Segédanyag

Funkcionális és köredzés

FITNESS INSTRUKTOR

Felnőttképzési nyilvántartási szám: E-000168/2014/A004

 Funkcionális edzés

A fitneszedzés egyre inkább teljesítményorientált edzéssé válik egyes területeken. A

funkcionális edzés kezd uralkodóvá válni. A korábbi egy síkban végzett edzés egy többsíkú,
ún. multiplanáris edzéssé vált. Ez változás az edzéseket érdekesebbé, motiválóbbá,
hatékonyabbá teheti abban az esetben, ha az edző megfelelő ismeretek birtokában tervezi és
vezeti az edzéseket. A funkcionális edzés jelentését több nézőpontból értelmezhetjük.
Tekintsük át a funkcionális edzés megközelítéseit. Egy nézőpontból funkcionális edzésnek
tekintünk milyen olyan edzést, mely a mindennapi élet mozgásait próbálja utánozni. Másoknak
attól funkcionális egy edzés, ha olyan funkciót tölt be, ami fejleszti azon képességeit, amire
neki szüksége van, például egy sportoló az ő sportágához szükséges mozgásokat végzi, vagyis
sportágspecifikus az edzés. Az NASM (National Academy of Sports Medicine) tovább megy,
már nem a funkcionális, hanem az integrált, vagy funkcionális-integrált edzés szavakat
használja. Szerinte az ilyen edzés ezen elemeket tartalmazza:
• A kinetikus lánc értékelése / integrált teljesítmény profil
• Integrált hajlékonyság edzés
• Core edzés
• Egyensúly edzés
• Reaktív edzés
• Sebesség, agilitás és gyorsasági edzés
• Integrált ellenállás edzés
• Táplálkozás és sportkiegészítők
• Gyógyulás és regenerálódás
(NASM; 2016)

Az edzés funkcionalitását vizsgálhatjuk úgy, hogy megvizsgáljuk az egyén öröklött

tulajdonságait, jelenlegi fizikális, mentális, stb. tulajdonságait és ahhoz mérten választunk neki
megfelelő mozgásformát. Ha ezt a logikát követjük, akkor láthatjuk, hogy egy élsportolónak
funkcionálisnak mondott edzés nem funkcionális egy rehabilitáció alatt lévő egyénnek, sőt, akár
sérülés-, vagy életveszélyes is lehet.
A gépek mesterséges stabilizációt és csak elszigetelt, egy síkban történő edzést biztosítanak.
Bár ez magában nem bír negatív jelentéstartalommal, mégsem tekinthető funkcionálisnak.
Általában a legtöbb erőnléti és kondicionáló edzésprogram egy síkban (nyílirányú síkban)
létrejövő erőt hoz létre, így ez az edzési forma a hipertrófia szempontjából hatékony, azonban
nagyon kis mértékben javítja a funkciót, és kevésbé véd a sérülésektől. Ezek az edzések
minimális időt szentelnek a három mozgási síkban (nyílirányú sík, homloksík és keresztirányú
sík / szagittális, frontális, horizontális) végzett egyensúly edzésre, a core stabilizációs edzésre
és az excentrikus edzésre.
A funkcionális edzés nem izolált izmokat edz, hanem mozdulatokat gyakoroltat. A mozdulatok
összetettek, vagyis több ízület mozgatását igénylik. A mozgások izomláncokon, izompólya
láncokon át halad, így az edzők funkcionális anatómia ismerete elengedhetetlen. A funkciót az
NASM úgy tekinti, mely egy olyan integrált, többsíkú mozgás, amely magában foglalja a
gyorsítást, lassítást, a stabilizációt, és különböző testhelyzetekben más-más sebességgel megy
végbe.

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 2
A funkcionális fitnesz trendek képzeletbeli rangsorán jelenleg az első helyeket foglalják el a:
• HIIT,
• Funkcionális köredzés,
• Boot Camp,
• Spartan Girja,
• Spartan Fighter,
• CrossFit,
• RKC (Russian Kettlebell Challenge), Strong First,
• Primal Move,
• stb.

