Gimnasztika 1.

Története

A gimnasztika elnevezés görög eredetű. Az ókori

görögöknél a korabeli testgyakorlatokat közös szóval
gimnasztikának nevezték.

Palesztrika: a férfiak művelték meztelenül (birkózás).

Orkesztiké: a nők űzték; nem sportolhattak, csak a

táncot és a művészeteket jelentette.
A középkorban tiltva volt mindenféle
testmozgás, szigorúan a vallási erkölcsök
miatt. Csak lovagi tornák voltak.

Újkor: szellemi és testi képességek fejlesztése.

Pesztalosz: a gimnasztika előkészít bonyolult
mozgásokat.
Guts-Muts: az újkori testnevelés megalapítója, célja
az ifjúság felkészítése az életre.

Mária Terézia alatt az országban több helyen űzték a

testgyakorlás egyes fajtáit. A külföldi tornarendszerek
híre lassan hozzánk is eljutott. Elsősorban Guts-Muts,
majd Jahn fejlesztette ki azt a német rendszert, mely
Magyarországon is kifejtette hatását.

Említést érdemel a svájci Pestalozzi , illetve a svéd

Henrik Ling és fiainak tevékenysége, melyek hatással
voltak a torna magyarországi rendszerére.
 Magyarország (Hadas Miklós)
Néhány főúri család "gimnasztikához értő" nevelőt
hozatott a gyermekek és felnőttek mellé. Először báró
Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót.
Egger 1817-ben, az evangélikus gimnáziumban
megalakította az "első nyilvános testgyakordát ". A
torna célja ekkor kimondottan a polgárság
szórakozása, szórakoztatása volt. Néhány fiatal
tornatanítót (" pestalozziánust " - így nevezték
Pestalozzi híveit) hívott Magyarországra. Ez a
kezdeményezés azonban a német tornazár
( Turnsperre ) idejére esik, s a bécsi kancellária
kitiltotta a tornatanítókat az oktatási intézményekből
Protestáns egyházak szerepe (Kritske József, lőcsei
városbíró, 1825 országgyűlés : „a testgyakorlatoknak
a modern testnevelés rendszerében nagyobb teret kell
biztosítani és az iskolákba be kell vezetni”.

Zay Károly gróf által készített terv, 1841. Kiemeli az

iskolai testgyakorlás fontosságát, testnevelő tanárok
alkalmazását, tornacsarnokok felállítását javasolja.
Először a debreceni református kollégiumban, majd a
sárospataki kollégiumban valósul meg.
1860-as évek, a fiatalok már nem elégednek meg
azzal, hogy gyerekeik tornázhassanak, ők maguk is
testgyakorlatokat szeretnének végezni. A fiatal,
elmagyarosodó értelmiség nem származásából,
neveltetéséből fakadóan , hanem tudatos
öntevékenységüknek és önszerveződésüknek
köszönhetően tesznek szert erre a tudásra.
Vezetőjük dr. Bakody Tibor „orvostudor”.
Lembergben rendez be svéd mintára tornatermet , és
ő közöl először cikket a testneveléssel kapcsolatos
állami szerepvállalás fontosságáról.
Bakody kezdeményezésére alakult meg 1866-ban az
NTTE, a Nemzeti Torna és Tűzoltó Egylet, vagy
Pesti Tornaegylet.
Első dísztornájuknak köszönhetően báró Eötvös
József kultuszminiszter meghozza a döntést: a
testgyakorlást kötelező tantárgyként oktassák az
újjászerveződő gimnáziumokban.
Az új kormány 1868-ban a népiskolákban is elrendeli
a testnevelés kötelező oktatását (különös tekintettel a
katonai gyakorlatra).
1870-ben részben minisztériumi támogatásból ,
részben magánadakozók pénzéből nyílik meg a
Tornaegylet otthonául szolgáló Nemzeti
Tornacsarnok.
 Hadas Miklós
A TORNÁSZAT, AVAGY A GIMNASZTIKA
ÁLLAMOSÍTÁSA

A civilizáció folyamatának részeként a 19.

