BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

KÖZLEKEDÉSMÉRNÖKI KAR

DR. SIMONGÁTI GYŐZŐ

JÁRMŰVEK HŐ- ÉS ÁRAMLÁSTECHNIKAI

BERENDEZÉSEI I.
(válogatott fejezetek)

Budapest, 2010
 A TELJES JEGYZET SZERZŐI:

BENEDA KÁROLY
DR. SIMONGÁTI GYŐZŐ
DR. VERESS ÁRPÁD
SZERKESZTŐ:

DR. VERESS ÁRPÁD

RAJZOLÓ:

a szerzők

LEKTOROK:

DR. PÁSZTOR ENDRE

DR. PERJÉSI ISTVÁN
DR. SÁNTA IMRE

2
 Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ........................................................................................................................................................................... 3

Előszó ........................................................................................................................................................................................... 4

1. Bevezetés ........................................................................................................................................................................... 5
1.1. A hő- és áramlástechnikai gépekről, berendezésekről általában...............................................................................5
1.2. A gépek csoportosítása .............................................................................................................................................5

2. Örvénygépek ...................................................................................................................................................................... 8
2.1. Elméleti alapok...........................................................................................................................................................8
2.1.1. A folyadék energiája .............................................................................................................................................8
2.1.2. Szállítómagasság és esés ..................................................................................................................................11
2.1.3. Teljesítmények, veszteségek, hatásfokok ..........................................................................................................12
2.1.4. Áramlások a járókeréken, a sebességi háromszög ............................................................................................19
2.1.5. Az Euler-turbinaegyenlet ....................................................................................................................................22
2.1.6. Perdületapadás ..................................................................................................................................................24
2.1.7. A reakciófok ........................................................................................................................................................25
2.1.8. Jelleggörbék .......................................................................................................................................................28
2.1.9. Dimenziótlan számok a hő- és áramlástechnikai gépek esetén .........................................................................31
2.2. Kompresszorok (gázsűrítők) ....................................................................................................................................36
2.2.1. Centrifugális kompresszorok ..............................................................................................................................36
2.2.2. Axiális kompresszorok ........................................................................................................................................45
2.2.3. Kompresszorok valóságos karakterisztikája .......................................................................................................50
2.2.4. Kompresszorok szabályozása ............................................................................................................................52
2.3. Turbinák ...................................................................................................................................................................54
2.3.1. Centripetális turbinák ..........................................................................................................................................54
2.3.2. Axiális turbinák ...................................................................................................................................................55

Irodalomjegyzék ......................................................................................................................................................................... 61

E jegyzetrész a tanszéki kollégákkal közösen írt jegyzet saját részeit tartalmazza. A további fejezetek a Járművek
hő- és áramlástechnikai berendezései I. és II. jegyzetekben találhatók.

3
 Előszó

A tantárgy – és így e jegyzet – célja elsősorban a járművekben általánosan használt hő- és áramlástechnikai be-
rendezések bemutatása, felépítésük megismertetése, működési elvük leírása és az ehhez szükséges elméleti is-
meretek átadása. Éppen ezért elsődleges célunk a későbbi szaktárgyak minél szélesebb körű ismeretanyaggal való
általános, de erős megalapozása volt. Figyelembe véve, hogy a tantárgy a B.Sc. és nem az M. Sc. vagy a hagyo-
mányos képzés része, és hogy e tárgy után még további, járművekkel kapcsolatos szaktárgyak is következnek a
képzésben, így nem tekintettük célunknak kifejezetten tervezőmérnöki ismeretek bemutatását és megtanítását, azt
sokkal inkább az említett szaktárgyakra kívántuk hagyni. A jegyzetben különös hangsúlyt kapott az, hogy az egyes
általánosan is használt áramlástechnikai és hőtechnikai gépeket kifejezetten járműves alkalmazásokon keresztül
mutassuk be. Természetesen többet foglalkoztunk a járműveken elterjedtebb és így fontosabbnak ítélt gépekkel,
eszközökkel.

A gépészet területén a hőtechnikai és áramlástechnikai gépeket általában külön szokták tárgyalni. A járművekben
azonban mindkét típus rendszeresen megtalálható, így a Közlekedésmérnöki Kar képzésében sincs szétválasztva
a téma áramlástechnikai és kalorikus gépekre. Ennek megfelelően e jegyzet is együtt tárgyalja őket.

A jegyzet felépítése követi a tantárgy képzésben megjelenő bontását. A meglevő órakeret, az egyes részek
anyagmennyisége és a rájuk jutó óraszám, valamint egyéb technikai és adminisztratív okok miatt meglevő – véle-
ményünk szerint – nem feltétlenül szerencsés megosztás reméljük az anyag feldolgozásában nem jelent majd
problémát.

Az így megszületett jegyzet régi hiányt pótol. A Repülőgépek és Hajók Tanszék által oktatott Hő- és áramlástechni-
kai gépek, majd később a Közlekedésmérnöki és a Járműmérnöki B. Sc. képzésben a Járművek hő- és áramlás-
technikai berendezései c. tárgyakhoz régóta nem volt írott, tanszéki vagy egyetemi gondozásban megjelent anyag.
Voltak előadásvázlatok az éppen aktuális előadóktól, készült jegyzet-kézirat is, de soha nem tudott hivatalosan is
megjelenni. Így kezdetben kézzel írott és fénymásolva sokszorosított formában, majd a „digitális” korszakban a
vetített előadások diáinak számítógépre rögzített változatában kerültek kiadásra a tantárgyhoz tartozó anyagok. A
jelenlegi megoldás átmenet a régi és az új között: digitális formában jelenik meg ugyan, de a teljes tananyag leírás-
ra került, és könyv formájában olvasható, tanulható. Reméljük, hogy mindez hozzájárul a tantárgyat felvevő hallga-
tók eredményeinek javulásához és a járművekben alkalmazott és általánosan elterjedt hő- és áramlástechnikai
berendezések működésének és elméletének könnyebb és mélyebb megértéséhez.

Szeretnénk köszönetet mondani régebbi és jelenlegi kollégáinknak, Kiss Endréné Dr. Hunyadi Ildikónak, Dr. Pász-
tor Endrének, Dr. Perjési Istvánnak, Dr. Sánta Imrének, Dr. Kisdeák Lajosnak, akik anyagaikkal, szakmai támoga-
tásukkal segítették munkánkat, és így ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a jegyzet egy magas színvonalú anyaggá
válhasson.

a Szerzők

4
1. Bevezetés
1.1. A hő- és áramlástechnikai gépekről, berendezésekről általában
Mielőtt az áramlástechnikai gépek részletes tárgyalásába belemennénk, célszerű tisztázni, hogy mit is nevezünk
tulajdonképpen gépnek. A gép olyan eszköz, amelyben vagy energiaátalakítás történik, vagy munkavégzésre szol-
gál, de a működés során minden esetben történik valamilyen mechanikai mozgás.

Általános értelemben áramlástechnikai gépekről akkor beszélünk, ha az energiaátalakulás vagy munkavégzés

valamilyen folyadék áramlása során valósul meg. A folyadék lehet cseppfolyós, vagyis összenyomhatatlan (ρ=áll.)
vagy gáz halmazállapotú, azaz összenyomható (ρ ≠ áll.) közeg.

A hő- áramlástechnikai gépek feladata elsősorban az energiaátalakítás, mégpedig folyadékok és mechanikai ele-
mek között. Az egyik energiafajta a mechanikai elem (általában valamilyen tengely) forgásában rejlő mozgási ener-
gia, a másik pedig a folyadékban rejlő energia, amely – mint a későbbiekben részletesebben is látni fogjuk – több
részből (belső-, mozgási energia, potenciál) tevődik össze.

Áramlástechnikai berendezések alatt olyan eszközöket értünk, amelyek nem tekinthetők gépnek, de van energiaát-
alakítás (amely valamilyen folyadék áramlása közben megy végbe) vagy több áramlástechnikai gép csoportjaként
tekinthetők. Ide soroljuk a hűtőket, hőcserélőket, klímaberendezések egyéb elemeit.

1.2. A gépek csoportosítása

Az áramlástechnikai gépeket általában a következő szempontok szerint szokták csoportosítani: az átalakított ener-
gia típusa, az energiaváltozás iránya, a működési elv, a közeg halmazállapota, a fokozatszám, szerkezeti kialakí-
tás, felhasználási terület szerint. Természetesen létezhet még számos egyéb szempont is, itt csak a legjellegzete-
sebbeket kívántuk megadni.

Az átalakított energia típusa szerint megkülönböztetünk hidraulikus (szűkebb értelemben vett áramlástechnikai
gép) és kalorikus (hőtechnikai vagy termikus) gépeket. A kétfajta gép közötti az az alapvető különbség, hogy míg a
hidraulikus gépekben a mechanikai energia, addig a kalorikus gépekben a belső energia megváltozása a jelentő-
sebb. Tipikus hidraulikus gép – ha úgy tetszik: áramlástechnikai gép – a járművekben is széles körben alkalmazott
örvényszivattyú vagy a hajócsavar, míg alapvető kalorikus gép a gőzturbina, vagy egy kompresszor. (A szivattyúnál
az áramló közeg valamilyen folyadék, pl. víz vagy olaj, a gép általános definíciójában említett forgó mozgást pedig
a szivattyú járókereke végzi, miközben a közeg továbbítása céljából elsősorban annak mechanikai energiáját növeli
meg. A gőzturbinánál az expanzió során a gőz entalpiája csökken drasztikusan, és ebből származik a turbina járó-
kerekének forgó mozgása.)

Az energiaváltozás iránya szerint erőgépet, munkagépet, vagy hajtóművet definiálhatunk. Az erőgép esetén a
folyadék energiája alakul át mechanikai energiává, míg a munkagépnél az energiaátalakulás fordított irányú – mec-
hanikai energia befektetése révén nyerünk nagyobb energiájú közeget. A hajtómű speciális eset, itt a bemenő és
kimenő tengelyek között kettős energiaátalakulás megy végbe. A bemenő tengelyen levő mechanikai teljesítmény
először egy munkagépben adódik át a folyadéknak, majd ezt követően a gép másik részében, mint erőgépben a
folyadék energiája mechanikai energiává, kimenő tengelyteljesítménnyé alakul. Munkagép például az előzőekben
említett szivattyú, erőgép pedig a gőzturbina. A hajtóműveknél jellemzően a tengelykapcsolót és nyomatékváltót
szokták megemlíteni. Mindkettő több járműtípusban is megtalálható.

A gépek működése alapulhat a térfogatkiszorítás elvén, az impulzusnyomatéki-tételen vagy egyéb elveken. A

térfogatkiszorítás elvén működő gépeket volumetrikus gépeknek is szokták nevezni. Itt az átáramló folyadék olyan
zárt térbe kerül, melynek térfogata periódikusan változik. A járműiparban széles körben alkalmazzák az erő- és
munkagépeket, de a hajtóműveket is. Csak néhány jellegzetes alkalmazást említünk: pl. belsőégésű motorok jár-
műhajtásra, dugattyús kompresszorokat nagynyomású közegek előállítására, axiáldugattyús-szivattyúkat különbö-
ző közegek továbbítására, hidrosztatikus tengelykapcsolót és nyomatékváltót dízel motoros közúti, vasúti és vízi
járművek fokozatmentes sebességváltóiként.

Az impulzusnyomatéki tételen alapuló gépek az abból származtatott Euler-turbinaegyenletnek (ld. később) megfele-
lően működnek, ezeket összefoglalóan örvénygépeknek is szokás nevezni. Az örvénygépekre jellemző, hogy
mindegyikben megtalálható egy lapátkoszorúval ellátott forgó kerék (ez a járókerék) és hogy a folyadék ezeken

5
keresztül folyamatosan áramlik – szemben a korábban említett volumetrikus gépek szakaszosnak tekinthető üze-
mével. Az impulzusnyomatéki tételen alapuló gépek pl. a járműveken is általánosan elterjedt örvényszivattyúk, de a
repülőgépek, harckocsik és hajók hajtására egyaránt alkalmazott gázturbinák is. A gőzturbinákat nem csak száraz-
földi erőművekben, hanem hajókon is előszeretettel alkalmazzák, villamos energia előállítására vagy akár hajtásra
is.

Mindkét fő típus természetesen további szempontok szerint számos alcsoportra bontható, ezeket a megfelelő feje-
zetekben részletesen is bemutatjuk.

Az egyéb – lényegesen kisebb – csoportba pl. az impulzus tételen alapuló sugár-gépek tartoznak. Ilyenek a sugár-
hajtóművek (pl. hajók vízsugárhajtóműve) vagy a gőz- vagy vízsugár szivattyúk. Ezen kívül vannak még más elvek
is, amelyek alapján áramlástechnikai gépek működnek, de ezek járműipari jelentősége nem számottevő, így velük
nem foglalkozunk.

A közeg halmazállapota alapján különbséget tehetünk a cseppfolyós vagy légnemű halmazállapotban levő kö-
zegekkel működő gépek között. A cseppfolyós közeg legtöbbször víz vagy olaj (pl. járművek üzemanyaga), a lég-
nemű közeg levegő, gőz vagy valamilyen gáz. A cseppfolyós-légnemű megkülönböztetésnek azért van kifejezetten
nagy jelentősége, mert a cseppfolyós közegek összenyomhatatlanok, vagyis az átáramlás során a sűrűség nem
változik. A légnemű közegeknél azonban már a kb. 10%-ot meghaladó nyomásnövekedést produkáló gépekben a
közeg összenyomódása jelentős, sűrűsége számottevően változik. A sűrítés közben ráadásul jelentős felmelege-
déssel is számolni kell. Mindezek a közeg állapotváltozásával járnak, és az áramlástechnikai folyamatokat ennek
tudatában és számbavételével kell elemezni. Ez ugyanakkor rögtön maga után vonja a légnemű közeggel dolgozó
gépek újabb csoportosítási szempontját. A nyomásviszony szerint megkülönböztetünk ventilátort, fúvót, és komp-
resszort. A ventilátor olyan gép, ahol az előállított nyomáskülönbség még nem okoz sűrűségváltozást (tehát az
összenyomhatatlan közeggel dolgozó gépekkel azonos módon lehet vizsgálni). A fúvó olyan térfogatkiszorítás
elvén működő gép, amelynél a nyomásviszony, vagyis a ki- és belépő közeg nyomásának aránya 3-nál kisebb, a
közeg összenyomható, de a közeg felmelegedése olyan kis mértékű, hogy azt a gép normál szerkezeti kialakítása
mellett a környezet felé le tudja adni túlzott felmelegedés nélkül. Az 1,1-nél nagyobb nyomásviszonyt előállító gé-
pek a kompresszorok. Többfokozatú kompresszoroknál a nagyobb nyomásviszonyból következően már jelentős a
sűrűség- és hőmérsékletnövekedés, ezért a gép hűtésével is foglalkozni kell.

A fokozatszám tekintetében a gépek lehetnek egy- vagy többfokozatúak. (Egy álló- és egy járókerékből álló egy-
séget nevezünk fokozatnak. Az álló- vagy más néven vezetőkerék bizonyos esetekben elmarad.) Vannak olyan
gépek, amelyek mindig egyfokozatúak, pl. a hajócsavar, azonban az axiális kialakítású gázturbinák kompresszor-
és turbinarésze valamint a gőzturbinák mindig több fokozattal készülnek.

A kialakítást megvizsgálva számos lehetőség kínálkozik a csoportosításra. Éppen ezért a teljesség igénye nélkül
csak néhány alszempontot említünk meg, úgymint: meghajtás módja, tengelyelrendezés, lapátozás, dugattyúk
kialakítása, stb.

A következő táblázatban a fent leírtakat foglaljuk össze a legfontosabb szempontok szerint.

átalakított energia közeg halmazálla- MUNKAGÉP ERŐGÉP

működési elv

típusa pota

áramlástechnikai cseppfolyós dugattyús, membrán és dugattyús és forgólapá-

forgóelemes szivattyú tos hidromotor*, mun-
VOLUMETRIKUS GÉP

kahenger*

légnemű vákuumszivattyú

hőtechnikai légnemű dugattyús, membrán és belsőégésű motor,

forgóelemes kompresz- gázgép, gőzgép
szor, fúvó,

6
 áramlástechnikai cseppfolyós szivattyú, hajócsavar*, réstúlnyomásos és
vízsugárhajtómű* szabadsugár turbina
(vízturbina)*,

ÖRVÉNYGÉP légnemű ventilátor, légcsavar* szélturbina (szélkerék)*

hőtechnikai
légnemű centrifugális és axiális gőzturbina, gázturbina,
kompresszor, fúvó

1. Táblázat – A hő- és áramlástechnikai gépek csoportosítása

A *-gal jelölt gépeket ez a jegyzet nem tárgyalja, vagy speciális voltuk miatt, vagy azért, mert a járműiparban funk-
ciójuk miatt nem használatosak. A speciális gépekkel (mint pl. a hajócsavar vagy a hidromotor) a későbbiek folya-
mán a megfelelő szaktantárgyak részletesen foglalkoznak.

