedett barnás algaszőnyeget az algakaparó élével
„összegereblyézzük”, a növények leveleiről pedig
ujjunkkal könnyedén ledörzsölgetjük a barnás le-
pedéket, majd iszaplopóval eltávolítjuk a fenékre
ülepedett kovamoszat-tömeget. A műszaki eszkö-
zöket egyenként kiemeljük az akváriumból, és
ruhával letöröljük róluk a barna bevonatot. A ko-
vaalgák elszaporodását a medence erősebb meg-
világításával akadályozhatjuk meg. Ha világító
berendezés addig is működött, akkor vagy a világí-
tótest fényereje, vagy a megvilágítási időtartam
volt kevés. Előbbi esetben erősebb (nagyobb 181. ábra. Kovamoszatok:
1.Achnanthes
wattszámú) fénycsövet vagy több villanyégőt sze- hungarica; 2.Synedra
reljünk be az ernyőtokba; az utóbbi esetben pedig ulna; 3.Cocconeis
a megvilágítás idejét növeljük legalább napi 8 óra pediculus; 4.
időtartamra. Anomoeneis sphaerophora
var. sculpta (dr. Hortobágyi
Tibor rajza)
*A barnamoszatok (Phaeophyta) tengerekben élnek, az algák óriásai; semmi esetre sem

tévesztendők össze az édesvízi akváriumokban is megtalálható mikroszkopikus méretű
kovaalgákkal.
337
BEAVATKOZÁS AZ AKVÁRIUMVÍZ MEGZAVAROSODÁSAKOR
Az akváriumvíz hirtelen megzavarosodásának többféle oka lehet.

1. Ha a medence vize a feltöltés után nem kristálytiszta, hanem többé-
kevésbé megtört, zavaros, akkor a felső talajréteg kimosása hiányos volt, vagy az
elővigyázatlan feltöltéssel a talajt felkavartuk. Ilyenkor a zavarosodás a talaj-
szemcsék leülepedése után magától is megszűnhet vagy filtrálóval siettethetjük
tisztulását.
2. Ha a medence feltöltése utáni napokban a víz ködössé, zavarossá válik, s
áteső fényben porszemnyi lényeket látunk a vízben kavarogni, akkor ezek csillós
véglények, amelyeket általában „infuzóriumoknak” nevezünk. Ha nem teszünk be
halakat és így nem etetünk, az egysejtűek néhány nap múlva maguktól ismét
eltűnnek, amit filtrálással siettethetünk.
3. Ha az üzemeltetett akvárium vize megzavarosodik, noha keveset etettünk,
a medencét rendszeresen takarítottuk, és talajforgató halaink sincsenek, — en-
nek több oka lehet. Például a gitt rossz szigetelése folytán abból vagy a nem meg-
felelő sarokszigetelő masszából oldódtak ki ártalmas anyagok, avagy a fémváz
rossz szigetelése miatt fémsók kerültek az akvárium vizébe. Az utóbbit néhány
csepp ezüstnitrátoldattal mutathatjuk ki, amely pozitív reakcióként fehér csapa-
dékot ad. Ilyenkor a medence újraszigetelése válik szükségessé.
4. Ha az akváriumban a víz állandóan felkavart, a medencében talajtúró
halfajokat tartunk, akkor a halakat fogjuk ki, a homokot még egyszer mossuk át
és felső rétegére durvaszemű kavicsot tegyünk.
5. Az azelőtt kristálytiszta víz egyszerre zavarossá, ködössé vagy egészen tej-
szerűvé válhat. Ennek okát kutatva több dolgot tapasztalhatunk. Például nö-
vényeink egyes részei pusztulnak, rothadnak; a fenéken nagyobb mennyiségű
bomló hulladék gyülemlik fel; rosszul kimosott Tubifex-szel etettünk; túladagolt
szárított műeleség bomlásával a vizet szennyezte; elpusztult állatok (csigák, ki-
sebb halak) maradtak a vízben, amelyeket idejében nem távolítottunk el. Ha a
vizet áteső fényben nézzük, illetve felülről megvilágítjuk — porszemnyi élőlények
sűrű kavargását észlelhetjük.
Ha csak a víz változott meg — pl. a gyorsan feloldódott műeleségtől —,akkor a
külső filtráló hatékonyabb működtetésével, vagy inkább teljes vízcserével az
„infuzória-inváziót” még elkerülhetjük. Mindenesetre a friss víz ne legyen kemény,
s abba mindjárt oldjunk fel Tripaflavint (Xantakridint), 100 literre 1 g-ot számítva
(világoszöld oldat). Amennyiben azonban a medencéből merített és üvegfiolában
áteső fényben puszta szemmel, vagy lupéval vizsgált vízmintában sok apró élő-
lényt fedezünk fel, akkor az akváriumvíz infuzóriásodása forog fenn. Az állatkák
igen sok oxigént vonnak el, ezért a halak „pipálnak”. A legnagyobb bajt azonban
azzal okozzák, hogy a halak úszóit és bőrét megtámadják, — s a halak állandóan
meg-megrázzák testüket, kövekhez, növényekhez dörgölőznek, s a kirojtozódott
úszóvégeken és a sebes bőrön mint nyílt kapukon, másodlagos fertőzések (Sapro-
* Infusorián az akvarisztikában helytelenül valamennyi állati egysejtes csoportot értik, holott

ez csak a csillós véglényekre (Ciliata) vonatkozik.
338
legnia, Costia, Cyclochaeta, Gyrodactylus stb.) keletkeznek. Az apróbb halivadékot

a kiéhezett csillósok el is pusztíthatják.
Az infuzóriásodott vízen rendszerint sem filtrálással, sem teljes vízcserével
nem segíthetünk. A csillós véglények többsége olyan parányi, hogy a filtráló be-
rendezés szűrőrétegén is keresztüljut. A víz cseréjével pedig csak ideig-óráig se-
gíthetünk a bajon, inert a növények levéltövében, a talajszemcsék közt visszama-
radó vízhártyában marad annyi véglény, hogy feltöltéskor újra elszaporodnak.
Miután a víz leeresztésével a táplálékkonkurrens társak nagy részét kiküszöböl-
jük, — a visszamaradt véglények még kedvezőbb feltételek közé kerülnek, leg-
alábbis 1-2 napon belül ugyanolyan zavarossá válik tőlük a víz, mint az a vízcsere
előtt volt. Egyedüli megoldás csakis a véglények maradéktalan elpusztítása lehet.
Erre többféle fertőtlenítő anyagot (Acriflavin, káliumpermanganát, methylénkék,
Tripaflavin, Xantakridin) is ajánlanak, de a tapasztalatok szerint az alábbi két
eljárás látszik a legcélravezetőbbnek.
a) A medence halainak áthelyezése után az akváriumvíz minden 10 literére
0,1 gramm csersavport (Acidum tannicum, gyógyszertárakban kapható) oldunk fel.
A medence vize a csersavtól először megtörik, majd sötétebb piszkossárga lesz, s
ha kevés vasklorid is volt benne, akkor meg is kékül (feketés- kék csapadék).
Néhány napon belül a világos vagy sötét csapadék eltűnik, és a kristálytiszta,
infuzóriamentes vízbe visszatelepíthetjük a halakat.
b) A halak bennhagyásával 100 liter vízre 1 gramm Chloramint vagy 1 tablet-
ta (ugyancsak I g) Neomagnolt oldunk fel. Néhány nap múlva ezt esetleg megismé-
teljük. A Chloramin azonban mint külföldi fertőtlenítőszer nálunk nem kapható,
viszont jól helyettesíthető a gyógyszertárainkban beszerezhetőt hasonló összetéte-
lű Neomagnol fertőtlenítő tablettával. Akvarisztikai használatát először 1963-ban
javasoltam. Hatásfoka — tapasztalataim szerint — egyenértékű a Chloraminéval,
s az infuzóriumok elpusztításán kívül kitűnően bevált: a darabetegség
(ichthyophthiriosis) leküzdésére, valamint hidrák és planáriák irtására is.
A csillós véglények távoltartásának általánosan ismert akvarisztikai módszere
a tőzegfiltrálás is. A belső vagy a külső filtrálóba tett hegyi láptőzeg (pi.. a dort-
mundi torf) egyrészt baktériumölő hatásával megszünteti a csillósok táp-
lálékbázisát, másrészt a pH csökkentésével számukra kedvezőtlen savanyú kö-
zeget teremt. Az akváriumvíz tőzegszűrésével vagy tőzegkivonattal megelőzhetjük
a medencék infuzóriásodását, a baj elhárítása után pedig a „torfozás” átmeneti
beiktatásával tartósíthatjuk a fertőtlenítő hatást. Mindamellett ne feledjük, hogy
nem mindegyik halfaj kedveli, sőt nem is viseli el a „torfozott” vizet.
TEENDŐK A HIDRÁK ÉS PLANÁRIÁK ELSZAPORODÁSAKOR
Planktoneleséggel, a szabadból begyűjtött növényekkel és csigákkal gyakran

kerülhetnek az akváriumba hidrák és örvényférgek (planáriák). Az akváriumban
azután kedvező táplálkozási körülményeket találva — rövid idő alatt nagyon el-
szaporodhatnak. A hidrák élő „szőnyegként” lephetik el vízi-
339
növényeink leveleit, a planáriák pedig sűrű rajokban mászkálhatnak akvári-

umunk üvegfalain. Tömeges jelenlétükkel nemcsak a medence szépségét rontják,
hanem a halakra veszélyessé is válhatnak. A nagyszámú hidra felemészti a halak
eleségét, s a szaporító medencébe áthurcolva a kikelt ivadékot is elpusztítja. A
planáriák ugyancsak falánk ivadékpusztítók, sőt a lerakott ikrát is fellakmá-
rozzák. A fenékre hulló haltáplálékot megérezve nyomban odasereglenek és a
halak elől eleszik azt. Ha nagyobb számban elszaporodtak, és táplálkozási lehető-
ségük megcsappan, akkor a kiéhezett
nagyobb örvényférgek még a serdültebb,
sőt a kisebb kifejlett halakat is megtá-
madják és testükön sebeket ejtenek,
majd áldozatukat többedmagukkal fel-
falják. Minden okunk megvan tehát
arra, hogy e kellemetlen jövevényeket a
halas akváriumból kipusztítsuk.
Irtásuk biológiai módszere a követke-
ző. A hidrákat és planáriákat kevés
halfaj kedveli. Elsősorban a kék gurámi
(Trichogaster trichopterus var.
sumatranus), továbbá a paradicsomhal
(Macropodus opercularis), és a sziámi
harcoshal (Betta splendens) hajlandó
maradéktalanul elpusztítani, ha nincs
más tápláléka. Tegyük tehát be e fajok
valamelyikének fiatalabb példányait az
ellepett medencébe, és addig ne etessük
őket, amíg a planáriákat, illetve a hid-
rákat ki nem irtották.
Fizikai módszerekkel is irthatjuk az
akvárium e hívatlan vendégeit. A hidrák
kiirtására függesszünk a medence két
182. ábra. Hidrairtás zseblámpaelemmel szemben levő keskenyebb oldalára be-
és ammóniumnitráttal lülre 1-1 rézdróttekercset vagy hosszabb
lemezt, s ezeket kössük össze egy szög-
letes zseblámpaelem pozitív, illetve ne-
gatív pólusával. Megfigyelhetjük, amint a kis_ polipok előbb tapogatóikat elvesz-
tik, majd egy idő múlva a fenékre hullanak. A hidrák számától függően ezt a mű-
veletet időről időre megismételhetjük. A réz azonban a halakra nézve komoly mé-
reg, ezért a lemezeket csak rövid ideig hagyjuk az akváriumban. Óvatosságból
legjobb a halakat előbb kifogni, és csak vízcsere után visszarakni.
A planáriák kiírtására bevált módszer a „csalizás”. Apróra vágott marhahúst
nagyobb szemű tüllzsákocskába kötünk, majd hosszú fonálon a medence talajá-
nak közelébe függesztjük. A planáriák jó szagérzékükkel csakhamar megérzik a
húst, odasereglenek és bemásznak a tüllből vagy gézből rögtönzött zsákba. Né-
hány óra múlva a „csalit” óvatosan kiemeljük, s a menekülő férgek elfogására
sűrű szövetű hálót tartunk a zsák alá. A zsákot ezután forró vízbe dobjuk, és a
hálót is alaposan fertőtlenítjük. Az eljárást többször, legalább 1 heti időközökben
340
megismételjük, hogy a kokonokból később kikelő planáriákat is eltávolíthassuk az

akváriumbál.
A hidrák és planáriák irtásának kémiai módszereként régóta ismeretes az am-
móniumnitrátos kezelés. Az ammóniumnitrát (NH4 • NO3,) növényi tápanyag, ame-
lyet a növények előbb-utóbb feldolgoznak. Általában a fiatal halakra sem ártal-
mas, ezért azokat a medencében hagyhatjuk. Különböző szerzők más-más adago-
lást javasolnak (Sterba 0,6 g-ot, Frey 1 g-ot, Wagner pedig 3 g-ot 10 1 vízre). Wag-
ner vizsgálatai szerint a megfelelő koncentráció az adott akváriumvíz pH-jától
függ. Így pl. 5-7 pH-ig 10 literenként 3 g, 7-7,5 pH-ig 1 g, és 7,5-8 pH-ig 0,6 g
ammóniumnitrát szükséges. Ezt a mennyiséget a medencéből merített 0,5 liter
vízben oldjuk, majd kevergetés közben az akváriumba töltjük. A hatásfokot növe-
li, ha egyúttal a medence vizének hőmérsékletét fokozatosan 5 C°- kal emeljük. A
sikerhez hozzájárul, ha a kiirtandó állatokat a kezelés előtt két naponta alaposan
megetetjük (Daphniával), majd a második nap este végezzük az irtást. Előfordul,
hogy a kívánt hatás mégsem következik be. Ennek oka többnyire a vízinövények
nagyobb száma; vagy a dús algavegetáció, amely az ammóniumnitrát koncentrá-
cióját jelentősen csökkenti. Miután az ammóniumnitrát tulajdonképpen növény-
tápsó, még mérsékelt növényállomány jelenlétében is akkor eredményes az eljárá-
sunk; ha nemcsak a halak etetését függesztjük fel 3 napra, hanem ez idő alatt a
medencét is beárnyékoljuk.
Az igen szívós planáriák elpusztítására javasolt egyéb szerek (így pl. a Wagner
által ajánlott nikotin, vadgesztenyefőzet, és a kontaktméreg-tartalmú rovarirtók)
még a halak kifogása és vízcsere esetén is igen veszélyes mérgeknek tekintendők.
Tapasztalataim alapján itt is ajánlhatom a gyógyszertárakban aránylag olcsón
beszerezhető Neomagnol tablettát. Ebből — a halak átrakása után 10 literenként
hidrák ellen 1, planáriák ellen 2 tablettát oldunk fel. A tablettának a medence
vizében kell feloldódnia. A növényekre a Neomagnol nem ártalmas. Amint valam-
ennyi állat elpusztult, cseréljük ki a vizet. Ha az állatokat•gyorsan akarjuk ki-
pusztítani, akkor 15 literenként 3 tablettát oldjunk fel.
B) AZ AKVÁRIUMI HALAK ETETÉSE
A HALETETÉS ALAPELVEI
Az akváriumi halak tartásának, tenyésztésének és felnevelésének egyik fő

problémája a fiziológiailag helyes etetés. Halaink jó közérzete, egészsége — és
ezzel kapcsolatos élénksége, színpompája és szaporodási hajlama — a legszo-
rosabb összefüggésben áll a szakszerű etetéssel. Ismeretes például, hogy a főleg
kalóriadús eleséggel való egyoldalú etetés a hal testszöveteinek, ivarmirigyeinek
elzsírosodásához vezet, s az ilyen halak sosem válnak jó tenyészállatokká.
Akváriumi halaink mindenkori egészsége, jó fejlődése szempontjából egyál-
341
talában nem közömbös, hogy mennyit és mit etetünk. Normális anyagcseréjükhöz

a halak elsősorban olyan fő tápanyagokat igényelnek, amelyek elhasználód_ ener-
giájuk pótlására, testük fenntartására és gyarapításához szükségesek. Ezek a fő
tápanyagok —éppúgy mint az emberéi — a fehérjék, a szénhidrátot: és a zsírok,
amelyeket különféle összetételben és váltakozó mennyiségben kell megkapniuk,
hogy szervezetük energiamérlege egyensúlyban legyen. De ugyancsak életfontos-
ságúak halaink számára a kiegészítő tápanyagok is, mert fontos szerepük van a
veszendőbe menő sejtek, és kiválasztott anyagok pótlásában, a vér festékanyagá-
nak, a plazmaproteineknek, hormonoknak és fermentumoknak a kiegészítésében,
illetve képzésében. Ilyen kiegészítő tápanyagcsoportok a vitaminok és a szervetlen
sók, amelyeknek egészen csekély mennyisége is döntő befolyást gyakorol a hal
egészséges fejlődésére és szaporodóképességére, hiánya viszont komoly élettani
zavarokra, hiánybetegségekre vezet. Míg a fő tápanyagok a hal élelmének általá-
ban a mennyiségét, kalóriabázisát adja, addig a kiegészítő tápanyagok annak
minőségét, változatosságát. élettani hatásfokát befolyásolják.
Miután a halak változó testhőmérsékletű állatok (testük hőmérséklete a víz
hőfokához igazodik), anyagcseréjük — mint minden vegyi folyamat — a számukra
kedvező maximális hóhatárig egyre fokozódik, s ugyanígy a környezet hőcsökke-
nésével egyre csökken. Eszerint halaink étvágya a magasabb vízhőmérséklettel
párhuzamosan növekszik, az alacsonyabb hőfokon pedig csökken. sőt bizonyos
határon alul meg is szűnhet. Az etetés mértékének tehát a víz mindenkori hőmér-
sékletéhez kell igazodnia.
A halak étvágyának kielégítését a rendelkezésre álló táplálék nagyságrendje is
jelentősen befolyásolja. Nagy halak éhezhetnek, noha medencéjükben bőven van
az apróbb halak számára alkalmas táplálék, s a kisebbek ugyanígy éheznek, ha
az akváriumban csak számukra fogyaszthatatlan nagyságú eledel, pl. szájnyílá-
suk méretét meghaladó nagyságú Daphnia van. A táplálék megválasztásának,
illetve előkészítésének (pl. feldarabolásának) tehát a halak méretéhez is igazodnia
kell. E tekintetben elsősorban a hal szájterpesze (a szájnyílás méretét meghatáro-
zó állkapocsnagyság és nyílásszög) a mérvadó. Így például az üvegsügér parányi
elúszott ivadéka viszonylag „nagyra” táguló állkapcsai révén már a kandicsrákok
(Cyclops, Diaptomus) naupliuszait fogyasztja; ennél kisebb táplálékon (pl.
infuzóriumok) éhen pusztul. A ragadozó halak általában nagyobb falatokat gyűr-
nek le, mint a mindenevő vagy növény-evő békés halfajok.
A halakat táplálkozásuk módja szerint mindenevőkre, növényevőkre és hús-
evőkre csoportosíthatjuk. A táplálkozási mód a hal faji sajátsága, ezért mielőtt
halat szerzünk be, meg kell tudnunk, mivel etethető, s csak ennek ismeretében
dönthetünk afelől, el tudjuk-e látni az illető halat a számára szükséges mennyisé-
gű és minőségű táplálékkal. Schiemenz a halak táplálékát fő, alkalmi és szükség-
eleségekre osztja. Fő táplálékon a legnagyobb mennyiségben magához vett, tehát
leginkább kedvelt eleséget érti. Az alkalmi eleség az illető hal életterében alkalom-
szerűen fellelhető, sokszor külön „csemegének” számító táplálék, amely a fő eleség
kiegészítésére, változatosabbá tételére szolgálhat. A szükségeleséget a hal csak
akkor fogyasztja, ha sem a fő, sem az alkalmi eleség nem áll ren-
342
delkezésére, vagyis amikor éhezik. Noha szabadon élő díszhalaink gyomortartal-

mának táplálék-összetételére, vagyis eredeti táplálékuk természetes arányaira
vonatkozó ismereteink még igen fogyatékosak, mégis az akvarisztikai gyakorlat
már a legtöbb fajról tisztázta, hogy az akvarista rendelkezésére álló, illetve általa
elérhető eleségféleségek közül melyek az adott faj fő, és melyek az alkalmi táplálé-
kai. Az akvaristának mindenkor azt kell elérnie, hogy halai ne szükségtáplálékon
tengődjenek, hanem fő eleségükhöz juthassanak, amit azután még alkalmi elesé-
gekkel tesz számukra változatosabbá,fiziológiailag teljesebb értékűvé.
M i n d e n e v ő k n e k tekintjük azokat a halakat, amelyek mind állati, mind
pedig növényi eleséggel táplálkozhatnak. Ide tartozik halaink jelentős többsége,
pl. a pontyfélék, csíkfélék, pontylazacok, elevenszülő fogaspontyok stb.
N ö v é n y e v ő k nek mondjuk a tisztán növényi táplálékon élő halakat, ami-
lyen pl. néhány Tilapia -faj, a levéltisztító tapadóhal (Gyrinocheilus aymonieri), a
tarkafoltos fogasponty (Xiphophorus [Platypoecilus] variatus) stb.
H ú s e v ő k a kimondottan ragadozó vagy rabló halak, mint a jól ismert csu-
ka, süllő, vagy a trópusi eredetű díszsügérek, nandidák, a rabló csukaponty
(Belonesox belizanus), az afrikai pillangóhal (Pantodon buchholzi) stb.
A fő táplálóanyagok — a vitaminok kivételével — a halak testének felépítéséhez
járulnak hozzá. A felvett táplálék gyomorbelükben lebontó anyagok, az ún.
fermentek hatására építőkövekre bomlik, amelyek a bélfal sejtjeiből felszívódva, a
vérrel felhasználásuk helyére kerülnek. Az emésztés e bonyolult lebontó folyama-
tai során cukrokból zsírok, vagy fehérjékből cukrok is képződhetnek. Ahhoz te-
hát, hogy a hal elhízzon, nem feltétlenül szükséges zsíros falatokhoz jutnia. A
növényi táplálékhoz sohasem jutó ragadozó halak szempontjából pedig igen jelen-
tős dolog, hogy a fehérjék emésztési lebontása során keletkezett aminosavak szer-
vezetükben szénhidráttá alakulnak át. Az akvaristát nyilván érdekli, hogy a ha-
laknak adott táplálékban milyen arányban vannak a főbb tápanyagok. Erre vo-
natkozólag — sajnos — még kevés eredmény áll rendelkezésünkre. Az alábbi táb-
lázatban összesített adatok Manntól és Schäperclaustól származnak.
Fe Szén- Ásvá-
Táplálékállat Víz Zsír nyi Kitin
hérje hidrát
% % anyag %
% % %
Csővájó féreg
86 8 2 2 1 1
(Tubifex)
Vörös szúnyoglárva
85 8 2,5 2 1 1,5
(Chironomus)
Vízibolha
90 4 2,5 0,5 1,5 1,5
(Daphnia)
Kérészlárva
82 12,6 3 1,4 1 2
(Cloëon)
343
A hal szervezet e a Tubifex és a Chironomus fehérjéinek 90, a Daphniának 80%-

át hasznosítja. A növényi fehérjének csupán 70-80%-a hasznosul, mégis gyakran
csak mint kiegészítő növényi táplálék — különösen a zöldalga — igen jelentős
szerepet tölt be sok hal anyagcseréjében*. Az algák ugyanis fontos vitaminokat
tartalmaznak. Így pl. az A-vitamint felépítő karotint (A-provitamint) a halak az
algákból és az algákkal táplálkozó vízibolhákból szerezhetik meg. Leginkább a
vörös (nyári) Daphniák tartalmaznak sok karotint. A karotin hiánya a
183. ábra. Élőeleség-etetők: a) 1. úszó tubifex-kosár üvegből, parafa-úszógyűrűvel; 2.

tubifex-etető, celluloid úszógyűrű közé foglalt, perforált műanyagkoronggal; b) gumi-
labdacsos etetőcső egyszerű és hasas pipettaszerű típusa, amellyel a felszívott élő- vagy
műeleséget a hal felé adagolhatjuk (eredeti); c) az aláhulló férgeket felfogó tálkával kiegészí-
tett tubifex-etető, üvegből; d) tubifex-tárolóval egyesített etetőkosár — amerikai modell (a
medencében tárolt Tubifexet a szellőztetővel üzemeltetett vízadagolócső frissíti; az átmászó
férgeket a halak kihúzogatják)
344
halak májának elzsírosodását és a fehérjeanyagcsere zavarát eredményezi. A B1-,

B2- és C-vitaminokat éppúgy, mint a termékenységet elősegítő E-vitamint is a zöld
növények — elsősorban az algák — tartalmazzák. A D-vitamin provitaminját
Tubifexszel és szúnyoglárvákkal juttathatjuk a halak szervezetébe. Az algatáplá-
lékot tehát planktonetetéssel, valamint Tubifexszel és Chironomusszal ügyesen
kombinálva, nem kell attól tarta-
nunk, hogy halaink a szükséges
vitaminokban hiányt szenvednek.
Mindezt kiegészíthetjük meg időn-
ként házilag tenyésztett
Enchytraeusszal, ecetmuslicával
(Drosophila), valamint a
planktongyűjtéskor befogott al-
kalmi táplálékokkal (pl. kérész-
lárvák, apró keringőbogarak stb.).
A televényférgeket (Enchytraeus,
„grindál”) vitamintartalmú elede-
lekkel (sárgarépa, zabpehely stb.),
vagy A- és D-vitaminolajokkal 184. ábra. Összevágott Tubifex-szel való rend-
átitatott eleséggel táplálva, élőele- szeres ivadéketetés higiénikus módszere (Lovas
nyomán): a) az összevágott Tubifexet (T) a csé-
ségbe „csomagolva” is adhatjuk a
szealjba irányító széles üvegcső ; b) a filtráló
vitaminokat akváriumi halaink- szennyezett vizet beszívó csövének a petri-
nak. Viszont az Enchytraeusszal csészéhez hajlított, kiöblösödő, szűrővel vé-
való egyoldalú etetés a halak dett nyílású vége; c) petri csésze; d) külső filt-
nagyfokú elzsírosodására és ezzel ráló
terméketlenségére is vezet.
Az akvárium halainak etetésénél igen ügyeljünk arra, hogy egyszerre sohase
adjunk több táplálékot medencéjükbe, mint amennyit nyomban el is fogyasztanak.
A többszöri kisebb adagú etetés felel meg leginkább a halak természetes táplálko-
zásmódjának. Ha erre nem áll kellő idő rendelkezésünkre, akkor etessünk télen
legalább egyszer, nyáron pedig legalább kétszer — reggel és este —, de porcióju-
kat ilyenkor se egyszerre, hanem minden egyes etetésnél részletekben, egy-
másutáni kisebb időközökben adagoljuk. A táplálék mennyisége függ a gondozott
halak fajától, korától, számától, éhségbeli állapotától, az erre befolyást gyakorló
vízhőmérséklettől, s magától a feletetendő táplálékféleségtől.
Az eleség megfelelő mennyiségét csakis tapasztalataink és megfigyeléseink
alapján szabhatjuk meg. Ha eleinte mégis előfordul, hogy a beszórt eleség egy
részét a halak otthagyják (étvágyat már nem mutatnak), akkor iszaplopóval a
maradékot azonnal távolítsuk el!
A Tubifexszel és Chironomusszal való etetéskor ne feledjük, hogy ezeket a táp-
lálékállatokat gyakran szennyezett vizekből (gyári szennyvizekkel és városi csator-
* Sok halfaj növényi táplálék nélkül terméketlen marad. A zöldalga táplálék szükséges pél-
dául a Mollienisiák eredményes tartásában és szaporításában. Sterba szerint a pontylazacok
közé tartozó Metynnis rooseveltit (Roosevelt tányérlazacát) mindaddig nem sikerült akvári-
umban tenyészteni, amíg ki nem derítették, hogy szaporodásához feltétlenül növényi táplá-
lékra van szüksége.
345
185. ábra. 1. Négyszög-

letes etetőgyűrű üvegből
vagy műanyagból — szá-
razeleséghez; 2. száraz-
eleség és Tubifex eteté-
sére egyaránt alkalmas,
a vízszintváltozásokhoz
igazodó, a medence szé-
léhez rögzíthető mű-
anyag etetőgyűrű (ame-
rikai modell); 3. a me-
dencére akasztható szá-
razeleség- etetőfal, az
aláhulló eleséget felfogó
tálcával, műanyagból
(amerikai modell) ; 4.
kétféle műeleséget sza-
bályozott időközökben
adagoló, egyúttal az ak-
várium világí-
tóberendezését progra-
mozott időpontokban
be- és kikapcsoló elekt-
romos automata (NSZK-
modell)
346
navízzel elárasztott folyókból, holtágakból vagy szervestrágyázott tavakból,

vizesárkokból) gyűjtik, s így halainkra mérgező anyagokat is tartalmazhatnak.
Ezért etetés előtt többször is öblítsük át friss csapvízzel e táplálékállatokat, illetve
a Tubifexet az etetésig állandóan folyó vízben tároljuk.
A szárított eleségeket szorítsuk a minimumra. A szárazeleség — legyen az a leg-
jobb műeleség, s hívják bárhogyan — mindenkor csak szükségtáplálék.
ÉLŐ HALTÁPLÁLÉKOK
TUBIFEX
A szaküzletekben télen-nyáron kapható, legáltalánosabb, tápdús élőeleség a

Tubifex.. A kereskedésben az egymásba fonódott sötétbarna vagy vörösesbarna fé-
reggomolyagot a 3-7 cm hosszú és 1-2 mm vastag csővájó férgek (Tubifex tubifex,
syn. Tubifexrivulorum) alkotják (lásd: kevéssertéjűek, 275. old.). Szerves hulla-
dékkal szennyezett, iszapos fenekű vizekben, városi csatornabeömlések környé-
kén vagy vizesárkok, csatornák iszapjába fúródva nagy tömegben találhatók.
Feleslegesen etetve az akvárium talajában is nagymértékben elszaporodhat, és
a talaj felforgatásával sok kellemetlenséget okozhat. A talajban elsokasodott
Tubifex kiirtása — talajcsere nélkül — nem mindig sikerül 3%-os kony-
hasóoldattal. Célravezetőbb olyan halakkal kiírtatni, amelyek a talajból is kitúr-
ják, kihúzogatják. Ilyen állatok például a dél-amerikai páncélosharcsák
(Corydoras fajok) és a fiatal sziámi harcoshalak (Betták).
Főleg télen fordul elő, hogy a kereskedésben hiányosan tisztított Tubifex kerül
forgalomba, amely még sok szennyet (iszaprészeket, rothadó növényi marad-
ványokat stb.) tartalmaz. Az ilyen Tubifexet addig sohase etessük fel, amíg azt
magunk teljesen meg nem tisztítottuk. E célból a férgeket előbb víz nélkül, tálká-
ban mászassuk ki. Ezután drótszövetű teaszűrőben, erősebb vízsugár alatt mos-
suk át, és csak 1-2 napi, csurgó vízben való tárolás után — miközben naponta
egy-kétszer a teaszűrős átmosást megismételjük — kezdjük meg az etetést. Az
ősszel-télen forgalomba kerülő sötétebb barna Tubifex vastagabb, a tavasszal—
nyár elején kapható vörösesbarna pedig vékonyabb Ezt az akvaristák által „se-
lyem tubi”-nak nevezett férget a halak jobban szeretik, de eltartása nehezebb a
télinél, mert annál jóval oxigénigényesebb.
A Tubifexet a szaküzletből víz nélkül, csupán nedves állapotban, vizhatlan pa-
pírba csomagolva visszük haza. Odahaza a féregcsomót nem túl magas befőttes-
üvegbe, vagy kisebb üvegkádba helyezve friss csapvízzel borítjuk, majd amikor a
vízsugártól megbolygatott férgek ismét rugalmas „féreglabdává' álltak össze, a
vízcsapot úgy szabályozzuk be, hogy erősebben csepegve, illetve nem túl erős
sugárban csurogva állandóan frissítse az üveg tartalmát. A vize' naponta legalább
egyszer így is teljesen leöntjük, és a férgeket teaszűrőbe téve, csapvíz alatt a kép-
ződött nyálkától megtisztítjuk. (Erre többnyire közvetlenül az etetés előtt kerül
sor.) A Tubifex frissen való eltartásának módszer Wyndham amerikai akvarista
szerint a következő. Levesestálba annyi vize önt, hogy az a férgeket éppen ellepje.
Ezután felszeletel egy nyers burgonyát s a burgonyakarikákat a féregcsomó aláte-
347
szi. Az így kezelt Tubifexet hűvös helyen tárolja, és vizét naponta cseréli. E mód-
szer előnye, hogy a férgek igen elevenek maradnak, szépen kipirosodnak és nem
nyálkásodnak.
A Tubifexet tárolhatjuk víz nélkül, csupán nedves állapotban is. Az ilyen „szá-
razon „ való tárolás főleg a csapvíz klórozásának idején előnyös, mert a klórozott
csapvízben e férgecskék hamarosan elpusztulnak, elnyálkásodva megfehérednek,
etetésre alkalmatlanná válnak. Víz nélkül lapos, zománcozott vagy műanyag fotó-
tálba tegyük a férgeket, és csupán a tál aljára öntsünk néhány milliméternyi vi-
zet, vagy a jól átöblített féreglabdát nedves
rongyba göngyöljük. A tálat hűvösebb, sötét
helyre állítjuk. A Tubifexet hűtőszekrényben
is tárolhatjuk. A nedves féreglabdát itt mű-
anyag dobozban - rakjuk a hűtőszekrény
alsó polcára. A „szárazon” tárolt Tubifexet
naponta legalább - egyszer, de inkább két-
szer hálóba vagy tea szűrőbe téve, vízcsap
alatt jól át kell öblíteni.
A Tubifexet egészben és összevágva etetik
a halakkal. Az egészben etetett féreggombo-
lyagból csipesszel kihúzunk keveset, és meg-
várjuk, amíg a halak a csipesz végéhez vagy
ujjunkhoz sereglenek, s a férgeket elenged-
jük. Csak annyit hullassunk be egyszerre,
amennyit alászállás közben a halak elkap-
dosnak, vagy a talajra ereszkedés után
186. ábra. Tubif ex nagyban való he- nyomban felszednek. Ha mégis többet szór-
lyes tárolása tunk be, s halaink a fenékre hullott férgeket
már nem szedegetik fel, igyekezzünk meg a
befúródás előtt azokat iszaplopóval eltávolítani. Falánk, nagyétvágyú halaknak,
amelyek egyszerre nagyobb féregcsomókat kebeleznek be, legcélszerűbb az össze-
vágatlan Tubifexet 3-5 cm átmérőjű üvegcsövön a medence homokjára fektetett
üvegtálkába vagy a homokba süllyesztett, alul dugóval elzárt üvegtölcsérbe szórni.
Az üvegtölcsér pereme 1 cm-re álljon ki a talajból. A férgek aláhullása után az
üvegcsövet kiemeljük, és a halak a tálkából vagy tölcsérből felszedegetik a férge-
ket.
A víz színén úszó, illetve a medence oldalához rögzített, üvegből vagy mű-
anyagból készült, átlyuggatott aljú kosárkába, vagy élőeleség-gyűrűbe annyi
Tubifexet adjunk, amennyit a halak 1-2 órán belül elfogyasztanak. A halak az
élőeleség-etetőt hamar megszokják, és a lyukakon kimászni készülő férgeket ki-
húzogatják. A kimászó férgek közül azonban egyeseknek sikerül a talajba befú-
ródnia. Ezért a rögzített kosár alatt a medence talajára tegyünk üvegtálkát (pl.
Petri-csésze egyik felét) vagy az újabban forgalomba kerülő felfogó tálkával kombi-
nált üvegkosaras élőeleség-etetőt.
Összevágott Tubifexszel a halivadékot vagy általában az apró testű díszhalakat
etetjük. Indokolt ez minden esetben, amikor az akváriumban kisebb díszhalakat
gondozunk és medencénket a befúródó Tubifextől féltjük. Nem alkalmas viszont
nagyobb testű, főleg ragadozó természetű halaknak, amelyek étvágyát
348
az apróra összevágott Tubifex nem elégíti ki, vagy ragadozó ösztönüket nem éb-
reszti fel, s a beszórt eleséget így otthagyják.
Az összevágott Tubifex előállítása: az átöblített Tubifexből deszkalapra annyit
teszünk, amennyit összevágva feletetni szándékozunk. Ezután borotvapengesorral
a féregcsomót laposra nyomkodjuk, majd hosszanti és kereszt irányú sorokban
sűrűn összevagdaljuk. A tubifex-szeletelő vagy tubifexvágó olyan nyeles pengetar-
tó, amelyben 5-6 borotvapengét egymástól 2 mm vastag fémlemezkék választanak
el, és az egészet anyás csavarok erősítik össze. Így az elhasználódott pengék cse-
rélhetők. Az összevagdalt sűrű pépet
igen alaposan ki kell mosni! Az átmosás-
sal ugyan sok tápanyag veszendőbe
megy, de enélkül akváriumvizünket
rövid idő alatt zavarossá tennénk, s a
medence infuzóriásodását idéznénk elő.
A pépes vagdalékot tehát gyenge vízsu-
gárral a deszkáról mossuk bele erre a
célra beállított nylonhálóba vagy bronz-
szövet szitába, és folyó csapvíz alatt
sokáig öblítsük, miközben a hálóban
vagy szitában áztatott vagdalékot víz-
szintes irányú rázogatással is moso-
gassuk át. Apróbb ivadék számára egé-
szen apróra (1-3 mm-nyire), vagyis sűrű
péppé vagdossuk, míg a fejlettek részére
kevésbé (csupán 5-10 mm-nyire) dara-
boljuk a férgeket. Az összevágott
Tubifexben azért még elegendő tápanyag
marad, s bármilyen jól kimossuk is azt,
óvatosan etessük, mert a vágási felüle-
teken még további testnedvek oldódnak
ki az akvárium vizébe. Mihelyt azt ta-
pasztaljuk, hogy halaink étvágya szűnő-
ben van, fejezzük be az etetést.
Ha nagyszámú halivadékot, pl. a vi- 181. ábra. Tubifex-szeletelő házi készítése
torláshal (Pterophyllum) nagytömegű (Lovas nyomán) : a) tengelycsavar-nye-
falánk ivadékát kell egyszerre nagy lek; b) 2 mm vastag választó lemez; c)
mennyiségű vágott Tubifexszel megetet- borotvapenge; d) kezet védő pengetakaró
nünk, akkor a Lovas-féle módszerrel(1. fedél hajtogatási mintája és fontosabb
183. ábra) üvegcsövön keresztül üveg- profilméretei
csészébe (Petri-csésze egyik felébe) szór-
juk a Tubifax-vagdalékot, és a külső filtráló nylonszövettel bekötött nyílású
beszívócsövét a tálka széléhez vezetjük.
PLANKTONELESÉG
Planktoneleségen a városszéli kisebb tavacskákból („plankton-tó”), árkokban

stb. felgyülemlett időszakos pocsolyákból planktonhálóval begyűjtött lebegő táp-
lálékállatkákat értünk. Ez többségében alsóbbrendű rákokból, az
349
igen aprók pedig rákocskák lárvaalakjaiból (naupliuszok) és kerekesférgekből áll.

A növendék és kifejlett halak planktoneleségéül elsősorban a kis vízibolha
(Daphnia pulex) jöhet számításba. Tavasszal általában áttetsző sárgás színűek,
nyáron gyakran vörösek. Időnként a szaküzletekből is beszerezhetők. Az ugyan-
csak árusított nagy vízibolhát (Daphnia magna) a kisebb akváriumi halak mellő-
zik, s a nagyobbak sem igen kedvelik. Annál inkább alkalmas ez szárított
Daphniának. A fejlett akváriumi halak közül főképp a kisebb termetűek eledele az
evezőlábú rákokhoz tartozó kandicsrákocskák Cyclops és Diaptomus fajok kifejlett
alakjai. A Cyclopsok 1,5-3 mm nagyságú, minden „ugrás” közben szünetet tartva
szökdécselő, 2 petecsomós rákocskák; a Diaptomusok pedig 2-4 mm hosszú,
egyenletesen haladó, 1 petecsomójú, igen hosszú evezőcsápú állatok. A Cyclopsok
a gyűjtőháló alján sárgászöld, a Diaptamusok viszont kékeszöld réteget alkotnak,
szemben a Daphniák világos szürkéssárga vagy vörösesbarna színével. A
Cyclopsok és Diaptomusok kora tavasszal jelennek meg, s a nyári meleg bekö-
szöntésével az ágascsápú rákok (Daphnia, Bosmina, Illoina stb.) váltják őket.
A halivadék planktoneleségéül a Cyclopsok és Diaptomusok nemrég kikelt
naupliusz (0,2-0,3 mm-es) alakjait, illetve átalakulófélben levő lárvaalakjait (átlag
0,5 mm-es metanaupliuszait) gyűjtik be. Míg kifejlett Cyclopsokat vagy
Diaptomusokat tavasszal olykor a szaküzletekben is kaphatunk, addig az ilyen
apró „naupliusz-eleséget” mindig magunknak kell begyűjtenünk. A naupliuszokat
ősztől-tavaszig — télen még a jégpáncél alatt is — megtaláljuk, nyáron azonban
csak a mélyebb vizekben fordulnak elő, ahol a számukra kedvező alacsonyabb
hőmérsékleti szintet megkereshetik.
A naupliuszokon kívül a legsűrűbb szövetű planktonhálókkal gyűjthetjük be a
mikroszkopikus nagyságú, nagy tápértékű kerekesférgeket (Rotatoria). Ezek va-
lamennyi faját szívesen fogyasztja a halivadék. Jelentőségüket fokozza, hogy
rendszerint nyáron gyűjthetők, amikor a Cyclopsok és Diaptomusok naupliuszai
már alig találhatók. A kerekesférgeket nem túlságosan felmelegedő, árnyékos
vizekben keressük, az erős napfény ugyanis nem kedvez szaporodásuknak. — Az
ágascsápú rákok közül apró méretüknél (0,4-0,6 mm) fogva a sarlós vízibolha
(Bosmina longirostris) szerepelhet a halivadék plankton-eleségeként. Hosszú, or-
mányszerű fejkinövéséről és egyenletes mozgásáról ismerhető fel. Sűrű tömege a
planktonháló alján hússzínű „masszát” alkot. Főleg tavasszal, esetleg nyár elején
található nagyobb tócsákban, tavakban, boltágakban. Tápértéke kemény kitin-
burka miatt kisebb a naupliuszokénál, amellett hazaszállításuk nagy oxigénigé-
nyük miatt nehézkes.
Bár régebben a szállításhoz fakeretes, egymás fölé tolható vászontálcákat is
javasoltak és a szaküzletekben víz nélkül, csupán nedves csomagolásban is adják
a planktoneleséget — az ilyen szállítási módtól tartózkodjunk. A „száraz” szállí-
táskor ugyanis a réteg aljara került állatkák közül sok megsérül, elpusztul, vagy
levegő jut a burka alá, és így nem merülhet újra a víz alá. Még a kereskedőtől
vásárolt kisebb mennyiségű vízibolhát vagy kandicsrákot is mindig vízzel együtt
vigyük haza, ami műanyagzacskóban könnyen megoldható.
350
A planktonháló keretét 5 mm-es nem rozsdásodó, rugalmas, szilárd anyagból

— cinezett acélhuzal, esetleg sárgaréz — hajlítsuk kör alakúra. A keret átmérője
25-35 cm. Bambusz- vagy jó minőségű farúdra erősítjük. Jól megfelel a könnyű,
szilárd alumíniumcső is, melyet valamilyen jól tapadó festékkel vonjunk be, ne-
hogy kezünket bepiszkolja. A legalább 2 méter hosszú rudat célszerű összetolható
darabokból elkészíteni. A háló zsákja a gyűjtőhely átlagos vízmélységétől függően
45-65 cm mély, de sohase végződjék csúcsban, hanem alul lekerekített legyen.
188. ábra. Planktongyűjtő felszerelés tartozékai: 1. hálókeret — átmérője 20-25 cm; gumi-
szalaggal rögzíthető, változtatható hálóbetétekkel; 2. gyűjtőüveges planktonháló- betét (14
vagy 16-os minőségű molnárselyemszövetből) a halivadék planktoneleségének a begyűjtésé-
hez; 3. egyenes planktonzsák-hálóbetét 6-13-as minőségű molnárselyem- szövetből vagy
nylonból; 4. nagyobb szemnagyságú előtétháló a növényi törmelék és kártékony állatok
kirekesztésére ; 5. kisebb szemnagyságú előtétháló a kívántnál nagyobb eleség kirekesztésé-
re (az előtéthálók ugyancsak gumiszalaggal szoríthatók a hálókerethez) ; 6. szétszedhető
hálónyél bambuszbotokból egymásba tolható rézhüvely végekkel (a—a, b—b és c—c csatla-
kozásokkal), kerékpár-kormány fogantyúval (dr. Lovas Béla nyomán)
351
Anyaga megfelelő szembőségű selyem- vagy nylonszövet (a molnárselyem szita-

anyagokat lyukbőségük szerint számozzák). Ha olyan anyagunk van, amelyen a
számozás nem látszik, akkor textil-lupe segítségével a centiméterenkénti szálak
számát állapítsuk meg, s a kapott szám alapján az alábbi táblázatból leolvashat-
juk a szálszámnak megfelelő gyártmányszámot.
13. táblázat
A molnárselyem szitaanyag
lyukbősége szálainak
minőségi gyártmány a vele fogható plankton-
1/1000 mm- száma
jele száma szervezetek
ben cm-enként
XXX Nr. 16 75 57 Rotatoria és legapróbb Diaptomus

naupliuszok, 0,1-0,6 mm között
XXX Nr. 15 85 54
XXX Nr. 14 95 51 Cyclops naupliuszok és Bosninák,

0,6-1,2 mm között
XXX Nr. 13 105 49
XXX Nr. 12 120 45 1/2

Kifejlett Cyclopsok és Diaptomusok
XXX Nr. 11 130 42 1/2 1 , 8 - 4 m m k ö zöt t
XXX Nr. 10 150 38 1/2
XXX Nr. 9 180 34 Kis vízibolhák (Daphnia pulex),

