ERNEST HEMINGVAY: A FOLYÓN ÁT, A FÁK KÖZÉ

Vakok Elektronikus Könyvtára

Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

A világ mindenhit megtör, s aztán sokan

erõsek lesznek ott, ahot megtörtok. . .

Amikor Halász Gábor a >zegyvenes évek elején francia

r>irtuózok, angol csodavárók, magynr ködlovagok songlõrkö-
déseinek bátat fordítva Balzac példáját állitotta nemzedéke elé
eszményül - a jelen és jövõ mesterei közül Hemingay be>a
látta a XX. századi újrealizrn>ss egyik megteremtõjét. Megál-
lapitása akkor elõlegezett bizalomnak is tûnt, s teljes igaza ta-
lán ma is megfellebbezbetõ. Már általár>osabb érvényü azon-
ban a bajdani megfogalmazás; az Ö r e g b a 1 á s z é s a t e n-
g er-rel a mü egyfajta szintézisét nyerte, s Hemingza>ay világa
már nz alkotó ereje teljér>, ötve>:kilencedik évében együtt áll.
A bábor>i tartománya ez a birodalo>n; ám csak másodsor-
ban a badûzenettel kezdõdõ és békével befejezést nyerõ bar-
coké - sokkalta inkább mindenki báborújá mindenki elle>>,
A hemingrmay-i világ fegyverszünet és fehér zászlók nélküli,
mely a "nagyon jókat, a nagyon nemeseket és a nagyon bátra-
kat megöli, különbség >>nélkül". Kegyetlen és embertelen világ
- a rr>odern kor enciklopédiájának igaz fejezete.
Az új amerikai regény minden bizonnyal Hemingrmay-ve1
kEzdõdik. Hiszen bármennyire az elsõ világbáború utáni bo-
nyolult és bisztérik>xs életérzés ihleti - az "Amerikai tragé-
diák", "Fõutcák" és "Babbitok" bemutatása még jobbadán a
nrúlt század szélesen hömpölygõ, méltóságteLjes epikai formá-
ában történt. Hemingrmay és a vele egyúttal az irodalomba lépõ
niásodák nemzedék érzi elõször, hogy ez a eilág "széthull dara-
bokra", valami új kezdõdött, s hogy ezt az újat - a modern
kornak a klasszikus apitalizmust sokszorta felülmúlóan zakla-
tott, tõredezett életvitelét - teljességre törekedve, a régi esz-
közökkel megformálni többé nem lehet. Ez teremteti meg e
nemzedékbõl DOS Passosszal a mozaikregényt és a szimultaniz-
must, FaulknerreL egy breugheLi borzalom emberdermesztó at-
moszférájái. S noha ez nem jelenti szûkségszerûen mûvésze-
tük magasabbrendûségét Dreiserrel vagy Sinclair Leisszal
szemben - biszen a Faulkneri, DOS Passos-i életmûben realistn
tendenciák bonyolultan fonódnak össze dekadens félrenóvé-
sekkel -, tartaLmi-formai modernségükét a "kizökkent idõ"
n>egváltozott valósága ihLette.
Hemingrmay semmilyen szándékolt artisztikus újitássaL nem
lepte meg a világot; nem máról holnapra robbant meteorként
az irodaLomba. Inaséveiben csak tanítvány: Mark Treain ter-
mészetes nyelvét, csevegésszerûen kötetlen rózáját híres pái
beszédeióe oltotta, Sherrmood Anderson szándékolt egyszerû-
ségét.a Hemingze>ay-hõs tudatos gondolkodástól-irtózásává bo-
nyolitotta, és Stepben Crane magányosainak Inssú sorvadása
r>ála a "nagyon jók és nagyon nemesek" megrázó felõrlõdésévé
mélyül. Ez a kegyetlen viLág s a belébelyezett ember poklokra-
vetése azonban minden kortársánál jobban fejezi ki az idõ
fojtogatását, embert nyomasztó súlyát. Hemingmay életmûve
így terjed túl országa határain, a leza>isi P õ - u t c á n, s a DOS
Passos-i N a g y v á r o son egyaránt - s válik világméretben
is általános érvényûvé.
Elõjáték -Nick Adams "Napjainkban"
Szmirnai rakpart: asszonyok, akik bat napja halott cse-
csemõket szorongatnak karjaikban, visszavonuló katonák, amint
öszvéreik lábát eltórve a tengerbe taszitják azoat - a tenger
felszinén pedig már "egy csomó mindenféle úszkált", olyan
dolgok, melyek álmában is visszakisértik a szemlélõt.
Ez a késõbbieket elõlegezõ borzalomtabló az író beveze-
tõje elsõ mûve, a Najainkban (In Our Time) no-
vellái elé, s tágabb értelemben "mindahboz, amit valaha írni
fog majd". Mert ha volt valaba irói pályakezdés, mely sokat
ágérõ csiia-állnotban már minden elkõvetkezõt scjtetett - úgy
Hemingrvay elsõ mûve bizonnyal az volt. Mindjárt a cim lé-
nyegre utaló: a novellák "napjainkban" játszódnak, az itt meg-
jormált élmények és események összetéveszthetetlenúl korunkra
jellemzõek. Tizennégy novella, közéjúk ékelve ugyanennyi rö-
vid "vázLat" - ennyi a kötet. A vázlatok mind megannyi ret-
tenet pillanatképeit villantják elõ; egy-egy rémtettrõl tudósi-
tanak szûkszavúan. Egy asszony vajridik magatehetetlenül, sza-
kadó esõben, szabad ég alatt - osztrák katonákat lõne agyon,
egyiket a másik után - baLálosnn megsebzett bika bámul me-
>edten a toreádorra, és "vért köbög fel" - kivégeznek bat
minisztert; egyikük gyenge ahhoz, hogy a falhoz álljon, s egy
vizestócsában ülve, "fejét térdére hajtva" várja a sortúzet.
Minden halálróL és erõszakról tudósít - bevezet hangulatával
a novelLákhoz, az életbez "napjainkban".
A kötet novellái egy bajmeresztõen rendellenes élet ap-
róságairól adnak bírt, s külön-külön ezek jelentéktelenségük-
ben, kommentár nélküli tényközLésûkben sokszor érteLem nél-
külinek is tûnnek. Egymás után olvasva azonban jelentõséget
nyernek, a novellák valóság-szeLetk.éinek a történetek össze-
függésében mélyebb értelme van: elõtérbe állitják, minden ol-
dalról körülvilágitják Nick Adams alakját, aki a egyes törté-
neteken beLül gyakran elkerûli a figyelmet: mellékalaknak, az
események puszta megfigyelõjének tûnik.
Mert, mint kiderül, éppen e a kötelessége: a körúlötte
tajló életet figyeli, tapasztalatokat gyûjt az elkövetkezõkre. A
novellák Nick gyermek- és ifjzikoráról tudósitanak, és nem két-
réges: a Hemingrmay-hõs, a késõbbi nagy mûvek fõalakja nõ
fel sz ünk elõtt, éli meg elsõ összeütközéseit a világgl.
rt Hemingraay már elsõ lapjain szintérre idézi a való-
ságot uraló Gonoszt. Az elsõ Nick-novellákban a borzalom erõi
ulig körvonalazhatók - keletkezésúkre nincs magyarázat, ha-
talmukat se>nmiféle törvény nem korlátozza, mindent magukba
foglalni látszanak, s a felserdúlõ Nick egy-egy gerincborzoló
eseményben ismerkedik meg velük. A kötet keydõ novellája,
az 1 n d i á n t á b o r már e dolgok kõzepébe vág : egy vajzidó
indián asszonyt csa császármetszés nzenthet >neg, s ezt az orvos
mindert é>'zéstele>zités nélkül, a bicskájával végzi el. Az operá-
ció sikerül, az asszony férje azonban nem képes bevárni: há-
rom napja hallgatta szúnet nélkül a sikoltozást, s most fele-
vége mellett a szomszéd fekheLyen borotvával átmetszi torkát
"egyik fülétõl a nzásikig". Az elbeszéLésben n még gyermek
Niek - az orvos fia - ".régit" apjának; meLlékalaknak tûnik
r csak a végén tudatosul, hogy az elbeszélés õérte íródott, a
n d i á n t á b o r egy rész Nick élettõrténetébõl, a császár-
ctszés, a bicska, a borotr>a s az indián levágott feje - mind
az elsõ találkozás benépesitõi erõszakkal és gonosz halállal.
Minden >ij tapasztalat brutális útés is egyben - Nick vi-
lágában nincs harmónia, nincs derûs életmozzanat. Ha olykor
!.>iányzanak a borzalom erõi: a legmindennapibb események is
kr:ilõnös, dermesztõ atmoszférúban játszódnak. Nick vadászni
ven apjával, nem hajlandó bazamenni, közben anyja kétség-
beesetten keresi otthon - s érezzúk, hogy most valami meg-
rázó, természetellenes játszÕdik: a fiú elbldegúlése anyjától,
ijesztõ és rendkfvúli vszony vesi ke;detét ( A ; o r v o s é s
a fetesége). Ugyanígy a Valami véget ért a ser-
dúlõ Nick elsõ szerelmének váratlan végzõdésérõl ad hírt.
Mindkét novella mélyen pesszimista - Hemingze>ay elbeszélései
azonban mérhetetlenül távol állnak Henry Miller és társai mor-
l,id halálkuLtuszától, profánuL hivatásos >zihilizmz<.rátói. He-
n>ingrmay minden pórusával, csupasz idegszálával érzékeli, hogy
világában minde>z a borzalmak jegyét viselá - a lc més-ze-
tesebb érzel>>ek is váratlanul visszájukra fordulhatn.
A kötet közepén pedig kiteljesedését nyeri minden meg-
elõzõ összecsapás a rontás erõivel - Hemingrmay a szintérre
idézve már teljes tárgyi rettenetében mutatja be a Gonoszt. A
r VI. fejezet eLõtti "vázlat" szûkszav>ian arról t><dósit, hogy az
l>nmár felnõtt Nick a háborúban van, az olaszországi fronton
sisszavon><lás közben megsebesült és "kúlónbékét" kötött: többé
.már nem hazafi". S Hemingay életmûvének jelentõs sza-
asza ebbõl a pársoros vázLatból sarjad majd ki. Az olaszor-
sági megsebesüLés beteiözi a traumn-sorozatot, mely egy rend-
ellenes világban, Nick michiani gyermekkorában egy zseb-
éssel elintézett császármetszés látványával kezdõdött-
><gyanakkor megrázó valóságba állítja az ellenséges kúlvi-
lág brutalitását és borzalmait.
Az egyik utolsó Nick-elbeszélés, a B é r g y i 1 k o s o k már
Hemingay következõ novelláskö#etében jelent meg, s új do
gokról ad bírt. Két bérgyilkos Ole Andersonnal, a boxbajnokkal
készül leszámolni. Nick figyelmezteti a veszélyre, a boxoló azon-
ban nem menekúl, beletörõdik végzetébe: "semmit se>n tehetefz
ellenúk. . . s nem is lenne semmi értelme." Nickben egy világ
s o>>>lik össze: Andersont "szörnyen rendes fickónak" hitte, s most
rzem megy a fejébe, hogy "csak ül otthon és vár, és pontosan
t><dja, hogy a r r a keLl gondolnid'. A boxoló viselkedése üt-
özik aal a tizparancsolnttal, melyet Nick egyre inkább ma-
gáénak érez, s melyben gyávaság és feltétel nélküli megadás
a fõbûnök egyike. A boxoló vétett a törvények ellen, többé már
9
>zem "rendes embe'. S ezzel a felismerésseL Nick Adams bú-
csút int és eltûnik = a Hemingrmay-hõsök hosszú sorának en-
gedi át a helyét. . metamorfózis a névcserén túL kor- és eszme-
változással is jár, táguló látóhatárt nyit - de Jake Barnes,
Henry hadnagy, Robert Jordan és a többiek gyermekkoruk-
ban mind Michignn mellett halásztak és gyûjtöttek tapasztala-
tokat a férfikorra, megrázókat és fájdalmat okozókat, melyek
uzonban mindennaposak "napjainkban".
A "primitív" hõs és morálja
Hemingrmay valamennyi mûve önéletrajzi vonatkozások
vaskos szálaival szövõdik át meg át. Nyersanyaga olyannyira
átélt élményekbõl adódik, hogy cselekményt, alakokat teremtõ
fantáziája iránt szinte önmaga támaszt kételyeket. Minden
ilyen irányú fenntartásunk azonbnn mélyen igaztalan. Heming-
rway esztétikája ugyanis "igaz és "csinált" történeteket külön-
böztet meg az irodalombnn, az elõbbihez a bizonyithatóan a
valóságból kisarjadókat, az utóbbihoz mindenfajta megvetett
irói fikciót sorolva. Ne firtassuk most, itéletében mennyi az al-
kat vallomása, inkább azt: mennyi az igazság. Hemingzvay sze-
rint a fizikailag tudomásuL vehetõ érzetek és élmények hitele-
sebbek a leLkieknél, s még sokkalta inkább >minden "absztrak-
ciónál", elvont tapnsztalatnál. Hamisnak érez mindenfajta "csi-
nálmrinyt", s egy sajátos valóságigénnyel jogos>zak és hiteles-
zek csak a kézzelfogható átélésen, n való tényeken talapzó iro-
dalmat ismeri el. "Epikai bitelére" elsõsorban mindenkori hõse
meg%ormáLásánál van szüksége - s a Hemingzvay-hõs lényeges
vonásokban hasonlít megteremtõjére. Azonosságról természete-
sen nincs szó: Nick Adams pL. nem az író maga, bár mindket-
tõjüknek apja orvos, mindketten Michiganben töltötték ifjúsá-
gukat, s sok más tárgyi vonatkozásban is megegyeznek. A min-
denkori hõst azok az érzések és fojtogatások yúrják hemin-
reay-ivé, melyeket az író élete különbözõ szakaszain mint "kéz-
zeLfoghatóakat" saját bõrén vett tudomásul.
Ismeretes, hogy Hemingrvay az elsõ világháborúban az
USA hadbalépésekor az olasz frontra utazott, s egy vöröske-
resztes kocsi vezetõjeként vett részt a harcokban. A Piave
menti összecsapások során FossaltánáL megsebes>õlt - s mûvé-
szetének személyes, mindeneket az én értékmérõjén átszûrõ jel-
Legébõl: sérülése az életmû most következõ szakaszának elsõd-
leges ihletõje. De bármennyire az író lelkébõl szakad világra a
most születõ hõs - a vele történtek, a sérülés és megrázkódta-
ás sohase magánügy: generációk próbatétele is egyben.
Megsebesülésétõl és a megkötött különbékétõl kézdõdik a
Hemingze>ay-hõs evilági pokoljárása. Mostantól fogva nem tud
éjszakánként aludni, mert a fossaLtai pergõtûz dobol az agyá-
ban, s elûzésére égve keLl hagynia a lámpát, szóLaltatni n rá-
áiót. Most kezdõdik a hõs vadász-, halász- és siszenvedélye,
mint megszabadulás - s ivás, 6ikaviadalok és szerelmek: be-
lefelejtkezés és menekülés rontó hatalmak elõl. A hõs külörz-
békéje azonban nemcsak a háború értelmetlen zûrzavara elleni
tiltakozás. Tõbbé "már nem hazafi". Leszámol minden tör-
Lénnyel és hagyománnyal, hátat fordít a társadalomnak, ön-
éntes szá>nûzetésbe vonul. A szabadságba emigrál, mint Jake
ftarnes Pamplona arénáiba ( K ü 1 ö n ö s t á r s a s á g ) vagy
Henry badnagy Svájcba (Búcsú a fegyverektõl).
Ez a teljes szakítás a társadalommal az életmû elsõ sza-
kaszának gerince; Hemi>zgzmay nagysága és korlátozottsága egy-
aránt innen nyomozándó.
Mi eiõl menekiti hõseit, s mire juttatja õket
Hemingze>ay elsõ regényének mottója a hiressé vált mon-
dat: "Mindnyájan egy elveszett nemzedékhez tartoztok" He-
mingzvay generációja ez, mely a babbiti jóléttõl és az amerikai
életforma gyilkos sZürkeségétõl megundorodva úgy érzi, hogy
már mindent elért, és mégsem ért el semmit. A derék Middle
IO
lJest-i apák vagyont szereztek és poziciót - az utánuk jövõ
itemzedék azonban már csontja velejéig érzi a kint, hogy em-
berek járnak-kelrzek, alkotnak és szeretkeznek, mialatt õket a
pénzszerzés kattogó mechanizmrisa töri napról napra derékbn.
Ez a nemzedék elvesztette illúzióit - s
tragédiája az, hogy tr.ilságosan korán, rög-
t ó n é l e t b e l é p é s e k o r. Gyökértelenségükben életet és
ideált keresve, felszabndultan vetik magukat a "nagy kalandba"
lesznek az Európában folyó háború részesei, ám megváltásuk
nincsen - mit is jelenthet számukra Ausztria vagy Olaszor-
szág, Verdun és Dúnkirchen -, s így reménytelenûl küzdenek,
r>ergõdnek, rémképeket álmodnak és elbuknak - céltalanul. . .
Jake Barnes, Henry hadnagy s a többi Hemingrvay-hõs
e4ánrára azonbnn tragédiájuk oka semmiképperz sem felismer-
hetõ: õk csak az ellenséges Izrõlvilágot érzékelik, mely sebeket
oszt, és romlásba taszit. A bõs szembefordulása a társadalom-
>nal a társadalom emberalakító hatását is tagadja - így a vi-
lág lidércnyomása nem kötõdik felismerhetõ törvényekbez:
elemezhetetlen, néven nem nevezhetõ fojtogatássá srõrûsödik.
Persze az ellenséges környezet embert nyoixoritó nehéz-
kedési ereje puszta !.>angulatával, elvont félelmességében is
ijesztõ kontraszt a tisztával és emberivel szemben. Ez terem-
tett páratlarz feszzõltséget a Nick->z o v e 1 l á k b a >z. A regérzy-
író Hemirzgzvay azonba>r sokkalta fenyegetõób rzelrézségekel
rzéz farkasszemet.
S ellenintézkedésül sajátos világot teremt, mely két ellen-
tétes erõ frigyébõl immár jellegzetesen hemingzay-i. Ez a vi-
lág "modern", mert r>zinden tudntosan "napjainkban" játszó-
dik: sntere a XX. század valósága, az elsõ világháború lö-
vészárkai, párizsi mulatók, amerikai halásztanyák és spanyol
partizánok búvóhelye. Am körülbatárolt, furcsára stiliált is a
hemingzeay-i birodalom - biznrr kontrasztként a történetek
vaskos valáság=talpazatával. A sérült, gátlásokkal küdõ, nem
Iz
teljes értékû Hemingrmay-bõs életútját mindenkor bátorzong-
tat6 biztonsággal zúzza szét a Gonosz - mindenkor ebben a
nagybetûs, megközelíthetetlen és felderithetetle>z formába>r.
Hemingzmay így maga vonja körül birodalnza határait: a hõs kû-
lönbõzõ helyzetektõl fûggetlerzül azonos görcsólzbe rándulva
járja kálváriáját. MenekûLé.ci kisérletei, szerelmei nrint a meg-
áltás lebetõsége Azisérteties egyhúrzisággal ismétlõdrzek.
Henzingzvay a külvilág gonosz fojtogatását >zem magya-
rázza - csak iszonyodva érzékeli. S már kezû>zkben a kulcs az
életm legbensõóó rekeszéhez: a Hemingzvay-hõs "primitiviz-
musa", Hemingreay antüntellektualizmusa magyarázatát nyeri.
"n nem arra vagyok teremtve, hogy gondolkozzam.
arra való vagyok, hogy egyek - enni, inni, Catherine-nal.
aludni. . " - vall élete fordul.ájá>z He>zry hadnagy, Heming-
zeay egyik legkitrinõbb alakja, .s.czavain keresziûl a hõs lelke
mélyéig meieleniti magát. Her>ry hadnagy, Robert Jordan és
n többiek mind "nagyo>z sokat tudnak, de nem tudják kife-
jezn', Isten helyett az alvásba>z hisznek, ám éjsznkánként
irnádkoznak félelmrõkben, és viszolyognak a nagy szavaktól-
mindentõl, ami nem kézzelfogható, tapasztalatilag bizvást el-
lenõrizhetõ, hiszen "elvont kifejezések egyer>esen obszcénok,
olyan konkréturnok mellett, >nirzt városnevek, utcaszámok és
natok". A Hemingre>ay-hõs "lát, szagol, örül és bánkádik, de
.roha.sem gondol.se>nmire" - ezen bosszankodva mondta an-
>zak idejé>z Hozvard Fast, hogy a Hemingzay-figurák egy tizen-
két esztendõs gyermek szellemi szinvonalán élik életûket, bár
annak is jázan esze nélkül. S rosszindulatú.szellemességével
akaratlanul a dolgok kõzepébe talált: a hõs minden gõrcsö.s
erõfeszitéséveL életvitele teljes leegyszerûsitésére sem éri el a
kivántharmóniát.Herningzeay hõsei nem gondol-
kodnak - illetve állandóan arra kell gon-
dolniok, hogy nem gondolkodhatnak.
Ez pedig a dolgok rendje szerint következik a Hemingzmay-
r;
szemléletbõl, mely a külvilág ûtéseit pusztán érzékeli, a bõrén
észlelt Gonoszra csak meneküléssel válaszol - s a hõssel egész
éjszaka játszatja a rádiót, hogy elûzze a gondolat faggató dé-
monat. Mert a kõrûlhatároltság sajátos ars oeticát teremt:
minden tárgy, esemény és helyzet, mely önmagában nem mond
eleget - bamis és az ördögtõl van: a mûbõl ezért kivetendõ.
így lesz Hemingreay világa stilizált, noba mindenkor a valósá-
gon taLapzk: minden leegyszerüsõdik és eltárgyiasodik, s a hõs
szinte a mesék feketére-fehérre lényegûlt birodalmában keresi
igazát.
Mért hat mindezek eLlenére minden mûve varázsos újdon-
sággal Mert Hemingay mindig olyan helyzeteket választ,
amikor az e 1 v o n t gonosz puszta érzékelése is hatalmas dol-
gokról tudósít. S a határok néLkúli harc és háóorú, mely vala-
milyen formában minden m>tvének tárgya, erre igen alkalmas.
A kiszabott pályáját rovó kõznapi Hemingza>ay-hõs roppant
események forgatagába kerül. A báóorú számára ézzelfo8ha-
tóan borzalmas létforma: így puszta érzetei alapján, minden
sekulációtól mentesen is dõnthet. Nem tõri fejét a háborút
elõidézõ okokon, nem érdekli a háború jellege, mikéntje: csak
é>'zi, hogy megsebesült; Henry hadnagy a lábába kapott go-
lyõt, Jake Barnest férfi-voltától fosztja meg, tehetetlenné teszi
a hábórú. A háború a Gonosztól van, menekûlni kell belõle
- s ez indnkul tökéletese>: elég.
"Ennyi az ember. Csak megbalni tud. Azt sem tudja, >>ri
van vele. Nincs is ideje hozzá, hogy megtanulja. Csak bedob-
ják az életbe, elmorrdják neki a sznbáLyokat, s az elsõ alka-
lommal, amikor rajtacspik, hogy eltért tõlük, megölik" He-
mingay hõsei falevelek, melyeket a szé1 igen hevesen sodor
ide-oda, mondja yndham Lermis: a hõssel csak történnek a
dolgok, õ maga alig vesz részt sorsa alakitásában. Am csak
lútszólag történik így: mert szinte a kezdetektõ L sajátos erkölcsi
törvények uralják Hemingrvay vilá8át. Egyre gyakrabban tû-
nik fel a hõs szomszédságában egy másik Hemingay-figura,
aki életvitelével azokat a szabályokat hivatott bemutatni, me-
lyek megtartsa váLságos heLyzetekben kötelezõ. KõtábLákat
tart a hõs elé, s az ezekre r6tt egyszerû és hõsies tízparancsolat
a4 emberiség megõrzését jelenti egy embertelen világban. A
legfõbb parancsolat a bátorság és helytállás, ha ez látszólag
biábavalónak tûnik is - a legiszonytatóbb: gyávaság és meg-
rátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetbõL. He-
mingze>ay egy sor noveLlájában formálta meg e törvényeket ma-
gában hordó példakép-alakot: egyrészt, hogy önmagával szem-
ben tisztázza bátorság és becsület evilágbeLi batósugarát-
másrészt, hogy a hõst késõbbi útjára feLkészitse a tázparancso-
lattal. Mert a Hemingrmay-hõs egyelõre még gen messzrõl
csodálja azt, aki a törvényeket testesiti meg - Philip Young,
Hemingza>ay monográfusa találóan nevezi "kódexhõsnek" ezt a
példakép-alakot. Az igazi hõs ezekben a novellákban szerényen
egy személytelen "én" mellékalakja mögé húzódik, bámulja a
tõrvé>ryeket, s igyekszik magáévá tenn azokat. Mint annak
idején Nick Adams, most ez az "én" gyûjt tapasztaLatokat-
ám a fejlõdés egy magasabb fokán nemcsak a külvilág borzal-
mait érzékeli naponta, hanem ellenszer után kutat, létformát
keres, mely e világban is emberi életet engedhet éLni. He-
mingraay késõbbi mûveiben a hõs majd egyre nkább magáévá
teszi a becsületkódexet - hogy a végén Santiago halász tõr-
ténetében a Törvény minden gonosz ellenében is helytállni en-
gedje, boldoggá és megelégedetté tegye.
Most azonban még furcsa mngányosok vivják révült har-
cukat a kódex megtartásáért - Hemingreay legnagyobb novel-
Lái, megrendítõ irások ezek. Manuel, a kiõregedett matador
utolsó csatáját vívja az arénában, s a megvadult bika nem
tudja annyiszor leteriteni, hogy új meg új támadásba ne kezd-
jen ( A k i t n e m g y õ z t e k 1 e ). S ahogy kísérteties preci-
zitással sorra veszi, aztán megszállott mecbanizmussal egyre
y I5
ismtl "cseleit és trükkjeitf - érezzük, hogy lassan eltûnne
elõle a2 aréna falai, nem haLlja már a né2õk zsivaját, és for-
náját ves2ti a bika is. Manuel egy nagy és titokzatos ellenfél-
lel harcol erejét ves2tve - nem ismeri, s csak egyet tud: hogy
nem adhatja fel, mert ez a törvény megs2egését jeLentené, .s
egyénisége, léte végét. S termés2etesnek tûnik, hogy csak akkor
omlik össze, amikor az elLenfél már rizeg.rPmmi.sz:;lt. Hasonlóarz
s2ivszoritó Jack, a boxbajnok harca; aki családja után vágyó-
dik, s >nert nincs pézzze ho2zájuk uta2ni, ellenfelére fogad
5o ooo dollárt - úgysem akar már tovább boxolni, ér2i ereje
hanyatlását ( t v e n e 2 e r d o 11 á r ). Amikor azonban a
döntõ izzenetben ellenfele szabálytalan mély ütésétõl harckép-
telenné válik, nem adja fel - nem adhatja fel, hiszen ez a má-
sik leléptetését, saját gyõ2eLmét, egyben vereségét, az õtvenezer
dollár elves2tését jelentené - s embertelen fájdalmak közt to-
vább csépelteti magát. Mert minden feladás becstelen, a ki-
tû2öttekbe2 pedig ragaszkodni kelL, ha ez emberileg lehetet-
lennek tûnik is. E2 a becsûletkódex egyáltalán nem azonos
polgári törvénykónyvvel, gyakran éppen ellentétes vele; õsibb,
termés2etesebb tízparancsolat. A babbitség életformáját minde-
uestõL rnegtagadó Hemingzeay a nagyapák, a pionir-õsõk s2ikár
etikáját örökölhette; emberkö2elibb jelekre hallgat a társadalmi
rend s2abályainál.
A hõs megismerkedését a törvényekkel egy késõbbi, csodá-
latos noveLla önti végleges formába: a P r a n c i s M a c o m-
b e r r ó v i d, b o 1 d o g é l e t e. Ez is egy stilizált "kû-
lörz világbazz", afrikai oros2Lánvadászaton játs2ódik, s a törté-
netnek itt is jelképes értelme van. Francis Macomber elszalad
a támadó oroszlán elõ1, a2tán arra kéri kísérõjét, a vadász
Jilsont, hogy hallgasson gyávaságáról, végül igyekszik rábe-
s2élni, hogy egy másik, sebesült oroszLánt kegyelemLövés helyett
hagyjanak a bozótban elpus2tulni. Háromszorosan olyan dolog
e2, mondja ilson, aki itt a dtörvénykönyvet s2imbolizálja, hogy
"égys2erûen nem tebeti meg z ember". S Macomber búntetése
nem késik: éjszaka arra ébred, hogy felesége nem feks2ik mel-
lette; valamilyen archaikus erkölcs, a Hemingrway-kódex értel-
mében - most örzként tilson asszonyának tudja magát. Telje-
sen természetesnek, a vadás bátorsága mintegy mesei jutaLmá-
nak tûnik ez - s Macomber "két óra hosszat feküdt a hátán
e22e1 a tudattal "
Másnap pedig elkövetke2ik életében a fordulat: Prancis
Macomber rövid, de boldog élete. Alakjában a Hemingrmay-hõs
nzegszabaditja magát a mindent gúzsbnkötõ félelemtõl - "meg-
tanulja", magáévá teszi ilson példájábóL a Törvényt. Lát-
szatra ey zijabh, felszínes vadás2kaland az egész: másnap ha-
bozás nélkül tör a megsebesült kafferbivaly z<tán a sûrûbe-
de tudjuk, hogy a szép arczi, kisportolt Macomber most válik
férfivá. A beteLjesülés egyben a halált is jelenti, elérte azonban
a legtöbbet: élete nagy pillanatában férfi volt, betartotta a s2a-
báLyokat; ennyit jelent Francis Macomber rövid, boldo élete.
S ez2e1 a novellával az elbes7élések "külön világának"
hõse búcsút mond, és alakját változtatja. Immár a törvény
ismeretében bukkan majd fel a reényekben - másfajta helyt-
állás várja egy másfajta világban.
A menekülés és ormái
Hemingmay elsõ két regénye tulajdonképpen fordított idõ-
rendbenkeletkezett.AKülönös társaság (The Sun
A 1 s o R i s e s ), a2 elves2ett nem2edék h á b o r ú u t á
reménytelenségének körképe három évveL elõzi meg a h á b o-
r ú s nagyregényt, a B zi c s ú a f e g y v e r e k t õ 1-t. Jelen-
tõségüket tekintve e2 s2inte szüégs2erû. A háború utáni Euró-
pában kós2áló Hemingreay jobbadán csak a reménytelenség
hanguLatát érezte át, fels2ini tapasztalatot gyzirt regénnyé-
rgzg-ben, a B zi c s ú a f e g y v e r e k t õ 1 évében azonban
A folyón át - 14/26 S a
,.
évtizees elinélyûLtség, áz idõbeli távolodás szûlté tisztuÍtság
trsult a háború élményanyagához.
A kétségbeesett menekülés formája a két regényben erõsen
eltér egymástól - a K ü 1 ö n ö s t á r s a s á g hõsei menekûlés
közben is tudják, hogy viLágukban nincsen remény, csak a piL-
lanat kábulata. E regény azonban másodlagos voltában s kö-
nyõrtelen képe a háborzit közvetlenül követõ évek kiégett re-
ménytelenségének. A hemingzváy-i menekúlés itt a kortárs iro-
dalom nagy mindeneknek-hátatforditásába torkollik; ezekben
az években, n tegnap pusztitó özönvizébõl alig szabadulva,
úgy tûnik, másról alig lehetett iini, csak a menekülés formái
kúlönböZhettek. Az a szellemi menazséria, mely pl. a fiatal
Huxley mûveiben egy intelLektuális Pnprika Jancsi-színpadon
ropja groteszk táncát, látszatra teljesen más anyagból gyriródott
>mint a K ü 1 õ n ö s t á r s a s á g ivástól biknviadalokig min
dent végigpróbáló tagjai - ugyanazon erõ tõrte azonban vala- ;
rrrennyiûket derékba.
Hemingzeay elsõ regényének hõsei mind a háborri sérült-
je. ake Barnest - megrázó jelkép - férfivoLtától fosztotta
meg, kasztrálta a háború. A régi fájdalmak gyõtrik: "Lefekvés
után eLoltottam a villanyt. 7alán tridok majd aludni. Az agyam
dolgozni kezdett. A régi nóta. . .
" a hõs: újságíró Párizs-
ban, a báborzi r<tán szni'tott n társadalommal, s most teljes
apátiában morzsolja napjait; csak annyt ir, amenny "a napi
konyakhoz kelL". A többiek közül Brett Ashley võlegényét
vesztette el a fronton, Mike CampbelL életét is darabokra zúzta
a háborri. Valamennyiüket hisztérikus életéhség hajszolja most
nap-nap után a háborztban elmulasztottak pótlására, z.íj tartalé-
kok felhaLmozására. A regényben a halálos kétségbeesést a tz<-
datos reménytelenség szüli: mindnyájan tudják, hogy szétté-
pett életüket emmilyen zij élmény nem forraszthatja többé har-
móniába. Ki>zos kótelességet teljesítve szinte belefrirják magu-
kat a kábulatba.
Hemingza>ay egyetlen maive sem érzi annyira az író ek-
kori mindent-tagadását, mint a K ü 1 õ n ö s t á r s a s á g.
A regény hõsei gõrcsös menekülésükkeL vélik a köztûk és a
társadalom közti törést közömbösiteni, a menekülési terület
azonban szûk és egysikú. A Huxley- vagy Morand-mûvek in-
tellektuáLis pódiumán - ha torzÍtó tükör aLatt is - a háború
t<táni összeégett Európa leggyötrõbb kérdései kerültek zijra meg
újra megvitatásra - Hemingzvay hõsei azonban céltalan sze-
retkezésbe, vásba és bikaviadalok véres mámorába menekûl-
>rek kisértõ démonok elõl.
Isznak; gépiesen, közömbõsen, kötelességet teljesítve.
Mostantól lép elõ az alkohol valamennyi Hemingay-mri nél-
külözhetetlen szereplõjévé - s a hõsök az életmû eddigi bar-
mint évében rendkívüli mennyiségzi rumot, võrás bort, grap-
pát s más olasz meg spanyol nevû alkoholt fogadtak magukba.
Az ivás Hemingrmay birodalmában lényeges funkciókat pótoL,
s a hõs nem azért iszk, mert magasabbrendzi szellem tevé-
kenységre nem képes. A kinzó bizonytalarzság, hogy élete elkõ-
vetkezõ útját nem szabad végiggondolnia - a szó szoros ér-
telmében alkoholba fullasztja a felõtlá gondolatokat.
Hasonló szerepe van a He>ningzeay-mûvekben vezérmo-
tízumként visszatérõ boxmérkõzéseknek, vadászatoknas a
mindenek felett álló, a K ü 1 õ n ö s t á r s a s á g szemében is
legkedvesebb bikaviadalokn2k. A jellegzetes, a modern kor va-
lóságán beLüli stilizált hemingraay-i világ nem utolsósorban
e vad és véres szórakozásokon talapzk - ám a hõs menekülé-
sén túl is találjuk értel>nüket. "A legelemibb dolgokkal kellett
uz írást kezdenem - s ezek között elsõ az erõszakos halál"-
vallja az író. A felszíni, látszólag mindenkor egyszerû sport-
történet, vadászkaland, mindig jelképes: a hemingay-i alap-
tételt, a világában uralkodó "erõszakos halált", örõkõs harcot
adja tudtul - napjainban. Szexualitás is a "legbiztosabb dol-
gok" közé tartozk, így reménytelje.r útja a menekûlésnek. A
2t - 14I265 I9
i8
K ü 1 õ n õ s t á r s a s á gban Brett Ashley nimfomániája a
legszéLsõségesebben Iiizo>zyitja ezt - a bemingrmay-i szerelem
azonban itt még semmivel sem több szeretkezésnél.
Ebben a haLálosan sivár világban a teljes >negsemmisülést
a csira-állapotban már megLevõ Hemingzvay-kódex akadályozza
meg. "Sose hagyd el magad, )ake, ez a siker titka. Az ember
nem hagyja el magát soha. Az ember soha nem hagyja el ma-
gát nyilvánosan" - hangzk a derékba tört életû hõs felé a
biztatás. S Brett Ashley kísérteties erkölcsi relativizmusában
is tesz bizonyos különbségeket, s csak azzal fekszik le, aki "kö-
zénk tartozk", ismeri a törvényeket - a kisebbrendûségi bán-
talmait boxtrningekkel reparáló, szerelmében sírva fakadó
Robert Cohn pl. nem smeri, ezért kezeli a társaság végig
nzegkülönböztetett lenézéssel. A törvények azonban még csak
csupasz körvonalaikat mutatják, a menekülés hiábavaló és cél-
taLan, minden elmúlik, a fõattrakció, a pamplonai bikaviadal,
a nagy "fiesta" is - s kezdõdik minden elõlrõl. A nihil nyo-
rnasztó atmoszférája nem enged igazi regénycselekményt kibon-
takozni - a hanulat vészfelhõi alatt a történés különálló moz-
anatokra: párizsi bárkalandra, pisztránghalászatra, a pamplo-
nai bikaviadalra hullik szét. Mivel pedig a szereplõknek me-
>zekülésük elõidézetén tilos elmélkedniök, hiába érezzük a tel-
jes kiúttalanságot, azt, hogy itt egy háborútól sútott egész ge-
neráció vergõdik életképtelenül; a szórakozások mint a mene-
kûlés állomásai csak jelzik az összefüggéseket. Aligbanem Pbi-
lip Youngnak van igaza: a regényt olvasva ma mégis az az
ember érzése, hogy az "elveszett generációhoz" tartozni annak
idején sok szórakozással is járhatott. A K ü 1 ö n ó s t á r s a-
s á gban a l.>emingzeay-i menekülés nem állta ki az idõ próbá-
ját.
Annál nzaradandóbb az elsõ nagyregény, a B ú c s ú a
f e g y v e r e k t õ 1. Itt a menekülés okai nyiLvánvalók, s a há-
borúra való pusztán tagadva-reagálás: a háborr.i meggyûl lésE,
a belõle való szökés egy másik világba, már nemcsak a He=
mingzvay-hõs magánügye - a vértõl-szennytõl megundorodott
ember megrázó és mélyen humánus útja is.
A B ú c s ú a f e g y v e r e k t õ 1 az ember békevágyát
megrendítõ egyszerûséggel, sallangmentes szeméremmel adja
tudtul. A hõs, Fred Henry csak annyit lát és ismer el a világ-
báborriból, amennyit a bõrén érez - keskeny szemhatára azo-
ban hatalmas dolokra nyílik. Hemingrvay háborúját nem el-
hanyagolt latrinák és alsónemûkben bemzsegõ tetvek fémjel-
zik. A hõs a lövészárokból kitekintve >zem e külsõdleges 6or-
zalmakat leltározza. A >-<fogó badi%rázisoknt, a babérkoszo-
rr:k bazuguL hõsies svóvirágait Leplezi itt le egy a közönyig tár-
gyilagos, a felszín látszatát mindig a valóságal egybevetõ
szemlélet. A hõs tr<dja, hogy ebben a háborúban nem hõsies
kardvágásokat osztogatnak sújtásos atillában, hanem apró da-
rubokra szakad szét az ember, s csodálkozik, mikor vitézségi
éremmel tüntetik ki, hisz semmiféle hõstettérõl nem tud: "egy
akna eltemetett bennünket, mialatt sajtot ettünk". Fred Henry,
a felelõtLe és közömbös átlag-amerikai így gyûjti, Latrinák és
tetvek nélkül is meggyõzõen a háborús tapasztalatokat, s se-
besûlése ezt a sort tetõzi be. És ekkor, éppoly magától értetõ-
dõen, s a dolgok rendje szerint lázad fel, ahogy eddig harcolt:
megköti különbékéjét s Catberine BarkLey-veL, az angol ápoló-
nõvel elmenekül "egy másik világba" - ahogy egy korábbi
novella és a regény eredeti címe is mondja.
Ez a másik viLág a "szerelem világa" - ha e barmóniát
sejtetõ megbatározást a menekülések menekülésére egyáitalán
alkalmazni szabad. Nem kétséges: a szerelem a hemingreay-i
menekülés legkifejezõbb formája, s Henry és Catherine sze-
relme többé nem lesz felülmúLbató. A szerelem is "primitív"
keletkezésében és tüneteiben egyaránt, s éppúgy következik a
csak kézzeLfogható tényeket és érzéseket elismerõ Hemi>zgráiay-
20 2
esztétikából, mint a többi menekúlési forma. Ez a szerelem
egyszerre hófebér érzelem és állatá egymást-kivánás, egyaránt
romantikus és erotikus, éppúgy játszódik éteri régiókban, mint
az ágyban. Hallatlan életkõzelségét, ûde báját, a dolgok fordi-
tott sorrendje adja: kezdetben csak Henry hadnagy hborús
alandjának tûnik, két ember feLeLõtlen egymást-kivánásának,
ebbõL sarjadnak, szinte tudatosodás nélkül az érzelmek, anéL-
kül, hogy a kezdeti játékos-animális jelleg egy percre is ér-
vényét vesztené. A B ú c s ú a f e g y v e r e k t õ l jelentõs
része az ágyban játszódik. A szerelem éppen annyira menekû-
e lés, éppoly megváltást nyújtó, a kinzó gondolatoktóL megsza-
baditó elfoglaltság, mint volt a pisztrángalászat és oroszlán-
vadászat - csak éppen a legtartalmasabb, legtöbb emberies-
séget 6iztositó rizcneküLési forma.
A hõssel való kapcsolatu magyarázza a hemingze>ay-i nõ-
aLakok egyképûségét, éteri tisztán egyhúrú szerelmét. Catherine,
kárcsak Marie Morgan (Gazdagok és szegények),
Maria (Akiért a harang sz61), Renáta (Túl a
t o 1 y ó n) fbldóntúli odaadásában, önfeláldozó jóságában úgy
eienik meg, mint vágyáLom romantikus festõk képein vagy ka-
maszkorunk éjszakájában. Csak a hõsért élnek minden izûk-
keL, egyetlen céljuk szerelmûkkel testileg-leLkiLeg kielégiteni õt.
Solvejg-ségük azonban nem az,.e>ig eibliche" varázsa; a
megsérúlt hóst nem elvont nõiségûkkel, hanem csodálatos sze-
relmûkkel és forró testûkkel kelL új életre menekiteniõk.
A B ú c s ú a f e g y v e r e k t õ 1 menekülése hiábavaLó-
nak bizonyult. A megrendítõ, a szó betû serinti értelmében
vett szõkés, éjszaka csónakon Svájcb feleslegesen sikerült, a
hõs basZtalanul fordított hátat a háborúnak - a végleges emig-
ráció a "másik világbd nem adatott meg. A lövészárokban,
de a könyv minden egyes lapján is szemkõztvicsorgó haLál a
szabadság földjén is utoLéri, és gyermekágyban ö1i meg Cathe-
rine-#. S eZzel a mázsás súlyú itéLettel - mely még döbbenete-
sebb, mintha a hõs maga pusztulna eL, hiszen életének tartalma,
rrznt éLetének egyetlen lebetõsége semmisült meg - Heming-
ay eLõször töri át világképe határait, s nem hajlandó sem-
>riilyen engedményre. Ebbõl a háborúból semmiLyen boldogabb
világba nem lehetett emigrálni - ebbõl a háborúból semmi-
lyen felszabaditó vég nem következhetett.
A B ú c s ú a f e g y v e r e k t õ L-ben teljesedik ki He-
mingrmay csodálatos stilcisa - a stílus, mely már a Nick-elbe-
svélések o Lvasóját is elragadta, mely harminc év óta lényegileg
változatlanul magávaL ragadó, s melyet ez alatt a harminc é
alatt számtalanul próbáltak meg szinte utánamásolni. Minden
siker néLkül. Mert noha Hemingray irásmódja AmerikátóL
Olaszországig jelentõs irók sorára hatott - mint minden iga-
7ón mûvészit, csak utánozni lehetett, eltanulni soba.
E stiLus alapelemei minden irodalomértõ elõtt ismerete-
sek. A Hemingrny-mii legszemóeötlõbb sajátja: mennyire "nem-
i>'odalmi", irodalom alntti nyelven, n legtágabb értelemben vett
éLõbeszcd kötetlenségével van megírva. A Hemingrmay-eszté-
táka szabáLyai értelmében a mûnek sziorúan kerülni kelL min-
den "csináltságot", a stílus összetevõi így csakis a formálás nél-
lzûli mindennapi események, a megtörtént éLet szavai lehetnek.
A kifejezések, a mondatformn ballatlnnul egyszerûsitett - e
próza szinte teljesen kiküszöböLte az alárendelt mondatokat,
>mindent egy eóyenrangú "és" kapcsol egymáshoz. Ez teremti
nzeg a Hemingay-próza utolérhetetLen ritmusát, azt a ritmi-
kát, mely azután vigasztalanuL monotonná gépiesedik a szám-
talan epigon tollán. E technikát igen gyakran mérték a film
jelzésrendszeréhez: sohasem elemez, nem magyaráz - az ese-
mények kommentár nélkzõl adódnak tudtuL, mindig az olva-
són múLik, e tények mögött milyen érzéseket, ideológiát, "lel-
ket" %edez fel. A Hemingzay-párbeszéde, csodálatos frisse-
sége, harmatosan iide bája is innen ered: egyetLen felesleges
szó sem esik, az elevenséget egyszerûen az biztosítja, hogy meg-
z;
z:
történhetõ és megtörtént eseményekrõl minden spekulativ kö-
rités nélkül értesülünk.
Soha forma hivebben nem követte a tartalom útmutatását,
soha mû hanguLatával, nyelve feszitéséveL nem tolmácsoLta pon-
tosabban a világát széttõrni akaró erõket, mint a hemingrway-i.
E lényegre meztelenitett próza a bennefolalt élet csupaszságát,
kegyetlen, robbanásszerû eseményeit hivatott ritmikájávaL ar-
cunkba dübörögni. TartaLom és forma a legnagyobbakat meg-
illetõ összhangban oLvad egymásba, a forma itt pontosan any-
nyit áruL el a tartalomból, mint az maga. A szükségszerû le-
fokozottság, bizonyos dolgok kivülrekesztése a hemingrmay-i
világon, páratlanul vetõdik ki a rövid, kattogó, lényegre fogott
mondatokban: A hõs "gondolatnélkülisége" kzfejezõ formát
talált egy eseményeket, színeket, szagokat szinte tapinthatóan
közel hozó stiLusban; elmélkedés, spekuláció itt semmit sem ér,
a dolgoknt testet öltött vaLóságukban, hazz<dhatatlan voltuk-
ban kelL szemügyre venni.
Hemingzeay mûhelyvalLomásaiból, mûveire, stilusára vo-
natkozó megjegyzéseibõl megrendítõ küzdelmekre tárul fény.
indazokat a kifejezhetetlen hatalmakat, melyek ábrázolására
a kor nem adott és nem adhatott alkalmat, titokzatos homályba
burkolt az alkotó elõl, Hemingrmay stilusában igyekszik mégis
tudtunkra adni. Hite szerint a próza igazi lehetõségei távoLról
sincsenek kiaknázva - "az igazi prózávaL egy neóyedik és ötö-
dik dimenzáó is kifejezhetõ e világból. . . és ez sokkalta nehe-
zebb minden költészetnél". Kifejezhetetlen események, az ró
elõl eLzárt világ gazdagsága hivatott a Hemingraay-próza sej-
tetéseiben, félbeszakitottságában, elhallgatásaibnn önmagáról
egy-egy villanással hírt adni. E stílus egyóen ars poetica is: a
félelmetes, fenyegetésekkeL terhes világban a dolgokat a leg-
egyszerûbb fogalmakra, a legkevésbé kompromittált szavakra
kell visszavezetni, hogy hihetõek legyenek. A legmegbzzhatóbb
szavak azok, melyeket minden ember mindenkor használ - s
z4
a stílus objektivitása, látszólag kimért és közömbös birûladás
dolgokróL a tárgyilagosságnak mint kapaszkodásra egyedül aL-
kalmas szilárd pontnak megõrzését céLozza. Hemingrmay szintÕ
csak eseményeket, történéseket regisztrál, minden hozzáadás
rélkül - a pu,s7ta valóság komrentárok nélkül, csupasz té-
nyeiben is mindeneknél többet mond.
S Hemingzvay-nek híres "monoton" párbeszédeiben sike-
rül ezt a többet elérnie. A szereplõk itt bekezdéseken át red-
kívül hasonló felépitésû, tartalmilag csaknem azonos monda-
tokat intéznek egymáshoz - magyarán: ismételgetik önmagu-
kat. A "bevésés" technikája ez, ám sokkal gazdagabb funkciója
is van. Az ismétlõdõ mondatokban pcrrányi változások, füllel
is alig érzékelhetõk jönnek létre. Elõbb csak a hangsúly cserél
helyet, aztán betoldódik egy új jelzõ, egy új értelmezõ, végüL
új tartaLommal áll elõttünk a régi mondat, melyet most már
a szembenálló ismétel szóról szóra - ismer el tehát igaznnk
-, s változtat majd a továbbiakban az elõbbihez hasonló mó-
don. íme, a hemingrvay-i teljesség, mely stilusában igyekszik
kifejezni az elõle tartalmilag eLzártakat - s lüktetõ eleven-
ségével a XX. századi regény legnagyobb tehertételét, az elbur-
jánzó gondoLatiságot, esszéizálódást is ki tudja küszöböLni.
"Ne légy nyugtaLan, drágá>n. n egyáltaLán nem félek.
Csak alávaló aljasság, ami történik" - a haldokló Catherine
zfolsó szavai ezek, s az életnek odavetett ember tehetetlensége
döbbent felismerésre kényszeríti a Hemingzvay-hõst. Ráébred,
logy menekülése eddigi formái mily kevéssé hoztak szabadu-
lást - s maga a Gonosz néven nevezésétõL megborzadó, gon-
dolatokat görcsösen távoL tartó menekülés is mennyire elégte-
len. Hemingzvay számára elengedhetetlenné vált a dolgok né-
ven nevezése - immár farkasszemet kényszerüL nézni a világot
batalmukban tartó erõkkel.
"A Kilimandzsáró hatezer méter magas, hóval fedett hegy;
z5
a lcgmagasabb hegy Afrikában. Nyugatá csúcsa a N g a j a
N g a i - Isten háza. Közvetlenül e nyugati csúcs alatt egy
leopárd csonttá fagyott hullája hever. Senki sem ti<dja, hogy
rrit keresett a Leopárd ekkora magasban. . " - ezzeL a szim-
boLikus bevezetéssel kezdõdik a K i 1 i m a n d z s á r ó h a v a,
az egyik Legkésõbbi, s minden bizonnyaL Legszebb Hemingrmay-
novella, az író visszapiLLantása, egyben elõretekintése életútjá-
nak feLén. Az önéLetrajzi vonatkozások sehol sem nyiLvánvaLáak
ennyire: az eLbeszéLés Har%yróL, az iróróL száL, ai vadászaton
megsebesülve, a KiLimandzsáró egyik Lejtõjén fekszik, sebláz-
ban újraéLi éLetét, és itéLkezik önmaga feLett - rettegve a ha-
láltál: attáL, hogy nem Lesz ideje új életet kezdeni. Mert élete
.- embernek és irának egyaránt - felelõtlen voli eddig és feL-
színes. "EltékozoLta a tehetségét lustaságból, irigységbõL, eLõ-
itéletekbõL. . . eLtkozoLta házasságávaL és újságirássaL." Harry
nz6 bizonyossággal tudja, hogy nagyon kevés a maradandó
abban, amit eddig Létrehozott.
A KiLimándzsáró hava ig3G-ban íródott --, hét
év telt el a B ú c s ú a f e g y v e % e k t ó I óta, hét sovány
esztendõ, melyek termése a D e a t h i n t h e a f t e r n o o
és a G r c e n h i L L s o f A f r i c a a bennük foglaLt ir6i hit-
va Llás-töredékek e Llenére is végsõ soron egy bikaviador-esszé-
kötet és egy oroszlánvadász-kézikönyv. Hemingrmay eLtékozoLt-
nak érzi ezt a hét évet, s sokban romLandónak az elõtte írta-
at. A K i I i m a n d z s á r á h a v a, ez a megrázó mûvész-
noveLLa indítja el a nagy tisztulási foLyamatot - mostantóL
fogva igyekszik Heming'rmay hõsies erõfeszítésseL a fejükrõL, me-
Lyeen eddig álltak, taipukra áLLitani a doLgoknt, s néven ne-
nevezni a Gonoszt. A hadokló Harry a Kilimandzsárn olyan
próZáról áLmodik, ameLy sohasem veszti érvényét; "olyan tisz-
tán írott, hogy õrökkévaLó les4''. S feltáruL a noveLLát nyitó
sorok értelme - már tudjuk, mit keres a leopárd irdatLan
magasokban. Isten házát keresi, a haLhatatLanságot.
z6
Ai>áltozatlan törvények és a megváltozott
világ
A K i I á m a n d z s á r ó h a v a hõsének meghasonlott-
sága nem spontán szikraként pattant Hemingrr>ay fejébõl. A
harmincas évek eleje nemcsalz az amerikai irodalom tõrténeté-
ben jelentõs forduLat; a gazdasági válság és a láthatáron fel-
sötétlõ új háború elõszele egy csapásra sõpri eL a megelõzõ év-
tized áporodott világvége-hangulatát. Ez ay idõ már nem "va-
lami vége", hanem új történeLem kezdete.
A megváltozott kor-okozta irói LelkiismeretfurdaLás, az
ö>zmaga alkotta téteLek feLülvizsgálását zárja HemingrmayndL
a Kilimadzsáró hava. Az író rg37-ben Gazda-
g o k é s s z e g é n y e k cimmeL jelenteti meg új mûvét-
s már a puszta cim új témakört, váratLan radikalizálódást, He-
mingrvay-tõl eddig ideóen ars poeticát sejtet. A Hemingrvay-
bõs, aki Nick Adams aLakjában annak idején aóbahagyta a
barcot, s "többé már nem hazafi", aki meg-megújuló.szókéssel
próbált a társadalomból eLmenekûLni - %nost visszatér a tár-
sadaLomba, s új megszentelt harcba indul a demokráciáért.
Ez azonban az egész hemingrvay-i viLáglátás, az eddigi
éLetmû felüLvizsgáLását kelL hogy jelentse; õnreviziót, mely
nem éri be a puszta tagadással: új, átfogó szemLéletet is ad
eredményképpen, EzáLtal az éLetmü kõponti tartaLma: az
embert nyomoritó viLág szjrnet néLkrõLi harca, a borzaLmak és
b>utalitás a vaLóságba ágyazódna - s a mü megmeneküLne a
(enyegetõ egyhúrúságtóL, az óhatatLanuL moorossá válástóL.
Mindezek eLõfeltéteLeként Hemingreay j éLményanyagot gyûjt;
csaknem két évtieddeL a viLágháború aLapéLményei után a
spanyol poLgárháborúban éLi második nagy megrázhód-
tatását.
A hemingze;ay-i aLkotást mélyen megvilágitja, hogy a
spanyolországi é Lmények után az író e Lsõ korszakáboz hasonló
z7
tünetekkel van dolgunk. r937-ben, tehát n Spanyolországból
való közvetLen hazntérés után jeLenik meg a G a z d a g o k é s
i s z e g é n y e k, mely éppen annyira nem elsõvonalbeli alkotás,
mint tíz évvef elõtte a K ü 1 ö n ö s t á r s a s á g - s ismét
eLlett néhány éves szünet, hogy erejével és korlátaivnl józannl
számot vetve, az író megalkossa az A k i é r t a h a r a
szóL-t, jelentõségben n Bzicsú a fegyverektõl
párját.
A Gazdagok és szegények (7o have and
. b a v e n o t) mély szándékzi kísérlet Hemingrmay poLitikai
radikaLizáLódásának, a köztársaságiak oldalán végighnrcolt
spanyol polgárháború eredményének - s a régi Hemingzeay-
rzormáknak, az erkölcsi tízparancsoLatnak együttes miivészetté-
ötvözésére. A regény fõalakj2, Harry Morgan, a novella kódex-
hõsei közül Lnló - eztittal ronban nem vadász, sem ökölvávó
vagy bikaviador, hanem szegény Key West-i hajós, egyike
azoknak. "akik, mindennap éhenhalnak egy kicsit". Tisztessées
rriunkával ne>n tudja eltartani családját, ezért hajóján csem-
pészkedik, ami azonban csak ront he Lyzetén. Fokozatosan sem-
misül meg: eLõbb hajójától, megélhetése eszközétõl fosztják
meg, azutárz bal karját veszti el, végül elpusztul banditákknL
zivott élethalálharcában a tengeren.
Az író szándéka hangsúlyozott: az áLtala elsõdlegesnek
nizmust, "gazdagok és szegények"
(elismert társadalmi antago
ellentétes életformáját kívánja bemzttatni. A regény alapvetõ
gyengéje, hogy ez a politikni radikalizmzs a változatlan He-
minay-törvényekkel felette sután párosul. A "kódex-hõs"
hatalmasra növekedett erkölcsi tizparancsolata nem tud a cse-
lekményben feLoldódni, kellõen kifejezésre jutni. Hnrry a fér-
fiasság, bátor eLszántság és kitartás megformáLója továbbra is,
ám ehhez itt idegen elõjelii, félszeg ballasztként társul "sze-
énysége". Halála a kódex megtartásából követezik: végsõkig
ülLött állapotban három bankrablót szöktet hajóján Kubába, a
z8
tengeren azonban a ?'örvény szembeszállni kényszeríti velü,
bátorságból, becsületbõL - így pusztul el. A kubai bankrabLók-
ról kiderül, hogy földalatti szociaLista mozgalom számára tör-
ték fel a kasszát - mindezen közben a "gazdagok" henye
életüket szinte tüntetõen élik Key estben.
"Így vagy zigy - egy embernek önmagában senzmi eséLye
sincsl" A haldokló Harry utolsó szavai ezek, s kétségteLenáil a
regény eszmei tartalma is - némi rosszindulattal feltételezhet-
jz:ik, hogy e nemes tétel hirüladásául íródott a regény. Ami
mindenképpen menthetetlen, hiszen önmagában a legnemesebb
ideológia is semmi a mzivészethez - s egy korábbi idézet ön-
>>zagátóL árulja eL a folyamatot, mely megakadályozta az elmé-
leti mag mûvészetté terebélyesedését.
"Fenébe ezzel a forradalommal. Mi közöm hozzá? Ku-
baiak forradalrnal Egymás útját keres7tezik, ölik egymást, el-
adják egymást. Én dolgozni akarok a családomért, hogy ne
éhezzen, és nem tudok. S ez a kõlyök a kubai forradalomróL
fecseg itt neke>n. Fene ele me. . " Hasonlítsuk össze Harry
e nagyon is õszinte kitörését a regényt záró méltóságteljes és
öntudatos mondattal, vegyük még hozzá a jellemzõeknek szánt
bankrabLó-forradalmárokat: a G a z d a g o k é s s z e g é-
n y e k ideológiája maradéktalanz<l együttáll.
Mindez bizonyítja, hogy a valósághoz fordulás Hemingrmay
iiói alkatában természetesen nem hozhatott létre válto-
zást - bármennyire szeretné is esetleg maga az író az ellen-
kezõjét. A kézzelfoghatóság mint esztétikai kritérium lénye-
gileg változatlan, s a világban urnlkodó "rosszat" - a "gazda-
gok és szegények" ellentétét - hiába teszi magáévá He-
>ningrmay tételszerzõen, jeLszavakban: evés-ivás-szexualitásra
pült "kézzelfogható" szemlélete iLyen magas elvi célkitüzéssel
nem párosulhat sikeresen. A regény ezért hullik szét nagy, egy-
ntássaL Lazán összefüggõ tablókra: a gazdagok túlhajtott és
agyonszinezett >zaplopásaira, s a "szegények" szenvedseire.
zg
a
1
n y e k Heming>aY siker-
A Gazdagok es s2eg - s ezt maga
teLen ksrándulása a társadalmi regény terüLetére
g ért nem a társadalmi totali-
az író lát a a Le vilá osabbarz. ESajátos világa
a Hemingz>aY-
tást er8szakolja a továbbiakban bb a jelenkor megvá-
kódex ágy ódik ezután egyre mélye
az
tczott valóságába.
el a spanyol poLgárháború- óta-
NégY év telik sú a feg verektõl
elsõ világháborút a B ú c
gy az y az
s aho ületett meg r9o-ben a másodi, nagy regény,
kõvette, úgy sz
A k á é r t a már a lehiggadt és mér-
h a r a n g s z ó l. S ez ay mûve.
ánzotvetõ Heming
sékletes, erejével tárgyilagosan sz ismét szinle
o%dá>rnak hávják-
A hõs - ezúttal Robert számára elõirtakat.
belevetve" a spanyol háborúba, teLjesiti a sz atlan, a
A bátorság, hõsiesség és kitartás tizparancsolata változ
azonban már nem átteki>zt-
zilágban tomboló barc és báború az számára, így a helytá
rzavar a Heming>aY-bõs z llás
betetlen zû erõk felásmerhetõkké
a menekûlés. Az
n<ostantóL kezdve nem 1 tállást és elszántságot
7'örvény immár újfajta be y e rész a
váltak - s a
követel. "Se m külön sziget; minden ember gY
raki se ohn Donne sora a regény mottója, s a
felis - "egy ek
kontinensbõl. . . merésétõl embern
at Harry Morgan végsõ Iú, Az A k i-
láncol enes vona
y - e
önmagában semn<i esély e sincs ban r jeLlegz
h a r a n etesen hemin-
érta
g s ó 1 azon h ború három napja
A spanyol polgár á
zaay-ire stilizált világ. Amerikából át-
teremt itt külön birodaLnrat: Robert ordan, az
hajózott fiatal nyelvtanár, a spanyol kõztára gi hadsereg ön-
kéntese, p coisták hátában
gyüttmûködve a p egyetlen,
artizánoal e z a három na
kell hogy felrobbantson egy hidat. E mihelyt elhallgatn
rnegszatás nélküli küzdelem. ak a
.
gyverek, Robert Jordan súlyosabb harcbn kezd özóbb kér-
g y irói léte leg
s vivódásain keresztüL Hemin za s szabad túl
déseivel néz fa%asszemet. Robert Jordannak sem
3o
soÍ Zi gondolkodtria, illetve neki is gõtcsóse arru kell goit
dolnia, hogy tilos számára a tépeLlfdés. Most azonban már nincs
kitérés: a hõsnek vaLamilyen formában állást kell foglalnia,
tisztáznia kell nézeteit. "Hagyd abba a töprengést. Most a
hidat kell felrobbantanod" - szr4ggerálja önmagának Roóert
Jordan, s fokozhatatlan élességgel világlik ki: a hõs nem gon-
dolkozhat, mert ez cselekedete rúgóinak kifürkészését kellene
hogy jelentse - túlvinne a hemingzeay-i mértéken, ingoványos
talaj%a kényszeritené a hõst és megalkotóját.
Robert Jordan, az egyetemi nyelvtanár nem forradalmár
- s bár jelenlegi pártáLlása nem vitás, hovatartozásának végsõ
tisztázatLnnsága végig a regényen át legfõbb problémája, mono-
lógjainak tartalma. Hemingrway "antüntellektualizmusának"
immár vége: ezúttal nincs kitérõ a legfõbb kérdések megvála-
szolása elõl. "Kommunista vagy?" - kérdezi szerel>nesétõl
Maria, a Hemingrway-hõsnõ mostani alakja. "Nem, antifasiszta
vagyok" - e jellegzetes válasz talán az egész életmü legtit-
kosabb rugóira világit. Hemingzeay-néL a csak-tagadás volt
>mindenkor az alapvetõ - most íme változatLanul az, s ez a
taadás puszta negativumában is a kor-kinálta lehetõségek
egyik legbecsületesebbje. Persze, ami gesztusnak, magatartás-
>ak kikezdhetetlenül becsületes, belsõ tartalomhoz puritán szi-
kárságában kevés: tudjuk, hogy a "nem-akarásból alkalmasint
nem lehet lelkiLeg megélni; valamit nem megtenni akarni,
idõvel nem maradhat az éLet tartalma " A ">zem-akarás" becsü-
letessége, a Gonoszt elutasitó magatartása nem hozhatott Létre
a kort teljes ke%esztmetszetben feltáró regénycselekményt - de
n<egteremthette három nap hallatlanul izgalmas, sûrû levegõjû
történését.
A B ú c s r: a f e g y v e r e k t õ 1-höz viszonyítva az
A k i é r t a h a r a n g s z ó 1 sokban különbõzák. Henry had-
nagy története igazá r e g é n y volt - az eddigiek során az
egyetlen igazá regény Hemingrmay pályáján. A hõs örök emberi
I
érzésere mezteenitett magánélete - ez a teljese privátna
tûnõ lírai közjáték - ellenpárját, ugyanakkor következményét
is képezte a kor embertelen valóságának. Az A k i é r t a
h á r a n g s z ó 1 tulajdonképpen felduasztott noLella, s
ebben a nagyranövesztésben az író hõsies igyekezete rejlik:
a megváltozott korban immár elégtelen gondolatnélküliség,
egy új irói szemlélet bizonyításának törekvése.
"Most, nincs más, csak ez a most, s nincs miért és nincs
mikor, csak ez a most; örökké csak ez a most, a jövõ helyett és
a múlt helyett csak ez a most. . " - á szereLmes Robert Jor-
danból tõr elõ ez a felkiáltás, ám nemcsak a Mariához való
viszonyára vonatkozik. Az egész regény alapjairól val1 itt õn-
feledten. Hemingzvay számára a "most": három hõsies, forró
és elszánt nap valósága létezik, szab parancsokat: - "jövõ
helyett és múlt helyett csak ez a most." A regény elsõ mon-
datában a hõs a fenyõtûkkel borított földön fekszik - s arra
a golyóra vár, mely a regény végén majd leteriti, mondja
találóan Philip Young. Hemingay semmiképpen nem tudja
hõsét a három nap után is életben tartani, hiszen semmilyen
"teljes" életet nem képes felvázolni számára, még kevésbé
tudná a három nap utáni történelem bonyolult szövevényében
eligazitani. Hiszen a bemingay-i "kézzelfoghatóho2" való
ragaszkodás a három nap történelmén belül is bántó részleteket
szül. Minden olyan jelenet, mely Robert Jordan és a partizá-
nok hõsies harcán túlmerészkedik, s tágabb szemhatárt nyitna:
a madridi forradalmi kormány, politikai központok, vezetõ
személyek bemutatása félszeg, s a groteszkig túlzott. Minden,
ami a három nap cselekményén túlnõ - homályos, bizonytalan
színezetet kap. S mivel ez már nem eltõkélt "antüntellektualiz-
mus", Robert Jordan hosszú monológjában megre>lditõ vallo-
máshoz, Hemingrmay legõszintébb õnbemutatásához vezet:
"Nem vagyok igazi ma>xista, s ezt tudom. Hiszek a szabad-
ságban, egyenlõségben, testvériségben. Hiszek az életben, a
3z
szabadságban és a boldogság vágyában. Sose gyötörd magad
ilyen elméletekkel, nem a te számodra találták ki õket. De
ismerned keLL õket, nehogy parazitává válj. . . ha elvész ez a
l>áború, minden elvé.cz vele együtti"
S hogy ne vesszen el a háború s vele egy>:itt minden-
Robert Jordan, a szürke kis nyelvtanár tudja, hogy teljesítenie
kell a rárótt feladatot, feL kell robbantania a kijelölt hidat,
l>a >rem is látja át a madridi hadvezetés céljait, ha elhamar-
kodott>rak és helytelennek ítéli is a készülõ tántadást. Máni-
úkus, révült iyekezete a híd felrobbantására a Hemingzvay-
kódex átfogóbb érvényii újrafogalmazá.ca. S így a >zny áttöré.c
lehetõvé válik: Robert Jordan bõrébe>r a Hemingzvay-hõs elõ-
ször teszi maradéktalanul magáévá a 7örvényt. Amit nem
adhattak meg Pa>nplona arénái, az olaszországi lövészárkok,
oroszlánvadásat és pisztránghalúszat - megteremtette a spa-
rlyoL polgárl>áború parancsa.
A kódexhõs meseivé eszményitett alakja spanyol parti-
zúnok ércfiguráinak adja itt át a helyét. 7õlük tanul eLszánt-
ságot és heLytállást Robert Jordan, lélekbõl fakadó és spekulá-
ciótól mentes hõsiességet - tõLük, akiknek számára "marxiz-
>nus", "elszántság", "áldozatkésség" elvontságukban valóban
s;inte obszcén szavak - akiknek szántára azonba>r csodálatos-
képpen mégis minden>rél drágább a köztársaság ügye. Tõlük:
Anselmótól, a bölcs és humánus öregtõl, nz õsasszonyian heroi-
kus Pilartól., a furán méltóságteljes apró Ferr>andótól, aki ne-
vetségesen kerek körmondatokat haszrrúl a harcok közepette
is, és EL Sordótól, a partizánvezértõl. Ha majd szõveggyûjte-
n>ény készül a XX. század örökbecsü prózájából, helyet fog
ott kapni El Sordó és csapata hõsies halála - EI Sordóé, aki
ötvenkét éves volt, s tudta, hogy most utoljára látja az eget,
uki öttagú csapatát ötágú csillag alakjában helyezte el az
utolsó harcra, s hátára fordulva addig géppuskázta a fasiszta
repülõket, ameddig dnrabokra nem tépték a bombák.
A foly'dn át - 14/26 S
érza
tzrn
is
ebb,
a
egy
mikc
a
dan
viszc
felett
és ei
helye
datá!
a go,
találc
hõsét
"telje
tudnú
eliga2
ragas;
szül.
nok
a ma
szemé
ami a
színez,
mus"
másho
"Nem
ságbaz
"Ne kérdezd iéri szól a barang - érted szól az".
Az amerikni nyelvtanár bórében a Hemingay-hós ez
úttal nem a kalandért jött Európába, hanem egy világméretz s
veszéLyt felismerve õnként és tudatosan szállt ellene harcba.
Kõtelességteljesitése, erkölcsi gyõzelme után Robert Jordan el-
pusztul - bizonyos azonban, hogy helytállása nem az utolsó,
melyet a Hemingrmay-bõsre róttak.
Ezután azonban - meglepetésre, tíz évi ballgatás kövét-
kczett, s ez annál meghõkkentõbb, mert ebben az évtizedber
a második világbáború új éLményanyagot szállító esztendõi z.
bennfoglaltatnak. Ez iciõben Hemingraay ismót a valóság
vetlen kõzelébe merészkedik, szinte a tõrténelem lábanyomá-
ban lépked. Haditudósitóként vesz részt a normandiai partra-
szállásban, s a kortársak szerint a legelsõ vonalban többször is
csak hajszállal kerûlte el a német bndifogságot.
A báború után az el>>zélkedés következett, a történelem
egy lezárult fejezetének beolvasztása a hemingrmay-i filozófiába
- aztán egy hosszzt sz-ilyos betegség: Olaszországban, szinte
szimbolikusan az ifjúkori elsõ nagy megrendülés földjén. A
nyugati hadszintér szörnyii óldõkléseinek képe az elsõ viláó-
háború élesen maradt látomásaiboz raktározódik, s a beteg
test kinjaival olvad egybe. Bizonnyal ez hozta, hogy Heming-
zmay, aki lapjain annyiszor idézte kísérteties tárgyilagossággal
rz balált - most, ötvenedik évén túl, minden eddiginél komo-
rabban néz farkasszemet vele. Mert amikor rg5o-ben végre
megjelent az új regény, az A c r o s s t h e r i v e r a n d i n t ó
t h e t r e e s - világszerte megdõbbenéssel olvasták a cim-
lapról a halálba induló Stonermall Jackson tábornok legendá
búcsúszavait: átmegyzõnk a folyón, a fák közé. . .
"Így beszélsz, rrQint Dante" - mondja Richard Cantrmell-
nek "egyetlen igaz szerelme", Renáta, az új életre kelt bósnõ.
"Most én vagyok Mr. Dante" feleli Cantze>ell, a He-
hingrvny-hõs - s a giotesznek tzõnõ váasz nagjon is kisi
teties. Cantrmell, a báború után Triesztben állomásdzó amerikai
ezredes Velencébe utazik, hogy meglátogassa Renátát, aztán
vadkacsa-vadászatra megy: tartalmiLag ennyi a regény. A>n
a VeLencébe igyekvõ gépkocsi, aztán a csónak a kásásodó vad-
vizeken az alvilág minden bugyrát útjába ejti - amíg a pokol-
járás után fel nem magasodik a halál.
Cantell ezredes alakjában nem nehéz felismerni Henry
udnagyot, Robert Jorc-lant és a többieket - megtõrt testtel,
nõtvenévesen. A hõs eddigi útján is mindig ott leselkedett a
-t=halál - ennyire közel azonban még sohasem merészkedett.
- llert már a regény elején tudatosul, hogy a velencei vendég-
szer számba
járás: búcsú is egyben. A Hemingrmay-hõs még egy
veszi birodalmát.
Hatalmas leltár ez - ám a végsõ summa nem sokban
külõnbõzik az eddigitõL. Csak a valóság máskor oly éles kör-
vonalai vesztik itt szilárdságukat - a végtelen párbeszédek-
ben, a hõs belsõ monoLógjaiban álom és szivárványos emL,ék
fonódik össze a jeLenvalóval. Cantrmell ezredes látomásai egy-
másba oldják a két világbáborút, az olasz és a francia bacl-
s~interet, a régi Possaltát és az új Normandiát. S kell-e egy-
általán a megkûlõnbõztetés2 Hiszen eredményûk közös, a vtlág
nem változott: mit használt a kiõmlõtt vér, teátrális tábor-
nokok hadvezetése, haditudósitók ripacskodása - amikor
rõvidáru-kereskedõk intézik a magas politikát, s új háború
zeszélye fenyeget. . .
