A szárazépítés fogalma olyan építési rendszert foglal magába, mely mentes a nedves kötőanyagtól

(habarcs, vályog, beton, vagy akár a mészvakolat) és mechanikai rögzítési rendszerrel rendelkezik. A
szárazépítést elsősorban térhatároló szerkezek kialakításában alkalmazzák, de ezek a szerkezetek az
épületnek nem teherviselő elemei.

A modern szárazépítés Amerikából az 1960-as években szivárgott be Európába, így könnyű kitalálni,
hogy a könnyűszerkezetes házépítés velejárója volt ez a módszer. Eleinte kissé nehézkesen terjedt a
szárazépítési rendszerek új módszere. Ezt a későbbi technikai fejlesztések segítették elő. Mivel
ekkoriban környékünkön a könnyűszerkezetes építés szinte teljesen idegen dolog volt, ezért nem volt
rákényszerülve a szakipar erre a technológiára. Később viszont felismerték a benne rejlő
lehetőségeket. Legnagyobb előnye a gyorsaság, illetve a könnyű alakíthatóság, bonthatóság. Eleinte
inkább csak térelválasztó falakként, és a tetőterek belső szárazvakolataként terjedt, majd lassan
beszivárgott a fürdőszobákba, és a mennyezetek felületére is. Ezekbe ugyanis jóval könnyebb
elhelyezni a modern technikai installációkat.

A lakótérbe mélyebben beereszkedő álmennyezetek is a szárazépítési technológiákhoz tartoznak.

Leginkább elterjedt a gipszkarton szerkezet.

A szárazépítés tágabb értelemben többet jelent a szerelt technológiáknál. A szárazépítéshez a

gipszkarton lapok mellett számos anyag alkalmazható (pl. forgácslap, dekorlap, rétegelt lemez,
fagyapot lapok stb.).

A gipszkarton lapok előnyei röviden összefoglalva a következők: - szárazon, gyorsan, kedvező áron,
akár házilag is beépíthető szerkezetek. Környezetvédelmi szempontból is előnyösek, mivel az
egészségre nem károsak; - repedésmentes felületet adnak, mivel hőre, nedvességre minimális
mértékben tágulnak, ill. zsugorodnak (ellentétben pl. a lambériával és egyéb fa alapanyagú
építőlemezekkel); - a könnyű szerkezetek csökkentik a tartószerkezetek terhelését; - a szerkezet és a
burkolat gyorsan elkészül, így a lakóteret hamarabb használatba vehetjük, mint más technológiák
esetében; - ásvány- vagy kőzetgyapot, üveggyapot alkalmazásával költségtakarékos hő- és
hangszigetelést érhetünk el velük; - az épületgépészeti vezetékek (vízcső, gázcső, elektromos
vezetékek stb.) egyszerűen, a falszerkezet űregeiben vezethetők; - a szerelt válaszfalak jóval
kevesebb helyet foglalnak el a lakás hasznos alapterületéből, mint a hagyományos tégla válaszfalak;
szükség esetén minimális munkaráfordítással gyorsan és tisztán elbonthatok, átépíthetek
(ellentétben pl. egy téglafal rengeteg piszokkal járó lebontásával); a gipszkarton lapok szabályozzák a
levegő páratartamát, klimatizáló hatásúak. Mivel a gipszmag gazdag mikropórusokban, időlegesen
magába szívja a nedvesebb levegőt, ezt raktározza, ha pedig a levegő szárazabb, visszapárologtatja a
környezetébe; a speciálisan formázott, acélprofil vázas szerkezet igen stabil és terhelhető (akár 95 kg-
os konyhaszekrény is felfüggeszthető rá méterenként); a gipszkarton lapok különösen alkalmasak
megelőző tűzvédelemre. A gipsz mintegy 20 % megkötött kristályvizet tartalmaz. Ez pl. 15 mm
vastagságú lap esetén 3 L/m vízmennyiségnek felel meg. Tűz esetén ez a kristályvíz „beépített
tűzoltóvízként" működik. Tűzgátló gipszkarton lapokból épített tetőtereknél pl. 30, ill. 60 perc
tűzállóságú burkolatok építhetők.

A gipszkarton lapok különféle vastagságú gipszmagból állnak, amelyet mindkét oldalán fedőkarton
borít. Készítésükre régebben természetes gipszet használtak, ami káros a természetre. Napjainkban
többnyire füstgáz-gipszet, ún. reagipszet gyártanak. Ez az erőművek füstgázainak kéntelenítésekor
keletkezik, és tisztítás után gipszkarton lapokká dolgozható fel. Alkalmazási lehetőségek Gipszkarton
lapokkal nemcsak újonnan rakott vakolatlan vagy sérült régi falakat burkolhatunk rövid idő alatt,
hanem a tetőterek ferde felületeit és térdfalait is. Fából vagy fémprofilokból készült tartóvázakkal
viszonylag vékony válaszfalakat is építhetünk belőlük. A korszerű szigetelőanyagoknak köszönhetően
az ilyen falak hő- és hangszigetelése csekély vastagságuk ellenére is jó, ezáltal nemcsak a
rendelkezésünkre álló belterület használható ki a lehető legjobban, de a lakás is komfortosabb

Anyagismeret

Különféle építőlapok különböző alkalmazásokra

A gipszkarton lapok fedőkartonnal borított gipszmagból állnak. Fajtáik és jelölésük az 1. táblázatban

látható. Kiválóan tapétázhatok, festhetők vagy csempézhetők, de díszvakolatok is felhordhatok rájuk.
A lap hátoldala arról ismerhető fel, hogy a gyártó bélyegzőjét viseli, ez egyúttal a mindenkori lapfajtát
is jelöli.

ban készülnek. A leginkább használatos lemezek vastagsága 9,5 vagy 12,5 mm. Mivel az utóbbiak
merevebbek és stabilabban felerősíthetők, a szakemberek és ezermesterek inkább ezeket részesítik
előnyben. Mind a normál, mind pedig a nedves helyiségek kialakítására használható és tűzgátló
impregnált lemezek különféle méretben kaphatók a 2. táblázat szerint. Egyemberes lapok Az
ezermesterek leginkább a csupán 60 cm széles, ún. egyemberes lapokat használják. Ezekkel
könnyebb dolgozni, és könnyebben is szállíthatók. Az egyemberes lapok hosszúsága gyártmánytól
függően 200... 300 cm.

