A homoszexualitáson keresztüli elidegenedés ábrázolásmódja

az 1970-80-as évek nyugatnémet és amerikai filmművészetében

Pinczés Réka

Téma ismertetése:

Ahogy azt a gender-elmélet széleskörűen ismertté tette, a queer kifejezés a melegek, a

leszbikusok, a bi- és transzszexuálisok közös “különcségét” jelzi, egyfajta általános
tiltakozástként a hetero“normalitás” hegemóniája és legitimitása ellen. (Kuzniar, 2000) Emiatt
a mögöttes (egyfajta tüntetőleges) jelentése miatt, úgy gondolom, ennek a szónak a
használata megfelelően releváns a homoszexualitás filmbeli reprezentációjával kapcsolatos
törekvések kontextusában. Így tehát én is sok esetben ezt a kifejezést fogom használni ebben
az esszbében, illetve szeretném megjegyezni, hogy a “homoszexualitás” kifejezést szintén az
egész LMBTQ spektumra vonatkozólag használom.

A filmbeli queer reprezentáció fejlődésének kezdeti történetében úttörő szerepe volt a német
filmművészetnek. (Kuzniar, 2000) A Weimari Köztársaságból származik az első film, amely
nyíltan foglalkozott a homoszexualitással, név szerint Richard Oswald: Más, mint a többiek
(Anders als die Andern) címet viselő 1919-es alkotás. Bár a két férfi fizikai érintkezését csak
szolidan ábrázolja a mű, de sikerült megtörnie az azonos neműek vonzalmának ábrázolásával
kapcsolatos tabut. (Keesey, 2007) Ezt követően a weimari németországban igencsak
progresszív szemléletmódú, meleg vagy sok esetben androgün karaktereket szerepeltető
filmek készültek pl. Carl Theodor Dryer: Michael (1924), G.W. Pabst: Pandora szelencéje
(1929), Leontine Sagan: Lányok az intézetben (1931). A nemzetiszocializmus kezdetétől viszont
hirtelen berekedt a német LMBTQ mozi fejlődése. (Illetőleg a Hitler kormány visszamenőleg is
megkísérelte megsemmisíteni sok korábbi, melegséggel foglalkozó filmet, közé tartozik pl. az
1927-es Gesetze der Liebe, ami közel egy évszázaddal később került elő).
Majd a nyugatnémet film nagy - művészeti önállósodását jelentő - áramlata csak a hetvenes
években kezdett erőteljesen kibontakozni. Alkotói a modern társadalom legmélyebb
vizsgálatához fogtak a fajgyűlölettől kezdve, a fogyasztói életforma okozta torzulásokon át, a
korlátoltság okozta komplexusok feltárásáig. (Nemes, 1979) Ennek részeként a
homoszexualitás témája is újra helyet kapott a német filmművészetben, mégpedig a
korábbinál konkrétabb és súlyosabb formában.
A hollywoodi film homoszexuális szereplői kezdetekben csak a sztereotipikus femininitás és
maszkulinitás elkülöníthető jegyeit mutatták – pl férfi ruhába öltözött nők és fordítva. (Dyer,
1984). A ritkán bemutatásra kerülő homoszexuális karaternek általában egy kisebb tragikus,
rosszul alkalmazkodó, degenerált vagy perverz szerep jutott. (Brake, 1978) 1934-től életbe
lépett az amerikai filmet szabályzó Hays-kódex ami perverzitásnak minősítette a saját nemhez
való vonzódást és tiltotta ennek megmutatását. Majd 1968-ban megtörtént a Hays-kódex
feloldása, illetve a Stonewall-lázadások jelentős sikereket értek el a homofób rendszerrel
szemben. Ez nagy áttörést jelentett a queer filmek szempontjából, ámde egészen a ’80-as
évekig, a nézők körében morális pánik szőtte át a hangulatot, a filmkészítők körében pedig
további stigmatizált hozzáállás volt jellemző. (Petro, 2018 ; Dyer, 2018)

