Csempét a csempére

Felújítások során sok esetben felmerül a kérdés, hogy az egyébként épnek látszó,
megunt, vagy már hajszálrepedéses felületű régi kerámia burkolatot érdemes-e leverni.
Erre ma már nem minden esetben van szükség, bizonyos megkötések mellett ugyanis a
régi burkolatokra is lehetőség van új kerámia lapburkolatot felragasztani. Ennek előnyei
tagadhatatlanok, hiszen számos kellemetlen mellékhatástól – pl. a keletkező sitt
elszállításától, a helyiség tartós használhatatlanságától stb. – nagyrészt
megszabadulhatunk az ilyen módszerrel végzett felújításkor.

A régi burkolatra új csempe felragasztása természetesen számos megkötöttséggel is jár.

Először is a fogadó felületnek megfelelő szilárdságúnak kell lennie. Ez a lapok végig
kopogtatásával könnyen ellenőrizhető. Néhány meglazult lap azonban még nem akadály,
de ha több lap vagy nagyobb felület kongó hangot ad, az már gondot okozhat, esetleg
akár az összes lap leverését is szükségessé teszi. Csak néhány laza lapot egyszerűen le
kell vésni, és a helyüket kiegyenlítő habarccsal, vagy vastagágyazású csemperagasztóval
kell feltölteni, majd síkba munkálni. A foltozás azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet.
Ez még mindig előnyösebb, mint a teljes burkolat eltávolítása.
Az is fontos, hogy vízvezetékek nyomvonalán ne változtassunk. Kisebb igazítások ugyan
megoldhatók, de ezeket még az új burkolat felrakása előtt kell elvégezni. Problémát
jelenthet az is, hogy az új burkolat síkja legalább 10 mm-el távolabb fog kerülni a régi
felületeknél. A vízvezetékeknél a megrövidült csőkiállások is problémát okozhatnak, és a
berendezési tárgyak felerősítése is némi gondot okozhat. Ha ezek a körülmények nem
elháríthatatlanok, akkor semmi akadálya az új burkolat régire ragasztásának.
Azt azért jó tudni, hogy a csempe csempére ragasztása a biztos tapadás érdekében
alapos aljzat előkészítést igényel. Nemcsak alapos zsírtalanítást igényel a régi csempék
felülete, hanem ezen felül ajánlott a teljes felületüket sarokcsiszolóra erősített
csiszolóvászonnal alaposan lekoptatni. Ezzel jelentősen növelhető a majd ezt követően
felkent, és tapadóhídként használt anyag kötése. Tapadóhíd masszáját vékony rétegben
kell a régi burkolat felületére kefével, festőhengerrel vagy akár ecsettel felhordani. Ezek a
vizes diszperziós egykomponensű folyadékok gyorsan, alig 1 óra alatt megszáradnak. Ez
a réteg azonban nem egyenlíti ki az esetleges felületi egyenetlenségeket, az majd a lapok
felragasztásához használt csemperagasztóval, és a lapok egyenkénti, egyenesbe
állításával korrigálható.

Az így előkészített felületre most már felragaszthatók az új burkolólapok. Kimondottan

flexibilis csemperagasztót kell használni. A vékonyágyazású anyagot alapos bekeverése
után előbb egyenletesen elterítve célszerű felhordani, ezt követően 6-8 mm-es fogazott
lappal áthúzva lehet kialakítani az ideális, 4 mm-es rétegvastagságot. A fogazott lap ferdén
tartásával szabályozható a ragasztó egységes vastagsága. Ez azonban függ a
kerámialapok hátoldali bordázottságától is. Belső térben ugyanis elég a lapok hátoldalának
65 %-os fedettsége, amit a 4 mm-es ragasztórétegbe nyomásával könnyen biztosítható,
és még a szintbehozásra is módot ad.
A lapokat a burkolásnál a szokott módon, hálóba rakva kell egymást követően felrakni,
mégpedig megfelelő méretű fugakeresztekkel biztosítva köztük az egységes távolságot.
Síkba állításukat egyenes léccel átlós- és kereszt irányban is ellenőrizni kell. A sarkok és a
legfelső lapok élének lezárását megfelelő színű és méretű műanyag vagy alumínium
élzáró alkalmazásával érdemes biztosítani. Ezeket a perforált száruk habarcsba
ágyazásával kell rögzíteni, majd a lapokat a felhajlított élükbe kell illeszteni. Pozitív
sarkoknál az élzárók külső élét a már felrakott lapok széléhez illesztve kell a megfelelő
pozícióba hozni, hogy azzal szintbe kerüljenek.
A kerámia lapok kiválasztása
Az új kerámia lapok kiválasztásakor lehetőleg az eredetinél nagyobb méretűeket érdemes
választani, mert ezekkel gyorsabban lehet haladni, és látványosabb lesz a burkolat
összhatása is. A burkolás előtt ajánlatos egy fektetési tervet is készíteni, ami segít a
szükséges lapmennyiség kiszámításához, különösen akkor, ha a nagyobb felületű
falrészeket eltérő méretű és színű lapokból képzeljük el, és esetleg még bordűr elemeket
is használunk majd. Ezzel módunk lesz bizonyos felületi tagolásra, ami még az azonos
lapokkal burkolt felületeknél is nagyon dekoratív hatást ad az új burkolatnak.
A fugázást csak a ragasztó megkötése után végezzük el, amihez 24-48 óra szükséges.
Bármilyen flexibilis fugázó anyag megfelel a célnak, ám vizes környezetben célszerű
vízlepergető hatású fugázó anyagot használni. A fugaközökből természetesen a hézagolók
eltávolítása után el kell távolítani a ragasztómaradványokat, és csak ezt követően lehet a
masszát a résekbe simítani, majd nem árt ezek tömörítése sem.

Ezzel a technikával ideális esetben akár pár nap alatt új külsőbe öltöztethetjük otthonunk
csempézett helyiségeit. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a felújítás miatt mennyi
ideig nem-, vagy csak nagyon korlátozott körülmények között használhatjuk e helységeket,
és közben szinte nem kell számolnunk számottevő sittel, piszokkal sem. Az ilyen
felújításoknál mindig tartsuk be a gyártói utasításokat, és az újonnan burkolt felületek
egyenességére is fokozottan ügyeljünk. Ezzel még a régi, nem túl igényesen felrakott
burkolati egyenetlenségeket is korrigálni lehet.