Az óvodai testnevelés módszertana II.

I. A koordinációs képességek
Mozgásfejlődés
Az egyén életében kialakuló kondícionális és koordinációs képességek, valamint emberi
mozgásformák és mozgáskészségek összessége.
A mozgásfejlődés tehát átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek
– kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás, ízületi mozgékonyság –
egyéni fejlődését, valamint a kondícionális képességek – erő, gyorsaság, állóképesség –
illetve a koordinációs képességek – téri tájékozódó,mozgásátállító,ritmus-
egyensúlyozó képességek– kialakulását.

Életkori szakaszok felosztása

Csecsemőkor (1nap – 1 év)
Korai gyermekkor (1 – 3 év)
Első gyermekkor - óvodáskor (3 – 6/7 év)
Második gyermekkor (7/8-11/12 év)
Serdülő kor (12/13 – 15/16 év)
Ifjúkor (16/17 – 20/21 év)
Felnőttkor
Felnőttkor első szakasza (21/22 – 35 év)
Felnőttkor második szakasza (35– 55/60 év)
Időskor
Időskor (56 – 74 év)
Aggkor (74 év – 90 év)
Hosszú élet kora (90 - )

Az óvodáskor (3-6 év) fontos testi és pszichés változásai

 Az óvodáskorban az anatómiai és fiziológiai változások területén hatalmas, ugrásszerű
változások nem következnek be. Az évenkénti hossznövekedés 4-5 cm., a
tömeggyarapodás 1,5-2 kg.
 A testi növekedés üteme 5 éves kor után gyorsul fel, majd bekövetkezik az első
alakváltás. A csontrendszer megerősödik, bár még nem fejeződik be a csontosodás
folyamata.
 A gerincoszlop és a többi csont is meglehetősen hajlékony, a kedvezőtlen körülmények
káros hatással lehetnek a fejlődésre, pl. gerincferdülés alakulhat ki. A csontok görbületei
még rugalmasak → kerülni kell az egyoldalú mozgásformákat.
 Az izomrendszer is fejlődik, a gyermek mozgásai biztosabbakká, harmonikusabbakká,
koordináltabbakká válnak.
 Az óvodáskor kezdetén főleg a kötetlen, szabad mozgásokat végzik szívesen és
sikeresen, az óvodai testnevelés szervezésénél ezt figyelembe kell venni.
 Az idegrendszer felépítésében és működésében is változások következnek be. Az agy
tömege 3 éves korban 1100 gramm, a 6 évesé 1350 gramm.
 Ezt a keringésnek el kell látni oxigénnel, ezért fontos a friss levegőn végzett mozgás. →
nagy mozgásigény
 Intenzíven fejlődik a központi idegrendszer tevékenysége

A gerinc szakaszai és fiziológiás görbületei

Valódi csigolyák

 nyakcsigolyák: 7 (vertebrae cervicales)

 hátcsigolyák: 12 (vertebrae thoracicae)
 ágyékcsigolyák: 5 (vertebrae lumbales)

Álcsigolyák:

 Keresztcsonti csigolyák: 5
 Farokcsonti csigolyák: 3-6

A gerincoszlop szerkezete - görbületek

magzati életben: háti és keresztcsonti görbület
 az élet során: Az újszülött gerince egyenes

 A csecsemőnél a fej emelésével kezd kialakulni a nyaki lordózis, amely tovább fejlődik a
kúszó korszakban
 A háti kifózis a felülésnél fejlődik ki
 Az ágyéki lordózis a járással alakul ki

(15-16 hónapos korban már lehet fejleszteni a mozgáskoordinációt!)

Motoros képesség
Motoros képességen a mozgástevékenységek öröklött (velünk született) és szerzett (a
születés után kialakított) összetevőit értjük. A motoros képességek két nagy csoportját
különböztetünk

a kondícionális képességek:  a mozgás energetikai feltételeiért felelős képességek

a koordinációs képességek: koordinációs képességek: a mozgás összerendezettségéért

felelős képességek

 A motoros képességek egy komplett rendszerben jelennek meg, amit cselekvésnek

nevezünk.
 A cselekvésben olyan további összetevők fejtik ki hatásukat, mint pszichikai tényezők,
élettani tényezők és egyéb környezeti tényezők.
 A cselekvésben tehát egyszerre integrálódnak a biológiai, pszichológiai és szociális
tartalmak, melyek végső soron az egyén személyiségének termékei.

Koordinációs képességek
A mozgások sikeres végrehajtását nem csupán a kondícionális képességek jelentik, de
legalább olyan fontos szerepe van a koordinációs képességeknek is.
A koordináció összehangolást, összerendezést jelent.

