Padányi Victor

A NAGY TRAGÉDIA

(Szintézis)

második rész

Íme a folytatás

GEDE TESTVÉREK BT. KIADÁSA

1995

1
 GEDE TESTVÉREK BT.
Felelős kiadó: Gede Tibor
1 Maher St Pawkner 3060 Vic.
Australia 031357-2129
A könyv megrendelhető: 1385 Budapest 62 Pf. 849

Padányi Viktor Jelentősebb munkái

Széchenyi kultúrája, 1943
A nagy tragédia: Első Rész, 1952
Vérbulcsu, 1955
Vászoly (történelmi dráma), 1955
Rákóczi, 1961
Dentumagyaria, 1963
Two Essays:
1. Hor-aha - Harku - Horka. Notes on the Menes Question.
2. A new aspect of the Etruscan provenance.),1964
Egyetlen menekvés, 1967
Történelmi Tanulmányok 1972
Májusi fagy (regény), 1975

ISBN 963 04 50089

Nyomás: A korábbi kiadás alapján a SZOLITER nyomdában

Hódmezővásárhelyen Telefon: 62/ 341-385
Ívterjedelem: 41,5 (A/5)
Felelős vezető: Benkő István

GEDE TESTVÉREK BT. KIADÁSA

1995

2
Padányi Victor

A NAGY TRAGÉDIA

(Szintézis)

második rész

Íme a folytatás

3
 A katasztrófa

Quidquid delirant reges, plectuntur Achivi

Vergilius

5
 I. A NEMZETISZOCIALIZMUSTÓL A NÁCIZMUSIG

1.
Egy évtizeden át tartó bágyadt és ártalmatlan sistergés után
szikrázó rakéta módjára szökkent bele a társadalmi, politikai és
világnézeti doktrínák túltelített és fullasztó európai atmoszférájá-
ba a német nemzetiszocializmus milliószor megdicsért és millió-
szor megátkozott komplexuma. A kollektivista lelkek rajongtak
érte, az individualista igény gyűlölte. Egy népnek már-már vallá-
sává vált, egy másiknak átkává. S a körülötte felviharzó ellenté-
tekből az európai történet legnagyobb katasztrófája lett. Mint
egész, a maga bonyolult összetételében egy nép hatalmas méretű
vállalkozása volt, amelybe csaknem belepusztult, s pusztulásába
magával rántotta a kontinens más nemzeteinek sorát, s a nem-
német európaiak tízmillióit. Temérdek szépet – igazat és nem iga-
zat – mondott felőle egy hatalmas propagandaapparátus, temérdek
rútat – igazat és nem igazat - mondott felőle egy még hatalmasabb
másik. Politikai összeütközésbe került államokkal, vallásokkal,
fajokkal, s mindezeken felül a liberalizmus világrendjével magá-
val. Konkrét hordozója, a németség, által kifejtett hallatlan ex-
panzív erő leküzdését a legtarkább érdekszempontokból fakadó
érzelmi kavarodás kísérte, amelynek tükrében alakja és lényege
teljesen eltorzultan jelent meg, úgy, hogy a legzavarosabb, a leg-
homályosabb értesülések és vélemények burjánoznak körülötte-
Néhány valóban túlzásba torzult vonása, s még inkább a több,
mint egy évtizeden keresztül körülötte viharzó felháborodás, tel-
jesen hamis és elrajzolt képet formált ki róla, s a kollektív rosszul
értesültség tévedése és türelmetlensége most ebből a torzképből
kiindulva akarja egy csomó elhibázott konzekvencia terhét rakni a
népre, amely hordozója volt.
Az ellene felhozott sokféle kifogás zavaros tömegének
legál2alánosabö és legkiemelkedőbb, legalábbis legtöbbször fel-
bukkanó vezérmotívuma, hogy diktatúrát jelent, és ennélfogva áll
vele engesztelhetetlenül szemben a világ közvéleményének ízlése,
életérzése és álláspontja.

7
 A megállapítás azonban – noha önmagában véve, nagyjában
és egészében, legalábbis a németek konkrét nemzetiszocializmu-
sát illetően igaz – abban végzetesen téved, hogy ezt a diktatúrát
nemzetiszocialista szükségképiségnek tekinti és a nemzetiszocia-
lizmust marasztalja el miatta.
A nemzetiszocializmusnak ugyanis valóban immanens eleme
a diktatórikus tendencia, azonban nem nemzetiszocialista lénye-
génél, hanem általában s z o c i a 1 i s t a lényegénél fogva, s e
különbség elsősorban azért említésre méltó, mert az a felháboro-
dás, ami körülötte kavargott, és amelynél fogva fellázították elle-
ne az egész világot, egyáltalán nem tapasztalható a többfajta szo-
cializmusokkal szemben, holott egyikben sincs kevesebb diktató-
rikus vonás, mint ebben a válfajban. Minden szocializmus, mint
minden az egyenlőség alapgondolatára épült rendszer (tehát az
u.n, demokrácia is), uralomra jutva e z e n alapgondolatánál
fogva diktatórikus képlet, hiszen szükségképi velejárója a sza-
bályzás, tehát a korlátozás és a kényszer szabadságellenes atti-
tűdje. E n n y i b e n valóban diktatúrát jelent a nemzetiszocia-
lizmus is, hiszen az egyenlőség világnézete már maga, önmagá-
ban véve szabályozás, s mint ilyen, a tömegember diktatúrája.
Márpedig a nemzetiszocializmus, mint berendezés., éppúgy, mint
minden szocializmus, az életnek, s annak keretét jelentő államnak
a tömeg, az átlag igényei és érdekei szerint való berendezését je-
lenti.
A szocialista jellegből fakadó diktatórikus vonást a német
nemzetiszocializmus esetében inkább még elhalványította a kö-
rülmény, hogy a német nemzetiszocializmus sokkal inkább naci-
onalizmus volt, mint szocializmus. E helyett a diktatórikus vonást
felerősítette egy másik körülmény, amely azonban szintén nem
nemzetiszocialista következmény volt, hanem sokkal inkább faji
esetlegesség; az, hogy ez a nemzetiszocializmus – német volt.
A német nép faji ösztöne a kollektivizmus felé, szinte köz-
mondásos tény. E kollektív ösztönzöttségnek szükségképi velejá-
rója az alkalmazkodási hajlam, ez a félelmetes német tulajdonság,
ami egyrészt annyit jelent, hogy a német ember nem szenved fel-
tétlenül egy diktatúra állapotában, mert éppolyan könnyen, termé-
szetesen és készségesen rendeli alá magát, mint amilyen skrupu-
lusok nélkül követeli meg másoktól is az alkalmazkodást, Kol-

8
lektív hajlamának, pontosabban a kollektivista követelmények
természetes, szinte magától értetődő elfogadásának logikus vele-
járója másrészt, a mások jogaival szembeni érzéketlenség. A
"jog" szinte szentségi magasságba emelt értelmezésének élménye
a német emberből hiányzik, s ez természetszerűen fakad abból az
életszemléletből, amely saját jogairól is könnyen és zúgolódás
nélkül képes lemondani a kollektív érdekek javára. Ez az, amit a
kívülálló szemlélő "példás német szervezettségnek'' szokott ne-
vezni, s amit maguk a németek is egy különleges német "szervező
tehetség"-gel tévesztenek össze, mert nem figyelték meg, hogy a
nagyszerű német szervezési teljesítmények nem a szervezők
ezirányú különleges "tehetségének", hanem az engedelmes német
anyag kiválóságának, a német kollektív és kooperatív ösztönö-
zöttségnek eredményei. Ez a belső adottság, és nem csupán Hit-
lernek és "boncainak" nemzetiszocialista hajlama volt az, ami a
szocializmus szükségképen diktatórikus jellegét a német esetben,
mint a diktatúra számára kedvező előfeltételt jelentő faji esetle-
gesség, felhatványozta, s a világ szemében a "nemzetiszocialista
diktatúra" impresszióját keltette.
Mindez azt jelenti, hogy a német nemzetiszocializmus dikta-
tórikus jellege egyrészt általános szocialista vonás volt, másrészt
különleges faji tünet, harmadsorban Hitler egyéniségéből fakadt,
de semmi esetre sem par excellence nemzetiszocialista követ-
kezmény. Márpedig, ha általános szocialista jellegéből fakadó
diktatúrája miatt gyűlölte a világ olyan hevesen, és szüntette meg,
mint veszélyt, érthetetlen, hogy miért tudott olyan békésen meg-
férni egy másik szocialista diktatúra mellett, az orosz bolsevista
diktatúra mellett több, mint egy negyedszázadon át? Az ellent-
mondásnak csak egyetlen magyarázata van, hogy a német nemze-
tiszocializmust, a közszájon forgó indoklás ellenére, a "szabad-
ság", a "felszabadítás" és egyéb tőmegpusztító propagandajelsza-
vakkal szemben, n e m diktatúra volta miatt, nem a szabadság
princípiumának védelmében pusztították el.
Ha a német nemzetiszocializmus heves gyűlöletének okait
kutatva a német ember mások jogaival szembeni érzéktelenségére
gondolunk, már közelebb jutottunk a valódi okhoz, legalábbis a
valódi okok egyikéhez. A nem-német, akár mint egyén, akár mint
nemzet, erősen reagál jogainak sérelmére, sokkal erősebben, mint

9
a német, mert joga és szabadsága nagyobb érték számára, mint az
annak csorbításából származó ésszerű előny, s azonkívül jogainak
tiszteletlen kezelésében saját életérzése szerint és ebből kiindulva
prepotenciát lát és e szerint reagál abban, hogy a németet erősza-
kosnak és diktátor-hajlamúnak érzi. Ez a jelenség lényegében tra-
gikus tünet, mert igazában: félreértés. A német ugyanis "közér-
dek" esetén a másik német személyes jogaival szemben is érzé-
ketlen. És bármennyire is helytelen ez, és bármennyire is elítélen-
dő a német világon kívüli világ szemében ezt a német tulajdonsá-
got akceptálni, az attitűd német részről nem rosszhiszemű attitűd
annyiban, hogy a németnek legtöbbször sejtelme sincs arról, hogy
ő a nem-német embert, vagy népet a jogsérelem hátrányán kívül
még meg is alázta, és a diktatúra és erőszak felháborító élményét
váltotta ki belőle.
Ha ehhez a német népszerűtlenség legmélyebb alapjait lerakó
tényhez még hozzávesszük, hogy a német nemzetiszocializmus,
mint diktatórikus tünet gyakorlatilag egyetlen természetes sze-
mélyhez fűződött elválaszthatatlanul hozzá a világ köztudatában,
előttünk áll a német diktatúra világtudomásának magyarázata.
Egészítsük ki mindezt még azzal, hogy a háborúviselés követ-
kezményei még a legdemokratikusabb államban is bizonyos fokú
disciplina, tehát d i k t a t ú r a megjelenését idézik elő, ami
azonban megint csak nem nemzetiszocialista, hanem h á b o -
r ú s elem, valamint azzal, hogy a fenti találkozásokból összete-
vődő tüneményt egy világpropaganda eltúlozta, és egész pontosan
meghatároztuk a forrást, ahonnan a "náci-diktatúra", ismételjük,
nem alaptalan, de feltétlenül eltúlzott és helytelenül, sőt rosszin-
dulatúan magyarázott köztudomása kinőtt és eszközévé vált egy
egyetemes nemzetiszocializmus ellenes világfelfogásnak. Ennek a
körülménynek lényege pedig az, hogy a német diktatúra, mint
belső tünet, német ügy, amihez senkinek semmi köze a némete-
ken kívül nincs. Az, ami a német nemzetiszocializmusból európai
ügy volt, amibe tehát a nem-németeknek is joguk lehetett bele-
avatkozni, az nem a '"diktatúra", hanem egészen más.

10
 2.
Liebnecht Karl meg Luxemburg Róza keserűszívű és ordíto-
zó berlini, müncheni, vagy hannoveri legényei hosszú utat tesz-
nek meg, míg eljutnak az SS-kaszárnyákig. Az utcákon lődörgő,
kiéhezett arcú munkanélküli, akinek korgó gyomra felett egyre
kopottabban és rongyosabban lötyög a leszereléskor rajtamaradt
katonazubbony, szabatosan szimbolizálta a két elemet, amikből a
fejlemények ki fognak bontakozni. Ez a két elem, az individuális
nyomor és a kollektív német megalázottság. Ez a két tényező töri
az utat a 40 millió "ja" felé, s mind a kettőről kérlelhetetlenül ki-
derül, hogy nem a háború, hanem a "béke" következménye. A
német proletár, miután kiháborogta és kiordítozta magát vezetői
ellen, rájött, hogy a gyűlölt és káromolt vezető relatíve ugyan-
olyan nyomorban van, mint ő. S amint az évek teltek, s az akut-
háborús sebek csak nem akartak begyógyulni, egyre jobban tisz-
tult benne az élmény, hogy a nyomor lidércnyomásának előidé-
zője kívül fekszik az egykori vezetőkön, kívül fekszik Németor-
szágon. Az egy kollektív és a német kollektivumra ható idegen
ok.
A középosztálybelinek ez a felismerés gyorsabb folyamat, hi-
szen életérzése amúgyis a nemzett kollektivumra van épülve,
nemcsak azért, mert már apái, sőt nagyapái óta készen hozza ezt
az életérzést Burschenschaftjaiból,1 hanem azért is, mert a külpo-
litikai összefüggéseket jobban látja. S az egyre kopaszodó lakás
diszkrét szégyenkezéssel elvándorló darabjai, a tradicionális kifo-
gástalansággal felterített családi asztal foszladozó abroszai,
fogyadozó ezüstjei és porcelánjai, szegényes ételek, a százszor
agyonvasalt ruhák nyomasztó és állandó élménye egyre közelebb
szorítja a proletárhoz, különösen az eszmélkedő fiatalságot,
amelynek számára az élmény legfeltűnőbb vonása, hogy a nyo-
mor általános érvényű, a zsidókon kívül mindenkire vonatkozik,
és a proletár is – német.
A sivár tények szuggesztióit még növeli egy kínzó belső
konfliktus is. A nemzedék a birodalmat teremtő apák fiainak és

1
Német egyetemi diákszervezetek, amelyekből a német egység gondolata is ki-
indult a múlt században.

11
lányainak nemzedéke s lelkében már három generáció egymásra
rétegeződött talajába nyúlnak le a német "felsőbbrendűségbe"
vetett hit gyökerei, amit a "germán" gondolat extrém irodalmi
produktumai és egy tendenciózus iskolai oktatás túloznak el. Ez a
tendencia meghökkentő, már-már lelkiismeretlen merészséggel
formál át tényeket és igazságokat, hallgat el lényegest másokról,
domborít ki lényegtelent önmagukról; úgy, hogy a német nép
nemcsak a nem-német világ felől van rosszul értesülve, hanem
önmaga felől is. Hiszen a német iskola éppúgy, mint a népszerű-
sítő germanológiai irodalom elkerülhetetlenül azt a tudomást és
belső meggyőződést kell, hogy keltse az eszmélkedő német em-
berben, hogy ő egy olyan nép tagja, amely minden vonatkozásban
toronymagasan áll minden más néppel szemben, mert a világon
minden lényegeset és nagyot a németek alkottak. A nemzeti meg-
alázottság tehát felháborító igazságtalanság-élménnyé hatványo-
zódik, s ez, a körülmények egy pontba összefutó tendenciájának,
a nemzeti és szociális életértés szintézisének erős faji veretet ad.
A német birodalomnak már első világháború előtti területén
kívül is éltek németek. A két évszázados porosz-osztrák párharc a
német világon belül azt a szerencsétlen eredményt hozta létre,
hogy a német Bund-ból kizárt Ausztriával kirekesztettek a német
politikai közősségből tíz millió németet. A két különböző centrum
köré tagolt németség perverz ténye irritáló anyagot jelentett a
kollektív német lélekben már a múltban is.
Az első világháborút likvidáló hatalmak aztán felhatványoz-
ták ezt az amúgy is természetellenes tényt két végzetes intézke-
déssel. Az egyik az volt, hogy a birodalomtól szeparált németség
körül lerombolták a Habsburg-keretet, amelyben addig élt, amely
német volt (s amelyben vezető szerepénél fogva jól érezte magát),
a másik meg az, hogy a fájdalmas német megosztottságot vigyá-
zatlanul még meg is növelték azzal, hogy az osztrákokon kívül
még további mintegy hét milliónyi németet hámoztak le a német
törzsről, odaajándékozva őket Csehszlovákiának, Lengyelország-
nak és Franciaországnak. Ezek a német tömbről erőszakosan le-
választott "perem-németek" a Szudéta-vidéken, Nyugat-Lengyel-
országban, Danzigban, Elszászban, Lotharingiában egyaránt,
olyan automatikus és természetes formában nyújtottak külpoliti-
kai programot a versaillesi Németországnak, hogy ennek a prog-

12
ramnak létrejöttéhez sem "német imperializmusra”, sem "náciz-
musra" nem volt szükség. Ezt nem Hitler, nem is valaminő német
"uralomvágy" szülte. Ezt egyszerűen Versailles hozta létre, mint
ahogy Versailles indítja el a "nemzeti" és a "szociális" életérzés
szintézisének lelki folyamatát is az ésszerűtlenül összeszűkített
németségben.
A versaillesi konzekvenciákból kibontakozó európai helyzet
még a szintézis megéréséhez szükséges időről is gondoskodik. A
belső nyomor-korszakot öt-hat esztendőre a külföldi kölcsönök
konjunkturális szakasza váltja fel. A versaillesi években eszmél-
kedő fiatalság felcseperedik, s ekkor köszönt be a húszas évek
végén a gazdasági világdepresszió korszaka. Az alig enyhült
nyomor visszatér. Most már csak a szót kell kimondani, a szinté-
zist kell tudatosítani, s a hitet kell felkelteni a szintézis igazságá-
ban, és a német nemzetiszocializmus megszületik.
Az eszme rakétája már régebben sistereg, kisebb explóziói
már voltak, s prófétája börtönbe is került miatta. Ez a próféta
eléggé tehetséges, eléggé elszánt és eléggé német ahhoz, hogy a
szintézis megteremtésére alkalmas legyen. S mindezeken felül,
mikor egy évi várfogság után Hitler Adolf egy könyv kéziratával
és egy tanulsággal gazdagabban elhagyja börtönét, szabadon bo-
csátanak általa egy adottságot, ami valósággal predesztinálja a
fejlemények megvalósítására. S ez: k ö z b ü l s ő helyzete tár-
sadalmilag és lelkileg és életszemléletben egyaránt. Hitler Adolf
sokat tanult, sokat olvasott, de elmulasztotta megszerezni a kul-
csot a középosztályba vezető ajtóhoz: a fiatal építész-jelölt nem
tett érettségit.2 A hadseregben éppúgy a legénység és a tisztikar
között helyezkedett el, mint ahogy a félbemaradt rajzoló a polgári
életben is féllábbal a vezetettek, féllábbal a vezetők világában áll,
mégpedig nem úgy mint kispolgár, hanem úgy, mint egy nehezen
meghatározható hibrid tömeg és az elit között, akinek van egy
kétségtelen jegye: nem tömegember. Sőt van egy félelmetes ké-
pessége is; mithoszt tud teremteni egy korban, amely a csalódás
és a csüggedés fáradtságának kora volt. Pedig az ember emberileg

2
Az érettségi bizonyítvány a kontinensen döntő küszöb a század első harmadá-
ban. Az érettségi bizonyítvány a legnagyobb társadalmi válaszfal.

13
nem óriás. A kor és a körülmények másik nyomasztó figuráját,
Benito Mussolinit nagyságban meg sem közelíti.
Amit Mussolini teremtett, az saját személyes akaratának
eredménye volt, hiszen az anyag és az eszköz, ami rendelkezésére
áll, aránylag silány és gyenge a Hitleréhez képest. Sőt, azonfelül
az olasz ember individualista és kollektív erőfeszítésekre alig ké-
pes. A fascista erő nyolcvan százalékát tehát Mussolini személye
jelenti, aki lehetett esetleg méltó a halálra az Olaszországgal
szembenálló világ szempontjából, vagy akár az Európa-gondolat
szerint (noha senki annyit nem tett a második világháború elke-
rülésére a kor államférfiai közül mint Benito Mussolini), de aki-
nek lábainál fogva felakasztott hullájával Milánó tomboló és tán-
coló és üvöltő olasz csőcseléke a történelem leghálátlanabb, leg-
aljasabb és leghitványabb halottgyalázását követte el. Mert a
renyheség, a lustálkodás és a szegényes életörömök szabadságá-
nak elvonása egy szebb és nagyvonalúbb nemzeti lét felépítése
érdekében lehetett diktatúra, aminek megdöntéséhez az olasz kis-
lelkűségnek esetleg joga lehetett, de semmi esetre sem volt bűn-
cselekmény.
Hitler esete egészen más. A hitleri mű emberanyaga a kerek
föld legkitűnőbb anyaga volt, sok minden egyéb mellett elsősor-
ban a kollektivizmusra való ősi hajlam miatt, másodsorban az
exakt iránt oly nagy vonzalommal rendelkező német lélek
matematizmusa, rendező és szervező ösztöne miatt, ami az egyes
és magános németet nemcsak képesíti arra, hogy munkáját, bár-
mily jelentéktelen az önmagában véve, egy "Gesamtleistung" bá-
torító dimenzióban szemlélje, hanem hajtja is a kollektív forma
felé, mert individuális kötetlenségben, amiben más faj tagja bol-
dog, a német elhagyatottnak, gyámoltalannak és kicsinek érzi
magát.
Ami Németországban és Németországgal 1932 és 1945 kö-
zött történt, az nem Hitler Adolf személyes műve, mint ahogyan a
fascizmus Mussolinié, hanem a német nép teljesítménye volt. S a
diktatúra, amit mindez jelentett, nem a német emberen érvénye-
sülő külső erőszak volt, hanem a német emberé magáé, aki negy-
ven millió "igen"-nel önként és belső kétségek nélkül vállalta a
szabályozottság ösztöneinek és életérzésének amúgyis megfelelő
állapotát, hiszen az azonkívül még a felemelkedés kollektív nye-

14
reségét is ígérte. Hitler egyszerűen csak a német vágyak és a né-
met elhatározás inkarnációja volt, nem teremtő, tehát kívülálló
substancia, mint Mussolini, hanem immanens elem, szinte megbí-
zott egy Gesamtleistung összemarkolására és irányítására.
Mindaz, ami mint német nemzetiszocializmus ismeretes, egé-
szen 1943 tavaszáig a német nép akaratából és úgyszólva teljes
tömegének helyeslésével történt. A szó pozitív és elítélhető értel-
mében vett diktátorrá Hitler csak innentől kezdve vált, s csak a
háborút illetően, tehát az által vált azzá hogy felfogása elkanyaro-
dott a német nép közfelfogásától a háború továbbfolytatását ille-
tően. Mikor a német népben tisztán megfogalmazódott a belátás,
hogy a nagy vállalkozás nem fog sikerülni, és Hitler ezt a felfo-
gást nem volt hajlandó magáévá tenni, abban a pillanatban vált
i g a z á n diktátorrá.3
A tény hitleri gyökerei meglehetősen bonyolultak és nehezen
elemezhetők. E gyökerek legdominálóbbja a német ösztönösség a
dolgok túlhajtására. A tragikus német sors legveszélyesebb törté-
nelmi eleme az a német szó, hogy "über", s ebben a rendkívül
mértékben német emberben ez is rendkívül mértékben volt meg.
A másik vezető elem általános emberi. Meggyőződésünkön vál-
toztatni mindig egy kissé önmagunk megalázását jelenti, mert
minden revízió ítélőképességünk, értelmünk és – nem utolsó sor-
ban – hiúságunk veresége. Különösen így volt ez Hitler esetében,
aki véleményét a kinyilatkoztatások modorában közölte a múltban
mindig. Hitler bálvány volt, bálvány akart maradni, s a nagy nem-
zetiszocialista mű érdekében bálványnak kellett volna maradnia.
Ha mindezt összevetjük, kijön a képből a hit, vagy legalábbis az
önszuggesztió a kitartás győzelmében, s ez az, amiben Hitler útja
elkanyarodott a német ösztön és a német vélemény útjától,
amelynek fontosabb volt a n é m e t , mint a nemzetiszocialista
követelmény, pontosabban: fontosabb volt a fizikai, mint a morá-
lis fennmaradás.
S mindehhez jött még egy további körülmény is. A vereség
tudomásulvételének, beismerésének és a vállalkozás likvidálásá-
nak első ára Hitler személye, fizikai és erkölcsi megsemmisülése
lett volna, akinek akkor már keleten-nyugaton egyaránt a fejét

3
1943-ig Hitlernek csak elenyésző igazán német ellenzéke volt.

15
követelték. S amilyen nagyszerűnek bizonyult a német ember, aki
negyvenhárom tavaszától az utolsó puskalövésig pontosan telje-
sítette a kötelességét és tudott meghalni a Gesamtleistung minde-
nekelőttiségében vetett hitével, olyan kicsinek bizonyult ez az
ember, aki nem volt hajlandó ugyanerre, aki nem tudta és nem
akarta megérteni, hogy amint a német népért létre kellett hoznia a
nemzetiszocializmust, úgy most ugyanazért a német népért fel
kellene áldoznia azt, mert ezt követeli a veszély. Hitler Adolf a
megszállottak makacsságával fogta be fülét az érvek elől, ame-
lyek egyre türelmetlenebb és hangosabb dörömböléssel állították,
hogy az igazi és célszerű német tett most már az erőfeszítések ab-
bahagyása volna, s ennek érdekében részéről ugyanarra az önfel-
áldozásra van szükség, amit a német férfi és a német asszony
szinte félelmetes nagysággal tanúsított.
Úgy hisszük, hogy a német nép háborús teljesítményének
imponáló látványa minden objektív kívülálló előtt eldöntötte már
a hitleri "zsarnokság" és diktatúra kérdését és az erre vonatkozó
propagandisztikus állítások értékét. Diktatúráért és zsarnokságért
"leigázott" nép nem harcol és dolgozik úgy, ahogy a német nép
harcolt és dolgozott, az utolsó években szinte már csak a "diktáto-
ráért". Mert a német nép 1943 közepétől valójában és igazában
már c s a k Hitler személyének megmentéséért harcolt – egy része
lelkes szeretetből, egy része fanyalgó, de fegyelmezett köteles-
ségteljesítésből, sőt esetleg zúgolódva – s Hitler Adolf a német
néptől elfogadta ezt.
A kép teljes kiegészítéséül adjuk még hozzá Himmlert és
szervezetét, melynek számára szintén a fizikai értelemben vett
életet jelentette a győzelem, és a személyes fizikai halált, az
akasztófát, a bukás, mert ez a szervezet a machiavellizmus német
túlhajtásával olyan extrém szélsőségekig jutott el, ami már az ab-
szolút bűntények rettentő halmazát jelentette, s amit, ha erkölcsi-
leg nem is, de politikailag talán a végső siker tudott volna igazol-
ni, vagy legalábbis elvonni a felelősségre vonás elöl. Himmler és
szervezetének tagjai az életükért harcoltak, amikor terrorizálták az
abbahagyás szándékét, likvidálták az abbahagyás kísérletét, és
ennek során likvidálták kiváló németek egész sorát, bizonyos
formában még a második világháborúnak legragyogóbb német
alakját – Rommel tábornokot is. Ezeknek a tényeknek és ennek a

16
tevékenységnek kényszerítő ereje valósította meg 1942 második
felétől kezdve azt a terrorisztikus, túlhajtott és elfajult diktatúrát,
ami a nemzetiszocializmusból a "faj" doktrína túlhajtása után
most már politikailag is – nácizmust csinált.
Ennek a fejlődésnek külpolitikai vonatkozásai 1938-ig nyúl-
nak vissza, tehát addig az időpontig, amikor a német külpolitikai
akciók katonai formájának elhatározása megszületik, és a hadse-
reg "nácivá" formálásának folyamatában
A német haderő addig, egy általános nemzetiszocialista vi-
lágnézetet nem számítva, nem a "Párt" függvénye, hanem a né-
met nemzeté, s ezt főleg a még császári nevelésű törzstisztikar és
tábornoki kar politikamentes álláspontja és magatartása biztosítja.
A hadsereg főparancsnokot, báró Fritsch vezérezredest azonban
egy mesterségesen előkészített aljas vád alapján elmozdítják, s a
vád teljes megsemmisülése után sem helyezik vissza. Ugyanez a
sorsa von Blomberg tábornok, hadügyminiszternek is, aki viszont
szerencsétlen házassága következtében (vagy ellene való felhasz-
nálása útján), veszti el pozícióját, amit maga Hitler vesz át.
Fritsch tökéletes tisztázásának és felmentésének szenzációja bele-
vész az Anschluss triumfusának ujjongásába, de belevész az a
felháborodás is, ami – különösen a tisztikar részéről –
Himmlernek és a Gestapo-nak a Fritsch elleni hajszában vitt sötét
szerepe miatt támad. Fritschet soha nem reaktiválják. Himmler
viszont marad, s az egymást rohamosan követő külpolitikai ese-
mények – az 1938-39-40-41 évi sikerek és diadalok, majd a
Szovjet elleni háború hátterében fokozatosan kiformálódik a
Himmlerre támaszkodó hitleri autokratizmus túlhajtása.
Az egyre merészebb külpolitikai vállalkozásokat a tábornoki
kar egyre rosszalóbban nézi, több merényletet is terveznek ellene,
amelyek közül az utolsó Hitler részéről véres tisztogatást idéz elő,
s ezzel a hitleri "zsarnokság állapota, a háború derekán valóban és
teljesen beáll. Ezzel igazán bekövetkezik az, amit a világ már egy
idő óta csúfnévként "nácizmusnak" nevez, és a nemzetiszocializ-
musra alkalmaz.
A nemzetiszocializmusban tehát két fokozat van Németor-
szágban, s a másodikra valóban találó a "nácizmus" elnevezés,
mert ez már valóban torzképe a nemzetiszocializmusnak. E mö-
gött azonban már nincs mögötte a 40 millió "ja" és egy általános

17
európai állásfoglalás és értékelés tekintetében itt van az óriási
különbség a kettő között, mert erkölcsileg ez különbözteti meg a
Hitlerék klikkfelelősségét. A német nép felelős a háborúért, de
csak egy olyan kis percent erejéig, ami Versailles tévedésén,
könnyelműségein, önzésén, erőszakosságán s az ott győzedel-
meskedő szláv mohóságon f e 1 ü l m é g m e g m a r a d .
Minden egyéb ezen kívül fekvő elemért a nácizmus a felelős, a
nácizmus, amelyről meg kell ismételnünk, hogy más, mint a nem-
zetiszocializmus, s a német nép hibája ebben a vonatkozásban
legfeljebb az, hogy engedte és tűrte az elfajulást. Ez is azonban
nem annyira bűnös, mint inkább tragikus elem, amelynek magva
a német hajlam az engedelmességre, s ami túlhajtott formában
már nem erény, hanem bűn, sőt több: hiba. És ez az egyik pont,
amelyen át a német belső történések európai kérdéssé váltak.

3.
A német faji mithosz, amely nem a nemzetiszocializmusból
születik, de amely túlzásait kétségtelenül a nemzetiszocializmus-
ban és a nemzetiszocializmus által érte el, sőt, ami a nácizmussá
való eltúlozódáshoz a lélektani előkészítést és az eszközöket
megadta, eredetileg n e m nemzetiszocialista tulajdonság. Az ak-
kor már a negyedik német nemzedékben munkál és még a múlt
század első felének német romanticizmusában gyökerezik. Hogy
a nemzetiszocializmusban szinte már a vallás vonásait öltötte ma-
gára és szinte alkalmatlanná tette a németséget a népek társadal-
mába való beilleszkedésre, az a német léleknek az exakthoz való
vonzódásán és extrém önbizalmán, valamint Versailles reakcióin
kívül a német népi szétszórtság tényének is nem kis mértékben
köszönhető, hisz ez a mithosz alkalmasnak látszott a nemzettest-
ről levált németség szétporladásának megállítására és így kiváló-
an alkalmas ürüggyé és eszközévé vált a német imperializmusnak.
A német ipar piac-problémájában igen jelentős tétel volt az a
tény, hogy a németségnek csaknem egy negyedrésze él a birodal-
mon kívül, s ebből közel húsz millió Európában. A német faji
mithosz politikai hajtóerővé való kifejlődését tehát, a kollektív
német ösztönzöttségen kívül, még a német nagyipari érdekek is
támogatták. De ösztökélték ezt a német militarista körök is, hi-

18
szen ennél pompásabb lelki muníciót el sem lehetett képzelni a
német haderő számára.
Mindenesetre a németség nemzeti érdekeire való kétségtele-
nül kiváló közveűen és p i l l a n a t n y i hatása mellett létre-
hozta azt az eléggé nem mérlegelt következményt is, hogy az
amúgy sem túl népszerű német népet még inkább elszigetelte Eu-
rópában, nem természetszerűen váltott ki a nem-német világ ré-
széről faji, politikai és érzelmi reakciókat a németséggel szemben.
A "Herrenvolk" fogalma inzultus volt a többi népekkel szemben,
amelyeknek fiai aztán alkalomadtán az elégtétel gyönyörével
alázták meg a "Herrenvolk" tagjait, s a megrendítő német tragédia
éveiben az európai népek a "Herrenvolk" reminiszenciáival ke-
ményítették meg szívüket a német nyomorúság feletti emberi
megindultsággal szemben.
Az egocentrikus német életérzés azonban, önmaga erejét –
nem először – túlbecsülve, birodalmának és önzésének határai
mögött nem törődött azzal a kétségtelen ténnyel, hogy Európában
a németeken kívül más nemzetek is élnek, a német politikai és
kultúrtettek mellett – bármilyen imponálók is ezek egyébként –
más politikai és kultúrtettek is vannak, a német életérdekek mel-
lett jogot formálnak az élethez és az emelkedéshez mások is, sőt a
német nemzeti és faji erényekkel equivalens nem-német nemzeti
és faji erények is vannak, ha esetleg más természetűek is, mint a
németeké.
Nem csodálható hát, ha a német faji mithosz a németség kül-
ső, nemzetközi vonatkozásaiban súlyos erkölcsi, érzelmi és poli-
tikai károkat okozott, s amilyen hatalmassá fejlesztette a német
ütőerőt, ugyanolyan katasztrófális méretezésű visszaütést4 váltott

4
E sorok írója soha nem fogja elfelejteni egy megrendítő, sőt hátborzongató él-
ményét a német összeomlás idejéből. 1945 májusának első napjaiban né-
met hadifoglyokkal zsúfolásig telepréselt amerikai teherautók hoztak ke-
resztül Oberammergau keskeny és kacskaringós utcáin. A járdák két oldalt
tele voltak megrendült német lakossággal. Az átvonuló teherautókon levő
fogolykísérő amerikai katonák szavalókórusban ordítozták a járdán álldo-
gálók felé: "Heil, Sieg, Herrenvolk!" – majd utána siránkozó hangon –
"Alles Kaput!" A jelenetben nemcsak a német faji mithosz spontán bünte-
tése volt benne, hanem a jövő katasztrófák is. Az elgyötört és sötét német
arcokról tisztán le lehetett olvasni egy következő háborút.

19
ki, mert a nem-német világ természetszerűleg és logikusan, sőt
jogosan tört a faji mithosz extrém túlzásai miatt, annak elpusztítá-
sára. Sőt jobban meggondolva, azonfelül, hogy elkerülhetetlenül
imperializmushoz, tehát háborúhoz kellett volna előbb utóbb
Hitler nélkül is vezetnie, ez a faji mithosz belső hatásában sem
volt kedvező, főleg éppen a túlhajtásra hajlamos német rég eseté-
ben nem, mert hatásai képesek a német népet abszolút értelemben
alkalmatlanná tenni nemcsak európai vezető-hivatás betöltésére,
hanem egyszerűen a nemzetközi életre is.
A húszas és harmincas évek német politikai irodalma elké-
pesztő példáit produkálta a német irrealitásnak és tapintatlanság-
nak éppen a faji mithosz túlzásai területén.
"Mi németek vagyunk, akár kisebbség, akár többség,
mint németek, mi vagyunk az elsők – írja Wilhelm Stapel
„Der christtiche Staatsmann” c. könyvében (Hamburg,
1932 – Ha egész Lengyelországban csak két német lak-
na, akkor is ők többet termelnek ki, mint a lengyel milli-
ók, mert ők a németek. A rangot nem a szám és a tömeg,
határozza meg, ha nem a létnek minősége, más szóval a
történelem. A Kelet kérdése nem statisztikai, vagy szer-
vezésbeli, hanem világtörténelmi kérdés. Nem a németek
számáról van szó, hanem rangjukról. Nem a gazdaság-
ról, hanem a németek uralkodó voltáról. Csak egy né-
metektől vezetett Európa válhatik békés Európává. Eu-
rópa a németek gyengesége miatt beteg. Csak ha ke-
zünkben lesz a főhatalom, akkor lehetnek a határok szá-
munkra olyan jelentőségnélküliek, hogy akár úgy hagy-
hatjuk őket ahogy vannak. Ha mienk a főhatalom, s ha a
német embert Európa bármely népében és országában
elsőnek ismerik el, csak akkor fog megint eljönni a béke
szétszaggatott földrészre. Mi a többi népet népiségében
nemcsak meg fogjuk hagyni, hanem népiségüket ápolni
fogjuk az eredetiségnek tarka telítettségét. Mi nem fo-
gunk más népek határaihoz nyúlni, mert miért kellene az
uralkodó népnek féltékenynek lennie? Mi a többi nép
gazdaságát elő fogjuk mozdítani, mert az ő jólétük a mi
erőnk. De egyet követelünk: az uralmat. Ahol nem enge-

20
 dik át nekünk a hatalmat, ott ki kell vívnunk. Mert mi
nem vagyunk másokkal "egyenlők' , hanem mi n é -
m e t e k vagyunk".
Lám, milyen sebesen formálja át és mivé formálja át a
Versaillessel szembeni német haragot és felháborodást a fajba
vetett mithikus hit, ami előbb csak erőgyűjtésnek indult a sorssi-
várságának elviseléséhez, és amiben saját hiúságának szuggeszti-
ói mellett előbb csak a kínzó tények előli menekülés nyilvánult
meg Napóleon kardcsapásaira éppúgy, mint Versailles korbács-
ütései idején. A könyv 1932-ben jelent meg és protestáns papi
személyiség írta, és hol volt még akkor a "nácizmus" a teljes ki-
bontakozástól és teljes hatalomtól? Ez a nacionalizmus lépett
szintézisre a német esetben a szocializmussal: ez volt az amit a
német középosztály a nagy szintézishez a maga részéről szállított.
A nemzetiszocializmus túlhajtása és nácizmussá fajulása a
faji mithosz szuggesztiói nyomán így nemcsak a németségre ma-
gára jelentett tragédiát, hanem Európa részére is – veszélyt, hi-
szen a túlhajtás általános megnyilvánulása volt a német imperia-
lizmus maga. A német ambíció nem elégedett meg azzal, hogy azt
az egyenrangúságot visszaszerezze, amihez vitathatatlanul joga
volt, amitől Versailles méltatlanul megfosztotta, hanem –
Herrenvolkká akart válni.
A Versailles által összetört és elgyengített Közép-európának
úgyszólva minden államában éltek kisebb-nagyobb tömegben az
előző századok során oda bevándorlókként b e f o g a d o t t ,
vagy a versaillesi rendezés során oda b e k e b e l e z e t t né-
metek. Ezeknek szisztematikus bevonása a faji mithosz útján a
német nemzetiszocialista eszme és szervezet világába jelentette a
"területen kívüli faji állam" gondolatának megvalósítását, s azok a
lelki reakciók, amiket ez a Németországon kívüli német népcso-
portokban mindenfelé kiváltott, egyre félreérthetetlenebbül mu-
tatták ennek az imperializmusnak tényét és stratégiáját, az egyre
nyilvánvalóbb szándékot s programot Középeurópát illetően.
A törekvés létrejötte itt is logikus és kiindulása itt is jogos
volt, és egy bizonyos pontig nem volt benne semmi joggal kifogá-
solható nemzetiszocialista, vagy éppen "náci" vonatkozás. A né-
met középeurópai politika kezdetben egyszerűen csak versaillesi

21
reakció volt, a versaillesi logikátlanság és a versaillesi hibák elle-
ni természetes és egyáltalán nem imperialisztikus német állás-
foglalás és csak fejlődése során érte el a német végzet: a túlhajtás,
ami aztán egyikévé vált a német külpolitika végzetes hibáinak.
A középeurópai német népcsoportok keletkezésük jellege
szerint két merőben különböző kategóriát jelentettek. Az egyik
kategóriát a versaillesi béke által a német törzsről erőszakkal és
akaratuk ellenére letépett német kisebbségek jelentették, a mási-
kat pedig századokkal előbb önként kivándorolt és más államok-
ban otthont talált németek leszármazottai. A két kategória státusa
között az a döntő erkölcsi és politikai különbség volt, hogy míg
az elsőt nem fűzték és nem is fűzhették erkölcsi kötelmek ahhoz
az államhoz amelybe akaratuk ellenére kényszerítenék őket és
amelyben minden erkölcsi joguk megvolt ahhoz, hogy e kény-
szerállapot megszüntetéséért minden eszközzel harcoljanak, addig
a másik kategóriának ilyen erkölcsi bázisa semmi esetre sem volt.
Hiszen mint önkéntes polgárai szabadon választott hazájuknak, az
iránt teljes erkölcsi; jogi és politikai értelemben hűségre voltak
kötelezve. Míg tehát az első kategóriánál a rabtartó állammal
szembeni ellenséges magatartás emberi alapjogon nyugvó sza-
badságtörekvés volt, a második kategóriánál ugyanez: hűtlenség,
hálátlanság, sőt nem egy esetben – árulás.
Ezzel a különbséggel azonban a német külpolitika éppúgy
nem törődött, mint maguk az egyes német népcsoportok sem
vizsgálgatták magatartásuk jogi és erkölcsi alapjait. Mindezt, a bi-
rodalmi külpolitikában éppúgy mint az egyes népcsoportok biro-
dalomból irányított szervezeteinél a hatalom és a birodalom túle-
reje helyettesítette. A szerzés szándékát nem érdekelte az, hogy az
erkölcsi alap félretolása tudatos figyelmen kívül hagyása nemcsak
imperializmust, tehát erkölcsi támadó felületet jelent, hanem az
erőszakkal elvett német területek felszabadításának igénye, és ál-
talában a Versaillessel szembeni fellépés alól is kirántja az erköl-
csi alapot.
A német birodalom középeurópai politikájának tünetei Cseh-
szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Jugoszlávia,
vagy a balti államok német népcsoportjainál nagyjában azonosak
voltak, s mikor az "üldözött népi németség"-ről beszámolók
kezdtek megjelenni a német sajtóban egy-egy országot illetően, a

22
nemzetközi közvélemény azonnal tisztában volt azzal, hogy an-
nak az országnak a megtámadása következik.
Ezek a sajtóbeszámolók – ha a célnak megfelelően itt-ott el-
túlozva is – annyiból igazak voltak, hogy a félelem és az ellenér-
zés az egyes államok kormányai részéről a német népcsoportok-
kal szemben a "területen kívüli faji állam" programja nyomán
azonnal felfakadt, sőt helyenként aktív reakciókban nyilvánult
meg. Ezeket a reakciókat azonban nagyrészt maguk a német cso-
portok hívták ki maguk ellen, ha nem is kollektív egészükben, és
nem is mindenütt német voltuk puszta ténye által, hanem egyrészt
a német birodalom agresszivitása, másrészt az egyre magasabbra
hágó német népi önércet, valamint a minden német népcsoportban
megtalálható túlzók, a német nemzetiszocializmus által be szerve-
zettek, az u.n. "Volksbundok" tagjai s ezeknek sokszor az állam-
polgári hűtlenség fogalmát megvalósítóan n é m e t magatartása
következményeképpen. A nemzetiszocialista német kormány
ugyanis ezeknek a német népcsoportoknak a számára minden ki-
sebb államban az államalkotó népét, sőt még a b i r o d a l m i
n é m e t e m b e r é t is meghaladó kivételezett jogállást zsa-
rolt ki, s így az egyes nemzeti szuverenitásokat folyamatosan
megsértette, nem törődve azzal, hogy ez mit vált ki az érintett né-
pekből és kormányaikból. Német birodalmi szervezetekben való
tagság szabadságától, a német birodalmi, vagy a hazai haderőben
való szolgálat szabad megválasztásától, a német felségjelvények
szabad (és tüntető) használatának engedélyezéséig egy csomó el-
képesztő jogot erőszakolt ki a "német népcsoportok" számára a
különböző államokban. Ha aztán a hazai lakosságot irritáló, sőt
nemegyszer az állam szuverenitását sértő "volksdeutsch" kilengé-
seket a kormány meg akarta rendszabályozni, akkor a birodalmi
követ azonnal interveniált. S ezeknek az intervencióknak, ha fog-
csikorgatva is, de engedelmeskedni kellett – egészen a német ha-
talom összeomlásáig. Akkor aztán jöttek a német népcsoportok
ellen a különböző fokú és mérvű kollektív, némely államban
egyenesen bestiális reakciók.
Amilyen ütemben formálódott át a német nemzetiszocializ-
mus nemzeten belüli jelensége a nácizmus nemzeten kívül ható
aktivitásává, olyan ütemben válik a német kérdés a németek ma-
gánügyéből nemzetközi üggyé. A faji mithosz elfajulása és annak

23
politikai vetülete, a német imperializmus, politikailag éppúgy,
mint lelkileg a veszély és a fenyegetettség lidércnyomásaként fe-
küit a nagy középeurópai vadászterület népein.
Erre a lidércnyomásra és annak későbbi realizálódására
Csehország, Lengyelország – és nyugaton Franciaország – való-
ban rá is szolgált annál a körülménynél fogva, amit Versaillesnek
nevezünk, ami önkényt és igazságtalanságot jelentett az első vi-
lágháború legyőzöttjeivel szemben. E z a lidércnyomás nem volt
más, mint a rossz lelkiismeret szorongása.
A többi nemzetek esetében azonban ez a lidércnyomás más
természetű volt. A többi nemzetek esetében a német lidércnyomás
már német bűn volt, sőt több, német-hiba.
Íme, ez a "náci" imperializmus volt a rettentő erő egyike,
amelynek Versailles a szétvagdalt, paralizált és legyengített kelet-
középeurópai teret kiszolgáltatta.
A másik erő, a másik lidércnyomás az orosz és annak bolse-
vizmusa volt.
A két erő összeütközésének előbb-utóbb be k e l l e t t kö-
vetkeznie, ez még csak nem is a két tényező szándékán múlott,
hiszen nem a gazdátlan középeurópai tér megszerzéséről, hanem
annak biztonságba helyezéséről volt szó. A nyugati világ azonban
ezt a problémát képtelen volt felismerni. A nyugati világ nem
látta, hogy a Versaillesben szétvagdalt keletközépeurópai teret új-
ra egyesíteni kell, hogy az politikai negatívumból politikai pozití-
vummá váljék újra a két offenzív pólus között. A nyugati világ
nem látta: hogy a szétdarabolt keletközépeurópai tér kényelmes és
kívánatos zsákmány annak az imperializmusnak, amely megszer-
zi, és halálos veszedelem annak, amely ezt megengedi. Végül a
nyugati világ azt sem látta, hogy ez a tér Nyugateurópa és
Keleteurópa számára egyaránt védelmi sávot jelent, annak birtoka
tehát életfontosságú Nyugatnak, Keletnek egyaránt. A nyugati
világ c s a k német veszélyt látott és e szerint cselekedett, mikor
ezt a teret Keletnek adta.
S ez katasztrofálisnak bizonyult nemcsak a németekre, nem-
csak Középeurópa keleti államaira, hanem azokra a nyugati nagy-
hatalmakra is, amelyeknek végzetes politikája egyelőre még ki-
számíthatatlan következményeket jósol.

24
 II. AZ ÁLTALÁNOS VISSZAHATÁS

Amilyen ütemben menetelt a nemzetiszocializmus eszméje a

nácizmus felé Németországban, olyan ütemben nőtt és foglalt el
új és új területeket Európában és Európán kívül a vele szemben
kibontakozó reakció.
Már a nemzetiszocializmus maga is elvi ellentétben állt a ke-
resztény világnézetet reprezentáló Egyházon kívül a fennálló libe-
rális-kapitalista világrenddel is, s ha ezt az elvi szembenállást
pillanatnyilag eliminálta is egy csomó taktikai, vagy célszerűségi
szempont, az ellentéteknek egy tiszta nemzetiszocializmus eseté-
ben is ki kellett volna robbanniuk. Még élesebbé válik azonban a
szembenállás a nácizmus irányába történt elfajulás nyomán. Sőt a
nácizmussá eltúlozódás nemcsak elvi tekintetben mélyíti a szaka-
dékot, hanem az ellenfelek számát is szaporítja. Az egyre erősbö-
dő faji program egy másik erősen faji kategóriának, a zsidóságnak
reakcióját váltja ki, a faji program imperialisztikus vonatkozásai
pedig a germanizmussal kapcsolatos kényelmetlen európai remi-
niszcenciákat hozzák újra az izgalom állapotába, nemcsak Angli-
ában, hanem a közvetlenül érdekelt szomszéd népeknél, főleg
Középeurópában is, amely felé a germán imperializmus tendenci-
ája elsősorban irányul.
A német nemzetiszocializmus így aránylag rövid idő alatt az
Európában fellelhető legkülönbözőbb erőket gyűjti össze maga
ellen, amely erőknek szükségképpen kellett egymás kezét megta-
lálniuk a németellenes gyülekezés idején.

1.
Bár a bolsevizmus fenyegetését talán a legnagyobb mérték-
ben tartja evidenciában s ebben a tekintetben tulajdonképpen kö-
zös táborban van a németséggel, a kereszténység, főként a katoli-
kus Egyház nemzetiszocializmusellenes álláspontja nemcsak leg-
hamarább jelentkezik, hanem a legtisztábban is, amennyiben ab-
ban nem fedezhető fel a kapitalizmus részéről tapasztalható "ki-
sebbik rossz" opportunitás, amely a nemzetiszocializmust kizáró-
lag a bolsevizmushoz viszonyítva szemlélte. Ez az opportunizmus

25
a katolikus Egyház részéről az elvi kiegyenlíthetetlenség mellett
már csak azért sem figyelhető meg, mert a katolikus Egyházzal a
német állam távolról sem olyan barátságos, mint pl. a kapitaliz-
mussal szemben, amelyre szüksége van. Az Egyház erejével, mint
politikai tényezővel, Hitler láthatólag nincs is tisztában, s ha igen,
azt alaposan leértékeli. Mindenesetre a nemzetiszocializmus és a
katolicizmus közötti ellentét nem a körülmények és esetlegessé-
gek változásainak kitett érdekellentét, hanem elvi, sőt világnézeti
szembenállás. S ez önmagában is eléggé megmagyarázza, hogy a
kereszténység, illetve a katolikus egyház reakciója minden más
ellenséges kategóriát megelőzve jelentkezik.
A keresztény világnézet szerint minden természeti és társa-
dalmi valóság, tehát az állam is, Isten dicsőségén kívül az ember
szolgálatára van rendelve, ennélfogva az állam öncélúságának
gondolata már a priori ellentétben áll a keresztény tanítással.
Méginkább ellentétben áll vele az a hitleri tétel, hogy az ál-
lam célja és meghatározója a faj. A faj, mint olyan, biológiai fo-
galom, amely az embert – bár kétségtelenül utal közvetve ható
lelki vonatkozásokra is, hiszen a fajok intellektuális képességek
szerinti osztályozása és a nordikus fajok felsőbbrendűségéről
vallott nézet is magábafoglalja ezt, ha alárendelt értelemben is –
elsősorban testi mivoltában kategorizálja, tehát mint fizikai orga-
nizmussal, nem pedig, mint Isten képére és hasonlatosságára te-
remtett s az isteni szubstancia egy szilánkját jelentő lélek hordo-
zójával számol. Ez a materialista felfogás ellentétben áll a ke-
reszténység spiritualizmusával, sőt gyökerében támadja meg azt.
A német nemzetiszocializmus faji materializmusának tehát elvi
összeütközésbe kellett kerülnie a keresztény világnézettel éspedig
éppen azon a ponton, ahol kompromisszum lehetetlen. Ez a ki-
egyenlíthetetlen elvi szembenállás az, ahonnan az ellenségeskedés
elindul. Ez aztán a kétféle erkölcsi normarendszerben jelentkező
súrlódási felület következtében egyre összeférhetetlenebb állapot-
ba hozza a világegyház német tagozatát a hitleri állammal, amely
egyébként is gyors ütemben tolódik nietzschei vágányokra át.
A német katolicizmus és a német állam feszültsége így egyre
nő. Az engedetlenségre amúgyis túl hevesen reagáló németek ál-
lamának attitűdjei egyre türelmetlenebbek lesznek a saját erkölcsi
normarendszeréhez igazodó és a német nemzetiszocialista erköl-

26
csi normarendszert elutasító Egyházzal szemben, és ez a nemzeti-
szocializmusellenes hangulat és álláspont szétterjedését a világ-
egyházban még inkább sietteti. Ez annál érthetőbb, mert hiszen a
katolicizmus nemzetfeletti lényege amúgyis szemben áll a hang-
súlyozott, sőt napról-napra eltúlzódó német nacionalizmussal és a
germán faji mithosszal. A keresztény egyház és a német nemzeti-
szocialista állam egymástól való eltávolodását és szembekerülését
aztán az "ősgermán" mithosz felé való fordulás romantikus, és
ellenpropaganda-anyagul roppant alkalmas ludendorffi túlzásai1
tetőzik be. A szembenállás aztán különösen akkortól kezdve éle-
sedik ki, amikor az Egyház a passzív védekezésből a támadó vé-
dekezésbe megy át a nemzetiszocializmusnak nem csupán a ke-
reszténység viszonylatában, hanem minden viszonylatban való
általános bírálatával, és akkor jut a tetőfokra, mikor az Egyház
akceptálja szövetségesként még a – bolsevizmust is.
A kapitalizmus állásfoglalása már távolról sem elvi termé-
szetű.
A par excellence német kapitalizmus – átmenetileg leg-
alábbis-nemcsak hogy jóindulatú a nemzetiszocializmussal szem-
ben, hanem éppen a kezdeti időkben egyenesen rá van utalva. Az
1929 őszén bekövetkező gazdasági világválság a kapitalizmus
nemzetközi organizmusát nagymértékben szétszaggatja, s a fellé-
pő autarkikus tendenciák leválasztják róla pl. a német kapitaliz-
must is, amely így mintegy nacionalizálódik. Az egyes országok
termelőtevékenysége amúgyis gyors ütemben a saját belső piacra
utalódik és a minden országnál nagyobb mértékben az exportra
épült német termelés ebben a súlyos fordulatban katasztrófáiis
mértékben van érdekelve. A belső verseny kikapcsolása a hirtelen
felkumulálódó túlprodukció szorongató árromboló állapotában
igen fontos, sőt életbevágó kérdéssé válik az egyébként is jelenté-
keny társadalmi és jóvátételi terheket viselő német nagyipar szá-
mára s a monopólium állapotának elérése, amit a nemzetiszocia-
lista fordulat hoz, a viszonylagos biztonság öblét jelenti a világ-
válság egyre ijesztőbb hullámverésében a német nagyipar számá-
ra, hiszen a gazdasági liberalizmus megszüntetése a már birtokon

1
Egy "ősgermán" vallás újraalapításának extrém gondolata Ludendorff nevéhez
fűződik.

27
belüli nagyiparnak az államilag szabadalmazott kényszerkartell
formájában kitűnően megfelelt (A liberális-kapitalista világban
lényegében ugyanez történik, csak az állam közbejötte nélkül).
De ezen túlmenően, a német nemzetiszocializmus politikai
tendenciája a birodalmon kívüli németség irányába, a birodalmon
kívüli németlakta területeknek a német gazdaság fogyasztói köré-
be való bevonását helyezi kilátásba, ami némi kárpótlást ígér az
elveszett külföldi piacokért. A faji mithosz így kitűnő eszköz a
határon kívüli németségnek ipari terjeszkedésre való felhasználá-
sára, arról nem is beszélve, hogy Ausztria és a Szudéta-vidék po-
litikai értelemben való bekebelezése a Baltikum, a Dunavölgy és
a Balkán tekintetében gazdasági szempontból is döntő fontosságú
hídfőket jelentene, ami a német ipar számára új és nagy lehetősé-
geket vázol fel egy további jövő horizontjára.
Vegyük még mindehhez hozzá a nemzetiszocializmus hatá-
rozott szembefordulását Versaillessel, ami megint a főként a na-
gyipart terhelő jóvátételi kötelezettségektől való szabadulást he-
lyezi kilátásba, s körülbelül teljes a kép, amely a szocialista ál-
lamnak saját kapitalizmusával való logikátlannak látszó jó viszo-
nyát megmagyarázza.
A nemzetközi kapitalizmusnál már jelentékenyen más a hely-
zet, noha a többi nemzetiszocializmusellenes nemzetközi kategó-
riák közül a német nemzetiszocialista állam ellentéte, különösen
kezdetben, még ezzel a legkisebb. Ennek első és legáltalánosabb
érvényű magyarázata abból a tényből folyik, hogy a német nem-
zetiszocializmus lényegesen kevésbé szocializmus, mint naciona-
lizmus, és sokkal inkább politikai, sőt külpolitikai programot je-
lent, semmint belső organikus átalakulást. A német nemzetiszoci-
alizmus nem hoz valami új rendszerező elvet a tőke és a munka
viszonyába, sőt végső elemzésben a tőke és az állam viszonyába
se, hiszen e két tényező a hitleri korszakban is két különálló
substancia marad, azzal az egyetlen különbséggel az u.n. kapita-
lista államokkal szemben, hogy itt az állam diktál a tökének, nem
pedig fordítva. Ezért cserébe azonban megszabadítja piac-
gondjaitól. E forma következtében a nemzetiszocializmus minden
prepotenciája ellenére is elviselhetőbb a tőke számára, mint a bol-
sevizmus. Így stratégiai szempontból még kedvező is létezése a
nemzetközi tőke számára, amennyiben alkalmasnak látszik arra,

28
hogy a bolsevizmus antikapitalista vitorláiból kifogja a szeleket.
A nemzetközi kapitalizmus tehát a bolsevizmus elleni védőgátat
szemléli benne mindaddig míg a zsidó komplexum hatása érvé-
nyesülni nem kezd, s a nemzetiszocializmus éppúgy, mint a bol-
sevizmus át nem értékelődik a zsidóság szempontja szerint.
Ez az átértékelés meglehetősen gyors és a harmincas évek de-
rekára, mintegy három évvel a német nemzetiszocialista állam
megszületése után már befejeződik. Ezzel eltűnik az a szemlélet,
amely a nemzetiszocializmusban az olasz fascizmus egy német
kiadását látta. A spanyol polgárháború idejére a nemzetközi tőke
ellenszenve a "fascizmussal" szemben már teljes, s az átértékelés
most már nyílt hadüzenetté válik. Ez a fordulat igen elgondol-
kodtatóan esik össze Szovjetoroszország hirtelen megjelenésével
a Népszövetségben, valamint azzal a ténnyel, hogy innentől
kezdve az Egyesült Államok, pontosabban a roosevelti politika,
egyre feltűnőbben keresi a Szovjet baráti kezét.2

2.
A harmadik internacionális kategória, amellyel a német nem-
zetiszocializmus elsősorban faji hangsúlyozottságánál fogva ke-
rült szembe, a zsidóság volt.
Az összes összeütközések közül ez volt a leglogikusabb és a
legspontánabb, hiszen a faji mithosszal szemben itt sokkal régibb
és sokkal szívósabb faji mithosz állt: a zsidóságé.
Ez a faji mithosz éppúgy "felsőbbrendű faj"-ból indul ki,
éppúgy világuralomról ábrándozik, mint a másik. Sőt ezt a világ-
uralmat egy négyezer éves propaganda magával az Istennel kötött
szerződés alapján igényli. Ezt a faji mítoszt saját faji intelligenci-
ájának kollektív tudomásán kívül éppúgy a nemzeti megalázott-
ság élménye hozza létre még az egyiptomi elnyomatás idején, és
tartja életben egy háromezer éves tragikus történelem során, mint
ahogy a németet is ez fejleszti ki négy emberöltő folyamán, mióta
megszületett. A "területen kívüli faji állam" gondolata, ha elmé-

2
Majd a továbbiakban látni fogja az olvasó ennek egyes állomásait: William C.
Bullit felmentése, Joseph E. Davies kinevezése, állandó sürgetés Anglia
szovjetellenes álláspontja revíziójára, "quarantine" beszéd, az USA követ
visszahívása Berlinből stb. (1935-36-37)

29
leti programban nem is, de élő és tevékeny gyakorlatban annál in-
kább megvan itt is, hiszen minden zsidó diaszpóra egy-egy
"Volksbund". A zsidó kapcsolatok, ha nem is diplomáciai, de
vallási és gazdasági formákban és érzelmi kötelékekben átnyúl-
nak hegyeken, óceánokon, országhatárokon, kultúrákon és évszá-
zadokon egyaránt.
A zsidót szintén a "faji felsőbbrendűség" más fajokat inzul-
táló tanával és hitében neveli a zsinagóga, a szent könyvek és a
hagyomány. S a zsinagóga ajtaján kilépve hiába vágja arcába a
sivár való a "felsőbbrendűségi" tan rideg cáfolatát, az alacso-
nyabbrendűként való kezelés minden külső jelét csaknem két tel-
jes évezred folyamán, minden paradox volta mellett is ez a hit
marad számára az erőrezervoár, a menekülés a tények sivársága
elől és a vigasztalás és elégtétel sértett önérzete számára Európá-
ban éppúgy, mint egykor Babylonban, vagy Egyiptomban.
A zsidó faji mithosz ereje éppúgy egy faji hatalom megvaló-
sításának álmából és vágyából táplálkozik és éppúgy megnyug-
tató és lelkesítő metafizikai feleletet jelent, mint a németé, éppen
csak a módszer és az eszköz más, mert az itt nem fizikai fegyver
egyenes, nyílt és brutális középkori alkalmazása, hanem egy
óvatossá és ravasszá finomult kollektív lélek közvetettebb és si-
mább fellépése, és modernebb és ezért félelmetesebb eszköze,
amellyel azonban pontosan ugyanúgy lehet gyilkolni: a pénz.
A két faji mithosz közötti konfliktusnak elkerülhetetlenül be
kellett következnie hiszen világuralmi ábrándjaiban a kettő a prio-
ri összeférhetetlen. S ezért tört negyvenöt előtt a másik elpusztítá-
sára olyan ádázul az egyik, mint amilyen kegyetlenül ütött vissza
negyvenöt után a másik mindenütt, ahol erre lehetősége volt
De be kellett következnie a kettő konfliktusának azért is,
mert a német külpolitikai program általában gyorsan szembeke-
rült a zsidóság nemzetközi gazdasági érdekeivel, azon egyszerű
ténynél fogva, hogy ahogyan bármelyik más állam imperializmu-
sa automatikusan a minden államban jelenlevő zsidó tőke számá-
ra jelent gyarapodást, éppúgy automatikusan jelentette volna egy
német nemzetiszocialista imperializmus a zsidó tőke kiszorítását a
birtokba vett területekről tehát veszteséget. És körülbelül ez az, és
nem más, amit az amerikai tömegek felé irányított propaganda
úgy fejezett ki, hogy "Amerika fenyegetettsége". Hiszen a hitleri

30
Németország térfoglalása a zsidó tőke és termelés kiszorítását je-
lentette volna azokról a területekről, amiket ez az imperializmus
célbevett, s ez a veszteség nem csupán közvetlen veszteséget je-
lentett volna az Amerikában székelő nemzetközi nagytőke számá-
ra, hanem egy további előnyomulás előfeltételeinek megteremté-
sét is. Végül pedig – de nem utoljára – be kellett volna következ-
nie azért is, mert a zsidóság, elsősorban németországi mennyisé-
gében, másodsorban a német imperializmus által célbevett terü-
letek zsidósága által egyedeiben volt a német nemzetiszocializ-
mus által, és még inkább a nácizmus által, fenyegetve, s így
exisztenciálisan érdekelve.
S ez az érdekeltség annyival is nagyobb volt a többi német—
nemzetiszocializmusellenes kategóriák érdekeltségénél, mert a
faji mithosz tendenciái amelyek alapjában véve m i n d e n ide-
gen faj ellen irányultak (éppúgy, mint a zsidóé), nem csupán ezen
általános attitűdön belül irányultak a többi sorában a zsidóság el-
leni i s , hanem ezen túlmenően, a zsidóság ellen egy pozitív rá-
adás is volt a német nemzetiszocializmus részéről érezhető, tehát
olyan tendencia, ami a többi nem-német fajokkal szemben hiány-
zott. Hogy az ellentét e kettő között erősebb volt, annak oka a
zsidó "ellenmithosz" pozitívumával és támadó voltával szembeni
ösztönös reakción kívül részint az, hogy a zsidóság ellenében egy
általános és ősrégi európai ellenszenv pozitívuma feszül éspedig
nemcsak a németek részéről, hanem ez a par excellence keresz-
tény európa-organizmus biológiai értelemben vett tiltakozása az
idegen anyag jelenléte ellen, részint pedig az, hogy a zsidóság
volt az egyetlen számottevő faji kisebbség, amely a fajilag oly
rendkívül türelmetlen nemzetiszocialista állam keretein belül élt.
Ezeket a körülményeket aztán egybemarkolta az az irritáló tény
hogy a zsidóság, mint általában a világon mindenütt, Németor-
szágban is létszámához képest aránytalan nagy pénzügyi és sajtó-
hatalmat képviselt az államon belül. S az államalkotó nép ezt az
önmagára nézve hátrányos és sérelmes helyzetet, még a németek-
nél jelentékenyen kisebb intelligencia és jelentékenyen kevesebb
faji önérzet esetén sem veszi szívesen. Az úgynevezett demokrá-
ciák államalkotó népeiben éppen ennek a kettőnek tökéletes saj-
tólefojtása volt az, ami a zsidóságot képesítette arra, hogy önmaga

31
védelmére nemzsidó tömegeket hajszoljon a harcterekre nemzsidó
testvéreik ellen.
A szituáció, amelybe a németországi zsidóság jutott, magán
viseli a tragédia fogalmának minden meghatározó jegyét. Egy
nép, vagy faj, amely a maga nemzetközi teljességében éles ellen-
tétben áll a nemzetiszocialista német állam politikájával és világ-
nézetével, viszont németországi részlegeiben az állam iránti hű-
ségre és engedelmességre van erkölcsileg éppúgy, mint törvényi-
leg kötelezve, képtelen helyzetben van. Ezt a képtelen helyzetet
csak még növeli, hogy mint állampolgárnak a német fajúakkal
szemben egy csomó hátrányos és megalázó megkülönböztetés
terhét kell viselnie. Fajisága és állampolgári kötelmei kiegyenlít-
hetetlen ellentmondásban vannak egymással s ennek az ellent-
mondásnak feszítő erői szét kell, hogy szakítsák. A németországi
zsidóságnak ebből a hazug és összeférhetetlen helyzetből feltétle-
nül ki kellett volna vándorolnia, mint ahogy a németországi zsi-
dóság ebbe a kínos helyzetben tekintélyes hányadában valóban
ehhez a megoldáshoz folyamodik. Egy 500.000 főnyi tömegnek
kivándorolni azonban nem egyszerű dolog különösen, ha felvevő
anyaállam nincs. Németországon kívüli zöme sem hajlandó
ezirányban áldozatokat hozni érdekében, hanem e helyett annak
az elképesztő pretenziónak érvényesítéséhez fog hozzá, hogy egy
szuverén nép szuverén akaratát l e t ö r j e a n n a k t u l a j -
d o n h a z á j á b a n , s azt olyasmire kényszerítse rá, amit az
nem akar. Így a németországi zsidóságnak két választása marad
csak, vagy beletörődni helyzetébe és tudomásul venni visszasüly-
lyedését oda, ahonnan nagyapáinak nemzedékét egyszer már ki-
emelte a nemzsidó nagylelkűség, vagy küzdeni ellene minden
eszközzel, ami rendelkezésére áll.
Ez a küzdelem azonban egy türelmetlen és hatalmas nép ret-
tentő gyűrűjében életveszélyes dolog. Különösen az ez a pozitív
és formális háború kitörésének pillanatától kezdve, amikor a har-
coló nemzet ellen fordulás még a faji türelmetlenséget nem isme-
rő és demokratikus államokban is á r u l á s , és a háborús állapot
tényéből és követelményeiből folyó közvetlen és radikális követ-
kezményeket von maga után.
A nemzetközi zsidóság számára a németországi fajtestvérek
tragikus sorsa nem ahhoz ad impulzust, hogy kihozza őket onnan,

32
hanem ahhoz, hogy egy németellenes nemzetközi vállalkozásban
vállaljon részt magára. A maga nemzetközi egészében hatalmas
propagandaapparátust jelentő zsidó sajtó, színház, film és rádió,
amely ott van minden országban és egyetlen óriási hálózatként
fogja körül az egész földgolyót, eleinte minden különösebb irá-
nyítás nélkül, pusztán a faji azonosság tényének ösztönzésére a
legteljesebb egyöntetűséggel és haladéktalanul, mentés helyett
h a r c o t indít az első zsidó jajkiáltás hallatára, s a zsidóság ré-
széről a németellenes háború ezzel gyakorlatilag már a h a r -
m i n c a s évek derekán megindul.

3.
A nemzetiszocialista német állam negyedik ellenfele maga a
versaillesi békeszerződés, illetőleg azok, akik azt, mint konkrét
államok prezentálják.
A hitleri német birodalom szembenállása a Versailles által te-
remtett európai status quoval két egymástól merőben különböző
vonatkozást mutat. S a kettő közötti distinkció kölcsönös hiánya
lesz az európai katasztrófa egyik fő oka.
Az egyik vonatkozás egyszerűen csak a német vonatkozás,
egy igazságtalanul és erőszak útján megbüntetett és megrövidített
ország szembenállása egy háborúvesztés tényével és annak kö-
vetkezményeivel, azon az ősi igazságon, hogy amit erővel elvet-
tek tőle, azt joga van erővel visszaszerezni. Franciaország félt tő-
le, és saját biztonsága érdekében igyekezett a félelmetes ellenfelet
1919-ben, amennyire csak lehet, gúzsbakötni. S ezt meg is tette,
mivel erre lehetősége volt. Sőt, ebben a saját szempontjából igaza
is volt s ezt egy gyenge Németországnak tudomásul kellett ven-
nie. Amint azonban a levert Németország annyira megerősödik,
hogy a Versaillesben rárakott terheket és hátrányokat ledobhatja
magáról, akkor ennek a Németországnak éppen olyan joga van ezt
megtenni a maga szempontjából, mint Franciaországnak volt an-
nakidején. Egy abszolút igazság szemében egyik nép sem ér töb-
bet mint a másik és a 80 millió német jó-, vagy balsorsa legalább
olyan lényeges, mint 40 millió franciáé. Ha Franciaország teremt-
hetett a maga számára a németek rovására előnyöket, mikor ez

33
módjában állt, Németország megsemmisítheti ezeket, ha módjá-
ban áll.
A versaillesi békeszerződéssel szemben német "inkorrektség-
ről" beszélni, a német attitűdért a németséget gyalázni és vádolni,
több mint igazságtalanság. A magáét visszaverekedni mindenki-
nek joga van. Sőt, ha a németséget lehetett és szabad volt angol—
francia-ellenőrzés és diktátum alá helyezni 1919-ben, semmivel
sem állt volna be felháborítóbb állapot, ha Franciaország, vagy
Anglia került volna német ellenőrzés és diktátum alá 1945-ben. A
pártatlan értékelés számára az egyik éppolyan "jogtalan" mint a
másik.
Eddig a pontig semmi imperializmusról nincs szó. Eddig a
pontig csak elégtételvevésről van szó, az egyenlő esélyekhez és
azonos magatartáshoz való kétségtelen jogról van szó. S ha
Versaillesben olyasmiket követtek el egy kiharcolt lehetőség
alapján, amikért elégtétel jár, s ha előálltak egyoldalúságok, amik
megváltoztatásra várnak a legyőzött részéről, akkor a második
menetre készülődő Németországnak igaza van.
A másik vonatkozás azonban már "imperialista" vonatkozás,
vagy, ha úgy tetszik "nemzetiszocialista" vonatkozás.. Ez már az
elégtételvevés és igazságszerzés önmagában véve csak egy nega-
tívumot megszüntető tényén föllépő vonatkozás. Ez a másik vo-
natkozás a nemzetiszocialista Németország pozitív terjeszkedési
terve, mások fölött való uralomhoz formált jog kifejezése. Ez a
másik vonatkozás, mint faji program, már pozitív támadás. Né-
metország nem csupán a versaillesi sérelmeket akarja megszün-
tetni, hanem hódítani akar, s amennyire érthető, jogos, erkölcsileg
igazolt, sőt igazságos az első, annyira kérdéses vagy legalábbis
komplikált a második.
A keletközépeurópai tér az Osztrák-Magyar Monarchia szét-
rombolása óta két nagyhatalmi kategória között elterülő védtelen
terület. Ez természetesen nem ok arra, hogy Németország megtá-
madja, de ok arra, hogy a másik nagyhatalomtól féltse, különösen
azért, mert jogos versaillesi igényei vannak a térben és logikus,
hogy ezeknek érvényesítésével szemben az érdekelt "utódállam-
ok" a rivális nagyhatalom segítségét fogják keresni. Mindez azon-
ban már kontinentális vonatkozás, amiről később lesz szó.

34
 A kettő között a határvonalat meghűzni azonban szinte lehe-
tetlen. A háborúban, ha egyszer megindult, megállás nincs egé-
szen a végső győzelemig, vagy a végső elbukásig. A stratégiai
hódítás, a háborús előnyomulás határai nem azonosak a háború
igazi területi céljaival, hisz az ellenfelet teljesen le kell teríteni, s
az igények érvényesítése csak azután következik.3
Az igazi német igényeket és szándékokat, bár fenyegető jelei
voltak, és célzások is elég sűrűn hangzottak el a legkompetensebb
német helyekről is, konkrét formában nem határozták meg, Sőt
amit ebből meghatároztak, azt újra és újra megváltoztatták. S
Németország háborús felelőssége alapjában véve itt kezdődik el.
A nem-német világnak egyszerűen nem volt módjában, mert nem
volt meg a lehetősége határozni afelől, hogy hajlandó-e háború
nélkül megadni azt" amit Németország kíván, vagy nem, ezt
ugyanis az új és új német követelések által teremtett bizalmatlan-
ság akadályozta. Éppen ezért nemcsak logikusan, hanem némi
joggal is tételezte fel, hogy a végső német igények teljesíthetetle-
nek lesznek, tehát a háború elkerülhetetlen. Jóhiszeműségének
kétségtelen bizonyítékát azonban a németekkel szembenálló világ
elvesztette már akkor, amikor a háborút már a nem-imperialitikus
német követelések miatt megindította.4
Németország katonai kezdeményezése konkrét és közvetlen
formában nem irányul nyugat ellen, Franciaország, vagy Anglia
ellen, hiszen egyáltalán nincsenek terjeszkedési szándékai nyu-
gaton. A német akció konkrét és közvetlen formában Középeu-
rópa felé irányul, amely egy nagyhatalom számára a Balkánnal
együtt egy másfélmillió négyzetkilométeres kényelmes5 vadászte-
rületet jelent.
A Középeurópára irányuló német szándékok azonban, ha
közvetlenül nem is, de közvetve mégis érintik a nyugati hatalma-
kat, nem ugyan exisztenciális, de hatalmi szempontból. És még

3
Pontosan ezt tették Németországgal is ellenfelei, noha nekik állítólag nem vol-
tak "imperialista" céljaik.
4
Danzig, lengyel korridor.
5
(A "kényelmes" szó azt jelenti, hogy a nyugati nagyhatalmak és Amerika vé-
delme nélkül kényelmes. Viszont a középeurópai rendezést aligha azért
hozták a nyugati hatalmak létre, hogy legyen mit fegyveres készenléttel
őrizni, és miatta időnkint véres és költséges háborúkat viselni).

35
annyiban, hogy kötelezettségeik vannak Középeurópában levő
szövetségeseik irányában,6 valamint egy német erőnövekedés
közvetett összefüggésben van Franciaország biztonságával.
A nyugati hatalmak mégis lomhán és kelletlenül mozdulnak.
A Versailles által teremtett status quo helytelenségei és hibái már
nyilvánvalóak s ezeknek a hibáknak a megvédésére, különösen
katonaiformában, nem vagy a hajlandóság, hiszen egy általános
átrendezés szüksége egyre nyilvánvalóbb s csak bonyolult és fá-
radságos és nagyarányú volta hátráltatta eddig is. És főleg az,
hogy egy új formához nem volt semmi kielégítő elképzelés. Vi-
szont a középeurópai szövetségi rendszer tehetetlensége és ha-
szontalansága is napról-napra jobban kiütközött, és abból az Ijedt
kapkodásból, amit a németek paralizálását illetően annakidején
Versaillesben eget-földet beígért Benes részéről a harmincas évek
közepe óta tapasztalni lehet, nyilván látható volt, hogy a
kőzépeurópai szövetségeseknek többre volna szükségük,
Középeurópát, annak versaillesi formájában m e g v é d e n i
kell Márpedig Középeurópát az Atlanti-óceán partjain megvédeni
reménytelen feladat.
Ezt látják maguk az érdekelt államok is, amelyek kívül a
szövetségi szerződések megszegésében már némi prakszissal ren-
delkező Románia nyíltan és gyorsan át is áll majd a németek ol-
dalára, úgy, hogy a háború igazában még el se kezdődik s a térség
államaiból három már a németek oldalán áll,7 a negyedik meg,
Csehszlovákia, némi kapkodás után puskalövés nélkül megadja
magát. Így a nagy közép. európai-balkáni szövetségi rendszerből
a háború kitörésére mindössze három állam marad, Görögország a
Balkán déli csücskében, a szétrobbanás feszültségében álló Jugo-
szlávia és a teljesen elszigetelt Lengyelország, amely az erők új
rendeződése után már e l k é s e t t e n nyújtja évszázadokon át
változatlanul hű egykori barátja, Magyarország felé a kezét, és
amely már érzi, hogy a hátában ugrásra készen áll az orosz.
6
Hogy pontosak legyünk csak Franciaországnak vannak "kötelességei" Anglia
egyetlen közép- vagy keleteurópai állammal sincs szövetségben, az Egye-
sült Államok meg még csak a versaillesi békeművet sem ismerte el an-
nakidején és azzal kapcsolatos minden garanciát expressis verbis megtaga-
dott.
7
A Versaillesben tönkretett Ausztria, Magyarország, valamint Románia.

36
 Az európai helyzet 1939 elején ez. A sok félelem és aggoda-
lom és gyűlölet, ha egyelőre gyámoltalan és tehetetlen és szerve-
zetlen formában is, de mind Hitler Németországa ellen feszül,
mert a német szándékokat illetően mindenki bizalmatlan, még
tulajdon szövetségesei is, és a Herrenvolk komplexum miatt azok
is vérig vannak sértve, akik nem mutatják. A középeurópai vilá-
gon kívül egy az egész földgolyót behálózó sajtó fújja a veszély
riasztó és uszító harsonáit, s az egyelőre ártalmatlannak látszó
betűmilliárdok rövidesen hajókat, repülőgépeket, fegyvereket és
katonákat fognak teremteni, s a rádiók irányítása és bátorítása
mellett a középeurópai térben a németek ellen fog dolgozni a ka-
pitalizmus, a katolikus egyház és a zsidóság diaszporái egyaránt
egyetlen közös frontban és általános fegyverbarátságban a bolse-
vizmussal, mégpedig olyan eredményesen, hogy a fenyegetett
Középeurópát és a Balkánt csakugyan meg is mentik a német im-
perializmustól, mert az egy veszendő kis csücsök kivételével tel-
jes egészében az oroszé lesz.
S az orosz, akit kíméletlen terroristából tiszteletreméltó,
konstruktív és korrekt hőssé fog átfesteni ugyanaz a propaganda
világapparátus, amely a németek számára sterilizációt helyez ki-
látásba, a nyugati világ orránál fogva vezetett közvéleményének
általános megrökönyödésére az Egyesült Államok elnökének asz-
szisztenciájával fogja meghálálni a bajtársi segítséget a háború
után a nyugati hatalmaknak, nemzetközi kapitalizmusnak, a kato-
likus egyháznak, a hozzá pártolóknak és az ellenállási mozgalmak
pincehőseinek egyaránt...

III. AZ ANGOLSZÁSZ ATTITÜD

A Németországgal szemben egyre komorabb csatárcsopor-

tokban hadragyűlő erők seregszemléjéből szándékosan hagytuk ki
Angliát. Nemcsak azért történt ez, mert Anglia úgyszólván az
utolsó az erők közül, amelyek a németellenes fronthoz felzárkóz-
nak, hanem azért is, mert az angol felzárkózás természete és in-
dítéka merőben más, mint akármelyik is a többieké közül. Az an-
gol hadbaszállás oka nem világnézeti. Az – bármik is legyenek a
propagandajelszavak később – nem a nemzetiszocializmusnak, és
nem is a "diktatúrának" szól, még csak nem is a közvetlen impe-

37
rialista attitűdnek, amiket a duzzadó, saját medréből kicsapó né-
met erő, önbizalom, sőt nemegyszer önteltség tanúsít. Sőt, talán
akkor sem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy van-
nak az angol külpolitikán belül nem is jelentéktelen tendenciák,
amelyek helyesen és józanul értékelik az 1914-18-i intő kaland
tanulságait, és hajlamosak bizonyos hatalmi kompromisszumra a
német erővel, amelynek nagyságáról és komolyságáról éppen az
előző háború tapasztalatai alapján vannak elképzeléseik.
Az angol külpolitikának vannak tényezői, amelyek előtt a
fascizmus gondolata határozottan rokonszenves, s amit barátságos
érdeklődéssel figyelnek. Még szélesebb körök, és még jelentéke-
nyebb tényezők vannak, amelyek, ha pozitíve nem is értékelik a
fascista gondolatot, negatív értelemben, mint a keleten olyan
nyugtalanítóan vöröslő bolsevista horizont előtt magasodó gátat
szívesen szemlélik. Ami viszont Versaillest illeti, az iránt már a
születése óta igen fanyalgó a lelkesedés az angol politikai világ-
ban amelynek alig lenne kifogása egy általános békerevízió ellen,
különösen mióta kiderült, hogy annak reakciói sokkal kényel-
metlenebbek és fenyegetőbbek, mint amire számítottak, s annak
gyakorlati következményei minden vonatkozásban hátrányosak
is.
Az angol felsorakozás indítéka tehát egyikét sem jelenti
azoknak a különböző szempontoknak, aminél fogva a hitleri mű-
vet körülvevő és méltatlankodó világ egyes erőtényezői szembe-
fordultak az egyre prepotensebb ifjú Herkulessel.
Az angol felsorakozás indítéka sokkal mélyebben fekszik és
határtalanul komplikáltabb. Az angol felsorakozás oka maga a
világot kormányzó Commonwealth, pontosabban a ragaszkodás a
Commonwealth egykori, világot kormányzó státusához, amiről a
Viktória királynő korából származó angol önérzet és ambíció
egyelőre még mindig nem képes, és nem hajlandó elhinni, hogy
az már a múlté. Illetőleg, amennyiben mégis vannak homályos és
nyugtalanító sejtései efelől, és amennyiben látja, hogy egykori,
szinte az egész földgolyót ellenőrzése alatt tartó szupremáciája
saját birtokállományán kívül szinte már csak Nyugat-Európára
zsugorodott össze, még ezt az utolsó foltot is, nem akarja kien-
gedni a kezéből.

38
 1.
Az angol politika irányítóinak világában igen kevesen van-
nak, akik látják – és még kevesebben vannak, akik szembe is
mernek ezzel a ténnyel nézni –, hogy az első világháborúban
aratott angol győzelem t e r m é s z e t e l l e n e s volt és ter-
mészetellenes állapotot hozott létre.
A kifejezést meg kell magyaráznunk.
Az angol világhatalom kialakulása a 18, és még inkább a 19.
szd-ok folyamán természetes és logikus következménye volt an-
nak a hatalmi eszköznek, ami Angliának elsősorban is geopoliti-
kai helyzeténél fogva állt rendelkezésére.
A megállapítás súlypontja azon van, hogy "geopolitikai hely-
zeténél fogva", s e mögött a kifejezés mögött igen nagy és igen
bonyolult tartalom húzódik meg, aminek a felderítéséhez némi
történetfilozófiai szemlélődésre van szükségünk.
"Abból kell kiindulnunk, hogy a civilizáció és az ezzel já-
ró politikai képlet, valamint annak hatalma közösségi
teljesítményből jön létre. Viszont egy-egy emberi közös-
ség szükségképpen földrajzi kiterjedést jelent. Mégpedig
minél nagyobb-a közösség annál nagyobbat. Közösségi
élet, tehát történelmi értelemben vett élet viszont egy tér-
ben szétszórtan elhelyezkedő kategória számára elkép-
zelhetetlen kölcsönös és állandó, tehát organizált érint-
kezés nélkül, hiszen a "társadalom" fogalma irányított,
közös és, kooperatív életet involvál, szellemileg, politi-
kailag biológiailag egyaránt. Ennélfogva minden na-
gyobb térben szétterült közösség organizált élete elke-
rülhetetlenül k ö z l e k e d é s t tesz nélkülözhetetlen-
né.

A társadalom fizikai tünet, amelynek a szellemieken kí-

vül, sőt azokat megelőzően, fizikai szükségletei vannak,
amelyeket nemcsak előállítania kell, hanem szét is kell
térben osztania. A produkció mellett az é r i n t k e z é s
a társadalmak legnagyobb emblémája, éspedig minél
nagyobb létszámban, ennélfogva kiterjedésben egy tár-
sadalom, annál nagyobb.

39
 A társadalomképződésnek első emblémája tehát a távol-
ság. Ennek a problémának a megoldása nélkül sehol sem
keletkezhetik társadalom, sehol sem indulhat meg koope-
ratív tevékenység közösségi élet, civilizáció, politikai
egység Az ”ország” szó teret jelent s a tér távolságokat
zár magába. Történettudományunk eddig sajnos, nem
szentelt elégséges figyelmet annak a ténynek, hogy a tá-
volság minden egyebet háttérbeszorító elsőrendű civili-
zációs és ennélfogva történelmi faktor, s a történet en-
nélfogva mindenekelőtt a távolság reakciója.

A távolság a legirgalmatlanabb és legnagyobb a termé-

szet civilizációellenes erői között. Teljesen és véglegesen
soha sem lesz lehetséges legyőzni, a vele való birkózás
állandó, teljesen improduktív munkát és energiapocsé-
kolást követel, s mivel aránytalanul sok értékes munka-
energiát és ami még súlyosabb, pótolhatatlan időt rabol
el, az ember civilizáló potenciájának túlnyomó részét el-
nyeli. Ez a negatív civilizációs faktor közvetlenül érzé-
kelhetetlen lévén a civilizáció legalattomosabb ellensége
s a történelem legalattomosabb tényezője. Rendkívül ta-
lálóan jellemzi Fortunat Strawski,1 amikor azt mondja,
hogy a távolság "le deshtructeur surnois et invisible de
notre vigueur physique et de notre patience morale": Egy
bizonyos társadalom által megszállva tartott területnek,
mint t e r m é s z e t n e k ellenálló ereje a legfájdal-
masabb távolságban nyilatkozik meg.

Mivel az emberiség szempontjából lényegeseket, törté-

nelem szempontjából fontosakat általában inkább nagy
társadalmak képesek létrehozni társadalom nagyságá-
val, tehát térbeli kiterjedettségével egyenes arányban nő
a legnehezebben legyőzhető civilizációs ellenség a távol-
ság, éppen az emberiség és a történelem szempontjából
legfontosabb fejlődések elé tornyosul mindenkor a leg-
nagyobb természeti ellenállás:

1
F. Strawski: L’homme moderne, Paris, 1923.

40
Civilizáció, tehát történelmi élet csak ott és akkor indult
meg, ahol és amikor a közlekedés problémája megold-
ható volt és megoldódott. Sőt az emberiség történetének
kezdetein a történelmi életet egyszerűen a közlekedés le-
hetősége indította meg egyes helyeken. A történelem
nagy ókori politikai és civilizációs kategóriái úgy kelet-
keztek, hogy kész természetes úthálózatokra, tehát közle-
kedési lehetőségekre telepedett közösségek hozták őket
létre, vagyis éppen az úthálózat volt az, ami a rajta élő
esetleges embertömeget közösséggé, társadalommá civi-
lizálódó és politikai egységgé organizálta.

Az emberiség gyermekkorában az ilyen úthálózatokat az

egyes nagy folyórendszerek jelentik, mert az alacso-
nyabb civilizációs kapacitású koraókori ember mester-
séges úthálózatok létesítésére még hosszú ideig képtelen.
Ezért keletkeznek az ókor elejének első jelentősebb civi-
lizációs, kulturális és politikai kategóriái egy Nilus, egy
Tígris-Eufrát, egy Sárga-folyó, egy Indus— Gangesz—
Bramaputra, egy Amazonas régióiban, ezért képződhetik
az ókorból a középkorba áthajló századok idején a
Volga—Don régiójában egy nagy hun— onugor
birodalom, ezért tudnak a magyarok a középkorban nagy
hatalmat teremteni a Duna-medencében, ugyanezért
vándorolnak történelmi gócok egy bizonyos fejlődés
után, mikor a emberiség civilizációs kapacitása eléri a
beltengerek ellenálló erejét – vagyis mikor a hajóépítés
és hajózás technikai tudománya beltengeri fokra
emelkedik – egy Földközi-tenger, egy Sárga-tenger egy
Mexicoi-öböl mediterránrégióiba, majd végül az
újkorban, az óceánok partfaira a világtörténelmi
jelentőséget újabb és újabb népekre helyezve át priori
földrajzi elhelyezkedésük szerint.

Ez a körülmény hosszú évezredeken keresztül immanen

erejüknél és dimenzióiknál nagyobb politikai kapacitásra
ruházta fel a parti népeket, éppúgy, mint ahogy ugyanez
körülmény évezredeken keresztül immanens erejüknél és

41
méreteiknél kisebb jelentőségűvé nyomta vissza a belső
kontinentális népeket, hiszen ugyanakkor, amikor a vízi
közlekedés a kezdetleges folyami bárkától a többezer
tonnás óceánjáró vitorlásig óriási fejlődésen ment át ci-
vilizációnk évezredei folyamán, amennyiben súlyhatár-
ban sokezerszeresére nőtt, akciósugárban elérte a föld-
golyó méreteit, sőt még sebességben is jelentős emelke-
désen ment keresztül, a száraz földi közlekedés, a hajó-
záséhoz képest jelentéktelen, inkább csak kényelmi és
esztétikai módosítások leszámításával, egészen a múlt
század derekáig ugyanaz maradt.

Talán még senki nem gondolta át eléggé intenzíven a

maga történetformáló teljességében azt a valósággal
tragikus helyzetet, amibe a vitorlák szárnyain repülő
parti társadalmakkal szemben a belső kontinentális nem-
zetek kerültek az egyetlen szegényes közlekedési lehető-
ség birtokában, amit egy az ókor mélyéről magukkal ho-
zott s a fárasztó évezredek roppant ideje során alig vál-
tozó ló jelentett.

Ha meggondoljuk, hogy a szárazföldi gépjárműre hat-

ezer esztendőt kellett várnia a civilizáció útjára lépett
emberlégnek, az a viszonylagos egykedvűség, amellyel a
történettudomány és a politikai irodalom a vasúti közle-
kedés létrejöttét nagyszerűen csak a modern találmányok
sorában regisztrálja határozottan meglepő. Korszakal-
kotó, és történetformáló hatásában ez a találmány
ugyanis túlszárnyal minden egyebet. A vasúti közlekedés
elterjedése az emberi nem életének eddigié legnagyobb
kihatású forradalma volt.

Egy gyalogos ember, vagy egy vontató 16 átlagos óra-

teljesítményét négy kilométerre, a mozdony átlagos óra-
teljesítményét pedig negyven kilométerre teve, a vonat-
közlekedés feltalálása és bevezetése azt jelenti, hogy a
kontinentális belső terek társadalma egy emberöltő so-
rán, 1850 és 1885 között körülbelül egytizedére csök-

42
 kentették le a távolság által könyörtelenül elrabolt idő-
mennyiséget és ezzel az időmegtakarítással néhány évti-
zed alatt megtízszerezték mind produkciós, mind hadi
kapacitásúkat. Ezzel a hatalmas és váratlan ugrással
egyszerre felbillent a parti társadalmak és a belső konti-
nentális nemzetek civilizációs kapacitása, és így hatal-
ma, ereje, teljesítőképessége közötti viszony, vagyis egy-
szerre megszűnt a sok évszázados diszparitás a parti el-
helyezkedésű és a belső kontinentális nemzetek között.

A parti nemzetek – elsősorban Anglia – óriási civilizáci-

ós és ennélfogva hatalmi fölénye egyetlen emberöltő
alatt automatikusan megszűnt, és a perifériák ezen ter-
mészetellenes és logikátlan szuperiorjtásának megszűn-
tével a belső részek, a központ természetes fajsúlyfölénye
helyreált. A civilizációs feszültség fókusza lassan és fel-
tartóztathatatlanul kezdte elhagyni a parti sávot és a di-
adalmas mozdony hátán megindult Európa belseje felé.
Nyomában azonnal megindult a 19. szd harmadik har-
madáig kialakult európai rendben az a változás, ami az-
óta tart.

Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek folyamán a vonat-

közlekedés hatalmas iramban folyik.2 A mozgalmi pro-
paganda, az eszmék gyorsabb terjedése addig elképzel-
hetetlen lendületet vesz, és a stratégiai viszonyok is
döntő átalakuláson mennek át. A kontinentális nemzetek
térben szétszórt egységei, amelyek azelőtt évszázadokon
át csupán tudtak egymásról, kezdik felkeresni egymást és
a vezető centrumok kapcsolata a tömegekkel folyamatos-
sá válik a napisajtón keresztül. Ha Goethe az előző szá-
zad végén a sűrű úthálózatban szemlélte a nemzeti egy-
ség létrejöttének egyetlen biztosítékát, tízszeresen volt ez
érvényes a vasúthálózatra.

2
Európában 1840 és 1870 között, tehát harminc év alatt mintegy 150.000 km-
nyi vasút épül. Ezzel egy időben és párhuzamosan terjed a távíró, majd
nem sokkal később a tele fon is.

43
Az egyes nemzettársadalmak kapacitásának rohamos
növekedése és koncentrálódása először Olaszország
egyesítését hozza el a hatvanas évek elején, amelyet
1867-ben az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte, majd
négy évvel később az egységes Német Birodalom meg-
alakulása követ, Az olasz Cavour a magyar Deák és a
porosz Bismarck sikerét a távolság forradalma hozza el,
amit a mozdony jelent, és ennek a füttye kezdi mozgás-
babozni fokozatosan a végtelen orosz terek dermedtségét
is.

A vasútvonalak rohamos kiépülésével hihetetlen mennyi-

ségű idő és energia szabadul fel a belső kontinentális
térben egyetlen emberöltő alatt. Ennek az évszázadokon
át lekötött civilizációs és hadi kapacitásnak máról-
holnapra való megjelenése a parti sávok mögötti térben
akkora potenciát szabadit fel a 19. szd. végére, hogy an-
nak méreteiről a kortársnak fogalma sincs. Sőt arról
sincs fogalma a kortársnak, hogy az erőarány a parti sá-
vok és a belső kontinentális tér között az új századba
lépve teljesen ellenkező előjelet kapott és ez az ezer jel-
ből érzett, de igazában meg nem értett tény az a bonyo-
lult háttér, amire a parti nemzetek, főleg az egyre nyug-
talanabb Anglia magatartása felrajzolódik.

A belső kontinentális tér és a rajta elhelyezkedő nemze-

tek rohamosan és a u t o m a t i k u s a n növekvő po-
tenciája azt jelenti, hogy a Brit Szigetek 16. szd-ban ka-
pott geopolitikai túlnyomósága ugyanolyan automatiku-
san eltűnőben van. Mivel a belső-kontinentális potencia
növekedése, szabatosabban: visszatérése, konkrét for-
mában elsőnek a Német Birodalom gyors emelkedésében
észlelhető, az angol idegesség a 19. szd vége óta ez ellen
fordul, mert nincs tisztában azzal, hogy az emelkedés
geopolitikai tünet, nem pedig, ahogy hiszik, német atti-
tűd. Az évezredeken át paralizált belső kontinentális tér
immanens, tehát a priori erejét szabadította fel a gép-
jármű, s így a németek egyszerűen erősebbekké váltak,

44
 nem pedig agresszívekké lettek. A "geopolitikai fontos-
ság”, és az ezzel járó szuperioritás kezdi elhagyni a
partokat, s ez a körülmény fosztja meg Angliát addigi ki-
vételes uralmi helyzetétől.

Csakhogy az angolok ezt nem látják (még ma sem). Az

angolok csak a nyugtalanítóan emelkedő németséget
látják s amikor politikai és katonai értelemben ellenük
fordulnak kétszer is egymásután, nincsenek tisztában
vele, hogy egy el kerülhetetlen fejlődés ellen harcolnak,
amelynek a német emelkedés nem oka, hanem t ü n e -
t e , és amely ellen harcolni reménytelen vállalkozás. Ezt
jelenti az a kifejezés, hogy a két győzelem természetelle-
nes volt, hiszen ha abba kontinensen kívüli erők nem
avatkoznak bele az angol szövetségi rendszer nem nyer-
hette volna meg. Ezt félreérthetetlenül mutatja az a tény,
hogy a németeket kétszer egymásután csak megverték, de
nem győzték le, viszont Anglia hatalmi helyzete a két
"győzelem" ellenére is növekvő sebességgel zuhan lefelé.
Ennek oka nem valami német „megfiatalodás", valami
angol "dekadencia", hanem a geopolitikai helyzetben
beállt értékáthelyeződés, amely éppúgy angol hiba, mint
ahogyan nem német érdem akkor se az angolok valóban
követtek e1 hibákat (mint ahogy követtek) s ha a németek
valóban fejtettek ki komoly erőfeszítést (mint ahogy va-
lóban kifejtettek).."3
Az angol világhatalom megszűnése ugyancsak természetes és
logikus következménye volt annak a változásnak ami az angol tér
geopolitikai értékében beállott akkor, amikor a belső kontinentális
tér geopolitikai értéke hirtelen megnőtt.
A Központi hatalmakban a megnőtt belső kontinentális erő
jelentkezik középkori örökségéért és azonnal realizálni akarja az
erőviszonyokban beállt új, és a 16. szd-inál nem kevésbé korszak-

3
A fenti összefoglalás a szerző Tér és Történelem c. történetbölcseleti tanulmá-
nyából (Melbourne, 1956) vett kivonat.

45
alkotó változást,4 amikor az eddigi kétségtelen és vitathatatlan
angol fölénytől és szupremáciától követeli a maga részét, azt a
részt, amit a mediterrán súlypont megszűnésekor, illetőleg annak
Atlanti-óceán partjaira való áthelyeződésekor elvesztett.
Az angol politikai szemlélet azonban nem látja ezt a nagy
változást, vagy ha látja is, nem látja be, hogy ennek a konzekven-
ciáit le kell vonnia, s a konzekvenciák bölcs, esetleg rezignált le-
vonása helyett megkísérli erőszakolni azt, amit erőszakolni nem
érdemes, különösen olyan hallatlan áldozatok árán nem: az addig
természetes, sőt szinte szükségképi, de most már természetellenes
angol külpolitikai státust, sőt történelmi állapotot, a szupremácia,
a vezetés birtokát.
Ennek az erőszakolása vezet az első világháborúhoz, amiből
Anglia természetellenesen és logikátlanul győztesen kerül ki.
Természetellenesen és logikátlanul azért, mert a háború félreért-
hetetlenül kimutatja, hogy ő a g y e n g é b b , tehát a szupremá-
ciához nincs többé sem logikai alapja, sem joga. A gyengeségnek
nemcsak kétségtelen, hanem egyenesen meglepő jele az volt,
hogy a jelentkező rivális legyűréséhez a Commonwealth-en kívül
Európának csaknem minden megmozdítható ereje is kevésnek bi-
zonyult,5 úgy hogy még egy idegen kontinens erejét is segítségül
kellett hívni. A világ minden tájáról összeszedett erő végülis le-
verte ugyan a jelentkező hatalmi igényt, ez az erő azonban nem
Anglia ereje volt, s a győzelem eredményeképpen, bár alaposan
megtépázottan, de mégis megőrzött "szupremácia" Angliát nem
illette meg, pontosabban: ez a szupremácia igazában a n e m
állt helyre.
Egy szupremácia nem állapot, hanem folyamat, nem valami-
nő statikus fogalom, hanem dinamikai elem, aminek az alapja
nem valaminő "jog", hanem az erő, amelynek nagyobbnak kell
lennie minden szóbajöhető rivális erejénél, s az első világháború
azért hozott természetellenes eredményt és állapotot létre, mert
angol-német viszonylatban a kisebb erő győzte le a nagyobbat. S

4
Az a korszakalkotó változás az Amerika felfedezését követő "óceáni-kor" ki-
bontakozása volt, amely az európai súlypontot a Földközi-tenger vidékéről
az Atlanti-óceán partjára helyezte át, s Angliát világhatalommá tette.
5
Franciaország, Oroszország, Olaszország valamint csatlósaik.

46
ez az a pont, amiben az angol politikai gondolkodás végzetesen
nagyot tévedett, amikor úgy érezte, hogy neki a szupremáciához
"joga" van anélkül, hogy ereje lenne hozzá. A végzetes tévedés
alapja az első világháborúban a németek felett aratott győzelem
volt. Éspedig nemcsak azért mert azt az optikai csalódást keltette
a l e g t ö b b angolban, hogy az a n g o l győzelem volt, hanem,
és főkép azért, mert azt az optikai csalódást keltette kivétel nélkül
m i n d e n angolban, hogy a szupremácia meg van "védve" egy
"támadás" ellen. S bizony ez optikai csalódás volt mind a kettő: a
"megvédés" is meg a "támadás" is. Egy szupremáciát nem lehet
"megvédeni", a szupremácia fogalomalkotó lényege az, hogy az
kétségbevonhatatlan. Abban a pillanatban, amikor azt mások két-
ségbe vonhatják, a szupremácia eltűnőben van minden fizikai tá-
madás nélkül. Az angolok az első világháborúban a szupremácia
eltűnésének automatikus folyamatát kísérelték meg feltartóztatni
azáltal, hogy az övékénél nagyobb erő létezését megszüntetik az-
zal, hogy a német erőt annyira megnyirbálják, amennyire csak le-
hetséges. Aki tehát "támadott" azok az angolok voltak, s amit tá-
madtak, az a nagyobb erő puszta ténye volt. A támadás azonban –
és ez volt az első világháborús győzelem felőli angol impresszió-
ban az optikai csalódás - nem sikerült: a rivális erőt nem semmi-
sítették meg. A rivális erő megmaradt, s ennek következtében
nem volt többé – szupremácia. Ami volt, az annak csak illúziója
volt.
Az, amit a Német Birodalommal és az Osztrák-Magyar Mo-
narchiával az első világháborút követő átmeneti kimerülésben el-
követtek, a természetellenes állapot jogtalan, értelmetlen és cél-
talan erőszakolása volt, ami nem tarthatott tovább, mint a kime-
rültség állapota. Foch marschall 20 évre becsülte ezt az időt, s a
becslés meglepően pontosnak bizonyult. Két évtizeddel később a
rivális létezésének puszta ténye újból jelentkezett, újból a szup-
remáciáért jelentkezett, és újból azon a jogon jelentkezett, ami
egy szupremáciának egyetlen alapja lehet: az erő jogán.
Anglia azonban még mindig nem volt hajlandó elhinni és
belátni azt amit az első világháborús "győzelem" után azonnal be
kellett volna látnia, hogy tudniillik angol szupremácia n i n c s ,
és egy ilyenhez szabott magatartás a kontinensen azt fogja ered-
ményezni, hogy ezt másodszor is be fogják bizonyítani. Ez a be-

47
látás pedig azért maradt el, mert Angliában senkinek sem volt lel-
kiereje szembenézni a letagadhatatlan ténnyel és a kétségtelen ta-
nulsággal, hogy az első világháborút nemhogy Anglia" de az
egész angol kontinentális szövetségi rendszer együttes ereje s e m
lett volna képes megnyerni, hogy a háború feltétlenül elveszett
volna az Egyesült Államok segítsége nélkül. Az Egyesült Álla-
mokat belekombinálni viszont egy jövő hasonló esetben annyit
jelent, hogy az esetleg újra "megvédett" szupremácia majd azé
lesz, akinek az ereje képes lesz leverni a jelentkező rivális erejét.6
Anglia minderre nem gondolt. Anglia csak a szupremáciára
gondolt, és még egyszer nekigyürkőzött minden ésszerűség és lo-
gika ellenére megsemmisíteni a jelentkező nagyobb erőt.
S ez az elhatározás volt az a bonyolult motívum, ami Angliát
a nemzetiszocialista német birodalom ellen hadragyűlő erők tábo-
rába vitte.

2.
A kifejezés, hagy "Anglia elhatározta” természetesen csak
elvi és elméleti kifejezés, és ennélfogva túlságosan le van egysze-
rűsítve. Az "Anglia" kifejezés éppúgy mint az "elhatározta" szó
sokkal bonyolultabb tartalmat jelent, mint az az egyszerű kollek-
tív képlet, amit kifejez. Elsősorban mindjárt azért, mert a gesztus,
amit leegyszerűsítve "Anglia" gesztusának fog nevezni, s amiért
"Angliát” teszi majd felelőssé, egyáltalán nem egységes és kol-
lektív angol gesztus.
Maga a szupremácia felöli szemlélet sem egységes "angol"
szemlélet, csak a külvilág számára az, belül még csak nem is egy-
ségesen az angol politikát irányító politikusok és államférfiak
kollektívumának szemlélete. Az angol politika irányítóinak sorá-
ban vannak komoly és jelentékeny tényezők, akiknek szemléleté-
ben jelentékeny fokozatbeli eltérések vannak a szupremáciát erő-

6
Amint e lapokon látni fogja az olvasó, a belső kontinentális erőben jelentkező
rivális erejét leverni nem sikerült csupán annyi sikerült, hagy ezt az erőt
nem a németek reprezentálják, hanem az – oroszok. Az angolok semmi
esetre sem. Az angol szupremácia megszűnt, helyette egy belső kontinen-
tális szupremácia jött létre, s hogy az nem német, hanem orosz, ezen a té-
nyen elvileg nem változtat. Sem az angol "szupremácia" helyzetén.

48
szakolók szemléletéről. Vannak angol tényezők, akik többé vagy
kevésbé, de érzik és látják a körülményekben beállt és megvál-
toztathatatlan fordulatot. Sőt, többé vagy kevésbé, de belátják,
hogy ez ellen küzdeni nem érdemes és nem is lehet.
Vannak azonban tényezők, akik ez ellen a rezignáció ellen
tiltakoznak, akik ez ellen a kilátás ellen minden energiájukkal lá-
zadoznak; akik az "angol fensőbbség" kiirthatatlan szuggesztióit
hurcolják magukban, s "Anglia gesztusa" majd a szerint alakul,
hogy a két fél és a két szemlélet közül melyik fog majd a parla-
mentáris és parlamenten kívüli belpolitikai erők játékában és a
tömegek, a közvélemény megnyerésében túlsúlyba kerülni.
A két szemlélet már a harmincas évek derekán, a német erő
jelentkezésének első jeleire elkezdi harcát az angol belpolitikai
arénában, s mire az első német puskadörrenés echója a kontinens
keleti feléből érkezve beleütközik Dover fehér mészkőszikláiba, a
"szupremácia szemlélet" a nyeregben van.
A nagy európai külpolitikai katasztrófa kezdeténél és végénél
két államférfi, Neville Chamberlain és Winston Churchill áll. A
két ember Angliát illetően két különböző, sőt egymással mereven
szembenálló szemléletmód képviselője. A kettő közül Chamber-
lain a szerényebb, az igazabb, az európaibb, az elfogulatlanabb és
tárgyilagosabb, és mindezeknél fogva intelligensebb, aki tisztában
van azzal, hogy az angolokon kívül mások is vannak a világon, az
angol érdekek mellett vannak, és méghozzá jogosultan vannak,
más érdekek is, az angol akaraton kívül van más akarat is. Sőt és
főleg-azt is látja, hogy a két világháború közti Anglia már régen
nem az, ami az első világháború előtti Anglia volt.
Churchill aktívabb, energikusabb, sokkal inkább angol, mint-
sem európai és éppen ezért elfogultabb és szenvedélyesebb, nem-
csak mint ember, hanem mint politikus is, a Chamberlainél jóval
sokoldalúbb kultúrával és jóval kisebb intelligenciával, aki ifjúsá-
gának első politikai élményei óta kiirthatatlanul az angol világ-
hatalom szuggesztióit hurcolja magában, és egyszerűen képtelen a
századfordulóról származó és az angol és a kontinentális erő vi-
szonyának már régen meg nem felelő angol világképtől szabadul-
ni. Meggyőzően fogja ezt megmutatni az az elképesztő tény, hogy
Winston Churchill olyan feladat teljesítését követeli majd nem-
zetétől, amiről tudja – s ha van Angliában valaki, aki ezt igazán

49
tudja, az éppen ő –, hogy a brit Commonwealth f e l t é t l e -
n ü l gyenge hozzá, sőt, amit az Egyesült Államok és
Szovjetoroszország e g y ü t t e s segítsége nélkül egyszerűen
nem lehet megoldani.
S a legdöntőbb különbség Churchill és Chamberlain között itt
van. Chamberlain nem hajlandó olyan feladatra vállalkozni az
u.n. szupremácia chimérájának hajszolása kedvéért, amihez Ang-
lia tényleges ereje nem elegendő, ami bolsevista segítség nélkül
nem oldható meg, mert korrektsége, inteligenciája és európaisága
ettől a segítségtől, mint képtelenségtől visszariad, Churchill azon-
ban igen.
Chamberlain politikai magatartása helytelenül ment át a
köztudatba, éppen a szovjet-játékban olyan katasztrófális szerepet
vitt Roosevelt politikája etapján, akire jellemző volt, hogy az ő
szemében csak az volt a helyes, ami megfelelt a vágyainak, s
benne feküdt az ő elhatározásának vonalában. Ennek a kritikának
hatását és elterjedését Churchillnek Chamberlainnal szembeni,
éppen az elutasító orosz politikával kapcsolatos szemrehányásai is
mélyítették abban az időben, mikor a "nagy szövetséges" iránti
rajongás a tetőponton állt nyugaton.
Chamberlain politikai magatartása – amellett, hogy hasonlít-
hatatlanul jobban megfelelt a brit birodalom tényleges erőviszo-
nyainak és az angol ember igazi érdekeinek, akinek minden
presztízsnél többet ért a jólét és a béke, mint Churchill nem túl
szerencsés és borzalmas áldozatokat kívánó politikai fölényeske-
dése7 és lépten-nyomon az angol szupremáciát idéző attitűdjei –

7
Winston Churchill nemcsak mint külpolitikus fölényeskedő, hanem fölényes-
kedő, erőszakos, nyers, goromba a belpolitikai életben is, aki, mint Lord
Brabanzon írja róla (The Brabanzon Story Heineman kiad. 1956) „gyenge-
elméjűnek” tekinti munkatársait és úgy kezeli őket, mint a tanító az ele-
mistáit. Igen sokat mond Churchill karakteréről Lord Allanbrooke naplója
is, amelyet – alaposan megfésülve Arthur Bryant publikált. „The Turn of
the Tide" cím alatt Londonban, 1957-ben, amelyből plasztikusan. dombo-
rodnak ki nemcsak Churchill elképesztő stratégiai ötletei, amelyek meg-
valósításuk esetén pusztulásba döntötték volna Angliát, hanem az a modor
is, ahogyan ő legmagasabb rangú katonákat is kezelte. A könyvből egy
erőszakos hazardőr képe bontakozik ki aki – éppúgy, mint Hitler –
megfellebezhetetlen katonai szakembernek képzelte magát és rendkívül
nehézzé tette a katonák munkáját.

50
korrekt és szilárd antibolsevista magatartás volt. Olyannyira, hogy
éppen az antibolsevizmus hátbatámadásának elkerülésére való
őszinte törekvése volt a legfőbb indítéka annak, hogy a csehszlo-
vák állam sorsára vonatkozó tárgyalások és döntések során a va-
lóban diplomatikus német magatartásnak olyan udvariasan enge-
dett kétszer is egymásután. Igazán nem az ő hibája volt, hogy az
akkori német politikának a nem-német világ véleményét semmibe
se vevő és hazárd mentalitása ebben nem antibolsevista hűséget,
hanem gyengeséget látott.
Ha az ember gondolatban végigfut a háború utáni külpolitikai
alakulás egyes állomásain, Roosevelt és Churchill végzetesnek
bizonyult szovjet-politikáján s annak éppolyan tragikus, mint
amilyen logikus következményein, akkor látja igazán, hogy mi-
lyen magasan állt az angolszász külpolitikai szemléletmód felett
ennek a konzervatív, elmaradhatatlan esernyőjével járkáló, hűsé-
ges európai embernek a providenciája, aki 1935-ben, 1937-ben,
1938-ban, Roosevelt minden sürgetése és Churchill minden
rosszalása és támadása ellenére is szilárdan és következetesen
visszautasít minden szovjettel való együttműködést és moszkvai
felajánlkozást8 a németek ellen. Ha van politikusa a nagy európai
tragédiának, akiről el lehet mondani, hogy az események igazol-
ták, Chamberlain az. A gondviselésnek talán a jutalma akart len-
ni, hogy elszólította őt és ezzel megkímélte attól a rettentő kol-
lektív csalódástól, ami nemzetét érte, s ami az "ördöggel is szö-
vetkezni hajlandó" Churchillnek büntetése lett, aki az angol szup-
remáciáért indított hazárdjátékban Nagybritannia kétségtelen
exisztenciális biztonságát és pénzügyi szilárdságát is elherdálta.
Mert Chamberlainnek nemcsak antibolsevizmusában volt
igaza, hanem még német politikai attitűdjeiben is, és ha ebben
csalódnia kellett, hogy öntse a düh, az elkeseredés és a felháboro-

8
Chamberlain számtalan politikai megnyilatkozása helyett, hadd idézzük itt egy
leveléből az embert: "I must confess to the most profound distrust of Rus-
sia. I have no belief whatever in her ability to maintain an effective offen-
sive if she wanted to. And I distrust her motives, which seem to me to be
little connection with our ideas of liberty, and to be concerned only with
setting everyone else by the ears". A levelet Chamberlain 1938 márc. 26-án
írta, s ma már annak minden betűjét el kell, hogy ismerje a nyugati világ
is…

51
dás a németek csehszlovák és még inkább az ő korrekt antibolse-
vizmusára arculcsapásként ható szovjetszövetségi "trükk"-je mi-
att, ezért is sok tekintetben inkább a churchilli, semmint a cham-
berlaini álláspont és magatartás a felelős.9
Churchillnek és körének még az első világháború reminisz-
cenciáiból hozott kiirthatatlan meggyőződése egy német rosszhi-
szeműséget illetőleg sokkal több volt, mint bűn. A német külpoli-
tika sok túlzása, önteltsége és erőszakossága mellett is a maga
egészében nem azért volt olyan – főleg angol viszonylatban –
amilyenné torzult; mintha a német nép, vagy vezetői valóban
"desperádok'" lettek volna, ahogyan Churchill elfogultsága és
gyűlölete nem túlságosan előkelő modorban nevezi őket,10 hanem
annak az angol-francia külpolitikának következtében, amely
1935-től kezdve pontosan és szinte szemléltetően az ostor elől
vonakodva hátráló, felhúzott ínyű és vicsorgó bulldog magatartá-
sához hasonlított. amelynek jószándékában nem lehetett hinni.
Hiába volt Chamberlain tiszta és kiegyenlítődésre törekvő jóin-
dulata, minden angol külpolitikai gesztust gyanússá tett a Chur-
chill—Eden—Duff Cooper trió és a köré csoportosuló belpolitikai
tömörülés attitűdje és az angol fegyverkezés ténye, valamint a
parlamentarizmus rendszere által teremtett külpolitikai bizonyta-
lanság, hiszen soha sem lehetett tudni, hogy mikor kerül a Chur-
chill—Eden vonal kardcsörtető „szupremácia"-irányzata az angol
világ élére.
Az angol politikával szembeni egyáltalán nem alaptalan bi-
zalmatlanság hozta aztán létre a Szovjettel való leszámolásra ké-
szülődő németség előkészítő és biztonsági politikájának valóban
ellenszenves, sok tekintetben elhibázott, de elkerülhetetlennek
látszó állomásait, s ezeken az állomásokon keresztül robogott a
németek elleni bizalmatlanság és a német tehetetlenség felőli eu-
rópai benyomás vonata a nagy vállalkozás hátbatámadásának ka-
tasztrófája felé.

9
A német-orosz szerződés a németek részéről "elővágással” való védekezés
volt. A Foreign Office kiküldöttje, Sir William Strang már Moszkvában
volt akkor egy angol-orosz szerződés ügyében.
10
Emlékirataiban számtalan helyen.

52
 S ez a végzetes vonat azzal indul, hogy Lengyelország meg-
támadása miatt a két támadó közül c s a k Németországnak
üzennek a nyugateurópai hatalmak háborút. S a nyugati politika
két végzetes tendenciája itt kezdődik. Az egyik tendencia a szov-
jet-tendencia, a másik tendencia pedig az, ami ebből a magatar-
tásból logikus hogy mint 1914-ben is, az angolszász részről ez
nem védekezés, hanem a szupremácia visszahódítására indított
támadás.
Németországnak sem érdeke, sem szándéka nincs Anglia
megtámadására. Ellenkezőleg. Hitler és kormánya szövetkezni
szeretne Angliával és ez irányban mind a háború kirobbanása
előtt, mind a háború alatt minden lehetőt elkövet.

3.
Aligha van még olyan intellektus és judicium a világon,
amelyet meg kellene győzni afelől, hogy Anglia n e m Len-
gyelországért, hanem egyszerűen csak Németország e l l e n in-
dította a háborút. Amennyiben azonban mégis volna, annak szá-
mára minden kommentár nélkül feljegyzünk három tényt: Anglia
nem üzent hadat Oroszországnak, pedig az is támadó volt és Né-
metország szövetségese; Anglia a hadüzenet után nyolc hónapon
keresztül nem támadott, noha Bor tábornok kétségbeesett és he-
roikus erőfeszítéseinek erre végzetesen szüksége lett volna, és vé-
gül, ha Anglia a háborút valóban Lengyelországért indította vol-
na, akkor a győzelem utáni megdöbbentő lengyel megoldásban
nincs angol logika.
Németország versaillesi veszteségeiből követelte vissza azt,
ami véleménye szerint őt jogosan megillette.11 A háromszoros

11
Pontosan ezt tette Oroszország is, amely szintén igazságtalannak állította az
első világháború után húzott orosz határokat. Ezzel az orosz felfogással
kapcsolatban a Lengyelország szövetségében és védelmében hadat üzenő
Anglia miniszterelnöke, Winston Churchill a következőket mondja az an-
gol alsóházban a jaltai értekezletről adott parlamenti beszámolójában.
1945. február 27-én:
"Eddigi-beszédeim alapján teljesen tisztán kell, hogy álljon a Ház előtt, hogy
őfelsége Kormánya mindenkor fontosabbnak tekintette Lengyelország sza-
badságát, függetlenségét, integritását és szuverenitását, mint a tényleges
határok kérdését. Felfogásom szerint a határvonalak tényleges meghúzá-

53
számbeli és legalább hatszoros technikai fölényben levő német bi-
rodalommal szemben Lengyelország erre, ha kelletlenül is, de
hajlandó lett volna, ha Angliától biztatást nem kap. Így esett,
hogy Lengyelország a második világháború "Szerbiája", Anglia
pedig "Oroszországa" lett.12

sánál messze fontosabb feladat, hogy a szabad lengyel otthont hozzunk lét-
re... Az orosz követelés, amely először Teheránban. 1943 novemberében
került szóba, azóta is a Curzon-vonal keleten és az orosz ajánlat állandóan
az volt, hogy ezért cserébe Lengyelország nyugaton és északon kapjon bő-
séges kárpótlást a németek kárára. Ezek a dolgok meglehetésen. ismertek,
hiszen a külügyminisztérium decemberben részletesen ismertette a Curzon-
vonal egész történetét.." (A Curzon-vonal egy Lord Curzon által 1919-ben
javasolt orosz-lengyel határ, amely sokkal nyugatabbra volt kontemplálva,
mint az az orosz-lengyel határ, amit a két ország az 1921 évi rigai békében
közös megegyezéssel megállapított majd az 1922 évi varsóit kongresszu-
son még egyszer és véglegesen megerősített: "Én soha nem titkoltam a Ház
előtt, hogy magam személy szerint is jogosnak és igazságosnak ítélem az
orosz követelést, és amikor én ezért a határért síkraszállok Oroszország
számára, ez nem azért történik, mintha én kényszer előtt hajlanék meg"
(Eade: Victory. War Speeches by the Right. Hon.. Winston Churchill.
Cassel & Co. London. 1946, 50. old, 3. bek).
A fenti angol kormánymegnyilatkozás kellő megítéléséhez tudni kell, hogy
a Curzon-vonalban megjelölt orosz követelés sokkal nagyobb területi
veszteséget jelentett Lengyel országnak keleten, mint amennyi a hitleri
Németország világ háborút elindító követelése volt, hogy kelet-porosz te-
rületet a versaillesi békeparancs egyszerűen elvette Németországtól, míg az
orosz-lengyel határokat a két ország közös egyetértéssel állapította meg
1921-ben és 1922- ben. E mellett a tényállás mellett az angol kormány a
Lengyelországot magtámadó két hatalom közül az egyik ellen háborút in-
dít, a másikkal meg szövetségre lép, az elsőnek a követelését önkényesen
jogtalannak, a másikat még önkényesebben jogosnak deklarálja, a len-
gyelintegritást nem védi meg, de nem védi meg a lengyel függetlenséget, a
lengyel szabadságot és a lengyel szuverenitást sem. Nem hisszük, hogy
bárki is vitathatná, hagy az angol hadüzenet és támadás nem a lengyelekért,
hanem kizárólag csak a németek ellen indult, hiszen ahogy bele lehetett
nyugodni az orosz követelésbe, ugyanúgy bele lehetett volna nyugodni a
németbe is.
12
Az első világháború a szerb—osztrák—magyar konfliktussal indul, amely
azért nő világháborúvá, mert Oroszország az ultimátum idején teljes támo-
gatást ígér Szerbiának egy háború esetére. Anglia gesztusa kísértetiesen
ugyanaz. Anglia a német-lengyel konfliktus kirobbanását megelőző utolsó
napokban lép szövetségre Lengyelországgal hirtelenül és váratlanul. A
gesztus a németek felé addresszált kihívás.

