1.

Az óvodai testnevelés feladata, jellemzése

Testnevelés fogalma
A testnevelés – a testi nevelésen belül – olyan tervszerű és rendszeres ráhatás, amely a
testgyakorlatok, mozgástevékenységek oktatásával a személyiség sokoldalú képzését és a
mozgásműveltség fejlesztését szolgálja.

A testnevelés általános feladatai: értelmi, erkölcsi, esztétikai, világnézeti, és a munkára neveléssel

kapcsolatosak.

A testnevelés speciális feladatai:

1) a szervezet sokoldalú, arányos fejlesztésének elősegítése
2) a testi képességek fejlesztése
3) a mozgásműveltség fokozása
4) a mozgásigény felkeltése, kielégítése (vázizmok erősítése, testtartás, légzőgyakorlatok,
sikerélmény, versengés, játék)

Az óvodai testnevelés feladata

- Az óvodai testnevelés egyik döntő feladata, az óvodásgyermek szervezetének, testi

képességeinek, sokoldalú arányos fejlesztése.
- Tartsuk szem előtt, hogy az óvodai testnevelés a gyermek vázizomzatának megerősítésével
ellenállást, védelmet nyújt majd az iskolai ülő foglalkozás káros hatásával szemben.
Törődjünk óvodásaink helyes testtartásával!
- Tiszta levegőn végeztessünk sok légzőgyakorlatot. Ne csak futás után, de akkor is mikor
élénk mozgásokat vagy nagyobb erőkifejtést végeznek. Az óvodásoknál gyakran
tapasztalhatjuk, hogy egyes gyakorlatokat légzés visszatartással végzik. A fokozott
oxigénigényt légzésgyakorlatok segítségével elégíthetjük ki.
- Természetes mozgásaikat csiszoljuk, finomítsuk, végeztessük különféle körülmények
között. Biztosítsunk sok gyakorlási lehetőséget, buzdítva, dicsérve juttassunk minden
gyermeket sikerélményhez. Jelentsen a testnevelési foglalkozás, a mindennapos testnevelés
az óvodásnak sok-sok játékos versengést, játékot, amiben testi képességei fejlődnek,
mozgásjártasságai és mozgáskészségei kialakulnak, mozgásigényük kielégítést nyer.
- Az óvodai testnevelés feladatainak megvalósítsa során a gyermekek közösségi magatartása
fejlődik. Egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a közös érdeknek. Segítenek a
gyengébbeknek. Játékaikban leleményesebbek, önálló megoldásokat kezdeményeznek. A
játékszabályokat betartják. Munkájuk értékelését figyelemmel kísérik, fejld önbizalommal
törekszenek a mozgás helyes végrehajtására.

ONOAP (Óvodai Nevelés Országos Alapprogram)

1. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez

igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek
kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei.
Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató- és finommotoros mozgáskészségek
tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket
 sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal
szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra
hatása.
2. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a
kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek
befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos
szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik,
kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.
3. A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az
irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb
tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének – a pozitív énkép,
önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés,
kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás – fejlődésére.
4. A spontán – a játékban, azon belül a szabad játékban – megjelenő mozgásos
tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az
egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget
kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos
játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.

- Minden nap legyen irányított testnevelés / fél óra.

- Levegőn tartsuk azokat.
- Lehetőleg játékokat és ne "feladatos" testnevelést tartsunk.
- Jó foglalkoztatási formával.
- Legyenek a feladatok kihívások a gyermekek számára /pl.eszközhasználat.
- Olyan feladatokat, játékokat tanuljon, amelyek az önálló szabadjátékban is alkalmazhatóak.
- PROJEKT MÓDSZERREL.

Irányított mozgásfejlesztés

1. A testi egészség fejlesztése! (kondicionális képességek)

2. A tanulási képességek fejlesztése! (koordinációs képességek)

3. A személyiségfejlesztés!

4. A gyermekek mozgásos játékigényének kielégítése!

5. Más nevelési területen tanultak elmélyítése a testnevelés eszközeivel.

HOL? LEVEGŐN!! Rossz idő nincs, csak rossz öltözet!

 Nagyobb a tér.
 A levegő összetétele kint egészségesebb
 A szervezet megtanul alkalmazkodni a hideg levegőhöz, az időjárás viszontagságaihoz.
 NAP – éltető forrás.
  D vitamin
 A napsugárzás fertőtlenítő hatású
 MÁGNESESSÉG

MIÉRT SZERVEZZÜNK?

Meg kell figyelni a gyerekeket, mennyi időt töltenek mozgással a szabadidős játéktevékenység
alatt!

Fut, mászókázik, hintázik Ül, sétál, levelet, virágot

szed, homokozik

1-10 perc 80% 20%

10-20 perc 30% 70%

20-60 perc 20% 80%

MI VÁLTOZOTT MEG A KORÁBBI ÉVEKHEZ KÉPEST?

 A gyerekeket kocsival hozzák.

 Nem mennek ki levegőre játszani, ha hazamentek.
 Későn hozzák a gyerekeket, így rövidebb idő áll rendelkezésre az óvodában a szokásos
programokra.

MI NEM VÁLTOZOTT MEG?

 Az óvodai testnevelés szokásai.

 Az óvodapedagógusok.
 A szakkönyvek.

IDEJE
MEGFIGYELÉS HELYE
 JÁTSZÓ ÁTÖLTÖZÉS
 FELADATOS
CSOPORT TERVEZÉS

PROJEKT MÓDSZER
 2. Óvodáskorú gyermekek mozgásfejlődése

Az óvodás gyermek fejlődési sajátosságai

Az óvodás gyermek testi fejlődésében a növekedés és súlygyarapodás ritmikus változásokat mutat.
A kisgyermek csont- és izomrendszere ebben az időszakban erőteljesen fejlődik. De egy-egy
izomcsoport csak rövidebb ideig képes azonos aktív működésre, ezért a gyermek gyakran
változtatja cselekvési formáit, s így ösztönösen felváltva működteti izomcsoportjait. A szívműködés
alkalmazkodik a terheléshez, ez mind a pulzusműködés mind a vérnyomás alakulásában
kimutatott. /a terhelést követ rövid szünet után 3O-4O sec. múlva ismét megközelíti a nyugalmi
értékeket)
Az óvodáskor kezdetén az idegrendszer serkentés és gátlás viszonya labilis, túlsúlyban
van a serkentettség, ezzel magyarázható, hogy a kiscsoportos gyermek mozgásformájában
fölöslegesen nagy mozdulatok, túlzott erőkifejtés és szaggatottság észlelhető.

Motoros fejlődés
Lényege: a gyermek olyan környezetben növekedjék, amelyben megfelelő mértékű
mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik, és ahol a nevelők a gyermek
egészséges mozgás- és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik, itt sajátítja el a motorika
alapformáit: jár, mászik, fut, ugrik, dob, fog stb. Ezeket a mozgásokat összehangoltan hajtja végre,
ezek a mozgások még finomításra szorulnak, de egyes mozgáskészségek egymás mellett, és
együttesen fejlődnek. Pl. járás a hordással, járás és húzás, futás és ugrás, dobás és fogás stb.

Motoros fejlődés a természetes mozgásokban

Elnevezésüket attól a folyamattól nyerték, amely a gyermek fejlődésében az oktatástól függetlenül
lejátszódik.
Ebbe a kategóriába tartoznak: a kuszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás,
ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.

a) A kiscsoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban:

Ebben a korban a gyermek már több természetes mozgásban jártassággal, alap mozgáskészséggel
rendelkezik. Mozgás tempója lassú, a mozgások végrehajtási formájában hiányosságot észlelhetünk,
a végrehajtást még fölösleges mozdulatok, un. „túlmozgás” is kíséri. A gyermek mozgásának
összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan. A mozgástevékenységek elsajátítása érdekében
csekély erőfeszítést tesz és munkavégzése kevésbé célszerű.
A kúszást, mászást, csúszást helyesen és szívesen végzik. Az ügyesség és erő fejlesztése a húzás-
tolás gyakori ismétlésével történik. A háromévesek saját testsúlyukat húzva, tolva helyből kitudják
mozdítani.
Járásuk magabiztos. Egyensúlyozó járásukban csak a keskeny és emelt, vagy rézsutos felületeken
bizonytalanok.
A futásban már érzékelhető a repülési szakasz, de a talajfogó láb nem nyúlik ki térdben. Futás
közben irányváltoztatásokat „feladatszerűen” utasításra végeznek.
A dobás-fogás mozgása még meglehetősen „ügyetlennek” tűnik, csak a nagyobb átmérőjű labdákat
tudják elfogni. Ha a dobás célját a fej magasság alatt jelöljük meg, a labdát két kézzel alulról, a test
előtt mintegy maguktól ellökve dobják el.
Szökdelés - ugrás sokat „ugrándoznak” szabadon. Az utánlépéses szökdelést előre és térdemeléssel
összekötött szökdelést is ügyesen végzik. A negyedik életévük körül rövid időre képesek uralkodni
saját testük felett, már elugranak és talajra érkezés után könnyen felveszik újra a biztos egyensúlyi
helyzetet.

b) A középső csoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban

A középső csoportos gyermek mozgástempója az általuk ismert gyakorlatokban, a jártasság illetve
készség színvonalára fejlődött tevékenységekben gyorsabb. A tempófokozódás a gyakorlás
következménye. Teljesítményeik növeléséhez szükséges akaraterejük és értelmi színvonaluk
érzékelhetően fejlettebb. Mozgásuk céltudatosabb, értelmesebb és jelentősen fejlődött a tanulási,
elsajátítási szándék is.
Ügyességük, gyorsaságuk, teljesítőképességük a kúszás, mászás, csúszás esetében is szembetűnő.
Erejük, a mászórúdon való kísérletezéseik során is megnyilvánul.
A futásban egyre inkább eltűnik a csípő forgó mozgása és szívesen futnak tempófutással 3o m-es
távolságot.
Járásnál már nem gyakori a tempóváltozás, sőt arra is képesek, hogy az óvónő által adott ütemhez
mintegy 32 lépésen keresztül igazodjanak. A lépcsőre fel- és lelépés váltott lábbal folyamatosan,
biztosan sikerül.
Állásból 3o cm magas akadályt 1vagy 2 lábról elugorva átugranak. A nekifutással történő ugrásokat
is ebben a korban kezdik el gyakorolni.
A dobásnál az 5-ik év felé közeledve észlelhetjük, hogy egykezes hajítást már határozott irányba is
képesek végrehajtani, de csak olyan tárggyal, amit a kezükben tartani tudnak. A labda elfogásának
biztonsága még csekély. Az egymással való labdázásnál kb. 2 m-re állva képesek a labdát elkapni
és a labdát testhez húzzák. Év vége felé a feléjük dobott labdába pontosan bele tudnak ütni.
Hanyattfekvésben fel tudják emelni a lábukat függőlegesig, sőt azontúl a fejük fölé, és lendülettel
gurulnak fel ülésbe. A szereken szívesen függnek és lendülnek előre, hátra. A fogás korláton,
nyújtón, mászó alkalmatosságokon biztonságos.

c) A nagycsoportos gyermekek motoros fejlődése a természetes mozgásokban

Ebben a korban a gyermek mozgástempója különösen a folyamatos mozgásvégzésben gyorsabb.
Kúszásban, mászórúdon ha már teremtettünk mászási alkalmakat, minden fáradtság nélkül 4m
magasságig felmásznak.
Az ütemtartással végzett járás nem okoz nehézséget. Keskeny felületen biztosan egyensúlyoznak.
A húzó mozgást teljes erővel differenciáltan ellenőrzéssel végzik. Egyéni ritmusukat is alá tudják
vetni a csoport ritmusának futás közben is. Versenyfutásnál jó testtartást és kifejezett repülési
szakaszt tapasztalhatunk.
Képesek már nekifutásból ugrani. Leugrásnál rugalmas a talajfogásuk.
Távolbadobásnál marok labdával, egykezes hajítómozgást észlelhetünk, de a dobásokat főleg
helyből végzik.
A labda elfogásánál a társ dobását, a labda röppályáját figyelemmel kísérik. Társas labdázás 3m
távolságig lehetséges.
A hosszúsági tengely körüli gurulásban fejlődött az ügyességük, gyorsaságuk. A gurulás
folyamatossá és iránytartóvá válik. A gurulóátfordulást többféle befejező helyzetbe biztosan végzik.
 3. Személyiség fejlesztése, a játék szerepe

Milyen pozitív tulajdonságokat tudunk megerősíteni?