7
2. Örvénygépek
2.1. Elméleti alapok

2.1.1. A folyadék energiája

Egységnyi tömegű közeg összes energiája a következőképpen írható fel:

 J 
2  
p c  kg  (2.1)
iö   U u
 2

2
p c
ahol a nyomáspotenciál (vagy áttolási munka), a mozgási (kinetikai) energia, U a potenciál (munkavégző
 2
képesség), u pedig a belső energia. (Vigyázat: itt minden mennyiség fajlagos, a U nem keverendő össze a teljes
rendszerre vonatkoztatott belső energiával!) Az összes energiatartalmat iö-vel jelölik és összentalpiának vagy teljes
entalpiának is nevezik. Az első három tag összege pedig tulajdonképpen az egységnyi tömegű folyadék mechani-
kai energiatartalma. Az entalpia már a hőtanban is megjelent, ezért néhány fogalmat célszerű tisztázni. A hőtanból
ismert ún. termodinamikai entalpia (melyet sokszor csak egyszerűen entalpiaként emlegetnek):

p  J 
i  u  p v  u    (2.2)
  kg 

A lefékezett (megállított) közeg entalpiája (a hőtanban alkalmazott jelölés szerint):

 c
2
 J 
i  i   (2.3)
2  kg 

Ezt torlóponti entalpiának is hívják. Hőtanban általában ez a közeg teljes entalpiája, hiszen ott a potenciálnak nincs
jelentősége. Áramlástechnikai gépeknél viszont, ahol a közeg sűrűsége állandó, az összentalpiába bele kell venni a
potenciált is. Ezt figyelembe véve:

 c
2
 J 
iö  i  U  i  U   (2.4)
2  kg 

Az áramlástechnikai gépen átáramló közeg tömegegységére felírva az energiaegyenletet, azt kapjuk, hogy:

2
 p 
2
c
q 12  w t 12  i ö 12  i ö 1
2
   u  U  
 2 1
p2 2 2
dp c2 c1
  
 u 2  u1 
2

2
U 2
U1  (2.5)
p1

   
2 2
c2 c
  i2  U    i1  1  U 1 
 2
2   2 
   

8
ahol q12 a fajlagos közölt hő, wt12 pedig a fajlagos technikai (vagy külső) munka. (Jelöléseinknél az 1-es index min-
dig a belépő, a 2-es a kilépő keresztmetszetet jelenti.) Mindez azt jelenti, hogy a gépbe bevitt vagy onnan elvont
fajlagos hő és a fajlagos külső munka a gépen átáramló közeg összenergiájának megváltozását eredményezi. A
technikai munka „+” ha mi végezzük a közegen, vagyis munkagépek esetén, és „−” ha a közeg adja le számunkra,
tehát erőgépek esetén. Ha a be- és kilépő keresztmetszetek között nincs hőbevitel, akkor a folyadék összenergia-
változását a fajlagos külső munka adja: ez a szigetelt rendszernek tekinthető gépek esetére igaz.

A potenciál általános alakja:


2 2
r
U  g z  ax (2.6)
2

Az egyenlet első tagja a nehézségi erőtér, az második a gyorsuló, a harmadik pedig a centrifugális erőtér potenciál-
ja. A potenciállal kapcsolatban meg kell említeni az előjel szabályt: ha a felvett koordináta tengely növekvő potenci-
ál felé mutat, akkor a potenciál pozitív (pl. ha a z tengely felfelé mutat, akkor a nehézségi erőtérből származó po-
tenciál pozitív, ha lefelé, akkor negatív).

Ha a közeg összenyomhatatlan, akkor a termodinamika zárt rendszerre felírt I. főtételéből következik, hogy:

 p 1, 2
u 2  u 1  w súrl 12
 (2.7)


Összenyomhatatlan közegnél  1   2   , vagyis a sűrűség független a nyomástól, így az entalpia a következő

formára hozható:

p2 p2
dp 1 p 2  p1
i 2  i1  u 2  u 1   
 u 2  u1 

 dp  u 2  u1 


p1 p1
(2.8)
 p 1, 2 p 2  p1
 
 

Feltételezve, hogy q12=0, vagyis a külső hőcserétől eltekintünk (amelynek értéke a valóságban is sokszor minimá-
lis), a korábbi általános egyenletünk (2.5)

 p 1, 2
2 2
c 2  c1 p 2  p1
w t 12  i ö 2  i ö 1  U 2
U1    (2.9)
2  

alakúra adódik.

További érdekesség, hogy ha a közegen nem végzünk munkát, vagyis wt12=0, akkor megkapjuk a klasszikus vesz-
teséges Bernoulli-egyenletet.

Újra a 2.5 egyenletből kiindulva, ha a közeg összenyomható (kompresszorok, gázturbinák esete), és ideális gáznak
tekinthető, akkor igaz, hogy

u 2  u 1  c v  T 2  T 1  .
p
R T  ; R  c p  cv ;


9
Ezek alapján az entalpia különbsége a hőtanból is ismertek szerint

i 2  i1  c p T 2  T 1  (2.10)

Ezt beírva a 2.5 egyenletbe, és a potenciált elhanyagolva kapjuk, hogy

2 2
c2 c1
q 12  w t 12  i ö 2  i ö 1  c p  T 2  T 1    (2.11)
2 2

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a közeg összenergiájának változása – az említett elhanyagolások érvényessé-
ge esetén – a sebesség és a hőmérséklet megváltozásának a révén valósul meg.

Ha a gép még hőszigetelt is, azaz q12=0, akkor:

2 2
c2 c1
w t 12  c p  T 2  T 1    (2.12)
2 2

akkor ez nem csak az összenergiaváltozást jelenti, hanem azt is, hogy a hőmérséklet és a sebesség változásából
származó mennyiségek összege a gép hajtásához szükséges munkával egyenlő.

Még további elhanyagolás: a gépek be- és kilépő keresztmetszetein (kompresszor előtt-után, turbina előtt-után) a
sebességek általában azonosnak vehetők, vagyis  c  0 , így a fajlagos külső munka az entalpiaváltozással
egyenlő.

w t 12  i 2  i1   i  c p  T 2  T 1   c p   T (2.13)

Ebben az egyszerűsített esetben már könnyen megadhatjuk pl. a kompresszorba bevitt technikai munka és a
kompresszor nyomásviszonyának összefüggését. A kompresszió folyamatát izentrópikusnak tekintve a Poisson
egyenlet:

 1

 p2  
T2




 (2.14)
 p1  T1

valamint tudjuk, hogy:


cp  R  (2.15)
 1

Ezeket beírva az előző egyenletbe, kis rendezés után a következő adódik:

10
  1
 
 T2   p2   
c p  T 2  T 1   c p  T1   1  c p  T1     1 
   
 T1  p
 1  
 
 1 (2.16)
 
  p2   
 RT 1    1   w t 12
  1   p 1  
 

2.1.2. Szállítómagasság és esés

A folyadék (összenyomhatatlan) közeggel dolgozó gépeknél (szivattyúk, vízturbinák) a közeg összenergia-
változását nem annak tömegére, hanem egységnyi súlyára szokás vonatkoztatni. A súly mértékegysége az SI
rendszerben a newton, 1 kg tömegű közeg súlya 9,81 N, a tömeg [kg] és a földi térerősség, a g [N/kg] szorzata. Így
a súlyegységre írt összentalpia-változás

 J   J 
iö 2  iö1    N m 
w t 12  kg  kg
  H    m (2.17)
g  N   N N 
g    kg 
 kg 

tehát méter dimenziójú. Az így kapott méter dimenziójú értéket (H) nevezik szállítómagasságnak (munkagépnél)
vagy esésnek (erőgépnél). A H jelölés, mint magasság is erre utal. Amennyiben a gépet hőszigetelt rendszernek
tekintjük, akkor a szállítómagasság azzal a súlyegységre vonatkoztatott külső munkával egyenlő, amely az egység-
nyi súlyú közeg összenergiájának (teljes entalpiájának) megváltozásához szükséges. Ugyanígy: az esés azzal a
súlyegységre vonatkoztatott külső munkával egyenlő, amely az egységnyi súlyú közeg összenergiájának (teljes
entalpiájának) csökkenése révén felszabadul egy hőszigetelt rendszerben.

Szeretnénk hangsúlyozni tehát, hogy a szállítómagasság és esés méter dimenzióban kifejezett fajlagos munka
(energia), és így semmi köze a távolsághoz, vagy magassághoz!

Ventilátorok esetében a közeg légnemű, de olyan kis nyomáskülönbség van, hogy a sűrűség állandó marad. Ezek-
nél a gépeknél a munkát a közeg térfogategységére vonatkoztatják, amelyet a tömegegységre vonatkoztatott érték
sűrűséggel való szorzásával kaphatunk meg.

feltéve, hogy q12 = 0

  w t 12     i ö 2  i ö 1    p ö
(2.18)

 kg   J   J  N m  N 
     Pa
 m 3   kg  m3   m3  m2 
         

Mint látható, a térfogategységre vetített munka nyomás dimenziójú. Ezért ventilátoroknál a fajlagos munkát pö-vel
jelölik, és össznyomás növekedésnek nevezik. Ez a munkát jelölő elnevezés logikus is, mert a térfogategységre
vetített munka – itt nem részletezett felírások alapján – a közeg össznyomásának megváltozásával egyenlő.

Attól függően tehát, hogy a fajlagos külső munkát tömeg-, súly- vagy térfogategységre vonatkoztatjuk, az általános
energiaegyenletet egy szigetelt rendszerben az alábbiak szerint szokták felírni:

11
  J 
tömegegységre vonatkoztatva: w t 12   i ö  
 kg 

  iö   J 
súlyegységre vonatkoztatva: w t 12  H 


 N 
 g   

 J 
térfogategységre vonatkoztatva: w t 12   p ö     iö   3
m 

És ezek alapján igaz, hogy:

pö  J 
w t 12   i ö  gH   
  kg 

2.1.3. Teljesítmények, veszteségek, hatásfokok

Az előző alfejezetben minden esetben fajlagos értékeket használtunk. A gép teljesítményének meghatározásához
azonban szükség van a tömegáram és térfogatáram helyes ismeretére is. A tömegáram a gépen időegység alatt
átáramlott közeg tömege, képlettel:

m  kg 
m  (2.19)
 s 
t  

Az anyag megmaradás törvénye szerint m 1  m 2  m . A térfogatáramot azonban nem mindegy, hogy a belépő-
vagy a kilépő keresztmetszetre írjuk fel, a két érték ugyanis nem lesz azonos, mivel a közeg sűrűsége változhat a
gépen belül.

m 
3
m m
V1  és V2    (2.20)
1 2  s 

Az áramlástechnikai gépen átáramló közegen (vagy közeg által) végzett munkához szükséges (vagy végzett mun-
kából származó) teljesítmény általános alakja a korábbi jelölésekkel a következő:

J 
P  m  i ö 2  i ö 1  W (2.21)
 s 
 

vagy a korábban említett, kompresszorokra, turbinákra általában megtehető elhanyagolások után:

P  m   i (2.22)

Összenyomhatatlan közegeknél (ρ=áll.) pedig sokkal szívesebben használják a szállítómagasság vagy esés segít-
ségével felírt alakot:

P    V  g  H (2.23)

Korábban említettük, hogy amennyiben nincs hőbevitel, akkor a folyadék összenergia- (összentalpia-) változását a

12
fajlagos külső munka adja. A valóságban azonban munkagépnél ennek a technikai munkának bizonyos része saj-
nos nem adódik át a folyadéknak, így az energianövekedés a vártnál kisebb, erőgépnél pedig a folyadékból felsza-
baduló energia nem jelenik meg teljes egészében technikai munkaként. A folyadék teljesítménye és a gép tenge-
lyén mérhető teljesítmény között az összhatásfok (η) teremt kapcsolatot. Az összhatásfok mindig a hasznos és a
bevezetett teljesítmény hányadosa. Munkagépeknél a tengelyteljesítmény a bevezetett és a folyadékban megjelenő
teljesítmény a hasznos. Erőgépeknél fordított a helyzet: a folyadékban rejlő teljesítmény (munkavégző képesség,
pontosabban az ebből felszabadítható rész) tekinthető a bevezetett teljesítménynek és a tengelyen levehető pedig
a hasznosnak. A keveredések elkerülése érdekében a következőkben a folyadék teljesítményét – függetlenül attól,
hogy az éppen hasznos vagy bevezetett-e – mindig P-vel, a tengelyen mérhető teljesítményt pedig mindig Pt-vel
jelöljük. Így az összhatásfok kifejezésére a következőket lehet felírni:

P Pt
MG:    1  EG:    1  (2.24)
Pt P

Az energiaátalakulás során jelentkező – az összhatásfokot adó – veszteségek és az ezek által definiálható részha-
tásfokok tárgyalását az összenyomható és összenyomhatatlan közegek esetében – azok alapvető különbözőségek
miatt – a következőkben külön vizsgáljuk. A veszteségek és részhatásfokok magyarázata a munkagépekre vonat-
kozik, de erőgépekre az állítások értelemszerűen megfordíthatók. A kifejezéseket ettől függetlenül mindkét géptí-
pusra felírjuk.

Az összenyomhatatlan közeggel dolgozó munkagépek tengelyén bevezetett Pt egy része mechanikai veszteség-
ként hővé alakul (csapsúrlódás, lengő mozgást végző alkatrészek súrlódása, tömszelencék súrlódása, stb. miatt).
Ez után a gép belsejébe jutó teljesítmény az ún. belső teljesítmény, Pb. A két teljesítmény között az m mechanikai
hatásfok teremt kapcsolatot.

MG: EG:

Pb  Pt  Pm Pt  Pb  Pm
(2.25)
Pb Pt
 m   m 
Pt Pb
(2.26)

Ez a belső teljesítmény a fajlagos belső munkából (g.Hb) és az energiaátalakítást végző alkatrész, vagyis a járóke-
rék(!) által időegység alatt szállított tömegáramból (   Vb ) számítható.

Pb    Vb  g  H b (2.27)

További veszteségek abból keletkeznek, hogy a gép által szállított közeg mennyisége (   V ) nem azonos   Vb -
vel, másrészt a hasznos munka (g.H) sem azonos g.Hb-vel. E veszteségek után megmaradó teljesítményt Pe-vel
jelölve írható, hogy:

MG: EG:

Pe   V  g  H e
V  H e Pb   Vb  g  H Vb  H
   
b b
(2.28)
Pb   Vb  g  H b
Vb  H b
Pe   V  g  H e
V  H e

A járókerék által időegység alatt szállított közeg mennyisége a résveszteségek miatt munkagépeknél nagyobb
(erőgépeknél kisebb), mint a gép által időegység alatt szállított közeg mennyisége (2.1.1 ábra). Munkagépeknél a
nyomott oldalról a réseken keresztül visszaáramlás történik a kisebb nyomású rész felé, így a járókerék mindig több

13
közeggel dolgozik, erőgépeknél pedig egy bizonyos mennyiségű közeg nem a járókeréken, hanem a réseken ke-
resztül megy a nagyobb nyomású része felől a kisebb felé, így nem tudja energiáját a járókeréknek átadni.

p2 p1
p1>p2
p1<p2
m r
m m r

m  m r
p1 p2

2.1.1. ábra – A résveszteségek munkagépnél és erőgépnél

Ebből következően:

MG: Vb  V  Vr EG: Vb  V  Vr (2.29)

A két közegmennyiség aránya a volumetrikus hatásfok, de ennek képlete, kifejezése a munkagépek és erőgépek
esetén a fenti különbségek miatt eltérő:

V V Vb V  Vr
MG: V   EG: V   (2.30)
Vb V  Vr V V

Megjegyezzük, hogy a volumetrikus hatásfok nem teljesítmények vagy szállítómagasságok, hanem közegmennyi-
ségek arányára vonatkozik.