A gipszkarton lapok kezelése egyszerű alkalmasak. Nedves helyiségek és vizesblokkok burkolására

impregnált lemezek készülnek, ezek nedvszívó képessége csekély, a felvett nedvességet pedig ismét
gyorsan leadják.

Fa vagy fém tartóváz

Fából készített tartóváz Falak és mennyezetek burkolásához, válaszfalak építéséhez és tetőterek

száraz beépítéséhez különféle tartóvázak közül választhatunk. Az ezermesterek többnyire a fa
tartóvázakat részesítik előnyben. Ezek leginkább gyalulatlan lécekből és hevederekből készülnek.
Válaszfalak építésekor a függőleges oszlopok keresztmetszetének szokásos mérete 6 x 6 cm, a
padlón, falon és mennyezeten elhelyezett csatlakozó léceké pedig 6 x 4 cm. Falburkolatokhoz és
tetőterek beépítéséhez az alaplécek 6 x 4 cm-esek, az azokra erősített tartólécek mérete 3 x 5 cm. Ez
utóbbiakra csavarozzuk a gipszkarton lapokat. Fém tartóváz Napjainkban egyre elterjedtebbek a fém
tartóvázak, amelyeket fémprofilokból szerelnek össze. Ezek nedves helyiségekben és a tűzvédelem,
valamint a hangszigetelés terén egyaránt előnyösek.
Álmennyezet:

Előnyei:

- a lakás dekorálására kifejezetten tetszetős megoldásokat lehet kialakítani.

- a felfűtött belteret lehet csökkenteni (hőszigetelés szükséges)

- gépészeti , elektromos szerelvényezés

- világítás

- hangszigetelés

3 méternél kisebb belmagasságnál nem ajánlott.

Az álmennyezet tartószerkezetének a kialakítása

Az álmennyezetet fel is kell fogatni a mennyezetre, ezért meg kell nézni azt is, hogy mennyire lehet
terhelni a mennyezetet?

Csak akkor szabad hozzáfogni, ha a felfogatásához szükséges tartószerkezet és a felcsavarozott OSB

vagy gipszkarton lapok súlyát a mennyezet stabilan meg fogja bírni tartani. Az álmennyezet
tartószerkezete készülhet fából is, azonban a horganyzott acélprofilokból összeállított váz stabilabb
tartást ad.
Mindig a hosszabb oldalfalpárra szerelje fel a tartóprofilokat, és így a rövidebb faltávolságban kell a
közbenső profiloknak megtartani az álmennyezetet. Ha odafigyel erre, akkor jóval stabilabban fog
állni az álmennyezet.

Az eredeti mennyezethez közel lévő, kis fesztávú és kisebb felületű álmennyezetekhez azonban elég
az is, ha az oldalfalakra UW idomokat rak fel, és ezekre szereli fel a legfeljebb 60 centiméterenként a
CW idomokat. A mennyezet alatt keresztbe futó idomokat körülbelül másfél méter feletti
hosszúságnál még középen is a mennyezethez kell rögzíteni függesztő pálcákkal azért, hogy ne
hajoljanak be a felszerelt burkolólapok súlya alatt.

Az álmennyezet burkolása

Az álmennyezet burkolására elsősorban gipszkarton lapokat használnak. A gipszkarton jól

megmunkálható, könnyen szabható és stabilan felfogatható a tartószerkezetre. A felfogatás után a
hézagolás, glettelés és csiszolás következik. Ezután pedig a kiegyenlített felület már jól festhető és
tapétázható.

A gipszkartonon kívül azonban a gipszkartonhoz hasonló vastagságú (12 mm) OSB lapokat is lehet
használni. Főleg akkor költséghatékony megoldás az OSB lap, ha az álmennyezet az OSB lapok
felszerelése után még lambériázva is lesz. Ilyenkor az olcsóbb OSB lap is tökéletesen megfelel a
lambéria mögé.

Térelválasztók:
Lényegében bármilyen bútor, belsőépítészeti elem alkalmas lehet erre, melyet a térbe állítva
funkcionális egységekre oszthassuk azt. A térelválasztó legfontosabb szerepe ugyanis az, hogy az
egybefüggő terekben használati funkciók szerint leválasszon meghatározott részeket.

Megválasztásánál több szempontot kell figyelembe vennünk:

 mi a célünk vele
 mekkora hely áll rendelkezésre
 milyen költségkeretek között mozoghatunk.

Térelválasztó kettős szerepben: tagol és tárol

Vízszintes:

- galéria -> 13/B. tétel-hez is ez megy

A régi, magas lakásokban pl. ma már megszokott dolog a galéria kialakítása, amivel növelhető a
használható lakótér. Egy eleve kis alapterületű lakásnál szinte nincs is más lehetőség a
térnövelésre. Az ilyen megoldásoknak számtalan módja van, amelyek természetesen nemcsak a
lakóhelyiség adottságaitól, hanem a tulajdonos elképzeléseitől és az ötletes kivitelezéstől is
jelentősen függenek.
Lépcsőmegoldsások:
Nehézségét általában nem a belmagasság szűkössége adja, inkább a horizontális korlátjaink:
hova és milyen formába kerüljön a lépcső?
A különböző létrás megoldásokat akkor hívjuk elő, ha nincs igazán helye a feljutásnak. De
ilyenkor se kell lemondanunk az izgalmas dizájnról… Erre hoztam példát az első képünkön.
A lépcső futhat a galéria oldalával párhuzamosan, vagy arra merőlegesen is: mindig a
rendelkezésre álló tér határozza meg, hogy melyiket választjuk.
- dobogó
- szinteltolás
- egyéb
Függőleges:

- bútor
- pengefal
- mellvéd
-
- egyéb installációk
OTÉK: 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről

A lépcső lépcsőfokok és lépcsőpihenők sorozata, amely lehetővé teszi az eltérő szintek gyalogos
megközelítését. A lépcsőkar a pihenők (szintek) közötti lépcsőszakasz. A lépcsőkaron belül csak
azonos magasságú lépcsőfok lehet. A lépcsőkar legfeljebb 20 fellépést tartalmazhat.