A játék számos jelentéssel bír. A jelentése magában foglalja sajátosságait:

 szórakoztató jellegű,
 örömforrás, mely a játék lényegéből fakad,
 pozitív emóciókat vált ki,
 versenyszerű, célja a győzelem elérése,
 érdek nélküli tevékenység,
 spontán, szabadon választott, öncélú tevékenység,
 szimbolikus tevékenység, keveredik benne a valóság és a fikció,
 elhatárolódik a munkától,
 eszközei szimbolizálódnak,
 nem csupán fizikai, de komplex cselekvés.

A játék lényegének megértéséhez ismernünk kell azokat az ismertetőjegyeket, amelyek

megkülönböztetik más tevékenységektől, mint például a munka, tanulás, alkotás.

A játék sajátosságai a következők:

1. A játék spontán, a gyermek szabadon választott, minden külső kényszertől mentes tevékenysége.
2. A játék örömforrás.
A játéköröm több forrásból fakad, a kiváltó motívuma is más, mint az egyéb
tevékenységeké. A játéköröm a játék lényegéből adódik, abból a tulajdonságból, hogy a
játék önmagáért való. Pásztory-Rákos (1998) a játék örömforrását magában a ténykedésben,
 az aktivitásban, a manipulációban látja. A gyermek valamilyen műveletet addig végez amíg,
az képes az újszerűség erejével hatni. Nem az eredmény a fontos, hanem maga a cselekvés.
Pásztory-Rákos (1998) A játék örömforrását a gyermek fejlődésével hozza összefüggésbe.
Különböző érlelődő funkciók begyakorlása örömet jelent. Az érési folyamat mindig
feszültséget eredményez, próbálgatásokra, cselekvésre ösztönzi az egyént, ezzel
magyarázható, hogy nemcsak a 0-3 éves korú ritmikusan ismételhető tevékenysége (hasára
fordul, lépeget, eldobja a kockát stb.) jelent örömforrást, hanem a komplexebb funkciók
érése esetén megnyilvánuló feszültség is képezheti örömforrás tárgyát. Pl. 8 év körül az
úgynevezett fiktív barátságok esetén, bizonyos szociális funkció együttes beéréséről van szó,
amely a kortársakhoz való közeledésre serkenti a gyereket. A vágymegjelenítés is képezheti
az öröm forrását, mivel játékában az általa óhajtott szituációt teremtheti meg. A kellemetlen,
konfliktusos érzésektől való megszabadulás is jelenthet örömet, mivel az ismétlés által
csökken az élmény negatív színezete, a feszültség. (pl. szülők veszekedése, betegség, kínos
élmények). A kellemes élmény újraéléséből is fakadhat a játék öröme (pl. játékában
újrateremti az otthoni, vagy óvodai életet).
3. A játék sajátosan céltudatos tevékenység:
• Mindig a gyermek közvetlen indíttatásaiból, belső feszültségeiből ered
• A játék célja labilis, könnyen felcserélhető.
4. A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi.
A komoly játék (erntspiel) fogalma W. Stern (1871-1938) német pszichológus nevéhez
főződik. Ez azt jelenti, hogy a gyermek illúziója a játékban olyan erős, hogy szinte azonosul
a játékban előforduló szerepekkel. A tárgyak a játékban betöltött szerepükkel azonosulnak a
gyermek értékelésében, stb. a kívülállótól is elvárja az azonosulási magatartást.
5. A gyermek játékát a kettős tudat jellemzi.
Miközben a játékban keveredik valóság és fikció, a gyermek tudatában a kettő elkülönül
egymástól. A játék komolyságával ellentétes irányba ható sajátosság, azt jelenti, hogy játéka
közben azonosul a szerepével, tárgyait felruházza különböző tulajdonságokkal, miközben
pontosan tudja, hogy játszik. A gyermek játéka során nem veszíti el realitásérzékét, a játék
befejezésével a tárgyak visszanyerik eredeti rendeltetésüket, és a gyermek sem tartja meg a
játéka során magára vett szerepet.
6. Az utánzás a játék velejárója.

Ez a gyermek számára valamilyen felfogható újnak a különböző szintű megismétlését,

gyakorlását jelenti. Az utánzás a játék kiindulópontja, alapeleme, de nem minden utánzás
játék.

A játék olyan tevékenység, melyet minden egyéb céltól függetlenül magáért a

tevékenységért folyatnak, és melyet örömérzés kísér.

Differenciálás a testnevelésben

Különbségtevés- a differenciálás szó jelentése, szószerinti fordításban. A Pedagógiai Lexikon

(1997) szerint: „a differenciálás a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságára tekintettel levő fejlődés és
fejlesztés lehetőségeinek biztosítása.”
A differenciálás fogalma utalás arra, hogy nem feltétlenül ugyanazt és nem feltétlenül ugyanúgy
tanítjuk minden tanítványunknak. A tanulóink nem egyformák sem pszichológiai értelemben, sem a
megelőző tudást illetően. Azonos tartalmak és eljárások különböző mértékben hatnak fejlesztően a
különböző tanulók számára. Lehet, hogy az, ami az egyikük számára fejlesztő, a másikaknál
ellentétes hatást vált ki.

Személyiség fejlesztése

A SZEMÉLYISÉG, ÉNKÉP ALAKULÁSA A KÖZÖSSÉGHEZ ALKALMAZKODÁSA

…….. …….

Pozitív énkép

A MOZGÁS a személyiség alakulásában alapvető szerepet tölt be

 A megismerő folyamatokban elsőrendű szerepet játszik az érzékszervek információ felvevő

és feldolgozó képessége, mely a tapasztalatok révén változik (perceptuális tanulás).
 Segíti a mozgással kapcsolatos valamennyi érzékleti minőség összerendeződését, az
interszenzoros integritást, az érzékletek közötti asszociatív kapcsolatok létrejöttét. A látott,
tapintott, lemozgott érzékletek egymásba átfordíthatók. (A látott alma és a bekötött szemmel
körbe tapogatott alma azonos.)
 A mozgásos gyakorlatok közben szerzett vizuális, akusztikus, kinesztetikus, taktilis ingerek
fejlesztik az érzékelést (percepciót).
 Érzékszerveink szolgáltatják a megismerő folyamatok alapját. Erre épülhet rá a figyelem, az
emlékezet, a képzelet és a legmagasabb megismerő tevékenységünk a gondolkodás
rendszere.

Értelmi nevelés

Az óvodás gyermek értelmi fejlődésének alapvető sajátossága az észleléses (perceptuális), és

észlelési – finommotoros (perceptuomotoros) funkciók intenzív fejlődése. A gyerek annyit ismer
meg a világból, amennyit az érzékszerveivel érzékel, a fejlesztő hatásokat is ezekre alapozzuk, s így
valósítjuk meg az értelmi nevelés feladatait:

 érzékelés, észlelés,
 figyelem,
 emlékezet,
 képzelet,

A játék ”Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” (Kr.e. 6. század, Hérakleitosz)

„A játék olyan, mint a folyó!” G.I.

A játék a gyerek számára:

 A játék az óvodáskorú gyermek legalapvetőbb tevékenysége, játék igény kielégítése.

  A játékot mindig elfogadja.
 Nagy ismétlés számra hajlandó, ezért fejlődik a szervezete, vagyis az egészsége.
 A játékon keresztül tapasztal.
 Fejlődnek a tanulási képességei.
 A fejlesztő hatások minden téren jobban fejlődnek.
 A játék semmi mással nem helyettesíthető.
 Személyiségfejlesztést is megoldok vele:
 A gátlásai felszabadulnak, nem gátolják a fejlődést.
 Kitartás
 Sokoldalúság
 Kudarctűrés
 Kezdeményező képesség
 Probléma megoldó képesség

A pedagógus szerepe:

 A játékok alakítása a fejlesztő hatások elérése érdekében.

 Komplex fejlesztő hatások érhetőek el egyetlen játékkal is.
 Más nevelési területeken tanultakat elmélyíthetek (MOTIVÁCIÓS KERET)
 Növeljük igényszintjét, vegyük rá, hogy tegye magasra a mércét.
 Építsük ki benne, hogy bízhat magában, hogy pozitív énképe legyen.
 Az értékelés irányítása úgy, hogy minél több gyermek menjen haza győztesen, mert a
személyiség fejlődésére a siker hat a legpozitívabban. Sikerélmény biztosítása.

A mozgásos játékok felosztása

SZEREP ~ SZABÁLY ~

Futó

Fogó

Labdás

Versengések (egyéni, sor,

váltóversenyek,

küzdő gyakorlatok és játékok)

Egyéb
 4. A bemelegítés célja, hatása, szakaszai

Bemelegítés célja:
A sportoló fizikai és pszichikai felkészítése az edzés optimális elviselésére, a jobb teljesítmény
elérése, az izom és az ízületi sérülések esélyeinek csökkentése.

Funkcionális cél Edzéstartalom

Ízületi mozgékonyság növelése Ízületek módszeres átmozgatása
Izmok vérellátásának fokozása Ismétlődő jellegű futó, szökdelő feladatok
Idegrendszeri szabályozás működési Általános és speciális gimnasztika
színvonalának emelése
Pulzusszám, keringési kapacitás növelése Vegyes jellegű ciklikus-aciklikus mozgások,
különböző sebességű kombinált feladatokkal
Elsősorban törzsizmok tónusba hozása, igazítva Általános erőfejlesztő gyakorlatok
a fő rész feladataihoz törzsizmokra
Fő rész tanulását előkészítő speciális erősítés Gyakorlási feladatokat megalapozó speciális
gimnasztikai feladatokkal gimnasztika
Fő rész mozgásainak előkészítő gyakorlása Előkészítő és rávezető gyakorlatok

Bemelegítés élettani hatása:

A bemelegítés hatására növekszik a szervezet energia felhasználása, az izmok hőmérséklete
emelkedik, a hajszálerek kitágulnak, a szívműködés és a légzés fokozódik, a pulzusszám emelkedik.
 Hatásai közül a sérülést megelőző tulajdonság a leghangsúlyosabb.
 Kis intenzitású mozgás vérkeringést fokoz, sportolás során kiemelt szervekben (izomzat,
ízületek) növeli a folyadéktartalmat, hőmérsékletet.
 A felgyorsult vérkeringés javítja az izmok, szalagok oxigénellátását, növekszik az
energiaszolgáltató folyamatok hatékonysága.
 Rugalmasabbá, nyújthatóbbá válnak a szövetek, javul a szakítószilárdságuk, teherbíró
képességük, csökken az izmok, ínak merevsége.
 A verejtékezés által beindulnak a hűtési folyamatok.