54
 A német-lengyel konfliktuson b e l ü l , Németország esetleg
lehetett támadó – már amennyiben a versaillesi erőszak elleni lá-
zadás támadást jelent – de a konfliktus világháborúvá és a konti-
nens pusztulásává nevelője feltétlenül az akkori angol kormány és
a háta mögött Roosevelt volt.
Középeurópában a Kisantant és Lengyelország 65 millió13
lakosának akarata állt szemben 105 millió ember akaratával s a
többség és a nagyobb erő érvényesülése természetes folyamatot
jelentett volna a természetellenes és erőszakolt versaillesi álla-
pottal szemben. Mindenesetre azt eldönteni, hogy Középeuropa
keleti fele tragikus versaillesi gyengeségében melyik szupremáci-
át választja, a németet-e, vagy a versaillesit, vagy éppen az
o r o s z t , Középeurópa ügye és joga volt, nem Angliáé, és még
kevésbé – Amerikáé. Anglia (vagy Amerika) számára a
középeurópai kérdés tehát c s a k hatalmi kérdést jelenthetett, és
azt is jelentett. Minden egyéb: "szerződési kőtelezettség",
"náciveszély", német bestialitás", "felszabadítás" csak tömeg-
uszításra szánt jelszó volt, amelyeket rendkívül cinikussá torzított,
hogy szerződési kőtelezettség létezett Csehszlovákiával szemben
is, mégsem lett a csehszlovák ügyből hadüzenet, a "náci veszély"
mellett volt bolsevista veszély is, és nem támadás lett belőle, ha-
nem szövetkezés, a "német bestialitás" mellett tízszer akkora
orosz bestialitás volt számonkérni való, e z a bestialitás azon-
ban nem volt háborús ok, sőt Keletlengyelország megtámadása és
megszállása sem volt háborús ok, és a "felszabadítás" szóval űzött
visszaélés szemrehányásával szemben ott vigyorog az egész
Középeurópát Moszkva rabságába tasz`tó – Jalta. Ha bárki fel-
szólítaná bármelyik francia, vagy angolszász politikust, hogy
mutassanak csak egyetlen középeurópai országot is, amely felsza-
badult, kínos hallgatás lenne a válasz.
Sőt még csak nem is saját veszélyeztetettsége volt Anglia há-
borús kezdeményezésének az oka, hiszen Anglia sem területében,
sem exisztenciájában, sem gazdaságában nem volt német részről
közvetlenül veszélyeztetve. Nem volt veszélyeztetve sem a nem-
zetiszocializmus által, sem a németség által. Németországnak sem

13
Ezen államok lélekszáma ugyan 80 millió volt, de ezekből 15 millió a status
quo ellen tiltakozó kisebbség.

55
a brit szigeteken, sem a Commonwealth többi tartozékaiban
semmi igénye, vagy követetése nem volt. Még csak a.
Versaillesben elvesztett gyarmatok sem játszottak szelepet, hisz
azokat Anglia felajánlotta a német birodalomnak. Gazdasági elő-
nyök elvesztéséről sem volt már szó, mint tizennégyben, mert
azokat már régen Amerika vágta zsebre. Általában a német ex-
panzió keleti irányú volt, nyugaton csupán egy kővetetése volt, az
1714-ben XIV. Lajos által elvett Elszász és az 1760-tan XV. La-
jos által elvett Lotharingia, amelyeket 1871-ben visszavettek, de a
versaillesi békében újra elvettek tőlük. Ez azonban nem angol,
hanem francia probléma volt. Angol részről semmi egyébről nem
volt szó, mint a hatalmi egyensúly felbillenéséről, az angol "szup-
remáciáról", Anglia uralmi helyzetéről, mert ez volt az egyetlen,
ami veszélyben forgott. S ezt jó lesz megjegyezniük azoknak. a
szerencsétlen népeknek, amelyek mindenüket elveszítették a nagy
játszmában, amely lehetett (és volt is) imperializmus Németor-
szág részéről, de semmivel sem volt kevésbé az Anglia részéről.
A kettő között mégis van egy óriási különbség. Ez abban áll,
hogy Németország és szövetségesei a háborút a kontinens összes
ellenük sorakoztatható erejével szemben meg tudták volna nyerni
a bolsevizmus és az Egyesült Államok segítsége n é l k ü l ,
Anglia azonban c s a k a bolsevizmus és az Egyesült Államok
segítségével nyerhette meg azt. Más szavakkal ez annyit jelent,
hogy Németországnak nem kellett a kontinens sem egy idegen
kontinens, sem egy európaellenes világnézet veszélyének kitennie
céljai érdekében, Angliának azonban égen.
S Anglia, szabatosan kifejezve. Winston Churchill, meg is
tette ezt. London az egész Európát feltette az angol kártyára és –
vesztett
A tétet a két idegen partner húzta be, akik Angliának úgy-
szólván teljes negligálásával szétosztották maguk között Európát.
Nyugateurópa fővárosa – Anglia fővárosa is – New York lett,
Keleteurópáé pedig – Moszkva.

56
 IV. A NAGY SZÖVETSÉGES: AZ OROSZ

Mikor Oroszország 1917-ben hirtelen saját belső világának

irdatlan térségeire húzódott vissza és máról-holnapra megszűnt
európai tényező és európai elem lenni, az amúgyis hallgatag és
még önmaga számára is rejtélyes orosz birodalom még rejtélye-
sebbé vált. A nyugtalanul figyelő, hallgatózó Európába a legel-
lentétesebb hírek, mesék és beszámolók érkeznek felőle, amelyek
hol csodálatos kibontakozásról szólnak, hol csüggesztő és szomo-
rú rabszolgaéletről. A támpontra éhes fantázia mohón nyúl min-
den kósza hír után, de az orosz komplexum számára-fenntartott
hely kínzó vákuuma nem tud feltöltődni semmi határozott és iga-
zolt valósággal.
A logika azt mondja felőle, hogy egy országnak, amelynek
amúgyis vékony középosztálya – már amennyiben ilyenről egy-
általán lehet beszélni a bojárok és muzsikok országában – vagy ki
van irtva, vagy emigrációban csavarog, s így a roppant állam óri-
ási adminisztrációja és vezetése hiányosan képzett amatőrök ke-
zére került, állandóan a csütörtököt mondás határán kell imbo-
lyognia és előbb-utóbb össze kell omlania. És ennek ellenére el-
vánszorog a Szovjet felett egy évtized, aztán elvánszorog még
egy, és kisül, hogy nem a Szovjet mondott csütörtököt, hanem a
logika.
Az új képlet de facto tudomásulvételét egymásután de jure
tudomásulvétel fogja az európai államok részéről felváltani, s a
világ tűnődve és fejcsóválva áll azóta is az érthetetlen titok előtt,
amely minden európai logika súlyos vereségét jelenti. Európai lo-
gikát mondtunk, mert a hiba minden valószínűség szerint ott volt,
hogy európai logikával vizsgálták az orosz komplexumot, holott
ázsiai logikával kellett volna azt megközelíteni, már amennyire
annak megközelítése nem-szláv agyvelő számára egyáltalán le-
hetséges.

1.
A minden európai logika ellenére fennmaradt bolsevista bi-
rodalomnak, az Európáról, marxizmusról, technikai civilizációról,

57
etatizmusról mit sem tudó és ilyesmivel nem is törődő százmillió
vallásos orosz paraszt marxista államának titkát általában a terro-
rizmusban vélte és véli a tűnődő világ megtalálni.
A terrorizmus, mint magyarázat amúgyis kézenfekvő és ter-
mészetes volt, hiszen azok, akik az orosz viszonyokat ismerték,
vagy legalább ismerni vélték, tudták azt, amit a világ úgynevezett
közvéleménye általában láthatólag nem tud, hogy a terrorizmus az
orosz életnek mindenkor szinte döntő karakterisztikuma volt,
mert az nem bolsevista tulajdonság, hanem szláv vonás. Rettene-
tes Ivántól az orosz nihilista diákig benne van ez minden orosz
aktivitásban és az uralomnak éppúgy ez volt mindig a legtöbb
észköze az orosz világban, mint az uralom elleni lázadásnak. S
mivel ez így van, a világ újból egy végzetes tévedést készül elkö-
vetni akkor, amikor a terrorizmust bolsevista következménynek
hiszi és látja, mint ahogyan egykor a cárizmus következményének
könyvelte el ugyanezt, és nem vette észre sem a múltban, sem
most, hogy az nem politikai rekvizituma az orosz világnak, ha-
nem faji és világnézeti vonás, lelki tulajdonság és megnyilatko-
zás., orosz szükségképiség, ami a bolsevizmus előtt is megvolt és
a bolsevizmus megsemmisítése után is meg fog maradni.
Az orosz népen 1917-ig egy aránylag kisszámú nemesség
uralkodott egy még kisebb számú adminisztrációs apparátus és a
fegyveres terroreszközével, s ugyanez a helyzet 1917 óta. A nagy
forradalom után tíz évvel a kommunista párt tagjainak száma
1.144.136 fő volt, s ebből alig tízezer volt magasabb képzettségű
egy közel 200 milliós államban, és alig több, mint százezer vég-
zett közülük középiskolát. A többi egy millió elemi iskolai kép-
zettségű volt, vagy éppen analfabéta (hivatalos orosz közlés sze-
rint 303.612),1 ami egyszerűen annyit jelent, hogy ez a millió volt
a terrort érvényesítő fizikum maga. Egy újabb évtized múlva a
kommunista párt létszáma körülbelüli két millióra emelkedett,
ami alig több az összlakosság egy százalékánál. Az egy százalék,
mint mennyiség és mint tünet, semmi esetre sem karakterizálhat
egy országot és egy népet. Az egy százalék jól megszervezve és

1
A Kommunisticseszki Kalendar 1928. évi kiadásában található adatok. Idézve
Ivan Iljin: Welt vor dem Abgrund (Eckhart-Verlag, Berltn 1931) c. köny-
véből.

58
felfegyverezve csak terrorizálni képes azt, mint a cárok nemesei
és kozákjai tették.
Az orosz terrorizmus létét ez önmagában is megmagyarázná,
nem magyarázza meg azonban azt, hogy a terrorizmus Oroszor-
szágban nem tünet, nem jelenség, hanem történelmi á l l a p o t ,
kollektív életforma.
A terrorra épült uralmi formát az orosz birodalom és az orosz
élet dimenziói és struktúrája követelik meg minden időben s így
válik az nemzeti vonássá. Az orosz terrorizmus: küzdelem a tér és
az idő határtalansága ellen. A roppant kiterjedettség kivitelben
borzalmasan lelassít minden szándékot, s a térnek ezt az ellenállá-
sát, ezt a lassító tendenciát akarja ellensúlyozni az eredményeket
hajszoló türelmetlenség. S ennek eszköze a terror. Az orosz di-
menziókban Moszkva sincs közelebb, mint Szentpétervár. A pa-
rancs és a végrehajtás között kilométerek ezrei nyújtózkodnak, s
az ezerkilométerek közegellenállását csak a megfélemlítettség és
a rémület gyorsasága képes némileg csökkenteni. A sietésnek
nincs ideje magyarázgatásra és nyugodt meggyőzésre, a gyorsa-
ság vak és főleg azonnali engedelmességet involvál, ennek az el-
érésére pedig terrorra van szüksége Szentpétervár cárjainak épp-
úgy, mint Moszkva urainak. Ha van a kettő között különbség, ak-
kor az legfeljebb a lelkiismeret, a részvét és a vallás gátlásában
mutatkozik, ez azonban nem jelent túlvagy különbséget, mert a
C É L szentesítő hatalma Szentpéterváron ugyanúgy megadja a
feloldozást mindhárommal szemben, mint Moszkvában, hisz a
mészárlások és kínzások erkölcsi aranyfedezete az emberiség
történetében mindenkor az úgynevezett magasabb értékek és tá-
volabbi célok java volt. A cári terrorizmusra talán mégis van egy
olyan enyhítő körülmény, ami a bolsevista terrorizmusra nincs
meg, s ez az, hogy a cároknak nem álltak rendelkezésre azok a tá-
volságot legyőző modern eszközök, amikkel a vörös Moszkva
úgyszólva születése óta rendelkezik, amik lehetőséget nyújtanak a
meggyőzésre és így csökkenthetnék a terrort. Ami felől azonban
Moszkva meg akarná győzni tömegeit, az ellen tiltakozik a judí-
cium és az emberi vágy, a terror tehát maradt, sőt nőtt.
Az orosz terrorizmusnak, mint életformának magyarázatára
azonban a fentiek nem elegendők. A magyarázat másik fele ma-
gában az orosz népben van adva, a tényben, hogy az orosz lelket a

59
logika és az igazság eszközeivel igen nehéz megközelíteni. A
passzív és közönyös orosz életérzés nem szívesen veszi magának
az új elem befogadásához, ellenőrzéséhez és beépítéséhez a szel-
lemi fáradságot, az "aktív" szláv típus meg nem ismer el akaratot
és igazságot a magáén kívül.
S ez a másik ok, ami miatt az orosz akaratátvitel klasszikus
eszköze a terror lett és maradt. Az orosz birodalom határtalansága
mellett az orosz psziché határtalansága volt az, ami a terrorizmust
kikényszerítene az orosz világban, amely a maga passzivitásában,
közönyösségében, kontemplatív ösztönözöttségében és igényte-
lenségében, az időben éppúgy független és határtalan, mint föld-
rajzában, és amely, mint az oroszokat úgy látszik kitűnően ismerő
egykori francia diplomata, Vogüé írta róla: "sokkal alkalmasabb
sátrak verésére, mint kőházak építésére, és ahol az eszmék éppúgy
nomád életet élnek, mint az emberek".2 Az orosz lélek meggyőzé-
se kollektív érvényű dolgokban éppolyan fárasztó munka, mint az
orosz távolságok legyőzése, sokkal egyszerűbb és gyorsabb tehát
terrorizálni, mint ahogyan neki magának is sokkal egyszerűbb en-
gedelmeskedni, mint gondolkozni.
Az orosz világra irányuló terror döntő lényegi különbséget
tartalmaz az európai világra irányuló terrorral szemben, s ebbe a
különbségbe vagy belepusztul az európai ember, vagy belebukik a
moszkvai európai uralom: az orosz terror lényege és filozófiája
megmozdítani a mozdulatlant, vagy – ha néha-néha kitör, mint az
alvó vulkán – megfékezni az eruptív szenvedélyt, s ezzel szemben
ugyanennek a terrornak európai feladata, megsemmisíteni az élő
és tevékeny és intelligens ellenvéleményt: ez pedig a nem-szláv
szellem világában lehetetlen.
Az orosz világban nincs ellenvélemény a szó pozitív értel-
mében. Az orosz világban csak közegellenállás van. Az orosz vi-
lágban a mozdulatlanság: igény és érték. A lassú vérkeringés
nyugalma, a lassú életritmus történelmi késlekedése és egy bizo-
nyos ellenérzés és elutasítás az irány és tempóváltoztatás kényel-
metlenségeivel szemben kollektív ösztön. Az orosz ellenkezés
egyszerűen csak a nyugalom és a kitaposott út háborgatása miatti
háborgás, a passzivitás reakciója az aktív behatások ellen, s ez

2
Vogüé: Le Roman Russe. Paris, 1906.

60
teljesen független attól, hogy mi annak az aktív behatásnak a bel-
ső tartalma. És az orosz terrorizmust, akár Nagy Péter, akár Sztá-
lin József alkalmazza azt, ez határozza meg.
Ami Oroszország félezer éves története alatt létrejött, az a
szenvedélyesen aktív ezrek és a szenvedélytelenül passzív tízmil-
liók szertelen kombinációja. Ugyanez adja azt a furcsa és jelleg-
zetesen orosz kaoszt, amit a Szovjet világa jelent: "Mi mindig
csak kaosz vagyunk" – mondja rezignáltan Turgenjev. "Az orosz
óriás. Óriás, mint országa, aki megdöbbentően hajlik minden felé,
ami rendetlen és fantasztikus" – írja Dosztojevszkij a Bűn és bűn-
hődés-ben arról a szertelen orosz kombinációról, ami a passzivitás
mozdulatlanságából és az aktivitás heves erupcióiból összetevő-
dik, s ami a kollektív orosz lelket, mint a muzsikból és a nihilistá-
ból előálló nyugtalan, kiszámíthatatlan és meghökkentő szintézist
jelenti. Valóban, az aktivitás ösztöne, vagy még inkább az ered-
mény sóvárgása éppolyan heves és türelmetlen, ahol megnyilvá-
nul, mint amilyen megmozdíthatatlanul közönyös és keleti a pasz-
szivitás. S az orosz élet a két véglet között van kifeszítve. Ebben a
robbanótérben birkózik a ki-kirobbanó orosz aktivitás heves am-
bíciója az orosz földrajz és az orosz néplélek határtalanságával, és
ebből a két határtalanságból adódó s számára idegesítő lassúság-
gal és vonakodással. És ez a birkózás - az orosz terror.
Ha viszont egyszer a vonakodás és háborgás fázisa elcsitult, s
a terror erőfeszítéseinek sikerült az új irányt és az új tempót ki-
kényszeríteni, és az orosz lélek, az orosz közöny, passzivitás és
kontempláció ehhez hozzáigazodott s a szőke és darabos orosz
ember egykedvű ballagása az új irányba megindult, akkor meg
már ebből nem hajlandó egyéni iniciatívákból elkanyarodni, mert
ez megint új kényelmetlenséget jelentene. És – ez a megfejtése a
titoknak, amiben az európai agyvelő logikája csütörtököt mon-
dott.

2.
Az orosz Sphinx előtt töprengő és tépelődő világ megdöb-
benve szemléli azt a grandiózus értékrombolást, amit a bolseviz-
mus véghez visz, és szorongva keresi a gyökereit már egy ne-
gyedszázad óta annak az elképesztő bestialitásnak, amit a sarlóval

61
és kalapáccsal kiformált 20. szd-i orosz ember megdöbbentő elté-
velyedései tanúsítanak. Az igazság reménytelenül eltorzul a kü-
lönböző propagandák ferdítéseinek és merészségeinek prizmájá-
ban, s az igazságkereső ember számára talán legtöbbet és legiga-
zabbat még az orosz irodalom klasszikusai mondanak. Turgenjev,
Dosztojevszkij, Gorki, Mereszkovszkij írásai nyújtanak legfőbb
magyarázatot, amelyekből plasztikusan emelkedik ki az orosz
embernek az európai számára megdöbbentően idegen figurája. A
"rendetlen és fantasztikus" iránti vonzódás, a keleti tunyaság és a
halál iránti közöny vezérelemeiből összenőtt orosz nemzeti lélek
számára képtelenség hozzásimulni ahhoz a nyugati kultúride-
álhoz, amelynek szinte lényege az aktivatás, az erély, a harmónia,
a szimetria, a rend, a monumentalitás, a tiszta kontúrok és az élet
szeretete.
Az orosz nemcsak, mint szláv más, mint a nyugati ember,
hanem azért is, mert mint szláv is más, mint a képlet, amit Euró-
pában szlávnak ismerünk. Az orosz keverék faj, szláv és tatár
hybrid, s igen nehéz volna megmondani, hogy a maga egészében
szlavizált mongol-e, vagy mongolizált szláv?
Az orosz és az európai lélek közötti rettentő szakadéknak
éppúgy, mint általában az orosz lélek szertelenségének és beteg-
ségének a faji körülményeken túlmenően talán egyik legfőbb ma-
gyarázata, hogy az orosz népnek hiányzik az, ami az európai lélek
kiformálódásának legfőbb tényezője volt: nincs középkora.
Mikor a 15. szd végén politikailag felszabadul a tatár uralom
alól – s ez a tény önmagábanvéve alig jelent valamit, hiszen III.
Iván alapjában véve nem hozott semmi változást, csupán átvette
ugyanazon nép és ugyanazon formák felett az utolsó tatár kán
helyett Moszkvában és környékén az uralmat – Európa immár túl
van a középkor tartalomgyűjtő, szelektáló, rendszerező és forma-
alkotó disciplináján, az államépítések élményein és az európai
együvé tartozás tudomásának kibontakozásán kívül az antikot eu-
rópaivá megemésztő reneszánszon, egyszóval a kontinenssé-

62
formálódáson is.3 Ezek az élmények az orosz lélekből tehát kima-
radtak és örökké hiányozni fognak.
Az orosz lélek ismerkedése Európával már a bomló formák
és az eszmék anarchiájának kezdeteire esik.4 "Mi művelődésünket
egyenesen elfajulással kezdtük" – sóhajt fel Dosztojevszkij, és
nemcsak az oroszok, hanem nyugaton is tisztán látják – például
Oswald Spengler –, hogy Oroszország végzete Nagy Péter lett az-
által, hogy ezt a nem Európához tartozó népet Európához kötötte
erőszakkal hozzá. "Nagy Péter csak egy fehér lapot talált idehaza
s erre erős kézzel rákanyarította a jelszót: "Európa és Nyugat" – s
azóta mi európaiak és nyugatiak vagyunk" – csúfolódik
Tsaadajeff is két emberöltővel ezelőtt. Valóban, Nagy Péter meg-
kergette az orosz népet, hogy érje utol Európát egy tizenkét év-
százados előny ellenére, s az oroszságnak a kapkodásban még azt
sem volt alkalma megemészteni, amit az elkésett vendégségben
még az asztalon talált. Pedig ez az étel igen nehéz étel volt, még
európai gyomor számára is. Az, amit az oroszságnak gyors egy-
másutánban fel kellett habzsolnia nem kevesebb, mint az évszá-
zados fejlődéssel előkészített monarchikus államforma, a diplo-
mácia, a racionalizmus és felvilágosodás, a reneszánsz elfajulásai:
a barokk és a rokokó, a különböző európai szellemi gócpontok
forrongó, vajúdó, erjedő filozófiai rendszerei, a szkepticizmus, az
atheizmus, majd alig pár évtizeddel ezek után a pozitivizmus, az-
tán az individualizmus gyermekei: a liberalizmus, a nacionaliz-
mus, a materializmus, a kapitalizmus, és végül a technika. És
mindennek a megemésztéséhez az amúgyis lassú életritmusú és
még kultúrelemeiben is primitív oroszságnak még két évszázad-
nyi ideje sincs. "Nálunk nincs természetes, belső fejlődés – írja
Tsaadajeff –. Mi gyarapodunk, növünk, de semmi sem érik be
nálunk". S ez az intelligens önvallomás végzetesen igaz.
A tépett orosz lélek és a hevenyészett "orosz-európai" kultúra
kiformálódásában mindez csak az egyik ok, mert van több is. És
ezek sorában nem kevésbé volt sorsformáló súlyú a minden kultú-

3
Az orosz birodalom történelmi élete, Buda eleste után két évvel, Rettenetes
Iván moszkvai nagyherceg 1543-ban történt cárrá koronázásával és a
nagyhercegség terjeszkedésével kezdődik. A középkor akkor már lezárult.
4
Nagy Péter, 1682-1725, Voltaire 1694-1778, Rousseau 1712-1778.

63
ra lelki előkészítője, kiérlelője és kollektív alapjainak lerakója: a
vallás. Az orosz lélek a nyugatitól merőben elütő vallási formáló
hatás alatt alakul ki.
Aki tökéletesen meg akarná ismerni és érteni az orosz lelki és
történeti fejlődés végzetes elferdülését, annak ismernie kellene az
orosz egyház történetét, tevékenységét és általában az orthodox
vallás európaiak számára mindig érthetetlennek maradt szellemét.
Az oroszság alighogy megkeresztelkedett, tatár uralom alá
került, s így vallásilag is elszigetelődött. Megtérítőjétől tehát ak-
kor sem kaphatott volna további iniciatívákat kereszténységének
elmélyítésére, ha a "képrombolás" majd a "homousion-
homoiusion" vérben fogant formalizmusában megdermedt Bi-
záncnak lett volna adnivalója a szelídülni akaró fiatal pogány
számára, akinek köldökzsinórja Bizánc felé szinte politikai esz-
mélkedésének első percétől amúgyis majdnem teljesen el van
kötve. A mai Déloroszországot a Kaukázustól az Aldunáig a tatá-
rok előtt a kunok, a kunok előtt a bessenyők, a bessenyők előtt a
magyarok tartják megszállva a hun birodalom összeomlása óta.
Nyugat viszont kereszténységében is egy merőben más világ.
Szent Benedek regulái óta a nyugati tevékeny szerzetesség és
az orthodox-keleti kontemplatív szerzetesség között roppant nagy
a különbség, hiszen éppen az előbbi az, amiből az egész u.n. nyu-
gati civilizáció kiindult és éppen ezáltal vált a római egyház a szó
kulturális és szellemi értelmében vett Európa szülőanyjává. A bi-
zánci egyház a maga merev formalizmusában, az élet és az ember
iránti közönyében, kontemplatív alvajárásában teljesen nélkülözte
azt az aktivitástól feszülő lendületet és életgazdagságot, amelyből
a nyugati világ a hiten kívül a gyakorlati élet számára is oly sokat
merített. A passzív és tunya orosz psziché karakterét tehát az
orthodoxia is segített elmélyíteni a miszticizmusra való szláv
hajlammal együtt. A bizánci egyháznak, mint nemzetnevelő té-
nyezőnek hatása alig van, hiszen csak az egyénhez szól, a nemzeti
életbe belekapcsolódni, nemzeti hajtóerővé emelkedni, mint
ahogy másutt sem, nem tud az orosz világban sem. Az orosz ko-
lostorok nagy számuk ellenére is holt tőkék maradtak az orosz
szellem számára, hisz az orosz szerzetes-típus sokkal inkább ha-
sonlít a tibeti lámákhoz, mint Szent Benedek, vagy Szent Do-
monkos, vagy Szent Ferenc friss, tevékeny és mindig modern eu-

64
rópai gyermekeihez. S az orosz világi papság aktivitása semmivel
sem több a szerzetesekénél. Pasztorációjuk csak az egyébként
roppant bőséges ceremóniák elvégzésére szorítkozik, és még a 19.
szd. második felének egyre szorongatóbb egyházellenen korsza-
kában sem produkálnak még az önvédelem területén sem említés-
re méltót.
A ceremóniák és a szent szövegek interpretálásán kívül az
orosz egyház az orosz emberhez ezer éven át alig szólt valamit;
hogyne találtak volna hát termékeny talajra Lenin és követői, akik
azt teszik az orosz néppel, amire papjai és szerzetesei ezer éven át
nem értek rá az elmélkedés, a böjtölés és a zsolozsmák miatt:
foglalkoznak vele. Hogy aztán leninék pasztorációja más istennek
szól, az már a dolgok végzetes konzekvenciája, és az "alvajáró
kereszténység" helyett az életnek szóló vallás szomjúsága robbant
ki abban is, hogy a forradalom fészkei a szemináriumok voltak, s
pionírjai között meglepően sok volt a fiatal teológus.5
Nagypéteri örökség és orosz kolostor, Nyugat és Kelet, Eu-
rópa és Ázsia az a két pólus, amik között az orosz ember évszá-
zadokon át tántorog, amik az orosz szellemet addig-addig ránci-
gálják, míg ketté nem szakad. S ez a vergődés különösen a 19. szd
folyamán válik szemmel láthatóan kínossá.
És ebben a vergődésben, a formák és célok tragikus és bi-
zonytalan dülöngélésében kelet és nyugat között nem rétegeződ-
hetik nyugodt ütemben és egyenletesen az orosz társadalom. Sok
más egyéb körülmény mellett ez is egyik fő oka annak, hogy az
orosz társadalom struktúrájából csaknem teljesen kimaradt az Eu-
rópában mindenütt döntő "közép", és annak is főleg éppen a "mo-
dern"-t előkészítő szellemi szelvénye: a középosztály. A legfelső
orosz réteg világnézetben, műveltségben, erkölcstanában és élet-
érzésében Nyugat függeléke, s majd nyugat függelékévé válik az
orosz proletár is, a parasztság azonban keleté, s a kettő közül hi-
ányzik az összekötő és közvetítő harmadik. S ha a középosztály
döntő kölcsönhatására gondolunk egy szocializmus formaalakulá-

5
Sztálin József is az volt.

65
sában,6 sok mindent megérthetünk az orosz bolsevizmusnak nem-
csak karakterét, hanem brutális eseményeit illetően is.
A szellemileg koraérett, de lelkileg csenevész, ennélfogva
abnormális, egyoldalú és vakmerő fantaszták végzetes és makacs
amatőrködése mellett a fentiek együttes eredménye szinte nem is
lehet más, mint egy kollektív lelki aberráció, amely az orosz
százmilliók ellen elkövetett véres és vakmerő erőszak után el-
szántan sorakozni kezd, hogy Európa ellen is hasonlót kövessen
el.

3
A fenti szakadozott vonásokból kibontakozó ijesztő és
európaellenes arca a népnek és államnak, amellyel a hadragyűlő
Európa a harmincas évek végén szövetkezni készül, körülbelül
tehát ez. Ez az arc a középeurópai ember szorongása előtt
úgyszólva minden ízében ismerős. A német, vagy magyar, vagy
lengyel szellemi ember azonban hiába mutogatja a világnak ezt a
fotografiát, sőt hiába hallatja intő szavát a forradalom emigránsa,
az orosz szellemi ember is. A politika útját nem a szellem befo-
lyásolja, amire általában nem szoktak ügyet vetni, hanem az érde-
kek, s azok közül is a pillanatnyiak.
Ez tehát az az Oroszország, amely egyre készségesebben
ajánlgatja szolgálatait a kirobbanást közvetlenül megelőző idők-
ben – utoljára a cseh válság idején – a németek ellen.
Nyugateurópa azonban egyelőre még nem hisz a háborúban; az
angol politika irányítója még – Chamberlain.
Annál jobban izgatja azonban a németekkel való leszámolás
az amerikai magas politikát, amely egyre idegesebben tesz szem-
rehányásokat az angol kormánynak a szovjetbarátság szilárd és
következetes visszautasítása miatt.
Ez a washingtoni magatartás több okból is rendkívül furcsa.
Előszöris Washington Amerikában van és nem Európában, a
kontinentális politikai kérdésekhez tehát alig van köze. Másod-
szor a versaillesi statusquot az Egyesült Államok nem ismerte el,

6
V.ö. jelen mű I. részének (Így kezdődött) Bolsevizmus és Fascizmus c. 6. feje-
zetében foglaltakkal.

66
annyira nem, hogy a legyőzött államokkal annakidején különb-
ékét kötött.7 Harmadszor az Egyesült Államok közvéleménye az
izoláció alapján áll. A kormány politikai kiruccanásai tehát nyil-
vánvalóan önkényes megsértései az amerikai alkotmánynak, sőt
Amerika népe elnökét az ilyesmi miatt egyszer már komolyan le
is intette. Végül negyedszer: az Európa keleti horizontjára felraj-
zolódó nyugtalanító orosz arc Amerika népének sem tetszik.
Mindez azonban Washingtont láthatólag nem érdekli, sőt az
orosz arc, a félelmetes orosz arc sem izgatja. Az amerikai materi-
alizmus amúgysem hisz az arcokban. Az amerikai materializmus
csak konkrét számadatokban hisz. Már pedig az orosz gazdasági
számadatok nagyon imponálók, és hogy hány millió hulla fekszik
ezek mögött a számadatok mögött, és mennyi megrázó bestialitás,
az Washingtont hidegen hagyja. Pillanatnyilag nem érdekli a bol-
sevizmus sem, mert az messze van, az embertelenség sem, mert
az láthatólag csak akkor washingtoni ügy, ha németek csinálják,
akik fasciszták és nem szeretik a zsidókat.
Igaz, hogy az oroszok a németek elleni készséges felajánlko-
zások hosszú sora után illő konc fejében váratlanul a németekkel
léptek szövetségre, de ez nem tesz semmit az orosz arcot illetően,
nemcsak azért nem, mert Lengyelország legázolása úgy látszik
csak a németek részéről megbocsáthatatlan, hanem azért sem,
mert mindenki tudja, hogy az orosz szövetség a németek részéről
csak külpolitikai sakkhúzás a bolsevizmussal való leszámolás
előjátékában (még az oroszok is tisztában voltak vele), az orosz
tehát német oldalról átcsalogatható. És ez az átcsalogatás a sem-
leges, sőt "izolációs" Amerikának igen fontos és igen sürgős szív-
ügye. Hogy miért azt Winston Churchill Európában már tudja, de
az amerikai népnek még sejtelme sincs róla. Sőt ha azt mondaná
valaki neki, hogy be fog lépni a készülő európai háborúba és eh-
hez 1500 m i l l i á r d dollárt fognak rajt bevasalni, bolondok-
házába csukatná az illetőt.
Pedig a manőver az oroszok átcsalogatására megindul. A
bolsevizmus meggyőződéses ellenségét William C. Bullittot tár-
gyilagosságával és antibolsevizmusával együtt visszahívják a

7
Magyarországgal pl. Budapesten, 1921 aug. 29-én.

67
moszkvai amerikai követség éléről, s helyette új ember megy a
szovjetbarátságot melegíteni, Joseph E. Davies.
A Szovjetben "a nagy tisztogatás" folyik éppen, még a forra-
dalom idején kiszelektálódott elit, a polgáriasodni kezdő vezető-
társadalom a Kreml oligarchiáinak egyeduralma ellen tömörülni
kezdő új "középosztály" megsemmisítése. Joseph E. Davies ott
van a monstre-pörök főtárgyalásain. A tárgyalóterem karzatáról
tanulmányozza a szerencsétlen vádlottak furcsa viselkedését, akik
kőzül nem egy személyes jó ismerőse, hogyan darálják el folyé-
konyan bűneiket, mint a betanított leckét, hogyan ismerik be bű-
nösségüket, hogyan vádolják és ítélik el önmagukat, és hogyan
szakítják félbe azonnal a tárgyalást, ha valamelyik vádlott várat-
lanul tagadni kezd és kényszerről, kínzásokról kezd mondani
hagymázos szavakat, és – hogyan mondja aztán a k ö v e t k e -
z ő tárgyaláson ez is a leckéjét, mint a karikacsapás. Joseph E.
Davies egyébként alaposan megcenzúrázott jelentéseinek8 olva-
sója megdöbbenve ismeri fel ugyanezeket az impressziókat majd
tíz évvel később Mindszenty József magyar hercegprímás pöré-
nek főtárgyalásáról nyugatra érkező jelentésekben.
Joseph E. Davies hallja a suttogásokat diplomáciai körökben
rejtélyes kínzási módszerekről, furcsa és rejtelmes vegyszerek ne-
veiről hall hátborzongató célzásokat, borzalmas tömegmészárlás-
okról, tömegdeportálásokról hall rettentő számadatokat, s mind-
ezeket jelentéseiben pontosan közli Washingtonnal. Jelentést kö-
zöl a "kollektív farmok" "érdekes" kísérletéről, 20 millió kulák
borzalmas sorsáról, az orosz ipar kapacitásáról, a furcsa és sötét
és nyomott és félelmetes orosz belpolitikai atmoszféráról.
Washington tehát pontosan tájékozva van az orosz arc felől,
pontosabban, mint bárki más az Oroszországon kívüli világon.
Mindez azonban nem tesz semmit, és nem fog majd számítani
Jaltában sem, ahol majd 130 millió embert adnak szovjet kézre. A
mészárlások, kínzások, az embertelenségek, az emberi szabadság
teljes hiánya, az internálások, a deportálások, a tarkólövések
szörnyűségei a "félelem nélküli élet" washingtoni apostolát nem
háborítják fel. Az Atlantic Charta leendő szerzőjének humanitári-
us és szabadságért és "demokráciáért" dobogó szívét ez nem lá-

8
Joseph E. Davies: Mission to Moscow, 1941. Simon & Schuster kiadás.

68
zítja fel. A felháborodást és a fellázadást ő az eljövendő náci-
embertelenségek számára tartogatja, amiket majd csak a háború
fog elhozni,
Joseph E. Davies moszkvai tevékenységével Mr. Sumner
Welles, a helyettes külügyminiszter kooperál odahaza, Washing-
tonban.
Az Egyesült Államok népe a maroknyi finn nép megtámadá-
sa miatti elemi erejű felháborodás lázában ég, úgy, hogy a köz-
hangulat nyomására maga az elnök is kénytelen erre a dologra el-
ítélő szólamokkal reflektálni, a helyettes külügyminiszter azonban
ugyanekkor e 1 n ö k i m e g b í z á s a 1 a p j á n fontos ta-
nácskozásokat, nem kevesebbet, mint huszonhetet, folytat le a
washingtoni szovjet követtel, Konstantin Oumanskyval a Szov-
jetnek nyújtandó különböző gazdasági és hadviselési segítségek
tárgyában. A naiv, egyszerű és tisztességes amerikai adófizető a
maroknyi finnség hősies harcáért lelkesedik és izgul, és - az oro-
szokat kezdi támogatni.
Szólaltassuk meg Sumner Wellest, a helyettes külügymi-
nisztert magát:
"Nyíltan be kell ismerni, hogy a Szovjetunió tevékenysé-
ge a lengyel zsákmány fölött való osztozkodásban Né-
metországgal, a balti államok asszimilálásánál alkalma-
zott módszer néhány tünete9 és még inkább az 1940-es
Szovjet háború Finnország ellen is segített eloszlatni
minden javulást ami az Egyesült Államok- Szovjet közti
megértés terén beállt. A kommunista-párt tagjait kivéve
mindenütt az antagonizmus erős érzése és a lehető leg-
nagyobb gyanakvás alakult ki a Szovjet politika minden
vonásával szemben".

9
1680 középosztálybeli személy bestiális lemészárlását Revalban, megrendítő
embertelen brutalitások végtelen sorát és 150.000 baltikumi ember elhur-
colását és nyomtalan eltűntetését, amelyeket tomboló felháborodás kísért
az Egyesült Államokban, cinikusabb óvatossággal már nem lehetne kife-
jezni. Hol van ez a finomság attól az útszéli hangtól, amit a szerző a né-
metekkel szemben alkalmaz!!?…

69
 Mindezek alapján az Egyesült Államok kormánya részéről,
az amerikai nép akaratával homlokegyenest ellenkező módon a
következő történik:
"Elkezdtem gondolkozni, hogy lehetne-e valami változást
eszközölni ezen az állapoton. Az nyilvánvalónak látszott,
hogy a hitlerizmus természeti lényegénél fogva bárminő
egyesség Németország és a Szovjetunió között csak egy
aránylag rövid használatra szánt lelkiismeretlen eszköz,
és minél rövidebb ez az időtartam, annál kevésbé hátrá-
nyos az Egyesült Államokra nézve (?). mert az egyesség
intézkedései értelmében Németországnak egy csomó
életfontosságú cikket, olajat is beleértve kellett Oroszor-
szágtól kapnia, ami a nyugati hatalmakkal szemben is
megkönnyítené neki egy sikeres háborút "

"Megtárgyaltam a helyzetet az elnökkel és a külügymi-

niszterrel és felhívtam a figyelmüket, hogy bizonyos lé-
péseket kell tenni az Oroszországra vonatkozó exportti-
lalom enyhítésére, különösen az Amtorg által már előbb
megrendelt és kifizetett anyagokat illetően. Az ő jóváha-
gyásuk alapján a tárgyalások egész sorozatát kezdtem
meg – összesen huszonhetet – az akkori szovjet követtel,
Konstantin Oumanskyval. Gondosan megvizsgáltuk a
behozatalt, amit a Szovjetunió igényelt az Egyesült Ál-
lamoktól és az új rendeléseket, amiket eszközölni kellett.
A korlátozásokat egy csomó esetben enyhítettük. A szov-
jet kormány azonnal kaphatott szerszámgépeket. Így az-
tán, mikor a Szovjetunió a következő nyáron háborúba
keveredett Németországgal, a tény, hogy ezeket a korlá-
tozásokat már egy évvel korábban felfüggesztettük és be-
állítottunk bizonyos szabványokat, tette lehetővé az
Oroszországba küldhető kereskedelmi ellátmányok
volumenjének azonnali növelését. Igen nagy segítséget
jelentett ez a muníció-előállítás felgyorsításában".10

10
Sumner Welles: The Time for Decision, 203, 204, 205 old. Az amerikai-orosz
egyezményt 1940-ben hozták létre a finn-orosz háború idején.

70
 És jól jegyezzük meg, hogy mindez akkor, amikor az Egye-
sült Államok nem hadviselő,11 amikor az Egyesült Á1lamok
s z i g o r ú a n semleges, olyan szigorúan, hogy a kongresszus
minden árúszállítási preferenciát megvon a hadban álló államok-
tól, sőt még készpénzvásárlás engedélyezése, az u.n. "cash and
carry" is csak e g y e t 1 e n szótöbbséggel megy majd keresz-
tül az Egyesült Államok törvényhozásában.
A birodalmi németség etnikai tömbjével összefüggő 10 és fél
milliónyi osztrák és szudétanémet csatlakozása simán végbement.
Bár Angliában Churchill és csoportja a parlamenti és parlamenten
kívüli támadások pergőtüzét zúdítja a kormányra, amiért azt tűri,
hogy egy nép 10 és fél millió akarata ellenére elszakított testvérét
újra magához csatolja, Chamberlain szilárd. Mikor azonban a
másfélmillió lengyelországi németre és a korridorra kerül a sor, az
angol engedékenységnek vége. Európa ura ehhez már nem haj-
landó hozzájárulni. London felszólítja a lengyeleket, hogy állja-
nak ellen és hirtelen katonai szövetségre lép Lengyelországgal.
Az adott szituációban, revíziós szándékában meggátolva,
Németország 1939. augusztus 23-ának drámai éjszakáján szövet-
ségre lép a Szovjetunióval. Ezzel a szövetséggel, akármennyire
átmeneti jellegű is ez, Hitler Adolf a pillanatnyi német érdekekért
nyilvánvalóan elárulja Európát, az Európa-gondolatot és azt a tö-
meg szerencsétlen embert, akik ebbe az "átmeneti" szövetségbe
belepusztulnak.
Egy héttel később az első puska eldördül. A "húsz évi fegy-
verszünet" lejárt.

4.
A könnyű zsákmányt jelentő középeurópai töredezettséget és
szétesettséget természetesen nemcsak a hitleri imperializmus lát-
ja, hanem látja a Sztálini is és a területet nemcsak a németek féltik
az oroszoktól, hanem az oroszok is a németektől. Néhány évi
szunnyadás után már újjáéledt a százesztendős orosz külpolitikai
ambíció étvágya, s hozzá még a szlávság versaillesi szerzeménye
forog veszélyben, az európai szláv hídfő, amit semmiképpen sem

11
Ugyanezt másolta le Oroszország a koreai konfliktusban.

71
szabad átengedni a németeknek. Két aspiráns nem férhet meg
ugyanazon a vadászterületen, s így, mikor nyugaton kissé elké-
setten rikoltozni kezdenek a harci harsonák, a két szövetséges
szinte automatikusan fordul egymással szembe. A német külpoli-
tika világosan látja azt (amit később az angolszász nem volt képes
meglátni), hogy a Szovjet zsarolás ki akarja várni a partner elvér-
zését, s a kimerülés időpontjában akarja megrohanni a "szövetsé-
gest". A házasság amúgyis természetellenes volt, nem csoda hát,
ha felbomlik, s az orosz cinizmus egy másik, még természetelle-
nesebb házasságra lép a priori ellenfelével, a kapitalista világgal,
(Ez a házasság a hozomány bezsebelése után majd szintén fel fog
bomlani). A nyugati hatalmak nemcsak megismétlik, hanem
megháromszorozzák a német kormány Európa ellenes attitűdjét, s
ha az utóbbi fél Lengyelországot és a Baltikumot adta el a fausti
vásáron, és á t m e n e t i l e g , az előbbiek oda fogják adni az
egészet, s hozzá még az egész Középeurópát és a fél Balkánt, s
ezzel a kontinens jövőjét és lelki üdvösségét végleg.
Közép- és Keleteurópában valamint a Balkánon három szláv
generáció szorgalmas aknamunkájának eredménye forog veszély-
ben, és Oroszország hirtelen kiesik marxista szerepéből néhány
évre: a szlávizmus eszméje újraéled Keleteurópában, mindössze
csak a centrum költözött valamivel délebbre,12 s az irányítók va-
lamivel rosszabbul öltözöttek, mint Gorcsakov és diplomatái egy-
koron, egyébként minden ugyanaz. A középeurópai komplexum
egyszer már jól bevált győzedelmes varázsigéje a szlávizmus, és –
a minden egyebet megelőző feladat most pillanatnyilag
Középeurópa megszerzése. A Komintern átmenetileg tartalékba
kerül. A világ proletárjai helyett most ismét a szláv testvéreket
kell toborozni, s a világ proletárjaira a Kominform formájában
majd csak akkor fog megint sor kerülni; amikor majd ott kell
bomlasztani, ahol már szlávok nincsenek.
A kezdeti német katonai főlény megsemmisítő. A vereség
pánikja a nyugati világban még nagyobb, mint keleten, s ezt
mesterien hasznosítja a katonai veszteségekkel szemben érzéket-
len szláv fölény: jön Casablanca, Quebec, majd Teherán, és
Wilson után egy második amerikai elnök végzetes hozzánemér-

12
Pétervárról Moszkvába.

72
tése, rövidlátása és bosszúszomja majd másodszor is odadobja a
szlávságnak Középeurópát, amelyről éppúgy nem tudja, hogy mi
az, mint ahogyan a keleti partnerrel, "a nagy szövetségessel"
szemben makacsul hinni akarja mindazt, amit a Joseph E.
Daviesek, a Sumner Wellesek, a Harry Hopkinsok, a Morgen-
thauk gyűlölködő egyoldalúsága és merész felelőtlensége elhitetni
akar.
A könnyelmű és hűtlen nyugati világ hűséges mostoha gyer-
mekei folytonosan hátrálva ugyan, de még orosz síkságon védik a
másfélezer éves közös kincset a hallgatag orosz térségek fellázadt
démonaival szemben, a holtan felbukó, vagy az elhagyatottan el-
vérző, vagy megfagyó, vagy elevenen vaskampókra akasztott, és
megnyúzott, vagy obszcén találékonysággal megcsonkított német,
magyar, olasz és egyéb európai katonák emberfeletti áldozata
azonban már fölösleges és hiábavaló.
És éppúgy hiábavaló már Winston Churchill elkésett fárado-
zása Középeurópa és ezen át Nyugateurópa és a Földközi-tenger
megmentésére. Churchillnek az az illúziója, hogy ő egy világha-
talom reprezentánsa és hogy ő irányít, végzetesnek bizonyult.
Kezd kiderülni, hogy ő nem irányított, hanem csak kínálkozó és
készséges alkalmakat használt fel, sőt talán éppen azok használt-
áll fel őt saját, és önálló, és Churchilltől és Angliától merőben tá-
volcső rugókról elpattant szándékaik megvalósítására.13
A harc és halál iránt érzéketlen, fövetlen magvakon és pálin-
kán élő roppant fegyveres tömegek Sztáliné, a háborús pénztár
kulcsa meg Franklin D. Roosevelt zsebében van, s őt 350 millió
európai ember jövője kevésbé érdekli, mint az az összeg, amit a
Csendes-óceáni háborún meg lehet esetleg takarítani. Az Egyesült

13
Ez azóta már teljesen kiderült. Lord Alanbrooke nemrégiben publikált napló-
részletei ijesztő képet adnak arról, hogy milyen alárendelt volt az angolok
helyzete az amerikai akarattal szemben, különösen 1943 közepétől kezdve.
Az u.n. Quebeci Konferencia alig volt több, mint parancskiadás amerikai
részről és fogcsikorgató engedelmesség angol részről. Itt bukott el végleg a
Déleurópa elleni offenzíva, egyébként igazában Lord Alanbrooke (abban
az időben Sir Alan Brooke) által felvetett terve is. A tervet Roosevelt és
Marshall vetették el, s hogy milyen végzetes hibát követtek ezzel el, mu-
tatja a mai helyzet, amelynek legkatasztrófálisabb eleme Oroszország je-
lenléte Középeurópa szívében.

73
Államok nagyvezérkarának az 1943 augusztusában tartott quebeci
konferencia előkészítéséhez beterjesztett emlékiratában katonás
és irgalmatlan ridegséggel van megfogalmazva a tényállás:
"Oroszország helyzete a háború után uralkodó lesz Eu-
rópában. Németország összeomlása után nem lesz többé
hatalom Európában, amely az ő hatalmas katonai erejé-
vel szembeszállhatna. Nagybritannia ki fogja építeni a
maga állásait a Földközi-tengeren, hogy az erők hasznos
kiegyenlítődését Európában elérje, azonban egy harma-
dik hatalom segítsége nélkül m é g i t t s e m l e s z
abban a helyzetben, hogy ellenállhasson.14

A végkövetkeztetések világosak: Mivel a háború döntő

tényezője Oroszország, minden segítséget meg kell kap-
nia és minden erőfeszítést meg kell tenni barátságának
megnyerésére. Mivel a győzelem után Oroszország két-
ségtelenül uralkodni fog Európában, a legsürgősebb fel-
adat ezzel az országgal a lehető legbarátibb kapcsolato-
kat kifejleszteni és fenntartani.

Végül: a sokkal fontosabb tényező, amelyet az Egyesült

Államoknak Oroszországgal szemben figyelembe kell
vennie, a Csendes-óceáni háború. Ha Oroszországot
megnyerjük szövetségesnek Japán ellen a háborút gyor-
sabban és kevesebb vér- és pénzáldozattal nyerhetjük
meg. Ha ezzel szemben úgy kell továbbfolytatnunk a
távolkeleti háborút, hogy Oroszország barátságtalan,
vagy éppen negatív magatartást tanúsít a nehézségek
nagymértékben növekedni fognak és a katona tevékeny-
ség általában sikertelenségre vezethet".

14
Anglia "Földközi-tengeri állásai" kiépítés helyett összeomlóban vannak. Szu-
ez elveszett, a cyprusi helyzet katasztrofális, az angol-görög viszony roha-
mosan romlik, az arab szimpátiát Izrael oltárán égették el.

74
 Az a 48 óra, amennyivel "a nagy szövetséges" Japán kapitu-
lációja előtt a távolkeleti háborúba belépett, másfélmillió négy-
zetkilométerrel, 130 millió rabszolgával, és 350 millió
nyugateurópai ember és egy 1500 éves kultúra rettentő jövőjével
kissé túl van fizetve. Ez volt Churchill nézete is Pandora szelen-
céjének kinyitása u t á n , de Teherán és Jalta eldöntött mindent.
A helyzet ura Oroszország lett már a háború derekán, s a német és
orosz malomkövek között őrlődő Középeurópa szerencsétlen né-
pei előtt feltátotta a száját a pokol...

75
 V. A KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT

Az erők, érdekek, célok és szenvedélyek bonyolult fogaske-

rékrendszerének, ami a második világháború kitörésének és szét-
terjedésének különböző indítékait megjeleníti, mind az elejénél,
mind a végénél Középeurópa áll. Középeurópa a casus belli és
Középeurópa a cél.
Középeurópa a Balkánnal együtt mindaz, ami Németország
és a Szovjetunió között fekszik, s ez a tér 100 millió ember tizen-
két kisebb-nagyobb államra széttördelve a Wilson-elv ürügyén
Versailles akarata szerint. A tér veszélyes Oroszországra, ha Né-
metországé, veszélyes Németországra, ha Oroszországé, és éppen
ezért legveszélyesebb azokra, akik a két féltékeny erőnek védte-
lenül kiszolgáltatva lakják.
Százmillió ideges és gondterhelt ember ez, és ezt a százmillió
embert családok tízmilliói, gyermekek tízmilliói, asszonyok tíz-
milliói jelentik. Templomok, iskolák, kórházak és múzeumok
vannak itt, történelmi emlékek és gyárak vannak itt, üzemek, gaz-
daságok, műhelyek, irodák és dolgozószobák vannak itt, amikből
100 millió ember él. Otthonok tízmilliói vannak itt, szorgos és
szerető kezek munkájának dédelgetett eredményei és családok
millióinak egyetlen kincse és vagyona. Bölcsők ringanak itt s
bennük mit sem sejtő csecsemők. Vágyak vannak itt és remények,
örömök, bánatok, életek sugárzó indulása és életek békére, nyu-
galomra, pihenésre váró befejezése. S mindez: két roppant ma-
lomkő között.
A kép grandiózus téma lehetne egy szimbolista művész szá-
mára, s a festmény címe ez lehetne: Versailles.

1
Aki a Középeurópában és a Balkánon lejátszódott véres
színjátékot és annak belső természetét és jelentőségét meg akarja
érteni, annak ismernie kell mindazt, ami ebben a germán-szláv,
vagy ha úgy tetszik nemzetiszocialista-bolsevista pólusok közti
robbanótérben a második világháború kulisszái között meghúzó-
dik.

76
 A germán és szláv malomkövek között őrlődő középeurópai
és balkáni világ a maga etnikai, politikai és világnézeti tarka-
barkaságában alig áttekinthető zűrzavaros tünemény.
A tér etnikai struktúráját e szintézis első részében1 már felvá-
zoltuk, és felvázoltuk a tér államainak politikai tagolódását is ak-
kor, amikor rámutattunk, hogy Versailles túlságosan kifosztott és
túlságosan megajándékozott népekre, ennélfogva a statusquo
alapján állókra és a statusquo iránt elégedetlenekre tagolta szét
őket.
Rámutattunk arra is, hogy a térben magában is vannak né-
metek és szlávok. Az előbbiek, a németek – a halódó Ausztria ki-
vételével – mindenütt az úgynevezett kisebbségek, részint a né-
met tömbről lehasított peremnémetek, részint kivándorolt
telepdiaszporák. Az utóbbiak, a szlávok mindenütt "államalko-
tók". E két elem mindenike egy-egy nagyhatalmat érez a háta mö-
gött, a németek a német birodalmat, a szlávok az oroszt, s maga-
tartásukat i g a z á b a n ez szabja meg, éppúgy, mint ellenlába-
saik reakcióit is. A szlávok a germán imperializmus szálláscsiná-
lóit szemlélik a tér németjeiben és vice versa. És hozzá tehetjük,
hogy nem minden alap nélkül.
A két ellentétes nagyhatalmi aspirációnak tehát magában a
középeurópai és balkáni térben is vannak támasztékai. A szlávok
jóval többen vannak, de azok nem egységes nép, és nem orosz,
sőt a lengyelek – a vezetőosztály legalább határozottan oroszelle-
nes. A németek száma a szlávoknak mintegy egyharmadát teszi
ki, ezek azonban egységes németek, s érzelmi kapcsolatuk a biro-
dalommal már csak kisebbségi helyzetük és Versailles miatt is
szorosabb, mint a szláv államoké az orosz birodalommal, amely-
nek a szlávok egy tekintélyes része szemében is van egy egyelőre
taszító tulajdonsága: a bolsevizmus. Mindenesetre a versaillesi
vonatkozástól és bolsevizmustól, illetőleg nemzetiszocializmustól
függetlenül, a két nagyhatalomra vonatkozó véleményt a tér né-
metjeinél az motiválja, hogy Középeurópa külső befolyás alá ke-
rülése esetén ez a befolyás német, a szlávoknál meg az, hogy az
orosz legyen.

1
Így kezdődött… 225-238 oldalak.

77
 A két imperializmust faji alapon támogatni kész két kategória
mellett van egy harmadik, sem nem szláv, sem nem német kate-
gória is a két malomkő közti térben, s ezt Középeurópában a ma-
gyarok, Keleteurópában a románok és az önálló államot nem al-
kotó kisebbségi diaszporákban elhelyezkedő, de erős faji össze-
tartásuknál, közel öt millióra rúgó tömegüknél, gazdagságuknál és
nemzetközi hátvédjüknél fogva jelentékeny zsidók alkotják.
Amilyen zárt és határozott ennek a három elemből összetett
kategóriának elkülönülése etnikailag a szlávoktól éppúgy, mint a
németektől, ennélfogva egy szláv imperializmus eshetőségeitől
éppúgy, mint egy germánétól, annyira széteső, sőt ellentétes a
maga három összetevőjében politikailag, fajilag és világnézetileg
egyaránt.
A magyarok a versaillesi statusquo megváltoztatását kíván-
ják. Elsősorban sérelmeik miatt, másodsorban azért, hogy egy át-
szervezett új Középeurópa mind szláv, mind germán nagyhatalmi
törekvésekkel szemben képessé váljék függetlenségének megvé-
désére. Ezen álláspontjuk által a magyarok a szó betű szerinti ér-
telmében két malomkő között vannak. Ebben a helyzetükben
egyetlen természetes szövetségesűk Románia volna, mint a ger-
mán és szláv törekvésektől nyelvben, fajban és létérdekben ha-
sonlóan távolálló nép, Románia azonban a versaillesi statusquo
feltétlen híve, sőt, a versaillesi statuspuo a magyarság számára
éppen Romániával szemben a legfájdalmasabb, nemcsak a hatal-
mas tiszta magyar területek bekebelezése és a közel két és fél
millió romániai magyar kisebbség puszta ténye miatt, hanem a
miatt a brutális politika miatt is, amit a román állam a magyar ki-
sebbségekkel szemben folytat. Pedig az adott szorongatott - és
amint ma már látszik borzalmas katasztrófához vezető – helyzet-
ben az egyetlen intelligens politika Románia számára minden ki-
küszöbölhető ellentét kiküszöbölése lett volna. A holnapba nézés-
re képtelen, primitív és szenvedélyes nacionalizmus helyett egy
intelligensebb nacionalizmussal le kellett volna mondania a Da-
naék ölébe pottyant ajándékából az ésszerűtlenül birtokoltról,
hogy szilárdabbul megtarthassa az ésszerűt, és szoros, sőt baráti
kapcsolatot kellett volna teremtenie a magyarsággal hogy a két
malomkő nyomásának vállvetve jobban ellenállhassanak, nem-
csak a maguk, hanem egy középeurópai biztonság érdekében is.

78
 Ez azonban nem történt meg. És egy sem-szláv-sem-germán
középeurópai erőcentrum képződésének elmaradásáért teljes
mértékben Románia felelős, aki feltétlenül azt a felet reprezen-
tálja, akinek a megoldás kulcsa a kezében van.
Románia Versaillesben nagyon gazdag lett. Exisztenciális
gondjai nincsenek, belső szociális feszültséggel legalábbis önhi-
báján k í v ü l i belső szociális feszültséggel nem kell küszköd-
nie. Külpolitikailag meg éppen kedvező helyzetben van a ma-
gyarsággal szemben, amelynek belső szegénységén és szociális
gondjain, valamint súlyos anyagi kötelezettségein kívül elhagya-
tottsága és az az ellenséges bánásmód is súlyosbítja helyzetét,
amiben, mint legyőzött, a nyugati hatalmak részéről részesül. Egy
közeledés minden feltételének egyoldalúan Románia az ura, mert
hisz Romániának Magyarországgal szemben sem jogos területi
igényei, sem kisebbségi panaszai nem lehetnek, elvégre nem az ő
birtokállományából ajándékoztak a magyarságnak 103.000 négy-
zetkilométert, hanem fordítva, és román kisebbség a magyar ál-
lamroncsban nem maradt. Sőt, a "győztesek" és ennélfogva a szu-
verének közé tartozó Románia külpolitikai tevékenységében is
sokkal kötetlenebb, ment a szuverenitásában korlátozott Magyar-
ország.
A magyar igényekkel szemben azonban a román álláspont
merev, sőt brutális, és három szóban van összefoglalva: "Nici o
brazda".2 (Sőt, a "legjobb védekezés a támadás" taktikájával a
román túlzók a Kárpátmedence egész keleti felét követelik a Ti-
száig). Ennek az álláspontnak az érvényesítése érdekében folytat
kezdetben kisantant politikát. Ennek az álláspontnak érdekében
lép a német erő kibontakozása idején a német imperializmus szol-
gálatába, majd mikor aztán a német hatalom összeomlása már
biztosra vehető, egy újabb árulással az oroszéba. Ez a szegényes
koncepciójú és súlyos rövidlátásról tanúskodó politika volt az,
ami mindkét imperializmus helyzetét megkönnyítette a középeu-
rópai játék során, rendkívül súlyos helyzetbe hozva azt, aminek
létét köszönhette: a nyugati politikát, arról nem is beszélve, hogy
gyors egymásutánban háromszor is szégyenletes helyzetbe hozta
az inkorrekt megalkuvással saját magát.

2
"Egy barázdát se!" Calinescu miniszterelnök mondása.

79
 Hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia lehetett merev és ellen-
séges a magyarsággal szemben, ez érthető. A szlávság nem
egyezkedhetik a magyarsággal. Románia helyzete azonban merő-
ben más. Románia nem vette észre, hogy a csehszlovák és jugo-
szláv politika igazi fedezete nem Nyugat, mert az egyszerűen nem
l e h e t hatalmi fedezet a középeurópai térben, hanem Oroszor-
szág. Ez a hatalmi fedezet azonban Romániának nem áll rendel-
kezésére, mint ahogy nem áll rendelkezésére igazán és őszintén a
német sem, sok minden egyéb mellett azért sem, mert Románia
számára az is messze van.
De nem látott a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező
román politikai intellektus mást sem.
A román politikai intellektus nem vette észre, hogy a Keleti-
Kárpátok és a Fekete-tenger közti korridor Európa 1500 éves
hosszú története alatt még mindig tartozott valamihez, ami rajta
k í v ü l feküdt. Az 5. szd-tól a 12.-ig a mai Déloroszország
onogur birodalmaihoz, a 12.-től a 16.-ig a magyar birodalomhoz,
a 16.-tól a 19.-ig a törökhöz, a 19.-ben az oroszhoz. Viszont eh-
hez a területegységhez még soha 1500 év alatt nem tartozott
semmi rajta kívül fekvő, és a román politikai intellektus nem látta
meg, hogy ez nem véletlen, hogy ez törvényszerű. A román poli-
tikai intellektus nem tudta, hogy az államalkotó történelmi erőnek
fontosabbik része a t é r , mint geopolitikai súlypont, hogy van-
nak foltok, melyeknek ilyen geopolitikai fajsúlya egyszerűen
nincs, és a román korridor is olyan folt, amelynek geopolitikai
fajsúlya zéró, és amelynek ennélfogva nemhogy birtokló ereje
nincs, hanem amelynek magának is tartoznia kell valamilyen
formában valahová, akár tetszik ez a rajta élő népnek, akár nem.
A román politikai intellektus ezt nem látta, vagy ha látta, ez-
zel az elkedvetlenítő ténnyel nem mert szembenézni, mert ha
szembenézett volna, feltétlenül látnia kellett volna, hogy államá-
nak csak két választása van, vagy a nagy geopolitikai fajsúllyal
rendelkező magyarságra támaszkodik, vagy előbb vagy utóbb, de
menthetetlenül belehull az orosz határtalanság és rettentő túlnyo-
móság örvényébe.
Ez a megdöbbentő és szinte már komikus düh azonban, ami a
századokon át alárendelt történet reakciójaképpen a kollektív ro-
mán lélekben felgyülemlett a létszámában megfogyatkozott ma-

80
gyarsággal szemben, egy magyar vezetés gondolata ellen hevesen
fellázadt, s a magyarság főlőtt ismét idegen fegyverekkel aratható
újabb olcsó és pillanatnyi győzelem élményéért vakon belevetette
magát az orosz örvénybe, miután előbb néhány éven át ugyan-
ilyen vakon, ugyancsak a magyargyűlölet ösztökélésére a germán
örvénybe fullasztotta bele önállóságának illúziójával együtt vérét
és vagyonát.3
Ezek a szuggesztiók Versailles által nőttek betegséggé a ro-
mán kollektív lélekben, hiszen Versailles sem látta, hogy ha volt
erőtömörítésre alkalmas központ, geopolitikai súlypont
Középeurópában és volt nép és állam, amely a germán és szláv tö-
rekvések feszült atmoszférájú ütközőterében a mérleg nyelvét a
kétféle elektromosság kiegyenlítőjét jelenthette volna, ha nem bé-
nítják nyomorékká, az a Kárpátok által kiképzett Magyar-
medence és annak edzett népe volt.

2.
Míg a magyarság és a románság Versailles-ellenességénél il-
letőleg Versailles-barátságánál fogva állt mereven egymással
szemben egy elintézetlen számla s egy éretlen politikai attitűd kö-
vetkeztében, addig a nem-német és nem-szláv középeurópai kate-
gória harmadik eleme, a zsidóság – amint erről később még rész-
letesebben lesz szó – gazdasági, szociális és világnézeti, valamint
nem utolsó sorban faji vonatkozások következtében áll kiegyen-
líthetetlen ellentétben a másik kettővel szemben.
Az adott faji körülményeken túlmenően az első hiba, amit a
zsidóság elkövet az, hogy teljesen közömbös a Versailles által te-
remtett szituációval szemben.
Hogy ez a közöny milyen gyümölcsöket terem a középeuró-
pai térben a zsidóság számára, hogy milyen tragikus szituáció
bontakozik ki ebből, azt a magyar példán szemlélhetjük legtisz-
tábban.

3
Antonescu tábornok, miniszterelnök Hitler kegyeltje volt, aki bizton számított
arra – valószínűleg ígérete is volt erre vonatkozóan –, hogy a német győ-
zelem utáni rendezés során Románia újra vissza fogja kapni a bécsi dön-
tésben megfelezett Erdély magyaroknak visszajuttatott részét. Az oroszok-
hoz való átpártolás zsoldja szintén Erdély volt.

81
 Az a körülmény, hogy a versaillesi amputálás után a magyar
középosztály háromnegyed része feleslegessé vált a húszas évek
elejétől kezdve egy félelmetesen növekvő értelmiségi munkanél-
küliség jelentkezett. Az értelmiségi felesleg elhelyezésének re-
ménytelen feladata teljes egészében az állami mechanizmust ter-
helte, mert a nagyipari, kereskedelmi és hitelélet átlag 77-93%-
ban zsidó kézben lévén, majdnem teljes egészében csak zsidó ér-
telmiségi utánpótlásra szorítkozott. Márpedig a zsidó utánpótlás
olymérvű volt, hogy a kereskedelmi iskolák legtöbbjében éppúgy,
mint az egyetemek egyes fakultásain több volt a zsidó tanuló,
mint magyar akkor, mikor az ország lakosságának a zsidóság csak
hat százalékát tette ki.
Az értelmiségi szabad foglalkozások, az orvosi és ügyvéd
pályák felerészben máris zsidókkal voltak feltöltve, s a sajtósze-
mélyzet terén a helyzet a magyarság számára még rosszabb volt.
Mivel a lapvállalatok, színházak, film szintén 85 %-ban zsidó
kézben voltak, a magyar értelmiségi fiatalság itt is hiába kopog-
tatott. Sőt a fejlődés még súlyosbodást jósolt, mert a jobb
exisztenciális körülmények között levő zsidó értelmiség köny-
nyebben és jobban tudta gyermekét iskoláztatni', mint a munka-
nélkülivé vált, azelőtti életszínvonalának 49%-ára lezuhant ma-
gyar s az ország értelmiségének, tehát vezetésének teljes elzsidó-
sodása fenyegetett, úgy, hogy hovatovább a magyar értelmiségi
utánpótlás csak a magyar középvagyonú rétegre, és a különböző
nevelési kedvezményekkel támogatott köztisztviselőkre zsugoro-
dott.
A zsidó és nem-zsidó exisztenciális esélyek közötti különb-
ség egyre feltűnőbbé vált. Az ijesztő kilátás, hogy egy nép tulaj-
don hazájában egy idegen faj irányítása alá kerül, a súlyos nem-
zeti katasztrófa következtében amúgy is állandó izzásban levő
hangulatot a lázadás határáig hajszolta. Az ország egészen friss és
alig asszimilált első és második generációs zsidósága és az au-
tochton4 lakosság közti különbség nemcsak világnézetben, kultú-
rában, modorban és fellépésen, hanem k ü l s ő b e n is rendkí-
vül feltűnő volt. Sőt még a zsidók által beszélt magyar nyelv is ir-
ritáló különbséget mutatott az igazi magyar nyelvvel, főleg hang-

4
. Magyarország zsidóságának 80°%-a 1870 után vándorolt be Galíciából.

82
hordozásban, amely olyan mértékben vált a magyar lakosság előtt
ellenszenvessé, mint maga a zsidóság.5
A zsidóellenes hangulat növekedéséhez hozzájárult még az
első világháború végén lezajlott kommunista forradalom 75-
80%-ban zsidó jellege és vezetése is, hiszen Kun Bélától, a pro-
letárdiktatúra vezetőjétől Rákosi Mátyásig, 1945 utáni bolsevista
uralom vezetőjéig, aki már akkor is népbiztos volt, a különböző
terror-alakulatok parancsnokáig. valamint a forradalom sajtójáig
szinte az egész kommunista forradalom zsidó vezetés alatt állott,
amit a magyar nép nem tudott elfelejteni. Ha most még mindeh-
hez hozzávesszük a háborús és háború utáni konjunktúra óriási
mértékű vagyoni eredményeit, éppen az általános nemzeti elsze-
gényedés idején, előttünk áll az a lelki állapot, amelyből a zsidó-
ság és a magyarság közti viszony kialakulása Versailles után, és
éppen Versailles következtében elindul. A helyzet egy rövid és
heves antikommunista reakció után egy úgynevezett magyar faj-
védő mozgalom kibontakozását hívja létre amely egyre heveseb-
ben követeli a tarthatatlan helyzet megváltoztatását, s a megma-
radt maroknyi területnek a magyarok számára való biztosítását
mert a magyarság a feltűnő jellegben különbség által elválasztott
zsidóságot nem hajlandó magyarnak elismerni Ha az értelmiségi
munkanélküliség problémája néhány szükségintézkedéssel inkább
rosszul, mint jól, de nyert is részben valamelyes megoldást és hat
évi kínlódás után egy valutareform pontot is tett az infláció végé-
re, a zsidó-magyar vagyoni és jövedelmi diszparitás megmaradt, s
a zsidók elleni ellenszenv változatlanul izzott tovább.
A szociális problémák és a versaillesi nyomor irritáló nyomá-
sa alatt a legkitűnőbb államvezetés is állandó támadásoknak lett
volna kitéve. Méginkább így volt ez azzal a kormányzattal szem-
ben, amely a kommunista forradalom letörése után fajvédelmi és
jobboldali jelszavak segítségével jutott uralomra, ígéretein kívül
azonban a forradalom tanulságait is elfelejtette. A megindított
földreform elposványosítása, valamint a zsidók és nem-zsidók
közti egyre elviselhetetlenebb vagyoni diszparitás volt 2 két fő-
bűn, amit a magyar társadalom a rezsimtől rossznéven vett.

5
Ezek a tünetek az u.n. DP-k inváziósa óta Amerikában is tapasztalhatók, s ott is
hasonló reakciókhoz fognak vezetni.

83
 A rezsim, amely a nemzet többségének fokozódó ingerültsé-
ge ellenére 24 éven át maradt uralmon (s végülis a Szovjethez
való átpártolás kísérlete miatt jobboldali forradalmi erőszak távo-
lította el a második világháború alatt), uralmát a nyilvánvaló
többségi akarat ellenére csak választási csalásokkal, erőszakkal és
egy álparlamentarizmussal takart pártdiktatúrával tudta fenntarta-
ni, úgy, hogy az ellenfelek egyre szaporodó táborával szemben
kénytelen volt a vele együtt szorongatott nagybirtokkal és a zsi-
dósággal közös frontot alkotni. Így aztán a hatalomhoz való ra-
gaszkodás és a "szélsőségek”-nek nevezett többségi akarattal való
szembehelyezkedés egyrészt az egyre szenvedélyesebben sürge-
tett földreformot és- ami sok tekintetben szoros kapcsolatban állt
az előbbivel- a zsidó és nemzsidó kategóriák közti exisztenciális
diszparitás nem kevésbé türelmetlenül sürgetett megszűntetését
tette számára egyre lehetetlenebbé, mert hiszen hatalmának meg-
tartásához mind a zsidóság pénzére, mind a agybirtokosságra
szüksége volt, másrészt, az ellenzéki akaratot sodorta a tisztessé-
ges parlamentáris politikai küzdelem tisztességtelen és erőszakos
eszközökkel6 való elbuktatása végülis valóban szélsőségekbe.

6
Az ellenzéki választási küzdelem elé állított ezer meg ezer kisebb-nagyobb
"közigazgatási" akadályon kívül a legtisztességtelenebb és legáltalánosabb
eszköz az volt, hogy Magyarországon 1937-ig az ellenzék minden sürgeté-
se ellenére is a vidéki kerületekben n y í l t s z a v a z á s o s rend-
szer volt. Mikor aztán a csaknem forradalmi közhangulat nyomására végül
mégis meghozzák az általános titkos választásról szóló új törvényt, ez
olyan, hogy nincs benne köszönet. A törvény ugyanis előírja, hogy az
olyan képviselőjelölt, aki már volt képviselő 500, az olyan pedig, aki még
nem volt – s az ellenzéki jelöltek túlnyomórészt ilyenek – 1500 "ajánló"
aláírást tartozik jóval a választást megelőzően benyújtani. Ez annyit jelenti
hogy a jelöltre 1500 szavazónak előzetesen mintegy próbaképpen,
n y í l t a n kel1 szavaznia. Ezeket a személyeket aztán a közigazgatási
közegek ígérgetésekkel és fenyegetésekkel, adóelengedés, vagy súlyosabb
megadóztatás kilátásba helyezésével addig "puhítják” míg egy csomó kö-
zülük vissza nem vonja az aláírását. A választás előtt 48 órával aztán köz-
lik a jelölttel, hogy ennyi és ennyi aláírás érvénytelen, s felszólítják a hiány
pótlására ami ekkor már szinte technikailag lehetetlen. Így egyszerűen nem
indulhat a választáson, s a kormánypárti jelöltet "más jelölt híján” – nem
egyszer a tömegfelháborodás sakkban tartására kirendelt katonai asszisz-
tencia mellett – egyhangúlag megválasztottnak jelentik ki.

84
 Mivel a szociális feszüstség az általános versailiesi ok, az or-
szág irgalmatlan elszegényesítése mellett a zsidóság túlnyomó
gazdasági, és ezen át exisztenciális előnyével állott közvetlen
kapcsolatban, hiszen maga a földreform is tekintélyes részben
zsidókérdést jelent, az ellenzéki velleitás Magyarországon egyre
általánosabban antiszemita jelleget kapott.
A nyugateurópai és amerikai politikai irodalom Magyaror-
szággal foglalkozó részében éppolyan alaptalan, mint amilyen
különös előszeretettel "feudális"-nak nevezett magyar nagybirtok
ugyanis csak kis töredékében (az 1000 holdon felüli birtokoknak
mindössze 17%-a) volt a magyar arisztokrácia kezén, amelyhez
legfeljebb még a 15,5%-nyi egyházi birtokokat lehet hozzászá-
mítani. A többi 68%-a idegen, részben német és osztrák főnemesi,
részben pedig – zsidó kézben volt.
A magyar földreform oly sokat emlegetett problémája, ame-
lyet a külföldi propaganda a magyarság elleni hangulatkeltésre
használt ki, nem csupán szociális probléma volt, hanem egyszerű-
en annyit jelentett, hogy az elszegényedett magyarság az i d e -
g e n e k t ő l követelte vissza a Versailles után még megmaradt
magyar talajt.
A rosszul értesült külföldi közvélemény tudatában a "magyar
feudális arisztokráciával" összekapcsolt magyar nagybirtok le-
gendájával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy 1. nem volt
„feudális", mert a feudális eredetű nagybirtokok úgy álltak elő,
hogy a középkorban a hűbéri felépítésű államok uralkodói nem-
zeti köztulajdont képező birtoktesteket h a s z n á 1 a t r a , tehát
nem tulajdonul adtak át egyes családoknak, akik azt az idők fo-
lyamán egyszerűen elbirtokolták. A feudális birtokok likvidálása
nyugaton tehát annyit jelentett, hogy ezeket a nemzeti köztulajdo-
nokat az egyes nemzetek, teljesen jogosan, egyszerűen visszavet-
ték. Magyarország azonban nem volt, a középkorban sem, feudá-
lis szerkezetű állam, s a magyarországi nagy birtokok nem a
köztulajdontól elbirtokolt objektumok voltak, hanem allodiális,
ősfoglalású birtokok, amelyek öröklés, háramlás, házasság, az
eredeti magyar allodiális birtokostól valamilyen címen elkobzott
és másnak öröktulajdonul adott királyi adomány vagy – és ez a
legtöbb eset – egyszerűen adás-vétel útján jutottak későbbi birto-
kosaik kezébe. 2. ezeknek a "magyar" "feudális" arisztokratáknak

85
a bemutatására felsorolunk néhány nevet: a Wittelsbach bajor ki-
rályi család, a Szász—Koburg—Gothai hercegi család, a Habs-
burg-család a Windischgraetz-család, a Schaumburg-Lippe család
(németek), Deutsch, Kohner, Schlossberger, Bokányi Schwartz
(zsidók), s ez a kilenc név maga pontosan 10%-át reprezentálja a
"magyar” "feudális" nagybirtoknak. De ilyen "magyar" "feudális"
nagybirtokos volt Magyarországon több, mint száz Odescalchi,
Lichtenstein, Grassalkovich, Pallavicini, Waldeck, Bissingen,
Keglevich, Seckendorf, Kaas, Harucker, Feillitsc stb., stb. német
és osztrák őrgrófi, grófi bárói családok, Goldberger, emődi Stein,
Geiger, Hirsch, Lederer, Silbiger, Lichtschein stb., zsidó nagy-
birtokosok, valamint egy csomó zsidó hitelintézet és részvénytár-
saság.
A német, osztrák, cseh. spanyol, olasz eredetű "Habsburg
arisztokrácia" kezére úgy került a magyar föld, hogy háromszáz
év alatt "összeesküvési", "hűtlenségi", "felségárulási" perek meg-
hökkentő sorozatán keresztül a mellékbüntetés mindig "jószág-
vesztés" volt (e pörök legtöbbje ezt célozta) s a vagyonától meg-
fosztott magyar nemes birtokát a Habsburg királyok önmaguknak,
rokonságuknak meg katonatisztjeiknek adományozták, úgy, hogy
az egykori ősi magyar főnemesség háromnegyed részben idegen
főnemességgel cserélődött ki. Ugyanez történt a török kiűzése
után felszabadult területekkel is, amelyeket a birtokkérdések ren-
dezésére kiküldött császári "Neoacouistica comissio" nem adott
vissza eredeti, de onnan előzőleg elmenekült tulajdonosaiknak
hanem azokat is németeknek osztotta ki. Így németesedett el
Délmagyarország, az u.n. Bánság és Bácska, Baranya és más vi-
dékek, ahova még magyar parasztoknak is tilos volt visszatérniök.
Még gyorsabb folyamat volt a magyar földbirtok zsidó kézbe
jutása. A magyar nagy és középbirtok 43%-ban, tulajdon, vagy
bérlet, vagy zálog formájában zsidó magánosak és zsidó hitelinté-
zetek kezében volt.7 Ha meggondoljuk, hogy Magyarországon
1848-ig∗ zsidó földingatlant nem birtokolhatott, ez a folyamat

7
Zsidó magánosok kezében 12.4% (1.100.000 kat. hold) mint tulajdon, 17%
mint bérlet. (A többi részvénytársaságok kezelésében volt). A "bérlet"
forma azonban általában csak átmenet volt a tulajdon felé.
∗
Az eredeti szövegben 1948 szerepel, és ez bizonyosan hibás szám. (Szerk.)

86
ijesztően gyors, mindössze két emberöltő. A folyamat azzal kez-
dődött, hogy a Kossuth-féle szabadságharc (1848-49) bukása után
az orosz szuronyok segítségével győzelmet aratott császár a ma-
gyar bankjegyeket egyszerűen értékteleneknek nyilvánította s ez-
zel a magyarság máról holnapra szinte egyetlen fillér nélkül ma-
radt. Mindenki kölcsönre szorult s az általános eladósodás legál-
talánosabb következménye a földingatlanoknak a hitelezők kezé-
be való vándorlása lett. A hitelt kicsiben a zsidó kiskereskedelem,
nagyban pedig a bécsi Rothschild-bankház nyújtotta. Az így
megindult folyamatot aztán két emberöltő alatt nem lehetett meg-
állítani, nemcsak azért, mert az ilyesmit megállítani általában ne-
héz, hanem azért is, mert a kölcsönök magas kamatú kölcsönök
voltak túlnyomórészt, és a magyar társadalomban sem volt elég
heroizmus ahhoz a lemondáshoz, ami az adósságok jövedelméből
való törlesztéséhez kellett volna. Így esett, hogy a versaillesi csa-
pás nemzedéke olyan Magyarországot örökölt, amely gyakorlati-
lag alig volt az övé, és ez az ijesztő tény a versaitlesi
országcsonkítás következtében egyszerre elszegényedett magyar
nemzettársadalomban évről évre növekvő irritáló hangsúlyt ka-
pott.
Így válik aztán teljesen érthetővé, hogy mikor a harmincas
évek elején a német nemzetiszocialista mozgalom hullámverése
Magyarországra is eljut, a földreformot, és a zsidók és nemzsidók
közti vagyoni és jövedelmi diszparitás megszüntetését követelő
magyar átlaggondolkodás abból elsősorban a zsidóellenes voná-
sokat elemzi ki, s a különböző magyar fajvédelmi vágyak és tö-
rekvések elkezdik magukat "nemzetiszocializmusnak" nevezni. És
így áll elő az a helyzet, hogy a magyar nemzet egyre élesebben
kerül szembe a katolikus magas klérus által is támogatott protes-
táns túlnyomóságú rezsimnek a nagybirtoknak, és a zsidóságnak
furcsán összevisszaszőtt érdekszövetségével, amelynek parla-
menti pártja 24 éven keresztül nemzeti és szociális jelszavak har-
sogása mellett következetesen elszabotálja a két leglényegesebb
nemzeti és szociális követelményt.
A magyarság hibája az ellenzéken is ugyanaz, mint a mási-
kon. A jobboldal, amelynek egyes kategóriái nemzetiszocialisták-
nak nevezik magukat, egyáltalán nem jelent valami kompakt és
egységes tömböt, mint pl. Németországban. Sőt, a jobboldali

87
velleitásnak egyenesen beteges tünete, hogy oly sok apró csatár-
csoportra bomolva harcol a magyar politikai arénában. Ennek a
harcnak tehát szükségképpen kell partizántevékenységgé fajulnia.
Az egészségtelen tünetek a kategóriák sokféleségén és a tekinté-
lyes katolikus jobboldali ellenzéknek a nemzetiszocialistákkal
való szembefordulásán kívül s friss és emésztetlen fogalmak zűr-
zavara, a kormány erőszaka és a különböző kisebb-nagyobb párt-
vezérek féltékenysége az oka, akik mind arra akarják felhasználni
a fajvédelmi vágyak nagy dinamikáját, hogy annak hátán a hata-
lom birtokába jussanak; ez ugyanis bizalmatlanná teszi a közvé-
lemény tekintélyes részét, amelynek a nemzetiszocializmus "né-
met" eredete nem tetszik.
Így történik, hagy az eszme 1944-ig politikailag érvényesülni
nem tud, a zsidósággal kapcsolatos problémák idejében való nyu-
godt megoldása így elmarad, s a szakadék a germánság és a
szlávság által egy-formán szorongatott magyarság és zsidóság kö-
zött napról-napra ijesztően mélyül, és a második világháború
idején kulminál.
A zsidósággal kapcsolatban súlyosabb, vagy kevésbé súlyos
mértékben, de ez a helyzet a többi vesztes államokban is, sőt ez a
helyzet Középeurópának csaknem egész területén. Ugyanez a zsi-
dóság helyzete a románokkal szemben is, legfeljebb ott a
versaillesi nyomorúság, az értelmiségi munkanélküliség és a szo-
ciális izgatottság hiányzik. Helyette ott van azonban az irritáló
tény, hogy a zsidó kultúrszínvonal a román kultúrszínvonalnál
magasabb, különösen Erdélyben, ahol a zsidóság magyar érintke-
zési nyelve is izgató elem és ahol a magyarság ellen is vannak na-
cionalista kilengések.
Körülbelül ez tehát a belső képe a két malomkő közti tér
harmadik, sem nem germán, sem nem szláv kategóriájának, s ez a
hármas szembenállás idézi elő ennek a kategóriának a teljes para-
lízisét, amely aztán betetézi a középeurópai és a balkáni tér gyen-
geségét és kiszolgáltatottságát, és éppolyan kedvező diplomáciai
helyzetet teremt a német imperializmus számára a második világ-
háború előtti és alatti időkben, mint amilyet az orosz számára ké-
sőbb.

88
 3
Középeurópa és a Balkán szláv államai éppúgy orosz oldalra
álltak abban a pillanatban, amint ez számukra lehetségessé vált,
mint ahogy az egyetlen német kisállam is Németországhoz csat-
lakozott. Ezzel a lépéssel végeredményében attól az idegesítő bi-
zonytalanságtól igyekeztek szabadulni, ami Versailles óta ott lap-
pangott minden középeurópai és balkáni ember tudata alatt, s ami
a két nagyhatalom közti feszültség óta csaknem az elviselhetet-
lenségig növekedett. Ezek az államok így, jól, vagy rosszul, de
egyelőre feloldották belső szorongásukat. Azoknak a Németor-
szág oldalán álló, nem germánfajú középeurópai népeknek azon-
ban, akiknek külpolitikai orientálódását a szlávizmustól és a bol-
sevizmustól való félelem szabta meg, s akiknek a számára rette-
gett és gyűlölt orosz szomszédságban v á l a s z t á s u k egy-
szerűen nem volt, a háború az áldozatokon, a bizonytalanságon és
szorongáson kívül egy tragikus lelki konfliktust is jelentett, ami
ezeket a népeket belülről morzsolta szét. A konfliktust a félelem
jelentette, hogy mi lesz velők szövetségesük győzelme – után?
Igazában tragikus helyzete tehát a sem szláv, sem germán
államoknak volt, amelyek közül az egyik Románia, az esélye-
sebbhez való csatlakozás opportunizmusában keresett megoldást
a pillanat számára, a jövendő problémáit a jövendőre bízva a má-
sik, Magyarország viszont megkísérelte küzdeni végzete ellen,
szövetségesével szemberí éppúgy, mint ellenségével: A kétféle
látásmód jelölte ki a kétféle magatartást, s így került a-magyarság
– sem fajilag, sem politikailag, sem érzelmileg a németséghez
nem tartozó magyarság – szembe a világgal, amely az "antibolse-
vista" politikát, véletlenül, vagy szándékosan egy "progermán"
politikával tévesztett össze, amikor figyelmen kívül hagyta azt az
egyszerű körülményt, hogy tűzoltáshoz vizet kell használni.
Ma a nyugati politika maga fáradozik azon – éppen Ameri-
kával az élen –, hogy a germán "vizet" valamiképpen felhasználja
a bolsevista "tűz" ellenében. A dolog elvi alapjaiban, céljában és
indítékaiban egyaránt pontosan ugyanaz, mint a két malomkő kö-
zött őrlődő kisállam csinált. A hasonlóságot még kísértetiesebbé
teszi a törekvés formájának azonossága: úgy felhasználni a né-

89
meteket, hogy azok ne váljanak veszélyessé, s pontosan ezt fe-
jezte ki a magyar külpolitika "vonakodó antibolsevizmusa".
A "vonakodó antibolsevizmus" politikájának helyességéről,
vagy helytelenségéről természetesen lehet vitatkozni, mint aho-
gyan erről a vita a magyar belpolitikai életben az egész háború
alatt valóban szünet nélkül folyt is. Egy kétségtelen. Amilyen
helyes volt ez a politika elvileg, annyira káros volt gyakorlatilag.
Az ellenséges nyugati világ ugyanis az "antibolsevizmust" ele-
mezte ki belőle, a németek meg a "vonakodást". A magyar ellen-
állás a lengyelek ellen indított háború kérdésében, Teleki gróf
miniszterelnök "demonstratív" öngyilkossága a feltűnő (de a nyu-
gati politika által nem méltányolt) tény, hogy Magyarország csak
a háború 21-ik hónapjában lépett be a háborúba és c s a k az
oroszok ellen harcolt akkor, amikor a térnek minden kisállama
már rég hadviselő volt, a nemkevésbé feltűnő tény, hogy Magyar-
ország 75 hadosztálynyi kapacitásával szemben csak 20 hadosz-
tállyal vett részt, a német és a magyar kormányok közötti állandó
huzavona különböző kérdésekben8 éppolyan bűn volt a németek
szemében, mint a magyar mezőgazdasági és ipari szállítás, az
utánpótlási vonalak biztosítása, a Szovjet elleni belépés, a 20
hadosztály, az antikommintern paktumhoz való csatlakozás, álta-
lában a németekkel való "együttmenetelés" a nyugati politika
előtt.
A kettős játék körülményeit rendkívül súlyosbította a román
politika, amely nemcsak a magyarok növekvő berlini népszerűt-
lenségét használta ki, hanem teljes kapacitással belépve a háború-
ba így akart Hitlerék előtt népszerűséget szerezni egy háború utá-
ni középeurópai rendezés idejére Erdély miatt, aminek megfelezé-
sébe nem nyugodott bele. A magyar külpolitika roppant terhét így
az erdélyi kérdés is növelte, hiszen a németek megharagításának
ára egy német győzelem esetén Erdély lett volna
Berlinben egy magyar-román versenyfutás folyt Erdélyért s
ebben a versenyfutásban Antonescu jóval hazárdabb politikája
8
Ilyenek voltak pl. a magyar katonai kötelékek felhasználása a jugoszlávok elle-
ni hadjáratban, a zsidók ellen német részről követelt drasztikus rendsza-
bályok állandó húzása-halasztása, a Németországnak szállított élelmiszer
és egyéb árúk mennyisége és ára, a "népi" németek jogállása, a magyar
kötelékek viszonya a német hadvezetéshez.

90
következtében Magyarország napról-napra tért vesztett.9 Európai
szempontból mindebben az a határtalanul súlyosabb és fontosabb,
hogy a tér nem-német-nem-szláv kategóriája, az együttesen mint-
egy 25 milliónyi erőt jelentő magyarok és románok Románia hi-
bájából képtelenek voltak egy nem-német-nem-szláv politikára,
ami Magyarországnak, Romániának és Európának egyaránt érde-
ke lett volna. Magyar szempontból meg az, hogy az "igazában
egyik félhez sem tartozás" politikája bármelyik fél győzelme ese-
tére is nemzeti katasztrófát jósolt. S ezzel a magyar többségi vé-
lemény tisztában volt.
A tragikus küzdelem legbelsőbb lényege, s a magyar maga-
tartás megítélésének katasztrófális kétfélesége, egyetlen mondat-
ban foglalható össze: a nyugati világ – sőt a magyarság egy kate-
góriája is – a német-náci veszélyt vélte nagyobbnak, a magyarság
zöme pedig az orosz-bolsevista fenyegetést A háború alatt és a
háború utáni első három évben a "nyugati" látásmód dominált,
triumfált és – büntetett, s a többségi magyar külpolitikai álláspont
és magatartás került a vádlottak padjára személyekben és magyar
nemzeti kollektívumában egyaránt. (Azóta rohamos ütemben de-
rül ki, hogy a magyar többségi külpolitikai álláspont volt a helyes,
azt igazolta félelmetes precizitással a riasztó fejlődés, ennek az
álláspontnak a képviselője azonban olyan kicsi kategória a száz
meg százmilliós világközvéleménnyel szemben, hogy már csak
azért sem tud, még utólagos igazolást sem kapni).
Az Oroszországgal és annak bolsevizmusával folytatott kato-
nai, s a Németországgal és annak hovatovább nácizmussá túlzó-
dott nemzetiszocializmusával folytatott diplomáciai és belpoliti-
kai háború kettőssége és ellentmondása és vakmerősége által az
összeroppanásig hajszolt magyar lelki feszültség azonban éppúgy
nem tudta elhárítani a kelet európai katasztrófát, mint az erkölcs-
telenségig érvényesített román opportunizmus, s valószínűleg
ugyanez lett volna az eredmény német győzelem esetén is, noha
Berlin uralmi formája nem lett volna olyan rémítő, nemcsak az
9
Jellemző, hogy Németország elvesztette a háborút, s Erdély mégis a románoké
lett, noha sokkal többet követtek el a győztes fél ellen, mint a magyarok.
Románia azonnal belépett Németország oldalán a háborúba és abban
1.000.000 emberrel vett részt mindaddig, míg egy német győzelem volt
kilátásban.

91
államot, hanem az egyént is, és nem csupán jogaiban, hanem
exisztenciájában is fenyegető, mint Moszkváé lett. Mindenesetre
az ismeretlen jövendőhöz helyesen igazodni istenekre lett volna
szükség, nem emberekre, akik roskadoztak a felelősség súlya
alatt.
A keletközépeurópai szláv, germán, és sem-szláv-sem-
germán kisállamok tarka mozaikjában ez tehát a lelkiállapot a
Berlin és Moszkva közti grandiózus párbaj istenítéletének megin-
dulása idején. A balti államok Csehszlovákia és Lengyelország
végzetének beteljesülése után ezeknek a kis államoknak száma ti-
zenkettőről máris a felére zsugorodott össze.
Szlovákia Németország kreaturája, neki tehát nincs habozni-
valója, követnie kell ura parancsát. A nép ugyan aggodalmasan
tekint kelet felé, a Kárpátokon túlra, az orosz testvérek irányába,
de nincs választás, legalábbis egyelőre nincs.
Románia meg van győződve a német győzelem felől, a erre a
lapra tett fel mindent, mert a háború utáni rendezésben Erdélyt
mindenáron biztosítani akarja a magyarokkal szemben. Ezért
szaggatta el a szálait a nyugati hatalmaktól, a Kisantanttól, ezért
dobott félre hálát, hűséget, ezért likvidálta a múltat: érdemeket
akar szerezni a középeurópai jövő leendő ura előtt A magatartás
pedig merész sőt hazárd, hiszen Románia közelebb van Oroszor-
szághoz, mint Németországhoz, és igazában a keleti szférába tar-
tozik.
A bolsevizmustól és egy szláv imperializmustól való ideges
félelem mellett az erősen vegyes magyar állásfoglalás alaptónusát
egy kollektív nemzeti aggodalom és gyanakvás adja egy totális
német győzelem várható következményeivel szemben. Ugyanaz a
lidércnyomás ez, ami ismerős minden németekkel szomszédos
nép előtt, és ami a fenyegetettség dühének és a tehetetlen félelem
szorongásának keveréke, csakhogy tetézve egy négyszázeszten-
dős történelmi tapasztalat nyomasztó emlékképeivel és a népi
németek nyugtalanító magatartásával, akik gyűléseiken és újság-
jaikban már kezdik német Gaukra felosztani Magyarországot.
Mégis tekintettel a rémületes másik szomszédra, az alaposan is-
mert Oroszországra és a szintén alaposan ismert bolsevizmusra,
valamint a szlávság fenyegető harapófogójára, a magyarság túl-
nyomó része a német győzelmet kívánja és a német győzelemért

92
dolgozik. Dolgozik, támogatja a német birodalmat minden ren-
delkezésére álló eszközzel, de nem harcol, s ebben a magatartás-
ban szinte pontosan ki van fejezve a magyar álláspont nemcsak az
orosszal szemben, hanem a némettel szemben is. Magyarország
nem akar kimerülni a német győzelem idejére.
Bulgária magatartásában Magyarországhoz igazodik. Német
oldalon áll ő is, de az orosz testvérrel szemben nehéz a helyzete,
egyébként is ott van a hátában a kiszámíthatatlan Jugoszlávia,
amellyel szemben elintézetlen számlája van neki is.
Jugoszlávia, a térnek talán legerősebb állama, amelynek
földközi-tengeri geopolitikai súlyát maguk a nagy párbaj előtt álló
németek is respektálják, szövetségeseinek gyászos magatartása
után a legbölcsebbet teszi, amit tehet, megnemtámadási szerző-
dést köt Németországgal, aki garantálja határait (sőt rákényszeríti
erre Magyarországot is), s mindezért cserébe semlegességet vál-
lal.
A német nyomással szemben a tér összes államai közül Jugo-
szlávia a legfüggetlenebb, és az új helyzetben is az ő viszonya
marad Németországhoz a legkötetlenebb, hiszen a semlegességen
kívül semmi pozitív kötelezettsége nincs. Már úgy látszik, hogy a
konfliktuson szerencsésen kívül tud maradni Magyarországgal
együtt, amely időközben döntőbírósági eljárás útján – a Magyar-
ország megerősödését ellenző ribentroppi külpolitikával szemben
elsősorban Olaszország jóvoltából – mintegy 65.000 négyzetki-
lométernyi területének és mintegy 4,5 milliónyi lakosának vissza-
kerülésével jelentékenyen megerősödve némileg nyugodtabban
néz a német győzelem ideje elé, s belső erejének szervezésével
egyidejűleg – főleg a román magatartás következtében – lépéseket
kezd tenni a Jugoszláviával kénytelen-kelletlen kötött szerződés
belső lelki megszilárdítása érdekében.10 A magyar politikai fantá-
ziában egy nem-hadviselő magyar- jugoszláv-bolgár blokk kép-
ződésének lehetősége kezd kibontakozni, amely meg tudja tartani

10
A magyar közvélemény nagyon hűvösen és idegenkedve fogadta a Jugoszlá-
viával kötött szerződést, mégpedig nemcsak a Jugoszláviával szembeni re-
víziós igényei miatt, hanem azért is, mert a szerződés német nyomásra
született.

93
a maga intakt 40 milliós erejét a konfliktus végére, akárhogy is
végződjék az.
A harcizaj csak a Balkán déli csücskén van, ahol a görögök
imponáló eredménnyel védekeznek az olaszok ellen, Németor-
szág azonban, amely nyugalmat akar a hátában a nagy mérkőzés
előtt, a legjobb úton van ahhoz, hogy egy olasz-görög békét létre-
hozzon egy aranyhíddal, amelyen a felsült Olaszország visszavo-
nulhat.
Pillanatnyilag nyugaton is csendes minden. Németország,
miután nyolc hosszú hónapig hiába várt a támadásra az angol-
francia hadüzenet után, maga vette a kezébe a kezdeményezést és
Franciaország erejét 18 nap alatt összeroppantva, az angolokat
pedig visszakergetve szigetükre, kelet felé fordult, hogy a német
kimerülésre váró Oroszországgal leszámoljon. A konfliktus súly-
pontja tehát a rövid nyugati intermezzo után Középeurópára he-
lyezkedett át ismét s a német szimpátiáért buzgón erőlködő szlo-
vákok és románok leszámításával a tér többi kisebb államai, szí-
vükben ugyan különböző vágyakkal és várakozásokkal, de ma-
gatartásukban rezerváltan várják a nagyok készülő párbaját.
A háború kitörése után 19 hónappal, 1941 márciusának vé-
gén a középeurópai és balkáni helyzet tehát ez, és már-már úgy
látszott, hogy a problémák elhalasztódnak a háború végére és leg-
alább a Kárpát-tér és a Balkán megmenekül a háború borzalmai-
tól, amikor, a német-orosz párbaj kezdete előtt egy perccel akció-
ba lépett az angolszász politika.
A dolog előzményei egy évre és Washingtonba nyúlnak visz-
sza és azzal indulnak el, amiről egyébként már beszámoltunk,
hogy a "semleges" Egyesült Államoknak a tengelyhatalmakkal
szemben feltűnően ellenséges érzületet és magatartást tanúsító
kormánya elkezdi a német-orosz szembefordulást minden eszköz-
zel munkálni, s a "leendő" német-orosz háborúhoz már egy évvel
előbb elkezdi a Szovjet számára a hadianyagok szállítását a kong-
resszus a szenátus és a nép határozott akarata ellenére, az Egye-
sűit Államok alkotmányának nyilvánvaló megsértésével és a
semlegesség fogalmának és nemzetközi kötelmeinek semmibe
vevésével. A fáradhatatlanul "békeszerető" roosevelti politika
azonban ezzel nem elégszik meg, 1941 januárjában az Egyesült
Államok külügyminisztériuma közli a washingtoni orosz követtel,

94
az amerikai semlegességnél fogva Németországban aránylag sza-
badon operáló amerikai szervek jelentése alapján, hogy a Német
Birodalom Oroszország megtámadására készül.11
Az amerikai és angol kémszolgálat jelentéseiből az értesülés
a német előkészületek minden fázisáról a Downing Streeten épp-
úgy mint Washingtonban pontos és azonnali, és mivel az április
elejére tetvezett német támadás ideiére az oroszok még nincsenek
készen,12 az angolszász hatalmak elhatározzák, hogy a német tá-
madás késleltetésére a németek hátában kezdeményeznek valamit.
Ez a "valami" nem valami angol katonai akció, mert ilyenre az
Afrikában lekötött Anglia pillanatnyilag képtelen. Erre a feladatra
az inkorrekt politikai kalandok klasszikus földjét, a Balkánt sze-
melik ki.
Akik a háborút és pusztulást Középeurópára és a Balkánra
egyetlen emberöltőn belül immár másodszor rázúdítják, azok
megint a – szerbek.
A türelmetlen és egekig csapkodó szerb nacionalizmus kép-
viselőinek tette és magatartása a külpolitikai primitívség tragikus
és fantasztikus iskolapéldája és annak a káprázatos verssilleri
ajándéknak a lélektani hatásával magyarázható, ami az első világ-
háború után a szerbek ölébe hullott, s ami ezt a kis és teljességgel
készületlen népet olyan pozícióba dobta fel, amiről soha története
során még csak nem is álmodhatott.13
A versaillesi változás a szerb népet, királyt és kormányt
mintegy 10 milliónyi kisebbség urává és parancsolójává tette, s ez
az uralom tipikusan szerb és tipikusan erőszakos volt ahhoz, hogy

11
A dologgal maga Sumner Welles az USA h. külügyminisztere dicsekszik el
már idézett könyvében (205-206, lapok).
12
Az orosz készülődés rendkívül nehézkes és lassú. A katonai kapacitás ala-
csony, s ezt a finnekkel szembeni vereség megdöbbentően demonstrálja.
Az USA nagyarányú segítsége nélkül egy totális orosz vereség aligha lett
volna elkerülhető.
13
A szerbek létszáma a középkor vége felé úgy 200.000 körül mozog. A közép-
kor alulsó harmadában részben magyar, részben bizánci, majd a 15. szd-tól
a 19. szd-ig török fennhatóság alatt élnek. A 19. szd. folyamán fokozatosan
egy kis szerb fejedelemség, majd királyság alakul ki, amelynek a területe
98.000 négyzetkm., lakósainak száma 2.800.000. Ez a nép és állam kerül a
Verssillesben létrehozott közel 300.000 négyzetkm.-es, és 15 milliós Jugo-
szlávia birtokába úgyszólván máról holnapra.

95
az ifjú állam belső élete egyre elviselhetetlenebbé váljék, s külö-
nösen az egyenjogúság ígéretével becsalt horvát és szlovén nép
részéről egészen az elszakadás követeléséig menő oppozíciót
váltson ki, amelyre a szerb felelet a szerb—horvát—szlovén
federativ állam megszüntetése és egy szerb parancsuralom be-
vesztése lett egy egységesen szerb állam deklarálásával Jugoszlá-
via ellen (1929).
A versaillesi ígéretek és biztosítékok felrúgása a helyzetet
csak még súlyosabbá tette. Az után a pisztolygolyó után pedig,
amely Radics István horvát képviselő életét a belgrádi
szkuptsinában kioltotta,14 a helyzet végleg elmérgesedett.
A súlyos belpolitikai ellentéteken és a szerbek és horvátok
közötti mély kulturális és vallási szakadékara kívül újra jelentke-
zett az a probléma is, ami a század elején már egyszer véres
puccshoz vezetett, s ez a külpolitikai orientáció kérdése volt, ami
az európai erők új csoportosulása következtében ismét aktuálissá
vált, főleg akkor, amikor Oroszország újra megjelent az európai
színpadon. A keleti vagy nyugati orientáció újonnan jelentkező
szerb problémája megint csak a szerb-horvát ellentéteket mélyíti
el még az eddiginél is jobban. A szerb orientáció klasszikus keleti
irányával szemben a kilencszáz éven át magyar államkeretben élő
nyugati kultúrájú és katolikus horvátok tendenciája az orthodox-
keleti szerbekkel szemben nyugat, s ez a „nyugat"' az Anschluss
óta Németország.
A Cvetkovics-kormányban, majd a Németországgal kötött
egyezményben, valamint a régens horvátokkal szembeni engesz-
telő politikájában a régi pánszláv kategóriák, főleg a tisztikar, a
horvát irányzat előnyomulását szemléli, különösen mióta a szerb
mindenhatóságnak némileg vissza kellett húzódnia a horvát terü-
leteken.
A Cvetkovics-kormánnyal és az új orientációval elégedetlen
belgrádi köröket szemeli ki az angol-amerikai politika arra, hogy
a görög-olasz konfliktus békés elintézésére irányuló német erőfe-
szítéseket elbuktassa.

14
Radics Istvánt, a horvát ellenzék vezérét a parlament nyílt ülésén lelőtte egy
szerb képviselő 1928-ban.

96
 Így kerül sor Donovan amerikai ezredes balkáni küldetésére,
akinek az a feladata, hogy a békés megoldásra már- már kész gö-
rögöket a háború folytatására vegye rá egy szerb katonai segítség
kilátásba helyezésével. A szerb beavatkozás azonban a pillanatnyi
jugoszláv belpolitikai helyzetben képtelenség, ahhoz a Cvetkovics
kormányt el kell távolítani és az ellenzéket kell nyeregbe ültetni.
Sőt, Jugoszláviának a Háromhatalmi Egyezményhez való csatla-
kozása, amelynek végső aktusa március 25-én, Bécsben játszódik
le, egyszerre sürgőssé tette a terv végrehajtását.
Ezzel a feladattal érkezik Belgrádba komoly pénzösszegekkel
felszerelve Donovan,15 s a szerb hatalmi mohóság, a félmillió font
meg az öt millió dollár megteszik a magukét. Donovan érintke-
zést vesz fel a pánszláv, elsősorban bizonyos katonai körökkel,
akikkel lényegében azt közli, hogy Németország teljes bekerítése
Oroszország és az Egyesült Államok hadbelépésével küszöbön
áll, az orosz-német háború csak hetek kérdése és Jugoszláviának a
szláv testvér oldalán a helye. Az adott helyzetben azonnali jugo-
szláv katonai akcióra van szükség Olaszország ellen. Anglia Gö-
rögország fegyveres támogatásáról is biztosítja a szerbeket, és
ígéri, hogy Magyarország semlegessége felől is gondoskodni fog.
A saját frontján is egyelőre katonai inferioritásban lévő Ang-
lia kormánya természetesen tudja, hogy ezt a vállalkozást említés-
re méltó katonai erővel támogatni nem lesz képes, s a magyar
semlegesség kilátásba helyezése is csupán a kellemes angol-
magyar diplomáciai viszony puszta tényén alapul.
Sőt Churchill azt is tudja, hogy a szerződésszegésre a német
visszaütés kemény lesz, pontosan olyan kemény, mint amilyen
hasonló esetben Angliáé lenne, s ha egy ilyen ütés felfogására két
nagyhatalom együttes ereje nem volt képes egy évvel ezelőtt, nem
lesz képes a 15 milliós Jugoszlávia sem. Pillanatnyilag azonban
csak az Időnyerés fontos Anglia szempontjából, a következmé-
nyeket majd a szerbek viselik.
15
A háború utáni politikai irodalomban szerb részről szemrehányásokat tettek
Angliának az Anglia mellett így kiállt szerb emigráció cserbenhagyása mi-
att. A polémia során az angol válasz mindennemű hálakötelezettség egye-
nes visszautasítása volt azzal, hogy ezt a szolgálatot. annakidején kész-
pénzzel megfizették. Aki ezt a feleletet angol részről adta a szerbeknek, az
ifj. Seton Watson volt.

97
 Felhasználva a "németbarát" Pál régensherceg horvátországi
távollétét, a repülőtisztek rajtaütésszerűen őrizetbe veszik a
Cvetkovics kormány tagjait, megszállják Belgrád fontos épületeit,
Simovic behatol a királyi palotába, a 15 éves gyermekkirályt
sebtiben kinevezi "királynak", aláírat vele egy proklamációt, majd
reggel betanított tömegeket küldenek Belgrád utcáira, amelyek
szavalókórusokban ordítozzák: "Inkább háborút, mint szerződést,
inkább halált, mint szolgaságot". Inzultálják a német követet, le-
köpködik gépkocsiját. A puccsszerűen eltávolított kormány he-
lyett Simovic alakít egy németellenes kormányt március 27-én.
Mindezzel egyidejűleg azonnal "rendszabályok" és egyéb atroci-
tások kezdődnek a jugoszláviai németek ellen.
A tett nemcsak önmagában véve, hanem főleg éppen szerb
szempontból nyilvánvalóan felesleges, értelműen és ostoba. És-
pedig nemcsak másfél évtizedes távlatból szemlélve az, hanem
akkor is az volt, és különösen annak kellett lennie s z e r b
s z e m p o n t b ó l egy olyan magas politikai intellektus sze-
mében, mint Winston Churchill.
Winston Churchill kiváló stiliszta, élesszemű megfigyelő, és
Anglia és Németország viszonyát kivéve, mindenben józan judí-
ciuma van. Mindezeken felül egy kissé száraz, pátoszmentes, sőt
enyhén cinikus, a dolgokat rendkívül magasról szemlélő, fölé-
nyes, egykedvű és éppen ezért igen élvezetes stílusa van. Nos, ez
a pátoszmentes Winston Churchill, a maga magasrendű intellek-
tusa által f e l t é t l e n ü l érzett enyhe lenézés helyett ezt a két
meggyőződés nélküli és üresen puffogó mondatot írja le az eset-
ről:
"A katonai hőstett megindította a nemzeti vitalitás hul-
lámverését. Egy idáig rosszul kormányzott, rosszul ve-
zetett és tevékenységében bénított nép a visszatartottság
érzésétől régóta kínozva vakon és hősiesen zúdította
harcikedvét a zsarnokra és hódítóra éppen hatalma tető-
pontjának pillanatában. "16

16
Winston Churchill: The Grand Alliance, 144 l. A két mondat nyilvánvalóan a
szerb közvéleménynek van addresszálva, a természetesen a "katonai hős-
tett" (néhány miniszter letartóztatása és a másnapi köpködés) kifejezés

98
 Jugoszláviára nézve a tett egyetlen politikai eredménye az
angol miniszterelnök emlékirataiba beleírt fenti két laposan puf-
fanó és hamisan csengő mondat. Minden egyéb pusztulást, szen-
vedést, halált, borzalmat, összeomlást, bombázást, katonai meg-
szállást, majd végül kommunista uralmat hozott a szerb népnek,
és hontalanságot, földönfutást, megalázást a "katonai hőstett"
inszcenálóinak.
Az orosz háborúra készülődő németek meglepő fegyelme-
zettséggel hajlandók lettek volna nemcsak a puccsot és az inzultu-
sokat, hanem a szerződés felbontását és a jugoszláviai németek
elleni atrocitásokat is lenyelni. Az egykori német sajtó hangja az
eset után négy napon át meglepően békülékeny.17 A puccsot kö-
vető negyvennyolc órán belül megjelenik azonban Athénban (és
talán Belgrádban is) Eden angol külügyminiszter, amely után Ju-
goszlávia mozgósít és csapatösszevonásokat hajt végre az északi
és északnyugati határon. Így négy nap alatt nyilvánvalóvá válik,
hogy a. belgrádi tett angol tett volt, háborús akció volt, támadás
bevezetését jelenti, és így a fegyveres konfliktus elkerülhetetlen,
bármennyire is hajlandók volnának ezt a Szovjet ellen készülő
németek elkerülni, s az adott körülmények között az egyetlen ész-
szerű dolog a kezdeményezést átvenni.
Íme, ez a balkáni német invázió megindulásának rövidre fo-
gott, de hiteles története.
Az elindított istenítélet következményeinek elhárítására az
angol kormány összesen két dolgot tett. Kihajózott néhány auszt-
ráliai katonai egységet Görögországban, amelyeket az afrikai

éppúgy primitív olvasónak szánt túlzás, mint a „zsarnok hódító" kifejezés

alkalmazása egy szövetséges hatalomra, amely éppen békét akar a térben
még áldozatot árán is.
17
A német sajtó teljesen kormányirányítás alatt áll a nemzetiszocialista állam-
ban. Ha tehát ez az irányított sajtó 27-én, 28-án, 29-én, sőt még 30-án is
békülékenyen és tartózkodóan foglalkozik a belgrádi eseményekkel, ez
feltétlenül a német kormány álláspontját fejezi ki és azt a tényt, hogy Né-
metország el akar kerülni minden konfliktust a Balkánon. Az egykorú an-
gol sajtó ezzel szemben feltűnően agresszív. A márc. 27. 28. 29. 30. 31.-i
számok sugározzák a német-szerb konfliktus utáni vágyat. A két sajtó egy-
korú példányai beszédes dokumentumai a háborús felelősség kérdésének,
amit mellesleg már eldönt a puszta tény, hogy a puccsot nem Németország,
hanem Anglia inszcenálja.

99
frontról vont el,18 és hadüzenettel fenyegette meg Magyarorszá-
got19 arra az esetre, ha az a vele egy táborba tartozó Németország
katonai erőit keresztül engedi Jugoszlávia ellen saját területén.
Mind a két tett tragédiákat vont maga után.
Magyarország, amely minden áron kívül akart maradni. a
konfliktuson, elképesztő helyzetbe került, nemcsak azért, mert
18
Erről meglepő és nem kevésbé keserű összefoglalót ad Gavin Long "Australia
in the War of 1939-45" c. könyvének "Greece, Crete and Syria" c. második
kötetében (Australian War Memorial kiad. Canberra, 1954). A könyv sze-
rint a balkáni kaland nemcsak azzal járt, hogy az odairányított ausztráliai
és újzélandi csapatok csaknem teljes egészükben megsemmisültek, miután
a vezérkaruk repülőgépen eltávozva sorsukra hagyta őket, hanem azzal is,
hogy elvezénylésük következtében az afrikai front gyengült meg végzete-
sen. Az egész ügy egyébként W. Churchill személyes műve volt, s úgy jött
létre hogy – az idézett könyv szerint – Ausztrália londoni megbízottjával
azt közölték, hogy a tervvel az ausztráliai erők főparancsnoka Blamey
egyetért, Blamey-vel meg Egyiptomban azt, hogy azzal Ausztrália londoni
megbízottja, R. Menzies ért egyet. A dolog mind a kettőt meglepetésként
érte.
19
Ullein-Reviczky Antal volt követ "Német háború orosz béke" (Guerre
Allemande-Paix Russe) c. könyvében állítja ezt, előadva, hogy az akkori
londoni magyar követ (Barcza György) azt táviratozta kormányának, hogy
a Foreign Office közölte vele, hogy amennyiben a magyar kormány ke-
resztül engedi a német erőket magyar felségterületen Nagy Britannia had-
üzenetével kell számolnia. Ezt az előadást a fent idézett könyv vonatkozó
helyeire hivatkozva (89 és köv. lapok) Winston Churchill is átvette The
Grand Alliance könyvébe (146-147 lapok). Amint e sorok írójának a
tárgyban folytatott vizsgálódásai mutatják, a fentiek nem felelnek meg a
valóságnak. Az igazság az, hegy a londoni Foreign Offfice n e m fenye-
gette meg Magyarországot hadüzenettel hanem csak a "diplomáciai viszony
megszakításával", ezzel is csak esetleges formában. A magyar követ azon-
ban, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy kormányára ráijesszen a való-
ságnak meg nem felelően hadüzenetet jelentett. A dolog legközvetlenebb
tragikus következménye gróf Teleki Pál miniszter elnök öngyilkossága és
egy általános angol-ellenes felháborodás lett Magyarországon, – amely az
angolok irányában barátságos politikai tényezőket félresöpri, majd magyar
részről vezet hadüzenethez. Miután a londoni magyar követ misztifikációja
kitudódik, Teleki utóda, Bárdossy László hazarendeli, tettéért őrizetbe vé-
teti. A kormányzó egyenes parancsára azonban szabadlábra helyezik, kül-
földre szökik, és egész a háború végéig intenzív tevékenységet folytat az
ellen, amiért honfitársai százezerszámra áldozzák életüket. A fentiekről
részletesebben a szerző "Teleki Pál tragikus halálának háttere" c. alatt a
sao-paulói Magyar Egység 1956 szept. 20-i számában publikált tanulmá-
nya számol be.

100
tulajdon szövetségesének, az első világháborúban bajtársának s a
megaláztatásban osztályosának ezt a kívánságát egyszerűen nem
tagadhatta meg20 és főleg nem tagadhatta meg a nélkül, hogy a
nyolcszoros túlerejű szomszédos nagyhatalom le ne gázolja, ha-
nem azért is, mert a jugoszláviai fordulat a németekével azonos
magyar-jugoszláv szerződésnek is hatálytalanítása volt. A szerb
gesztus tehát lényegében Magyarország ellen is irányult, s az an-
gol külpolitika, a jelek szerint legalább, nem kevesebbet követelt,
mint hogy az angol politika által Versaillesben tönkretett és az
ellenfél táborába kergetett Magyarország önmaga feláldozásával
védje meg saját e l l e n s é g é t , mert ha ezt nem teszi, hadi ál-
lapotba kerül Angliával. Bármit tesz is tehát, az mindenképen há-
borút jelent, amit semmi áron nem akart, mint ahogy annakidején
egy negyedszázaddal előbb sem akarta. Helyzet, vonatkozások,
szereposztás, minden tökéletesen ugyanaz volt.
A londoni követ távirata után a kormány bénult volt és tehe-
tetlen. A pusztító dilemmát a magyar kormányzat két áldozatos
tagja próbálta megoldani. Az egyik a vezérkari főnök volt, aki,
hogy a kormány és a nemzet válláról a rettentő felelősséget leve-
gye, kormányengedély nélkül, saját személyes felelősségére en-
gedélyt adott az átvonulásra, és később "háborús bűnös"-sé lett
érte. A másik, a miniszterelnök pedig, ősrégi magyar főnemesi
család tagja, tragikus sorsú nemzetének szerelmese, nemzetkőzi
tiszteletnek örvendő személyiség, gróf Teleki Pál, magyar főcser-
kész, Lord Baden Powellnek a világ főcserkészének kijelölt utó-
da, hogy nemzetének ártatlanságát és kényszerhelyzetét a világ
előtt demonstrálja, egy grandiózus cserkész-
kötelességteljesitésképen gyóntatóatyjánál meggyónt, megáldo-
zott és főbelőtte magát.
A jugoszláv végzetet azonban nem lehetett feltartóztatni. A
németek a "vakon és hősiesen" végrehajtott puccstól és köpkö-
déstől számított egy hónap alatt Jugoszláviát az ugyancsak Né-
metország ellen fordult Görögországgal együtt legázolták. Mikor
20
Magyarország ezt a lengyelek érdekében egyszer már megtagadta, s az ára a
német elhidegülés lett. A magyar-német elhidegülés Lengyelország szovjet
szövetségben történt megtámadása óta állandóan mélyül. A magyar köz-
vélemény különösen a szovjettel való szövetkezést vette rossznéven a né-
metektől.

101
a görög miniszterelnök látta, hogy az olaszokkal szembeni kedv-
szó béke helyett amit eldobott, mi következik hazájára, ő is
főbelőtte magát.21
A két miniszterelnökön kívül meghalt a Balkánon körülbelül
egy millió ember, Jugoszlávia szétesett, de mint Churchill The
Grand Alliance című könyvében22 megállapítja, az egésznek
megvolt "az a kitűnő eredménye", hogy pontosan hat héttel kés-
leltette a Szovjet elleni hadműveletek megindítását és így a "nagy
szövetségesnek" hat héttel több ideje volt felkészülni Európa el-
pusztítására.
A közvetlen katonai kalandok inszcenálása az angolszász te-
vékenységnek azonban csak egyik felét jelentette. A másik a tér
belső erejének állandó bomlasztása volt, s erre a szövetségesek
politikáig elsősorban a térben élő zsidóságot használta fel. A
konfliktusok veszélyes és tragikus bonyolultságát ez még tovább
növelte, s a németeken kívül a kisebb szövetségeseket is oly há-
borús rendszabályokba hajszolta bele a zsidósággal szemben,
amelyek aztán egy más területen váltak tömegtragédiák okozóivá.
Az így előálló konfliktus lényege az volt a németekkel szövetsé-
ges államokban, hogy ugyanakkor, amikor nemzeti érdekeik és
belső aggodalmuk miatt csak félszívvel akarhatták a nyugtalaní-
tóan hallgató németek győzelmét, súlyos ellentétbe kerültek
Oroszországon és a bolsevizmuson kívül saját zsidóságukkal is. A
helyzet tragikus fonákságát az húzta alá, hogy ezek az országok
"antiszemita" velleitásukat m e s s z e m e g h a 1 a d ó , nem
politikai, vagy világnézeti, hanem egyszerűen h á b o r ú s
rendszabályokra is kényszerültek részint a szervezett zsidó defe-
tizmus és szabotázscselekmények, részint a háborús szempontból
teljesen jogos ilyen irányú német követelések miatt, s ez a tény

21
A kép történelmi teljességéhez tartozik, hogy a görög kormány sem akarta ezt
a kalandot. Mikor még ugyanezen év januárjában Wavell tábornok Chur-
chill rendeletére a görögöket az olasz háború folytatására igyekezett ráven-
ni, és Anglia részéről teljes katonai támogatást ajánlott fel, határozottan el-
utasították. Csak és kizárólag a jugoszláv fordulat és a jugoszláv-angol tá-
mogatás kilátása változtatta meg a görög álláspontot, s az itt bekövetkezett
csalódás adta a pisztolyt Korytis kezébe. A görög tragédia Konstantin gö-
rög király első világháborús tragédiájának megismétlődése volt.
22
146. lap.

102
szintén a német győzelemhez fűzte sorsukat, ugyanakkor, amikor
süvük mélyén rettegtek tőle.
Még veszélyesebb jövőt jósolt azonban az orosz külpolitikai
és ennek függvényeképpen a kommunista-zsidó23 belpolitikai
győzelem, s e két kilátás között tépelődött nyugtalanul a közép-
európai lélek mindenfelé, különösen azonban azoknál a népeknél,
amelyek számára sem őszinte német, sem őszinte szláv orientáció
nem volt lehetséges, hiszen ezek a népek nem minden jogalap
nélkül akarták saját hazájukat saját maguk számára birtokolni, és
abban önvédelmi háborújukat veszélyeztető, az ellenséggel cim-
boráló belső ellenséget nem megtörni, viszont az egyre jobban
elmérgesedő zsidókérdés megoldása megint csak egy német győ-
zelem után lett volna lehetséges. A két érdek ezen összeférhetet-
lensége jelentette a másik két malomkövet, a középeurópai tragé-
dia másik szorongató és bonyolult vonását.
A helyzet további komplikáltságát és további veszélyeit je-
lentették a térben operáló különböző "szervezetek", a "Volks-
bund", amely a német győzelem esetére jelentette csaknem

23
A Németország és annak nácizmusa ellen harcoló zsidóság elkerülhetetlenül
és szükségképpen támogatja az ugyancsak Németország és annak nácizmu-
sa ellen harcoló bolsevizmust s ezt már csak opportunizmusból is folytatja
a háború befejezése után is, sőt egy példátlan méretű politikai vérengzéssel
szálláscsinálójává válik a bolsevista rendszernek mindenütt a vasfüggöny
mögött. Abszolút értelemben mégsem lehet a zsidóságot bolsevistának ka-
tegorizálni, annak ellenére sem, hogy a bolsevizmus irányítói között ijesz-
tően magas a zsidók arányszáma Oroszországban éppúgy, mint a vasfüg-
göny mögött mindenütt, sőt annak ellenére sem, hogy a Szovjet javára a
kémkedést feltűnően nagy számban zsidók végzik. Abban az értelemben
azonban, ahogyan a bolsevizmus ellen a németekkel együttharcoló és a ná-
cizmus irányában már csak ennek következtében is több-kevesebb enged-
ményt tevő nemzeteket és magánosokat "progermánnak", "nácinak",
"fascistának" bélyegezték, elsősorban éppen a zsidók, egy háborús maga-
tartás alapján, a zsidók is joggal nevezhetők és kategorizálhatók bolsevis-
táknak. Ha ugyanis a németekkel való együttharcolás önvédelmi kényszere
és az ezzel járó politikai és világnézeti opportunizmus valóban "nácizmus"
és egy valóban náci hányad elegendő egy egész nemzet kategorizálásához,
akkor a szovjettel való együttharcolás önvédelmi kényszere és az ezzel járó
politikai és világnézeti opportunizmus is "bolsevizmus" és egy valóban bol-
sevista hányad elegendő az egész zsidóság kategorizálásához. A fenti szö-
vegben használt „kommunistazsidó" kifejezés erre a körülményre kíván
reflektálni.