A He és Hb közötti munka különbség a járókerék „passzív”, az energiaátalakításban részt nem vevő felületein alakul
hővé. Bevezetve a

H T H T
MG:  T
 EG:  T

(2.31)
H b
H e

tárcsasúrlódási veszteségtényezőt írható, hogy:

MG: EG:

H H  H T H T H H  H T H T
 1  1   1 
e b
 1
b e

H H H
T
H H H
T (2.32)
b b b e e e

Ezekkel a korábbi, teljesítményekre vonatkozó kifejezésünk

MG: EG:

14
 Pe V  H Pb Vb  H
  v  1   T    v  1   T 
e
 
b
(2.33)
Pb Vb  H b
Pe V  H e

formára alakul. A Pe teljesítményt elméleti teljesítménynek, a He értéket pedig elméleti szállítómagasságnak neve-
zik. A Pe teljesítmény egy bizonyos része a járókerék „aktív” felületein a közegsúrlódásból következően alakul hővé,
így a közeggel távozó hasznos teljesítmény P még kisebb lesz. Ezt a veszteséget a hidraulikai hatásfokkal, h
veszünk figyelembe.

P Pe
MG: h  EG: h 
(2.34)
Pe P

Az összhatásfok kifejezése így a teljesítményekkel és a rész-hatásfokokkal felírva a következő lesz:

Pb Pe P
MG:       m   V  1   T
  h
Pt Pb Pe

(2.35)
Pe Pb Pt
EG:       h  1   T
  V  m 
P Pe Pb

A hidraulikai, volumetrikus és tárcsasúrlódási hatásfokot a gép belső hatásfokának (ηb) is nevezik. Ezzel az összha-
tásfok a következő

   b  m  (2.36)

alakban is írható.

A teljesítményekre az előzőek alapján a következő relációk írhatók fel:

MG: EG:

Pt  Pb  Pe  P P  Pe  Pb  Pt
m V h h V m
1  T
1  T

melyből az is jól látszik, hogy gyakorlatilag a munkagépek fordított munkafolyamatú erőgépek.

Összenyomható közegekkel dolgozó gépek (kompresszorok és turbinák) esetén a cseppfolyós közeggel dolgozó
gépekhez hasonló – mechanikai és belső – veszteségek jelentkeznek. A belső veszteségek egy része a résveszte-
ség, amelyet a közeg összenyomhatósága miatt azonban nem a térfogatárammal, hanem a tömegárammal kell
figyelembe venni. Éppen ezért talán célszerű lenne ebben az esetben ezt a hatásfokot inkább tömeghatásfoknak
nevezni, de ez relatíve kevés szakirodalomban fordul elő, így mi is maradunk a volumetrikus hatásfok elnevezés
mellett. A belső veszteség másik része (a tárcsasúrlódási és a hidraulikai) mint korábban láttuk, tulajdonképpen a
közeg belső energiájának növekedésére fordítódik. Az összenyomható közeget szállító gépek esetén ezt egyben
szokták elemezni, mégpedig a belső fajlagos munka és a többféle módon definiált fajlagos hasznos munkák ará-
nyával. Nézzük mindezeket részletesebben is.

A mechanikai hatásfokra vonatkozó 2.25 és 2.26 figyelembevételével az összhatásfok

15
 P P m  w
MG:   m  m 
Pt Pb m b  w b

(2.37)
Pt Pb m b  w b
EG:    m   m 
P P m  w

A járókerék által időegység alatt szállított közeg mennyisége és a gép által időegység alatt szállított közeg mennyi-
sége között fennálló kapcsolat az elmondottak és a 2.1.1. ábra alapján:

MG: m b  m  m r EG: m b  m  m r (2.38)

Így tehát az összenyomható közegek esetén használt volumetrikus vagy tömeghatásfok az alábbiak szerint írható:

m m m b m  m r
MG: V   EG: V  
(2.39)
m b m  m r m m

A kompresszorok és turbinák belső veszteségének másik része a hasznos (w) és a belső (wb) fajlagos munkák
közötti különbség. Ez azonban nem annyira egyértelmű, hiszen nagysága attól függ, hogy a politrópikus,
izentrópikus vagy az izotermikus munkát tekintjük hasznosnak. Így itt politrópikus, izentrópikus, vagy izotermikus
hatásfokot és teljesítményt származtathatunk. (Az egyes munkákat és belőlük következő hatásfokokat továbbra is
egy munkagépen keresztül mutatjuk be.)

Mint azt korábban már írtuk, amennyiben a gép be- és kilépő pontjai közötti magasság- és sebességkülönbséget,
valamint a hőcserét elhanyagoljuk, akkor a fajlagos külső munka a gépen átáramló közeg entalpiájának megválto-
zását adja. Ez a munka az ideális, veszteségmentes gépre vonatkozik.

w b  c p  T 2  T 1  (2.40)

A közeg állapotváltozása a kompresszorban valóságos (súrlódásos) adiabatikus folyamatnak tekinthető, így ez a

belső munka a 2.1.2. ábrán látható T-s diagramban az A-C-2-1’-A területnek felel meg. A B-C-2-2iz-B területrész az
ideális adiabatikus állapotváltozáshoz képest a valóságos folyamathoz a súrlódás miatt befektetendő többletmunkát
jelöli. Ennek a w’-vel jelölt B-C-2-1-B része a súrlódásból származó hőmennyiség, amely valóságos folyamatoknál
mindig veszteségként jelentkezik, az 1-2-2iz-1 rész pedig a súrlódási hő okozta hőmérsékletnövekedés miatti több-
letmunka (hiszen a valóságos folyamatban a véghőmérséklet nem T2iz hanem T2).

2.1.2. ábra – A belső munka ábrázolása kompresszor esetén

16
Amennyiben a teljes súrlódás miatti többletmunkát (B-C-2-2iz-B területrész) veszteségnek tekintjük, akkor a hasz-
nos munkát jellemző terület az ideális adiabatikus állapotváltozáshoz szükséges munkaterület lesz, és ekkor a
folyamat belső veszteségeit jellemző hatásfok az izentrópikus hatásfok. Ha a hőmérsékletnövekedés miatti több-
letmunkát nem tekintjük veszteségnek, akkor – mint arról korábban a hőtanban is szó volt – a valóságos adiabati-
kus folyamatot egy ideális politrópikus állapotváltozással írhatjuk le, és a hasznos munka az ehhez az állapotválto-
záshoz tartozó A-B-1-2-1’-A területtel arányos politrópikus munka lesz. Ekkor a belső veszteséget (mely most csak
a súrlódási hőveszteség) a politrópikus hatásfokkal vehetjük figyelembe.

Az izentrópikus hatásfok:

MG: EG:

w iz wb (2.41)
 iz   iz 
wb w iz

A politrópikus hatásfok:

MG: EG:

w pol wb
 pol
  pol
 (2.42)
wb w pol

2.1.3. ábra – A politrópikus munka ábrázolása 2.1.4. ábra – Az izentrópikus munka ábrázolása

Emlékeztetőül a hőtanban a hatásfokokra levezetett kifejezések (ideális gázt és c1=c2-t feltételezve):

MG: EG:

 1

 p2  
T4
  1 1
  (2.41a)
 p1  T3
 iz   iz   1
T2
1  p4  
T1 1  
 
 p3 

17
   1 n f  n f
 1
      (2.42a)
pol
 n f
 1
pol
  1 n f

Ha a hőmérsékletek hányadosára beírjuk az ideális, politrópikus állapotváltozásra érvényes Poisson-egyenletet,

akkor a politrópikus hatásfok „becsempészhető” az izentrópikus hatásfok képletébe (bővebb levezetésért ld. a Hő-
tan jegyzet II. részének súrlódásos adiabatikus folyamatokkal foglalkozó fejezetét).

MG: EG:

1
 1 1   1 
(2.41b)
pol

 
1  
 iz   1
 iz 
1
 1
 1
pol
 1

 

A képletek által mutatott két hatásfok közötti összefüggést célszerű a könnyebb érthetőség kedvéért diagramban is
ábrázolni.

ηiz
expanzió (EG) esetén
ηpol=áll.

ηpol

kompresszió (MG) esetén

ηpol=áll.

π
1

2.1.4a. ábra – A nyomásviszony és a hatásfokok kapcsolata

Ebből, a korábbi, területeket ábrázoló diagramokból is, valamint a két hatásfokra felírt kifejezésekből is jól látszik,
hogy:

– kompresszió esetén  pol

  iz , expanzióra a reláció pont fordított;
– a politrópikus hatásfokok számlálója és nevezője csak a súrlódás során keletkező hőmennyiséggel tér el egy-
mástól, az izentrópikus hatásfok értékét ezen kívül befolyásolja a nyomásviszony is.
A súrlódás okozta hő nagysága egyértelműen a gép lapátozásának jóságától függ, így a politrópikus hatásfok az
izentrópikus hatásfoknál jobban jellemzi a gépek lapátozásának áramlástani tökéletességét. (Mindezek miatt a
politrópikus hatásfokot szokták megfeleltetni az összenyomhatatlan közegeknél definiált hidraulikai hatásfoknak.)

Az pol szokásos értékei centrifugálkompresszorra:

d<100 mm pol = 0,78-0,80

d>100 mm pol = 0,82-0,85

18
és axiálkompresszorra:

pol = 0,85-0,89

A kompresszió során bekövetkező felmelegedés a gyakorlatban sokszor egyáltalán nem hasznos (pl. turbó-töltők).
Ekkor az izotermikus munkán (2.1.5. ábra) kívül minden veszteségnek tekinthető. Ebben az esetben a folyamat
belső veszteségét az izotermikus hatásfok jellemzi. Nyilvánvaló, hogy az izotermikus hatásfoknak csak munkagép-
re van értelme, hiszen a turbinában pontosan a gáz hőtartalma (és nyomása) az, ami hasznosítható.

Így az izotermikus hatásfok:

MG:

w izot (2.43)
 izot 
wb

2.1.5. ábra – Az izotermikus munka ábrázolása

Nyilvánvaló, hogy az izotermikus hatásfoknak csak munkagépre van értelme, hiszen a turbinában pontosan a gáz
hőtartalma (és nyomása) az, ami hasznosítható.

Megjegyzendő továbbá, hogy izotermikus kompresszió-folyamatot a gép hűtésével lehet – többé-kevésbé – biztosí-
tani. Az izotermikus munka és így az izotermikus hatásfok mellett sem szerepel azonban hűtés, hiszen korábban
kikötöttük, hogy nincs hőcsere. A hűtéshez azonban munkavégzés kell, így ebben az esetben célszerűbb az ún.
izotermikus teljesítménytényező alkalmazása, amely a hűtési teljesítményt is magában foglalja.

Mindezeket figyelembe véve az összhatásfokra adódik, hogy:

MG és EG:

   m  b   m  V  vagy
pol
(2.44)
 m
  V   iz vagy

 m
  V   izot

2.1.4. Áramlások a járókeréken, a sebességi háromszög

Az áramlástechnikai gépben a közeg a járókerék lapátjai közötti részen, a lapátcsatornákban áramlik. A járókerék
kialakításától függően ez az áramlás lehet radiális, fél-axiális vagy axiális irányú (2.1.6. ábra.)

19
 2.1.6. ábra – Járókerék kialakítások, forrás: Kullmann

Attól függően, hogy milyen koordinátarendszerből vizsgáljuk az áramlást, megkülönböztetünk relatív és abszolút
áramlást, és ezekhez tartozó sebességeket. A relatív áramlást a forgó járókerékhez rögzített, és így forgó koordiná-
tarendszerből, míg az abszolútot az álló géphez kötött rendszerben érzékeljük. A relatív áramlás ideális esetben
(végtelen lapátszám esetén) tökéletesen követi a lapátalakot. A valóságban azonban a lapátszám véges, így a
lapátcsatorna középső részén futó áramvonalak nem egyeznek meg a lapátgörbével. (Ennek később lesz jelentő-
sége.) Kelvin örvénytétele értelmében, amennyiben a gép nyugvó térből szív, akkor az abszolút áramlás örvény-
mentes, azaz potenciálos. A relatív áramlás azonban értelemszerűen örvényes. Ugyanakkor, állandó szögsebes-
séggel forgó járókeréknél a relatív áramlás stacionárius, míg az abszolút áramlás nem, hiszen az álló koordináta-
rendszerből nézve egy pontban a sebesség – a forgás miatt – minden időpillanatban más. A 2.1.7. ábrán egy radiá-
lis átömlésű kompresszor járókereket láthatunk, melybe berajzoltuk mind a relatív, mind az abszolút áramlás egy
áramvonalát.

w u

2.1.7. ábra – Áramlások a járókeréken, eredeti forrása: Fűzy

Az áramlási tér minden pontjára igaz, hogy:

  
c  w  u (2.45)

  
ahol c az abszolút, w a relatív, u pedig a kerületi sebesség vektora. A kerületi sebesség – melyet szoktak szállí-
tó sebességnek is hívni – nagysága az adott ponthoz tartozó sugár és a szögsebesség szorzataként számítható:

u  r  (2.46)

A sebességi háromszög tulajdonképpen nem más, mint az előző három vektor háromszög formában való felrajzo-
lása, mely jól érzékelteti, hogy az abszolút sebesség a relatív és a szállító sebesség vektori eredője (2.1.8. ábra).

20
 2.1.8. ábra – Sebességi háromszög

Az ábrán feltüntetett α szög mindig az u és c vektorok között, a β pedig az u és w vektorok között mérhető. Szintén
felrajzoltuk az abszolút sebesség két vektorkomponensét is: a cu a kerületi irányú, mely az energiaváltozással, a cm
pedig az átáramló közegmennyiséggel arányos. E komponenst meridiánsebességnek is szokták nevezni. A ke-
resztmetszet-változás miatt a ki és belépő sebességek a lapátcsatornában nem lehetnek állandóak, így a három-
szögben jelölt értékek mindig átlagértékek, a lapátszögek is átlagosak.

A következő ábrákon (2.1.9. és 2.1.10.) radiális és axiális gépre (kompresszorra), be- és kilépésre is láthatók a
sebességi háromszögek, természetesen a szokásos indexeléssel.

c2
u2

w1
w2
c1
u1

c1 w1 c2
w2
u1 u2

2.1.9. ábra - Radiális gép és sebességi háromszögei, eredeti forrása: Czibere

w1
1
w1 c2
u w2 c1
járókerék
c2 u u
2 w2
vezetőkerék

1
c1

2.1.10. ábra – Axiális gép és sebességi háromszögei

21
 2.1.5. Az Euler-turbinaegyenlet
Mint azt a bevezetőben említettük, az áramlástechnikai gépet arra tervezik, hogy (munkagép esetén) befektetett
munka árán megnövelje a folyadék energiáját. Az Euler-féle turbinaegyenlet pontosan ezen két fontos paraméter
között ad nagyon egyszerű kapcsolatot és számítási lehetőséget. Az Euler turbinaegyenlet nem más, mint az im-
pulzusnyomatéki tétel alkalmazása a járókerékre. Az impulzusnyomatéki tétel kimondja, hogy véges nagyságú
áramló folyadéktömegre ható külső erők nyomatéka az impulzuserők nyomatékával egyenlő.

    
M   (r  c )    c  dA
(A)
(2.47)

A járókerék esetén a külső erők nyomatéka a járókerék tengelyén mérhető, ez szükséges a járókerék hajtásához.
Az egyenlet jobb oldala a matematikai ismeretek segítségével kifejthető. Az A (a folyadéktömeget határoló felület
kifelé irányított felületvektora) felületi integrál az r1 és r2 sugarú hengerre korlátozódik, mert csak ott nem zérus a
cdA skalár szorzat. Így

       
r  c  r  c  sin   r  c  sin( 90   )  r  c  cos   r  c u (2.48)

és

 
  r  c   r  c 
2
u 1
 r 2  c 2 u  r1  c 1 u (2.49)

A szorzat másik része pedig a tömegáram jól ismert kifejezése.

 
   c  d A    c m  A  m
(A)
(2.50)

Ezekkel az impulzusnyomatéki egyenlet a


M  m  ( r2  c 2 u  r1  c 1 u ) (2.51)

alakra hozható. Ez pedig azt jelenti, hogy a járókerék lapátjai által átvitt nyomaték az egységnyi idő alatt átáramlott
folyadéktömeg perdületének megváltozásával egyenlő. A korábban tárgyalt veszteségektől egyelőre eltekintve a
járókerék hajtásához szükséges teljesítmény tehát

 
P  M    m  ( r 2  c 2 u  r1  c 1 u )    m  ( u 2  c 2 u  u 1  c 1 u ) (2.52)

Ez az Euler-turbinaegyenelet. A teljesítményből a tömegárammal való osztás után a járókerék hajtásához szüksé-

ges fajlagos – tömegegységre vetített – munka is meghatározható:

P
 u 2  c 2 u  u 1  c 1u  g H e
  iö  (2.53)
m

Összenyomhatatlan közegek esetén súlyegységre szokás vetíteni, így megkapjuk a szállítómagasságot:

22
 P u 2  c 2 u  u 1  c 1u
 H e
 (2.54)
m  g g

ahol He∞ a végtelen lapátszámra vonatkoztatott elméleti szállítómagasság. Fontos megjegyezni, hogy értelemsze-
rűen itt az indexek a járókerék (és nem a gép) be- és kilépő keresztmetszetére vonatkoznak!