Bemelegítés elmaradása esetén a hirtelen megkezdett edzés a testhőmérséklet hirtelen megugrását

okozhatja, illetve oldalszúrás jelenség tapasztalható; következménye jelentős teljesítményromlás,
fáradtság.

Bemelegítés pszichés hatása:

 Az idegrendszer is bemelegítendő. A bemelegítés során újra gondoljuk a sportági
mozgásokat, mely jól begyakorolt mozdulatok felidézéséből áll. Főleg bonyolult
mozgásokat tartalmazó sportok esetében lényeges ez.
 A bemelegítés pszichésen is ráhangol az elkövetkezendő megterhelésre, megmérettetésre,
fokozva ezáltal a teljesítményképességünket. Fel kell venni az edzés hangulatát a jobb
teljesítmény érdekében.
A bemelegítés folyamata, szakaszai:

A fokozatosan növekvő terhelés elvét kell követni!

Teljes értékű bemelegítés általános és speciális részből áll. A speciális bemelegítés az általánosra
épül, azt kiegészíti, annak folytatása, élettani háttérrel biztosított, sportági követelményeknek
megfelelő bemelegítési forma.

Az időtartam minimuma, maximuma, középaránya függ:

- napszaktól: reggel hosszabb, mint délután vagy este

- klimatikus viszonyoktól: hidegben hosszabb, mint melegben
- A bemelegítést megelőző tevékenységformától és azok intenzitásától

A bemelegítés 6 fő egysége (Metzing féle bemelegítés)

Mérsékelt nyújtó 1-2 perc Cél: az izomtónus megváltoztatása könnyű, alacsony intenzitású
hatású blokk passzív statikus nyújtóhatású gyakorlatokkal, első sorban boka,
térd, csípő ízület izomcsoportjait, előkészítve a keringést fokozó
futás, szökdelés gyakorlatokban résztvevő izomcsoportokat,
csökkentve a sérülésveszélyt.
Keringést fokozó 3-5 perc Cél: az ízületi felszínek „olajozása”, a test hőmérsékletének
blokk I. növelése, a pulzusszám emelése (90-110 ütés/perc). Járások
(közepes, gyors), futások (lassú, közepes), szökdelések (kis,
közepes kiterjedésű). Izmok, ízületek előkészítése a
nyújtóhatású gyakorlatokra. Kerülendő hirtelen megindulás,
megállás, explozív elrugaszkodás!
Fő nyújtó hatású 5-8 perc Cél: az összes nagy izomcsoport megnyújtása, aktív statikus,
blokk passzív statikus nyújtóhatású gyakorlatokkal. Korábbi
mozgékonyság elérése. Kerülendő dinamikus nyújtás. Fontos a
pulzusszám megtartása érdekében keringést fokozó mozgás
beiktatása.
Keringést fokozó 2-3 perc Cél: pulzusszám emelése (110-130 ütés/perc). Futások (közepes,
blokk II. élénk), szökdelések (közepes, nagyobb kiterjedésű).
Sportágspecifikus mozgások imitálása keringésfokozó céllal. .
Erősítő hatású 1-2 perc Cél: lokális keringésfokozás, hőtermelés a felső végtag, vállöv
blokk és a törzs izmaiban. Dinamikus erősítő hatású gyakorlatok: lassú
közepes tempójú (emelő-fékező) és élénk tempójú gyorsító
erőkifejtési móddal, relatíve alacsony ismétlésszámmal (6-10).
Sportág attól függ Cél: a sportág mozgásanyagához kívánatos ideg-izom
specifikus kapcsolatok frissítése, az idegpályák bejáratása. Először a
gyakorlatok technikai elemek kis majd teljes intenzitású végrehajtása.
Időtartama a sportág mozgásanyagától, az egyén és a csoport
edzettségétől függ.
 5. A testnevelés foglalkozás szerkezete, felépítése

Az óraszerkezet sajátos feladatai

Nevelési, oktatási, Élettani Pszichológiai
képzési
Öltözőrend, öltözés, Szervek, Motiválás
sportöltözet szervrendszerek
ellenőrzése, előkészítése a Gyakorlási készség
sorakozás, fokozottabb megteremtése,
jelentésadás, izomműködésre, célorientálás,
Bevezető rész létszámellenőrzés vagyis bemelegítés. teljesítményigény

Az óra anyagának
ismertetése

Szervezés
A fő oktatási, képzési Fokozatos Teljesítményorientáció
feladatok megoldása terhelésnövelés
Tanulás, gyakorlás,
Súlypontozott Terhelés-pihenés feladatteljesítés
Fő rész feladatok aránya
megvalósítása Örömszerzés,
Maximális bizonyítás, élmények
Játék- és versengési teljesítőképesség
igény kielégítése
Szerek helyrerakása Levezetés, a szervezet Dicséret, érzelmi
lecsillapítása hatások növelése,
Teremrend érdeklődés fenntartása
helyreállítása
Befejező rész
Értékelés, a tanultak
visszakérdezése,
előretekintés,
köszönés, öltözőbe
vonulás
 6. A gimnasztikai gyakorlatok tartásos elemei

Állások:

- alapállás (mélytartással) - haránt terpeszállás (az elöl lévő lábról

- szögállás (egyéb kartartással) nevezzük el)
- zárt állás (a lábfej párhuzamosan - támadó állás (az elmozduló láb térde
összezárt) hajlított, a helyben maradó láb
- hajlított állás nyújtott. TS a két lábon, az elmozduló
- guggolás lábról nevezzük el)
- guggolás lábnyújtással hátra/előre - védő állás (a helyben maradó láb térde
- terpesz guggolás hajlított, az elmozduló lábról nevezzük
- lépőállás (a testsúly a helyben maradó el)
lábon marad) - lebegő állás (a törzs függőleges, az
- kilépő állás (a testsúly az elmozduló egyik lábon állunk és a másik
lábra helyeződik át) valamilyen irányba emelt maximum
- terpeszállás 90°-ig emeljük hátra, az álló lábról
nevezzük el)

Térdelések:
- térdelés
- térdelő ülés/sarokülés
- féltérdelés
- terpesztérdelés

Kéztámaszok (csak a kezünkön támaszkodunk)

- támasz
- hajlított támasz
- kézállás

Kéz és lábtámaszok (olyan helyzetek, amikor a kézen és a láb valamelyik részén támaszkodunk)
- guggolótámasz - fekvőtámasz
- terpesz guggolótámasz - hátsó fekvőtámasz
- térdelőtámasz - bal/jobb oldalsó fekvőtámasz
- terpesz-térdelőtámasz - magas- vagy mélyfekvőtámasz
- térdelőtámasz sarokra üléssel - híd, fejhíd
- térdelőtámasz lábnyújtással hátra

Ülések (a test ülő helyzetben, a láb háti oldalán támaszkodunk)

- nyújtottülés (törzs függőleges)
- terpeszülés
- hajlítottülés (a térdízület 90°-ban hajlított)
- zsugorülés térdkulcsolással (a térd és a csípő maximálisan hajlított)
- törökülés
- lebegőülés (a fenekünkön támaszkodunk, sem a láb, sem a kéz nem támaszkodik)
- gátülés

Fekvések
- hasonfekvés
- hanyattfekvés
- bal/jobb oldalon fekvés (az azonos oldali kar magastartásban, a másik hajlítva a test előtt
támaszkodik a talajon)
- combonfekvés

Egyéb támaszok:
- tarkóállás
- fejállás és variációi
- alkarállás
- oldalspárga és harántspárga
Függések:
- hajlított függés
- hátsó függés, mellső függés
- függés és oldalfüggés
- függőállás (mellső-, hátsó-, haránt- és hajlított karral)
- lefüggés (hátsó-, mellső- és zsugorlefüggés

Kartartások
Nyújtott kartartások Hajlított kartartások
- mélytartás - csípőre tartás
- középtartás (mellső-, oldalsó) - mellhez tartás
- magastartás - vállra tartás
- rézsútos mélytartás (hátsó-, mellső-, - tarkóra tartás
oldalsó) - S-tartás
- rézsútos magastartás (mellső-, oldalsó) - Bal/jobb oldalsó középtartás (egyik
kar hajlítva, a nyújtott karról nevezzük
el)
 7. Mozgásos elemek, rajzírás alapelvei

