Spiro György

Csirkefej
drámák
Tartalomjegyzék:
Jeruzsálem pusztulása
Az imposztor
A kert
Esti mûsor
Csirkefej
Csirkefej
Darabok
Jeruzsálem pusztulása
Szomorújáték két felvonásban
1814-1981
Személyek:
TITUS VESPASIANUS, Flavius Vespasianus római császár fia, a Júdeában
katonáskodó rómaiak fõ hadi vezére
GESSIUS FLORUS, megszökött jeruzsálemi helytartó
FLAVIUS IOSEPHUS, Matathias fia, volt fõpap, Galileának igazgatója
Jeruzsálem tirannusai
SIMON,
JÁNOS,
ELEAZÁR,
MATATHIAS, elaggott öreg, egykor fõpap
A FELESÉGE
BERENICE, I. Agrippának, Nagy Heródes unokájának leánya, II. Agrippának,
elûzetett jeruzsálemi királynak húga, királynõ
MÁRIA
ADIABEEN, jeruzsálemi vitéz
JÚDÁS, toronyõr
RÓMAI ÉS JERUZSÁLEMI KATONÁK, NÉP.
A dolog esik Jeruzsálemben és a közeli római táborban, Krisztus születése után hetven évvel
Vespasianus uralkodásának második esztendejében.
Elõszó
A mû eredeti címe: "Jeru'sálem' pusztulása. Eredeti vitézi szomorú játék öt
felvonásokban. Flavius Josephus', akkoriban volt Galileai Igazgató' régtalált
Írásaiból: szerzette Katona Jósef H. J. 1814." A késõbbi kiadások alapjául szolgáló
szöveg Pest vármegyétõl került a Nemzeti Színház könyvtárába. A drámát mind
1814-ben, mind 1833-ban a cenzúra engedélyezte, de színpadra soha nem került.
Korábban már felmerült a gyanú, hogy Katonának ez a mûve is átdolgozás,
forrását azonban nem sikerült megtalálni. Valószínûbb, hogy valóban eredeti
drámáról van szó. Bayer József szerint "mintha csak Bánk bánjához készült
elõtanulmány volna, úgy hat ma az olvasóra". Gyulai felhívta a figyelmet Titus és
II. Endre, Mária és Melinda rokonságára; Bayer ezt kiterjesztette Simon és Petur,
János és Mikhál, Florus és Biberach, sõt Berenice és Gertrudis hasonlóságára is.
Van ebben jó adag túlzás. Kétségtelen, hogy Katona szélsõséges és
meglehetõsen általános típusokkal dolgozott a Jeruzsálem pusztulásában, nem
csoda tehát, hogy a "jó király" (Titus), a "gonosz intrikus" (Florus), a
"szerencsétlen nõ" (Mária), aki megõrül, valamilyen formában a Bánk bánban is
megtalálható. Egyes szereplõket mindkét drámában egy-egy ismétlõdõ kiszólással
jellemez. A két mûnek azonban alapvetõen más mind a problematikája, mind a
dramaturgiája. A Bánk bán a klasszicizmus módszerei szerint fûzött jelenetezésre
és pszichológiai elemzésre épül, a Jeruzsálem pusztulása pedig a korban divatos
rémdráma és lovagdráma módszereire, vagyis a lélekrajzot nem tekinti a szerzõ
feladatának. Az sem mellékes különbség, hogy a Jeruzsálem pusztulása prózában
íródott; ekkoriban a magasztos téma, ha irodalmi rangú megformálást akart a költõ
kölcsönözni neki, fõképpen ha tragédiáról volt szó, a kánon szerint verset követelt.
Tragédia a Jeruzsálem pusztulása, de nem a klasszicizmus esztétikájának megfelelõ
tragédia, inkább a benne elõforduló szörnyûségek miatt nevezi annak a szerzõ,
pontosabban szomorújátéknak hívja, és ez a mûfaji meghatározás elég tág abban a
korban ahhoz, hogy akár színházi ponyvát is jelenthessen. Ponyva a Jeruzsálem
pusztulása annak rendje és módja szerint, hiszen ismert szerzõ (Flavius)
történetírását helyezi a színpadra, és mindössze egyetlen jelenet Katona eredeti
leleménye, Matathias és felesége toronybéli kockázása, bár lehetséges, hogy ezt az
ötletet, lévén kézenfekvõ és korábban is, azóta is a drámaírók kedvelt játéka,
máshonnan merítette. A döntõ eltérés azonban az, hogy a Jeruzsálem
pusztulásában Katona még nem tesz kísérletet a nemzeti tragédia megteremtésére.
Flavius adattömegébõl kiválasztja a drámailag hatásosnak tûnõket, és - minthogy
epikus történet akkoriban még ábrázolhatatlan a színpadon - megpróbálja ezeket
egymással oksági viszonyba hozni, cselekménybe állítani.
Drámatörténeti szempontból a mû azért fontos, mert a XIX. században
nálunk csak töredékesen létezõ drámatípus honosítási kísérlete. A reformkortól
kezdõdõen a magyar szomorújáték természetesen a nemzeti tematikára
összpontosított, és ez késõbb szinte valamennyi magyar tragédia ideológiáját
meghatározta. A Jeruzsálem pusztulása kiesik a sorból, mert nem akart beleszólni a
politikai és ideológiai csatározásokba, amelyek megírása idején egyébként
nyomokban is csak halványan tûntek még elõ. Színpadi mû, amelynek bevallott
célja, hogy a közönséget minél erõsebb, tehát minél szörnyûbb hatásokkal
bombázza a színpadról. Vad, barbár mû, amilyen a kor európai színpadain nagy
számban létezett, és amilyen - az eltérõ társadalmi, politikai helyzet miatt - Kelet-
Európában meglehetõsen ritka, és ami van, azt is kivetette a nemzeti emlékezet.
Ezért nem került soha színpadra. Soha nem volt idõszerû, a közönséget érdeklõ
aktualitásokkal nem hangzott össze. Annyira nem volt aktuális drámának
tekinthetõ, hogy még a cenzúra sem tiltotta be.
Az azonban a Bánk bánra való hivatkozás nélkül is érezhetõ, hogy a
szerzõnek kifejezetten erõs a színpadi tehetsége. A dráma kaotikus, következetlen,
voltaképpen nincs központi vonala, szétesik. Egyes jelenetei azonban annyira
vadak, hogy azóta se igen írtak ilyen színpadilag hatásos jeleneteket magyarul.
Elõször a kecskeméti Katona József Színház ajánlotta fel, hogy dolgozzam
át a mûvet mai színpadra, ez különbözõ okok miatt nem valósult meg. A második
javaslatot Ruszt József tette, aki évekkel ezelõtt már hozzákezdett a mû
átdolgozásához. A Várszínház ajánlatát elfogadtam, mert azonnal kiderült, hogy
mindenben egyetértek a rendezõvel. Mai viszonyok között én is a kétszer ötven
perces játékidõt tartom ideálisnak. Ruszt József is tisztában volt vele, hogy nem
szokásos "átigazításról", vagyis a nyelv modernizálásáról és dramaturgiai
összevonásokról van szó, hanem voltaképpen ki kell találni a darabot, lehetõleg
megõrizve Katona valamennyi vad, hatásos jelenetét, például a kockázást, a
gyerekgyilkosságot és a gyerek megfõzetését, a szellem megjelenését stb. A
fõvonal, amelyre a mû épülhetne, az eredetiben következetlen. Titus alakjáról és
Berenicéhez fûzõdõ kapcsolatának motiválatlanságáról van szó, amely a
cselekmény elõrehaladtával képtelenségekhez is vezet. Én eleinte hajlottam arra,
hogy az egész Berenice-vonalat hagyjuk el, Ruszt azonban, hatásos szerep
lehetõségét érezve benne, ragaszkodott hozzá.
Az átdolgozás elején úgy gondoltam, hogy Katona nyelvét természetesen
modernizálni kell. Ez azonban Katonáétól idegen szemléletet erõszakolt volna a
drámára, valójában teljesen új mûvet kellett volna írnom Flavius: A zsidó háború
címû mûve alapján. XX. századi mû született volna így, Katona mûvétõl
függetlenül. Rá kellett jönnöm, hogy a nyelvet, amennyire lehetséges, meg kell
tartanom; ebbõl következett, hogy át kellett vennem jellemábrázolási technikáját,
és ami fontosabb, naiv-romantikus szemléletét is. Kiderült, hogy ez a naiv, ma már
mosolyt keltõ szemlélet rendkívül nagy dramaturgiai terheket bír el, segítségével
sok mindent el lehet mondani világról, emberrõl, amit a mai, ironikus-kívülálló
szemlélettel soha. Az általam írt új jelenetek nemcsak stílusban kapcsolódnak az
eredetihez, hanem azok is ennek a szemléletnek a termékei.
Ezáltal sokkal többet sikerült megõriznem az eredeti szövegbõl, mint
kezdetben gondoltam. Nem a kegyelet vezérelt, nem is a megrendelõ szempontja,
mely szerint - érthetõen - itt Katona mûve a fontos, hanem Katona valóban
kivételes drámai tehetsége. Arra törekedtem ugyanis, hogy elkerüljem az
átdolgozások igen gyakori hibáját, a drámaiság szétoldását valamely képzelt
erkölcsiségben. Az átdolgozott dráma szövegének így durván kétharmada eredeti
vagy alig változtatott Katona-szöveg. Számos jelenetet sikerült csekély
változtatással átmentenem ebbe a változatba. Néhány helyen megõriztem Katona
szövegét, csak más szituációba helyeztem.Teljesen új jelenet mindössze három
íródott (az esszénusok gyûlése, Eleazár és csapata öngyilkossága, a diadalmenet),
ezek mind Flaviusból, vagyis Katona forrásából kerültek a drámába.
A kisebb változtatások kétfélék. Részben a szereplõk szájába adtam pár
pontos, Flavius által közölt adatot a háború pusztításairól, részben kihagytam
drámailag mellékes motívumokat. (Berenice férjére való utalás, a színpadra nem
lépõ Nicanor halála, Titus családi állapotának taglalása), két szereplõnek
markánsabb jellemet kölcsönöztem (Adiabeen és Júdás), kihagytam Mária
önfeláldozását és Júdás halálát. Egyetlen szereplõt hagytam el, Mária kisfiát. Új
szereplõ nem került a drámába.
A legnagyobb dramaturgiai változtatás Titus és Berenice szerepét érinti,
illetve Iosephus magatartásának az eredetiben is meglévõ kétlakiságát
hangsúlyozza. Berenice ellentmondásosságát megtartottam, de igyekeztem
konkrétabbá tenni. Titus pedig, ebben a formájában, az átdolgozás terméke. Semmi
sem maradt belõle a "jó királyból", vagyis II. Endre elõképébõl. Errõl mi másfél
száz évvel Katona után már nem tudunk ugyanúgy gondolkodni. Az új Titust is
igyekeztem azonban a naiv-romantikus szemléletben megfogalmazni.
Kidolgozhattam volna határozatlan, jó szándékú figurát is, mint Katona
próbálkozott vele, ez azonban óhatatlanul epizálta volna a drámát, amelyben csak
a tömbszerû, önmagukban drámai jelenetek éltek igazán. Így Titust is egyetlen
jellemvonás felõl ragadtam meg, úgy, ahogy Katona a többi figurát jellemezte.
Unatkozó, amorális szörnyeteg lett belõle. A motívumok itt is Katonából, illetve
Flaviusból valók. Gonosz játékaiért azonban engem terhel a felelõsség.
A komolyabb dramaturgiai változtatások a drámának körülbelül ötödét
adják. Aki már dolgozott át valaha színmûvet, tudja, hogy ennél kevesebb
változtatás aligha elképzelhetõ. Mindamellett örülnék, ha láthatnám, milyen más
átdolgozások lehetségesek. Az eredeti szöveg megtalálható bármikor, azt nem
mossa el egy átdolgozás. Talán akad még vállalkozó.
Spiró György
Elsõ felvonás
Elsõ jelenet
Sötét. Rabszolgák játszanak fuvolán. Fény. Középen Titus ül a pusztaságban egyedül.
TITUS
Unalmas, gyötrelmesen unalmas az élet. Én, aki császár leszek egykor, amint
atyám, a mostani császár utolsót ráng hörögve, császárként is unni, utálni fogom az
életet mindhalálig. Ez a sivatag, itt, ez a pusztaság Jeruzsálem összerontatott falai
alatt, ez az én otthonom, ez az én lelkem. Ez a nyivákolás a fuvolán e bús rabok
által, ezek az én beszáradt könnyeim. Miféle csoda érhet még engemet, ki látom a
gyilkolás minden indokát, hiszen az egymás kócbelébe vájó bábokat én rángatom,
én uszítom merõ unalomból?! Az istenek csapása rajtam, hogy számomra
kiismerhetõ az ember, ez a vérengzõ vadaknál vérengzõbb vadállat. Átlátszó az
ember. Egymásnak ugratom õket gyermekkorom óta, õk egymás nyakába
mélyesztve metszõfogukat hemperegnek, ránganak soha másképpen, mindig
ugyanúgy, unalmasan: életre-halálra. Mennyivel többet nyújtanak e téren a tigrisek,
a hiénák, a hüllõk! Azok játszani tudnak. Meglepetést okozni képes az állat, soha
az ember. Kiszámítható az ember, mert bír az értelemmel. Én pedig, hogy
múlassam idõmet, eljátszom velük játékaimat újra meg újra, hol nõsténybe, hol
kanba mélyesztem karmomat, lázongó nedveimnek kutatván kiutat, és bámulom a
kiszámíthatóság egyhangú csodáját: egyformán zokog mind, aki veszít és
fájdalmában nyüszít, a nyertes egyformán vijjongva nyerít, dobálva örömében
tagjait, a haldokló sohase tud kitalálni mást: ráng és hörög, a csecsszopó visítva
mászik ki a fényre, mindezt az emberi fajta söpredéke, a költõ hazug szavakkal
felmagasztosítja, hogy hatalmának örvendjen a mindenkori császár, a bábok bábja,
e lárvák felkent uralkodója, kivé majd magam is leszek, ha orvul le nem döfnek
egyszer. De nem döfnek le. Ezek engem? Ezek soha. Ezek csak emberek.
Jön Florus, kezében zacskó.
FLORUS
Rengeteg arany, uram! Menekülõ zsidók cipelték a hasukban odaátról, mi
szépen kimetéltük.
TITUS
Hány zsidóból?
FLORUS
Kétszázból, uram. Õk bélbe kötve hozták, én bõrbe kötve hozom.
TITUS
Hányan szedték ki?
FLORUS
Én voltam a negyedik.
TITUS
Hárman szedjétek holnap. Úgy vélem, három hóhér is elég nekik. Ez most a
tiéd.
FLORUS
Imádott vezérem!
Titus feláll, a zenészekkel el.
Második jelenet
FLORUS
Menekülnek a férgek, hozzánk menekülnek: Levetik magukat a falról,
szétloccsan az agyvelejük, széttörik a csontjuk, másznak hozzánk hason, a
bendõjüket nyomja az arany. Azt képzelik, megvárjuk, míg kipotyog belõlük.
Megvárhatnánk éppen, de hol marad akkor a kéj? Hol marad a visításuk, mikor a
hasukból a belük kifordul? Mikor a szemük fennakad? Ha serpenyõbe vetném
haláltusájuk látványát és ezt a pénzt itt, bizony a látvány többet nyom. De
mindkettõvel bírni nékem a legnagyobb öröm.
Jön Berenice.
FLORUS
Még egy menekülõ. Nõ. Meglátjuk, mivel viselõs.
BERENICE
Erszényt vesz elõ. Jótevõ érc! Milyen szükséges vagy te a sors forgásához!
Nélküled nem találni sem ügyeskedõt, sem hû hazafit, te parancsolsz a
gonoszságnak, és erõszakos sírja vagy a becsületnek. Mily érdektelen volna az élet,
ha te, arany, minden útfelen található volnál!
FLORUS
Mi jót hozol nekem, asszonyság?
BERENICE
Florus! Helytartó!
FLORUS
Berenice! Kis szünet. Mi hoz téged a római táborba?
BERENICE
Hogy felvilágosítsam dolgaidról azokat, kik személyedben vérengzõ vadat
táplálnak.
FLORUS
Berenice most is a régi.
BERENICE
Florus is a régi.
FLORUS
Elfeledkezel magadról. Itt nem zsidók között vagy, zsidó királynõ.
BERENICE
Bánod, ugye, hogy nem öltél meg hajdan a többi ártatlanok között?
FLORUS
Megtehetem ugyanezt késõbben is.
BERENICE
Elbeszélem én szórul szóra, mit cselekedtél népemmel, te álnok!
FLORUS
Hahaha!
BERENICE
Még nevetsz?
FLORUS
Amit cselekedtem, arról számot adtam régen.
BERENICE
Számot adsz újra.
FLORUS
Ha nem volnának szépségeddel némely terveim, már halva feküdnél. De élve
hagylak, mert hulládat bírni késõbb is tudom, de bírni fogom elõbb az élõt.
BERENICE
Én néked szerelmes csókot adok, de csak mikor függni látlak.
FLORUS
Ártatlant Róma nem bánt.
BERENICE
Ártatlanság! Minõ szó vagy, hogy ilyen állatnak ajkára jöhetsz!
FLORUS
Berenice semmit sem vethet másnak szemére, ha az ártatlanságról kell
szólani.
BERENICE
Arcátlan!
FLORUS
Mit keresel te most a római táborban? Nincs itt atyád. Nincs itt bátyád.
Kivel fogsz itt hálni?
BERENICE
Rettegj, álnok, mert én Titus szívét elbolondítom, és õ elsõ zálogául
szeretetének a fejedet egy karóra döfi!
FLORUS
Sok szerencsét. Csak azt nem hiszem, hogy Titushoz engednélek.
BERENICE
Nem-é?
FLORUS
Vélem kell jönnöd.
BERENICE
Félre, vagy torkodba ütöm e tõrt!
FLORUS
Nevet. A hõsnõ! Elveszi a tõrt. Ezért egy csókot érdemelsz.
BERENICE
Segítség!
FLORUS
Csak csendesen, édes párom. Mi már a mai világban nem ismerünk többé oly
erkölcsöt, mely lármát jogosan ütne.
Harmadik jelenet
Jön Titus.
TITUS
Mi dolog?
FLORUS
Vezérem
TITUS
Ki ez az asszony? - Berenice!
FLORUS
Ismered õt, vezérem?
BERENICE
Titus! Tégy vezérségedhez illõ dolgot! Rabod leszek egész életemben, csak
add hóhérok kezére ezen semmirekellõt, ne kelljen látnom többé!
TITUS
Berenice!
BERENICE
Soha többé más kérésem nem lesz hozzád! Nézz a szemébe, fõvezér, és látni
fogod benne a miatta kiontott vérnek özönét.
TITUS
Különösen beszélsz, királynõ.
BERENICE
Szabadítsd meg a földet az emberiség átkától! Elbeszéljem, mit cselekedett?
TITUS
Mindent tudok. Róma igazságosnak találta minden cselekedetét, és szabad
lett.