A lépcsőkar és a lépcsőpihenő feletti szabad belmagasságnak legalább 2,20 m-nek kell lennie. Egy
lakáson vagy üdülőegységen belüli, továbbá az időszakos használatú építményszintre vezető lépcső
feletti legkisebb szabad belmagasság indokolt esetben 2,00 m lehet. A lépcsőkar feletti szabad
belmagasságot a lépcső járóvonalán, a lépcsőfokok élére illesztett érintő vonaltól függőlegesen kell
mérni.
65. §250 (1) A lépcsőfok méreteit a ,,2 m+sz = 60–64 cm'' összefüggés alapján kell meghatározni [m =
a fokmagasság cm-ben, sz = a fokszélesség (belépőszélesség) cm-ben, a járóvonalon mérve].

(2) A lépcsőfok magassága (m)

a) általános esetben 17 cm-nél,

b)251 közhasználatú építményben az akadálymentes használatú lépcső esetén 15 cm-nél

nagyobb nem lehet.

(3) A lakáson vagy üdülőegységen belüli, továbbá az időszakos használatú építményszint (pl. tetőtér)
vagy üzemi berendezés megközelítésére szolgáló lépcső fokmagassága legfeljebb 20 cm lehet.
Járóvonal: a lépcső alaprajzi vetületében folytatólagosan berajzolható azon vonal, amelyen a
lépcsőfokok megkívánt szélességi méretét felrakjuk ( az íves karú és a húzott lépcsőnél van
jelentősége) , azaz ahol biztonságosan járunk

Húzott lépcsőfok: a lépcsőfok vízszintes felülete, az ún. járólap két rövidebb oldala eltérő szélességű:
a belső, a fordulónál lévő néhány mm; a külső, a szükséges belépési szélességnél jóval több

Lépcső burkolása:
1. A kialakítandó lépcső szerkezete manapság stabil vasalt betonból készül. Erre
burkolatragasztóval különbféle köveket, greslapot, klinkert, terrakottát,
mozaikot, illetve beton burkolólapokat fektetünk, amelyek közt a hézagokat
ásványi alapú fugázó anyaggal töltjük ki. Burkolhatunk a hordozó felületre
európai, és egzotikus falapokat, PVC-t, Wpc- t stb. Kültéren, beltérben egyaránt
ismert lépcsőkialakítási technikák ezek.
2. Vasszerkezetre szerelhetünk belépő lapokat: betonból, műkőből, fából, edzett
üvegből, vasból, inoxból, alumíniumból, kompozit anyagokból, stb. Ezek az
építési technikák a belsőépítészetben használatosak leginkább, de külső
megvalósításban is találkozhatunk vele: lépcsőházak, tűzlépcsők, stb.
3. Ritkábban önálló szerkezetként, és egyben látványelemként kőből,
látszóbetonból, esetleg földből, vagy fából építhetünk tömbszerű lépcsőt úgy,
hogy annak felületét már nem burkoljuk. Ez a kialakítás főleg kertekben,
strandon, közterületen, parkokban jellemző, de szinte kizárólagosan a házon
kívül alkalmazott lépcsőépítési eljárás ez.
4. Van pár ritka, elsősorban design diktálta, esetleg költségcsökkentő megoldás,
amelyet nevezhetünk alternatíváknak is, de fontos megjegyezni, hogy az
alapszerkezet nagyrészt stabil vasbeton alap. Erre nem burkolással, hanem
egyéb felhordással képzünk látszó felületet. Például: kenhető betont,
műgyantát, betonfestéket, végleges arculatot adó betonjavító anyagot, egyéb
színezést, csiszolást, stb.
A födém a különböző rendeltetésű épületek és építmények, valamint ezek helyiségeinek lefedésére,
az egymás fölé kerülő terek térelhatárolására szolgáló, vízszintes szerkezetek. A födémszerkezeteket
önsúlyra, valamint a helyiségek rendeltetésszerű használatából származó hasznos terhelésre kell
méretezni.

A födémek a helyiségek lefedésén, a térelhatároláson és függőleges irányú teherviselésen kívül még

részt vesznek az épület vízszintes irányú merevítésében is.

Az un. komplex födém rétegfelépítését a következő fő részek alkotják:

- a teherhordó szerkezet,

- a hő és hangszigetelő réteg,

- a padlószerkezet (padozat).
Födémszerkezetek fajtái

A födémszerkezetek főbb osztályozási szempontjai: a beépítési hely, gyártási és építési technológia,

építőanyag és szerkezeti rendszer szerinti csoportosítás.

I. Beépítési hely szerint a födémek lehetnek:

- pince fölötti födém,

- közbenső (emeletközi) födém,

- legfelső (záró-) födém.

II. Gyártási és építési technológia szerint megkülönböztetünk:

- monolit (helyszínen készített),

- félmonolit (részben helyszínen készített),

- előregyártott (helyszínen vagy üzemben) és

- szerelt jellegű födémeket.

III. Födémek anyaga lehet: fa, acél, vasbeton, kerámia.

IV. Szerkezeti rendszer szerint a födémek fő csoportjai:

- gerendafödémek:

a tartógerendák egymás mellett zárt sorban helyezkednek el,

- gerendás födémek:

egymástól távolabb fekvő tartógerendák és a közöttük lévő kitöltő vagy átfedő elemek
alkotják a szerkezetet.

