A kötődés, kötődési minták

A kötődés
A kötődés a közelség elérésére és fenntartására irányuló hajtóerő. (Dr. Gordon
Neufeld)
De mi is a kötődés?
A modern kötődéselmélet Bowlby nevéhez fűződik, aki észrevette, hogy a II.
világháború után az emocionálisan sérült, bűnözés felé hajló gyerekek
élettörténetében közös, hogy kiskorukban hosszabb-rövidebb időre megszakadt a
kapcsolatuk édesanyjukkal. Bowlby így írta le a kötődés lényegét:
 „Ahhoz, hogy mentális egészségben nőjön fel valaki, gyerekkorában tapasztalnia
kell a meleg, intim és folyamatos kapcsolatot az édesanyjával (vagy az állandó
gondozójával,) amelyik mindkettejük számára kielégítő és örömteli”. 
Elmélete szerint a kötődés az evolúció során kialakult viselkedési rendszer anya és
gyermeke között,”eredeti”célja az anya és a gyerek közti közelség megteremtése,
hogy a kicsi ne eshessen ragadozók áldozatául. Vannak úgynevezett kötődési
viselkedések, melyek egyaránt hatnak az anyára és a gyerekre – ezek hozzák létre
magát a kötődést. Egyrészt úgy szolgálják a csecsemő közelebb kerülését az anyához,
hogy ő maga közelít (felkapaszkodás, odamászás), másrészt az anyának jelez a
csecsemő, hogy nyitott a kapcsolatra (mosolygás, gügyögés), harmadrészt
kellemetlenek a mama számára (sírás), és azáltal teremtik meg a kapcsolatot, hogy az
anya igyekszik megszüntetni azokat.
Bowlby ezt a motivációs rendszert kötődési viselkedésrendszernek nevezte.
Ez szabályozza a gondozóhoz való közelséget ezzel segítve a túlélést. Ha túl
nagy a távolság a csecsemő és gondozója között aktiválódik a kötődési
viselkedésrendszer, ha optimális a távolság, csökken ez az aktivitás. Ha nem
következik be az optimális közelség visszaállítása, a gyermek stresszt és
kétségbeesést él át.

Kötődési minták:
Gyermekek kötődési stílusa:
- biztonságosan kötődő
- bizonytalan
o elkerülő
o ambivalens
 o dezorganizált (bántalmazott családokban)

Biztonságos és bizonytalan kötődés

Később Mary Ainsworth csatlakozott a téma kutatásához, és neki köszönhetjük azt a

vizsgálatot, ami alapján már egyéves babákról megállapíthatjuk, hogy milyen módon
kötődnek az édesanyjukhoz. (Édesanyát írok, de persze az apához vagy másokhoz is
kötődik a gyerek, legfontosabb mégis az úgynevezett elsődleges gondozó, aki a
legtöbbet van a babával, és ez általában az anya – ami azért mégis sokkal jobban
hangzik, mint az, hogy elsődleges gondozó.) A kötődés mindenképp létrejön, megléte
nem attól függ, hogy az anyával kapcsolatban pozitív vagy negatív tapasztalatai
vannak a gyereknek. Kérdés a kötődés minősége. Van biztonságos kötődés, ami jó; és
van bizonytalan kötődés, ami nehezebbé teheti a babából felnövő gyerek életét. A
biztonságosan kötődő gyerek édesanyja mellett – nomen est omen – biztonságban
érzi magát. Ha anyja ott van, el mer távolodni tőle, ha megijed valamitől vagy fáj
valamije, akkor édesanyjához fordul, akinél megnyugszik. Ha anyukája nincs jelen,
kimegy a szobából, akkor vérmérsékletétől függően egy idő után keresni kezdi,
nyugtalan lesz, de édesanyja visszajövetele megnyugtatja.

A bizonytalan kötődésnek több fajtája van, az egyiket úgy hívják: elkerülő. Az ilyen

kötődésű babák magabiztosnak tűnnek, édesanyjuktól úgy távolodnak el, mintha ott
se volna, nem keresik vele a kapcsolatot, és idegenekkel ugyanolyan barátságosak,
mint az anyjukkal. Ha bajba kerülnek, mamájuk kevéssé nyugtatja meg őket – nem
futnak oda hozzá, inkább elkerülik.