103
ugyanazt, amit a kommunisták földalatti szervezetei és a zsidóság
egy orosz győzelem esetére jelentettek.
Középeurópa és a Balkán államférfiainak ebben a valóban
pokolinak nevezhető helyzetben kellett kormányozniok népeik
kicsi hajóit, amiket az egykori nagyhatalmi keretek védő töltései
mögül olyan mohó vággyal lökött ki a Versaillest szomjazó és
előkészítő szláv apák ambíciója a "szabadság'", a "függetlenség",
a "népek önrendelkezési joga" és egyéb jelszavak szenvedélyes
igézetében a nyílt tengerre, amelyről íme kiderült, hogy – viharai
is vannak . . .

104
 VI. AZ "ANTIBOLSEVISTA MISSZIÓ”

1.
Amióta napvilágra került a szlavobolsevizmus igazi arca és
szándéka (amelyről igen nehéz volna megállapítani hogy bolse-
vista, vagy szláv vonás-e az ijesztőbbik), és a veszély, amit az az
egész világra jelent, és mióta immár az egész világ előtt nyilván-
valóvá vált, hogy az egyetlen európai antibolsevista erő széttapo-
sása a világtörténelem egyik legtragikusabb tévedése volt, azóta
egyre gyakrabban bukkan fel az utolsó negyedszázad történései-
nek elemzése során az állítás, amely Németországnak és szövet-
ségeseinek antibolsevista missziójára vonatkozik és a nyugati vi-
lág részéről ennek az antibolsevista missziós tevékenységnek hát-
batámadását kéri számon.
Vannak, akikben szilárdan él, sőt a tragikus fejlődéssel pár-
huzamosan még tovább szilárdul ez a meggyőződés, vannak vi-
szont, akik tagadják ennek igazolt voltát, s a hitleri politika nyil-
vánvaló tervének, a Középeurópára. irányuló expanziónak való-
ban letagadhatatlan tényén kívül elsősorban arra hivatkoznak,
hagy annak az államnak az esetélven amoly képes volt szövetség-
re lépni a bolsevista Oroszországgal Lengyelország megsemmi-
sítésére, sőt céljai érdekében képes volt a bolsevizmus szolgasá-
gába lökni Európából 360.000 négyzetkilométert és 23 millió eu-
rópai embert, az 1939-i német-orosz egyezmény által, nem lehet
antibolsevista missziótudatról és magatartásról beszélni.
Akár a német "antibolsevista missziót", akár annak a nyugati
világ részéről történt hátbatámadását pontosan és igazságosan
megítélni meglehetősen bonyolult dolog, s a zavarnak mindjárt
első és legfőbb oka a kétféle szempont és kiindulás, amik szerint
ezt a kérdést széltében-hosszában kezelik, nevezetesen, hogy mint
erkölcsi kérdést vizsgáljuk-e azt, vagy csupán mint politikai, tehát
gyakorlati tényt.
Mint gyakorlati tényhez, a történtekhez nem sok hozzátenni-
való van. Oroszország és bolsevizmusa az emberiség történetének
legnagyobb veszedelme, s erre a nyugati politika vezetőinek a

105
második világháborút megelőző időből is ezer bizonyíték és inte-
lem állott rendelkezésére. Ez ellen a németek és szövetségeseik a
végső összeroppanásig harcoltak, s ebben a harcukban a nyugati
világ segítség helyett minden rendelkezésre álló katonai erővel
támadta őket, sőt e támadáson túlmenően is minden eszközzel
támogatta az oroszt és ezzel a bolsevizmust. Gyakorlatilag töké-
letesen mindegy, hogy a későbbi leszámolás biztos tudatában,
taktikai okokból kötött-e vele Németország katonai szövetséget,
vagy sem, sőt az is mindegy, hogy Németország és szövetségesei
Európa védelmében tették-e ezt, vagy csak saját érdekükben, épp-
úgy, mint ahogy az is közömbös volna, még ha igaz volna is,
hogy az eseményeket irányító nyugati személyeket az orosz "rá-
szedte", tehát nem tehetnek arról, hogy az oroszról az a megdöb-
bentő dolog "sült ki", ami kisült. Gyakorlatilag tökéletesen elég
az, hogy Európát olyan katasztrofális helyzetbe hozták, amilyen-
ben még soha történelme során nem volt, s amibe a nyugati poli-
tika magatartása nélkül semmi esetre se került volna. Mivel Né-
metországnak és szövetségeseinek tette elvitathatatlanul ezen ka-
tasztrofális helyzet bekövetkezésének a lehetőségét akarta meg-
szüntetni, és mivel ebben Németországot és szövetségeseit a nyu-
gati hatalmak, éspedig a legpozitívabb és legprogramatikusabb
formában, akadályozták meg, gyakorlatilag volt antibolsevista
misszió is, és hátbatámadás is.
Mint erkölcsi kérdés a dolog már sokkal bonyolultabb és
sokkal fontosabb is, mert "háborús bűnösökként" és "hazaárulók-
ként" kivégzett emberek ezreinek és népek egész sorának bűnös-
ségéről, vagy ártatlanságáról, valamint Európa védelmében meg-
halt és megrokkant katonák millióinak becsületéről, hadifogság-
okban elszenvedett megaláztatásaikról, súlyos háború utáni hátrá-
nyaikról van szó a múltat, és egy rettentő felelősségről a jövő
borsalmait illetően.
Mindenesetre az "antibolsevista misszió" felől is, de a "hát-
batámadás" kérdéséről még százszor inkább, kidomborodik a már
eddig nyilvánosságra jutott diplomáciai anyagból is egy csomó
elkedvetlenítő, sőt nem egy esetben egyenesen megdöbbentő vo-
nás.
Tisztán kidomborodik, hogy a német politikai magatartás tá-
volról sem volt abszolute c s a k ideális és c s a k önvédelmi

106
és Európavédő magatartás, tehát nem állt az antibolsevizmus ki-
zárólagosságának elvi és erkölcsi magaslatán, mert azt beszeny-
nyezte egy csomó nagyonis az antibolsevizmuson túlfekvő ha-
szonszerzés, önzés, apróbb-nagyobb hűtlenség, és főleg hatalmi
mohóság. Egyszerű szavakkal a nemzetiszocialista Németország
nem volt az a gáncsnélküli kereszteslovag, amivé az érdekeltek
Németországban és Németországon kívül át akarják retusálni, ha-
nem, hogy a hasonlatnál maradjunk, sokkal inkább a hanyatló kö-
zépkor hivatásos zsoldosa volt, aki a hadviselést zsákmányolásra
használta fel. Mégis azonban katona volt, s bármennyire is fontos
motívuma volt a zsákmány, erő volt, amely harcolt és az ellenfél
m e g v á l a s z t á s a által erkölcsi magatartást is képviselt.
Sőt, a tárgyilagosságnak meg kell állapítania, hogy nem csupán
közvetve és járulékosan, a dolog természeténél fogva, hanem
programatikusan, tehát tudatosan védte egyéni céljain túlmenően
i s az európai emberiség legnagyobb értékeit amikor 1941-ben a
támadó és ellenséges Anglia helyett a zsarolni akaró szövetséges,
Oroszország ellen támad.
A "hátbatámadók" részéről viszont elsősorban éppen az el-
lenfél és fegyvertárs kiválasztásának e l v i vonása hiányzik, s
ha azt felelőtlenség is volna állítani róluk, hogy az európai embe-
riség tudatos kiszolgáltatása lett volna céljuk, az önmagukon és
saját érdekeiken kívül senki mással és semmi mással nem törődő
önzés, sőt a saját érdekeik oltárán a mások, kívülálló gyengébbek
értékeit is lelkiismeretfurdalás nélkül elégető kíméletlenség és az
érdekeiket keresztezőkkel szembeni kalmárirgalmatlanság épp-
olyan határozottan felfedezhető mindabban, amit a tények, háború
és háború utáni sajtójuk és politikai irodalmuk, valamint a nyilvá-
nosságra került eddigi diplomáciai anyag a történelem kritikája
számára már rendelkezésre bocsájtott, mint amelyen feltűnően hi-
ányzik tevékenységűk egészéből minden, sajátmagukon kívül má-
sokra is érvényesülő, tehát e r k ö l c s i igyekezet.1
Tetteik láncolata töretlenül mutatja ezt. Ezen tettek sorában
erkölcsileg a legmegrendítőbb az, hogy a német tettek közül ép-

1
Az "Atlantic Charter" nem volt tett, még csak igyekezet sem. Az Atlantic
Charter néhány üres frázis deklarálása. A felbíztatott lengyelség cserben-
hagyása Anglia részéről viszont egyszerűen megdöbbentő.

107
pen a legeurópaibbal, a legerkölcsösebbel és tiszteletreméltóbbal,
az ellenfél megválasztásában megnyilvánuló attitűddel élnek leg-
jobban vissza, amikor a németek bolsevizmus ellen fordulásában
nem néznek egyebet, mint egy kihasználható taktikai lehetőséget.
S ez az a pont, ahol saját érdekeikért hidegvérűen feláldozzák az
egész kontinenst, s ahol a "hátbatámadás” pregnáns kifejezésre
jut. A többi már csak alátámasztja ezt. A Lengyelországgal szem-
beni német követelés kérlelhetetlen elutasítása Anglia részéről, és
mivel ennek az elutasításnak érvényesítésére önmagában gyenge,
a konfliktusba a népek egész sorának belerántása s a konfliktus-
nak világkatasztrófává növelése, végül pedig a lengyelekre nézve
a németekénél sokkal sérelmesebb orosz követelés e l f o g a -
d á s a , a háború végén, nemcsak a borzalmas áldozatokat hozó
szövetségeseknek, hanem az e l l e n f e l e k n e k is a becsa-
pását jelenti. Sőt becsapását jelenti a háború és annak következ-
ményei miatt közvetve szenvedő semleges európai népeknek is,
mert l e h e t e t l e n volt Lengyelország egy részét idegen
szupremácia alá engedni és ennek megakadályozására e l k e -
r ü l h e t e t l e n volt a borzalmas világháború, és ez esetben
Lengyelország (sőt vele egész Középeurópa) orosz szupremácia
alá kerülését is meg kellett volna akadályozni m i n d e n á r o n
és minden kockázattal, vagy egy ilyesmibe kénytelen-kelletlen, de
elégséges erő híján bele l e h e t nyugodni, akkor viszont az
egész kontinens érdekét szolgáló antibolsevista vállalkozás hát-
batámadása (s vele az egész kontinens rombadöntése) elkerülhető
volt. Sőt, ha már egy eléggé meg nem gondolt lépés morális
kényszere, a harc heve és a világtörténelem legdrágább győzel-
mének konok akarása abba a helyzetbe hajszolta Angliát és Ame-
rikát bele, hogy az egész kontinensnek és 350 millió lakosának
békéjét, nyugalmát, életét, vagyonát, biztonságát és jövőjét koc-
kára kellett egy hazárdjáték során vetnie azáltal, hogy a bolseviz-
musnak egy óriási esélyt adott, erkölcsi kötelessége lett volna a
jogtalanul kockára vetett kontinenssel szemben az orosz zsarolás-
sal kellő időben erélyesen szembefordulni, amit a néma erő mara-
dékának meg kímélésével minden harc nélkül teljes eredménnyel
már 1944 szeptemberében megtehetett volna a teljes győzelem és
– egyetlen egy kivételével – a velejáró összes eredmények bizto-
sítása mellett is. Ez az egyetlen egy: az – akasztás volt. Anglia és

108
Amerika a győzelem összes igényelhető eredményein kívül még
akasztani is akart, és kizárólag azért harcolt 1944 szeptemberétől,
amikor a németek ezen az egyen kívül m i n d e n feltételt elfo-
gadtak volna már, a teljes megsemmisítésig, kiszolgáltatva ezzel
nemcsak a kontinenst, hanem ö n m a g u k a t is a Szovjet ké-
nye-kedvének, és így betetézve a hátbatámadás tényét. A casab-
lancai elhatározás, amely egy ilyen lehetőséghez a hidat égette
fel, megbocsáthatatlan tett volt. Ez ugyanis a németek háborújá-
nak már csak, és par excellence antibolsevista misszióját támadta
hátba.
Az "antibolsevista misszió" és a "hátbatámadás" két ellenté-
tes szerepkörét talán úgy lehetne jellemezni legkorrektebben,
hogy a tengelyhatalmak politikájának v o l t ideális és Európá-
ra, sőt az emberiség egész egyetemére tudatosan vonatkoztatott
elvi, tehát erkölcsi mennyisége i s , a nyugati hatalmak politiká-
jának azonban kizárólag c s a k gyakorlati és csak sajátmagokra
vonatkozó mennyisége volt. Az emberiség szabadságeszméinek
megvédésével kapcsolatos frázisaik csak frázisok voltak igazi
okaik és céljaik elburkolása érdekében.
A megítélésnek két sarokpontja van. Az egyik az, hogy tud-
ták-e az angol politika irányítói már a kezdet kezdetén, hogy a
bolsevista Oroszország segítsége nélkül háborút Németország el-
len nem nyerhetnek, vagy csak már harc közben derült ez ki, és
szorongatott helyzetükben nyúltak ehhez az Európaellenes fegy-
verhez; a másik meg az, hogy volt-e a tengelyhatalmak, elsősor-
ban Németország részéről pozitív és mérhető mennyiségű, a köz-
vetlen gyakorlati és nemzeti érdekeken kívül eső, tehát elvi és
missziós önzetlenségű antibolsevista elem, mert ha volt, akkor az
oroszországi háború tényével e g y ü t t ez már erkölcsileg is
antibolsevista misszió, s ha volt antibolsevista misszió, akkor volt
"hátbatámadás" is.
Az első kérdésre habozás nélkül azzal felelhetünk, hogy tud-
ták, mégpedig évekkel a háború kirobbanása előtt. Tudta a Cham-
berlain csoport, amely éppen ezért akarta minden áron elkerülni a
háborút, de tudta a Churchill csoport is, amely éppen ezért sürgeti
állandóan az oroszokhoz való közeledést. Sőt éppen ezért üzen-
nek Lengyelország megtámadása miatt c s a k a németeknek
háborút.

109
 A második kérdést meg tulajdonképpen már az eldönti, hogy
a marxizmussal, mint aktív erővel, mint támadó pozitívummal az
u.n. liberális demokrácia nem mint egy másik támadó pozitívum,
hanem mint negatívum áll szemben, úgy, mint a mérges folyadék
aktívumával szemben a n e m mérgezett víz indifferenciája (a ha-
sonlat c s a k hasonlat kíván lenni és nem kvalifikáció), míg a
nemzetiszocializmus aktív ellenmérget jelent és a nyugati világ
í g y i s s z e m l é l t e . A "bal"-lal a "közép" nem áll szem-
ben. A "bal"nak ellentéte a "jobb". Ezen összefüggésekből folyó
konkrét politika tehát szükségképpen nem tartalmazott a nyugati
demokráciák részéről semmi programatikusat a bolsevizmus el-
len, de szűkségképpen tartalmazott ilyet a fasciszta államok részé-
ről. Ha tehát az amerikai politika kilépve indifferens lényegéből
az egymással szembenállók közül nem a mindenki ellen irányuló
bolsevizmus ellen támad, hanem a mindenekfölött a bolsevizmus
ellen irányuló antibolsevizmus ellen szegődik Európa nyilvánvaló
érdekeivel és kétségtelenül többségi véleményével2 ellentétben,
akkor ezt ésszerűen csak önző okokból teheti. Mindenesetre kell
vetnünk egy fénycsóvát arra, amit minderről a tények mondanak,
mert absztrakciókkal a kérdés nem dönthető el, még elvileg sem.

2.
A forradalmasító, nyugtalanságokat és zavarokat szító, fe-
nyegető tevékenység, ami Oroszország részéről a háború befeje-
zése óta annyira közismertté és rettegetté vált az egész világon, s
ami mostanában már a szó szoros értelmében világdimenziókat
öltött, a két világháború közti időben Európában a jobboldaliság
európai előretörése következtében csak Spanyolországban jutott
esélyekhez s ezért ebbeli tevékenységét Moszkva oda koncent-
rálta. Az orosz cél – ma már úgy hisszük még nyugati közvéle-
mény előtt se kell bizonygatni – egy szélsőbaloldali, marxista híd-
fő kiépítése volt Nyugateurópában egy későbbi offenzíva számá-
ra, s abban az időben erre egyedül a spanyol talaj látszott alkal-

2
Európa lakosságának, beleértve Franciaországot és Angliát is, túlnyomó több-
sége antibolsevista.

110
masnak, ahol a belső szociális, gazdasági és politikai viszonyok
teljesen züllöttek voltak.
XIII. Alfonz és Primo de Rivera távozása után, akik maguk is
csak egy erőszakos diktatúrával tudták a rendet úgy, ahogy fenn-
tartani 1930-ig, ez az ország forradalmak és ellenforradalmak,
sztrájkok, zavargások, nyugtalanság, erőszakoskodások és egyéb
belső zavarok, tehát a menetrendszerű moszkvai munka állomá-
sain át halad a bolsevizálódás felé. A tünet a versaillesi preferen-
ciák birtokában önmagukat külsőleg-belsőleg erősnek érző nyu-
gati államokat nem érinti, hiszen Oroszország messze van, sőt a
politika klasszikus szabályai szerint a belsőleg gyenge és ve-
szélytelen szomszédság még előnyös is.
A belső spanyol okok mellett – amik kisebb vagy nagyobb
mértékben megvannak mindenütt, csak fel kell őket piszkálni -
mint ahogyan manapság is mindenfelé, kétségtelenül Moszkva
keze és pénze működött a szélsőbaloldali erők aggasztó növeke-
dése mögött. S az 1935-ös választáson a munkásság és a titkos
kommunista alakulatok szervezettsége, szemben a nem marxista
spanyol többség- a vidék tunyaságával és szervezetlenségével,
egy a valóságos népakaratot n e m fedő választási eredményt ho-
zott létre, amelyben a kommunista erők ijesztő növekedése volt a
legfeltűnőbb.
A választás eredményeképpen uralomra került rezsim ijesztő
tempóban radikalizálódik és csakhamar olyan baloldali szélsősé-
gekbe leng ki, hogy a nemzeti és keresztény eszmék végveszélybe
kerülnek és Oroszország mellé egy másik kommunista állam van
születőben.
Ez végre megmozdította a spanyol középosztályt, a katoli-
cizmust és a parasztságot. Franco és Mola tábornokok vezetése
alatt forradalom tört ki a baloldali kormányradikalizmus ellen. A
kommunista kormánycsapatok, terroralakulatok és a csőcselék
borzalmas dolgokat visznek véghez. Templomok, kolostorok
égetése, papok keresztre feszítése, apácák megbecstelenítése és
egyéb, a jelenlegi orosz tapasztalatokból oly közeli ismerős ször-
nyűségek mennek végbe, amik megrázzák Európa tisztességes
közvéleményét.
Francóék maroknyi erejének teljesítménye valóban hősies a
kormány teljes hatalmával fellépő túlerővel szemben. Az Alcazar

111
védőinek hősiessége a 20. szd. hőstetteinek egyik legragyogóbb
példája, amelyen a maga idejében a kontinens minden igaz embe-
re és minden férfiassága lelkesedett, s Európa ifjúságának roman-
tikus lelkületű tagjai önkéntes alakulatokban siettek Spanyolor-
szágba Francoék megsegítésére, éppúgy, mint egykor dédapáik, a
Lafayettek, Byronok, Bem Józsefek, Guyon Richardok, Klapka
Györgyök, Türr Istvánok és velük ezrek és ezrek tették az ameri-
kai, görög, olasz, magyar szabadságharcok idején, hiszen az em-
bereket a lelkesedés mellett fűtötte a felháborodáson kívül az a
tény is, hogy a spanyol kormányt viszont külföldi kommunisták
önkéntes alakulatai támogatták.
Franco harca nemcsak indokolt, hanem kétségtelenül rokon-
szenves is volt a kontinentális és tengerentúli közvélemény előtt,
s mikor a fasciszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németor-
szág, akik abban az időben még nem voltak szövetségesek, nem-
hivatalos formában, önkéntes alakulatokkal, fegyverekkel, lőszer-
rel és repülőkkel támogatták azt – mint ahogy Finnország is csu-
pán nem-hivatalos támogatásban részesülhetett a Versailles által
megrendszabályozott államok részéről –, azonfelül, hogy az iga-
zabbik oldalon álltak, pozitív antibolsevista magatartásról tettek
tanulságot.
A német meg az olasz "antibolsevista missziónak" nyitánya
tehát ez, s az Antikomintern-Paktum és a Szovjet elleni háborún
át Olaszország és a többi szövetségesek részéről töretlenül, s Né-
metország részéről is csupán egy töréssel. i n n e n vezet az anti-
bolsevista út tíz esztendőn keresztül az összeomlásig. A verbális
antibolsevizmuson, a saját tömegeik antibolsevista átnevelésén és
a doktriner szembenálláson felül a külpolitikai tényekben ez hát a
helyzet az "antibolsevista misszió" terén s erről a magatartásról,
amit tíz éven át gyanakvás és ellenségeskedés kísért, most már
látnia kell a világnak, hogy az, a spanyolok, majd a finnek meg-
segítésén túlmenően, minden önző vonatkozás beleszámításával is
valóban Európa védő tényt jelentett.
A nyugati világ hivatalos politikáját mindez nem érdekelte.
Nem érdekelte a bolsevista fenyegetés és nem érdekelte az anti-
bolsevizmus sem. Nem érdekelte Spanyolország nyomorúsága, az
orosz nép rabszolgai sorsa, nem érdekelték az emberi tragédiák,
nem érdekelte a bestialitás, amelyért nem indított háborút, nem

112
érdekelte a bolsevista térhódítás ténye sem, éspedig nem azért
nem érdekelte, mintha kommunistabarát lett volna, sőt nem is
azért nem érdekelte, mintha már akkor antifasciszta lett volna,
mert ebben az időben még annak sem lehetett nevezni, hiszen
Olaszországot pl. nem fasciszta volta miatt közösítették ki, hanem
afrikai gyarmati terjeszkedése miatt. A nyugati világ hivatalos
politikáját az egész spanyol-komplexumból egyszerűen csak az
érdekelte, hogy egy belsőleg szilárd és erős és nem az ő hatalmi
körükhöz tartozó Spanyolországnak nem szabad megszületnie,
mert az egy esetleges szövetségben Olaszországgal, a másik föld-
közi-tengeri hatalommal az angol földközi-tengeri szupremáciát
fenyegetheti.
A jobboldaliság iránti passzív közönyön és a zsidóság aktív
baloldali vonzalmán kívül ez volt a háttere és úgyszólva egyetlen
motívuma annak a hivatalos politikai magatartásnak, ami nyugat
felöl, elsősorban és mindenekelőtt nem is Anglia, hanem az Egye-
sült Államok részéről tapasztalható volt, s Amerika részéről ez a
kiindulása a hátbatámadásnak.
És hogy ez mennyire így volt, hogy mennyire teljes mérték-
ben hiányzott egy általános európai érdek tisztelete és az emberi-
ségért és az emberi értékekért való aggodalom ebből az éppannyi-
ra önző, mint amilyen szűklátókörű és egyoldalú álláspontból,
annak sivár és megdöbbentő fotografiájaként álljon itt az Egyesült
Államok akkori elnökének, Franklin D. Rooseveltnek a spanyol-
országi helyzet kapcsán Chicagoban, 1937 októberében tartott
hírhedt "quarantine" beszédéből némi szemelvény:
"A világpolitikai helyzet az utóbbi időkben fokozatosan
rosszabbodott és ez súlyos gondokat és aggodalmakat
okoz mindazoknak a népeknek és nemzeteknek, akik bé-
kében és barátságban szeretnének élni szomszédaikkal.

Mintegy 15 évvel ezelőtt, amikor több, mint 60 nemzet

kötelezte magát ünnepélyesen, hogy nemzeti céljai és
politikája elérésére nem fog fegyvereket alkalmazni, ma-
gasra szöktek az emberiség reményei egy tartós nemzet-
közi békét illetően. A Briand— Kellog békepaktumban
kifejezett magas igények nyomán támadt békeremény

113
azonban újabban növekvő félelemnek és zavarnak kezd
helyet adni. A terror és nemzetközi törvénytelenség
mostani uralma néhány évvel ezelőtt kezdődött el.

Kezdődött szerződésszegéssel, más nemzetek ügyeibe

való jogtalan beavatkozással meg idegen területre való
behatolással, és már olyan fokot ért el, hogy a civilizáció
alapjai vannak komolyan fenyegetve. A szabályozásokat
és a hagyományos szokásokat, amelyek a civilizáció ha-
ladását jelezték a törvény, rend és igazság állapota felé,
félre söpörtek.

Minden hadüzenet, figyelmeztetés vagy igazságkeresés

nélkül irgalmatlanul gyilkolnak polgárokat, asszonyokat
és gyermekeket is beleértve, bombákkal a levegőből.
Úgynevezett békeidőben ok és figyelmeztetés nélkül ha-
jókat támadnak meg és süllyesztenek el tengeralattjárók.
Nemzetek avatkoznak bele és vesznek részt olyan nem-
zetek polgárháborújában, akik sohasem ártottak nekik.
Nemzetek, amelyek a szabadságot követelik maguknak,
megtagadják azt a másiktól."

"Ne képzelje senki, hogy Amerika meg fog menekedni

azoktól a dolgoktól, amik most a világ túlsó részében
történnek, hagy lehet irgalmat várni, hogy a nyugati fél-
tekét nem fogják megtámadni, hogy nyugodtan és béké-
sen és törés nélkül folytatódhatnak majd a civilizáció
művei és erkölcsei".

Ha azt akarjuk, hogy azok az idők ne érkezzenek ide is

el, ha olyan világot akarunk, amelyben szabadon léle-
gezhetünk és félelem nélkül, és barátságban élhetünk, a
békeszerető nemzeteknek el kell követniök mindent azok-
nak a tőrvényeknek és elveknek az érvényesítésére, ame-
lyek egyedül képesek a békét megmenteni".

"Akik féltik szabadságukat és elismerik és tisztelik

szomszédaik jogát ahhoz, hogy szabadok legyenek és bé-

114
 kében éljenek, azoknak együtt kell dolgozniok a törvény
és erkölcsi elvek győzelmén, hogy a béke, igazság és bi-
zalom fennmaradjon a földön. Az adott szóba vetett hit-
nek és az aláirt szerződés értékének vissza kell térnie. A
ténynek, hogy nemzeti erkölcs éppúgy van, mint privát
erkölcs, elismerésben kell részesülnie”.

"Ezek szerint kényszerülve vagyunk, én is, ti ís, előre

nézni. A világ lapossága 90 százalékának békéjét, sza-
badságát és biztonságát veszélyezteti a maradék tíz szá-
zalék, akik minden nemzetközi rend és törvény megszün-
tetésével fenyegetnek. Ennek a 90 percentnek, akik béké-
ben, törvény szerint és a századokon át csaknem egyete-
mesen elfogadott erkölcsi megállapítások szerint akar-
nak élni, minden bizonnyal kell és lehet találnia módot
akaratának érvényesítésére".

"Sajnos, valónak bizonyul, hogy a világ törvénytelensé-

gének epidemiája terjedőben van".

"Ha egy fizikai betegség epidemája terjedni kezd, a kö-

zösség karanténba helyezi a fertőzöttet, hogy megvédje a
közösség egészségét a betegség terjedésétől".

"S mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a békeszerető

nemzetek békeakarata úgy jusson kifejezésre, hogy az
visszarettentse azokat a nemzeteket, akik hajlamosak
megsérteni egyezményeiket és mások jogait."
Ez a beszéd fenyegetés, hazugság és uszítás.
Csak aki ismeri a spanyol ügyet, annak körülményeit és a
bestiális eseményeket, amik azt a spanyol kormány részéről kis-
érték, a helyzetet, amit az Egyesült Államok elnöke tökéletesen
ismert, csak aki tudja, hogy az antibolsevista William C. Bullitt
visszahívása után Joseph E. Davies az amerikai-szovjet barátság
kimélyítésével megbízva akkor már egy éve van annál a moszkvai
kormánynál, amelytől a világ a középosztály kiirtásán és 20 mil-
lió kulák likvidálásán kívül a kereszténység és általában a vallás

115
üldözését, az Isten megtagadását, vádlottak kínzását, földalatti te-
vékenységek szervezését, irányítását és pénzelését és általában a
legvéresebb terrort kérte számon, aki tudja, hogy az "elsüllyesztett
hajók" hamis lobogó alatt muníciót és fegyvereket szállító orosz
hajók voltak, s a bombázott "polgárok" bestiális és megdöbbentő,
legtöbbször aljasul obszcén tömegmészárlások represszáliáit
szenvedték hogy a "nemzetek beavatkozása más nemzetek polgár-
háborújába" kifejezés a német és az olasz segítségre vonatkozik a
szovjet-támogatást élvező kommunista és túlnyomó összetétel-
ében zsidó terrorkormány ellen kétségbeesetten harcoló spanyol
szabadságharcosok számára, aki figyelembe veszi, hogy öt évvel
később amerikai bombázók fognak asszonyokat és gyermekeket
mészárolni, noha az Egyesült Államok területére egyetlen bomba
se hull, aki figyelembe veszi a Hirosimára ledobott amerikai
atombombát, a német és a japán nép belügyeibe való amerikai be-
avatkozást, sőt egyáltalán az európai háborúba való beavatkozást,
csak az képes felmérni ennek a beszédnek megrázó hipokrízisét.
A beszédben a világsajtóban már akkor széltében-hosszában
kolportált bolsevista veszélyről, kommunista tömegmészárlások-
ról, bestialitásokról, egyházüldözésről egyetlen hang sincs, sem
pedig a bolsevista mételyt terjesztő Szovjet karantenba helyezésé-
ről. Az amerikai politikus, akinek rendkívül szorgalmas külpoliti-
kai tevékenységében, tíz esztendőn keresztül a nemzetközi világot
lépten-nyomon elárasztó terveinek, ötleteinek, indítványainak,
kezdeményezéseinek tömegében 200 millió orosz ember meg a
Szovjet szomszédnépeinek békéjét, szabadságát, biztonságát és
félelem nélküli életét illetően egy sem akad, aki 130 millió euró-
pai ember bőrére a leggaládabb uzsoraárat is meg fogja adni
Yaltában, íme, quarantine-be akarna helyezni 130 millió európai
embert, mert védekeznek a bolsevizmus bekerítő kísérlete ellen,
és mert nem hajlandók tiszteletben tartani azokat a pisztolycsővel
és asszonyok és gyermekek halálra éheztetésével kicsikart
versaillesi szerződéseket, amiket maga az Egyesült Államok
s e m volt hajlandó annakidején elismerni és amikről a kötött

116
különbékéiben expressis verbis kijelentette, hogy n e m i s -
m e r i e l é r v é n y ü k e t .3
Az Egyesült Államok népének becsütetére legyen mondva, a
beszédet, amely rosszul leplezett álszenteskedésen kívül ijesztő
politikai amatőrködés és az egész Európát megbotránkoztató dur-
va tapintatlanság volt, olyan viharos, elsöprő és egyöntetű felhá-
borodás és visszautasítás fogadta az Egyesült Államok népének
részéről, amilyenben államfői megnyilatkozás otthon még aligha
részesült a világon. A dolog a maga egészében európai agyvelő és
ízlés számára nehezen érthető meg, mert egy ilyen kényes termé-
szetű, nyilvános bukás és egy államférfi véleményének ilyen
pregnáns szembekerülése a nemzeti többség véleményével Euró-
pában azonnali lemondást szokott maga után vonni. Az amerikai
szokások azonban úgy Látszik nagyon sok tekintetben mások,
mint az európai gyakorlat, Roosevelt maradt, de a quarantineben
érdekelt nemzetek és kormányaik ezt a megnyilatkozást nagyon
megjegyezték maguknak s ennek a hatása az események alakulá-
sában minden téren érvényesült, legközvetlenebbül abban, hogy
ennek az embernek minden későbbi közvetítő okvetetlenkedését
türelmetlenül elhárították.
Az igazi érzésnek, felfogásnak és szándéknak ez a türelmet-
len és tapintatlan elárulása, az elfogultság, a rosszindulat és gyű-
lölet ezen nyilvános bizonyítéka reperálhatatlan bizalmatlanságot
keltett. És ez a bizalmatlanság volt az első számú oka annak, hogy
a középeurópai német revíziós tevékenység világháborúhoz ve-
zetett. Az emberiséget eddig ért legnagyobb szerencsétlenségnek
előidézése a quarantine-beszéd hipokrata frázisai és a mögötte
meghúzódó igazi mozgatók közötti spáciumban foglal helyet és
itt foglal helyet a politika, amely a "hátbatámadást" jelenti. S
hogy ez a hátbatámadás nem is akart egyéb lenni, mint hátbatá-
madás, azt a nyugati hatalmaknak mind háborús stratégiája, mind
a háborút lezáró politikája tisztán kimutatja.
A második világháborút elindító válság per excellence kelet-
középeurópai. Keletközépeurópában robban ki, Keletközépeurópa
miatt. Keletközépeurópáért. Itt kezdődik, itt folyik le, itt dől el és

3
V.ö. az USA részéről Magyarországgal 1921 augusztus 29-én kötött béke
pontjaival.

117
itt fejeződik be. A német tevékenység, a maga ausztriai, csehor-
szági, magyarországi és lengyelországi fázisaiban éppúgy kizá-
rólag keletközépeurópai, mint ahogy a nyugati hatalmak beavat-
kozásának oka is keletközépeurópainak van megjelölve. A háború
programja és célja tehát mindkét részről keletközépeurópai prog-
ram és keletközépeurópai cél, A háborúnak ez a l é n y e g e .
Ezzel szemben a nyugati hatalmak nemcsak a háború folya-
mán nem törekszenek Keletközépeurópába jutni, hanem a győze-
lem u t á n sem óhajtanak sem a tér megszállásában, sem a tér
rendezésében és irányításában részt venni, vagyis a második vi-
lágháború nagy komplexumának éppen a l é n y e g é v e 1 tö-
rődnek legkevesebbet, amennyiben egyetlen konferencián oda-
dobják az egész imperializmustól, totalitarianizmustól, diktatúrá-
tól féltett területet egy imperializmusnak, totalitarianizmusnak és
diktatúrának.
Ebben a tényben kristálytisztán tükröződik vissza, hogy az
angolszász hatalmakat az egész komplexumnak csupán őket is
érintő perifériái érdekelték. Márpedig ezek a "perifériák" túlnyo-
mórészt Európán kívül estek. "Európai" ezekből számukra csak
egy volt, a németség összezúzása. Mindezek azonban a háborús
komplexumnak csak harmadrendű elemei voltak. A lényeg Kelet-
középeurópa volt, ezt azonban az angolszász politika szemmel
láthatólag nem ismerte fel, főleg azért, mert az angolszász politika
akkori irányítói nem voltak tisztában azzal, hogy a "lényegesség"
abszolút körülmény a politikában is, valami, amit nem annak az
angolszász világhoz való viszonya határoz meg. Amikor tehát
Keletközépeurópát átengedték az orosznak és a bolsevizmusnak a
második világháború komplexumának éppen a l é n y e g é t
engedték kicsúszni a kezükből. Az Igazi és egyetlen nyertes
e z é r t lett Oroszország, s a roppant angolszász erőfeszítésből
e z é r t nem maradt meg semmi egyéb a történelem mérlegének
serpenyőjében, mint a hátbatámadás puszta ténye.

3.
A fentieket csupán demonstrációképen kellett elmondani, hi-
szen a kérdést, hogy valóban antibolsevista missziót támadtak-e
hátba a nyugati hatalmak, amikor a bolsevizmussal szövetkeztek

118
egy imperialista konkurrencia megsemmisítésére, amúgy sem
dönti el, hogy mennyiben jelentett veszélyt a német erősödés az
Egyesült Államokra (!), vagy hogy mennyiben viselkedett Né-
metország inkorrektül az átmeneti orosz szövetség által, hiszen,
bár kétségtelenül az övé volt a vállalkozás oroszlánrésze antibol-
sevista vonatkozásban is, a 90 millió németen kívül harcolt a bol-
sevizmus ellen egy másik 90 millió európai is, sőt, ha Japánt le
nem köti Amerika, harcolt volna egy harmadik 90 millió ázsiai is,
akiknek nem lehet a szemére vetni azt, amit Németország szemére
vetnek.
Sőt azt az ellenvetést sem lehet felhozni, hogy a nyugati ha-
talmak küzdelme az imperializmusnak, mint jelenségnek a leküz-
désére irányult volna, mert bármennyire jogtalan és fájdalmas egy
imperializmus, azt egy m á s i k Imperializmus nyeregbesegíté-
sével leküzdeni esetleg lehetett angol, vagy amerikai egyéni ér-
dek, de semmi esetre-sem lehetett európai misszió. Mert ha a fe-
nyegetett Középeurópának c s a k két imperializmus között le-
hetett választani, s egy tökéletes függetlenség lehetősége nem volt
meg, akkor is, a választás joga az övé volt és nem Amerikáé.
Hogy a tengelyhatalmak Franciaországot, vagy Angliát, vagy ép-
pen az Egyesült Államokat akarták volna hatalmuk alá vonni, ezt
a merészséget egy lelkiismeretlen és uszító propagandán kívül
felelősséggel senki sem állíthatja, s abban, hogy a második világ-
háború Németország világuralmi szándékát kívánta megelőzni,
igen kevés meggyőző erő van.4 A sivár, de való tény az, hogy egy
a világ útját kiszabó kategória nem volt hajlandó a vezetést meg-
osztani egy jelentkező másikkal, s addig taktikázott, míg az egész
egy harmadik kezére került.
Hogy e z t nem akarták a nyugati hatalmak irányítói az
éppolyan természetes, mint ahogyan ez sem gyakorlatilag, sem
erkölcsileg nem menti fel őket. Az ő elképzelésük az volt, hogy a
kontinens még nem orosz kézben levő részét majd békésen meg-
felezik, felosztván azt orosz és angol-szász érdekszférákra, és ez-

4
A mindenki által ismert tényről, hogy Hitlernek nem voltak támadó szándékai
az általa rokonnépként kezelt angol néppel szemben "Hitler and the Eng-
lish" címmel kitűnő könyv jelent meg dr. Fritz Hesse, volt londoni német
sajtóattasé tollából (Wingate kiad.).

119
zel, miután nem marad többé hatalom, amely szupremáciájukat
veszélyeztetné, békés és nyugodt uralmuk be lesz biztosítva. Ha
csalódtak, e b b e n csalódtak csak, mert minden egyéb ször-
nyűséggel, ami a középeurópai népekre rászakadt, tisztában kel-
lett lenniök, és tisztában is voltak. És ez ellen éppúgy nem lett
volna semmi komoly kifogásuk, mint ahogy az orosz nép tragikus
sorsa sem érdekelte őket egy negyedszázadon keresztül.
És erre a megdöbbentő megállapításra megvan minden törté-
nelmi és diplomáciai bizonyíték Lengyelország és Románia sor-
sában és abban az átalakulásban ami Jugoszlávia életében még
Potsdam előtt bekövetkezett, s ami ellen nemhogy egy véres és
pusztító háborút, de még egy erélyes diplomáciai jegyzéket sem
kockáztattak meg.
A történtekre a maguk sivár egymásutánjukban semmi ment-
ség és magyarázat nincs. Az, hogy "nem tudták előre" meg hogy
"Németország is kötött szövetséget a Szovjettel" nem érv, nem vé-
dekezés és nem mentség, sem gyakorlatilag, sem erkölcsileg.
Azoknak, akik olyan nagyon szerették a hatalmat, hogy a pusztu-
lást is megkockáztatták érte, tudniok kellett, hogy azt más is sze-
reti, nemcsak ők. Ami viszont a német-orosz szövetkezés tényét,
csaknem félmillió négyzetkilométernyi területnek a bolsevizmus
számára való átengedését és három szövetséges állam cserbenha-
gyását illeti, az kétség nélkül Európát és európaiakat eláruló és
egy antibolsevista misszióból csúfondárosan kirívó német tény, és
még kirívóbb volna, ha ez a hitleri Németországnak éppolyan
véglegesnek szánt tette lett volna, mint amilyen véglegesen en-
gedték át a nyugati hatalmak ennek a területnek háromszorosát a
bolsevizmusnak. Ez azonban nem így volt, s ezt bizonyítani első-
sorban azoknak a nyugati tényezőknek lehetetlen, akiknek részé-
ről a Versaillesben történt kőzépeurópai rendezés német revíziós
tevékenységének világháborúvá való felnöveléséhez az egyetlen
erkölcsi indoklás az, hogy Németország "világuralomra" tőrt,
Oroszországon kívül Angliát és az Egyesült államokat is fenye-
gette, mert ha ez csakugyan így volt, akkor nyilvánvaló, hogy a
németen az oroszokkal kötött egyezményt csak átmenetinek
szánták. Ezzel egyébként mindenki tisztában volt, maga az orosz

120
is, s ugyanúgy tudta ezt Mussolini, Ciano, mint Sumner Welles,5
vagy Churchill.6
Mindezeknek ellenére is, a tény olyan formában tőrtérő meg-
határozása, hogy a "nyugati hatalmak hátbatámadási politikája",
nem egészen igazságos és nem egészen korrekt.
Az igazságtalanság mindjárt ott kezdődik, hogy a "nyugati
hatalmak" kifejezés általánosítást jelent, elsősorban azért, mert
mindazt, ami mint a "nyugati hatalmak hátbatámadási politikája"
ismeretes, 1936-tól kezdve egész a világháború végéig tulajdon-
képpen két ember csinálta, Winston Churchill és Franklin D.
Roosevelt. S – különösen az utóbbi – a szó szoros értelmében az
Egyesült Államok népének akarata ellenére csinálta.
A "hátbatámadás" éppúgy, mint Rooseveltnek és a mögötte
operáló rejtélyes testületnek sok egyéb külpolitikai megnyilatko-
zása, határozottan nemcsak nem történt az amerikai nép intenciója
szerint, hanem ezek ellen az nem egyszer tiltakozott is. Azt, amit
Amerika 1938-tól a háború végéig művelt, kifejezetten csak
Rooseveltnek és megbízóinak számlájára fogja írni a történelem.
Amerikát szinte pontosan ugyanaz a kis kategória mesterkedte
bele a második világháborúba, mint amelyik az elsőbe, legfeljebb
azzal a különbséggel, hogy az elsőnél a profit volt a főmotívum, a
másodiknál meg a gyűlölet és a bosszú. Amerika ereje a gyűlölet
és a bosszú eszköze lett, amely nem törődött azzal, hogy az Egye-
sült Államok a nemzetközi erőegyensúly esztelen szétverésével
olyan fenyegetett helyzetbe fog jutni, amilyenben addig nem volt.
Roosevelt határozottan előítélettel és gyűlölettel viseltetett a
fascizmus és a fasciszta államok iránt. Egész elnöki pályafutása
alatt szenvedélyesen üldözte és hajszolta őket minden vonatko-
zásban attól a pillanattól kezdve, mikor kisült, hogy a zsidóság
gazdasági szupremáciáját fenyegetik, s az ő személyes gyűlölete,
tettei és propagandatevékenysége hozták létre a világot egyre job-
ban elborító kölcsönös bizalmatlanság feszült atmoszféráját.7 Ő és
5
Sumner Welles i.m. 174., valamint 203. lapok.
6
Winston Churchill: The Gathering Storm, 351. lap.
7
Gondoljon a tárgyilagos olvasó arra a türelmes és békülékeny politikára, ami
az Egyesült Államok részéről a hitleri Németország magatartásánál össze-
hasonlíthatatlanul prepotensebb Szovjettel szemben immár tizenkét éve
sajtóban és diplomáciában egyaránt érvényesül és érvényesült Roosevelt

121
propagandagépezete volt az, aki tudatosan, tervszerűen és fárad-
hatatlanul szuggerálta a gyanakvást. Az u.n. hátbatámadás
Rooseveltnek és körének személyes műve volt, az átidomított
amerikai nép csak öntudatlan eszközül szolgált ehhez.
Mindenesetre az amerikai hátbatámadás motívuma határo-
zottan a fascizmusnak szól, és határozottan a zsidóság miatt szól a
fascizmusnak, akármit is mondjanak az amerikai jóhiszeműség
számára kitalált propagandaszólamok. Az angol "hátbatámadás"
karaktere és motívumai már merőben mások. Az attitűd itt nem a
fascizmusnak, hanem kifejezetten a németeknek szól, s ez a motí-
vum szabatosan politikai. Az angol és az amerikai tett közötti
különbség már ott kezdődik, hogy az angol tettnek van a n g o l
oka, ha az a világháború súlyosságához képest rendkívül arány-
talan is, de az amerikai tettnek abszolúte nincs a m e r i k a i
oka. Hogy az angol ok elégséges-e arra, hogy vérbe, romokba,
szenvedésbe és végül rabságba taszítsák az angolok ezért a konti-
nenst, az más kérdés, s e n n e k a kérdésnek eldöntéséhez ab-
szolút politikai szempont nincs. Ennek a kérdésnek eldöntéséhez
csak erkölcsi szempont van. De hogy az amerikai tettnek még po-
litikai oka sincs az amerikai nép számára, hogy az amerikai nép
még csak nem is érdekek, hanem egyszerűen csak egy idegen ka-
tegória bosszújának kielégítésére dobta ki azt a káprázatos össze-
get, amit saját érdekei ellen kidobott, az tény. S ez a tény évről-
évre nyilvánvalóbb lesz minden intelligens judícium előtt.

részéről is. Ez a türelem az Egyesült Államoknak máris tízszeresébe került

annak, amibe a Németországgal szembeni türelem esetleg került volna.

122
 A "FELSZABADULÁS"

"Jaj nekik, ha egyszer írni kezdik a második világháború

történetét..."
Maurice Bardéche1

1
"Nurenberg ou la Terre Promise"

123
 VII. FRANKLIN D. ROOSEVELT

A világ véres történetének eddig legnagyobb katasztrófája, a

második világháború, 1945 tavaszán véget ért. A versaillesi dik-
tatúra ellen húsz évi hiábavaló tiltakozás után fellázadt nemzete-
ket, akik erőszakkal kísérelték meg visszavenni amit erőszakkal
vettek el tőlük, nagy nehezen sikerült visszakergetni kijelölt re-
zervációik határai mögé. Németország vissza akarta szerezni el-
vett keleti területeit, amiket Versailles Lengyelországnak ajándé-
kozott, e néhányezer négyzetkilométernyi volt német terület és a
rajta élő másfélmillió német visszatérését a többi némethez azon-
ban nem lehetett tűrni, mert ez egy kis csoport ember véleménye
szerint egy feltételezhető világuralom felé vezetett volna, s ezt
nem engedhették meg azok, akik, nem tudni milyen alapon, a vi-
lág arbitrerjeinek tekintették magukat. Ezek az emberek még az
eshetőségét is tűrhetetlennek érezték annak, hogy érdekeiket má-
sok érdekeivel össze kelljen egyeztetniök, hogy nemzetük ma-
gánéletébe mások beavatkozhassanak, viszont jogosnak és termé-
szetesnek tekintették, hogy ők maguk beleavatkozzanak más
nemzeteknek nemcsak külpolitikai tevékenységébe, hanem belső
életének alakításába is. Ezek az emberek nemzeti hősöknek érez-
ték magukat akkor, amikor népeik érdekei – vagy legalábbis
v é l t érdekei – szerint cselekedtek és öltek, romboltak, pusztí-
tottak és idegen nemzetek egész sorát áldozták fel ezért, ugyanak-
kor azonban akasztófák alá hurcolták azokat akik ugyancsak saját
nemzeteik valóságos, vagy vélt érdekeinek szolgálatában ugyan-
ezt tették, amit ők.
A Lengyelországgal szembeni német igény – függetlenül at-
tól, hogy nem volt egészen jogtalan és logikátlan a németek részé-
ről – a második világháború jelentőségéhez és következményei-
hez képest bagatellum volt, ami még az angoloknak és az ameri-
kaiaknak sem érte meg a századrészét sem annak amibe végülis
került, még a belemagyarázott preventív célokkal és presztízs-
okokkal1 sem, hisz Anglia hatalmi helyzete a második világhábo-

1
A lengyeleket Anglia és Franciaország, a két utóbbit az USA, az USA-t pedig
Roosevelt és a szabadkőműves páholy hajszolta bele a háborúba.

125
rú egyenes következményeképpen a réginek csak árnyéka már,
Amerika meg súlyos és közvetlen veszélybe került, az azóta az
oroszok által százszor felfricskázott presztízsről nem is beszélve.
A dolog belekerült 59 millió ember életébe, népek egész sorának
szabadságába és koldusbotra jutásába, megdöbbentő összegű
pénzbe és megdöbbentő mennyiségű szenvedésbe, nélkülözésbe
és nyomorúságba. Az okozott anyagi kár csak csillagászati
számmal fejezhető ki, az okozott eszmei kár még azzal sem.
Az eredmény: az igazságtalan, sőt esztelennek bizonyult
versaillesi diktátumnak sikerült érvényt szerezni, sikerült meg-
akadályozni, hogy tizenkét millió elszakított német visszatérhes-
sen anyaországához, sikerült megsemmisíteni egy bontakozó im-
perializmust is, azonban egy millió négyzetkilométer és 130 mil-
lió ember egy m á s i k imperializmus uralma alá került és ez az
imperializmus rettegésévé vált a világnak. Akik nem voltak haj-
landók morzsákat átengedni az egyiknek, a százszorosát odaadták
a másiknak. Az egyik egy bagatellumot követelt, és nem egészen
jogtalanul: erre azt mondták "nem", s ennek a "nem"-nek az érvé-
nyesítésére a poklot zúdították a világra. A másik egy millió
négyzetkilométert kért és 130 millió ember feletti "befolyást" s
mindezt j o g t a l a n u l , s erre azt mondták: igen. Ennek a hi-
hetetlen ténynek, amely előtt bénultan áll a judicium,2 alapja az,
hogy túlzottan, bűnösen és szenvedélyesen bizalmatlanok voltak
az egyikkel szemben, amelyet tervszerűen és módszeresen dacba
és elkeseredésbe hajszoltak bele, és amelyre rápazarolták minden
puskaporukat, és ezzel szemben túlzottan, bűnösen és hazárdul
bíztak a másikban, amelyről pedig ezer előzetes bizonyíték mu-
tatta, hogy megbízhatatlan, s amellyel szemben a könnyelmű lő-
szerpazarlás végén teljesen védtelenek maradtak.
A bizalmatlanságot egy borzalmas világháborúvá eltúlozni,
méghozzá az erőszakolt, természetellenes és inkorrekt versaillesi
statusquo megvédése érdekében, éppúgy végzetes hiba volt, mint
a bizalmat eltúlozni 130 millió ember kiszolgáltatásáig.

2
Megdöbbentő és katasztrófális lenne a világra, ha bebizonyosodna, amit egyre
többen állítanak, hogy a bolsevizmus azért volt rokonszenvesebb Roose-
veltnek és a nemzetközi világnak, mert az is zsidó vezetés alatt áll.

126
 Két rettentő dolog történt tehát, mind a kettő külön-külön
önmagában is megbocsáthatatlan tett Európa ellen. Az egyik egy
lokális háborút világszerencsétlenséggé növelt, a másik meg 130
millió ember testi-lelki nyomorúságán, koldusbotra juttatásán és
rabságba taszításán kívül védhetetlenné tett egy kontinenst és így
egy újabb, még nagyobb világszerencsétlenséget készített elő.
A két hibát végső elemzésben egy és ugyanaz az ember kö-
vette el, akinek elfogultságánál és gyűlöleténél csak hiúsága,
alaptalan önbizalma és hozzánemértése volt nagyobb, egy sze-
mélyes "hunch" alapján követte el, ahogy ezt ő a jellegzetes ame-
rikai kártyáskifejezéssel nevezte, és nemzetének akarata és szán-
déka e l l e n é r e követte el.
Az elsőt azáltal követte el, hogy a végzetes döntés első pilla-
natától kezdve állandóan és szünet nélkül bíztatott egy elegendő
ítélőképességgel nem rendelkező másikat, a brit szupremácia igé-
zetétől szabadulni képtelen Winston Churchill,3 és ezzel párhu-
zamosan szünet nélkül és elviselhetetlenül provokálta, mint
s e m l e g e s , Németországot4 és Japánt5 a másikat meg azáltal,
hogy a szenvedélyesen gyűlölt németség fejéért cserébe minden
intő jel, minden ijesztő bizonyíték, minden óvás és figyelmeztetés
ellenére is odadobta egész Középeurópát 130 millió lakosával és
mérhetetlen stratégiai fontosságával együtt és ezzel tudatosan és
szándékosan olyan irtózatos erőt adott Európa ősi ellenségének

3
Harry Hopkins, Roosevelt kegyeltje és bizalmasa az elnök megbízásából 1941
jan. 10-én Angliába érkezve kijelenti Churchillnek: "The President is de-
termined that shall win the war together. Make no mistake about it. He has
sent me to tell you that at a l l costs and by all means he will carry you
through, no matter what happens to him", W. Churchill: The Grand
Alliance, 21. lap.
4
"Indeed, we have seen how mony American actions he (t.i. Hitler) put up with,
any one of which would have provided ample grounds for war". W. Chur-
chill i.m. 160 lap.
5
Robert A. Theobald tengernagy 1955-ben megjelent könyvében (The final se-
cret of Pearl Harbour), okmányok tömegével van publikálva annak kimu-
tatása, hogyan hajszolta bele az USA-politika Japánt a háborúba annak
akarata ellenére.)

127
kezébe Európa ellen, hogy erre a tettre lehetetlenség más szót al-
kalmazni, mint azt, hogy bűntett, vagy elmezavar.6
Az ember, aki ezt tette, nem volt európai. Ennek az embernek
semmi köze nem volt az európai ügyekhez, amikhez igazában
nem is értett. Ennek az embernek semmi néven nevezendő erköl-
csi joga nem volt idegen nemzetek sorsa felöl dönteni, merőben
idegen embermilliók élete és jövője felől határozni. Ez az ember
egy idegen világrész szülötte és polgára volt és ezt az embert
Franklin D. Rooseveltnek hívták.
Ennek az embernek előítéletei voltak, amikről az ő határtalan
önbizalma azt hitte, hogy igazságok, és egy fixa ideája volt, a
bosszú, amiről azt hitte, hogy a világnak szívügye, pedig az csak
az ő és barátai számára volt az. Ez az ember világbékét akart és
természetesen egy saját és csalhatatlan princípiumai szerinti vi-
lágrend alapján. Ezt a világbékét a legegyszerűbb módon akarta:
kiirtani a vele ellentétben álló princípiumok képviselőit, mert sze-
rinte másoknak m á s véleményhez nem volt joguk. Ez az ember
"demokrata" volt. Pontosan ugyanolyan világbékét akart, mint az
összes többi diktátorok a történelemben: a temetők világbékéjét
és a kényszerzubbony nyugalmát. Ez az ember szenvedélyes és
erőszakos volt, mint a próféták általában, és gyűlölete és fixa ide-
ája számára egy hatalmas fegyvert sikerült kezébe kaparintania:
az Egyesült Államokat.

1.
Az Egyesült Államok politikai irodalmát ismerő embernek
lehetetlen megrendülést nem éreznie, ha az 1945-46-47 évek há-
ború utáni politikai publikációit szemléli. Komoly könyvek, elő-
kelő folyóiratokban megjelent komoly tanulmányok ismert sze-
mélyek tollából hangoztatnak olyan véleményt és olyan felfogást,
és tükröznek vissza akkora türelmet, mérsékletet, jóindulatot és
megértést a bolsevizmus és az egyre inkorrektebb és egyre provo-
katívabb szovjetpolitika iránt, s annyi megnyugtatást a bolseviz-
mussal való coexisztencia lehetőségeit illetően, hogy ha ugyanez

6
Utaljuk az olvasót az amerikai nagyvezérkar quebeci emlékiratának már idézett
részeire (1. A nagy szövetséges: az orosz c. fejezet 4. részében, 72. lap.)

128
az irodalom az Egyesült Államok hadbalépése előtti három esz-
tendőben ennek a türelemnek és mérsékletnek csak századrészét
tanúsította volna az u.n. fasciszta rendszerekkel szemben, akkor a
német-lengyel konfliktusból, vagy az angol- francia-német konf-
liktusnak abból a szinte komikus állapotából, amit Amerikában
"phony war"-nak csúfoltak, soha nem lett volna sem az a borzal-
mas kontinentális katasztrófa, sem az a világszerencsétlenség,
amit Amerika beavatkozása hozott létre. Ha a két irodalom hang-
ját és tendenciáját összehasonlítja az európai ember, keserűség és
felháborodás önti el a szívét az Egyesült Államokkal szemben,
mert az amerikai háború előtti és alatti politikai irodalomból, a
Lippmanok, a Sumner Wellesek, a Daviesek és társaik "tudomá-
nyos" és publicisztikai tevékenységéből, a pártállásnak, az elfo-
gultságnak, a szenvedélynek, a faji gyűlöletnek, a szándékos és
tervszerű f é l r e v e z e t é s n e k olyan gáttalan foka bonta-
kozik ki a tanulmányozó előtt, ami a háborús uszításnak valósá-
gos iskolapéldája és ami eltüntethetetlen bizonyíték fog maradni
mindig egy boldogtalan kontinens katasztrófájának igazi okozói7
ellen.
Ha az angolok, vagy németek, vagy olaszok, vagy franciák
háborús propagandát folytattak egymás ellen hadbanálló népeik
harci kedvének feltüzelésére, ennek megvan a logikus magyará-
zata és többé-kevésbé a mentsége is. De hogy miért kellett ezt az
Egyesült államok semleges kormányának tennie saját népével
szemben, amelyet senki sem bántott még csak a sajtóban sem,
amelyet senki sem fenyegetett, senki támadni nem akart, erre, a
háborúra való uszítás szándékán kívül, semmi de semmi magya-
rázat nincs.
A történelem máris megvonta a jószándéknak, az embersze-
retetnek, az őszinte demokratikus érzületnek, amit ez a propagan-
da egyébként állandóan egyre hangoztatott, még csak a feltétele-
zését is. Sőt megvonta a jóhiszemű tévedés lehetőségét is azoktól
a politikai szakemberektől, akik képesek voltak azzal a minden
józan logikát megcsúfuló elmélettel félrevezetni a tájékozatlan

7
Az olvasónak csupán két kérdést kell feltennie: Győzhetett volna-e a Szovjet
Amerika segítsége majd beavatkozása nélkül? Kötött volna-e Anglia az
USA beavatkozása nélkül kompromisszumos békét Németországgal?

129
amerikai tömegeket, hogy a par excellence expanzív és n e m -
z e t k ö z i célkitűzésű, szándékú és programú, már világnézet-
ben is szükségképpen támadó jellegű bolsevizmussal az amerikai
demokráciának lehet egy világban élnie, a par excellence csak a
német nemzetnek szóló n e m z e t i szocialista doktrináról meg
azt hitették el, hogy az életveszélyes Amerikára és az amerikai
embernek kötelessége azt kiirtani – Németországból. A roosevelti
idők "tájékoztatási" manőverének szemléje végén, az ember meg-
rettenve emlékszik vissza Roosevelt kedvenc frázisára: "one of
the essentials to a lasting peace is freedom of information".
Hogy a háború vérben és pénzben mibe került és mibe fog
még kerülni az Egyesült Államok népének, azt még nem lehet
tudni,8 mert a számla még nincs lezárva. Hogy ennek az irtózatos
áldozatnak ellenértékeképpen mit mentett meg az Egyesült Álla-
mok népe, pontosabban mi lett volna az, amit elveszít, ha az eu-
rópai háborúba nem avatkozik bele, art soha senki meg nem fogja
tudni mondani.
Az Egyesült Államokat Németország, ha gazdaságilag riváli-
sa volt is Amerika bankárjainak, nem fenyegette, mert Európa
kellős közepéből egyszerűen n e m f e n y e g e t h e t t e . Nem
fenyegette imperializmusa által, és még kevésbé nemzetiszocia-
lizmusával. Hiszen a maga 1938, évi formájában és állapotában
még Oroszország is csak bolsevizmusa által lehetett fenyegető
Amerikára politikai értelemben vett imperializmusa által nem.
Politikai értelemben vett imperializmusa által Oroszország is csak
Európára volt fenyegető és csak az esetben volt fenyegető, ha a
német erő megsemmisül. Az Egyesült Államok békében élhette
volna a maga inter-amerikai életét a nyugati féltekén, legfeljebb a
délamerikai államok lettek volna politikailag kevésbé kiszolgál-
tatva neki, ha a világháborúba való szenvedélyes és ésszerűtlen
beavatkozásának logikus következményei olyan hatalmi egyen-
súly-eltolódást nem idéznek elő a világban, aminek következté-
ben egy nálánál erősebb9 ellensúlyozatlan ellenfelet kapott. A
8
Az Egyesült Államok 1951. évi költségvetése 66 milliárd, az 1952. évi 70 mil-
liárd az 1953. évi 78 milliárd dollár s mindennek 87 százaléka háborús
számla és fegyverkezési előirányzat.
9
Európa ereje, elsősorban Németország ereje nélkül az USA képtelen lesz le-
győzni a Szovjetet.

130
német ellensúly elpusztítása következtében most már neki kell
áttérnie az állandó fegyveres készenlétnek arra az állapotára, ami
már két emberöltő óta falja az európai munka gyümölcsének s ez-
zel az európai jólétnek nagy részét. A tandíj, amit a külpolitikai
leckéért Mr. Lippman helyett10 az amerikai népnek kell évről évre
szüntelenül fizetnie adó képében a hadfelszerelő gyárosok zsebei-
be, igen súlyos lesz, s az amerikai aranykor jólétét éppúgy fel
fogja falni, mint az európaiét felfalta. S ebből mindaddig, míg a
Versailles előtti centrális hatalmi statusquo helyre nem áll, nem
lesz emelkedés.11
S mindez azért történt, mert az Egyesült Államok elnökének
és körének személyes szimpátiái és antipátiái voltak, mert idegen
államok polgárai közül egy bizonyos kategóriának12 sorsa és
megbosszulása fontosabb volt neki, mint tulajdon hazájának jö-
vője, és mert személyes ambíciója volt elpusztítani egy államren-
det, amelyet gyűlölt és helytelennek tartott, s amely 8000 kilo-
méterre volt Amerikától, hogy ott akasztathasson és egy népet
"napi egy tányér levesen"13 éheztethessen. S hogy mindezt meg-
tehesse, félrevezetett egy 140 milliós gazdag és gondtalan és
alapjában véve jóindulatú nemzetet. Ő informálásnak nevezte ezt
a hadjáratot, amit körülbelül 1939-ben kezdtek tervszerűen meg,
éspedig olyan sikerrel, hogy amikor az ijesztő következmények
jelentkezésekor agyvérzést kapott, népére, utódára és a világra
egy végzetes "hunch" borzalmas kártyaadósságaképpen egy ször-
nyű csődtömeg maradt.
Amerika népe – azonfelül, hogy az angolok és a franciák
számára megnyerte az első világháborút és ezzel lehetőséget
nyújtott a versaillesi hiba elkövetésére –, nem oka a második vi-
lágháborúnak.
Az első világháború rövid, de annál költségesebb kalandja
után, amelynek gyümölcseit szintén egy amerikai elnök világ-
megváltó amatőrködése fecsérelte el, a csalódott amerikai nép a
10
Utalás Walter Lippman: U.S. Foreign Policy c. könyvére (1943) az izoláció
ellen.
11
Németország nélkülözhetetlensége néhány év óta már az amerikai politika
előtt is nyilvánvaló.
12
A németországi zsidóság.
13
Roosevelt kifelezése a német néppel szemben.

131
legszigorúbb izolációt határozta el. Wilson megbuktatása és álta-
lában a republikánus győzelem ennek volt az eredménye, és
Harding kormányzatának felfogását igen szabatosan fejezte ki az
Egyesült Államok akkori londoni követe: az Egyesült Államok
kormánya "választóinak tehát urainak elárulása nélkül nem teheti
meg és nem is akarja megtenni, hogy akár közvetlenül, akár köz-
vetve, akár nyíltam, akár burkoltan bármi köze is legyen a Nép-
szövetséghez, vagy az általa kijelölt, vagy neki felelős bármilyen
bizottsághoz, vagy bizottmányhoz".
Az Egyesült Államok izolációs politikája – a nemzetközi le-
szerelés kérdését kivéve – Roosevelt második elnökségének ide-
jéig nem is tartalmaz semmi külpolitikai vonatkozást, még kevés-
bé kezdeményezést, mert hiszen a "plátói" jellegű Kellog—
Briand paktum naiv és ártalmatlan teoretizmusa nem volt külpo-
litikai tett s főleg nem volt külpolitikai kötelezettség. A Wilson és
Roosevelt között eltelt 13 esztendő valóban a tudatos és szigorú
izoláció korszaka volt, sőt Roosevelt első csonka elnökségének
ideje is ennek a jegyében telt el, noha tapogatózások, kísérletek
egy aktív külpolitikai magatartás irányába már megfigyelhetők
részéről. Az amerikai nép izolációs álláspontja azonban olyan me-
rev és szilárd volt, hogy az ellen még kísérletezni sem volt taná-
csos, különösen annak, aki újra meg akarta választatni magát.
Roosevelt második elnökségének ideje az európai külpoliti-
kai mozgolódások korszakára esik. A nacionalista és szocialista
kibontakozás és a versaillesi "békemű" ellen élesedő kritika kora
ez a szuverenitásuktól megfosztott népek világában. Annak a fej-
lődésnek a korszaka, aminek a versaillesi komplexumot teljes
egészében e l u t a s í t ó Egyesült Államok elnöke, egészen
furcsa logikával személyes és szenvedélyes ellensége. Az Egye-
sült Államok népe azonban nem az, úgy, hogy ebben a kérdésben
a nép és az elnök határozott ellentétben állnak egymással. Az el-
nök merész és más népekkel szemben tapintatlan és támadó meg-
nyilatkozásait egyre gyakrabban illetik a "war-monger" kifejezés-
sel, s mint a fejlemények később megmutatták, teljes joggal. A
spanyol polgárháború idején az amerikai nép annyira erősen a
kommunista jellegű köztársasági spanyol kormány ellen van,
hogy törvényhozásilag tiltja meg annak számára a hadianyag
szállítást. Roosevelt nem akar ebbe belenyugodni és már akkor

132
megkísérli a szembefordulást az amerikai közvéleménnyel a hír-
hedt chicagoi "quarantine"-beszéddel, amit a közvélemény felhá-
borodottan utasít el. Így születik meg az elhatározás az amerikai
közvélemény mesterséges átformálására.
A "quarantine"-beszéd viharos reakciójában megnyilatkozó
amerikai véleménytől a jaltai egyezményig nagyon hosszú az út.
És ezen a hosszú úton makacs és erőszakos következetességgel,
merész alkotmánysértések és hazárd fait accomplik hosszú soro-
zatával az a hanyag öltözködésű, cvikkeres nagydarab ember
fogja az ösztönösen tiltakozó, húzódozó vonakodó amerikai népet
végigvonszolni és lépésről lépésre belehajszolni egy olyan külpo-
litikai szituációba, amiből kikecmeregni többé nem lehet.
Az európai ügyekbe való beavatkozás nem volt amerikai ér-
dek, hiszen ha voltak dolgok valóban, amiket távoli veszély fe-
nyegetett, ezek a dolgok a századrészét sem érték annak amibe
"megvédésük" már eddig is került. Az európai ügyekbe való be-
avatkozás amerikai részről kizárólag annak a kategóriának volt
érdeke, amelyet érdekekben éppúgy, mint érzelmekben és világ-
nézetben Roosevelt az Egyesült Államok elnöki székében képvi-
selt, és amely ellensége volt az új európai fejlődésnek. És, élén-
ken visszaemlékezve azokra a mesterkedésekre, amikkel a fegy-
vergyárosok és nemzetközi bankárok behúzták Amerikát az első
világháborúba, a Kongresszus hiába törekedett a semlegesség tör-
vényes biztosítására. Annak a bizonyos kategóriának az európai
fejlődési irányzat megsemmisítéséhez szüksége volt az Egyesült
Államok lakosainak pénzére és vérére és Franklin D. Roosevelt
ügyessége, lelkiismeretlensége és energiája szállította azt.

2
A tevékenység, amit Roosevelt a beavatkozás érdekében
1939-től 1942-ig kifejtett, éppen olyan merész volt, mint ameny-
nyire nem volt egyszerű.
Akik visszaemlékeznek arra a készületlenségre, sőt valóság-
gal könnyelműségre, amivel a lelkileg éppúgy, mint technikailag

133
készületlen Franciaország és Anglia14 megüzenték Németország-
nak a háborút, a hadüzenők nyolc hónapi tétlen és tehetetlen vá-
rakozásra (mert nyilvánvaló, hogy aki hadat üzen az háborút akar
és annak támadnia kellene), a makacsságra, amellyel Anglia várt
a logikátlan, legalábbis logikátlannak látszó semmire, azok ma
már tisztán láthatják, hogy a beavatottak tudták, sőt ebben teljesen
bizonyosaknak kellett lenniök, hogy az Egyesült Államok be fog
az oldalukon avatkozni. Hiszen arra az esetre vonatkozóan, ha
ennek biztos tudata n é l k ü l tették volna meg ezt a végzetes
lépést, csak el kell az olvasónak képzelnie mi lett volna ezzel a
két országgal, ha az Egyesült Államok és Oroszország n e m
állnak az oldalukra. Az Egyesült Államok beavatkozását tehát
már 1939-ben tudta Churchill, tudta Roosevelt, tudta az érdek-
csoport, amely körülvette. Csak az nem tudta, amely azt képzelte
magáról, hogy ő az ura a döntésnek a demokratikus Amerikában:
a nép, amely mit sem sejtve élcelődött a "phony war" felett.
Természetesen, ha Roosevelt 1939-ben azt mondta volna,
hogy az Egyesült Államoknak be kell lépnie a háborúba, aligha
maradt volna meg az elnöki székben és aligha választották volna
meg újra. A "quarantine"-beszéd óta azonban megtanulta ez az
erőszakos autokrata, hogy az amerikai népet az autonómia illúzi-
ójában meg kell hagyni. Ennek megfelelően egy olyan áthangoló
propaganda indult meg és olyan bel- és külpolitikai tényeket
hoztak tervszerű egymásutánban létre, amiknek végülis automati-
kusan kellett a háborúba való belépést eredményezniök, s amit a
naiv és egyszerű amerikai átlagintellektus nem vett észre.
Előbb általában a külpolitikáról, s arról sem alkalmazott, ha-
nem csak elméleti alapon jelennek meg művek. Azután a külpoli-
tikai tevékenység nélkülözhetetlenségéről, a külpolitika elhanya-
golásának súlyos veszélyeiről, az izolációs politika helytelenségé-

14
Franciaország és Anglia megdöbbentő készületlenségéről roppant nagy angol
és francia irodalom számolt be azóta. A francia készületlenségről megdöb-
bentő erejű beszámoló olvasható Edward L. Spears vezérőrnagynak az an-
gol kormány részéről a francia vezérkarhoz delegált összekötőtisztnek
nemrég megjelent Assignment to Catastrophe c. könyve "Prelude to Dun-
kirk July 1939-May 1940" c. első kötetében (Heinemann kiadás, London,
1954), valamint de Gaulle: "The call to Honour" c. 1955-ben megjelent
könyvében is (Collins kiad., London)

134
ről kezdenek cikkeket, tanulmányokat, könyveket kiadni, majd
végül az Egyesült Államok "veszélyeztetett" érdekei kerülnek
óvatosan sorra, amiket minden körülmények között meg kell vé-
deni. A propaganda tehát nagyon óvatos, különösen mert Roose-
velt 1938-ban még egyszer kiesett a szerepéből, amikor a zsidók
ellen Németországban életbeléptetett rendszabályok miatti dühé-
ben az Egyesült Államok berlini követét visszahívta. A tett annak
vigyázatlan elárulása volt, hogy Roosevelt és kormánya mélyen
érdekelve van zsidó vonatkozásban, s ennek a gesztusnak fenye-
gető reakciója támadt az amerikai közvéleményben. Viszont ép-
pen ezen reakció sajtóleküzdése vezeti be a fascizmus elleni pro-
pagandakampányt, ami óriási apparátussal folyik, egyre erősebbé
válik, és hogy milyen eredményeket ér el az amerikai tömeglélek-
ben, azt elképedve tapasztalták az európaiak az amerikai katonák
hihetetlen elfogultságán és rosszul értesültségén a megszállás első
éveiben.
A propagandatevékenységnél is fontosabbak azonban a poli-
tikai tettek. A "cash and carry",15 bármennyire semlegesnek és
ártatlannak látszik is, még csak egyetlen szótöbbséggel megy át
nagy nehezen a Kongresszusban, noha teljesen neutrális dolognak
van tálalva, hiszen azt, hogy m e l y i k félnek adnak készpénz-
árút, már az amerikai nép és a kongresszus nélkül intézik el a
kormány és a cégek. S így válik a "semleges" cash and carry gya-
korlat az első pozitív ellenséges lépéssé Amerika részéről a két
hadviselő tábor egyikével szemben.16 Már pedig ez az ellenséges
lépés igen súlyos, sőt döntő jelentőségű, hiszen a háború: anyag-
háború.
Innentől kezdve a fejlődés rohamos és törvényszerű pontos-
sággal következik. A cash and carry által megkárosított háborús
fél értelmi reakcióit és védekezését – a blokádtörekvések voltak
ezek Németország részéről – valamint a brit ellátási zavarokat
már ki lehet színezni és használni a hangulat irányítására, amit a
sajtón és rádión kívül különösen a hét millió amerikai zsidó végez

15
A háborús feleknek készpénzért "ab Amerika" eladható árú törvénye, amely a
hadban álló országok számára való hadianyagszállítási tilalmat oldotta fel.
16
Németek nem kapnak árút.

135
fáradhatatlanul. S valóban, a „lend lease"17 már tekintélyes szó-
többséggel megy keresztül 1941 márciusában a kongresszusban.
Ezekkel az egyáltalán nem semleges gazdasági intézkedések-
kel párhuzamosan egyre intenzívebb külpolitikai tevékenység
folyik kezdettől fogva az amerikai nép háta mögött. Ez kétirányú.
Az egyik Oroszország elcsalogatása Németország oldaláról, a má-
sik a szorongatott angol kormány, pontosabban Winston Chur-
chill állandó biztatása az amerikai katonai segítség ígéretével. Az
első manővert Sumner Welles külügyminiszterhelyettes vezeti
Oroszország gazdasági támogatásának megszervezésével már a
finn háború idején, amikor Oroszország ellen az amerikai felhá-
borodás a tetőpontján van s a nép félrevezetésére az elnök is
puffogó frázisokat mond az oroszok ellen miközben egymásután
adja ki a szovjet termelést támogató intézkedéseket és már seré-
nyen konstruálják a szovjet szabványokra méretezett szerszámgé-
peket Amerikában. A második manőver központjában maga
Roosevelt áll, aki állandóan biztosítja Churchillt, hogy bármi tör-
ténjék is vele, ő minden áron és minden eszközzel bele fogja vin-
ni az Egyesült Államokat a háborúba.18 Természetesen a háborús
előkészületek is egyre nyíltabban folynak, már 1940 óta és termé-
szetesen a közvélemény előtt úgy szerepelnek, mint "védelmi"
intézkedések. Sőt, az Egyesült Államok, amely semlegességét a
lend-lease óta gyakorlatilag már elvesztette, 1941 januárjában,
anélkül, hogy hadat üzent volna, a k t í v e is belép a háborúba,
amikor az Egyesült Államok afrikai fegyveres inváziójának kato-
nai előkészítését a szigorú semlegesség fejében a németektől ke-
gyelmet kapott franciák egy részének együttműködésével meg-
kezdi.
A tengelyhatalmak ellen 1941 januárjától kezdve igazában a
"semleges" Egyesült Államok harcol, nemcsak a háború leglénye-
gesebb követelményének, az anyagnak szállításával, nemcsak
Oroszország átcsalogatásával és gazdasági és hadianyag-
támogatásával, nemcsak az afrikai invázió katonai előkészületei-
vel, hanem a Németországgal szemben egyre agresszívebb for-

17
Áruhitel nyújtásáról szóló tótvény.
18
V.ö. Churchill i.m. 21. lap, amely 1941. jan. 10-érő1 egy ilyen elnöki üzenet-
ről számol be.

136
mákat öltő, kötekedő magatartásával is. A fent felsoroltakon kívül
az u.n. Biztonsági Zóna megalkotásával az Atlanti-óceán egy bi-
zonyos sávját gyakorlatilag amerikai felségterületnek nevezi ki s
az "Egyesült államok biztonsága" érdekében onnan egyszerűen
kitiltja a tengelyhatalmakat, majd azután 1941. április 11-én kije-
lenti, hogy ez a biztonsági parti sáv egészen az angol felségterület
határáig terjed, megszállja Izlandot, vagyis gyakorlatilag az At-
lanti-óceánt egyszerűen – elkobozza a németektől. Sőt, mikor ez
sem használ, és a németek ember feletti fegyelmezettséggel még
ezt is lenyelik, Franklin D. Roosevelt még attól sem riad vissza,
hogy megengedi, hogy angol hajók és angol hadianyag az Egye-
sült Államok s e m 1 e g e s lobogója alatt futhasson a tengeren,
azért, hogy ennek magától értetődő megtámadását, mint "felhábo-
rító német provokációt" mutogathassa az amerikai közvélemény
előtt.
Mikor aztán az Egyesült Államok által egyre ijesztőbb for-
mákban szorongatott Németország előtt nyilvánvalóvá válik,
hogy a Szovjet a német kimerülésre vár, hogy aztán intakt erejé-
vel ő váljék a helyzet urává, s így az orosz-német szövetségi vi-
szony teljesen elromlik, sőt a két szövetséges szembefordul,
Harry Hopkins vezetésével egy amerikai bizottság azonnal
Moszkvában terem és feltétel nélkül felajánl "minden elképzelhető
segítséget"19 a Szovjetnek azok ellen a németek ellen, akikkel az
Egyesült Államok n i n c s hadiállapotban. Egyidejűleg pedig
erélyesen hozzálát egy angol-orosz szövetség létrehozásához is.
Mielőtt áttérnénk annak a magánháborúnak francia fejezeté-
re, amit Franklin D. Roosevelt és a köréje csoportosuló zsidóság
az Egyesült Államok népe és annak akarata ellen olyan mesterien
és olyan következetesen folytatott a roosevelti politika orosz feje-
zeténél némi kiértékelést kell végeznünk, európai szempontból
különösen.
Az amerikai politika orosz fejezete a nagy európai katasztró-
fa legmegdöbbentőbb eleme és Roosevelt történelmi felelősségé-
nek legsivárabb részét jelenti.
Nem csupán arról van ugyanis szó, hogy egy szövetségest át-
csábítottak az ellenfél táborából a magukéba, mert ez, mint a po-

19
Sumner Welles szavai a "The Time for Decision" c. idézett könyvéből.

137
litikai ügyesség figyelemreméltó teljesítménye önmagában még
imponáló is lehetne – különösen ha nem lett volna olyan könnyű
feladat, mint amilyen volt – és ha a kétes tisztaságú fegyvert meg-
ragadhatta az ellenfél, miért ne ragadhatták volna meg ők is? Az,
ami ezt a dolgot feltétlenül elmarasztalja a történelmi értékelés
előtt, egy csomó tiltó körülmény végzetes és tudatos semmibeve-
vése, sőt mi több, kihasználása.
Az oroszok átállításával kapcsolatos amerikai "siker" alapja
és kiindulópontja az a tény, pontosabban annak a ténynek kihasz-
nálása, hogy a német-orosz szövetség amibe, mint á t m e n e t i
m e g o 1 d á s b a mellesleg az angol-francia fenyegetés haj-
szolta bele a feltétlenül antibolsevista jellegű és az első perctől
kezdve és tisztán és elvitathatatlanul keleti expanzióra törő német
politikát – természetellenes volt, ennélfogva megváltoztatható.
Churchill memoárjai világosan előadják, hogy az angolszász po-
litika tudta és számolt azzal, hogy a német-orosz szövetség német
részről c s a k á t m e n e t i és az angolok által előidézett po-
litikai szükség által kikényszerített tény. Ezzel szemben az angol-
szász-orosz szövetkezés nem volt átmeneti, hanem véglegesnek
szánt tény, amit nemcsak a háború utáni rendezés, hanem az azóta
eltelt idő is mutat, s az amit mutat, abban kulminál, hogy a Szov-
jet diktatúra angolszász részről való automatikus megtámadása -
elmaradt. Sőt, nemcsak átmeneti nem volt, hanem a német fenye-
getés által kizsarolt tény s e m volt, mert hiszen nem a németek
fenyegették a nyugati hatalmakat azonnali hadüzenettel a lengyel
konfliktus esetén, és nem a németek üzentek hadat a nyugati ha-
talmaknak, hanem megfordítva. Churchill memoárjai azt is elő-
adják, hogy az angolszász politika tudatában volt annak is, hogy a
nemzetiszocializmus leszámolásra készül a bolsevizmussal, és az
angolszász diplomácia minden eszközt felhasznált, hogy ezt a
Szovjet is megtudja,20 amennyiben nem tudná.
Az angolszász politika tudta azt is, hogy a Szovjetnek ambí-
ciói vannak a Balkánon és a Földközi-tengeren, s ezek az ambíci-

20
Erről bőségesen ír Sumner Welles akkori USA külügyminiszterhelyettes „The
Time for Decision c. könyvében de ugyanezt mutatja ki gazdag diplomáciai
anyaggal Robert A. Theobald amerikai tengernagy 10 évvel az előbbi után
publikált „The Final Secret of Pearl Harbour” c. könyve is.

138
ók európai és angol érdekeket fenyegetnek,21 és a Szovjet ezen a
ponton is ellentétben áll az ugyancsak Balkánra törő német politi-
kával. Láthatta azt is, legalábbis látnia kellett volna, hogy mind az
antibolsevista, mind a földközi tengeri német ellenszegülés az
orosszal szemben európai érdek és szerencse, sőt amennyiben erre
a kettőre Anglia nem volna képes – angol érdek és angol szeren-
cse is. S lám, ennek a körülménynek ellenére Franklin D. Roose-
velt, s vele Churchill is, mégis ezeket az európaellenes orosz ten-
denciákat építi bele a németellenes politikába, illetőleg, ami több,
a németellenes háborúba.
A Roosevelt—Churchill politika tehát még angolszász kiin-
dulópontból szemlélve is kockázatos és azonkívül megdöbbentő-
en a r á n y t a l a n ,
Magán viseli az elhibázott alaptétel és a logikátlan kiindulás
irgalmatlan szillogizmusának összes logikus és szükségképi kö-
vetkezményeit. Nyugat-Lengyelország megvédésére, vagyis az
ezt birtokbavenni akaró német gesztus következtében várható
német erőnövekedés megakadályozására, még pontosabban egy
későbbi angol inferioritás bekövetkezésének elhárítására háborút
vezetnek a németek ellen, de ugyanakkor közvetlen és vitális
földközi-tengeri és balkáni érdekeket hajlandók kockára vetni az-
zal, hogy egy preventív szovjetellenes háború folyamán – amit a
németek akarnak megcsinálni Anglia helyett – felerősítik a leg-
vitálisabb angol érdekeket immár egy évszázada állandóan fenye-
gető ellenfelet, vagyis22 az angolok hajlandók inprioris helyzetbe
kerülni Oroszországgal szemben.
A második világháborúhoz vezető angolszász politika igazo-
lására felhozott az az állítás, hogy egy győztes Németország ma
ugyanolyan veszélyt jelentene a világra, mint a győztes Oroszor-

21
De amennyiben mégsem tudta volna, most már megtanulta. S talán arra is rá-
jött immár, hogy Szuez akárkié lehet, a németeké is, csak egyedül orosz
kézbe nem szabad esnie.
22
Anglia földközi-tengeri pozíciójának elvesztése sokkal súlyosabb inferioritást
fog jelenteni számára, mint a lengyel területekkel megnövekeded német
erő jelentett volna, hisz egy erős Németország csak hatalmi kérdés, de a
földközi-tengeri pozíció exisztenciálls fontosságú, s hogy ez mennyire így
van, a szuezi konfliktussal megindult földközi-tenger fejlődés végén, nem
nagyon sokára, látni fogja az olvasó.

139
szág, egyszerűen képtelenség, és csak azért nem kapott még eddig
ugyanolyan kézzelfogható és letagadhatatlan cáfolatot, mint a
többi ürügyek, mert a "volna" kézzelfoghatóan sem nem bizo-
nyítható, sem nem cáfolható. Nem vitás ugyanis, hogy egy orosz
erőnövekedés, vagy ha úgy tetszik egy bolsevista erőnövekedés
semmivel sem volt kevésbé fenyegető a világra, mint egy
megnövekedett Németország nemzetiszocializmusa, és ha meg-
engedhető volt az előbbinek minden eszközzel való támogatása és
ezzel Európa szabadságának kockára vetése, akkor érthetetlen,
logikátlan és aránytalan az a rettentő erőfeszítés, amit az utóbbi-
val szemben elkerülhetetlennek állítottak, hiszen az sem lehet vi-
tás, hogy egy világháborúban ki nem merült Brit Commonwealth
és az Egyesült Államok ma sokkal könnyebben volna képes ellen-
súlyozni egy megnövekedett Németországot, mint a győztes
Szovjetbirodalmat a jelenlegi háborús kimerültség állapotában,
arról nem is beszélve, hogy Németország földrajzi fekvése, vi-
szonyai és népsűrűsége következtében sokkal sebezhetőbb kato-
nailag és gazdaságilag egyaránt, mint a határtalan területű és ki-
meríthetetlen nyersanyagforrásokkal rendelkező szovjetállam.
De még ha egy keleti irányú német terjeszkedés valóban "vi-
láguralmi" programot jelentett volna is, amit minden áron meg
kellett előzni, akkor sem jelentett volna egy német kontinentális
uralmi program ("világuralomról" adott világunkban beszélni
egyszerűen nevetséges a német esetben) még csak megközelítően
sem olyan súlyos veszélyt és olyan elviselhetetlen formát, mint az
orosz. Nemcsak azért nem, mert a német nemzetiszocializmus tá-
volról sem ígért olyan radikális társadalmi átalakítási programot,
mint amilyenre az orosz marxizmus készül, hanem azért sem,
mert az előbbinek hordozója határtalanul műveltebb nép az
orosznál, létszáma nem sokkal több, mint egyharmada az orosz-
ságnak és egynegyede a szlávságnak, és esetleges uralma egy Eu-
rópán belül, nem pedig egy Európán kívüli kategória uralmát je-
lentette volna. Egy német "uralom" problémája tehát még Európa
számára is így viszonylik egy orosz uralom problémájához. Ame-
rika és népe számára viszont egy ilyen probléma egyszerűen nem
létezett. Egy német nemzetiszocializmushoz expressis verbis né-
metekre lett volna szűkség Amerikában ahhoz, hogy az ott ve-

140
szélyessé válhassék, a nemzetközi kommunizmusnak azonban
nincs feltétlenül szüksége oroszokra.
Mindez azonban a roosevelti mű karakterének csak az eny-
hébbik oldala. A súlyosabbik oldala az az elképesztő pozitívum,
hogy a német imperializmus, a német diktatúra, a német antide-
mokrácia irgalmatlan legázolásával egyidejűleg l e h e t e t t , és
összeegyeztethető volt az amerikai ideálokkal az orosz imperia-
lizmust, az orosz diktatúrát és az orosz antidemokratizmust min-
den eszközzel, a kapitalizmus minden erejével támogatni. A mér-
hetetlenül súlyosabbik oldal tehát az attitűd lényege maga, az a
körülmény, hogy a nemzetiszocializmus, vagy ha így jobban tet-
szik a hitleri imperializmus tífuszgócának megsemmisítésére a
bolsevizmus, vagy ha így jobban tetszik a szláv imperializmus
pestisét zúdítja ez az amerikai ember Európára. Az, amit Roose-
velt orosz vonatkozásban csinált, egy baktériumháború tipikus és
a hiroshimai embertelenségnél is megrendítőbb alkalmazása volt.
Az a tény, hogy a bolsevizmussal, ezzel a baktériumfegyverrel
megsemmisítették a nácizmus tífuszfészkét, de hogy Európa és
benne Anglia és az angol nép túléli-e a bolsevista p e s t i s t ,
amely 1942 óta angolszász kezek által Európára szabadítva még
csak ezután fogja elérni tombolásának tetőpontját, aggasztóan
kétséges. Az azonban nem kétséges, hogy a Roosevelt—Chur-
chill-féle "baktérium-politika" az európai történet leghazárdabb és
legkatasztrófálisabb tette volt, amit a romba döntött, koldusbotra
juttatott, védtelenné és kiszolgáltatottá tett földrész lakói szemé-
ben nem ment semmiféle pillanatnyi kényszer és nem igazol
semmiféle angolszász érdek. Hazárdjátékot játszani csak a s a j á t
pénzünkkel szabad, sőt erkölcsileg még azzal sem. Egy angol-
francia vereség, mint a könnyelmű hadüzenet büntetése, lehetett
volna szomorú Angliára és Franciaországra, esetleg lehetett volna
sajnálatos néhány európai nép szempontjából, de ami ennek elhá-
rítására történt, az már eddig is megrendítően többe került, mint
amennyit az angol szupremácia és az angol presztízs nemhogy a
kontinens lakóinak, hanem magának az angol embernek is meg-

141
ér,23 és amibe az még majd ezután kerülni fog az egy világkataszt-
rófa maga.
Az Egyesült Államok tevékenysége a semleges maszkjában
károsabb, veszélyesebb és támadóbb, mintha nyíltan volna hadvi-
selő. Sőt, ez a tevékenység egyre kihívóbb is, és célja nyilvánva-
lóan az, hogy a tengelyhatalmak egyike támadja meg, s így
Roosevelt és kormánya eljátszhassa a közvélemény előtt az ártat-
lanul megtámadott szerepét. Az egyre elviselhetetlenebb agresz-
szióra a német admiralitás sürgeti a kormányt, hogy a nyilvánva-
lóan németellenes és egyáltalán nem semleges amerikai tengeri
magatartás ellen alkalmazzanak ellenrendszabályokat, a német
kormány azonban, fogcsikorgatva bár, de nem engedélyezi ezt,
hiszen tudja, hogy Roosevelt és klikkje éppen ezt akarja.
Ilyen magatartás után és ilyen körülmények mellett Roose-
velt képes a következőket mondani az amerikai népnek 1941
május 27-én; "A háború közeledőben van magának a nyugati fél-
tekének széleihez... Öngyilkosság volna megvárni, míg a németek
a kerítéseinkhez érnek..." Ezzel a szegény fenyegetett Egyesült
Államok számára elrendeli a hadikészültséget. S a "nyugati félte-
kéhez közeledő háború" roosevelti frázisának igazi értékét kifeje-
zően világítja meg a tény, hogy negyven nappal később az Egye-
sült Államok hadereje megjelenik Izland szigetén, amely pedig
tudvalevően nem a nyugati féltekén van, s az afrikai partraszállás
katonai előkészületei is a befejezéshez közelednek, és Afrika
szintén nem a nyugati féltekén terül el.24
A népek nagy verekedésében az Egyesült Államok tehát az a
bizonyos kívülálló, aki az egyik félnek hátulról adogatja a töltött
revolvereket, a másik félnek meg széket lök a lába elé, hogy fel-
bukjon, aki felhúzott pisztollyal már ugrásra készen áll az egyik
fél háta mögött és lesipuskásokat bérel fel a másik ellen, szóval ő
az "ártatlan" semleges, aki aztán felháborodva mossa kezeit, mi-
kor a szorongatott "ellenség" kínjában végülis rárohan. Erről írta
Churchill a The Grand Alliance c. könyvében a már idézett soro-
23
A fontsterling inflációja megállíthatatlanul tart. Ma a font vásárlóértéke már
csupán egy n e g y e d r é s z e a 10 évvel előttinek.
24
De nem a "nyugati féltekén" történnek azok a roosevelti intézkedések sem,
amelyek szintén az oroszok ellen készülődő japánokat lépésről-lépésre be-
lekergetik a hadüzenetbe. V.ö. Robert A. Theobald i. könyvét.

142
kat: "Valóban, láttuk hány olyan amerikai akciót lenyelt (Hitler),
amelyek bármelyike elégséges okul szolgálhatott volna egy hábo-
rúra".25 (Nürnbergben az Egyesült Államok bírája is ott ült, ítélni
a német "háborús bűnösök" felett és Japánban amerikaiak lettek
bírái a japán "háborús bűnösöknek".)
Sőt, ha majd Franklin D. Rooseveltnek és társainak tevé-
kenységéről a diplomáciai akták egyetlen szintézisben napvilágot
látnak egyszer és ennek a szintézisnek a végére odanyomatják
majd az Atlantic Chartert, megdöbbenve fogja majd látni a mi-
énknél igazabb, becsületesebb és tárgyilagosabb nemzedék annak
a játéknak karakterét és körvonalait, amit ez az ember, nemcsak
idegen nemzetekkel, hanem tulajdon népével szemben is játszott,
hogy rávegye arra, hogy fiainak feláldozásán és elpusztíttatásán
kívül irtózatos értékeket dobjon ki az ablakon egy olyan erő meg-
semmisítésére, amelynek létezésére az Egyesült Államoknak nél-
külözhetetlen szüksége volt,26 és egy olyan erő felnövelésére,
amely az életére tör.27 Hogy miért jutalmazza mindezt díszsírhely-
lyel, szoborral és dicsőítéssel az amerikai nép, nem tudjuk.
Mikor Franciaország vezetőinek könnyelmű hadüzenete28
következtében – ami a francia hadsereg technikai és a francia nép
lelki felszereletlensége mellett valóságos öngyilkosság volt – há-
rom heti vergődés után megroppant derékkal összeroskadt és
fegyverszünetet kért, a németek erre azonnal késznek bizonyultak
s az ellenségeskedés beszüntetésének egyetlen lényeges feltétele
részükről a szabadnak meghagyott országrész t e l j e s
s e m l e g e s s é g e volt a háború befejezéséig.
Ha az ember ezt a német gesztust összehasonlítja a casablan-
cai kérlelhetetlenséggel, amely a németek erejének teljes meg-
semmisítéséig folytatott háborút mondja ki, lehetetlenség nem
látni a különbséget a németek javára, de lehetetlenség meg nem
látni azt is, hogy a német háborús szándék nem Franciaország és
Anglia ellen, hanem Oroszország és a bolsevizmus ellen irányult,
25
W. Churchill: The Grand Alliance. 160. lap.
26
Reméljük a NATO megszervezése és Németország amerikai pénzen való fel-
fegyverzése óta ezt nem kell bizonyítanunk.
27
Remélhetőleg ezt sem kell bizonyítanunk.
28
Franciaország és Anglia egymást bátorították bele a háborúba úgy, hogy
alapjában véve mind a kettő a másikra számított.

143
hiszen a német engedékenység gyakorlati alapja a Szovjet ellen
tervezett háború.
A vállalt francia semlegességet azonban Pierre Lavalon,
Darlan admirálison és a 80 éves öreg katonán, a tragikus véget ért
Petainon kívül csak nagyon kevesen tartották meg. Az ellenféltől
kért nagylelkűség és kapott kegyelem ellenében a háború befeje-
zéséig tartó időre adott francia parolát a modern francia nemzedék
tekintélyesebb része nem tekintette becsületbeli kötelezettségnek,
hanem úgy látszik csak barbár korok naív és elavult szokásának.
Sőt a szótartás a szemükben úgy látszik bűncselekmény volt, mert
az öreg maréchalnak francia börtönben kellett elpusztulnia érte.
Darlant meg (akit Winston Churchill könyveiben egyszerűen
"piszkos Darlannak" nevez), pl. egyszerűen legyilkolták miatta.
Pedig még azt sem lehet mondani, hogy az összeomlott Francia-
ország népe kizárólag csak a német fegyverek nyomásának enge-
dett, mikor fegyverszünetet kért, hiszen a tengelyhatalmak által
képviselt jobboldali világnézetnek és politikának igen nagy volt a
tábora Franciaországban, és a nemzeti gondolattal és az antibol-
sevizmussal rokonszenvező tömegek szemében a becsületes
semlegesség a határozottan nagylelkű ellenféllel szemben egyál-
talán nem volt ellenszenves. A francia nép hangulatának és állás-
pontjának jellemzésére álljon itt néhány sornyi idézet Sumner
Welles többször idézett könyvéből, aki még az összeomlás előtt,
1940 márciusában Franciaországban eszközölt látogatása alkal-
mával szerzett benyomásairól más egyebek mellett ezeket írja:
"A következő (Blum Leonál eszközölt látogatása utáni)
napon Londonba utaztam. Távollétem alatt a francia
sajtó megírta, hogy látogatást tettem Leon Blum volt mi-
niszterelnöknéi. Amikor négy nappal később visszatértem
Párizsba, a titkáraim becslése szerint mintegy háromezer
levél érkezett címemre amelyben franciák nem túlságo-
san választékos formában tiltakoztak látogatásom ellen.
A levelek túlnyomó többségét meglehetősen felháboro-
dott és sértegető formában írták. Egy n é h á n y kö-
zülük a szemrehányás mérsékelt szavaival volt szerkeszt-
ve. Az összes leveleket azonban azért írták kizárólag,

144
 amiért én, az Egyesült Államok elnökének képviseletében
látogatást mertem tenni egy zsidónál.”29
A tragikus összeomlás előtti idők ezen hangulatát az angolok
magatartása a hadjárat alatt és azt közvetlenül követően csak még
jobban kimélyítette, hisz az angol kormány nemcsak kijelentette,
hogy az adott helyzetben komoly segítséget nem képes és nem
hajlandó a franciáknak adni, hanem maga is rátámadt kétség-
beesett helyzetben levő szövetségesére, mérhetetlen elkeseredést
idézve elő a Mers-el-Kebiri majd később az oráni incidenssel a
francia népben.
A francia-német fegyverszüret tehát nem k i z á r ó l a g a
német fegyverek által kizsarolt, és egyoldalú tény volt, hiszen fél
Franciaországon kívül megvoltak még az afrikai területek, az ösz-
szes gyarmatok, a flotta, és rendelkezésére állt még egy tekinté-
lyes hadsereg is, azon felül, hogy az afrikai területen megvolt a
lehetőség és a szükséges idő is meglett volna az erők újjárendezé-
sére, és a harc folytatására. A fegyverszünetben adott francia be-
csületszó tehát hasonlíthatatlanul önkényesebb, szabadabb és füg-
getlenebb mérlegelés alapján született, mint pl. a versaillesi béke-
diktátumok elfogadása annakidején.30
A szabadnak meghagyott Vichy-Franciaország "semlegessé-
gét" és adott szavát a "semleges" Egyesült Államok úgy haszno-
sította, hogy a vichy-i francia kormánynál akkreditált amerikai
követ, William D. Leahy admirális vezetése alatt a kontinensen
éppúgy, mint a francia birodalom afrikai területein az amerikai
konzulok és ügyvivők intézték az Egyesült Államok hadi előké-
születeit, továbbították a németektől kikémlelt hadititkokat, hív-
ták létre a francia katonatisztek Petain háta mögött eszközölt
szervezkedést, készítették elő az amerikai haderő afrikai, hadüze-

29
Sumner Welles: The Time for Decision, 157. lap. A francia felháborodás és
tiltakozás Ruosevelt külpolitikai akciója és Sumner Welles franciaországi
látogatása ellen egyébként jellemző és elgondolkodtató tünet, és még jel-
lemzőbb, hogy Sumner Welles könyvében mélységesen fel van háborodva
azon, hogy a franciák saját hazájukba mernek másként gondolkozni, mint
ők – Amerikában.
30
A versaillesi békediktátumokat egy könyörtelen éhségblokáddal zsarolták ki
Németországtól, Ausztriától és Magyarországtól.

145
net nélküli támadását, s mindezt a diplomáciai státussal és terüle-
tenkívüliséggel visszaélve.31
Itt a franciák részéről sokkal flagránsabb szerződésszegésről
van szó, mint amilyennel olyan nagy felháborodással vádolta meg
1937-ben Roosevelt a versaillesi szerződésre célozva a németeket.
Itt flagránsabb beavatkozásról van szó a más nemzetek belső
ügyeibe, mint a Francoéknak nyújtott segítség volt annak idején,
hisz az Egyesült Államok diplomáciai személyzete az ellen a
kormány ellen dolgozik, amely azt akkreditálta. Itt sokkal igazab-
ban és teljesebben jelent idegen területre való behatolást az ame-
rikai haderő attitűdje, mint az önkéntes magánalakulatok jelentke-
zése volt annakidején Spanyolországban. Mindenesetre ha az ol-
vasó most visszalapoz, és újra elolvassa a "quarantine"-beszéd
idézett részeit, rendkívül közvetlen élménye támad arról, hogy ki
volt Franklin D. Roosevelt és mi az a hipokrízis.
Mikor aztán mindezek után, az ellenségeskedés, a gyűlölkö-
dés és az aktív károkozás és a megrohanásra való 18 hónapi ame-
rikai előkészület után, pontosan ugyanazon az alapon (csak száz-
szor indokoltabban), amit Roosevelt úgy fejezett ki 1941.május
27-én, hogy "öngyilkosság volna addig várni, míg kerítéseinkhez
érnek", a tengelyhatalmak kénytelenek voltak formális hadüze-
nettel megtámadni az Egyesült Államokat, Roosevelt kormánya
mély felháborodással közölte az amerikai néppel, hogy az Egye-
sült Államokat "g a l á d " támadás érte és a tisztánlátástól lelki-
ismeretlen eszközökkel megfosztott amerikai becsületesség ezen
fel is háborodott. Valóban, az Egyesült Államok úgy került abba a
nem tálrokonszenves szerepbe, amit a megrendítő európai tragé-
diában játszott, hogy az amerikai nép tulajdonképpen nem is tu-
dott róla. Az amerikai nép csak fiait áldozta rá, a pénzét pocsé-
kolta el benne és a történelmi felelősséget viseli majd érte. A tett:
Franklin D. Rooseveltnek és körének tette volt.
És ebben a hangsúly most nem is azon van, hogy Roosevelt
és köre mit követett el az Egyesült Államokkal hadiállapotban n e

31
Ezt a tevékenységet Sumner Welles akkori helyettes külügyminiszter adta elő
már idézett "The Time for Decision" c. könyvében, de elbeszéli később W.
Churchill is. A Szovjet követségek mostani magatartása egyszerűen csak
ennek az amerikai magatartásnak a lemásolása.

146
m álló országokkal szemben. Még csak nem is azon, hogy mind-
ezt hadüzenet, sőt ok nélkül, és semlegességével v i s s z a é l -
v e művelte. A hangsúly itt azon van, hogy Roosevelt mindezt
az amerikai népakarattal, az amerikai nép álláspontjával szemben,
és az amerikai alkotmány megsértésével, a hadügyi kormányzás
titkosságával visszaélve követte el. És azon van, hogy az izolációs
politikát kívánó, izolációs érdekű és határozottan békés nemzet de
facto támadóvá lett, még pedig olyan lovagiatlan formában, amit
még a cowboy-regények etikája és judíciuma is felháborodottan
elítél. Sumner Welles írja: "Csak egy felvilágosított közvéleményt
lehet felelősnek tekinteni tetteiért". S ez az amerikai felelősséget a
nép válláról, a Rooseveltek, a Sumner Wellesek, a Harry
Hopkinsok, a White-k, a Trumanok. a Morgenthauk és társaik
vállára helyezi át.

3.
Ez volt hát Franklin D. Roosevelt szerepe az Egyesült Álla-
moknak a második világháborúba való bevonszolása terén, s en-
nek a szerepnek a lényege az, hogy e nélkül a "phony war" mint
"phony war" ért volna véget.
A háború epidémiájának szétterjesztésében vitt döntő szere-
pénél is végzetesebb volt azonban a quarantine-beszéd szerzőjé-
nek tette a világháború likvidálásával és Európa feláldozásával
kapcsolatban. S ez Roosevelt felelősségének második része. En-
nek a tettnek tengelyében Roosevelt végzetes probolsevizmusa
áll.32
Két megmagyarázhatatlan, sőt megdöbbentő tény jellemzi ezt
a második roosevelti tettet. Az egyik az, hogy félreérthetetlen tü-
netek és félremagyarázhatatlan tapasztalatok hosszú sora ellenére,
számtalan óvás és figyelmeztetés ellenére, a hármas játékban egy-
re alárendeltebb szerepet vivő Winston Churchill minden igyeke-
zete ellenére, vakon és Európát teljesen és tökéletesen kiszolgál-
tatva, minden józan meggondolás és köteles előrelátás félretéte-

32
A szerző kénytelen ezt a kifejezést használni. Ha ugyanis a hitleri német ál-
lammal való fegyverbarátság pronácizmus, amelyért Középeurónában
akasztófa és a világközvéleményben gyalázat jár, akkor a szovjet fegyver-
barátság probolsevizmus.

147
lével és az európai népek sorsával szembeni teljes közömbösség-
gel bízott Sztálin Józsefben és minden óvatosságot eldobva bízott
a bolsevizmusban, mégpedig olyan elképesztő mértékben, amire
jóhiszemű magyarázat egyszerűen nincs. A másik, hogy az ő u.n.
személyes varázsát, intucióját és átlagos szellemi képességeit,
mint általában életében mindig, most is végzetesen túlbecsülte, és
személyes véleményének érvényét elébe helyezte minden tény-
nek, minden tapasztalatnak, a nálánál határtalanul műveltebb, ta-
pasztaltabb és intelligensebb Winston Churchill akaratának is.
Ha az ember szemlét tart az anyag felett, ami Franklin D.
Rooseveltnek a d ö n t é s e l ő t t az álláspont és a követendő
eljárás meghatározásához mint konkrét tényállás és logikai tá-
maszték rendelkezésére állt, s ennek végére odailleszti a döntést,
meg kell döbbennie.
A támpontok sorozata, mint láttuk, Leninnel, bolsevista vé-
rengzésekkel, egy nemzet középosztályának fizikai megsemmisí-
tésével, majd utána 20 millió kulák kifosztásával és a Kommu-
nista Internacionálé fenyegető tevékenységével kezdődik, ame-
lyekről Rooseveltnek pontos és teljes tudomása volt. Figyelmen
kívül hagyva William C. Bullitt "antikommunista" jelentéseit, is-
merte Joseph E. Davies jelentéssorozatát a rejtelmes orosz "tisz-
togatási" pörökről, a vádlottak titokzatosan engedelmes viselke-
déséről, meglepő beismeréséről, a tünetekről, amiket Mindszenty
József magyar hercegprímás pöre óta olyan jól ismer a világ, s
amelyekkel kapcsolatban még az oroszbarát Davies sem titkolta
azokat a megfigyeléseit, értesüléseit és gyanúját, hogy a foglyokat
előzetesen "preparálták" a tárgyalásokra. Aztán ott volt Finnor-
szág megtámadása, a balti államok esete, megannyi világos pél-
dája és bizonyítéka ugyanannak az imperializmusnak, ami miatt
Németországot olyan kérlelhetetlenül kergette a megsemmisülés-
be. Ismerte a tűrhetetlen orosz besúgó-rendszert, az elviselhetet-
len ellenőrzést, amit az NKVD gyakorolt minden orosz felett; azt
a rendszert, ami mindenben kiáltó ellentéte volt annak az életesz-
ménynek, amit Amerika és demokráciája vallott és képviselt,
aminek érvényéért állítólag harcba szállt, s amelynek sokkal elvi-
selhetőbb német formáját az emberiség elleni tűrhetetlen me-
rényletnek állította. Ismerte az egyén rabszolgaságát és elnyo-
mottságát a kollektivizált orosz világban; a parlamentáris és de-

148
mokratikus autonómia, a munka-, sajtó- és lelkiismereti szabad-
ság t e l j e s hiányát, ismerte a vallásellenes álláspontot, az is-
tentelenség programatikus hirdetését. Pontos tudomása volt a bol-
sevista világszervezet fenyegető tevékenységéről, s végül, hogy a
háttér felvázolása teljes legyen, tapasztalta annak a Szovjetnek
politikai erkölcsét, módszerét és hitelképességét, amely egy évvel
a német-orosz szövetség megkötése e l ő t t németellenes szö-
vetséget ajánlott fel b i z o n y o s j u t t a t á s o k ellenében.
Amit az amerikai propaganda ma ír az oroszokról, azt Roosevelt
és környezete 20 évvel ezelőtt tudta.
Ez tehát a támpontokat nyújtó dús és tartalmas háttér. S egy
embernek, aki olyan sokat és olyan tévedhetetlenül volt képes ol-
vasni a titkos német gondolatokból és "világuralmi szándékokból"
konkrét bizonyítékok nélkül is, és aki minderre olyan felháboro-
dottan reagált és olyan súlyosan elítélte a német népet, ez a háttér
nagyon sokat kellet, hogy elmondjon egy világbéketerv orosz
esélyeit illetően.
És erre a háttérre kerülnek rá a közvetlenebb adatok.
A Németországgal folytatott 1940 novemberi tárgyalásokon a
Szovjet a további hűség ára fejében a már addig megkapott
360.000 négyzetkilométeren felül kívánta Finnországot, Románi-
át, Bulgáriát és a Dardanellákat, vagyis azt, amit aztán később
Roosevelttől bővített kiadásban követelt é s m e g i s k a -
p o t t . Az Egyesült Államok elnöke arról is tudott, sőt az "át-
csalogatás" arra volt felépítve, hogy ők megadják, amit a németek
megtagadtak...
A Teherán előtti hónapokban tele volt a nyugateurópai és
amerikai sajtó a másfélmillió deportált lengyel sorsa felőli felvi-
lágosítás követelésével, akiket Szibéria nyelt el, s akiknek sorsát a
m a i n a p i g i s m é l y t i t o k f e d i . Ugyanakkor tör-
tént a katyni borzalom felfedezése, s az, hogy az oroszok műve
volt, a legcinikusabb proszovjet propagandista előtt sem volt két-
séges, és nem volt kétséges Roosevelt előtt sem.33 Ugyancsak a
33
Churchill adja elő memoárjaiban hogy Jaltában Sztálin indítványozta 50.000
német tiszt tarkónlövését a győzelem után, s ezt az indítványt Roosevelt el-
fogadta, sőt Roosevelt jelenlevő fia pohárköszöntőben lelkesen üdvözölte.
Az indítványt csak Churchill megrendültségét, felháborodását és kétség-
beesését látva ejtették el és vették le a napirendről azzal, hogy csak "tré-

149
Teheránt megelőző nyáron jelent meg az egész Amerikát megrázó
beszámoló 150 ezer szerencsétlen balti ember megrendítő sorsá-
ról, akiknek fele asszony és gyermek volt. A beszámolók pontos
adatokat közöltek az NKVD börtöneiben halálra kínzott 1817 sze-
rencsétlen emberről meg a bírói eljárás nélkül elítéltek rettentő
tömegéről. Ezek mind széltében- hosszában tárgyalt és Roosevelt
által pontosan, mindenkinél pontosabban ismert tények, adatok és
bizonyítékok voltak arra nézve, hogy mi a Szovjet, mi a bolse-
vizmus, kicsoda Sztálin és hogy mit jelent az, ha egy terület
szovjet "befolyás" alá kerül.
Franklin D. Roosevelt tehát m i n d e n n e l tisztában volt.
Tisztában volt azzal, mi lesz a sorsa a 150 millió orosz kézre adott
középeurópai embernek, s tisztában volt azzal is, milyen rettentő
hatalomra emeli Szovjetoroszországot, hisz az amerikai katonai
szakértők ezt már Quebec előtt memorandumban közölték vele. A
világbéke, az emberi szabadság és a demokrácia, valamint a "fé-
lelem nélküli élet" apostolát azonban, aki az 1938 őszén életbe-
léptetett zsidóellenes háborús rendszabályok miatt a diplomáciai
érintkezést megszakította Németországgal, de viszont 400.000
mandulaszemű amerikai állampolgárt egyszerűen elhurcoltatott
Floridából és deportáltatott, mert a szerencsétlenek japán ősök le-
származottai voltak, ezek a tények éppúgy nem érdekelték, mint
előbb a spanyol papok keresztre feszítése meg a spanyol apácák
megbecstelenítése. Megrendítő és katasztrófális volna az emberi-
ségre, ha egyszer kiderülne és bebizonyosodnék, hogy azért nem
érdekelték, mert Roosevelték szerint embertelennek lenni csak a
zsidókkal szemben nem szabad.
De amennyiben a felsoroltak esetleg nem lettek volna ele-
gendők jóhiszeműsége számára, volt egyéb komoly támpontja is.
A tisztábban látók, a józanok, az óvatosak, az emberség és nem a
vak gyűlölet alapján állók, az Egyesült Államok népének érdekeit
nem pedig idegen állampolgárok egy bizonyos kategóriájának ér-
dekeit képviselők kérlelték, figyelmeztették. Az Egyesült Álla-
mok előbbi moszkvai követe, William C. Bullitt, aki maga is a
demokrata párt tagja volt, tehát nem az ellenzékhez tartozott, sok

fáltak". Churchill sejteni engedi, hogy a dolog nem "tréfa" volt, hanem kí-
sérleti léggömb.

150
fáradozás végén, utolsó kísérletképen terjedelmes memorandumot
terjesztett Roosevelt elé, amelyben drámai nyomatékkal óvta az
elnököt a szovjetbarátság politikájától és a szovjettel való szövet-
kezéstől. S ennek az embernek, aki annyi fricska és semmibeve-
vés után most végre világdimenziókban játszhatott és egy szomo-
rú és véres történelmi pillanatra a churchilli méretezésű európai
személyiségek fölött érezhette magát, a felelete ez volt:
"Én nem vitatom sem az Ön által előterjesztett tényeket,
sem azok logikáját. Megvan azonban az elutasíthatatlan
érzésem, hogy Sztálin nem az a fajta ember. Harry
(Hopkins) azt mondja, hogy ő más és nem akar egyebet,
mint biztonságot országa számára. Én meg fogok adni
neki mindent, ami lehetséges és nem fogok semmi ellen-
szolgáltatást kérni. Noblesse oblige. 8 nem fogja megkí-
sérelni, hogy valamit is annektáljon és a demokrácia és
a béke világáért fog együtt dolgozni velem".34
Egy nálánál messze magasabb intellektus logikus és cáfol-
hatatlan elaborátumát saját "elutasíthatatlan érzésére" appellálva
elutasítani meglepő autokratizmus és egy obskurus múltú sze-
méllyel szemben "noblesse oblige"-ra játszani kétségbeejtően os-
toba politika volna még akkor is, ha Roosevelt valóban meg lett
volna győződve a helyességéről. De nem volt. S mikor Bullitt to-
vábbi érveivel végleg sarokba szorította, s kimutatta álláspontja
képtelenségét, Roosevelt egészen gorombán és egy közönséges
kártyás szlenggel intette le a volt nagykövetet:
"Ez az én felelősségem és nem az öné, és én meg fogom
játszani a magam "hunch"-ét".
És meg megjátszotta. Mindent és mindenkit félretolva a
Harry Hopkinsok meg a Morgenthauk kategóriáján kívül. És így
jött létre 1943 novemberében Teherán és 14 hónappal később
Jalta. És így jött létre a rombadőlt Európa, és így jött létre a Vas-
függöny és a mögötte folyó szörnyű tragédia, és így jött létre az,

34
Tizenöt esztendő grandiózus tükrében egy egész világ látja ennek az ember-
nek vagy mérhetetlen vakságát, vagy mérhetetlen galádságát, Az idézet
mellesleg W. C. Bullittól magától való.

151
ami azóta történt és ami feltartóztathatatlanul közeledik a roose-
velti politika elképesztő csődje után.
Kétségtelen, hogy Roosevelt végzetes "hunch"-én és végzetes
gyűlöletén kívül voltak egyéb körülmények is, amik fegyvereket
jelentettek az oroszok számára az alkudozásban, amik nehéz
helyzetbe hozták Churchillt, és nehéz helyzetet jelentettek volna
Roosevelt számára is, ha amúgyis nem állt volna az oroszok iránti
gavalléria álláspontján és már hiú és dacos következetességgel is
nem maradt volna meg ezen az állásponton.
Ezek közül az egyik soha meg nem bocsátható, ijesztő hiba, a
casablancai deklaráció volt a háborúnak a németek teljes meg-
semmisítéséig való kérlelhetetlen folytatását illet. Ezzel a elhatá-
rozással a nyugati hatalmak önmaguk politikai kötetlenségét kö-
tötték gúzsba és adták a orosz politika kezére önmagukat, hiszen
ettől a perctől kezdve az orosz politikának nem kellett többé tar-
tania attól, hogy zsarolási manőverét a nyugati hatalmak egy kü-
lönbékével bármikor elbuktathatják. Sőt a casablancai döntésnek
a végső és totális megsemmisítésre irányuló volta amellett, hogy
kétségbeesett erőfeszítésre szorította a németeket, önmagában
káprázatos perspektívákat nyitott a Szovjet számára, hiszen csak a
gyűlölet és a szenvedély elvakultsága nem látta, hogy az orosz
túlhatalom mellett egy erős kontinentális ellensúlyra nélkülözhe-
tetlen szükség lenne, s ilyen ellensúly Németországon kívül nem-
csak nem volt, hanem el sem volt képzelhető.
A casablancai döntés annyira elképesztő és annyira érthetet-
len egy olyan koncepciójú ember részéről, mint Churchill, viszont
annyira benne fekszik Roosevelt hazárd és lelkiismeretlen vona-
lának logikájában, hogy el kell fogadnunk ezzel kapcsolatban azt,
amit az angol miniszterelnök erről memoárjában közöl. Churchill
azt írja arról, ami a "casablancai elhatározás" néven vált a világ
köztudatában ismertté, hogy a tárgyalások folyamán az nem is
volt konkrét programpont, és még kevésbé történt arról döntés.
Ezt Franklin D. Roosevelt csak a tárgyalások után adott sajtónyi-
latkozatába vette bele, mégpedig teljesen önhatalmúlag, önkénye-
sen és Churchill tudta nélkül. S mikor utána ezért a megdöbbent
Churchill kérdőre vonta, valami homályos mentegetőzéssel ütötte
el a dolgot. Viszont Churchillnek a háború kellős közepén nem

152
maradt más hátra, mint a bevégzett tény előtt meghajolni.35 Is-
merve Roosevelt hazárd, erőszakos, eszközökben nem válogató
egyéniségét, teljes bizonyossággal lehet megállapítani, hogy ő
Churchillt ezzel a trükkel egyszerűen becsapta, és ezzel a leg-
gyengébb partner háta mögött szántszándékkal fel akarta égetni a
hidat, hogy az teljesen ki legyen szolgáltatva neki, nem törődve
azzal., hogy egy egész kontinens lesz ezáltal teljesen kiszolgáltat-
va az ő mindenen keresztülgázoló bosszúpolitikájának. Ő tudta,
és ridegen számolt vele, hogy Churchill kérdőre vonása egy kel-
lemetlen percet fog jelenteni számára csupán, viszont ez a perc
bőségesen megérte azt, hogy ettől kezdve Churchill és Anglia
külpolitikailag bilincsekbe volt verve, s a bilincs kulcsa az ő zse-
bében volt. Úgy hisszük, hogy a casablancai rejtély magyarázata
ez.
A szovjet politikusok gyorsan tisztába jöttek a német hatalom
megsemmisítése utáni orosz politikai mindenhatósággal, s Ca-
sablanca után ennek megfelelően teljes agresszivitással vették át a
diktátumot. Ebben a helyzetben már csak egy nyugati stratégiai
túlnyomóság segíthetett volna, ez azonban egyszerűen nem volt
meg. Churchill egyre szorongatottabban érezte, hogy a nyugati
hatalmak haderejének meg kellene jelennie a Balkánon és
Középeurópa keleti részében, hogy ott ne legyen majd egyedül az
orosz, az erre irányuló indítványait azonban az oroszok követke-
zetes megakadályozták, ami Roosevelt állandó támogatásával
nem is volt nehéz. A két autokratával szemben az amerikai és
orosz kegyektől függő Angliát képviselő Churchill helyzete telje-
sen alárendelt szerepet jelentett.
Az az eszköz viszont, amivel Oroszország az Egyesült Álla-
mokkal szemben operált, a japán-amerikai háború volt.
Japán hadbalépését, mint már fennebb mondtuk, az Egyesült
Államok már a fentiekben vázolt magatartása erőszakolta ki, hi-
szen Japán is Oroszország ellen készülődött. A keleti térben vi-
szont, amely saját kisugárzási területe volt, Japán volt a csendes-

35
1945. január 18.-i beszédében mindenesetre nagyon meggyőzően védi a "fel-
tétel nélküli megadásra" vonatkozó casablancai döntést az angol parla-
mentben (Victory. War speeches by W. Churchill. Cassel & Corup Ltd. ki-
adása, London, 1946.)

153
óceáni helyzet ura. Oroszország tudta ezt és látta, hogy a távol-
keleti háborúban az Egyesült Államok igen nehéz helyzetben van
s ezért a helyzetért teljes mértékben Roosevelt személyes politi-
kája a felelős. Azzal is teljesen tisztában voltak Moszkvában,
hogy Rooseveltnek égetően szüksége volna arra, hogy Japánt hát-
ba támadják és ezzel a helyzetet megkönnyítsék. Sztálin több
mint két esztendőn keresztül húzgálta a Japán elleni támadás mé-
zesmadzagját az amerikai sóvárgás előtt. Ennek a lehetőségnek a
csillogtatásával facsart ki Amerikából mindent, ennek a segítsé-
gével zsarolt ki egy millió négyzetkilométert és 150 millió ember
feletti "befolyást" Európában és egy csomó stratégiai pontot Ázsi-
ában. Roosevelt bőkezűséggel igyekezett Oroszországot leköte-
lezni Japán megtámadására. Sztálinék zsebre is vágtak mindent, a
Japán elleni támadást azonban egyre halogatták, hiszen tudták,
hogy a tehenet csak addig lehet fejni, míg a vevő el nem viszi.36
36
Sőt többet tettek annál, hogy halogattak. A japán kormány már hónapokkal a
hiroshimai bomba ledobása előtt békét kért "császár személyének sértetlen-
sége" kivételével f e l t é t e l n é l k ü l . Ezt a békeajánlatot Malik
Jakab tokiói szovjet követ és az orosz kormány közvetítésével kérték (1945
május utolsó napjaiban). Az orosz kormány ezt a békekérelmet tervszerűen
nem továbbította a nyugati szövetségesekhez, csak azért, hogy a távol-
keleti háború tényével tovább zsarolhassa a nyugati államokat még néhány
hónapig és távol-keleten felszabaduló amerikai erők ne jelenhessenek meg
az európai színtéren, ahol Szovjet-túlnyomóságot akart. Japán legendás hő-
siességű okinavai csatája, amely 115.000 japán életébe került, és amely há-
rom hónapig szüntelenül folyt (1945. márc. 18-júni. 21) az Egyesült Álla-
mok félmillió embere és roppant technikai apparátusa ellen, azért folyt,
hogy a kért fegyverszünet elérkeztének idejére Japán ne legyen katonailag
megvert állam. A japán fegyverszüneti kérelem "elfektetése" s ezzel párhu-
zamosan az egyre szorongóbb japán sürgetések különböző hazugságokkal
és ígéretekkel való megválaszolása, vagyis megakadályozása annak hogy a
japán kormány közvetlenül a nyugati hatalmakhoz forduljon, nemcsak a
japán nép rászedése volt, hanem a Szovjet szövetségeseinek rászedése is,
mert a f e l t é t e l n é l k ü l i megadásra szóló japán ajánlat elfoga-
dása százezrek életét, milliárdos vagyont kímélt volna meg amerikai rész-
ről is (az okinavai csatának magának 45.00 amerikai halottja volt). Viszont
akkor az amerikai tehenet három hónappal rövidebb ideig lehetett volna
fejni.
Az az általánosan elterjesztett szólam, amivel a világtörténelem legmeg-
rendítőbb tömeggyilkosságát illetően az amerikai lelkiismeretet igyekeznek
megnyugtatni, hogy t.i. a hiroshimai bomba a háború "megrövidítésével"
milliók életét kímélte meg, egyszerűen nem igaz. Az igazság az, hogy egy

154
Ez a halogatás egészen a hiroshimai atombomba ledobásáig tar-
tott, s a Szovjet rideg tempóérzékkel tizenkét óra előtt egy má-
sodperccel lépett be, szóval éppen idejében – a zsákmányoláshoz.
Mindenesetre m e g n e m i n d í t o t t háborúval ekkora te-
rületet még nem hódítottak meg a történelemben s nagyhatalmat
úgy falhoz még nem állítottak, mint Amerikát.
Jalta után a helyzetet már csak a Balkán és a Kárpátmedence
angolszász megszállása menthette volna úgy-ahogy meg, valami
olyan kezdeményezés, mint amit Churchill Görögországban rög-
tönzött. Csak aki Berlin nyugati szektorának felmérhetetlen je-
lentőségére gondol a keleti megszállási övezet gyomrában, tudja
felmérni, hogy mit jelentett volna a nyugati szövetségesek számá-
ra egy ék a Kárpát-medencében a vasfüggöny mögött. A román
katonai árulás után a Kárpát-medencébe benyomuló egyesült
szovjet-román erők ellen 8 hónapon át (1944. aug.-1945. márc.)
folyó kétségbeesett magyar védekezés az utolsó négyzetméterig
e z é r t történt. A magyarok abban reménykedtek, hogy ha fel-
tartóztatják az oroszt a nyugati erők előnyomulásáig, a szövetsé-
gek együttes megszállása alá fognak kerülni. Roosevelt azonban
tűzön-vízen keresztül kitartott saját fixa-ideája mellett, s a két an-
golszász politikus egyébként is olyan ütemben távolodott el egy-
mástól, amilyen ütemben Roosevelt orosz kapcsolatai szilárdul-
tak.37 Ezzel Európa és a jövő megmentésének elveszett az utolsó
esélye is, és a vasfüggönyön, amit még annakidején Versaillesben
kezdtek összeróni, Jalta elvégezte az utolsó kalapácsütéseket is.
Alig vette át Roosevelt otthon az ügyek vezetését újra a jaltai
kirándulás után, máris befutottak a jelentések arról, hogy milyen
brutálisan lép fel Oroszország Romániában., és mit jelent orosz
befolyás alá tartozni. Most már nem lehetett többé "hunch"-okról
beszélni. Most már Rooseveltnek is látnia kellett, hogy mit érnek
és mit jelentenek a Lengyelországra, a Baltikumra, Romániára és

hónapokkal előbb fehér zászlót kitűzött nemzet asszonyait és gyermekeit

mészárolták le fölöslegesen.
37
Churchill emlékirataiban is keserű hangú beszámolók vannak erről, de Lord
Alanbrooke nemrégiben publikált naplójában is le van írva, hogy milyen
makacsul zárkóztak el a Roosevelt-emberek (elsősorban Marschall tábor-
nok), egy déleurópai-offenzívára irányuló minden igyekezet elől.