század harmincas éveitől intézményesülni kezd
az első gyűjtősport: a gimnasztika.
A gimnasztika révén megvalósítandó, saját
életcikluson túlmutató, hosszú távú beruházás
lényege a legfontosabb erőforrás, az emberi
test masinériájának minél optimálisabb
állapotba hozása, működőképessé tétele.
A gimnasztika az életvitel forradalmi
változásának generálója, a modernitás testi
alapzatának megteremtésére hivatott.
Modern jegyei előre vetítik, miért és hogyan
válhat egy-két évtizeddel később az iskolában
bevezetendő torna, illetve testgyakorlatok
megalapozójává.
A testnevelés fejlődésével, a sportágak
önállósodásával tartalma egyre szűkebb
területre korlátozódott.

Napjainkban több idegen nyelven

gimnasztikának nevezik azt a sportágat amit
mi tornának hívunk.

Hazánkban még szűkebb a jelentése.

 A gimnasztika fogalma
A gimnasztika , "oly gyakorlatok rendszere, mellyek
tartósságra, erőre, ügyességre 's testi szépségre
czéloznak" (Hadas 2002).
Az 1869-es Matolay-féle Tornazsebkönyv szerint, "A
tornázás a testnek rendszeres gyakorlása, okszerűen
megállapított rendszere mindennemű
testgyakorlatoknak, melyek a testnek arányos
kifejtését, erőssé, ügyessé s edzetté tevését s az
állandó egészség fenntartását eszközlik és közvetve a
léleknek épséget, elevenséget s határozottságot
kölcsönöznek" (Matolay 1869: 8–9).
A gimnasztika és a torna művelése során az
ismétlésnek, a gyakorlásnak és egyfajta
monotónia tűrésnek kiemelkedő jelentősége
van.
Mindkettő irányítással végzett , önfegyelmet,
igazodást igénylő, közösségben folytatott
tevékenység.
Művelésük kockázata alacsony, hasonló képen
a két korabeli sporthoz (evezés, vívás).
 A gimnasztika mai értelmezése

A gimnasztika a testgyakorlatok általánosan és

sokoldalúan képző előkészítő gyakorlatait és az
ember természetes mozgásait foglalja magába.
 I. Általánosan és sokoldalúan képző
előkészítő gyakorlatok
Az általánosan és sokoldalúan képző előkészítő
gyakorlatok a határozott formájú szabadgyakorlatok,
valamint ezek alapformáiból álló társas, kéziszer,
valamint a pad és bordásfal gyakorlatok.
Ezeket gyűjtőnéven szabadgyakorlati alapformájú
gyakorlatoknak is nevezzük.
Végrehajtásukat ütemezéssel, zenekísérettel, vagy az
ismétlések számának meghatározásával irányítjuk.
 II. Természetes mozgások

Az ember természetes mozgásai, végrehajtási

formájukat tekintve kötetlen, szabad mozgások.
A gyermek fejlődésének meghatározott szakaszában,
szinte maguktól jelennek meg, alakulnak,
tökéletesednek s valamilyen fokon készséggé vállnak.
A természetes mozgások a járások, futások, ugrások,
dobások, emelések és hordások, küzdőgyakorlatok,
mászások és függeszkedések, valamint
egyensúlygyakorlatok.
 III. Testnevelési játékok

A gimnasztika mozgásanyagához taroznak bizonyos

testnevelési játékok gimnasztikai feladattal.
Ilyenek a különböző fogó és futó játékok, versenyek
és váltóversenyek.
Feladatuk főleg a természetes mozgások változó,
szokatlan körülmények közötti alkalmazása.
 IV. Rendgyakorlatok

Ezek az edzések levezetéséhez, a versenyek,

mérkőzések, felvonulások külsőségeinek
ünnepélyessé tételéhez nélkülözhetetlenek.
 A gimnasztika formai rendszerezése

Rendgyakorlatok,
Általánossá és sokoldalúvá képző gyakorlatok,
Szabadgyakorlati alapformájú alapgyakorlat,
Természetes gyakorlatok,
Testnevelési játékok gimnasztikai feladattal.
A gimnasztika funkció szerinti felosztása