A gerendás födémek a hagyományos födémszerkezetek legelterjedtebb, legtöbb változattal

rendelkező fajtái.

1. Fagerendás födémek:

A népi építészetben számos változata alakult ki a faanyagban takarékos megoldású fa

tartószerkezetű födémeknek.

A szalmapólyás födém esetében a gerendákhoz szegezett lécekre vagy ha szegezést nem

használtak, akkor a gerendák oldalában kialakított vájatokba, sárba áztatott szalmacsóvával
körülfont karókat helyeztek sűrűn egymás mellé. Az így kialakított felületet sárral
betapasztották és felülről agyagréteggel vonták be. Ez a házilagos készítésű födém
meglehetősen jó hőszigetelő képességgel rendelkezett.

A pórfödém alulról látható gerendás szerkezet, amely általában gyalult gerendákból és azokra
helyezett deszkázatból áll. Erre még feltöltés és szükség szerinti burkolat (leggyakrabban
agyagtapasztás) kerül.

A pallófödémek esetén a gerendáknál karcsúbb, magas szelvényű pallók sűrűbb kiosztásával

készülnek a pallók. A pallókat kifordulás ellen deszkákkal támasztják egymáshoz. A pallók
felső élére erősített deszkázatra itt is feltöltés kerül, amelyre szükség szerinti padlóburkolat
készülhet.

Jellegzetes faanyagú födémszerkezet a borított gerendás födém. A födém négyszög szelvényű

faragott vagy fűrészelt gerendáit egymástól 60-100 cm távolságra helyezik. A gerendákra alul
és felül deszkaborítást erősítenek. A felső deszkaborítás és a padozat közé feltöltés kerül. Az
alsó deszkaborítás lehet gyalult, festett kivitelű vagy nádszövet közbeiktatásával vakolt
felületképzéssel készülő. A borított gerendafödém béléses változatánál nem a felső
deszkázatra, hanem a gerendák közé süllyesztett bélésdeszkákra kerül a feltöltés, ezáltal
csökkenthető a födémszerkezet szerkezeti magassága. A deszkabéléses borított
gerendásfödémnél a gerendák alsó síkjára kerül a mennyezeti deszkaborítás, ami lehet
festett vagy pácolt kivitelű, de kétrétegű nádszövet közbeiktatásával az alsó felület is
vakolható. A deszkabéléses gerendás födém esetén viszont a bélésdeszkák alkotják az alulról
látható felületet, tehát a gerendázat alsó része a felületet tagolva alulról látható.

A vakgerendás födém esetében az alsó burkolat nem a fagerendákra közvetlenül, hanem a

gerendákhoz erősített deszkákra kerül.

Meg kell említeni még a mestergerendás fafödémet, amit szélesebb (7-8 m szélességű)
helyiségek lefedésére alkalmaznak. A mestergerendákat egymástól 5-6 méterre helyezik el,
 majd ezekre merőlegesen osztják ki a fiókgerendákat. Ebben az esetben a fiókgerendáknál
faanyag megtakarítás érhető el.

Faanyagú födémekkel új szerkezetként ma már ritkán találkozunk, fenntartási-felújítási munkáknál

azonban szükség lehet a fafödémekkel kapcsolatos épületszerkezeti ismeretekre.

2. Acélgerendás födémek

Az acélgerendák közötti poroszsüveg födém egymástól 100-120 cm távolságra helyezett

melegen hengrelt "I" szelvényű acéltartókból, valamint a tartók közötti tömör téglából
készített, néhány cm ívmagasságú féltégla vastag boltozatból áll. Az acéltartók talpára
helyezett un. orrtéglák vállként biztosítják a boltozat indításához szükséges hajlást. A födém
enyhe boltozott hatását meghagyva, vagy sík felületűre kiegészítve készítik a
mennyezetvakolatot (145/c. ábra). Az acélgerendák vasbeton koszorúba befogottak. A
boltozati oldalnyomás felvételére szélső mezőben vonóvasat alkalmaznak. Ezzel a
födémszerkezettel már csak régi épületek bontásánál, átalakításánál találkozunk.

Az acélgerendák közötti téglabetétes lemezfödém a téglaboltozatos födémnél kisebb

önsúlyú, alsó felülete sík, vakolattartása kedvezőbb. Az acélgerendák között lapjára fektetett,
hézagaiban vasalt és betonnal kiöntött téglalemezekkel készül. Nagyobb gerendatávolság
esetén felbetonnal látják el. A hagyományosnak tekinthető acélgerendás födémek mellett
(amelyek tömörfalas teherhordó szerkezetű épületek födémei) szólni kell az acélvázas
épületek különböző acélgerendás födémeiről is.

Gyakran előfordult régebben acélgerenda és monolit vasbeton lemezfödém kombinációja.

Ennek egyik megoldása a vasbeton lemez acélgerendával való alátámasztása, de
találkozhatunk merev acélgerendabetétes bordás vasbeton lemezfödémmel is. Acélvázas
épületek esetén lehetséges az acélgerendákra előregyártott vasbeton födémszerkezeteket
ráhelyezni. Ezek lehetnek üreges palló jellegű, ill. teknőpanel jellegű előregyártott vasbeton
födémelemek.

Acélvázas épületek esetén a födémszerkezetet gyakran acél födémgerendára erősített egy

vagy kétrétegű (szembefordított) trapézlemez bennmaradó acélzsaluzat és az arra elkészített
monolit (általában előre hegesztett hálós vasalású) betonréteg alkotja (146/h ábra).
Korlátozott terhelés esetén a profilozott acéllemez bennmaradó zsaluzat ideiglenes
födémnek is használható. Az acéllemez a felbetonnal együttdolgozva vesz részt a
teherviselésben. A betonréteg viszont sík felületet biztosítva alkalmas kontakt padlóburkolati
rétegek aljzatául és egyúttal kielégíti a tűzvédelmi előírásokat is, szintenként éghetetlen
vízszintes határoló réteget biztosítva.