A funkcionális edzés alapelvek mentén halad, ezek:

• Nem az izmokat edzése, hanem a mozdulatok gyakorlása a cél,
• Minden mozdulat több ízületet vesz igénybe,
• Minden mozdulat legalább két síkban történik,
• Minden mozdulat megszólítja a szenzomotorikumot,
• Minden mozdulat neutrális test-, illetve ízületi helyzetekből kell, hogy induljon,
• Egy mozdulatnál először a stabil állapot elérése a cél, csak azután indul a mozgás,
• Egy gyakorlat kivitelezésénél és az ismétlések számánál a mozgásminőség a döntő,
• Minden mozdulatot olyan módon, olyan tempóban kell végezni, hogy az egyén képes
legyen mindezt kontroll alatt tartani.

A funkcionális edzés megkezdése előtt is elengedhetetlen tesztek végzése, melyek ez esetben

funkcionális tesztek.

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 3
A funkcionalitás Michael Boyle szerint

Michael Boyle (2016) szerint a funkcionális edzés elsősorban a célja miatt funkcionális. A
fogalom először az orvostudományban, majd a gyógytornában és a rehabilitációban terjedt el,
később terjesztették ki a sport és fitnesz világában is. A célja elsősorban (nálunk) az egészség
fenntartása és fejlesztése.
Fontos, hogy a funkcionális edzés nem sportágspecifikus, hanem sportmozgás specifikus edzés.
Vagyis nem egy adott sportág technikáit, hanem az univerzális sportmozgásokat fejleszti. Ilyen
mozgások pl.:
• sprintelés, futás,
• talajfogás,
• ugrás,
• és a tér minden irányában történő mozgás.
Nemcsak a mozgások jellege, hanem a mozgások sebessége is fontos. Kevés sportágban nem
számít a mozgások sebessége (bár van erre is példa). A különbség az, hogy a sebesség hogyan
nyilvánul meg az adott sportágban.

A funkcionális edzés 3 alappillére, alapkérdése:

1. Hány sportág mozgásanyaga történik ülő helyzetben?
Látunk néhány példát erre (evezés, kajak, kenu, stb.), de a legtöbb sportágnál álló
helyzetben történnek meg a mozgások. Vagyis a legtöbb sportág esetén nem
funkcionális az ülő helyzetben történő mozgás, fejlesztés.

2. Hány sportág mozgásanyaga történik rigid, stabil körülmények között, mely

stabilitást külső eszközök adják?
Erre már kevesebb példát lehetne hozni. A legtöbb sportágat pályán űzik, ahol a
stabilitást az adott sportolónak kell biztosítania saját magának, nem tud külső
eszközöket használni. Vagyis az erőfejlesztő gépek alkalmazása ez alapján nem
tekinthető funkcionálisnak. Ellenpéldát is fel lehet hozni, miszerint a gépek használata
biztonságosabb, kisebb az alkalmazásuk közben előforduló sérülések veszélye. Ez
elméletben és az adott fejlesztés közben talán eltérhet. A probléma az, hogy az
alkalmazásuk közbeni adott stabilitás nem fejleszti a propriocepciót, így a
sportmozgások közben megnő az előforduló sérülések veszélye.

3. Hány sportág mozgásanyaga tartalmaz jellemzően izolációs (egyszerre csak egy

ízületet dolgoztató) gyakorlatokat?
A válaszok száma itt is a nullához közelít. A funkcionális mozgások egyszerre több
ízületet mozgatnak. Vern Gambetta és Gary Gray kutatásai bebizonyították, hogy az
izolációs, elsősorban egy adott izomcsoportra fókuszáló mozgások nem
funkcionálisak, ellenben a több-ízületes, összetett gyakorlatok több izomcsoportot
foglalkoztatnak adott mozgásmintákba rendezve, amelyek így már funkcionálisnak
tekinthetők.

Ezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azok a funkcionális mozgások, melyek során a
láb (talp) kapcsolatban van a talajjal (néhány kivételtől eltekintve).