Bemelegítő gyakorlatok (a meglévő

képességszinteket aktualizálja, mobilizálja).
Motoros képességeket fejlesztő gyakorlatok
(kondícionális, -koordinációs képességeket, izületi
mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok).
Levezető, regenerálódást segítő gyakorlatok.
 Előkészítő gyakorlatok
Fejlesztik a testi képességeket,
Tökéletesítik, fejlesztik a mozgásszerveket,
Javítják a mozgáskoordinációt,
Kifejlesztik az életfontosságú mozgáskészségeket;
segítik a regenerálódást és a sérülések megelőzését.
 Technikai és taktikai gyakorlatok

Sportágspecifikus anyagok: versenyre való

felkészülés stb.

A sportágak versenyszabályok által meghatározott

mozgáselemei és a versenyzés különféle helyzetei.
 Az edzések mozgásanyaga

Előkészítő gyakorlatok Technikai-taktikai gyakorlatok

Szabadgyakorlati Képességfejlesztő Testnevelési

Rendgyakorlato
alapformájú gyakorlatok játékok
k
gyakorlatok

1.Erőgyakorlatok Lehetnek:
1.Vigyázz –és 2.Nyújtó-lazító hatású 1.Egyéni
1.Nyak mozgásai 2.Csoportos
pihenj állás gyakorlatok
2.Karmozgások
2.Testfordulatok 3.Gyorsasági gyakorlatok
3.Törzsmozgások Ezen belül:
3.Alakzatok 4.Ügyességi és
4.Lábmozgások 1.Sorversenyek
4.Menet és futás Mozgáskoordinációt
5.Gyakorlat 2.Váltóversenyek
5.Fejlődések és fejlesztő gyakorlatok
sorozatok 3.Fogójátékok
szakadozások
4.Küzdőjátékok
Természetes gyakorlatok 5.Labdajátékok
Motoros gyakorlatok felhasználási területei

Alapozásra.
Fejlesztésre.
Szintentartásra.

A gimnasztika rendszerezi, alkalmazza és elemzi a

gyakorlatokat.
 A gimnasztika alkalmazási területei
A sportolók nevelésében és képzésében a gimnasztikázás jelentős
szerepet tölthet be és számos feladat megoldásának alkalmas
eszköze lehet.
A gimnasztikai gyakorlatok nagy része sokoldalúan képző,
kisebb része pedig speciálisan képző gyakorlat.
Rendszeres gyakorlásukkal hozzájárulhatunk:
a kezdő sportolók fizikai képességeinek megalapozásához,
a haladó sportolók sportképességeinek továbbfejlesztéséhez,
az élsportoló képzési időszakában a képességek
fenntartásához,
a sportolók általános bemelegítéséhez,
a sérülések kiküszöböléséhez,
a pihenési folyamatok meggyorsításához,
a tanulási folyamatok eredményesebbé tételéhez stb.
A kezdő sportolók fizikai képességeinek
megalapozása
A fiatalok fejlődését előnyösen befolyásolhatjuk
megfelelő erő-, állóképességi-, gyorsasági- és
koordinációs képességeket fejlesztő gyakorlatokkal.
Hajlékonyságot könnyebb gyermekkorban fejleszteni.
Itt kell megtanítani a természetes mozgásokat, a
játékokat, az ügyesség, a hajlékonyság és a lazaság
fejlesztéséül szolgáló szabadgyakorlati alapformákat,
az alapformák, a gyakorlatok szerkezeti jegyeinek
megismerését.
 A sportolók fizikai képességeinek
továbbfejlesztése és fenntartása