A bizonytalan kötődés másik fajtája az ambivalens kötődés. Az ilyen babák még

biztonságos helyzetben sem nagyon mernek eltávolodni anyjuktól, folyamatosan
figyelik, mit csinál, hol van, bizonytalanul viselkednek, nem fedezik fel a
környezetüket, kicsit szorongónak tűnnek. Ha mamájuk kimegy, pánikba esnek, de
visszajövetele nem nyugtatja meg őket – odafutnak hozzá, aztán inkább eltolják
maguktól mégis, ölelik és megütik közben, ambivalensen viselkednek.

A szülői érzelemtükrözésnél láttuk, hogy ha a szülő érzelemreflektív, akkor a baba

aktuális érzelmi állapotát úgy képes visszatükrözni, hogy az se nem túl nyomasztó, se
nem eltúlzott. A gyermek így megtapasztalja, hogy belső mentális állapotait
visszatükrözi a szülő, például a mintha játék során.

De mi történik ha nem adott a biztonságos háttér? Ha a szülő bántalmazza a

gyermeket? Rossz bánásmódban nevelkedő gyerekek esetében a gyermek belső
állapotait a szülő nem képes megfelelően visszatükrözni azok ugyanis
elfogadhatatlanok számára is, így a mentalizációs folyamat sérülni fog. Ebben az
esetben a gyermek nem fogja tudni felfedezni saját érzelmi állapotait a másik személy
tudatában, így nem alakulnak ki ezen érzelmi állapotok másodlagos reprezentációi,
ami a kötődés dezorganizált mintájához vezethet.
A dezorganizált kötődés szerencsére kevés csecsemőre jellemző. Az ilyen babák
egyéves korukra már érzelmileg súlyosan sérültek, többnyire bántalmazottak. Az is
előfordulhat, hogy édesanyjuk valamilyen mentális probléma (pl. depresszió) miatt
időről időre elérhetetlenné válik számukra. Ezek a babák összevissza viselkednek,
alig játszanak, földre vetik magukat, hisztérikus rohamaik vannak, látszik, hogy nem
érzik jól magukat a bőrükben. Ne ijedjen meg senki, később minden babának és
mamának gondjai vannak a hisztikkel, itt egyéves babákról beszélünk, és szélsőséges
esetekről.

A bizalom és önbizalom születése

Az első életév során a babák kialakítanak egy elképzelést, egy úgynevezett belső

munkamodellt arról, hogy mennyire bízhatnak meg édesanyjukban.

A belső munkamodellek sémák, amelyek elvárásokat és hiedelmeket tartalmaznak és

a gyermek korai tapasztalatai határozzák meg a tartalmukat. Korai tapasztalatai arra
vonatkozóan hogy ki tudta e másokból váltani a kötődési viselkedést és arra
vonatkozóan hogy a gondozó általában fogékony volt e a közelség visszaállítására és
a gyermek jelzőviselkedéseire. Minden egyén tehát a világról és önmagáról alkotott
belső munkamodelleket alakít ki, amelyek befolyásolni fogják hogyan észleli a
világot és elvárásait mások viselkedésről.

Bowlby (1973) elképzelése szerint a belső munkamodellek (BMM) állandóságra

törekednek, automatikusan aktivizálódnak, tudattalanul működnek és ellenállnak a
változásnak.

Ha a mama mindig ott terem, amikor a babának szüksége van rá, osztozik az
örömében, segít a bánatában, akkor a baba munkamodellje az lesz, hogy bízhatom
anyámban, biztonságban vagyok. Ám ha az anya viselkedése nem találkozik a baba
igényeivel, ha nincsenek szinkronban, például mert a mama szorongó, túl féltő, és
nem engedi el magától a kisbabáját, akkor a baba munkamodellje a bizonytalanságról
szól, amivel megtanul együtt élni. A kötődés elég régen kutatott téma ahhoz, hogy
már hosszú távú vizsgálatok is rendelkezésünkre álljanak, amelyek azt mutatják, hogy
a baba egyéves korban mutatott kötődési mintázata előrejelzi azt, milyen lesz valaki
kisgyerek és felnőtt korában. A biztonságosan kötődő babák megőrzik a bizalomról
szóló belső munkamodelljüket, és nagyobb korukban képesek megbízni önmagukban
és másokban, érzelmeiket jól ismerik és kezelik. A bizonytalan kötődésű babák
szintén megőrzik a munkamodellt: önbizalmuk sérül, és így vagy úgy csorbul
kapcsolódásuk másokhoz. Felnőttkorukban hosszabb önismereti munkára lesz
szükségük ahhoz, hogy olyan kapcsolatokat tudjanak kialakítani, amikben
kiteljesedhetnek és elégedettek lehetnek.