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 4
Hogyan működik a funkcionális edzés?
1. A legtöbb funkcionális edzés célja, hogy az adott sportolót az adott sportágának a
kihívásaira készítse fel. Az egészségedzésben, nem sportolóknál ez a mindennapi élet
kihívásait jelenti. A funkcionális edzés nem más mozgásanyaggal készíti fel a sportolót,
vendéget, mint ami neki kell. Ezt az eljárást cross-training-nek (cross tréningnek)
hívjuk. Nagyon sok edzésprogram keveri a két fogalmat. Például kevés sportág
használja az olimpiai súlyemelés technikáit, mégis a súlyemelés technikáival készítik
fel a sportolókat több esetben is.
2. A funkcionális edzés lehet olyan edzés, mely elsősorban a sebesség, erő és
robbanékonyság fejlesztésére szolgál sportágtól függetlenül, ezzel javítva a sportoló
sportteljesítményét és csökkentve a sérülések előfordulásának esélyét. Fontos, hogy
ilyen esetekben olyan környezetben történjen a fejlesztés, ami hasonló, vagy megegyező
a verseny környezetével.
3. A funkcionális edzés megtanítja a sportolónak, hogyan tudja hatékonyan használni a
saját testét (testtömegét mozgatni a végtagjai és törzse segítségével a tér bármely
irányában). Az elsődleges eszköze ennek a cél elérésének a saját testsúlyos mozgásokkal
való fejlesztés.
4. A funkcionális edzés fejleszti az egyensúlyt és a propriocepciót. Másképpen szólva a
funkcionális edzés a koordinációs képességek fejlesztésének eszköze. Az ilyen
edzésnek megfelelő arányban kell tartalmaznia olyan mozgásokat, ahol megfelelően
adagolható az instabilitás ahhoz, hogy a sportoló megtanulja a saját stabilitását
megfelelően kontrollálni. A legegyszerűbb eljárás erre, ha a sportoló egy lábon végez
gyakorlatokat. A legtöbb sportoló esetében a páros lábon történő gyakorlatok nem
funkcionálisak.
5. A funkcionális edzés a guggolás, előre hajlítás, kitörés, húzás és tolás alapszintű verzióit
alkalmazza, később ezeket fejleszti tovább szisztematikus módon.
6. A legfőbb összetevője a funkcionális edzésnek pedig az, hogy nem izmok edzésére,
hanem mozgások gyakorlására, fejlesztésére való. Vagyis nem az a legfőbb cél, hogy
egy adott mozgásban túlfejlesszük a kifejthető maximális erőt, hanem az, hogy
kifejlesszük és fenntartsuk a megfelelő egyensúlyt a húzó és toló mozgások, illetve a
térd domináns csípőfeszítő mozgások (guggolások - m. quadriceps femoris, gluteusok),
illetve a csípő domináns csípőfeszítő mozgások (felhúzások - hamstrings, gluteusok)
között.

Képzeljük el a stabilitást, mint egy kontinuumot, melynek egyik végén a maximálisan stabil,
másik végén pedig a maximálisan instabil mozgások vannak. Vegyünk egy toló mozgást, a
fekvenyomást. A stabilitás megadható:
• az eszköz stabilitásával (gép, felfordított kettlebell, kézisúlyzó, stb.)
• az ellenállás jellegével (gép, rugalmas ellenállás, felfüggesztéses eszköz, vízzel töltött
eszköz, stb.)
• a végtagok egymáshoz viszonyított stabilitásával (rúd, kézisúlyzó, stb.)
• az alátámasztás stabilitásával (talaj, fitball, bosu, dynair, stb.)
• az alátámasztási felületek számával (2 talp, 1 talp, levegőben az alsó végtagok, stb.)
• az alátámasztási felületek nagyságával (talp teljesen a talajon, csak a sarok a talajon,
stb.)
• az asszimetrikus mozgással (két karral nyomás, csak egy karral nyomás, váltva nyomás,
váltakozva nyomás, stb.)
Copyright © 2018. IWI Project Kft.
Minden jog fenntartva! 5
A funkcionális edzés megértéséhez a klasszikus eredés-tapadás anatómiát kissé máshogy kell
vizsgálnunk. Klasszikusan hajlítók, feszítők, közelítők és távolítók a mozgások az emberi
szervezetben, de próbáljuk a mozgásláncok mozgásai és a funkcionális anatómia szerint
vizsgálni az emberi szervezetet és az emberi (funkcionális) mozgásokat!
Általában az anatómiát 'nem funkcionális' módon oktatják, vagyis egy ízület mozgásait
mutatják be izolált módon, és azt, hogy ezt a mozgás mely izom, vagy mely izmok hozzák létre.
Ezt nevezzük eredés-tapadás anatómiának és ez teljesen jó eszköz ahhoz, hogy egy csontváz
mozgásait leírjuk. Ehhez képest a funkcionális anatómia leírja, hogy az adott mozgások közben
hogyan működnek együtt az izomcsoportok és az ízületek, hogy létrehozzák az adott
mozgásokat.
Az alsó végtag mozgásait tudjuk úgy is vizsgálni, hogy nem az izmok fő funkcióit nézzük,
hanem az egész végtag a törzsig milyen funkció(ka)t lát el. Minden lépés talajfogási fázisában
az izmok a hajlításokat akadályozzák meg (bokánál, térdnél, csípőnél, gerincnél), vagyis azt,
hogy a talajra essen az illető. Látjuk, hogy milyen izomnak hasonló funkciója van, vagyis a
lassítás, a mozgások megakadályozása. Másik példa a sprint mozgások talajfogásánál például
a m. quadriceps femoris funkciója nem a térd feszítése, hanem a térd hajlításának a lassítása.
Ha ezt végiggondoljuk, akkor látjuk, hogy az izmok elsődleges funkciója az, hogy már
millisecundum alatt megakadályozzanak, vagy lassítsanak mozgásokat, majd csak ezután fejtik
ki a koncentrikus hatásukat.
Amikor a sportoló térdfeszítő gépen végez gyakorlatot (térd feszítést), akkor az idegrendszere
az adott mozgást nem tudja elhelyezni a funkcionális mozgások közt. Ilyenkor a sportoló nyílt
láncú mozgásokat végez, ami azt jelenti, hogy a végtagja nem érintkezik a talajjal (vagy stabil
platformmal). Ha szeretnénk a mozgásokat funkcionálissá tenni, akkor 'le kell zárnunk' a
mozgásokat, vagyis zárt láncú mozgásokat kell alkalmaznunk (ahol a talp, vagy kéz érintkezik
a talajjal). Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a nyílt láncú, izolált mozgás nem funkconális.