155
Jugoszláviára vonatkozó orosz ígéretek, s most már nyilvánvaló-
vá vált, hogy mit jelent a "befolyási szféra" kifejezés oroszul
A háború utolsó jelenetei még peregtek a véres európai szín-
padon. Keleten a magyar haderő maradéka a Kárpátmedence utol-
só nyugati négyzetkilométerjeit védte fogcsikorgatva, miután kö-
zel 100.000 ember a főváros romjai alá temetkezett egy 46 napi
ostrom alatt, miközben az amerikai haderő lendületesen nyomult
előre Berlin felé. A főrendező azonban már látta a teljes bukást.
Most már az ő önelégültsége és hiúsága is megroppant. A
nagy cél, a bosszú műve megvalósult ugyan, de az ár, amit érte fi-
zetni kellett, és fizetni kell, ijesztőnek ígérkezett.
Megkezdődtek a szorongás napjai, míg azután április 12-én
elragadta egy agyvérzés a földi felelősségrevonás elől.
Szerencsétlen áldozatai azonban itt maradtak és megkezdték
szomorú processzióikat a bitófák, kínzókamrák, internálótáborok
és Szibéria szorongató rémségei felé ...

156
 VIII. A "FELSZABADULÁS"

Magyarországon 200.000 hulla fölött 470.000 megbecstele-

nített és venereás betegségekkel megfertőzött asszony és leány1
nyöszörgött orvosság után. Horvátországban tombolt a szerb-
kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok diadalmasan be-
vonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ leggrandiózusabb és
legfeleslegesebb tömegmészárlása Hiroshimában megtörtént,
Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán
porba zúzva kapitulált a pénz hatalma előtt, tíz ezelőtt szabad or-
szág egy tizenegyediknek uralma alá került, s ezzel az Atlantic
Charter "eszményeiért" folytatott keresztes háború 59 millió ha-
lottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával véget
ért.
Az amerikai nagyvezérkar quebeci emlékiratának szavai be-
teljesedtek. A német és japán hatalom megsemmisülése után a
keleti féltekén egyetlen úr maradt: Oroszország. Németország
összeomlása után nem volt többé hatalom Európában, amely az ő
hatalmas erejével szembeállhatott volna. Egy keskeny nyugati és
déli perem kivételével Európa orosz "befolyási szférává" vált. Az
angolok középeurópai és balkáni szupremáciája ugyan belepusz-
tult a grandiózus vállalkozásba, mert mind a kettő az oroszok
zsákmánya lett és halálos sebet kapott a földközi-tengeri és
középkeleti brit uralom is, amelyet orosz kéz rombol le a sze-
münk előtt, Churchillnek és követőinek azonban meg lehetett az
az elégtétele, hogy a kontinens, Angliát is beleértve, nem német
füttyszóra fog ezután táncolni, hanem az oroszéra. Hogy mennyi-
vel jobb ez és hogy mennyiben érte meg azokat a szörnyű áldo-
zatokat, amiket ezért hozni kellett, a kontinens embere nem érti.
Ebből a táncból a Szovjet a háború befejezése óta Európában
eddig három leckét adott, s a többi majd ezután következik.
Az első lecke a Baltikum, Lengyelország, Jugoszlávia és
Románia "befolyás" alá vonása volt, s ez 1944-47 között folyt le.

1
Voltak közöttük utolsó hónapjukban levő várandós anyák, 8 éves leánygyer-
mekek. Voltak, akiket 30-40 szovjetkatona addig gyalázott, míg belehaltak.
Voltak, akik már meghaltak, és holtan gyalázták meg őket.

157
Többre akkor még a Szovjet maga sem mert gondolni, s az általa
megszállott többi területeket igyekezett tőle telhetőleg megko-
pasztani és "sterilizálni" mielőtt elhagyja azokat. Csak mikor az-
tán semmi döntő és erélyes lépés nem történt, mert Teherán, Jalta
és Potsdam következtében nem történhetett, a béke és a jövendő
kérdésében, jött meg az étvágya a további "befolyásolásokra".
Ami ezt az egyébként sem rossz étvágyat megnövelte, az az
egyetlen és igazi roosevelti háborús célnak, a b o s s z ú lehető-
ségének elérése pillanatában unottan eldobott fegyver, a nyugati
hatalmak és az UN folytonos hátrálása és tehetetlensége, tehát az
a meddőség volt, ami a bosszún kívül semmi egyebet nem tartal-
mazó Roosevelt-féle csődtömegben visszamaradt, ami olyan hir-
telenül és olyan megrázóan mutatta meg a kontinens emberének,
hogy sem Lengyelország, sem a bestialitások megszüntetése, sem
a "félelem nélküli élet" biztosítása, sem a kis népek függetlensége,
sem a "diktatúrák" megsemmisítése nem volt fontos és nem volt
cél. Csak egy volt fontos, még a kontinens rabsága árán is, az
amit a Roosevelt-emberek és a roosevelti szellem inauguráltak az
Amerika-diktálta politikában: a németség és a nemzetiszocializ-
mus megalázása és az akasztás.
A feltűnő és szinte szemmel látható gyengeséget, ami
mindennek takargatásából fakadt, az a kínos szituáció hozta létre,
hogy a szovjettel való szövetkezés ténye és konzekvenciái megrá-
zó ellentétben álltak a háborús jelszavakkal, hiszen ha a roosevelti
politika valóban őszinte lett volna, ezeknek a jelszavaknak érvé-
nyesítését folytatnia kellett volna az oroszokkal és a bolsevizmus-
sal szemben is. Ez azonban elmaradt. S ezzel a rettentő angol-
szász háborús erőfeszítés alól hirtelen teljesen kicsúszott az erköl-
csi talaj. S hogy a világ olyan közvetlenül és olyan kézenfekvően
kapta rajta a roosevelti politikát az ellentmondáson, annak a kí-
méletlen orosz politikai magatartás volt az oka, amely mesterien
és kegyetlenül és tervszerűen leplezte le az amerikai politikát az-
zal, hogy kihívóan felfedett kivétel nélkül minden roosevelti lát-
szatot anélkül hogy ezért csak az ezredrésze is jelentkezett volna
annak a washingtoni erélynek ami az antiszemita Berlinnel szem-
ben olyan izzó harckészséggel érvényesült.
A helyzet kínosságát csak mélyítette az, hogy a grandiózus
felsülésre nem volt mentség és nem volt magyarázat. Az 1936 óta

158
tapasztalható orosz ajánlkozás és buzgóság az izmosodó német
hatalom angol-francia segítséggel való megsemmisítésére, ponto-
san ugyanaz a tendencia volt, mint az, ami a konfliktus idején és a
győzelem után orosz részről megnyilvánult. Hogy a háború utáni
orosz politika meglepetés volna, az egyszerűen nem igaz A Cseh-
ország, majd Lengyelország "megvédésére" irányuló orosz ajánl-
kozás a 30-as években nem volt egyéb, mint a célba vett zsák-
mány bebiztosítására irányuló törekvés a konkurens megsemmi-
sítése által. Az angol-francia szövetség hajszolása Németország
ellen, majd a német-orosz szövetség létrehozása ugyanazon cél
felé való logikus, szívós és meggondolt törekvés volt, s ez a cél a
középeurópai országok megszerzése a németek sakkmattolása út-
ján, ha lehet, vagy a németekkel osztozkodva, ha kell.
Mindezt azonban a borzalmas erőfeszítések végén nem lehe-
tett az angol, a francia és az amerikai harcosok, a rokkantak, az
özvegyek, az árvák, a kibombázottak, az "Aid for Russia" adako-
zói és a növekvő adóterheket cipelő tízmilliók előtt bevallani. Az
"imperializmus" és a "diktatúra" ellen vívott demokratikus hábo-
rú, a csődöt mondott "hunch" és az elvesztett hazárdjáték meg-
bosszulta magát, s a háborúért és annak negatív eredményéért fe-
lelősek zavara és vergődése a kötelességüket teljesített katonák
előtt felbátorította a Szovjetet. Így fogott hozzá a második lecké-
hez, amelynek során már olyan területek kerültek sorra, amikre a
Szovjet eleinte még nem is mert gondolni s ezek Magyarország,
Csehszlovákia és Keletnémetország voltak. Ennek a leckének
ideje 1947-50.
A harmadik lecke valójában már 1949-ben megindult Tri-
eszttel, csak éppen megszakította a Tito-intermezzo, és ennek a
leckének az anyaga Görögország, Finnország és Ausztria lettek
volna. Ázsia azonban sürgősebbnek és fontosabbnak mutatkozott
s így előbb Korea, majd Indokina következett és most van előké-
szítés alatt a Közép-Kelet. Európára majd ezek után fog sor ke-
rülni megint. Hogy hány leckére lesz még szüksége a nyugati vi-
lágnak, hogy likvidálja végre a hazug győzelem bénító örökségét,
teljesen félreállítva annak egész nemzetközi garnitúráját és így
visszanyerje akciószabadságát, azt nem lehet tudni.

159
 1.
Népet – talán az egy Magyarország, Versailles bűnbakjának
leszámításával – olyan borzalmasan nem tett tönkre az angol-
francia biztonsági politika, mint a lengyelt. Mert hiszen a lengyel
tragédia is Versaillesben kezdődött el.
Összeróttak egy országot jelentékeny részben két roppant
ereje nagyhatalom rovására,2 és azt komoly erejű támogató szom-
széd nélkül elképesztően megvont védhetetlen határokkal bele-
helyezték egy bizonytalan térbe a két nagyhatalom malomkövei
közé. Mikor aztán eljött a pillanat, aminek eljövetele magától ér-
tetődő és természetes volt, hogy t.i. ezek a nagyhatalmak vissza-
követelték a magukét, akkor a riadt lengyelségnek az ellenállást
sugalmazták olyan protektorok, akikről aztán gyorsan kiderült,
hogy őket magukat is másoknak kell megvédeniük. Sőt, a saját
védelmük zsoldjaként, egy tragikus erkölcsi szituációban Len-
gyelországot magát is fel kell áldozniok annak a háborúnak a vé-
gén, amelyet – Lengyelország "megvédésére" indítottak el.
A szomorú lengyel tragédiában volt egy súlyos lengyel hiba
is, az az irrealitás, amely mellesleg jellemző volt a versaillesi
üvegház kényes középeurópai virágaira és amely talajul szolgált a
lengyelországi "üzletemberek" által állandóan mesterségesen
piszkált lengyel nacionalizmus hitlerellenes irányba való terelésé-
hez, s ami a lengyel államférfiak külpolitikai munkáját belülről
nehezítette. Így, ha voltak is józan törekvések a németekkel való
elintézetlen ügyek kompromisszumos elintézésére, a Versailles
utáni misztifikációk ködében a románok mellett igazában a len-
gyel államférfiak sem vették észre, hogy a középeurópai államok
titkos, de igazi politikai fedezete nem Nyugat, hanem Oroszor-
szág volt, s ez a fedezet annak a Lengyelországnak nem állhat a
rendelkezésére, amelyen Oroszországnak követelni valója van.
Ezt tudta mindenki, csak a lengyel közvélemény nem akarta

2
Remélhetőleg senkinek sem jut eszébe ellenvetni azt, hogy az á l l a n d ó -
n a k és véglegesnek szánt Lengyelország megteremtésének esztendejé-
ben egy történelmi pillanatra sem Németország, sem Oroszország nem volt
nagyhatalom. Aki még azzal sem volt tisztában, hogy a háború után pár
évvel mind a kettő automatikusan nyeri vissza erejét, annak semmi helye
nem lehetett egy százmilliók sorsát intéző roppant hatású munkában.

160
meglátni, hogy ez a tény védtelenné tette őket Németországgal
szemben éppúgy, mint a német területek elbirtoklása védtelenné
tette őket Oroszországgal szemben, s e miatt a tény miatt, ha már
előbb nem tette meg – a német erő jelentkezésének idején Len-
gyelországnak ki kellett volna egyeznie vagy Németországgal,
vagy Oroszországgal. Ha ez a politikai belátás érvényre jut, akkor
a közös német-orosz akció elmarad, a háború elhalasztódik, s ké-
sőbb egy kelet-európai háború tör ki Oroszország ellen és akármi
is lett volna ennek a vége, a borzalmas lengyel katonai katasztrófa
nem következett volna be. Sőt, ha Magyarország nem a németek,
hanem a lengyelek segítségével szoríthatta volna Romániát egy
egészséges kompromisszumra az erdélyi magyar igények tekin-
tetébeni még idejében, egy középeurópai háború ki sem törhetett
volna, mert Csehszlovákia likvidálása és egy komoly méretű ma-
gyar revízió esetén egy önvédelemre képes lengyel-magyar blokk
képződhetett volna Oroszország nyugati határán, aminek puszta
léte az amúgyis tarthatatlan korridor feladása árán elejét vette
volna egy kőzépeurópai háborús konfliktus kibontakozásának
E helyett – nagy mértékben angol sugalmazásra3 – Lengyel-
ország gyors összeomlása és felosztása kővetkezett be, majd utá-
na a Roosevelt-féle második lengyel menet, amely még tragiku-
sabb volt és megalázóbbnak bizonyult mint az első, mert szánal-
mas vergődést jelentett nemcsak Lengyelországra, hanem Angliá-
ra is, s a vége előbb fél Lengyelország elcsatolása, majd a mara-
dék orosz szupremácia alá kerülése lett.
Amint a teheráni döntés lényege kiszivárgott és így nyilván-
valóvá vált, hogy a két nagy rivális közül melyik fogja a
középeurópai létet behúzni, a két malomkő közti szférában hirte-
len nagy nyüzsgés állt be. Különösen a szlovákok világában indul
minden pezsgésnek a középeurópai térben, éppúgy, mint a szláv
emigrációk különböző gócaiban.

3
A habozó lengyel kormányt az angol külpolitika végülis azzal tudja rávenni a
németek ellen való fordulásra, hogy a német-lengyel tárgyalások utolsó
döntő napjaiban egy angol-lengyel katonai szövetséget kötnek A danzigi
kérdés körüli lengyel, német és nemzetközi politikai tevékenység esemé-
nyei és tendenciái felől kitűnő képet nyújt gr, F. Szembek volt lengyel kül-
ügyi h. államtitkár könyve. („Journal 1933-1939" Paris.)

161
 A tény, hogy Középeurópa sorsa eldőlt és ezzel a biztos és
célszerűnek látszó orientálódási irány megvolt az irányváltozta-
tásra mindig készmálló külpolitikai kalandor-opportunizmus szá-
mára, a középeurópai népek álláspontját, vagy legalábbis azt, amit
ezek "álláspontként" hangoztattak, egycsapósra megváltoztatta.
Benes Eduard, akitől szökése után a szlovák nép utcai tünte-
téseken szavalókórusokban kérte számon egy milliárd cseh koro-
na eltűnését, londoni összeköttetései útján kitűnően volt tájéko-
zódva nemcsak az orosz igények, hanem az amerikai álláspont
felől is, sőt tisztán látta a három szövetséges partner fajsúlyát is,
tehát azt is, hogy az angol fajsúly a másik kettő mellett nagyon
kicsi. A hasznos barátságot tehát máshol kell keresni.
Az angol vendégszeretet és az angol barátság így egyre ha-
szontalanabbá, sőt kényelmetlenebbé vált számára, aki Quebec
óta mindent elkövetett, hogy Moszkvába jusson, hiszen minden
középeurópai szláv érdek ott összpontosult, különösen Teherán
után. Neki, a pánszlávizmus veteránjának, így természetesen első-
sorban kellett ott lennie a pecsenyesütés idejére. A londoni kor-
mány tökéletesen tisztában volt a benesi óhaj hátterével, s szeret-
né megakadályozni a riválishoz való átnyergelést. Husz János
"szlavokommunistáinak" derék ivadéka4 azonban panaszt tesz
Moszkvában és az angol kormánynak deferálnia kell. Benes meg-
kapja a távozási engedélyt, Churchillban azonban nemcsak a po-
litikus, hanem az úriember is fel van háborodva a magatartás mi-
att s ezekkel a szavakkal bocsátja el az ex-elnököt: "Benes úr, ezt
nem felejtem el önnek".
A fürge szlávot azonban mindez már nem érdekli. A Holnap
ura Oroszország, és kitörődik a Tegnappal?
A Nyugat egykor oly tüzes hűségű középeurópai és balkáni
kreaturái, amelyek közül nem egy vált csatlósává Németország-
nak néhány évre, hevesen kezdik szaggatni a nyugati szálakat.
Mihajlovich a szabadsághősből előbb futóbetyárrá, majd haza-
árulóvá válik a jugoszlávok szemében, s az igazi hős: a moszkvai
protegée, Josip Broz Tito, a bandavezér. A szlovákokat kezdi nem
érdekelni többé a nemrég még oly lelkes német barátság, aminek

4
Benes a huszitizmusra, mint a kommunizmus cseh ősére hivatkozik Moszkvá-
ban.

162
öt és fél éven át exisztáló kis államocskájuk létét köszönhette,
Besztercebányán németellenes felkelést rendez a Szlovák Nem-
zeti Tanács, amit a német katonák levernek ugyan, de az alibi és
ezzel az aranyhíd Oroszország felé megvan,
A csehek, akik egyetlen puskalövést sem voltak hajlandók a
versaillesi ajándék megvédésére megkockáztatni, és engedelme-
sen szolgálták a német hadigépezetet, némán várták az időt, mikor
majd katonák helyett asszonyok, gyermekek, sebesültek és hadi-
foglyok fogják a gyűlölt hódítót képviselni, akikkel szemben koc-
kázat nélkül lehetnek majd hősök és hazafiak.
Románia pedig, vajon hányadszor már rövid történelme so-
rán,5 újból "átpártol" a szerencse fordulata idején, és természete-
sen most is a győztes, vagyis Oroszország oldalára.
Középeurópában egyetlen ország harcol tovább kétség-
beesetten a németek oldalán, a mostoha német politika ellenére6
5
Románia, amely Moldva és Havasalföld hűbéres török hercegségek 1854-ben
történt egyesítéséből kletkezett és 1878ban a berlini kongresszuson vált
osztrák-magyar támogatással "Románia" néven királysággá, 65 éves törté-
nete alatt a következő szövetségi árulásokat produkálja:
a. 1912-ben bolgár-szerb szövetségben részt vesz a balkán háborúban,
amely után a szerbekkel összefogva megtámadja bolgár szövetségesét,
hogy elragadhassa tőle Dobrudzsát,
b. mint az osztrák-magyar-német szövetségi rendszer tagja, 1916-ban ti-
tokban az Entente-val szövetkezik és váratlanul megrohanja a szövetséges
Magyarországot,
c. néhány hónappal később cserbenhagyja az Ententet és különbékét köt a
Központi Hatalmakkal Bukarestben,
d, a Központi Hatalmak összeroppanása után a bukaresti békét cserben-
hagyva a forradalom miatt tehetetlen Magyarország területére bevonul,
Versaillesben 103.000 négyzetkilométert kap Magyarország testéből aján-
dékba és belép a versaillesi hatalmak szövetségi rendszerébe.
e. A második világháború elején cserbenhagyja a versaillesi hatalmakat és
Németországhoz pártol.
f. A második világháború befejezése előtt egy évvel, mikor a háború ki-
menetele már látható, cserben hagyja a németeket és átpártol az oroszok-
hoz.
Átlag minden 10 évben egy szerződésszegés és mindig a döntő pillanat-
ban.
6
A szlovákok, a románok és a szerbek "barátsága" kedvéért a német külpolitika
olyan magatartást tanúsít, amely fokozatosan elidegeníti a németektől a
magyarokat, akiket hovatovább már csak az oroszoktól való rettegés és vé-
gül a Jaltában számukra kimért sors tart meg a németek oldalán.

163
is, a nagy szláv tenger közepén szorongó nem-szláv sziget – a
magyarok.
Teherán hatása tehát azonnal érezhető. Főleg abban, hogy
most omlik össze Versailles utolsó vonatkozása is, az – illúzió.
Hiába indult a háború második menete nagy lengyel remé-
nyekkel, a roosevelti politika súlyos szervi betegsége benne volt
és tragikus felsüléssel kellett végződnie a lengyelek és az angolok
számára egyaránt. Az 1941. július 30-i szovjet—lengyel szerző-
désben Moszkva ünnepélyesen érvénytelennek nyilvánította
ugyan az annakidején a németekkel kötött egyezményben lefek-
tetett területi megállapodásokat, hogy azonban nem volt minden
rendben a hajlékony Sztálini becsület terén, azt már akkor mutatta
a nyugtalanító tény, hogy a londoni lengyel exil-kormány fejének,
Sikorszky tábornoknak moszkvai látogatásakor minden erőlködé-
se ellenére sem sikerűit a lengyel összeomláskor fogságbeesett
11.000 lengyel tiszt közül egyetlen eggyel sem beszélnie, sőt a
Közel-Keleten felállított új lengyel hadsereg számára is csak né-
hány zászlóaljnyi került a közel 200.000 főnyi oroszországi len-
gyel hadifogolyból elő, s ezek is csak nagyon lassú ütemben szi-
várogtak ki Oroszországból. A fogoly tisztek ügyében a tárgyalá-
sokat Moszkva másfél évig, 1942 végéig húzta, nyújtotta, pozitív
eredmény azonban sehogy sem akart létrejönni, mint aztán né-
hány hónappal később, 1943 áprilisában a világ nagy megdöbbe-
nésére kiderült, azért, mert mind a 11.000 tiszt már 1939 óta tar-
kólövéssel feküdt a katyni tömegsírokban.7

7
A katyni tömegsírokat a németek fedezték fel a környékbeli lakosság közlései
alapján és felülvizsgáltatták egy nemzetközi bizottsággal, amelynek ameri-
kai tagja is volt, aki jelentését beterjesztette az USA kormányához. A vizs-
gálat eredménye szerint a mészárlást kétséget kizárólag az oroszok követ-
ték el. A jelentést az USA kormánya elfektette, és a németekre fogták a
rémtettet.
A nürnbergi perek idején ezért is a németek ellen emeltek vádat, mikor
azonban a vádlottak bizonyítási eljárást követeltek (az orosz "bíró" pisz-
tolyt rántott és állítólag rálőtt az egyik német vádlottra), a vádat "elejtették"
s ez ellen a másik három "bírónak" nem volt semmi kifogása.
Mikor aztán a Szovjet és az angolszász hatalmak között a végleges szakí-
tás bekövetkezett, az UN-nál előpiszkálták az ügyet, de hiába keresték az
Egyesült Államok kormányához annakidején benyújtott jelentést, az "el-
tűnt". A "vizsgálat" álmosan mai napig "folyik" és soha nem lesz befejezve.

164
 Közben azonban, januárban már megtörtént a Sztálingrádi
fordulat, megindult az orosz előnyomulás, s az oroszok már elég-
gé nyeregben érezték magukat, ahhoz, hogy az ünnepélyes szovjet
ígéretet a lengyel határokra vonatkozóan, érvénytelenítsék, hiszen
már nem volt szükségük sem a lengyelekre, sem az angolokra.
Márciusban a Tass hírügynökség közölte, hogy a Sikorszkyval
kötött szerződés a kelet-lengyelországi határokra nem vonatkozik.
Sőt, mikor a katyni lelet után Sikorszky egy pártatlan nemzetközi
Vörös Kereszt bizottság kiküldését kéri, Moszkva óriási felhábo-
rodást színlel, azonnal megszakítja a diplomáciai viszonyt a lon-
doni lengyel kormánnyal s bár Sikorszky indítványát ijedten visz-
szavonja, a "mélyen megbántott" Moszkva a kapcsolatot nem ál-
lítja többé helyre. Az orosz-lengyel szövetségre az tesz aztán
végleges pontot, hogy, mikor Sikorszky az orosz magatartás miatt
lázongó közel-keleti lengyel haderő meglátogatására repült, visz-
szatérőben furcsa és tisztázatlan körülmények kőzött – repülősze-
rencsétlenség áldozata lett.8
Sikorszky utóda Mikolajczyk lett a londoni lengyel kormány
élén, ez a kormány azonban egyre névlegesebbé és jelentéktele-
nebbé vált, s a lengyelek reprezentánsa egyre inkább a Moszkvá-
ban lengyel kommunistákból alakult Nemzeti Tanács lett, amely
aztán Lublinba tette át székhelyét. Ez a fejlődés pontosan mutatta
azt a súlypont áthelyeződést, ami a szövetségeseken belül végbe-
ment, s ami London ellényegtelenedésével párhuzamosan Moszk-
va emelkedését fejezte ki. Az angol kormány minden erőlködése
hatástalannak bizonyult, Moszkva még csak kompromisszumra
sem volt hajlandó London és Moszkva lengyel "kormányai" te-
kintetében. A Nemzeti Tanács önként lemondott a kelet-lengyel
területekről, s mint kormány ez vonult haza a "felszabadított"
Lengyelországba, amelynek német területekből igértek és adtak
kárpótlást.
Területileg a Szovjet Lengyelországot így keletről nyugatra
eltolta útjából, s ezzel a réginél is képtelenebb helyzetbe hozta a
lengyelséget a németekkel szemben. Belpolitikailag pedig min-

8
A "repülőszerencsétlenség" úgy látszik a politikai gyilkosságok modern szláv
formája. "Repülőszerencsétlenséggel" tették el láb alól a csehek is annak
idején 1919-ben Stefanik szlovák tábornokot.

165
den, amit Jaltában el tudtak érni, annyi volt, hogy Mikolajczyk
beléphetett a lengyel kommunista kormányba és megígérték az
oroszok, hogy egy hónapon belül választást fognak tartami Len-
gyelországban. Ebből az egy hónapból azonban 23 lett, amely idő
alatt Lengyelország bolsevizálása megtörtént. A választáson a
kommunisták győztek és Mikolajezyknak menekülnie kellett.9
Nevezetes, hogy az egész szomorú tragédia kibontakozása Jalta
e l ő t t történt és Roosevelt szemei előtt játszódott le. S az
Atlantic Charter szerzője mégis létrehozta a jaltai egyezményt.
A jugoszláv fejlődés állomásai ugyanezek.
Miután a német-barát jugoszláv régens-kormányt egy coup
d'etat-val eltávolító és a németekkel szembeforduló fiatal Péter
király háborúját a német csapatok három hét alatt likvidálták, és
Jugoszlávia szerb területei megszállás alá kerültek, magyar, meg
horvát területei meg leváltak róla, a szétszórt szerb hadsereg
egyes töredékei partizántevékenységbe kezdtek a hegyi terepen a
behatolók ellen. Az ellenállási mozgalom vezetője az elmenekült
király hadügyminisztere, Draga Mihajlovich lett, akinek csetnik-
jei mellett egy évvel később kommunista alakulatok is kezdtek
feltűnni a partizán színjátékban, s ezeknek vezéreként egy új ne-
vet dobott felszínre a háborús fejlődés, Josip Broz Titoét. A sza-
kállas pápaszemes, professzorokra emlékeztető külsejű Mihajlo-
vich tábornok rojalista csetnikjei és Tito kommunista bandái kö-
zött a Sztálingrádi fordulat időpontjától kezdve egyre élesedik a
viszony, s az ellentéteket természetesen Moszkvából fűtik.
Ahogyan a Szovjet szupremáciája nő a szövetségeseken be-
lül, úgy tevődik át a szerb ellenállási mozgalom súlypontja
Mihajlovichról Titora és kommunistáira. Pontosan ugyanaz a fo-
lyamat megy végbe itt is, ami a londoni lengyel kormány és a
moszkvai lengyel nemzeti tanács viszonyában. Mihajlovich he-
lyett a nyugati hatalmak is Titot kezdik akceptálni, s az angol
sajtó is Titoval foglalkozik és Titoban gondolkozik. Péter király
alatt egyre jobban olvad az angolszász jéghegy, helyzete egyre
kínosabbá válik Londonban, végül is Tito követelésére távoznia
kell az angol fővárosból és kormányával együtt Kairoba telepedik

9
Mikolajezyk igen romantikus körülmények között Magyarországra menekült, s
innen ment tovább nyugatra.

166
át ijesztő demonstrációjaként annak a süllyedésnek, amin az angol
világhatalom keresztülesett, míg odajutott, hogy egy balkáni ban-
davezér akarata előtt is deferálnia kellett.
Tito 1943 novemberében már kommunista kormányt alakít
Jugoszláviában. s mikor ezt az alakulást Péter király és kormánya
kommunista és terrorista kísérletnek deklarálja, a londoni Times
megleckézteti ezért a képtelenségért. Az év végére Tito külpoliti-
kai helyzete annyira megerősödik, hogy a kairoi kormányt meg-
szűntnek nyilvánítja és Péter királyt eltiltja a Jugoszláviába való
visszatéréstől. A szövetségesek főhadiszállásának válasza az,
hogy Péter esőcsatornán elinduló külpolitikai karrierjének befeje-
zéséül elismerik Titot "szöveséges főparancsnoknak". Mihajlo-
vich lába alól ezzel végleg kicsúszik a talaj, s a szerb felszabadí-
tás szimpatikus hősére, az angol politika leghűségesebb balkáni
személyiségére, ugyanaz a sors vár, mint ezer más szerencsétlen
balkáni és középeurópai politikusra a háború után: hazaárulásért
halálra ítélik és kivégzik. Ez a kivégzés a pont az angolszász po-
litika által elindított Simovic-puccs elkedvetlenítő történetének
végén.
Tito elismertetésétől kezdve a fejlődés gyors. A háború vé-
gén Jugoszlávia kommunista "népidemokráciává" alakul át s Tito
új alkotmánya pontos mása a Szovjet alkotmánynak. Tito azt hi-
szi, hogy Jugoszlávia szövetségese a szovjetnek, néhány év alatt
azonban ki fog derülni, hogy Moszkva nem ismer szövetségese-
ket, hanem csak cselédeket, s ez kirobbantja a Tito-válságot, ami-
nek fejleményeit 1949 őszén fogja látni a világ. S hogy ennek a
vége mi lesz, arra a felelet még hátra van.
A lengyel és jugoszláv recept csaknem megismétlődik Gö-
rögországban is, ahol a német-orosz szakítás idején a német meg-
szállás elleni "ellenállási mozgalom" álarca alatt intenzív kom-
munista földalatti tevékenység indul meg és bontakozik ki a n -
g o l támogatással, mégpedig olyan lendülettel és eredménnyel,
hogy kizárólag a 12 óra előtt egy másodperccel észbekapó
Winston Churchill erélyének volt köszönhető, hogy Görögország
egyelőre még nem tartozik a Szovjet rabszolga-államainak sorába.
A dolog története Churchill memoárjában olvasható:

167
"Az eset 1944 decemberében súlyossá és a legnagyobb
mértékben sürgőssé vált, mert Görögországban véres
erőszak alkalmazásával megrendezett kommunista ál-
lamcsíny volt készülőben. Amint a németek kiürítették
Görögországot, kisebb angol csapatok és légi kötelékek,
valamint csekély görög kormánycsapatok visszasegítet-
ték a szövetségesek által elismert görög kormányt
Athénba. Roosevelt elnök ehhez teljes mértékben hozzá-
járult: Bár a hellének királya csapataival akart hazájába
visszatérni, – visszatartottuk Londonban, mert a monar-
chia fölött előbb népszavazásnak kellett döntenie. Köz-
ben a kommunista gerillabandák leereszkedtek a he-
gyekből. Azokkal a fegyverekkel és lőszerekkel voltak
ellátva, amiket mi adtunk nekik, most azonban azt állí-
tották, hogy ők Görögország megmentői és totális hata-
lommal akartak annak urává lenni. Utat erőszakoltak ki
Athén felé, ahol egy millió ember élt és gyilkos támadá-
sokat kezdtek rendőrállomások és a gyenge, éppenhogy
visszatért görög kormány más intézményei ellen. A hat
kommunista miniszter mindent megtett, ami hatalmában
állt a görög kormány katonai ütőerejének megbénításá-
ra. Liberális kollégáik ennek ellenére sok engedményt
tettek nekik 1944 nyugtalan novemberében.

Decemberben a kommunista kalandorok kisütötték, hogy

Athént végleg hatalmukba kerítik és mindenkit megölnek,
aki ellenáll nekik. A bandák előrenyomultak a kormány-
épülettől néhány száz méternyire. Ebben a pontosan elő-
készített időpontban a hat kommunista miniszter lemon-
dott. Futottak, mint a patkányok az athéni kommunisták-
kal egyesülni, akik, mint hitték, a győzelmet már a ke-
zükben tartották.

Ennek a napnak az éjfelén táviratoztam én Scobie tábor-

noknak, aki 3000 emberrel Athénnál állt, hogy ne tanú-
sítson többé semleges magatartási a görög pártok között,
hanem támogassa Papandreu miniszterelnököt és löves-
sen a kommunista támadókra. Ez 1944. december 6-án,

168
 hajnali két órakor volt. A legfőbb ideje volt már. A brit
csapatok elnyomták a kommunistákat, akik már a helyzet
urainak tekintették magukat. Így nyert a görög kormány
időt, hogy magához térhessen.

Azon a napon, amelyen Athén az utolsó pillanatban

megmenekült, valósággal céltáblájává váltam a balol-
dali elemeknek. A londoni Times és a Manchester
Guardian egyesültek az amerikai sajtó nagy részével a
"görögországi angol imperialista politika" elleni heves
támadásban. Az amerikai sajtó reakciója meghökkentett.
Azonban a State Department is savanyúan és bírálóan
reagált. Az új külügyminiszter (Stettinius) nyilatkozatot
adott ki Anglia eljárásáról, amely élességében túlszár-
nyalt mindent, amit az amerikai kormány valaha is nyil-
vánított Szovjetoroszország érdekében. Elmondtak
Jingónak, Tory-nak, imperialista reakciósnak, aki legá-
zoltam a görög nép szabad demokratikus szándékát.
Maga Roosevelt elnök is hallgatag magatartást tanúsí-
tott, noha én állandóan tájékoztattam és egy csomó sze-
mélyes táviratot és tiltakozást is küldtem neki.

Végülis két-három görög hadosztálynak kellett Athénbe

bevonulni. Negyven napon át küzdöttek utcai harcokban
a város életéért és szívéért. Házról-házra kellett a kom-
munista behatolókat visszaszorítani, míg végül súlyos
veszteségekkel kivetették őket. Visszavonulásuk során
legkevesebb 20.000 férfit, asszonyt és gyermeket gyil-
koltak le”.
Ezt írja a kommunista puccskísérletről Churchill. E z
u t á n jött Jalta, ahol a Szovjet Románia ellenében "átengedte"
Görögországot angol befolyási szférába (ez azonban egyáltalán
nem akadályozta abban, hogy egy évvel később már ne támogassa
Markos tábornokot).
Miután a Szovjet elismeri Görögországot angol "befolyási
szférának" s rekompenzációképen megkapja Romániát a kis nem-

169
zetek jaltai aukcióján, haladéktalanul itt is megkezdi a "befolyá-
solást".
A bolsevista kibontakozás Romániában a leggyorsabb és
legdrámaibb. Ezzel az állammal, amely külpolitikai karrierjét
szövetségeseinek cserbenhagyásával és megrohanásával kezdi az
első világháború derekán, s amelyet ezért a tettéért növelnek
naggyá a nyugati hatalmak Versaillesben, és amely a nyugati ha-
talmak kiszolgálása, majd azután Németországhoz való átpártolá-
sa, majd cserbenhagyása után immár több mint féléve szovjet-
csatlós, Moszkva keveset teketóriázik.
Jalta már feltette a koronát az orosz igényekre. s többé már
arra a kétszínűségre sincs szükség, amit a bolsevizmus reprezen-
tánsai, a tárgyalásokon és a sajtóban legalább, eddig tanúsítottak.
Most már tehát a maga teljes brutalitásában meg lehet mutatni,
hogy mit jelent a "befolyási szféra" oroszul.
A moszkvai kormány nyíltan és egyszerűen kommunista
kormányt követel Romániában, s mikor ez ellen a Fegyverszüneti
Bizottság Bukarestben székelő tagjai tiltakoznak, február 27-én
(1945) hirtelen megérkezik Visínszki Moszkvából és azonnal a
királlyal kíván beszélni.
Ennek az embernek brutális gőgje jellemző fotografiája
Moszkva urainak. A történteket Byrnes volt amerikai külügymi-
niszter írja le:10
"Molotov helyettese Andrej Visinszki egy felszólítást
nyújtott át Bukarestben (az Ellenőrtó Tanácsnak), hogy
Radescu lépjen vissza és alakítsanak egy új román kor-
mányt.

Harriman (az USA bukaresti követe) azonnal megbízást

kapott annak a közlésére, hogy mi nem ismernénk el
Romániában olyan ideiglenes kormányt, amely csak
egyes politikai pártok képviselőiből állna; hogy lépése-
ket kellene tenni a jelenlegi kormány támogatására a
rend fenntartásában; hogy a fegyverszüneti feltételek
szerint a sajtószabadságot meg kellene védeni; továbbá

10
James F. Byrnes: Speaking Frankly, 63-64 lapok.

170
hogy az összes politikai csoportokat le kell fegyverezni
és a jelentősebb politikai döntések ,jogát az Ellenőrző
Tanács helyett a három ellenőrző hatalom meghatalma-
zottaira kellene ruházni.

Február 27-én érkezett Visinszki Bukarestbe és estére

kihallgatást óhajtott a királynál. A király és a román
külügyminiszter fogadták. Visinszki azzal hozakodott elő,
hogy Radescu tábornok képtelen a rendet fenntartani és
a szovjetkormány bár nem akar a román belügyekbe
avatkozni, felelős a rendért a front mögött, s ezért a
Radescu·kormány azonnali lemondását és egy olyan ka-
binettel való kicserélését kívánja amely "az ország de-
mokratikus erőire" támaszkodik.

A következő napon a újra megjelent Visinszki a román

királynál és a döntését kérte. A király azt válaszolta,
hogy tájékoztatta Radescut és tárgyalásokat indítottak a
pártok vetőivel egy új miniszterelnök kiválasztása céljá-
ból. Visinszki ki nem elégítőnek nevezte ezt a feleletet,
ránézett az órájára és kijelentette a királynak, hogy
pontosan két óra és öt percnyi ideje van ahhoz, hogy
Radescu elbocsátását közhírré tétesse. Nyolc óráig az
utódok neveit nyilvánosságra kell hoznia. A román kül-
ügyminiszter emlékeztette Visinszkit arra, hogy a király
alkotmányos uralkodó és alkotmányosan kell eljárnia és
csak a pártok vezetőit vonhatja tanácsba és csak azok
tanácsát követheti. Visinszki erre azt felelte, hogy
Radescu fascisztákat véd, és hogy tíz tiszt egy nappal
előbb történt eltávolítása, ami egy királyi rendelet
alapján történt, a Szovjetunióval szemben barátságtalan
eljárás volt, s ezen rendelet azonnali visszavonását kö-
vetelte. A király engedett és Visinszki elment. Az ajtót
azonban úgy bevágta maga után hogy az ajtófélfák sú-
lyosan megsérültek.

A király Stirbey herceget bízta meg a kormányalakítás-

sal. Stirbey herceg megkísérelte ezt, a kommunisták tá-

171
 mogatását azonban nem tudta megkapni. Röviddel erre
közölte Visinszki a királlyal, hogy a szovjetkormány vá-
lasztása Petro Grozára, a román kommunista párt ve-
zetőjére esett".
Így jött létre a Groza-kormány, amely a szovjet-zsidó Anna
Pauker bábfiguráiból állt.
Roosevelt vetése tehát gyorsan beért. A "noblesse oblie"-zsal
lekötelezett új európai főhatalom arcát semmiféle "hunch", jöven-
dölés és propaganda nem tudta többé szépíteni. A Szovjet birtok-
ba vette "befolyási szféráját" s az NKVD munkája pontosan úgy
megkezdődött itt is, mint annakidején Lengyelországban és a
Baltikumban.

2.
Az orosz "befolyásolási" étvágy hazug alapokra épített elhi-
bázott ügyet képviselő tehetetlen emberek derékba tört konferen-
ciáinak sivár során nő meg a következő két és fél év alatt, amely
idő alatt pl, csak egyedűl Byrnes USA külügyminiszter 125.000
kilométert – utazik.
Az álarc nélküli orosz külpolitika nyitánya az egész tájéko-
zatlan, illetőleg félrevezetett világot konsternáló londoni őszi
konferencia,11 ahol a Szovjet a maga teljes és leplezetlen brutali-
tásában lép fel, most már nemcsak az uralma alá jutott szeren-
csétlen kisnépekkel, hanem az egész világgal s az öt naggyá és
hatalmassá tevő szövetségesekkel szemben is.(1946-ban)
A brüszk fordulat hátterét akkor még nem tudta a világ,
amelynek a szovjetbarát nyugati sajtó és irodalom lármája miatt
sejtelme sem volt arról, hogy a Szovjet addigi tárgyalási készsége
– ha ezek következetesen eredménytelenek maradtak is – az
atombombától való félelmen alapul.
A világ – eleinte maguk a nyugati politikusok sem – nem
tudta, hogy 1945 szeptemberében két kommunista ügynök, a Né-
metországból menekült és Angliában menedéket kapott Klaus

11
1946-ban.

172
Fuchs, és az amerikai Harry Gold egy kiterjedt kémszervezet12
segítségével megszerzik a Szovjet számára az atombomba titkát, s
ezzel Szovjetoroszország helyzete az Egyesült Államokkal szem-
ben egycsapásra megváltozott.
A bolsevista prepotencia a nemzetközi életben ettől kezdve
olyan ütemben nő, ahogyan az atombombagyártás munkája
Oroszországban előrehalad, s mikor az első orosz atomkísérlet
1947 nyarán sikerül, megindul a második orosz menet, most már
olyan államokban, amikkel kapcsolatban ártalmatlanná tételükön
és tönkretételükön kívül Moszkva másra eredetileg nem gondolt,
noha részint orosz megszállás alatt álltak, mint Magyarország,
vagy Keletnémetország, részint oroszbarát és többé-kevésbé
kommunistabarát kormányzat alatt, mint Csehszlovákia.
A felületes szemlélet egy kalap alá vonja a háromban 1947-
49 folyamán lezajlott történeteket, pedig mélyreható különbsé-
gekről van szó.
Először is Magyarország és Keletnémetotszág orosz meg-
szállás alatt állnak (mert hiszen semmi lényegbeli különbséget
nem jelent, hogy az első esetben a megszállásnak az orosz "az
ausztriai megszállóerők utánpótlási vonalának biztosításához
szükséges orosz katonai erők jelenléte" nevet adja), Csehszlová-
kia viszont szabad, sőt a győztesekkel szövetséges állam. Másod-
szor Csehszlovákia szláv, Keletnémetország meg Magyarország
azonban nem az. Harmadszor Csehszlovákia baloldali állam a
parlamenti erők csaknem 50 százalékát kitevő erős kommunista
párttal, Keletnémetország és Magyarország azonban antibolse-
vista lakosságúak. Negyedszer Keletnémetország nem önállóan
komplett állam, hanem csak egy közösen megszállt ország része.
A három kategóriában megindult elbirtoklási manővert és mód-
szert tehát különbözőképpen kell szemlélni és megítélni.
E három kategória közül a cseh népnek óriási előnyei voltak
a másik kettővel szemben. Nemcsak azért, mert mint a "szövetsé-
gesek" elismert tagja nem állt megszállás, vagy békeszerződés il-
12
Számtalan tagja közül világhírűvé vált a Rosenberg házaspár, akiknek halálos
ítélete és kivégzése négy éven át tartotta mesterséges sajtóizgalomban a
világot. A legyőzött nemzetek államférfiainak felakasztását sokkal gyor-
sabban intézték el, azok számára nem "kegyelmet", hanem halált követelt
ugyanaz a sajtó.

173
letőleg fegyverszüneti rendelkezések hatálya alatt, tehát szabadon
és kötetlenül rendelkezhetett önmaga felöl, nem úgy mint a fegy-
veres kényszer alatt álló másik kettő, hanem azért is, mert mint a
nyugati közvélemény kedvence, annak intenzív védelme és támo-
gatása alatt állt, s oda bárminő kommunista agresszió esetén for-
dulhatott volna. A cseh nép kommunista ellenes attitűdjeit – ha
lettek volna ilyenek – technikailag lehetetlen lett volna
fascizmussal elrágalmazni, amint ez a magyar esetben pl. követ-
kezetesen történt.
Az ország maga, különösen annak cseh része 89 százalékos
parlamenti arányban baloldali, a kommunista párt erőaránya eléri
a cseh és morva lakosság szavazatainak felét, a szovjetnek tehát
nem kell féltenie a "biztonságát" tőle. A szorgalmasan Moszkvá-
ba röpködő Benesnek, aki maga ajánlja fel a Kremlnek a kommu-
nisták részvételét a cseh kormányban, még a háború befejezése
előtt sikerül szabad kezet biztosítania a maga számára. Ez annyi-
val könnyebb, mert személyes szándékai éppúgy, mint kormány-
intenciói teljes mértékben amúgyis Moszkva érdekének vonalá-
ban fekszenek.
Benes kormányzati programjának lényegében négy nagyobb
egysége van, éspedig: 1. az egykori magyar Kárpátalja átengedése
az oroszok számára, mert ezt Csehszlovákia amúgyis csak "letét-
ként" őrizte az orosz testvérek számára, (noha Versaillesben ép-
pen az orosz bolsevizmus elleni gátként kérte és kapta meg
Masaryk a "kommunistagyanús" magyarok és oroszok között): 2,
a német és magyar nemzetiségek eltávolítása, amit 3 millió né-
mettel és 600.000 magyarral szemben, noha ezek ő s l a k ó k ,
példátlan brutalitással végre is hajtanak: 3. ezzel párhuzamosan,
ami a magyar lakosságú Délszlovákiának a magyaroktól való
megtisztítását, csehekkel és szlovákokkal való benépesítését, sőt a
párizsi békében a Duna jobb-partján kapott cseh hídfő elszlávo-
sítását, végső elemzésben tehát az északi és balkáni szláv etnikai
határok mesterséges közelebb hozását célozza egy későbbi szláv-
egyesülés előkészítése érdekében, és végül: 4. a "háborús bűnö-
sök" megbüntetése, ami egyszerűbb és egyenesebb nyelven né-
met-, magyar-, szlovák- és általában jobboldal-irtást jelent, s ami
tízezrek irgalmatlan lemészárlásában valósul meg. A moszkvai
jóváhagyás és hatalmi fedezet birtokában Benes Eduárd

174
félkommunista kormánya útján mind a négy komplexumot a nyu-
gati sajtó tapsaitól kisérve viszi a legnagyobb eréllyel keresztül,
hiszen, mikor már leintik nyugatról, a program majdnem teljesen
végre van hajtva.
Mindebben moszkvai parancs, moszkvai elem a "harmónián"
kívül nem sok van. Mindez szuverén cseh tevékenység, s már úgy
látszik, hogy a háború nagy válságát Csehszlovákia megint a leg-
kitűnőbb eredménnyel fogja megúszni, és amint domináló repre-
zentánsa volt Benes Középeurópának Versailles után "nyugati"
alapon, domináló reprezentánsa marad "keleti" alapon is.
Az orosz világpolitikai fölény két diadalmas esztendejének
tapasztalatai alapján azonban Moszkva elhatározza a "befolyási"
zóna előretolását s ezzel a benesi illúziók számára elkövetkezik a
vég.
Megtörténik a Gottwald-puccs, amit a baloldali Prága teljes
közömbösséggel néz végig, egyetlen utcai felvonulás után a
kommunisták a kezükbe veszik a hatalmat, a külügyminisztert,
Jan Masarykot, a volt elnök fiát, ősi cseh szokás szerint kidobják
az ablakon,13 Benes Eduárdot "házi" őrizetbe veszik, ahol merész
hazugságokból, korlátlan opportunizmusból és erkölcsi gátlások
nélküli politikai mesterkedésekből összetevődő életének és alko-
tásainak romjain kétségbeesetten hal meg. Halálát a világsajtó –
még a szövetségesek sajtója is – kínos hűvösséggel és barátság-
talansággal regisztrálja, és Csehszlovákia, a propagandából szü-
letett és opportunizmussal fenntartott állam megint csak puskalö-
vés nélkül, bolsevista Szovjettartománnyá lesz, úgyszólva egyet-
len nap alatt. Az átalakulás simán végbemegy, néhány ezren el-
menekülnek, hogy az emigrációban az antibolsevizmus bajnokai-
vá alakuljanak át, és ezzel Csehszlovákia Moszkva lelkes és lojá-
lis csatlósává válik a – legközelebbi fordulatig.
Magyarország nem szláv, mint Lengyelország, nem baloldali,
mint Csehszlovákia, nem orthodox-pravoszláv, mint Románia,
hanem antiszláv, jobboldali, és túlnyomó többségben katolikus.
Fogas kérdés tehát, annak ellenére is, hogy legyőzött, megszállott,
az orosznak teljesen kiszolgáltatott és nemzetközi gyűlölettől kö-

13
A 30 éves háború is azzal indul el 1618-ban, hogy a csehek a két császári
megbízottat kidobják 'az ablakon.

175
rülvett állam, és fontos és kényes pont mind az orosz, mind az
orosszal napról-napra élesebben szembekerülő Nyugateurópa
szempontjából. Bolsevizálása az átmenetinek induló megszállás
folyamán reménytelennek látszik, hiszen népe hevesen antibolse-
vista, Moszkvának nincs is különösebb célja vele, mint csupán
sterilizálni akarja. Ezért megelégszik annyival, hogy a veszélyes-
nek látszó antibolsevista kategóriákat lemészárolják s ezt még
csak nem is neki kell elvégezni, elvégzi ezt a "hazai" politikai
szenvedély és a zsidó reakció – a le nem mészárolhatókat pedig
tökéletesen koldusbotra juttatják a vagyonelkobozások, az elbo-
csátások és az úgynevezett földreform eszközével. Ezzel a tevé-
kenységgel párhuzamosan egy csoport Oroszországból visszaér-
kező 1919-es megbízható kommunista Kun Béla-emigránst –
majdnem teljes létszámban zsidókat14 – helyez el részint a kor-
mányban, részint különböző egyéb kulcspoziciókban. Céljára
nézve jellemző, hogy míg Romániában, amely a "zónába" tarto-
zik, erőszakos választást rendez, Lengyelországban pedig, amely
szintén a "zónába" tartozik két évi előkészületet végez, addig itt,
az ország megszállása után hat hónappal, választást enged csak-
nem tiszta körülmények között.
A "csaknem tiszta" kifejezés három jelentékeny körülményre
utal.
Az első az, hogy az ország egyetlen olyan helyén, ahol szá-
mottevő kommunista góc van, Budapesten, igen nagy nemzetközi
apparátus ellenőrzi a választást, amit a világközvélemény feszül-
ten figyel, s itt a választás tiszta. Viszont vidéken, ahol a balol-
dalnak alig van talaja, az eredmény nem lehet jobb a baloldal ja-
vára, mint az ipari metropolisban. Így aztán a budapesti választá-
sokat később követő vidéki választások is csodálatos pontosság-
gal a budapesti arányokat hozzák ki.
A második, hogy a nemzeti velleitás jelentékeny részét egy-
szerűen hatalmi szóval akadályozzák meg abban, hogy kifejezésre
juthasson. A választásokon a nemzeti jobboldal, amelynek min-
den pártját és szervezetét már előbb megszüntették, egyszerűen

14
A hét legmagasabb rangú funkcionárius Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Vas Zol-
tán, Révai József, Farkas Mihály mind magyar nevekkel álcázott zsidók és
Nagy Imre és Péter Gábor kivételével, orosz állampolgárok.

176
nem indulhatott. Ebben a ténymegállapításban a hangsúly nem
azon van, hogy a jobboldali világnézet általános kategóriáján be-
lül bizonyos szélsőjobboldali pártok nem indulhattak, hiszen ez
még, ha ellentmondásban is áll a "demokrácia" és a véleménysza-
badság principiumaival, a "náci-háború" leverésének atmoszfé-
rájában, ha korrekt nem is, de érthető lett volna. A hangsúly azon
van, hogy a tiszta, mérsékelt és nem kompromittált jobboldali
vélemény számára s e m engedélyezték a demokrácia sine qua
non-ját jelentő szabad akaratnyilvánítást.15
Így a nemzeti akaratnak e kategóriája arra kényszerült, hogy
vagy ne nyilvánítsa véleményét, vagy olyan pártra szavazzon,
amely nem fejezi ki. Így történt, hogy a politikai lomtárból előhú-
zott és felismerhetetlenné átmázolt egykori Kisgazda Párt, mint
aránylag legkevésbé baloldali képződmény 57%-os abszolút
többséget kapott.16
A harmadik és leglényegesebb azonban az, hogy a nemzeti
akaratnyilvánításból, annak egyharmad része egyszerűen fizikai-
lag hiányzott. Körülbelül 300.000 akkor még haza nem tért hadi-
fogoly és akkoriban még csaknem félmillió külföldön tartózkodó
menekült mellett, az időközben hazatért, de politikailag még "nem
igazolt" kategóriák, a volt szélsőjobboldali kis-párttagok, a be-
börtönzöttek, internáltak és rendőri felügyelet alá helyezettek szá-
zezrei, a bujkálók és az oroszországi kényszermunkára elszállí-
tottak óriási, szintén több százezer embert kitevő tőrregei, hozzá-
vetőlegesen közel másfélmillió szavazat fizikai hiánya tette illu-
zórikussá a választás eredményét. (Ezt az óriási hiányt úgy pó-
tolták, hogy a szavazói jogosultság korhatárát a régi 24. életévvel
szemben 18. életévig terjesztették ki). A választás számadatai így
15
Még csak nem is az orosz megszállók tették ezt, hanem a magyarországi ha-
talomra törő elemek. Szekfü Gyula 1948-ban Budapesten megjelent köny-
vében (Szekfü: Forradalom után. Budapest, 1948. Cserépfalvi kiad.) írja
(162. lap): "az egyetlen korlátozást az addig megalakult, a német uralom
alatt föld alatt élő pártok maguk léptették életbe, amennyiben más pártot
nem engedtek megalakulni és az első képviselőválasztáson fellépni".
16
A húszas években még olyan virágzó és jelentékeny Kisgazdapárt az évtized
végétől kezdve rohamosan zsugorodik össze. A tünettel párhuzamos ütem-
ben nőnek a "szociális" programú nemzeti pártok. A harmincas évek má-
sodik felére a Kisgazdapárt teljesen összezsugorodik, majd gyakorlatilag el
is tűnik.

177
nem az igazi nemzeti akaratot mutatták. A kommunisták azonban
még így is csak 12%-ot tudtak elérni, s ez a szám a szociáldemok-
ratákkal és a radikális Nemzeti Parasztpárttal együtt se közelítette
meg a parlamentáris összetétel egyharmadát (29,5%).·Igazán
tiszta választás esetén a kommunista szavazatarány körülbelül 3
% körül mozgott volna. S mindez akkor, amikor a kormány
Moszkva bábjaiból állott s az ország hemzsegett a megszálló
szovjet hadseregtől.
A magyar nép tehát megtette kötelességét és minden lehető-
séget megadott vezetőinek. A vezetőség azonban tökéletesen cső-
döt mondott.
Az új magyar kormány csődjéhez két alap ok vezetett. Ezek
közül az egyik az összeomlás zűrzavarából felszínre vetődő új ve-
zetők intellektuális középszerűsége volt, ami Rákosi Mátyásnak
és Moszkva többi ügynökének esélyeit rendkívül megjavította. A
magyar intellektus ugyanis vagy a sírban volt már akkor, vagy a
kínzókamrákban hörgött és verejtékezett, vagy börtönökben sira-
lomházakban, internálótáborokban pusztult, vagy pedig külföld-
ön, főleg Németországban bolyongott és bújkált a 400 dolláros
fejpénzért dolgozó embervadászok és a kényszerhazaszállítás elől
mint "gyilkos náci" és "háborús bűnös" ahogy a bel- és külföldi
propaganda a bolsevizmus és ennélfogva a "szövetségesek" ellen
harcoló magyar hazafiakat nevezte. Így aztán akik, mint a lefeje-
zett magyar nép vezetői számításba jöttek, azok igen-igen kicsi
kivétellel a Szovjethez való átpártolási kísérlet támogatói és túl-
nyomórészt másodrangú figurák voltak, Moszkva ügynökei, meg
az "ellenállási mozgalomnak" elkeresztelt, valójában azonban a
kormányakarattal, a parlamentáris akarattal, s ami legdöntőbb, a
nemzet önvédelmi akaratával és a hadsereg harcával szembefor-
dult hazaárulás pincehősei17 sorából kikerült kis senkik, néhány
tollforgató, naiv paraszt, egy-két karriervadász vidéki ügyvéd,
falusi lelkész, minden különösebb koncepció nélküli figurák a ré-
gi magyar politikai élet kerítésén bámészkodókból és eredmény-
telen törtetőiből, akiknek eddig nem volt a hátuk mögött erő, hisz

17
Ezt Nagy Ferenc volt miniszterelnök, Amerikában, 1948-ban publikált közis-
mert pamfletijében maga állítja önmagáról

178
a nemzeti többség nyíltan vagy titokban ellenezte őket, akárhova
szavazott is.
Akikre ez a kormány támaszkodhatott a megszállók szuro-
nyain kívül, az csak a kicsi kommunista töredék volt, néhány ezer
háborús szabotőr, a felszabadulás és megtorlás lázában égő zsi-
dók, meg a szociáldemokraták.
A másik ok még súlyosabb volt, s ez az ok lényegében
ugyanaz, ami a világpolitikában is paralizálta a nyugati demokrá-
ciák reprezentánsait az oroszokkal szemben, nevezetesen az, hogy
egy végzetes hazugság kínos szituációja terhelte őket is. Felsza-
badulást kellett hangoztatniuk, mert ebben ők is közreműködtek
előzőleg. Ha ugyanis az országot letipró ellenség nem felszaba-
dító, hanem e l l e n s é g akkor ők: hazaárulók. Az asszonyok
tízezreit megbecstelenítő, az országot kifosztó, és politikailag erő-
szakos oroszt az összes megdöbbentő tapasztalatok ellenére kö-
vetkezetesen "felszabadítókként" kellett nevezniük, sőt dicsőíteni-
ük saját erkölcsi érdekükben, mert hiszen a háború elbuktatásában
ők is a Szovjet oldalán tevékenykedtek, s az első diadalmas napok
lázában fennen hirdették ezt. És ehhez következeteseknek kellett
maradniuk. Már pedig a "felszabadulás" borzalmas hazugság volt,
s a magyar nép minden tagja tudta, látta, érezte és nap, mint nap
tapasztalta ezt.18
Ennek a garnitúrának meg kellett tagadnia az ország 200.000
hősi halottját, akik ellen ők harcoltak, dicsőíteni kellett a szovjet
katonákat, mint bajtársaikat akiktől a nemzet irtózott akiket a
nemzet gyűlölt, s mindezt nem is külső fizikai kényszerből, ha-
nem múltjuk irgalmatlan erkölcsi nyomására.19
Az új vezetők tehát rá voltak szorulva a megszállókra, nem-
csak fizikailag, hanem e r k ö l c s i l e g is a nép, a tények, a
következmények és a közhangulat ellenében, amelynek sistergő

18
Szekfü Gyula írja kommunista uralom alatt, 1948-ban megjelent könyvében
ezt a sokatmondó mondatot: „Érzelmeikre nagy hatással voltak azon be-
nyomások és emlékek is, melyek az orosz megszállás első idejéből marad-
tak fenn" (170. lap.).
19
Budapesten nem a magyar hősi halottaknak hanem az orosz hősi halottaknak
emeltek emlékművet. amelynek leleplezésekor Nagy Ferenc akkori mi-
niszterelnök beszédében többek között ezt a mondatot mondotta: "Ennek a
háborúnak m a g y a r hősihalottjai – nincsenek".

179
felháborodása a "felszabadítók" ellen napról-napra nőtt. S a meg-
szállók ezt a vergődést és ráutaltságot használták irgalmatlanul ki
velük szemben, azzal, hogy a visszatért kommunistákat a nyakuk-
ra ültették.
Ez a tragikus szituáció – aminek kínosságát a véres politikai
mészárlás részegsége után az elkésett kijózanodás aggodalmai is
növeltek – nemcsak a nemzet gazdasági érdekeinek védelmét tette
számukra lehetetlenné, hanem az alkotmányosság védelméhez
szükséges erélyt is a megszálló hatalommal szemben, hiszen az
nem a megszálló, hanem a felszabadító, nem az ellenfél, hanem a
bajtárs pózában állt gúnyosan és cinikus mosollyal ezzel a szá-
nalmas kis csoporttal szemben, amelyet kezén-lábán megbilin-
cselt múltjuk és jelenük hazug és fonák volta.
Megbilincselte azonban őket más is, és ez az a mohóság volt,
amivel az uralomra jutott csoport tagjai a nagy pusztulás után
még megmaradt anyagi javakat egymás között szétosztották s ez-
zel gyakorlatilag az országot kirabló többi tényezők csoportjába
kerültek ők is. Szekfü Gyula idézett munkájában olvashatjuk ezt a
néhány sort: Egy téren azonban. a
"(kisgazda) párt sokat megtett; a pártnak, mint gazdasá-
gi egyednek, sőt szinte közjogi tényezőnek kialakítását.
Vele együtt az összes elismert pártok jövedelmező válla-
latokba kezdtek, a mozikat felosztották egymás között,
épületeket foglaltak el, bankok vezetését és üzleteket fel-
osztottak és tagjaikat mindennemű előnyökben és támo-
gatásban részesítették, amihez szegény pártonkívüli ha-
landók nem jutottak. Innen csak egy lépés volt a korrup-
cióhoz, melyet a többségi párt egyáltalán nem tartott tá-
vol magától és ezzel nem szolgált jó példával. Voltak
tagjai, akik az országban a korrupció kőbefaragott szob-
rainak számítottak".20
Így az abszolút többségű választási győzelem ellenére is el
kellett fogadni az orosz főparancsnok "indítványát" a kommunis-
tákkal és szociáldemokratákkal való kormánykoalícióra. A koalí-
cióban négy kommunista miniszter kapta a legfontosabb tárcákat.

20
I.m.174. lap.

180
Ez a helyzet, kiegészítve a megszállás tényével s a folyton hátráló
nyugat magatartásával az ország belpolitikai értelemben vett
megszállását is lehetővé tette a csupán néhány százaléknyi kom-
munista párt számára. Így, mikor Moszkva 1947-ben elhatározta a
"belső zóna" határának kitolását, a bolsevista átállítás már kiépült
hídfőkből kezdődött meg, annak ellenére, hogy az erős terrorral és
nagyszabású csalásokkal megrendezett második, 1947 május-
augusztusi választás is csúfos kommunista bukást hozott.
A silány kormánygarnitúra vezetői, Nagy Ferenccel, a mi-
niszterelnökkel az élen, akinek kezén két év alatt egy abszolút
többségű kormányzó párt züllött szét és egy idegen belpolitikai
terror épült ki, az első fenyegető szóra külföldre szöktek. Ma-
gyarországon pedig megindult, most már moszkvai rendezésben
az "összeesküvési perek" korszaka és a katolikus egyház, mint
legerősebb ellenzék elleni hadjárat. Ez kidöntötte az első mészár-
lásban esztelenül elpusztított ellenálló oszlopok után a jobboldali-
ság és antibolsevizmus utolsó ellenálló oszlopait is. A bolsevista
diktatúra, a nép véres zendülésekben kirobbanó kétségbeesett el-
lenállása ellenére is, az 1949-i "egylistás" választási komédiával,
negyvenkilenc hónappal a "felszabadító" Roosevelt halála után
Magyarországon is, formálisan is, átvette az uralmat.
Ha a vergődő magyarságot könnyű volt elintézni, a külföldet
még könnyebb. Az orosz külpolitikai trükk olcsó volt, egyszerű és
hatásos, hisz a roosevelti fércmunka lehetőséget adott mindenre.
Mivel a békeszerződés értelmében Magyarország megszállását
hat hónappal a szerződés aláírása után meg kellett szüntetni,
Moszkva kimondta, hogy a megszállás "elvileg" megszűnt, a csa-
patoknak azonban, az ausztriai orosz megszálló erők "utánpótlási
vonalának biztosítása végett" továbbra is Magyarországon kell
maradniuk. És hogy ez a "kényszerhelyzet" Oroszország számára
továbbra is fennmaradjon, Moszkva következetesen húzza-
halasztja az Ausztriával kötendő békét mindaddig, míg Magyar-
országon és Romániában a bolsevizmus annyira meg nem erősö-
dik., hogy az orosz szuronyok jelenléte nélkül is fenn képes ma-
radni.21

21
Időközben a békekötés Ausztriával megtörtént, s az orosz csapatok Magyaror-
szágon és Romániában bennmaradtak. Ezúttal a kormányok "kérésére".

181
 3.
A Keletnémetországgal kapcsolatos helyzet nemcsak a szö-
vetséges Csehszlovákiáétól különbözött, hanem annak a Magyar-
országnak helyzetétől is, amely különben ugyanolyan levert el-
lenség volt, mint Németország. A különbséget az jelentette, hogy
Németország nem kizárólagosan orosz, hanem közös megszállás
alatt állt, s a németek sorsa az orosz zónában így nem kizárólag az
oroszok kényétől- kedvétől függött, mint a magyaroké, hanem a
többi szövetségesektől is, ennélfogva a keleti német megszállási
övezetet az orosz "belső zónába" beépíteni 1945-ben és 46-ban
képtelen gondolatnak látszott volna.
Oroszország így "biztonsági" politikájának megfelelően Né-
metország totális legyöngítésének, abszolút fizikai ártalmatlanná
tételének álláspontján állt. Az orosz ideál egy teljesen gyenge,
haldokló roncs volt a szomszédságban, amely nemcsak nem lehet
veszélyes, hanem amelyre egy későbbi időpontban túlhatalmánál
fogva bármelyik pillanatban rá teheti a kezét, arról nem is beszél-
ve, hogy a nyomor, mint tartós állapot melegágya a forradalom-
nak, ami a bolsevizmusnak amúgyis klasszikus eszköze.
S egy ilyen Németországra Oroszországnak minden esélye
megvolt, s különösen meg lett volna, ha Roosevelt meg nem hal.
A Potsdamba gyülekező konferencia tagjai – különösen az ameri-
kaiak – a legtombolóbb németgyűlöletet hozták magukkal a szí-
vükben és az aktatáskáikban, mert Roosevelt ugyan már nem élt,
de élt Morgenthau és köre és élt a roosevelti lélek. Az utód maga,
Truman – egyébként is fakó és jelentéktelen figura az amerikai
kamarilla kezében – nem látott a bonyolult komplexumban tisz-
tán,22 s a szálakat mindenütt roosevelti figurák és ezek igazi gaz-

22
Trumannak Roosevelt életében semmi szerepe nem volt, őt túl jelentéktelen-
nek tartották ahhoz, hogy, különösen a háborús és a külpolitikai ügyekbe,
beavassák. Hogy ez mennyire így volt, elárulja a "helyettes elnök" indig-
nált naplófeljegyzése 1945 ápr. 12.-éről: "Nem tudom milyen hatással lesz
a fordulat (Roosevelt halála) a háborús teljesítményre, az árellenőrzésre, a
haditermelésre és egyebekre. Tudom, hogy az elnöknek volt egy csomó tár-
gyalása Churchillel és Sztálinnal, előttem azonban ismeretlenek maradtak
mindezek és efelől valóban volna egy s más gondolkodnivaló, én azonban
úgy döntöttem, hogy a leghelyesebb lesz egyelőre hazamenni, pihenni

182
dája, az u.n. Morgenthau-klikk – az irgalmatlan bosszú
expoziturája – tartották a kezükben.
A már előre kidolgozott tervek szerint, amiknek szellemét
Roosevelt és Morgenthau mellett angol részről Lord Vansittart,
orosz részről Ilja Ehrenburg reprezentáltak, Németország teljes
iparának és minden bányájának tökéletes és végleges elpusztításá-
ról volt szó. A Morgenthau-terv szerint:
"Minden katonai akciók által még szét nem rombolt ipari
telepet és berendezést tökéletesen le kell bontani, és el
kell távolítani, vagy tökéletesen meg kell semmisíteni. A
szénbányák teljes felszerelését el kell távolítani, magukat
az aknákat pedig tökéletesen meg kell semmisíteni.”
Ezenkívül lényeges része volt a tervnek a keleti és nyugati te-
rületek leszakítása, s a maradék államroncs szétdarabolása, az is-
kolák és egyetemek "tekintélyes időre" való bezárása és a nem-
zetközi töke teljes elzárása Németországtól. Roosevelt szó szerint
ezeket mondta Cordell Hullnak:
„Azt akarom, hogy a német nép mint egész, egy olyan
leckét kapjon, amit soha el nem felejt... Hogy a németek
éhen haljanak, azt nem akarom, ha azonban több élelmi-
szerre van szükségük mint amennyit termelnek egyenek
reggel, délben, este levest a tábori konyhákon. Ez kiváló
egészségben fogja őket tartani s ezt a tapasztalatot egész
életükön át nem fogják elfelejteni".
Ezeket a szavakat egyszer majd tanítani fogják az összes né-
met iskolákban, s ami majd mindebből a világ egyik leghatalma-
sabb népének lelkéből kinő, azért-majd a Roosevelt-Morgenthau
bosszú őrjöngés lesz a felelős a történelem előtt minden időben.
S ez a bosszúőrjöngés volt a szellem és a szándék legalábbis
amerikai részről, ami Potsdamba jött, s a bosszú góca kitűnő tem-
póérzékkel dobta be a szándék végleges bebiztosításához a KZ-
lágerek borzalmainak statisztikában és fényképfelvételekben, fil-

amennyit lehet, s aztán szembenézni az elkövetkezendőkkel.” (William

Hillman: Mr. President, New York. 1952).

183
mekben lelkiismeretlenül felhatványozott anyagát a döntés serpe-
nyőjébe.
A borzalmas terv, amelynek ószövetségi irgalmatlansága
előtt megrendülten áll az ész és a szív az orosz imperializmus és
bolsevizáló világprogram terveinek kitűnően megfelelt. Így szü-
letett meg Potsdam, s ha a Szovjet akkor már úgyszólván minden
pontban ellentétben is állt a nyugati demokráciákkal, ezt a tervet
lelkesen osztotta. Németországi szándékainak jövője teljesen
biztosítottnak látszott s a maga részéről Keletnémetországban a
vasúti sínek felszedéséig és a telefondrótok leszedéséig terjedő
alapossággal megkezdte a potsdami halálos ítélet végrehajtását.
Potsdam szelleme egyébként is tombolt minden vonalon. A
német bánya és ipartelepek megsemmisítése tervszerűen megkez-
dődött és roppant értékeket pusztítva folyt mindenfelé, nem egy
helyütt véres zendülésekkel a kétségbeesett német munkásság ré-
széről
Közben azonban az amerikai külpolitika irányítóinak körében
valóságos palotaforradalom tör ki az ószövetségi embertelenségű
terv miatt A lázadás vezető személyei Cordell Hull és Stimson
voltak, akik erélyesen megkezdték az őrjöngő Morgenthau-klikk
visszaszorítását.
Ehhez jött az 1946 őszén tartott emlékezetes londoni konfe-
rencia., ahol – most már az atom-titok birtokában – az orosz pre-
potencia olyan képtelen fokra emelkedett, hogy a győztesek kö-
zött a törésnek be kellett következnie. Oroszország végleg ledobta
álarcát, s bár még mindig voltak reménykedők a felsült politikai
bűvészinasok egyre riadtabb táborában, a nyugati demokráciák
politikusainak többsége elé leplezetlenül meredt a sivár és lesújtó
tény: ellenséggel állnak szemben, amely sokkal félelmetesebb és
elviselhetetlenebb, mint a németek voltak, mert azok csak részt
követeltek a világ irányításában, az oroszok azonban kizárólago-
san akarják birtokba venni azt. A felfedezés villámcsapásként
hatott, s a háború alatt tökéletesen félrevezetett nyugati közvéle-
mény valósággal szédelegve állt. A váratlan megdöbbenés szé-
dületében és zűrzavarában csak egy volt a konkrétum: a Roose-
velt—Churchill-politika borzalmas hazárdjáték volt, és egyetlen
fontos feladat maradt: ezt takargatni minden áron és amennyire
lehet.

184
 Amerika előtt csak egy lehetőség állt teljesen új vágányokra
áttérni, hiszen a győztesekből egycsapásra fenyegetettekké lettek
a szövetségesek, mégpedig éppen a "győzelem" következtében, s
hirtelen meglátták, ami előtt vakon álltak eddig, hogy Németor-
szágot nem lett volna szabad katonailag megsemmisíteni. Az új
gondolat megemésztéséhez s még inkább a minden eszközzel vé-
dekező, sarokba szorult uralkodó háborús klikk visszaszorításá-
hoz, azonban idő kellett, sőt az csak igen kis mértékben sikerült
úgy, hogy az embertelen potsdami szándék revíziója csak végze-
tes késéssel jött el. A revízió bejelentése Byrnes stuttgarti beszéde
volt, majd utána jött, mint első pozitív lépés a hosszú és bénult
tétovázás után: a Marshall-terv, s a már elpusztított bánya- és
ipartelepek horribilis költséggel való újraépítésének megkezdése.
A nyugati világ elkésett és a felelősek részéről minden esz-
közzel fékezett felszabadulása a katasztrófális roosevelti szug-
gesztiók alól automatikusan orosz ellenakciót váltott ki. Most már
amúgysem volt értelme a nyugati éberség elaltatására szánt csa-
lásnak, Kominform néven újra proklamálják hát Sztálinék a Ko-
minternt, s az előállt új nemzetközi helyzetben a német keleti zó-
na, mint orosz probléma éppúgy teljesen megváltozott, mint Ma-
gyarország, vagy Csehszlovákia státusa.
Most már nem volt többé remény arra, hogy Németország
egy ártalmatlan és nyomorgó és passzív folt lesz csupán az orosz
birodalom nyugati peremén, Keletnémetországot tehát a "belső
zónába" kellett besorolni, s így indult meg itt is 1947-ben az in-
tenzív bolsevizálási folyamat, ezzel párhuzamosan a bekapcsolási
manőver.
A terv és tevékenység egységét és kötetlenségét csupán a tér
közepén jelenlevő Berlin státusa zavarta, amely nem volt kizáró-
lagosan orosz kézben, hanem négy megszállást szektorra volt
osztva. Ki kellett hát onnan a többi három hatalmat üldözni, hogy
Keletnémetország birtokbavétele, bolsevizálása és annektálása
teljessé válhassék.
Az alkalmazott orosz módszer a kiszekírozás módszere volt,
amihez az oroszok felhasználtak minden lehető és lehetetlen esz-
közt; s mikor végül semmi sem használt, blokád alá fogták Berlin
amerikai—angol—francia zónáit, hogy így a lakosság éhhalálával
kényszerítsék rá a nyugati hatalmakat Berlin feladására. A blokád

185
ellen Amerika hallatlan erőfeszítéssel és irtózatos költséggel úgy
védekezett, hogy Berlin nyugati szektorának két millió lakosát
hónapokon át légi úton táplálta, míg végülis a blokád megtört A
nyugati világ ujjongott a "győzelem" felett, s közben általában el-
kerülte a figyelmet, hogy Oroszország ismét felrúgott egy egyes-
séget, Németország keleti részét de facto lekapcsolta, bolsevizálta
és gyakorlatilag – annektálta.
A leszakadt "bolsevista" Németországgal szemben a három
nyugati zóna laza politikai egységét úgy-ahogy helyreállító bonni
alkotmány egy "demokratikus" Németországot hozott létre, s ez-
zel Németország kettéhasadása megkezdődött. Az egész
Keletnémetország Oroszországé lett. Ez az állapot aztán akkor
válik véglegessé, mikor a nyugati hatalmak, 1952-ben, az orosz
huzavonát és taktikázást megunva, különbékét kötnek Németor-
szág nyugati részével, s ezzel Keletnémetországnak Oroszország-
hoz történt csatolását gyakorlatilag tudomásul veszik. Keletné-
metország tehát orosz tartománnyá válik és ha az oroszokon áll,
az is fog maradni véglegesen.
Ha az ember gondolatban végigfut azon a könnyelmű és te-
hetségtelen dilettantizmuson, amivel az Egyesült Államok külpo-
litikáját olyan borzalmas pénz elfecsérlésével vezették, és amibe
egy közepes gazdagságú állam feltétlenül belepusztult volna, amit
csak az Egyesült Államok határtalan gazdagsága tett lehetővé, az
esztelen rombolásokon és pusztításokon, majd az elpusztított ér-
tékek következetlen újra felépítésének költségein, a berlini légi
kalandon, a német katonai erő értelmetlen megsemmisítéséből
folyó amerikai fegyverkezés irtózatos költségein, amelyeknek a
számláját évtizedeken át fogja fizetni Amerika dolgozó népe, s
mindezek mellé állíthatja mindazt, amit az Egyesült Államok po-
litikája Európának okozott, arra a következtetésre kell jutnia,
hogy a vezetők kiválasztásának módja az Egyesült Államokban
tökéletesen csődöt mondott, s az amerikai demokrácia körül va-
lami végzetesen nagy baj van.
Az európai szláv expanzió, amely az amerikai beavatkozás
következtében 750.000 négyzetkilométernyi tért nyert az első vi-
lágháborút követő versaillesi békében, a második világháborúval
kapcsolatos amerikai politika eredményeképpen újabb egy és
egynegyed millió négyzetkilométerrel gyarapodott, és 60 millió

186
nem szlávnak uralma alá hajtásával megkezdte a nem szláv Euró-
pa felszámolását
A kontinens 11,5 millió négyzetkilométernyi területéből 7,3
millió négyzetkilométer már szláv-bolsevista kezekben van, s a
túlzsúfolt kontinens lakóinak csaknem kétharmada számára már
csak 4 milliónyi tér maradt. Ezért főleg az Egyesült Államok kül-
politikája a felelős, és Európa egyre türelmetlenebbül kérdezi,
hogy hol van hát és miben áll az a felelősség amit elnöke a nagy
katasztrófa elindításakor s annak az irtózatos hatalomnak az
alapján, amivel őt az Egyesült Államok népe felruházta, a törté-
nelem és a fehér emberiség előtt vállalt?
Hogyan, milyen formában és kinek "felel" az az ember, aki-
nek a katasztrófális helyzetért, amit előidézett, a mesés összege-
kért, amiket elherdált – szobrot emelt az Egyesült Államok népe
ugyanakkor, amikor szintén "felelősség" címén akasztófákat állí-
tottak és börtönöket zsúfoltak tele Európában?

187
 IX. NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL

Az eltorzult német faji mithosz számlájának egyik legsúlyo-

sabb és legtöbbször és legrészletesebben kolportált tehertétele a
zsidósággal szemben tanúsított embertelen, sőt sok esetben besti-
ális magatartás volt, amelynek, amellett, hagy a zsidóságot
kollektíve mélyen megalázta, szerencsétlen zsidók tízezrei estek
áldozatul.
A zsidókkal szembeni háborús rendszabályoknak az eltűrhe-
tetlenségen túlmenő megalázó és embertelen tendenciájára nincs
mentség, még kevésbé van az ezen rendszabályok végrehajtása
során bekövetkezett egyéni túlzásokra és visszaélésekre. Éspedig
nemcsak, mint embertelenségre és bestialitásra, hanem mint ér-
telmetlen ostobaságra sincs, mint ahogy nincs mentség arra sem
amit a háború folyamán az o r o s z o k és a "felszabadítás" után
az oroszokkal szövetkezett z s i d ó k , vagy amiket a német és
magyar lakossággal, meg a cseh területen a visszavonulás során
visszamaradt hadikórházak sebesültjeivel a c s e h e k és a
s z e r b e k elkövettek. Az 1942 elejétől 1946 végéig eltelt fél
évtized a bestialitás és a gyávaság és a csőcselékemberek tobzó-
dásának korszaka volt, különösen Közép- és Keleteurópa és a
Balkán területén.
A háború mindkét félen igénybevett minden kétségbeesett és
aljas eszközt a pusztítás és a győzelem érdekében, de az összesek
között talán legaljasabb és legveszélyesebb az ellenfél becsületét
megsemmisíteni akaró hazudozás és rágalmazás volt, tények fel-
nagyítása, tények elhallgatása, torzítás, ferdítés a világközvéle-
mény igazságérzetének félrevezetése bizonyos célok érdekében,
amiket a propaganda szolgálni akart.
Ha valaha a fegyverkezés korlátozására nemzetközi egyez-
mény születik, annak rendelkezést kell majd tartalmaznia a hazug
propagandával szemben is, mert az mindek robbanóanyagnál ve-
szélyesebb valamit gyújt fel: a szenvedélyt és az igazságtalansá-
got.
Ebből a veszélyes valamiből nőtt ki a maga összes elmúlt és
eljövendő borzalmaival az a komplexum is, amit úgy nevezünk:
zsidó tragédia, és az is, amit úgy mondunk: zsidó bosszú.

188
 Európa közepének három millió négyzetkilométernyi területe
egyetlen harctér volt négy éven keresztül és egyetlen gigantikus
vesztőhely az ötödikben, ahol 59 millió ember vesztette el az éle-
tét. Ebből az 59 milliós veszteségből mintegy másfél milliós1 –
részben meghalt, részben "eltűnt" – zsidó.
Egyik ember, vagy egyik fajta sem érdemel több sajnálatot,
mint a másik. Minden teremtett ember egyformán halhatatlan lé-
lek hordozója, Istennek gyermeke és ennélfogva érték, és fiait és
leányait Európa népeinek hosszú-hosszú sora siratja. A zsidó há-
borús veszteséggel mégis külön foglalkoznia kell ennek a szinté-
zisnek, éspedig azért, mert amikor egy rettentő háború szörnyű
örvényeiben elpusztult nem-zsidók t í z m i l l i ó i n a k tragé-
diájáról alig történt megemlékezés, és az Európán kívüli köztudat
szinte csak zsidó áldozatokról tud, akkor másfélmillió helyett hat
millió zsidó pusztulását emlegetik a nemzetközi közvélemény egy
bizonyos kategóriájában, mégpedig úgy, hogy minden elpusztult
zsidó élet – náci áldozat. S ennek a közvéleménynek ezen állításá-
ról, magatartásáról, felelőtlenségéről és ennek múltbeli és jövő-
beli következményeiről beszélni kell, mert az a visszaélés, ami
ezen a téren folyt és folyik, egyre tarthatatlanabbá válik, és félel-
metes reakciókat ígér a jövőben.
A nácizmus bestiális kilengéseit igazságtalanság volna men-
tegetni, mint ahogy igazságtalanság volna a zsidó tragédiát emlí-
tés nélkül hagyni, Az igazság azonban mindkét féllel szemben
egyformán kötelező és ki kell már egyszer mondani, hogy más-
félmillió zsidó hiánya még akkor sem volna magyarázat nélkül,
ha a háborús ellenféllel együttdolgozó zsidósággal szemben nem
érvényesült volna az ellenségnek kijáró gyűlölet a tér örvénylő
gyűlöletóceánjában, hisz a háború magva éppen azon a területen
lángolt legborzalmasabban és legtovább, amely területen a leg-
több zsidója lakott a világnak. A délorosz, lengyel és román terü-
leteken, valamint a Kárpátmedencében a Balkánon és Németor-
szágban tízmillióknak kellett meghalniok. S Európa zsidóságának
négyötöd része ezeken a területeken lakott. Ezzel a körülménnyel

1
Már itt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy 12 esztendei szorgos kutatás sem
volt képes nagyobb zsidó veszteséget kimutatni másfél milliónál. Az 1954-
ben bedobott 6 millió zsidó áldozat – grandiózus hazugság.

189
egy grandiózus félrevezetési manőverben rettentően visszaélt a
világ közvéleményét irányító nemzetközi propagandagépezet, s a
képtelen túlzások célja egészen nyilvánvaló ...

1.
Azon felül, hogy a zsidó tragédiával foglalkozó propaganda
következetesen és makacsul elmulaszt különbséget tenni a háború
kollektív katasztrófájában a nem-zsidó milliókkal együtt szeren-
csétlenül járt zsidók százezrei – akiknek számát az önkéntes par-
tizánharcot vállaló zsidók hadivesztesége is növeli2 – és a valóban
faji kilengések során kiirtottak s z á z e z r e i között, ennek a
propagandának számadatai is teljesen bizonytalanok, könnyelmű-
ek, megbízhatatlanok, sőt lelkiismeretlenek.
Sajnos, a háború befejezése után egy teljes évtizeden át sem
az UN, sem más nemzetközi szerv nem mert arra vállalkozni,
hogy a zsidó pusztulás pontos számadatait megállapítsa, noha ez a
nemzetközi izgalmat okozó probléma megérdemelte volna ezt.
Egy évtized tökéletesen elegendő lehetett arra, hogy a náci kilen-
gések zsidó áldozatainak pontos és igazolt számát az UN megál-
lapítsa, elkülönítse a háborús veszteségektől és kimutatást tegyen
közzé, hogy a Középeurópából hiányzó zsidók hol, milyen álla-
mokban és milyen tömegekben élnek. Mindez tíz éven át nem
történt meg s az emberiség vezetésére felállított szerv engedte,
hogy alaptalan számok és gyűlölködő túlzások mérgezzék a föld
levegőjét.
A zsidó tragédiával folytatott propaganda éveken keresztül
hat, sőt éppenséggel hét millió zsidó pusztulását kérte számon,
mégpedig kizárólag a "nácizmustól".
Már maga az is felelőtlenségre vall, hogy hét millió zsidóról
beszéltek, mikor a Joint Distribution Commitee megállapítása
szerint is 8.839.608 zsidó élt 1939-ben összesen Európában,3
Oroszországot is beleértve. Viszont az oroszországi zsidóság
száma a Nemzetközi Statisztika becslése szerint 3 millió (1930).

2
Ez a veszteség megbízható becslés szerint 80.000 főre tehető. Csak a varsói és
lembergi felkelések kapcsán 18.000 zsidó esett el, az előbbinél, 12.000 a
másodiknál, fegyverrel a kezében. Ez a két tétel maga 30.000 fő
3
Mellesleg a JDC. megállapítása túlzott. Ennyi zsidó nem élt Európában

190
márpedig a "nácik" sem Spanyolországban, sem Portugáliában,
sem Angliában, sem Svédországban, sem Svájcban, sem Oroszor-
szág túlnyomó részében nem jártak, sőt Keletlengyelországban is
másfélévi orosz uralom u t á n jártak, s onnan tudvalevőleg ak-
kor már m á s f é l m i l l i ó e m b e r tűnt el az oroszok ke-
zén.4
Az amerikai megszállók németországi lapja az akkoriban zsi-
dó szerkesztésben megjelenő Die Neue Zeitung egyik 1946 feb-
ruárjában megjelent számában táblázatos kimutatást közölt a zsi-
dóság veszteségéről, amelynek számszere adatait, hozzátesszük
zsidó forrásból származó adatait, a következő oldalon közöljük:
Állam 1939-ben: 1945-ben Hiány
Lengyelország 3.250.000 80.000 3.170.000
Románia 850.000 325.000 525.000
Magyarország 403.000 280.000 123.000
Csehszlovákia 360.000 37.000 323.000
Franciaország 300.000 175.000 125.000
Németország 240:000 85.000 155.000
Hollandia 150.000 30.000 120.000
Belgium 100.000 22.000 78.000
Jugoszlávia 75:000 14.000 61.000
Görögország 75.000 9.000 66.000
Ausztria 60.000 20.000 40.000
Olaszország 5l.000 50.000 40.000
Bulgária. 50.000 46.500 3.500
Egyéb országok 361.000 139.000 222.000
összesen 6.289.0005 1.312.9006 4.892.5007

4
Ez a másfélmillió túlnyomórészit "középosztálybeli" volt, s ez a "középosztály"
Lengyelországban 40 %-ban zsidó. David Berkelman jelentése szerint
1941-42 telén 1.200.000 zsidó fagyott meg és halt éhen Szibériába való
transzportálásuk során. De magából Németországból több, mint negyed-
millió zsidó távozott már a háború előtt, Magyarországot pedig a háború
idején a kormány diszkrét támogatásával több, mint 270.000 zsidó hagyta
el.
5
Ez a szám túlzott. A túlzás mintegy félmillió, amely főleg a lengyelországi és
az „egyéb országok” tételekben van.
6
Ez a szám a szövetséges megszálló kimutatása szerint a valóságban 2.100.000
volt.
7
A helyes szám cca. 3.500.000. Ebből kell leütni szóbanforgó területekről ki-
vándoroltak mennyiségét. Az így fennmaradó összegben vannak a termé-
szetes halállal haltak, a bombázások, egyéb harci cselekmények következ-
tében elpusztultak, valamint a harcban elpusztultak száma. Az így fennma-

191
 A kimutatás és a kísérő cikk adatai az időpont és a
szóbanforgó tér akkor még mozgásban levő tömegei miatt is túl
koraiak ahhoz, hogy az első elkeseredés túlzásaiból született,
kellően ellen nem őrzött, propagandajellegű jelentést reálisnak
fogadhassuk el, arról nem is beszélve, hogy a jelentés teljesen
nélkülözi a zsidó menekültek óriási számát körülvevő államokból
a zsidók számának növekedéséről szóló adatokat. Arról se be-
széljünk egyelőre, hogy 1945 vége óta temérdek elveszettnek hitt
ember előkerült. Sőt ne említsük kimutatásból szintén hiányzó
oroszországi számadatokat sem. Állapítsunk meg most csak any-
nyit, hogy ez a zsidó jelentés a zsidók összes számát csak 6.3
millióra teszi, a hiányt meg, hét millió helyett csak 4.9 millióra,
1945 végén, s ez a tény maga tökéletesen elég a propaganda sza-
vahihetőségének megállapításához.
A cikk konklúziója egyébként az, hogy 4.9 millió zsidó hi-
ányzik, ezek t e h á t náci áldozatok.
Kíséreljük meg most ezt a nem hat, vagy hét milliós, hanem
4.9 milliós számadatot, mint nácibűnt némileg elemezni.
Kezdjük Lengyelországgal és kezdjük azzal, hogy a lengyel-
országi zsidóság nagyobbik fele, a legtipikusabb zsidó település)
terület – Dél-Lengyelország, Kelet-Galícia Lengyelország szét-
osztásakor, 1939 őszén Oroszországhoz került, s a Németország-
hoz került feléből is, elsősorban a kommunisták – akiknek há-
romnegyed része zsidó volt –, Oroszországba menekültek.8
Folytassuk azzal, hogy a Lengyelországból elhurcolt és azóta
nyomtalanul eltűnt másfélmillió lengyelnek, akik főleg közép-
osztálybeliek voltak, igen jelentékeny része zsidó volt, s egészít-
sük ki mindezt azzal, hogy az Odera és a Don között kétszer vé-
gig dübörgő k e t t ő s háborús henger nyomán ezen a területen
a hullák elképesztő tömege maradt vissza, hiszen a lengyel nép-
nek lengyel adatok szerint 17%-ka pusztult el. Fejezzük be végül
azzal, hogy a lengyelországi zsidóságból n e m 80.000 maradt

radó mennyiség elpusztításán a nácizmus és a bolsevizmus osztozik. A

kérdés, hogy milyen arányban?
8
L. White: Report on Poles c. könyvének megállapítása. A szerző zsidó

192
meg, amint a kimutatás állítja, hanem 1946 és 1950 között nyüzs-
gött tőlük Németország és ma nyüzsög tőlük Amerika és Izrael.9
Még jellemzőbb példa Magyarország, ahol zsidó hivatalos
adatok szerint 276.000 zsidó maradt meg, illetőleg emelkedett fel
a "felszabaduláskor" talált 130.000 zsidó erre a számra 1946-ig,
viszont az Egyleti Élet, az amerikai magyarajkú zsidóság lapja
1951 márciusi számában közölt cikk szerint Izrael állam
2.200.000 lakosának 12%-a magyarországi zsidó, s ez a mennyi-
ség abszolút számban 264.000 főt jelent.10 Ezen két fő tételhez
vegyük hozzá, hogy nincs egyetlen olyan ország Európában,
Amerikában, Ausztráliában, ahol ne élnének jelentékeny számban
Magyarországról 1939 óta eltávozott zsidók. A Magyarországról
hiányzó zsidók felkutatását végző magyarországi zsidó szerv
1949-ig csak 75.000 zsidó halálát volt képes megállapítani, ennek
a 75.000 zsidó halottnak főrésze a bombázások, az utcai harcok,
partizántevékenység, valamint kémkedés és szabotázs következ-
tében beállt veszteség és háborús munkaszolgálat következtében
beállt h a d i veszteség. Csak ami ezen felül van (s ebbe bele-
értjük a háborús munkaszolgálatsorán előállt, hanyagság, ellen-
szenv következtében vagy éppen rosszakaratból származó halál-
eseteket is), írható "náci" attitűdök számlájára.11

9
Zsidó adatok szerint Izraelbe 100.000 lengyelországi vándorolt ki a háború
után. Az USA-ba kivándoroltak ma, ennek több, mint a kétszerese. Len-
gyelországban maradtak számát zsidó források 60.000-re teszik. Már ez a
három tétel is meghaladta a többi felvevő területek lengyelországi eredetű
zsidóságával együtt a félmilliót ami hatszorosa a Neue Zeitung adatának.
Más oldalról viszont a lengyelországi zsidóság létszáma a második világ-
háború elölt nem volt három és egynegyed millió.
10
A World Jewiss Congress által kiadott "Unity in Dispersion" vaskos kiadvány
(1949) a magyarországi zsidóság számát 160.000-ben jelöli meg. Az izraeli
magyarországi származású zsidó létszámmal együtt 424.000 élő
magyarország zsidót jelent csak ebben a két országban. A zsidókat legna-
gyobb tömegben felvevő terület azonban mint köztudomási az Egyesült
Államok. Magyarországi eredetű zsidók azonban kivétel nélkül mindenütt
jelentékeny számban találhatók.
11
Ez a mennyiség, tehát a német és magyar "nácik" által politikai és faji gyűlö-
letből ok nélkül, fölöslegesen és embertelenül lemészárolt zsidók száma, a
magyarországi zsidóság részéről e s e t l e g eléri a tízezret, de e sorok
írója egyáltalán nem lenne meglepve, ha az igazolt és reális adatok végső
összeállítása után az derülne ki, hogy még ez a szám is túlzott.

193
 Nagyjából, kisebb-nagyobb hullámzásokkal, ez a helyzet a
többi országokban is.12
A tényállás pontosabb ismeretében történtek a reálisabb
becslések a második világháború korszakának zsidó emberveszte-
ségéről. Így a németországi amerikai főmegbízott becslése szerint
a zsidóság európai összvesztesége a orosz kézen eltűntekkel
együtt 2 millió, a Der Turmwart c svájci lap szerint 1.5 millió, s
ugyanennyire teszi a zsidó veszteséget 1946-ban a Basler Nach-
richten is, de ugyanekkora a veszteség a londoni Tidnings szerint
is. Ezek a becslések óvatosak, befolyásolja őket a hat milliós zsi-
dó propaganda állítás, a valóságban ez a szám mint végülis kide-
rült sokkal kisebb. A milliós számok misztifikációja mögött a fel-
háborítóan összezsugorodott valóságot végülis 11 esztendő után
közölte a Nemzetközi Vöröskereszt, amelynek jelentése szerint a
náciáldozatok száma 300.000 és ebben a számban benne vannak a
nem zsidó náci áldozatok is.13 Vajon rájön-e egyszer majd a világ
a bolsevista bestialitás és emberpusztítás egyre pontosabb isme-
retében, hogy a nagy zsidó tragédiát illetően csak két eset volt le-
hetséges: vagy a bolsevizmust is terheli zsidó pusztítás, vagy a
bolsevizmus – c s a k nem-zsidókat pusztít.
A milliószámra kivégzett zsidók rosszindulatú legendájával
100 millió ember erkölcsi és politikai számláját terhelték meg, s
ennek a száz millió embernek a becsülete nem lehet közömbös a
világ számára. De nem közömbös az sem, hogy a túlzásoknak, a
sok súlyos igazságtalanságon kívül, amibe jóhiszemű és tisztessé-
ges embereket hajszolt bele a propaganda, akik igazságos "visz-
szatorlásnak" hitték azt, amit e miatt tettek, legtragikusabb követ-
kezménye az lett, hogy a propaganda állításokat maga a zsidóság
is elhitte, sőt ma is hiszi. Ez idézett aztán elő azokban a

12
Fel kell itt jegyeznünk pl. azt, hogy a francia fegyverszünet után a Fegyver-
szüneti Bizottság engedélyével több hajórakomány zsidó hagyta el Fran-
ciaországot Palesztina rendeltetéssel. Ezekből a Patria nevű hajót brit hadi-
hajók Haifa előtt 1940 november 25-én rommá lőtték s a hajón támadt tűz-
ben 3800 kivándorló zsidóból 2575 elégett. De ezenkívül 1941-43 között
román és bolgár kikötőkből összesen 20 zsidó kivándorlókat szállító hajó
ment Palesztinába, s ezekből hatot szintén az angolok süllyesztettek el
13
Nemzetközi Vöröskereszt ezen fontos 1956-ban kiadott jelentésével a nem-
zetkőzi sajtó egyáltalán nem foglalkozott.

194
középeurópai országokban, amelyeket az oroszok "szabadítottak
fel" olyan bestiális visszatorló mészárlásokat, hajszákat, kivégzé-
seket, kínzásokat különösen az u.n. "felszabadulást" követő első
években, amik sokszorosan meghaladták a valóságos okot, s amik
épp ezért, egy európai fordulat esetén katasztrófális visszaütést
fognak kiváltani a zsidósággal szemben. S a felelősség ezért a je-
lenlegi felelőtlen zsidó propagandát fogja terhelni.
Amint az évek telnek és a szétvert középeurópal világ tragé-
diájának túlélői kezdik összehordani és összerakni a higgadt, iga-
zolt és megbízható adatokat, az egész tragédiáról, a világ tudatába
beleszuggerált mesterségesen eltorzított kép egyre tisztul, és ezzel
a tisztulással párhuzamosan egyre nő a legyőzöttek világában a
megdöbbenés és a felháborodás. A hat millió ártatlan zsidó besti-
ális lemészárlásából hovatovább egy szerény hatjegyű14 szám ma-
rad, s a németek és világnézetük kollektív felelősségéből néhány
megalázó és méltatlan intézkedés, néhány száz minden időben és
minden kategóriában meglevő csőcselékember, meg egy életre-
halálra vívott háború pszichózisa. Ezzel szemben, amilyen ütem-
ben zsugorodnak össze a lázító propaganda adatok az igazolt és
igazolható tények fakó valóságává, olyan tempóban nőnek, szapo-
rodnak a felháborító tételek az u.n. visszatorlás elképesztő formái-
ról és méreteiről mindenünnen, ahol szabad keze volt a zsidóság-
nak a hat millió kiirtott zsidó legendájához méretezett visszaütés-
re. A Morgenthau-örjöngés, amely kész lett volna irgalmatlanul
elpusztítani egy nyolcvanmilliós népet 300.000 zsidó miatt – vagy
akár másfélmilliónyi miatt – ha ebben nem akadályozták volna,
hátborzongatóan sejtteti, hagy mi játszódott le visszatorlás címén
a vasfüggöny mögött.
Az ugyanis, hogy a zsidó tragédiáról egy egész világappará-
tus beszélt éveken át és beszél még most is, a visszaütés borzal-
mairól meg mélyen hallgat mindenki, a tényeken és igazságon
nem változtat.

14
A másfélmilliós becslés nagyjából úgy oszlik meg, hogy a Szovjet számlájára
(zsidó megállapítás szerint) cca. 1.200.000 esik. (David Berkelman jelenté-
se).

195
 2.
A zsidó katasztrófa helyes és igazságos megítélése azonban
nem is számszerűségi kérdés csupán, hanem erkölcsi és világné-
zeti és főleg lélektani kérdés is. Két erkölcs, két világnézet, két-
fajta lélek kölcsönösen túlzásbevitt szembenállásáról volt szó a
zsidósággal történtekben. Éspedig nem is abban az értelemben,
hogy melyiknek volt igaza, hanem egyszerűen a szembenállás té-
nyében magában, mert hiszen a két önzés meg sem kísérelte tisz-
tázni az igazságot. Az. egyik egyszerűen érvényesülni akart, a
másik meg nem akarta megengedni ezt.
Minden ítélőképességgel és szabad akarattal rendelkező lény
saját szempontjai szerint gondolkozik és saját érdeke szerint cse-
lekszik, s a modern demokrácia eszméjének sarkalatos tétele,
hogy egy bizonyos erkölcsi spáciumon belül ehhez joga is van.
Az emberek és a népek ezzel szemben rendszerint felháborítónak
találják, ha más emberek és más nemzetek nem az ő érdekeikből
kiindulva gondolkodnak s nem az ő normáik szerint cselekszenek,
hanem saját érdekeik és saját normáik szerint.
Egy teljesen feltöltött, sőt túltelített ország, amelyben egy
állandóan növekvő szociális nyomás kezd érvényesülni, ameny-
nyiben ez a nyomás kifelé vezető szelepeken át le nem vezethető,
hovatovább a hajótöröttek bárkájához hasonlít, ahol helyet, mun-
kát, élelmiszert, vizet pontosan és egyformán kell beosztani. A
zsúfolt európai kontinens világnézeti tendenciának lényege ez,
ami különösen a Versailles-sújtotta államokban érvényesült, de
hovatovább ez lesz az uralkodó európai norma.15 Ezt azonban a
kötetlen és önző zsidó lélek éppúgy nem tudta eddig felfogni és
éppúgy nem volt hajlandó akceptálni, mint ahogyan egyelőre még
a még szintén kötetlen és még szintén egocentrikus amerikai lélek
sem képes megérteni. A zsidó norma a kötetlenség és a szabadság
liberális normája, tehát annak az egocentrikus léleknek a normája,
amelynek családi és háztartási gondjai nincsenek, ilyen termé-
szetű felelősséget nem érez, mert ha a háztartás, amelynek ő al-

15
E sorok írója meg meri jósolni, hogy az angol világbirodalom gyors és rövide-
sen befejeződő szétporlása után egy évtizeden belül az angol demokráciát
egy sokkal türelmetlenebb nemzeti szocializmus fogja felváltani, mint a
német volt.

196
bérlője, elszegényedik, vagy összeomlik, egyszerűen – elköltözik
máshová, hiszen ő kötetlen, mozgékony és szabad. Az európai
norma ezzel szemben a gondokból és felelősségből fakad. Végső
elemzésben a szabadság és egyenlőség maximáinak régi szem-
benállása ez is, lélekben, világnézetben és erkölcsben egyaránt és
elsősorban ez nyilatkozik meg a zsidó—nemzsidó ellentétbe. Eu-
rópa minden egyes nemzete kötött, és kisebb-nagyobb mértékben
rá van szorítva a gondok és felelősség megszabta világnézetre és
erkölcsre. Európában csak egyetlen kategória kötetlen lelkileg és
politikailag és ennélfogva egyedülálló világnézetileg, s ez a zsi-
dóság.
Így adódik, hogy a nemzeti lelket a beosztás, a racionalizálás
felé hajszolja Európában a gond és a felelősség, és így adódik az
is, hogy a nemzeti gondokon valójában mindig kívülálló zsidó
psziché nem képes megérteni és akceptálni, hogy ha egy szuverén
nép nem akar egy neki nem tetsző, általa méltánytalannak tekin-
tett és érdekeit sértő állapotot s a j á t országában tűrni, akkor
ezt megváltoztatni akkor is joga van, ha ez a zsidó kisebbségnek
kárt és rövidülést jelent. A zsidó—nemzsidó európai ellentét leg-
mélyebb lényege úgy hisszük ez, s ez a lélektani alapja a zsidó
katasztrófának.
Egy nép saját országában joggal érzi magát szuverénnek, s ha
végét akarja vetni egy átlag 2-7 százalékos kisebbség gazdasági,
kulturális uralmának, valamint közvetve ezeken át érvényesülő
politikai hatalmának, akkor ehhez a legtisztább emberi és demok-
ratikus joga van. Középeurópa népeinek egész sora szemlélte egy-
re nyugtalanabbul azt a már két emberöltő óta fokozódó tünetet –
ami egyébként már sokszor előfordult Európa 1500 éves története
folyamán és minden esetben a tűmet drasztikusabb, vagy kevésbé
drasztikus likvidálásához vezetett –, hogy a zsidóság gazdasági és
ezen át politikai életében egyre jelentősebb szerephez jut, gazda-
sági erejénél és politikai hatalmánál fogva egyre nagyobb mérték-
ben erőszakolja rá saját ízlését, formáit és kultúreszményeit,
amelyeknek fejlesztésére és támogatására vagyoni túlnyomósága
következtében intézményeket állíthat, organumokat irányíthat és
saját maga által megszabott irányba, amelyeknek kifejezésére
műveket és alkotókat segíthet érvényesülésre és műveket és al-
kotókat, s ezzel irányokat nyomhat el, s mindezek által. a gazda-

197
sági, politikai és kulturális uralom tényét valósítja meg. Ez esetleg
csak közvetve, vagy tudattalanul irányul a gazdanép ellen, vagy
esetleg éppen abból a szilárd belső zsidó meggyőződésből folyik,
hogy a saját ízlése és formái jobbak a gazdanépénél, de minden-
esetre ellene irányul, hisz minden nép a saját ízléséhez és formái-
hoz ragaszkodik, saját háza táján azokat követel meg, s a zsidóság
két évezred alatt úgy látszik elfelejtett nemzetben és államban
gondolkozni, ha negligálta ezt. Talán most már majd el fogja tud-
ni képzelni, hogy mit jelentene és mit váltana ki az izraeli zsidó
lélekből 4, vagy 5 százaléknyi arab kisebbség jelenléte az állam-
ban, amely iránt ellenszenvet érezne, de amely pénzügyi túlnyo-
mósága által mégis rákényszerítené a zsidó ízlést és a zsidó alko-
tóerőt egy tőle idegen diktátum követésére; hogy mit váltana ki,
ha Izraelben idegen, arab ízléstől függne a zsidó élete, az írói,
művészi karrier, a színházakat arab színészek dominálnák, a film,
a sajtó, az irodalom arab kezekben lenne és idegen ízlés, igények,
célok és érdekek alapján formálódna ki, ha a kereskedelem, a
nagyipar, a vagyon, a jólét egyre inkább arab kezekbe kerülne s
minden siker és emelkedés ára az idegen feltételek elfogadása és
idegen érdekek szolgálata lenne pénzügyi, politikai és kulturális
téren egyaránt.
Mert a középeurópai világban többé-kevésbé ez volt a hely-
zet, és hogy ezen az egyes országok népe változtatni akart, az fel-
háborította a zsidóságot, amely magától értetődőnek érezte, hogy
az ő nemzetközileg érvényesülő normáihoz mindenki igazodjék.
Két szuverenitás feszült hát egymásnak, egy nemzetközi és
egy nemzeti, s annak a véleménynek és politikai törekvésnek, ami
a zsidókérdés megoldása felé tört, Középeurópában a tapasztal-
ható zsidó—nemzsidó gazdasági diszparitás és kulturális kétféle-
ség mellett ez a feszültség volt az alapja. Ennek voltak tünetei
azok a megmozdulások és törekvések, amiket hibás gyűjtőnéven
neveznek általában antiszemitizmusnak, hiszen azoknak alapmo-
tívuma általában nem puszta faji kötekedés, nem a zsidó t á -
m a d á s á r a , hanem mindenütt a fenyegetett gazdanép v é -
d e l m é r e irányuló szándék, s igazi lényege nem a zsidók el-
leni "faji gyűlölet", hanem a saját fajta iránti aggodalom, vagy ha
így jobban tetszik faji önzés. Megnyilatkozása tehát nem valami
elítélendő "morális eltévelyedés", aminek a propaganda be akarná

198
állítani, hanem irritáló és nagyonis konkrét tények természetes re-
akciója. Ezek az irritáló tények végső elemzésben – az egy konk-
rét és t á m a d ó német fajiság esetét kivéve – igazában nem a
faj elleni attitűdök, hanem magatartással szembeni reakciók és
szociális mozgatók köré csoportosulnak minden korban, minden
országban Európában,16 és elsősorban nem a szemita mivolt,
mégkevésbé a zsidó vallás, hanem a vagyonosság, nem a szárma-
zásban hanem a kategória gazdagságában, és legfeljebb még irri-
táló modorában kidomborodó tulajdonság az, ami őket kiváltja.
A reakciónak, bármilyenek legyenek is a külsőségei, igazi lé-
nyege nem faji, vagy politikai szubstancia, hanem az egyes orszá-
gok nemzsidó társadalmának s z o c i á 1 i s felháborodása,
amit a zsidóság általános vagyoni emelkedése és hatalmi igénye
törvényszerű pontossággal vált ki egy bizonyos, már elviselhe-
tetlen stádiumban mindenfelé.
A tény, hogy a szegény néprétegek évtizedek óta támadó tö-
rekvést tanúsítanak a gazdagabbak irányába, s hogy a tömegekben
általában lázadó tendencia él, közismert a világon s hogy az is
közismert, hogy a középeurópai országokban a gazdagok kategó-
riáját a gyors tempóban hanyatló egykori nemesség helyett egyre
nagyobb túlnyomóságban a zsidók alkotják. A zsidóság elleni fe-
szültség összefüggései tehát egészen kézenfekvőek. Ez az utalás
mégsem hangzott el a világközvélemény tájékoztatására egyszer
sem. Sőt igen elgondolkodtató tünet volt a nyugati, főleg az ame-
rikai sajtó részéről, hogy ugyanakkor, amikor 1945 után megelé-

16
A hitleri mozgalom nem az első és nem az egyetlen kollektív zsidó ellenes at-
titűd. A zsidó államiság Kr.u. 70-ben történt megszűnése és a zsidóság
szétömlése óta a kontinens területén, úgyszólva egyetlen évszázad sincs,
amikor ne volna valamelyik népnél ilyen kollektív reakció, és egyetlen nép
sincs, amelynek történetében ilyen elő ne fordult volna. A zsidóság ellen a
legkülönbözőbb országokban és a római birodalom törvényhozásától nap-
jainkig a legkülönbözőbb korokban hozott törvények és rendszabályok
vaskos kötetekre rúgnak és kivétel nélkül gazdasági és szociális védőintéz-
kedéseket tartalmaznak a zsidókkal szemben vagyis reakciók. A zsidóság
nemcsak a világgal, hanem saját magával is szeretné elhitetni, hogy ezek az
attitűdök barbár és kulturálatlan korok és népek excesszusai voltak, és erről
volt szó a német esetben is, vagyis nem két évezrednek és 40 különböző
népnek van igaza, mikor védekezik, hanem mindig, mindenütt a zsidóság-
nak, amely kiváltja ezt.

199
gedetten tapsolt a "feudális"-nak nevezett vagyoni kategória gaz-
dasági, sőt f i z i k a i megsemmisítéséhez Lengyelországban és
Magyarországon, amiben szociális igazságszolgáltatást szemlélt,
egy másik, ugyancsak vagyoni kategóriának, ugyancsak szociális
alapmotívumok által ösztönzött és ugyancsak népakaraton alapuló
magtámadásában 1945 e l ő t t faji üldözést látott, azon mélysé-
gesen felháborodott, sőt azt bűncselekménynek állította be, s köz-
ben nem látszott észrevenni, hogy az 1945 előtt megtámadott va-
gyoni kategóriának faji idegensége és zártsága olyan priori tény
volt, amiről a szociális vágyak és törekvések nem tehettek. Min-
denesetre még magyarázatra váró ellentmondás feszül abban a
furcsa tényben, hogy a magyar vagy lengyel arisztokrácia és bir-
tokos középosztály vagyonának elkobzása 1945 után szociális
igazságszolgáltatás, de ha ugyanezt a bankárral, a nagyiparossal
és a kereskedővel teszik meg 1945 előtt, akkor az – antiszemitiz-
mus.
A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy faji ellenérzés
nem volt a zsidósággal szemben, mert volt. De nem k i z á -
r ó l a g az volt, s ami az volt belőle, az is szociális és gazdasági
gyökerekből nőtt ki még Németországban is.
Hogy az egyes országok zsidókkal szembeni attitűdjében hol
végződik a defenzív jellegű mennyiség és hol kezdődik egy of-
fenzív antiszemitizmus, itt a határvonalat természetesen nehéz
meghúzni s a zsidó propaganda, sőt a zsidó meggyőződés nem is
vesződött ilyesmivel. Egyszerűen minden, bárminő következ-
ményt viselő zsidó: faji üldözés sajnálatra méltó áldozata volt ab-
ban a mozgalmas korszakban, amelynek döntő lényege a szociális
probléma és annak ilyen, vagy olyan megoldása, az egyéni érdek
és szabadság alárendelése és az alacsonyabb osztályok feltörése
volt. A korszak vajúdásával szemben; zsidó állásfoglalásra rend-
kívül jellemző volt, hogy amikor embermilliók, osztályok, nem-
zetek, nyugodtak bele az áldozathozatal elkerülhetetlenségébe ak-
kor az új formák keresésének lázából és szülési fájdalmaiból a
zsidóságot csak saját hátrányai érdekelték, az egész komplexumot
a maga végtelen bonyolultságában és mindenkire kiható nehézsé-
geiben csak zsidó "faji üldözésnek" érezte és hirdette, mintha a
zsidók osztályokhoz, nemzetekhez, kötelességekhez, az egész eu-
rópai evolúcióhoz nem tartoztak volna hozzá, mint ahogy a sang-

200
haji európai negyed idegenjei sem tartoznának a kínai nyomorú-
sághoz Ez volt aztán az, ami a zsidókat – köztük kétségtelenül
megtalálható tragikus kivétellel együtt – már jóval a "ghettók" és
a sárga foltok újra bevezetése előtt kizárta az egyes nemzeti kö-
zösségekből, s ami elvégezte a maga munkáját a zsidó tragédia
előkészítésében. Az a zsidóság, amely a maga átlagosan 2- 7%-os
kisebbségében a nemzeti jövedelem és nemzeti javak átlagosan
40-80%-át birtokolta, az átépítés kollektív áldozataiból nemhogy
40-80% erejéig, hanem még a 2-7 % erejéig sem volt hajlandó
önként kivenni a részét a nemzeti és szociális átépítés irányába, s
mikor erre erőszakkal szorították rá, akár egy "náci" állam, mint
Németországban: akár egy polgári állam, mint 1939-től kezdődő-
en Magyarországon, ez "faji üldözés" volt, és ez ellen fellázították
az egész világot. 17
És itt nem arról van szó, hogy m i l y e n volt az evolúció
iránya. Arról sem lehet szó, hogy helyes volt-e az, vagy helytelen.
Ilyesmi megállapításához érvényes és jogosult fórum nincs. Itt ar-
ról van szó, hogy egyes nemzetek a k a r t á k ezt, és joguk volt
hozná. Az angol parlamentben mondta egyszer valaki, hogy a
demokráciához az a jog is hozzátartozik, hogy egy nemzet téved-
hessen. Bár hogy ki tévedett igazán, azt még nem lehet megálla-
pítani.

17
Magyarország kétségtelenül "antifascista" háborúelőtti kormányai az egyre
növekvő általános méltatlankodás nyomására egymás után két törvényt is
hoztak a "magyar gazdasági élet fokozottabb védelmére”, amelyek a meg-
döbbentő zsidó-magyar gazdasági diszparitás ellen lettek volna hivatva bi-
zonyos védőintézkedéseket bevezetni. Az első 50-50 %-os paritás elvére
épült az ország zsidó és nemzsidó társadalmai között (a zsidók 6%, a
nemzsidók 94% voltak!), a második pedig a 6%-94% os arányszámra. A
zsidóság mind a két törvényt megszabotálta, sőt a második törvény megal-
kotóját, a Magyar Nemzeti Bank ekkori elnökét, majd 1938-ban egy rövid
időn át miniszterelnököt, a nemzetiszocialista túlzások üldözőjét és üldö-
zöttjét, valójában "antiszemitizmusa” miatt, golyó általi halálra ítélték és
kivégezték a II világháború utáni "győzelem" felelőtlen bosszú-
tombolásának korszakában.

201
 3.
Van azonban a zsidó tragédiának a zsidóság részéről egy ak-
tív motívuma is.
A zsidóság egy német győzelemtől nem sok jót várhatott.
Már a háború kitörése előtt erősen kellett éreznie egy szociális
evolúció antiliberális korlátalt éppen abban a tevékenységben,
ami a zsidóság messze túlnyomó részének történelmi foglalkozá-
sa, sőt már-már faji lényege: a kereskedésben, amelyre fokozódó
ütemben kezdtek szociális és nemzeti terheket és kötelmeket rak-
ni, s ennek a tendenciának kiterjedése a többi középeurópai álla-
mokra logikusan volt várható. Németország tudta, hogy a zsidó-
ság egy német faji alapon álló államba nem illeszthető bele, s
tisztában volt ezzel a zsidóság is. Az egyetlen emberséges megol-
dás a zsidók kivándorlása lett volna, a Nemzetek Szövetsége
azonban többek között ennek a megoldására sem tett kísérletet.18
Mikor aztán a háború megkezdődött, a tengelyhatalmak és szö-
vetségesei ott álltak egy tekintélyes tömegű és nyilvánvalóan az
ellenséggel tartó, annak győzelmét munkáló belső ellenséggel,
amelynek elsőrendű exisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy az
új rendszer ne erősödjék meg egy katonai győzelemmel, és amely
ennélfogva a háború szempontjából feltétlenül és vitathatatlanul
megbízhatatlan elemet jelentett.
Mi sem természetesebb annál, mint hogy a zsidóság Német-
ország és szövetségesei ellen, vagyis az ellenfél érdekében dolgo-
zott nemcsak Németország és a vele szövetséges államok határain
kívül, hanem azok határain belül is. És tárgyilagosan meg kell
állapítani hogy a maga szempontjából, erre minden oka megvolt:
Sőt azt is meg kell állapítani, hogy a tengelyhatalmak legyőzése
érdekében valóban komoly szolgálatokat tett és a szó szoros ér-
telmében hadviselő volt.
Ugyanolyan tárgyilagosan meg kell azonban azt is állapítani,
hogy ha egy állam polgárainak egy kis töredéke annak elbuktatá-
sán dolgozik, aminek érdekében az állam többi polgára életét, vé-
rét, munkáját, nélkülözéseit, szenvedéseit áldozza, akkor ezt köz-
18
A német állam ilyen kitelepedéshez minden támogatást és segítséget megadott
zsidófajú polgárainak, s a németországi zsidóság fele valóban el is hagyta a
30-as évek folyamán Németországot)

202
keletű szóval a világon mindenűn hazaárulásnak hívják, és e sze-
rint büntetik, különösen háború esetén, amikor ennek büntetése
halál. És azt is meg kell tárgyilagosan állapítani, hogy ha ilyen
ellen joga van az összes országoknak védekezni, akkor joga volt
ehhez a tengelyhatalmaknak is, mert ha egy ország háborút visel,
azt meg is akarja nyerni. Soha még az emberiség története folya-
mán olyan furcsa állam nem volt, amely eltűrte volna, hogy ha
egyszer háborúban van, legyenek olyan polgárai, akik a háború
elbuktatásán dolgoznak. Az ilyen tevékenységgel szemben min-
denütt és mindenidőben a legnagyobb felháborodással és a leg-
brutálisabban jártak el. Ehhez nem kell egy államnak diktatúrá-
nak, vagy "nácinak", vagy – németnek lennie.
Mindezen túlmenően is, Németországnak és szövetségesei-
nek minden jó oka megvolt Oroszország és a bolsevizmus ellen
harcolni, sőt minden oka és indoka megvolt a versaillesi
statusquo revideálására is, elvégre nemcsak az angolszász hatal-
mak, vagy a zsidóságnak van joga ahhoz, hogy a s a j á t szem-
pontjai és érdekei szerint gondolkodhassék és cselekedhessék.
Hogy ennek a háborúnak érdekében a tengelyhatalmak és szövet-
ségesei a saját határaikon belül operáló ellenséges tevékenységgel
szemben nemcsak indokoltan, hanem jogosan is védekeztek, ezt,
ha képes lenne tárgyilagos lenni, még a zsidóságnak is meg kelle-
ne állapítania. Különösen mióta nyilvánosan beismerte s háború
idején kollektíve tanúsított állampolgári hűtlenség bűntettét.19

19
A második világháborút lezáró párizsi békeszerződések külön rendelkezéseket
tartalmaznak a zsidók személyét és vagyonát illetően, s a zsidókat egysze-
rűen kivették a legyőzött államok szuverenitása alól. A legyőzött államok
polgárai egyébként jogilag „ex-enemy" személyekként szerepeltek a meg-
szálló hatóságok előtt, a német, magyar, stb. állampolgárságú szidók azon-
ban "allied personok" voltak, különböző olyan jogosítványokkal, amik az
ex-enemy-eknek nem voltak meg. A zsidók „szövetséges személyekké"
nyilvánítása háborús tevékenységük alapján történt, s a legyőzöttek szem-
pontjából ez a hazaárulás nemzetkőzi elismerése volt. Hogy mi lesz ennek
a kihatása a jövőben, ma még nem lehet megmondani. A dologra minden-
esetre nincs precedens Európa történetében. A háborúvesztés súlyos erköl-
csi jogi és anyagi következményeit viselő népek közvéleménye majd a
szuverénítás visszaszerzése után aligha fogja elismerni a zsidókat állam-
polgároknak, s a zsidókérdés ezzel új krízishez fog jutni Európában.

