1. A mozgásfejlődés feltételei.

A mozgásfejlődés lehetséges összetevői, környezeti és

biológiai feltételei
Kulcsszavak: örökletes elemek; mozgástapasztalatok; a “mozgásfejlődés hegye” (Clark és
Metcalfe); társadalmi környezet; mozgásszervrendszer
Főbb témakörök:
- a mozgásfejlődés fogalmának értelmezése
- a mozgásfejlődés alkotóelemeinek rendszere
- a tipikus mozgásfejlődés jellemzői és az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek esetében
lehetséges atipikus mozgásfejlődés sajátosságai
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A mozgásfejlődés fogalmának értelmezése
A mozgásfejlődés fogalmának értelmezésével több tudományterület (pl. pszichológia,
humánbiológia, testnevelés-tudomány stb.) foglalkozik, melyek kutatói különböző
megközelítésekben vizsgálták/vizsgálják annak törvényszerűségeit, jellemzőit,
sajátosságait.
Pszichológiai: a mozgásminták kialakulásának és tökéletesedésének szerepét
hangsúlyozza, vagy mozgásfejlődést a környezettel kölcsönhatásban változó, általános
magatartás részeként értelmezte.
A humánbiológiai megközelítés korai szakaszában jobbára a testi fejlődés
törvényszerűségeire fókuszált, későbbi időszakban már nem úgy tekintett a szomatikus és a
motorikus fejlődésre ,mint egymástól független területekre, hanem azokat együtt a gyermeki
fejlődés egyik legfontosabb területeként értelmezte; a motoros fejlettség szintjei, az életkori
és teljesítményszakaszok sajátosságai hogyan helyezhetők el egy rendszerben.
A mozgásfejlődés az emberi fejlődés részterülete.
Farmosi: a mozgásfejlődés átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és
mozgáskészségeinek - kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás -
egyéni fejlődését, valamint a kondicionális képességek, illetve a koordinációs képességek
kialakulását, fejlődését.
o kondicionális képességek: a mozgás energetikai feltételeiért felelős
képességek
o koordinációs képességek: a mozgás összerendezettségéért felelős
képességek
Fejlődési modellek:
A fejlődés folyamatának, jellemzőinek leírására különböző modelleket alkalmaznak a
tudományos kutatások, elméletalkotás során. Három főbb modellt szokás megkülönböztetni
ebben a tekintetben.
 Fázismodell: leggyakrabban használt a motoros fejlődés leírására; a fejlődést
szakaszokra osztja, amelyek egymáshoz kapcsolódó változások sorát jelentik
 Strukturális modell: kiindulása: a képességek sajátos szerkezetet alkotnak –
képességstruktúra. A fejlődés során ez a szerkezet változik meg; a mozgásfejlődést ilyen
modellel nem szokás leírni; Ozsváth strukturális diagnosztikai modellje a fázismodellel
együtt alkalmazva képes lehet egy-egy fázisra jellemző sajátos motoros profilt leírni.
 Differenciációs modell: Egyes kutatási eredmények alapján: a nemekre jellemző
különbségek miatt a fejlődés nem írható le ugyanazon modell alapján
A mozgásfejlődés alkotóelemeinek rendszere
A szervezet és a környezet közötti kapcsolat variabilitása eredményezi tipikus
mozgásfejlődésben tapasztalható nagy egyéni változatosságot
A mozgásfejlődés alakulásához szükséges összetevők:
születéskori:
 genetikai potenciál (lehetséges fejlődési lehetőség)
 strukturális sajátosságok
 a fejlődés örökletes elemei
 reflexek és elemi mozgásminták (szopó, fogó, asszim.tónus.nyaki, Botello, Moro,
elemi járás, mászás)
szerzett:
 mozgástapasztalatok
 mozgásingerek
 természeti környezet
 társadalmi és szociális viszonyok