A fizikai képességek fejlesztésének szorosan

kapcsolódnia kell a sportág sajátos követelményeihez.
Egyre több a speciális gyakorlatok száma.
Megelőző, rendszeres gyakorlás után 12 éves kortól
kerülhet sor fokozatosan a nehezebb kéziszerek
alkalmazására.
 Bemelegítés
A szervezet előkészítése, fokozatosan növekvő
intenzitású mozgásokkal való átdolgozást
jelent a nagy, vagy gyors erőkifejtéssel járó
mozgásokra.
Az általános bemelegítéssel oldjuk meg a szív
és a tüdő működésének fokozását, az izmok
megnyújtását, az izületek átmozgatását.
A speciális bemelegítés az idegrendszeri és
pszichikai feladatok megoldására hivatott.
A gimnasztikai gyakorlatok igen sokfélék és a
legkülönbözőbb hatásúak. Megtalálhatók közöttük az
izmokat nyújtó, az izületek mozgékonyságát növelő,
a koordinációt, az izomerőt fejlesztő gyakorlatok
éppúgy, mint az állóképességet javító
gyakorlat-sorozatok. Ezért a megfelelő
alkalmazásukkal igen sokoldalú, az egész
organizmusra kiterjedő hatás érhető el.
A mozgásanyagból számos olyan gyakorlat is
összeállítható, mely a testnek csak egyes részeit, sőt
csak egyes izomcsoportjait működteti.
A gimnasztikai gyakorlatok:
előmozdítják a mozgásszervek általános,
sokoldalú, arányos és harmónikus fejlesztését,
másrészt elősegítik a fejlődésben az elmaradt
izomcsoportok megerősítését.
A szervezetre kifejtett hatásuk szempontjából a
legkülönbözőbb nehézségi fokúak. Ez a
sajátosság teszi lehetővé azt, hogy más és más
megterheléssel járó mozgásfeladatot adjunk a
kezdő, a haladó és a válogatott sportolóknak.
A gimnasztikának nagy előnye, hogy bárhol
gyakorolható. Egyáltalán nem függ az évszakok
változásától, zárt helyen és szabadban egyaránt
végezhető.
A gimnasztikázást nem befolyásolja a gyakorlók
száma sem.
Egy sportoló eredményeinek a fokozásához a célszerű
gimnasztikázással jelentős mértékben járulhatunk
hozzá (a technikai és a taktikai tudás gyarapításához,
de főleg az erőnlét növeléséhez).
A különböző gimnasztikai gyakorlatok helyes és
rendszeres felhasználásával kedvező feltételeket
teremthetünk a technikai képzéshez. A nyújtó, erősítő
és ernyesztő hatású gyakorlatokkal a szükséges
fizikai képességet nagymértékben növelhetjük.
A rendszeres gimnasztikázás elvezetheti a sportolót
ahhoz a pszichikai kiegyensúlyozottsághoz is, ami az
erőnlét pszichikai faktorának alapját jelenti.
A gimnasztikának jelentős szerepe van a sérülések
megelőzésében, ill. a sportolók sérülés utáni
rehabilitációjában is.
 A gimnasztikai gyakorlatok térbeli
A mozgás:
szerkezeti jegyei
Kiindulóhelyzete. Vagy megkönnyebbíti, vagy megnehezíti a
gyakorlat végrehajtását, attól függően, hogy általa
csökkentjük, vagy növeljük a test alátámasztási felületét).
Iránya. A mozgást létrehozó dinamikus erőkifejtés határozza
meg. A mozgás történhet előre, hátra, jobbra, vagy balra. Ezek
a fő irányok. A karmozgások indulhatnak még kifelé, vagy
befelé. A mellékirányok a főirányok közé eső 45 fokos szögbe
eső rézsútos irányok).
Kiterjedése. Azt az utat értjük, amit az egész test, vagy
testrész a mozgás során megtesz. Ezt meghatározhatjuk
méterben, támpont segítségével, szögfokban, vagy a mozgás
befejező helyzetének megjelölésével.
Befejező helyzete.
 A gimnasztikai gyakorlatok időbeli
szerkezeti jegyei
A mozgás:
Időtartama.
Sebessége.
Tempója. A mozgás tempója a sebesség függvénye, az adott
időre eső mozgásmennyiség. A gyakorlatok tempóját a
végrehajtásuk sebessége határozza meg. Hozzávetőleges
meghatározás szerint lehet: lassú, közepes, élénk, gyors
tempójú. A pontosabb: hány mozdulat kerül végrehajtásra 1
perc alatt. 30 mozdulat/perc=lassú tempó, 50-60= közepes,
80-90=élénk, 120-180= gyors tempó.
Ritmusa. A mozgás, vagy gyakorlat ritmusán az azonos, vagy
különböző időtartamú, sebességű részmozdulatok, ill.
alapformák sorát értjük valamilyen ütembeosztás szerint.
Lehet szabályos, szabálytalan, vagy változó.
 A gimnasztikai gyakorlatok dinamikai
szerkezeti jegyei