Munkamodell= belső elképzelés önmagáról és a másokról

A kötődéselmélet kiterjesztése

John Bowlby és Mary Ainsworth alkották meg a modern kötődéselméletet

gyerekek és gondozóik tanulmányozásával. A kötődéselmélet évekig a gyerekek
és gondozóik kapcsolatára fókuszált. Később, az 1980-as évek végén Cindy
Hazan és Phillip Shaver alkalmazták a kötődéselméletet a felnőttkori
párkapcsolatokra.[1][2][3] Hazan és Shaver felfedezték, hogy a felnőtt párkapcsolati
partnerek közötti interakciók hasonlóságot mutatnak a gyerekek és gondozóik
közötti interakciókhoz.
Természetesen a felnőttek közötti romantikus párkapcsolatok sokban
különböznek a gyerekek és gondozóik közötti kapcsolatoktól. Az elmélet nem
azt állítja, hogy ezek a kapcsolatok azonosak, hanem azt, hogy a kötődéselmélet
alapelvei mindkét típusú kapcsolatra alkalmazhatóak. 

Kötődési stílusok
Bowlby (1973) szerint bár a belső munkamodellek rugalmasak és nyitottak a
változásra, a gyermekkorban kialakult kötődési stílus nagy valószínűséggel egy
életen át megmarad a belső munkamodelleknek köszönhetően. Az internalizált
(belsővé tett) munkamodellek meghatározzák a viselkedést, a kogníciókat és az
érzelmeket és befolyásolni fogják, hogyan raktározódnak el a későbbi intim
kapcsolatokban szerzett tapasztalatok.

Felnőttkorban négy kötődési stílus különböztethető meg:

 - biztonságos
- szorongó-aggodalmaskodó
- elutasító-elkerülő
- bizalmatlan–elkerülő
A biztonságos kötődési stílus a felnőttek esetében a gyerekkori biztonságos
kötödésnek feleltethető meg. A felnőttkori szorongó-aggodalmaskodó kötődési
stílus a gyerekkori szorongó-ambivalens kötődési stílushoz köthető. Az
elutasító-elkerülő és a bizalmatlan–elkerülő kötődési stílusok - amelyek
felnőttkorban különböznek egymástól - a gyerekkori elkerülő kötődési stílusból
erednek. Az alábbi felnőttkori kötődési stílusok leírásai egy Bartholomew és
Horowitz[6] által készített kérdőív, valamint Pietromonaco és
Barrett[7] tanulmányai alapján készültek. Több kötődés-alapú terápiás
megközelítés is létezik, amelyek felnőttek esetében használhatóak. Továbbá
létezik kötődéselméletet felhasználó párterápia is.[8]
Biztonságos
A biztonságosan kötődő emberek általában egyetértenek a következő állítással:
"Viszonylag könnyen tudok közel kerülni másokhoz érzelmileg. Nem okoz
gondot másokban megbíznom és az sem okoz gondot, ha mások támaszkodnak
rám. Nem aggaszt az egyedüllét, vagy, hogy mások nem fogadnak el." Az ilyen
típusú kötődés általában a múltban kialakított kapcsolatokban tapasztalt
bensőséges és válaszkész viszonynak köszönhető. A biztonságosan kötődő
emberek általában pozitívan látják önmagukat és partnereiket. Ugyancsak
pozitívan ítélik meg kapcsolataikat is. Gyakran nagyobb elégedettségről és
harmóniáról számolnak be a kapcsolataikat illetően, mint más kötődési stílussal
rendelkező emberek. A biztonságosan kötődő embereknek sem az intimitás, sem
pedig a függetlenség nem okoz gondot. Sokan az intimitás és a függetlenség
közötti egyensúlyt keresik párkapcsolataikban. A biztonságos kötődést és az
adaptív működést a gondozó segíti elő, aki érzelmileg elérhető és megfelelő
válaszkészséggel reagál gyermeke kötődési viselkedésére, valamint képes mind
pozitív, mind negatív érzelmeit szabályozni.[9]
Bizonytalan
- Szorongó-aggodalmaskodó (elárasztott)
A szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkező emberek általában
egyetértenek a következő állítással: "Teljes érzelmi intimitást akarok kialakítani
másokkal, de gyakran tapasztalom azt, hogy mások vonakodnak olyan közel
kerülni hozzám, mint amennyire én szeretnék közel kerülni hozzájuk." és "Nem
érzem jól magam szoros kapcsolat nélkül, de néha aggódom, hogy mások nem
látnak engem olyan értékesnek, mint amennyire én értékesnek látom őket."
Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű intimitást,
elfogadást és válaszkészséget várnak el partnerüktől. Néha olyan nagyra
értékelik az intimitást, hogy teljes mértékben partnerüktől kezdenek függni. Ez
gyakran dependenciához, társfüggőséghez vezet. A biztonságosan kötődő
emberekhez képest azok, akik szorongóak vagy aggodalmaskodóak kötődési
stílusukban, kevésbé pozitívan látják önmagukat. Gyakran kérdőjelezik meg
saját értéküket partnerként és magukat hibáztatják a partnerükből hiányzó
válaszkészség miatt. A szorongó vagy aggodalmaskodó kötődési stílussal
rendelkező emberek magas szintű érzelmi expresszivitást, aggódást és
impulzivitást, lobbanékonyságot mutatnak kapcsolataikban.
- Elutasító-elkerülő
Az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkező emberek általában
egyetértenek a következő állítással: "Jól érzem magam szoros érzelmi
kapcsolatok nélkül. Fontos számomra a függetlenség és az önállóság. Nem
szívesen függök másoktól és nem szeretem, ha mások függnek tőlem." Azok,
akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű függetlenséget
igényelnek. A függetlenség iránti vágy gyakran a kötődés teljes elkerülésére tett
kísérlet. Önállónak és a szoros kötődéssel kapcsolatos érzelmekkel szemben
sebezhetetlennek látják magukat. Gyakran tagadják, hogy szoros kapcsolatokra
lenne szükségük. Vannak, akik a szoros kapcsolatokat feleslegesnek látják. Nem
meglepő módon, kevesebb intimitásra vágynak partnerükkel, akiket gyakran
kevésbé pozitívan látnak, mint magukat. A kutatók gyakran említést tesznek az
ilyen kötődési stílussal rendelkezők védekező jellemvonásairól. Az elutasító-
elkerülő kötődési stílussal rendelkezők hajlamosak elnyomni érzéseiket és a
visszautasításra a visszautasító személy elutasításával reagálnak. (pl.: a partner
elutasításával)
- Bizalmatlan-elkerülő (félelemteli)
A gyermekként veszteséget vagy szexuális zaklatást átélők gyakran
rendelkeznek ezzel a kötődési típussal[10] és általában egyetértenek a következő
kijelentésekkel: "Általában kényelmetlen számomra másokhoz közel kerülni.
Szeretnék érzelmileg szoros kapcsolatokat, de nehezen tudok teljesen megbízni
másokban vagy másokra támaszkodni. Néha aggódom, hogy megbántanak, ha
túl közel engedek másokat." A bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal
rendelkezők vegyes érzelmekkel viseltetnek a szoros kapcsolatok iránt.
Egyrészről vágynak az érzelmileg szoros kapcsolatokra. Másrészről nehezen
viselik az érzelmi közelséget. Ezek a vegyes érzelmek gyakran társulnak az
önmagukról és partnerükről nem tudatosan kialakított negatív képpel. Gyakran
látják magukat érdemtelennek partnerük válaszkészségére és bizalmatlanok
partnerük szándékait illetően. Az elutasító-elkerülő kötődési stílushoz
hasonlóan, a bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők kevesebb
intimitást igényelnek partnerüktől és gyakran nyomják el és tagadják le
érzéseiket. Ezzel szemben sokkal kevésbé képesek kifejezni érzéseiket.
Munkamodellek
Munkamodell = belső elképzelés, meggyőződés önmagunkról és másokról
Bowlby elmélete szerint a gyerekek a gondozóikkal folytatott interakciókból
tanulnak. Számos interakció alapján a gyermek elvárásokat alakít ki
gondozójának elérhetőségét és segítőkészségét illetően. Ezek az elvárások a
gyerek önmagáról és gondozójáról kialakított képét tükrözik vissza.
A gyerekek gondozóikról kialakított gondolataik az önmagukról kialakított
gondolatokkal együtt, amelyek jó gondozókra érdemesként definiálják
önmagukat, munkamodelleket alkotnak. A munkamodellek segítenek a
viselkedés irányításában azáltal, hogy a gyerekeket képessé teszi gondozóik
reakcióinak megjóslására. Ha már kialakult, Bowlby elmélete szerint a
munkamodell viszonylag stabil marad. A gyerekek általában munkamodelljükön
keresztül értelmezik élményeiket ahelyett, hogy munkamodelljükön
változtatnának úgy, hogy az idomuljon az új élményhez. Csak akkor
módosítanak munkamodelljükön, amikor az élmények értelmezhetetlenek a
meglévő munkamodell alapján.

