DR Darabos Peter Kozmurendszerek

Forrás: http://www.doksi.
hu
BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM

Építőmérnöki Kar
Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék
KÖZMŰVEK
Közmű rendszerek
Jegyzet kézirat
Összeállította
Dr.DARABOS Péter
egy.adjunktus
Készült az
Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért
támogatásával
Budapest
1996
Forrás: http://www.doksi.hu
KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév
TARTALOMJEGYZÉK
1. A közművek fogalma, főbb sajátosságai, csoportosítása....................................................... 3

2. Az egyes közművek rövid története ...................................................................................... 5
3. Közmű rendszerek ................................................................................................................. 9
3.1. VÍZELLÁTÁS...................................................................................................................9
3.1.1. A vízellátó rendszer ........................................................................................................9
3.1.2. A vízbázisok fajtáit, a vízszerzés fontosabb létesítményei.............................................10
3.1.2.1. A felszínalatti vízszerzés fontosabb létesítményei .........................................................10
3.1.2.2. A felszíni vízszerzés fajtái és fontosabb létesítményei...................................................15
3.1.3. A víztisztítás fajtái és fontosabb létesítményeik.............................................................16
3.1.4. A vízelosztó rendszerek általános felépítése és fontosabb létesítmény csoportjai .........21
3.2. Csatornázás .......................................................................................................................26
3.2.1. A csatornarendszerek osztályozása.................................................................................26
3.2.1.1. Egyesített, gravitációs csatornarendszer: ........................................................................27
3.2.1.2. Elválasztott csatornarendszer:.........................................................................................28
3.2.1.3. Vegyes csatornarendszer:................................................................................................30
3.2.1.4. Nyomás alatti szennyvíz-csatornarendszer: ....................................................................30
3.2.1.5. Vákuumos szennyvíz-csatornarendszer: .........................................................................34
3.2.2. A csatornarendszer műtárgyai.........................................................................................37
3.2.2.1. Aknák:.............................................................................................................................37
3.3. Kielégítendő minőségi és mennyiségi igények .................................................................43
3.3.1. Infrastruktúra - közművek. A települési vízgazdálkodás................................................43
3.3.2. Vízbázisok, a vízhasználat szerkezete ............................................................................47
3.3.3. Az ivóvízfogyasztás és jellemzői....................................................................................50
3.3.4. A vízellátás és a csatornázás-szennyvíztisztítás helyzete Magyarországon....................52
3.3.5. Vízminőség, vízminősítés...............................................................................................55
3.3.6. Természetes vizek minősége, biológiai vízminősítés .....................................................57
3.3.7. Befogadók szennyezőanyag terhelése, a szennyezés szabályozása ................................59
3.4. GÁZELLÁTÁS .................................................................................................................63
3.4.1. Gázellátás alapfogalmai ..................................................................................................67
3.4.2. Igények és szükségletek becslése....................................................................................68
3.4.3. A létesítés főbb irányelvei ..............................................................................................68
3.5. VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS ..................................................................................69
3.5.1. Hálózatok ........................................................................................................................69
3.5.2. Igények becslése..............................................................................................................70
3.5.3. Létesítés ..........................................................................................................................70
3.6. KÖZVILÁGÍTÁS..............................................................................................................70
3.6.1. TÁVKÖZLÉS .................................................................................................................73
3.7. TÁVHŐELLÁTÁS ...........................................................................................................71
3.7.1. Alapfogalmak..................................................................................................................71
3.7.2. A létesítés főbb általános irányelvei ...............................................................................72
3.7.3. A hőigény becslése..........................................................................................................73
3.7.4. Építési anyagok és szerkezetek .......................................................................................73
3.8. KÖZMŰALAGUTAK ......................................................................................................74
4. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ...................................................................................................74
2.
1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK
1. A KÖZMŰVEK FOGALMA, FŐBB SAJÁTOSSÁGAI, CSOPORTOSÍTÁSA

Közművek alatt a településeken élő lakosság és egyéb fogyasztók folyamatosan vagy időszakosan
jelentkező szükségleteit kielégítő létesítményeinek összességét, valamint az ellátó tevékenységet
végző szervezetet értjük.
A közművek főbb jellemzői:
1. A fogyasztó közvetlen kapcsolatba többnyire csak a hálózattal illetve annak egy részével kerül.
2. Az elosztó hálózat általában közterületen helyezkedik el.
3. A fogyasztásnak időbeli menetgörbéje van, ennek megfelelően a rendszereket az
átlagfogyasztásnál jóval nagyobb kapacitásra kell kiépíteni.
4. Az esetleges meghibásodások, üzemzavarok miatt is tartalékok építendők a rendszerekbe.
5. A működőképesség akkor is folyamatosan fenntartandó, ha egy adott pillanatban, vagy
hosszabb ideig nem lenne fogyasztás . Ez az ún. folyamatos rendelkezésre állás.
6. Egyes közművek működtetése az egyes fogyasztók aktív közreműködését igényli, másokat
központilag léptetnek működésbe, és vannak olyanok is amelyek emberi cselekvéstől
függetlenül végzik a szolgáltatást, s van olyan is amely egy másik közmű használata közben
vagy után lép üzembe.
7. A közművek a létesítéskor megteremtik annak műszaki lehetőségét, hogy a későbbiek során
realizálódó igények is kielégíthetők legyenek.
8. A közművek a települések szerves részét képezik.
9. A települések közművesítését a műszaki, gazdasági, környezetvédelmi stb. igények és
lehetőségek mérlegelésével kell végrehajtani.
10. A települések tervezésénél biztosítani kell a közművek területigényes létesítményeinek
helyigényét.
11. A közműrendszerek egyes elemei az eltérő időtávlat figyelembevételével építendők ki.
12. A közművek-használó kapcsolatban a "hoz" a "hoz-visz" és a "visz" viszony egyaránt
előfordul.
13. Egyes közművekre a kényszerszolgáltatási jelleg jellemző.
14. Szélsőséges és kényszerhelyzetekben sor kerülhet a szolgáltatás korlátozására, a használók
rangsorlásával együttesen.
15. A közművek saját berendezésekkel, vagy vezetéki rendszerekhez kapcsolódva fejtik ki
működésüket.
16. Egyes közműszolgáltatások a települések egy részén, vagy egészén monopolisztikus jellegűek.
A közművek csoportosítása
1. Ágazati besorolás szerint

1.1. Vízgazdálkodási közművek
- vízellátás
- csatornázás
1.2. Energiaellátási közművek
- gázellátás
- villamosenergia-ellátás
- távhőellátás
1.3. Távközlési közművek
3.
- telefonellátás
- KTV-rendszerek
- egyéb szolgáltatások
1.4. Közműalagútak-közműfolyosók
- több ágazat vezetékei egységes műtárgyrendszerben
1.5. Egyéb közműjellegű szolgáltatások
- termékvezetékek
- termálvíz-vezetékek
- közúti forgalomirányító vezetékek
- közúti tömegközlekedés vezetékei
- vasúti közlekedés vezetékei
- telefonhírmondó (megszünt)
- szemétszállítás
2. Területi kiterjedés szerint
2.1. Települési kiterjedésű közművek

- ritkábban: vízellátás
- általában: csatornázás, távhőellátás, tömegközlekedés, közúti
forgalomirányítás, KTV-rendszer
2.2. Regionális kiterjedésű (legalább két települést kiszolgáló)
- ritkábban: csatornázás, távhőellátás
- általában: vízellátás
2.3. Országos kiterjedésű közművek
- ritkábban: vízellátás
- általában: vasúti közlekedés vezetékei, villamosenergia-ellátás
2.4. Kontinentális kiterjedésű közművek
- ritkábban: vízellátás, távközlés
- általában: gázellátás, villamosenergia-ellátás
2.5. Globális kiterjedésű közművek
- általában: távközlés
4.
2. AZ EGYES KÖZMŰVEK RÖVID TÖRTÉNETE

Gázellátás
1760-as években a Kaszpi-tenger -a földgáz

1784 Leuven: kőszénből - gáz, világítás
1785 Párizs: Philipp Lebon hőlámpa
1790-es évek Anglia: a kőszénből gáz, világítás, nagyüzemi gázgyártás, gáz tisztítás, mérésének,
nyomásszabályozásának és felhasználás elvi alapjait
1813 London - Westminster-híd díszvilágítása, első gáztársaság
1814 London - a St. Margarete városnegyed közvilágítás
1815 Párizs, 1818 Bécs stb. Európa fővárosaiban gáz -közvilágítás, gázgyárak
1816 Pest: Tehel Lajos - gázlámpa -Nemzeti Múzeum
1840 Nagycenk: Széchenyi - gázfejlesztő készülék, bemutatás 1840. aug. 20-án
1856 Buda - Pest gázgyártás indítása
1856. dec. 23-án kezdődik a pesti közvilágítás
1862 Buda - Pest: gázvezeték épül a Lánchídon átvezetve Budára
1866-1900 Budapest: négy újabb gázgyár épül
1910 Budapest: a főváros saját tulajdonba vette a gázműveket
1913 Budapest: Óbudai Gázgyárat
1920-as évek új háztartási készülékek
1940-es években Magyarországon 10 gázgyár működött
1943 csővezeték épül Budapest és Nagykanizsa között
1950-es években az ipar gázigényének kielégítésére folyamatosan bővítik a gázgyárakat
1960-as években az alföldi földgázt Budapestre vezetik
1965-ben elkészül a Budapestet körülölelő körvezeték
Az 1960-as évek végére kimerül a városigáz előállító kapacitás bővítésének lehetősége, kisérleti
jelleggel megkezdik a földgázra való átállást.
1970-es években megkezdik az Orenburg-Munkács földgáz távvezeték építését, amely 1979-ben
gázt szállít Magyarországra. Nagy ütemben megkezdik a városigáz-hálózat átállítását földgázra.
1980-as években megszünik a szénalapú gázgyártás, 1988-ra meszűnik teljesen a városigáz
előállítása.
1990-es években főleg vidéken folyik a gázhálózat fejlesztése.
Villamosenergia -ellátás
1643 Torricelli légritka tér, villamos kisülés

1700 a villamos kisülés Wall, dörzsölési elektromosság
1742 a villamos kisülés - vákuum
1745 Kleist leideni palackja
1753 Franklin felfedezi a villámhárítót
1771-72 Cavendish-Beccaria
1700-as évek végén áramló elektromosság
1790 Galvani békacomb kísérletei
1792 Volta - galvánelem
1797 Humbold - elektrolízis
5.
1800 Volta-oszlop1801 Volta - áramerősség

1812 Davy -ívfény
1819 Oersted -mágneses kisérletek, Gay-Lussac és Arago elektromágnes, Ampere
elektrosztatika -elektrodinamika
1825 Ohm: áramerősség-feszültségkülönbség-ellenállás összefüggés
1831 Faraday elektromágneses indukció
1841 Joule áram keltette hő törvény
1847 Kirchhoff áramelágazási törvénye
1856 Jedlik Ányos a dinamó elv
1859 Plaute
1867 Siemens
1878 a Ganz gyár csarnokát ívlámpákkal világítják
1879-1880 több épületnél egyedileg alkalmazzák világításra a vill. áramot
1881 a párizsi világkiállítás
1882 az első közcélú áramfejlesztő telep
1882 Zipernovszky-Déri - Vigadó
1883 Milánó: az első európai áramfejlesztő telep
1884. nov. 14. Temesvár
1885 London, Berlin, 1888 Párizs, 1890 Bécs, 1892 Koppenhága
1885 Bláthy-Déri-Zipernovszky
1888 az elektromágneses hullám felfedezése
1893 Budapesten is áramfejlesztő épül
1893-1915 a helyi ellátás időszaka
1895 Popov - antenna
1897 Braun - katódsugárcső
1902 az első drótnélküli távíró
1906 az elektroncső felfedezése
1921 az első rádióadó
1915-1945 a regionális ellátás kezdete, Kelenföldi erőmű
1933-ban már 75 elosztóváll
1945-50 országos rendszer
1950-1960 az ország villamosítása
1962 nemzetközivé válik a rendszer
1961 az első 120 kV-os kábel, 120/10 kV-os alállomás a város közepén
Egyoldalú függőség a Szovjetúniótól, paksi atomerőmű, jelenleg más kapcsolati rendszerek
kiépítése folyik, meg a vita, hogy kell-e új alaperőmű vagy nem.
Közvilágítás
1790-es évek Pesten és Budán repceolaj lámpás