BERENICE
Igazságosnak! A fösvénység e sátána addig gyötrötte a szegény zsidókat, míg
kénytelenek voltak fölkelni ellene! Csalt, rabolt, tolvajlott, s míg a vének kéréssel
járultak elébe, leöletett hatszázharminc férfit! Ártatlanokat! Én mezítláb, nyírt
fejjel könyörögtem elõtte kegyelemért, õ csak hahotázott, és folytatta az öldöklést
esztelenül! Még római méltóságot viselõket sem kímélt meg e gaz, keresztre vonta
õket is! A nép akkor lerombolta az Antónia-várat, nehogy Florus a kincstárba is
betörjön. Nem ilyen helytartók védik Róma érdekeit vezér! A háborúnak oka áll
elõtted! Hiába csöndesítettem a népet mellet verve, jajongva, könyörögve, Florus
újra és újra fajtalankodásra, rablásra vetemedett!
TITUS
Tudom.
BERENICE
Tudod! Érzéketlen, te! Tudod!
TITUS
A zsidóság a dolgot csak azon oldalról nézi, mely a rómaiakat nem jó
színben tünteti fel.
BERENICE
Húszezer embert végeztetett ki Florus összesen, húszezer embert!
TITUS
Mert fellázadtak szinte az összes városok.
BERENICE
Fellázadtak, fel bizony. Lázadni is fognak mindaddig, amíg ilyen helytartókat
küld a nyakukra Róma!
FLORUS
Hogyan is tûrheted e beszédet, vezérem!
TITUS
Te csak hallgass, túl sok van a rovásodon
BERENICE
Ó, Titus! Hát emlékezel még Alexandriára, hol húgodnak neveztél becézve,
jövendõ fõvezér!
TITUS
Sok éve annak, Berenice.
BERENICE
Változtam azóta? Kibontja a haját. Fölöttem nem múlnak az évek. Fölötted
elmúltak-e vajon?
TITUS
Azt mondod: mezítláb, nyírt fejjel járultál Florus elébe.
BERENICE
Úgy könyörögtem hozzá hasztalan.
TITUS
Kopaszon?
BERENICE
Úgy. És mezítlen lábbal.
TITUS
Emlékezel még rá kopaszon?
Florus zavarban.
TITUS
Semmi szõr se volt a fején?
FLORUS
Nem sok.
BERENICE
Semmi, vezérem, semmi!
TITUS
Pihe sem?
FLORUS
Nem nagyon. Éles késsel borotválta le.
TITUS
Gömbölyû volt?
FLORUS
A feje? Gömbölyû.
BERENICE
Képzeld magad elé szégyenemet, Titus! Hajkoronám nélkül, én.
Megborzadok most is, hogy visszagondolok. De vedd eszedbe, Titus, a kiömlött
vérhez képest szégyenem szinte semmiség.
TITUS
Úgy, úgy. És most mit kívánsz tõlem, királynõ?
BERENICE
Mentsd meg a várost, kérlek. Nyomorúság gyötri a várost. A bitorlók, kik
engem is elûztek, a törvényt lábbal tiporják, hallatlan ínségnek okozói, hogy
említeni is rettentõ.
TITUS
Hallgass - fáj hallanom.
BERENICE
Tulajdon szememmel láttam: a férj a feleségnek, az ifjú szülõnek, az anya
kisdedének szájából vonja ki az ételt, a végsõ enyhületért sopánkodó betegeknek
kezébõl ragadják el a pohárt, melyet szájukhoz visznek, hogy cseréppé száradt
nyelvüket pár cseppel nedvesítsék!
TITUS
Ne tovább, kírálynõ. Mit tegyek?
BERENICE
Foglald el utolsó rohammal a várost, iktass vissza királynõi méltóságomba
ismét, gyilkold le a bitorlókat, mind egy szálig!
TITUS
S mi hasznom ebbõl?
BERENICE
Rabszolgákat nyersz, fõvezér. Ha várakozol, nem marad ember élve. Mi
célod lehet avval, ha ezrek és ezrek halnak éhen, szomjan? Ha romhalmazra
hágnak megkésve gyõzõ katonáid? Ha nem marad semmi rabolnivaló? Kit viszel
Rómába a diadalmenetbe, ha valahány lakója csak van Jeruzsálemnek, mind
felemészti egymást?
Negyedik jelenet
Jön Iosephus.
IOSEPHUS
Vezérem, Titus! Menekülõ zsidókat mészárolt le Florus!
TITUS
Iosephus, barátom, mit hallok?
IOSEPHUS
Ó, Róma, miért nem fojtottad meg szülöttedet, mielõtt a nap keletjét
láthatta volna! Némely zsidók, kik Jeruzsálemben az ínséget megunván hozzánk
átmentették magukat, most megfeszíttettnek Florus parancsolatára!
FLORUS
Azoknak különleges vétségeik voltak, mint a fõvezér is tudja.
IOSEPHUS
Másoknak alattomban kezüket vágatta le, és visszazavarta Jeruzsálembe, hol
szökésük miatt szörnyen bûnhõdni fognak.
TITUS
Rettenetes!
IOSEPHUS
Másoknak - adj erõt, egek ura, a legrettentõbbet elbeszélnem -, másoknak,
kiknek volt bátorságuk, hogy aranyukat zsebükben átmentsék, és találtak utánuk a
szemétben párat, ebbõl Florus irtóztató gondolatra jött, és aki gyanúsnak tetszett
elõtte, annak hasát felhasíttatta, s belükben turkált a szerencsétleneknek az elnyelt
aranyért!
TITUS
Iszonytató! Florus, mit tettél! S mindezt egy római, egy római tette! Vasra
veretlek, megkínzatlak, átkozott!
FLORUS
De jó uram!
TITUS
Hallgass! Ó, hogy a nagy lánc, mely az elemeket összecsatolja, széjjel nem
szakadt ezen iszonytató cselekedetkor, és az egész teremtést fejedre nem
omoltatja! Jupiter! S mindezt egy római cselekedte! Pusztulj innét! De elõbb
kihallgatlak, kínvallatásnak vetlek alá, átkozott!
Titus Florusszal el.
Ötödik jelenet
BERENICE
Miért bámulsz így rám, Matathias fia?
IOSEPHUS
Valójában nem tudom, Agrippának lánya, szerencse vagy szerencsétlenség
hoz-é tégedet ide - meglehet, egyszerre mind a kettõ.
BERENICE
Te azon bámulsz, ájtatos ember, mi hoz ide engemet, én pedig azt
kérdezhetném tõled, hogy mi hozza az ellenség táborába a buzgó zsidót?
IOSEPHUS
Gúnyolódásod nem érdekel. Tudhatod, fogságba estem.
BERENICE
Félénk lelkû! Másoknak volt bátorságuk élve az ellenség kezébe nem esni!
Ó, bolondok, kik papra bíztátok szerencséteket!
IOSEPHUS
Én a két Galilea kormányzója voltam! Negyvenkét napig védtem vitézül
Jotapatát! Aphaca, Samaria, Gadara már mind elestek, de Jotapata állott! Hasztalan
rohant az ellenség reánk, mindenkor visszavettettek, magát Vespasianust, Titus
fõvezér atyját sebekkel megrakva vitték el városunk alól a római táborba!
Éheztettek minket, ostromgépek sokasága jött ellenünk, tócsákba gyûlt a vérünk a
vár alatt, de így is csak árulással tudtak betörni. Így lett vége Jotapatának.
BERENICE
És Iosephus Flavius dicsõségének.
IOSEPHUS
Nem! Azt még Jotapatának omladékai sem temethették el! Én egy kútnak
üregébe vontam magamat negyven társammal, azon elszánással, hogy inkább ott
vesszek, mintsem a rómaiak közé essem. Soká rejtõztünk ott, nekünk évek múltak
lenn a mélyben, másoknak kint három nap csupán, míg rejtekhelyünk végre
kitudódott - egy asszony árult el. Készítették a rómaiak a tüzet, hogy a kútból
kifüstöljenek, mert hasztalan szólítottak minket megadásra - ekkor javasoltam én
társaimnak, hogy mindegy immár, adjuk meg magunkat. Mert szép dolog a
hõsiesség, de holtak ritkán tudnak vitézkedni, és van olyan helyzet, midõn az
áldozat értelmetlen.
BERENICE
Most hát Iosephus Róma érdekében vitézkedik.
IOSEPHUS
Nem úgy, asszony! Mert társaim a megadást, mit javasoltam, elvetették, én
pedig a többséggel tartottam, mint vezérhez illõ. Sorsot vetettünk akkor, és akire a
sors keze rámutatott, azt szomszédja ledöfte. Így haltunk sorra, egymás után
BERENICE
Látom én, így haltál te is.
IOSEPHUS
Mert a sors, a végzet, Izraelnek istene megóvott! Utolsónak maradtam a
sorban véletlenül egy társammal - és nem maradt már idõnk sorsot vetni, ránk
törtek a rómaiak, társamat leölték, engemet pedig nyomban a római táborba
kényszerítettek.
BERENICE
Nagy játékos voltál mindig, ájtatos ember - ugye, a kockát is te vetetted
mindannyiszor? Hogy most hazád ellen munkálkodjál!
IOSEPHUS
Rútul megcsalod magadat, Berenice. Én Títust ide azért követtem, hogy
amennyiben lehet, ezen szép Jeruzsálemnek ha tökéletes boldogságot nem is,
legalább enyhülést szerezhessek. Szüntelen a falak alatt járok, életem
veszélyeztetésével szólítom a zsidókat a maguk megadására, Titust pedig
kegyességre buzdítom, az ostromtól tartóztatom - hazám ellen munkálkodom-é?
BERENICE
Igen, Iosephus, mert a zsidóságnak jobb lenne már a végsõ vereség. Kisebb
véráldozattal a nagyobbtól megmenekülnének. Én azért jöttem ide, hogy Titust a
mielõbbi ostromra rávegyem.
IOSEPHUS
Királynõ! Néped árulója vagy!
BERENICE
Mulatságos áruló szájából hallani e vádat. Ha áruló nem vagy, hogyan
maradhattál életben az ellenség táborában?
IOSEPHUS
A sors akarta így. Midõn elfogtak, jóslatot mondtam Vespasianusnak,
vezérünk atyjának, mert elõre láttam, hogy rövidesen császár lesz belõle.
BERENICE
Õ pedig elhitte, a hiú lélek.
IOSEPHUS
Nem hitte el azonnal. De én megmondtam neki, hogy megjósoltam azt is jó
elõre: Jotapata a harc negyvenhetedik napján fog elesni, és e jóslatom megtörténtét
a zsidó foglyok igazolták elõtte.
BERENICE
Összebeszéltetek.
IOSEPHUS
Nem lett-é valóban Vespasianus a császár? Kétled-é, hogy elõttem a jövõnek
titkai nincsenek?
BERENICE
A jövõt úgy forgatod, ahogy akarod, ím mit sem tudsz a jelenrõl. Tudod-é,
mi folyik Jeruzsálem falai között? Az erõsebbek mint a kutyák a ganéjon rágódnak,
és ha a bitorlók fegyveresei meglátják, marokkal szorítják ki a falatot a torkukból.
Nyersen rágódnak szegények bezárt pincéikben az elrejtett, penészes gabonájukon
- mert ha füstöt látnak a katonák, elragadják az ételt a tûztõl, és a tulajdonos
jószívûségét karddöféssel jutalmazzák. Az erõtlenek négykézláb mászkálnak egy
morzsa ganéj után, és jaj a boldogtalannak, ha a vérszomjúzó bitorlók meglátják
õket: "vágjátok agyon az erõtleneket, mit kínlódjanak!" - ezek az õ szavaik.
IOSEPHUS
Irgalmatlan! Mit mészárlod szívemet!
BERENICE
A te elaggott szülõid is!
IOSEPHUS
Beszélj!
BERENICE
Egy szûk toronyban sínylõdnek, tõled várván szabadulásukat onnét, hová
miattad zárattak!
IOSEPHUS
Berenice!
BERENICE
Gondolod-é, hogy a téged utáló Jeruzsálem nem fogja õket feláldozni,
mielõtt segítségükre lehetnél? Láttam õket a toronyba kísértetni, körülnéztek még
egyszer a világban, és hangoztatták mosolyogva egymásnak.
IOSEPHUS
"Van egy jutalmazó isten - egy halhatatlanság:" Ezek atyám szavai. Én nem
zúgolódom.
BERENICE
Megvetlek tégedet! Megvetlek, mert gyávaságodat hazug, utálatos elveiddel
palástolod utólag, és ha rád nézve vészes vállalkozásba fognál, visszarettensz, még
ha szülõid pusztulása is az ára! Udvarolsz az ellenség vezérének, ki hosszú idõ óta
egykedvûen éhezteti a várost, szülõvárosodat, halálra ítélve benne mindenkit, aki
él még.
IOSEPHUS
Engem Titushoz háládatosság kapcsol: életemet mentette meg közbenjárása
atyjánál. Én életemet, míg bírhatok vele, szererencsétlen honfitársaim életének
hosszabbítására tettem, noha elbízakodottságukban, hevességükben nem érdemlik
ezt. Nem a zsidók ínségének fõ oka, hanem õk maguk.
BERENICE
Õk maguk, ugye? Mint római szólasz róluk, és már észre sem veszed magad.
Szégyen, gyalázat.
IOSEPHUS
Te pedig Titust néped kiirtására sarkallod - szégyen, gyalázat. Mit keresel
itt, zsidók királynõje? Elkergettek a lázadó zsidók - neked kötelességed volt
vésztörvényszékük elé állani és halni kezeiktõl, mert õk is a te néped. Te azonban
árulójuk lettél. Nem vagy már királynõ, Berenice! Az enyém semmiképpen!
BERENICE
Háládatlan, lázadó senkiházi! De ne félj, elbolondítom én Titus szívét, és az
elsõ, kinek fejét kérem, a tiéd lesz, áruló pap, szülõidnek méltatlan fattya!
Jön Florus.
FLORUS
Fogoly zsidóink, szûnjetek most, fõvezérünk hívatja Iosephust.
IOSEPHUS
Megyek hozzá, és elmondom: óvakodjék Berenicétõl. El.
Hatodik jelenet
BERENICE
Mondd csak, mondd! Nekem nagyobb a hatalmam fölötte, én nõ vagyok! -
Tehát te még cipeled tagjaidat a földön, átkozott!
FLORUS
Látod, asszonyom, a fejem még nem karóra való. - Királynõ, királynõ,
hogyan is képzelted uralkodó létedre, hogy helytartóit büntetheti Róma!
Kételkednem kell királynõi jártasságodban, asszonyom. Mivé lenne a birodalom, ha
orgyilkos, bûnözõ, vérben és rablott aranyban tobzódó hivatalnokát nem védené
meg mindenáron? Ki vállalna helytartói méltóságot ezentúl? Zsoldosnak sem állna
senki ha nem szabad a rablás. Az én fejem csak akkor hull, mikor Rómának vége
lesz. De nem fogod megérni e percet, asszonyom. Eltart ez így századokra, mert a
birodalom pillére a gyilkosság, a rablás, és birodalmamnak én büszkesége vagyok.
Hetedik jelenet
Jön Titus.
BERENICE
E torzszülött még él! Népem gyilkosa, Róma nevének szennyfoltja él! És
Titus hagyja ezt!
TITUS
Királynõ, a szörnyû vádakat, mik Florusra zuhognak, felfogni képtelen
vagyok. Õ tagad. Az indokom azonban, hogy semmi módon vádaskodásnak hinni
nem tudok, az képzeletem gyöngesége. Emberrõl ily vadállati tetteket nem
képzelek.
BERENICE
Te jó vagy, emberséges, kegyelmes, mint igaz római. Ha szobrot állít néked
egyszer hazád, legjobbik énjét szemlélheti benne sok-sok eljövendõ nemzedék.
TITUS
Berenice, terhes a hízelgés szívemnek.
BERENICE
Igazságomat így nevezned sértõ.
TITUS
Nem akarlak bántani, királynõ. Ha szobrot kapok egyszer, bizton tudom,
hogy bronzkönnyek peregnek majd szemébõl. Meglehet, jó vagyok - de búskomor
bizonnyal. Imént is egész valómat feldúlták Iosephus hírei - királynõ, való, hogy
szülei toronyban sínylõdnek?
BERENICE
Igaz.
TITUS
Egek. Bizalmas barátom szívét micsoda görcsbe ránthatta e hír.
FLORUS
Borzasztó dolog a háború. Ó, bárcsak béke, béke lenne már!
BERENICE
Ne halogasd a végsõ támadást, vezér! Láthatod: a tirannusi kényszer mivé
teszi a szenvedõ zsidókat. Megmentõjük légy, õk istenkét imádnak majd ha baráti,
segítõ sereged a lázadó zsidókat szétveri.
TITUS
Megszomorodva a fejedelem elõl egy embernek se kelletik elmenni.
BERENICE
Nagy férfiú!
TITUS
Florus, menj, fúvasd meg a harci kürtöket. Kezdõdjék tehát az utolsó
ostrom, majd mikor a parancsot kiadom.
Florus el.
Berenice, megosztom véled gondjaimat. Kétségek között hányódom. Két
zsidó bizalmasom, egy királynõ és egy fõpap buzdít engem népét megmentenem -
egyikõjük békével, másikuk háborúval érvel, de én, pártatlan római, mit tegyek? Ó,
bárcsak átérezném szenvedésteket, mit, magam hasonló szörnyûséget sosem
tapasztalván, nem tudok. Képzelhetetlen iszonyat, hogy kopasz fõvel járultál egy
bõszült fenevad elébe.
BERENICE
Nyugtasd bokrosodó képzeletedet, uram - engedd nekem, hogy hajammal
beborítsam tûnõdõ homlokodat, hogy hajammal, mint egykor, sok éve már, most
ismét megkoronázzalak.
TITUS
Nincs ideje most a szép emlékezésnek, bánatom, érzem, múlhatatlan.
BERENICE
Haját Titus fejére borítja. Hajamnak selymessége mit sem változott - a te
homlokod ráncos lett azóta. Érzed bõrömnek illatát? Még alexandriai tenger sója
borítja, ízleld ismét.
TITUS
Nem szabadulhatok nyírt fejed képétõl, holott el nem képzelhetem. Micsoda
szörnyûség hajkoronád nélkül látni téged. Bizonnyal aki látta, hatalmas haragra
gerjedt.
BERENICE
Feledd ezt, Titus. Hadd csiklandjalak hajammal.
TITUS
Nem! - Kérlek, Berenice, vedd ez ollót (Ollót vesz elõ.), és nyírd le újra
teljesen.
BERENICE
Hogyan?
TITUS
Akarom, hogy szégyened látványa erõt vegyen államférfiúi
megfontolásaimon, hogy büntethessem Florust érdeme szerint. Vedd ez ollót, éles.
Kérlek, tedd meg.
BERENICE
Haragodban mit teszel majd?
TITUS
Megbüntetek minden vétkest, zsidót, rómait egyaránt.
Berenice elveszi az ollót, és vagdossa a haját, míg kopasz nem lesz teljesen. Titusz
elégedetten figyeli, fokozatosan izgalomba jön.
TITUS
Még azt a tincset ott, királynõ. Úgy. Most hadd szemléljelek.
Forgatja a szégyenkezõ Berenicét.
TITUS
Mutasd, hogyan térdepeltél Florus elõtt.
Berenice letérdel.
TITUS
Sírtál, igaz?
BERENICE
Zokogtam. Könyörögtem. Csúsztam a porban.