A munkamodellek szerveződése
Bartholomew és Horowitz azt feltételezték, hogy a munkamodellek két részből
állnak.[6] Az egyik rész a szelffel kapcsolatos gondolatokkal, a másik rész pedig
a másokkal kapcsolatos gondolatokkal foglalkozik. Továbbá azt is feltételezték,
hogy egy személy szelffel kapcsolatos gondolatai általában negatívak vagy
általában pozitívak. Ugyanez vonatkozik a személy másokkal kapcsolatos
gondolataira is.
Belső elképzelés, munkamodell két részből áll:
 szelffel kapcsolatos elképzelések (önértékelés)
 másokkal kapcsolatos elképzelések (társas hajlam)
Értékelése kétféle lehet:
- negatív (alacsony)
- pozitív (magas)
Ahhoz, hogy ezeket a feltételezéseket teszteljék, Bartholomew és Horowitz
megvizsgálták a kötődési stílusok, az önértékelés és a társas hajlam közötti
kapcsolatokat. Az alábbi ábra szemlélteti az általuk megfigyelt kapcsolatokat:

Biztonságon alapuló érzelemszabályozási stratégiák

 Önértékelés
a szelffel kapcsolatos gondolatok
Pozitív Negatív
Szorongó-
Társas hajlam Pozitív Biztonságos
aggodalmaskodó
másokkal kapcsolatos
gondolatok Elutasító-
Negatív Bizalmatlan-elutasító
elkerülő
 pozitív modell önmagáról negatív modell önmagáról

pozitív modell másokról önbecsülés önbizalomhiány

intimitás és biztonság magányosság élménye
bizalom szociális szorongás
egészséges függőség túlzott függőség
(biztonságosan kötődő) (szorongó-
aggodalmaskodó)

negatív modell másokról bizalomhiány alacsony önbecsülés

intimitás kerülése szociális szorongás
függetlenség bizalomhiány
önállóság túlzott kapcsolatra és intimitásra
hangsúlyozása vágyás
teljesítménymotiváció elismerés iránti szükséglet
szemben a kapcsolatokkal magányosság
(bizalmatlan-elkerülő) harag és ellenségeskedés
(bizalmatlan-elutasító)
A biztonságos és az elkerülő kötődési stílusok magasabb önértékeléssel vannak
összefüggésben a szorongó és a bizalmatlan kötődési stílusokhoz képest.
A biztonságos és a szorongó kötődési stílusok fejlettebb társas hajlammal
vannak összefüggésben, mint az elkerülő vagy bizalmatlan kötődési stílusok.
Baldwin és kollégái a kapcsolati minták elméletét a kötődés munkamodelljeire
alkalmazták. A kapcsolati minták információt hordoznak arról, hogy a partnerek
között milyen interakciók mennek végbe a leggyakrabban.[12][13] Minden
interakciós mintázatból, amely rendszeresen előfordul a partnerek között, egy
kapcsolati minta születik, amely tartalmazza:

 a szelffel kapcsolatos információkat

 a partnerrel kapcsolatos információkat
 információkat azzal kapcsolatban, hogy az interakciók jellemzően hogyan
szoktak lezajlani

