Eső előtt (1994)

A film egy szokatlan, nem lineáris narratívával rendelkezik, amely lazán összefon három
fejezetet egy formabontó, ötletes módon. A történet úgy bontakozik ki, hogy soha nem derül
ki, hogy az események pontosan milyen sorrendben zajlanak. Az első rész egy távoli
macedóniai kolostorban játszódik, és egy Kiril nevű fiatal szerzetesről szól, akinek a
némasági fogadalom letétele után egy sorsfordító döntést kell meghoznia:
Az első fejezet, a „Szavak” egy fiatal ortodox szerzetesre, Kirilre összpontosít, akit úgy
ismerünk meg, hogy látjuk, ahogy paradicsomot szed a kolostor kertjében. A közeli faluban
történt gyilkosság nyomán, amely megoszlik az egymással egyre ellenségesebbé váló
macedónok és albánok között, Kiril felfedez egy albán lányt, Zamirát, aki a szobájában
rejtőzködik. Fegyveres macedónok egy csoportja üldözi őt, akik rokonuk meggyilkolásával
vádolják és bosszút akarnak állni. Bár Kiril és Zamira nem tud verbálisan kommunikálni –
mivel Kiril némasági fogadalmat tett, és egyébként sem beszéli a Zamira nyelvét –,
fokozatosan egymásba szeretnek. Kirilt kiutasítják a kolostorból miután felfedezi Zamirát a
többi szerzetes. Sikerül megszökniük Zamira macedón üldözői elől, de Zamira rokonai
elfogják őket. Amikor Zamira megpróbál az apja által elzavart Kirilel tartani, Zamirát testvére
lelövi.
A film második része elkalauzol minket a londoni nyüzsgésbe, ahol megismerjük
Alekszandert, a macedón Pulitzer-díjas háborús fotóst és Anne-t, a fotóst és képszerkesztőt,
akik próbálják megoldani bonyolult kapcsolatukat:
A második fejezet, az „Arcok” tehát Londonban játszódik, ahol először Anne-nel találkozunk,
aki fotószerkesztőként dolgozik egy sajtóügynökségnél. Később a szegmensben Anne egy
fotósorozatot vesz szemügyre, amik Zamira holttestéről és Kirilről készültek a gyilkosság
után, amikoris megcsörren a telefon, és meghalljuk Kiril hangját, aki Alekszander Kirkovot,
az ügynökség egykori alkalmazottját keresi (az első fejezetben Kiril beszélt arról, hogy
menedéket keresne nagybátyjánál, egy „híres londoni fotósnál”). Ez a jelenet a második rész
eseményeit az első rész eseményeihez igazítja. Megtudjuk, hogy Anne elhidegült férjétől, és
romantikus kapcsolatban áll Alekszanderrel, aki visszatért Londonba egy megbízásból, ami a
boszniai háborúval kapcsolatos volt. Azért jött vissza Londonba, hogy lemondjon a posztjáról
és hogy megkérje Anne-t, hogy menjen vele aznap este Macedóniába. Anne visszautasítja,
Alekszander pedig megindul a Heathrow-i repülőtérre. Aznap este egy étteremben Anne a
férjével folytatott feszült beszélgetés során – ahol várandóssága is terítékre kerül – egy szerb
vendége az étteremnek válogatás nélkül golyókat kezd el szórni az étkezőkre és a
személyzetre (miután az ámokfutó összeszólalkozott az étterem szintén szerb pincérével).
Anne férjét megölik (a pincérrel és másokkal együtt).
Aztán a harmadik fejezet visszavisz minket Macedóniába , Alekszander szülőhelyére, ahova
tizenhat év távollét után visszatér:
A harmadik fejezet, a „Képek”, Alekszandert követi, amint megérkezik Macedóniába, és
visszatér abba a faluba, ahol felnőtt. Egy későbbi jelenet, amelyben Anne zaklatottan telefonál
Alekszandert keresve, a második fejezet folytatásaként állítja be ezt a szegmenst, és
tulajdonképpen az előző két fejezet történetét olvasztja egybe. Alekszander megérkezve
szülőfalujába, úgy találja, hogy időközben meg lett osztva macedón és albán enklávék között,
mindkettő jól felfegyverzett és kölcsönösen ellenséges. Alekszanderre mindkét oldal
gyanakvással tekint, bár végül macedón rokonai, köztük Bojan, egy pásztor és Zdrave is
szívesen fogadják. Megpróbál újra kapcsolatba lépni egy albán nővel, akit egykor szeretett,
Hanával, de ez nem várt eseményeket indít be. Amikor Bojant rejtélyes körülmények között
meggyilkolják, Hana felkeresi Alekszandert, hogy elmondja neki, hogy lányát, Zamirát Bojan
rokonai fogták el, mint a tettest. Hana kéri Alekszandert, hogy segítsen, úgy, mintha a saját
lányáról lenne szó (ezzel arra utalva, hogy Zamira valójában Alekszander lánya, aki tizenhat
évvel ezelőtt egy Alekszander által tett rövid látogatás alkalmával fogant.) Másnap reggel
Alekszander elmegy abba a juhistállóba, ahol fegyveresek tartják fogva Zamirát. Ahogy
távozik a lánnyal, Zdrave lelövi és megöli Alekszandert. Zamira elmenekül. A kép Kirilre
vág, aki paradicsomot szed a kertben, miközben Zamirát látjuk a kolostor felé futni. A film
eleji kulcssorok megismétlése („Az idő sosem hal meg. A kör nem teljes.”) visszavezet
minket a kiindulóponthoz.
