1.

Milyen változásokon ment keresztül a melodráma-kritika a korabeli némafilmes

példáktól kezdve a kortárs identitás-politikai példákig? Mutasd be röviden a fontosabb
stációkat és ezek főbb vonásait!
A melodráma fogalma és jelentései az idő folyamán átalakultak, a jelenleg is használt
jelentésréteg a ’70-es évek feminista és pszichoanalitikus kritikájának térhódítása óta létezik.
Amíg 1910 és 1930 között a melodrámában az akció volt a középpontban, addig ez később
megváltozott, és az emóció került hangsúlyos szerepbe. A melodrámában, minden más
klasszikus műfajnál gyakrabban cserélődnek fel a társadalmi nemi szerepek, és a filmekben
túlrajzoltan erős női karakterek és túlrajzoltan gyenge férfikarakterek láthatók. Illetve az idő
során a melodráma keretei a moralitás / etikai dualizmus / erkölcsi dichotómia felől (jó és
rossz összecsapása) a társadalmi kérdések felé (osztály, rassz, társadalmi nem stb.) tolódtak, a
kétdimenziós karakterek helyét árnyaltabb szereplők vették át.
Griffith tudatosan le kívánt számolni az attrakció mozijának koncepciójával, és szándékoltan
kifinomult művészfilmes attitűdöt vett fel kamaradarabja, a Broken Blossoms című film
elkészítésekor, amelyben hangsúlyosan jelennek meg rendezői stílusjegyei (pl. lágy
glamúrfények, sekély mélység-élesség, színkódolt filterek, változatos és dinamikus plánozás,
sok arcközeli). Griffith rendszeresen komponál tablókat, amelyekben egy-egy pillanatot ragad
ki egy hosszabb szekvenciából, és egy állóképben igyekszik megragadni a történet
esszenciáját. A film melodrámai elemei a viktoriánus melodráma kereteire építenek, melyben
a cselekmény a jó és rossz erőinek összecsapása mentén halad előre (lásd etikai dualizmus,
morális dichotómia).
Kortárs identitás-politikai példaként hozható Todd Haynes Far from Heaven című filmje,
amely Douglas Sirk All that Heaven Allows című filmjének újragondolása. Haynes filmje
tobzódik a társadalmi kérdésekben, árnyaltan beszél egyszerre osztály-, gender- és etnikai
különbségekről. Haynes nagyon tudatosan emeli át a filmbe a korábbi feldolgozás motívumait
és a sirki hagyományt, folyamatos párbeszédet folytatva azzal. Haynes szerzői világának
sajátja ebben a filmben a kromatikus világ, a színszimbolika tudatos alkalmazása (pl. a női
ruhák színe különböző jelentést, hangulatot hordoz), valamint az auditív túlzások (pl. fals záró
zongorahang). Haynes filmje egyfajta fantáziaszövegnek tekinthető, mert olyan
kérdéskörökről beszél, amelyekről Sirk filmje még nem beszélhetett, és ez is oka a
melodrámai nyelvezet kihangsúlyozásának.

Szerzői elmélet:
Annak vizsgálata, hogy az adott nyersanyagon mennyire látni igazi szerzői kézjegyeket.
(Astruc  camera stylo)

Műfajelmélet:
Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi alapján tekinthetünk valamit műfajnak. A
melodráma jellegzetessége, hogy érzelmeket vált ki a nézőből, valamint egyfajta
cselekményminta is visszaköszön benne (társadalmi mobilitás kérdése, pl. Mildred Pierce) és
jellegzetes, túlzó stíluselemekkel operál. A melodráma is a rend és integráció műfajai közé
tartozik, és ékes példákat hoz arra, hogyan csiszolja le a karakterek élét egy társadalmi elvárás
(pl. a házasság intézménye). Visszatérő karakterként jelenik meg benne a viktimizált főhős, és
rendszeres a generációs konfliktusok bemutatása.

Ideológiakritika (cultural studies):

Az ideológiakritika a filmekben felbukkanó osztályok, fajok és társadalmi nemek helyzetével,
kérdéseivel foglalkozik. Más klasszikus műfajokkal szemben a melodrámában gyakran
felcserélődnek a társadalmi nemek szerepei, és amíg a női karakterek erősnek, addig a
férfikarakterek gyengének számítanak. A melodrámában a moralitás helyett társadalmi
kérdések kerülnek előtérbe. Az „excess” nemcsak stílus szintjén jelentkezik, de a társadalmi
elvárásokat is sokkal láthatóbbá tesz, és magyarázatot keres a karakterek viselkedésének
okaira.

Feminista kritika:
Az 1970-es években a feminista kritika kitüntetett vizsgálódási területnek tekintette a családi
melodrámát, mint „női műfajt”, amelyben a nők vásznon való megjelenítése és az (elsősorban
női) közönség reakciója került előtérbe. Már Mulvey korai munkásságának homlokterében
jelen volt a melodráma vizsgálata. A klasszikus melodráma kritikája a feminista
filmelméletben jelenik meg. A feminista kritikusok olyan narratív szerkezetekre és
tematikákra lettek figyelmesek, amelyek a film forgatásának időszakát idéző, hierarchikus,
patriarchális társadalmat tükrözték. Különbséget tesznek a női (nők problémájával foglalkozó)
és férfi (férfi identitáskonfliktussal, apa-fiú konfliktussal foglalkozó) melodráma között.

Pszichoanalitikus kritika:
A tudattalant és az elnyomás mechanizmusait hangsúlyozza, összekapcsolja az elfojtást és a
veszteséget az emberi szubjektummal és a vágy mechanizmusaival.

Befogadás-/Percepcióelmélet:
A nézői befogadással és nézői értelmezési mechanizmusokkal foglalkozik. Steve Neal
befogadáselméletében a melodráma jelentését visszavezeti a nézők reakciójához.