Jellemzői:

 Motoros képességek azon csoportja, amelyek a mozgásvégrehajtás minőségében, a

koordinált mozgást az optimális energia befektetésével, felhasználásával (gazdaságos
mozgás), eredményező mozgás,hatékonyság (sikeresség), és a könnyed, biztonságos
végrehajtás jellemez
 Megnyilvánulnak: egyensúlyérzék, térbeli tájékozódó képesség, ritmusképesség,
kinesztetikus érzék, ügyesség, gyorsasági és állóképességi koordinációs képesség

Egyensúlyozó képesség

 A koordinációs képességek egyike, amely nagyon kis alátámasztási felület vagy nagyon
bizonytalan egyensúlyi viszonyok között történő mozgások gyors és célszerű
kivitelezését teszi lehetővé.
 3 -4 évesek: alacsony tornaszerekre fel-le lépés, 30-40cm-es lejtőn sétálás lefelé
 4 -5 évesek: szem - láb koordináció

Téri tájékozódó képesség

 Akinek jó a térbeli tájékozódó képessége, az az egyén a térben (és időben) zajló

mozgásait célszerűen a követelményeknek megfelelően koordinálni képes. Ez a képesség
nem csupán a sportban, de a mindennapi életszituációkban is nélkülözhetetlen, hogy az
egyén képes legyen saját testének, illetve testrészeinek helyzetét megítélni, illetve
elhelyezkedésének a térbeli – időbeli viszonyait fel tudja mérni (pl. távolságbecslés,
irány–iram érzékelés).
 Járások, futások tárgyak kerülgetésével,dobások vízszintes és függőleges célokba
 Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, valamint tapintási kinesztetikus
analizátorok is. Jelentős szerepe van az „éles látás”, „periferikus látás”.
 Pl. Sportjátékok

Kinesztetikus differenciáló képesség

 Mozgásérzékelés fejlesztés az izomfeszülés és ellazulás fokát jelző információk

érzékelése útján kinesztetikus differenciáló képességben nyilvánul meg.
 Nagymértékben járul hozzá a testséma kialakulásához.
 Járás, futás különböző feladatokkal-ugrássokkal, gimnasztikai gyakorlatok,
labdagyakorlatok, kötélgyakorlatok .

Ritmusképesség:

 Nélkülözhetetlen feltételei a mozgás eredményes végrehajtásának: ütemtartással járás,

akusztikai jellel gimnasztika ( taps, zene ).
 Labdázás: fel és átdobás, leütés- elkapás

Ügyesség:
összetett koordinációs képesség, amely lehetővé teszi a mozgások, feladatok gyors és
célszerű megoldását. Az ügyesség fejlesztésére viszonylag elég korán lehetőség nyílik.

Az alábbi feladatok segíthetnek ebben:

 szokatlan kiindulóhelyzet alkalmazása,

 az ügyes-ügyetlen oldal dolgoztatásával (ügyetlen kézzel való dobás, a nem ugrólábról
történő elrugaszkodások, stb.),
 összetett gyakorlatok alkalmazásával,
 a megszokott iram, mozgásgyorsaság megváltoztatásával,
 eltérő szerek használatával,
 eltérő elemkapcsolatok alkalmazásával.

Hajlékonyság
A hajlékony ember mozgásait könnyen nagy mozgáskiterjedéssel képes végrehajtani.
A hajlékonysági gyakorlatok nyújtják és lazítják az izületeket mozgató izmokat, megerősítik
az izületek mozgását és tartását támogató szalagokat. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy
testünket sérülés nélkül (izom-, ínhúzódás) csavarjuk, fordítsuk, hajlítsuk.

Jellemzői:

 Amikor saját erőnkkel hozzunk létre az ízületben elmozdulást, akkor aktív

hajlékonyságról van szó.
 Passzív hajlékonyságról akkor beszélünk, ha az izületbeli elmozdulást külső erők (pl.
társ) eredményezik.
 Mozgékonyság, hajlékonyság fejlesztése
 Óvodában nyújtó hatású gyakorlatokkal oldható meg.
 Csak aktív mozgékonyságot fejlesszünk! A passzív mozgékonyság fejlesztése az élsport
feladata.

A tartási rendellenességek
Tartási rendellenességnek azokat az elváltozásokat tartjuk, amelyeknél a gerinc fiziológiás
görbületei megváltoznak, az elváltozás funkcionális, de strukturális elváltozás nincs, és
amelyek izomerő segítségével korrigálhatók. A tartási rendellenességek a testtartás
elváltozásait jelentik.