Tévhitek a funkcionális edzés körül

Sok tévhit kering a funkcionális edzés körül, melyek elsősorban az információ hiányából és a
fals információk miatt alakultak ki.
• Nem attól funkcionális egy edzés, mert funkcionálisnak nevezett eszközzel lehet
végezni.
• Nem attól funkcionális egy edzés, mert hengereket, kettlebelleket, gumiköteleket,
gumiszalagokat alkalmaz a fejlesztésre.
• Nem attól funkcionális egy edzés, mert egyensúlyt fejleszt és instabil környezetben
történik.
• Nem attól funkcionális egy edzés, mert más sportág mozgásanyagával fejleszt.

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 6
Core tréning
A core-nak, vagyis a LPHC (Lumbo-Pelvic-Hip Complex, Ágyék-Medence-Csípő Egység)
három fő kategóriát alkot. A helyi stabilizátorok egy kvázi hordót alkotnak a medence, gerinc
és mellkas közt. Elsősorban az ő stabilitásukat kell megszerezni és fenntartani.
1. Helyi stabilizátorok:
a. haránt hasizom
b. belső ferde hasizom
c. ágyéki sokbahasadt izom
d. medencefenék izmai
e. rekeszizom
2. Globális stabilizátorok:
a. négyszögű ágyékizom
b. nagy horpasz izom
c. külső ferde hasizom
d. a belső ferde hasizom néhány rostja
e. egyenes hasizom
f. középső farizom
g. nagy combközelítő
h. rövid combközelítő
i. hosszú combközelítő
j. fésűizom
k. karcsúizom
3. Mozgatók:
a. széles hátizom
b. combhajlítók
c. négyfejű combizom
d. gerincmerevítő
e. háti-ágyéki fascia
f. ST szalag
g. nagy farizom
h. külső ferde hasizom
i. belső ferde hasizom
j. combközelítők
k. csípő kirotátorok
l. combpólyafeszítő izom
m. négyszögű ágyékizom

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 7
A köredzés és típusai

A köredzés egy intenzitásfokozó technika/módszer, mely elsősorban erőállóképességet fejleszt.

