Cantor tétele

vázlat

1 Cantor tétele

Fölelevenítjük a Cantor-tétel néhány bizonyításait.

1.1 Számosságok összehasonlítása. Cantor tétele

 

Tetszőleges halmaz esetén jelöli összes részhalmazának halmazát; ezt a halmazt

 
hatványhalmazának nevezzük. Világos, hogy pontosan akkor, ha . Felele-

  
     
venítünk néhány, függvényekkel kapcsolatos alapvető definíciót. Legyen / függ-


  !

     " #$ %
vény; azt mondjuk, hogy injektív, ha tetszőleges esetén ,

 &'#
azaz ; szürjektív, ha minden esetén van olyan , amelyre

Legyenek ( és ) halmazok. Azt mondjuk, hogy az és az

halmaz egyenlő számosságú,
; és bijektív, ha injektív és szürjektív.

bijekció. Azt mondjuk, hogy
-nek legalább annyi eleme van, mint
-nek (vagy
számossága nem kisebb számosságánál), ha
ha létezik /

(i) létezik
injekció; vagy/

(ii) létezik
szürjekció
/

Érdemes megjegyezni, hogy míg (i)-ből „minden további nélkül” következik (ii), addig (ii)

*
+ 

alapján általában csak a kiválasztási axióma segítségével lehet belátni, hogy (i) is fennáll.
Ha ugyanis létezik / injekció, akkor értelmezhetünk egy / függvényt
a következőképpen: , *.-&/  0 1325476
ha
+  &
illetve
8 39 254
8
ha
+
* 
* - / ;: =<>?

ahol az halmaz tetszőleges eleme. Könnyen belátható, hogy ekkor szürjektív leképe-

 
zés. Ha pedig a / függvény szürjekció, akkor a halmaz egyet-
len
a : * - / ;: =<><;@BA!C
eleme esetén sem üres, így minden esetén kiválaszthatunk belőle egy elemet;
halmazrendszer tetszőleges kiválasztási függvénye így / injekció

lesz. 1

Azt mondjuk, hogy -nek több eleme van, mint -nek ( számossága határozottan
nagyobb, mint -é), ha -nek legalább annyi eleme van, mint -nek, de a két halmaz nem
egyenlő számosságú, azaz ha

(i) létezik /
injekció, de nem létezik /
szürjekció; vagy

(ii) létezik
/ szürjeció, de nem létezik
/ injekció.

DFEHG I I J E I 5D SBTUNWVYX[G Z
1
A kiválasztási axióma egyik ekvivalens megfogalmazása éppenséggel úgy szól, hogy minden szürjek-

KML J DN J N KPOQOR3K D \K L I O

ciónak létezik balinverze, azaz tetszőleges / szürjekció esetén létezik olyan /

I X D7SBTUNWVYX[Z O
függvény, amelyre teljesül, hogy tetszőleges esetén . Ha szürjektív, akkor a
halmaz egyetlen eleme esetén sem üres, a függvényt tehát úgy „adhatjuk meg”, hogy minden
elemnek megfeleltetjük a halmaz egy (kiválasztott ) elemét.
Véges halmazok esetén a meghatározás megfelel az intuíciónknak: ebben az esetben egy

halmaz pontosan akkor határozottan nagyobb számosságú egy másiknál, ha „több eleme
van”. Ha elemeinek száma , akkor elemeinek száma (mint az teljes indukcióval kön-



:<
nyen igazolható) , és (mint az teljes indukcióval könnyen igazolható) tetszőleges esetén


. Ha üres, akkor a hatványhalmaznak (azaz a  halmaznak) határozottan több
eleme van, mint -nek (lévén az előbbinek pontosan egy eleme van, utóbbinak viszont egy


sincs), de ekkor a definíció alkalmazása kissé nehézkes. A következőkben pontosan emiatt
mindig feltesszük, hogy  .