Külső és belső erők viszonya (statikus -

dinamikus)

Izomhatások (nyújtó, erősítő, ernyesztő)

 Szaknyelv

Az első alapelv :
A szaknyelv egységére vonatkozik. Minden egyes
statikus és dinamikus mozgásnak nevet kell adni.
A második alapelv: a gyakorlatok elnevezésében,
meghatározásában az egyes helyzetek és mozgások
legjellemzőbb sajátosságát kell csupán megjelölni,
mégpedig röviden.
A gyakorlatok meghatározásában nem szükséges
rámutatni arra, ami magától értetődő.
A gyakorlatok formáját és a mozgások jellegét csak
akkor kell meghatározni, ha a gyakorlatot nem az
általánosan szokásos formában kell végrehajtani.
A test, elsősorban a végtagok mozgásánál megtett utat,
ill. annak irányát nem kell megjelölni akkor, ha az a
lehető legrövidebb úton történik.
A végtagok mozgásánál csak akkor kell a végtag
meghatározása, ha a mozgás csak az egyik (bal ill.
jobb) végtaggal történik.
A harmadik alapelv: a gimnasztikai gyakorlatok
leírására, ismertetésének módjára vonatkozik.
A szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok leírásánál,
ismertetésénél az alábbi sorrendet kövessük: a
kiindulóhelyzet megnevezése, a mozgás
megnevezése, a mozgás irányának, kiterjedésének
megnevezése, a gyakorlat befejező helyzetének
megnevezése.
A gimnasztikai gyakorlatokban az alapformák
kapcsolata lehet egymás utáni és egyidejű kapcsolat.
Az egymás utáni kapcsolatban az alapformákat azok
időrendjében kell feltüntetni és pontosvesszővel
elválasztani. Az egyidejű alapforma kapcsolat esetén
először a hangsúlyos a tartalmat adó alapformát kell
meghatározni, azután -val, -vel raggal kapcsoljuk a
másodikat, harmadikat stb., majd "és" kötőszóval az
utolsót.
A felsorolt mozgások szakkifejezéseit vesszővel
válasszuk el.
A szórend a gyakorlat ritmusa szerint változtatható.
 Rajzírás