A film egy „időbeli optikai csalódás”, amik érdekes módon szövődnek egybe. Mindhárom
rész belsőleg konzisztens. A kereszthivatkozások nélkül a három rész egy folyamatos, lineáris
szekvenciának lenne tekinthető, amely a második fejezettel kezdődik és az első fejezettel
végződik. Csak egyetlen kereszthivatkozás van, amely komoly akadályt jelent a film egy
szigorúan lineáris értelmezéséhez: az Anne által megtekintett fényképek, a meggyilkolt
Zamiráról. (Londonban az Alekszander kereső hívó nem azonosítja magát, és a hangját sem
lehet azonnal felismerni; Anne Macedóniába hívása összhangban van a lineáris
kronológiával.) A brit médiaügynökség egyik alkalmazottja által készített fényképek az
összekapcsolások, amelyek végtelen körbe kötik a film eseményeit. A film egyik fő témája az,
ahogyan az állítólagos objektív, érdektelen megfigyelők – beleértve a médiaszervezeteket és a
nemzetközi szervezeteket, például az ENSZ-t is – nemhogy semmit sem tesznek az erőszak
körforgásának megszakításáért, de akár hozzájárulhatnak annak továbbéléséhez is.
Alekszander vissza akar menni Macedóniába, mert, ahogy ő fogalmaz a fényképezőgépe
„megölt egy embert”. (Fotóriporterként való jelenléte arra ösztönzött egy milicistát
Boszniában, hogy öljön meg egy foglyot a kép kedvéért.) Tudatosult benne, hogy oldalt kell
választania az erőszak ellen. Értelemszerűen azok, akik a médiához és az ENSZ-hez
hasonlóan csak megfigyelnek, részben okolhatók az előttük kibontakozó erőszakért.
Az intézményes szemlélőkkel szembeni kritikában az állam azon mechanizmusai is szerepet
kapnak, amelyek vádolhatók a kölcsönös erőszak hatástalanításával. A Zamira
meggyilkolásáról készült képek közül többen tétlenül álló rendőrök láthatók; az utolsón Kirilt
keretezi egy rendőrtiszt és egy fotós félig látható figurája. A hallgatólagos üzenet az, hogy az
állami hatóságokat a médiával kell párosítani azon megfigyelők osztályába, akik nem tudnak
vagy nem akarnak közvetlenül beavatkozni.
Ami a látványt illeti, a film vizuálisan gazdagabbnak és szebbnek tűnik a Macedóniában
játszódó jelenetekben. Ez különös kontrasztot teremt a Macedóniában jelenlévő erőszakkal és
gyilkosságokkal. Lenyűgöző szépségű pillanatokkal, különösen az első részben a
lélegzetelállító macedón látképekkel, és a nyugodt felszín alatt a hirtelen támadt erőszak
fenyegetésével, Milčo Mančevski egy érzelmileg erőteljes filmet ad nekünk, erős politikai
üzenettel, amely figyelmeztet a fokozódó ellenségeskedés veszélyeire.
Külön gyönyörű gondolat az, hogy nem vagyunk az idő csapdájába rekedve. Nem az idő
csapdájában vagyunk, hanem a háború vírusában. Az interkulturális kapcsolatok filme ez.
Alekszander szerelmes Hanába (igazi Rómeó és Júlia történet), és valószínűleg Zamira apja.
Egy másik példa az interkulturális kapcsolatok jelenlétére Kiril és Zamira története (szintén
balsorsú szerelmi történet). Minden történetben az erőszak az, ami véget vet a reményeknek
és a lehetőségeknek. Az erőszak megöli a jövőt. Az erőszak és a háború magát az időt is
megfertőzi.