TITUS
És õ?
BERENICE
Nevetett.
TITUS
Úgy, mint én most?
BERENICE
Éppen úgy.
TITUS
Könyörögj úgy, mint akkor tetted.
BERENICE
Nem tudok.
TITUS
Nevetlek, királynõ. Csúszol a porban elõttem, és nyikkanásra se nyílik az
ajkad!
BERENICE
Titus!
TITUS
Itt fetrengsz elõttem csupaszon, mint a féreg, te, a zsidók királynõje!
Mulatságos.
BERENICE
Gyûlöllek téged is, álnok, alattomos, képmutató hiéna! Ilyenek a rómaiak
mind! A hazugság, a vérontás birodalma a tiétek, a rablás ott fészkel a véretekben,
gyávák vagytok menthetelenül, kell a torz lelketeknek porban fetrengve látni
megalázott állapotában azt, aki nemesebb nálatoknál! Átok reátok! Átok a
meggyilkoltak, megcsonkítottak nevében, és azok nevében is, kik csak ezután
kerülnek húscafatos karmaitok közé!
TITUS
Felzokog. Borzasztó! Kibírhatatlan! Iszonytató!
Berenice zavartan nézi a zokogóTitust, aki melléje térdel.
TITUS
Hogy ilyen szavakra sem lágyult meg Florus keményszíve! Ó, királynõm,
galád embernek kell annak lennie, ki e látványt gond nélkül hordja emlékezetében
azóta is. Hiszek neked, királynõ, minden vádat elhiszek. Aljas, förtelmes Florus!
Hogy ilyen emberekkel kell nekem Rómáért harcolván egyeznem, az a sors csapása
rajtam.
BERENICE
Egyik szavad más szavadat cáfolja.
TITUS
Én az elõbb Florusként viselkedtem, édes Berenicém. Lám, te is annak
tartottál engemet, súlyos átkot mondván arra, kinek valaha lábainál térdepeltél.
Hiszem, hogy Titust ilyen átokkal sújtani soha nem tudnád.
BERENICE
Nem. Nem hiszem. Titus erre nem szolgál okkal.
TITUS
Becsülöm áldozatodat, királynõ. Gyönyörû hajéked holtan hever a porban, a
fény visszataszítóan csillog tar koponyádon, nõiséged szinte kétes, férfi undor
nélkül nem nézhet rád - és te meghoztad e legnagyobb nõi áldozatot néped
érdekében. Becsüllek, Berenice. Elfordul. Menj most, kérlek, elõlem, e látvány
felkavarja gyomromat. Kérlek, akkor jöjj csak elém, ha szép hajad ismét a csípõdig
ér.
BERENICE
Elküldesz engem, hajdani kedvesedet? Kit becsülsz, hiszen sorsa könnyekre
fakasztott? Hová küldesz engemet?
TITUS
Hol nem látnak ilyennek.
BERENICE
Ígérem, nem kerülök színed elé, ha mind Florusnak, mind Iosephusnak fejét
karóba ütteted.
TITUS
Bárcsak megtehetném, Berenice.
BERENICE
Tehát nem?
TITUS
Nem tehetem, királynõ. Az ember háborgását a fõvezéri lehûti.
BERENICE
A hajamat hiában nyírtam el?
TITUS
Nem, nem hiában. Visszafordul felé. Így tetszel nekem. Én szeretem a torzat.
Minden vágyam teljesülve volna, ha egyúttal púpos lennél, Berenicém.
BERENICE
Förtelem fattya, most meghalsz!
Berenice az ollót Titusba akarja döfni, Titus lefogja, fogva tartja.
TITUS
Te igazán meg akartál ölni?
BERENICE
Ó, hogy nem sikerült!
TITUS
Ó, Berenice! Csupán te tudtad azon érzést énbennem ismét felébreszteni,
mely az én elsõ feleségem halálával a hidegség hamujába temetõdött, s melyet
nemrég elhajított második feleségem sem tudott lángra gerjeszteni. Törvényeink
szerint én szabad vagyok - te légy gyõzedelmeimnek koronája, Berenice!
BERENICE
Ölj meg inkább, kérlek!
TITUS
Én téged igazán szeretlek - akarsz-é engemet holtig boldoggá tenni?
BERENICE
Titus!
TITUS
Akarsz-é feleségem lenni?
BERENICE
Ölj meg!
TITUS
Ó, Berenice, te nem szeretsz engem!
BERENICE
Titus, engedj!
TITUS
Csupán te tudtál egy életbe, melynek célja nem volt, valódi célt alkotni - ez
a szenvedély. Érzem, hogy élek - egy érzeményért, melyet ezrek és ezrek nem
éreznek. De csakugyan élnek-é azok? Nem! Csak félig él, ki nem szeret. Csak
midõn két egyenlõen érzõ szív tesz ki egy életet, csak akkor van az élet a maga
tökéletességében.
BERENICE
Mikor szólasz komolyan, mikor nem?
TITUS
Te kételkedel bennem. Ez lesújt. Hát ilyennek ismertél meg valaha? Te nem
ismersz engemet, így társam sem lehetsz. Ó, nem ezt vártam az élettõl! Elengedi,
elfordul.
BERENICE
Hátulról megöleli. Én szeretlek!
TITUS
Jer, királynõ, a frigyet híveinknek megjelentjük!
Mindketten el.
Nyolcadik jelenet
Jön Simon.
SIMON
A gyehennára veletek, veszett éhezõk! Hát hogyan elégítselek én ki
benneteket? Mit ordítoztok a fülembe segítségért? Hatalmamban vagyon-é Mózes
vesszeje, hogy nektek vízforrást szerezzek? Igyatok vért! Korbácsoljátok egymást a
sírásig, és könnyeteket adjátok sikoltó gyermekeiteknek. Vagy ha irigyli ezt tõlük
tulajdon szomjúságotok, csapkodjátok õket a falhoz, és igyatok vért. Ha pedig
könyörületes szívetek vagyon, a véneknek és betegeknek verjetek karót a
torkukba, hogy ne kínlódjanak a világon. Menjetek innét! mert akit utolérek,
megsüttetem és feltálalom a többinek!
Jön Adiabeen.
ADIABEEN
Uram, jó, hogy itt talállak -
SIMON
Neked is csak olyan bolond természeted van, hogy csak úgy tudsz életet
tartani, ha baromként más barmot hánysz a gyomrodba! De csak rajta, ti istenek!
meglátjuk, milyen isten erõsebb, az övék sokasága, vagy a miénk, az egyetlen! És
ha el fog Jeruzsálem esni, akkor is ölni fogok, amíg csak utolsó csontjaimat
emelhetem! Bár olyan mélyen gázolhatnék vérben, hogy a színén buborékot
fújhatnék, és azokat epémmel együtt köphetném a rómaiak szemei közé, õk pedig
szemük világát a vérrel törölnék ki gödrébõl!
ADIABEEN
Uram, ha megszûntél, jelentenék.
SIMON
Ismét ellenséges mozdulatok?
ADIABEEN
Nem, uram, hanem a templomban lárma történt.
SIMON
Miért?
ADIABEEN
János elrabolta az edényeket.
SIMON
Jól tette. Az éhség kényszerít.
ADIABEEN
De mi haszna? Van mit venni érte?
SIMON
Legalább az sem marad az ellenségnek.
ADIABEEN
Eleazár a seregével ellene szegült.
SIMON
Miért?
ADIABEEN
Mert János a kincsbõl senkinek sem adott, csak a maga felekezetének.
SIMON
Halál és bélpokol! azt ne tegye!
ADIABEEN
A papság széthasogatott ruhával rohant a nép köze, melynek csüggedése
háborgásra változott. Az aggok a róluk megfeledkezõ Istent káromolva õsz fejüket
a templom falába verik.
SIMON
Nevet. Már ez szép dolog. De a kincsbõl mind, aki kardot visel, egyaránt
osztozzon. Hadd dögöljenek a többiek. Megyek osztozkodni - és megtekintem,
milyen cifráságokat fest az emberi vér és agyvelõ Salamon atyánk dicsõ épületén.
El.
ADIABEEN
Ilyen emberekért ontsam én a véremet? Ezek hát az elöljárók, kiknek
tisztelését Mózes parancsolta? De mi gondom velük, én a templomot védem, én
Jeruzsálemért hadakozom, és ha nem lesz is Jeruzsálem, sem templom nem lesz, a
templomot akkor is védem, holtom után is: földbõl elõmeredõ csontjaimmal döföm
keresztül az idegent, ki a templom felszántott helyére hág!
Jön Mária, karjában alélt kisgyermek.
ADIABEEN
Boldogtalanok! mit kerestek itt?
MÁRIA
Ételt!
ADIABEEN
Szerencsétlen elõttem merészled ezt mondani? Nem tudod, hogy az
éhenhalókat agyonütni kötelessége a katonának?
MÁRIA
Segíts!
ADIABEEN
Dögöljek éhen helyetted én? Szánakozom rajtad, mást nem tehetek. Hallod?
A lármás vezérek errefelé tódulnak, siess, boldogtalan, vagy odaleszel
gyermekeddel együtt.
MÁRIA
Hozzájuk akartam folyamodni.
ADIABEEN
Fuss, fuss, siess!
Adiabeen kivonszolja a gyereket hordozó Máriát.
Kilencedik jelenet
Jön Simon, János, Eleazár seregekkel.
SIMON
Halál és bélpokol! - énvelem mertek ellenkezni!
JÁNOS
Te adj számot a kiontott vérrõl - különben mi gondom arra.
Kardot rántanak.
ELEAZÁR
Közébük áll. Megálljatok, különben a fejeteken rontatom össze kardjainkat!
JÁNOS
Aki valamit szerez, bírhatja. Ez még a római táborban is így van.
SIMON
Aki a közösséget fosztogatja, az tolvaj és keresztfára való.
JÁNOS
Saját ítéletedet mondottad önfejedre. - Eleazár, állj félre közülünk, mert én
ezt a vérszomjúzót reszketni tanítom.
SIMON
Engem, reszketni?
JÁNOS
Reszketsz, vagy sem, mi gondom arra. De az én akaratom, az fog teljesedni,
vagy minden kincset a Jordánba hányok, és mindent összerontok magam körül, ha
mindjárt az lészen is utolsó órám - mi gondom nékem arra!
SIMON
Majd én megnyitom a kapukat Titusnak, és egyaránt gázolok baráti és
ellenséges vérben!
ELEAZÁR
Alávaló nyomorultak, kik kényetekért hazátokat rontjátok össze!
SIMON
Midõn már erõm az öldökléshez nem lesz, felhágok akkor az emberi testek
halmazára, és vért frecsegõ torokkal fogom gyõzedelmi énekemet ordítani! Mert
boldog, aki uradalmával együtt hazájának és népének is láthatja végsõ pusztulását!
ELEAZÁR
Nem ismertek engem? Ha magamat erõszakkal a háládatlan Jeruzsálem
fejévé tudtam tenni, titeket is meg foglak zabolázni, hisz annyira vagytok alattam,
mint Mózes alatt a nép, midõn õ a sínai hegyen állott!
SIMON
Eleazár, zabolázd inkább kevélységedet!
JÁNOS
Mi gondom nékem arra!
ELEAZÁR
Az én felekezetem volt az, mely magára merte venni mindjárt a veszedelem
elején a szabadságért harcoló zelóta nevet, illõ tehát, hogy elsõ is maradjon, és aki
ellenkezik ezentúl, összetörõm és - szaggatom, és ha az ínség egész Jeruzsálemet
semmivé teszi; az utolsó, aki mint cédrus egyenesen áll meg a falon, az a zelóták
feje, Eleazár lészen!
JÁNOS
Ej, mi gondom nékem arra! El a csapatával.
SIMON
Utána! Utána! El a csapatával.
ELEAZÁR
Gyilkolni mind a más felekezetûeket, asszonyokat, véneket, kisdedeket
egyaránt! El a csapatával.
Tizedik jelenet
Jön Adiabeen, Júdás, kísérõk, valamennyiük fején csuklya.
ADIABEEN
Lehajol. Emberhaj. Megálljunk. Ez itt szent hely.
Valamennyien leülnek, csak Adiabeen áll, kötényt ölt fel, baltát vesz elõ.
ADIABEEN
Esszénusok, testvéreim! Ítélkezhetünk, mert százan összegyûltünk, és
közöttünk mind a négy fokozatban levõk egyaránt találtatnak. A tárgy, melyrõl
szavaznunk kelletik, sajnálatos. Egyik testvérünk vétett felekezetünk törvényei
ellen. Tetten érték õt, midõn egyedül étkezett, senkivel meg nem osztva eleségét.
E vétség magában is súlyos: megszegte közös étkezésünk szabályát. Más vétséget
is elkövetett azonban, mert látták, hogy étkezés elõtt nem imádkozott.
Zúgás.
JÚDÁS
Mardosott az éhség!
ADIABEEN
Testvérünk ezúttal is vétett felekezetünk törvenyei ellen, mert szólt, mielõtt
szólhatott volna. Az önmegtartóztatás parancsa ellen vétett korábban is, most is.
Bûnét az imént másodszor követte el, ez súlyosbítja helyzetét. - Testvéreim,
fájlalom az õ ballépését. Ismerjük õt valamennyien. Az egyévnyi próbaidõt
derekasan kiállta. Titoktartásban jeleskedett. Nem házasodott meg. Nõvel soha
nem érték tetten. A gazdagságot megvetette. Vagyonát, amije volt, megosztotta
velünk. Ruháját, amióta keblére vonta õt felekezetünk, nem váltotta, nem
tisztálkodott. A józanok életét élte. Elmondhattam mindezt boldogan, mer
testvérem védélmére mondhattam el. A bûn azonban bûn, bárki követte el. A
körülményeknek felekezetünk erejét, hitünk mélységét változtatniuk nem szabad.
Rendkívüli a helyzet, de felekezetünk már számos nehéz próbát kiállt. Mi valljuk,
hogy e mostani próbát Isten küldte reánk, hogy hívei megpróbáltassanak. Istenünk
tette, és nem a végzet, mint azt a farizeusok állítják csalárd módon, istenünk tette,
és nem az emberek szabad akaratából lett így, miként azt az álnok szadduceusok
hangoztatják. Testvérünk pedig nem állta az Istentõl való próbát. Ezért kegyetlen
ítéletre javaslom testvérünket: közösségünkbõl kivettessék, ételt senkitõl el ne
fogadjon, füvet legelve vonszolja magát kebelünkön kívül, mígnem a
halhatatlanság birodalmába röppen a lelke. - Most, bûnös testvérem, téged illet a
szó. Védekezz, ha tudsz.
JÚDÁS
Feláll. Bûnömet nem tagadom. Mardosott az éhség, és a rothadó maradékot
megpillantván ima nélkül esett rá elgyöngült testem. De tudom, hogy éhség gyötör
mást is, mindenkit, titeket is, testvéreim; mind a zsidókat, éhségem tehát nem
menti cselekedetemet. Töredelmesen bevallom bûnömet, és tõletek csak azt
kérem, mi felekezetünk nagy törvénye: könyörületet. Ha római kínozna, nevetném,
amint vértanúink tették eddig és teszik ezután is, mert nagy a mi erõnk: mi hisszük,
hogy lelkünk nem halandó. De az bírhatatlanul fájó, ha hitsorsosa kínozza az
embert. Ezt is elviselném örömmel, ha nem tudnám: testvéreimnek még hasznára
válhatok elevenen. Ezért kérem a kegyelmet, a köz, a felekezet érdekében, szentül
fogadván: többé nem fogok botolni.
ADIABEEN
Érveid értelmesek. Ha felekezetünk itt lévõ, tagjait az ész belátása
kormányozza, ügyed nyerve van, noha ennél értelmesebb érveléssel mondhatnám
azt is: kiûzetésed közülünk, tehát majdani éhhalálod a szûkös javakból többet
juttat: társaidnak. De ítéljenek õk. Én csupán azt forgatom elmémben; vajon
értelmes gondolkodás tartja-é fönn felekezetünket? Vajon ebben vagyon-é a mi
hagyományunk? Így erõsebb testvéreink joggal öldösnék le gyöngébb társainkat,
hogy ne éhezzenek tovább. Ami azonban bennünket összekapcsol, az a hit, az a
vallás, az a templom, bennünk, valamennyi testvérünk lelkében. Ez a mi
hagyományunk. S ha valamely testvérünkben e templom összedõl, azt menteni sem
erõnk nincsen, sem jogunk. Mi közös templomot választottunk magunknak.
Elõdeinktõl, sok ezeréves templomunk építõitõl törvényeket kaptunk örökül. Ha
ki vét ezek ellen, ám építsen magának oly templomot, melyet szolgálni képes. De a
mi templomunk érintetlen maradjon tõle! Nincs éhség, nincs ínség, mely
templomunkat porba dönthet. - De minek mondom mindezt? Tudjuk jól
valamennyien. Ítéljetek hát testvérünk dolgában. Leül.
JÚDÁS
Kis szünet után. Nézzetek lelketek mélyére, irigység vagyon benne, mert én
ettem, és ti nem. Az irigység is bûn, törvényeink ellen való! Bûnös indulatra nem
szabad ítélni!
Csönd. Szünet. Júdás leszaggatja magáról a csuklyát, Adiabeen elveszi tõle.
ADIABEEN
Testvérünk ítélt önmaga fölött. - Testvéreim, induljunk dolgunkra. Volt
testvérünk szintén menjen a maga dolgára. - Kérlek benneteket, imádkozzatok
elhunyt testvérünk lelkéért.
Adiabeen és csuklyások el.
JÚDÁS
Vagyok én olyan hithû, mint ti vagytok, irigyek! Füvet legeltek hamarosan
valamennyien! Bosszúmat római fegyverek hozzák! Én vitézül hadakozom ellenük
majd, ádázabbul, mint bíráim képesek! Meglátjuk, ki a bûnösebb, testvéreim, mert
bûnösökké váltok mind, bûnösebbé nálamnál, de én kegyelmesebb leszek
hozzátok, mint voltatok ti, irigyek, férgek, hozzám! El.
Tizenegyedik jelenet
Jön Mária a gyermekével a karján.
MÁRIA
Itt bizonyosan találni étket - lásd, kicsim, itt hajfonatok vannak - játszódj
velük, míg étket nem találunk. Nem játszol velük. Nem vagy jó gyermek. Hallgatsz
szemrehányón, holott én csakis neked keresem az ételt!
Jön Simon katonákkal.
MÁRIA
Vezér. Egy falatot csupán!
SIMON
Átkozott légyen a ti sápadt arcotok! Nem tudjátok, hogy én ezt utálom?
Undorító éhezõ vázak! Asszony, egy keresztfára függesztelek, és nyakadba
akasztatom a gyermekedet!
Simon a katonákkal el.
MÁRIA
Látod ezek jó emberek voltak, nem bántottak minket. Jó jelnek vélem. Akad
majd olyan ember is, ki mindenét megosztja vélünk.
Jön Eleazár, katonákkal.
ELEAZÁR
Ki vagy?
MÁRIA
Tudom én azt? Éhezõ, karjában éhezõvel. Tudom, te ki vagy: a kevély
Eleazár. Atyámat is így hívták - jó ember volt. Gonoszak közt is kevésbé
gonosznak kell lennie, kit Eleazárnak hívnak.