Mi maradt az embernek - vetõdik fel újra a Hemingzay-
hõs elõtt. Megmaradt a Martini,a grappa s a többi innivaló,
a homár búsa reggelire, Renáta szép keblei a fekete pulóver
aLatt, s megmaradt a kódex is. De milyen keserûen nosZtal-
gikus mindez! Mert a hõsnõ immár harminc évvel fiatalabb
a hõsnél - a kódex pedig szívfájditóan fér%ias játékká: u
Brusadelli-rend önironikus ceremóniájává zsu8orodott az em-
jz g -142s s
5
34
bertelen világban. Egy gyomorbajos fõpi%zcér, egy nem e világi
szertartás "gran maestro"-ja, s egy összetört testû, lefokozott
katona, Aki valaha tábornok volt - néha összepillant egy
vendéglõasztal felett, bölcsen és keserzõen.
S még valami maradt: a szép halál ígérete. Mert az elsõ
pillanattól tudjuk, hogy Cantrmell ezredes nem tér vissza
Triesztbe - a hõs útja ezúttal is túl visz a folyón, a fá.
közé. . .
A hõs még sohasem hasonlított olyan mériéktelen mér-
tékben megtere%ntõjére, mint ezúttal. Hemingzvay azonban dû-
f.%ödten tiltakozott, amikor a kritika lírai hattyúdaláróL kezdett
értekez%zi. S ter%nészetesen neki lett igaza. Mert két év múlva
megírta nz Ö r e g h a 1 á s z é s a t e n g e r-t: teljes mon-
da%%ivalóját emberrõl és világról, százegynéhány lapon.
"Az embert el lehet psztítani,
de legyõzni nem lehet soha..."
Valamikor El Campeonnak, bajnoknak hívták Sa>ztiago
halászt - ég és tenger között, valahol a Golf-áram menté>>
n>a már csak öregember a neve, aki "viharokról már sohasem
álmodik, se nõkrõl, se nagy halakról, se verekedésekrõl, se a
feleségérõl." Nyolcvannégy %zapon át nem sikerült már halat
fognia, de nekivág a vizeknek nyolcvanötödször is. Messze kint
a tengeren ember nem látta óriáshal ke>-ül a horgára - három
napon és három éjszakán folytat vele hõs csatát, migne%n
sikerül legyõznie. A halat azonban felfalják a cápák, s az ö%eg
óriási csontvázat vontathat csak haza. . .
Már az elsõ sorok után sent kétséges: Santiago a %'égi
mûvek hõse új alakban - de az elsõ n f.rõsök közül, aki meg-
õregedett. Már nem katona, szabadságf.,arcos, író vagy toreá-
dor - csak öregember, gyenge, megroskadt inú halász, aki
alig szá oldalon Hemingzmay teljes mondanivalóját fogal-
i6
nazza meg újból, immár kristálytisztára szûrvé és áttetszõvé
pároLva. A kisregény Sa%>tiago küzdelmérõL szól, ám nem
c s a k arról. Kétsikú történet: az egyszerû, hétköznainak
tûnõ rzovellacselekménnyel párhuzamosan bontakozik ki a mû
tulajdonképperzi, ha úgy tetszik fiLozófiai mondanivalóa. Ez a
k.étsik>íság ostotta meg az olvnsók táborát is. Az esztétika
felkent pápájaként Hozeard Fast például csak az egl'szerû no-
vellatörténetet volt hnjLarzdó észrevenni annak idején, s mé-
lycbb értel%>zek elõl mesterségesen tömte el a fzõlét. "Ilyen
haLász nincs és nem is volt" - jeLentette ki, s bosszúsan él=
celõdött e fiktív halfogó "filozófiai fecsegésén".
Bio%zyosan igaza van: ilyen kubai halász a Golf-áram
mentén aligha létezik - a kisregény világa n leginkább stilizit
Hemingzeay összes mûvei közüL. Önálló birodaLo>%z ez, külön
törvényekkel: a mesék világának minden spekulációs sallang-
jól mentes, lényegre korlátozódott erõivel, av ember heroikus
lnrcával rontó hatalmnkkal szenzben. A végsõkig egyszerûsi-
tett, "k>õlön világba" helyezett cselek>nény egyetlerz, emberi és
társadalmi kapcsoLatoktóL mentes mngányos "éri" küzdelme a
természet erõivel.
Mésenz beszéLhetünk egyszerûen.szimbolizmz<sról. San-
az a csodálatos ho a novella,
tiago történetében éppen gy -cselek-
mény: egy megroskadt inzi öreg megrázóan egyszerû hárca,
f.;atásában egyenértékû a sorok mögûl felizzó etikai tartalom-
nzaL, az éLetmûvet végigkisérõ, de itt a legerõteljesebben bevé-
sett gondolattal: "Az ember nem arra szüLetett, hogy legyzzék
- nz embert el lehet pttsztita%zi, de legyõzni nem lehet soha."
A hábor>í ><tán a kalifor>>iai tengerpnrtra viss-zaf.>zizódó
Hernirzgzeay szárnár-a n kor r>alósága semmilyen közvetle>z igé-
rettel nem kecsegtet, semmilyen k o n k r é t távlatot nem
Lebbent feL - az ideáLok éppúgy elveszrzi láts::ottak, mint ne-
r gyedszázaddal ezelõtt, inasévei kezdetén. Mi maradt f.rát A
mûvész becsületes szorongása a világában változatlanul uraL-
37
réodá GonosXtól, mely aXonban most felismerhetetlenebb, mint
valaba- s a Hemingay-h8s tórvénykónyve, becsûletkódexe,
mint egyedül megbiXható iránytû egy embertelen világban,
tisztán, rzocsoktalanul, annál irányadóbban, mennél sXoron-
gatóbb a megpróbáltatások órája.
Az Ö r e g h a 1 á s z é s a t e n g e r stiliXált, idõn
k vûli s térben is csak váXlatosan elbelyeXett világába a
7õrvény a magányos, élethalálbarcot vivõ, de megpróbálta-
tásaiban belytálLó hõs számára teljes mûvésXi sikert biXtosit.
P. "külön világ" nem szimbolikus áttételek mesterséges útján
játt létre - a régi Hemingrmay-novellák mese-szinhelye eX, a
morális na;yság minél teljesebb kidomboritására. Ez a stiliXá-
lás pedig immár gátlástól és kõtõttségtõl menten villantja elõ
a hemingzvay-i mondanivalót. Mindazok a kérdések, melyek tár-
sadalmi valóságban élõ ember sXámára vetõdnek feL, itt egy-
érteLmû cselekmények, erkölcsi belytállásnak adják át a teret.
- Pedig alapjában baljós történet játsXódik. Hisz a nyolc-
vannégy nap kudarea után a nyolcvanötödik reggelen útnak
induló gyenge és törõdött öregemberrõl rõgtõn éreük, hogy
vagy nem fogja meg a nagy bálát - vagy ha igen, valamilye
módon akkor sem lesz tartós a sikere. AX eldõntetle vita
aXóta is tart: vajon optimista vagy pesszimista alapeszméjû a
mû, Santiago gyõXelmérõl vagy kikerûlhetetlen vereségérõl
tudósit-eF
Pedig magának a kérdésnek ilyetén felvetése sem jogos-
biszen az elbesXélés két, egymással ellentétes, ám egymástól
független hatalmat sXegez sXembe: gonosX hatalmak embert
megtórõ ereje tevõdik az ember elrabolbatatlan belsõ fûgget-
lensége, a makulátlan ragyogású erkölcsi törvények mellé. AX
ir6 váltoXtathatatlant: az elöregedés kõnyõrtelen végzetét, aX
idõket, amikor aX embernek "többé nincs szerencséje", kegyet-
len és hatalmas ellenséget állít aránytalanul erõtlennek tûnõ
belsõ értékek: hõsiesség, elszántság és kõtelességteljesités
mellé. ÖsszemérhetetLen, kûlõnnemû hatalmak kerülnek össze
s kûlönûlnek eL, mint egybeöntõtt víz és higany. AX öreg San-
tiago a dolgok rendje szerint veszít, legyõXik - s természe-
tesen mégsem gyõXik Le: mert kitart, teljesíti a belsõ éttékrend
kõvetelményeit, helytálL véres tenyérrel, sajgó fejjel sXigony-
törésig, kése elvesztéséig: be keLl hogy bizonyitsa, "érdekes
öregember" vaLóban. Ereje sXükségszerûen fogytán van, de
vannak
"trükkjei" - az embernek balszerencs eben is kóteles-
sége felkésXûlten várni az idõket, amikor majd kopogtat ajtn-
jrtn a szerencse.
Santiago, Hemingzo>ay eddig utolsó hõse elvesztette
"nagy halat", de nyert is, sokkal többet ennél: hosszú útján
most tette visszavonhatatlanul magáévá a törvényeket - a
Hemingrvay-kódexet, mely ennyire humánus, erõt és nemes-
séget sugárXó még sohasem volt. Magáévá tette olyannyira,
hogy a hõs a kódex-hõsseL immár eLválaszthatatlanuL egybe-
forrt: annyi kísérlet után eLérkezett a beteljesûlés, Santiagóban
összeolvad a két alak. A hõs sebXettségével, világtól elsXenve-
dett ûtéseiveL - s a "kódex-hõs" magabiztos, megsXáLlott er-
ölcsiségével, férfi-hõsiességével.
S eX a kiteljesüLés teszi lehetõvé, hogy aX elbeszélés aX
egysXerû novelfacselekményen túl általános, koXmikus értelmet
is kapjon - Hemingrmay sajátos világában a teljesség ilyen
keretek közt jõhetett és jött csak létre. Nem a vaLóság fel-
nsérésén, leltárba vevésén, hanem ennek látszLag hátat for-
ditva, egy etikai csúcspont eléréséveL. Hosszú idõk - egy
emberöltõ után jut el a hõs odáig, hogy szabad, sõtkelL "gon-
dolkodnia": ám Santiago monológjai a bennük foglalt mély
nzondanivaLó eLlenére is megkapó egysXerûséggel varáXsolód-
nak elénk. A "nagy haL" több mint egysXerû vadászzsákmány
- minden emberi küzdelem tárgyává nõ, legyõzése egyetemes
emberi feladat; mégsem tudatosan birdetett szimbólum, hanem
eleven, kardorrú óriáshal, "kétszer hosszabb, mint az
9
öreg ladikja" Csodá Latos ellentét: az öreg azon töpreng, vajon
van-e a halnak terve, vagy csak elkeseredetten harcol - az a
Santiago feszegeti itt a lét határkérdéseit - a vak végzet vagy
a felismerhetõen ellentett erõk mibenlétét -, akinek legmaga-
sabban szárnyaló gondolata különben: hogy vajon mit szólna
hõsies helytállásához a nagy Di Maggio. Egy bnseball
játékos.
S aztán véget ér a cselekmény, eltünnek a cápák, s a cso-
dálatos marlinból hosszzi, fehér csontváz marad csak. Nem két-
séges: tragédia játszódott le, mint Hemingzvay világában eset-
rõl esetre mindig. Am e vereség más anyagú, más elõjelû, az
öiÕgen kívül esik, változtathatatlan erõk munkája: "Ki, vagy
mi gyõ~ött le? Semmi. 7zi1 messzire kimentem a tengerre."-
S ezért a vereség külön szférában játszódik, mit sem változtat
a teljes siker, a betartott k4dex - a megfogott és elejtett
"nagy hal" feletti gyõzelmen. A zárójelenet lirain hanguLatos
szépsége, megbékélt feloldása ezt mélyiti el. Santiago hazatérte
rtán a halásztanya lakói megbámulják az óriási csontvázat, s
Manolin, a fiú, "szerencsés napokbarz" az öreg társa, aki szereti
és tanitómesterének tartja Santiaóót, most boldogan jelenti ki:
.Még nagyon sokat kell tanulnom. . . most már ezerrtúl megirzt
gyzõtt halászunk majd."
Az öreg Santiago nagy halat akart fogni, eladni a piacorz,
aztán óLlakni, és nyugodtan olvasni a basebnlL tudósitásokat.
A nagy halat felfalták a cápák, a Törvény azonban nem szen-
vedett csorbát, és makulátlan maradt. S Santingo a egyetlen
a Hemingrvay-hõsök közül, akinek élete nem rnegsemmisü-
lsbe vezet. Nyolcvanötödik napján helytállva, csendesen alszik
el kunybójában áz öreg, és megbékélten álmodik a tenger-
parton bancurozó oroszlánokról, tûnt ifjúsága távoli emlékérõl,
az idõkrõL, amikor még El Campeonnak hívták, bajnoknak. . .
SÜKSD MIHAY
I.FEJE2E7
Napkelte elõtt két órával indultak, és eleinte nem volt
rá szükség, hogy a jeget feltörjék a csatornán, mert már több
c;ónak ment el elõttük. A sötétben nem lehetett látni, csak
hallani a gondolát, aki hosszú evezõjével a csónak farában
állt. A vadász ládára tett vadászszéken ült. A ládában ebéd-
nek szánt ele.mózsiája, valamlnt töltényei voltak, vadászfegy-
verét pedig halomba rakatt, fából aragott csalogatókhoz
támasztotta. Volt ezenkívül mindegyik csónakban két élõ
adkacsa is zsákban, egy nõstény meg egy gesér, végül egy
vadászkutya, amely nyugtalanul szûkölt és reszketett, vala-
hányszor vadkacsk húztak el a csónak feltt a sötétben.
Négy csónak ment felfelé a fõcsatornán észak felé, a nagy
laguna irányáa. Az ötödik csónak már elõbb letért az cyik
mellék-csatornán. Most a hatodik csónak délnek fordult egy
sekély lagunába, melynek elszínén a jég még érintetlen volt.
A víz felszínét körös=körül jégréteg borítatta. A szélcsen-
des, hirtelen metszõ hidegre fordult éjszakán keletkezett jég
ruganyosan meghajolt, mikor a gondolás evezõjét teljes ereyé-
vel belenyamta. Azután recsegve roppant szét, mintha üveg-
táblák törtek volna darabokra, a csónak pedig csak lassan
haladt elõre.
- Adj nekem is egy evezõt - szólt oda a gondolásnak
a vadász a hatodik csónakban. Majd felállt, és gondosan neki-
yürkõzött. Hallotta, amint felttük vadkasák húztakel a
4I
sötbtben, és étezte, hogy a vadászkutya a csónak f Gnekén
nyugtalanul mocorgott. Északi irányból halletszott, amint a
többi csónak is törte a jeget.
- Vigyázzoa - szólalt meg a gondolás a csónak hátul-
ában -, fel ne borítsa a csónakot!
- n is tudok evezni - mondta a vadász.
Kezébe vette a hosszú evezõt, amelyet a gondolás adott
oda neki, megfordította, és az cvezõ lapátját vette kézbe.
lÉrezte a sekély laguna kemény talaját, majd teste teljes súlyá-
val xánehezedett az evezõ lapátjára. Két kézre fogta, elõbb
tolta, majd taszítatGa, míg a csónak hátuljáig nem jutoü vele,
és így tolta elõxe a csónakot, amely közben törte a jeget. A
ég úvegtáblák módjáxa csõrömpölve tört szét, ahogy a csónak
orra belefúródott, vagy rászaladt a jégre. Hátul a gondulás
szigáLta a jégtáblákat elõre, a eltört csatotnába.
A vadász ereje teljes megfeszítésével és pillanatnyi szünet
aélkül végezte ezt a mûveletet, úgy hogy erõsen me.gizzarit,
mert igen melegen volt öltózve. Késõbb megkérdezt a gon-
dolástól:
- Hol van a lõállás?
.- Oldalt bailra. Ott, annak az öbólnek a közepén.
- Abba az irányba forduljak2
-- Ahogyan a.kar)a.
- Hogy érted t2 Te ismered átt a vizet. Elg mély
ahhoz, hogy a csónak fenn ne akadjon?
Apály van. Nem lehet kiszámítani.
- Nappali világosság lesz, mire odaéxkezünk, ha nem
sietünk.
A gondolás cxrc nem szólt semmit.
Os toba fráter - mondta a vadász magában. - Azéxt
mégis, odaérünk. Már megtettük az út kétharmadát és ha
most éxt morogsz, mert fel kell törnöd a jeget, hogy vad-
kaesát lõünk, velem gyûlik meg a bajod.
4z
= Feküdj bele teljes erõvel, ostoba ráter - mondta a
gondolásnak angolul.
- Mit mond? kérdezte a gondolás olaszul.
- Azt mondtam, siessûnk, mert kivilágosodik.
V-a.lóban kivilágosodott, mire adaértek a laguna talajába
beásott tölgyfadongás félfenekû hordóhoz. A hordó körül fel-
töltött földet sással és ûvel álcázták. A vadász vigyázva fel-
kapaszkodott rá, és érezte, mint xopog a megfagyott fû a lába
alatt, amikor rálép. A gandolás kivette a csónakból az egYl>-
srerke'sztett vadászszéket és töltényes táskát. Átadta a vadász-
nak, aki elvette tõle, majd letette a széles, fél fenekû hordó
aljába.
A vadászon térden elül érõ csizxna és egy kopott tiszti
zubbony volt, bal vállán rejtélyes folttal; a vállpántokon hal-
ványan látszott a lefejtett tiszti csillagok helye. A gandolás,a
vadász kezébe adta a két vadászfegyvert, mire az elhelyez-
kedett a hordó aljában.
A vadászfegyvereket odatámasztotta a hordó oldalához.
A két vadászfegyver közé, a dougákba vert két kampósszeg
közül az egyikre felakasztotta tölténytáskájá, majd gondosan
elhelyezte a két vadászfeoyvert a tölténytáska mindkét oldalán.
- Hoztál ivóvizet? - kérdezte a gondalástól.
- Nem hoztam - volt a elelet.
- Iható a lagüna vize?
- Nem, megárthat.
A vadász megszomjazott a jégtörés és a csónaktologatás
nehéz munkája közben, és bosszús volt, hogy nem ihatott, dc
haragját magába fojtotta.
- Segíthetek törni a jeget, amíg kixakod a csalogátókat2
.-- kérdezte.
- Nem - felelte a gondolás, és vadul odébb taszitotta
a rsónakot a legközelebbi vékony jégtáb.lára, amely darabakra
tdrt, smint a csónak ráfutott, majd törni kezclte a jeget az
4i
evezõlapáttal, azutánkidobálta a csalogatókat oldalra és a
csónak mögé.
Szeszélyes bolond - gQndolta a vadász magában. - És
goramba, mint a pokróc. Dolgoztam, mint egy állat, amíg ide-
értünk, õ meg csak ránehezedett az evezõjére, egyebet sem
tett. Mit dühösködik? Hiszen ezéxt fizetem.
A vadász úgy helyezte el a vadászszéket, hogy minél
szabadabban mozaghasson jobb- és balfelé egyaránt. Kinyitatt
egy tpltényes dobozt, zsebeit megrakta töltényekkel, mad fel-
nyitott egy másik dobozt is, hogy mindig kéznél legyenek a
töltények. Elõtte fénylett a befgyott laguna a szûz reggeli
világasságban, rajta a fekete csónak, a csónakban pedig a
magas termetû, csontos gondolás, amint evezõjével törte a
jr.get, és úgy dobálta ki a csónakból a csalogatókat, mintha
valami abszcén dologtól,akart volna megszabadulni.
Kezdt mindinkább kivilágasodni, és a vadász tisztán
látta a legközrlebbi part alacsany vonulatát. Tudta, hogy ott
két további lõállás van, majd újabb mocsaras rész k vetkezik,
utána pedig a nyílt tenger. Megtöltötte mindkét vadászfegy-
verét, és közben gondosan szemmel tartotta a csalogatókat
kirakó csónakost.
Ekkor hátulról szárnysuhogást hallott, mire leguggolt.
Jobb kezébe vette a jabbaldalt levõ vadászfegyvert, majd fel-
nézett a bardó szegélyétõl, azután lõállásba helyezkedve célba
vett a két kacsát, amely leszállni készült. Olyanok voltak féke-
zés közben lecsapott szárnyukkal, mint két fekete folt a halvány-
szürke égen, amint fexde irányban szálltak a csalagatók felé.
A vadász, fejét leszegve, fegyverét lassú mozdulattal
lövésre emelte. Jóval a második kacsa elé célzott, úgy lõtt;
majd anélkül, hogy elsõ lövésének eredményét megvárba volna,
nyugodt mozdulattal újra felemelte fegyverét; baloldali
irányba és a felfelé tartó másodLk kacsára célozva sütötte el
fegyverét. Látta, hogy a vadkacsa szárnya összecsapódik
repülés kõzben,és lezuhan a összetört jétáblákon úszó csalo-
gaták közé. Ekkor jobb elé nézett, és látta, hogy fekete olt-
ként hevert ugyanazon a jégtáblán az elsõ vadkacsa.
Tudta, hogy mikor az elsõ kacsát célbavee, a csónak
jobbra tõl biztonságban valt. Késõbb, amikor a másoik ka-
csára került a sar, várt, ami a vadkacsa bal elé ó ma asra fel-
emelkedik, és csak akkor lõtt, amikor bizonyos volt benne,
hogy a csának kívül esett a lövés irányán. A két lövés töké-
letes duplázás volt, pontosan úgy, amint a vadászszabályok
élõírják. Tudta, hagy legteljesebb mértékben igyelemmel volt
a esónakra, és ezzl a jó érzéssel töltöbte meg újra fegyverét.
- Hallja - kiáltott feléje a gondolás -, ne lõj n a
rsónak irányábal
Nyavalyás alak lennék - gondolta a vadász magában -,
la ezt tetteni volna.
- Rakd ki a caalogatókatl - kiáltotta oda a gondolás-
nak. - De siessl Nem lövök, míg készen nem leszel velük.
Ha lövök is, csak egyenesen el elé.
A gandolás erre nem szólt egy szót sem, legalábbis nem
lehetett hallani.
Nem tudom megérteni ezt az embert - gondolta a va-
dász magában. - A vadászszabályokat ismeri. Tudjá, hogy
megosztom vele a munkát, sõt még ezen is túlmegyek, vala-
hányszor kijövök vele ide. Soha életemben nem lõttem vadka-
csát nagyobb elõvigyázattal. Mi lelhette? Még azt is felaján-
lotaam neki, hogy a csalogatúkat vele együtt rakom ki. Vigye
el az ördögl
Közben jobb kéz felé a gondolás még mindig baragos
csapkodással törte a jeget, és hajigá.lta ki a ából készült csa-
logatókat. Gyûlölködés érzett minden mozdulatában.
Nem engedem, hagy tönkretegye a mulatságomat-
mondta magában a vadász. = Bár nem sokat fog érni a va-
dászat, hacsak a nap késõbb fel nem olvasztja a jeget. Bizto-
45
44
san ggenge lesz a úzás, de azért nincs értelme, hogy elront-
sam a mulatsáamat. Mit tudbatam, hányszor lesz még alkal-
mam kacsára vadászni? Már csak zért sem hagyom, hogy el-
rontsa a mulatságamat.
A vadász figyelte a mindjobban világosodó eget a lagna
távoli, mocsaras részei fölött. Majd megfordult a beásott hor-
dóbn, igyelmesen nézte a be agyott lagunát, a mocsarat és a
nagy távolságból odalátszó hóborította hegyeket. Olyan ala-
csany helyrõl, mint ez, ahol pillanatnyilag tartózkodott, a ki-
sebb dambokat nem lehetett látni; így a hegyek minden átme-
net nélkül emelkedtek ki a sikságból. Miközben a hegyeket
nézte, érezte a levegõ mozgását az arcán. Tudta, hogy a szél
a hegyek elõl jön és a kelõ nappal egy idõben támad majd fel.
Akkor remélhetett húzást a hegyek felõl, mikor a szél majd
megzavarja a vadkacsákat.
A gondolás közben végzett a csalogatók kirakásával. Ezek
két csoportban úsztak a víz elszínén. Az egyik csoport egye-
nesen a csónak elõtt s részben balfelé, ahol késõbb majd a nap
felkel, a másik pedig jobb kéz felõl. Utoljára pórázra kötve
az egyik vadkacsát dobta ki. A kikötött vadkacsa hol a víz alá
bukott, hol meg felbukkanva rázta le a vizet fejérõl a hátára.
- Nem gondolod, hogy jó lenne, ha még több jeget tör-
nél fel a szegélyeknél? - kérdezte a vadász a gondolást.-
így nincs elég sík víz, ami a vadkacsát idevonzza.
A gondolás evezõjével szó nélkül tovább törte a cik-
cakkosan megrepedezett jég szÕgélyét. Nem sok haszna vagy
értelme volt az eésmek, és ezt a gondolás tudta jól. A va-
dász azonban nem tudta, és azt gondolta, hogy nem érti ugyan
a gondolást, de nem engedi, hogy elrontsa a mulatságát. Ez a
nap most egészen az enyém és nem hagyom, ho megzavarjon.
Hátha ma vadászon utoljára, és nincs az az ember a földön,
akinek megengedném, hogy elrontsa a mulatságomat. Ne
hagyd felbosszantani magadat, gerekem - mQndta magáh.
46
II. FlEzEr
Pedig bizony már nem volt gyetsk. Betöltötte ötvenedik
évét, az Egyesült Államok hadseregében szolgált mint gya-
logsági ezredes. Hogy szerencsésen átessen az orvosi vlzsgála-
tom, amelyen elõzõ nap meg kellett jelennie, mielõtt Velen-
cébe jött erre a vadászatra, elég sok mannitol hexanitrátot sze-
dett be, pontosan nem is tudta mennyit, hogy a vizsgát si-
kerüljön - mondta magában.
Az orvas elég szkeptikusan viselkedett. Pedig az adato-
kat csak akkor jgyezte fel, amikor minden vizsgálatot kétszer
is elvégzett.
- Nézze, Dick - mondta. - Az adatok nem igazolják,
sõt pontosan az ellenkezõje tûnik ki belõlük, ha igyelembe
esszük az intra-ocularis és intra-craniális vérnyomását.
- Nekem hiába mondja, nem értem mirõl beszél-
mondta a vadász, aki már csak szórakozásból vadászctt, va-
lójában táhornoki rangból ezredessé visszaléptetett tórzstiszt
volt az Egyesült Allamak hadseregében.
- Régóta ismerjük e mást, ezredes úr. Vagy legalábbis
nekem úgy tûnik, hogy régóta - mondta az oros.
- Bizony, régóta - hagyta rá az ezredes.
- Úgy beszélünk, rr.intha sláger-írók lennénk - jegyezte
meg az orvos. - De jól teszi, ha nem szalad neki valaminek,
és vigyáz, hogy szikra ne pattanjon ki magából, amikor benzin
helyett nitroglycerinnel tölti meg a tartályokat. Mindenesetre
47
féklánccal kellee közlkednie, mint valami extra-robbanékony
benzinnel megrakott teherautónak.
- Oké volt a kardiagráfam? - kérdezte az ezredes.
- A kardiográ ja csodás, ezredes. Huszonöt éves érfié
sem lehetne jobb. De lhetne egy tizenkilenc éves fiúé is.
- Akkor mirõl beszél? - kérdezte az ezredes. A túl sok
mannltol hexanltrát néha erõs émelygést idéz elõ, és az ezredes
szerette volna, ha a beszélgetés véget ér. Az volt minden vá-
gya, hogy lefekh.essék, és bevegyen egy adag seconalt. Szolgá-
lati szabályzatot kellene összeállítanom a magas vérnyomásos
szakasz tagjai részére elõírt taktikai szabályok alapján - gon-
dolta magában. - Csak meg tudnám ezt magyarázni neki.
Miért nem adja meg magát az ember kegyelemre, és fo-
gadja el a bíróság döntésén? Ez az, amit soha nem teszünk
meg - momdta önmagának. A bíróság elõtt mindenkl ártat-
lanságára hivatkozik.
- Hányszor volt ejsebe? - kérdezte az orvos.
- Maa is tudja - felelt az ezredes. - Benn van a két-
százegyesémben.
- Hányszor sebesült meg a ején?
- Uram Istenl - Iajd így folytatta: - Mint katona-
orvos kérdi ezt tõlem, vagy mint a háziorvosom?
- Mint háziorvosa. Csak nem gondolja, hogy a szívét
féltem?
- Nem, Wes.* Bocsásson meg. Méis mit akar me;-
tudni t lem?
- Hány agyrázkódása volt?
- Igazi agyrázkódás?
- Olyan, hogy élvesztette az eszméletét, vagy nem tu-
datt visszáemlékezni rá, hogy mi történt.
- Lehetett vagy tíz - mondta az ezredes. - Belesz:z-
Wesley keresztnév rövÍdítése.
48
mÍtva a pólbzást is. De három kõzúlk egészen komoly dolog
volt.
- Szegény õregm - mondta az orvos. - Ezredes úr,
tiszteletem 1
- Mehetek? - kérdezte az ezredes.
- Igen, ezredes úr - mondta az orvos. - Az egészsége
rendben van.
- Köszönöm - mondta az ezredes. - Nem volna kedve
vadkacsára vadászni a mcsarakban a Tagliamento torkolatá-
nál? Csodás vadászterület. Kedvs olasz fiúk bérlik, akikkel
Eenn Cortinában ismerkedtem össze.
- Az az, ahol szárcsára szaktak vadászni?
- Nem. Itt igazi vadkaesákra megyünk. Derék fiúk. Jó
vadásztrület. Igazi vadkacsákra. Galamb arkú vadkacsákra.
Akad varilúd is. lGppen olyan jó, mint gyerekkoromhan az ott-
honi vadászatak voltak.
- Én huszonkilencben, harmincban voltasn gyerek.
- Ez az elsõ hencegés, amit magától hallok.
- Nem hencegésbõl mondtam. Csak azt akam mon-
dani, hogy én már nem is emlékszem rá, mikor lehetett jól va-
dászni vadkarsára. n várasi gyrek voltam.
- )pp a baj magával. Én még sohasem ismertem
olyan embert, é volna valamit, ha városi gyerek volt.
- Rólam is ez a véleménye, ezredes úr?
- Természetesen nem. Maga is jól tudja, hogy nem.
- Rendben van az egészsége, ezredes uram - mondta
az orvos. - Sajnálom, hogy nem tudok el7nenni a vadászatra.
De én még csak célozni se tudok.
- Az õrdõgbe is - mondta az ezredes. - Számít az?
Senki sem tud célozni ebben a hadsergben. Szeretném, ha el-
jönne velem.
- Majd adak nnek valamit, ami jó kondícióban tartja
elnyûtt szerv
4 A folyán gt - 11 / S
- an valamije?
- Tulajdonképpen még nincs. De már dolgoznak rajta.
- Hát csak dolgozzanak - mondta z ez
- Dicséretre méltó álláspontnak nevezem az ilyet, ezre=
des úr.
- Menjen a pokolba - mondta az ezredes. - Igazán
nem akar velem jönni vadászni?
- n Longchamps-nál rendelke vadkars, a Madison
Avenue-n - mondta az o - Az jó hûvös hely nyáron, és
jól van fûtve télen. Nem kell elkelnem. kora hajnalban, ami-
kor még sötét van, és nem kell jéger-alsót hordanom hozzá.
- Rendben van, maga árosi gyerek. Az ennber sosem
tudhaa.
- De én soha nem is akartam tudni - mondta az or-
- Rendben van az egzsé8, des úr.
vos.
-- Köszönöm - mondta az ezredes és kinient.
O
111.FEJE2ET
Ez két nappal ezelõtt történt. 7egnap gépkocsin jött 7ri-
esztbõl Velencébe a rrgi országúton, amÕly sík vidéken visz
Mon alconéból Latisanába. Jó vezetõje volt, és tökéletes bé-
kességben érezte magát a vezetõ melletti elsõ ülésen. Útkõz-
ben a vidéket nézte, amelyet akkor látott elõször, amikor még
gyerek volt.
Ez a vidék is megváltozott - gondolta magában. - Biz-
tosan azért, mert minden távolság megváltozik, és minden ki-
sebb lesz, amikor az ember megõregszik. Az útak is jabba.k
manapság, a por eltûnt. Egy alkalommal katonai teherautón
mentem ezen az úton, máskor mindig gyalogosan. Ha jól em-
lékszem, akkor fõként az érdekelt, hol találhatk árnyas he-
lyet, ha kiállunk a sorból, és hol van kút az útmenti tanyá-
kon. De az árkak is érdekeltek - jutotteszébe. - Igen, min-
denfelé az árkokat kerestem.
Az úton kanyarodó következett, majd ideiglenesen épí-
tebt hídon keltek át a Tagliamentón. Füves rét terûlt el a olyó
mindkét par)a mentén. Többen hargásztak a szembeesõ par
ton, ahol a olyó vize mély volt. A felrobbantott híd helyre-
állításán folyt a munka, szegecselõ halapácsak hangos lármája
közben. Nyolcszáz yardnyira egy Longhena* által épített, szét-
bombázott villa rombadõlt fõ- és melléképûletei mutatták,
Baldassare Longbena I60482j PCICOCCÍ épttEsz Fómûve áz
I656-ban befCezett Santa Maria della Salute temptom,. VeleOcEben.
4 - tt i s
r
hogy hol dobták le terhúket a szövetségesk középnagyságú
bnrnbavetõi.
- Látja azokat a romakat, ezredes úr? - szólt a ve-
zetõ.
- Ahol egy hidat wagy vasúti állomást lát ebben az or-
szágban, biztos, hogy fél mérföldnyi körzetben hasonló ronn-
épületeket talál.
- Ebbõl persze az a tanulság - mondta az ezredes -,
hogy nem szabad villát vagy templomot építeni, sem Giotót
megbízni azzal, hogy freskókat fessen, ha a templam történe-
tesen nyolcszáz yardnyira fekszik egy hídtól.
- Én mindig Is tisztában voltam ezzel, ezredes úr-
manta a vezetõ.
Közben elhajtottak a ramhadõlt villa mellt, majd az út
ismét egyenes ixányban ment tovább. Két oldalról téliesen ko-
pasz fûzfák szegélyezték az utat, földeken pedig sok volt az
eperfa. Elõttük egy férfi kerékpározott, és mindkét kezében
újságot tartva, búzgón olvasatt.
- Ha nehézbombázókról van szó, a tanulság nem fél,
hanem egy méx öldre szól - mondta a sofõr. - Jól számítam,
ugye, ezredes úr, hogy így vatr2
- Ha irányított rakétalõvedékekrõl lesz szó - mondta
az ezredes -, legokosabb kétszázötven méx öldet számítani.-
Ugyan dudáljon már annak a biciklistának.
- A sofõr engedelmeskedett a felszólításnak, és a biciklis
ember kitért az út szélére, anélkül; hogy felnéze volna új-
ságjából, vagy hozzányúlt volna a bicikli kormányához. Mikox
elhaladtak mellette, az ezredes odanézett, hogy milyen újságot
alvás, de az újság össze volt hajtagatva.
- Azt hiszm, manapság mlndenki jobban teszi, ha nem
építtet magának szép villát vagy templomot, és nem ad
megbízást. . kit is mondott az ezredes úr, hogy freskbkat
fest?
- Én Giottóról beszélm De lehetett volna Piero della
Franeesca vagy Mantegna is. Vagy akár Michelangelo.
- Sak festõt ismer az ezredes úr? - kérdezte a vezetõ.
Most az út egyik egyenes szakasza következtt, és olyan gyor-
san haladtak, hogy az egyik tanya képe csaknem beleolvadt a
másikéba, ahogy elxohantak mellette. Csak azt látták, ami jó
távolra elõttük valt és eléjúk tartott. Amit oldalt láttak, egy-
be olyó, lapos és sik téli táj volt. Én tulajdonképpen nem sze-
retem a gyorsaságat - gondolta magában az ezredes.
Breughel klbújt volna a bõrébõl, ha így kellett volna néznie
egy tájat.
- Festõket? - szólt ada a vezetõnek. - Nagyon keve-
set tudok róluk, Burnham.
- Én Jacksan vagyok, ezredes úr. Burnam az üdülõ-
központban szolgált, Cortinában. Cortina szép hety, ezre-
des úr.
- Kezdek meghülyülni - mondta az ezredes. - Ba-
esássan meg, Jackson. Szép hely és jó volt a kaja. Jó kiszolgá-
lás. Senki sem molesztálba az embert.
- Igen, ezredes úr - mondta Jackson jóváhagyólag.-
Azért kérdeztem az édes urat a estõkrõl, mert szeretnék
hallani ezekrõl a ákról. Gondoltam, mégiscsak látnom
kellene néhány képet, ezért elmentem bba a nagy épüÍetbe
Firenzében.
- Az Uffizibe? Vagy a Pittibe?
- Már én bizony nem emlékszem, hogy hívták. Minden-
esetre abba, amelyik a legna jobb. Mind néztem azokat a
képeket, mag a végén a fülem is kétfelé állt a töménytelen
sok madonnától. Én mondom, ezredes úr, hogy aki élve ki-
bírja ezt a rengeteg festményt, a végén mást se lát, csak ezek
a madannákat és nem szabadul meg tõlük. Van egy elméletem.
Ezredes úr is tudja, hogy ezek mennyire odavannak a bambi-
nókér és minél többet éheznek, annál több a bambinójul;, a
f%
5z
sok gyere csak úgy j n, egyik a másik után. Én úgy épzele,m, - Ha igazán jó képeket festett
dékrõl, fenemód
hogy ezek a estõk is nagy bambinó-bolondok voltak, mint szeretnék vennI tõle néhányat.
minden olasz. Ném tudom, vajan azok is köztûk voltak-e, aki- - Tizian néhány csodálatos nõ
s megfestette-
ket ezreds úr most felsorolt, és így ezeket nem veszem be az mondua az ed 1 mi
a-
elméleternbe, d-e ezt kül nben is biztosan megmondja nekem - Ha egy buti:kom vendé lõm va
va a
ezredes úr. Én ú látom ho ami ezeket a madonnákat illeti Eélém lenne ó hasznát tudnám enni
kinek-
gY gY
amikbõl elég sokat láttam, ezek az egyszrû, mindennapi ma- mondta a vezetõ. - De ha valami
nõ k vinném haza az
donnafestõk nyilvánvalóan a bambinó-bolondok közül kerültek asszony otthon Rawlinstól Buffa
xgetne. s még szeren-
csésnek mondhatnám magamat, ha eljutnék Buf alóig.
ki. Érti, ugye, ezredes úr, amit mzandok múzeumnak.
- Vegye hozzá még, hogy szÍgorúan csak vallásos tárgyú - Odaajándékozhatná
'; képeket volt szbad festeniök. - Nincs azoknak a múzeumában se i m, t nyúl-
j, 85 1
- Igenis ezredes úr. Gondol a h-o van valami az he ek tollas hadi fe díszek skal oló kés
ek különféle skal-
elméletemben? pok, megkövesedett halak, békepipák, fényképek a Májevõ
- Hogyne. Bár egy kicsit bonyolultabb a dolog.
ohnstonról, egy gonosztevõ bõxe, akit felakasztottak eeY
- Természeteseti, ezredes úr. Ez csak az én elõzetes doktox megnyúzta. Ilyen nõt ábrázoló f
zn illenék oda.
! - Nincs, ezredes úr. Eddig csak ezt a bambinó-elméletet hol harco1tam gyekx koromban
.
dolgoztam ki magamnak. De azt szeretném, ha jó képeket fes- - Errefelé is vett részt harco
kban, ezredes úr?
tenének arról a hegyes tájról, ott fenn Cortinábam, a pihenõ= - Igen - mondta az ezredes.
központ körül. - Kiké volt Trieszt abban a háborúban2
- Tizian onnan szár zott - mondta az ezredes. - - A krautoké * Már úgy értem az osztrákoké.
Legalábbis azt mondják. Jártam lent a vûlgYben, és láttam azt - Volt a mienk is?
a házat, ahol állítólag született. - Nem, csak ikor a háború véget ért.
- Nagyobb helység az, ezredes úr? - Kié volt Firenze és Róma?
- A mienk.
- Nem mondhatnám.
- Nem tudom, õ is lefestettee azokat a magasan ekvõ - Akkor jobban ment nekünk.
vidékeket, sziklás hegyeket a lemenõ nap vörös fényében, a
- Ezredes úr. . - figyelmeztette az ezredes a vezetõt
fenyveserdõket, a havat gs mind azt a sok begyes templotn- tapintatosan.
toxnyot.
- Bocsánat, ezredes úr - mondta a sofõr gyorn.-
- Campaniléknek hívják õket - szólt közbe az ezrrdes. n a haxminchatos divíziónál szolgálta
s úr.
- NIlnt az ott elõttünk, Ceggiában. Campanile barangtornyot * Krautnak bfvtáh a németeket
az aaxecihai hatonák a
jelent. világbábocúban.
i 55
54
- Látom a plecsnijct.
- A Rapidóxa gondoltam, ezredes úr. Nem szemtelen-
ségból vagy tiszteletlenségbõl törtcnt.
- Persze hagy nem - mondta az ezredes. - Megértem,
ha a Rapldór.a gondolt. Nézze Jrkson, van mindenkinek nem-
ésak egy, hanem több Rapidója is, aki elég hosszú ideig volt
! katana.
- Nekem egy Is több volt a saknál.
A gépkocsi San Dona di Pave nevû eleven városkán
haladt át. A várost nemrég építették újjá, de nem volt csúfabb,
mint egy közép=nyugati amerlkai város. Meglátszik rajta a jólét
és az elevenség, ellentétben Fossaltával, fentel;rb a falyó men-
tén; amely szánalmasan yomor hely - gomdala az ezredes
magában. Úgy látszik, Fossalta soha nem heverte ki az elõzõ
há-barú küvetkezmenyeit. Sohasem láttam, mielõtt szétjõtték
volna - gondolta az ezredes. A június tizenötödiki nagy
off-enziva elõtt, tizennnyolcban, neh-éz tüzéxségi tûz alá vették.
Másodszor aztán mi lõttük rommá, mielõtt vissza oglaltuk.
Emlékezett rá, hogy a támadás Monastierbõl indult, majd a
csapatok Fornacén haladták át, és ezen a téli napon jó volt
visszagondolni arra a nyárra.
Néhány hét elõtt meg oxdult Fossaltában, és akkor végib
I
ment a mélyen fekvõ úton, hogy megkeresse azt a helyet a
folyó partján, ahol megsebült. Könnyû volt mealálni a
folyó kanyarulata miatt, és mert ott, ahol akkor egy nehéz gép-
egyvernek ástak fészket, most puha fû nõtt. A füvet juhok
vagy kecskék legelték le, és olyan volt, mint golfpályákon
szoktak lenni az ilyen füves bemélyedsk. A olyó lassú
folyású volt, vize az iszaptól szürkéskék színû, és nádas szegé-
Iyezbe.
Az ezredes szétnézett, s mlkor senkit sem látatt, le-
guggo1t, majd átnézett a folyón a partról, ahol a harcok idején
soha senki sem merte kidugni a fejét, és elvégezte a dolát,
6
pontosan ott, ahol, mint háramszögeléssel kiszámította, har-
mint évvel ezelõtt súlyosan megsebesült.
- Sovány eredmény - mond ezredes hangosan,
megszólítva a folyót és a olyópartot, amelyre ránehezedt az
õszi csend és a sak õszi esõ. - De a sajátom.
Utána felállt és körülnézett. Senki sem volt a közelben.
Kocsiját a mélyen fekvõ úton hagyta, Fossalta legszélsõ és leg-
dísztelenebbül újjáépltett háza elõtt.
- Most pedig befejezem az emlékmûvet - mondta,
mintha halottakhoz szólna, és elõvette solingeni acélból készúlt
zsebkését. Ilyen zsebkést hordanak a német vadorzók. Klnyi-
tatta és a nedves földben kerek lyukat ásott ki vele, m jd me
tisztította a kés pengéjét a jobb bakancsán, azután egy barna
színû tízezer lirás bankjegyet tett bele a lyukba, rátaposott,
végül rárakta az erre a célra kiásott füves hant-darabakat.
- Ez hússzor évi ötszáz líra a Medaglia d'Argento al
Valore Militareért. A Victoria Crossért, gondolom, tíz guinea
jár, a D. S. C.*-ért nem jár semmi, sem a Silvex Starért. Ami
aprópénz maxad, megtartom magmnak - mondta.
így van ez rendben. Együtt van trágya, pénz és vér. Lám,
hogy nõ a fül A vas Gino lábszárával együtt került a fõldbe,
Randol o mindkét lábszárával meg az én térdcsontotnal
együtt. Csodás emlékmûl Együtt van benne minden. Trágya,
pénz, vér és vas, s ez itt a haza. Csak szén kellene még. Igen,
egy kis szén is kellene.
Azután átnézett a olyón, a fhérxe meszelt, újjáépített
házra, amely valamikor csupa rom volt, és belekópött a fo-
lyóba. Messzire keLlett köpnie, de elérte.
- Azon az éjszakán nem tudtam kõpni, jó ideig késõbb
sem - mondta. - De most jól tudok köpni, pedig rá se nézels
rgógumira.
Distinguished Soldier's Cross - katonai frdem'e - brit
hborús lcitûntetéa.
57
Ezután lassú léptekkel visszament oda, ahol a kocsit meg-
állította. A sofõr közben elaludt.
- Ébredjen fel, fiam - mondta a sofõrnek. - Forduljon
meg, és menjünk a trevisói útra. Ezen a vidéken nincs szüksé
térképre; majd én mutatom az utat.
r
IV.FEJE2E7
Úctban Velencébe - mialatt az ezredes szigoran ellen-
õrzés alatt tartotta gondolatait, és kiverte fejébõl, hogy meny-
nyire fontos neki a városba való megérkezése -, a nagy
Buick kocsi elhagyta San Dona utolsó házait is és elérte a
Piavén átvezetõ hidat.
Átkeltek a hídon, és a folyó olasz partjára* érkeztek, ahol
z ezredes ismét meglátta a mély utat. Itt is ugyanolyan sima
és jellegtelen volt, mint a folyó mentén. Ekkor megpillantotta
a régi állásokat. Egyenes, sík úton haladtak gyorsan elõre két,
füzkkel szegélyezett csatorna közt. zekbe a catornákba do-
bálták bele a halottakat. Igen sokan estek el az utolsó offen-
zívánál, és valaki úgy rendelkezett, hogy dobják bele a holt-
testeket a csatornába. Így akarták a nyári melegben szabaddá
tenni a folyó partján levõ állásokat és az utat. De szerencsét-
lenségükre a még mindig osztrák kézen levõ zsilipeket lezárták
lenn a folyónál. Így a víz csaknem teljesen állt a csatornán, és
a hullák nagyon hosszú ideig maradtak a vízben. Ott úsztak
nemzetiségre való tekintet nélkül, némelyik hanyatt, mások
arccal lefelé, és hihetetlenül nagyra puffadtak fel. Végül is
munkásosztagaknak kellett a hullákat egyik éjszaka kihalászni
a csatarnából, és eltemetni az út mentén. Az ezredes nézte,
zõldebb,e a fû az út közelében, de úy látta, hogy am. Sok
Az osztrák-magyar batár Igi4-ig em a helyen, a Piave mentén
bázbdoa:
59
8
kacsa meg liba úszkált a csatorna vizén és végig mindenütt és meg sem hallgatnak. Minclig c
az jár az eszükben, amit
emberek horgásztak az út mentn. õk láttak, beszélgetés közben olytan arra gondolnak, hogy
Biztosan exhumálták szegényeket, gondolta az ezredes, és mond annak, és hogy ez elõnyös les
elõléptetésük szempont-
b k 1 k. jából, s megerõsíti-e kiváltságos helyzetüket. Mi értelme lenne,
a nervosai nagy ossarió an temetté e õ et
- Itt verekedtünk, mikor még jó ormán gyerek voltam hogy untassa ezt a gyerekember sofõrt,
ki a zubbonyán viselt
! - mondta az ezredes a safõrek. gyalogsági hadi érdemrendje és sebesülési érme ellenére se
F
- Nagyon lapos vidék ez harcokhoz - mondta a sa õr. katona a szó igazi értelmében, hanem cs
k valaki, akit akaraa
-- A folyó a maguk kezén volt? ellenére egyenruhába öltöztettek, és akinek az érdekei úgy
- Igen - mondta az ezredes. - A mienk volt, aztán kívánták, hogy tovább szolgáljon a hadser
gben.
élvesztttük, és újra visszavettük. - Mi volt maga civilben, Jaekson-
kérdezte a
- Nlncs itt sehol egyetlen háromszögelési pont sem, ezredes.
ameddig csak elláthat az ember. - A ivéremmel együtt kettesbn egy óarázsunk volt
- Éppen ez valt a baj - mondta az ezredes. - Olyan Rawlinsben, Wyoming államban, ezr
edes úr.
pontokat kellett felhasználnunk, amiket alig láttunk, mert túl - Újra akarja kezdeni, ha
hazamegy
i kicsúny-ek volta, árkakat, házakat, a csatorna partját vagy sö- - A fivérem elesett a cse
dés-óceáni harcokban, az
',j vényeket. Ugyanolyan volt itt a harc, mint Normandiában, de pedig, akire ráhagytúk a
garázst, nem ér az üzlethz-
q még annál Is laposabb vidéken. Ilyenfél lehetett a harc Hol- mondta a sofõr. - Elveszett
a pénzünk, amit belefekettünk.
k t landiában. - Az bizony baj - mondta az ezredes.
nagy baj
- Az biztos, hogy ez a folyó semmiképpen sem olyan,
- De milyen - mondta a so õr, ma d hozzá-
mint a Rapidó. tette -. . . ezredes úr.
- Jó öreg folyó ez - mondta az ezredes. - Akkor még Az ezredes figyelni kezdte az utat.
feljebb is volt víz benne bõven, mielõtt az erõmûveket fel- Tudta, hogyha tovább mennek, rö
esen oda kell érje-
= építtték. Mély és bnyolult csatarnák szelték keresztül-kasul nek ahhnz keresztúthoz, amel
de türelmetlen volt.
'= a medrében levõ kavicsos hordalékot még akkor is, mikar a - Í7gyeljen Jackson, és a legk
lebbi halra letérõ útra
folyó sekély volt.
orduljon be - mondta á vezetõnek.
Az ezredes tudta, hogy a mások háborús történetei meny- - Gondolja, ezreds úr, hogy ezek a
y utak jók az
nyire untatnak mindenkit, és ezért abbahagyta. ilyen nagy kocslnak?
Az emberek azt hiszIk, hogy bizonyos dolgok személy sze- - Majd meglátjuk - mondta a
z ezredes. - A pokolba
rint csak velük eshettek meg - gondolta magában. Háborús is, ember, már harmadik hete nem
esett!
történetek elznéletileg senkit sem érdekelnek, kivéve persze a = n nem bázom a mellékutakba
z ilyen lapos
katonákat, de az igazi katona valójában igsn kevés. Persze vidékan.
azért vannak, de az igazi jó katonák elesnek, azonkívül pedig - Ha elakdunk, majd kihúetam
agát ökrökkel.
" valamiért mindig annyira megsértõdnk, hogy rád sem néznek, - len csak a kocsira gondolta
m ezredes úr.
G9
GI
Hz szép magától, Jaekson. De most már hagyja abba
- Most arra gondoljan, amit mondtam, és térjen le balra ezt a nyavalygást.
az elsõ mellékúton, ha látja, hogy járható. - Ez nem nyavalygás, ezredes úr.
- Úgy látszik hamarasn oda is érûnk egyhez, ott a
" sövénynél - mondta a sofõr. - ól van, jól van - mondta az ezredes.
- Nem jön utánunk senki. Álljon meg, ha oaérünk. Az eztedes élvezte a vidéket, különösképpe
Majd kiszállak és megnézem.
lombú és barna törzsû fák sora mögött egy lassan mozó vitar-
Az ezredes kiszállt a kocsiból, átment a széles betonúton, lát látott meg. Nagy vörös vitor
, jól kifszítve az árboc
csúcsátál lentig, és 1assan kúszott elõre a fák mögött.
és végignézett a Iceskeny, kövezetlen mellékúton. Az út melle Miért dabogtatja meg a szívem
ahányszor vitorlát
gyors vlzû csatorna folyt, mögöbte sûrû sövény, amõgött pedig
Í vörös téglából épült földszintes tanyaépület látszott, nagy csûc- látok, amint így mozog
a az ezre-
rel. Az út száraz valt, és kocsinyam nem látszott rajta. Ezután d. Miért dobogtatja meg a s
emet, ha látom 3 lassú lépésû,
visszaJnent a kocsihoz.
halvány színû ökröket? Talán a tempós mozgásuk vagy a kül-
- Egy bulvár sem lehetne különb. Nem lesz semmi ba). sejûk, a nagyságuk vagy a színük miatt
- Igenis, ezredes úr. Az án kocsija. De meg tud igézni egy jól táplált, erõs öszvér, vagy a
- Tudom - mondta az ezredes. - Még mindig izetem hosszú sorban baktató teherhordó õszvérek
is. Ugyan-
a részleteket. Nlondja, Jacksan, mindig ilyen szenuedést okoz Így vagyok, valahányszor e
gy coyote-ot vagy farkast látok.
magának, ha fõútról mllékútra kell letérnie
Nincs más állat, amelynek olyan lenne a járása, ahogyan egy
- Nem, ezredes úr. De nagy különbség van egy jeep farkas lépdel, szürkén, öntudatosan, büsz
zza neki
K meg egy alacsony tengelyû kocsi között, mint ez. Tudja-e ön, fejét, és ellenséges tekinte
l néz a vllágra.
hogy Jnennyi szabad tér van a dif erenciál és a karosszéria
- Lehet még farkasokat látni Rawlins vidékén, Jackson?
közt olyan kocsiknál; mint ez a Buick? - Nem, ezredes úr. A farkasok már régen eltûntek, mé
- Van velünk lapát a szerszámládában, és láncunk is mielõtt én odakerültem. Méreggel irtott
coyote
van. Mit fog majd szólni az utakhoz, ha továhb rnegyûnk Ve- van elég.
encébõl? - Szreti maga a coyote-okat?
1
- Szeretem õket hallani éjszaka.
- Akkor is ezzel a kocsival megyünk?
- Még nem tudom. Majd meglátom. - n is. Inkább, mint bármi mást, kivéve, ha vitorlást
- Gondoljon a lökhárftókra, ezredes úr. látok szántó öldek között.
- Majd leszedjük a lökháritókat, mint az indiánok szok-
- Egy vitorlásbárka éppen ott halad nem messze, ez-
ták Okdahamában. Úgyis kelleténél nagyobb lökhárítókat tet- redes úr.
e rá. Ezen in enbõl több van mint amennyi I szük- - Igen, ez a Sile-esatorna - magyarázta
az ezredes.-
t k a kocsin m d Az a vitorlásbárka Velencébe megy. A szél most a hegyek elõl
séges. Csak a motorja a legjobb, amit kivánni lehet, Jackson. fúj, és jó gyorsan viszi a bá
kát. Ma éjjel biztosan komolyan
- Ebben igaza van, ezredes úr. Tiszta élvezet jó utakon hidegre fordul az idõ, hacsak a
szél iránya meg n változik
ilyen erõs motorral hajtami. Ezért féltem a kocsit annyira.
62
s akkor érõsen húznak majd a vadkacsák. last orduijon
í balra, Jackson, és menjúnk a csatarna mellett. Arra jó az út.
r
- Otthon, minálnk, nemigen vadásznak vadkacsára.
Annál több van Nebraskában a P1atte*-nél.
- Akar maga is velünk jönni vadászni?
- Aligha, ezredes úr. Nem vagyok jó vadász. Inkább
r+ maradok a hálózsákamban. Kihasználom a vasárnapot.
- Persze, persze - mondta az ezredes. - Maradhat a
hálózsákjában akár délig is, ha edve tartja.
- Vízhatlan hálózsákot hoztam. Abban biztosan jól ogok
aludni.
- Talán nem is lett volna rá szükség - mondta az ezre-
des. - Hozott niagával katanai konzerveket? Ezeknek csak
olasz ételeik vannak, amit jó tudni.
- Igen, hoztam néhány dabozzal. Jut belõle arra is, hogy
ajándékba adjunk.
- Akkor rendben van - mondta az ezredes.
Most elõrenézett az út irányába, figyelte, hogy a csatorna
melletti út hol éri el újra az országutat. Tudta, hogy oly2.n
tiszta napon, mint a mai, meg kell látnia, amit keres. A barna
színû macsarakon túl, amelyek pontosan olyanok voltak, naint
télen Pilot Town körül a Mississippi tarkolatában, amikor a
nádast erõs északi szél hajtogatja, valban megpillantotta a
torcellói templam négyszögletes tornyát, mögötte pedig a
buranóí magas campanilét. A tenger vize palakék színû valt,
és tizenkét, Velencébe tartó bárka vitarláit számalta össze.
Várnom kell, míg átkelünk a Dese olyón Noghera felett
an tökéletesen látszik - gondolta. - Furcsa ha el on-
onn
dolom, hogyan verekedtünk végig e utóvéd-harcot a csa-
torna mentén azon a télen, és soha nem is láttuk. Aztán egy
alkalommal egészen Nogheráig vonultunk vissza. Akkor is
A Missouri mellékfolybja yoming, Nebraska és Colorado
államokban.
G4
olyan derült és hideg nap volt, mint a mai, és akkor láttaan
meg a vízen. Mit A végén sem jutottam el odáig, de azért
Noghera az én városom, mert harcoltam érte, mikor még jófar-
mán gyerek voltam, és most, hogy félszáz esztendõs vagyok,
tudják rólam, hogy hareoltam értük, és én is igényt tarthatok a
város egy részére, s ezért megbecsülnek.
De hát vajan ezért becsülnek-e meg? - kérdezte ön-
magától.
Lehet - gondólta -, de az is lehet, hogy azért becsülnek
meg, mert újdansült ezredes vagyok a gyõztesek oldaláról. De
ezt mégsem hiszem. Mindenesetre remélem, hogy nem így van
a dolog. Ez nem Franciaország.
Eljutsz harc közben egy városba, amelyet szeretsz és
nagyon vigyázol, hogy semmiben kárt ne tégy. A végén, ha
józanul gondalkodol, mégis elkerülöd, hogy akár egyszer is
visszatérj, mert olyan katonás jellemekkel találkozol, akik eset-
leg nem bocsátják meg, hogy harc közben vonultál be a vá-
rasba. VIVE LA FRANCE ET LES POMMES DE TERRE
FRITES, LIBERTÉ, VENALITÉ ET STUPIDITl*. A nagy
clarté* a francia gondolkodásban! Nem volt nekik katonai
koponyájuk du Pick óta, aki maga is egy szegény, nyamonilt
ezredes volt. Mangin, Maginot és Gamelin. Választhatnak,
uraim! A katonai gondolkodás három iskolája. Az elsõ: Orrba
ütöm õket! - A második: Elbujok e mögé az izé mögé, bár a
balszárnyamat fedezetlenül hagyja. - A harmadik: Strucc
módjára hamokba dugom a ejemet; bízom Franciaország ka-
tonai erejében és nagyságában, azután odébbállokl Ha azt
mondom, hogy odébbállt, ez nagyon áttatlan és enybe szó
arra, ami történt. Persze - gondolta az ezredes -, amikor az
ember túlságosan leegyszerûsíti a dolgokat, igazságtalanságot
Éljen Franciaország és a zsírban sült burgonyal
Éljen a szabadság, a koxrupció és a butaságl
Világosság.
A folyón át - 14/26 S
követ el. Gondoljunk az ellenálÍás csodás hõstetteire. Gondal-
junk Fochra, aki nagy katona és nagy szervezõ volt egy sze-
mélyben, és jusson eszünkbe, hogyan állt helyt a franeia nép.
Jusaanak eskbe jó barátaink és halottaink. Jusson eszünkbe
sois minden, igen, a legjabb barátaink és a legkitûnõbb embe-
rek, akiket valaha megismertünk. Ne légy keserû, se buta. Mi
köze van ehhez a katonaságnak mint me$terségnek? Jabban
teszed, ha abbahagyod - mondta önmagának. - Most azért
vagy itt, hogy jól érezd magadat.
- Jackson, maga boldog? - kérdezte.
- Igen, ezredes úr.
- Helyes. Hamarosan olyan kilátáshoz érkezünk, amit
szeretnék magának megmutatni. Csak egyetlenegyszer kell
megnéznie. Az egész hadmûvelet gyakorlatilag fájdalommentes
lesz.
Ez meg mi éle móka? - gondolta a safõr. - Azt hiszi,
hogy azért, mert egy ideig tábornak volt, most már mlndent
tud. Ha bevált volna mint tábornok, miért nem tartotta meg a
rangját? Úgy látszik, annyira súlyos sokkot kaphatott, hogy egy
kicsit több van neki négy keréknél.
- Itt a kilátás, Jackson - mndta az ezredes. - Álljon
meg az út szélén, megnézzük együtt.
Az ezredes és a safõr átmentek az útnak Velence felé esõ
oldalára, és néztek át a lagunán, amelynek vizét felkorbácsalta
a hegyekbõl lezúduló erõs, hideg szél. A szél elfújt minden
párát, ezért az épületek körvonalait geometrikus póntossággal
lEhetett látni.
- Az ott Toreello, épp=n szemben velünk - magyaráa
az ezredes. - Itt telepedtek le azok, akiket a vizigótok kiûztek
otthonaikból. k építették a templomot és ezt a négyszögletes
tornyot. Valamikor harmincezer lakosa volt a városnak. Az Úr
dicsõségére építették a templomot is, és a tvrnyot is, hogy ott
imádják Istent. Késõbb, mikor a város felépült, a Sile folyó
G6
torkolata eliszaposodott, vagy valami egy árvíz megváItoztatt
a olyását. Az egész rész, amelyen most átjöttünk, árvízterü-
letté változott, ellepték n moszkitk, és maláriafészek lett
belõle. A város kezdett kihalni; ekkor az öregebbek össze-
tették a ejüket, hogy mit tegyenek, és elhatározták, hogy
valami egészséges helyre költöznek, amely jól védelmezhetõ
hajákról, és ahol a vizigótok, a lombardok és más banditák
nem érhetlk el õleet, mert nincs tengeri haderejük. A torcelli
Eértiak mind kiváló hajósok voltak. Házaik köveit olyan bár-
kákra rakták, mint amilyeneket most az imént láttunk. Így
építették fel Velencét.
Az ezredes elhallgatatt.
- Untatóm ezzel, Jackson?
- Nem, ezredes úr. Sejtelmem sem volt róla, hogyan
épült fel Velence.
- A torcellóiak építették. Keménykötésû ér iak voltak
és tudtak építkezni. Azt a kis várost a szárazföldön, ahonnan
eredetileg származtak, Caorlénak hívták. De hozzájuk csatla-
koztak a szomszédos városok és tanyák lakói is, mikor a vízi-
ótok lerohanták õket. En torcellói hajós feayverekst szállí-
tott egyszer Alexandriába és közben rátalált Szent Márk holt-
testére. A drága ereklyét úgy csempészte ki Alexandriából,
hogy hajóján visszafelé friss disznóhúst szállított, az alá rej-
tette el az ereklyét, és a Jnuzulmán vámõrök a disznóhúshoz
nem nyúltak hozzá. Ez a hajós hozta Velencébe Szent Márk
Eöldi maradványit, és így lett az evangélista a város védõ-
szentje; az õ tiszteletére építették a székesegyházat. A velen-
ceiek abban az idõben messze keleten kereskedtek, és a stílu-
suk túlságosan bizánci ahhoz, hogy tessék. Annál szebbet soha-
sem építettek, mint TareelIóban. Az ott Torcello.
Igen, az volt Torcello.
- A Szent Márk tér az, ugye, ahol a galambok vannak
és az a nagy székesegyház, olyan, mint egy díszes mozipalota.
5 - is s 7
jó megfigylés, Jackon. Fején találta a szöget. Hz a
helyes szemlélet. Látj ott, Torcello mögött azt az elragadó
campanilét Burano szigetén, amely majdnem olyan ferde, mint
a pisai ferde torony? Burano sûrûn lakott apró sziget, ahol az
asszonyok csodásan szép csipkét, a férfiak pedig bambinókat
csinálnak, nappal meg ott dolgoznak az üveggyárban, odébb, a
Burano mögötti Muxanóban, ahol szintén láthatja a campa-
nilét. Napközben csodás üvegeket gyártanak az egész világ
gazdag embereinek, aztán este hazamennek a kis vaporettókon,
és gyártják a bmbinókat. De a buranói érfiak nem töltik
minden éjszakájukat a feleségük.mellett. Néha vadkacsára
vadásznak éjszakánként, ott annak a lagunának a szélén, amit
innen jól lehet látni. Holdsütéses éjsakákan hajnalig lehet
hallani a lõvéeket.
Az ezredes elhallgatott.
- Murano mögött ide látszik Velence, az én városom.
Még sok mindent tudnék mutatni, de azt hiszem jobban tesz-
szük, ha gurulunk tovább. Nézze meg jól. Ez az a hely, ahon-
nan jól lehet látni, hogy mindez hogyan történt. Csak éppen
senki sem szokta innen nézni.
- Nagyon szép kitás; köszönöm, ezredes úr.
- Oké - mondta az ezredes. - Jöjjön, guruljunk
tovább.
>.FEJEZE7
Az ezredes xsézte a tájat tavábbra is. Csodásnak és any-
nyira megindítónak találta, mint amikor tizennyolc éves volt,
és legelõször látta, s bár akkor még nem értett meg semmit,
azt már akkor is tudta, hogy szép. A tél aban az évben nagy
hideggel kezdõdött, és a síkság mögötti hegyeket hó borította.
Az osztrákak ott kíséxelték meg az áttörést, ahol a Sile falyó
és a Piave régi medre volt az egyetlen védelmi vonal.
Aki a Piave régi medrét kezében tartotta, megtehette,
hogy a Sile folyó vonalára vonul vissza, ha az elsõ vonal tart-
hatatlanná válik. A Sile mögött csupasz, sík terület követ-
kezett, ahonnan jó úthálózat vitt a venetói és a lombard sik-
ságra. Az osztrákak a tél végéig újra meg újra támadtak, hogy
megkíséreljenek lejutni erre a kitûnõ útra, amely egyenesen
Velencébe vitt. Az ezredes, aki akkor még csak hadnagy volt,
és idegen hadseregben szolgált, ami kissé mindig gyanússá
tette késõbb saját hadseregében, és nem tett jót katonai pálya-
futásának, egész télen át makacs torokfájással kínlódott. A
torak ájás oka az valt, hogy annyit volaak vízben. Lehetetlen
volt megszáxítkozni; így sokkal jobb volt, ha valaká mindjárt
átázatt, és úgy is maradt.
Az osztrák támadásak rendszertelenek, de állandóak és
kétségbeesettek voltak. Rendszerint nehéz tüzérségi tûzzel kez-
dõdtek. Ennek célja az ellenség megbénítása volt. Mikor a
pergõtûz megszûnt, az életben maradottak elfoglalták állásai-
Ge
kat, és számba vették, hogy ki maradt életben. Arra már nem
volt idejük, hogy ellássák a sebesülteket, mert a támadás kse-
delem nélkül megindult. A támadók lassan nyomultak elõre a
mocsaras terepen; fegyverüket közben a víz felett tartották, és
nagy számban estek el, de nem is tudtak volna gyorsabban mo-
zogni, mert derékig érõ vízben gázoltak.
Ha nem hagyták volna ahba a pergõtüzet, mikor a táma-
dás megindult, az ezredes, akkor mé csak hadnagy, ezt gon-
dolta töblrízben - nem tudom, mitévõk lettünk volna. De
mindig abbahagyták, és hátravonták az ágyútüzet, mielõtt a
támadás megkezdõdött volna. Ha elvesztettük volna az öreg
Piavét, és a Siléhz kellett volna visszavonulnunk, visszavonták
volna a védelmet a második vagy a harmadik vonalra. Ezek
a vona1ak azonban teljesen tarthatatlanok voltak, és az osztrá-
koknak minden ágyújúkat a lehetõ legközelebbi helyen kellett
volna felállítani, és folytatniuk kellett volna a pergõtüzet, amíg
csak az áttörés nem sikerül. De az ilyesmi szexencsére mindig
valami ostoba nagy kutyától függ, gondolta az ezredes, és ezek
csak lépésrõl lépésxe mentek.
Az ezredes fájós torkával egész télen át lõtte halomra az
asztrákokat, akik jöttek, vállszjukra aggatott kézigránátjaikkal,
nehéz borjúkkal és rohamsisakokkal. k voltak az
ellenség.
Az ezredes azonban nem gyûlölte õket, és sem jó-, sem
rosszindulatot nem érzett velük szemben. A parancsnoki tisz-
tet egy terpentinbe áztatott lyukas harisnyával a nyaka kö-
rül látta el. A rohamokat puskatûzzel és azzal a néhány gép-
Ergyverrel verték vissza, ami a pergõtûz után még épségben
maradt. Legényeit megtanttotta célbalõni, amire olasz csapa-
tokat harc közben nehéz volt rászoktatni. Végre kaphatóls vol-
tak arra, hogy szemmeltaxtsák a rohammal közeledõ ellenséget,
és mivel mindig volt néhány nyugodt percük, mikor lõhettek,
végül egészen jól belejöttek.
7a
Arra azonban a perõtûz után mindig vigyázni kellett,
hogy összeszámalja, éspedig gyorsan, hány lövészre számíthat.
Háromszor sebesült meg azon a télen, ele ezek mind ajándék-
sebek voltak, kisebb sérülések, amelyek csak húsos részt érin-
tettek anélkül, hogy csontot éxt volna a golyó. Egyéként bí-
zott személyes halhatatlanságában, amióta tudta, hogy valójá-
ban e1 kellett volna pusztulnia a támadásakat megelõzõ súlyos
ágyútûzben. Vée 1 mégis súlyosan megsebesült. Egyik késõbbi
sehe sem volt rosszabb, mint ez az elsõ nagy seb. De minden-
nél jobban bántotta halhatatlanságába vete t hitének a meg-
rendülése, ami nem volt csekélység.
Ez a vidék igen sokat jelentett neki, többet, mintsem azt
el tudná vagy el akarná mondani bárkinek is, és most itt ült
a kotsijában, azzal a boldog tudattal, hogy fél órán belül Ve-
lencébe érkezik. Bevett két mannitol hexanitrátot, s mivel z g I e
óta mindig jól tudott köpni, be tudta venni víz nélkül is. Majd
megkérdezte a so õrjét:
- Hogy érzi magát, Jackson?
- Nagyon jól, ezredes úr.
- Forduljon be 1'aalra a tenger felé vezetõ útra a mcstrei
elágazásnál. így jól láthatjuk a hajókat végig a csatorna mel-
lett, és kikerüljük a fõ forgalmi útvonalat.
- Igenis, ezredes úr - mondta a sofõr. - Kérem, szól-
an az útkeresztezõdésnél.
- Természetesen - mondta az ezredes.
Gyorsan közeledtek Mestréhez, és máris úgy érezte magát,
mint amikor elsõ ízben érkezett meg New Yorkba, réges-régen,
amikor még fehéren csillogó szép város volt. Mintha loptam
volna - gondolta magában. - De akkor még nem volt annyi
füst és korom. Most érkezünk meg az én várasamba - gon-
dolta. Istenemre, milyen elragadó város.
Letértek balfelé a csatorna mentén, ahol a halászhajók val-
tak kikötve. Az ezredes 6oldogan nézte á barna hálókat, a vesz-
7i
szõbõl font varsákat és a hajók tiszta, szép vonalait. Nem azért
szépek, mert estõiek. Pokolba a estõiséggel. Egyszerûen csak
szépek.
Elhaladtak a hajók hosszú sora mellett, ezek abban a lassú
folyású esatornában voltak kikötve, amely a Brenta vizébõl
táplálkozott. Eszébe jutottak a sárban egymás mellett épült vil-
lák végig a Brenta partján, pázsitos kertjeikkel, platánjaikkal
és ciprusfáikkal. Szeretném, ha itt temetnének el = gondolta.
- Jól ismerem ezt a vidéket. Sajnos, aligha egyeznének bele.
Bár, mit tudom én? Vannak ismerõsglm, akik esetleg megen-
gednék, hogy kertfükben temessenek el. Majd megkérdem A1-
bertót. De az is lehet, hogy beteges gondolatnak tartaná.
Már régóta gondolkozott azon, merre választhatna ki ma-
gának olyan szép helyet, ahol holtteste eggyé válhatna az anya-
földdel. A test szétbomlása, elrothadása nem tart sokáig-
gondol a. Az ember valójában olyan, mint a pelyva, és végül
még a csontoknak is némi hasznát lehet venni. Szeretném, ha
a villa telkének a szélén temeanének el, ahova odalátszik a régi,
bájosan szép épület és a nagy magas fák. Nem hiszem, hogy
ezzel snkat alkalmatlankodnám nekik. Része lennék a gyere-
kek játszóterének; ott szaladgálnának fölöttem esténként, míg
reggelenkén gyakorolnák magukat az ugratásban, és lowk pa-
tája dobogna a füvön, a kis halastóból pedig pisztrángok ugrál-
nának ki, hogy elkapják a legyeket a víz színén.
Felértek a Mestrébõl Velencébe vezetõ országútra. Köze-
lükben volt a csúf Breda-gyár, amely lehetett volna akár az
indianai Hammondban is.
- Mit gyártanak itt, ezredes úr? - kérdezte Jackson.
- A milanói gyárban mozdonyokat - válaszolta az ez-
redes. - Itt majdnem mlnden egyebet, ami a fémgyártáshoz
tartozik.
Velencét innen nemigen Ihetett volna szépnek mondani.
