LOGIKA

A gondolkodás és a beszéd formálisan helyes közvetítéseinek a tana. Valóság – elgondolás –

nyelv; nyelv rendszere – valóság
Arisztotelész: Organon c. műve
Fogalom
A lényegre vonatkozik, „valami micsoda”. A fogalmak struktúráját a porphürioszi fa is
mutatja.
Meghatározás: determináció
Fogalomalkotás: absztrakció
Kategória – általános – különös
szubsztancia, dolog – test, élőlény, ember – Szókratész
Determináció: Az általánosból indul ki, és a terjedelem korlátozásával halad a különöshöz.
Kibővíti egy fogalom tartalmát, korlátozza terjedelmét.
Absztrakció: Az individuumból kiindulva bennfoglaláson keresztül jut el a legközelebbi
nemig, a legáltalánosabbig. Korlátozza a tartalmat, kibővíti a terjedelmet.
A fogalom meghatározásában egyszerre vannak jelen. Határai: szubsztancia, individuum
Fajtái:
• Általános: közöst fejez ki (emberek)
• Individuális: egyedre vonatkozik (Szókratész)
• Üres: sem ténylegesen, sem logikailag nem létezik (békatehén)
Ítélet
Fogalom+van/nincs=ítélet
A gondolkodás egyezése a léttel. Egy fogalom sem nem igaz, sem nem hamis. Az ítélet egy
dolognak a realitását ragadja meg.
Arisztotelész megkülönbözteti:
• Modalitásuk szerint: - asszertorikus (tényleges)
- apodiktikus (szükségszerű) A víz 100°C-on forr.
- problematikus (lehetséges) Lehet, hogy szerzek diplomát.
• Minőségük szerint: - állító
- tagadó
• Mennyiségük szerint: - általános
- részleges
- határozatlan
Egyetemes állító (a) ítélet: S a P
Egyetemes tagadó (e) ítélet: S e P
Részlegesen állító (i) ítélet: S i P
Részlegesen tagadó (o) ítélet: S o P
SaP, SiP– szubaltern viszony (alárendelt) -tartalom szűkítés (minden – néhány ember
halandó)
SeP, SoP – szubaltern viszony
SaP, SeP – kontrer viszony (nem lehetnek egyszerre igazak)
SiP, SoP – szubkontrer viszony (nem lehetnek egyszerre hamisak)
Kontradiktórikus kapcsolat: az alany és az állítmány felcserélhető
Következtetés
Arisztotelész: Két ítéletből egy harmadikhoz, konklúzióhoz lehet eljutni. A középfogalom
köti össze az alanyfogalmat (S) és az állítmányfogalmat (P). Ha helyes a következtetés a
zárótételben már nincs benne.
Kijelentéslogika
Kijelentéskalkulus: változókból, és kijelentéseket összekapcsoló junktorokból (kötőszó) áll.
Predikátumkalkulus: a mondatok alkotórészekből történő felépítése
Konjunkció: „és”
Diszjunkció: „vagy”
Kontravalencia: „vagy-vagy”
Implikáció: „ha-akkor”
Ekvivalencia: „akkor és csakis akkor”
Tautológia: az elemi kijelentés valamennyi igazságlehetőség esetében igaz.
Axiomatikus dedukció
Axiomatikus rendszert foglal magába. Terminusok, kifejezések szabályait. Törvények
dedukciós szabályai. Fogalom=terminusz
Indukció
Empirikus jelenségek megfigyelése, leírása, osztályozása. Általánosítás – hipotézisek
megfogalmazása. Hipotézisek rendszerszerű összefüggésbe hozása.
Kísérlet-modell-paradigma
Kísérlet: megfigyelések végrehajtása
Modell: tudatos leegyszerűsítéssel adja vissza a természeti jelenség aspektusait
Paradigma: általánosan elismert tudományos teljesítmény, amely egy bizonyos időre a
szakemberek közösségének modelleket és megoldásokat nyújt.