I.vh. közbiztonság
1923 teljesen vegyes közvilágítási rendszer
Távközlés
1837 az első távíró

1844 Morse
1865 kábelt fektetnek az Atlanti óceánba
6.
1878 Bell beszédhang továbbíthatóság

1881 az első magyar telefonvonal
1890 az elektromágneses hullámok elveinek fölismerése
1890 Bp-Bécs közötti telefon
1895 Popov antenna
1901 az első rádióüzenet
1920 katódsugárcső
1921 Pittsburghben rádióadás
1936 Londonban első kísérleti TV-adás
Távhőellátás
1825-ben Párizsban - fűtési rendszer létesítése nyitott nyomótartállyal,

1827-ben March Perkins - Perkins rendszer
1878-ban Bostonban - távfűtési rendszer
1896-ban hamburgi Városháza
1900-1902 között Drezda
1884-1904 között a budapesti Országház
1930 körül forróvizes távfűtés Európban
Az 1930-as években tanulmány Budapest távhőellátására
Az 1950-es években Bp néhány pontján távfűtött lakások
A tömeges távhőellátás az 1950-es évek vége
Budapesten 1960-ban -a 15 éves lakásépítési program kezdete
Az elkövetkező 10 évben közel 40 ezer lakás, budai Vár távhőellátása
1960-65 között ipari és közcélú fűtőerőművek -"hulladék" hőenergia
1960 körül leálltak a budapesti erőművek fejlesztésével
A kialakított rendszerek a lakosság részére változó hőfokú forróvizet, az ipari üzemek részére gőzt
vagy állandó hőfokú forróvizet szolgáltattak.
Az 1970-es évek a távfűtés alkalmazásának fénykora - egycsöves fűtési rendszer - átalánydíj
Az elmúlt évek gazdasági változásai - igény: fogyasztás - fizetés érdekeltség alapján, akadályok.
Budapesten az 1980-as években megkezdték az önálló körzetek részbeni összekapcsolását.
1992-ben Magyarországon.... adatok
Csatornázás
A csatornázás kezdetei ie. 3-4000-re tehetők, indiai leletek bizonyítják, hogy egyes városokat már
ebben a korban csatornáztak. Babilonban, Egyiptomban és Ninivében szintén megtalálhatok a
csatornázásra utaló romok.
Az ókori görög és római városok kultúrájában jelentős szerepet játszottak már a vízellátási és
csatornázási létesítmények. Athénben a feltárások során a csatornákat elzáró gépek nyomait is
fellelték. Az ókori Róma nevezetes építménye volt a Cloaca Maxima. Julius Caesar alatt honosodott
meg a szennyvizek csatornahálózaton való elvezetése. Tiberius császár új adóformát ("cloacarium")
rendszeresített a csatornák építési és fenntartási költségeinek fedezésére.
Az ókori rómaiak magyarországi tevékenysége nyomán találtak csatornázásra utaló nyomokat.
1185 Párizs utcák és az utcai csatornákra vonatkozó előírások
7.
1367 Moszkva - Kreml

1531 Anglia - VIII. Henrik
1531 Bunzlau - csatornahálózat
1700 körül Kőszeg
1710 körül Chézy
1750 körül Baja
1842 Hamburg - tűzvész
1847 Pest első csatornázási szabályrendelete
1850-1851 London és Párizs
1858 Darcy - veszteségek
1884 kis-Kutter képlet
1889 Vicary - racionális méretezési mód
Vízellátás
rómaiak
Zsigmond
1714 helyreállítják a Sváb-hegy kútjait
1850-es évek közepén világszerte előtérbe kerül a települések egészséges ivóvízzel való ellátása
1868 Budapest vízmű építése a mai Országház területén
1890-es évek káposztásmegyeri vízmű, az egyre növekvő igények miatt
1900-as évek fokozatos bővítés, gépházak, nyomászónák, tárolók
Villamos
Pest 1887. nov. 28. Nagykörúton Nyugati pu és Király u. között próbavasút, saját erőteleppel
(áramfejlesztővel), kábelhálózattal.
Közúti forgalomirányítás
1926 az első jelzőlámpás csomópont

1943 az első kísérleti összehangolás a Szent István krt-on
A történet rövid áttekintése azért fontos mert a hálózatok többsége közel száz év, vagy még több idő
alatt alakult ki. Egyes elemei a rendszereknek még ma is eredeti állapotban a földben vannak és
működnek, másik részük a földben van ugyan de nem működik, de más közmű, vagy egyéb
létesítmény építésekor, rekonstrukciójakor megtalálják, elbontják. A hálózatok egyes részei
műszaki teljesítőképességük, és életkoruk alapján rekonstrukcióra szorulnak (pl. Nagykörút), ami
tetemes költséggel jár.
8.
3. KÖZMŰ RENDSZEREK
3.1. VÍZELLÁTÁS
A vízellátási feladatokat a következő nagy csoportokra oszthatjuk a felhasználók, fogyasztók jellege

szerint:
- Lakosság ivóvízzel való ellátása

- Ipari üzemek, termelő egységek ellátása a termékek előállításához szükséges minőségű,
mennyiségű és nyomású iparivizell.
- Mezőgazdasági üzemek, gazdaságok ellátása öntöző vízzel.
Ezek közül a KÖZMŰVEK fogalomkörbe a lakosság ivóvízzel való ellátása tartozik.
Az ivóvízeellátásban elsődleges szempont az egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas víz

biztosítása. Ennek igen fontos közegészségügyi jelentősége van a szennyvíz elvezetéshez
kapcsolódva, lásd középkori járványok (kolera, pestis, vérhas, stb.). Az egészséges ivóvíz hiánya, a
szennyvizek elvezetetlensége egészen az újkorig, a okok korrekt feltárásáig, igen komoly
kiterjedésű járványok okozója volt.
3.1.1. A vízellátó rendszer
A vízellátó rendszer feladata a fogyasztók jogos mennyiségi, minőségi és nyomás igényének

kielégítése folyamatosan, minimális költségráfordítással.
V íz sz er z és V íz tisz títá s V íz elosz tá s
F elsz ín a la tti
F ogya sz tók
F elsz íni
F ogya sz tók
1.ábra
Legfontosabb jellemzői:
9.
- Folyamatos üzem az igények időben változó mértékű, de folyamatos jelentkezéséből

adódóan !
- Veszélyes üzem ! A csvezetékhálózat nyomás alatt van !
Lásd az elmúlt évek fővárosi csőtörései (Miklós u., Gellért szálló, stb.).
- Permanens üzemzavar. Valahol, valami mindig rossz !
Mottó:
"A dolgok addíg mennek jól, amíg az emberek tudomást sem vesznek róla ...."
3.1.2. A vízbázisok fajtáit, a vízszerzés fontosabb létesítményei
Felszín alattí:
Szemcsés közegből - Felszínközeli Talajvíz
Partiszűrésű
Mélységi Rétegvíz
Repedezett kőzetből - Karsztvíz
Magyarországon jelentős mennyiségben áll rendelkezésre jó, vagy elfogadható minőségű felszín
alatti víz. Az ország vízműveinek többsége ilyen felszín alatti vízbázisra települt.
A partiszűrésű vízszerzés mintegy átmenetet képez a felszínalatti és felszíni vízszerzés között,

mivel ebben az esetben felszíni víz természetes szűréséről van szó.
Felszíni:
Természetes vizekből - Élőízfolyásból
Tavakból
Mesterséges tározókból
3.1.2.1. A felszínalatti vízszerzés fontosabb létesítményei
10.
Forrásfoglalás (100 - 118.o. 47.ábra)
11.
Galéria (104 - 109.o. 43.ábra)
Kutak
Felszínközeli
Ásott kút (101 - 93.o. 27.ábra)
12.
Akna kút (102 - 94.o. 28.ábra)
Csőkút (103 - 99.o. 33.ábra)
13.
Csáposkút (105 - 105.o. 39.ábra)
Mélységi
Csőkút (106 - 101.o. 35.ábra)
14.
3.1.2.2. A felszíni vízszerzés fajtái és fontosabb létesítményei
Vízfolyásból - Partra telepített vízkivételi mű (107 - 150.o. 63.ábra)
Tóból (xxx - 154.o. 65.ábra)
15.
3.1.3. A víztisztítás fajtái és fontosabb létesítményeik
Felszín alatti vizek tisztítása

A termelt víz gáztartalom és/vagy kémiai kötésben lévő anyagok koncentrációja miatt
esik minőségi kifogás alá, ezért tisztítani kell. Egy tipikus hazai rétegvízre települt
víztisztító mű sémája:
- Kút, vízkivétel
- Gáztalanítás, levegőztetés
- Vas-, mangántalanítás, esetleg arzénmentesítés szűréssel
- Fertőtlenítés
- Tározás, hálózati szivattyúzás
(111 - 354.o. 193.ábra)
16.
(109 - 349.o. 191.ábra)
(110 - 342.o. 184.ábra)
Felszíni vízek tisztítása

A lebegő anyagok, köztük élő szervezetek, valamint oldatban és kémiai kötésben lévő
szerves és szervetlen anyagok koncentrációja minőségi kifogás alá esik.
A legfontosabb technológiai lépések
- Vízkivétel
17.
- Szita szűrés
- Élő szervezetek lebínítása (Cl2, O3 adagolás)
- Lebegőanyag eltávolítás:
- Derítés (Pelyhesítés, szűrés, ülepítés)
Kolloidális szennyeződések, lebénított élő szervezetek eltávolítása
- Homokszűrés
- Iz-, és szaganyagok, mikro szennyeződések adszorbcióval, aktívszén szűrés
- Fertőtleníés, oxidáció
- Tározás, hálózati szivattyúzás
Néhány jellegzetes technológia:
(112 - 430.o. 244-245.ábra)
18.
(113 - 431.o. 246.ábra)
(114 - 431.o. 247.ábra)
19.
(115 - 431.o. 248.ábra)
20.
3.1.4. A vízelosztó rendszerek általános felépítése és fontosabb létesítmény csoportjai
A vízellátó rendszer legnagyobb kiterjedésű alrendszere. Az alrendszert alkotó

rendszerelelemk száma igen nagy.
Objektum csoportok:
Fogyasztók
Fogyasztás - A tényleges vízvételezés.
Az igény valamilyen szintű realizációja.
(időben változó)
Vízigény - Amit szeretett volna !
(De a csapból csak furcsa hörgő hangok jöttek víz helyett !)
Mennyiségi - A fogyasztási szokásoknak megfelelően időben változó.
Minőségi ...
Nyomásigény - Ez tulajdonképpen egy energia igény !
Hálózat
A víztermelő, vízkezelő telepek általában a fogyasztóktól távol helyezkednek el, tehát
gondoskodni kell a víz szállításáról. A szállítás csővezeték hálózaton történik.
Fontos emlékezni arra, hogy a csővezeték mentén a szállítás során surlódási

veszteségek, energia veszteségek lépnek fel. Tehát a vízzel energiát kell közölni a
betáplálási ponton, ahhoz, hogy a fogyasztó megfelelő nyomással vételezni tudjon.
(Kifollyon a csapon a víz !)
A csőhálózat nem folytonos és nem zárt ! A vezetékek különböző anyagú csődarabokból