Mozgásos elemek
Lendítés: nyújtott felső és alsó végtag bármely irányba történő mozgása. Közepes vagy
élénk tempó. pl.: nyújtott ülés alkartámasszal, bal láblendítés előre 8x
Lendület: egész testtel végzett lendület.
Lengetés: a nyújtott végtagok vagy kéziszerek két helyzet közötti ingaszerű mozgatása. pl.: babzsák
lengetés mellső rézsútos mélytartás és hátsó rézsútos mélytartás között
Húzás: végtagoknak az ízületi mozgáshatár irányába és közelében történő mozgatása pl.:
mellheztartásban könyökhúzás hátra 4x
Csúsztatás: a testrészek súrlódással történő elmozdítása a talajon vagy szereken. pl.: nyújtott ülésből
lábcsúsztatás balra hasonfekvésbe
Emelés: a végtagok, kéziszerek, testrészek lentről felfelé irányuló lassú vagy közepes tempójú
mozgatása. pl.: kézisúlyzó emelése mélytartásból magastártásba, szögállás oldalsó középtartás:
lábemelés előre két ütemen keresztül
Leengedés: testrészek, kéziszerek, végtagok fentről lefelé irányuló lassú, közepes tempójú mozgása.
pl.: kézisúlyzó leengedése magastartásból mélytartásba
Emelkedés: az egész test alacsonyabb helyzetből magasabb helyzetbe történő lassú/közepes
tempójú mozgása. pl.: guggolótámaszból emelkedés alapállásba
Ereszkedés: az egész test magasabb helyzetből alacsonyabb helyzetbe történő elmozdulása. pl.:
alapállásból ereszkedés guggolótámaszba
Hajlítás: az ízületeket alkotó csontok és testrészek közelítése. pl.: terpeszállás tarkóratartással,
törzshajlítás balra/jobbra/előre
Nyújtás: az ízületeket alkotó csontok és testrészek távolítása, a hajlított ízület feszítése. pl.:
hasonfekvésből karnyújtás fekvőtámaszba
Döntés: az egyenes törzs csípőben történő elmozdulása. Végrehajtható: előre 45°, 90°, 135°-ban pl.:
terpeszállás tarkóratartással, törzsdöntés előre
Dőlés: állásból vagy térdelésből nyújtott testtel végzett mozgás pl.: térdelésből dőlés előre
hasonfekvésbe
Fordítás: a testrészek, végtagok hosszúsági tengely körül egy irányban végzett elmozdulása. pl.:
törzsfordítás balra
Fordulat: a test hosszúsági tengelye mentén, egész testtel végrehajtott elmozdulás balra/jobbra.
Kiterjedése: 90°, 180°, 270°, 360°
Forgás: 360° többszöröse helyben vagy helyváltoztatással.
Körzések: a végtagok, testrészek körpályán végrehajtott lassú/közepes/élénk tempójú elmozdulása.
Összetett törzsmozgások: a törzshajlítás, törzsdöntés és törzsfordítás közül 2 alapforma egyidejű
összekapcsolásából áll. pl.: balra fordítással törzsdöntés előre
Utánmozgás: a mozgások kis mozgáskiterjedéssel történő ismétlődő végrehajtása
Rugózás: térdízületben végrehajtott utánmozgása. pl: guggolótámaszban térdrugózás 4x
Helyzetcsere: a végtagok helyzetének megcserélése. pl.: kartartáscsere, lábtartáscsere (és nem
karcsere, lábcsere!!!!!!!)
Szökdelés: közepes magasságú, ismétlődő súlypont emelkedés helyben, haladással.
Ugrás: szubmaximális vagy maximális súlypontemelkedés pl: guggolásból terpeszfelugrás
karlendítéssel magastartásba
Rajzírás
A gyakorlatok pálcikarajzzal történő ábrázolását jelenti. Rajzok, jelek, számok segítségével
ábrázoljuk a helyzeteket, mozgásokat.
Jelentősége:
- a szaknyelvnél egyszerűbb, gyorsabb, jobban áttekinthető
- felhasználható tanmenet, óravázlat készítésénél, gyakorlatsorok tervezésénél
- a gyakorlatfeljegyzés leggyorsabb módja
- felhasználható szemléltetésre
- gyorsan, könnyen elsajátítható
Rajzírás alapelvei:
- A rajzírásban a testet elől-, oldal-, és hátulnézetből ábrázoljuk.
o (A test különböző irányú rajzolása önmagában nem jelent elfordulást)
- A rajzírást mindig a talaj jelölésével kell kezdeni.
- A gyakorlatok rajzolása a testarányok figyelembe vételével történjen.
- Az első rajz mindig a kiinduló helyzet, ami nem lehet az 1. ütem.
- Mindent balra, bal végtaggal kezdünk. Csak akkor jelöljük (+), ha nem.
- A kiinduló helyzettől jobbra haladva rajzolunk.
- Ha egy mozgás ismétlődik, nem kell újra lerajzolni, az előző rajz alá kerül az ütemszám.
- Ellentétes oldalra nem kell lerajzolni újra a mozdulatot, vagy mozdulatsort, a vonal végén
„+” jellel jelöljük.
- A rajzokat tükörképszerűen kell leolvasni.
- Elölnézetben a fejet üres körrel jelöljük, mindkét kart megrajzoljuk.
- A törzset és a zárt alsóvégtagot egy vonallal ábrázoljuk, a lábfejet a talajvonal alá húzzuk.
- Ha a láb nyitott, akkor mindkét alsó végtagot megrajzoljuk.
- Elölnézetben úgy kell a bal- és jobbvégtagot megkülönböztetni, mint ahogy a velünk
szemben álló sportolók esetében tesszük azt.
- Oldalnézetben az arcirány a fejen kis orral, valamint a lábfejek pontos megrajzolásával
jelezzük.
- Az azonos helyzetben lévő végtagot egy vonallal rajzoljuk.
- Terpesztett láb esetében, a felénk eső lábat kissé a talajvonal alá húzzuk.
- Az eltérő esetben lévő végtagot külön-külön megrajzoljuk. Az elmozduló végtag mindig a
bal végtag.
- A jobb végtag elmozdulását külön jelöljük. (+)
- A hátulnézet alkalmazására ritkán kerül sor, ilyenkor a fejet satírozott körrel, a lábfejet
pedig a vonalra rajzoljuk.

Rajzírás jelei:
1) vízszintes vonal: - zártállás, zártfogás
2) vonal nyíllal: , az elmozdulás irányának jele
szögállás oldalsó
középtartásból lépés balra
terpeszállásba
3) Szorzás jele: X utánmozgások, rugózások, ismétlődő mozgások jele
Karhúzás hátra 3x
4) vízszintes cikk-cakk vonal: a rugózás jele
5) függőleges cikk-cakk vonal: taps, bokázás jele
6) összeadás jele: + (a gimnasztikában mindent balra kezdünk)
- jobb láb, jobb kar mozgásának jele
+ kh.: szögállás oldalsó középtartással, jobb térdemelés előre
- a talajvonal végén az ellenkező oldalra való végrehajtásnak a jele
Kh.: szögállás. mellső középtartás;
1. ü.: bal láblendítés előre
2. ü.: kh.
3. ü.: ellenkezőleg.
- (+): a jobb végtag nem végez mozgást (karkörzésnél)

Szögállás magastartásból bal karleengedés mélytartásba.

7) körív nyíllal: a körzések irányát jelöli
8) A gimnasztikai mozgások szakkifejezéseinek alkalmazása során gyakorlatvezetésnél az alábbi
sorrendben meg kell megnevezni:

1. a kiindulóhelyzetet 4. a mozgás irányát

2. a mozgást végző testrészt 5. kiterjedését
3. a mozgást 6. esetleg a tempóját.

pl.: terpeszállás csípőretartással (1), törzshajlítás (2,3) előre (4) talajérintéssel (5) 2 ütemen
keresztül (6).
9) ütemezés (változatok egy gyakorlatra):

vonal alatt körív: egy ütem alatt több mozdulat történik

alapállásból ereszkedés guggolótámaszba és vissza kh-be 1 ütem alatt (gyors tempó)

2 1 alapállásból ereszkedés guggolótámaszba (közepes/élénk tempó)

4 1-3 kötőjel: lassú mozgások végrehajtása annyi ütem alatt
alapállásból ereszkedés guggolótámaszba 3 ütemen keresztül, és emelkedés
(lassú tempó)
4 1 (2-3) ütemszám zárójelben: mozgásszünet annyi ütemen keresztül
alapállásból ereszkedés guggolótámaszba, mozgásszünet két ütemen keresztül
4 3x utánmozgás: alapállásból ereszkedés guggolótámaszba és rugózás 3x
vesszővel elválasztott számok: az adott mozgásismétlését, visszatérést jelöl

vonal végén szám: a gyakorlatot hányszor kell végrehajtani

Kh.: szögállás oldalsó középtartással;
1.ü.: ereszkedés guggolótámaszba;
2.ü.: ugrás fekvőtámaszba;
3.ü.: ugrás guggolótámaszba; (mint az 1. ütem);
4.ü.: emelkedés kiindulóhelyzetbe.
 8. Gimnasztika feladatai, jellemzése

Fogalma: olyan testgyakorlati ág, amely az ember törzsfejlődése során kialakult, elemi mozgásokat
rendszerezi.
Célja:
- mozgáskészség kialakítása
- motoros képességek fejlesztése
- egészséges testi fejlődés biztosítása
- mozgáskultúra fejlesztése
- sportbeli teljesítmény fokozás

Feladatai:
- szervezet előkészítése a terhelésre (bemelegítés)
- sérülések valószínűségének csökkentése
- mozgástanulás gyorsítása
- egészségmegőrzés
- regenerálódás
- rehabilitáció
- motoros képességek fejlesztése (fiatal sportolók)
- képességfejlesztés felgyorsítása
- mozgásműveltség bővítése
- pozitív személyiség vonása kialakítása

Jellemzői:
- sokféle gyakorlat
- nagy variációs és kombinációs lehetőség
- egész szervezetre vagy egyes testrészre lokalizálható
- szervezetre kifejtett hatása célzottan változtatható
- életkornak megfelelően variálható
- felszerelés és helyigénye minimális
- időjárástól független
- kondicionális és koordinációs képességeket egyaránt fejleszti, javítja

Alkalmazás területei:

Általános Speciális
Óvodások testnevelése Élsportolók edzése, versenyzése
Közoktatás, felsőoktatás Fegyveres testületek és tűzoltók motorikus
felkészítése
Testnevelési bemutatók sportünnepélyek Regeneráció
Rekreációs tevékenység (Sport for All – Rehabilitáció
mindenki sportja)
Cselekvés tanulás
Gimnasztikai alapfogalmak:
1) alapforma:
- a mozgás legkisebb alkotórésze
- egyszerű testhelyzetek felvétele
- egy ízületben vagy egy forgástengely körül történő mozdulat
- egy erőkifejtéssel létrehozott egyirányú mozdulat
Fajtái:

statikus (tartásos alapforma) dinamikus (mozgásos alapforma)

- szimmetrikus testhelyzet
- rögzített kiinduló helyzet
pl: fekvőtámasz, terpeszállás,
hanyattfekvés stb.
- izomerő vagy gravitációs erő
hatására létrejövő befejező
mozdulat
pl: törzshajlítás, karemelés,
láblendítés

2) gyakorlat
Kettő vagy több alapformát ütembeosztás szerint összekapcsolunk, gyakorlatot kapunk.
Gyakorlat csoportosítása különböző szempontok szerint:
a) Minőség szerint:

 egyszerű (két alapforma)

 összetett (kettőnél több alapforma)
 többszörösen összetett (több összetett gyakorlat)

b) Külső erők hatása szerint:

statikus
Rögzített kiinduló helyzetből elinduló
mozgást több ütemen keresztül
megtartjuk.
pl: zsugorülésből nyitódás lebegőülésbe 8
ütemen keresztül
dinamikus
Rögzített kiinduló helyzetből legalább
kettő mozgásos alaphelyzet végrehajtását
tartalmazza.
pl: guggolásból emelkedés jobb láb
lendítéssel előre, karlendítés magas
tartásba

c) Formai jegyek alapján:

Határozott formájú gyakorlatok Határozatlan formájú gyakorlatok

- meghatározott kiindulóhelyzet - természetes mozgásokra épül,
- ütemekre bontott végrehajtását a sportolóra,
- meghatározott terjedelmű tanítványra bízzuk
- meghatározott tempójú pl: futás térdemeléssel, szökdelés
- meghatározott végrehajtási guggolásban csípőretartással, indián
kivitelű szökdelés stb.
pl: k.h.: terpeszállás, oldalsó
középtartás
1. ütem: törzsdöntés előre
2. ütem: törzshajlítás előre, boka
érintéssel
3. ütem: u.a., mint az 1. ütem
 4. ütem: u.a., mint a k.h.

d) Folyamatos végrehajthatóság alapján:

Zárt (ciklikus) Nyitott (aciklikus)