/  
:<
 

Bármely halmaz esetén a halmaz, valamint az függvények halmaza

 :< 
egyenlő számosságú: tetszőleges halmaz ugyanis („kölcsönösen”) egyértelműen meg-
határozza azt az
 /  
függvényt (az halmaz -re vonatkozó karakterisztikus
függvényét), amelynek hozzárendelési szabálya:
,
 ha    6 és

   .   ha  9 



: <
Könnyen belátható, hogy tetszőleges halmaz esetén injekció és

/ /
szürjekció is létezik: az elsőre egyszerű példa az 
függvény, a másodikra pedig


/
az a  / függvény, amelynek hozzárendelési szabálya:
,
   & 8  ha   :  <Y6 minden más esetben pedig
8
8
ahol az halmaz egy tetszőleges eleme (megegyeztünk, hogy nemüres halmazokról bes-
zélünk, így ilyen létezik).
A fenti függvények alapján nyilvánvaló, hogy a

halmaznak legalább annyi eleme, mint

az halmaznak. Cantor tétele szerint ez csupán a fele igazság: tetszőleges halmaz esetén
számossága határozottan nagyobb, mint számossága, vagyis

*
függvény
 3
$ *
 
I. nem létezik / szürjekció, azaz tetszőleges esetén /
van olyan , amelyhez nem létezik olyan  , amellyel ; illetve

II. nem létezik
injekció, azaz tetszőleges + 

vannak olyan  /  \
halmazok, amelyekre +   / &+     .
/ függvény esetén /

+ 
tetszőleges függvény; belátjuk, hogy + nem injektív. Értelmezzünk egy

Az I. állítás alapján viszonylag könnyen megkaphatjuk a II. állítás egy bizonyítását. Legyen


függvényt a következőképpen:
/
 /

, +  & 76 illetve


 &   haha nincs olyan  3
 amellyel +   &

Ha az I. állítás igaz, akkor nem szürjektív, létezik tehát olyan  
, amelyre teljesül,


hogy tetszőleges   esetén   


  . Legyen  +    , mi lehet vajon     ? Nyilván
nem lehet  ; de nem lehet sem, ez ugyanis csak akkor lehetséges, ha nincs olyan  
,
amellyel +    
   , pedig van: a  . Eszerint tehát     egy  -től és -től is különböző  ,
ez pedig – újfent definíciója alapján – csak úgy lehet, ha  +    , ezzel pedig beláttuk,
hogy + nem injektív (hiszen +   .+    , holott     ).

2
1.2 Néhány „klasszikus” bizonyítás

A most bemutatandó bizonyítások egytől egyig formalizálhatók a halmazelmélet klasszikus

(és a klasszikus elsőrendű logikán alapuló) elméleteiben, több közülük – de nem mind! – a
matematikai folklór része.

* 
*
Az I. állítás legismertebb bizonyítása a Russell-paradoxon gondolatmenetét követi. Legyen

* 
tehát / tetszőleges függvény; megmutatjuk, hogy szürjektivitásának felte-

  *  
vésével ellentmondásra jutunk. Ha szürjektív, akkor az halmaz tetszőleges részhal-
mazához létezik olyan  , amellyel  . Tekintsük a következő halmazt:


 : 1  9 *  < 
halmaz nyilván részhalmaza -nek, ha tehát * szürjektív (lenne), akkor lenne olyan


  , amellyel   *    . Ekkor azonban       9
, ami elfogadhatatlan.
Az

:  
< függvények halmazát :  
< C ; legyen
Az I. állítás második, az elsővel közeli rokonságban álló bizonyítását a bevezetésben em-

:  
< C tetszőleges függvény; megmutatjuk, hogy * szürjektivitásának feltevésé-
lített példa alapján kapjuk. Jelölje az /

* /

vel is ellentmondásra jutunk. Legyen ugyanis   / :  

< az a függvény, amelynek
  .
 *     
hozzárendelési szabálya:

C
Világos, hogy   :  
< ; ha tehát * szürjektív, akkor van olyan 8  , amellyel *  8 =  .
Ekkor azonban   8 = 
 *  8   8 =
   8     8  alapján ellentmondásra jutunk.
A II. állítás első bizonyításához legyen + 

nunk, hogy + nem injektív. Tekintsük a következő halmazt:
/ tetszőleges függvény; azt kell belát-

 : $  létezik  3
 amelyre teljesül, hogy +   . és 9  <

Legyen  +   . Mivel ha  9 , akkor  , így  . Van tehát olyan  
,

amelyre teljesül, hogy +   .   és

 9  . Eszerint tehát +   &+ 
 , és már csak arra kell
rámutatnunk, hogy nyilván    (elvégre  az egyiknek eleme, a másiknak pedig nem).

gondolatmenetét követi. Legyen megint + 

A II. állítás második bizonyítása (Boolos) a jólrendezési tétel Zermelo-féle első bizonyításának
/ tetszőleges függvény.

halmaz elemein értelmezett 2 relációt (reflexív) jólrendezésnek nevezzük, ha 2 reflexív,

A bizonyításhoz szükségünk lesz néhány, relációkkal kapcsolatos alapvető fogalomra. Az

antiszimmetrikus és tranzitív, továbbá az  :    létezik   amellyel  2  vagy  27 <

halmaz (az 2 reláció tere) minden nemüres részhalmazának van 2 szerinti „legkisebb” eleme,
azaz tetszőleges       esetén van olyan   , amelyre teljesül, hogy minden
  esetén 72  . Ha 2 az halmazon értelemezett jólrendezés, akkor az   által
meghatározott szigorú 2 -kezdőszeletnek nevezzük az  2   :       és  27 < halmazt.
Rátérünk a beharangozott bizonyításra. Nevezzük az 2 relációt + szerint számláltnak, ha
2 az halmazon értelmezett jólrendezés, továbbá tetszőleges   esetén +  2  . . Ilyen
tulajdonságú például az az  2  reláció, amelyre  : +   < . Legyen 2  az -n értelmezett,
+ szerint számlált relációk uniója; ekkor könnyen belátható, hogy  2  maga is + szerint
számlált reláció. Legyen    ; nyilván  
; legyen   +  M . Mivel  2  a legbővebb

+ szerint számlált reláció, azért % ; máskülönben az 2   :U "   2  vagy    <

egy  2  -nál bővebb, mindazonáltal szintén + szerint számlált reláció lenne. Legyen végül
   2  . Világos, hogy     és    . Ezen felül – 2  definíciója alapján – fennáll
+  &  is, + tehát nem lehet injektív.
3
1.3 A „hiperjátékos” bizonyítás

William Zwicker brit matematikus találta ki a nevezetes „hiperjáték-paradoxont”. A para-

doxon a következő. Nevezzük normálnak azokat a kétszemélyes játékokat, amelyekben a
játékosok felváltva „lépnek”, és amelyek véges számú lépés után az egyik játékos győzelmé-
vel érnek véget. A hiperjáték az a játék, amelynek első lépésében az első játékos megnevez
egy normál játékot, és innentől kezdve ezt a normál játékot játsszák: a második lépésben a
második játékos megteszi a szóban forgó normál játék első lépését, stb. A kérdés mármost
a következő: normál játék-e a hiperjáték? Ha normál játék, akkor elképzelhető a következő
izgalmas parti. Az első lépésben az első játékos azt mondja: játsszunk hiperjátékot! A má-
sodik – akinek ezen a ponton egy normál játékot kell megneveznie – azt indítványozza:
játsszunk hiperjátékot! Most az első játékoson a sor, hogy megnevezzen egy normál játékot,
a feltevés szerint tehát azt is javasolhatja: játsszunk hiperjátékot! A parti tehát meglehet,
végtelen (és végtelenül unalmas) lesz. Ha tehát a hiperjáték normál játék, akkor nem normál
játék. Ha viszont a hiperjáték nem normál játék, akkor egy hiperjátékparti első lépésében a
hiperjáték nem nevezhető meg. Ekkor azonban – mivel az első lépésben megnevezett (való-
ban) normál játék véges számú lépés után véget ér – véges számú (eggyel több) lépés után
véget és a hiperjátékparti is. Ha tehát a hiperjáték nem normál, akkor normál.