A mozgásfejlődés biológiai feltételei

A mozgásszervrendszert két nagyobb alrendszer alkotja: a tartórendszer és a
mozgatórendszer.
Tartórendszer: Csontok, ízületek, szalagok, azaz a mozgás passzív rendszere. A csontok
fejlődésére jellemző a hosszirányú és keresztmetszeti növekedés. Ez nem egyenletesen
következik be, eltérő a fejlődés tempója. A csontok kémiai összetételében is történik
változás: a calcium-magnézium- és foszfortartalom növekszik, ami a szilárdság kialakulását
segíti. Csontosodás: ujjpercek: 9-11 év, kulcscsont, lapocka: 20-25 év.
Mozgatórendszer: Ez a mozgás aktív rendszere. Idetartoznak az izmok és az idegek. Az
izomrendszer is gyakran változik mind a felépítését, mind a méretét, és arányait tekintve. Itt
sem egyenletes a fejlődés. Különböző szakaszokban és eltérő módokon fejlődnek az
izomcsoportok. Az első 15 évben körülbelül 9%-al nő az izomtömeg, 15-18 év között pedig
12%-al növekszik, tehát serdülőkorban intenzívebb ez a folyamat (18 éves korban a
testtömeg 44%-a összesen izomtömeg).
Idegrendszer: A mozgás kivitelezéséhez az idegrendszeri struktúrák harmonikus
együttműködése szükségeltetik. Az idegrendszer - ahogyan a szervrendszerek általában - a
születéskor fejlődése kezdetén tart. A myelinizációs folyamat még nem zárult le, a
szinapszisok kialakulása, a mozgató idegsejtekkel való kapcsolat még szintén folyamatban
van. A fejlődés az idegrendszer programozott differenciálódása révén történik. Ennek során
a funkciók megerősítik a megfelelő idegi kapcsolódásokat, a meg nem erősítettek pedig
kioltódnak. A mozgáshoz szükséges szervrendszerek kapcsolatai nem alakulnak ki
véglegesen, nem szilárdulnak meg 6 éves kor előtt, a komplex, jól koordinált
mozgáskivitelezéshez pedig még további évekre van szükség.
A központi idegrendszer szerkezete az emberre is jellemző négy reflexemelettel írható le,
ezek szintetikus együttműködése eredményezi az ép mozgást:
 1. gerincvelő
2. agytörzs
3. kéreg alatti magvak
4. agykéreg
A piramispályák az akaratlagos mozgás előkészítéséért, és kis részben az ősi
mozgásmechanizmusok kivitelezéséért felelősek.
Az extrapyramidális pályák az izomtónus szabályozásában vesznek részt, ezzel előkészítik
az akaratlagos mozgások kivitelezését is. Ugyanakkor tartási és beállítódási reflexekkel, a
kísérőmozgások vezérlésével és a pszichomotoros funkciókkal (emocionális reakciókkal)
teszi komplexebbé az akaratlagos mozgásokat.
A mozgásfejlődés környezeti feltételei:
A környezet hatást gyakorol a gy. mozgásfejlődésére; lehet facilitáló hatással (támogatja az
öröklött sajátosságok manifesztálódását) vagy lehet gátló (vagy nem támogató) hatású is.
A környezet a gyermek mozgásfejlődésére is mindig kumulatív módon hat, azaz a hatások
összegződnek.
Születési sorrend- családnagyság: sportteljesítmények szempontjából a nagycsaládban
nevelkedő gyermekek nyújtanak jobb eredményeket, míg a mozgásfejlődés kezdeti
szakaszában az első gyermekek, későbbi szakaszában a később született testvérek
nyújtanak jobb motoros teljesítményt.
Szociális státusz: -család társadalmi hovatartozása, szociális viszonyrendszere, kulturális
környezete és szokásai stb. -bölcsődében nevelkedett gyermekek gyengébb fejlettség,
azonban ezek a különbségek kb. fél év alatt kiegyenlítődtek. -családi környezet egyes
részelemei (családnagyság, születési sorrend) domináns, míg más részelemei (szülők
életkora, iskolázottsága) kevésbé fontos szerepet játszottak a teljesítmény alakulásában.
Mozgástapasztalat: -fontos a minél többféle és minél nagyobb mennyiségű mozgásos
tapasztalat szerzése -mozgásos próbálkozások, felfedezések révén gyűjtött tapasztalati
elemek épülnek be a fejlődési folyamat során. A változatos mozgásos lehetőségek
biztosítása változatos, önálló tapasztalatszerzést tesz lehetővé a csecsemő, a kisgyermek
számára. Kiemelhető még ezen a területen a változatos környezet nyújtotta önálló
tapasztalatszerzés, amely különösen a taktilis észlelés területén lehet jelentős a korai
életkorban.
A mozgásfejlődés szakaszai tipikus fejlődés esetén:
● Reflexjellegű mozgások szakasza (0-1 éves kor)
● Elemi akaratlagos mozgások szakasza (1-24. hónap)
● Specifikus mozgások szakasza (7 éves kortól)
● Alapvető mozgásformák szakasza (2-7 éves kor)
○ Kezdő (2-3 éves kor)
○ Alapfokú (3-5 éves kor)
○ Gyakorlott (5-7 éves kor)
● Specifikus mozgások szakasza (7 éves kortól)
○ Átmeneti (7-11 éves kor)
○ Alkalmazó (11-13 éves kor)
○ Egész életen át felhasználható (13 éves kortól)
Clark és Metcalfe mozgásfejlődési hegye:

A szerzők 5 egymásra épülő időszakra bontják a mozgásfejlődés hegyét a születéstől a

halálig, amit minden embernek meg kell másznia fejlődésük során. Szerintük az egyén egy
adaptív organizmus, tehát az, hogy ki milyen magasra képes felmenni a hegyen, az az
egyéni biológiai és környezeti interakcióktól függ.
Az alsó 2 periódus 1 (max 2) éves korig bezárólag lezajlik, amikor a reflexek gátlása valósul
meg.
A fundamentális periódusban az elemi akaratlagos mozgások adják a helyváltoztató,
helyzetváltoztató és manipulatív mozgásformák kialakulásának alapját. Az időszakra
jellemző fejlődési irány kefalokaudális, a mozgások veszítenek darabos, görcsös jellegükből,
fokozatosan fejlődik a mozgások koordinációja. A fundamentális mozgások továbbfejlődése
azt jelenti, hogy a gyermek képessé válik specifikus környezeti feltételek mellett (kontextuális
mezőben) alkalmazni azokat. Pl. mozgásos játékok, sportjellegű tevékenységek közben.
Kontextusspecifikus, motoros készség időszaknak nevezzük.
Sportspecifikus mozgáskészségek vannak a piramis tetején, amelyek megtanulásának és
eredményes alkalmazásának az lehet a gátja, ha az alapkészségek nem kellően fejlettek,
gyakorlottak. A fundamentális szakasz végére a tanulóknak magabiztosan kell tudniuk
használni alapvető mozgásaikat, ha ezekben bizonytalanok, akkor a bonyolultabb
mozgásminták tanulása korlátozottá válik. Ezt a gátat továbbfejlődési küszöbnek
nevezzük.

Tanakos gyerekek atipikus mozgásfejlődésének sajátosságai

A tanulásban akadályozott gyermekek mozgásfejlődésének atipikus sajátosságai nehezen
rendszerezhetők. Az egyik ok az, hogy a tanulási akadályozottság megbízható módon csak
az iskoláskor kezdete körül diagnosztizálható. A másik ok, hogy rendkívül variábilis a
tanulási akadályozottság esetén megjelenő sajátosságok köre, és ezek igencsak változatos
formáit hozhatják létre az eltéréseknek.
Ha a tanulási képességet egy pszichikus rendszernek tekintjük, akkor a következő nagyobb
alrendszereket különíthetjük el benne:
Alrendszerek Enyhén értelmi fogyatékos tanulók nehézségei megnyilvánulnak:
kognitív rövid- és hosszútávú emlékezés, figyelem, problémameglátás-, megoldás,
képesség logikai műveletek, koncentráció, vizuális és auditív észlelési folyamatok
kommunikatív artikuláció, metakommunikáció, önkifejezés, szókincs, a beszédértés, a
képesség szóbeli-írásbeli közlés, a szövegalkotás, a grammatikai szerkezetek
orientációs és izomtónus, egyensúlytartás, nagymozgás, finommozgás, cselekvés
motorikus tervezés és irányítás, térbeli és időbeli orientáció
képesség
kreatív
képesség
szociális kapcsolatkialakítás, önértékelés, tanulási viselkedés, motiválhatóság,
képesség szereptanulás

A tanulásban akadályozott gyermekeknél megfigyelhető jellegzetes elmaradás, eltérés a

képességrendszerben.
Az észlelés területén tapasztalható eltérések manifesztálódhatnak az egyensúlyészlelés
nehézségeiben, a taktilis-kinesztetikus terület problémáiban, valamint az auditív, a vizuális
és a mnesztikus észlelés, funkciók tekintetében.