203
 A száraz tényállás az, hogy az egyes államok és a háborúba
az ellenség javára beavatkozó saját zsidóságuk között szabálysze-
rű háború volt. S ha a zsidóknak joguk volt kémkedni, híreket
közvetíteni, szabotázscselekményeket végrehajtani, anyagpusztító
tevékenységet folytatni, valutarombolást végezni, defetista propa-
gandahíreket terjeszteni,20 fegyveres akciókat kezdeményezni, és
az ellenség győzelméért, tehát az ország pusztulásáért imádkozni,
akkor az államnak joga volt ez ellen védekezni. Hogy aztán ez a
védekezés kollektíve történt a kollektíve megbízhatatlan zsidó-
sággal szemben., ez már a háborúban legfeljebb csak érzelmileg
résztvevő zsidók, meg az asszonyok és gyermekek számára épp-
olyan megrendítő tragédia, mint amilyen a katonákkal együtt le-
bombázott német, olasz, magyar, román, vagy japán asszonyok és
gyermekek tragédiája.
Ahhoz, hogy a zsidóság helyzete a legtragikusabbbak egyike
volt azoknak, amiket a történelem produkált, és hogy a zsidó ma-
gatartásnak zsidó szempontból van kielégítő magyarázata termé-
szetesen szó sem férhet. A történteknek azonban nem c s a k
zsidó szempontja van. A tragédia a generáció tragédiája, amely a
hazug és fonák helyzetet egyszerűen örökölte egy kortól, amely
az előállt változással nem számolhatott és egy bukott világnézet-
től, amely örökösnek hitte magát, és a körülmény tragédiája, hogy
a faj és a vallás szinte szétválaszthatatlan összeszövődöttsége két
hosszú évezreden át megakadályozta abban, hogy ugyanolyan
nyomtalanul feloldódhassék a keresztény Európa-képletben, mint
Európa összes többi lakója, és ugyanúgy felszívódhassék a külön-
böző konkrét nemzetekben, amelyek keretébe belekerült, mint
más kisebbségek. A tragédia lényege a hírtelen kiélesedett össze-
férhetetlenségi állapot volt, amit hatvan zsidó nemzedék nemcsak
fenntartott, hanem programatikusan munkált És most a kötelező
állampolgári lojalitás és hűség, meg a nemzeti sorsközösség vál-
lalásának erkölcsi kötelme került benne kiegyenlíthetetlen ellen-
tétbe saját faji érdekeivel. A zsidóságnak választania kellett a fe-
nyegető magatartású nemzet és állam között, amelyben élt, s
amelyben elmulasztott m i n d e n vonatkozásban beleszívódni,

20
A háború utáni triumfáló "győztes" sajtóban a zsidóság ezeket mind nyilváno-
san beismerte.

204
és a faj között, amelyhez nemcsak tények, hanem szándékok sze-
rint is tartozott és amely hű volt hozzá évezredeken át. Hogy me-
lyik lett volna a zsidóság szempontjából a helyesebb választás
ezen a végzetesen előrehaladott stádiumában, azt a szorongatott
zsidó generáció maga sem tudta egyöntetűen eldönteni, mert va-
lóban volt egy része, amely őszintén és igazán, a mostohaság el-
lenére is és az elutasítás ellenére is, a nemzet mellett döntött, leg-
alábbis akart dönteni, azonban már késő volt. A zsidó többség
magatartása által kiváltott nemzeti bizalmatlanság nem hitt nekik,
és türelmetlenül visszalökte őket. A zsidó katasztrófában e z e -
k é volt a tragédia, s a reakció idején ezeké volt a legerősebb re-
akció, hiszen ezek mindenen felül még hálátlannak is érezték a
nemzetet, amelynek sok esetben valóban hoztak áldozatot, amely
iránt valóban tanúsítottak hűséget, és amelyet a maguk módján
valóban szerettek.
A túlnyomó többség számára azonban a embléma nem ér-
zelmi, hanem anyagi vonatkozású probléma volt. A fordulatba
belenyugodni, a nemzeti akaratnak engedelmeskedni annak a ve-
zető szerepnek feladását jelentette volna, amit az egyes
középeurópai államok zsidósága az utóbbi félévszázad folyamán
kétségtelenül vitt, mert a német példa nyomán mindenfelé ébre-
dező nemzeti és népi öntudat tervszerűen kezdte meg az aggasztó
túlnyomóságú szidó gazdagság és hatalom visszaszorítását a zsi-
dóság számarányának keretei közé. A zsidóság zöme tehát a má-
sodikat választotta, a küzdelmet hatalmi és vagyoni pozíciója
megtartásáért a vendéglátó nemzet akarata ellenére egy háború
folyamán. Ezzel nemcsak kizárta magát abból a közösségből,
amelyben gyakorlatilag élt, hanem egyszerűen háborús ellenféllé
is vált, és ennek a ténynek következményeit viselnie kellett. Az
Egyesült Államok kormánya a japánok ellen vívott háború idején
400.000 amerikai születésű amerikai állampolgárt összefogdosott
és deportált, mert azok a japán fajhoz tartoztak. S az Egyesűlt
Államok vezetője nem Hitler Adolf volt,
A kémek és az árulók és az ellenség egyéb kollaboránsai"
szóval az u.n. ötödik hadoszlop fogalmába tartozók elleni küzde-
lem a nemzeti önvédelem egyik területe a ennek tényében és for-
máiban egyetlen országban sincs esze ágában sem senkinek jog-
talanságot, embertelenséget és bűncselekményt látni, még akkor

205
sem, ha a kollektív elbánás során keletkeznek egyéni tragédiák.
Ugyancsak ismeretes és természetesnek tartott tény a megbízha-
tatlan és defetista elemek izolálása, tevékenységük kikapcsolása,
mint preventív intézkedés a világ m i n d e n hadviselő államá-
ban. A külföldiek, a politikailag gyanús, vagy katonai szempont-
ból megbízhatatlan elemek összegyűjtése, együtt tartása a köny-
nyebb megfigyelés és ellenőrzés érdekében, szóval internálása a
háború idejére, Angliában, vagy Franciaországban éppúgy ismert
és alkalmazott intézkedés volt, mint az Egyesült Államokban,
Ausztráliában, vagy akárhol másutt S ez volt az alapja az ellensé-
ges érzületű zsidóság koncentrálásának is a tengelyhatalmak szö-
vetségi rendszerébe tartozó államokban, a háború idejére.
Más államokban azonban az internálás alá vont kategóriák
létszáma megközelítően sem volt akkora, mint a tengelyállamok-
ban lévő zsidóság százezres tömegei, amelyeknek rendészeti ke-
zelése, elhelyezése és ellátása óriási terhet jelentett, különösen,
amikor már az ellenséges bombatámadások következtében el-
pusztult lakás, élelmiszer és egyéb anyagok hiánya katasztrofáli-
san kezdett jelentkezni. Az ezekből a nehézségekből folyó hátrá-
nyokat, amelyeket kivétel nélkül m i n d e n k i n e k viselnie
kellett, természetesen elsősorban kellett viselniök a koncentrál-
taknak, mint a nehézségeket előidéző ellenséghez tartozóknak,
akiknek ellátása a harcoló és dolgozó nemzet amúgyis szűkős fej-
adagjainak rovására történt. Ez a tény, még az ellenséggel
együttérző zsidósággal szembeni felháborodás nélkül is, önmagá-
ban is, elég lett volna ahhoz, hogy a koncentrációs táborok lakói
ne legyenek népszerűek A növekvő háborús terhek és nélkülözés
miatti kollektív ingerültség és a növekvő háborús szenvedély és
általános elvadulás atmoszférájában a külön terhet jelentő inter-
nált zsidósággal való bánásmód türelmetlensége egyre inkább
embertelenséggé torzult Németországban, s ennek a háborús pszi-
chózison kívül egy különleges oka is volt.
A fokozódó anyag- és főleg élelmiszerhiány, amely kivétel
nélkül mindenkire kihatott, még a harcoló katonákra is, termé-
szetszerben sújtotta legnagyobb mértékben a koncentrációs tábo-
rok ellenségként kezelt lakóit, asszonyokat, gyermekeket, akik a
rideg és katonás fegyelem miatt is szenvedtek, még akkor is, ha
ez a fegyelem különben nem volt igazságtalan és rossz indulatú.

206
Az egyre romló táplálkozás, különösen a gyermekek számára
éhezést jelentett, s az emberi nyomorúság látványa és a táborok
fegyelmezésének riasztó kötelességei az emberibb érzésű eleme-
ket elriasztotta az ilyen táborszolgálattól. Erre, a növekvő ember-
hiány miatt egyébként is a leghasznavehetetlenebb emberekei
osztották be. A humánus érzésű elemek elmenekülése ettől a nép-
szerűtlen szolgálattól egy végzetes kontraszelekciót hozott létre,
amelynek eredményeként a koncentrációs táborok szolgálata, ve-
zetése, ellátása és fegyelmezése hovatovább másodosztályú em-
berek, alantas ösztönű kegyetlenkedők, és, nem kis mértékben,
z s i d ó k kezébe került. A folyton súlyosodó emberhiány kö-
vetkeztében, a táborok rendőrségeit és egyéb funkcionáriusait a
táborlakókból kiválogatott zsidókból egészítették ki, s ezek a
Jupo-k (Jupo = juden-Polizei) nemegyszer kegyetlenebbek voltak
tulajdon fajtestvéreikhez, mint a németek maguk.21
A táborok adminisztrációjának zsidókkal való felhígításával
egyszerre felütötte a fejét az élelmiszerekkel és egyéb ellátmány-
nyal azelőtt ismeretlen üzérkedés, a kiutalt anyagoknak a kinti la-
kosság körében való árusítása, csereberéje, baráti klikkek ked-
vezményezése, s mindez persze az amúgyis gyengén ellátott tá-
borlakók adagjainak rovására. A felháborodás, a zendülések, a
leleplezési akciók aztán kegyetlen megtorlásokat vontak maguk
után főleg a tulajdon sorstársaikat nyomorgatók részéről. Adjunk
mindehhez hozzá egy csomó szovjet-fronton elvadult és orosz-
zsidó politrukok és partizánok kegyetlenkedéseitől megvadult,
bosszúért lihegő katonát, valamint azt, hogy a háborúval teljesen
elfoglalt kormányhatóságokat nem nagyon érdekelte ezeknek a
táboroknak belső élete, s előttünk áll a "náci-bestialitás" egész
története annak minden elképzelhető borzalmaival együtt.
S ha mindezt kiegészítjük a "sárgafolt" elrendelésével, a
"ghetto" elnevezéssel és a szándékos és ostoba és fölösleges meg-
alázás többi hivatalos intézkedéseivel, meg a hazudozók rémme-
séivel, előttünk áll a csaknem teljes kép egy csomó kölcsönösen
elkövetett hiba és egy még nagyobb csomó automatikus háborús

21
Elképesztő esetek találhatók az amerikai katonai bíróságok által lefolytatott
bűnvádi eljárások anyagaiban, amelyek közül nem egynek erős sajtóvissz-
hangja is volt Németországban.

207
fejlemény által egyetlen egységbe foglalva, Ez a kép, amely
semmivel sem tragikusabb, mint az európai katasztrófa többi tra-
gédiájának képe, az u.n, zsidó-tragédia, amely sokkal színtele-
nebb a valóságban, mint a propaganda prizmájában, s amely azért
lett nagyobb, mint a többi hasonló borzalom amit a háború, meg a
háború utáni megtorlás produkált, mert átretusálták, felnagyítot-
ták, szégyenét emberekre és intézményekre meg, a háború helyett,
nemzetekre hárították át anyagi előnyök22 meg a bosszú érdeké-
ben és így terjesztették szét a jóhiszeműség fellázítására az, egész
világon.

22
Nemzeti szerencsétlenségével és mártírjaival soha még nép a történelem fo-
lyamán olyan grandiózus üzletet nem csinált, mint a közép- és keleteurópai
zsidóság a második világháború után.

208
 X. A GYÖZELEM TRAGÉDIÁJA

A roosevelti koncepció hirtelen összeomlásának félelmetes

robaja után beállt süket csendet 1946-tól kezdve heves amerikai
méltatlankodás kezdte felváltani. A végzetes amerikai külpolitika
jóhiszemű elemeinek ijedt menekülése a felelősség hajójáról, az
emlékiratok és diplomáciai anyag sietős nyilvánosságra hozatalá-
val gyorsan megindult, s ezzel megkezdődött egy riadt kritikai te-
vékenység is Rooseveltnek és körének tettével szemben, amely-
nek egyre magasabbra csapkodó hullámai során Forrestal ameri-
kai külügyminisztert öngyilkosságba hajszolták bele bizonyos té-
nyezők.
Az első amerikai kritika azonban, amelynek lényegét abban
foglalták össze, hogy Amerika "meg tudta nyerni a háborút, de
elvesztette a békét" generális tévedést jelentett, mert mind kiin-
dulásában, mind pedig felépítésében helytelen volt. És pedig nem
azért volt helytelen, mintha a megbocsáthatatlan roosevelti tett
nem érdemelne meg minden kritikát és szemrehányást, hanem
azért, mert a szemrehányást nem azért kellett volna tenni, amiért a
kritika tette, hanem másért. Az Egyesült államok nem a békét
vesztette el, hanem a – háborút,
Az amerikai közvélemény azon volt felháborodva, és abban
látta az amerikai külpolitika tökéletes összeomlásának tragikus
vonását, hogy a béke logikus előnyei a katonai győzelem ellenére
is elmaradtak. Az átlaggondolkodás a katonai háborúnyerés köz-
vetlen és automatikus következményeinek elmaradását kérte szá-
mon, s ennek az érthetetlen elmaradásnak kereste a magyarázatát
akkor, mikor valami hibát tételezett fel a háborús, vagy háború
utáni p o l i t i k a i tevékenységben, elfelejtette azonban vizs-
gálni a háború megindításának tényét, pontosabban következete-
sen elfelejti feltenni a z t a kérdést, hogy egyáltalán helyes volt-
e világháborúvá felnövelni a német-lengyel konfliktust, amit
Anglia Roosevelt biztatása és sürgetése nélkül semmi körülmé-
nyek között nem mert volna, és nem tudott volna megtenni. A
kérdés amerikai szempontból induló vizsgálatának lényege egye-
nesen az, hogy egyáltalán helyes volt-e Németország katonai
erejének megsemmisítése?

209
 Röviden: Amerikában még mindig nem merik hangosan be-
vallani, hogy nem a békét kellett volna "jobban csinálni” hanem
egész egyszerűen a háborúba nem lett volna szabad belépni, mert
éppen a háború katonai megnyerése jelenti a háború politikai el-
vesztését, vagy amint Amerikában mondják a "béke" elvesztését.

1.
Eszerint a kritikai kiindulópont már önmagában is tévedés
volt. Hogy ez a tévedés szándékos-e az amerikai politikai életnek
Roosevelten és klikkjén kívül eső, de a háborúban egy kicsit
szintén ludas többi kategóriák részéről, ez más kérdés. A tény az,
hogy Amerika nem háborút nyert meg. Amerika egyszerűen csak
értelmetlenül és fölöslegesen, sőt nyugodtan ki lehet mondani,
hogy meggondolatlanul elpusztított valamit (irtózatos költséggel),
aminek léte nemcsak hogy nem volt káros számára, hanem annak
létezésére egyszerűen szüksége volt, s ezt a valamit – amit most
már szeretne újra felépíteni – elpusztította azért, mert az elnöke
erre haragudott.
Ha Németország, mint hatalmi kategória, mint világpolitikai
tényező az akkor adott világból hiányzott volna, egy ilyennek lé-
tesítésére érdemes lett volna Amerikának egy olyan óriási össze-
get áldoznia, mint amekkorát annak elpusztítására nem sajnált,
mert ezzel megtakaríthatta volna azt, amibe a roosevelti kaland a
"győzelem" óta már eddig is került, és majd még kerülni fog.
Ezzel szemben Németország és Japán, mint a Szovjetet sakk-
ban tartó hatalmi tényező megvolt, s Amerika mind a kettőt meg-
semmisítette. Erre a célra az érzékeny emberveszteségen felül egy
borzalmas ősszegű vagyont áldozott, csak azért, hogy Németor-
szág és Japán roppant katonai terheivel saját vállait legyen kény-
telen megterhelni. S ez a teher roskasztó teher lesz, mégpedig
nemcsak azért, mert így 250 millió ember terhét kell 150 millió
ember között szétosztani, és a 250 millió ember előtt álló feladat
éppen a Szovjetet felerősítő amerikai külpolitika közvetlen követ-
kezményeképp a "győzelem" óta a kétszeresére nőtt, hanem azért
is, mert ez a 250 millió ember úgyszólva az orosz határon volt el-
helyezkedve, a 150 millió amerikainak azonban majd 8000 mér-
földről kell önvédelmi háborúját folytatnia. (Mert hogy az önvé-

210
delem kényszere elháríthatatlanul el fog következni, az nem vitás,
s minél hamarabb elhiszi ezt az Egyesült Államok népe, annál
jobb lesz rá nézve).
Mindenesetre az Egyesült Államok Németországot és Japánt,
mint hatalmat és erőt megsemmisítette, a háború megnyeréséről
azonban még akkor sem beszélhet, ha e z volt a háborús célja,
mert ez katasztrófális cél volt rá nézve. Ez a cél volt a háború-
vesztés maga.
Ha valakinek nagynehezes sikerül felrobbantania a gátat,
amely házát és vagyonát az árvíztől és pusztulástól védi, akkor
formai és betűszerinti, mondjuk így: nyelvtani értelemben talán
lehet "sikerről” beszélni, de lényegileg aligha. Sőt, a második vi-
lágháború esetében talán még a formai sikert is meg kellene kissé
vizsgálniuk az. amerikaiaknak. Amerika a háborúból a világon
semmit sem nyert. Akkor sem nyert volna semmit, ha valami kü-
lönös csoda folytán n e m következett volna be az orosz külpoliti-
kai prepotencia és a bolsevista fenyegetés állapota, vagyis minden
úgy történt volna, ahogy Roosevelt azt jövendölte. Sőt akkor sem
nyert volna semmit, ha a Margenthau-terv szerint letörőlte volna a
német népet a föld színéről, és ennek nem lett volna semmiféle
káros világpolitikai következménye.
Ezzel a semmivel szemben feláldozott egy csomó amerikai
emberéletet, feláldozott egy horribilis vagyont a magáéból (és egy
méghorribilisabb vagyont egy szegény és túlzsúfolt idegen konti-
nens szerencsétlen népeinek vagyonából). S mindezek tetejébe a
háború közvetlen eredményeképpen olyan veszélyes külpolitikai
helyzetbe került, amilyenben történelme során eddig még nem
volt, s amilyenben ezután mindaddig megmarad, míg egy vagy
több erős és hatalmas oroszellenes1 és bolsevizmusellenes konti-
nentális kategória létre nem jön az orosz birodalom ellensúlyozá-
sára. (Az amerikaiak ugyanis egy újabb katasztrófális tévedést ké-
szülnek elkövetni. Az amerikai közvélemény azt hiszi, hogy őket
c s a k a bolsevizmus fenyegeti, s nem egyszersmind a
bo1sevizmustól függetlenül az ázsiai imperializmus is. Az ameri-
kaiak úgy látszik elfelejtették, hogy germán imperializmus volt az

1
Az "oroszellenes" kifelezés használata a mostanában. annyira használatos "an-
tibolsevista" kifejezés helyett, szándékos.

211
u.n. "nácizmus"' előtt is, és orosz imperializmus lesz a bolseviz-
mus u t á n is.).
A helyzet tehát a bolsevizmustól függetlenül is fenyegető
Amerikára nézve, mégpedig a második világháború egyenes kö-
vetkezményeképpen az. S egy háború k ö v e t k e z t é b e n
fenyegetett helyzetbe kerülni: ezt a szituációt Európában háború
vesztésnek tekintik. A biztonság megsemmisülésében kifejezésre
jutó szituáció valóban magánhordozza egy háború vesztés minden
lényeges vonását, hiszen még csak a háborús „jóvátételi" terhek
sem hiányoznak belőle, csak hát éppen Amerikában ezt úgy hív-
ják, hogy – Marshall-terv.
A háború megnyerésével kapcsolatos tényállás azonban ezzel
még nem merült ki.
Az amerikai kritika szemrehányása a cél el nem érésére utal.
A háborús hat esztendő kavargásában, a részletek és esetlegessé-
gek egymásra torlódásában, a napi sajtó szenzációiban és a pro-
paganda erőszakos szuggesztióinak nyomása alatt a sajtójának
teljesen kiszolgáltatott amerikai ember azonban elfelejtette felten-
ni a kérdést, hogy miért is folyik hát tulajdonképpen Amerika ré-
széről az a borzalmas vért és pénzt emésztő háború? Mi volt hát
az az érdek és haszon, amire olyan bőkezűen pocsékolták vezetői
azt a pénzt, amit az amerikai adófizetőn majd évtizedeken ke-
resztül fognak bevasalni. Mi volt hát az Egyesült államok háborús
célja? Mi az, amit a háború megnyerésével el kellett volna érni, és
amit az Egyesült Államok nem ért el? Mert hiszen az talán két-
ségtelen, hogy a legbőszebb militarizmus is valamiért háborúik és
hogy egy háború megnyeréséről csak ennek a valaminek az eléré-
se esetén lehet beszélni. S a „béke elvesztése" kifejezésben benne
van a csalódás, hogy az Egyesült Államok háborús célja, az
Egyesült Államok népének szándéka nem valósult meg.
Talán nem lesz érdektelen megkísérelni a feleletet arra, hogy
mi is volt hát az Egyesült Államok, pontosabban és igazabban
Franklin D. Rooseveltnek és körének bevallott és be nem vallott
háborús célja.
A második világháború Lengyelország megvédésére illetőleg
– mivel azt 18 nap alatt elfoglalták a németek, s az ellenfelek, a
hadüzenők offenzívája csak körülbelül két évvel később indult
meg – visszaszerzésére indult. Ez a spontán hadicél kibővült az-

212
zal, hogy a diktatúrák és imperializmus megsemmisítésével bizto-
sítani akarják a nemzetek és az egyes ember biztonságát, szabad-
ságát, önkormányzatát és "félelem nélküli életét". Ehhez a hadi-
célhoz, mint járulék tapadt hozná az üldözöttekkel szembeni bes-
tialitás megbüntetése. Ez volt, tehát a hadicél eszményi része.
Konkrét fogadkozásban mindezt a háborús propaganda és a hábo-
rús szuggesztió, par excellence pedig az Egyesült Államok elnöke
a náci tyrannizmus elpusztításában és az üldözött zsidók meg-
bosszulásában szemlélte.
A bekövetkezett győzelem tragédiájának első oka az, hogy
diktatúrát és imperializmust nem csupán a megtámadott Németor-
szág és nemzetiszocializmusa jelentett, hanem még nagyobb
mértékben, és akkor már 16 évvel régebben, a támogatott "szövet-
séges" Oroszország és a bolsevizmus is, s az üldözöttekkel szem-
beni bestialitás nem csupán náci-áldozatokat brutalizált, hanem
hasonlíthatatlanul nagyobb tömegben bolsevista áldozatokat is.
Ezt a körülményt azonban az Egyesült államok népe előtt elbur-
kolták. Így a hadicélnak már a megfogalmazása is tartalmazott
egy katasztrófális belső hazugságot és egy súlyos ellentmondást
akkor, amikor az Egyesült Államok a diktatúra és imperializmus
megsemmisítésére s a nemzetek és emberek "félelem nélküli éle-
tének" biztosítására a milliókkal szemben. a legbestiálisabb fellé-
pésű bolsevista diktatúrával és orosz imperializmussal szövetke-
zett, és ezzel félreérthetetlenül megmutatta, hogy az orosz diktatú-
ra, az orosz imperializmus és az oroszok részéről hatóságilag el-
követett bestialitások nem érdeklik. Az "elvi"-nek beállított hadi-
cél tehát egyáltalán nem volt elvi.
Ebből az ellentmondásból következett, hogy 1. Lengyelor-
szágot nem mentették meg, hanem még katasztrófálisabb helyzet-
be döntötték, mint amilyenbe az éppen a háború vállalása követ-
keztében jutott, 2. a világot olyan helyzetbe hozták, hogy valóban
reszketnie kell a legborzalmasabb imperializmustól és diktatúrá-
tól, mert azt teljes egészében nemcsak meghagyták, hanem még
elképesztő mértékben fel is erősítették, 3. a bestialitást és ember-
telenséget nem büntették és szüntették meg, mert azokat az orosz
borzalmakat, amiket százezrek és milliók ellen a bolsevisták kő-
vettek el, amelyek még az Egyesült Államok hadbalépése
e l ő t t történtek, és az egész világ által köztudomásúak voltak,

213
a háború után nem büntették meg és nem is akarták megbüntetni.
Sőt az Egyesült Államok szövetségében történt három milliónyi
csehországi és másfél milliónyi lengyelországi és 207.000 jugo-
szláviai német, 650.000 szlovákiai, 300.000 romániai és 100.000
jugoszláviai magyar leírhatatlan körülmények közötti történt ki-
fosztása, bántalmazása, éheztetése és kikergetése otthonából és
hazájából a lengyelek, csehek, szlovákok, románok, szerbek ré-
széről, a prágai és más cseh városokban lakott német asszonyok
aljas megbecstelenítése, meztelenül a nyílt utcán az utca közönsé-
gének újongása mellett történt kergetése, bántalmazása a csehek
részéről hátrahagyott hadikórházak súlyos sebesültjeinek és bete-
geinek bántalmazása ugyancsak csehek részéről, magyar asszo-
nyok és lányok százezreinek erőszakos megbecstelenítése,
470.000 asszony venereás megfertőzése az Egyesült Államok
orosz szövetségesei által, másfélmillió balti, másfélmillió lengyel,
egy millió román, 800.000 magyar Szibériába hurcolása, 5 millió
középeurópai deportálása, temérdek kivégzés, tömegmészárlás,
börtön, internálás, kényszermunka, papok, szerzetesek, apácák el-
hurcolása, amiket Franklin D. Roosevelt eszményi céllal indított
"keresztesháborúja" nemcsak nem torolt meg" hanem egyenesen
lehetővé tett, szintén büntetlenül maradt.2
Az Egyesült Államok népe elé tárt háborús cél tehát bizonyos
értelemben bírói, igazságszolgáltatási feladatban volt megjelölve.
A bírói tisztség betöltéséhez való erkölcsi alap azonban pártatlan-
ságot és az igazság tiszteletét követeli. Az a bíró, aki csak harago-
sa aljasságát ítéli el, a barátjáét azonban támogatja, nem bíró. Az
amerikai ember idealizmusát és szentimentalizmusát, az üldözöt-
tekkel szemben érzett lovagi hajlandóságát tehát nemcsak elárul-
ták, hanem Amerika népét egy meglehetősen aljas szerepbe is
belevonszolták vezetői, s így történt, hogy a háború eszményi
célját az Egyesült Államok nem érte el, mert ez az eszményi cél
csak a propagandában, a tömegek befolyásolására létezett. Amit
ebből az egész "eszményi" komplexumból elért, az csak Németor-
szág lerombolása, a nácizmus megsemmisítése és a zsidók meg-

2
Büntetlenül maradt a Magyarország népe ellen 1956 novemberében-
decemberében elkövetett orosz bestialitás is, pedig emiatt az egész világ
közvéleménye fel volt háborodva.

214
bosszulása volt. A bestialitások megbosszulása azonban 59 millió
ember életébe és egy felbecsülhetetlen vagyon elpusztításába ke-
rült és százszorannyi ú j a b b bestialitást jelentett.
Így az eszményi háborús célt Amerika nemcsak nem érte el,
hanem beavatkozása borzalmak helyett ezerszeres borzalmakat
hozott létre, s ennek nem valami politikai műhiba volt a főoka,
hanem egyszerűen a háború megindítása maga. És ezt csupán ki-
egészíti az, hogy ha már fel kellett az Egyesült Államoknak lépnie
az Amerikától nyolcezer kilométerre levő nácizmus ellen, akkor a
bolsevizmust sem lett volna szabad eltűrnie az amerikai szabad-
ságszeretetnek és humanitásnak és ha már fel akart szabadítani ez
ellen a "felszabadítás" ellen teljes erejével harcoló 70 millió né-
metet, fel kellett volna szabadítania 180.000 millió oroszt is és el
kellett volna pusztítania a bolsevizmust is. Ezt azonban nem
pusztította el, hanem szövetkezett vele, megerősítette, megna-
gyobbította azt és uralmát az addigi 200 millió helyett 350 millió-
ra segített kiterjeszteni és megszilárdítani. A brutális tény az,
hogy az Egyesült Államok, a nélkül, hogy megtámadták volna,
megtámadott és elpusztított négy virágzó országot, éspedig nem
eszményi értékek védelmében, hanem – és állítólag ez volt a má-
sik, a gyakorlati hadicél - azért, mert az Egyesült Államok bizton-
ságát meg kellett védeni.
Az Egyesült Államok biztonsága viszont nem a béke intéz-
kedései, hanem a bolsevizmussal közösen aratott győzelem ered-
ményei következtében került olyan fenyegető helyzetbe, ami az
állandó fegyveres készenlét eddig Amerikában ismeretlen állapo-
tát parancsolja rá a nyugati félteke hatalmas köztársaságára. Amit
a "béke elvesztése" kifejezéssel Amerika népe vezetőin számon
kér, az az orosz-barát politika, a Szovjet felerősítése, és ennek lo-
gikus következménye, a világ fenyegetettsége, ami egy
keletközépeurópai német terjeszkedés esetén nem kővetkezett
volna be.

2
Az eszményi háborús célok elérésének szükségképi és logi-
kus elmaradása mellett tehát az Egyesült Államok biztonságának
elvesztését sérelmezte a bírálat. Amikor azonban e miatt a háború

215
sikerére hivatkozva érzett és juttatott kifejezésre felháborodást,
még kevésbé volt igaza, mint azeszményi célok elérésének el-
maradását illetően, mert az Egyesült Államok biztonságának
megrendülése éppen a győzelem s z ü k s é g k é p i követ-
kezménye lett, mégpedig kétszeresen: a szovjetellenes hatalmak
megsemmisítése által, és a Szovjet hatalmának megduplázásánál
fogva. Roosevelt belekapcsolódásának az európai háborúba elvi-
tathatatlanul a német erő megsemmisítése volt a célja s ezzel
egyidejűleg cáfolhatatlanul a Szovjet erejét törekedett minden
módon felhatványozni, vagyis az egymást ellensúlyozó hatalmak
rendszere helyett egy egyetlen túlsúlyú hatalmat létesített, ame-
lyet az Egyesült Államoknak kell ellensúlyozni. Mivel pedig az
emberiség véres történetében még minden háborút a cél elérésé-
ért, tehát a győzelem szándékával indítottak, Franklin D. Roose-
velt és érdekcsoportja a háborút az, Egyesült Államok részéről —
hogy tudatosan-e vagy nem ez a dolog érdemén nem változtat —
a szó betű szerinti értelmében Amerika biztonsága e l l e n
vívták, és e z t a hadicélt sikerült is elérniük. Ennek a "siker-
nek" a benyomását fejezi ki az amerikai kritika azzal, hogy Ame-
rika "megnyerte a háborút".
Az Egyesült Államok biztonságát fennállása óta az adta, ami
már egyébként függetlenségének kivívását is lehetővé tette an-
nakidején, hogy az Amerikán kívüli támadó jellegű és képességű
erők lekötötték egymást. Ez tette számára lehetővé másfél évszá-
zadon át a békés és zavartalan belső kibontakozást, s biztosította
számára világviszonylatban azt a "splendid isolationt", aminek
lehetősége Angliát európai viszonylatban jellemezte. Mindaddig,
míg egy az Egyesült Államok megtámadására képes nagyhatalmi
erőnek megfelelő másik rivális nagyhatalmi erő is létezik Ameri-
kán kívül, Amerika csak akkor kerülhet veszélybe, ha ez a két erő
szövetkezik ellene, vagy az egyik megsemmisíti a másikat. Kö-
vetkezésképp egy intelligens amerikai külpolitikának egyetlen
feladata lehetett: figyelni, és a kellő időben következetesen meg-
akadályozni mind a két lehetőséget. Megakadályozni a két erő
esetleges szövetkezését, de ugyanúgy megakadályozni, hogy az
egyik leverje a másikat. Egy bizonyos egyensúly-politika lett vol-
na ez világdimenziókban ugyanaz, amit az angolok négy ember-
öltőn át tudatosan, intelligensen és következetesen Európában

216
csináltak. Eszerint az Egyesült Államoknak helyes külpolitika
esetén csak abban az esetben lett volna szabad beleavatkozni va-
lamilyen Amerikán kívüli nagyhatalmi konfliktusba, ha a két leg-
nagyobb Amerikán kívüli hatalom szövetkezik és nagyhatalmi ellen-
fél nélkül marad, vagy pedig ha az a veszély állt volna elő, hogy az
egyik legnagyobb hatalom megsemmisíti és beolvasztja a másikat.
És csak olyan formában és mértékben lett volna szabad beavatkoz-
nia, hogy ezt megakadályozza. Az egymást ellensúlyozó erőcsopor-
tok bármelyikét is elpusztítani a másiknak a szövetségében azt je-
lentette, hogy az Egyesült Államokon kívül egyetlen túlhatalom fog
keletkezni, mégpedig amerikai segítséggel — amint ezt egyébként
az amerikai nagyvezérkar közölte is Roosevelttel — amely parali-
záló rivális híján azonnal és automatikusan Amerikával kell, hogy
szembekerüljön. (E z t az amerikai nagyvezérkar már nem közöl-
te).
Az Egyesült Államok külpolitikájának elméleti váza tehát ez,
nem pedig az, amire Mr. Lippmann tanította az amerikai népet. Gya-
korlatilag az Egyesült Államok ennek pontosan az ellenkezőjét csi-
nálta.
Franklin D. Roosevelt és az érdekkategória, amelyet képvi-
selt, J. E. Davies és mások kitűnő jelentéseiből, a világsajtóból és a
szakértők feldolgozásaiból, ha előbb nem, hát 1937-ben pontosan
tudta sok minden egyéb mellett azt is, hogy Oroszország az Egyesült
Államok mellett mind emberanyagban, mind nyersanyagban a világ
leghatalmasabb országa — hogy a területről és a határtalan tér mi-
att csak-nemhogy legyőzhetetlen stratégiai helyzetről ne is; be-
széljünk.
Azt is tudta, hogy katonai potenciában ezzel az erővel csak
egyetlen egy vetekedhetik a világon, a német-japán szövetség, de
ez is csak akkor, ha a hiányzó nyersanyagait valamelyik gazdag
nyersanyag-kategória szállítja neki. Azt is tudta, hogy a brit biro-
dalom az első világháború óta a szó abszolút értelmében — és kü-
lönösen Oroszországra vonatkoztatva — nem nagyhatalom többé és
Franciaország még-kevésbé az. Ha nem tudta volna is, ez az an-
gol és francia hadüzenet utáni hónapokban azonnal és meghök-
kentően megmutatkozott.
Azt is tudnia kellett azonban annak, aki egy nagyhatalom kül-
politikájának irányítására vállalkozik, hogy míg Oroszország

217
fennáll, sem Németország, sem Japán komoly veszélyt az Egyesült
Államokra nem jelenthet, mert a hátukban álló nagyhatalmi rivá-
lis ellenük bármikor kijátszható.
A külpolitikai helyzet tehát az volt, hogy az Egyesült Álla-
mokon kívül igazában két erőtényező volt adva. Az egyik volt a
l e g h a t a l m a s a b b Amerikán kívüli erő, Oroszország, a
másik volt az orosz-bolsevista expanzió ellen feszülő u.n. Ber-
lin—Róma—Tokió háromszög, amelyből Olaszország világpoli-
tikai szempontból jelentéktelen volt s a másik kettő együttes tá-
madó p o t e n c i á j a körülbelül egyenértékű volt az oroszé-
val, vagy esetleg egy kicsit meghaladta azt. Az orosz v é d e l -
m i potencia azonban feltétlenül nagyobb volt mint ezeké, mert a
Wladivasztok—Leningrád közti tér haditechnikailag egyelőre
még legyőzhetetlen, nem beszélve arról, hogy a két szembenálló
katonai főerő mögött ott állt Anglia, és Franciaország távolról
sem elsőrendű, de mindenesetre el nem hanyagolható ereje is a
pillanatnyilag gyöngébb támogatás szempontjából. A fent vázolt
erőellen-tét egyensúlya annyit jelent, hogy kisebb-nagyobb je-
lentőségű győzelemre képes lehet az egyik a másik felett, de
egymás megsemmisítésére képtelen.
Nos, e mögött az erő-feszültség és erőegyensúly mögött állt
ott az Egyesült Államok a maga óriási erejével és feltétlen képes-
ségével ennek az egyensúlynak pontos szabályozására.
Ezek szerint az Egyesült Államok külpolitikájának az lett
volna a feladata, hogy 1939-ben vagy megakadályozza a német-
orosz szövetkezést, ami számára esetleg jelentett veszélyt s amit
még tizenkét óra előtt egy perccel könnyűszerrel megtehetett vol-
na, de amit nem tett meg; vagy amint a német—orosz szövetkezés
létrejött azonnal háborúba lép ellenük, s amit szintén nem tett
meg; majd amint ez a szövetség szétbomlott, még ha háborúban is
lett volna velük, ezt a háborút azonnal beszüntetni. Ezzel szemben
nem volt velük háborúban, ellenben éppen akkor, amikor a né-
met-orosz szövetség felbomlott, amikor tehát még esetleges fe-
nyegetettsége is m e g s z ű n t , háborúba lépett Németország
ellen. Az Egyesült Államok tehát mind a három külpolitikai fá-

218
zisban az ellenkezőjét csinálta annak, amit tennie kellett volna,3
ha kizárólag saját szempontjai és érdekei, nem pedig előítéletek és
szenvedélyek irányítják. Erre a minden pontjában elhibázott kül-
politikára aztán azzal tette fel a koronát, hogy ahelyett — ha már
mégis belépett —, hogy a két veszélyes fél egymást gyengítését
szabályozta volna a saját érdekeinek megfelelően, a végzetes Ca-
sablancai elhatározással a szó szoros értelmében szenvedélyes
dühvel túlzásba vitte a háborút az orosz-bolsevista ellensúly teljes
megsemmisítéséig, az Egyesült Államok nyilvánvaló érdeke és
biztonsága ellenére, kizárólag csak az egyért, mert a külpolitikai
irányító személyek – akasztani akartak.
A szemlélő megdöbbenve áll ez előtt a tény előtt.
Egy mérsékelt, okos, szenvedélymentes, céltudatos és szeles
látókörű politikának érvényesítésénél a legnagyobb nehézséget
éppen a nagy összefüggések meglátására képtelen tömeg spontán
és szenvedélyes beavatkozása szokta jelenteni, különösen a de-
mokráciában.
Az adott helyzetben viszont az Egyesült Államok vezetésé-
nek nemcsak, hogy nem voltak ilyen nehézségei, hanem az ame-
rikai nép egészséges ösztöne éppen a helyeset, egy higgadt és in-
telligens külpolitika számára éppen kedvezőt, a fegyveres be nem
avatkozást akarta, olyannyira, hogy a vezetőknek mesterséges
eszközökkel kellett ezt a velleitást saját r o s s z külpolitikai
irányukra áthangolni.
Oroszország nem forgott a megsemmisülés veszélyében.
Oroszországnak tehát, mikor Németország Angliával a hátában
megtámadta, legfeljebb csak anyagi támogatást kellett volna adni,
de abban a pillanatban, amint az orosz fölény állapota beállt, ezt a
támogatást is meg kellett volna szüntetni, sőt Németország és Ja-
pán esetleges megsemmisülését minden eszközzel meg kellett
volna akadályozni éppen az Egyesült Államok biztonságát jelentő
világhatalmi egyénsúly érdekében.
A háborút tehát a szó szoros értelmében az Egyesült Államok
biztonsága ellen vívták és nyerték meg. A porondon, Amerikán
kívül, Oroszország egyedül maradt, és automatikusan fordult az

3
A német-orosz szövetség szétlazítására irányuló igyekezet önmagában nem lett
volna helytelen, csak éppen fölösleges volt A folyamat automatikus volt.

219
Egyesült Államok ellen, mint ahogyan fordított esetben, de jóval
később a német-japán szövetség is valószínűleg ezt tette volna,
h a Oroszországot megsemmisíti.
Így következett be az a tragikus helyzet, hogy a tökéletes
biztonságban levő, fegyveres készenlétre egyáltalán nem szoruld
Egyesült Államok biztonsága megszűnt, vagyis az ellenfelét le-
győzte, és nem azonban, hanem ennélfogva a háborút elvesztette.
Elvesztette, mert ezzel a ténnyel az eddig "splendid isolationban"
élő boldog ország boldog és gondtalan népére a fegyveres ké-
szenlét idegesítő, költséges korszaka következett el, és a szorongó
várakozás az, ország első élet-halál küzdelmére, amely most már
elkerülhetetlenül eljön, mert az Egyesült Államok következő há-
borúja már nem Amerika népének hangulatától függ, mint eddig.
S ennek veszélye ezután mindaddig fenn fog állni, míg egy
Oroszországgal egyenértékű másik Amerikán kívüli hatalom meg
nem születik.
A "három törpe"4 szövetsége az Atlanti Szövetséggel együtt
sem, sőt 300.000 német zsoldossal kiegészítve sem ez a hatalom.
Még Franco Spanyolországával együtt sem az...
3.
A győzelem tragédiájának képe nem lenne teljes, ha annak
amerikai mérlege után egy rövid összefoglalásban meg nem von-
nánk annak európai mérlegét is.
Nemcsak az amerikaiak, hanem az angolok és a franciák s a
hozzájuk zárkózott kisebb csatlósok is győzelemként ünnepelték
hat esztendő szörnyű erőfeszítésének eredményét és a háború
megnyerése ellenére ők is elvesztették a békét.
A furcsa paradoxon oka és lényege itt sem más, mint az ame-
rikaiaknál, csak legfeljebb nem olyan egyszerű, primitív és vilá-
gos, hanem bonyolultabb valamivel. A tényállás itt az első világ-
háborús győzelemmel kezdődik s az indíték nemesebb néhány
fokkal. A spontán düh és bosszúvágy helyett az indíték itt a haza
és a nemzet minden és mindenki iránt kíméletlen szeretete és a
hatalomhoz minden áron való ragaszkodás,
A tragikus győzelem európai mérlege azzal kezdődik, hogy
az első világháborúiban elért természetellenes győzelem lehetősé-

4
Belgium, Hollandia, Luxemburg.

220
gében a nyugati hatalmak teljesen megsemmisítették a két
középeurópai nagyhatalom egyikét,5 hogy könnyebben sakkban
tarthassák a másikat, mert véleményük szerint ezt követelte Fran-
ciaország biztonsága és Anglia régi uralkodó helyzetének helyre-
állítása. A megsemmisített nagyhatalom helyén keletkezett Euró-
pa közepén egy hatalmi vákuum az erőszakos és igazságtalan bé-
keintézkedések által egymásnak ugratott kisnemzetek egymás
közti feszültségével belsőleg tökéletesen paralizálva. Ezért a gaz-
dátlan vákuumért két évtizeddel később megindult egy teljesen
logikus és elkerülhetetlenül elkövetkező háború a vákuum két ol-
dalán elhelyezkedő két nagyhatalom között
Jelen szintézis első részének6 a versaillesi békemű analízisét
tartalmazó fejezeteiben már rámutattunk arra, hogy két rivalizáló
nagyhatalom között elterülő önvédelemre képtelen terület, amit
"hatalmi vákuumnak" nevezhetünk feltétlenül azt idézi elő, hogy
azt a területet mindkét hatalom igyekszik a maga számára bizton-
ságba helyezni, vagy azt esetleg egymás között felosztani. Ennek
a törvényszerű pontossággal bekövetkező fázisnak a rugója egy-
általán nem kell, hogy feltétlenül "imperializmus" legyen, A vá-
kuumot birtokba k e l l venni azért, hogy azt birtokba ne vegye
a másik fél, mert ez az erőviszony felbomlását jelentené.
Versailles ilyen vákuumot hozott létre az Osztrák-Magyar
Monarchia helyén Németország és Oroszország között és ezzel
egyenesen kényszerítette a két nagyhatalmat a te-terület bizton-
ságba helyezésére.
A Versaillesben meghagyott másik középeurópai nagyhata-
lomnak, Németországnak a gazdátlan vákuum saját hatalmi szfé-
rájába való vonásában azonban Anglia és Franciaország a fenye-
gető középeurópai erőgóc kísértetének feltámadását látta, s min-
den erejével azon volt, hogy ha már ez a gazdátlan vákuum gaz-
dátlan nem maradhat, az inkább az oroszé, mintsem a németé le-
gyen, abban a hitben, hogy az előnyösebb lesz számukra hatalmi
helyzetük szempontjából.

5
Osztrák-Magyar Monarchiát
6
E mű első része: Így kezdődött, Versaillessel a 13., 14., 15., 16., 17. és 18. feje-
zetek foglalkoznak.

221
 Ez a feltevés már önmagában is katasztrofális politikai hibá-
nak bizonyult, hiszen abból a végzetes elfogultságból indult ki,
amely c s a k a németeknek tulajdonított imperialista tendenciát
és amely nem akarta meglátni, hogy az orosz birodalom még sok-
kal inkább imperialista jellegű. A múltban is mindig az volt. Sőt
nemcsak parancsoló szüksége következtében az, mint a német,
hanem az volt és az maradt határtalan területe és óriási és kiak-
názhatatlan gazdagsága ellenére is egyszerűen csak szláv ösztönei
és telhetetlensége alapján, expanzív bolsevista programjáról nem
is beszélve.
De ha már a nyugati hatalmak csak önmagukra gondoló poli-
tikája elkövette ezt a súlyos hibát, és Nyugat egyébként is szűkös
kis birtokállományából két háborúban kétmillió négyzetkilométert
odadobott Keletnek csak azért, hogy az ne a németeké legyen, és
tette ezt az európai Európát négy millió négyzetkilométerre zsu-
gorítva össze az Orosz-Európa hét millió négyzetkilométerével
szemben, itt, s a j á t logikája szerint is, meg kellett volna álla-
nia, hisz a nyugati politikai koncepció (már amennyiben egyálta-
lán lehet ilyenről beszélni) lényege a fenyegető német erő parali-
zálása volt,
Ahelyett azonban, hogy ennél a már önmagában is elhibázott
és feltétlenül Európa ellenes pontnál megálltak volna, egy egé-
szen elképesztő dolog történt. A német erőt előbb paralizálták az
orosz erő felnevelésével, s miután ez megtörtént, megsemmisí-
tették, így a felnövelt erő ellensúly nélkül maradt.
Azt tették, hogy a már egyszer elhibázottnak, sőt végzetesnek
bizonyult versaillesi vákuum-politikát, amiről az angol újságolva-
sótól Winston Churchillig7 mindenki megállapította már régen,
hogy végzetes hiba volt, most újra megismételték, amennyiben
most már Középeurópa n y u g a t i : félében a német birodalom
helyén teremtettek ugyanolyan hatalmi vákuumot., mint amilyet
az első világháború után Középeurópa keleti felében teremtettek,
S ez a vákuum ugyanúgy két nagyhatalmi kategória között fek-
szik, mint az első.
A következmény egyszerűen nem lehetett más, mint ami a
középeurópaí keleti vákuum esetében lett, s ami már egyszer tel-

7
W. Churchill: The Gathering Storm, 11-12. l.

222
jes egészében .a nyugati politika szeme előtt zajlott le minden fá-
zisában egészen a katasztrofális befejezésig: a két hatalom között
fekvő senki földjének biztosítását előíró politikai vastörvény sze-
rint, most már e z é r t a vákuumért sorakozik újabb háborúra a
vákuum két oldalán álló két erő, s ez a két erő most már az angol-
szász hatalmak és Oroszország. A győzelem eredménye tehát
annyi, hogy a sakkban tartható német fenyegető tényezőt egy
sakkban nem tartható másikkal cserélték ki. A fenyegetés azon-
ban — megmaradt.
Sőt felhatványozódott.
A "háború megnyerése és a béke elvesztése" által kifejezésre
jutó tragédia nyugateurópai része: ez...
S ez a "tragédia" megdöbbentően demonstrál egy elkedvetle-
nítő tényt, amit eddig még senki sem mert nyugaton kimondani.
Ez a tény az, hogy az utolsó nyugateurópai emberöltőnek még
csak megközelítően sem volt egyetlen kontinentális mértékkel
mérhető politikusa sem. A brit pon-tifex maximus, Churchill sem
az, hisz az az egész véres és értelmetlen komplexum, aminek a
következményeit mai napig viseli a világ, amibe Európa vezető
szerepe belepusztult és amiről ő hat vaskos kötetet írt, par
excellence az ő kezdeményezése8 volt, márpedig amit ő 1938 és
1945 között a versaillesi hibák és bűnök német revíziós tevékeny-
ségének világháborúvá szélesítése, a középeurópai tér egész keleti
felének és benne 130 millió embernek teljes tönkretétele és az
egész kontinens orosz fenyegetés alá vetése terén tett, az a két-
ségbeejtő eredmény tükrében egy katasztrofális politikai kiskali-
berűségnek és az általa előidézett világháború arányait megköze-
lítő politikai koncepció teljes hiányának minden kiábrándító vo-
nását magán viseli.
Churchill szemében az egész második világháború c s a k
angol háború volt s ez a szemlélet semmivel sem magasabb, mint
akármelyik kisállam vezető politikusának provinciális szemlélete.
Winston Churchill nem látta a második világháború l é n y e -
g é t . Winston Churchill a második világháborúnak csupán angol

8
Reméljük, hogy ezt az előadottak után nem kell még egyszer bizonyítanunk. A
német-lengyel konfliktus és a második világháború között méretekben is,
hatásban is, következményekben is roppant különbség van.

223
vetületét látta és abba az egyébként tipikus angol hibába esett,
hogy azt hitte, hogy a második világháború komplexumának csak
angol vetülete lényeges, mert az angol, minden egyéb lényegte-
len, mert az nem angol, és ez tette az angolszász világ grandiózus
erőfeszítését semmivé.
A második világháború lényege, amint már többször kifej-
tettük e lapokon, Középeurópa volt és nem Anglia. Középeurópa
volt az ok, Középeurópa volt a cél, Középeurópa volt az okozó,
Középeurópa volt az eredmény. A német imperializmus prog-
ramja és szándéka határozottan és vitathatatlanul Keleteurópára
irányult, és semmi esetre sem irányult nyugat felé. A német poli-
tika minden állomása, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország,
majd Oroszország éppolyan világosan mutatják ezt, mint a többi
keletközépeurópai államokkal szembeni német politika. Katonai-
lag sem Anglia, sem Franciaország; nem volt fenyegetve, sőt még
csak célba véve sem, Amerika még kevésbé. Akár Anglia, akár
Franciaország hatalmi pozíciójának fenyegetettsége — amennyi-
ben valóban lehet ilyenről beszélni — csupán csak későbbi járu-
léka lett volna egy keletközépeurópai német terjeszkedésnek,
mintahogy az járuléka lett az orosz nagyhatalom
keletközépeurópai terjeszkedésének is. Az angol, vagy francia fe-
nyegetettség tehát Keleteurópa sorsával volt összekötve — leg-
alábbis az angol és francia gondolkodás szerint. Winston Chur-
chillnek tehát — ha már beavatkozásra vette rá Angliát —
Keletközépeurópát kellett volna az angol hatalmi pozíció érdeké-
ben biztonságba, helyeznie, mégpedig nem csupán Németország-
gal szemben, hanem Oroszországgal szembeni is. Ha ugyanis a
világháborúnak ez volt az oka, ennek kellett volna a céljának is
lennie, hiszen — ismételjük — a második világháború egész
komplexumának lényege ez volt. A második világháború egész
komplexumának lényege az volt, hogy Keletközépeurópa lehet
önmagáé, lehet esetleg egy másodrangú hatalomé, de nagyhata-
lom birtokba nem veheti. Nemcsak a német n a g y h a t a l o m
nem, hanem az orosz sem.
Az angolszász háborús politikának egyik katasztrofális voná-
sa, hogy a háború alatt éppúgy, mint a háború befejezésékor ép-
pen Keletközépeurópával, vagyis az egész háborúnak éppen a lé-
nyegével törődött legkevesebbet. Ezt az angolszász stratégia épp-

224
úgy tudja, mint a jaltai rendezés egész tartalma és stílusa, Hitler
éppúgy tudta mit csinál, mikor kinyújtotta kezét Keleteurópa
után, mint ahogy Sztálin is tudta, hogy magát a háborút nyerte
meg, mikor bezsebelte azt. Churchill mindezzel nem volt tisztá-
ban, hiszen éppen a küzdelem tárgyát, azt, a m i é r t a háború
indult, azt a substanciát aminek elbirtoklása éppen Churchill logi-
kája szerint az angol hatalmi helyzetet veszélyeztette, teljes egé-
szében átengedte Oroszországnak9 a győzelem után, és ezzel
ugyanúgy elvesztette a háborút, mintha Németország győzött vol-
na.
Mindenesetre Keletközépeurópa függetlensége sokkal totáli-
sabban elveszett, mint ahogy német győzelem esetén elveszett
volna, és Anglia olyan helyzetbe jutott, hogy Oroszország egysze-
rűen kiparancsolhatta Egyiptomból, és meg tudja akadályozni,
hogy Szuezt újra birtokba vegye.
Mindez az eldisputálhatatlan tények egyszerű és világos
summája s ez Winston Churchill politikai nagyságának rideg
mérlege. Ez az, amit nem bocsát meg neki a tönkretett Európa ma,
és nem fog megbocsátani a tönkretett Brit Commonwealth hol-
nap.
Winston Churchill — bármit is ír felőle, ez egy kendőző iro-
dalom — nem megnyerte, hanem elvesztette a második világhá-
borút nemcsak azáltal, hogy Keletközépeurópa egy ellenséges
imperializmus zsákmánya lett, mert Németország porig alázása és
Hitlernek és társainak kézre kerítése fontosabb volt neki, mint
Keletközépeurópa függetlensége,10 hanem azáltal is, hogy a világ
legerősebb hatalmává növelte Szovjetoroszországot.11

9
Hogy ez elsősorban a németgyűlölettől se nem látó, se nem halló Roosevelt
eléggé el nem ítélhető politikájának eredménye volt az tény, de az a Chur-
chill, aki Középeurópa egy darabja miatt az egész második világháború
roppant erőfeszítését és kockázatát vállalta a tengelyhatalmakkal szemben,
ugyanennek a területnek orosz kézre jutása ellen semmi komoly erőfeszí-
tést nem tesz. A németekhez való közeledés hatalmas fegyver lehetett vol-
na Roosevelttel és Sztálinnal szemben.
10
Ma már mindenki előtt világos, hogy 1943 közepe és 1944 közepe között
Churchill a legfényesebb angol győzelem külsőségei mellett köthetett vol-
na kompromisszumos békét Németországgal bármelyik pillanatban, s a há-
ború lényegét jelentő Keletközépeurópának nemcsak teljes függetlenségét
állíthatta volna helyre, hanem saját belátása szerint szabadon rendezhette

225
 Mindebben a kontinens embere egyszerűen képtelen felfe-
dezni a politikai nagyság leghalványabb jelét is. A churchilli ma-
gatartás előítéleteken alapult, mint a legtöbb átlagemberé és vál-
lalkozásának elindítója éppúgy,, mint mozgatója nem az intellek-
tuális magaslatok éles szemű emberének tiszta ítélete volt, hanem
makacs és elvakult szenvedély. Ha Churchill diktatúrája ugyan-
olyan abszolút lett volna, mint Hitleré, szeszélyes és merész ötle-
tei, makacssága és önmagának túlértékelése miatt Anglia katona-
ilag is elvesztette volna a háborút. Az a közegellenállás azonban,
ami a legfelsőbb angol vezetés reprezentánsai részéről — Allan
Brooke és mások — megnyilvánult, bármennyit is szenvedtek
ezek az emberek fennhéjázásától és zabolátlan kitöréseitől, meg-
akadályozta a konok szenvedély teljes érvényesülését.
A gyökerében elhibázott churchilli tett mérlegének követel
oldalán szinte nincs is más, mint a nap-nap után jelentkező fenye-
gető rések konok és kitartó betömködése éveken keresztül az ép-
pen kéznél levő tömőanyagokkal a dolog jövőbeli következmé-
nyeinek kiszámítása nélkül. Winston Churchill minden politikai
előrelátás nélkül a viharos tengerre lökött egy felszereletlen ha-
jót,12 s miután azt folyton toldozgatva-foltozgatva kétségtelenül
emberfeletti makacssággal és energiával sikerült megóvnia az el-
süllyedéstől, mindaddig, míg a mentség meg nem érkezett,
végülis kikötött, de nem ott, ahová menni akart, hanem ott, ahová
a mentőhajók vontatták.
A churchilli tett ennyi, és semmivel sem több, s ez a teljesít-
mény is súlyosan meg van terhelve azoknak az életével, és azzal
az elképesztő vagyonnal, amiket a tengerbe kellett dobálnia, hogy
a hajót az elsüllyedéstől megóvja. Ennek a vagyonnak van angol
része is amiért Winston Churchill saját nemzetének felelős, de ez
a vagyon mindenekfelett; Európa és az európai jövő.

volna a teret újra a versaillesi keserves tanulságok alapján. A háború ered-

ménye így anyagilag, erkölcsileg és politikailag egyaránt összehasonlítha-
tatlanul kedvezőbb lett volna Angliára.
11
Feltételezzük, hogy senki sem tartja vitásnak, hogy angol- francia-amerikai
beavatkozás nélkül, ma már sem a Szovjet, sem a bolsevizmus nem jelen-
tene világproblémát.
12
Chamberlaint Churchillék hajszolták bele a hadüzenetbe.

226
 Winston Churchill e s e t l e g nem tehet arról, hogy a
vontatók máshová vontatták, mint ahová menni akart, de arról
féltétlenül tehet, hogy tengerre szállt, és hogy erre az útra Anglián
kívül Európát is magával vitte. Nem Németország akart Angliával
háborút, hanem megfordítva és nem Hitler politikai szándéka tette
a világ legfélelmetesebb politikai tényezőjévé a Szovjetet és bol-
sevizmusát, hanem Churchillé.
A politika félelmetes arénájában az erő és nagyság szimbó-
luma sohasem a bika, hanem mindig a torreádor. Winston Chur-
chillben nincsen semmi torreádori Winston Churchillnek mind
személyes, mind politikai habitusa John Bullt idézi, és népe —
egyelőre még — igazában saját nemzeti magamagát bámulja ben-
ne. Az arénákban azonban a bikát és a torreádort elsősorban a
s z e m m é r t é k adománya különbözteti meg, és Winston
Churchillből főleg ez hiányzott. Winston Churchillnek rossz volt
a szemmértéke Németországról, rossz volt Oroszországról, rossz
volt Középeurópa értékét és fontosságát illetően, rossz volt a vál-
lalkozás oka és mértéke közti arány tekintetében, de legrosszabb
volt a szemmértéke Anglia igényei és lehetőségei felől.
Winston Churchill még az első világháború nyilvánvaló ta-
nulságai után sem vette tudomásul, hogy a vitorlák szárnyain re-
pülő tengeri társadalmak egykori szuperioritása a távolság bék-
lyóiba vert kontinentális belső terek szekereken meg gyalog ván-
szorgó társadalmai felett a mozdony, az autó és a repülőgép korá-
ban már a múlté, mert a kontinentális társadalmak mozgási képes-
sége már nemcsak utolérte a tengeri társadalmak mozgási képes-
ségét, hanem meg is duplázta azt. Winston Churchillnek az is el-
kerülte a figyelmét, hogy az angol politikai és katonai szándékok
még a brit szuperioritás korában sem merészkedtek be a kontinen-
sek mélyébe, hanem bölcsen mindig csak a parti sávokra szorít-
koztak az angol történelem folyamán. Ha ez el nem kerülte volna
el a figyelmét, ésszerűen nem vállalkozhatott, volna, olyan hábo-
rúra, amelynek lényege az európai kontinens szívét jelentő
Keletközépeurópa volt, hiszen minden gondolkodó agyvelő előtt
nyilvánvalóvá kellett hogy legyen, hogy egy kontinens mélyén
egy karakterisztikusan tengeri hatalomnak a belső kontinentális
hatalmakkal szemben- legyen akár Németországról, akár Orosz-
országról is szó- egyszerűen nem lehet esélye.

227
 Winston Churchill azt sem volt képes meglátni és belátni,
hogy egy külpolitikailag és katonailag pozitív Középeurópa, akár
kellemes az Angliának és Franciaországnak akár kellemetlen, el-
kerülhetetlen, sőt nélkülözhetetlen még Anglia számára is Euró-
pában, mert ha ilyen nincs, annak helye menthetetlenül a környe-
ző hatalmak valamelyikévé lesz, és ez a ''környező hatalom" az
angol-francia szövetség nem lehet, mert a Középeurópátvjelentő
200 millió embert és a több, mint egy millió négyzetkilométernyi,
területet, benne Németországgal, az angol-francia szövetség tartó-
san uralma alatt tartani, akármilyen szorosra is kovácsolják á
versaillesi bilincseket, képtelen. Ennélfogva azt nem megsemmi-
síteni kellett volna, hanem tudomásul venni, belenyugodni és
számolni vele.
Winston Churchill egyszerűen nem akarta meglátni hogy az
osztrák-magyar nagyhatalmak létrejötte előtti, világ angol hatalmi
monopóliumának kényelmes és angol szempontból kétségtelenül
ragyogó korát átlépte az időr s ennek a ténynek kétségtelen törté-
nelmi jele magának a két nagyhatalom létrejöttének puszta ténye
volt Churchill külpolitikailag a 19. szd-ban gondolkozott, a 19.
szd-ot akarta makacsul, kétszer egymás után restaurálni, mert if-
júkorából hozott kiirthatatlan 19 szd.-i szuggesztiói alapján úgy
képzelte, hogy csak angol akarat van, középeurópai akarat, vagy
orosz akarat, vagy amerikai akarat — nincs,
Churchill a 19. szd. Nagy-Britanniájának fényes és lenyűgö-
ző délibábjától képtelen volt észrevenni a 20. szd-ot és ez után a
délibáb után rohanva legazolt mindent, még tulajdon nemzetét
is.13 S hogy tragédiája s ezzel együtt Anglia tragédiája és Európa
tragédiája teljes legyen, amikor megnyerte Anglia harca számára
az Egyesült Államokat és Oroszországot, Churchillt még az a tra-
gikus illúzió is félrevezette, hogy ő mestere a külpolitikának és a
diplomáciának és hogy Nagy-Britannia akarata mozgatja a vilá-
got. Nem vette észre, hogy nem ő és Anglia használják fel ezeket
az erőket, hanem ezek fogadják el saját és önálló céljaik elérésére
13
Az angol világbirodalom, szemünk előtt lejátszódó gyors és tragikus szétpor-
ladása par excellence a két világháború és a két pirhusi győzelem követ-
kezménye. Ennél súlyosabb következménnyel egy német győzelem sem
járhatott volna, angol-német háború helyett angol—német szövetségről —
amint azt a német politika szerette volna — nem is beszélve.

228
őt s az angol-német konfliktusban kifejezésre jutó lehetőségeket.14
Teherántól kezdve ezt már nemcsak Benes Eduárd látta, hanem
minden újságolvasó középeurópai ember is, és talán most már,
miután a győzelem tragédiája ezt kézzelfoghatóan bebizonyította
neki, látja ő is, annak ellenére, hogy hat vaskos kötetében egyet-
len mondat sincs, ami ennek a lesújtó és megalázó felismerésnek
szorongását mutatná.
Churchill már öreg ember, nyolcvan éves, s hátralevő ideje
valószínűleg elég lesz arra, hogy elkerülhesse azt a rettentő sor-
sot, hogy összerugdossák, pofon verjék, szemtől-szembe a leg-
brutálisabb szavakkal sértegessék, heteken át kínozzák és végül
felakasszák, mint ez más, hazájukat szintén szerető, szintén nem-
zetük nagyságát munkáló, szerencsétlen kontinentális államférfiak
ijesztően nagy tömegével történt.15 Ragyogó háborús teljesítmé-
nyéért nemzete hálája és elismerése veszi körül, s tragédia, szen-
vedés és gyalázatos halál helyett ez az elismerés aranyozza be bú-
csúzó éveit. A mienket követő angol nemzedék azonban, amely
már majd a nagy győzelem káprázatától és propagandájától men-
tesen képes lesz a süllyedés útján végre meglátni, hogy a második
világháborút nem jól megharcolni kellett volna, hanem Anglia ér-
dekében minden áron és módon e l k e r ü l n i , (nem pedig el-
lenkezőleg, megcsinálni) elháríthatatlanul rá lesz kényszerítve ar-
ra, hogy átértékeljen kivétel nélkül mindent, a birodalompusztító
makacsság és gőg erőszakos és elfogult hősét, Winston Churchillt
magát is.
A kontinensen ez az átértékelés már megtörtént. A temérdek
kiontott vér, elhullott ember, elherdált vagy elpusztult vagyon, le-
bombázott város, elsüllyesztett hajó, a temérdek munka, félelem,

14
Ez még abban is kifejezésre jutott, hogy az angol hadvezetés maga is amerikai
kommandó alá kerül a Földközi-tengeri térségben éppúgy, mint a
nyugateurópai hadszíntéren, annak ellenére, hogy ezeken a területeken
Anglia van otthon, nem az USA, sőt Churchill akarata ellenére. A Földkö-
zi-tengeri operáció térben Eisenhover a főparancsnok. Európában meg
Marshall, pedig Churchill Alan Booket akarja.
15
Az amerikai haderő egyik volt ezredese, M. Himmler maga dicsekszik el
ezekkel a Szabadság c. amerikai lap 1947 október 22-i számában, név sze-
rint is megemlítve egy George Granville főhadnagyot, mint a politikai
foglyok kínzóját.

229
éhezés, fáradság után maguk a "győztesek" is zavarodottan és ide-
genkedve forgatják a kezükben a "győzelmet", aminek az ellenfél
embertelen és értelmetlen legázolásának szorongató negatívumán
kívül semmi, de semmi jele, eredménye, értelme, haszna, előnye
nincs, hiszen a háború még a győztesek szempontjából sem segí-
tett semmin és még a győztesek számára sem oldott meg semmit.
S ha a győztesek szemlélete ez, el lehet képzelni, hogy milyen le-
het ez az átértékelés feldúlt országuk, mocsokba taposott önérze-
tük, meggyalázott hadseregük, akasztófáik, börtöneik, internáló
táboraik, soha többé vissza nem térő hadifoglyaik, a világ minden
táján hontalanul csavargó menekültjeik remíniscenciái alapján a
legyőzötteknél, akik a felháborodásba már belefáradva fásultan
nézik a torz "békemű" idétlen alakját, amely "jóvátételt" présel ki
a megalázott és megbélyegzett és rabszolgaságba taszított, és iga-
zában ártatlan és tehetetlen kicsikből, és jóvátételt16 f i z e t , és
eget-földet szövetséget, egyenjogúságot, mindent kínál a nemré-
giben még napi egy tányér koldus-levesre szánt — nagynak.
A kontinensen a kimondott, vagy ki nem mondott, avagy ép-
pen egyelőre még szorongva és kényelmetlenül titkolt általános
átértékelés után nincs többé világos agyvelő, amely ne látná, hogy
Versailles párizsi megismétlése elkerülhetetlenül új lázadást, új
háborút, új borzalmat, új tragédiát fog létrehozni, és amely meg
merné jövendölni, hogy mi lesz a második "senki földje"17 sorsa,
amely felé szemmel látható tervszerűséggel kúszik, harapódzik az
a hatalom, amely az első "senki földjét”18 is elnyelte.
A kontinensen a nagy átértékelés után nincs többé, világos
agyvelő, amely ne látná, hogy egyszerűbb, ésszerűbb és becsüle-
tesebb lett volna belátni a versaillesi tévedést, beismerni az erő-
szakos rendezés képtelenségét és egy természetellenes negyed-
század elhibázott kísérlete után visszaadni ennek a megviselt
nemzedéknek a nyugalmát, és a nyugtalan és beteg és felháborí-
tott középeurópai térnek azt a demokratikus alapjogot, hogy külső
erők illetéktelen beavatkozása nélkül saját maga rendezze önma-
16
Magyarországra a párizsi békében 600 millió dollár "jóvátételt" róttak ki. Eb-
ből az Egyesült Államok a maga részéről lemondott, de a többit a győzte-
sek, főleg Szovjetoroszország többszörösen is behajtották.
17
Középeurópa nyugati fele.
18
Középeurópa keleti fele

230
gát a történelmi erők törvénye szerint, ahogyan az a harmincas
évek vége felé megindult.
Íme, a győzelem, amerikai tragédiája mellett és angol tragé-
diája mellett ez a győzelem európai tragédiája, amelynek alapja
ugyanaz, mint a versaillesié volt egy emberöltővel ezelőtt, hogy
tudniillik csak az erő állt a győztesek oldalán s nem egyszersmind
a logika és az igazság is. Az erőt és a logikát Winston Churchill
és Franklin D. Roosevelt fordították egymás ellen egy éppolyan
grandiózus, mint amilyen reménytelen vállalkozásban, és ebben
az egymás ellen fordulásban vált Európa idegen földrészek játék-
labdájává, s az európai ember védtelenné.
Ha van még kivezető út Európa számára a jelen válságának
zsákutcájából., akkor az a fenti igazság becsületes beismerése.
Mert ha a makacsság, az önzés, a hiúság és a szenvedély vaksága
végleg eltompította az európai ítélő erőt, akkor ez, már annak a
jele, hogy a szorongató előkép, a hellén hanyatlás agóniájának
ideje, a tehetetlen és egymást bénító vergődés tragikus kora a ma-
cedón és római hatalom feszülő erői között, elérkezett...

231
 XI. AZ ÚGYNEVEZETT HÁBORÚS BŰNÖSSÉG

A háború lezáródása után a győztesek — mint "megtáma-

dott" sértettek1 — kimondták egy jogelvet, s aztán ennek a jog-
elvnek az alapján ugyanezek a győztesek — mint önbíráskodó
sértettek — bizonyos perrendszerű külsőségek között felakasz-
tottak, agyonlövettek, bebörtönöztek és vagyonuktól és emberi
jogaiktól megfosztották az ellenfélnek: egy csomó államférfiát,
hivatalnokát, katonáját s egyéb polgárát. Ez a jognyelv új nem-
zetközi fogalom: a büntetőjogi értelemben vett személyes háborús
felelősség, az u.n, "háborús bűnösség" fogalma, amely örök pél-
dája fog maradni az emberi szellera dekadenciájának, amely
ijesztő süllyedése során nem képes többé különbséget tenni a
bosszúállás és az igazságszolgáltatás fogalmai között.
A dologban — a justizmordok óriási számán felül — az a
félelmetes., hogy a levert és fegyvertelen ellenfél egyenes és
őszinte és brutális lemészárlása helyett — amelynek vonatkozá-
sait férfiasán vállalni kellett volna, ha már azt a győztesek össze-
egyeztethetőnek tartották kereszténységükkel, emberségükkel és
kultúrájukkal — megkísérelték azt, éppúgy mint a háborújukat
magát, az "igazságszolgáltatás" leplével burkolni az emberiség
igazságérzete elől.
Az emberiség megrendítő szellemi és erkölcsi süllyedésének
szomorú és ijesztő jele ez a tünet, amely hatalmi szóval akar logi-
kai és erkölcsi igazolást adni egy tettnek, aminek sem logikai,
sem erkölcsi igazolása nincs, hiszen ezzel nemcsak emberi vérrel
szennyezték be az igazságszolgáltatás tiszta eszméjét, hanem az
állati lét fölé emelkedett emberi szellem egyik legnagyobb kin-
csét, egy évezredeken át tartó fáradságos szellemi fejlődés legvi-
gasztalóbb eredményét, a jog és igazság fogalmát és annak köte-
les tiszteletét rongáltak meg végzetesen, amikor megingatták a
bele vetett hitet s az Isten felé törekvő embert az ősember tom-
pultságától elsősorban megkülönböztető lényeget.

1
Hogy mennyiben voltak megtámadottak, azt Amerika esetében láthatta az ol-
vasó.

232
 A "demokrácia" és az "emberi jogok" nevében elkövetett
bosszú és önbíráskodás., aminek uralkodása ellen az emberi szel-
lem nemesebbik fele évezredeken át küzdött, ezzel visszatért az
emberi élet elfogadott szabályozó tevékenységének világába, s
ennek hatása megsemmisítő, mert ez precedensként fog szolgálni
ezután, márpedig ez; még jóhiszeműség esetén is elrémítő, hát
még a rosszhiszemű hatalom-birtokosok esetében. A résen, amit
ez a meghirdetett elv tört az emberi aljasság ösztöneinek legfon-
tosabb gátján, máris borzalmas sugárban omlott ki az embervér az
egyes középeurópai államok politikai bosszúállásától fűtött vilá-
gában, ahol bíróilag fosztanak meg emberi jogoktól milliókat az
"emberi jogok" védelmére való cinikus hivatkozással.

1.
A kánonjogban oly klasszikus formába öntött természetjog
alapján az embert emberi jogánál fogva bizonyos jogosítványok
illetik meg, amelyek közül az élethez, a szabadsághoz, a munká-
hoz, a becsület védelméhez való jogok nem bizonyítható, hanem
evidens jogok éppúgy, mint a tett jóhiszeműségének védelméhez
való jog is az. Egy tettet, amit valaki a büntetlenség biztos tudatá-
ban, tehát jóhiszeműen követ el, egyetlen ép judiciumú ember
sem nyilvánít bűncselekménynek. Ebből folyik a világ minden
büntetőgyakorlatának az a tétele, hogy olyan cselekmény, ami az
elkövetés idején nem volt törvényesen büntetendő cselekménynek
nyilvánítva, nem büntethető. A "háborús bűnösségről" szóló úgy-
nevezett törvény — még ha érvényesen és kötelező erővel kelet-
kezett volna is. ilyen — a háború u t á n keletkezett nemzetközi
viszonylatban éppúgy, mint az egyes nemzetek judikaturájában.2

2
A személyes háborús-bűnösség és büntetőjogi értelemben vett felelősségre vo-
nás szándéka az angoloknál már 1940-ben elhatározott dolog volt, de csak
arra az esetre, ha ők nyerik meg a háborút, s ezért óvakodtak azt a győze-
lem előtt deklarálni. W. Churchill 1941 májusában az Angliába repült Hess
Rudolffal kapcsolatban ezeket írja a külügyminiszternek: "Egészben véve a
legalkalmasabb lesz őt mint hadifoglyot kezelni a hadügyminisztérium és
nem a belügyminisztérium hatáskörében, azonban úgy, mint aki ellen sú-
lyos politikai vádemelés várható. Ez az ember, mint a többi náci vezetők,
elsőrendű háborús bűnös és őt és társait valószínűleg törvényen kívülinek

233
De ettől teljesen függetlenül is, valakit azért büntetni, mert álla-
mának hű polgára volt, mert állama által kiszabott jogrendszerhez
alkalmazkodott, mert állama érdekében cselekedett, abszurdum.
Az az indoklás, hogy az emberi jogok megsértését minden
emberi lénynek tételes törvények nélkül is, emberi mi-voltánál
fogva "éreznie" kell, és ilyesmitől tartózkodnia kell még akkor is,
ha államának törvényei ilyet eltűrnek, vagy éppen előírnak, egy-
részt tarthatatlan., másrészt anyagi jogrendű ítélet alapjául nem
szolgálhat. Tarthatatlan azért, mert az emberi jogok megsértését
"érezni" legtöbb esetben egyszerűen nem lehet, azt legfeljebb
csak megítélni lehet. A bíró, a rendőr, a hóhér, vagy katona hiva-
tásánál fogva "sért" emberi jogokat, s egy tételes normarendszer
szerint ítéli meg, hogy ehhez a jogsértéshez van-e joga vagy
nincs. Egy rablógyilkos megfosztása a szabadsághoz való jogától
egyszerű és könnyen megítélhető tett az emberi jogok megsérté-
sének szempontjából, de ki tudja ezt "érezni" egy forradalmat
előkészítő szervezet tagjaival, vagy egy háborút szabotáló kategó-
riával szemben? Honnan érezze meg egy tábornok, vagy egy
közlegény egy ellenséges ország polgári lakosságát illetően, hogy
ki veszélyes, ki ártatlan? Ki biztosít egy hadseregfőparancsnokot
egy t o t á l i s háborúban és egy olyan térben, ahol
százezerszámra működnek polgári ruhás, békés embereket szín-
lelő partizán férfiak, asszonyok, sőt g y e r m e k e k , arról, hogy
azok, akiket az élethez, vagy a szabadsághoz, vagy a munkához
való jogától megfoszt, ezen jogok birtokában nem követnek-e el
merényletet., nem szállítanak-e ezrek életét érő katonai adatot,
vagy nem rontják-e szándékosan azt az árut, aminek minőségétől
esetleg tízezrek biztonsága függ? A modern háború totális és ha
ennek a totalitásnak következtében volt és lehetett francia

fogjuk deklarálni a háborúi befejezése után" (Churchill; The Grand Alli-

ance, 45. lap.
A tényállás az, hogy Németország háborút indított egy ország ellen, ame-
lyen követelnivalója volt a saját hatalmi érdeke szerint. Anglia pontosan
ugyanezt csinálta, háborút indított Németország ellen, saját hatalmi érde-
kének védelmére. Churchill idézett levelében az a megrázó, hogy a német
birodalom vezetőit ezért háborús bűnösöknek tartja, de Nagy-Britannia ve-
zetőit, akik a konfliktust világháborúvá növelték, nem tartja azoknak, sőt
jogosultaknak tartja a bíráskodásra.

234
"maquis", volt és lehetett orosz "partizán", volt és lehetett angol
megrohanása olyan szövetségesnek, aki nem bírt tovább harcolni
és volt és lehetett amerikai atombomba, akkor sem francia, sem
orosz, sem angol, sem. amerikai bíró nem ülhet le nemzete nevé-
ben ítélkezni a totális hadvezetés excesszusai miatt az "emberi-
ség" nevében.
Vajon mit "éreztek" .az angolok, mikor Mars-el-Kebir-nél
megrohanták összeroppant francia szövetségeseiket, vagy mit "ér-
zett" Winston Churchill, mikor elrendelte, hogy angol csapatok
görög férfiakra lőjenek, és mit "érzett" Scobie tábornok, mikor ezt
a rendeletet végrehajtotta, és egy szövetséges állam polgárainak
vérét kiontotta egy másik csoport polgár érdekében, meg a föld-
közi-tengeri angol érdekek biztonsága érdekében? Mit "érzett" az
amerikai kormány, mikor elrendelte az atombomba ledobását a
fegyverszünetet kérő japánokra?
De még ha valóban "érezhető" volna is, hogy egy, a saját ál-
lam, jogrendszere által megkívánt, vagy megengedett ténykedés, a
saját állam érdekét szolgáló magatartás, vagy állapot mások "em-
beri jogainak megsértését" jelenti, mint ahogy ez a történelemben
mindig azt jelentette, vajon szembefordulhat-e hát a számára elő-
írt normával?
Az "emberi jogok" nem tételes jog, hanem jogelv, s az állani
nem emberi jogot,, hanem állampolgári jogot ismer, bár ez utóbbi
rendszerint magába foglalja az emberi jogokat. Ha azonban nem,
az emberi jogok elvével ellentétes állami normarendszer is teljes
érvényű a polgárra nézve, aki az autokrata állammal szemben
egyszerűen tehetetlen. A szovjetjogrendszer emberi jogokat nem
ismer, de azért az emberi jogok alapján álló' világ az emberi jo-
gokkal szembeni kötelessége szerint mindeddig nem sietett az
orosz polgár segítségére, hanem ellenkezőleg cselekedett. Sőt a
nemzetközi bíróságban, amely az emberi jogok alapján ítélt, az
emberi jogokat el nem ismerő Szovjet delegáltja is helyet foglalt,
és a Szovjet vezetőit nem állították bíróság elé az emberi jogok
folyamatos megsértése miatt. Már pedig egy törvény érvényessé-
gének legelső kritériuma, hogy az mindenkire egyformán vonat-
kozzék, tehát a revali 1817 ember, meg a katyni 11.000 lengyel
tiszt bestiális lemészárlóíra is, meg a 150.000 balti, másfélmillió
lengyel és 800.000 magyar elhurcolóira is, meg a németeket, ma-

235
gyarokat tömegesen lemé-szárló csehekre is, meg a magyarorszá-
gi "felszabadító" kínzásokat és tömegmészárlásokat elrendelő és
elkövető zsidókra, románokra és oroszokra is, sőt még az oráni
kikötőben 1700 mit sem sejtő francia matrózt álmában a tenger
fenekére küldő3 Churchillra is. Ha egy törvény nem hajtható vég-
re A-val szemben, nem szabad alkalmazni B-vel szemben sem, s
úgy hisszük, ehhez vita nem, férhet.
Az egyént nem az emberiség védi, hanem az állam, aminek
polgára, tehát kötelességeit, szabadságait is elsősorban az szabja
ki és jogi normarendszert is az ír élő számára. Amíg meg nem
alakult egy szuverén és a többi államok, felett álló Világállam,
amely mindenkire érvényes és konkrété alkalmazható törvényeket
hoz, addig nem lehet olyan nemzeten kívüli tényező, amely bizo-
nyos nemzetközi felfogás nevében — vagy éppen nemzetközi
propaganda hatása alatt — a pozitív államjog előírásaival ellen-
tétes olyan anyagi jogerejű ítéleteket hozhasson, amelyek a konk-

3
A francia összeomlás után Anglia azonnal szembefordul a németek által irga-
lomból meghagyott Vichy-Francia-országgal, amelyet különböző katonai
akciókon kívül blokád alá is fogott. A blokád főleg az afrikai francia
gyarmatokról Franciaországba irányuló élelmiszerszállítást tette lehetetlen-
né, amennyiben a francia kereskedelmi hajókat vagy elfogták, vagy elsüly-
lyesztették. A francia kormány több jegyzékben hiába hivatkozott arra,
hogy Franciaországban éhínség van, hiába próbált az angol kormányra
Roosevelten keresztül is hatni, a legyőzött és semleges francia nép elleni
angol blokád-háború, folyt tovább. Végül nem maradt más hátra, mint
megkísérelni az élelmiszerszállítmányokat convoy-jal kísértetni, s e végből
a Vichy-i kormány a fegyverszüneti bizottság engedélye alapján, a külön-
böző afrikai francia kikötőkben, veszteglő francia flottaegységeket akarta
hazai kikötőkbe rendelni. Ezt tette az orani kikötőben horgonyzó
Strassbourg-egységgel is, amelynek vezérli hajója, a Dunquerque azonban
olyan sérült állapotban volt, hogy száraz-dokk javításra lett volna szüksé-
ge, a Vichy-i Franciaországnak azonban csak egyetlen száraz-dokkja ma-
radt: Toulon.
Ennek az intézkedésnek a hírére Winston Churchill elrendelte, hogy az
orani kikötő körül ólálkodó angol flotta az orani kikötő semlegességét sért-
se meg: rajtaütésszerűén, éjszaka nyomuljon oda be és süllyessze el a
Strassbourg-flottát. Az angol egység parancsnoka, Sommerville admirális
táviratban tiltakozott a közönséges tömeggyilkosságot jelentő kívánság el-
len, s azt csak Churchill megismételt erélyes rendeletére hajtotta végre. A
flotta-egységen fegyvertelen szolgálatot teljesítő 1700 francia tengerészt
éjszaka, álmukban küldték az angolok a tenger fenekére.

236
rét állami normarendszerek valamelyikének hatálya alatt álló ma-
gánszemélyeket kötelezzen. A nemzetközi jog egyelőre csak ál-
lamokat kötelez, nem egyes állampolgárokat.
S ez, nem is lehet másként. Egy ember egy időben két külön-
böző jogi normarendszerhez nem igazodhatik, különösen, ha a két
normarendszer ellentétben van egymással. Ha a természetjog,
vagy nemzetközi jog egy emberre, aki szuverén állam polgára,
mást ír elő, mint amit az állam előír, nem vitás, hogy az a polgár
állama normarendszeréhez köteles igazodni. Ha egy nemzeten kí-
vüli jogi felfogás azt mondja, hogy a háború bűntett, az Egyesült
Államok Kongresszusa viszont azt, hogy az amerikai állampol-
gároknak harcolniuk kell egy bizonyos ország ellen és bombákat
kell ledobniuk olyan ország asszonyaira és gyermekeire, amely
ország az Egyesült Államokkal de facto háborúban nincs, s
amelynek hadereje puskalövést sem tett amerikai katonákra, ak-
kor az Egyesült Államok polgárának ezt — bármilyen galád tett is
ez önmagában4 — meg kell tennie, s ezért védekezés közben,
vagy felháborodásból esetleg megölhetik, de bírói eljárással, mint
bűnöst, jogosan el nem ítélhetik.
S hogy ez mennyire így van és hogy ezt mennyire tisztán
látják a háborús bűnösségről szóló "törvény" megalkotói is, mu-
tatja az, hogy mint háborús bűnöst halálra ítélték a német parasz-
tot, aki falujának elpusztítása, házának lebombázása, feleségének
darabokra szaggatása, kilógó beleivel utolsó perceit vonagló
gyermekének jajgatása miatt félőrülten agyonverte a kényszerle-
szállást végző "fegyvertelen" amerikai pilótát, s tették ezt abból a
tényből kiindulva, hogy az saját államának rendelkezése szerint
kötelességét teljesítette.
A nemzetközi bírói ítéleteken kívül is a nemzetközi felfogás-
ra és az emberi jogok tiszteletének kötelezettségére való utalással
hozott intézkedések alapján éveken keresztül milliók szenvedtek
üldöztetést, katasztrofális exisztenciális és erkölcsi bárányokat,
4
Magyarország szövetségi kötelme következtében puszta formalitásból hadat
üzent az Egyesült Államoknak Európa kellős közepéből. Az Egyesült Ál-
lamok hadereje ellen azonban sem földön, sem vizén, sem levegőben
egyetlen magyar katonai kötelék nem harcolt, az Egyesült Államok légi-
ereje ezzel szemben borzalmas rombolásokat végzett magyar területen, és
asszonyok, gyermekek tízezreit ölte meg.

237
mert ezeknek államuk jogrendszere iránti kötelezettségét egysze-
rűen nem vették figyelembe, s ezzel az emberek millióit a jóhi-
szeműséggel való védekezés alapjogától minden további nélkül
megfosztották. Hontalanná vált menekült katonatiszteket éveken
keresztül nem engedték bevándorolni a szövetséges államok, el-
sősorban az Egyesült Államok területére, mert azok honvédelmi
kötelezettségüket és nemzetük iránti hűségüket nem szegték meg,
feljebbvalóik parancsának nem szegültek ellen, szóval nem váltak
lázadókká az ellenség kedvéért, hanem hivatásuk szerint védték
hazájukat és népüket a bolsevizmus ellen. A magyar csendőrség
tagjaitól az International Refugee Organization még a kivándorlá-
si eligibilityt is megtagadta, mert azok teljesítették államuk, fe-
lettesük és munkaadójuk legkorrektebb alkotmányossággal hozott
rendeleteit a háború szempontjából megbízhatatlan elemek össze-
gyűjtésére és internálására. A legyőzött államok törvénytisztelő,
kötelességteljesítő, hűséges, harcos,, konstruktív, bátor, szóval
tisztességes menekült polgárait tervszerűen, minden támogatás
nélkül hagyták éhezni, pusztulni gyermekeikkel együtt, s győzte-
sek összes szervei, az UNRA, az IKO, a DP-Commissionok, a
CIC-k az M.P.-k az I.N.S.-ek bűnözőknek kijáró gyanakvással és
barátságtalansággal kezelték őket, mert a győztes nemzetek furcsa
etikája ezen államok polgárai közül csak az árulókat, katonaszö-
kevényeket, zsidókat, kémeket, szabotoröket, a tulajdon nemze-
tükkel, s annak antibolsevista küzdelmével szembeni "ellenállási
mozgalom" tagjait és hasonló kategóriákat tekintette megbízható
és derék elemeknek és a priori menteseknek a "háborús bűnös-
ség" vádja alól.
Ennek az elképesztő gyakorlatnak romboló hatása majd a jö-
vőben fog katasztrofálisan megmutatkozni. A jog-tisztelet b í -
r ó i hiányának meghökkentő élménye következtében milliók
vesztették el az emberiség legszentebb eszményeibe vetett hitet,
hiszen a nürnbergi és egyéb bírói pulpitusok: hirdették, hogy a jog
nem abszolút és a gyűlöletnek is megállj-t parancsoló érvény, ha-
nem a hatalom által formálható ürügy s az ember sorsát nem Jog
és Törvény és Igazság szabályozza, hanem a hatalom, tehát az
ember nem szabad, hanem rabszolga, mert élete nem normákhoz
igazodik, hanem a gazdáit és parancsolóit váltogató esetlegesség-
hez.

238
 Vajon hogyan kívánhatja majd a demokratikus állam politi-
kai esetlegességek következtében börtönt, vagyon- és jogfosztást
szenvedett polgáraitól az engedelmességet és a demokratikus
magatartást, ha azok ki vannak téve az új nemzetközi gyakorlat
precedense alapján annak, hogy a következő háború "szocialista",
vagy "nemzetiszocialista", vagy ki tudja milyen más világnézetű
győztesei meg majd "demokratikus magatartásuk" és kötelesség-
teljesítésük miatt fogják felakasztani, vagy börtönbe dugni, vagy a
demokrácia védelmében folytatott harcokért fogják háborús bű-
nösökké deklarálni őket?
És végül még egy kérdés, amely abból indul ki, hogy min-
den törvény alapja annak belső igazságából fakadó érvényén felül
az a tulajdonsága, hogy az egyformán kötelező mindenkire és
egyformán alkalmazzák mindenkivel szemben. Ha a személyes
háborús felelősség, mint elv abszolút igaz, helyes és érvényes és
mint gyakorlat a l k a l m a z h a t ó , és az ennek alapján bíró-
ilag történt bűnösségi megállapítások i g a z a k — mert hiszen
igazaknak kell lenniük, különben Nürnberg is és az összes többi
is közönséges bűncselekmény — vajon mi történt volna akkor
az akasztófára juttatott, agyonlövetett, bebörtönzött, vagyo-
nuktól és jogaiktól megfosztott, tehát szükségképpen b ű n ö s
államférfiakkal, generálisokkal és egyéb büntetettekkel, ha tör-
ténetesen ők győztek volna? Hogyan szereztek volna érvényt,
ennek az igazságnak és törvénynek? (Mert hiszen nyilvánvaló,
hogy akik ezt megállapították és meghozták és végrehajtották,
azok felelnek érte, hogy ez igazság és ez törvény). És egyálta-
lán, ha már ez a "törvény" megvan, és hatályba is helyezték egy
csomó büntetés, emberi élet elvétele és embervér kiontása által,
mi lesz a legközelebbi háború után, ha akkor történetesen a "bű-
nösök" fognak győzni? Akkor majd a már bevezetett és é r v é -
n y e s törvény és annak igazsága alapján a békeszerződés alá-
írása után ezek a bűnös győzök ünnepélyesen halálra ítélik és
felakasztják saját magukat?
Avagy ez a háborús bűnösségi "törvény" és az ennek alapján
eszközölt jurisdictio c s a k a második világháborúra vonatko-
zik és csak a Grand Alliance ellenfeleire érvényes és ez esetben
mégsem jurisdictio, hanem csak közönséges mészárlás volna?

239
 Ezekre a kérdésekre 250 millió legyőzöttön kívül a világ min-
den igaz embere feleletet vár...

2.
A judicium az értelem egyik leglényegesebb tartozéka. Az
ember a judiciuma miatt szenved, ha jogsérelem éri, és
judiciuma miatt szégyelli magát, ha jogsérelmet követ el. Ezért
törekszik az ember a tettei alá erkölcsi alapot helyezni. Innen
van, hogy a háborúnak, mint emberhez méltatlan tettnek erköl-
csi felelősségét mindkét fél a másikra igyekszik áthárítani, így
áll elő a háborús bűnös nemzet fogalma, s amivel annak meg-
állapítására, hogy a két fél közül melyik az, pártatlan szerv
nincs, gyakorlatilag mindig az a "háborús bűnös", amelyik a
háborút elvesztette. Ez így volt a történelemben mindig, bár a pá-
ros háborúk korában a kívülálló nemzetek, mint többé-kevésbé
pártatlan közvélemény, erkölcsileg rendszerint eldöntötték azt,
hogy melyik a bűnös és melyik az ártatlan.
A világháborúk korában ez nincs így. A világháborúkban
csaknem az egész világ közvetlenül érdekelve van, s így, mivel
hiányzik a pártatlan s világtúlnyomóságot jelentő semleges
közvélemény, a háborút követő rendezésben korlátlanul érvé-
nyesül a győztesek "ártatlansága" és a legyőzöttek "bűnössé-
ge"5 noha a kategorizálás már csak általánosításánál fogva is
igazságtalan. A modern demokrácia eszméjének lényege, hogy
minden ember — és minden nemzet — mindenkor a saját szem-
pontjaiból kiindulva gondolkodhatik és saját ércteke szerint cse-
lekszik, s a modern demokrácia sarkalatos tétele, hogy ehhez jo-
ga is van, hiszen senki sincs a demokrácia szabad világában alá-
rendelve a másiknak. A szabadság fogalmának legmélyebb lé-

5
Klasszikus tiszta példája ennek Románia ÉS Magyarország esete az első
világháborúban. Románia, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szö-
vetségese volt, a háború derekán minden ok és provokáció nélkül, a
legkisebb fenyegetettség nélkül, rajtaütésszerűén megtámadta Ma-
gyarországot. A világháborút, mint ismeretes, végülis a központi hatal-
mak elvesztették, s a "háborús bűnösök" ők lettek. Ennek alapján a
"bűnös" Magyarországot kötelezték, hogy — 103.000 négyzetkilométer-
nyi területveszteségen felül — "jóvátételként" fizessen az "ártatlan"
Romániának mintegy 200 millió dollárt pénzben és anyagban.

240
nyege, hogy egy emberi lény, éppúgy, mint egy nemzet is önál-
lóan, saját véleménye szerint, saját szempontjai alapján, függetle-
nül vigye ügyeit. Az az ember, vagy nemzet, aki más emberek, vagy
nemzetek szempontjaihoz, érdekeihez, ízléséhez, akaratához kénytelen
igazodni, tehát saját szempontját, érdekét, ízlését és akaratát meg-
győződése ellenére a másokénak kénytelen alávetni, nem szabad
ember, nem szabad nemzet. Bernard Shaw mondja: "Az a nemzet,
amelynek kötelességei más oldalon vannak, mint érdekei, elveszett”.6
Ha én mint ember, jogtalannak, igazságtalannak s ezért elvi-
selhetetlennek érzek valamit, bírósághoz fordulok, amely megál-
lapítja, hogy a társadalom által tételesen lefektetett jogelvek sze-
rint valóban jogtalan és igazságtalan-e az, amit felpanaszolok, és
ha igen, az elvek uralmának fizikai érvényt, szerez.
A nemzetek életében ez nincs így. Itt még nincsenek érvé-
nyes tételes jogelvek, nincsen olyan bíróság sem, amely független
és pártatlan lenne, s végül, még ha volna is ilyen, nincs fizikai
eszköz az igazság; érvényesítésére. A nemzeteknek így saját ma-
guknak kell jogaikat megvédeni, vagy jogsérelmeiket orvosolni,
ha van hozzá erejük. Ez a ténykedés a háború, amely tehát nem
minden esetben imperialista brutalitás.
A háborút így kiküszöbölni nem lehet, sem bűncselekménnyé
nyilvánítani nincs joga semmiféle hatalomnak addig, míg1 egy
nemzeteken felüli és pártatlanság minden biztosítékával rendelke-
ző jogvédő és jogszolgáltató szerv, s annak kellő fizikai eszköze
nem lesz a nemzetek jogainak megvédésére,, illetőleg jogsérel-
meik orvoslására. A "háborús bűnös" nemzet fogalma tehát nem
jogi fogalom, hanem csak egyszerű vélemény, nem abszolút ér-
vényű igazság és még kevésbé ítélet, hanem az ellenfelek politikai
álláspontja csupán, ennélfogva az ilyen megállapításon alapuló
bíráskodás, az abból folyó következmények egyoldalú hatalmi
ténykedések, amelyek jogilag és erkölcsileg érvénytelenek, tisz-
teletben tartásuk nem kötelező, s amint erre fizikailag lehetőség
van, ha békésen nem, erőszakkal is megváltoztathatok, elvégre
azok is erőszak útján jöttek létre. Hogy erről aztán mi az ellenfe-
lek véleménye, az jogilag is, erkölcsileg is közömbös. A két
szembenálló vélemény valamelyikének érvénye a világ mai be-

6
G. Bernard Shaw: The Man of Destiny.

241
rendezésében hatalmi kérdés. A hatalom és az erő birtoka védhet
csak jogot, de ugyanügy sérthet is jogot és tarthat fenn jogtalan-
ságot is, sőt, állíthatja jogosnak a jogtalant és ennek az állításnak
fizikai érvényt is tud szerezni.
A jogviszály bonyolult, és minden jogviszály pártatlan bírála-
tot kíván, ezért hivatott szerv híján nem lehet megállapítani, hogy
egy-egy háborúban igazában melyik fél a hibás. A háborúért való
erkölcsi felelősséget a körülmények határozzák meg, és semmi eset-
re sem az, hogy ki támadott, mert egy háború rendszerint nem ön-
magában való tünet, hanem történelmi folyamat része, amelynek
előzménye van. Ha egy nemzet régi sérelmének megszüntetése
végett és megcsonkított jogának helyreállítása céljából támad, a
támadás puszta ténye még nem teszi bűnösévé a háborúnak, épp-
úgy, mint ahogyan semmi esetre sem ártatlan az a "meg-támadott'\
aki valósággal kikényszerítette a támadást. A roosevelti politika
klasszikus példája ennek a második világháborúban., amely
egyébként minden vonatkozásban az első világháború folytatása
volt.
Hogy p o l i t i k a i l a g mi a helyzet a bűnösség terén,
az más kérdés, azonban ezt sem könnyebb abszolút érvénnyel
megállapítani.
Vegyük csak például a német nemzetiszocializmust, amelyet
politikai megállapítások alapján az emberiség elleni bűmnek nyil-
vánítottak, sőt odáig mentek, hogy a német nép elleni bűnnek
deklarálták. Senkinek sem jutott azonban eszébe feltenni a kér-
dést, hogy — ha már a politikai szemléletnél tartunk — mi lett
volna akkor, ha a nyomor, a züllöttség, a szocialista feszítőerők és
elkeseredés idején Németországban, Olaszországban, Spanyolor-
szágban, Magyarországon nem a nemzeti erők veszik a kezükbe
ezeket a szocialista törekvéseket, s nem transzporálják át azokat
jobboldali képződményekké, hanem baloldali, marxista erők
szervezik meg, mint az Oroszországban történt, és ez az öt mar-
xista állam egyetlen blokkban támad a liberális-kapitalista világ-
rend ellen? Azzal ugyanis már remélhetőleg tisztában van a világ
gondolkodó része, hogy az első világháborúban kimerült, utána
kifosztott, megcsonkított vesztes államok korábbi életlehetősége-
itől megfosztott és elszegényedett társadalmai számára csak
s z o c i a l i s t a irányú politikai kibontakozásról lehetett szó.

242
Egy liberális-kapitalista kísérletet — mint ennek ijesztő jelei a
weimari Németországban mutatkoztak is — előbb-utóbb vérbe
fullasztotta volna a versaillesi életszínvonalra süllyesztett töme-
gek felháborodása.
Márpedig, amennyiben csak szocialista irányú kibontakozás-
ról lehetett ,szó, egy ilyennek "jobboldali" formája a marxizmus
prevenciója volt, mondjuk így: amputálás a biztos halál elkerülé-
sére. Az u.n. fascista megoldásokat elhibázott dolog volna abszo-
lút formában értékelni. A fascista formákat a bolsevizmushoz vi-
szonyítva kell és szabad értékelni, és ennek megfelelően kellett
volna politikailag is kezelni a fascizmust és hordozóit. Ennek az
ellenkezője történt
A politikában — mint már fennebb mondtuk — mindig azt
állítják bűnösnek, aki elveszti a háborút. Ez mindig így volt, ezt
azonban a történelemben eddig még nem merték b í r ó i l a g
kimondani.
A második világháború az első eset.
Ha már az elhatározásaikban önálló, nagy nemzetek esetében
is nehéz a bűnösség, vagy ártatlanság kérdését eldönteni, még ke-
vésbé lehet ezt a nagy koalíciók által vívott s egy-egy nagyhata-
lom által kezdeményezett háború esetén az abban résztvevő kis-
államok háborús bűnösségéről beszélni, különösen, ha nagyha-
talmi "nyomás alatt állnak" mint ahogy rendszerint ez a helyze-
tük. A kisállam magatartását általában a vele szomszédos nagy-
hatalom közvetlen, vagy közvetett akarata, illetőleg saját ellenfe-
leinek egyik, vagy másik koalícióhoz való csatlakozása szabja
meg. Hogy egy kisállam tud-e semleges maradni egy háborúban,
azt igen sok körülmény bonyolult szövevényéből lehetne csak
megállapítani, s ezek közül a legelső annak geopolitikai helyzete.
A Németország és Franciaország közt elhelyezkedő és felvonulási
területet jelentő Belgium semmi körülmények között nem marad-
hatott "semleges" éppúgy, mint a Németország és; Oroszország
között fekvő Magyarország sem.
Az erkölcsi felelősség kérdése mindig azon fordul meg, hogy
elhatározásának szabad birtokában követte-e el a szóbanforgó
tettet az, aki elkövette. Ennélfogva ha egy kisállamot háborús bű-
nösség címén büntetnek, akkor lényegében azért büntetik, mert

243
szerencsétlenségére a vesztes oldalon volt, pontosabban, már a
priori a vesztes oldalra kényszerítették körülményei.
A lezajlott második világháború után Németország kis szö-
vetségeseit — akiket mellesleg következetesen a megvető "csat-
lós" névvel jelölnek, noha nem mindenik volt közülük "csat-
lós”— háborús bűnösöknek deklaráltak és e szerint bántak velük,
noha a háború létrejöttében sokkal ártatlanabbak, mint a győztes
nagyhatalmak maguk, amelyeknek módjukban állt szabadon
mérlegelni, hogy ne kerüljék-e el a háborút.
Hogy hogyan kerül egy kisállam bele egy nagy háborúba és
hogyan válik "háborús bűnössé", annak kitűnő jellemzése talál-
ható Winston Churchill The Grand Alliance c. köny-vében:
„Magyarország már München óta azon van, hogy a né-
met diplomáciai győzelmek nyomán Csehszlovákia és
Románia rovására tágítsa 1920 utáni határait, ugyanak-
kor azonban nemzetközi vonatkozásban igyekszik meg-
tartani semleges helyzetét. A magyar diplomácia azon
fáradozik, hogy: elkerüljön minden határozott elkötele-
zettséget a tengely irányában egy esetleges háborús szö-
vetséget illetően Magyarország csatlakozott Bécsben a
Háromhatalmi Szerződéshez, de, mint Románia, nem
vállalt határozott kötelezettségeket. Sem Hitler, sem
Mussolini nem óhajtott veszekedést a Balkán államok
között. Remélték, hogy egyidejűleg mindnyájukat ellen-
őrizhetik. Ez okból szorították rá Magyarországot és
Romániát egy rendezésre Erdélyt illetően. Mussolini Gö-
rögország elleni támadásának Hitler egyáltalán nem
örült, mert ez angol délkeleteurópai beavatkozást von-
hatott maga után. Ennélfogva nyomást gyakoroltak Ju-
goszláviára azirányban, hogy Magyarország és Románia
példájára az is lépjen be a tengely-blokkba. Mikor a ju-
goszláv minisztereket Bécsbe hívták ebből a célból már
úgy látszott, hogy minden el van rendezve. A március 27-
1 belgrádi drámai események azonban felborítottak min-
den reményt egy a tengelyhez csatlakozó egyesült Balkán
blokkot illetően."

244
 "Magyarországot ez közvetlenül és azonnal érintette.
Noha a fő német lökésnek kétségtelenül Románián ke-
resztül kellett jönnie a fékezhetetlen Jugoszlávok ellen,
az összes összekötő vonalak magyar területen vezettek
keresztül. A belgrádi eseményeknek szinte első reakciója
a német kormánynál az volt, hogy a berlini magyar kö-
vetet repülőgépen Budapestre küldték egy sürgős üze-
nettel a magyar kormányhoz, Horthy admirálishoz:

"Jugoszláviát megsemmisítjük, mert éppen most nyilvá-

nosan szembefordult a tengellyel való megértés politi-
kájával. A német fegyveres erők nagyobbik részének Ma-
gyarországon kell áthaladnia, bár a főtámadást nem a
magyar szakaszon intézzük. Itt a magyar hadsereg lépjen
közbe és viszonzásul a közreműködésért Magyarország-
nak meg lesz a lehetősége visszafoglalni mindazokat a
volt területeit amelyeknek Jugoszláviának való átengedé-
sére egykor kényszerítették.7 Az ügy sürgős. Azonnali
beleegyező választ kérünk".

"Magyarországot barátsági szerződés kötötte Jugoszlá-

viához, amelyet csak 1940 decemberében írtak alá (né-
met nyomásra), A német követeléssel szembeni nyílt el-
lenszegülés azonban csak Magyarország német meg-
szállásához vezetett volna az azonnali katonai tevékeny-
ség folyamán. Ott volt a csábító kilátás is azoknak a déli
területeknek visszaszerzésére, amiket Magyarország a
trianoni szerződéssel elvesztett. A magyar miniszterelnök
szívósan munkálkodott, hogy megtartson némi cselekvési
szabadságot országa számára. Ő a legkevésbé sem volt
meggyőződve afelől, hogy Németország; meg fogja nyer-
ni a háborút. A háromhatalmi szerződés aláírásakor
igen kevés bizalma volt Olaszországnak, mint tengely-
hatalomnak függetlenségében. Hitler ultimátuma saját
Jugoszláviával kötött egyezményének megszegését kí-
vánta".

7
A versaillesi békében, 1920-ban.

245
 "... 1941 április 2-áni este táviratot kapott a londoni ma-
gyar követtől, hogy az angol külügyminisztérium formá-
lisan közölte vele, hogy ha Magyarország részt vesz
bármilyen Jugoszlávia elleni német megmozdulásban,
számolnia kell Nagy-Britannia hadüzenetével. Magyar-
ország számára tehát vagy az átkelő német csapatokkal
szembeni hiábavaló ellenállás, vagy a között volt vá-
lasztása, hogy nyíltan besorakozik a szövetségesekkel
szembeni táborba és elárulja8 Jugoszláviát. Ebben a ke-
gyetlen helyzetben Teleki gróf csak egyetlen eszközt lá-
tott személyes becsületének megmentésére, röviddel ki-
lenc óra után elhagyta a külügyminisztérium épületét és
hazatért a Sándor-palotában levő lakására, ahol tele-
fonhívást kapott. Valószínű, hogy ekkor közölték, hogy a
német csapatok átlépték a magyar határt. Röviddel ez-
után agyonlőtte magát".
Lám egy kisállam — hacsak nem agent provokatőrje egy
nagyhatalomnak, mint pl. Szerbia volt az első világháborúban
Oroszországnak, vagy a másodikban Angliának — nemcsak egy
világháború felidézésében nem lehet bűnös, hanem még az abba
való belépést is lehetetten elkerülnie, ha a nagyhatalmak úgy
akarjak.
Németország négy kisebb szövetségesének és azok ál-
lamférfiainak lakolniok kellett "háborús bűnösség" címén, való-
jában azért, mert megkísérelték feltartóztatni azt a rettenetes vég-
zetet, amit a bolsevista uralom jelent.
A bolsevista rémuralom; ellen most már — sajnos végzetesen
későn — a nyugati hatalmak is kezdenek felsorakozni... A néme-
tek segítő keze után nyúl Amerika is, pedig az nem kisállam, ha-
nem a világ egyik legnagyobb hatalma., s az nem fekszik a Szov-
jet közvetlen szomszédságában. Vajon mikor fogja a világ tisztes-
séges embereinek becsülete és lelkiismerete szükségét érezni an-
nak, hogy ezeket a szerencsétlen kisnépeket és azok lemészárolt
"háborús bűnös" fiait rehabilitálják? Ha egyetlen szerencsétlen
francia katonatiszt, akit Alfréd Dreyfussnak hívtak a világ köz-

8
Az "elárulja" kifejezés természetesen csak Churchillé.

246
véleménye részéről megérdemelte ezt, vajon nem érdemli ezt meg
a háborúban büntelen öt kis nemzet színe-virága?

3.
Ha emelhető is a személyes felelősségre vonás miatt a „nem-
zetközi" bíráskodással szemben súlyos elvi kifogás és teljes mér-
tékben elítélhető is annak egész kiindulópontja, teljes elhibázott-
sága és jogszerűtlensége, mégis, meg kell állapítani, hogy az u.n.
"csatlós országok" hazai politikai igazságszolgáltatásához képest
— az egyetlen Finnországot kivéve —, aránylag9 gondos, hiszen
a legyőzött kisállamokban az uralomra jutott győztesek "népbíró-
ságai" a minden törvénykezést megcsúfoló közönséges politikai
gyilkosságok olyan hallatlan tömegét követték el, ami páratlan az
emberiség törvénykezésének történetében. A legyőzött kisálla-
mokban a "személyes háborús felelősség" elve a bosszú és szen-
vedély és butaság alacsonyrendű tendenciái számára olyan ret-
tentő zsilipeket húzott fel, hogy nem csoda, ha ezek a háborús bű-
nösségi perek és ítéletek jogtalanságában, erkölcstelenségében,
igazságtalanságában, az ítéletek elrémítő számában és kegyetlen-
ségében nélkülözik az igazságszolgáltatási szándéknak még a lát-
szatát is.
Ha van még valamelyes értéke eldurvult és bestiális korunk-
ban az emberéletnek és van még jelentősége ennek, hogy bírák és
igazságszolgáltatás nem gyilkolhatja le az emberek ezreit szörnyű
kínok kíséretében á r t a t l a n u l , ha a humanitás valóban em-
beri és erkölcsi kötelezettség, akkor a középeurópai és balkáni
térben a megrendítő méretűi mészárlás roppant háborús masszá-
jából is kiemelkedik az a hullatömeg amelynek pusztulására még
csak a háborús állapot kényszerének és pszichózisának mentsége
nincs, amit nem a háború alatt, hanem a háború u t á n , nem
egyes bűnözök és elvadult végrehajtó közegek műveletlensége,
mohósága és szenvedélyei hanem b í r á k és igazságszolgálta-
tás produkáltak.

9
Az "aránylag" kifejezés azt jelenti, hogy volt a nürnbergi bíráskodásnak olyan
tagja (USA), aki tiltakozásul bizonyos jogszerűtlenségek ellen, lemondott.

247
 A kis nemzetek kollektív felelősségének kérdése általában
eldönti államférfiaik, katonáik és polgáraik háborús felelősségé-
nek kérdését is. Sőt, mint fentebb rámutattunk, egyes személyek
felelősségre vonása nemcsak a háború "bűncselekménye" címen,
hanem — a közönséges bűncselekményeket kivéve — bizonyos,
háborúval összekötött "embertelen" intézkedések miatt is jogilag
abszurdum, hiszen ezeknek az embertelen intézkedéseknek a
megítélésével is úgy vagyunk, mint a háborúval magával, nem-
csak kis nemzetek, hanem nagyhatalmak esetében is: a nemzeti
szükségesség és nemzeti érdek magyarázatul szolgál hozzájuk és
igazolja őket, ha a nemzeti szükséget és nemzeti érdeket, mint
szempontot egyáltalán akceptáljuk. Ha meg nem akceptáljuk, ak-
kor a háborúban való részvétel és az ebből folyó tettek m i n d -
k é t r é s z r ő l egyaránt menthetetlenek és az ilyesminek jogi
formába öltöztetett eldöntése, különösen pedig anyagi joghatály-
lyal és jogkövetkezményekkel összekötött eldöntése: abszurdum.
És még inkább az, ha ezt nem egy kívülálló harmadik végzi, ha-
nem a szembenállók egyike, aki természetesen mindig a győztes,
akár a nemzetek közti világban, akár az egyes nemzeteken belül
szembenálló politikai erők esetén.
A "háborús bűnösségnek" és az ezen alapuló "igazságszol-
gáltatásnak" képtelenségére álljon itt jellemzésül az alábbi össze-
hasonlítás:
Franciaország összeroppant 1940 júniusának tragikus napjai-
ban. A francia katona, a francia hadsereg, a francia nép nem volt
képes tovább harcolni és a szükséges harci erők birtokában nem
levő hadseregfő parancsnok a további és céltalan pusztítások elke-
rülésére, valamint az ellenség által még el nem ért részek meg-
mentése céljából a francia parlament megbízása alapján fegyver-
szünetet kért és kapott a németektől. A fegyverszüneti feltételek
nemcsak elfogadhatók, hanem az adott reménytelen helyzetben
egyenesen kedvezők voltak a m e g t á m a d o t t 10 ellenfél ré-
széről: Franciaországnak még el nem foglalt része mentes marad
a katonai megszállástól, a francia haderő és a francia flotta meg-
maradt részeit nem kell lefegyverezni, a németek mindennemű
ellenségeskedést beszüntetnek, s mindezért cserébe csupán egyet

10
Franciaország volt a hadüzenő és támadó.

248
kívánnak: teljes és korrekt semlegességet a háború végéig, amire
egy Fegyverszüneti Bizottság ügyel fel.
Akik emlékeznek az eseményekre, az óriási és megsemmisítő
katonai fölényre, a 18 napig tartó megrendítő francia vergődésre,
azok megítélhetik ezeknek a feltételeknek a nagylelkűségét.
Néhány év múlva a németeket legyőzik m á s o k , s a fran-
cia nép életfogytiglani börtönre ítéli Petain marsallt a fegyverszü-
netért mint "háborús bűnöst", s az agg katona, népe hű fia, az első
világháború tiszteletreméltó hőse francia börtönben hal meg, mint
hazaáruló.
Ugyanekkor a nyugati világ keleti peremén, Magyarorszá-
gon, hasonlóan kilátástalan helyzetben, szintén kötnek egy fegy-
verszünetet. A fegyverszünetet nem a magyar nép megbízásából
kötik, mint ezt Petain tette, hanem titokban, egy alkotmányellene-
sen kinevezett kormány, és a parlament tudta nélkül. A fegyver-
szünet feltételei súlyosak, nem is fegyverszünetről van szó, ha-
nem arról, hogy Magyarország 500.000 főnyi katonát bocsásson
az ellenség rendelkezésére tulajdon szövetségese elleni harchoz,
ez a "fegyverszünet" tehát átpártolás az ellenséghez, amely egy-
általán nem lovagias és nagylelkű, mint a németek voltak Fran-
ciaországhoz, hanem erőszakos, mohó és irgalmatlan, s mindezen
felül bolsevista, amikor a nemzet kétségbeesetten bolsevizmusel-
lenes, sokkal inkább az, mint amennyire antifascista a francia nép,
végül pedig itt nincs szó el nem foglalt részek katonai megszál-
lástól való mentességről.
Ezt a háta mögött kötött "fegyverszünetet" sem a nemzet, sem
a hadsereg túlnyomó része nem fogadja el, az áruló kormányt el-
távolítják, s a harc folyik kétségbeesetten tovább még öt és fél
hónapig.
A háború után a további harc mellett döntött összes magyar
államférfiakat, katonai vezetőket és egyéb személyeket "háborús
bűnösség" címén, mint hazaárulókat kivégzik, itt most éppen el-
lenkező okból, mint Petain marsallt és szerencsétlen társait: azért,
mert esztelen és hiábavaló pusztítást és vérontást okoztak Ma-
gyarországnak.11

11
Pontosan ugyanúgy, mint az 1956 októberi felkelés "esztelen" "bűnösei" és
"hazaárulói".

249
 Az összehasonlítás megdöbbentő eredménye akkor válik
nyilvánvalóvá, ha arra gondolunk, hogy mi történt volna a sze-
mélyes büntetőjogi felelősség elve szerint ezekkel az emberekkel
Franciaországban éppúgy, mint Magyarországon, ha az ellenke-
zőjét csinálják annak, amit csináltak s a végén a — németek
győztek volna.
A bűnnek abszolút érvényű és állandó meghatározó jegyei
vannak, különösen ha olyan természetű bűnről van szó, amiért a
legsúlyosabb büntetés: halál jár. Éppen azért, ha a vesztes kisál-
lamok államférfiai valóban bűnösen jártak volna el antibolsevista
politikájukkal, és ha a fejlődés utólag nem is igazolta volna őket,
mint ahogyan a fejlődés, sajnos, őket igazolta, akkor sem lehetne
bűnről, bűncselekményről beszélni, hanem legfeljebb csak téve-
désről. Már pedig bűn és tévedés között mérhetetlen erkölcsi kü-
lönbség van.
Hogy az államvezetés abszolút nemzeti követelményét né-
mileg eltorzította a kisállamoknál a háború folyamán a külpoliti-
kai nyomás kényszere, ez tény. Hogy a háborúba belekénysze-
rített kisállamok kormányzati attitűdjei között voltak a kényszer
következtében olyanok is, amelyek nem kizárólagosan nemzeti
érdekeket szolgáltak, tehát nem feleltek meg mindenben a k i -
z á r ó l a g o s nemzeti érdekeknek és szuverén nemzeti akarat-
nak, ezen sincs semmi tagadni való, a külső erőszak a felelős érte.
Hogy Hitler Németországa egy győztes háború esetén csakugyan
annektálta volna kis szövetségeseit is, az sincs kizárva. Aki azon-
ban egy túlnyomó és prepotens hatalom árnyékában élő, annak
védelmére szoruló, és egy még túlnyomóbb és még prepoten-sebb
hatalom ltal fenyegetett kisállam kormánya számára az abszolút
és független politika folytatását büntetőjogilag írja elő. s egy
nagyhatalmi nyomás jelenlétét a kormányzati férfiakon halállal
torolja meg, az gyilkos.
S ha az eddigiekhez hozzávesszük, hogy a kisállamok kor-
mányzatának cselekvési szabadságát egy súlyos háború alkot-
mány korlátozó követelményei is korlátozták, azonkívül az a kö-
rülmény is, hogy az erőszakos szomszéddal való kooperáció —
lett légyen az helyes, vagy helytelen — az egyetlen esélyt jelen-
tette egy halálos veszély elleni fegyveres védekezésre, tisztán áll-
hatnak mindenki előtt a "csatlós" államok kormányzatának ne-

250
hézségei, amelyeket mérhetetlenné fokozott az a szituáció, hogy,
ha másod-, vagy harmadrangú kérdésekben sértette is a nemzeti
érdekeket a német presszió, a legelsőrendűbb nemzeti érdekterü-
leten, a védekezés területén, tiszta, kétségtelen és vitathatatlan ér-
dekazonosság volt a német és a vele szövetséges államok között
megállapítható.
Íme, ezekből tevődik össze az az alap, amelyen a kisállamok
háborús bűnösségének kérdése akár nemzetközi, akár nemzeten
belüli, akár kollektív, akár személyes szempontból nyugszik, s
ami a háborús bűnösök kérdését nemzeti és erkölcsi, jogi és poli-
tikai szempontból egyaránt eldönti. S ez eldönti bíráiknak és hó-
héraiknak kérdését is.

251
 XII. SÜLLYEDŐ VILÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT

Jelen szintézis első kötetében már foglalkoztunk az egyenlő-

ség fogalmának bolsevista értelmezésével és a "népi demokrácia"
társadalomeszményével, amely a kisszámú vezetőkből és a kizá-
rólag csak biológiai és nem politikai életet élő egynívójú passzív
tömegből álló egyszerű társadalmat valósítja meg. Ennek szigorú
fenntartása céljából nem ismer el, és nem enged meg társadalmi
szelekciót, szelekció alapján történő rétegződést, "osztályképző-
dést", hanem a felfelé törő ösztönöket részben elnyomja, részben
ártalmatlan szelepeken, "versenyeken" igyekszik levezetni, rész-
ben — és főként — megszüntetve a magántulajdont és szétzül-
lesztve a család intézményét, megsemmisíteni törekszik az osz-
tályképződés folyamatának ősi intézményét, az öröklést.
Természetesen a bolsevista társadalom egynívójú, tehát osz-
tálytalanított formáját meg kellett teremteni az átvett többrétű
történelmi társadalomból. Oroszországban ez a nagy forradalmat
követő évtized véres és irgalmatlan munkája volt, amelynek során
az arisztokrácia forradalmi kiirtását, illetőleg szétkergetését, a kö-
zéposztály kiirtásával és lezüllesztésével, valamint a földtulajdo-
nos parasztság meg a kispolgárság megsemmisítésével és elpro-
letarizálásával tették teljessé.
Az a 30 millió ember, akiket Franklin D. Roosevelt ítélt az
orosz "befolyási szféra" rettentő sorsára, pontosan ugyanazon jö-
vő előtt állt, ami előtt az orosz társadalom a forradalom után
1917-ben. És a háború befejezése óta ennek a megrázó átalaku-
lásnak brutális felvonásai a világ szemei előtt peregnek immár
közel egy évtizede a nélkül, hogy bármi határozott és komoly jele
látszanék annak, hogy ha már a nyugati világ nem érzi becsület-
beli kötelességének kiemelni a rabszolgasorsból és pusztulásból
azt az embertömeget, amelyet kizárólag ő taszított ebbe a sorsba
bele, legalább megértené, hogy ez egy borzalmas gyeptűz, amely
megállíthatatlanul terjed nyugat felé, és ezt "lokalizálni" nem le-
het.