(
A gondolatmenet a Cantor-tétel I. állításának érdekes bizonyításává transzformálható. Lá-

" (
suk először az „intuitív motivációt”. Tekintsünk egy halmazt (gondoljunk „az összes le-

=(
(  
hetséges játék összes állásának halmazára”). Legyen adott egy / függvény

  /  
(amely – „mondjuk” – minden eleméhez az után következő lehetséges állások halma-
zát rendeli). Nevezzük az „állást” normálnak, ha nem létezik olyan végtelen       
/   
, és a sorozat tetszőleges
tagjára teljesül, hogy
  !   - / 
sorozat, amelyeknek első eleme

 
 
. Jelöljük a normál állások halmazát -nel. Mivel minden normál állást felfo-
  
ghatunk egy normál játék nyitóállásaként, azt a állást, amelyre , a hiperjáték

nyitóállásnak feleltethetjük meg. Egy ilyen létezése azonban súlyos problémákat vet fel.
*
*
 
Legyen / függvény; belátjuk, hogy nem lehet szürjektív. Az halmaz tets-

 /  [  
zőleges eleme esetén nevezzük -láncnak az olyan, -beli (nem feltétlenül különböző)
elemekből álló, véges vagy végtelen (esetleg egyelemű)        sorozatokat, amelye-
/   
, és a sorozat tetszőleges
tagjára telesül, hogy
   *   - / 
 
knek első eleme .
Nevezzük az halmaz egy elemét normálnak, ha minden -lánc véges hosszúságú (az


* 8  ' 8*    *  &
egyelemű láncok is véges hosszúságúak!). Jelölje az halmaz normál elemeinek halmazát.
 
Világos, hogy . Ha szürjektív, akkor egyrészt van olyan , amellyel ,

8
másrészt nem üres. Ez utóbbi igazolásához legyen olyan, hogy
8  ; ekkor

* 8 
-lánc mindössze egy létezik: az, amelyiknek egyetlen eleme (a második elemnek ugyanis a
halmaz elemének kellene lennie). Ha most nem lenne normál, akkor létezne végtelen

-lánc, ennek azonban rögtön a második eleme – jelöljük ezt  -mel – az eleme, az pedig,

hogy létezik végtelen  -lánc (márpedig esetünkben létezik), ellentmond
  
definíciójának.

*
Az szám tehát normál. Ha viszont normál, akkor    végtelen -lánc, azaz: ha

*
normál, akkor nem az. Az ellentmondás magját azzal a feltevéssel vetettük el, hogy
szürjektív – tehát nem lehet szürjektív.

1.4 A Brouwer-féle érvelés

Luitzen Jan Egbertus Brouwer, az intuicionizmus atyja a Cantor-tétel egy speciális esetét
érdekes, az intuicionista matematikafelfogás alapvető vonásaira rámutató gondolatmenet-
tel („bizonyítással”) támasztotta alá. Ebben a pontban – kissé leegyszerűsítve – Brouwer

4
bizonyítását mutatjuk be.
Mint említettük, tetszőleges halmaz esetén a hatványhalmaz és az
/
 :<
: <
függvények halmaza egyenlő számosságú. Tekintsük most azt a speciális esetet, amikor


:< :  <

az halmaz a természetes számok halmaza (vagyis az  
   halmaz). Ekkor az

 
/
 függvények a végtelen 
-sorozatok; az ilyen sorozatok halmazát  
, az
sorozat -edik tagját – eddigi jelöléseinkkel összhangban – jelöli (ne felejtsük el, hogy
a sorozatnak  -dik tagja is van).