Ha a közeg belépése perdületmentes, vagyis c1u=0 (azaz c1 vektora merőleges u1 vektorára), és így a szállítóma-
gasság egyszerűbb alakú lesz:

u 2  c 2u
H e
  iö   g  H e
 u 2  c 2u (2.55)
g

Mint az a kifejezésekből látható, sehol nem szerepel a közeg sűrűsége, így az Euler turbinaegyenlet mindenfajta
közeggel dolgozó gépre alkalmazható. A fenti felírások szokás szerint munkagépre vonatkoztak, de ebből már az
erőgépre érvényes egyenlet egyszerű indexcserével felírható. A képletben szereplő teljesítmény egy végtelen la-
pátszámmal rendelkező járókerék veszteségektől mentes hajtásához szükséges elméleti teljesítmény (ezért az e∞
index). A korábban tárgyalt hatásfokok és a véges lapátszámból következő perdületapadást (ld. következő alfeje-
zetben) figyelembe vevő tényező segítségével azonban a gép hajtásához szükséges tényleges teljesítmény is
számolható.

Az előző fejezetben felrajzolt sebességi háromszög alkotóira felírt cosinus tétel alkalmazásával az Euler turbina-
egyenlet más, szintén szemléletes formába írható át. A cosinus tétel alapján:

 u  c  2  u  c  cos   u  c  2  u  cu
2 2 2 2 2
w (2.56)

majd ebből

2 2 2
u c w
u  cu    (2.57)
2 2 2

Ezt a kifejezést behelyettesítve az eredeti egyenletbe, a következő alakot kapjuk:

c 2  c1 u 2  u1 w1  w 2
2 2 2 2 2 2

MG: H e
    H ce
 H pe
2g 2g 2g

c1  c 2 u1  u 2 w 2  w1
2 2 2 2 2 2

EG: H     H  H
(2.58)
e ce pe
2g 2g 2g

A Hce , vagyis az első tag a járókeréken bekövetkező sebességi energia változása, a 2. tag a centrifugális (erőgé-
peknél: centripetális) erőtér nyomást megváltoztató munkáját, a 3. tag pedig a relatív sebességek változásából
származó – szintén a nyomási energia növekedését szolgáló – munkát jelenti. Az első tag a sebességi, a másik
kettő összege a nyomási energiahányad, de – ahogy azt az indexek is egyértelműen jelölik – mindegyik a járókeré-
ken bekövetkező energiaváltozást szemlélteti. Mindez pl. egy munkagép jellegére nézve a következőket jelenti:

23
– ha nő az abszolút. sebesség, nő a sebességi energia;
– ha centrifugális az átömlés (u2>u1), akkor nő a folyadék nyomási energiája;
– axiális gépnél u2=u1, ezért a folyadék nyomási energiája csak akkor nő, ha csökken a relatív sebesség;
– ha lassul a relatív áramlás, akkor nő a folyadék nyomási energiája.
Ezért, azonos fordulatszámot feltételezve, egy radiális munkagép (egy fokozatban) nagyobb nyomást, és nagyobb
fajlagos munkát ad, mint egy axiális berendezés. Az is látható a kifejezésből, hogy a nyomás növelése a relatív
sebesség csökkenését igényli. Ez pedig azt is jelenti, hogy a munkagépeknek (kompresszornak, szivattyúnak)
diffúzoros lapátcsatornával kell rendelkezni. Az állítás fordítva is igaz, így a turbináknál konfúzoros járókerék kiala-
kítást kell alkalmazni.

2.1.6. Perdületapadás
Mint ahogy arra korábban utaltunk, energetikai szempontból különbség van a végtelen lapátozás és a valóságban
kialakítható lapátszámmal rendelkező járókerekek között. Ahhoz, hogy e különbséget számszerűsíteni lehessen és
egy hatásfok jellegű mennyiséggel figyelembe vehessük, meg kell vizsgálni, hogyan alakul a valóságos áramlás
véges lapátszámú járókerekekben.

A járókerék lapátok között áthaladó folyadék részecske áramvonala annál inkább eltér a lapátgörbe által megadot-
tól, minél távolabb halad a lapáttól. Ennek több oka van (ld. a 2.1.11. ábrát is):

– a lapátcsatornában meglevő nyomáskülönbség miatt a lapátok között egy másodlagos (szekunder) áramlás jön
létre, melynek iránya a járókerék forgásirányával ellentétes;
– a lapáttő két oldalán lévő nyomáskülönbség miatt a lapát körül is kialakul egy áramlás, mely az előzőre
szuperponálódik.

z  

sebesség-
z  
profil
sebesség-
profil

2.1.11. ábra – A perdületapadás oka

E másodlagos áramlás miatt megváltozik a lapátcsatornában a sebességprofil (a forgás irányába eltolódik), és így a
kilépésnél egy kerületi irányú relatív sebesség-komponenst eredményez. Emiatt w2u megnő, így c2u csökken, tehát
a kilépő közeg perdülete (rc2u ) csökken. Az Euler turbinaegyenlet alapján ez az elméleti szállítómagasság csökke-
nését vonja maga után. Minél közelebb vannak egymáshoz a lapátok, vagyis minél szűkebb a lapátcsatorna, annál
kisebb a sebességprofil ideálistól való eltérése. Másképp fogalmazva, minél sűrűbb a lapátozás, annál kisebb az
örvény és így a perdületapadás. Különösen igaz ez axiális gépekre, ahol ráadásul kicsi is a nyomáskülönbség, és
ebből következően a sebességkép megváltozása. A gyakorlatban ezért perdületapadással csak a centrifugális
gépeknél foglalkoznak. Axiális gépeknél így a perdületapadási tényező értéke gyakorlatilag egynek vehető. Nyil-
vánvaló az is, hogy az említett jelenség csak a kilépésnél jelentkezik, a belépő közeg perdületét (ha van egyáltalán)
nem érinti.

A 2.1.12. ábra a végtelen és véges lapátszám esetén felrajzolható kilépő sebességi háromszögeket mutatja centri-
fugális járókerék esetére. (A ∞ index vonatkozik a végtelen lapátszámra.)

24
 2.1.12. ábra – Sebességi háromszögek a perdületapadás figyelembevételével centrifugális járókerékre

Ezek után a perdületapadási tényező:

H H
MG:  
e
1 EG:   e
1 (2.59)
H e
H e

(Érdekesség, hogy a tényezőt – nevétől eltérően – mégsem a véges és végtelen lapátszámnál érvényes
perdületek, hanem a fajlagos munkák arányával fejezik ki.)

A tényező értéke szivattyúknál típustól függően 60-80 %.

2.1.7. A reakciófok
A korábbi fejezetben láthattuk, hogy az örvénygép járókerekén átáramló közegnek mind a nyomási, mind a sebes-
ségi energiája megváltozik. Az erőgépeknél ezek a paraméterek csökkennek, munkagépeknél viszont megnőnek.
Azt, hogy a járókeréken bekövetkező nyomásváltozásból származó energiaváltozás milyen mértékű a teljes ener-
giaváltozáshoz képest, a reakciófok fejezi ki.

Összenyomhatatlan közegnél a súlyegységre vonatkoztatott fajlagos munkával, a szállítómagassággal kifejezve a

reakciófok a következőképp írható:

H pe H e
 H H
r   1
ce ce
(2.60)
H e
H e
H e

Összenyomható közegnél tömegegységre vetített fajlagos munkával, vagyis az entalpiával szoktunk dolgozni, így
írható, hogy:

H pe
g H pe
ip
r    (2.61)
H e
g H e
 iö

Mivel a potenciál elhanyagolása mellett a teljes entalpia a 2.4 alapján a termodinamikai entalpia és a kinetikai ener-
gia összege

  c  c1
2 2 2
c
 iö    i    i 2  i1  2
 
 2  2

a 2.58 alapján pedig

c 2  c1 u 2  u1 w1  w 2
2 2 2 2 2 2

g H e
  iö      ic   i p
2 2 2

25
így látható, hogy a nyomási energia hányad végső soron a járókeréken jelentkező termodinamikai entalpiaváltozás.

c 2  c1 c 2  c1 u 2  u1 w1  w 2
2 2 2 2 2 2 2 2

 i 2  i1      ic   i p
2 2 2 2

A reakciófok tehát a járókeréken bekövetkező termodinamikai és a teljes entalpiaváltozások hányadosa, vagyis:

ij
r  (2.62)
 iö

A sebességi háromszög alkotóival kifejezve a reakciófokot a következő alakot kapjuk:

u 2  u1 w1  w 2
2 2 2 2


H g H ip u 2  u1  w1  w 2
2 2 2 2
pe pe 2 2
r     
g H  iö c 2  c1 u 2  u1 w1  w 2 c 2  c1  u 2  u 1  w1  w 2
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
H e e
 
2 2 2

Ezt az alakot – lévén csak sebességek szerepelnek benne – kinematikai reakciófoknak szokás nevezni. (Axiális
gépeknél az u1=u2 miatt a kifejezés egyszerűsödik.)
𝐻𝑝𝑒
A következőkben megmutatjuk, hogy a reakciófok általános alakja (𝑟 = ) a radiális és axiális átömlésű gépekre
𝐻𝑒∝
vonatkozóan hogyan egyszerűsíthető.

Radiális munkagépeknél a sebességi tag, amennyiben a közeg perdületmentesen érkezik (c1=c1m, c1u=0):

c 2  c1 c 2  c1 m c 2 m  c 2 u  c1 m
2 2 2 2 2 2 2 2
c2u
H ce
    (2.63)
2g 2g 2g 2g

A közelítés a be- és kilépő meridián sebességek egyenlőségét feltételezi, amely a valóságnak általában meg is
felel. Ezt és az elméleti szállítómagasság kifejezését a reakciófok képletébe behelyettesítve kapjuk, hogy:

2
c 2u
H 2g c 2u 
r 1 1 1 1
ce

u 2  c 2u
(2.64)
H e
2 u2 2
g

c 2u
ahol   az áttételi szám. Turbinára indexcserével mindez ugyanígy érvényes.
u2

Axiális munkagépeknél u 1  u 2  u , így a nyomási energia változás csak a relatív sebesség változásából adódik.

u 2  u1 w1  w 2 w1  w 2
2 2 2 2 2 2

H pe
   (2.65)
2g 2g 2g

26
 2.1.13. ábra – Be- és kilépő sebességi háromszögek axiális gép lapátozásán

Az elméleti szállítómagasság

u 2  c 2 u  u 1  c 1u u u  cu
H e
   c 2 u  c 1u  (2.66)
g g g

Mivel u 1  u 2  u és szintén feltételezhető, hogy c 1 m  c 2 m , ezért a 2.1.13. ábrán látható sebességi háromszö-
gek alapján írható, hogy

 w u   w 1u  w 2 u   c 2 u  c1u    c u (2.67)

vagyis az abszolút és relatív áramlás elterelése azonos. A nyomási energia változására fordított fajlagos munkára
így adódik, hogy:

w 1u  w m  w 2 u  w m
2 2 2 2
w1  w 2
2 2

H pe
  
2g 2g
(2.68)
w  w 2u  w  w 2u  w 1u  w 2 u cu
  
1u 1u

2g 2 g

A reakciófok érték az ábrán használt jelölésekkel:

w 1u  w 2 u cu

H pe 2 g w u
r    (2.69)
H e
u  cu u
g

Axiális gépek esetén tehát a reakciófok a relatív sebességek kerületi irányú komponenseinek átlaga és a kerületi
sebesség hányadosaként határozható meg. Ebből látható, hogy a reakciófok független a be- és kilépési viszonyok-
tól, azaz a lapátozástól.

A radiális gépekre felírt kifejezések viszont azt mutatják, hogy a sebességeknek és ezek egymáshoz képesti irá-

27
nyának, vagyis a lapátozás alakjának milyen nagy szerepük van a reakciófok meghatározásában.

A reakciófok a gépek alapvető tulajdonságait és kialakítását is meghatározza. A lapátozás reakciófokra gyakorolt

hatásával éppen ezért a különböző géptípusok tárgyalásánál foglalkozunk majd részletesebben.

2.1.8. Jelleggörbék
A jelleggörbe vagy idegen szóval karakterisztika a gép üzemét meghatározó paraméterek összefüggését ábrázoló
diagram. A gyakorlatban az összenyomható közeggel dolgozó gépek esetén kompresszornál a nyomást vagy nyo-
másviszonyt, ventilátornál a nyomáskülönbséget, összenyomhatatlan közegeknél a szállítómagasságot vagy esést
(H) szokták megrajzolni a szállítás – előző esetben a tömeg- utóbbi esetében a térfogatáram – függvényében, a
fordulatszám (n) és hatásfok () paraméterekkel.

A következőkben egy munkagép elméleti jelleggörbéjéből kiindulva mutatjuk be a gép valóságos karakterisztikáját.
A felírt összefüggések itt is munkagépre vonatkoznak, de a kifejezések a szokásos módon erőgépre is értelmezhe-
tők.

Perdületmentes belépés és végtelen lapátszám esetén a súlyegységre vonatkoztatott munka az Euler turbina-
egyenletből:

u 2  c 2u
H e
 (2.70)
g

A sebességi háromszögből az abszolút sebesség kerületi komponense:

c 2 u  u 2  c 2 m  ctg  2 (2.71)

ahol β2 a relatív sebesség kilépő szöge (ha >90°, akkor a lapátozás előrehajló). A kilépő meridián sebesség (c2m)
az átáramló közeg mennyiségével arányos, ahol a kilépő keresztmetszet (A2):

V
c2m  (2.72)
A2

Ezekkel:

u 2  c 2u u 2  ctg  2
2
u2
H e
    V (2.73)
g g g  A2

Ez az összefüggés egy egyenest ad a H e   V diagramban. Az egyenes meredeksége a β2 a relatív sebesség

kilépő szögétől függ (2.1.14. ábra).

28
 He  2  90  c
 2  90 
b
 2  90 
a
2
u2
g

V

2.1.14. ábra – Elméleti jelleggörbe a) hátrahajló b) radiális c) előrehajló lapátozás esetén

Ha a véges lapátszám hatását figyelembe vesszük (2.1.15. ábra), akkor perdületmentes belépés esetére:

u 2  c 2u u 2  ctg  2
2
u2
H e
  H e
         V (2.74)
g g g  A2

He

2
 2  90 
u2

g

V

2.1.15. ábra – Hátrahajló, véges lapátszámú gép elméleti karakterisztikája

Amennyiben a belépés nem perdületmentes, vagyis van előperdítés, akkor a fajlagos munka alakja a következő:

  u 2  c 2 u  u 1  c 1u
H e
 (2.75)
g

29
 2.1.16. ábra – Sebességi háromszögek az előperdítés hatásának vizsgálatához

A 2.1.16. ábrán megrajzolt sebességi háromszögek segítségével az abszolút sebesség kerületi komponensei:

qV
c 1 u  w 1 m  ctg  1  ctg  1 és c 2 u  u 2  c 2 m  ctg  2
(2.76)
A1

amelyekkel a fajlagos munka:

  u 2  c 2 u  u 1  c1u    u 2  ctg  2 u 1  ctg  1 

2
u2
H         V (2.77)
e  
g g  g  A2 g  A1 

Definíció szerint „+” az előperdület, ha c1u az u irányába mutat. Ekkor α1<90° és ctg(α1)>0, tehát meredekebb lesz a
jelleggörbe. Ebben az esetben kevesebb munkát tudunk bevinni a gépbe. Pozitív előperdítést alkalmaznak, mert:

– szivattyúknál így elkerülhető a kavitáció, (hiszen w 1 csökken, a nyomás nő, és így nagyobb lesz a telítési
gőznyomásnál);
– kompresszornál eltávolodhatunk a Mach határtól (ld. később), és így elkerülhetők a lökéshullámok.

He

 1  90 

 1  90 

V

2.1.17. ábra – Elméleti jelleggörbe az előperdítés figyelembevételével

A valóságos és az elméleti jelleggörbe között az a különbség, hogy a tényleges fajlagos munka nem egyezik az
elméleti fajlagos munkával, és a ténylegesen szállított közegmennyiség a résveszteségek miatt eltér az elméletileg
szállítottól. Ezek tovább befolyásolják a jelleggörbe alakját.

A tényleges és elméleti fajlagos munka közötti különbség a hidraulikai veszteségekből származik.

30
 H  H e
 h (2.78)

ahol h’ a belső hidraulikai veszteségeket jelenti.