3. Előregyártott vasbeton gerendás födémek:

Az előregyártott vasbeton gerendás födémek széleskörű elterjedését a következő tényezők

indokolták:

- méretkoordinálás, tipizálás és szabványosítás,

- egyszerű, gyors, "száraz" építési technológia,

- az előregyártás fejlődése következtében nagyobb szilárdságú, kisebb

keresztmetszetű és önsúlyú elemek gyártásának lehetősége,
 - kisebb helyszíni élőmunkaigény,

- faanyag takarékosság,

- a feszített vasbeton alkalmazási lehetősége,

- gépesítés,

- azonnali terhelhetőség.

Az előregyártott vasbeton gerendás födémek gerendái 30, 60, 100 vagy 120 cm
tengelytávolságban elhelyezett gerendákból és a gerendák közötti béléselemekből állnak. A
béléselemek legelterjedtebb változatai üreges kialakításúak. Előnyös a gerenda szelvénnyel
azonos magasságú béléselemek alkalmazása, mert alul-felül sík födémet eredményez.

A gerendák az alátámasztó szerkezetre típustól függően 10-15 cm hosszban támaszkodnak. A

födémszerkezet tartói és kitöltő elemei gyártmánykatalógusból kiválaszthatók. A gerendák és
béléstestek választékából mutatunk be néhány szerkezeti elemet a 148. ábrán.

Az előregyártott vasbeton gerendás födémek szilárd, közepesen tűzálló szerkezetek. A nagy

sorozatban gyártott, gazdaságos födémszerkezetek lakó- és középületekben általában
megfelelnek.

4. Zsaluzógerendás félmonolit, beton béléstestes födémek.

Ennél a födémnél a vasalt betontalppal együtt kialakított előregyártott acélszerkezetű vasalás

a béléstestek elhelyezése és a béléselemek közötti zsaluzóelem sáv kibetonozása és
megszilárdulása után vesz részt a teherviselésben. A födémszerkezet zsaluzó gerendái
mindkét irányban, tehát egymásra merőlegesen is elhelyezhetők. A födémszerkezet építés
közben ideiglenes alátámasztást igényel a kibetonozás megszilárdulásáig. A Leier-BCM
mesterfödém az előregyártott és a monolit vasbeton födémek egyes előnyeit igyekszik
ötvözni.

5. Zsaluzógerendás, béléselemes vázkerámia födémek

Az üzemben vagy helyszínen vázkerámia idomokból, köracél rácsozattal összeállított, kis

önsúlyú - tehát emelőgép nélkül elhelyezhető - gerendákból és vékonyfalu, nagy
üregtérfogatú béléselemekből készül un. félmonolit technológiával. A gerendák és
béléselemek között helyszíni kibetonozás biztosítja az együttdolgozást. A Fert födémnek is
nevezett szerkezet kis önsúlyú, kedvező épületfizikai tulajdonságú, alsó síkján jó
vakolattartási tulajdonságú födém. Magánerős építkezés esetén alkalmazása különösen
célszerű (147/c. és 152/a ábrák).

- pallós, panelos födémek:

előregyártott, általában üregekkel könnyített pallók és panelok, teknős vagy bordás födémpanelok.

- lemezfödémek:

Előregyártott síklemez födémtáblák, monolit sík és bordás lemezfödémek, sűrűbordás betét- ill.
béléstestes lemezfödém.
A monolit vasbeton födémek főbb sajátosságai:

- szerkezeti kialakításuk, méreteik az igénybevételt jól követik,

- a monolit kialakítás lehetővé teszi az egyes szerkezeti részek maradéktalan együttdolgozását,

biztosítja a többtámaszú kialakítást,

- a monolit vasbeton födém mint saját síkjában merev tárcsa, hatékonyan részt vesz az épület
vízszintes merevítésében,

- hagyományos monolit eljárás esetén az építés magas állványozó és zsaluzó faanyag igényű,

- nedves építési eljárással készül a födémszerkezet és csak kellő szilárdulási idő után terhelhető,

- a monolit vasbeton födém időtálló és fokozottan tűzálló,

- lépéshanggátlása a viszonylag magas önsúly miatt jó, de lépéshang ellen szigetelni kell,

- épületgépészeti szempontból kedvező - födémáttörések az egyedi szerkezet esetén egyszerűen

kialakíthatók,

- a födém acéligénye viszonylag magas (80-120 N/m2).

Boltozatok

A boltozatok íves felületű térlefedő szerkezetek, amelyeket a XIX.század közepéig széles körben
alkalmaztak. A boltozatok és kupolák önállóan is alkalmasak téralkotásra, akár csarnok jellegű
építmények kialakítására is. A korszerű síkfödémek megjelenése előtt a faanyagú födémek mellett a
boltozatokat alkalmazták széles körben térlefedő szerkezetként és közbenső födémek szerkezetei is
gyakran boltozott kialakításúak voltak. Az acélgerendás födémek mezőkitöltésére sokáig alkalmazták
még a lapos donga jellegű poroszsüveg boltozatot.

Mivel épületállományunk jelentős részében találunk boltozatokat és az épületrekonstrukciós munkák

során közvetlen kapcsolatba is kerülhetünk boltozatokkal kapcsolatos épületszerkezeti problémákkal,
nem hiányohatnak az épületszerkezettanból a boltozatok alapismeretei sem.

A boltozati formák származtatása:

A boltozatok alakját íves felületekből származtatjuk. Hengerfelületből származnak: a dongaboltozat,

ebből pedig a kolostorboltozat, teknőboltozat, valamint a római és román keresztboltozat (155.
ábra). Gömb- ill. forgásfelületből származnak: a kupolaboltozat, csehboltozat és csehsüveg boltozat

Alapfogalmak:

Vezérgörbe: az a görbe vonal, amelynek mozgásából származik a boltozati felület.