ELEAZÁR
Ki vagy te?
MÁRIA
Eleazár lánya, Mária - születésem helye Vatezobra, túl a Jordánon - az
ellenség elõl futottam Jeruzsálembe, mely nyitva volt õsi törvény szerint minden
menekülõnek, de itt -
ELEAZÁR
Tovább.
MÁRIA
Csak éhségre találtam.
ELEAZÁR
És én etesselek meg? Nem látod? Magam is fosztogatásra indultam
felekezetemmel.
MÁRIA
Ó, ha sikerrel járnál!
ELEAZÁR
Nektek adjam? Vessz el gyermekeddel! Értetek talán az enyémek közül
éheztessek egyet is?
MÁRIA
A neved szeretetre méltó - erõs vagy, szép vagy - adj ennem, én is szép
leszek! Rabszolgád leszek, ágyasod!
ELEAZÁR
Becstelen asszony! Szebbekben dúskálhatok kenyérhajért, mint te vagy! A
gyönge vesszen mind. Kétségbeesés legyen a sorsod.
Eleazár el a katonákkal.
MÁRIA
Ez volt az utolsó? Nem lehet. Fiam, ne sírj! Rázza.
Ne légy oly hallgatag! Harapdáld le tulajdon testedet, ha éhes vagy! Mi
közöm nékem hozzád? Ki tehet róla, hogy testembõl egykor kiszakadtál? Ha Isten
akart, Isten is veszejt el, hogy ne hurcoljalak magammal, átkozott! Boldogtalan
féreg, minek jöttél a világra? Éhség, éhség! Tigrist volnék képes széjjelszaggatni! -
A háború, a nyomorúság, az ínség, a zsarnokság közepette minek élnél? A rómaiak
közt rabszolgaságra jutsz, az éhség pedig elõbbre való a szolgaságnál, s
mindezeknél iszonytatóbbak a tirannusok!
Jön Simon katonákkal.
SIMON
Az asszony a gyermekével! Még élnek az orcátlanok? Közelebb megy, felnevet.
Hagyjátok õket, kínlódjanak még kicsit, ezek már érettek a halálos tusára. Menjünk
tovább, túl sok az élõ még. - A gabonát, mit elloptak a többi vezérek és mi
megleltük, fel kell gyújtani. Hadd égjen. Dögöljön éhen mind. Ha pusztulunk is,
pusztuljunk mulatva.
Simon a katonákkal el.
MÁRIA
Utálatos, ártatlan arc, minek bámulsz rám égõ, tiszta szemekkel? A
keresztfára szültelek én téged? Nem, mert nem hagyom. Ez van még hátra az
ínségbõl, legyen meg tehát.
Megfojtja a gyermeket, el.
Tizenkettedik jelenet
Tûz gyullad, Rómaiak jönnek ételekkel, nevetve mutogatják, közöttük jön Iosephus is,
a nézõkhöz beszél.
IOSEPHUS
Kegyelmezzetek magatoknak, társaitoknak, a templomnak és a hazátoknak!
Ne legyetek kegyetlenebbek az idegeneknél. Adjátok meg magatokat - elõttetek
nem újság már és nem ismeretlen a szolgaság. A szerencse most a rómaiakhoz
költözött, és az Isten, ki az uradalmat mindenkor a nagy hatalmak révén
gyakorolja, most Itáliában vagyon. Hiszen már részben elveszett a város, még egy
ostrom, és minden rommá lészen - vagy ha ez meg nem történne is, éhségtek fog a
rómaiak mellett harcolni! - Ti úgy gondoljátok, hogy én az árulótok vagyok. De
tudjátok meg: rég semmivé lett volna Jeruzsálem, ha én, Iosephus Flavius a római
táborban nem volnék. Kínjaitoknak s mi ezzel egy: élteteknek hosszabbítója én
vagyok. Fáj nékem az egyik, boldogít a másik. Nyomorultak, gondoljátok meg: ki
ellen berzenkedtek? Mikor nem volt az Isten oltalmazótok, ha megbántattatok?
Jussanak eszetekbe Istenünk és Atyáink csodatételei, midõn e szent helyet veszély
fenyegette! Voltak csodák, igen, de mostan csoda nincs, lássátok be tehát, hogy ti
nem a rómaiakkal: ti az Istennel magával ellenkeztek! Néktek szárazak voltak
eddig a források e vidéken - Titusnak bõven öntik vizeiket. Földjeitek bõven
teremnek most is - de ott már római kéz arat! Úgy vélem tehát, hogy Isten elhagyta
ezt a helyet, és a rómaiakhoz költözött, kik ellen ti most lázadtok. Lázadtam én is,
és volt célja e harcnak: kicsiny nemzet a csekély engedményt is véres harccal
vívhatja csak ki az óriás ellenében. De van határa e harcnak, ez a belátás és az
indulat határa, mely az Istentõl pártolt nagy nemzet vezéreinek szívében húzódik.
Voltak városok már, hol e határt mi általhágtuk. Scythopolisban tizenháromezer
zsidó mészároltatott le, Alexandriában ötezer zsidó, Joppéban nyolcezer-négyszáz;
a damaszkusziak, bár sokuk felesége zsidó volt, elõlük titokban szövetkezve
tízezer társunkat vágák le egyetlen éjszakán; most százezres sereget állított ki
Róma, de Jeruzsálem nem tanult e példákon. Hatszázezer hullát dobtatok ki
Jeruzsálem védfalain át eddig, veszett lázadók! Jól tudják a rómaiak, hogy egy véka
búza ára nálatok már ötezer korona, hogy egyetlen lat szénahulladékért nyolc
koronát is adnak; hogy a városban nincs macska, sem egér, mert felfaltátok azt is -
nem jobb-é nektek nem éhezni többé, rabszolgaként is akár? Róma nagy, mert nála
az Isten, sok ezer rabszolga kell neki harci játékokra, vadállatok elé, vagy
áldozatként máglyán égetni el - de addig is élet az élet, testvéreim! És megmarad a
város, legalább a romja, és megmarad a templom! - Isten mindent lát, mi rejtve
van, látja nyomorult sorsotokat, de nem kegyelmez. Látja mi van az én szívemben
- hallja, mi van az ajkamon - ha le akar sújtani rám árulásomért, lesújt majd. De
mégsem mondhatok mást: vessétek el fegyvereiteket, könyörüljetek romlott
hazátokon! Könyörüljetek rajtam, ki nem csábítlak hazúg szóval, nem ígérek
nektek szolgaságnál jobb életet. Fordítsátok szemeteket vissza, és lássátok
méltóságát annak, mit széjjelrontottatok! Szent Atyáink elkeseredve fognak
idetekinteni; midõn nemsokára csak az omladékot szemlélhetik. Tekintsétek
feleségteket gyermekeiteket, atyátokat, kiket nemsokára a had vagy az éhség
teszen semmivé. Tudom ezt, és több ennél: érzem, mert velük együtt forognak
veszedelemben tulajdon szülõim is - de ha úgy vélitek, csakis az õ kedvükért
mondom én mindezt, úgy öljétek meg õket! és vegyétek tulajdon véremet is
boldogulástok váltságaképpen - én mindenre kész vagyok, ha szómra hajlotok.
Segítséget nyújt Róma barátian, fogadjátok el jobbját, különben kiirtja egész
népünket dühödten! Ez az utolsó pillanat! Nincs idõtök! Gondolkozzatok!
Szünet.
Második felvonás
Elsõ jelenet
Jön Florus.
FLORUS
Még mindig sátrukban fetrengenek jókora kortyokban nyeldeklik a szerelem
nektárját. Ez aztán a gyönyörûség, látni a más örömét, és oldalvást ácsorogni,
éhen-szomjan! Már elõre elképzeltem jövendõmet Jeruzsálem kincsei között, de
lám, elég egy-egy jajgatás attól a szürke zsidótól, elég egy könnycsepp a csalárd
Berenicétõl, és minden megváltozott! Miért vannak mindig felül más hatalmasok,
kik részesülnek minden jóban, helyettem? Temérdek fáradozás vitt engem a
helytartói méltóságra, de mi vagyok most? Kiebrudalt helytartó, kivel senki sem
számol! Ha marad egyetlen kõ Jeruzsálembõl, arra sem engem ültet már a hatalom,
csak egy hízelkedõ zsidót, egy bujálkodó zsidó asszonyt, kiknek annyi az érdemük,
hogy ellenségnek születtek!
Jön Titus ásítozva.
TITUS
Már megint reggel van?
FLORUS
Reggel van, vezérem.
TITUS
Minek?
FLORUS
Parancsolsz, vezérem?
TITUS
Minek van folyton reggel?
FLORUS
Valóban, uram, ily kéjes éjszakának örökké volna jó tartania.
TITUS
Kéjes éjszakád volt?
FLORUS
Énnekem? Fájdalom, nem.
TITUS
Rosszul aludtál volna?
FLORUS
Éppen az, hogy aludtam.
TITUS
Aludni jó. Álmodni nemvolt; nemlesz csodákat. Álmodtál, Florus?
FLORUS
Nem tudom. Nem hiszem.
TITUS
Elégedetlennek látszol, barátom. Holott boldog lehetnél, hogy annyi
fõbenjáró vétked után is élve hagytalak.
FLORUS
Vétkem, nekem? Vezérem! Az az asszony telebeszélte a füledet! Az az
asszony szép, és akkor tud sírni, amikor akar!
TITUS
Szépnek mondod? Mondják, tulajdon atyjának és bátyjának tetszett valóban,
hiszen együtt éltek vele. De nekem éppenséggel nemigen tetszik.
FLORUS
A hollósötét, éjsima hajkoronája, mely kibontva derekára tekerõdzik mint a
kígyó, és léptei nyomán hullámzik, paskolván gömbölyded, ringó alfelét, az sem
tetszik neked, vezérem? Mint függönyt vonni szép dús hajzatát combjairól, melyek
közt a dombon bizonnyal selymes, fekete hajzat kunkorul elõ -
TITUS
Szõrökkel álmodtál, ha mondom.
FLORUS
Egyetlen szavát se hidd, vezérem! Külleme megcsal, bévül hüllõhideg rém
lapul!
TITUS
Kiált. Berenice! Ne fésülködj ily soká!
Jön Berenice, Florus elképed, meglátva kopaszságát.
BERENICE
Szerelmesem!
TITUS
Királynõm!
Összeölelkeznek.
TITUS
Florushoz. Arcod szégyenpírban ég, remélem. Ily látványra sem lágyult meg
szíved, könyörtelen ember!
BERENICE
Látom elképedésedet; hajdani helytartó. Nem láttál jövõdbe, midõn elõtted
térdepeltem könyörögve. Láss csodát most, akad még római, kinek szíve így is
értem dobog!
TITUS
Kedvesem, nyírd le hajzatodat fejedrõl újra meg újra mindazon óráig,
mígnem ismét visszanyered uradalmadat a felszabadított Jeruzsálem fölött. Kérlek
erre, mert nem akarom feledni elhivatásomat, mely tégedet a trónra visszahelyezni
szólít. Ne feledjem soha a szegény zsidók szenvedését, látva lenyírt koponyádat.
BERENICE
A szegény zsidók szenvedésére emlékeztetlek, mit nékik a dühödten
vérengzõ Florus szerzett. Állj boszút rajta, Titus!
FLORUS
Titus! Csalárd ez a nõ! Leányságát tulajdon atyja vette el! Bátyával élt
förtelmes, fajtalan életet! Mindenki tudja ezt, csupán te vagy gyanútlan, fõvezérem!
TITUS
Berenice!
BERENICE
Rágalmazó!
FLORUS
Ma életben tartok zsidó menekülõket õk majd vallanak!
TITUS
Berenice, igaz lelkedre valld meg, így volt-e, hogyan Florus állítja?
BERENICE
Így volt, vezér. De mások a mi erkölcseink! Csak tégedet szeretlek
csakugyan!
TITUS
Én így bûnbe kevertetve állok, melyet inkább utálok a tízszeres halálnál! Ó,
te rettenetesen megcsaltál engemet, Agrippa leánya! Ez a csalattatás végtelenül
lealacsonyít!
BERENICE
Emlékezz vissza Alexandriára! Én akkor még atyámmal és bátyámmal éltem
volt elébb, mi boldogok lehettünk mégis!
TITUS
Már akkor eloroztad becsületemet! - Titus, mi voltál te egy órával ezelõtt, és
mi vagy mostan? - Miképpen áll itt és szegezi reszketve a földre szemeit? Egy
közönséges útonálló angyal volna hozzád képest, feslett asszony!
BERENICE
Ez már sok.
TITUS
Csak hengerítsd minden gonoszságnak terhét énreám! Bájos tekintetednek
ellenére az elragadtatástól visszariadtam volna, ha szörnyû életed bevallod - és én
tiszta maradtam volna! Oly ártatlanul ajánlottam neked szívemet és szeretetemet
kezemmel együtt, hogy egészen beláthattál a lelkembe, és te ezért jutalmul
magamat is förtelmessé teszel!
BERENICE
Titus, igaztalanul bánsz velem! Csupán te vagy a lelkemnek férje!
TITUS
Ne tovább, királynõ! Tégedet oly megromolva látlak magam elõtt, ezen
remeke a természetnek mind testben, mind lélekben annyira meg van vesztegetve a
feslettségtõl, hogy könnyeimet vissza nem tarthatom - elhagylak örökre.
BERENICE
Örökre! Tudod-é, mit tesz ez a szó? Az õrületnél lesz boldogtalababb az
asszony, ki téged oly igen szeretett. Tûz éled agyában - düh a lelkében - a vére
nem hûl ki, míg bosszút nem vesz rajtad, hûtelen!
FLORUS
Hûtelen! Még õ mondja, hogy hûtelen!
TITUS
Távozz, királynõ! vagy itthagylak.
BERENICE
Nálám nélkül nem! Én követlek mindenhová. Árnyékod leszek. Ki tudja az
árnyékot megtartóztatni, hogy árnyék vetõjét kövesse, hacsak az élet világosságát
el nem ragadják elõle? Ha egy bútól összeroncsolt teremtés téged meg nem
lágyíthat, legalább egy szánakozó tekintetedet ki fogja csalni!
TITUS
Eressz, Berenice. Karjaim között nem fogod látni többé magadat. Meglátom
majd, hogy a szeretet helyébe léphet -e még a barátság - nem tudom.
BERENICE
Minden lehet még, amit csak te akarsz, édes Titus!
TITUS
Ó, fekete nap, mely kinyilatkoztattad, hogy boldogságom foszló köd volt
csupán! El.
BERENICE
Nem! Te még nem ismersz engemet. Egy asszony jobban ért a csaláshoz,
mint száz férfi, és te csak egy férfi vagy, vezér. Nem mint árnyék, hanem mint
rontás szelleme fogok én szüntelen sarkadban járni. A rómaiak mind kerüljenek
engem mint pestist, és ha valamelyikük hagyja még magát tõled elbolondíttatni,
tõröm mentse meg hitszegésedtõl azon szerencsétlent. Mennyed lehettem volna,
poklod akarok lenni ezután.
FLORUS
Úgy rémlik nekem, mintha fel volnál indulva, asszonyom.
BERENICE
Ördögi vigyorgásod egykor megsértett engemet. Röhögj most is!
FLORUS
Csak tudnám, miért!
BERENICE
Röhögj, hiszen tökéletesen célodat érted.
FLORUS
Berenice, én szeretlek.
BERENICE
Szeretsz? Gyakorta hallom e szót - de most köszönöm. Miképpen legyek e
bókért háládatos?
FLORUS
Hiszen még semmit sem tettem -
BERENICE
Hazug!
FLORUS
Bízz bennem. Itt a tõröm. Titus -
BERENICE
Titus?
FLORUS
Kívánj tõle egy búcsúölelést, és döfd a szívébe. Az embereim már készek.
BERENICE
Ide a tõrt gyorsan, mert a gondolkodási idõ elõtt szül megbánást!
Jön Iosephus, Berenice elrejti a tõrt.
IOSEPHUS
Királynõ! Hová lett fejednek éke?
BERENICE
Titushoz könyörgök, rimánkodom így népemért, de hiába. Ó, Iosephus,
pedig én már beláttam igazságodat: óvni kell népünket, és Titust az ostromtól
tartóztatni mindenáron!
IOSEPHUS
Ezért könyörögtél hozzá?
BERENICE
Ezért. De látom már, hogy Titusban gyûlölet él a szegény zsidók irányában,
és nem hatják meg e kegyetlen embert könnyeim.
IOSEPHUS
Az nem lehet. Én Titust talpig becsületes férfiúnak ismerem, bizonyságom
erre, ahogyan velem, hajdani ellenségével, a zsidó pappal és hadvezérrel bánik.
Valamely hirtelen szóval megbánthattad õt.
BERENICE
Csalatkozol, mert színlelt barátsága elvakít. Szégyellem feltárni elõtted, mit
rólad mondott nevetve, gúnyolva téged.
IOSEPHUS
Mit mondott rólam?
BERENICE
Mégsem mondhatom el. Részrehajló, hamisító emlékezettel vádolnál engem.
IOSEPHUS
Azért csak mondd el.
BERENICE
Rosszul tenném, fájdalmat okoznék vele. Hidd inkább, mit hittem én is,
hogy háládatlan népünk elõl baráthoz menekültünk.
IOSEPHUS
Bármit mondasz, nem hiszek neked. Számtalanszor adta már eddig Titus
tanújelét jóságának irántam és népem iránt. Õ nem gyûlöli népünket. Gyötrelmes
neki ez a háború. De háborúzik, mert fellázadt egy nép a birodalom ellen, melynek
Róma a székhelye és császára az õ atyja. Nem is a lázadást magát utálja õ.
Lázadások voltak, lesznek is. Hanem gyûlöli e lázadás mikéntjét, mely példa nélkül
álló, és kell, hogy példa másoknak ne legyen. Hallatlan dolog, mit Eleazár vad
zelótái mûveltek Jeruzsálemben: felgyújtották a levéltárat, hol az adósleveleket
õrizték. Mi lesz a világban, ha minden adóslevél lángra gyúl? Simon hadai a
gazdagokat fosztogatták. Mi lesz a világban, ha kedvet kapnak ehhez mások is?
Ananus fõpapot lemészárolták, gúnyból tudatlan parasztfiút tettek a helyébe,
Phanist, kit utóbb szintén leöltek. Mi lesz a világban, ha megszûnik a tekintély, a
vallás? Foglyokat szabadítottak ki a börtönökbõl János hadai, lábbal tiporták az
igazságszolgáltatást, Simon seregében a férfiak egymással üzekednek - mi lesz így a
világban, királynõ? Nem volt, nem lesz soha birodalom, mely eltûrhetné mind e
bûnöket! Van különbség lázadás és lázadás között. Egyiket letörni kell, másikat
gyökerestül kiirtani. Túl messzire mentek fenekedésükben a zsidók, leverni õket
nem elég. Az írmagjukat kell kiölni!
BERENICE
Te gondolkodol így, a zsidó?