Ezeknek egy része a h I súrlódási veszteség, amely a sebesség, és így a V négyzetével arányos. Ezt számításba
véve a jelleggörbe a 2.1.18. ábra kék vonalára módosul. A gép tervezési munkapontjában (A – ehhez tartoznak a
névleges értékek) más veszteség nincs is.

Ha viszont megváltozik a szállított közegmennyiség (akár több lesz, akár kevesebb), akkor változik a w1m, változik a
belépő w szöge és így leválások, ütközési veszteség h II lép fel. Ez a veszteség a tervezési munkaponttól akár a
nagyobb, akár a kevesebb szállítás irányába mozdulunk, mindig jelentkezik, ezért a H vonala az előző kék vonalat
az A pontban érintő parabola. Az így kapott narancssárga görbe a tényleges jelleggörbétől már csak annyiban tér
el, hogy az egyes pontokhoz nem a valóságos, hanem az elméleti közegmennyiség tartozik (hiszen eddig
volumetrikus hatásfoknak 100%-ot vettünk). Ezért a függőleges tengelyt kell a megfelelő irányba eltolni a réseken
átáramló közeg mennyiségéből számítható értékkel.

h II

A h I

h II

V

2.1.18. ábra – A valóságos jelleggörbe

Az áramlástechnikai gépek jelleggörbéje tehát egy másodfokú parabola jellegű vonal. Az egyes géptípusok valósá-
gos jelleggörbéiről a későbbiekben lesz még szó.

2.1.9. Dimenziótlan számok a hő- és áramlástechnikai gépek esetén

Egy új hő- és áramlástechnikai gép tervezése során nagy jelentősége van annak, hogy egy hasonló, már létező, jól
bevált gép adatait fel lehessen használni a tervezendő, de eltérő méretű, teljesítményű, tömegáramú, munkaköze-
gű, stb. gép jellemző műszaki paramétereinek meghatározásához. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha a két gép ha-
sonlít egymáshoz, azonban ez nemcsak a geometriára vonatkozik. A műszaki gyakorlatban a hasonlóság egyik
feltétele az, hogy a két rendszerben lejátszódó fizikai folyamatokat leíró ún. dimenziótlan egyenletek azonosak
legyenek. Az egyenletek dimenziótlanítása a dimenzióanalízis segítségével végezhető el (a módszerről bővebb
információ található Dr. Veress Árpád jegyzetrészében). E fejezetben csak a hő- és áramlástechnikai gépeknél
gyakran alkalmazott, a dimenziótlanított egyenletekből definiálható dimenziótlan számok egyszerű felírását és azok
alkalmazását mutatjuk be röviden.

A dimenziómentes számok matematikai háttere abban van, hogy minden fizikai mennyiség előállítható, felírható
egy a saját mértékegységével azonos mértékegységű és egy mértékegység nélküli tényező szorzataként. Például:

31
 u2 c
c  c  u2  k u2
u2 u2

ahol k a dimenziómentes szám. Ugyanez igaz egy fizikai folyamatot leíró egyenletre is, hiszen az egyenlet minden
tagja ugyanolyan mértékegységű kell legyen (gondoljunk pl. a Bernoulli egyenletre). Ez alapján a fizikai folyamato-
kat leíró egyenletek megadhatók dimenziómentes formában is.

Vizsgáljuk meg a dimenziótlanítás folyamatát az Euler-turbinaegyenletből kiindulva. Valóságos esetet és

perdületmentes belépést feltételezve írható, hogy:

2
c 2u  u 2 c 2u  u 2 u2 c 2u u2
H              
g g u2 u2 g

Látható, hogy a szorzat első három tényezője dimenziótlan (hiszen a hatásfok és a perdületapadási tényező
dimenzitólan a c2u és u2 pedig azonos mértékegységű), a negyedik mértékegysége pedig természetesen a H mér-
tékegységével egyezik meg.

Egy osztással már definiálható egy dimenziómentes szám, az ún. nyomásszám:

H c 2u
2
    
u2 u2

A gépen átáramló közegmennyiség vonatkozásában is megadható egy dimenziónélküli szám. A korábbiak alapján
az átáramló közeg mennyisége:

V  c 2 m  A 2

A kilépő keresztmetszet felírása radiális és axiális gépeknél különböző. Radiális gépekre a következő kifejtés írha-
tó:

u2 4D2
V  c 2 m  A 2  c 2 m  D 2    b 2  k 2  c 2 m  D 2    b 2  k 2  
u2 4D2

ahol b2 a járókerék kilépő keresztmetszetének szélessége, k2 pedig a lapátvastagság szűkító hatását figyelembe
vevő tényező. Kis átrendezés után:

2
u2 4D2 c2m b2 D2 
V  c 2 m  D 2    b 2  k 2    4  k2  u2
u2 4D2 u2 D2 4

Axiális gépeknél a meridiánsebesség az axiális sebességgel azonosnak vehető, a kilépő keresztmetszet pedig egy
gyűrűfelület, melyet a két átmérő mértani közepeként felírt középátmérővel szokás számítani:

2 2
Dk  u2 ca Dk 
V  c 2 m  A 2  c a     u2
4 u2 u2 4

Mindkét felírásnál a kilépő keresztmetszet átmérőjével meghatározott felület és a kilépő kerületi sebesség szorzata
(melynek mértékegysége a térfogatáraméval azonos) egy dimenzió nélküli kifejezéssel van megszorozva. Ebből az
ún. mennyiségi szám:

32
 V
2
 
Dk 
u2
4

A mennyiségi szám jelentése tehát mindkét géptípusnál ugyanaz, csak a számot megadó dimenziónélküli értékek
különböznek.

Az u  r   2   r  n  D   n helyettesítéssel a dimenziónélküli számok más alakban is felírhatók:

H H g H V V
  2
 2
 2
  2
 3
D2  D2  D2  D2  n
2
n n
2 2 2 2
u2
u2
g g 4 4

A π2, ill. a π2/4, mint dimenziónélküli érték bevihető a ψ-be, ill. φ-be, így kapjuk, hogy:

g H V
 n ,D
 2
és  n ,D  3
D2 n n  D2
2

A teljesítményre korábban írtuk, hogy:

P  m   i ö    V  g  H

Ebbe behelyettesítve a nyomás- és mennyiségi számokkal felírható alakokat:

P  m   i ö    V  g  H     n , D  n  D 2  
3 5
n  D2      n  D2
2 2 3
n ,D n ,D n ,D

azaz

P
 n , D  n ,D
 5
 n  D2
3

Figyelembe véve a hasznos és tengelyteljesítmény hatásfokkal kifejezhető kapcsolatát, írható, hogy:

  Pt  n , D   Pt
 n , D  vagyis
n ,D
n ,D
    n ,D

5 5
 n D2  n  D2
3 3

Az utóbbi egyenlet jobb oldalán egy újabb fontos dimenziónélküli mennyiség, az ún. teljesítményszám szerepel
(melynek jelölésre azonos a perdületapadási tényezővel, de nem keverendő össze azzal).

A ψn,D, φn,D, λn,D -re felírt összefüggésekből az is egyértelműen látszik, hogy egy adott gépnél (az átmérő kons-
tans) a szállított közeg mennyisége a fordulatszámmal egyenes arányban, a szállítómagasság (energiaváltozás) a
fordulatszám négyzetével a teljesítmény (nyert vagy bevezetett) pedig a fordulatszám harmadik hatványával ará-
nyosan változik.

A ψn,D, φn,D, λn,D és η összetartozó értékei a hagyományos jelleggörbe minden pontjához kiszámíthatók. Az értéke-
ket a φn,D függvényében ábrázolva a gép dimenziótlan jelleggörbéjéhez jutunk (2.1.19. ábra). Míg a hagyományos
jelleggörbében (ld. az előző fejezetet) egy görbe-sereget találunk (hiszen a különböző fordulatszámokhoz különbö-
ző görbék tartoznak), addig a dimenziótlan diagramban mindössze egy görbe jellemzi a gépet.

33
 ψ

η λ

2.1.19. ábra – A dimenziótlan jelleggörbe

A bevezetőben említettekből következik, hogy két gép akkor lehet hasonló, ha a nyomás- ill. mennyiségi szám
azonos. A dimenziónélküli számokat alkotó jellemző arányszámok (pl. b2/D2 vagy c2m/u2) azonossága például a
járókerék geometriai és az áramlások mozgástani hasonlóságát (sebességi háromszögek hasonlók) jelzik. Ha A és
B gép nyomás- ill. mennyiségi száma azonos, vagyis:

 g H   g H 
           illetve
 2  n ,D A n ,D B  2 
 D2 n  D2 n
2 2
A B
 V   V 
       n , D    
 3  n ,D A B  3 
 n D2 A  n D2 B

akkor igaz, hogy:

H D 2
n
2
 V A n  D  3

 illetve 
A 2 A 2 A

H B D 2
2
n
2
 B
V B n  D  2
3
B

Ez pedig azt jelenti, hogy két hasonló gépnél a két gép szállítómagassága ill. térfogatárama úgy aránylik egymás-
hoz, mint az n és a D2 képlet szerinti hatványaival képzett szorzatok hányadosa. A gépek fordulatszámának és
járókerék-átmérőjének ismeretében tehát következtethetünk az egyik gép szállítómagasságából/térfogatáramából a
másik gép szállítómagasságára/térfogatáramára. Az így nyert – a hasonlóságból következő – információkat hasz-
náljuk fel pl. nagyméretű, drága gépek kifejlesztése során végzett kisminta- vagy más néven modellkísérletek
eredményeinek átszámításához, vagy akár meglevő, bevált modellek továbbfejlesztéséhez.

Mindezeken túlmenően a gyakorlatban sokszor szükség van arra, hogy a nyomás- ill. mennyiségi szám adta infor-
mációk egyszerre – egy adott fizikai jellemzőben – jelenjenek meg. Célszerű tehát olyan kifejezést felírni, amelyben
mindkét szám benne foglaltatik. Ennek érdekében a korábbi egyenletekből a fordulatszámot ill. az átmérőt kifejezve
írható, hogy:

g H gH
  gH 
1 1 / 2
és
1/2
 n ,D
  n  D2  n ,D
D2  
2
D2
2
n n ,D

V V
3
1 / 3 1 / 3
 n ,D   D2   V n   n ,D
1/3
3
n  D2 n  3  n ,D
3

A fordulatszámot a második egyenletbe helyettesítve definiálható az ún. átmérő-tényező, az átmérőt az első egyen-
34
letbe írva pedig az ún. fordulatszám-tényező (ez utóbbit szokták futási számnak is nevezni).

  gH   
1 / 3 1 / 3 1 / 3 1 / 6
D 2  V  V
3/2
n     D 2 
1/3 1/3 1/3 1/6 1/3
n ,D n ,D n ,D
:D2 és

  gH 
1 / 4 1 / 2
D 2  V   n ,D 
1/ 2 1/ 4
n ,D

  gH   
1 / 3 1 / 2
n  V
1/3 1/ 2 3/2
n  
1/3 1/3
n ,D n ,D
:n és

  gH 
1 / 2 3 / 4
n  V
3/4 1/2
 n ,D
 n ,D

Az átmérő-tényező és a futási szám tehát

1 / 2 D 2  4 gH 3 / 4 n V
illetve
1/ 2
   n ,D      n ,D  
1/4

 gH 
n ,D n ,D 3/4
V

Mindkét szám természetesen dimenzió nélküli. Megjegyezzük azonban, hogy amennyiben a kifejezésekből kivesz-
szük a g-t, akkor a dimenzióval rendelkező ún. jellemző átmérőt (Dq) és a sokat használt jellemző fordulatszámot
(nq) kapjuk. Ezek az átmérő- és fordulatszám-tényezővel azonos jelentésű, de nem dimenziótlan számok.

Bár elvileg minden ψ-φ értékpárhoz meghatározható a δ és σ értéke, ezeket a gyakorlatban egy adott fordulatszám
esetén csak a legnagyobb hatásfokot biztosító szállítómagasság-térfogatáram értékpárhoz számítják ki. Az optimá-
lis átmérő- és fordulatszám tényező a gép geometriájáról, áramlási viszonyairól, stb. egyszerre hordoz információt,
ezért típusjellemzőnek tekinthető (innen az elnevezés). Az egyes géptípusok reprezentáns gépeinek δopt értékeihez
tartozó σopt , értékek egy logaritmikus léptékű diagramban egymáshoz közel, felhőszerűen, a géptípust képviselő
felhők pedig egy relatíve szűk sávban helyezkednek el. Az ilyen diagramot - készítőjéről – Cordier-diagramnak
nevezik (2.1.20. ábra). A diagram segít egy adott áramlástechnikai feladatot legjobb hatásokkal elvégző géptípus
kiválasztásában, és különböző paramétereinek meghatározásában.

2.1.20. ábra – Cordier-diagram (forrás: Kullman)

Egy adott tervezési feladat esetén a célkitűzésben megadott szállítómagasság-átáramló közegmennyiség adatok
ismeretében a korábban ismertetett kifejezések segítségével kiszámítható vagy az átmérő-tényező (a D2 átmérőt
felvéve), vagy a fordulatszám-tényező (az n-t felvéve). A Cordier-diagram segítségével az egyik tényezőhöz egy-

35
részt leolvasható, hogy az adott feladatot milyen géptípussal (pl. axiális vagy radiális) lehet jó hatásfok mellett meg-
oldani, másrészt, hogy a másik tényezőnek melyek a célszerű értékei. A 2.1.21 ábra példáján adott H, V és D2
alapján kiszámított átmérő-tényezővel látható, hogy radiális gép alkalmazása célszerű (ez adja a megadott paramé-
terek mellett a legjobb hatásfokot) és a gép járókerekének futási számát σ1 és σ2 közé kell felvenni (ebből a fordu-
latszám számítható).

2.1.21. ábra – Cordier-diagram használata

2.2. Kompresszorok (gázsűrítők)

A kompresszorok légnemű közeggel dolgozó olyan áramlástechnikai gépek, melyek feladata nagyobb nyomású
közeg előállítása. A gázsűrítő örvénygépek a közeg átáramlási iránya szerint radiális (centrifugális és centripetális)
és axiális átömlésű gépek. Jellegzetességeik különbözősége miatt külön fejezetben tárgyaljuk őket.

2.2.1. Centrifugális kompresszorok

A centrifugális kompresszorok tipikus felépítését a 2.2.1. ábra mutatja.

36
 2.2.1. ábra – Centrifugális kompresszor felépítése, forrás: GE

A közeg a beömlőnyíláson keresztül tengelyirányban áramolva lép be a járókerékbe, majd onnan a tengelyre merő-
leges síkban, egy teljes hengerpaláston lép ki a járókerékből. A kilépő közeg összegyűjtését az ún. csigaház végzi,
melynek kiömlő nyílásán keresztül távozik a közeg a gépből.

A centrifugális kompresszorok általában nagy nyomásviszonyok megvalósítására és kisebb közegmennyiségek

továbbítására alkalmasak. Az ilyen gépeket a kis tömeg és helyigény jellemzi, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a
szállítás növekedésével a csigaház átmérője és így a gép mérete is drasztikusan növekszik. A nyomásviszony
növelésére a gép fordulatszámának vagy a fokozatok számának növelése a megoldás. A fordulatszám növelésé-
nek a járókerék készítéséhez felhasznált anyagok illetve a hangsebesség elérése szabnak határt. A gépekre jel-
lemző maximális kerületi sebesség 500-520 m/s között mozog, így a fordulatszám mérettől függően a kb. 20000
1/perctől akár 150000 1/percig terjedhet. A kisebb érték a nagyobb méretű, pl. vasúti és hajó dízelmotorok, a na-
gyobb értékek pedig a kis hengerűrtartalmú modern gépjárműmotorok feltöltésére használt kompresszorokra jel-
lemző. Ezekkel a jellemző adatokkal az egy fokozatban elérhető nyomásviszony 2-5 között van. Ugyanakkor ma
már sikeres fejlesztések folynak jó hatásfokú, nagy nyomásviszonyú (>6-8) centrifugálkompresszor fokozatok létre-
hozása területén is. Több fokozat esetén ennél jóval nagyobb nyomásviszony is megvalósítható, de itt az egyik
fokozatból kilépő közegnek a következő fokozat beömlőnyílásához vezetése nehézkes a ki- és belépő áramlási
irányok különbözősége miatt. A centrifugális kompresszorok izentrópikus hatásfoka 0,74-0,87 közé tehető, a kisebb
gépek az alacsonyabb hatásfokúak.