Kutatás a tanulásban akadályozott tanulók mozgásjellemzőinek vizsgálatával

kapcsolatban
Budapest-vizsgálat
• az akkori szakterminussal debilisnek nevezett tanulók esetében a többségi
populációhoz viszonyítva jelentősebben heterogén csoportot jelent a motoros
sajátosságok tekintetében (is)
• a vizsgált populáció esetében gyakrabban jelentkeznek társuló érzékszervi
problémák, melyek azonban nem súlyosak, ugyanakkor a korrigálásukra kevés
figyelmet fordítanak
• az említett csoportba tartozó gyermekek körében a mozgásszervi elváltozások,
deformitások is nagyobb arányban tapasztalhatók, mint a többségi tanulók körében
Buday vizsgálat (2010): 1542 fős mintán látás- és hallásvizsgálat, mozgásrendellenességek,
deformitások vizsgálata és lateralitásvizsgálat történt.
• a leggyakoribb a gerincoszlopot érintő elváltozások köre (a gerincoszlop elváltozásai
a vizsgált gyermekek 75%-a esetében tapasztalhatók).
• gyakori az alsó végtag elváltozása is, a vizsgált minta 39%-át érinti.
• a nemek között szignifikáns különbség nem jelentkezett, azaz a fiúk és a lányok
egyaránt egyformán érintettek a problémában
• az értelmileg akadályozott tanulók csoportja többnyire egységesnek volt mondható, a
tanulásban akadályozott gyermekek csoportja esetében azonban egyre
változatosabb kóroki hátteret azonosítottak,
• az értelmileg akadályozott tanulók mozgásállapotának jellemzői nagyobb
heterogenitást mutatnak, mint a többségi tanulók hasonló sajátosságai, ugyanakkor a
tanulásban akadályozott gyermekek esetében még ennél is jelentősebb szórást lehet
a vizsgálatok eredményei alapján megállapítani,
 • az évente megismételt vizsgálatok a tanulásban akadályozott gyermekek
mozgásjellemzőinek heterogenitását illetően erősen fokozódó tendenciát jeleznek,
míg ugyanez nem tapasztalható az értelmileg akadályozott gyermekek csoportjában.
Rácz-F. Földi-Barthel (2012) tanulmánya
• a beszédfejlődés, a beszédfejlődésben mutatkozó atipikus jelenségek és a
mozgásfejlődés közötti kapcsolat vizsgálatát helyezi a középpontban
(beszédkésősöknek nagy %nak nincs kialakult later dominancia)
• A tanulmány megállapításai a tanulásban akadályozott gyermekek szempontjából
azért fontosak, mert a korai életszakasz fejlődésével kapcsolatosan számos fontos
sajátosságot vesz górcső alá, illetve mutat rá a mozgásfejlődés, a
mozgástapasztalat, a mozgásszabályozás, a kognitív fejlődés, a beszéd észlelési és
produkciós oldalának fejlődése közötti összefüggésekre.
Minden mozgásproblémás gy. figyelmi, szociális és tanulási téren veszélyeztetett.
Saját kútfőből tanakos gyerekek mozgásfejlődése:
o csecsemőkori reflexek fennmaradnak
o biz. mérföldkövek kimaradása
o vagy mérföldkövek sokkal későbbi életkorban való elérése
o összességében szignif. csökkent mozgásigény,
o vagy hipermozgásigény
https://fejlesztopedagogia.hu/blog/mozgas-es-figyelem-osszefuggesei-tanulasban-
akadalyozott-tanuloknal/