IOSEPHUS
Így gondolja Titus. Ha nem volnék zsidó, így vélekednék magam is. De mert
zsidó vagyok, mentem Titus elõtt azon kevesek életét, kik a világ rendje ellen
véteni nem akarnak. Vannak ily bölcsek, érvelek én, és vannak Jeruzsálemben
csecsszopók még, akikbõl jó római rab lehet. A túlélésnek rabság az ára. Népem
maradéka érdekében mérséklem tehát Titust, õ pedig hajlik a szavamra, mert
születésétõl fogva jó, nemes lelkû, természete ártatlan, szinte gyermeki. Gyakran
sírt elõttem, midõn négyszemközt maradtunk, és én megütõdve e tisztaságtól
szintén sírni kezdtem. Bárki állana az õ helyébe, hasonlíthatatlanul lenne rosszabb
nála. Ezért nem hiszek róla semmi rosszat, hanem tudom, hogy hazugságot
beszélsz róla, mert félreismered.
BERENICE
Gyûlölöm képmutató bölcsességedet! Ha igazat szólsz, önösen, gyáván
teszed azt is. Cáfolhatatlan érveket találsz magadnak, okos Iosephus, ha irhádat
kell mentened. De jobban hiszek én minden, bölcsességnél a gyûlöletnek, mely
bensõmben uralkodik, és még válogatni is tud: én, aki a világban mindent erõsen
utálok, legerõsebben utállak tégedet. Utálom a lázadást, de inkább utálom azt, aki
lázadni sohasem mert. A zelóták terrorja méltóságomat, személyemet fenyegette,
de megvetlek tégedet, mert nem volt merszed velük együtt üvölteni. Utálom a
zsidókat, de téged megvetlek, mert elfajultál tõlük.
IOSEPHUS
Beszélhetsz, királynõ, érdekünk közös: Titustól várjuk sorsunk jobbra
fordulását népünknek pusztulása árán.
BERENICE
Az meglehet, hogy érdekünk közös. De mégsem egyformák vagyunk.
Berenice a tõrt Iosephusba döfi, aki oldalán megsebesül.
IOSEPHUS
Összegörnyed. Királynõ -
FLORUS
Lefogja Berenicét. Titus! Vezérem! Titus!
Berenice harap, nem tud kiszabadulni. Jön Titus.
TITUS
Mi dolog?
FLORUS
Civakodnak a zsidók, ahogyan szokták. Berenice megszúrta Iosephust.
IOSEPHUS
Karcolás az.
BERENICE
Kár, hogy karcolás!
FLORUS
Vigyázz, Titus, téged is leszúrhat, ez a terve!
BERENICE
Becstelen! Hisz te bujtottál engem!
TITUS
Rossz napja van mindenkinek. Én is csak ásítozom hajnal óta. Égi jelnek
vélem. Florus, fúvasd meg a harci kürtöket. Ideje már a végsõ támadásnak.
FLORUS
Vezérem! Végre! El, kezében a tõrrel.
Iosephus az oldalát, Berenice a csuklóját fogja.
TITUS
Haszontalan gyermekek, ejnye. Szabad folyást engedni a lelki felbuzdulásnak
nem méltó érett emberhez. Egy fõpap, egy királynõ nem tudná ezt? Mégiscsak
barbárnak kell tartanom a népet, mely fõméltóságra ilyen embereket emelt.
Bölcsebb nálatok a mûveletlen; vértõl frecsegõ zelóta, ki saját belét ontja inkább,
semhogy római fogságba essék, és ott kegyelemért rimánkodva a másik rab zelótát
ócsárolja. Õt állati bölcsesség vezérli, rabságot nem tûr, elvész inkább. Ti azonban,
fáj errõl szólanom, csak emberi bölcsességgel bírtok. Nagyot csalódtam bennetek.
IOSEPHUS
Csalatkozol, vezér!
BERENICE
Bocsásd meg hevességünket, Titus!
TITUS
Megbocsátó természetem vagyon, tudhatjátok. De búskomorrá tesz, hogy
látnom kell az embert mezítlen természetében. Miféle kultúra a tiétek, ha rólatok
ily könnyen lefoszlik?
IOSEPHUS
Méltatlanok vagyunk, de kultúránkat ne ócsárold!
TITUS
Na nézd! A hang egy lázadóé!
BERENICE
A sebtõl van, mit oldalán ütöttem. Nem lázadunk, vezér, és
szemrehányásodat megforgatjuk szûkös elménkben.
TITUS
A mindenkori alkalmazkodásod, királynõ, ugyancsak elszomorít engem. Ha
megsebezted õt, okod volt rá. Ne védd késõbb azt, akit gyûlölsz.
IOSEPHUS
Ne bántsd, hiszen nõ!
TITUS
Ezen összetartás közöttetek valami képtelen dolog. Hárman állunk e helyen,
két zsidó, egy római. Ti mégsem fojtogattok, míg szemem kipottyan üregébõl. A
túlerõvel bánni nem tanulhatok. Az istenek is széjjeltárják karjaikat: ilyen nép
valóban pusztulni való. El.
BERENICE
Fussunk utána, hátha jobb kedvre derítjük!
IOSEPHUS
Most, hogy népünket kiirtani indul?
BERENICE
Érzem én, az Isten azt kívánja, hogy népébõl legalább mi ketten
megmaradjunk.
Berenice kitámogatja Iosephust.
Második jelenet
Jön Mathatias és Felesége, utóbbi kezében kocka.
FELESÉG
Olyan sötét van, semmit se látni.
MATATHIAS
Hozzászokunk ehhez is, és látni fogunk. Mihez hozzá nem szokik az ember!
Ez legfõbb erõnk, mely életben tart, ez legfõbb gyöngeségünk, mert életben tart.
Vesd a kockát.
FELESÉG
Inkább utánad.
MATATHIAS
Add hát ide. Dob. Kilenc.
FELESÉG
Dob. Tizenkettõ.
MATATHIAS
Te nyertél.
FELESÉG
Te pedig vesztettél.
MATATHIAS
Hál' istennek, én halok meg hamarébb.
FELESÉG
De bizony én.
MATATHIAS
Hiszen én vesztettem.
FELESÉG
Az igaz, de én nyertem.
MATATHIAS
Tehát én halok meg hamarébb, mert vesztettem.
FELESÉG
De bizony én, mert én nyertem a hamarábbi halált.
MATATHIAS
Ellenkezõleg. Én elvesztettem a játékot, vagyis az életet.
FELESÉG
Nem a halált tettük-e nyereségnek? Azt pedig én nyertem el.
MATATHIAS
Nem így volt, nem állapodtunk meg, ki hal elõbb: a nyertes-é, a vesztes-é.
FELESÉG
Igen is megállapodtunk! De ha akarod, dobjunk még egyszer.
MATATHIAS
Én nem dobok újra, mert én vesztettem!
FELESÉG
Akkor én se dobok újra, mert én nyertem!
Kis szünet.
MATATHIAS
Haragszol?
FELESÉG
Haragszom.
MATATHIAS
Valahogy soha nem tudtunk egyezni semmiben.
FELESÉG
Ebben az egyben igazad van.
MATATHIAS
Mulatságos, mennyit civódtunk.
FELESÉG
Szomorú.
MATATHIAS
Veszekedésben telt az életünk.
FELESÉG
Én nem akartam. Mindig te veszekedtél.
MATATHIAS
Mirõl tudtunk mi annyit vitázni?
FELESÉG
Nem emlékszem.
MATATHIAS
Nekem most egyetlen folyamként látszik az életünk, és a bizonyos benne
csak az, hogy együtt voltunk mindig. Ami annak elõtte volt, az nincs is már.
FELESÉG
Mindig együtt voltunk, és civódtunk.
MATATHIAS
Ami elõtted volt, álom. Ami most van velünk itt a toronyban, az sem való.
Hiszen nekünk házunk van valahol, és ott élünk.
FELESÉG
Gyermekünk van, akit nevelünk. Iosephusnak hívjuk.
MATATHIAS
Aki nem hagy el bennünket öreg napjainkra. Látogatnak minket barátaink.
Te fõzöl, én pedig beszélgetek velük. Valahol bizonyosan megvannak e
beszélgetések, miket soha senki föl nem jegyzett.
FELESÉG
És a házunk, ahol élünk? Hol van az már?
MATATHIAS
Volt két egyforma ház. Az egyik áll még mostan is, benne mi lakunk, és
barátaink szívesen látogatnak. A másik házat ledõlni látom, amint összerontják,
felgyújtják a katonák. De az a ház, amelyben élünk, az nem dõl össze, helyén van
benne minden ereszték, sötétben is biztosan járok szögleteiben, és érzem
fõztödnek illatát.
FELESÉG
Emlékszem, hogyan jósoltad meg látnokként mindazt, ami lett. Hogy
szétdúlnak mindent, Jeruzsálem eltûnik a föld színérõl. Boldog lehetsz most,
látnok.
MATATHIAS
Jóslataim igazak, de nem attól, hogy valóra váltak. Jóslataim most is
hangzanak a házban, hol bort szürcsölünk barátainkkal, és természetünk törvényeit
latolgatjuk. Két egyforma ház van, és van két egyforma igazság. Egyikbõl nem
juthatsz át a másikba, nincs kapu, idõsövénye zárja el õket. A mindig ép ház
boldog lakói sejthetik a végzetet, az összerontott házban senki sem lakik. E vak
torony lakói csakis az ép ház otthonos zugait hordhatják emlékezetünkben.
FELESÉG
Velünk vész az emlékezetünk.
MATATHIAS
Ki tudja? Mi törvényeket rég nem sejtünk, tudjuk õket. De van hely még, és
fõképpen van idõ, hol sejtik csupán. A sejtés birodalma tágasabb a tudásénál, tudó
van kevesebb, tudó kevés él, azt is hamarosan legyilkolják. A félelem a sejtõk
boldogsága. Az fél, kinek van még háza, élete. A féltenivaló, mit kaptunk, nem
vész velünk, mert részesít belõle Isten minden halandót. Kinek valaha háza lesz,
hol reszkethet a sorstól, mi vagyunk. Kiket megöltek úgy, ahogyan minket fognak,
most is figyelnek irigyen. Érzem tekintetüket. Hallom, amint összesúgnak, ránk
mutatva: "Teljes életet éltek õk, volt boldogságuk, volt kínszenvedésük, bölcsen
múlnak el."
FELESÉG
Vessünk kockát megint.
MATATHIAS
Vessünk.
FELESÉG
Aki többet dob -
MATATHIAS
Az élni fog.
FELESÉG
Nem. Az meghal.
MATATHIAS
Az meghal. Vesd a kockát.
FELESÉG
Dob. Hét.
MATATHIAS
Ennél bizonyosan többet dobok.
FELESÉG
Hogyisne, akkor én újra játszom.
MATATHIAS
Azt nem szabad. Én úgyis többet vetek. Dob.
FELESÉG
Hét!
MATATHIAS
Hét! Nekem is hét! Egyszerre fogunk meghalni!
FELESÉG
Istenem, csak ezt add meg nekünk!
Harmadik jelenet
Jön Júdás az edénnyel.
JÚDÁS
Békesség nektek.
FELESÉG
A jó Júdás!
MATATHIAS
Képzeld, egyszerre fogunk meghalni!
JÚDÁS
Az jó lesz. Addig is szereztem ételt. Liszt. Nem túl dohos.
FELESÉG
Nagy szerencsétlenségünkben éppolyan nagy szerencse, hogy te vagy a
torony õre.
JÚDÁS
Egyétek. Sajnálnám, ha pocsékba menne az eleség, mit nem könnyen
szereztem. Siessetek, míg magunk vagyunk.
MATATHIAS
Egyél te is.
JÚDÁS
Hármunknak kevés.
MATATHIAS
Mi nem eszünk, ha nem veszel belõle.
FELESÉG
Vének vagyunk, étel nélkül is kibírjuk. Te fiatal vagy.
JÚDÁS
Én nem eszem, mert nem szabad. Ne kérdezzétek okát. Csak füvet szabad
legelnem, mit föléltek már úgyis az éhezõk.
MATATHIAS
Mi sem eszünk. Jobb is nekünk, ha kihuny az élet belõlünk lassan.
FELESÉG
Ne vedd sértésnek, Júdás. Keress nálunknál éhesebbet.
JÚDÁS
Hogy kínjait elnyújtsa? Inkább szétszórom a szélben. Az edényt mint egy
ablaknál kiborítja. Repüljön utána a cserép is; haszontalan jószág. Elhajítja, mélybe
néz utána. Imádkozzunk, hogy adja az Isten éhen vesznünk, mielõtt megölnek.
Mindhárman eltûnnek.
Negyedik jelenet
Jön Mária, üstöt hoz, alája gyújt, kanállal kavarja, dúdol. Jön Adiabeen katonákkal.
ADIABEEN
Utálatos hazug! Nézzétek ezen asszonyt, gyermekével könyörgött nekem
ételért, és lám, most fõzésben foglalatoskodik, holott a város éhezik! Hol a
gyermeked, asszony, hogy legalább annak adj belõle?
MÁRIA
Keresd meg, uram.
ADIABEEN
Vegyétek el ételét. Nem kaphat belõle semmit.
MÁRIA
Én már jóllaktam. Sok maradt, egyétek. Hús van benne, lakmározzatok!
ADIABEEN
Hús! Nagy Isten!
MÁRIA
Fõtt hús, puha, omlatag! Kivesz az üstbõl egy kis kezet. Gyermekkezecske.
Zabáljátok. Kivesz egy kis lábat. Lábacskája is van. Kivesz egy májat. Májacskája is
van. A szívét ne kérjétek, megettem.
ADIABEEN
Rosszul vagyok.
MÁRIA
A levágott bárány. Nagyobb részét meghagytam. Egyétek.
ADIABEEN
Boldogtalan!
MÁRIA
Van itt hús elég, ne legyetek gyöngébbek egy asszonynál, és ne legyetek egy
anyánál könyörületesebbek. Ha utáljátok áldozatomat, úgy is jó, nekem marad az
egész, máskor is meg fogok éhezni.
ADIABEEN
Menjünk innét. Förtelmes a hely. - El az üsttõl, embert nem eszünk! Nem
halljátok? Ez parancs!
Katonák az üst körül szimatolnak.
MÁRIA
Fûszer nem volt. Sótalan. De puha. Omlós. Fiatal. Velejét szívjátok ki.
Zsenge a csontja, ropogós. Éheztettem vágás elõtt, ettõl ízletes.
ADIABEEN
Indulás !
Katonák húzódoznak, Mária kavarja az üstöt. Jön Simon csapattal.
SIMON
Támadnak a rómaiak, betörtek a várba. Minden csapat velem a templomhoz!
Mit bámultok mozdulatlanul?
ADIABEEN
Ott az üstben - gyermekét fõzte meg az asszony.
SIMON
Jól tette. Ha jutna rá idõnk, megfõznénk az asszonyt is.
Jön János csapattal.
SIMON
Ez a nap összebékít bennünket. Feledkezzünk el az egyenetlenségrõl.
JÁNOS
Azt is lehet. Mi gondom nékem arra!
Jön Eleazár csapattal.
ELEAZÁR
Nálam is betörtek. Embereim harcban pusztulnak, némelyek éhségtõl
hullnak el, mielõtt dárda érné aszott testüket. Ma végezzük valamennyien.
JÁNOS
Ideje régen. Nem sajnállak titeket.
ADIABEEN
A templomhoz! A templomot nem adjuk! Látjátok ezen asszonyt! -
éhségében megfõzte gyermekét - az éhségét az ellenség okozta - bosszút állunk
szégyenéért, esküszöm!
JÁNOS
Megfõzte? Szép.
ELEAZÁR
Magzatgyilkos!
ADIABEEN
Szánakozásra méltó teremtés! Isten látja vétkét, és látja jól, hogy
szükségében megveszett. Lesújt Isten mindazokra, kik e szörnyû tettre sarkallták
szegényt, általunk áll bosszút! Szentünk legyen ez asszony, bosszúnk szentje!
MÁRIA
Szépen beszélni tudtok, de ételt sosem adtatok nekünk.
SIMON
Acsargó féreg, agyvelõdet loccsantom a falra!
ELEAZÁR
Hagyd el, pusztul úgyis. - A templomhoz mindannyian!
JÁNOS
A templomban temetkezünk, fiúk.
Mária kivételével mind elõjön. Jön Titus, Florus, Iosephus, Berenice, római katonák.
TITUS
Érdekes táj. Ez volt Jeruzsálem? Nyoma sincs.
FLORUS
Egy asszony. Élnek még zsidók. Megöljem?
TITUS
Fõzõcskél. Nem vagyok megelégedett. Hol itt az éhezés, mit ecseteltetek? -
Mit fõzöl, asszony?
MÁRIA
Tulajdon gyermekemnek húsát. Omlós, puha, egyétek.
Rómaiak visszahõkölnek.
BERENICE
Förtelmes asszony!
IOSEPHUS
Nem hazudtunk neked, vezér. Ilyen hatalmas éhínség sosem volt.
FLORUS
Ilyen ez a nép. Rabszolgaként tengõdni, arra sem érdemes. Kitömve kell õt
Rómába vinni bizonyság gyanánt, hogy milyen vadakkal háborúztunk.
TITUS
Lesújt e látvány. Ismertem zsidókat eddig, kik palástolták elõlem eredendõ
barbárságukat. Most felnyílt szemem: nem emberekkel állunk szemben itt.
IOSEPHUS
Nem minden zsidó ilyen!
FLORUS
Ha népeddel éheznél, mit elárultál, Iosephus, bizony te is embert ennél. A
véretek ilyen.
BERENICE
Mekkora fájdalom kell, hogy magzatát megfõzze! A lázadóké bûne, kik
éheztetéssel elméjét összezavartak.
TITUS
Királynõ, feleségül hogyan vennélek ezután? Minden gondom lenne, hogy
közös gyermekünket vérengzõ karmaidból kiragadjam. Rettenetes!
BERENICE
Hogyan gondolhatsz ilyent énfelõlem?!
FLORUS
Minden zsidó ilyen.
IOSEPHUS
Adj kezünkbe fegyvert, és látsz oly zsidókat, kik harcolnak a bûn ellenében!
BERENICE
Fegyvert nekünk, és mi nálatoknál bõszebben öldössük le a megmaradt
zsidókat!
TITUS
Utolsó próbatételként megengedem.
IOSEPHUS
Köszönjük!
BERENICE
Titus! Nagy lélek!
FLORUS
Nem tanácsolom.
TITUS
Fegyvert e két zsidónak. - A templom övék még, ott vannak a kincseik,
gyerünk. A gyilkos asszonyt magunkkal visszük élve.
MÁRIA
Az üstöt itt hagyjátok, pazarlók? Hús van benne! Étel!
FLORUS
Visszük azt is, bizonyság gyanánt.
Mind el.
Ötödik jelenet
Jön Matathias, Feleségét támogatja.
MATATHIAS
Júdás, barátunk! - Itt sincs. Eltûnt, midõn a torony kapuját a rómaiak
bezúzták. Így hát szabadok vagyunk.
FELESÉG
Vigyél tovább, a templomig.
MATATHIAS
Ott vagyunk már. Leülteti a földre.
FELESÉG
Hála Istennek. Nem látok. Bizonyosan ez a templom?
MATATHIAS
Az.
FELESÉG
Itt már végem lesz bizonnyal.
MATATHIAS
Nekünk egyszerre kell meghalnunk!
FELESÉG
A fiam nincs itt?
MATATHIAS
A fiad!
FELESÉG
Már látom õt! Már látom!