Folyamatosan ismételhető, a gyakorlat Csak megszakítással ismételhető, nem tér
visszatér a k.h.-be. vissza a k.h.-be.
pl: 4 ütemű szabadgyakorlat

e) Izomrendszerre kifejtett hatás alapján:

erősítő nyújtó ernyesztő vegyes

Az ízületet alkotó Az ízületi csontvégek Ellazuláskor az
csontvégek közelednek távolodnak egymástól, izmok tónusa
egymáshoz, az izom has az izmok hossza nő, megfelelő szintre
megrövidül vagy a izomtónus nő, külső áll be, vagyis
hossza nem változik, de vagy belső hatás kell csökken.
a tónusa növekszik. hozzá. Fajtái:
Fajtái: Fajtái: - aktív – az
- dinamikus – pl. - aktív – a nyújtást ellazított
ereszkedés, az ellentétes testrészek nagy
döntések, (antagonista) ívű lendítése
szökdelések, izmok lengetése
ugrások, emelések összehúzódása - passzív –
- statikus – pl. mellső váltja ki. pl. végtagok,
fekvőtámaszban törzshajlítás hátra testrészek ejtése
karhajlítás két (deltaizom hátulsó és lerázása
ütemen keresztül része és a
történő kitartása csuklyásizom Relaxáció: mentális
összehúzódik, ellazulás,
deltaizom elülső pl. autogén tréning
része és a mellizom
megnyúlik).
- passzív – a nyújtást
külső erőhatás vagy
más izmok
erőkifejtése hozza
létre. pl.
terpeszülésben
törzshajlítás előre
társ segítségével.

f) A testrészek és az egész test arányos foglalkoztatása alapján

Szimmetrikus Asszimetrikus
Szerkezetileg: Funkcionálisan: Szerkezetileg: Funkcionálisan:
A test bal és jobb A test mindkét A test bal és jobb A test két oldalának
oldala oldalának oldala nem izomcsoportját nem
szempontjából a izomcsoportját tükörképe egyformán
mozdulat tükörképe egyformán egymásnak. használja.
 egymásnak. használja. pl. malomkörzés pl. oldal
pl. páros karkörzés pl. mellkas emelése előre fekvőtámasz
előre

3) gyakorlatsorozat
Olyan gyakorlatok összessége, amelyben azok a szervezetre kifejtett hatásuk vagy
funkciójuk szempontjából rendszert alkotnak, rendezettek.

4) gyakorlatlánc
Olyan gyakorlatsorozat, ahol az előző gyakorlat befejező helyzete, a következő gyakorlat
kiinduló helyzetével megegyezik, az egyes gyakorlatok láncszerűen kapcsolódnak
egymáshoz.

Gyakorlatok tartalma, formája, szerkezete

1) Tartalom: az adott cél elérésére végzett gyakorlat. pl. bemelegítő, levezető, testtartás javító.
2) Forma: külső megjelenés – látható, érzékelhető mozgáskivitel meghatározza az életkor,
előképzettség és a kitűzött cél.
3) Szerkezet: a mozgás fázisának és ritmusának összekapcsolódása.
Összetevői: térbeli, időbeli, dinamikai, kifejezés – összetevői szerkezet.
a) térbeli szerkezeti összetevő:
kiinduló helyzet: a mozgás előtti megkezdési helyzet
mozgás iránya: a test vagy testrészek elmozdulásának iránya
mozgás terjedelme: kiinduló helyzetből a befejező helyzetig megtett távolság
helyváltoztatás: elmozdulás, haladás mértéke (m vagy lépésszám)
helyzetváltoztatás: testrészek elmozdulásának ízületi szögváltása (fok)
befejező helyzet: a gyakorlat végső testhelyzete
b) időbeli szerkezeti összetevő:
mozgás időtartalma: az az idő, amíg a végrehajtás tart (sec, perc, óra)
mozgásütem: gyakorlatrészek időtartalma (mozgásütem)
mozgás sebessége: időegységre eső megtett út (gyorsulás vagy lassulás)
mozgás tempó: sebesség függvénye. Időegységre eső mozgásgyakoriság, mely lehet
o lassú: 30 mozdulat/ perc
o közepes: 60 mozdulat/ perc
o élénk: 90 mozdulat/ perc terhelési összetevő
o gyors: 120 mozdulat/ perc
c) dinamikai összetevő:
a mozgás végrehajtása közben fellépő külső és belső erők viszonya.
külső erő = belső erő: statikus erőkifejtés pl. lebegő ülés
külső erő > belső erő: dinamikus fékező erőkifejtés pl. karleengedés vagy ereszkedés
külső erő < belső erő: dinamikus legyőző erőkifejtés pl. karemelés, lábemelés
d) kifejezés összetevői:
A mozdulatok, alapformák, gyakorlatok, végrehajtásában megjelenő érzelmi vagy
érzelmet keltő hatásmechanizmus. pl. szabadság, monotónia, agresszivitás, finomság,
érzékiség.
 9. A mozgástanítás folyamata

Mozgásoktatás folyamata

1) Új ismeretek feldolgozása (konkrét tények nyújtása)

- bemutatás, magyarázat akusztikus és vizuális ingerek
- motiválás érdeklődés felkeltése
- kornak megfelelő lényeg kiemelés nem érzékeli a lényeget

2) Megszilárdítás == gyakorlás
- hatáskiváltás – fizikai képességek fejlődése
- azonos körülmények, amíg a jártasságot el nem érik

3) Ellenőrzés – visszajelzést ad a gyereknek

4) Gyakorlati alkalmazás

– megváltozott körülmények között, lehetőség nyíljon az önálló megoldásokra

Kiegészítés
Az óvodai testnevelés oktatási folyamatának sajátosságai
A testnevelés oktatási folyamatában is ismeretek szerepelnek. Már az óvodában is úgy kell a
gyermekekkel ezen ismereteket elsajátítani, hogy azokat mindennapi életükben is alkalmazni
tudják. A testgyakorlatok azonban nemcsak elméleti ismeretek, gyakorlati cselekvésekben
valósulnak meg, azaz mozgástevékenységek, amelyeket jártasság, illetve készség szintjére kell
emelni. E folyamat aktív gyakorlás során alakul ki. A gyakorlás élettani hatása fejlesztőleg hat a
szervrendszerek kialakult működési szintjére, azaz tökéletesíti, gazdaságosabbá teszi működésüket.
A testnevelési foglalkozások folyamatában szereplő didaktikai feladatok:
1. A gyermekek megismertetése konkrét tényekkel; elemzés, analízis, szintézis, absztrakció,
általánosítás, végrehajtási kísérletek.
2. Megszilárdítás: gyakorlás, hatáskiváltás.
3. Ellenőrzés.
4. Gyakorlati alkalmazás.
1) Konkrét tények nyújtása (új ismeretek feldolgozása)
Az ismeret nyújtása során, amit a bemutatás és magyarázat módszerével végzünk,
akusztikus és vizuális ingerekkel hatunk a gyermek érzékszerveire. Az ingerek által kiváltott
érzékelés és észlelés azonban csak akkor vezet a testgyakorlatok felfogásához, ha a gyermek tudatos
figyelmet tanúsít a tanulandó gyakorlat iránt. A szándékos figyelem az oktatás lényeges lélektani
feltétele. Ne csak a gyerekek érdeklődését keltsük fel az ismeretnyújtás során, de megfelel tanulási
szándékukat is. A kisgyermek életkori sajátosságaihoz tartozik, hogy nem érzékeli a lényeget. Az
óvón a gyakorlat elemzésével tárja fel a gyakorlatot alkotó műveleteket, kiemeli a gyakorlat
lényegét, a vezet műveletet. A gyakorlat lényegét az egész gyakorlat bemutatásával értetjük meg,
ügyelve arra hogy a gyakorlat egységét a részek ne homályosíthassák el. A szavakban, nyelvi
kifejezésekben megfogalmazott lényeg megértése, felfogása, a gyakorlat elhelyezése a már
elsajátított ismeretek körébe, más gyakorlatokkal való összefüggések feltárása, az absztrakciók és
általánosítások megalkotásával jön létre. A vezet műveletet a gyermekek szókincséhez és
fogalomköréhez igazodva közöljük. Pl. a helyből távolugrás vezet műveletét, az elrugaszkodást a
középső csoportban így értetjük meg a gyerekekkel: „az ugrik messzire, aki erősen és gyorsan löki
el magát lábbal a földtől”. Nagycsoportban: „ ugorjatok el erősen, gyorsan lendítsétek előre a
karotokat, így hosszabbat ugorhattok.” Ismerje az óvón csoportja fejlettségi szintjét és nyújtson
ennek megfelel optimális mélység és nehézség „tényeket”. Ha alacsonyabb szinten nyújt ismeretet
nem követel a gyermektől erőfeszítést, ha magasabb nívót alkalmaz, maximalizmusba esik. Mindkét
esetben megfosztja a gyermekeket attól az örömtől, amit számukra a közös erőfeszítéssel végzett
felfedezés nyújthat.

2) Megszilárdítás, gyakorlás hatáskiváltás

A megszilárdítást a testnevelésben a gyakorlással oldjuk meg. A gyakorlás körülményei épp
ezért mindaddig azonosak, amíg a mozgás végrehajtásában a gyermekek a jártasság szintjét el nem
érik. A gyakorlás a testnevelés oktatási folyamatában az a mozzanat, amelyben a képzés és oktatás
szerves összefüggése szembetűnő. A gyakorlás folyamata vezet el a mozgásjártasság
kialakulásához. Egyben a gyakorlás, vagyis a testgyakorlat többszöri végrehajtása, váltja ki a
szervrendszerek alkalmazkodását, az ismételt munkavégzéshez. A testgyakorlat izomműködéssel
végzett mozgástevékenység, s mint ilyen ingerként hat a mozgás végrehajtásában közvetlenül
résztvevő, vagy azokat ellátó szervrendszerek működésére. Ezért gyakorlás közben fejlődnek a
gyermek fizikai képességei.