Elsősorban a teljes testre hat, de elképzelhető a nagyobb testrészek (alsó végtag, felső végtag,
stb.) köredzése is, amennyiben a célt el tudja vele érni az edző.
Mivel intenzitásfokozásról beszélünk, fontos, hogy a gyakorlatok kiválasztása megfelelő
legyen. Elsősorban a nagyobb izomcsoportokat fejlesztő gyakorlatok a preferáltak, vagyis nem
lesz intenzitásfokozó hatása az alkarra, lábszárra, felső trapézra, stb. ható gyakorlatoknak.
Fontos, hogy a köredzéssel tervezett edzés teljes időtartamában megfelelő stabilitással
rendelkezzen a test, illetve az elsősorban stabil ízületek (térd, ágyéki gerinc, vállöv, könyök).
Ennek értelmében az ezeket mozgató izmok gyakorlatait csak kellő körültekintéssel tegyük bele
az edzésprogramba. Jó szisztéma lehet, ha az edzés elején, bemelegítő részébe tervezünk olyan
gyakorlatokat, melyek az előbb felsorolt ízületek stabilitását adják, vagyis az edzés elején
aktiválhatjuk ezeket az izmokat. Egy másik szisztéma szerint az edzés fő része (az adott számú
kör elvégzése után) végén klasszikus lineáris szériákba, szuperszetekbe, triszetekbe, esetleg
óriássorozatokba integrálva erősítjük ezeket az izmokat. A köredzés tartalmazhat egyszerű
(izolációs) és összetett (alapgyakorlat) gyakorlatokat. Fontos a gyakorlatok elrendezése az adott
körön belül. A nagyobb izomcsoportokra ható gyakorlatokat kell a kör elejére tervezni.
Általában ezek olyan gyakorlatok, ahol nagy terhelést kapnak a szinergista és stabilizáló izmok.
Ha a fő izmok szinergistái és stabilizátorai kapnának nagyobb terhelést a körök elején, nagyobb
lenne a kockázata, hogy a vendég veszt a stabilitásából és így megnövekedne az előforduló
sérülés veszélye.

A klasszikus köredzés 8-10-12 gyakorlatból (állomásból) áll. Az állomások között nincs, vagy
minimális a pihenőidő. Az adott állomás terhelését meg lehet határozni:
1. Ismétlésszámmal
a. Magasabb ismétlésszámot határozunk meg, mely általában 12-15, esetleg annál
több ismétlés,
2. Időtartammal
a. Meghatározhatjuk, hogy az adott állomásnál milyen hosszú ideig kell
végrehajtani a szabályos ismétléseket, pl.: 30mp, 40mp, 45mp, stb.
3. Időtartammal és ismétlésszámmal
a. Az adott állomásnál meghatározhatjuk, hogy mennyi időtartam alatt mennyi
szabályos ismétlést végezzen a vendég, pl.: 60mp alatt 30 ismétlés (vagyis tudni
fogja, hogy hogyan gazdálkodjon az idejével)
Abban az esetben, ha egy időben több klienssel foglalkozunk, előnyösebb lehet, ha időtartamra
tervezzük a terhelést.
A köredzés körei között tarthatunk pihenőt. Ez a pihenő lehet aktív (séta, nyújtás, stb.), illetve
passzív is. Fontos megjegyezni, hogy a köredzésnél is fordítottan arányos az intenzitás és a
terjedelem. Vagyis minél kevesebb állomásból áll egy adott kör, annál több kört tervezhetek
hozzá és így visszafelé is; minél több állomásból áll egy adott kör, annál kevesebb kört fogok
belőle tervezni. Jó középérték lehet egy 10 állomásos, 3 körös köredzés a körök között 2 perc
pihenőidővel.

A köredzésben használt ellenállás az 1RM (1 ismétléses maximum) 60-75%-a.

Ki kell térnünk a testépítésben és az egyéb sportokban használt köredzés variációkra.

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 8
A testépítésben a köredzés a szálkásítás szakaszban kap helyet. A szálkásítás szakaszában az
elsődleges cél a sportoló teste zsírtartalmának a csökkentése úgy, hogy lehetőleg minél
kevesebb izomtömeget veszítsen közben. A gyakorlatok kiválasztása nagyon fontos. Olyan
erőfejlesztő gyakorlatokat kell ebben az esetben tervezni, amelyek ezen célt elérésében
hasznosak. A testépítésben nem értelmezhetőek az állóképességi, vagy mobilizációs
gyakorlatok a köredzésben.
A fitnesz edzésben, személyi edzésben, vagy a sportban a köredzés tartalmazhat állóképességi
állomást (pl.: 2 perc futás, 1 perc evezés, 4 perc munka ellipszis tréneren, stb.), mobilizáló
gyakorlatokat és korrekciós gyakorlatokat is.

