Leviatán (2014)

A Leviatán egy 2014-es orosz filmdráma, amelyet Andrej Zvjagincev rendezett. A film Kolja,
egy kisvárosi autószerelő történetét meséli el, aki feleségével, Liljával és tinédzser fiával,
Rómával él egy tengerparti faluban, a Barents-tenger közelében, Észak-Oroszországban.
Kolja problémával szembesül, amikor a város korrupt polgármestere, Vadim Shelevyat azzal
fenyegetőzik, hogy politikai hatalmát felhasználva elveszi földjét és házát. A film a korrupció,
az igazságszolgáltatás és a hatalommal való visszaélés témáit dolgozza fel a mai
Oroszországban, relevánsan és elgondolkodtatóan. A Leviatán az Ószövetségben egy
mitológiai tengeri szörnyeteg. A filmben ezt a bibliai képet az államhatalom metaforájaként
használják.
A Leviatán egy mesterien kidolgozott film, amely az emberi érzelmek és kapcsolatok
bonyolultságát tárja fel egy korrupt rendszerrel szemben. A film a Barents-tenger
lélegzetelállító felvételével kezdődik, amely megalapozza a kibontakozó drámai eseményeket.
A film operatőri képe lenyűgöző, és a részletekre való odafigyelés a produkciós tervezésben
és a jelmeztervezésben hozzájárul a film általános hangulatához. A film helyszíne egy kis
tengerparti faluban az elszigeteltség érzését kelti, ami fontos szempont a film korrupció és
igazságosság témái között.
A film központi szereplője, Kolja egy hibáktól nem mentes és összetett személyiség, aki azért
küzd, hogy megvédje családját és otthonát a korrupt polgármestertől, Vadimtól. Kolja büszke
és elszánt ember, aki nem hagyja , hogy megfélemlítsék és nem hajlandó meghátrálni a
korrupt rendszertől, de tettei következményekkel járnak, amik kihatással vannak családjára és
barátaira. A filmben Kolja ábrázolása árnyalt és a nézők képesek átlátni a benne rejlő
konfliktust, miközben ő megpróbálja egyensúlyba hozni az igazságosság iránti vágyát a
családja iránti szeretetével.
Vadim, a korrupt polgármester erős és manipulatív figura, aki politikai hatalmát arra
használja, hogy kizsákmányolja városa lakosságát. A filmben Vadim ábrázolása is hasonlóan
összetett, és a film nézői láthatják, hogy hatalma és korrupciója hogyan tette tönkre saját
családját és kapcsolatait. A filmben Vadim karakterének bemutatása a korrupció és az
igazságszolgáltatás nagyobb problémáit kommentálja a mai Oroszországban.
A film korrupciós és igazságszolgáltatási témáit a központi szereplők közötti kapcsolatokon
keresztül tárja fel. A filmben Koljának feleségével és fiával való kapcsolatának bemutatása
különösen erőteljes, a nézőközönség láthatja, hogy Kolja és Vadim konfliktusa hogyan
befolyásolja mindkettőjükkel való viszonyát.
A film érinti a magány, az árulás és a reményvesztettség témáit, a szereplők útja pedig a
történet során rávilágít azokra a küzdelmekre, amellyel sok embernek szembe kell néznie
mindennapi életében. A rendező elsődleges érdeke az emberi kapcsolatok és a nyomás alatt
álló férfiak viselkedésének vizsgálata. A történet során Kolja egy elnyomó, hideg és
despotikus rendszerrel szembesül. Jelleme határozza meg, hogy mennyire törik össze ez alatt,
hogy mit vált ki belőle.
A rendező háromszor változtatja a fő cselekményt, de nagyon finoman, így alig vesszük észre,
hogy megváltoztatta. A film a politikai korrupcióról szóló cselekménnyel kezdődik, a
házasság gondjaival folytatódik, és a főszereplő alkoholizmus és depresszió elleni
küzdelmével ér véget. De ha ezek közül az egyik a fő cselekményszál, a többi
részcselekményszál marad, és a végén a három összefolyik.