3) Ellenőrzés
Az óvodai testnevelési foglalkozásokon az ellenőrzés az oktatott ismeret megértésére, a
testgyakorlat helyes végrehajtására irányul. Az ellenőrzés mint didaktikai mozzanat a testnevelés
egész oktatási folyamatát végig kíséri. A mozgások elsajátítását- az első észleléstől a
mozgáskészség kialakulásáig- az alkalmazható ismeretekig, azaz a tudásig, állandóan ellenőrizni
kell. Az ellenőrzés a gyakorlatban a hibajavítás után valósul meg. A testgyakorlatok elsajátítási
folyamatában több szakaszt különböztetünk meg, s e szakaszok mindegyike összeolvad egy előző,
és egy következő szakasszal. A testgyakorlat elsajátításának folyamata ezen túl még egyéni
eltéréseket is mutat, az adott gyermekcsoport életkori-fejlettségi szintjének különbségei szerint. A
mozgástanulás minden szakaszára és az óvodáscsoport minden egyénére irányuljon az óvón
ellenőrzése. Az ellenőrzés egyúttal visszajelentés is az óvón munkájáról.
4) Gyakorlati alkalmazás (változó körülmények közötti alkalmazás)

A jártasság szintjére fejlődött ismereteket megpróbálhatjuk a gyakorlás eddigi

körülményeinek megváltoztatásával végrehajtani. (Pl. megváltoztatja a gyakorlat kiinduló helyzetét,
vagy összekapcsolja a testgyakorlatot egy megelőző vagy követő másik gyakorlattal, vagy
versenyben alkalmaztatja.) Mindenképpen tartsa szem előtt az óvónő hogy a gyakorlati alkalmazás
nyújtson lehetőséget a gyermekek önálló megoldási módjaira. Így válik a változott körülmények
közötti alkalmazás folyamatában a mozgásjártasság mozgáskészséggé, az ismeret tudássá. Az
oktatás folyamatában szereplő mozzanatok csak elméletileg különíthetők el egymástól, az óvodai
testnevelési foglalkozásokon a nevelés, oktatás, képzés feladatainak megoldása során átszövik
egymást.
 10. Oktatási módszerek, eljárások

Megválasztásának szempontjai:
- nevelési célok
- egyszerű vagy összetett a gyakorlat
- életkori sajátosságok
- létszám
- előképzettség
- tárgyi feltételek

Ismeret közlés:

Hogyan?
Verbálisan Vizuálisan
- magyarázat - bemutatás (közvetlen)
- beszélgetés - gyerek
- elbeszélés - pedagógus
- kiegészítés - szemléltetés (közvetett)
- magyarázat - képek
- rajzok

Gimnasztika vezetés módszerei / lsd. gyak. órák 😊 (már aki tudott menni és volt) 😊

Új anyag oktatása során: (és gyakorlás)

1) utánzás
- pedagógus által bemutatott
- természetből vett ismeretek (nyuszi, fa)
- mindennapos életből (harang…)
2) természetes, játékos módszer („Ki tud úgy…?”)
3) cél gyakorlatok – sikeres végrehajtást elősegítő feltételek
4) rávezető gyakorlatok – lényeges rész gyakorlása
5) kényszerítő helyzetek
6) segítségadás – átsegít..
- közvetlen, tevőlegesen
- hanggal
- szerrel

Hibajavítás módszerei
- hogy ne a rossz mozgás rögzüljön
- lényegét az okát kell keresni
- egyéni adottságok

oka lehet:
- rossz megértés rossz magyarázat
- helytelen képzet
- fáradtság, érdeklődés hiány
 - kialakulatlan rossz ideg-izom beidegződés
- rossz szervezés

újbóli bemutatás pedagógus sugárzása szervezés javítása

Javítás szempontjai:
- lényeges – lényegtelen
- fontossági sorrend
- megfelelő időben
- röviden, tömören
- utoljára jó bemutatása
- általános hiba, együttes javítás
 11. Foglalkoztatási formák, differenciálás

Foglalkoztatási formák a testnevelési órán

osztályfoglalkoztatás csapatfoglalkoztatás
- együttes vagy frontális ~ - együttes ~
- csoportonkénti ~ - csoportonkénti ~
- egyenkénti ~ - egyenkénti ~

A foglalkoztatási forma kiválasztása

 Kiválasztáshoz figyelembe kell venni:
o a rendelkezésre álló időt;
o a feldolgozandó tananyag mennyiségi és minőségi jellegét;
o a lehetőségeket (gyakorló helyek, eszközök, szerek);
o a csoport (osztály) létszámát;
o az oktatási módszereket.
Osztályfoglalkoztatás
 Jellemzője: az osztály minden tanulója azonos tananyaggal foglalkozik.
 Fajtái:
o Együttes vagy frontális osztályfoglalkoztatás;
o Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás;
o Egyenkénti osztályfoglalkoztatás.
Együttes vagy frontális osztályfoglalkozás
 Jellemzője: minden tanuló egyidőben ugyanazt a gyakorlatot, feladatot hajtja végre.
 Felhasználható:
o Bemelegítésnél:
 járásban, futásban végzett gyakorlatoknál;
 szabadgyakorlatoknál;
 kéziszergyakorlatoknál, ha van elegendő szer
 rendgyakorlatok oktatásánál;
 talajtorna:
 rávezető gyakorlatok,
 egyes elemek együttes gyakorlása;
 atlétika:
 futásgyakorlatok;
 labdajátékok:
 labda nélküli gyakorlatok,
 egyszerűbb labdás gyakorlatok: pl.: labdavezetés

1. ábra: Frontális osztályfoglalkoztatás (Makszin Imre alapján)

 Előnye:
o könnyen kialakítható az alakzat;
o gazdaságos az időkihasználás;
 o a tanár irányító tevékenysége kiterjed minden tanulóra;
o javítás együttesen és egyénileg is történhet;
o a gyakorlás intenzitása, tempója, mennyisége változtatható;
o a rend könnyen áttekinthető;
o korra és nemre való tekintet nélkül alkalmazható.
 Hátránya:
o az egyéni adottságok korlátozottan érvényesülnek;
o önálló gyakorlás nincs;
o teljesítmény ellenőrzésre kevés a lehetőség;
o sok szert és eszközt igényel.
Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás
 Jellemzője: minden tanuló ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, ugyanazzal a tananyaggal
foglalkozik, de bizonyos körülmények miatt (kevés a kéziszer, a szer, kicsi a hely, nem
látható át a gyakorlás) csoportokban.
 Alkalmazható:
o kéziszer gyakorlatoknál;
o előkészítő szergyakorlatoknál (pad, bordásfal);
o labdás gyakorlatoknál
o torna elemek gyakorlásánál
o atlétikai futásoknál, dobásoknál stb.
 Megoldások a csoportok foglalkoztatásához:
o egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik figyel, majd cserélnek;
o egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik hasonlót végez szer nélkül;
o egyik csoport végzi a feladatot, a másik állandó jellegű gyakorlatot, vagy kiegészítő
feladatot végez.

2. ábra: Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin Imre alapján)

 Előnye:
o rugalmasan alkalmazható különböző felszereltségi feltételek között;
o megszervezés viszonylag egyszerű;
o nagyobb az önállóság;
o a hibajavítás az egész osztálynak szól.
o egyes tananyagok gyakorlásánál biztosítja a terhelés – pihenés megfelelő arányát.
o várakozás közben megfigyelhetők a társak, információ szerezhető a végzendő
feladatról.
o a társak megfigyelése motiváló hatású lehet.
 Hátránya:
o az időkihasználás nem elég gazdaságos;
o az intenzitás a csoportok váltása miatt mérsékeltebb.
Egyenkénti osztályfoglalkoztatás
 Jellemzője: a tanulók a feladatot egymásután, egyenként hajtják végre.
 Előfordulhat olyan feladatnál, ahol a tanítónak, tanárnak kell segítséget nyújtani,
ellenőrzéskor, értékeléskor.
  Lehetőleg ritkán alkalmazzuk, mert gazdaságtalan az időkihasználás, sok a „holt idő”, sok
lehetőség adódik a fegyelmezetlenségre.

3.ábra: Egyenkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin Imre alapján)

Csapatfoglalkoztatás
 Jellemzője: az osztály tanulói egyidőben, csapatokra osztva, különböző tananyaggal
foglalkoznak.
 Fajtái:
o Együttes csapatfoglalkoztatás;
o Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás;
o Egyenkénti csapatfoglalkoztatás.
A csapatfoglalkozás szervezési kérdései:
 A csapatok kialakítása;
 A csapatok cseréje.
 A gyakorlóhelyek kialakítása, berendezése;
 A gyakorlási anyag ismertetése;
 A munkafegyelem biztosítása;
 A munka ellenőrzése, irányítása;
Csoportszintű differenciálás
Csoportszintű differenciálás esetén heterogén és homogén csoportokat alakíthatunk ki, mely
csoportok a tanulói összetétellel jellemezhetőek és előre tervezhetőek.

 Heterogén csoportok kialakításakor arra törekszünk, hogy a csoportok közel azonos tudású,
képességű, hasonló teljesítményre képes egységekké váljanak. Fontos, hogy a csoport tagjai
segítsék, biztassák egymást, legyenek toleránsak, empatikusak egymással. Feltétlenül
használjuk ki az adódó nevelési helyzeteket. Amennyiben versenyhelyzetet teremtünk a
csoportok között fontos, hogy helytelen csoportalakítás miatt ne teremtsünk olyan helyzetet,
amikor is egyik vagy másik csoport eleve hátrányban érzi magát, elveszti motivációját (pl.:
sor- és váltóversenyek).

 Homogén csoportok alakításának alapja, hogy a tanulókat tudásuk, képességeik szerint

különítjük el. Ebben az esetben az egyéni fejlesztés kerül előtérbe, hiszen azonos képességű,
tudású, fejlettségű tanulók alkotnak egységeket.
Mindkét csoportalakítás esetében célunk a tanulás hatékonyságának növelése, figyelembe
véve az egyéni sajátosságokat, de a differenciálás problémáját nem oldjuk meg, hiszen a
csoportok (heterogén, homogén) tudatos kialakítása csak a keretet biztosítja a gyermekek
hatékony tanulásához.

Egyéni differenciálás
 Egyéni differenciálás esetében az egyéni sajátosságok figyelembevételével alakítjuk ki a
megfelelő eljárásokat. Ezek lehetnek könnyítések és nehezítések is. Az egyéni differenciálás
magasabbfokú fejlesztés, mint a csoportban történő, mert a csoportok kialakítása csak a
lehetőségét biztosítja a fejlesztő tevékenységnek, de nem feltétlenül szolgálja a hatékony
 tanulást. Az egyéni fejlesztés hatására jelentősen javul a tanulók önálló munkavégzése,
megismerik az okát és elfogadják az egymás közötti különbségeknek, elismerik mások
erősségeit, megértéssel fogadják saját és társuk gyengeségeit. Amennyiben a differenciálás
hatására sikerélményhez jutnak a gyermekek, megnő kötödésük a testneveléshez és a
sporthoz. (Arday L.- Tihanyiné Hős Ágnes szerk., 2008)

Gyakorlati megoldások a differenciálásra

Gyakorlati megoldások a differenciálásra a testnevelésben:
 differenciálás a tanítási célokban:
o „kell” és „van” érték összevetése;
o reális, a tanulók egyéni képességeihez mért célok;
 differenciálás a tananyagon belül:
o tananyagcsökkentés, szelektálás, nehezítés;
o megfelelő, olykor eltérő rávezető gyakorlatok, kényszerítő helyzetek;
 differenciálás a követelményekben, értékelésben, ellenőrzésben:
o az egyéni sajátosságok ismeretében kialakított célokkal összhangban alakítjuk ki a
fentieket;
o a tanulók önmagukhoz mért fejlődését vesszük figyelembe;
 differenciálás a munkaformák megválasztásában:
o figyelembe vesszük az osztály-, csapatfoglalkozás, illetve azok fajtáinak előnyeit és
hátrányait a hatékony tanulás érdekében;
 differenciálás a módszerek és eljárások alkalmazásában:
o változatos közlésmódok, hasonlatok;
o eltérő mélységű magyarázat, többszöri szemléltetés;
o hatékony segítségnyújtás; hibajavítás;
 differenciálás a terhelés összetevőiben:
o az intenzitás, a terjedelem, a pihenőidő tervszerű, egyénre szabott meghatározása;
 differenciálás a gyakorlási idő biztosításában:
o megfelelő szervezőmunka, hatékony időkihasználás szükséges, hogy a tanulásra
szánt idő igazodjon az egyéni sajátosságokhoz;
 differenciálás a motiválásban, aktivizálásban:
o a tanulásra ösztönzéskor figyelembe kell venni, hogy a tanítványaink eltérő
motivációval, aktivitással rendelkeznek;
o ezen a téren is az egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatással, neveléssel tudjuk a
motivációs szintet növelni, az aktivitást fokozni;
 differenciálás a tanítói, tanári szerepvállalásban, viselkedésben:
o fontos a rugalmasság, az empátia, a jó légkör teremtése, a bizalom, a
következetesség, az egyéni bánásmód elvének betartása a közösségi elv
figyelembevétele mellett;

