Bonnie&Clyde:

A Bonnie és Clyde a valaha készült egyik legnagyobb hatású amerikai film. Arthur Penn 1967-es
remekműve a depresszió korszakának két bankrablójáról mérhetetlen nyomot hagyott
Hollywoodban, új mércét szabva Hollywood képességeinek, és utat szabva az 1970-es évek lázadó,
kihívásokkal teli filmes megrázkódtatásához.

Az eredmény egy olyan film, amely olyan helyekre jutott el, ahol korábban nem volt hollywoodi film.
Bonnie és Clyde merészen közelítette meg a szexet, az erőszakot és a nemet, ami határokat
feszegetett. A film könnyedséggel kezelte A nagy gazdasági világválságot, bevezette a közönséget a
vércseppek megdöbbentő hatásába, és a pofonhumortól az erőszakos tragédiáig ingadozott.

A Bonnie&Clyde forradalmian újszerű volt a kavicsos, vért fröcskölő erőszak ábrázolásában, okosan és
nagyszerűen kihasználva az ellenkultúra légkörét, amelyet Warren Beatty és Faye Dunaway magával
ragadó előadásai vezettek, prófétikusan megválasztott mellékszerepekkel, rendező által formált
formában. Arthur Penn Bonnie és Clyde-ja, aki tudta, hogyan hozza ki a legtöbbet egy rendkívül erős
forgatókönyvből, milliók képzeletét ragadta meg, és az amerikai hatvanas évek kulturális
nevezetessége lett. Ez egy olyan film, amelynek eredményeképpen a könyörtelen gyilkosok
szimpátiát, megértést és odaadást váltottak ki a közönségből, miközben a törvénytisztelő üldözőket
igazi gonosztevőkké változtatta. A Depression Era Robin Hoods, Bonnie és Clyde bandájának
története legendás betyárok történetét meséli el, akiknek hirtelen hírhedtsége végül megfulladt egy
golyózáporban, bekerült a történelemkönyvekbe, és beépült az amerikai kulturális identitásba, de
sokkal inkább mindennél. , ez egy látomásos törekvés mindannyiunkra, akik a moziban ülünk. Mint a
legtöbb, valahol a múltban játszódó film, ez is többnyire a jelennel foglalkozik, bájjal, humorral és
szívszorító tragédiával ragadja meg az eszmék, érzelmek és vágyak kortárs társadalmi áramlatait.

Roger Ebert még 1967-ben kijelentette, nem lepné meg, ha Bonnie és Clyde az amerikai filmművészet
szimbólumává, egy korszak vitathatatlan képviselőjévé válna.

A film az amerikai nép növekvő elégedetlenségét, valamint a hatóságokkal és a kormányzattal

szembeni bizalmatlanságát és haragját kamatoztatta. Az, hogy ez a film mennyire lenyűgözte a
közönséget, könnyen látható az általa keltett divatőrületen
Easy Rider:

1969-ben az amerikai mozikban bemutatták az Easy Ridert, amely a médium egyik legjelentősebb
kulturális vízválasztó pillanatát jelentette. Művészi értelemben az Easy Rider mély hatást gyakorolt az
amerikai filmiparra, felkeltette az olyan filmek iránti keresletet, amelyek az amerikai fiatalok egyre
kiábrándultabb nézeteit tárják fel a világ helyzetéről. Az Easy Rider, a két szabadon utazó,
szabadságot kereső amerikai története minden más médiumnál jobban magába foglalta a korabeli
ellenkultúrát, miközben előrevetítette annak jövőjét. A filmet „egy generáció próbakövének”
nevezték.

Az egyik első olyan film, amely a droghasználatot és a hippimozgalmat nem propagandisztikus

részletekben tárja fel, az Easy Rider kulturális hatást keltett, amely a filmipar határain túl is
visszhangzott. Az Easy Rider a hippi generáció esztétikáját foglalta magában, a történet, a filmzene és
a hozzáállás fontos hatással volt az amerikai fiatalokra. Bár nehéz számszerűsíteni egy műalkotás
kulturális hatását, kétségtelenül hatalmas volt. A nyugati fiatalok széles körű elvándorlását a világ
távoli sarkaiba kétségtelenül – legalábbis implicit módon – befolyásolták az Easy Rider gondolatai.

Bár az 1960-as évek hippimozgalma vitathatatlanul néhány évvel azelőtt érte el csúcspontját, és
megkezdte cinizmusba süllyedését, a film továbbra is rendkívül jelentős kulturális emlék marad,
amely az ellenkultúra eszméit a lényegükig desztillálja. Az amerikai filmművészet jelentős
fordulópontja, a film hatása erősen érezhető az 1970-es évek ifjúsági kultúrájában, és ma is
visszhangra talál, bár kisebb mértékben.

Az Easy Rider egy generáció „kijelentése” volt, amikor 1969 nyarán kiadták. És ez kritikus kijelentés
volt Amerikáról. Továbbra is az évtized egyik legjelentősebb filmje, mivel egy újfajta amerikai film
volt.

Az 1988-as elnökválasztási kampány során George Bush jelölt az Easy Rider című filmet hasonlatként
használta a lazaság elmúló korszakára. Lelkesen jelentette ki, hogy az amerikaiak kiléptek a könnyed
Easy Rider korszakból, és egy keményebb Dirty Harry korszakba léptek.

Az azonban, hogy Bush a filmet az elvetett amerikai attitűd szimbólumaként használja, felveti a film
hosszú távú hatásának fontos kérdését: az 1969 óta eltelt években mivé vált az Easy Rider. Még
mindig az, aminek 1969-ben látszott. , az ellenkultúra politikailag korrekt kiáltása A legtöbben azzal
érvelnek, hogy a film hatása drámai módon megfordult, hogy az Easy Rider mára elavult, és ha
valami, akkor csak fájdalmasan tárja fel az 1960-as évek ellenkultúraellenes mozgalmának
ostobaságát. Az minden bizonnyal igaz, hogy az Easy Rider szereplőit ma másként látjuk, mint akkor,
mert ma már másképp látjuk az akkori ifjúsági mozgalmat.
1. Mik határozták meg a korszak filmjeit?