a legkülönfélébb kötési módokkal vannak összerakva. A hálózat tömítetlenségei, a
csőanyag hibák elfolyásokat okoznak, méghozzá nyomás alatti (20 - 60 mvo)
körülmények között. Magyarországon nem ritka az olyan vízellátó rendszer amelyen a
termelt és számlázott vízmennyiség közti differencia eléri a termelt vízmennyiség 20
százalékát !
A hálózaton fordul elő a legtöbb hiba, melyet folyamatosan kell elhárítani. Erre a
vízművek általában 24 órás készenléti szolgálatot kénytelen fenntartani.
A hálózaton végzendő javításokhoz egyes csőszakaszokat üzemen kívül kell tudni

helyezni, hiszen bizonyos (nem ritkán előforduló) hibaelhárítási munkát nem lehet
nyomás alatt lévő csőszakaszon elvégezni. Ezért a hálózaton ún. szakaszoló elzáró
szerelvényeket (tolózárak, csapózárak, stb.) vannak elhelyezve.
A csővezeték kivétele az ellátásból viszont óhatatlanul fogyasztók ellátatlanul maradását

jelenti. Természetesen nem megoldható, hogy egy-egy csőszakasz kiszakaszolása során
minden fogyasztó folyamatos ellátása biztosítva legyen, de a szakaszoló tolózárak
megfelelő elhelyezésével a kieső fogyasztók száma minimalizálható.
21.
Sok esetben a vízelosztó hálózat egy igen fontos település üzemeltetési feladatot is ellát,
mégpedig boztosítja a szükség szerinti tűzoltási vízmennyiséget, és az annak
kiszolgáltatásához szükséges nyomást. A tüzoltó berendezések csatlakoztatása a
hálózathoz speciális szerelvényeken keresztül történhet, melyeket tűzcsapoknak hívunk.
A hálózatot tehát a csővezetékeken kívül számtalan szerelvény, idom, akna, stb. alkotja,
melyek fenntartása, karbantartása a vízmű üzemeltetés legnagyobb volumenű feladata.
Gépházak
A fogyasztók nyomásigényének kielégítése érdekében, illetve a szállítás során fellépő
surlódási energiaveszteségek pótlására energia közlés, energia átalakítás.
Az energia átalakítás során régebben a hőenergiát ma szinte kizárólag elektromos

energiát használunk kiindulásként. Az elektromos enrgiát villenymotorokkal mechanikai
energiává alakítjuk. A mechanikai energia felhasználásával, szivattyúk segítségével a
vízet mozgásba hozzuk, illetve nyomást fejtünk ki rá. Ez a két hatás az amely a
fogyasztóknál lehetővé teszi a vízvételezést.
Átemelések, nyomászónák-nyomáshatárok
A hálózatbeli nyomás csak egy határig fokozható, melyet a fogyasztói pontokon
telepített szerelvények, illetve háztartási gépek nyomástűrése határoz meg.
A hálózati üzemi nyomás megengedett értéke a fogyasztói lecsatlakozási pontnál 60

[mvo], az épületen belüli szerelvények berendezések védelmében.
Tekintettel arra, hogy a fogyasztók egy-egy településen belül, e terep magassági

tagoltsága miatt, jelentősen, 60 m-t mindenképpen meghaladó szintkülönbségen
helyezkedhetnek el, ezért nyomászónák (nyomásövezetek) kialakítása szükséges. Egy-
egy nyomászónán belül a legalacsonyabban fekvő fogyasztónál az üzemszerű működés
során előforduló nyomás legnagyobb értéke nem lehet magasabb mint 60 mvo.
Megjegyzés: Ha mégis ilyen fordul elő, arra is van megoldás, helyi nyomáscsökkentés.
De minden szerelvény beépítés egy új hibalehetőséget jelent, és általában
karbantartási vonzata is van.
Tározás
A víztermelő létesítmények élettartamának, a termelt tisztított víz minőségének kedvező
ha ezek a létesítmények viszonylag egyenletes terheléssel üzemelnek. Másik oldalról
viszont a fogyasztás szinte teljesen véletlenszerűen jelentkezik. Az egyenletes,
folyamatos termelés és a változékony fogyasztás közötti különbséget tározással lehet
kiegyenlíteni.
A tárolásra a vízellátásban térszínre, vagy az alá telepített tározókat, ún. medencéket,

illetve a felszín fölé, szükség szerint, kiemelt tározókat ún. víztornyokat használunk.
Térszíni medencék
22.
(118 - 589.o. 335.ábra)
23.
Víztornyok
(116 - 574.o. 325.ábra)
24.
(117 - 579.o. 329.ábra)
A tározás azonban nem csak kiegyenlítési célzatú lehet. Kötelező például a tüzivíz
tározás, arra az esetre ha a tűz áramszünettel járna együtt. Vagy a tározó nagyobb
betápláló csővezeték törések esetén akár még órákig is képes biztosítani az ellátást.
További kihasználási lehetősége a tározóknak az enrgia költség csökkentés, amikor is a
szivattyúzást az olcsóbb energiadíjú időszakokra lehet korlátozni.
Végezetül hangsúlyozni szeretnénk, hogy a vízellátás létesítményei egyre inkább regionális

jelleget öltenek. Magyarországon ahol jelentős felszíni és felszínalatti vízkészletekkel
rendelkezünk, számos regionális vízellátó rendszer alakult ki és működik napjainkban is.
Vízkészletekben kevésbé gazdag országok, illetve olyan országok esetében ahol a
vízkészleteket erősen elszennyezték ezen regionális rendszereknek fokozott a szerepük.
25.
Az elkövetkező években a vízellátás területén a következő fő feladatok megoldásával kell

számolni:
- Vízbázisok hatékony védelme

- Meglévő, de elhasználódott létesítmények rekonstrukciója
- Az ivóvíz minõségének javítása, és ezen belül kiemelten a világszerte jelentkező
fogyasztásvisszaesés következtében, a hálózatokon észlelt másodlagos
szennyeződések okainak feltárása és felszámolásuk
Magyarországon ezen kívül a lemaradások leküzdésére:
- A szolgáltatási veszteség csökkentése:

pontos vízmennyiségméréssel
a hálózati hibák szisztematikus feltárásával és elhárításával
a hálózati szerelvények rekonstrukciójával
- Korszerű folyamatellenőrző, irányító rendszrek kiépítése, a üzemeltetés

optimalizálási feltételeinek megteremtése
- A közműnyilvántartás, illetve az üzemeltetési feladatokhoz kapcsolódó informatikai
feladatok korszerű megoldása, információs rendszerek kialakítása
3.2. CSATORNÁZÁS
A csatornázás a vízgazdálkodás, ezen belül a települési vízgazdálkodás fontos részterülete.

A csatornamű eladata: a településen ill. a hozzá tartozó vízgyűjtőterületen keletkező szenny- és
csapadékvizek műszaki, gazdasági és egészségügyi követelményeket kielégítő összegyűjtése,
elvezetése, az előírásoknak megfelelő mértékű tisztítása majd elhelyezése.
A csatornamű részei tehát:
- a csapadék- és szennyvizek összegyűjtésére és elvezetésére szolgáló csatornarendszer,
- és a csapadék- és szennyvizek tisztítását végző tisztítórendszer.
3.2.1. A csatornarendszerek osztályozása
A csatornarendszerek a szenny- és csapadékvizek gyűjtési és elvezetési módja szeint

- egyesített,
- elválasztott és
- vegyes
rendszerűek lehetnek.
A csatorna üzeme szeint

- gravitációs,
- nyomás alatti és
- vákuumos
rendszereket különböztetünk meg.
26.
3.2.1.1. Egyesített, gravitációs csatornarendszer:
A hagyományos, egyesített rendszerű csatornák a szennyvizet és az időszakos, lényegesen nagyobb

mennyiségű csapadékvizet ugyanazon csatornarendszerben vezetik le.
A rendszer főgyűjtő vezetékeit viszonylag nagy keresztmetszetű csatornaelemek alkotják, melyeket
túlterhelésük megakadályozása ill. mérséklése céljából bizonyos távolságokban un. csatornahálózati
túlfolyóval (záporkiömlővel) megcsapolják és a kiömlő keverék szennyvizet közvetlenül (esetleg
ülepítés után) a befogadóba vezetik.
Az egyesített csatornarendszerben ideális esetben duzzasztás és túlfolyás nincs.
Az egyesített rendzserű csatornahálózatok csak gravitációs üzeműek lehetnek!
Az egyesített csatornarendszer előnyei:
- a rendszer üzemeltetése a csatornarendszerbeli hidraulikai lefolyási viszonyok miatt

egyszerűbb,
- az egyetlen vezeték helyigénye kisebb, épületbekötés kedvezőbb,
- az egy csatorna nyilvántartása, üzemeltetése, fenntartása egyszerűbb,
- a beruházási költség összességében általában kisebb.
Az egyesített csatornarendszer hátrányai:
- a befogadók keverék szennyvízzel való terhelése miatt nem felel meg a környezetvédelem mai
előírásainak,
- a szennyvíztisztító telep terhelése kiegyenlítetlen, a csapadékvizek miatt időszakosan jelentősen
túlterhelődik,
- az elvezetendő nagy vízmennyiségek miatt a rendszerben visszaduzzasztás gyakran előállhat (sík
terep, nem megfelelő lejtés),
- kedvezőtlen hidraulikai viszonyok létrejötte esetén a lefolyási idő növekedése a szennyvíz
"berothadását" (anaerob állapot kialakulását) segíti elő, a feliszapolódás veszénye nő,
- a rendszer új területek bekapcsolására, a fedettségi viszonyok változására a korlátozott
hidraulikai kapacitás (szelvényméret) miatt kevésbé rugalmas,
- a viszonylag nagy átmérőjű gravitációs csatornák közműalagútban általában nem helyezhetők el.
Jellegzetes, egyesített, gravitációs csatornarendszer kialakítását mutatja az 3.2-1. ábra.
27.
3.2-1. ábra (001)
3.2.1.2. Elválasztott csatornarendszer:
A korszerűbb, környezetvédelmi szempontokból kedvezőbb elválasztott rendszerekben (3.2-2.

ábra) a szennyvizet a szennyvízelvezető csatornák, a csapadékvizet a csapadékvíz elvezető csatornák
szállítják. Ilymódon minden úttest alá két külön vezeték kerül. A szennyvíz a szennyvíztisztító
telepre, a csapadékvíz - ülepítés után a befogadóba vezetendő.
Az elválasztott csatornarendszerek szennyvíz csatornái lehetnek

- gravitációs,
- nyomás alatti ill.
- vákuumos
rendszerűek.
A szennyvíz mindig zárt, felszín alatti rendszerben vezetendő el, a csapadékcsatornák lehetnek nyílt
árkok is. A csapadékvíz levezetése azonban mindig gravitációs módon történik.
Az elválasztott csatornarendszerek előnyei:
28.
- a szennyvíztisztító telep hidraulikai és szennyezőanyag terhelése kiegyenlítettebb (mivel a

csapadékvíz nem terheli),
- gazdaságosabb szelvényméretek alkalmazhatók,
- a csatornahálózat kialakítása hidraulikai szempontból kedvezőbb (a szennyvízcsatornák nem
lesznek túlméretezettek a csapadékvíz miatt, így kisebb a feliszapolódás veszélye),
- a szennyvízcsatornák közműalagútban is vezethetők,
- a szennyvíz- és csapadékvíz csatornák helyszínrajzilag általában a bekötési helyekhez
közelebb fektethetők,
- a helyi adottságokhoz jobban képes alkalmazkodni (bővíthető).
Az elválasztott rendszer hátrányai:
- a szennyvízcsatornák öblítőhatásfokuk fenntartása miatt nagyobb lejtéssel építendők,