Boltozati mező: a boltozatos építmény falakkal vagy boltövekkel határolt része.

Boltsüveg, vaknegyed: a dongaboltozatot függőleges átlós síkokkal való metszése után kialakuló
boltozati mezők.

Záradékvonal: a boltozati ív (vezérgörbe) legmagasabb pontján a boltozat tengelyvonalával

párhuzamosan futó vonal.

Intradosz: a boltozat belső (alsó) felülete.

Extradosz: a boltozat külső (felső) felülete.

A boltozatokat tömör téglából vagy megfelelő szilárdságú terméskő elemekből falazták.

a szükséges nyílások kialakításához a zárt felületű boltozatok (pl. donga-, kolostor- vagy
teknőboltozatok) áttörését fiókboltozatokkal oldották meg. A fiókboltozatok szerkezetét és
falazásmódját mutatjuk be a 158. ábrán.

Födémszerkezet kialakítására a leggyakrabban a dongaboltozatot alkalmazták (főleg

pincefödémeknél). A poroszsüveg boltozatot ilyenkor gyámfalakkal vagy haránt boltövekkel
támasztották meg.

Szakági tervező (statikus) bevonás szükséges, minden esetben amikor a tartószerkezetet érinti a
változtatás. Valamint amikor új teherhordó szerkezet kerül kialakításra.
Tetőtér beépítés:

Az utóbbi évtizedekben vált egyre kívánatosabb lakásformává a tetőtéri lakás, részint mert
építészetileg is vonzó feladat a tetőtér beépítése, részint mert igen nagy térben minden kényelmet
nyújtani tud ez a lakásforma. Kezdetben esztétikai szempontok mellett természetesen a szükség
játszotta a legnagyobb szerepet. Mivel a városokban és már az elővárosokban is az önálló
házingatlanok vagy nagyon drágák, vagy nagyon kicsik, viszont egyre élénkebb az érdeklődés a
nagyobb lakófelületek iránt, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet játszik a gazdaságosság kérdése is,
kézenfekvő megoldásnak tűnt a padlásterek beépítése. Családi vagy ikerházban különösen magától
értetődik, hogy a padlásteret építetjük be, ha nagyobbítani akarjuk a lakófelületet, ami által egyúttal
páratlan szépségű, sajátos hangulatú lakás tulajdonosai leszünk. De önálló ingatlanként is
vásárolhatunk üres padlásteret, amelyet aztán sokkal egyszerűbb önálló lakássá kiépíteni. Akár
kétszintessé is alakíthatjuk, a kétszintes lakás nyújtotta összes komforttal együtt. Így – képletesen
szólva– valóságos házat építhetünk a házra.

Milyen padlások alkalmasak?

Azok, akik szeretnék padlásterüket lakhatóvá átalakítani, legelőször azzal a kérdéssel találkoznak,
vajon a tető szerkezetét, illetve a tetőszerkezet hajlását gazdaságosan át lehet-e alakítani?
Egyáltalán, mely szerkezetek és hajlások alkalmasak az átalakításra?

Némi egyszerű számvetés kell csak ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokkal tisztában legyünk.
Hasonlítsuk össze az ábrázolt szelemenes tetőszerkezetet (1) az alatta lévő szarufás tetőszerkezettel
(2). Világossá válik: a szelemenes tetőszerkezet középső szárfái (oszlopai) a kialakítandó tetőterünk
belső helyiségeiben a tervezést akadályozhatják, így hát a szarufás tetőszerkezet padlásterek
beépítésére sokkal alkalmasabb. Természetesen egy tapasztalt tervező ezeket a szárfákat is bele
tudja vonni a padlástéri lakás tervébe, azonban a valóban ésszerű tervet mégiscsak akadályozhatják,
vagyis el kell őket távolítani, és azt a teherhordó szerepet, amelyet eddig elláttak, szerkezeti
átalakításokkal kel biztosítani.

A legalsó ábrán (3) egy torokgerendás tetőszerkezetet láthatunk. A torokgerenda, amely a

mennyezettartó gerendával párhuzamosan fut, a padlástér megfelelő nagysága esetén azt a
lehetőséget is felkínálja a tervezőnek, hogy maga a torokgerenda is további padlózatként szolgáljon
egy kétszintes padlástér vagy lakás kialakításához.
A tetőformák

Az, hogy egy padlástér alkalmas-e tetőtér-beépítésre, a tetőszerkezet formájától, alakjától is függ.
Ahhoz, hogy eldöntsük, melyik tetőszerkezeti forma a legkedvezőbb, vessünk egy pillantást a 4.
ábrára.

A nyeregtetőnek megvan az az előnye, hogy két egyenes oromfalazatból áll, így felkínálja azt a
lehetőséget is, hogy a teljes tetőszerkezet megemelésével, azaz egy úgynevezett térdfalas
tetőszerkezet kialakításával a padlástér lakhatófelületét lényegesen megnagyobbítsuk.

A kontyos tetőszerkezet legnagyobb hátrányát a négy élgerinc és az azok által határolt alapterület
jelenti, habár a magasság még így is elegendő marad. A padlásterek beépítéséhez az ideális
tetőszerkezeti hajlásszög 35-55° között van.

Néhány fontosabb előírás, amelyek figyelmen kívül hagyása később akadályozhatja a

munkafolyamatot:
 - Egy tetőtéri helyiségben az alapterület kétharmadában a belső magasságnak minimum 2,40
m-nek kell lennie.
- Az ablakfelületeknek, amelyek a tetőtéri lakóhelyiségeket bevilágítják, legalább a tetőtéri
alapterület egytizedének kell lenniük.
- A tetőtéri feljárónak családi vagy ikerházak esetében legalább 80 cm szélesnek (a két oldalon
futó korlát között) kell lennie, többlakásos házak esetében ez a szélesség legalább 100 cm.
- A padlástér beépítésénél figyelembe kell venni a környező vidék sajátosságát és
jellegzetességét, kialakításának illeszkednie kell az ott élő közösséghez. Olykor ezeket is
rendeletileg szabályozzák.