A gyakorlatok rögzítésének a leírásnál

szemléletesebb, gyorsabb, gazdaságosabb
módja a gyakorlatok rajzírása.
Ez a rajzírási mód mindenki számára
hozzáférhető, mert az emberi testet hosszabb,
rövidebb egyenes vonalakkal és kiskörrel
jelölik.
Rajzírásban a gyakorlatok ábrázolása egyszerű, a mozgást
kifejező rajzok, továbbá jelek és számok segítségével
történik. Egy gyakorlat leírását mindig a kiinduló
helyzettel kezdjük. Foglalkoznunk kell a talaj, a
testarányok és a test ábrázlásával.
A talajt vízszintes vonallal jelöljük. A test állásban vagy
más helyzetben (térdelés, stb.) a vonal fölé kerül, míg a
lábfej a vonal alá.
Testarányok: 1 egység a fej, 3-3 a törzs illetve a láb
hosszúsága (ettől picit eltérő méretezési rendszer is
alkalmazásban van, ahol külön a kéz és nyak is
meghatározásra kerül, ez itt az egyszerűbb).
A test ábrázolása: elől (üres karika), oldal (az orr
megrajzolásával jelezzük), hátul (teli karika) nézetben
rajzolhatjuk aszerint, hogy melyik a legszemléletesebb
mód. Vagyis egy gyakorlaton belül lehet az egyik rajz
elől-, míg a másik oldalnézetben. Ez nem jelent
fordulatot.
 A rajzírás alapelvei
Első alapelv, hogy a rajzírást mindig a talajjelölésével
kell kezdeni, a talajt vízszintes vonallal jelöljük.
Akkora talajvonalat kell húzni amennyit a rajta
szereplő alakok száma szükségessé tesz.
A második alapelv, hogy a gyakorlatok rajzolása a
testarányok figyelembevételével történik.
A harmadik alapelv, hogy a rajzírásban a testet elöl-,
oldal- és hátulnézetben ábrázoljuk. Elölnézetben a
fejet üres körrel jelöljük, minkét kart megrajzoljuk. A
törzset és a zárt alsóvégtagot egy vonallal ábrázoljuk,
a lábfejet a talajvonal alá húzzuk. Ha a láb nyitott
akkor mindkét alsó végtagot megrajzoljuk.
Elölnézetben úgy kell a bal- , jobbvégtagot
megkülönböztetni, mint ahogy a velünk szemben álló
sportolók esetében tesszük azt.
Oldalnézetben az arcirány a fejen kis orral, valamint a
lábfejek pontos megrajzolásával jelezzük. Az azonos
helyzetben lévő végtagot egy vonallal rajzoljuk.
Terpesztett láb esetében, a felénk eső lábat kissé a
talajvonal alá húzzuk. Az eltérő esetben lévő végtagot
külön-külön megrajzoljuk.
Az elmozduló végtag mindig a bal végtag. A jobb
végtag elmozdulását külön jelöljük.
A hátulnézet alkalmazására ritkán kerül sor, ilyenkor a
fejet satírozott körrel, a lábfejet pedig a vonalra
rajzoljuk.
 A rajzírásban használatos jelek
A vonal nyíllal: a mozgás irányát jelöli olyankor, ha
az nem tűnik ki a rajzból.
Körív nyíllal: a körzések irányát illetve a végtagok
helyzetcseréjét jelöli.
Az "X." jel: az utánmozgások és rugózások jelölésére
szolgál megfelelő számmal együtt.
Vízszintes hullámvonal: a rugózás jelölésére szolgál
olyankor, ha egy más mozgással egyidejűleg kerül
végrehajtásra.
Függőleges cikk-cakkvonal: a végtag mellett
használjuk, tapsot illetve bokázást jelent.
Összeadás jele: több jelentése is van. A talajvonal
felett a végtag mellett a jobb végtagot jelöli. A végtag
mellett zárójelben, azt jelenti, hogy a jobb végtag
nem végez mozgást. A talajvonal alatt az ütemszámtól
jobbra azt jelenti, hogy a gyakorlatot ellenkező
oldalra vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni. A
páros gyakorlatoknál a talajvonal alatt az
ütemszámok után a plusz jel a szerepcserét jelenti.
Szám a talajvonal alatt: a mozgás ütemét, tempóját,
az utánmozgások rugózások, ismétlések számát
jelenti.
Szám a talajvonal felett: a fordulat nagyságát jelenti.
Ha fordulatot jobbra kell végezni, akkor a szám alá
még az összeadás jelét is írjuk.
Kötőjel a vonal alatti számok között: A mozgás
tempóját jelöli, pl.: a mozgást 4 ütemen keresztül
hajtjuk végre.
Vessző a vonal alatti számok között:visszatér egy
későbbi ütemben ugyanaz a gyakorlatelem: 1,3.
 A kiindulóhelyzetek rajzolása
A kiindulóhelyzeteket mind elöl-, mind oldalnézetben
megrajzoljuk.
 A mozgások rajzolása
A mozgásokat általában két alakkal, kiinduló és
befejező helyzettel ábrázoljuk. Néhány mozgást - pl.:
a körzéseket, szökdeléseket, hózásokat - egy ábrával
és a megfelelő jellel rajzoljuk.
Testarányok: négyzethálós lapon 7 egység:
- 1 e. fej
- 1/2 e. nyak
- 2 e. törzs
- 3.5 e. láb
- 2.5 e. kar
Kh.: terpeszállás, mélytartás;
1 ütem: karlendítés oldalsó középtartásba,
2 ütem: karlendítés magastartásba,
3 ütem: karleengedés oldalsó középtartásba,
4. ütem: kiindulóhelyzet.
Kh: terpeszállás, magastartás;
1-3 ütem: törzshajlítás balra 3x
4. ütem: kh.
Ellenkezőleg is.