A 6.

szín értelmezése Az ember tragédiájában

Az ember tragédiáját Madách Imre írta a XIX. században. Ez a mű az emberiséget
érintő kérdéseket, az emberi lét általános sorskérdéseit boncolja. A műfaja kétszintes dráma és
verses formában, régies hangnemben íródott. A dráma 15 színből áll, amelyek két csoportra
oszthatók: bibliai és történelmi színek. A cselekmény két szálon fut és megalapozása a
bűnbeesés.
A 6. színben a cselekmény Rómában játszódik. Ádám a drámában háromszor
menekül, olyan dolgokba, amelyek rossz hatással vannak személyiségére. A Rómában
játszódó színben másodszor menekül önmaga és a világ elől. Ebben a színben Ádám a dráma
főszereplője, lemond egy időre a küzdelemmel, beletörődik abba, hogy az ember tehetetlen.
Az életélvezeteknek élnek a szereplők és nem érdekli őket semmi sem a szórakozáson kívül.
A színben a Nyílt csarnok, amelyben dőzsölnek a szereplők ellentétben áll a kinti sivár
világgal, amelyben éppen a Pestis pusztít. Ebben a színben a hedonizmus eszméje érvényesül,
amely az öröm elérésére összpontosul. Az 5.színben Ádám Milhiádészként jelenik, meg és az
egyenlőséget képviseli de kudarcba fullad az eszméje, hiszen a tömeg az egyenlőség
védelmezőjeként megtámadja őt. A 7. színben Ádám erőt vesz magán és újra harcba szál a
testvériség eszméjéért.
A 6. szín az én értelmezésem szerint, egy pihenő és tulajdonképpen egy megálló hely,
ahol azt mondja Ádám magának, hogy belefáradt az egész mindenségbe és mostmár elég
legyen mindenből. Kicsit olyan érzésem van ezzel a színnel kapcsolatban, mintha a
depressziót jelképezné. Mindenki belemenekül valamibe, mikor már úgy érzi nem bírja
tovább és Ádám is ezt teszi, csak nem egy jó utat választ a meneküléshez. Általában, ha az
embert csalódás éri, akkor rossz dolgokba menekül, jelen életben, ilyen például a drog vagy
az alkohol befolyása, amely pillanatnyi boldogságot ad. A szórakozás Ádámnak is, pillanatnyi
boldogságot adott, hiszen elfelejtette gondjait és semmi másra sem gondolt csak magára és a
szükségletei kielégítésére. Egy ember aki belemenekül a pillanatnyi boldogságba az kis idő
múlva rájön, hogy valójában mi történik körülötte és erre Ádám is rájött, amikor bevallotta
magának, hogy egy színlelt, megjátszott világba került bele. Ádám boldog volt de nem saját
akaratából, hanem a külső hatások befolyása miatt. Éva a 6 színben nem kacag, nem nevet és
nem vigad, mert úgy érzi aki kacag annak öröme nem igazi. Azt véli, hogy az igazi boldogság
megkomolyítja az embert. Azon vagyunk egész életünkben, hogy boldogak legyünk és ezt
fent is tartsuk. Kutatások szerint, aki egy társaságban akár milyen kisebb vicc vagy
szófordulat hallatán elneveti magát, az a legbánatosabb és annak lenne szüksége a legnagyobb
segítségre. Ádám a szín végén rájön arra, hogy egy megjátszott világba került. Mi is ennek
áldozatául eshetünk véleményem szerint, ha nem törődünk az életünkkel. Az ember életében
kell legyenek célok, amik szerint cselekedhet de, ha nem törődünk a saját életünkkel, akkor az
nem fog előre haladni így ráeszmélhetünk, hogy ez a fal amit magunk köré felépítettünk egy
hamis világot takar, amibe beburkolózva nem látunk semmilyen élet célt, amely előbbre vihet
minket.
A 7. színben Ádám ismét harcra készül és új követhető eszmére összpontosít. Ez
annak is köszönhető lehet, hogy rájött arra, hogy tétlenül élni sem lehet és próbált
kapaszkodót keresni magának, ami segített túllépni az ideiglenes állapotából. Ez a kapaszkodó
az új eszme volt, ami reményt adott neki. Nekünk is kapaszkodót kell keresnünk, ahhoz, hogy
motiváltak legyünk a mindennapok megéléséhez és kihúzzuk magunkat, a tehetetlne
helyzetekből. A motiváció egy olyan dolog, ami által az ember tenni akar, tenni akarja a
dolgát és megmutatni a környezetének, hogy a célját eltudja érni. Ádám is erre törekszik
tulajdonképpen minden színben, hogy elérje célját, de valamiért ez az egész kudarcba fullad.
Az akadályokat átugorja, de nem megoldást keresve rájuk, hanem feladja céljait és új célokra
összpontosít helyette. Ha mi is ezt tennénk az életünkben valószínűleg idő nap előtt
feladnánk az életünk értelmét. Minden emberben benne van az a kérdés, hogy mi az élet célja
és, hogy megéri-e minden nap fáradozni. Ádám is erre keresi a választ a műben, amit
nehézségek árán ért meg.
Énis voltam ilyen helyzetben, amikor menekültem saját magam elől, nem törődtem
azzal, hogy a körülöttem lévőket ez hogyan érinti. Egy falat húztam fel, semmit és senkit sem
engedtem be magamhoz. Úgy éreztem ez a legjobb kiút. Most utólag, ha visszanézek látom,
hogy nem ez volt. Látom azt, hogy bármelyik helyzetben lehet egy kis kapaszkodót találni és
ezt meg is kell ragadni. Ez olyan, mint amikor kihúznak egy mély szakadékból, kell valami
amibe belekapaszkodhatsz ahhoz, hogy fel húz magad. Mert, ha te nem segítesz magadon,
más nem fog. Meg kell látnunk a pozitívat minden dologban, még ha ez nehézkes is. Ha
megtalálod a pozitivitást és belekapaszkodsz, onnan már csak felfele van. Idővel erre
mindenkinek rá kell jönnie. Senkinek sem könnyű az élete. Ez a dráma megmutatja, hogy
mikor feladnád, akkor is van egy kis kapaszkodód, jelen esetben a dráma végén Éva
terhessége, ami célt ad neked és önbizalmat ahhoz, hogy ott folytasd, ahol abbahagytad.