Az ezredes sohasenz szerette ezt az orszáutat, bár jól és gyor-
san lehetett rajta közlekedni, s Innen jól látszottak a bóják és
a csatornák.
- Ez a város megl a tnaga emberségébõl - mondtl
Jacksonnak. - Velence valamikor a tengerek királynõje volt,
és keménykötésû férfiak laktak benne, akik fütyültek a világra,
jabban, mint bárki más. Velence derekabb város, mint Che-
yenne, ha egyszer alaposan kiismeri az ember, és minden ve
Iencei nagyon udvarias.
- Nem mondhatnám, hogy Cheyenne nagyon derék vá-
ros, ezredes úr.
- Mindenesetre derekabb, mint Casper.
- Gondolja, ezredes úr, hogy Casper derék város?
- Casper olajváros, és nagyon szép is.
- De nem gondolnám, hogy derék. Vagy hogy bármikor
is,az lett volna.
- Oké, Jackson. Lehet, hogy mindketten másra gondo-
lunk, és másként értelmezzük ugyanazt a kifejezést. De Ve-
lence, ahol mindenki udvarias és jómodorú, legalább olyan de-
rék város, mint Cooke City, Montanában, a horgászegylet ün-
nepi lakomáján.
- Én Meznphist tartom derék városnak.
- De azt sem lehet Chieagóhoz hasonlítani. Memphis
csak néger szemmel nézve derék város. Chicago derék északon
és délen. Ott nincs kelet és nyugat * De modoruk nincs a chi-
cagóiaknak. Ha Olaszországban igazán derék várost akar meg-
ismerni, ahol jókat lehet enni, én Balognát ajánlomz.
- Sahasem jártam arrafelé. . .
- No, itt van a Fiat-garázs. Náluk hagyjuk a kocsit-
mondta az ezredes. - A kulcs maradhat az irodában. Ezeknél
Az amecikai városokat égtájal< szeciot szohták elosztani E
nyugat-keleti felosztás a leggyakoribb. Chicago déli és északi félre
oszlik.
z
nem lop senki sem. Bemegyek a bárba, mialatt felviszik a
kocsit az emeletre. Majd talál ott valakit, aki lehozza a
poggyászt.
- Nyugodtan ott meri hagyni a koesiban a vadászfegy-
verét és a elszerelést, ezredes úr?
- Persze hogy ott. Mandtam már, hogy itt nem lopnak.
- Én mégis szeretném, ha kellõ elõvigyázatossággal ke-
zelhetném ezredes úr értékes holmiját.
- Maga olyan gondos néha, hogy az már rémes-
mondta az ezredes. - Ve e ki a vattát a fülébõl, hogy elsõ
hallásra is megértse, amit mondok.
- Jól hallottam, amit mondott, ezredes úr - mentege-
tõzött Jackson.
Az ezredes elgondolkozva nézett maga elé, de még min-
dõg engesztelhettlen volt.
Ez a Jackson sötét fajankó - gondolta -, de máskor
meg aranyos pofa.
- Szedje ki mindkettõn k poyászát, azután vitesse fel a
kocsit az emeletre. Allapltsa meg, mennyi benzin van a tar-
tályban, eressze le a vizet a hûtõbõl, és nézze meg, rendben
vannak-e a gumlk = adta ki az utasításokat az ezrdes, majd
az olajfoltos, autógumltól piszk4s kõpadlón átmenve, belépett
a bárba.
vI.EJEzEr
A bárban a bejárathoz legközelebb esõ asztalnál ült egy
háborús újgazdag Milanóból, olyan kövéren és közönségesen,
ahogyan csak egy milanóitól telik. Mellette ült felettébb kivá-
natos külsejû, és szemmelláthatólag sak pénzbe kerülõ barát=
nõje. Negronit ittak, ami nem egyéb, mint két rész vermut és
egy rész szódavíz, és az ezredes azt számltotta, mennyi adót
tagadott le, hogy me ásárolja ezt a jó termetû lányt n2rc bun-
dájában és az elegáns kocsit, amit, mint az imént megfigyelte,
sofõrje vitt fel a garázsba, a hosszú, kanyargós feljárón. A férfi
és a nõ rábámult az ezredesre, az ilyenfajta lényektõl megszo-
kott rossz modorral, mire õ fejbólintással köszönt nekik, és azt
mondta olaszul :
- Sajnálom, hogy egyenruhában vagyok. De ez egyen-
ruha és nem kosztüm.
Ezzel hátat fordítatt nekik anélkül, hogy megvárta volna,
milyen hatást tesz rájuk megjegyzése, és odament a bárhoz. A
bárból mindenki szemmel tarthatta a poggyászát, ahogyan ezt
a két "pescecane"* is tette.
A férfi legalábbis commendatore* - gondolta. A nõ ko-
molyan szép teremtés. Sõt megveszekedetten szép. Kíváncsi va-
gyok, milyen lenne, ha egyszer nekem is lenne annyi pénzem,
Eredetileg cápát, itt feketézõt, hadigazdagot jelent.
A mai olasz életben semmitmondó üres cím, mint a ferenc-
józsefi idõk "hirályi tanácsos"-a.
74 75
hogy ilyen nõt vegyek magamnak, cs nercbundába bújtassam.
De már én csak megelégszem azzal, amim van - gondolta
azután -, az ilyenek pedig nsenjenek a pokolba, és akasszák
fel magukat.
A bárpincér kezet fogott az ezredessel. Ez a bárpincér
anarchista volt, de nem volt kifogása az ezredes rangja ellen:
Sõt gyönyörködött benne, büszkeséggel és gyengéd szeretettel
töltötte el, mintha minden anarchistának meg kallene lennie
a maga ezredesének. Bizonyos tekintetben, mióta néhány hó-
napja ismerték egymást, a bárpincér kezdte úgy érezni, mintha
õ találta volna fel az ezredest, és állította volna fel, mint va-
lami mûemléket; ugyanígy lehettek holdogok, akik részt vet-
tek egy campanile vagy éppen a régi toreellói templom edépí-
tésében.
A bárpincér hallotta a beszélgetést vagy helyesebben az
ezredesnek a feketézõk asztalánál tett kijelentését, és nagyon
tetszrtt neki. -
A tálalólifteii'náris Gordon-gint kért az ezredes részére,
meg egy aag Camparit és jelentette:
- Mindjárt jön ezzel a vacak lifttel. Hogy mennek a dol-
gok Triesztben?
- Ahogy maga is elképzelheti.
- Nem tudom elképzelni.
- Akkor ne erõltesse magát - mondta az ezredes -,
leglább nem lesz aranyere.
- Aranyérrl sem törõdnék, ha ezredes lennék.
- n sem törõdöm vele.
- Fog maga még szaladni is, mintha hashajtót vett volna
be - mondta a pincér.
- Jó, jó, csak meg ne mondja Pacciardi õkegyelmessé-
gének - mondta az ezredes.
Az ezredgs és a bárpincér szerettek Pacciardi õkegyelmes-
sége rovására élcelõdni. t1z ezredessel egykorú Pacciardi, az
6
oIsz kõztársság honvédelmi minisztere, magas kitüntetéseket
kapott az elsõ világháborúban, majd késõbb mint zászlóalj-
parancsnok szalgált Spanyolországban. Az ezredes a tor is-
merkedett meg vele, midõn mint meg in elõ Spanyolország-
ban tartózkodott. Az ezredes és a bárpincér egyaránt komikus-
nak találta azt a kamolyságot, amellyel Pacciardi õkegyelmes-
sége vállalta, hogy Olaszországnak, ennek a védhetetlen or-
szágnak honvédelmi minisztere legyen. Mindketten gyakorla-
tiasan gondalkodtak, és csak derülni tudtak, ha arra gondol-
tak, hogyan védelmezi meg majd Pacciardi õkegyelmessége az
olasz köztársaságot.
- Furcsa a helyzet odafönn - mondta az ezredes -, dr
én nem törõdöm vele.
- Gépesítenünk kellene Pacciardi õkegyelmességét-
mondta a bárpincér. - Ellátjuk atombombával.
- Nekem van belõle három a kocsi hátuljában - mondta
z ezredes. - Az új modell, fogantyúkkal eilátva. Valóban
nem hagyhatjuk felfegyverezetlenül. Kap,õlünk botulint és
lépfene-bacilus tenyészetet is.
- Nem hagyhatjuk cserben Pacciardi õkegyelmességét-
mondta a bárpincér. - Jobb egy napig oroszlánként élni, mint
száz évig juhak módjára.
- Jobb talpon állva meghalni, mint térdre kényszerítve
élni - mondta az ezredes. - Bár sok olyan hely van vilá-
gon, ahol okosabb gyorsan hasravágódni, ha az ember életben
akar maradni.
- Ezredes úr, kérem, ne tartsan elforgató szónaklato-
kat.
- Megfojtjuk õket puszta kézzel - mondta az ezredes.
- Millió ember ragad egyvert máról holnapra.
- És kitõl szerzik b a egyverket? - kérdezte a bár-
pincér.
- Azt könnyû lesz elintézni - momdta az ezredes.-
"
Éz csak ábmenet Í szakasz az események lenyûgözõ sorozatá-
Ebben a pillanatban lépett be a sofõr az ajtón. Az ezre-
desnek ekkor jutott csak eszébe, hogy mialatt a bárpincérrel
élcelõdött, nem figyelt az ajtóra, és mint mindig, most is bán-
totta, hogy nem volt eléggé elõvigyázatos.
- Hol a pokolban járt ennyi idei, Jackson? Igyék velem
egy pohárral
- Köszönöm, ezrecles úr, nem iszom.
Te nagyképû fajankó - gondolta az ezredes. - De jobb,
ha nem bántam. - És valóban így is tett.
- Egy perc, és már megyünk is - mondta. - Megpró-
báltm olaszul tanulni a barátamtól.
Majd megfordult, és a milanói feketézõket kereste, de már
elmentek.
Kezdek szörnyen lassú lenni - gondolta az ezredes.-
fiamarosan megéxem, hogy az orromnál fogva vezet valaki.
Talán éppen Paceiardi õkegyelmessége.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte a bárpincértõl.
A pincér megmondta, és ránézett bölcs olasz szemével. Ez
alkaloznmal nem volt vidám, bár a derû még így is szinte su-
gárzott mindkét szeme szögletébõl. Remélem, nincs semmi
baja - gondolta a báxpincér. Istenemre, remélem, hogy nincs
semmi komoly baja.
- Isten vele, ezredes uram - mondta.
- Ciao - mondta az édes: - Jackson, a rakparton
megyünk végig, a kijárattól felfelé, a esónakkikötõhöz. Ahol a
szép, fényesre lakkozott csónakok várnak. Jön velünk a hor-
dár is a két poggyásszal. A hordáxnak is kell valamibõl
élnie.
- Igenis, ezredes r - znondta Jakson.
Együtt mentek ki az ajtón, és nem néztek vissza senkire.
Az imbarcaderónál az ezredes borravalóval jócskán meg-
78
toÍdva fiztte kí, ami a horcÍárnak járt, aki a két paggyásat ci-
pelte, majd ismerõs csónakos után nézett.
Nem ismerte fel, aki elsõnek jelentkezett, de az rákö-
szönt :
- Jó napot, ezredes uram. Ln értem ide elscinek.
- Mennyibe kerül a Grittiig?
- Ezredes uram is ugyanúgy tudja, mtint én. Nem alkura
niegy a dolog. Szabott árakat számítunk.
- Mi a taksa2
- Háromezerötszáz.
- A vaporetto elvisz hatvanért.
- Semmi akadálya sincs, hogy azzal menjenek - mondta
a csónakos, aki vörös képû, szelíd nézésû, idõsebb férfi volt.
.- A vaporetto nem megy a Grittiig, de megáll Harryn túl az
i>nbarcaderónál. Onnan telefonálhatnak a Grittibe, hogy küld-
jenek valakit a csomagakért.
Mit vehetek ezért a meweszekedett háromezerötszáz lí-
xáért2 s ez a csónakos derék öregember.
- Akarja, hogy elküldjem ezt az embext oda magukkal?
- kérdezte a csónakos, és rámutatott egy topranyos vénem-
berre, aki a rakparton bármilyen szolgálatot vállalt. Ott szo-
kott settenkedni a ki- és beszálló utasok körül, s mindig olyan-
kor.ajánlotta fel szolgálatait, amikor semmi szükség nem valt
rá, alázatosan kezében tattva lyukas kalapját. - Majd õ elve-
zeti magukat a vapoxettóhoz. Minden húsz percben közleke-
dik.
- A pokolba a vaporettóval - mondta az ezredes.-
Vigyen bennünket a Grittibe.
- Con piacere - mondta a csónakos.
Az ezredes és Jackson beszállt a csónakba; ami akár ver-
semycsónak lehetett volna. Makulátlanul volt ényezve és meg-
látszott rajta, hogy gazdája mennyi szertettel gondozza. Kis
Fiat autó-motor volt beleszerelve, amely elõzõleg már hosszú
79
ideig szalgált egy vidéki orvos kocsijában. A csónakos egy
autótemetõben vásárolta, egyikben azok közül a gépesített ele-
fánt-temetõk közül, amelyeket manapság meg lehet találni
minden nagyobb város közelében. A motort kijavították és át-
alakították, s azóta Velence csatornáin élte meghosszabbított
életét.
- Jól mûködik a motor? - kérdezte az ezredes, mikor
hallotta, hogy olyan hngok jönnek ki belõle, nlint egy lesán-
tult tankból, csak kicsiny lóerejéhez mérten sokkal halkab-
ban.
- Nem nagyon dicsekdhetek vele - legyintett a csóna-
kos.
- Meg kellene vennle az Universal legkisebb modelljét.
Az a legjobb és legkönnyebb csónakmotor, amit ismerek.
- Az - mondta a csónakos. - Volna ezenkívül még né-
hány más dolog is, ami jó lenne, ha lenne.
- Hátha jó esztendeje lesz az idén.
- Az mindig lhetséges. Sak pescecane jön Milanóból
mostanában a lidói játékkaszinóba. De senki sefn ül be kétszer
ebbe a csónakba a maga jószántából. Pedig kiválóan épült, kel-
temes járású csónak. Természetesen nem olyan szép, mint egy
gondola. Csak jobb motor kellene hozzá.
- Esetleg szerzek majd magának egy jeep-motort. Amit
már kiselejteztek, de magának még megfelelne.
- Ne tessék ilyen dolgokról beszélni, nem is szeretek rá-
! gondolni - rnandta a csónakos. - Ilyen dolgok manapság
i; nem történnek.
- Pedig gondolhat rá - mondta az ezredes. - len iga-
at beszélek.
- Komolyan mondta, ezredes uram?
- Persze hogy komolyan. Szavatosságot nem vállalok
érte, de amit tudok, megteszem. Hány gyereke van?
- Hat. Két fiú és négy lány
- A pokolba is, akkor maga nem hitt Mussolinxékben.
Csak hat?
- Nem, én nem hittem bennük.
- Csak ne legyen olyan nagyra vele - mondta az éz-
redes. - Természetes dolog lett volma az is, ha hisz bennük.
Gondolja, hogy elrónám valakinek, hiszen mi gyõztünk?
Túlhaladtak a csatorna unalmasabb részén a Piazzale Ro-
mától a Cá Foscaráig, bár egyik rész sem unalmas tulajdonkép-
pen - gondolta az ezredes.
Nem szükséges, hogy minden épület paLazzo vagy temp-
lom legyen. Ez a rész most semmi esetre sem unalmas. Jobbra
nézett. Starboard* - mondta tengerész-Icifejezéssel. - Hiszén
vízen vagyok - gondolta. Éppen egy hosszú, alacsony, csi-
nos épület mellett mentek el; közelében eey trattoria volt.
Szeretnék itt élni. A nyugdíjamból egészen jól kijönnék.
Nem a Gritti Palace-ban laknám. Szobát bérelnék egy ilyen
házban, és élvezném a dagályt s a jövõ-menõ csónakokat. Reb
gelenként olvasgatnék, aztán sétálni mennék a városba ebéd
elõtt. Mindennap elmennék megnézni a Tintorettókat az Ac-
cademiában és a Scuola San Roccóban. A Szent Márk tér mö-
ott megebédelnék egy olcsó vendéglõben, esténként esetleg
háziasszonyom fõzne.
De mégis jobb lenne, ha a városban ebédelnék. A napi
séta után jót tenne mint testgyakarlat. Velence alkalmas város
sétára. Sõt azt hiszem a legalkalmasabb az egész világon. Egy-
szer sem sétáltam még Velencében, hogy ne élveztem volna.
Jól kiismerném a várust, és még jobban élvezném. Különös
város, mindig megtréfál bennünket. Nehezebb egyik végébõl
eljutni a másikba, mint egy keresztrejtvényt megfejteni. A ke-
vés becsületes dolog közé tartozik, amivel dicsekedhetünk, hogy
Velencét soha nem bombáztuk, viszont a németek becsületére
Jobbra.
6 A folyón át - 14/26 5
8c
Í Í
legyen manva: õk is tiszteletben tartották a város semleges-
ségét.
- Jézus Krisztus - mondta -, hogy szeretem ezt a vá-
rost, és milyen boldog vagyok, hogy vétielmezõi közt lehettem,
amikor még nyálas szájú kölyök váltam, és az olasz nyelvet
csak törve beszéltem. Pedig nem is láttam Velencét egészen
addig a derült téli napig, amikor hátraküldtek a rontról, hogy
a sebemet bekötözzék. Akkor pillantottam meg elsõ ízben,
ahogy kiemelkedik a tengerbõl. A fenébe is - gandalta -,
igen jól álltuk a harcat azon a télen ott az útkeresztezõdésnél.
Bár újra ott harcolhatnék - gondolta. - A mostani tu-
dásammal és olyan harci eszközökkel, amilyenekkel most ren-
delkezünk. Igaz, mindez meglenne nekik is, és a prabléma ma
is ugyanaz, mint akkor volt, csak a döntõ tényezõ anost, hogy
kÍ az úr a levegõben.
Közben álLandóan figyelte a csónak gondosan ényezett és
tetszetõs rézszegéllyel díszíttt orrát, amint a barna vzet szelte,
és figyelte a csatornán lebonyolódó argalmat ls.
Áthaladtak egy fehér, majd egy befejezetlen fahld alatt.
Jobboldalt elhagytak egy vörös hidat, ez után egy másik, ma-
gas ivelésû fehér h Id következett, késõbb pedig egy fekete rá-
csozott vashíd, a Rio Nuovóhoz vezetõ csatorna elétt. Elha-
ladtak két összeláncolt, de egymáshoz nem érõ gondolarálöp
mellett. Olyanok ezzk is, mint mi vagyunk - gondolta az ez-
redes. Figyelte, hogyan feszíti õket a dagály ereje, és észrzvette,
hogy a lánc mennyire klkoptatta a fát, amlóta elõször látta a két
cölöpöt. Egészen olyanok ezek, mint mi vagyunk. A mi életünk
jelképe ez is, és hány ilyen jelkép van még Velenc csa-
tarnáin.
Lassan haladtak elõre, mig elért-ék a Canale Grande be-
járatánál levõ nagy u cai kandelábert. Itt a motor erõs köhö-
gésbe kezdett, majd minden erejét összeszedte, és a csónak
gyorsabban kezdett haladni.
8z
Mentek tovább lefelé a Canale Grandén az Accademia
alatt. Itt a csatorna szélén levõ cölöpzetnél súlyosan megterhelt,
Fekete motoros bárka mellett haladtak el, szinte súrolták. Tele
volt hasított tûzifával; ezzel ûtik a tengeren épült város ned-
ves lakásait.
- Ugye, ez bükk a? - kérdezte az ezredes a ésónakos-
tõl.
- Bükk a és még valami nás, olcsóbb fajta fa, de nem
ut most eszembe a neve.
- A bükkfa ugyanolyan jó tüzet ad kandallóban, mint a
Fekete szén kályhában. Honnan jön em a bükk a?
- Nem vagyok ismerõs a hegyvidéken, de gondolom, a
Bassanón túli hegyekbõl hozzák, a Grappa másik oldaláról.
Akkor jártam a Gxappán, amikor ellátogattam öcsém sírjához.
Bassanóból indultunk, és elmentünk a nagy ossariób. Vissza
Feltrén át jöttünk. Akkor láttam, hogy milyen kitûnõ erdõk
tiannak arrafelé, a hegy másik oldalán, amikor Ieértünk a
völgybe. A katonai úton mntünk le, .ahol rengeteg át szál-
lítottak.
- Melyik évben esett el az öecse a Grappán?
- Kilencszáztizennyolcban. Nagy haza i volt, és eltüzelbe,
amit d'Annunziótól hallott. Beállt önkéntesnek, mielõtt beso-
rozták volna. Jóformán meg se ismerhettük szegényt, olyan ia=
talon esett 1.
- Hányan voltak testvéxek?
- Hatan. Ketten estek el az Isonzónál, egy a Bainsizzán
és egy a Carsón * Aztán elesett z az öesém is, akirõl most be-
széltem. A végén egymagam maxadtam.
- Megkapja azt a jeep-motort tzljes elszereléssel-
mondta az ezredes. - áe most hagyjuk a halottakat, és néz-
zük, hol laknak a baxátaim.
Dohero néen ismerik nálunk.
- 14/2G S
A Canale Grandén hladtak, és itt könnyû volt számba
venni, hol is laknak az ezredes barátai.
- Az ott Contessa Dandolo háza - mondta az ezredes.
Azt nem mondta, csak gondolta, hogy a contessa már el-
múlt nyolcvanéves, és olyan eleven, mint egy fiatal leány. Még
csak eszébe sem jut, hogy éljen a haláltól. A haját vörösre
festi, ami igen jól áll neki. Élvezet együtt lenni vele a társa-
ságban: mindenképpen csodálatos asszony.
A palazzója navon szép épület. A palata homlokzata ki-
csit beljebb esik, elöl kerttel és saját gondola-kikötõvel. Sok
gondola szokott itt kikötni a nap különbözõ szakában, barátsá-
gos és vidám, vagy szomarú és kiábrándult emberekkel. Bár
legtöbbjüket jókedvre hangolja már az a tuclat is, hogy Dan-
dolo grófnõt látogatják meg.
Innen jól lehetett látni a város soha el nem múló, varázs-
latos szépségét, miközben a csónk haladt elõre, a heb ekbõl
lecsapó fagyos szélben. A házak tiszta és éles fényben tündököl-
tek ezen a tel)esen derült téli napon. Az ezredes szívhez azért
is közel állt ez a látvány, m ert olyan sak ismerõse lakott a kü-
lönbözõ palazzókban, vagy amelyikben nem lakott most senki,
arról is tudta, hogy mire használják.
Ott van Alvarito anyjának a háza - gondolta.
Alvarlto anyja sohasem tölt hosszabb idõt Velencében, in-
kább vidéken él, Treviso közelében, aho,1 fák vannak. Nem
szenvedheti, hogy Velencében nincsenek ák. Mióta derék fér-
jét elvesztette, nemigen érdekli más, csak hogy házát rendben
tartsa.
A család annak idején bérbe adta a házat George Gor-
donnak, vagyis Lord Byronnak. Azóta senk sem alszik sem
Byron ágyában, sem a másik ágyban, két emelettel lejjebb; ahol
a lard a gondolás feleségével szokott volt aludni. Nem mintha
szentnek vagy kegyeletx tárgynak tekintenék az ágyakat. Egy-
szerûen felesleges ágyak, amelyeket különféle okokból senki
8
sem használ. Persze hozzájárult ehhez, hogy Lord Byront, akit
Velencében nagyon szerettek, tiszteletben tartották minden hi-
bája ellenére is. Keménykötésû legénynek kell lennie ebben a
városban bárkinek is, ha azt akarja, hogy szeressék - gon-
dolta az ezredes. - Robert Browningra vagy Mrs. Robert
Browningra meg a kutyájukra. ügyet sem vetettek.1Tem tekin-
tették õket veleneeieknek, bármily szépeket írtak is Velencérõl.
De kit kell keménykötésû legénynek tekinteni? - kérdezte ön-
magától. Elég laza értelemben használjuk ezt a kifejezést, pe-
dig pontosan meg kellene határozni. Azt hiszem, olyan valaki-
rõl lehet ezt monclani, aki tud játszani, és ki is tart vállalt sze-
I-epe mellett. Vagy egyszerûen az olyan embert, aki helytáll sze-
repében. Persze nem színházra gondolok, amikor ezt mondom,
b=rmennyire szeretem is a színházat.
Majd mikar meglátott egy másik, szorosan a víz partján
épült kis villát, arra gondolt, hagy ez a villa ugyanolyan csúf
épület, mint amiiyenekt a vonat ablakából lát az ember, Jni-
kor Havre-ból vagy Cherbourg-ból a banlieue-n keresztül Pá-
rizsba érkezik. A rosszul elrendezett fák elnyomták az épüle-
tet, és semmiképpen sem volt olyan ház, amelyben az embernek
kedve lenne élni, ha nem muszáj. De f5 itt élt.
Honfitársai szerették a tehetségéért és mert gonosz és bátor
ember volt. Szegény zsIdó fiatalember, aki tehetségével és szó-
noklatával rohamozta meg hazáját. Szánalomra méltó és ala-
csonyrendû jellem volt, inkább, mint bárki, akit ismertem. De
alcivel d'Annunziót szoktam magamban összehasonlítani, solia
nem állt ki a placera, a háborúb nem ment, gondolta az ezre-
des. Gabriele d'Annunzio (soha nem tudtam meg, mi is volt
az igazi neve, mert hiszen végre is sénkit sem hívnak d'Annun-
ziónak olyan praktikus országban, mint Olaszország, és talán
zsidó sem volt, de különben is mit számít, az volt-e vagy sem)
úgy ment át egyik fegyvernembõl a rnásikba, mint egyik asszony
karjából a másikéba.
8f
D'Annunzio boldogan vállalt szolgálatot bármilyen egy-
vernemnél, misszióját gyorsan és könnyen hajtotta végre min-
denütt, a gyalogság kivételével. Az ezredes emlékezett arra is,
hogy d'Annunzio egyik szemét repülõszerencsétlenség alkalmá-
val elvesztette, amikor egy katonai repülõgépen mint meg-
figyelõ szállt fel Trieszt és Pola fölé. Késõbb állandóan fekete
kötést viselt a helyén. Akik nem tudták az igazi okot, és sokan
voltak ilyenek, azt hItték, hogy a szemét Velikin vagy San
Michelén lõtték ki, vagy más veszélyes helyen a Carso mögött,
ahol mindenki elestt vagy teljesen megrokkant. D'Annunzio
élt-halt a hõsi gsztusolsért.
Valamennyi fegyvernem közül talán a gyalogas ismeri fel
leghamarabb, ha valaki a háborúban szélhámoskodik. Gabriele
i beült katonai repülõgépbe, pedig nem volt repülõ. Gyalogsági
törzstiszt volt, holott nem volt gyalogos. D'Annunzio mindig
a látszat -embere volt.
t1z ezredes emlékezett rá, hogy egy alkalommal, amikor
rohamszakasza élén állt, az esõ pedig zuhogott, mint ahogyan
soha véget érni nem akaró télen szokott, különösen, amikor
katonai díszszemléket tartottak, ott állt d'Annunzió fél szemé-
vel, amelyet fekete kötés takart és olyan fehér arccal, mint egy
más él napja ki ogott tengeri hal fehér hasa, mikor a halpiacon
valaki oldalára ordítja, és a barna részek nem látszanak, meg-
jelent egy katonai díszszemlén, beszédet intézett a csapat4k-
" hoz, és ezt ardítozta: "Morire non á bastal"
Az ezredes, akkor még csak hadnagy, éppen egy xaham-
csapat parancsnoka volt. Ott állt szakasza élén a.coha szûnnl
nem akaró téli hideg esõben, és ezt gondolta: "Mi a veszeke-
dett fenét akarnak még ezek tõlünk?"
Miután végghallgatta szónaklatat, a végén az alezredesi
= rangban levõ d'Annunzio, Író és Írásbeli okmányokkal igazolt
nemzeti hõs - ha ugyan van egyáltalán szükség hõsökre, akik-
ben az ezredes soha nem hitt -, egyperces csendet rendelt el
eG
a harcban elesett dicsõ hõsök emlékére. Mercv vigyázz állásba
vágta magát, emberei azonban sajnas nem figyeltek oda, mit
mond a szónok, a hangszóró tudniillik még ismeretlen fogalom
volt akkor, és így a clicsõ hõsök emlékére elrendelt egyperces
csendet úo, értelmezték, hogy egy emberként és teli tarokkal
kiáltották : "Ewiva d'Annunzio 1"
D'Annunzio már több ízben szónokolt akik gyõzelmek
után vagy vereségek elõtt, és tudták, mit kell kiáltani, amIkor
a szónok elhallgat.
Az ezredes, akkor még csak hadnagy, mivel nagyon sze
rette az embereit, harsányan, ahogyan jó parancsnokhoz illik,
velük együtt kiáltotta: "Ewiva d'.Annunziol" Már csak azért
is, hogy észre ne vegyék, hogy nem igyeltek oda a szónok
fejtegetéseire és beszédére, helyesebben rázis-pufogtatására. oy
töltötte be tiszti hivatását alacsony hadnagyi nangjához illõ mó-
don. Részt vállalt az emberei baklövésében, arra viszont soha-
sem gondolt, hogy túlzott becsvágyból olyasmire vállalkozzák,
mint mondjuk valami védhetetlen hadállás megtartására, vagy
hogy érte1mesen irányítsa egy támadásnak azt a részét, amely-
nek irányítása feladata lett volna.
s most ott haladt el csónakjuk a szegény, hánytvetett életû
öreg poéta háza elõtt, ahol együtt élt nagy és szomorú színész-
nõjével, akit méltóképpen soha nem szeretett. Eszébe jutott
a színésznõ csadálatos keze és arcának törõ ké változó kifeje-
zése. Ez az arc nem volt szép, de mindenkit, aki csak ránéztt,
eltöltött szerelemml, diesõséggel, gyöny rûséggel és szomarú-
sággal. Kaxjának egyetlen mozdulata elég volt, hagy bárki szí-
vét összetörje, és lám, Jézusom - erre gomdolt -, most mind-
ketten halottak, és én még csak azt sem tudomz, hogy hol van-
nak e,Itemetve. De remélem, vidám napakat töltöttek együtt
ebben a házban:
- Jackson - mondta - az a kis villa ott valamIkox
Gabriele d'Annunzióé, a nagy költõé volt.
87
- Igenis, ezredes úr - mondta Jackson. - CSrülök, hogy
! ezt is tudom. Soha nem hallottam róla.
- Elsorolhatom, hogy mIt írt, ha akar tõle olvasni vala-
mit - mondta az ezredes. - Vannak a könyveibõl jó angol
ordításak.
- Köszönöm, ezredes úr, ha lesz rá idõm, szeretnék ol-
vasni tõle valamit. Szép helyen lakot. Mit is mondott, hogy
hívják?
- D'Annunzio - mondta az ezredes. - Íxó.
Szerett volna még hozzátenni, bár nem szívesen zavarta
volna össze Jackson fogalmait, mint ahoyan aznap már több
ízben megtette, hagy író, költõ, nemzeti hõs, a fasizmus. dia-
õ! lektikus frazeológiájának egyik megalkotója, betegesen önzõ
férfi, aviátor, garancsnok, az elsõ, aki kipróbálta a toxpedóval
l felszerelt rohamesónakat, gyalogsági alezredes anélkül, hogy pa-
xancsnoka tudott volna lenni, nemhogy egy századnak, de egy
szakasznyi gyalogságnak is, a Notturno nagy és kedves költõje,
akit tisztelünk és végül fajankó.
Közvetlenül elõttük volt egy gondola-átkelõhely a Santa
lVlaria del Gigliónál, és azután következett a Gritti magán-
kikötõje.
- Itt a szálloda, ahol megszállunk, Jacksan.
Az ezredes egy háromemeletes rózsaszínû, kicsiny és tet-
szetõs épületre muatatt, a Ca:nale Gxande partjá. A Gritti
eredetileg a Grand Hotel dependence-a volt, de most önállóan
vezetett és igen kitûnõ szálloda. Valószínûleg a legjobb Velen-
cében, a nagy szállodák várasában, ha valaki nem kedveli a
szerhaxtásos külsõségeket, és nem szeret semmiféle cécót. Az ez-
õ" redes pontosan ezt szerette bnne.
- Igen akének látszik - mandatta Jackson.
- Oké is - hagyta jóvá az ezrdes.
A matorcsónak ügyesen odakanyarodott a gandolakikötõ
cölöpzetéhez. Ez az öregedõ mator minden mozulatáért külön
dicséretet érdemel, gondolta az ezredes. Nekünk már nincs-
nek híres harci paripáink, mint volt az öreg Traveller* vagy
Marbot Lysette-je, amely sz-emélyesen vett t'észt az eylaui ü-
közetben. Mi elkoptatott és mégis mindent kibíró, soha el ne;ii
törõ tengelyekkel dicsekszünk, és olyan henger ejjel, amely néni
megy szét, bár minden joga meglenne már hozzá és más ilyes
mivel.
- Megérkeztünk a kikötõbe, ezredes úr - mondta Jack-
son
- Hova a pakolba érkeztünk volna meg, ha nem a kikii-
tõbe, ember? Ugorjon ki, amíg elintézem elintéznivalómat e',-
zel a sportféxfiúval.
A csónakoshoz fordult, és így szólt:
- Háromezerötszázban állapodtunk meg, ugye?
- Igen, ezredes uram.
- Nem felejtem el a kiselejtezett jeep-motort. Itt vai,
és vegyen egy kis zabat a paripájának.
A szálladai boy, miközben átvette Jaeksontól a poggyás:=t,
nieghallotta az ezredes szavait, és elnevette magát.
- Nincs olyan lóduktor, aki rendbehozza az öreg lová=.
- Furni azért még tud - mondta a csónakos.
- De versenyt már nem nyer - monclta a boy. - Hoy-
=an, ezredes uram?
- Jobban már nem is lehetnék - felelte az ezredes.-
hogy vannak a rend tag)ai?
- Jól, valamennyien.
- Helyes - mondta az ezredes. - Megyek és elker=-
sem a nagymestert.
- Már várja önt, ezredes uram.
- Hát akkor ne várakoztassuk, Jackson - mondta az el-
redes -, menjen ezzel a gentlemannel, és szóljan a portán,
hogy megérkeztem. Nyittasson szabát, kérem, az õrmesternrõ
Napóleon lova.
8l
88
is - mondta a szállodai boynak. - Csak egy éjszakára mara-
dunk.
- Alvarito báró kereste az ezredes urat.
- Majd találkozom vele Harrynél.
- Rendbn van, ezredes uram.
- Hal van a nagymestex?
- Majd elõkerítem.
- Mondja meg neki, hogy a bárban leszek.
go
VII. FEiEZET
A bár a Gxitti halljából nyElott. Nem is hlyes egyszerûen
csak hallnak nevezni a szálladának ezt a maga neméhen töké-
letes bejáratát - gondolta az ezrdes. - Nem Giotto volt az,
aki tökéletes kört tudott rajzolni? - gondolta. - Nem Is úgy
van, ezt számtan órán tanultuk. Nagyon szerette ezt az anek-
dotát a estárõl. "Ó, ez semmi" - mondta Giotto, amikor tö-
kéletes kört rajzolt. Ki is mondta ezt el róla és hol?
- Jó estét, titkos tanácsos - mondta a bárpincérnek, ai
nem volt a rend teljes jogú, tagsági díjat fizetõ tagja, de nem
akarta megbántani. - Mit tehetek magáért?
- Rendeljen italt, ezredes uram.
Az ezredes kinézett a bár ab1akán és üvegajtaján a Ca-
nak Grandéra. Látta a fekete gondala-póznát, és a késõre járó
téli délután fényeit a széljárta vízen. Szemben, a csatorna má-
sik oldalán volt a régi palota. Széles, fekete ásbárka jött fel-
felé a Canale Grandén, lapos oxrával hullámoat vert fel, noha
a szél a háta znögül fújt.
- Készítsen jó erõs Martinit - mada az ezredes.-
I)uplát.
Ebben a pillanatban lépett be a bárba a nagymester. Fõ-
pincéri öltözetében volt, feltûnõen csinos férfi, már amennyire
fér ihoz illik, hogy csinos legyen. Megérzett rajta, hogy moso-
lya a teste legbelsõbb részébõl, a szívébõl jön, úgy jut el bent-
rõ1 kívûlre, vagyis az arcára. Nemes arcvomásai és hosszú egye-
gI
nes orra volt, venetói férfíaknál ezt gyakxan lehet látni. Tekin-
tete mosolygós, barátságos és hûséges. Két évvel volt idõsbb
az ezredesnél, de már egészen õsz.
Arcán szeretetteljes és egyben cinkosársi mosollyal köze-
ledett az ezredeshez, mert sok közös titkuk volt. Kinyújtotta
erõs, hosszú, nagy kezét, amelyen széles, lapátszexû ujjak val-
tak. Kezét egyébként gondosan ápolta, ami elengedhetetlenül
szükséges és illõ volt állásához. Az ezredes is kinyújtotta felé
kezét, amely kétszer is át volt lõve, és áll észrevehetõen el-
formátlanodott. Így megteremtõdött a kapcsolat Veneto két
régi lakosa között, akik mindkette érfiak voltak és testvérek.
- blint férfiak tagjai voltak az emberi fajnak, ennek az egyetln
klubnak, amelynek tagsági díját mefizették, és mint testvérek
egyek voltak a régi haza szeretetében, amelyért oly sokat har-
coltak. Fiatal éveikben ez a haza diadalmasan túlélt minden
vereséget. Erõsen és hosszan szorítottak kezet, és ezzel érez-
tették a találkozás gyönyörûségét. Elõször a maitre d'bótel
szólalt meg, és csak ennyit mondott: "Ezredes uram".
Az ezredes pedig ezt mondta: "Gran maestro". Majd arra
kérte a gran maestrót, igyék meg vele egy pohár Martinit, de a
maitre d'bõtel azt mondta, hogy dolgozik, és ezért nem teherí,
de különben is tilas.
- Fenét tilos - mondta az ezredes.
- Természetesen - mondta a gran maestro. - De a kö-
telességét mindenkinek teljesítenie kell, és a szabályok nálunk
kibírhatók, éppen ezért illik is, hagy mindnyájan betartsuk. Kü-
lönösen én, már csak példamutatásképpen i5.
- Igen, de tudtommal maga gran maestro is - mondta
az ezredes.
- Adjon nekem is egy kis carpano punto e mezzót-
mondta a gran maestro a bárplncérnek, aki valami jelentékte-
1Pn, körül nem határolható és nyilvánosságra nem hozott okból
még nem volt a rend tagja. - Igyunk a rendre?
A gran >naestro így mégiscsak megsértette a tilalmat és a
jó példával való elöljárás elvét. Az ezredessel együtt elhajtott
egy pohárral, de nem sietve. Mindketten kiitták poharukat, és
a gran maestrón nyoma sem volt annak, hogy bármi is nyugta-
lanltaná. Ha nem is sietve, de minden habozás nélkül gyorsan
kiürítették poharaikt.
- Most pedig beszéljük meg a rend dolgait - mondta
az ezredes. - Ugyebár, titkos tanácskozó termünkben vagyunk?
- Valóban - felelte a gran maestro. - Legalábbis én
annak jetentem ki.
- Folytatjuk - mondta az ezredes.
A rend persze tisztán képzeletbeli szervezet volt. A gran
rnaestro és az ezredes közt lefolyt többszöri beszélgetésbõl szü-
letett. A rend neve El Ordine Militar, Nobile y Espirituoso de
los Caballeros de Bz-ztsadelli volt.
Az ezredes és a fõpinér mind a ketten beszéltek spnyo-
lul, és mivel ez a nyelv a legalkalmasabb rendek alapítására,
spanyol nevet adtak a rendnek. Egyébként egy többszörös
milliomos és hírhedt adócsaló milanói spekulánsról neaezték
el, aki feleségével folytatott vagyonjogi perében nyilvánosan,
szabályszerû bírósági eljárás során azzal vádolta meg az asz-
szonyt, hogy túlzott szexuális követeléseivel negfosztja ítélõ-
képességétõl.
- Gran >naestro - mondta az ezredes -, hallott valamit
tlszteletre méltó vezérünkrõl?
- Egy hangot sem. Mélyen hallgat.
- Biztosan gondolkodik.
- Úgy kell lennie.
- Talán arról elmélkedik, hogy miféle új és még gyalá-
zatosabb cselekedeteket kövessen el a jövõben.
- Lehet. Velem nem közölt semmit.
- De továbbra is megbízhatunk benne.
- Igen, halála napjáig - mondta a gran maestro. - Ha
93
gz
pedig meghal, nyugodtan éghet pakal tûzében, mi pedig
tisztelettel adózunk emlékének.
- Giorgio - mondta az ezredes -, adjon még egy car-
ano puntót a gran maestrónak.
Koccintottak.
- Jackson - kiáltott az ezredes a so õrjének. - Ki-
menõt adok magának, de itt kosztolhat a szállodábn. Nem
kell elõbb jelentkeznie, mint holnap délelõtt tizenegykor a
portán, hacsak valami kalamajkába nem keveredik. Van pén?
- Van, ezredes úr - mondta Jackson, és azt gondolta,
hogy az öreg tisztára nzegõrült. .Mesnondha2ta volna mindezt
kiabálás nélkül is.
- Most pedig tûnjön el! - mondta az ezredes.
Jackson, amikor belépett, vigyázzba vágta magát az
ezredes elõtt, vagy legalábbis úgy tett, mintha ezt tenné.
- Unam magát, mert olyan bús képet vág, és nem élvezi
az életet. Az isten szerelmére, legyen,már egyszer jókedvû.
- Igenis, ezredes úr.
- Érti amit mnndtam?
- Igenis, ezredes úr.
- Ismételje meg.
- Ranald Jaekson, T5 sorozatszám, IooG7B, szolglatra
jeléntkezik a Gritti szálloda halljában holnap délelõtt tizen-
egy órakor. Nem tudom, hányadika van ma, ezredes úr, de
távol tartom magam az ezredes úrtól, és élvezni fogom az
életet. Vagy - tette hozzá - legalábbis megteszek minden
lehetõt, hogy parancs szerint járjak el.
- Bacsásson meg, Jackson - mondta az ezredes. - Én
egy nagy. . . vagyok.
- Engedelmével, ezredes úr, én más véleményen vagyok
- mondta Jackson.
- Köszön m, Jackson - mondta so örjének az ezredes.
- Lehet hogy mégsem vagyok az. Remélem, jól látja a dol-
94
gnk,at. Most pedig lelépni. Szobája i2t lesz a szállodában, s
itt is kosztolhat. Próbálja meg élvezni az életet.
- Igenis, ezredes úr - mondba Jackson.
MIkor a sofõr elment, gran maestro megkérdezte az ez-
redest:
- Ki ez a fiatalember? Egy a búsképû amerikaiak
közül?
- Igen - mondta az ezredes -, istenemre mondom,
épp elég sak van belõlük. Szamarúak, önelégültek, tú,ltápláltak,
és gyengén vannak kiképezve. A gyenge klképzés, már annál,
akinél, az én hibám. De vannak, akikrõl csak a legjobbat
mondhatam.
- Gandolja, ugyanúgy végig tudnák csinálni a Grappát,
Pasubiót és a Basso Piavét, mint mi?
- Aki jó katona közülük, igen. Talán jobban is. Mint
tudj, a mi hadseregünkben nem szokás az öncsonkítás.
- Istenemre - mondta a gran maestro, aki éppen úgy,
mint az ezredes, jól emlékezett anég katonákra, akik nem
akartak meghalni, és még csak a elöl sem voltak biztosak,
hogy ha valaki nem halt neg csütörtökön, nem fog-e meg-
halni péntzken. így azutn az egyik katona hamozsákot
rakott a másik lábszárvédõs láa köré, hogy a lõpor pör-
k lése meg ne lássék, azután belelõtt olyn távolságból, ahol
teljesen biztansággal eltalálta a lábszárt anélkül, hogy csontot
ért volna a lövés. Utánza még kértszer kilõtt az állás lõrésén,
alibi kedvéért. Ezt az eljárást gondosan kitanulmányozták, és
éppen azért alapította a rendet az ezredes a gran maestróval,
mert teljes szívbõl gyûlölték azokat, akik a háborún nyerész-
kedtek.
Ez a két ember, ik szerették és becsülték egymást,
tudták, hogyan osztottak szét egymás közt egy doboz gyu át
a szegény fiúk, akik nem akartak meghalni, hogy olyan mér-
gezsi tüneteket idézzenek elõ, amelyek megvédik õket vala-
95
mely rohamcsapatba való beos'ztástól, ahol a részvétel öbbé-
I:evésbé biztos halált jelentett volna.
Arról is tudtak, hagy mások ügyesen úgy dugtak be
tízcentesimós pénzdarabot a hónaljuk alá, hogy sárgaságot idé-
zett elõ. Ismertek gazdag;abbakat, akik különbözõ városakban
l,ara int ecskendeztettek be a térdkalácsukba, és így sikerült
lcivanniok magukat a frontszolgálat alól.
Azt is tudták, hogy bizonyos módszert használva, ak-
liagymával is lehetett olyan hatást elérni, hogy valaki kivon-
hassa magát egy-egy rohamtámadásból. Ismertek majdzlm
minden más ogást is, mert egyikük õrmesterként, a másik had-
nagyként hareolt három igen veszélyes ponton a Grappán és
a Fiavénál ; így tisztában voltak vele, mi v olt mindennek az
crtelme.
Részt vettk a korábbi esztelen mészárlásban is az Isonzó-
nál és a Carsón. Mind a ketten csak a szégyenkezés érzésével
tudtak gondolni azokra, akik kiadták a parncsakat ezekre a
harcokra. Sõt ezen elül szgyenletes és ostoba dolognak tartot-
ták, ha ezt valaki valaha is elfelejtené. Az ezredes úgy emlé-
kezett ezekre a dalgokra, ami a dolog technikáját illeti, mint
amibõl tanulni lehet. Ezért alapították a Brusadelli-rendet. A
rend nemes; katonai és vallásos volt, és csak öten váltak a
tagjai.
- Mi újság a rendrõl? - kérdezte az ezredes a gran
irzaestrót.
- A "Magnificent" szakácsát elõléptettük comrnenda-
torévá. Ötvenedik születésnapján három ízben viselkedett
becsületes ember módjára. El ogadtam a jelentését bizonyí-
tékok nélkül, mert sohasem hazudott.
- Nem, valóban sohasem hazudott. De ilyen esetben
nem szabad mindent azonnal készpénznek venni.
- ELhittem neki, amIt mondatt. Nem volt egyetlen
fityingje sem.
- len még emlékszem rá, milyen kemény kõlyök volt,
kûlónben csak "liliamtipró -nak hívtuk.
- Ancb'io.
- Van határozott terve a renddel a tél folyamán?
- Nincs, fõparancsnokam.
- Nem gondolja, hogy be kellene mutatni hódolatunkat
Pacciardi õkegyelmességének?
- Ahogyan kívánja.
- Egyelûre hagyjuk - mondta az ezredes. Elgondulko-
dott egy pil1anatig, majd újabb száraz Martinit rendelt.
- Gondalja, hogy hádoló felvonulást rendezhetnénk
valami történelmi nevezetességû helyen, mondjuk a Szent
Márk téren vagy a torcellói templomban, tiszteletre méltó õ-
édnõkünk, Brusadelli tiszteletére?
- Kétlem, vajon az egyházi hatósgoktól kapnánk-e en-
gedélyt rá a jelen pillanatban.
- Akkor mondjunk le minden nyilvánosság elõtti szerep-
lésrõl, és maradjon tevékenységünk rendünk tagjain belül.
- Ez a le isztább munka - mondta a gran mnestro.-
Atcsoportosítjuk a rend tagságát.
- Saját személyében hogy van?
- Pocsékul - mondta a gran rnaestro. - Alacsony a
vérnyamásom, gyomorfekélyem van és sok az adósságom.
- Boldog?
- Állandóan - mondta a gran maestro. - Nagyon
szeretem a munkámt, érdekes és rendkívüli emberekkel talál-
kozom, köztük belgákkal is. Sáskák helyett az idén ûk szálltak
meg bennünket. Azelõtt a németek. Hogyan is mondotta
Caesar? "Legbátrabbak közöttük a belgák." De eléggé pocsékul
öltözködnek. Egyetért ebben velem?
- Egészen jól öltözött belgákát is láttam Brüsszelben-
mondta az ezredes. - Brüsszel jóltáplált, vidám fõváros.
Megkaphat mindent, amire gusztusa van.
% A folybn át - 11) 97
- Milyen jó lett volna háborúban részt venni, a régi
õ idõkben, Flandriában.
- De mi nem éltünk a régi idõkben - mondt az ezre-
des. - így csak természetes, hogy nem háborúskodhattunk
akkor.
- A condottierfkkel szerettem volna háborúba menni.
Amikor csak ki kellett az embernek gondolni valamit, és máris
megkapta a hozzájárulást. EzredeS uram kigondolt volna vala-
mit, és én végrehajtottam volna a parancsát.
- Mindössze néhány várost kellett volna el oglalnunk,
hogy a condottier:k tiszteletben artsák elgundolás,xnkat.
- Megosromoltuk volna a városakat, ha védték volna
magukat - mondta a gran >naestro. - Milyen városokra gon-
dol; ezredes uram?
- Nem Velencére - mondta az ezredes. - Megostro-
moltam volna Vicenzát, Bergamót és Veronát. Bár nem szük-
1
ségképpen ebben a snrrendben.
- Még Ic-ettõt kellett aolna hozzávennünk.
- Tudom - mondta az ezredes, aki újra tábornoknak
érezte magát, és boldog volt. - Úgy gondolom, Bresciát nem
kellene megostromolnunk, mert magától elesnék.
- s hagy érzi ön magát, fõparancsnokom? - kérdezte
a gran maestro, akit a várostrom-játék ismét jókedvre hangolt.
A gran maestro csak trevisói kis házában érezte otthon
magát. A ház a régi városfalak alatt, közvetlenül a gyorsvizû
folyó* mellett feküdt. A hínárt meghajlítja a folyó erõs sodra,
és a halak búvóhelyet találnak benne; szûrküle-tkor csak olyan-
kor ugranak fel a víz elszínére, amikor rovarok lepilc el a
vizet. De otthonosan mozgott a gran maestro a háborúban is,
amikor nem kelleLt nagyobb eladatot elvégeznie, mint amihez
legfeljebb egy szakasznyi katonaságra volt szüksége, és ezt
1'ieviso a Sile folyó mellen fekszih.
98
ugyanolyen jól megértette, ahogyan értett egy kis étteremben
való felszolgáláshoz; vagy akár egy nagy étteremben is.
De mikor az ezredes újra tábornoknak érezte magát,
úgy mint korábban, és olyan ogalmakkal dobálózott, amelyeket
õ éppen úgy képtelen volt felfogni, mint ahogyan a felsõ ma-
tematikáról sejtelme sincs annak, aki csak a szánaolás tudomá-
nyához ért, egyszerre elvesztette az otthon osság érzését, és :
kettõjûk közti apcsolat bensõsége meszûnt. A gran maestro
azt szerette volna, ha az ezredes vxsszatér azokhoz a dolgokhoz,
amelyeket mindketten jól ismertek, amikor együtt szolgáltak
mint hadnagy és õrmester.
- Mit tenne Mantuával? - kérdezte az ezredes.
- Nem tudom, ezredes uram. Nem tudom, hogy ön kivel
áll harcban, sem azt, hogy az ellenségnek milyen hadereje van,
vagy önnek milyen erk állnak rendelkezésére.
- Azt hittem, azt mondta, hogy condottier:k vagyunk,
akik itt állomásoznak Velencében vagy Páduában.
- Ezredes uram - mondta a gran maestro, aki méltó-
ságát továbbra is megõrizte -, õszintén szólva, én nem tudok
semmit a condottierikrõl, sem arról, hogy hogyan harcoltak.
Én csak azt mondtam, örülnók, ha azokban a régi dõkben ön
alatt harcolhattam volna.
- Azok az idõk már elmúltak - mondta az ezredes, és
a varázs egyszerre szétfoszlott.
Az órdögbe is, talán nem is volt soha semmiféle varázs-
gondolta az ezredes. - Men a pokolba - mondta önmagá-
nak. - Hagyd a csodába az egészet, és légy emberi lény
félszázéves ejeddel.
- Igyék meg még egy pohár carpandt - ajánlotta a
gran maestrónak.
- Ezredes uram, szíves engedelmével nem iszom, tekin-
tettel a gyom>orfekélyemre.
- Igen, igen. Természetesen. Fiam, hogy is hívnak
7 - ttl s 99
csak. . . Giargiol HoLz még egy pohár száraz MartiÍt. Seccó,
rnolto secco e dopiol
A vrázslat szétoszlatása gondolta - nem az én mes-
térségem. Az én mesterségem, hogy harcban megöljek fegr
veres eznbereket. A varázslatruak #egyveresn.ek kellene lennie,
hogy én oszlassam el. Bár sok olyan dalgot is megöltünk; ami
nem volt fegyveres. Rendben van, varázs-oszlató, lelépni.
--- Gran maestro - mondt. - Mg lég mindig an
maestro, és a pokol fenekére a condottier:'kkel.
- Elmentek õk a pak01 #enekére már régebóen, #õ-
parancsnakom.
-1J,gy ahogy mandja - hagyta jóvá az ezredes.
De a varázslat szertefaszlott.
- Dinnernél találkozunk - mondta az ezredes. - Mit
tud adni?
- Bármit, amit óhajt, meg ogom szerezni, ha nem lenne
meg.
- Volna friss spárgája?
- Jól tudya, ezredes uram, hogy friss spárga nincs ilyen-
kor. Csak áprilisban kapunk Bassanóból.
- Akkar godoljon ki valamit, és megelégszem vele-
mondta az ezredes.
- Hányan lesznek, ezredes uram? - kérdezte a fõ-
pincér.
- Ketten - mondta az ezredes. - Mikor zárják a
bistrót?
- Olyan késõn szolgáljuk fel a dinnert, ahogyan ön kí-
vánja, ezredes unazn.
- Igyekszem rendes idõben megérkezni - mondta az
ezredes. - Isten vele, gran maestro - és mosolyogva nyúj-
totta neki elnyomaródott kezét.
- Isten vele, fõparancsnokam - mondta a gran maestro,
és a varázslat újra helyreállt, majdnem tel .
!00
De lxlégsem valt teljes. Ezt az ezredes is tudta, és ezt
gondolta: Miért vagyok ilyen csirkefogó? Miért nem hagyom
abba ezt a katonai mesterséget, és vagyok egyszerûen olyan jó
ember, amilyen lenni szeretnék?
Mindig megkisérlem, hogy igazságos legyek, de a végén
mégis nyers és durva vagyok, s ez még csak nem is azért van,
mintha védekezném,az ellen, hogy talpnyaló legyek felette-
seimmel és a világal szemben. Sokkal jabb ember lennék, ha
nem volna ilyen vaddisznó vérem arra a rövid idõre is, ami az
életbál számamra még hátra van. Kipróbáljuk ma este - gon-
dolta. - Valakivel és valahol. Isten segítsen benne, hogy ne
legyek rossz ember.
- Giorgio - szólt a bárpincérnek, akinek olyan fehér
olt az arca, mint egy leprabetegnek, daganatok és a leprások
ezüst ényû arcszíne nélkül.
Giorgio tulajdonképpen nem nagyon szerette az ezredest.
Talán mert piemontei volt, és senkit sem szeretett igazán, ami
érthetõ is, határvidékrûl való és hidegen számító embereknél.
A határvidékek lakosai mindig bizalmatlanok. Az ezredes ezt
tudba, és ezért nem várt egyiküktõl sem semmit, amivel az
iltetõ neki nem valt adósa.
- Giargio - mondta a sápadt arcú bárpincérnek -,
írja fl, krém.
Az ezredes kiment, és járásában, mint mindig, nlost is
kissé túlzott õnbizalom érzett, noha erre semmi szûkssge nem
volt. Mindig megújuló igyekezetével, hogy szívélyes, kedves
és jó legyen, üdvözölte a portást, aki bará)a volt, az igazgató-
flelyettest, aki beszélte a szuahéli nyelvet és Kenyában volt
ftadifognly; egyébként szeretetre méltó, szellemes és jóképû,
sokat tapasztalt fiatalember volt, de még nem volt a rend
tagja.
- HQ1 van igazgató barátom, a cavaliere e<fficiale?-
kérdezte.
!01
- Nincs itt - mondta az igazgatóhelyettes. - Termé-
szetesen csak pillanatnyllag.
- Adja át neki üdvözletemet - mondta az ezredes.-
Kérem, mutassa meg valaki a szobámat.
- Õhajtja a régi szobáját, ezredes úr?
- Igen. Lesz gondjuk, ugy=e, az õrmesterre
- Igen, lesz rá gondunk.
- Helyes - mondta z ezredes.
Az ezredes elindult, hogy a szobájába menjen; a szállodi
hogy vitte a cs-amagját.
- Erre paratzcsoljon, ezredes uram - mondta a fiú, mi-
kor a felvonó kicsit pontatlanul állt meg a Igfelsõ emeleten.
- Nem tudja rendesen kezelni a felvanót? - kérdezte
az ezredes.
- Nem, ezredes uram - mondta a fiú. - Az áram uein
egyenletes.
VIII.FEJEZE7
Az ezredes erre nem mondott semmit, hanem ment a fiú
után végig a folyosón. A alyosó széles volt és magas, a Canale
Grandéra nyíló szobák ajtói között széles térközök váltak,
ami terinészetes is, hiszen a szálloda azelõtt palota volt, és a
személyzeti szobák kivételével minden szobának nagyszerû
kilátása volt a Canaléra.
Az ezredes hosszúnak találta az utat végig a falyosón,
pedig nagyon is rövid volt. Türelmetlenül szólt a pincérre,
hogy gyorsabban nyissa ki az ajtót. A pincérnek, egy alacsony,
sötét arcbõrû embernek, egyik szeme üvebõl valt, és ez nem
engedte, hogy egész arcával mosolyogjon, mikor a nagy, nehéz
kulccsal nyitni kezdte az ajtót.
- Nyissa már ki - mondta az ezredes.
- Azt csinálom, ezredes uram - mondta a pincér.-
De ismeri ezeket a zárakat.
Igen - gondolta az ezredes. - Ismerem, de azért már
szeretném, ha kinyitná.
- Hogy van a családja? - kérdezte a pincértõl, mikar
széttárta elõtte az ajtót, és belépett. A szabában egy magas,
sötét ruhaszekrény volt, ajtaján tükörrel, két kényelmes ágy,
egy nagy esillár, ezenkívül a kilátás a Canale Grande széltõl
Eelkorbácsolt vizére. A szaba ablakai csukva voltak.
A Canale Grande acélszürke volt a gyorsan sötétedõ éli
szürkületben.
io
- Nyissa ki az ablakokat, Arnaldo - mondta az ez-
redes.
- Erõs szél fúj, ezredes uram, és a szoba csak gY>g
van fûtve, mert nincs elég villamos áram.
- Ami viszont azért van, mert nIncs elég esõ - mondta
az ezredes. - Nyissa ki az ablakakat. Mind.
- Ahogy óhajtja, ezredes unam.
A pincér klnyitotta az ablakokat, és bezúdult rajtuk
az északi szél.
- Szóljon le a pottára, és mondja meg, hogy hívják fel
ezt a számot. - A pincér elintézte a telefonálást, az ezredes
közben átment a fürdõszobába.
- A co>ltessa nincs odahaza, ezredes uram - mondta
a pincér. - Azt mondják, valószínûleg megtalálja
Harrynél.
- Harrynél az égvilágon mindent meg lehet találni.
- Igen, ezredes uram. Mindent, csak talán a boldogságot
nem.
- Én bizony megtalálom még a boldogságot is-
mondta az ezredes. - A boldogság, mint tudja, változó ûnnep.
- Ezt én is jól tudom - mondta a pincér. - Hoztam
egy üveg keserû Camparit meg egy üveg Gordon gint. Készít-
sek egy Camparit ginnel és szódával?
- Derék fiú maga - mondtá az ezredes. - Honnan
hozta? A bárból?
- Nem. Vettem, még mielõtt ezredes uram megrke-
zett, hogy ne kelljen olyan sokat költenie a bárban. A bár
nagyon drága.
- Igaza van - mondta az ezredes jóváhagyóLag.-
De nem szabadna pénzét ilyen vásárlásokba fektetni.
- Vállaltatn a kockázatot. Ezt tettixk mind a ketten,
igen sokszor. A gin törvényes áron háramezerkétszáz líra volt.
A Campari nyolcszáz.
104
- Nagyon derék fiú maga - mondta az ezredes a pin-
cérnek. - Hogy ízlett a vadkacsa?
- A eleségem még mindig errõl beszél. Azelõtt soha-
sem ettünk vadkacsát. Az ilyesmi sokkal drágább, semhogy
megengedhettük volna magunknak. Egyik szamszédunk ki
tanította, hogyan készítse el, és aztán velük ettük meg. Sej-
telmem sem volt róla, hogy, van ilyen csodás étel a világon.
Ahogy szájába vesz az embr egy vékony szeletet a mellébõl,
hihetetlenül nagy élvezet.
- Egyetértek magával. Nincs ízletesebb, mint ezk a
vasfûggönyön túli kövér vadkacsák. Ha nem tudná, ezek a
vadkacsák a Duna mnti nagy síkságról repülnek idáig. Itt
csak átmenetileg tartózkodnak, de mindig ez volt a húzásuk
útja, a régi idõkben is, amikor még nem voltak vadászfegy-
v erek.
- Én nem tudok smmit a vadászatról mint sportról
- mondta a pincér. - Mi túl szegények vagyunk ilyesmihez.
- Sokan vannak a Venetóban, akik szegények, és mégis
vadásznak.
- Soka-n. Természetesen. Egész éjszakákon át hallatsza-
nak a lövések. De mi még ehhez is szegények va unk. Szeg-
nyebbek vagyunk, mint liinné, ezredes uram.
- Azt hiszem, tudom.
- Lehet - mondta a pincér. - A feleségem eltette a
vadkacsák tollát is, és kért, hogy köszönjexs meg önnek.
- Ha szerencsések leszünk, holnpután lövünk bõven
vadkacsát. Zóld fejû, nagy kacsákat. Mondja meg a feleségé-
nek, hogy ha szerencsénk lesz, jó húsú hízott kacsákat lõvünk.
Ezek a kacsák kövérek, mint a malacok, meghíznak az orosz-
országi szántófõldeken, és nagyon szép a tollazatuk.
- Hogyan vélekedik ön az oroszokról, ha nem tolakodás
a kérdésem, ezredes uram?
- Az oroszok potenciálisan ellenségeink, és így kész
o5
vagyok rá, hogy mint katana harculjak ellenük. De én nagyon
szeretem õket; soha nem ismertem uagyszerûbb népet náluk,
és olyant, akik inkább lennének nép, mint mi vagyunk.
- Saha nem volt olyan szerencsém, hogy megismerhettem
volna õket.
- Nlajd lesz még rá alkalma, iani. eltétlenül. Hacsak
Pacciardi õkegyelmessége nem á1l1tja meg õket a Piavénál, bár
a Piave most olyan olyó, amelyben nlnes víz. Kiszivaty-
tyúzták belõle, hogy erõmûveket építsenk. Pacciardi õkegyel-
messége talán mgis ott fog harcolni. De alig hlszem, hagy
sokáig.
- n nem ismerem Pacciardi õkegyelmességét.
- Én ismerrn - mondta az ezredes. - Most pedig hívja
fel Harryt, és kérdezze meg, ott van,e a contessa? Ha nincs,
hívják fel újra atthon.
Az ezrdes kiitta a kaktélt, amit Arnaldo, az üvegszemû
pincér l:észített neki. Nem kívánta, és azt is tudta, hogy nem
tesz jót Aki.
De kiitta, régi vaddisznó-konokságával, amivel mlnden
csapást fogadott az életben, majd öreg macskára emlékeztetõ
léptekkel odament a nyitott ablakhoz, és kinézett a Canale
Grandéra, amely kezdett olyan szürke lenni, mintha Degas fes-
tette volna egyik legszürkébb napján.
- Köszönöm az italt - mondta az ezredes. Arnaldo, aki
éppen telefonált, bólintott a fejével, és rámosolygott üveg-
szemû mosolyával.
Csak ez az üvegszeme ne lenne - gondolta az ezredes.
- Én csak azokat szeretem, gondolta, akik harcoltak vagy
csonkává lettek.
Más is lehet jóravaló ember, szeretem is, jó barátom is
lehet, de gyengédséget és szeretetet csak azok iránt érzek, akik
elszenvedték mindazt, amit mindenki elszenved, ha egyszer
elég hosszú idõt töltött a háború paklában.
zo G
Ezért szedem én fel mindenirt a háborús rokkantakat
- gondolta, miközben itta a nem kívánt italt. -- Ezért sze-
retek én mindenkit, aki kamoly sebeket kapott, mint ahogy
mindenki meg kell hogy sebesüljön, ha elég sokáig volt a
fronton.
Igen - mondta a másik, a jabbik énje. - Igen, szereted
õket.
De mégis inkább senkit sem szeretek - gondolta az ez-
redes. - Inkább élek kedvemre:
De hogyan élsz kedvedre - mondta a jobbik énje -, ha
nem szeretsz senkit?
Rendben van, több embert szeretek, mint bárki más ezen
a kerek világon - mondta az ezredes, de csak magában.
Fennhngan azt mondta :
- Mire megy a telefonálással, Arnaldo?
- Cipriani még nem érkezett meg - mondta a pin:ér.
- Minden pillanatban várják. Tartom a vonalat, amíg meo-
- Drága mulatság lesz - mondta az ezredes. - 7'udja
meg inkább, ki másmal lehetne beszélni, nem akarom az idõt
vesztegetni. Tudni akarom pontosan, ki van ott.
Arnaldo halkan beleszólt a telefanba, mjd tenyerét a
kagylóra téve, ezt mondta
- Ettaréval beszéltem. Azt mondja, Alvarito báró nincs
ott. Andrea báró ott van, de erõsen be van csípve, ha nem
is annyira, hogy ne beszéljen vele az ezredes úr. A hölgyek,
akik minden délután meg szoktak jelenni, most is ott vannak,
és ugyancsak ott van a görög hercegnõ, akit ismer ezredes úr,
és mások, akiket nem ismer. Ott van azután néhámy idegen
pasas az amerikai konzulátusról. Ezek ott vannak már dél
óta.
- Mondja meg neki, hogy hívjanak vissza, h azok az
idegen pasasok elmennek. Akkor majd átmegyek.
o7
Arnaldo néhány szót szólt a telefonba, mad az ezredes-
hez fordult, aki a Dogana kupolás tetõzetére nézett ki az
ablakon.
- Ettore azh mandja, hogy majd visszahívja a szállodát.
Azt mondja, mondjam meg az ezredes úrnak azt is, hogy
reméli, a helyzet megoldódik magától.
- Köszõnám, hogy telefonált - mondta az ezredes.
Az ezredes figyelte, hagy egy gondola milyen nehezen
'õ halad elõre a széllel szemben a Canale Grandén, és azt gon-
H dolta: Nem, részeg amerikáiakkal, azt igazán nem. Tudom,
d hogy unatkonak. lTnatkoznak még Velencében is. Tudarn,
hogy Velence hideg télen, a fizetésük nem sok, és a tûzrevaló
Í drága. Csodálom a feleségüket, rettenthetetlen erõfeszítésü-
kért, hogy Keokukat* átültessék Velencébe, és csodálom a gye-
i rekeiket, akik úgy beszélnek olaszul, mint a velencei gyerekek.
De ma nem lesz fénykép-mutogatás, Jack. Ma nem kérek
fényképekbõl, bárbeli bizalmaskodásból és kedvetlenül fel-
4; :
hajtott koktélekbõl, sem a konzuli szolgálat keserveinek pana-
szos felsorolásából.
- Nem, ma a szagát sem szenvedhetném másod-, har-
mad- agy negyedasztályú alkonzuloknak, Arnaldo.
"
- Pedig ismerek nagyon rendes embereket a konzulá-
tusról.
- Hogyne - mondta az zredes. - Volt itt egy aranyos
pofa konzul tizennyolcban. Mindenki szerette. Alighanem em-
lékszem még a nevére is.
- Az nagyon régen volt, ezredes uram.
- A régi dolgokra szívesen emlékszem vissza, azt hiszem,
nincs ebben semmi furcsa.
- Mindenre visszaemlékszik a régi idõkbõl?
- Mindenre - mondta az ezredes. - Carollnak hívták.
- Hallottam róla.
Képzeletbeli, isten báta mögõtti ameriai kisvácos.
- Íaga akkor még a világon sem volt.
- Gondolja, ezrdes uram, hagy a világon kellett nekem
lenni ahhoz, hogy tudjam, mi történt akkor Velencében?
- Ebben tökéletesen igaza van. Mondja, mindig tud
mlndenki minden mlndenkirõl, ami Velncében történik?
-, Nem mindenki, de majdnem mindenki - elelze a
pincér. - Végre is a lepedõ mindig lepedõ marad, és valaki-
n.k csak ki kell éserélnie, és ki kell mosnia. Ez természetesen
nem akar célzás lenni olyan szállodára, mint a Gritti.
- Átkozottul szép napokat töltöttem én el már életemben
lepedõ nélkül is.
- Természetesen. De hát a gondolásak, akiket a magam
részérõl a legmegértõbb és leg inomabb embereknk tartok,
beszélnek egymás közt.
- Természetesen.
- Aztán ott van a papság. Bár nem sértlk meg a gyónási
titak szntségét, csak beszélnek egymás közt.
- Az csak térmészetes.
- A gazdasszonyaik is beszélnek egymás közt.
- Minden joguk megvan hozzá.
- Aztán a pincérek - mondta Arnaldo. - A vendégek
úgy beszélnek az asztalnál egymás közt, mitha a pincér holt
süket lenne. Erkölcsös pincér nem is gondol arra, hogy ki-
hallassa, mit beszélnek. Néhá azanban élkerülhetetlen, hogy
meg ne halljon valamit. Természetesen mi is szoktunk beszsl-
getni egymással. Ebben a szállóban persze sha. És így falytat-
hatnám a végtelenségig.
- Azt hiszem, értem, mire gondol.
- Hogy n is beszéljünk a borbélyokról meg a fodrá-
szokról.
- És mi a leg rissebb újság a Rialtón?
- Majd míg ogj halLani, ezredes uram; Harrynél. Ki-
véve persze, mi önrõl szól.
to iog
- Rólam is szokott szó esni
- Mindenki tud mindent.
- Hát igen, ez átkozottul kedves história.
- Sokan nem értik a Tor.ellóra vonatkozó részt.
- Vsszek meg, ha én magam Is értem.
- Milyen idõs ezredes úr, ha nem tolakodás a kér-
désem?
- Ötven plusz egy. IIiért nem kérdi meg a portástól:
Kiállitottam a rendõri bejelentõmet.
- Az ezredes úrtól magától szerettem volna hallani, hogy
ratuláljak.
- Nem értem, mirõl beszél.
- Mindenesetre gratulálok.
- Nem fogadhatom el.
- Ezredes urat nagyon szeretik itt Velencében.
- Köszönöm. Ez igen nagy bbk.
Ebben a pillanatban csengett a telefon.
- Hagyya, majd én beszélek - mondta az ezredes, és
már hallotta is E.ttore hangját. - Ki beszél?
- Cantwell ezredes.
- A helyzet megoldódott, ezredes uram.
- Merre mentek el?
- A Piazza irányába.
- Helyes. Azonnal ott Icszek.
- Parancsol asztalt?
- Sarokasztalt kérek - mondta az ezred-es, és letette a
kagylót.
- Harryhez megyek.
- Jó vadászatot, ezredes úr.
- Holnapután megyek oadkarsára vadászni hajnalban,
mielõtt kivilágosodik, egy botte'ban, a mocsazk köz tt.
- Hideg lesz.
- Tudom - mondta,az ezredes, és felvette trenchcoat-
ját. Miközben feltette sapkáját, megnézte magát a szekrényen
levõ hosszú tükörben.
- Ronda képem van - mondta, miközben a tük rbe
nézett. - Látott már ennél rondábbat?
- Igen - mondta Arnaldo. - A niagamét. Minden
reggel, mikor borotválkozom.
- Mindkettõnknek sötétben kellene borotválkoznunk-
mondta az ezredes, és kilépett az ajtón.
tro
IX. FEJEZET
Mikor Cantwell ezredes kilépett a Gritti Palace Hotel ka-
puján, a nap fnár lemenõben volt, de a tér szemben levõ alda-
lán még süt tt a nap. A gondalásak azanban inkább a szálloda
épülete melletti szélvédett helyre húzódtak, ahelyctt, hogy a
tér széljárta oldalán élvezték volna a lemenõ nap utolsó
melegét.
Miután az ezredes ezt tudomásul vette, elindult jobbaldali
ixiiyba, és a téren áthaladva befordult egy kikõvezett utcába,
amely jobbfelé tért el. Elõbb azonban megállt e pillanatig,
és elnézte a Santa Maria del Giglio templomat.
Milyen nagyszerû, jól megalkatott épület ez, és mégis,
mintha minden pillanatban el akarna repülni, gondolta. Soha
nem gondaltam volna, hagy egy kisebb templom ennyire ha-
sonlíthat egy repülõgéphez. Utána kellene néznem, ki és mikor
építette. Istenemre, milyen boldog lennék, ha egész életemben
ezt a várast jáXhatnám. Egész életemben, gondolta. Olyan ez
a város, miIith örökös, jókedvû tréfa lenne. Tréfa tré a hátán.
Város, ahol az élet olytonos vidámság. Gyerünk, iam, mondta
önmagának. Egy ló sem nyert még soha versenyt, ha Búsképû-
nek hívták.