 A differenciálás kérdésének vizsgálatakor meg kell különböztetnünk az átlag feletti és az

átlag alatti képességeknek és készségeknek birtokában lévőket. Az előbbi a tehetséges, az
utóbbi a lemaradó tanulók sajátja, melyek felismerése, fejlesztése igen nagy kihívást jelent a
pedagógusok számára.
 A pedagógus tevékenysége akkor lesz hatékony, ha tervszerű, körültekintő gondolkodása a
tanulók gondos megismerésével párosul, az egyéni fejlesztést megfelelő mértékben, de a
kollektív fejlesztéssel összhangban oldja meg.
 Természetesen soha nem szabad megfeledkezni a megfelelő személyi és tárgyi feltételekről,
körülményekről sem, melyek megléte hatékonnyá, hiánya lehetetlenné teszi a differenciált
oktatást.
 12. Motoros képességek, kondicionális képességek

Testi képességek rendszere:

Kondicionális képességek koordinációs képességek hajlékonyság

lazaság képessége
- erő
- gyorsaság
- állóképesség

Izom felépítése, működése

Erő: külső ellenállások legyőzése az izomzat rövidülésének és feszülésének segítségével

Kontraktilitási jellemzők:
- izomhoz érkező ingerület jellege, erőssége
- az izom keresztmetszete
- izom hossza
- az aktivizált izomrostok száma
- a mozgáskoordináció színvonala

Erőkifejtés módjai:
- összehúzódás = dinamikus = izomtónus gyakorlatok
- tónusnövekedéssel, izom hosszának változása nélküli = statikus = izometriás gyak.
- izom megnyúlásával = dinamikus engedő = pilometriás gyak.
- váltakozó feszüléssel, rövidüléssel = auxotóniás gyak.

Erőfajták szerinti csoportosítás:

- alaperő (alapvető mozgást biztosítja)
- maximális erő (egyszeri legnagyobb…)
- gyorserő (rövid ideig tartó, közepes ellenállás ellenében…)
- erőállóképesség (tartós erő terhelés ellenében…)
- relatív erő – testsúlyhoz viszonyított: maximális erő/kg

Gyorsaság: idővel mérhető tulajdonság

Formái:
- mozgás gyorsaság
- mozdulat gyorsaság
- reagálás gyorsaság

A gyorsaság függ:
- az idegrendszer szabályozó tevékenységétől
- az izom morfológiai sajátosságaitól – gyors, lassú rostok
- az izomerő éppen aktuális szintjétől
- az izom lazaságától, rugalmasságától
- pszichikai tényezők – optimális izgalmi állapot (versenyláz, apátia)
Állóképesség: a terhelés alatt, az elfáradással szembeni ellenállóképessége a szervezetnek

Az energiaellátás függ:
- szív, vérkeringési, légző funkcióktól
- az anyagcsere folyamatoktól
- az ideg, hormonális rendszer energia mozgósító lehetőségeitől
- a gazdaságos felhasználástól (mozgáskoordináció szintjétől)
- pszichikai funkcióktól (pl. tűrőképesség, küzdőképesség)

Az anyagcsere folyamatok függvényenként felosztható:

- hosszútávú állóképesség = aerob = O 2 melletti 15’ – 30’
- középtávú állóképesség = részben anaerob = O2 szegény 2’ – 5’
- rövidtávú állóképesség = anaerob = ATP glikolízissel 2’ alatt
 13. Motoros képességek, koordinációs képességek, mozgástanulás fázisai

Testi képességek rendszere:

Kondicionális képességek koordinációs képességek hajlékonyság

lazaság képessége

Koordinációs képességek alapfeltétele a mozgásszabályozás

A koordinációs képességek megnyilvánulási formája = ügyesség – pedagógiai fogalom

A mozgástanulás eredményessége
- a feladat bonyolultságától függ
- mozgás - idő, térbeli, dinamikai szerkezetétől függ
- gazdaságos végrehajtástól függ
- célszerű mozgás kiválasztástól függ
- a megtanult mozgás alkalmazni tudásától

Mozgás szabályozása:
1) Érzékszervek információs felvevő tevékenysége
2) Mozgásfolyamat programozása
3) Vezérlő impulzusok (irányító és szervező impulzusok) továbbítása
4) Végrehajtás (működés)
5) Visszajelentés – reafferentáció
6) „Kell és van” összehasonlítása
7) Szabályzó impulzusok („korrekciós” impulzusok) küldése az izmokba.

Érzékszervek szerepe
3-8 éves kor között
- az érzékszervek információ felvevő és feldolgozó képessége fejlődik a legintenzívebben.
- a szenzoros integráció (az érzékszervek hasznos összerendezése) időszaka.
- minden képesség tekintetében behatárolható az az időszak, amikor az a leghatékonyabban
fejleszthető (szenzitív fázisokban)
- nagyon fontos, hogy ebben az időszakban megfelelő minőségű és mennyiségű inger érje a
gyermek szervezetét
- ezért a koordinációs képességek fejlesztésére egyik legalkalmasabb időszak az első
gyermekkor.

(Ezen időszakok előtt, és után a fejlődéshez nagyobb mennyiségű illetve hosszabb ideig tartó
inger szükséges, és a tanulás még ebben az esetben sem lesz olyan hatékony.)
Specifikus koordinációs képességek

Mozgáskészség kialakulása (fiziológiai mechanizmus)

1) Generalizációs szakasz
a mozgásra vonatkozó ismeretek felfogása megértésétől az első sikeres végrehajtásig
tart
= Tájékozottsági szint
az ingerület szétterül az agykérgen, a serkentés általános = generalizált
jellemzői:
- fölösleges izmok működése
- sok fölösleges mozgás
- görcsös, merev mozgás

feladat: a helyes mozgásképzet kialakítása

DURVA KOORDINÁCIÓS SZAKASZ

2) Koncentrációs szakasz
- első sikeres végrehajtástól a jártasság kialakulásáig tart.
- Az idegek serkentése és gátlásának egyensúlya kialakul.
- A serkentettség koncentrálódik az agyban is.
- A részcselekvések között kapcsolat alakul ki. = ez a DINAMIKUS
SZTEREOTIPIA = FELTÉTELES REFLEX KAPCSOLAT
- Fontos az ellenőrzés, a visszajelzés, hogy a jó alakuljon ki, a jó rögzüljön.
jellemző: még figyel a gyermek, ezért labilis!
 3) Stabilizációs szakasz
- A dinamikus sztereotípiák megszilárdulnak
- A mozgás végrehajtása automatizálódik = kialakul a mozgáskészség!
- Már nem kell figyelni a mozgásra, felszabadul a tudat az ellenőrzés alól. Másra is
figyelhet.
- Működőképes – Alkalmazható ismeret – Tudás
FINOM KOORDINÁCIÓS SZAKASZ
Transzfer hatások: bilateriális, pozitív, negatív
 14. A foglalkozás megtervezése (bemelegítés és befejező rész)

Bemelegítés
A szervezet bemelegítése játékos módon, játékokkal.
Tartalma: járások, futások, sokmozgásos játékokkal.
- Rendgyakorlatokat nem használunk az óvodai mozgásos tevékenységek szervezésénél.
Azokat különböző járások, mozgásos játékok helyettesítsék (pl. nap-felhő, kutya-kutyaház,
kilfi-gombóc-palacsinta).
- Gimnasztika: más a szerepe, mint eddig volt. A hagyományos gimnasztikai elemeket önálló
sportmozgásként kezeljük, de csak akkor, ha szükségesnek ítéljük. Alapmozgásokat
tanítsunk és ügyeljünk a minél pontosabb mozgáskivitelezésre. A gimnasztika fejleszti
o a ritmusérzéket,
o a testsémát,
o az izomérzékelést,
o a téri tájékozódást,
o az izomegyensúlyt.
- A gimnasztika helye rugalmas, akár a befejező részben is helyet kaphat.

A helyes testtartás kialakítása érdekében eszközökkel, zenével a kívánt hatás fokozhatóvá válik.
Oktatása:

- kezdő fejlettségi fokon lévő gyerekek esetében alapmozgásokat tanítsunk, ne ütemezzünk,

hogy magát a mozdulatot, annak irányát, dinamikáját, pontos végrehajtását kelljen csak
figyelniük.
- haladó és befejezett fejlettségi szinten lévő gyerekek esetében, ha már jól megy az alap
mozgás kivitelezése, időnként ütemezhetünk is, ezáltal fejleszthető a gyermek ritmusérzéke.
A legjobb oktatási módszer az utánzás.

Befejező rész
Ebben a szakaszban történik a terhelés korrigálása, fokozással vagy csillapítással, illetve
relaxálással, csendesítő játékok végeztetésével. Feladatokat hatásuk és a gyerekek igényei szerint
válasszuk.
 15. A foglalkozás megtervezése (fő rész)

Fő rész:

- 12-22 perc
- itt kell a legnagyobb mértékű terhelésnek bekövetkeznie.
- Erre alkalmas az együttes, illetve csoportos foglalkoztatási forma, ahol is nagy ismétlési
számmal végezzük a gyakorlatokat.
- Legalkalmasabb rá a játék, csak végig kell gondolnunk, hogy mit, milyen játékkal
szeretnénk fejleszteni. Mozgásos játékok végzése során a gyermek sokkal később észleli a
fáradtságot.
- Változatos tornaszerek, eszközök használatával a kívánt hatás tovább fokozható, biztosítva a
megfelelő motivációs állapotot. Kiválóan fejleszti:
- az állóképességet
- a mozgásügyességet
- a gyorsaságot
- a koordinációs képességet
- a keringési rendszert
- a légzőszervek működését
- a kognitív képességeket,
- az emocionális képességet.
- Fontos odafigyelni a terhelés és pihenő szakaszok arányaira az életkori sajátosságok és
egyéni képességek figyelembevételével.