- az átemelés, nyomás alatti csatornaszakaszok beiktatási igénye fokozottabb,
- a csapadékvíz a befogadóba tisztítatlanul jut (a befogadó szennyeződése azonban csapadékvíz
tározó létesítésével mérsékelhető),
- a kétféle csatorna szűk utcában nehezebben helyezhető el, nyilvántartásuk, üzemeltetésük,
fenntartásuk költségesebb és munkaerőigényesebb,
- a teljes kiépítés beruházási költsége általában nagyobb.
3.2-2. ábra (002)
29.
3.2.1.3. Vegyes csatornarendszer:
A vegyes csatornarendszerek
- az egyesített és
- az elválasztott
rendszert részterületként, egy rendszeren belül foglalják magukba (pl. egyesített csatornarendszer
későbbi bővítése során a bekapcsolandó új területekről csak a szennyvízcsatornákat kötik a meglévő
csatornarendszerhez, a csapadékvizet a hálózat túlterheltségének elkerülése miatt külön rendszerben
vezetik el).
Az üzemeltetés szempontjából is
- gravitációs,
- nyomás alatti vagy
- vákuumos
üzemű rendszereket egyidejűleg alkalmazhatunk (3.2-3. ábra).
3.2-3. ábra (003)
3.2.1.4. Nyomás alatti szennyvíz-csatornarendszer:
A nyomás alatti csatornarendszer működtetéséhez külső energiaforrás szükséges. A szennyvíz a

nyomás alatti rendszerekben szivattyú, légkompresszor, vagy egyidejűleg mindkettő hatására
mozog. Így a csatornarendszer vonalvezetése szempontjából a magassági kötöttségektől
mentesíthető.
A nyomás alatti rendszer további célja számos esetben az, hogy a szennyvíz tartózkodási ideje a
rendszerben csökkenthető legyen, ami különösen az összegyűjtött szennyvíz nagyobb távolságra
vezetésekor fontos szempont.
A nyomás alatti csatornarendszer - hidraulikai szempontból - bizonyos mértékig a vízelosztó
rendszer "fordítottjának" is tekinthető (az ivóvíz elosztó rendszerben egyetlen nyomást keltő pont és
30.
nagyszámú csapolópont van, a nyomás alatti csatornarendszerben fordítva: számos nyomást keltő
pont és egyetlen kifolyási pont van).
A nyomás alatti csatornarendszer helyszínrajzi szempontból kétféle lehet:
- A hidraulikai szempontból egyértelműen méretezhető elágazó rendszer (3.2-4a-b. ábra). Az

üzemzavarok csökkentése érdekében a nyomás alatti csatornaágak közé biztonsági összekötő
vezetékszakaszokat is létesítenek, de ezek normál üzemben zártak.
- A másik megoldás a vízelosztó rendszerhez hasonló körvezetékes rendszer (3.2-5. ábra),

azonban ezt is ágvezetékes (rendszeresen változtatott áramlási irányú) rendszerként üzemeltetik, és
úgy is méretezik.
3.2-4 a. ábra (004)
31.
3.2-4 b. ábra (005)
32.
3.2-5. ábra (006)
A szennyvíz a nyomás alatti közcsatornarendszerbe telken belüli gravitációs gyűjtéssel és

házankénti vagy házcsoportonkénti dugulásmentes, aprító elõtétes szennyvíz-szivattyúkkal emelhető.
Az átemelő szivattyúk egyben a csatornarendszerbeli szennyvíz mozgatásához szükséges energiát is
szolgáltatják.
A szennyvíz visszaáramlását az átemelő előtti gravitációs gyűjtőcsatornába (pl. úszógolyós)
visszacsapó szelep akadályozza meg. Lehetséges átemelési megoldásokat mutat a 3.2-6. ábra.
A nyomás alatti rendszerek üzemeltetése terén

- öblítés nélküli ill.
- öblítéses (vízöblítéses ill. pneumatikus (sűrített levegős))
rendszereket fejlesztettek ki.
A nyomás alatti rendszerek esetében fontos kihangsúlyozni, hogy a gépészeti berendezések súlya
miatt az üzemeltetés nagyobb odafigyelést és szakértelmet követel meg.
33.
3.2-6. ábra (007)
3.2.1.5. Vákuumos szennyvíz-csatornarendszer:
A vákuumos csatornarendszer működéséhez szükséges energia is külső forrásból származik: a

vákuumközpontban levő vákuumszivattyú az eléje kapcsolt szennyvízgyűjtő tartályban az
34.
atmoszférával szemben 0.6 - 0.7 bar vákuumot kelt. A csatornarendszer ennek a vákuumnak a
hatása alá kerül, mely a vízmozgást biztosítja.
A szennyvíz az épületből gravitációs vezetéken áramlik a vákuumos szennyvíz szelephez, amely a

két rendszer közötti kapcsolatot biztosítja. A szelep önműködően nyílik, ha a szelep előtti
gravitációs vezetékszakaszban, vagy aknában bizonyos mennyiségű szennyvíz összegyűlt. A
szennyvíz a vákuumcsatorna rendszerben csak addig áramlik, amíg a szelep nyitva van. Ezért a
szennyvíz szelepen való áteresztése után légköri nyomású levegőt kell a hálózatba juttatni, mely a
szelep záródása után a hálózati vákuum mértékének megfelelően kitágul, majd a szennyvízszállítás
leáll. A szennyvíz a vákuumcsatornában tehát nem folyamatosan, hanem szennyvízdugók
formájában halad. Ennek elvi alapja, hogy a vákuum szelep késleltetve zár, így levegõ is jut a
vezetékbe, amely a vákuum hatására kiterjed és így mozgásba hozza a szennyvíz dugókat.
A vákuumos szennyvízgyűjtő rendszer működési elvét és elemeit mutatja a 3.2-7. ábra.
Vákuumos szennyvízcsatorna rendszerek létesítése főleg sűrű beépítésű területeken gazdaságos,

ahol a domborzati és talajviszonyok nem teszik lehetővé a hagyományos, gravitációs rendszerek
építését. A min. 0.5 bar vákuum biztosítását kívánó követelmény azonban csak kis távolságok
(néhány 100 m) egy vákuumközponthoz kapcsolását teszi lehetővé.
Hazánkban Szentendrén alkalmaztak vákuumos csatornarendszert (3.2-8. ábra).
3.2-7. ábra (008)
35.
3.2-8. ábra (009)
36.
3.2.2. A csatornarendszer műtárgyai
A csatornarendszer műtárgyai a következőképpen csoportosíthatók:
- a házi csatornahálózat műtárgyai, bekötőcsatorna,

- helyi szennyvíztisztító műtárgyak (zsírfogó, benzinfogó, olajfogó),
- útkeresztmetszetben levő műtárgyak,
- aknák (víznyelő, bukó, surrantó, öblítő, hóledobó, szellőztető akna),
- csatlakozások,
- tehermentesítő műtárgyak,
- szerelvények, csatornazsilip, csatornatolózár,
- közműalagút, közműfolyosó,
- vízhozam mérő,
- csatornahálózati átemelő,
- csatornahálózati tározók.
3.2.2.1. Aknák:
Az aknák a csatornahálózatok legfontosabb műtárgyai, létesítésüknek célja a földbe fektetett

csatornahálózat
- üzemének, állagának ellenőrzése,

- tisztítása,
- szellőztetése,
- a szerelvények kezelése.
Az irányváltoztatások, elágazások, csatlakozások csak aknák közbeiktatásável velósíthatók meg, az

eltérő csatornaszelvény, a csatlakozó csatornaszakaszok találkozási helyén, a csatornaszakaszok
legfelső, induló végén minden esetben aknák létesítendők.
Az akna és a csatlakozó csatornaszakaszok fenékvonala egymáshoz képest folytonos, vagy

megszakadt lehet.
Az aknák részben vagy teljesen előregyártott elemekből készülnek, anyaguk beton, vasbeton vagy
műanyag lehet.
A csatornahálózatba való lejutás és szellőztetés céljából aknákat a csatornaszakaszokon is kell

telepíteni, egymástól való távolságuk a csatornák átmérőjétől függően 40 - 60 m (3.2-9. ábra).
Ha a terep lejtése a csatornafenék kívánatos lejtésénél nagyobb, akkor a szintkülönbségek

bukóaknákkal mérsékelhetők (3.2-10. ábra).
37.
3.2-9. ábra (010)
3.2-10. ábra (011)
További csatornahálózati műtárgyakat mutatnak be a 3.2-11-13 ábrák.
38.
3.2-11. ábra (012)
39.
3.2-12. ábra (013)
40.
3.2-13. ábra (014)
Jellegzetes csatornaszelvényeket mutat be a 3.2-14. ábra.
41.
3.2-14.ábra (015)
42.
3.3. KIELÉGÍTENDŐ MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI IGÉNYEK
3.3.1. Infrastruktúra - közművek. A települési vízgazdálkodás

A települési infrastruktúra elemeinek fontos részei a közművek, és azon belül is a vízi
közművek. (3.3-1. ábra)
3.3-1.ábra (038)
A vízellátó és csatorna hálózatok a települések és környezetük szabályozott anyagcsere forgalmát

biztosítják. Ezzel az anyagcsere forgalommal, vagyis a víz és a víz által szállított
(szennyező)anyagok forgalmával foglalkozik a települési vízgazdálkodás. (3.3-2. ábra)
43.
3.3-2.ábra (019)
Ez a vízforgalom két jellegzetes folyamatra bontható:
1. Az egyik egy zárt, szabályozott körfolyamat (rendszer), melynek egymással összekapcsolódó

alrendszerei:
- vízbeszerzés,
44.
- víztisztítás,
- vízelosztás,
- vízhasználat (fogyasztás),
- szennyvízelvezetés,
- szennyvíztisztítás,
- a tisztított szennyvíz elhelyezése a befogadóban.
Ha a folyamat egy vagy több alrendszere hiányzik (pl. a településen keletkező szennyvíz
tisztítatlanul kerül a csatornahálózatból közvetlenül a befogadóba, vagy a csatornahálózat
hiányában a talajba), a természetes hidrológiai körfolyamat mennyiségi és minőségi oldaláról
egyaránt súlyos következményekkel járó, esetleg helyrehozhatatlan károkat idézhetünk elő.
2. A vízforgalom másik, nyitott rendszerét a csapadékvíz táplálja bemenetként, melynek egy

része elpárolog ill. a növényzet felveszi, a fennmaradó rész a felszíni lefolyással vagy a
talajvíz mozgásával a felszíni befogadóba vagy mélyebb rétegekbe kerül.
A vízforgalom ilyen módon megkülönböztetett két rendszere természetesen egymással

szorosan összekapcsolódik, gondoljunk csak pl. a településre hulló ill. a külterületekről
felszíni lefolyással érkező csapadékvizek csatornahálózatban történő elvezetésére, vagy a
szennyvizek szikkasztásának a talajvízre gyakorolt hatására.
A települési vízgazdálkodás tehát nemcsak a települések vízforgalmát szolgáló műszaki

létesítmények összességét jelenti, hanem mindazon műszaki, tudományos, gazdasági és igazgatási
tevékenységeket, melyek arra irányulnak, hogy a természet vízháztartását a település (azaz mi,
emberek) szükségleteivel és a természeti környezet megóvásának követelményeivel
összehangolja.
Fontos még hangsúlyozni azt, hogy a települési hidrológiai rendszer határait tekintve nem egyezik
meg a település közigazgatási (és mindennapi) értelemben vett határával. (3.3-3. ábra)
45.
3.3-3. ábra (020)
A továbbiakban a vízi közművek alapvető műszaki paramétereivel, ill. azok befolyásoló tényezőivel
foglalkozunk.
A vízellátó rendszer alapvető műszaki paraméterei:

* mennyiség,
46.
* minőség,
* energiatartalom (nyomás).
A csatornarendszer paraméterei:
* mennyiség,
* minőség - az elvezető remdszerben,
- a befogadóban,
* energiatartalom (elsősorban hőtartalom és szervesanyagokban kötött kémiai
energiatartalom).
3.3.2. Vízbázisok, a vízhasználat szerkezete
Vízbázis: a vízellátásban vízbázis alatt a vízellátó rendszer vízbeszerző létesítményeinek

összességét értjük, tágabb értelemben azonban a vízigényt kielégítő vízkészletet és a készletet
magába foglaló természetes képződményt jelenti.
A hidrológiai körfolyamatban való részvétel szerint valamely terület vízkészlete két részre bontható:
A statikus vízkészlet azt a mennyiséget jelöli, amely a vizsgált területen a felszínen vagy a felszín
alatt állandóan (évtizedekig, esetleg évszázadokig) jelen van, de tömegében nem vesz részt a
vízkörforgalomban. Vízfolyások és tavak esetében ez az észlelt legkisebb vízálláshoz tartozó
víztömeg, a felszín alatti vizeknél pedig a nem utánpótlódó, nagy mélységben elhelyezkedő
vízmennyiség.
A dinamikus vízkészlet a teljes vízkészletnek azon része, amely a hidrológiai körfolyamatban részt
vesz, azaz a vízkészletgazdálkodás szempontjából kezelhető időtartamon belül a vízkörforgalom
során megújul, utánpótlódik.
Folyamatos kiaknázásra (vízfogyasztás vízbázisaként) hosszútávon csak a dinamikus vízkészletek

vehetők igénybe!
A mennyiségi és minőségi igények szempontjából eltérő jellegű vízhasználatokról beszélhetünk:
* kommunális (lakosság és alapfokú közintézmények),

* mezőgazdasági (öntözés, halastavak stb.),
* és ipari vízhasználat.
A vízfogyasztást és annak %-os használat szerinti megosztását, valamint a vízkészletek

kihasználtságát mutatja kontinensenként a 3.3-4. ábra.
47.
3.3-4. ábra (021)
Hazai vízkészletünk nagyrészét az országhatárokon keresztül belépő vízfolyások adják (3.3-5.