MATATHIAS
Meghal! Istenem! Tehát nincsen segítség? Hová forduljak? Istenem, nincs
irgalmad egy kétségbeesett öregnek kiáltására?
FELESÉG
Matathias!
MATATHIAS
Élsz még? Élsz! Egyszerre haljunk meg! Én a lángok közé vetem magam -
bárcsak égne a templom! Követ hengerítek fejemre, csak adj erõt hozzá, uram!
Kést keríts a kezembe, uram, hogy felnyiszáljam szikkadt ereimet! Kétségbe
vagyok esve! Istenem, istenem, ne hagyjál el engem!
FELESÉG
Nem fõztem neked ma - Meghal.
MATATHIAS
Irgalmas Isten! Ráborul a halottra.
Hatodik jelenet
Jön Eleazár, Adiabeen, katonák.
ELEAZÁR
Elvesztek a szem elõl mindazok, kiket vezérként imádtatok. Hallgattatok
volna csak engem, a kevélynek bélyegzettet, Jeruzsálem még most is állana.
ADIABEEN
Úton-útfélen hevernek megöletett atyánkfiai. Légy te bosszulójuk, adj
parancsot.
ELEAZÁR
Szent hely omladékain állunk, életünk végpontján. Halál vagy szabadság
vagyon immár csak hátra, boldogságunk Jeruzsálem romjai alá temetõdött. Halál és
szabadság vagyon hátra, mert ha a szabadság lehetetlen, lehetséges és szabad a
halál. De addig élni fogunk, öldökölni bosszúálló angyal gyanánt. Halál minden
római fejére!
ADIABEEN
Halál és szabadság! A templomért! A templom hûlt helyéért!
Mind el.
Hetedik jelenet
Jön Titus, Iosephus rómaiak. Tûz.
TITUS
Ég a templom. De milyen különös, nehéz szagot hord a szél.
IOSEPHUS
Megpecsételve a szerencsétlenség. Itt én sokszor beszéltem az Istennek
szavait - itt hallgatott engem egykor az ájtatos zsidó nép - innét kergették el
egykor a hamis prófétákat, kik ama keresztre feszített Jézus bolond tanait hirdették
- most odavan. Néhány darab oszlop -
Kívülrõl sikoltozás, jajgatás.
TITUS
Mi ez a hang?
IOSEPHUS
A nép végsõ oltalomért a templomba menekült, most benne égnek
mindahányan. Az én egész népem.
TITUS
Kettõ nem ég benn - ha ugyan meg nem haltak már õk is.
IOSEPHUS
Szent Izrael! Ezek az én szülõim! Melléjük borul. Csöndesen szenderedtetek
által egy jobb életbe, hol szent atyáink kiterjesztett karokkal várnak, hol Istenünk
nyájának csak a pusztulást mutatja odalent.
MATATHIAS
Meghalni se lehet már! Felül.
IOSEPHUS
Atyám!
MATATHIAS
Te vagy az? Anyád meghalt.
IOSEPHUS
Istenem - én örülök, hogy egyikõtök él!
MATATHIAS
Te örülsz? Kit nemzettem én?
TITUS
Megható és fölemelõ jelent. Ó, istenek, lépjetek elõ lakotokból nyájas
tekintettel e boldogtalanok elébe, és adjátok meg orcáiknak az életpír jelét,
szívüknek pedig egy sugarát a reménységnek!
Jön Florus, János.
FLORUS
Húzza. Ide, rabló, a törvény elébe!
JÁNOS
Semmirekellõ római, fölöttem nincsen törvény!
TITUS
Kicsoda e durva ember?
FLORUS
Rablóvezér és lázadó.
JÁNOS
Gyertek velem ökölre, meglátjuk, ki gyõzi jobban.
TITUS
Ki vagy te?
JÁNOS
Én vagyok a Giscalai János, Jeruzsálem ura. Éppen ide akartam jönni, mert
sem elszökni, sem elbújni római elõl nem akartam, ez a semmirekellõ római
azonban a virtusát akarta rajtam kimutatni.
Római katonák morognak.
JÁNOS
No rajta csak, morogjatok, mi gondom nékem arra? Anélkül is már többé úr
nem lehetek - tégy velem, vezér, amit akarsz, mi gondom nékem arra?
TITUS
Majd atyám, a császár ítéljen.
JÁNOS
Atyád, a császár? Ostoba egy ember õ igazán. De hiszen ítéljen a teve, mi
gondom nékem arra?
TITUS
Vigyétek! Örökös fogság az ítélete!
JÁNOS
Gondoltam. Meg is ölhetnél. Mindegy az nekem.
Elviszik Jánost. Jön Berenice, egy római katonát vonszol maga után.
BERENICE
Florus, emberiség söpredéke, te! Kit az isten bélpoklul eresztett a zsidók
közé, hogy végsõ pusztulásukat te fejezd be! Te pestise a dicsõ római névnek,
könnyekbõl és vérbõl hízott állat, ki isteneidnek nevét mind bemocskolod!
TITUS
Ennyi elég lesz.
BERENICE
A katonát Florus elé löki. Ismered ezt? Ismered? Ó, ti, kik a kárhozatot éretlen
agyvelõ szüleményének gondoljátok, tekintsetek erre, és szóljatok, mit fog ezzel a
gyehenna nélkül az örök mindenhatóság cselekedni?
TITUS
Berenice!
BERENICE
Ha ezt a dögöt Róma nem szülte volna, sohasem vált volna porrá
Jeruzsálem! Nézzétek ezt! Ez gyújtotta fel a templomot! De nem õ vétkes, õ
eszköz volt csupán! Megragadja Florust. Ez a parancsoló! Ez fosztott ki engemet
minden kincseimbõl, mit a templomba hordtak be a népek!
FLORUS
Így beszélnek egy fõ rómaival, vezér!?
BERENICE
Hatezren égnek bent, hatezren!
TITUS
Ettõl van hát ez a szag.
BERENICE
Felmérhetetlen gazdagság enyész most! Arany, drágakõ, mindenem!
TITUS
Fájlalom, Florus, hogy ennyire nincsen szerencséd. Neked szántam a
templom összes kincseit, hû helytartóm.
FLORUS
Most mondod? Eressz! Kitépi magát, roham a tûz felé.
BERENICE
Neki szántad, Titus?! Itt minden az enyém!
TITUS
Csillapodj, kedvesem. Florus a tûzbe száguld, jól megég majd. Ami pedig a
tiéd volt királynõ, az most is a tiéd, visszakapod ezennel. Mit csak látsz itt, mind
eme pusztulás, e romok, mindez a tiéd.
Berenice lerogy.
Nyolcadik jelenet
LÉLEK
A süllyesztõbõl. Titus Vespasianus!
TITUS
Mi az?
LÉLEK
Titus Vespasianus! Feljön a süllyesztõbõl, mindenki hõköl, csak Titus nem.
Békesség nektek, hódítók. El akar menni.
TITUS
Állj meg!
LÉLEK
Mit akarsz?
TITUS
Veled szólani.
LÉLEK
Kérdezz.
TITUS
Ki vagy te?
LÉLEK
Magadról kérdezz inkább, és felelj.
TITUS
Mit kívánsz?
LÉLEK
Nézzél magadba egyszer, és felelj.
TITUS
Szellem vagy? Valódi kísértet?
LÉLEK
Próbáld ki. Ölj meg, ha akarsz. Nevet.
TITUS
Én kívánom, hogy létezz. Az ismert világot bejártam, szûk nekem. Kerestem
sokáig a mást, de soha nem találtam. Én kívánom, hogy légy nem ember, volnál bár
visszajáró holtnak lelke, gonosznál gonoszabb, avagy másminõ, hatalmasabb
világoknak a követe, világoké hol minden valódi valóság, hol nem tanulható ki
semmi könnyedén! Az vagy-é, akit én kívánok, akit én áhítok szüntelen?
LÉLEK
Megtudod majd. Kövess, ha vagyon bátorságod. Én a holtakhoz megyek.
Indul, reszketve utat nyitnak neki.
TITUS
Indul utána. Vezess!
LÉLEK
A tûzön át megyünk.
TITUS
Mit bánom én! Nem félek semmitõl!
MATATHIAS
Ez Simon hangja! Õ zárt a toronyba, õ okozta hitvesem vesztét!
LÉLEK
Elárultattam! Leplét Titusra veti, kardot ránt, de rárohannak, megkötözik, Titus
leveti a leplet, vicsorog, Simon nevet. Majdnem sikerült.
TITUS
Legyen a képed római gyermekek köpésének célja, a velõ forrjon szét
csontjaidban, egyetlen temetés se bocsásson téged Charon ladikjába, temetetlen
heverj a vadállatoknak eledeléül kitéve, elõtte azonban lassan morzsolják szét
péppé csontjaidat az aréna oroszlánjai a tömeg üvöltése közepette! Átkozott, hogy
ember vagy te is!
SIMON
Csak arra kérlek, hogy végórám elõtt küldj hozzám egy zsidó papot, hogy
midõn lelkemért imádkozik az ájtatos, hadd szorítsam ki a lelkét a gégéjén.
TITUS
Vigyétek.
SIMON
Vagy engedd meg azt, hogy végórám elõtt a kezem fejeit vagdossák el, és én
még lássam a vérem gyönyörû frecskedezését! Jó lesz nekem, ha utolsó órámban is
vérben állhatok, ha máséban nem, legalább a magaméban.
TITUS
Rómában Jupiter temploma elõtt te leszel az áldozat.
SIMON
Akkor én egész Róma elõtt megátkozom valamennyi isteneiteket, és az
áldozó papot úgy oldalba rúgom, hogy azonnal megdöglik.
TITUS
Vigyétek már!
Elviszik Simont.
Kilencedik jelenet
Jön Florus összeégve, mögötte katonái hozzák Adiabeent és Júdást.
FLORUS
A kincs sehol, csak megégett hullák nagy halomban, mint a szénné lett
fahasábok egymásra dobálva. Ezek maradtak élõk.
ADIABEEN
Összerontottátok templomunkat, leöltétek népünket, elrablottátok
hazánkat. Mire emberi gonoszság csak képes, megcselekedtétek velünk. Minket
rabbá tesztek, hogy utóbb mulassatok halálsikolyunkon. Meglehet, nem hagytok
életben egyetlen zsidót sem. Lesznek zsidók mégis a világon, ha nem tudják is: õk
azok. Semmi, ami volt már, nem pusztul el, tovább él. Legyõzvén minket erõsek
lesztek, más népeket leigáztok, melyek rabságukban zsidóvá fognak lenni véletek
szcmben, bár nem tudnak majd róla, és lázadnak majd éppen úgy, ahogy mi tettük.
Lesznek megalázott kicsi népek, és lesznek istenes gondolatok bátor fejekben.
Emberi a ti gonoszságotok, mert gonosz az ember. És emberi a mi vallásunk, mert
istenhívõ az ember. Az úristen pedig mindig kiválasztja a neki tetszõket, és
megáldja õket, nehéz sorsot juttatván õnékik, hogy gondolkodjanak róla és higgyék
õt és legyenek. Így leszen mindig, valameddig nagy birodalmak támadnak a földön,
kik leigáznak gyöngébbeket. Így lesznek zsidók is újra meg újra, míg él az ember.
JÚDÁS
Együtt vagyunk megint egy kötelékben, látod-e, Adiabeen.
ADIABEEN
Nem vagy te vakon hívõ, de ha isten megbocsátja vétkedet; én
megbocsátok.
MATATHIAS
A jó Júdás! Legalább õt mentsd meg, fiam!
IOSEPHUS
Azt az egyet szabadítsd meg, vezér!
TITUS
Kötözzétek el a másiktól.
JÚDÁS
Nem, köszönöm. Inkább megosztom a sorsát.
TITUS
Mindegy nekem. Vigyétek õket.
Elvezeti Adiabeent és Júdást.
FLORUS
Az egyik bitorló menekül a maradék zsidókkal.
TITUS
Fogjátok el õket.
Florus el a katonákkal.
Tizedik jelenet
MATATHIAS
E nyomorúság képe az ifjúság vérét is megfagylalhatná. Ó, emberi kábaság,
és kábasága az ifjúságnak! Miért nem adjátok át magatokat a halálnak fiatalon,
dúsan, hogy a halálnak fegyvere még ép szíveteket járja át hirtelen? Ó, hogy a
fájdalom a lelket hamarább megrepeszti, mintsem az életet! Hogy még élnem
kelletik - nem, az nem lehet. Hiszen merõ fehér hajszálaim vannak! Ó, fiam, a te
fél századod is õszíti immár a fejedet - ó, ne engedd egészen megfehéredni, mert az
vég nélküli nyomorúságot von maga után. Engedjetek engemet megõrülni -
õrültnek lenni mégis jobb, mint kétségbeesettnek! Hiszen a kocka másképpen
mutatott! - Ölj meg engem fiammal együtt, légy kegyes, vezér!
TITUS
Márpedig élni fogtok nekem, kik itt maradtatok. - Szedelõzködjünk. Te is,
kopasz királyném, Rómába megyünk.
BERENICE
Rómába! Én édes Titusom!
Mind el.
Tizenegyedik jelenet
Jön Eleazár katonákkal, nõkkel, gyerekekkel.
ELEAZÁR
Nézzétek amott a felséges várost, földdel egyenlõvé tették. Nézzétek amott
az omladékokban Salamon templomát - századokon át emelték õseink, 2177 évig
állt helyén, míg egyetlen éjjelnek, egyetlen hajnalnak prédájául esett. Sírok hát, és
lássátok: könnyeim igaz indulatból származnak. Lássátok: a mezõn római csapatok
közelednek mindenünnen, körülzárattunk. Mi vagyunk kilencszázhatvanan.
Siessünk hát elébe a felséges halálnak. Könyörüljünk magunkon; feleségeinken és
gyermekeinken, amíg lehet magunktól könyörületességet várni. Úgyis csak halálra
születtünk, valamint azok is, kik általunk születtettek, és õk is amott, kik
gyilkolásunkra sietnek felénk. Gondoskodjunk halálunkról, míg életben vagyunk.
Ezért hát, testvéreim, sorsoljunk magunk közül tízet, kik halálba segítik a többit,
azok pedig majd sorsoljanak egyet, ki átsegít kilencet, végül õ is búcsúzzék majd,
és legyen szabad õ is.
Kis szünet.
Látom tekintetekben a kérlelést. Úgy legyen hát, hogy elõbb az apák öljék le
gyermekeiket, asszonyaikat, és azután õket a tíz kisorsolt. Így legyen?
MIND
Így legyen!
ELEAZÁR
Bocsássa meg nekünk az isten, hogy több rómait nem tudunk leölni.
Apák leölik gyermekeiket, a feleségüket, eldobják a kardjukat, halott gyermekeiket,
feleségeiket ölelik át melléjük fekve, úgy végez velük a tíz, azokból egy leszúr kilencet,
kardjába dõl. Diadalmas zene, sötét.
Tizenkettedik jelenet
Szól a diadalmas zene, a fuvolások most kürtöket fújnak: Világos. Jön Titus.
TITUS
Egymillió-egyszázezer halott, kilencvenhétezer fogoly. Büszke lehetnék
valóban: ekkora szenvedést a krónikák szerint elõttem senki sem okozott a földön.
De én voltam-e kiváltója e csinos szenvedésnek? Nem, hanem az emberek tették
szépen a dolgukat, én néztem, mást se tettem, néztem õket. Valaha, ifjúkoromban
e szabad szemlélõdés szórakoztatott. De jött a csömör, azóta engem halál,
kínlódás, nyomor látványa sem vidámít. Mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy, sohase
másképp, sohase mást. Így múlik el az én idõm is merõ unalomban, eljátszom
játékaimat újra meg újra, hol ezt, hol azt a játékát a lélek meggyötrésének. De
kevés a játék, nem tudnak sokféle hangot játékszereim, egyetlen, végtelen, kongó
hangot adnak õk megütõdve. Tökéletlen hangszerek mind. - Vonulnak most a
diadalmenetben, a tömeg pedig egyetlen hangfekvését hallatja: üvölt.
Üvöltés. Zene. Bevonulnak az életbenmaradottak.
Gessius Florus. Dicsõ helytartónk. Vérengzõ hóhér. Vitéz római.
Florus meghajol, taps, üvöltés.
Flavius Iosephus, zsidó hadvezér, pap, kedvenc árulónk. Történetíró lesz
belõle.
Iosephus meghajol, taps, üvöltés.
Simon, Giorónak fia, Jeruzsálem hajdani tirannusa. János, Lezzin fia
Giscalából, Jeruzsálem hajdani tirannusa. Simon széttépetik még ma. János holtáig
rab marad, ketrecben mutogatjuk.
Simon és János meghajol, taps, üvöltés.
Matathias, özvegy, Iosephus árulónak atyja. Gyakorta könnyezik.
Matathias meghajol, taps, üvöltés.
Berenice, Agrippa király lánya, másik Agrippa király húga, zsidó királynõ,
hajkoronája legendásan gyönyörû, most éppen szellõzteti koponyáját.
Berenice meghajol, taps, üvöltés.
Mária, Eleazár vatezobrai polgár leánya, ki gyermekét megölte, és húslevest
fõzött belõle.
Mária meghajol, taps, üvöltés.
Adiabeen, szigorú szektafõnök, derék esszénus. Nabathának fia
Jeruzsálembõl.
Adiabeen meghajol, taps, üvöltés.
Júdás, Dudnak fia, toronyõrzõ, kit szektája kivetett magából.
Júdás meghajol, taps, üvöltés.
És jönnek mind a többiek, jönnek a holtak! Jön Matathias felesége,
Iosephusnak anyja. Éhezés végzett vele.
Feleség csontváza meghajol, taps, üvöltés.
Jön Mária kisfia, finom leves lett.
Kisfiú csontváza, meghajol, taps, üvöltés.
Jön kevély Eleazár, jeruzsálemi Simonnak fia, a harcos zelóták feje, és társai
szintén jönnek.
Eleazár csontvázként rengeteg csontvázzal együtt meghajol, taps, üvöltés. Szól a
diadalmas zene. Körtánc.
Így járnak körbe-körbe õk, a gyõztes söpredék üvölt, visít és tapsol
boldogan. Az üvöltés a túlélõk elõjoga. Így járnak mindig körbe-körbe, élõk és
holtak, gyilkosok és legyilkoltak, így folyik ezen hosszú, egyhangú diadalmenet, így
tart a diadalmenet a kezdetek óta a legvégsõ óráig, és ott halad a menet élén a
gyõztes hadvezér is, a majdani császár, minden majdani császár nevében ott lépked
délcegen Titus, a gyõztes, aki szintén hulla lesz.
Meghajol, taps, üvöltés, beáll a körmenetbe, zene, üvöltés, sötét.
Az imposztor
Komédia
1982
Major Tamásnak
Szereplõk
BOGUSAWSKI
KAYSKI, direktor
színészek:
ROGOWSKI
KAMISKA
KAMISKI
SKIBISKA
SKIBISKI
HREHOROWICZÓWNA
PIKNOWSKA
RYBAK
NIEDZIELSKI
DAMSE
CHODÍKO, kritikus
GUBERNÁTOR
ÜGYELÕ
DÍSZLETEZÕ
KELLÉKES
SÚGÓNÕ
Történik Vilnában, az 1810-es évek második felében.
