10.

A tétel
Az óvodáskorú gyermek mozgásfejlődésének sajátosságai, a mozgásfejlesztés eszközei, feladatai és
módszerei az óvodában
A mozgásfejlődés alapjai és fő állomásai a születéstől az óvodáskor végéig.
I. mozgásfejlődési szakasz születéstől 10 hetes korig: (2-2,5 hónapos koráig tart)
 E szakaszban kevés a megtanulandó mozgás, annál jelentősebb viszont az
idegrendszeri és érzékszervi fejlődés (látás, hallás, tapintás).
 A születés utáni mozgásfejlődés meghatározott sorrendet követ, melyet döntően a belső
szabályozás határoz meg.
 Az újszülött reakciói „összreakciók”, a csecsemő egész teste részt vesz a reakcióban,
melyek reflektorikus úton jönnek létre.
 Az újszülött nyakizmai eleinte még gyengék ahhoz, hogy fejét megtartsa a következő
négy hét alatt erősödik meg annyira, hogy hason fekvésben néhány másodpercig fel tudja
emelni az állát és fejét rövid ideig megtudja tartani.
 Összegezve: az első nyolchetes szakasz a fizikai tehetetlenségtől a fej vízszintes tartásáig
tartó időszak.
 A legfontosabb új mozgások: a fejemelés és a fejtartás.
II. mozgásfejlődési szakasz 10 hetes kortól 30 hetes korig: (2,5 hónapos korától 7,5 hónapos
koráig)
 Ebben a szakaszban a gyermek eljut a hason fekvésben biztos fejtartástól a kezdetleges
mászásig.
 Ekkor kezdődik a „saját testtel” való játék, melynek során az akaratlagos mozgások
lassan felváltják a reflexszerűeket ami eddig véletlen volt az innentől szándékossá
válik.
 Az újszülött elkezd a tárgyak után nyúlkálni a gyermek elkezdi összehangolni a
szemét és a kezét (szem-kéz koordináció).
 A legfontosabb új mozgások: biztos fejtartás; még bizonytalan ülés; reflexszerű lábmozgás;
csúszás hason; kezdetleges mászás, gurulás
III. mozgásfejlődési szakasz 30. héttől 52 hetes korig: (7,5 hónapos korától 12 hónapos koráig tart)
 Ebben a szakaszban megkezdődik a közlekedési próbálkozások minden formája pl.:
kapaszkodva feláll és oldalazva jár a kiszemelt személyig vagy játékig.
 A gyermek képes térdelőtámaszba emelkedni és úgy hintázni előre-hátra.
 E szakaszban már a végrehajtott mozgások száma és bonyolultsága is növekszik, a
mozgások pedig komplexebbé, integráltabbá válnak.
 Elindulnak az első keresztezett mozgások megmutatkozik a mozgástervezés
praktikussága, a két testfél megfelelő koordinációja, a testséma, valamint a testérzékelés.
 A legfontosabb új mozgások: biztos ülés közben elfordulás; ülésből felkapaszkodás;
csúszás hason és háton is; kapaszkodva oldalazva járás, járás.
IV. mozgásfejlődési szakasz 52. héttől 3 éves korig: (1 éves korától 3 éves koráig tart)
 Ennek az időszaknak az elején a gyermek valószínűleg már segítséggel jár.
 Állandóan mozgásba van és mindent kipróbál, mindenbe belekapaszkodik állandó
kontroll alatt kell tartani a gyermeket!
 Ekkor már biztonságosan szalad, de lassítani, irányt változtatni még nem tud.
 E szakaszban a gyermek megtanul beszélni is.
 A legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban: biztos térdelés,
térdelőtámaszban történő mászás; állás, állásból leereszkedés; lépcsőn mászás; kúszás
ellentétes kéz-láb segítségével; hason fekvésben gurulás; ritmusra mozgás; járás; páros
lábon ugrálás; biztonságosan szaladás; labda kezelése kézzel-lábbal; lábbal hajtott guruló
játék használata
V. mozgásfejlődési szakasz 3–5 éves korig:
 Ez a szakasz összefoglalva a váltott lábú lépcsőzéstől a fejlődő egyensúlyérzékelésen át
a fejlett mozgásszabályozásig terjed.
  A gyermek cselekvéseiben 2 momentum figyelhető meg: az egyik az utánzási hajlam, a
másik pedig az önállóságra való törekvés
 A cselekvésekben egyre kitartóbbak.
 Ennek az időszaknak a végére a gyermek megtanulja az emberi létéhez szükséges
alapkészségeket, megteremtődnek a funkcionális alapok alkalmassá válik minden
mozgás magasabb szintre való fejlesztésére, az újak elsajátítására.
 Az óvodában olyan célokat, feladatokat vagy feladathelyzeteket kell teremteni a fejlesztés
során, melyek felkeltik a gyermek érdeklődését Ennek a szakasznak a végére a
gyermek iskolaéretté válik.
 A legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban: levegőssé váló járás, futás;
egyre biztonságosabb váltott lábú lépcsőzés; szökdelés 1 és 2 lábon helyben és haladással,
el- és felugrás, leugrás játékszerekről; kétkezes alsó dobás; egyre jobb labdaelkapás; lábbal
labdakezelés, megállítás, továbbítás; fejjel letámaszkodás és egyre jobb bukfenc; nyuszi-
és békaugrás; hinta, mérleghinta, csúszda, mászóka használata.
VI. mozgásfejlődési szakasz 5–7 éves kor között:
 Az iskolába lépésig hátralévő időben még lehetőség van arra, hogy a gyermek
mozgásfejlődésében történő lemaradást ki lehessen javítani.
 Ez a szakasz az első alakváltozás időszaka.
 A gyermeknek rendívül nagy a mozgásigénye.
 Ebben a szakaszban a gyermek gyakorolja az eddig már megtanult mozgásokat és
azokat bővíti újabb mozdulatokkal.
 A legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban: csúszás, mászás, kúszás, járás,
futás, ugrás, dobás, elkapás, egyensúlyozás, gurulás, függés ezeket sokféle módon
képesek végrehajtani! (pl.: előre, hátra, helyben, előrehaladással, lassan, gyorsan, egy
kézzel/lábbal, két kézzel/lábbal)

