Professional Documents
Culture Documents
2 Az ige
Az ige cselekvést, történést, létezést, állapotot kifejező szófaj. Az ige toldaléka rámutat a cselekvő
személyére, számára, a cselekvés idejére, módjára, és rámutathat a cselekvés irányulására. Az ige
a mondatban az állítmány szerepét tölti be. Kötelező és szabad bővítményei lehetnek a tárgy és a
határozó.
Igeidők:
Jelen idő: jele nincs (megyek).
Múlt idő: jele -t, -tt (mentem).
Jövő idő: főnévi igenév + a fog ige ragozott alakja (menni fogok).
Igemódok:
Kijelentő mód: a cselekvés valóban megtörténik. A kijelentő
módban mindhárom igeidőt használhatjuk. Jele nincs (megyek).
Feltételes mód: a cselekvés feltételhez van kötve. A feltételes
módú igéknek csak jelen és múlt idejük van. A jelen idejű alak
utalhat a jövő időre is. Jele: -na, -ne, -ná, -né (mennék). A múlt
idő képzése: múlt idejű ragozott ige + volna (mentem volna).
Felszólító mód: a cselekvésre utasítást adunk, ill. tiltást fejezünk
ki. A felszólító módnak csak jelen ideje van. Jele: -j (menj).
Tárgyatlan igék és határozatlan tárgy esetén az igeragozás alanyi. Határozott tárgy esetén az
igeragozás tárgyas.
Az igéből képzőkkel képezhetünk műveltető igét, visszaható igét, szenvedő igét, ható igét,
gyakorító igét, mozzanatos igét és kezdő igét.