A köredzésben használhatunk különböző módszereket a terhelés beállításához. A jelenleg

legelterjedtebbek a:
• EMOM (Every Minute On the Minute): tartalmazhat 1, 2, 3, stb. gyakorlatot. A módszer
lényege, hogy egy adott gyakorlathoz (gyakorlatokhoz) társított ismétlésszámot kell
teljesíteni úgy, hogy egy percbe férjen bele. Minden percben új kör indul. Ha az adott
ismétléseket rövidebb idő alatt teljesíti a vendég, akkor hosszabb a körök közti pihenője,
minél hosszabb idő alatt teljesíti, annál kevesebb a pihenője. Például, ha egy adott kört
(pl.: 20 guggolás, 5 húzódzkodás) 20 mp alatt fejez be, akkor 40 mp pihenőideje van a
következő körig.
• AMRAP (As Many Reps/Rounds As Possible): a módszer lényege, hogy egy adott
időtartamot adunk meg (pl.: 2 perc, 5 perc, 10 perc, 30 perc, stb.), amennyi idő alatt a
lehető legtöbb szabályos ismétlést, vagy kört kell elvégezni. Ez lehet egy gyakorlat,
vagy egy ismétlésszámmal ellátott gyakorlatsor. Például egy gyakorlatból, a burpee-ből
kell 7 perc alatt minél több ismétlést elvégezni, vagy három gyakorlatból (pl.: 5
húzódzkodás, 10 guggolás, 20 katonai nyomás) minél több kört kell elvégezni 12 perc
alatt.
• TABATA: Dr. Izumi Tabata, az 1990-es években írta le protokollját, melyet a Japán
gyorskorcsolya válogatottnál használt. A módszerének a lényege, hogy egy olyan
intervall programot használ, ahol 20 mp-es terhelés után 10 mp-es pihenőidő van és ezt
ismétli nyolcszor. Így az adott protokoll négy perc hosszú. A tabata protokoll
elvégezhető egy gyakorlattal, két gyakorlattal és négy gyakorlattal is.

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 9
Felhasznált irodalom

1. Carl Paoli (2014): Free+Style: Maximize Sport and Life Performance with Four Basic
Movements. Victory Belt Publishing. US.
2. Gray Cook (2011): Movement: Functional Movement Systems: Screening, Assessment,
Corrective Strategies 1st Edition. Lotus Pub. US.
3. Kelly Starrett (2018): Becoming a Supple Leopard 2nd Edition: The Ultimate Guide to
Resolving Pain, Preventing Injury, and Optimizing Athletic Performance. Victory Belt
Publishing. US.
4. K. Tabata, Izumi; Nishimura, Kouji; Kouzaki, Motoki; Hirai, Yuusuke; Ogita, Futoshi;
Miyachi, Motohiko; Yamamoto, “Effects of moderate-intensity endurance and high-
intensity intermittent training on anaerobic capacity and · VO 2max,” Phys. Fit.
Perform., vol. 28, no. October, pp. 1327–1330, 1996.
5. Michael Boyle (2010): Advances in Functional Training. On Target Publications. US.
6. Michael Boyle (2016): New Functional Training for Sports. 2nd edition. Human
Kinetics. US.
7. NASM (2016): NASM Essentials Of Personal Fitness Training. 5th edition. Jones and
Bartlett Publishers, Inc. US.
8. Stuart McGill (2017): Ultimate Back Fitness and Performance Sixth Edition. Stuart
McGill. US.
9. Thomas W. Myers (2014): Anatomy Trains: Myofascial Meridians for Manual and
Movement Therapists, 3e 3rd Edition. Churchill Livingstone. US.
10. Ungvári Máté (2014): A személyi edző szerepe a fizikai és mentális fitnesz elérésében.
rekreacio, 2014. 4/III.sz.
11. Ungvári Máté (2014): Fitnesz, személyi edzés, funkcionális edzés. In. Fritz Péter (szerk,
2015): Fogalmak és jelentéseik a rekreáció területén. Líceum Kiadó Eger, 2015.
12. Ungvári Máté (2015): Fogalmak és jelentéseik a fitnesz területén In: Orgoványi-Gajdos
Judit, Ritter Andrea, Máthé Borbála, Nagyné Klujber Márta, Gulyás Enikő, Racskó
Réka, Kunos Nóra, Katona Istvánné, Subrt Péter, Lanszki Anita, Simándi Szilvia,
Visztenvelt Andrea, Ungvári Máté, Falus Iván (szerk.) Felkészülés a pályára,
felkészülés az életre. 124 p. Eger: EKF Líceum Kiadó, 2015. pp. 110-124. (ISBN:978-
615-5509-28-5)

Copyright © 2018. IWI Project Kft.

Minden jog fenntartva! 10