Az idegrendszer és a motoros képességek fejlődésének összefüggései.

 Az idegrendszer fejlődése és a végrehajtható mozgások összefüggenek egymással.
 Az óvodásgyermek intenzív idegrendszeri fejlődése következtében gyorsan tanul, képes egyre
bonyolultabb mozgások szabályozásár és az ismeretek megtartásához sok ismétlésre,
gyakorlásra van szüksége visszahat az idegrendszerre újabb mozgások sajátíthatók el.
 Az idegrendszeri folyamatok közül eleinte a serkentés van túlsúlyban a gátlással szemben az
óvodáskorú gyermekek mozgásigénye nagy.
 A folyamatos idegrendszeri éréssel párhuzamosan a serkentés és gátlás kiegyenlítődik a
gyermekek egyre nyugodtabbá, higgadtabbá válnak.
 Mozgás számos szerkezeti és működésbeli feltételrendszer együttes megléte esetén jön létre.
Ezek közül alapvetők:
 az idegrendszeri struktúrák (az agyi frontális lebenyben található elsődleges és
másodlagos motoros központok, a bazális ganglionok és a kisagy)
 az izomzat (az izom keresztmetszete, izomtónus, izomrostok száma/típusa, az izmok ún.
saját reflexeinek állapota)
 motoros képességek: a képességek azon csoportja, amelyek a sportmozgások megtanulásának
alapját képezik.
 kondicionális képességek:
o erő: nagysága függ az idegingerület jellegétől, illetve az izom tömegétől és
válaszától az ingerületre.
o gyorsaság: függ az idegfolyamatok minőségétől; az izgalmi és gátló folyamatok
megfelelően gyors váltakozásától; a mozgásban érintett izmok összehúzódási
és ellazulási képességétől.
o állóképesség: függ a keringéstől; az izmok anyagcsere folyamataitól; az
idegrendszer összehangolt működésétől; pszichikai tényezőktől (pl.:
motiváció).
  koordinációs képességek: főbb meghatározói az érzékszervek funkcionális
tulajdonságai, illetve a mozgásokat irányító agykérgi centrumok fejlettsége.
o ügyesség
o térbeli tájékozódó képesség
o kinesztézia (saját mozgás érzékelése): a mozgás pontosságáért felelős az
izomokban, ínakban található receptorok segítségével.
o reakcióképesség
o ritmusképesség
o egyensúlyérzék: nagy szerepe van az érzékszerveknek (legfőképpen a fülnek) és
a központi idegrendszer szabályozó tevékenységének.
o gyorskoordináció: a mozgás idegrendszeri szabályozásának minőségi
megnyilvánulásait követi le időkényszer mellett.
o állóképességi koordináció: ---II--- időkényszer nélkül
 ízületi mozgékonyság:
o hajlékonyság, lazaság: függ az izmok, szalagok elasztikusságától
 Összefoglalóan azok a képességek, melyek az izmok állapotára (erő, gyorsaság) épülnek,
korábban fejlődésnek indulnak és egyenletesebben fejlődnek, mint azok a képességek,
melyek neurológiai folyamatokon (egyensúly, ügyesség, térbeli tájékozódó képesség)
alapulnak.