XXX Nr. 8 195 32 1/2 3-5 mm között
XXX Nr. 7 225 29

Nagy vízibolhák (Daphnia magna),
XXX Nr. 6 250 27 szúnyoglárvák stb., 5 mm-en felül
Ha rendszeresen tenyésztünk díszhalakat és így az év folyamán többféle nagy-

ságrendű planktoneleséget gyűjtünk, akkor érdemes több azonos méretű, más-
más szembőségű szitaanyagzsákkal ellátott hálókeretet alkalmazni. Ezeket cse-
rélhető módon úgy erősítsük az alapkerethez, hogy az utóbbi szélének 3 pontjá-
hoz kis fémkampókat forrasztatunk, és ez a 3 kampó egyenlőszárú három-
szögteret zárjon be. Amikor a cserélhető hálózsákot az alapkeretbe helyeztük, az
előbbi keretét jól feszülő gumiszalaggal szorítsuk a kampókhoz. Ily módon
planktonhálónkat nagyobb lyukbőségű, de nem túl mély tüllhálózsákkal is kiegé-
szíthetjük, amellyel a nagyobb ragadozó halainknak rovarokat, kérészlárvákat,
békaporontyokat stb. gyűjthetünk (ezek befogása gyorsabb hálázást, tehát egy-
úttal nagyobb szembőséget is igényel). Az ilyen cserélhető betétű hálókeret teszi
lehetővé azt is, hogy a plankton tiszta begyűjtése, azaz a nagyobb káros szerve-
zetek visszatartása érdekében az alapkerethez nagyobb lyukbőségű előtét-hálót
szorítsunk hozzá a 3 kampó közt feszülő gumiszalaggal. Amennyiben erre nincs
módunk vagy igényünk, úgy a 13 xxx sz. selyemszita anyagot válasszuk, amely
352
általában a legtöbb célra megfelel; csupán a legapróbb Diaptomus-

naupliuszokhoz és kerekesférgekhez kell az ennél finomabb 15 xxx-es számút
használnunk. Gyakran még a 11 xxx számú szitával is kielégítő eredményt ka-
punk. A szitaanyagot a legvékonyabb varrótűvel varrjuk, mert a durvább tű okoz-
ta nyílásokon a legfinomabb eleség nagy része visszacsurog. A közönséges varró-
fonál átázva hamarosan elszakad, ezért csak jó minőségű selyem- vagy nylonfona-
lat használjunk. Újabban vízben nem oldódó, rugalmas ragasztóanyaggal
(Technokol Rapid) készítik varrás helyett a hálót.
Planktoneleséget csak olyan állóvizekből gyűjtsünk be, melyekben halak nin-
csenek (fertőzés veszélye!). Ilyenek az esővíztócsák, kacsaúsztatók, vizes- árkok,
téglagyári tavak stb. A kerekesférgeket árnyékos, nem túlságosan felmelegedő
vizekben, a vízibolhákat viszont a napos, jól felmelegedő vizekben keressük. Az
utóbbiak például nagy tömegben fordulnak elő a rizsföldek jól felmelegedő sekély
vizében, s onnan szárításra is gyűjthetők. A Cyclopsokat és Diaptomusokat főleg
kora ősztől késő őszig, a vízibolhákat viszont éppen fordítva: késő tavasztól őszig
találjuk meg. A Daphniát mindig szél ellen, a Cyclopsot és Diaptomust pedig for-
dítva: mindig szélirányban fogjuk. Gyűjtéskor a hálót óvatosan vezessük, nehogy
a tó fenekéről a szennyes iszapot felkavarjuk! A zsák száját oldalra fordítva, 8-
asokat írjunk le. Mennél lassabban vonjuk hálónkat a nyolcas alakú pályán,
planktonzsákmányunk annál bőségesebb lesz. Természetesen az sem kedvező, ha
a hálóanyag túl sűrű szövése miatt a hálót alig tudjuk vontatni, mert a víz csak
rendkívül lassan hatol át rajta. Ilyenkor az eleség lassabban gyűlik össze. Éppen
ezért a szükségesnél sohase használjunk sűrűbb hálóanyagot.
Amikor hálónkat a tó vizéből kihúzzuk, ne várjuk meg, amíg a víz teljesen ki-
csurog belőle, mert a háló aljához szoruló állatréteg sok tagja megsérül, össze-
nyomódva elpusztul, vagy levegő megy a burka alá, és így hazaszállítás közben
hullik el. Ezért mihelyt a víz nagyobb része a hálón már keresztülfolyt, a még
benne maradt kevés vízzel együtt öblítsük a háló tartalmát gyűjtőkannánkba,
amelyet már előzetesen a tó vizével 1/3-1/2 részéig megtöltöttünk. A kannában
hazavihető planktoneleség mennyiségét több tényező (a kanna űrtartalma, felületi
nagysága, az időjárás, a hőmérséklet, a planktonféleség oxigénigénye, a hazaszál-
lítás időtartama) befolyásolja; erre vonatkozólag csak a gyakorlatban szerzett
tapasztalataink lehetnek irányadók. Mindenesetre arra törekedjünk, hogy a lehe-
tő legrövidebb úton és a legrövidebb idő alatt érjünk haza a planktoneleséggel.
A begyűjtött planktoneleséget otthon először friss vízzel töltött, nagy felületű,
lapos tálakba, zománcozott fémlavórokba vagy müanyagtálakba osztályozzuk. A
planktonrákocskákkal együtt gyakran nem kívánatos vendégeket (hanyattúszó
poloskát, víziskorpiót, szitakötőlárvát, csíkbogarat stb.) vagy csupán a nagyobb
testű halaknak való állatokat (kérészlárvát, apróbb vízibogarat, ászkarákot, tócsa-
rákot, békaporontyot stb.) is befogunk, amelyeket előzőleg ki kell válogatnunk.
Erre a szaküzletekből vásárolt planktoneleségnél is ügyeljünk, mert azt nem min-
den esetben tisztítják meg. A planktoneleség rostálására akkor kerül sor, ha a
gyűjtésnél planktonhálónkhoz nem használtunk előtét-hálót. Ilyenkor odahaza a
planktont nagyobb szemű tüllhálón szűrjük át, amely az apró eleségállatokat
353
átereszti, a nagyobbakat viszont felfogja. Az utóbbiak közül a halellenségeket

kirekesztjük, avagy megfigyelésre külön kis akváriumokba és üvegekbe helyezzük;
a nagyobb halak számára kitűnő alkalmi „csemegét” nyújtó táplálékállatokat pe-
dig e halak akváriumába rakjuk. A medencébe telepítés előtt azonban vízcsap
alatt jól öblítsük át. A lavórban tiszta vízbe tett planktoneleséget állítsuk hűvösebb
helyre. Belőle minden alkalommal csak annyit adjunk halainknak, amennyit azok
1-2 órán belül elfogyasztanak.
A begyűjtött eleségnek csekély része az apró halivadék számára alkalmas
törpeplankton, vagy ahogy akvaristáink nevezik: „poreleség”, kivéve, ha olyan
helyen gyűjtöttük, ahol abban az időben csak Rotaioria volt. A planktonzsákmány
a legtöbbször különféle fajokból és azok különböző nagyságú fejlődési alakjaiból
áll. Ha tehát halivadékot is etetünk vagy akváriumunkban külön kisebb és külön
nagyobb méretű planktoneleséget igénylő halakat gondozunk, akkor a megfelelő
nagyságú eleséget bronz szitán (ennek hiányában selyemszitán) szűréssel különít-
sük el.
Az eleségnek szitáló rázással való kiválogatása azonban többnyire nem ad jó
eredmény. Sokkal megfelelőbb az ún. úszószitával történő rostálás, mert ez nem
töri az apró planktonállatokat. Úszószitát nem duzzadó (tölgy, vadkörtefa), alakját
megtartó fakeretre kifeszített foszforbronz szitából készíthetünk. A keretet rozs-
damentes csavarokkal erősítsük össze. A szita természetesen csak akkor megfele-
lő, ha a legcsekélyebb rés sem marad a szita és a keret találkozásánál. A bronz
szitaanyagokat a következő minőségi fokozatokban gyártják (1. 14. táblázat).
A legapróbb testű, egészen zsenge ivadékhalaknak, mint amilyen például az
üvegsügér is, a 180-as vagy a 160-as
Foszforbronz szitaanyagok számú szitaanyaggal szűrjük meg az ele-
minőségi fokozatainak séget. Egyébként a 150-es bronzszitát
használjuk az infuzóriát (papucsállatká-
táblázata
kat) követő nagyságrendű etetési stádi-
14. táblázat
umban. Amint az ivadék már kissé to-
A foszforbronz szita vábbfejlődött, a 110-es, majd a 80-as
gyári lyukbősége szitaanyag lesz megfelelő. A Cyclops-
számjelzése 1/1000 mm-ben naupliuszok etetésével azonban nagyon
220 83 vigyázzunk, mert a Cyclopsok a mikro-
szkopikus véglényeket és algákat fogyasz-
200 95
tó békés Diaptomusokkal szemben na-
180 110 gyobb zsákmányt is megtámadnak, s így
160 119 bizonyos körülmények között a haliva-
150 130 dékra veszélyessé válhatnak. Különösen
azok a fajok veszélyesek, amelyek a
140 140
naupliusz alakból nagyon gyorsan ala-
110 175 kulnak át kifejlett Cyclopsszá. A Cyclops-
90 190 naupliuszt tehát sohase adjuk feleslegben
a halivadéknak, hanem legfeljebb csak
80 220
annyit, amennyit az ivadék 2 órán belül
70 248 elfogyaszt. Ha mégis a kellő mennyiségnél
354
több került volna az ivadék medencéjébe, akkor dobjunk be egy kis darabka so-
vány marhahúst a vízbe, s várjuk meg, míg a falánk naupliuszok köréje gyűlnek.
Ekkor gumicsővel kiszippanthatjuk őket.
A szabadból begyűjthető planktoneleség közül a vízibolhákat a ház körül te-
nyészthetjük. Erre a célra esővízgyűjtő hordók, betonfenékkel ellátott kútgyűrűk,
vagy még inkább a nagyobb felületű, laposabb fakádak, közönséges mosóteknők
is megfelelnek. Ezeket vízzel töltjük, majd egy maréknyi érett juh- vagy mar-
hatrágyával (50 literre számítva) megtrágyázzuk. 14 nap múlva vízzel jól elkevert
élesztőt (50 literenként egy babszemnyit) töltünk tartály vizéhez. Ezután kis vízi-
bolhákat (Daphnia pulex) telepítünk a kádba vagy hordóba, melyek ott jól elszapo-
rodnak. A rákocskák a finoman eloszlatott élesztőből, valamint a trágyázástól
időközben bőségesen elszaporodott algákból és ázalékállatkákból táplálkoznak. A
kezdetben zavaros vizet a vízibolhák néhány nap alatt megtisztítják, s akkor az
élesztőoldattal — esetleg olykor egy evőkanálnyi vérrel, húslével vagy tejjel is —
újból megetetjük őket.
SZÚNYOGLÁRVÁK
Az akváriumi halak kedvelt, anyagcseréjüket élénkítő hatású tápanyagokban

gazdag eledele a különféle szúnyoglárvák. Ezt sajnos sok akvarista — és általában
a szaküzletek is — eléggé figyelmen kívül hagyják. Pedig helyszíni megfigyelések a
gyomortartalom-vizsgálatok alapján megállapítottak, hogy a trópusokon díszhala-
ink legtöbbje elsősorban ezeket eszi. Egyes fajok fölfelé nyíló szája is a felszínen
élő szúnyoglárvákkal való táplálkozásra utal (elevenszülő és ikrázó fogaspontyok,
félcsőrös csukák stb.). Egyébként érdemes megfigyelni azt a hirtelen megélénkü-
lést és mohó lakmározást, amelyet a ballasztanyagot nélkülöző, csaknem tisztán
„hússal” — Tubifexszel és Enchytraeusszal egyoldalúan etetett díszhalak egy-egy
szúnyoglárva-etetéskor művelnek. A vörös Chironomus lárvák elvétve szaküzle-
tekben is kaphatók, a többit azonban magunknak kell begyűjteni vagy tenyészte-
ni. Az akvaristák színük szerint a szúnyoglárvák három csoportját különböztetik
meg.
A fekete szúnyoglárvák tömegesen feketés réteget alkotó, egyedenként sötét-
szürke, élénken nyüzsgő, levegőért a víz színére jövő s így főképp ott található,
megzavarva a mélybe menekülő, de rövidesen ismét a felszínre emelkedő, féreg-
szerű vízi szervezetek. Főleg az igazi szúnyogok (Culicidae) családjába tartozó
dalos szúnyog (Culex pipiens), foltos maláriaszúnyog ( Anopheles maculipennis) és
a győtrőszúnyog (Aedes vexans) lárvái ezek.
A dalos szúnyog nőstényei, amelyek az embert egyébként csak kivételes eset-
ben támadják, petéiket pocsolyák, árkok, kacsaúsztatók, sertés-fürdetők és eső-
vizes hordók zavaros vizére rakják. Több száz petéből csónak alakban összetapa-
dó, 1-2 mm nagyságú petecsomókból 1-2 nap alatt kelnek ki az 1 mm-t alig meg-
haladó lárvák.
A maláriaszúnyog a partszéli növényzettel övezett kristálytiszta, szélvédett,
hullámmentes vizekre petézik. Kenucsónak alakú petéit a nőstény a víz felszínére
rakja, ahol azok a két oldalukon levő egy-egy légkamra segít-
355
ségével úsznak. A lerakott sok száz pete szép csillag alakban tapad egymáshoz.
Lárváikat arról ismerhetjük fel, hogy egyedül ezeknek vízszintes a testtartása a
víztükör alatt.
A gyötrő szúnyog nősténye petéit nem közvetlenül a vízre, hanem a rétek nyir-
kos részeire és a vizesárkok szélére rakja. A petékben — mielőtt még be-
száradhatnának — az embrió gyors fejlődésen esik keresztül, s továbbfejlődéséhez
már a pete beszáradása feltétlenül szükséges. Ilyen állapotban a peték akár éve-
kig is kitartanak. Az eső azután a petéket belemossa az árok vizébe vagy az esőtől
keletkező réti vízgyülemlésbe, s itt a lárvák órákon belül kibújnak. A palaszürke
lárvák rendkívül gyorsan nőnek, s egy hét alatt már teljesen kifejlődve kirepül-
hetnek a szúnyogok.
A fekete szúnyoglárvákat tavasztól őszig a planktonnal együtt gyűjthetjük. A
lárvák említett gyors fejlődése miatt, ahol ma bőségben találtuk, ott egykét nap
múlva talán már egyetlen lárvát, sőt bábot sem találunk. Ezért használjuk ki a
gyűjtési alkalmat, s ne halogassuk a lárvák befogását azzal az elgondolással, hogy
e gazdag gyűjtőterületen a legközelebbi planktonozáskor is megtaláljuk majd.
Miután a lárvák gyors mozgásúak és a gyűjtőhelyek vize többnyire igen sekély —
a sűrű szövetű, mély, bőzsákú planktonháló helyett enyhén öblös, ritkább szövésű
hálót használjunk. Ha a planktonhálóhoz kisöblű előtét-hálónk is van, akkor az
ide jól megfelel. A túl nagy nyílású hálószövet az apró, 2-3 mm nagyságú lárvákat
átereszti, ezért ha az ivadékhalakra is gondolunk, ritka szövésű hálót se hasz-
náljunk.
A fekete szúnyoglárvát legtöbbnyire eleségszállító bádogkannánkban visszük
haza. Így azonban a lárvák nagy része — vagy akár valamennyi — elpusztulhat,
miután a szállítás okozta rázástól a víz mélyére menekülnek, s ott megfulladnak.
Ezért a szúnyoglárvákat egymásra rakható, tégla alakú fakeretbe feszített se-
lyemszita tálcákon, vékony rétegben szétteregetve víz nélkül, csupán nedves álla-
potban szállítsuk haza. Szükség esetén a szúnyoglárvákat a plankton-háló nedves
zsákjába is csomagolhatjuk. A lárvák otthon, vízbe rakás után gyorsan magukhoz
térnek.
A fekete szúnyoglárvákat odahaza tegyük nagy felületű edénybe, és tartsuk
minél hidegebben, hogy bábozódásukat késleltessük. Mindamellett igyekezzünk a
készletet mielőbb feletetni, mert a bábokat már csak a nagy szájnyílású halak
ehetik, akisebbek csupán csipkedik, s az így elpusztuló bábok a medence vizét
beszennyezik. Ha mégis sok lárva a vízinövényzet sűrűjében bebábozódva elke-
rülte a halak falánkságát, akkor fedjük le gondosan az akvárium szellőzőréseit
sűrű tüll anyaggal, nehogy lakásunk tele legyen csípő szúnyogokkal. A szúnyogo-
kat azután a fedőüveg alá fújt cigarettafüsttel elkábítjuk, s azok a vízbe hullva a
halak táplálékaivá válnak. Ha a kannában vagy üvegben szúnyoglárva szállítmá-
nyunk lefulladt, ne dobjuk el a lárvákat, hanem az egészet öntsük bele mélyebb
edénybe, és várjunk 5-10 percig, míg az esetleg életrekapó egyedek feljönnek a víz
színére. Ezután a víz alján mozdulatlanul heverő állatokat gumiesővel óvatosan
szívjuk le, és apránként adagolva először ezeket etessük fel. Az etetés befejeztével
azonban a medence aljára süllyedt, meghagyott hullákat iszaplopóval nyomban
távolítsuk el, mert tetemük gyorsan bomlik, hamarosan tönkreteheti az akvárium
vizét.
356
„Fehér szúnyoglárváknak” nevezik az akvaristák az ártalmatlan tollas szúnyog

(Corethra plumicornis) üvegszerűen átlátszó lárváit, miután azok nagyobb tömeg-
ben a háló alján fehéres rétegben láthatók. A hosszú, tollas csápú, sárgásbarna
testű és sárga szőrös lábú tollasszúnyog is igazi szúnyog, de nősténye nem vérszí-
vó. A 12-14 mm-re is megnövő lárvák vízszintes testtartással lebegnek a vízben.
Teljesen átlátszó testükben puszta szemmel is észrevehetjük a két kis ezüstös
légtartályt, amelyek a víz mélysége szerinti levegő-leadásukkal, illetve felvételük-
kel szabályozzák a lárva fajsúlyát. Légzésük nem a víz színéről, hanem bőrükön
keresztül egyenesen a vízből történik. Bábjaik széles fejükről és függélyes testtar-
tásukról ismerhetők fel.
A Corethra-lárvák állóvizekben minden időszakban megtalálhatók. Szú-
nyogban gazdag vidéken vizesárkokban, pocsolyákban, kisebb tavakban gyakran
fantasztikus mennyiségben nyüzsögnek. Miután légzésük nem köti őket a víz
felszínéhez, így a mélyebb vízrétegben is megtalálhatók. Gyűjtésükre ne használ-
junk finom szitaanyagú hálót, mert a megzavart „üveg-lárvák” gyors testcsapá-
sokkal menekülnek s ezért gyorsan kell dolgoznunk. Tekintve, hogy a fehér szú-
nyoglárvák bőrlélegzésűek, ezeket már kannában szállíthatjuk haza. A szitatál-
cáknál arra ügyeljünk, hogy vékony rétegben teregessük az igen törékeny testű
állatokat.
A Corethra-lárvát a kisebb-nagyobb halak egyaránt szívesen fogyasztják, de
189. ábra. Felszerelés szúnyoglárva gyűjtéséhez: a) szállítótálca; b) mosószita az iszapból

való kirostáláshoz (1,0-1,5 mm lyukbőségű, nem rozsdásodó fémszövet); c) rovar-
szippantó (aspirátor) a házi tenyésztésre kiszemelt petés nőstényszúnyogok befogásához
(Lovas nyomán)
357
ne tegyük ivadékos medencébe, mert ragadozók! A fehér szúnyoglárvák jól szel-

lőztetett, lapos edényekben hűvös (télen fagymentes) helyen sokáig eltarthatók.
Bármennyit tárolhatunk belőlük, mert a kikelő szúnyogok vérszívásától nem kell
tartani.
A vörös szúnyoglárvák az ártalmatlan árvaszúnyogok (Chironomidae) iszapban
élő piros színű lárvái, amelyeket egész évben, de főként télen szennyvizes árkok-
ban találhatunk. Leggyakoribbak köztük a közönséges árvaszúnyog (Chironomus
plumosus) 10-18 mm hosszú vöröses lárvái. Az előzőkben ismertetett két típustól
eltérően a Chironomas-lárvák növényi törmelékekben gazdag iszapba vájt, kibélelt
járatokban élnek. Csak az erősen felmelegedett, oxigénszegény víz felszínére jön-
nek fel, ezért planktonozás közben ritkán kerülnek a planktonhálóba. Bábjukat is
csak kikelés előtt láthatjuk a víz felszínén. Az akvarisztika előnyére ezek lárva
állapotban telelnek át, s így télen is változatossá tehetjük velük az akváriumi
halak étrendjét.
A Chironomus-lárvákat mosó szitával rostáljuk ki az iszapból. Ilyen iszaprostát
erősebb nyélre szerelt hengeres vagy tölcsér alakú, 1,0-1,5 mm lyukbőségű, nem
rozsdásodó fémszövetből készíthetünk (ugyanezt Tubifex-gyűjtéshez is használ-
hatjuk). Ezzel az iszapot „kikanalazzuk”, majd addig rázogatjuk, míg az iszap a
nyílásokon eltávozik, és csak vörös szúnyoglárvák és növényi törmelék stb. marad
benne. Otthon az egészet tegyük vödörbe, az alá pedig tegyünk nagy, sűrű szitát,
s vízcsap alatt — bottal kavargatva — mossuk ki. A vödörből a vízzel a törmelék-
ből csak a kiszabaduló lárvák bukjanak át.
A vörös szúnyoglárvákat lapos edényben jól megnedvesített ruhán vagy nedves
rongy között hűvösebb helyen raktározzuk. Az így elég sokáig eltartható lárvákat
azonban naponta legalább egyszer vízcsap alatt szűrőszitába téve alaposan öblít-
sük át. A Chironomus-lárva igen tápláló haleledel, melyet a halak általában igen
kedvelnek. Mindamellett folytonos egyoldalú etetése nem tanácsos. Ilyenkor
ugyanis gyakran tapasztaltak megbetegedéseket, mely valószínűleg a lárvák
szennyvízcsatornákból való származásával kapcsolatos. Az is megfigyelhető, hogy
a halak egy idő múlva nem szívesen fogadják. Az el nem fogyasztott vörös szú-
nyoglárvák azután beássák magukat a medence talajába.
Szúnyoglárvát házi keltetés céljából — főként az ivadékhalak táplálására al-
kalmas, pár mm nagyságúakat — könnyen tenyészthetünk a Lovas-féle anód-
szerrel. Csak a nőstény szúnyogok begyűjtése jár némi fáradsággal, azok petézte-
tése és a peték kikeltetése, illetve a lárvák nevelése már szórakozás számba megy.
Tenyésztésre a dalos szúnyog (Culex) és a maláriaszúnyog (Anopheles) jöhet
számításba. Közülük is a malária szúnyog az, amelynek sok helyen egyszerűbb a
begyűjtése. A tenyészethez petékkel teli nőstényeket kell összefogni az ún. rovar-
szippantóval. A fogócső tölcséresen kiképzett végével óvatosan, 1 cm távolságra
megközelítjük a falon ülő szúnyogot, majd a gumicső rövid, de erőteljes megszívá-
sával az állatot az üvegbe szippantjuk.
A feltűnően nagy, tollas csápú hímekre ne vadásszunk, csakis a vért szívott
vagy már petékkel teli, nagy potrohú nőstényekre (a nőstény potroha közvetlenül
a vérszívás után élénkpiros, majd az emésztés előre haladtával mindinkább meg-
feketedik). Megtermékenyített nőstényben a megemésztett vér helyét érő peték
358
foglalják el, amelyek sárga tömege áttűnik a potroh falán. Lelőhelye a tehénistálló,
ahol ferdeszögben eltartott potrohhal pihen a falon. Egyegy istállóban sokszor
több ezer maláriaszúnyog is meghúzódik. A dalos szúnyog nőstényei inkább a
hűvösebb őszi idő beálltával térnek be az istállókba, egyébként inkább a pincék
falán pihennek, testükkel a falfelülethez simulva. Nyáron tehát egy-egy pincében,
kamrában vagy istállóban negyed óra alatt néhány száz állatot könnyen össze-
gyűjthetünk. Túl sokat nem érdemes belőlük a szippantóhengerben összezsúfolni,
mert összetörik magukat és a bepárásodó üvegfalhoz tapadnak. Ha messzire szál-
lítjuk a tenyészanyagot, akkor fújjuk át őket kis tüll-ketrecbe.
Szúnyogtenyésztésre legmegfelelőbb egy 10-15 literes akvárium vagy üvegkád.
Ebbe töltsünk néhány cm magasságú vizet, majd takarjuk le tüllanyaggal, mely-
nek széleit körös-körül kössük le. Az így előkészített edényben a tülltakarón vá-
gott kis nyíláson keresztül (melyet azután leragasztunk) óvatosan fújjuk be a
szúnyogokat. A sérültek a víz felszínére hullanak és elpusztulnak. Az egészsé-
gesek viszont az edény falara ülnek; az érett petéjűek néhány óra múlva már le-
szállnak a vízre és lerakják petéiket. Amikor már nincs több petéző nőstény, ciga-
rettafüsttel kábítsuk el az állatokat, amelyek a vízbe hullanak. Ezután a tüllhálót
vegyük le, s a vízbe hullott szúnyogokat csipesszel öljük meg és szedjük ki.
A szúnyogpeték szobahőmérsékleten néhány nap alatt kikelnek. Az apró lár-
vákkal a halivadékot akár rögtön etethetjük, a nagyobb halaknak viszont tovább
neveljük. A lárvákat ilyenkor finom porra zúzott szárított vízibolhával, hús- vagy
halliszttel, salátaporral etessük.
ENCHYTRAEUS
A kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) Enchytraeidae családjába tartozó,

hazánkban vadon is tenyésző televényféreg (Enchytraeus albidus)
tenyészládikákban nevelhető, igen tápdús haleledel. A 20-35 mm hosszú és 0,5-
0,8 mm _átmérőjű, tejfehér színű féreg szerves hulladékkal táplálkozik. Erdei fák
tövén megtelepedő moharéteg alól, korhadó avar közül, vagy konyhahulladékos
szemétdombról gyűjthető. A tenyészet megindításához szükséges kevés férget
szaküzletből vagy akvaristáktól könnyen beszerezhetjük.
A tenyészládika megközelítő mérete kb. 30 X 20 X 10 cm. Legalább 2 ládában
tanácsos tenyészteni, hogy a férgek szaporodási időtartamára számítva, a ládák-
ból felváltva etessük a halakat. A ládákat töltsük meg erdei lombföld (virágföld) és
tőzeg fele-fele aranyú keverékével, de a láda legaljára 1-2 cm vastagságban kizá-
rólag csak tőzeget teregessünk. A talajt nedvesítsük meg, de éppen csak nyirkos
legyen. A 8-10 cm magas talajrétegbe ezután a láda közepe táján készítsünk te-
nyérnyi mélyedést, ez lesz a legmélyebb pontján kb. 3-4 cm-es etetőgödör. Most
telepítsük be a ládákat férgekkel, ládánként mintegy dió nagyságú (10 g) féregku-
pacot számítva. Az etetőgödör fölé tegyünk 2-3 mm vastag üveglapot, esetleg két
részre osztva (kb. 16 X 14, vagy 2 db egymás mellé tolt 8 x14 cm-es darabot).
Végül az egész ládát takarjuk le egy megnedvesített zsákdarabbal (legcélszerűbb a
359
láda méretéhez igazodó fakeretre kifeszíteni, és fedélként felszerelni). -

A betelepítés után a férgeket etessük is meg pépesen elkészített szénhidrátos
ételekkel (főtt zabpehely, sárga- és fehérrépa, borsó, bab, kelkáposzta, paradi-
csompüré, spenót, dara stb.). Tejterméket azért ne etessünk velük, mert hamaro-
san megjelennek ellenségeik, az atkák és a sajtmuslicák, amelyek az egész tenyé-
szetet kiirtják. A tenyészet másik kellemetlen vendégei az eleségre odavándorló
hangyák. Ezek ellen úgy védekezhetünk, hogy a ládát a levegőbe függesztjük, vagy
négy sarkára fölfelé fordított
villamossági porcelán-
szigetelőtalpakat erősítünk.
A megfordított szigetelőtalp
kalapjába vizet vagy olajat
töltünk, amely megakadá-
lyozza a hangyák feljutását
(Józsa László módszere). A
férgeket se etessük túl, mert
eledelük megpenészedik. 2-3
naponként etessünk, mindig
kissé szikkadt ételpéppel, s
az előzőetetésből esetleg
megmaradt eleséget ilyenkor
szedjük ki. Ha az ételmara-
dék már penészedni kezdett
volna, akkor a penészedés
190. ábra. Enchytraeus-tenyésztőláda (Frey nyomán) kikapart helyét locsoljuk meg
kevés ecetes vízzel vagy szór-
junk rá kevés korpát. A hazai Enchytraeus 6-16 C° hőmérséklet között tartható.
Ezért általában hűvösebb helyre állítsuk a ládákat. Különösen nyáron kerüljük a
napos, száraz helyen való tartást. Ha a tenyészet fölső talajrétegét fel akarjak
frissíteni, helyezzük a ládát feltétlenül rövid időre a napra, vagy erős izzólámpa
alá. Ekkor a talaj gyors száradása miatt a férgek a láda legaljára húzódnak, így a
felettük levő talajréteget kicserélhetjük. A tenyészetből csak akkor kezdjünk etet-
ni, amikor a láda üveglapja alá már sűrű rétegben tapadnak a férgek (kb. a bete-
lepítést követő 3-6. héten).
Az Enchytraeust a halaknak csak más eleséggel váltogatva, illetve azok ki-
egészítéseképpen szabad adni; mert különben elzsírosodnak tőle, színtelenek ma-
radnak és tenyészképtelenné válnak. Etetés előtt a teng észláda üvegéhez tapadt
fehér férgeket csipesszel leszedjük és fémszövetű teaszűrőben vízcsap alatt átöb-
lítjük, majd a vízbe szórjuk. Az el nem fogyasztott férgeket a talajról iszaplopóval
távolítsuk el, mert megfulladnak és a vizet beszennyezik. Kisegítésképpen haliva-
déknak is adhatjuk, ha előzőleg tubifex-vágóval összevagdaltuk és nylonhálóban
vagy foszforbronz-szitában jól kimostuk.
360
GRINDÁL
A „grindál” néven szaküzletekben kapható, vékony fehér férgek a hazai

Enchytrasus trópusi eredetű rokonai, s az előbbiekhez hasonlóan házilag te-
nyészthetők. A grindál féreg (Enchytraeus buchholzi) a hazai Enchytraeusnál ki-
sebb, 6-15 mm hosszú, és vékonyabb, 0,25 mm átmérőjű fehéres féreg; főként
karcsúsága miatt a kissé már megerősödött ivadékhalak etetésére is igen alkal-
mas!
Grindált szivardoboz nagyságú vagy annál is kisebb (kb. 15 X 12 X 5 cm) bá-
dog- vagy műanyagfalú dobozokban tenyészthetünk. Azért kell vízhatlan láda,
mert a gríndálférgek az állandó nagyfokú nedvességet kedvelik. A doboz talajául
tőzeget használjunk, amely lehet hazai is. Helmut Pinter föld vagy tőzeg helyett
kizárólag mohát ajánl, mert az nehezebben szárad ki. A tőzeg fölé vékony üvegla-
pot teszünk, s az egészet porózus fedővel lesötétítjük. Ez a trópusi eredetű féreg
érthetően a meleget kedveli: a 18-24 C°-ot, s 14 C° alatt beszünteti táplálkozását.
Tápláléka az előző fajéval azonos. Vigyázzunk, hogy csak kihűlve adjunk neki
ételt. A zabpehely a medence vizét könnyen zavarossá teheti, ezért etetés előtt a
grindálférgeket alaposan mossuk ki. Rendkívül gyorsan szaporodnak sajteledeltől.
Ezzel bajt nem idézhetünk elő, ha a sajtból borotvapengével hártya vékonyságú
szeletkéket metszünk le, és keveset adunk belőle a tenyészetbe. A grindálférgek a
hazai Enchytraeusnál gyorsabban szaporodnak, ha talajukat állandóan nedvesít-
jük, s rendszeresen etetjük és melegebb szobahőmérsékleten tartjuk őket. Gyors
szaporodási ütemükre való tekintettel ügyeljünk arra, hogy még túlságos elszapo-
rodásuk előtt idejében oltsuk át őket másik tenyészládába.
A grindálférgeket ugyanúgy etetjük halainkkal, mint a közönséges televény-
férgeket, csak a serdültebb ivadék számára ezt már nem kell összevagdalni.
FÖLDIGILISZTA
A közönséges földigilisztát (Lumbricus terrestris), e mindenki által jól ismert

gyűrűsférget nagyobb, s főleg a nagyra táguló szájú ragadozó akváriumi halaink
(nagytestű cichlidák, díszsügérek, nandidák, harcsák stb.) etetésére hasz-
nálhatjuk. E nagy tápértékű haleleséget kerti vagy gyeptalajokból gyűjthetjük.
A begyűjtött gilisztát odahaza az Enchytraeusénál nagyobb (pl. 40 X 30 X 15)
méretű faládában tarthatjuk, sőt tenyészthetjük is. A láda aljára tegyünk őszi
falombot, majd erre az avarrétegre teregessünk porhanyós termőföldet. A te-
nyészet talajának itt nem szabad túl nedvesnek lennie, arra azonban vigyázzunk,
nehogy kiszáradjon. A giliszták táplálására vegyítsünk a talajba kevés főtt bur-
gonyát, káposztát, répalevelet vagy bármilyen más zöldség- és gyümölcs-
hulladékot. A tenyészláda jól záródó fedelének fémháló-szövete legyen, hogy kellő
szellőztetést biztosítson.
Miután a földigiliszta bélcsatornája földet tartalmaz, ezért a halak etetése előtt
24 órával rakjuk a gilisztát nedves falú üres befőttesüvegbe, s azt gézzel
361
kössük le. Itt a féreg kiüríti béltartalmát és megszabadul nyálkarétegétől. Ezután

alaposan átöblítjük és egészben vagy összevagdalva, majd újból kimosva adhatjuk
a halaknak.
,,MIKRÓ”
„Mikró”-eleség gyanánt a szaküzletek a fonálférgek (Nematoda) Turbatrix nem-

zetségébe tartozó, 1-2 mm nagyságú, fehéres ecetférgecskéket (Turbatrix aceti)
árusítják (régi neve: Anguillula silusiae).
A „mikró”-eleséget a zsenge halivadék etetésére tenyésztjük. A szaporításához
szükséges „ol-
tásnyi”
tenyészanyagot
szaküzletből
vagy akvarista
társunktól sze-
rezzük be. Az
ecet- vagy tej-
savbaktériu-
mokkal táplálko-
zó férgecskéket e
baktériumok
táptalaján te-
nyésztik. Kül-
földön
baktériumtáptala
jként kis üvegtál-
191. ábra. „Mikró"-tenyészetek: 1. „Mikró"-tenyésztőüveg ka aljára zab-
(Sterba nyomán) ; 2. a nálunk dívó, kávézaccos virágcserép- pelyhet hintenek,
ben való „Mikró"-tenyésztés s erre annyi tejet
csepegtetnek,
hogy a zabpehely éppen csak átnedvesedjék. A táptalajt törzskultúrával oltják be,
majd az edénykét üveglappal fedik. A kis fonálférgek rendkívül gyorsan szaporod-
nak, s hamarosan ellepik az edény oldalát és az üveglapot. Ha sok eleségre van
szükség, — kevés vízben oldott háztartási élesztővel locsoljuk meg a kultúrát.
Másik módszer szerint közepén kissé kiöblösödő alakú üveg aljára — a kiöblösö-
dés alsó széléig —állott sört töltenek, és a törzsanyagot az üveg kiszélesedő részé-
re, közvetlenül a sör szintje fölé oltják. Nálunk a „mikró” tenyésztők kis virágcse-
rép alsó nyílását kaviccsal elzárják és tisztára mosott, majd kiszárított feketekávé
maradékot tesznek bele, ezt aludttej savóval átnedvesítik, majd törzskultúrával
beoltják és üveglappal lefedik. A kávémaradékot az aludttej savójával tartsuk
állandóan enyhén nedvesen. A legkedvezőbb tenyésztési hőmérséklet 25-28 C°, de
szobahőmérsékleten is jó eredményt kapunk. A tenyészet 2-3 hét alatt kimerül, és
elsavanyodik, ezért átoltással meg idejében meg kell újítani.
A tenyészedény oldaláról vagy a kávémaradékos kultúra fedőüvegéről cel-
luloidlemezzel vagy ecsettel leszedett férgeket vízzel telt üvegfiolába sodorjuk. A
fiola száját ujjunkkal befogva, tartalmát összerázzuk, egyszer-kétszer
362
felfordítjuk. Ezután megvárjuk, amíg a férgecskék a fiola aljára ülepednek, majd a

szennyezett vizet leöntjük. Ezt mindaddig megismételjük, amíg az öblítő víz a
férgek fölött tiszta marad. Csak ezután öntjük be a férgeket az ivadék akváriumá-
ba. Az el nem fogyasztott férgeket a talajról feltétlenül szedjük ki iszaplopóval,
mert tetemük hamar penészedik és az ázalékállatok jó táptalajává válik.
ARTEMIA
A gerinctelen állatokról szóló fejezetben már említett só-rákocska vagy népies

nevén „sóféreg” (Artemia salina) kiszárítva forgalomba hozott petéit házilag kikel-
tetve —kitűnő ivadékeleséget nyerünk, amely tovább nevelhető a nagyobb halak
számára. Apró, dohánymag nagyságú és színű petéi a nőstény torlábai közt —
kisebb részben a potrohszelvényeken — vehetők észre. A legnagyobb tömegben az
észak-amerikai Nagy Sóstóban és a kaliforniai tengerpart sósvizű lagúnáiban él.
Itt nemcsak petéit gyűjtik és szeparálják zsákszámra, hanem a nagyobb akváriu-
mi halak etetésére fejlettebb alakjait is mélyhűtve, lezárt műanyagzacskóban
hozzák forgalomba, melyek odahaza hűtőszekrényben eltartva, bármikor friss
élőeleség gyanánt felhasználhatók. Az európai szaküzletekbe kerüld Artemia -
peték nagy része az USA Utah államából a Nagy Sóstó vidékéről származik. Érde-
kes, hogy bár a sórákocska annyira kedveli a sós vizet, hogy annak mindenféle
koncentrációjához és összetételéhez kitűnően alkalmazkodik (így pl. házilag ten-
gervízben is jól keltethető), magában a tengerben mégsem fordul elő.
A száraz, de levegős helyen tárolt peték üvegfiolákban évekig megtartják élet-
képességüket. Ha a keltetési előírásokat betartva mégsem kapunk kielégítő ered-
ményt, ez azt jelenti, hogy a vásárolt peték túl régi, vagy rosszul tárolt szállít-
mányból valók. Egy-egy fiola sok ezer petéjéből számos tenyészetet létesíthetünk.
A fiolát mindig jól dugaszoljuk le!
A petéket külföldön tölcsér alakú keltetőedényekbe rakják, amelyek falához
belülről szellőztető vezetéket és levegőporlasztót rögzítenek. A tölcsérszerű edény-
ből az etetésre szánt lárvák az alsó csap megnyitásával az alátartott hálóba
hullanak. Céljainknak azonban 5-6 literes edény, pl. kis üvegkád is megfelel, az
alacsony vízoszlop egyébként is mindig kedvezőbb. A konyhasós keltető oldathoz
vegytiszta vagy legalábbis jódmentes konyhasót (NaC1) használjunk. A szakmun-
kák többsége literenként 50 gramm konyhasót javasol, de a legjobb kelési ered-
ményt a literenként 15 grammos töménység adja. 1 liter vizet 30 C°-ig melegítünk,
közben feloldjuk benne a sót, majd a keltetőedény vizéhez kevergetéssel vissza-
öntjük. A lágy és enyhén lúgos víz a kikelési arányt megsokszorozza, ezért a víz
lúgosítására egyesek a keltetővíz minden literére 1 csapott mokkáskanálnyi bóra-
xot oldanak fel. 26-28 C° hőmérsékleten a peték 24, 20-22 C°-on 48 óra alatt
kelnek ki. 22 C° alatt egyáltalában nem érdemes keltetni. A jó kelési eredményhez
a finoman porlasztott szellőztetés is hozzátartozik.
Az egyszerű konyhasós keltetővíznél is jobb keltetési eredményt kapunk, ha
363
a mesterséges tengervíz készítéséhez szükséges sókeveréket oldjuk fel, vagy meg-

felelőképpen hígított tengervizet használjunk. A jó langyos tenyészvíz tetejére
késhegynyi (mintegy 100-150 db) petét szórunk. Tanácsos a petéket egy nagyobb
etetőgyűrű közepébe szórni, nehogy a szellőztető által keltett vízmozgás az üveg-
kád falára sodorja őket. Siettethetjük a kikelést, ha a petét jól megnedvesített
vászonkendőbe tesszük, azt összehajtogatjuk, s néhány kisebb kavics- csal eny-
hén megterheljük. 10-15 perc múlva a kendőt belemártjuk az előkészített
tenyészedény sós vizébe, és az így felpuhított burkú peték a fenékre süllyedve 4-6
óra múlva már kikelnek. A tenyészetet világos, napos helyre állítsuk. A kikelő
vörösesbarna naupliuszok 0,3-0,6 mm nagyok, és egyes halfajok (főleg a ragado-
192. ábra. Átlátszó műanyagból ké- 193. ábra. Artemia-eleség etetés előtti
szült, levegővezetékkel és porlasztóval tisztítása (magyarázat a 364-365. olda-
felszerelt Artemia-keltető tölcsérek lon)
zók) ivadékai már közvetlenül az elúszás után, másoké 1- 2 hetes korukban fo-
gyaszthatják.
A fejlettebb halak számára a naupliuszokat Daphnia nagyságúvá, sőt a nagy
halak számara akár kifejlett (10-15 mm-es) állatokká nevelhetjük. Ehhez a finom
porlasztású szellőztetésen kívül a só-rákocskák lebegő zöldalgákkal való rendsze-
res etetése szükséges. Megzöldült vízből szűrőpapíron felfogott lebegő
zöldalgamasszát adjunk a tenyészvízbe, de ázalékállatkákkal és porrá dörzsölt
szárított haleleséggel is etethetjük őket. Az utóbbiak túladagolásával azonban a
tenyészet vizét hamar beszennyezhetjük. Rendszeres etetéssel, 25-26 C°-on mint-
egy 25-30 nap alatt fejlődnek ki a só-rákocskák.
Az Artemiával való etetés előnye, hogy semmiféle fertőző anyagot nem hur-
colhatunk vele az akváriumba, s így a legérzékenyebb halakat és halivadékot is
veszély nélkül táplálhatjuk vele. A naupliuszlárvákat 6-10 mm átmérőjű gumicső-
vel sűrű szövetű kézihálón keresztül zománcozott vagy műanyagvödörbe (fémvö-
dör a sós víz miatt ártalmas!) szívjuk, majd tiszta édesvízbe merítjük, s csak ez-
után adjuk az ivadéknak. Tanácsos az etetés megkezdése előtt fél órával a szellőz-
tetést beszüntetni, hogy az elpusztult lárvák leülepedjenek. Vagy ha a hálóból a
sóférgeket a tenyészetbe szájával lefelé fordított virágcseréppel-
364
ső nyílásába töltjük (pipettával), akkor a fényt kereső naupliuszok a cserép te-

tején sorra kisereglenek, az elpusztultak pedig benn maradnak a cserépben. A
nagyobb Artemiákat akár kézihálóval is összefoghatjuk, de azokat is csak édes-
vízzel való kimosás után adjuk a halaknak.
Mind a naupliuszok, mind a kifejlett rákok édesvízben csak 6-8, legfeljebb 12
óráig maradnak életben, ezért csak annyit tegyünk belőlük egyszerre az ak-
váriumba, amennyit a halak 1-2 órán belül elfogyaszthatnak. Igen jók a só- rá-
kocskák tengeri állatok etetésére, miután a tengervízben hosszú ideig is elélnek.
Az etetés után a leszívott sós vizet visszaöntjük a tenyésztőedénybe és újabb kés-
hegynyi petét szórunk a felszínére. A tenyészet vize általában 14 nap alatt merül
ki, ezért a folyamatos etetéshez két párhuzamos tenyészetre van szükség.
DROSOPHILA
A rovareleség — ballasztanyag (kitin) tartalmánál fogva — a halak bélmű-

ködésére élénkítő hatással van. Főleg a felszín alatt tartózkodó halfajok (ikrázó
fogaspontyok, félcsőrös csukák stb.) számára természetszerű táplálék ez. A kis-
testű díszhalaknak megfelelő rovareleség elsősorban a házilag tenyészthető, mint-
egy 2-4 mm hosszú gyümölcslegyecske (Drosophila melanogaster). A gyü-
mölcslegyek —éléskamráink nem szívesen látott vendégei.
A Drosophila tenyésztésére több befőttesüve-
get (legkedvezőbb méret az 1,5 literes) már a
betelepítés előtt egy nappal tartsunk legalább
20-22 °C-os helyiségben. Az üveg száját lenvá-
szonnal vagy gézzel fedjük le. Az üveg aljára 1,5
cm vastagságban kásás táptalajt töltsünk. A
táptalaj lehet körtekása, szilvalekvár,
paradicsompulp vagy ehhez hasonló. Ezek vala-
melyikét sűrű péppé keverjek, és felfőzzük. Az
üvegbe öntött pép tetejére kihűlése előtt kevés
élesztőoldatot csepegtetünk (borsónyi élesztőt
desztillált vízben oldjunk fel), s néhány nőstény
és hím muslicát telepítsünk mindegyik üvegbe.
A hímet szabad szemmel gömbölyűbb potrohvé-
géről és kisebb, karcsúbb testéről ismerhetjük
fel. A nyüvek bábozódásának könnyítésére te-
gyünk az üveg aljára kissé összegyűrt, redőzött
pergamenpapírt vagy pár szál fagyapotot. A 25
C°-os hőmérsékletnél nagyobb meleg sietteti,
akisebb késlelteti a kikelést. Ha már sok báb
van, akkor kezdhetjük a kikelt muslicák felete-
tését. Időközben készítsünk új tenyészetet 3-10 194. ábra. A közönséges muslica
napos muslicákkal, hogy így az eleség folyama- (Drosophila melanogaster) oldalné-
tosan álljon rendelkezésünkre. zetben, kb. 20-szorosan nagyítva
365
A beszáradt, megkeményedett táptalajú tenyészüvegből a legyecskéket előbb

cigarettafüsttel kábítsuk el, és így szórjuk az akváriumba. Egyszerűbb az etetés,
ha átlátszó műanyagdobozban tenyésztünk. Ennek tetején szellőzésül kétforintos
nagyságú lyukat vágunk, és fehér vászonnal leragasztjuk. A doboz oldalán is lyu-
kat vágunk, ebbe üvegcsődarabkát rögzítünk. Egy üvegfiola átfúrt dugójába ha-
sonló (kb. 10 mm átmérőjű) üvegcsövet teszünk, s gumicsőtoldattal a két üveg-
csövet összekötjük. Ha mármost a tenyészetet sötét ruhával letakarjuk, akkor a
legyecskék a rövid üvegcsöveken keresztül a világosban hagyott fiolába vándo-
rolnak, ahonnan azután könnyen adagolhatjuk őket (Stein módszere).
PARAMECIUM
Az éppen kikelt, illetve, „elúszott” halivadék legapróbb élőeleségét alkotó egy-

sejtű ázalékállatok (Infusoria) közül legérdemesebb a papucsállatkát (Paramecium
caudatum) tenyészteni. A poshadó vizekben igen gyakori 0,12-0,35 mm hosszú,
mikroszkopikus véglény tiszta tenyészetének nagy előnye — a régebbi, bizonyta-
lan összetételű ún. „infuzória-tenyészetekkel” szemben —, hogy a halivadék már
életének első napjaiban szívesen fogyasztja, könnyen tenyészthető és nagyobb
tömegben is teljesen veszélytelen a zsenge ivadékra, amit nem mindegyik ázalék-
állatról mondhatunk el.
Paramecium-tenyészet céljára 2-3 literes befőttesüveget használjunk. Ezt félig
vagy 2/3 részéig töltsük meg vízzel. A tenyészet tápközegéül 1-2 cm-es, kockákra
vágott és napon vagy kályhaközelben jól kiszárított karalábét vagy repcét szór-
junk a vízbe (üvegenként 2-3 kockányit számítva). Ezután beoltjuk a tenyészetet
valamelyik akvaristatársunk tenyészetéből származó papucsállatkákkal. Ha erre
nincs lehetőségünk, akkor szűrjünk át mocsaras víz iszaprétegének közeléből
vagy bármely régibb pocsolyából származó vizet a legsűrűbb selyemszitaanyagon,
s a szűrletben mindig megtaláljuk a Parameciumokat. Felismerésükre és tenyé-
szetünk tisztaságának rendszeres ellenőrzésére igen jó szolgálatot tesz egy 8-10
szeres nagyító lupé, vagy még inkább egy 40-60-szoros nagyítású zsebmikro-
szkóp. A tenyészetet világos, napos helyre állítsuk. Ha a tenyészet termelékenysé-
ge egy idő múlva csökken, akkor újból dobjunk be néhány darabka szárított kara-
lábét, repcét vagy karórépát, s egyidejűleg a tenyészet vizét is cseréljük ki. A már
jól működő tenyészethez a szárított karalábédarabkák helyett egy-egy kávéska-
nálnyi tejet is önthetünk, ami azzal az előnnyel is jár, hogy megszünteti a tenyé-
szet kellemetlen szagát. Egyszerre csak kevés tejet öntsünk a tenyészetbe, mert az
el nem fogyasztott tej megsavanyítja a vizet. Újabb tejadagot csak akkor adjunk,
ha a víz már teljesen kitisztult.
A kevésbé érzékeny halak ivadékát minden különösebb veszély nélkül etet-
hetjük papucsállatkákkal A tenyészet sűrűjéből üvegpipettával keveset vegyünk
ki, és a tenyészvízzel együtt töltsük az ivadék medencéjébe. Az apró halivadék
megélénkülése és ugrásszerű mozdulatai jelzik a papucsállatok utáni vadászatot.
Olyan halfajok ivadékát, amelyek érzékenyebbek a baktériumok-
366
kal szemben (pl. neonhalak, razbórák stb.) csak tiszta közegű papucsállatkákkal
etethetjük. Erre a célra egy kisebb, hosszú nyakú, nem színes likőrösüveget tölt-
sünk meg nyaki részéig a Paramecium-tenyészet vizével. Ezután tiszta vízben
megnedvesített laza vattadugót vékony dróttal átfogva toljunk le az üveg nyakába
úgy, hogy a vatta alsó vége beleérjen a tenyészet vizébe. Ezután a vattadugó fölé
öntsünk tiszta vizet, egészen az üveg nyílásáig. Az üveg alsó felét csavarjuk papír-
ba. Egy idő múlva a Parameciumok a vattán keresztül a tiszta vízbe vándorolnak
át. Az üveg dugó alatti részében keletkező oxigénhiány miatt a papucsállatok az
oxigénben gazdagabb tiszta vízbe menekülnek. Innen azután szemcseppentő pi-
pettával tiszta állapotban kiszívathatók. A vatta fölé vándorolt papucsállatokból a
további etetéshez higiénikus kultúrát is készíthetünk. Tiszta, 1-2 literes befőttes-
üvegbe csapvizet töltünk, ezt leborítva egy napig állni hagyjuk, majd a tiszta
Parameciumokkal beoltjuk, s a továbbiakban csak tejjel tápláljuk őket.
EUGLENA
A halivadék számára ideális táplálék az Euglena nevű ostoros egysejtű. Te-

nyésztésének igen nagy előnye, hogy teljesen tiszta és szagtalan, ezért etetéskor
semmiféle előkezelést nem igényel. A zöld ostorosok közül az egyik leggyakoribb
és tenyésztésre is alkalmas faj a csillagos zöld ostoros (Euglena viridis). Orsó ala-
kú, 25-58 mikron hosszú, elülső végén hosszú ostort visel; közepén csillag elren-
deződésű zöld színtestek vannak, és ostorának alapjánál egy piros „szemfolt ül”.
Túlszaporodásával sekély vizekben vízvirágzást is előidézhet.
Az Euglena viridist olyan vízben tenyésszük, amelybe annyi tőzegfőzetet te-
szünk, hogy kissé zavaros legyen. Ezután a tenyészvíz minden literére 0,5 gramm
húskivonatot adjunk, amit egy evőkanálnyi zsírtalan húsleves is helyettesíthet. A
tenyészet beoltásához szükséges törzs beszerzése nem mindig könnyű. Ha ilyen-
hez nem tudunk hozzájutni, akkor keressük meg a szabadban a jól bezöldült,
poshadó vizekben. Az Euglena tenyészet ellenőrzéséhez is kitűnő szolgálatot tesz
egy 40-60-szoros nagyítású zsebmikroszkóp. Ha a beoltott tenyészetet világos
helyen tartjuk, már 1-2 hét múlva erősen megzöldül, és ettől kezdve minden 3-4.
napon etethetjük belőle a legapróbb, éppen táplálkozni kezdő halivadékot. A te-
nyészet vizét közvetlenül átvihetjük a medencébe. A kivett folyadékot friss vízzel
pótoljuk, s ehhez ismét kevés tőzegfőzetet és húslevest adunk. Ha nincs már
szükségünk a tenyészetre, állítsuk sötétebb helyre, majd ha szükségünk lesz rá,
ismét világos helyre tesszük, tápanyagot adunk hozzá és ezzel fellendül a tenyé-
szet.
ALKALMI ÉLŐELESÉGEK
Az eddig ismertetett élő haltáplálékokon kívül alkalomszerűen más apróbb élő-

lényekkel is változatossá tehetjük akváriumi halaink étrendjét, mindenekelőtt a
planktoneleséggel gyakran begyűjtött egyéb vízi szervezetekkel. Ezek egy része
ugyan veszélyes halellenség is lehet (szitakötőlárvák, hanyattúszó polos-
367
kák, víziskorpiók, csíkbogarak és lárváik stb.), amelyeket feltétlenül távolítsunk

el, más részük azonban a nagyobb halak számára kitűnő alkalmi csemege (ké-
részlárvák, apró keringőbogarak, törpe vízipoloskák, ászka- és bolharákok stb.).
Ezeket különválogatjuk, és kézihálóban csapvíz alatt átöblítjük.
Megfelelő méretű szárazföldi rovarokkal is etethetünk. Ezek közül a repülő fa-
jokat (muslicákat, szúnyogokat, apró molypilléket és piciny bogarakat) fény-
csapdával gyűjthetjük. Egyszerű fénycsapdát magunk is készíthetünk. Kúper-
nyőbe kötött villanyizzó alá tölcsérszerű terelőköpenyt helyezünk, ehhez
195. ábra. 1. Alkalmi haleleségül felhasználható, különféle fajú ugróvillás

rovarok (Collenbola) erősen nagyítva; 2. a moha vagy avar közt élő apró
rovarok gyűjtőüvegbe kergetése lámpával (Sterba nyomán)
alul gyűjtőüveget erősítünk. Ebben nyári estéken nagyszámú rovart gyűjthetünk

