(Ön)Együttérzés csoport fogyatékkal élők és krónikus betegek

hozzátartozóinak, gondozóinak

Emberi kapcsolatainkhoz mélyen hozzátartozik a másik emberre való

odafigyelés, szeretetünk tettekben való kifejezése. Létszükségletünk, hogy
benne maradjunk a szeretet szüntelen körforgásában.
A felnőtt ember életében a kapott és adott gondoskodás egyensúlyban
van. Kialakulhatnak azonban élethelyezetek, mint amilyen egy beteg
családtagról való gondoskodás, amikor külső körülmények miatt ez az egyensúly könnyen
felborulhat. Ilyenkor sokkal több törődést kell nyújtanunk, mint amennyit mi magunk kapunk. Ez
hosszú távon túlterhelődéshez, kimerüléshez, kiégéshez, testi és pszichés betegséghez
vezethet.
Ez az öt hetes (6 alkalmas) csoportos program ahhoz kíván hozzájárulni, hogy az ilyen
külső körülmények által meghatározott, hosszú távon, intenzíven igénybevevő helyzetekben meg
tudjuk őrizni testi- és lelki egészségünket, újra tudjuk tölteni belső erőforrásainkat. Hiszen csak
így tudunk teljes életet élni, és gondoskodni fogyatékkal vagy betegséggel élő szeretteinkről.
Az önegyüttérzés (angolul self-compassion) egy olyan velünk született képesség, amely
lehetővé teszi, hogy saját és mások szenvedéséhez ne megbetegítő módon állunk hozzá, hanem
még a szenvedés pillanatai is alkalmasak lehessenek a belső növekedésre, megerősödésre,
kapcsolataink megszilárdulására. Az öt hét folyamán ezt a hozzáállást gyakoroljuk, abban a
reményben, hogy az önegyüttérzésünk fejlesztésével képesek leszünk boldogabban,
hatékonyabban, nagyobb életerővel helyt állni a mindennapjainkban.
A program 6 csoportos találkozást foglal magába, ahol a résztvevők egymással
megoszthatják, hogyan haladnak az önegyüttérzés gyakorlásának útján. Örömeink, nehézségeink
megosztása maga is növeli bennünk az együttérzést egymással és önmagunkkal. Megtapasztalni,
hogy mindannyian hasonló nehézségekkel, szenvedéssel küzdünk megnyit az együttérzésre. Az
együttérzés egyik fő eleme az a (f)elismerés, hogy a szenvedés közös emberi tapasztalat,
amely összeköt bennünket.
Az öt hét alatt a résztvevők vállalják, hogy napi 10-15 percet szánnak különféle
relaxációs, testérzékelő és immaginációs gyakorlatokra előre elkészített vezetett meditációs
hanganyagok segítségével. Ezen gyakorlatok rendszeres végzése – tudományos kutatások által
bizonyítottan – változást hoz az agy szerkezetében és működésében, oldja a stresszt, a szorongást
és a depressziót, segít a figyelem koncentrálásában, növeli a pszichológiai rezilienciát.
Az öt hét folyamán, amennyiben a résztvevők igénylik, lehetőség nyílik tapasztalatuk
egyéni megosztására a programot vezető pszichológussal.
1. hét
Ahhoz, hogy valamin változtatni tudjunk, először szükséges
észlelnünk, hogy éppen miben vagyunk. Olyan ez, mint a GPS. Ha nem jó a
helymeghatározásunk, hiába van a legnagyszerűbb térkép a kezünkben, nem
tudunk tájékozódni, mert nem tudjuk magunkra alkalmazni a térképet.
Az elkerülés (figyelemelterelés, letagadás, elfojtás, pótcselekvések
stb.) a fájdalomra adott természetes reakcióink. Egészséges ember
kellemesen akarja érezni magát, és nem akar szenvedni. A fájdalom elkerülése bár sokszor
javunkra válik, – megóv minket a sérülésektől –, mégis vannak olyan helyzetek, amikor a
megoldás elkerüléséhez vezet. Ahogyan nem vitatkozunk a GPS-szel, és dühünkben nem