A mozgástanulás fázisai.
 A mozgástanulás célja és elvárt eredménye: az új mozgások, mozgássorok készségszintre való
emelése, illetve koordinált, ügyes végrehajtása.
 fázisai:
1. Kognitív fázis/ durva koordináció:
 A gyermek megismerkedik az új mozgással, majd eljut odáig, hogy a mozgást számára
kedvező feltételek mellett végre tudja hajtani.
 módszer: motiválás, bemutatás, magyarázat, gyakoroltatás, hibajavítás, segítségnyújtás,
értékelés (formáló, segítő)
 jellemzői/eredménye:
o Folyamatosság és állandóság hiánya a mozgásban.
o Sok oda nem illő cselekvést produkál.
o Ritmuszavar
o Kombinációs készség minimalizált
o hibákkal történő végrehajtás a sikeres végrehajtás a véletlen műve!
2. Asszociációs fázis/ finom koordináció:
 Itt a mozgásfázisok magasabb szintű kapcsolata figyelhető meg az adott mozgásfeladat
teljesítésében.
 módszer: gyakorlás, hibajavítás saját és idegen visszajelzés alapján, segítségnyújtás,
értékelés (formáló, segítő)
 jellemzői/eredménye:
o Gondolkodva tanulás jellemző, de már vannak automatizáció szintjén végzett
mozgások a mozgásszerkezeti hibák eltűnnek!
o Javul a mozgások végrehajtásában az állandóság és a folytonosság.
o Edzettségnek megfelelően javuló energiagazdálkodás jellemzi
3. Automatizációs fázis:
 A megszilárdított finomkoordináció sikeres végrehajtása nehéz, szokatlan, változó
feltételek (dinamikus sztereotípiák) mellett.
 módszer: gyakorlás váratlan, változó helyzetekben; hibajavítás; értékéles (összegző);
ellenőrzés
 jellemzői/eredménye:
 o Tökéletes mozgásprogram, mozgásszerkezeti hibák csak igen nagy fáradtság vagy
izgalom hatására jönnek létre.
o A tanultakat versenyszituációban is célszerűen alkalmazza, a végrehajtás
automatikus
o Váratlan versenyhelyzetekben képes adekvát (odaillő) megoldásokat hozni.
o Optimális, gazdaságos energiafelhasználás,
 hibajavítás a mozgástanulás folyamatában:
 Helyes – helytelen szembe állítása
 Objektív információk felhasználása
 Mozgásrészek gyakorlása
 Kényszerítő eszközök, helyzetek kialakítása (pl.: távolugrásnál kifeszített gumikötél)

A mozgásfejlesztés eszközei, feladatai és módszerei az óvodában.