össze; közülük akisebbeket rostán áttöltve válogathatjuk külön. Főleg a víz színe
alatt tartózkodó halfajok (Panchaxok, Nannostomusok, Dermogenys, Pantodon
stb.) kedvelik az ilyen alkalmi rovarcsemegét.
Sterba három alkalmi haleleséget ajánl. Ezek közül a levéltetvek a legkisebb
szájú halfajokkal (Nannostomus, Poecilobrycon stb.) is etethetők, s e halak állí-
tólag nagyon kedvelik. A másik általa javasolt alkalmi táplálék a gombanyüvek,
kicsiny legyek (muslicák) lárvái. A kalaposgombák gyakran nagyszámú nyüvet
tartalmaznak. Sterba szerint a mérgező gombák nyűvei is veszély nélkül etethe-
tők. E célból a gombát felvágjuk, egy tál vízbe tesszük, mire a gombanyüvek ki-
másznak és a víz színéről leszedhetők.
368
A harmadik alkalmi haleleség az ugróvillás rovarok (Collembola). Ezek moha

és avar alatt a talajban élő, 1-3 mm-es, villás testvégű, ugrálva mozgó, szárny
nélküli kis rovarok. Az enchytraeus-ládába telepítve gyorsan elszaporodnak. A
Pantodon buchholzi (afrikai pillangóhal) felneveléséhez — Sterba szerint — nél-
külözhetetlenek. Az összegyűjtött avart vagy mohát tegyük nagyobb tölcsérbe,
alája üvegpoharat, közvetlenül föléje pedig villanyégőt helyezzünk. A fény és hő
elől a tölcsér alatti üvegedénybe menekülnek.
Az apró élő halak a rablóhalaknak (Esox, Belonesox, Polycentrus stb.) nélkü-
lözhetetlen eledelei, de a főleg húsevő faj
ok (Gambusia, Aplocheilus, Cichlasoma
stb.) is szívesen eszik. Az akvarista nem
könnyen tud szabad vizekből apróbb
halivadékot gyűjteni, s ha sikerül is,
azok a medencébe veszélyes parazitákat
hurcolhatnak be, vagy a hirtelen átte-
lepítés következtében (kevesebb oxigén,
melegebb víz) elhullanak. Ezért a raga-
dozó halak számára tanácsosabb guppit
tenyészteni. A dél-amerikai eredetű
szivárványos guppi (Lebistes reticulatus)
törzsalakja meglehetősen igénytelen,
szobahőmérsékleten is könnyen tartha-
tó, igen szapora elevenszülő halacska.
Akváriumi szaporodásának szinte alig
lehet gátat vetni. A 3 hónapos állatok
már elérhetik ivarérettségüket, és 3-4
hetenként újabb generációnak adnak
életet. Így érthető, hogy egy külön me-
dencében beállított guppitenyészetből 196. ábra. Fénycsapda (fényforrás: 1 db
60 wattos villanyégő; a rovarokat lefelé
folyamatosan el tudjuk látni ragadozó
terelő ventillátor vízszintes tengelyű)
halainkat élőhal-eleséggel. A továbbte-
nyésztés szükségleteit szem előtt tartva válogassuk ki a táplálékul szánt egye-
deket.
SZÁRÍTOTT ÉS MŰELESÉGEK
A száraz haleleségek lehetnek kiszárított élő haltáplálékok, vagy- mestersége-

sen összeállított különféle tápszerek. Még a legjobb műeleség sem helyettesítheti
az élő haleleséget, mindamellett az élőeleség kiegészítéseként jó kisegítő eleség.
Egyes műeleségeket a hal testének felépítéséhez fontos, könnyen felszívódó, fő-
tápanyagokat (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) tartalmazó tápszerek kedvező ará-
nyú összeállításával készítenek, s ezeket még vitaminokkal, ásványi sókkal is
preparálják. Az ilyen kitűnő minőségű, nagy tápértékű műeleség az élővel válto-
gatva a mindenevő akváriumi halfajok jó fejlődését eredményezheti. Azért csak a
mindenevőkét, mert a ragadozó vagy főleg húsevő halak többnyire még a legkivá-
lóbb műeleséget sem fogadják el. Nem szabad azonban hosszabb
369
időn át kizárólag a szárított vagy műeleséget etetni. A száraz haleleségek három

csoportja:
1. a háztartásban előforduló kisegítő eleségek,
2. a szárított haltáplálékok, és
3. a mesterséges haleleségek (műeleségek).
HÁZTARTÁSBAN ELŐFORDULÓ KISEGÍTŐ ELESÉGEK
Főtt sonka sovány részét borotvapengével (tubifex-vágóval) apróra össze-

vagdaljuk, kissé állni hagyjuk, majd apránként etetjük. Fogaspontyoknak (ele-
venszülő és ikrázó fogaspontyoknak) azonban ne adjuk, mert az apró húsdarabok
is megakadhatnak a halacskák garatfogain és fulladást okozhatnak.
Nyers borjú- vagy marhamájból finom kaparékot készítünk, drótszövetű tea-
szűrőben csapvízzel jól kimossuk, majd felhasználásáig hűtőszekrényben tá-
roljuk. Etetés előtt kissé szikkasztjuk, majd óvatosan adagoljuk.
Tonhalból (fagyasztott halfilé) zsilettpengével igen apró darabkákat — inkább
csak kaparékot — készítünk. A maradékot iszaplopóval azonnal távolítsuk el a
medencéből. Hazai halak nyers húsát a fertőzési veszélyre való tekintettel ne ad-
juk!
Főtt halikrát — ikrás piaci pontyból kiszedve — külön megfőzzük, vagy gőzben
pároljuk (a fertőzési veszély kiküszöbölése végett!), majd igen enyhén megsózzuk.
Kihűlés után apránként etetünk belőle.
A tojássárgáját a keményre főzött tojásból kivesszük, és gombostűfejnyi ré-
szecskéket rakunk a víz színére. Az aláhulló darabkákat a jó étvágyú 2-3 hetes
halivadék elfogyasztja. Ugyanúgy jó minőségű tojáspor is megfelel. Vigyázzunk,
mert túladagolva megronthatjuk vele a medence vizét!
A tápélesztő — legfőképpen a sörélesztő — is alkalmas kiegészítő eleségnek.
Ezt is a vízbe szórva adagoljuk.
Zabpehelyből (nyersen) igen csekély mennyiséget szórjunk a víz színére, de
csak addig, amíg a halak fogyasztják. Túladagolása a vizet gyorsan szennyezi.
A salátalevelet a jól megmosott friss salátáról leszedjük, és 1 napig állni hagy-
juk. A levelet borotvapengével összevagdaljuk (mint a petrezselymet) és a halak
étvágyának megfelelően adjuk. Növényevő halak igen kedvelik, de a mindenevők
is szívesen csipegetik.
Semmi esetre se adjunk a halaknak keményítő tartalmú anyagokat (pl. zsemle-
morzsát, búzadarát, ostyát, kenyérdarabkákat stb.), mert a vízben megduzzadnak
és a halak belét szétrepeszthetik. Napokig is jól bírják a koplalást, de egyetlen
elhibázott etetéssel is helyrehozhatatlan bajt (emésztési zavarokat, gyomor- bél-
gyulladást, sőt elhullást) okozhatunk.
SZÁRÍTOTT DAPHNIA (VÍZIBOLHA)
A nagy vízibolhának (Daphnia magna) napon kiszárított és szaküzletekben

árusított készítménye. Tápértéke csekély, mert a kiszárítás után e rákocskának
főleg csak a balasztdús kitinpáncélja marad meg. Ennek ellenére sok hal
370
kedveli, de télen egyoldalúan etetve emésztési zavarokat és gyomor-bélgyulladást

okozhat. Ezért csak kiegészítő eleségként és nem rendszeresen adandó!- Dohosat
nem szabad etetni! Etetés előtt negyed órával a kívánt mennyiséget vízben áztas-
suk meg. Kisebb halaknak a nagyszemű szárított Daphniát össze kell törni, illetve
ivadékhalaknak púderfinomságúra porítani. Daphniát magunk is száríthatunk, de
ezt csak ott érdemes végezni, ahol a nagy vízibolhák (Daphnia magna) óriás tö-
megben fordulnak elő. A kifogott Daphniát fakeretre kifeszített vászon- vagy se-
lyemszitán egyenletesen terítjük, majd a tűző napon tökéletesen megszárítjuk. A
tápanyag megőrzését és a készítmény viszonylagos szagtalanságát csakis a gyors
száradás biztosítja. A kiszáradt vízibolhát vászonzsákban hazavisszük, s száraz
helyen tároljuk.
SZÁRÍTOTT CYCLOPS
Ez kereskedelmileg nem kapható, mert gyűjtése és szárítása nem kifizetődő.

Saját célra azonban érdemes vele bajlódni, mert fehérjetartalma 4-5-szöröse a
szárított Daphniáénak. Ha a szabadban nem sikerült tökéletesen kiszárítanunk,
akkor a hazavitt Cyclops-tetemeket otthon itatóspapíron vékony rétegben szétte-
regetve a gáztűzhely sütőjében takaréklángon szárítsuk.
SZÁRÍTOTT TUBIFEX
A szárított Daphniánál sokkal táplálóbb szárazeleség, de ezt sem árusítjuk. Ké-

szítése Lovas szerint: a férgeket 60-70 C°-os vízben — kavarás közben — megöl-
jük. Ezután szitával kiszedjük, üveglapra teregetjük és a tűző napon szárítjuk.
Amikor a Tubifex teljesen keményre száradt, késsel lekaparjuk, mozsárban össze-
törjük, porítjuk, átszitáljuk és légmentesen tároljuk. A kakaószerű porból keveset
szórunk az etetőgyűrűbe, és csak annyit adunk a halaknak,. amennyit elfo-
gyasztanak.
SZÁRÍTOTT ARTEMIA
Az Egyesült Államokban állítják elő, ahol az Utah állambeli Nagy Sóstóból ha-
talmas mennyiségben gyűjtik be nemcsak az Artemia salina petéit, hanem :a só-
rákocska kifejlett alakjait is. A szárított Artemia is tápdúsabb a szárított
Daphniánál, a halak jobban is kedvelik. Az USA-ból sokat exportálnak Európába,
nálunk azonban egyelőre még nem kapható.
SZÁRÍTOTT SALÁTA
Növényi táplálékot igénylő, vagy azt kiegészítőleg fogyasztó halaknak a téli idő-
szakra érdemes nyáron salátalevelet szárítani, mozsárban porítani és légmente-
sen tárolni. Télen más eleséghez keverve adjuk a halaknak, az
infuzóriatenyészetnek és a kikelt Artemiának.
371
SZÁRÍTOTT MIKROSZERVEZETEK
Külföldi laboratóriumokban sikerült ázalékállatokat és kerekesférgeket tápta-

laj-sűritményükkel együtt kiszárítva tabletta alakban előállítani (INFUSIL). Ebből
egy tablettát vagy annak csupán egy darabkáját a kikelt halivadék medencéjébe
dobják. A tabletta a halivadék számára teljesen veszélytelen, ideális haltáplálék.
Hasonló készítmény a PROTOGEN-GRANULAT, amely szemcsézett formában tar-
talmazza az infuzória-sűrítményt. Ebből 6-12 szemcse elegendő 1-1
szaporítómedencébe. Előre elkészítendő infuzória kultúrához kb. 1 grammot kell
belőle 1 liter vízhez adni.
E gyári készítmények — amint a prospektusaik is közlik -- nem infuzóriaképző
növényi anyagok szárítmányai, hanem magának az infuzória-kultúrának szárított
sűrítményei. Éppen ezért nem tartalmaznak rothadó anyagokat, tehát a halivadék
medencéjének vizét nem rontják, viszont megkönnyítik a hal- ivadéknevelést.
MESTERSÉGES HALELESÉGEK (MŰELESGEK)
A mesterséges haleleségek különféle anyagokból összetett száraz készítmé-

nyek. A különböző nagyságú halaknak és a halivadéknak eltérő szemcsézető,
illetve porítású (0, 00, 000-ás) műeleséget gyártanak. Egyes készítmények (pl.
Wawil) csupán zsírtalanított kazeint tartalmaznak. A többiek azonban mind igen
változatos, olykor 12-14-féle táplálékot egyesítenek, amelyek közt halhús, tengeri
rákhús; halikra, békahús, kagylóhús, szárított garnéla, szárított Daphnia, vér,
burgonya- és búzaliszt, főzelékfélék kivonata és alga szerepel (pl. a nálunk is ked-
velt Tetra Min). Emellett egyeseket különféle vitaminokkal, ásványi sókkal, sőt
hormonokkal is preparálnak. A mesterséges haleleségek pontos receptje és készí-
tési módja természetesen gyári titok. Közülük azokat válasszuk halaink számára,
amelyeket a legjobban szeretik. Némely készítmény azt is feltünteti, hogy a dísz-
halak melyik csoportjának készült. Külföldön — és újabban már nálunk is —
pépszerű, tubusba csomagolt mesterséges haleleséget is hoztak forgalomba. Fé-
regformájú porciókban adagolható (pl. Bio Min), s mintha élő férgek volnának,
hullanak alá az akváriumban. A halak nyomban elkapkodják ezt az eledelt. Mű-
eleséget egyébként magunk is összeállíthatunk a következő, általam javasolt táp-
anyagarányban:
Borjú- vagy marhamáj …………………………………..… 1 8%
Halliszt vagy tonhalhús ……………………………………… 1 7%
Lucernaliszt ………………………………………………..… 1 6%
Rozsliszt …………………………………………………………. 16%
Spenót vagy saláta ………………………………………….. 1 4%

Daphnia ……………………………………………………………… 1 0%
Tojássárgája vagy tojáspor ………………………………… 6%
S ö ré le sz tő … ……… ……… …… ……… ……… ……… …… . 4%
A fenti élelmiszerek közül a marhamájat előzőleg kevés vízzel 20 percig főzzük.

A fagyasztott tonhalhúst előbb párolni kell. A spenótot vagy salátát meg-
372
mosva kissé állni hagyjuk, ha megszikkadt, falapon apróra összevagdaljuk, majd

a keverékhez adjuk. Amikor az összes anyagot összeállítottuk, akkor az egészet
villany-őrlőmalom turmixkeverő tölcsérébe töltjük és a géppel 2-3 percig jól szét-
dolgozott masszává keverjük. Ezután a keveréket lapos edényben, 75 C°-nál nem
magasabb hőmérsékleten, állandó kevergetés közben összefőzzük, majd tepsibe
téve a tűzhely sütő részében („takaréklángon”, vagy lassú tűzön) kiszárítjuk. A
keményre száradt masszát ezután késsel kikaparjuk és kisebb részletekben a
háztartási őrlőmalom daráló részében durvábbra vagy finomabb porításúra őröl-
jük.
A szárított és mesterséges haleleségeket a víz színére szórjuk, lehetőleg etető-
gyűrűbe, ami megakadályozza az eleség szétterjedését és megrekedését a vízi-
növények úszó lombozata vagy gyökerei között, avagy a medencesarkokban. A
fenéken élő és ott eleséget keresgélő halfajok számára nyomban a fenékre süllye-
dő, majd lassan széjjelmálló műeleségeket is gyártanak már tabletta alakban (pl.
Tabi-Min). Ne feledjük a szárított és műeleségek etetésének két fő szabályát: 1.
élőeleségekkel váltakozva, illetve azok kiegészítéseképpen nyújtsuk; 2. csak annyit
etethetünk egyszerre belőlük, amennyit 15-20 percen belül maradéktalanul elfo-
gyasztanak.
373
AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI, AZOK MEGELŐZÉSE

ÉS GYÓGYÍTÁSA
A közismert szólás-mondással — „él, mint hal a vízben” — ellentétben, a hala-

kat nagyon is sok veszély fenyegeti. A szabadban rengeteg kórokozó parazita
{élősködő) és más halellenség törhet bármikor az ott élő halak egészségére, sőt
életére. Az akváriumba viszont a szabadból begyűjtött eleséggel, növényekkel és
állatokkal, de díszhaltenyészetekből, szaküzletekből, mások akváriumából szár-
mazó növényekkel és halakkal is sokféle kórokozót, puszta szemmel nem vagy
csak alig észrevehető élősködőt hurcolhatunk be. Az akváriumban élő halakat
jelentékeny veszély fenyegeti a szakszerűtlen gondozásból kifolyólag is, amikor a
halak a kedvezőtlen környezeti viszonyok vagy a helytelen etetés következtében
betegszenek meg, vagy akár emiatt hirtelen el is hullhatnak.
Az akváriumban előforduló halbetegségeket három csoportba soroljuk:
1. Paraziták okozta fertőző halbetegségek,

2. Környezet kiváltotta halbetegségek,
3. 3. Öröklött (veleszületett) halbetegségek.
Az akváriumban előforduló halbetegségek kórformái jóval szűkkörűbbek a ter-

mészetben felbukkanóknál. Mindamellett az állatok tömeges tartása és az idegen-
ből való gyakori beszerzés, párosulva a többnyire hiányos vagy teljesen mellőzött
elkülönítéssel, a figyelmen kívül hagyott tartási szabályokkal —állandó veszélyfor-
rásai a megbetegedéseknek, tömeges fertőzéseknek. Ez okból az akvárium gondo-
zásának teendői az eddig ismertetett feladatokon kívül még a következőkkel bő-
vülnek;
1. Az akváriumi halbetegségek megelőzése érdekében állandó akváriumhigi-

éniával;
2. Ugyancsak a kórmegelőzést szolgáló folyamatos, körültekintő ápolással;
3. A halbetegségek felismerésével és gyógyításával.
374
Dr. Lányi György Korszerű akvarisztika
1966
AZ AKVÁRIUMI HALBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE
Közismert tény, hogy minden betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyí-

tani. Ennek az általános érvényű tételnek még fokozottabb a jelentősége az ak-
váriumi halbetegségek terén, ha meggondoljuk, hogy sok halbetegség a kór-
okozóknak a halakénál nagyobb szívóssága, a gyógyszerekkel és gyógyító eljá-
rásokkal szembeni nagyobbfokú ellenálló képessége, vagy a szemmel látható
kórtünetek késői — a sikeres beavatkozást már eleve kizáró — jelentkezése
miatt nem is gyógyítható. A betegségeket az alábbi szabályok betartásával
megelőzhetjük,
1. Tartsuk halainkat mindenkor igényüknek megfelelő hőmérsékleten;
biztosítsuk számukra vizük kellő oxigéntartalmát, tápláljuk őket jól
emészthető és változatos eledelekkel. A szakszerűen gondozott állatok
mindenféle betegséggel szemben ellenállóbbak!
2. 3-4 hétig figyeljük meg alaposan újonnan beszerzett halainkat a többi-
től elkülönítve (külön medencében, ún. karantén-akváriumban). A kül-
sőleg teljesen egészségesnek látszó halak is betegséghordozók (parazi-
ta-gazdák) lehetnek. Akinek több akváriuma és sok hala van, intenzí-
vebb díszhaltenyésztést űz, gyakran cserél és hoz új halakat más ak-
varistáktól, — legyen különösképpen felkészülve a halbetegségek le-
küzdésére. Tartson fenn állandó elkülönítő medencét, s ehhez külön
hálót és tisztogató eszközöket, valamint az esetleges sorra kerüld
gyógykezeléshez alkalmas üvegkádakat, a leggyakoribb gyógyszereket
és fertőtlenítő anyagokat (lásd később).
3. Kerüljük a medencék túlzsúfolását! Az akvárium túlnépesítése a velejá-
ró bőségesebb etetéssel és a halak által nagy tömegben kiválasztott
anyagcseretermékekkel az ártalmas nitrogén-bomlástermékek felsza-
porodását fokozza, ami halaink ellenállóképességét nagymértékben
gyengíti, s az egyébként ártalmatlan, ún. gyengeparazitákat virulen-
sekké teheti.
4. Kerüljük el a hirtelen hőmérsékletváltozást, s mellőzzük a halak felesle-
ges átrakását, szükségtelen háborítását.
5. Ne gyűjtsünk táplálékot olyan tavakból, amelyekben halak is élnek!
Halaktól nem népesített vizekben nem fordulhatnak elő a halakra tel-
jesen ráutalt, ún. obligát (kizárólagos) halparaziták.
6. Etetés előtt minden élőeleséget hagyjunk egy darabig állni!
Planktoneleségből az adagot mindig az edény közepéről emeljük ki,
ugyanis az esetleges halparaziták többnyire az edény fenekén vagy
annak falain helyezkednek el. Az élősködők szabadon úszkáló spórái
vagy rajzói hal nélkül néhány napon vagy már órákon belül is elpusz-
tulnak. A szennyezett vizekből származó táplálékállatoknak (Tubifex,
Chironomus) csapvízben való alapos öblítése és tárolása rendkívül fon-
tos!
7. Igen ügyeljünk az akvárium minden fémrészének kifogástalan szigete-
lésére! A vízben oldódó fémsók, gitt-alkotórészek, ártalmas festék-
anyagok és szigetelőmasszák tömeges halpusztulás okozói lehetnek.
8. Vigyázzunk, hogy szellőztető készülékünk semmiféle ártalmas gázféle-
séget (szénmonoxid, káros gyári és laboratóriumi gázok,
növénypermetezőszerek, rovarirtók, túl sűrű dohányfüst) ne vezessen
az akváriumba! Szükség esetén gázmosópalackot iktassunk a szellőz-
375
Dr. Lányi György Korszerű akvarisztika
1966
tető és az akvárium közé, amelynek 10- 20%-os nátronlúgoldata a ká-

ros gázokat leköti.
9. Ha egy akvárium egész halállománya megbetegedett és a gyógykezelés
már nem sok reménnyel kecsegtet; akkor áldozzuk fel a medence ösz-
szes növényét, halát és talaját, majd alaposan fertőtlenítsük a kiürített
akváriumot és a segédeszközöket.
10. Ha csupán egyes példányok kezdeti fertőzöttségét fedezzük fel; ezeket
— az állomány továbbfertőzésének elkerülése végett — nyomban külö-
nítsük el a többiektől és teljesen külön segédeszközökkel ellátott me-
dencében kezdjük meg gyógyításukat; volt társaikra pedig fokozottan
figyeljünk!
A HALBETEGSÉGEK FELISMERÉSE
Azt megállapítani, hogy valamelyik hal beteg-e, nem mindig könnyű. Akad-
nak halak, amelyek tejesen egészségeseknek látszanak; mégis halálra vannak
ítélve; mint pl. a haltuberkulózis és a Plistophora-fertőzés eseteiben. Más ha-
lakon pedig kórokozókat mutathatunk ki anélkül; hogy ők maguk betegek vol-
nának (parazitagazdák, baktérium-csírahordozók). Megint máskor hirtelen
tömeges halpusztulásnak lehetünk tanúi, ami a medence vizének gyors meg-
romlása, az oxigéntartalom nagyfokú süllyedése vagy mérgezések eseteiben
következhet be. Az ilyen fulmináns (villámszerű) vízromláskor a medence va-
lamennyi hala hirtelen pusztul el, — szemben a víz lassú (fokozatos) megrom-
lásával és parazitás, valamint baktériumos megbetegedésekkel, amikor a ha-
lak hosszabb-rövidebb időszakon belül többnyire egyesével hullanak el.
Minden betegségi tünet nélkül, pillanatok alatt elpusztulhatnak a halak
hirtelen bekövetkező nagyfokú hőmérsékletváltozáskor (többnyire az előzőnél
jóval hidegebb vízbe való gyors áthelyezésekor), — ez a hőmérsékletsokk. Az
akut (gyors lefolyású tünetekkel szemben gyakran semmiféle kórtünetet, csu-
197. ábra. Az elpusztult akváriumi hal kopoltyújának vizsgálata: a kopoltyú fedőt

csipesszel felemeljük, s éles kisollóval a kopoltyú fedőlemezét eltávolítjuk (Sterba
nyomán)
376
pán a halak indiszpozícióját (a szokásostól eltérő lustább mozgását, szaporább

légzését, étvágytalanságát stb.) tapasztalhatjuk a környezeti tényezők kedvezőt-
len, lassú megváltozásakor (pl. a nitrogénkötésű vegyületek felszaporodásakor
vagy a pH jelentősebb eltolódásakor). Az ilyen állapot ugyan még nem betegség,
de előkészítője annak, mert előidézi a hal szervezeti leromlását, aláássa ellenálló-
képességét.
A beteg hal kóresete szerint más-más kórtünetet mutat. A betegség tünetei
megnyilvánulhatnak a hal normálistól eltérő viselkedésében, vagy szemmel látható
külső jelekben. A kettő természetesen gyakran együtt tapasztalható, de nemritkán
az állat külsőleg tejesen egészségesnek látszik, viszont szokatlan magatartása
betegség gyanúját kelti. Ilyenkor általában valamelyik belső szerv vagy szervrend-
szer megbetegedése, kezdődő, illetve még el nem hatalmasodott fertőzése forog
fenn, amit biztosan — a kóreset konkrét meghatározásával — csakis a hal felbon-
colásakor lehet megállapítani.
Valamely hal általában betegség-gyanús, ha a normális viselkedésétől eltérően:
1. keveset és lomhán mozog;

2. vagy ellenkezőleg: pánikszerűen menekül, elbújik, riadtan megiramodik,
ijedősen ugrál;
3. állandóan a víz színe közelében vagy a fenekén tartózkodik, noha külön-
ben más vízrétegekben úszkál;
4. testét meg-megrázza vagy lökésszerűen mozog;
5. testét időnként valamely tárgyhoz, kőhöz, növényhez dörzsöli, mintha ar-
ról valamit le akarna törölni (ilyenkor valóban parazitától szeretne meg-
szabadulni) ;
6. úszása bizonytalan, imbolygó, egyensúlyát elvesztve oldalára dől vagy
tengelye körül át is fordul;
7. úszóit állandóan összehúzza;
8. légzőmozgása (kopoltyúfedőinek nyitása és csukása) a szokottnál jóval
szaporább;
9. a víz normális hőfoka ellenére a hal a fűtőtest közelébe bújik vagy a bubo-
rékoszlop közelében lebeg, s naphosszat itt tartózkodik;
10. a hal étvágytalan, a szokottnál kevesebbet eszik, az élelmet olykor kiköpi,
majd ímmel-ámmal visszaszippantja; az élelem iránt nem tanúsít különö-
sebb figyelmet, vagy egyáltalán nem eszik.
Ugyancsak általában betegségre utal, illetve annak alapos gyanúját kelti, ha a
hal külsején a rendestől eltérő rendellenes elváltozásokat fedezhetünk fel:
1. a hal hastájéka lapos, egyenes vagy homorúan beesett, vagy éppen erősen
felfúvódott;
2. az úszók rongyosak, rojtosak, az úszóhártyák véraláfutásosak vagy folto-
sak;
3. a pikkelyek nem simulnak a testhez, hanem szélük a testtől eláll, — a
pikkelyek „borzoltak”;
4. a hal szokott színtónusától eltérően haloványabb, sápadtabb, vagy ellen-
kezőleg: elsötétedett, izgalmi állapotára jellemző élénk mustrázat jelenik meg a
testén;
377
5. a test eredeti színét-fényét tompa vagy opalizáló ködös réteg, nyálkás le-
pedék fedi;
6. a bőrön gyulladásos véraláfutások, sérülések nyomai, kisebb pirosas ke-
lések, vagy nagyobb daganatok, fekélyek láthatók;
7. a test oldalain, az úszókon, kopoltyúfedőkön elhintett daraszerű fehéres
pontok, vagy barnás, esetleg sárgás kis csomócskák fedezhetők fel, idővel a bőr
rongyossá válik, darabokban foszladozik le róla;
8. a hal testén elszórt fekete pontokat, áttetsző kis pajzsocskákat (mintha
leváló pikkelydarabok volnának), féregszerű lényeket veszünk észre;
9. a hal ajkán, orrtájékán, úszóin, de akár testén is fehéres bevonatot lá-
tunk, amely később vattaszerű csomókban is jelentkezhet;
10. a hal szemei fátyolosak, foltosak, fehéres réteggel fedettek, be-
esettek, vagy ellenkezőleg: kidüllednek.
198. ábra. A vizsgálandó hal testűri tanulmányozásra való preparálása. Az el-

ső három vágás után az oldalsó testfalat csipesszel óvatosan hátulról előre
felemeljük, visszahajtjuk, majd a kopoltyúfedő mellett levágva eltávolítjuk —
bonckéssel, éles zsebkéssel vagy ollóval (Sterba nyomán)
E külső szimptómák nélkül, vagy csupán a szokatlan viselkedést eláruló halak

közül elhullott, illetve az egész állomány megmentése érdekében általunk feláldo-
zott példányok egyszerű felboncolásánál a következő elváltozások jelezhetik a
betegség fennforgását, melyek tájékozódó megállapításához még mikroszkópos
vizsgálat sem feltétlenül szükséges:
1. a has élvonalának a végbélnyílástól a kopoltyúnyílásig kis ollóval eszkö-

zölt felvágása után nyomban sárgás, vizenyős folyadék szivárog a test-
üregből;
2. a zsigeri üreget fedő testoldali izomréteget ív alakban körülvágjuk s az így
szabaddá tett szerveket megszemlélve, azok között vérömlenyeket, vagy
fehéres-sárgás vizenyős felgyülemléseket találunk;
3. egyes szerveken gennyes gócokat fedezünk fel;
4. a máj sárga színű vagy erősen duzzadt;
5. a szerveken elszórtan, vagy egyes helyekre koncentrálódva fehéres cso-
mócskák, sokszor csak gombostűfejnyi gömböcskék találhatók;
378
6. a belek vérömlenyesek, a gyomorbél vöröses gyulladású, a béltartalom

sárgás, a belekben férgeket fedezünk fel;
7. a vesék szürkés-sárgásak, bonctűvel érintve kemény, homokos tapintá-
súak;
8. a petefészek túlfejlődött, aránytalanul nagy fehéres, vagy sárgás ikrák tö-
megétől duzzadt, az ikrák tapintásra már kemények, a petefészek hártyás
fala gyulladásos, véraláfutásos;
9. görbe pengéjű kisollónkkal a féloldali kopoltyúfedőt eltávolítva, a kopol-
tyúkat sápadtaknak, vérteleneknek, lepedékeseknek, fehér réteggel elle-
petteknek, bűzösnek találjuk, vagy lupénk segítségével parazitákat fede-
zünk fel a kopoltyúrojtokon;
10. a kiemelt szemgolyóban lupénkkal fehéres férgeket találunk, a szem szi-
várványhártyája szürkés és elszarusodott, a szem pupillája, vagy a szem-
golyó is bevérzett.
Az akváriumi halak kórmegállapításának megkönnyítésére alább táblázatot

közlünk, amelyen balról a betegség tüneteit és a hal kóros magatartását, középütt
a valószínű betegséget (diagnózist), a jobb oldaliban pedig a gyógyítás módját,
illetve az ehhez felhasználható gyógyszert jelöljük meg. A gyógyszerek adagolását
a halbetegségek gyógyítását ismertető gyógyszertáblázatban a gyógymód bővebb
ismertetését pedig az egyes betegségek leírásában találjuk. Ne tekintsük a táblá-
zatot — amelynek therápiai javallataihoz főleg Amlacher adatait használtuk fel —
minden bajra csalhatatlan diagnózist nyújtó „varázskőnek”, hanem csupán olyan
áttekintésnek, amely a jó megfigyelő készségű akvaristának hasznos segítséget
nyújthat (1. 380-385. old.).
AZ AKVÁRIUMI HALAK GYÓGYÍTÁSA
A viszonylag apró testű és meglehetősen kényes akváriumi díszhalak — ért-

hető módon — csakis élősködőellenes fürösztésekkel és a gyógyszereknek fürdő-
oldatokban való adagolásával gyógyíthatók. A szájon és végbélen keresztül, va-
lamint az izmokba fecskendezve kicsiny testméretük miatt éppúgy nem adhatunk
nekik gyógyszert, mint eleségben (ugyanis a beteg hal keveset eszik). Az akvarisz-
tikai halgyógyászat ezért egyelőre főként csak az ún. gyógyfürdőkre szorítkozik,
ahol a parazitaellenes fertőtlenítő anyagokat vagy a gyógyszereket az állatok akvá-
riumában (esetleg külön gyógymedencében) oldják fel. Az utóbbi célra legjobbak a
könnyen tisztán tartható kisebb-nagyobb üvegkádak vagy egy darabból sajtolt
műanyagmedencék. A gyógyfürdetéseken kívül szokásos még az akváriumi halak
sebeinek, keléseinek, daganatainak, fekélyeinek a beecsetelése (a hálóval a víz
színére emelt, vagy nedves habgumiszivacsra helyezett beteg hal sebeit, penész-
csomóit üvegpálcikára csavart gyógyszeres vattával ecseteljük vagy letöröljük).
A helytelen gondozás okozta betegségeket a kiváltó ok szerint vagy gyógyszeres
fürdőkkel orvosoljuk, vagy — s ez a leggyakoribb — a megbetegedett állatot sür-
379
Az akváriumi halak betegségeinek megállapítása és gyógyítása 15. táblázat
380
A betegség gyógyítása
A betegség szimptómái és a hal kóros viselke- (a gyógyszerek adagolási módját
A betegség diagnózisa a gyógyszer-táblázatban találjuk)
dése
Dr. Lányi György
I. C s o n t v á z é s t e s t a l k a t
a. gerincoszloprövidülés (lehet öröklött is)

b. ichthyophonus (fiata lkori fertőzés
Gyógyítani nem lehet (a beteg állatokat
A test hosszanti tengelyének megrövidülése és kövekezménye)
kiselejtezni)
torzulásai c. halgümőkór következménye
d. vitaminhiány következménye
Gyógyítani nem lehet; a beteg halak az akvá-

ichthyophonus (fiatalkori fertőzés) következ- riumból eltávolítandók
Felső és alsó állkapcsok megrövidülése
ménye
Szájzsugor (zárt száj) pajzsmirigyduzzanat Jódjódkálium-fürdő
Aquarol, Neomagnol, Sulfatiazin

a. baktériumos úszórothadás
Para-chloro-phenoxethol
b. ic ht h yo p ho nus - k ó r
Úszók kirojtosodása Phenoxethol, Sulfathiazin, Sulfanilamid
c. fertőző bőrzavarosodás
Trypaflavin (Xantakridin), Aquarol
d. lúgbetegség
Akváriumvíz pH-jának csökkentése
Az úszók alig észrevehetően visszafejlődő megrö-
vidülése, — egészen az úszók tövéig baktériumos úszórothadás Aquarol, Neomagnol, Sulfadiazin
a. úszósérülés (más halak harapásá-

tól) Mercurochrom, jódjódalkohol
b. ichthyophonus-kór Para-chloro-phenoxethol, Phenoxcthol,
c. bőrparaziták ) Sul-fanilamid, Sulfatiazin
Az úszók elpusztulása Trypaflavin (Xa ntakridin), Aquarol
d. baktériumos úszórothadás (főleg a ber-
liner Xiphophorus és a black molly Aquarol, Sulfatiazin
farkúszóján
fordul elő)
Trypaflavin (Xantakridin), Aquarol
a. fertőző bőrzavarosodás, vagy Malachitzöld, Chloramin, Neomagnol, Try-
Úszók összehúzása, ijedős úszómozdulatok
b. ichthyophthirius (darakór) paflavin (Xantakridin), kininszulfát, Ichthio-
Chinin-Weil
Dr. Lányi György
a. f ert ő ző h a sv íz kó r
Chloromycetin
b. ichthyophonus-kór
Para-chloro-phenoxethol, Phenoxethol, Sul-
Felfúvódott has c. a belső szervek megduzzadása
fatiazin, Sulfanilamid
vörös szúnyoglárvákkal
Etetés beszüntetése
(Chironomus) való etetés után
a. halgümőkór Még kikutatatlan

b. ich thyoph onus -kór Para-chloro-phenoxethol, Phenoxethol,
Lesoványodás
c. octomitus-botegség Sulfanilamid, Sulfatiazin
d. bélférgesség Calomel, Carbarsone Parachlormetaxylenol
a. f ert ő ző h a sv íz kó r
b. belsõ szervek megduzzadása vörös
Pikkelyborzolódás (testtől elálló pikkelyek) Chloromycetin Etetés beszüntetése
szúnyog- lárvákkal (Chironomus)
történt etetés után
Gombostűfejnyi piros daganatok a szájpadlá- a. pajzsmirigyduzzan at

Jódjódkálium-fürdő Gyógyíthatatlan
son, a kopoltyú olykor széttágult b. pajzsmirigyrák
Para-chloro-phenoxethol, Phenoxethol,
a. ich thyoph onus -kór
Kimeredő szemek Sulfatiazin, Sulfanilamid
b. halgümőkór
Ismeretlen
Vöröses végbélnyílástájék, sárgás, nyákos bél-

bélgyulladás Kiváltó ok szerint
tartalom ürítés
381
A 15. táblázat folytatása
382
A betegség szimptómái és a hal kóros
A betegség diagnózisa (a gyógyszerek adagolási módját
viselkedése
a gyógyszer-táblázatban.
Dr. Lányi György
II. Bőr
Trypaflavin (Xantokridin), Aquarol,

a. fertőző bárzavarosodás(fertőződés
Chloramin, Neomagnol, Gyrodactylus ellen
Costia, Chilodonella, Cyclochaeta,
Kékes-fehéres zavarosodás a bőr felületén methylénkék, vagy rövid idejű fürdők kony-
Gyrodactylus parazitáktól)
hasóval vagy formalinnal
b. lúgbetegség
Akváriumvíz pH-jának csök
Vattacsomószerű fehér vagy piszkosfe-

halpenész (Saprolegnia) fertőzés (meghű- Káliumpermanganát, Aquarol,
hér, a vízen kívül összeeső képződmény
léses eseteknél is, főleg az orrtájékon) Kollargol, konyhasó
a hal bőrén vagy úszóin
oodinium-betegség (édesvízi díszhalakon,

főleg Colisa lalián, Macropoduson és
Trypaflavin (Xantakridin), Chloramin,
Daraszerű fehér pettyek (1 mm-ig) a bőr- Tanich- thysen pilluláriszbetegség
Neomagnol, kininszulfát, Ichtho-Chinin-
felületen és az alatt Oodinium pillularistól, trópusi tengerekből
Weil, Malachitzöld
származó díszhalakon korallbetegség
Oodinium ocellatumtól
Szürkésfehértől piszkossárgáig terjedő
lymphocystis-betegség (díszhalak közt ed-
csomócskák a bőrön és úszókon; a bőr
dig a Makropoduson
daganatok vírusos
betegség, amelyet
(örökletes kimutatva; Aureomycin- vagy rézszulfát
darabokban lefoszladozik; a pontocskák
megbetege
a Xiphophorus helleri szemén, a
lupéval láthatók
Xiphophorus maculatusnak a vesén, a két
Egészséges; halakat a betegektől azonnal
Gyöngyszerű vagy összeálló szederszerű faj keresztezett bastardjain a bőr
elkülöníteni és 2-4 hónapig megfigyelni
csomók a bőrön pigmenttúltengésén figyeltek meg; o
a
(a beteg halak t megölni
melanotikus és egyéb színtest-
daganatok (örökletes betegség,
túlhalmozódások amelyet
daganatképződést
a Xiphophorus
idéznek elő) helleri szemén, a
Xiphophorus maculatusnak a vesén, a két
Fekete s egyébként feszes duzzanatok a faj keresztezett bastardjain a bőr
Gyógyítani nem lehet

test felületén és a belső szerveken pigmenttúltengésén figyeltek meg; o
melanotikus és egyéb színtest-
túlhalmozódások daganatképződést
idéznek elő)
Sulfanilamid, Sulfathiazol,Sulfathiazin, Sulfa-
metazin
Kelések, foltok, kelésszerű bőrkitüremlések, a) ichthyophonus-kór
pikkelyborzolódás b) fertőző hasvízkór
Chloromycetin (gondos ápolással és az anyag-
cserezavarokat kiküszöbölő szakszerű ete-
téssel megelőzhető)
Dr. Lányi György
cerkáriával — mételyféreg lárvával — való

Véraláfutásos apró foltok és csíkok fertőzés (vízicsigákkal behurcolva; Ptero- Vízicsigákat távolítsuk el
phyllum scalarén figyelték meg)
Gyógyítani nem lehet. Beteg halakat azon-

A neonhal színes oldalsávjának kifakulása,
plistophora-fertőzés nal eltávolítani, megölni, és elégetni; tár-
elfehéredése
sait 2-4 hónapig megfigyelni
III. Kopoltyúk
fertőző bőrzavarosodás (fertőződés Costia, Trypaflavin (Xantakridin), Aquarol,

Kékes-fehéres zavarosodás a kopoltyúkon Cyclochaeta, Chilodonella, Dactylogyrus parazi- Chloramin, Neomagnol, Dactylogyrus
táktól) ellen rövid idejű konyhasós gyógyfürdő
a) lúgbetegség (a pH túlemelkedése
erős nap- sütés és kevés vízben ol-
A kopoltyúlemezkék végeinek elszíneződése és A víz pH-ját csökkenteni
dott kalciumhidrokarbonát hatásá-
elpusztulása, a kopoltyúk elhalványodása Nátriumthioszulfátos vízkezelés
ra, sok a növény az akváriumban)
b) szabad klór okozta ártalom
Trypaflavin (Xantakridin), Malachitzöld,

Kopoltyúfedőket és kopoltyúkat daraszerű
ichthyophthirius (darakór) Chloramin, Neomagnol, kininszulfát,
fehér pettyek lepik el, foltosan kifakulnak
Ichtho-Chinin-Weil
a legkülönfélébb betegségek következtében

Gyógyítása a kísérőtünetek diagnózisa
Kopoltyúk sápadt színe, vérszegénysége (okát a többi kórtünet egybevetésével kell
szerint
383
megállapítanunk)
384
A betegség szimptómái és a hal kóros vi-
A betegség diagnózisa (a gyógyszerek adagolási módját
selkedése
a gyógyszer-táblázatban találjuk)
Dr. Lányi György
IV. Izomzat
-Para-chloro-phenoxethol, Phenoxethol, Sul-

a) ich thyoph onus -kór
fatiazin, Sulfanilamid
Daganatok az izomzatban b) halgümőkór
- Még kikutatatlan
c) fertőző hasvízkór
- Chloromycetin
Foltos kifakulás plistophora-fertőzés Gyógyítani nem lehet
V . B e l s ő s z e r v e k és t e s t ü r e g
Fehéres csomócskák a májban, petefészek-

Könnyű megbetegedésnél: Para-
ben. vagy az agyvelőben; kis foltok a szí- ichthyophonus-kór (erős fertőzöttség)
chlorophenoxethol, Phenoxethol
ven
Fehér csomócskák a beleken és a májon halgümőkór Gyógykezelési módja még ismeretlen.
A máj fehéres vagy sárgás elszíneződése zsíros májelfajulás Az anyagcserezavar okát megszüntetni
máj pusztulása az epe hátratolódása kö-

A máj zöldre színeződése Gyógyítani nem lehet
vetkeztében
Octomitus intestinalis nevű ostorossal való

Mikroszkopikus kicsinységű, gyorsan mozgó fertőződés (Pterophyllum scallarén és
paraziták az epefolyadékban és a végbél tar- Cichlasoma severumon megfigyelve; szak-
talmában; a halak gyakran természetellenes szerűtlen etetés okozta emésztési zavarok- Calomel, Carbarsone
lökésszerű és visszahintázó úszómozgást vé- nál az Octomitus mint gyenge-parazita de

geznek önmagában mint hivatásos parazita je-
lentkezik)
Glugea pseudotumefaciens kerek és pál-
cika alakú parazitaalakjaival való fer-
A petefészekben, májban, vesében és
tőzés (a pálcikák baktériumokra emlékez-
szemben koncentrikusan keletkezett duz-
tetnek, de azokkal ellentétben két Gyógyítani nem lehet
zanatok, amelyek gyakran egyik vagy
sejtmagvuk van. Különösen a
mindkét szem kifolyását idézik elő
Brachydanio rerio nőstényein figyelhető
meg)
Dr. Lányi György
Gyógyítása az előidéző ok szerint (pl.