Tetőtér-beépítés, tetőszigetelés

A tetőtéri lakásoknak kényelmeseknek kell lenniük. Az egyik legfontosabb előfeltétele a

kényelemnek, hogy a tetőtérben kialakítandó helyiségeket megfelelően szigeteljük. Az építési
szerkezeti elemek rétegeinek rossz építésfizikai sorrendje nagy károkat okozhat, amelyek orvoslása
igen költséges mulatság. Alapvetően – mondhatnánk leegyszerűsítve – két dolognak kell eleget
tennie a kiépített tetőtérnek: egyrészt meg kell akadályoznia, hogy kívülről vagy belülről a nedvesség
a tetőszerkezetbe hatoljon, másrészt pedig biztosítania kell, hogy adott esetben a mégis beszivárgott
nedvesség elvezetődjék, anélkül, hogy nagy károk keletkeznének.

Könnyen alakítható belső terek: anyagok és rendszerek

A munkálatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy üres padlásteret kényelmes lakássá alakítsunk
át, az utóbbi évtizedekben lényegesen könnyebbé váltak. Egyrészt az anyagok, mint például a gipsz
építőtáblák kezelhetősége miatt, másrészt a szerkezeti megoldások miatt is: ilyenek például a
fémoszlopos válaszfalak vagy az előfalak felszerelése.

Építési anyagként beváltak a gipsz építési táblák, a fa és műfa anyagok, a sejtbeton és a csempék. A
gipsz építési táblák gipszkartonként és gipszszálas táblaként, a tető belső oldalának, a falaknak
burkolására szolgálnak. Ezek fő összetevője, a gipsz klímaszabályozóként is működik, mivel a
felesleges nedvességet a helyiségek légteréből magába szívja, és szükség esetén kiengedi azt
magából. A fa is hasonlóképpen használható. Szelvényfalaként vagy falburkolatként a mennyezet és a
falak befedésére szolgál; akár még deszkázat vagy parketta formájában is szóba jöhet. A belső falakat
és térelválasztókat is fapallókból készíthetjük el.

A sejtbetont felhasználhatjuk a tetőtérben térelválasztónak, belső falnak, nyerhetünk vele egy

második padlósíkot, például a fürdőszobában, vagy a fürdőkád burkolófalként jöhet szóba, de
felhasználhatjuk egyes bútorokhoz is, például a konyhában.

A kőlapok és csempék elsőrangú alapanyagok. Higiénikusak, és ráadásul – mivel könnyű azokat ápolni
és karbantartani – nem csak a konyhában és a fürdőszobában használhatjuk fel őket, hanem akár a
padlózat burkolata is készülhet belőlük, még a nappaliban is. Bár persze óvintézkedéseket azért kell
tennünk, hogy az aljzat meg ne ereszkedjen. Nagyméretű kőlapok használata ugyanakkor fából
készült mennyezeten nem ajánlatos.

Ha fürdőszobát és WC-t kell építenünk: igencsak praktikus megoldásként kínálkozik, hogy az előfal
szerelések technikájával teljes szerelvényfalakat lehet építeni. A szerelvényfalakat beburkoljuk, majd
csempézzük, ahogyan a valódi falat is. Kialakításukban alig adódhatnak problémák, éppen
ellenkezőleg, ügyes rakfelületet kínálnak, és a helyiséget kellemesen tagolják.
Mivel a legtöbb bemutatott anyag könnyen megmunkálható, így a barkácsolóknak tág terep
kínálkozik a munkára: a padló kialakításának munkálataitól kezdve, a belső falak felépítésén át, a
falak és a tető alsó oldalának beburkolásáig.

Természetes fény útja a tetőtérbe

Milyen tulajdonságokkal kell a tetősíkban lévő ablakoknak rendelkezniük, hogy a lakás használója
elégedett legyen? Az elvárások, amelyeket a felhasználás diktál, szinte maguktól összeállnak: a
világosság az első követelmény, de legyen meg az a lehetőség is, hogy verőfényes nyári napokon az
ablak a fényeket tompítsa, enyhítse a napsugárzást. Továbbá legyen egyszerűen kezelhető és
tisztítható. Megfelelően levegőztessen, biztonságosan beépíthető legyen, s mindez persze
elfogadható áron.

Tetőoldali padlászug:

A padlástérben a fedélhajlás alatt az eresznél lévő tér. A tető átalakításakor gyakran leválasztják a
padlászugot, és egy térdfalat alakítanak ki. A tetőoldalt rakodófelületként lehet kihasználni. Ez
alkalmas lehet beépített bútorokhoz is: vagy ajtókkal és fapadlóval, vagy egy egyenes, kihúzható
esetleg a tengelye körül kifordítható félköríves fiókmegoldással.

Gerendafej:

Favázas építmények esetében a külső fal felett kinyúló, gyakran díszített végződése a mennyezettartó
gerendáknak.

Megvilágítás:

Az építésügyi szabályzat meghatározza, a tetőterek megvilágításakor az ablakok legkisebb felületét,

amely leggyakrabban a szoba területének az egytizede, ill. egy nyolcada.

Tetőkibúvó:

Ez egy tetőre kivezető nyílás a kéményseprő, a tetőfedő számára.

Profilos, csúszásmentes felülettel és biztonsági nyíláskitámasztóval készül el, amely megakadályozza,

hogy a nyitott ablakszárny becsapódjon. A teljesen átalakított tetőszerkezethez speciális tetőkibúvót
lehet venni.