252
 1.
Az egyformán alacsony színvonalra züllés processzusa már a
"felszabadulás" és leszámolás véres zűrzavarában megindul a
születési, szellemi, politikai és pénzarisztokrácia valamint a kö-
zéposztály intrazigensen nacionalista részének, egyszóval az u.n.
jobboldali elitnek a megsemmisítésével és szétkergetésével. Ezt a
munkát Moszkva még csupán fedezi és a háttérből ösztönzi; ezt a
munkát maguk az egyes országok felszínre vetődött "demokrati-
kus" garnitúrái a "háborús bűnösség" elvének véres és szenvedé-
lyes alkalmazásával maguk végzik el a nagy szövetséges szuro-
nyainak biztos fedezete alatt, amint ez Románia, Bulgária, Jugo-
szlávia és különösen Magyarország1 esetében történt.
A "háborús bűnösség" eszköze mellett a másik eszköz a fő-
leg Lengyel- és Magyarországon alkalmazott u.n. "földreform",
amely a magánbirtok és az egyházi ingatlanok egyszerű elkobzá-
sával és szétosztásával az ipari és kereskedelmi vállalatok szocia-
lizálásával, a házingatlan és az ingóságok elrablásával, vagy má-
soknak való "kiutalásával" semmisíti meg a legfüggetlenebb tár-
sadalmi kategóriákat. A középosztály jobboldali, és természetesen
"fascistának" és "nácinak" nevezett kategóriáit a "nyomozási eljá-
rások" kínzásai során, meg a börtönökben mészárolják le, a mara-
dékot pedig elképesztően magas börtön- és kényszermunka bün-
tetésekkel és internálásokkal helyezik olyan embertelen körülmé-
nyek közé a "náci métely kiirtásának" örvendező demokratikus
világsajtó jóváhagyásával, ami gyakorlatilag a halálbüntetéssel
egyenlő.
Ez a módszer és tendencia valamivel kevésbé eruptív formák
között folytatódik a "leszámolás" drámai korszakának lezajlása
után a külföldre nem menekült középosztály azon részével szem-
ben, amely az antíbolsevizmusban közvetlenül nem kompromit-
tált "fascista" ugyan, de viszont „reakciós" és valamilyen mond-
vacsinált ürüggyel beléjük lehet kötni. Ez a folyamat különösen a
vasfüggöny-világ nem-szláv népeinél intenzív, amelyek, mint le-

1
Sem Bulgáriának, sem Romániának, sem Jugoszláviának nincs arisztokráciája
és történelmi értelemben vett középosztálya.

253
győzöttek, teljesen ki vannak szolgáltatva a szláv és zsidó faji re-
akcióknak.
A lengyel középosztály sorsa különleges, azt nem a hazai
"demokratikus" elemek pusztítják el, hanem a háborúval kapcso-
latban még 1939-ben maga az orosz, amely a végleges berendez-
kedést már akkor megkezdve egyetlen generális akcióval másfél-
millió lengyelt, főleg középosztálybelit hurcol el Lengyelország-
ból, valahová Ázsiába, Ezeknek sorsára tragédiájuk óta eltelt kö-
zel másfél évtized alatt még nem derült fény, de, hogy milyen le-
het, azt a katyni tömegsír sejttetni engedi. Ugyanez a helyzet a há-
rom kis balti államban is, ahonnan az első rohamban 150.000 em-
bert hurcolnak ismeretlen helyre el, és ugyanez a helyzet ha ki-
sebb mértékben is, a háború végén Keletnémetországban is.
A többi vasfüggöny-államban, Romániában, Bulgáriában,
Jugoszláviában és Magyarországon a menetrend és a módszer a
"felszabadulás" szloganjához képest más. Amint mondtuk, itt az
első időkben nem közvetlenül az orosz operál, hanem a hazai
"demokratikus" elemek, amelyek szenvedélyes buzgalmukban
vagy nem tudják, hogy a bolsevista világrend pionirjai, vagy, ha
tudják is, nem törődnek vele.
Miután a felszabadulás során felszínre vetődött hazai "népi-
demokratikus" rezsimek megtették a magukét és a jobboldal kiir-
tását befejezték, Moszkva elkergeti őket és új, most már teljesen
saját garnitúráját jelentő vezetőket állít. Az új garnitúrák legfeltű-
nőbb karakterizáló vonása, különösen a nem szláv országokban,
az, hogy túlnyomó összetételükben: zsidók. Nemcsak Románia
moszkvai prokonzulja, Pauker (Rabinsohn) Anna, és Lengyelor-
szág moszkvai prokonzulja Jacob Berman, és Magyarország
moszkvai prokonzulja Rákosi (Róth) Mátyás az, hanem — mint
Szovjetoroszországban magában is — azokkal vannak betöltve az
összes gazdasági, rendészeti, közlekedési, bel- és külpolitikai
posztok is.
Ezzel megkezdődik a középosztály azon baloldalibb, "de-
mokratikus" részének megsemmisítése is, amely politikailag vagy
teljesen intaktnak bizonyult, vagy egyes töredékeiben éppen a
"náci-háború" ellen dolgozott az ötödik hadoszlop tudatos, vagy
öntudatlan támogatásával és a zsidóság szövetségében a háború
alatt, s amelynek feje fölött ennélfogva az első „népi-

254
demokratikus" likvidálási roham nagyobb veszélyek nélkül ke-
resztülzúdult. .
Ezeknek a megsemmisítése már lassúbb ütemben és módsze-
resebben történik, egyrészt mert már nem alkalmazható az olcsó
és kényelmes náci-ürügy, másrészt, mert az önálló és aktívabb
rész megsemmisítése után, ezek túlnyomórészt tisztviselők, akik-
re átmenetileg szükség volt, míg a kommunista utánpótlásról nem
történik gondoskodás a párt meg az új rezsim által rendezett né-
hány hetes, vagy hónapos kurzusok, meg népiskolai előképzettség
alapján elvégezhető "főiskolai" és "egyetemi" tanfolyamok útján.
Amilyen ütemben azonban ez az utánpótlás a proletariátusból
csak. valamelyest is használható új személyzetet teremt, olyan
ütemben folynak nyugdíjazások, tömeges elbocsátások, vagy ép-
pen likvidálások az "államháztartási terhek csökkentése", vagy
megbízhatatlanság, vagy, ami radikálisabb, "összeesküvések" cí-
men. Elv, hogy minden posztot proletárral kell betölteni a proletár
államban2 és "osztályidegen" nem tűrhető meg sehol.
Lehetetlen nem látni, hogy mennyire folytatása, kiegészítése
és betetőzése ez annak a vészes folyamatnak, ami a régi, és ko-
moly kultúrájú osztrák-magyar középosztály megsemmisítésével
és egy teljesen hiányos műveltségű új vezetőség teremtésével a
Versailles utáni időben az utódállamokban lefolyt, ami
Középeurópa keleti részének színvonalát annyira lesüllyesztette.
Ez most egy újabb lépcsőfokot jelentett lefelé, mégpedig most
már nemcsak az utódállamokban, hanem olyan területeken is,
amelyeket akkor ez a társadalmi és kulturális infláció nem érin-
tett, mint pl. Magyarországon, vagy Keletnémetországban. A tü-
netet, mint Versailles után is, a demokrácia érvényesüléseként és
diadalaként szemlélték nyugatról is, és nem vették észre, hogy a
politikai tendencián túl ez: katasztrofális színvonalsüllyedés, s a
létrejött új kategóriák fellépésének és modorának durvasága a
nemzetközi életben nem "bolsevista" fellépés és modor, hanem
egyszerűen — színvonal.
A letaszított középosztályt a szervezett munkásság termé-
szetesen nem fogadja be, mert nem párttag, és nincs benne a szak-

2
Ez természetesen csak a jelentéktelen posztokra vonatkozik. A fontos posztok-
ra mindenütt zsidó kerül.

255
szervezetekben — a párt és szakszervezetek meg nem veszik fel
— alkalmi munkák vállalásától a "hivatásos munkás védelméről"
szóló törvény tiltja el, mint munkanélküli tehát államilag utalják
munkára, szóval kényszermunkás rabszolgává válik. Különösen
azok a részek, amelyeket Oroszországba "utalnak" jóvátételi
munkára, meg azok, akiket régi lakóhelyükről kényszer útján új
felvevő területekre deportálnak embertelen körülmények közé,
éheztetnek és dolgoztatnak, hogy minél hamarább meghaljanak és
problémájuk így megoldódjék.
Aki tud külföldre szivárog közülük, bár a határt egyre inten-
zívebben őrzik a szögesdrótkerítések, figyelőtornyok, aknamezők,
villamoscsapdák, reflektorok és vérebek. Aki nem tud, vagy a
legaljasabb munkáig, meg a koldulásig süllyed, vagy bűnözővé
züllik és mint ilyen kerül börtönbe s családja, amelyet eltartani
nem képes, szétesik, ha pedig nő, elnyeli a prostitúció. A közép-
osztály lassú megsemmisítésének tervszerű és elháríthatatlan fo-
lyamata ez, és ez már több, mint egy évtizede tart. Nem nehéz ki-
számítani, hogy ha néhány éven belül nem történik ezzel a vas-
függöny mögötti kategóriával semmi, a kommunista utánpótlás az
egykori középosztály utolsó kohorszait is felváltja, s velük meg-
szűnik nemcsak egy esetleges belső forradalom egészséges kon-
szolidálásának lehetősége, hanem egy keresztény-polgári világ-
rend restituciója is. S hogy a bolsevizmus célja ez, az remélhető-
leg mindenki előtt nyilvánvaló.3
A kispolgársággal a folyamat ugyanez, csak a módszerek
mások. A kisüzemet és kiskereskedést tervszerűen olyan adókö-
telezettséggel terhelik meg, amiről tudják, hogy azt megfizetni
nem lehet. Ha a tulajdonos adóeltitkolással, adócsalással, hiányos
könyveléssel védekezik, alkalmazottai, akik között mindenütt ott
van a párt spionja, azonnal feljelentik, mert a likvidált üzem az

3
A vasfüggöny mögötti államok immár egyre kevésbé valószínű felszabadulá-
sának idejére egyszerűen nem lesz kongeniális nem kommunista kulturális
és adminisztrációs személyzet ezeknek az országoknak számára. Ennek az
ijesztő helyzetnek az elkerülésére — aminek tudomásulvételére megint
csak utólag lesznek képesek az u.n. antibolsevista hatalmak — még csak
annyi sem történik, hogy a vasfüggönyországok kimenekült középosztá-
lyának konzerválásáról a külföldön létesíthető utánpótlás támogatásáról
gondoskodnának.

256
alkalmazottak "kollektív tulajdonába" megy át (egy időre). Ha
nem követ el adómani-pulációt, a felszaporodó adóhátralék fejé-
ben veszik el és államosítják üzemét, ahol egyidőre meghagyják
alkalmazottnak, majd aztán áthelyezik valahova, az ország egy
másik részébe, és még utazni is csak külön rendőrhatósági enge-
déllyel lehet. Az üzemtől viszont, míg megvan, szabadulni na-
gyon nehéz, mert azt eladni nem tudja a tulajdonos, az államnak
ugyanis elővételi joga van minden árúba bocsátott üzemre. Az ár,
amit az állam egyoldalúan megállapít felháborítóan kicsi, s még
azt sem kapja meg az eladó készpénzben, hanem azt hitelintézet-
ben kezelik, és csak előzetes rendelkezések által szabályozott és
engedélyezett időközökben és részletekben juthat hozzá egy ré-
széhez, mert jelentékeny részét a különböző akciók, beruházási
"tervek" "béke"- és egyéb "kölcsönök" javára kell a sűrű felhívá-
sok alapján "felajánlania", méghozzá "önként". S az "önkéntes
megajánlások" elől elzárkózni nem lehet, mert akkor jön a rendőri
vexatúra, bűnvádi eljárás, s a népbíróságok ítéleteinek elmarad-
hatatlan része a vagyonelkobzás, mint mellékbüntetés.
A parasztság megsemmisítése, illetőleg proletarizálása volt a
vasfüggöny mögött mindenütt a negyedik és utolsó fázis, amihez,
mint legnehezebbhez, legutoljára fogott Moszkva hozzá, noha a
sürgősen végrehajtott "földreformok" alapjában véve már annak
voltak előkészületei. A proletarizálás eljárása rendkívül intelli-
gens és kivédhetetlen, mert mindig a szegényparaszt mohóságá-
nak és irigységének felhasználásával történik.
Már a "földreformok" idején, a megadományozott újgazdák
vagy olyan kevés földet kaptak, ami mint önálló kisbirtok élet-
képtelen volt, vagy ha kaptak is nagyobb darabokat, semmi gaz-
dasági instrukció és épületfelszerelés nem volt hozzá, csak az
egykori — nagybirtokról van szó — központi gazdasági üzem,
amely sem mint épületobjektumok, sem, mint gazdasági gépek,
nem volt elpazarolható. A gazdálkodás sok helyen tehát máris kö-
zösen, kollektíve indult
A megadományozott parasztságot mégis meghagyták néhány
évig abban az illúzióban, hogy ő földet kapott és önálló birtokos,
a termésbeszolgáltatási kulcsot azonban fokozatosan olyan ma-
gasra emelték, amire a kezdő kis gazdaság nem volt képes. A
termelékenység emelésére, erre közös, csoportos használatra

257
traktorokat és egyéb gépeket adtak "ingyen", a csoportos gazdál-
kodás határozott kikötésével, ami megint csak a kolhoz felé szo-
rította az újgazdákat, akik a föld árának törlesztése által amúgy is
a zsebében voltak az államnak. Az újgazdák "termelőszövetkeze-
tekbe" terelése után a régi gazdákra került a sor, ezt azonban
újabb földosztás előzte meg, amit egy a "kulákot" népszerűtlenné
és gyűlöltté tevő sajtópropaganda vezetett be, ahol a közép- és
kisbirtokos paraszt kövér, falánk, lusta, munkásnyúzó, önző bi-
tangnak volt következetesen beállítva a szegény paraszt szeme
előtt, aki a népidemokrácia és a szegények ellensége. Az új föld-
osztás során már a harminc holdon felüli kisbirtokokat is nagy-
birtokká nyilvánították s a harminc holdon felüli részt elvették és
kiosztották. E folyamat vége az lett, hogy az engedélyezett bir-
tokhatár akkorára zsugorodott, amennyit egy ember meg tud mű-
velni. Az elgyengített szövetkezeten-kívüli paraszt beszolgáltatási
és adókötelezettségét fokozatosan az elviselhetetlenségig emelték,
a beszolgáltatási árat viszont olyan alacsonyra szabta, hogy a me-
zőgazdasági rezsi leszámításával a paraszt szinte csak a betevő
falatjáért volt kénytelen dolgozni. Ha aztán elkedvetlenedve keve-
sebbet produkált, akkor szabotálás miatt elvették a földjét.
A kolchozgazdálkodásra való áttérés Lengyelországban és
Romániában a teljes befejezés előtt áll, Bulgáriában és Magyaror-
szágon pedig igen előrehaladott stádiumban van, csak Tito Jugo-
szláviája tagadta meg azt, ami egyik okává vált a Tito-válságnak.
Az esetleges ellenállók, vagy elégedetlenségüket kifejezésre
juttatók bármelyik porladó osztályból, előbb vagy utóbb Szibériá-
ba kerülnek, s ezeknek a száma a vasfüggöny mögüli országokból
együttesen már meghaladja az öt milliót. Helyükbe a nem szláv
országokba oroszokat hoznak, s így a politikai és világnézeti elő-
nyomulás nyomán az orosz etnikai előnyomulás is elérte már Eu-
rópa szívét.
És ez az előnyomulás — mint az első világháború utáni nagy
szláv előnyomulás is — a katasztrofális nyugati politikai vonal-
vezetés egyenes, logikus és közvetlen következménye.

258
 2.
A vasfüggönyön túli társadalom nivellálásának menetrend-
szerű folyamata nemcsak az önálló exisztenciák valamint az ér-
telmiség szisztematikus kiirtásának gazdasági, tehát exisztenciális
arcvonalán folyik, hanem ennek integer kiegészítője a család in-
tézménye elleni tendencia is, amely a generáción túlmenően már a
nemzet elleni támadás, mert célja a társadalom tervszerű szétla-
zításán át az, hogy a kötetlen egyénekből összetevődő anorgani-
kus tömegbeli minden esetleges osztályképződés, tehát öröklés és
tradíció lehetetlenné váljék.
Mivel a család intézménye elleni harc főfegyvere a nevelés,
tervszerű hadjárat folyik a történelem legnagyobb nevelőintéz-
ménye a vallás ellen. A vallás ellen, ami Európában par
excellence kereszténységet jelent.
A kereszténység elleni harc a győzelem legkitűnőbb esélyét
korunk kereszténységének felekezeti töredezettsége szolgáltatja a
bolsevizmus számára. Moszkva és középeurópai és balkáni
depozítúrái a vallási harcot nem indították a kereszténység összes
kategóriái ellen egyszerre, mert akkor egységes keresztény front-
tal találták volna szembe magukat. Az alkalmazott módszer és
taktika tehát az, hogy az egyes keresztény kategóriákat egymás-
után semmisítik meg úgy, hogy a még sorra nem kerülő többinek
különböző preferenciákat nyújtanak, hogy a defenzívától távol
tartsák, sőt a stratégiába tudatosan be van építve az egyes keresz-
tény kategóriák közötti ellentét és antagonizmus, olyannyira,
hogy a kereszténység erejének rombolását Moszkva magával a
kereszténységgel végezteti el.
A vallás elleni bolsevista harc ezen stratégiája egészen új, s
Moszkva igazában csak azóta alkalmazhatja, mióta kilépve az
orosz orthodoxia egységes világából olyan területekre jutott előre
nyugat felé törésében, ahol az orthodox valláson kívül már más
jelentős keresztény kategóriák vannak.
Az első ilyen területek voltak Lengyelország, Románia és
Magyarország.
Lengyelország túlnyomó többségében katolikus ál-
lam,mintegy 17-18 %-nyi orthodox kisebbséggel. A főellenség
tehát a katolicizmus, amely ellen Moszkva itt az orthodoxiát

259
játsza ki olyan sikerrel, hogy az első fájdalmas csapásokat nem is
a bolsevizmusnak kell a kereszténységre mérnie, hanem elvégzi
azt a Moszkvából támogatott orthodox pravoszláv egyház maga,
amely szinte a lengyelség Moszkvához láncolásának pillanatában
megkezdi a katolicizmus gyengítését a római egyházzal egyesült
görögkeletieknek, az u.n. görögkatolikusoknak erőszakos levá-
lasztásával és az orthodox egyházba való bekebelezésével. Ezt a
katolicizmus elleni harcot mindaddig folytatja, míg a vérző kato-
likusság könnyű prédájává nem válik Moszkvának.
Romániában a helyzet fordított, ott az orthodoxia van túl-
nyomó többségben, amellyel szemben mintegy 24%-nyi egyéb —
római katolikus, görög katolikus és protestáns — keresztény ki-
sebbség áll. Itt a taktika az, hogy előbb a román orthodox egyhá-
zat fűzték szorosan hozzá az orosz orthodox egyházhoz, s a ki-
sebb keresztény kategóriák felszámolását ez indította meg. Ez a
felszámolás — amely egyébként itt is a mintegy 8%-nyi görög
katolikusságnak Rómától való elszakításával és az orthodox egy-
házba való bekebelezésével kezdődött — annyival készségesebb
volt, mert mind a görög katolikus, mind a római katolikus, mind a
protestáns kategóriák túlnyomórészt magyarokat jelentettek az
orthodox vallású románsággal szemben. A román orthodox egy-
ház súlyos csapásai után aztán megindult a bolsevista likvidálás a
paralizált görögkatolikusság után most már a 9%-nyí római kato-
likusság felszámolására, amely a papok, szerzetesek és apácák
deportálásával folyik most már teljesen nyíltan és irgalmatlanul.
A vasfüggöny mögötti különböző kisebb-nagyobb protestáns:
és egyéb töredékeken, a túlnyomórészt német evangélikusokon,
reformátusokon, unitáriusokon, huszitákon, baptistákon, adven-
tistákon és egyebeken, valamint a mohamedánokon, zsidókon és
felekezetnélkülieken — összesen mintegy 35-40 millió lélek —
kívül, mintegy 45 milliónyi orthodox (szerbek, bulgárok, mace-
dónok, románok, ruthének„ ukránok) mellett körülbelül 60 milli-
ónyi katolikus (németek, lengyelek., csehek, szlovákok, magya-
rok, horvátok) él.
Létszámban legnagyobb a lengyel katolikusság, erőben és
harckészségben azonban a magyar bizonyult legnagyobbnak, s
ennek éveken át tartott elkeseredett küzdelme, amely hosszú időn
át foglalkoztatta a világközvéleményt, Magyarország hercegprí-

260
másának, Mindszenty József bíborosnak világhírűvé vált alakjá-
val kapcsolódott elválaszthatatlanul egybe.
A kereszténység elleni stratégiájában Moszkva Magyarorszá-
gon is a felekezeti ellentéteket építette bele s mivel ott orthodox
vallás nincs, a protestáns egyházakat szemelte ki arra a célra,
hogy a katolicizmus elpusztításához a pionír-munkát elvégezzék.
A moszkvai taktika egészen képtelen vállalkozásnak látszott,
hisz a magyar protestantizmus nem volt sem szláv, sem orthodox,
sem probolsevista, hanem magyar, nemzeti és antibolsevista, s
mégis, a moszkvai taktika majdnem bevált,
A Magyarországon akkor már évtizedek óta tartó vallási jel-
szavakkal vívott, de valójában hatalmi csata zajában az egyébként
nacionalista protestáns tömegek és a nemzeti erőt bénító szem-
benállást egyre nyugtalanabbul és elégedetlenebbül figyelő fiata-
labb protestáns lelkészgeneráció egy ideig nem vették észre, hogy
a katolicizmushoz való viszony és a katolicizmus elleni taktika
követelményeit merőben megváltoztatta a közös és immár
e x i s z t e n c i á l i s keresztény és nemzeti veszély, viszont a
magasabb protestáns klérusnak politikai hatalomra törő része,
amely az ország romjainak égő zsarátnokában kitűnő alkalmat
látott az ősi ellenfél elevenen való elégetéséhez, hajlandó volt
odaadni magát eszközül a rivális hatalmának megsemmisítéséhez,
annyival is inkább, mert a katolicizmus felszámolásának első
éveiben az államhatalom a zsidók mellett főleg protestáns kezek-
ben volt.
Ennek az álláspontnak természetesen magában az egyetemes
konventben is voltak ellenfelei, s a protestáns tömegek magatartá-
sában a fordulat akkor következett be, mikor az országban vallás-
különbség nélkül általános tiszteletnek és tekintélynek örvendő
Ravasz László református püspök, nem bírván megállítani ezt a
végzetes tendenciát, otthagyta az egyetemes konventet és lemon-
dott püspöki méltóságáról.
Ravasz László lemondása egyszerre felbolygatta a protestáns
tömegeket s a tisztánlátást Ordass Lajos evangélikus püspök fog-
ságra vetése is elősegítette.
Bár Ravasz püspök visszavonulása után a protestáns konvent
kormánytámogató politikája egyre nyíltabbá és eltökéltebbé válik,
a probolsevista magatartás fő reprezentánsa a Ravasz László he-

261
lyét elfoglalói Bereczky Albert gyors ütemben kevesedmagára
marad, s az ország protestáns tömegei, szinte zárt kötelékekben,
nemegyszer lelkészeik vezetése alatt zárkóznak fel egymás után a
nemzetet és vallást akkor már kétségbeesett elkeseredéssel foly-
tató önvédelmi harchoz, Mindszenty hercegprímás katolikus had-
serege mellé.
S ez a harc nemcsupán veszélyes volt, nemcsupán hősi-
halottakat és mártírokat követelt a katolicizmus részéről, hanem
nemzeti harccá szélesedett, mint ahogy a támadás is a nemzet el-
len irányult a katolicizmuson keresztül, s hogy ez a harc mennyire
nemzeti küzdelem volt, azt nem egyszer fejezték ki a százezres
tömegek vallási demonstrációi alkalmával az oltáriszentséget vivő
katolikus főpap után közvetlenül menetelő evangélikus és refor-
mátus tömegek néma és dacos sorai.
Hogy a katolicizmus és bolsevizmus szembenállása éppen
Magyarországon robbant ki olyan heves összeütközésben olyan
elkeseredett szívóssággal a vasfüggöny mögött, annak különleges
okai vannak, s a tünet megértéséhez ezekkel az okokkal tisztában
kell lenni. Azt a különös tünetet, hogy egy politikai küzdelem kö-
zéppontjába éppen a katolikus egyház és annak egy bíborosa ke-
rül, csak az tudja megérteni, aki tisztában van nemcsak azzal,
hogy az akkor már teljesen lefejezett magyar népnek igazán anti-
bolsevista és igazán bátor világi vezérei nem voltak, hanem azzal
is, hogy a magyarság vallásos és konzervatív alaptermészetén kí-
vül a katolicizmus a magyar államiságnak és a magyar naciona-
lista érzületnek is integráns része, amelyben kivételes helyzetet
tölt be.
Ez a helyzet nem abban domborodik ki igazán, hogy a ma-
gyar népoktatást csaknem kétharmad részben a katolikus egyház
látta el, vagy hogy az agrár és kispolgári tömegek Magyarorszá-
gon oly nagy erőt jelentő kategóriái is a katolikus egyház vezetése
alatt állottak és a katolicizmus elnyűhetetlen erejét jelentették.
Mégcsak nem is abban, hogy gazdag volt, hiszen ezek elvégre
csak katolikus kihatást jelentettek, hanem elsősorban és minde-
nekelőtt abban, hogy lényege kielemezhetetlenül és szétválaszt-
hatatlanul bele volt szőve mind a magyar történelembe, mind a
magyar alkotmányba, ami annyit jelent, hogy a katolicizmus
nemcsupán vallást és egyházat jelentett Magyarországon, hanem

262
az országot és a nemzetet magát, s így az valahogyan mindenkié
volt Magyarországon, egy kicsit még a protestánsoké i s .
A vallási és nemzeti ereklyeként egyaránt tisztelt csaknem
ezer esztendős közjogi szimbólumnak, a magyar Szent Koroná-
nak, valamint az első magyar király közel ezer éven át épségben
megmaradt jobbkezének kultusza és az a különleges és sehol
máshol meg nem található magyar Mária-tisztelet, amely az Üd-
vözítő anyját Magyarország Patrónájá-nak, Magyarországot pedig
már 900 éve Mária országának tekinti, a magyar katolicizmust hi-
hetetlen mértékben feltöltötte nemzeti elemekkel s ezt a főpapság
olykor oly intenzív katonai,4 diplomáciai és belpolitikai részvétele
a nemzet életében annak mindenkori története folyamán
méginkább elmélyíti. A magyar ember azt tanulja történetéből,
hogy harcoknál, küzdelmeknél, emelkedéseknél és bukásoknál,
hol mint hadvezér, hol mint kancellár, hol mint diplomata, hol
mint bűnös királyt megfékező bíró, vagy az alkotmányt és sza-
badságot védő hatalmasság ott áll, hol páncélban, hol re-
verendában, hol karddal, hol kereszttel a magyar főpap nemzete
történetének úgyszólván minden lapján.
Még erősebbé teszi a magyar nacionalizmus katolikus voná-
sait az ország népének kivételes bensőséges és a vallási fegyelmet
messze túlhaladó ragaszkodása a Szentszék iránt, aminek évez-
redre visszanyúló történelmi és éppen ezért kiirthatatlan gyökerei
vannak és onnan erednek, hogy ennek a furcsa, fajban, nyelvben,
lelkületben az európai népektől teljesen elütő, szentimentális és lí-
rai hajlandóságú ugor-török népnek irányában alapjában véve
mindig barátságtalan nyugateurópai világ részéről igazán jó em-
lékei csak a Szentszéktől vannak. II. Szilvesztertől kapták Kr.u.
1000-ben koronájukat. Teljes magukra hagyatottságukban elszen-
vedett nagy nemzeti katasztrófájuknak, az évszázadokon át tartó
törők inváziónak kezdeténél és végénél egy-egy pápa rokonszen-
ves alakja áll. Az egyik III Calixtus, aki 1456-ban az
európamentő nagy nándorfehérvári5 magyar győzelmet a világ

4
A prépostok és apátok hosszú sora mellett 12 magyar püspök esett el a harcme-
zőn, mint katona, és 10 lett politikai mártír.
5
Nándorfehérvár félezer éven át volt a legfontosabb déli magyar végvár. Ma
Belgrád néven Jugoszlávia fővárosa. Az emlékezetes csatát 165.000 ember

263
összes harangjainak meghúzatásával köszöni meg nekik, a másik
XI. Incze, aki takarékosságból elődjének reverendáit hordja, de
400.000 aranyat rak össze és utal ki Magyarország felszabadításá-
ra a török alól 1686-ban.6 A versaillesi béke utáni külpolitikai
megalázottságukban és mérhetetlen nyomorúságukban és elha-
gyatottságukban XV. Benedek az első külföldi hatalom, aki dip-
lomáciai kapcsolatokat teremt a kétségbeesett magyarsággal,
hogyne vetette volna hát most is minden reményét szorongattatá-
sában XII. Piusba?
De mindezeknél is nagyobb oka a katolicizmus nemzeti jel-
legének és jelentőségének a magyar világban az hogy a katolikus
egyház a magyar állam életében egészen a legutolsó évekig az or-
szág egész alkotmányos felépítését átható közjogi szerepet töltött
be. Az ország katolikus, tehát vallásos jellegű királyság volt,7
amelyben a magyar egyházfejedelem, az esztergomi érsek nem-
csak az első egyházi, hanem a miniszterelnököt is megelőző első
és ősi á l l a m i méltóság is volt, ő volt az ország első zászlós-
ura, aki a király és a nádor után következett. Megtagadhatta a tör-
vénytelen király megkoronázását,8 mert a király koronázása jogi-
lag csak akkor volt érvényes, ha ezt az esztergomi érsek végezte,
kiátkozhatta az alkotmányt nem tisztelő királyt,9 börtönbüntetést
róhatott ki a királyra,10 s bár ezek a régi jogok elavultak, a ma-
gyarság szemében a hercegprímás mégis az ország első embere,
az esztergomi püspöki vár félelem nélküli katonája s a királytalan
nemzet és a törvénytelen kormány alatt élő ország igazi vezére. A
magyar hercegprímás harca és ellenállása a Moszkvából irányított
kormány bolsevizáló törekvésével szemben tehát nem csupán
egyházi attitűd, s a nemzet felzárkózása mellé nem csupán vallási

harcolta, s egyike volt a középkor legnagyobb euröpai ütközeteinek. III.

Calixtus pápa intézkedése óta vált általánossá a déli harangszó.
6
XI. Incze 400.000 aranya nem az egyedüli, amit a pápák Magyarország felsza-
badítására adtak. Elődei különböző tételekben közel egy milliót adtak a
Habsburgoknak erre a célra, ezek azonban ezeket a pénzeket másra hasz-
nálták fel.
7
A magyar király címe: Magyarország Apostoli Királya.
8
Az ország történetében háromszor meg is történt.
9
Ez is többször megtörtént.
10
Ez is többször megtörtént.

264
jellegű megnyilatkozás, hanem a régi és igazi Magyarország vilá-
gi jellegű, nemzeti és politikai és alkotmányjogi küzdelme is egy-
ben a Moszkva által teremtett újjal.
Csak aki ezeket tudja, tudja megérteni és megfelelően érté-
kelni a magyar eseményeket, mert csak az látja, hogy mit jelentett
az amúgyis gyűlölt háború utáni rezsimmel szemben a herceg-
prímás magatartása,11 akinek szavára nemcsak az ország katolikus
lakossága, hanem mint az uratlan nemzet történelmi jogon veze-
tőjére csakhamar protestáns magyar tömegek is hallgattak és
mozdultak.
Ez hát Mindszenty bíboros mozgalmának háttere és ez a szi-
tuáció és lehetőség kapott ebben a kemény, elszánt és törhetetlen,
67 kardos-páncélos érsek-elődjéhez mindenben méltó emberben,
papban és magyarban alkalmas személyt a nevelés és oktatás sza-
badságáért, a családért, a vallásért, a kereszténységért és a nem-
zetért indított harchoz.
Miután a protestantizmus felhasználására irányuló kormány-
taktika nem érte el kitűzött célját, Mindszenty bíborost rajtaütés-
szerűén el kellett fogni, kínzásokkal előbb lelkileg, majd testileg
is ronccsá tenni, és katonai és rendőri riadó-készültség mellett el-
ítélni. Harca az utolsó még potens anti-bolsevista erő harca volt
130 millió ember megrendült világában, és vele és a magyar ka-
tolicizmus megroppanásával az utolsó antibolsevista erőgóc lazult
katasztrofálisan szét a vasfüggöny mögött.

3.
Miután a totális bolsevizmust előkészítő és bevezető fél-
kommunista "népidemokratikus" rezsimek előkészítő uralma alatt
lefolyt "tisztogatás" során a vasfüggöny mögötti társadalmak ki-
szolgáltatottsága és védtelensége teljessé vált, egymás után vette

11
A hercegprímás éles ellentétben és belpolitikai harcban állott a Nagy Ferenc-
Varga Béla féle "népidemokratikus" kormányzattal is. Az ellene folyó haj-
szát már ezek kezdték, még 1947 tavaszán, amikor a Nagy Ferenc vezetése
alatt álló kisgazdapártnak a vallásoktatás megszüntetése tárgyában be-
nyújtott törvényjavaslatát a hercegprímás által létrehozott országos tiltako-
zás elbuktatta. A törvényt aztán 1949 szeptemberében hozzák meg a kom-
munisták

265
át uralmát az egyes országokban a teljes és nyílt bolsevizmus a
maga egész megrendítő brutalitásában.
A középosztály, a kispolgár és paraszt sterilizálása után most
már nincs szükség a Szovjeterőszak eddig egyetlen társadalmi bá-
zisára a kommunista és szociáldemokrata ipari munkásságra sem
a különböző gúzsbakötött államokban, most már a párt és a ter-
rorszervezetek tökéletesen elegendők, s ezzel megkezdődik az
ipari munkásság kioktatása is: arról, hogy mi a bolsevizmus. Egy
kapitalista korszakban ismeretlen és elképzelhetetlen méretű és
folyton növekvő munkás kizsákmányolás indul meg, s amilyen
tempóban hajszoljak a munkakapacitást felfelé, olyan tempóban
szedik el a munkástól munkájának gyümölcséből mindazt, ami
életének fenntartásához nem feltétlenül szükséges. A munkáshaj-
sza indoklása cinikus, gálád és kivédhetetlen: "Tiéd a gyár, ma-
gadnak dolgozol", "Tiéd az ország, magadnak építed". Ha tehát
nem dolgozol inad szakadtáig, a társadalomnak és az országnak
vagy az ellensége, s ennek következményeit viselned kell.
A munkás egy meggondolatlan kezdet és egy sunyi logika
ledobhatatlan bilincseibe kerül, s élete attól kezdve vergődés. A
munkakapacitás kicsisége tehát: hazaárulás. Azt viszont, hogy mi
a "nagy" és mi a "kicsi", a kormányzat állapítja meg, s a kor-
mányzatnak az "országépítésben" semminő kapacitás nem elég. A
munkateljesítmény átlagát, a "normát", vagyis azt a kapacitást,
amellyel az állampolgári érték kezdődik, s amely alatt már a ha-
zaárulás következik, folytonos versenyekkel hajszolják felfelé,
tervszerűen kihasználva egyesek ambícióit, S a hajszát nem lehet
abbahagyni, mert aki ezt megkísérli a "népidemokrácia" ellensé-
gévé válik. Ennek büntetése pedig fogság, deportálás, kényszer-
munka.
A bérek terén a helyzet ugyanez. A bérek, bármilyen alacso-
nyak és nyomorúságosak is a nyugati országok munkabéreihez
képest, aránylag a legmagasabbak helyi viszonylatban, magassá-
guk azonban csak illúzió, mert a bolsevísta állam örökké gyűjté-
seket, kölcsönjegyzéseket rendez, bizonyos célokra. "Önkéntes
megajánlásokat" kér. A jegyzést mindig és mindenütt egy erre a
célra "preparált" párttag kezdi, és jaj annak, aki a "népidemok-
rácia" közérdekű kezdeményezését a. legnagyobb lelkesedéssel
nem teszi magáévá, aki vonakodik, avagy aki szűkkeblűt az rög-

266
tön a "népidemokrácia ellenségeihez" való tartozás gyanújába
esik, s ez a gyanú katasztrofális következményeket jelent.12
De katasztrofális következményekkel jár az is, ha valaki nem
látogatja szorgalmasan a kommunista propaganda szemináriumo-
kat, vagy nem tanulja meg az ott feladott leckéket, amiket
számonkérnek. Egyéni antibolsevista vélemény nincs, vita életve-
szélyes volna,13 mert aki tagadásba merné venni a kommunista
tanok helyes, igaz és egyedül üdvözítő voltát és ellenkező véle-
ményt merne nyilvánítani, az mint "reakciós" vagy "fascista" a
legszörnyűbb sorsnak nézne elébe.
Sztrájk a népi-demokráciában nincs és elképzelhetetlen is
volna, hiszen ki ellen sztrájkolna a munkás? Az állam ellen, ami
az "övé"? S mivel parlament sincs, ahol tiltakozni lehetne, és bí-
róság sincs, mert mindenütt népidemokrata bírák ülnek és
népidemokrata törvények szerint ítélkeznek, a munkás tökéletesen
és védtelenül ki van szolgáltatva és nincs más lehetőség számára,
mint a vak engedelmesség. Panaszkodni, vádolni még külföldön,
nemzetközi szerveknél sem lehet, mert a panasz ellenében a kor-
mány azonnal képes produkálni százezer, vagy akár ötmillió alá-
írást, ha kell, amely bizonyítja, hogy a panasz és a vád hazugság
és a "népidemokrácia" ellenségeinek mesterkedése.
A kétségbeesés egyes megmozdulásainak csak a fejeit kell
likvidálni színpadias bírói eljárások útján, ahol az előzetesen bor-
zalmasan megkínzott vádlottak a megváltó halál jutalmáért enge-
delmesen beismernek mindent, a többit elintézi az állam szem-
pontjából leggazdaságosabb büntetőintézmény, a kényszermunka.
A kényszermunkatáborokban szenvedő és pusztuló rabszol-
gák száma megrendítő.
A nyílt bolsevista kormányzatok bevezetése előtti "népide-
mokratikus" előkészítő időkben a kényszermunka túlnyomórészt
Oroszországba való deportálást jelentett, s ennék arányait 1946
végéig a hozzávetőleges, de teljesen megbízható számok mutat-
ják:
12
Sőt a felajánlás összege felől a munkás legtöbbször nem is dönthet, mert azt a
hetibér bizonyos százalékában, vagy bizonyos mennyiségű díjazás nélküli
túlóra vállalásában a tömeg "egyhangúan" állapítja meg.
13
Vitákat rendeznek, de csak elméleti részletkérdésekben, A kommunizmus el-
fogadása a priori alapfeltétel.

267
 A balti államokból ........................... 1.500.000
Romániából „.„...............„.....„„..„„... 1.000.000
Magyarországról ...„....._.......„......„„. 800.000
Csehszlovákiából .._._.„„„....„„...„..„... 20,000
A Romániából és Csehszlovákiából deportáltak tekintélyes
része magyar.
A nyílt kommunista kormányzatok bevezetése után a kény-
szermunka büntetések végrehajtása már túlnyomórészt hazai te-
rületen történik, s ennek adatai nem kevésbé megrendítőek.
A romániai kényszermunka táborokban az UN becslése sze-
rint körülbelül 250.000 ember sínylődik, s ebből 30.000 értelmi-
ségi, akiket napi 20 órai munkában a Duna-Feketetengeri csator-
naépítésénél foglalkoztatnak. A román kényszermunkások tekin-
télyes része magyar, különösen sok belőlük a katolikus lelkész és
szerzetes.
Magyarországon 95 kényszermunkatábor működik, s az itt
pusztuló áldozatok száma meghaladja a 270.000-et, akikből
10.000 szerzetes, 50.000 egyetemi és középiskolás diák, cca.
50.000 idősebb, túlnyomórészt nyugdíjas korban levő értelmiségi.
A formálisan kényszermunkára hajtott 270.000 emberen kívül
azonban gyakorlatilag kényszermunkás rabszolga lett az egész
mezőgazdasági és ipari munkásság, mert ma már sem munka-
sem lakóhelyét nem hagyhatja el hatósági engedély nélkül egyet-
len munkás sem.
Bulgáriában mintegy 250.000 dobrudzsai török és bulgár de-
portálton kívül 30 kényszermunkatáborban mintegy 70-80.000
deportált kényszermunkás van rabszolgaságba taszítva, Csehszlo-
vákiában az internáltak száma mintegy 350.000 és ezeknek mesz-
sze túlnyomó része magyar, német és szlovák. Lengyelországban
a kényszermunkatáborok száma 20 és 25 között van s a rabszol-
gák száma meghaladja az 50.000-et.14
Ezekhez a számokhoz jönnek még a három vesztes kisállam
Magyarország, Románia és Bulgária mai napig haza nem bocsá-
tott hadifoglyainak százezrei, már amennyiben még egyáltalán
életben vannak több, mint egy évtizedes borzalmas rabság után...

14
A fenti felsorolás az 1951-i állapotot tükrözi vissza.

268
 Íme a kép a vasfüggöny mögött menthetetlenül süllyedő vi-
lágról, amely nem a háború, hanem a g y ő z e l e m egyenes és
közvetlen eredménye, és az eddig immár hat milliót meghaladó
számú fehér ember irtózatos sorsáról, amely nem annyi, mint a
háborús propaganda "hat millió" zsidója volt, hanem húszszor
annyi.
A nácibestialitások valóságos méretei jelentéktelenné törpül-
nek ezek mellett a szörnyű tények mellett, amelyek pedig csak kí-
sérő hátterét jelentik a győzelem után és a győzelem alapján elkö-
vetett akasztások, golyó általi kivégzések. halálraverések és rug-
dosások, elevenen való megcsonkítások és borzalmas és elmond-
hatatlan kínzások égbekiáltó mennyiségének.
És mindennek bűne és felelőssége Isten és a történelem előtt
a "győzelmet" terheli. Mert aki az oroszlánok vermébe taszítja
embertársát, ne az oroszlánokat átkozza pusztulásukért.
Százmilliók ellen, s ezen át az egész európai emberiség ellen
egy kollektív bűntény történt olyan grandiózus méretekben, amire
példa az emberiség történetében nincs, s ezért a bűntényért eddig
még senkit sem állítottak bíróság elé...

269
 A JELEN VÁLSÁGA

Mondottam:

Ember, Küzdj és bízva bízzál.

Madách

271
 XIII. KELET ÉS NYUGAT

Mindaz, amit eddig szakadozottan és elnagyoltan, de a lé-

nyeg teljességének igényével előadtunk, a múltat jelenti a nagy
európai tragédiában. Erről a tragédiáról azonban kivétel nélkül
mindenki érzi és látja, hogy nincs befejezve. Két borzalmas hábo-
rú és két tragikus győzelem vetésének véres aratása még csak
most következik. A dráma most fog lezárulni és ebben a lezáró-
dásban válik majd a tragédia igazán teljessé, s jelenünk válsága:
ez.
Ezt a válságot mindenekelőtt a tökéletes zűrzavar s szinte
teljes áttekinthetetlenség jellemzi, és éppen ezért a jelen válságá-
ról még csak megközelítően is átfogó és némi rendszeribe foglalt
képet adni szinte lehetetlen feladat.
Ha azonban mégis meg akarná ezt kísérelni a rendező ösztön,
az ilyesféle munkát a torz és zűrzavaros Európa-képletnek, mint
kollektív és globális egésznek kollektív és globális k ü l s ő fe-
nyegetettségének felvázolásával kellene kezdeni, tehát annak az
ijesztő körülménynek megtárgyalásával, hogy a politikai, világ-
nézeti és társadalmi vonatkozások bonyolult belső európai szem-
benállásán túl, ez az egész feszült és marakodó komplexum kívül-
ről fenyegetve van,
Európa egyetemes fenyegetettsége Európán kívüli erők részé-
ről nem új dolog, hanem csaknem olyan régi, mint a kontinens
maga. Sőt az sem új dolog, hogy ez ellen a globális és egész Eu-
rópára irányuló fenyegetés ellen a Kontinens, néhány elszigetelt
esetet kivéve, soha még globálisan nem volt képes védekezni. A
világ legkulturáltabb és legcivilizáltabb kontinentális közössége
soha még nem volt képes eljutni az intelligenciának arra a fokára,
hogy különbséget tegyen a partikuláris belső perpatvarok és a
globális, az egész kontinensre ható külső támadások fontossága
között. Sőt, mint ezt éppen a legutolsó példa is mutatja, éppen eu-
rópaiak vontak nem egyszer belső konfliktusaikba külső,
Európaellenes erőket bele.
A kontinens egyeteme soha még nem volt képes megérteni,
hogy ha a széleket kontinensen-kívüli erők támadása éri, ez nem-
csak a széleken lakó népek ügye, hanem a kontinens egészéé, s

273
ezek ellen a támadások ellen a kontinens egésze együttes erőfe-
szítéssel tartozik védekezni.
Nagy Károly európaszervező művének gyors szétesése óta,
tehát a nemzeti államok kialakulása óta lefutott évezred folyamán
egy-két elszigetelt esetet kivéve, amikor a Szentszék hallatlan
erőfeszítésekkel közös európai vállalkozásra tudta megmozdítani
a kontinens néhány nemzetét, a közös érdeket, az egyetemes kon-
tinentális feladatokat különösen éppen a védekezés terén követke-
zetesen mindig elbuktatta a pillanatnyi és partikuláris érdekek
előtérbe kerülése, amelyek számára mindig fontosabb volt a Ma
zsákmánya, mint a Holnap biztonsága.
És pontosan ez az elkedvetlenítő helyzet napjainkban is.

1.
A nagy eurázsiai komplexum tengerek patkójába szorított
nyugati csücske, amit a mediterrán központú antik világ elsüllye-
dése óta E u r ó p á n a k nevez és érez a kategorizáló ösztön,
kelet felöl teljesen nyitott Ez a földrajzi körülmény hozza magá-
val, hogy a kontinens fenyegetettsége a történelem folyamán
mindig keleti irányból jött.
A népvándorlás korának lezáródása és e földrész végleges
megszállása óta Európát szinte szünet nélkül ostromolják az Eu-
rópa-fogalmon kívül rekedt népek, amelyeket az eurázsiai belső
tér rémségeitől és a rettentő távolságok bilincseitől való iszonyat
állandóan az óceánok partjai felé hajszol.
A nyugatnak zúduló erő hullámai természetesen az európai
Európa1 keleti peremén élő nemzeteket és országokat csapkodják,
ostromolják állandóan, s ennek a szüntelen ostromnak felfogása a
nagy kontinentális "Ostmark" népeinek tragikus feladata és sze-
rencsétlen sorsa volt.
Az igazi, tehát történelmileg és kulturálisan is Európának ne-
vezhető terület keleti határsávján, a szia? Kelet és nem-szláv
Nyugat közti nyugtalan térben két nép helyezkedett el nyugati
konstrukcióban és élt hátát Nyugatnak megvetve ezer esztendő
1
Az "európai Európa" nem azonos a földrajzi Európával. Az európai Európa:
Nyugat, és ez valahol a 28. és 30. hosszúsági fokok között végződik
Greenwichtől keletre.

274
ostromállapotában, úgyszólva szüntelen harcban: a nagy keleti
kapu északi szárnyán a lengyel, déli szárnyán a magyar, A Kelet
temérdek kisebb-nagyobb inváziós kísérletének sorából méretei-
nél, makacsságánál és veszélyénél fogva három emelkedett ki az
ezer esztendő során, mint olyan, amely nemcsak politikai, hanem
faji és kulturális támadást is jelentett egyben, a tatár, a török és az
orosz.
A tatár-veszély a 13., 14. és 15. századokat tölti ki, és a csak-
nem két és fél évszázadon át tartó, újra és újra megismétlődő ost-
rom minden terhe és borzalma a magyarokra és lengyelekre zú-
dul. Mind a két nép a háta mögötti Európától kér és vár segítséget
és mind a kettő hiába.
Dzsingisz és fia Ogatáj kánok uralkodása idején a tatárok át-
lépik az Ural-vonalat és a földrajzi értelemben vett Európa keleti
részének országait2 rendre legázolva mintegy 25 esztendős elő-
nyomulás során elérik a nyugati világ szélét. Mikor már hajladoz-
nak a fák a tatár-vihart megelőző roppant szélroham nyomása
alatt, amely riadt és megtépázott kis népek roncsait sodorja be a
Kárpátok által védett magyar medencébe, 1240-ben IV. Béla, az
akkori magyar király leveleket ír Európa minden uralkodójához.
A teljesen negatív válaszok sorában az egyetlen "eredmény" a 71
éves öreg pápa, az akkor már utolsó napjait élő súlyosan beteg IX.
Gergely levele, amelyben Isten oltalmát kéri a magyar népre.
"Nisi verba", "csak szavak" olvassuk a magárahagyott nép magára
hagyott királyának rezignált sóhaját 700 esztendő messzeségéből.
Jött az első és legborzalmasabb roham. A tatár Ogatáj főkán leg-
idősebbik fiának, Batunak fő-vezérsége alatt három hadoszlop-
ban, szinte az egész keleti kapu szélességében támadott. A közép-
ső oszlop, a főerő, magának a fővezérnek a parancsnoksága alatt
Magyarországra, a jobb szárnyon támadó északi oszlop Lengyel-

2
A földrajzi Európa keleti részét (a mai Oroszországot), ezidőben három jelen-
tékenyebb országon kívül egymással marakodó apró orosz fejedelemségek
hosszú sora töltötte ki. A három jelentékenyebb ország volt: A közép-
Volga és az Ural között elterülő Nagy-Magyarország (a magyaroknak csak
kisebbik fele jött a 9-szd végén a Kárpát-medencébe, a zöm a mondott he-
lyen alapított egy 1234-ig fennálló államot), Nagy-Bolgária (a magyarok-
kal rokon bolgárok esete ugyanez) és délen Kunorszag. Az orosz fejede-
lemségek közül a kievi, moszkvai és susdali voltak jelentősebbek.

275
országra, és a balszárnyon támadó déli oszlop a Balkánra zúdult,
majd Lengyelország és a Balkán legazolása után ez a két oszlop is
Magyarországot vette közre. A nem egészen egy esztendeig tartó
élet-halálharc alatt a magyarságnak több, mint egyharmadát irtot-
ták ki és az ország pusztasággá vált. A Belső-Európát védő gát
felszakadt, s az út a tatárok előtt teljesen nyitva állt nyugat felé. A
Gondviselés végzéséből azonban 1242 tavaszán Ogatáj főkán
meghalt, s a roppant birodalom egyes részeit vezető négy fia se-
regeivel együtt sietve hazatért a trónöröklés kérdésén összeveszni,
és Európát e z a v é l e t l e n mentette meg történetének leg-
nagyobb borzalmától.
A nyugati világ még csak a veszély méreteinek sejtelméig
sem jutott el. Magyarország közvetlen szomszédságában is egy-
kedvűen tértek napirendre a dolog felett, amelyet mindössze
egyetlen mondattal regisztrált a kor riportere, a jámbor altaichi
bajor szerzetes: "A magyar királyságot, miután Isten kegyelméből
350 esztendeig fennállott, ebben az évben a tatárok megsemmisí-
tették".
Sőt, nyugat nem állt meg az egykedvű közömbösség mellett
sem. Az osztrák herceg, Babenberg Frigyes a tatár-magyar vias-
kodás tetőpontján hátbatámadta a szorongatott országot, és az
egész nyugati részt végigrabolva és végigpusztítva elvett, és her-
cegségéhez csatolt három nyugati vármegyét. És hogy betetőzze
művét, a Duna-vonal áttörése után menekülő királyt, a tatár ka-
tasztrófáig a korabeli Európa egyik leggazdagabb uralkodóját,
akinek apja 23 évvel azelőtt saját költségén külön magyar
kereszteshadjáratot vezetett a Szentföldre, s akinek nagyapja a
British Múzeumban őrzött magyar "királytükör" tanúsága szerint
évi 22 millió ezüstdenár jövedelmet tudhatott a magáénak, és aki
most szorongatott helyzetében koronáját és családi kincseit akarta
elzálogosítani kölcsönért egy új hadsereg felszerelésére, a herceg
osztrák területre csalta, mindenét elvette és tépett kis csapatával
együtt kikergette tartományából,

276
 Magyarországnak kizárólag a maga erejéből kellett a pusztu-
lás mélységeiből felküzdenie magát, hogy a most következő két
évszázados tatár nyomást feltarthassa.3
Ugyanez a sorsa a lengyeleknek is. I. Ulászló, I. Kázmér,
majd a Jagiellók keletről, nyugatról egyaránt fenyegetve védik or-
szágukat, és Európát, a tatár ellen, s ebben a harcukban csak az
ugyancsak szorongatott Magyarországra támaszkodhatnak. A 14.
szd. második és a 15. szd. első felének, I. Károly magyar és I.
Kázmér lengyel királyok szövetségének, majd Nagy Lajos ma-
gyar király lengyel királyságának, a rövid életű magyar-lengyel
perszonáluniónak, majd ezt követőleg Nagy Lajos leányának,
Szent Hedvignek lengyel trónra jutásának kora ez, a kor, amikor
Belső-Európa a renaissáncé lázában ég, és Petrarca szonettjei,
Donatello szobrai, Fra Angelico képei, Boccaccio novellái, a Prá-
gában ezidőtájt alapított első német egyetem, majd aztán Leonar-
do da Vinci, Michelangelo Buonarotti, a könyvnyomtatás, az
iránytű meg a felfedezések és gyarmatosítások feletti izgalmában
sem ideje, sem kedve, sem pénze nincs a nyugati világnak arra,
hogy ennek a kultúrmunkának a zavartalanságát és védelmét biz-
tosítsa, így aztán az európai kulturális fejlődés védelmének és
biztonságának minden véres terhét a két határőr országnak kellett
viselnie. Ennek a kulturális erőfeszítésnek a meglátására azonban
a mai napig sincs Nyugateurópának szeme.
A tatár-veszély 200 esztendei hiábavaló ostrom után még
össze sem omlott véglegesen, mikor Kultúr-Európa délkeleti
frontszakaszán máris új veszély jelent meg, a tatárénál is hatalma-
sabb: a török. Nagy Lajos magyar király keleti haderejének, az
erdélyi hadaknak még állandó készenlétben kell lenniők és véres
harcokat kell vívniok a félévezreddel azelőtti magyar "lovas-
viking" hadjáratokra emlékeztető tatár beütések leküzdésére, amik
a 14. szd derekán a litván és: o r o s z s z ö v e t s é g g e l fel-
erősödött tatárság részéről különösen hevesek és veszélyesek
voltak, mikor a Balkán déli csücskében 1334-ben megjelent török
rohamos balkáni terjeszkedése során alig több, mint egy ember-

3
A tatárok elleni küzdelem IV. Béla, V. István, IV László, I. Károly, I. Lajos és
Zsigmond királyok alatt 1241-1435 között állandóan kiújul. A tét állandó-
an a magyar birodalom keleti "Ostmarkja", a mai Románia és Besszarábia.

277
öltő alatt már elérte a magyar birodalom balkáni tartományainak4
határát, és ezzel kezdetét vette az a háromszáz éven át tartó harc,
amely a magyarságot csaknem teljesen felmorzsolta.
A török veszélyt illetően Belső-Európa magatartása azzal
kezdődik, hogy előbb a nápolyi királyság, majd azután az
ezidőben földközi-tengeri nagyhatalmat jelentő Velence, utána a
német-római császár fenyegető magatartása a tatár—litván—
orosz szövetséggel folytatott háborúk következtében amúgyis
erősen igénybevett magyar birodalmat megakadályozza abban,
hogy a kis balkáni népek kezdeti védelmi erőfeszítéseit
hathatósan támogassa. S mire a keleti és nyugati konfliktusok
elintézése után lélegzethez jut, ezek a népek, néhány évtized alatt
elvéreznek az aránytalan és egyenlőtlen harcban és csak a balkáni
magyar tartományokhoz közeleső töredékek tudják ideig-óráig
elkerülni a török megszállást.
Az 1377-ben lezajlott első török-magyar fegyveres összecsa-
pástól az 1686-ban meginduló felszabadító hadjáratig a magyar-
ság a háta mögött biztonságban élő Nyugat-Európától valami
egységes ás említésre méltó segítséget nem kap, pedig 150 esz-
tendőn keresztül a Balkánon szinte szüntelenül folyó háborúja
után (1377-1521) amely hat egymásután következő magyar király
számára jelent egyre súlyosodó terheket és gondokat, a második
150 esztendőn keresztül már nem a Balkánon, hanem Belső-
Magyarországon, magában a Kárpát-medencében harcol folyto-
nosan tért vesztve, folytonosan gyengülve, fogyva, pusztulva, két-
ségbeesetten. Ez alatt az idő alatt az egyre közvetlenebbül fenye-
getett német birodalmi rendek pénzsegélyén, az u.n. "Türken-
hilfe"-n, valamint a Szentszék pénzáldozatain kívül senki a török
veszedelemmel nem törődik, viszont a pénzsegélyeket a magyar
királynak hovatovább már csak címét viselő Habsburgok kilenc-
ven százalékban a magyarországi török háborúk helyett saját ma-
gáncéljaikra használják fel. Sőt, hogy Belső-Európa szinte már
törvényszerű hátbatámadó magatartása teljes legyen, a török által
lekötött és fogyadozó magyar erő tragikus helyzetével visszaélve,

4
A Magyar Birodalom balkáni tartományai voltak: a mai Észak-Bulgária, Ó-
Szerbia északi része (Macsó, Só, Ozora, Szörény), Bosznia, Hercegovina,
Dalmácia, Tengermellék és Horvátország.

278
a Habsburgok egyre erőszakosabban a még szabadnak maradt
magyar területeknek a Birodalomhoz való csatolására törekednek,
s így valósággal rákényszerítik a magyarságot, hogy az, az állan-
dó török nyomással a hátában egyetlen évszázad alatt hatszor
(1606, 1619-22, 1623-24, 1626, 1644-45, 1673-86) viseljen füg-
getlenségi háborút ellenük, pusztító és zsaroló politikájuk és a kö-
zönyük, tehetetlenségük és nemtörődömségük miatt elpusztult
nagy magyar birodalom roncsainak a német birodalomhoz való
csatolása ellen.
A török elleni évszázados háború terhét csak a lengyelek
osztják meg a magyarokkal, sőt veszik át annak irányítását a ma-
gyar kimerülés idején a 17.szd-ban egy évszázadra, A magyar
származású Báthory István lengyel királytól Szobieszki János
lengyel királyig terjedő évszázad legutolsó lengyel haditénye
Bécs felszabadítása 1683-ban a roskadozó magyar gáton akkor
már átcsapott töröktől.
A tény, hogy a török 300 év alatt Nis-től Bécsig tudott eljut-
ni, végre felrázza Európát, s 1686-ban végre megindul egy euró-
pai vállalkozás a török hatalom felgöngyölítésére. Egy európaközi
kereszteshadjárat ez, az egyetlen háromszáz év alatt, amelyben a
kontinens több állama részt vesz és amelynek mozgatója és pén-
zelője a pápa: XI. Incze.
A magyar frontszakasz a Balkánig így felszabadul, de az
északin tovább tart a török-tatár szövetség ellen a harc, sőt máris
megjelenik a lengyel fronton a harmadik keleti veszély: az orosz.
A tatár és török küzdelmek félezrede alatt a lengyelség is ki-
merül már, s az újonnan jelentkező veszély európai jellegének
felismeréséhez megint évszázadok kellenek, mert lám, a magya-
rok hátbatámadása után, most hátbatámadja Belső-Európa a len-
gyeleket is. Először 1772-ben, majd 1793-ban és 1795-ben a po-
roszok, osztrákok és az oroszok felosztják egymás közt Lengyel-
országot. A dologban kontinentális szempontból az a szomorú és
megbocsáthatatlan, hogy a nyugati értelemben vett Európa ki-
lencszáz éven keresztül szerves részét engedik át az orthodox ke-
letnek, s Belső-Európa képes napirendre térni e fölött.
A 19. szd folyamán az orosz veszély általános európai jellege
a Földközi-tenger miatt egyre jobban kidomborodik ugyan, de
egy egészséges és egységes kontinentális reakció kibontakozásá-

279
hoz a mindig csak nemzeti dimenziók töredezettségében és a pil-
lanat politikájában gondolkozó Európának egy évszázad nem
elég. Az oroszban jelentkező Kelet elleni gát a 19. szd. utolsó
harmada óta az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság
egyenjogúságát végre elismerő Habsburgok új birodalma, az
Osztrák-Magyar Monarchia lesz. A negyedik, és minden eddigi-
nél határozottabb, és most már nemcsupán orosz, hanem már ál-
talános szláv roham az első világháború, s a kontinens keleti bás-
tyáját, a Monarchiát megintcsak Belső-Európa támadja hátba: a
versaillesi békében Nyugateurópának e sok vihart látott keleti
bástyáját örömujjongások között földig lerombolják, s maradvá-
nyait szétosztogatják a — szlávok között...

2.
Lehetetlenség észre nem venni, különösen olyanoknak, akik
Középeurópa újkori történetét ismerik, hogy Kelet előnyomulása
Lengyelország 160 év előtti felosztása óta lassú és állandó, és ez
az előnyomulás csak az Osztrák-Magyar Monarchia határainál
torpant meg egy félszázadra. Ez a félszázad a Monarchia belső
szétbomlasztásával és külső népszerűtlenítésével telt el — amit a
Monarchia szlávjai orosz pénzen, francia és angol segítséggel
hajtottak végre.5 Mikor aztán ez, az első világháború végén, be-
fejeződött, s a bástya megsemmisült, minden előfeltétel megvolt
az előnyomulás továbbfolytatására, ami egy csomó szláv állam
létrehozásában valósult meg.
Az orosz birodalom nyugati peremén egy csomó önálló szláv
államot hoztak létre, amelyeknek az orosz centrum köré való tö-
mörüléséhez az első lépés Versaillesben történt. Lettország, Len-
gyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia, sőt
orthodoxiája által Románia is, a szláv program előnyomulását je-
lentette közel egy millió négyzetkilométernyi olyan területre,

5
Franciaországban Tardieu, Angliában pedig Winkham Steed és a Scotus Viator
álnéven író Seaton Watson voltak ennek a tevékenységnek legprominen-
sebb képviselői.

280
amely addig a németek, osztrákok és magyarok által nyugati el-
lenőrzés alatt álltak.6
Belső-Európa hirtelen összezsugorodása során — Versailles
után —, az azelőtt a keleti bástya mögött Belső-Európát jelentő
Németország vált határállammá, mert az, amit Versailles a német
birodalom keleti határának vonalán túl alkotott, nem "ostmark",
hanem "senki földje" volt.
A német védekezési ösztön megkísérelte benyomulni ebbe a
"senki földjébe" s ezzel visszanyomni az ijesztően összezsugoro-
dott Belső-Európa határait kelet felé. Ezt a kísérletet, minden ösz-
szeszedhető erejét latba vetve, megint csak maga Nyugat hiúsí-
totta meg a "második világháborúnak" nevezett végzetes tettével.
Az eredmény Kelet további élő-nyomulása lett. A történelmi
szükségképiséggel bekövetkező összecsapásnál az úgy látszik
törvényszerű örök európai refrén ismétlődött meg újra: Belső-
Európa ugyanúgy hátbatámadta tulajdon határának katonáit, mint
a 13,, vagy a 15. és 17. századokban a magyarokat, a 18.-ban a
lengyeleket és a 20. szd elején az Osztrák-Magyar Monarchiát.
A részletek zsúfolt és a pillanatnyi érdek vonalaiból összete-
vődő kacskaringós ornamentikájában a nemzeti önzés megint nem
látta meg a kontinentális lényeget, s az "ok" most sem hiányzott.
A 18. szd végén nem lehetett tűrni a lengyel "anarchiát", a 20. szd
elején az osztrák "népek múzeumát" meg a magyar "zsarnoksá-
got", s most a "nácizmus" volt az, ami tűrhetetlen volt. Ezekről a
hibákról, meg visszásságokról beszélni esetleg valóban lehet,
mint ahogyan a nyugati államok temérdek "tűrhetetlen" hibájáról
és visszásságáról is lehetett volna beszélni az ezeréves európai
múlt során, mindenesetre tény, hogy amint Churchill strassburgi
beszédében olyan hátborzongató tömörséggel kifejezte. Európa
10 fővárosában már az orosz az úr. És az is tény — noha ezt nem
fejezte ki Churchill sem Strassburgban, sem máshol —, hogy en-
nek a németek háta mögötti világ magatartása az oka. Abból a
komplexumból, amit Európának hívtak valaha, ma már csak a

6
A szláv — főleg cseh — propaganda hangzatos "demokratikus" jelszavaitól el-
bódult világ egyszerűen képtelen volt meglátni, hogy a roppant erejű orosz
pólus köré csoportosult kis szláv egységek, még ha akarnak sem tartozhat-
nak nyugathoz, azoknak a szláv kelethez kell tartozniok.

281
Brit-Sziget és egy nyugati kontinentális sáv maradt meg. Ha vala-
ki megnézi a térképen, hogy az eurázsiai komplexum roppant tér-
ségeiből mennyi a szlávoké és mennyi maradt meg 330 millió
nem-szláv európai számára, lehetetlenség, hogy végig ne fusson a
hátán a hideg.
És ez a körülmény az, ami Kelet és Nyugat szembenállását, a
germánság és a szlávság szerepét, jelenlétét és jelentőségét euró-
pai problémává teszi.
A németség hibáival, türelmetlenségével, korporatív-
mentalitásával, politikai irrealitásával, tűrhetetlen pedantériájával,
faji gőgjével és hatalomszomjával együtt jelenthet európai ve-
szélyt, amely ellen védekezni valóban kell, mert egyetlen népnek
nincs joga formáit és eszményeit ráerőszakolni a többiekre, ural-
kodni a többiek fölött, s a "Herrenvolk" tapintatlansága valóban
olyasmi, amit nem tűrhet el a kontinens, éppúgy, mint azt sem,
hogy egy nép fiai előnyösebb helyzetben legyenek a többi népek
fiainak rovására a kontinens egységében. Az ilyen német tenden-
ciák megszüntetéséhez, vagy fékentartásához azonban semmi
esetre sem lett volna szabad az európai centrum erejének szétta-
posásával kontinentális öngyilkosságot elkövetni, mert ha a né-
metek urai nem is lehetnek a kontinensnek, számuknál, erejüknél,
szervezőképességüknél és nem utolsó sorban geopolitikai hely-
zetüknél fogva protagonistái és védői lehetnek és tágítói is lehet-
nek, sőt kell is lenniök, mert számukra a kontinens védelme
éppenúgy önvédelmet is jelent egyúttal, mint jelentett a korábbi
századok őrnépeinek. Viszont éppen ezért a német önvédelem si-
kere európai érdek, és ebből a szempontból kell ezt megítélnie
mindenkinek, még a — franciáknak is.
A germánság, akármit is mondjon más népek ellenérzése irá-
nyukban, Európa alapanyaga volt, és mióta ebből a nyersanyagból
a keresztény egyház kicsiszolta azt, amit Kereszténységnek, Nyu-
gatnak és Európának ismer a világ, alapanyaga is maradt. A ger-
mánság metafizikai értelme Európa létjogosultsága maga, s
ameddig a kontinensnek, mint önálló szubstanciának van hivatá-
sa, a németségnek is van.
Európának — s Európa esetleges elbukása után a világnak —
egy 240 milliós kompakt szláv tömeggel kell számolnia ma és
350 millióval egy emberöltő múlva, s ez a probléma a bennünket

282
felváltó nemzedék számára akkor is megmarad, ha a bolsevizmus,
mint az egyén fenyegetése és mint társadalmi veszély elmúlik,
vagy elviselhetőbbé szelídül. Kontinentális dimenziókban a nem-
szláv Nyugat helyzete és problémája tehát ugyanaz, mint a franci-
áké a németekkel szemben. S ha ezzel a ténnyel nem vagyunk
hajlandók szembenézni, ennek a ténynek nyomasztó gondját vál-
lalni, akkor jobb lesz feladni a megmaradásért folytatott harcot
akár ma. Azok, akik elviselhetetlennek érzik a gondolatot, hogy
ezerötszáz év erőfeszítései után a nyugati szellem a jövőben szláv
ízléshez, szláv kulturideálokhoz, szláv koncepcióhoz és szláv
diktátumokhoz igazodjék, vegyenek búcsút az öreg kontinenstől,
és vándoroljanak ki örökre, mint ahogy ezt menekültek milliói
testi-lelki nyomorukban és kétségbeesésükben máris megtették,
azok meg, akik hajlandók vállalni a testüktől-lelkűktől idegen
újat, törődjenek bele, mert a szellem, meghalhat részletekben és
erőlködés nélkül is. Ha azonban megoldást akarunk, ha modus
vivendit akarunk, ha fenn akarjuk tartani, amit másfélezer év alatt
elődeink erőfeszítései létrehoztak, ha nem akarjuk idegeneknek
átadni, amit másfélezer év alatt teremtettünk és annyi vérrel,
könnyel, verejtékkel fenntartottunk és nem akarunk maradványai-
val idegen földrészekre futni, ha hiszünk a kereszténység nyugati
formáinak helyességében, ha hiszünk a nyugati kultúra létjogo-
sultságában, szellemünknek s a j á t irányunkban való tovább-
fejlesztésében, ha hiszünk az európai szellem értékében és fontos-
ságában és hiszünk az Örökséghez való jog érvényében és az au-
tonómia eszméjének igazában, akkor a szláv Kelet tendenciáját
vissza kell utasítanunk, akkor a szláv-kérdést nem lehet és nem
szabad elhanyagolnunk, és a német-kérdést, a német gondot nem
lehet a német erő széttaposásával és intézményes paralizálásával
elintézni. Mert ha ezt tesszük, végünk. A német szellemnek
egyébként is kell annyira intelligensnek lennie, hogy két inasza-
kadt kísérlet után megértse végre, hogy a túltelített Európában a
harmincadik szélességi fokon innen nincs expanziós lehetőség
még gazdasági formában sem, mert ha ezt nem képes megérteni,
akkor Európán többé segíteni nem lehet, de — a német jövő is el-
veszett.
Természetesen egy kontinens belső nyugalmát és biztonsá-
gát, és 260 millió nem-német nyugati ember szabadságát nem le-

283
het könnyelműen a német belátásra bízni (mint ahogy nem lett
volna szabad az orosz belátásra bízni sem) különösen az ismételt
tapasztalatok után, mert a német engedelmesség katasztrofális
jótulajdonság, amellyel mindig vissza lehet majd élni és ami min-
dig meg fogja hagyni a lehetőségét annak, hogy új és az európai
dimenziókban való gondolkodáshoz nem eléggé szerény és nem
eléggé intelligens vezetés újra a nemzeti önzés magános ösvé-
nyeire viheti.
Éppen ezért biztosítékokra van szükség, és vitathatatlan,
hogy ezeknek a biztosító törekvéseknek a lényege Európa kívül-
ről és kollektíve fenyegetett helyzetében semmi esetre sem lehet a
legfontosabb európai önvédelmi kategória le-gyöngítése, vagy
éppen megsemmisítése, hanem feltétlenül egy erőegyensúlyi álla-
pot megteremtése a nem-német erők egyenértékű felfokozása ál-
tal, ami ugyanúgy szabályozhatja a német erőt, mint amennyire
segítheti azt a közös veszéllyel szemben. Egy m á s i k jelenté-
keny középeurópai hatalom kiépítése éppúgy eszköze kell, hogy
legyen ennek, mint a nyugati készenlét állapota, s bármennyire is
terhes és kényelmetlen ez, ezt, nemcsak a németek miatt, meg kell
valósítani, mert lehetetlen, hogy ne lássa be végre ezer esztendő
tapasztalata után Európa, hogy keleti veszély: van.
A "germán-probléma" tehát ez, s ez a probléma Európa szá-
mára éppúgy, mint a németek számára — ugyanaz.

3.
A "germán-probléma" helyes szemléletét ezek szerint Európa
túltelítettsége mellett a szláv nyomás határozza meg.
A szláv nyomást most általában bolsevista veszélynek tekinti
és szemléli a világ túlnyomó része, bolsevista veszélyként interp-
retálja a világot tájékoztató gépezet, amelynek szuggesztív ereje
még az európai szemléletet is eltorzítja, úgy, hogy csak egy kicsi
töredék, csak a független és értelmes szellem képes azt orosz ve-
szélyként szemlélni. S z l á v nyomásnak, a "Nyugat" problé-
májának meg szinte csak a kérdés tanulmányozói látják, mert
úgyszólva senki, még a Nyugat mellett hitet tett s a probléma
metafizikai örvényei fölött gyötrődő maroknyi, igazán nyugati
szláv szellemi ember sem látszik észrevenni a tényt, hogy az u.n.

284
szláv gondolatot, a szláv tendenciát, a szláv együttműködést és
hatalmi politikát az orosz Kelet jelenti és teljes megvalósulását
harminc év óta csupán egyetlen dolog akadályozza és hátráltatja,
a bolsevizmus, amely taszító hatást gyakorolt egy csomó szláv
kategóriára 1945 előtt és ami félelemmel tölti el ezeket 1945 óta.
A világ a bolsevizmust, mint földrajzi kérdést, mint katonai
és legfeljebb még világnézeti védekezés akut problémáját szem-
léli, vagyis azt kutatja, hogy vajon elkerülhető-e, s ha nem, ki-
védhető-e a bolsevizmus katonai táraadása valahogyan?
A probléma ezen kezelésének két végzetes hibája van. Az
egyik az, hogy nem szentel elégséges figyelmet annak, hogy a
bolsevista expanzió nem-katonai formában állandóan nő, s ki-
sebb-nagyobb mértékben az egész u.n. Nyugat máris alá van ak-
názva; a másik az, hogy a bolsevizmust, mint katonai problémát
nem úgy szemléli, mint az összenyomott nem-szláv Európa újbóli
kitágításának elkerülhetetlen feladatát, hanem csupán mint defen-
zív kérdést, teljesen figyelmén kívül hagyva 150 millió ember fel-
szabadításának rettentő és sürgős adósságát, aminek letörlesztése
pedig több, mint erkölcsi kérdés. Hiszen nemcsak arról van szó,
hogy a nyugati politika taszította őket és erkölcsi jelszavak kísé-
retében taszította őket rabságra, és lökte őket k e l e t r e , hanem
arról is, hogy ez a 150 millió ember néhány évtizeden belül első-
rendű és Európán k í v ü l i kontinentális veszélyt fog jelenteni,
ha Belső-Európa sürgősen haza nem hozza őket.
A nyugati köztudat úgy tartja nyilván, hogy ez a leigázott
150 millió ember szilárdan ellenzi a bolsevizmust és elszántan fe-
szül Moszkva zsarnoksága ellen, s annak megdöntésére azonnal
talpra fog szökkenni, amint erre alkalma nyílik. Ez a szemlélet
azonban úgy látszik végzetesen megfeledkezik arról, hogy ennek
a tiltakozásnak és ellenérzésnek egy a lázadás kockázatát is elérő
foka tulajdonképpen csak egy napról-napra pusztuló, gyengülő
kategória velleitása, amit legfeljebb meg a régi keresztény-polgári
szuggesztiókból — és hozzátehetjük módszeresen, állandóan és
eredményesen bénított szuggesztiókból — táplálkozó és egyre
gyengülő kollektív lelki rezgelődés támogat a vasfüggöny mögötti
nemzettársadalmakon belül, és ami nem fog örökké tartani.
Ahogy a magasabb műveltségűek és még régi világnézetűek ka-
tegóriája pusztul a tervszerű bolsevista hadjárat során, és ahogy

285
bénul az egyházak tevékenysége, olyan ütemben nő a beletörő-
désnek előbb hangulata, majd állapota, s innen már csak egy lépés
a meggyőződésig. S ezt a folyamatot sietteti és szilárdítja az a kö-
rülmény is, hogy a régi "polgári" életeszmény és keresztény vi-
lágnézet alapján nevelődött népesség évről-évre cserélődik.
Amint egy-egy régi évjárat kilép a sorból, helyette ritmikusan be-
érkezik az új kommunista életeszményen nevelődött új, A szülők
és a család heroikus harca a gyermekek lelkéért egyre kevésbé
képes ellensúlyozni a társadalom és az iskola tendenciáját, s az
orosz "felszabadítás" óta már tíz új évjárat kapcsolódott be a vas-
függöny mögötti világ életébe, és ez a tíz évjárat egy egyre fakuló
képlet a polgári-keresztény életeszmény szempontjából. Várjon a
nyugati világ az offenzíva javai még tovább, míg az új évjáratok
szelleme és struktúrája el fogja nyomni a megtizedelt régiek erejét
és a szovjet-politika rájön, hogy a kizsákmányolás szisztémája hi-
bás, s majd meghökkenve és értetlenül és indignálódva fogja ta-
pasztalni, hogy a 150 millió embert illetően elszámította magát, s
egy esetleges győzelem után elkezdhet majd megint akasztani bű-
nért, amit — ő követett el. A társadalom élő és alakuló szervezet,
amelynek reakciója nem állandó m e n n y i s é g , hanem válto-
zó és változtatható f o l y a m a t .
Más szavakkal mindez annyit jelent, hogy ha a bolseviz-
musnak ideje lesz a faji, nyelvi és érzelmi azonosság mellé világ-
nézetileg és kulturálisan is egyformává és o r o s s z á ková-
csolni a szlávságot, akkor már késő lesz a bolsevizmust meg-
szüntetni, mert a lebontott bolsevista deszkaváz mögött akkor már
ott lesz készen még az eddiginél is veszélyesebb és keletibb for-
májában a jövőben igazán minden tekintetben egységessé kalapált
szlávság kompakt orosz szobra, mint hatványozott európai vesze-
delem. Hiszen a bolsevista "átnevelés" célja a régihez képest kis-
igényű, feladata egyszerű, tehát könnyen és jól megvalósítható
nevelési feladat, ennélfogva eredményes tevékenység. A fiatalság
12 éves kortól kezdve a legfogékonyabb, s a 12 és 18 év közötti
dispozíciók a legmaradandóbbak. Mindebből bárki megrajzol-
hatja a vasfüggöny mögötti kollektív szláv lélek 1960, vagy 1970
évi arcképét,
A hamis illúziók végzetesek volnának. Igen keveset számít
az, hogy mennyiben bolsevistaellenesek ma a szláv vezetők egyes

286
kategóriái a vasfüggöny mögött, vagy az emigrációban, s aki en-
nek jelentőséget tulajdonít, az önmagát csapja be. A bolsevizmus
eszmeáramlat és mint ilyen időbeli jelenség, amely kezdődött és
be fog fejeződni egyszer mint ahogyan a történelem minden esz-
meáramlata befejeződött. De a f a j térbeli és fizikai t é n y , s
mint ilyen formálódhatik, változhatik, de mindaddig fennmarad,
míg egy erősebb másik faj fel nem szívja, vagy ki nem irtják. Már
pedig a szlávnál erősebb faj Európában nincs, hisz a nyugati né-
pek lassú szaporodása a szláv szaporodási ütemet meg sem köze-
líti, s a szlávság háromnegyedrészben orosz. A fennmaradó egy-
negyed rész pedig könnyen orosz lehet.
A bolsevizmus ezek szerint nem csupán közvetlen világné-
zeti veszély, hanem egy tökéletes szláv totalitást ígérő közvetett
veszedelem is, és ez azt jelenti, hogy a bolsevizmus, megsemmi-
sülése után, egy fenyegető és felfokozott faji problémát fog maga
után hagyni és ez a probléma élethalál kérdést jelent majd Európa
számára, mert a szláv nyomással szemben a túltelített Európa to-
vább összehúzódni nem tud, hiszen már jelenlegi összenyomott-
ságában is fuldoklik.
Ha viszont arra gondolunk, hogy Európa túltelítettségéhez vi-
szonyítva az orosz birodalomból meg egy milliárd ember hiány-
zik, akkor egyszerre kitűnik, hogy Európa részéről minden néven
nevezendő szláv igény elutasítása teljesen jogos és igazságos vol-
na.
Ez mindenesetre kontinentális port jelent a szlávok és nem-
szlávok között, s ennek a pörnek elháríthatatlan bekövetkezése
nélkülözhetetlenné teszi Európa számára a — németeket.
A "Kelet" és a "Nyugat", a két tartalom, amit a két szó az eu-
rópai ember számára kifejez, már évszázadok óta több, sőt évszá-
zadok óta más, mint geográfiai fogalom. Földrajzilag Európa
számára "Kelet": Ázsia, és az Uralnál kezdődik. A valóságban,
történelmi, kulturális, világnézeti, egészében lelki értelemben.
Kelet valahol a harmincadik hosszúsági kör táján kezdődik a kievi
kolostor hagymakupolái fölött megrekedt idővel és azzal a külö-
nös szláv-tatár világgal, ami soha Európa nem volt és soha Euró-
pa nem lesz.
A kettő egy évezred óta néz farkasszemet egymással, és az
ellentét kezdettől fogva több volt, mint külpolitikai és katonai

287
kérdés. Napjainkra meg éppen elvesztette már e két fogalom föld-
rajzi értelemben vett kategorizáló jellegét, nemcsak azért, mert a
Nyugat jelentékeny kategóriái élnek Kelet világába taszítva, vi-
szont a "kelet" aknamezői — nem beszélve szerencsétlen szöke-
vényeinek millióiról — mindenfelé szét vannak szórva nyugaton,
hanem azért is, mert a "Nyugat" kifejezés az elvetélt győzelem
tragikus zűrzavarában valahogyan az Európa-igenlés, a "Kelet"
pedig az Európa-tagadás meghatározásává tágult.
Nyugat a régi formák programját jelenti, Kelet egy újét.
Nyugat egy ritmikus evolúció, Kelet egy hazárd forradalom tipi-
kusan szláv felelőtlenségéből és tipikusan zsidó erőszakából van
összeszőve. Nyugat a kereszténységet fejezi ki még bűneiben is.
Kelet még erényeiben is az istentagadást. Nyugat a múlt folytonos
mozgása a jövő felé, Kelet egy robbanás utáni beállt állapotnak
pontosan ugyanolyan megmerevítése, mint amilyen merev volt ez
a világ azelőtt. Nyugat az európai ember ritmikus biológiai fo-
lyamata, amely 1500 év óta állandó, Kelet a szláv ember szeszé-
lyes erupciója két tunyaság között.
"Kelet" és "Nyugat" tehát metafizikai jelképekké nőttek,
amelyek között — szintén egy jelkép — a vasfüggöny mered és a
nyomott hangulatú készülődés a leszámolásra.

288
 XIV. HÁROM EURÓPA

1.
A kép, amely a hadragyűlő Kelet fenyegető arcával szemben
Nyugatot ábrázolja, több, mint elkedvetlenítő. Mégpedig nemcsak
az eddigiekben előadott részleteiben az, hanem elkedvetlenítő a
maga egész kuszáit és ijedt zűrzavarában is, pedig ez a kép még
nem is teljes. Az Európa-lényegnek az a szétporladása, amit annyi
szemrehányással emlegettünk ezeken a lapokon, az eddig elmon-
dottakkal még távolról sincs kimerítve.
Az utolsó három európai nemzedék kezén nemcsak a libera-
lizmus merész szintézisét összetevő vezérelemek bomlottak szét
és fordultak egymással szembe. A szabadság-elvnek, tehát a kö-
tetlenség maximájának kapitalizmussá torzulásával és az egyenlő-
ség-elvnek, a szabályozás maximájának szocializmussá fokozódá-
sával, majd a kettő szembefordulásával párhuzamosan egy másik
európai kettősség és európai szembefordulás is kibontakozott a
társadalom-eszme területén az utolsó száz esztendő folyamán. És
ez a nacionalizmus és internacionalizmus kettőssége volt.
Amilyen ütemben emelkedett világnézetté mind a kettő,
olyan ütemben kerültek ezek is egyre élesebben szembe egymás-
sal, s hogy ez a szembekerülés a robbanásig fokozódjék, arról a
politika gondoskodott.
Már szóltunk arról, hogy a nemzeti organizmusba kötött em-
ber életérzése főleg a középosztálybeli, tehát a hivatalnok, a kö-
zépbirtokos és a szellemi emberek, meg a kispolgári, iparos és
kisbirtokos kategóriákban fejlődik világnézetté, vagyis abban a
képletben, amelynek sorsa és exisztenciája biológiai értelemben
függ össze a nemzetével nyelvben, talajban, szellemben, orga-
nizmusban egyaránt, és amelyet "közép”-nek jelöltünk meg eze-
ken a lapokon. Viszont az internacionális kötetlenség iránti haj-
lam a "közép" két oldalán elhelyezkedő kapitalista és szocialista
képleteknek lett sajátjává, főleg a leginternacionálisabb nemzet-
társadalmi kategórián, a zsidóságon keresztül, amelyben az ér-

289
zelmi kötőanyag is kevesebb, mint a nemzet fajához, földjéhez és
történetéhez kötött többi tagjaiban.1
A nemzeti eszme bontakozása és fejlődése a "közép" kategó-
riáiban csaknem azonnal a nemzetköziség programjának kibonta-
kozását váltotta ki a kívülálló kategóriáknál, amelynek elterjedése
a nacionalista szuggesztióktól függetlenebb képletekben gyors
folyamat volt. Ahogyan a nacionalizmus életérzése a család és
tulajdon, a nemzet és haza fogalmainak szoros bölcseleti össze-
függéseméi és szétválaszthatatlanságánál fogva válik világnézetté,
sőt kap keresztényi foglalatot, ügy lesz világnézetté a "közép" két
oldalán elhelyezkedő kapitalizmus és szocializmus "nemzetközi"
életérzése is. Mégpedig nemcsak azért, mert egyedei ta-lajtalanok
és kötetlenek, hanem azért is, mert a maga kollektív arculatában
sem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem keresztény: a kapi-
talizmus összetételének nem-keresztény túlnyomósága által nem
az, a szocializmus meg marxi intézményei által. És amilyen
ütemben nőtt a két kötetlen kategória súlya és ereje az egyes
nemzetfoglalatokon belül, olyan tempóban nőtt a nemzetközi kö-
tetlenség életérzésének uralma a "közép" nacionalizmusának ha-
nyatló erejével szemben, úgy, hogy a századforduló a nemzethez
fűző kapcsolatokon túlmenően immár a családhoz és ennélfogva a
keresztényihez fűző kötelékeket is bontogatni kezdte.
A fordulatot az első világháború élményei és méginkább a
versaillesi békemű megrendítő következményei hozták még előbb
a Versailles által érintett térben, majd ennek kisugárzásaképpen
mindenfelé. A változás kifejezése politikai volt, és abban állt,
hogy a nemzetközi életérzésű szocializmus csalódott német töme-

1
A zsidóság internacionalizmusáról eszközölt fenti megállapítás természetesen
csak az ország, állam és nemzet viszonylatában érvényes, amelynek kere-
tében a zsidóság él. Önmagán belül, mint zárt kategória a zsidóság a legna-
cionalistább képlet a világon, sőt éppen ez a belső zsidó nacionalizmus az,
ami a zsidóságot kifelé "nacionalista-ellenes" internacionalistává teszi, hi-
szen az "internacionalizmus" politikailag mások nacionalizmusának meg-
szüntetésére irányul. A nacionalista életérzés legjellemzőbb vonása, hogy
felháborítónak találja mások nacionalizmusát. Az u.n. internacionalizmus
mások nacionalizmusa ellen tör, és lényegében a család eszméje elleni ten-
denciával azonos.

290
gei kezdtek felzárkózni a "közép" világnézete mellé és így egy-
másután kezdtek kialakulni a "nacionalista" nemzetek típusai.
A megújhodott életérzés előretörésével szemben egyre ide-
genebbül és ellenségesebben áll a két internacionális kategória.
Sem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem igényli a nem-
zetet, hiszen 'hordozói a nemzetváltoztatással szemben a legke-
vésbé érzékeny legalsó és legfelső exisztenciális kategóriák, azok,
amelyek közül a legalsó alig kap valamit a nemzet-forma által
nyújtott előnyökből, a legfelsőnek meg nincs rá okvetlenül szük-
sége. Valóban, az internacionalizmus világnézetének fejlődése
kezdettől fogva szemmel láthatóan két külön vágányon futott. Az
egyik a proletariátus vágánya volt, a világ proletárjainak az osz-
tályazonosság alapján nyugvó marxi nemzetközisége, a másik a
mobil pénzzel összefüggő és nemzetközi életformát kívánó kapi-
talista vonal, amelynek kialakulása a múlt század második felében
a szétszórt zsidóság mindenfelé bekövetkezett emancipációjával
indul meg és ízlésének és életszemléletének általános érvényre
juttatásával mindenfelé bizonyos "polgárinak" nevezett formákat
ölt.
A nacionalizmus éppúgy, mint az internacionalizmus, a leg-
szélsőbb radikalizmustól a legmérsékeltebb konzervativizmusig
az árnyalatok és fokozatok hosszú sorozatában jelentkezik. A leg-
durvább sovinizmustól a legvörösebb internacionáléig hosszú át-
menetet jelent ez a színszalag amelynek közepén, a nacionalizmus
és internacionalizmus összemosódásánál egy cezúra van, és —
elméletileg legalább — ettől a képzeletbeli válaszvonaltól balra
eső összes kategóriákat nemzetközi, a jobbra esőket meg nacio-
nalista kategóriáknak tekintik. Ezt a tagolódást nevezi a politikai
frazeológia egy idő óta "jobbnak" és "balnak". A "jobb" világné-
zete az organizált egyén, a családba, a hazába belekötött egyén, az
önmagát a nagyobb egységekhez, a t ö b b i e k h e z , a nemzet-
hez igazított egyén, az önfeláldozó egyén és ezeket a formákat és
törvényeket őrző kereszténységhez kapcsolt egyén követelmé-
nyének világnézete. A "bal" társadalma ezzel szemben egy vi-
lágméretezésű mechanizmus, a többiektől független "szabad"
egyének anorganikus világa, szinte nem is társadalom már, hanem
csak nyüzsgő tömeg, amelynek kötetlenül kóborló atomjai nem
tartoznak és nem is kívánnak tartozni sehova és semmihez, ami

291
érdekeiken kívül fekszik, s ennek az életérzésnek programja a
kötelékek megszüntetése a szabadság, vagy legalábbis annak illú-
ziója érdekében. "Jobb" és "bal" megjelölés szerint tagolódik te-
hát az európai életérzés, az európai világnézet, és ezek gyakorlati
vetülete, a politika, és nagyjából eszerint csoportosul a kontinens
két szembenálló tábora, a kapitalista-szocialista hasadás mellé
produkálva így egy másikfajta, internacionalista hasadást is.
A "jobb" és a "bal" ellentéte és feszültsége — ha régebben
nem is használták ezt a francia parlamenti életből kikölcsönzött
kifejezést — immár harmadik generáció óta tart nemcsak az
egyes nemzettársadalmakon belül, hanem az egyes nemzetek kö-
zött is, amelyek nagyjában politikailag is ennélfogva csoporto-
sultak két szembenálló táborba.
A két világháború közötti korban ez a kategorizálás általá-
nossá vált. Mindenfelé jobb és bal szerint osztályozták az embe-
reket, sőt osztályozták a nemzeteket is, aszerint, hogy foglalatu-
kon belül melyik életérzés volt túlsúlyban, vagy legalábbis kor-
mányzatukat melyik életérzés jellemezte.
A kapitalista-szocialista tagolódást és szembenállást Európá-
ban ez a nacionalista-internacionalista életérzés szerinti tagolódás
szinte kibogozhatatlanul összekuszálta, keresztezte és kombinálta.
S ez a kombináció egyszerűen osztályozhatatlan, mert mind a két
tagolódási mezőny széles skáláját jelenti a fokozatoknak. A sovi-
nisztától a világpolgárig éppolyan hosszú a sorozat, mint a bolse-
vistától a korlátlan kapitalizmus képviselőjéig, arról nem is be-
szélve, hogy míg az egyikben a nemzeteszme igenlői és tagadói
állnak egymással szemben, addig a másikban, végső elemzésben
a kor két nagyhatalma feszül egymásnak: a tömeg és a pénz.
Ami mármost Európa e kétféle szempontú hasadásának egy-
máshoz való viszonyát illeti, hát az igaz, hogy a kapitalista-
szocialista hasadás eredetileg az internacionalizmus két — prole-
tár és kapitalista — vágányán futók egymásközti ügye volt, tehát
a "bal" családi ügye, nem a nacionalizmusé. A két világháború
közötti időben azonban ez a komplexum átcsapott a nacionaliz-
mus területére is egy rövid és tragikus intermezzóban, amikor a
nemzetközi ösztönösségű szocializmus gondolatát a nacionaliz-
mussal hajszolták szövetségbe részint Versailles ostorcsapásai,
részint a "közép" egyre elviselhetetlenebb szorongatottsága.

292
 A különböző kombinációk mindenesetre egy tarka-barka Eu-
rópát hoztak létre a két háború közötti korszakban, amikor a
"jobb" és "bal", tehát a nacionalizmus és internacionalizmus, va-
lamint a "szabadság" és "egyenlőség" elvei, tehát a kapitalizmus
és a szocializmus eszméi tragikus összekuszáltságban feszültek
egymásnak. A baloldali, tehát a nemzetközi szocializmus mellé
így keletkezett egy jobboldali, tehát nemzeti szocializmus, amely
frontot vett fel a kapitalizmussal szemben s z o c i a l i s t a
volta alapján éppúgy, mint ahogy felsorakozott a nemzetközi szo-
cializmussal szemben is n e m z e t i , tehát jobboldali voltánál
fogva.
A főellenfél a kapitalizmus volt, nemcsak "kapitalista", ha-
nem "nemzetközi" mivoltában is. Sőt még abban is, hogy ezt sok
tekintetben azok a politikai kategóriák jelentették, amelyek Ver-
sailles szerzői voltak. A hadragyűlő erők európai nyüzsgésében
ott állt, mint kategorizálhatatlan, mint egyik frontszakaszhoz sem
tartozó, helyesebben mind. a kettőhöz odasorolható, éppen ezért
bizonyos mértékben és értelemben kötetlen harmadik, a bolse-
vizmus, a sarlós és kalapácsos szovjetember, aki éppúgy rokona
volt a nemzetiszocializmusnak a szocializmus által, mint ahogy
rokona volt a nemzetközi kapitalizmusnak internacionalista, tehát
baloldali volta alapján, vagy ha úgy jobban tetszik, éppúgy ellen-
fele volt a nemzetiszocializmusnak nemzetköziségénél fogva,
mint a kapitalizmusnak szocialista volta miatt.
Ebben a kettős szempontú tagolódásban a feszültség kirob-
banásakor mindenesetre nem a s z o c i a l i s t a , hanem a
n e m z e t k ö z i s é g , a baloldali együvétartozás ténye bizo-
nyult döntőbbnek. A bolsevik! Oroszország rövid ingadozás után
a "szocialista" atyafiság helyett a "baloldali" rokonság mellett
döntött, annyival is inkább, mert a nemzetiszocializmusban is
nem a szocializmus volt az uralkodó elem, hanem a "nemzeti",2 s
így a "bal" közös erővel zúzta szét a nacionalizmus 20. szd-i re-
neszánszát.
Az internacionalizmus frigyszekrénye előtt kötött kapitalista-
szocialista házasság azonban paradox volt és természetellenes. S

2
A középeurópai "vákuum" miatti feszültséget előbb osztozkodással kísérelték
meg levezetni.

293
ez a természetellenes házasság, amely egyébként sem konstruktív,
hanem destruktív célra köttetett, nem is bizonyult tartósnak, mert
a szövetkezés egyetlen céljának elérése után úgyszólva azonnal
eredeti, a priori ellentétei szerint szakadt szét liberális-kapitalista
és szocialista-marxista összetevőire, és mint két különböző Euró-
pa, fokozódó tempóban sorakozik tragikus jelenünkben egymás
kölcsönös megsemmisítésére.

2.
A világerők egymásnak feszülésében és összekuszálódásában
jelentkező folyamatot és eredményt a fentiekben még egyszer
össze kellett foglalnunk, hogy az olvasó lássa, hogy milyen pe-
dáns pontossággal tükröződött és tükröződik mindez vissza az
egyes országok belső életében lefolyt eseményekben, azok belpo-
litikai kuszálódásában és fejlődésük minden konzekvenciájában.
"Nemzeti" és "nemzetközi" ösztönzöttség és tendencia feszült
egymással szembe az egyes európai országok határain belül is,
éppúgy, mint ahogy az egyes országok keretein belül is ott mun-
kálták az "egyenlőség" és "szabadság" túlzott konzekvenciáinak,
a szocializmusnak és kapitalizmusnak tendenciái is a tömeg és a
pénz szembenállásában.
Ebből a bonyolult kavargásból, az erőknek sokszor már az
egyes nemzeti foglalatokat szétrobbantással fenyegető feszülésé-
ből szinte törvényszerűen bontakozott ki az a kísérlet, amely a
szocialista gondolat konstruktív elemeit a nemzeti gondolat ér-
zelmi motorjának dinamizmusával próbálta diadalra juttatni. És
ha ez a fascista államok kivételével nem is valósult meg sehol, a
törekvés az egyes államokban éppúgy kiváltotta egyfelől a szoci-
alista gondolat monopóliumát hétfejű sárkányként őrző marxisták
féltékenységét, másfelől a megriadt "polgári" nemzetköziség int-
rikáit, majd szembefordulását, mint ahogy ez nemzetközi dimen-
ziókban történt.
A jobb és bal erőarányát az egyes nemzeteken belül nagyjá-
ban a marxizmussal és a kapitalizmussal szembenálló "közép"
nemzeti ereje és jelentősége határozta meg, márpedig ez az erő és
jelentőség — amint e mű első kötetének első fejezeteiben fejte-

294
gettük — az első világháború idejéig rohamosan hanyatlott Euró-
pának csaknem minden pontján.
A helyzet Versailles után megváltozott, amennyiben a béke-
szerződés által sújtott országokban a "közép" hanyatlása megállt,
sőt egy regenerálódási tendencia indult meg előbb lassan és ha-
bozva, majd aztán egyre gyorsuló ütemben, szemben a győzte-
sekkel, akiknél ez a változás nem következett be, Versailles sé-
rültjeinél a marxizmus légióit egyre túlnyomóbb többségben a na-
cionalizmus oldalára verte az elszigeteltség, a keserűség és a ve-
reségből folyó belső egymásrautaltság, azonfelül, hogy a pusztító
béke által létrehozott szociális nehézségek nagyarányú szociális
program megvalósítását tették volna szükségessé, s ezt csak a ka-
pitalizmus rovására lehetett megvalósítani.
A vesztesek és a győztesek között tehát életérzésben és vi-
lágnézetben is egyre mélyülő szakadék támad, s a szakadék jobb
és bal partján állók között ásítozó űrt egyre szabatosabban az fe-
jezi ki, hogy a jobboldalon állók minden eszközzel nemzeti erejü-
ket kumulálják a pusztító békeintézkedések megváltoztatására, a
baloldalon állók meg a nemzetköziséget feszítik ennek ellenében.
Elsősorban azzal, hogy a nacionalizmust igyekeznek minden esz-
közzel elgyalázni a világközvéleményben.
A "jobboldali" és "baloldali" nemzetek és országok kialaku-
lásában mutatkozó új európai tépettséget tovább bonyolítja az,
hogy tiszta "jobboldali" és tiszta "baloldali" nemzetek nincsenek.
A győztes, "baloldali" nemzeteken belül éppúgy van jobboldali
mennyiség, mint ahogy a "jobboldali" államokban is vannak bal-
oldali erők, bármennyire is egy nacionalista és szocialista ki-
egyenlítődés irányába bontakozik ki a belpolitika. S ha ez a ten-
dencia konkrét párttúlnyomóságában nem is fejeződik ki minde-
nütt úgy, mint a fascista államokban, mégis, mind a nacionalista,
mind a szocialista erők annyira túlnyomóak a versaillesi térben,
hogy az ellenük feszülő belső baloldali erők annak legyőzésére
soha sem lettek volna elegendők. Ezeknek az ösztönös erőkumu-
lációknak a leverése csak mint a nagy világmérkőzés függeléke és
következménye sikerülhetett, amely — a németországi kompro-
misszumot kivéve — mindenfelé a kisebbséget jelentő "baloldali"
győzteseket segített uralomra a "felszabadított" országokban a
háború után.

295
 A jobboldali erőkumuláció ellen ugyanis az egyes államok-
ban éppúgy szövetségre lépett a marxizmus és a liberális-
kapitalizmus két különböző nemzetközi vonalon menetelő tábora.
mint ahogyan ez világviszonylatban is történt. A marxista kategó-
riáknak a liberális "demokrata" kategóriákkal való szövetkezése
ezeken az országokon belül természetesen éppolyan természetel-
lenes tünet volt, mint világviszonylatban s a vadházasság is pon-
tosan csak addig tartott, míg amazé. A "jobb" és "bal" felé történt
hasadás tehát az egyes nemzeteken belül sem állt meg ebben a
stádiumban, hanem tovább ágazott.
A nyugati szövetségi rendszerbe tartozó országok és a volt
tengelyállamok között van azonban néhány figyelemreméltó kü-
lönbség a jobb és a bal háború utáni viszonyában is.
Az első mindjárt az, hogy a nyugati szövetségi rendszerbe
tartozó demokrata államokban a "közép" és nacionalizmusa távol-
ról sem képviselt olyan jelentékeny politikai erőt, mint amilyenek
a baloldali kategóriák voltak a tengelyállamokban. A demokráci-
ákban a jobboldalt jelentő "közép" már nem volt önálló politikai
erökategória, a vesztesek jobboldali túlnyomóságú világában
azonban nagy pénzerejénél és nemzetközi kapcsolatainál fogva a
baloldali "polgári" demokrácia az volt.
A második az, hogy a katonai mérkőzés idején a nyugati szö-
vetségesek "jobboldali" kisebbségeiben éppen nacionalista voltuk
alapján volt annyi becsület, hogy elenyésző kivétellel (Quisling)
világnézeti szembenállásuk ellenére is felzárkóztak a baloldali
többséghez a fegyveres ellenséggel szemben, míg a tengelyálla-
mok baloldali, marxista és liberális-demokrata kategória —
kilenctizedrészben zsidók — habozás nélkül hátba támadták tu-
lajdon országuk katonai erőfeszítéseit.
A harmadik különbség végeredményben az első kettőből fo-
lyik és abban áll, hogy míg a győztes államokban a jobboldali
á r u l ó k a t büntette meg a baloldali többségben megnyilvá-
nuló, ennélfogva érvényes nemzeti akarat a háború után, jogilag
és erkölcsileg többé-kevésbé kifogástalanul és logikusan, addig a
legyőzött államokban a győztessé vált ellenséggel cimboráló bal-
oldali kisebbség, tehát az á r u l ó k "büntették meg" az érvé-
nyes nemzeti akaratot kifejező jobboldali többséget, mind jogilag,
mind erkölcsileg igazolatlanul, a győztes külső ellenség, nem pe-

296
dig saját országuk intenciói szerint. Ezt a súlyos különbséget
azonban a világ közvéleménye eddig nem vette észre.
A két baloldal természetellenes házassága mindenesetre fel-
bomlott. Ezzel a győztesek Európája, kontinentális dimenzióban
éppúgy, mint az egyes országok belső struktúrájában újból szét-
hasadt és eredeti jellege szerint rendeződött két pólus irányába,
amelyek egyike Moszkva, a másika meg nem is annyira Wa-
shington, mint inkább az azt irányító: New York.
A kétféle tendencia két Európája két egymással szembenálló
Európát jelent, mégpedig nemcsak Churchill vasfüggönyén inneni
és túli darabjaiban, hanem az egyes országokon belül is, a vas-
függönyön innen éppúgy, mint a vasfüggönyön túl. Amit tehát a
világerők tagolódása létrehozott, az nemcsak Európa térképének,
hanem Európa eszmei egységének is katasztrofális szétrobbantá-
sát jelenti Moszkva és New York ideáljai szerint, az igazában sem
Moszkvához, sem New Yorkhoz nem tartozó Európa igazi érde-
kei és igazi tendenciái ellenére.
S mindebben a legijesztőbb az, hogy a tényben igazában nem
a világméretezésű erők szétszaggató törekvésének elháríthatatlan
érvényesüléséről van szó, mert ez európaiak segítsége nélkül nem
sikerülhetett volna. Itt európaiak "baloldali" velleitásáról, sőt
kollaborációjáról van szó kontinentális dimenziókban éppúgy,
mint az egyes nemzeti kereteken belül, akik uralmuk biztosítására
Európa lelki és fizikai integritásának egy darabját keletre hurcol-
ták, egy másikat meg nyugatra, egy Európát eláruló előzetes "bal-
oldali" tényben, egy előzetes tévedésben, amit azóta sem hajlan-
dók beismerni, így esett, hogy megrázó demonstrációként ez a két
"győztes" Európa, lelkében és biztosítékaiban egyaránt vagy
Moszkvában, vagy New Yorkban előszobázik és kunyorál, mert
ez volt az ára annak, hogy annakidején letiporhatta a — harmadi-
kat.

3.
De hol van hát a harmadik Európa? Mi hát az a harmadik Eu-
rópa, amit legyőzött, leigazolt s utána összeveszve felette, ketté-
szakított a másik kettő, hogy a kettészakított darabokon tehetetle-
nül kuporogva most ádázul acsarkodjék most már nemcsak a

297
harmadik, hanem egymás ellen is, kontinentális dimenzióban
éppúgy, mint az egyes nemzeteken belül?
Van-e hát még csakugyan egy ilyen harmadik Európa, egy
sem Moszkvához, sem New Yorkhoz nem tartozó Európa, a kol-
lektív pusztítás, a grandiózus politikai mészárlások, a börtönök és
internáló táborok, a deportálások és lámpavasak, a likvidálások és
népbíróságok, a hazaárulás: perek és nürnbergek, a
Spruchkammerek és kényszermunkatáborok, az éhenhalások és
kivándorlások után? Vagy valóban sikerült volna teljesen meg
semmisíteni azt, és valóban nem maradt volna más a nagytakarí-
tás után, mint Moszkva és New York Európáinak torz darabjai?
Van-e hát még harmadik Európa, igazi és európai és c s a k
európai Európa a gigászi katasztrófa után, vagy már valóban csak
moszkvai meg new-yorki Európák vannak? Van-e hát még fizi-
kailag és lelkileg Európa a maga egykori független és autonóm
értelmében Moszkva és New York kolóniáin kívül? Vagy valóban
teljesen és véglegesen elintézte ennek a földrésznek egykori füg-
getlenségét Winston Churchill diadalmas külpolitikája?
A nagy győzelmet követő fáradhatatlan baloldali sajtótevé-
kenység szinte belehipnotizálta az európai lélekbe azt, hogy jele-
nünk félelmetes válságának számára csak amerikai és szovjet
szempontok vannak. Mindenki Oroszország és az Egyesült Álla-
mok szemöldökrezdüléseit figyeli aggódva, mindenki azt kutatja,
boncolja és elemzi, hogy vajon az orosznak mi a szándéka és mit
hajlandó ez ellen tenni Amerika, hogy vajon megtámadja-e az
egyik a lefegyverzett és nyomorékká roncsolt és politikai felcse-
rek által összevissza szabdalt kontinenst és vajon hajlandó lesz-e
azt a másik megvédeni? S mindez oly fokban és mértékben folyik
a győzelem óta, és annyira csak Moszkva és New York interpretá-
torainak hangja hallatszik az európai kérdésekben s az európai
sors boncolgatásában, mintha Moszkva és New York prokonzu-
liain és mezei hadain kívül nem is volna már az európai kontinen-
sen tényező, és az amerikai és szovjet érdekeken kívül nem is
volna már Európában más érdeknek létjogosultsága. A nagy "győ-
zelem" után nem csendült fel egy New York maga okozta gond-
jaival nem törődő, önálló, független és bátor és egészséges, csak
európai szempontok szerinti hang a vasfüggönyön innen, akkor,
amikor még a vasfüggönyön túli világ életveszélyes atmoszférá-

298
jából is, rendszerint halálsikolyba fulladva ugyan, de hol itt, hol
ott felharsantak az élettel leszámolt e u r ó p a i bátorság ordítá-
sai.3
A nyugati zsivajból egyszerűen hiányzik az a hang, amely
számonkéri a kontinens összes nemzetei nevében Európa mai
szánalomra méltó helyzetét Hiányzik a hang, amely kimondaná,
hogy tizenöt évvel ezelőtt, a diadalmas nyugati politika akcióba
lépése előtt Európa biztonsága még abszolút biztonság volt min-
den szlavo-bolsevista támadással szemben Amerika nélkül is. Hi-
ányzik a hang, amely kimondaná, hogy alig egy emberöltővel ez-
előtt, a diadalmas nyugati politika első "győzelmét", Versaillest,
megelőzően Európa szuverén hatalmát és erejét egyszerűen két-
ségbe sem merte vonni egyetlen Európán kívüli kategóriája sem a
világnak, Amerikát is beleértve. S ezzel szemben ma, az európai
Európa 350 millió lakosának kezeit tördelve azt kell lesnie, hogy
vajon hogy fog dönteni Moszkva és mit fog határozni New York
annak a szánalmas roncsnak az ügyében, amely Európa tisztelet-
reméltó nevét viselte valaha. Hiányzik a hang, amely bátran meg-
kérdezné végre, hogy mennyivel jobb, méltóbb, vigasztalóbb
Moszkva s New York szemöldökrezdüléseit figyelnünk, mint
Berlinét, és kimondaná végre, hogy lett volna légyen bárhogyan
is, Berlin legalább Európa, s mint ilyen a miénk volt, de sem
Moszkva, sem New York nem az.
A nyugati zsivaj egész másról beszél. Mintha terror fojtaná el
a szót. Vagy valóban nem lenne már a nyugati hosszúság első és
harmincadik foka között Moszkva és New York Európáján kívül
semmi, ami igaz? És főleg semmi, amihez a moszkvai és a new-
yorki kategóriákhoz nem tartozóknak igaza és joga lehet?
A szituáció a maga elkedvetlenítő sivárságában és még el-
kedvetlenítőbb fonákságában egyenesen elképesztő.
Az európai Európa lakosságának nagyobbik fele különböző
fokban és mértékben, de kétségtelenül és pozitív értelemben,
jobboldali volt. Jobboldaliak voltak a németek, az olaszok, a ma-

3
Gondoljon az olvasó Mindszenty József magyar hercegprímás tragédiájára.
Gondoljon az olvasó az egész világot megrázó magyar felkelés csodálatos
halálmegvetésére. Van-e ennek a bátorságnak csak nyoma is a vasfüg-
gönyön innen?

299
gyarok, az osztrákok messze túlnyomóságukban, s ez a mennyi-
ség az európai Európa lakosságának: fele. Ezeken a "jobboldali"
nemzeteken kívül voltak azonban jelentékeny jobboldali tömegek
kivétel nélkül mindenfelé a kontinensen. Sőt, annak ellenére,
hogy százezer, sőt milliószámra deportálták őket Oroszországba,
tízezerszámra pusztultak el a politikai rendészet keze alatt s ezré-
vel végezte ki őket egy diadalittas faji igazságszolgáltatás a le-
győzött államokban, számuk az elmúlt évtized tapasztalatainak és
kollektív csalódásának hatására, amint minden tünet mutatja,4
egyre nő.
Ezt a tömeget, ezt az energiát és akaratot tartja lefojtva egy a
priori tévedés makacs továbberőszakolása, amely a nagy politikai
bukás után sem hajlandó belenyugodni abba, hogy ez az erő saját
Európáját építse újjá, hanem ehelyett minden eszközzel abban
mesterkedik, hogy ezt az erőt saját zsoldjába kényszerítse és saját
baloldali vezetése alatt, saját baloldali céljainak megfelelően
használja fel önmaga megvédésére, amihez az ereje önmagában
— kevés.
Európában ugyanis nemcsupán annyi történt, hogy egy kato-
nai szövetség levert egy másikat. Európában egy világnézetet ta-
postak vérbe, amely nemcsak a legyőzött államokban szenvedett
tragikus vereséget, hanem a győztesekben is. És ez a világnézet
nem "fascizmus" szükségképen bármenynyire is annak rágalmaz-
zák balról. Ez a világnézet a — harmadik Európa.
Mert a harmadik Európát nem csupán Hitler és Mussolini
megtizedelt és szétvert falanxai és szenvedéllyé hajszolt eszméi,
meg Franco falangistái jelentik. A harmadik Európát a jobboldali
színskála hosszú sora adja. A harmadik Európa az a mennyiség,
amely nemcsak Moszkvát utasítja el, hanem New Yorkot is. Már-
pedig ez a mennyiség nagyon nagy. Idetartozik a hallgatag né-
metség, idetartozik a csalódott angol nacionalizmus5 idetartoznak
az "aktív” franciák. Ide tartoznak a kereszténység európai
4
Éppen az angol világpolitikai és pénzügyi függetlenséget olyan kétségbeeset-
ten, és olyan — elkésetten hajszoló Winston Churchill az élén, akinek
Angliája mostanában az Egyesült Államok opponense.
5
Ezeket a sorokat a szerző hat évvel ezelőtt írta. Most egyszerűen csak a könyv
nyomdába küldésekor kirobbant csodálatos magyar eseményekre és annak
az európai tömegekben támadt visszhangjára kell rámutatnia.

300
renascimentojának rohamosan szaporodó légiói, a bontakozó
szellemi Militia Christi és idetartozik a "felszabadítás” minden
keserűszívű menekültje. De idetartozik a vasfüggönyön túl még
élő jobboldal minden elfojtott ereje, a kényszermunkatáborok
minden szenvedése, az elbocsátott és el nem bocsátott hadifog-
lyok fogcsikorgató emlékezése. Ide tartozik az egész hallgató
Magyarország, a csalódott lengyelség felháborodása a megismé-
telt Versailles reakciójának izzása és idetartozik az európai rette-
gés és kiszolgáltatottság és megalázottság keserűsége. Ezek mind,
mind egyetlen kategória egyelőre még zilált és nyomás alatt álló
és töredezett egységei, amelyekből csak a szív és okosság hiány-
zik még ahhoz, hogy félretéve a nemzetközi sajtó által mestersé-
gesen szított és közéjük vetett gyűlöletet és duzzogást, megmar-
kolják egymás kezét és együtt és nyíltan előálljanak végre és kö-
zöljék mindenkivel, akit illet, hogy van egy harmadik Európa is,
amely saját hite, eszméi, szabályai és erkölcsei szerint akar élni és
cselekedni, akár tetszik ez másoknak, akár nem, amely maga
akarja megvédeni magamagát, és ezért elvett fegyvereit kéri visz-
sza.
Elvégre mégiscsak képtelenség talán, hogy akkor, amikor a
korszak réme, a baloldali radikalizmus szabadon mozoghat, tör-
vényen kívüli állapotban lehessen tartani az Európa kétségtelen
többségét jelentő jobboldali gondolatot és szabadon lehessen bi-
tangolni és gyalázni annak élő és holt katonáit egy olyan kataszt-
rofális helyzetben, amikor a baloldali radikalizmus moszkvai
Dzsingiszkánjai ellen kivétel nélkül minden erőre szükség vol-
na.
Azt ugyanis egyre tisztábban kell, hogy lássa minden újabb
és újabb fordulat után minden európai állam és minden európai
ember, hogy, ha a kontinens saját katonai erejével és saját katonai
kezdeményezéséből nem képes visszautasítani a moszkvai fenye-
getést és nem képes visszaszerezni azt az erőt, amit 130 millió
rabságra vetett fia jelent, akkor elveszett. Mert Amerika Európáért
igazán harcolni mindaddig, míg maga is veszélyben nem tudja

301
magát, nem fog.6 S amikor majd fog, azt amit megvéd, a saját
maga számára fogja megvédeni.
A háború lezáródása óta semmi végleges nem történt. Ami
eddig történt, sugározza magából azt az impressziót, amit úgy fe-
jezünk ki: átmeneti állapot. Az "átmeneti állapot" immár több
mint egy évtizede tart, ami egy generáció életének egyharmadát
jelenti. Az egyik baloldal fenyegetése és a másik baloldal meddő
tehetetlensége miatt 350 millió ember őrlődik és vár a semmire,
hiszen valaminő megoldásra még csak konkrét határidő sincs ki-
látásban. Amerika "végveszélye" egyébként is majd csak akkor áll
be, ha az offenzíva Európa egyelőre még szabadnak nevezhető
csücskei ellen is megindul,
Ha ezt a tragikus és jóvátehetetlen fázist nem akarja bevárni a
kontinens, az átértékelést a jobboldallal szemben, bármilyen fáj-
dalmas is ez a nagy diadal számára, el kell végezni, míg nem ké-
ső. A vasfüggöny mögötti világ egykori antifascista demokratái-
nak felsülése eléggé ékesen beszél. Ha ez a példa sem elég, a régi
Európának el kell hamvadnia a feltartóztathatatlanul közeledő
kataklizmában, amelynek lángjába és zsarátnokába hullva, a
pusztulás mindent lezáró pillanatában elkésetten fogja megállapí-
tani a baloldal demokráciája, hogy néhány extrém túlzást leszá-
mítva, a jobboldalnak, a "harmadik Európának" — igaza volt.

6
A szerző ezeket a sorokat is 1950-ben írta. Az 1956 novemberi magyar esemé-
nyek ezeket a szavakat fájdalmasan igazolták.

302
 XV. SZOCIALIZMUS, NACIONALIZMUS, DEMOK-
RÁCIA

A gigászi összeütközés félelmetes mérlegét még az eddigiek-

ben előadott fejlődés és azt kísérő tettek szinte kézzelfogható kö-
vetkezményei ellenére sem akarjuk csupán annyival elintézni,
hogy a "jobboldalnak, a harmadik Európának volt igaza". Úgy
érezzük tartozunk még néhány lapot áldozni annak analizálására,
hogy miért és mennyiben volt az u.n. jobboldalnak, a "harmadik
Európának" igaza.
Ehhez az analízishez onnan kell kiindulnunk, hogy a Kelet
által fenyegetett nyugati világ biztonságának par excellence kato-
nai problémája mellett, sőt annak integráns részét alkotva, ott me-
redezik a jelen válságának káoszában egy másik kérdés is, az eu-
rópai ideológiai zűrzavar nyugtalan kérdőjele: az individualizmus
bomlasztó évszázadai során széthullott kontinens laza konglome-
rátumából újra egy egységes és egészséges Európa-organizmus
létrehozásának roppant feladata.
Ezt a feladatot általában mintha egy kissé túl egyszerűen ke-
zelnék akkor, mikor ezt gazdasági és katonai problémaként keze-
lik. Akár a Marshall-tervet, akár az Európa-Uniót, akár a külön-
böző "federációs", meg "confederációs" terveket vizsgálgatjuk,
nem tudunk szabadulni a benyomástól, hogy minden ilyen törek-
vés pusztán a papiroson kidolgozott elméleti eljárás egy neme,
amelyekből hiányzik a legfontosabb, sőt az egyetlen fontos, a
motor, ami a kollektív természetű tömegszándékokat megvalósí-
tani képes: az ideológiai tartalom.
Sem a közgazdasági, sem a politikai intellektus tömegekre
hatástalan, száraz absztrakciói nem elégségesek kohéziónak egy
szervezett és egységes kontinensnyi kategória létrehozására, és
ami határtalanul nehezebb: Összetartására, éppúgy, mint a bolse-
vizmus elleni v é d e k e z é s negatívuma sem elég egy konti-
nentális katonai szervezet megvalósításához. Az európai Európát
350 millió ember jelenti — az egynyelvű Kína után ez a 15 kü-
lönböző nyelvet beszélő tömeg lenne a világ legnagyobb politikai
organizációja — s egy ilyen mennyiségnek az egységét csak belső
meggyőződésből fakadó többségi akarat valósíthatja meg. Egy
303
többségi akarat azonban ideológiai szuggesztiók nélkül létre nem
jöhet. Az egységes Európát egy közös kontinentális célgondolat
nélkül megvalósítani lehetetlen.
A kontinensnek súlyos biztonsági és anyagi gondjai mellett
ideológiai problémája, sőt válsága is van, A liberalizmus — amint
e könyv első kötetének az európai tragédia társadalmi hátterét fel-
vázoló fejezeteiben kimutattuk — mint tartalom és mint igazság a
kontinensen kétségtelenül megbukott. De mint tartalom és mint
igazság megbukott az ellene feszülő másik nagy világnézeti tö-
rekvés, a marxizmus is. A nacionalizmust meg, ami a fentiek bu-
kása után támadt űrt az európai lelkekben általában betöltötte, a
baloldal igyekezett nemcsak megölni, (hanem diszkvalifikálni is,
s ha ez teljes mértékben nem is sikerült, az ideológiai zűrzavar
megvan, s egyre fájdalmasabb.
Az eszméitől és eszményeitől megfosztott európai tömeg
egyelőre mindenesetre megtorpant és zavarodottan áll a hirtelen
bizonytalanná vált talajon, és új prófétákra és új evangéliumra
vár, hogy gyötrő vákuumaitól megszabaduljon, s az összetört kő-
táblák helyett új kánont kapjon élete számára. A lélektani időpont
így roppant kedvező volna egy új indításhoz a puhává és enge-
delmessé bizonytalanodott európai tömeglélek számára. De hol
van hát az új evangélium és hol vannak a próféták éppen most,
amikor a bolsevizmus határozottan imponáló céltudatossága
olyan nagy lélektani hatást gyakorol?
És, lám, ez az, ahol a jobboldal igazolása elkezdődik. Ez az
igazság ott kezdődik, hogy nem lett volna szabad elpusztítani a
régit, míg készen nincs az új. Mert a kontinens embere a liberális-
demokrácián már régesrég túl van. S a diadalmas győzők tragédi-
ája minden egyéb mellett az is, hogy ezt nem voltak hajlandók, sőt
még ma sem hajlandók, elhinni.
Az ideológiai probléma a második világháború győztesei
számára, főleg Amerika számára, eleinte roppant egyszerű volt.
Minden baj meggyógyítója, minden boldogság biztosítója, a csal-
hatatlan és tökéletes gyógyír: a demokrácia.
Ennek a meggyőződésnek megfelelően a nyugati demokráci-
ák fel is használnak minden antidemokratikus eszközt a demokrá-
ciának a vonakodó európai lélekre való rákényszerí-tésére a "sza-
badság" és "autonómia" nevében azokon a területeken, amelyek

304
akár a fegyver, akár a pénz hatalmánál fogva közvetlen, vagy
közvetett uralmuk alatt állnak. És nem akarják elhinni, hogy —
hiába. Rabindranath Tagore mesebeli madara ők, amely repülni
akart megtanítani annak minden tiltakozása ellenére a sajnálatra-
méltó halat, amely örökké csak a vízben él ahelyett, hogy repülne,
s aztán nagyon csodálkozott, hogy a buta hal a repülőleckébe —
belepusztult. Sőt, ezen felül arra sem gondolnak a kényszert al-
kalmazók, hogy ezáltal súlyos ellentétbe kerülnek az elvvel, amit
hirdetnek, s aminek a nevében az emberiség legborzalmasabb há-
borúját hozták Európára.
Nem tekintve azt, hogy a nyugati politika demokratikus sza-
vai és antidemokratikus tettei közti megrázó ellentétet Európában
minden írni-olvasni tudó felnőtt ember látja, és az úgynevezett
nyugati demokrácia eszméje, hitelét vesztve, már ezen a ponton
elbukott, meg kell szemlélnünk egy kissé közelebbről azt a kér-
dést is, hogy vajon a sokat szenvedett kontinens életének szabá-
lyozására, a fascízmus törvényen kívül helyezése után, alkalmas
volna-e hát a demokrácia gyakorlata, pontosabban az, amit ezen
ma Amerikában értenek.

1.
A társadalomtudományi fogalmak tisztázatlanságára és a há-
ború alatti és utáni publicisztika felületességére, felelőtlenségére
és szenvedélyességére jellemző a tény, hogy a demokráciát és az
úgynevezett nemzetiszocializmust, mint társadalmi, sőt politikai
antipólusokat állítja egymással szembe. Ez a szemlélet súlyos bel-
ső tévedést tartalmaz, hiszen a demokrácia sem nem világnézet,
sem nem társadalmi rendszer, míg a szocializmus az. A demokrá-
cia egyszerűen csak egy elv, a többségi akarat uralmának elve, a
társadalom irányításának egy technikai megoldása, szóval az ön-
kormányzat gyakorlati kivitelezése. Illetőleg nyersebben, de iga-
zabban: az autonómia illúziójának nyújtása a tömeg számára,
mert hiszen a tömeg mindig azt akarja, amit beleszuggerálnak és
csupán hiszi, hogy ő akarja azt, amit akar és amihez igazában nem
is ért.
Ennélfogva természetesen képzelhető el pl. demokratikus
nemzetiszocializmus, tehát nemzeti alapon álló szociáldemokrá-

305
cia, vagy ha úgy jobban tetszik nemzetiszociáldemokrácia is,
mindössze arról van szó, hogy a társadalom többsége azt, mint
világnézetet és politikai rendszert szabadon és kényszer nélkül el-
fogadja és bizalmát iránta demokratikus formák között az általá-
nos választásokon időről-időre kifejezésre juttassa. Az, ami a kü-
lönböző szocialista rendszerekben elvi és világnézeti tartalom,
egyáltalán nem összeférhetetlen a demokráciával, mint társadalmi
maximával, vagy mint politikai gyakorlattal, csupán a szociális
elvek megvalósításának módja, az esetleges kényszerítés, tehát
egy kisebbségi akarat oktroja volna az.
Az igaz — s erről már történt említés e lapokon —, hogy a
szocializmusban valóban van diktatórikus elem kétféle is, s az
egyik ezek közül a benne kifejezésre jutó s z a b á l y o z á s
akarata, a másik meg a tömeg, a többség diktatúrájában mutat-
kozik. A szabályozásban azonban a gyengék szabadsága van ben-
ne s a tömegdiktatúra megvan a demokráciában is, amely
expressis verbis tömeguralmat jelent.
A "demokrácia" és a "szocializmus" fogalmának viszonya
természetesen ugyanaz a fascista rendszerek bármelyikével szem-
ben is, mert hiszen a szocializmus nemzeti fajtájának sem szük-
ségképi eleme, fogalmi tartozéka az, hogy diktatúra legyen for-
máiban i s , hiszen a diktatúra és a szocializmus egyáltalán nem
ugyanaz. A Führer-princip nem nemzetiszocialista, hanem német
specifikum.
A szocializmus, mint világnézet, nem a demokráciának, ha-
nem a liberalizmusnak antipólusa, nem az autonómia, hanem a
kötetlenség elvével áll szemben. Aki tehát a demokráciával állítja
szembe a nemzetiszocializmust, az a demokráciát a liberalizmus-
sal téveszti véletlenül, vagy szántszándékkal össze. Már pedig a
kettő nem mindegy, mert ahogy liberális demokrácia van, ugyan-
úgy van szociális demokrácia is; a lényeg az, hogy az többségi
akaratból jöjjön létre. S ez technikai kérdés. A világnézeti kérdés
ott van, hogy egy társadalom a maga többségében a szabadság
maximáját tartja-e előbbre valónak a francia forradalom öröksé-
géből, vagy az egyenlőségét, igazában a szabályzást. A tény, hogy
a két követelmény kiegyenlíthetetlen ellentétben van egymással
nem századunk megoldást kereső erőfeszítéseinek hibája, hanem
a liberalizmust kiformáló dédapáké.