Végbél kivörösödése bélgyulladás
octomitus-fertőzés esetében Calomellel)
Chloromycetin
a) fertőző hasvízkór
A testüreg folyadékkal telt b) ichthyophonus-kór
Sulfanilamid, Sulfatiazin
c) octomitus-fertőzés
Calomel, Carbarsone
VI. Idegrendszer
Csomócskák az agyvelőbon és a gerinc-

velőbon; a hal imbolyog, majd tengelye ichthyophonus-kór
Sulfatiazin, Sulfanilamid
körül átfordulva kering
A kiváltó ok szerint; a mérgezett hal minde-

a) mérgezések nekelőtt azonos hőfokú tiszta friss vízbe
Görcsök
b) octomitus-fertőzés helyezendő
Calomel, Carbarsone
385
gősen kedvező körülmények közé juttatjuk és gyógyítását az optimális feltételek

biztosításával segítjük elő. Ilyen gyors és radikális beavatkozás a megbetegedett
hal kifogása azonos hőfokú friss vízbe, a hőmérséklet fokozatos növelése, bőséges,
finom porlasztású szellőztetés vagy a betegséget kiváltott eleség azonnali mellőzé-
se, rövid koplalókúra, majd könnyen emészthető eleséggel mértékletesen megkez-
dett táplálás. Ezzel párhuzamosan a megbetegedést okozó tényezőket is megszün-
tetjük (p1. a lúgossá vált akváriumvizet közömbösítjük, a mérgezett medencevizet
kicseréljük, és megszüntetjük a mérgezés forrását).
A baktériumos—vírusos, valamint a parazitás betegségek gyógyítására szolgáló
fürösztéseket és gyógyszeres fürdőoldatokat két csoportba sorolhatjuk: t a r t ó s
gyógyfürdőkre és rövid idejű gyógyfürdőkre. A tartós gyógyfürdők (pl. a
Trypafiavin-fürdő) a gyógyítandó halat kímélik és tartós hatásukkal olyan parazi-
tákat is elpusztítanak, amelyek többféle fejlődési stádiumban (bőr alatti fiókpara-
ziták, halon kívül osztódó ciszták, szabadon úszkáló rajzók) fordulnak elő, s így
az éppen halon kívül tartózkodó alakokat nem tudjuk egyszeri fürösztéssel el-
pusztítani. Tartós gyógyszerhatást is többnyire tartós gyógyfürdővel biztosít-
hatunk, bár az ilyen hatást gyakran csak a gyógyszer ismételt adagolásával érhet-
jük el. A hatóanyagok mindenkor víztömegegységekre (pl. 5, 10, 100 liter vízre) vo-
natkoznak, s hatásukat vagy a hal testfelületén vagy a lélegzővízzel bejutva a hal
szervezetében (vagy mindkét módon) fejtik ki. Trópusi eredetű díszhalakon a für-
dővízben feloldott vegyianyag fokozottabb gyógyhatását érhetjük el a víz 4-5 fokos
(31 C°-ig) emelésével, és fokozottabb, finom porlasztású szellőztetéssel. Sajnos, a
legveszélyesebb akváriumi halbetegségekre (ichthyophonus-kór, halgümőkór) meg
nincsenek hatásos gyógyszereink, ezért az ilyenek gyógykezelésében elsősorban
kísérletező terápiára szorulunk, s fő igyekezetünket az optimális gondozási viszo-
nyok biztosításával a prevencióra, e veszélyes halbetegségek megelőzésére keli
helyeznünk.
A többnyire hetekig elhúzódó tartós gyógyfürdőkkel szemben a rövid idejű
gyógyfürdők csupán percekig tartanak. Az utóbbiakkal általában csak a hal testé-
ről eltávolítandó, kizárólag a hal testfelületén élősködő parazitákra hatunk (a hal
a merítő fürdő hatására percek alatt megszabadul kínzóitól). A rövid idejű gyógy-
fürdőket sohasem a megbetegedett hal eredeti akváriumában, hanem berendezet-
len gyógymedencében hajtjuk végre, mert az ilyen fürdők vegyhatását a halak
csak rövid ideig (2-20 percig) viselik el, tehát a rövid idejű fürdő a gyógyítandó
halakat nem kíméli, a megtámadott parazitákat pedig nem mindig pusztítja el,
csupán a hal testéről választja le. A rövid idejű gyógyfürdőben a parazitáktól meg-
szabadított halakat régi medencéjükbe visszarakni — az újrafertőzés veszélye
miatt — nem szabad. Ezért másik gyógymedencében kell elhelyezni, amelynek
mérsékelten szellőztetett vizébe fertőtlenítő anyagot (Xantakridin, Rivanol stb.)
oldottunk fel a levált paraziták után visszamaradt sebkapuk újabb fertőzésének
elkerülése végett. A rövid idejű fürösztés tartamát percekben közöljük, de meg
kell jegyeznünk, hogy a különböző halfajok másképp reagálnak ugyanazon gyógy-
szeradagra. Ezért a rövid idejű gyógyfürdőben a halakat állandóan figyelni kell, s
mihelyt valamelyik hal szédelgését vagy oldalra dőlését észleljük, azonnal tegyük
másik tisztavizű gyógymedencébe.
386
A következőkben közöljük az akvarisztikai halgyógyászat fontosabb gyógy-

szereinek valamint a fertőtlenítő anyagoknak és használati módjuknak áttekintő
táblázatát (l. 388-392. old.).
I. FERTŐZŐ HALBETEGSÉGEK
FERTŐZŐ HASVÍZKÓR (SEPTICAEMIA HAEMORRHAGICA)
Kórokozója rövid, mozgékony, egycsillés, pálcika alakú, 2-3 µ nagyságú bak-

térium, a Pseudomonas ponctata, a legtöbb természetes vízben jelenlevő ártalmat-
lan mikroba. Ha a halak kedvezőtlen körülmények (helytelen gondozás!) közé ke-
rülve szervezetileg leromlanak, a legyöngült állatokat a hasvizkór különböző lefo-
lyású — heveny, félheveny, idült — formáinak valamelyikével megbetegíthetik. A
virulens alakot Schäperclaus a forma
ascitae néven jelöli meg, mely a pontyok és
akváriumi disz-halak fertőző hasvízkórját
is okozza. Goncsarov szovjet és Nikolau
román tudósok vizsgálatai szerint a jár-
ványt elsődlegesen vírusok idézik elő, meg-
támadva a hal idegrendszerét, a belső
szerveket károsítják, ezzel az
ellenállóképességet csökkentik, s az egyéb-
199. ábra. Hasvízkórős akváriumi hal
ként ártalmatlan vízibaktériumok így a hal kórképe felülnézetben; szembeötlő a
egész szervezetében elszaporodhatnak. A vizenyősen puffadt has, a gyakran
kórokozók toxinjai kitágítják a vérereket és vele járó pikkelyborzolódás és me-
növelik áteresztőképességüket, aminek redtszeműség
következtében zavarok keletkeznek a szer-
vezet vízháztartásában. A baktériumok környezetében elzáródnak a vérerek, elha-
lásos gócok, gyulladásos duzzanatok és a nagymértékben felhígult vér sárgás
folyadékgyülemlései keletkeznek.
A betegség külső tünetei változatosak A félheveny formában a hal kopoltyúfe-
dői ödémásak, kipirultak vagy szederjes színűek Az úszók rojtosak, a has- tájék a
szokottnál duzzadtabb (az akvaristák ilyenkor többnyire a hal ikrásodását gyanít-
ják), a pikkelyek felborzolódottak. A heveny formában a halszemei erősen kidül-
lednek, a has és az oldalak vizenyősen puffadtak, olykor ballonszerűen fel-
duzzadnak, a hátgerinc hullámos lefutású, a száj csempe. A felvágott puffadt
hasból sárgás, vizenyős folyadék lövell ki. Az idült formában puffadtság nincs, de
a betegségről nyílt fekélyes és részben behegedt sebek árulkodnak. A nyílt sebka-
put többnyire különféle paraziták támadják meg.
Az akváriumi halak különböző ellenállóképességet tanúsítanak a fertőző has-
vízkórral szemben. Schcäperclaus Bettákon és Danio-fajokon, „black molly”- kon
észlelte, en a gyakoriság sorrendjében a következő fajokon figyeltem meg: Betta
splendens, Mollienisia sphenops, „black molly „, Xiphophorus maculatus,.
Macropodus opercularis, fátyolfarkú aranyhal, Brachydanio rerio.
387
16. táblázat
388
Gyógyszerek, fertőtlenítőszerek és alkalmazásuk az akváriumi halgyógyászatban
Gyógyszer Adagolás Használati mód Javallat

Dr. Lányi György
AQUAROL
Ichthyophthirius,
akvarisztikai célra gyártott
Tartós fürdő. 3 naponként meg- Chilodonella, Costia,
NDK halgyógyszer, forgalomba 2 g (2 tabl.) 25 1 vízre
ismételni (háromszor Saprolegnia, úszórotha-
kerül tabletta alakban (1 tabl. dás
= =1g)
ATEBRIN (Magyar Pharma)

tablettaalakban, 1tabl.= 0,10
g 2-Methoxy-6-chlor-g-x- 1 g (10 tab.) 100 1 vízre Tartósfürdő Bőrparaziták
diaethylamino-γ-p en
tylaminoacridin-dichlorhydrat
AUREOMYCIN Ichthyophthirius, bakté-

külföldi antibiotikum készít- 13 mg 1 l vízre Tartósfürdő riumos fertőzések,
mény, por alakban Oodinium
CALOMEL 2 napon át 0,2% Calomellel át-

0,2%-ban a haleleséghez kever-
(Mercurochlorid) itatott haleleség etetése. (Ame- Octomitus-bélfertőzés
ve
külföldi gyógyszerkészítmény rikában használják)
CARBARSONE (Para- 4 napon át 0,2% Carbarsone-val

carbamido-phenyl-arzén- sav 0,2%-ban a haleleséghez kever- át- itatott haleleség etetése.
(Amerikában használják) Octomitus-bélfertőzés
H203As2 • C2H4 • NHCONH2) ve
külföldi gyógyszerkészítmény
Tartós fürdő. Erős fürdő csak

A kezelt halak ellenállóképessége szívós halaknak és kizárólag sok
CHINIDINUM SULFURICUM Ichthyophthirius, Costia,
és aszerint, hogy a medence be- növény- nyel berendezett akvá-
(Egyesült Gyógyszer és Táp- Chilodonella, Cyclochaeta,

rendezett vagy üres riumban ajánlatos. A növények
szer- gyár) tabletta alakban. 1 Dactylogyrus,
erős fürdőkhöz: és a talaj által adszorbeált ki-
tabl.= Gyrodactylus
1g 50 1 vízre; ninveszteséget 3-4 naponként,
100 1-enként 0,5
g kininnel pótoljuk. Közepes és
gyenge fürdőket a kényesebb dísz-
halfajoknak készítünk. Ez utób-
biakat csakis berendezetlen me-
k öze pes fü rdők höz :
= 0,20 g (1 g = 5 tabl.) Chinidin dencékben készítsük el. Ha va-
1 g 75 1 vízre; g y e n g e
sulfuricum lamelyik hal szédelegni kezd
f ü r d ő k h ö z : 1 g 100 1
(10 és 100 db-os csomagolásban) vagy az oldalára dől, azonnal
vízre
gyengébb fokozatú kininfürdő-
be, ill. az átmenetileg gyógy-
Dr. Lányi György
szernélküli medencébe kell át-

tenni
C HIN IN UM H YD R OC H LO R I CUM
Mint a C h i n i d i n u m
(Kőbányai Gyógyszerárugyár) tab- Ichthyophthirius, Costia, Chilo-
sulfuricum- Mint a C h i n i d i n u m s u l f u r i c u m -
letta alakban. 1 tabl. = 0,15 g donella, Cyclochaeta, Gyrodac-
nál. A víz pH-ját csök- nál
Chininum hydrochloricum (10 X tylus, Dactylogyrus
kenti!
0,15 g-os csomagolásban)
Tartós vagy rövid idejű fürdő-

re. A felhígítandó gyógyszerol-
datot hideg vízben kell elkészí-
CHLORAMIN teni. Lágy és savanyú vízben a
1 g 100 1 vízre = tartós
az NDK-ban forgalomba kerülő halakra mérgező hatású. Be-
fürdő 1 g15 1 vízre = rövid
fertőtlenítőszer, tabletta alakban. rendezett akváriumokban a ha- Bőr- és kopoltyúparaziták ellen
idejű
1 tabl. = 1 g p-toluolsul- tóanyag hamar le- kötődik,
(2-4 órás) fürdő
fonchloramid-natrium ezért 2 naponként 0,5 g/100 1
utánpótlás szükséges. Medence
fertőtlenítésére (halak nélkül)
10 1-re 1 g számítandó
CHLOROMYCETIN (
10 g átlagsúlyú akvári- Pseudomonas punctata baktéri-
CHLORONITRIN ) Tartós gyógyfürdő (nem beren-
umi halakra literen- umok okozta fertőző hasvízkór-
külföldi antibiotikum készít- dezett gyógymedencében)
ként 80 mg nál
mény, por alakban
FORMALIN 3
20-25 cm kereskedel- Costia, Gyrodactylus,
kereskedelmi formalin 40%-os Rövid idejű fürdő 30-45 percig
mi formalin 100l vízre Dactylogyrus, Cyclochaeta
töménységű
389
390
Gyógyszer Adagolás Használati-mód Javallat
ICHTHO-CHININ -W EIL
Dr. Lányi György
(Weils Arzneimittelfabrik, Frank-

furt am Main) kesertelenített, 1 tasak (0,75 g) 25 1 vízre
csupán 19% kininszármazékot (berendezetlen medencében) Tartós fürdő, amelyet a leg- Ichthyophthirius, Costia,
tartalmazó, tűs szerkezetű fehér 2 tasak (1,50 g) 25 1 vízre kényesebb halak is jól bírnak Chilodonella, Cyclochaeta
por. 1 tasak = 0,75 g amorf (berendezett medencében)
chinin-bázis + kristályos phenyl-
einchoninsav
JÓDJÓDALKOHOL
10%-os oldat Sebek ecsetelésére Bőrsebek
jodum sol.10%
JÓDJÓDKÁLIUM Jóindulatú pajzsmirigyduzza-

Törzsoldatból 1 liter vízre
0,1 g jód és 10,0 g káliumjodid Tartós fürdő nat (golyva). Pajzsmirigyrákra
3
0,5 cm3
100 cm doszt. vízben oldva hatástalan
Saprolegnia, Costia,
KÁLIUMPERMANGANÁT kristá- Rövid idejű fürösztés 30 per- Chilodonella, Cyclochaeta,
1 g 100 1 vízre
lyos-szemcsés alakban cig, berendezetlen üvegkádban baktériumos fertőzések a bő-
rön, pontytetű
Chilodonella, Costia,
Rövid idejű gyógyfürdő 20
KONYHASÓ Cyclochaeta, Gyrodactylus,
10-15 g 1 l vízre percig, berendezetlen üvegkád-
csak vegytiszta NaCl! Dactylogyrus, Saprolegnia,
ban
pontytetű, halpióca
K O LLA RG OL Rövid idejű fürösztés 20 per-

német fertőtlenítőszer por alakban 0,1 mg l 1 vízre cig, berendezetlen külön me- Saprolegnia
és tablettákban dencében
MALACHITZÖLD
csak halgyógyászati célra ké-
szülő, mérgezőanyag-mentes
német készítmény 10 mg 100 1 vízre Tartós gyógyfürdő Ichthyophthirius, Saprolegnia
(Malachitgrün P) jó, amely
tetramethyl-P-aminotriphenyl-
carbinochloridot tartalmaz
Dr. Lányi György
METILÉNKÉK
1%-os oldata Tartós gyógyfürdő 3-5 napig;
(gyógyszertári törzskönyve- berendezetlen lágyvizű me-
Chilodonella, Costia,
zett 3 cm3 10 1 vízre dencében jobb hatásfokú, mint
Gyrodactylus
reagens a methylenkék telített berendezett, elszennyeződött,
szeszes oldata 100, 250, 500 és keményebb vizűben
1000 ml csomagolásban)
Erősen klórozott akváriumvíz
NÁTRIUMTHIOS ULFAT por káros klórtartalmának közöm-
1 g 10 1 vízre Klórmérgezés
alakban bösítésére, a medence vizében
feloldva
Tartós vagy rövid idejű Ichthyophthirius, egyéb bőr- és
gyógyfürdőkhöz. A tablettát kopoltyúparaziták ellen, hidrák és
1 g (1 tabl.) 100 1 vízre = tartós- hideg vízben kell oldani. Lágy planáriák elpusztítására (hidrák
NEOMAGNOL
fürdőnél és savanyú akváriumvízben 1 g 101-ként; planáriák:
tabletta alakban. 1 tab. = 1 g
1 g (1 tabl.) 15 1 vízre mellőzni! (Berendezett me- 2 g 10 1-ként, gyors elöléshez
benzolszulfon-chloramin-
=rövid- idejű — 2-4 órás — dencében hatóanyaga ha- már 3 tabl. 151 vízre — halak nél-
natrium
fürdőnél lekötődik, ezért 2 naponként kül!). Általános akvárium és
1
0,5 g100 1 ( /, tabl.) pótlás segédeszköz fertőtlenítésére 1
szűkséges tabl. 10 1 vízre, 15 percig
PARA-CHLORO-PHENOXE-
THOL Törzsoldatból — 2 naponként
3
törzsoldata = 1 cm 1 liter deszt. 3
megismételve — 50 cm 1 liter Tartós gyógyfürdő Ichthyophonus
vízre akváriumvízre
(külföldi készítmény)
P H EN O X ET HO L
3
törzsoldata = 1 cm 99 cm3 deszt. Törzsoldatból 10-20 cm 1 3
Tartós gyógyfürdő Ichthyophonus
vízre liter akváriumvízre
(külföldi készítmény)
391
392
Gyógyszer Adagolás Használati mód Javallat
RÉZSZULFÁT kristályos, po- Rövid idejű fürösztés 10-20 per- Costia, Saprolegnia, Gyrodacty-
Dr. Lányi György
1 g 10 1 vízre
rítva cig, berendezetlen üvegkádban lus, Dactylogyrus
Tartós gyógyfürdő berendezetlen

RÉZSZULFÁT-OLDAT 3
Törzsoldatból 1,5 cm 1 l medencében 3-10 napig. (Ha
törzsoldat = 1 g krist. CuSO 4 Oodinium
vízre javulás nem tapasztalható, a fü-
1 liter deszt. vízre
rösztés megismétlendő)
S U LFA T IA ZIN
(SULFADIAZIN, SULFAMETA -
ZIN, SULFATHIAZOL)
— külföldi gyógyszerkészítmé-
Ichthyophonus, baktériumos
nyek — helyettesíthetők a hazai 100-250 mg 1 l vízre Tartós fürdő
betegségek
gyártmányú SULFAGUANI-
DIN (Chinoin)-nal, 1 tabl. =
= 0,50 g sulfaguanid 10 és 30
tablettás csomagolásban
S ULFAN ILAMID (S ULFAMIL -

AMID) Ichthyophonus, gombás és bakté-
100-250 mg 1 l vízre Tartós fürdő
(külföldi gyógyszerkészítmé- riumos fertőzések
nyek)
SZALMIÁK Rövid idejű fürdő 10-15 percig,

10-25 g 1 l vízre Gyrodactylus, Dactylogyrus
4
(Ammóniumchlorid, NH CI) berendezetlen üvegkádban
XANTAKRIDIN
Tartós gyógyfürdő, amely a
(Egyesült Gyógyszer- és Táp- szer-
halakra nem ártalmas, a ví- Bőrparaziták
gyár). 1 fiola = 1 g, por alakban
zinövények azonban megsíny- (Ichthyophthirius,
T R YPA FLA V IN , AC R IF LAV IN, 1 g 100 1 vízre
lik. Hatásfoka az akváriumvíz Costia, Chilodonella, Cyclo-
R I VAN OL , PAN F LAV IN
hőfokának emelésével növelhe- chaeta stb.)

(külföldi gyártmányú acridin-
tő
származékok)
A hasvízkór gyógyítása csak a betegség korai szakaszában járhat sikerrel,

ezért gyógymedencébe kell rakni a még egészségesnek látszó halakat is. Be-
rendezetlen medence vizében l-ként 80 mg Chloromycetint (Chloronitrint) oldunk
fel, ha a gyógyítandó halak 10 g átlagsúlyúak (általában ujjnyi hosszúak). Kisebb
vagy nagyobb halaknak arányosan csökkentjük vagy növeljük az antibiotikum
mennyiségét. A fertőzött akváriumot kiürítjük, és az eszközökkel együtt
Neomagnollal fertőtlenítjük.
Dr. Geőrch Ferenc szerint az akváriumvíz huminsavas kezelése (tőzegfiltrá-
lással vagy huminkivonattal) megakadályozza a hasvízkór kifejlődését.
FLUORESCENS BAKTÉRIUMOK OKOZTA MEGBETEGEDÉS
A legyengült akváriumi halakat a Pseudomonas fluorescens baktérium is meg-

támadhatja. Különösen hirtelen lehűlés után jelentkezik, de legtöbbnyire más
fertőződésekhez másodlagosan társul, pl. a hasvízkóros fertőzés kísérőjeként.
Berger rózsás díszmárnákon (Pontius conchonius) véraláfutásokat, opalizáló
bőrnyálkaréteget, és a mellúszók tájékán részleges pikkelyborzolódást figyelt meg
mint a fluorescens-betegség kórtüneteit. Egyéb tünetek: a víz felszíne közelében
való tartózkodás, levertség, kidnl1edő szemgolyók, erősen kipirosodó testfelület,
bíborszínű hastájék. Általában jóindulatú betegség, 5-7 nap múlva gyógyul. A
kényesebb díszhalak azonban gyakran elhullanak. Chloromycetinnel (Chloronitrin,
80 mg/ 1) gyógyítható. A gyengébben fertőzött állatoknak elegendő Xantakridines
(Trypaflavin 1 g/ 100 1) tartós fürdő.
HALAK GÜMŐKÓRJA (TUBERCULOSIS PISCIUM)
A haltuberkulózist jellegzetes akváriumi halbetegségnek tekinthetjük, mert

eddig csakis akváriumi díszhalakon figyelték meg, elsősorban Danio-, Gymno-
corymbus- és Hyphessobrycon-fajokon. A halak gümőkórját a Mycobacterium
piscium typus poikilothermorum okozza, amely 18-25 C° közötti hőmérsékleten
szaporodik, szemben az ember tuberkulózisát kiváltó Mycobacterium tuberculosis
37 C°-os optimális tenyészhőjével. Egyébként az emberi gümőkór baktériumához
nagyon hasonló, pálcika alakú kórokozó kedvenc megtelepedési helye a szemfe-
nék, ahol mikroszkópos kicsinységű gümőcskéket hoz létre. Következménye a
szemgolyó kidülledése, majd a vakság, ill. a halak bőrén az Ichthyophthirius csil-
lós véglény előidézte apró, daraszerű pettyekhez hasonló gümőcskék. A megbete-
gedett állatok soványodnak, a hasuk ellaposodik, beesik, fejük aránytalanul
nagynak tűnik. A betegség előrehaladtával bőrük sötétedik, majd egyensúlyi zava-
rok mutatkoznak. Aronson akváriumban tartott korallhalakon 1926-ban figyelte
meg a gümőkórt, ezek kórokozója a Mycobacterium marinam. Sajnos, még semmi-
féle hatásos gyógyszerét nem ismerjük. A tapasztalatok szerint a gümőkórt első-
sorban az állandóan magasan tartott vízhőmérséklet segíti elő. A fertőzött halakat
semmisítsük meg, s a medencét, valamint az eszközöket alaposan fertőtlenítsük.
Újabban Amlacher szerint a halgümőkór azonos az akváriumi halak
Ichthiophonus-kórjával.
393
BAKTÉRIUMOS BŐR- ÉS ÚSZÓGYULLADÁS, ÚSZÓROTHADÁS
Az akváriumi halak úszóinak ún. „rothadása”, vagyis az úszóhártya széleinek

kirojtosodása, sőt az egésznek az elpusztulása nemcsak Ichthyophonus -
fertőzésnél, hasvízkórnál, nagyfokú infuzóriásodásnál stb. fordul elő mint kísérő
tünet, hanem baktériumok előidézte úszófertőzésként is. A kórokozók többnyire a
Pseudomonas vízibaktériumok punctata- és fluorescens-csoportjaihoz tartoznak. A
fertőzés kizárólag az úszókra korlátozódik, anélkül, hogy más betegséget a megtá-
madott halakon kimutathatnánk. Schäperclaus black mollykon, magam
Hyphessobrycon fajokon, nevezetesen neonhalakon tapasztaltam. Utóbbiak szállí-
táskor szerzett sérüléseik nyomán kapták a fertőzést és kikezelve megmaradtak,
míg nem sérült társaikra a fertőzés nem terjedt át. A betegség igen gyakran éppen
a szállítással kapcsolatos törődések, sérülések folyományaképpen, de parazitás
megbetegedések követőjeként is jelentkezik. Nem tévesztendő azonban össze az
Ichthyophonus - fertőzés következtében történő úszóelvesztéssel.
A baktériumos bőr- és úszógyulladás következtében gyulladásos sebek, bőr-
kivörösödés, úszószélek rojtosodása és úszópusztulás tünetei jelentkeznek. A
betegséget gyakran kíséri a Saprolegnia penészgombák megtelepedése a bőrön és
úszókon. Tartós fürdőkkel gyógyítjuk (lásd: 16. táblázatokat).
AKVÁRIUMI HALAK LYMPHOCYSTOSISA (LYMPHOCYSTOSIS PISCIUM)
A kóroktanilag még ismeretlen betegséget azért nevezhetjük tipikus akváriumi

halbetegségnek, mert az Északi- és Keleti-tengerek brakvízi részein előforduló
tengeri halfajokon kívül főleg édesvízi és tengeri akváriumi halakon észlelték.
Schäperclaus évtizedeken át Németországban tenyésztett paradicsomhalakon
(Macropodus opercularis) és a Berlini Akvárium korallszirti halain (Amphiprion
percula, Premnas biaculeatus) figyelte meg. Nálunk — tudomásom szerint — még
e betegség nem jelentkezett, de külföldről mind gyakrabban behozott akváriumi
halak révén bármikor előfordulhat. A betegség a bőr kötőszövetének burjánzásá-
ban nyilvánul meg, a testfelület minden részén, de főleg az úszókon számos ki-
sebb-nagyobb összeálló gümőcskék formájában. Az egymáshoz tapadt csomócs-
kák gyakran szamócaszerű képleteket hoznak létre. Gyógykezelése még nem sike-
rült. A beteg halakat azonnal ki kell irtani (éles ollóval lefejezni; ez a legkímélete-
sebb, leggyorsabb módja), és tetemüket el kell égetni. Schäperclaus szerint a bak-
tériumokra hatásos fertőtlenítőszerek (pl. a Neornagnol) az itt gyanított vírusok
ellen is hatásosak.
ALGÁK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
A kisebb mennyiségben minden akváriumban oly hasznos, oxigéntermelő és

szép zöld bevonatokat alkotó zöldalgák nagy tömege már kellemetlen ártalmakat
okozhat. Többnyire a Protococcaceákhoz tartozó algafajok (pl. gyakran a
Clorochytrium pisciolens) okoznak — főleg fiatal halakon — a hámréteg alatt kis
sötét gümőket, amelyek puszta szemmel is észrevehetők, ha a beteg halra
394
fény esik. Az algatelepek mélyen behatolnak az alsó bőrszövetbe és elhalásuk

után másodlagos baktériumos vagy penészes fertőzéseket segítenek elő. A meg-
támadott halivadék rosszul fejlődik, sőt teljesen lesoványodhat.
Más algák (Euglena-fajok, Chroococcaceák) vízvirágzásszerű elszaporodás foly-
tán a légzővízzel sűrű algamassza telepedik a halak kopoltyúlemezkéire, és gátol-
va a lélegzést, hirtelen fulladást okoznak. Veszélyesek a kopoltyúk közé nagy
mennyiségben bekerülő éles, kemény sejtnyúlványokkal bíró algák, mint a
Dinoflagellatákhoz tartozók, melyek a kopoltyúlemezkéket súlyosan károsítják.
Apró halaknál (halivadéknál) a Cladophora glomerata nevű fonálalga és kovamo-
szatok (Navicula, Gomphonema, Achnanthes és Diatoma nemzetségekből) kopol-
tyúfedő-átfúródásokat idéztek elő.
Az algák okozta megbetegedéseket csak megelőzni tudjuk azzal, hogy elsza-
porodásukat megvilágítás csökkentésével és vízszűréssel (filtrálással) megaka-
dályozzuk.
AKVÁRIUMI HALAK OODINIOSISA
A barázdás moszatok Dinoflagellata rendjébe tartozó Oodiniumok élősködő

alakjai okozta megbetegedéseket eddig főleg díszhalakon figyelték meg. Az
Oodinium pillularis kórokozó formái, a dinospórák a Németországban pillulárisz-
betegségnek elnevezett kórformát váltják ki, amelyet az akvaristák „Colisa-
betegségnek” is neveznek (kórtünetét Schäperclaus első ízben 1951-ben a törpe
gurámi, a Colisa lalia ivadékán írta le). Egy másik Oodinium -faj, az Oodinium
ocellatum viszont kizárólag korallhalakat betegít meg, s ezért az általa okozott be-
tegséget korallhalbetegségként tartják nyilván (ezt már a 30-as évek óta többször
is megfigyelték).
200. ábra. Az Oodinium pillularis fejlődése és életciklusa (Amlacher

nyomán). A fenéken fekvő cisztából (palmella-stádium) különféle osz-
tódási fokozatokon keresztül dinospórák (ostoros alakok) kelnek ki,
amelyek a halat megtámadják, s rajta érett parazitává fejlődnek;
ezek a halat elhagyva a fenékre hullnak és újból cisztává alakulnak.
Jobbra a kórokozó ostoros alakja látható (erős nagyításban)
395
A pillulárisz-betegség kórokozójának körte formájú kifejlett alakja teljesen

mozdulatlan, a hal bőrének vagy kopoltyújának hámrétegéhez tapad. Amikor az
Oodinium pillularis teljesen kifejlődött; a halról leválva az akvárium fenekére hull,
lekerekedik, majd egységes sima hártyával véve körül magát, az ún. palmella
stádiumot képezi. Ez magjának befűződése útján osztódni kezd, és a sorozatos
osztódások eredményeképpen 32, illetve 64 egyed keletkezik, melyek egyre ki-
sebbek lesznek. A 32 illetve 64 egyed mindegyike még egyszer osztódik, és két-
két ún. dinosporát alkot. A dinospórák két egymáshoz tapadt félgömbhöz hasonlí-
tanak, harántbarázdájukban egy rejtett, valamint egy szabadon mozgó hosszú
kormányzó ostoruk van. A gyorsan mozgó, 12-24 óráig életképes dinospórák gaz-
daállatot keresnek, s ha sikerült halra találniuk, annak testén megtelepednek,
elveszítik ostorukat, szívókájuk alakul, körte alakot vesznek fel, vagyis a parazita
stádiumba kerülnek. A fertőzött hal bőrén szétszórtan a darakórhoz hasonló ki-
emelkedő kis pontokat láthatunk, ezek színe a szürkésfehértől a sárgásbarnáig
változik. Emiatt az akvaristák gyakran össze is tévesztik a két kórt. Amikor a
parazita stádiumú ostorosok teljesen kifejlődve gazdaállatukat elhagyják, az apró
pettyek eltűnnek, s helyettük lyukak maradnak a bőrben, vagy a bőr kisebb-
nagyobb szürkés foszlányokban le is szakadozik és helyén másodlagos fer-
tőzésként más bőrparaziták — mindenekelőtt Saprolegnia penészgombák — tele-
pednek meg. Jóllehet a fertőzést „Colisa-betegség” néven is emlegetik, utóbb kide-
rült, hogy kórokozója más édesvízi díszhalakat is megbetegít.
A másik ostoros parazitát, az Oodinium-ocellatumot Brozon 1934-ben angliai
tengeri akváriumok korall-halain fedezte fel. Ez a kórokozó inkább a kopoltyúkat
támadja meg, mint a felhámot. A korallhal-betegség tünetei és gyógykezelése is
megegyeznek a pillulárisz-betegségével.
Az Oodiniumok okozta betegségek leküzdésére ugyanazok a tartós fürdők ha-
tásosak, amelyeket az Ichthyophthirius ellen alkalmazunk (1. a 16. táblázatot).
Fontos, hogy e gyógyfürdőket fölülről és minden oldalról elsötétített talaj-es
növénynélküli medencékben készítsük el. A fertőzött medence külső filtrálóját
állítsuk le, mindent alaposan fertőtlenítsünk, és a fertőzött halakat külön eleség-
gel a többiek után — etessük.
MIKROSZKOPIKUS GOMBÁK OKOZTA BETEGSÉGEK
Ichthyophonus-betegség (Ichthyophonosis)
Ez a legelterjedtebb és legrettegettebb akváriumi halbetegség olyan mértékben

jelentkezhet, hogy az egész halállomány elpusztulhat. Schäperclaus szerint az
1945-1950-ig általa vizsgált akváriumi halbetegségek 24%-a, az 1949. évben pe-
dig 59%-a Ichthyophonus -fertőzés volt, míg a másik igen gyakori akváriumi hal-
betegség, az Ichthyophthirius-kór csak 12%-ot tett ki. Nálunk ugyancsak elég gya-
kori (akvarista körökben röviden csak „fónusz”betegségnek említik) .
E legelterjedtebb akváriumi halbetegség kórokozója a többnyire 20-150 mikron
nagyságú, de 2 mm nagyra is kifejlődő — ilyenkor tehát szabad szem-
396
mel is észrevehető —gömbölyded vagy tojás alakú, többmagvú moszatgomba, az

Ichthyophonus hoferi. Valószínűleg azonos a békák ürülékében kimutatott
Basidiobolus ranarummal, s ezért a betegséget újabban bazidiobolozisnak is neve-
zik. A moszatgomba által megtámadott halak belső szerveiben kerek vagy ovális,
esetleg szabálytalan alakú, vastagfalú fekete rögökként jelentkező tokozódások
keletkeznek. A sok fekete tokot tartalmazó szervek kemény, homokos tapintásúvá
válnak. A tokban található plazmódiumok fejlődni kezdenek, a továbbterjedő gom-
201. ábra. Az Ichthyophonus hoferi moszatgomba fertőzésének vázlata (Sterba nyomán) : a

hal ürülékével, a kifakadó daganatok vagy leszakadozott úszórészek révén kiszabadult pa-
razita másik hal szájüregébe, majd belébe kerül. Ott számos apró, amőba formájú fiókpara-
zitává osztódik, s a vér- és nyirokutakon keresztül a testüregben elterjed, majd kifejlett
parazitaként tovább szaporodik. Az alsó körpálya közepén a számos fekete magvacskát
tartalmazó parazita látható erősen nagyítva
ba átszövi és elpusztítja az érintett szerveket, majd az egyensúlyi szervet és az

agyvelőt. Ezek pusztulása miatt egyensúlyi zavarok keletkeznek : az állatok előbb
szédelegnek, bizonytalanul imbolyognak, majd tengelyük körül átfordulva kerin-
genek, ezért a betegséget régebben „imbolygókórnak” is nevezték. Az utóbbi évti-
zedekben az Ichthyophonus-fertőzések inkább a hasűri szervekre (vesék, máj,
belek) korlátozódnak, s e fontos zsigeri szervek károsodása miatt a halak előbb
elpusztulnak, mint a plazmódiumai a fejig eljutnának.
A betegség heveny formájában a fertőzött akváriumi halak minden külső kór-
tűnt nélkül egyesével, vagy többesével hirtelen elhullanak. A felboncolt állatokban
azonban megtaláljuk a fekete tokokat és egy, vagy több életfontos-
397
ságú szerv teljes tönkretételét. A nem akut formánál viszont a következő külső
tüneteket észlelhetjük, melyek külön is, de együttesen is jelentkezhetnek:
1. piros kelésszerű daganatok a testen, nyíltfekélyes gyulladások az izom-
zatban, többnyire az oldalakon és a fej alsó részén;
2. az úszók végeinek pusztulása s a kirojtosodott úszóvégek elfehéredése,
egész úszórészek elvesztése, főleg a fark- és a hátúszókból (gyakran a tel-
jes farkúszó elpusztulása), az úszók
alapjánál vöröses duzzanatok képző-
dése;
3. fekete pontok keletkezése a
bőrben, a megbetegedett bőrrészek
leválása (főleg Pterophyllumnál) ;
4. elsősorban a szájnak, de a ki-
fekélyesedett bőrrészeknek is az elpe-
nészedése, fehéres Saprolegnia cso-
mók által;
5. a testüreg megduzzadása a
máj erős megtámadása esetén;
6. kidülledő szemek, a szernek
elpusztulása, a szemekre átterjedő
202. ábra. Az Ichthyophonus-betegség tí- erős fertőzés esetében;
pusos kórtünetei egyazon halon ábrázolva; 7. fulladásos tünetek a kopol-
a) daganat; b) összehúzott és kirojtosodott tyúk nagyfokú fertőződésekor;
úszók; c) farkúszó elvesztése; d) felálló ko-
8. az úszóhólyag működésének
poltyúfedő és kidülledő kopoltyúk; e)fekete
pontok a bőrön; f) beesett hasfal
megszűnése, az annak környezetére
kiterjedő fertőzés esetén, a hal a fené-
ken fekszik és csak rövid időre tud az
aljzat fölé vergődni;
9. imbolygó mozgások, ideges hintázó mozgás összehúzott úszókkal, gyakori
oldalra dőlés, hátrabillenő mozdulatok, melyek az agy megtámadásakor
keletkeznek (azonban akváriumi díszhalakon ritkábban fordul elő);
10. lesoványodás (beesett has, vékony hasél) a bőséges etetés ellenére is, a
betegség hosszas, krónikus elhúzódásakor teljes étvágytalanság.
Az akváriumi fertőzést többnyire idegenből hozott hal közvetíti Az egészséges
állatok a fertőzöttek végbeléből (ürülékkel), kopoltyúiból és bőréről (a bőrfoszlá-
nyokkal, a daganatok és nyílt fekélyek váladékával) távozó parazitákat és cisztá-
ikat az eleséggel együtt szedik fel. A fertőzés akváriumokban azért gyakori, mert
sűrűn kerül sor új halak beszerzésére, amelyek a betelepítéskor még külsőleg
teljesen egészségeseknek látszanak, de szervezetükben már a moszatgomba cisz-
táit (tokocskáit) hordozzák. Ehhez járul az a körülmény is, hogy a legtöbb akva-
rista nem teszi az új halakat karantén akváriumba.
Az Ichthyophonus betegség nem nagyon előrehaladott formájában jó gyógyulási
eredményeket értek el a fenoxetol és szulfonamid készítmények takarmányok
közé keverésével. Az aprótestű akváriumi halakat azonban legcélszerűbb tartós
fürdőkkel kezelni. A Parachloro -phenoxethol törzsoldatából (1 cm3 1 l deszt. vízre)
2 naponként megismételve 50 cm3-t adunk az akváriumvíz minden literére. A
Phenoxethol törzsoldatából (1 cm3 99 cm3 deszt. vízre) pedig csak 1,5 cm3-t adago-
398
lunk minden liter akváriumvízre. A szulfonamid szerekből (hazai gyártmányú a

Sulfaguanidin) 100-250 mg adandó literenként. Igen fontos a beteg halak azonnali
elkülönítése, és az igénybe vett segédeszköz alapos fertőtlenítése. Utána a meden-
cét tiszta vízzel jól áztassuk ki.
Halpenész fertőzés (Dermatomycosis saprolegniacea)
Míg az Ichthyophonus moszatgomba erőteljesen fertőző parazita, addig a fajok-

ban gazdag Saprolegnia és Achlya nemzetségekbe tartozó vízipenészek rend-
szerint csak másodlagosan fertőző ún. gyenge paraziták. A halak bőrén, kopoltyú-
in, szemén és száján piszkosfehér vattaszerű csomókként jelentkeznek. Ugyan-
csak gyakori jelenség a lerakott ikrák penészedése. Különösen gyorsan penészed-
nek a medencében elhullott halak, de más szerves anyagok is, ami külön is alá-
húzza az elpusztult állatok, ételmaradékok és egyéb szerves hulladékok mielőbbi
eltávolításának. fontosságát.
A Saprolegniaceae családba tartozó Saprolegnia és Achlya penészgombafajok
akváriumi halakat elsősorban más fertőző betegségek (Ichthyophthirius,
Ichthyophonus, Gyrodactylus, Argulus stb.) által előidézett bőrhámkárosítások
(úszórojtosodások, bőrkilyukadás, kisebesedés, fekélyesedés) után lepik el, és az
elsődleges bajt súlyosbítva akár a halak pusztulását is okozhatják. Díszhalaink
mechanikus ártalmak útján is fertőződhetnek halpenészektől; így pl. a szállítás-
nál szenvedett sérülések, nagyobb vagy ragadozó halak által elszenvedett harapá-
sok, úszókitépések, a medence fala és hegyes tárgyai (pl. sziklák) okozta szem- és
orrsérülések, de meghűlés által történő bőrgyulladás és szervezeti leromlás követ-
keztében is. A penészgombák mycéliumaikat mélyen belenövesztik a hal izomza-
tába, elpusztítják a szöveteket. Ha e fonalak a kopoltyúkat támadják meg, akkor
hamar bekövetkezik az elhullás. A szem szaruhártyáját megtámadott halpenész
gyors vakulást okoz.
A halpenész-fertőzés gyógyításánál jóval fontosabb annak megelőzése, a ki-
váltó okok, így az elsődleges fertőzések, a sérülések és a nagyfokú hőmérséklet-
ingadozások kiküszöbölése. Különösen ügyeljünk a szállításkor előforduló törődé-
sek, ragadozó fajokkal való közös szállítás és a szállítóedény túlzsúfolásának elke-
rülésére. A szállító tartály (műanyagzsák, kanna) vizébe oldjunk fel Xantakridint
(0,1 g 10 l-re) vagy metilénkéket (10 I-re 3 cm3 1%-os törzsoldatot).
A frissen fertőzött akváriumi halakat rövid idejű és tartós gyógyfürdőkkel
megmenthetjük. Rövid idejű fürösztések: 1. 1 g káliumpermanganát 100 1 vízre
30 percig; 2. 15 g konyhasó 1 l vízre 20 percig; 3. 1 g rézszulfát 10 l vízre 10 per-
cig; 4. 0,1 mg Kollargol 1 l vízre 20 percig. Valamennyit csakis berendezetlen kü-
lön gyógymedencében alkalmazhatjuk; természetesen csak egyfélét használunk
közülük a fürösztéshez. Tartósfürdők: 1. 10 mg malachitzöld 100 l vízre; 2. 1 g
Xantakridin (Trypaflavin) 100 1 vízre. A gyógyfürdő hatását a vízhőfok felemelé-
sével és egyidejűleg erős szellőztetéssel fokozzuk. A tartós gyógyfürdők közül
Kocylowsky és Hyaczynski lengyel szerzők a malachitzöld-fürdőt mint széles kör-
ben alkalmazott kitűnő penészölő szert emelik ki.
399
VÉGLÉNYEK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
Fátyolbetegség (Costiasis)
Ezt az egyik leggyakoribb akváriumi halbetegséget a német kutatók találóan

„raktározási betegségnek” is nevezik — szerintem a „zsúfoltsági betegség” még
jellemzőbb —, ugyanis a „fertőző bőr- és kopoltyúzavarosodás” néven összefoglalt
tünetek elsősorban a tógazdasági teleltetőkben
és a túlnépesített akváriumok zsúfoltan tartott
halain jelentkeznek. A bőrön és a kopoltyúkon
keletkező fátyolszerű zavarosodást a későbbiek-
ben ismertetett Gyrodactyluson kívül legtöbb-
nyire három édesvízi egysejtű parazita: a Costia,
a Chilodonella és a Cyclochaeta (Trichodina)
idézik elő. Közülük a Costia necatrix a legveszé-
lyesebb, ezért a 3 egysejtű által okozott betegsé-
get a németek Costia-betegségnek (Costiasis)
nevezték el.
1
203. ábra. 1. A Costia kolóniája a hal bőrén; 2. Costia necatrix
A Costia a bőrön élősködő ostorosokhoz, a Chilodonella és Cyclochaeta

(Trichodina) pedig a csillós (Ciliata) ektoparazitákhoz tartozik. A Costia 10-12 g.
nagyságú, 2 hosszú ostorú, bab alakú egysejtű, kimondott (obligát) parazita.
Egyik gazdaállatról a másikra terjed, annál könnyebben, minél zsúfoltabban él-
nek azok. Ezzel szemben a Chilodonella, Cyclochaeta, Gyrodactylus és egyéb
ektoparaziták ún. gyenge élősködők, amelyek a Saprolegniához hasonlóan csak
más parazitáktól vagy kórokozóktól már megbetegített, megtámadott bőrű állato-
kon telepszenek meg s idéznek elő másodlagos fertőzést. Maga a Costia is — noha
obligát parazita — általában csak a legyengült szervezetű, lesoványodott, alacsony
hőmérséklettől megbetegedett, a zsúfolástól törődött, kisebesedett bőrű, sérült
úszójú, vagy más fiziológiai, esetleg mechanikai károsodást szenvedett halakat
támadja. Különösen a halivadékot pusztítja, ha annak fejlődésében, környezeté-
ben kedvezőtlen körülmények következtek be. Miután a halivadék mindenkor
fogékonyabb a Costia -fertőzésre, tipikus ivadékbetegségnek tekinthetjük. Külö-
nösen az apróbb, lágy testű, vékony úszóhártyájú fajok (Hyphessobrycon,
Corynopoma, Rasbora, Poecilobrycon stb.), valamint a fátyolfarkú aranyhalak
úszóit támadja meg könnyen.
400
A fátyolbetegség megelőzése terén mindenekelőtt elejét kell venni halaink el-

sődleges fertőzésének, sérüléseinek, legyengülésének, valamint zsúfolt tartásá-
nak. A gyógyításnak is elsősorban a primer betegség kezelésére kell szorítkoznia.
Minthogy a Costia a magasabb hőmérsékletet nem bírja — a melegvízi akváriumi
halak vizének felmelegítésével is elpusztítható (naponta 1-1 órára fűtsük fel a
beteg halak vizét 30 C°-ra, közben erősen szellőztessük is!, majd fokozatosan az
eredeti tartási hőfokra hűtsük le). Hatásosabbak és gyorsabb eredményt nyújta-
nak azonban a gyógyfürdők (lásd: 16. táblázat). Ezek közül a következő rövid
idejű fürösztések alkalmazhatók: 1. 20 cm3 formalin 100 1 vízre, 30 percig; 2. 15
g konyhasó 1 l vízre, 20 percig; 3. 1 g rézszulfát 10 1 vízre, 10 percig; 4. 1 g
káliumpermanganát 100 1 vízre, 30 percig. Mindezeket berendezetlen külön
gyógymedencében alkalmazzuk, miközben a fertőzött akváriumot fertőtlenítjük. A
tartósfürdők közül is több kiváló gyógy-anyagot ajánlhatunk a fátyolszerű bőr- és
kopoltyúzavarosodás leküzdésére: 1. 1 g Xantakridin (Trypaflavin) 1001 vízre; 2. 1
g chinidinum sulfuricum vagy chininum hydrochforicum 75 1 vízre; 3. 1 g (1
tabl.) Neomagnol 100 1 vízre; 4. metilénkék 1%-os oldatából 3 cm3 10 1 vízre; 5. 2
g Aquarol 25 1 vízre. A tartós fürdőket kombináljuk a víz naponta egyszeri felme-
legítésével. A tartós fürdőket is legcélszerűbb külön medencében elkészíteni, mert
a vegyi anyagok ártalmasak a növényekre és hatásfokukat a talaj és a növények
csökkentik (ez jól megfigyelhető a Trypaflavinfürdő elszíntelenedésén). Ezért a
berendezett medencében a gyógyfürdő szükségmegoldás, és sohase feledkezzünk
meg a hatóanyag 2-3 naponkénti pótlásáról.
Octomitus-bélfertőzés (Octomitosis)
Az ostoros egysejtűek másik csoportja, az ún. bélflagelláták mint a halak szer-

vezetében élő belső paraziták, a belek és az epehólyag megbetegedését okozzák. A
kórokozó az Octomitus intestinalis truttae vagy csupán 0. truttae, 7,5-12µ hosszú,
ovális testű parazita; elülső végén két csok-
rot alkotó 3-3 rövidebb, hátsó végén pedig 2
hosszú ostora van. Elsősorban piszt-
rángféléket és akváriumi díszhalakat betegít
meg.
A beteg halak olykor hirtelen, féktelen
mozgásokat végeznek, máskor pedig a talaj-
ra oldalvást lefeküsznek, de érintésre riad-
tan elúsznak. Előrehaladott állapotban a
beteg állatok társaiknál sötétebb színűbbek,
igen lesoványodnak, a hasuk beesett. Az
emésztőcső ilyenkor tele van nagyszámú
0ctornitztsszal és baktériummal, sőt legvé-
gül az epehólyag gennyes gyulladása is
tapasztalható.
Az Octomitus-fertőzést segíti elé az egyol-
dalú
204. ábra. Octomitus intestinalis truttae
401
etetés ballasztdús, vitaminszegény eledelekkel vagy a fertőzött vizekből gyűjtött és

kellő ideig ki nem áztatott élőeleséggel (Chironomus, Tubifex). Trypaflavinnal
(Xantakriclinnel) vagy más, véglényeket elpusztító szerekkel* is érdemes megpró-
bálni a gyógykezelést.
Chilodonella-betegség (Chilodonosis)
A fátyolbetegséghez hasonló tüneteket idézhetnek elő a csillósokhoz tartozó

Chilodonellák is. A leggyakrabban a mintegy 60 µ hosszú, szív vagy kávészem for-
májú Chilodonella cyprini, ritkábban a 42-54 µ hosszú, kagyló alakú Chilodonella
hexasticha okozzák a fertőzést. A Chilodonellával fertőzött halak hámja főleg a
hasi tájékon tejszerűen elszíneződik, valamint az egész testfelületen nyálkás lepe-
dék képződik. A „bőr- és kopoltyúzavarosodás” tulajdonképpen vékony élősködő-
hártya a test felszínén. A kopoltyúk erős fertőzésekor a halak fulladoznak, „pipál-
nak”. Ha tiszta Chilodonella-fertőzést állapítunk meg, elegendő a halakat rövid
idejű 1%-os konyhasóoldat fürdőbe helyezni. Fürösztési idő csupán 10 perc. Tar-
tós gyógyfürdőként a fátyolbetegségnél felsorolt gyógyszerek bármelyike megfelel.
Cyclochaeta-betegség (Trichodinosis)
A Cyclochaeta-betegség sem más, mint a fertőző bőrzavarosodás néven ismert

tünetcsoport egyik formája, amely azonban tiszta fertőzési alakjában a Costia és
Chilodonella-fertőzéseknél gyengébb lefolyású. A zavaros, fehéres bőrlepedéket
előidéző parazita többnyire a Cyclochaeta (Trichodina) domerguei nevű 48-50 p.
átmérőjű, kerek csillós véglény. A tapadókorongjával a hal bőrére rögzülő
ektoparazita gyakran megtalálható sűrű állományban tartott halakon anélkül,
hogy azokon megbetegedést idézne elő. Mihelyt azonban a fertőzött halak szerve-
zete legyöngül vagy más kórokozóktól megbetegednek, a látens Cyclochaeták viru-
lenssé válnak, a bőr és a kopoltyú hámján gyorsan elszaporodnak, behatolnak a
húgyhólyagba, húgyvezetőbe és az oldalvonal (oldalszerv) csatornáiba, s főleg
fiatal halak körében tömeges elhullást okozhatnak. A Cyclochaeta-betegség leküz-
dése elsősorban a halak sűrű tartásának mellőzésével és
205. ábra. 1. Chilodonella cyprini; 2. Cyclochaeta (Trichodina) domerguei
* A kereskedelemben kapható parazitaellenes gyógyszerkészítmények (Aquarol, Ectoson,