De miért is lennék búsképû, amikor egészen jól érzem
maganIat, gondolta, mlkõzbe,n a különbözõ baltok kirakatait
nézte, amelyek.mellett elhaladt; a parmezán sajtokat, a cbar-
c:Iterie'ben a sonkákat, az alla cacciatore kalbászokat San
Úanielénál, a finom skót whiskyvel és valódi Gardon ginnel
nfegtöltött palackokat, azután egy késes üzletet meg egy régi-
ségkereskedõ kirakatát, ahol volt néhány értékes mûtárgy,
azonkívül régi térképek meg metszetek; egy másodasztályú
vendéglõt, amely igyeke7ett költségesnek és elsõasztályúnak
lútszani. Késõbb odaért az elsõ hídhoz, amely egy kisebb csa-
tornán vitt át; a híclra lépcsõk vezettek fel. Csak ez a zúgás
ne lenne a fejemben. Emlékszem, hogy amikor kezdõdött, azt
gondoltam, valami sáskaraj zúga fákon. Nem szívesen, de
végül megkérdeztem a fiatal Lowryt, aki ezt válaszolta:
- Nem, tábornak úr, én nem hallak sem tüesköt, sem
sáskát. Tökéletesen csendes éjszaka van, csak a megszokott
éjjeli zajak hallatszanak.
Mikor felkapaszkodott, szúrást érzett, aztán lement a híd
másIk oldalán, ott megpillantott egy sereg csinos leányt.
Szépek voltak, hajadonfõvel jártak, és szegényesen, de csinosan
öltözködtek. Hihetetlen gyorsan beszéltek egymással, és a szél
szétfújta hajfürtjeiket, mikor elmentek a lépcsõn, hosszú,
könnyû mozgású velencei lábszárukon. Jobb lesz, ha abba-
hagyam a kirakatnézést - mondta az ezredes önmagának. -
lég át kell snennem egy másik hídon és két téren, azútán ha
jobbra fordulok, hamarosan megérkezem Harryhez.
Így is tett. A hídan újra érezte a szúrás, de azért ment
tovább, megszokott katonás lépéseivel, és csak utólag nézett
azokra, akik mellett elhaladt. Jó sok oxigén van itt a levegõ-
ben - gondolta, ahogy ment szembe a széllel és mélyeket
lélegzett.
Kinyitotta a Harry-bár ajtaját, és amint belépett, azonnal
ntthon érezte magát.
A bárban egy magas, sõt feltûnõen magas, szabálytalan,
e arisztokratikus arcú férfi üdvözölte. Vidám kék szeme volt,
s testalkata egy ordas arkaséra emlékeztetett.
- Vén és megrakkant ezredesem! - kiáltotta a férfi.
2 A folyón át --- I 1 / S
- Andreám, te sött ganosztevõl
Átölelték egymást és az ezredes megtapogatta Andxea ki Renáta belépett a bárba. Egész Ibnyé
fiatal-
tûnõ trmeed szövetbõl készült kabátjána.k durva fogású szöve- sága és megigézõ szépsége. A
oda-
tot, amely már legalább húszéves lehet-ett. kinn a szél összekuszálta. Bõrének sápadt, majd
atna
- Kitûnõ színben vagy, Andrea - mdta az ezredes. színe volt, arcéle pedig olyan, hogy akárk
 szívét össze tudta
Ez hazugság valt, és mind a ketten tudták, hogy az. volna mörni egyedül azzal, hogy ránézet
Sötétbarna haja, mint
- Valóban - mondta Andrea és megtoldotta a hazug- élettõl sugárzó lambsá:tor, a vállára uml
ságot: - Mondhatom, sohasem éreztem jobban,magamat. De - liella, nagy szépségem - mondta
az ezredes.
te is e'ltûnõen kitûnõ színben vagy. - b, ó, helló - mondta a leány. - Azt gondoltam,
- Köszönöm a bókot, Andrea. Mi makkegészségesek már nem talállak Itt. Bocsáss meg, hogy ily
t késtem.
örököljük a öldet. Hamgja halk és törékeny volt, s megfantoltan ejtete i az
- Egészen jó idea. Nem is bánnám; ha örökölnék vala- angol szavakat.
- Ciao, Andrea - mondta a leány. - Hogy van Emily
- Neked nincs okod panszra. Hat láb, négy hüvelyknyit és a gyerekek?
fogsz örökölni. - Valószínûleg ugyanúgy, ahogy délben váltak, amikor
- Hat láb, hat hüvelyknyit - mond-ta Andxea. - Mondd, egyszer már kérdezte tõlem.
te sötét alak, még mindig halálxa dalgozod magadat a katona- - Bocsásson meg - mondta a leá
y és elpirult. - Ami-
ságnál?
kor izgatott vagyok, sohasem tudom, mit beszéle. Mit kér-
- Hát hogy halálra dolgoznám magamat, azt nem momd- dezzek akkor? Kellemesen töltötte el a
mai délutánt?
hatnám - felelte az ezxdes. -- Vadásmi megyek le San - Igen - mondta Andrea. - Régi ba
rátom és leg-
Relajóba. szigorúbb bírám társaságában.
- lrtem. De most ne élcelõdj spanyolul. Alvarito kere- = Ki az?
sett. Azt üzeni, hogy visszajön. - A skót whisky és szóda.
- Köszönöm. Hogy van kedves feleséged és a gyerekek? - Mit tehetek róla, ha ugratni akar? -
mondta a leány
- Kitûnõen és meghagyták, hogy ad)am át üdvözletüket, az ezredesnek. - De te nem fogsz ugxa
ugye?
ha találkozunk. Pillanatnyilag Rómában vannak. Ott jö a - Vidd már magaddal oda a sarakasz
talhoz, és beszél-
szerelmed. Egylk a sok közül. gess vele. Kezdelek unni mindkettõtöket.
r Andxea szokatlanul magas bermetû férfi volt és így jól ki- - Engem be nem untatsz - mond
ta az ezredes Andreá-
látot a majdneJn teljesen sötét utcára, bár a közeledõ leány nak. - De volna egy jó tletem
igyunk meg
olyan jelenség volt, akit még késõ éjszaka is fel lehetett volnl együtt egy koktélt. Akarod
enáta?
ismerni. - Boldogan, ha Andrea nem haragszik rám.
- Hívd meg, hogy igyék velünk egy koktélt, mielõtt ma- - Én sohasem haragszam senkire.
gaddal viszed az,asztalodhoz. Ugye szép ez a leány? . - Hajlandó vagy inni velünk, Andre
a?
= Nem - mondea Andrea. - Menjetek az aszcalotok-
hoz. Bosszant, hogy még mindig nem üÍ a mellett az asztal
niellebt sem sem.
- Isten veled, cato. Köszönöm az italt, amit nem
ittunk meg.
- Ciao Ricardo - mondta Andrea, és ezzel befejezte a
beszélgetést.
Andrea teljes hasszúságában hátat fordltott az ezredesnek
és Renatának. Belenézett a bár mõgötti t körbe, antely azért
olt ott, hogy a bár látogatói láthassák, mikor isznak túl sokat.
Andreának nem nagyon tetszett amit látott, és így szólt a fõ-
pincbrhez:
- Ettore, kérem, írja fel ezt a semmiséget a számlámra.
Azután kiment a bárbúl, és megvárta, míg odahozzák a
kabátját, és egy pincér fe1adja rá. A ruhatári díjat pontosan
kiszámítva adta át a pincérnek, megtnldva húsz százalék borra-
valóval.
A sarokasztalnál Renata így szólt:
- Nem sértettûk meg Andrea érzelmeit?
- Nem. Andrea szerelmes beléd, és engem is kedvel.
- Andrea nagyon kedves ember. És te is az vagy.
- Pincérl - szólt az ezredes, majd megkérdezte: - Pa-
rancsolsz te is Martinit?
- Igen - mondba Renata. - Szívesen.
- Hozzan k8t nagyon száraz Martinit - mondta az ez-
redes. - Montgomeryt. Legyen tizenöt az egyhez.
A pincér, aki résztvett az észak-a rikai harcokban, mosoly-
eott, majd elment.
Az ezredes Renatához ordulc:
- Olyan kedves vagy - mondta. - Nagyon szép is, és
én szeretlek.
- Mindig ezt n,ondoá. Ln nem tudom, hogy mit jelent,
de jálesik hallanom.
--- fiány éves vagy be?
- Nemsakára tizenkilenc leszek. Miért kérded?
- s nem tudod, hogy m2t jelent?
- Nem. Miért tudnám? Az amerikaiak mindig ezt szok-
ták mondani, mielõtt elmennek. ligy iátszúk szükségesnek tart-
ják. De én is nagyon szeretlek, bármit jelentsen is, amit mon-
dasz.
- rezzük jól magunkat - m4ndta az ezredes. - Ne
gondaljunk semmi másra.
- Szívesen. Különben sem tudok ilyenkor jól gondol-
kodná.
- Itt van a két Martlni - mondta az ezredes. - Ne fe-
lejtsd el, nem szabad azt mondanod, hogy csim-csin.
- Erre emlékszem, ezt már azelõtt is mondtad. Sohasem
mondom sem azt, hogy csin-csin, sem azt, hogy egészségdre,
sem hogy igyunk exet.
- De emeljük fel pahrainkat, és ha úgy kívánod, ér-
tessük össze a szélét.
- Szívesen.
A két Martini jéghideg volt, és valódi Montgontery. Alig
hadlhatóan koccintotak és érezték, hogy járja át az ital testü-
ket, deréktól felfelé.
- Mit csinálsz mindig? - kérdezte az ezredes.
- Semmit. Még mindig arra várak, hogy elmenjek valami
intézecbe:
- Hova?
- Isten tudja. Valahova, ah41 angolul tanulhatok.
- Fordttsd el a fejedet a kedvemért, és emeld fel az ál-
ladat.
- Tréfálsz velem?
- Nem, nem tréfálok.
Renat:sa elfordította a fejét, és felemelte az állát: Nem hiú-
ságból, nem is kacérságból, és az ezredEs érezte, hagy rireleg
ZlÖB.
v
w E ,f =:
járja át a szívét, mint aniikor egy alvó állat fekszik a,=acká-
ban, és gyõny rûsége telik benne, hogy megijessze a mellette
alvó másik állatot.
- b, Renata - mondta az ezredes. - Nem pályáznál
arca, hogy a mennyország királynõje légy?
- Ez szentségtörés lenne.
- Igen - mondta az ezredes. - Úgy hiszem én is. Visz-
szavonom javaslatomat.
- Richard - mondta Renata. - Nem, nem tadom mon-
dani.
- Pedig csak mondd.
= Nem.
Megparancsoloni neki, hogy mondja - gondolta az ez-
redes, és Renata ekkor így szólt:
- Kérlek, ne nzz így rám:
- Bocsáss meg - mondta az ezredes. - Öntudatlanul is
visszaestem megszokott mesterségem folytatásába.
- s ha valamiképpen házastársak lennénk, obthon is
folytatnád a mesterségedet?
- Nem. Esküszöm, hogy nem. Szívb8l soha.
- Senkivel.
- Senkvel, aki a te nemedhez tartozik.
- Nem szecetem azt a kifejezést, hogy aki a nememhez
tartozik. Ez úgy hangzik, mintha máris gyakorolnád a mes-
terségedet.
- Kihajítum a mesterségemet az ablakon át a Canale
Grandéba.
- Látod - mondta Renaa. - Milyen gyorsan megy.
Mátis gyakorlod a mesterségedet.
- Rendben van - momdta az ezredes. - n szertlek,
és a mesterségem menjen a pokolbal
- Hadd érintsem még a kezedet - mondta Rnata:-
Renben van, úgy is jó, ha az aszhalra
ii8
- Köszönöm - mondta az ezredes.
- Ne kószõnd - mondta Renata. - Azért
megrinteni, mert a múlt héten minden éjjel wagy majdnem
minden éjjel a kezeddel álmodtam, olyan összevissza álmot,
mintha a kezed az Úr Jézus keze lett volna.
- Az rossz. Ilyet ne tégy.
- Tudom. De ha ezt álmodtam?
- Nincs valami kis baj a ejedben?
- Nem tudom, hogy ezt hogyan érted, de kérlek, ne csú-
folj ki, mert az igazat mondom. Azt álmodtam, amit mod-
tam.
- Mit csinált a kezem?
- Semmit. Bár lehet, hogy ez nem is igaz. Semmi más
nem volt, csak éppen egy kéz.
- Mint ez? - kérdezte az ezredes. Most visszataszító-
nak találta sebhelyes kezét, ss visszaemlékezett arra a két s
besülésére, amikor a keze el ormátlanodott.
- Nem mint ez, hanem mint az a másik. Megérinthetem
az ujj de csak nagyon vigyázva, hogy ne fájjon.
- Nem fáj. A fájás a fejemben van, a lábamban meg a
lábszánamban. Azt hiszm, az érzõ idegek elhaltak ebben a
kezemben.
- Tévedsz, Richard - mondta Renata. - Ez a kéz na-
gyon is érzékeny.
- Nem szívesen nézek rá sokáig. Nem gondolod, hogy
most már bagyjuk abba?
- Szívesen. De ne álmodj róla.
- Nem. Én másról álmodom.
- Igen. E1 tudom képzelni. De én maseanában errõl a
kézrõl álmodom. Most pedig, hogy vigyázva megcrintettem,
beszélhetünk vidámabb dolgokról, ha nrked úgy tetszik. Mi-
lyen vidám dologról beszéljünk?
- Nézzük az embereket, és vitassuk meg õket.
zi9
- Gyönyörû - mondta Renata. - Megvitatjuk, de rossz-
akarat nélkül. Csak szellemesen, ahogyan tõlünk telik.
- Helyes - mondta az ezredes. - Pincér! Ancora due
Martini.
Nem akart Montgomeryt mondani úgy, hogy mások is hall-
ják, mert a szomszéd asztalnál egy férfi meg egy nõ ült, akik
csak angolok lehettek.
Lehet hogy a férfi megsebesült a háborúban - gondolta
az ezredes -, bár külseje után ítélve nem valószínû. De Isten
óvjon meg attól, hogy brutális leyek. Nézz inkább Renata sze-
mébe - gonclolta. - Azt hiszem a sok szépség között, amit ez
a leány Istentõl ajándékba kapatt, a két szeme a legeslegszebb,
a Itghosszabb szempillákkal, amiket valaha is láttiam é:etern-
ben és amiket semmire másra nem használ, csak hogy tisztán és
becsületesen nézzen velük a világba. Milyen elragadóan csodás
leány, és mit karesek én itt egyáltalában? Ó, t ganosz élet.
Renata a te utolsó, igaz és egyetlen szerelmed, gondolta, miért
lenne hát az élet gonosz? Nem ganasz, csak éppen szerencsét-
len. Vagy az sem, hanem éppen nagyon is örvendetes, te pe-
dig szerencsés flótás vagy.
A terem egyik sarkában ültek egy kis asztal mellett, és
jobbma tõ?ük egy nagyobb asztalnál négy nõ ült. Az egyik
gyászruhát hordott, olyan színészieskedõ hatáskereséssel, hogy
az ezredest Dina Mannersre emlékeztette, aki az apáca sze-
repét játszotta Max Reinhardt produkciójában, a Mirákulum-
ban. A nõnek kellemes, egy kicsit kövérkés, mosolygós arca
volt, és ez végképp nem illett gyászruhájához. A másik nõnek
ugyanennél az asztalnál a haja eltûnõen fehérébb, mint ter-
mészet szerint lenni kellene - gondolta az ezredes. Ennek a
nõnek is kellemes arca volt.
Még két nõ ült az asztalnál, de ezeknek az arca semmit
sem mondott az ezredesnek..
- Leszbikus nõk ezek? - kérdezte Renatától.
I
- Nem tuam - felelte Renata. Nagyon rendes nõk-
nek látszanak.
- 3Én azt hIszem leszbiksak. De az is lehet, hogy csak
jó barátok. Lehet hogy ezek is meg azok is. Nekem teljesen
mindegy, én nem is megszólásképpen mondtam.
- le olyan kedves tudsz lenni, amikor figyelmes vagy.
Gondolod, hogy a gentlemnn szó olyan férfit jelent, aki
gyengéd és figyelmes?
- Nem tudom - mondta a leány, és ujjait nagyon vi-
gyázva végighúzta az ezredes sebhelyes kezén. - fsak azt tu-
dom, hogy szeretlek, amikor gyengéd vagy és figyel2nes.
- Nagyon fogok igyekezni, hogy gyengéd legyek és fi-
gyelmes - mondta az ezredes. - Mit gondalsz, ki az a fajankó
a mögöttük levõ asztalnál?
- Nem tart nálad sokáig az igyekezet, hogy gyengéd légy
- mondta a leány. - Kérdezzük meg Ettorét.
Nézték a harmadik asztalnál ülõ térfit. Különös arca volt,
embernagyságú, dühös menyét-arcra emlékeztetett. AnnSra tele
volt himlõhelyes foltokkal, mint amilyennek a teliholdat lát-
juk ócska teleszkópan át. Goebbels arcára hasonlLt - gan-
dolta az ezredes -, mintha Herr Gaebels egy levegõben ki-
gyulladt repülõgépen ült volna, és már nem lett volna ideje
kiugrani ejtõernyõvel, mielõtt az arca összeégett.
A furcsa arcú férfi úgy bámult mereven és szüntelenül,
mint aki kutató nézésével eleletet vár minden kérdésére. Sötét
Fekete haja olyan volt, mintha nem is emberi haj lett volna.
Mintha megskalpolták volna, és aztán úgy rakták volna vissza
a haját a kopanyájára. Milyen érdekes - gondolta az ezredes.
- Vajan hanfitárs-e a barátunk? Annak kell lennie.
A férfi szája szögletében kevés nyál jelent meg, amikor
beszélgetni kezdett a vele együtt ülõ, idõseb, egészséges kül-
sejû nõvel, és közben átható tekintettel, mereven nézett rá.
Ez a nõ pontosan olyan, mint bárki édesanyja a Ladies Honze
III
)ournal valamelyik illusztrációján, gondolta az ezredes. A La-
dies Home )ournul volt az egyik képes újság, amely rendsze-
resen járt a trleszti klubba. Az ezredes mindig átlapozta, mikox
az új szám megjött. Csodás képes újság ez, megtárgyalja a sze-
xuálls kérdéseket, és egyben ékes illusztrációkat közfll legtet
szetõsebben elkészített ételekrõl, Engem éhessé tesz mindkét
szempontból.
Ki lehet ez a fura bogár? Úgy fest, mint egy amerikai férfi
karikatúrája, akit félig átnyomtak egy húsdarálón, és aztán
lassú tûzón olajba fõzték. Ezek nem éppen gyengéd megálla-
pításak - gondolta.
Ettore lépett ekkor z asztalukhoz. Sovány, beesett arcá-
ról lerltt, hogy szeret mokat megtréfálni, és hogy mindenkivel
szemben tiszteletlen. Az ezredes megkérdezte tõle:
- Tudja maga, hogy ki az a fennkölt jellemû férfiú?
Ettore tagadóan rázta a fejét.
A férfi alacsony termetû volt, fekeee ba)a simára volt fé-
sülve, és ez senlmiképpen sem illett furcsa arcához. li Úgy fest
- gondolta az ezredes -, mint aki elfelejtette kicserélni a pa-
rókáját, amikor megõregedett. Pontosan olyan, mint a Verdun
körlÍli dombak. Alig hiszem, hogy Goebbels lenne, és hogy ezt
a fura képet azokban az utolsó napokban szedte volna fel, ami-
kor valamennyien Götterd mmerungot játszattak. Kom%r sûs-
ser Tod - gondolta. - Hát igen, õk aztán a végén valóban
vásároltak magukn egy szép nagy darab sûsser Todot.
- Nem parancsolsz egy szép süsser Tod szendvicset, Miss
Renata?
- Azt hiszem, inkább nem - mondta a leány. - Bár
szeretem Bachot, és biztos vagyok benne, hogy Cipriani azt is
meg tudná csinálni.
- Nekem semmi kifogásam nincs Bach ellen - mondta
az ezredes.
- Tudom.
- A pokolba vele - mondta az ezredes. - Ha úgy vesz-
szük, Bacb is vlünk szemóen álló hadviselõ fél volt. Mint
ahogy az voltál te is - ette hozzá.
- Azt gondolom, ellenem mégse kellene ki oásodnak
lenni.
- Kislányom - mondta az ezredes. - Mikor tanulod
még, hogy éppen zért tréfállozbatom rovásodra, mert sze-
retlek.
- Most tanultam meg - mondta Renata. - De mégis
azt szerecném, ha a tréfa nem !lme túlzottan durva.
- Helyesl tudomásul szolgál.
- Hányszor gondolsz rám egy héten?
- Mindig.
- Ném hiszem. 6szint feleletet kérek.
- MIndig. Igazán.
- Gondolod, hogy ez mindenkinek rossz?
- Ezt tudni sem akarom - momdta az ezredes. - Ez is
olyan dolog amirõl tudni sem akarok.
- Rennélem, hogy ez nem rossz mindenkinek. Sejtelmem
sem volt róla, hogy ennyire árthat.
- Hát akkor most már tudod.
- Igen - motldta a leány. - Most már tudom. Most
már tudom mindörökké. Jól fejeztm ki tnagamat?
- Most már tudom, ez elég - mondta az ezredes.-
Ettore, az a jellemes férfiú, ott azzal a lelkesítõ képpel, aki az-
zal a csinos nõvel ül, úgy nem lakik a Grittiben?
- Nem - mondta Ettnre. - A kõzelben laknak vala-
hol, dé néba a Grittiben étkcznek.
- Helyes - mondta az ezredes. - Csodás dolog lesz, ba
láthatom, amikor majd rosszkedvû leszek. Ki az a nõ vele?
Féleségé? anyja? vagy a leánya?
- Most megfogott, ezredes uram - mondta Ettore.-
Nem kísértük figyelemmel, merre vannak útjai itt Velencében.
122 Új
rietn ébresztett személye iránt sem szeretetet, sem gyûlóletet,
sem ellenszenvet, félelmet vagy gyanút: Ha valóban óhajt va-
Lamit megtudni róla, megkrdezhetrn Ciprianit.
- Inkbb hagyjuk ezt - mondta a leány. - így szokták
ugye mondatzi?
- Igen, hagyjuk - mondta az ezredes.
- Mikor olyan kevés idõnk van, Richard, miért veszte-
getnénk ilyesmire?
- Úigy néztem rá, mint egy Goya-rajzra. Az emberi ar-
eok egyben arcképek is.
- Akkor nézz az én arcomra, és én a tiédre. Hagyd kér-
lek ezt az embert. Nem azért 1ö ide, hogy hárkiben kárt te-
tiYe'n
- Hdd nézzek az arcodra, de te ne nézz az enyémre.
- Nem - mondta Renaba. - Az nem lenne igazságos.
Nekem egész héten emlékeznem kell az arcodra.
- És nekem mit kell nnem? - kérdezte az ezredes.
Etbore lépetit ekkor oda hozzájuk. Igazi velencei létére kép-
telen volt kimaradni báxmályen összeesitûvésbõl, és nagy siet-
séggel máris értesüléseket szrzett.
- A kollégám - így kezdte -, aki abban a szállodában
dolgozik, azt mondja, hogy esténknt megiszik három vagy
négy dupla brandyt. IJtán igen sokat és megszakítás nélkül ír
a késõ éjszakai órákig.
- Biztosan csod 1 olvasni, amit ir.
- Igen, én is úgy találom - mondta Etboxe. - De azt
hszem, Dante nem ezt a módszert sználta.
- Dante is vieux con* volt - mondta az ezredes.-
Már úgy értom, mint ember, és nem mint író.
- Ebben egYetértúnk - mondta Ettore. - Gondolom,
senkit nem talál Firenzén kívül, alsi tánulmányozta Dante óle-
tét, hogy egyet ne értsen -h mit az ezredes úr mond.
Vieux conspiratur: öreg õsszecshüvõ.
rz4
- Vesszen meg Firenze - mondta az ezredes.
- Nehéz lesz = mondta Ettore. - Sokan kívánták már
a vesztét, de nemigen teljesült a kívánságuk. Miért nem sze-
reti Firenzét, ezredes uram?
- Nagyon banyolult lenne megtngyaráznom. De ntt
volt a régi ezredem katonai raktára, mikor gyerekfõvel katn-
náskodtam - válaszolt az ezredes, és a raktárat olaszul de-
positónak mondta.
- Nagyon meg tudom érteni. Nekem is megvan rá az
okam, hogy ne szeressem. Ismer, zredes uram, jó városokat?
- Igem - mondta az ezredes. - Egynek itt van Velence.
Aztán Milano, részben és Bologna. Bergamo is.
- Cipriani nagy raktárat rendezett be vodkából, arra az
esetre, ha jönnének az oroszok - mondta Ettore, aki szerette
a tréfás megjegyzéseket.
- Hoznak azok bõven vodkát magukkal, vámmentesen.
- Azt hiszem, Cipriani mindenesetre felkészült.
- Akkor õ az egyetlen, aki ezt megtette - mondta az
ezredes. - Figyelmeztesse; hogy ne fogadjon el az odesszai
banknak szóló csekkeket fiatal tisztektõl. Különben köszönöm
az információt hunfitársamról. Nem akarom tovább igénybe-
vcnni az idejét.
Ettore távozott, a leány pedág odafordult az ezredeshez,
f,elenézett acélkék, öreges szemébe, rátette mindkét kezét az
ezredes sebhelyes kezére, és ezt mondta:
- Most nagyon figyelmes voltál.
- Te meg nagyon szép vagy, és én szeretlek.
- Ezt mindenesetre jólesik hallani.
- Mi legyen dinnerrel?
- Haza kell telefonálnam, hogy megkérdjem, kinn ma-
radhatok,e a városban di>>nerre.
- Miért vagy olyan szomorú?
- n? Szomorú?
tz5
- De én nem vagyok szomorú. Boldagabb vagyok, mint
voltam valaha is. Igazán. Hidd el nekrm, Richard: De te sze-
retnéd-e, hogy tizenkilenc éves leány légy, és beleszeress egy
ötven éven felüli férfibra, akirõl tudod, hagy meg fog halni?
- Ez kicsit túlságosan is õszinte beszéd volt - mondta az
ezredes. - De nagyon szép vagy, még akkor is, amikor ilyent
mondasz.
- n soha nem sírak = mflndta a leány. - Soha. Ezt
szigorúan betartom, de most szeretnék sírn.
- Ne sírj - mondta az zredes. - n most gyengfd
vagyok, a pokalba minden mással.
- Mondd még egyszer, hogy szeretsz.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
- Mindent megteszel, hogy ne hal meg?
- Mindent.
- Mit mondott a doktor?
- Hát..
- Nem vagy rosszabbul?
- Nem - hazudta az ezredes.
- Akkor igyunk még egy pohár Martinit - mondta a
leány. - Tudod, hogy én soha nem ittam Martinit, amíg meg
nem ismertelek?
- Tudom. De értesz hozzá, hogyan kell inni.
- Nem vennd be az orvoságat?
- Dehogynem - mondta az ezredes. - Be kellene ven-
nem az orvosságot.
- Adjam be én?
- Igen - mondta az ezredes. - Add be te.
Ot ültek tovább az asztaluk mellett a terem sarkában.
" Többen elnzentek, másak jötbek. Az ezredes kicsit szédülni kez-
dett az orvosságtól, de hagyta, hogy elmúljon. Mindig is ez a
helyes eljárás - gondolta. A pokol fenekére vele.
Látta, hogy a leány figyeli, õ meg rámosolygott. öreg mo-
solygás volt ez, már ötven éve használta, zóta, hogy életében
elõször mosolygutt, de aért még mindig olyan használható,
mint a nagyapja Purdey vadászfegyvere. Ae most alighanem a
bátyám - gandola. De a bátyám mindig jobb vadász volt,
mint én; mgérdetnli, hogy az övé legyen.
- Figyelj ide, kislányom - mondta. - Ne sajnálj
engem.
- Én nem sajnállak. Egyáltalában n>. n csak sze-
retlek.
- Nem valami sak basznot hajtó mesterség, mi? - az
ezredes oficiót mondott, és nem mesterséget, mert spanyolul
beszéltek, amikor abbahgyták a franciát, és nem óhajtotbak
angolul beszélni, ha mások is hallották. A spanyol nyers nyelv
- gondolta az ezredes -, néh nyersebb, mInt egy kukorica-
csõ. De jól lehet mndani spanyolul, antlt az ember ól meg
akar értetni vaLalvel.
- Es un oficio bastante málé - Ismételte meg -, hogy
szeretsz.
- Igazad van. De nekem most ez az egyetlen mester-
ségem.
- Verseket már nem írsz?
- Az csak olyan kislányas verslrás volt. lVlint mikor a
fiatal leányok festenek. Bizonyos korban mindenki tehet-
séges.
Mikor számít valaki itt Olaszországban öregnek? - gon-
dolta az ezredes. Velencében senki nem öreg, de mindenki ha-
mar felnõ. Én is gyorsan felnõttem Venetóban, és soha olyan
öreg nem voltam, mint huszonegy évee koromban:
- Hogy van édesanyád? - kérdezte az ezredes, szere-
teteel a hangjában.
- Nagyon jól. Senkit nem fogad és senkivel nem talál-
kozik, amióta gyászol.
j2ú
- Gondolod, hogy megharagudnék, ha gyermeknk
lenne?
- Nem tudom. Nagyon intelligens, hiszen tudod. De va-
lakihez akkor férjhez kellene mennem, ehhez pedig semmi ked-
vem.
- Én is elvehetnélek feleségül.
- Nem - mondta Renata. - n ezt már végiggond>1-
tam, és rájöttem, miért nem tehetjük. Ez ugyanúy elhatározás
tlolga, mint a sírás.
- Lehet, hagy rosszakat határozol el. Isten a megmond-
hatója, hogy néhányszor én is rosszul döntöttem, és nagyon is
sak embernek meg kellett halnia, mert egyszer tévedtem.
- Talán csak túlzod a dolgokat. Nem hiszem, hogy- sok-
s?or döntöttél volna helytelenül.
- Nem sokszor - mondta az ezredes. - De éppen elég-
szer. Három éppen elég sok az én mssterségemben, és velem
három ízben történt meg.
- Szeretném, ha elmondanád mindhármat.
- Csak untatna - mondta az ezredes a leánynak. - Ma-
gamnak is gyötrelmes dolog, valahányszor visszaeznlékszem rá:
De mit jelentene egy vülállónak?
- n neked kívülálló vagyok?
- Nem. Te az én hû szerelmem vagy. Az én utolsó,
etiyetlen és igaz szerelmem.
- Régen vagy késõbb köveLted el a hibkat?
- Régen is, késõbb is és középütt is.
- Mégis, kérlek, mondd el. Szeretném megosztani veled
szamnrú mesterségedet.
- Vigye el az ördög a tévedseimet - mondta az ezre-
des. - Megtörténtek és mindegyikért meg kellett az árat fi-
zetne,m. Csak éppen hogy ilyesmiért nem lehet az árat megfi-
zetni.
- Mégis, nem mondanád el, és azt is, hogy miért?
- Nem - mondta az ezredes. És ezzel az ügy be is fe-
jezõdött.
- Akkar legyünk vidárnak.
- Legyünk - mondta az ezredes. - Crüljünk egy és
eeetlen életünknek.
- Lehet, hogy lesz több is. Több életünk.
- len nem hiszem - mondta az ezredes. - Fordítsd ol-
dalt a fejedet, szép szerelmem.
-- t?
- Igen, így - mondta az ezredes. - Pantosan így.
Így érkeztünk el hát az utalsó orclulóhoz - gondolta az
ezredes -, és nem tudom még a fordulók számát sem. Csak
három asszonyt szerettem, és elvesztettem mind a hármat. A
nõket ugyanúgy vesztjük el, mint a zászlóaljakat, helytelen íté-
let, teljesíthetetlen arancsak és lehetetlen eltételek következ-
tében. De elveszíthetjük brutalitás miatt is.
n három zászlóaljat veszítettem el éltemben és három
asszonyt. Most van egy negyedik; ez a legnagyszerûbb vala-
mennyi közt, s hal a pokolban fog ez a szerelem végzõdni?
Mondja, tábornok, és közbevetóleg szólva, most, hogy
megbeszéljük az ügyet, éspedig teljes nyíltsággal, figyelembe
véve a helyzetet, és nem haditanácsat tartva, pontosan úgy,
ahogy ön, tábornak, olyan gyakran mutatott rá elõttem: Ttl-
BORNOK, HOL VANNAK AZ ÖN PÁNCÉLOS EGY-
SÉGEI?
Hát igen, ez a baj - mondta önmagában. - Á parancs-
rok nem tudja, hol vannak a páncélosai, a páncélosok pedig
nincsnek teljesen tisztáan sem helyzetükkel, sem küldetésük-
kel, ugyanakkor nagy részük, éppen elég sokan, megpucolnak,
ahogyan õk, mint régen a lovasság, mindig megpueoltak min-
cien háborúban, amióta csak õk váltak a nagy fiúk.
- Szép szerelmem - mondta az ezredes -, ma trÕs
chÕre et bien aimée. n most biztosan untatlak, n haragudj.
r28 :1 1 folyón át- 14/27 S r29
= Engem soha nem untatsz; Én szeretlek, s az áz egyet- Egy ideig hallgattak, majd a
leány így szólt:
len kívánságam, hagy jókedvû légy ma este. - Az a fiú, aki most már trinészetesen felnõtt f
- Hogy jókedvûek leszünk, az megveszekedetten biztos gy,aknan jár nõkkel, hogy a valót lepl
zze, egyszer le esteGt en-
- mondta az ezredes. - Tudsze valami olyant, aminek kü- gem. Elküldhetenz neked a képe
t, ha kívánod.
lönösképpen örülnünk kellene? - Köszönöm - mondta az ezredes. - Ngy örömet sze-
- Örüljünk annak, hogy együtt lehetünk, és hogy itt reznél vele.
vagyunk Velencében. Te már annyiszor voltál agyon - Nagyon romantikus kép. A hajam kétszer
olyan hosszú
vidám. rajta, mint amilyen volt valaha is. Olyan vagyok a képen,
- Igen - ismerte el az ezredrs -, valóban voltam. mintha a tenger hbjaiból bukkantam
volna fel, de száraz haj-
- Nem gondolod, hogy egyszer még vidámak lehetûnk? jal. Persze, aki a tengerbõl dugja ki
a fejét, annak vizes a aja
- Persze. Természetesen. Miért ne? és rátapad a fejére, s a végén összecsomósadik. Majdnem
- Látod azt a fiút, akinek természettõl hullámos a haja, mint egy éppeu csak hogy meg nem d
t patkány. De apám
!á és most ügyesen hátrafésüli, hagy még csinasabbnak lássék? sok pénzt fizetett a estánek
võ nõ nem egé-
- Látom - mondta az ezredes. szen én vagyok, mégis olyan vagyok rajta, ahogyan tszeret
sz
- Ez a fiú igen jó festõ, de elöl hamis ogai vannak, mert rám gondolni.
egy kicsit pederaszta, és egy másik pederaszta rátámadt a Li- - n úgy gondolok rád, amint e
e1kedsz ki a tenger
dón egy holdas est. habjaiból.
- Hány éves vagy te? - Természetesen. Ami nagyon csú . De esetLeg szívesen
- Tizenkilenc leszek. megtartod ezt az arcképet, mint emléket.
- Honnan tudod te ezt? - Édeaanyád, akit én annyira szeretek, nem haragszik meg
- A gondolástól. Ez a fiú nagyon jó festõ. Kevés igazán érte
jó festõ van mostanában. De hogy hamis fogai legyenek hu- - A mama nem fog haragudni. Örül
nl fog, hogy meg-
szonöt éves korában, ki hallott ilyet? szabadul a képtõl, gondolom. Ennél nekünk sakkal job
- Én téged nagyon és igazán szeretlek - mondta az ez- peink vannak.
redes. - Én nagyon szeretlek téged is és édesanyádat is.
- Én is nagyon és igazán s2eretlek, bármit jelentsen is - Ezt meg kell neki mondanám - jel
entette ki Renat.
ez a.merikaiul. n olaszul is szeretlek, minden józan ítéletem - Gandolod, hogy az a hi
mlõhelyes hólyag valóban író?
és minden kívánságam ellenére. - Igen. Ettre legalábbis azt mondja. Ettore szeret él-
- Nem kell megveszekedetben sakat I<ívánnunk - celõdni, de nam hazudik. Richard, mit j
elent az, hogy hólyag?
mondta az ezredes. - Mert mindig rnegtõrtnhet, hogy meg- Mondd meg nekem igazán.
kapjuk. - Nehéz meghatározni. De, gondolom, olyan ember, aki-
- Ebben egyetértek veled - mondta Renata. - De azt nek soha nem valt igazi mesterség
e (oficio), de bosszantó mó-
szeretném megkapni, amit most kívának. don szemé elhitetni magról, hogy van.
z ;o 9- 14/26 S
- Igyekezni ogok, hogy ezt a kifejezést helyesen hasz-
náljam.
- Inkább ne használd - mondta az ezredes.
Azután megkérdezte :
- Mikor kaphatom meg az arcképet?
- Még ma este, ha ez a kívánságod. Majd szólok vala-
kinek, hogy csamagolja be, és küldesse el. Hol fogod elakasz
tani?
- A szállásomon.
- Nem tesznek majd rám megjegyzéseket, akik meglát-
ják, és nem mondanak majd rosszakat rólam?
- Nem. De mennyire nem. Különben is azt mondom
majd nekik, hogy ez a leányom areképe.
- Volt neked leányod?
- Nem. De mindig szerettem volna, hagy legyen.
- Én is lehetnék a lányod és azanfelül minden más.
- Az vérfertõzés lenne.
- Ez, azt hiszm, nem lenne elképesztõ olyan õsrégi vá-
rosban, mint Velence, amely már annyi mindent látott.
- Hallgass ide, kislányonl.
- Jó - mondta Renata. - Ez kedves, és tetszik nekem.
- Rendben van - mondta az ezredes, és hangja kicsit
rekedtesen hangzott. - Nekem is tetszik.
- Lrted most már, hogy miért szeretlek, és hogy én job-
ban tudom, hagy mit teszek.
- Hallgass ide, kislányom. fiova menlünk dinnerre2
-- Ahova akarod.
- Jó lesz a Gritti2
- Természetesen.
- Akkor telefonálj haza, és kérj rá engedélyt.
- Nem. Elhatároztam, hogy nem kérek rá engedélyt, ha-
nem egyszerûen megüzenem, hogy dinnerre nem megyek haza.
Akkor nem kell otthon nyuglankodniok.
- De igazán szívesen jösz a Grittibe?
- Igen. Azért is, mert a Gritti éttermét nagyon szeretem,
és különben is te ott lakol, és bárki láthat bennünket együtt,
aki csak akar.
- Mióta vagy te ilyen?
- Én mindig is ilyen voltam. Soha nem törõdtem vele,
hogy mások mit gondolnak rólam. Soha. s soha nem tettem
olyant, ami miatt szégyenkeznern kellett volna. Kivéve, hogy
kislány koromban hazudtam, és nem voltam szíves minden-
kihez.
- Szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, és lene öt
fiunk.
- Ezt én is szeretném - mondta a leáná. - És elkülde-
nénk õket a világ öt sarkába.
- De hát öt sark van a világnak?
- Nem tudom - mondta Renata. - Mikor mondtam,
úgy hangzott, mintha lenne. És most megint jól érezzûk ma-
gunkat, ugye?
- Igen, kislányom - mondta az ezredes.
- Mondd még egyszer. Ugyanúgy, mint az elõbb.
- Igen, kislányom.
- Ó - mondta Renata. - Az emberek olyan bonyo-
lultak tudnak lenni. Add ide a kezedet.
- De olyan csú , és nem szexetem, ha nézed.
- 7'e nem tudsz semmlt a kezedrõl.
- Az attól függ - mondta az ezredes. -- Azt hiszem
tévedsz, kislányom.
- Lehet hogy tévedek. De jól ér:zzük magunkat, és ha
volt is valami, ami rossz, elmúlt.
- Elmúlt, ahogyan a köd eltisztul a frissen feltört föld
barázdáin, mikor a nap kisüt - mondta ezredes. - És; te
agy a nap.
- De én hold is akarol lenni.
I2
- Vagy is - mondta neki az ezredes. - s bármclyik
bolygó, amelyiket rsak akarod. n majd mgadoan neked a
bolygó pontos állását. Isteneznre, káslányom, lehetsz ekár egész
csillagktp is, ha neked úgy tetszik. Constellatio. Igen, de így
hívnak egyfajta repülõgépet is.
- n a hold leszek. A holddal is sok zûrzavar van.
- Sok. De ezek a zûrzavarak rcndszeresek, és a hold
mindig megtelik elõbb, mIelõt elfagyna.
- Néha olyan szomorú a hold teli kpe Velenee csator-
nái fölött, hogy az már elviselhetetlen.
- A hold mégis régi és meghiGt barátunk - mondta az
ezredes.
- Nem innánk meg még egy pohár Montgomeryt?-
kérdezte a lány, és az ezredesnek feltûnt, hogy az angolok
közben elmentek.
Nem figyelt most semmi másra, csak Renata elragadóan
szép arcára. Ez még egyszer a halálamat okozza - gondolta.
- Másrészt, gondolom, ez az erõk koncentrációjnak is egyik
forniája. Csak átkozottan meggandolatlan dolog.
- Dehagynem - mondta. - Miért ne?
- Utána mindig igen jól érzeim magamat - mondta a
leány.
- Rám is ign jó hatással van, legalábbis ahogyan Cip-
riani készíti.
- Cipriani nagyon értelmes ember.
- Több annál. Tehetséges.
- Egy nap az övé lesz egész Velence.
- Nem egészen - tiltakozott az ezredes. - Te sohasem
leszel az övé.
- Nem - mondta a leny. - De nem leszek senki másé
sem, csak a tied, ha akarsz.
- Igen, akarlak, kislányom. De azt nem akarom, hogy a
tuljdonam légy.
- Tudom - mondta a leány. - Ez is eggyel több ak r,
hogy szeresselck.
- Szóljunk Ebtorénak, hogy hívja fel a házatokat. Szólj
nekik az arckép mia#:
- Igazad van. Ha azt akarjuk, hogy az arcképet még ma
este megk.apd, beszélnem kell a komornyikkal, hogy csamagol-
tassa be, és küldesse el. Beszélk a mamával is, és megJnandom,
hogy meghívtál dinnerre, és ha úgy kívánod, m-egkérem rá,
egyezzék bel õ ls.
= Ne - mondta az ezredes. - Ettore, kérek két Mont-
gameryt, két szuper-Montgomeryt, oliva bogyókkal, de nem na-
gyakkal. Aztán hívja fel a hölgy lakását, s szóljon mjd, ha a
szám jelenGkezik. Gyorsan, Ettore, amilyen gyorsan csak lehet.
- Igenis, ezredes uram.
- M4st pedig, kislányom, érezzük jól magunkat
továbbra is.
- Én már elkezdtem, mihely-t megszólaltál - mondta
Renata.
I%5
x. FEJEZET
A Grittihez vezetõ út jobb oldalán mentek. A szél a há-
tukban volt, és Renáta haját elõre fújta. Szétszórta a haját há-
tulról és elöl az arcába újta. A kirakatokat nézték és a leány
megállt egy ékszerüzlet kivilágított ablaka elõtt:
Több értékes régi ékszer volt a kirakatban. Álltak és néz-
ték, közben mutogatták egymásnak, melyik ékszert tartják a
legértékesebbnek. Hogy ezt tehessék, e?engedték egymás kezét.
- Volna valami, amit igazán szeretnél? Reggel megve-
szem. Ciprianitól biztosan kapok kölcsön pénzt.
- Nem kell semmi - mondta a leány. - De errõl jut
eszembe, hogy te még soha nem adtál nekem ajándékot.
- Te sokkal gazdagabb vagy, mint én. De szoktam hozni
neked apróságokat a kantinból, és kifizetem, amit fogyasztasz
a bárban vagy az étteremben.
- s elviszel magaddal gondolázni, és együtt kirándulunk
vidékre.
- Eszembe sem jutott, hagy drágaköveket szeretnél tõ
lem kapni.
- Nem is kívántam soha, csak arra gondoltam, hogy ha
ajándékot kapok valakitõl, valahányszor rápillantok, amikor
hordom, mindig arra gondolok, akitõl kaptam.
- Az ember mindig tanul - mondta az ezredes. - De
mit tudnék én vásárolni neked a tiszti izetésembõl, ami fel-
éine a te nagy smaragd köveiddel?
- Érts meg már, ezeket úgy örököltem. Nagyanyámé c ol-
tak, õ pedig az édesanyjától kapta, az meg az õ édesan5 ; tól.
Gondolod, hogy a kettõ ugyanaz? Ez, és a holt ember i;tõl
ránk maradt ékszerek hordása?
- Erre sohasem gondoltam.
- Szívesen- odaadom neked, ha szereted a drágaköveket,
ha akarod. Nekem csak annyit jelentenek, mintha egy Párizs-
ból kapott ruha volna rajtam. - Ugye, te sem szeretsz egyen-
ruhát viselni?
- Nem.
- Kardot sem szeretsz hordani?
- Nem. Ismétlem, nem.
- Te nem vagy afféle katona, én sem vagyok afféle
leány. De adj majd nekem valami maradandót, amit úgy hord-
hassak, hogy boldog legyek, valahányszor felveszem.
- Értem - mondta az ezredes. - Adak is.
- Te hamar megtanulod, amit még nem tudsz - mondta
a leány. - És olyanokat határozol ed, aminek más órül. t5rül-
nék, ha neked adhatnám a smaragdjaimat, hogy tartsd a zse-
bedben, mint valami amulÕttet, amit megsimogatsz, amikor
magányosnak érzed magadat.
- Nemigen szoktam a kezemet zsebre vágni, amikor dol-
gozom. Rendesen egy botot forgatok a kezemben vagy valami
mást, esetleg ceruzával mutatok rá a dolgukra.
- De néha, egyszer-egyszer mégis a zsebedbe dugod a
kezedet, és ilyenkor megsimogatnád.
- n nem érzem magamat magányosnak, amikor dolgo-
zom. Sokkal intenzívebben kellene gandolkodnom, hogy valah
is magányosnak érzzem magamat.
- De most nem dolgozol.
- Nem, csak felkészülök rá, hogy a sok munka tnegro-
hanjon.
- Mindenesetre odaadom. Biztosan tudom, hogy a mama
s;6 I;7
ezt megErti. Különben sem kell még sokág mcgmondanam
neki. N-em szokta ellenõrizni, megvannak-e a dolgaim. A szo-
balányum biztosan nem szól neki.
- Azt hiszem, mégsem fogadon el.
- De el kell hogy fogadd, ha örömet akarsz szerCeni
nekem.
- Úy érzem, nem lenlie becsületes dolog.
- Ez olyan, mint mikor valaki nem biztos benne, hogy
szûz,e még. Ha azért adunk valamst oda, hogy azzal örömet
szcrezzünk, ez a legbecsületesebb dolog.
- Rendben van - mondta az ezredes. - Elfogadom,
lesz ami lesz.
- most pedig mondd, hogy köszönöm - mondta a leátiy,
és olyan gyorsan csúszta2ta be a drágaköveket az ezredes zse-
bébe, hogy egy zsebtolvajnak is becsületére vált volna. - Azért
hozbam magammal, mert az egész héten erre gondoltadn, és
elõx elhatároztam magamban a dolgot.
4
- Azt hittem, a kzemre gondoltál.
- Ne légy utálatos, Richard. És fõkPnt ne légy but. A
kezeddel fogod megsinnoatni. Erre nem gondoltál?
- Nem. Buta voltam. Mit karsz a kirakatból?
- Azt a kis néger fiút az ébenfa arccal, a féjén pici ki
gyémántokkal meg egy kis rubinkõvel díszített turbánnal. Mell-
tûnek fogom használni. Réges-régen mindent ilyen tûket hor-
dott ibt Velencében. A néger fiú arca rendesen a hölgy bizal-
mas szolgájának a hasorbmása volt. Már régóta kívántam ma-
gamnak ezt a tírt, de azt akartam, hogy tõled kapjam aándékba.
- Majd elküldetem holnap reggel.
- Nem. Te magad add ide holnap délben, amikor együtt
ebédelünk, mielõtt elntazol.
- Rendben van mondta az ezredes.
- De most menjünk tovább, mert túl késõn érkez nk
( áinnerxe.
Egymásba lnarolva mcntck tovább, cs mikor fclmcntck az
elsõ híd lépcsõin, a szél a szemükbe vágott.
Az ezredes újra érezte a szúrást: Vigye cl az ördög-
gondolta.
- Richard - mondta a leány. - Dugd a kczedet a zse-
bcdbe, és simogasd meg a kõveket.
Az ezredes úgy tett, ahogyan Renaa mondta.
- Csodás érzés - mondta.
r;g
Az ezredes tudatosan használta ezt a megszólítást, ami-
nek jelentõségét jól megértette a gran maestro és Renata is.
De azért ez a szó mégis mindhármuknak mást és mást je-
lentett.
XI.FEJEZET
A hidegbõl és a szélbõl meleg és jól kivilágított elõcsar-
, nokba léptek be, a Gritti Palace Hotel fõbejáratán.
- Jó estét, grófnõ - mondta a portás. - Jó estét, ez-
redes uram. Nagyon hideg van odakinn, ugye?
- Hideg - felelte az ezredes, de egyetlen nyers és obsz-
rén szóval sem jelezte, hogy mekkora a hideg, és milyen erõs
a szél, amit egyébként használt volna, mindkettõjük szórakozá-
sára, ha négyszemközt lett volna a portással.
A gran maestro éppen akkor jött ki a bárból, amikor be-
értek a hosszú folyosóra, amely a fõlépcsõházhoz és a felvo-
! nóhoz vezetett. Jobbra volt a bár bejárata, a Canale Gxandéhoz
vezetõ ajtó és az étterembe való bjárat. A fõpincéren hosszú
szabású fehér kabát volt, és mosolyogva üdvözölte õket:
- Jó estét, grófnõ. Jó estét, ezredes uram.
- Gran maest>-o - üdvöölte a7 ezredes a fõpincért.
A gra>i maestro mosolygott, és még mindig megbajolva
nzondta: - A bárban terítettünk dinnerhez, a terem végében.
i Senki nincs itt ilyenkor télen, és az étterem túl nagy. Foglal-
Í tam asztalt: Nagyon finom homán.xnk van, ha parancsolja elsõ
fogásnak.
- Egészen friss?
- Láttam, mikor reggel megérlcezett a piacxól, kosárban.
Eleven volt, sötétzöld és nagyon barátsáalan.
- Akarod, hogy homárral kezdjük a innert, kislányom?
ro
- Külön félxetétettem ezredes úrnak arra sz esetre, ha
netán escecané érkeznének: A Lidóra járnak most, a kaszi-
óba. Nem akartam, hogy õk egyék meg.
- Nagyon szeretem a homárt - mondta a leány. - De
hidegen kérem és majonézzel. A majonéz legyen egy kicsit sûrû
- adta ki az utasítást a fõpincérnek olaszul.
- Nem lesz ez nagyon drága? - kérdezte komoly han-
gon az.ezredestól.
- Ay lija mia* - mondta az ezredes.
- Nyúlj a jobb zsebedbe - mondta Renata.
= Nem fogom túl drágán számítani - mondta a gran
inaestro. - Legfeljebb megveszem magam. IL Nem kerül többe,
mondjuk, egyheti bérembe.
- A TRUST vette meg - mondta az ezredes. Ez volt
ugyanis a katonai szkki ejezés a Triesztet megszálló szövet-
séges haderõre. - Nekem csak egynapi zsoldomba kerül.
- Dugd a jobb ke%.,edet a zsebédbe, és akkor mindjárt na-
gyon gazdagnak érzed magadat - mondta a leány.
A gran maestro megérezte, hogy ez olyan bizalmaskodás
az ezredes és a contessa között, amit csak õk ketten éxtenek,
ezért csendben elment. Örült a leánynak, akit tisztelt, s õszinte
bámulója volt, és örült az ezredesének is.
- Gazdag vagyok - mondta az ezredes. - De ha to-
vább is ugratsz ezekkel a köveklsel, visszaadom, és az egész
étterem szeme láttára teszem le az abroszra.
Ezzel azonban inkább õ ugratta a leányt, és így uy-omban
ellentámadásba ment át.
A kislányom megszólltás spanyolul.
rr
- Nem hiszem mondta a leány. - Mert máris meg-
szeretted.
- n megteszem, hogy elmegyek a legmagasabb szi-kla
tetejóre a tengerpartan, és onnan dobom le, armit szereeek.
Meg sem váro, hogy halljam a víz esoba.nását.
- - Tudntzz, hogy ezekkel a kövekkel snha nem tennéd meg
-- mondta a leány. - Engem nem dobnál le magas szirt te-
teérõl.
- Nem - ismerte be az ezredes. - s bocsáss meg,
hogy ilyeneket beszélek.
- Nincs -mit anegbocsátni, és különben sem hittem el-
mondta a leány. - Most menjek a nõi toalettbe, és ott szed-
jem rendbe magamat és fsülkõdjem meg, vagy pedig menjek
fel a szbádba?
- Ahogyan kívánod.
- Akkar elmegyek a szobádba, hogy lássam, hol lakol
és milyen a szobád.
- Mit szólnak majd hozzá a szállodában
- Velencében úgyis tudnak mindenrõl. Ismerik a csalá-
domat, és tudják, hagy rendes leány vagyok. Ismemek téged
is, és ismernek engem is. Van hitelünk inindkettõnknek, amire
támaszkodltunk:
- Helyes - nomda az ezredes. - Gyalg menjünk
vagy a felvonón?
- A f.elvomón mondta a leány, és mnth valami vál-
tozás érzett volna a hangjáhan. - Hívjunk egy boyt, vagy men-
jünk fel magunk?
- Felmegyünk magunk - mondt>a az ezredes. - n már
régta mindrg mgam megyek fel a felvonón.
A felvonó jól mûködött, de a végén enyhe zökkenõvel állt
meg. A hiszed, hogy kvtanulea? - gondolta az ezredes.
Jól t.ennd, ha póntosabban megtanulnád.
A olyosó most nemcsak egyszerûen szEp, hanem izgalmas
is volt, és a kulcs beleillrsztésÕ á zárba nem egyszerû moz-
du1at, hanem valóságos szertartás.
- Itt a szobám - mondta az ezredes, amikor ktnyitotta
az ajtót. - Hogy tetszik?
- Elbájoló - mondta a leány. - De nagyon hideg így,
nyitott ablakokkal.
- Majd beesukom.
- Ne, kérlek. Hagyd nyitva, ha így szeretd.
Az ezreries megcsókolta a leányt. rezte fvatal, hajlékony,
sudár tenmetét, é$ csodálatosan egybeszerkeset,t testét, amint
hozzá simult az õ kemény és jól edzett testéhez. Csókolta
és közben nem gdolt semmire.
A csókjuk hosszú ideig tartott. Ott álltak a Canale Gran-
déra nyíló, a nytatt ablakoktól hideg szobában, és csókolták
egy;nást igaz szívbõl.
- Ó - mondta a leány, majd megismételte: - 6.
- Nem tartozunk egymásnak senlmivel - mndta az ez-
redes. - Semmivel.
- Elveszel feleségül, és meglesz az öt fiunk?
- E1 ! Meg !
- Szóval igen ?
- Természetesen.
- Csókolj neg még egyszer. Azt akarom, hogy az egyen-
ruhád gombjai belém nyomódjanak egy kicsit, de ne nagyon.
Ott álltak és csókolták egymást igazán.
- Most valami kellemelen dolgot kell közõlnöm veled,
Richard - mondta a leány. - Nekem mindig van valaTni kel-
lemetlen közölnivalóm:
Amit Renata szenvtelen hangon közölt vele, úgy hatot az
ezredesre, mint amikor három zászlóalja közül az eóyik elõ-
került, és a parancsnak kendõzetlenül közölte vele az igazságot,
am a lehetõ legrosszabb volt.
- Biztos vagy benne
141
- Biztos.
- Szegény kislányom - mondta az ezredes.
A közlésben nem volt semmi sötét titok, és Renata igazán
az õ kislánya volt, akit sajnált és szeretett.
- Nem számít - mondta az ezredes. - Fésülködj meg,
tégy rúzst a szájadra, és ami még kell, aztán menjünk le, már
vár ránk a dinner.
- Mondd még egyszer, hogy szeretsz, és szorítsd hozzám
a gombokat nagyon szorosan. .
- Szeretlek - mondta az ezredes némi szertartásosság-
gal. Azután olyan gyengéden suttgott a fülébe, ahogyan csak
tellett tõle. így szokta meg már fiatal hadnagy korában õrjára-
ton, amikor öt métexnyi távolságból kellett suttognia. - Csak
téged szeretlek, én legngyobb, utolsó és egyetlen igaz sze-
relmem.
- Köszönõm - mondta a leány, és megcsókolta olyan
erõsen, hogy az ezredes megérezte a leány vérének édesen sós
ízét az ajkán, belül. Éppen így szeretem - gondolta az ez-
redes.
- Most pedig mefésülködöm, teszek rúzst a számra, te
pedig nézz engem.
- Akarod, hogy becsukjam az ablakokat?
- Nem - mondta a leány. - Csináljunk csak mindent
így a hidegben.
- Kit szeretsz?
- Téged - mondta Renata. - Sajnos, nincs sok szeren-
csénk. Nem gondolod?
- Nem tudom = mondta az ezredes. - Csak tolytasd.
Fésülködj tovább.
Az ezredes bemerTt a ûrdõszobáa, hogy kezet mosson
dinner elõtt. A ürdõszoba valt szállodai szobájának egyetlen
gyenge pontja. Mivel a Grittit magánpalotából alakították át
szállodává, nem volt megfelelõ szabad hely fürdõszobákxa. Ké-
sõbb, amikor mégiscsak rendeztek be fürdõszobákat, ezek a o-
lyosó végérõl nyíltak, és csak külön kérésre fûtötték be õket, és
készítettek oda törülközõket.
Az ezredes szobájából a szoba egyik sarkát alzták el és
rendezték Ne ürdõszobának. Ezéxt, az ezredes legalábbis így
érezte, inkább defenzív, mint offenzív ürdõszoba volt. Miköz-
ben kezet masott, arcát nézte a tükörl7en, nem maradtak-e
rúzsnyomok rajta.
Olyan képem van, minbha egy mesterség iránt közönyös
mesterember faragta volna ki egyetlen adarabból - gondolta.
Nézte az arcán a különféle xáncokat, amelyek megvoltak
már azelõtt is, azóta, hogy a fejsebei miatt kényes, pLasztikai
mûtéteket végeztek rajta; ezek olyan jól sikerültek, hogy a mû-
tétek nyomát csak szakértõ szem vette észre.
Már én csak ilyen gueuLe-t vagy tacade-ot tudok #elaján-
lani, gondolta. Atkozottan szegényes ajánlat. Egy érdemem van
csak, a bõröm napbarnított színe. Ezért tûrhetõ valannennyire.
De, Istenemre, milyen visszataszító férfi vagyok.
Szemének acélkék sz nére és a szeme saxkában levõ, rövi-
debb s hosszabb, mosolygós ráncokra ügyet sem vetett;
összetört orrcsantjára, amely hasonlatossá tette a római gladiá-
torak szobraihoz. Nem vetett ügyet alapjában véve szívélyes
szájára sem, amely néha nagyon könyörtelen tudott lenni.
Menj a pokolba - mondta tükörbeli képmásának. - 7e
viharvert, szánalmas lény. No, de már várnak ránk a llölgyek.
Visszament a ürdõszobából a szobájába, és egyszerre olyan
fiatalnak érezte magát, mint az elsõ roham elõtt. Mindent, ami
értéktelen volt, a fürdõszobábn hagyott. Mint mindig - gon-
dolta. - Az az erre való hely,
Oú sont les neiges d'antan? Oú sont les neiges d'aut%e-
ois Dans 1e pissoir toute la chose comme a.
A leány, akinek keresztneve Renata volt, közben kinyi-
totta a magas szekrény belülrõl tükrös ajtaját és fésülködött.
144 10 A Tolzún ;t - 14/26 S 145
Nem biúságból fésüÍködött, nem is azért, hogy azt teyé a
ezredessel; amit meg tudott volMa tenni, és meg is tett volna
vele. A fésülködés nehéz fizikai xnunkát jelentett nála. Egy
cseppet sem kímélte a haját, amely sûrû, nehéz haj volt, és olyan
élá, mint parasztnõk vagy régi fõnemesi családokból származó
szép nõk haja. A fésû csak nehezen birkózott meg vele.
- A szél nagyon összekuszálta - monta. - Még min-
dig szeretsz?
- Szeretlek - mondta az ezredes. - Segíthetek?
- Nem. Mindig mam csinálom.
- Allhamál egy kicsit oldalt.
- Nem. így, ahogy látsz, körös-körül, mindenestõl az õt
fiunkért vagyok, és azért, hogy legyen a fejedet hol megpihen-
tetni.
- Én csak az arcodra gondoltam - mondta az ezredes.
- De kõszönöm, hogy felhfvtad rá a figyelmemet. Már me-
gint igyelmetlen voltam.
- Nem gondolod, hogy túl merész vagyok?
- Nem - nzondta az ezredes. - Amerikában a ejpár-
nákat drótból és gumiszivaesokból készítik; ilyenek vannak a
tankak ülésein is. Persze, soha nem lehet tudni, mi az igazság,
hack nem olyan rossz fiú valaki, mint én vagyok.
- Nálunk másként szokás - mondta Renata.
Kétfelé vá1asztott haját elõre fésülte, és a haja teljesen el-
borította az arcát, részben pedig a vállára omlott.
- Szerete, ha leengedem a hajámat?
- Engedd csak le egészen, mert elragadó.
- Fel is rakhatnám, ha neked úgy tetszik, de nem bfrok
a hajtûkkel, és így olyan bajos.
Renata hangja elragadó volt. Az ezredest mindig Pabln
Casals csellójátékára emlékeztette, azt érzi az ember olyan fáj-
dalmasnak, mint valami sebet, amelyet nem lehet elviselni. Bár
mindent el tudunk viselni - gondolta.
46
- õ(agyon szeretlek, így ahogyn vagy - moncrta az é
redes. - Te vagy a legszebb nõ, akit valaha láteam vagy is-
mertem. Akár életben, akár jó estõk képein.
- Nem is értem, miért nem érkezett meg már az a kép.
- Nagyon fogok örülni a képnek - mondta az ezredes,
és ismét tábornok volt anélkül, hogy rágandolt volna. - Bár
egy kép mindig olyan, mint mikor egy döglött ló bõrét le-
nyúzzák. .
- Kérlek, ne,mondj ilyen csúnyákat - mondta Renta.
- Ma este nem akarok csúnya beszédet hallani.
- Csak rájárt a szám átkozott mesterségem mosdatlan
beszédére.
- Akkor hagyd inkább abba - mondta á leány. - Ka-
rolj át gyengéden és igazán. Kérlek. Ez mostan nem a te pisz-
kos mesterséged. Ez a legõsibb és legjobb mesterség, még ha
sokan méltatlanok is hozzá, akik ûzik.
Az ezredes olyan szorosan tartotta a leányt karja közt, aho-
gyan csak tudta, de úgy, hogy ne fájjon neki.
- Nem szeretném, hogy jogász vagy pap lennél. Sem hogy
kereskedõ nagy valami népszerû férfi. Én azt szeretem, ha a
saját mesterségedet folytatod, mert szeretlek. Kérlek, súgj va-
lamit a fûlembe, ha akarod.
Az ezredes így tette, és Renátát szorosan magához ölelte.
Rossz szívével bátran és tiszta szerelemmel, halkan suttogva
szólt hozzá, alig hallhatóan:
- Szeretl-ek, te boszflrkány. A kisleányom vagy. És én
nem törõdöm zzal, ami elvész, mert a hold az anyánk és az
apánk. Most pedig menjünk le dinnerre.
Az utolsó szavakat olyan halkan súgta, hogy csak az hall-
hatta meg, aki szrette.
- Igen - mondta a leány. Igen. Csak elõbb csókolj
meg még egyszer.
1 - 14/2 q I4)
XII.FEJ2ET
Asztalhoz ültek az étterem legbelsõ sarkában, ahol az
ezredes mindkét szárnyon fedezve érezte magát, mert biztos
állást foglalt el a terem sarkában. A gran maestro ehhez jól
értett, mert kiváló õrmester volt egy jó gy:alogezred egyik leg-
elsõ szakasza é:ln, és így ugyanolyan képtelenségnek tartotta
volna, hogy az ezredesnek a terem közepén foglaljon asztalt,
mint ahogyan soha nem foglalt volna el ostoba védelmi állást.
- A honiár - szólt a gran >naestro.
A hamár impozáns volt, legalább kétszer akkora, mint
lenni szokott. Félelmetes mordsága eltûnt fõvés közben, és most
halott lényének díszes megtestesül.éseként feküdt a tálban, tel-
jes homári valóságában, kidülledt szemmel és ollójának szépen
ívelõ, hosszú hajuszával; amíg élt, azzal szerztt tudomást mind-
arról, amit ostoba szemével nem tudott meglátni.
Engem egy kicsit mlntha Georgie Pattonra* emléketetne
- gondlta az emredes. - De valószínûleg sohasem kiahált,
amikor valami felizgatta.
- Nem túl vén? - kérdezi Renaba olaszul.
- Nem - nyugtatta nzeg a gran maestro, és tisztelettel
meghajolva tartatta a hamárt a kezéhen levõ tálo. - Bizto-
san nem lesz vén. Csak nagy. Hiszen ismeri, contessa, ezt a
fajtát.
- Rendben van - mondta az ezrédes. - Akkor lássunk
hozzá.
- Milyen italt parancsol?
- Mit szeretnél, kislányom?
- Amit te.
- Capri biancót hozzon - mondta az ezredes. - Lc-
gyen secco és nagyon hideg.
- Már elõ is készítetbem - mondta a gran maestro.
- Kezdhetjük megint jól érezni magunkat - mondta Rc-
uat. - Felejtsük el a szumorúságot. Ugye impozáns ez a
homár?
- Igen - felelte az ezredes. - Csak puha legyen.
- Az Isz - mondta Renata. - A gran maestro nem
hazudik. Ugye jó érzés, ha tudjuk valakirõl, hogy nem hazudk?
- Nagyon jó és különösképpen ritka érzés - mondta az
ezredes. - Ebben a pill n:atban gondoltam valakire, akit Geor-
gie Pattonnek hívtak, és valószínûleg egyetlenegyszer sem mon-
dott igazat életében.
- Te szoktál hazudni?
- Négy ízben hazudtam, de mind a ngyszer nagr-on fá-
radt voltam. Ami nem mentség - tette hozzá,
- Kislánykoromban én is sokszor hazudtam. Minden-
féle történeteket találtam ki. Legaláhbis remélem, hogy csak
ezért tettem. Soha nem hazudtam azért, hagy hasznom legyen
belõle.
- Én igen - mondta az ezredes. - Négy ízben.
- Lett volna belõled tábornok, ha nem hazudtál volna?
- Ha úgy hazudtam volna, mint mások, háromrsillagos
tábornok* lett vols:a helõlem.
'" George Smith Patton, az amerikai hadsereg tábornoka. Az i944-e5
normandiai h c b ke ébek hat mbor6o e k 9b ben, gépkocsi- * Az amerikai hadseregben
nem használják a más badséregekben
szerenesétle
148 149
- Boldogabb lettél volna, ha háromcsillagos tábornok
lett volna belõled?
- Nem - mondta az ezredes. - Nem lettem volna bol-
dogabb.
- Dugd a jobb kezedet, az igazi kezedet, még egyszer a
zsebedbe, és mondd meg, mit érzel.
Az ezredes engedelmesktdett.
- Csodálatos - mondta. - De visszaadam, mint már
mondtam is.
- Ne. Nagyon kérlek, ne.
- Errõl most ne vitatkozzunk.
Közben hozzákezdtek a homárhoz.
A húsa puha volt, azzal a különösen elbájolõ rugalmas-
sággal, amit csak a homár erõs potrohának a húsában lehet
érezni, és persze kitûnõ volt az. ollója is ; nem volt sem túl so-
vány, sem túl k vér.
- A homár húsa holdtöltekor a legízesebb - magyarázta
" az ezredes Renatának. - Újholdkor nem is érdemes homárt
enni.
- Ezt nem tudtam.
- Gondolom azért van így, mert teliholdnál egész éjjel
táplálkoznak, bizonyosan ilyenkor találnak legtöbb táplálékot.
- Így tudom, a dalmát partokról hozzák õket:
- Igen -- mondta az ezredes. - Az a ti halban gazdag
tengerpartotok. Vagy inkább azt kellene mandanam, hogy a mi
gazdag partunk.
- Mondd így, kérlek - kérte Renata. - Nem is tudod,
milyen ontosak a kimondott dolgok.
- De még sokkal fontosabbak, ha papírra Írjuk Le õket.
szokásos tábornagyi rangot. A tábornokok rangját csillaggal jelzik. A leg-
magasabb rangot õt csillaggal, de ezt csak rendhfvüli esetben adják meg.
Utoljára Eisenbower kapta meg mint a nyugati szóvetséges haderdk
fõparáncsnoka.
5o
- Nem - mondta Renata. - Nem értek egyet veled.
A papír semmit nem ér, ha nem szívbõl monda.
- És ha valakinek nincs szíve vagy a szíve nem ér sem-
mit?
Bár tudnék venni anagannnak újat - gondolta az ezredes.1
- Nem is tudom mgérteni, hogy a testetn valamennyi izma
közül miért éppen ez kell hogy csenbenhagyjón? = DÕ szálni
nem szólt semmit, és kezét a zsebébe dugta.
- Csodálatos érzés, am>.ikor megfogoan õket = mondea.
- s te csdáLatosan szép vagy.
- KöszBnóm - mondta Renata. - Egész héten át erre
fagok emlékezni.
- Csak a tükörbe kell nézned.
- A túkör untat - mondta a leány. - Mikor felkenen
cúzst, és lenyalam az ajkammal, hogy egyenletes legyen, vagy
amikor túl sûrû és nehéz hajamat fésülöm, ez nem valami nagy
szórakozás egy asszonynak, még egy szerelmes leánynk sem.
A tükórbe bámulni; és szépíteni magunkat, nem nagyon izgal-
mas dolog, amikor egy szegény nõ a hold is akarna lenni meg
mindenféle csillag is; és együtt szeretne élni egy férfival, s öt
fiút akarna tõle.
- Esküdjünk meg, de azonnal.
- Nem - mondta Renata. - Efelõl még határoznom
kell. Elõttem áll az egész hosszú hét, hogy döntsek.
- Nekem is dõntnem kell - mondta az ezredes. - De
nekem az ilyesmi tLagyom gyge pontom.
- Hagyjuk ezt. Jólesik, és mégis fáj, ha beszélünk róLa.
'I'udjuk meg inkább, milyen hústelt kaphatunk a gran maest-
rútól. Idd ki a borodat. Még meg sem kástoltad.
- Most megkóstoloan - mondta az ezredes, és meg is
tette. A bor világosszínû volt és hideg, mint a görög borok,
de nem volt gvantás. Az íze hiánytalan íz volt, és gyönyõrt
keltõ, mint Renata teste.
z5
- Olyan, mint tc vagy.
- Igen, tudom. Azért akartam, hogy mcgízleld.
- Megízleltem - mondta az ezredes. - Most pedig
iszom hclõle egy egész pohárral.
- Te jó ember vagy.
- Köszönöm - mondta az ezredes. - Erxe gondolok
egész héten át, és megpróbálak jó ember lenni. - Majd szólt
a fõpincbrnek: - Gran maestro!
Mikor a gran maestro odament az asztalukhoz, mint bol-
dog összeesküvõ, aki ilyenkor még gyomorfekélyét is elfelejti,
az ezr-edes megkérdezte tõle: - Miféle húsételt ajáni?
- Egyelõre semmit sem mcrck ajánlani - mondta a
gran maestro. - Majd utánanézek. Ott az a honfitársa hallja
minden szavunkat. Nem volt hajlandó az étterem másik sar-
kában ülni asztalhoz.
- Helyes - mondba az ezredes. - Legalább lész mi-
rõl írnia.
- Minden este íz a jám&or. A znásik szállodában levõ
kartárstól hallom.
- Helyes - mondma az ezredes. - Ez mutatja, milyen
szorgalmas, h tehetségét el is veszítette.
- Mlndnyájan szorgalmasak vagyunk - mondta a gran
maestro.
- De különfélcképpen.
- Megyek, és megnézezn, milyen húsételeink vannak.
- Gondosan nézzen utána.
- n szargalnuas ember vagyok.
- s rettenetesen bölcs is.
A fõplncér elment, és Renata így szólt:
- Kedves ember a gran maestro. Szerctem benne, hogy
annyIra ragaszkadik ozzád.
= Jó barátok vagyunk - mondta az ezredes. - Remé-
lem, jó sültet készíttet neked.
- Kitûnõ vesepeesenyével szolgálhatak - mondta a õ-
pincér, amikor visszajött.
- Hozza azt a contessának. A tiszti étkezdében mindig
vesepecsenyét kapunk. Angolosan akarod, kislányom?
- Igen, félig nyersen kérem.
- Al sangue - mondta az ezredes. - John szakta így
rgndelni, mikor franciául beszél a pincérrel. Crudo, bleu, legyen
félig nyers.
- Félig nyers - ismételte a gran maestro. - Mit paran-
csol ön, ezredes uram?
- Naturszeletet marsalai boran, körítésnek kelvirágot
vájban párítva. És ha kapna hozzá articsókát ecetes már-
tással. Te milyen körítést akarsz, kislányom?