ábra).
3.3-5. ábra (022)
48.
Az ország vízellátásának azonban közel 90 %-át felszín alatti vizekből biztosítják:

* talajvíz; mélységi (rétegvíz) (38 %),
* karsztvíz (7 %),
* partiszűrésű víz (43 %).
Az egyes vízbázisok mennyiségi és minőségi tekintetben is különbözőek, eltérő érzékenységűek és

különböző védelmet* igényelnek. (Pl. a hozamot tekintve egy mélységi vizet termelő kút hozama
sokkal kiegyenlítettebb, ill. a felszín közeli talajvíz és a természetes szűrőréteg nélküli karsztvíz
sokkal érzékenyebb a szennyeződésekre.)
A különféle felszín alatti vízkészletek hazai elhelyezkedését a 3.3-6. ábra szemlélteti, a

magyarországi vízkészletek felhasználása a 3.3-7. ábrán látható.
3.3-6. ábra (023)
49.
3.3-7. ábrán (024)
* A vízellátás céljára szolgáló víznyerőhelyek vízminőségének védelmére védelmi rendszert

alakítanak ki. A védelmi rendszer védőterületeket foglal magába, amely hármas tagozódású: belső
és külső védőterület, valamint a hidrológiai védőkörzet. Ha a határokat nem csak a felszínen, hanem
a felszín alatt is kijelöljük, azt védőidomnak hívjuk. Ezeken a területeken a szennyeződést okozó
emberi tevékenység - a körzetektől függő mértékben - korlátozott.
3.3.3. Az ivóvízfogyasztás és jellemzői
A települési vízhasználók három nagy csoportba sorolhatók:
A kommunális fogyasztás körébe tartozik az a vízmennyiség, melyet a lakosság otthoni

fogyasztásra, valamint az alapfokú közintézményekben (iskola, óvoda) felhasznál.
Nagyfogyasztóknak minősülnek egyes közintézmények (pl. szálloda, étterem, kórház).
Az ipari üzemek esetében megkülönböztetjük
* a dolgozók munkavégzéséhez szükséges szociális vízigényt,
* valamint a termeléshez szükséges technológiai vizet.
Ez utóbbit tekintve gyakran nincs szükség ivóvíz minőségű vízre, és a technológiai víz
visszaforgatásos vagy recirkulációs rendszer alkalmazásával az esetek egy részében
újrafelhasználható.
A lakossági vízfogyasztást általában a naponta egy főre jutó (fajlagos) vízmennyiség formájában
szokták kifejezni (l/fő,d). Ezt a paramétert használják a vízellátó hálózatok tervezéséhez szükséges
vízigények számításának alapjául is (Lsd. később).
A vízellátás komfortja szerint megkülönböztetjük a

* közkifolyós,
* félkomfortos (lakásonként egy csapolóhely),
* komfortos (lakásonként több csapolóhely),
* és összkomfortos (központi melegvíz ellátás)
színvonalú ellátásban részesülő fogyasztókat (3.3-8. ábra).
50.
3.3-8. ábra (025)

A vízfogyasztás jelentős mértékben függ az ellátás komfortfokozatától!
A települések vízfogyasztása az évszakos változásokat tekintve és a fogyasztás napszakon belüli

óránkénti változását tekintve sem egyenletes. (3.3-9-10. ábrák)
51.
3.3-9. ábra (026)
3.3-10. ábra (027)
3.3.4. A vízellátás és a csatornázás-szennyvíztisztítás helyzete Magyarországon
52.
Egyes európai országok víz- és csatornahálózattal való ellátottsága a 3.3-11. ábrán látható.
3.3-11. ábra (039)

Ehhez képest a hazai helyzet (főleg a csatornázást és szennyvíztisztítást tekintve) meglehetősen
elkeserítő.
Az ország lakosságának kb. a fele csatornázatlan területen él, és a keletkező szennyvizek több mint
60 %-a tisztítatlanul, vagy csak minimális tisztítás után (rács, homokfogó) kerül a befogadókba
(3.3-12. ábra).
53.
3.3-12. ábra (028)
A hazai víz- és csatornázottság helyzetét a 3.3-13. ábra mutatja.
54.
3.3-13. ábra (029)
3.3.5. Vízminőség, vízminősítés
Vízminőség fogalmán a víz tulajdonságainak összességét értjük. A vízminőség meghatározására

nincs egyértelmű módszer, sőt olyan mutatószámok sincsenek, amellyekkel a vízminőség
kifejezhető.
A vízminőséget mindig olyan szempontok szerint vizsgáljuk, melyek a kívánt vízhasznosítási
célhoz szükségesek. Ezek a célok pl.:
* ivóvízellátás,
* felszíni víz (tó, folyó) üdülésre való hasznosítása,
* öntözővíz,
* ipari víz.
A víz minősítése során különböző paramétereket vizsgálunk meg (3.3-14-16. ábrák):

* fizikai paraméterek,
* kémiai paraméterek,
* biológiai paraméterek,
* bakteriológiai paraméterek,
* toxikológiai és radiológiai paraméterek.
55.
3.3-14. ábra (030)
3.3-15. ábra (031)
56.
3.3-16. ábra (032)
A vízhasználattól függően az egyes paraméterekre különböző határértékeket írnak elő.

Legszigorúbb követelményeket természetesen az ivóvízzel szemben támasztunk.
3.3.6. Természetes vizek minősége, biológiai vízminősítés
Felszíni vizeink elképzelhetetlenek élőlények, tehát élet nélkül.
"Ahol víz van, ott élet is van"
Vizeink minőségének romlása majdnem mindig biológiai áttételen keresztül történik. Amikor egy
folyóba szennyvizet engedünk be, vagy onnan vizet emelünk ki, minden esetben élő rendszerek
életébe avatkozunk bele.
Biológiai értelemben tehát a vízminőség az élettelen környezet és az élővilág közötti

anyagcsere következményeként alakul ki.
Vízszennyezés:
· Századunk közepéig a vízszennyezés legelterjedtebb formája a szerves szennyeződés volt.
Mivel a szervesanyag lebontását végző heterotróf szervezeteknek oxigénre van szükségük,
szervesanyag bevezetés hatására a vizek oldott oxigén készlete jelentősen lecsökken. A
lebontás során mérgező anyagcsere termékek is keletkeznek (pl. ammónia, kénhidrogén).
· A táplálékok másik csoportja a szervetlen növényi tápanyag. (A szerves vegyületek a
lebontási folyamat során ugyancsak mineralizálódnak, így a növények által hasznosítható
tápanyagokká válnak.)
57.
Azt a folyamatot, amely során a növények szervetlen tápanyagaikat új energiával töltik fel,
elsődleges termelésnek, ill. trófiának nevezzük. A trófia növekedése a víz
eutrofizálódásához vezet.
Vízszennyezés alatt értünk tehát minden olyan hatást, mely vizeink minőségét úgy változtatja
meg, hogy annak alkalmassága a benne zajló természetes életfolyamatok számára és az emberi
használatra csökken, vagy szélsőséges esetben megszűnik.
A biológiai anyagforgalmat tekintve láthatjuk, hogy az anyag- és energia áramlását két

élőlénycsoport végzi: a szervetlenből szervest építő növények és a szervesből szervetlent létrehozó
gombák és állatok. A körfolyamat is csak két részből áll: az egy lépésben való építésből és a
táplálékláncok mentén lépésről lépésre tartó fokozatos lebontásból (lsd: 3.3-17. ábra).
3.3-17. ábra (033)
A szervetlen növényi táplálékra települő algák és más növényi szervezetek a Nap energiájának
felhasználásával saját testük szerves anyagait termelik. Annyi növény keletkezik, amennyit a
legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló szervetlen tápanyag lehetővé tesz. A növények szerves
táplálékként más élőlények elszaporodását eredményezik, melyek táplálékláncokba rendeződnek.
Élete folyamán minden élőlény ad le szerves anyagcsere terméket, végül teste anyagai is a víz holt
szerves anyag készletét gyarapítják. A holt szerves anyag alakos része a lebontó baktériumok és
törmelékevő állatok tápláléka. A szerves anyag sorsa a körfolyamatban tehát a lefokozódás,
lebomlás szervetlen alkotórészekre, hogy aztán újra a növények táplálékává váljon. Az anyag körben
jár az építés és lebontás folyamatain, az energia azonban csak egyszer áramlik át a rendszeren: a
növények befogadják, a lánc többi tagja felhasználja. Így az energia szétszóródik, elvész az élővilág
számára.
A vízi életközegben biológiai szempontból négyféle anyag található: szervetlen növényi táplálék,
szerves táplálék, méreg és az élőlények számára közömbös anyagok. (A négy anyagcsoport és az
élővilág viszonyát a 3.3-18. ábrán mutatjuk be.)
58.
3.3-18. ábra (034)
A biológiai vízminősítést is ezen anyagcsoportokhoz kapcsolódó jellemzők meghatározásával

végezzük:
Trofitás: a vízi ökoszisztéma elsődleges szervesanyag termelésének mértéke. Függ a fény,

hőmérséklet és szervetlen tápanyag viszonyoktól valamint a klorofill tartalmú zöld
növényzettől. A trofitás növekedése az ökoszisztéma energia befogadó képességét
növeli és eutrofizációhoz vezet.
Szaprobitás: a vízi ökoszisztéma szervesanyag lebontó képessége, a trofitással ellentétes folyamat,

mely energia veszteséggel jár. Függ a rothadásra képes szervesanyag és az azokat
lebontani képes heterotróf élőlények jelenlététől.
Halobitás: a víz biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai jellemzőinek összessége.