Ichthyonon, PS-tabletták, Sulfa-Cure, Medi-Cure, stb.) is jó eredménnyel használhatók a
véglények okozta halbetegségek gyógykezelésére.
402
egészséges tartási feltételek biztosításával - valósítható meg. A gyógyításra 10

percig 1%-os konyhasós fürösztés vagy még inkább trypaflavinos vagy kinines
tartósfürdők (1 g 100 1 vízre) ajánlhatók.
Darakór (Ichthyophthiriasis)
Akváriumi halaink egyik legelterjedtebb, az Ichthyophonus-kór után leg-

gyakrabban előforduló fertőző betegsége az Ichthyophthirius mutltifiliis nev1 1
bőrparazita okozta darakór. Ez édesvízi és tengeri halakon az egész földkereksé-
gen előfordul, komolyabb fertőzéseket azonban csak ott idéz elő, ahol a halak
zsúfolódnak. Így érthető, hogy az akváriumokban is gyakran jelentkezik.
A kórokozó a csillós véglé-
nyekhez (Ciliata) tartozik.
Bár egysejtű — a 0,5 mm-t,
sőt olykor az 1 mm-t is eléri,
tehát szabad szemmel is lát-
ható. Sohasem a bőrön, hanem
a felső és alsó hámréteg között
élősködik, ahol hámsejtekkel és
vörösvérsejtekkel táplálkozik.
Más bőrparazitáktól eltérően, a
halon kívül szaporodik.
A parazitának a halon meg
meg nem telepedett, vízben
úszkáló rajzói 30-50 p, hosszú,
körte alakú, körül csillós szer-
vezetek, melyek mihelyt halra
találnak, csupasz végükkel
befurakodnak annak felbőrébe 206. ábra. a) Az Ich th yoph thir ius multif iliis ha-
lon meg nem telepedett, körte alakú rajzó-
és a hámszövet felső rétegének stádiuma, é s b ) kifejlett parazita stádiuma — fe-
járataiban vándorolnak. Egy- lülről nézve (Buschkiel nyomán)
egy bőralatti üregben több —
olykor akár száz — parazita is
csoportosul. A megtelepedett fiókparaziták a hal hám- és vörösvérsejtjein gyors
növekedésnek indulnak, s fokozatosan elnyerik a bőralatti parazitaalak kerek
formáját, 0,5-1 mm-es méretét és a tápláléktól egyre sötétebbé váló színét. A fej-
lődés ideje a teljes kifejlettségig a hőmérséklettől függ; míg ez hidegvízi halaknál
3-4 hétig is eltart, addig trópusi díszhalak esetében 27 C°-on csupán 4-5 nap
alatt zajlik le! Megtelepedésük a hal legkevésbé védett bőrfelületein, az úszóhár-
tyákon és a kopoltyúkon kezdődik. Az első „dara”-pettyek észrevételekor köny-
nyebb a gyógyítás. Ha már a test oldalain is vannak a bőr alatt kiemelkedő, gom-
bostűfejnyi fehéres pontok (olyan a hal, mintha búzadarával hintették volna be)
akkor a hal már erősen fertőzött. A pettyekkel egészen sűrűn borított halak gyó-
gyítása csaknem reménytelen. Ezek bőre foszladozik, s a bőr sebnyílásain másod-
lagos fertőzésként egyéb bőrparaziták (Chilodonella, Cyclochaeta, Saprolegnia stb.)
ütnek tanyát. Amikor a parazita a hámréteg üregében már megérett, a bőrön át
kifurakodva elhagyja a halat, majd vízinövényekre, vízicsigákra, kövekre, általá-
ban a fenékre süllyedve rövidesen betokozódik, cisztát képez, vagyis kemény bu-
rokkal veszi körül magát. A betegség tehát a cisztákkal fertőzött vízinövényekkel,
403
csigákkal, élőeleséggel, valamint a tisztogatásra és kihalászásra alkalmazott se-

gédeszközökkel is továbbhurcolható. Már 1 órával a betokozódás után megindul-
hat az osztódás, melynek során az anyaparazita a cisztán belül 250-1000 fiókpa-
razitát illetve rajzót képez. 7-8 órával a halról történt leválás után a rajzók már
elhagyhatják a cisztát, és egy fél órán belül ismét halon telepedhetnek meg. A
cisztás osztódás mellett, melyet az Ichthyophthirius rendes szaporodásmódjának
tekinhetünk, előfordul még egy másik osztódás is, ahol a betokozódás nem
207. ábra. a) A hal felső és alsó hámszövete közti egyetlen üregben zsúfolódó lchlyophthirius
anyaparaziták, jellegzetes patkó alakú, sötét sejmagvakkal. (Frey nyomán); b) az
Ichthyophthirius multifiliis szaporodásának és terjedésének vázlata (Schäperclaus nyomán):
az A-val jelzett ciklus a halról levált, fenékre telepedett és ott befokozódott parazitát, illetve
cisztából kisereglő rajzókat és ezeknek az előző vagy másik halon való megtelepedését ábrá-
zolja; a B-vel jelzett ciklus viszont az anyahalról rendellenesen levált és ezért betokozódás
nélkül tovább szaporodó parazita terjedési formáját mutatja
következik be. Ez általában a halról művi úton (pl. ledörzsölés útján) lekerült,
nem teljesen érett parazitáknál tapasztalható.
A különböző díszhalfajoknak más a fertőződési hajlamuk az Ichthyophthirius-
szal szemben. Legkönnyebben fertőződnek a törpe sárkányszárnyú halak
(Corynoporna riisei), valamint az ikrázó és elevenszülő fogaspontyok kisebb ter-
meti fajai. A legellenállóbbak a dél-amerikai páncélosharcsák (Corydoras fajok),
de a fertőzést azért éppúgy tovább vihetik, akár a többi fa).
A beszerzett állatokat 4-8 hétig tartsuk megfigyelés alatt (ennyi idő kell, míg az
első utódnemzedék az első „dara-pettyeket” létrehozza).
A gyógykezelés arra irányuljon, hogy a hal testéből távozó parazitát cisztakép-
zésében és osztódásában megakadályozzuk, vagy a gyenge rajzók megtelepedésé-
nek elejét vegyük. E kizárólagos halparazita rajzói a nyílt vízben csak rövid
404
ideig* életképesek, és amennyiben 3 napon belül nem találnak halra, éhen pusz-
tulnak. Mindebből következik, hogy a darakórban megbetegedett halakat legjobb
berendezetlen medencében tartós gyógyfürdőbe tenni, a fertőzött medencét pedig
egyszerűen 3 napig hal nélkül hagyni. Ajánlott tartós gyógyfürdők:
1. Xantakridin (Trypaflavin, Acriflavin, Rivanol, Panflavin- acridin-

származékok) 1 g 1001 vízre, trópusi díszhalaknál vízhőfokemeléssel (28-
30 C°-ig) és erős szellőztetéssel kombinálva.
2. Chinidinum sulfuricum vagy Chininum hydrochloricum kininsókból szí-
vósabb fajoknál (erős fürdő) 1 g 50 1 vízre, kevésbé ellenállóknál (közepes
fürdő) 1 g 75 1 vízre, kényesebbeknél (gyenge fürdő) 1 g 100 1 vízre. Erős
fürdő (l-ként 2 centigramm) Schäperclaus szerint csak sok növénnyel és
talajjal berendezett akváriumokban alkalmazható. A növények és a talaj
által adsorbeált kininveszteség pótlására 3-4 naponként 100 l-ként 0,5 g
kininutánpótlást adunk. Közepes és gyenge gyógyfürdőket kizárólag be-
rendezetlen akváriumokban készíthetünk. A gyógykezelt halakat rendsze-
resen megfigyeljük, és ha valamelyik szédelegni kezd, vagy az oldalára
fordul, azonnal a gyengébb fokozatú kininfürdőbe, illetve az átmenetileg
közbeiktatott gyógyszer nélküli medencébe helyezzük át.
3. Ichtho-Chinin-Weil kesertelenített kininkészítményből berendezetlen me-
dencében 1 tasak (0,75 g), berendezett akváriumban pedig 2 tasak (1,50
g) 25 l vízre. Halak és növények jól viselik, s így kevesebb felügyeletet igé-
nyel.
4. Malachitzöld (csak a halgyógyászati célra gyártott német készítmény al-
kalmas!) 10 mg 100 1 vízre.
5. Neomagnol 1 g (1 tabletta) 100 l vízre. Berendezett medencében 2 napon-
ként 0,5 g (1/2 tabletta) 100 l-re utánpótlás szükséges.
6. Chloramin (német készítmény) 1 g 100 1 vízre. Berendezett akváriumban
2 naponként 0,5 g / 100 1 utánpótlás adandó.
7. Atebrin 1 g 100 1 vízre, berendezetlen medencében.
8. Metilénkék 1%-os oldatából 3 em3 10 l vízre, 3-5 napig, berendezetlen
medencében. Lágy, tiszta vízben hatékonyabb.
9. Aquarol (német készítmény) 2 g 25 l vízre. 3 naponként megismétlendő.
Háromszori ismétlés szükséges.
10.Aureomycin 13 mg 1 l vízre. Kiváló hatású külföldi antibiotikum, az előb-
bieknél nehezebben és jóval drágábban szerezhető be.
SPÓRAS VÉGLÉNYEK OKOZTA BETEGSÉGEK
A neonhal és más akváriumi halak plistophora betegsége (Plistophorosis)
Először 1941-ben figyelte meg és írta le Schäperclaus, és sokáig mint a neon-

halak sajátos betegségét tartották nyilván. Később azonban más díszhalakon
(Brachydanio rerio, Hemigrammus erythrinus, Hemigrammus ocellifer) is meg-
találták a kórokozót, s bizonyos, hogy elterjedése sokkal szélesebb körű, mint
*Schäperclaus 48 órával a ciszta elhagyása után 20 C°-os vízben már csak igen kevés
életképes rajzót talált, 55 óra elteltével pedig a rajzók már mind elpusztultak. A halról levált,
de még nem osztódóképes paraziták hal nélkül 1 napon belül pusztulnak el.
405
azt ma még gondolnánk. Kórokozója a Microsporidia rendhez tartozó Plistophora

hyphessobryconis, a beteg hal izomrostjai közt található, iránytestecskével
(pólustokocskával) bíró, 28-30µ hosszú, tojás alakú pánsporoblaszt. A felboncolt
halak kötőszövetében az élősködők tartózkodási helye fehéres áttetsző pontként
látható. A megtámadott halakon fehér vagy fehéresen áttetsző foltok jelennek meg
a hal oldalain és fején, ahol az eredeti színek elvesznek, kifakulnak (pl. a neonha-
lak egyébként fémesen ragyogó oldal-
sávjai). Az úszók kirojtosodhatnak,
egyensúlyzavarok társulnak, a beteg
állatok erősen lesoványodnak, majd
elhullanak. Az elpusztult állatokból a
spórák gyorsan kiszabadulnak, s az
eleséggel együtt az egészséges állatok
emésztőcsatornájába kerülnek, ahon-
208. ábra. A plistophora-betegség külső nan más szövetekbe is átvándorolnak.
k ó rk é p e n e o n h a l o n ( F r e y n y o m á n ) , A Plistophora behatolhat az ikrákba,
amelynek fénylő hosszanti sávja meg- vagy hozzájuk tapadhat s a későbbiek
törik, elhalványul, sőt helyenként fehé-
során támadja meg az ivadékot. Ez
ressé válik
volna a magyarázata annak, hogy kö-
zös származású törzs egyes példányain a Plistophora-betegség kifejlődik, míg a
többieken nem.
A betegség gyógyítása mai ismereteink szerint kilátástalan, ezért igyekezzünk
a fertőzést lokalizálni. Már a határozott kórtüneteket mutató állatokat azonnal el
kell égetni. Az egészséges vagy annak látszó halakat ne telepítsük szét, hanem
fertőzésgyanús medencéjük Neomagnollal való fertőtlenítése (3 tabletta 15 1 vízre),
majd újra telepítése után tartsuk ott őket rendszeres megfigyelés alatt.
FÉRGEK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
Gyrodactylus-betegség (Gyrodactylosis)
A betegséget a lapos testű élősködő férgek, a mételyek (Trematodes) Mono-

genea alosztályába tartozó Gyrodactylus-fajok, főleg a 0,5-1 mm hosszú Gyro-
dactylus elegans okozza. Ez a mindenfelé előforduló ektoparazita az akváriumi
halak bőrének hámrétegét támadja meg, amit a féreg testének hátulsó részén lévő
két nagyobb és a közte levő tapadókorong körül levő 16 kisebb horog segítenek
elő. A megbetegedett halak bőrének egész felületén kékesszürke bevonat keletke-
zik, a nyálkás váladék és elhalt hámsejtek felhalmozódása következtében. A para-
ziták megtelepedési helyein a bór elhal és szétesik, a sebkapukon másodlagos
fertőzésként egyéb bőrparaziták telepedhetnek meg és súlyosbíthatják a gazdaál-
lat állapotát. Nagyfokú fertőzöttségkor az ellepett halak tömegesen elhullanak. A
sok mételytől ellepett halakon a paraziták puszta szemmel is észrevehetők, ha a
halat a vízből kifogjuk, és a fénnyel szemben tartjuk: ilyenkor a beteg állat bőrén
élénk mozgást figyelhetünk meg. A Gyrodactylus kevés számban gyakran jelen
van a halak bőrén anélkül, hogy megbetegedést idézne elő, tehát gyenge parazita,
406
amely a halon csak más bőrparaziták, vagy a víz megromlása folytán bekövetkező
elgyengülés után támadja meg az állatot.
A Gyrodactylus-betegség megelőzhető az akváriumi halak ritka tartásával, va-
lamint az akvárium és vizének higiénikus kezelésével. A megbetegedett halak
féregmentesítésére legjobbak a rövid idejű gyógyfürösztések berendezetlen üveg-
kádban.
Kopoltyúférgesség (Dactylogyrosis)
E betegség kórokozója a Gyrodactylusszal rokon, ahhoz igen hasonló, fehér,

lapos, megnyúlt testű kis métely, a Dactylogyrus. Az előbbiektől főleg abban kü-
lönbözik, hogy míg a Gyrodactylus kétcsúcsos fején nincsenek szemek, addig a
Dactylogyrus feje négy karéjú és azon 4 fekete szem található. Tapadókorongjuk
kerületén több kisebb, középső részén pedig 2 nagyobb horog van. A legdöntőbb
az életmódjukban levő különbség: míg a Gyrodactylus a gazdaállat bőrén és úszó-
in, addig a Dactylogyrus kizárólag a hal kopoltyúlemezkéin élősködik, innen a
betegség elnevezése is.
E mételynemzetségnek sok faja van, s mindegyik más-más halfajra specia-
lizálódott. Közülük a legrosszabb indulatú megbetegedést a Dactylogyrus vas-
tator nevű 0,5-1 mm hosszú faj idézi elő. Akváriumi halakon a kisebb — legfeljebb
0,6 mm körüli — D. anchoratus és a kb. 0,5 mm hosszú D. minutus fajok is gyak-
ran okoznak megbetegedést. A szabadban elsősorban a pontyivadékot támadják
meg. Akváriumokban a kopoltyúférgesség leginkább a sűrűn tartott ivadékon,
vagy a kisebb testű — 5-6 cm-nél általában nem nagyobb — összezsúfolt fejlett
halakon okoz tömeges fertőzést. A paraziták virulenssé válását a halak sűrűntar-
209. ábra. Gyrodactylus és Dactylogyrus paraziták közti morfológiai különbségek: a)

Gyrodactylus elegans; b) Dactylogyrus vastaton; c) Dactylogyrus férgek egy hal
kopoltyúlemezkéin. Balra egy kopoltyúlemezke hosszú nyúlványa, amely a féreg okozta
bántalom után regenerálódott (Amlecher nyomán)
407
tásán kívül, azok rossz fejlődése, éhezése, legyengülése, s a medence vizében fel-
halmozódó — a halakat ugyancsak károsító — bomlástermékek segítik elő. A
kopoltyúférgek rendkívüli inváziós képességüket nagyfokú szaporaságuknak kö-
szönhetik. A nőstény paraziták petéiket a halak kopoltyúira vagy közvetlenül a
vízbe rakják le, azokból 3-6 nap múlva csillós lárvák kelnek ki, amelyek a vízben
szabadon úszkálva halra találnak. Az állat testfelületén megtelepedett lárvák a
kopoltyúfedő alá vándorolnak és a kopoltyúlemezkék felső részein telepszenek
végleg le. Itt a lárvák fokozatosan érett parazitákká alakulnak át. A megtámadott
akváriumi halak nyugtalanok, a víz felszíne közelében helyezkednek el, és a szel-
lőztető buborékoszlopához húzódnak. Kopoltyúfedőjük szélesen kitárul, majd a
kopoltyúk nagy részének fertőzésekor fulladásos tünetek közt tömeges elhullás
következik be. A fertőzés első jellegzetes tünete a kopoltyú egyenlőtlen elszíneződé-
se, nyálkásodása. A kopoltyúlemezkéken különféle alakú megvastagodott szürkés
kinövések jelentkeznek. A kopoltyúfedők széthúzása után a kopoltyú szövetének
felületén puszta szemmel is észrevehető a szürkésfehér, nyálkás bevonat. Erősebb
fényben lupéval meg a kopoltyúlemezkék végein ülő mételyek is megfigyelhetők,
amelyek a kopoltyú szövetét a vérerekkel együtt pusztítják, s utat nyitnak a bak-
tériumok és gombák számara, amelyek a beteg halak hirtelen elhullását idézik
elő. Ha a beteg halak elég erőteljesek és a környezeti viszonyokban javulás követ-
kezik be, akkor leküzdhetik a súlyos fertőzést.
A kopoltyúférgesség megelőzésének legkézenfekvőbb módja: az ivadék és az
apróbb testű díszhalfajok ritkább tartásán kívül, azok egészséges nevelése. Kerül-
jük a halak éheztetését, a víz zavarossá válását, bomlástermékekkel való telítődé-
sét. Akváriumaink higiénikus kezelésével és az ivadék változatos és gyakori eteté-
sével erőteljes állatokat nyerünk, melyek ellenállnak a kopoltyúférgek esetleges
inváziójának. A már megbetegedett állatokat a Gyrodactylusnál ismertetett rövid
idejű vagy tartós fürdők valamelyik fertőtlenítő szerében fürösztjük, egyidejűleg
azonban erősen szellőztessük a fertőtlenítő oldatot (apró, sűrű buborékoszloppal).
Schäperclaus legjobbnak a 10-15 perces konyhasós fürösztést tartja. A konyha-
sóból ivadékra és apró testű díszhalfajokra 1,5-2,5%-os töménységet, azaz 10
literenként 150-250 g-ot javasol. A fürösztés ideje alatt a halakat mindvégig fi-
gyeljük, s amelyeken egyensúlyzavart, oldaltfekvést vagy bőrükön fehér lepedék-
képződést észlelünk, azonnal át kell tenni azonos hőfokú tiszta vízzel töltött, és jól
szellőztetett medencébe. A fürösztés után valamennyi halat olyan medencébe
rakjuk át, amelynek jól szellőztetett vizében Xantakridint (Trypaflazint) oldottunk
fel (1 g 100 l-re).
Szemférgesség (Diplostomosis)
Az akváriumi halak szemének megbetegedései gyakran mechanikus eredetű

sérülésektől erednek (üvegfalnak való rohanás, harapás stb.), amelynek nyomán
a sérült szaruhártyán penészgombák telepednek meg. A hal szeme el-
homályosodik, majd lassan egészen fehérré válik. A szemben szabad szemmel is
felismerhető apró, majd egyre növekvő fehér foltok előidézői azonban a métely-
férgek Digenea alosztályába tartozó Diplomostomum volvens cerkária-
408
lárvái. A fertőzés ciklusa a fertőzött halakat fogyasztó vízimadarak bélsarában

kiürülő petékkel veszi kezdetét, melyekből körülbelül 3 hét eltelte után körül-
csillós lárva, miracidium fejlődik ki, s az első köztesgazdájába, valamelyik tornyos
vízicsigába (Limnaea stagnalis, Galba palustris, Radix ovata, Radix auricularia)
hatol. A csiga májában a miracidiumokból sporocysta fejlődik, majd ezekből jel-
legzetes, kettéágazó farokkal bíró cerkáriák alakulnak. Utóbbiak bizonyos fokú
érettség elérése után elhagyják a vizicsiga máját és a vízbe kerülve a következő
210. ábra. A Diplostomum volvens szívóféreg életciklusa: a vízimadarak ürülékével vízbe jutó
petékből csillós lárvák kelnek ki, ezek vízicsigába furakodnak, s köztes alakká fejlődve el-
szaporodnak (villásfarkú cerkáriák). Ez utóbbiak befurakodnak a hal bőrébe, levetik farku-
kat, és a szem felé vándorolnak (Diplostomum volvens, a szemférgesség okozója). Ha vízima-
dár megeszi az ilyen halat, belében a szívóférgek ivaréretté fejlődnek (a körfolyamat köze-
pén: a hal szeméből származó közti stádiumú Diplostomum erősen nagyított képe (Sterba
nyomán)
409
közti gazdába, a hal szervezetébe hatolnak be, ahol elérik a Diplostomum lárva-
stádiumot. E 0,4 mm hosszú lárvák 7 nap alatt, de többnyire még hamarabb is
elárasztják a hal szerveit, elsősorban a szemgolyót, ahol végső fejlődési stádiu-
mukba, az érett alakba jutnak. Egy másik mételyfaj, a végstádiumban 4 mm
hosszúra is kifejlődő Proalaria (Hemistomum) spathaceum hasonló fejlődési cik-
lussal ugyancsak a halak vakságát idézi elő.
Akváriumba a cerkáriák szabadból betelepített vízicsigákkal kerülnek be s kü-
lönösen a vitorláshalak (Pterophyllum scalare), de más —főleg kisebb termetű —
díszhalfajok is igen fogékonyak a fertőzés iránt. A megtámadott halak szemében
fehéres pontok, majd nagyobb foltok jelennek meg, végül az egész szemgolyó elho-
mályosodik, elfehéredik, a halak megvakulnak. A cerkáriák nagyobb-fokú invázió-
jára főleg az ivadékhalak tömegesen elhullanak a kopoltyú ereinek elzáródása és
belső vérzések következtében.
A szemférgességet megelőzhetjük, ha halas vizekből nem gyűjtünk vízi- csigát.
Ha a fertőzés bekövetkezett, valamennyi vízicsigát semmisítsük meg, s az elpusz-
tuló halakat azonnal távolítsuk el. A betegségnek gyógyítására nincs megfelelő
gyógyszerünk. Csak a hal beteg szemét ecsetelhetjük 2%-os ezüst- nitrátoldattal,
de utána az ezüstnitrát utóhatásának közömbösítése végett nyomban tegyük a
halat rövid időre 1%-os konyhasóoldatba.
Szegfűférgesség (Caryophyllosis)
Az akváriumi halak emésztőcsatornájába fertőzött Tubifexszel kerülhetnek be

a 3 cm hosszú, szegfűféreg (Caryophyllaeus laticeps) nevű kis galandférgek. Ne-
vüket a szegfű virágára emlékeztető feji végükről nyerték. A tejfehér féreg a hal
bélcsatornájából egész testfelületén (ozmotikusan) veszi fel a tápanyagokat. A
féreg fiatal alakjai a Tubifex szájüregében élnek, és így az eleséggel együtt kerül-
nek a hal szervezetébe — főleg tavasszal vagy nyár elején. Egyes példányok a hal
egészségi állapotát nem károsítják. Nagyobb tömegtől azonban a beteg halak leso-
ványodnak, legyengülnek, levertekké válnak, bőrfestékképzésük szabályozása
megszűnik. A betegséget gyógyítani nem tudjuk. Szegfűférgekkel fertőzött halas
vizekből származó Tubifexet ne etessünk. A beesett hasú, lesoványodott halakat a
többitől távolítsuk el.
Szalagférgesség (Ligulosis)
A szabad vizekben élő, felduzzadt hasú dévérkeszeg, küsz, compó vagy más
pontyfélék hasüregében 30-40 cm hosszúra is megnövő, széles, lapos, fehér fér-
gek, a galandférgek Pseudophyllidea csoportjába tartozó szalagférgek (pl. Ligula
intestinalis) élősködnek. A parazita tehát már fertőzött hazai halakkal is behur-
colható akváriumba, de gyakrabban a halas vízből gyűjtött plankton- eleséggel
kerül oda. A halat a féreg egyik lárvaalakja betegíti meg. A halat elfogyasztó vízi-
madár ürülékével a parazita petéi, a vízbe kerülnek s azokból oncosphaerának
nevezett csillós lárvák kelnek ki. Ezek eleséggel együtt a Diaptomus gracilis evező-
lábú planktonrákocskák belébe kerülnek, ahonnan a rák testüregébe átvándorol-
va néhány hét alatt procercoiddá alakulnak. A halak elfogyasztják a fertőzött rá-
410
kocskát, a bekebelezett rákból kiszabaduló procercoid átfúródik a hal bélfalán, és

a testüregbe jut. Itt a lárva plerocercoiddá, jelentess nagyságú féreggé fejlődik. A
kifejlett alak a vízimadarak bélcsatornájában fejlődik ki 1 nap leforgása alatt, ahol
azután petéket is termel. A kifejlett Ligula kb. 2-3 hétig él, viszont plerocercoid
alakja a hal szervezetében 3 évig is tartózkodhat. A megbetegedés kezdetén a
halak tünetmentesek. A férgek növekedésével azonban a halak mind nyugtala-
nabbá válnak, a víz felszínéhez közel úszkálnak, egyensúlyzavarok folytán kény-
szermozgásokat végeznek, hastájékuk és oldaluk erősen megduzzad. A ligulosis
gyógyítására megfelelő szerünk nincs. Megelőzésként mellőzzük a halas vizekből
származó Diaptomus planktoneleséget.
Buzogányfejű férgek okozta bélfertőzés ( Acanthocephalosis)
A horgasfejűeknek is nevezett néhány mm vagy cm hosszú buzogányfejű fér-

gek az általuk fertőzött élő eleséggel — főleg bolharákokkal és ászkarákokkal —
kerülnek akváriumi halaink bélcsatornájába. Leggyakoribb fajuk az
Echinorhynchus truttae, a Pomphorhynchus
laevis, az Acanthocephalus anguillae és a
Neoechinorhynchus rutili. A testük elülső végén
kinyúló ormányon hátrafelé hajló horgok van-
nak, amelyekkel a gazdaállat bélcsatornájának
középső vagy végső szakaszán a bélfal nyálka-
hártyájában megkapaszkodnak. Táplálékukat
bőrük egész felületén szívják fel. Szórványosan
a paraziták semmiféle kóros elváltozást nem
okoznak. Ha számuk megnövekszik — heveny
gyulladást idéznek elő, sőt átfúródva a bélfalon
— a májba hatolnak.
A megbetegedett akváriumi halak nagyfokú
lesoványodását (lapos, majd beesett has) végül
elhullás követi. A betegség nem gyógyítható.
Főleg a Gammarusok és Asellusok (bolharákok
és víziászkák) a buzogányfejű férgek köztes
gazdái, tehát ezek etetésével legyünk igen óva-
tosak. 211. á b ra . A c an th o c e ph al u s
anguillae — buzogányfejű
féreg ormánya
HALPIÓCÁK OKOZTA FERTŐZÉS (PISCICOLOSIS)
Szabadból begyűjtött halakkal, vízinövényekkel, kövekkel stb. könnyen be-

hurcolhatunk az akváriumba halpiócákat (Piscicola geometra és Hemiclepsis
marginata) vagy azok kokonjait. Az 1-5 cm hosszú élősködőket életmódjuk időn-
ként a halhoz köti, de életük nagyobb részét a gazdaállaton kívül töltik. Testük
hengeres, egyik végén tapadó, a másikon meg szívókoronggal. Színük bronzzöld,
világosabb sárgás csíkokkal. Torkukból kinyújtható ormányukkal átlyukasztják a
gazdaállat bőrét, és vért szívnak. Ezután leválnak a hal testé-
411
ről és a fenéken heverő kövekre, vagy vízinövényekre telepednek. Az éhező piócák

azután ismét a hal testére kívánkozva folyamatos legyezőmozgásba kezdenek,
lesve egy-egy hal közeledtének pillanatát. Jelentős szerepe van itt a közeledő hal
árnyékának is, mert ez váltja ki a piócákban a készültségi állapotot. Mihelyt a hal
a piócától keltett vízmozgásra reagálva az éhező parazitát annyira megközelítette,
hogy az a testét kinyújtva a hal hasát vagy állát elérheti, a pióca elereszti aljzatát
és a hal testére tapad. A megtámadott halon szabad szemmel is igen jól láthatjuk
a piócákat, amelyek sokszor csak egyesével függenek rajta. Súlyosabb a fertőzés,
ha már behatoltak a kopoltyúfedő alá, és a szájüregbe is. A hal testén keletkező
piros sebkapukon kórokozó baktériumok és penészgombák hatolhatnak be. A
212. ábra. a) Halpióca (Piscicola geometra); b) halpiócáktól ellepett fiatal hal

(Wesenberg—Lund nyomán)
halpiócák a vérben élősködő Trypanoplasmákat és a hasvízkór ragályanyagát is

továbbviszik, és beoltják a még egészséges halakba. A megtámadott hal kezdetben
nyugtalanul viselkedik, heves mozdulatokkal és tárgyakhoz való dörzsölődéssel
igyekszik ellenségétől megszabadulni. Később a hal megnyugszik, apatikussá,
levertté válik, legyengül, s a vérveszteség és kimerültség következtében elhullik.
A halakat rövid idejű (15-20 perces) konyhasós fürösztéssel megszabadít-
hatjuk a piócáktól (literenként 15 g konyhasó). Trópusi medencében a vízhőfok
emelése egymagában elegendő, mert a piócák a 25 C° feletti hőmérsékleten levál-
nak, majd elpusztulnak. A szabadhól begyűjtött vízinövényeket, csigákat, köveket
stb. pedig mindig csak a szokásos fertőtlenítés után (1 1 vízben 1 evőkanál ecet,
vagy 1 kávéskanálnyi timsópor, vagy 15 g konyhasó 5 percig) tegyük az akvári-
umba.
A sósvizű fürösztés ideje 15-20 perc legyen. A sós víz a piócákat nem öli meg,
csak elkábítva leválásra kényszeríti. A parazitáiktól megszabadított halakat sebeik
másodlagos fertőződésének elkerülése végett Trypaflavinos vizű medencébe tesz-
szük.
RÁKOK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
Haltetvesség (Argulosis)
A rákok alsóbbrendű csoportjai közül az evezőlábúak (Copepoda) és a hal-

tetvek (Branchiura) számos faja élősködik a halakon. Az előbbi csoportba tartozó,
a halak kopoltyúin élősködő Ergasilus fajok, valamint a hal bőrébe és izomzatába
telepedő Lernaea, Tracheliastes, Achtheres stb. fajok bár élőeleséggel és fertőzött
412
halakkal bekerülhetnek az akváriumba, eddig ilyen fertőzésről nem tudunk. An-

nál inkább tarthatunk a pontytetvektől, amelyek halas vizekből gyűjtött
planktoneleséggel, növényekkel és halakkal bekerülve már gyakran okoztak kel-
lemetlen betegségeket.
A pontytetű (Argulus foliacesus) 8,5 mm hosszúságot elérő, lapos, kerekded,
áttetsző rákocska. Az evezőlábú rákparazitáktól összetett szempórjával és kettős
farki úszójával különbözik, amely utóbbi lapos potrohnak felel meg. Átlátszó tes-
tén jól áttűnnek szervei. Csak a halakon élhet. Megfelelő eleség felvétele után
nyáron kb. 3 héten át a hal szervezetén kívül is tartózkodhat. A halhoz szívókái és
állkapcsi lábai segítségével tapad,
szúrószervét bemélyeszti a gazdaál-
latba, s szívócsövén át szívja a hal
vérét és szövetnedveit. A vért még
nem vagy alig szívott pontytetvek a
hal testén átlátszóságuk és szoros
tapadásuk miatt nehezen vehetők
észre. A hosszabb idő óta halon élős-
ködő pontytetvek azonban sötétbronz
színűekké válnak, s így már többnyi-
re elütnek a hal alapszínezetétől.
A megtámadott halak a fájdalmas
szúrások következtében nyugtala-
nok, bántalmazójukat le akarják
testükről dörzsölni. Sérüléseiken át
baktériumokkal és penészgombákkal
fertőződhetnek. A megkínzott állatok
nem táplálkoznak, lesoványodnak,
majd elhullanak. Akváriumi díszha-
lakat is válogatás nélkül meg- 213. ábra. Pontytetű (Argulus feliaceus,
támadnak a többnyire plankton- (Sterba nyomán)
eleséggel bekerülő haltetvek, a
páncélosharcsák kivételével. A pontytetves fertőződés nagy veszélyt jelent a kis-
testű akváriumi halakra, mert a szöveteikbe bejuttatott mérgező anyagok hatása
aránylag erősebb és az elhullásukat okozhatja.
A pontytetvesség megelőzésére igyekezzünk halaink élőeleségét olyan tavakból
vagy tócsákból begyűjteni, amelyekben nem élnek halak. A fertőzött akváriumi
halakat rövid idejű gyógyfürösztésekkel szabadítjuk meg a pontytetvektől, majd
utána tripaflavinos vizű medencében tartjuk tovább őket. A hal testéhez szorosan
hozzátapadó, igen szívós paraziták eltávolítására csak kevés szer alkalmas. Leg-
hatásosabb meg a konyhasós fürdő (15 g 1 l vízre, 20 percig), vagy a
káliumpermanganátos fürösztés (1 g 1001 vízre 30 percig). Mindkét fürdőt beren-
dezetlen üvegkádban szellőztetés mellett kell alkalmazni.
KAGYLÓLARVÁK OKOZTA FERTŐZÉS (GLOCHIDIOSIS)
Az olyan akváriumi halakat, amelyeket tavi és festőkagylókkal tartunk együtt,

súlyosan megbetegíthetnek e kagylók akváriumban kikelő élősködő lárvái, az apró
glochidiumok. Az említett kagylók ősszel termelik petéiket s a
413
belőlük kikelő glochidiumok tavaszig a kagyló kopoltyúiban fejlődnek, majd a

kagyló május és augusztus között a külvilágra veti őket. További fejlődésükhöz
halra van szükségük. Ezért háromszögletű héjaik csapdosásával úszkálni kezde-
nek és testük harmincszorosát is meghaladó nyúlós szálukkal megtapadnak va-
lamely halon. Ekkor a héjaik belső oldalán levő horgokkal megkapaszkodnak a
hal bőrének, vagy kopoltyúlemezkéinek hámrétegében. A szövet izgatásának ha-
tására a hámréteg teljesen körülnövi a lárvát, amely a daganaton belül a hal nyi-
rokrendszeréből származó leukocitákkal és magával a hámszövettel táplálkozik.
214. ábra. a) Glochidiumok a mellúszón; b) kitárult glochidium, erősen nagyítva (W. Roth
nyomán)
Közben kifejlődnek a kis kagyló állandó szervei és végleges héjacskái, amelyek

szétszakítják a hámréteget, s a fenékre hulló állat most már mint „kész” kis kagy-
ló folytatja immár nem parazita életét.
A glochidiózist a lárvák nagyfokú inváziója idézi elő, amelyek az akváriumi ha-
lak hámrétegében, elsősorban az úszók szélein valamint a kopoltyúkon tele-
pednek meg. A kopoltyúk igen erős fertőzöttsége esetén a halak fulladásos tüne-
tek közt elhullanak. Akváriumi halainkra csak az Unio pictorum (festőkagyló) és az
Anodonta cygnea (tavikagyló) fajok glochidiumai veszélyesek.
A glochidiózist gyógykezelni nem, de megelőzni tudjuk. Akváriumi halakat ne
tartsuk együtt nagyobb tavi és festőkagylókkal, vagy azokat még május előtt távo-
lítsuk el és csak ősszel telepítsük vissza.
II. KÖRNYEZET OKOZTA NEM PARAZITÁS HALBETEGSÉGEK
MEGHŰLÉS
Akváriumi halaink — függetlenül attól, hogy meleg- vagy hidegvíziek — köny-

nyen meghűlhetnek, ha hirtelen (pl. áttelepítéskor) eredeti vízhőmérsékletüknél 4-
5 C°-kal alacsonyabb hőfokú vízbe kerülnek. A magasabb hőmérsékletű vízbe
való hirtelen átrakás is árt nekik. Az optimális hőmérsékletről
414
fokozatosan lehűlő víz főleg a trópusi eredetű ún. „melegvízi” díszhalakat ve-
szélyezteti (ez hibásan működtetett vagy rosszul méretezett, esetleg önmagától
elromló fűtőberendezés miatt következhet be). E tekintetben a melegvízi. dísz-
halaknak is más-más az ellenállóképességük. Általában 22 C° az alsó határ,
amely még a legtöbb trópusi vagy szubtrópusi faj számára megfelelő, 20 C° alatt
azonban már a kényesebbek meghűlhetnek. A kimondott melegvizet kedvelők (pl.
a Mollienisiák, egyes cichlida fajok, vagy valamennyi korallhal) már 25-26 C° alatt
is megfázhatnak. Ugyanakkor más díszhalak (pl. Tanichthys, díszsügérfélék stb.)
meg 17-20 C° közt is jól érzik magukat. Az optimális vízhőfokot tehát messzeme-
nően figyelembe kell venni! A megfázott akváriumi halak elhalványodott színnel és
összehúzott úszókkal a fenékre húzódnak, vagy az úszóhólyag megfázása miatt
előre-hátra hintázó mozgást végeznek. A meghűléssel gyakran jár együtt egyen-
súlyi zavar, a bőr nyálkahártyájának megfázása miatt fokozott nyálkaelválasztás,
az orrtájék gyulladása, hámelhalás. Az ilyen területeken penészgombák
(Saprolegnia) és más gyenge élősködők (Costia, Chilodonella, Cyclochaeta,
Cyrodactylus) telepedhetnek meg.
A meghűlés gondos kezeléssel megelőzhető. Az általános tartási hőmérséklet a
fajra megadott alsó határnál inkább 1— 2 fokkal több, semmint kevesebb legyen.
Sok akvarista az általa nevelt halivadékot „edzetté” kívánja tenni, s a kívántnál
alacsonyabb hőfokon neveli. Ez sem helyes, mert az így nevelt díszhalak (pl. ele-
venszülő fogaspontyok ivadékai 17-18 C° alatt) csököttekké, majd tenyésztésre
alkalmatlanokká válnak.
A meghűlt halak vizét fokozatosan az optimális tartási hőfokra (melegvízi fa-
joknak 3-4 fokkal az optimális fölé, de legfeljebb 30 C°-ig) fűtjük, majd a hőmér-
sékletet lassan az optimálisra csökkentjük. Egyúttal a vízben Xantakridint
(Trypaflavint) oldunk fel a bőrfertőzések megelőzésére. Szükség esetén (pl. ha a
hintázó mozgás nem szűnt volna meg) a víz felfűtését másnap vagy harmadnap is
megismételjük.
LÚG- ÉS SAVÁRTALMAK
Az akváriumvíz pH-ja a medence vízinövényeinek fokozott asszimilációja kö-

vetkeztében a halakra veszélyes 9-11-re, sőt e fölé is emelkedhet. Ez a veszély
főleg az erős napsütésű tavaszi és nyári napokon, közepes vagy kimondottan ke-
mény vizű akváriumban fenyeget. A lúgbetegségben (alkaliemia) szenvedő halak
kopoltyúi és úszói kimaródnak, s az úszóvégek jellegzetesen kirojtosodnak. A halak
nyugtalanul viselkednek, riadt, heves mozdulatokat tesznek, majd a pH további
emelkedésekor (9-11 pH között) elhullanak.
Savártalom a víz pH -júnak 5,5-5,0 pH alá csökkenésekor következik be. Ez
akváriumban jóval ritkább, főképp csak olyankor, ha az akvarista a medence vizét
a halak jelenlétekor túlsavanyította, vagy ahogyan maguk az akvaristák mondják:
„a savat a halak feje fölé csurgatta”. A savbetegségben (acidemia) szenvedő halak
elhalványodnak, bőrükön tejszerű zavarosodás keletkezik, vastag nyálkahártyá-
jukat levetik, testük főleg a hastájékon kivörösödik, kopoltyújuk szélén barnás
lepedék és erős nyálkaképződés jelenik meg. Vontatottan föl s alá úszkálnak,
415
majd görcsösen vonaglanak, s lassan elpusztulnak.

Mind a lúg-, mind a savbetegséget a víz rendszeres ellenőrzésével és óvatos
pH-változtatásával megelőzhetjük. Bármelyik ártalom első tüneteinek észlelésekor
a beteg állatokat azonnal tegyük azonos hőfokú tiszta vízbe, ezt jól szellőztessük,
és tripaflavinnal kezeljük. Ezután az ellúgosodott medence vizét foszforsav- vagy
sósav csepegtetéssel, a savassá vált medencét pedig szódabikarbónával állítsuk
vissza a megfelelő pH-ra.
OXIGÉNHIÁNY (ANOXEMIA)
A vízben élő állatok csakis a vízben fizikailag oldott légköri oxigént lélegzik be.
Ha ez a vízben megfogyatkozik — a halak a víz színére húzódnak, mert a felszín
közelében a levegővel való érintkezés következtében több oxigént tartalmaz a víz.
Az oxigén nagyfokú elhasználódásakor azonban a vízfelszín közelében sincs meg a
légzéshez szükséges mennyiségű oxigén, s ilyenkor oxigénszükségletét a hal leve-
gőnyeldeséssel, a víz színéről mohó levegőszippantásokkal igyekszik pótolni, ami
azonban előbb-utóbb fulladásra vezet. Ilyenkor a kopoltyúfedők kifeszülnek, a hal
mohó nyitogatással kidugja száját a vízből, s teste gyakran megvonaglik.
A különböző díszhalfajok oxigénigénye fölöttébb eltérő. A segédlégzőszerves
(labirintszerv, kopoltyúzacskó) trópusi halcsaládok (labirinthalak,
zacskósharcsák) a legoxigénszegényebb vízben is életben maradnak átmenetileg,
mert segédlégzőszervükkel időnként a víz színéről szippantott levegőt raktározni
tudják. A patakokból és folyókból származó halaknak már 4 mg /1 oxigén-
tartalom rontja a közérzetüket. A legtöbb akváriumi hal légzése 3,5-3 mg/ 1 oxi-
géntartalomnál már rosszabbodni kezd, „pipálnak”, 2-1,5 mg/ 1 02 oly kevés,
hogy fulladoznak, elhullanak.
Mindez bekövetkezhet a túlnépesített, kevés oxigéntermelő növényű me-
dencében, vagy ha a növények asszimilációját valami akadályozza: a sötétbe he-
lyezés, növények sárgulása, pusztulása, szerves hulladék bomlása, valamint elhú-
zódó nyári borult idő, zivatart megelőző légnyomáscsökkenés és sötét téli napok
hatására.
Az oxigénhiány és fulladásos pusztulás megelőzhető a helyes népesítéssel,
megfelelő megvilágítással, és főleg rendszeres szellőztetéssel. Túlnépesítéskor
rendszeresen szellőztessük és szűrjük a vizet. Nagyfokú oxigénhiány esetén a
szellőztetéssel csak bizonyos idő múlva érnénk el javulást. Ilyenkor a halakat
azonnal oxigéndús vízbe, vagy előzőleg jól szellőztetett másik akváriumba kell
átrakni. (Csak a friss víz ne legyen hidegebb az előzőnél!) A melegebb víz mindig
kevesebb oxigént tart lekötve, mint a hidegebb. Erre a magasabb hőfokot kedvelő
díszhalaknál és a hőemeléssel kombinált gyógyfürdők alkalmazásakor legyünk
tekintettel.
416
GÁZBUBORÉK-BETEGSÉG (EMPHYSEMATOSIS)
Ez igen gyakran a túlfokozódó asszimilációval összefüggő lúgbetegség kísérője,

de önálló formában is előfordul, ha az akváriumvíz gáznyomása a hal ereiben
keringő vér nyomása fölé emelkedik, ill. ha lényegesen csökken. A hal szö-
vetnedveiben és vérében levő, valamint a vízben oldott összes gázok nyomása
közti különbség az oka annak, hogy a szervezet különböző részeiben gázbuborék
képződik. A túlzott megvilágításban az akváriumban túltermelődő oxigén moleku-
láris nyomásának növekedésével megnövekszik a vízben oldott gázok együttes
nyomása is. Az alkonyati órákban azonban az oxigén kiválasztódása, s ezzel
együtt a vízben oldott gáz nyomása is csökken. A nyomáskülönbség gyors válto-
zása a szövetnedvekben a gázok kiválását, buborékokká való felhalmozódását
eredményezi, amely az ereket eltömítheti, s a vérkeringés akadályoztatása miatt a
hal elpusztul. Ugyanez történhet, ha a halakat vízvezetékből frissen vett vízbe
tesszük, vagy az akváriumon közvetlenül a csapból friss vizet áramoltatunk ke-
resztül. A betegség itt a nyomás alatt álló vízvezetéki víz nyomás alóli felszabadu-
lása miatt következik be.
Külső tünetként a hal bőrére — elsősorban a fején, a szemén és úszóin — lera-
kódó apró, csillogó gázbuborékok jellemzők. A szervezetben levő gázbuborékok
azonban rejtve maradnak. A betegségre utal még a halak nyugtalan mozgása és a
víz színe alatti tartózkodása. A megbetegedett halak igen érzékenyek a ráz-
kódtatásra. Kisebb fokú megbetegedés után a halak napokig életben maradnak, s
a normális gáznyomásviszonyok helyreállítása után meg is gyógyulhatnak. Ha
azonban az ereket elrekesztő gázbuborék-kiválás okozta gázembólia fellép, a ha-
lak hirtelen elhullanak. A gázbuborékbetegséggel gyakran együtt észlelhető úszó-
kirojtozódás és hámelhalás nem magának a gázbuborékbetegségnek, hanem a
vele egyidejűleg fellépett lúgbetegségnek a következménye.
A gázembóliáig még nem fajult betegség úgy gyógyítható, hogy a halakat ál-
landó nyomásviszonyok közé helyezzük, és nyugalmukat biztosítjuk. Ilyen kö-
rülmények között a nem súlyos megbetegedésű halak néhány órán vagy napon
belül meggyógyulnak.
MÉRGEZÉSEK (INTOXICATIONES PISCIUM)
Az akvárium vize a vegyületek legtöbbjét oldja. A rosszul szigetelt medence

anyagaiból ki nem áztatott cementépítményeiből, alkalmatlan segédeszközeiből
(pl. sárga vagy fekete gumicső, színes PVC-csövek, réz ültetővilla vagy algakaparó
stb.) a víz a halakra mérgező anyagokat old ki. Az oldóképességet fokozza a lágy
és enyhén savanyú akváriumvíz.
Oxigénszegény és savanyú vegyhatású vízben könnyen csapódik ki mangán, il-
letve vashidroxid, amely barna lepedékként a halak kopoltyúira telepszik, aka-
dályozva a légcserét. Ha a víz 2-2,5 mg cinket, vagy 0,5 mg rézszulfátot tartalmaz
literenként, akkor a halakra már halálos. Mérgező anyagok oldódhatnak ki a ha-
lak szállítására szolgáló cinkkannákból, de a frissen szerelt vagy
417
rég nem használt vízvezetéki víz is sok cinket tartalmaz! Mérgezéseket okozhatnak
az akváriumok szigetelésére használt alkalmatlan festékek, lakkok és a sarkokba
öntött szigetelőmasszák is. A szabad klórból már 0,1-0,2 mg/liter is mérgezést
okozhat. Igen mérgező az akváriumban képződő ammóniák és vegyületei. A mind
szélesebb körben alkalmazott kontaktmérgek (DDT, HCH, Hungaria Matador,
Gesarol stb.) is közvetve okozói lehetnek akváriumi halmérgezéseknek, ha olyan
tócsából gyűjtött vízibolhával etetünk, ahol szúnyog- irtószereket szórtak ki.
Wundsch vizsgálatai szerint nyugtalansággal, izomgörcsökkel, oldalt fekvéssel,
majd pusztulással járó tüneteket idézhet elő a Radix peregra vízicsigák méreg-
anyaga is. Ehhez literenként 25 vízicsiga elegendő, s az angolna kivételével min-
den hal érzékeny e méregre. Akut vagy krónikus nikotinmérgezést szenvedhetnek
a halak a vízben könnyen oldódó nikotintól, ha a helyiség sűrű dohányfüstjét a
szellőztető a medence vizébe préseli. Az akváriumban képződő gázok közül a hala-
inkra legveszélyesebb a kénhidrogén.
A tünetek jelentkezése és a betegség lefolyási ideje a mérgező anyag oldott
mennyisége, mérgezési hatásfoka, a halak ellenállóképessége és a környezeti té-
nyezők szerint igen változó lehet. Súlyos esetekben hirtelen tömeges elhullás kö-
vetkezik be, még mielőtt bármit is tehetnénk, máskor azonban — ha már a kezde-
ti tüneteket észleljük — gyors beavatkozással a beteg halakat még meg-
menthetjük. A legtöbb mérgezési tünetcsoport általában a következő egymást
követő szakaszokból áll: 1. nyugtalanság; 2. állandó természetellenes mozgás; 3.
ijedősség, bénulás, izomgörcsök; 4. a mozgásszervek szüntelen rázásával össze-
függő hánykolódás, időnkénti oldalra fordulás; 5. tartós oldaltfekvés, egyidejűleg
a rázkódó-hánykolódó mozgások, a görcsös állapot és a túlérzékenység megszű-
nése; 6. huzamosabb oldaltfekvő mozdulatlanság, esetleg időnkénti rángásokkal,
hassal fölfelé fordulás, pusztulás.
A mérgezések valamennyi formáját kellő elővigyázattal elkerülhetjük, jó szi-
geteléssel, ill. maguknak a szigetelő anyagoknak és belső cementépítményeknek
az ellenőrzésével. Kétséges esetben Naumann-féle D. m. próbával* meggyőződ-
hetünk az akvárium és eszközeinek, a szállítókannák anyagának mérgező vagy
ártalmatlan voltáról. Élő haltáplálékot ne gyűjtsünk olyan tócsákból, tavakból,
ahol előzőleg szúnyogirtás vagy szántóföldi rovarirtás céljából kontaktmérgeket
vagy más irtószereket permeteztek szét. Ha ezt nem tudhatjuk, legalább feletetés
előtt jól mossuk s öblítsük át az eleséget. A frissen készült medencét is, még a
berendezés előtt jól áztassuk ki. Limnaea és Radix vízicsigákból sokat ne tűrjünk
az akváriumban. Káros gázok medencevízbe való bekerülését a szellőztetőkészü-
lék és az akvárium közé iktatott nátronlúgos gázmosó-palack hárítja el (1. vízké-
miai rész). Az igen veszélyes ammóniák-vegyületek és kénhidrogén akváriumvíz-
ben való képződését a növényi rothadási folyamatok megakadályozásával, a túl-
etetésből felgyülemlett ételmaradékok, és állati anyagcsere-végtermékek és hullák
*1. A víz igen erősen mérgezett, ha a Daphnia magna egy napon belül elpusztul ; 2. erő-
sen mérgezett, ha a D. re. csak a 10.nappusztulel; 3. mérgezett, ha a D. m. csak a 10. nap
után pusztul el; 4. g y e n g é n mérgezett, ha a D. m. hosszabb idő után degenerálódik; 5.
nem mérgezett, ha a D. m. hosszabb idő múlva sem szenved ártalmat.
418
rendszeres eltávolításával, általában az akvárium higiénés viszonyainak fenntar-

tásával akadályozhatjuk meg. A klórmérgezést Mann szerint elkerülhetjük, ha a
klórozott friss csapvízzel feltöltött akvárium vagy szállítóedény minden 10 literére
1 g nátriumthioszulfátot adunk, mire a szabad klór eltűnik. A thioszulfát hozzá-
adására kénsav és sósavképződés közben nátriumszulfát és konyhasó keletkezik.
A képződött csekély savmennyiséget azonban a víz kalciumhidrokarbonát kötése
ártalmatlanná teszi. A keletkezett egyéb anyagok és a nátriumthioszulfát esetle-
ges csekély maradéka a halaknak nem árt.
A mérgezési tünetek észlelésekor a halakat azonnal tegyük át méregmentes
tiszta vízbe, ahol néhány óra vagy nap alatt rendbe jönnek, ha a mérgezés nem
volt előrehaladott. Klórmérgezéskor a nátriumthioszulfatos vízkezelés a halak
gyógykezelésének is számít. A többi esetekben legjobb a beteg halakat másik, op-
timális körülményű medencébe áttenni. Ez főképp a kedvező hőfok, a szellőztetés
és a kellő nyugalom biztosításában nyilvánuljon meg.
GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADÁS (ENTERITIS)
Akváriumi halak gyakori betegsége a hibás etetés okozta gyomor- és bél-

gyulladás. E baj többnyire az egyoldalú táplálkozásból ered. Különösen a magas
ballaszt tartalmú szárított vízibolha, a megavasodott műeleség, a magas zsírtar-
talmú Enchytraeus okozhatnak így emésztőrendszeri megbetegedést.
Gyomor- és bélgyulladást kaphatnak halaink a szennyezett vizekből gyűjtött
és kellőképpen át nem mosott, ki nem áztatott élőeleségektől is (Chironomus-
lárva, Tubifex). A nagyobb ragadozó halakat se etessük egyoldalúan melegvérűek
húsával, mert bélgyulladást idéz elő. Különösen ártalmas a romlott eledel. Ilyen-
kor többnyire jelen van a Bacillus botulinus, a „kolbászmérgezés bacilusa” is,
amely a gyomor- és bélgyulladás mellett a halak húsmérgezését okozza. Emésztő-
rendszeri megbetegedéshez vezet az akváriumi hal méretéhez túl nagy méretű,
kellően össze nem vagdalt és nem jól kimosott, nem megfelelő szemcsenagyságú,
vagy porítású eleség, vagy a nagyon magas (3% feletti) sótartalmú eledel. A vízben
erősen duzzadó szénhidráttartalmú eledelek — kenyér, zsemle, ostya, búzadara
— ugyancsak gyomor- és bélgyulladást okoznak, sőt a belet szét is repeszthetik.
Ha a növényevők számára nem biztosítunk elegendő növényi eleséget, akkor
emésztőrendszerük megbetegszik.
A gyomorgyulladásos hal gyomornyálkahártyája pirosas, gyomrában tiszta fo-
lyadék halmozódik fel. Kívülről a hal hastájéka duzzadt; részben a fenéken fek-
szik, a szokásosnál sötétebb színű, esetleg a farktájékánál feketére színeződik. A
beteg halak azonban nem étvágytalanok. Bélgyulladáskor a bélcsatornában vérzé-
sek keletkeznek, s a pilorus-tájék, valamint a végbél is kivörösödik. A béltartalom
nyálkás és sárga. Krónikus bélgyulladásban a halak sokáig betegeskednek, egye-
sével állnak, s egymás iránt, valamint környezetükkel szemben meglehetősen
közömbösek. Végbélnyílásuk környéke duzzadt, a végbél kissé kitüremkedik,
tájéka vöröses. Elhúzódó betegségnél nagyfokú lesoványodás tapasztalható. Fel-
tűnően sötét színűek, különösen a fark felé eső részeken. Má-
419
sodlagos fertőzésként gyakran jelentkezik a belekben és az epehólyagban az