306
 Az tehát, aki a szocializmus — legyen az bár nemzetiszocia-
lizmus — mint antidemokratikus képletet szemléül, döntő vonat-
kozásban téved, mert nem a nemzetiszocializmus az antidemok-
ratikus tény, hanem a diktatúra. SÖt egy nemzetiszocializmus
mint szabályozott társadalmi életforma is kevésbé diktatórikus
képlet, mint egy osztályszocializmus. Nemzetiszocializmus és
nemzetiszocializmus között döntő különbség lehet, és épen ezért
született meg a rendszerint egészséges népi ösztön nyelvhaszná-
latában a "nácizmus" elnevezés, amely nem nemzetiszocializmust,
hanem kifejezetten diktatórikus nemzetiszocializmust, nemzeti-
szocialista diktatúrát jelent, a maga führerprincipes fogalmazásá-
ban, ami már kétségtelenül antidemokratikus tény, azonban néni
nemzetiszocialista, hanem diktatúra jellegénél fogva. A világ
mintha nem látná, hogy a nemzetközi kapitalizmus már régen né-
hány száz ember diktatúrája és ez Is antidemokratikus tény.
A teoretikus zűrzavaron felül van azonban egy nagyonis gya-
korlati kifogás is a demokratizmussal szemben, s főleg ez a terület
az, ahol a demokrácia gondolata Európában vereséget szenvedett.
A demokrácia a maga eredeti politikai értelmében a nép ön-
kormányzata, tehát a szabadság legmagasabb formája, amely úgy
valósul meg, hogy a nép, választott megbízottai útján, maga
szabja meg azokat az elveket és szabályokat, amik szerint közös-
ségi életét berendezni kívánja és maga dönt a közösségi szándé-
kokat illetően azon elv alapján, hogy a közügyek menetének
meghatározásához minden teljes korú polgárnak egyformán joga
van.
Nem időzhetünk sokáig annál a gondolatnál, hogy az a felfo-
gás, amely egy országnyi közösség sorsának irányítását nem mint
k é p e s s é g i , hanem mint jogosultsági kérdést szemléli, súlyos
veszélyeket rejt magában, hiszen ez egy emberöltő elkedvetlenítő
külpolitikai tapasztalatai után sok érvelést talán nem is igényel.
Annyit azonban mégis fel kell itt jegyeznünk, hogy a demokrácia
közel három évezredes gondolata pompásan megfelelhetett a kis-
méretű, egyszerű feladatú, patriarchális társadalmaknak, a kis gö-
rög városállamoknak, meg reneszánszkori társaiknak, mert azok-
ban a dimenziókban a politikai anyag áttekintéséhez és egészsé-
ges döntésekhez a puszta józan ész is tökéletesen elegendő volt,
mint ahogyan a municipális életben a demokrácia most is kitűnő-

307
en megfelel. De megfelelt az egy emberöltővel azelőtti, történe-
lem és mohó szomszédok nélküli, egyszerű szerkezetű és felada-
tú, külpolitikát alig ismerő és mérhetetlen gazdagságában a ki-
sebb-nagyobb külpolitikai balfogások következményeit alig érző
Egyesült Államoknak is (hogy, hogy fog megfelelni a jövőben, ez
más kérdés).
A bonyolult modern idők bonyolult, ezerágú állami életének
irányításához azonban, különösen a komplikált Európában, ahol a
nemzeti közösségek irányítása egy óriási terjedelmű tudomány-
ággá vált valósággal, a komoly és évtizedes előkészületet kívánó
politikai műveltségen és politikai szakismereteken kívül az össze-
függések meglátásának és egy intelligens providenciának megle-
hetősen ritka és kifejezetten mély kulturáltsággal együtt járó
komplikált képessége szükséges. És erre átlagember a legnagyobb
jóakarat mellett sem képes. Egyszóval: az emberiség közösségi
életének, meg az állami organizmusnak: és az államközi viszo-
nyoknak bonyolódásával párhuzamosan egyre anakronisztikusab-
bá válik a demokrácia követelménye, mint társadalomirányítási
technika.1 Viszont — tragikus — ugyanilyen ütemben nő a tömeg
önérzete s ezzel az önkormányzatot követelő igény, amely a "jo-
gosultság" mellé nélkülözhetetlen "hozzáértés" követelményét fi-
gyelmen kívül hagyja.
Így válik politikai, vezetőket szelektáló tényezővé a tömeg a
múlt század közepe óta. így kényszerülnek rá a politika irányítói,
hogy az általában helytelen ítéletű tömeget becsapják és akaratát
különböző inkorrekt fárasztó és költséges mesterkedésekkel meg-
kerüljék, így jönnek létre békeművek, amelyek tízmilliók szabad-
ságába és százmilliárdos értékek elpusztulásába kerülnek két évti-
zeddel később, és mindennek esetleg a tízszeresébe fognak kerül-
ni újabb két évtizeden belül.

1
Tragikus példája ennek a két világháború utáni két békemű, amelyek mindeni-
két tömegvélemény, tömegakarat fogalmazta meg. Viszont ez a tömegvé-
lemény és tömegakarat u.n. propaganda eredménye volt. A propaganda
borzalmas hatalmával szemben az egyetlen védekezés volna a tömeg "ha-
tástalanítása", vagyis a "demokrácia" megszüntetése, illetőleg korlátozása.
Ma minden politikai kérdés: szakkérdés. Szakkérdések tömegdöntés alá
bocsátása korunk legveszélyesebb képtelensége, minél nagyobb politikai
egységek alakulnak ki, annál inkább.

308
 Pedig milyen magától értetődően kívánjuk meg attól, akivel
ruháinkat csináltatjuk, hogy jó szabó legyen, és mennyire nyil-
vánvaló az, hogy egy könyvelőből akkor sem lesz jó vaseszter-
gályos, ha ezt húszezren megszavazzák, mert hiszen a h o z z á -
é r t é s már nem a népakarattól függ. A beteg életéért felelős
orvosnak, gyógyító tevékenységében, lám, a legmagabiztosabb
demagóg sem mer direktívákat adni, a milliók életéért felelős ál-
lamvezetési tevékenységnek azonban igen.
Minden további elmélkedés helyett fogadjuk el azonban a
demokrácia tényét, vagyis azt, hogy a társadalom minden felnőtt
tagjának joga van beleszólni a közösségi feladatok kérdéseinek
intézésébe és szavazatával érvényesíteni véleményét. Ezt annál is
inkább meg kell tennünk, mert a diktatórikus megoldás súlyos és
végzetes hátrányai felől szerzett megrázó tapasztalatok után, más,
jobb megoldás a társadalomirányítás komoly problémája számára,
ez idő szerint nincs. Vegyük inkább kissé szemügyre a tömeg po-
litikai véleményét magát. Hogyan keletkezik az átlagember, a tö-
megember politikai álláspontja, tehát annak a rettentő hatalomnak
a megnyilvánulása, amit a demokratikus társadalmak millióinak
együttes akarata jelent?
Ezeken a lapokon többször használtuk az "autonómia illúzi-
ója" kifejezést, és éppen ez az, amiről néhány szót kell szólnunk.
Az úgynevezett átlagember, a saját kicsi szakterületén kívül
nem képzett ember, a cipész vagy a prokurísta, a farmer vagy az
autómechanikus, az építővállalkozó, vagy a fogtechnikus a maga
szakterületén kívül eső kérdésekben, elsősorban a politikában
(amiről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá) véleményét az újsá-
gokból, a rádióból, vagy jobbik esetben Itt-ott véletlenül a kezébe
kerülő könyvekből meríti2 meg társadalmi köre szuggerálja bele,

2
Félelmetes, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál kevesebb az elméleti
könyveket olvasó ember. A filmszerű képkockákból álló selejtes magazi-
nok rettentő népszerűsége demokratikus betegség, ami a tömeget egyszerű-
en butává és tájékozatlanná teszi a legfontosabb kérdéseket illetően. A
könyvolvasók számának ijesztő zsugorodása, különösen Amerikában és
Ausztráliában a demokrácia katasztrófájához fog vezetni, ha arra gondo-
lunk, hogy a magazinok szellemi színvonalán álló tömegnek politikai ha-
talom van a kezében, A demokrácia megvalósítói és fenntartói elfelejtettek
a tömegnek a jogaihoz adequált műveltséget is adni. Ellenkezőleg: a. tö-

309
akik színién újságolvasók meg rádióhallgatók, így alakul ki a de-
mokratikus "közvélemény" s ezt a véleményt a modern civilizáció
modern produktuma szállítja és szuggerálja: a sajtó, és ennek elő-
állítója, a zsurnaliszta.
A zsurnalisztika, jelenlegi formájában, a modern életnek
rendkívül jelentős és éppen ezért rendkívül veszélyes intézménye.
Még ha figyelmen kívül is hagyjuk azt, hogy a zsurnalisztikai
tett és vélemény, mint korunk legnagyobb összetett hatásának
önmagában kicsi része, feltétlenül, és éppen alkatrész jellegénél
fogva, felelőtlen tett és felelőtlen vélemény, mert következménye
közvetett és távoli, mint a lavinát elindító kis kavicsé, amit fele-
lőtlen, sőt legtöbb esetiben jóhiszemű láb mozdít meg valahol,
még mindig félelmetes pluszként fennmarad, hogy a zsurnaliszta
vélemény és az ezen alapuló zsurnalisztikái tett felületes is, s
ezért száz esetből kilencvenszer helytelen.
A zsurnalisztikának óriási elméleti területen kell dolgoznia,
neki mindenhez kell értenie, ennélfogva nem érthet semmihez. A
20. szd-ban igazán érteni bármely politikai vagy világnézeti kér-
déshez tíz évig tartó alapos elméleti előkészület és óriási olvasott-
ság kell, ehhez pedig éppen a zsurnalisztikának van a legkevesebb
ideje, hisz a zsurnaliszta pálya és az ezzel járó hajszoltság már
átlag 20 éves korban elkezdődik, így a zsurnalisztáknak legfeljebb
0.1%-a üti meg azt a mértéket, amit hivatásának roppant felelős-
sége a 20. szd-ban megkívánna.
A sajtószabadságról százötven évvel ezelőtt alkotott fogalmat
revidiálni kellene, mert az emberiségre egyre gyakrabban rázú-
duló szörnyű politikai katasztrófák legfőbb oka ez. A liberális
demokráciákban mindenki indíthat újságot és mindenki írhat, aki-
nek laptér áll a rendelkezésére, Korunk egyik legveszélyesebb
anakronizmusa, hogy a zsurnaliszta mestersége az egyetlen olyan
intellektuális foglalkozás, amihez bizonyos stíluskészségen és az
úgynevezett alapműveltségen kívül különösebb elméleti és jogi
kvalifikációt csak újabban kezdenek kívánni, s azt sem mindenütt.
Arról ne is beszéljünk, hogy a zsurnaliszta-tevékenység ma
már par excellence erkölcsi kérdés, hiszen a félrevezetés és uszí-

megek szellemi művelése terén az utolsó 40 év alatt visszaesés tapasztal-

ható.

310
tás annak irtózatos következményeinél fogva valósággal
b ű n t e t t , mert azt mint tragikus nemzedékünknek látnia kell,
feltétlenül igazságtalan tömeggyilkosságokhoz vezet. Beszéljünk
csak arról, hogy az ezerféle közéleti kérdés ezerféle területen való
jártassághoz kolosszális intellektusra volna szükség, hisz az építő
hatású publicisztika a személyes kultúra mélységét és személyes
bölcselet magasságát követeli, ilyesmi pedig csak nagyon ritka
embernek van meg, hisz ez évtizedes munka eredménye, azon
felül, hogy a kérdésekben való elmélyülés mindenegyes témánál
hosszú időt és sok utána olvasást kíván, A zsurnalisztika ennél-
fogva az újságcsinálás modern rohamában a dolgokat nem bon-
colja fel, mert legtöbb esetben nem is ért a felboncolásukhoz és
ideje sincs rá, hanem csak a felületükből lát egy keveset és azt is
messziről nézi. És messziről nézve minden egyszerű. Így kelet-
keznek a tetszetős, érthető, rendszerint jól megírt zsurnaliszta-
vélemények, amelyekkel a zsurnaliszta elsősorban sajátmagát
szedi rá, és ezeket veszi át és visszhangozza az átlagemberek
kollektivuma, a tömeg.
A tömeg aztán azt hiszi, hogy politikai tetteiben saját véle-
ményét juttatja számbeli erejével demokratikus érvényre, pedig a
vélemény és vele az akarat érvényesítése nem az övé, hanem a
zsurnalisztáé. S körülbelül ez az, ami abban a kifejezésben jelent-
kezik, hogy "a sajtó nagyhatalom". A liberális társadalmi rend-
szer ezen napról-napra veszélyesebbé váló betegsége ellen próbál
a szociális társadalmi rendszer küzdeni azzal, hogy a tömegeket
intézményesen politikai iskolázás alá vonja az úgynevezett politi-
kai képzéssel.
A demokrácia korunkban, a modern társadalmak óriási di-
menziói következtében igazában tehát a zsurnaliszták uralmát je-
lenti. S ebben még az aránylag kisebbik hiba az, hogy a zsurna-
liszta szükségképen felületes, felelőtlen és ennélfogva merész be-
folyásolója a szakproblémáknak a súlyos és bonyolult kérdések
kezelésében, amikhez legtöbbször nemcsak nem ért, hanem nem
is é r t h e t . A legvégzetesebb hiba az a körülmény, hogy a
zsurnaliszta mindig mások zsebében van. A "demokráciák" és a
"totális államok" között, bármilyen furcsán hangzik ez az első
pillanatban, az a l e g l é n y e g e s e b b különbség, hogy az
előbbiek esetében a sajtó magánérdekcsoportok és tendenciák

311
zsebében van, s a tömeg ezek akarata szerint mozdul, az utóbbia-
kéban pedig a — kormányéban.
Irányítás nélküli "autonóm," tömeg; nincs. Sőt, nem is lehet.
A tömeg mindig irányítás alatt állt és irányítás alatt is kell állnia.
A nemzet organizmusát irányító "állam" e s e t l e g irányíthatja
tévesen a tömeget, de a magánérdekcsoportok és tendenciák —
különösen ha nemzeten kívüliek — f e l t é t l e n ü l önzően,
tehát a közösség szempontjából rosszul irányítják. A közvéle-
mény-irányítás nagy pénzbe kerül. Erre csak a phitokrácia képes,
vagy az — állam. Már pedig a pénz érdekei expressis verbis és
s z ü k s é g k é p p e n szemben állnak a tömeggel. Ma a világ-
sajtó a plutokráciáé, s a plutokrácia vezetői nem demokratikus
tömegakaratból kerültek a helyükre. Sajtójuk, rádiójuk, televízi-
óik, mozijaik és könyveik segítségével viszont ők irányítják a tö-
megeket oda, ahova nekik tetszik, ők emelnek és buktatnak kor-
mányokat, őket azonban nem demokratikus többségi akarat he-
lyezte hatalomba, hanem a pénz,
Íme a másik pont, ahol a jobboldalnak feltétlenül igaza volt.
Körülbelül a fentiek adják hát a demokrácia kijózanító és le-
egyszerűsített képét, és egyben mutatják annak belső valőrjét is.,
Most már aztán az a kérdés, hogy a demokrácia, mint a fentiekben
vázolt társadalomtechnikai megoldás és folyamat, alkalmas-e hát
a túlzsúfolt, szegény és bonyolult Európa számára., vagy sem?

2.
E szintézis keretei, sajnos, nem engedik meg itt sem az egyes
részletekkel való kimerítő foglalkozást, s azért nem tárgyalhatjuk
az Európa biológiáját összetevő és meghatározó elemeket, bár-
mennyire érdekes is lenne ez. Meg kell azért elégednünk a puszta
megállapítással, hogy Európa, mint életlehetőséget nyújtó bioló-
giai keret, mintegy másfélszáz év óta már vegetatív, tehát pusztán
létfenntartási szempontból is a túltelítettség állapotában van.
E mű első kötetének első fejezeteiben már rámutattunk arra,
hogy ez a probléma végülis a gyarmatok útján nyert megoldást
mintegy másfélszáz esztendőre. Ezen a mondaton természetesen
nemcsupán a betű szerinti, tehát formális gyarmatosítást és kiván-
dorlást kell érteni, szóval nemcsak azt a folyamatot, amelynek so-

312
rán Európa felesleges lakosságának egy része elhagyta a konti-
nenst és más földrészekre, főleg Amerikába telepedett át, hanem
— mint erről szintén történt említés ezeken a lapokon — azt a
másikfajta "gyarmatosítást" is, amit a kultúrtársadalom úgy old
meg, hogy maguk a fölösleges tömegek nem hagyják el fizikai
értelemben a kontinenst, hanem csupán munkájuk eredményét
küldik el idegen felvevő területre, meg a kereskedelmi ügyvivő-
ket, akik ezt a fajta "gyarmatosítást" gyakorlatilag végzik.
Természetesen a kontinensről el nem vándorolt felesleges,
"gyarmatos" tömegeknek sem volt jobb a helyzetük, mint amilyet
az exisztenciateremtés és létfenntartás hősies erőfeszítéseit és le-
mondásait vállaló tényleges kivándorlók ökrösszekerekben és sát-
rakban kezdődött élete jelentett, mert a fölösleges voltukban ki-
fejezésre jutó kínálati állapot a. kontinensen is kiszolgáltatta őket.
Az ő termelvényeik értékéből ugyanis nemcsak a nagy távolsá-
gokra való szállítás óriási költségeit kellett leírni, hanem a gyor-
san fellépő verseny nyomásának következményeit is. Sőt azt a ha-
szonrészt is, amit produkciójuk megszervezéséért és elhelyezésé-
ért a termelő és a közvetítő tőke önmagának igényelt.
Az európai társadalom, mint egész, elméletileg tehát kétfelé
tagolódott. Az egyik fele volt az igazán "európaiak" kategóriája,
vagyis az a rész, amelyet a kontinens e l t u d o t t t a r t a n i ,
a másik felét adták a feleslegesek, a kontinensen kívüli talajból
élők, a tengerentúlra exportra dolgozó munkásság, amely éppen
azért, mert ezer meg tízezer kilométerek távolsága számára dol-
gozott, nem kereshetett annyit, minit a másik kategória, mert
munkaeredményének tekintélyes részét felemésztette a t é r , a
távolság, amit produktumának le kellett győznie. Természetesen
ehhez a munkahozam csökkenéshez hozzájárult a tőke maga is,
amely a ''feleslegnek" foglalkoztatásáért cserébe a lehető legtöb-
bet akarta keresni a "feleslegesek" rovására és ez sikerült is, hisz a
"felesleg” mindig olcsó, Ugyanolyan természetesen ez ellen a
"feleslegesek" védekeztek s különböző kényszerítő eszközökkel
— szakszervezet, sztrájkok, politika — addig szorítottak munká-
juk árát felfelé, míg tönkre nem mentek a kontinentális export

313
esélyei3 s ennek — valamint más egyebeknek — következtében
be nem állt újra a munkanélküliség korszaka, tehát a "felesleges-
ség" tényének közvetlen és megrázó kifejezése.
Az emberibb színvonal felé való törekvés legelső logikus kö-
vetkezménye az volt, hogy a munkásság belső kontinentális szük-
séglet és fogyasztás szempontjából "felesleges" része a nem fe-
leslegesek színvonalát süllyesztette le, mert hiszen a belső fo-
gyasztás számára előállított, tehát teljes értékben értékesíthető
produktum, meg a rosszul értékesíthető exportproduktum előállí-
tói között gyakorlatilag különbséget tenni nem lehet, így egy
átlagmunkahozam alakult ki, ami a "feleslegesek" munkájának pi-
aci értékénél magasabb volt, de viszont a nem-feleslegesek kate-
góriájának munkaértékét nagyon lesüllyesztette.4
Így alakult ki a termelőmunkásság alacsony exisztenciális
színvonala, amit különösképpen az előállítási ár és a fogyasztói ár
közötti megdöbbentő különbség tett elkeserítővé,
A kapitalista rendszerben hasonlíthatatlanul többet fizetnek
ki az áru k ö z v e t í t é s é r e , mint előállítására, s a különbsé-
get a távolság mellett főleg a közvetítéssel foglalkozó szervezet
nyeli el. A tény egyre elviselhetetlenebb, és egyformán sújtja a
termelőt és a fogyasztót. A költséges reklámrendszer, a fényes
üzletek, a termelő és a fogyasztó közötti lánc mohó szemei s az
egészet szervező fényűző bankrendszer, párosulva az állam rop-
pant vám- és adópretencióival elképesztő költségeket jelentenek,
amit egyrészt a betű szerinti értelemben vett termelő, a munkás
béréből, másrészt a fogyasztó vagyonából vesznek el.
Jelenünk kapitalisztikus felépítésének halálos betegsége ez,
amelyből vagy ki fog valami drasztikus gyógymód útján gyógy-
ulni, vagy bele fog pusztulni.
Ez a tendencia immár közel másfél évszázados és az ellene
folyó védekezés is az. A védekezés minden látszat ellenére is
eredménytelen, hisz a kapitalista és a munkás: anyagi helyzete
3
A kontinentális export esélyeit katasztrofális rohamos-az első világháború tette
tönkre, amikoris a kontinensen kívüli piacokat a háborús termelési felada-
tok miatt ellátni képtelen Európa addigi piacait az Egyesült Államok
vették a háború folyamán birtokukba.
4
Gyakorlatilag különbséget tenni csak a nyilvánvalóan és közvetlenül helyi pi-
acra dolgozó kisiparosságnál lehetett, s itt életszínvonalban nem is volt baj.

314
között a diszparitás 150 év óta nemhogy fogyna, hanem ellenke-
zőleg, egyre nő, csupán csak a gazdát cserélő összegek, mint
számjegyek növekednek állandóan. Az érték és az értékarány ma-
rad, sőt romlik.5 Mindez nem egyéb, mint egy 150 éve tartó
egyetemes világinfláció. Végső elemzésben ez hozta létre a sza-
badság tiszta maximájának bukását, az "egyenlőség" eszméjének
előtérbe kerülését, a szabályozás követelését, a szocializmust és a
szociális világnézetet Európában.
A szocializmus a maga legmélyebb lényegig leegyszerűsített
fogalmazásában ma már nem egyéb, mint a termelő és a fo-
gyasztó között nyújtózó falánk és parazita szörnyeteg kiküszöbö-
lésére s helyette egy egyszerűbb, olcsóbb és főleg nem nyerész-
kedő intézmény megvalósítására irányuló európai igyekezet. En-
nek az igyekezetnek az oka az, hogy az európai termelők és fo-
gyasztók társadalma a közvetítés roppant terheit egyszerűen kép-
telen tovább viselni. A szocializmus expressis verbis európai tü-
net, és mint a benne rejlő szabályozási gondolatnak a foglalata, a
kontinentális túltelítettség következménye. Mint ilyen, akár he-
lyes, akár helytelen, akár rokonszenves, akár kellemetlen, Euró-
pából ki nem küszöbölhető,6 akárhány cikkben, könyvben és elő-

5
Az olvasó most ösztönösen azt veti ellen, hogy a munkás átlag életszínvonal az
angol ipari munkásság 120 évvel ezelőtti borzalmas nyomorával szemben
óriásit emelkedett. Ez tény. Ez a tény azonban nem változtat állításunk
igazságán, mert
1.) az életszínvonal emelkedése nem a termelési rendnek, hanem a technika és
civilizáció emelkedésének automatikus eredménye. A lovak és a kutyák
életszínvonala is emelkedett.
2.) A kapitalista vagyon tízszer akkorát nőtt, mint amekkora az átlagszínvonal
emelkedése, vagyis az arány rosszabb.
3.) Az európai munkás életszínvonalának emelkedését 50%-ban a gyarmati
népek gyalázatosán fizetett munkája tette lehetővé, vagyis az európai mun-
kás egykori standardjához ez a mennyiség került hozzá, ami az ázsiai, afri-
kai, délamerikai színes munkást megillető normából hiányzott. Hogy ez
mennyire így van, azt a gyarmatbirodalmak rohamos széthullása után fogja
észlelni a világ.
6
Ne tévesszen meg senkit a néhány gyarmatokkal rendelkező állam példája a
maga egyelőre még nyugodt "demokratikus" berendezésével. A fehér iste-
nek alkonya már megkezdődött a gyarmati világban, s Angliára, Hollandiá-
ra, Belgiumra, Franciaországra — ahol a "feleslegesek" magasabb életszín-
vonalát a gyarmati színesek Európa számára elképzelhetetlenül igénytelen

315
adásban is igyekeznek népszerűsíteni a liberális demokráciát, és
akárhány embert is akasztanak fel ennek védelmében. Sőt ez, a tö-
rekvés annál kevésbé sikerülhet mert a második világháború a
kontinentális nemzeti és magán vagyonokat többszáz milliárddal
csökkentette. S ez katasztróiális hatást fog gyakorolni arra a kon-
tinensre, amely hiányzó jövedelmét gyakorlatilag már a húszas
évek eleje óta amúgyis tőkéjéből volt kénytelen kiegészíteni, ma
meg egyszerűen "hitelre" vásárol.
Vegyük még ehhez hozzá, hogy az európai Európa Roosevelt
katasztrofális szovjetpolitikája következtében egymillió négyzet-
kilométerrel még összébb zsugorodott, nemcsak mint piac, ha-
nem, és főként, mint élelmiszertermelő terület is, Hiszen éppen
legfőbb mezőgazdasági területeit, Romániát,, Magyarországot,
Lengyelországot és Keletnémetországot veszítette el, ugyanakkor,
amikor 150 millió emberből álló piac elvesztése a megmaradt
Nyugateurópa "felesleges" termelő lakosságát hirtelen felnövelte.
S ha arra gondolunk, hogy mindez Versaillesből indult ki s apró
középeurópai és balkáni népecskék túltengő önérzete idézte végső
elemzésben elő, meg a demokratikus tömegakarat erőszakos
szentimentalizmusa és hozzánemértése, a sivár katasztrófa előtt
sírva lehet fakadni.
Mindenesetre a katasztrófa megvolt, s annak végzetes követ-
kezményei sokkal többet követelnek, mint a Marshall-pénz, vagy
apró népecskék hiúságának különböző "federációk" illúzióival
való kielégítése. A katasztrófa keserű következményei Versailles
elkerülhetetlen likvidálásán kívül kemény szabályozást követel-
nek a kontinentális élet számára, még akkor is, ha a szovjet ve-
szélyt sikerülni fog egyszer felszámolni.
Európának ezek szerint nem az a dilemmája, hogy a szocia-
lizmus szabályozottsága legyen-e az uralkodó forma, vagy a libe-
rális demokrácia a maga kötetlenségével, mert kötetlenségről Eu-
rópában aligha lehet szó. Európában az a dilemma, hogy az elke-
rülhetetlen és egyetlen lehetőséget jelentő szabályozottság társa-

színvonala biztosítja — nehéz jövő várakozik. A szocializmus szabályozási

tendenciájának előtérbe kerülése ezekben az államokban is rövidesen be
fog következni a "marxizmus, vagy nacionalizmus?" hamleti dilemmájával
együtt.

316
dalmi formája, tehát a szocializmus, baloldali, vagyis marxista le-
gyen-e vagy jobboldali, tehát nemzeti irányú?
Függetlenül a kérdés elvi és érzelmi vonatkozásaitól,, füg-
getlenül az alacsonyabbrendű uralmának logikátlan és természet-
ellenes voltától, a materializmusról alkotott véleménytől, a ke-
reszténység fenyegetettségétől, nevelési szuggesztióktól, faji ön-
tudattól, szimpátiától és antipatiától mi is hát a baloldali és jobb-
oldali szocializmus közötti különbség lényege?
A kérdésre akkor tudunk legegyszerűbben és legvilágo-
sabban felelni, ha előbb megállapítjuk, hogy mi az, ami a kettő-
ben azonos.
Mindkét szocializmus lényege az alacsonyabb exisztenciális
kategóriákba tartozók életszínvonalának emelése egy szabályozott
elosztás útján, az életszínvonal-különbség igazságtalansága felől
vallott meggyőződés alapján.
Ezt a célt a baloldali szocializmus azáltal véli és akarja elérni,
hogy a magasabb osztályokat fizikai kényszerrel megfosztja a
színvonalkülönbözettől és annak eszközeitől és ezeket "szétoszt-
ja" az alacsonyabb exisztenciális színvonalúak között, hogy ezál-
tal "igazságosabb" állapot következzék be,
A baloldali szocializmus körülbelül száz évvel ezelőtt fogal-
mazta meg ezt a célt, s ebből a célkitűzésből — az árú-
közvetítésnek fizetett súlyos adó megszüntetése kivételével — az
elmúlt száz év alatt meg is valósult c s a k n e m , minden, ami
belőle reális, indokolt és megvalósítható. A száz évvel ezelőtti két
véglet — látszólag legalább — korunkban valóban jelentős mér-
tékben közelebb került egymáshoz, amennyiben a munkásszínvo-
nal jelentékenyen közelebb került a szocialista "normához". Meg-
szűnt az embertelen gyermekmunka, megszűnt a vasárnapi mun-
ka, sőt legtöbb helyen megszűnt a szombati munka is, a munkaidő
az egykori napi 16-18 óráról napi nyolc órára szállt le, a munka-
bér az egykori éhbérről emberséges órabérre emelkedett, a mun-
kás lakás- és ruházati viszonyai elérték a követelhető normát. A
további pretenciók alapja a tömegeknél már nem exisztenciális,
hanem lélektani természetű, s mozgatója már legtöbb esetben nem

317
a nyomor többé,7 hanem egy bizonyos fajta, és nem mindenben
indokolt önérzet.
A száz év előtti program egyben maradt szinte teljesen si-
kertelen. Abban, hogy a munkásság általános életszínvonal-
javulása nem a kapitalizmus rovására következett be, hanem a
"nem-felesleges” munkáskategória és a fogyasztók, az egykori
"közép" rovására, amelynek életszínvonala mind financiális lé-
nyegében, mind társadalmi külsőségeiben az általános emelke-
déshez képest stagnált, ha nem süllyedt. Ennyit tehát elért a szo-
cialista tendencia, s ezzel rendeltetését be is töltötte. Sőt, a konti-
nentális export esélyeinek fokozatos megterhelésével és ezáltal
tönkretételével már túl is ment rajta, mert addig-addig javítgatta a.
munkás életszínvonalát, míg az munkanélkülivé nem lett. így,
amit a szocializmus az európai társadalomból még esetleg kipré-
selhet, már nem több, mint az elosztás nyerészkedő és fényűző
formájának kiküszöbölése s a még meglévő álló kapitalista va-
gyon egyszeri és végleges elkobzása. S ez az, amit a bolsevizmus
akar. De ha aztán ez megtörténik, akkor már nincs tovább, mint
ahogy Oroszországban sincs. Sőt, Oroszország még bolsevizmu-
sával, géppisztolyaival és kirgizeivel eszközölhet rablókirándulá-
sokat a Kapitalista Nyugatra és facsarhatja a vasfüggöny orszá-
gainak szerencsétlen népeiből különböző ürügyekkel azt, ami
még facsarható, de ha a kommunizmus az egész földön megvaló-
sulna, már nem volna többé hová rabolni járni.
Nem tekintve azt, hogy a kontinentális vagyon egyszeri bir-
tokbavételével megvalósított teljesen nivellált életszínvonal alig
észrevehető javulást jelentene a legalacsonyabb kategória számára
még becsületes végrehajtás esetén is, ennek bekövetkezése ka-
tasztrofális hatással lenne Európa és az egész emberiség jövőjére,
fejlődésére, a kultúrára és civilizációra, az elitképződésre és hala-
dásra, egyszóval az ember lényegesebbik részére a s z e l l e m -
r e . És — mint az a vasfüggöny mögött kétségbeejtően látható —
ezzel megkezdődnék a földrész emberi színvonalainak hanyatlása.
Elitnek és életkörülményeknek l e n n i ü k k e l l , bizonyos

7
Ez a megállapítás természetesen csak a jelenlegi "gyarmatosítás"-on alapuló
állapotra vonatkozik. A gyarmati népek színvonalának emelkedése az eu-
rópai munkás életszínvonalra fájdalmas hatással lesz.

318
állapot és színvonal után vágynunk kell és annak elérésére esé-
lyünknek kell lennie, mert különben kihűl a társadalom motorja,
az ambíció, és a vegetálás állapota következik be. De ettől füg-
getlenül is, hogy minek kell egy intézményes és erőszakos nivel-
lálás sorsának lennie, arra már e könyv első kötetének első feje-
zeteiben rámutattunk.
A baloldali szocializmus végső lényegében tehát egy szegé-
nyes éléskamra tartalmát akarja radikálisan szétosztani. Már pedig
ez nem sokat segít, mert ami egy magasabb életszínvonal elérésé-
nek lehetőségét illeti, ezt a kontinensen a rendelkezésre álló ter-
mékeny terület szabja meg.
Egy személy vegetatív szükségleteinek (élelmiszer, lakás, ru-
házat biztosítására korunk technikai színvonalán Európában át-
lagban mintegy 8000 négyzetméternyi mezőgazdasági termőte-
rület és 3000 négyzetméter erdőterület szükséges. Ha ennyi esik a
kontinens mindenegyes lakójára, a vegetatív feltételek mindenki
számára biztosítva vannak, csak igazságosan szét kell őket oszta-
ni, ha nem esik ennyi, akkor nem segít semmiféle marxizmus. Az
exisztenciális kérdés végső elemzésben területi kérdés, amit ex-
porttevékenység enyhíthet, míg tart, de meg nem oldhat.
Már pedig Európában a szükséges termőterület már 150 éve
még a vegetatív szükségletek kielégítésére sincs meg. A 150 esz-
tendő technikai fejlődése imponáló eredményei8 ellenére sem
tudta a termelékenység fokozásával olyan mértékben és ütemben
összeszorítani az egy személy vegetatív szükségleteihez szüksé-
ges termőterület nagyságát, mint amilyen ütemben a kontinens la-
kossága szaporodott.
A marxista megoldás eredményeképpen Európát a keleti,
ázsiai régi kultúrcentrumok sorsa fenyegeti, ahol a túltelítettség
következtében már évezredekkel ezelőtt beállt a megmerevedés
állapota. Ez fejlesztette ki a kasztrendszert, ez hozta létre a tömeg
nyomorúságos színvonalát, ebből bontakozott ki a lemondás eré-
nyének buddhista világnézete, az elértéktelenedett élet iránti kö-
zömbösség kollektív fáradtsága, amely a befelé fordulásban
igyekszik vigaszt találni. Ez kényszerítette ki a termőterület taka-

8
A mezőgazdasági termelékenység a 18. szd dereka óta körülbelül megnégysze-
reződött. Európa lakossága viszont ugyanezen idő alatt az ötszörösére nőtt.

319
rékos kezelését és a maximumig való kihasználását, amely a fo-
lyók hátát használja lakásul és temetők helyett elégeti halottait,
vagy a Hallgatás Tornyaiba helyezi őket a keselyűk számára,
amelyek hallgatagon gubbasztanak a megmerevedett élet felett.

3.
A jobboldali szocializmus alaplényege tulajdonképpen innen
indul ki, mert a nacionalizmus dinamikája ma már alapjában véve
nem más, mint ösztönös menekülés a megmerevedés és az enyé-
szet gubbasztó keselyűitől. Ez a szemlélet az exisztenciális kérdés
és a fejlődő jövő problémáit joggal látja a területi terjeszkedés-
ben, tragédiája és tévedése azonban, hogy csak nemzeti dimenzi-
ókban gondolkodik, s a kétségtelen és nyomasztó p r o b l é m a ,
amely európai probléma, számára csak nemzeti problémát jelent.
A túltelítettség nyomásától való szabadulás tendenciája tehát úgy
jut kifejezésre, hogy a saját népet, vagy fajt a többi népek, vagy
fajok, főleg a szomszédok rovására akarja a túltelítettség követ-
kezményeitől megszabadítani, vagyis mások szociális, vagy leg-
alábbis politikai színvonalának süllyesztése árán akarja a saját nép
exisztenciális problémáját megoldani.
Bármelyik nemzeti imperializmusról legyen is szó a konti-
nensen belül, akár össze van az kapcsolva szocializmussal
programatikusan, akár nincs, annak önző és brutális lényege ab-
ban domborodik ki Európában, hogy az egész európai Európa,
vagy más kifejezéssel az egész Oroszországon kívüli Európa, ki-
sebb-nagyobb és lényegtelen ingadozásokkal ugyan, de egyaránt
a túltelítettség állapotában van. Oroszország kivételével minden
európai állam lakosságának vagy éppencsak a vegetatív lét fenn-
tartásához szükséges területminimum áll a rendelkezésére, vagy
— és ez a nagyobbik rész — még az sem. A kulturális és civilizá-
ciós, tehát "szellemi és kényelmi igények kontinentális export
nélkül Európában mindenütt fedezetlenek, sőt fedezetlenek több
mint 50 millió ember számára a vegetatív szükségletek is.
Nézzük mit mond minderről egy összehasonlító táblázat az
európai államok területi viszonyairól 12 évvel a versalllesi rende-
zés után. A feldolgozás a nemzetközi statisztikai adatok alapján
történt az 1932-1 állapot szerint, azért értéke csak hozzávetőleges.

320
 Az egy személyre eső terület Európa országaiban:9
Ország szántó és erdő együtt terméket- összesen
legelő len ter.
négyzet méterekben
Ausztria 6.830 — 4.950 + 11.780 1.300 13.080
Belgium* 2.740 — 460 — 3.200 880 4.080
Dánia 10.200 + 1.140 — 1L340 1.710 13.050
Finnország 9.360 + 71.370 + 80.730 36-310 117.040
Franciaor.* 10.200 + 2.510 — 12.710 570 13.280
Hollandia* 3*720 — 460 — 4.180 590 4.770
Magyaror. 8,850 + 1.200 — 10.050 900 10.950
Nagy brit* 4.400 — 230 — 4.630 1.020 5.650
Németor. 4.560 — 2.000 — 6.560 800 7.360
Norvégia 3.710 — 28.600 + 32.310 92.100 124.410
Olaszor.* 5.760 — 1.480 — 7.240 980 8.220
Spanyolor.* 14.720 + 7,020 + 21.740 2.880 24.620
Csehszlov. 6.500 — 3.420 + 9.920 570 10.490
Jugoszlávia 11-870 + 4.520 + 16.390 4.600 20.990
Lengyelor. 9.130 + 2.310 — 11,440 2.110 13.550
Románia 10,730 + 4.520 + 15.250 3.140 18.390
Szovjet 97.240 92.600 189.340 41.580 231.420

A táblázat jelentősen sokat mond. A 12 nem-szláv állam kö-

zül mindössze egy van, ahol a lakosságnak tökéletesen elegendő
termőtalaj áll a rendelkezésére, és még négy másik olyan, amely
némi hiánnyal ugyan, de el tudja látni lakosságát. A lakosság
számára kiértékelve ez az arány még ijesztőbb, mert ez az öt ál-
lam csupán mintegy 70 millió lelket jelent, viszont az ellátatlan
illetőleg csak részben ellátott államok lakóinak száma 180 millió
körül van, s ebből gyarmatokkal csak mintegy 100 millió rendel-
kezik — egyelőre. Az Oroszországon kívüli szlávokból viszont
mindössze 10 millió szorul élelmiszer behozatalra, a többi ellá-
tott.
Kontinentális átlagban az egy nem-szláv lélekre eső mező-
gazdasági terület kerek számban 4800 négyzetméter, az erdőterü-
let viszont 1400 négyzetméter körül mozog, ami annyit jelent,
hogy Európa nem-szláv lakossága felerészben ellátatlan.
9
A *-gal jelölt államok gyarmatokkal rendelkező országok. A számok utáni po-
zitív (+) 111. negatív (—) előjelek elegendő, ill. elégtelen területmennyisé-
get jelentenek.

321
 Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk a mindenegyes orosz
lélekre eső 97.240 négyzetméter mezőgazdasági és 92.600 négy-
zetméter erdő termőterülettel, vagy akár— szlávokra átlagban —
az egy szláv lélekre eső 76.000 négyzetméter mezőgazdasági és
77.000 négyzetméter erdő termőterülettel — amely körülbelül 18-
szorosa a nem-szlávokénak — csak akkor látjuk a gyarmatok el-
vesztése esetén bekövetkező rettentő diszparitást a szlávok és a
nem-szlávok között.
Ez a diszparitás egy a priori állapot, az igaz, ez az állapot
azonban már másfélszáz év óta kiált valaminő kiegyenlítés után.
A teljesen szétesett és egy aktív és közös európai öntudatot telje-
sen nélkülöző nyugati világ azonban erre 150 év alatt teljesen
képtelen volt. Sőt, nemcsak, hogy képtelen volt, hanem a két
nyugati nagyhatalom partikuláris politikai érdekekből maga segí-
tett két egymást követő háborúban ezt a diszparitást a szó szoros
értelmében életveszélyessé növelni azzal, hogy egyetlen ember-
öltő alatt egy millió négyzetkilométernél több nem-szláv szuvere-
nitás alatt álló területet szláv szuverenitás, majd — másfélmillióra
toldva a második világháború után — par excellence o r o s z
szuverenitás kezére adott.
Hogy ez a tény a Nyugat számára a keleti féltekén levő Euró-
pa-tartozékok ijesztően gyorsuló leválási folyamatát vonja maga
után, ez a múlt szemrehányása. A Delcassé—Grey—Churchill—
Roosevelt-féle orosz külpolitikai vonal végzetes elhibázottságát
majd csak a gyarmatvilág elvesztése után fogja igazán látni a
szláv—nem-szláv területi diszparitás ijesztő tükrében a világ. De
hogy még ma sem a túlzsúfolt és fuldokló kontinensnek van im-
perialista programja Oroszországgal szemben, hanem f o r -
d í t v a , az a jelen katasztrófája, amely ott kezdődött, amikor
Németország szlávellenes imperialista szándékát vérbe fullasz-
tották.
A kontinens tehát katasztrofálisan szegény lett és így vegeta-
tív szükségleti cikkei a legkínosabb szabályozottsága elosztást kí-
vánnak. A liberális-demokrácia kötetlenségét idehozni tehát,
képtelen igyekezet.
Maradna ezek szerint a szocializmus. Viszont, ha a szocia-
lizmusnak csak a két említett válfaja között van választás, ez a
választás nehéz dolog, mert végső elemzésben, mint megoldást

322
ígérő elintézés, m i n d a k e t t ő zsákutcába jutott Európá-
ban, mégpedig ugyanazon oknál fogva. S ez az ok, a rendelkezés-
re álló terület elhatárolt volta. Az európai szociális nehézségek
csak Európa tágítása esetén volnának megoldhatók, hiszen —
mint láttuk — az Oroszországon kívüli Európában a rendelkezés-
re álló terület mennyisége mélyen a vegetatív minimum alatt van,
s ennek közvetlen szociális és kulturális visszahatása a kontinen-
tális export hirtelen visszaesése óta csak azért nem idézett elő
akut katasztrófát, mert a kontinens hiányzó jövedelmét tőkéjéből
pótolta.10 Ennek a tőkének tekintélyes részét elvitték azonban a
második világháború súlyos költségei és pusztításai, meg a bolse-
vista rablás.
Mindenesetre ha egy marxizmus számára már nem nagyon
maradt szétosztanivaló századunkban, egy csomó egymás ellen
feszülő nemzeti szocializmus a kontinentális társadalom belső
erejét paralizáló és emésztő erőt jelentene. És ezt az erőt vissza-
fojtani éppen egy rettentő érzelmi katasztrófa után, hiú igyekezet-
nek fog bizonyulni, mert okok szülik és táplálják, nem szándékok,
azt nem is említve, hogy az egyes nemzettársadalmakon belül
mindig lesz egy rész, amely a nacionalizmus feszültségét ébren
tartja. És ezt ébren is kell tartani addig, míg bármely idegen fe-
nyegető törekvés akár nacionalizmus, akár más elnevezés alatt
exisztálni fog, és ébren is fogják tartani mindazok a nemzetek,
amelyeknek jogos követelnivalóik vannak. Márpedig ilyen jogos
követelnivalók vannak és maradni fognak mindaddig, míg
Versaillest ki nem törlik Európa múltjából.
A nacionalizmus elvetése lelki leszerelést jelentene, s aligha
fog olyan nemzet akadni, amely ezt elkezdené. A megalázott és
nyomorba és rabságba döntött nemzetek semmi esetre sem, mert a
revans ösztöne örök és elpusztíthatatlan emberi alapvonás. Euró-
pában, az adott veszélyes szituációban meg éppen, még ha a do-
log természete mellett lehetséges volna is az ilyesmi, akkor sem
volna szabad végrehajtani mindaddig, míg Európa katonai fenye-

10
Amennyiben az olvasót közelebbről érdekli ez a kérdés. Európa eladósodásá-
nak egyre gyorsuló üteméről meghökkentő számadatokat találhat a húszas
évek közepétől az ötvenes évek kezdetéig terjedő negyedszázad alatti idő-
ből származó pénzügyi jelentésekben.

323
getésnek van kitéve, s amíg egy egységes európai "kontinentaliz-
mus" nem születik meg.
Íme, ezt i s jelenti az a kifejezés, hogy a jobboldalnak, a
"harmadik Európának" néhány extrém túlzást leszámítva, igaza
volt.
Végül pedig igaza volt a "jobboldali" blokkba tömörült Eu-
rópának abban i s , hogy Középeurópa keleti részének versaillesi
"szláv" formáját meg akarta változtatni, mert ez életkérdés volt
nemcsak önmaga számára, hanem Európa nyugati fele számára is.

324
 XVI. "HALOTT BETŰK"

1.
Egy kollektív szerencsétlenségtől való rettegés lidércnyomá-
sa soha még oly fullasztóan nem nehezedett a világra, s benne el-
sősorban Európára, mint ma. A 20. szd. tátongó sebeivel a törté-
nelem egyetlen katasztrófája sem hasonlítható össze. Milliók és
százmilliók teszik fel naponta a tépelődő és szorongó kérdést,
hogy miért van ez így, s különösen a győztesek világa áll döbbent
zavarral a győzelem logikájának érthetetlennek látszó és tragikus
csődje előtt: egy emberöltőn keresztül kétszer viseltek győzedel-
mes keresztesháborút az "emberiség ellenségei", a "békebontók"
ellen, a "háborús bűnösöket" ezrével hurcolták vesztőhelyre és tí-
zezrével tették földönfutóvá, de a béke ügye rosszabbul áll, mint
valaha.
A megdöbbentő tény, hogy egy egész emberöltő sajtójáról és
győzelmes propagandájáról kezd kiderülni, hogy minden állítás-
nak az ellenkezője az igaz, és egy mozgalmas kor egész politikai
tevékenységéről válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy egy rosszul
leplezett brutális önzés igazolatlan erőszakoskodásainál és erköl-
csi jelszavak mögé rejtett tervszerű fosztogatásnál alig volt egyéb,
többé már nem titkolható. És ez a megdöbbentő felismerés nem-
csak egy kettős győzelemmel igazolt világ politikai hitét és véle-
ményét értékeli át máról holnapra és nemcsak a morális alapot
rántja ki két hajszolt generáció roppant erőfeszítései alól, hanem
éles és hideg fényt vet arra is, hogy hová lett egy 350 milliós ha-
talmas egységből az önvédelemhez szükséges — erő.
Meg egy emberöltő sem futott le egészen az első világháború
befejezése óta, Versailles deresedő nemzedékének utolsó
kohorszai egyre nyugtalanabb és egyre tétovázóbb lélekkel még
itt menetelnek köztünk, s máris kiderült, hogy a tízes és húszas
évek politikai doktrináiból és tetteiből úgyszólva egy sem volt
ésszerű, őszinte és igaz, és Európa meggyötört népeinek "soha
többé háborút"-jára a történelem leglelkiismeretlenebb politikája
következett.

325
 Még egy emberöltő sem futott le egészen azóta, hogy az
Oroszországon kívüli Európa hatalma vitathatatlanul túlnyomó
volt az egész földgolyón, és ez az erő egységbe markolva katona-
ilag is térdre kényszeríthette volna Oroszországot és Amerikát
egyaránt, és három évtized elég volt arra, hogy ez a hatalmas erő
teljesen semmivé váljék, olyannyira, hogy 350 millió európai em-
ber sorsa, élete, szabadsága, boldogulása függ az oroszoktól, függ
az amerikaiaktól, csak éppen magától a 350 millió európai em-
bertől nem függ,
Ötven millió európai meghalt, hat millió a szó betű szerinti
értelmében véve rabszolga-munkát végez ütlegek és rúgások fi-
zetsége fejében és tíz millió hazáját és otthonát elveszítve keserű
szívvel csavarog a földteke különböző pontjain a bolsevizmus
poklába taszított másfélszáz millió európairól nem is beszélve.
Mindezért az elmúlt három évtized politikája felelős, amely
azzal kezdődött, hogy Európa természetes rendjét és a fejlődés lo-
gikáját felborította egy természetellenes status-quo erőszakolása
érdekében.
A két világháború közti húsz évet a Versaillesben. megtapo-
sott népek meddő jajgatása töltötte fel. Hiába jelentek meg egy-
más után önálló és intelligens és magános szellemek tisztességes
és figyelemreméltó írásai, aggódó és emberséges emberek egész
sora hiába rángatta kétségbeesetten a vészharang kötelét, nem volt
semmi eredmény. Jött a második világháború, és ugyanaz megy
annak befejezése óta is. Egy rettentő hazugság és egy rettentő té-
vedés fojtogató szövevényeiben vergődik az egész úgynevezett
nyugati politika, és ez az immár három évtizedes vergődés Euró-
pa pusztulása maga.
A béke- és egyéb szerződések kocsideréknyi tömege jött létre
ez alatt a tragikus harminc esztendő alatt, mind-mind szánalmas
toldozás-foldozás a nyomorúságos alapmű egyre szaporodó repe-
désein, s az alapművet mégis, tűz, víz, pusztulás, hullahegyek,
háború és csillagászati összegekre rúgó költségek ellenére is, ma-
kacsul tartják.
A második világháború után XII. Pius pápa "halott betűk"-
nek nevezte a békeszerződéseket, és a pápai frázis éppolyan tö-
mör és tartalmas, mint amennyire megdöbbentően mély és igaz,
amit mond, hiszen "halott betűk" nem csupán negatív hatástalan-

326
ságukban halottak, hanem abban is, hogy pozitív hullamérget is
tartalmaznak, s bomlásuk termékei azok, amik a háború és pusz-
tulás járványait hozták az emberiségre.
S mindebben az a legkétségbeejtőbb, hogy bár a világ na-
gyobbrészt tisztességes és jóindulatú emberekből áll, akik egyen-
kint és külön-külön elvileg bűnnek és érzelmileg elviselhetetlen-
nek tartanak minden jogtalanságot és igazságtalanságot, összessé-
gükben makacsul nem akarják tudomásul venni, hogy az úgyne-
vezett legyőzött népekkel szemben a pillanat szabadságában és
lehetőségében elkövetett önbíráskodás jogtalan, igazságtalan és
elviselhetetlen, és ez új és új háborúba hajszol bűnöst, ártatlant
egyaránt, és hogy a vért, a pusztulást és szerencsétlenséget nem
egyes népek hajlamai és harci kedve idézik elő, amint azt az iga-
zában felelős előző győztesek saját hibájuk belátása helyett olyan
szívesen hiszik el és hitetnek el mindenegyes új háború kitörése-
kor, hanem az emberiség szervezetét inficiáló hullaméreg, a mél-
tatlankodás és a meg nem értés gyorsan osztódó baktérumai, ami-
ket a békeszerződések "halott betűi" árasztanak magukból.
Mert van-e még vajon gondolkodó fő, tiszta szív és egészsé-
ges judicium, amely ne volna tisztában azzal, hogy a második vi-
lágháború borzalmait végső elemzésben a párizskörnyéki békék
halott betűiből áradó hullaméreg idézte elő? Van-e még vajon
valaki, aki nem látja, hogy a második világháborúhoz okot és le-
hetőséget egyaránt az első adott? És a harmadikhoz a második?
Van-e még vajon valaki, aki a szorongó jelen fullasztó atmoszfé-
rájának sárga ködei mögött még midig nem ismeri fel Versailles
ádáz vonásait? Van-e hát még politikus, vagy történész, aki a lá-
zas Európa aggasztó kórtörténetét nem Briand, Clemenceau,
Wilson, Lloyd George, Massaryk, Benes és társaik vérfoltos
operálóasztalainál kezdi el? Ki nem látja a tévedések és hazugsá-
gok három évtizedes szillogizmusát a versaillesi bosszú, félelem
és mohóság sivár negatívuma és a feltartóztathatatlanul közeledő
atomháború szörnyű nihilizmusa mögött?
Hiszen az "egyetlen világ” az "One World" kora van, amint
Wendell Willkie írja, s a konfliktusok mindig világháborúkká
válnak. És minden új háborúért a helyzet urai a felelősek, a hely-
zet urai pedig mindig az előző háború győztesei, hiszen a helyze-
tet ők teremtik meg.

327
 Ezt meg kell állapítanunk, mikor feljegyezzük, hogy a máso-
dik világháború után, amely Versailles miatt tört ki, és
Középeurópában tört ki, a Középeurópára vonatkozó p á r i z s i
béke újra megismételte Versailles rendezését. És amikor ezt felje-
gyezzük, e lapok Következtetéseinek summázásaképpen még
egyszer össze kell foglalnunk mindazt, amit Versailles jelent,
hogy tisztán láthassuk, hogy miért fog bekövetkezni a harmadik
világháború, Jodl német vezérezredes kifejezésével élve, mint "az
Ámen a templomban", és miért kell ez elé 350 millió ember rop-
pant erőt jelentő tömegének védtelenül, lefegyverzetten és szo-
rongva néznie...

2.
A Földközi-tengerre törekvő Oroszország által pénzelt pán-
szláv mozgalom egyik szerb nemzetiségű ügynöke két revolver-
lövéssel megöli az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és
feleségét. A kettős gyilkosság a szerbek által inaugurált politikai
merényletek hosszú sorára teszi fel a koronát, s a teljes joggal fel-
háborodott Monarchia részéről egy, a szerb pánszlávizmus titkos
terrorszervezetét véglegesen felszámolni akaró kis lokális háború
készül. A nagy protektor azonban, Oroszország, szövetségeseinek
tudtával, beavatkozik, és ezzel a háborús bányaléggel feltöltött
európai atmoszféra lángralobban. A küzdelemben a háborút ki-
robbantó pánszláv gondolat teljes katonai vereséget szenved, sőt a
pánszlávizmus nagy hatalmi rezervoárja átmenetileg összeomlik,
hogy a romokból egy új támadó forma bontakozzék ki. A háborút,
amely egyre inkább azzá válik, ami legfőbb és priori lényege volt:
angol-német mérkőzéssé, a nyugati hatalmak számára nyeri meg
az Egyesült Államok beavatkozása. A győzelemnek azonban épp-
úgy nincs valaminő egységes vezéreszméje, mint a háborúnak
sem volt, s így a győztesek nem tudnak vele mit kezdeni. A német
nép létezésével szemben csak egy brutális imperialista program
esetén lehetne valamit csinálni, az imperializmus bűnével azon-
ban a németek vannak megvádolva, így hát Középeurópa keleti
felét törik össze és dobják oda háborús zsoldként a pánszláv gon-
dolatnak. Közép- és Keleteurópában és a Balkánon Oroszország
mellett vérből, vasból, könnyekből és hazugságból öt szláv állam

328
új és diadalmas szláv világa épül fel, de nem nyugat számára,
mert a Versaillesi halott betűk mögül lassan és fokozatosan fel-
magasodik a szláv ember sarlós és kalapácsos problémája. Ver-
sailles és a "sarló és kalapács" életveszélyes összefüggése ellen
végülis fellázadnak a legyőzöttek. A győztes nyugat Versailles és
a sarló és kalapács mellé áll, a lázadást leverik, Középeurópa ke-
leti részét az újabb háború újabb zsoldjaként most már Oroszor-
szágnak dobják oda, s ezzel a lidércnyomás, amit az első húsz év-
ben csak a legyőzöttek éreztek, általános európai átokká nő.
Az utolsó három évtized történetének ez a kvintesszenciája,
az ezt kísérő tettek és elméletek csak az önzés, a mohóság és a
lelkiismeretlenség állomásai.
A "béke biztosítására" megalázták és kifosztották Németor-
szágot. A megalázásból nacionalizmus, a szegénységből szocia-
lizmus lett, s a kettő kézfogásából: háború.
A "béke biztosítására" megsemmisítették a germán
imeperializmus hátvédjének tekintett osztrák császárságot. Ron-
csainak német részét a germán, szláv részét a szláv imperializmus
igényelte ki, s a kettő ellentétéből kibontakozó eredmény: háború.
A "béke biztosítására" földarabolták és ötféle osztották a
magyar királyságot, s ezzel az oroszellenes magyar szupremáciát
oroszbarát szláv szétesettséggel cserélték ki a Földközi-tenger
felé vezető orosz útvonal legfontosabb szakaszán. A következ-
mény, hogy a végzetesen legyöngített magyarság germán jársza-
lagra kerül a szláv fenyegetés miatt, s így előáll egy önmagát kö-
zömbösítő, belsőleg szétesett Kárpát-tér, egy ellensúly nélkül ma-
radt Balkán, egy politikai és katonai hátvéd nélküli Lengyelor-
szág, tehát egy tehetetlen vákuum Kelet- és Nyugateurópa között,
amely passzív színterévé válik a germán-szláv, majd a hitleri im-
perializmus bukása után az angolszász-szláv érdekellentéteknek, s
ennek eredménye újra: háború. És az exisztenciális végveszélybe
jutott magyarság politikai ösztöne éppúgy hiába reagált minderre
azonnal és a leghevesebben, mint ahogy hiábavalónak bizonyul-
tak a német kritika vésztjósló feldolgozásai is. A Középeurópa
örök lényegét, természetét, rendeltetését és jelentőségét Kelet és
Nyugat között immár egy évezred óta a legkényesebb európai
posztról figyelő magyar nyugtalanság és a német aggodalom
komplikált igazságait kezdő kis népek primitivizmusának és túl-

329
tengő önbizalmának erőszakos lármája hurrogta le. A német jele-
ket az európai béke ellen készülő merényletnek, a magyar vész-
jeleket revizionista propagandának rágalmazták el, s a
Középeurópa-gondolatnak egy harminc esztendős Golgotha során
a keresztrefeszítésig kellett elvánszorognia, és egy borzalmas ka-
tasztrófa fenyegetésének kellett a világra nehezednie, hogy kide-
rüljenek a tévedések és napvilágra kerüljenek a hazugságok.
Likvidálták a német császárságot és sorsára hagytak a cáriz-
must, mert azt hitték, hogy a német császár és az orosz cár eltűné-
se az imperializmus halálát fogja jelenteni. A császárság helyett
jött azonban a "harmadik birodalom", a cárizmus helyett a Szov-
jet, II. Vilmos helyett jött Hitler, II. Miklós helyett Sztálin, és ki-
derült, hogy ez még rosszabb, mert az imperialista veszély még
nagyobb lett. És ki fog derülni, hogy Hitler és Sztálin világának
esetleges kiégetése után is meglesz, mert a háborúkat okok szülik,
és ki fog derülni, hogy egy 80 milliós nép marad akkor is, ha le-
verik és szét szaggatják. Kiderült az is, hogy ha imperializmushoz
nem is, de élethez a németeknek is joguk van, s hogy a rablás ak-
kor is rablás marad, ha büntetésnek keresztelik is el.
Az is kiderült, hogy a francia securíté és az angol szupremá-
cia nem az egyetlen akceptábilis szempont, bármennyire is fontos
ez a franciáknak és az angoloknak, és hogy nem is csak a politikai
szempontok akceptábilisak, és az is kiderült, hogy az első számú
közellenség nem Hitler volt, hanem Roosevelt barátja, Sztálin. És
az is kiderült, hogy mindaddig, míg Oroszország exisztál, a német
"militarizmusra", bármilyen kellemetlen is a léte, szükség van.
Márpedig a nagy Oroszország, akárhány felé is szaggatják, meg-
marad, egyszerűen azért, mert — összetartozik.
Likvidálták a Habsburgok 115 éves császárságát, mert az
"rozoga" volt, mert az "nemzetiségi múzeum" volt, mert az "né-
metbarát" volt, és mert 23 milliónyi szláv nem volt vele megelé-
gedve. Megcsinálták helyette a kisantantot, s kiderült, hogy az
még rozogább, hogy annak államai is "nemzetiségi múzeumok", s
hogy, mint a billegő deszkán csúszkáló tehetetlen súlytöbblet,
mindig a pillanatnyilag erősebb imperializmus nyomását növelik.
Kiderült, hogy az osztrák császárság nem veszélyeztette, hanem
védte és konzerválta a benne élő népek életét, amelyeknek elége-
detlensége és panaszkodása telhetetlenséget jelentett és

330
európaellenes volt, és szentimentális ambícióknál és burkolt fají
imperializmusnál egyéb alapjuk nem volt. Sőt kiderült az a fura
dolog is, hogy az osztrák császárságból és a magyar királyságból
összetevődött Monarchia egységére és antiruszianizmusára ma-
guknak a kis nyugati szláv népeknek is nagy szükségük volna. És
kiderült az is, hogy a Monarchia keretében élő osztrák nép sokkal
kevésbé érzékeny a germanizmussal szemben, mint a
megkopasztott kis köztársaság népe, amelynek így geopolitikai
helyzeténél és gazdasági strutúrájánál fogva okvetlenül egy na-
gyobb egységhez kell zárkóznia, éppúgy, mint a kis Csehország-
nak. És ez a nagyobb egység, a Monarchia nemlétében, vagy Né-
metország, vagy a Szovjetunió.
A Monarchia szétrobbantásán túlmenően likvidálták a ma-
gyarok "tarthatatlan" nemzetiségi királyságát is, mert az apró né-
pek exisztenciális léte veszélyben forgott a "tűrhetetlen magyar
nacionalizmus" irtó hadjárata miatt. A világ nem vette észre, hogy
Magyarország 6.5, vagy a magyar királyság 10 millió idegen-
ajkújának puszta léte a legcsattanósabb cáfolata volt ennek az ál-
lításnak, akkor, amikor az amerikai bevándorló már a második
generációban elveszíti nemzeti nyelvét s a harmadikban meg faji
különállását is, egy természetes folyamat során, az állam, vagy az
államalkotó nép és kultúra minden tudatos törekvése, vagy igé-
nye, vagy éppen "zsarnoksága" nélkül.
Aztán rendre kiderült, hogy a népek önrendelkezési jogának
wilsoni doktrínája szemérmetlen ürügy volt csupán a legyőzőttek
tönkretételére, mert a háromnegyedrészben német lakosságú
Elszász-Lotharingiát az etnikai elvet sutbadobva "történelmi jo-
gon" csatolták vissza Franciaországhoz, a saját sorsa felőli intéz-
kedéshez az osztrák népnek nem volt "önrendelkezési joga", mert
ez a jog sértette volna a győztesek érdekeit, négy millió idegen
uralom alá kergetett magyarnak szintén nem volt önrendelkezési
joga, mert 1.700.000 szlovák "nép" volt, de négy millió magyar
nem volt az. És az is kiderült, hogy a wilsoni doktrína amúgyis
gyakorlati képtelenség, mert az adott történelmi, földrajzi és gaz-
dasági egységek feldarabolása az európai mozaikot még tarkábbá
teszi és növeli a nagy imperializmusok vadászterületét. Kiderült,
hogy a kis népecskék faji, nyelvi és érzelmi szempontjai igenis
jelentéktelenebbek a történelmi logikánál, a földrajzi ténynél és a

331
gazdasági követelményeknél. Az is kiderült, hogy egy bonyolult
településű területet nemzetiségi szempontok szerint igazságosan
felosztani nem lehet, mert lám egy nemzetiségi állam helyett négy
másik jön létre, s míg a régi legalább történelmi, földrajzi és gaz-
dasági erők természetes és logikus képződménye volt olyan belső
kohézióval, amely egy ezeréves fennmaradás fényes bizonyítéká-
ra tud rámutatni, addig a három új létrejöttének egyetlen alapja
egy éppoly jól megszervezett, mint amilyen tág lelkiismeretű pro-
paganda, s az első külpolitikai földrengés legelső lökésére mind a
három szétesett. Kiderül az is, hogy a tízes évek Magyarországá-
nak népességi problémáját úgy szemlélni, mint 12 millió magyar
arányát 10 millió nem-magyarhoz, laboratóriumban előállított
optikai csalódás volt a világ számára, mert mint államrendezési
probléma igenis nem 10 millió "nem-magyar", hanem 3,5 millió
horvát és szlavón, 2,5 millió román, 1,7 millió szlovák, l millió
szerb, 800.000 német és félmillió ruthén hat állam felé tendáló
egyenkinti jelentéktelensége állt k ü l ö n - k ü l ö n és egyéni
igényeivel a 12 milliós e g y s é g e s államalkotó massza mesz-
sze túlnyomó többségével szemben, és ezt a 12 milliós népet a
maga egységében és egészében tették jövőjében és életképességé-
ben tönkre északon 1,7 millió szlovák, keleten 2,5 millió román,
és délen l millió szerb kedvéért.1 Ez a tény. Minden egyéb sta-
tisztikai zsonglorködés volt csupán.
Az a bosszantóan sok apróság meg, ami a szennyes kis csalá-
sok és hazugságok zaklató és fárasztó tömegéről kiderült, szinte
már nem is érdekes, és csak arra jó, hogy a világ lássa, hogy mi-
lyen műhelyekben készül és mennyit ér a propaganda,
Az, hogy nyelvi és nemzeti szempontokra való hivatkozással
a versaillesi békecsinálók kése hatalmas nemzeti és még hatalma-
sabb vegyeslakosságú területeket hasítottak le a legyőzött népek
tulajdonából a "győztesek" javára, éppannyira közismert és unal-
mas igazság, mint amilyen ízléstelen ennek a ténynek az ellen-
mondása az "etnikai" elvvel, vagy amilyen fura az a helyzet, ami-
be a rajtakapott román propaganda jutott azáltal, hogy, míg egy-
felől azzal sírta tele a világot, hogy a két millió románt a magyar

1
A horvát-szlavón tartomány elcsatolása csak annyiban érintette a magyarokat,
hogy az kapcsolta össze Magyarországot egyetlen tengeri kikötőjével.

332
türelmetlenség és zsarnokság miatt a pusztulás végveszélye fe-
nyegeti ha az elviselhetetlen magyar államkeretből ki nem men-
tik, másfelől azt bizonygatta, hogy ugyanezek a románok
Keletmagyarországban az egykori Dácia nevű római provincia la-
kóinak utódai, akik hat viharos népvándorláskori évszázad után
elkövetkező ezer esztendős magyar zsarnokság "végveszélye" el-
lenére is csodálatosan fennmaradtak, sőt két és fél millióra szapo-
rodtak fel akkor, amikor a zsarnok magyarok csak két millióig
vitték ugyanezen a területen ezer év alatt. De semmivel sem ízlé-
sesebb, hogy a szlovákok eleinte azt állították, hogy ők csehek,
most meg azt állítják, hogy ők nem csehek, hogy a horvátok és a
szlovének eleinte azt állították, hogy a szerbek nekik testvéreik,
most meg azt állítják, hogy nem testvéreik, hogy a csehek an-
nakidején azzal a megokolással kérték a Csehországtól nem keve-
sebb, mint 600 kilométerre fekvő Kárpátalját, hogy a ruthén "test-
véreket" megóvják a magyar "kommunizmustól" huszonöt évvel
később viszont önként ajánlották fel őket az orosz bolsevizmus-
nak,2 avagy hogy a zsákmányosztáskor azt állították
Versaillesben, hogy van "csehszlovák" nép, meg "jugoszláv" nép
holott egyik sincs, meg, hogy a csehek békés, türelmes és demok-
ratikus nép, pedig türelmetlen és brutális nacionalisták, akik az
összlakosság több, mint 25 %-át kitevő nem "csehszlovákot" ker-
gették ki azokról a területekről, amelyekről huszonöt évvel azelőtt
azt állították, hogy ott csehek meg szlovákok laknak, és így to-
vább, így festenek tehát egy negyedszázaddal később a versaillesi
halott betűk igazságai, noha a maguk idejében egy fél világ tap-
solt elégedetten hozzájuk.
Ezeken az apró és szenvedő érdekelteken kívül legfeljebb
még a becsület és az igazság kigúnyolt eszméit sértő részleteken
felül azonban kontinentális következményekkel járó és katasztro-
fális jelentőségű elvi tévedései is napvilágra kerültek a versaillesi
"halott betűknek".

2
Massaryk Tamás azzal az indoklással kérte és kapta meg ezt az északkeleti
magyar területet, hogy az gátként szolgáljon az orosz és a magyar kommu-
nizmus között, Benes Eduárd viszont ezzel plántálta be a bolsevizmust Eu-
rópa legbolsevista-ellenesebb területére.

333
 Bebizonyosodott, hogy a győztesek csoportjában a győzelem
ellenére sincs mindenkinek és mindenben automatikusan és szük-
ségképpen igaza nemcsak morális értelemben, hanem politikai
szempontból sem, és a győzelem automatikusan hulló gyümölcsei
legtöbb nemzet számára nemcsak meg nem érdemeltek, hanem
általános politikai szempontból károsak is, éppúgy, mint ahogy a
legyőzőitek koalíciójában sem minden nép feltétlenül hibás, s ki-
fosztása nemcsak igazságtalan, hanem célszerűtlen is.
A páros, vagy kis koalíciók által vívott magánháborúk kora
úgy látszik lejárt. A világháborúk csaknem az egész emberiséget
mozgósítják, s az óriási szövetségi rendszerek kiterjedettsége ma-
gával vonja, hogy az elvek és érdekek harcába kalandor és op-
portunista népek kerülnek bele, akik sokkal kevesebbet javítanak
a háborús esélyeken a küzdelem idején, mint amennyire súlyos-
bítják a békealkotás feladatait a küzdelem után. A később, a harc
tulajdonképpeni eldőlte után belépők, a tétjüket a baj esetén sze-
mérmetlenül visszahúzók, a győztesek oldalára 12 óra előtt 5
perccel átalló árulók ezek, akik zsákmányosztáskor a legmohób-
bak, legarcátlanabbak és legkegyetlenebbek, akik eltorzítják a bé-
ke intenciókat, megnehezítik a békealkotást, elviselhetetlenné te-
szik a békeművet és előidézik az új háborút.
Ezeknek nem a modus vivendi és a megbékélés a fontos, ha-
nem a zsákmány, ezek a szerencsétlenségnek nem mérsékelői,
hanem vámszedői, ezek nem a megértést igyekeznek megterem-
teni, hanem a félreértést állandósítani. Ezt az egyre általánosabbá
váló politikai "stílust" nem jutalmazni kellene, hanem törvényen,
kívül helyezni, hisz ennek alacsony-rendűsége még akkor is nyil-
vánvaló, ha ezt a "győztesek" kategóriájához tartozók követik el.
De bebizonyosodott Versailles tanulságai alapján az is, hogy
az egyes népek és az egyes területek politikai lényegességét és
közérdekű jelentőségét nem az határozza meg, hogy egy háború
likvidálásakor a győzők, vagy a legyőzöttek csoportjába tartoz-
nak-e, hanem állandó jellegű szempontok és vonatkozások ereje,
egy bizonyos és pillanatnyi háborús eredménytől független a
p r i o r i fajsúly, és ennek figyelmen kívül hagyása nemcsak
hamis és természetellenes, hanem veszélyes eredményt is teremt.
Mert a lényegtelen alá rendelt lényeges, vagy a hangsúlynak
hangsúlytalan pontra helyezése perverz állapot, hibás eredményt

334
ad, és a háborús pszichózis színházi lámpáinak kialvása után be-
álló normális és igazi nappali fényben az obskúrus politikai se-
gédszínész népek "győztesi" maszkja groteszkül és inzultusként
hat gyakorlatilag és érzelmileg egyaránt, és automatikusan indítja
el a fejlődést a következő háború felé.
Ha most aztán a fenti rövid elvi analízisnek a végére odail-
leszti a judicium Algier és Francia-Marokkó önrendelkezési jo-
gért harcoló és francia fegyverek, francia akasztófák és francia
internálótáborok által sanyargatott népét, Írország, Kenya, India,
Délafrika vagy Ciprus önrendelkezési jogért harcoló és angol
fegyverek, angol akasztófák, angol internálótáborok által sanyar-
gatott népeit, Horvátország és Szlavónia önrendelkezési jogért
harcoló és szerb fegyverek, szerb akasztófák, szerb internálótá-
borok által sanyargatott népét, Erdély önrendelkezési jogért har-
coló és román fegyverek, román akasztófák, román internálótá-
borok által sanyargatott népét, Észak-Magyarország önrendelke-
zési jogért harcoló és cseh fegyverek, cseh akasztófák, cseh inter-
nálótáborok által sanyargatott népét, akkor teljes lesz a kép arról,
hogy a versaillesi rendezés nem csupán tévedés volt, hanem an-
nak "elvi" alapja, a "népek önrendelkezési jogának" meghirdetett
doktrínája egyszerűen csak cinikus ürügy volt, amellyel ugyan-
ezek a franciák, angolok, csehek, románok, szerbek szétverték
Középeurópa régi rendjét, bírói tógában törve pálcát egy olyan
"zsarnokság" felett, amely összehasonlíthatatlanul liberálisabb és
türelmesebb volt, mint az övék és amely kisebbségeivel szemben
sem tömegmészárlásokat, sem akasztófákat, sem internálótáboro-
kat nem alkalmazott soha.
Megrendítő szemérmetlenség és cinizmus jut kifejezésre ab-
ban, hogy az u.n. önrendelkezési jogért harcoló algieri, marokkói
arab, vagy az ír, az egyiptomi, a mau-mau, vagy a ciprusi szabad-
ságharcos aljas és gyáva "terrorista" a francia és angol interpretá-
cióban, aki francia vagy angol birodalmi integritás ellen törve sa-
ját jelentőségénél és szentimentális vágyainál összehasonlíthatat-
lanul nagyobb és fontosabb egységek életfontosságú érdekei ellen
támad, de egy emberöltővel ezelőtt a cseh, a szlovák, a szerb pro-
pagandista és merénylő nem volt aljas és gyáva terrorista, hanem
a nyugati hatalmak dédelgetett pártfogoltja és egy hatvan milliós
birodalom integritásának és vitális érdekeinek védelme összeha-

335
sonlíthatatlanul jelentéktelenebb népek és vágyak kártevése ellen
— zsarnokság volt, amit tűrni nem lehetett. Ma az angolok, a
franciák, az amerikaiak kormányait és sajtóját egyaránt szenve-
délyes együttérzéssel foglalkoztatja a Gulf Akaba kérdése, mert a
kétmilliós kis Izraelnek "vitális" érdeke, hogy Földközi-tengeri
kikötőin kívül az Indiai-óceánra is legyen tengeri kijárása, de egy
emberöltővel ezelőtt ugyanezeket a hatalmakat teljesen hidegen
hagyta az a tény, hogy nem egy kétmilliós, hanem tizenkét milliós
népnek Európa szívében sokkal vitálisabb érdeke lett volna, hogy
egyetlen, roppant költséggel kiépített tengeri kikötője, Fiume,
megmaradjon és egyetlen kiútja a Földközi-tengerre, az Adriai-
tenger szabadsága számára biztosítva legyen, és mégis, minden
teketória nélkül egyetlen tollvonással elvették tőle és odaadtak a
tengerrel teljesen körülövezett Olaszországnak, amelynek semmi
de semmi szüksége nem volt rá. Egy hetven milliós hatalom testét
ugyanis ketté lehetett vágni, hogy a lengyeleknek korridorjuk le-
gyen a danzigi kikötőhöz, de igazában még meg sem született Ju-
goszlávia nyugati peremén nem lehetett egy magyar folyosót léte-
síteni Fiúméhoz, mert a szerbek még a Magyarországból Fiúméba
vezető vonaltól nyugatra, a Balkánon kívül még Középeurópából
a történelmi Ausztriából is kellett egy darab, és a 25 milliós Kár-
pát-medence vitális érdeke nem nyomott annyit a tengerek fon-
tosságával ugyancsak tisztában levő angolok és franciák
judiciumának mérlegén, mint a három milliós kis szerb állam
mohósága,

3.
A fontos és jelentékeny legyőzöttek húsz évvel későbbi láza-
dása a fentiekben összefoglalt tényállás ellen teljesen logikus,
teljesen érthető és teljesen jogosult is. Mindaz, ami német és oszt-
rák és magyar részről húsz évvel később történt, és ami kizárólag
az angol és francia magatartás következtében dagadt világháború-
vá, Versaillesben jött létre, és a németek, az osztrákok, a magya-
rok akarata ellenére jött létre.
Versailles világa a logika és a tények rettentő erejével fordult
szembe, amikor a második világháborúban szembeszállt ezzel a
lázadással, és nem a lázadásba, hanem ebbe a szembefordulásba

336
pusztult bele Magyarországon és Bulgárián kívül Lengyelország,
Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyaránt, hiszen ezeknek
a területeknek népe hasonlíthatatlanul rosszabb sorsban van ma,
mint volt Versailles előtt, s nem vitás, hogy Versailles n é l k ü l
nem jutott volna ebbe a sorsba. Sőt, a szembefordulásba a francia
gyarmatbirodalom is belepusztul és a brit birodalom is belepusz-
tul, kezdve magán a Brit Commonwealthot összetartóval az első,
soha ki nem heverhető csapást, amikor nem vették észre, hogy ezt
az Osztrák-Magyar Monarchiát szétbontó elvet nem lehet csupán
Középeurópára és a Balkánra lokalizálni, ez szét fog folyni az
egész világon és fundamentumában fogja megtámadni és szét
fogja porlasztani az összes gyarmatbirodalmakat.
Mindezeken felül azonban belepusztult a második világhábo-
rúba a Versailles-komplexum maga is, mégpedig nemcsak abban
az értelemben, hogy katonailag nem sikerült megvédeni, mert az
egy a versaillesi csoporton kívülálló hatalom imperializmusnak
zsákmánya lett, hanem abban az értelemben is, hogy egy a
versaillesi csoporton kívülálló hatalom zsákmánya lett volna ak-
kor is, ha a háború nemet győzelemmel végződik. Logikailag fel-
tétlenül hibás és etikailag feltétlenül rosszhiszemű versaillesi mű-
nek egyszerűen n e m v o l t e s é l y e .
Versailles tehát nem csupán tényeiben, hanem mint feltevés,
mint elgondolás, mint koncepció bukott meg, s a különböző fede-
rációs és restaurációs tervek nem mások, mint ennek a bukásnak
rezignált és kapkodó beismerése most, miután ennek a koncepci-
ónak "megvédésére" olyan irtózatos mennyiségű emberéletet és
pénzt és munkát és szenvedést fecsérelt rá Európa.
A tények és körülmények fentiekben összefoglalt gyilkos lo-
gikája éppúgy, mint az a sok szégyenletes ellenmondás, amin az
immár lezárult véres és keserű emberöltő rajtakapta Versailles
szellemileg és erkölcsileg egyaránt harmadrangú megalkotóit, an-
nak a sok mindennek a listájához tartozik, ami kiderült
Versaíllesről, arról a Versaillesről, amelynek kritikája nem az
1939 őszén eldördült első német puskával kezdődött el, hanem
már húsz évvel hamarább.
A középeurópai helyzet gyulladásos és üszkösödő sebe az
egész Európára jelentett veszélyt, s kontinentális fontossága a
szláv-bolsevista veszély tükrében most már mindenki által ijesztő

337
élességgel látható. S lám, a győztesek világa egy negyedszázaddal
később, a párizsi békeasztal mellett mégis, másodszor is megis-
mételte Versailles véres baklövését, sőt még meg is tetézte azt.
A német szövetségi rendszerbe tartozó kisállamokat "háborús
bűnösök"-nek nyilvánították és súlyosan megbüntették Hitler és
Churchill háborújáért, és azért, mert Versailles intézkedései kö-
vetkeztében teljesen kiszolgáltatva és védtelenül a német túlnyo-
móság szférájában, kicsik és gyengék voltak ahhoz, hogy képesek
legyenek távol tartani magukat a nagyhatalmak körülöttük vihar-
zó háborújától. Németországot magát azonban, megint csupán
megalázták, de nem büntették meg, mert nem képesek megbün-
tetni, és nem is fogják megbüntetni. A kis Magyarország nyomo-
rult népére 600 millió dollár sarcot róttak ki azért, mert Németor-
szág és Oroszország között fekszik, és ebben a helyzetben a két
fél közül valamelyikhez csatlakoznia k e l l e t t . A német nép
ezzel szemben Marshall-segély formájában hatszáz milliót és
újabb hatszáz milliót kap. A kis nemzeteket a bolsevizmus rab-
szolgaságába taszították Jaltában, a németeket, az olaszokat fegy-
veresen v é d i k ez elöl.
Az első világháborút lezáró békealkotó tevékenységnek
meghirdetett politikai vezéreszméje volt: a népek önrendelkezési
joga. A második világháború likvidálásának vezéreszméje nem
politikai, hanem jogi formába öntött erkölcsi eszme: a háborús
felelősség büntetőjogi formája, amelyet népek ellen éppúgy al-
kalmaztak, mint személyek ellen, s a győzelem korlátlanságában
éppúgy visszaélt vele a lelkiismeretlenség, az alacsonyrendűség
és az önzés, mint Wilson doktrínájával azelőtt. Az első világhábo-
rú után nem azt keresték, ki a hibás, a meghirdetett program Eu-
rópa igazságos újrarendezése és a biztonság eszméje volt. A má-
sodik világháború után a perdöntő kérdés az volt, hogy ki a bűnös
s a meghirdetett program az u.n. Atlantic Charterben lefektetett
emberi jogok uralmának biztosítása. Ennélfogva soha még olyan
ostobán és igazságtalanul nem rendezték Európát, mint az első
világháború után, és soha az emberiség szomorú története folya-
mán még olyan hallatlan tömegben nem sértették meg az emberi
jogokat, mint a második likvidálásakor.
Hogy hol van mindebben a logika, az embernek tulajdonított
ész, tisztesség és igazság, azt nincs ember a földön, aki meg tudná

338
magyarázni, éppúgy, mint ahogy nincs ember a földön, aki tagad-
ni merné, hogy az emberi elme és szív ezen megdöbbentő eltéve-
lyedéseit kétszer egymásután ugyanazok a győztesek követték el.
A véres katasztrófa óta, amelyhez Versaillesnek elkerülhe-
tetlenül el kell jutnia, immár több, mint egy évtized eltelt, s ez az
évtized volt az európai történetnek talán legmeddőbb évtizede.
Ez a meddő évtized nemhogy valaminő megoldást, hanem
még egy elfogadható tervet, de még egy becsületesen megfogal-
mazott új elvet sem volt képes létrehozni sem a kilátástalan euró-
pai jövő, sem a szétzúzott és tönkretett Középeurópa számára.
A legyőzötteknek ebben a meddő világban nincsen szavuk, A
Helyzet Urainak, a győzteseknek viszont nincsen — gondolatuk.
Az, ami eddig Középeurópa jövendőjét illetőleg, főleg Versailles
haszonélvezőinek köreiből felmerült, nem volt egyéb, mint Ver-
sailles prolongálására irányuló sunyi igyekezet.
Középeurópa szétszabdaltságának kontinentális veszélyessé-
ge nyilvánvaló. Viszont bármilyen federációs, vagy konfederációs
megoldás is nem egyéb, mint ennek a szét-szabdaltságnak konok
és alattomos fenntartására irányuló igyekezet.
Becsületes szándéknak, erkölcsi bátorságnak a legkisebb jelét
sem lehetett ez alatt a meddő évtized alatt tapasztalni annak a ki-
mondására, hogy a versaillesi épületet pedig, mint tarthatatlant
legmélyebb alapjáig le kell bontani és annak újrarendeződéséhez
meg kell engedni a földrajzi és történelmi erők szabad érvénye-
sülését, mert külső politikai akarat nem rendezheti. Ezt a teret
csak emberen felülálló erők megfellebbezhetetlen parancsa ren-
dezheti helyesen, tartósan és egészségesen.
Ennek az egyszerű igazságnak a felismerését két világpoliti-
kai csőd után és egy meddő évtized végén semmi jel nem mutatja.
Az első világháború utáni rendezés automatikus következ-
ményei a németség karjaiba taszítottak egy csomó kis nemzetet, s
mikor aztán ezeknek magatartása a német nyomás szerint alakult,
legázolták őket érte. A második világháború politikájának auto-
matikus következményei a Szovjet karjaiba taszítottak minden
kétségbeesett harcuk és tiltakozásuk ellenére egy csomó kis nem-
zetet. Vajon mi fog ezekkel történni, ha magatartásuk most meg
majd az orosz nyomás szerint fog alakulni? Vajon megint legá-
zolják-e őket, börtönökbe és akasztóiakra hurcolják-e vezetőiket

339
egy változás esetén, vagy eljön majd végre a nagy szláv győzel-
met jelentő kollektív merényletnek, Versaillesnek teljes és mara-
déktalan felszámolása, és ezzel az egyetlen lehetséges kontinen-
tális program: a túlzsúfolt nem-szláv Európa tágítása kelet felé? ...

340
 XVII. "MINT AZ ÁMEN A TEMPLOMBAN"

A fenti szavak egy tragikus sorsú német katona szavai. Jodl

vezérezredes fejezte ki ezzel a harmadik világháború elkerülhe-
tetlen bekövetkezését Nürnberg megbocsáthatatlan akasztófái ár-
nyékában. Ezek a szavak ugyanolyan híressé fognak válni, mint
Foch marsall emlékezetes megjegyzése a versaillesi békeművel
kapcsolatban.
A helyzet, amit a második világháború létrehozott, átmeneti.
Annak érzi a változást egyre elkeseredettebben váró 130 millió
rabszolgaságba taszított ember az u.n. vasfüggöny mögött, annak
érzi tíz millió hontalan egyre növekvő idegessége, annak érzi
nyolcvan millió német méltatlankodása, annak érzi a megállítha-
tatlan font és dollár inflációt egyre nyugtalanabbul figyelő angol-
szász világ, annak érzi a túlnépesedéstől fuldokló Japán, annak
érzik a koreaiak, annak érzik az arabok, annak érzi az egyelőre
még a vasfüggöny innenső oldalán élő Európa szorongása, annak
érzi minden politikus és minden generális, annak érzi az egész
gondolkodó világ a háború lezáródása óta eltelt tizenkét esztendő
után is. Az átmenetiség egy kollektív várakozásban nyilvánul
meg, és ez a várakozás évről-évre elviselhetetlenebb.
Két minden fázisában hibás és hazug világháború értelmetlen
győzelme következtében a harmadik elkerülhetetlen.
Mintha csak a harmincas évek utolsó évei tértek volna vissza,
egyre többet és egyre idegesebben írnak, beszélnek, tanácskoznak
a béke fenntartásáról, különösképpen azok a "békeszerető" kate-
góriák, amelyek 1914 és 1939 Egyiptom megrohanását meg sem
közelítő arányú és fontosságú konfliktusait világháborúkká fo-
kozták fel annakidején.
Forradalmak lángolnak fel hol Bogotában, hol Buenos Aires-
ben, hol Kenyában, hol Cyprusban, hol Algierben, hol Sziámban,
hol Poznanban, hol Budapesten. A háború gyep-tüzei egymásután
izzanak fel a föld különböző pontjain. S mindezt fenyegetően kí-
séri az időről-időre felrobbantott nuclear-bombák tompa menny-
dörgése. Valami készül, valami közeledik, mint az Ámen az
imádság végén …

341
 1.
Már az első világháború kimenetele is hibás, természetellenes
és ezért elviselhetetlen helyzetet teremtett, kiváltképpen Európá-
ban. A gyógyulás természetes folyamatának erőszakos megaka-
dályozása, sőt a lassan helyreálló eredeti statusquo makacs és
ostoba visszaállítása a versaillesi formába a második világháború
borzalmas árán a helyzetet aztán katasztrofálissá súlyosbította.
Az első világháborúval létrehozott és a másodikkal felhatvá-
nyozott válság lényege a hibás, brutális és éppenezért tarthatatlan
területi rendezéseken kívül, sőt fölül, két, az utolsó emberöltő so-
rán igazolt megállapításban foglalható össze.
Az egyik az, hogy mindkét háború kapcsán elveket mondtak
ki és helyeztek azonnal érvénybe a fegyveres kényszer alatt álló
legyőzöttekkel szemben, mikor ezek az "elvek" a győztesek rová-
sára kezdtek hatni, azonnal megtagadták ezeknek az elveknek ér-
vényét, csalódást, felháborodást, megvetést váltva ki ezzel azok-
ban a nemzetekben, amelyeket ezek az "elvek" sújtottak.1

1
Az első világháború eredményeképpen tönkretett nemzetek fiainak éppúgy,
mint minden tisztességes gondolkodású embernek számára megrázkódta-
tást jelentett, hogy akkor, amikor az angol Lloyd George. Seaton Watson,
Wickham Steed, a francia Tardieu, Clemenceau, a cseh Massaryk, Benes, a
román Titulescu, a szerb Pasics és társaik a népek önrendelkezési jogának
keresztes lovagjaiként szerepeltek a világközvélemény előtt, az ír de
Valera, az egyiptomi Zaghlui, az indiai Gandhi, az arab Abd el Krim, a
szlovák Hlinka, az ugyancsak szlovák Tuka, mint nemzetük önrendelkezési
jogának harcosai éppúgy az "önrendelkezési jog" protagonista nemzeteinek
számító angolok, illetőleg franciák, illetőleg csehek börtöneiben sínylődik
az első világháborút követő évek során, számtalan más sorstársukkal
együtt, mint ahogyan a horvát önrendelkezési jog apostolát nyílt parlamenti
ülésen lövik agyon a szerbek, a szlovák önrendelkezés megvalósítóját
akasztófára hurcolják a csehek, akik mellesleg milliókat kergetnek el a len-
gyelekkel együtt azokról a területekről, amiket negyedszázaddal előbb
kaptak Versaillesben ajándékba, a cyprusi önrendelkezési jog apostolát de-
portáljak az angolok, az északafrikai önrendelkezési küzdelem öt vezetőjét
egy közönséges gangszter-fogással repülőgépről rabolják el és börtönzik be
a franciák a második világháborút követő időkben, az önrendelkezési jog
követelői számára felállított lengyelországi, csehországi, romániai, jugo-
szláviai, cyprusi, algieri, kenyai akasztófák, börtönök, koncentrációs tábo-
rok Versaillest számonkérő megrendítő számáról, vagy az 1956 őszi ma-

342
 Az elvnek fogalomalkotó lényege az, hogy általános érvényű.
Az elvek nem tesznek különbséget győztesek és legyőzőitek kö-
zött, az elvek fittyet hánynak az érdekeknek, s ha a politikában
bizonyos hatalmak érvényesítik őket másokkal szemben, önma-
gukkal szemben azonban nem engedik őket érvényesíteni, akkor
az elvek megbuknak és velük bukik minden, amit rájuk építettek.
Nos mind az első, mind a második világháború kapcsán felállított
elvek megbuktak, és maguk az elveket kimondó győztes hatalmak
buktatták meg őket, akár a "népek önrendelkezési jogának, " a
győztesek által meghirdetett és a legyőzöttek rovására azonnal ér-
vénybehelyezett elvéről, akár a "háborúért való büntetőjogi fele-
lősségnek" ugyancsak a győztesek által meghirdetett s a legyő-
zöttek rovására ugyancsak azonnal érvénybehelyezett elvéről van
szó.
Azzal, hogy az "önrendelkezéshez való jog" elvének érvényét
megtagadták a birodalmi németséggel újra egyesülni akaró auszt-
riai németségtől a húszas években, a függetlenséget követelő
írektől, indiaiaktól, egyiptomiaktól ugyan-abban az időben, hogy
megtagadták a nemzeti keretbe való visszatérést a Lengyelor-
szágba bekebelezett németeknek, a Csehszlovákiába bekebelezett
szudéta-németeknek, a Csehszlovákiába, Romániába, Jugoszlávi-
ába bekebelezett magyaroknak, a negyvenes években, azzal, hogy
megtagadták ezt a jogot a függetlenségre törekvő szlovákoktól,
horvátoktól, ukránoktól a második világháború után azzal, hogy a
nagyhatalmak visszakényszerítették őket akaratuk ellenére és az
önrendelkezéshez való jog flagráns megsértésével azokba az ál-
lamkeretekbe, amelyekben nem kívántak élni, azzal, hogy megta-
gadják az önrendelkezéshez való jogot a cyprusiaktól, az
algieriektöl, a kenyaiaktól, a palesztiniai araboktól, azzal, hogy
fegyveresen gázolják le a magyarok önrendelkezési jogát, az ön-
rendelkezési jog, mint érvényes politikai elv megbukott Az oro-
szok, az angolok, a franciák, a csehek, a lengyelek, a románok, az
izraeliták, a szerbek buktatták meg,
Azzal, hogy a háborúért való büntetőjogi felelősség elvét
nem érvényesítették a Magyarországot fegyverrel legázoló

gyar forradalmat vérbetaposó orosz brutalitás világot felháborító emberte-

lenségéről nem is beszélve.

343
Oroszország kormányával, az Egyiptomot fegyverrel legázoló
Anglia, Franciaország és Izrael kormányával, azzal, hogy a ma-
gyarországi, romániai, jugoszláviai, lengyelországi bulgáriai, ke-
nyai, cyprusi, algieri, tibeti embertelenségek, akasztófák, börtö-
nök, koncentrációs táborok büntetlenül maradnak, a háborúért és
az emberiség ellen elkövetett bűntettekért való büntetőjogi fele-
lősség elve bukott meg, és ugyancsak az oroszok, az angolok, a
franciák, az izraeliták, a csehek, a románok, a szerbek buktatták
meg.
A válság lényegének egyik felét ez adja.
A válság lényegét összefoglaló másik megállapítás az, hogy
mindkét világháború után olyan politikai rendezést hajtottak vég-
re főleg Európában, amelyek territoriális elhibázottságukon, ter-
ritoriális igazságtalanságukon és territoriális tarthatatlanságukon
messze túlmenően, Európa fennmaradásához elengedhetetlen
kontinentális maximákkal állanak kiegyenlíthetetlen ellentétben.
A két háború után végrehajtott európai politikai rendezés a
kontinens pusztulásával egyenlő. Nem azért, mert ezek a rendezé-
sek bizonyos népekre katasztrofálisak, hanem azért, mert ezek
katasztrofálisak a kontinens egyetemére is. A Versaillesben vég-
rehajtott, majd egy negyedszázaddal később Párizsban megismé-
telt Európa-rendezés Európa öngyilkossága volt.
Európa fennmaradásának 20. szd-i feltételei között három
olyan van, amelyek mindenike a logika legteljesebb értelmében
conditio sine qua non. Ezek politikai maximák a kontinens szá-
mára s ha ezt felismeri a nyugateurópai világ, a kontinensnek, né-
peinek és annak a szubstanciának, amit az Európa szó kifejez,
élete biztosivá van. Ha nem, néhány haldokló évtized után Euró-
pának vége.
Az első európai maxima azon a történelmi tényen alapul,
hogy a kontinens, a maga expressis verbis "európai" lényegében,
lelkében és formájában immár több, mint száz éve szláv fenyege-
tés alatt áll nemzeti elemeiben éppúgy, mint kollektív egészében.
Az orosz birodalom "konstantinápolyi", meg "balkáni" poli-
tikája éppúgy az angol Európa, az osztrák-magyar Európa, tehát a
nem-szláv Európa elleni tendencia volt a múlt század második
felében és a századfordulón, mint ahogyan a nem-szláv
Keletközépeurópa lerombolása és helyette a szláv Lettország, Lit-

344
vánia, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia felépítése is a
nem-szláv magyarok, a nem-szláv osztrákok, a nem-szláv néme-
tek, a nem-szláv olaszok elleni politikai attitűd volt. A nem-szláv
németek, a nem-szláv magyarok, a nem-szláv osztrákok, a nem-
szláv olaszok elleni attidüd volt az orosz birodalom háborús és
háborúvégi magatartása is, és ha Versailles eredményeképpen 10
millió nem-szláv került szláv szuverenitás alá, a Párizsban meg-
ismételt Versailles eredménye 50 millió szláv kézre adott nem-
szláv lett. Versailles még csak 100.000 négyzetkilométer nem-
szláv lakosságú területet adott szláv kézre, Párizs azonban meg-
tízszerezte ezt. A két világháború szláv politikája azért irányult az
Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Birodalom, majd Olaszor-
szág ellen, mert ezek feküdtek a szláv célok és szláv érdekek ha-
tárán. Ma, ezeknek a lenyelése után a változatlanul orosz irányítás
alatt álló szláv politika már az angolok, a franciák, a spanyolok, a
norvégek, szóval Európa nyugatabbra fekvő elemei ellen irányul.
Mindenesetre az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a Német Biro-
dalom éppúgy nem-szláv volt és éppúgy E u r ó p a volt 1914-
19-ben, vagy 1939-45-ben, mint ahogy Anglia, Franciaország,
Spanyolország azok ma.
A folyamat történelmi állomásait még csak nem is szükséges
ismertetni. Tökéletesen elég szemügyre venni a folyamat félel-
metesen nyugat felé haladó eredményeit a maguk következetes
egymásutánjának két világháborús fázisában ahhoz, hogy tisztán
kitűnjék, hogy "szláv" politika van. Immár egy évszázada van.
Márpedig ha van szláv politika, szláv terjeszkedés, szláv imperia-
lizmus, a maga orosz, lengyel, cseh, szerb elemeiből összeróva,
akkor akármelyik része is Európának a közvetlen és pillanatnyi
cél, ez a "szláv" attitűd szükségképpen a "nem-szláv" ellen irá-
nyul. A "pánszlávizmus", mint szó, fogalom és program éppúgy
kizárja és megkülönbözteti a '"nem-szlávot", mint a ''szláv" maga,
ami "szlávra" és "nem-szlávra" osztja Európát. Hiába mondják a
szlávok és hiszik a nem-szlávok, hogy a pánszlávizmus elmúlt. A
pánszlávizmus nem múlt el, hanem egyszerűen befejezte felada-
tát, amikor a különböző szláv kategóriákban politikailag tudato-
sította azt, ami bennük közös, s ami megkülönbözteti őket azok-
tól, akikben ez a "közös" nincs meg.

345
 Mindebből kiindulva az első európai maxima az, hogy a
"szláv" és "nem-szláv" Európa között az utolsó emberöltő során
beállt s a nem-szláv világra nézve életveszélyes területi diszpari-
tást, bármibe kerül is ez, meg kell szüntetni. A második világhá-
ború befejezése óta Európa 11.4 millió négyzetkilométernyi terü-
letéből 7.4 millió négyzetkilométer, tehát az egész kontinens
k é t h a r m a d része van 220 millió európai szláv szuverenitása
alatt, amikor 355 millió európai nem-szlávnak immár csak 4 mil-
lió négyzetkilométernyi területe maradt.
És ezt a nem sok jót ígérő diszparitást még csak nem is a fel-
sorolt számadatok2 ijesztő aránya teszi elsősorban félelmetessé,
hanem két további körülmény.
Az egyik azt hogy Európa lakosságának élelmezési területei
— a kontinens táplálására hivatott nagy keletközépeurópai és
keleteurópai mezőgazdasági régiók — teljesen és kizárólagosan
szláv ellenőrzés alá kerültek a kontinens fejlődésének éppen ab-
ban a válságos fázisában, amikor az európai népek egymás után
veszítik el azokat a tengerentúli területeket, amelyek a túlnépese-
dett kontinenst másfélszáz éven át táplálták. Ha a két világháború
által létrehozott jelenlegi helyzetben változás be nem áll, egyetlen
emberöltő múlva Európa 400 milliós nem-szláv lakosának betevő
falatja Moszkva és New York kényétől-kedvétől fog függni, vagy
pedig legalább 200 millió nem-szlávnak el kell hagynia a konti-
nenst.3
2
Európai orosz birtok 5.5 millió négyzetkm. Nem orosz, de szláv birtok 900.000
négyzetkm. Közvetlen orosz katonai megszállás alatt áll már 12 év óta
650.000 négyzetkm.-nyi nem-szláv lakosságú terület, orosz "befolyás" alatt
áll továbbá 400.000 négyzetkm.-nyi nem-szláv terület. Mindez együttesen
7.45 millió négyzetkm.-t jelent Európában. Mindezeken felül orosz szuve-
renitás alatt áll Ázsiából 13.5 millió négyzetkm.-nyi terület, s ez egymagá-
ban nagyobb, mint az egész Európa.
3
Ha valaki egy pillantást vet Észak- és Délamerika, Délafrika és Ausztrália eu-
rópai eredetű lakosságára, amely több, mint 250 milliót tesz ki, képet al-
kothat arról, hogy milyen arányokban kényszerült Európa latin, germán és
angol-szász lakossága elhagyni a kontinenst, akkor, amikor Európa egész
keleti fele még ma is gyér lakosságú, az Uralon túli tér meg éppen csaknem
lakatlan. A tény, hogy Európa nem-szláv népfeleslegei nem keleti irányban
szorítottak helyet maguknak saját kontinensükön — ami logikus történelmi
folyamat lett volna —, hanem nyugat felé, az óceánokon túlra hátráltak,
végzetessé vált a kontinens nem-szláv jellegére.

346
 Az első alternatíva teljes kiszolgáltatottságot és alárendeltsé-
get jósol annak a kontinensnek, amely a fehér emberiség bölcsőjét
jelenti, és amely negyven évvel ezelőtt még kétségbevonhatatla-
nul ura és irányítója volt a világnak és két végletekig hajszolt és
m i n d e n á r o n kivívott katonai győzelem egyenes követ-
kezményeképpen züllött le Európán kívüli kategóriák függvényé-
vé, a második alternatíva meg azt jelenti, hogy az évszázadokra
ellátott szlávság nemcsak területben és hatalomban, hanem lét-
számban is el fogja nyomni és szláv szupremácia alá fogja vonni
az eredetileg nem-szláv jellegű és semmi esetre sem szláv alkotá-
sú kontinenst, beleértve azt a két nyugateurópai nemzetet is,
amelyek a szlávság elé emelt európai gátak4 kétszer egymásután
történt felszakításáért és Európa jelenlegi nagy tragédiájáért fele-
lősek.
A másik körülmény az, hogy az európai Európa másfélezer
éves határát és védővonalát jelentő Keletközépeurópa és a Balkán
— nagyjából a 20. és 30. hosszúsági körök által bezárt sáv—,
amelynek 1918-ig minden lényeges része nem-szláv szuverenitás
alatt állott, szláv szuverenitás alá került egy olyan időben, amikor
az Európát mindenkor fenyegető keleti veszély megjelenési for-
mája éppen — szláv lett.
E sorok írója tudatosan, és jól megalapozott véleménye sze-
rint jogosultan használja a "szláv" szót az "orosz" helyett A
"szláv" nyolcvan százalékban "oroszt" jelent. A félelmetes orosz
térhódítás nem csupán a második világháború következménye. A
félelmetes orosz térhódítás a két világháború e g y ü t t e s
eredménye, márpedig a kétségtelenül jól végrehajtott szláv munka
első felét nem az oroszok végezték. Minden átépítésnek nélkülöz-
hetetlenül rombolás az előfeltétele, s az orosz imperializmus
keletközépeurópai épülete számára a többi szlávok bontották le az
előző épület falait. A jelenlegi orosz imperializmus komor és fe-
nyegető épülete éppúgy dicséri Palacky, Massaryk, Benes,
Hlinka, Pasics és a többiek munkáját, mint Gorcsakovét és Sztáli-
nét. Az eredmény tehát bármennyire is "orosz" a megjelenési
formája ma, és bármennyire is vannak ennek az eredménynek
szláv — főleg lengyel — áldozatai is, par excellence s z l á v

4
Az Osztrák-Magyar Monarchia, majd Németország.

347
eredmény, amely a nem-szláv Észtország, a nem-szláv
Keletnémetország, a nem-szláv Románia, a nem-szláv Magyaror-
szág lenyelése által és lenyelése ó t a par excellence a "nem-
szlávra" hat.
A nem-szláv Európára ható veszély tehát s z l á v veszély,
mind történelmi, mind európai értelemben akkor is, ha ez a saját
munkájuk elől elmenekült cseh, vagy lengyel, vagy szerb, vagy
ukrán emigránsoknak nem tetszik. S aki ezt nem hajlandó e sorok
írójának elhinni, vessen egy pillantást a lengyel, a cseh, a jugo-
szláv határokra, vagy az ukrán vágyak és tervek Európa szívéig
nyúló térképeire. Sem a lengyelek, sem a csehek, sem a szerbek,
sem az ukránok nem oroszok. Ellenben szlávok. Az oroszokkal
együtt.
Mindezekből önként következik Európa fennmaradásának el-
ső számú politikai maximája, s ez az, hogy azt a másfélmillió
négyzetkilométert, amit a nem-szláv szuverenitás birtokállomá-
nyából Versailles, majd Párizs könnyelmű embereinek
hozzánemértése huszonöt év alatt elherdált, minden áron és min-
den körülmények között vissza kell szerezni.5
A második kontinentális maxima az elsőnek automatikus
folyamánya és ezt az a szükségképiség fogalmazza meg, hogy a
már száz éve orosz fenyegetés alatt álló és még századokig orosz
fenyegetés alatt maradó nem-szláv Európának olyan falak mögött
élnie, amelynek kapuját szlávok őrzik, képtelen és veszélyes álla-
pot. Márpedig Keletközépeurópa és a Balkán politikai karaktere a
versaillesi rendezés óta szláv, sőt a második világháború óta

5
Sőt, ez tulajdonképpen nem is elegendő a kontinens jövőjének bebiztosítására.
Igazában a szláv - nem-szláv birtokállomány arányát össze kellene hangol-
ni a szláv—nem-szláv lélekszám arányával. És motiválja bár a császári
Németország", vagy a Harmadik Birodalom külpolitikáját akárhogyan is
egy kontinentális dimenziókban gondolkodni képtelen politikai céliroda-
lom, tény volt, és tény marad, hogy a német expanziós politika nem nyu-
gati, hanem keleti irányú. A "Drang nach Osten"-ben kifejezett külpolitikai
program német felismerés és annyira teljesen bennefekszik a kontinens jö-
vőjének legfontosabb politikai maximáját jelentő vonalban, mint amennyi-
re végzetesen kontinensellenes a német igyekezetet kétszer is elbuktató
Nyugateurópa attitűdje mind antigermán, mind pedig szlávbarát aspektu-
saiban. Egy kelet felé terjeszkedő Németország a nem-szláv Európa szűk
birtokállományának tágítását jelentette volna.

348
orosz, Lengyelország nyugati irányba való eltolása és Trieszt ju-
goszláv kézre juttatása óta ez a szláv politikai jelleg félelmetes
utat tett meg nyugat felé még földrajzi értelemben is.
Középeurópa és Kelet-Balkán orosz kézre kerülése logikus
folytatása volt a tér politikai értelemben vett "elszlávosításnak",
hiszen a keletközépeurópai és balkáni szlávság az orosz imperia-
lizmus nyugati és földközi-tengeri előőrse már a gorcsakovi kül-
politika óta, és az marad a jövőben is, még ha nem is akarna az
lenni, egyszerűen azért, mert túlméretezett politikai ambíciókhoz
mindenkor rá lehet szorulva az oroszokra. Ez a szlávság részben,
vagy egészben esetleg lehet antibolsevista és lehet Szovjet-ellenes
ma, de orosz-ellenes nem lehet és nem is lesz soha. Márpedig a
bolsevizmus történelmi értelemben csak átmeneti állapot, amely
vagy elviselhetővé szelídül, vagy elbukik. Mindenesetre az orosz
birodalom természetes és logikus védője és fegyvere a
középeurópai és balkáni szlávságnak a nem-szláv világgal szem-
ben s az orosz birodalmat megsemmisíteni nem lehet. Legjobb
esetben is csak a bolsevizmust lehet megsemmisíteni, ennek
megtörténte azonban az egyetlen meglevő szakadékot tömné be a
keleti nagyhatalom és a középeurópai és balkáni szlávság között.
Ha a keletközépeurópai és balkáni szlávság politikai szuperi-
oritása ebben a térben a bolsevizmus összeomlása után is megma-
radna, ez a szlávság, az orosz világ 200 milliós erejével a háta
mögött, vagy esetleg éppen egy orosz irányítású szláv federáció-
ban, olyan parancsoló tényező lenne, amely politikailag állandóan
terrorizálhatná és terrorizálná is a nem-szláv Európát. Ezt a
szuperioris helyzetet tehát vagy likvidálja a nem-szláv Európa,
vagy engedelmeskednie kell neki. Ha Keletközépeurópa és a Bal-
kán szláv politikai jellege megmarad, a nem-szláv Európa szuve-
renitása megszűnt.
Ezek szerint Keletközépeurópát és a Balkánt nemcsak az
orosz megszállás és közvetlen nyomás alól kell felszabadítani,
hanem meg kell szüntetni ebben a térben az orosz imperializmus
politikai (és katonai) esélyeit is. Már pedig ezeket az esélyeket a
középeurópai és balkáni szlávság domináló politikai helyzete
nyújtja. Keletközépeurópa és a Balkán abszolút függetlensége
minden szláv nyomástól olyan feltétel, amellyel a nyugati világ
biztonsága, békéje, félelem nélküli élete és jövője áll, vagy bukik.

349
 Keletközépeurópa és a Balkán abszolút függetlenségét min-
den szláv nyomástól csak egy erős német birodalom képes bizto-
sítani, és ez az a pont ahonnan Európa harmadik politikai
maximája elindul.
A harmadik európai maxima az, hogy a kontinensnek újra
egy Moszkvától, New Yorktól egyaránt független, saját központú,
autonóm és öncélú kategóriává kell válnia, mert ha nem lesz az,
vagy Amerikának, vagy Ázsiának válik függvényévé, vagy eset-
leg éppen kettéosztják "befolyási" zónákra, mint az gyakorlatilag
már meg is történt. Állandósulás esetén mindez annyit jelentene,
hogy a világ legsűrűbben lakott kontinense két idegen kontinens
imperializmusainak játéklabdájává és jövendő kontinentális hábo-
rúk borzalmas sorsot és örök bizonytalanságot jelentő hadszínte-
révé válna. Vajon van-e a második világháború után egy évtized-
del még gondolkodó európai fő, amely nem látja, hogy Európa
Amerika és Oroszország számára valójában nem egyéb, mint saját
biztonságuk problémája?
Európa ma egy önvédelmére képtelenné nyomorított passzív
földterület, amelynek sorsát két rajta kívüli akarat kombinációja
szabja meg.
Mindez, ha az európai Európa a maga 350 millió lakosával
önálló földrész akar maradni, így nem maradhat. Európának kon-
tinentális szuverenitását vissza kell szereznie. Háromszázötven
millió európai élete, sorsa, akarata és biztonsága nem függhet sem
150 millió amerikaitól, sem 200 millió orosztól.
Egy autonóm Európa önvédelmét semmi esetre sem biztosít-
hatja sem a perifériális elhelyezkedésű és egyébként is rohamosan
hanyatló Franciaország, sem a kontinenstől földrajzilag leválasz-
tott Anglia, nemcsak azért nem, mert a két világháború bebizo-
nyította, hogy adekvát ellenfelekkel szemben katonailag mind a
kettő inferioris, hanem azért sem, mert a kontinentális védekezés
feladatai nem az Atlanti-óceán partjain vannak adva, hanem a
kontinens keletén. Az autonóm Európa főerejét és bázisát csak a
központi elhelyezkedésű és nagy ütőerejű nyolcvan milliós né-
metség jelentheti. Egy autonóm és potens Európa helyreállításá-
nak első lépése tehát a német erő és politikai hatalom restauráci-
ója kell, hogy legyen. Hogy ez a kontinentális maxima megsem-
misítő bírálatot jelent két németellenes világháború egész politi-

350
kájára, az más kérdés. Ezeken a lapokon bőségesen kimutattuk,
hogy mindkét katonai győzelem politikai elvesztésének logikus
oka az volt, hogy a két európai konfliktusból "világháborút" csi-
nálni nem lett volna szabad. Ha egy természetes erőegység legyű-
réséhez az egész világot mozgósítani kell, akkor a győzelem ter-
mészetellenes, pillanatnyi eredményei is azok, és egyébként is
olyan drága, hogy annyit a "győzelem" nem érhet még.
A németséget egy csonka-szuverenitás állapotában és szét-
szaggatva tartósan megtartani amúgy sem lehet, mert ezt a világ
egyik leghatalmasabb, legtehetségesebb és a föld egyik legna-
gyobb geopolitikai fajsúlyú területét birtokló népe egyszerűen
nem tűrné, mint ahogy az első világháború utáni intézkedéseket
sem tűrte. Egy második német lázadás a megduplázott
Versaillesért felelős nyugati hatalmak ellen a fenyegető Kelet ár-
nyékában, a nyugati világra nézve a végpusztulást jelentené.
A németséget tehát nem lehet terrorizálni. A németséggel,
akár tetszik ez, akár nem, egyezkedni kell. Különösen abban a
kollektív veszélyben, amibe a világot a második világháborús
győzelem juttatta. Más szavakkal a kontinens jövője és biztonsága
csak a németekkel e g y ü t t e s e n biztosítható. Egy tragikus
emberöltő fennhéjázó és minden pontjában hibás politikája után
végre valóban kezdenek ennek a felismerésnek jelei mutatkozni, s
ha a nyugati politikai gondolkodásban beállt ezen forradalmi
változás nem is képes visszaadni a két világháború tüzében és a
két háború-vég esztelen gyűlöletében elégetett európai vagyont,
de talán megmenti azt, ami a harmadik után még megmarad.
Ha az európai autonómia helyreállításának első elengedhe-
tetlen lépése a németség kontinentális helyzetének restaurációja,
ennek a restaurációnak viszont megvannak a maga elkerülhetetlen
feltételei. És ezek a feltételek még csak nem is kizárólag "német"
feltételek. Ezek a közös európai jövő kontinentális feltételei. És
ezek között a feltételek között egyetlen egy sincs olyan, amely ne
lenne kiegyenlíthetetlen ellentétben a megkettőzött Versailles el-
veivel, eszméivel és intézkedéseivel,

351
 2.
Amikor a két világháborúban meghirdetett, a legyőzöttekkel
szemben azonnal érvénybehelyezett, de a győztesek által megta-
gadott elvek cinizmusában, valamint Európa politikai
maximáinak a két békeműhöz való viszonyában megjelöltük jele-
nünk válságának két legfőbb okát, az egyben a versaillesi, jaltai,
potsdami és párizsi politikai alkotások bírálatának végső summá-
zása is volt. Aki mármost a szemle végén a konklúzió levonására
vállalkozik, az előtt nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy a szo-
rongató kontinentális tények és az elkerülhetetlen kontinentális
követelmények közötti konfliktus olyan mély és olyan súlyos,
hogy azt háború nélkül, méghozzá győztes háború nélkül rendezni
lehetetlen. Az európai jövő fentiekben fejtegetett maximáinak ér-
vényre juttatása drasztikus operációt jelent, Versaillesnek és kö-
vetkezményeinek kioperálását Európa beteg testéből. Márpedig ez
csak egy háborúvég erővákuumában volna lehetséges, mint ahogy
a versaillesi, majd később a jaltai, potsdami, párizsi operáció is
csak egy háborút követő erővákuumban volt lehetséges a múltban
is. S egy harmadik világháború okának felvázolása után, ez a kö-
rülmény elnagyolt körvonalakban már megjelöli a célt is.
Egy harmadik világháború és az első kettő között az a mér-
hetetlen különbség, hogy ennek van kontinentális oka is, konti-
nentális célja is, ennélfogva kontinentális programja is. Az első
kettőnek nem volt. Az első kettőnek csak ürügyei voltak. Az első
kettővel csak a szláv imperializmusnak voltak céljai.
Az első világháború tragikus, véres és értelmetlen komple-
xumából politikailag igazolható és történelmileg mérhető oka
egyedül annak a katonai expedíciónak volt, amellyel az Osztrák-
Magyar Monarchia végre fel akarta számolni azt az egyre veszé-
lyesebbé és egyre merészebbé váló szubverzív tevékenységet,
amely a birodalom integritására, 55 millió ember békéjére, biz-
tonságára és jólétére tört, amely akkor már kémkedések, lazítá-
sok, rágalmazások, gyalázkodások és merényletek formájában
hosszú évtizedek óta folyt. Hogy ez a tevékenység, amely kilenc
fegyveres merénylet végén egy nagyhatalom trónörökösének és
feleségének meggyilkolásában kulminált, valóban ellenséges volt
szándékában és valóban életveszélyes volt a birodalomra méretei-

352
ben, azt a Versaillesben készült középeurópai és balkáni térkép
megmutatta a világnak. A Monarchia lépésének tehát volt elégsé-
ges oka és volt értelmes célja is. Sőt a szlávizmus katasztrofális és
megdöbbentő fejlődésének mai stádiumában remélhetőleg már az
is nyilvánvaló, hogy az ok nemcsupán osztrák-magyar, hanem
kontinentális érdekeket is sértett és a cél nem csupán osztrák-
magyar, hanem kontinentális érdekeket is szolgált.
Minden egyéb, ami a Monarchia elkerülhetetlen lépése
u t á n a többi hatalmak részéről történt, s ami az egyszerű bal-
káni expedíciót világháborúvá szélesítette, nélkülözte az elégsé-
ges okot, s mivel nélkülözte az elégséges európai okot, nélkülözte
az európai célt is, hiszen a németekkel szembeni düh és félté-
kenység attitűdjei Elszász-Lotharingiával együtt sem érték meg a
századrészét sem annak, amibe az első világháború a nyugati ha-
talmaknak került. S a céltalanság programnélkülisége nyújtotta az
európaromboló esélyt a szlávoknak.
A második világháborút illetően pontosan ugyanez a helyzet.
A nyugati világ részéről oka, a gyűlölet, a féltékenység és a bosz-
szú alantas motívumain kívül ennek sem volt. Oka, igazi, valósá-
gos és elfogadható oka, mindabból amibe Európa belepusztult,
egyedül csak annak volt, amit a németek Versailles szláv világá-
nak egyre fenyegetőbb ténye ellen kezdeményeztek. Ez az ok
elégséges német ok volt még akkor is, ha a kezdeményezés "ná-
ciktól" indult ki és a cél elsőrendű kontinentális érdeket szolgált
még akkor is, ha a német hatalom nőtt általa. Minden egyéb, ami
a német lépés után a nyugati hatalmak részéről történt, nélkülözte
nemcsak a kontinentális okot, hanem még az individuális nemzeti
okot is. Francia és angol részről legfeljebb csak aggodalomról le-
het beszélni, s a második világháború árához és következményei-
hez képest ez még akkor sem volt elégséges angol, vagy francia
ok, ha ennek az aggodalomnak volt alapja. Amerika esetében meg
még csak aggodalomról sem lehet beszélni.
Ha nem volt elégséges angol, francia és amerikai ok, nem le-
hetett értelmes angol, francia és amerikai cél sem, hiszen a politi-
kában a cél mindig az okok kiküszöbölése. Mivel a második vi-
lágháborúnak a nyugati hatalmak részéről sem konkréten kifejez-
hető oka, sem konkréten kifejezhető célja nem volt, amit a töme-
geknek fel lehetett volna mutatni, azért kellett a vállalkozás alá

353
"eszmei" alapot összetákolni, s valószínűleg az oktalanság és cél-
talanság palástolására nevezik Amerikában az amerikai vagyon és
emberélet elpazarlását — crusadernek.
Jelenünk tükrében minden bizonnyal látja a kortárs, hogy
valójában még ezek az "eszmei" alapok sem voltak meg, vagy ha
igen, ezeket mind a "totalitarianizmus", mind a "diktatúra", mind
az "imperializmus", mind az "embertelenségek" megbüntetésére,
mind pedig a "felszabadítás" és a "félelem nélküli élet" biztosítása
tekintetében teljesen feladták a katonai győzelem elérése után.
Ebből az ellenmondásból az a zavaros, sőt kínos dilemma bonta-
kozik ki, hogy ezek az "eszmei" alapok vagy akkora értékek, hogy
megérték azt a roppant mennyiséget, amit a nyugati világ katonái,
munkásai és adófizetői a második világháborúra vérben, pénzben
és szenvedésben feláldoztak és ez esetben a nyugati világ vezetői
Jaltában, Potsdamban és Párizsban, a "totalitarianizmus", a "dik-
tatúra", az "imperializmus" és az "embertelenségek" teljes győ-
zelmének, valamint a "felszabadítás" és a "félelem nélküli élet"
arculverésének három földrajzi helyén logikátlanul és hűtlenül
cserbenhagyták nemcsak a győzelmet és az "eszmei" alapokat,
hanem tulajdon katonáikat, munkásaikat és adófizetőiket is, vagy
pedig ezek az "eszmei" alapok éppúgy nem értek meg egy világ-
háborút, mint 1956 októberében, s ez esetben a második világhá-
borúnak a nyugati hatalmak részéről még csak "eszmei" okai és
"eszmei" céljai sem voltak. Sőt, aki átgondolja, hogy még a há-
romszázezer zsidót sem a háború előtt, hanem a háború után ir-
tották ki, az előtt a második világháborút elindító okok és célok
hiánya csaknem abszolúttá válik.
A második világháborút előítéletek, indulatok, klikk-érdekek
és klikk-türelmetlenség hívta létre. Aki egy tüzetesebb pillantást
vet annak a furcsa türelemnek a tükrébe, amit a két nyugati nagy-
hatalom immár több, mint egy évtizede a bolsevista Oroszország
totalitarianizmusával, diktatúrájával, imperializmusával, ember-
telenségeivel és egyre fenyegetőbb hatalmi növekedésével szem-
ben tanúsít, annak azt a következtetést kell elkerülhetetlenül le-
vonnia, hogy a nemzetiszocialista Németországnak az oroszokét
meg sem közelítő magatartása sem lehetett világháborúra okot
adó indíték.