A 2.2.2. ábrán egy 4 fokozatú radiális, hűtés nélküli kompresszor látható. Az egyes fokozatok járókerekeinek szé-
lessége a gáznyomás növekedésének arányában csökken. Ha ugyanis a nyomás és vele együtt a sűrűség nő,
akkor csökken a gáz fajtérfogata, vagyis adott gázmennyiség kisebb helyen is elfér. Ha a keresztmetszet nem vál-
tozna, akkor csökkenne a közeg átlagsebessége, de a cél általában az, hogy ez minden fokozatban azonos legyen.
Ugyanezért kisebb a nyomócsonk átmérője is a szívócsonkénál. Ahogy azt korábban említettük, a kompresszorok-
nál – hacsak nem tudják a felmelegedett közeg hőenergiáját is hasznosítani – hűtésre van szükség. A hűtés meg-
oldható külsőleg vagy a gépen belül is. A 2.2.3. ábra egy belső hűtésű többfokozatú kompresszort mutat. Itt a hűtő-
közeg a járókereket körülvevő vezetőcsatorna üregesre kiképezett falában kering, így tulajdonképpen minden foko-
zat hűtött. A 2.2.4. ábra ezzel szemben egy külső hűtésű változatot mutat. Ennél bizonyos fokozatszám – általában
2-3 – után a közeget kivezetik a gépből és egy kívül elhelyezett hőcserélőn vezetik át, majd vissza a következő
fokozatokhoz. Az ábrán a 2. és 4. fokozat után van külső hűtés, az utolsó fokozat után pedig a közeg már további
hűtés nélkül távozik.

2.2.2. ábra – Hűtés nélküli többfokozatú centrifugál kompresszor, forrás: Czibere

37
 2.2.3. ábra – Belső hűtésű többfokozatú centrifugál kompresszor, forrás: Czibere

2.2.4. ábra – Külső hűtésű többfokozatú centrifugál kompresszor, forrás: Czibere

A térfogatkiszorítás elvén működő gépekhez képest a centrifugális kompresszorok kevesebb kopó alkatrészt tar-
talmaznak, ezért élettartamuk hosszabb, jobb hatásfokkal és nagyobb jellemző közegszállítással rendelkeznek. Egy
fokozatban a térfogatkiszorítás elvén működő gépekhez képest kisebb, az axiális kompresszorokkal összehasonlít-
va viszont nagyobb nyomásviszonyt tudnak létesíteni. Mivel ugyanakkora nyomásviszonyhoz kevesebb fokozat kell
és a járókerék kialakítása egyszerűbb, a centrifugális kompresszorok általában olcsóbban gyárthatók, mint axiális
versenytársaik.

A centrifugális gépeket kiterjedten alkalmazzák hűtők és légkondicionálók kompresszoraként, pneumatikus beren-

dezésekhez, repülőgépek utasterében a normál légköri nyomás fenntartásához nagy magasságokban, jármű dí-
zelmotorok feltöltő kompresszoraként vagy kisméretű gázturbinákban, ahol az axiális kompresszor hatásfoka ugya-
nakkora (kis) szállítás mellett kisebb. Ilyen (2.2.5. ábra) kisméretű gázturbinákat kisebb repülőgépekben vagy jár-
művekben segédgépként, elektromos energia előállítására is használnak. Korszerű hajtóművekben szokás az axiá-
lis fokozatok után utolsó fokozatként is centrifugális kompresszort beépíteni, mert így az axiális fokozatok száma
jelentősen csökkenthető.

38
 2.2.5. ábra – Kisméretű gázturbina centrifugál kompresszorral, forrás:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/32/Rolls_Royce_Goblin_II_cutaway.jpg

E bevezető után nézzük meg részletesebben a centrifugál kompresszor elemeit (2.2.6. ábra). A kompresszor ele-
mei teljesen általános esetben a következők lehetnek:

– beömlőcsatorna (1)
– járókerék (2)
– lapát nélküli diffúzor
– lapátos diffúzor (3)
– csigaház (4)

2.2.6. ábra – A centrifugál kompresszor részei, forrás:

Fülöp

39
 2.2.7. ábra – A centrifugál kompresszor jellemző méretei, forrás: Fülöp

Beömlőcsatorna

A beömlőcsatorna általában kismértékben konfúzoros kialakítású, méretét (D0 és D1) a szükséges tömegáram és
nyomásviszony segítségével határozzák meg úgy, hogy a relatív áramlás sebessége biztonsággal elmaradjon a
hangsebességtől (Mw1<0,85, ld. a 2.83. egyenletet). Jellemző belépő sebesség c1= 90-140 m/s. Az optimális hatás-
fok érdekében a szokásos méretek a következők:

D0
 0 ,3  0 ,5
D1

A járókerék (2.2.8.ábra)

A gép egyik legfontosabb része a járókerék, hiszen ez végzi az energiaátalakítás jelentős részét. Főméreteinek
meghatározása a szükséges tömegáram és nyomásviszony valamint a beömlési sebesség alapján határozható
meg. A szakirodalomból vett jellegzetes adatok a következők:

D1 b
 0 , 65  0 , 68  0 , 07  0 ,12
D2 D2

2.2.8. ábra – Centrifugális kompresszor járókereke

40
Az u értékét a szükséges nyomásviszony adja, de mint már említésre került a kerületi sebesség növelése felülről
korlátos szilárdsági okok miatt. Ez alapján umax=500-520 m/s, így adódik a max. 5 körüli fokozati nyomásviszony.
További fontos szempont a járókerék kialakításánál a lapátcsatorna alakja, a lapátok száma, és a lapátok hajlása. A
járókerék lapátjai közötti csatorna alakját a sebességeloszlás segítségével határozzák meg (vagy éppen fordítva: a
megkívánt sebességmezőhöz alakítják a lapátcsatornát). A lapátok a belépésnél a lapát belépő szögét a w1 sebes-
ség irányától 2-3°-os eltéréssel készítik (kis állásszög). A lapátok belépő élét az u1 változásának
 megfelelően foko-
zatos görbülettel képezik ki.

2.2.9. ábra – Lapátok belépő szöge

Az optimális lapátszám 17-25 között változik. A kevés lapát kisebb súrlódási veszteséget, de nagyobb
perdületapadást (vagyis kisebb perdületapadási tényezőt) jelent. A véges lapátszám miatti perdületapadás a reak-
ciófokban is eltérést okoz az elméleti értékhez képest.

A lapátok hajlása, görbületének iránya – a fordulatszámmal együtt – az abszolút és relatív sebességeket, és így a
járókerék reakciófokát is alapvetően meghatározza. Ahogy korábban levezettük, a reakciófok centrifugális gépekre
a következő formában írható:

2
c2u
H 2g c2u 
r 1 1 1 1
ce

u 2  c2u (2.79)
H e
2 u2 2
g

Különböző – előre- és hátrahajló valamint radiális – lapátokat és a hozzá tartozó sebességi háromszögeket a kilé-
pésre felrajzolva (2.2.10. ábra) az áttételi szám és a reakciófok alakulása egyértelműen látszik (2.2.11. ábra).

2.2.10. ábra – A sebességi háromszögek alakulása előrehajló, radiális és hátrahajló lapátozásra

41
 2.2.11. ábra – A szállítómagasság és a reakciófok alakulása az áttételi szám függvényében

A diagramokból is látszik, hogy előrehajló lapátozás azonos méretek és fordulatszám mellett nagyobb szállítóma-
gasságot eredményez. Ekkor azonban nagyok a kilépő sebességek, amelyek a nyomócsonkon, nyomóágban és a
csigaházban nagy áramlási veszteségeket adnak. Ezért az ilyen lapátozást inkább csak ventilátorok esetén alkal-
mazzák. Centrifugális kompresszoroknál általában a radiális lapátozás terjedt el. Ezzel kellően nagy nyomásvi-
szonyt lehet elérni, és az egyenes lapátot a nagy fordulatszámból származó jelentős centrifugális erő csak húzásra
veszi igénybe. Ez szilárdságilag jóval kedvezőbb feszültségállapotot jelent az előre vagy hátra görbülő lapátok
húzó-hajlító igénybevételéhez képest.

Radiális lapátozásnál tehát a reakciófok végtelen lapátszám esetére r = 0,5. A perdületapadási tényező:

H c 2u  u 2 c 2u
   
e

H c 2 u  u 2 c 2 u
(2.80)
e

Radiális lapátozásra, amikor c2u∞=u2,:

c 2u c 2u
   (2.81)
c 2 u u2

vagyis valóságos c2u=λu2. Emiatt a valóságos reakciófok értéke az alábbi kifejezés szerint számolható (szigorúan
csak radiális lapátozásra érvényes):

c 2u  u2 
r 1 1 1 (2.82)
2 u2 2 u2 2

A perdületapadási tényező véges lapátszámnál mindig kisebb, mint 1, ezért a reakciófok a valóságban nagyobb
lesz, mint a radiális lapátozásra elméletileg kapott 0,5-ös érték.

Lapát nélküli diffúzor

A lapát nélküli diffúzor (2.2.12. ábra) tulajdonképpen a járókerék utáni párhuzamos falú, gyűrű alakú csatorna. Mivel
itt a járókerékből kilépő közeg a tengelyre merőleges síkban egy állandó szélességű részben halad a nagyobb
átmérők felé, ezért ez egy diffúzor. A közeg számára egyre bővülő csatornában sebessége csökken, nyomása
pedig tovább nő. Tehát tovább folytatódik a kompresszió, mégpedig, minimális veszteség mellett. Az itt végbemenő

42
sűrítés izentrópikusnak tekinthető. A lapát nélküli diffúzorra jellemző átmérőarányok:

D2
*
 0 , 85  0 , 95
D2

lapátos diffúzor

lapát nélküli diffúzor

2.2.12. ábra – Lapát nélküli és lapátos diffúzor

Lapátos diffúzor

A lapátos diffúzor (2.2.12. ábra) szerepe ugyanúgy a nyomás további növelése, mint az előbb, csak itt a közeg már
diffúzoros csatornákat alkotó, általában egyenes vagy csak nagyon enyhén ívelt lapátok között áramlik. Sebessége
jelentősen csökken, nyomása ennek megfelelően nő. Lapátos diffúzort csak akkor alkalmaznak, ha a csigaház nem
elégséges a közeg lelassítására. A geometriára vonatkozó adat pedig:

*
D2
 0 , 7  0 ,8
D3

Csigaház

A csigaház (2.2.13. ábra) feladata a járókerék (vagy a lapátos diffúzor, ha van) teljes kilépő keresztmetszetén át-
áramló közeg összegyűjtése. Az abszolút áramlás iránya a járókerék lapátozásától és fordulatszámától valamint a
szállított közegmennyiségtől függ. A járókerék vagy a lapátos diffúzor a csigaház szempontjából forrásnak tekinthe-
tő, ezért a csigaház folyamatosan bővülő kell legyen, mégpedig olyan mértékben, hogy az egyre növekvő közeg-
mennyiség ellenére is a sebesség tovább csökkenjen, vagy legalábbis ne növekedjék. Ez biztosítja azt, hogy a
nyomás nem fog csökkenni. Ha nincsen sugárirányú méretkorlát, akkor a csigaház a lapátos diffúzor síkjában
szimmetrikusan van elhelyezve, ha van, akkor befordítják a beömlőnyílás fölé, ekkor még körültekintőbben kell
meghatározni az alakját.

43
 2.2.13. ábra – Centridugálkompresszor csigaháza

Ugyan nem része a kompresszornak, de nagyon fontos szerepet tölt be az előperdítő, így ezzel is itt foglalkozunk.

Előperdítő

Az előperdítő egy állítható lapátokkal rendelkező álló lapátkoszorú a kompresszor beömlőnyílása előtt elhelyezve
(2.2.14. ábra). Az előperdítőt centrifugál kompresszoroknál a hatásfok növelése érdekében valamint akkor alkal-
mazzák, ha fennáll a hangsebesség kialakulásának veszélye. A relatív áramlás ugyanis a nagy kerületi sebességek
miatt elérheti ezt. Pozitív előperdítés esetén α1<90, c1u>0 vagyis u1-gyel egy irányú, így a w1 csökken (2.2.15. ábra).

2.2.14. ábra – Előperdítő teljesen nyitott (balra) és félig zárt, előperdítést adó állapotban (jobbra)

2.2.15. ábra – Az előperdítés hatása a relatív sebességre

Mint ismeretes, a Mach szám az adott sebesség és az adott hőmérsékleten érvényes hangsebesség hányadosa. A
relatív sebességgel számolva:

44
 w
M  (2.83)
a

ahol a   RT a hangsebesség.

A Mach határ: Mw1 <0,85. Az a értéke nem változik az előperdítéssel, így ha w csökken, akkor M is csökken. A
pozitív előperdítésnek persze ára van: a c1-nek lesz u irányú komponense, és az Euler turbinaegyenlet alapján ez
csökkenti a közeg számára átadható energiát.

u 2  c 2 u  u 1  c 1u   i (2.84)

Mivel

 1
 
  p2   
 i  c p  T 2  T 1   RT 1    1 (2.85)
  1   p 1  
 

így csökken a nyomásviszony. Ha ezt tartani akarjuk, akkor viszont több munkát kell bevezetni.

Ezzel a centrifugál kompresszor egyes elemeinek tárgyalását befejeztük. A kompresszor valóságos jelleggörbéjéről
és üzeméről külön fejezetben szólunk.

2.2.2. Axiális kompresszorok

Az axiális kompresszor (szokásos az axiálkompresszor elnevezés is) olyan gázsűrítő gép, melyben a közeg a be-
és kilépés során is tengelyirányban áramlik. Az elméleti részben tárgyaltuk, hogy axiális berendezéssel egy foko-
zatban csak kisebb – 1,1-1,35 – nyomásviszonyt lehet előállítani, ezért ezek a gépek mindig több fokozattal rendel-
keznek.

2.2.16. ábra – Axiális kompresszor, forrás: Czibere

Egy fokozat alatt egy futólapát-sorból (járókerékből) és egy állólapát-sorból képzett egységet értünk (a kompresszor
mindig futólapát-koszorúval kezdődik). A futólapát-sorok a gép forgó részéhez, az állólapát-sorok pedig a házhoz
vannak rögzítve. Mindkét esetben ívelt, szárnyprofil metszetekkel rendelkező, általában elcsavart lapátozást hasz-

45
nálnak. Az állólapát-sorból kilépő közeg abszolút sebessége nagyság és irány szerint mindig megegyezik a követ-
kező fokozat belépő abszolút sebességével. A közeg számára rendelkezésre álló áramlási tér (a lapátozások kö-
zötti csatornát szokták összefoglalóan kompresszor-csatornának nevezni) az áramlás irányában haladva fokozato-
san csökken, ugyanis a gáz nyomásának növekedésével fajtérfogata, és így „helyigénye” is csökken. Tipikus axiális
kompresszor kialakítást mutat a 2.2.16. ábra.

Az axiális kompresszorok általában nagyobb közegszállítású gépek (40000 – akár 600000 m3/h). Kis tömegáram
ugyanis kisebb geometriai méreteket jelent, ez pedig a gyakorlatban a hatásfok jelentős csökkenését eredményezi.
A kerületi sebességre jellemző értékek a középátmérőn u=200-300 m/s, a lapátvégeknél u=250-350 m/s, a korláto-
zó tényező itt is a hangsebesség elérésének elkerülése. Ezért az áramlás Mach-számát nem engedik 0,8 (0,85)
fölé.

Az axiálkompresszorok áramlástanilag nagyon érzékeny gépek. A kezdeti berendezésekben még sík lapátozást
alkalmaztak, ez pedig olyan rossz hatásfokot eredményezett, hogy nem is gondolhattak az axiális gépek repülőgép
hajtóműben való alkalmazására. A fejlesztések során azonban bebizonyosodott, hogy a rossz hatásfok oka a sík
lapátozásról folyamatosan leváló áramlás. A szárnymetszetekkel rendelkező lapátozás alkalmazása esetén a ha-
tásfok jelentősen növekedett, olyannyira, hogy ma az axiális kompresszorokat a 90% körüli izentrópikus hatásfok
értékek jellemzik. Az érzékenység másik oka, hogy a nyomás növelése érdekében a lapátok közötti csatorna itt is
diffúzoros, és a diffúzoros áramlás gondatlan kialakítás mellett tetemes veszteség forrása. (Turbinát könnyebb jó
hatásfokúra készíteni, mert ott a közeget gyakorlatilag gyorsítjuk, az áramlás konfúzoros.)

A centrifugál kompresszorokkal összehasonlítva hátrányuk a viszonylag költséges előállítás, sok alkatrészből áll-
nak, gyártásuk a jó hatásfok érdekében nagy pontosságot igényel.