Octomitus, a már ismertetett tüneteivel. Az akut bélgyulladás tüneteként szo-
katlanul élénk úszó- és ugrómozdulatokat figyelhetünk meg halainkon, s a gyors
lefolyású betegséget gyors elhullás követi. A gyomorgyulladást elsősorban az ele-
ség magas ásványi sótartalma, a bélgyulladást pedig a romlott és alkalmatlan
eledelek etetésével kapcsolatban figyelték meg, de gyakran e két szerv együtt be-
tegszik meg.
A gyomor- és bélgyulladás megelőzhető a változatos és higiénikus táplálással
(l. ott).
A gyomor- és bélgyulladás gyógyítása — ha ez etetéssel kapcsolatos hibákból
ered — az etetés azonnali beszüntetéséből és néhány naptól legfeljebb 2 hétig ter-
jedő koplalókúrából áll. Egyhetes koplaltatás után az elhullás többnyire megszű-
nik, és a halak étvágya is helyreáll. Ezután a legjobb minőségű élőeleségekkel
megkezdhetjük az etetést.
ELHÍZÁS (ADIPOSITAS ALIMENTARIA)
Kevés olyan akváriumi vagy dísztavi halat találunk, amely hosszabb — több
éves — tartás után valamelyest ne hízna el. A beteges elhízása szénhidrát dús,
kevés ballasztanyagot tartalmazó, zsíros eleség túlzott etetésétől származik. Ha-
sonló hatásúak a tápdús műeleségek nagyobb adagjai, a kerti vagy parki díszta-
vak halainak kenyér- vagy perecdarabkákkal való etetése stb., ezért a szabadtéri
akváriumok aranyhalai többnyire kórosan kövérek.
Az elhízott akváriumi halak a normálisnál kövérebbek, hastájékuk duzzadt,
mozgásuk renyhe, gyakran lomha. Öreg állatok hajlamosabbak az elzsírosodásra,
mint a fiatalok. A vitaminszegény, zsíros koszt elsősorban a máj zsíros elfajulását
eredményezi. Ilyenkor a normálisan vörös máj sárgásszürke vagy sárga, állomá-
nya agyagszerű, kissé tömör. Az epe színtelen, áttetsző. Az elhízott halak ivarmi-
rigyét zsírszövet tölti ki, és emiatt terméketlenekké válnak. E halak a
májdegeneráció folytán hasvízkóros fertőződésre és pikkelyborzólódásra hajla-
mosak.
A halak kóros elhízása csakis a mértékletes, vitamindús, változatos élőeleség-
gel kerülhető el. Mellőzzük a halak éheztetését és utána nagy adagok etetését
(nyáron kétszer, háromszor etessünk). Főleg a téli időszakban iktassunk be he-
tenként egy koplaló napot. A dísztavi halakat ne engedjük sütőipari termékekkel
etetni. Az ivadékot nem szabad fukar módon élelmeznünk, de arra ügyeljünk,
hogy a grindál, az összevágott Tubifex és az Enchytraeus minél gyakrabban válta-
kozzék planktoneleséggel. A fejlettebb halakat — különösen az idősebbeket —
igen kíméletesen tápláljuk, s étrendjükben legyen szúnyoglárva is. A mértékletes
etetés különösen a tenyészállat nevelésnél fontos követelmény! Ne feledjük, hogy
az akváriumi és kerti tavi díszhalak a korlátózott mozgási lehetőség miatt is sok-
kal könnyebben elhíznak.
420
IKRAVISSZAMARADÁS
Schäperclaus szerint az ikrák visszamaradása az anyahal testében, amely

előbb-utóbb menthetetlenül annak pusztulását eredményezi, valószínűleg pete-
fészek-degeneráció és a helytelen etetés okozta petefészek-elzsírosodás kö-
vetkezménye. A le nem rakott ikrák szikanyaga általában felszívódik, legfeljebb a
peteburkok maradnak vissza, amelyek ártalmakat idézhetnek elő, de ha nem
indulnak rothadásnak, akkor a következő ikrázáskor ezek is kilökődnek.
Az ikra-visszamaradás megelőzése mindebből következően a tenyészállatok
egészséges neveléséből, változatos eleségen való tartásából, túletetésük elke-
rüléséből áll. A betegség nem gyógyítható. Nem ritka jelenség az elevenszülő
fogaspontyok hasonló „szülési” zavara, amikor az anya nem képes kicsinyeit pe-
tevezetékeiből kinyomni. Schäperclaus több ilyen esetben az anyát feláldozva ki-
metszette az embriókat és sikerült a koraszülött ivadékot felnevelnie.
SÉRÜLÉSEK, SEBESÜLÉSEK
Miután az akváriumi halak nincsenek kitéve vízimadarak és vízi emlősök csőr-

vágásainak, illetve harapásainak, sem az ember okozta sérülési veszélyeknek
(nádvágás, vízinövényirtó gépek, turbinák stb.), így a halak csupán más halak
harapásaitól és a medencében vagy kihalászás közben szenvedhetnek sérülést.
Leggyakrabban a haltársak úszó- és pikkelykitépései és testharapások okoznak
kisebb-nagyobb sérüléseket. Ezt olykor véraláfutások, kidülledt szemek is jelzik.
A sérült halak úszóinak végéből kisebb darabok, sőt olykor az egész fark- vagy
hát- és alsóúszók nagy része is hiányozhat. A hiányzó pikkelysorok és nyílt sebek,
bevérzések is a ragadozó- vagy összeférhetetlen természetű haltársak harapásai-
ról árulkodnak.
Italaink külső és belső sérüléseket, zúzódásokat szenvedhetnek az akvárium
éles sziklarészeinek, dekorációs elemeinek, vagy akár a medence oldalfalának való
nekirohanáskor, de fölfelé ugráskor a fedőüvegnek való nekiütődéstől is. Ez főleg
ijedős, vagy játékos természetű halaknál fordul elő. Belső sérülések ke-
letkezhetnek a kistestű akváriumi halakban szakszerűtlen kihalászásukkor is, ha
az akvarista a háló zsákjában a halat körülfogva, vagy kézzel áthelyezve ujjaival
megnyomja. Már igen enyhe nyomás is komoly belső sérüléseket okozhat az apró,
lágy testű, kényes díszhalaknál.
Ismernünk kell azokat a kistestű, de falánk, bátor halfajokat is, amelyek na-
gyobb társaikat is hevesen megkergetik, sőt úszóikból darabokat tépnek ki (pl.
Gambusiák, Betták stb.). Az ivadékgondozó halak a szaporodási időszakban az
addig békében hagyott társhalakra, az ikrák lerakásától kezdve pedig párjukra
(ha a hím az ivadékgondozó, a nőstényre — és fordítva is : pl. Nannacara ano-
mala) veszélyesek. Ha az utóbbi esetben a veszélyben forgó partnert nem ha-
lásszuk ki, az komoly sérüléseket szenvedhet, sőt a bántalmazásokba bele is
pusztulhat. Ugyanez vonatkozik a serdülőkorból az ivarérési szakaszba fejlődő
fiatal Betta-hímekre is, amelyek köztudomásúlag egymással vetélkedd harcokat
vívnak.
421
A hal bőre nagy regeneráló képességű és a kisebb sérülések hamar begyógyul-

nak, ha csak a nyílt sebkapukon keresztül másodlagos fertőzés nem keletkezik.
Ezért a külső sérülési nyomokat jelző, hiányos úszójú halak vizébe mielőbb old-
junk fel Xantakridint (Trypaflavint 1 g100 1 arányban). A nagyobb, nyílt bőrsebek
fertőtlenítésére a halakat fogjuk ki és a sebfelület széleire jód- jódalkohol 10%-os
oldatát ecseteljük, majd a halat tripaflavinos vízbe visszahelyezzük.
DAGANATOK (NEOPLASMATA)
A daganatképződések akváriumi halakon jóval gyakoribbak, mint a szabadon

élőkön. Ennek oka főleg a kellő szelekció és vérfrissítés hiánya, mint örökletes
tényező, másrészt az állandóan szélsőséges, természetellenes tartás. Bizonyos,
hogy az akvárium vizébe szigetelőanyagokból (pl. anilinfestékekből, szervetlen
kötésű lakkokból, fenoltartalmú kábelmasszából stb.) kioldódó vegyi anyagoknak
és a nem megfelelő vagy inkább túladagolt vegyszereknek is jelentős szerepük van
az izomdaganatok, bőrdaganatok kiváltásában.
A daganatok között megkülönböztetünk jó- és rosszindulatúakat. Az előzők
lassan fejlődnek, és keletkezési helyükön maradnak. A rosszindulatúak azonban
gyorsan növekednek, s a vér- vagy nyirokárammal más szövetekbe is áttevődnek,
a szervezetben toxikus hatást fejtenek ki. E daganatok többnyire jól észrevehető,
kiemelkedő, gyakran pirosas, kisebb-nagyobb duzzanatok formájában a bőrön,
illetve a bőr alatti izomzatban jelentkeznek. Nem ritkák azonban a csontokon, a
petefészkekben és a parenchimás szervekben (máj, lép) előforduló daganatok sem.
A nagyobb belső daganatok a kis testű akváriumi halak normális alakját gyakran
deformálják, féloldalas helyi dudorok jelzik a belső daganat jelenlétét. A rosszin-
dulatú daganatok számos szétágazódása (infiltráció) figyelhető meg, az alaptól
szétfolyva nem határolhatók el, zsírosan elfajulnak vagy porc- illetve csontke-
ménnyé válnak.
A rosszindulatú daganatok nem gyógyíthatók.
III. ÖRÖKLÖTT HALBETEGSÉGEK
ANGOLKÓROS CSONTTORZULÁSOK (RACHITIS)
Akváriumi halakon gyakoriak a csontváz elégtelen fejlődéséből adódó olyan

torzulások, mint a jobb vagy bal kopoltyúfedő megrövidülése, vagy szélének visz-
szacsavarodása, az úszók megrövidülése, torzulása, a csontok ellágyulása, ame-
lyek angolkóros eredetűek. Ezt a kórt ugyan környezeti tényező, így a szervezet
foszfor- és kalcium anyagforgalmának zavarát kiváltó D-vitaminhiány okozza, de
kifejlődésében az örökletes hadamnak is szerepe van. A számos eset közül
Schäperclaus kiemeli a Pterophyllum eimekei (kis vitorláshal) ivadékán tapasztalt
kopoltyú- és úszó-rendellenességeket, valamint a Puntius tetrazonán
422
(szumátrai díszmárnán) megfigyelt farkúszó-rövidülést. Pelz az örökletes hajlamon

kívül a betegség kifejlődéséért a halivadék természetes megvilágítás nélküli neve-
lését, algamentes eleségét teszi felelőssé. Minthogy a napfény ultraibolya sugarai
alakítják át az állat szervezetében levő ergoszterint D-vitaminná, Merker a nap-
fény nélküli medencében nevelt halivadékot naponta negyedórát felülről kvarcol-
ta. A kívánt hatást azonban nem minden esetben érte el, sőt felhívja az akvaristák
figyelmét a túl sok fény káros voltára. A kvarclámpával túladagolt ultraibolya
sugarak a halakon erős nyálkaelválasztást, foszlányos bőrleválást és görcsöket
idéztek elő, míg tartósabb besugárzástól a halak elpusztultak.
Az angolkórt megelőzhetjük a hajlamot mutató ivadék szüleinek a további te-
nyésztésből való kizárásával, a medence megfelelő világításával, és a termé-
szetszerű, változatos élelmezéssel.
VELE SZÜLETETT CSONTTORZULÁSOK
Ide tartoznak mindazok a csontvázzal kapcsolatos torzulások, amelyek gene-

tikai eredetűek, tehát az ivarsejtek kromoszómáiban bekövetkezett elváltozások
eredményeként keletkeztek. E téren a gerincoszlop, a fejváz, az úszóváz torzulásai
jöhetnek számításba.
Az úszók torzulása vonatkozhat az egyik vagy minden úszó teljes vagy rész-
leges hiányára; továbbá az egyik vagy valamennyi úszónak az eredetinél rövidebb
kialakulására. Az úszósugarak is megrövidülhetnek, és rövidebb alapúak lehet-
nek a hat- vagy alsóúszók. A díszhaltenyésztésben régóta törekszenek örökletes
úszótorzulásos formák kitenyésztésére (megnyúlt úszósugarak, kettős és fátyol-
szerű farkúszók). Ilyenek a fátyolfarkú és üstökös- farkú aranyhalak, az ugyan-
csak fátyolos, legyezős farkúszójú guppik, a lírafarkú guppik és Mollienisiák stb.
A hosszú, túlfejlett úszók egyrészt az agyalapi mirigy rendellenes működéséből
eredé akromegália (hormonzavar-betegség), másrészt mutáció (váratlan örökletes
megváltozás) eredményeképpen keletkeznek. Az így nyert egyedeket a tenyésztők
egymás közt beltenyésztéses generációkkal — a kívánt irányban tovább szelektál-
va — sajátos tenyésztörzzsé, tenyészformává rögzítik.
A fej csontos vázának torzulásaiból adódnak a mopszfejű halak, amelyeknek
felső állkapcsa nagyon megrövidül; a kerekfejű halaknak viszont mindkét áll-
kapcsa megrövidül. A gerincoszlop megrövidülése, S-alakú meggörbülése az előb-
bieknél jóval gyakoribb. Sokszor ugyanazon ikrázásból származó utódok közül
csupán néhánynak van ilyen megrövidült vagy meggörbült törzse. Előfordul, hogy
az egész ivadék vagy nagyobb része torzult gerincoszlopú, ami feltétlenül a szülők
eltávolítását követeli meg. A szaküzletek ezeket a torzokat nem mindig selejtezik
ki, pedig ezek más betegségekre is fogékonyabbak. Az akváriumban keletkezett
halivadék közt olykor összenőtt kettős ikreket és többszörös torzult ivadékokat is
találhatunk. Az előbbiek közös törzsű és szikzacskójú, kettős fejű vagy kettős
farkú, az utóbbiak 180°-os szögig is elhajló gerincű, törpe fejű, mopszfejű, kerek
fejű, fogyatékos úszójú torzok. Az ilyen nagyfokúan torz halivadékok csak rövid
423
ideig (néhány napig vagy 1-2 hétig) maradnak életben. Az öröklött csonttorzulá-
soknak egyike sem gyógyítható.
A pikkelytakarót illetően torzulási rendellenességek a veleszületett pikkely-
hiányok, hiányzó pikkelysorok, vagy a pikkelytakaró nagy részének (tükör-
pontyok), esetleg egészének (bőrpontyok) hiánya. Ezeket ugyan gyakorlatilag nem
tekintik „beteges” torzulásoknak, valójában azonban mégiscsak a normális
kültakaró abnormis elváltozásai.
ÖRÖKLETES SZÍNTORZULÁSOK (MELANIZMUS, XANTHORIZMUS, ALBINIZ-

MUS, ALAMPIA)
A hal bőrének egyoldalú elszíneződése — egyik vagy másik színsejt-csoport

túltengése, részleges, vagy teljes hiánya — ugyancsak öröklött torzulásnak tekint-
hető, bár a hal életében nem okoz zavarokat. A halak változatos színüket a kö-
vetkező színelemek összhatásának köszönhetik:
1. melanophora —fekete színsejtek; bennük erősen elágazó fekete, kékesfe-

kete vagy barnásfekete színtestecskék (melanin) vannak;
2. lipophora — zsír-színsejtek ; erősen elágazók lehetnek:
a) xanthophora — sárga színsejtek, és
b) erythrophora —piros színsejtek, amelyek csepp alakú sárga, illetve
piros színsejteket (lipochrom) tartalmaznak;
3. guanophora és iridocyta —fénylő sejtek, e kevéssé elágazó sejtekben (eset-
leg a sejten kívül) kerekded vagy tű alakú guaninkristálykák vannak
(ezüstös fémfényű, szintjátszó kristályok).
Aszerint, hogy a fenti színelemek közül mely csoport uralkodik vagy hiányzik,
beszélünk melanizmusról, vagyis a fekete színsejtek egyoldalú jelenlétéről (pl. a
fekete Mollienisiák), „black molly”, fekete Xiphophorus, fekete guppi, fekete „platy”,
fekete Pterophyllum. stb.) ; vagy xanthorizmusról, azaz a sárga színsejtek túlnyomó
jelenlétéről (pl. az ónos jász sárga színváltozata: aranyorfa, a compó „arany” válto-
zata, a kitenyésztettek közül az aranyhalak, arany-guppi stb.); vagy albinizmus-
ról, azaz a fekete, piros és sárga színtestecskék hiányáról, mely hiány miatt a
bőrön „fehér”, a szemlencsében „piros” szín dominál (pl. fehér Macropodus,
Xiphophorus, Puntius tetrazona, Corydoras paleatus
Kevésbé ismert színtorzulás az alampia — a guanofórák hiánya okozta tompa,
kékes elszíneződés. Ilyen kék színformák maguktól is keletkeznek örökletesen a
tógazdasági pontyok között. Akváriumi díszhalaink közül ez a kékgurámin figyel-
hető meg, amely tulajdonképpen a szürke gurámi (Trichogaster trichopterus) kék
színformája (forma sumatranus).
A hal csak az egyik vagy másik színtorzulási hajlamot örökli szüleitől; annak
kifejlődése az egyedi élet későbbi szakaszában, a környezettényezők hatására
bizonyos mértékig módosulhat. Az aranyhalak például életük első vagy második
évében sötét színűek lehetnek, s csak azután „sárgulnak meg”. Schäperclaus be-
számol egy aranycompó szülőktől származó ugyancsak sárga-
424
compó példányról, amely sekély, erősen átvilágított tóban egészen megfeketedett,

a xanthorizmusból a melanizmusba ment át. Mind a melanizmus, mind a
xanthorizmus és az albinizmus egyaránt lehet teljes (univerzális) és részleges
(parciális).
A díszhaltenyésztés terén mindezen színtorzulások tenyészcélul szolgálnak.
Ezért egyre több díszhalfaj albinóját (fehér alakját), fekete színű formáját vagy
„arany” tenyészváltozatát igyekeznek kitenyészteni. Ezek rendesen táplálkoznak
és szaporodnak, azonban a normális törzshalaknál kényesebbek, fertőzésre fogé-
konyabbak.
Újabban többen panaszkodnak a „hullékony”, „túl kényes”, „terméketlen” ko-
romfekete vitorláshalakra, vagy a fekete lírafarkú mollykra. Ez arra vall, hogy a
melanofórák túlhalmozódása — a szigorú beltenyésztéssel párosulva —általános
alkati gyengeségre és részleges terméketlenségre vezet. A fekete és „berliner”
Xiphophorus (Xiphophorus helleri X Xiphophorus maculatus) fekete
pigmentsejtjeinek abnormális túlfejlődése feketén pigmentált bőrdaganatok kép-
ződését okozza. Ez a melanómának nevezett örökletes rosszindulatú daganat a
magtámadott testrészt rákszerűen elpusztítja. Ha csak a hát- vagy farkúszó
melonómájáról van szó — a beteg hal elveszti úszóinak valamelyikét (nemritkán
mind a kettőt:). Ha a feketén pigmentált daganat a test oldalaira is átterjed, és
életfontosságú szerveket tesz tönkre, akkor a hal menthetetlenül elpusztul. A
melanómák gyógyíthatatlanok.
425
AZ AKVÁRIUMI HALAK TENYÉSZTÉSE
Igen találó az az akvaristák körében elterjedt megállapítás, hogy „a jól sikerült

szaporítás és ivadékfelnevelés a helyes halgondozás tükre”, vagy más szóval: „a
sikeres tenyésztés a díszhalgondozás koronája”. Mindez az akvaristák körében
nemes vetélkedés forrása. A tenyésztés eredményességében sokat számít, az éles
megfigyelőkészség (a jó „tenyésztői szem”) és az „ügyes kéz”. Mindezeknek páro-
sulniuk kell a tudomány idevágó megállapításaival, s a már elért tenyésztési ta-
pasztalatok ismeretével, mert a díszhaltenyésztés minden egyes mozzanatában a
tudományos törvényszerűségek céltudatos alkalmazásából áll, amit kellő türelem-
mel és gyakorlattal minden ügyszerető akvarista elsajátíthat.
Akad jó néhány díszhalfaj, amelyek akváriumi szaporítása olyan egyszerű,
vagyis e halak olyan csekély igényeket támasztanak akváriumi környezetükkel
szemben, hogy már a kezdő díszhaltenyésztőnek is sikerül szaporítani. Ilyen pél-
dául a guppi, a kardfarkú hal, és néhány egyéb elevenszülő hal, az ikrázók közül
a dániók, a paradicsomhal és még több más faj. Az ezek szaporítása során szer-
zett több éves tapasztalat és gyakorlat teszi azután lehetővé, hogy az akvarista
egyre igényesebb fajok tenyésztésével is sikerrel próbálkozzon. Sohase fogjunk
hozzá olyan fajok tenyésztéséhez, amelyek eredményes szaporításához és felneve-
léséhez sem a kívánt tárgyi lehetőségek (megfelelő vízkezelési, műszaki és élelme-
zési feltételek), sem a szükséges előismeretek, a kellő gyakorlati tapasztalat még
nem áll rendelkezésünkre!
A szakszerű akváriumi haltenyésztéshez szükséges ismeretek általános sza-
porodásbiológiai és halfejlődéstani, örökléstani, általános tenyésztéstechnikai és
speciális (az egyes faj okra vonatkozó) tenyésztéstani szakismeretekből tevődnek
össze.
A speciális tenyésztéstani ismeretekkel, amelyek egy-egy halfaj sajátos kör-
nyezetének, szaporodásának és tenyésztéstechnikájának részleteire, tapasztalati
adataira vonatkoznak — egy-két illusztráló példától eltekintve —, itt nem fog-
lalkozunk, azokat az akváriumi halak részletes tárgyalásánál adjuk közre. A kö-
vetkezőkben a díszhaltenyésztés alapvető ismeretanyagát, a szaporodásbiológiai,
fejlődéstani, örökléstani és általános tenyésztéstechnikai kérdéseket tárgyaljuk.
426
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ÉS
EGYEDFEJLŐDÉSTANI ISMERETEI
A tudomány az akvarisztikának köszönheti, hogy számos hazai és trópusi hal-

faj szaporodásának a legkisebb részletét is ismerjük. Az a körülmény pedig, hogy
sok akváriumi hal már meglehetősen egyszerű eszközökkel is könnyen sza-
porítható — az akvarisztikát széles körökben közkedveltté tette.
A szaporodás a faj fenntartását szolgálja. Ez a hal életciklusának normális lefo-
lyásához is szükséges, külső és belső serkentő tényezőktől többnyire periódikusan
irányított életszakasz. Csak a hal egész szervezetére ható tényezők zavarhatják
meg a fajfenntartás folyamatát.
A szaporodáshoz szükséges környezeti tényezőkön az illető halfaj eredeti élő-
helyén évezredek során kialakult, a szaporodási időszakban uralkodó hatásokat
értjük. Ezeket akváriumi viszonylatban — minthogy a legtöbb hal hazájának ter-
mészetes környezeti adatait pontosan meg nem is ismerjük — csupán megközelí-
teni igyekszünk. Ez vonatkozhat a víz hőmérsékletére, vegyi összetételére, szint-
magasságára, a medence megvilágítására és berendezésére. A hőmérsékletet ille-
tően például az Amazonasz felső folyamvidékén élő pontylazacok (pl. a neonhal)
legjobban a 21-23 C°-ot kedvelik, ugyanakkor a középső és alsó folyamszakasz
vidékén élő más halfajok (pl. vitorláshalak és diszkoszhalak) a 28-30 C°-ot igény-
lik szaporodásukhoz. A víz keménységét tekintve az apróbb testű pontylazacok
vagy az elő-ázsiai razbórafélék lágy és enyhén savanyú, tőzeggel barnított vizet
kedvelnek. Ugyanis hazájukban ívásuk egybeesik a meginduló esős évszak nagy-
fokú vízlágyulási folyamatával, amikor a környező ártéri erdőségekből felhalmozó-
dott őserdei avar esőáztatta, kilúgozott csersavanyagai a vízmederbe mosódnak.
Ezért az esős és száraz évszakváltású vidékekről származó halak szaporodását
friss, lágy vízzel — mint külső serkentő tényezővel — kiválthatjuk. Ugyanakkor
egyes díszmárna-fajok a beállt teng észvizet előnyben részesítik a frissel szemben.
A kis üvegsügérnek, vagy a celebeszi napsugárhalnak viszont kimondottan ke-
mény víz szükséges; a tőzeggel savanyított lágy víz valósággal ártalmas számára.
Az esővízzel telt, elgazosodott kis árkokban élő ikrázó fogaspontyok (Aphyosemion,
Cynolebias, Rivulus fajok) a száraz évszak közeledtével ikrájukat a beszáradó
pocsolya iszapos fenekére rakják, ahol a megtermékenyített peték a következő
esős évszak kezdetéig a nedves iszap közt igen lassan fejlődnek. Majd a megkez-
dődő esőzések hatására a közben kifejlődött embriók a peteburokból kikelnek. Ezt
a folyamatot az akvaristának mesterségesen kell utánoznia. Az ilyen halaknak
alacsony vizű, dús növényzetű, műiszappal (kifőzött tőzeggel) borított fenekű
tenyészakváriumot kell berendezni.
Mindenekelőtt a fénysugaraktól kell óvnunk a fejlődésnek indult petéket. Az
Aphyosenion -fajokon kívül még sok más halfaj (neonhalak, izzófényű pontylaza-
cok, razbóra-fajok stb.) ikrái érzékenyek a fényre. A Cynolebias ikrájának egy
ideig szárazon kell állnia kelés előtt. A vitorláshal petéi állandó vízmozgatást (szel-
lőztetést), a Thayeriáéi pedig lerakásuk és megtermékenyülésük után a víz cseré-
lését igénylik.
Sok halfaj szaporodására a természetes feltételeket helyettesítő berendezési
427
elemek is serkentőleg hatnak. Ilyenek a sűrű lombozatú vagy szövedékű ik-

ráztató-növény — bokrok vagy az ezeket helyettesítő zöld perlonvatta; nagy le-
vélfelülete növény vagy azt pótló műlevél; a kavicsos fenék vagy azt helyettesítő
üveggolyók; az üvegcső- vagy műanyagrács; a lapos kövekből épített barlang vagy
azt pótló virágcserép; a szivárványos öklénél pedig kagyló.
A tenyésztés fogalma szükségszerűen összefügg az e célra szánt halak te-
nyésztésre való előnevelésével, és a kikelt ivadék felnevelésével. E három szakasz
közül mindegyik egyformán fontos. Sok halfaj (pl. a neonhal) a szaporításához
egészen speciális fejtételeket igényel, míg egyszerű tartáskor sokkal mostohább
körülményeket (pl. keményebb és neutrális kémhatású vizet) is jól elvisel. Ám ha
az ilyeneket tenyészállattá akarjuk nevelni, akkor már ivadék kortól kezdve opti-
mális környezetben kell őket tartani (pl. neonhalaknál és gazbóráknál 0,5-4 nk°-
ú és 5,5-6,5 pH-jú huminsavas vízben). Például jó tenyészállatok és magas hát-
úszójú, egészséges hímek csak azokból a Mollienisia velifera ivadékokból fejlőd-
nek, amelyek megszületésüktől kezdve az állati eredetű eleségen kívül növényi
táplálékot, elsősorban zöldalgát is kaptak. A szaporodást tehát mint megfelelő
környezetviszonyokat kívánó jelenséget kell felfognunk, amely a környezeti ténye-
zőktől függ, illetve azok befolyása alatt áll.
A halak váltivarúak; szaporodásuk kizárólag ivaros. Ivartermékeik a nőstények
petéi (népiesen: ikrái) és a hímek ondója (teje), amelyet a zsigeri testüreg háti
oldalán hosszan végighúzódó petefészkek, illetve a herék termelnek. Mind a nős-
tények, mind a hímek ivarmirigyei áttetsző, hártyás falú burokkal vannak körül-
véve. Az ivarmirigyek vezetékei (a petevezetékek ill. az ondóvezetékek) is párosak,
ezek azután egyesülve a végbélnyílás mögött az ivarnyílásba torkollanak. A nős-
tény végbél-, húgy- és ivarnyílása ill. a hím végbél- és közös húgy-ivarnyílása oly
közel egymás mellé torkollanak, hogy külsőleg egy közös nyílásnak látszanak. A
nőstény ivarnyílása íváskor gyakran megduzzad, pirosassá válik. Egyes halcsa-
ládoknak (pl. a Cichlidáknak) és egyes fajoknak (pl. a hazai szivárványos öklének)
ikrázás előtt a nőstény ivarnyílásából a peték lerakását elősegítő rövidebb- hosz-
szabb petevezető, az ún. tojócső türemkedik ki, amely az ikrázás után vissza-
fejlődik.
A peték, illetve az ondósejtek és utóbbiak vivőfolyadéka, az ondó (sperma) ter-
melése a hal agyalapi mirigyének (hypophysis) közbülső lebenye által termelt
gonadotrop hormon hatására indul meg. A hal agyalapi mirigye a hormont nem
folyamatosan, hanem csak időszakosan, külső tényezők (megváltozott hőmér-
séklet, vízösszetétel, fényviszonyok, nemi partnernek való udvarlás stb.) hatására
kezdi termelni. A gonadotrop hormon a vérbe kerülve eljut az ivarmirigyekbe (a
petefészekbe, herékbe) és ott megindítja az ivartermékek és az ivarzási hormonok
termelődését. A nagyszámú pete megduzzasztja a hal hasi oldalát, ami az ívás
közeledtét jelzi. A hímek ugyancsak megduzzadó heréi külsőleg nem tűnnek
szembe, viszont az ivarzási hormonok hatására gyakran feltűnő — a nőstényeknél
általában sokkal intenzívebb —”nászruhát” öltenek, majd kifeszített úszókkal, a
nőstény kergetésével, harapdálásokkal, végül sajátos násztánccal és ívási aktus-
sal kísért izgalmi állapotba kerülnek.
A peték nem egyszerre érnek be; a peteérés utolsó stádiumaiba jutott peték a
petefészkekből (ovarium) a petevezetékek erősen kitáguló részébe kerülnek
428
és itt maradnak az őket síkossá („folyóssá”) tevő tüszőnedvvel együtt — a leraká-

sig. A peték termelése és beérése szakaszosan történik. Ezért az ívási idő-
szakaszon belül rendszerint nem egyetlen, hanem több ikrázás folyik le, ha erre
az akvarista tenyészhalainak a tenyészmedencébe való újbóli kihelyezésével al-
kalmat ad. Egy-egy ikrázás közötti nyugalmi, illetve a következő ikrabeérési idő-
tartam halfajonként változó:
Gymnocorymbus ternetzi (fekete tetra)…………………. 26-30 nap

Hemigrammus erythrozonus (izzófényű hal)…………... 20-25 nap
Hemigrammus pulcher (kecses pontylazac) …………... 45-50 nap
Hyphessobrycon callistus (ciklámenlazac) ……………. 28-36 nap
Hyphessobrycon innesi (neonhal) ……………………….. 9-12 nap
Hyphessobrycon ornatus (rózsahal) …………………….. 40-50 nap
Puntius tetrazona (szumátrai díszmárna) ……………… 10-16 nap
Pterophyllum scalare (nagy vitorláshal) ……………….. 13-14 nap
Az elevenszülő fogaspontyok (Poeciliidae) megtermékenyített petéi a pete-

vezetékben indulnak fejlődésnek, és a nőstény hal a már szikzacskóját is fel-
emésztett, tehát a lárva állapoton túljutott, megszületés után mindjárt táplálkozni
tudó ivadékokat bocsátja ki. Valójában tehát itt a peték szervezeten belüli ki-
keléséről van szó. Ez a körülmény avatja e közkedvelt kis akváriumi halakat már
a kezdő akvaristák számára is ideális tenyésztési objektumokká. A megter-
mékenyítés és a kicsinyek kilökése közt eltelt időt — bár nem valódi szülésről,
hanem csak fiallásról van szó — terhességi időnek nevezzük. Ennek előrehaladot-
tabb szakasza jól felismerhető az anyahal duzzadt hasáról és a nem sötét szí-
nezetű fajoknál, vagy színváltozatoknál a hasfalon áttűnő embriók sötét töme-
géről, az ún. terhességi foltról. A terhességi időtartam függ az elevenszülő
fogasponty faji öröklöttségétől, tápláltsági állapotától, a víz hőmérsékletétől, és
még más környezeti tényezőktől is (4-6 hét között váltakozik). Az egy alkalommal
„megszült” udódok száma ugyanazon fajban is igen változó; függ az anyahal korá-
tól, méretétől, testi fejlettségétől és termékenységétől. Egyetlen „szülés” során
csupán 1 vagy 2, de akár 100, sőt ennél több ivadék is születhet. Egy-egy utód
kitolása közt eltelt idő rövidebb-hosszabb lehet, olykor az egész folyamat több
napig is elhúzódhat. Néha a kicsinyek kettesével vagy hármasával sorakoznak a
peteburokban, és hátrafelé összehajolva lökődnek ki, majd aláhullás közben mint
parányi kis „ejtőernyősök” nyílnak szét, és nyomban a fény felé törekednek. Testi-
leg már annyira fejlettek, mint az ikrázó halak 2-4 hetes ivadékai, és megszületé-
sük után mindjárt apró Bosminákkal, Cyclopsnaupliuszokkal, sőt jól összevágott
Tubifexszel és finoman porított műeleséggel táplálkoznak.
Az ikrázó halak ikráinak lerakását és megtermékenyítését rövidebb- hosszabb
ideig tartó nászjáték vezeti be; ennek betetőzése az ikrák elszórása és azoknak a
hím hal részéről a nőstény testén kívüli megtermékenyítése. Az egész folyamatot
együtt ívásnak mondjuk. Az elevenszülő halak megtermékenyítése az anya-
429
hal testén belül történik. A hímek páros hasúszója tölcsérszerű, megnyúlt pár-
zószervvé, ún. gonopodiummá, vagy kopulációs tüskévé alakult. Ezzel a fel-
mereszthető párzószervvel az anyahal ivarnyílásához vezeti a spermát.
A hal ondója (spermája) a vízbe kibocsátva általában tejszerű fehéres „felhő”
(nagyobb halaké), a legtöbb aprótestű díszhalé azonban vízszerűen átlátszó, pusz-
ta szemmel nemigen vehető észre. A kilövellt spermában a megtermékenyítést
végző ondósejtek (spermiumok) milliói nyüzsögnek. Közülük azonban peténként
csak egyetlenegy végzi el a megtermékenyítést, bejutva az ikra pórusszerű „kis
kapuján” (micropyle). Utána a pórus bezárul és megakadályozza, hogy további
ondósejt a petébe bejuthasson. A petesejtnél (ikra) sokszorta kisebb ondósejtek
rendkívül nagy száma csupán a lerakott ikrák biztosabb megtermékenyülését
szolgálja. A parányi ondósejtek ugyanis, amelyeknek feji, nyaki és farki részük
van, utóbbi farknyúlványuk élénk mozgatásával az ikrák felé vándorolnak, s ha
egy ilyen ondósejt feji része — az ivarsejt magja — az egyik ikra pórusnyílásán
behatolt, a farki rész leszakad, az ikra héján (a sejtfalon) kívül marad. A halak
ondósejtjeinek aktív mozgását a spermához keveredő víz eleinte serkenti, de az-
után csak rövid ideig — többnyire néhány percig — mozgóképesek, s ha ez meg-
szűnik, elveszítik termékenyítő képességüket is. Ezért fontos, hogy az ondósejt
mielőbb eljusson az ikrához. Rendkívül fontos ez azért is, mert az ikrahéj pórusán
kevés víz is behatol a héj és a szikanyag közé, s így az eleinte még nem duzzadt
ikra egyre teltebbé válik, majd a beléje hatoló víztől annyira megduzzad, hogy
többé már nem képes ondósejt befogadására.
A meg nem termékenyült ikrákon könnyen penészgombák telepedhetnek meg.
A megtermékenyítetlen ikra a Saprolegnia és Achlya vízigombáktól előbb fehérré,
majd vattaszerű bevonatúvá válik, amely a fejlődő ikrákra is átterjedhet. A dús
spermájú halfajok fölös mennyiségű ivarterméke is hasonló bajt idézhet elő túl kis
méretű, nem eléggé higiénikusan kezelt, nem kielégítően filtrált vizű
tenyészakváriumban. A kilövellt ondósejtek nagy többsége éppígy szétesésre, el-
pusztulásra van ítélve. Kellő víztömeg, megfelelő vízmozgatás vagy szűrés hiányá-
ban, s ha az ikráztató víz nem elég lágy vagy nem savas kémhatású — az ikrák
fölött bomlásnak induló spermatömeg ugyancsak okozója lehet az ikrák penésze-
sedésének, sőt a tenyészvíz infuzóriásodásának is.
Az ikrarakás és a megtermékenyítés általában a vízben zajlik le, de néhány ki-
vételes esetben (például a fecskendező pontylazacoké: Copeina arnoldi, C. guttata)
a vízen kívül játszódik. Ez esetben a hím ivadékgondozása, a víztükör fölötti Le-
vélre rakott ikrák farkcsapásokkal való fecskendezése védi meg a fejlődő petéket á
kiszáradástól. A szájköltő halak közül az egyik szülő (pl. a Haplochromis nemzet-
ségben a nőstény, a Tilapia nemzetségben a hím) a megtermékenyített ikrákat
szájüregébe szedi s azok ott fejlődnek. A tűhalak és csikóhalak nőstényei a hím
hasán levő költőtáskába rakjak petéiket, amely azután besarjad, vérerek hálázzák
be és táplálják a fejlődő embriókat, amelyeket végül a hím a költőtáska megre-
pesztésével valósággal „megszül”.
Az akvarista számára sok látványt nyújtó ivadékgondozó halak testükön kívül
óvjak, ápolgatják petéiket, gyakran a kikelő ivadékot is. A halfajok többsége azon-
ban az ikrák lerakása és megtermékenyítése után általában nem törődik
430
többé azokkal, sőt — ha idejében el nem távolítjuk őket a medencéből és hozzá-

férhetnek — fellakmározzák saját ivarterméküket.
A megtermékenyített ikrák fejlődése igen gyorsan mehet végbe; ezt külső té-
nyezők késleltethetik is. Az embrió kifejlődését általában az alacsony hőmérséklet
késlelteti, a magasabb hőfok pedig sietteti Egyes halfajok megtermékenyült ikrái
meghatározott tartamú nyugalmi időt igényelnek fejlődésnek indulásuk előtt,
illetve csakis akkor indulnak fejlődésnek, ha ezen a nyugalmi szakaszon átjutot-
tak (pl. Cynolebias fajok). A legtöbb díszhalfaj ikrafejlődési ideje a meg-
termékenyüléstől a kikelésig általában 12 és 72 óra között változik, de egyes ha-
lak (főleg az ikrázó fogaspontyok) esetében ez az idő több hétig vagy hónapig is
elhúzódik.
Az ikra fejlődése a csontoshalak nagy többségénél azonosan megy végbe.
Ikrájuk szikben (az embriót tápláló anyagban) igen gazdag, éppen ezért a megter-
mékenyülés nem az egész petére, hanem csak annak csírakörzetére, a csírako-
rongra terjed. Ez a mikropyle (az ikrahéj 3-5 ezredmilliméter nagyságú pórusa)
alatt, a szikanyag
tetején mint valami
lapos sapka terül el.
A csírakorongban
levő
sejtmag az ondósejt
215. ábra. A halikra

fejlődése Sterba nyo-
mán: 1. csírakorong a
sziken, röviddel az
osztódás előtt; 2. az első
osztódás (barázdáló-
dás); 3-6. a csírakorong
előrehaladó egyszerű
barázdálódása; 7. az
embrió-kezdemény
kissé felemelkedik; 8. az
embrió fejlődése előre-
halad, a csírakorongot
egy szélső megvastago-
dás zárja körül; 9. az
embrión már a szem- és
a testszelvény- kezde-
mények felismerhetők;
10. az orrgödör, az agy
és az egyensúlyi szerv
kezdeményei már meg-
vannak; a szikanyag
teljesen körül van nőve;
11. a kopoltyúnyílások
kifejlődtek, a véredé-
nyek a sziket kezdik
körülnőni; 12. az emb-
rió csaknem teljesen
kifejlődött, — ilyenkor
kezdenek a farok és a
fej az alapjuktól elválni
431
magjával itt egyesül, s ezt a megtermékenyülési folyamatot a következő pete-

fejlődési fázisok követik.
A sejtek osztódásnak indulnak, és így a „sapka” 2, 4, 8, 16, 32, 64 és még to-
vábbi sok egyforma sejtre tagolódik. Ezáltal sajátos szövet, az ikra csíra része
alakul ki, amely széleivel a világos nagy szikgömbön, az ikra vegetatív részén ül,
közepén azonban barlangszerű üreget alkotva a szikanyagtól kissé elválik. Ezt a
stádiumot szedercsíra (morula) állapotnak nevezzük.
A sejtek differenciálódása a szervkezdemények, majd a szervek kifejlődésére
vezet. A csirakorong mindvégig kapcsolatban marad a szikanyaggal, ahonnan az
embrió felépítéséhez szükséges anyagokat meríti. Ott, ahol később az embrió
farkvégződése fejlődik, a csíralap befelé hajolva visszafordul. Így két réteg képző-
dik: a csíralemez külső oldala ektodermává, a belső (visszahajló) oldala pedig
entodermává alakul. Ezekhez társul később meg egy további, középső réteg: a
mesoderma is. Mindezeknek a rétegeknek az embrió felépítésében meghatározott
szerepük van. Az ektodermából fejlődik mirigyeivel és nyúlványaival a bőr, az
idegrendszer és az érzékszervek; az entodermából alakul az emésztő csatorna
nagyobb része, az emésztőrendszer mirigyeivel, valamint a kopoltyúk; a
mesodermából pedig a kötőszövet, a csontváz, az izmok, a kiválasztó-szervek, a
szív és a vérkeringés rendszere fejlődik.
Az ikrafejlődés e szakaszában az embrióképződmény kialakulása, majd az
embrió teljes kifejlődése következik be. Az embrióképződmény elő-
ször mint egy gombszerű megvastagodás tűnik szembe, s mind
jobban elkülönül a csírakorong többi, embrión kívüli részétől. A
csírakorongból egyre inkább kiemelkedő, folyton
terjeszkedő, a szikgolyót gyűrűszerűen körülnövő embrióban
egymás mellett a legkülönfélébb szervek alakulnak ki: a központi
idegrendszer, a szemek, az izomszelvények, a csontváz stb. Ezalatt
az embrión kívüli csírakörzet is tovább növekszik. Ez lapos marad,
csupán a szélén képződik egy kissé fölboltozódó kolbász-szerű rész.
Ez mindjobban a szikgolyó fölé emelkedik, s annyira körülszövi azt,
hogy végül már csak egy kis lyuk marad szabadon az embrió fark-
végződésénél, majd ez is bezárul. Ezalatt az embrió szervdifferenciá-
lódása is tovább folytatódik. Az embrió fején láthatóvá válnak a
kopoltyúívek, és a belső fül kezdeménye, a hallóhólyagocska. Nem-
sokára az alaptól elválik az embrió farka, amelyet úszószegély vesz
körül. A kikelő lárva testének nagyobbik részét, a test elejének kivé-
telével ez az úszószegély veszi körül, ebből a kialakuló halacska
páratlan úszói különülnek el és mindkét oldalon a páros úszók
kezdeményei alakulnak ki. Végül az embrió feje is felemelkedik a
szikalapról, de vele még továbbra is számos véredény köti össze.
Az embrió kikelése előtt már élénk köröző mozgást végez az ik-
rahéjon belül. Az ikrahéj egyre vékonyabbá, az embrió mozgása
pedig mind élénkebbé, erőteljesebbé válik, mígnem farkával az ik-
216. ábra. rahéjat megrepeszti és hátrafelé ki nem bújik belőle. A legtöbb
Hallárva csontoshal ivadékának embrionális fejlődése az ún. „kikeléssel”
meg nem ér véget. Az ikrahéjat elhagyó szikzacskós lárva kezdet-
432
leges szerveiből még csak ezután fejlődnek ki a végleges felépítésű és formájú

szervek.
A kikelt ivadék eleinte szikzacskójának tápanyagkészletéből táplálkozik,
ugyanis a száj és emésztőszervei még nincsenek teljesen kifejlődve. Mire azok a
formált táplálék felvételére alkalmassá válnak, akkorra rendszerint a szikzacskó
is felszívódik. Az addig szülei oltalma alatt oldalán heverő, vagy magára hagyottan
fejének tapadós fonalaival vízinövényeken függeszkedő hallárva a víz színére tö-
rekszik, hogy parányi úszóhólyagját levegővel töltse meg (ezért legyen alacsony az
akvárium vize). Mihelyt ez megtörtént, akis halacska — ahogy az akvaristák
mondják — „elúszik”. Ettől kezdve már élelemre vadászik, tehát ettől a pillanattól
kezdve az akvaristának meg kell kezdenie az ivadéknak megfelelő méretű eleség-
gel való rendszeres etetését. Az ivadék az éhezést csak rövid ideig bírja. Az „el-
úszás” egyébként az az időpont, amikor az ivadékgondozó halak egy része (pl. a
labirinthalak) beszüntetik az utódaikról való gondoskodást; más ivadékgondozó
halak (pl. cichlidák) viszont összetartva kicsinyeiket, az „elúszás” után is jó ideig
tovább őrzik ivadékukat.
A különféle halfajok ikráinak száma és nagysága szoros összefüggésben áll
217. ábra. A szumátrai diszmárna (Pontius tetrazona) fejlődési me-

nete (Stanislav Frank nyomán)
1. pete, röviddel a kikelés előtt

2. 1 napos és 4 órás ivadék
5. 5 napos és 1/2 órás ivadék
6. 7 napos és 9,5 órás ivadék
7. 11 napos és 6 ,5 órás ivadék
=1mm
433
azok szaporodásmódjával. Miután a lerakott ikra és a kikelő gyámoltalan ivadék

igen érzékeny a külvilág ártalmaival szemben és nagyszámú ellenség veszélyének
van kitéve — a halak kétféle módon biztosítják fajuk fennmaradását. Ha utó-
daikra nem vigyáznak s ikrázás után magukra hagyják, akkor olyan nagy tömegű
ivarterméket termelnek, hogy a nagyszámú ellenség és különféle ártalmak ellené-
re is az utódok egy része felnövekszik. Ez tapasztalható az ivadékát nem gondozó
halaknál, amelyek lehetnek ívásra vándorlók, szabadon ikrázók, növények közé
ikrázók, talajra ikrázók és ikráikat a növények leveleire ragasztó fajok.
Az ivásra vándorló halak (pl. fürge csellék, lazacfélék) hosszú vándorutakat
tesznek meg, míg ikrázásra alkalmas sekélyvizű ivóterületeket (forrásvidéket) ta-
lálnak. Itt azután nem ragadós héjú ikráikat a kavicsos fenékre rakják, és fark-
csapásokkal kavicsot szórnak rá, majd a fejlődő ikrákat magukra hagyják. A sza-
badon ikrázók nyílt vízben szétszórják ikráikat. Ezek felülete többnyire ragadós,
ezáltal aláhullva a fenéken vagy az azt borító növényzeten megtapadnak (pl. a
díszmárnák, a pontylazacok és sok más hal). Más szabadon ikrázó halak ikrái —
a fajsúlyukat csökkentő, a szikanyagban levő olajcseppszerű zárványuk folytán —
a vízben szabadon lebegnek, illetve a vízmozgástól ide-oda sodródnak (pl. a garda
ikrái). Az egyszerű utódgondoskodású halak közt vannak még növények közé
ikrázók (pl. üvegsügérek, fogaspontyok stb.), amelyek sűrű növények közt hullat-
ják el ikráikat; talajra ikrázók (pl. Cynolebias, Nothobranchius stb.), ezek vastag
iszaprétegre rakják hosszú ideig fejlődő ikráikat; valamint ikráikat vízinövényekre
tapasztók (pl. ékfoltos razbórák, páncélos-harcsák stb.), amelyek az ikrákat épp-
úgy magukra hagyják, mint az előbbiek.
Más a helyzet a megtermékenyített ikrákat a lerakás pillanatától féltve őrző,
minden ellenségtől védő halak esetében, amelyek olykor fészket is építenek, azt
javítgatják, az elpusztult ikrát a többitől eltávolítják, és az ivadékot is rövidebb-
hosszabb ideig ápolják, védelmezik. Az ilyen ivadékgondozó halak rendszerint
kevesebb ikrát raknak, mint a velük azonos testméretű, egyszerű utód-
gondoskodásúak, ezért ikráik gyakran nagyobb méretűek is.
Az ivadékgondozás már az ikrák lerakása előtt, az ívás előkészületeinél kez-
detét veszi, amikor az ivadékgondozó apa, anya, vagy szülőpár reviert keres ma-
gának, ahol ikráit és ivadékát őrizni fogja. A revier tulajdonképpen az akvárium
valamely részén kiválasztott területrész, a hal „otthona”, amelynek számunkra
láthatatlan, de az ivadékgondozó szülő által pontosan megvont „határai” vannak.
Az ivadékgondozó szülő e láthatatlan”határmezsgyéjű” otthonát minden betolako-
dóval szemben bátran megvédelmezi. A revieren belül készíti azután elő az ikrák
számára kivájt és megtisztogatott gödröt, lapos kőfelületet, barlangot, vagy itt
építi azok védelméül növényekből vagy nyálkásfalú légbuborékokból álló fészkét.
Aszerint, hogy az ikrákat és az ivadékot melyik szülő gondozza, beszélünk apai,
anyai és szülőpáros családokról.
Típusos apás családokat alkotnak például a tüskés pikók (Gaster osteus) és a
labirinthalak (toacropodus, Betta, Colisa stb.). Az apa nemcsak gondos fészeképí-
tő, valamint ikra- és ivadékőrző, hanem az ivadékgondozásban odáig megy el,
hogy az ikrát és ivadékot a nősténytől is félti. Ha az ikrázást követően a nőstényt
nyomban ki nem fogjuk, könnyen a hím brutalitásának eshet áldozatul,
Már kevésbé típusos a törpeharcsák (Amiurus) és lesőharcsák (Silurus) apai
családalkotása, mert ezeknél olykor a nőstény is részt vesz az ivadékgondozás-
ban.
434
Az anyai családok legtípusosabb példáit a törpe cichlidáknál (Nannacara,