Hanyag tartás

 Már az óvodáskorban is sokat ülnek

a gyerekek
és ez a helyzet iskoláskorban csak
rosszabbodik:
 az óvodás korú gyermekek 62 százalékának
rossz a tartása
 A hanyag tartás nem betegség,
csak rendellenesség

(A hanyag tartás aktív izomerővel korrigálható)

A helytelen tartás típusai

 Lapos hát
 Domború hát
 Fokozott kifolordotikus hát
 Nyerges hát

A tartási rendellenességeknek leggyakrabban előfordulói formái az alábbiak:

Lapos hát klinikai tünetei:

 A lapos hát esetén

hiányoznak a gerinc fiziológiás görbületei
 A gerincoszlop egy
bothoz hasonlít
 A háti szakasz normális
hátrafelé irányuló görbülete
ebben az esetben ellapult
 Súlyosabb elváltozásnál enyhe lordózisba
megy át

Domború hát (fokozott háti kyphosis) klinikai tünetei:

 A domború hát megnevezésére

többféle kifejezést használ a
szakirodalom: dorsum rotundum,
totálkifózis, kerek hát
 A gerincoszlop hátrafelé
irányuló túlzott kidomborodását
púposságnak (kyphosis) nevezik
 Fokozott ágyéki lordosis klinikai tünetei:

 Az újszülött gerince egyenes

 A csecsemőnél a fej emelésével
kezd kialakulni a nyaki lordózis,
amely tovább fejlődik a kúszó korszakban
 A háti kifózis a felülésnél fejlődik ki
 Az ágyéki lordózis a járással alakul ki
 Amennyiben az ágyéki részen a
gerincoszlop túlzottan előre
görbül = kóros állapot = lordotikus tartás

Kypholordotikus hát (fokozott kypholordosis) klinikai tünetei:

 A fokozott háti kifózis mellett az

ágyéki lordotikus görbület is fokozott
 Gyenge: a  törzsfeszítő izomzat,
a szalagrendszer
 Megnyúlt: a has, a farizomzat,
a csípőfeszítő izomzat
 Oka: mozgáshiány

Scoliosis tünetei:

 A gerinc oldalirányú elhajlását nevezzük scoliosisnak, amit a köznyelv gerincferdülés

néven ismer.
 Csecsemőkorban a kúszó korszak lerövidítése, korai felültetés, korai talpraállás is
oldalirányú gerincelváltozáshoz vezethet
 A skoliotikus elváltozás ugrásszerű növekedése az iskoláskor elejére tehető
 II. A testnevelési foglalkozások
felépítése
Egységei
 Bevezető rész
 Előkészítő rész
 Fő rész
 Befejező rész

1. Bevezető rész
Feladat:

 Szervezett keret biztosítása

 Megfelelő hangulat kialakítása motiváció
 Átmenet biztosítása a nyugalomból az intenzív mozgásba

Tartalma:

 Egyszerű rendgyakorlatok
 Járás és futás gyakorlatok
 Egyszerű futógyakorlatok

Időtartama: 2-3’

2. Előkészítő rész
Feladata:

 Szervezet bemelegítése
 Főgyakorlat, játék, kiegészítő feladatok előkészítése
 Előkészítő mozgásanyag megtanítása

Tartalma:

 Szabadgyakorlatok
 Kéziszergyakorlatok
 Páros gyakorlatok
 Pad gyakorlatok
 Bordásfal gyakorlatok

Időtartama: 5-10’

3. Fő rész
Feladata:

 Mozgásanyag, játékok oktatása és gyakorlása,

 Kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése,
 Pszichés tulajdonságok fejlesztése.

Tartalma:

 Az ÓNOAP-ban közölt mozgásanyag és testnevelési játékok.

Időtartama: 9-17’

4. Befejező rész
Feladata:

 A szervezet lecsillapítása,
 A csoport munkájának rövid értékelése,
 Foglalkozás befejezése

Tartalma:

 Nyugodt tempójú járások,

 Légzési gyakorlatok.

Időtartama: 2-3’

Modellek
Játék É-értékelés

Játék-Gimnasztika-Játék K-köszöntés

Játék-Főgyakorlat-Játék S-J-S

Játék-Gimnasztika-Főgyakorlat-Játék S-J-G-J-S

S-sorakozó S-J-Fgy-J-S

L-levezetés S-L-G-Fgy-J-S
(LÉK)

III. Fő gyakorlatok
A tornavonatkozású fő gyakorlatok és
módszertani kapcsolatuk
A torna keretében tartozó fő gyakorlatok gyakorlása általános és sok oldalú hatást biztosít
a szervezet számára és hozzájárul a mozgásműveltség alapjainak lerakásához.