Általában a vízgyűjtő geokémiai jellemzőitől függ, de emberi tevékenység is
befolyásolhatja.
Toxicitás: a víz mérgezőképessége, amit a vízbe került vagy benne termett mérgek okoznak.
3.3.7. Befogadók szennyezőanyag terhelése, a szennyezés szabályozása
Az előzőekben a vízszennyezés fogalmát tárgyalva kétféle szennyezőanyagot különböztetünk meg:

a szerves anyagokat és a szervetlen növényi tápanyagokat.
A szennyeződések térbeli elhelyezkedését tekintve szintén két nagy csoprtról beszélhetünk:
Pontszerű szennyezőforrások a vízfolyást vagy tavat egy konkrét, meghatározható helyen érik (pl.
egy település kommunális szennyvize vagy egy ipari üzem szennyvízbevezetése).
59.
A területi vagy nem pontszerű szennyezőforrások nem határolhatók le egyértelműen, a

szennyezőanyagok a légkörből kiülepedéssel és a csapadékvízzel, felszíni lefolyás során
(bemosódás) vagy a talajvizen keresztül, felszín alatti lefolyással kerülnek a befogadóba.
A területi szennyezések legjelentősebb forrásai: (3.3-19. ábra)
* mezőgazdasági tevékenység,
* közlekedés (sózás, az útfelületen felhalmozódó szennyezőanyagok),
* települések (városi csapadékvíz lefolyás, szikkasztott szennyvizek),
* hulladéklerakók,
* ipari üzemek (légszennyezés).
3.3-19.ábra (016)
A vizek minősítése, a tisztítás megfelelősége, a vízminőség-szabályozás követelmény rendszerének

rögzítése különböző határértékeken alapszik. A határértékeknek két típusa ismeretes: az egyik a
befogadóra vonatkozik, a másik az elfolyó szennyvízre.
A befogadóra előírt határérték minden esetben figyelembe veszi a vízi élet fenntartásához
szükséges kritériumokat. Annyi szennyvíz vezethető tehát a befogadóba, hogy az öntisztulás révén
kialakuló koncentráció ne haladja meg a befogadó ökológiai és vízhasználati igényeit. A befogadóra
előírt határértékek a befogadó valamilyen minősítését, ill. osztályozását is jelentik. (Hazánkban
1994 óta már az EU irányelveknek megfelelő, 5 osztályos rendszert használjuk a felszíni vizek
minősítésére (3.3-20. ábra).
60.
3.3-20. ábra (017)
Az elfolyó szennyvízre előírt határérték a kibocsátott szennyezőanyag koncentrációjára, ill. a

kibocsátható terhelés tömegére vonatkozik. Magába foglalja a befogadóba bocsátás előtti tisztítás
mértékét is. Általában a maximálisan megengedhető koncentrációt jelzik egy-egy időszakra, de ez
nem azonos a térfogatáram által figyelembe vett összes terheléssel. Ezen az elven alapul a jelenleg
érvényes hazai szennyvízbírság-szabályozás is. Az elfolyó szennyvízre előírt határértékek a
befogadók védettsége szempontjából különbözőek (lsd: 3.3-21. ábra ).
61.
3.3-21. ábra (018)
62.
3.4. GÁZELLÁTÁS
Az éghető gázok az előnyösen és sokoldalúan felhasználható primer energiahordozók körébe

tartoznak. Szállításuk kezelésük egyszerű, a környezetet csak csekély mértékben szennyezik, szilárd
hulladékuk (hamu, salak, por stb.) egyáltalán nincs, a háztartások, az intézmények és az ipar
egyaránt többcélúan felhasználhatja. Hátrányos tulajdonságaik (robbanás, gyúlékonyság, mérgezés)
megfelelő óvintézkedések betartásával, ill. a rendszerek ez irányú technikai kialakításával
kivédhetők. Az esetleg ebből eredő káros hatások és veszélyek napjainkban már hatékonyan és nagy
mértékben korlátozhatók.
A földgázellátás rendszere nemzetközi együttműködéssel működik, a rendszer országos hálózata
még nem teljesen kiépített, egyes területeken a felhasználás lehetősége korlátozott.
Gázszolgáltatás Magyarországon 1993
970 település
7,44 md m3
ebből:
- háztartások: 2,71 md m3
- központi kazánok: 0,15 md m3
- távfűtő szervezetek: 0,59 md m3
- egyéb kommunális felhasználás: 0,74 md m3
- egyéb (ipar): 3,25 md m3
hálózathossz: 37 503 km
fajlagos fűtőérték: 34,0-34,5 MJ/m3
háztartási fogyasztók száma: kb 2 millió
2001-ben Mo-n 3200 településből 2800-en megtalálható már a földgáz, ennél nagyobb kiépítettség
Európában egyedül, Hollandiában van.
2003-ban Magyarország energiafelhasználásának 39%-át a földgáz adja, ennél nagyobb arányban,
Európában csak Hollandia használja.
A kitermelt földgázt általában nem a termelés helyén, hanem attól távolabb használják fel a
fogyasztók. Nagy mennyiségű gázt folyamatosan távvezetéken szállítanak. A gázt a megfelelő
tisztítási és kezelési műveletek után saját nyomásával, vagy kompresszorral táplálják a rendszerbe,
és – amennyiben ezt a nagy távolság szükségessé teszi – kompresszorállomások közbe iktatásával,
tartják fent tartják fenn a nyomást a távvezeték hálózatban. Ennek a nyomásnak a nagysága 20-60
bar között van. A városokon belül 6 bar az elosztási nyomás, az ipari, illetve körzeti
nyomásszabályozókig, majd ez utóbbitól 25-40 mbar nyomású vezetékeken látják el a
földgázfogyasztókat. A nagyközép- és a középnyomású vezetékek mentén gázfogyasztókat
természetesen rá lehet kapcsolni a hálózatra megfelelő nyomásszabályozó beiktatásával.
63.
3.4-1.ábra
3.4.1. Gázvezeték csoportosítása üzemi nyomás szerint
Kisnyomású vezetékek: az üzemi túlnyomás legfeljebb 100 mbar.

(Kisnyomás:25-33 mbar közé, míg az emelt kisnyomás: 33-100 mbar)
Kisnyomású vezetékek találhatók az épületeken belül, a lakossági gázkészülékek ezzel a
nyomásfokozattal működnek. Emelt kisnyomású vezetékeket a hetvenes évek közepéig csak
közterületeken alkalmaztak, ebben az esetben a nyomásszabályzó távol van a fogyasztóktól,
ez a megoldás nagy vezetékátmérőt igényel. Ennek alkalmazása sűrű beépítettség mellet
előnyös.
A hetvenes évek közepétől az emelt kisnyomású szolgáltatást alkalmazzák családi házas
rendszerek esetén is / HW módszer /. Ez esztétikus szerelési megoldást tesz lehetővé épületen
belül.
Középnyomású gázvezeték: üzemi túlnyomás 100 mbar felett, legfeljebb 4 bar körzeti gázfogadótól
a körzeti nyomásszabályozóig, illetve most már az egyedi nyomásszabályozóig.
Nagyközépnyomású gázvezetékek: üzemi túlnyomás 4 bar felett legfeljebb 25 bar. Gázátadó

állomás, és a gázfogadó állomás közötti szakaszok.
Nagynyomású gázvezetékek: az üzemi túlnyomása 25 bar feletti, ezek a nagy szállítóvezetékek.
3.4.2. A gázvezetékek rendeltetés szerinti csoportosítása:

Gázszállító vezeték (távvezeték) tartozékaival és szerelvényeivel együtt az a csővezeték, amely a
gázt a termelés gyűjtőhelyéről, illetve gyűjtőállomásától a lakótelepülés vagy az átvevő
fogyasztó gázfogadó állomási szállítja. A gázátadó állomás a gázszállító vezeték tartozéka.
Gázelosztó vezeték (gázközművezeték) szerelvényeivel és tartozékaival együtt (gázfogadó állomás,
nyomásszabályzó, körzeti nyomásszabályzó stb.) az a csővezeték, amely a gázt a gázátadó
64.
állomástól – általában közterületen- a fogyasztó körzetbe juttatja el; a gázelosztó vezeték

leágazása, és az abba beépített első elzárószerelvény az elosztóvezeték tartozéka.
Csatlakozó vezeték (Leágazó vezeték): a gázelosztó vezeték leágazásába a beépített első
elzárószerelvénytől a gázmérőig, vagy ennek hiányában a fogyasztó főcsapig terjedő vezeték.
A csatlakozó vezeték részei:
- Bekötővezeték: a csatlakozó vezeték közterületen levő része, az elosztóhálózat
leágazásába épített elzáró szerelvénytől a telekhatárig, ill. közterületi beépítés esetén,
az épületbe belépésig terjedő vezetékszakasz.
- Alapvezeték: a csatlakozó vezeték telekhatáron belüli – közterületi beépítés esetén
épületen belüli – alsó szintű, általában vízszintes szakasza. Elhelyezés szerint: földi,
pincei, szerelőszinti stb. alapvezeték.
- Felszálló vezeték: az épületen legalsó szintjén lévő vezetéket (alapvezetéket) általában
függőlegesen köti össze az egymás fölött lévő épületszinteken elhelyezett
gázmérőkkel.
Fogyasztói vezeték a gázmérőtől, ennek hiányában a fogyasztó főcsaptól a gázfogyasztó
készülékekig terjedő vezetékszakasz.
3.4.3. Az ellátó fővezetékek csoportosítása a hálózat topológiája szerint
Az egyes épületeket felfűző elosztó vezetékek összességét ellátó hálózatnak nevezzük.

Az ellátó fővezetékek rendeltetés szerinti csoportosításban lehetnek:
1. Gerincvezetékes
2. Elágazó vezetékes
3. Körvezetékes rendszerűek
Gerincvezetékes rendszerű
3.4-2.ábra
Kisebb településeknél alkalmazzák, ahol az utak, épületek elhelyezése olyan, hogy egy fővezeték és
ebből kiágazó mellékvezetékekkel a terület ellátható.
Elágazó vezetékes rendszerű
Ugyancsak kisebb településeknél alkalmazzák, ahol a település nem egy főutcára vagy abból
leágazó kisebb utcákra korlátozódik, hanem tagoltabb és a fővezeték elágazását is szükségessé teszi.
65.
3.4-3.ábra
Körvezetékes rendszerű
A fővezetékek zárt gyűrűt alkotnak. A körvezetékes rendszer előnyei:
- többoldali ellátottság
- egyenletesebb nyomásviszonyok
3.4-4.ábra
Költségigénye ugyan magasabb az elágazó rendszernél, de előnyei miatt mégis ezt a rendszert
alkalmazzák általában.
66.
3.4.4. Gázellátás alapfogalmai
Fogalom Magyarázat, definíció

Alapvezeték: A csatlakozó vezeték telekhatáron belüli – közterületi beépítés esetén
épületen belüli – alsó szintű, általában vízszintes szakasza. Elhelyezés
szerint: földi, pincei, szerelőszinti stb. alapvezeték.
Bekötő vezeték: A csatlakozó vezeték közterületen levő része, az elosztóhálózat
leágazásába épített elzáró szerelvénytől a telekhatárig, ill. közterületi
beépítés esetén, az épületbe belépésig terjedő vezetékszakasz.
Csatlakozó vezeték: A gázelosztó vezeték leágazásába a beépített első elzáró szerelvénytől
(leágazó vezeték) a gázmérőig, vagy ennek hiányában a fogyasztói főcsapig terjedő
vezeték.
A csatlakozó vezeték részei:
- Bekötővezeték
- Alapvezeték
- Felszálló vezeték
Éghető gáz:
Felszálló vezeték: Az épület legalsó szintjén lévő vezetéket (alapvezetéket) általában
függőlegesen köti össze az egymás fölött lévő épületszinteken
elhelyezett gázmérőkkel.
Fogyasztói vezeték: A gázmérőtől, ennek hiányában a fogyasztói főcsaptól a gázfogyasztó
készülékekig terjedő vezetékszakasz.
Föld alatti gáztároló:
Föld feletti gáztároló:
Földgáz: Természetes gáz, amely a föld belsejében található és fúrással
feltárható, ill. kibányászható; fontosabb tájékoztató összetevői: metán
(86,5 %), nitrogén (10,0 %), nehéz szénhidrogének (2,1 %), egyéb (1,4
%); égéshője 34 600 kN/Nm3
Gázátadó állomás:
Gázberendezés: A fogyasztónál alkalmazott gázzal működő fűtő, főző berendezés,
készülék, stb.
Gázfogadó állomás:
Gázelosztó vezeték: Az a csővezeték szerelvényeivel és tartozékaival (gázfogadó állomás,
(gázközmű vezeték) nyomásszabályozó stb.) együtt, amely a gázt a gázátadó állomástól -
általában közterületen- a fogyasztó körzetbe juttatja el; a gázelosztó
vezeték leágazása és az abba beépített szerelvény az elosztóvezeték
tartozéka
Gázszállító vezeték Tartozékaival és szerelvényeivel együtt az a csővezeték, amely a gázt
(távvezeték): a termelés gyűjtőhelyéről, illetve gyűjtőállomásától a lakótelepülés
vagy az átvevő fogyasztó gázfogadó állomási szállítja. A gázátadó
állomás a gázszállító vezeték tartozéka.
Indítóállomás:
Nyomásszabályozó: A gázelosztó-vezetéken érkező gáz nyomását a fogyasztói
berendezések üzemeltetéséhez szükséges nyomásra csökkenti, és közel
állandó értéken tartja.
Pébégáz: Palackozott, vagy tartályban forgalmazott éghető gáz, propánbután gáz
melyet földgázból állítanak elő.
67.
Fogalom Magyarázat, definíció

