Professional Documents
Culture Documents
A Mondatok Osztályozása Szerkezetük Szerint: 1. A Mondategész És A Mondategység Fogalma
A Mondatok Osztályozása Szerkezetük Szerint: 1. A Mondategész És A Mondategység Fogalma
Mondat
Egyszerű Összetett
Tagolt Tagolatlan Szerves Szervetlen
Szerkesztett Szerkesztett Szerkesz- Alárendelő Mellérendelő
tetlen
Teljes Hiányos
A mondat akkor tagolt, ha e két pólus predikatív viszonyban áll egymással, azaz a mondatban
van alany és állítmány. Ebből az is következik, hogy a mondatot akkor tekintjük egyszerűnek,
ha benne egy alany-állítmány viszony van.
A tagolt, szerkesztetlen mondat lehetetlen. Ha mondat tagolt, akkor van alany és állítmány, s
ez már szintaktikai szerkesztettséget jelent.
3. A tagolatlan-szerkesztetlen mondatok
a) Az indulatszók mint mondatok
Az indulatszók hangteste megbonthatatlan, s ebben az egységben nincs sem alanyi, sem
állítmányi vonás, illetve ez az egyetlen elem komplex módon tartalmazza a kettő ötvözetét.
Ugyanakkor az indulatszók mondatként tagolt-szerkesztett mondattal egyenértékűen képesek
ellátni a mondat valamennyi funkcióját. Pl. Jaj! kifejezi a beszélő meglepődését, tájékoztatja a
környezetét erről és befolyásolja a környezet magatartását.
c) Az egyszavas megszólítások
Ezek kifejezik a beszélő szándékát a kapcsolatfelvételre, felhívják a hallgatót a kapcsolatban
való részvételre, s ábrázoló erejük is van, hiszen pontosan megjelölik, hogy kit kívánunk a
kommunikációs kapcsolatba bevonni. Érzelemkifejező funkcióra különösen alkalmasak, mert
érzékenyen tükrözik a beszélő és a hallgató egymáshoz való viszonyát. Pl. Jóska! Édesanyám!
Kisapám!
4. A tagolatlan-szerkesztett mondatok
E mondatok nem egyetlen szóból állnak, s a szavak között szintagmatikus (szószerkezeti)
kapcsolat van, de hiányzik belőlük a predikatív mag, s nem is egészíthetők ki e mondatok
alannyal és állítmánnyal.
6. A tagolt-szerkesztett-hiányos mondatok
A hiányos mondat igen bonyolult, sok fogalommal leírható jelenség. Elöljáróban
megjegyezzük, hogy a mondatban a szerkezeti hiány nem negatívum, hanem előny. A
szövegelőzmény vagy a szituáció vagy a közös ismeretek alapján tudatunkban automatikusan
kiegészülnek a mondatok a hiányzó elemekkel. Hiányos mondatok nélkül beszédünk
feleslegesen terjengős lenne.
7. A régensek és a vonzatok
Ha egy szótár számára meg akarjuk írni az üt igéről a szócikket, akkor nem elég megadni a
szó egyébként kiterjedt jelentésszerkezetét, hanem meg kell neveznünk azokat a
mondatrészeket is, amelyekkel az ige mondatot hoz létre, azaz vki üt vkit: tehát az üt ige
alannyal és tárggyal bővülve hoz létre mondatot. Ezeket az ige jelentéséből levezethető
bővítményeket vonzatoknak (latinul rektumoknak), az igét pedig régensnek, azaz vonzatadó
szónak nevezzük.
a) Egy régensnek 0, 1, 2, 3, nagyon ritkán 4 vonzata lehet. Vonzat pedig az alany, a tárgy és a
határozó lehet.
Másodszor azt állapíthatjuk meg, hogy egy régensnek több vonzatstruktúrája is lehet, s
minden vonzatstruktúra külön igét, önálló lexikai tételt is jelent egyúttal.
b) A vonzat tulajdonságai
Vonzatnak azt a bővítményt nevezzük, mely az ige jelentéséből vezethető le, így
többnyire közvetlenül az állítmánnyal tart fenn szoros szintagmatikus kapcsolatot.
A vonzatok megítélésének igen fontos szempontja az, hogy a vonzatok nem szó
szerinti jelentésükben szerepelnek egy mondatban. A János a hajón gondolkodik
mondatban a hajón lehet konkrét jelentésű helyhatározó, s ebben az esetben nem
vonzat, azaz az ige egyvonzatú: vki gondolkodik. Viszont a János a hajón gondolkodik
jelentheti azt is, hogy pl. János a hajó tervén gondolkodik: ebben az esetben már az
ige kétvonzatú (vki gondolkodik vmin), hiszen a határozó átvitt értelemben jelenik
meg. (Ilyen esetben nevezzük a határozót állandó vagy vonzathatározónak.)
8. A szabad határozók
Tekintsük a következő mondatot és annak ágrajzát:
A Hi T Hr Hh
Hogy hogyan kerülnek bizonyos mondatrészek ebbe a mondatba, már meg tudjuk
magyarázni, hiszen a vki vesz vmit vkinek igei vonzatszerkezet érthetővé teszi az alany, a tárgy
és a részeshatározó jelenlétét. De mi magyarázza az idő- és helyhatározó mondatbeli
megjelenését? A válasz erre az, hogy ezek a mondatrészek nem a szervesen az ige jelentését
képező vonzatok által magyarázhatók, hanem valójában a kommunikációból, a valóság
leírásából kerülnek be a mondatba a beszélő közlendőjének megfelelően. Az ilyen
mondatrészek mindig határozók, fogalmilag pedig a szabad határozó kifejezéssel nevezzük
meg őket.
A T Hh Hád Hi
jmi jb
A mondat a vki vkit bíz vkire vonzatszerkezetre épül, tehát az igei állítmány jelentéséből
levezethető az alany, a tárgy és az állandó határozó jelenléte. A mondatoknak azon részét,
mely az állítmány vonzatszerkezetéből vezethető le, propozíciónak (= állításnak) nevezzük.
(A nyelvészetben polgárjogot nyert még propozíció szinonimájaként a mondat minimális
szerkezete és a mondatstruktúra.) Lineárisan ábrázolva: A – T – Á – Hh.
A mondatban van még szabad határozóként egy (szerkezetes) hely- és egy időhatározó (xHh -
xHi), melyek a kommunikáció szintjéről kerültek be a mondatba. Ezek, tehát a szabad
határozók (xHh - xHi) és a propozíció (A – T – Á – Hh) együtt alkotják a
mondatkonstrukciót: A – T – xHh – Hád – Á – xHi.
Az egyszerű mondatoknak tehát leírható egy minimális szerkezete, propozíciója, egy olyan
szerkezet, amelyből már nem vehetünk el semmit anélkül, hogy hiányos mondatot ne
kapnánk.