- szervek, szervrendszerek fejlesztése

- természetes mozgások fejlesztése (futás, ugrás, mászás, dobás stb.)
- motoros képességek fejlesztése (erő, gyorsaság, állóképesség, koordináció)
- új mozgásformák tanulása, gyakorlása
- fegyelem, kitartó munkavégzés
- pozitív személyiség jellemzők (bátorság, kezdeményezés, akarat, becsületesség, őszinteség)
- szocializáció (bajtársiasság, egymás megsegítése, együttműködés)
- tornaeszközök: tornapad, bordásfal, tornaszőnyeg, labdák, botok, buzogány, ugráló kötél,
karika, babzsák

Testnevelés foglalkozások típusai

- új mozgás tanulása
- ismétlő-gyakorló óra
- tanult mozgás alkalmazása
- ellenőrző, értékelő óra
- vegyes típusú óra
 16. Mozgás vázrendszere, mozgásszabályozás

Részei:
1) Passzív rész: csontok (206 db, testsúly 10%-a) és ízületek
2) Aktív rész: az izmok rendszere

Általános csonttan:
- testünk szilárd állományát csontok alkotják (10% testtömeg)
- csontok együttese (206 db): SKELETON (csontváz)

Csontféleségek:
1) Hosszú csöves csontok (végtagok)
2) Rövid csontok (ossa digitorum)
3) Lapos csontok (sternum, scapula)
4) Köbös csontok (ossa scarpi et tarsi)

Szerepe:
- Alkotják testünk szilárd vázát.
- A mozgás passzív részét képezik.
- Védik a belső szerveket (koponya, mellkas).
- Fontos szerepet játszanak a vérképzésben (lapos csont > vörös csontvelő).
- Részt vesznek a kalcium (Ca) és a foszfor (P) anyagcserében.

A csont szerkezete:
csontösszetétel: A csont szerkezete:
- 40% víz, 60% szárazanyag
- Mg és Ca foszfát, karbonát, fluorid

csontsejtek:
- osteoBLAST: csontKÉPZŐ
- osteoCYTA: csontSEJT
- osteoCLAST: csontFALÓ
A csontokat trabeculáris (rácsos) szerkezet erősíti

A csontszövet a szervezet legkeményebb szövete. A csont sűrűségét és szilárdságát a benne

lévő ásványi sók adják, a kalcium és a foszfor.

Csonthártya:
- csontokat kívülről borítja
- védi a külső hatásoktól
- biztosítja a vérellátást
- biztosítja az idegellátását (érzékelő idegrostok magában a csontszövetben nincsenek,
csak itt > ezért sérülése erős fájdalommal jár)
- csonttörés gyógyulása is a csonthártya révén valósul meg
- ha a csontot megfosztjuk a csonthártyától a csont elhal

Csontok növekedése:
- belső elválasztású mirigyek (agyalapi mirigy) által termelt hormonok szabályozzák
 - 18-20 (25.) életévig tart
- iránya szerint:
a) vastagságbeli > a csonthártyában lévő csontépítő és csontlebontó sejtek által
b) hosszirányú > csontvégeken, az ún. növekedési porckorong segítségével

Csontösszeköttetések

ízület = ARTICULATIO Az ízületeknek különböző formái vannak. (szalagos, porcos, csontos)

Az ízületek típusai:
- feszes (keresztcsont- kulcscsonti ízület, kéztőcsontok között, lábtőcsontok között, csigolya -
közti ízületek, keresztcsont- csípőcsont között)
- csukló (könyök, térd, boka, ujjpercek)
- forgó (pl orsócsont singcsont között)
- tojás (csukló, kézközépcsontok és ujjpercek között, lábközépcsontok és ujjpercek között)
- nyereg (hüvelykujj kézközépcsontja és ujjperce között
- gömb (váll, csípő)

A mozgástengely száma szerint:

o egytengelyű
 ujjperccsontok
 hajlítás, feszítés
o kéttengelyű
 egyik kéztőcsont és az I. kézközépcsont közötti nyeregízület
 első tengely mentén > hajlítás, feszítés
 második tengely mentén > távolítás, közelítés

A csontvázrendszer

Gerinc:
- A gerincnek oldalnézetben kétszer S alakú élettani görbülete van:
o nyaki és ágyéki szakasz előre domborodik (lordosis)
o háti és keresztcsonti szakasz hátra domborodik (kyphosis)
 - A két lábon járás, a fölemelkedés miatt nagy súly nehezedik a gerincoszlopra (főleg az
ágyéki szakaszra)
- Mozgásai: előre- és hátrahajlás, oldalirányú hajlások, forgó mozgás, rugózás (porckorongok
révén)

Mellkas: A mellkas felépítése:

- védi a benne található szerveket

- fontos szerepe > légzőmozgásokban
- csontjai:
1) bordacsontok:
- 12 pár indul el a gerinctől és halad előre
- fel-le mozgásra képesek
- gerinchez ízesülnek:
o 7 pár borda a szegycsont testéhez (valódi bordák)
o 3 pár egymáshoz (álbordás)
o 2 legalsó pár szabadon végződik (repülőborda)
2) szegycsontok:
- a mellkas elülső falának alkotásában részt vevő, lapos csont
- részei: markolat, test, kardnyúlvány
- szivacsos állománya sok vöröscsontvelőt tartalmaz (mintavétel)

A medence felépítése A női és a férfi medence

- A férfi medence bemenete szív alakú. A férfi medence lefelé erősen szűkül és magasabb. A
szeméremcsontok hegyesszöget zárnak be. A férfimedence csontjai vastagabbak, durvábbak.
- A nő medencéjének bemenete ovális. A női medence bemenete és kimenete közötti távolság
kisebb, a medence ürege és kimenete kevéssé szűkül. A női medencénél a farokcsont
elmozdulhat, nincs összecsontosodva a keresztcsonttal, ami további tágulási lehetőséget
jelent (szülés) A szeméremcsontok ívet zárnak be egymással. A csontok finomak.
lekerekítettek.
Felső végtag csontjai:
- vállöv:
o kulcscsont
o lapockacsont
- felkar: felkarcsont
- alkar:
o orsócsont (hüvelykujj felől)
o singcsont (kisujj felől)
- kéz:
o kéztő (két sorban 8 csont)
o kézközép (5 csont)
o ujjak (5 ujj > 14 ujjperccsont)

Alsó végtag csontjai:

- medenceöv
o keresztcsont
o medencecsont (ülőcsont + szeméremcsont + csípőcsont)
- comb: combcsont
- lábszár:
o sípcsont
o szárkapocscsont
- láb:
o lábtő (7 erős csont)
o lábközép (5 csont)
o lábujjak (egy lábon 14 ujperccsont)

Ficam (Luxatio)- nak nevezzük az ízület sérülését, amelyben a csontvégek a csontok törése nélkül
az ízületi tok és/vagy szalagok sérülése miatt eltávolodnak.

Teendő:

1) nyugalmi helyzetben való rugalmas rögzítés

2) fájdalomcsillapítás
3) baleseti orvosi ellátás
 Csontritkulás:
A csontritkulás következtében csökken a csontok ásványianyag-tartalma és rugalmassága is,
ezáltal a csonttörések gyakoribbak lesznek és a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások
súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.
Öregedő népesség:
1) felnőttek 10%-át érinti (~ 800000)
2) ~ 40000 törést okoz évente
3) 45 éves kor feletti törések ~ 70%-ért felelős
4) időkor (D-hipovitaminozás, inaktivitás, időskori többlet mortalitás)
5) jelentős gazdasági teher

Izomrendszer:
- izomrendszer a mozgás aktív része, az izomzat az emberi test mozgató szövete
Izmok fajtái:
- simaizom
o belső szervek erek és zsigerek (gyomor, bélfal, epehólyag) falában
o működése akaratunktól független (vegetatív idegrendszer irányítja)
- szívizom
o egyesíti a harántcsíkolt és a simaizom tulajdonságait.
 erőteljes, gyors összehúzódás
 nem fárad el
 saját inger szabályozása működteti > akaratunktól független
o „minden vagy semmi törvénye” szerint > egyetlen ingerre, amely már összehúzódást
vált ki, maximális erővel válaszol
- harántcsíkolt izom
o ezek az ún. vázizmok
o csontokon erednek és tapadnak
o felépítésükben az izomrostok egymással párhuzamos izomkötegeket alkotnak
o egy-egy izomcsoport izomkötegek összességéből áll
o izmok inger hatására húzódnak össze, akaratunktól függően
o küszöbinger = az a leggyengébb inger, amely már összehúzódást vált ki
o küszöb alatti inger = ami nem vált ki összehúzódást
o küszöb feletti inger = amelynek egyre erősebb összehúzódás az eredménye
o maximális inger = amely az összehúzódás mértékét már nem növeli
o inger hatására > izomhas húzódik össze
o ha olyan sok inger éri, hogy nem tud elernyedni > akkor tartós izom-összehúzódás
jön létre = izomgörcs
o az izomrostokban kétféle fehérjeszerű anyag egymáshoz kapcsolódása eredményezi
az izom összehúzódását
o az izomban több, energiát szolgáltató biokémiai folyamat zajlik, amelyhez megfelelő
mennyiségű oxigén, tehát vér szükséges
 o ha az izom nem kap elegendő oxigént (nem jó vagy nem elégséges a vérellátás),
akkor tejsav halmozódik fel > izomláz

Izomműködés = összehúzódás és elernyedés

- szívizom: autonóm működésű
- simaizom: vegetatív idegrendszer működteti
- harántcsíkolt izom: szomatikus idegrendszer mozgató neuronjai működtetik

- A harántcsíkolt izom egy ingerre egy összehúzódással válaszol, ez az izomrángás

Az izomrángás
o Kisfokú megnyúlás
o összehúzódás
o elernyedés
- Az összehúzódás állapotban az izom újra ingerelhető
- Ha az ingerek túl gyorsak, az elernyedés egyre rövidebb, tartós izomösszehúzódás alakul ki

- Szervezetünkben az izmaink állandóan kicsit összehúzódott állapotban vannak – izomtónus

o így könnyebben indul az izmok működése
o test megtartás a gravitációval szemben
- Az egyszerű mozgások reflexek segítségével valósulnak meg
- A bonyolultabb mozgásokat az agykérgi mozgató központok irányítják

Izmok osztályozása:
- működés szerint: hajlító, feszítő, közelítő (comb: fésűizom), távolító (rövid hüvelykujj-
távolító izom), szűkítő (pupilla), emelő (lapockaemelő izom)
- alakja szerint: rövid, hosszú, széles, gyűrűs
- eredési helye szerint: egyfejű, kétfejű, háromfejű, négyfejű
- egymás működését segítő: szinergista
- ellentétesen működő: antagonista

A végtagok izmai:
- Felső végtag: vállizom (deltaizom), felkarizom (két- és háromfejű karizom), alkarizom,
kézizmok
- Alsó végtag: csípőizmok (farizom), combizmok, lábszárizmok, lábizmok

A törzs izmai:
- mellizmok: nagy és kis mellizom, fűrészizom, külső és belső bordaközi izmok, rekeszizom
- hasizmok: egyenes, ferde és haránt hasizom
- hátizmok: felületes hátizmok (trapézizom, széles hátizom, rombuszizom), mély hátizmok
(gerincmerevítő izmok)

A fej és a nyak izmai:

- mimikai izmok: fejtető izmai (nyakszirt-, homlok- és fül körüli), arcizmok (szem, orr és száj
körüli)
- rágóizmok: rágóizom, halántéki izom, külső és belső röpizom
- nyakizmok: felületes nyakizmok (nyaki bőrizom, fejbiccentő izom), mély nyakizmok,
nyelvcsont feletti és alatti izmok