Gyakorlásukkal fejlesztjük:
 A testi képességeket
 Az izom-,az idegrendszert
 A légző és vérkeringési szerveket
 Az érzékszerveket
 Nevelési hatásokat is biztosít

Elősegítik:
 A fegyelmezett végrehajtást
 A bátorság,
 Az akarat fejlesztésére
 Az esztétikai, érzelmi hatások

A torna fejlesztő hatásai röviden, felsorolásszerűen:

Élettani, egészségfejlesztő hatások

 az egészség megőrzése, fejlesztése, a cselekvési kultúra tökéletesítése;

 a szervek, szervrendszerek alkalmazkodó képességének (edzettségének) javulása;
 a központi idegrendszer szabályozó (azaz elemző, ellenőrző, korrigáló) tevékenységének
fejlesztése, különösen 7–10 éves korban.

Motoros képességek fejlődésére kifejtett hatások

 fejleszti a gyorssági és a relatív erőt;

 fejleszti az ízületi mozgékonyságot, hajlékonyságot;
 egyensúlyozás szervrendszerének, az egyensúlyozás apparátusának jelentős fejlesztése,
különösen 4–12 éves korban;
 javítja a térben és időben való pontos mozgásérzékelést, tájékozódást.

Esztétikai hatások
 segíti a helyes testtartás kialakítását, a gerincelváltozások megelőzését;
 az esztétikai nevelésben kitüntetett szerepe van.
 Pszichológiai hatások
 fejleszti a bátorságot és az akaraterőt;
 növeli a gyerekek frusztrációs toleranciáját (a fájdalom, a félelem és a fáradtság
elviselésének egyénre jellemző tűrőképességét);
 fejleszti a gyerekek közös felelősségérzetét;
 segíti a sokoldalú és harmonikus személyiségfejlesztést.

A fő gyakorlatok
Szerepelnek olyanok, amelyek a fejlődés folyamán oktatás nélkül sajátítottak el a gyerekek.
Előkészítjük a támaszgyakorlatokat, és a természetes gyakorlatokat.

1. Természetes támaszgyakorlatok

 kúszások
 csúszások
 Mászások
 egyensúlyozó járásgyakorlatok

2. Talajtorna

 Gurulás a test hossztengelye körül

 Gurulóátfordulás előre
 Tarkóállás és gurulóátfordulás hátra előkészítő gyakorlata
 Kézállás előgyakorlat

3. Függésgyakorlatok

4. Szerugrások

 Mélyugrás
 Felfelé történő ugrás
 Padon végezhető előkészítő ugrásgyakorlatok
 IV. Mozgásfejlesztő terápiák
Kik azok, akiknek fejlesztésre lehet szükségük?
 Koraszülött
 Megkésett beszédfejlődésű
 Logopédiai problémákkal küzdő
 Mozgásfejlődésben elmaradt
 Koordinációs problémákat mutató
 Nagyon impulzív, hiperaktív
 Túlmozgásos
 Szociális érzékenység hiánya
 Testséma zavarait mutató
 Rossz alvó, túl nagy alvásigényű
 Téri orientáció zavarait mutató
 Rövid távú zavarait mutató
 Figyelem zavaros
 Dominancia problémák

Fejlesztő foglalkozások fajtái:

 Korai fejlesztés
 Ayres terápia
 Komplex mozgásterápia
 Alapozó terápia
 TSMT
 Homloklebeny tréning
 Logopédia
 Nild terápia

I. Korai fejlesztés (0-3 év)

 Konduktív pedagógia
 Dévény Speciális Manuális Technika
 Viziterápia
 Étkezésterápia
 Gyógypedagógia

Kiknek javasolt:

 Megkésett mozgásfejlődésű, beszédfejlesztésű csecsemők

 Túl feszes izomzatú, vagy hypotón izomzatú csecsemők
 Koraszülött csecsemők
 Ortopédiai problémával küzdő csecsemők
 Oxigénhiánnyal, agyvérzéssel, központi idegrendszeri problémával küzdő csecsemők

Ayres terápia (3 éves kortól)

Másnéven szenzoros integrációs terápia. Jean Ayres szerint 3 összetevő van, amely
közreműködik az érzékletek fejlődésében:

 Egyensúlyérzék=vesztibuláris rendszer (hinták, pörgő-forgó eszközök)

 Érintés=taktilis rendszer (különböző anyagokkal való találkozás)
 Tartás, mozgás, erő érzékelése=propioceptív rendszer (izomtónus szabályozása)
Alapozó terápia (5-16 év)