Cantor tételének a következő speciális esetéről lesz szó: az :  
< halmaz számossága határo-
zottan nagyobb, mint az

halmaz számossága. A tétel bizonyításához
elegendő belátni,
hogy nem létezik :  
< injekció, azaz: tetszőleges + [ :  
<
/ függvény /

esetén vannak olyan különböző :  

< függvények, amelyekhez * ugyanazt az  
/ 
számot rendeli.
A bizonyítás alapgondolata az intuicionista matematika központi feltevéséből származik: es-
zerint amikor egy matematikai objektumot véglegesen meghatározunk (vagyis nem csupán
azt mondjuk meg, hogy milyen eljárással lehet „egyre pontosabban” megadni), akkor a pro-
cesszusnak véges számú lépésben véget kell érnie. Esetünkben ennek precíz megfogalmazása
a nevezetes Brouwer-féle folytonossági elv (speciális esete): ha van egy eljárásunk, amely
tetszőleges végtelen 
-sorozathoz egyértelműen hozzárendel egy természetes számot, ak-
 
kor minden sorozat esetén az -hez rendelendő szám meghatározásához az sorozatnak 
csupán véges számú elemét vehetjük figyelembe (ha ugyanis a sorozat végtelen sok elemét
figyelembe kellene vennünk, akkor az eljárás elhúzódna).
Ha tehát + [:  <

 
/ függvény, akkor – intuicionista szemszögből – olyan eljárás, +
amely minden 
-sorozathoz egy természetes számot rendel, és hogy melyik az a szám,

+    0  0   
annak a sorozat első valahány eleme után már ki kell derülnie. Ha tehát egy sorozat,

szám meghatározásához csupán az 


+
akkor van olyan szám, hogy a
  
számokra van szükség. Ekkor azonban a függvény minden olyan sorozathoz, amelynek 
 
 
+
első tagja megegyezik első tagjával (végtelen sok ilyen sorozat van!) ugyanezt a
számot fogja rendelni – tehát nem injektív.

2 Gödel nemteljességi tétele és Cantor tétele

Gödel nemteljességi tételének klasszikus, diagonalizáción alapuló bizonyítása közeli ro-

konságban áll a Cantor-tétel bizonyításával. Ebben a pontban Smullyan nyomán egy ál-
talános diagonalizációs tételt mutatunk be, amelynek speciális eseteként az első nemtel-
jességi tétel és Cantor tétele egyaránt megkapható.
     (F
   
 
 ötösöket, ahol

 (  

Nevezzük Gödel–Cantor rendszernek az egy halmaz,
   /
 
 
, továbbá  . Azt mondjuk, hogy a függvény az
 8 (   8 ?
 8 ?   8  
rendszer általános diagonális függvénye, ha minden  halmazhoz van leglább egy

olyan , amelyre és amelyre  . Az általános tétel ezek
 
8  (     8    - /  M 8   $  
után a következő: ha az rendszer olyan diagonális függvénye, amelyre teljesül, hogy
minden  esetén  is fennáll, akkor tetszőleges  halmazhoz létezik

A bizonyítás egyszerű: mivel tetszőleges    esetén  -&/  M   , van olyan 8  ( ,
, hogy .

amellyel   8  
 és   8    8  - /  M . Ekkor azonban 8  - /  M    8   


miatt   8  
     8  $ is fennáll.


[A tételből az első nemteljességi tétel Tarski-féle bizonyítása kapható meg. Ebben az esetben

5



, és adott egy aritmetikai nyelv. A halmaz az nyelv kifejezései Gödel-számainak (




halmaza; a mondatok, az igaz mondatok Gödel-számainak halmaza;  az nyelven
kifejezhető számhalmazok halmaza.]

"
A Cantor-tétel (I. állításának) az általános diagonalizációs tételen alapuló bizonyítása a

! 

(      :       <

következőképpen megy. Tekintsünk egy / függvényt; legyen az a Gödel–



Cantor rendszer, amelyben

  !  
C
,  és .