Ezzel el is érkezünk a tervezett dolgozat témáját felölelő korszakhoz, ami pedig nem más, mint
a német és amerikai filmcenzúra feloldásai után, az 1970-80-as években készült
homoszexualitást feldolgozó filmek. Ezen belül is a kutatás központi tárgya az ebbe a
csoportba tartozó filmek főszereplőinek jellemrajzában észlelhető kapcsolat a szexuális
irányultságuk és a társadalmi elidegenedés jelensége között. A dolgozat releváns
filmtörténetet vizsgáló irodalmak feldolgozásával és néhány konkrét, a csoportba tartozó
alkotás elemzésével kívánja bemutatni a két jelenség közötti összefüggéseket.
“A filmelemzés különösen szerencsés választás lehet a „másság”-ról alkotott elképzelések
tanulmányozása során, mert a film sajátos ábrázolásmódja: a kamera szubjektív objektivitása
éppen az identitás tekintetében meghatározó: a kamera vagy a főhős szemével láttatja velünk
a világot, vagy tartósan követi a főhőst, (s ez szintén azonosulást vált ki a nézőből), s így
egyfelől a hős szemével látott, hozzá viszonyított „idegennel”, „mással” szemben erősítheti az
előítéleteket; ha azonban éppen az azonosulást kiváltó technikák által középpontba állított
főhős a nézőhöz képest valamely „másság” képviselője, valamilyen szempontból „idegen”,
(vagy olyan szereplő, aki ezzel a mássággal szemben pozitív érzelmekkel viseltetik), akkor a
film éppen hogy segít csökkenteni az adott „mássággal” szembeni előítéleteket, feloldani az
adott „másságra” vonatkozó sztereotípiákat.“ (Kapitány, 2008, p. 6)
A filmek vizsgálatával elsősorban arra vonatkozóan szeretnék konklúziót vonni, hogy az adott
filmbeli karakter hogyan viszonyul önmagához, viszont ez természetesen szorosan összeügg a
külső tényezőkkel (azaz, hogy a környzete hogyan viszonyul őhozzá) - ezért gondolom
fontosnak Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes A „másság” megjelenései a filmművészetben
című kiadványának fenti szavait.
Az ezidáig megtekintett releváns filmélményeimből adódó előfeltevésem, hogy a dolgozat
által felvetett két jelenség összekapcsolódásának oka elsősorban a központi karakterben
jelenlévő internalizált homofóbia és szégyen. Az elfogadás nehézkességét és az abnormalitás
érzetét erősíti, hogy az időszakban az amerikai filmekben még gyakorinak számított a meleg
karakterek negatív vagy deviáns tulajdonságokkal való felruházása, (Dyer, 1984) illetve az Új
Német Filmben a szereplők kiüresedettsége és balsorsra ítéltsége. (Flynn, 2003) Mi több,
ugyancsak a hollywoodi moziban a homoszexuális vonzalmat vagy kapcsolatot sok esetben
nem konszenzuális cselekedetként ábrázolták, erre érdekes példa a leszbikus cselekményű
vámpíros filmek - pl. Vámpír szeretők 1970, Az éhség 1983. (Keesey, 2007)
Mindezek okán, a kiválasztott konkrét filmek vizsgálatának szempontjai a karakterológia, a
mise-en-scene, illetve az adott filmben jelenlévő pszichológiai, szociális és kulturális hatások
és az ezekből kiinduló filmbeli konfliktustípusok.

Hogy miért esett a választásom két különböző kultúra a filmjeinek egy dolgozatban való
vizsgálatára?
Úgy gondolom, hogy a választott korszakra vonatkozóan, a német és a hollywoodi filmek
párhuzamba állíthatóak nemcsak a queer filmtörténetben nyújtott úttörő szerepük miatt,
hanem a politikai hátterű tiltás-feloldás események hasonlósága miatt is. Illetve érdekes
egybeesés, hogy a nyugatnémet LMBTQ tematikájú filmgyártás talpraállása gyakorlatilag
ugyanakkor történt, mint a Hays-kódex megszűnése utáni előrelépés az USA-ban.
A két ország közül nagyobb hangsúlyt terveznék adni a nyugatnémet filmnek a dolgozatban,
ami esetünkben a Új Német Film korszakát jelenti. Ugyanis úgy gondolom, hogy a
nyugatnémet filmben a homoszexualitás és az elidegenedés összefonódása rendkívül egyedi
és hatásos módon kerül ábrázolásra – önpusztítással, magánnyal, becsapottsággal mint
gyakran társuló problémakörökkel súlyosbítva. A téma hollywoodi vonatkozására kissé
kevésbé szeretnék részletesen kitérni, viszont már csak amiatt is fontosnak gondolom a
bemutatását, mert a korszakban érezhetőnek vélem a két ország filmjeinek egymásra hatását.