A Tartuffe-bõl idézett részleteket Vas István fordította.
Elsõ felvonás
Elsõ jelenet
Az adott színház, valóságos színpada üresen. Hátul és oldalt a valódi falak, kifelé
támasztva pár díszletelem mindenféle elõadásokból. A színpad két szélén egy-egy
proszcéniumpáholy, ütött-kopottak, de valamilyen stukkódísz van rajtuk. Az elõadás nyitott
színpaddal indul.
Rövid ideig csend, a színpad üres, majd hátul megjelenik Bogusawski. Lassan elõbbre
jön. Útiköpeny van rajta, a kezében utazótáska, valahol a szín közepén leteszi, körülnéz.
Elõrejön, a nézõteret szemléli, mintha üres lenne. Megnézi magának a két páholyt. Felnéz a
magasba. Esetleg a torkát köszörüli. Hátramegy a táskához, leguggol, kinyitja, valamit kere
Jön Díszletezõ és Kellékes bal oldalról, elöl, nem veszik észre Bogusawskit. A
Kellékes, õ a fiatalabb, valamit dudorász.
DÍSZLETEZÕ
Megverték, aztán kiengedték. Hajnalban. Egész nap nem kapott enni. Aztán
kilökték.
KELLÉKES
Vodkát se adtak neki?
DÍSZLETEZÕ
Vodkát se. A fejét csóválja. Hajnalban kirúgták, és még vodkát se adtak neki.
De minden pénzét elszedték.
KELLÉKES
A pénzt, azt elveszik. Szerintem ezért csinálják. Nincs is mindig elfogatási
parancsuk. Kinézik maguknak, na, ennek van pénze, ezt lefogjuk egy napra. És
lefogják.
DÍSZLETEZÕ
Nem szeretem, hogy vernek. Üveget vesz elõ, meghúzza. Kellékes is meghúzza.
Engem ne verjenek, az istenit!
KELLÉKES
Pár pofon az egész. A rend kedvéért. A lényeg: ne pofázz vissza, akkor pár
pofonnal megúszod.
DÍSZLETEZÕ
Komolyan mondom, jobb lenne, ha túlesnék rajta. Minden áldott nap várom:
na, most jönnek értem. És nem jönnek.
KELLÉKES
Örülj neki. Azt hiszed, ha már egyszer bevittek, többé nem visznek? Haha,
ilyen nincs! Engem már háromszor vittek. Ezeknek mindegy, ezek csak úgy,
találomra.
DÍSZLETEZÕ
Azért a feljelentés számít.
KELLÉKES
Persze hogy számít! De ki jelentene föl engem? Engem!
Vállat von, meghúzza az üveget.
Bogusawski felveszi a táskát, köhint, elõbbre jön. Díszletezõ és Kellékes megdermed.
BOGUSAWSKI
Alázatos tiszteletem az uraknak.
Díszletezõ és Kellékes nézi, morognak valamit.
Szabad érdeklõdnöm: ez itt a vilnai színház?
Kellékes felnevet.
DÍSZLETEZÕ
Mért, mit gondol, bátyuska, mi ez? A nagy szibériai tajga?
BOGUSAWSKI
Torkát köszörüli. Én csak úgy benéztem. Gondoltam, ha ez a vilnai lengyel
színház, megnézem magamnak.
KELLÉKES
Hát csak nézze meg jól. Pár év múlva összedõl. Lesz nagy csattanás, lesz
nagy puffanás.
DÍSZLETEZÕ
Méregeti Bogusawskit. Ha arra számít az úr, hogy kap valami munkát, akkor
kár is fáradnia. Csõdbe ment a színház, uram. Mi is csak úgy vagyunk itt, régi rossz
szokásból. Nekünk már nincsen hova mennünk. De ha az úrnak van valami
mestersége, próbálkozzék máshol.
BOGUSAWSKI
Leteszi a táskát. Holnap továbbutazom. Adnak valamit ma este? Megnézném.
DÍSZLETEZÕ
Körbemutat. Látja ezt a sürgés-forgást? Mindig ez van premier elõtt.
KELLÉKES
Nevet. Nemigen lesz elõadás ma este. Nem jött meg a mûvész.
DÍSZLETEZÕ
Az úr lengyel. Tudja, ki jött volna? Maga Bogusawski! Kis szünet. De nem
jött meg.
KELLÉKES
Én se jönnék az õ helyében. Egy Bogusawski nem való ide.
DÍSZLETEZÕ
Tudja, ki az a Bogusawski, uram?
BOGUSAWSKI
Valami rémlik
DÍSZLETEZÕ
A legnagyobb lengyel színész, uram! A mi Molicre-ünk és Kotzebue-nk és
Talmánk egy személyben!
BOGUSAWSKI
Igen, persze
KELLÉKES
Varsóban játszik. Varsóban, uram! Oda menjen, ha színházat akar látni. Ott
évek óta dúl a háború Bogusawski körül, ezzel vannak tele a lapok.
DÍSZLETEZÕ
Igen, mert ki akarják készíteni. De õ nem hagyja magát! Mert õ nagy színész,
uram! Ilyen máshol nincsen, sehol a világon, csak Varsóban.
BOGUSAWSKI
És idejön Vilnába? Játszani?
DÍSZLETEZÕ
A direktor szerette volna. Meg is hirdette, hogy fellép nálunk Bogusawski.
A Mester.
KELLÉKES
Mert az õ nevére mindenki bejön. Akkora híre van.
DÍSZLETEZÕ
Én rögtön mondtam: mért pont ide jönne a Mester? Amikor mehet õ
Párizsba, Bécsbe, Pétervárra! Alig gyõzi visszautasítani az ajánlatokat. De õ nem
megy, õ lengyel színész, neki Varsóban a helye. Bizalmasan. Tudja, mit csináltak
vele, amikor a cár megverte Napóleont? Elvették a színházát. Azt hitték, ezzel
kész, vége. De nem ismerték azok Bogusawskit.
BOGUSAWSKI
És nem jön ide?
KELLÉKES
Két napja itt kéne lennie, ma este lenne az elõadás.
BOGUSAWSKI
Ma este?!
KELLÉKES
Ma este.
BOGUSAWSKI
És micsoda?
KELLÉKES
A Tartuffe.
BOGUSAWSKI
A Tartuffe?!
DÍSZLETEZÕ
Valami angol darab. Vagy német.
KELLÉKES
Azt is õ fordította.
BOGUSAWSKI
Igen?
KELLÉKES
Minden jó darabot õ fordított. És írt, mindenfélét. Operát. Mindent.
DÍSZLETEZÕ
Úgy volt, hogy a saját operájában lép fel, de nem engedték.
BOGUSAWSKI
Nem engedték?
KELLÉKES
Illetve mi ezt nem tudhatjuk.
BOGUSAWSKI
Talán ezért nem jön. Biztosan megírták neki.
DÍSZLETEZÕ
A direktor megírta neki. Ez biztos. Ezt mondták. De nem kapott választ.
KELLÉKES
Megsértõdött. Egy Bogusawskival ezt nem lehet. Neki még van önérzete,
uram. Neki még van.
BOGUSAWSKI
Ez a darab, ez a
KELLÉKES
Tartuffe.
BOGUSAWSKI
Az. Meg van hirdetve mára?
KELLÉKES
Meg hát. Este idejön a sok nép, és semmi. Pedig annyi jegyet eladtak,
többet, mint ahányan beférnek!
BOGUSAWSKI
És nem lesz elõadás?
KELLÉKES
Nem lesz.
DÍSZLETEZÕ
Szerintem lesz, megtanulták a szöveget, már egy hete magolják. Akkor derült
ki, hogy ez lesz. Szerintem a direktor fog beugrani. Mert a direktor is színész. Csa
k
hát nem olyan. Nem akkora. Amúgy nem rossz ember. Nem azért. De nem tud
akkora lenni. Úgyhogy lesz valami elõadás, nehogy visszakérjék a pénzt.
KELLÉKES
Így is vissza fogják követelni.
DÍSZLETEZÕ
Botrány persze lesz, nem mondom. Iszik. A direktor két napja iszik
bánatában. Mert két napja nem jön Bogusawski.
KELLÉKES
Ez nekünk is nagy csapás. Ha jönne, megkapnánk a múlt havi pénzünket.
DÍSZLETEZÕ
Ha az egészet nem is
KELLÉKES
De valamennyit. És láthatnánk!
DÍSZLETEZÕ
A Mestert! Iszik, kínálja Bogusawskit, az meghúzza. De hát nekünk ez nem jár.
Ez itt, uram, a sötét provincia. Itt már sose lesznek csodák.
Második jelenet
Hátul feltûnik Kayski.
KAYSKI
Kiabál. Tíz óra múlt! Wróbel! Wróbel! Üvölt. Tíz óra elmúlt! A rohadt
mindenit ennek az egésznek! Kirohan.
DÍSZLETEZÕ
A direktor.
KELLÉKES
Ideges.
Jön Ügyelõ, álmos, hóna alatt példány.
ÜGYELÕ
Minek ordibál? Most minek ordibál? Úgyse lesz elõadás, akkor minek?
KELLÉKES
Tiszteletem, Wróbel úr.
ÜGYELÕ
De minek ordibál? Ordít. Próbához! Hölgyek és urak, próba! Elsõ felvonás
végig, összes szereplõ!
Feltûnnek a színészek: Rogowski, Kamiska, Kamiski, Piknowska, Rybak,
Niedzielski, Damse, Skibiska, Skibiski, Súgónõ. A színészek láthatólag szerény fizetésbõl
élnek, a nõk vedlett próbaruhában, valamennyien gyûröttek, álmosak.
ÜGYELÕ
Ordít. Próbához! Összes szereplõ!
ROGOWSKI
Jól van, na!
ÜGYELÕ
Kellékeshez. Hol a fenébe van a súgóasztal?
Kellékes kifelé indul.
ÜGYELÕ
Hol az isten haragjába van a súgóasztal?!
Kellékes eltûnik, Díszletezõ utánaballag.
SKIBISKI
Egészen be van dagadva a torkom. A huzattól. Krákog. Be van dagadva.
Színészek kedvetlenül ácsorognak, Damse leül a földre, Rybak átlép a jobb páholyba,
leül. Kellékes asztalkát hoz, Díszletezõ két széket, leteszik elöl, a jobb páholy elé. Jön
Hrehorowiczówna.
HREHOROWICZÓWNA
Lesz próba, gyerekek?
ROGOWSKI
Csókolom.
A többiek is mormogva köszöntik. Súgónõ leül, az asztalra leteszi a példányát.
SÚGÓNÕ
Adjatok már egy lámpát!
Kellékes kiballag.
KAMISKI
Reggel húztam mondtam a direktornak, elfogadta
Súgónõhöz megy, lapozza a példányt.
Kellékes petróleumlámpát hoz, leteszi az asztalra, csavargatja a kanócot. Súgónõ a
táskájából tintatartót és tollat vesz elõ.
SÚGÓNÕ
Biztos, hogy belement?
KAMISKI
Biztos. Ez itt kimarad, idáig
SÚGÓNÕ
Ludwika! Változik a végszavad
Piknowska odamegy, belenéz a példányba. Jön Kayski.
KAYSKI
Emelt hangon. Ez így nem megy. Ez így nem fog menni, kérem! Ordít.
Tûrhetetlen! - Wróbel!
ÜGYELÕ
Elõjön a takarásból. Tessék.
KAYSKI
Tíz óra réges-rég elmúlt!
ÜGYELÕ
El.
KAYSKI
Miért nem folyik a próba? Miért nem?!
ÜGYELÕ
Gondoltam, megvárjuk, amíg a direktor úr kijön a szobájából
KAYSKI
Maga ne gondoljon semmit! Maga nem ezért kapja a fizetését! Nélkülem is
lehet próbálni!
ÜGYELÕ
Gondoltam, amíg a direktor úrnál bent vannak az urak
KAYSKI
Maga ne gondoljon semmit Körülnéz. Mindenki megvan?
ÜGYELÕ
Gondolom, meg
KAYSKI
Miért nem kezdjük? Ember, mit áll itt? Kezdjük!
Hrehorowiczówna, Kamiska, Piknowska, Skibiska, Kamiski és Skibiski a szín
jobb szélére megy, a többi oldalt leül a földre. Ügyelõ kimegy, kintrõl szól.
ÜGYELÕ
Függöny felment
Hrehorowiczówna nagy léptekkel középre lohol, Kamiska Piknowska, Skibiska,
Kamiski és Skibiski utána.
KAMISKA
Anyám!
HREHOROWICZÓWNA
Ked
ves
men
yem,
ne
ved
d
zok
on,
de
kérl
ek,
Mer
õbe
n
helyt
elen
egés
z
visel
ked
ésed
KAYSKI
Maga kicsoda?
A színészek leállnak.
KAYSKI
Maga kicsoda?
BOGUSAWSKI
Alázatos tiszteletem.
KAYSKI
Maga kicsoda? Mit keres itt? Azonnal takarodjék! Ordít. Kifelé! Elegem van
magukból!
Ügyelõ kijön a takarásból.
BOGUSAWSKI
Kérem, direktor úr
KAYSKI
Elegem van! Elõvesz egy kéziratköteget, hadonászik vele. Ezt adjuk ma este, érti?
Az összes pecsét rajta van! Ma reggel is kaptam kettõt! Nézze meg! A Tartuffe,
látja?
BOGUSAWSKI
Itt valami félreértés forog fenn, direktor úr. Én nem erre szerzõdtem.
Kis csönd, Kayski nem érti.
BOGUSAWSKI
Én a saját operámra szerzõdtem, direktor úr.
Bámulják Bogusawskit, aki a helyzetet kiélvezvén meghajol.
HREHOROWICZÓWNA
Bogusawski! A Mester!
BOGUSAWSKI
Ha nem csalódom, Hrehorowiczówna mûvésznõhöz van szerencsém. Sokat
hallottam magáról. Örülök, hogy személyesen is megismerhetem.
Hrehorowiczówna odamegy, Bogusawski kezet csókol neki.
HREHOROWICZÓWNA
Bogusawski! Milyen öreg!
BOGUSAWSKI
Maga se lett fiatalabb, amióta nem láttam. Rekedten nevet.
KAMISKA
Jézusmária! A Mester!
KAYSKI
Pillanat, kérem Ön hogy úgy mondjam
Bogusawski elõveszi a zsebébõl az útlevelét, Kayski átveszi, belepillant, visszaadja.
Csönd.
BOGUSAWSKI
De hát mit álldogálunk ilyen feszélyezetten, gyerekek? Próbáljatok
nyugodtan. Ha már itt vagyok, végignézem.
KAYSKI
Hogyhogy végignézi? Ma este játszani fog! A Tartuffe-öt!
BOGUSAWSKI
Nem hinném. Elõvesz egy levelet. Itt az áll, hogy az operámban lépek fel,
holnapután.
KAYSKI
De én megírtam! Istenem! Megírtam! Csak maga A Mester nem válaszolt!
BOGUSAWSKI
Ez az utolsó levél, amit kaptam.
KAYSKI
A posta! Az isten verje meg õket! Direkt nem zártam le a borítékot! -
Mester, ki van plakátozva itt lesz a gubernátor! Minden széken ketten fognak
ülni! Könyörgök, Mester!
Bogusawski hallgat.
HREHOROWICZÓWNA
Mester, vállalja el, kérem.
ROGOWSKI, KAMISKA, SKIBISKA
Vállalja el! Kérjük!
BOGUSAWSKI
Ma este?
KAYSKI
Nem lehet elhalasztani! Maga a gubernátor! Én játszottam volna, de ha itt
a Mester!
BOGUSAWSKI
Nem fog menni.
KAYSKI
A Mester mindenre képes! Tudjuk!
BOGUSAWSKI
Nem megy. Nincs rá szerzõdésem.
KAYSKI
Wróbel!
ÜGYELÕ
Itt vagyok.
KAYSKI
Felrohan, és írat egy szerzõdést!
Ügyelõ kifelé indul.
BOGUSAWSKI
Wróbel? Várjon.
Ügyelõ megáll.
BOGUSAWSKI
Elõveszi a szerzõdést. Ebben a szerzõdésben az áll, hogy kapok a két
fellépésért
KAYSKI
De nem érvényes! Nem engedték! A Mester játszhat, de az operája be van
tiltva! Én azzal érveltem; hogy a Mester operája a kibékülést szorgalmazza már a
Kosciuszko-felkelés elõtt azt szorgalmazta! De itt nem lehet! Mert a lengyel-
orosz viszonyról szól Azzal is érveltem, hogy az ön operáját mindenki látta
Varsóban a nagyherceg a cár és tapsoltak De itt nem lehet azt, amit
Varsóban igen Itt mindent erõsebben cenzúráznak. Nem én tehetek róla.
BOGUSAWSKI
A két fellépésért kapok összesen kétezer zlotyt. Mármost a Tartuffe, ezek
szerint, csak ma este megy.
KAYSKI
Igen.
BOGUSAWSKI
A szöveget se tudom. Ez, direktor úr, beugrásnak számít. Hát mondja meg,
érdemes ezt vállalnom?
Csönd.
Én a kétezer zlotys ajánlatra is azt válaszoltam, hogy kevés.
KAYSKI
Nem kaptam meg. Esküszöm!
BOGUSAWSKI
Wróbel fiam, ne fáradjon. - Direktor úr, próbáljanak nyugodtan, s ha
megengedi, én nézném.
KAYSKI
Hogyhogy nem tudja a szöveget?
BOGUSAWSKI
Azt nem állítom, hogy Molicre úr darabja ismeretlen a számomra. De soha
nem játszhattam. Soha. Varsóban is cenzúráznak idõnként.
KAYSKI
A szövegre csap. Ez a maga fordítása, Mester!
BOGUSAWSKI
Az enyém? Én fordítottam volna?
Valóban elképedve veszi kezébe a szöveget, belenéz.
HREHOROWICZÓWNA
Vagy negyedszázada loptam el a kéziratot Varsóban.
BUGULAWSKI
Maga?
HREHOROWICZÓWNA
Én. Amikor a Mestert akartam látni Huszonnyolc éve talán harminc
BOGUSAWSKI
Tényleg én fordítottam?
Hrehorowiczówna bólint.
BOGUSAWSKI
Érdekes.
KAMISKA
Nagyon szép szöveg.
BOGUSAWSKI
Visszaadja a kéziratot Kayskinak. Mindegy. Sose játszottam. A bal páholyhoz
megy, lábát átvetve belép, leül, a táskáját lerakja maga mellé.
KAYSKI
A páholy elé járul. Mester Ön nem is sejti, mit jelent ön a vilnai lengyelek
számára Soha nem kértek jegyet ennyien! Soha! Én itt a csõd szélén állok
Borzasztó nehéz egy ilyen színházban. Nehéz? Lehetetlen! Soha nem adhatok
igazán jó darabot, nem engedi a cenzúra Csak azért vagyunk még, mert lengyelül
játszunk Ön sokat jelent, Mester, rengeteget, mindent! A lengyelséget, amely
cserbenhagyott minket. Ön nem sejtheti, milyen izgalommal vártuk Odaátról a
nagy Bogusawskit! A lengyel színház atyját!
BOGUSAWSKI
Nagyon megtisztelõ.