> C    

 YC    
  
Világos, hogy az halmaz identikus függvénye megfelel a tételbeli -nek, így aztán

       
tetszőleges halmazhoz van olyan , amelyre , azaz

 . Ha most -nak az halmazt választjuk, akkor a szokásos módon 
ellentmondásra jutunk, az halmaz tehát nem eleme  -nek.

3 A Cantor-tétel Lawvere-féle általánosítása

Az általános Cantor–Lawvere tétel kimondásához és bizonyításához szükség van a ka-

tegóriaelmélet bizonyos alapfogalmaira, a tárgyalást ezek bemutatásával kezdjük.

3.1 A kategórialmélet alapfogalmai

 
Egy kategória objektumok és nyilak egy-egy összességéből áll, utóbbiak mindig két objek-

1   , vagy így:    . Minden objektumhoz léte-

tum között „haladnak”; ha az nyíl az objektumból indul és a  objektumba érkezik,

/  ) nyíl; ha pedig a + nyíl onnan indul,

azt vagy így jelöljük: / /

zik egy kitűntetett

[C 
ahova az  nyíl érkezik, például 
(vagy


   , akkor mindig létezik a + és  által meg-
/
/ /
/

határozott  +      (vagy 
  ) nyíl.
C -t az -hez tartozó identitásnak,
+   -et pedig + és  kompozíciójának nevezzük. Az identitás „hatástalan”, azaz tetszőleges
/ /


  esetén
    és + 
 + , a következő diagram tehát kommutatív:
  
/ /

/ 




4
  
 /

A kompozíció asszociatív: /  

/ / esetén *   +  .  *  +5  , tehát
 
a következő diagram is kommutatív:



4 

/
?? @@
?? @@
?? @@

4
?  @
 /

Az    nyíl mono, ha tetszőleges 

 4  nyilakra teljesül, hogy amennyiben
  +    * , úgy +  * . Azt, hogy   mono, így jelöljük: " 
/ /

  .
4  nyilak esetén amennyiben +   *   ,
/ / /

Az   nyíl epi, ha tetszőleges 


úgy +  * . Azt, hogy 
/
  epi, így jelöljük:     .
/
/
//

6
  
 
A „kiindulópontjukba érkező” / nyilakat endo nyilaknak nevezzük.

 +   
 és   + 

Az / nyíl izo, ha van olyan  / nyíl, amellyel
 , azaz
a

/

 /
/
@@ ??
@@ ??
@@ ??
@  ?


/

 
 
diagram kommutatív. Ha van / izo, akkor azt mondjuk, hogy és  izomorf
objektumok, jelölés:  .
Egy  objektum terminális, ha tetszőleges  objektum esetén pontosan egy  /
 nyíl
létezik; ha a kategóriában van terminális objektum, akkor általában
jelöli. Az


/
nyíl nyilván tetszőleges objektum esetén mono; az ilyen nyilakat az objektum „elemei-

 
nek” vagy „pontjainak” is nevezzük. Az
/ „pontot” az / endo fixpontjának
nevezzük, ha   .
 iniciális objektum, ha tetszőleges objektumhoz pontosan egy  /   nyíl létezik.

 
 
Bármely két terminális objektum és bármely két iniciális objektum izomorf.

 
  objektum és  4     
A objektum az o / nyilakkal az és  objektumok szorzata, ha tetszőleges
o / nyilak esetén létezik egyetlen / nyíl, amellyel
a

4  ~~
@@

 
 