1
kapcsoljuk ki a készüléket, amikor azt mutatja, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nem szeretnénk
lenni, hanem inkább odafigyelünk arra, hogy mi jelenik meg a képernyőjén, ugyanígy első
lépésként tanulhatjuk az odafigyelést arra, amit belső GPS-ünk mutat.
A tréning első hetében gyakoroljuk észlelni azt, amiben vagyunk, „megtalálni a helyünket
a térképen”, kapcsolatba lépni a testünkkel a jelen pillanatban. Az önegyüttérzés másik fő
eleme megnyílni a valóságra, merni észlelni, érzékelni, megnevezni. Csak azzal érezhetek
együtt, aminek tudatában vagyok.
2. hét
Az önegyüttérzés harmadik eleme az önmagunk iránti
gyengédség és kedvesség. Nyugati kultúránkban paradox módon miközben
nagyonis jelen van az önzés, a sikerekért, anyagiakért való törtetés, az a már-
már kényszeres hajsza, hogy másoknál jobbak legyünk, többet birtokoljunk,
mégis az önmagunk iránti gyengéd gesztusok sokszor zavarbaejtőeknek
tűnhetnek, tudatos és tudattalan ellenállásokba ütköznek.
Mindannyiunknak szüksége van törődésre, gyengédségre, gondoskodásra, és fontos, hogy
mindezt megkapjuk embertársainktól, főleg azoktól, akikkel szorosabb kapcsolatot ápolunk.
Ugyanakkor igényeink végtelenek, és embertársaink, bármennyire is törekedjenek, soha nem
fogják őket teljesen kielégíteni. Ezért jól jön, ha mi is besegítünk a gyengédség iránti éhségünk
csillapításában azzal, hogy megajándékozzuk önmagunkat valamivel abból, amire vágyunk. Így
kevésbé leszünk kiszolgáltatva embertársaink szeretetgesztusainak, s mivel már nincs szükségünk
arra, hogy mohón faljuk a gondoskodás legapróbb morzsáit, jobban tudjuk élvezni azt, amit
kapunk.
Az önmagunk iránti kedvesség megnyugtat, oldja a szorongásunkat, növeli az
értékességérzésünket, és erőt ad a ránk bízottak iránt is kedvesnek, gondoskodónak lenni. Feltölti
a tartalékainkat, hogy legyen, amit tovább adjunk.
Az önegyüttérzés gyakorlásában testünk segítségünkre siet. A második hét gyakorlataiban
apró mozdulatokkal, gesztusokkal felébreszthetjük a lelkünkben szunnyadó önegyüttérzést.
3. hét
Amennyire egyszerűnek tűnik, olyannyira nehéz lehet gyakorolni az
önegyüttérzést. Különféle tudatos és tudattalan akadályok jelentkezhetnek.
Szinte kényszeresen törhet ránk a gondolat, hogy ez nevetséges önámítás,
vagy hogy nem érdemeljük meg a törődést és gyengédséget. Folyton
eszünkbe juthatnak teendőink, és egy belső kritikus hang vádolhat, hogy csak
eltöltjük a drága időnket, amiből úgyis kevés van. De az is lehet, hogy csak
egyszerűen lefagyunk, és nem érzünk semmit. Úgy tűnhet, hogy az
önegyüttérzés gyakorlatai egyszerűen nem nekünk valóak.
Ezekben a gyakorlatokban nem szükséges semmit sem éreznünk. Elég, ha azzal a
szándékkal ülünk le, hogy szeretnénk együttérzőek, gyengédes és kedvesek lenni önmagunkkal,
aki a szenvedésnek különböző formáit éli át. A gyakorlás folyamán megjelenő ellenállás is a
szenvedés egyik formája, amivel bátran együtt érezhetünk.
A harmadik héten különböző gyakorlatokat fogunk végezni, hogy mindenki megtalálhassa
azt a módot, ahogyan számára a legkönnyebb megtapasztalni az önegyüttérzést. A szándék a
fontos, az érzelmek megjönnek a maguk idejében.

2
4. hét
Az önegyüttérzés gyakorlása nyomán meg-megcsillan a megnyugvás,
a megkönnyebbülés érzése, és tapasztalhatjuk, hogy újra meg újra szétárad a
testünkben. Jól esnek ezek a tapasztalatok, és gyógyítóan hatnak testünkre és
lelkünkre.
Ugyanakkor az önegyüttérzés nem kábítószer, nem illúzió, nem von
el a valóságtól, hanem segít abban, hogy a szenvedő önmagunkat gyöngéden
át tudjuk ölelni, meg tudjuk tartani, vagy pontosabban szólva, érezhessük,
hogy egy belső erő gyöngéden átölel, megtart a legnagyobb szenvedésben is. Ez közös emberi
tapasztalat, amelyben a keresztények Istent ismerik (f)el. Azonban e tapasztalat megélése nemcsak
a keresztények számára, hanem vallási és világnézeti hozzáállástól függetlenül mindenki számára
lehetséges. Fizológiailag leírható, hogy mi történik ilyenkor az idegrendszerünkben és az egész
testünkben.
Ezen a héten azt fogjuk gyakorolni, hogyan öleli át a bennünk bontakozó önegyüttérzés
életünk fájdalmas tapasztalatait, emlékeit. Az önegyüttérzésben egy olyan lehetőséget kaptunk,
amely segít a mindezekkel való bánásmódban.
5. hét
Szülőnek lenni minden ember számára hatalmas kihívás, és
kultúránkban nincs megfelelő, mindenki számára elérhető felkészítő erre az
embert próbáló feladatra. Mindazok, akik fogyatékkal élő vagy krónikus
beteg gyermeket nevelnek, családtagot gondoznak még fokozottabban
találkoznak ezzel a kihívással.
Nincs olyan szülő, nincs olyan gondozó, aki ne követne el hibákat,
ne fogyna el a türelme, kedvessége, ne érkezne el a fizikai és lelki
határaihoz. Paradox módon ezen határok, hibák szeretetteljes beismerése, a tökéletlen
szülő/gondozó voltunk gyengéd átölelése, és a vele való együttérzés erőt ad, és javítja a
teljesítményünket is.
Ezen a héten gyakoroljuk az együttérzést szülői/gondozói mivoltunk hiányosságaival.
Önmagunk felé gyöngédséggel fordulunk, hogy erőnk legyen majd tovább adni a göngyédséget a
ránk bízottaknak.