Tetőbevágás:

A tetőtéri lakások értékét nagyban növelik a tetőteraszok és a tetőlodzsák, ezenkívül lehetővé teszik,
hogy a szabadban éljünk. Ehhez azonban meg kell nyitnunk a tetőt. Ha az eresz felől nyitjuk meg,
akkor tetőbevágásról beszélünk, ha csupán kivágjuk a tető felületét, akkor tetőkivágásról beszélünk.
Tetőformák:

Az, hogy a tetőnk alkalmas-e az átépítésre, az attól is függ, hogy milyen a tető formája, függ a tető
hajlásszögétől és a tetőszerkezettől. A tetőformák közül a nyeregtető, a kontytető és a csonkakonty-
tető a legalkalmasabb. Egy főfali térdfal felhúzásával a nyeregtetőt, a kontytetőt és a sátortetőt úgy
lehet átalakítani, hogy a kihasználható magasság ezáltal megnövekszik.

Álló tetőablak:

A tetőtér egyik megvilágítási formája a tetősík ablakok, az oromfali ablak és az üvegezett tetőteraszok
mellett az álló tetőablak lehet. Ezeket gyakorta a műemlékvédelmi előírások is szabályozzák.

Tetőlécezés:

A fenyő anyagból készült tetőlécezésre – általában 2,4x4,8 cm eresztmetszetű

– kerülnek a tetőcserepek vagy a betoncserepek. A különbség az ellenlécezés és a tetőlécezés között:

a tetőlécezés párhuzamosan fut a taréjszelemennel

és az eresszel, azaz éppen derékszögben a szarufákra.

A tető hajlásszöge:

a tetőforma és a tetőszerkezet mellett a tető hajlásszöge is meghatározhatja, hogy a tető alkalmas-e

a beépítésre. A 35-55 fok közötti tetőhajlásszög a legalkalmasabb erre.

Szarufák:

A tartó fagerendák az eresztől a csúcsig.

Térdfal:

A különféle építőanyagokból készült többé vagy kevésbé magas falazás, így a fedélelhajlás
alacsonyabb helyeit – egészen a tetőoldalakig – a használható területekről leválaszthatjuk.

Taréjszelemen:

A fedélelhajlások felső csatlakozása, ahol mindkét tetőfelület egymásba fut. A kúpcserepeket vagy
úgy alakítják ki, hogy egyben a hátsó kiszellőztetés feladatát is ellássák, vagy aláhabarcsolnak.

Formacserepek:
Cserép- vagy betoncserép elemek a tetőfedés járulékos tartozékai: antennák tetőn való
átvezetéséhez, hófogók kialakításához, szellőztetőcserepekhez, szellőztetőcsövekhez, speciális
hullámcserepekhez, a taréjszelemenhez, vagy az oromélhez használjuk fel azokat.

Élgerinc:

A két tetőfelület metszésvonala, például a kontytetőnél, a csonkakonty-tetőnél vagy a sátortetőnél.

Torokgerendás tetőszerkezet:

A nagyobb szarufák esetén a fedélszéket torokgerendákkal (D) kötik össze. A taréjszelemennel

keletkező háromszög alakú teret gyakran ugyancsak beépítik, és ott például hálószobát alakítanak ki.
Szelemenes tetőszerkezet, szaruállásos tetőszerkezet.

Szelemenes tetőszerkezet:

A szelemenes tetőszerkezet a legegyszerűbb formája a fedélszéknek. A taréjszelemen (C) az

oromfalakon fekszik. A nagyobb távolságokat oszlopokkal hidalják át. A tetőterek kihasználhatósága
azáltal behatárolt, hogy egy ügyes tervező mennyire tudja ezeket az egyszerű oszlopokat, amelyeken
a fedélszék ül, kicserélni, eltávolítani, lerövidíteni, stb. Az is lehetséges, hogy mint kialakítási elemet
szabadon meghagyják azokat a szoba belsejében. Torokgerendás tetőszerkezet. szaruállásos
tetőszerkezet.

Hangszigetelés:

A hangszigetelés utólagos felújítása, a lépéshang-gátlástól eltekintve, szakember feladata. Minden

hibás beavatkozás a terhelhetőség rovására mehet. Itt rossz helyen takarékoskodnánk.

Szaruállásos tetőszerkezet:

A 40 foknál nem meredekebb tetőhajlásszögnél leggyakoribb szaruállásos kivitelezés. Mivel a

szarufákat sem oszlopok, sem támaszdúcok nem támasztják meg, azokat erősebbre kell méretezni,
mint a többi tetőforma esetén. Jól kihasználható tér. Szelemenes tetőszerkezet, torokgerendás
tetőszerkezet.

Eresz:

A tető alsó lezárója az esőcsatornával, a levegőztető nyílásokkal, a madárráccsal, hogy a madarak

berepülését megakadályozza.
Lépéshang-gátlás:

A tetőtér átalakításakor ajánlatos hangszigetelő intézkedéseket tenni. A lépéshang keletkezését és

elvezetését megakadályozhatjuk a padlózat legfelső burkolatának bevonásával, például
padlóburkolásokkal. A padlóburkolat és a mennyezettartó gerenda közé, valamint a födémgerenda és
a fal közé lépéshang-gátló anyagot teszünk. Így hangelvezetés alakul ki. A puha szőnyegpadló,
legfelsőbb burkolatként, javítja a lépéshang-gátlást. Vigyázat: a táblákat nem szabad a
födémszerkezetre rácsavarozni. Ez hangvezetést okoz. Az úszó burkolat száraz feltöltésre is jó.

Páraelvezető alátétfedés:

Speciális műanyag felületek, amelyeket általában a szarufákra helyeznek el, az ellenlécezés alá.
Utólagos elhelyezés is lehetséges, például a szarufák oldalára rögzített két léccel úgy, hogy a felület a
szarufák között legyen kifeszítve. A páraelvezető alátétfedés porhó és eső elleni védelmül is szolgál.
Általában hátsós kiszellőztetéssel kell ellátni.

Inspiráció:
Galériák: lsd. 10/b tétel