Szaglócső: Védőcsőre szerelt, a földfelszínre kivezető cső, amely a védőcsőben
lévő gázvezeték tömítettségének ellenőrzésére szolgál.
Természetes éghető gáz: Földgáz, propánbután gáz
Városi gáz: Általában kőszénből gyártott éghető gáz.
Védőcső: A gázvezeték illetve a környezet védelmét szolgáló vezeték, amelyben
a gázvezetéket akkor vezetjük, ha a gázelosztó vezeték csatorna,
vízvezeték alatt, aknán, vagy üregen megy keresztül
A gázellátás egyik legfontosabb paramétere a nyomás, eszerint megkülönböztethetünk:

kisnyomást legfeljebb 100 mbar névleges üzemi nyomást
középnyomást 100 mbar-3 bar
nagy-középnyomást 3-10 bar
nagynyomást 10 bar felett (járatos:25, 40, 60 bar)
3.4.5. Igények és szükségletek becslése
A gázenergia-igényeket a fogyasztók jellege, a felhasználás célja, valamint a fogyasztók

berendezései (készülékei) határozzák meg. A felhasználás célja szerint megkülönböztethető a gázt
főzésre, melegvíz készítésére vagy fűtésre felhasználó háztartási és egyéb fogyasztó, a technológiai
célok alapján az ipari fogyasztó. A felhasználás módja a fogyasztás időbeli lefutását, állandó vagy
időszakos voltát jellemzi.
A gázszolgáltató rendszer szempontjából mértékadó gázigény az egyes fogyasztók egyidejűségi
tényezővel korrigált, összegzett gázigényéből állapítható meg. (Az egyidejűségi tényező 1,0-nél
kisebb szám, értéke függ a fogyasztók számától, a fogyasztás jellegétől és módjától.) A háztartási
gázfogyasztás egyidejűségi tényezője a fogyasztók számának növekedésével rohamosan csökken,
100-140 fogyasztó felett már állandónak tekinthető.
A földgáz fűtőértéke (égéshője) a gázösszetétel és az alkotók fűtőértéke ismeretében számítható,

szabvány szerint
fűtőértéke: 27 200-42 600 kJ/m3
égéshője: 30 200-47 200 kJ/m3
3.4.6. A létesítés főbb irányelvei
A gázellátó rendszert úgy kell méretezni, hogy az egyidejűségi tényezővel számított, állandósult
üzemi nyomás kisnyomás esetén 20-33 mbar, növelt kisnyomás esetén 74-100 mbar legyen.
Korróziós hatásoktól a gázvezeték minden alkotó elemét meg kell védeni, a gázvezeték felejen meg
a szilárdsági és gáztömörségi követelményeknek. A gázhálózat legyen védett a káros mechanikai
hatásoktól, a gázvezetékhez és a gázellátó rendszerhez nem tartozó szerkezet, berendezés
kapcsolódása kerülendő.
A gázvezetéket épületektől, közművektől és más objektumoktól olyan távolságra kell fektetni, hogy
kölcsönösen tegyék lehetővé a létesítéssel, az üzemeltetéssel és karbantartással (hibaelhárítással)
kapcsolatos biztonságos munkavégzést, valamint e munkák közben az állagmegóvást.
68.
3.5. VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS
A villamosenergia-rendszernek a mindenkori fogyasztói igényekhez alkalmazkodva kell működni,

mivel a villamos energia nem tárolható. A napi terhelési menetrendben csúcsidőszak a délelőtti
(döntően munkavégzésből adódó) és az esti (a háztartások fogyasztásából származó).
A teljesítményigények változása miatt a rendszert olyan egységekből kell felépíteni, amelyek a

rendszerszintű minimális költségek mellett a fogyasztói igényeknek megfelelően gyors
teljesítményváltoztatásra is képesek.
Az energiarendszerben vannak olyan erőművek, amelyek állandó teljesítményen üzemeltetnek,

ezek az ún. alaperőművek. A gyors teljesítményváltoztatásra alkalmas erőművek a csúcserőművek.
A terhelésváltoztatásra alkalmas de naponta nem indítható-leállítható egységek az ún.
menetrendtartó blokkok, amelyek teljesítménye viszonylag tág határok között változhat.
A magyar erőművi rendszer beépített teljesítménye 1992-ben 7277 MW, ezzel szemben a fogyasztói
csúcsigény 5641 MW volt, tehát a rendszer 29 % tartalékkal rendelkezik.
Az MVM RT-nek az országban 33 erőműve van (ebből 28 termel villamosenergiát, 5 csak hőt).
Ezen erőművek beépített teljesítménye 7277 MW, 1993-ban 31974 GWh villamosenergiát
termeltek, villamoenergia-termelési hatásfokuk 32,2 %. 1993-ban a termelt villamosenergia 39,4%-
a nukleáris, 25,7 %-a szén, 23,7 %-a szénhidrogén, 4 %-a egyéb energiaforrású volt és 7,2 %-a
származott importból.
3.5.1. Hálózatok
A villamos energia a termelőktől a fogyasztók felé továbbítását, a villamosenergia rendszerek

közötti kapcsolatot -köztük a nemzetközi energiacserét is- az átviteli hálózatok biztosítják. A
vllamos energia átviteli hálózatok együttműködő rendszere mindenütt a világon, így
Magyarországon is több különböző célú és feszültségű hierarchikusan összekapcsolódó rendszerből
áll. A feszültségszinteket transzformátorok kötik össze. Az egyes feszültségszintek kiválasztása a
szállítási távolság, a szállítandó mennyiség, a berendezéselemek ára és az alkalmazott elemek
egységessége figyelembevételével optimáló számításokon alapul.
A hazai rendszerben a következő típusú hálózatok szabályozott együttműködése valósul meg:
- alaphálózat, az ország legnagyobb feszültségű hálózati elemeinek együttműködő rendszere, 750,

400, 220 kV-os feszültségű távvezetékekből és alállomásokból áll.
- főelosztó hálózat: feladata az áramszolgáltató társaságok belső együttműködésének, a

szomszédos társaságokkal való kapcsolattartás biztosítása, nagyobb fogyasztói körzetekben a
villamos energia szállítása, ipari nagyfogyasztók ellátása, feszültségszintje 120 kV, nagyrészt
hurkolt kialakítású.
69.
- középfeszültségű elosztóhálózat, feladata a villamos energia továbbítása a főelosztóhálózati

alállomások kb. 10-40 km-es körzetében 35, 20, 10 kV-os feszültségszinten a 0,4 kV-os
fogyasztókat ellátó közép/kisfeszültségű transzformátorállomásokig
- kisfeszültségű elosztóhálózat, feladata a lakossági és kommunális kisfogyasztók ellátása 0,4 kV-

os feszültségszinten
A magyar villamosenergia-rendszer üzemirányítását az MVM RT Országos Villamos

Teherelosztója végzi, ez tartja a kapcsolatot a szomszédos országokkal, valamint a közép- és kelet-
európai országok egyesített villamosenergia-rendszere Prágában működő teherelosztójával.
3.5.2. Igények becslése
Háztartásonként 5-6 kW
3.5.3. Létesítés
120 kV felett csak szabadvezeték

120 kV kábeles (általában csak településen belül) vagy szabadvezeték
35 kV kábeles
20 kV szabadvezetékes
10 kV kábeles
0,4 kV kábeles vagy szabadvezetékes
Szabadvezeték: tartóoszlopok fából, vasbetonból, acélból, aluminiumból

Kábelhálózat: általában járda alatt 0,7-1,0 m mélységben, védőtéglázás, jelzőszalag, esetleg
kábelcsatornában
Transzformátorok 120/10 kV : 25, 40, 63 MVA

10/0,4 kV : általában 630 kVA (zaj, rezgés épületben), szabadonálló
20/0,4 kV : oszlopon
3.6. KÖZVILÁGÍTÁS
Megvilágítás erőssége az útkategória függvényében 7-22 lux

Ki- bekapcsolás
Külön áramkörökön (a kommunális ellátástól elkülönítve)
Fénypontmagasság (5-18 m)
Fényponttávolság
Díszvilágítás
70.
3.7. TÁVHŐELLÁTÁS
1992-ben Magyarországon több mint 100 településen volt közüzemi hőszolgáltatás, a távfűtött
lakások száma meghaladja a 600 ezret. A hőtermelő létesítmények kapacitása közel 18 ezer MW, az
összes csúcshőigény kb. 8500 MW.
3.7.1. Alapfogalmak
Állandó hőmérsékletű forróvízrendszer (ÁHF):

Bak: a magasvezetésű távhővezetéket tartó legfeljebb 2 méter magas szerkezet.
Bekötő vezeték:
Csúcshőigény:
Egyedi hőellátás:
Egyvezetékes rendszer:
Elosztó hálózat:
Elosztó vezeték:
Előremenő hőmérséklet:
Előremenő vezeték:
Fogyasztói rendszer: a fogyasztói hőközpont és a csővezeték-hálózat, a fogyasztó berendezések,
valamint az ezekhez tartozó szerelvények, mérőműszerek és szabályozó készülékek összessége.
Forróvíz:
Forróvíz távfűtés:
Forróvíz-távhőellátás:
Fűtőerőmű (FE): hőerőmű, amelynek feladata elsősorban a hőellátás, és a hőt részben vagy
egészben villamosenergia-termeléssel kapcsoltan termeli.
Fűtőmű (FM): hőt (legtöbbször forróvízet) fűtési célra termelő hőtermelőmű.
Gerincvezeték:
Gőzszolgáltatás:
Használati melegvíz (HMV): a tisztálkodási és főzési (esetleg technológiai) célú ivóvíz minőségű
melegvíz.
Hőellátás:
Hőforrás:
Hőhordozó:
Hőigény:
Hőközpont: a hőt kiadó, átalakító (a hőhordozót, illetve jellemzőit megváltoztató), elosztó, fogadó,
szabályozó és mérő technológiai berendezéseket tartalmazó létesítmény.
Hősűrűség:
Hőteljesítmény:
Hőterhelés:
Hőtermelő berendezés:
Hurkolt elosztó hálózat:
Kapcsolt hőtermelés:
Kezelő akna:
Kétvezetékes rendszer:
Kooperációs vezeték:
Köponti fűtés:
71.
Központi hőellátás:
Közvetlen hőtermelés:
Magasvezetésű távhővezeték:
Melegvíz:
Melegvíz távfűtés:
Mélyvezetésű távhővezeték: a térszín alatt (védőcsatornában, járható alagútban, közvetlenül földbe
fektetve) helyezkedik el.
Primer rendszer:
Sugaras elosztó hálózat:
Szekunder rendszer:
Tartó oszlop: a magasvezetésű távhővezetéket tartó, 2 méternél magasabb szerkezet.
Távfűtés:
Távhőellátás: a hőforrás(ok) telephelyén kívüli -nagyobb távolságra lévő- fogyasztók hőellátása egy
vagy több hőforrásból.
Távhőhálózat:
Távhőrendszer: a hőforrások, a távhőhálózat és a fogyasztói rendszer összessége.
Távhővezeték:
Távolsági hőellátás:
Távvezeték:
Változó hőmérsékletű forróvízrendszer (VHF): a keringetett vízáram állandó, a hőforrásból kiadott
hőteljesítmény a kiadott forróvíz (előremenő) hőmérsékletének változtatásával szabályozzák
(minőségi szabályozás).
Védőcsatorna: a távhővezetéket védő, nem járható mélyépítési létesítmény.
Visszatérő hőmérséklet:
Visszatérő vezeték:
3.7.2. A létesítés főbb általános irányelvei
-A létesítendő távhővezeték legyen összhangban a terület távhőellátási rendszertervével.