Apistogramma, Haplochromis) láthatjuk. Ívás után az anya üldözi el a hímet, és
kicsinyeit nem egy körülhatárolt revier-területen, hanem a medencében minden-
felé terelgetve óvja, védelmezi. Hasonlóképpen a szülőpáros családoknál is a kicsi-
nyek reviertől független kísérését, terelgetését figyelhetjük meg, csakhogy itt
mindkét szülő részéről. A szülőpáros családok legtípusosabb példáit a nagytestű
cichlidák közt (Cichlasoma, Acara, Hemichromis, Astronotus, Symphysodon stb.)
találjuk. A Symphysodon és Astronotus nemzetségeknél (diszkoszhalak és már-
ványsügérek) a szülőpáros ivadékgondozásnak egészen különleges megnyilvá-
nulását tapasztalhatjuk: a zsenge ivadékok a szülők bőrén termelt tápdús vála-
dékból táplálkoznak. Míg tehát az apai családoknál az ivadék védelme a revier-
oltalmazás másodlagos következménye, addig az anyai és a szülőpáros családok-
nál az ivadék gondozása elsődleges, független a reviertől.
218. ábra. A vízen kívüli növényekre 219. ábra. Az egyiptomi szájköltőhal

ragasztják ikráikat az apai családot alko- (Haplochromis multicolor) nőstényének
tófecskendező pontylazacok (Copeina szájürege — fejlettebb ivadékok tömegével
arnoldi)
Az ivadékgondozó halak közt vannak gödörbe ikrázók, mint az apai családot

alkotó naphalak, díszsügérek; ikráikat vízen kívüli növényekre ragasztók, mint, az
apai családot alkotó fecskendező pontylazacok; ikráikat víz alatti növényekre ra-
gasztók, mint az apai családot alkotó Pyrrhulina pontylazacok; barlangszerű
üregben ikrázók, mint az apai családot alkotó nandidák; habfészket építők, mint
az apai családot alkotó labirinthalak; növényi anyagokból ikrafészket építők, mint
az apai családalkotású pikók; ikráikat gödörbe ragasztók, mint a hosszan elhúzó-
dó ivadékgondozású anyai-, apai-, vagy szülőpáros családokat alkotó cichlidák;
szájban költők, mint az anyai- vagy apai családokat alkotó szájköltő cichlidák és
szájköltő betták.
Az ivadékgondozás sajátos formája az anya testén belüli ivadékvédelem, melyet
az elevenszülő fogaspontyoknál vagy az elevenszülő félcsőrös csukáknál tapasz-
talhatunk. Az ivadékgondozás egyszerű, az ikra számára csupán a kikelésig vé-
delmet biztosító formáját láthatjuk az ökléknél, ahol a nőstény hosszú tojócsöve
segítségével a festő- vagy tavikagyló kopoltyújának légző- csövébe rakja petéit, a
hím azokat megtermékenyíti, és a „dajka” védelme alatt
435
kelnek ki. E sajátos szaporodási szimbiózisnál (a kagyló lárvái ugyanis a hal bő-
rében fejlődnek) a kagyló puszta jelenléte szexuális serkentő tényező az ivarérett
ökle számára, mely a másik ivarú hal távollétében is már ki tudja váltani az ívás-
ra utaló tüneteket (tojócsőhosszabbodás, nászszíneződés).
Az ivadékgondozás tartama szerint a következő fokozatokat különböztetjük
meg:
1. az ikrák őrzése kikelésükig,

2. az ikrák és az ivadék őrzése utóbbiak „elúszásáig”,
3. az ikrák és az ivadék őrzése utóbbiak „elúszása” után is.
Az akváriumi haltenyésztésben a természetes szaporodási folyamatoktól bi-

zonyos eltérések lehetnek, amelyek a mesterséges viszonyokból adódhatnak. Az
akváriumban az ikrázó halnak gyakran nincs meg a lehetősége arra, hogy ivari
partnerét maga válassza. Ezen a körülményen úgy segíthetünk, hogy ugyanazon
fajból több egyedet tartunk együtt, és azokat a tenyészállatokat rakjuk át közülük
a tenyészmedencébe, amelyek egymás iránt fokozott párzási vonzalmat tanúsíta-
nak. Az akváriumi halak továbbá csak medencéjükben kereshetik megfelelő ivó-
helyüket. A szaporító medence berendezése és a halak ún. „tenyésztésre való ki-
helyezése” a természetben folyó ivóhely felkeresésével járó környezetváltozást
kívánja helyettesíteni. A díszhaltenyésztők a tenyészállatokat gyakran szinte szü-
net nélkül igyekszenek tenyésztésben tartani, tekintet nélkül azok természetes
nyugalmi idő szükségletére. Ilyen periódusokat közbeiktathatunk a különnemű
halak szétválasztásával, továbbá a vízhőmérséklet csökkentésével, a víz összeté-
telének megváltoztatásával, és az etetés mérséklésével.
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS ÖRÖKLÉSTANI ALAPJAI
A díszhaltenyésztő egyrészt arra törekszik, hogy a természetből akváriumi

környezetbe telepített halat generációk hosszú során át eredeti típusos faji jelle-
gében (a vad forma alkati és színezeti bélyegeiben) tartsa fenn. Másrészt igyekszik
a törzsformából különféle célirányos tenyésztési beavatkozással új tenyész-
formákat, tenyészváltozatokat kitenyészteni, amelyek a vad formától alakban, szí-
nezetben, egyik-másik testrész alakulásában térnek el. A kitenyésztett újforma
megőrzése, esetleg továbbnemesítése minden következő tenyésztési akció előtt az
akvaristát újabb meg újabb feladat elé állítja. Mindehhez bizonyos örökléstani
(genetikai) ismeretre van szükség, mert a célirányos tenyésztési módszerek a ge-
netikai törvényszerűségek gyakorlati alkalmazását jelentik.
Öröklődésen azt a biológiai jelenséget értjük, hogy az utódokban az elődök tu-
lajdonságai megjelennek. A szülő nem végleges „kész” tulajdonságokat adat utód-
jának, hanem csak meghatározott tendenciájú jellegeket, amelyek belső (genetikai
és fiziológiai) és külső (ökológiai) viszonyok között realizálódnak. Az elődökhöz
való hasonlóság kibontakozását öröklöttségnek, genotípusnak nevezzük. Az örök-
löttség hordozója nagyobbrészt a sejtmag, illetve annak fajonként meghatározott
számú és alakú részei, a kromoszómák, de ebben a citoplaz-
436
mának is szerepe van. A Betta splendens ivarsejtjei például 21 kromoszómát tar-

talmaznak, s ezek a két ivarsejt egyesülésekor visszanyerik a Betta testi sejtjeire
jellemző 42 (21 pár) kromoszómaszámot. A kromoszómákon belül az egyes tulaj-
donságok feltételezett elemi egységei a gének (faktorok), amelyek az utódban a
tulajdonságok megnyilvánulásának jellegét megszabják vagy befolyásolják. A gé-
nek dezoxiribonukleinsav-tartalmú anyagi egységei az átöröklésnek. A genotípus
jelentős része a legközelebbi nemzedékben nem feltétlenül érvényesül (manifesztá-
lódik), hanem több nemzedéken át kisebb-nagyobb része lappangó (latens) ma-
radhat, és ilyenkor csak a későbbi nemzedékek valamelyikében jelentkezik. A
genotípus érvényesülő része, valamint a kizárólag környezeti hatásra létrejövő
változások alkotják a megjelenési típust vagy fenotipust. A fenotípus tehát —
amely a manifesztálódott genotípus és a paratípus együttese — a hal látható vagy
mérhető alaktani és élettani bélyegeinek az összessége (pl. a hal termete, formája,
úszóinak hossza, színe stb.).
A hal elkülöníthető öröklődő tulajdonságai, amelyeket a genetikában je-
gyeknek vagy bélyegeknek nevezünk, lehetnek minőségiek (kvalitatívok) és meny-
nyiségiek (kvantitatívok). A díszhaltenyésztésben a minőségi bélyegek a leg-
fontosabbak, mert ide tartoznak a színek, a rajzolatok, az úszók alakja, test-
formák stb. Amennyiségi bélyegek leginkább csak az úszók és a törzs méreteiben
nyilvánulnak meg.
Ha a szülők az adott bélyegre (tulajdonságra) nézve azonosak és így megter-
mékenyített petéjük (a zigóta) kétszeresen tartalmazza ugyanazt a genetikai bé-
lyeget, akkor azt homozigótának nevezzük. Ha azonban a két szülő ivarelemei az
adott tulajdonságra nézve különböznek, akkor az ilyen zigótát illetve a belőle ki-
alakuló utódot heterozigótának mondjuk. A zigótában egy-egy tulajdonság (bélyeg)
egymással találkozó anyai és apai hordozóit álléleknek nevezzük; ezek lehetnek
ellentétpárok vagy egymásnak megfelelők is. Ha a heterozigótában az egyik tulaj-
donság (vagyis egyik alléi gén a másikkal szemben) uralkodóvá válik (dominál),
akkor az utód a megfelelő tulajdonságban ahhoz a szülőhöz hasonlít, amelyiktől
kapta. A zigótában jelen volt, de háttérben maradt másik tulajdonságot (allélt)
recesszívnek, a felülkerekedő gént, ill. tulajdonságot pedig dominánsnak nevez-
zük.
A guppi (Lebistes reticulatus) néhány tulajdonságpárjának átöröklése:
domináns recesszív
vad-szürke szín „arany” (narancssárga) szín

vad-szürke szín világossárga szín
„arany” (narancssárga) szín világossárga szín
vad-szürke szín albino (színsejtek nélküli fehér alak)
lekerekített farkúszó hegybefutó farkúszó
lekerekített farkúszó fátyolfark-úszó
lekerekített farkúszó kardfark-úszó
kardfarkú úszóforma hiánya kardfark-úszó
farkúszó egyszerű normál színes (fekete, sárga stb.)
színeződése a nősténynél foltok a nőstény farkúszójában
normál és törpenövés óriásnövés
437
A sziámi harcoshal (Betta splendens) néhány tulajdonságpárjának átöröklése :
domináns recesszív
eredeti vad színezet bármely kitenyésztett színnel szemben

acélkék szín zöld szín
zöld szín csau (vörösbarna) szín
csau (vörösbarna) szín fehér szín (fehér törzs, kékes vagy piro-
sas úszók, fekete szemek)
A domináns öröklésmenetre jellemző, hogy a második nemzedékben a külsőleg

megállapítható bélyegek megoszlása úgy aránylik egymáshoz, mint 3. az 1-hez
(75% a 25%-hoz). A keresztezésben (jele X) használatos nemzedékjelölésekben a
tiszta származéksorú szülők nemzedékét P-vel (parentális), az első utódnemzedé-
ket Figyel (filiális), a második utódnemzedéket pedig F2 vel jelöljük. Ha például
acélkék (domináns) és fehér (recesszív) Betta szülőket keresztezünk, az F1 utódok
100% acélkék színűek lesznek, az F2 utódok közül azonban 75% acélkék és 25%
220. ábra. A közönséges szivárványos guppiból (Lebistes reticulatus)

progresszív szelekcióval és mutáns fenotípusok, plusz - variánsok bel-
tenyésztésével lérehozott standard guppi-tenyészformák
438
fehér színű lesz. Ivarilag a megoszlás : valamennyi nőstény (50%) kék, további
25% kék hím, és a fennmaradó 25% fehér és mind hím egyed. A szín és az ivar
átöröklése közt — mint később részletesebben látni fogjuk — viszonosság áll fenn.
A recesszív tulajdonság allél génje csak homozigóta állapotban vagy a mászik
allél gén hiányakor hozza létre a meg felelő recesszív fenotípust. Így érthető, hogy a
guppi kitenyésztésében elérni kívánt újszerű tulajdonságok (az óriásnövekedés, a
hímek fátyol-, kard-, líra- stb. farkúszója, színeződés a nőstény farkúszóján stb.)
— amelyek mind recesszívek — csak nehezen, szívós tenyésztői munkával tehetők
az új törzsben öröklődővé (homozigótává). Itt többszörös visszakeresztezéses bel-
tenyésztéssel lehet a recesszív tulajdonságot a törzs minden egyedén láthatóan
rögzíteni. Ha például a Xiphophorusokon (X. helleri, X. macula-tus) valamilyen új
színt akarunk állandósítani, akkor a kívánt színű állatot az egyszerű színű másik
ivarúval pároztatjuk. Az első nemzedékből (F1) a kívánt szint (pl. feketét) képviselő
szülővel ellentétes ivarúakat (példánknál a nőstényeket), amelyek külsőre már
legjobban az új szín felé hajlanak, ezzel a szülővel (vagyis itt az apával) visszake-
resztezzük. Az így
nyert második nem-
zedékből (F2) a kívánt
színhez legjobban
hasonlító pél-
dányokat a nagyszü-
lővel (példánkban az
első apával) keresz-
tezzük vissza, majd
ezek leányai közül
(F3) is a leg-
megfelelőbb színűe-
ket immár a dédszü-
lővel (tehát még min-
dig az első apával)
pároztatjuk. E har-
madik visszake-
resztezésből szárma-
zó utódok (F4) több-
nyire már jól öröklik
a kívánt színt, mert
sikerült azt állandó-
sítanunk, az egész
törzsön belül ho-
mozigótává tennünk.
Ha e negyedik nem-
zedék tiszta vérvona-
lú tenyésztésére
ügyelünk, tehát nem
engedjük más örökítő
anyagú, azonos fajú
állatokkal keveredni, 221. ábra. Az albinizmus öröklődése a guppin (Myron
Gordon nyomán)
439
akkor a további generációk már mind a kívánt színt öröklik.

Gyakran előfordul az olyan átörökítési forma is, hogy a heterozigóta a két szü-
lő ellentétes (domináns — recesszív) tulajdonsága között átmeneti fenotipusos
bélyeget mutat. Ezt a közbülső öröklésmenetet intermediernek nevezzük. Ilyenkor
az F2-ben az 1:2:1 arány mutatkozik a recesszív : domináns: intermedier
fenotípusok közt. Így például a vörös és fehér Betta keresztezéséből rózsaszín
(hússzínű) intermedier utódok, az acélkék és a zöld Bettákéból pedig zöldesbe
hajló tompakék utódok születnek.
Az eddig ismertetett szabályszerű öröklésmódokkal szemben előfordulnak az át-
öröklésben olyan esetek is, amikor az utódok a szülőktől és a közvetlen ősöktől
egyik-másik tulajdonságban, vagy több külső és belső bélyegben egyaránt feltűnő-
en eltérnek. Ezek két nagy csoportra oszthatók. A hirtelen megváltozások egyik
csoportját a mutációk alkotják, amelyekben egy jelleg viszonylag szilárd állapotból
az előzőtől élesen különböző, viszonylag stabil új állapotba hirtelen megy át. A meg-
változások másik csoportjába az öröklődő adaptív variációk tartoznak, amelyek
megváltozásának lehetőségeibe a külső körülmények beleszólnak.
222. ábra. A színek (rajzolat) nemhez kötött átöröklése a guppin

(Myron Gordon nyomán)
440
A díszhaltenyésztésben mindkét öröklődési megváltozásnak jelentős szerepe

van az új akváriumi tenyészformák előállításában. Már a régi kínaiak által kite-
nyésztett aranyhal is tulajdonképpen az ezüstkárász öröklődő adaptív színvari-
ációjából, — a természetben magától keletkezett — színváltozatából származik,
amelyet a kínai tenyésztők progresszív szelekcióval (a kívánt tulajdonság elérése
felé haladó kiválogatással) és beltenyésztéssel rögzítettek. Mutációs alakok viszont
a fátyolos úszójú vitorláshalak, a lírafarkú Mollienisiák, az oroszlánfejű (fejtetőjü-
kön bőrsarjadzásokat viselő) aranyhalak, és még sok más akváriumi
tenyészforma. Az ilyen mutációs egyedek többnyire a tömegtenyészetben bukkan-
nak fel, amin azt értjük, hogy a díszhaltenyésztő bizonyos fajból rendszeresen
nagyszámú utódot nevel. Az akváriumban, illetve több medencében felnevelt né-
pességből, populációból azután kikeresi az elődöktől eltérő, az akvaristák számára
tetszetős vagy érdekes, szokatlan új formájú, úszóalakulású, színű stb. egyede-
ket. A mutációs egyedeket — amelyek kiválogatása a dísz- haltenyésztésben tehát
a fenotípus vizsgálata alapján történik — végül is izolálja és továbbtenyészti. Az
így keletkezett új tulajdonság már a következő nemzedékben öröklődik, legfeljebb
pluszvariánsait (a tulajdonságot legintenzívebben vagy legnagyobb méretében
képviselő egyedeket) kell a következő nemzedékekből kiemelni, s az új
tenyésztörzset az adott tulajdonság tekintetében megerősíteni.
Más a helyzet az öröklődő adaptív tulajdonságokkal. Ezeket a rájuk kedvezően
ható tényezőkkel kell minden esetben manifesztálni (p1. bizonyos hőmérséklet,
megfelelő méretű medence, meghatározott táplálás, mérsékelt vagy kedvezőbb
mozgásviszonyok stb. biztosítása). Ilyen öröklődő adaptív variációk a fátyolos
úszójú kitenyésztett Betták, amelyek hímjeiben megvan az örökletes hajlam a
hosszú („fátyolos”) úszók létrehozására, de annak kifejlődését megfelelő külső
hatásokkal (szűk üvegekben elkülönítve, mérsékelt etetés, az egymással imponáló
vetélkedést folytató hímek úszóinak gyakori szétfeszítési edzése érdekében e hí-
mek üvegeinek egymás mellé állítása stb.) kell realizálni.
Igen figyelemre méltó a díszhalak ivarhoz kötött öröklődésének jelensége. Ez
legjellegzetesebb az elevenszülő fogaspontyokon. A guppi (Lebistes reticulatus)
pompás színfoltjai például csak a hímeken jelentkeznek, mégis kizárólag a nősté-
nyeken keresztül öröklődnek. A színfoltok tehát a nőstény genotípusában recesz-
szívként, míg a hímekében dominánsként szerepelnek. Az ivart meghatározó ún.
ivari vagy sex kromoszómák a nőstény halakban párosak (jelzésük XX) és morfoló-
giailag megegyeznek egymással; a hímekben az ivari kromoszómák páratlanok és
eltérő alakúak (X Y). A spermiumok (ondósejtek) ennek megfelelően vagy X vagy Y
kromoszómát tartalmaznak. Ezt a jelenséget hím digaméciának nevezzük. Az ivart
meghatározó kromoszómákhoz gyakran más tulajdonságok (például a szín) örökí-
tése is tartozik. A női digaméciánál, amelynek a hím digaméciával való váltakozá-
sát Gordon a Xiphophorus (Platypoecilus) maculatuson figyelte meg, az ivari kro-
moszómák éppen fordítottak. Itt e kromoszómák betűjelzése is más: az X = Z-nek,
az Y = W-nek felel meg. Így női digaméciánál a nőstény ivari kromoszómapárja
ZW, a hímé pedig ZZ. Gordon felfedezése 1946—47-ben a szerdetermináció meg-
fordulásáról nagy feltűnést keltett. Akváriumi genetikai vizsgálataival kimutatta,
hogy a Xiphophorus maculatus („platy”) szabadbál begyűjtött mexikói egyedeiben
441
női digamécia fordul elő, az akváriumi tenyésztésben pedig mindig hím digamécia
mutatkozik. Azt is megállapította továbbá, hogy e halfaj földrajzi helyenként is
nagyfokú változatosságot mutat az ivari kromoszómák tekintetében :
Földrajzi előfordulási formák:

♀ ♂
Rio Jamapa öblében (Mexikó) élő vad-”platy” ………………………XX XY
Rio Coazacoalcos öblében (Mexikó) élő vad-”platy” ……………….XX XY!
(erős
hím)
Brit Hondurasban élő vad-”platy” …………………………………… WY YY
A „platykban” a hím és női digamécia kombinálódását Gordon kísérletileg is

igazolta. A Brit Honduras-bele WY ivari kromoszómapárú nőstényt mexikói hím-
mel (XY) keresztezte. Az ivadékok a következő négyféle változatot adták:
XY valamennyi ♀ és XY valamennyi ♂
WX YY
Ezután a WX nőstényt visszakeresztezte az eredeti mexikói XY hímmel, s ekkor

3:1 (hím: nő) ivararányt kapott. A hal ívarát ezek szerint az ivari kromoszómái és
az autoszómái (az ivar szempontjából közömbös kromoszómák) közti arány hatá-
rozza meg. Mindamellett az autoszómákban is fel kell tételeznünk olyan tényező-
ket, amelyek az ivari megoszlást realizálják, illetve módosítják.
A szexkromoszómákhoz kapcsolódó — velük azonos arányban, illetve hatás-
ban átöröklődő — egyéb tulajdonságok közös öröklődési mechanizmusára kitűnő
példa Gordon következő kísérlete. A Xiphophorus (Platypoecilus) maculatus akvá-
riumi nőstényét (ZW) keresztezte feketén pigmentált homogamétás (ZZ) hímmel,
mire a hím digamécia tükörképét kapta. Ez a női digamécia reciprok keresztezés-
ben az F1 nemzedékben a fekete szín mindkét ivarhoz valókapcsolódását (ún.
cikcakk vagy criss-cross szabály) mutatja, de a hemizigócia(az a körülmény, hogy
az X kromoszómának nincsen párja) természetesen a nőneműek hasadási arányát
módosítja (lásd a 223. ábrát).
A nem kitenyésztett, tehát az eredeti faj vadon élő törzsalakjából leszármazott
akváriumi utódok populációjában a tenyésztőnek mindig számolnia kell olyan
egyedek felbukkanásával, amelyek a kiváló szülőktől várt jó tulajdonságokkal
szemben színezetben, alakban, növekedési ütemben, a betegségekkel szembeni
ellenállóképesség tekintetében stb. alul maradnak. Ezek azok a példányok, ame-
lyeket a továbbtenyésztésből feltétlenül ki kell zárni. A tenyésztő számára fontos
bélyegekben homozigótává nem alakított, tehát természetes formában tenyésztett
halakat már eleve kevert örökítésűeknek kell tekintenünk, amin azt értjük, hogy a
megtermékenyítéskor olyan anyai és apai tulajdonságok kerülnek össze, amelyek
egymással nem teljesen egyeznek. Tisztán örökítő halakat — egyöntetű
örökítőanyaggal — csakis folyamatos progresszív kiválogatással, a kívánt jegyeket
442
magukon viselő szülők, nagyszülők és dédszülők egyikével való visszakereszte-

zéssel, tervszerű beltenyésztéssel lehet előállítani.
223. ábra. a) A Xiphophorus (Platypoecilus) maculatus ivarhoz kötött öröklődése (női

digamécia); b) reciprok keresztezésben. A fekete szín a fekete pigmentációt jelzi (Myron Gor-
don nyomán)
443
AZ AKVÁRIUMI HALAK TENYÉSZTÉSÉNEK TECHNIKÁJA
Az akvarisztikában megkülönböztetünk természet utáni (természetes) és alkotó

(új formákat előállító) tenyésztői munkát. Az utóbbit — miután a természetesen
létrejött formák és színek „megjavítására” törekszik — nemesítésnek is mondjuk.
A tenyésztésen nem csupán magát a szaporítást értjük, hanem azt a komplex
gondozási folyamatot, amely három egymást követő szakasza a következő: 1. elő-
készítő szakasz, 2. szaporítási szakasz, 3. ivadéknevelő szakasz.
I. A DÍSZHALTENYÉSZTÉS ELŐKÉSZÍTŐ SZAKASZA
Az előkészítő szakasz a tenyésztési cél meghatározásával, a tenyésztés megter-

vezésével kezdődjék. Mi sem igazolja jobban ennek szükségességét, mint az a
számos hibás alkatú, a faj eredeti típusától elütő, torz formájú, a tenyészforma
jellegétől is merőben eltérő, kevert örökítő anyagú díszhal, amelyet főleg kellő
tapasztalat nélkül dolgozó, tervszerűtlenül tenyésztő akvaristáknál (nem ritkán
meg szaküzletekben is) láthatunk. Az alkalomszerű, pusztán az adott ivarérett
hal- párra szorítkozó, tenyészkiválasztási előkészületek nélkül ívatott — vagy egy-
szerűen összezárt — szülőktől többnyire ilyen silány ivadékállományt nyerhetünk.
Az akvarista azután rendszerint a beltenyésztést okolja a hibákért, s állandóan
„importhalakkal való vérfrissítésre” áhítozik, mint egyedüli „csodaszerre”. Valójá-
ban a beltenyésztés nem okolható az utódok alkati és szervezetbeli fogyatékossá-
gainak bekövetkeztéért, hiszen beltenyésztés nélkül sohasem sikerült volna újabb
meg újabb tenyészformákat előállítani és tiszta örökítésű törzsállományban tarta-
ni. A beltenyésztéssel, melyen közös szülőktől származó utódok nemzedékeken át
egymásközti szaporítását, új tulajdonság örökletes rögzítésénél az illető bélyeget
viselő szülővel, nagyszülővel, sőt dédszülővel való visszapároztatását értjük, egy-
aránt homozigótává tehetjük valamely hal jó és rossz tulajdonságait. Ha azonban
a rossz tulajdonságokat (hibás alkati és színezeti vonásokat, a rossz növekedést,
betegségekre való hajlamot stb.) képviselő egyedeket szigorúan kiszelektáljuk és
mindig csak a jó tulajdonságokat egyesítő egyedeket válogatjuk ki szülők gyanánt,
akkor a beltenyésztés káros következményeit nemcsak, hogy elkerüljük, hanem a
dísz-haltenyésztés igen célravezető eljárását leljük benne. Az akvarisztikában is
érvényes az az általános, minden élőlényre vonatkozó genetikai tapasztalat, hogy
különféle környezetből, pl. egymástól távoli helyről szárinazó, egy fajon belüli
szülők, vagy egymáshoz rokonságilag közelálló szülők (pl. egyazon nemzetségen
belüli fajok, mint a Xiphophorus helleri X Xiphophorus maculatus) keresztezéséből
származó hibridek vagy bastardok gyakran mindkét szülő eredeti típusjellegénél
bizonyos, sajátságokban kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek, de ez a hibri-
dizáció a díszhaltenyésztésben csak akkor hoz valóban kívánatos eredményt, ha
1. az utódok a szülőknél jobb növekedési, alkati, színezeti, ellenállóképességi és
termékenységi tulajdonságokat nyernek (fajon belüli távolabbi alakok, ún. lokál-
formák esetében), vagy 2. ha az előállított új tenyészforma nem a két alapfaj
előnytelen bélyegeinek, tulajdonságainak keveredését(tenyészjelleg nélküli kor-
444
csok), hanem valamely dísztenyésztési szempontból kedvező (alkatilag, formailag

vagy színezet szempontjából tetszetős új fenotípus) megjelenését produkálta.
Ha valamely halfaj import példányával végzett ún. „vérfrissítés” előnyös ha-
tását mégis szembetűnően tapasztaljuk, akkor ez főleg annak tudható be, hogy az
akvaristák többsége a hosszú nemzedékeken át folytatott baltenyésztő munkája
során nem végez szigorú tenyészkiválasztást, s így az akvárium kedvezőtlen hatá-
sai miatt bizonyos bélyegekben fogyatékossá vált szülők már az állomány zömé-
nek kisebb-nagyobb fokú leromlását eredményezték. A díszhal-tenyésztő munká-
jában ezért alapvető fontosságú a tenyészcélnak legjobban megfelelő szülők kivá-
lasztása.
A tenyésztés megtervezésekor mindenekelőtt el kell döntenünk, hogy milyen
halfajt akarunk természetes formában tenyészteni (a természetes szaporodásmód
akváriumi reprodukálása), avagy milyen tenyészváltozatot kívánunk a már ki-
tenyésztett törzsalakjában fenntartani vagy tovább nemesíteni, illetve milyen alap-
anyagból (milyen szülőktől) szándékozunk új tenyészformát előállítani. E tekin-
tetben elsősorban saját érdeklődési irányunk, ízlésünk vagy tenyésztői ambíciónk
a mérvadó, de a kérdés eldöntésébe bizonyos feltételek is beleszóllak.
Ilyen feltétel pl., hogy kezdő tenyésztő ne fogjon hozzá igényes, ún. „probléma-
halak” tenyésztéséhez, mert egyrészt a várható kudarcok esetleg kedvét szegik,
másrészt könnyebben tenyészthető fajok (pl. guppi, kardfarkú hal, zebra dánió,
paradicsomhal stb.) szaporítása és felnevelése során jobban el tudja sajátítani a
tenyésztői gyakorlatot, s az eredmény fokozatosan nehezebb feladatokra serkenti.
A tenyésztendő hal fajának megválasztását az is megszabja, hogy a szaporí-
tásához és az ivadék felneveléséhez van-e megfelelő medence és egyéb szükséges
felszerelés (pl. szellőztető, vízszűrő és fűtőkapacitás). Ha az illető fajnak nagy-
számú, gyorsan fejlődő ivadéka van, mint pl. a vitorláshalnak, akkor a sok ivadék
felneveléséhez megfelelően tágas, nagy medence szükséges. Számoljunk azzal,
hogy kisebb szaporítómedencéből az ivadék egy részét egy vagy több kisebb neve-
lőmedencébe kell telepíteni. Különösen akkor gondoljuk meg alaposan a meden-
cekapacitás adta lehetőségeket, ha az éppen tervezett tenyésztésen kívül más
halakat is gondozunk, amelyektől időközben szaporulatot remélünk (pl. eleven-
szülő fogaspontyoktól, vagy időközben beikrásodó más haltól).
Ha a tenyésztendő halfaj szaporításához speciális feltételek szükségesek (pl.
igen lágy víz, tőzegkezelés, műlevél, agyagcserép, a medence fenekét beborító
ikráztató növény, gyökércsomó stb.), akkor ezeket is vegyük számításba: ren-
delkezünk-e velük, illetve időre be tudjuk-e ezeket majd szerezni?
Az egyik talán legfontosabb tervezési probléma az ivadék táplálékának bizto-
sítása. Különösen az apró, zsenge ivadék nem bírja az éhezést; olykor néhány
órás táplálékkiesés miatt már éhen pusztulhatnak. Amint a tenyésztők hangoz-
tatják: „az ivadéknak mindig a táplálékban kell úsznia”. Ezért a tenyésztés meg-
tervezésekor táplálékellátási lehetőségeinkkel is feltétlenül számoljunk (infuzória
etetési szakasz utáni Artemia-naupliuszok, keltető-edénykapacitása). Inkább ha-
lasszuk el a tenyésztés időpontját olyan időszakra, amikor már a szabadból is be
tudjuk gyűjteni a megfelelő nagyságrendű ivadékeleséget.
445
Végül ha kereskedelmi forgalom számára valamely halfajból nagyobb mennyi-

ségű ivadékot akarunk tenyészteni, akkor előzetesen tájékozódjunk, hogy szükség
van-e a díszhalpiacon a szóban forgó halra.
A tenyésztés megtervezéséhez tartozó feladat még a tenyésztendő faj vagy fajok
szaporításához és ivadékuk felneveléséhez szükséges medencék, eszközök, anya-
gok (többek között a tenyészvíz elkészítéséhez szükséges „alap-víz” mennyiség),
ivadékeleség-tenyészetek, és az ivadék planktoneleségének begyűjtésére szolgáló
gyűjtőfelszerelés számbavétele. Meg kell vizsgálni, hogy ezekből mit kell meg be-
szerezni, és milyen mennyiségben. Ilyenkor már 3 különböző rendeltetésű és mé-
retű medencére lesz szükség.
Elevenszülő halak (pl. guppi) tenyésztéséhez már induláskor 3 medencével
számoljunk. Az 1.-ben lesz a tenyészpár, a 2.-ban az előző pár első nemzedékének
megtermékenyítetlen nőstényei, a 3.-ban pedig az első nemzedék hímjel. Ez tehát
a kezdet. Azután hamarosan újabb medencékre lesz szükségünk. Egy új eleven-
szülő fogasponty törzs kitenyésztéséhez — ha racionálisan gazdálkodunk és ide-
jében selejtezünk —átlag 10 tenyészakvárium elegendő. Ezek gyakran csak 10-15
literes üvegkádak, ámde ha valaki pl. nagytestű guppi- hímek nevelésére törek-
szik, semmi esetre se használjon túl kicsi medencéket, s egyúttal kerülje halai
zsúfoltságát is.
Az előkészítő szakasz teendői közé tartozik a kiválasztott faj vagy fajok ter-
mészetes igényeiről, tartásának és tenyésztésének eddigi tapasztalatairól szóló
szakirodalom alapos tanulmányozása. Ilyen tanulmány már a tenyésztendő faj
kiválasztásához is szükséges. A szakirodalom tanulmányozása révén sok bi-
zonytalan tapogatózástól, kudarctól kímélhetjük meg magunkat.
Ha olyan faj tenyésztését kíséreljük meg, amelyre a szakirodalomban nem ta-
lálunk elegendő adatot, tenyésztési ismertetést, akkor igyekezzünk a hozzá rokon-
ságilag közelálló fajok vagy az illető hal nemzetségének (genus) tartását és te-
nyésztését tanulmányozni, hogy legalább tájékoztató támpontokat nyerjünk a
tenyésztés helyesnek ígérkező beállításához. E munkát illetően az olvasó a jelen
kötet megjelenését követő, az akváriumi halak fajonkénti leírását, tartását és
tenyésztését magában foglaló második kötetben fogja megtalálni a tenyésztésre
vonatkozó részletesebb ismereteket.
A tenyésztendő halfaj beszerzésénél sohase törekedjünk tenyészérett, „biz-
tosan bevált” (már szaporított) pár beszerzésére. A szaküzletekben olykor-olykor
eladásra kerülő idősebb állatok többnyire már kevésbé alkalmasak szaporításra.
Különben sem sokat érnénk vele, mert az idősebb állatok a szállítást és az új
környezetet megsínylik, s nehezebb alkalmazkodó képességüknél fogva esetleg
teljesen elveszíthetik további szaporodási hajlamukat. Egyébként az ilyen
tenyészpárra „tenyésztési garanciát” különben sem kaphatunk, hiszen az a pár,
amely az előző tenyésztő akváriumának vizéhez, táplálási, megvilágítási, gondozá-
si viszonyaihoz alkalmazkodott, az új helyen mindenképpen bizonyos fokú új
környezethatás közé kerül, amelyhez csak fiatal, életerős állatok tudnak alkal-
mazkodni. Ezért leghelyesebb, ha magunk neveljük a tenyészállatokat, s a te-
nyészteni kívánt faj 8-12 hetes korú ivadékaiból 8-10 darabot szerzünk be. Igye-
kezzünk kifogástalan külsejű, hibátlan testalkatú és úszóformájú egészséges,
életerős ivadék példányokat kiválasztani, s azokat a szakirodalom
446
ban közölt optimális tartási feltételek között felnevelni E tekintetben főleg a ked-
vező vízösszetételre, vízhőmérsékletre, a jól emészthető, változatos élőeleség etetés-
re legyünk fokozott figyelemmel. Óvjuk tenyészállatjelöltjeinket a legcsekélyebb
megbetegedéstől is, mert az egyszer megbetegedett halak, ha sikeresen meg is
gyógyítottuk őket, egész életükre elveszíthetik szaporodóképességüket!
Az elevenszülő fogaspontyokat, mihelyt a legelső ivari bélyegeket észleljük,
nyomban különítsük el nemek szerint, nehogy a korán ivaréretté serdülő nős-
tények idő előtt a nem kiválasztott hímektől termékenyüljenek. Az ikrázó halak
közül a nem csapatban élők egyik-másik családot alkotó fajában is tanácsos a
már serdülőkorban megkülönböztethető nemeket a tenyésztésig elkülöníteni,
hogy így a jó párokat tenyésztésre kiválaszthassuk. Az ilyen ivari elkülönítő ne-
velés fokozza a tenyészérett állatok szaporodási hajlamát. Együtt nevelve a vi-
szonylag korán ivaréretté, de tenyészéretté még nem vált nemeket, korai kergető-
zéseik, „nász-próbálkozásaik” a tulajdonképpeni szaporodásig kimerítheti vagy
egymás iránt többé-kevésbé közömbössé teheti e fiatal tenyészállatokat. Erre a
Bettáknál, a Cichlasoma, Acara fajoknál és más nagyobb cichlidáknál, általában
az ún. „korán hajtó” díszhalfajoknál ügyeljünk. Jó tenyészállatokká csak az olyan
halak válhatnak, amelyek ivadékkoruk óta a változatos kosztot sohasem nél-
külözték, de túletetésben sem részesültek, tehát el nem híztak, amelyek mindvégig
megkapták a normális fedődésükhöz szükséges minőfeltételeket (megfelelő növe-
kedési tér, kedvező vízösszetétel, vízhőfok, speciálisan igényelt búvóhely vagy
tágas kiúszótér stb.), de e téren sem túlzott”edzésben”, sem túlzott elkényeztetés-
ben nem részesültek Amennyire helytelen tehát a tenyésztésre szánt halakat az
optimális tartási- hőmérsékletnél alacsonyabb hőfokon nevelni, ugyanennyire káros
a „jól tartás” reményében annál magasabb hőfokon tartani A szaporítási környe-
zetviszonyok közt gondozott állatok a tenyésztésre való kihelyezésük után gyak-
ran kudarcot vallanak, mert az ívás kiváltásához szükséges serkentő kör-
nyezetfaktorok — mint az eredeti előfordulási helyükön az esős évszakkal járó
vízlágyulás, vízfrissülés, a vízhőmérséklet jelentékeny emelkedése stb. — nem
érvényesülhetnek. Az előnevelés és a tenyésztésre való kihelyezés környezet- vi-
szonyai közt tehát határozott különbségnek kell lenni, hogy a hal szaporodási
készségét serkentő környezeti faktorok érvényesüljenek
II. A DÍSZHALTENYÉSZTÉS SZAPORÍTÁSI SZAKASZA
Ez a szakasz a tenyészmedence előkészítéséből (fertőtlenítés, berendezés) és az

alkalmas tenyészpár kiválasztásából, ill. szaporításából áll.
A tenyésztéssel rendszeresen foglalkozó akvaristák általában a hosszú, ala-
csony akváriumot használják a tenyésztéshez. Méretarányai a hosszúság: széles-
ség : magasság sorrendjében 5 :1,5 : 1, magassága pedig nem több 15 cm-nél. A
hosszú medence bőséges teret biztosít a szabadon ikrázók nászmozgásának, a
hím kergetőző udvarlásának, csekély magassága pedig az alacsony vizet igénylő
zsenge ivadék könnyebb kezelésének. Különösen alkalmas az ilyen
tenyészmedence az olyan halak szaporítására, amelyektől egy-egy ikrázásból
nagyszámú ivadék származik. Mindamellett, nem állíthatnánk, hogy minden dísz-
447
halfaj számára az ilyen tenyészmedence volna a célszerű, hiszen nagyobb testű,

tehát az íváshoz magasabb vizet kívánó fajoknak (pl. Pterophyllum, Metynnis,
Astronotus, Scatophagus, Symphysodon stb.) már inkább tágas, nagy medencét
kell beállítani, mely egyben az ivadék felnevelésére is szolgál. Az apróbb testű,
speciális vízbeállítást és fokozottabb higiéniás viszonyokat igénylő „probléma-
halakat” szívesebben tenyésztik a kisebb, 5-15 literes medencékben, üveg-
kádakban stb. Ezekbe kevés desztillált vagy műgyantával előállított alap-vizet kell
felhasználni, s az aprótestű tenyészállatok nem fáradnak ki a — hosszabb me-
dencében előforduló — túl sok kergetőzésben, s letakarásuk, kezelésük és el-
lenőrzésük egyaránt könnyebb, mint a nagyobban. Az elevenszülő fogaspontyok
szaporításához is alkalmasabbak a kisebb tenyészakváriumok.
Külföldön kisebb tenyészmedencék céljára a törékeny öntöttüvegű akváriumok
helyett már egyre elterjedtebben az egy anyagból sajtolt, átlátszó falú műanyag
akváriumokat használják. A kisméretű tenyészakváriumok felhasználásánál
azonban már eleve azzal kell számolnunk, hogy azt csupán a szaporításra és a
kikelt ivadék előnevelésére fogjuk felhasználni, míg az ivadék néhány hetes kortól
való továbbnevelését — a jobb fejlődési lehetőség és a megnövekedő térigény miatt
— nagyobb, tágasabb medencébe, esetleg több közepes méretűbe való áthelyezés-
sel oldjuk meg.
A tenyészmedencét berendezése előtt fertőtlenítsük (legcélszerűbb a Neomag-
nol: 1 tabletta 5 literenként, esetleg Xantakridin: 0,5 g 25 1 vízre), szükség esetén
még a konyhasó is megfelel (250 g 51 vízre). Ugyanígy fertőtlenítsünk minden
használatra kerülő segédeszközt. Utána tiszta vízzel néhányszor öblítsük át mind
a medencét, mind az eszközöket. Ez a higiénés előkezelés nem szükséges az ele-
venszülő fogaspontyoknál és a kevésbé érzékeny ikrázóknál ,(pl. a labirint-
halaknál) sem. Annál fontosabb a baktériumokra és véglényekre felettébb érzé-
keny többi ikrázó halnál (általában az ikrázók többségénél), ahol ennek végre-
hajtása a jó eredmény egyik lényeges tényezője.
A tenyészmedencét lehetőleg úgy helyezzük el, hogy minden oldaláról átte-
kinthessük, és a „forgalomtól” félreeső, nyugodt helyen álljon. A tenyészmedence
berendezésének a szaporítandó halfaj szaporodásmódjához, speciális ívási kör-
nyezetigényeihez kell alkalmazkodnia.
Az elevenszülő fogaspontyok nem igényelnek a szokásostól eltérő összetételű
vizet, talajt. A medence sarkaiban és több más pontján finom, dús levélzetű vízi-
növényekből (Myriophyllum, Limnophila, Elodea stb.) bokros növénycsomókat
alakítsunk, amelyek közt a kicsinyek oltalmat találnak majd az elhúzódó szülés
közben megéhező anya falánksága elől. Régebben az anyát vékony üvegcsövekből
összeállított és a medencébe függesztett ún. szülőketrecbe zárták. Ma már szü-
lőketrecet nem használnak, mert az anya időben történő elkülönítésével, az órá-
kig, sőt néhány napig elhúzódó szülés közbeni táplálással, a sűrű növénycso-
mókkal, végül az anya szülés utáni átrakásával jobb eredményt tudunk elérni.
Az ikrázó halak közül a labirintkopoltyúsok (betták, gurámik, paradicsom-
halak) ugyancsak szokásos környezetükben szaporíthatók, csupán arra ügyel-
jünk, hogy legyenek a hím habfészek-építéséhez támasztékot nyújtó vízen úszó
vagy a víz színén elterülő növények. Az ikrázást és a nőstény eltávolítását
448
követően a vízmagasságot óvatosan 8-10 cm-nyire mérsékeljük. A habfészekben

lebegő megtermékenyült ikrák, majd a szikzacskós lárvák fészekből való ki-
pottyanásának elkerülése végett a tenyészmedence mindennemű rázkódtatástól
óvandó! A labirinthalaknak a tenyészmedence berendezésével és higiénikus kö-
rülményeivel szemben megnyilvánuló viszonylagos igénytelensége e halak te-
nyésztését különösen a kezdők számára igen alkalmassá teszi. Minden más ikrázó
halnál a tenyészmedence berendezése többé-kevésbé módosul.
Ha az ikráztató növények miatt talaj is kell, akkor a mosott folyami kvarcho-
mokot főzéssel csíramentesítsük, a lágy
vizet kívánó fajoknál savazzuk is (mésztar-
talom kicsapása), majd bőségesen kimos-
suk a savat a homokszemcsék közül.
Az iszapba ikrázó halfajoknak (pl. Cyno-
lebias, Nothobranchius, Pterolebias stb.)
műiszapot (mulmot) készítsünk hegyi láp-
tőzegből (a torfot jól kifőzzük, majd alapo-
san kinyomkodva a medence alján eltere-
getjük).
Szabadon ikrázó ikrarabló halaknak (pl.
dániók, díszmárnák, pontylazacok stb.) az
ikrák védelmére mogyorónyi kavicsréteget,
esetleg üveggolyókat teregetünk akváriu-
muk fenekére. A sötét aljzatot kívánó fa-
joknál (pl. neonhal, izzófényű hal stb.)
ugyanezt borsónyi fekete bazaltzúzalékkal
224. ábra. Ikrarács — talajra és
helyettesítjük. Ezeket is a homokhoz ha- növényekre ikrázó halak szaporítá-
sonlóan csíramentesítjük. sához
A leghigiénikusabb és legegyszerűbb ik-
ravédelmet a teljesen talaj nélküli meden-
cékben ikraráccsal érhetjük el. Legjobb e célra a medence fenékméretének megfe-
lelő műanyagrács (műanyag rostalemez). A fenékméretnél valamivel nagyobbnak
kell lennie, hogy az oldalfalaknál rugalmasan megfeszülve kissé fölboltozódjék.
Az ikráztató növényeket (pl. Myriophyllum-, Fontinalis-csomók stb.) beültetésük
előtt feltétlenül fertőtleníteni kell. Mindenekelőtt tisztogassuk le őket a csigáktól,
csigapete-csomóktól, algáktól és elpusztult részektől. Ezután 5 percre tegyük
timsóoldatba (1 l vízre 1 púpozott kávéskanál timsóport oldjunk), majd 15°-nál
nem hidegebb tiszta vízzel alaposan öblítsük át. Ezután közvetlenül a halak ikrá-
zásra való kihelyezése előtt telepítsük a tenyészmedencébe. Ha a fenékre homok-
réteget terítettünk, akkor a 8-10 tőből összefogott Myriophyllum csomókból a me-
dence közepe táján egy sűrű nagy bokrot, a hátsó sarkokban pedig kisebb bokro-
kat hozzunk létre. Kisebb szaporítómedencében azonban elegendő csak egyetlen
nagy bokrot a középen elhelyezni. Ha a tenyészmedence aljára csupán vékony
kavicsréteget vagy meg azt sem teszünk, akkor a bokorszerűen összefogott
Fontinalis- vagy Myriophyllum-csomókat alul cérnával kössük össze, erősítsünk
tövükhöz üvegbot- vagy átfúrt tömör üveggolyó-nehezéket
A korszerű akvarisztika a higiénikus szaporítási feltételek érdekében manap-
ság előszeretettel alkalmazza az ikráztatató műnövényeket. Ilyenek az NDK-ban
449
gyártott és nálunk is kapható zöld perlonvatta, a nyugati államokban (NSZK,