- Burgonya püiét és zöld salátát.
- Növésben levõ leány vagy.
- Igen. De nem szeretnék túl nagyra nõni, sem a rossz
irányba.
- Ebben, gandalam, igazad van - mondta az ezredes.
- Igyunk egy liter valpolicellait?
- Kimért borunk nincs. A mi szállodánk sokkal clõkc-
lõhb. Nálunk csak palackozott barok vannak.
- EI is clejtettem - mondta az ezredes. - Emlékszik,
amikor harminc centeslmóba került egy liter?
- s az üres flaskákkal az államásfõnököket céloztul;
meg a csapatszállító vanatról.
- Ugyanígy dobáltuk el a megmaradt kézigránátokat is,
mikar jöttünk vissza a Grappáról, és azok gurultak lefelé a
lejtön.
- Mikor a robbanásakat látták, ;lindenki azt hitte, hogy
áttörték a rontot. Az ezredes úr soha nem barotválkozott, mi
meg fiamme nerét* viseÍtünk szürke nyitott zubbanyunkon,
alatta szürke szvetterrel.
Fekete lángok - olasz katonai elvény
152 153
- Grappát* ittám, és nem éreztem az ízt.
- Kemény gyerekek voltunk, mi? - mondtá az ezredes:
- Igen, akkor knény gyerekek voltunk - mondta a
gran maestro. - Rakoncátlanak is, és ezredes uram volt á leg-
rakoncátlanabb mindnyájunk között.
- Igaza van - mondta az ezredes. = Rakoncátlankodni
azt tudtunk. Ugye kislányom, megbocsátod, hogy ilyenekrõl be-
szélûnk?
- Nincs nálád fénykép abból az idõbõl?
- Nem is volt. Csak amelyiken d'Annunzio is rajta van.
A legtóbben rosszul bírták.
- Kettõnk kivételével - mondta a gran maestro.-
Most pedig megyek, és megrendelém a vesepecsenyét.
Az ezredes újra fiatal hadnagynak éreze magát, ahogyan
akkor ült a katonai teherautón, arca csupa por volt, csak két
acélkék színû szme látszott ki alóla, a szemhéja meg vörös
volt és kisebesedett:
Három pontot védtünk - gondolta. - Középütt a Grappa
széles hátát, kétoldalt Assalanéval és Perticával s még egy má-
sik kisebb heggyel jobb kéz felõl; annak a nevére már nem
emlékszem. Ott lettem felnõtt emberré: jszakánként mindig
izzadságtól átázvá riadtam fel újra meg újra, és azt álmodtam,
hogy a katonáimat nem tudom kiparancsolni a csapatszállltó
kocsikból. ekik, persze, jobb lett volna, ha nem szállnak ki
soha. Piszkos mesterség katonának leni:
- Nálunk - magyarázta Renaránab - tábornokot soha
nem láttunk a honton. Furcsán bangzik, de ezek a nagy ku-
tyák nem szenvedhetik azokat, akik a fronton vannak.
- Részt veszek egyáltalán tábornokok a harcban?
- Õ, igen. Százados és hadnagy korukban. Késõbb leg=
feljebb visszavonuláskor, ami nem a legszebb látvány.
Erõs olsz pálinka.
- Te sokszor voltál harcban? Tudom, hogy igen: De
mondd el, hogyan volt.
- Éppen elég sokszor, hogy a nagy bölcsek bolondnak
- r Úgy szeretném hallani.
= Fiatal hadnagy koromban Erwin Rommel volt velünk
szemben Cortina és a Grappa közt félúton, ahol ni tartottuk
a vonalakat. Rammel százados volt, én pedig századparancs-
nok, de hadnagyi rangban.
-- Ismerted?
- Nem. De késõbb, a hábottí után találkoztam vele. Ked-
ves ember volt, nagyon rokonszenves. Együtt sieltünk:
- Sok németet találtál rokonszenvesnek?
- Nagyon sokat. Legjbban Erõst Udetet kedveltem.
- Pedlg õk a rossz oldalon álltak.
- Természetesen. De ki nem állt a rossz oldalon?
- Én sotaa nem szenvedhettem a németeket, és nem tud-
tam ilyea türelmes lenni velük szemben, mint te. Végre is 8k
ölték meg apámat, és gyújtották fel a villánkat a Brentánál.
Saha nem felejtem el azt a német tisztet, aki a Sznt Márk té-
ren vadászfegyverrel lõdözött a galambakr,
= Megértelek - mondta az ezredes. -- De, kislányom,
prbbáld te is megérteni az én álláspontomat. Aki olyan sok em
rt megölt már, megengedheti magánals, hogy elnézõbb le-
gyen.
- Te hány embert öltél meg?
- Százhuszonkettõt biztosan. Nem számítva a valószl-
aGeket.
- Nem éreztél lelkiismeretfurdalást?
- Soha.
- Rossz álmaid sem voltak?
- Rossz álmaim sem voltak: Csak külöösek. Egy-eg
özetrõl néha napokig álmodtam. Különösen a treprõl, ahol
i55
a harc folyt. Mindig a tereptõl függ, ki marad életben. Ezért
rögzõdk eg a terep legjobban álmainkban is.
- Rólam nem szoktál álmodni?
- Megpróbálom. De nem, nem tudok.
- Talán az arckép majd segít.
- Remélem - mondta az ezredes. - Iórlk, ne felejtsd
el, hogy vissza kell adnam a smaragdokat.
- n pedig arra kérlek, ne kínozz.
- Ez becsület dolga, és nekem éppn olyan fontos, mint
kettõnk mindent elárasztó nagy szerelme. Nem tarthatod meg
az egylket úgy, hogy a másikról lemondasz.
- Igen, de nekem kiváltságaim vannak veled szemben.
- Ezt soha nem vontam kétségbe - mondta az ezrede:.
- A smaragdok a zsebemben vannak.
Ekkor érkezett meg a gran maestro a vesepecsenyével, a
naturszelettel és a körítésekkel. Az ételeket egy sima képû,
fiatal pincér hozta tálcán, aki nem hitt semmiben, de igycke-
zebt jó pincér lenni. á is tagja volt a rendnek. A gran maestro
szakértelemmel szolgáLt fel, illõ tisztelettel az ételek és azok
iránt, akik az ételt el fogják ogyasztani.
- Paranesoljanak - mondta.
- Húzd ki a dugót abból a valpolicellaiból - mondta a
gran maestro a segédkezõ pincérnck, akinek olyan szeme volt,
mint egy gyanakvó spanielnk.
- Mit gondol arról a pafáról? - kérdezte az ezredes,
himlõhelyes honfitársára célozva, aki csámesogva rágta az elje
tett ételt, míg a társaságában levõ idõsebb hölgy a jólneveltség
szabályainak megfelelõen evett.
- Ezredes unamnak kellene megmandania nekem, mit
gondol róla, és nem megfordítva.
- Ma látom elõször - mondta az ezredes. - Hogy enni
nem tud úgy, ahogyan kellene, azt látom.
- Hozzám Iyekszik kegyesen leereszkedni. Állandóan
159
olaszul beszél, méghozzá igen rosszul. A Báedekert soha Íe
nem tenné a kezébõl, de se ételhez, se italhoz nem ért. Az asz-
szony sokkal különb. Lehet hogy a nagynénje. Bár pontosan
nem tudom.
- Azt hiszem, nem érdemes sok szót vesztegetnünk rá.
- Ebben egyetértünk. Egy percet sem.
- Érdeklõdött felõlünk?
- Mekérdezte, kik önök. Ismerte a grófnõ nevét, mert
a Baedker ajánlására meglátogatta a palazzójukat. Nagy ha-
tást tett rá, amikor közöltem vele madame nevét.
- Gondolja, hogy megír bennünket a könvvében?
- Biztosan. Mindnt bele akar írni a könyvébe.
- Akkar hát bele kell hogy kerül)ünk ebbe a könyvbe --
mondta az ezredes. - Van kiÍogásod ellene, kislányom?
- természetesen nincs - mondta Renata. - Csak jobb
seréttem volna, ha a könyvet Dante írta volna.
- Dante sajnos nincs kéznél - mondta az ezredes.
- Tudsz nekem mesélni valamit a háborúról? - kérdezte
a leány. - Bármit, amlt nekem is saabad tudnom.
- Szívesen. Amit csak akrsz.
- Milyen ember volt Eisenhower tábornok?
- Szigorúan puritán, a szó metodista értelmében. Ezzel
persze kicsit igazságtalan vagyok hozzá, mert sok más befolyás
is érvényesült nála. Kitûnõ politikai érzke van. Politikus tá-
bornnk volt, és ebben elsõrangú.
- És a többI katonai vezetõ?
- Kár lenne név szerint felsorolni õket. Éppen eleget em-
legetik önmagukat az emlélúrataikban. Ahogy a Ratary Club
tagjal szokták, akikrõl valószínûleg soha nem is hallottál. A
klubtagok, hogy jól megértsd, apró zománcozott névtáblát vi-
selnek a gomblyukukban, rajta keresztnevükkel. Aki klubtársát
nem a keresztnevén szólltja meg, büntetést kell fizetnie. De a
puskaporsz,agot messzire elkerülik. EI õkl
157
- ÍVem valt egyetÍen jó tábornok sem
- Dehogynem, sõt sokan. A tanáros Bradley és sokan má-
sok is. Lightning Joe* például, aki nagyon jó katona volt.
- Az ki?
- A hetedik hadtest patananaka volt, amikor alatt szol-
gáltam. Mindig tudta, mit.akar. Határozott és pontos ember
volt. Most a vezErkar fõnök.
- Mi a véleményed az olyan nagy katonákról, akikrõl
annyit hallattunk, mint Montgomery és Patton tábornk?
- Felejtsd el, hogy valaha is éltek. Monty egy lépést sem
tett, míg tizenõtszörös túlerõvel nem rendelkezett, és akkor is
csak lassan.
- Mindig azt hittem, hogy nagy hadvezér.
- Sohasem volt - mondta az ezredes. - Sajnos, ezt õ
maga ic tudja. Láttam egyszer, amikor belépett egy szállodába,
és rendes tábori rgyenruhája helyett díszesebbet vett fel csak
azért, hogy este abban lelkrsítse a lakosságot.
- r7gy látszIk, nem szereted.
- Nem. Egyszerûen csak az a véleményem róla, hogy an-
gol tábornok, bármit jelent is angol tábornaknak lenni. Azt
ajánlam, ne is használd oh:a ezt a kifejezést.
- Mégiscsak õ vert meg Rammelt.
- Igen. De arra nem gondolsz, ki puhította meg elõbb.
s ki nc tudna gyõzni tizenötszörös fölénnyel? Mikor itt ve-
rekedtünk Olaszországban, fiatal korunkban, a gran maestro
meg én, három- vagy négyszeres fölényben voltunk egy éven át,
és minden alkalommal megnyertúk az ütközetet. Volt három
nagyon komoly támadás is. Ezért van nekünk jogunk hozzá,
hagy élcel8djünk, és ne vágjunk egy képet. Abban az évben
,Villám Joe" - így nevezték katonái a második világháború
egyik népszerû hadvezrét, John Lawton Collinst, az amerikai VII. had-
test parancsnokát.
száznegyvnezer volt a aÍottaink száma. Ézént beszéÍhetûnk mÍ
könnyen és fontoskodás nélkül.
- Szomorú tudomány a hadviselés, ha ugyan tudomány
egyáltalában - mondta Renata. - Gyûlölöm a háborús em-
léknûveket, még ha tiszteletet érzek is irántuk.
- n sem szeretem, sem az egész eljárást, amely létrr-
hozza õket. Gondoltál már rájuk ilyen szempontból?
= Nrm. De szeretném tudni, miért.
- Jobb, ha nem tudod - mondta az ezredes. - Edd
meg az ételt, mielõtt kihûlne, és bocsásd meg, hogy a mester-
ségemrõl beszéltem.
- Én gyûlölözn és mégis szeretem.
- Ezen a pantan egy ormán érzünk mindketten-
mondta az ezredes. - De mire gondolhat vajon ragyás képû
honfltrsam három asztallal odébb?
- A legközelebbi kõnyvére vagy arra, hogy mit mond
a Baedeker.
- Gondolázzunk egyet a szélben dinner után?
- Nagyon örülnék neki.
- Megmondjuk a ragyás képûnek, hova megyünk? Azt
hiszem pontosan ilyen ragyák vannak a szívén, a lelkén és talán
a kíváncsiságán is.
- Nem szólunk neki semmit sem - mondta Renata.-
Majd a gran maestro elmond neki mindent, amit tudni
akar.
Renata jó étvágoyal ette a vesepecsenyét, majd így szólt:
- Gondolod, igaz, hogy ötvenéves kara után minden
férfi saját maga felelõs azért, hogy milyen az arca?
- R.emélcm, hogy nem, mert én nem szeretnék felelni az
enyém.ért.
- Te - mondta Renata. - Te.
- Jó a vesepecsenye2 = kérdezte az ezredes.
- Csodás. s neked hogy ízlik a natúrszelet?
158
159
- Jó puha, és a mártás sem túl édes. Jól készítették a kö-
rltést?
- A kelvirág kicsit kemény. Mint a zellér szokott lenni.
- Jó lenne egy kis zeller, de úgy látszik nincs, mert ha
lenne, a gran maestro nem feledkezett volna meg róla.
- Milyen jóleik arról beszélni, amit eszünk. Képzeld,
milyen jó lenne, ha mindig együtt ennénk.
- Én ezt már ajánlattam.
- Most ne beszéljünk errõl.
- Rendben vatI - mondta az ezredes. - Valamit én is
elhatároztam. Otthagyom a katonaságot, végleg Velencében
telepszm 1, és nagyon szerényen itt élek a nyugdípamból.
- Csódás. Hogyan áll neked a civil ruha?
- Láttad.
- Tudom, drágám. Csak viccbõl mondtam. De te is szok-
tál viceelõdni, és néha nem is valami finaman.
- Azt hiszem, jól áll nekem. Különösen, ha sikerül jó
szabót találnam.
- Velencében nincsenek jó szabók, csak Rómában. NerxI
ülnénk be a kacsidba, és mennénk Rómába, hogy ruhát készít-
tess magadnak?
- Helyes. De nem Rómában szállunk meg, hanem Viter-
bóban. Csak akkor megyünk be Rómába, ha próbálni kell meg
este dinnerre. Aztán visszamegyünk Viterbóha.
- Találkozunk majd filmszínészekkel, õszintén beszélünk
rájuk, de bárba inkább ne men)ünk velük.
- 1'la akarod, akár ezerszámra is találkozhatunk velük.
- Elmegyünk majd a templomba, mikor másadszor vagy
harmadszor esküsznek pápai áldással.
- Ha kedved telik ilyesmiben, ám legyen.
- Nekem nem - mondta Renata. - Éppen ezért nem
tudok megesküdni veled.
- Értem - mondta az ezredes. - Köszönöm.
r Go
- De szeretlek, bármit jelentsen is ez, és te meg én
nagyon jól tudjuk, mit jelent. Amíg csak élünk, de még az-
után is.
- N-em gandoloziI, hogy valami nagyon tudj szeretni az-
után, hogy meghaltál - mondta az ezredes.
Az ezredes hozzákezdett az articsókához. Egymás után
választotta le a leveleket, és minden egyes levél húsos felét mé-
lyen belemártotta az ecetes mártásba.
- Nem tudom, hogy te tudsz-e - mondta Renata -, de
én megpróbáloan. Nem érzed jobban magadat, ha tudod, hogy
szeretnek?
- De igen - felelte az ezredes. - Olyan érzés ez, mint-
ha fent lennék valami kopár hegyaldalon, amely túlságasan is
sziklás ahhoz, hogy ásni lehessen benne; sehol egyetlen edezék-
nek való kiemelkedõ szikla, sem a legkisebb kaverna, és ahe-
lyett, hogy mezítelen lennék, egyszerr csak páncél borítana
be. Páncélban leImék, és sehol nem lenne egyetlen nyolc-nyol-
cas* sem.
- E1 kellene ezt mondanod író barátunknak, aki holdkrá-
tereket hard a képén és megírhatná ma este.
- Dantén:ak elmndanám, ha itt lenne valahol a közel-
ben - mondta az ezredes, és eeyszrrre úgy elkomorult, mint
ahogyan a tenger elkomorul, mikor éles szélroham csap le rá.
- Elmondanám neki, mit tennék, ha ilyen körülmények közt
egyszerre csak egy páncélkacsiban találnám magamat.
Ebben a pillanatban Alvarito báró lépett be az étterembe.
ket kereste, és jó vadászösztönével azonnal rájuk talált.
Odament az asztalukhoz, és kezet csókolt Renatának.
- Ciao, Renata - mondta neki. Magas, karcsú növésû
férfi volt, és elégáns alakját még feltûnõbbé ttte kitûnõen sza-
bolt ruhája. Alvarito volt a legfélénkebb férfi, akit az ezredes
A német hadsereg 88 milliméteres yui a múlt báborúban.
IZ A tolybnát - 11/15 S 161
áÍa is ismért. Nem azÉrt volt félénk, mitha tudatian vagy
élszeg ember lett volna, vagy valami testi fogyatkozása miatt.
Alvaritónak alaptermészete volt a félénksége, hasonlóan bizo-
nyos állatokéhoz. Ilyen például a bongó antilop, amelyet soha
nem lehet látni a trópusi erdõkben, csak ha kutyák verik fel
rejtekhelyérõl.
- Ezredesem - mondta és úgy mosolygott, ahogyan az
igazán félénk ember mosolyog.
Ez a mosolygás nem a bizalmaskodók vigyorgása, sem nem
az elpuszdthatatlanul gonaszok gyors és metszõen éles mosoly-
ása valt. Nem volt semmi kõze a kitartott nõk és a politikusok
kiszámított és céltudatos mosolygásához. Kûlönös, ritka mo-
solygás volt, amely a mélybõl, a lélek legmélyebb mélységébõl
jön és mélyebb a kútnál, mély, mint a bánya-akna.
- Csak egy pillanatig maradhatok. Az jöttem megmon-
dani, hogy jó vadászat ígérkezik. A vadkacsák erõsen húznak
északról. Nagy, hízatt kacsák, amilyeneket te szeretsz - és is-
mét elmosolyodatt.
- Ülj már le, Alvarito.
- Nem - mondra a báró. - Ha neked is meg elel, ra-
lálkozzunk a garázsban holnap fél háramkor. Kocsival vagy?
- Akkor nendben van. Ha azonnal indulunk, még oda-
érünk az esti húzáshoz.
- Nagyszerû - mondta az ezredes.
- Ciao, Renata. Isten veled, ezredesem. Szóval holnap
fél háromkor.
- GyerJnekkorunk óta ismerjük egymást - mondta a
leány. - Alvarito három évvel öregebb nlam. 5reg volt már
mikar megszûletett is.
- Igen, tudom. Nekem is igen jó barátom.
- Gondolod, hogy hon itársad megnézte Alvaritót a Bae-
dekerben?
i6z
- Nem tudom - felelte az ezredes. = Gran maestro-
kérdezte a fõpincértõl -, tiszteletre méltó honfitársam meg-
nézt a Baedekerben, kicsoda a barone
- I, igaz, ezredesem, nem vettem észre, hogy elõ-
vette volna a Baedekerét, amióta itt van az étt,emben.
- Ha megnézi, keresse két csillag alatt - moiidta az ez-
redes. - De figyeljen ide. Azt hiszem, a valpolicellai jobb, ha
újabb. Nem a nagy borak közül való, és ha éveklg áll palack-
han, megseprõsödik. Nincs igazam?
- Pontosan így van:
- Tehát mit tegyünk?
- Ezredes uram, ön jól tudja, hogy a nagy szállólsban a
bor drága. A Ritzben nem kap inardot*. De azért ajánlom,
hogy szrezzünk be néhány palack megbízhatóan jó valpolicel-
lait, és ön kijelenti, hogy ajándékba kapta a grófnõék birtoká-
ról. Akkor elszolgálhatom. Így meglesz a kívánsága szerinti
jó bor, és kmoly pénzt lrít meg. Majd én elintézem az igaz-
gatóval; igen derék ember.
- Intézze el - mondta az ezdes. - 6i sem az a
fajta ember, akinek a borból csak a márka ;impál.
- Meglesz. Addig talán megfelel a eélnak ez is. Higgye
el, kitûnõ bor,
- Igen - mondta az ezredes. - De azért nem Chamber-
tin.
- Emlékezzék csak vissza, mit meg nem ittúnk vala-
mikor.
. - Bizomy, akárlnit - mondta az ezredes. - De most jót
akarok a pénzemért. Ha nem is tökéletesen jót, de a lehetõ
legjobbat.
- Ezt szeretném én is - mondta a gran maestro -, de
nem sok szerencsévél. Mit paranolk utolsó fogásnak?
Olcsó borfajta.
11 - il/15 S
i6;
- 7n sajtot - mondta az ezredes. - Te mit akarsz, kis-
lányam?
Mióta Alvrito elment, a leány elcsendesedett, mint aki n-
magávl van elfoglalva. Valamlt forgatott akas kis fejében.
Most felrezzent, mint aki egy másik világból tért vissza.
- Sajtot - mondta. - n is.
- Milyen sajtot?
- Hozza el mind, ami van, és majd választunk - mondta
az ezredes.
A fõpineér elment, és az ezredes megkérdte Renatát:
- Mi van veled, kislányom?
- Semmi. Mindig csak semmi.
- Rángasd ki magad az ilyesmibõl. Nincs idõnk ilyen
fényûzésre.
- Ebben igazad van. Most a sajtnak szenteljük minden
figyelmünket.
- Egyem olyan áhítattal, mintha kukorica lenne?
- Nem - mondta Renata, és bár nem egészen értette,
niit akar a kukoricával az ezredes*, mégis, gondolkadó lány
lévén, pontosan eltalálta, mire gondol. - Dugd a jobb ke-
zedet a zsebedbe.
- Helyes - mondta az ezredes. - Azt tesiem.
Jobb kezét a zsebébe dugta, és megsimogatta a smaragdo-
kat, elõbb az ujja hegyével, majd végig az ujjaival, és végül a
tenyerével is; az átlõtt kezével.
- Bocsáss meg - mondta Renata. - Most megint a
jobbik rész következik. Szenteljük magunkat boldogan a sajt-
nak.
- Nagyszerû - mondta az ezredes. - Kíváncsi vagyok,
milyen sajtja van.
Olaszországban és általában Nyugat-Európában nemigen eszik
a fõtt kukoricát; az Egyesült Államokbaa viszont nagyon szeretik.
- Beszélj a mostani háborúról - mondta Rnata.-
Utána zlnnegyünk gondolázni.
- Nem érdekes dolog.a háború - mondta az ezredes.-
Tekünk tenmészetesen mindig érdekes. Bár valójában csak há-
rom, esetleg négy szakasza volt igzán érdekes.
- Miért?
- Megvert ellenség ellen harcoltunk, amelynek bátsó
közlekedési vonalait már szétromboltuk. Papíron rtngeteg bad-
osztályt semmisítettünk meg, de ezek,a hadosztályak nem is
léteztek valóban, csak papíroson. Taktikai légihaderõnk a leg-
többet megsemmisített, mielõtt felállíbották volna õket. Igazán
nehézségeink csak Normandiában voltak a nehéz terep miatt,
és amíg Gearge Patton pánc.rlos hadosztályai elõtt meg nem
nyitottuk az utat mindkét szárnyon.
- Hogyan történik az ilyen áttörés? Kérlek, mondd
el.
- Az elsõ dolog azt a várost elfoglalni, ahonnan a fõ
útvonalak kiindulnak. Mondjuk, ez a váras St. Lõ. Azután
szabaddá kell tenni az utakat több más város és faln elfog-
lalásával. Az ellenség még tartja ugyan fõ ellenállási vonalát,
de hadosztályait képtelen bevetni ellentámadásra, lnext a
vadászbombázók állandóan tûz alatt tartják az utakat. NEtn
untatlak? Mert én már nagyon unom.
- Engem nem untat. Ilyen érthetõen még senki nem
magyarázta el.
- Köszönöm - mondta az ezredes. - Biztos, hogy még
többet is akarsz tudni ebbõl a szomorú tudományból?
- Igen - monslta. - Szeretlek és ezért meg akarom osz-
tani veled.
- Ezt a mesterséget nem lehet megosztani - mondta
Renatának az ezredes. - Csak azt tudom elmondani, hogyan
mûködik a gépezet. Elmondok közben néhány háborús törté-
netet, ezzel érdekessé és érthetõbbé thertem:
I6q i6
- Úgy szeretném hallaiz tõled.
- Párizs bevétele nem jelentett scmmzit - mondta
ezredes: = Lgalábbis katonailag, de izgalms élmény volt.
Megöltünk néháy irodistát, és szeszedtük a meg6újt éme-
teket, akiket bátraiiagytak visszavonulásuk fedezésére, ahogyn
ilyenkor történni szokott. A nmet badvezetõség bizonyosan
sjtette, hogy irodistákra már nemige lesz szükségük, és otw
bagyták õket mint katonákat.
- Az egész nem volt nagy dolog?
-- Leclerc katonái - ez a Leclerc is harmad- vagy
ngyedrangú ember volt mint táborno, és pezsgõs áldmássai
ünnegeltem meg, mikor elesett.- gy lövöldözést csaptak,
hogy emeljék tulajdon fantosságukat, és mert kaptak tõlünk
municiót, amit ellõdözhettek. De nem volt fontos az
egész:
- Te ls részt v.etté! benne?
- Igen - mondta az ezredes. - Azt hiszem; nyugodt
lelkiísmerettel mondhatom, hogy iga:
- Rád nem tett nagyoób benyomást? Végre is Párizsról
volt szó, és nem mindenki vette be Párizst.
- Párizst a franciák maguk foglalták vissz négy nappal
korábban. Így szövetségesek fõparancsnoksága, a híres
SHAEF*, amelyben jó messne hátul ott lebzselt valamennyi
katona-pólitikus, és valami lángnyélvszerû jelvényt viseltek
(nekünk négylevelû szerencse-lóhere volt a zubbonyunkon*),
hiába dólgozott ki nagyszabású átkaroló mozdulatot a város
bevételére. Ez már csak azért sem sikerülhetett, mert várnunk
kllt Bernard Law Montgómery tábaa, gé mgke-
zésére, aki már Palaise-nál sem tud bekeríteni a megvert
Supremé Headquartcrs of tbe AlGed Expeditionacy Porcés-
a Saövetséges Hadecõk Legfõbb Paransnoksága.
Az USA hadseregében minden hadosztály m-ms rajzú jclvEnyt
viscl. (A mbbony 681 írja,)
i 66
némt hadosztályokat; késõ6b ís nehézkes lassúságg haladt
elõre, és végül is elkésett.
- Persze nagyon hiányzott nektek - mondta Renata,
- Igen, igen - mondta az ezredes. - Nagyon.
- De mégis kellett lenni az egészben valami lelkesítõ,
boldog crzésnek.
- Hogyne itt volna - mondta az ezredes Renatának.-
Bas Meudonnál kezdõdtek a harc4k, és tartottak Porte de
Saint Cloud-ig. Városokban, ahol külön-külön szerettem min-
den egyes utcát. Egyetlen katonánkat sem vesztettük el, és
lehetólg minl kevesebb kárt tettünk az épû;letekben. Az
Étoile téren foglyul ejtettem Elsa Maxwdl inasát; ez nagyon
6onyolult mûvelet volt. A lakosság körébõl jelentették, hogy
a házban egy japán orvlövész garázdálkodik. tlllítólag tõ6b
párizsit megölt. Nem értettük, mire felküldtünk a háztetõre
három embert, és azok fogták el. Egy indakínai gyerek volt.
- Kezdem már kicsit érteni. De így az egész nagyon
kiábrándítáan hangzik.
- Mi legyen benne ábrándos? Kiábrándftó az egész
katonai mesterség:
- Gondolod, így volt a nagy condottierik idejében is?
- Biztos vagyok benne, hogy még rosszabbul.
- De a te sebesülésed a kezeden ugye nem volt kiábrán-
dító ?
- Nem mondhatom. Egy kopár sziklás hegyháton történt.
- Engedd meg, hogy megtapogassam - kérte az ezre-
dest Renata.
- Csak a közepén vigyázz. Ott még most sem fort be
a seb tökéletesen - mondta az ezredes.
- Mindezt meg kellene írnod - mondta Renata.-
Komolyan mondom. Legalább sokan megtudnák, mi történt
pontosan.
- Nem - tiltakzott az ezredes: - Nincs hozzá tehet-
i67
ségem, és többet tudok, mint kellene. Ak.r jól tud hazudni
meggy
õz4bhen írja le, .ami történt, mint aki benne volt.
- De más katonák is írtak könyveket.
- Persze hogy írtak. Szász Móric, Nagy Frigyes, Szun
Szu.
- De én mostani katonákra gondaltam.
- Könnyen osztogatod azt a jelzõt, hagy mai katona.
- Hát nem írt sok zai katona is könyvet?
- Hogyne írtak volna. Sokan. De olvastad a könyveiket%
- Nem. Én többnyire klasszikusokat olvasok és sze-
relmi botrányokat a képes hetilapokban. Meg a te leveleidet
olvasom.
- Égesd el mind - mondta az ezredes. - Nem érnek
semmit.
- N légy goromba.
- Nem, nem leszek. Mirõl beszélhetnék, amivel nem
untatlak?
- Meséld 1, milyen volt, amikor tábornok voltál?
- Mindjárt - mondta az ezredes, és szólt a gran maestró-
nak, hogy hnzzon pezsgõt. A márka, amit rendelt, Ig4z-es
Roederer Brut volt; ezt szerette legjobban.
- A tábornok és vezérkari fõnöke tábori lalsókorsit kap-
nak, és mindketten abban laknak, Igi whiskyt kapnak, ami-
kor más színét sem látja. A különféle parancsnoki irodák
legalább öt, a hadosztály-parancsnokság hadiszállásán mûköd-
nek. Odaát Kraut*-éknál biztasan volt belõlük legalább hat.
De ez unalmas história. Volt aztán ényes plasztik anyaggal
bevont térképem, rajta három gyalogas-ezred és három tüzér-
ezred hadállása gondosan berajzolva színes ceruzával.
- A határvonalakat gondosan be kellett a térképbe raj-
zolni, nehogy az ütegek, amikor áthaladtak rajtuk, egymásra
Az amerikai hadsnegbon a németk neve Kraut volt.
i G8
lõjenek. Minden tüzérezredben volt öt üteg. Mindegyiknek
jónak kellett volna lennie, de volt köztük jó és kevésbé jó,
vegyesen. Volt hadosztály-tüzérség, volt rohamtüzérség, és vol-
tak tartalék ütegek. Fontos volt, hogy minden jól és simán
rnûködjék.
Míg a gran maestro pezsgõt töltött a poharukba, szünetet
ta ártott.
- Az általános rendelkezések a hadosztály-parancsnok-
ságról érkeztek - ezt nem sok szeretettel és spanyolra fordítva
cuerpo d'arnxatának mondta -, de a vgsõ döntés rám tar-
tozott. A parancsokat írógépbe diktáltam vagy tábori tele
fonba mondtam. Kiválasztottam azokat, akiket becsültem, és
olyan feladatot bíztam rájuk, amirõl magam is jól tudtam, hogy
majdnem lehetetln elvégezni, de hát erre kaptam parancsot.
Az eszemnek mindig nagyon ott kellett lenni, persze késõ éj-
szakai órákig fermmaradtam, és reggel korán keltem.
- Igazán nem akarsz ezekrõl írni? Még ha nekem szerez-
nél is örömet vele?
- Nem - mondta az ezredes. - Könyvt azok írnak,
akik nyomban halálra ijedtek, mihelyt tûzbe kerültek, és pon-
tosan visszaemlékeznek az elsõ vagy legfeljebb az elsõ három
vagy négy nap emlékezetükben gondosan megõrzött benyomá-
saira. Az ilyenek esetleg jó könyvek, de annak unalmasak, aki
maga is ott volt. Aztán vannak, akik azért írnak, hogy gyor-
san hasznot húzzanak a háborúból, amelyben õk maguk soha
nem jzarcoltak. Ezek rohannak vissza, hogy elmondjanak min-
dent. Pezsze pantatlanul, de gyorsan. Hivatásos írók, akik mint
haditudósítók mentesültek a katonai szolgálat alól, pontos le-
írást adnak a harcokról, amiket nem értenek, és úgy, mintha
jelen lettek volna. Csak azt nem tudom, hogy az ilyen eljárás
a bûnök melyik kategóriájához tartozik.
- A haditengerészet egyik nylon-sima kapltánya, aki egy
vitorlás-hajót sem igen tuclna elvezetni, könyvet írt a Nagy
r6g
Háború intim titkairól. Mindenki mcgírja könyvét elõbb vagy
utóbb. Közben esetleg jó is akad közöttük. De én nem Írok,
kislányot.
Az ezredes intett a gran muestrónak, hogy töltse tele a
paharaikat.
- Gran maestro - kérdezte -, szereti maga a háborút2
- Nem én.
- Pedig nekünk volt részünk benne.
- Volt. Több a klleténél.
- Hogyan szolgát az egészsége2
- Csodásan, leszámítva a gyamorfekélyemet és kisebb
szívzörejeket.
- Ezt nem szeretem hallani - znondta az ezredes, s a
szíve erõsen dobogni kezdett, és ulLadást érzett. - Eddig
csak a gyomorfekélyérõl beszélt.
- Legalább tud róla, ezredes uram - mondta a gran
maestro, és nem fejezte be a mondatot, csak mosolygott leg-
abb és legtisztbb mosolyával, amely olyan tudatos és biztos
volt, mint niikor a nap feÍkel.
- Hányszor?
A gran maestro felemelte két ujját, mint,aki hltelbe ogad
és csak így jelzi a számot.
- Nekem elõnyöm van magával szemben - mondta az
ezredes. - De bagyjuk ezt az akasztófa-humort. Kérdezze
meg Donna Renatát, óhajt-e még ebbõl a kitûnõ borból?
- Nem szóltál róla, hogy megint valt - mondta Renata.
- Nekem meg kell mondanod.
- Azóta nem volt, hogy utoljára találkoztunk.
- Azt hiszed, hogy kíméletes vagy? Ha igen, tudd meg,
hogy ezntán egy percre sem mozdulok el mellõled.
- Az egész csak egy 2zom - anondta az ezredes.-
Igaz, a legfontosabbik. Olyan tökéletesem mûködik, mint a
Rolex gyártmányú örök ára. A baj csak ott van, hogy nem
iehÕt viszakitldeni a Rolex cég képviseletének, ha mégis baj
van vele. Ha megáll, nem mutatja tovább az idõt, s az a halál.
- Nagyon kérlék, ne mondj ilyeneket.
- Te kérdezted - mondta az ezredes.
- És az a ragyavert ember a karikatúra képével? Neki
eL nics?
- Természetesen nincs - mondta az ezredes Renatának.
- Ha kõzépszerû író, örökké fog élfli.
- De t nem vagy író. Honnan tudod akkor2
- Nem - mondta az ezredes. - Iste kegyelmébõl
nem. De sok könyvet elolvastamz. Nekünk, legényembereknels,
tõbb idánk jut olvasásra. Talán nem annyi, mint akik a keres-
kedelmi tengerészetnél szolgálnak. De azért elég sok. Pontosan
különbséget tudok tenni az Írók közt, és én mondom neked,
hogy a középszerû írók rendszerint nagy kórt szoktak megérni.
Öregségi nyugdíjat kellene nekik adni.
- Mondj Inkább még néhány háborús történetet, és
akkor nem kell beszélnünk arról, ami nekm a legjobban
- Akár százat, és mind igaz.
- Mondj ef csak egyet. Kiisszuk még ezt a bort, és el-
megyünk gondolázni:
- Elég melegen vagy öltözve hozzá?
- O, igen.
- Nem tudom, mit mondjak l - szólt az ezredes.-
MidÕti há6orús történet unalmas azoknak, akik nem vettek
részt benne. A hazúg történetek kivételével.
- Szeretnék hallani még Párizs elfoglalásáról.
- Miért2 lert azt mondtam, hogy hasonlítasz a hóhér
kordéjában ûl6 Máriá Antoinette-hez?
= Nem: Bóknak vettem, amit mondtál, és tudom, hogy
kicsit hasonlítunk egymásra profilba. be én még neJn ültem
Flgé ikordean, és PárizsróÍ szeretnék ballani. Mikor sze-
i7o
I7r
retsz vaLakit, és az a te hõsöd, szívesen hallasz azokról a
hélyekrõl, atlol járt, és más ilyesmikrõl.
- Kérlek, fordítsd oldalt a ejcdet - mondta az ezre-
des -, és mesélek neked. Gran maestro, van még bor abban
a megveszekedett palackban?
- Nincs - felelte a fõpincér.
- Hozzon akkor egy rnásikat.
- Már be is hûtöttem.
- Helyes. Kérjük. Szóval, kislányom, Leclerc tábornok
hadoszlopától Clamart-nál váltunk el. 6k Montrouge felé
mentek Porte d'Orléans-hQz, mi pedig egyenesen tovább Bas
Meudonba és elfoglaltuk a hidat Porte de Saint Cloud-nál.
Nem untatnak az ilyen részletek?
- Nem.
- Mindjárt jobb lnne, ha volna hozzá egy térkép.
- Csak falytasd.
- Elfoglaltuk a hidat, és hídfõállást képeztünk ki a
folyó szexnben esõ partján. A hldat védõ németeket, az élõket
és elesetteket is, bedobáltuk a Sza)nába.
Majd rövid szünet után így folytatta: - Természetesen
inkább csak jelképesen védték a hidat. Tulajdonképpen fel
kellett volna rabbantaniuk. Valamennyiüket bedobáltuk a
folyóba. Azt hiszem, majdnem mind irodista lehetett.
- Csak foiytasd.
- Másnap reggel arról kaptunk hírt, hogy a németek a
város több helyén erõdített állásakt építettek ki maguknak,
ütegrket állítottak fel a Mont Valérienon, és tankok járják
az utcákat. Mindez csak részben volt igaz. Arra kértek ben-
nünket, ne vonuljunk b a városba túl gyorsan, hogy Leclerc
csapatai vehessék vissza a várost. Alkalmazkodtam éhhez a
kfvánsághoz, és olyan lassan vonultam be; ahogy csak tudtam.
- Ez hogyan sikerült?
- Két órával elhalasztottam a támadást. Közben pezsgõt
I)2
ittunk mindenütt, ahol csak lelkes hazafiak és kollaboránsok
megkínáltak vele.
- De nem folyt le mindez olyan csodásan és elejthetet-
lenül, mint a könyvek leírják?
- De igen. Ott volt elõször is maga a város. Az embe-
rek boldogak voltak. Öreg tábornokokat lehetett látni az utcá-
kon, molyos zsákokból elõhúzott egyenruhákban. Mi is bol-
dogok voltunk, mért nem kellett harcolnunk.
- Egyáltalában nem kellett harcolni?
- Csak három ízben, és akkor sem komolyan.
- Mindössze ennyi harcba került ilyen nagy város el-
foglalása?
- Kislányom, tizenkét táznadást indítottunk Rambouil-
le-tõl, hogy bevonuljunk a városba. De ezek közül csak ket-
tõt lehetett támadásnak nevezni, Toussus le Noble-nál és Le
Buc-nél. A többi csak olyan vodt, mit a körítés a pecsenyénél.
n egyáltalán nem vettem részt a harcokban, csak ezen a két
helyen.
- Mondj 1 valami igaz történetet a harcokból.
- Mondd, hogy szeretsz.
- Szeretlek - mondta Renata. - Ha akarod, közhírré
tétetheted a Gazzetinában. Szeretm kemény, szikár testedet,
furcsa szémedet, ami mindig rám ijeszt, ha gonoszul nézel.
Szeretem a kezedet, és szeretlek mindenütt, ahol megsebesültél.
- Megpróbálok neked valami igazán jót mondani-
szólt az ezredes. - Elõször is szeretlek. Pont.
- Miért nem veszel néhány jó üveget? - kérdezte a
leány hirtelenül. - Elmehetnénk együtt Muranóba.
- Én nem értek üvegekhez.
- Majd megtanítlak rá. Úgy örülnék neki.
- Túlsága.an is nomád életet élünk mi ahhoz, hogy
érdemes legyen jó üvegét vennünk.
- De ha nyugdíjba mégy, és Velencében telepszel le.
I)3
- - Majd ráérûnk akkor,
- Én már most szeretném.
- n is, de holnap vdkacs-vadászatra megyek, ma
már este van.
- Elmehetek én is a vadkaésa-vadászatra?
- Ha Alvarito meghív.
- Majd szólok neki, hogy hívjon meg.
- Kétlem, hogy sikerül.
- Nem nagyon udvarias dolog, ha kételkedel abban; amit
kislányod mond, aki már eléggé felnõtt ahhnz, hogy ne ha-
zudjon.
- Rendben v.n, kislányom. Visszavonom kételyemet.
- Köszönöm. Ezért nem is megyek el és nem leszek a
terhetekre. Velencében maradok, misére megyek a nagynéném-
mel és nagynéném anyjával, s meglátogatom a szegényeimet.
Egyetlen gyerek vagyok, és kõtelességeim vn-
- Mindig szerettem volna tudni, mivel töltõd a nap-
jaidat.
- Ezzel. Azonkívül megmosatom a szobalányommal a
hajamat, utána pedig pedikûröztetek és manlkûröztetek.
- Azt nem lehet, mert a vadászatot vasárnap tartjuk.
- Akkor hétfõre halasztom. Vasárnap elolvasom az õsz-
szes képeslapokat, azokat is, amikben a szerelmi botrányok
vanõnak.
- Lehet hogy lesznek benne képek Ingrid Bergmannról.
Ilég mindig szereméd, ha hozzá hasonlítanál?
- Már nem - mondta Renata. - Már csak önmagam
kívánok lenni, de sukkal jobb kiadásban, és azt akarom; hogy
szeress. - És - mondta hirtelen, m a leleplezi önmagát
- szeretnék olyan lenni, mint t vagy. Lehetek egy kicsit olyan,
mint te vagy ma este?
- Természetesen - mond r: - Különben is,
melyik városan vagyunk?
j74
- elencében = múndta Renata. - A legjobb városban
a világon.
- Ebben egyetértek veled. s köszönöm, hogy nem
akarsz tõlem több háborús történetet.
- Pedig kell hogy mesélj még késõbb.
- KellZ - ismételte meg az ezredes, és szame különös
nézésében olyan tisztán villant meg a kegyetlenség és elhatá-
rozottság, mint mikor a tank-ágyú kosaras célgömbje felénk
fordul.
- Azt mondtad, kislányom, kellZ
- Igen, azt mondtam. De én nem úgy értettem. Vagy
ha megbántottalak vele, bocsáss meg érte. len csak kérni
akartalak, hogy mondj el késõbb több igaz történetet, és ma-
gyarázz meg nekem mindent, amit nem értek.
- Nyugodtan mondhatod, kislányom, hogy kell. A po-
kolba vele.
Az ezredes mosolygott, és a szeme nézése egyszerre olyan
szeretetteljes lett, ami csak tõle telt, ha nem is volt több
annál. Hiszen nem maradt más számára, csak hogy kedves
és szeretetteljes legyen utolsó, igaz és egyetlen szerelméhez.
- Nyugodran nondhatod, kislányum. Hidd el nekem.
Én tudom, mit jelent parancsolni, és nekem már a te korod-
ban nem kis gyönyörûségt szerzett, hogy parancsokat adhattam.
- De én nem akarok parancsokat adni - mondta Re-
nata, és szemét, minden elhatározása ellenére is, hogy nem sír,
elfutotta a könny. - Én azt szeretném, ha neked szolgál-
hatnék.
- Tudom. De azért te is szeretsz parancsalni. Nincs
abban semmi helytelen. Ez megvan mindenkiben, aki olyan,
mint mi.
- Köszönüm az "olyan mint mi"-t.
- Csak természetes volt, hogy ezt mondtam - mondta
az ezredes, majd hozzátette: - Kislányom.
r75
Ekkor a portás lépett asztalukhoz, és így szólt:
- Bocsásson meg, ezredes uram. Egy férfi van odakinn,
azt hiszem az önök inasa, gró nõ. Egy nagy csomag van nála;
azt mondja, ezredes úr részére. Betétessem a raktárba, vagy
felvitessem a szobájába?
- A szobámba - mondta az ezredes.
- Kérlek - szólt közbe Renara. - Nem nézhetnénk
meg itt? Nekünk mindegy, hogy van-e itt valaki, nem igaz?
- Csomagolja ki, és hozza be ide.
- Parancsára.
- I.ltána nagyon vigyázva vitesse fel majd a szobámba,
és holnap délig csomagoltassa be gondosan, hogy magammal
vihessem.
- Parancsára, ezredes uram.
- Nagyon kíváncsi vagy rá? - kérdezte Renata.
- Nagyon - mondta az ezredes. - Gran maestro, ké-
rünk még abból a Roedererbõl, és kérem, tegyen ide egy szé-
ket, amire rátehessük a kpet. Mi nagy képrajongók
vagyunk.
- Már nincs több behûtött Roederer - mondta a grnn
maeÍtro. - De ha parancsol Perrier-Jouet-t.
- Hozza azt - mondta az ezredes és hozzátette:-
kérem.
- n nem úgy beszélek, mint Georgie Patton-
mondta az ezredes Renacának: - Nincs rá szükségem. Kü-
lönben is, már meghalt.
- Szegény.
- Igen. Szegény volt egész életében. Bár ami a pénzt
illeti, éppen elég gazdag és sok páncélosa volt.
- Te nem szereted a páncélosokat?
- Nem. s õként nem azokat, akik a páncélos ko-
csíkban ülnek. A páncélos jármû a legjobb eszköz a btutali-
táshoz és vele együtt a gyávasághoz. Már úgy értem, hogy
az igazi gyávasághoz, ami kicsit együtt jár klausztrafóbiá-
val is.
Azután ránézett Renatára, elmosolyodott, és sajnálta,
hogy mély vízbe vitte magával, mint mikor valaki a kezdõ
úszót a partmenti sekély vízbõl mély vízbe visti; igyekezett
is mindjárt megmagyarázni a szavait.
- Bocsáss meg, kislányom. Amit mondtam, nagyrészt
igazságtalanság. De igazabb, mint amiket tábornokok emlék-
irataiban olvashatsz. Mihelyt vlaki megkapja a tábornoki
csillaot vagy éppen többet is belõle, olyan nehezen jut el
az igazság birtokába, mint Artúr király lovagjai a Szent Grá-
léba.
- 17e te is tábornok valtál.
- Nem is sokáig; ott vesszen meg, ahol van - mondta
az ezredes. - A századparancsnokok - és ezt már mint
tábornok mondta - m pontosan tudják, mi az igazság, ezt
töbhnyire jelentik is. Ha nem, új jlentést szoktam kérni tõlük.
- Tõlem is új jelentést kérnél, ha hazudnék?
- Az attól függ, hogy mirál hazudtál.
- Én nem fogok hazudni soha, és tõlem nem kell új
jelentést kérned. Milyen ijesztõen hangzik ez a szó.
- Ijesztõ is - mondta az ezredes. - Tizenegy pél-
dányba.n kell visszaküldeni a hadtestparanesnokságra és
minden példányt saját magamnak kellett aláírnom.
- Sak ilyen új jelentést írattál?
- Rengeteget.
Közben a portás visszaérkezett a festménnyel, amelynek
túl nagy rámája volt, mint mikor egy hajónak túl sok a vitor-
lája.
Tegyen oda két széket - mondta az ezredes a pin-
cérnek - és állítsa rájuk. Vigyázzon, hogy a kép vászna ne
érintse a székeket. És,fogja meg, hogy 1 ne csússzék. - Majd
gy szólt Renatához: - Ki kell cseréltetnünk a rámát.
12 A tolyón át - 14/10 S
- Tudom - mondta a leány. - Nem én választottam.
Vidd magaddal ráma nélkül és majd választunk egy jó rá-
mát a jövõ héten. Most pedig nézd meg. Ne a rámát nézd.
Mit mond és mit nem,mond neked rólam?
Nagyon szép arckép volt; nem volt sem hideg, sem
sznobisztikus, sem stilizált, sem modern. Tintoretto pontosan
így festené meg egy leány areképét, ha ma élne - akarat-
lanul is ezt kellett gondolnia annak, aki a képet nézte, vagy
ha nem is õ, de legalább Velasquz. Bár a kép nem az õ
modorukban készült, sem az egyikében, sem a másikéban.
Egyszerû, de briliánsan megfestett arckép volt, ahogyan ma
élõ estõk néha festenek.
- Csodás - mondta az ezredes. - Igazán elragadó.
A képet kétoldalt a portás és a pincér taxtotta és oldal-
ról nézték õk is. A gran maestro teljes mértékben el volt a
képtõl ragadtatva. A két asztallal odébb ülõ amerikai férfi
újságírói szemmel nézte és azt találgatta, ki esthette. Az
étteremben ülõk közül mások csak a kép hátát látták.
- Csodás - mondta az ezredes. - De ezt nem adha-
tod nekm.
- Máris ezt tettem - mondta Renata. - De a hajam
nem volt soha ilyen hosszú.
- Én pedig azt hiszem, hogy valószínûleg volt.
Megpróbálhatom ilyen hosszúxa megnöveszteni, ha
akaxod.
- Próbáld meg - mondta az ezredes. - Te, nagy
szépségem, te. Nagyon szeretlek. Téged is, az areképedet is
a vásznon.
- Ha akarod, mondd el a pincéreknek is. Biztos vagyok
benne, hogy nem lepõdnek meg rajta.
- Vigy fel a képet a szobámba - mondta az ezredes
a portásnak. - Köszönöm, hogy ldehozta. Ha az ár meg-
felel, megvásárolom.
- Az ár meg fog elelni - mondta Henata áz ezre-
desnek. - Ne vigyük odébb a képet és a székeket, hogy
külön kiállítást rendezzünk belõle honfitársadnak? A gran
maestro majd közli vele a festõ címét, hogy elkereshesse a
mûtermében.
- Gyönyörû ez az arckép - mondta a gran rnaestro.
- De jobb, ha felviteti a szobájába. Sohase jó, ha a Roederr
vagy a Perrier-Jouet beszél belõlünk:
- Vitesse fel a szobámba, kérem.
- Úgy mondtad a kéremet, hogy elõtte nem volt szü-
net.
-- Köszönöm - mondta az ezredes. - Nagyon meg-
indított ez az arckép, és nem tudok felelni teljesen azért,
amit mondok.
- Ne is kelljen felelnie érte egyikünknek sem.
- Helyes - mondta az ezredes. - A gran n:aestro
mindenért felel. Mindig is ezt tette.
- Nem - mondta Renata. - Ezt nem a felelõsség
mondatta vele, hanem a rosszmájúság. A rosszmájúság mind-
nyájunk közös tulajdonsága itt Velencében. Azt hiszem, nem
akarta, hey barátod akár újságíró módjára is bepillantást
kapjon a boldogságba.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Ezt a mondást tõled tanultam, és most te tanulod
meg tõlem.
- Ez a dolgok rendje - mondta az ezredes. - Amit
megnyerünk Bostonban, elveszítjük Chicagóban.
- Nem értem, amit mondasz.
- Nehéz megmagyarázni - mondta az ezredes, majd
így folytatta: - De mégsem. Mesterségem, hogy mindent
világosan megmagyarázzak. Miért lenne nehéz megmagya-
rázni? Olyan ez, mint a profi futball, a calcio. Ha egy csapat
Milanóban gyõz, Torinóban kikap.
r8 12 - t4io s
Éngem ném érdekel a futball.
- Engem sem - mondta az ezredes. - Különösen
nem, ha a hadsereg meg a tengerészet csapata mérkõzik egy-
mással, és a.tábornokok a labdarúgás szakkifejezéseivel vitat-
ják meg a játékot, mintha értenék, hogy mirõl beszélnek.
- Azt hiszem, nagyon jól fogjuk érezni magunkat ma
este. Még az adott körülmények közt is, bármi történjék is.
- Vigyük magunkkal ezt az új palackot a gondolába?
- Vigyük - mondta Renata. - De hosszú poharak-
kal. Majd szólok a gran maestrónak. Vegyük a kabátunkat
és menjünk.
- Jó. Veszek magamhoz orvosságot, és aláírom a szám-
lát a gran maestrónál, aztán mehetün.
- Bár inkább nekem kellene orvosságot szednem és
ne neked.
- Én pedig örülök neki, hogy nem úgy van - mondta
az ezredes. - Keressünk gondolát, ha kimentünk, vagy hí-
vassunk ide egyet a szállodához?
- Játsszunk hazárdan és hívassunk. Mit veszíthetünk
vele?
- Semmit. Azt hiszem, valószínûleg semmit.
I8a
XIII.FEJEZET
A szálloda oldalajtaján mentek ki az imbarcaderóra, és
a szél a szemükbe vágott. A szálloda fnye megcsillant a
feketére lakkozott gondolán, és zöld színûre es.tette a vizet.
Olyan szép ez a gondoLa - gondolta az zredes -, mint egy
ó ló vagy egy versenycsónak. liért néni láttam meg azelõtt
egy gondolát? Milyen kéz vagy szem formálta feketére szim-
metrikus alakját?
- Hova menjünk? - kérdezte Renata.
Haját a szálloda ajtaján és ablakain át kivilágító fényben
a szél hátrafújta, ahogy az apró kikötõhídon állt a fekete go-
dola mellett; olyan volt, mint egy hajó orrán kiaraguvt nõi
fej. A feje is és az egész alakja - gando1ta z ezredes.
- Hajtsunk a parkan át - mondta az ezredes. - Vagy
végig a Bois-n lehúzott kocslfédéllel. Vigyen bennünket Arme-
nonville-be.
- Cs,k nem Párizsha akarsz menni?
- De igen - mondta az ezredes. - Mondd neki, evez-
zen velünk egy óráig, amerre neki legkényelmesebb. Nem
akarom, hagy belehajtsnn ebhe a szélbe.
- A dagály a szél miatt magasabb a szokottnál-
mondta Renata. - Néhány kedves helyünken nem férünk át
a hidak alatt. Mondjam néki, merre menjen?
- Természetesén, kislányom.
- Tegye be a gondalába azt a hûtõvedret - szólt az
ezredes a pincérnek, aki kikísérte õket.
181
- A gran maestro szólt, hogy mondjam meg, ez a palack
pezsgõ az õ ajándéka.
- Köszönje meg illõképpen, és mondja meg neki, hogy
máskor ne tegyen ilyent.
Evezzen csak be elõbb egy kicsit a szélbe - ajánlotta
Renata. - Azután már tudom, merre menjen.
- Ezt is a gran maesti-o küldte - mondta a pincér, és
átadott az ezredesnek egy összehajtott, régi amerikai tenge-
rész takarót. Renata a gondalással beszélt, a haját a szél még
mindig felborzolta. A gondolás vastag kék tengerész-ujjast
viselt, és õ is hajadonfõvel volt.
- Köszönje meg neki - mondta az ezredes.
Egy bankjegvet csúsztatott a pincér kezébe, de az nem
fogadta el. - Ezredes úr a csekken már elintézte. Sem ön,
sem én, sem a gran maestro nem éhezünk.
- De hát a mogli és a bambinók
- Nincsenek. A maguk bombázói szétrombolták trevisói
házamát.
- Sajnálom.
- Nem ezredes úrnak kell sajnálnia - mondta a pincét.
Ezredes úr is gyalogos volt, akárcsak én.
- De azért engedje meg, hogy sajnáljam.
- Természetesen - mondta a pincér. - De ez már
nem sokat változtat rajta. Jó mulatást, ezredes uram. Jó mula-
tást, grófnõ.
Beszálltak a gondolába, és újra érezték a megszokott
varázslatot, lábuk alatt a karcsú hajótestet, mint kettõjük sú-
lya alatt egyszerre mélyebbre süllyedt a vízben. Ezután követ-
kezett az elhelyezkedés a sötét befüggönyözött részben, majd
újabb elhelyezlsedés, amikor a gondolás evezni kezdett; a gon-
dolát kicsit oldalra billentette, hogy jobban tudja kormá-
nyozni.
- Most pedig - mondta Renata - itthon vagyunk,
cs én szeretlek. Csókolj meg olyan szerelmesen, ahogyan csak
tudsz.
- Szeretlek. - Az ezredes magához szorltotta Renatát,
aki fejét hátravetette, és csókolta, míg a csókból nem maradt
más, csak kétségbeesés.
- Bármit jelentsen is ez - szakította félbe Renata.
- Szeretlek és tudom, hogy ez mit jelent. Az arckép
elragadó. De arról nincs szó, hogy te milyen vagy.
- Vad - mondta Renata. - Vagy gondatlan és kócos?
- Nem.
- Ez volt az egyik legelsõ szó, amit a nevelõnõmtõl
megtanultam. Mindig szidott, hogy nem fésülöm jól a haja-
mat. Hanyagságnak számított nála, ha lefekvés elõtt legalább
százszor végig nem húztam a fésût a hajamban.
- Most én húzom végig rajta a kezemet, és ég jobban
összekócolom.
- A sebesült kezedet?
- Azt.
- Akkor rosszul ülünk. Cseréljünk helyet.
- Jó. Ez értelmes parancs, egyszerû és könnyen érthetõ.
Mindketten élvezték a helycserét. Vigyáztak, hogy ne
zavarják a gondoLa egyensúlyát, és utána újra gondosan el-
helyezkedtek.
- Így jó - mondta Renata. - Szorosan ölelj át a
másik karoddal.
- Tisztában vagy te vele, hogy mit akarsz?
- Hogyne volnék? Vagy az ilgesmi nem illik egy fiatal
leányhoz? Ezt a nevelõnõm mondta mindig.
- Qstobaság - mondta az ezredes. - Miért ne ille-
nék? Húzd jól magadra a takarót és ízleld a szelet.
- A havasokból jön.
- Igen. s a hegyek mögül, valahonnan még mesz-
szebbrõl.
x82
Az ezredes hallotta, annint,a hullámok a ondola o;ldalá-
hoz csapódnak, és érezté az élesen vágó szelct; a takaró durva
és jól ismert szövetét, Rervata lehûlve is meleg téstének közel-
ségét, két kemény mellét, amelyeket gyengéden átfogott bal
kezével. Majd sebesült kezével végig slmította haját egyszer,
kétszer, háromszor, azután rmegcsókolta. Kétségbeejtõ volt.
- Kérlek - mondta Renata, majdnem egészen a takaró
alól -, hagyd, f>ogy mot én esókoljalak.
- Ném - mondta az ezredes. - Megimt én.
A szél nagyon hideg volt, és az arcukba csapott, de a
takaró alá nem fújt be; csak sebesült kere kutatott a sziget
után a nagy folyóban, a magas meredék partok között.
- Igen, ott = mondta a leány.
Az ezredes megcsókolta Renatát, és tovább kutatott a
siget után, egyszer megtalálta, majd Ismét elvésztett, míg
aztán végleg megtalálta. Megtaláleam és elvesztettem, és,meg-
találtam most már véglegsen.
- Drágám - mondta. - des szerelmem. Kérlek.
- Nem. Csak ölelj át nagyon szorosam, és ne engedj el
rnagadtól.
Az ezredes erre nem szólt semmit, mrt tudta, hogy most
behatolt abba a misztériv:mba, amelyben egyedül hitt, ezen
kívül legfeljebb még a személyes bátorságban olykor-olykor.
- Most ne mozdulj - mondta a leány. - De aztán
nagyon.
Az ezredes, mialatt ott feküdtek a szélben a takaró ala2t
azt tette, amit a leány mondott neki, mert tudta, hogy az élet-
bõl csak az marad meg számunkra, ami a #érfi meg a nõ
között örténik: kivéve persze, amit a szülõföldjéért tesz az
ember.
- Kér1ek, drágám = mondta a leány. - Félek, nem
bírodn.
- Ne gondolj semmlre. Ne godolj a világon semmire.
184
- Nem gondolok.
- Ne gomdolj semmirc.
- 6, kérlek, nc beszélj.
- fgY ó?
- e tudod.
- Biztosan.
- b, kér1ek, ne beszél). Kérlék.
Igen - gondolta. - Kérlek és újra kérlek.
A leány nem szólt semmit, és nem szólt õ sem. Mikor a
nagy Jnadár elrepült messze túl a gondola bersukott ablakán
elveszett a szemük elõl, elszállt a sem n szól semmt
egyikük sem, K nnYedén átkarolta a jó karjával, és a másik-
kal tartotta, mint drága birtokot.
- Kérlék, tedd a helyére -,m dta a leány. - A ke-
zedet.
- Akarod ?
- Nem. Csak karolj át nagyon szorosan, és szeress
igazán.
- Igazán szeretlek - mondta. A gondola most éles
kanyarodással balra fordult, és a szé1 az ezredes jobb arcáa
érte. Amikor megfardultak, megpillantatta a közeli palazzo
körvonalait, és így szólt: - Most te vagy a szélmentes olda-
lon, kíslányom.
- Kicsit hamar jött. "e ném tudod; hogy it érez
egy nõ?
- Nem. Csak ha te megmandod.
- Kö zönöm, hogy azt mondtad, hogy te. De igazáp
nem tudad
- Ném. Azt gYanítom, soha nem is kérdeztexn,
- Csak gyanítsd - mondta a Irány. - )s kérlek, várj,
míg átmegyünk a második híd alatt.
- Fogd ezt a poharat - mondta az ezredes. lÜgyesen
kiszámítntt mozdulattal odanyúlt a béhûtött pezsgõsüveghez,
i8f
fs kihúzta a dugót, amit a gran maestro tett bele az eredeti
pczsgõsdugó helyére.
- Ez jót tesz majd neked, kislányom. Jót tesz mindnyá-
junk minden bajára, minden szomarúságára és bizonytalan-
ságára.
- Bennem mindebbõl nincsen semmi sem - mondta
Renata, és nyelvtanilag helyesen fogalmazta meg a monda-
tot, lniközben pontosan a nevelõnõjétõl hallott szavakat ha&z-
nálta. - Én csak egy nõ, leány vagy valami ilyen vagyok, aki
olyant tesz most, amit nem szabadna tennie. De tegyük meg
újra, kérlek, most, hogy én vagyok a szélmentes aldalon.
- Hol van most a sziget, és milyen olyóban?
- Most te vagy a felfedezõ, én meg az ismeretlen ország.
- Nem is olyan nagyon ismeretlen - mondta az ezredes.
- Ne légy goromba - mondta a leány. - s kérlek,
támadj kfméletesen. Ugyanúgy, mint az elõbb.
= Ez nem táanadás - mondta az ezredes. - Ez
v valami más.
- Legyen, ahogyan akarod, de addig, amíg én vagyok a
szélmentes oldalon.
- Jó - mondta az ezredes. - Most, ha akarod és
örülsz neki.
- Kérlek.
Úgy beszél, mint egy kedves macska, bár szegény macs-
kák nem tudnak beszélni - gondolta az ezredes. De azután
jó ideig abbahagyta a gondolkodást.
A gandola mást az egyik mellékcsatorna vizén járt. Miknx
be ordultak a Canale Grandéról, a szél úgy megbillentette,
hogy a gondolásnak teste egész súlyával kellett az egyensúly
helyreállítania. Az ezredesnek és a leánynak is újra át kellett
helyezkedniök a takaró alatt, ahová vadul fújt be a szél.
Hosszú ideig hallgattak, és az ezredesnek feltûnt, hogy a
gondola éppen csak hogy átfért az utolsó híd alatt.
ie6
- Hogy vagy, kislányom?
- Kitûnõen.
- Szeretsz?
- Kérlek, ne kérdezz ilyen ostobaságot.
A dagály nagyon erõs, és éppen csak hogy átcsúsztunk
az utolsó híd alatt.
- Azt hiszem, most már tudom, hova megyünk. Hiszen
itt születtem.
- n már eltévedtem a saját szülõvárosomban is-
mondta az ezredes. - Az, hogy valaki hol született, még
nem minden.
- Mégiscsak sokat jelent - mondta a leány. - Tudod
ezt te is. Karolj át nagyon szorosan, hagy kicsit részei lehcs-
sünk egymásnak.
- Megpróbálhatjuk - mondta az ezredes.
- Nem lehetnék én - te?
- Az szörnyen bonyolult dolog. De megpróbálhatjuk.
- n most te vagyok - mondta Renata. - s éppen
most foglaltam el Párizst.
- Uram Isten, kislányom - mondta az ezredes.-
Mennyi probiémát orgatsz a ejedben. Legközelebb meg aka=
xcd szemlélni a huszonnyolcadíls hadosztályt.
- 1'lit bánom én.
- De én igen.
- Nem voltak jók azok a hadosztályak?
= De igen, és kitûnõ paranesnakaik voltak. De csak
népfelkelõk, és azokat mindig üldözi a balszerencse. Bizonyo-
san hallottál már te is peehes diviziókról, ahol a tábori pap
mindig temet.
- n ezt nem értem.
- Nem érdemes ho megmagyarázzam - mondta az
ezredes.
- Kérlek, mesélj igaz történeteket Párizsról. Azt én úgy
i8
szcrctcm. Ha arra gandolok, hogy te vetted be Párizst, úgy
érzem, hogy Maréchal Ncy-vel ülök egy gondolában.
- Hidd el, nem érdemes - mondta az ezredes.-
Legalábbis nem azután, hogy visszavonultak abból a egy
orosz városból, és a mrsall volt a hátvéd parancsnoka. Napon-
kat tíz, tizenkét, tizenöt ütközetet kellett megvívnia. Vagy
mé többet is. Utána a saját testvérét sem ismerte meg. Nem
ajánloni, hogy egy gondolába ülj vele.
- Mindig rajongtam érte, mimt a világtörténelem egyik
nagy hõséért.
- n is. De csak Quatre Bas*-ig. Vagy nem is Quatre
Bas~n:ak hívták? Hiába, nem fog jól az eszem. MondjuÁ, aho-
gyan mIndenki ismeri, Waterlooig.
- Rossz volt a marsall Watecloonál?
- Szörnyû - mondta az eztedes Renatának. - Jobb,
ha el is felejted. Megártott neki a sok utóvéd-harc, mikor
visszavonult Moszkvából.
- Pedig a bátrak bátrának hívták.
- De abból nem lehet megélni. A ravaszo közt is a
legravaszabbnak kell lenni, és persze szükség van utánpót-
lásra is.
- Mesélj Párizsról, kérlek. Most már hagyjuk a szerel-
meskedést.
- Igazán hagyjuk? Ki mondta ezt?
- Én mondom, ment szeretlek.
- Rendben van. Ha te mnndod, te valól>.an szeretsz.
Hagyjuk. Vigye el az ördög, hagyjuk.
- Gondolod, hogy kezdjük még egyszer? Nem árt meg
neked ?
- Art nekn? - momdta az ezredes. - Mikor a menny-
kõben ártott nekem valami?
Falu Brüsszel hõzelében: a waterlooi csata elõburcai itt foly-
tak le.
XIV. FEJEZET
- Kérlek, ne légy rossz - ni4ndma Renata, és a takarót
kettõjük fölé húzta. - Igyál meg velem egy pohár pezsgõt.
Te is tudod, hogy m-egártott a szívednek.
- Igazad van - mondta az ezredes. - De felejtsük el.
- Rendben van - mondta Renata. - Ezt a szót, vagy
helyesebben két szót tõled tanultam. Elfelejtettük.
- Miért szereted a kezemet? - kérdezte az ezredes,
és odatette kezét, ahol lennie kellett.
- Ne tettesd magadat ostobának és ne gondoljunk sem-
mire. Semmire a világen.
- Én valóan ostaba vagyok - mondta az ezredes.-
De nem gondolok semmire. Smmire a világon.
- Légy jó hozzám és kedves.
- Az leszek. Most pedig katonai titkat árulok el. Fon-
tos és szigorúan bizalmas titkot, ahogyan az angolok szeretik
mondani. Szeretlek.
- Ez nekem is tetszik - mondta Renata. - s ked-
esen mondtad.
-.Én kedves szoktam leinni - mondta az ezredes, és
figyelte, hogy átférnek-e kényelmesen a következõ híd alatt.
- Mindenkinek ez tûnik fel rajtam legelõször.
- Én mindig rosszul használom a szavakat - mondta
Renata. - Kérlek, csak szeress. Bár inkább én szerthetnélek.
- Hiszn azt teszed.
igg 189
- Igen, azt - mondta a leány. - Egész szívemhõÍ.
A szél a hátukba fújt, és mindketten fáradtak voltak.
- Gondolod?
- Nem gondolom - mondta a leány.
- Próbáld meg és gondold.
- Megpróbálam.
- Igyál ey pohárral.
- Miért ne? Nagyon jó.
A pezsgõ ízlett nekik. A vödörben a jég még nem olvadt
el, és így a pezsgõ hideg volt és gyöngyöztt.
- Aludjak a Grittiben?
- Nem.
- Miért ne?
- Nem lenne jó. I Tekik sem. Neked sem. Engem pedig
vigyen el az ördög.
- Akkor haza kell mennem.
- Haza - mondta az ezredes. - Ez a legokosabb.
- Borzasztó, hogy ilyen szomorú dolgokat mondasz.
Legalább tegyünk úgy, mintha másképp lenne.
- Nem. Hazakísérlek, és aludd ki jól magadat. Holnap
majd találkozunk, ahol és amikor akarod.
- Hívjalak fel a Grittiben?
- Természetesen. Én mindig korán ébren vagyok. Fel-
hivsz mindjárt, amikor felébredsz?
- Fel. De miért ébredsz fel mindig olyan korán?
- Hozzászoktatott a mesterségem.
- Bár hagynád már ott a mesterségedet, és ne kellene
meghalnod.
- Azt teszem - mondta az ezredes. - Otthagyom a
mesterségemet.
- Jól teszed - mondta Renata álmosan, és mint aki
igyekszik megnyugtatni a másikat. - Elmegyünk Rómába,
és ruhát csináltatunk neked.
- s élünk bÍdogan, amíg meg nem haiun.
- Kérlek, hagyd ezt - mondta Renata. - Hagyd eÍ.
Tudod, elhatároztam, hogy nem sírok.
- Máris sírsz - mondta az ezredes. - Mit veszthetsz
ezzel az elhatározásoddal?
- Hazakisérsz, ugye?
- Ez lesz a legfõbb dalgam - mondta az ezredes.
- Légy hozzám kedves, ez legyen a legfõbb dólgod.
- Az leszek - szólt az ezredes.
Miután kifizették, vagyis az ezredes kifizette a gondolást,
aki úgy tett, mintha nem tudna semmit, pedig mindent tudott,
mert komoly, megbízható és tekintélytisztelõ ember volt, fel-
mentek a Piazettára, és átmentek a na, hideg és szeles téren,
amelynek a kövezete kemény volt a lábuk alatt. Szorosan
egymásba karolva, tele szomorúsággal és boldogsággal.
- Ezen a helyen lõtt az a német a galambokra-
egyezte meg Renata.
- Valószínû, hogy megöltük - mondta az ezredes.-
Vagy õt, vagy a bajtársát. Lehet hogy lakasztottuk. Nem
tudom, nekem a kémelhárítókhoz nem volt semmi közöm.
- Szeretsz még mindig, ezeken a víz)árta, hideg és öreg
öveken is?
- Igen. Szívesen leterítenék egy hálózsákot, és úgy
bizonyítanám be.
- Az még barbárabb dolog lenne, mint a galamb-
vad2szat.
- Én barbár vagyok - mondta az ezredes.
- Nem mindig.
- Köszönöm a nem mindiget.
- Itt most befordulunk.
- Tudom. Mikor bontják le végre ezt a megveszelsedett
mozipalotát, és építenek a helyére igazi székesegyházat? Ezt
szeretné Jakson, a sofõröm is.
190
- Majd mikor valaki egy másik Szent Márkot hoz Velen-
cébe, disznóhús alatt, Alexandriából.
-- Az egy torcellói volt.
- Te is torrellói vagy.
- Igen és Basso Piavei és grappai egyenesen Perticából.
Pasubiói is vaoyok, ha ugyan isztában vagy vle, hogy ez mit
elent. Ott a puszta létezés is rosszahb volt, mint a harcok
más helyen. A szakaszomban a katanáim gonococcusokat osz-
tottak ki egymás közt, amiket gyufás dobozban hoztak Sehió-
ból, hogy beteget jelenthessenek és eLmenjenek, mert az a
hely elviseLhtetlen volt.
- De t kibtrtad.
- Ki lrizomy - mondta az ezredes. - Én vagyok min-
dig az utolsó, aki otbhagyom a anulatságot, nár gy értem,
a fiestát és nem vaLami pnlitikai összeröf nét. 1~5n vagyok
a legkellemetlenebb venég.
- Menjünk?
- Azt hlszem már düntöGtél.
- Döntöttem. De mikor a kellemetlen vendégrõl beszél-
tél, másképp határoztam.
- Jó. Maradjunk ebben.
- len meg szoktam tartani, amit elhatároztam.
- Tudom. Te átkozotGan sok mindent meg tudsz tar-
cani. De, kislányom, néha nem elõ, ha me5tartasz valamit.
Azt tudják az ostobák is. Néha a gyors kapcsoiás a fontos.
- Kapcsolni fogwk, ha neked úgy tetszik.
- Azt hlszem, áz e1határozásnd körül nLncs hiba.
- De nem lesz borzgsztóan soká reggelig?
- Ez attól ügg, van-e szerncsénk vagy nincs.
- Jól fogok a1udni.
- Jól - mondua az ezredes. - Ha a te karodban nem
tudnál jól aludni, fel kellene hogy kössenek a legelsõ fára.
- b, kérlek.
Iyz
- Bocsáss meg - mondta az ezredes. - Agyonlóvést
nkartam mondani.