-A nyomvonal meghatározása az érvényes városrendezési tervekkel (ÁRT, RRT) összhangban
történjék.
-A távhővezeték úgy alakítandó ki, hogy tervszerű karbantartással élettartama legalább 33 év
legyen.
-A távhővezetéket általában közterületen kell elhelyezni, előnyt élvezzenek a kevés út-, közút-,
villamosvasút- és közműkeresztezéssel járó nyomvonalak, lakóterületen belül elsősorban a
zöldterület, járdák, leálló ill. parkolósávok alatti elhelyezésre kell törekedni.
-A távhővezeték műtárgyait, szerkezeteit külső térszíni terhelésre, földnyomásra, víznyomásra, a
vezetékről és szerelvényeiről a tartószerkezetre ható meghatározott helyű és irányú hatásokra kell
szilárdságtanilag méretezni.
-A távhővezeték szükség szerint légteleníthető és üríthető legyen.
-A gerincvezetéken szakaszoló szerelvényeket kell elhelyezni.
-A távhővezeték hőtágulásainak felvételére elsősorban a nyomvonalvezetés irányváltozásait, vagy U
csőkompenzátorokat kell felhasználni.
-Távhővezetékként felhasználható legkisebb csőméret: DN 25.
-A távhővezetékbe csak acélból készült szerelvényeket szabad beépíteni.
-A távhőhálózat üzemeltetéséhez szükséges méréseket meg kell tervezni. Az önálló körzeteket,
lakótelepeket ellátó gerincvezetékeken a következő üzemviteli méréseket célszerű megvalósítani:
-tömegárammérés a visszatérő távhővezetéken,
-nyomásmérés az előremenő és a visszatérő távhővezetéken,
72.
-hőmérsékletmérés az előremenő és a visszatérő távhővezetékben.

-A távhővezetéknek és szerelvényeinek megfelelő hőszigetelő szerkezete legyen, amely a teljes
távhővezetéken időállóan adja üzemi körülmények között is a hőellenállás tervezett értékét.
3.7.3. A hőigény becslése
A hőigény előzetes becslésénél alapul szolgálhat, hogy egy átlagos alapterületű (50-60 m2-es
lakótelepi) kétszobás hőigénye télen kb. 9-10 kW (kb. 8200 kcal/h, amelyből alapérték 6000-7000
kcal/h, ehhez 20-30% közületi fogyasztás és 1000 kcal/h biztonsági tartalék járul), ami kb. 160-180
W/m2 fajlagos értéknek felel meg.
3.7.4. Építési anyagok és szerkezetek
A távhővezeték anyaga acélcső (varrat nélküli, hegesztett, spirálvarratos) a kötések hegesztéssel

készülnek.
A gépészeti elemeket is tartalmazó vezetékek akkor válnak teljes értékű hálózattá, ha megfelelő
működtetést, ellenőrzést, kezelést lehetővé teszik.
3.8. TÁVKÖZLÉS
Régebben csak a távbeszélőszolgáltatás, ma már ezen túlmenően a távközlési szolgáltatások egyre

bővülő köre tartozik ide (telefax, adatbázisok [pl. könyvtárak] összekapcsolása, távkonferenciák
stb.)
Döntő fejlődést a számítástechnika térhódítása hozott magával.
Magyarország ellátás (telefon) tekintetében Európában az utolsók közé tartozik.

Budapest 35-40 fővonal/100 lakos, de még kerületenként is nagyok az eltérések.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4-5 fővonal/100 lakos.
A nemzetközi hálózat már globális, azaz az egész Földre kiterjed.

A magyar hálózat felépítése: helyi, helyközi, nemzetközi, ezek összekötését a telefonközpontok
biztosítják, az átkérés lehet vezetékes, vagy anélküli.
Hálózatok: fizikai kapcsolat kábel- vagy légvezetékes hálózatokkal.

A kábelhálózatokat alépítményben helyezik el, legalábbis lakott területen belül. Régebben
tömbcsatornák betonból, újabban műanyag védőcsövek- fésüs vagy kalodás összefogás.
Megszakítólétesítmények (aknák) 20-100 m-enként. Ellenőrzés, karbantartás, kábelbehúzás.
Újabban fényvezető (optikai kábel=üvegszál): nagy átviteli kapacitás, kis tömeg, külső mágneses tér
nem befolyásolja, nem hallgatható le.
73.
3.9. KÖZMŰALAGUTAK
Világszerte próbálkozások az integrált közműelhelyezésre-közműalagút.

Magyarország: két közterületi közműalagút (Budapest, Debrecen).
Rendkívül magas beruházási költség.

Különleges előírások, ha a gázvezetéket elhelyezik benne (tűz- és robbanásveszély)
Közműcsatlakozások problematikája.
Jelentősebben egymásra hatnak a vezetékek.
Menekülési lehetőség biztosítása.
Külső behatolás megakadályozása.
Diszpécserközpont.
Csatorna (különösen egyesített rendszerű) nem nagyon helyezhető el benne (lejtés).
4. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS
(A) Waste water treatment, Sewage treatment

(N) Abwasserreinigung
(O) Ocsisztka stocsnüch vod
Hazai helyzet:
3 200 település - 10 millió lakos

4 millió lakos - csatornázott (40 %)
2,5 millió lakos - szennyv. tisztítás (25 %)
TELEPÜLÉS
SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP BEFOGADÓ
A szennyvíz keletkezése szerint lehet: - lakossági,

- ipari,
74.
- mezőgazdasági.
TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ - házi szennyvíz,

- kommunális szennyvíz.
TELEPÜLÉSI SZENNYVIZEK JELLEMZŐI: - mennyiségi - hozamok (Qd. Qmax h)
- minőségi - fizikai, kémiai és
biológiai partaméterek,
A szennyvíztisztítás kapcsolata a csatornázással és a befogadóval.
SZENNYVÍZ BEFOGADÓ
M B K
KÖLCSÖNHATÁS ISZAPKEZELÉS
(Csat. rendszerek)
ISZAPELHELYEZÉS
A szennyvíztisztítási technológiák :
ã M - mechanikai tisztítás, rácsszűrés, homokfogás, ülepítés
ã K - fiziko - kémiai tisztítás, koagulálás, kicsapatás,
ã B - biológiai tisztítás - természetes, öntözés, tavas, növényes,
- mesterséges, csepegtetőtestes, eleveniszapos.
75.
A szennyvíztisztítási technológiák hatásossága:
TECHNOLÓGIA HATÁSFOK
S.SZ. EGYSÉG h BOI5 % Se
1. Rács 5 - 10
2. Klórozás 15 - 30
3. Ülepítés 25 - 40
4. Flokkuláció 40 - 50
5. Kicsapatás 50 - 85
6. Csepegtetőtest 80 - 95
7. Eleveniszapos 75 - 95
8. Eleveniszapos szimult. kicsapatással 85 - 98 PÖ £ 2 mg/l
9. Eleveniszapos elődenitrifikációval 85 -98 NÖ£10 mg/l
11. Többlépcsős telep 80 - 99
12. Tó 80 - 97
13. Mesterségesen levegőztetett tó 90 - 99
14. Talajszűrés 90 - 95
Megjegyzés: Napjainkban a szennyvíztisztítással szemben támasztott követelmények a
szervesanyag eltávolításon túl igénylik a tápanyagok (N,P) eltávolítását is.
76.
SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIÁK VÁZLATAI :

Csepegtetőtestes szennyvíztisztítás technológiai vázlata:
Eleveniszapos szennyvíztisztítás technológiai vázlata:
SZERVESANYAG ELTÁVOLÍTÁS:
77.
ISZAPKEZELÉS:
A szennyvíztisztítás során, a kezelés hatására iszap keletkezik. Az iszap jellemzői:
- nagy víztartalom (W = 99%),
- nagy szervesanyagtartalom (65 - 70 %)
A kezelés az iszap szervesanyag- és víztartalmának csökkentésére irányul.
Az előzőt stabilizálással (biológiai, vagy kémiai), az utóbbit víztelenítéssel (sűrítés, gépi
víztelenítés, szárítás) érjük el.
ISZAP ELHELYEZÉS
Lehet: - átmeneti vagy végleges depóniában, ill.
- a mezőgazdaságban.
Mindkét elhelyezési módnak feltételeit megszabják:
- a helyi körülmények,
- a szállítási költségek.
78.

DR Darabos Peter Kozmurendszerek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

DR Darabos Peter Kozmurendszerek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

1. A közművek fogalma, főbb sajátosságai, csoportosítása....................................................... 3

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

1. A KÖZMŰVEK FOGALMA, FŐBB SAJÁTOSSÁGAI, CSOPORTOSÍTÁSA

A közművek főbb jellemzői:

1. Ágazati besorolás szerint

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

2. Területi kiterjedés szerint

2.1. Települési kiterjedésű közművek

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

2. AZ EGYES KÖZMŰVEK RÖVID TÖRTÉNETE

1760-as években a Kaszpi-tenger -a földgáz

1643 Torricelli légritka tér, villamos kisülés

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

1800 Volta-oszlop1801 Volta - áramerősség

1790-es évek Pesten és Budán repceolaj lámpás

1837 az első távíró

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

1878 Bell beszédhang továbbíthatóság

1825-ben Párizsban - fűtési rendszer létesítése nyitott nyomótartállyal,

1185 Párizs utcák és az utcai csatornákra vonatkozó előírások

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

1367 Moszkva - Kreml

1926 az első jelzőlámpás csomópont

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

A vízellátási feladatokat a következő nagy csoportokra oszthatjuk a felhasználók, fogyasztók jellege

- Lakosság ivóvízzel való ellátása

Ezek közül a KÖZMŰVEK fogalomkörbe a lakosság ivóvízzel való ellátása tartozik.

Az ivóvízeellátásban elsődleges szempont az egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas víz

3.1.1. A vízellátó rendszer

A vízellátó rendszer feladata a fogyasztók jogos mennyiségi, minőségi és nyomás igényének

V íz sz er z és V íz tisz títá s V íz elosz tá s

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

- Folyamatos üzem az igények időben változó mértékű, de folyamatos jelentkezéséből

3.1.2. A vízbázisok fajtáit, a vízszerzés fontosabb létesítményei

Repedezett kőzetből - Karsztvíz

A partiszűrésű vízszerzés mintegy átmenetet képez a felszínalatti és felszíni vízszerzés között,

3.1.2.1. A felszínalatti vízszerzés fontosabb létesítményei

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

Forrásfoglalás (100 - 118.o. 47.ábra)

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

Galéria (104 - 109.o. 43.ábra)

Ásott kút (101 - 93.o. 27.ábra)

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

Akna kút (102 - 94.o. 28.ábra)

Csőkút (103 - 99.o. 33.ábra)

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

Csáposkút (105 - 105.o. 39.ábra)

Csőkút (106 - 101.o. 35.ábra)

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

3.1.2.2. A felszíni vízszerzés fajtái és fontosabb létesítményei

Vízfolyásból - Partra telepített vízkivételi mű (107 - 150.o. 63.ábra)

Tóból (xxx - 154.o. 65.ábra)

KÖZMÛVEK KÖZMÛ RENDSZEREK 1.félév

3.1.3. A víztisztítás fajtái és fontosabb létesítményeik

Felszín alatti vizek tisztítása

(111 - 354.o. 193.ábra)

1.félév KÖZMÛ RENDSZEREK KÖZMÛVEK

(109 - 349.o. 191.ábra)

(110 - 342.o. 184.ábra)

Felszíni vízek tisztítása