Emiatt tehát az elemzésül szolgáló kiválasztott három film közül kettő német, egy pedig
amerikai, melyek mind-mind a 70-es évek alkotásai. Cím szerint: Rainer Werner Fassbinder:
Amikor 13 újhold van egy évben (1978), Ulrike Ottinger: Bildnis einer Trinkerin (1979), William
Friedkin: A fiúk a csapatban (1970). A filmek kiválasztásában ugyancsak szerepet játszott az a
szempont, hogy az alkotások más-más részét ábrázolják az LMBTQ spektrumnak -
pontosabban a transzneműséget, a leszbikusságot és a férfiak közötti homoszexualitást.

A dolgozat zárásaként pedig szeretnék kitekintést nyújtani az 1991-től kezdődő új időszakra,

a New Queer Cinema-ra és az ennek a hatásaként univerzálisan megváltozott LMBTQ filmbeli
reprezentációjára. Ezen belül is a karakterológiai változásokra helyezve a hangsúlyt, ugyanis
ettől kezdve a balsorsra ítélt, magányos szereplők helyett komplex, multidimenziós
karaktereket láthatunk. (Richards, 2016)

Előzetes irodalom:

• Kuzniar, A. A. (2000). The Queer German Cinema (1st ed.). Stanford University Press.
• Petro, A. (2018). Sex, Art, and Moral Panic. Modern American History, 237–241.
• Brake, M. (1978). The Image of the Homosexual in Contemporary English and American Fiction.
The Sociological Review, 177–196. Letöltve: https://doi.org/10.1111/j.1467-
954x.1978.tb03249.x
• Dyer, R. (1984). Gays and Film (Revised, Updated, Subsequent ed.). New York Zoetrope.
• Flinn, C. (2003). The New German Cinema: Music, History, and the Matter of Style (First ed.).
University of California Press.
• Keesey, D. (2007). Erotika a filmben. ford. Neumann Anna. Budapest Vince Kiadó
• Kapitány Á., Kapitány G. (2008) A „másság” megjelenései a filmművészetben. MATARKA 12.
Évf. 1.sz. Letöltve: http://real.mtak.hu/17583/13/massag_a_filmben.pdf
• Nemes K. (1979): A filmművészet fejlődése. MOKÉP-Magyar Filmtudom. Int. és Filmarchivum
• Richards, S. (2016). A New Queer Cinema renaissance. Queer Studies in Media & Popular
Culture. Letöltve: https://doi.org/10.1386/qsmpc.1.2.215_1

Előzetes filmográfia:

• Richard Oswald: Más, mint a többiek (Anders als die Andern) 1919
• Rainer Werner Fassbinder: Amikor 13 újhold van egy évben (In einem Jahr mit 13 Monden)
1978
• Ulrike Ottinger: Bildnis einer Trinkerin 1979
• William Friedkin: A fiúk a csapatban (The Boys in the Band) 1970
• Carl Theodor Dryer: Michael (Michael) 1924
• G.W. Pabst: Pandora szelencéje (Die Büchse der Pandora) 1929
• Leontine Sagan: Lányok az intézetben (Mäd chen in Uniform) 1931
 • Roy Ward Baker: Vámpír szeretők (The Vampire Lovers) 1970
• Tony Scott: Az éhség (The Hunger) 1983

A téma személyes vonatkozása:

Érdekfeszítőnek tartom annak tanulmányozását, hogy mind Németországban a Hitler-

kormány után, illetve az USA-ban a Hays-kódex feloldása után hogyan maradt meg még
évekig, évtizedekig az identitással kapcsolatos frusztráció és internalizált homofóbia a queer
karakterek jellemrajzában. Az Új Német Film releváns alkotásait mindazonáltal rendkívül
tanulságosnak gondolom, és nem utolsó sorban inspiratívnak élem meg.
Amiatt szeretném áthatóan tanulmányozni a kérdéskör filmtörténeti kialakulását, illetve azt
ezt képviselő kiválaszott művek hatásmechanizmusát, mivel ezek részletes ismeretében
szeretném a saját látásmódom szerint, a mai korszellemben íródott módon ábrázolni a
jelenséget. A saját filmkészítői munkámban nem maga az előbújás és a szexuális ébredés
jelenségek jelentenék a központi témát, hanem ennél beágyazottabb módon dolgoznám fel a
kérdéskört.
Ugyanakkor, a szégyen és az internalizált homofóbia által kialakult belső frusztráció jelenléte
úgy gondolom, a mai napig releváns téma. Ennek a frusztrációnak a hiteles – megfelelő
karakterépítés általi – megjelenítését pedig izgalmas kihívásnak tartom.