Miért fehér a nyúl farka
A nyúl egész nyáron ugrándozott a réten, még
bukfencezni is megtanult, pusztán szórakozásból.  bukfencezni is megtanult, pusztán szórakozásból.
Amikor beköszöntött a tél, hóval, faggyal borította
a réteket; és a nap is egyre haloványabban sütött;
akkor ő is behúzódott a levelekkel és fűvel bélelt
üregébe. Összegömbölyödött, az orrát a mancsai
közé dugva feküdt és így is aludt volna egészen
tavaszig. Jó meleg vackát csak akkor hagyta el,
amikor az éhség már mardosta, de amint evett,  amikor az éhség már mardosta, de amint evett,
máris visszatért.
Egy nap a nyúl azt álmodta, hogy egy angyal jött
el hozzá a földalatti odújába,  beszélt hozzá, és
finom fülhúzogatással felébresztette. A nyúl
kinyitotta a szemeit és körbenézett. Az angyal az
álmából már nem volt sehol, de emlékezett rá mit
mondott: „Két szegény ember eltévedt a hóban.
Fuss hozzájuk és segítsd meg őket. Az orrod fog
vezetni.” és így is lett. A nyúl hamarosan meglátta
őket: egy férfit és egy nőt, egy kis szamárral. A
férfi a széles fehérséget kémlelte és nem találta az
ösvényt.
Ám a nyúl érezte a közeli völgyben lévő falu
kéményeiből áradó füst szagát. Fürgén Máriához
és Józsefhez ugrált, hátsó lábaira ágaskodva
köszöntötte őket és elindult a falu felé.
Visszapillantva látta, hogy az emberek még
mindig ugyanott álltak, csodálkozva őt bámulják.
Visszafutott, újra köszöntötte őket, immár egy
bukfencet is bemutatott. Ekkor Mária és József
megértette, hogy arra kéri, kövessék őt.
Egész úton előttük ugrándozott, szökdécselt,
mígnem egyszer csak megpillantották a falut.
Ekkor a nyuszi megállt, nem ment tovább, a fülei
izegtek-mozogtak. Nagyon boldoggá tette, mikor
József szívből megköszönte a segítséget, de még
ettől is boldogabb lett mikor Mária lehajolt és
finoman megsimogatta, leporolva a bundájáról a
havat. Tette mindezt nagyon alaposan a fején és a
hátán át,  csak a farka végén maradt egy kis hó.
Amikor visszatért az üregébe a farka vége még
mindig havas volt.
Mire végre eljött a tavasz, és elolvadt a hó, a
nyuszi farka még mindig fehér volt. Sőt egészen a
mai napig minden nyúl farka fehér, emlékeztetőül
arra, amikor a nyúl vezette át  Máriát és Józsefet  arra, amikor a nyúl vezette át  Máriát és Józsefet
a havas tájon.
Miért fehér a nyúl farka
A nyúl egész nyáron ugrándozott a réten, még
 
Amikor beköszöntött a tél, hóval, faggyal borította
a réteket; és a nap is egyre haloványabban sütött;
akkor ő is behúzódott a levelekkel és fűvel bélelt
üregébe. Összegömbölyödött, az orrát a mancsai
közé dugva feküdt és így is aludt volna egészen
tavaszig. Jó meleg vackát csak akkor hagyta el,
 
máris visszatért.
Egy nap a nyúl azt álmodta, hogy egy angyal jött
el hozzá a földalatti odújába,  beszélt hozzá, és
finom fülhúzogatással felébresztette. A nyúl
kinyitotta a szemeit és körbenézett. Az angyal az
álmából már nem volt sehol, de emlékezett rá mit
mondott: „Két szegény ember eltévedt a hóban.
Fuss hozzájuk és segítsd meg őket. Az orrod fog
vezetni.” és így is lett. A nyúl hamarosan meglátta
őket: egy férfit és egy nőt, egy kis szamárral. A
férfi a széles fehérséget kémlelte és nem találta az
ösvényt.
Ám a nyúl érezte a közeli völgyben lévő falu
kéményeiből áradó füst szagát. Fürgén Máriához
és Józsefhez ugrált, hátsó lábaira ágaskodva
köszöntötte őket és elindult a falu felé.
Visszapillantva látta, hogy az emberek még
mindig ugyanott álltak, csodálkozva őt bámulják.
Visszafutott, újra köszöntötte őket, immár egy
bukfencet is bemutatott. Ekkor Mária és József
megértette, hogy arra kéri, kövessék őt.
Egész úton előttük ugrándozott, szökdécselt,
mígnem egyszer csak megpillantották a falut.
Ekkor a nyuszi megállt, nem ment tovább, a fülei
izegtek-mozogtak. Nagyon boldoggá tette, mikor
József szívből megköszönte a segítséget, de még
ettől is boldogabb lett mikor Mária lehajolt és
finoman megsimogatta, leporolva a bundájáról a
havat. Tette mindezt nagyon alaposan a fején és a
hátán át,  csak a farka végén maradt egy kis hó.
Amikor visszatért az üregébe a farka vége még
mindig havas volt.
Mire végre eljött a tavasz, és elolvadt a hó, a
nyuszi farka még mindig fehér volt. Sőt egészen a
mai napig minden nyúl farka fehér, emlékeztetőül
 
a havas tájon.