- Mindjárt otthon leszünk, és most légy kedves hozzám
ha akarsz.
- Olyan kedves vae ok, hogy az már élviselhetetlesl.
Odaértek a palotálloz, és már ott is álltak elõtte. Nem
volt más hátra, meg kellett húzni a csenõzsinórt vagy kulcs-
csal kinyitni a kaput. Én meg egészen eltévedtem - gondolta
az ezredes -, pedig egész életemben még soha nem téved-
tem el.
- Csókolj meg, és úgy lsívánj jó éjszakát, de kedvesen.
Az ezredes ezt tette, és úgy szerette a lenyt, hogy már
alig bírta ki.
Renata kézitáskájából elõvette a kulcsot, és kinyitotta a
kaput. Azután bement, és az ezredes egyedül maradt az el-
koptatott járdával, a széllel, amely még mindig észak felõl
fújt, és az árnyékakkal, már ahol volt annyi fény, hogy árnyé-
Icot vessen. Majd elindult gyalogsan hazafelé.
Csak külföldiek és szerelmesek ülnek gondolába - gon-
dolta. - Kivéve persze, ha ott kell átkelni a csatornán, ahol
nincs híd. Lehet hogy mást Harryhez kellene elmennem vagy
máshová, a poklak fenekére. De azt hiszem, inkább haza-
megyek.
13 A folyii út -- 11/ 2 S I9
XV.FEJE2ET
Úgy lépett be szállodai szabájába, mintha igazi otthona
lett volna, ha ugyan ezt el lehet mnndani szállodai szobáról.
Az éjjeliszekrényen levõ lámpa mellett ott volt egy palack
valpolicellai bor, az ágy mellett htõvederben ásványvíz, és
egy ezüst tálcán borospahár. A kép ráma nélkül rá valt
támasztva két székre, úgy hogy jól láthatta az ágyból is.
A Nerm York Herald Tribune párizsi kiadása oda volt
készítve az ágyra, a három párnája mellé. Az ezredes három
párnát használt, és Arnldo ezt számon tartotta. Az éjjeli-
szekrényen, a lámpa mellé oda volt készítve orvossága egy
külön ûvegben; nsn az az üveg, amit magával hordott. A ruha-
szekrény két tükörajtaja szét volt tárva, úgy hogy a képet
oldalról nézve is láthatta. Papucsa az ágy mellett volt.
Megvesz.m - mondta az ezredes önmagának, mert
hiszen a képen és rajta kívül nem volt senki a szobában.
Kinyitotta a valpolicellait. A dugót Arnaldo már elõre
kihúzta, majd gondosan visszadgta. Megfontolt mozdúlattal,
szinte már szeretõ gonddal teletöltötte poha-;.t, amely sokkal
értékesebb darab volt, mint a paharak eltörésére berendez-
kedõ szá.llodákban általában lenni szokott.
- Isten éltessen, kislányom - mondta. - Te szépség,
te gyönyörû. Tudod te azt, hogy zninden e ében,kívül neked
mindig milyen jó illatod van? Csodás illatod van, még jeges
szélben vagy a takaró alatt, vagy amikor jó éjszakát helyett
megcsákollak, akkor is. Másnál ez a legnagyabb ri ság,
pedig nem szagosítod magadat.
A leány ránézett az aréképrõl és nem szólt senamit sem.
- Az ördög vigye el - mondta az ezredes. - Csak
beszélgetek egy képpel.
Mit gomdolsz, mivel volt baj ma- este? - gondolta.-
áiztosan velem. No, majd igyekszem jó fiú lenni halnap; attól
a perctõl kezdve, hogy kivilágosadik.
- Kislányom - nandta az ezredes, és mást nem a kép-
hez, hanem a leányhoz magához heszélt -, ugye tudod, hogy
szeretlek, hogy gyengéd és jó akarok lenni hozzád. Maradj
most már mindig velem.
De a kép nem mozdult.
Az ezredes kivette a smaragdokat a zsebébõl, és rájuk
nézett. A rossz kezébõl a jó kezébe csúsztatta õket, és érezte,
hogy hidegek, d egyben melegek is, mert az igazán jó drágakõ
mindig átveszi a test melegét.
Bele kellene tennem egy borítékba és a szállodai safe-
ben hagyni - gondolta. - De llol lehetnek biztosabb helyen,
mint nálam? Gyorsan vissza kell õket juttatni hozzád, kis-
lányom.
Furcsa volt, mikor arra gondolt, hagy ha többet nem is,
de egy negyedmilliót megérnek. Ennyi lenne a fizetésem
négyszáz éven át. Ezt egyszer ki is kell hogy számítsam
pontosan.
Betette a smaragdokat pizsamája zsebébe, föléjük meg
egy zsebkendõt tett, azután begombolta a zsebet. Az elsõ akos
dolog, amit megtanul az ember, hagy minden zsebet be lehes-
sen felülrõl gombolni. Azt hiszem, ezt én túl karán tanul-
tam meg.
Jólesett neki, hogy a smaradokat a zsebében érezte. La-
pos, kemény, öreg és mleg melle felett minden egyrs kõ
kemény valt és meleg. Figyelte, hogy a szél még mindig fúj,
94 13 - tt 195
majd a képet nézte, töltött magának egy pohár valpolicell,ait,
és olvasni kezdte a Nezv York Herald 7>-ibune párizsi kiadását.
Be kell vennem azokat a pirulákat - gondolta. - De
vigye el az ördög a pirulákat.
Azután végül mégis bevette, majd olvasta tovább a Nera
York Heraldot, utána pedig Red Smitb történetét, és nagyon
élvezte.
XVI.FEJEZET
Mikor az ezredes felébredt, még sötét volt és nyomban
m.egállapitotta, hogy nem alszik mellette senki sem.
A szél még mindig erõsen fújt. Odament az ablakhoz
hogy kinézzen a csatorna vizére. Túl a Canale GrandGn még
kelet felõl sem kezdett világosodni az ég, de azért látta, hogy
a víz erõsen hullámzik. Ma erõs dagály lesz - gdalta. Való-
szlnûleg elönti a Piazettát. Az mindig nagy mulatság, kivéve
persze a galamboknak.
Bement a ürdõszobába, vitte magával a HeraldTribune-t,
a könyvet és egy pohár valpolicellait.
Jó lenne már, ha a gran nlaestro beszerezné azokat a nagy
/iascókat, gondolta. Ez a bor a végén mindig erõsen meg-
seprõsedik.
Ott ült kézben az újsággal, és végiggandolta, mi lesz az
aznapi programja. Elõször Renata fog telefonálni. Valószínûleg
jó késõn, mert sokáig alszik. A fiatalok mindig sokáig alsza-
- gondolta -, aki pedig szép, kétszer olyan sokáig. Az
bizonyos, hogy krán nem fog telefonálni, de a boltok sem
nyitna kilenc elõtt, vagy talán még egy kicst késõbb.
Az ördög vigye el - gondolta -, itt vannak ezek az
átkozott smaragdok. Hogyan tehettem ilyen ostobaságot2
Pedig jól tudom, hogyan - mondta magában, és közben
a hirdetéseket olvasta az újság utolsó oldalán. - Nekem is
Éppen elégszer kellett az árát megfizetnem. n vok
197
sem õrült, sem beteges. A leány Így akart fizetni a sorsnak,
és még jó, hogy engem választott - gndolta.
Egy jó van hennem - elmélkedetit tovább. - n, én va-
gyok, ûssön belé a mennykõ. Lehet hogy sikerül, lehet hogy
felfordulok. Hogyan érezted volna magadat, ha a küblire kel-
lett volna ülnöd ezekkel az átkozatt smaragdakkal a zsebed-
ben, majdnem minden reggel?
Szavait csak úgy nagy általánesságban mondta, és egy
kicsit mintha az utókorhoz szólt volna.
Hány meg hány reggel ültem így sorban a többiekkell
Ez volt henne a legkomiszabb. Ez meg a borotválkozás. Mert
ha a latrina nem tetszett, az ember igyekezett valami jó búvó-
helyet találn magának, de vagy megelõzte két közlegény,
vagy ott aludt éppen valamelyik.
A katonaságnál éppen úgy nincs magánélet, mint egy
nyilvános Illemhelyen. Én még soha nem voltam nyilvános
illemhelyen, de el tudom képzelni, hogy nagyjában az is
hasonló lehet. Egyszer meg is kellene tanulnom, hogyan kell
az ilyent vezetni.
A legelõkelõbb kundsaftjaimat megtenném nagykövetek-
nek, a gyámoltalanabbját pedig hadtestparancsnoknak vagy
körzetparancsnoknak neveztetném ki béke idején. Azért nem
kellene ilyen rosszmájúnak lenned, drága gyerekem - mondta
önmagához. - Ehhez túl korán van, és még nem végezted el
a kötelességedet. És mit tennék a eleségeikkel? - kérdezte
önmagától. - 1j kalapot vennék nekik, vagy fejhe lövetném
õket. Ami végeredményhen egyre megy.
Megnézte magát a szekrény félig behajtott ajtaján levõ
tükörben, ahod féloldalvást látta saját magát. Horzslövés volt
csak - mondta önmagának -, nem céloztak pontosa.
árága gyereken - mondta -, nem érsz te már két kraj-
cárt sem, te kivénül primadonna.
Most pedig kénytelen vagy ezt a rút képet nõi, miiatt
borotválkozol. Azután hajat is kellene vágatnod. Ennél semmi
sincs könnyebb átt Velencéhen. Te gyalogsági ezredes vagy,
öregem. Nem mászkálhatsz a világban, mint valami Orleans-i
Szûz vagy George Armstrong Custer (tiszteletbeli) tábornok*.
Igen, az a szép fiú lovasság? tábornok. El tudom képzelni,
hízelgett neki, hagy a felesége szerette, és az sem izgatta, hogy
agyvelõ helyett fûrészpor van a koponyájában. Éppen csak
szegény, pályát tévesztett embernek érezhette magát, amikor
élete olyan gyászos véget ért a Little Big Horn folyó eletti
dombon, miközben lovaik körbe keringtek a porban és a le-
taposott füvön. Nem maradt számára más, mint a csodás
puskapor-szag, mialatt emberei sarra puffantották le egymást,
vagy lõtték õbe magukat, mert féltek attól, amit az indiánok
tettek volna velük.
Holttestét szörnyen megcsonkították, ahogy éppen ez az
újság megírta. Ott azon a dombon követte el élete nagy,
teljes és jóvátehetetlen hibáját. Szegény lovassági tábornok
- gondolta. - lete álmainak ez lett a vége. Ezért jobb a
gyalognsoknál szolgálni. Nekünk nincsenek álmaink, leg el-
jebb rosszfajták.
No - mondta önmagának -, ezzel is hamarosan vég-
zünk. Különben is kezd már kivilágosodni, és akkor láthatom
az arcképet. De vesszek meg, ha visszaadom. lCnkább meg-
tartom magamnak.
Istenem - mondGa -, vajon milyen lehet most, amikor
alszik? Bár hiszen én tudom - mondta magában. - Csodá-
latos. Úgy alsz,k, mintha nem is aludnék, hanem csak pihene.
Remélem is, hogy pihen, és jól kialussza magát. Uzam, Iste-
nem, mennyire szeretem, és remélem, soha nem bántom meg.
George Armstrong Custer amerikai tábornok (I8;y-I876) a pol-
gárháborúban kitûntette magát, késõbb azonban az indiánok elleni har-
cokban dicstelen véget ért. Montana államban a Little Big Horn folyó
melletti harcokban a sioux-indiánok tõrbecsalták és z6; katonájával
együtt az utolsó cmbuig valamcnnyiket lemzároltá.
Ige T99
XVII.FEjEZET
Mikor világosodni kezdett, az ezredes odanézett az arc-
képre, olyanféleképpen, mint az a tanult ember, akinek el kell
oivasnia és alá kell írnia bizonyos iratokat, amelyekben nem
hisz, s tüstént meglátja, hol a hiba bennük, mihelyt rájuk néz.
Igen - mondta önmagának -, nekem is van két szemm,
még elég jól látok velük, sõt valamikor nagyravágyók is vol-
tak. Oda vezéttem harcosaimat, ahol majdnem mlnd a fûbe
harápott. Csak három maradt életben a kétszázötven
közül; most ülnek a város szélén, és koldulnak életük
végéig.
Ez Shakespeare-tõl van - mondta az arcképnek. - Min-
den idõk költõinek máig is legyõzhetetlen fejedelmétõl.
Akad ugyan, aki eleinte nem méltányolja, de én tisz-
telettel hajlok meg elõtte. Olvastad a Lear kiályt, kislányom?
Gene Tunney is olvasta, pedig õ világbajnok volt. De én is
olvastam. Katanák is szeretik Shakespeare-t, bármily hihetet-
lenül hangzik.
Tudsz-e felhozni valamit mentségedre azonfelül, hogy
hátraveted a fejed? - kérdezte az arcképtõl. - Akarsz még
több Shakespeare-t hallani?
Nem kell hogy védd maad. Pihenj csak, és maradj aho-
gyan vagy. Hagyd az egészet. Semmit sem ér a te mentegetõ-
zésed, sem az enyém. De ki mondaná meg neked, hogy kösd
fel magad, ahogyan azt ár mondani szvktuk?
ZOO
Senki - mondta önmagának és az arcképnek. - Ln bizo-
nyosan nem.
Lenyúlt az ágyról a jó kezével, és kidetült, hogy a pincér
egy második palack valpolicellait is odakészített neki az elsõ
n:ellé.
Ha szeretsz egy országot - gondolta az ezredes -,
ismerd el, hogy szereted. Igen, ismerd el, öregem.
Én hármat szerettem, és sorban elvesztettem mind a
hármat. De becsületünkre legyen mondva, kettõt visszaszerez-
tünk közülök. Vissza bizony.
s visszaszerezzük a harmadikat is. Igen, igen, kövér
hiilye Franco tábornok, még ha annyira vigyáz is a doktorod
a drága egészségedre, és ha olyan biztasan érzed is magad
mór lovasságod puskáinak védelme alatt.
Ig - mondta halkan a leánynak, ahogy elnézte most
már teljes nappali megvilágításban.
Igen, visszaszerezzük, és lábánál Fogva akasztjuk fel az
egész bandát* egy benzintöltõ állomásnál.
Arckép - mondta -, mi az ördögnek nem fekhetsz itt
nzellettem, ahelyett, hogy tizermyolc utcányira vagy talán még
messzebbre légy tõlem? Nem vagyok én már olyan nagy legény,
mint valamikor voltam.
Arckép - szólította meg a leányt és az arcképet is, mind
a kRttõt; de a lány sehol nem volt, és az atckép csak arckép
volt.
Arckép, mosolyogj csak ilyen átkozottul vidáman, hogy
minél könnyebben törd össze a szívemet.
Ez valóban nagyon szép ajándék - gondolta az ezredes.
Most pedig gyorsan balra át, ide hozzám, arckép-
mondta az ezredes. - Gyorsan, katonásan.
Célzás Mussolini balálára, akit az olasz partizánok, miután agyon-
lõtték Milano közelében egy benzintöltõ állomás mellett, lábánál fogva
Eejjel lefelé akasztotf fel. .
Ox
De az arckép csak hallgatott. Helyette az ezredes felelt
saját magának. - Szamár vagy, persze hogy tud. Jobban
csinálja õ a balraát-ot, mint te vlaha is, amikor pedig még
nagy fiú voltál. Igen, õ itt marad, és tovább folytatja a harcot,
amikor belõled már a híred sem marad.
Arckép - mondta. - Fiam vagy kislányom, vagy az
én egyetlen nagy szerelmem, vagy akármi más; te arckép, jól
ntdod, hogyan is van ez.
Az arckép most sem teleit, dé az ezredes, aki most kora
reggel újra tábornoknak érezte magát, az ágy mellett a
valpolicellaival, olyan pontosan tudta, mintha saját halálos
ítélebét olvasták volna fel, hagy az az arckép moccanni sem
tud, és már kezdte szégyellni, hogy olyan g4rombán beszélt
vele.
Ma veszekedetten a legjobb fiú leszek, akit valaha is lát-
tál. És ezt elmondhatod a feljebbvalódnak. - Az arckép
továbbra is ballgatott.
Bezzeg egy páncélos tábornokkal szóba állna. De hiszen
õ is tábornok, rá van varrva a két csillag a vállpántjára, és
a jeepje hûtõjén is ott van a két fehér csillag, vötösre mázolt
fémlapom. á mindig jeepen járt, soha nem veht igénybe sem
parancsnoki gépkocsit, sem homokzsákokkal biztosított pán-
célos autót.
Vigyen el az ördö, arckép - mondta. - Vedd át a
döcédulát mindnyájunk közös páterjétõl, hogy elkántálja felet-
ted a ci,cumdederrtntot. Remélem, ez kielégít.
Vigyen el az örd g téged - mondta az arckép, anélkül,
hogy egy szót is szólt volna. - Te faragatlan katona.
Igen - mondta az ezredes, mert újra annak érezte magát,
és igyekezett korábbi rangját elfelejteni.
Szeretlek, arckbp, nagyon szeretlek. Ne légy szigorú hoz-
zám. Nagyon szeretlek, mert szép vagy. De a leányt jobban
szeretem, milliószor jobban, hallod?
202
Semmi jel néni mutatta, hogy az arckép meghallotta volna,
amit mondott neki, ezért belefáradt és abbahagyta.
jál beástad magadat, arckép - mondta. - Rámáual vágy
ráma nélkül. Hagyd, hogy most én manövrírozzak.
arckép most is olyan némán hallgatott, mint amikor
a portás a pIncérrel együtt bevitte az é-embe, és megmutatta
az ezredesnek és Renatának.
Az ezredes csak nézte, és most, hogy a világítás jó vagy
legalábbis majdnem egészen jó volt, látta, hogy nem tud
védekezni.
Azt is látta, hogy a festmény igazi szerelmének arcképe,
ezért így szólt hozzá: - Sajnálom, hogy ilyen sok ostobaság
fccsegtem össze. Nem akarok durva lenni hozzád. Bár csak
alhatnánk még rmindketten egy kicsit, és akkor úrnõd talán
Eelhiv telefanon.
Remélem, fel fog hívni - gondolta.
o;
xvm.FEJEzEr
A szolga az ajtó alatt dugta be a Gnzzetánát, és az ezre-
des halkan felvette, szinte pontosan ugyanbban a pillanatban,
mikar az a) ó alatti nyíláson bedugta.
Kicsi híja, hogy nem a szolga kezébõl vette át az újsá-
got. Ezt az embert nem szenvedhette, amióta egy nap rajta-
kapta, hogy az útitáskájában kutatott. Egyszer ugyanis várat-
lanul visszament, mert a szobájában felejtett a gyógyszeres
üveget, amit nuagával akart vinni, és akkorra a szolga már
cskán átkutatta.
- Azt hittem, ebben a szállodában nem szokás az úton-
állás - mondta neki az ezredes. - Magára nemigen lehet
büszke Velence.
Kínas csend követte az ezredes szavait. A szolga némán
hallgatott, csíkos mellényében és fasiszta képével. Az ezredes
így folytatta: - Csak így tovább, fiam, kutassa át alaposan.
Nem szoktam titkos katonai iratokat rakni a toalett-holmi
közé.
Ettõl kezdve nemigen barátkoztak egymással, és az ezre-
des élvezte a játékot, hogy sikerül-e elkapni neki az újságot,
amikor a csíkos mellényû szolga még a kézben tartja. Mindig
halkan odament az ajtóhoz, amikor meghallotta, hogy jön,
vagy abban a pilLanatban, amikor megpillantotta az újságot
az ajtó alatt.
- Oké, ma te nyertél, tölifej - mondta igazi velencei
2a4
nyelvjárásban, olyan olaszosan, ahogyan ilyen kora hajnalban
csak kitelt tõle. - Alflaszd fel magad.
Csakhagy éppen az ilyenek nem akasztják fel magukat
- gondolta. - Továbbra is bedugják a reggeli lapot másak
ajtaja alatt, akik még csak nem is gyûlölik õket. Nem lehet
könnyû mesterség exfasÍsztának lenni. Különben talán nem
is exfasiszta? Honnan tudhatnám?
Nem tudom gyûlölni a fasisztákat - gondolta. - A krau-
tokat sem, mert én, sajnos, katona vagyok.
Figyelj rám, rekép - Znondta. - Gyûlölnöm kell nekm
a krautokat, csak azért, mert megöl m õket? Gyûlölnöm kell
nekem õket mint katonákat és emberi lényeket? Ez túl könnyû
megoldás lenne.
Rendben van, arckép. Felejtsd el. Felejtsd el. Te még
nem vagy elég öreg hozzá. Két évvel vagy fiatalabb a leány-
nál, aki öregebb Is, fiatalahb is az ördögnél; pedig az éppen
elég öreg.
Figyelj ide, arckép - mondta és arra gondolt, hogy most
már mindig lesz valakije, akivel beszél"essen, mikor felébred.
Ahogy mondtam, arckép. Vigyen el az ördög. De az is
túl öreg hozzád. Ez megint azok közül a dolgok közül való,
amikrõl nem beszélhetünk, bármennyire igazak is. Rengeteg
dolog van, amit soha nem mondhatok el neked, és lehet, hogy
jobb is. Itt az ideje, hogy így legyen. Mit gondolsz, mi lenne
jó nekem, arckép?
Mi az, arckép? - kérdezte a festménytõl. - Éhes vagy?
Mert én az vagyok.
Csengetett hát a pincérnek, aki a reggelit szokta hoznl.
Közben teljesen kivilágosodott, annyira, hogy egyenkén meg
tudott különböztetni minden ólomszínû hullámot a Canale
Grande vizén, amint az erõs dagály elárasztotta a szemben
levõ palota kikötõ-lépesõlt. Sajnos tudta, hogy a telefonhívásra
még órákig várhat.
2o5
A iatalo jól alszanak - gondolta. - Meg is érdemlik.
- Miért eregszünk meg mindnyájan? - kérdezte az
üvegszemû pincértõl, aki belépett a szobába, kezében a menü-
kántyával.
- Nem tudom, ezredes uram. De gondolom, ez a termé-
sret rendje.
- Én is azt hiszem. Tükörtojást kérek. Teát és pirított
kenyeret.
- Semmi amerikai ételt?
- Az ördög vigyen el mindent, ami amerikai, kivéve
engemet. Fenn van 2nár a gran maestrol
- Megszerezte ezredes uramnak a valpolicellait kétlzte-
res fonott packak. Ebben a kancsóhan már abból hotam.
- Ez az? - kérdezte az ezredes. - Ha rajtam múlnék,
egy ezredet bíznék xá.
- Nem hiszem, hogy örülne neki. Aligha.
- Persze hogy nem - mondta az ezredes. - Én sem
gondoltam komolyan.
XIX. FEJEZET
Az ezredes antk a bakszolónak a nyugalmával reggeli-
zett, akit aLaposan kiütöttek, és hatlja, hogy négyet nár szá-
moltak, és tudja, hogy várhat még rendületlen nyugalommal
további t másodpercig.
Arckép - rnandta. - Neked is nyugalomra lenne szük-
séged. Ez az, sajnos, ami neked nehezen megy. Ez az, amit
a képek statikus elmének neveznek. Tudod, arckép, nemigen
van kép vagy inkább festmény, amely él és mozog. Néhány.
De nem sak.
Szeretném, ha úxnõd itt lenne és mozoghatnánk. Hogyan
tudnak olyan leányak, mint te meg õ, ilyen fiatalok és szépek
maradni?
Nálunk, Amerikában az igazán szép leányok texasiak.
és legfeljebb annyi eszük van, persze csak szerencsés esetben,
hogy meg tudják mondani, az év melyik hónpjában járunk.
De számolni azt jól tudnak.
Számolni megtanítják õket, meg hogy ne rakják egymásxa
a lábukat és arra is, hogy hajtûkbe szoritsák tincseiket. Arc-
kép, egyszer büntetésbõl, ha ugyan vannak bûneid, olyan
leánnyal kellene egy ágyban aludnod, aki acélhajtûket rak
a hajába, hogy másnap szép legyen. De nem éjjel. Éjjel soha-
sem szépek. A szépséget másnapra tartogatják. a szépségver-
senyre.
A leány, Renata, aki tulajdonképpen te vagy, most alszik,
206
20
de õ soha nem csinál semmit a hajával. Elomlik a párnján,
és olyan a feje körül, mint valami raeyogó, sötét és selymes
bosszúság. Ki sem tudná fésülni, ha a nevelõnõje meg nem
tanította volna rá.
Szinte látom az utcán, amint megy gyönyörû, hosszú
lábán és a szél úgy játszik a hajával, ahogyan neki tetszik.
Gyönyörû mellére rá eszül a pulóvere, és akkor rögtön látom
a texasi éjszakákat, a tincsekbe szarított acélhajtûket is.
Ne tüzdelj nekem acéltûket a hajadba, szerelmem-
mondta az arcképnek -, és megpróbálom megfizetni az árat,
amibe kerülsz, kerek, nehéz és kemény ezüst dollárokban vagy
bankjegyekben.
De nem szabad gorombának lennem.
Azután így szólt az arcképhez, mint aki nem akar vissza-
élni elõnyös helyzetével: - Olyan átkozottul szép vagy, hogy
az már elviselhetetlen. Fiatalabb is vagy, mint illenék. Renata
két esztendõvel idõsebb nálad. Te nem vagy még tizen-
hét sem.
Miért is nem lehet az enyém, hogy szerethessem és babus-
gassam, s ne legyek goromba soha hozzá, se rossz és legyen
öt Esunk, akik elmennek a világ öt sarkába; akármerre legyen
is az. n nem tudom. Ha jól sejtem, mindig az a lap a miénk,
amit húzunk. Nem lennél hajlandó újra osztani, osztó?
Nem. Az osztást nem lehet megismételni, és mindig azok-
kal a lapoklal kell játszanunk, amiket kapunk. Én játszam,
ha csak egyetlen átkozott lapom van is - mondta az arckép-
nek, de azt egy cseppet sem hatotta meg, amit mondott.
Arekép - mondba - most pedig fordulj el, amint egy
f;atal leányhoz illik. Zuhanyozni fogok és borotválkozni, amire
neked soha nem lesz szükséged, elveszem az egyenruhámat,
és sétálok egyet a városban, bár ahhoz még elég korán van.
Az ezredes elkelt, vigyázva a rossz lábára, de a felkelés
íg is mindig ájdalmas ntûvelet volt. A rossz kezével eloltotta
a lámpát az ágya mellett. A szobában nappaii világosság volt,
és a lámpát már majdnem egy órája haszontalanba égette.
ászintén sajnálta, mint ahogy sajnálta minden hibáját.
Elment az arckép mellett, közben mellékesen ránézett, és meg-
nézte magát a tükörben. Ledobta magáról pizsamáját, és el-
mélyedõ önbírálattal vizsgálta saját magát.
Te vén tolvaj csavargó - mondta a tükörbeli képmásá-
nak. - Az arcleép a múlté, de a tükörbeli kép a máé.
A hasam lapos - mondta -, de csak magában. A mel-
lem rendben volna, kivéve ahol az izmak kezdenek petyhüdni.
Vaáyunk, ahogy vae unk, nincs mit vitatkoznunk vele.
Bizony félszázéves vagy, vén csavargó. Menj már oda
a zuhany alá, dörzsöld le jól magadat és utána öltözzél fel
a katonaruhádba. A mával is egy újabb napot értünk még.
208
14 A folydn át - I I / 2 S
zog
XX.FEJE2ET
Az ezredes megállt az elõcsarnokban a portás pultja elõtt
de a fõportás még nem volt ott, csak az éjjeli portás.
- Betehetnék valamit a szé be?
- Sajnos, nem, ezredes uram. A szfet csak az igazgató
nyithatja ki vagy ha megérkezik, a fõportás. De hagyja nálam,
majd vigyázok rá.
- Köszönöm. Nem fontos - mondta. Betétte a sma-
ragdokat egy szállodai borítékba, megcímezte saját magának,
és becsúsztatta zubbonya bal zsebébe.
- Manapság már nincsenek igazi betörések, mint régen
- mondta az éjszakai portás.
1
Az éjszaka hosszú volt, és örült, hogy beszélhet valaki-
el. - Valójában nem is váltak soha, ezredes uram. Manapság
csak viták vannak, no meg a politika.
- s maga mit kezd a politikával? - kérdezte az ezre-
des, mert õ is magányasnak érezte magát.
- Körülbelül azt, amit ezredes uram gondol, hogy
kezdek.
- l;rtem. És hogy megy most magának?
- Azt hiszem, tûrhetõen. Bár talán nem olyan jól, mint
tavaly. De azért mehetõs. Elvesztettük a háborút, és most
vánunk kell egy ideig.
- Maga is politizál?
- Nemigen. A politika nálam inkább a szív, mint a fej
dolga. Hiszek benne a ejemmel is, de pOlitikailag még eléggé
fejletlen vagyok.
- Ha kamolyan veszi a palitikát, nem sokat kezdhet a
szívével.
= Lehet hogy nem. 5nöknl politizál a hadsereg?
- De mennyire - mondta az ezredes. - Bár nem úgy,
amint maga gondolja.
- Akkor inkább ne beszéljünk róla. Nenn szeretnék tola-
kodó lenni.
- Én kérdeztem magát elõször. De csak a beszélgetzs
kedvéért, és nem kihallgatásképpen.
- n sem úgy gondoltam. Ezredes uram arca nem olyan,
mint egy inkvizitoré; és én is tudok a rendrõl, ha nem is
vagyok tagja:
- Még bevehetjük rendes tagnak. Majd megbeszélan
a gran maestróval.
- Egy városból valók vagyunk. Csak õ másutt lakik.
- Mégpedig derék városból.
- Ezredes uram, én még annyira fejletlen vagyok poli-
tikailag, hogy azt hiszem, mlnden becsülets ember becsü-
letes.
- Ez majd idõvel elmúlik - nyugtatta meg az ezredes.
- Ezzel ne eméssze magát, fiam. A maguké még fiatal párt.
Természetes, hogy követnek el hibákat.
- Nagyon kér-em, ne mandjon ilyeneket.
- Ez csak afféle reggeli nyers tréfa volt.
- Mondja, ezredes uram, tulajdonképpen mit gondol ön
Titóról?
- Sokmindent. De õ közvetlen szomszédoxn.* Okosabb-
nak tartom, ha a szamszédamról nem beszélek.
- Pedig szeretném tudni.
Az ezredes a Triesztben állomásozó amerikai ceapatohoál szolgál.
110 14 - iij z s
III
- Hát csak szeresse. Nem tudja maga, hogy az ilyen kér-
ésekre nem szokás felelni?
- Azt reméltem, hogy felelni fog.
- Nem fogok - mondta az ezredes. - Nem tehetem.
Csak annyit mondhatok, hogy Titónak éppen elég sok a dolga.
- Hát akkoz legalább ezt tudom - mondta az éjszakai
portás, aki még majdnem gyerek volt.
- Remélem - mondta az ezredes. - len sok pénzt nem
adnék az ilyen tudományért. No, jó napot. Sétálok egyet. Jót
tesz a májamnak, vagy mit tudom én.
- Jó napot, ezredes uram. Fa bruttó tempó.
- Bruttissimo - mondta az ezredes, megszorítatta az
övét, megigazltotta a vállát az esákabátjában, a derkán lesi-
mította, és kilépett a szélbe.
XXI.PEJEZET
Az ezredes a tizcentesimós gondolán ikrlt át a csatotnán.
A szokásos piszkos papírpénzzel fizetett, és együtt állt a gando-
lában a koránkelésre ítéltekkel.
Visszanézett a Grittire, és láta, hogy a szobája ablakai
még mindig nyitva vannak. Esõ nem ígérkezett, de most is
ugyanaz a hegyekbõl jövõ erõs, fagyosan hideg szél fújt. A gon-
dolában mindenki didergett, és az ezredes arra gondolt, milyen
szívesen osztana ki mindnyájuknak jó, szél ellen védõ katonai
viharkabátakat. Istenem, atyám, minden tiszt tudja, akinek
volt ilyen kabátja, hogy nem vízhatlanok; vajon ki gazago-
dott meg rajtuk?
Az igazi burberry mindig vízhatilan. Persze valami ügyes
csirkefogó azért t-thatja a fiát Grotonban vagy Canter-
buryban, ahová a nagy hadseregszállítók adják be csemetéiket
mert a ani esõkabátjaink átáztak.
És mit szóljak derék tiszttársamhoz, aki a nyereséget meg-
felezte vele? Kíváncsi vagyok, kik lehettek a Benny Meyerjei
a hadseregnk. Mert hogy volt nem is egy a szárazföldi had-
erõnél, nagyon valószínû, sõt biztosan voltak szép számmal.
Úgy látszik még nem ébredtem fel egészen, hagy ilyen kereken
kimondam. A szél ellen jók, nem mondom. De hogy esõkabát
lenne. Egy fenét esõkabát.
A gondola kikötött két cölöp közt a csatorna másik part-
j, és az ezredes nzte, mint szállnak ki a fekete ruhás utasok
212
II
feketére estett jármûbõl. Jármû-e vajon? -- gondolta. - Biztosan munkába mennek - állaplto
. - Ihet
agy csak az a jármû, amelynek kereke van és vontatják? hogy volt fasiszták, lehet hogy nem
Is azok, csak éppen meg-
Senki nem adna egy flllért sem a gondolataidért - gon- szokták, hogy így beszéljenek. Úgy l
zik személy szerint ró-
dolta. - Ma reggel legalábbis nem. Pedig volt már eset, hogy lam beszélnek és nem általában
az amerikaiakról, hanem ró-
" szép pénzt megértek, mikor komoly d ntések idejét éltem.
lam, õsz hajamról, kicsit sántikáló járásomról, a tiszti csizmám-
Átment a városnak abba a részébe, amely közvetlenül az ról (ezek az olaszok nem értik, mire
tiszti csizmák. Azt
Adriai-tengerre néz, ezt szerette a legjobban. Kiválasztott ma- szeretik, ha szépen ko
pog a cipõjük a kövezeten, és ha ényesen
gának egy különösen szûk utcát, és nem számolta a nagyjában feketére tudják kitisztítani).
tetszik az egyen-
észak-déli irányba haladó kereszlutcákat, sem a közbeesõ hida- ruhám nekik, meg hogy ilyen
ok az utcán. Ez sem
kat; igyekezett úgy tájékozódni, hogy végül a piactérre érjen, igen tudhat már szeretkezni,
nnak gyõz4dve róla.
és egyszer se tévedjen be közben zsákutcába. Az ezredes a következõ sarkon hirtelen befordu
balra
Olyan volt ez, mint mikor valaki kettõs canfieldet vagy pontosan kiszámItva a helyes
távolságt mag és a két fiatal-
valami más patience-játékot játszik. Csak ennek játéknak az ember között, úgyhogy mire odaé
rokra, ahava a Frari-
volt az elõnye, hogy közben sétált egyet, és nézhette a bolto- tmplom apszisa kiszögellik,
ltûnt a szemük elõl. Meg-
kat, a trnttoriákat és Velence öreg palotáit. Nagyszerû játék várta, mí odaérnek a sarokra,
kor hallotta, hogy kö-
ez mindig, ha valaki szereti Velencét. zelednek, kilépett rejtekhelyérõl, és két kezét esõk
zse-
A solitaire ambulante egy formája volt ez, és amit nyerni bébe du a, szembefordult velük
.
lehetett rajta, a szív és a szem boldog gyönyörûsége volt. A két fiatalember erre megállt,
z arcukba nézett
Í A városnak ezen a felén az nyerte meg a játékot, aki egy- öreg, fáradt mosolyával. Azután
a lábukra. Ezeknek az
M szer sem tévedt el, míg a piactérre nem ért. De nem szabad olaszoknak mindig a lábuk a l
egfeltûnõbb, mert olyan szûk ci-
r körmyebb végén mgfogni a dolgot, és nem szabad számolni pÉt hordanak, hogy a bütyök a láb
kujjánál szinte ki-
az utcákat. bújik belõle. Az ezredes a járdára köpött, és egy szót sem
A város másik részén, a Grittinél kezdõdött a játék, és a szólt.
Fnndamente Nuovén át kellett egyetlen eltévedés nélkül ki- A két fiatalember gyûlölettel né
után hosszú
jutni a Rialtóhoz. léptekkel elsiettek, mintha gázló madarak, gémek lettek volna,
Azután fel kellett menni a hídra, át a csatorna másik part- egy kicsit a szalonkák repülésé
emlékeztetett, ahogyan jár-
jára, és úgy a piactérre. Legjobban a placteret szerette. Bár- tak, közben azonban gyûlölkö
tással vissza-visszanéz-
milyen városba ment, legelõször a piacteret kereste fel. tek rá, mint akik várnak az utolsó
szóra, amikor biztos távol-
Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy két fiatalember a ság lesz közöttük.
háta mögött megjegyzéseket tesz rá. A hangjuk árulta el, hogy Kár, hagy nem vagytok tízen e
len - gondolta az
fiatalok; vissza sem nézett rájuk, de igyelmesen hallgatGa min- ezredes. - Akár rám is tám
dhattak volna. Egy szót sem szól-
den szavukat, és várt, hogy amikor a következõ sarkon egy nék, hiszen legyõztük õket.
másik utcába befordul, megnézhesse, kicsodák. Csak éppen kicsit több tiszteletet mutathatta
volna, te-
2i4
z If
kintettel rangomra és koramra. Annyi eszük is lehetne, hogy
arra gondoljanak, akad olyan ötvenéves ezredes, aki érti a
nyelvüket. Arra is gondalhattak volna, hogy egy öreg baka-
tiszt még ilyen kora hajnali órában is kész ökölre menni, ha
csak két emberrel áll szemben.
Bár semmi kedvem sem lenne verekedni ebben a város-
ban, amelyet annyira szeretek. Ha csak egy mód van rá, el is
kerülöm. lJy látszik, ezek a tanulatlan fjak nincsenek tisztá-
ban azzal, milyen állattal állanak szemben. Nem tudják, kinek
van olyan járása, mint az enyém? Nem ismerik fel ezek, hogy
ki az igazi frontharcos, pedig annak olyan jól látható jelei van-
nak, mint halászembernél a kötéltõl felhorzsolt tenyér.
Igaz, hogy csak a hátamat, a fenekemet, a lábamat meg
csizmámat látták. De járásom sokat elárulhatott volna nekik.
áár az is lehet, hogy már nem árul el semmit, csak legalább
módomban lett volna, hogy megnézzem õket, és úgy gondolkoz-
zam. s mégis, ha a fene megeszi is õket, biztosan tudom, hogy
tisztán látták, ki vagyok.
De hát mit is ér tulajdonképpen egy ember élete? Nálunk
a hadseregben tízezer dollár biztosítás jár az elesettek hozzá-
tartozóinak. De mi Isöze van ennek a két fiatalemberhez? b,
igen, erre gondoltam, mielõtt ez a két alak az utamba került.
lennyi pénzt takarítottam én meg a karmányomnak, miköz-
ben Benny Meyerhez hasonló cslrkefogók agyonkeresték ma-
gukat.
Hány embert vesztettünk annak idején Chtau*-nál, ha
evenként számba vesszük a tíz tábnrnokot? Rajtam kívül, azt
hiszem, ezt igazán senki sem értette meg. Nem sak értelme
lenne most ilyesmirõl beszélni nekik. Paranesnokló tábornokok
szívesen beszélnek hadiszerenesérõl. A hadseregnél mindenki
Cbteau-7'hierry nevû észak-franciaországi kisaáros, ahol I9IB-
ban az amerikai hadsereg elsõ aagyobb véres csatáját vívta a világ-
báborúban.
zi6
tisztában van vele, hogy az ilyesmi elkerülhetetlen. Parancs pa-
rancs, és mindig az a hõs, aki vállalja a mészáros szerepét.
Krisztusom, mindió végtelenül utáltam az ilyen mészáro-
sokat. De a parancs parancs, és végre kell hajtani. Olyankor
bezzeg nehéz aludni, mikor hiba csúszik be a számításba. De
tninek egyáltalában aludni? Akad, persze, aki úgy bújik be h-
lózsákjába, mintha semmi sem történt volna. Pedig a rossz lel-
küsmeret nem marad kívül, és soha nem kellemes hálótárs.
Fel a fejjel, gyerekem. Jusson eszedbe, hogy jó csomó
pénz volt nálad, mikor kikezdtél velük. Ha meg alulmaradtál
volna, meztelenre v.etkõztetnek. Puszta kézzl már nem tudsz
verekedni, és különben sincs fegyver nálad.
Nincs értelme hát, hogy búnak ereszd a fejedet, fiam, ez-
redes, te rangját vesztett tábornok. Már itt is vagyunk a piac-
téren, és jóformán észre sem vettem.
Ez nem helyes, hagy jóformán észre sem vetterii - tette
hozzá.
z17
OL "
.,
R
-7
XXII.FEJE2E7
Szerette a piacat. Nagy része zsúfolt valt, és átnyúlt több
mellékutcába is. A zsúfoltság akkora volt, hogy szinte lehetet-
len volt folytonosan másokba nem botlani. Ha megállt, hogy
megnézzen, megvegyen vagy megcsodáljon valamit, egész lot
de résistance kerekedett körülötte a reggeli bevásárlók szünet
nélküli hullámzásában.
Az ezredes mindig megcsodálta a polcakra kitett és ma-
gasba halmozott sajtokat és a vastag kolbászokat. Otthon, Ame-
rikában, azt hiszik, hogy a mortadella is kolbász, gondolta.
Az egyik bódéban megszólította az elánisítónõt: - Me
kóstolhatnám azt a kolbászt? Adjon csak egy csipetnyit
belõle.
Az asszony papír vékonyságú apró szeletet vágott le, szen-
vedélyes és szeretõ mozdulattal, és az ezredes, amikor megkós-
tolta, tisztán érezte a félig üstölt, feketebors-szemekkel tarká-
zott húsban a hegyekben makkon hízlalt disznók különös sza-
gát.
- Kérek ebbõl egy negyedkilót.
Alvarito vadászatokan igen spártai egyszerûségû luncb-
csel szokott szalgálni; ezt a szokását az ezredes tiszteletben tar-
totta, mert õ is tudta, hogy nem helyes sokat enni vadászat
közben. De azért úgy érezte, nem fag ártani, ha ezzel a morta-
dellával hozzájárul a luncbhöz, s megosztja a csónakossal és a
csáklyás emberrel is. Esetleg ad egy szeletet Bobbynak, a vizs-
z I8
lának, hiszen szegény állatnak újra meg újra bele kell ugrania
a vízbe, mindig lelkesen, még ha egész teste reszket is a jég-
hideg fürdõtõl.
- Ez a legjabb kolbásza? - kérdezte az asszonytól.-
Nincs olyan, amit nem tesz ki a pultra, és csak jobb, állandó
vevõinek ad belõle?
- Ez a legjobb kalbász. Van öbbféle is, de ez a !g-
jobb.
- Akkor adjon nekem néhány dekát olyan kolbászból is,
ami nagyon tápláló, de nem nagyon fûszeres.
- Van ilyen is - znondta az asszony. - Kicsit túl friss,
de pantosan olyan, mint amilyent kívánni tetszik.
Ezt a kolbászt szánta Bobbynak.
De Olaszarszágban nem szabad elárulni, ha valaki kutyá-
nak kolbászt vásárol, mert halálos bûnnek tartanák, hiszen
annyi ember éhezik náluk. Az más dolog, ha a drága kolbászt
olyan ember e-lõtt adom a kutyának, aki maga is dolgozik, és
tudja, mit kell kiállnia a kutyának a jeges vízben. De vásár-
lás közben nem lehet ilyesmit kijelenteni, hacsak nem vállalja
alaki, hogy bolondnak vagy hadimilliamosnak nézzék.
Az ezredes kifizette a becsomagolt kolbász árát, és foly-
tatta szemleútját a piacan. Élvezte a pörkölt kávé illatát, és
nézegette, mennyi zsíros részt hagytak a hentesbódékban fel-
aggatott húsokan. lvezte mindezt, mintha a nagy holland mes-
terek alkotását nézné, akiknek a nevére senki nem emlékszik,
de minden apró részletében tökéletesen megfestettek mindent,
amit a vadász elejt, vagy ami megehetõ.
A piac legközelebbi rokorva az olyan igazán jó múzeum,
mint a Prado vagy az Accademia - gondolta az ezredes.
Néhány perccel késõbb a halpiacra ért.
A piac síkos kõpadozatán, kosarakban vagy kötélfogantyús
ládákban ott voltak a nehéz, sötétlilába játszó, zöld színû ho-
márok, elõre sejtetve, milyen színt öltenek majd magukra õt-
z Iy
ten. Mind úgy csípték 7neg, hogy csapdába fagták õket - gon-
dolta az ezredes -, ollóikat meg összekötõzték.
Sok apró fehér hal volt a piacon, de csak kevés az alba-
core és bonito. A bonitónak nagy kidülledt szeme van, mint a
mélytengeri halaknak szokott lenni, és méltóságát, lám, még
halálában is meg tudja õrizni - gondolma z ezredes.
A legtöbb hal a alánksá.nak lesz az áldozata. A szegény
fehér hal a part melletti sekély vízben él, és fõ hivatása, ha
emberi táplálék legyen belõle. De az albacore és a bonito a kék
vízben él, és bekóborolja a világ minden óc.eánját és tengerét.
Garast kaphatnék most a gandolataimért - gondolta.-
Lássuk, mijük van még.
Sok angolna is ficánkolt a piacon, igen elevenen, bár meg-
szokott önbizalmuk mintha nem lett volna a régi. Volt sok apró
tengeri rák is, amibõl a kitûnõ scampi broccbetto készül; ezt
tõrszerû acélnyárson sütik. A szürke opálosszínû rákok vár-
ták, hogy megvásárolják õket, és a forró vízbe kerüljenek, a
r;tk-hlhatatlanságba, és utóbb, miután a falánk emberek fel-
falják ízes húsukat, könnyû rákcsontjuk ott úszkáljan a Canale
Grande piszkos, iszapos vizén.
A fürge tengeri rák - gondolta az ezredes -, hosszú
ajuszával, ami hosszahb, mint az öreg japán tengernagyak ba-
jusza, azért kerül ide, hagy mi, emberek jóllakjunk vele. 6,
jámbor rák barátom - gondolta -, te, a visszavonulás nagy
mestere, akinek a természet olyan csodás mûszert adott baj-
szod hosszú antennáiban, miért nem tanított meg a hálók és
az éjszakai halászatak csónakba kitett lámpás.ainak a veszé-
lyére is ?
Itt valami hiba csúszott be a száznításba - gondolta.
Sorra nézegette a sokféle apró ehetõ tengeri szörnyet, köz-
tük a molluszkákat; ezeket nyersen legjobb enni, ha valakit
idõben bealtattak tlfusz ellen; és más tengeri csemegét.
Mikor ezek mellett ment el, megkérdezte az egyik árust,
hannan szerezte be a molluszkáit. Amikor megtudta, hagy jó
helyrõl, ahol nem falyik be szennyvíz a csatornába, szólt neki,
hogy hatot nyisson fel. Elõbb a kagylók nyálkás tattalmát hör-
pintette fel, azwtán az árustól kapott görl>e késsel kiemelte ma-
óát az állatot. Az árus már Ismerte, és szíves-en odaadta neki a
kését, mert tudta, hogy az ezredes nagyobb szakértelemml
égzi el ezt a Jnûveletet, mint õ maga.
Kifizette a néhány lírát, amibe az egész került; ez még
mindig sokkal több volt, mint amit az kapott értük, aki az árus-
nak szállította õket: Most még megnézenn a olyami halakat is
- gondolta az ezredes -, és azután megyek vissza a szállo-
dába.
220
221
XXáI.FEJEZET
Az ezredes megérkezett a Gritti elõcsarnokába. Két gon-
dolását ki izette, és benn a szállodában végne nem fújt a szél.
Két emberre volt szüksége, hogy felevezzenek vele a Ca-
nak Grandén a piactól. Keményen kellett dolgozniok, és az
ezredes bõkezûen, a szokottnál is többet fizetett neik.
- Kerestek? - kérdezte a portástól, aki most már szol-
gálatban volt.
A portás gyors, könnyû mozgású, markáns arcú, értelmes
férfi vult, mindig udvarias, anélkül hogy túl alázatos lett volna.
f-iivatali rangját kék portás-ruháján egymásra fektetett kulcs
jelezte, amit minden fitogtatás nélkül viselt. 6 volt a portás.
Rangja körülbelül megfelel a századosénak - gondolta az ez-
redes. Tiszt, de még nem gentleman. A régi idõkben inkább
fõtörzsõrmesternek hívták volna, csak neki persze mindig a
pléhgallérosokkal van dolga.
- Mylady kétszer is kereste ezredes uramat - mondta
a portás angolul. Ha ugyan angolnak lehet még nevezni ezt a
nyelvet, amit ma beszélünk - gondolta az ezredes. Am legyen
angol. Ennyit még naeghagyhatunk nekik, az angol nyelv ne-
vét. Cripps* valósz nûleg hamarasan erre is jegyrendszert ve-
zet be.
Sir Stafford Cripps, a második világháború alatt Nagybritannia
pénzûgyminiszterc és gazdasági dihtátora volt.
- Legyen szíves, hívja fel a grófnót azonnal - mondta
a portásnak.
A portás tárcsázni kezdte a számot, közben így szólt az
ezredeshez: - Beszélhet onnan a fülkébõl, ezedes uram. A
grófnõ már jelentkezett.
- Ez gyorsan ment.
- Onnan a fülkébõl - ismételte meg a portás.
A fülkében az ezredes felvette a hallgatt, és automatiku-
san mondta :
- Itt Cantwell ezredes beszél.
- Már kétszer kerestelek, Richard - mondta Renata.-
Ce mondták, hogy eLmentél hazulról. Hol voltál?
- A piacon. Hooy vagy gyönyörû szerelmem?
- Senki sem hallja a beszélgetésünket ilyen korán. Igen,
gyönyörûséges szerelmed vagyok. Bármit jelentsen is ez.
- Téged. Jól aludtál?
- Mintha sötétben síeltem volna. A síelés nem vodt igai,
de a sötétség igen.
. - Úgy jó. Miért ébredtél fel ilyen korán? Megrémítetted
a portásomat.
- Ha engedelmeddel illik egy úrileányhoz, hogy ilyent
érdezzek, mikor találkozhatunk és hal?
- Ahol kívánod, és amikor kívánod.
- Megvannak még a smaragdok, és segített vaLamiben
Arckép kisasszony?
- A felelet mindkét kérdésre: igen. A smaragdok a zub-
bonyom zsebében vannak, és a zsebet begomboltam. Arckép
kisasszonnyal meg tegnap éjjel és ma hajnalban társalogtunk,
és ez mindent sokkal elviselhetõbbé bett.
- Jobban szereted, mint engem?
- Abnormális még nem vagyok, bár lehet, hogy ez di-
csekvés. De azért gyönyörû.
- Hol találkozzunk?
222
Zj
- Reggelizzünk Floriánnál a Piazza jobb oldalán? A
Piazza víz alatt van, és ez mulatságos látvány.
- Húsz perc múlva ott leszek, ha akarod.
- Akarom - mondta az ezredes, és letette a hallgatót.
Mikor kilépett a telefanfülkébõl, hirtelen rosszullét fogta
el; mintha vastüdõ vagy nürnbergi vas-szûz szorításába ke-
rült volna. Odament a portás pultjához, arcszíne elszürkült, és
olaszul mondta neki: Damenico, Ico, adjon egy pahár vizet.
A portás vízért ment, és az ezredes rádõlt a pultra. Kicsit
megkönnyebbedett, de tudta, hogy ez semmit nem jelent. A
portás hozta a pahár vizet, és az ezredes négy pirulát vett be
az orvosságból, amelybõl rendesen kettõt szokott bvenni;
utána is ott maradt a pultra dõlve, ahogy az ölyv pihen meg
egy f.aágon.
- Domenico - mondta.
- Parancsára.
- Ezt a borítékot, és ami benne van, tegye be a safe-be.
lehet hogy személyesen jövök vagy írok érte, vagy ha én nem,
akit az imént felhívott telefonon. Adjam ezt írásba?
- Nem. Szükségtelen.
- És hátha magával történik valami, fiam? Maga sem
halhatatlan.
- Miért lennék? - mondta a portás. - De majd rá-
írom a borítékra, és különben is itt van az igazgató meg a
lyette; igazgató is.
- Mindkettõ derék ember - mondta jóváhagyólag az
ezredes.
- Nem ûlne le, ezredes uram?
- Nem. így is jobúan leszek, csak valahol kipihentethes-
sem a lábamat, vagy nekidûljek akár egy nlegveszekedett fá-
nak is. Honfitársaim, igaz, ilyenkor leülnek, lefeküsznek vagy
összeesnek. Nem kell nekik más, mint néhány vitamin tabletta,
és máris összeszedik magukat.
124
Többet beszlt a kelleténél, hogy visszanyerje önbizalmát.
- Valóban vitamin tablettákat szednek?
- Azt, azt. Abban van valami, ami megóvja õket az iz-
galmaktól. Olyan ez, mint az atombamba, csak éppen fordítva.
- Hihetetlen.
- Ez a legnagyobb katanai titok, amit egy tábornok fele-
sége valaha is közölt egy másik tábornok feleségével. A vlta-
min tabletták a legkevésb-é fontasak. Legközelehb botulizmust
dobnak majd le Velencére ötvenhatezer láb magasból. Ó, az
semmi - magyarázta az ezredes. - Anthraxsz.al kell kez-
deni, azután következik a botulizmus.
- De ez borzalmas lenne.
- Rosszabb, mint gondolja - mondta az ezredes helyes-
lõleg. - Mindez nem államtitok, olvashatja a lapokan. S mi-
közben mindez történik, ha jól állítja b a rádióban, mehall-
gathatja Marg,arétát*, amint a Csillagos Lobogót énekli. Miért
ne Margaréta hamgja sohasem volt világrenetõ, és bizony
hallottunk már jabbat is nála. De.minden a tálalástól függ. A
rádió pótolja a hangot, és a Csillagos Lobogóval soha nem le-
het baj.
- Gondolja, ezredes uram, hogy dobnak le ránk valamit?
- Nem. Soha.
Az ezredes most egyszerre négyesillagos tábornokká lépett
elõ; haragja és izgadma szerencsére kezdett szépen lecsillapodni
a tabletták hatására. - Ciao, Doanenico - mondta és kiment
a szállodából.
ÍTgy számította, hogy tizenkét és fél perc alatt ér oa a
Floriánhoz, ahová igaz szerelme valószínûleg egy kis késéssel
érkezik. Vigyázva nlent, csak annyira gyorsan, hogy a járás a
szívének meg ne ártson. Csak a hidakkal volt baj most is.
Truman leánya akinek hangversenyénekesi szereplése körül nagy
társasági botrányok keletheztek apja elnöksége alatt.
15 A folydn át - ll/15 S 225
tív. FJEzEr
Igaz szerelme pontosan abban a percben állt meg asztalá-
nál, amikorra mondta. Mint mindig, mást is szép volt a teret
elöntõ, zord reggeli fényben, és ezzel kezdte: - Richard, kér-
lek, jól vagy? Monddl
- Persze hogy jól - mondta az ezredes. - Te csoda
szépség.
- Bejártad az egész piacot?
- Csak néhány helyet. Oda nem mentm, ahol a vad-
kacsákat árulják.
- Köszön m.
- Nincs mit - mondta az ezredes. - Oda soha nem
megyek, csak veled, ahol már voltunk együtt.
- Nem gondolod, hogy el kellene mennezn a vadászatra?
- Nem. Biztosan nem. Alvarito szúlt volrsa, ha azt
akarná, hogy velünk jöjj.
- Esetleg éppen azért nem hívott, mert szeretnc.
- Lehet hogy igazad van - mondta az ezredes, azután
megkérdezte: - Mit akarsz reggelire?
- Itt nem lehet jól reggelizni, és különben sem szeretem
a teret, amikor a víz elönti. Szamorú látvány, menta galambok
nem tudnak hová leszállni. Csak akkor mulatságos, mikor az
árvíznek már vége, és a gyerekek játszani kezdenek. Regge-
lizzünk a Grittiben?
- Akarod?
zz G
- Igen.
- Jó. Reggelizzünk ott. n már reggeliztem.
- Igazán ?
- Most csak egy csésze kávét iszam és néhány friss zsem-
lét, de úgy, hogy még meleg legyen. Te szörnyen éhes vagy?
- Szörnyen - mondta Renata meggyõzõdéssel.
- Akkor nagyot reggelizünk - mondta az ezredes.-
rlzt kívánad majd, hogy bár soha n is hallottál volna neg-
gelirõl.
Útközben a szél hátulrúl fújt, és Renata haját úgy lengette,
mint valami lobogót; szorosan belekarolt, és megkérdezte az
ezredestõl: - Még mindig szeretsz, ebben a ideg és zord ve-
lencei reggeli fényben is? Mert, ugye, hideg és zord?
- Szeretlek, és a fény valóban hideg és zord.
- Egész éjjel szerettelek, amikor a sötétben síeltem.
- Azt meg hogyan csináltad?
- Ugyanúgy, ahogyan máskor síelek, csak sötéí volt, és
e hó is sötét volt, em pedig világos. Ugyanígy kell síe1ni; ér-
zed, hogy ura vagy a sínek, és ez jólesik.
- Egész éjjel síeltél? Akkor sokszor kellett lesiklanod.
- Nem. Utána mélyen és jól,aludtam, és boldo ;n éb-
redtem fel. Velem voltál, és aludtál, mint egy bébi.
- Nem voltaan veled, és nem aludtam.
- De most velem vagy - mondta Ren,ata, meg s-
rosabban belekarolt.
- Mindjárt megérkezünk.
- Meg.
- Mondtaan már neked, úgy, ahogyan mondani kell,
hogy szeretlek?
- Mondtad. De mondd újra.
- Szeretlek. Vedd ezt úgy is, mint támadást, és úgy is,
mint bókot.
8Y v ahogyan akarod, és amennyire igaz.
15 - líts s
22
- Ez helyes álláspont - mondta az ezredes. - 7'e &
derék és gyöny rû leány. Most mutasd meg a hajadat itt
a hídan, és hagyd, hogy a szél oldalt fújja. Vagy hogy nyelv-
tanilag pontosabban fejezzem ki magamat: oldalról - tette
hozzá.
- Az könnyû - mondta Renata. - Tetszem neked?
Az ezredes nézte a leány arcélét, a kora reggel csodás vi-
lágítását, két kemény mellét pulóver alatt, szemét a szélben,
és csak ennyit mondott:
- Tetszel.
- Örülök neki - moudta lienata.
XXV.FEJEZE7
A Grittibn a gran >naestro ablak melletti asztalhoz ül-
tette õket, kilátással a Canale Grandéra. Kívülük senki nem
volt az étteremben. A gran maestrót ünneplyes hangulatban
találták, jó napja valt. Minden ap aszerint szármított neki,
hogy mint viselkedett a gyamorfekélye és a rossz szíve. Ha
egyik sem bántatta, õ sem bántott senkit.
- Ragyás képû han itársa fenn szakott rege lizni a szo-
bájában, mint kollegámtól hallom - közölte bizalmasan az e:;-
redessel. - Lehet, hogy kapunk néhány belgát. "A legbátrab-
bak a belgák" - ismételte el az idézetet. - Van néhány pe-
scecanénk is, ezredes uram, tudja, honnan. Teljesen kimerültek
és mint a disznók, fénn fognak zabálni a szubájukbán.
- Kitûnõ helyzetjeLentés - mondta az ezredes. - A mi
problémánk, grari maestro, hogy én már ettem a szbámban,
akárcsak a ragyásk-épû meg a pescecanék. De ez a lady. . .
- Ifjú lady - szakította félbe az ezredest a grarr
maestro; ránézett Renatára, arca csupa mosolygás volt, és a
szíve úgy ugrándozott, mint egy delfin a tengerben. A delfin
mozdulatai szépek, kevesen vannak ebben a világban, akik ezt
megérzik, és utána tuják csinálni.
- Mit akarsz enni, kislányom? - kérdezte az ezredes, és
nézte a leány kora reggéli, érintetlen sötét szépségét.
- Akármit.
- Mégis, valami közelebbit mondanál?
228
- Kávét kérck, és nem tcát, és amit a gran maestro ösz-
sze tud kaparni.
- Nem fogam összekaparni, kislányom - mondta a gra:t
maestro.
- Csak én hívam õt kislányomnak.
- Illõ tisztelettel mondtam - szólt erre a gran maestro.
- Készfthetünk vagy mondjam inkább fabricar, frissen sütött
vesét, rognons-t champignonnal, amit megbízható embereim
szedtek. Lehet amlett is szarvasgombával, amit külön erre a
célra választott dismók túrtak ki a öldbõl. Vagy h tetszik,
készittethetek kanadai szalonnát, ami valószínûleg valóban ka-
nadai.
- Bárhol legyen is Kanada - mondta a leány vidámn,
mert neki mindegy volt.
- Bárhol legyen is - ismétebte meg az ezredes elko7no-
rodva. - n tudom jól, hol van.
- De most már hagyjuk a tré át, és lássunk hozzá a reg-
gelihez.
- Ha nem követek el fiatal leányhoz nem illõ dolgot, én
is ezt javaslom.
- Nekem hozzon mindenesetre egy kancsóban valpoli-
cellait.
- Semmi mást?
- Hozzon egy adagot rabból az állítólagos kanadai sza-
lonnából is - mondta az ezredes, majd ránéz-ett Renatára,
mert most már kettesben maradtak, és így szólt: - Hogy vagy,
te drága?
- Azt hiszem, fõként éhes vagyok. De köszönöm neked,
hogy olyan sokáig jó voltál hozzám.
- Ennél mi sem könnyebb - monclta Renatának az ez-
redes olaszul.
'I. FEJEZT
Ültek az asztalnál, ésfigyelték a kora reggeli fényeket a
Canale Grandén. A szürke szín lasanként sárgába olvadt,
amint a nap kisütött, és a visszahúzódó apály a viharos széllel
együtt erõsen felkorbácsolta a csatorna vizét.
- Anyám azt mondja, nem szeret hosszabb ideig maradni
Velencében, mert itt nincsenek fák - mondta Renata. - Ezért
megy vidékre.
- 1Zindenki ezért megy vidékre - mondta az ezredes.
- Mi is ültethetnénls majd néhány fát, ha találunk olyan he-
lyet, amely elég nagy ahhoz, hogy kertünk legyen.
- len a lombardiai nyárfákat és a platánakat szeretem
tegjobban, de ezen a téren még nagyon tájékozatlan vagyok.
- Én is szeretem, de szeretem a ciprusokat és a geszte-
nyefákat is. A szelídgesztenyét és a vadgesztenyét, mindkettõt.
De majd akkor látsz igazi fákat, há eljösz velem Amerikába.
Várj csak, micsoda fehér-fenyõket meg ponderosa fenyõket látsz
majd.
- Együtt fogjuk látni mind, mikor kirándulásra negyûnk.
Megállunk a benzintöltõ állomásoknál, amit ti comfort station-
nek vagy minek neveztek.
= Bungalót bérlünk vagy turista campbe szállunk meg
- mondta az ezredes. - A benzintöltõ államásokon nem tölt-
jük az éjszakákat.
- ly szerctné, ha odagurulnánk egy ilyen comfort
=io
stationhez, kifizetnénk a benzin árát, és így szólnánk: Töltsd
meg a tartályt és csekkold a gázt, Mac - áhogyan amerikai
k nyvekben és filmeken szakás.
- A benzintöltõ állomásra gondolsz?
- Mondd már meg, mi az a comfort station?
- Ahóva a király is gyalog jár.
- Ó - mondta Renata és elpirult. - Bocsáss Zneg. Úgy
szeretnék megtanulni amerikalul. De bizonyosan olyan ször-
nyûségeket mondok, mint te olaszul.
- Az amerrkai könnyû nyelv. Minél tovább megy az em-
ber nyugatra, annál egyszerûbb és könnyebb.
A gran nzaestz'o hozba a rebgelit, és vele együtt az illatokat,
amelyek nem terjedtek szét az egész étteremben, mert a tála-
kon ez st födõk voltak. Így is tisztán érzett a frissen sütött sza-
lonna és vese illata, amely összevegyült a gomba szerényebb
illatával.
- Ez jónak ígérkezik - mondta Renata. - Nagyo kö-
szönöm, gran maestro. Beszéljek most amérikaiul? - kérdezte
az ezredest. Könnyû és gyors mozdulattal, mintha a keze nem
is kéz, hanem vívótõr lett volna, a gran maestróra szegezte uj-
ját, és úgy mondta: - Tedd ide, komám. Klasszez a kja.-
Erre a gran maestro csak ennyit mondott: - Kösznöm, nzy-
lad,y.
- Nem kellett volna inkább zabát mondanám kaja he-
lyett? - kérdezte Renata az ezredestõl.
- Mindegy. Akármelyiket mandhatod.
- így beszéltetek nyugaton gyerekkorotiban? Mit szok=
tok mondani reggelinél?
- A reggelit a szakács hozta vagy tálalta fel, és rendesen
ezt mondta: "Zabáljatok hé, vagy a po átokba vágom."
- Ezt meg kellene tanulnom, hogy tudjam, ha vidékre
megyünk. Néha a hrit nagykövt és unalmas felesége vannak
nálunk dinneren. Majd kioktatom az inast, hogy így jelentse,
z;z
amikor tálalva van: "Zabáljatok hé, vagy a pofátokba vá-
gom. "
- A nagykövet ezt nemigen fogja méltányalni - mondta
az ezredes. - De mint érdekes kísérletet, mlndenesetre aján-
lom.
- Mondj nekm valamit hamisítatlan amerikaiul, amit a
ragyásképûnék mondhatok, ha idejön étterembe. Majd a
fülébe súgom, mintha rendez-vozs-ra hívnám, ahogyan régen
volt szokás.
- Az attól függ, milyen képpel jön. Ha nagyon bús lesz,
súgd ezt neki: - Hé, Mac. Ki a mellel, hallod-e!
- Ez határozottan tetszik nekem - mondta Renata, és
elismtelte, közben pedig Ida Lupinót utánozta. - Nem mand-
hatnám ezt a gran maestrónak is?
- Miért ne? Gran maestro!
A gran maestro odament hozzájuk, és figyélmesen meg-
hajolt.
- Hé, Mac. Ki a mellel, hallod-el - rivallt rá Renata.
- Hallom, hogyne hallanám - mondta a gran maestro.
-- Köszönöm a figyelmeztetést, gró nõ.
- Ha a ragyás jön be, és aztán akarsz beszélni vele, mi-
kor már evett, mondd ezt neki: "Törölct meg a lepénylesõt,
jack, ha velem beszélsz. Aztán gyerünk, mozgás apafej."
- Nem felejtem el, majd otthon gyakorolom.
- Mit csináljunk reggeli után?
- Nem mehetnénk fel hozzád, hogy megnézzük a képet,
ér-e valamit; úgy gomdolom, van-e benne belõlesn valami, így
nappali világításnál?
- Menjünk - mondta az ezredes.
zi;
XXVII. P E J E Z E
Az ezredes szobája ki volt takarítva; ez kellemesen leptc
meg, mert ilyen dolgokban a szállodai személyzet elég hanyag
szokott lenni.
- Állj ada mindjárt, oda az arckép mellé - mondta az
ezredes Renatánk, majd eszébe jutatt és hozzátette:-
Kérlek.
Renata odaállt, és az ezredes ugyanannan nézett rá, ahan-
nan elõzõ este.
- Persze nem lehet veled összehasonlítani - mondta.-
Nem a hasonlóságra értem. Abban nincs hiba.
- Volt valaha is szó róla, hagy össze lehetne hasonlítani
velem? - kérdezte Renata, majd hátravetette fejét, és ott állt
az arckép mllett, fekete pulóverjében.
- Természetesen nem. De tegnap este és ma hajnalban
gy beszélgettem a képpel, mintha te lettél volna.
Ekkor már az ágyan feküdtek, és Renata megkérdezte az
ezredestõl: - Sahase csukod te be az ablakokat?
- Nem. És t>e?
- Csak ha esik.
- Mennyire egyformák vagyunk mi ketten.
- Nem tudom. Nem sok alkalmunk volt rá, hogy kita-
pasztaljuk.
- Nem, valóban nem volt rá alkalmunk. De annyi al-
kalam mégis akadt, hogy én rájõjjek.
- És amikor rájõttél, mit ércél el vele? - kérdezte az
ezred,
- Nem tudom. Arra mindenesetre rájõttem, hogy job-
ban is lehetne, mint ahogyan most van.
- Igazad van. Ki kellene próbálnunk. Én nem hiszek a
megalkuvásban. Bár néha a sars erre kényszerít bennünket.
- Mi a te nagy bánatod?
- Hagy mások parancsolgatnak - felelbe az ezredes.-
s a tied?
- Te.
- n nem akarok senki bánaha lenni. Elég sokszor vol-
tam bánatos fajankó. De sohasem váltam más ember bánata.
- Most mégis az vagy. Az enyém.
-1ó - mondta az ezredes. - Tudomásul veszem.
- Kedves vagy, hagy ezt mondod. Nagyon kedves vagy
hozzánk ma reggel. Úgy szégyellem, hagy így vannak a dolgok.
Kérlek, szoríts nagyon magadhoz, és ne beszéljünk; ne is gon-
doLjunk arra, hogy a dolgok másként is lehetnének.
- Kisleányam, ez a közül a kevés dalag közül való, ami-
hez értek.
- Te sok, nagyon sok dologhoz értez. Ne mondj ilyent.
- Igazad van - mondta az ezredes. - Turtom, hogyan
kell elõrenyamulni, és hagyan kell visszavanulni. Kell-e ennéi
egyéb?
- Képekhez Is értesz, Icönyvekhez, az élethez.
- Az semmi. Csak elõítélet nélkül kell nézned a képeket,
és ugyanolyan elfogulatlanul kell olvasni a könyveket, amilyen
elfagulatlan te tudsz lenni, élni pedig tudsz te is.
- Légy szíves, ne vesd le a zubbonyodat.
- Jó.
- Te mindent megteszel, ha azt mondom, légy szíves.
- Anélkül is mindig megtettem.
- Nem nagyon gyakran.
234
i5
szó.
- Nem - ismerte el az ezredes. - A légy szíves szép
- Légy szíves, légy szíves, légy szíves.
- Per piacere. Az angol szó, please, azt jelenti, tdd, ha
úgy tetszik neked. Szeretném, ha mindig olaszul beszélnénk.
- Sötétben beszélhetünk. Bár vannak dolgok, amiket jub-
ban lehet mondani angolul. "SzeretLek utolsó, igaz és egyetlen
szerelmem" - idézte Renata. Azután - "Mikor az orgonák
utoljára nyíltak a kis kertben. A bölcsõbõl, amely ring véget
nem érõn."* És: "Zabáljatok srácok, hé, vagy a pofátokba vá-
gom." Ugye ezeket a dolgokat ne mondjam más nyelven, Ri-
chard ?
- Ne mondd.
- Légy szlves, csókolj meg még egyszer.
- A légy szívesre nincs szükség.
- A végén belõlem is ilyen "légy szívere nincs szükség"
lesz. Abban, hogy meghalsz, csak az a jó, hogy soha nem hagy-
hatsz el.
- Ezt egy kicsit klméletlenül mondtad - jegyezbe meg
az ezredes. - Errõl kicsit kíméletesebben beszélhetnél a szép
száddal.
Y.
- len csak akkor vagyok kíméletlen, amikor te is az vagy
-- mondta Renata. - Másként nem kellenék neked teljesen?
- Nekem shogyan nem kellenél másképpen, csak így,
ahogyan vagy, és én igazán, véglegesn és örökké szeretlek.
- Néha szép dolgokat tudsz mondani nagyon világosan.
Mi történt veled és a feleségeddel, ha szabad megkérdeznem?
- Ambiciózus asszony volt, én pedig túl sokat voltam
távol.
- Úgy érted, hogy az amblciói miatt hagyott el, noha té-
ged kötelességed szólított el hazulról?
Wált Whitman (IBI9-92) idézetek.
zj6
- Úgy - mondta az ezredes, és ahogy visszaernlékezett
igyekezett elfelejteni minden keserûséget. - Több becsváy
volt benne, mint Napóleanban, de tehetsége nem volt több
mint egy átlagos érettségizõ diáklányé.
- Nem tudom, ez mit jelent - mondta Renta. - De
ne beszéljünk róla. Sajnálom, hogy mekérdezterm. Biztosan
5ántja, hogy elválttok.
- Nem hiszem. Túlságosan is beképzelt teremtés volt
ahhoz, hogy bántsa az ilyesmi. Hozzám is csak azért jött felesé-
ül, hogy bjusson a tiszti körökbe, és jobb összeköttetései le-
gyenek ahhoz, amit mesterségének vagy hivatásának tartott.
Ugyanis újságíró volt.
- Azok szörnyû teremtésk - mondta Renata.
- Ebben egyetértek veled.
- Hogyan vehettél feleségül egy újságírónõt, aki továbbra
is az maradt?
- Mondtam már, hogy követtem el hlbákat - mondta az
ezredes.
- Most pedig beszéljünk kellemesebb doJgo:król.
- Beszéljünk.
- De hiszen ez szömnyû. Hogyan tehettél ilyent?
- Nem tudom. El tudnám mondani részletesen, de jobb,
ha hagyjuk.
- Igen, hagyjuk. Nem sejtettem, hogy ilyen szörnyû do-
logról volt szó. De még egyszer nem tennél ilyent?
- Megígérem neked, hogy nem, drága szépségem.
- Ugye, soha nem írsz neki?
- Természetesen nem.
- Remélem, nem mondsz el neki rólunk semmit, mert
még megírná.
- Nem. Egyszer megtettem, és meg is írta. De az más
országban történt, és a nõ különben is meghalt.