~ @@
~~ @@
~~~  @
/

o

diagram kommutatív. -t általában   jelöli; az nyilat * és egyértelműen meg-



határozzák, így használhatjuk az   *  jeölést is. Egy 

  szorzat „elemei” ennek


megfelelően az  P  alakú nyilak, ahol

  és
  az  , illetve a  objektum / /

  és a 

nyilak szorzata az az egyetlen   

nyíl,
egy-egy „eleme”.

Az  / / /

 
    
amellyel a
o /

    

o

/


diagram kommutatív.
A
objektum az 


   nyilakkal az  és  objektumok összege, ha tetszőleges

 objektum és  4

/ o

 nyilak esetén létezik egyetlen

/ o

 nyíl, amellyel /
a

4 
 ~~
~? O _???
??

 


~~ ??
~~
/ o 

diagram kommutatív.
-t általában   jelöli.

7
A

objektumot az ev   
/  „kiértékeléssel” az  és  objektumok exponen-
      nyílhoz van


"
  
ciálisának nevezzük, amennyiben teljesül, hogy tetszőleges /

egyetlen   nyíl, amellyel a

 /
$ 
 GG
GG
GG


GG
 G#
 /
 ev

diagram kommutatív.
Az  

/  nyíl pontonként szürjektív, ha minden 
 nyílhoz van  -nek

   .
/

egy olyan
/ „pontja”, amelyre teljesül, hogy +

3.2 A halmazok kategóriája

Kategóriára alapvető példát a halmazok és függvények kategóriája szolgáltat. Lássuk, me-

lyek absztrakt fogalmaink – valamelyest – konkrétabb, halmazelméleti megfelelői. A Set

 

kategória objektumai halmazok, nyilai pedig függvények. A mono nyilak az injektív, az

 
epik a szürjektív függvények, pontosan akkor, ha és azonos számosságú halma-

M : <

  üres halmaz, terminátorai a szingletonok (amelyek

 
zok. Set iniciális objektuma az
közül általában
 a kitüntetett). Az
/ függvények az halmaz elemeinek 
:Y    <
/
feleltethetők meg. Az és objektumok szorzata a szokásos szorzat a megfelelő pro-

jekciókkal. Az / halmaz – ahogy a jelölés is sugallja – megteszi  exponen-
ciálisnak; ha    
  függvény, akkor az   ev /  kiértékelést a    


     

meg; ha  
tetszőleges    esetén !   =    .
hozzárendelési szabály határozza  , akkor / az a függvény, amelyre

3.3 A Cantor–Lawvere tétel


A kategóriát Descartes-féle zárt kategóriának nevezzük, ha tetszőleges két objektumnak
létezik a szorzata, az összege és az exponenciálisa is. Descartes-féle zárt kategóriában mindig
van terminális objektum.
  
3    
Tétel (Cantor–Lawvere). Legyen Descartes-féle zárt kategória, és pedig a

  
kategória objektumai. Ha az nyíl pontonként szürjektív, akkor minden
endo nyílnak van fixpontja. Megfordítva: ha létezik fixpont nélküli /  
endo, akkor tetszőleges objektum esetén egyetlen  / nyíl sem pontonként  
  /
szürjektív.
 
+
Bizonyítás. Ha és megfelel a feltételnek, pedig tetszőleges endo, akkor


értelmezhetünk egy nyilat a következőképpen:

 / / 
  / 


O

 


/


Azaz +1    

. A feltétel szerint van olyan      , azaz 
+
minden

 /    
 
esetén +       . A + nyíl definíciója szerint azonban +  1

/ , amellyel

8
  
  P
 tetszőleges
 /  esetén, így speciálisan +       
        +   
+            tehát  egy fixpontja.
 ,

4 . . . és a paradoxonok

A szerző ezen a szakaszon még dolgozik; amikor gondol valamire, akkor effélékre:

Minden „logikai” paradoxon alapja olyan gondolatmenet, amely vagy az első

nemteljességi tétel, vagy a Cantor-tétel bizonyításává transzformálható. [Be kell
vallani, hogy az „ -hazug” (Yablo) még kihívást jelent.] A transzformáció alapja


általában az, hogy egy határozatlan módon kiterjeszthető fogalom (Dummett) terje-
delmét sarkosan adottnak tekintjük.

A Richard-paradoxon (a Cantor-féle gondoltamenetnek a „definiálható valós számok”

halmazára való alkalmazása és Kleene (egyik) nemteljességi tételének ideológiai alapja)
a diagonális eljárás korlátaira mutat rá: abból, hogy nem létezik / szürjek-

ció, nem feltétlenül következik, hogy -nek „több” eleme van, mint -nek.