A párkapcsolatok végkimenetelei
A felnőtt szerelmi kapcsolatok több módon végződhetnek. Bizonyos
kapcsolatokban az abban részt vevő partnerek
nagyobb elégedettségről számolnak be, mint más kapcsolatokban részt vevő
partnerek. Vannak kapcsolatok, amelyek tartósabbak más kapcsolatoknál.
Vajon a kötődés befolyásolja a kapcsolatokban tapasztalt elégedettséget és azok
hosszát?
Elégedettség
Több tanulmány is összefüggést talált a kötődési stílusok és a párkapcsolati
elégedettség szintje között. A biztonságosan kötődő emberek általában nagyobb
elégedettségről számolnak be a kapcsolatukat illetően, mint más kötődési
stílussal rendelkezők.
Időtartam
Egyes tanulmányok azt bizonyítják, hogy a biztonságosan kötődő emberek
kapcsolatai tartósabbak.[48][49] Ez részben az elköteleződésnek köszönhető. A
biztonságosan kötődő emberek nagyobb elköteleződést vállalnak
kapcsolataikban. A biztonságos kötődéssel rendelkezők elégedettebbek is
kapcsolataikkal, amely arra ösztönözheti őket, hogy tovább maradjanak
azokban. Azonban a biztonságos kötődés semmiképp sem garancia a hosszan
tartó kapcsolatokra.
Továbbá a biztonságos kötődési stílus nem az egyetlen kötődési stílus, amely
összefüggésbe hozható a hosszan tartó kapcsolatokkal. A szorongó-
aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkezők gyakran találják magukat
hosszú, de boldogtalan párkapcsolatokban.[50][51] A szorongó-aggodalmaskodó
kötődési stílus gyakran jár együtt az elhagyatottság gondolatával kapcsolatos
szorongással és kételyekkel az illető partneri minőségének értékét illetően. Az
ilyen érzések és gondolatok vezethetnek ahhoz, hogy a szorongó-
aggodalmaskodó kötődéssel rendelkezők boldogtalan kapcsolatokban maradnak.

Párkapcsolati dinamika
A kötődés szerepet játszik abban, hogy a partnerek hogyan lépnek egymással
interakcióba. 
Érzelmi önszabályozás
Bowlby, gyermekek megfigyelése közben észrevette, hogy bizonyos események
szorongást váltanak ki és hogy a szorongás enyhítése érdekében közelséget és
komfortot keresnek gondozóiknál.[55] A három fő gyermekekben szorongást
kiváltó állapotcsoport:

 A gyermek állapota (fáradtság, éhség, betegség, fájdalom, hideg stb.)

 A gondozóval kapcsolatos állapotok (a gondozó hiánya, távozása, a közelség
helytelenítése, a gondozó más gyermekre irányuló figyelme, stb.)
 Környezeti állapotok (aggasztó események, kritika vagy elutasítottság)