A film nyitószekvenciája számos nagylátószögű felvételből áll, amelyek a partvonal területeit
rögzítik. Alkonyat van, és a sötétkék óceán diegetikusan hallatható, ahogy a sziklás partnak
verődik a filmzene alatt. Érintetlen, természetes táj látható, egyetlen emberi alak sem
tolakodik ebbe bele. Fokozatosan emberi elemek is beépülnek a tájképekbe: villanyoszlopok,
romos csónakok és Kolja háza, amely a kikötőt átszelő híd mellett áll. A film zárásakor a
képsor kissé megismétlődik, csak visszafelé, kezdve a Kolja otthonát felváltó újonnan épült
templommal, a hídon átsuhanó autókkal és újra láthatóak az elhagyatott hajóromok. A film
úgy végződik, ahogy kezdődik: a terjedelmes tengerről és a sziklás partvidékről készült széles
látószögű felvételekkel. A tenger verődik a sziklákhoz, de ezúttal egyetlen vörös olajos kanna
csatlakozik a hullámokhoz. Ezek a képsorok rendkívül hangulatosak, megragadják az óceán
hatalmassága és egy vidéki, távoli város nyugalmát. Ezek a jelenetek közvetlenül nem
befolyásolják a film narratíváját. Inkább önállóan állnak a történet elején és végén.
A film kulcsfontosságú narratív szála a föld tulajdonjogáért folytatott küzdelem, ahol ennek
következtében életek pusztulnak el. Ez a Kola-félsziget meditatív tájképeivel kombinálva az
emberi hatalom által okozott környezeti károk megjegyzéseként értelmezhető, ahol a földet
szervezetek és államok tulajdonának tekintik. A Leviatánban Kolját és családját kihasználják
a korrupt hatóságok, mert Vadim ki akarja bővíteni a várost, és tiszteletet biztosítva neki a
nála feljebb állóktól. A helyszín ezt tükrözi, mivel szimbolizálja azokat az imperialista
narratívákat az orosz történelemben, amelyek az Északi-sarkvidék legyőzésére és birtoklására
törekedtek. A tájak a sarkvidéki természet áhítatát ábrázolják, amely továbbra is szenved az
emberi beavatkozástól a természeti terek feletti nemzeti és politikai tulajdonjogot igénylő
narratívák miatt. A film utolsó pillanataiban a parton látható bálnacsontváz azt szimbolizálja,
hogy a bibliai Leviatánt, amely egykor Isten és a természet ismeretlen, mindenható hatalmát
képviselte, bitorolták. Végül az uralkodó tengeri szörnyeteg a gépbuldózer lesz, amely a
politikusok parancsára lerombolja Kolja kézzel épített otthonát. A film megkérdőjelezi azokat
a kulcsfontosságú eszméket, mint például az ortodox erkölcsi értékeket, a törvények tiszteletét
és a politikai átláthatóságot, ehelyett az autokrácia által elátkozott országot mutatja be,
amelyben a politikai hatalom továbbra is felülmúlja Istent és a természetes rendet, és
uralkodik Oroszországon, mint abszolút rosszindulatú erő.
A film a kormányt és a vallást úgy mutatja be, hogy azok kéz a kézben járnak; mindennek a
hierarchiának a tetején az ortodox egyház. A vallás óriási szerepet játszik ebben a filmben, és
mivel a Leviatán Jób könyvének „újra elmondásává” válik, az egész premisszát még
érdekesebbé teszi. A vallási allegóriák egyházi beszédeken keresztül jelennek meg, amelyek a
film jelenlegi helyzetéhez kapcsolódó verseket felolvasásában történnek meg.
Ami a film általános rendezését illeti, Zvjagincev vizuális stílusa visszafogott, de erőteljes. A
statikus felvételek, a környezeti zaj és a ritkás filmzene használata kiemeli főszereplőink
tehetetlenségét, valamint helyzetük szomorú magányát. Összhangban a narratíva futó
témájával, a fekete komédián és a puszta irónián keresztül történő politikai kommentárral,
ezek a statikus felvételek gyakran szembeállítják a főszereplők elkeseredett, reménytelen
összeomlását a monoton, érzelemmentes hatalomátvétellel, beleértve ebe a rendfenntartókat,
bírókat, ügyvédeket, politikusokat és az orosz ortodox papság tagjait. Ez éppoly szomorú,
mint vicces, ami furcsa, de mégis megfelelő módja a film általános hangvételének.
A Leviatán egy sötét, lehangoló, de mégsem egy kifejezett borongós dráma, amely fekete
komédiáját és társadalmi kommentárját bemutatja, ahelyett, hogy elmondaná.
A film egy olyan megjegyzéssel fejeződik be, amely teljesen új megvilágítást ad a
cselekménynek, és spirituális szempontból felemeli. A jelenet végén, a templomban tartott
prédikáció során a polgármester azt súgja egy gyereknek, hogy Isten mindent lát. Ha
visszagondolunk az összes kritikus eseményt soha nem mutatták meg vagy közölték velünk,
ami egyértelműen azt az elképzelést tükrözi, hogy az emberek nem látnak mindent, de van
egy Mindenható, aki figyel minket.