A hely- és az időféle határozók

1. A helyféle határozók
1.1. A helyhatározó
1.2. Átvitt értelmű vagy képletes helyhatározó
2. Az időféle határozók
2.1. Az időhatározó
2.2. A számhatározó

1. A helyféle határozók
1.1. A helyhatározó
A helyhatározó a cselekvés stb. térbeli körülményeit határozza meg. Kérdései Honnan? Hol?
Hova? Merről? Meddig? Merre? kérdő határozószók.

Kifejezőeszközei:
a) A határozói viszonyragok körében az irányhármasság és a helyviszonyok alapján teljes
rendszer jött létre.

Helyviszonyok Irányhármasság szerint

Előzményhatározó Tartamhatározó Véghatározó
Honnan? Hol? Hová?
Belső helyviszony -ból/-ből -ban/-ben -ba/-be
Külső helyviszony -ról/-ről -n/-on/-en/-ön -ra/-re
a) Felszíni
helyviszony
b) Közelítő (vagy -tól/-től -nál/-nél -hoz/-hez/-höz
közelségi)
helyviszony

A rendszer használatában azonban néhány esetben történetileg kialakult az irány- és a

helyviszonyeltolódás is:

 A Jó kilométernyire van ez a hely mondatban határozó kérdőszava hol?, de a rag

hova? kérdésre válaszol. A jelenséget irányeltolódásnak nevezzük, melynek lényege
az, hogy az irányhármasság használatban történt elcsúszás.
 A helyviszonyeltolódás is rendszerbeli elcsúszást jelent, mely finom szemantikai
különbségtételre ad lehetőséget: az erdőben sétál, konyhában dolgozik konkrét,
egyszeri, alkalmi cselekvést fejez ki, míg az erdőn dolgozik, konyhán dolgozik
szerkezetek a helyszínre általánosabban utalnak, s állandó cselekvést jelölnek meg.

A földrajzi nevek ragozásában külön szabályok alakultak ki:

 A világrészek, országok, megyék nevéhez belviszonyragokat használunk (kivétel

Magyarország - Magyarországon).
 A magyar helységnevek ragjait a nyelvhasználat dönti el, egyértelmű általános szabály
nincs a belső- és a felszínihelyviszony-rag használatára: Békéscsabán, de
Debrecenben.
 Földrajzi nevek homonimáinak (azonos alakú szavainak) esetében a helyviszonyrag
használata jelentésfüggő: Velencében (Olo.), Tolnában, Nógrádban, Csongrádban
(megyék) - Velencén (Mo.), Tolnán, Nógrádon, Csongrádon (települések).
  Helymegjelölésül használt személynevekhez, foglalkozásnevekhez a közelítő
helyviszony ragjait használjuk: Kovácséktól, Kovácséknál, Kovácsékhoz; orvostól,
orvosnál, orvoshoz

Névutók: Az asztal mellett áll.

Helyhatározószók: honnan, hol, hova; ott, onnan, jobboldalt, lentről
Kettős helyhatározók: Bennük az azonos helyviszony két szélső irányát jelentő rag szerepel.
Kocsmáról kocsmára jár.
Összekapcsolt helyhatározók: Kifejezőeszközeik kombinálódnak, a példában helyhatározó-
szó és ragos főnév áll. Lent az udvaron játszik.
Disztributívuszi (osztó jelentésű) helyhatározó: Általában -nként ragos. Községenként más
a helyzet.

1.2. Átvitt értelmű vagy képletes helyhatározó

Átvitt értelmű cselekvés stb. gondolati színhelyét jelöli meg. A helyhatározó mindig konkrét
helyet jelöl meg, de a képletes helyhatározó alapszava nem helyet jelentő főnév, a benne
megadott körülmény csak átvitt értelemben helyhatározói. Az állandó határozók között lenne
a helyük, mert érvényesül a grammatikai kényszer (pl. kér valamire), de az állandó határozók
soha nem felelnek a Honnan? Hol? Hova? kérdésre; az állandó határozókra ragjukkal
kérdezünk, a képletes helyhatározókra pedig az előbbi három kérdő határozószóval. Így a
képletes helyhatározók maradnak szemantikai kategóriák.

Kifejezőeszközök
Ragok: Gondolataiban él. Verd ki a fejedből!
Névutó: A közvetlenség mögött sok erő rejlett.
Határozószó: Párhuzamot vont közöttük.

2. Az időféle határozók
2.1. Időhatározó
Az alaptagban kifejezett cselekvésnek stb. időbeli körülményeit nevezi meg. Kifejezheti a
cselekvés stb. időpontját, időtartamát, időbeli kezdetét és végét. Kérdései Mikortól fogva?
Mikor? Mióta? Mikorra? Meddig? Mennyi ideig?

Kifejezőeszközei:
Ragok:
 kor: Csak időjelölésre szolgáló rag, időpontot és időtartamot egyaránt kifejezhet:
Ötkor vacsorázunk. Rózsanyíláskor lesz a lakodalmunk.

 Mivel történetileg az első határozó a helyhatározó volt, ezért a később létrejött

határozók felhasználták a helyhatározó ragjait is. Ilyenkor tehát nem a rag, hanem az
alapszó jelentése, idővonatkozása teszi a határozót időhatározóvá. Májusban utazom.
20-án jövök. Tavalyról maradt. Hat hónapra szól a megbízás.

Névutók:
 Van néhány névutónk, melyek csak időhatározást képesek kifejezni: múlva, hosszat,
kezdve, fogva, tájban, elteltével; Öt perc múlva jött vissza.
 Más névutók helyhatározói eredetűek: alatt, előtt, után, felé, körül; Öt perc után
visszajött.

Ragtalan névszók: nap, éjszaka, este, jövet, menet; Egész nap alszik. Elmenet kezet nyújtott.
Az E/3. személyű birtokos személyjeles, viszonyrag nélküli éve, órája, napja, perce stb.
szavak a mióta? kérdésre válaszolva időhatározók a főnév + óta névutós szerkezettel
egyenértékben. Egy hónapja van itt.= Egy hónap óta van itt. A birtokos személyjeles
időhatározók eredetileg főmondat értékűek voltak, s mondat-összevonódás útján váltak
határozóvá. Négy éve (annak, hogy) várok rá. → Négy éve várok rá.

Határozószók: névmásiak: akkor, azóta, amikor stb.; tartalmasak: idén, később, tüstént, újból,
nemsokára stb.

Határozói igenév: Pestre menvén találkoztam Jenővel.

Összekapcsolt időhatározó: Vasárnap délelőtt pihenek.

Kettős időhatározó: Az orvos kettőtől ötig rendel.

Disztributívuszi (osztó értelmű) időhatározó: -nként, -nta/-nte ragos. Csütörtökönként

úszom. Nyaranta a Balatonon vagyunk.

2.2. A számhatározó
A számhatározó a cselekvésnek stb. az időben való ismétlődésére utal; azt fejezi ki, hogy a
fölérendeltben megjelölt esemény hányszor, hányadszor fordul elő. Kérdőszavai: Hányszor?
Hányadszor?

Kifejezőeszközei:
Rag: -szor/-szer/-ször: Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! Az idő mozzanata
vissza is szorulhat. Hatszor kettő tizenkettő.

Névutók: A számhatározó névutói most vannak kialakulóban határozóragos főnevekből:

ízben, alkalommal, esetben. Öt alkalommal kérte meg a kezét.

Határozószó: Gyakran emlegettük Jenőt. Néha váratlanul betoppant.

Összekapcsolt határozó: Naponta háromszor vesz be gyógyszert.