Az ilyen állapotok okozta szorongás arra motiválja a gyermeket, hogy

viselkedésével közelebb kerüljön gondozóihoz. Hasonló dinamika működik a
felnőtt, gondoskodó kapcsolatokban. A személyes jóléttel, a párkapcsolati
partnerrel és a környezettel kapcsolatos állapotok szorongást kelthetnek a
felnőttekben. A felnőttek ezen szorongások feloldásához fizikai és pszichológiai
közelséget keresnek partnerükkel.
Mikulincer, Shaver és Pereg kidolgozták ezen dinamika modelljét.[56] A modell
szerint akkor, amikor valaki szorongást él át, a szorongás csökkentésének
érdekében párkapcsolati partnerének közelségét keresi. A partner elfogadhatja
vagy elutasíthatja a közelségre vonatkozó igényt.
Ez különböző szorongáscsökkentő stratégiák kialakításához vezet. A
szorongáscsökkentésnek három fő stratégiája van:
- biztonság-alapú stratégia
- hiperaktivációs vagy szorongó kötődés stratégia
- kötődés-elkerülő stratégia
Az első stratégia az úgynevezett "biztonság-alapú" stratégia: Egy személy
észlel valamit, ami szorongást kelt. A személy megpróbálja csökkenteni a
szorongást a partneréhez való fizikai vagy pszichés közeledéssel. A partner
pozitívan reagál a közeledési kérésre, amely megerősíti a biztonságérzetet és
csökkenti a szorongást. A személy visszatérhet mindennapi teendőihez.
A második stratégia a "hiperaktivációs" vagy szorongó kötődés stratégiája:
A szekvencia ugyanúgy kezdődik. Valami szorongást kelt, a szorongást átélő
személy pedig megpróbálja csökkenteni szorongását a partneréhez való fizikai
vagy pszichés közeledéssel. A partner visszautasítja a közeledési kérést. A
válaszadás hiánya növeli a szorongás és a bizonytalanság érzéseit. A szorongó
fél ebben a körforgásban ragad benne: megpróbál közelebb kerülni, a partner
visszautasítja a közeledést, amely azt eredményezi, hogy a szorongó fél még
erősebben próbál közelebb kerülni, amit egy újabb visszautasítás követ és így
tovább. A körforgás csak akkor ér véget, amikor a szituáció biztonság-alapú
stratégiára vált át (mert a partner végül pozitívan válaszol a közeledésre) vagy
amikor a szorongó fél kötődés-elkerülő stratégiára vált át (mert feladja a partner
pozitív válaszára számító igényt).
A harmadik stratégia a kötődés-elkerülő stratégia: Az eseménysor ugyanúgy
kezdődik, mint a biztonság-alapú stratégia esetében. Egy személy észlel valamit,
ami szorongást kelt. A személy megpróbálja csökkenteni a szorongást a
partneréhez való fizikai vagy pszichés közeledéssel. A partner azonban vagy
nem elérhető vagy visszautasítja a közeledésre kinyilvánított igényt. A
válaszadás hiánya növeli a bizonytalanságot és a szorongást. A szorongó fél
feladja a partner pozitív válaszára számító igényét, elnyomja szorongását és
eltávolodik partnerétől.
Intimitás
Az intimitásra irányuló vágy biológiai gyökerekkel rendelkezik és a többség
esetében a születéstől a halálig jelen van. Az intimitás vágya a kötődést is
lényegesen befolyásolja. Azok a kapcsolatok, amelyek gyakran elégítik ki az
intimitásra irányuló vágyat, biztonságosabb kötődést hoznak létre a partnerek
között. Kapcsolatok, amelyek ritkán elégítik ki az intimitásra irányuló vágyakat,
a partnerek kevésbé biztonságos kötődését eredményezik.
Collins és Feeney részletesen megvizsgálták a kapcsolatot a kötődés és az
intimitás között.[63] Az intimitást különleges interakciók csoportjaként
definiálják, amelyek során valaki elárul magáról valamit és a partner erre a
kinyilatkoztatásra megértéssel, törődéssel és jóváhagyással reagál. Ezek az
interakciók általában verbális kitárulkozást foglalnak magukban. De az intim
interakciók az önkifejezés nonverbális formáit is magukban foglalhatják, mint
például az érintés, az ölelés, a csók és a szexuális viselkedés. Ebből a
szemszögből értelmezve, az intimitás az alábbiakat igényli:

 valódi érzések, gondolatok, vágyak és félelmek kifejezésére való hajlandóság

 a partner törődésére és érzelmi támogatására támaszkodás hajlandósága
 a fizikai intimitásra való hajlandóság

Collins és Feeney több tanulmány eredményét vizsgálták a tekintetben, hogy az

egyes kötődési stílusok hogyan viszonyulnak a kitárulkozásra való
hajlandósághoz, a partnerre való támaszkodás hajlandóságához és a fizikai
intimitás hajlandóságához. A biztonságos kötődési stílus általában a nagyobb
arányú kitárulkozással, a nagyobb támaszkodási hajlandósággal és több fizikai
intimitással jár együtt, mint más kötődési stílusok. Azonban az intimitás
mennyisége változhat személyiségi változók és szituációs körülmények
hatására, így minden kötődési stílus funkcionálhat úgy, hogy az egyént ahhoz az
egyedi intimitási kontextushoz alakítsa, amelyben él.

A kapcsolat vége
A fontos romantikus kapcsolatok felbomlását követően a partnerek általában
szeparációs szorongást és gyászt élnek át. A gyász egy fontos folyamat, mert
lehetőséget ad a veszteség elfogadására és megkönnyíti a továbblépést. A folyamat
alatt az emberek különböző stratégiákat használnak az állapot elviselésére.
Az elkerülő kötődési stílussal rendelkezők leértékelik a kapcsolatot és visszahúzódnak.
A szorongó kötődési stílussal rendelkezők esetében valószínűbbek az érzelmi
stratégiák és több figyelmet fordítanak az átélt fájdalomra (Pistole, 1996).
A biztonságosan kötődőek összességében több pozitív élményt tapasztalnak, mint a
bizonytalan kötődési stílussal rendelkezők. (Pistole, 1995).