➢ 1.

Igeragozás

Az itt előforduló igeragok:

～ます jelen (jövő) idejű, udvarias stílusú kijelentő igerag
～ません jelen (jövő) idejű, udvarias stílusú, tagadó igerag

Az igéket ragozásuk szerint három nagy csoportra bonthatjuk:

a) U-igék
Ezek az igék a szótári alakja U -ra végződik.

pl. のむ（飲む）、よむ（読む）、はなす（話す）、きく（聞く）、いく（行く）

b) RU-igék
Ebbe a csoportba azok az igék tartoznak, melyeknek a szótári alakja -RU -ra végződik, és szótövük
változatlan marad a ragozás során.

pl. たべる（食べる）、ねる（寝る）、おきる（起きる）、みる（見る）

c)kivételek
Két ige tartozik ide, a くる és する

Hogyan kapunk a szótári formából ます formát?

1.csoportos ige esetén az utolsó hiraganából indulunk ki. Például, ha az utolsó hiragana く akkor a
a く a かきくけこ oszlop I sorába megy át, azaz き-vé alakul, és ez után kapcsoljuk hozzá a ます-
t.
pl. のむ（飲む）、よむ（読む）、はなす（話す）、きく（聞く）、いく（行く）
のみ+ます よみ+ます はなし+ます きき+ます いき+ます

A 2.csoportos ige esetén elhagyjuk az utolsó る-t, és helyette ます-t tesszük.

pl. たべる（食べる）、ねる（寝る）、おきる（起きる）、みる（見る）
たべ+ます ね+ます おき+ます み+ます

3.csoportos ige kettő van する-ből します és a くる-ból きます lesz.

Megfigyelhetjük, hogy mindkét ige esetében teljesen megváltozik a szótő is a ragozás során.
 RU U kivételek
szótő たべ いｋ -
Szótári alak たべる いく する くる
Jelen (állító) たべます いきます します きます
Jelen (tagadó) たべません いきません しません きません

!Sajnos vannak kivételek, melyek hiába végződnek -eru-ra vagy -iru-ra, mégis U végű csoportba
soroljuk.
*はいる はいります
しる しります
しゃべる しゃべります
きる きります
かえる かえります

➢ 2.Jelen idő

a) A jelen idejű alak egyrészt kifejezhet egy gyakran ismételt cselekvést

わたしは よく テレビを みます。

メアリーさんはときどきあさごはんをたべません。

b)Másrészt pedig egy tervezett, a jövőre vonatkozó cselekvést.

わたしは これから テレビを みます。

すーさんはきょううちにかえりません。

➢ 3.Partikulák

A mondatban szereplő főneveket általában partikulák követik, melyek a főnevek mondatbeli

szerepét jelölik. A következő négy partikula használatát fogjuk áttekinteni: で、に、へ、を

を
Az を partikula a tárgy partikulája.
おちゃをのみます。 テレビをみます。 しんぶんをよみます。

で
A で partikula azt a helyet jelöli, ahol valamilyen cselekvés történik. (vannak olyan igék is,
amelyek nem ezzel a helyhatározó partikulával állnak, erről a későbbiekben fogunk tanulni)

きっさてんで コーヒーを のみます。

デパートで くつを かいます。

a) a mozgás irányának, céljának kifejezése

わたしは きょう がっこうに いきません。

b) időhatározói szerep kifejezése

にちようびに きょうとに いきます。

A létezés helyét nem a で, hanem a に jelöli. (éjszakázik, lakik ige esetében is)

テレビは ここに あります。

わたしは ブダペストに すんでいます。
きょうは ヒルトンホテルに とまります。

Nem minden időhatározó után kell a に partikula!

A közelítőleges időpontok esetében a に helyett ごろ vagy ごろに partikulát használjuk.

１１時ごろにねます。

へ
Az へ partikula is a mozgás irányát, célját fejezi ki. A fenti mondatokban akár ki is cserélhetjük a
に-t へ-re:
わたしはきょうがっこうへいきません。
とうきょうへいきます。
くにへかえります。
どこへいきますか
どこ(へ)もいきません。

Az へ partikula a に-t csak a cél kifejezésekor helyettesítheti. Egyéb esetekben, mint például az
időhatározói szerepnél, nem lehet felcserélni a kettőt.

➢ 4.Időhatározószók

Kötelező a に partikula használata:

a) hét napjainál にちようびに
b) és a számszerűsített időhatározók esetében １０時４２分、９月に

Nem használjuk:
a)relatív időhatározóknál, melyeket a mához viszonyítunk あした

b)ismétlődést kifejező időhatározóknál まいばん

c) „mikor” kérdőszó után いつ

Vigyázz!
Az alábbiak esetében bár általában elmarad a に partikula, de az egyéni szóhasználattól, stílustól
vagy eseti nyomatéktól függően ingadozik a használata:
a)napszakoknál pl. あさ（に）
b)hétvége szónál しゅうまつ

 5.ませんか

Ａませんか-t akkor használjuk, ha el szeretnénk hívni valakit valahova. Alakját tekintve jelen idejű
tagadó igealak kérdő formában.

てんぷらをたべませんか テニスをしませんか
いいですね。 うーん、ちょっと。

 6.Szórend

A japán mondatok, a magyarhoz hasonlóan eléggé rugalmasak a szórend tekintetében. Az állítmány

áll a mondat végén, és a névszói partikulás szerkezetek előtte, laza sorrendben. Az állítmány után
csak pár végpartikula állhat, mint pl. a か、ね、よ.A névszói partikulás mondatrészek sorrendje
nagy mértékben szabad. Példák tipikus szórendre:
わたしは きょう としょかんで にほんごを べんきょうします。
Alany/téma idő hely tárgy állítmány

わたしは よく しちじごろ うちに かえります。

Alany/téma gyakoriság idő hely állítmány

 7.Gyakoriságot kifejező határozószók

Gyakoriságot kifejező határozószókkal (úgymint まいにち、よく、ときどき) tudjuk kifejezni

azt, hogy milyen rendszerességgel csinálunk valamit.

わたしはときどききっさてんにいきます。

Vannak olyan gyakoriságot kifejező határozószók is, melyek inkább „ritkaságot” fejeznek ki, és
ezek a tagadó állítmányi alakkal járnak együtt. Ilyenek pl. ぜんぜん(egyáltalán nem, soha) és az
あまり(nem gyakran, nem sokat)

わたしは ぜんぜん しゅくだいを しません。

たなかさんは あまり やすみません。

あまり + tagadás (nem nagyon, nem igazán) ちょっと (kicsit)

ぜんぜん + tagadás (egyáltalán) ときどき (néha)
たいてい (általában) よく (gyakran)