A repülőgép hajtóműveknél használt kompresszorok axiális kialakításúak. Ennek oka, hogy a centrifugális komp-
resszorokkal szemben kisebb az áramlás irányára merőleges keresztmetszetük. Centrifugális kompresszort ezért
csak utolsó fokozatként alkalmaznak. Helikopter hajtóműves alkalmazásokban viszont a centrifugális kompresszor
nagyobb mérete nem jelent problémát.

Axiális kompresszorokat használnak közepes és nagyteljesítményű gázturbináknál, földgáz távvezetékek komp-

resszor állomásainál, olaj- és gáz kitermeléssel foglalkozó iparban, egyes vegyiműveknél.

A 2.2.17. ábra axiális kompresszor egy fokozatának lapátozását, az ehhez tartozó sebességi háromszögeket, és az
abszolút és relatív sebességek valamint a nyomás változását mutatja.

c w p
1
w1 c2
u w2 c1

járókerék u u
2
vezetőkerék

2.2.17. ábra – Axiálkompresszor általános jellemzői

A reakciófok hatása a lapátozásra

Az axiálkompresszorok kialakításában alapvető fontossága van a reakciófoknak. A következőkben ezért a különbö-

ző reakciófokú lapátozásokat és ezek jellegzetességeit mutatjuk be. Az axiális gépekre levezetett reakciófok kifeje-
zése a következő:

46
 w 1u  w 2 u cu

H pe 2 g w u
r    (2.86)
H e
u  cu u
g

r=0 ; wu=0

Ez a futólapát-sor lapátozásának a 2.2.18. ábrán látható jelleget kölcsönöz. Az ilyen lapátozás semmilyen áramlást
nem képes megindítani, így ilyen kompresszort nem készítenek (a minimum r=0,1). Ugyanilyen okból kifolyólag
turbináknál r=1 kialakítás nincs.

c w p
1
u

járókerék
w1 c2
w2 c1
2
vezetőkerék u u

2.2.18. ábra – r = 0 axiálkompresszor jellemzői

r = 0,5 ; wu=0,5 u

A feles reakciófokú kompresszornál a sebességi háromszögek a 2.2.19. ábra szerintiek. Ehhez a rajzolt lapátozás
tartozik, amelyről megállapítható, hogy a lapátok jellege teljesen azonos. Ez a gyártásban jelent könnyebbséget,
hiszen az álló- és futólapát-sorok lapátjai azonosak lehetnek (ezért az ilyen reakciófokú berendezések a nagy foko-
zatszámmal készülő – elsősorban, földi, erőművi – kompresszorok). A lapátok közé rajzolt növekvő átmérőjű körök
jól mutatják, hogy a lapátcsatorna diffúzoros kialakítású.

c w p
1 w
c2
u w1 c1
w2
járókerék
u
2 u

vezetőkerék wu

u
1

2.2.19. ábra – r = 0,5 axiálkompresszor jellemzői

Ebben az esetben a lapátok azonos mértékben diffúzorosak, azonos mértékű nyomásnövekedés következik be az
álló- és futólapát-soron. A futólapát-soron a relatív sebesség – mint az a sebességi háromszögekből is látszik –
csökken. A 0,5-ös reakciófok előnye, hogy a hatásfoka ennek a kialakításnak a legnagyobb, nagy kerületi sebessé-
get lehet megengedni, így kicsi lehet a gépméret.

47
r=1; wu=u

cw p
1 w
w1 c2
u
w2 c1
járókerék
u u
2
vezetőkerék wu

u
1

2.2.20. ábra – r = 1 axiálkompresszor jellemzői

Itt a futólapát-sor ún. lassító, az állólapát-sor pedig ún. egyen-nyomású lapátráccsal rendelkezik (alakja se nem
diffúz, se nem konfúz), tehát az állólapát-sor csak tereli a gázt, de a nyomását nem növeli. Így ugyanakkora u mel-
lett nagyobb nyomásnövekedés érhető el, mint az r=0,5-nél, mert wátl nagyobb. E miatt érdemes lenne minél na-
gyobb reakciófokú kompresszorfokozatokat készíteni. Sajnos azonban a reakciófok növelésével nő a sebesség is,
sőt elérheti a hangsebességet, ami káros lökéshullámokhoz vezet. A Mach-számot 0,8-0,9 alatt kell tartani, ez
pedig csak az u csökkentésével érhető el, ami viszont a nyomásviszonyt is csökkenti (kb. az r=0,5-ös 60%-ára).

Mindezek miatt r=1-nél a kerületi sebesség maximuma kb. 290 m/s, ami mellett a maximális abszolút sebesség kb.
120 m/s volt, míg ugyanezek az értékek r=0,5-nél kb. 360 m/s, és 180 m/s.

r>1 ; wu>u

Az 1-nél nagyobb reakciófok (ld. a definíciót) csak úgy valósítható meg, ha az állólapát-sor már konfúzoros kialakí-
tású. Ez azt is jelenti, hogy állólapát-soron már nem nyomásnövekedés van, hanem csökkenés! Ilyenkor a relatív
sebességek nagyon nagyok, a hangsebesség elérésekor pedig káros lökéshullámok keletkeznek, így az ilyen meg-
oldás hatásfoka rosszabb, mint az r=0,5-nek. Ezért csak ventilátoroknál vagy olyan helyen alkalmazzák, ahol a
teljes nyomásnövekedést kevés fokozatban akarják elérni.

cw p
1
u w
w1 c2
w2 c1
járókerék
2 u u

vezetőkerék wu

u
1

2.2.21. ábra – r > 1 axiálkompresszor jellemzői

Térbeli áramlás, lapátelcsavarás

Eddigi vizsgálatainkban a sebességi háromszögeket egy adott átmérőre – pl. a középátmérőre – vonatkozóan raj-
zoltuk meg. Az álló- és futólapát-sor közötti áramlás be- és kilépő sebességeihez ezen az átmérőn igaz is, hogy
u1=u2=u. A kompresszorlapátok hossza mentén azonban – mivel a sugár nő – a kerületi sebesség is nő. Ez minden
különböző átmérőn különböző sebességi háromszögeket eredményez, ami maga után vonja a fizikai jellemzők, így
a reakciófok lapáthossz menti megváltozását, a lapátok közötti radiális áramlás kialakulását, és az ütközéses lapát-

48
ra áramlást. Nyilvánvaló, hogy minél hosszabb a lapát (első fokozatok), annál jelentősebb ez a hatás. Mindezek a
veszteségeket jelentősen növelnék, ezért a lapátok nem azonos metszetekkel, hanem elcsavartan készülnek. A
minden keresztmetszetben ütközésmentes belépés, a radiális áramlás kiküszöbölése és a reakciófok állandósága
azonban egyszerre nem elégíthető ki. Állandó cirkulációjú (potenciálos örvény szerinti, rcu=áll.) lapátelcsavarást
akkor alkalmaznak, ha kicsi a kerületi sebesség változása a lapát hossza mentén (kis fordulatszám vagy rövid la-
pát) – ekkor a reakciófok kifelé nő, ami nem kedvező az első fokozatokban a résveszteségek növekedése miatt.
Ezért itt célszerűbb az állandó reakciófok szerinti elcsavarás. (Megjegyezzük, hogy másfajta elcsavarási törvény-
szerűségek is léteznek, de ezekre itt nem térünk ki.)

A kompresszorcsatorna alakja

Dk = áll. Dm = áll. Db = áll.

2.2.22. ábra – A kompresszorcsatorna lehetséges kialakításai

A kompresszorcsatorna kialakítására alapvetően három lehetőség kínálkozik: állandó külső-, közép-, vagy belső
átmérővel (2.2.22. ábra). Az egyes változatok a gép jellemzőire az alábbi táblázatban összefoglaltak szerint vannak
hatással.

Dk = áll. Dm = áll. Db = áll.

átmérőarány elől, Db/Dk 0,6 0,65 0,75

átmérőarány hátul, Db/Dk 0,9 0,9 0,9
kerületi sebesség a középátmérőn az áramlás irányában nő nem változik csökken
a fokozati nyomásviszony az áramlás irányában nő nem változik csökken
fokozatok száma adott nyomásviszonyhoz kevesebb több
adott nyomásviszonyhoz való kompresszor tömege kisebb nagyobb
2. Táblázat – A kompresszorcsatorna alakjának hatása a fizikai jellemzőkre

Az állandó külső átmérőt (2.2.23. ábra) elsősorban repülőgép gázturbináknál vagy olyan kompresszoroknál alkal-
mazzák, ahol nagy tömegáramra van szükség relatíve kis gépméret mellett. Az állandó belső átmérő (2.2.24. ábra)
a nagy nyomásviszonyú (>5) gépekre jellemző, ahol így elkerülhető az utolsó fokozatokban a nagyon rövid lapát.

2.2.23. ábra – Állandó külső átmérőjű kompresszorcsatorna

49
 2.2.24. ábra – Állandó belső átmérőjű kompresszorcsatorna, forrás: Fülöp

2.2.3. Kompresszorok valóságos karakterisztikája

A karakterisztika (jelleggörbe) a kompresszor vagy turbina üzemét meghatározó jellemzők közötti összefüggést
diagram formájában tartalmazza.

Kompresszoroknál és turbináknál a nyomásviszonyt a szállított közegmennyiség (vagy annak névleges értékhez

viszonyított arányának) függvényében ábrázolják a fordulatszám és a hatásfok, mint paraméter mellett. Ne felejtsük
azonban el, hogy adott nagyságú befektetett munka esetén nyomásviszony a közeg típusától (R gázállandó) és a
hőmérsékletétől is függ (ld. a 2.16 egyenletet). Mindebből következik, hogy a kompresszor karakterisztikája egy
adott szállított gáztípusra és adott belépő hőmérsékletre vonatkozik.

Az axiális és radiális gépekhez tartozó jelleggörbék felépítése hasonló, de a gépek konstrukciójában megmutatkozó
eltérések a karakterisztikákban is megjelennek.

2.2.25. ábra – Gázturbina axiálkompresszorának karakterisztikája, forrás: Fülöp

50
 2.2.26. ábra – MAN NA/S turbótöltő centrifugális kompresszorának jelleggörbéje, forrás: mandiesel.com

Mindkét gép karakterisztikáján be van rajzolva a maximális hatásfokot adó pontokat összekötő vonal. A kompresz-
szorok munkapontját úgy érdemes meghatározni, hogy az ezen a vonalon, vagy ettől nem messze legyen. A hatás-
fokot kétféle módon ábrázolják, vagy külön tengelyen skálázva külön diagramot adnak meg (ld. az
axiálkompresszor diagramján), vagy az azonos hatásfokú pontokat összekötve megrajzolják az ún. kagylógörbéket
(ld. a centrifugálkompresszor ábráját).

A 2.2.25-26 ábrákon az üzemi tartományt határoló vonalakkal választják el azoktól a területektől, ahol a gép állapo-
ta instabil lehet és így itt az üzem nem javasolt. A fordulatszám vonalaknak ezen kívül eső ágát már nem is rajzol-
ják meg.

Centrifugális kompresszornál ez a diagram bal oldalán látható vonal a járókerék lapátjain kialakuló leválások hatá-
rát jelzi. Axiális kompresszoroknál a stabilitási határgörbe több szakaszból álló törött vonal, mert a labilis működést
eredményező leválások fordulatszámtól függően a gép különböző helyein lépnek fel. Emellett bizonyos üzemállapo-
tokban különböző helyeken hangsebesség feletti áramlások is kialakulnának, amelyeket bizonyos esetekben el kell
kerülni. (Itt jegyezzük meg azonban, hogy a hangsebesség feletti áramlásban kialakuló nyomáslökést az adott
fokozat nyomásviszonyának növelésére szokás alkalmazni egyes kompresszoroknál.) A leválások nagy amplitúdó-
jú, kis frekvenciás nyomáslengéseket, okoznak, és ez illetve a gépben levő rezgések együttes hatása a lapátok
töréséhez vezethet, ezért az ilyen üzemállapotok mindenképp kerülendők!

A 2.2.27. ábrán a kompresszorban jelentkező leválások (idegen szóval pompázs) egyes tipikus eseteit mutatjuk be.
Kis fordulatszám és nyomásviszony, kis közegszállítás mellett (1-es szakasz) az első fokozatban, nagy szállítás és
fordulatszám esetén (2-es szakasz) az utolsó fokozatban következik be először a leválás. Kis fordulatoknál de
nagyobb szállítás esetén (4-es szakasz) a kompresszor utolsó fokozatában nagy negatív állásszögek alakulhatnak
ki a lapátozáson, és ez vezet leváláshoz. A névleges érték fölé növelve a fordulatszámot (3-as vonal) az első foko-
zatban jelentkeznek a lökéshullámok. Ha ilyen nagy fordulaton nő a szállítás, akkor a megnövekedő axiális sebes-
ség az utolsó fokozatban okoz először hangsebesség feletti áramlást (5-ös vonal). E rövid ismertetőben nem tér-

51
tünk ki részletesen a leválások keletkezésének mechanizmusára, ezekkel későbbi speciális tárgyak foglalkoznak
behatóbban.

1
4

2.2.27. ábra – Axiálkompresszor üzemi területét határoló vonalak, eredeti forrása: Fülöp

2.2.4. Kompresszorok szabályozása

A kompresszorok szabályozására a változó üzemi igények (pl. nyomásszint, közegmennyiség-igény) miatt van
szükség. A szabályozási módok közül a leggyakrabban alkalmazottakat mutatjuk be.

Fordulatszámszabályozás

Ez a megoldás a kompresszort hajtó motor fordulatszámának változtatásával történik. Akkor javasolt, amikor a
kompresszort jól szabályozható gép (ez villanymotor, ritkábban gőz, vagy gázturbina) hajtja (ez elsősorban telepí-
tett, fix, tartályra dolgozó, sűrített levegőt termelő gépeknél igaz).

Mint az a különböző fordulatszámhoz tartozó jelleggörbéket tartalmazó 2.2.28. ábráról kiderül, a fordulatszám sza-
bályozás révén megvalósítható a konstans kilépő nyomás vagy akár az állandó közegmennyiség is.

2.2.28. ábra – Kompresszorok fordulatszám szabályozása

52
Ha a rendszerben új fogyasztó jelenik meg, ez automatikusan maga után vonja a p2 nyomás csökkenését. Ennek
érzékelése vezérelheti a fordulatszám-szabályozót, mely a fordulatszám és párhuzamosan a közeg mennyiségének
növelése révén visszaállítja az eredeti nyomást.

Az állandó térfogatáramra szabályozásra példa lehet a repülőgépek kabinlevegő rendszere, melynél a külső körül-
ményektől függetlenül mindig ugyanakkora mennyiségre van szükség. Földi körülményekhez képest a nagy ma-
gasságban lényegesen kisebb a p1 nyomás, a kabinban viszont ettől függetlenül nagyjából állandó nyomást kell
tartani. Ez csak a nyomásviszony változtatása mellett valósítható meg, melyet pl. a Boeing 787-esnél változtatható
fordulatszámú elektromos motor segítségével érnek el.

Fojtásos szabályozás

Ebben az esetben a kompresszor szívóvezetékébe csappantyú, vagy más elzáró szerkezet van beépítve. A fojtás
eredményeképpen csökken a p1 belépő nyomás, mégpedig a közegmennyiséggel négyzetes arányban (ld. az
2.2.29. ábra lefelé hajló paraboláját). A gép nyomásviszonya nem változik, így a végnyomásnak kell csökkenni. A
fojtás után kapott jelleggörbét a 2.2.29. ábra kék és zöld vonalai mutatják. A karakterisztika ilyen szabályozás ese-
tén meredekebbé válik, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy a stabil üzem határa a kisebb térfogatáramok felé tolódik
el, ami sok esetben kedvező. Ezzel a módszerrel a maximális térfogatáram 60-85%-ára csökkenthető a szállítás
értéke.

Megjegyezzük, hogy fojtószelep a nyomóvezetékbe is elhelyezhető, de ebben az esetben nem a gép karakteriszti-
káját, hanem már a kompresszorból kilépett közeg jellemzőit változtatjuk meg.

p
ra
tá
ha
ág
ilis
lab

p1
p’1
p’’1

V

2.2.29. ábra – Fojtásos szabályozás

Előperdítő vezetőkerék alkalmazása a járókerék előtt

Az előperdítés hatását már több helyen is említettük, így itt nem térünk ki rá újra. Az előperdítő lapátsor az előző
megoldáshoz hasonlóan tulajdonképpen szintén fojtja a kompresszort, de ehhez nagyobb szabályozási térfogat-
áram-tartományt lehet megvalósítani kedvezőbb energiafelhasználás mellett. A térfogatáram a névleges érték 50-
60%-ára csökkenthető így, de negatív előperdítés révén a kompresszor nyomása és szállítása is növelhető kismér-
tékben. Az előperdítő centrifugális gép jelleggörbéjére gyakorolt hatását mutatja a 2.2.30. ábra.