- Meghalt?
z;
még.
- Hottabb, mint a föniciai Apolló. Csak 6 nem tudja
- Mit tennél, ha a Piazzán lennénk és egyszerre csak
megpillantanád?
- Keresztülnéznék rajta, hogy ebbõl is megtudja, meny-
nyire halott.
- Nagyon köszönöm neked - mondta Renata. - Tudod,
hogy egy másik nõ vagy egy nõ emléke milyen szörnyûségs te-
her egy fiatal leánynak, akinek még nincs tapasztalata
- Nincs másik nõ - mondta az ezredes Renatának, és a
szeme könyörtelen valt, ahogy visseagondolt rá. - Sem más
n õ emléke.
- Nagyon köszönöm neked - mondta Renata. - Am:-
kor ilyennek látlak, igazán elhiszem. Csak arra kérlk, rám ne
nézz és ne gondalj így soba.
- Vadásszunk rá, és akasszuk fel egy magas fára? - kr-
dezte az ezredes élénken.
- Nem. Felejtsük el.
- Máris elfelejtettem - mondta az ezredes. És furcsa
módon, valóban elfelejtette. Furcsa volt, mert egy pillanatig
mintha ott lett volna a szobában a felesége, és ez majdnem
pánikot akzatt. Ez a legfurcsább benne - gondolta az ezre-
des, aki jól tudta, mi a páni félelem.
De elment, végleg és örökre. Kiégette, mint az úszkõs se-
bet, kiûzte, mint az ördögöt szokás, a tizenegy példányban le-
másolt inatakkal egyúttal, amelyek közt ott-tartotta három má-
solattal együtt a válási végzés hiteles okmányát is.
- Elfelejtettem - mondta az ezredes, és valóban így
volt.
- Olyan boldog vagyok - mondta Renara. - Nem tu-
dam, hogy is engedhették be egyáltalában a szállodába.
- Nagyon egyformán gondolkozunk - mondta az ezre-
des. - De azért túlságba mégse vigyflk dolgot:
2;8
meg.
- Akaszd fel, ha akarod, mert miatta nem dhn
- Elfelejtettem - mondta az ezredes Renatának. - Le-
het hogy jól megnézi magát a tûkörben, és felakasztja magát.
- Ha már úgy sincs itt a szobában, ne kívánjunk neki
rosszat. Mint jó velencei, én mindenesetre kívánam neki, hogy
haljan meg.
- Akárcsak én - mondta az ezredes. - Most pedig,
mivel nincs itt, felejtsük el, teljesen és véglegesn.
- Véglegesen és egyszer s mindenkorra - mondta Re-
nata. - Azt hiszem, ez a pantos kifejezés. Vagy spanyolul, para
sempre.
- Para sempre - mondta az d
=i9
XXVIII.FEJEZET
Ott feküdtek egymás mellett, és az ezredes érezte, hogyan
dobo Renata szíve. Könnyû megérezni a szívet egy fekete pu-
lóvr alatt, amelyet valamelyik családtag kötött. Fekete haja is
ott terült el hosszan és súlyosan a jó karján. Nem is nehéz-
gondolta -, könnyebb, mint bármi a világon. Feküdtek esen-
desen, tele szerelmmel, és tökéletesen egynek érezték magukt.
l : ezredes megcsókolta a leányt a száján, gyengden és éhesen,
cután, bár meg sem moccantak, valami úgy áramlott bennük,
mint amikor zárul az áratnkör.
- Richard - mondta Renata. - Úgy sajnálok bizonyos
dolgokat.
- Sahase sajnálj semmit - mondta az ezredes. - Vesz-
teségeket nem kell megvitatni, kislányom.
- Mondd még egyszer.
- Kislányom.
- Mondj nekem kedves dolgókat, amikre visszagondol-
hatok majd egész héten, és beszélj még a háborúról is, hadd ta-
nul)ak.
- Hagyjuk a háborút.
- Nem. Tanulnom kell még.
- Nekem is - mondta az ezredes. - De hadgyakorla-
tolsról hallani sem akarok. Tudod, egyszer volt nálunk a had-
seregben eb tábornok, aki ármányos utakon megszerezte a
hadgyakorlat tervét. Jól megtudta elõre az ellenfél minden moz-
du1atát, és olyan nagyogáan viselkedett, hogy rangban eléje
ugrott sok, nála különb embernek. Ezért vertek meg aztán egy-
szer alaposan bennünket. Ezért meg az örökös weekendezésért.
- Most is week-enden aagyunk.
- Tadom - mondra az ezredes, - Hétig még tudok
számolni.
- Miért vagy ilyen keserû mindig?
- Nem vagyok. Csak éppen félszázéves vagyok, és tudoh
bizonyos dolgokat.
- Beszélj nekem még Párizsról; szeretek rád és Párizsra
gondolni egész héten.
- Kislányom, miért nem hagyod békén Párizst?
- Mert már jártam Párizsban és máskor is elmegyek, sze-
retnék hát tudni mindent róla. Velence után Párizs a legszebb
város a világon, és én szeretném, ha sokat tudnék róla.
- Elmegyünk együtt Párizsba, és majd ott beszélek róla
neked.
- Köszónöm. De mesélj kicsit most is, annyit, amennyi
erre a hétre elég.
- Lcclerc nagyképû ajankó volt, ezt egyszer már elma-
gyaráztam neked. Nagyon bátor ember volt, de arrogáns és
hihetetlenül becsvágyó. Már nem él, de ezt is említettem.
- Igen, már említetted.
- A holtakról állítólag nem szabad rosszat mondani.
De én azt hiszem, most van rá a legalkalmasabb idõ, hogy
megmondjuk róluk az igazat. n soha nem mondtam egy szót
sem halottról, amit meg ne mondanék neki a szemébe - majd
hozzátette -, kertelés nélkül.
-- Ne beszéljünk róla. Most már tudom, ki volt.
- Akkor mit hívánsz? Valami érdekeset?
- Igen, kérlek. Az én izlésemetmegrontották a képes új-
ságoh. De most Dantét fogak olvasni egész héten, afnfg oda-
leszel. Misére megyek minden reggel. Ennyi csak elég. .
16 A folyón t - 14/105 4I,
- Menj el HarrYhez is luncb elõtt.
- Elmegyek - mondta Renata. - Kérlek, mesélj valanti
érdekeset.
- Nem akarsz inkább aludni?
- Hogyan alhatnánk, amikor olyan kzvés idõnk van. Ér-
zed ezt? - kérdezte Renata, fejét az ezredes álla alá dugta,
és kényszerítette rá, hogy õ is hátrahajtsa a fejét.
- Rendben van, mesélek.
- Elõször is add ide a kezed, hadd fojam. A kezemben
fogam tartani, miközben majd Dantét olvasom, és más dol-
gokat csinálok.
- Dante rossz jellm volt. Mé Leclerc-nél is felfuval-
kodottabb.
- Tudom. De nem írt rosszul.
- Nem. Leclerc is jó katona volt. Sõt kitûnõ.
- Mesélj, kérlek.
Renata fej az ezredes mellén pihent, és az ezrede így
szólt: - Miért nem aarod, hogy levessem a zubbnnyomat?
- Szeretem, mikor érzem a gambokat. Azt nem sza-
bad?
- Hogy tilthatnám én meg neked? - mondta az ezredes.
-- Hányan voltak háborúban a családodból?
- Mindenki - felelte Renata. - Mindig. Kereskedõk
voltak, többen dózsék is, mint tudod.
- De háborúban is voltak?
- Mindnyájan - mondta Renata. - Amennyire én tu-
dom.
- Oké - mondta az ezredes. - Mindenrõl beszélek,
amirõl csak akarod, hogy beszéljek.
- lIEsélj valami érdekrset. Olyan rosszakat vagy még
rosszabbakat, mint a képes lapokban.
- A Domenica Del Corrierében vagy a Tribuna Illus-
trutában ?
- Ha lehet, annl is rosszabbakat.
- Csbkolj meg elõbb.
Renata megcsókolta kedvesen, forrón és kétségbéeséssal.
Az ezrdesnek nem jutott eszébe semmi érdekes vagy különris
háborús történet. Csak a leányra gondolt, hogy milyen jb együt
lenni vele, és hobay az igazi nagy szerelennben,az élet milyen kõ-
zeli rokona a halálnak. De milyen is az igazi nagy szerelem?
Van-e rangja vagy száma? Miért olyan jó érezni Renata fekete
pulóverjét? S ki adta neki simaságát, a gyönyört és gyermeki
furcsa büszkeségét, önfeláldozását és bölcsességét? Most enyém
lehetne az igazán nagy szerelem, az eksztázis, és helyette az
álom ikertestvér-e húz magához.
Átkozott halál - gondolta. - Közeledik hozzánk, ki-
csiny részletekben úgy, hogy alig vesszük észre. Néha gyilkos
kegyetlenséggel érkezik. Jöht fel nem forralt vízben; rosszul
leeresztett moszkitó-hálóban vagy fehéren izzó lövedékek vad
vijjogásában, amlt annyiszor hallgattunk. Jöhet alig hallható
csettenés alakjában, amely megelõzi a géppisztoly ravaszának
elkattanását. Jöhet a becsapódb gránát füstjében vagy a fel-
robbant akna éles, fülsiketítõ csattanásában.
Láttam, amint jött, mikor a repülõgép pitótája kioldotta
bambAit, és a bombák különös ívelõ pályájukon zuhantak le-
felé. Jöhet a halál egymásnak rohant gépjármûvek reosegõ za-
jában vagy síkos jeges úton, amikor nem fog a Eék.
Persze legtöbb embert ágJ,ában fekve éri el a halál, a sze-
relem ikertestvére. Csaknem egész életemben együtt éltem
vele, és mesterségem a halál osztogatása volt. De mit mond-
hatnék el errõl ennek a leánynak, ezen a hideg, szeles regbelen
a Gritti Palace Hotelben?
- Mit szeretnél tudni kislányom? - kérdezte Renatát.
- Mindent.
- Rendben van - mondta az ezredes. - Máris kezdem.
IS - 14/27 S
xxrx.FEzr
A kellemesen kemény, frissen vetett ágyan feküdtek, és lá-
6ukat egymáshoz szorítatták. Renata feje az ezredes mellén pi-
hent, és a haja ráhullt öreges kemény nyakára; közben mesélni
kezdett neki.
- Ahol mi szálltunk partra, ott nem vodt komoly ellen-
állás. Komoly ellenállásra a másik partszakaszon került sor.
sszekõttetést kellett teremtenünk ledobott ejtõernyõs egysé-
gekkel, aztán el kellett foglalnunk több várost, végül Cher-
baurg-t is. Nem volt könnyû feladat, és igen gyorsan kellett
vgrehajtanunk. A parancsokat egy tábornaktól kaptuk, akit
Villám Joe-nak hívtak, és akirõl bizonyosan sohasem hallottál:
Tó tábornok volt.
- Folytasd csak kérlek. Villám Joeról már beszéltél.
- Cherbourg után kaptunk mindent. Nálazn nem volt
más, csak egy tengernagy Iránytûje, az invázió elõtt ugyanis a
Chesapeake-öbölben egy kisebb hajóra vezényeltek. Narman-
diában kiittuk a Wehrmacht által palackozott egész Martell-
konyak készletet, és voltak, akik hat millót is összeszedtek a
németek által nyomtatott frankokból. Ezek még egy évvel ez-
elõtt is érényben voltak, és ötven ilyen rank ért egy dollárt.
Sok merikai közlegény vásárolt traktart, akinek eddig egy
öszvérje is alig volt, ha tudta a módját, hogy õrmestere vagy
néa a tábornoka segítségével hogyan váltsa be és küldje haza
az ilyen pénzt Amerikába
244
- n soha nzn loptam semmit az iránytûn kívül, me-r
úgy éreztem, hogy rossz szerencsét hoz, ha +háborúban valaki
szükségtelenül lop valamit. De a konyakat megittam, és
iránytû segítségével kijavítottam az esetleges hibákat a három-
szögelési számításokban, ha erre ráértem. Ez az iránytû volt
egyetlen barátom, és a telefan az életem. Annyi telefondrútot
szereltünk, mint ahány szajha van Texasban.
- Hallgatlak, de légy szíves, ne használj csúnya szava-
kat. n nem tudom, mit jelent az a szó, de nem is akarom
tudni.
- Texas nagy állam - mondta az ezredes. - Azért basz-
náltam ezt a kifejezést és a texasi mõket mint jelképet. Nem
mondhatja az ember, hogy több szajha, mint Wyamingban, mert
ott kevesebb nõ van, mint harmincezer, vagy mandjuk legfel-
jebb ötven, márpedig rengeteg telefondrótot szereltünk fel
hogy aztán leszereljük és felszereljük megint.
- Csak alytasd:
- Most pedig elxnesélem az áttõrést - mondta az ez-
redes. - De szólj, ha untatlak.
- Nem untatsz.
- Az az átkozott áttörés így történt - mondta az ezre-
des. Renata felé fordult és amit ezután mondott, cseppet sem
úgy hangzott, mint valami el8adás, hanem inkább gyónásra n-
lékeztetett.
- Az elsõ nap jöttek a gépek, majdnem valamennyi, és
ledobálták azt a kárácsanyfadfsz-szerû csillogó holmit, amely
megzavarta a németek radarját. Emiatt a támadást aznapra le-
fújtáls. Már készen voltunk az indulásra, de lefújták. Biztosan
a hadvezetési szabályoknak megfelelõen. Tudod, hogy én a had-
seregben ezeket a nagy kutyákat úgy útálam, mint a
bûnõmet.
- Csak mesélj, de ne használj csúnya szavakt.
- Az elõkészületet aznapra nem tartották megfelel8nek
z4
- folytatta az ezredes. - A rá következõ nap azután elkez- tszott volna, és késõbb a faglyo
reszkettek, mint akiket
dõdött istenigazában, ahogyan brit testvéreink szokták mon- maláriás hideglelés ráz. Mind d
al katonák voltak, a
dani, akiknél a kurázsi körül mindig bajok vannak. Ekkor jöt- hatodik ejtõernyõs hadosztály
szkettek és hiába próbál-
tek a repülõk. ták, nem tidták abbahagyni.
- Az Angliának nevezett, nagy, pázsitos rétekkel orItott - Légi elõkészítés, mint te is meg
, ennél jobban
repülõgépanyahajóról indultak, és hamarosan megjelentek a fe- már nem is sikerülhetett voln
dd el, mindig erre van szük-
ünk fölött. ség, még az életben is. Hogy reszkessenek az gazság és a ha-
- Csillogva és tündérszépen jöttek fenn az azúrkék égen. lom láttára.
Csillogtak, mert ekkarra már leszedték a gépekrõl az invázió - Igen, de á szél keleá volt,
, hogy ne untas-
idejére rájuk mázolt festéket. Vagy még nem? Erre már nem l, és a füstjleket felénk fújta v
A nehéz bombá-
emlékszem pontosan. zúk a füstjelek irányltására dobták le bambáikat, a knautok he-
- Mindenesetre, kislányom, döbbenetes látvány volt, lyett most miránk. Elõször jöttek õk, é
munkát vé-
amikor elzúgtak a fejünk felett, és azután eltûntek a szemünk geztek, utánuk pedig a középb
daskodtak róla,
elõl messze kelet felé. Hasanló volt egy óriás vonathoz. Fenn hogy az áttörés sikerüljön. A
r indult meg, mi-
szálltak az égben szédítõ magasságban; soha még ilyen szépnek kor a Valhalla-expressz telje
en és méltósgában
nem láttam a repülõket. Ez igazi Valhalla-expressz, mondtam a visszatért Angliába.
hadsegédemnek. Még mindig nem unod? Akinek van egy csipetnyi lelkiismerete - gondolt
a az ez-
- Nem, szinte látom a Valhalla-expreszt. Ilyen sok gépet cedes -, gondolkazzék el egys
zer azon, mi is az a légi had-
mi sohasem láttunk. De láttunk mi is. Gyakran. et-õ.
- Kétezer yardnyira voltunk attól a panttól, ahannan a - Adj egy pahárral abból a valpolic
ellaiból - mondta az
tulajdonképpeni támadás indult. Tudod te, kislányom, mit je- ezredes, és nem felejtette el
hozzátenni: -, kérlek.
lent lcétezer yard, Icomaly támadás esetén? - Bocsáss meg - folytatta. - Ne izgulj, mzes k
utyus-
- Nem tudom: honnan tudnám? kám, kérlek. Te,akartad, hogy meséljek.
- Ezután a Valhalla-expressz vezetõgépei színes füstje- - Én nem vagyok a te mézes k>tyLská
bizonyosan
leket rajzoltak az égre, majd megfordultak és mentek vissza tá- alaki más valt.
maszpontjukra. Ezek a füstjelek mutatták a célpontokat, a kraut - Igazad van. le az én u
tolsó, igaz és egyetlen szerel-
állások felett. A kraut kitûnõen beásta magát, és valószínûleg mem vagy. Jól mondtam? Te ak
meséljek.
nem lehetett volna kiverni a nélkül a hatalmas és festõi had- - Kérlek, csak mesélj - szólt
nata. - Szeretnék a te
mûvelet nélkül, amelynek ekkor szemtanúi voltunk. mézes kutyuskád lenni, ha tudnám, hogyan
nál)am. De én
- Nem sokkal késõbb a Valhalla-expressz következõ kö- c.k egy velencei leány vagyok, aki sz
ret téged.
telékei az összes elképzelhetõ méretû bombát rázúdították a - Ebben maradunk - mondta az ez
g ab-
krautokra és nagyszerûen kiépített állásaikra, amelyekben fel ban, hogy szeretlek. Az a méz
kutyuska valószínûleg a Fülöp-
akartak tartóztatni bennünket. Mintha csak a föld tûzhányót zigeteken ragadt rám.
- Lehet - szólt Renaca -, de én inkább maradok egy-
szerûen a te kislányod. háborút,ralán okosabban tesszk. Vi e el az örd g az egész
i órõdik vele?
- Az vagy - naondta az ezredes. - Kész példány fo-
gantyúval és zászlóval a tetején. simogatta 1 cs te me én - mondta Renata, és meg-
- Ne légy goromba - mondta Renata. - Kérlek sze ezredes fejét. - Itt van a két plrula az
üvegbõl.
ress, és mondj el nekem mindent õszintén, ha téged nem bán- s a pohár vino is Ennél sokkal
at küldetek majd a bir-
tanak már ezek a dolgok. k d nk így egydát? Aludjunk egy lt, Légy jó fiú. Fe-
s mellett, és szeressük egymást. Tedd ide a
- Úgy mesélem - mondta az ezredes. - Úgy, ahogyan kezedet.
tudom, és csak bántsanak, ha bántani akarnak. Jobb, ha tõlem - A jót vagy a rosszat?
hallod, ha már kíváncsi vagy rájuk, mintha valakinek a kõny-
vében olvasnád. - A rosszat - mondta Renata. - Amelyiket szeretem,
és amelyikre egész héten gondolok. )n nem tarthatom ma-
- Ne légy goromba. Csak mesélj, és ölelj magadhoz szo- gamnl, mint te a smaragdokat.
ha 1 h M élj mindaddig, amíg meg nem kõnnyül tõle a szíved, - A safe-ben vannak - mondta az
ezredes. - A te ne-
veden - tette hzzá.
- Nincs rá szükségem, hogy megkönnyebbülj n a szí-
vem - mondta az ezredes. - Csak nem szeretem, ha nehéz - Inkább alud unk és ne beszél ünk
an a i dolgokról,
sem szomorúságról.
bombázókat taktikai célokra használnak. Nekem nincs semmi - Az ördög vigyen el minden szomo
ot - mondta
kifogásom ellenük, ha arra használják, amire valók, még ha az ezredes és becsukta szemét, m
fejét gyengéden pi-
meg is ölnek vele. De ha repülõkkel akarják támogatni a had- hentette a fekete pulóveren, h
zája földjén. Mindenkinek kell
sereget, küldjenek inkább olyan embert, mint Pete Quesada legyen valami megveszked ája
- gondolta. - Az enyém
volt; az tudja, hogy kell valalt fenékb.e rúgni: itt van.
- KérlekÍ - Miért nem te vagy az elnók? - kérdezte Renata.-
- Ha ki akarsz rúgni egy olyan roggyant legényt, mint én Kitûnõ elnök lettél volna.
vagyok, csak neki szólj.
- n elnök? len a montanai nemzetrg szalgáltam,
- Te nem vagy roggyant legény, bármit jelentsen is az, mikor tizenhat éves voltiam. De
sohasem hordtam csokor n ak-
és én szeretlek. kendõt, és nem vagyok pályát tévesztett divatáru-keresk.edõ.*
- Adj nekem két pirulát abból az üvegbõl, meg egy po- Nekem nincs semmi képesitésm az elu k
ztsé e. Az ellen-
látszik me eledk zt l. U
hár valpolicellait, amirõl úgy gf e é tána z vezére sem tudnék lenni, bár nem kellene telef
ekre
majd elmesélem a többit. ülnöm, mikor lefényképtetem magamt. Nem vagyo csapat-
- Nem kell elmesélned. Jobb lesz, ha hagyjuk, mert ez test nélküli tábornok sem, és soha a
gát s állha.tm a
nem tesz jót neked. Kúlönösen a Valhalla-eRpressz. Én nem
vagyok lnkvizitor. Feküdjünk csendben, nézzünk ki az ablakon, * Célzás Haxry S. Trumanra, a
i a regEny tcása idején, I95o h8r1.
és figyeljük, mi történik a mi Canale Grandénkon. ól es lt Allamoh elaóhe aolt jól ismert t
y Truman, mielõtt
ezt volna, egy vidéki kis0árosban divatáru-kexeshed8 volt.
248
249
SHAEF-nek. Beiõlem nem lenne jó koros államférfi. Ahhoz
még nem vagyok elég vén. Sajnos, a mi országunkat olyan em-
berek kormányozzák, akikrõl az áporodott sör jut eszembe a po-
hár fenekén, amibe utealányok beledobják elszítt cigarettájuk
csutkáját. Ki se söpörték még a helyiséget, és egy rossz zongo-
rista veri a zongorát egy faládán ülve.
- Ezt nem rvagyon értem, mert amerikalul nemigen tu-
dok. De elég szörnyûnek hangzik. Sohase bosszantsd fel ma-
gadat miatta. Majd bosszankodom inkább én helyetted.
- Tudod, hogy mit jelent egy pályát tévesztett divatáru-
ereskedõ?
- Nem.
- Ez még nem kompramittáló dolog. Rengeteg van be-
lõlük odaát. Lekevesebb egy minden városban. Nem, kislá-
nyom, én csak egyszerû csapattiszt vagyok, és azoknak nincs
semmi becsületük. Más nem jut nekik, mint az arlingtoni te-
metõ*, ha ugyan hazaszállítjk a halttestüket. Ezt joga van
kérni a caládnak.
- Szép az arlingtoni temetõ?
- Nem tudom - mondta az ezredes. - Én még soha-
sem volbam ott eltemetve.
- Hol szeretnéd, hogy eltemessenek?
- Fenn a hegyekben - mondta az ezredes habozás nél-
kül. - Akárhol fenn a hegyek közt, ahol harcoltam.
- Biztosan a Grappán?
- Igen, bármelyik snapnellekkel felszántott lejtõn, ahol
nyáron tehéncsorda lgelne felettem.
- Sok jószág van odafenn?
- Persze hogy sok. Nyáron mindig felh:ajtják a csordát
e legelGre. A lányok hajtják fel a nzagas, kõböl épüit hárakból,
amelyek jól állj:k a havat télen. ásszel csapdával fognak
Katonai tcmetõ Wasbington közelében.
256
rókát, mikor lehajtják n hegykbõl az állatokat. A szcnát kaz-
laka rakják, Közepén hosszú rudakkal: télen ebbõl etctik az
állatokat.
- Te nem kívánkozol Arllngtonba vagy a PÕre Lachais-
be vagy valamelyik itteni temetõbe?
- A ti szánalmas csontraktárotokba?
- Tudom, hogy ez a legszánalmasabb hely az egész vá-
rosban. De én oda fogok menni, ahova te; és veled megyek,
ha úgy kívánod.
- Szó sem lehet róla. Ez,az egyetlen dolog, amit egyedül
csinálunk. Éppen úgy, mint mikor a mosdbba megyünk.
- Kérlek, ne légy goromba.
- len szeretném, ha velem lennél. De, hidd el, ngyon
ötrzõ és undorító ez az egész.
Az ezredes elhallgatott, elgondolkozott azon, amit mon-
dott, majd más hangon így szólt: - Nem. Menj férjhez, legyen
öt fiad, és hívd mind az ötöt Richárdnak.
- Az oraszlánszívûnek - mondta Renata, aki tudo-
nrásul vette a helyzetet anélkül, hogy ránézett volna az ezre-
desre, és nyílt kártyákk folytatGa a játékot tovább.
- A tetves szívûnek - lzrondta az ezredes. - Az ig
ságtalan és megkeseredett kritikusnak, aki csak rosszat tud
mondani mindenkirõl.
- Légy szíves, ne használj csúnya szavakat - mondta
Renata. - Különben se felejtsd el, hogy a legrosszabbakat
saját magadról mandod. De ölelj át olyan szorosan, ahogyan
tudsz ölelni, és ne gondoljunk semmire.
Az ezredes olyan szarosan ölelte magához a leányt, aho-
g7-an csak tudta, és nem gondolt semmire. .
z5r
XXX.FEJEET
Az ezredes és Renata nyugodtan feküdt az ágyon, és az
czrdes lgyekezett nem gondolni semmire; mint ahogyan már
olyn sokszor és annyi helyen nem gondolt semmire sem. De
most valahogyan nem sikerült neki, mert már túl késõn volt.
Nem voltak õk sem Othello, sem Desdemona, hála Isten-
nek, bár ez ugyanaz a Velence volt, és Renata bizonyosan sok-
kal szebb volt, mint a shakespeare-i tragédia hõsnõje, s az
ezredes is harcolt legalább annyit, ha nem többet, mint a bõ-
beszédû már
Ezek a mórok kitûnõ katonák - gondolta. - Átkozott
mórjai. Hányat megöltünk közülük, csak míg én katonáskod-
tant. Egy egész nemzedéket kürtottunk, ha számítjuk az Abd
el Krim ellerri utolsó hadjáratot is. És mindegyikkel külön-
külön kellett végeznünk. Nem lehetett tömegben elpuszdtani
õket, mint a krautokat, mielõtt felfedezték az Einheitet.
- Kislányom - mondta az ezredes. - Igazán azt aka-
rod, hogy folytassam? Hidd el, hogy ezentúl mem használok
csúnya szavakat.
- Csak mondj el mindent, hogy tudjam én is, .amit te
tudsz.
- Az nehéz lesz, kislányom - mondta az ezredes
Csak a fõbb dolgokat tudom elmondani. A hadjárat minden
részletét nem értenéd. Erre csak néhányan lennének képesek.
Rommel bizonyosan. De Rammel alig bújt ki fedezékébõl
nanciaországbn, és küÍönben is az angolok és a mi taktikai
légihaderõnk elpusztftotta közlekedési vona1ait. Nem bánm
volna, ha bizonyos dolgokat meg tudo vitatni vele. Vele meg
Erõst Udettel.
- Mesélj arról, amirõl akarsz, és idd ki ezt a pohár
valpolicellait, de egy szót se szólj többet, ha érzed, hogy nem
tesz jót neked. Inkább hagyd az egészet.
- Eleinte afféle póttartalékos ezredes voltam -ma.
rázta az ezredes. - Az ilyeneket a hadasztály-parancsnokság-
hoz osztják be, hagy pótolni tudják azokat, akik elesnek vagy
akiket felmentenek. Elesésrõl úgyszólván soha nincsen szó, de
a felmentések gyakoriak. A jobbakat elõléptetik, különösen
egy-egy támadás esetén, fõképpen znikor elkezdõdik valahol a
lövöldözés, és azután senki sem tudja megállítani; mint az
erdötûzet.
- Folytasd, kérlek. Nem vennél be orvosságot?
- Vigye el az ördög az orvosságomat - mondta az ez-
redes. - vigye el az ördög a SHA F-et is.
- Azt egyszer már elmagyarázt,ad, hogy ni - mondta
Renata.
- Bt te is katana lennél az okos fejeddel s csodás
emlékezõtehetségeddel.
- Szívesen lennék ktona, ha alattad szolgálhátnék.
- Ezt sohase tedd - mondta az ezredes. - 7n natiyon
pontos vagyok mindenben, de nincs szerencsém. Na óleon azt
ívánta az embereitõl, hogy szerencséjük legyen. Igaza is volt.
- Nekünk is volt néha szerencsénk.
- Volt - mondta az ezredes. - Jó is, rossz is.
- De szerencse volt.
- Persze hagy az - mond ezredes. - Háborúban
mégsem épithet az ember mindent szerencsére. Bár persze,.sze-
rencse is kell hozzá. Akik hadiszerencsére alapozták karrierjü-
ket, mint Napólean lovas marsalljai, már régen meghaltak;,
232 2fi
- Miért g-ûÍ löd te a Íovasságot2 Azok a fiataÍemberek,
kikkel eddig jóban voltam vagy a három jó louasezredben,
vagy a haditengerszetnél szolgáltak.
- n nem gyûlölök senkit és semmit, kislányom -.
mondta az ezredes, majd ivott egy keveset abból a könnyû
vörös borból, amely olyan barátságos volt, mint a testvérünk
háza, ba jó barátságban vagyunk vele. - Csak vannak bizo-
nyos, gondos megfigyelésekre alapozott szempontjaim, és
számba vettem bizonyos emberek képességeit.
- Valóban nem elelnek meg a célnak?
- Nem érnek egy fabatkát sem - mondta az ezredes.
Vlajd eszébe jutott, hogy enyhíteni kellene azon, amit mondott,
és hozzátette: - Manapság legalábbis nem.
- Mindennap újabb kiábrándulás.
- Nincs igazad. Mindennap új és gyönyörû illztzió. Csak
be ne csapjon az illúzió, vagy ha igen, vágd ki magádból,
mintha jól kifent borotvával vágnád ki.
- De engem, ugye, nem vágsz ki?
- Te nem vagy kivágható.
- Most pedig csókalj meg, szoríts erõsen magadhoz; néz-
zük a Canale Grandét és rajta a csodás ényeket; utána pedig
mesélj tovább.
Kinéztek a Ganale Grandéra, ahol a fények valóban cso-
dásak voltak, és az ezredes így folytatta tovább : - Kaptam egy,
ezredet, a hadosztály-garancsnokság ugyanis felmentett gy ez=
redest, akit tizennyolc éves kora óta jól ismertem. Persze, ak-
kor már nem volt gyerek. Neki sok volt ez az ezred, a legjobb
ezred, amit valaha is elképzeltem, míg el nem veszftettem.-
Majd hozzátette: - Mert teljesítttem a parancsot, természe-
tesen csak azért.
- Hogyan lehet egy ezredet elveszíteni?
- Mikor ezzel az ezredemmel 2eljesen ura voltam a
terepnek, kiküldtem egy parlamentert; ilyenkor megbeszélik a
dÍgot, s meg is adják magukat, ha bevált a szám,ftsod. .4
szemben álló kraut ezredet hivatásos katonák vezettk, nem
afféle pártfanatikusok, ment is volrva minden rendben. De
ekkor megszólalt a telefon a hadosztálytól; õk a parancsot a
hadtesttõl, de az is lehet, hogy egyenesen a legfõbb parancs-
nokságtól, a SHAEF-tõl kapták. Az történt ugyanis, hogy arról
a városról, ahol harcoltunk, az újságok sokat írtak. Spából egy
haditudósító hosszú cikket küldött róla. Ezért a parancs gy
szólt, hogy a várost rohammal kell elfoglalnunk. Fontas, mert
a városról írtals az újságok, mindenáron rnhammal kell tehát
elfoglalni.
- Egy század holt maradt egy vizesárok mentén. Egy
másikból úgyszólván senki nem maradt életben, további három
pedig megsemmisült. A harc a tankok ellen folyt. Egymás után
lõttünk ki egyet, kettõt, hármat, négyet, ötöt.
- Rendese hármn bújtak elõ egy-egy kilõtt tank öt
fõnyi legénységéhõl, és utottak, mint a csatárok, amikor Min-
nesota esapata a wisconsini Beloit csapatával mérkõzik. . . De
nem untatlk ?
- Nem. Nem értem, mit jelent, amit arról a két városról
mondasz. De ha szükségesnek tartoc;, majd megmagyarázod.
Mesélj tovább.
- Közben benyomultunk a városba, de valamd szeren-
esétlen hülye nagyobb bombázó köteléket küldött ránk. Ty
látszik, elfelejtették a parancsot visszavomni. De mindenkinek
joga van kételkedni. Ezt csak mint jellegzetes esetet mlem
el. Polgári iény az ilyesmit képtelenz mgérteni. Még te sem.
- A repülõk nem sakat segítttek rajtunk, kislányom.
iiehéz volt ugyanis a várost tartani, mert kevés embenk
jutott csak be, s mert azokat is ki kellett ásnunk.a romok közül
vagy egyszerûen otthagyhattuk õket. Voltak akik ezt, mások
a másik megoldást ajánlották. De hát rohammal kellett a
várost bevenni; a parancsot meg is ismételtk.
z5q
zf5
- Az ílyenféle paracsok kíadásához meréven agasz-
kodtak az olyan egyenruhába bújtatott politikusok, akik fegy-
verrel kezükben soha nem öLtek embert. Legfeljebb szájukkal
telefonon vagy paptron, és akik soha nem sebesúltek meg. De
hát ki tudhatta, hogy nem éppen ó lesze Amerika legközelebbi
elnöke? Hátha. Ki tudhatja azt elõre? 6 maga is és egész
vezérkara, s a rájuk felépitett hatalmas bürokratikus szervezet
olyan távol ült a fronttól, hogy ha gyorsan akartam volna
velük kpcsolatba lépni, postagalambok kellettek volna hozzá.
Annyira vigyáztak a drágalátos életükre, hogy lFgelhárító
ágyúkkal lõtték volna még a szegény galambokat is. Legfeljebb
nem találták volna el õket.
- Tehát újra kellett rohamozni. Majd elmondam,
hogyan.
Az ezredes ntzte az gblakon át beverõdõ fény játékát a
mennyezetcn, amely a C:anale Grandéról vetódött be a szobába,
gyorsan mozgó foltok alkjában, mint mikor egy hegyi patak
vizén visszatúkrõzõdik a napsûtés.
Azután nézte szerelmének nagy szépségét, különös, sötét,
felnõtt gyerekarcát, amely õsszetörte a szívét, és amit I3"5-kor
(pontosan) itt fog hagyni, azután ezt mondta: - Ne beszéljünk
a háborúról, kislányom.
- De igen - mondta Renata. - Kérlek, beszélj. Te nem
is tudod, milyen hosszú tud lenni egy hét annak, aki tizefi-
kilenc éves.
- Sokszor,meg kellett tanulnom, milyen hosszú ud lenni
egyetlenegy óra - mondta az ezredes. - Tudnék beszélni
neked arról is, milyen hosszú tud lenni két és fél perc.
- Beszélj, kérlek.
- Hát szóval, kétnapos szábadságom volt a Schnee-
Eifelnél vivott meg az elõbbi ütközet között, és ezt a két napot
Párizsban töltöttem. Baráti kapcsolatok révén elmehettcm egy
vezérkari értekezletre, ahol szigorúán csak meghívottak voltak
z5 G
jelen. alter Bede1i Smirh tábornok* elmagyárázta, milyen
könnyû lesz a hurtgeni erdõról elnevezett haclmûvelet. A har-
eok valdjában a Stadtwaldban folytak, és a hurtgeni erdõ a
késõbbi hadmûveletl terepnek csak egy kis részét alkatta, A
német nagy-vezérkar itt akart megállítani bennünket, mikor
Aachen elfoglalása után megnyílt az út Németország belsejébe.
Remélem, nem untatlak.
- Sahasem untatsz. Semmi nem untat, mikor a hborúról
van szó, csak a hazugság.
- Furcsa leány vagy te.
- Az vagyok - mondta Renata. - Ezt én is tudom
magamról régõta.
- Valõban szerél harcolni
- Nem tudom, hogy menne-e. De megpróbál-nám, ha
tõled tanulhatnám esetleg.
- Tõlem sohasem tanulhatod rreg. Én csak apró törté-
neteket mesélek el e háborúból.
- Szomorú történeteket, királyok haláláról.
- Nem. A közlegényt valaki elkeresztelte GI.*-nak,
Istenem, mennyire nem szenvedhettem ezt az elnevezés és
milyen aljasul használtáls. Mintha valamennyi közkatona gy-
rekesen mûveletlen ember letG volna, pedig szó sincs róla. De
hát szegények mást sem olvastak, mint a Csillagos Lobogót,*
és ha a parancsnokságod alatt álló csapattest történetesen nem
került be az újságba, menthetetlenül mindenki rossz parancs-
noknak taott. Ilyen szempontból én voltam valamennyi közt
a legrosszabb. Amennyire tõlem tellett, igyekeztem megszeretni
A normandiai inázióe hadmûvelet idején Eisenbower ae2érkari
fõnöke volt. Késõbb amerikai nagykövct Moszkvában.
Kiejtése: D2si Aj. General Issue-t jelent ami majdnem pontosan
megf 1 a Ferencjózsefi idõk "komisz bak kiFejezésének.
TbC $tBIs a0d jtrlpCB" a2 erikal hadecreg napilapja volt a
báború alatt.
1% 4 folybn át - 14/27 S
a lap munkatársait, És em az 6rtekezlete nEhányan a le
jobbak közül voltak jele kõzülük. Neveket nem akarok mon- bárban. ával f be lehessen vele v
kit verni a Hatry-
dani, mert elfelejtenék néhány igazán kiváldt, ami igazságtalan
eljárás lenne. Voltak kõztûk peisze notórius lógósok, kõzön- n soha senkit nem akartam fejb
, kivéve talán
Andreát.
séges csalók, akik sebesülésnek tüntették fel, ha egy fáradt
gránátszilánk megkarcolta ûket, sõt sebesülési érmet k nyököl- Ha Andreát valaha is fejbe v
verd
fejbe, és ne az agyával. A pisztoly agya rettenetesen lassú, és
tek ki maguknak, mert megsérültek valami felborult jeepen;
voltak köztük stréberek, gyáák, hazugak, tolvajak, telefon- nem is talál célba. Hozzá mé vé
sz a kezed, ha elteszed
a pisztolyt. De Andreát azért ne verd fejbe, mert a barátom.
betyárok. Néhány halott hiányzott az értekezletrõl. Igen, meg Különben sem hiszem, hogy egy
csak úgy fejbe lehetne
is haltak közülök elég szép számmal. De a halattak nem voltak verni.
jelen, mint már mondtam. Volt közöttük néhány nó is, csodá-
san szabott egyenruhában. - Kózben a pisztolyos lovagok büszkén és baldogan
váák a nagy tábornokot, aki majd tájékaztatja õket a küszö-
- Hogyan vehettél el egy ilyent feleségü bön álló hadmûveletrõl.
- Tévedésbõl, ahogyan már kifejtettem elõtted. - Ott ültek a haditudósítók kedélyes csevegé
- Folytasd tovább és mesélj:
- Annyi térkép volt a falon, hogy összeszámolni is nehéz ten az értelmesek komora ültek, va
kedélyesek voltak
is, tartózkodóan viselkedtelt. t5sszehajtható székeken ültek,
lett volna - folytatta az ezredes. - Volt ott huszonõtezres,
mintha egy Chautauqua-elõadáson lettek volna. Te nem tudha-
háromszázötvenezres térkép, sõt ennél is nagyobb, és a teren- *
ben mindenki úgy tett, mintha valamennyit tökéletesen ismerné, t mi az a Chautau ua-elõadás
Amerika vidéki ország, és
különösen azok a pasasok, akik biliárd dákóhoz hasonló hosszú a helyi szakásak nálunk nagyo
k.
álcával muto attak elõadás közben. - Késbb j8tt a tábornok, aki persz felette állt á pisz-
P g tolyos lovagok kasztjának. Nagy ûzletember és kitûnõ odi-
= A terem zsúfolásig tele volt haditudósítókkal, leg- tikus, bármely mammut-vállalat vezéri
tóját róla lehetett
különfélébb egyenruhában. Voltak köztük cinikusok, de mások volna megmintázni. A hadsereg a
az ország leg-
kámolyan vették a hivatásukat. nagyobb üzleti vállalaea volt, és ezt õ Így is fogta fel. Ke
- Az okításunkat azok végezték, miközben a hosszú pál- vette a hosszú, dákószerû pálcát, és
ki-
cájukkal hadonásztak, kiket mi tréfásan csak mint pisztolyas fejtette elõttünk, milyen lesz
a támadás, miért van rá szüksé
lovagokat emlegettünk. Ezek a rantnak persme a közelébe sem és milyen könnyû lesz teljes s
rt elérni. Efelõl kétsé nem
mentek, és az utziformist csak mimt álruhát hardták, vagy,mint
valami kosztümöt. Szemmelláthatóla fizikai izgalam vet erõt
rajtuk, valahányszor a deréksz jukra csatolt revalverûk comb- - Folytasd - mondta Renata
, - Tólök a poharadba,
jukhoz csapódott. Mellesleg, kislányom, csak úgy megemlítem; és nézd a fényket a mennyezetn
hogy nincs még egy fegyver a vxlágan, amely ártatlanabb tudna - Tölts és nézem a fényeket,
tán folytatom.
lenni igazi harc közben, mint a revolver. LegfFljebb arra jó, * A N York állambeli Cha
utauqua tb mellett tartották az elsõ
nyári egyetemehet, amelyek gyor:an nEpezrQvE váltak egész Amerihában.
258 17 - t4jlo s
259
. - Ez a elsõbbrendû áruügynök, és ezt nem tiszteletlen-
ségböl mondom róla, hanem tehetsége, vagy legalábbis ez iránt
a különleges tehatsége iránti csodálattal, felsorolta, hogy mire
lesz szükségük. Nem lesz hiány semmiben sem, mondta. A
SHAEF egész szervezete Versailles-ban székelt akkor Párizs
mellett. A tervbe vett támadás Aachentõl keletre, Versailles-
tól hárumszáznyolcvan kilaméterre volt.
- Egy hadsereg persze óriásira megnõhet, de azért a fõ-
parancsnokságnak mégiscsak illenék közelebb lennie a front-
hoz. Végül elõremerészkedtek Rheimsig, ami már csak kétszáz-
negyven kilométerre volt a hadszintértõl, de ez csak hónapok-
al késõbb történt.
- Megértem, hogy a nagyvállalati vezetõk szükségszerû-
leg távoltartják magukat a dolgozóiktól. Megértem a hadsereg
bonyolult szervezetébõl adódó problémákat. Megértem azt is,
mllyen nehézségekkel jár az utánpdtlás. De még a történelem-
ben soha nem volt rá példa, hogy fõQarancsnokság ilyen távol-
ságban székeljen a front mögött.
- Mesélj Versailles-ról.
- Szívesen - mondta az ezredes. - De nem akarlak
vele megbántani.
- Te engem soha nem bántasz meg. Velence is régi
város, és nekünk is voltak mindig nagy katonáink. Felettébb
tiszteljük, és remélem, kicsit meg is értjük õket. Mi is tudjuk,
ho nehéz emberek. Mint társaság, nõi szemmel nézve, rend-
szerint nagyom unalmasak.
- n is untatlak?
- Hogy gondolsz ilyent? - mondta Renata.
- lln unom saját magamat, kislányom.
- Nem gondolom, hagy ezt komolyan mondod, Richard.
Nem csináltál volna olyan dolgot egés7 életedben, amit unsz.
Ne hazudj nekem, drágám, mikor olyan kevés az idõnk.
- Nem fogok.
z Go
- Hát nem érted, hagy azért kell dolgakt elmondanod
nekem, hogy kihajtsd a benned levõ keserûséget maadból?
- Csak azt tudom, hogy neked mondtam e1 ezek,
- Nem tudod, hogy azt akarom, boldog légy majd a
halálodban? Ó, miket beszélek összevissza Ne hagyd, hogy
öszevissza beszéljek.
- Nem hagyom, kislányom.
- Mesélj tovább, és légy olyan keserû, ahogyan ak jól
esik neked.
z GI
XXXI.FEJE2E7
- Hallgass rám, kislányom - mondta az ezredes.-
Tovább egy szó se essék közöttünk a tábarnokok tündöklésé-
rõl, mégha kansasiak* is, ahol a tábornakak nagyobbrá nõnek,
mint az indián narancsfa, aminek a gyûmölcse ehetetlen; ez
különben Kansas jellegzetes díszfája. Ezt csak a kansasiak
értik, és talán még mi, akik a harctéren voltúnk. Mert mi
mindennap ettük. Már tudniillik az indián narancsot tette
hozzá. - Csak éppen K-konzervnek hívtuk. Ehetetlen éppen-
séggel nem volt, de a C-konzerv igen. Tizbõl egy ha akadt,
amit meg lehetett enni.
- Szóval így éltúnk és harcaltunk a fronton, ami így 1-
mondva unalmas, de a tényeknek megfelelõ leírás. Ilyen a
frontélet, ha ez valakit érdekel, amiben én kétclkedem.
- A verkli így megy: I3oo, itt a Vörös S-;. Jelentem,
hogy a Fehér pontosan elindult. A Vörös jelenti, hogy vár,
amíg felzárkózhatik a Fehér mögött. i3o5 (ez öt perccel múlt
egyet jelent, hogy el ne felejtsd, kislányom), itt a Kék S-3 -
remélem tudod, mit jelent az S-; - és csak annyit mond:
Jelentést kérün az indulásr&1. Majd a Vörös jelentkk újra,
és jelenti, hogy vár, míg a Fehér mögött felzárkózhatik
- Mindenki láthatja, hogy ez milyen egyszerû - monta
Eisenhower Kansas államban szúletett, Es a célzás nyilvánvalóan
rá.vonatkozik.
262
az eztcdes Renatának. -.- Ezt kellcne gycakorolmi mindcnkinek
reggcli elõtt.
- Nem lehetünk mindnyájan frontharcos gyalogosok-
mondta Renata hakan. - Minden tiszteltem z övék, meg
a j&ravaló repülõké. sak mesélj tovább, majd én vigyá-
zak rád.
- A jó repülõ nagyon jó, és mint ilyen, tiszteletet is
érdemel - mondta az ezredes.
Felnézett a mennyezeten ugráló fényfoltokr.a, és teljesen
hatalmába kerítette a étségbeesés, mert megrohanta az el-
vesztett zászlóaljaira és egy-egy elesett, kiváló katonájára való
visszaemlékezés. Ilyen kitûnõ ezrede soha többet nxn lesz.
Nem õ szervezte, mástól õrökölte, dc egy ideig nagy gyönyö=
rúsége telt benne. Azóta minden második elesett közülûk, és
a többiek csaknem kivétel nélkül megsebesültek. Haslövést
vagy fejsebet kaptak, a kezûkön vagy a lábukn sebesültek
meg. Akinek különös szerencséje volt, a fenekét érte a lövés;
akik szerencsétlenek voLtak, azoknak a mellét vagy más test-
részét. A fákr&1 lepattant golyók sokszor egészen hihetetlen he-
lyeken okoztak sebesülést, ami elképzelhetetlen lett volna nyílt
terepcn. A legtöbb sebesülés egész életükre rakkantakká tette
az embereket.
- Jó ezred volt - mondta az ezredes. - Szép ezrednek
is nevezhetném, míg a halálb nem kellect kûldenem, másak
parancsára.
- De miért kell engedelmeskedned olyanor is, mikor te
obhan tudod, hogy mit kell tenned?
- A mi h.adseregünkben úgy szakás engedelmeskedni
mint a kutyáknak - maarázta,az red, - Csak abban
reménykedhettûnk, hogy ha már ebek vagyunk is, legalább jó
gazdát kapunk
- Neked milyen gazdáid voltak?
- Jó eddig csak kettõ volt. Nem mondom, több derék
z6
emberrel is volt dolgam, miközben rangban emelkedtem; de
jó gazdám csak két esetben volt.
- Ezért nem vá;y most tábornok? Pedig én úgy szeret-
ném, ha tábornok lennél.
- n is szeretném - mondta az ezredes. - De mást
már nem annyIra.
= Nem próbálnál meg aludni, hogy nekem örömet sze-
rezz vele?
- Megpróbálom - mondta az ezredes.
- Tudod, arra gondalta.m, hogy ha alszol, megszaba-
dulsz emlékeidtõl legalább arra az idõre, amíg nem vagy ébrn.
- Lehet. Nae on köszönöm neked - mondta az ezredes.
- Nem volt mit tennem, uraim. Az ember csak egyet tehet,
engedelmeskedik.
264
XXXII. FEJEZET
- Látod, milyen jót aludtál - mondta Renata az ezre-
desnek, hangjában szerelmesen és gyengéden. - Van valami
kívánságod ?
- Nincs - mondta az ezredes -, köszönöm.
Maid ellsedvetlenedett és így szólt: - Kislányom, én mint
a tej tudnék aludni még a villamosszékben is, felhásított nad-
rágszárral, és kopaszra nyírt hajjal. Akkor tudok aludni, ami-
kor szükségem van rá.
- Ez nekem sohasem sikerül - mondta Renata álmosan.
- n csak akkor alszam, amikor álmos vagyok.
- Te gyönyörû vagy - mondta Renatának az ezredes.
- És jobban alszol, mint valaha bárki is aludt.
- Erre én nem vagyok büszke - mondta Renata nagyon
álmosan. - Ezt is csak ú magamtól csinálom.
- Csináld, kérlek.
- Nem csinálom. És most mesélj nagyon halkan, és tedd
a rossz kezedet á kezembe.
- Az ördög vigye e1 a rosz kezemet - mondta az ezre-
des. - Utálom, amióta ilyen rossz.
- Rossz - mondta Renata. - Rosszabb, mint magad is
ondolnád. Kérlek mesélj, hogyan harcaltatok a fronton
anélkül, hogy lságosan goromba lennél.
- Ezt a parancsot könnyû teljesítenem - mondta az
ezredes. - Az idõpontokat most hagyjuk. Az ég felhõs, és a
z G5
hely 986;4z. Mi a hlyzet? Az ellenséget ágyúkkal és nehéz
aknavetõkkel füstöljük ki. S-; tudatja velünk, hagy S-6 óhajtja
a Vörös felzárkózását I7oo-kor. S-6 azt is óbajtja, hogy ezt a
elzárkózás.t erõs ágyútûzzel támogassuk. A Fehér jelenti, hogy
felkészültek, és várják a parancsot. S-6 közli, hogy az A század
útban van, és így megteremti az összeköttetést B-vel.
- B századot ellenséges támadás feltartóztatta, de ki-
tartanak a helyükön. S-6-tal, úgy látszik, bajok vannak. De tz
nem hivatalos. Több túzérségi támogatásra lenne szükségük, de
eöbb tüzérség nincs.
- Azt akartad tudni, milyen egy ütközet? Tulajdon-
képpen nem tudom, miért. Vagy tulajdonképpen tudom is, hogy
miért. Hát ha tudni akarod, ilyen, kislányom, már tudniilllk
telfonon. Majd késõbb hozzáteszem a hangokat meg a szago-
kat is, sõt azt is elbeszélhetem majd, ha akarod, hogy kik hol
és mikor estek el.
- n csak azt akarom tudni, amit te mesélsz el nekem.
- Majd elmesélem - mondta az ezeredes -, pedig
Walter Beell Smith tábornok a mai napig sem tudja mi tör-
tént. Bár valószinleg tévedek; ez gyakran megcsett vlem.
- Örülök, hogy nem kell megisnsernünk em õt, sem az
a nylon-simaságú eznbert - mondta Renata.
- Nem kell megismerünk a pokol innensõ oldalán-
biztosította Renatát az ezredes. - Majd kirenilek egy
szakaszt 8rségr a pokol kapuja elé, hogy ilyen pofk oda soha
be ne léphessenek.
- - Úgy beszélsz, mintha te lennél Dant - mondta Re-
nata álmosan.
- n Mister Dant vagyok - mondta az ezredes.-
Fillanatnyilag.
Egy ideig az is volt, és lerajzolta a pokol valmennyi
körét, amelyek ugyanolyan igazságtalanok voltak, mint Dantéé.
De azért lerajzolt õket.
XXMII.FEjE2ET
- Inkább hagyom a részleteket, mert érthetõ módon
álmos vagy, és álmos is kell hogy légy - mondta az ezredes.
MaJd újra figyelte a fények különös játékát a me,nny-eetenz.
Azután ránézett a leányra, aki szebb volt, mint amilyennek
calaha is látta.
Látott szépségeket jönni és menni, s ha egyszer elmentek,
gyorsabban mentek el, mint bármi, ami repûl. Gyorsabban
vesztik el a nõk szpségüket, mint bármely más élõlény-
óondolta. De, azt hiszm, ez a leány kivétel, és állni fogja még
az idõ múlását is. A sötétbarnák tartanak ki legjobban, gon-
dolra, és milyen jól mega1kotott ennek a leánynak az arca.
Milyen szépek az erek a homlokán; az ilyen szépség idõtlen
idõkig tart. A mi amerikai szépségeink a bárokból kerülnek ki,
és a legtóbben nem tudják még a nagyapjuk nevét sem, hacsak
Schultznak nem hívják. Vagy esetlg Schlltznek - gondolta.
Ez helytelen álláspont - mondta saját magánat, de ezek-
cöl az érzelmeirõl nem akart beszélni a leánynak, akinek az
ilyen beszéd úgysem tetszett volna, és különben olyan béké-
sen aludt, mint mikar egy cica összegombolyodi, és úgy atszik.
- Aludj jól, drága gyönyörûségem, nem meslek tovább
semmirõl.
Rnata alvás közben az ezredes rossz kezét fogta, amit õ
annyira megvetett; érezte a lélegzését, ahogyan a fiatalok léieg-
ezek, .mikor nyugodtan alszanak.
266 zG7
Az ezredes tovább folytatta a megkezdett háborús törté- hiszen demokráciában feltételezhetõ
csenek intrikák.
netet, de magában bszélt, hangtalanul. Csak tökhülye volt. Pont - tette hozzá magában.
Miutn az a kitüntetés ért, hagy végighallgathattam Wal- Jelvényeinket mind leszedtük, még a
re kirendelt
tr Bedell Smith elõadását arról, milyen könnyû lesz a táma- csapatoknál is, hogy a krautok
dják, kik támadnak, mert
dás, valóban végre is hajtottuk. Három hadosztály vett részt m'nd a három hadosztályt jól i
A három hadosztály
bnne; a Nagy Vörös, ók szentül hittek saját hírességükben, a egy vonalban indult támadásra,
nélkül. Meg sem
Kilencedik, amely a mienknél is jobb volt, és mi, akik mindág kísérelem megmagyarázni, hogy
ez mit jelent, kislányom. De
nsindent megcsináltunk, amire megkértek. nem volt nagy mulatság, annyit mondhatok. Jól m
egnéztem a
Nekünk nem volt idõnk képeskönyveket olvasgatni, sõt az helyet, ahol az üEközet folyt és ma
om, felért legalább
igazság az, hogy soha semmihez sem jutattunk hozzá, mert három Passehendaele-lel*. Tud
om, hogy ezzel sokat mondok,
mindig elkezdtük a harcot, mielõtt hajnalodott volna. Ez fárad- de íey volt.
sáos dolog, de mi nem törõdtünk a népszerûséggel; nkünk az A szegény szerencsétlen huszonny
obbra voltak
volt a fonhos, hogy jó hadosztály legyünk. tõlünk, és egy ideig kénytelenek voltak eoy hely
veszte-
A jelvényünk négylevelû lóhere volt, ami semmi külö- gelni, így aztán pontos értesüléseket
mire lehe-
nöset nem jelentett, de mi szerettük. Azóta, ha meglátok egy tünk elkészülve az erdõben. En
va, nagyon kedve-
négylevelû lóherét, mindig elszorúl a szívem. Voltak, akik zõtlen terepfeltételekre.
borostyánnak nézték, pedig nem az volt, hanem borostyánnak Ekkor parancs érkezett, hogy ve
ssünk be egy ezredet,
áleázott négylevelû lóhere. mielõtt a támadás megkezdõdik. Ez persze azt jelentette, hogy
Mikor megkaptuk a parancsot, együtt indultunk tám,a- ha az ellenség csak egyetlen egy
foglyot ejt is, ami szinte el-
dásra a Nagy Vörös hadosztállyal, amely az Egyesült tlllamolc kerülhetetlen, semmi értelm s
volt a hadosztály-jelvények
hadseregének elsõ gyaloghadosztálya volt. Õket és katona- eltávolftásának, Az ellenség ugya
ja, hogy a négylevelû
bandájuk bombardósát soha el nem felejtem. Jóképû legény lóh-erés hadosztállyal áll szemben
g megadással
volt, és értette a mesterségét. kell besétálnunk a halálba, mint jó türelmes öszvéreknek, s
Az ember végül is megunja a lótrágya örökös szagát; ha- és öt napon át. Az ilyen szám civil
esen nem
csak valaki nem éppen ezt szereti, de én soha nem szerettem. jelent semmit. A SHAEF-
bõl való pofákat persze egy pilla-
Apró gyerek koromban szerettem mezítláb belelépni tehén- natra sem láttuk az erdõben. Sajná
képpen, és számukra ez
trágyába, és élveztem, mllyen híg a lábam ujja közt. De a ló- természetesen csak egy volt m
g sajnálatos esetrk
trágya szaga mindig bosszantott, és meérzem már egy kilo- közül, az ezred megsemmisült. Nem
het megállapítani, hogy
méterrõl is. a hibát ki követte el, semmi esetre sem az, aki akkor a parancs-
Három hadosztály indult támadásra egy vonalban, pon- noki posztat betöltötte.1Iindenesetre
zeretném, ha az örökké-
tosan azon a helyen, ahol a nétnetek leginkább óhajtották, hogy
támadjunk. Több szó aztán ne essék Walter Bedell Smith * Véres csata színhelye volt Ypres k
n Flandriában, I9I7-ben,
az elsõ világháborúban, ahol különösen a kanadai badosztályok harcol-
tábornokról. I'udom, hogy ez nem az õ intrikájára történt így, tak nagy vérveszteséggel.
268
z6y
valbságnak legalább a felét együtt tölthetném vele a pokolban,
ami még megtörténhek. Csak éppen furcsa lenne, ha a pokol
helyett, amire mindig számltottunk, a kraut mennyországban,
a Valhallában ébrednénk fel, és ott nem tudnánk jól jjönni
egymással. Bár talán sikerülne egy sarokasztalt biztsitani m-
gunknalc Rommellel és Udeael, akárcsak valamelyik téli sport-
szállodában. Valbszfnûleg mégiscsak a pokol lesz az, én ugyan
még a pokolban sem hiszek.
Az ezredet az amerikai hadkiegészítés szabályai szerint
állították fel. Nem részletezem, hogyan, mert bátki olvashat
róla olyan ember könyvében, aki sz:értõje a hadkiegészftés-
nek. A dolog lényege; hogy akit vaLahova odarendelnek, ott
marad, mig csak súlyosan meg nem sebesül, el tam esik, ideg-
sokkot nem kap vagy le nem szerelik. Valószínûnek tartam,
hogy a mi hadkiegészítésûnk éppen olyan ésszerû és jó, mint
bármely más hadseregben, hozzáadva bizonyos szállítási nehéz-
ségeket. A szervezet mindenesetre jó búvóhelyet biztosított
egy csomó lógósnak, akik messzire elkerülték az ilyen ajta
erdõket.
Magatartásukt ezzel a rövid mondattal lehetne legin-
kább jellemzni: - Velem aztán nem babrálsz ki, komám.
Nekem is sikeriilt elkerülnöm, hogy alulról szagoljam az
ibolyát; jó huszonnyolc éven át, és így megértem az álláspont-
jukat. De a hadosztály katonáinak legnagyabb része elesett az
erdõben, s csak a végén tûnt ki, hogy ez a háXom ártatlan kül-
sejû város valóságos erõd volt. A németek tudatosan álcázták
õket, és sikeresen tõrbe csaltak bennünket. Hogy pedig folytas-
sam ezt az ostoba históriát, lehet, hogy hfrszerzõink mulasztá-
sának kõszönhettük, de az is lehet, hogy nem.
- Borzasztóan sajnálomz azt az ezredet - mondta Renata,
aki közben felébredt, és ezt ugyanahban a pillanatban már ki
is jelentette.
- Tudot - mondta az ezredes. - lo is sajnálom. Erre
igyunk egyet. Aztán aludjál, kislnyom, tovább. A háborúnak
vége, elfelejtettük.
Ne gondold, kislányom, hogy beképzelt vagyok - mondta;
de csak magában. Igaz, szereLme ismét elaludt. Eészen más-
ként aludt, mint újságlrónõ szerelme és elesége, kire még
csak emlékezni sam szívesen emlékezett vissza. Egyet kívánt
cak, hogy el elejtse. Hiába, nem tudott szépen aludni. Nem
úgy, mint ez a leány, aki úgy aludt, mintha ébren lenne. Aludj
csak j6l - gondolta.
Ki vagy te, berátom, Richard, hogy újságfrónõ szerel-
meidet kritizálod? - gondolta. - Mintha saját hivatásodban
te talán olyan sokra vibted volna.
Pedig szívesen lettem volna és lett is belõlem az Egyesült
Államok hadseregében tábornok. De megbuktam, és most szá-
jalok azok ellen, akiknek minden sikerült.
De a búnbánata nn tartott sokáig, és magában morfon-
dírozva így folytatta: - Persze hogy szájalok a javftha.tatlan
stréberek, a tizen t és húszpercentesek ellen, és minden dög
Eajankó ellen, aki nem szagolt puskaport, és mégis vállalta a
hadsereg vezetését.
Az Akadémia* sok volt növendéke esett el Gettysburg-
nál. Ott nagy aratása volt a halálnak, mert mindkét harcoló
fé? kitartott a végletekig.
Ne légy keserû. McNair tábornakot is megölték tvedés-
bõl, amikor a Valhalla-expressz átj&tt Angliából. Mandtam
már, hogy ne légy keserû. Voltak az elesettek kózt, akik DDest
Pointbaat végezek, amint a statisztikából is kitûnik.
De hagyan tudnék visszamlékezni, ha nem lennék
keserû?
# A DPest Point-i tatonai akadémia az Egyesült Államokban.-
Gettysburgnál volt az amerilcai polgárbáború egyik ddntó ûtkõzete, 186;
július elsõ bárom napján; itt mondta el Liocoln cln8k bfrcs beszfdét
a hõsi halált halc katonák temetéschor.
270
Légy olyan keserû, amilyen csak akarsz. És mondd me
a leánynak is, de csak magadban, hogy meg ne bántsd vele,
mert olyan gyönyörûségesen alszik. Gyönyörûent is mondhat-
tam volna - gondolta -, de az ördög vigye el a nyelvtani
pontosságot, amikor gondolkozom.
v.FEJEzEr
2)2
Aludj csendesen, hû szerelmem és mire felébredsz, vége
az egésznek; le foglak beszélni róla, hogy meg akard ismerni
részletesen a háború triste métier-jét, szomorú mesterségét.
Megvesszük inkább azt a kis ébenfából ügyesen ki araott
néger vagy mór arcú fiút, a ején ékszeres turbánnal, és majd
eltûzöd, utána meg elmegyünk a Harry-bárlra koktélre, és
találkozunk azokkal a barátainkkal, akik ilyen korán kelnek,
mint mi.
Harrynél luncbölünk vagy eljövünk ide a szállodába; és
én összecsomagolok. Elbúcsúzunk, beülök Jacksonnal a moto-
scafóba, váltok nehány barátságos szót a gran maestróval, és a
rend többi tagjával, azután ahogyan most érzem magamat, tíz
az egyhez, vagy akár kettõ a harminchoz, hogy soha nem látjuk
viszont egymást.
Vigye el az ördög - mondta önmagának, de nem han-
gosan -, már azelõtt is éreztem így magamat többször, ütkö-
zetek elõtt, õsszel csaknem minden évben, és mindig, mikor
elutaztam Párizsból. Valószínûleg nem jelent az egész semmit
sem.
Külónben is ki az ördögöt érdekeli ez a dolog, kivéve
engemet, a gran maestrót és ezt a leányt; már tudniillik
parancsnoki szinten.
Sanos, engem még mindig nagyon érdekel, pedig egyszer
már hozzá kellene szoktatnom magamat ahhoz, hogy a semmi-
18 A folybn át - 11/
ségekkel ne trõdjem. Olyan ez is, mint az utcalány meghatá-
rozása. Az olyan nõ, aki soha stb.
Erre pedig nem.gondolunk tovább, gyereem, hadnagy,
kapitány, õrnagy, ezredes, tábornak úr. Leguberáljuk, aanivel
tartozunk, és horclja el magát a pokolba az a csúf pofa, akit
olyan igazán festett meg az öreg Hiernymus Bosah*. De me-
tehetnéd, hagy eltakarod a kaszádat, halál, öreg testvér, ha
van mivel betakarnod. Vagy - tette hozzá visseaeml.ékezve
Hurtgenre -, hardd csak, és ki ne add a kezedbõl.
Igen, fl.ént három Passchendaele-lel is - mondta -anélkül,
hogy valakihez beszélt volna, legfeljebb a fényekhez a meny-
nyezetn. Azután a leányra pllla.ntott, látta, milyen mélyen
alszik, annyira, hagy még a gondolataiual sem bánatja meg.
Késõbb az arck.épre nézect, és azt gondolta: most már két-
féleké-ppen is nézhetem. Így, ahogyan itt fekszik, kicsit oldalra
fordulva, és onnan szem, ahogyan rám néz. Szerencsés fickó
vagyok, hiába no, és soha nem szabadn bsulnom semmi
miatt.
Németal õldi festá (I46o-ISie). A halált legfElolmetesebben
Utolsó Itélet nEven ismert egyik fõmûvében festme meg.
XXXV.FEJEZET
Az ütközet elsõ napján három zászlúalj-pa.rancsnokot ve-
szítettünk. Az egyik közülük elesett az ütközet elsõ húsz percé-
ben; kettõ pedig késõbb sebesült meg. Ez persze statisztikai
adat, amely csak,az újságírót érdekli. De j zászláalj-paranes-
naknk soha nem teremnek a fákon, még karácsanyfákarZ sem,
ami legtöbb volt ott abbn az erdõben. Azt nem tuclom, hány
századprancsn-okat ve-szítettünk, de utánanézhetek annak is.
Ak sem nûnek olyan gyorsan, mint a krumpli. Kapha-
tunk ugyan bizonyás utánpótlást, de em1ékszem, arra gandol-
tam, hogy egyszerûbb és eélravezetõbb lenne, ha ntt nyonnban
agyonlõttük volna valamennyit, ahol 1$zl:Lak a csapabszállátó
gépkocsiból, mint hogy megprbbáljuk visszavinni onnan, ahol
úgyis elesnek mlndenképpen, és aztán úgy temessük el õket.
Embert és trzint takaríthattunk volna meg, és nem kellett
vula a temetéshez külön mnbereket kirendelni, akik ehelyett
harcolhattak és ugyancsak eleshettek volna.
Valami hósaerûscg volt, esõ vagy köd az egész idõ alatt,
és az iutak bizomyos szakaszokon tizennégy sorosan el váltak
áknásítva, úgyhagy ha a jármûvek,a sáros útrál egy kicsit.mé-
lyebbre csúsztak le, egymás után repültek a levegõbe a bennök
ülõ berein,kkel együtt.
Emellett az utak ál1andó aknatûz alatt bak, sõt ezen
felül gépfegyerekkel és gppsztolyakkal iõtté.k átlandúan,
miádet jól és gundosan elkészítet srin úhugy lehe-
274 18 - i2 s
75
tetlen volt védekezni éllene. Ezenkivûl voltak még a nehéz
ütegek, kõztük legalább egy síneken mozgó 2nesszehordó
ágyú is.
Ilyen körûlznények között n-em volt gyerekjáték életben
maradni, meg ha valaki nem is tett egyebet, mint hogy éppen
ott volt. És nap nap után támadtunk.
De j4bb nem is gondolni rá. Vigye el az ördög. Legfeljebb
kettõre gondolok még, hogy megszabaduljak az egésztól. Az
egyik egy kopár donb volt; ezen kellett keresztülmenni, útban
Grosshauba.
Mielõtt ezen a nyílt terepen átszaladtunk, amelyre nyólc-
nyolcasok voltak állandóan belõve, kisebb védett rész volt,
ahova csak tarackokból vagy jobb felõl aknákból esapódhattak
be l vedékek. Mikor elfoglaltuk, Icitûnõ állásokat találtunk
itt, ahonxvan az aknatüzet irányttották.
Ez aránylag biztomságos hely vodt. Nem hazudak, mik4r
ezt mondom, de ilyent más sem hazudhat. Senkit nem lehet
becsapni, aki Hurtgenmél harcalt, mert ha valaki hazudott,
ezredes vagy nem ezredes, azonnal elárulta magát abban a
pillarratban, amint a száját kinyitotta.
Szembe jött velünk egy tehenautó és lelassítottunk. A
vezetónek a megszokott szürke arca volt, és így szólt: Sir, egy
halott GI fekszik ott feljebb az út közepén, és ahányszor egy
jármû arra megy, kénytelen áthajtani rajta. Attól félek, ez igen
rossz benyomást tesz a isapatokra.
- Majd elvisszûk.
E1 is vittúk. Még mot is a karomban érzem, ah f:e1-
emeltük; rzem azt is, hogy milyen lapos lett, s hogy milyen
furcsa volt e a laposság.
Volt még egy másik dolg,is, amire emlékszem. Repülõink
rengeteg fnszforos bombát dobáltak a városra, mielõtt elfog-
laltuk. Ez volt az elsõ eset, amikor láttam, hogy egy német
kutya hogyan eszik egy sült német krautot. Késõbb egy macskát
is láttam, amely ugyancsak ebbõl a krautból lakmáromtt. A
macska; alapjába véve egészen kedves állat, persze éhes oolt:
Ugye sohase gondoItad volna, kislányom, hogy egy jó német
macska felfal egy jó német katonát, ugye,nem? Vagy hogy egy
jó német kutya lakmározzék egy jó német atona cambjából,
aki foszforos tûzben sült meg.
Hányan tudnának neked ilyen történeteket elmesélni?
Sokan, és mi iiaszna lenne? Ha ezret mondanának is el, meg
tudná-e az akadályoznl a hábanít? Az érv z szokatt lenni,
hogy mi nem a krautok ellen harcoltunk, és különben ds a
macska nem.engem evett meg, még csak nem Is Gordan test-
véremet; aki a esendes-óceáni hadseregben szolgált. Lehet
hogy õt fára mászó rákok ették meg, vagy egyszerûen nyoma
veszett.
Hurtgennél az elesettek csontkeményre fagytak. Olyan
hideg volt, hogy az arcuk piros színe változatlanul megmaradt.
Furcsa. Nyáron szûrkéssárga szinûek lettek, és egészen viasz-
szerûek. De tnihelyt kamoly télre fordult z idõ, az arcuk
pirosas színe megmaradt.
Igazi katonák soha nem beszélnek arról, hagy milyenek
voltak a balottaik - mridta az arcképnek. - Abbahagyom
én is. De mi is volt azzal a halott századdal az árokparton?
Azokkal mi volt, hivatásos katona barátunk?
Meghaltak mind - mondta. - Akasszanak fel és verjen
ki a hideglelés.
Nos, ki iszik meg velem egy pohár valpolicellait? Mit
gondolsz, te leány, mikor keltsem fel azt a másikat, akinek te
a képmása vagy? El kellene mennûnk az ékszerészhez. S sze-
retnék még kicsit eltréfálkozni, s vidám dolgokról elbeszl-
getni vele.
De mi a vidám dolog, arckép? Neked csak tudnod kell:
Neked gyarsabb járású az eszed, mint az enyém, bár nem já
tál szanaszét a világban an,ayi mindenfelé.
276 27
Rendben van, vászonra festett leány - mondta az arc-
képnek az ezredes, de nem hang4san -, most hagyjuk a csev-
gést. Tizenegy pere múlva felk ltöm az élõ leányt, kimgyünk
a városba, vidámak leszünk, és Géged itthagyunk, hagy
comagoljanak.
Nem akarbam goromba lenni hozzád. Csak egy kicsit nyers
beszédre járt a száqn. Igyekszem soha nem lenni gor nba hx-
zád, mert ezentúl élettársam leszel. Remélem - tette hozzá,
és kiivott egy pahár bart.
XXXV1.FEJEZE7
Csípõs, hideg, derûs nap volt. Ot álltak az ékszerüzlet
kirakata elõtt, és tanulmányozták a két apró, ébenfábál kifara-
gott néger mellszbrot, fejükön ékszerekkel kirakott turbánnal.
Az egyik éppen olyan jó, mint a másik - gondolta az ezredes.
- Melyik ttszik neked, kIslányutn?
- A jobbaldali. Nzn gandolad, hugy annak szel>ie az
arca?
- Bn szpnk találom mindkettõt. Ha meg a régi vxlág-
ba élnén, azt szeretném, hogyha az inasod lenne.
- Jó. Gyerünk be, és nézzük meg. Majd én kérdem meg,
niibe kerül.
- Hgyd, hogy én menjek be.
- Inkább én kérdn meg az árát. Nekem kevesebbet
niondanak, mint neked. Végre is te gazdag amerikai vagy.
- Et toi, Rinebaud?
- Nagyon urtsa Verlalne lenne belõled - mondba Re-
nata az ezredesnek. - Legyünk mást más híres emberek.
- Jöjjön, felség, megvesszük azt a veszekdett ékszert.
- Nem lenne jó XVI. Lajos serm bélõled.
- Együtt ü1nék fel veled kordéra s köpni még mindig
tudnk.