Franciaország, USA) a finomlevélzetű hínárokat utánzó nylon „növények”. Vitor-
láshalak ikráztatására nálunk is használják a zöld üvegből vagy mű-
anyaglemezből kivágott műlevelet, amelyet ferdén (kb. 75°-os szögben) rögzítenek
a tenyészmedencében. A víz színe alatti növénygyökerekre ikrázó fogaspontyok-
nak (Panchaxok, Aphyosemionok stb.) zöld perlonfonalakból hosszú, bojtszerű
csomót kötnek össze, és lógatnak e halfajok szaporítóakváriumába. Ilyen mű-
gyökércsomót magunk is készíthetünk perlon horgászzsinórból. Az ikráztató mű-
növények nagy előnye, hogy a lesötétített tenyészmedencében nem indulnak rot-
hadásnak, nem szennyezik a vizet, könnyen tisztíthatók és fertőtleníthetők, s igen
sokszor felhasználhatók.
225. ábra. Műszálból kötött bojtcsomók, amelyek a talajra rögzítve (a) vagy
a vízbe lógatva (b) Aphyosmion, Panchax stb. fajokhoz alkalmasak ikráztató
műnövényként
A tenyészmedencét feltétlenül szereljük fel finom porlasztású szellőztetéssel,

filtráló készülékkel; hőszabályozás fűtőberendezéssel és hőmérővel. Kisebb ak-
váriumokba legcélszerűbb belső filtráló készüléket szerelni, amelyet tőzegfiltrá-
lóként is használhatunk. Nagyobb víztömegű medencékben viszont jobb hatás-
fokot érhetünk el a jól működő külső filtrálókkal. A fényérzékeny ikrájú és iva-
dékú díszhalak (Hyphessobrycon-, Cheirodon- stb. fajok) medencéjét sötétítő bur-
kolattal kell ellátni (fekete rajzlappal). Az ikrák és a kelő ivadék ellenőrzésére — a
védőpapír és a fedőüveg óvatos felemelése után — piros celofánpapírral bevont
lencséjű zseblámpával világítsunk be a medencébe.
Végül készítsük a rendelkezésünkre álló „alapvízből” az ikráztatandó halfaj
számára szükséges minőségű tenyészvizet az ismertetett vízkémiai módszerek
szerint. A kész tenyészvizet az algásodás és egyéb mikroorganizmus fertőzés elke-
rülése végett pormentesen letakarva és besötétítve hagyjuk állni A tenyészpár ki-
helyezése előtti napokban azonban megindítjuk a tenyészmedencében a szellőzte-
tést, a vízszűrést, és beszabályozzuk a megfelelő ikráztatási vízhőfokot. Csakis
kristálytiszta (nem ködös vagy megtört!) vízben ikráztassunk.
Tenyésztésre csak küllemileg kifogástalan, a faji illetve tenyészformai bélyege-
ket típusosan magukon viselő, alkatilag és színezet tekintetében egyaránt megfele-
450
lő, egészséges példányokat válasszunk ki. Miután a tenyészkiválasztást részben

már növendékkorban elvégeztük, így a kihelyezés előtt figyelmünket inkább a
kialakuló párokra összpontosíthatjuk. Megfigyeljük, hogy mely egyedek „játsza-
nak”, kergetőznek egymással a közös medencében. Az udvarlás megnyilvánulhat
a nászszíneződésben; a nőstényhez szétfeszített úszókkal, sajátos, imponáló test-
tartással való közeledésben; a nőstény testének csipegetésében, harapdálásában;
ivadékgondozóknál a kiszemelt ikrázó- és ivadéknevelő helynek a medence többi
halával szembeni megvédelmezésében; a fészek építéséhez való készülődésben (pl.
labirinthalaknál a medence védelmezett sarkában a habfészek első buborékainak
megjelenésében). Ha az együtt felnevelt állatokból egyidejűleg több pár is elkülö-
nül, akkor a tenyészpárok közül is a külsőre legkiválóbbnak látszó és a legjobban
„hajtó”, legnagyobb „ikramellű”, azaz szaporodásbiológiai szempontból is a leg-
jobbnak ígérkező part keressük ki a szaporításhoz.
Addig azonban ne tegyük ki a tenyészpárt ikrázni, amíg nem áll rendelkezé-
sünkre megfelelő eleség az ivadék felneveléséhez. Várjuk meg, amíg a szabadból
az alkalmas ivadéktáplálék már begyűjthető, vagy az odahaza beállított tenyészet
táplálékszervezetei jól elszaporodnak.
A tenyészállatok szaporító medencébe való átfogásánál ügyeljünk arra, hogy
lefelé 1, felfelé 2 C°-nál nagyobb hőmérséklet különbség ne érje őket.
A „steril” környezetre igényes ikrázó halakat sohase vízzel együtt tegyük át, sőt
az előző medencéhez használt hálót se tegyük a higiénikusan előkészített
tenyészmedence vizébe. Ilyenkor a kifogott halat a kifogó kézi-hálóból egy elő-
készített steril kéziháló száraz zsákjába ugratjuk át, és csak ebből tesszük a sza-
porító medencébe. Először a nőstényt, majd 10-15 perc múlva a hímet telepítjük át.
Az áttelepítés után figyeljük meg az állatokat, hogyan viselkednek. A magukat
jól érző tenyészhalak csakhamar ismét „játszani” kezdenek. Különösen jó jel, ha a
nőstény kezdi a „játékot”, megcsípve, megkergetve a hímet. Ha az áttelepített ha-
lak elszíntelenednek, a víz színe alatt tartózkodnak, mereven állnak, a me-
dencéből ki akarnak ugrani, vagy bármily más rendellenes viselkedésük 20 per-
cen belül nem szűnik meg,akkor feltétlenül vissza kell tenni őket eredeti helyük-
re, amíg a hiba okát kiderítjük és megszüntetjük.
Ikráztatásra legmegfelelőbbek az alkonyati órák. Általában ősztől tavaszig ik-
ráztathatunk a legbiztosabban, de a trópusi halak — akváriumban megfelelő kö-
rülmények közt — az év bármely szakában szaporíthatók.
A tenyészmedencébe kihelyezett szülőket az ikrázás lefolyásáig ne etessük. Öt
napnál tovább azonban ne várjunk az ikrázásra, hanem steril hálóval fogjuk ki a
párt, és másikkal próbálkozzunk.
Az ikrázást igyekezzünk megfigyelni, de arra különösen a félénkebb, ijedősebb
fajoknál igen ügyeljünk, hogy ijesztő-zavaró hatások (medencerázkódás, hirtelen
mozdulatok, közeledés, ajtócsapás, hangos zaj, erősebb léptek a medence előtt) az
ikrázást — ivadékgondozóknál pedig az ezt követő ivadékőrzést — meg ne hiúsít-
sák!
Az ikrarabló fajok egyedeit az ikrázás befejezése után nyomban távolítsuk el.
Ha az ivadék őrzését csak a szülők egyike végzi, — a másikat az ikrák lerakása és
megtermékenyítése után ki kell fogni.
451
A megtermékenyített ikrák fokozottabb megóvása érdekében (penészedés ve-

szélye) csepegtessünk a szaporítómedence vizébe kevés Xantakridint (Trypaflavint
vagy 1%-os methilénkék oldatot (az előbbi halványzöldre, az utóbbi világoskékre
„festi” a vizet).
III. A DÍSZHALTENYÉSZTÉS IVADÉKNEVELŐ SZAKASZA
A tenyésztői munka legörömtelibb szakasza a halivadék felnevelése. A te-

nyésztő részéről egyaránt nagy hozzáértést, türelmet és rendszeres ivadéketetési
felkészültséget követel.
Különösen arra ügyeljünk, hogy a fiatal halaknak a szülőkétől eltérő életszük-
ségletei lehetnek, amely a víz összetételében, hőmérsékletében és más ökológiai
faktorokban, mindenekelőtt a táplálék terén nyilvánulhat meg.
Az ivadék-kor az ikrahéj megrepedésével kezdődik, és az ivarérettség beálltával
fejeződik be. Ez az időszak fajok szerint igen különböző lehet. A legtöbb akváriumi
halnak ehhez 9-12 hónapra, de a gyors fejlődésűeknek csupán 3 hónapra, a las-
san növekedőknek azonban akár 2 esztendőre van szükségük.
Az ivadék-kor környezeti feltételei jelentős hatással vannak az öröklött hajla-
mok és az örökletes külső bélyegek (fenotípus) megfelelő kibontakoztatására, ame-
lyek csak akkor alakulnak ki a kívánatos módon, ha a halivadék a legkedvezőbb
életfeltételek (hőmérséklet, táplálék stb.) közt nő fel. A felnevelésre tehát a te-
nyésztőnek különös gondot kell fordítania.
Az embrionális fejlődés az ikrából való kibújás után rendszerint még rövid ideig
folytatódik. Ez az ún. lárvaállapot általában 3-10 napig, olykor még tovább is
eltart. A hallárvák táplálkozási szervei (száj, gyomor-bélrendszer, emésztőmirigyek
stb.) és úszói még nem fejlődtek ki teljesen. Elkülönült úszók hiányában és az
úszóhólyag kialakulatlansága vagy levegőtlensége (nyílt úszóhólyagúak) miatt még
úszni sem tudnak, s ragadós mirigyváladékukkal szilárd aljzathoz (vízinövényhez,
kőhöz, a medence üvegfalához, szüleik testéhez) tapadva függeszkednek. A tapa-
dós váladékot a hallárva fejének különböző pontjain levő tapadószerv többé-
kevésbé bonyolult felépítésű mirigyei termelik, amelyek a lárvastádium végéig
működnek. Ha erős vízáramlás vagy igen erős szellőztetés a lárvát aljzatától el-
szakadásra kényszeríti, s így számára a függeszkedő tapadás lehetetlenné válik,
akkor a lárva elpusztul.
A tapadó függeszkedés leginkább a szabadon ikrázók (pontyfélék, pontylaza-
cok stb.) lárváira jellemző, viszont hiányzik a kavicságyba ikrázóknál (pl. piszt-
rángfélék), a fészekbe ikrázóknál (pikófélék, labirinthalak stb.), és természetesen a
szájköltőknél (pl. Apistotilapia, Haplochromis, Tilapia fajok, Betta pugnax stb.). A
habfészekbe ikrázó labirintkopoltyús halak lárváinak tapadószerve helyén több-
nyire parányi olajtartály van, ez teszi lehetővé a víz színe alatti habfészekben való
függeszkedést.
Az ivadék először az ikrából magával hozott szikanyag maradékából, az ún.
szikzacskóból táplálkozik. Ezt érhálózat köti össze a lárva emésztőcsatornájával.
Csak a szikzacskó tartalmának felemésztése után válik a halacska úszóképessé.
Egyes esetekben, így például az ikrázó és elevenszülő fogaspontyok embriói az
úszóképesség eléréséig az ikrahéjban maradnak.
452
Az ivadék nagysága fajonként különböző. Az ikrából való kibúvás után egyes

fajok lárvái csupán 1,5-4 mm hosszú, üvegszerűen átlátszó vagy legalábbis áttet-
sző, parányi „vesszőcskék”, amelyeket puszta szemmel csak az éleslátású em-
berek (azok is többnyire csak a lárva megmozdulásakor) vesznek észre. Megfi-
gyelésüket nagyon megkönnyíti a medencébe felülről ferdén beirányított fény (pl.
zseblámpa, kivéve a fényérzékeny fajokét!), és egy nyeles nagyítóüveg (lupe).
Az elevenszülő fogaspontyok és félcsőrös csukák embriói az anya petevezeté-
kében jutnak túl a lárvaállapoton, s így már szikzacskó nélkül, differenciálódott
úszókkal, tehát úszóképességgel születnek. A kicsinyek születéskor már 5-11 mm
hosszú, „kész” kis halacskák, ezért oly könnyű a felnevelésük, s ezért a legalkal-
masabb tenyészállataik a kezdő díszhaltenyésztőknek is.
A halivadék további növekedésére elsősorban a táplálék mennyisége, minő-
sége, gyakorisága nyomja rá bélyegét. Sőt a későbbi jó táplálás sem hozhatja
helyre a kezdeti hiányos (fukar vagy nem megfelelő minőségű) etetés követ-
kezményeit, pl. a csökött fejlődést. A halivadék kezdeti táplálkozási viszonyai.,
tehát az egész további fejlődésére döntők. Amennyire jól bírják a kifejlett halak a
több napos éhezést, annyira érzékeny a táplálék hiányára a zsenge ivadék. Egyet-
len nap, vagy bizonyos fajoknál csupán néhány órányi eleséghiány az iva-
dékállomány elpusztulását eredményezheti. Ezért a fiatal halaknak szinte állan-
dóan az élő eleség közt kell „úszniuk”.
Az akvárium szűk terében az ivadék számához viszonyított túl sűrű eleség ár-
talmas is lehet (pl. nagytömegű infuzória vagy az ivadékot megtámadó sok
Cyclops-nauplius), ezért a tenyésztő jó ivadéketetési tapasztalatához, érzékéhez
tartozik annak megítélése, mennyi táplálékállatot adjon a zsenge halacskáknak,
hogy ne éhezzenek, de ne is veszélyeztesse az érzékeny apróságok egészségét,
illetve életét. A különféle házilag tenyésztett ivadékeleségből gyakran — naponta
háromszor-négyszer, de legalább két ízben — annyit adjunk egyszerre, amennyit
az ivadék az etetések közt elfogyaszt. Általában kora reggel, délben, és késő dél-
után szokás etetni. Nagyobb mennyiségű élőeleséget éjszakára a medencében ne
hagyjunk. Legfeljebb igen falánk halivadékoknak hagyunk éjszakára is enyhe
fényt medencéjük fölött, hogy a beeső fénykévében összegyűlő táplálékállatokat
megtalálhassák.
A gyakori etetéskor lehetőleg állandóan szűrjük a vizet. Az egyszerű homok-
kavics szűrőknél jobb a hidraffin-szenet — vagy az alacsonyabb pH -jú vizet ked-
velőkhöz a hegyi láptőzeget — tartalmazó szűrő. Különösen tömegtenyésztéshez
fontos a nagyobb teljesítményű filtrálás.
A halivadék etetésének további fontos alaptétele, hogy az eleség a lehetőséghez
mérten változatos legyen. A haleleségek tárgyalásánál külön foglalkoztunk a hal-
ivadék eleségével, ill. tenyésztésével és begyűjtésével. Az ott közöltek szerint az
ikrázó halak lárváinak nagyobb része — szikzacskójának felemésztése és „elúszá-
sa” után — infuzóriával táplálkozik, amelyet a szaporító medencében fenntartott
higiénikus viszonyok miatt rendszerint külön tenyészetből (többnyire papucsállat-
(Paramaecium)-kultúrából) juttatunk az ivadék akváriumába. Az infuzóriával való
etetést változatossá tehetjük Euglenával. A só-rákocska (Artemia) házilag keltet-
hető petéiből kibúvó naupliuszok — bár látszólag a legkisebb ivadékhalak számá-
453
ra „nagynak” tűnnek — néhány órával kikelésük után még olyan lágy héjúak,
hogy az ilyen apró halak is bekebelezhetik. Kitűnő eleség a tócsákból főleg nyáron
begyűjthető, 0,1-2 mm hosszú kerekesférgek (Rotatoria). A „ Mikró” néven árusí-
tott ecetférgecskéket (Turbatrix aceti) csak a meglehetősen robusztus halivadékok
— mint pl. a harcsák, cichlidák, márnák stb. — szedegetik fel a fenékről. A többi-
ek legfeljebb csak az infuzória-etetési szakasz után, általában 1-2 hetes koruktól
fogyaszthatják, éppúgy, mint az 1-1,5 mm-nyi sarlós vízibolhákat (Bosmina
longirostris).
Az ágascsápúakhoz tartozó többi vízibolha fajt — kemény páncélja miatt — a
halivadék kezdetben nem szívesen fogyasztja. Annál fontosabb ivadéknevelő ele-
ség az ágascsápúak (Copepoda) lárvaalakjai, mindenekelőtt a Diaptomus és
Cyclops-naupliuszok. Az előbbiek az aljzaton csúszkálva, körben, esetleg spirál
alakban ugrálva mozognak és teljesen ártalmatlanok; az utóbbiak viszont szagga-
tottan szökdécselnek, s nagyobb számban az ivadékra veszélyessé válhatnak. A
grindál-féreg (Enchytraeus buchholzi) csak 3-4 hetes kortól kezdve alkalmas az
ivadékok százasára. Előtte legfeljebb összevágva vagy bronz szitán áttörve felel
meg a zsengébb ivadék etetésére. Az ivadékeledel változatossága ezzel még nem
merült ki, mert a halivadék étrendjét változatossá tehetjük péppé vagdalt
Tubifexszel, vászon ruhán átpasszírozott televényféreggel (Enchytraeus albidus), a
vízben finoman eloszlatott főtt tojássárgájával, jó minőségű porított műeleséggel
(pl. Tetra Ovin) stb.
Az ivadékeleség nagyságrendjére vonatkozóan nem a halivadék testhossza,
hanem a szájmérete irányadó. Így a ragadozó halak ivadékai viszonylag nagy száj-
terpeszüknél fogva kezdetben is már naupliuszokra vagy a fenékre hullott fonál-
férgekre („Mikró”), és nem a még apróbb infuzóriára, kerekesférgekre vadásznak
(pl. üvegsügér, nagy cichlidák stb.). Minthogy azonban a száj vonala az áttetsző
kis ivadékon kevésbé vehető észre, így a tenyésztők gyakorlati tapasztalatuk alap-
ján a halivadék szemátmérőjét veszik alapul. Ha azt vesszük észre az ivadékon,
hogy az már nem kapkod az addig fogyasztott apróeleség után, azonnal másfajta
— ezt követő nagyságrendű — eleségről kell gondoskodnunk. Tájékoztatásként
közöljük néhány ismert jellegzetes díszhalfaj ivadékának a fejlődéséhez mért ele-
ségtípusát, vagyis hogy szikzacskójának felemésztésétől számított hányadik na-
pon, milyen nagyságrendű ivadékeleséggel tudja étvágyát kielégíteni (1. a 455.
oldalon a 17. táblázatot).
Az úszóképesség elérésekor, a halivadék ún. „elúszásakor” a kis hal úszóhó-
lyagját levegővel igyekszik megtölteni. Ez a szerve csak lárva állapota során fej-
lődik ki, és feltöltése előtt már a bélen keresztül összeköttetésbe kerül a száj-
üreggel. A hal az úszóhólyagját gyakran a víz színéről szippantott levegővel tölti
fel. Ezért fontos az alacsony vízoszlop, hogy a zsenge ivadék ezáltal a víz színét
könnyebben elérhesse. Ebben segíthetik akis halacskákat a víz színéig érő, finom
levélzetű vízinövények, s egyes fajok olajzárványai is.
A halivadékok igen érzékenyek lehetnek a változó — optimálistól eltérő — kül-
ső hatásokra. Így pl. rosszul tűrik a hőmérséklet és a víz összetételének ingado-
zásait. A különböző fajokon azonban e tekintetben nagy eltéréseket tapasztalha-
tunk. Míg a kényes fajok ivadékai a hőmérséklet vagy a víz összetételének leg-
csekélyebb változására érzékenyen reagálnak, addig más fajok kicsinyei a szü-
454
17. táblázat
Három egymást követő nagyságrendű ivadékeleséggel való etetés kezdési ideje
különféle díszhalfajoknál
Infusoria Artemia „Mikró”
A halfaj tudományos neve (Paramecium éppen kikelt (fonálféreg-
kultúra) naupliuszai kultúra.)
hányadik
napon adható
Aequidens (Acara) latifrons — 1 1
Chanda (Ambassis) lala — 1 3

Aphyosemion australe 1 1 6
Badis badis — 1 12
Betta splendens 1 4 10
Brachydanio albolineatus 1 3 12
Brachydanio rerio 1 5 14
Cichlasoma meeki — 1 3
Colisa lalia 1 10 10
Elassoma evergladei — 4 14
Hemigrammus erythrozonus 1 1 12
Hemigrammus ocellifer 1 1 8
Hyphessobrycon callistus 1 3 12
Hyphessobrycon flammeus 1 3 10
Hyphessobrycon heterorhabdus 1 1 12
Hyphessobrycon innesi 1 3 12
Macropodus opercularis 1 4 10
Mesogonistius chaetodon — 1 7
Nannostomus aripirangensis, 1 5 10
Pterophyllum scalare — 1 6
Pontius conchonius 1 3 10
Puntius nigrofasciatus 1 3 12
Pontius oligolepsis 1 1 12
Pontius titteya 1 1 10
Rasbora heteromorpha 1 1 12
Tanichthys albonubes 1 6 16
Trichogaster leeri 1 8 16
Trichogaster trichopterus forma
1 6 16
sumatranus
455
lőknél is nagyobb ellenálló képességet tanúsítanak. Például kevésbé sínylik meg a

szállítást, az áttelepítést jobban viselik el, mint az azonos fajú idősebb állatok.
Az ivadék növekedése során az egész állományt rendszeresen naponta vizs-
gájuk át. A fejlődésben visszamaradottakat, vagy a hibás testalkatú, torz egye-
deket már néhány hetes korban elkülönítjük a többitől. Főleg falánk, ragadozó
ivadékok körében nem ritka jelenség az ivadék szétnövése. Ezen azt értjük, hogy
a táplálékszerzésben életrevalóbb példányok erőteljesebben növekednek, s ezáltal
még jobban veszélyeztetik lemaradt társaik további fejlődését. Ezt szét-
válogatással kell megelőznünk, s a fejlődésben visszamaradt, de azért egészséges
egyedeket a növekedésben előreugrott példányoktól el kell különítenünk. A rend-
szeres ivadékvizsgálatnak mindenekelőtt a fiatal állatok egészségi állapotára kell
kiterjednie. Az idejében észrevett kóros elváltozások orvoslásával vagy a társaik
megfertőzésére gyanús egyedek idejében való elkülönítésével egész iva-
dékállományunkat menthetjük meg. Az elevenszülő halakon figyelni kell a kiala-
kuló nemeket, az első észrevehető ivari bélyegeket is, hogy a nem kívánt hímtől
való idő előtti megtermékenyülésnek elejét vegyük.
A szülők testalakját felöltő növendékhalak közül különítjük el a továbbte-
nyésztésre szánt legtípusosabb formájú, legszebb színezetű, legegészségesebb,
legfejlettebb példányokat is, amelyeket azután külön medencében, a többinél is
nagyobb gonddal, kedvezőbb környezeti feltételek közt nevelünk fel tenyészérett
korig.
456
IRODALOM
Akvariet, 1926. óta megjelenő akvarista svéd folyóirat.

Akvárium a terrárium, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1958. óta megjelenő fo-
lyóirat.
Akvárium és Terrárium, magyar folyóirat 1956-1960.
Amlacher, E.: Taschenbuch der Fischkrankheiten. Urania-Verlag, Jena, 1961.
Andódi, L.: Mala prirubka akvaristiky. Bratislava, 1961.
Arnold, Joh. Paul — Aid, Ernst: Fremdlándische Süsswasserfische. Gustav Wenzel Sohn,
Braunschweig, 1936.
Aquarien und Terrarien, a Német Demokratikus Köztársaságban 1953. óta megjelenő fo-
lyóirat, jelenleg Monatsschrift far Ornithologie und Aquarienkunde című lap B-sorozataként
jelenik meg.
Aquarien und Terrarien-Jahrbuch. Uránia-Verlag, Jena—Leipzig 1953-1956.
Aquarium Journal, az Egyesült Államokban 1929. óta megjelenő folyóirat. 1965-t61
Ichthyologica néven jelenik meg.
A Akvárium, magyar folyóirat 1937-1939-ig.
Axelrod, R. Herbert — Vorderwinkler, William: Encyclopedia of Tropical Fishes. Jersey Ci-
ty, 1957.
Axelrod, R. Herbert — Schultz, Leonard P.: Handbook of Tropical Aquarium Fishes. New
York— Toronto—London, 1955.
Bade, Ernst: Das Süsswasser-Aquarium. Fritz Pfenningstorff Verlag, Berlin, 1931.
Bade, Ernst: Das Seewasser-Aquarium, Magdeburg, 1907.
Balogh János: A zoocönológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953.
Bauch, Gerd: Die einheimische Süsswasserfische. Neumann Verlag, Radebeul und Ber-
lin, 1952.
Behyna Miklós: Az akvárium élővilága, berendezése Cs gondozása. Természettudományi
Társulat, Budapest, 1938.
Berg, L. Sz.: Ribi prjesznyih vod Sz. Sz. Sz. R. i szoprjegyeljnih sztrán. Moszkva— Lenin-
grád, 1949.
Boulenger, G. A.: Catalogue of the fresh-water fishes of Africa. London, 1909-1916.
Brehm, Alfred: Az állatok világa. Négy kötetben. I. Gerinctelenek. IL Halak, kétéltűek,
hüllők. Bibliotheca Budapest, 1957-1958.
457
Brunner, G.: Wasserpflanzen. Gustav Wenzel & Sohn, Braunschweig, 1953.

Buchsbaum, R. - Lorus, J. M. - Bolle, F.: Niedere Tiere. Knaurs Tierreich in Farben.
Droemersche Verlagsanstalt, München, 1960.
Bursche, E. M.: Wasserpflanzen. Neumann Verlag, Radebeul und Berlin, 1953.
Bursche, E. M.-Simanowski, IV.: Pflanzen, Schnecken, Futter. Urania-Verlag, Jena,
1953.
Búvár, magyar folyóirat 1960-tól, az Akvárium és Terrárium lap-utódja.
Day, Francis: The Fauna of British India. London, 1889.
Die Aquarien und Terrarien Zeitsehrift (DATZ) Alfred Kernen Verlag, Stuttgart, a Német
Szövetségi Köztársaságban 1948. óta megjelenő folyóirat.
Donászy Ernő: Helyszíni vízvizsgálat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
Dudich Endre: Az állat és élete. II. rész. Természettudományi Társulat, Budapest, 1952.
Eigenmann, C. H.: Catalogue of the fresh-water fishes of tropical and south temperate -
America. Princeton University, 1910.
Entz-Sebestyén: A Balaton élete. Természettucományi Társulat, Budapest, 1942.
Faludi Béla: Örökléstan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1961.
Frey, Hans: Das Süsswasser Aquarium. Neumann Verlag, Radebeul und Berlin, 1952.
Frey, Hans: Bunte Welt im Glase. Neumann Verlag, Radebeul und Berlin 1954.,
Frey, Hans: Das Aquarium von A his Z. Neumann Verlag, Radebeul, 1957.
Frey, Hans: Aquarienpraxis kurz gefasst. Neumann Verlag, Radebeul, 1961.
Gaebert, K.: Scetierhaltung. Das Seeaquarium. Wuppertal-Barmen, 1952.
Geyer, H.: Praktische Futterkunde fib: die Aquarien- und Terrarienfreunde. Alfred Ker-
nen Verlag, Stuttgart, 1950.
Gordon, Myron: Interchange in genetic mechanismus for sex determination in fishes
under domestication. I. Heredity 37., 307-320 p. 1946.
Gordon, Myron: Genetics of Platypoecilus maculates. IV. The sexdetermining mechanism
in two wild population of the Mexican platyfish. Genetics 32., 8-17 p. 1947.
Herald, Earl S.: Living Fishes of the World. Doubleday & Co., New York, 1961.
Herman Ottó: A magyar halászat könyve. I-II. Természettudományi Társulat, Budapest,
1887.
Herter, Konrad: Die Fischdressaren und ihre Sirmes-physiologischen Grundlagen. Aka-
demie-Verlag, Berlin, 1953.
Hildebrand, F. - Simanowski, W.: Die tropischen Zierfische. Urania-Verlag, Jena, 1953-
1954-ig füzetekben megjelent gyűjtőmappás sorozat.
Hoedemann, J. J.: Aquaríumwissen Encyclopaedic. Blankevoorts Amsterdam, 1954.
Hoffmann, P. L.: Kleine Aquarienkunde. Urania-Verlag, Leipzig-Jena-Berlin, 1963.
Holly-Meinken-Rachow: Die Aquarienfische in Wort und Bild. Alfred Kernen Verlag,
Stuttgart, 1935-től füzetekben megjelend gyűjteményes kiadvány.
Hortobágyi Tibor és mtsai: Növényhatározó I-II. Tankönyvkiadó 3. kiadás, Budapest,
1962.
Innes, W. T.: Exotic Aquarium Fishes. Inns Publishing Company, Philadelphia, 1952.
Jávorka-Csapody: A magyar flóra képekben. Természettudományi Társulat kiadása, Bu-
dapest, 1934.
Jordan-Everman: The Fishes of North and Middle America. Washington, 1896-
1900.
Kellner Jenő: A szobaaquarium. Budapest, 1924.
Kocylowski-Miaczynski: Halbetegségek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963.
Kramer-Weise: Aquarienkunde. Gustav Wenzel & Sohn, Braunschweig, 1952.
458
Krenedits Ferenc: Aquáriumi tanulmány. Budapest, 1907.

Ladiges, Werner: Der Fisch in der Landsehaft. Beitráge zur Ökologie der Süsswasser-
fische. Alfred Kernen Verlag, Stuttgart, 1951.
L'aquarium et les Poissons, 1950. óta megjelenő francia folyóirat.
Lányi György: Magyarország halainak szervezete be rendszertana.. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest, 1951.
Lányi György: Élet a viz tükre alatt. Gondolat Kiadó, Budapest, 1961.
Lányi-Wiesinger: Az akvarisztika alapjai. Természet és Technika, Budapest, 1953-1954.
Lányi-Wiesinger: Akvarisztika. Művelt Nép Kiadó, Budapest, 1955.
Lovassy Sándor: Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Természet-
tudományi Társulat kiadása, Budapest, 1927,
Mancha Rezsó: Winkler Lajos vízvizsgáló módszereinek alkalmazása a linmológiában.
Budapest, 1930.
Móczár László: Képes állatvilág I-II. Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1963.
Móczár László és mtsai: Állathatározó. I-IT. Közoktatásügyi Kiadó, Budapest, 1950.
Nachstedt-Tusche: Züehterkniffe I-Ill. Alfred Kernen Verlag, Stuttgart, 1952.
Nyikolszkij, G. V.: Csasztnaja ihtiologija. Moszkva, 1950.
Peskova, M. A.: Komnatnij akvarium. Moszkvai Egyetemi Kiadó, Moszkva, 1956.
Polkanov, F. M.: Podvodnij mir v komnate. Orosz Föderatív Köztársaság Művelődésügyi
Minisztériumának kiadása, Moszkva, 1957.
Rossmäissler, Emil Adolf: Das Siisswasser-Aquarium. Leipzig, 1892.
Roth, TV.: Die Krankheiten der Aquarienfisehe nod ikre Bekünnpfung. Alfred Kernen
Verlag, Stuttgart, 1922.
Rattner, Fr.: Grundniss der Limnologie. Berlin, 1952.
Schäperclaus, Wilhelm: Fisthkrankheiten. Akademie-Verlag, Berlin, 1954.
Sebestyén Olga: Bevezetés a limnológiába. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963.
Sod Rezsó: Fejlődéstörténeti növényrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest 1964.
Sterba, Gunther: Aquarienkunde I-II. Urania-Verlag, Leipzig-Jena, 1954-1956.
Sterba, Gunther: Süsswasserfische aus alter Welt. Urania-Verlag, Leipzig-Jena, 1959.
Szuvorov, E. K.: Osznovi ihtiologii. Szovjetszkaja Nauka Kiadó, Moszkva, 1948.
Tangl Harald: A táplálkozás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1962.
The Aquarist, 1945. óta megjelenő brit folyóirat.
The Aquarium, 1932. óta megjelenő amerikai folyóirat.
Tropical Fish Hobbyist, az Egyesült Államokban 1952. óta megjelenő folyóirat.
Vogt, Dieter: Taschenbuch der tropischen Zierfische I-II. Urania-Verlag, Leipzig-Jena,
1956-1957.
Wagner, Otto: Aquarienchemie. Urania-Verlag, Leipzig-Jena, 1956.
Weber - de Beaufort: The Fishes of the Indo-Australian Archipelago. London, 1936.
Wendt, Albert: Die Aquarienpflanzen in Wort und Bild. Alfred Kernen Verlag, Stuttgart,
1952-1953-ban megjelent gyűjtcményes füzetsorozat.
Wiesinger Márton: Az elevenszülő fogaspontyok előfordulása hazánkban. Budapest,
1948.
Wunder, W.: Physiologic der Süsswasserfische Mitteleuropas. Handbuch der
Binnenfiseherei Mitteleuropas IT. Stuttgart, 1936.
459
460
EGYSZÍNNYOMATÚ MELLÉKLETEK
461
462
Lépcsős és oldalpolcos megoldású szeg-

Lépcsős szegletvas állvány négy letvas állvány váz medence elhelyezésére
medence elhelyezésére (A szerző felvétele)
Emeletes akváriumállvány hét különféle

Lépcsős szegletvas állvány tizenegy kü-
hosszúságú medence lépcsőzetes elhelye-
lönböző hosszúságú medence elhelyezé-
zésére
sére
463
A modern lakás alacsony szekrénypolcán elhelyezett hosszú medence nagyon

dekoratív hatású
Faburkolatú lakásfalrészlet beépített hét akváriummal
II
464
Az Amazonas vizgyűjtő területének erdei patakjaiban és kiöntéseiben élő kistestű

pontylazacok (Characidae) biotóp-medencéje — amazonaszi kardfüvekkel (Echinodorus
brevipedicellatus) és sötét tónusú kövekkel (A szerző felvétele)
Házi diszhaltenyészet medencéinek elrendezése (Nieuwenhuizen felvétele)

III
465
Villanymotor meghajtású dugattyús szellőztetőgépek. Feud az első és második: szénkefés

motorú, ékszíjáttételes, egydugattyús gépek; középen: egységes motorházba zárt kétdugaty-
tyús készülék; alul balra: fogaskerék-áttételű, lendkerékkel működő kétdugattyús gép; alul
jobbra: sima szélű nagy lendkerékkel dolgozó kétdugattyús szellőztetőgép (amerikai-
modellek)
IV
466
Gazdagon beültetett medence részlete. A középen elterülő széleslevelű növény az

Aponogeton ulvaceus; mögötte Myriophyllum hippuroides tövek.; balra Ludwigia
alternifoliák; az előtérben vékony, gyepszerű Echinodorus tenellus sűrű telepe látszik
(Nieuwenhuizen felvétele)
V
467
Echinodorus intermedius — törpe Echinodorus lanyistylus – hosszúnyelű

amazonaszi kardfű (Sterba nyomán) amazonaszi kardfű (Sterba. nyomán)
Echinodarús radicans — tojáslevelű

Echinodorus rostsatus — szívlevelű amazonaszi. kardfű (Sterba nyomán)
amazonaszi kardfű (Sterba nyomán)
VI
468
Echinodorus paniculatus -- amazonaszi Cyperus alternifolius — változólevelű

nagy kardfű (Sterba nyomán) vízipálma (Szűcs Lajos felvétele)
Nymphaea alba — fehér tündérrózsa Scripus cernuus — díszes erdei

(Simon Tibor felvétele) káka- (Szűcs Lajos felvétele)
VII
469
Vízidara (Wolffia arrhiza), a legkisebb virágos növény sűrű telepe, közte

néhány bojtos békalencsével (Spirodela polyrrhiza)
Az apró békalencse (Leinna minor) és a nála jóval nagyobb bojtos békalen-

cse (Spirodela polyrrhiza) kevert állománya, kb. 2-szeres nagyításban (Si-
mon Tibor felvétele)
VIII
470
Viaszrózsa (Anemonia suleata) (Ökördy János felvétele)
IX
471
Bíborrózsa vagy lóaktinia (Actinia equina) (Or-

szágh Mihály felvétele)
A mészcsőben élő forgósféreg (Spirographis spallanzani) csodálatos szépségű,

tollszerű kopoltyúsertéivel
472
Királyholothuria (Stichopus rcyulis) és bujkálóhal (Fierasfer acus) együtt-

élése. A hal megvárja, amíg a tengeri uborka testvégén levő kloaka meg-
nyílik, majd fejével gyorsan befúrja magát az uborka végbelébe
(Akváriumi felvételek Buchsbaum nyomán)
Üveggarnéla (Palaemonetes vulgaris)

XI
473
Hajóspolip (Argonaula argo) nősténye — spirálisan csavarodott

álhéjának keltető táskájában neveli petéit
Áttetsző karcsú zsákállat (Ciona intestinalis)
XII
474
Tüskéscsiga (Murex brandaris) az Adriából

(Kapocsy György felvétele)
Tornyos tüdős csigák (fentről jobbra, ill.

lefelé haladva) : 1. mocsári csiga (Limnaea
stagnalis), 2. karcsú. csiga (Stagnicola
palustris); 3. fülcsiga (Radix auricularia) 4.
nagyszájú csiga (Radix ovata); 5. pocsolya
csiga (Radix peregra); 6. a nagyszájú csiga
széles változata (Radix ovata Var. ampla); 7.
májmételyes csiga (Limnaea truncatula)
(Wiesinger nyomán)
Tüdős tányércsigák (fentről jobbra, ill. le-

felé haladva): 1. tarajos csiga (Planorbis
carinatus); 2. nagy tányércsiga (Planorbis
corneus); 3. éles csiga (Plnnorbis planorbis);
4. lemezcsiga (Plunorbis vortex) ; 5. kis kürt-
csiga (Planorbis spirorbis) ; 6. Lapos csiga
(Planorbis vorticulus); 7. lencse csiga
(Segmentina complanata); 8. rácsos csiga
(Gyraulus alkus); 9. pogácsa csiga
(Bathyomphalus contortus) (Wiesinger
XIII
475
Artemia salina petéje és éppen kikelt Só-rákocska — népies nevén: „sóféreg”

naupliusz lárvája kb. 150-szeres (Artemia salinas) kifejlett nősténye, potrohán
nagyitásban (Lovas Béla felvétele) érett petékkel; természetes nagysága 20 mm
A közönséges árvaszúnyog (Chironomus pluonosus) lárvája balra és kifejlett nős-

ténye jobbra. A lárva 5-szörösen, a kifejlett alak 3-szorosan nagyítva
XIV
476
A dalos szúnyog (Culex pipiens) lárvái potrohvégükkel levegőt vesznek fel

(Móczár László felvétele)
Vászon vagy nylon szövetű, fakeretes tálcák és fiókos hordozóládák

plankton- vagy szúnyoglárvaeleség szállításához
XV
477
Búvárpók (Argyroneta aquatica) nősténye levegőt visz harangjába (A szerző felvétele)

XVI
478
Elektromos óraművel műkődő a haleleséget beállítható időközökben adagoló automata

haletetők (amerikai modellek)
Fiatal Ichthyophonus ciszták egy pirosszárnyú pontyla-

zac (Aphyocharax rubropinnis) lépéből. Friss preparátum
(Sterba nyomán)
Szalagférges vörösszárnyú koncér. A hasüregből a Ligula

intestinalis tömege mászik elő (Vásárhelyi. István felvétele)
XVII
479
Maláji núriák (Esomus malayensis) zöld perlonvattára ikráznak (A szerző felvétele)
Az ikrázó fogaspontyok közül a Cynolebias és a Nothobranchius nemzetségbe tartozó fajok a

talajra ikráznak; egyszeri utódgondoskodású. Nothobranchins melanospilus pár az iszapra
ikrázik
XVIII
480
A Mollineisia sphaenops melanisztikus tenyészformájából, a”blackmolly”-ból

progresszív szelekcióval kitenyésztett pluszvariáns. a lírafarkú”black -molly” (A
szerző felvételele)
A labirinthalak (Anabantidae) lárvái szikzacskójuk felszívódásáig a habfészek

buborékainak alján. függeszkednek (A szerző felvétele)
XIX
481
A barna diszkoszhalak (Symphysodon cequifasciata axelrodi) kicsinyei egyik szülő-

jük tápdús bőrváladékát lecsipegetve, éppen a másik szülő testére sereglenek át
további”lakmározásra”
A szülőpáros családokat alkotó szemfoltos tarkasügérek (Ciahlasoma severum)

ikrázását heves ajakharapdálások vezetik be
XX
482
SZÍNES MELLÉKLETEK
483
484
L i t e re n k é n t
Lite re nké nt
0,7 mg
0,5 cm3
ox i g é n
oxigén
1,5 cm3 2,2 mg
3,5cm 3 5,0 mg
6,0 cm 3
8,6 mg
7,5 cm3 10,8 mg
Hofer-féle színskála a víz oxigéntartalmának meghatározásához
XXI
485
Vesicularia dubyana - jávai moha

(az elülső sziklán), és
Microsoriumpteropus lándzsás
vízipáfrány (a háttérben levő fa-
kéregre telepítve). (A szerző felvé-
tele)
Echinodorus revipedicellatus (közé-

pen, háttérben), Chinodorus rostratus
levelei a kép bal oldalán, Sagittaria
eatonii a kép jobb oldalán, az előtér-
ben. (A szerző felvétele)
XXII
486
Synnema triflorum — vízi petre-

zselyem a szerző akváriumában.
Alul, középen ugyanazon tő erő-
sen szabdalt, mellette pedig
tojásdad, osztatlan levelei figyel-
hetők meg. A víz színe alatt
Riccia csomó látható. A háttér-
ben fa struktúrájú barnaszénla-
pok. (A szerző felvétele)
Aponogeton undulatus — hullá-

mos levelű vízikalász (balra az
előtérben). (A szerző felvétele)
XXIII
487
Aponogeton crispus — fodros

vízika- lász a szerző akváriumá-
ban. Balról az Echinodorus
brevipedicellatus, alul jobbra a
Sagittaria platyphylla levelei
nyúlnak be a képbe. A fekete
szikla előtti levélnyél és szív
alakú levélke a
Hydrocleis nymphoides részlete
(A szerző felvétele)
Nymphaea daubenyana hortorum — kerti kék tündérrózsa az ELTE Botanikuskertjében

(A szerző felvétele)
488
XXIV
Cryptocoryne affinis — Härtel vízikelyhe (a kókuszhéj-dekoráció között); Cryptocoryne griffithi —

Griffith vízikelyhe (a kép jobb sarkában); Sagittaria platyphilla — szélesle- velű nyílfű (a
kókuszdekoráció mögött). A háttérben a kövesedett fatörzslapok alkotta sziklafal tövében :
Myriophyllum brasiliense — brazíliai süllőhínár. (A szerző felvétele)
489
Nymphaea daubenyana hortorum — kerti kék tündérrózsa az ELTE Botanikuskertjében
(A szerző felvétele) XXV
Parti tarisznyarák ( Carcinides maenas ) soksertéjű tengeri gyűrűsférget (Glycera ) lakmároz
Ehető tengeri sün ( Echinus esculentus ) az akvárium kövein

XXVI
490
Vörös tengeri csillagok (Henricia sanguinolenta) az Atlanti óceán partvidékéről
XXVII
491
Dél-ázsiai karakterű biotóp-akvárium. A barnásfekete tőzeglapokkal fedett talajból az

előtérben Cryptocoryne affinis („Härteliana”), a háttérben Cryptocoryne beckettii tövek
hajtanak. Az előbbiek feltűnő sárga fő levélerükről ismerhetők fel. A növények közt
ékfoltos razbórák (Rasbora heteromorpha) úszkálnak. (A szerző felvétele)
A barna diszkoszhalak (Symphysodon aequifasciata axelrodi) a bőrük termelte tápdús

váladékkal felváltva táplálják ivadékaikat. (A szerző felvétele)
XXVIII
492
Dr. Lányi György

KORSZERŰ
AKVARISZTIKA
Az akvárium a mai ember számára már nem egyszerű szobadísz csupán,

hanem a természet kis darabkája. Telepítőse, karbantartása nemes kedv-
telés és szórakozás. Ez magyarázza, hogy mind szélesebb körben terjed;
városban és falun, lakásokban és közintézményekben, iskolákban és kul-
túrházakban egyaránt. — Az akvárium létesítése és gondozása azonban
bizonyos hozzáértést követel, hiszen élőlények élnek benne együtt, s en-
nek az együttélésnek megvannak a törvényei. Az akváriumi növény- és
állatfajok meghatározott feltételek között élnek, s ezt az akváriumban is
biztosítani kell számukra. Ilyen feltétel a víz keménysége, savanyú vagy
lúgos vegyhatása, a növények talaj- és fényigénye, az állatok hő-, oxigén-
és táplálékigénye és így tovább — ezernyi apró tényező, amelyeket minél
inkább figyelembe vesz az akvarista, annál tőhetesebb lesz az akváriuma.
— Több ez, mint egyszerű szórakozás — amikor az ember az élő természet
kis egységét életben tartja, sőt szaporítja, alakítja, akkor a természet tőr-
vényeit tanulja megismerni és felhasználni. Ehhez a munkához nélkülöz-
hetetlen az ismereteknek az a tárháza, amelyet e könyvben nyújtunk át
az olvasónak. — A könyv felépítése nagyjából az akváriumtelepítés és
karbantartás gyakorlati teendőit követi. Rövid történeti visszapillantás
után vázolja a legfontosabb biológiai és kémiai alapfogalmakat, majd az
akvárium megválasztásától és elhelyezésétől kezdve részletesen megis-
mertet a berendezés elméleti és gyakorlati követelményeivel. Külön fejeze-
te foglalkozik a betelepíthető növényekkel és állatokkal. Felöleli az akvá-
riumi halak tartásának, táplálásának és tenyésztésének legfontosabb
tudnivalóit, de a halak fajonkénti részletes ismertetése külön kötetet
igényel. Helyet kap a leggyakoribb akváriumi halbetegségek gyógyítása és
megelőzése. Végül az akvarisztika magasiskolája: a halak tenyésztése
zárja a sort. A könyvet többszáz ábra, tőbb mint félszáz fotó teszi jól
használható kézikönyvvé. Felépítése, közérthetősége folytán alkalmas
arra, hogy segítségével az előtanulmányokkal nem rendelkező olvasó is
elsajátíthassa az akvarisztikát.
493
A digitalizált változat 2008-ban készült
494

Lányi+Korszerű+Akvarisztika Web

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Lányi+Korszerű+Akvarisztika Web

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Dr.

Lányi György Korszerű akvarisztika 1966

DR. LÁNYI GYÖ RGY

DR. LÁNYI GYÖRGY

GONDOLAT KIADÓ • BUDAPEST 1966

DR. HORTOBÁGYI TIBOR

© dr. Lányi György, 1966

66.892 Egyetemi Nyomda, Budapest

AZ AKVÁRIUM MÜSZAKI KÖVETELMÉNYEI, ELHELYEZÉSE ÉS ÜZ E-

A MEDENCÉK ………………………………………………………………… ……….... 78

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE …..……………………………………… … 132

ÁLTALÁNOS TECHNIKAI ÉS ESZTÉTIKAI KÖVETELMÉNYEK … …. 132

AZ AKVÁRIUM BETELEPÍTÉSE …………………………………………… … 164

A) VÍZ INÖVÉNYEK …………………………………… ……………………… ….. 164

AZ A KVÁ RI UMI NÖ V ÉN Y EK GONDOZÁ SA…… ……… …… ……… ……… …… … 164

Dicotyledonopsida—kétszikűek ………………………………………………………. 184

B) GERINCTELEN ÁLLATOK ……………………………………………………………….. 250

AZ AKVÁRIUM GERINCTELEN ÁLLATAI ………………………………………………. 251

Levéllábú rákok (Phyllopoda) ……………………………………………………………… 279

Rovarok (Insecta) …………………………………………………………………………. 288

Kérészek (Ephemeroptera) ……………………………………………………………… 288

Tengeri csillagok (Aeteroidea) …………………………………………………………. 312

C) HALAK ………………………………………………………………………………………. 317

MIT KELL TUDNI A HALAK AKVÁRIUMBA TELEPÍTÉSE ELŐTT? ……………….. 317

AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSA..……………………………………………………………. 324

A) AZ AKVÁRIUM GONDOZÁSÁNAK ALAPELVEI …………………………………….. 324

B) AZ AKVÁRIUMI HALAK ETETÉSE ................................................................ 341

Szárított Cyclops …………………………………………………………………………. 371

AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI, AZOK MEGELŐZÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA 374

I. KÖRNYEZET OKOZTA NEM PARAZITÁS HALBETEGSÉGEK ………………… 414

Elhízás (Adipositas alimentaria) ……………………………………………………… 420

III. ÖRÖKLÖTT HALBETEGSÉGEK ………………………………………………………. 422

Angolkóros csonttorzulások (Rachitis) ………………………………………………. 422

AZ AKVÁRIUMI HALAK TENYÉSZTÉSE ………………………………………………. 426

A DÍSZHALTENYÉSZTÉS SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ÉS EGYEDFEJLŐDÉSTANI

IRODALOM ……………………………………………………………………………………. 457

Akváriumon általában a vízinövények és vízben élő állatok huzamos tartására

A régi egyiptomiak már külön haltartókat létesítettek a házuk táján,

1. ábra. Az akvarisztika története terén eddig figyelmen

aztékoknál olyan haltartókat találtak, amelyek feltehetően megfigyelési célokat is

egymásra hatásának szemlélete, s így az átlátszatlan falú kísérleti edénykékben

risztika alapszik. A gondozást illetően már tudományos alapokra helyezett

AZ AKVARISZTIKA BIOLÓGIAI ALAPJAI

A VÍZI SZERVEZETEK KÖLCSÖNHATÁSA A KÖRNYEZETTEL

A vizek lakóit anyagcseréjük szerint három csoportba sorolhatjuk.

Az akváriumi növények életéhez a következő fontos elemek szükségesek: szén

1,00 g salétromsavas kalcium (Ca[NO3]2)

*Az alap-tápoldatokban — így a Knopp-félében is — a növények számára szükséges,

Másik — kalciumot egyáltalában nem tartalmazó — alap-növénytáp a Wagner-

Ebből a törzsoldatból minden 5 liter akváriumvízre számítva 3-4 cseppet ada-

0,5 g lithiumchlorid (LiCl)

Ezt a nyomelemes kiegészítő tápoldatot ugyancsak 4-6 hetenként adjuk, még-

A. vízben élő állatok anyagcseréjében a következő anyagok felvétele ós szerve-

ASSZIMILÁCIÓ (ÁTSAJÁTÍTÁS) ÉS DISSZIMILÁCIÓ (LÉGZÉS)

Az akváriumban a következő fontos folyamatok egészítik ki egymást:

KÖRFOLYAMATOK, AMELYEKEN AKVARISZTIKÁNK NYUGSZIK

A légköri oxigén a természetben és az akváriumban egyaránt nélkülözhetetlen

nyiségéhez viszonyított nagy tömegük igen számottevő oxigénfogyasztó. A halak-

példányra 7 liter, míg a 10-14 cm-es példányokra 10 liter vizet számíthatunk.

pú — szellőztetéssel „elkényeztetik”. Az ilyen kitágult kopoltyúfedőjű — egyébként

3. ábra. A szén akváriumi körforgásának vázlata

egyensúlyán felüli népesítés, szaporítással keletkező ivadéktömeg miatt), akkor az

dioxidot. A hiányzó széndioxid-mennyiséget azután a víz az üveg lefelé nyílt gáz-

4. ábra. A kén akváriumi körforgalmának vázlata