354
 A harmadik világháborúnak azonban már az egész európai
Európa részéről, sőt Amerika részéről is van oka. Éspedig ponto-
san akkora oka van, mint amekkora hibát az első kettővel elkö-
vettek. És a cél tekintetében a helyzet pontosan ugyanez.
A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-
lágháború oka, némi elemzést igényel.
A kifejezés sokkal több, mint a két világháborút létrehívó
politika eredményeképpen elvesztett másfélmillió négyzetkilo-
méternyi "európai" terület elvesztésére, meg 130 millió európai
rabszolgaságára való utalás, hiszen ez immár több mint egy évti-
zede így van, s a visszaszerzésnek és a "felszabadításnak" még
csak a gondolata sem merült fel. Ez csak erkölcsi értelemben vol-
na oka, pontosabban, kellene hogy oka legyen egy
"keresztesháborúnak". Cinikus és hi-pokrata korunk politikai irá-
nyítói számára azonban nincsenek erkölcsi kötelmek és a
"keresztesháborúkat" manapság nem keresztények ügyéért vívják.
Mióta a magyarok tragikus októberi forradalma leszaggatta a ke-
resztes vitézekről a maskarát, az egész világ meglátta, hogy nem
Tankrédok és Oroszlánszívű Richárdok voltak alatta, hanem egy
egészen más embertípus.
A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-
lágháború oka egy kényszerhelyzetre utal, amibe a győztes nyu-
gati világ győzelmének egyenes következményeképpen jutott egy
olyan bonyolult, olyan veszélyes és olyan kényszerítő szituáció-
ban, amire történelmi példa egyszerűen nincs. És ez a kényszer-
helyzet az — ok.
A kényszerhelyzet alapja és háttere az, hogy a kétszer is
győztes politika eredményeképpen Európa nyugati része olyan
abszolút mértékben ki van szolgáltatva a keleti részt birtokló
nagyhatalomnak, hogy egy idegen kontinens fegyveres ereje nél-
kül ellenállást még csak meg sem kísérelhetne. Háromszáz millió
európai sorsa és biztonsága, békéje, vagy háborúja egy olyan tes-
tület elhatározásától függ, amelyet egy idegen kontinens polgárai
választanak az Atlanti-óceán túlsó partján, akik előbb-utóbb fel
fognak lázadni a súlyos "önvédelmi" terhek ellen. Ha valami radi-
kális változás be nem következik a második világháborúval te-
remtett státusban, ez a helyzet Európa teljes leigázásáig így ma-
rad.

355
 Erre a háttérre rajzolódik fel az egyre nyomasztóbb problé-
ma; Európa önvédelmi képességét helyre kell állítani. Helyre kell
állítani először azért, mert ez a földrész soha még történelme fo-
lyamán ilyen súlyosan és ilyen kollektív teljességében veszélyez-
tetve nem volt, másodszor azért, mert soha még olyan védtelen és
védhetetlen állapotban nem volt, mint amilyenbe a második vi-
lágháborúban aratott győzelemmel hoztak, harmadszor pedig
azért, mert a második világháború utáni évek során gyorsan nyil-
vánvalóvá vált, hogy ezt a földrészt Amerika tartósan megvédeni
még akkor sem volna képes, ha akarná.
A leghatalmasabb ázsiai nép által is támogatott szlavo-
bolsevista veszéllyel az európai történet egyetlen keletről jövő
válsága sem hasonlítható össze. A népvándorláskori keleti táma-
dások éppúgy, mint a 13. szd nagy mongol inváziója, vagy a 15.
és 16. szd-ok ozmán-török inváziója, méreteiben, természetükben
és esélyeikben eltörpülnek a Szovjet-imperializmus fenyegetésé-
nek méretei, természete és esélyei mellett.
Ezzel szemben Európa jelenlegi önvédelmi képessége még
csak össze sem hasonlítható azzal az önvédelmi képességgel,
amivel ez a kontinens a múltban rendelkezett, hiszen a hun nyo-
mást lényegében éppúgy abszorbeálta a 20. és 30. hosszúsági kö-
rök között elterülő önvédelmi sáv, mint a tatárokét, vagy később a
törökét. Ma azonban ez a sáv a támadásra készülő keleti imperia-
lizmus kezében van, sőt annak éppen kiindulópontját jelenti. Eu-
rópa területével olyat művelt a két világháború két békeműve,
hogy az a darab, ami a nem-szláv világnak még megmaradt, va-
gyis amit még nem szabdaltak szét passzív darabokra, vagy nem
osztogattak el zsold fejében a győztesek, védtelen és, védhetetlen.
Az amerikai politika a második világháború helyrehozhatat-
lan hibáján kívül két végzetes tévedést is elkövetett. Az egyik az
volt, hogy megdöbbentően rosszul becsülte fel a Jalta—Pots-
dam—Párizs után előálló orosz erőt és annak természetét, a másik
meg az volt, hogy, ha lehet, még rosszabbul becsülte fel saját
erejét. Az amerikai politikusoknak fogalmuk sem volt arról, hogy
mekkora külpolitikai és katonai kötelezettséget vállalnak magukra
akkor, amikor az általuk megsemmisített német és japán erők ter-
ritoriális feladatának és világpolitikai hivatásának ellátására vál-
lalkoztak. Ennek a szerepvállalásnak roppant terheit és messze

356
ható következményeit éppolyan beszédesen mutatja a dollár-
infláció és az USA fokozódó fáradtságának számtalan egyéb jele,
mint amilyen beszédesen demonstrálja ezt az a csodálatos gazda-
sági fellendülés is, amit a katonai és külpolitikai terheitől meg-
szabadított Németországnál és Japánnál olyan meglepődve és
olyan értetlenül szemlél a világ.
Egy évtizedre sem volt szükség ahhoz, hogy mindez nyilván-
valóvá váljék, és kiderüljön, hogy Amerika Európát — beleértve
a tökéletesen kimerült Britanniát is — megvédeni képtelen.
Az, amit a második világháború győzelmének tragikus csődje
után az Atlanti-óceán partjaitól néhány száz kilométerre sebtiben
"védelmi vonalként" kiépítettek, nem Európát védi, hanem Angli-
át és Amerikát, ebben az aspektusban tehát Európa nem "megvé-
dett terület", hanem kijelölt harctér. Aligha kíván bővebb kifej-
tést, hogy ennek a "védelmi vonalnak" mindkét oldala — egy cca
6-800 kilométeres sáv, tehát a par excellence Európa — hadmű-
veleti területet jelentene. Hogy viszont ez mit jelent, azt mindenki
tudja Európában. Ez a nyolcszáz kilométer szélességű sáv alig
kevesebb, mint az egész n e m - s z l á v Európa maga.
Ilyen körülmények között természetes, hogy e z t a vonalat
európai katonák nem hajlandók védeni. A német nép magatartása
világosan mutatja ezt, és nemcsak a németek nemi hajlandók saját
hazájuk romjai alá temetkezni Anglia és Amerika védelmében.
Európa védelmi vonala ettől az angol-amerikai "védelmi vo-
naltól" másfélezer kilométerrel keletebbre fekszik, Keletközépeu-
rópa keleti határán, nagyjából a 29. és 30. hosszúsági körök kö-
zött. Ezt a védelmi vonalat rombolta szét Versailles és adta orosz
kézre Jalta.
Az első világháború győzteseinek minden "Európa-rendező"
intézkedését a "németekkel szembeni biztonság" francia fogalma-
zású elve jelölte ki, helyesebben, torzította azzá, amit versaillesi
Európa-műnek nevezünk. Ugyanez az "elv" karakterizálja Ver-
sailles második világháború utáni kiadását is. Európát 1919-ben
éppúgy, mint 1945-ben egy "német veszély" szempontjai szerint
építettek át.
Ennek az átépítésnek annyira c s a k egyetlen szempontja
volt, annyira vigyázatlan volt, és ennélfogva annyira kiszolgál-
tatja a kontinenst a "német veszélyen" kívül minden egyéb ve-

357
szélynek, hogy azt a lelkiállapotot, amelyben ezt Versailles és
Jalta emberei létrehozták, a szó legteljesebb orvosi értelmében
monomániának kell tekintenünk.
A földrajzi és hatalmi értelemben vett Európa mindkét átépí-
tése kizárólagosan c s a k németellenes karakterű, annak min-
den pontjában, minden vonatkozásában és minden eredményében.
Nemcsak a német felségterület megnyirbálásában és a németség
mesterséges és erőszakolt szétvag-dalásában és kollektív "rendőri
felügyelet alá helyezésében" az, hanem németellenes karakterű az
összes németekre kedvező kategóriák és vonatkozások tervszerű
megsemmisítésében éppúgy, mint a németséggel egy rivális
s z l á v politikai erő mesterséges létrehozásában, majd azután
felkumulálásában is. Végül pedig abban is, hogy a német
Nyugatközépeurópa hátát kelet felől teljesen védtelenné és sebez-
hetővé tették, nem gondolva arra, hogy az a német hát — Európa
háta. Annak az Európának a háta, amelyről a nyugati hatalmaik
két roppant erőfeszítés után a nyugati hatalmak közvéleményének
nagy megdöbbenésére az derült ki, hogy azt nem a németek ve-
szélyeztetik, hiszen azok Európán b e l ü l vannak, hanem az
oroszok. Ha tehát egyáltalán volt Európán átépíteni való, azt egy
orosz veszély szempontjai szerint kellett volna eszközölni —
amint azt a németek mindkét világháborúval akarták — vagy leg-
alábbis nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni egy ilyen
veszélynek; a lehetőségét sem.
Ez a felismerés — amely egyébként csak a nyugateurópai és
amerikai közvélemény számára új és megdöbbentő, Középeu-
rópában, a németek, az osztrákok, a magyarok világában ennek a
felismerésnek immár egy évszázada szaporodó nagy irodalma van
— hozta létre azt, amit fentebb "kényszerhelyzetnek" neveztünk,
és amely abból áll, hogy a nyugati hatalmak által a "német ve-
szély" szempontjai szerint átrendezett Európát ugyanazoknak a
nyugati hatalmaknak elkerülhetetlenül az "orosz veszély" szem-
pontjai szerint kell újra átrendezni, mert egy ilyen átrendezés nél-
kül Európa védhetetlen és védhetetlen is marad. Az Európa szí-
véig élő-nyomuló szlavobolsevizmus ellen atomfegyverekkel vé-
dekezni lehetetlen. Nemcsak azért, mert ezek a fegyverek nem
védő, hanem támadó (és legfeljebb megtorló) fegyverek, hanem
azért is, mert egy ország, vagy egy kontinens "biztonsága" nem

358
azt jelenti, hogy egy katonai támadást borzalmas áldozatok árán
vissza tud verni. A biztonság olyan állapot, amellyel szemben egy
katonai támadás a támadóra jelentene veszélyt.
Az igazi kontinentális veszélynek, a németek kontinentális
jelentőségének és nélkülözhetetlenségének, valamint a jelenlegi
kontinentális területi felosztás tarthatatlanságának felismerése a
két világháború roppant angol-amerikai erőfeszítésének lesújtó
átértékelését jelenti, s politikai realizálása már csak azért is igen
vontatott és kínos folyamat. A félszázados angolszász álláspont
nyilvános vesszőfutása már az ötvenes évek kezdete óta folyik és
fog még folyni sokáig. A levert és Franklin D. Roosevelt által na-
pi egy tányér levesre ítélt németekkel való alkudozásnak azonban
már eddigi interim eredménye is valósággal forradalmi; a Német
Birodalom, közel egy évszázad óta először a nyugati szövetségi
rendszer szuverén és egyenrangú tagja lett.
Európa számára Adenauer Konrád Németországa sem más,
jobb, vagy rosszabb, mint II. Vilmos, vagy Hitler Adolf Németor-
szága volt. Adenauer Konrád éppúgy nem-náci, mint II. Vilmos
sem volt az, de éppen annyira német, mint Hitler Adolf volt, s
Adenauer Konrád Németországának külpolitikája — különösen
kelet felé — pontosan ugyanaz, mint II. Vilmos, vagy Hitler
Adolf Németországáé volt, egyszerűen azért, mert Németország
számára más külpolitika nem lehetséges, A forradalmi változás
tehát nem itt van. A forradalmi változás Németországon kívül
van. A nyugati szövetségi rendszerhez való tartozás nem a néme-
tek részéről forradalmi attitűd. Egyik világháborúban sem a né-
metek üzentek a nyugati világnak hadat, hanem mind a kettőben a
nyugati világ támadta meg őket.
Azok, akik eléggé ismerik az európai politikai alakulás állo-
másait III. Napóleontól Winston Churchillig, valóban olyannak
fogják találni a korszakalkotó fordulatot, amire azt a kifejezést
szokták használni, hogy "forradalmi". A fordulat korszakalkotó
forradalmiságát azonban mégsem a franciák, az angolok és az
amerikai politikai bukfenc adja. A fordulat "forradalmi" voltát az
a kollektív és minden eddigi átértékelő hatás adja, amit az új fel-
ismerés a kontinenst rendező szempontokra nézve jelent. Annak a
következménynek érvényesülése, hogy a Versaillesben egy "né-
met veszély" kizárólagos szempontjai szerint megtervezett és át-

359
épített Európát újra át kell építeni, ezúttal az "orosz veszély"
szempontjai szerint és a németek kontinentális státusában beállt
forradalmi változás szerint
S egy ilyen átépítésen nem sokat tud alakítani ellenpropagan-
da, személyes befolyásolás, statisztikai bűvészmutatványok és
intrikák. Itt nehéz lesz a döntő tényezők tájékozatlanságával visz-
szaélni. Ebben az átépítési munkában ezúttal először benne lesz-
nek a németek és itt minden követelésnek elutasíthatatlan alapja
Európa biztonsága lesz és az egyetlen cél; Európa elpusztított ön-
védelmi képességének restaurálása. Mivel pedig ez az önvédelmi
képesség egy olyan sávon fekszik, amelytől a megvédendő konti-
nensnek n y u g a t r a kell elkerülnie, Európa önvédelmi képes-
ségének restaurálása csak úgy lehetséges, ha a kontinens ezt a sá-
vot visszaszerzi. Ez pedig háború nélkül lehetetlen.
A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-
lágháború oka tehát Európa Önvédelmi képességének elvesztése,
célja pedig ennek visszaszerzése. Amennyiben pedig Európa egy-
kori önvédelmi képességét kelet felé Versaillesben és Versailles
által veszítette el — hiszen ennek egyenes következménye volt
Jalta maga is — egy harmadik világháború oka éppúgy a
versaillesi komplexum, mint ahogy a célja ennek a komplexum-
nak a felszámolása. Európának, ha önmagát megvédeni képes
autonóm kontinens akar maradni, nem pedig külső hatalmi ténye-
zők hideg és meleg háborúinak permanens hadszíntere, véres,
pusztító, természetellenes, értelmetlen és igazságtalan évtizedek
után, anyagilag elszegényedve, lakosságában megtizedelve ugyan,
de vissza kell kerülnie arra a pontra, ahol történelmi útját 1919-
ben eltérítették.

3.
Azok, akik a nyomasztó Európa-probléma megoldását csu-
pán Jalta és bolsevizmus likvidálásában szemlélik és egy európai
restitució programját 1938-ban jelölik meg, Európa jövőjének és
fennmaradásának nemcsak elvi követelményeivel nincsenek tisz-
tában, hanem egy kontinentális biztonsági politika gyakorlati
megvalósításának tényezőivel és körülményeivel sem. Versaillest
nemcsak az európai biztonság politikai maximáinak követelése

360
miatt kell felszámolni, hanem annak a németségnek a követelésé-
re is, amely nélkül Európa megvédhetetlen, és amely nélkül Jalta
felszámolásáig és egy 1938-as restaurációig sem lehetne eljutni.
A német nép semmi esetre sem vállalná Jalta és a bolsevizmus
felszámolásának véres erőfeszítéseit és roppant kockázatát, ha
jutalmul 1938 restitucióját helyeznék kilátásba, hiszen egy
védhetelen és bizonytalan jövőjű Európában — amilyen .az 1938-
as statusquo lenne — élhet egy ilyen véres erőfeszítés nélkül is.
Ha tehát a jelenlegi tarthatatlan európai helyzet felszámolása
megindul, az Jalta likvidálásánál semmi esetre sem fog megállni,
az szinte automatikusan fog eljutni Versaillesig. Odáig kell eljut-
nia, nemcsak az Európát rendező eszmék és szempontok kicseré-
lődésének következtében, hanem a két előző győzelem konjunk-
túrának diadalittas attitűdje következtében is.
Az Európát rendező eszmék és szempontok kicserélődése
éppolyan tragikus következményekkel jár elvekre és nemzeti am-
bíciókra, mint a versaillesi fordulat járt. Az "önrendelkezés" és a
"függetlenség" minden más követelményt félrekönyöklő szenti-
mentális és szenvedélyes elveit a "kontinentális biztonság" egyre
inkább előtérbe kerülő eszméje éppúgy meg fogja semmisíteni,
mint ahogyan a szláv veszély ténye is el fogja söpörni a
keletközépeurópai töredezettséget előidéző és fenntartó népi am-
bíciókat, amelynek már eddig is nem-szláv tízmilliói estek áldo-
zatul.
Ez a fejlődés tehát már a maga elvi síkján, önmagában ist
mondjuk úgy, elméletileg is Versailles likvidálását jelenti, annak
legmélyebb wilsoni alapjaiban.
Versailles elkerülhetetlen felszámolását jelentené azonban
egy harmadik európai háború a németség kontinentális nélkülöz-
hetetlenségénél fogva is. Európa kontinentális biztonságának as-
pektusában a németség keletközépeurópával kapcsolatos kívánsá-
gait egyszerűen lehetetlenség lenne nem honorálni. Márpedig
ezek a kívánságok nemcsupán német területi követeléseket jelen-
tenek — ilyeneket ugyanis magától értetődően tartalmaznák —,
hanem a tér egész politikai struktúrájának átformálását is. És ez
mindenekelőtt a tér jelenlegi határozottan szláv politikai karakte-
rére és töredezettségére vonatkozik. A térnek, a jelenlegi moszk-
vai súlypont helyett vagy egy s a j á t — és semmi esetre sem

361
szláv — súlypontot kell kapnia, vagy pedig Berlinre kell támasz-
kodnia.
Az Európa sorsát kiszabó eszmék és szempontok rohamos
kicserélődésének automatikus politikai következményeit —
amelyek egy sikeres szovjetellenes háború esetén már önmaguk-
ban is a keletközépeurópai szláv konjunktúra rövid, de brutális
korának lezáródását jósolják — még pregnánsabbá fogják tenni
azok az embertelen attitűdök, amelyek a két világháborút követ-
ték. Hogy ez mit jelent, arról úgy alkothatunk tiszta képet, ha egy
rövid összefoglaló szemlét eszközlünk ezekről az attitűdökről egy
megnyert háború, a győztesek közé tartozó németség és a saját
biztonságát kiépíteni akaró nem-szláv Európa szemüvegén ke-
resztül.
Már az első világháborút követő német-lengyel határrendezés
is eléggé elviselhetetlennek bizonyult a németség számára ahhoz,
hogy a német nép egy perccel se tűrje tovább, mint amennyi időre
a nemzeti erő regenerálódásához szüksége volt. Az azonban, ami
a második világháború után német-lengyel vonatkozásban történt,
olyan politikai oktalanság volt, amire magyarázatot, alapot és in-
doklást találni azon az elképesztő szándékon kívül, amely Európa
legnagyobb nemzetének roosevelti értelemben vett megsemmisí-
tését tervezte, lehetetlen.
A tett szláv részről éppolyan brutális és mohó, mint amilyen
kivédhetetlen imperializmus volt, amelyhez az oroszok páratlan
ügyességgel az angolok által 1939-ben elkövetett katasztrofális
politikai hibát, az 1939 augusztus utolsó napjaiban a lengyeleknek
adott angol kötelezvényt használták fel. A politikai mesterfogás
első lépése az volt, hogy a lengyeleknek nyújtott angol területi ga-
ranciából folyó szerződéses kötelezettség teljesítését az oroszok
megakadályozták és ezzel politikai fizetésképtelenségbe szorítot-
ták tulajdon szövetségeseiket. A kínos helyzetbe juttatott angol
politikának így nem maradt más választása, mint a németek zse-
bébe nyúlni, és onnan fizetni ki a lengyeleket. A második lépés
aztán az volt, hogy az oroszok a német szerzeménnyel együtt
zsebrevágták a lengyeleket.
Az akció a németséget illetően a legelemibb előrelátást és
politikai intelligenciát is nélkülöző hatalmi fölényeskedés meg-
döbbentő gesztusa volt, amellyel kapcsolatban az angol politika

362
képviselői azzal nyugtatták meg belső kételyeiket, hogy a kira-
boltat úgyis — agyonverik.
Hogy a tények fenti interpretációja mennyire pontos, és hogy
a jaltai lengyel megoldásnak mennyire a németség pillanatnyi te-
hetetlensége volt az egyetlen politikai fedezete, annak demonst-
rálására feljegyzünk ide néhány mondatot Winston Churchill ak-
kori angol miniszterelnöknek az angol alsóházban a jaltai konfe-
renciáról 1945 február 27-én .adott több, mint két órás beszámo-
lójából.6
Winston Churchill, miután hosszasan bizonyítja az alsóház
előtt a Lengyelország keleti felére bejelentett orosz igény jogos,
korrekt és igazságos voltát, és kimutatja, hogy fél Lengyelország
Oroszországhoz való csatolása az első világháborút követő hibás
határrendezés igazságos reflektációja,7 amely ellen nem lehet
semmi kifogása azoknak az angoloknak, akik a második világhá-
borút zúdították Európára a németek hasonló rektifikációs, de
sokkal indokoltabb, jogosabb, összehasonlíthatatlanul s z e r é -
n y e b b és sokkal inkább a kontinens érdekében álló követelé-
sének elbuktatására, így folytatja:
"Fél-Lengyelország levágásának emlegetését én tehát
nagymértékben félrevezetőnek tartom. A valóságban a
Curzon-vonaltól keletre eső rész semmi esetre sem mér-
hető annak kiterjedése szerint. Az magába foglalja a
Pripet-mocsarak roppant és vigasztalan vidékét, amelyet
Lengyelország birtokolt a két háború között és amelyet
most egy sokkal termékenyebb és fejlettebb nyugati te-
rülettel fog kicserélni, amelyet német lakosságának igen
nagy része már el is hagyott. Attól, hogy ezeknek az új
területeknek megtartása nagyon nehéz lesz Lengyelor-

6
Victory. War speeches by the Right Hon. Winston Churchill, összeállította Ch.
Aede. London, 1946. Az idézet a mű 52. lapjáról vett angol eredetinek a
szerző által készített fordítása.
7
Churchill téved a tényekben. Az orosz-lengyel határ nem a párizskörnyéki Eu-
rópa-rendezés során jött létre. (A Versaillesbcn tervbe vett határ az u.n.
Curzon-vonal lett volna). Az orosz—lengyel-határ az orosz-lengyel háború
befejezése után a két állam által 1921-ben kölcsönös megegyezés alapján
kötött varsói béke eredménye volt, amelyben semmi külső kényszer nem
érvényesült Oroszországgal szemben. Itt tehát nem volt rektifikálni való.

363
 szág számára, vagy, hogy ez újabb német bosszút fog
előidézni, avagy — hogy egy konvencionális kifejezést
használjak — ez a jövendő háború magvát veti el, nem
kell félnünk. Ma már sokkal jobban értünk az ilyesmihez,
mint a múltban, és most sokkal drasztikusabb és hatható-
sabb lépéseket szándékozunk tenni, mint az első világhá-
ború után azirányban, hogy Németországnak még az el-
jövendő nemzedékei számára is lehetetlen legyen bár-
milyen támadó vállalkozás."
A fenti sokat elmondó sorokban benne rejlik az egész jöven-
dő német-lengyel viszony, és benne van a jaltai rendezés sorsa.
Benne van, hogy mi vár a lengyelek államára egy olyan háború
után, amelyben a németek a győztesek csoportjába tartoznak. És
benne van másfélmillió keletnémet-országi német brutalizálásá-
nak és lakóhelyéről történt el-kergetésének minden tragikus, de
jogos, logikus és igazságos következménye is.
Semmivel sem különb a csehek helyzete a harmadik világhá-
borút és háborúvéget illetően.
Ennek a helyzetnek kiindulópontja szintén Versailles és ki-
formálódása oda nyúlik vissza, hogy a mások által kivívott első
világháborús katonai győzelem konjunktúrájában a cseh mohóság
olyan területek után is kinyújtotta a kezét, amelyek még az "ön-
rendelkezési jog" alapján sem illették meg, amelyek ennélfogva
az áteredő bűn átkával terhelték meg az újszülött cseh államot, és
olyan ígéreteket szegett meg, amelyekre Versailles a cseh államot
építette.
A csehek versaillesi államába akarata ellenére bekebelezett
négyes fél millió német, több, mint egy millió magyar és kétszáz-
ezer lengyel, meg az oda csalárdul becsalogatott csaknem két
millió szlovák és félmillió ruthén ötféle törekvő tendenciája már
magában is krónikus válságot jelent, különösen európai konfliktu-
sok idején arra a népre, amelynek sikerült önmaga felől éppúgy
mint mások felől is valótlanságokat elhitetnie egy olyan közvéle-
ménnyel, amelynek egy oroszellenes keletközépeurópai nagyha-
talom kontinentális fontosságáról és nélkülözhetetlenségéről fo-
galma sem volt. A tény, hogy a csehek állama hatvan százalékban

364
nemzetiségi állam volt, szinte automatikusan vezetett disszolúció-
hoz a harmincas évek végének középeurópai válsága idején is.
A Versaillesben cseh uralom alá vetett és azzal elégedetlen
nem-cseh népi kategóriák pontosan ugyanazon "önrendelkezési
jog" alapján és ugyanazon argumentumokkal váltak ki a cseh ke-
retből, mint a csehek az osztrákoktól húsz évvel előbb. Erre a ki-
hívásra adott példátlan brutális cseh válasz a megint csak mások
által megnyert második világháború után, a konokul újra restau-
rált cseh állam helyzetét a második világháború óta még válságo-
sabbá tette, mint az első világháború után volt.
Arra, amit a csehek három és félmillió némettel és hatszáz-
ezer magyarral szemben elkövettek, amikor minden vagyonuktól
megfosztották, brutalizálták s végül csordákba terelve egyszerűen
elhajtották őket azokról a német, illetőleg magyar területekről,
amelyeket hazug ígéretek és merész csalások eredményeképpen
kaptak meg Versailles arbitrerjeitöl, egyszerűen nincs példa a ke-
resztény Európa történetében. Ilyesmire példa csak a Rettenetes
Ivánok, Nagy Péterek, Leninek, Sztálinok, Benesek szláv világá-
ban van. Úgy hisszük: nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy egy
harmadik világháború után a győztesekhez tartozó német biroda-
lom ragaszkodni fog az ősi telepterületeikről elkergetett német
tömegek lakóhelyeikre való visszatelepítéséhez, tulajdonaikba
való visszahelyezéséhez és teljes kártalanításukhoz,, és az sem
vitás, hogy ezeket a tömegeket még egyszer egy ilyen brutális
szuverenitás alá nem engedi. S a magyar álláspont mindenben eh-
hez fog igazodni.
A Keletközépeurópa felőli politikai szemléletben beállt for-
radalmi változás a németek új külpolitikai helyzetének vetületé-
ben tehát úgy jelentkezik egy sikeres szovjetellenes háború után,
hogy az oroszok által a németek rovására nyugatra lökött Len-
gyelországot a németek az orosz rovására legalább annyira fogják
a versaillesinél keletebbre lökni, amennyire azt az oroszok tették,
Csehszlovákiát pedig a történelmi és etnikai Csehország szerény
keretei közé fogják szorítani a német tér belsejében. És pontosan
ugyanígy jelentkezik majd a "kontinentális biztonság" sürgető el-
vének vetületében, sőt a nem-szláv Európa kitágítását követelő
kontinentális maxima vetületében is.

365
 A forradalmi változás karaktere azonban nem csupán szláv-
ellenes, hanem ugyanolyan mértékben "töredezettségellenes" is.
Egy politikailag töredezett, gyenge kis népek marakodó csoportja
által lakott teret állandóan félteni kell a szomszédos nagyhatal-
maktól. Keletközépeurópa nyugtalan, töredezett és tarka etnikumú
terében ez nem nagy jövőt jósol apró népek függetlenségi ambíci-
ói számára.
A kontinentális biztonság mindennél elsőbbrendű követel-
ménye, valamint az a három vitathatatlan körülmény, hogy egy-
részt az európai Európa egy erős Németország nélkül védhetetlen,
másrészt, hogy a németekkel együtt is csak valahol a 29. és 30.
hosszúsági körök közötti sávon védhető meg, végül pedig, hogy a
hirtelen félelmetessé dagadt orosz hatalom megnyirbálása után az
európai tér döntő tényezője Németország lesz, nemcsak a klasszi-
kus politika internacionális esélyeiben idézett elő forradalmi vál-
tozást, hanem forradalmi változást idézett elő a keletközépeurópai
népeknek; a nyugati hatalmakhoz Versaíllesben kialakult viszo-
nyában is.
A németség ellenében és ellensúlyozására politikailag létre-
hívott keletközépeurópai szlávság, mint kollektivum ugyanis,
mint a németek bekerítésére létesített keletközépeurópai szláv ál-
lamképződmények egyenkint, a németekkel egy és ugyanazon tá-
borhoz nem tartozhatnak. Nemcsak azért nem, mert a németek —
és az immár közel egy százada a németekkel együtt fenyegetett s
a németekével azonos politikai vonalra kényszerült szintén nem-
szláv magyarok — birtokállományának rovására hozták őket
Versalllesben létre, hanem azért sem, mert a kontinentális bizton-
ság par excellence keleti arcvonalat követelő eszméje
exisztenciális ellentétben áll politikai létük minden feltételével,
még azok nélkül az excesszusok nélkül is, amiket két győzelmi
korszak erővákuumában a németekkel, az osztrákokkal és a
magyarokkkal olyan hetykén és vigyázatlanul megengedtek ma-
guknak. Végül pedig nern tartozhatnak a németekkel egyazon tá-
borba azért sem, mert a németség kontinentális hivatása kifeje-
zetten a szlávságot e l l e n s ú l y o z ó hivatás.
Mindennek a konklúziója az, hogy Keletközépeurópa jelen-
legi versaillesi struktúrájának fennmaradása — mint ez egyébként
Párizsban, 1946-ban olyan tisztán megmutatkozott — az oro-

366
szokhoz van kötve. Az oroszokhoz volna kötve még akkor is, ha
ennek a versaillesi rendezésnek haszonélvezői nem volnának
szlávok (mint ahogy a románok pl. nem azok). Az oroszokhoz
van kötve azért, mert ez a versaillesi keletközépeurópai forma
egyedül csak az orosz imperializmus számára kedvező, ezt a for-
mát tehát egyedül az orosz hatalom hajlandó védelmezni, A
Versaillesben megajándékozott népeknek a következő európai
háborúban tehát az oroszok oldalán kell harcolniok. Elkerülhetet-
lenül ezt kell tenniök, ha meg akarják tartani azt, amit
Versaillesben kaptak. Versailles két keletközépeurópai kreatúrá-
jának, Lengyelországnak és Csehszlovákiának az oroszok ellen
fordulni annyit jelentene, mint saját integritásuk, ambícióik, sőt
saját létük e l l e n harcolni, hisz a harmadik európai háború
célja nyilvánvalóan a nem-szláv Európa keleti előnyomulása tesz.
Megint Bernhard Shawot idézzük: "Az a nép, amelynek a köteles-
ségei más oldalon vannak, mint érdekei, elveszett".
Ugyanez áll Versailles balkáni kreatúráira, Romániára és Ju-
goszláviára is.
A Kárpátok és a Fekete-tenger közötti román korridor észak-
ról éppúgy, mint a tenger felöl védhetetlenül az orosz térnek van
kiszolgáltatva. Ez a körülmény ennek a földdarabnak állandó és
változatlan geopolitikai sajátsága immár másfélezer éve, mióta az
Európa-fogalom megszületett. Ez a geopolitikai sajátosság más-
félezer éven át a történelem során törvényszerű állandósággal
megmutatkozott, abban, hogy ebben a térben az orosz térrel ellen-
séges politikai képződmény soha fenn nem maradhatott Ennek a
térnek politikai exisztenciája az orosz tér magatartásától függ. Eu-
rópa első századaiban éppúgy az orosz teret akkoriban birtokló
hunoktól függött, mint ahogy az orosz teret hunoktól átvevő ono-
gur népektől függött a 10. századig. A 9. szd végefelé ideérkező
magyarok éppúgy nem voltak képesek itt államot alapítani az
orosz teret akkoriban birtokbavevö, ellenséges besenyők miatt,
mint ahogyan a magyarokat követő besenyők kísérletét az orosz
teret birtokbavevő kunok, a hunok államát meg az orosz teret a
13. szd elején birtokbavevö tatárok semmisítik meg. A tatárokat a
15. szd végétől az oroszok követik az orosz síkság birtokában s a
román korridor Nagy Pétertől kezdve orosz-török marakodás tár-
gya lesz egész a múlt század közepéig. Ezt a korridort 1854-töl

367
kezdve száz esztendőn keresztül nemzetközi védelem képes csak
biztosítani az oroszoktól, s mikor ez Jaltával megszűnik, a téren
éppúgy beteljesedik végzete, mint ezerötszáz éven át mindmáig.
Versailles végzetesnek bizonyult tetteinek egyike volt, hogy
ezt az orosz tértől függő képletet nyugati irányba bővítette, elő-
retolta, a Kárpátok nyugati oldalára, vagyis Európa védelmi vo-
nala mögé. Európa hátának lemeztelenítését a lengyel tértől délre
a nyugat felé tágított Románia jelentette, Európa önvédelmi ké-
pességének helyreállításához Románia versaillesi formáját és ki-
terjedését tehát elkerülhetetlenül likvidálni kell. S ezzel ma már
nemcsak az 1944 augusztusát követő véres leckét megtanult né-
metek vannak tisztában.
Az Európa kontinentális biztonságát meghatározó alapköve-
telmények aspektusában nem más a helyzet Versailles másik bal-
káni kreatúrája, Jugoszlávia tekintetében sem.
A náci-diktatúra, amit hat millió szerb csaknem kétszerannyi
nem-szerb felett immár csaknem egy emberöltő óta gyakorol,
ugyanolyan disszolúciónak néz egy győzelmes orosz-ellenes há-
ború esetén elébe, mint a csehek nemzetiségi állama. Sőt azt a
halálos ítéletet, amit a kontinentális biztonság maximája a
versaillesi Európa-műre jelent, s amelyben Jugoszlávia éppúgy
érdekelve van, mint a többi Versailles-kreatúrák, a szerbek eseté-
ben még két különleges körülmény is súlyosbítja. Az egyik az,
hogy a szerbség, amely orthodoxiájával és cyril betűivel még
kulturálisan sem tartozik az európai Európához, nemcsak
versaillesi-exisztenciájában van az orosz világhoz kötve, mint a
többi versaillesi államok, hanem tradícióinál, hajlamánál és ösz-
töneinél fogva is, és még annál a körülménynél fogva is, hogy
politikailag értelme csak az orosz birodalom számára van s léte
csak az orosz politika számára fontos. A nem-szláv Európa szá-
mára nem az, sőt a Földközi-tenger biztonsága szempontjából
még a kontinentális biztonság követelményein túlmenően sem kí-
vánatos. A másik az, hogy a kétszerkettőnél is nyilvánvalóbb,
hogy az orosz bolsevizmus esetleges megsemmisítése után a
szerbek kommunista államát egy percig sem fogja tűrni a győztes
antibolsevista világ. Ez, annyira nyilvánvaló, hogy ezzel Tito és
egész rezsimje tökéletesen tisztában kell, hogy legyein. Nyugat
oldalára állva Titoék önmaguk elpusztításáért harcolnának.

368
Mindennek kristálytiszta logikáját csak a Titot tetemes összegek-
kel támogató Amerika külpolitikája nem látja.
Ha mármost mindezekhez hozzárakjuk a két világháború és
háborúvég szerb attitűdjét — amelyekről nyújtottunk beszámoló-
kat ezeken a lapokon —, meglehetősen tiszta képet nyerünk a
szerb esélyeket illetően a németek kontinentális státusában beállt
forradalmi változás aspektusában is.
A németek kontinentális politikai státusában beállt forradalmi
változás Európaformáló jelentőségével még egyszer foglalkoz-
nunk kell. Nemcsak azért, mert azt a kontinentális biztonság esz-
méjének elutasíthatatlan sürgetése idézte elő s ebben a körül-
ményben már priori benne van Európa keleti arcvonalának előre-
tolása éppúgy, mint a keletközép-európai tér nem-szláv szem-
pontok szerint való radikális új rendezése is, hanem, egy másik,
nemkevésbé jelentős oknál fogva is.
Ha Keletközépeurópa újrarendezése csupán csak a kontinen-
tális biztonság logikus — mondjuk úgy elméletileg — létrehozott
maximáí parancsára történnék, félő volna, hogy az újrarendezési
művet egy csomó kompromisszum, meg az elhibázott múlt egy
csomó kényelmetlen kötelezettsége úgy eltorzítaná, hogy a lé-
nyegből alig maradna meg valami. A németek kontinentális poli-
tikai státusában beállt változás következtében azonban az elkö-
vetkező keletközépeurópai újrarendezési műiben — egy fél év-
század óta először — egy középeurópai hatalomnak is szava lesz.
S ez a körülmény döntő jelentőségű.
A németek ismerik a keletközépeurópai komplexumot, job-
ban, mint akármelyik másik nagyhatalom. A kontinentális bizton-
ság kérdése a németek számára a legközvetlenebb és legégetőbb,
A németeknek komoly és jogos területi követeléseik vannak eb-
ben a térben. A németség a szlávság európai ellensúlya, s a szláv-
ság által létében van fenyegetve. Az európai Európa "biztonsági
övezete" elsősorban a németek számára jelent biztonsági övezetet,
s ennek az övezetnek európai széle a Keleti-Kárpátok vonala. Vé-
gül pedig a német birodalom az egyetlen nyugati nagyhatalom,
amely semmiféle formában nincs elkötelezve a szlávság egyetlen
részének sem, s a németségen belül szláv befolyás egyszerűen
nem érvényesíthető, de nincs elkötelezve a Versailles- művel
szemben sem.

369
 Az a körülmény, hogy a szovjet-orosz hatalom drasztikus
megnyirbálása után a világ legnagyobb hatalma az Egyesült Ál-
lamok után Németország lenne, döntő szót biztosít neki a konti-
nentális biztonság kiépítésének kérdésében. Egyébként is Német-
ország van Európában nem az Egyesült Államok, és a magyarok
tragikusan végződött októberi forradalmával kapcsolatban tanú-
sított amerikai magatartás óta az Egyesült Államok a kontinensen
eddig élvezett presztízsének és erkölcsi támogatásának kilencven
százalékát elvesztette. Végül pedig Németország gazdaságilag
máris a világ második legerősebb nagyhatalma.
Mindennek világos konklúziója az, hogy a keletközép-
európai és balkáni tér újjárendezési művét lényegében Németor-
szág fogja végezni, s ebben a másik két nyugati nagyhatalom sze-
repe inkább fékező és ellenzéki szerep lesz roskadásig megterhel-
ve azzal a tragikus körülménnyel, hogy a német program minden
elalkudott pontja Európa számára fog veszteséget jelenteni, s an-
nak a félnek számára jelent nyereséget, amelyik ellen a háború
folyt.
Van azonban a fentieknek egy másik világos konklúziója is.
Egy oroszellenes háború megnyerése elkerülhetetlenül a német
hatalom ugrásszerű emelkedését vonja automatikusan maga után,
ennélfogva a nyugati hatalmak elkövetnek mindent egy ilyen há-
ború kitörésének megakadályozására, vagy legalábbis a lehetősé-
gek legvégső határáig való késleltetésére, ami esetleg katasztrofá-
lis következményt von maga után a győzelmi esélyek tekinteté-
ben. Már pedig ha az oroszok győznének, a szláv világ éppúgy
nem fog habozni a legdrasztikusabb szláv-szempontú operációt
végrehajtani a szláv uralom véglegesítése érdekében a nem-szláv
Európán, mint ahogy nem habozott tizenkilencben és negyvenöt-
ben sem.
A huszadik század eleje óta Európa nagyobbik felének élete
pokollá vált. Az első világháborúig Középeurópa népeinek életét
állandóság, biztonság, nyugalom, rend, szabadság, humanitás, bé-
ke, európai színvonal, kereszténység, lovagiasság, jó modor, fi-
nom ízlés és tiszta kontúrok jellemezték. Az alatt a fél évszázad
alatt, amíg Középeurópa és a Balkán életét osztrákok és magyarok
irányították, internáló táborok, tömegmészárlások, terror, depor-

370
tálások, emberkínzás, politikai akasztások merőben ismeretlenek
voltak. Az első világháború óta Középeurópa élete pokollá vált.
Mióta Versailles 1919-ben politikailag létrehozta a szlávsá-
got és kezére adta Keletközepeurópát és a Balkánt, a tér élete
megdöbbentően eldurvult Mióta a "nacionalizmus" szót szlávok
értelmezik Középeurópában és a Balkánon, ez a szó bestialitást
jelent mindenütt, ahol a parancsokat szláv nyelven osztogatják.
Az emberekkel való bánásmód a brutalitás égbekiáltó fokát érte
el. A versaillesi béke óta Középeurópában és a Balkánon ütik, ve-
rik, rugdalják, kényszermunkatáborokban brutalizálják, a civili-
zált közvélemény által elképzelhetetlen börtönökben állati szín-
vonalon tartják, kínzókamrákban vallatják, ezerszámra akasztják,
karóba húzzák a lakosságot nemzeti hovatartozása, vagy politikai
álláspontja miatt. A nem-szláv élet, vagyon és jog szabad préda.
Milliókat fosztanak meg egy tollvonással legelemibb jogaiktól,
kergetnek el a szó legbetűszerintibb és legmegrendítőbb értelmé-
ben állati körülmények között lakóhelyükről, fegyvertelen töme-
geket gázolnak halálra harckocsikkal. Egész nemzetek élnek fe-
nyegetés és terror alatt már egy emberöltő óta.
A szlávok képtelenek tudomásul venni, hogy az ő akaratukon
kívül más akaratnak is, az ő igazságaikon kívül más igazságoknak
is, az ő igényeiken kívül más igényeknek is, az ő nacionalizmu-
sukon kívül más nacionalizmusoknak is van jogosultsága.
Jelen kötetben összefoglalt tettekből és magatartásból olyan
összkép bontakozik ki a szlávság politikai habitusáról, ami felett
lehetetlenség megrendültség nélkül szemlélődni Szlávságról be-
szélünk, nem csupán oroszokról, vagy éppen bolsevistákról. A
brutalitás és az ember értékének oly ijesztő fokú leszállítása, amit
a szláv világ jelenlegi nyugati határaitól keletre mindenfelé ta-
pasztalhatunk, a bolsevista doktrínának a munkás-világ nyeresége
és az osztálygyűlölet ellenére sem szükségképi tartozéka. Az a
brutalitás, amellyel a Sándor szerb király ellen elkövetett
marseillesí merénylet után magyar családok ezreit valósággal ki-
pofozták s kirugdosták Jugoszlávia magyar területeiről 1934-ben,
nem orosz brutalitás és még kevésbé bolsevista brutalitás volt. Az
szerb brutalitás volt. Az a brutalitás, amellyel másfél millió né-
metet elhajtottak Keletnémetországból, megintcsak nem orosz
brutalitás, vagy bolsevista brutalitás volt. Brutalitás volt. Az a

371
brutalitás, amellyel három és fél millió szudéta-németet, meg hat-
százezer magyart állati körülmények között elhajtottak lakóhely-
ükről szintén nem orosz és még kevésbé bolsevista brutalitás volt.
Az cseh brutalitás volt. Mindez a kollektív szláv politikai maga-
tartás orosz. vagy szerb, lengyel- vagy cseh, egyszóval s z l á v
formája. Ennek a szláv fellépésnek megrendítő és felháborító
orosz változata a világ szemei előtt zajlott le a magyarok 1956
október-novemberi szabadságharca idején.
Mindennek véget kell vetni, bármibe kerül is. Versailles egy
rettentő, betegséget oltott bele Keleteurópa szívébe, és ezt ki kell
operálni.
Mindez a maga hátborzongató ridegségében az 1914-ben el-
indított véres politikai szillogizmus zárótétele. És mint ilyen, még
csak nem is program, hanem — mint azt az európai Európa egy
katonájának magas intellektusa olyan tisztán látta meg az akasztó-
fa a árnyékában — egyszerűen konklúzió Félelmetes és elkerül-
hetetlen konklúziója egy minden előrelátás nélkül útjára lökött
fejlődésnek, amely ugyanolyan automatikusan zárul háborúval,
mint az imádság az Amennel.
A sorsdöntő és végzetes kérdés csupán az, hogy Európa két
szembenálló világa közül melyik fogja a harmadik világháborút
megnyerni és mibe fog kerülni a — győzelem?

372
 FORRÁSOK ÉS IRODALOM

Baráth: A dunai táj államszerkezete francia szemléletben. Mont-

real, 1953.
Baráth: Le Cri de la Hongrie. Montreal, 1957.
Baínville: Frankreichs Kriegsziel. Hamburg, 1941.
Bryant: The Turn of the Tide. London, 1948.
Byrnes: Speaking Frankly. New York, 1948.
Churchill: War Memoires. London, 1948-53.
The Gathering Storm.
The Grand Alliance.
The Hinge of Fate.
The Ring Closed.
Davies: Mission to Moscow. New York, 1941.
Eade: Victory. War Speeches by the Right Hon. Winston S. Chur-
chill. London, 1946.
De Gaulle The Call to Honour, London, 1955.
Guedella: Mr. Churchill, A Portrait. London, 1931.
Hesse; Hitler and the English, London, 1956.
Hillmann: Mr. President New York, 1952.
Hitler; Mein Kampf.
Hoffman: Durable Peace. New York, 1944.
Hóman-Szekfü: Magyar Történet, V. Köt Budapest, 1936.
Hjen; Welt vor dern Abgrund. Berlin, 1931.
Kovách A.: A Mindszenty-per árnyékában. Innsbruck, 1949.
Lippman: U.S. Foreign Policy, New York, 1943.

373
Long; Australia in the War of 1939-45. Canberra, 1954,
Maloney: Inside Red Russia. Sydney, 1948,
Padányi: Tér és Történelem. Melbourne, 1956:.
Relnhard; Spanischer Sommer. Zürich, 1948.
Schmidt: Statist auf diplomatischer Bühne. Bonn, 1950.
Schuschnigg: Ein Requiem in Rot-Weiss-Rot. Zürich, 1946.
Seton Watson: Eastern Europe Between The Wars. Cambridge,
1946.
Spears: Assignement to Catastrophe. London, 1954.
Stapel: Der Christlicihe Staatsman. Hamburg, 1932.
Szekfü: Forradalom után, Budapest, 1948.
Szembek: Journal, 1933-1939. Paris, 1954.
Theobald: The Final Secret of Pearl Harbour. New York 1955.
Tiso: Die Wahrheit über die Slowakei. In der Emigration, 1948.
Vísson: Corning Struggle for the Peace. New York, 1944.
Wallich: The Mainsprings of the German Ravival. Yale, 1955.
Welles: The Time for Decision. New York, 1944.
White: Report on Poles. New York, 1948.
Wülkie: One World. New York, 1945.
World Jewish Congress: Unity in Dispersion, 1949.
Brabanzon: The Brabanzon Story. London, 1956.
Michener: The Bridge at Andau. London, 1957.,
valamint angol, német, amerikai, svájci, zsidó és ausztráliai
lapok és folyóiratok háború alatti és utáni évfolyamai, számtalan
kiadvány a különböző emigrációk részéről és számos, de rend-
szertelen lap- és folyóirat-példány és egyéb kiadvány a vasfüg-
göny mögül.

374
 Meg kell itt említenem, hogy jelen kötet negyedik fejezeté-
ben bőségesen felhasználtam az egykori Pannonhalmi Szemle
egyik régebbi számában megjelent kitűnő tanulmány anyagát,
amelyet egy egészen más célra még otthon jegyzeteztem ki ma-
gamnak, s amely jegyzetek egy nagy része egyebek közé keve-
redve véletlenül került ki velem külföldre. Sajnos Itt sem a folyó-
irat számát nem tudom megjelölni, sem a tanulmány kiváló szer-
zőjét, mert céduláim között ezeket nem sikerült megtalálnom, s
külföldön képtelen voltam a kérdéses folyóiratpéldányhoz hoz-
zájutni. Csupán a tanulmány címére emlékszem: "Az orosz
szfinx".
Végül pedig megjegyzem, hogy az a tény, hogy a felhasznált
irodalom túlnyomórészt angol és amerikai, szándékos és tervsze-
rű.

375
 Név-, hely- és tárgyjegyzék
A
Abd el Krim........................ 342
Adenauer Konrád ............... 359
Adriai-tenger ...................... 336
afrikai99, 100, 113, 136, 142,
145, 236, 315
Alan Booke......................... 229
Alan Brooke ......................... 73
Alanbrooke................... 73, 155
Alcazar ............................... 111
Alduna .................................. 64
Alfréd Dreyfuss .................. 246
Algier ......................... 335, 341
algieri ................. 335, 342, 344
algieriek.............................. 343
Allan Brooke ...................... 226
Allanbrooke.......................... 50
allodiális ............................... 85
Amazonas............................. 41
Amerika30, 35, 46, 55, 56, 66,
67, 83, 89, 108, 109, 113,
114, 119, 121, 126, 129,
130, 131, 133, 135, 140,
148, 150, 155, 158, 185,
186, 193, 209, 210, 211,
212, 214, 215, 216, 220,
224, 232, 246, 298, 299,
301, 302, 304, 305, 309,
326, 350, 353, 355, 356,
357, 369
Ameriká31, 129, 134, 136, 140,
145, 178, 212, 354
amerikai19, 30, 66, 67, 68, 69,
70, 72, 73, 85, 95, 97, 110,
112, 115, 116, 117, 119,
121, 122, 127, 128, 129,
376
130, 131, 132, 133, 134,
135, 136, 137, 138, 141,
142, 143, 145, 146, 147,
149, 150, 153, 154, 156,
157, 158, 159, 162, 164,
169, 170, 173, 182, 183,
184, 185, 186, 191, 193,
194, 196, 199, 205, 207,
209, 210, 211, 212, 214,
215, 216, 217, 219, 220,
228, 229, 231, 235, 237,
298, 331, 353, 356, 358,
359, 370, 374, 375
erők ................................ 154
amerikaiak143, 182, 211, 220,
336
amerikai-angol...... 96, 357, 359
amerikai-francia ................. 226
amerikai-japán.................... 153
Amtorg ................................. 70
Anglia25, 29, 34, 35, 36, 37,
39, 43, 44, 45, 46, 47, 48,
49, 50, 53, 54, 55, 56, 71,
74, 95, 97, 98, 99, 101, 102,
107, 108, 110, 113, 119,
125, 129, 134, 139, 141,
143, 153, 161, 169, 172,
191, 206, 209, 218, 221,
224, 225, 226, 227, 228,
229, 234, 236, 246, 280,
315, 344, 345, 350, 357
angol34, 37, 44, 48, 49, 52, 66,
73, 95, 100, 145, 153, 159,
161, 166, 167, 168, 169,
183, 185, 217, 222, 225,
226, 227, 229, 300, 335,
336, 342, 353, 374, 375
akarat................................49
alsóház .............................53
beavatkozás ....................244
belpolitika ........................49
csapatok .........................235
ember ...............................50
engedékenység .................71
érdek...............................119
érdekek..................... 49, 139
eredeti.............................363
Európa ............................344
fajsúly.............................162
fegyverek........................335
felségterület....................137
felsorakozás......................38
fennsőbség........................49
fenyegetettség ................224
flotta ...............................236
fölény ...............................46
függetlenség ...................300
gesztus..............................48
háború ............................223
hadianyag .......................137
hadvezetés ......................229
hajók...............................137
harcosok .........................159
hatalom...........................225
hátbatámadás..................122
inferioritás ......................139
irodalom .........................134
kártya ...............................56
kormány55, 66, 99, 136,
165, 236
kormánynyilatkozat..........54
kötelezvény ....................362
külpolitika ................ 38, 101
külügyminiszter................99
külügyminisztérium .......246
logika ...............................53
miniszterelnök.......... 99, 152
miniszterlenök................363
monopólium ................... 228
munkásság...................... 315
negrohanás ..................... 235
nemzedék ....................... 229
nép.......................... 119, 141
ok353
parlament ....................... 201
politika39, 46, 109, 169, 362
probléma .......................... 56
sajtó.................................. 99
segítség........................... 280
sugalmazás ..................... 161
szemlélet .......................... 48
szövetségi rendszer .......... 45
szupremácia 47, 51, 113, 330
tragédia........................... 231
válasz ............................... 97
vendégszeretet................ 162
világbirodalom ....... 196, 228
világhatalom......... 39, 45, 49
viszonylat ......................... 52
angol-amerikai...... 96, 357, 359
angol-francia52, 94, 129, 138,
159, 160, 228
angol-görög .......................... 74
angol-jugoszláv .................. 102
angol-magyar........................ 97
angol-német.................. 46, 328
angolok45, 47, 48, 73, 94, 100,
122, 129, 131, 138, 139,
145, 157, 164, 194, 216,
220, 235, 236, 335, 336,
342, 343, 344, 345, 359, 362
angol-orosz ......................... 137
angolszász51, 53, 55, 72, 94,
95, 102, 118, 138, 139, 141,
155, 158, 164, 166, 167,
203, 223, 224, 329, 341, 359
angol-szász ................. 119, 346
Anna Pauker ....................... 172
Anschluss ....................... 17, 96
377
antibolsevista51, 89, 105, 106,
108, 109, 110, 112, 115,
118, 120, 138, 139, 173,
176, 211, 238, 250, 256,
261, 262, 265, 267, 349, 368
antibolsevista misszió. 109, 112
antibolsevizmus51, 67, 90, 107,
110, 112, 175, 181
antifascista.......... 201, 249, 302
antiszemita............ 85, 102, 158
antiszemitizmus.................. 201
antiszláv.............................. 175
Antonescu....................... 81, 90
arab............... 74, 198, 335, 342
arabok................................. 343
arisztokrácia85, 86, 200, 252,
253
atheizmus.............................. 63
Athén .................... 99, 168, 169
Atlanti Szövetség................ 220
Atlantic Charta ..................... 68
Atlantic Charter107, 143, 157,
166, 338
Atlanti-óceán36, 46, 137, 350,
355, 357
atombomba......... 155, 173, 235
Ausztrália100, 193, 206, 309,
346
ausztráliai ............. 99, 100, 374
Ausztria12, 28, 36, 77, 159,
181, 191, 224, 321
ausztriai ...... 118, 173, 181, 343
autokratizmus ............... 17, 151
Ázsia..... 65, 154, 159, 287, 350
ázsiai57, 119, 211, 315, 319,
356
B
Babenberg Frigyes.............. 276
Babylon ................................ 30
Bácska .................................. 86
378
Baden Powell ..................... 101
Balkán28, 36, 37, 72, 76, 89,
94, 95, 99, 102, 104, 138,
153, 155, 188, 189, 244,
276, 277, 278, 328, 329,
336, 347, 348, 349, 350,
370, 371
balkán háború ..................... 163
balkáni36, 77, 88, 89, 94, 97,
99, 100, 139, 157, 162, 167,
174, 247, 259, 278, 344,
349, 353, 367, 368, 370
népecskék....................... 316
népek.............................. 278
terjeszkedés.................... 277
baloldali111, 113, 169, 173,
174, 175, 177, 242, 293,
295, 296, 297, 298, 300,
301, 317, 319
balti államok22, 69, 92, 148,
268
Baltikum. 28, 72, 155, 157, 172
baltikumi .............................. 69
Bánság.................................. 86
Baranya ................................ 86
Barcza György ................... 100
Bárdossy László ................. 100
Báthory István .................... 279
Batu .................................... 275
Bécs...................... 97, 244, 279
befolyási szféra... 156, 170, 252
béke
elvesztése210, 212, 215, 223
békerevízió ........................... 38
Belgium191, 220, 243, 315,
321
Belgrád ................... 97, 98, 263
belgrádi........... 96, 99, 244, 245
Belső-Európa279, 280, 281,
285
Bem József ......................... 112
Benes36, 162, 174, 175, 229,
327, 333, 342, 347, 365
benesi.......................... 162, 175
Benito Mussolini ..................14
Bereczky Albert..................262
Berlin91, 92, 155, 156, 157,
158, 185, 218, 299, 362, 373
berlini11, 90, 135, 163, 186,
245
Bernard Shaw ......................241
besenyők.............................367
bessenyők .............................64
Besztercebánya...................163
Bismarck...............................44
Bissingen ..............................86
Bizánc...................................64
bizánci ..................................95
egyház ..............................64
Blamey ...............................100
Blomberg..............................17
Blum Leo............................144
Boccaccio ...........................277
Bogota ................................341
Bokányi ................................86
bolgár.................... 93, 163, 194
bolgárok..............................275
bolsevista9, 38, 50, 76, 89, 91,
103, 105, 109, 112, 141,
148, 170, 173, 175, 181,
186, 187, 211, 218, 249,
252, 260, 284, 286, 323
áldozatok ........................213
bestialitás........................194
birodalom .........................57
diktatúra .........................181
doktrina ..........................371
ellensúly .........................219
erő ..................................265
erőnövekedés..................140
expanzió .........................285
fellépés ...........................255
hadjárat........................... 285
harc ................................ 259
kormányzatok................. 267
Oroszország ................... 354
program.......................... 222
rémuralom...................... 246
támadás .......................... 299
társadalom...................... 252
terrorizmus ....................... 59
tulajdonság ....................... 58
uralom ...................... 83, 246
veszély ..... 55, 116, 337, 356
világrend ........................ 254
vonás .............................. 105
bolsevizmus25, 27, 28, 56, 58,
61, 67, 77, 92, 102, 103,
105, 106, 108, 110, 116,
119, 120, 126, 128, 130,
141, 143, 150, 170, 174,
178, 181, 192, 194, 203,
211, 213, 215, 226, 238,
259, 262, 265, 266, 283,
285, 286, 287, 293, 303,
304, 318, 326, 333, 338,
349, 360, 368
célja................................ 256
bolsevizmusellenes..... 211, 249
Bor tábornok......................... 53
Bosznia............................... 278
Brabanzon .................... 50, 374
Bramaputra ........................... 41
Briand................. 113, 132, 327
brit50, 56, 127, 135, 157, 169,
194, 223, 227, 321, 337
birodalom ....................... 217
Brit Commonwealth ........... 337
brüszk fordulat.................... 172
Bryant........................... 50, 373
Buda ..................................... 63
Budapest67, 176, 177, 179,
245, 341
379
budapesti ............................ 176
Buenos Aires ...................... 341
Bukarest...................... 163, 170
bukaresti ..................... 163, 170
bulgár ................................. 268
Bulgária93, 149, 191, 253, 268,
278, 280, 337
Bulgáriá .............. 254, 258, 268
bulgárok.............................. 260
Byrnes ........ 170, 172, 185, 373
Byron.................................. 112
C
Calinescu .............................. 79
cári........................................ 59
Casablanca.................... 72, 153
casablancai . 109, 143, 152, 153
Casablancai ........................ 219
cash and carry............... 71, 135
casus belli ............................. 76
Cavour .................................. 44
Chamberlain49, 50, 51, 52, 66,
71, 109, 226
Chicago .............................. 113
Churchill49, 50, 51, 52, 71, 73,
75, 97, 98, 100, 102, 109,
121, 127, 134, 136, 138,
139, 141, 142, 143, 146,
148, 149, 152, 153, 155,
157, 162, 167, 169, 182,
184, 222, 223, 224, 225,
226, 227, 228, 229, 233,
234, 236, 281, 297, 322,
338, 363, 373
churchilli .............. 52, 151, 226
Ciano .................................. 121
CIC ..................................... 238
Ciprus ................................. 335
ciprusi................................. 335
Clemenceau ................ 327, 342
380
Commonwealth38, 46, 50, 56,
140, 225
Cordell Hull........................ 183
cseh66, 86, 162, 173, 174, 175,
188, 214, 281, 335, 342,
345, 348, 364, 365, 372
fegyverek ....................... 335
csehek163, 165, 175, 188, 214,
260, 333, 335, 342, 343,
344, 348, 364, 365, 368
Csehország ... 24, 159, 331, 365
csehországi ......... 118, 214, 342
csehszlovák 51, 52, 55, 80, 333
Csehszlovákia12, 22, 36, 55,
80, 92, 159, 161, 173, 174,
175, 182, 185, 191, 224,
244, 280, 321, 337, 345
Csehszlovákiá..................... 268
csendes-óceáni.................... 154
Csendes-óceáni............... 73, 74
Curzon.................................. 54
Curzon-vonal................ 54, 363
Cvetkovics................ 96, 97, 98
Cyprus ................................ 341
cyprusi.................. 74, 342, 344
cyprusiak ............................ 343
D
Dácia .................................. 333
Dalmácia ............................ 278
Dánia .................................. 321
Danzig ............................ 12, 35
danzigi........................ 161, 336
Dardanellák ........................ 149
Darlan................................. 144
David Berkelman ....... 191, 195
Davies... 68, 129, 148, 217, 373
de Gaulle ............................ 134
de Valera ............................ 342
Deák ..................................... 44
Délafrika..................... 335, 346
Délamerika .........................346
Delcassé..............................322
Déleurópa .............................73
Dél-Lengyelország .............192
Délmagyarország..................86
Déloroszország ............... 64, 80
demokrácia8, 110, 150, 151,
177, 186, 196, 233, 239,
240, 255, 296, 304, 305,
306, 307, 308, 309, 311,
312, 316, 322
Deutsch.................................86
Die Neue Zeitung ...............191
diktátor .................................10
diktátum........................ 34, 198
diktatúra8, 9, 10, 14, 16, 125,
138, 141, 159, 181, 213,
306, 307, 354
Dobrudzsa...........................163
dobrudzsai ..........................268
Don............................... 41, 192
Donatello ............................277
Donovan ...............................97
Dosztojevszkij .......... 61, 62, 63
Dover....................................49
Downing Street.....................95
DP-Commission .................238
Drang nach Osten ...............348
Duff Cooper..........................52
Duna ............. 41, 174, 268, 276
Duna-medence......................41
Dunavölgy ............................28
Dunkirk...............................134
Dunquerque ........................236
Dzsingisz ............................275
E
Eade.............................. 54, 373
Eden................................ 52, 99
Edward L. Spears ...............134
Egyesült Államok29, 36, 37,
48, 50, 56, 66, 69, 70, 71,
74, 94, 97, 113, 115, 116,
117, 119, 121, 128, 129,
130, 131, 132, 133, 134,
135, 136, 137, 140, 142,
145, 146, 149, 150, 153,
154, 164, 173, 186, 187,
193, 205, 211, 212, 213,
214, 215, 216, 217, 218,
219, 220, 230, 237, 238,
298, 300, 314, 328, 370
egyház27, 37, 64, 65, 181, 260,
262, 264, 282
Egyház............................ 25, 27
egyházi ................. 85, 253, 264
Egyiptom ...... 30, 100, 341, 344
egyiptomi.............. 29, 335, 342
első világháború12, 24, 39, 46,
47, 49, 52, 53, 54, 83, 95,
131, 170, 217, 222, 227,
242, 249, 258, 280, 290,
295, 314, 325, 338, 339,
342, 351, 352, 353, 357,
364, 365, 371
Elszász............................ 12, 56
Elszász-Lotharingia .... 331, 353
emberi jogok233, 234, 235,
237, 338
emődi Stein........................... 86
Entente................................ 163
Erdély81, 88, 90, 91, 92, 244,
335
erdélyi........................... 90, 161
hadak.............................. 277
északafrikai ........................ 342
Északamerika ..................... 346
Észak-Magyarország .......... 335
esztergomi .......................... 264
Észtország .......................... 348
eurázsiai...................... 274, 282
381
Európa14, 18, 19, 20, 21, 25,
30, 43, 56, 62, 63, 64, 65,
66, 67, 71, 72, 74, 80, 102,
106, 110, 111, 112, 117,
118, 127, 130, 140, 141,
147, 151, 154, 155, 157,
187, 189, 190, 193, 197,
199, 203, 204, 212, 216,
221, 222, 223, 225, 226,
228, 229, 231, 237, 258,
259, 273, 274, 275, 276,
277, 278, 279, 281, 282,
283, 284, 285, 287, 288,
289, 292, 294, 297, 298,
299, 300, 301, 302, 305,
307, 308, 312, 313, 314,
315, 316, 318, 319, 320,
321, 322, 323, 324, 325,
326, 327, 333, 336, 337,
338, 340, 341, 342, 344,
346, 347, 348, 349, 350,
352, 353, 355, 356, 357,
358, 359, 360, 361, 362,
363, 365, 366, 367, 368,
369, 370, 372
öngyilkossága................. 344
organizmus..................... 303
története ......................... 203
tragédiája........................ 228
európaellenes.. 56, 66, 139, 331
Európa-fogalom.......... 274, 367
Európa-gondolat ................... 14
európai7, 10, 13, 18, 19, 20, 25,
31, 33, 36, 43, 46, 49, 65,
71, 116, 119, 128, 141, 148,
161, 195, 196, 200, 216,
226, 227, 231, 279, 282,
286, 292, 293, 294, 295,
298, 299, 300, 304, 313,
315, 320, 326, 344, 346,
382
347, 348, 351, 355, 359,
360, 361, 370
agyvelő..................... 61, 117
állam .............................. 301
államok .................... 57, 320
atmoszféra...................... 328
autonómia ...................... 351
benyomás ......................... 52
dimanziók ...................... 284
együvé tartozás ................ 62
ellensúly......................... 369
ellentét............................ 197
előretörés........................ 110
ember51, 62, 73, 105, 129,
287, 288, 326
emberiség............... 107, 269
érdek .............................. 113
érdekek........................... 139
eredet ............................. 346
erő .................................. 105
erők .................................. 96
Európa222, 274, 303, 316,
320, 350, 355, 366, 368,
372
fejlődés........................... 277
főhatalom ....................... 172
gátak............................... 347
gyomor............................. 63
háború ...... 67, 116, 130, 367
helyzet.............................. 37
jelleg .............................. 279
jövő ........................ 339, 352
katasztrófa.. 33, 91, 137, 208
katona............................... 73
katonák........................... 357
konfliktusok ................... 364
kontinentalizmus............ 324
külpolitika ...................... 132
kultúra .............................. 63
lélek ................................. 62
logika ............................... 57
 maxima................... 344, 350 F
mérleg ............................220
faji hatalom........................... 30
misszió ...........................119
faji mithosz18, 19, 20, 21, 23,
mozaik............................331
28, 29, 30, 31, 188
múlt ................................281
faji üldözés ......................... 200
munka.............................131
Farkas Mihály..................... 176
munkás ................... 315, 318
fascista14, 38, 103, 243, 253,
nehézségek .....................323
267, 294, 295, 306
nemzedék .......................289
fasciszta110, 112, 113, 121,
népek.............. 108, 263, 346
129
ok353
fasciszták ...................... 67, 171
öntudat ...........................322
fascizmus14, 29, 38, 121, 135,
önvédelem ......................284
300
poszt ...............................329
Fegyverszüneti Bizottság170,
probléma ........................282
194, 249
refrén..............................281
Feillitsc ................................. 86
szellem ...........................283
Fekete-tenger................ 80, 367
szembenállás ..................273
Feketetengeri ...................... 268
személyiségek ................151
félelem nélküli élet68, 116,
szemlélet ........................284
150, 158, 213, 354
szempont ........................137
felszabadítás9, 55, 167, 188,
színpad ...........................156
215, 286, 301, 354
színtér.............................154
felszabadulás179, 193, 195,
szláv expanzió................186
253, 254
társadalom ......................318
feudális ................................. 85
tényező .............................57
finn ......................... 69, 70, 136
tér369, 370
finnek.................................. 112
terület .............................355
finn-orosz ............................. 70
tömeg .............................304
Finnország69, 112, 148, 149,
tömegek..........................300
159, 321
történet ................... 339, 356
Fiume.................................. 336
tragédia........... 146, 273, 304
Florida ................................ 150
ügyek..............................133
Foch marschall ..................... 47
vagyon............................351
Földközi-tenger41, 46, 73, 74,
vállalkozás.............. 274, 279
138, 229, 279, 329, 336, 368
veszteség ........................194
földközi-tengeri93, 113, 139,
világ .................................60
157, 235, 278, 349
zűrzavar..........................303
földreform83, 84, 85, 176, 253,
Európa-Unió .......................303
257
ex-enemy ............................203
Foreign Office ...................... 52
Forrestal.............................. 209

383
Fortunat Strawski ................. 40
Fra Angelico....................... 277
francia34, 55, 56, 60, 134, 137,
141, 143, 144, 145, 159,
185, 194, 217, 224, 234,
235, 236, 246, 248, 249,
280, 292, 306, 330, 335,
336, 337, 342, 353, 357, 373
francia-amerikai ................. 226
francia-angol 94, 138, 160, 228
franciák129, 131, 136, 144,
145, 146, 220, 300, 335,
336, 342, 343, 344, 345, 359
Francia-Marokkó................ 335
francia-német.............. 129, 145
Franciaország12, 24, 33, 34,
35, 36, 46, 94, 110, 119,
125, 134, 141, 143, 144,
145, 191, 206, 217, 218,
221, 224, 236, 243, 248,
250, 280, 315, 321, 344,
345, 350
Franco......... 111, 112, 220, 300
Francó................................. 111
Franklin D. Roosevelt73, 113,
128, 133, 146, 152, 216
Fritsch................................... 17
Fritz Hesse.......................... 119
G
Galícia .................................. 82
Gandhi ................................ 342
Gangesz ................................ 41
Gavin Long......................... 100
Geiger................................... 86
George Granville ................ 229
germán12, 25, 27, 76, 77, 78,
81, 89, 92
államok ............................ 89
imperializmus......... 211, 329
járszalag ......................... 329
384
lakosság ......................... 346
probléma ........................ 284
germanológiai....................... 12
germánság .................... 88, 282
Gerő Ernő........................... 176
Gesamtleistung......... 14, 15, 16
Gestapo................................. 17
ghetto.................................. 207
ghettók................................ 201
Goethe .................................. 43
Goldberger ........................... 86
Golgotha............................. 330
Gorcsakov .................... 72, 347
Gorki .................................... 62
görög74, 94, 102, 112, 168,
169, 235, 307
katolikus......................... 260
görögkatolikusok................ 260
görögök ................................ 94
görög-olasz........................... 96
Görögország36, 97, 99, 101,
155, 159, 167, 168, 169,
191, 244
Gothai................................... 86
Gottwald-puccs .................. 175
Grand Alliance98, 100, 102,
127, 142, 143, 234, 239,
244, 373
Grassalkovich....................... 86
Grey.................................... 322
Groza-kormány .................. 172
Guyon Richard ................... 112
gyarmatok..... 56, 145, 312, 322
győztesek79, 184, 230, 231,
232, 238, 240, 247, 295,
297, 325, 327, 328, 331,
332, 334, 338, 339, 342,
343, 352, 356, 362, 364
 H hitleri14, 15, 16, 17, 26, 28, 30,
33, 54, 105, 120, 121, 141,
háborús bűnös101, 178, 233,
147, 199
237, 240, 241, 246, 249
imperializmus........... 71, 329
háborús bűnösök.................325
mű .................................... 38
háborús bűnösség232, 238,
hitlerizmus............................ 70
243, 246, 249, 253
Hlinka......................... 342, 347
Habsburg ........................ 12, 86
Hollandia .... 191, 220, 315, 321
Habsburgok 264, 278, 280, 330
Hopkins .............................. 151
Haifa ...................................194
Horthy ................................ 245
halott betűk......... 326, 329, 333
horvát............ 96, 166, 332, 342
hamleti dilemma .................316
horvátok................ 96, 260, 333
Harding...............................132
Horvátország ...... 157, 278, 335
harmadik világháború.........355
horvát-szlavón .................... 332
Háromhatalmi Szerződés....244
hun.......................... 41, 64, 356
Harriman.............................170
hunch127, 131, 151, 152, 155,
Harry Gold..........................173
159, 172
Harry Hopkins73, 127, 137,
hunok.................................. 367
147
húsz évi fegyverszünet ......... 71
Harucker ...............................86
Husz János.......................... 162
hátbatámadás106, 108, 109,
huszitizmus......................... 162
117, 118, 121, 122
hátbatámadók .....................107 I
Havasalföld.........................163
I. Károly ............................. 277
Hercegovina .......................278
I. Kázmér............................ 277
hercegprímás68, 148, 262, 264,
I. Lajos................................ 277
265, 299
I. Ulászló ............................ 277
Herrenvolk.............. 19, 37, 282
I.N.S. .................................. 238
Hess Rudolf ........................233
II. Miklós............................ 330
Himmler ................. 16, 17, 229
II. Szilveszter...................... 263
Hiroshima ...........................157
II. Vilmos ................... 330, 359
hiroshimai........... 141, 154, 155
III Calixtus ......................... 263
Hirosima .............................116
III. Calixtus ........................ 264
Hirsch ...................................86
III. Iván................................. 62
Hitler9, 13, 14, 15, 16, 17, 20,
IKO..................................... 238
26, 37, 50, 53, 81, 119, 127,
Ilja Ehrenburg..................... 183
143, 205, 225, 227, 244,
imperialista34, 35, 38, 119,
245, 250, 300, 330, 338,
169, 222, 241, 328, 330
359, 373
program.......................... 322
Hitler Adolf ...... 13, 16, 71, 359
imperializmus21, 24, 25, 30,
hitlerellenes ........................160
34, 56, 71, 77, 78, 79, 88,

385
 118, 119, 126, 141, 159,
184, 211, 213, 221, 224,
225, 328, 329, 330, 345,
347, 349, 354, 356, 362, 367
India ................................... 335
indiai................................... 342
Indiai-óceán........................ 336
individualizmus ............ 63, 303
Indus..................................... 41
internacionális29, 289, 291,
366
internacionalizmus289, 290,
291, 292, 293
International Refugee
Organization................... 238
Írország............................... 335
Isten26, 116, 232, 269, 275,
276
IV László............................ 277
IV. Béla ...................... 275, 277
Ivan Iljin ............................... 58
IX. Gergely......................... 275
Izland.......................... 137, 142
Izrael..... 74, 193, 198, 336, 344
izraeli.......................... 193, 198
J
Jacob Berman ..................... 254
Jagielló ............................... 277
Jalta55, 68, 75, 149, 151, 155,
158, 163, 166, 169, 170,
338, 354, 356, 357, 358,
360, 368
jaltai53, 133, 155, 166, 170,
225, 352, 363, 364
Jan Masaryk ....................... 175
japán116, 150, 154, 204, 205,
356
bűnösök.......................... 143
hatalom........................... 157
386
Japán74, 75, 127, 153, 154,
157, 210, 218, 219, 341
japán-amerikai.................... 153
japán-német ................ 217, 220
japánok ............................... 205
Jingó ................................... 169
jobboldal87, 174, 176, 301, 304
kiirtása ........................... 254
jobboldali83, 84, 87, 144, 175,
177, 242, 243, 253, 293,
295, 296, 299, 300, 301,
317, 320, 324
jobboldaliság ...... 110, 113, 181
Jodl............................. 328, 341
Joint Distribution Commitee
....................................... 190
Joseph E. Davies29, 68, 69, 73,
115, 148
Josip Broz Tito ........... 162, 166
juden-Polizei ...................... 207
jugoszláv80, 93, 97, 101, 102,
166, 167, 244, 333, 348, 349
jugoszláv-angol .................. 102
Jugoszlávia22, 36, 80, 93, 95,
96, 97, 99, 100, 101, 102,
120, 156, 157, 166, 167,
191, 244, 245, 246, 253,
263, 280, 321, 336, 337,
367, 368, 371
jugoszláviai98, 99, 101, 214,
342, 344
jugoszláv-magyar ............... 101
jugoszlávok .................. 90, 162
Jupo .................................... 207
K
Kaas...................................... 86
Kairo .................................. 166
kairoi .................................. 167
kapitalista25, 28, 72, 242, 289,
291, 292, 293, 314, 315, 318
 korszak ...........................266
kapitalizmus25, 27, 29, 37, 63,
141, 290, 291, 292, 293,
295, 296, 307, 318
Kárpátalja ................... 174, 333
Kárpátmedence79, 155, 156,
189
Kárpát-medence155, 275, 278,
336
Kárpátok ....... 81, 275, 367, 368
Kárpát-tér ..................... 94, 329
katolicizmus26, 259, 261, 262,
264, 265
katolikus25, 37, 87, 88, 96,
175, 259, 260, 263
egyház 26, 37, 181, 262, 264
főpap ..............................262
hadsereg .........................262
lakosság..........................265
lelkész ............................268
katyn ... 149, 164, 165, 235, 254
Kaukázus ..............................64
Keglevich .............................86
Kelet20, 65, 274, 280, 281,
282, 283, 285, 287, 288,
289, 303, 349, 351
Keleteorópa ........................329
Keleteurópa24, 56, 72, 78, 188,
224, 225, 328, 372
keleteurópai .......... 36, 208, 346
Kelet-Galícia ......................192
Keleti-Kárpátok ............ 80, 369
Keletközépeurópa117, 118,
224, 225, 227, 344, 347,
348, 349, 350, 357, 365,
366, 369
keletközépeurópai24, 34, 92,
117, 118, 215, 224, 346,
347, 349, 361, 362, 364,
366, 367, 369
Keletlengyelország ....... 55, 191
Keletnémetország159, 173,
184, 185, 186, 254, 255,
316, 348
Keletnémetotszág ............... 173
Kellog......................... 113, 132
Kenya ......................... 335, 341
kenyaiak ............................. 343
kényszermunka214, 253, 266,
267, 268
kényszermunkatábor........... 268
kényszermunkatáborok268,
298, 301
keresztény25, 26, 31, 256, 259,
285, 290
egyház ...................... 27, 282
eszmék ........................... 111
Európa.................... 204, 365
front................................ 259
kisebbség........................ 260
veszély ........................... 261
kereszténység25, 26, 27, 65,
115, 259, 261, 283, 300,
317, 370
kievi............................ 275, 287
Kisantant ........................ 55, 92
Kisgazda Párt...................... 177
Kisgazdapárt....................... 177
Klapka György ................... 112
Klaus Fuchs ........................ 173
Koburg.................................. 86
Kohner.................................. 86
kolchozgazdálkodás ........... 258
kollektív7, 8, 11, 12, 14, 18,
23, 29, 30, 48, 51, 59, 60,
61, 64, 66, 68, 80, 81, 190,
195, 199, 201, 206, 251,
257, 273, 285, 286, 298,
303, 341, 344, 358, 372
aggodalom........................ 92
arculat............................. 290
bűntény........................... 269
387
 csalódás.......................... 300
fáradtság......................... 319
felelősség ....................... 248
hatás ............................... 359
merénylet ....................... 340
szerencsétlenség............. 325
teljesség.......................... 356
veszély ........................... 351
kollektivizmus ...................... 14
Kominform................... 72, 185
Komintern .................... 72, 185
kommunista83, 99, 103, 116,
132, 166, 167, 168, 169,
170, 172, 173, 174, 176,
178, 179
adminisztráció ................ 256
agresszió ........................ 174
alakulatok....................... 111
állam ...................... 111, 368
államcsíny ...................... 168
csőcselék ........................ 157
életeszmény.................... 286
kalandorok ..................... 168
kormánycsapatok ........... 111
kormányzatok................. 268
miniszter......................... 180
mukásság........................ 266
párt ............................. 58, 69
propaganda..................... 267
rezsimek ......................... 265
tömegmészárlások.......... 116
töredék ........................... 179
utánpótlás ............... 255, 256
kommunista forradalom ....... 83
kommunisták104, 112, 166,
169, 171, 174, 175, 178,
180, 192, 265
kommunistazsidó................ 103
kommunizmus .... 162, 267, 318
Konstantin .............. 69, 70, 102
Konstantin Oumansky .......... 69
388
koreai.................................... 71
Korytis................................ 102
Kossuth................................. 87
Közel-Kelet ........................ 164
közép36, 65, 110, 258, 275,
289, 290, 291, 292, 294,
295, 296, 318
Középeuropa ........................ 55
Középeurópa21, 24, 35, 36, 37,
55, 72, 73, 75, 76, 77, 78,
88, 89, 94, 95, 104, 108,
153, 162, 188, 197, 222,
224, 225, 227, 228, 230,
255, 280, 324, 328, 329,
335, 339, 349, 370
középeurópai21, 22, 24, 35, 36,
37, 55, 66, 71, 72, 77, 78,
79, 80, 81, 88, 89, 90, 92,
94, 103, 117, 120, 150, 157,
159, 160, 161, 162, 167,
195, 198, 199, 202, 205,
208, 214, 221, 223, 228,
229, 230, 233, 247, 259,
284, 293, 316, 337, 349,
353, 365, 369
Közép-Kelet
Európa............................ 159
középkori........................ 30, 45
Központi Hatalmak ............ 163
Kreml ................................... 68
Kun Béla ...................... 83, 176
kunok............................ 64, 367
KZ-lágerek ......................... 183
L
Lafayett .............................. 112
Lederer ................................. 86
lembergi ............................. 190
lend lease............................ 136
lengyel20, 35, 53, 54, 66, 69,
138, 139, 149, 161, 164,
 165, 166, 167, 189, 192,
200, 214, 223, 235, 275,
277, 345, 347, 348, 362,
363, 364, 372
anarchia ..........................281
front................................279
határ ...............................363
hiba.................................160
katolikusság....................260
király ..............................279
kormány .........................161
középosztály...................254
tér368
tragédia...........................160
lengyelek77, 90, 101, 125, 161,
164, 165, 214, 260, 279,
343, 348, 364
lengyel-német54, 55, 129, 209,
364
Lengyelország12, 20, 22, 24,
36, 53, 54, 55, 67, 71, 72,
92, 101, 105, 108, 109, 120,
125, 139, 155, 157, 159,
160, 161, 165, 166, 172,
175, 176, 191, 193, 200,
212, 213, 224, 253, 254,
258, 259, 268, 276, 279,
280, 316, 321, 329, 337,
345, 349, 363, 365
lengyelországi71, 118, 160,
165, 191, 192, 193, 214,
342, 344
lengyelség... 107, 260, 279, 301
Lenin .................... 65, 148, 365
Leningrád ...........................218
Leon Blum..........................144
Leonardo da Vinci ..............277
Lettország ................... 280, 344
liberális25, 28, 110, 242, 306,
316
demokrácia304, 310, 316,
322
demokrata....................... 296
kapitalizmus ................... 296
norma ............................. 196
összetevő........................ 294
rendszer.......................... 311
liberalizmus 7, 27, 63, 289, 304
Lichtenstein .......................... 86
Lichtschein ........................... 86
Liebnecht Karl...................... 11
Lippman ............. 129, 131, 373
Lippmann ............................ 217
litván........................... 277, 278
Litvánia .............................. 345
Lloyd George.............. 327, 342
London50, 54, 56, 71, 134,
144, 153, 165, 363, 373, 374
londoni100, 101, 119, 132,
162, 164, 165, 166, 167,
169, 172, 184, 194, 246
Lotharingia ........................... 56
Lotharingiá ........................... 12
Lublin ................................. 165
Ludendorff............................ 27
Luxemburg ................... 11, 220
Luxemburg Róza .................. 11
M
M.P. .................................... 238
macedón ............................. 231
macedónok ......................... 260
Macsó ................................. 278
Madách............................... 271
magyar44, 54, 66, 68, 73, 78,
79, 86, 88, 90, 96, 101, 163,
176, 179, 188, 204, 214,
235, 245, 261, 268, 275,
276, 277, 299, 336, 353, 364
államférfiak .................... 249
állásfoglalás ..................... 92
389
arisztokrácia ................... 200
birodalom ................. 80, 278
családok ......................... 371
csendőrség...................... 238
diplomácia................ 97, 244
értelmiség......................... 82
események...... 265, 300, 302
eset ................................. 174
fennhatóság ...................... 95
feudális............................. 85
földbirtok ......................... 86
földreform ........................ 85
folyosó ........................... 336
forradalom...................... 343
frontszakasz ................... 279
gazdaság......................... 201
gondolkodás ..................... 87
haderő ............................ 156
hadsereg ......................... 245
hercegprímás .................. 148
hősi halottak................... 179
igények........................... 161
Kárpátalja....................... 174
katolicizmus ................... 265
katolikusság ................... 260
kimerülés........................ 279
király ...................... 264, 277
királyság................. 329, 331
kommunizmus................ 333
kormány ......................... 178
kötelék............................ 237
kötelékek.......................... 90
követ ...................... 100, 246
középosztály..................... 82
közvélemény .................... 93
külpolitika ........................ 90
lélek.................................. 91
magatartás ........................ 91
medence ......................... 275
miniszterelnök................ 245
nácik............................... 193
390
nacionalizmus ........ 263, 331
nagybirtok ........................ 85
nemzetiség ..................... 174
nép ... 83, 178, 249, 262, 331
népoktatás ...................... 262
nyelv ................................ 82
példa................................. 81
politika ............................. 93
politikum.......................... 88
püspök............................ 263
semlegesség ..................... 97
szabadságharcosok......... 112
szakasz ........................... 245
Szent Korona ................. 263
támogatás ....................... 163
társadalom........................ 83
terület ............................. 333
területek ................. 166, 365
türelmetlenség................ 332
védekezés....................... 155
végvár ............................ 263
vezetés ............................. 81
világ ............................... 264
zsarnokság...................... 281
zsidól.............................. 203
Magyar Birodalom ............. 278
Magyar Királyság............... 280
magyar-jugoszláv ............... 101
Magyar-medence.................. 81
magyar-német..................... 101
magyarok41, 64, 78, 83, 90, 91,
155, 164, 174, 260, 279,
281, 300, 331, 333, 336,
345, 355, 358, 366, 367,
370, 372
önrendelkezési joga........ 343
Magyarország22, 36, 67, 79,
82, 84, 85, 86, 87, 89, 90,
91, 92, 93, 97, 100, 101,
157, 159, 160, 161, 163,
173, 175, 181, 185, 191,
 193, 200, 201, 214, 237,
240, 242, 243, 244, 245,
246, 249, 250, 253, 254,
255, 258, 259, 260, 261,
262, 263, 264, 265, 268,
275, 276, 278, 301, 316,
321, 331, 332, 337, 338,
343, 348
Magyarország Apostoli Királya
.......................................264
magyarországi85, 118, 177,
193, 236, 278, 344
magyar-osztrák ........... 228, 344
magyar-otszrák ...................255
magyarság78, 81, 82, 83, 85,
87, 88, 89, 91, 92, 262, 264,
278, 329
magyar-tatár .......................276
magyar-török ......................278
Malik Jakab ........................154
Manchester Guardian .........169
Margenthau
terv .................................211
Mária országa .....................263
Markos tábornok ................169
marokkói.............................335
Marschall............................155
Mars-el-Kebir .....................235
Marshall........................ 73, 229
pénz................................316
segély .............................338
terv ......................... 212, 303
Marshall-terv ......................185
marxista .......... 58, 72, 110, 317
erők ................................242
kategória.........................296
kategóriák.......................296
megoldás ........................319
összetevő ........................294
többség ...........................111
Masaryk..............................174
második világháború14, 54, 76,
84, 88, 117, 118, 119, 123,
125, 131, 163, 193, 194,
208, 211, 212, 223, 224,
225, 243, 244, 304, 316,
322, 323, 326, 327, 328,
338, 339, 341, 342, 343,
346, 347, 348, 350, 353,
356, 357, 362, 365
Massaryk .... 327, 333, 342, 347
materialista ........................... 26
materializmus ................. 63, 67
mau-mau............................. 335
Maurice Bardéche .............. 123
megnemtámadási.................. 93
Melbourne .................... 45, 374
Menzies .............................. 100
Mereszkovszkij..................... 62
Mers-el-Kebir ..................... 145
Mexicoi-öböl ........................ 41
Michelangelo Buonarotti.... 277
Mihajlovich ........ 162, 166, 167
Mikolajczyk................ 165, 166
Milánó .................................. 14
Militia Christi ..................... 301
Mindszenty József68, 148, 261,
299
Moldva ............................... 163
Molotov .............................. 170
mongol.......................... 62, 356
Morgenthau73, 147, 182, 183,
195
Morgenthau-klikk....... 183, 184
Morgenthau-terv................. 183
Moszkva52, 55, 56, 59, 62, 72,
92, 110, 111, 137, 154, 162,
164, 165, 166, 167, 170,
173, 174, 175, 178, 181,
253, 254, 257, 259, 260,
261, 264, 265, 285, 297,
298, 299, 346, 350
391
moszkvai51, 60, 63, 68, 69,
111, 115, 150, 162, 164,
166, 170, 174, 175, 181,
254, 261, 275, 298, 299,
301, 361
München............................. 244
Mussolini 14, 15, 121, 244, 300
N
náci10, 21, 24, 69, 103, 201,
203, 253, 359
áldozat.... 189, 192, 194, 213
attitűdök ......................... 193
bestialitás ....................... 207
diktatúra ......................... 368
gyilkos............................ 178
háború .................... 177, 254
hányad............................ 103
kilengések ...................... 190
métely ............................ 253
tyrannizmus.................... 213
ürügy .............................. 255
veszély ............................. 91
vezetők ........................... 233
nácibestialitások ................. 269
náci-diktatúra................ 10, 368
nacionalista88, 132, 253, 261,
262, 290, 291, 292, 295, 296
nacionalizmus8, 21, 28, 63, 78,
95, 160, 263, 289, 290, 291,
292, 293, 295, 300, 316,
320, 323, 329, 331, 371
náciveszély ........................... 55
nácizmus17, 21, 23, 25, 31,
103, 141, 189, 192, 212,
214, 215, 281, 307
Nagy Britannia ................... 100
Nagy Ferenc 178, 179, 181, 265
Nagy Imre........................... 176
Nagy Károly ....................... 274
Nagy Lajos ......................... 277
392
Nagy Péter.............. 61, 63, 365
Nagybritannia................. 51, 74
Nagy-Britannia... 228, 234, 246
Nándorfehérvár .................. 263
NATO ................................ 143
német7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 16,
18, 20, 21, 23, 24, 28, 33,
35, 37, 48, 54, 55, 66, 71,
77, 80, 81, 85, 86, 88, 90,
91, 94, 101, 103, 105, 126,
130, 137, 142, 148, 149,
163, 165, 188, 196, 199,
203, 204, 214, 222, 223,
224, 228, 268, 281, 331,
336, 341, 353, 359, 362,
364, 374
állam .... 26, 32, 33, 147, 202
attitűd ......................... 44, 51
barát ............................... 166
barátság .......................... 162
befolyás............................ 77
bestialitás ......................... 55
birodalom12, 22, 33, 48, 56,
77, 93, 222, 234, 281,
350, 369
bűnösök.......................... 143
császárság ...................... 330
diplomácia...................... 244
egyetem.......................... 277
életérzés ........................... 19
ellenzék ............................ 15
előkészületek.................... 95
ember ............................. 283
emelkedés ........................ 45
erő38, 47, 49, 79, 139, 186,
216, 350, 356
erőfeszítések .................... 96
erők ................ 100, 245, 284
erősödés ......................... 119
eset ................................. 199
evangélikusok ................ 260
expanzió ................... 56, 348
faji mithosz................. 18, 19
fegyverek........................144
felségterület....................358
feltételek.........................351
fenyegtés ........................223
fölény ...............................72
gesztus.................... 139, 143
gondolatok......................149
győzelem81, 91, 92, 103,
225
győzelen .........................202
háború ..............................97
haderő...............................17
hadigépezet ....................163
hajlam...............................18
harag.................................21
hatalom... 153, 157, 159, 370
igény...............................125
igények.............................35
imperializmus18, 21, 31, 88,
141
inkorrektség......................34
invázió..............................99
ipar ........................... 18, 184
irodalom ...........................20
iskolák ............................183
kapitalizmus .....................27
kategória...........................78
katolicizmus .....................26
katona...............................73
keleti zóna ......................185
kérdés .............................283
kimerülés........................137
kisállam ............................89
konfliktus .......................229
kormány ...........................90
követ.................................98
követelések............. 102, 361
kritika .............................329
külpolitika17, 22, 30, 52, 72,
163
lakosság.......................... 363
lázadás............................ 351
lélek.................................. 14
lökés ............................... 245
magatartás ................ 51, 106
malomkő .......................... 75
megmozdulás ................. 246
megszállási övezet ......... 182
méltatlankodás ............... 341
mép .................................. 19
militarizmus ................... 330
misszió ........................... 105
mitosz............................. 188
nácik............................... 193
nemzetiség ..................... 174
nemzetiszocialista ...... 29, 87
nemzetiszocializmus13, 15,
25, 26, 28, 29, 31, 242
nép14, 16, 131, 183, 211,
357, 361
népcsoportok .................... 22
nisszió ............................ 112
nyomás ............. 93, 245, 339
oldal ................................. 67
összeomlás ....................... 19
ösztönösség ...................... 15
paraszt ............................ 237
példa............................... 205
politika ................... 139, 163
presszió .......................... 251
program.......................... 370
puska .............................. 337
rendek............................. 278
rész ................................. 329
revízió .................... 117, 223
rosszhiszeműség............... 52
sajtó............................ 22, 99
sajtóattasé....................... 119
segítség........................... 116
393
 specifikum...................... 306
szándékok......................... 35
szerzemény..................... 362
szövetség........................ 338
tehetelenség...................... 52
tendenciák ...................... 282
tér365
terjeszkedés............ 140, 215
terület ............................. 125
területek ................. 161, 365
tettek .............................. 107
tevékenység.................... 118
tömb ................................. 12
tömegek.......................... 290
túlhajtás............................ 16
uralom ............................ 177
vádlott ............................ 164
veszély ............. 91, 357, 358
vezérezredes................... 328
visszaütés ......................... 97
zsoldos ........................... 220
Német Birodalom44, 47, 95,
345, 359
német-angol.................. 46, 328
németbarát ............................ 98
németek8, 9, 10, 12, 16, 19, 20,
21, 22, 23, 26, 31, 33, 36,
37, 44, 45, 47, 48, 51, 52,
54, 66, 67, 69, 71, 72, 77,
86, 90, 92, 93, 95, 98, 99,
101, 102, 106, 108, 109,
122, 125, 129, 137, 138,
139, 142, 143, 146, 149,
152, 159, 161, 163, 164,
168, 182, 183, 184, 195,
207, 212, 222, 235, 236,
246, 248, 249, 250, 260,
281, 282, 284, 287, 299,
328, 330, 336, 338, 343,
345, 353, 357, 358, 359,
394
360, 362, 363, 364, 365,
366, 368, 369
németellenes25, 33, 37, 98,
139, 142, 149, 163, 350, 358
német-francia ..................... 145
német-japán................ 217, 220
német-lengyel54, 55, 129, 161,
209, 364
német-orosz52, 94, 120, 138,
167, 218, 219
Németország12, 14, 17, 25, 31,
33, 34, 35, 37, 53, 54, 55,
56, 70, 71, 74, 76, 87, 89,
91, 92, 93, 94, 95, 96, 97,
98, 99, 100, 101, 103, 106,
107, 109, 112, 119, 120,
121, 125, 127, 130, 131,
135, 136, 137, 139, 143,
157, 159, 160, 163, 170,
178, 182, 183, 185, 186,
189, 191, 192, 193, 200,
201, 202, 206, 207, 209,
210, 213, 214, 218, 219,
221, 225, 227, 234, 242,
243, 244, 245, 246, 281,
321, 322, 331, 338, 347,
348, 359, 366, 370
németországi31, 32, 131, 191,
194, 202, 295
német-római ....................... 278
németség7, 12, 18, 19, 22, 28,
52, 55, 71, 118, 127, 158,
282, 300, 339, 350, 351,
358, 361, 362, 363, 366, 369
nem-germán ................... 79, 88
nem-imperialitikus ............... 35
nem-német7, 9, 12, 19, 20, 31,
35, 51, 91
nem-szláv79, 88, 91, 164, 175,
253, 274, 282, 283, 321,
322, 340, 344, 345, 346,
 347, 348, 349, 361, 362,
366, 369, 370, 371
nem-szlávok ....... 287, 322, 345
Nemzetek Szövetsége.........202
nemzeti91, 130, 177, 198, 201,
227, 250, 251, 261, 263,
284, 293, 297, 305, 306,
308, 317
aggodalom........................92
akarat.............. 177, 205, 296
akaratnyilvánítás ............177
államok...........................274
ambíciok.........................361
célok...............................113
dimenziók............... 280, 320
egység ..............................43
elemek ............................344
élet....................................64
életérzés............................13
elszegényedés...................83
érdekek............. 19, 102, 109
ereklye............................263
erények.............................19
erkölcs ............................115
erő .......... 261, 294, 295, 362
erők ................................242
eszme..............................290
eszmék............................111
foglalatok .......................294
gondolat .........................144
harc.................................262
hősök..............................125
hovatartozás ...................371
imperializmus.................320
jelleg...............................264
jelszavak...........................87
jobboldal ........................176
katasztrófa ........................82
keret ...............................343
köztulajdon.......................85
lélek.......................... 62, 197
lét 14
megalázottság............. 12, 29
nyelv .............................. 331
ok353
önvédelem...................... 205
önzés .............................. 281
organizmus..................... 289
sorsközösség .................. 204
szempontok .................... 332
szocializmus........... 196, 323
szükségesség .................. 248
szuverenitás...................... 23
tanács ............................. 166
terhek ............................. 202
többség ................... 117, 179
vagyon............................ 316
vitalitás............................. 98
vonás ................................ 59
Nemzeti Parasztpárt............ 178
Nemzeti Tanács .................. 165
nemzetiszocialista8, 9, 10, 15,
17, 18, 21, 23, 26, 28, 30,
32, 33, 34, 48, 76, 87, 99,
107, 112, 201, 239, 306,
307, 354
állam........................... 29, 31
fordulat............................. 27
nemzetiszocializmus7, 8, 9, 10,
13, 15, 16, 18, 21, 23, 25,
26, 28, 29, 31, 55, 88, 110,
138, 140, 141, 158, 213,
242, 305, 306, 307
nemzetiszocializmusellenes25,
27, 28, 31
nemzetközi19, 23, 27, 28, 29,
30, 32, 78, 94, 126, 130,
132, 141, 159, 161, 164,
165, 173, 175, 176, 183,
185, 189, 190, 198, 232,
233, 235, 236, 237, 239,
244, 251, 290, 291, 292,
395
 293, 294, 296, 301, 307,
320, 368
bankárok ........................ 133
béke................................ 113
bíráskodás ...................... 247
egyezmény ..................... 188
élet.................................. 255
erőegyensúly .................. 121
jog .................................. 237
kapitalizmus ..................... 37
rend ................................ 115
szervek ........................... 267
világ ............................... 116
zsidúság............................ 32
Nemzetközi Vöröskereszt... 194
nemzsidó32, 84, 197, 198, 199,
201
nem-zsidó ..................... 82, 190
nemzsidók .................... 87, 201
nem-zsidók ......................... 189
népbíróság .......................... 247
népi demokrácia ................. 252
népidemokrácia .. 167, 258, 266
ellensége ........................ 267
Népszövetség................ 29, 132
Neville Chamberlain ............ 49
New York56, 183, 297, 298,
299, 346, 350, 373, 374
new-yorki ................... 298, 299
nihilista................................. 58
Nis ...................................... 279
NKVD ................ 148, 150, 172
nordikus fajok....................... 26
norvégek............................. 345
Norvégia............................. 321
Nürnberg ............ 143, 239, 341
nürnbergi ............ 164, 238, 247
Nyugat12, 38, 63, 64, 65, 80,
160, 162, 222, 274, 281,
282, 283, 284, 285, 287,
288, 322, 329, 368
396
Európa............................ 278
Nyugateurópa24, 56, 66, 73,
176, 277, 280, 316, 329, 348
Nyugat-Európa ..................... 38
nyugati24, 35, 36, 37, 51, 53,
62, 64, 79, 91, 94, 96, 110,
118, 130, 142, 153, 156,
161, 166, 172, 175, 185,
199, 215, 222, 230, 274,
278, 296, 304, 322, 328,
348, 349, 354, 355, 358, 371
alap................................. 175
államok .................. 111, 281
demokrácia..................... 179
demokráciák................... 184
ember ............................. 283
értelem ........................... 279
fél324
félteke .................... 114, 142
gondolkodás................... 351
hatalmak70, 72, 92, 109,
117, 118, 119, 120, 121,
138, 152, 158, 170, 185,
221, 222, 246, 335, 351,
353, 358, 366, 370
irány ....................... 349, 368
készenlét ........................ 284
köztudat ......................... 285
közvélemény .......... 110, 174
nagyhatalom........... 369, 370
népek...................... 287, 331
országok......................... 266
perem ..................... 157, 280
politika79, 89, 105, 223,
285, 305, 326
politikusok ..................... 172
rendszer.......................... 296
rész................................. 276
szálak ............................. 162
szektor............................ 155
szellem ........................... 283
 szláv ...............................284
szövetség ................ 296, 359
szövetségesek.................154
terület .............................363
területek .........................183
világ72, 73, 90, 105, 112,
159, 249, 252, 275, 276,
277, 303, 353, 355
vonalvezetés...................258
zónák..............................186
zsivaj ..............................299
nyugati_világ ......................185
Nyugat-Lemgyelország ......139
O
Oberammergau .....................19
Odera ..................................192
Odescalchi ............................86
Ogatáj .................................275
okinavai ..............................154
olasz14, 29, 44, 73, 86, 102,
112, 116, 204
olasz-görög ..................... 94, 96
olaszok.......... 94, 129, 299, 345
Olaszország14, 44, 46, 93, 94,
97, 112, 157, 191, 218, 242,
245, 321, 336, 345
onogur .......................... 80, 367
önrendelkezési jog104, 331,
338, 342, 343, 364, 365
onugor ..................................41
orani....................................236
oráni............................ 145, 236
Ordass Lajos.......................261
orosz9, 24, 36, 37, 48, 71, 77,
88, 97, 100, 103, 106, 128,
140, 150, 153, 158, 164,
179, 181, 183, 185, 186,
213, 215, 218, 235, 254,
259, 260, 275, 277, 278,
279, 281, 286, 287, 322,
345, 347, 349, 363, 365,
367, 375
ajánlkozás....................... 159
akarat.............................. 228
akaratátvitel...................... 60
akció............................... 161
állampolgár .................... 176
arc .............................. 67, 68
atomksérlet..................... 173
befolyás.......... 155, 157, 252
befolyásolás ................... 172
belátás ............................ 284
bestialitás ................. 55, 214
birodalom57, 59, 60, 63,
185, 211, 222, 280, 344
birtok.............................. 346
bolsevizmus ................... 333
borzalmak....................... 213
brutalitás................. 343, 371
cár .................................. 330
cél................................... 110
egyezmény ............... 70, 105
egyház .............................. 65
ellenakció ....................... 185
ellenes ............................ 368
előnyomulás ........... 165, 258
ember ....................... 66, 116
erő .......................... 222, 356
erőnövekedés ................. 140
esélyek ........................... 149
fejedelemségek............... 275
fejezet............................. 137
fejezt .............................. 137
fenyegetés ........ 91, 223, 348
fölény ............................. 219
főparancsnok .................. 180
győzelem........................ 104
háború .............................. 99
hajók .............................. 116
hatalom................... 366, 370
határ ............................... 210
397
határatalanság................... 80
határok ............................. 53
hősi halottak................... 179
ideál................................ 182
igények................... 162, 170
imperializmus141, 184, 212,
367
ipar ................................... 68
kaosz ................................ 61
kapcsolatok .................... 155
készülődés........................ 95
kéz.......... 119, 194, 225, 357
kolostor ............................ 65
kommunizmus................ 333
komplexum ...................... 57
kormány ......................... 154
követelés .................. 54, 108
közöny.............................. 61
külpolitika ...... 172, 181, 211
lélek........ 61, 62, 63, 64, 322
malomkő .......................... 75
megszállás...... 173, 182, 349
megszállók ..................... 177
módszer.......................... 185
nagyhatalom................... 224
nemesek ........................... 62
nép...................... 58, 59, 112
néplélek............................ 61
nyomás ........................... 339
oldal ................................. 89
örvény .............................. 81
paraszt .............................. 58
pénz................................ 280
polgár ............................. 235
politika ..................... 50, 152
pólus............................... 281
prepotencia..................... 184
psziché ............................. 64
síkság ............................... 73
Sphinx .............................. 61
százmilliók ....................... 66
398
szellem ............................. 65
szempont ........................ 176
szövetség........................ 119
Szuez.............................. 139
szupremáció ................... 161
szuronyok................. 87, 181
tapasztalatok .................. 111
társadalom........................ 65
tendenciák ...................... 139
tér368
terek ................................. 44
terrorizmus....................... 59
testvér......................... 92, 93
testvérek......................... 174
tisztogatás ...................... 148
uralom ............................ 191
útvonal ........................... 329
veszély ... 279, 284, 358, 360
világ ................................. 60
világpolitika ................... 175
viszonyok......................... 58
oroszbarát ........... 148, 173, 329
oroszellenes77, 211, 329, 364,
370
Orosz-Európa ..................... 222
Oroszlánszívű Richárd ....... 355
orosz-lengyel ........ 54, 165, 363
orosz-német52, 94, 120, 137,
138, 167, 218, 219
oroszok48, 63, 67, 71, 90, 95,
126, 136, 138, 142, 149,
152, 153, 157, 164, 165,
166, 174, 182, 184, 185,
188, 191, 195, 213, 279,
343, 344, 347, 348, 358,
362, 365, 367, 370
Oroszország46, 53, 54, 57, 59,
61, 63, 66, 70, 71, 72, 73,
74, 75, 80, 92, 95, 96, 97,
105, 107, 109, 110, 111,
118, 130, 134, 136, 140,
 143, 153, 154, 155, 157,
160, 162, 163, 164, 176,
181, 182, 184, 186, 190,
191, 192, 203, 213, 217,
218, 219, 220, 221, 223,
224, 225, 228, 243, 246,
256, 267, 275, 293, 298,
300, 318, 320, 326, 328,
329, 330, 338, 344, 350,
354, 363
orosz-zsidó .........................207
orthodox64, 96, 175, 259, 260,
261, 279
orthodoxia............. 64, 259, 260
ősgermán ..............................27
Ostmark ..............................274
Oswald Spengler...................63
osztálygyűlölet ...................371
osztályidegen ......................255
osztrák12, 54, 71, 85, 86, 163,
276, 281, 336, 353
császárság............... 329, 330
nép..................................331
Osztrák Császárság.............280
osztrák-magyar163, 228, 255,
344
Osztrák-Magyar Monarchia34,
44, 47, 221, 240, 280, 281,
328, 337, 345, 347, 352
osztrákok279, 281, 300, 336,
345, 358, 365, 370
ozmán-török .......................356
Ozora ..................................278
P
Pál régensherceg...................98
Palesztina............................194
palesztiniai..........................343
Pallavicini.............................86
pánszláv.................. 96, 97, 328
pánszlávizmus .... 162, 328, 345
Papandreu ........................... 168
Párizs144, 344, 345, 348, 354,
356, 366
párizsi ......... 174, 203, 230, 352
béke................................ 328
békeasztal....................... 338
Pasics.......................... 342, 347
Patria .................................. 194
Pauker (Rabinsohn) Anna .. 254
Pearl Harbour ..... 127, 138, 374
peremnémetek ...................... 77
Petain.................. 144, 145, 249
Péter Gábor......................... 176
Péter király ................. 166, 167
Pétervár ................................ 72
Petrarca............................... 277
Petro Groza......................... 172
phony war........... 129, 134, 147
Pierre Laval ........................ 144
pirhusi................................. 228
poroszok ............................. 279
Portugália ........................... 191
Potsdam120, 158, 182, 183,
184, 354, 356
potsdami ............. 184, 185, 352
pozitivizmus ......................... 63
Poznan ................................ 341
Prága........................... 175, 277
prágai.................................. 214
pravoszláv .................. 175, 260
Primo de Rivera.................. 111
Pripet-mocsarak.................. 363
probolsevista....................... 261
probolsevizmus................... 147
protestáns 21, 87, 260, 261, 265
Q
quarantine-beszéd29, 113, 116,
117, 133, 134, 146, 147
Quebec.................. 72, 150, 162
quebeci ................. 74, 128, 157
399
Quebeci Konferencia............ 73
R
Radescu ...................... 170, 171
Radics István ........................ 96
Rákosi (Róth) Mátyás......... 254
Rákosi Mátyás ...... 83, 176, 178
Ravasz László..................... 261
reakciós ...................... 253, 267
Rettenetes Iván ....... 58, 63, 365
Révai József ....................... 176
Reval .................................... 69
revali................................... 235
ribentroppi ............................ 93
Robert A. Theobald127, 138,
142
Róma .................................. 218
római .......................... 199, 260
egyház .............................. 64
hatalom........................... 231
katolikus......................... 260
provincia ........................ 333
római-német ....................... 278
román78, 79, 80, 81, 88, 90,
91, 93, 155, 170, 171, 172,
189, 194, 204, 214, 260,
268, 332, 342, 367
fegyverek ....................... 335
Románia22, 36, 78, 79, 80, 81,
89, 91, 92, 120, 149, 155,
157, 161, 163, 169, 170,
175, 176, 181, 191, 240,
244, 253, 254, 258, 259,
260, 268, 277, 280, 316,
321, 337, 348, 367, 368
romániai 78, 214, 268, 342, 344
románok78, 88, 91, 94, 160,
163, 214, 260, 333, 335,
343, 344, 367
románság .............................. 81
Rommel ................................ 16
400
Roosevelt50, 51, 55, 73, 117,
121, 122, 125, 126, 127,
130, 131, 132, 133, 134,
135, 136, 137, 139, 141,
142, 143, 146, 147, 148,
149, 150, 151, 152, 153,
154, 155, 158, 161, 166,
168, 169, 172, 181, 182,
183, 184, 209, 210, 211,
212, 214, 216, 217, 225,
231, 236, 252, 316, 322,
330, 359
roosevelti29, 94, 130, 137, 141,
142, 147, 152, 158, 164,
181, 182, 185, 209, 210,
242, 362
Rosenberg házaspár............ 173
Rothschild ............................ 87
Rousseau .............................. 63
ruthén ................. 332, 333, 364
ruthének.............................. 260
S
Sándor-palota ..................... 246
sao-paulói ........................... 100
Sárga-tenger ......................... 41
Schaumburg-Lippe............... 86
Schlossberger ....................... 86
Schwartz............................... 86
Scobie......................... 168, 235
Scotus Viator...................... 280
Seaton Watson............ 280, 342
Seckendorf ........................... 86
Sikorszky.................... 164, 165
Silbiger ................................. 86
Simovic ........................ 98, 167
Só278
Sommerville ....................... 236
spanyol29, 86, 110, 111, 112,
113, 115, 132, 150
spanyolok ................... 112, 345
Spanyolország110, 112, 146,
191, 220, 242, 321, 345
spanyolországi ....................113
Spruchkammer....................298
State Department ................169
Stefanik...............................165
Stettinius.............................169
Stirbey ................................171
Strassbourg .........................236
strassburgi...........................281
Strawski................................40
stuttgarti..............................185
Sumner Welles69, 70, 73, 95,
121, 129, 136, 137, 138,
144, 145, 146, 147
susdali.................................275
Svájc ...................................191
Svédország .........................191
Szász.....................................86
Szekfü Gyula ...... 177, 179, 180
szélsőjobboldali ..................177
Szembek ..................... 161, 374
Szent Benedek ......................64
Szent Domonkos...................64
Szent Ferenc .........................64
Szent Hedvig ......................277
Szent Korona ......................263
Szentföld.............................276
Szentpétervár ........................59
Szentszék............ 263, 274, 278
szerb54, 95, 96, 97, 98, 99,
101, 157, 163, 166, 167,
328, 332, 335, 342, 345,
348, 368, 369, 371
fegyverek........................335
szerbek95, 96, 97, 163, 188,
214, 260, 328, 333, 335,
336, 342, 343, 344, 348, 368
Szerbia.................. 54, 246, 278
Sziám..................................341
Szibéria149, 156, 191, 214, 258
szkepticizmus ....................... 63
szláv18, 57, 58, 60, 62, 64, 71,
72, 76, 77, 78, 81, 89, 92,
97, 103, 104, 141, 173, 174,
187, 254, 261, 284, 286,
287, 322, 330, 346, 347,
348, 350, 361, 362, 365, 371
állam............................... 280
államképződmény .......... 366
befolyás.......................... 369
ellenőrzés ....................... 346
előnyomulás ................... 258
emigráció ....................... 161
érdek .............................. 162
erő .................................. 358
Európa285, 348, 357, 367,
368
expanzió ......................... 186
felelőtlenség ................... 288
fenyegetés ...................... 344
forma...................... 165, 324
győzelem........................ 340
igény .............................. 287
imperializmus................. 352
Kelet............................... 283
konjuktúra ...................... 362
lélek................ 286, 321, 322
népfeleslegek ................. 346
nyomás ................... 284, 349
országok ................. 254, 258
ösztönök ......................... 222
politika ........................... 345
propaganda..................... 281
rész ................................. 329
roham ............................. 280
szétesettség..................... 329
szupremácia.................... 347
szuverenitás.................... 348
tenger ............................. 164
tömeg ............................. 282
veszély ................... 337, 361
401
 világ328, 349, 353, 356,
365, 370, 371
vonás .............................. 105
szláv-ellenes ....................... 366
szlávizmus ............................ 89
szláv-nem-szláv.......... 346, 348
szlavobolsevizmus...... 105, 358
szlávok72, 77, 280, 287, 322,
345, 347, 348, 367, 371
Szlavónia ............................ 335
szlávság71, 80, 88, 92, 282,
286, 287, 347, 349, 366,
369, 371
szláv-tatár ........................... 287
szlovák162, 165, 174, 268,
331, 335, 342, 364
Szlovák Nemzeti Tanács .... 163
Szlovákia .............................. 92
szlovákiai............................ 214
szlovákok94, 161, 163, 214,
260, 333
szlovén ................................. 96
Szobieszki János................. 279
szociáldemokrata
munkásság...................... 266
szociáldemokraták178, 179,
180
szocialista8, 9, 28, 130, 132,
239, 242, 243, 289, 292,
293, 295, 318
gondolat ......................... 294
norma ............................. 317
rendszerek ...................... 306
tagolódás ........................ 292
szocializmus8, 9, 28, 65, 196,
290, 291, 292, 293, 305,
306, 307, 315, 316, 317,
318, 319, 320, 322, 323, 329
Szörény............................... 278
szovjet50, 53, 68, 69, 101, 136,
150, 172, 178, 370
402
barátság .......................... 115
csatlós ............................ 170
fegyverbarátság.............. 147
front ............................... 207
ígéret .............................. 165
katonák........................... 179
kormány ........................... 70
követ ........................ 70, 154
politika ........................... 286
szempontok .................... 298
veszély ........................... 316
Szovjet17, 29, 57, 61, 68, 69,
72, 84, 90, 94, 99, 102, 103,
109, 112, 116, 121, 129,
130, 137, 138, 139, 144,
146, 149, 150, 152, 154,
155, 157, 158, 159, 164,
165, 166, 167, 169, 172,
173, 179, 184, 195, 210,
215, 216, 226, 227, 235,
246, 321, 330, 339, 349, 356
szovjetbarátság ............. 66, 151
szovjet-lengyel ................... 164
Szovjetoroszország29, 50, 150,
169, 173, 225, 230, 254
szovjet-politika..................... 51
szovjet-román..................... 155
szovjetszövetségi.................. 52
Szovjetunió69, 70, 71, 76, 171,
331
Sztálin61, 65, 148, 149, 150,
151, 154, 182, 185, 225,
330, 347, 365
Sztálin József.......... 61, 65, 148
Sztálingrádi ................ 165, 166
Sztálini ............................... 164
imperializmus .................. 71
szudétanémet ........................ 71
Szudéta-vidék................. 12, 28
Szuez ............................ 74, 139
szupremácia46, 47, 48, 49, 50,
52, 53, 108, 127, 141, 161,
347
T
Tankréd...............................355
Tardieu ....................... 280, 342
Tass ....................................165
tatár. 62, 64, 275, 277, 278, 279
tatár kán ................................62
tatár-magyar .......................276
tatárok... 64, 275, 276, 277, 367
tatár-szláv ...........................287
tatár-török ...........................279
Teherán54, 72, 75, 149, 150,
151, 158, 162, 164
teheráni ...............................161
Teleki gróf .................... 90, 246
Teleki Pál.................... 100, 101
Tengermellék......................278
terrorisztikus.........................17
Times.......................... 167, 169
Tisza .....................................79
Tito159, 166, 167, 258, 368,
369
Tito-válság..........................258
Titulescu .............................342
Tokió ..................................218
tokiói ..................................154
török86, 95, 163, 263, 268,
275, 277, 278, 279, 367
török-tatár ...........................279
Tory ....................................169
Toulon ................................236
trianoni ...............................245
Trieszt.................................159
Truman ....................... 147, 182
Tsaadajeff .............................63
Tuka....................................342
Turgenjev ....................... 61, 62
Türkenhilfe .........................278
Türr István .......................... 112
U
ukrán................................... 348
ukránok....................... 260, 348
Ullein-Reviczky Antal........ 100
UN .............. 158, 164, 190, 268
UNRA ................................ 238
Ural..................... 275, 287, 346
USA29, 95, 117, 125, 127, 129,
130, 138, 164, 170, 172,
193, 229, 247, 357
V
V. István ............................. 277
Vansittart ............................ 183
Varga Béla.......................... 265
varsói .......................... 190, 363
Vas Zoltán .......................... 176
vasfüggöny103, 155, 195, 252,
253, 254, 256, 257, 258,
259, 260, 262, 265, 269,
285, 286, 287, 288, 297,
298, 299, 301, 302, 318,
341, 374
vasfüggönyországok........... 256
Velence............................... 278
Vergilius................................. 5
Versailles13, 18, 21, 24, 28, 33,
34, 36, 38, 56, 76, 77, 79,
81, 83, 85, 89, 101, 112,
120, 125, 131, 155, 160,
163, 164, 170, 174, 175,
196, 221, 230, 255, 280,
281, 290, 292, 293, 295,
301, 316, 325, 326, 327,
328, 329, 333, 334, 336,
337, 338, 339, 342, 344,
345, 348, 351, 353, 357,
358, 359, 360, 361, 364,
365, 367, 368, 369, 371, 372
403
versaillesi12, 13, 21, 22, 33,
34, 36, 53, 54, 55, 56, 66,
71, 77, 78, 82, 83, 87, 88,
95, 96, 111, 116, 125, 126,
131, 132, 145, 146, 160,
163, 186, 203, 221, 222,
223, 226, 228, 230, 243,
245, 264, 280, 290, 295,
324, 332, 333, 335, 337,
339, 341, 342, 348, 352,
357, 360, 361, 364, 366,
368, 371
bosszú ............................ 327
Vichy.......................... 145, 236
vichy-i ................................ 145
világuralom .......................... 29
Visínszki............................. 170
visszatorlás ......................... 195
Vogüé ................................... 60
Volga ............................ 41, 275
Volksbund .................... 30, 103
Volksbundok ........................ 23
Voltaire................................. 63
vonakodó antibolsevizmus ... 90
Vörös Kereszt..................... 165
W Zaghlui ............................... 342
Waldeck................................ 86
Washington 66, 68, 69, 94, 297
washingtoni66, 67, 68, 69, 94,
158
Wavell tábornok ................. 102
weimari............................... 243
White .................. 147, 192, 374
Wickham Steed .................. 342
Wilhelm Stapel..................... 20
William C. Bullitt67, 115, 148,
150
William D. Leahy............... 145
William Strang ..................... 52
Wilson .......... 72, 132, 327, 338
404
elv .................................... 76
Windischgraetz..................... 86
Winkham Steed .................. 280
Winston Churchill49, 50, 53,
54, 56, 67, 73, 98, 100, 121,
127, 136, 144, 147, 167,
222, 223, 225, 226, 227,
228, 231, 235, 236, 244,
298, 300, 359, 363
Wittelsbach........................... 86
Wladivasztok...................... 218
World Jewiss Congress ...... 193
X
XI. Incze..................... 264, 279
XII. Pius ............................. 264
XIII. Alfonz........................ 111
XIV. Lajos............................ 56
XV. Benedek ...................... 264
XV. Lajos ............................. 56
Y
Yalta ................................... 116
Z
zsidó29, 30, 31, 82, 83, 84, 85,
86, 88, 102, 103, 116, 126,
135, 172, 176, 189, 190,
191, 192, 193, 194, 195,
196, 197, 198, 199, 200,
202, 254, 255, 269, 374
bosszú ............................ 188
erőszak ........................... 288
faji mithosz ...................... 30
kapcsolatok ...................... 30
magatartás ...................... 204
menekültek..................... 192
nacionalizmus ................ 290
pusztulás ........................ 190
sajtó.................................. 33
 tőke...................................30
tragédia................... 188, 208
zsidóellenes ............ 83, 87, 150
zsidók11, 67, 78, 82, 83, 86,
87, 90, 103, 135, 176, 179,
188, 190, 192, 193, 194,
198, 199, 200, 201, 202,
203, 204, 207, 236, 254,
260, 261, 296
megbosszulása................213
megboszulása .................214
zsidó-magyar ................ 83, 201
zsidó-orosz ......................... 207
zsidóság29, 30, 31, 32, 37, 81,
82, 83, 84, 85, 88, 102, 103,
104, 113, 121, 122, 131,
137, 188, 189, 190, 191,
192, 193, 194, 195, 196,
197, 199, 200, 201, 202,
204, 205, 206, 208, 254,
289, 290, 291
hadviselő fél................... 202
Zsigmond............................ 277
zsinagóga.............................. 30
405
 Tartalomjegyzék

A KATASZTRÓFA...............................................................................5
I. A NEMZETISZOCIALIZMUSTÓL A NÁCIZMUSIG .................7
1......................................................................................................7
2....................................................................................................11
3....................................................................................................18
II. AZ ÁLTALÁNOS VISSZAHATÁS ...........................................25
1....................................................................................................25
2....................................................................................................29
3....................................................................................................33
III. AZ ANGOLSZÁSZ ATTITÜD..................................................37
1....................................................................................................39
2....................................................................................................48
3....................................................................................................53
IV. A NAGY SZÖVETSÉGES: AZ OROSZ ...................................57
1....................................................................................................57
2....................................................................................................61
3....................................................................................................66
4....................................................................................................71
V. A KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT ...................................................76
1....................................................................................................76
2....................................................................................................81
3....................................................................................................89
VI. AZ "ANTIBOLSEVISTA MISSZIÓ”......................................105
1..................................................................................................105
2..................................................................................................110
3..................................................................................................118
A "FELSZABADULÁS" ..................................................................123
VII. FRANKLIN D. ROOSEVELT................................................125
1..................................................................................................128
2..................................................................................................133
3..................................................................................................147
VIII. A "FELSZABADULÁS" .......................................................157
1..................................................................................................160
2..................................................................................................172
3..................................................................................................182
IX. NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL...................188

406
 1. .................................................................................................190
2. .................................................................................................196
3. .................................................................................................202
X. A GYÖZELEM TRAGÉDIÁJA ................................................209
1. .................................................................................................210
2 ..................................................................................................215
XI. AZ ÚGYNEVEZETT HÁBORÚS BŰNÖSSÉG .....................232
1. .................................................................................................233
2. .................................................................................................240
3. .................................................................................................247
XII. SÜLLYEDŐ VILÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT ............252
1. .................................................................................................253
2. .................................................................................................259
3. .................................................................................................265
A JELEN VÁLSÁGA......................................................................271
XIII. KELET ÉS NYUGAT............................................................273
1. .................................................................................................274
2. .................................................................................................280
3. .................................................................................................284
XIV. HÁROM EURÓPA................................................................289
1. .................................................................................................289
2. .................................................................................................294
3. .................................................................................................297
XV. SZOCIALIZMUS, NACIONALIZMUS, DEMOKRÁCIA...303
1. .................................................................................................305
2. .................................................................................................312
3. .................................................................................................320
XVI. "HALOTT BETŰK" ..............................................................325
1. .................................................................................................325
2. .................................................................................................328
3. .................................................................................................336
XVII. "MINT AZ ÁMEN A TEMPLOMBAN" .............................341
1. .................................................................................................342
2. .................................................................................................352
3. .................................................................................................360
FORRÁSOK ÉS IRODALOM.........................................................373

NÉV-, HELY- ÉS TÁRGYJEGYZÉK ............................................376

TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................406

407
408