- Felejtsük el a kordét és mindenki baját. Inkább
vegyük meg az ékszert, utána pedág menjünk Ciprianihoz, és
legyünk híres emberek.
279
Benn az üzletben megnézték a két néger fejet; Renata meg-
kérdezte, mibe kerül, mire gyors szóváltás következett, és az
ár nyomban jóval kevesebb lett. De még mindig több annál,
mint amennyi pénz az ezredesnél volt.
- Elmegyek Ciprianihoz, és szerzek pénzt tõle.
- Nem szükséges - mondta Renata. Azután az eláru-
sitóhoz fordult és ezt mondta: - Kérm csomagoltassa be, és
üldesse el Ciprianihoz azzal, hogy az ezredes úr kéri, egyen-
lítse ki a számlát, és majd ha hazaérkezik, adja át neki.
- Parancsára - mondta az elárusító. - Ahogyan kí-
vánni méltóztatik.
Kimentek az utcára a napsütésbe és a könyõrtelenül újó
szélbe.
- Hogy el ne elejtsem - szólt az ezredes -, a sma-
ragdjaid a safe-ben vannak a Grittiben, a neveden.
- A te smaragdjaid.
- Nem az enyémek - mondta az ezredes, nen nyers
hangon, hanem inkább úgy, hogy a leány pontosa megértse,
mõt akar. - Vannak dolgok, amiket az ember nem tehet meg,
és ezt te is tudod. Nem jöhetsz hozzám feleségül, és ezt meg-
értem, ha nem is helyeslem.
- Rendben van - mondta Renata. - Megértem. De
nem tartanál meg egyet szerercse-kónek?
- Nem. Inkább nem. Túl értékes kövek ezek a
smaragdok.
- De a kép is érték:
- Az más.
- Valóban más - ismerte el Renata. - Egyetértek
veled. Azt hiszem, kezdem érteni.
- Egy hátaslovat elfogadhatnék tõled, ha szegény és
fiatal lennék s jó lovas. De nem ogadhatnék el egy gépkocsit.
- Pontosan értem, amit mondasz. Hova mehetnénk most
mindjárt, ahol megcsókolj ?
- Menjünk ebbe a mellékutcába, ha nem ismersz s
ki ott lakik.
- Nem törõdöm vele, ki lakik ott, ki nem. Azt akarom,
hagy szorosan átkarolj és megcsókolj.
Befordultak a mellékutcába, és az utcának a csatoraába
toxkolló vége felé mentek.
- Ó, Richard - mondta Renata. - b, drágám.
- Szeretlek.
- Szeress nagyon.
- Szeretlek.
A szél belekapott Renata hajába, és a nyaka köré fújta.
Az ezredes még egyszer Jnegcsókolta, és érezte selymes tapin-
tású haját az arcán.
Azután hirtelen, majdnem nyers mozdulattal eihúzódott
t&le, ránézett, és ezt mondta: - Most pedig gyerünk Harxyhez.
- Gyerünk. Akarsz történelmi személyeket játszani?
- Akarok - felelte Renata. - Játsszuk azt, hogy te
vagy te, és én vagyok én.
- Játsszuk - mondta az ezredes.
zg9
xxxvIi. F E J E
Harrynél nem valh senki, csak néhány ember, akik szeret-
nek inn valamit re . Ezeket az ezredes nem ismerte. Rajtuk
kívül csak ketten voltak, akik valami üzlet beszéltek meg a
bár háta mögött.
A nap bizanyos szakában a Harry-bár olyaaiok.t volt
tele, akiket az ezredes ismert, ezek olyan nieghatározatt sza-
bálysterûséggel érkeztek, minta dály Mont St. Michelél.
A különbség csak az - gondolta az ezredes -, hogy a dagály
idõpontja a hold járásával naponként vá1tozi, rnrg a Ha-r-
bárban.a megszabott órák olyan váltoehatatlanok, nZint a
grenwichi idõ, az eszményi méteregysóg Pálrizsban vagy a
francia hadsereg jó véleménye saját magáról.
- Ismersz valakit ezek közül a reggeli látogatók közül?
-- kérdezte az ezredes Renaától.
- Nem, en nem szoktam reggel idejárni, és Így most
látom õket elõször.
- Ha jön a dagály, kispri õket nnen.
- Arra nem lesz szükség. Majd elmennk jószántukból.
- Haragszol rám, hogy ilyen idõtlen idõben cipeltelek
ide?
- Azt gondolod talán rólam, hogy sznob vagyodc, mert
régi családból származonz? A mi fajtánkbelik soha nem
sznabok. A sznabok azok, akiket te fajankókmak hívsz, és akik
tele vannak pénzzel. Láttál te valaha is ennyi újgazdaot?
8
- Láttam - mondta az ezredes. - Kansas Crityben,
mikor bejártam oda Fort Rileybõl pólózni a Country
Clstbba.
- Ott is ilyen elviselhetetlenek voltak?
- Nem, ki lehetett bírni õket; különben pedig Kansas
Citynek az a része, ahol a club van,:nagyan szép.
- Valóban? Szeretném, ha e1mnnénk oda is. Ott is
vannak olyan campek, annikrõl már beszéltünk, hogy majd ott
szállunk meg?
- Persze hogy vannak. De mi a Muelbach szállodába
szállunk, obt vannak a világ legnagyobb ág;nai, és olajmillio-
mosoknak adjuk ki magvnkat.
- Hol hagyjuk a Cadillatot?
- Cadillacumk legyen?
- Az. Hacsak nem akarsz inkább egy nagy Buick Road-
mastert, dynaflora hajtással. lu abban járaam be egész
Európát. Benne volt a Vogue legutolsó számában, amit
kültél.
- Mindenrsetre egyszerre csak egy#ajta kocsink legyen
- momdma az ezredes. - A Muelbach mellett a garázsban
hagyjuk, már tudniillik azt, amelyik mellett döntünk.
- Fényes szálloda a Muelba:ch?
- Csodás. EI leszel tõle ragadtatva. Kansas City után
észak felé St. Ive-be megyünk, Roubidoux-rt megiszunk a
báran egy koktclt, esetleg kettõt. Utána átkelünk a folyón,
és megyünk tovább nyugat flé. Majd te hajtasz és spelLol-
hatunk.
- Az mit )elent?
- Hogy felváltva, hol én, hol te hajtasz.
- De most én hajtnk.
- Majd elkerüljük az unalmas részeket; elõször a
Chimney Rorknál állunk meg, utána a Scott's Bluffben és
Torringtanban. Akkor kezded majd megismerni Ariierikát.
z8
- Van egy csomó autótérképem, az AAA.* guide bookja,
és rengeteg prospektusom szállodákhoz, éttermekhez.
- Gyakram tanulmányozod õket?
- Esténként ezzel szflktam szórakozni, és azokkal, amzi-
ket te küldtél. Számtáblát melyik államban váltunk?
- Missouriban. A kocsit Kansas Cityben vesszük meg.
Oda repülõgépen megyünk, hIszen emlékszel. Vagy egy igazán
jó vonaton.
- Úgy emlékszem, Albuquerque-be akartunk repülõn
menn.
- Az máskor valt.
- Ugye majd megállunk az AAA. gude bookjában aján-
lott legjobb motelben?* Majd mixelek neked koktélt, amilyent
parancsolsz, te meg olvasd azalatt a Life-ot, a Time-ot és a
Nervsrmeeket, én pcdi a Vogue és a Harper's Bazaar leg-
rissebb számát.
- Úgy lesz, ahogyan mondod. De azután visszajövünk
Velenoébe.
- Természetesen. Hozzuk a kocsinkat is. Olasz óccán-
járón jövünk vissza, azon, amelyik a legjobb. Genovából egye-
nesen hazajövünk Velencébe.
- Meg sem akarsz szállni sehol éjszakára?
- Miért szállnánk meg? Sietünk haza a saját házunkba.
- Hal lesz a házunk?
- Azt bárxnikor éldönthetjük. Angete ház van Velcn-
cében. Szeretnéd, ha vidéken is lenne 1akásunk?
- Szeretném - mondta az ezredes. = Miét ne?
- Nézhetjük majd a fákat reggel, mikor elébredünk.
Milyen fákat látunk majd útközben?
- Leginkább fenyõt, a folyók partján pedig nyárfát és
Amerian Automobile Assoiatioo.
'* Autbsak szállodája.
jegenyét. A nyárfák arrafelé csodálatos szint tudnak õlteni
õsszel.
- E1 tudom épzelni. Hol állunk meg Wymingban?
- Elõször Sheridanba megyünk, és ott majd rneglátjuk.
- Az szép város?
- Csodás. Majd kiviszlek oda, ahol a híres Wagon Box
csata volt az indiánokkal, és elmondok róla mindent. El-
megyünk Billingsbe is, ott mészárolták le azt az ostoba Geozge
Armstron Custert. Majd megmutatom az emlékoszlopot, amit
a mészárlás helyén állítottak fel, é elmagyarázam, hogyan
folyt le az egész véres harc.
- Csodás lesz. Mihez hasonlít Sheridan? Mantuához,
Veronához vagy Vicenzához?
- Egyikhez sem. Hegyoldalban épült, majdnem úgy, mint
Schio.
- Vagy olyan, mint Cartina?
- Egyáltalán nem. Cortina magas alpesi völgyben fek-
szik, Sheridan pedig közvetlznül a hegy oldalában épûlt. A
Big Horns hegység átmenet nélkül emelkedik ki a wyomingi
fennsikból. Majd látni fogfld a Could Peak. *
- Fel tudunk menni koesival a hegyekbe?
- Az csak természetes. Csak nem szabad bydromatic
hajtású kocslt használni.
- n meg tudok lenni anélkül is - mondta Renaba, és
minden erejével igyekezett a sírást elfojtani. - n meg tudok
lenni minden más nélkül is.
- Mit iszal? - kérdezte az ezredes. - Mé nem ren-
deltünk semmit.
- Azt hiszem, nem iszam semmit.
- Hozzon két nagyon száraz Marnih - szólt az ezredes
a bárpincérnek - nzeg egy pohár hideg vizet.
A Yellowstone Parkban levõ, ;goo méter magas begycsúcn.
285
Elõvebte zsebébõl az üveget, amelyben arvosságát tar-
totta, kinyitatta, bal kzébe tett két aablebt.át, és a máik
kezével vlsszaesávarta az üveg fedelét, ami elég nehézkesen
sikerült neki a rossz jobb kwzével.
- Momdtann, hogy nem iszom smanit.
- Tudom, kislányom. De gandalbam, háta magjön
hozzá a kedved. Ott hagyhatjuk a bárban, vagy megiszam én.
Kérlek - mondta -, nem akartam garamb,a ln hozzád.
- Még nem kértük el a kis négert, aki ezután z én kis
inasam lesz.
- Nem akarm addig elkérni, amíg Ciprianit nem
látom, és nem fizetem kl az adósságoanat.
- Ehhez ilyen mereven ragaszkodsz?
- IJn igen, azt hiszem - mondta az ezredes. - Bocsáss
meg, kislányon.
- Mandd azt, hagy kislányom háromszar egymás után.
- Hija, figlia, kislányom.
- Nem tudom - mondta Renaa. - Ami hiszem ne na-
radjunk itt tovább. Örülök, ha mtásak látnak bennüruket, de
én nem akarok balálkozni senkivel.
- A doboz a négerrel kinn van az elõcsarnokan a
pénztár-fülkében.
- Tudom, én is észrevettem.
Jött a bárpincér, és hozta a két Martinit, ami annylna j-
hideg volt, hogy a pára elhamályosítatta.a pal.arat, és bozta
a pahár vizet is.
- Hozza el nekem a ev.emre érkeztt ki csam.agot a
pénztárbál - mondta az ezredes ra pinrnek. - Mondja meg
Ciprianinak, hogy a cskket majd elküldöm a címóre.
Azután t gondolt.
- Akarod a Martinidait, kislányom?
- Aaram, ha nem nevetsz ki érte, hogy meggondotam
ma at.
Egymáshoz érintették paharukat, de olan könnyû moz-
dulateal, hogy alig lehetett észrevermi.
- Neked val igazad - monta Renata, mikor érezte az
ital melegítõ hatását, és hagy pillanatnyilag jót 2tt a szoano-
rúságának.
- Igazad volt neked is - mondta az ezredes, és a tenye-
rébe tette a két tiablebtát.
Úgy döntött, hogy mégsem lenne helys vízben venni be,
ezért, mikar Renata egy pillanatra félrefordult, mert nézte,
amint az egyik vendég kiment az ajtón, a Max.tinival együtt
nyelte le õket.
- Menjünk, kislányom?
- Feltétlnül.
- Pincér - mondea az ezredes. - Mennyibe kerül ez
két Martini? Ne felejtse el megmondani Ciprianinak, hagy
majd elküldm neká a csekket ezért a rnmiségért.
ze6
z8
tIII.FEJEZET
A Grittiben ebédeltek. Renata kivette a dobozból az
ébenfa néger-szobrocskát, és feltûzte a bal vállára. Tíz-tizenkét
eentiméter hosszú volt, nagyon csinos darab olyannak, aki sze-
reti az ilyesmit. Ostoba ráter, aki nem szereti - gondolta az
ezredes.
De ne beszélj nyersen, még gondolatban sem - mondta
magában. - Most már végig jól kell viselkedned, hiszen el-
búcsúzol tõle. Elbúcsúzol, milyen furcsa szó - gondolta -,
elbúcsúzol. Búcsú, ahol az emberek apró ajándékokat vesznek.
Búcsú, bonne cbancé és hasta la vista. Mi csak annyit rnon-
dunk egymásnak merde, egy szót sem többet. Isten hozzád-
gondolta -, ez sakkal szebb kifejezés. Szép és dallamos-
gondolta. - Isten hozzád, vidd ezt a két szót nlagaddal,
ahova csak mégy. Fogantyúkkal együtt - gondolta.
- Kislányom - mondta. - Mennyi ideje nem mond-
tam már, hogy szeretlek?
- Mióta leültünk az asztalhoz.
- Akkor most mondom.
Renata megfésülködött, mikor megétkeztek a szállodába,
és megpróbálta, hogy közben ne legyen türelmetlen, majd be-
ment a nõi mosdóba. Ezeket a nõi mosdókat nagyon nem
szerette.
Úgy rúzsozta ki az ajkát, ahogyan tudta, hogy az ezredes
legjobhan szereti. - Most pedig ne gondolkozzál. Semmire
ne gondolj. Põként arra ne, hogy elmegy - mondta ma ben;
miközhen az jkát a lehetõ leggondosabban festette ki.
- Elragadóan szép vagy.
- Szeretnék szép lenni a kedvedért, ha tudok és ha tudok
szép lenni.
- Az alasz nagyon szép nyelv.
- Szép. Mister Dante is úgy gondolta.
- Gran maestro - kérdezte az ezredes. - Mit kapunk
enni ebben a Jirtschaftban?
A gran maestro elgyönyörködött bennük, minden eltûnés
nélkül, ragaszkodással és irigység nélkül.
- Sültet parancsolnak vagy halat?
- Ma szatnbat van - mondta az ezredes. - Ma nem
kctelezõ a hal. Akkor legyen az.
- Fehér halunk van - mondta a gran maestro. - t5n
mit parancsol, mylady
- Magát bízonn. Maga nagyobb szakértõ ételekben,
mint én, és én nzindent szeretek.
- Mégis te dönts, kislányom.
- len nem döntök. Szívesebben bízom olyanra, li jobban
ért hozzá. Olyan étvágyam van, mint egy imtézcti diáklánynak.
- Majd készítek valami meglepetést - mondta gran
maestro, akinek hosszú kaponyája és szeretetr méltó arc volt,
s2elíd nézésû szemét beárnyékolta bozontos, õszülõ szemöl-
döke. 0lyan volt, mint az öreg katonák, akik életben marad-
tak, és örülnek az életek.
- Van valami híre a rendrõl? - kérdezte az ezredes.
- Csak annyi, hogy rendünk feje benne van a pácban.
Elkobozták egész vagyonát. Mindenesetre beleszóltak kisded
játékaiba.
- Remélem, nem komoly a dolog.
- Bízhatunk rendünk fejében. Tlélt õ már rasszabb
viharokat is.
288 19 A tolyón át - 11/2 S 289
- Rendûnk fejéne égészségére - mondta az ezredes.
Felemelte poharát, amit a gran maestro a frissen le ej-
tett, új és valódi valpolicellaival töltött meg. - Igyál te is az
eészségére, kislányom.
- n nem iszam annak a disznónak az egészségére-
mondta Renata. - Különben sem vagyok a rend tagja.
- De igen - szólt a gran maestro. - Por merítõ di
gúerra.
- Hát akkor Iszam - mondta Renata. - Igazán a
rend tagja lettem?
- Az lett, mylady - mondta a gran maestro. - Még
nem adtuk át a kinevezési akiratot, de márls kinevezem mély
tiztelettel á renrl titkárának. Ezredes urunk majd edfedi
myladységed elõtt a rend titkait. Legyen kegyes, fedje fel,
ezredes unam.
- Felfe.dem - szólt az ezredes. - De hol van ragyás
képû hanfitársam?
- Nincs itt. A városban van a hölgyével, Miss Baede-
kerrel.
- Oké - mondta az ezredes. - Akkor elfedem.
Egyeden nagy titok van, amit ismerned kell. Helyesbítsen,
gran maestro, ha tévedésbe esném.
- Kezdõdjön tehát a tltok felfedése - szólt a gran
maestro.
- Felfedem a titk4t - mondta az ezredes. - Hallgasd
mÕg nagyon figyelmesen, kislányom. Ez a legfõbb titok. Halld
tehát. "A szerelem szerelem, és játék jáeék. De mindig oly
csendesen, mint mikar az aranyhal jobblétre szenderül."
- íme, feltárult a titok - szólt a gran maestro.
- Bûszke vagyok és boldog, hagy a rend tagja lehettem
- mondta Renata. - De a rendben szeretik a nyers szava-
kat.
- Ebben igazad van - mondta az ezredes. - Most
go
pig hagyjuk a titkakat, gran maestro, és lássuk, mit
esz nk?
- Elõször rák encbilladát velencei módra, hidegen, sa-
ját héján tálalva. Utána fehér haat hozok önnek, ezredes
uram, és vegyes frissen sültet myladnek. Mit parancsolnak
hozzá?
- Magár bízzuk - mondtia az ezredes.
A gran maestro elment. Az ezredes Renatára nézett, az-
után ki a Canale Grandéra. Figyelte a csodás fényfodtokat és a
világítás gyors változásait; ezeket jól lehetett látni még itt,
a bár belsõ részén s, amelyet ügyesen éttemm akítottak
át. - Mandtam rr neked, kislányom, hagy szeretlek? - kér-
dezte Rentától.
- Már régóta nem mondtad. De én szeretlek.
- Mi történik azokkal, akik szeretik egynt?
- n úgy g4ndolom, hogy az övék, ami az övék és sze-
rencsésebbek zzsoknál. Azután kettõjúk közüd az egyikre üres-
ség vár örök idõkre.
- Nem szeretnék nyers szavakat használni - mondta az
ezredes -, de bizony erre nyers szavakkal adhattam volna vá-
aszt. Bár imká.bb ne várna rád üresség.
- Majd megpróbáloni - mondta Renata: - Ezt próbá-
lom, mióta reggel felébredtem. Ezt gróbálam, amióta egymást
megismertük.
- Próbáld tovább; kislányari - mondta az Õztedes.
Közben a gran maestro visszajött, és az ezredes ágy szólt
hozzá: - Hozzom a kis fehér halakhoz egy palaGkkal abból a
vino seccóból ami a Vezuvon terem. A valpolicellaiból más o-
gásokhoz iszunk.
- Ihatok a Vezuvon termett borból én is, a frissen sült-
höz? - kérdezte Renata.
- Renata, kislányoan - mondta az ezredes - terixtésze-
tesen te bármit tehetsz.
IZ - ii s
291
- len szerebek ugyanabból a borból inni, amelybõl te. .
- Jó fehér bor jó rissen süLthöz a te korodban - mondta
az ezredes Renatának.
- Úgy nem szeretem ezt a különbséget a korok között.
- Én igen - mondta az ezredes. - Kivéve - tette
hozzá, de nem folytatta a megkezdett mondatot, hanem így
szólt: - Lyünk fraicbe et rose, comme au jour de bataille.
- Ki mondta ezt?
- Sejtelmem sincs róla. Úgy szedtem fel, mikor egy fran-
cia nyelvtanfalyamon vettem részt a CollÕge des Marécbaux-
ban, armi elég nagyképû elnevezés, de jó sikerrel vizsáztam.
A legt bbet mégis a krautaktól tanultam. Helyteleítem a né-
zeteikt, de tanulmányoztam õket. 6k a legjobb atonák, csak
sohasem tudják, hol kell megállni.
- Legyen úgy, ahogyan mundod, és kérlek mondd, hogy
szeretsz. -
- Szeretlek - mondta az ezredes. - Erre igazán yu-
godtan épfthetsz.
- Ma szombat van - mondta Renata. - MI lesz jövõ
szombaton?
- A jövõ szonbat változó ünnepnap, kislányom. Kellene
keresnünk valakit, aki mondjon nekünk valamit a jövõ szoan-
batról.
- Megmondhatnád te is, ha tudod.
- Majd negkérdezem a gra>z maestrót, õ talán tudja. . .
Gran maestro, mi lesz jövõ szambatan?
- A Pques ou ln Trinxté - mondta a gran maestro.
- Miért nem érzik semmi jó szag a konyha felõl, hagy
felviduljunk?
- Mert a szél rossz irányból fúj.
Igen - gondolta az ezredes. - A szél rossz irányból fúj
és mlyen szerencsés lehetnék, ha ez a leány lehetett volna az
enyém ahelyett, akinek tartásdíjat fizetek, és aki még csak egy
z92
gyereket sem tudott szülni nekem. Pedig ez lett volna a dalga.
De az õ dolga, és mit bírálom én. Hagyd, öreg cimbara.
mondta önmagának. - Szeresd inkább ezt a leányt.
Renata itt volt mellette, és az volt minden vágya, hogy
szeresse, ha egyáláalában képes volt szeelenZre. Képes valt,
mint mindig, amikor látta egyetlen, igaz szerelmét, és így szólt:
- Hogy vagy, te holló ekete hajú és szíveket összetörõ
arcú leány, te?
- Jól.
- Gran mnestro - mondta az ed, = ;ü már
m kicsi kis jó illatot a m mesebeli kanyhájából; még
ha rossz irányból fúj is a szél.
293
XXXIX. FEJEZET
A fõportás utasttására a kapus tlefaaált, és ugyanaz a
motorcsónak j4tt értük, amellyel az elõzõ nap érkeztek.
Jacksan, az ezredes sofõrje, már a csónakban volt a pogy-
gyásszal és az arcképpel, amit gondoaan becsomagoltak. A szél
még mindig erõsen fújt.
Az ezredes kifizette a számláját, és szétosztotta kinek-
kinek a megfelelõ összegû borravalót. A szállodai személyzet
benakta a csónakba a paggyászt meg a képet. Mikor látták,
hogy Jacksan kellõ módon elhelyezkedett, visszamentek a szál-
lodába.
- Hát akkor, kislányom - mondta az ezredes.
- Ne kísérjelek el a grázsig?
- Ott is éppa olyan rossz lenne, mint itt.
- len mégis szeretnék a garázsig veled menni.
- Rendben van - mondta az ezredes -, legyon a kí-
vánságod szerint. Ülj be.
Szótlanul ültek a csónaban. A szél hátulról fújt, és mi-
vel az öreg motart a csónakos jól meghajtotha, a szelet lig
érezték.
Mikor kikötöttek, Jackson átadta a poggyászt egy hardáro
nak, a képet pedig saját maga vitte. Az ezredes ekkor megkér-
dezte Renatától: - Itt akarsz elbúcsúzni tõlem?
- Csak ba te akarod.
- Én nn.
- Menjek be veled a garázs bárjába, mig lehozzák a ko-
csidat?
- Az még annál is rosszabb.
= Mit bánom én.
- Vigye fel a poggyászt és a képet a garázsba, és szó)jom
vafakinek, hogy vigyázzon rájuk, amíg a kocsit lehotna-
mondta az ezt Jaonnak. - Nézze meg, rendben van-
nak-e a fegyvereim. Úgy rakja be a poggyászt, hogy a hátsó
ülésen minél több szabad hely maradjon.
- Parancsára, ezredes úr - mondta Jacksan.
- Akkar mégis veled megyek? - kérdezte Renata.
- Nem jössz - felelte az ezredes.
= Miért iie mehetnék?
- Te is jól tudod. Nem vagy meghíva.
- Ne légy rossz hozzám.
- Az Istenért, kislányom, jól tudod, mennyire igyek-
szem, hogy ne legyek az. Rossznak lenni könnyû dolog. Most
kifizetem ezt a derék örogembert, és azután jünk, ûljúnk
le ott arra a padra.
Kifizette a ésónakost, és megmondta neki, hogy ncnz fe-
lejtette el a jeep,motort. Ne számítson rá, mndta neki, de re-
mélheti, hogy megkapja.
- Használt motar lesz. De jobb, mint ez az öreg kávé-
daráló.
Feltnentek az Õlkoptatott kõlépcsõkön, átmentek a közbe-
esõ, kaviccsal felhinttt részen, és leültek a pa dra a fa alá.
A ák feketén és kapáran hajladoztak szé)ben. Az utolsó
levelek még az év elején lehulltak, és azáta a szél régen el-
fújta õket.
Odament hozzájuk egy levelezõlap árus, de az ezredes rá-
szólt: - Menjen kérem. Nincs szükségünk a portékájára.
Renata végül is sírni kezdett. Hiába határozta el magát,
hogy soha nem slr.
z9f
- Idehallgass, kislányom - mcndta az ezredes. - Mit
tegyünk? Nem szereltek fel lökhárítót arra a jármûre, amely-
ben mi ketten utazunk.
- Már nem sírok - mondta Renata. - Notn vagyck
hiszterika.
- Sahase mcndtam, hogy az vagy. n csak azt mondtam,
hogy te vagy a leggyönyörûbb és legszebb leány, aki valaha
élt. Bármikor és bárhol.
- Még ha igaz lenne is, amit m4ndasz, mit változtat az
a dolgokon?
- A tied vagyck - mondta az ezredes. - Igazán.
- És most mi legyen?
- Felkelünk innen, megcsókoljuk egymást és elbúcsú-
zunk.
- Hogyan csinályam?
- Nem tudom - mondta az ezredes. - Gondolom, ez
az, amit mindenkinek saját magának kell elintéznie.
- Megpróbálom.
- Próbáld meg olyan könnyen venni, ahogy csak bfrod,
kislányom.
- Igen - monclta Renata. - A jármûben, amelyen
nincs lökhárító.
- Téged a sors kezdettõl #cgva kordéra szánt.
- Nem tudnál egy kicsit gyengéd lenni hozzám?
- Attól #élek, nem. Pedig megpróbáltam.
- Próbáld továbbra is. Egyedül ebben reménykedhetünk.
- Próbálom továbbra is.
Elõbb megölelték nagyon szorosan, majd hosszan és iga-
zán mégcsókolták egymást. Az ezredes átment Renatával együtt
a kavicsos részen, azután lementek a lépcsõk n.
- Valami jobb csónakba ülj. Ne abba az öreg portékába.
- Én inkább abba az öreg portékába ülök, ha nincs el-
lene kifogásod.
z9 G
- Kifogásom? - mondta az ezredes. - Nekem nincs.
Én csak parancsckat adck, vagy nekem parancsolnak. Nekem
nincs semmi ellen kifogásom. Isten veled, drága, gyönyörû szép
szerelmem.
- Isten velecl - mondta Renata.
=97
%
XL. FEE2ET
Az ezredes a földbe süllyesztett, félfenekû tölgpfahordó-
ban ült, amelyet Veneto tartományban lõállásnak használnak.
Alõállás arra való, hogy elrejtse a vadászt a vad, jelen eset-
ben a vadkacsa elõl, amelyre vadászik.
Az utat vadásztársaival kellemesen tölt tte el, attól a
perctõl kezdve, hogy a garázsnál találkoztak; késõbb is jól telt
az este, és az étel is kitûnõ volt, amelyet a konyha szabad túz=
helyén hészitettek. Útban a vadászterûletre a hátsó ûlésai há-
rom vadász ült. Akik nem voltak hamdósak, kicsit több sza-
badságot engedtek meg maguknak, mig a hazugok teljes pom-
ájukban kivirultak.
Egy teljes virágzásban levõ hazug - gondolta az ezre-
des - ugyanolyan szép, mint egy virágzó cseresrnye- vagy al-
mafa. s miért zavarna meg az ember kedvtelésében egy ba-
zugot, hacsak nem ugyanazt a hazugságot adja elõ, amire ma-
gunk is gondoltunk?
Az ezredes úgy gyûjtötte a hazugokat egész életében, mint
mások a bélyegeket. Nem osztályozta, legfeljebb pillanatnyi-
lag, és kûlónben sem értékelte nagyra õket. Nagy élvezetet je-
lentett neki, amikor hazugságaikat hallgatta. Kivéve, ha nem
v.alam kötelességmulasztásról volt szó. lõzõ este szép szám-
mal hangzottak el hazugságok grappa-ivás közben, és az ezre-
des nagyon élvezte õket.
A szobában erõs füst volt a kandallóban égett faszéntõl;
de nem is, f ábok égtek a kandallóban - gandalta.-
Mindegy, a hazug akkor hazudik legjobban, iikor egy kis füst
van a szobában, és g nap már lement.
6 maga kétszer volt közel hozzá, .hogy hazudjon, de az-
uán megtartóztatta magát, és csak nagyított. Legalábbis ro-
mélem - gandalta.
Most meg itt van, befagyott a laguna, és ez tönkretesz
mindent: Végül azonban mégsem ez történt.
Hirtelen egy pár hosszú farktollú vadkacs húzott feléje
anélkül, hogy látta volna, hannan jönnek. Gyors siklással rzáll-
tak lefelé, amit a világ egyetlen repülõgépe sem tudott volna
után,.ik csinálni. Az ezredes hallotta a szárnyuk suhogást, lö-
vésre emelte a fegyverét, és a bimet lelõtte. Nagy puffanással
zuhant le a jégre, ahogyan az csak pontosan eltalált kacsákkal
szokatt történni. Még mielõtt leesett volna a jégre, lelõtte a
másikat is, hiába szeretett volna hosszú nyakát elõrenyújtva
gyorsan e.menekülni a magasba, A nõstény kacsa is odaeseü a
him nellé:
Ez bimny gyilkosság = gondolta az ezredes. - De mi
nem az manapság? Hanem lõni, fiam, azt még tudsz.
Fiam, egy fenét. Te utolsó vén csirkefogó. De vigyázz,
megint jönnek,
Két ruca szállt feléje, és hallotta szárnyuk suhogását, de
azután eltûntek szcnae elõl. Majd újra hallatszott a suhogá-
suk, és a csalogató,nõstény a jégrõl elkezdte hívni õket.
Bárcsak fordulnának még egyszer vissna - mondta az ez-
red magában: - Jó lesz, ha ledugom a fejemet és még csak
a szememet sem mozdItom. Biztosan lövésre kapom majd
Közeledtek is a lõálláshoz, és csalogató kacsa megint
hívta õket:
Azután lebegtetni kezdték a szárnyukat, mintha le akar-
aának szállni; hasonlóan egy leszállásra készülõ repülõgéphe.
De látták, hogy a víz be van fagyva, erre újra ernelkedni kezd-
tek.
A vadász, aki mot nrn volt ezredes, sem semmi más,
csak egy férfi lövésre kész vdászfegyverrel, felemelkedett he-
lyérõl a lõállásban, és mindkt rucát lelõtte. Májdnemz olyan
hangos puffanással esett a két ruca is a jégre, mint az imént
a nagy kacsák.
Kettõ elég egy családból - mondta az ezredes. - Vgy
mundyák törzset?
Az ezredes lövést hallott a háta mögött, pedig ott nem
volt iõállás tudomása szerint. A lövés irányába nézebt, át a be-
agyott lagunán, a távoli, sással borítatt part felé.
Ez volt az oka - gondolta.
Egy csapt kacsa, amely alacsonyan úzot, hir.jen fel-
felé kezdett repülni, szinte függõleges irányban szállt a tcstük,
amint felfelé emelkedtek.
Az ezredes látta, hogy az egyik közülük a földre zwhan,
majd újabb lövést hallott.
A mogarva csónakos lõtt a kacsákra, pedig azok az ez-
redes irányáb ;
Hogyam, hogyan tehet ilyet? - gondolta az ezredes.
Adtak neki vadászfegyvert, hogy lelõje a szárnyazott ka-
csákt, h szökni akiarnának olyan helyen, ahol a ktya nem
xlálja meg õket. De megbocsáthatatlan cselekedet volt a ré-
szérõl, hogy az ezredes lõállásánrak irányáha húzó kacsákra
lûj n.
.A csónakos túl messzúre volt az ezrdest,l, és így nem
hallotta volna meg, ha kiált neki. Ezért kétszer l8tt abba az
irányba, ahol volt.
Ahhoz elég messze van, hogy a sörétek kárt tegyenek
benne, de legalább tudni fogja, hogy tudom, mit csinál. Hogy
az ördögbe történhetik meg ilyesmi? Olyan gondosan megren-
dett vadásztan, mint ez? Ez a legkitûnõbben m dezett
i
vadkacsa-vadászat, amelyen valaha is részt vettcin, és vadásza-
tot még soha életemben teljesebben nem élveztexn, mint ezt.
Mi van ezzel csxrkefagóval?
Közben az ezredes jól tudta, hogy a bosszankodás meny-
nyire árt neki: Ezért elõvett két tablettát, majd a vadász-flas-
kájában levõ Gordon ginbõl ivott néhány kortyot, és azzal
nyelte le a tablettákat, mvel ivóvíz nn volt nála.
Tudta, hogy a gin rosszat tesz neki. Minden rosszat tesz
nekem - gondolta -, csak a pihenés tesz jót és a könnyû
testimozgás. Oké, pihenés és könnyû- testmozgás, gyerekem.
Gondoll, hagy az Is k nnyû testmozgás?
Igen, te szépség - mondta magában. - Bár itt lermél, és
együtt lennénk most a kétszemélyes lõá;llásbn, s éreznénk,
amint a hátunkkal melegítjük egymást. len körülnéznék, azután
elõbb rád néznék, majd rádupláznék a magasam fenn húzó ka-
csákra, hogy megmutassam, mit tudok. Sõt megpróbálnám,
hogy az egyik beessen a lõállásba anélkül, hogy rád esnék. Igen,
ntegpróbálxiám, hogy így hozzam le -az egyiket - mondta és
közben hallotta fen a szárnysuhogást. Felemelkedett helyérõl,
meg ordult, meglátta a magányosan repülõ hímet; hosszú nyakú,
gyönörû példány volt, szárnyaivaI gyorsan csapkodott, és re-
pült el a tenger felé. lesen és tisztán látta fenn az égen, mö-
gõtte a hegyekkel. Célbavette, meghúzta a ravaszt, és azután
hátrad lt, amennyire a fegyvere megengedte.
A hím kacsa a jégre esett, a lõállás közvetlen közelébe,
és a jég betört alatta. Ezt a jeget már korábban feltörték, hogy
kitegyék a vízre a csalogatókat, de a víz késõbb õsmét bet-
yott, és vékony jégréteg képzõdött rajta. A csalogató nõstény
nézte a mE.1lette fekvõ hímet, és topogntt a jégen.
flggse láttad még soha, mit nézed? - mondta az ezredes
a nõsténynek. - Bizonyosan azt sem vetted észre, mikor erre-
felé jött. Bár lehet, hogy igen. De nem szóll semmit.
A hím kacsa fejjel elõre esett a jégre, és feje a jég alá
o
örült. Az ezredes nézte, milyen szép a téli tollazata a mellén
és a két szárnyán.
Szfvesen csináltatnék neki mellényt kacsatollakbõl, ahogy
a mexikóiak diszítik istenszobnaikat - gondolta.
De ezeket a kacsákat bizonyoan piacra küldils, és kü-
lönben sincs senki, aki szakértelenmel tudná megnyúzn, és
kikészÍteni a tallazatukat. Pedig szép lenne. A mellény hátára
kerülne a hím kaesák tollazata, el l pedig esikosan egymás
mellé dolgozva két-két zöld ruca-szárnytoll, amely lenyúlna
mindkét mell ölé. Nem lenne rOssz. Biztosra veszenz, hogy
tetszenék neki.
Húzhatnának még egy kicsit erre elé - gondolta az ez-
cedes. - Néhány ostoba kaesa meg erre tévedhete. Minden-
esetre figyelem, hátha jönnek. - De nem jóek, és ezért a
gondolataival kellett az idõt elütne.
Nem hallott lövést más lõállásak irányából sem, és csak
nagy néba egy-egy lövést a tenger felõl.
Mikor kivilágosodott, a kacsák látták a be agyott vizet, és
nem szálltak a 1agunák felé, hanem inkább kirepültek a ten-
gerre, ahol leereszkedtek a vízre. A vadást így az ezredes
számára he ejezõdõtt, és most próbálta emLékezetébe vissza-
idézni, hagyan is kezdõdött. Tudta, hogy bár nem érdemelte
meg, de elfogadta. Azután már ez éltette, és õ legalább igye-
kezett mindent mgérteni.
Egyszer két tengerész ment 1 mellettük, mkor egy este
kettesben sétálbak, és a két tengerész fütyült.a leánynak. Az
ezredes ártaltnat1am dolognak tekintette az egészet, és nem
akarta; hogy folytatása legyen.
Valami azanban néni volt rendjén, amit megérzett, mi-
elõtt még rájött volna, hogy mi a baj. De azután tudta bizto-
san, megállt hát az egyik lámpa alatt, hogy a két tengerész
vegye észre a rangjelzést a vállán, és tûnjön el az utca másik
oldalán.
02
Az ezredes álián, a köpenyére két kiterjztett sír
sas volt ráhimezve, ezüst fonállal. Elég halvány és kopott volt
már a hímzés, de azért jól lehetett látni.
A két tengerész másodszor s ütyült.
- Maradj itt a fal mellett, ha látni akarod - mondta az
ezredes Renatának. - Vagy nézz másfelé.
- Nagydarab ember rmindkettõ és fiatal.
- Nem maradnak sokáig nagyok - ígérte az ezredes
Reatának.
Odalépett a két tengerészhez és megkérdezte tõlük:-
Merre van az õrjáratotok?
- Hannan tudjam én? - mondta a nagyobbik tengerész.
- len csak egy kicsit jobban meg nézni a hõlgyet.
- Hogy hívnak? Mi a számod?
- Mit tudom én? - mondta az egyik.
- len pedig meg se mondanám egy cslrke ezredesnek,
még ha tudnám s - mondta a másik.
Vén tengeri róka - gondolta az ezredes, m2elõtt meg-
ütötte. - Tudja, mihez van joga.
Bal kézzel ûtõtte meg, ahonnan a tengerész nem várta,
háromszor, nlelõtt el tudott volna inalni.
Erre a másik, aki elsõ ízben fütyült, rátámadt az ezredesre,
és ahhoz képest, hagy milyen részeg volt, nem is olyan rosszul.
Az ezredes a kónyökével szája vágta, majd a jobb kezével a
földre ûtötte. Mikr a földre zuhant, ránézett a másikra, és
látta, az7a1 már nem lesz több baja.
Ekkor halról még egy horogütést adatt, jobbról peig a
gyomrába öklözött, amikor fel árt tápászkodni. Egy újabb
horogütéssel balról végképp elintézte, majd vissz.aent a leány-
hoz, mert nem akarba hallani, hogyan ütõdik bele a tengerész
feje a kövezetbe.
Még odanézett, hogy mi történt azzal, amelyikkel elõször
végzett; és látta, hogy békésen alszik leesett állkapoccsal, és
O;:
vér szivárog ki a száján. A vér színébõl azt kõvetkeztette, hogy
nincs bj vele, és így megnyugodott.
- így verekszenl én - mondta Renatának. - Ha ugyan
ezt verekedésnek lehet nevezni. Furcsa két alak
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Renaba.
- Ifitûnõen. Végignézted
- Végig.
- Regáelre megdagad a kezem - mondta az ezredes,
mint aki nem tartj fomtosnak, amit mond. - Azt hiszem, 2ne-
hetünk is tovább. De ne siessünk.
- Ahogyan akaród.
- Csk azért mondtam, hogy úgy ne tûnjék fel, mintha
sitõs lenne az utunk.
- lIenjünk úgy, mint mikor két ember sétál.
így is tettek.
- Akarsz egy kísérletet?
- Természetesen.
- Menjünk úgy, hogy a lábunk hátulról is fenyegetésnek
lássék.
- iegkisérlem. De alig hiszem, hogy értek hozzá.
- Akkor csak egyszerûen menjünk.
- Nem sérültél meg?
- Az, aki társa segítségére jött, erõsen megütött a jobb
ülem mögött.
- Ilyen egy verekedés?
- Ha szerencséd van, ilyen.
- s ha nincs?
- Meghajlik a két térded. Vagy elõre agy hátra.
- Még most is szeretsz, hogy verekedtél?
- Ha lehet, még jobban szeretlek, mint azelõtt.
- Gondolod, hogy lehet? Az szép lenne. n jobban sze-
retlek, aniióta ezt a dolgot láttam. Elég lassan mgyek?
- Úgy jársz, mint szarvas az erdõben, és néha meg mint
egy farkas vagy egy nagy, öreg coyote, mikor sietõs a
dolga.
- Nem vagyok benne bizonyos, akarnék-e nagy reg co-
yote lenni.
- Várj csak, majd ha meglátsz egyet - mondta az ezre-
des. - Akkor fogod akarni. Úgy jársz, mint a nagy ragado-
zók, hangtalan léptekkel. Pedig te nem vagy ragadozó.
- Efelõl bizonyos lehetsz.
- Menj egy kicsit elõre, hagy lássalak.
Renata elõrement, és az ezredes így szólt: - Úgy jársz,
mint egy versenybajnok, mielõtt megnyeri a bajnokságot. Ha
ló lennél, megvásárolnálak, még ha havi húsz százalék kamatra
kellene is pénzt kölcsönöznöm.
- Engern nem kell megvásárolnod.
- Azt tudom. Nem is enrõl beszéltünk, tnem a járá-
sodról.
- Mondd - szólt most Renata. - Mi történik azzal a
két emberrel? Ez az, amit nem tudok az ilyen verekedésrõl.
Nem kellett volna ott maradnom, és törõdnöm velük?
- Soha - mondta az ezredes Renatámak. - Ezt jegyezd
jól meg magadnak: soha. Remélem, megússzák kisebb zúzódá-
sokkal. Rahadjank meg. k kezdték az egészet. Itt nincs szó
polgári felelõsségrõl. Mindnyájan be vag;nznk biztosítva. Egy
dolgot szeretnék neked mondami a verekedésrõl, Renata.
- Mondd, kérlek.
- Ha egyszer verekrdni kezdesz, gyõznöd kell. Egyedül
ez számít. A többi smarn, ahogyam öreg barátozn, Roznel dok-
tor megmondta.
- Iazán kedvelted Rommelt?
- Nagyon.
- Hiszen az ellenséged volt.
- Néha jobban szeretem az ellenségeimet, mint a bará-
taimat. S a tengrészek, tudod, mindig gyõznek minden vere-
20 A folybn át - 14/10 5
35
kedsben. Ezt a Pentagon* nevû helyen tánultam meg, ami-
kor meg a fõbejáraton mehettm be az épületbe. Ha akarod,
visszamehetünk hozzájuk, mrhetünk gyorsabban is, és megkér-
dezzük a két a1aktól, így van-e.
- Hogy õszinte legyek, Richard, én már elég verekedést
láttam ma este.
- Hogy õszinte legyek, én is - mondta az ezredes. De
ezt már olaszul mondta, és a modatot így kezdte: - Anche
io. Most nézzünk be elõször Harryhez, azután pedig menjünk
haza.
- Nem sértetted meg a rossz kezedet
- Nem - mondta az ezredes. - Csak egyszer ütöttem
a fejére. Egyébként a testét ütöttem.
- Mutasd.
- Csak nagyon vigyázva tápogasd meg.
- De hiszen szörnyen megdagadt.
- A csontnak nincs baja, és ez gyorsan Íelappad.
- Szeretsz?
- Szeretlek. Szeretlek, ezzel a kicsi megdagadt kezem-
mel és egész szívemmel.
A washingtoni hadügyminisztécium.
o G
XLI.FEJEZET
Szóval így volt, és a csocla azon vagy a másik napon tör-
tént. Pontosan soha nem tudtad meg - gondolta. - Megtör-
tént a nagy csoda, amelyet tudatosan soha nem mozdítutt elõ.
De, te aljas csirkefogó, soha nem is álltad útját.
A hideg okozódott, és a feltört jég, újra összefagyatt. A
csalogató kaesa most már fel sem nézett. Abbahagyta a csalo-
gatást és csak a maga biztonságával törõdött.
Te dög - gondolta az ezredes. - Bár igazságtalanság,
ha annak nevezlek, mert hiszen ez a mesterséged. De miért
csalogat a nõstény jobban, mint a gácsér? Ezt tudnom kellene
- gondolta -, bár hiszen nem is igaz. Egyá1talában mi az
igazság? A valóság az, hogy a gácsérnak jobb a hívó hangja.
Reá pedig most ne gondolj. Nem, ne godolj Renatára,
mert nem tesz jót neked, fiam. Sõt meg is árthat. Különben is
elbúcsúztatok, és milyen volt az a búcsú. Tökéletes, k4rdéval
együtt. Igen, õ kész lett volna elszállni,arra az átkozott kor-
déra veled együtt. Feltéve persz-e, hogy a kordé igazi. Kelle-
metlen mesterség - gondolta. - Szeretni és elbcsúzni. van,
akinek megárt az ilyesmi.
Kitõl kaptál jogot ilyen leányhoz?
Senkitõl - felelte saját magának. - De Andrea be-
mutatta.
De hogyan is szerethetne olyan szamorú csirke ogót, mint
te vagy?
20 - i4io s
i 7
Nem tudom - gondolta -, igazán. Igazán nem tudom.
Nem tudta többek között azt sem, hogy a leány szerette-e,
mert soha nem valt szamorú egyetlen reggelen sem, mihelyt
kinyitotta a szemét, akár volt aznap támadás, akár nem. Ag-
godalmat vagy szomarúságat sokszor tapasztalt. De reggel
szomarú soha nem volt.
Nem, õ sohasem volt szamorú, és a leány, bármilyen fiatal
volt is, jó emberismerõ volt.
Most odahaza van és alszik - gondolta az ezredes.-
Ott is van a helye, és nem ebben az istenverte lõállásban, kö-
rös-körül a befagyott csalogatókkal.
Mégis, vigye el az ördög, mennyire szeretném, ha itt lenne.
Ela ez kettõs lõállás lenne, és lesnénk nyugat felõl, nem jön-e
újabb húzás. Milyen jó érzés lenne, ha itt melegítene mellet-
tem. Azt hiszem mégiscsak veszek valakitõl egy ujjas mellényt,
bár az ilyent nemigen adja el senki. Azt a fajtát, amibõl a re-
pülõk tévedésbõl kaptak.
Megnézném jól, hogyan vannak bélelve és azután kibélel-
tetném a most iõtt kacsák pelyhével - gondolta. - Odad-
nám egy jó szabónak, és az átszabná kétsorosra. Jobb felõl nem
lenne najta zseb, és szarvasbõr oltot is varratnék rá, hogy a
puska agya el ne csússzan.
Meglesz - mondta magában. - Ha másként nem, lehú-
zom valakirõl és átszabatom. Szexzek neki egy jó tizenkettes
Purdeyt, nem túlságosan könnyût vagy egy Bosst, két egymás
feletti esõvel. Megérdemli, hogy jó fegyvere legyen. A Purdey
bizanyosan meg elel - gandalta.
Ekkor könnyû szárnysuhogást hallatt, és látta, hogy egy
csapat kacsa közeledik gyorsan fléje. Felnézett, de túl nia-
gasan húztak. Nem is mozdult meg, csak nézte õket. Magasan
szálltak, és így tisztán láthatták a lõállást, õt és a jégbe befa-
gyott csalogatókat az élõ és elkeseredett nõstény kacsával
együtt, amely merõ hivatástudatból egyszerre csak erõsen há-
pogni kezdett. A hosszú farkú kacsák azonban tovább tepültek
ki a tengerre.
Azt snandta, tõlem soha nem kap ajándékot. De hát ott
volt az a kis mór fej, ami ugyan semmiség. C5 választatta ki,
és én megvettem neki. Csakhogy ez nem számít ajándéknak.
Bitonságot szeretnék adni nek, ami nekem sincs; egész
szerelmemet, ami nem ér semmit; minden földi javamat, báx
nekem sincs úgyszólván semmim, hacsak a két jó vadászfegy-
verem nem, a katana-öltönyeim, a kitüntetéseim és néhány
könyvem. Meg az ezrectesi nyugdíjam.
Minden földi javamat rád hagyam rökül - gondolta.-
f5 szerelmét adta neked, meg a drágaköveket, amelyeket visz-
szajutaattam hozzá és a képet. Azt is visszaaclhatom neki bár-
mikar. Gyûrûmet is odaadhattam volna neki, ha el nem ve-
szítezn.
A háb.arús kitüntetéseimmel nem sokat tudna kezdeni, még
azokkal sem, amIket az õ hazájától kaptam. Sem azokkal, ami-
ket Franciaországban vagy Belgiumban szereztxn.
Inkább csak a szexelmemet adom neki. De hagy a po-
kolba küldjem el neki? Hogyan lehet azt frissen tartani? Nem
lehet jég közé bcsomagolni.
Bár talán lehet. Meg kell kérdeznem. De hagyan szerez-
zem meg azt a kimustrált jeep-matort az öreg csónako.snak
Majd kispekulálo. Spekulálás valt mindig a mesterséged.
nlindig spekuláltál, akkor is, amikor lõttek rád - tette hozzá.
Szeretnm, ha az a csirkefogó, aki ma tönkretett-e nekem
a vadászatot, kiállna velem egyverrel a kézben. Hmarosan
kitûnnék, ki tud jobban spekulálni. Még ebben a tetves lõál-
lsban is, ahol m-ozdulni is alig lehet. Ideje lenne már, hogy
értem jöjjön.
Hagyd abba - mondta saját magában - és govdalj
109
a leányra, hû szerelmedre. Nem akarsz te megölni már senkit
sem ebben az életben.
Mit jártatod a szádat? Póbáld meg inkább, és légy jó
keresztény. Úgy õ is jobban szeretne. De szeretne-e? Nem tu-
dom - mondta. - Istenemre, nn tudom.
Lehet hogy a végén keresztény lesz belõlem. Lehet. Ki
merne erre ogadni?
- Talán t? -.kér:3ezte a hivogató kacsától. De a kacsa
az égre nézett, valahova a hát..3 mögé, és elkezdte csaloató há-
pogást.
A csák túl magasan húztak, és egyszer sem köröztek.
Csak lené'tek, és elszálltak ki a nyílt tengerre. Bizonyosan
odakinn szá?lnak le a ten"erre - gondolta az ezredes. - Majd
kerül valahonnan egy csónakos vadász, aki a közelükbe tud
frrkõzni. A szél jó iránybí:l fúj, és valószínûleg meg tudja õket
közelíteni. Lehet, ha közéjük lõ, egyik vagy másik erre száll
majd visszafelé. De a laguna befagyott, és nincs értelme, hogy
itt marad;ák tovább.
Elég ez is, amit lõttem. Végre is jól, sõt a szokotálál is
jobban lövök. Vigye el az ördög, még ha így van is - gon-
dolta. - Senki nem lõ nálad jobban az itteni vadászok közül.
Alvarito kivételével, de õ még gyerek, és gyarsabban lõ, mint
én. A baj csak az, hogy kevesebb kacsát lõttél, mint sok rossz
vágy aránylag jó vadász.
Persze mindezt Jól tudom én is. Tudom, hogy nem a szám
a fontos, és különben is, ki törõdött azzal, mi van a könyv-
ben? Emlékezzél csak vissza rá.
Emlékezett, hogy valami csoda folytán, ami háborúban
ritkán esik meg, legjobb barátjával együtt vett részt az egyik
hadmûveletbrn az Ardennekben, és hogy üldözték az ellen-
séget.
Kora õsz volt, és a hadmûveletek egy magas fennsíkon
folytak. Az alacsony tölgyfákkal és fenyõvel benõtt fennsikot
homokos utak és ösvények szelték át. Az ellenség tankjaink
és páncélkocsijainak a nyoma tisztán meglátszntt a nedvés ho-
mokban.
Elõzõ nap esett, d az ég kezdett kiderülni, és a látóhátár
tiszta volt, úgyhogy messzire el lehetett látni a mags, lánkás
vidéken. Az ezredes és barátja látcsõvel gondosan vizsgálta a
terepet, mintha vadászaton lettek volna.
Az ezredes, aki akkor tábornok volt, mégpedig egy had-
osztály helyettés paranesnaka, pontosan felismerte minden egyes
pncélos jármû nyomát. Jól tudta, hogy municiójuk fogytán
volt, és hogy mennyi maradt nekik. Kiszámítatta, hol kell fel-
venniök a harcot, mielõtt elérik a Siegfried-vanalat. Biztosra
vette, hogy nem boesátkoznak harcba, hanem hátrálnak to-
vább.
- Elég elõre jöttünk il7'en magas ranggál, George-
mondta legjobb barátjának.
- Valóban elõre, tábornok úr.
- Oké - mondta az ezredes. - Most pedig fütyüljünk
a könyvre; folytassuk az üldözést, és hallgassunk az ösztö-
neinkre.
- Leeljesehb mértékben egyetértek önnel, tábornok
utam. Már csak azért Is, mért a könyvet én írtam = mondta
legjobb barátja. - De háth valamQnnyi erõt hátrahagytak ott,
azon a ponton.
A hadsegéd arra a pontra mutatott, ahol logikusan fel le-
hetett tételezni, hogy védekezni fognak.
- Nem hagytak ott azok semmit - mondta az ezredes.
= Nem maradt már annyi lõszerük sem, ami egyszerû tûz-
harcra elég lenne.
- Mindenkinek igaza van, amíg az ellenkezõje be nem
bizonyul - mondta legjobb barátja, majd hozzátette: - tábor-
nok úr.
- Nekem igazam van - mondta az ezredes. Valóban
310
II
igaza volt, bár pontos értesüléseit nem a genfi egyezmény sza-
bályai pontas betartásának a.szellemében szerezte be, amely
állítólag irányitja a hadviselést.
- Lássunls hát neki igazában az üldözésnek - mondta
legjobb barátja.
- Ennek semmi nem állja útját és felelõsséggel állítom,
hogy nem fognak megállni egyik ponton sem. Ezt nem a kraut-
tól veszem, hanem a saját fejembõl.
Még egyszer végignézett a környezõ tájon, hallotta, ho-
gyan zúg a szél a fák között, érezte az erika illatát a lábuk
alatt, még egyszer megnézte a páncélosok csapását a nedves
homokon, és ezzel vége is volt a történetnek.
- Ez neki vajon tetszenék-e? - gondolta. - Nem.
7"úlságasan is sokat beszélek benne önmagaznról. Jobb szeret-
ném, ha vaLaki más mondamá el rólam, pontosan úgy, ahogyan
valt. George el tuclná neki monclani. C5 lenne az egyedüli, de
õ már nem mondhatja el. Az ördög vigye el, biztos, hogy nem
mondhatja el. Mindlg igazam volt kilencvenöt százalkig, ami
pedig istenverte magas százalékszám olyan egyszerû dologban,
mint a háború. Sajnos, az az öt százalék sem kicsi dolog, ami-
ben hibázunk.
Errõl soha nem fogok neked beszélni, kislányo2n. Ez csak
afféle melléks zörej a szívem kulisszáján. Az én tetves csirke
szívemben. Ez a dög szívem, sajnus, semmiképpen sem állja a
versenyt.
Mindenesetre megpróbáljuk - gondolta. Kivett az üveg-
bõl két tablettát, lenyelte néhány korty ginnel és végignézett
a szürke jégen.
Most pedig elõkerítem azt a szomarú pofát, hogy vigyen
cl a banyána vagy helyesebben a vadászlakhoz, mert ez a neve,
gondolom. A vadászatnak vége.
XLá.FEJEZE7
Az ezreds feláLLt a lõállásban, beleduplázott,az üres le-
vegõbe, és ezzel adntt jelt a csónakosnak, hogy jöjjön érte.
A csónak lassan jött, és közben feltörte a jeget, a csónakos
pedig szedte be a csalogatókat, s kapta az élõ csalogató k-
csát is, és bedugGá a zsákjába. A kutya ezalatt a jégen cssz-
kálva szedte össze az elejtett vadkacsákat. A csónakos haragja
közben elpárolgott, és valami nyugodt megelégcdés látszott
rajta.
- Nem nagy a zsákmány - mondta az ezredesnek.
- Hála a maga közremûködésénck.
Többet nem is szóltak egymáshoz. A csónakos a kacsákat
g4ndosn sorba berakta a csónak orrába, mel.lükkel felfelé, az
ezredes meg beadogatGa fegyvereit, töltényesládáját és vadász-
székét.
Az ezredes beszállt a csónakba, a csónakos pedig megnézte,
nem maradt-e valami a lõáLlásban, majd leakasztotta azt a
kötényszerû bõrlapot, amellyel a töltényeket volt szakás be-
takarni. Azután õ is beszállt a csónakba, és negkezdték lassú
elõrehaLadásukat a jégen át a csatarna barna, jégmentes vi-
zére. Az ezredes ugyanolyan kményen dolgozatt a csáklyának
használt evezõvel m-ast is, mint amikor jöttek. De most, a
csillogó napsütésben, északon a havas hegyekkel és a csatorna
partját szegélyezõ sással, egymással tökéletes összhangban dol-
goztak.
2
Végre lecsúsztak az utolsó jégtábláról is, és a csónak a
csatorna vizén libegett. Mivel a csónak járása egyszerre meg-
künnyebbedebt, az ezredes átadta a nehéz evezõt a csónakos-
nak és leült. Érezte, hogy megizzadt.
A vadászkutya az ezredeslábánál didergett, de egyszerre
csak átugrott a csónak oldalán, és kiúszott a csatorna partjára.
A parton lrázta a vizet fehér, összekócolódott szõrérõl, és el-
tûnt a barna sás és nád között. Az ezredes a nád hajladozá-
sán figyelte, hogyan szalad egyenesen hazafelé. A kolbászt
végül is elfelejtette odaadni neki. Még mindig érezte, hogy iz-
zad, és bár tudta, hogy katonai köpenye jól megvédi a széltõl,
kivett az üvegbûl két tablettát, és ginnel egyúbt lenyelte.
Lapos vadász-flaskája ezüstbõl volt, és bõrrel valt
húzva. A kopott és foltos bõr alatt az egyik oldalán be volt
vésve: "Richardnak Szeretemel Renata." A bevett szavakat
soha senki nem látta, csak a leány, az ezredes meg az ezüst-
mûves, aki rávéste. Nem ott vésette rá, ahol vásárolták. Ez
mindjárt a legelsõ napokban történt, gondolta az ezredes. De
ki törõdik most ezzl?
A flaská ez st dugójára is rá volt vésve: "R. C. R.-nek."
Az ezredes megkínálta a flaskából a csónakost, aki rá-
nézett a flaskára õs és az ezredesre is, majd tnegkérdezbe:-
Mi van benne?
- Angol grappa.
- Megpróbálom.
Nagyot húzott belõle, ahogyan paraszt emberek isznak
kulacsból.
- Köszönöm.
- Eredményes volt a vadászat?
- Négy kacsát lõttem. A kutya megtal:lt még másik
hármat. Ezeket mások szárnyazták meg.
- - Miért lõtt a kacsákra?
- Sajnálom. Mérges voltam, azért lõttem rájuk.
Ezt magam is megtettem néha - gQndodta az eztedes, és
nem kérdezte meg, miért valt mérges.
- Sajnálam, hogy nem húztak jobban.
- Már ez íy szokott lenni - monta az ezrede.
Az ezredes figyelte a kutyát, hogyan zalad a más fû-
ben és a sás között. Egyszerre csak megállt, felfigyelt eey pil-
lanatra, azután nagyot ugrott.
- Talált egy szárnyazottat - mondta a csónakos.
- Bobby - kiáltutt neki a csómakos -, gyere ide!
A sás szétvált, és a kutya megjelent egy nagy g3csrral a
szájáhan. A kacsa szürkésfehér nyaka és zöld feje fel és alá
hímbálózott a kutya szájában, mintha kígyó lett volna. Vloz-
gott, de egy látszólag élettelen tárgy mozdulataival.
A csóakos a csónakat éles fordulattal a part felé irá-
nyította.
- Majd elveszm tõle - mondta az ezredes -, Bobby!
Kivette a kacsát a kutya szájából, amelyet az vigyázva
tartott, hogy semmi kárt ne tegyen benne. Puha és meleú volt
még, mikor a kezébe vett; a szíve vert, és a szemét lecsukt.
Az ezredes gondosan megvizsálba, és megtapogatta, mint-
ha egy lovat simogatott volna meg.
- Csak a szárnya hegyét érte a lövés - mondta.-
Me;hagyjnk csalogatónak vagy tavasszal szabadon engedjük.
7egye be a zsákba a nõstény mellé.
A csónakos gondosan átvette, és betette a zsákba, ame-
lyet odatett a csónak orrába. Az ezredes hallotta, mint a nõs-
tény elkezdett beszélni hozzá. Talán tiltakozik, hogy melléje
tették? - gondolba. Nem értette a kacsabeszédet a zsákon ke-
resztül.
- Igyon még egy kortyot - mondta a csónakasnak.-
Iegyetlenül hideg ma az idõ.
A csónakos ismét jó nagyot húzott a flaskából.
- Köszónõm - mondta. - A maguk grappája kitûnõ.
314
XLIII.FEJEZET
A csónak-kikötõnél a hosszú, alacsony, kõbõl épült ház
elctt, a csatorna partján hosszú sorokban rakták ki a lelõtt
vadkacsákat.
Szám szerint különbözõ nagyságú csoportok hevertek a
füvön. Volt köztük néhány szakasz, század egy sem, és az
enyém - gondolta az ezredes - egy õrs számával is alig
ér fel.
A fõ-vadõr a csatorna partján állt, csizmában, rövid bõr-
zkében, a fején hátracsapott kopott vadász-kalapban, és mi-
kor kikötöttek, kritikus szemmel nézte, hány kacsa van a csó-
nak orrában.
- A mi lõállásunk körül be agyott a laguna - maya-
rázta az ezredes.
- Féltem, hagy így lesz - mondta a fõ-vadõr. - Saj-
nálom. Másként az lett volna a legjobb lõállás.
- Ki ejtett el legtöbbet?
- A barone negyvenkettõt lõtt. Az õ lõállása mellett volt
a víznek egy kis mozgása, és úgy nem fagyott be. Aligha hall-
hatta a lövéseket, ezredes uram, mert a szél elvitte a hangot.
- Hol vannak a többiek?
- Már minrlenki e1ment, a barone kivételével. Õ várja
ezredes urat. A soförje benn alszik a házban.
- Azt sejtettem - mondta az ezredes.
- Rakja ki ezeket rendesen - szólt a fõ-vadõr a csóna-
kosnak, aki maga is vadõr volt. - Majd vezesse be a vadász-
naplóba.
- A zsákban van egy szárnyazott zöld fejû gácsér.
- Rendben van. Lesz majd rá gondom.
- Bemegyek, megkeresem a baronét. Késõbb még látjuk
egymást.
- Melegedjék meg odabenn, ezredes uram - mondta a
fõ-vadõr. - Nagyon hideg van ma.
Az ezredes elindult a ház bejárata felé.
- Még látjuk egymást - mondta a csónakosnak.
- Igenis, ezredes unam - mondta a csónakos.
Alvarito, a barone, a nyitott tûzhely mellett állt, a szoba
közepén. Mosolygott élénk n:osolygásával, és halk hangján
így szólt: - Sajnálom, hogy nem sikerült több kacsát lõnöd.
- Teljesen befagyott a laguna nálam. De így is nagyon
éiveztem.
- Nayon átfáztál?
- Nem túlzottan.
- Ehetünk valamit.
- Köszön m, nem vagyok éhes. Te már ettél?
- Ettem. A többiek siettek, és elkérték tõlem a kocsi-
mat. Elvinnél Latisanáig vagy egy kicsit még odébb. Onnan
már tovább tuok jutni.
- Természetesen.
- Kár, hogy befagyatt a laguna. Jó vadászat ígérkezett.
- Bizonyosan rengeteg kacsa volt kinn a tengeren.
- Sok. De most már nem maradnak, mert a laguna, ahol
táplálkoznak, be agyott. Már az éjjel mennek tovább dél edé.
- Mind elmegy?
- Csak az a fajta marad, amelyik itt költ. Addig ma-
radnak, amíg a lagu.na be nem agy.
I6 ;I7
- Sajnálom, hogy ilyen kevcset lõttem.
- len is sajnálom, hogy ilyen kevés kacsáért ilyen nagy
utat tettél meg.
- Vadászni mindig szeretek - mondta az ezredes.-
s szeretem Velencét.
Alvarito oldalt nézett, és a kezét a tûz fölé nyújtotta.
- Igen - mondta. - Mindnyájan szeretjük Velencét.
Talán minclnyájunk között te kapod belõle a legjobbat.
Az ezredes nem akarta folytatni ezt a beszélgetést, és csak
ennyit mondott: - 7e is jól tudod, hogy szeretem Vélencét.
- Tudom - mondta Alvarito. A semmibe bámult, és
csak ennyit mondott: - Fel kell költenünk a so õrödet.
- Kapott enni?
- Kapatt. Utána alude, aztán megint evett, és újra el-
aludt. Valami képeskönyvet olvasott, amit magával hozott.
- Amerikai szemét - mondta az ezredes.
- Én mégis szeretnék néha ilyéneket olvasni - mondta
Alvarito, és mosolygott félénk mosolygásával. - Tudnál hozni
nekem Triesztbõl?
- Amennyit parancsolsz - mondta neki az ezredes.-
hlegtalálsz azokhan mindent. Olvasd õket helyettem is. Te,
mondd, Alvarito, mi lelte azt a vadõrödet, aki a csónakosom
volt? Csak úgy sugárzott belõle a gyûlölködés mindvégig, at-
tól a perctõl kezdve, hogy elindultunk.
- Régi rontharcos. Szövetséges egyenruha látása min-
ig ezt a hatást váltja ki belõle. Nála túlságba vitték a felsza-
badítást.
- Hogyhogy?
- Mikor marokkói csapatok jártak erre, megerõszakolták
a feleségét és a lányát.
- Innék valamit - mondta az ezredes.
- 7alálsz grappát az asztalon.
XLIV.FEJEZET
Alvaritót letették egy villnál, amelynek nagy kapuja és
kaviccsal elhintett feljárb útja volt. Mivel a villa legalább hat
mérföldnyire feküdt a legközelebbi katonai célponttól, szeren-
csésen elkerülte, hogy szétbombázzák.
Az ezredes elköszönt Alvaritótól. A barone meghívta,
hogy jöjjön vadászni bármely vagy akár mindegyik bét vé-
gén.
- Igazán nem akarsz bejönni?
- Nem. Vissza kell mennem Triesztl;.. Üdvözdld Rena-
tát, nagyon melegen, a nevemben is.
- Meglesz. Az az õ arcképe az ott, abáan a csomagban,
a hátsó ülésen?
- Az.
- Megmondom neki, hogy még mindig xitûnõen lõsz vad-
kacsára, és hogy az arckép épségben veled volt.
- Ne elejtsd el, hogy csákoltatom.
- Nem feljtem el.
- Ciao, Alvarito. Hálás köszönet.
- Ciao, ezredes uram. Ha ugyan szabad ciaGt mondani
egy ezredesnek.
- Ne tekints ezredesnek.
- Az nehezen megy. Isten veled, ezredes uram.
- Ha valami váratlan dolog t rténnék velem, kérd meg
Renatát, hogy vitesse el az arcképet a Grittibõl.
i I9
- Meglesz, ezredes uram.
- Ez minden, azt hiszem.
- Isten veled, ezredes uram.
XLV.FEJEZE7
1
Mentek tovább az úton, és a té Ii alkonyaton korán kez-
dett sötétedni.
- Forduljon balra - szólt az ezredes a sofõrnek.
- Triesztbe nem arra kell menni - mondta Jackson.
- Vigye el az ördög a trieszti utat. Azt parancsoltam,
a
hogy forduljon be balra. Azt hiszi, egyetlen út van a világon,
amely Triesztbe visz?
- Nem, ezredes uram. Csak annyit akartam mondani...
. - Ne mondjon semmit, és amíg más parancsot nem kap,
ne szóljanhanem várja meg, ami n beszélek.
i - Igenis, ezredes r.
- Bocsásson meg, Jckson. Azt akartam csak mondani
m.
hogy tudom, hova megyek, és hogy gondolkodni szeretnék.
- Iganis, ezredes úr.
A régi úton mentek, amelyet az ezredes olyan jól isme.
v
tc
Lássuk csak - mondta magában -, elküldtem a Grittibe a
négy kacsát, ahogyan megígértem. Nem tudtam elég sakat lõni,
di
hogy a fiatal pincér felesége kapjon elõ kacsatoldat. De a ka-
b
csák jó nagyak, és jó lesz a húsuk. Elfelejtettem a kolbászt
oilaadni Bobbynak.
Arra már nem maradt idõ, hagy írjak néhány sort Rena-
ának. De mit is mndhattam volna neki pár sorban, amit el
= e mondtunk volna egymásnak?
Benyúlt a zsebébe, elõvett egy írótömböt meg egy ceru-
21 A folyón át
i zo 321
zát. Meggyújtotta a térképolvasó lámpt, és a rossz kezével,
upa nyomtatott nagy betÍfkkel felIrt egy revid ubasft,ást.
- Tegye ezt a zsebébe, Jaakson, és járjon el aszerint, amit
berme olvashat, ha szúkség lenne tá. Ha a jelz kö)ények
bekõvetkeznének, tekintse parancsnak.
lvlasr pedig nyugodj meg - mondta az ezredes önmagá-
nak. - Most már csak mágaddal kell tõrõdnöd, és hldd el, ez
nagy fényûzés.
Az Egyesült Államok hadserege már nem veszi többé
semmi hasznodat. Efelõl biztos lehetsz.
Elbúcsúztál szerelmedtõl, és õ is elbúcúzo tõled. Ez
csak egyszerû dolog. Lõni még mindig jól tudsz, ezt Alvarito
is megállapította.
Mi az ördõgnek izgatod hát magadat tovább, #iam? Re-
aélem nem vabay az a fajta fafankó, aki izgul amiatt, hogy mi
tötténik vele, amikor már úgysem lehet.tenni semmit sem. Min=
denesetre reméljûk.
..
Ebben a pillanatban érezte az elsõ rohamot, pontosan úgy,
aQgyan számított rá attól a pill:a-attól kezdve, amikor fel-
seedték a beiagyott vízbõl a csalogatókat.
Három kiütést már megszámolta;xn, de nekem nég;ret en-
edélyeztek. Mindig szerencsés csirkfagó voltam.
Ekkor újabb raha.,következett,
- Iason - szólt a so õrnek. - Tudja maga, hogy mit
mondott Thomas J. Jackson tábornok, amikor tragikus hála
b<õvetkezett? Valanilkor könyv nélkül megtanul-rn. Terné-
sz nem d, h, p lé ég'r de
bötûlbeli,l így hangzott: "Csapatok az A. P, magaslaton, ro-
hamra kész." Azután néháy óntudatlan állapotban nsondott
szó kóretkezett, majd pig mondta: "Nem, mégsem, ha-
nem keljúnk át a folyón, és pihenjûnk meg a #ák árnyékába."
j22
- Nagyon érdekes, amit mond, des úr - szdlt
Jackson. - Ez bizonyosan az a híres Stonewall Jackson vo,
s Az ezredes akart erre valamit mondani, de már nemz tu-
dott, mert utolérte a harmadlk roham, olyan ojtogató erõvel,
hogy érezte, ezt már nent éli tyl.
- Jackson - mondta az ezredes. - iIlljon meg olda1t az
innen Triesztbe2
- Igenis, ezredes úr. Nálam van a tékép.
- Rendben van. Most hátra ülök ebben a fényûzó, nekem
túlságosan is nagy koesiban.
Ezek voltak az ezredes utolsó,szavai. Még el tudott he-
t)tezkedni a hátsó ûlésen, az ajtót is gondosan bCcsulr.ta
. után.
. Nem sokkal késõbb Jackson felyújtoCta a reflektorokat,
alkalmas helyet keresett, ahol megfordulhasson. Mikor g-
- találta a megfelelõ helyet, mefordult Déli irányba beállt az
- út jobb oldalára, és elindutt a mellékútról Triesztbe vezel;õ
fõ közlekeési útra. Ezt az utat már jól ismerte, és meggyú;-
totta a térképolvasó lámpát. A Inpa fényénél a köveGk
olvasta :
HAIÁLOM ESETÉN A KOCSIBAN LEV6 BECSO=
iIAGOLT KÉP ÉS A KÉT VADtLBZFEGYVER ELS7AI,
. LITANDÕ A VELENCEI GRITTI SZiLLODÁBA, AHOL
JOOSULT TULAJDONOSUKNAK ATADANDbK R1C-
CFiARD CANTWELL S. K AZ EGSILT ÁLLAMOK
fiIADSEREGlÉNEK E2REDESE:
- Majd mindent eljuttatnalstzdeltetési helyére a nze
#elelõ módon - gondolta Jackson, és teles sebrsségre kap-
csoit.