Változtatható lapátozású diffúzor alkalmazása

Ily módon tovább növelhető a szabályozási tartomány, akár a névleges térfogatáram 30%-ig. Ezt a megoldást
azonban célszerűen csak egyfokozatú centrifugális kompresszoroknál alkalmazzák, több fokozat esetén a rendszer
komplexitása nem teszi lehetővé a gazdaságos megvalósítást.

Szabályozás lefúvató szeleppel (by-pass)

Az egyik legegyszerűbb módszer a kompresszor szabályozására, hogy a felesleges levegőmennyiséget a szabad-

53
ba, vagy a beszívó vezetékbe eresztjük vissza.

2.2.30. ábra – Szabályozás előperdítéssel, forrás: Fűzy

Járókerék lapátok állítása

Ezt a csak axiális kompresszoroknál alkalmazott megoldást, mint kuriózumot említjük meg, mivel nagyon bonyolult
és drága.

2.3. Turbinák
A légnemű közeggel dolgozó turbinák olyan örvénygépek, amelyek nagy nyomású és általában igen nagy hőmér-
sékletű közeg (gáz) energiáját alakítják mechanikai munkává, leginkább tengelyteljesítménnyé. Mint a kompresszo-
roknál, itt is megkülönböztetünk két alapfajtát: a radiális és axiális átáramlású turbinákat. Ezeket most is külön tár-
gyaljuk.

2.3.1. Centripetális turbinák

A centripetális turbinák gyakorlatilag a centrifugális kompresszorokkal azonos felépítésű és működésű gépek, figye-
lembe véve, hogy a közeg áramlásának iránya fordított. Itt a közeg a turbina-beömlőházból – mely folyamatosan
csökkenő keresztmetszetű – az állólapát-koszorúra érkezik. Ez – a fordított áramlási iránynak és funkciónak kö-
szönhetően – nem diffúzoros, hanem konfúzoros kialakítású, feladata a sebesség növelése és a nyomás csökken-
tése. Ez után a közeg egy lapát nélküli csökkenő keresztmetszetű gyűrűn, vagyis a lapát nélküli konfúzoron halad
keresztül, majd belép a járókerékbe. Az áramlás iránya itt közel radiális, míg a kilépésnél teljesen axiális. A közeg a
kilépési veszteségek csökkentése érdekében kismértékben diffúzorosra kialakított kiömlőnyíláson keresztül távozik
a gépből. Az állólapát-koszorú és járókerék egységét itt is egy fokozatnak nevezzük. Kis turbináknál azonban az
állólapát-koszorút elhagyják, mert szükségtelenül nagy súrlódási ellenállást képez, a sebesség növelését pedig
elvégzi a beömlőház és a lapát nélküli konfúzor. A gépek reakciófoka jellemzően 0,3 – 0,6 , izentrópikus hatásfoka
pedig 0,8-0,84 között van.

54
 2.3.1. ábra – Centripetális turbina elemei, forrás: Fülöp

Használata elsősorban csak kisteljesítményű gázturbináknál illetve járműmotorok feltöltő kompresszorainak hajtá-
sánál vált általánossá, egyszerűbb felépítése és gyárthatósága miatt. A kis méretek mellett is meglepően jó a ha-
tásfoka.

A turbina teljesítménye növelhető a nyomáskülönbség illetve a turbina előtti hőmérséklet növelésével. E miatt a
turbinák mindig nagy hőmérsékletű közeget expandáltatnak. Sok esetben biztonsági okokból nem engedhető meg
a turbina beömlőház külső felületének igen magas hőmérséklete, ezért annak hűtésére van szükség. Ilyen turbinát
mutat a 2.3.2. ábra.

2.3.2. ábra – Jármű dízelmotor feltöltő hűtött centripetális turbina beömlőházzal, forrás: borgwarner.com

2.3.2. Axiális turbinák

Az axiális turbinákban a közeg expanziója során a tengely irányában áramlik. Az áramlás az eddigiekhez hasonló-
an lapátozás között történik. Az axiális turbinák mindig állólapát-koszorúval kezdődnek, amelynek funkciója a közeg
felgyorsítása, majd ez után következik a futólapát-sor, melyben a közeg lassul, de energiája a forgórész forgásává
alakul át. A fokozatok száma az expanzió nyomásviszonyától függ, de általánosan elmondható, hogy az axiális
turbinák jellemzően sok fokozattal rendelkeznek. Szokás az egyes turbinafokozatok elkülönítése is, így megkülön-
böztethetünk nagy-, közepes- és kisnyomású turbinarészeket. Ilyen felosztású gőzturbinát mutat a 2.3.3. ábra.

55
 2.3.3. ábra – Axiális gőzturbina, forrás:
http://library.thinkquest.org/C006011/english/sites/dampfturbine.php3?v=2

p w c

2
á lló la p á t r á c s
c1 w 2
c2
w1
u u
1

já r ó k e r é k

2.3.4. ábra – Axiális turbina sebességi háromszöge, lapátozása

Axiális turbinákat a járműiparban elsősorban gőzturbinaként vagy gázturbinák turbina egységeként használnak.
Első hallásra a gázturbinát szinte kizárólag a repülőgépekkel kapcsoljuk össze, de meg kell jegyezni, hogy a hajók
hajtására és hajók villamos energiaellátására is egyre többször alkalmaznak ilyen gépeket. Ennek oka, a kis tömeg
melletti nagy egységteljesítmény, és a nagyobb fordulatszám, mely a generátorok fordulatszámához jobban igazo-
dik.

A turbina lapátozásának kialakítása a gép reakciófokát itt egyértelműen meghatározza. E szerint két alaptípus léte-
zik: az akciós, melynél a reakciófok 0 vagy e közelében van (általában < 0,2), és a reakciós, melynek reakciófoka
0,5 körüli. A következőkben a két alaptípust tárgyaljuk végig.

r=0 ; wu=0 – akciós turbina

Az akciós turbináknál a reakciófok definíciójából következik, hogy akciós turbináknál csak az állólapát-soron van
nyomási energiaváltozás (csökkenés), itt csökken a gáz nyomása és növekszik az abszolút sebessége, miközben
iránya a közel axiálistól majdnem kerületi irányba változik. A futólapátok fordítják azt vissza, hogy a következő fo-
kozatban ismét közel axiális legyen a belépő abszolút sebesség. A futólapát-soron nincs nyomásváltozás, itt a
lapátcsatorna állandó keresztmetszetű (nem konfúzoros és nem is diffúzoros). Szintén a reakciófok képletéből
következően a sebességi háromszögekben a relatív sebességvektoroknak szimmetrikusnak kell lenni. Ennek meg-
felelően a futólapát-sor lapátjai is ilyen kialakításúak. Az állólapát-sor lapátozásának alakja ehhez a kerületi sebes-
ség ismeretében a vektorábra alapján már egyértelmű (2.3.5. ábra).

56
 2.3.5. ábra – Akciós turbina jellemzői

Fontos megjegyezni, hogy a futólapát-sor ilyen kialakításából az következik, hogy nincs a forgórész tengelyére
átadott axiális erő, mely a gyártás során nagy könnyebbséget jelent.

A fent rajzolt sebességi háromszögben a c2 sebességnek van kerületi irányú komponense. Az Euler turbinaegyen-
letből azonban látható, hogy a c2u csökkenti a teljesítményt. A teljesítmény szempontjából az az ideális lapátkialakí-
tás, amikor c2u=0, vagyis c2  u. Így a sebességi háromszög optimális alakja a 2.3.6. ábra szerinti.

c1 w2
c2
w1

u u

2.3.6. ábra – Optimális akciós lapátozás sebességi háromszöge

Megjegyezzük, hogy tisztán akciós lapátozást nem készítenek. Ennek oka, hogy az r=0 kialakításhoz tartozó állan-
dó keresztmetszetű futólapát-sor lapátközökben csak elvileg nincs sebességváltozás, a gyakorlatban azonban a
közeg súrlódása miatt van sebességcsökkenés, mely a veszteségeket növeli. Ennek elkerülése érdekében a foko-
zatokat kb. 0,05-0,1 reakciófokkal készítik.

r=0,5 ; wu=0,5 – reakciós turbina

Reakciós turbinánál a relatív átlagsebesség kerületi komponense fele a kerületi sebességnek. Itt a w – c vektorok
szimmetrikusak, de úgy, hogy α1 = β2 és α2 = β1. Az ilyen lapátozásnál az energiaváltozás fele megy végbe egyik és
másik lapátsoron.

p w c
2
c1 w2

1 1 c2  
w1 2 2

állólapátrács u u
1
járókerék
u

2.3.7. ábra – Reakciós lapátozás jellemzői

Természetesen az Euler turbinaegyenlet itt is érvényes, így c2u itt is csökkenti a teljesítményt. A sebességi három-
szög optimális alakja reakciós turbinánál a 2.3.8. ábrán látható.

57
 2.3.8. ábra – Optimális reakciós lapátozás és sebességi háromszöge

A két alapvető kialakítás összehasonlítása

Az előző ábrákból kitűnhet, hogy a reakciófok növelésével csökken az abszolút sebesség kerületi irányú összetevő-
je (c1u), és így csökken a turbina teljesítménye. Ezért ugyanakkora kerületi sebesség mellett a reakciós turbina
feleakkora teljesítményt szolgáltat, vagy másképp fogalmazva: ugyanakkora teljesítményhez kétszer akkora kerületi
sebesség kell. Ez viszont már szilárdsági kérdéseket vethet fel bizonyos esetekben. Megint másképp: ugyanakkora
teljesítményhez akciós kialakítás mellett kevesebb fokozat is elegendő, amely a szerkezet tömegét, méretét, gyár-
tási költségeit egyaránt csökkenti. Az akciós kialakításban a futólapát-sor be- és kilépő oldalán ugyanakkora a
nyomás, így itt a forgórészt axiális erő nem terheli. Reakciós változatban ez a terhelés igen számottevő, melynek
kiegyenlítését vagy felvételét meg kell oldani. Ez a szerkezet bonyolultabbá válását jelenti, mert vagy egy kiegyenlí-
tő dobot vagy axiális csapágyazást kell alkalmazni. A reakciós turbina fokozatán belül – az optimális változatot
alapul véve – a lapátozás teljesen egyforma lehet, ugyanez az akciósról már nem mondható el. Ez a reakciós kiala-
kítás gyártását teszi egyszerűbbé. Hatásfok tekintetében elmondható, hogy az akciós kialakítás izentrópikus hatás-
foka rosszabb, mint a reakciós kialakításé. A reakciós gőzturbina forgórésze dobos kialakítású – így a forgórész
hőtehetetlensége a turbina házéval összemérhető, ebből következőleg a reakciós turbina gyorsabban indítható (és
terhelhető) mint az akciós.

Lapátelcsavarás

A lapátelcsavarás oka teljesen azonos a kompresszoroknál elmondottakkal.

A turbinalapátokat állandó cirkuláció szerinti elcsavarással vagy az állólapátok esetén α1=áll. kialakítással készítik.
Az előbbinél a reakciófok jelentősen, az utóbbinál kisebb mértékben változik csak. Az rc1u = áll. melletti lapátelcsa-
varással a fizikai paraméterek lapáthossz menti változását a 2.3.10. ábra szemlélteti.

Mindebből látható, hogy az egyébként reakciós kialakítású lapátok a tőben mindig akciósak. Ugyanez fordítva is
igaz: az akciós lapátozást – aminek a teljesítménye mindig nagyobb, mint a reakciósé – teljesen nem tudjuk meg-
valósítani, mert a tőből akciósként induló lapát az elcsavarás miatt a végén már inkább reakciós lesz.

V J V J

2.3.9. ábra - Áramlás a lapátok között lapátelcsavarás nélkül (balra) és lapátelcsavarással (jobbra)

58
 )
ok
gár)
 if p1

ióf
 iá p0

r (su

kc
V J

rea
c1u p2

r(
0 1 2

2.3.10. ábra – A fizikai jellemzők változása a lapáthossz mentén

Lapáthűtés

A turbinákba általában nagy hőmérsékletű gáz vagy gőz érkezik. A turbinateljesítmény és a hatásfok növelésének
hatékony eszköze a belépő hőmérséklet növelése. Turbófeltöltők turbináin a motorból érkező füstgáz áramlik át,
melynek szokásos hőmérséklete 500-600 °C. Nagy teljesítményű gőzturbinák esetén a túlhevített gőz hőmérsékle-
te 500 °C-t általában nem haladja meg. Ezeknél a gépeknél az alkalmazott lapátanyagok mellett általában nincs
szükség lapáthűtésre. Repülőgép gázturbináknál a turbina előtti üzemi hőmérséklet azonban már a 70-80-as évek-
ben elérte a 900-1100 °C-ot, ma pedig 1500 °C körül van. Ezt a magas hőmérsékletet az anyagszerkezettan, a
gyártástechnológia és nem utolsó sorban a lapáthűtés fejlődése teszi lehetővé.

1500

T (°C)

2.3.11. ábra – A hőmérséklet alakulása a Rolls-Royce egyik Trent típusú gázturbinájában, forrás: Cervenka

A gázturbinák turbina-lapátozásának hűtésére a legkézenfekvőbb hűtőközeg a levegő, mert a kompresszor levegő-

jéből a szükséges mennyiséget a lapátokhoz lehet vezetni. Nem igényel semmilyen külön szerkezetet, a hatásfoka
is megfelelő, így leginkább a levegőhűtés terjedt el. Lehetne folyadékkal (jellemzően vízzel) is hűteni, de ezek a
megoldások nem váltak általánossá, ezért mi is csak a levegőhűtéssel foglalkozunk röviden.

A lapátok levegővel való hűtésének alapvetően két módja van: a külső és belső hűtés. A belső hűtés az ún.
konvektív, a külső lehet film és ún. szivárogtatós megoldás. A mai modern turbinákban alkalmazott lapáthűtés ezek
kombinációja.

A konvektív hűtésnél a hűtőlevegő a lapátok belsejében kialakított csatornákban áramolva éri el a lapáttest hűtését.
A lapát gázzal érintkező felülete azonban még mindig igen magas hőmérsékletű, mert a lapát falán keresztül az
csak hővezetés révén hűlne, de a lapát anyaga igen rossz hővezető. A 2.3.12. ábrán ilyen lapáthűtés kialakítása
látható, a nyilak természetesen a hűtőközeg áramlásának irányát jelentik.

59
 2.3.12. ábra – Konvektív lapáthűtés

A szivárogtatós hűtés esetén a lapáttőnél a lapát belsejébe jutó hűtőlevegő a csatornákon átáramolva, nem a la-
pátvégen, mint a konvektív változatban, hanem a lapát teljes porózus felületén keresztül lép ki a lapátból. Itt a la-
pátanyag rossz hővezetése nem rontja a hűtés hatásfokát. A csatornák kezdetben egyenesek voltak a tőtől a lapát-
vég felé vezették az áramlást. A hűtés azonban még hatékonyabb, ha a hűtőközeg nagyobb utat tud bejárni a lapá-
ton belül, mert így nagyobb hő felvételére képes. Ezért a későbbiek során nem egyenes, hanem keringető csator-
nát alakítottak ki a lapát belsejében.

2.3.13. ábra – Filmhűtés egyenes- (balra) és keringetőcsatornás változatban (jobbra), forrás: Cervenka

60
 Irodalomjegyzék

Felhasznált irodalom

1. Fűzy Olivér: Áramlástechnikai gépek, Tankönyvkiadó, 1978.

2. Dr. Benedek Zoltán: Áramlástechnikai gépek, Tankönyvkiadó, 1990.
3. Dr. Czibere Tibor: Áramlástechnikai gépek, Tankönyvkiadó, 1970.
4. Dr. Fülöp Zoltán: Gázturbinák, Műszaki Könyvkiadó, 1975.
5. Dr. Pásztor Endre: Előadásvázlatok a Hő- és Áramlástechnikából I.-II.
6. Dr. Szabó Szilárd: Erő- és munkagépek I.-II., 2005, (digitális kiadás)
7. Dr. Kullmann László: Előadásvázlat az Áramlástechnikai gépek című BMEGEVGAG02 kódú tárgyhoz,
2009, (digitális kiadás)
8. www.ge.com, GE, Oil & Gas, Centrifugal & Axial Compressors (digitális katalógus)
9. Michael Cervenka: The Rolls-Royce Trent engine, ppt előadás, 2000, (digitális anyag)

61