 eszközei: bordásfal, pad, zsámoly, billenő rácshinta, babzsák, labda, karika, hullahopp karika,
alagút, bója, mozgáskotta, egyensúlyozó mérleghinta, Greiswald, matrac, tornaszőnyeg,
trambulin, óvodai tornaszekrény, gólyaláb stb.
 feladata:
 Az óvodai mozgásfejlesztés fő feladata az alapvető mozgásformák (mászás, járás, futás,
ugrás, dobás, elkapás) fejlesztése játékosan, a gyermekek számára élvezetes módon,
valamint a mozdulatsorok összekapcsolása az iskola is erre épít, ezért fontos, hogy a
2 intézmény mozgásfejlesztő programja harmonizáljon.
 a gyermekek mozgásigényének kielégítése, valamint a gyermekek természetes
mozgáskedvének megőrzése és a mozgás megszerettetése
 Az érzékelő apparátusok (látás, hallás, tapintás, egyensúly és kinesztetikus érzékelés)
működésének és az agyi szerveződések magas szintre való fejlesztése a mozgásos
feladatok által
 vázizomzat erősítése, helyes testtartás kialakítása deformitások megelőzése
 kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése ilyenkor az izom, az ízületi, a
szív- és vérkeringési, illetve légzőrendszer aktuális működési állapotát javítjuk.
 szem-kéz, szem-láb koordinációjának fejlesztése
 a gyermekek a csapatversenyek által éljék át a siker és kudarc érzését, így megtanulva
azok kezelését, elfogadását
 módszerei:
 ismeretközlés módszerei:
a) verbális
o magyarázat: Rövid, lényegre utaló közlésforma, a leggyakoribb
módszer. Fontos, hogy fontossági sorrendbe magyarázzunk!
o beszélgetés: Akkor alkalmazhatjuk, ha a gyermekeknek már van olyan
korábbi tapasztalatuk, ami ide kapcsolható. Rövid ideig tartson a
beszélgetés, hogy ne menjen a feladat rovására!
b) vizuális
o bemutatás: Lehetőleg a pedagógus végezze! Példaértékű és mindenki
számára látható legyen. A bemutatáshoz mindig kapcsoljon másik
módszert, például magyarázatot.
o bemutattatás: Amennyiben a pedagógus nem képes az előbbi ismérvek
szerinti bemutatásra, akkor a bemutattatás módszerét alkalmazza! Ilyenkor
egy olyan gyermeket célszerű kiválasztani, akiről tudjuk, hogy képes a
feladatot helyesen kivitelezni!
 gyakorlat végrehajtásának keretében alkalmazott módszerek:
o gyakorlás: Nélkülözhetetlen módszer. A gyakorlásnál a részletekre is felhívjuk
a figyelmet! A gyakorlással nemcsak a mozgást tanulják meg, hanem a testi-fizikai
képességek is fejlődnek.
  a gyakorlásvezetési formák: utánzó formájú (pl.: óriásjárás), játékos
formájú (pl.: váltóverseny), határozott formájú (pl.: gimnasztikai feladat
végzése egyszerre, ütemezésre), utasítással történőcsak akkor lehet
alkalmazni, ha már a jártasság szintjén vannak (pl.: Fussatok 3 kört a
tornaterembe!)
o ellenőrzés: Ezzel történik az oktatás eredményességének lemérése, hiszen ez
visszajelzés a pedagógusnak és a gyermeknek is azzal, hogy hallja a pedagógus
véleményét.
o értékelés: Először mindig az egész csoportot értékeljük, majd egyénileg
mindenkit. Az egyéni értékelésnél az egész személyiséget kell értékelni, vagyis az
egyéni képességeihez viszonyított fejlődését.
 A módszerek megválasztását meghatározó tényezők:
o a nevelés célja
o a didaktikai feladatok
o a csoport fejlettségi szintje, életkori sajátosságai
o a mozgásanyag témája

A mozgásos játék jelentősége a motoros képességek fejlődésében.

 A mozgást első lépésként játékos tevékenységekkel, ún. „mozgásos játékokkal”
fejleszthetjük ezek a kevésbé szabályozott tevékenységek segítenek a gátlások feloldásában,
valamint a többirányú, többfunkciós mozgásszükséglet összerendezi a különböző testrészek
tevékenységét.
 A játék lendületébe, ritmusába belefeledkező gyermek így észrevétlenül gyakorolja be a
továbblépést jelentő nagymozgás alapelemeit.
 A mozgásos játékoknak szocializációs szerepük is van.
 A mozgásos játékok két csoportra oszthatók:
1. Az eszközhasználat nélküli játékok (pl.: fogócska)
 fejlődik a gyermek szabály- és feladattudata
 kialakul benne a mozgásutánzás és reprodukálás képessége
2. Az eszközhasználattal folytatott játékok (pl.: célba dobás)
 az eszközök használatával kialakul a cél rögzítésének képessége
 fejlődik a szem-kéz koordináció, a figyelem és a koncentrációs készség, gyorsul a
reakcióképesség
 Számos ismeretet is elsajátíttathatunk a gyermekekkel ilyen módon, pl.: gyakoroltathatjuk
velük a formák nevét („Dobj a körbe!”)
 Mozgásos játékok a motoros képességek fejlesztésére:
 kondicionális képességek:
o erő pl.: pókfogó, talicskázás
o gyorsaság bármilyen fogójáték pl.: terpeszfogó
o állóképesség pl.: futás, kirándulások
 koordinációs képességek:
o ügyesség pl.: sorverseny, váltóverseny
o térbeli tájékozódó képesség pl.: székfoglaló, erre csörög a dió
o kinesztézia  pl.: kidobó, szoborjáték
o reakcióképesség pl.: faroklopó, fészekfogó
o ritmusképesség pl.: ugrások mondókára
o egyensúlyérzék pl.: halfogás pallóról (Egy pad körül, elérhető távolságban
korongokat szórunk el, a gyermekeknek úgy kell ezeket a halacskákat megfogni,
hogy közben ne tenyereljenek bele vízbe, ne essenek le a padról.)
o gyorskoordináció pl.: szabadulj meg a labdától
 ízületi mozgékonyság:
o hajlékonyság, lazaság pl.: bármilyen mozgásforma, bármilyen gimnasztikai
gyakorlat