Ian Christie: A Dokumentumfilm megtagadása: Rouch, Marker és Ruiz

szemével
Ha igaz, hogy Robert Flaherty teremtette meg az „ártatlan dokumentumfilm mítoszát tárgy és
módszer terén, akkor Jean Rouch az első, aki igazán kétségbevonta

- megkérdőjelezte, hogy, amit filmre vesznek lehet – e valaha is igazságként értelmezni

- elégséges – e csak megmutatni a dolgokat
- mi történik a valósággal amikor készíteni és nézni kezdünk egy filmet? (saját
megjegyzés: ez történhetett Gandával is és saját nézeteltéréseikkel is, hiszen teljesen
máshogy közelítik meg már magát a filmet és míg Gandának szívügye, hogy a
valóságot mutassák be, addig Rouch az igazság átértelmezésében forradalmasított)
 Azt, hogy mi teszi igazán fontossá R. kétségeit a dokumentumfilmes formával
szemben, úgy érthetjük meg, ha megnézzük a másik két szkeptikus véleményét!
- Chris Marker
- Raúl Ríz

(Jean André Fieschi filmkritikus „megatagadásnak” nevezi ezt a tevékenységet, amit ők 3an
képviselnek. – (Fieschi 1979: 72).

Rouch elismeri később, hogy Dziga Vertovra 1hivatkozni a cinema verité kapcsán az Egy nyár
krónikája című filmben hiba volt.  Vertov úgy véli a film által ki kell csalni némi igazságot!
 ugyan nem az abszolút értelemben vett ig. – ennyiben R. –nek van igaza

R. antropológusként kezdte!!

- olyan felvételekkel, amiket az antropológiai terepmunkában szoktak előállítani:

- korai filmelmélet írók munkáiból antropológia és film kapcsolata 64. vége – 65.közepe 
Az egyenlet világos: a máig jelentős filmelméletek nagy része a film és a „primitív” közötti
megfeleltetésen alapul. Ez segített fenn tartani, azt a mélyen nyugvó naturalisztikus hitet,
hogy a dok.film varázslatos módon a valóság közvetlen elérésének egyik formája – annak
ellenére, hogy ki van téve a mozi működési elveinek.

 ez az elmélet megerősödött, mikor Robert Flaherty kanonizálódott, mint dok.film – es

hagyomány megalapítója a Nanuk, az eszkimó című filmjével.

- nem volt etnográfus, csak egy felfedező

- Bazin szerint ezek a felfedező filmek elsőbbrendűbbek  hitelesebbek  pont a
hibák miatt is, amikkel rendelkeznek!  Les maitress és az Én a néger filmjeivel R.
egyik kategóriába sem tartozott!
 Les Maitress story: előbbiben a nigeri hauka kultusz tagjait mutatja be a koloniális
uralommal összefüggésben, akiket ez a helyzet arra késztet, hogy a gyarmati rituálék
bizarr parodizálásával keressenek menekvést belőle

1
64. o  Vetrov retrospektíva bemutatása 2004 – es kiadásban Giornate de Cinema Muto – n  Vertov
fejlődése a korai aktualitás filmeknek köszönhetően … (megkeresni)
Miután Rouch az Én, a négerben megmutatta, hogy az afrikaiak sok szempontból olyan
kifinomultan viszonyulnak a filmhez, mint az első világ lakói, Edgar Morin szociológus
felkérte, hogy „készítsen egy filmet a fehér emberekről”.

 Az eredmény az Egy nyár krónikája lett,

- amit 1960-ban készített Franciaországban,

- nem a passzívmegfigyelés, hanem a provokálás módszerével.
- A mikrofon segítségével, a kamerát gyakran tapintatosan elrejtve, ráveszi a párizsi
bennszülöttek csoportjait, hogy feltárulkozzanak előtte: először utcai találkozások
során, majd intenzívebb egyszemélyes vagy csoportos interjúkon keresztül.
- technikája gyorsan terjedt, kissé háttérbe szorult emiatt (tvs dok.fimek)
- + Az Egy nyár krónikája túllép azon az egyszerű ötleten, hogy a filmekben nem profi
vagy „valódi személyeket” is lehet szerepeltetni,  a filmezés sosem lehet semleges,
mivel a reprezentáció és önreprezentáció között kialakuló dinamika elkerülhetetlenül
rányomja a bélyegét!!

Történelmi és ideológiai szempontból ez jelöli ki a dokumentumfilm fejlődésében azt a

pontot, ami által a korábban az „egzotikus” értelmezésére használt technikákat visszavonják.

 bemutatott alanyok ne feltétlenül állandósultan rögzüljenek!!

 Az Egy nyár krónikája – nem kevésbé, mint az Én, a néger – a társadalom etnografi
kus látásmódjában gyökerezik, feladata azonban nem más, mint a fi lmmel magával
dekonstruálni a korábbi dokumentumfi lmes gyakorlatot, de úgy, hogy egyben a fi
kciós film vigaszágát is visszautasítja. A végeredmény egy olyan fi lm, ami makacsul
felfedi készítésének változó körülményeit, és több kérdést tesz fel, mint amennyit
megválaszol.2

Chris – R.

- Marker ugyanolyan 16 mmes, szinkronhangos felvételre alkalmas Coutant-Mathot

kamerát használ, mint Rouch, amit ő „élő kamerának” nevez
- a filmek nézőpontjának problematizálása
- elutasítja h. a kép önmagát magyarázza
- különbözök R. – től  67. vége – 68. eleje

R. - későbbi korszak  filmjei csak szakmai körökben mozogtak  Ekkor magára vállalt egy
ambiciózus feladatot, hogy megkeresse a Dionüszosz-rituálé gyökereit és egy martinique-i
születésű filmkészítővel, Euzhan Palcyval közösen filmet készítsen róla

Mikor Dionüszosz megkérdezi, hogy mit csinál filmezés közben, azt válaszolja: „továbbra is a
képzeletbelit keresem, ami az űr és az évszakok között lebeg”.3 Ez nagyban eltér az
„egyszerű” dokumentumfilmtől; de remek kiáltvány a film utópisztikus ideája számára.

2
66.o
3
lábjegyzet a szövegben: 13 A beszélgetést Daniel Boitier „Et toi, Jean, qu’est-ce que tu fais?” című szövegéből
idéztem; http://www.jeanrouch.de/texte.html (2006. november 14-én).
- megható monológ  felfedi saját magát!!
- kudarc?
- 69. o