KAMISKA
A páholyhoz járul. Mester, én gyerekkorom óta arról álmodozom, hogy
egyszer, egyetlenegyszer az életben önnel léphetek fel. Most itt van tõlem
karnyújtásnyira! Közelebb lép. Játsszék velem, könyörgök! Én nagyon jó színésznõ
vagyok!
BOGUSAWSKI
Milyen bájos.
Kis csönd.
KAYSKI
Nem is tudom A többiekhez. Kérleljétek! Bogusawskihoz. Nem lehet olyan
nagy dolog az ön számára egy ilyen beugrás Úgy hírlik, már bocsánat, hogy ön
sose tudja a szövegét úgyis a súgó után tetszik játszani
BOGUSAWSKI
Vidoran. Így hírlik?
KAMISKA
Mondhat a Mester Molicre helyett akármit, mi majd áthidaljuk Csak
legyen ott közöttünk!
KAYSKI
Akármit nem tehet! Legalább fél tucat illetõ ül majd a nézõtéren; példánnyal
a kezükben! Nem lehet mást mondani! A szövegre csap. Ez van jóváhagyva!
Bogusawskihoz. Egy-két helyen át kellett írnunk a vallást nem szabad bántani
a "vallás" szó sem hangozhat el Egyébként maradt az egész szöveg! Ha bele
tetszene pillantani Nyújtja a szöveget.
RYBAK
Kéreti magát, felveri a saját árát. Játssza inkább a direktor úr.
KAYSKI
Rybak! Maga fogja be a száját! Kirúgom, hallja?
RYBAK
Mit könyörögnek térden állva? Ha maga az atyaúristen lenne is! Ez
megalázó!
BOGUSAWSKI
Vidáman. Igazat beszél a fiatalúr. Ültében meghajol Rybak felé. Én tényleg csak
több pénzt akarok. Kayskihoz. Ha már ennyit zötyögtem a postakocsin, egye fene,
háromezerért megcsinálom.
KAYSKI
Háromezer! Uramisten! Tudja, mennyit kap nálunk egy vezetõ színész
havonta? Nyolcszázat, uram, nyolcat!
ROGOWSKI
Ennyit nem kap nálunk egy vezetõ színész. A többiek kevesebbet nem kapnak.
BOGUSAWSKI
Én errõl nem tehetek, fiam. - Ne hívtatok volna vendégmûvészt. A
mûvészetet meg kell fizetni. Én ugyanis ebbõl élek.
SKIBISKA
Nem szép a Mestertõl, hogy zsarolni tetszik.
BOGUSAWSKI
Széttárja a karjait. Tehetek mást, asszonyom? Én magukat sose láttam. Lehet,
hogy tehetségtelen az egész banda, én pedig magukkal együtt megbukom. Akkor
legalább fizessenek! Kayskihoz. Mennyi a bevétel, fiam?
KAYSKI
El vagyok adósodva, Mester! Hallhatta: kénytelen vagyok visszatartani a
gázsijukat!
BOGUSAWSKI
A ma esti bevétel mennyi?
KAYSKI
Ezt így hirtelen nem tudom.
BOGUSAWSKI
Tudod, fiam, hogyne tudnád. Végignéz a nézõtéren. Nem olyan kicsi ez a
színház. Ha minden széken ketten ülnek - te mondtad, fiam! -, az, kérlek
Hangtalanul mozog a szája, fejszámol.
KAYSKI
Megadom a kétezret.
BOGUSAWSKI
Tovább számol magában.
HREHOROWICZÓWNA
Add meg neki, fiam! Mit számít az a pár rongyos bankó? Úgyis csõdbe
mentünk!
KAYSKI
Wróbel! Írasson szerzõdést háromezerrõl.
Ügyelõ kifelé indul.
BOGULAWSKI
Na! Feláll, fogja a táskáját, kilép a páholyból, kifelé indul.
KAYSKI
Hova megy?!
BOGUSAWSKI
Csak van itt valami fogadó, nem? Szeretnék lepakolni, tisztálkodni Két
napja utazom.
KAYSKI
És a próba?!
BOGUSAWSKI
Ja. Nyújtja a kezét. A szöveget. Ti kezdjétek el a próbát nyugodtan, én úgyis
csak a harmadik felvonásban jövök.
Kayski átadja a szöveget, Bogusawski elveszi, kimegy. Ügyelõ utána. Kis csönd.
Harmadik jelenet
PIKNOWSKA
Ez a rozoga vénember - ez a nagy Bogusawski?
ROGOWSKI
Nem is olyan magas.
KAMISKI
Még jó, hogy nem hagyták énekelni. Ennek semmi hangja sincs. Ez hörög.
KAYSKI
Rogowskihoz. Valamelyik nadrágod jó lesz rá Paróka van Csak a
kabátodat kell bevenni.
ROGOWSKI
És én miben játszom?!
KAYSKI
Amiben a Kotzebue-t.
ROGOWSKI
Uramisten! Az nem megy Molicre-hez! Hogy nézek majd ki! Egy lila
kabátban!
KAYSKI
Nagyon megnyerõ leszel. Súgónõhöz. Húzza alá végig Tartuffe szövegét.
Végig fogja neki súgni, érti? Minden szót.
Súgónõ sóhajt.
KAYSKI
Kezdjük! Tapsol. Wróbel!
RYBAK
Felment a szerzõdésért.
KAYSKI
Kezdjük már!
KAMISKA
Hozzálép, vállára teszi a kezét. Most, hogy minden jóra fordult, nyugodtan
elmehetünk a kocsmába. Visszajövünk egy óra múlva, és elkezdjük vele a
harmadik felvonástól. Próbálunk egy hete, a könyökünkön jön ki. Na! Gyere!
Igyunk egyet a nagy riadalomra.
SKIBISKA
Kitûnõ ötlet.
NIEDZIELSKI
Talán az én kabátom is jó rá. A fehér.
Kayski ránéz, legyint, kifelé indul. A színészek kimennek, Díszletezõ, Kellékes,
Súgónõ marad ott.
KELLÉKES
Ez egy madárijesztõ.
SÚGÓNÕ
Micsoda kappanhangja van! Lehet, hogy mindig ez volt neki?
DÍSZLETEZÕ
Lehet, hogy ez nem is a nagy Bogusawski. Az nem ilyen. A fejét csóválja.
Nekünk egy másikat küldtek. Ez nem az igazi.
Kimennek.
Negyedik jelenet
A színpad üres. Jön Bogusawski köpeny nélkül, kezében a példány. Leül a súgónõ
székére. Ül, fáradt. A lábát masszírozza. Krákog. Állát kezébe hajtva ül, aztán sóhajt,
kézbe veszi a példányt, fellapozza az elsõ jelenetét. Hangosan olvassa.
BOGUSAWSKI
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om,
meg
õrizn
é az
ég
Az
ön
lelké
nek
és
testé
nek
erej
ét
S
áldja
meg
életé
t
úgy,
ahog
yan
kívá
nja
Isten
hívei
nek
aláz
atos
pará
nya
Felnéz, megpróbálja kívülrõl.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om,
õrizz
e
meg
az
ég
Belenéz a példányba.
m
egõr
izné
az
ég
Felnéz.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om,
meg
õrizn
é az
ég
Nem tudja folytatni, belenéz a példányba, olvassa hangtalanul, felnéz.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om,
meg
õrizn
é az
ég
Az
ön
lelké
nek
és
testé
nek
erej
ét
Belenéz a példányba, majd felnéz.
S
áldja
meg
életé
t
Belenéz.
S
áldja
meg
életé
t
úgy,
ahog
yan
kívá
nja
Isten
pará
nya.
Belenéz.
Isten
hívei
nek
aláz
atos
pará
nya.
S
áldja
meg
életé
t
úgy,
ahog
yan
kívá
nja
Isten
hívei
nek
aláz
atos
pará
nya.
Sóhajt, belenéz, felnéz.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om
Megáll, nem néz bele.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om
meg
õrizn
é az
ég
Az
ön
lelké
nek
és
testé
nek
erej
ét
Nem tudja folytatni, földhöz vágja a példányt. Ül, sóhajt, letérdel, kezdi
összeszedegetni a széthullt lapokat. Megáll, térden mondja.
Ó,
bárc
sak,
assz
ony
om,
meg
álda
ná
az
ég
Az
ön
lelké
nek
és
testé
nek
erej
ét
S
meg
álda
ná
S
áldja
meg
Káromkodva.
Isten
pará
nya!
Szedegeti össze a lapokat, oldalszám szerint kezdi összeállítani õket.
Ötödik jelenet
Jön Rybak. Megáll hátul, szembefordul egy falnak támasztott díszletelemmel, haját
fésüli kezével, mintha tükörbe nézne, egyszerre teátrálisan hátrahõköl, és artikulátlanul
felüvölt. Bogusawski megdermed, odakapja a fejét. Rybak háttal a rivalda felé botladozik,
kezét a szeme elé emelve üvölt, majd hirtelen csönd.
BOGUSAWSKI
Mi baja?!
RYBAK
Megfordul, észreveszi a földön Bogusawskit. Pardon. Elvesztett valamit?
BOGUSAWSKI
Csak a példány. Kiesett a kezembõl.
Rybak odamegy, letérdel, segít a kéziratlapok elrendezésében. Bogusawski nézi.
BOGUSAWSKI
Elárulná, miért ordított annyira?
RYBAK
Hogy én? Felnevet. A másik énem.
Bogusawski kicsit csodálkozik.
RYBAK
Van egy darabom nincs megírva, ötlet.
BOGUSAWSKI
Abban ordibálnak így?
RYBAK
Igen.
Szedegetik a lapokat.
BOGUSAWSKI
Figyelemre méltó darab lesz, ha megírja. Nekem a szívem is megállt egy
pillanatra.
RYBAK
Elégedetten nevet. Ez a célja. Feltérdel. Ugyanis minden tükör. Körös-körül
csupa tükör. Ez a díszlet Nincs más, csak tükrök. Nincs külsõ világ, csak az
emberi. Tud követni?
BOGUSAWSKI
Eddig még sikerült.
RYBAK
Mindenki tükrözõdik. Egy darabig. De aztán (Elcsuklik a hangja, felugrik.),
aztán egyszerre az egyik tükörbõl kilép az egyik fõszereplõ tükörképe
ugyanolyan arc, ugyanaz a jelmez - és elkezd élni. És a többi tükörkép is, mind
És azt élik, amit az eredeti alak gondol a lelke mélyén Mindenkibõl kettõ
van Érti?
BOGUSAWSKI
Értem.
RYBAK
Egy jó és egy gonosz.
BOGUSAWSKI
Értem.
RYBAK
És senki se tudja, melyik tükörképpel hogyan kell mit lehet neki
mondani irtózatos kavarodás, mert mindenkibõl kettõ van és õk is
tükrözõdnek a tükrökben
Rybak legyint, visszatérdel.
BOGUSAWSKI
Érdekes. Mért nem írja meg?
RYBAK
Ezt? Maga elõadná Varsóban?
BOGUSAWSKI
Már nem az enyém a színház. Én már csak színész vagyok, nem pedig
direktor.
RYBAK
Na látja, "Mester"
Szedegetik össze a lapokat.
BOGUSAWSKI
Maga színész?
RYBAK
Hát, olyasmi. A játék maga nemigen érdekel nem szeretek föllépni. Én
inkább az egészet szeretem elgondolni, a darab alapján. Ami aztán lesz, ahogyan
itt eljátsszák, az borzasztó. Vagy írni nem tudom. Nekem valahogy megjelenik
az írott szó, képekben. Jó ez valamire, Mester?
BOGUSAWSKI
Elõfordulhat.
RYBAK
Mondja, ön tényleg jó színész - volt?
BOGUSAWSKI
Állítólag.
Feltápászkodik, a példányt az asztalra teszi.
BOGUSAWSKI
Maga mit játszik a Tartuffe-ben?
RYBAK
Felnevet. A rendõrbiztost, a végén. Aki hozza a deus ex machinát. A király
kegyét.
BOGUSAWSKI
Aha.
RYBAK
Gyûlölöm ezt a szerepet! Gyûlölöm! Kayski azt mondja - Kayski a
direktorunk -, azt mondja: "legyél kackiás és daliás" Jó instrukció, mi?
BOGUSAWSKI
Egészen pontos.
Rybak feláll. Jön Niedzielski, a kezében fehér kabát.
RYBAK
Hát, sok sikert Mester.
Rybak kimegy, Bogusawski tûnõdve néz utána.
Hatodik jelenet
NIEDZIELSKI
Mester, a kabátom talán illik önre.
BOGUSAWSKI
Köszönöm.
NIEDZIELSKI
Felpróbálná?
Bogusawski belebújik a kabátba, lötyög rajta. Niedzielski a zsebébõl szabókrétát és
gombostûket vesz elõ, a gombostûket a szájába veszi, letérdel, a kabátot tapogatja.
BOGUSAWSKI
Milyen fiú ez?
NIEDZIELSKI
Rybak? Habókos. Nem szereti a színészeket. Van valami felsõbb
szempontja. Fiatal.
BOGUSAWSKI
Te vagy itt a szabó?
NIEDZIELSKI
Színmûvész vagyok. De voltam szabó is. Itt egyáltalán nincs jelmeztár, csak
a saját ruháink.
Tûzdeli a kabátot.
BOGUSAWSKI
Nem kár ezért a szép kabátért?
NIEDZIELSKI
Majd lefogyok. Szabók sincsenek. Elmentek. Van összesen egy díszletezõnk.
Festõ egy se, mi magunk festjük a díszleteket. Szíveskedjék megfordulni.
Bogusawski megfordul.
BOGUSAWSKI
Meg tudtok élni?
NIEDZIELSKI
Megélniiiii? Azt nem. Feláll. Szíveskedjék levetni, beveszem.
Bogusawski leveti a kabátot, átadja.
BOGUSAWSKI
Köszönöm.
NIEDZIELSKI
Kérem. Felhívom szíves figyelmét az ügyelõnkre. Besúgó. Egyébiránt erélyes
és pontos ügyelõ, rendkívül hasznos, mondhatni, nélkülözhetetlen tagja
társulatunknak.
Meghajol kimegy.
Hetedik jelenet
Bogusawski leül, fellapozza a példányt, olvassa, mozog a szája. Jön Kamiska.
KAMISKA
A többiek?
BOGUSAWSKI
Páran már jöttek, elmentek.
Kamiska közelebb megy, megáll, nézi Bogusawskit.
BOGUSAWSKI
Maga nagyon csinos.
KAMISKA
Én vagyok Kamiska, a vilnai csillag.
Kis csönd.
Vigyen el innét! Vigyen föl Varsóba!
BOGUSAWSKI
Ha még enyém lenne a színház
KAMISKA
Kár, hogy ön ennyire vén. Ön engem már nem fog elvinni innét.
Csönd, Kamiska leül a másik székre.
Ez itt maga a nyomorúság. Félre ne értsen, engem itt irigyelnek, és joggal.
Férjem van, színész, szeretõm van, a direktor, aki minden fõszerepet rám oszt
kegyeimért cári tisztek versengenek a gubernátor bálján is megjelenhetek
egyedül én nem szûkölködöm itt, már vettünk két házat a férjemmel, kiadhatjuk,
életünk végéig elélünk Nem tud elvinni innét?!
BOGUSAWSKI
Nincsen színházam.
KAMISKA
Ez olyan nyomorúság! Látja, önhöz is csak azért vagyok õszinte, mert
hátha belém szeret egy vénember utolsó fellángolásával, és elvisz innét. Hát nem
maga a nyomorúság? Egy rozzant aggastyánt akarok elbolondítani, én, a viruló
ifjúság!
BOGUSAWSKI
Maga elég rafinált, leányom. De én szeretem az ilyet.
Kamiska feláll, Bogusawskihoz megy.
KAMISKA
Tudja, mi a legszörnyûbb? Hogy itt nem kell jól játszani. És mert nem kell,
nem is lehet. Itt még olyan szépnek se kell lenni, mint én vagyok. Itt elég, ha a
színpadon lengyelül beszélünk, és a közönség máris könnyben úszik és véresre veri
a tenyerét! Itt nem kell a jó színész, Mester! Ez iszonyú! Ez!
Kis csönd.
BOGUSAWSKI
Én azért jöttem ide, mert Varsóban féléves lakbérhátralékom van. Most
majd kifizetek négy hónapot. Én már nem vagyok a nagy Bogusawski. Én egy
árny vagyok, egy kísértet, aki csak azt nézi, honnan rabolhat pénzt a maradék
tolvajösztönével. Ahol engem sose láttak, vagy nagyon régen, ott még megfizetnek.
Ott is csak egyszer. Amíg rá nem jönnek, mi vagyok.
Kis csönd.
KAMISKA
Tudja, amikor meghallottam, hogy ön idejön én hetekig boldog voltam!
Megint tudtam reménykedni!
BOGUSAWSKI
Legalább volt néhány boldog hete. Nem?
KAMISKA
Hát persze. - Köszönöm.
Kamiska gyorsan kimegy. Bogusawski utánanéz. Felveszi a példányt, lapozza. Jön
Damse óvatosan, szerényen, Bogusawskihoz megy, megáll.
Nyolcadik jelenet
DAMSE
Damse vagyok, Mester, színész.
BOGUSAWSKI
Bogusawski.
DAMSE
Tudom, tudom! Mielõtt a többiek rájöttek volna, én már éreztem! Nagy
tisztelõje vagyok a Mester mûvészetének.
BOGUSAWSKI
Ühüm.
DAMSE
Sose láthattam játszani, de otthon õrzöm a kritikákat néhány metszetem is
van a Mesterrõl. Persze a többiek nyilván ugyanezt állítják, ugye? Már jöttek
udvarolni, persze! De nekik egyetlen metszetük sincs! Csak úgy mondják!
Bogusawski a szerepét lapozza.
DAMSE
Jó darab. Leül a másik székre. Kár, hogy nálunk nincs elég színész - nem lehet
kiosztani. Például Orgon szerepét se lehet.
BOGUSAWSKI
Nem?
DAMSE
Rogowskira osztotta a direktor - na hiszen! Keserûen nevet. Rogowski mint
Orgon! Nevet. Elképesztõ!
BOGUSAWSKI
Maga jobb lenne?
DAMSE
Én? Ó, nem, én nem azért mondtam
BOGUSAWSKI
Hát akkor minden rendben, igaz?
A kézirat felett rámosolyog Damséra.
Kilencedik jelenet
Lassan jön Skibiski.
DAMSE
Csak azt kívántam érzékeltetni, hogy itt nem lehet Tehetségtelen
alkoholisták, mind. A Mester nem ilyenhez van szokva, úgyhogy ne tessék
meglepõdni, ha nem lesz egyetlen partnere sem
Skibiski odaér hozzájuk, lapos üveget vesz elõ, meghúzza, visszateszi a zsebébe.
SKIBISKI
Nincs még próba? Leül a földre. Ez a furcsa az egészben. A próba.
DAMSE
Beszívtál, mi?
SKIBISKI
Hogy még vannak próbák. Nem is értem. Már rég semmi értelme, mégis
próbálunk, játszunk valami csacskaságot, magoljuk a szöveget, kiállunk,
gesztikulálunk, hangokat hallatunk
DAMSE
Elittad az eszedet, az a baj.
SKIBISKI
Nem ittam el eléggé, az a baj. Nem az, hogy én már feldobom a talpam,
nekem már nem sokáig kell húznom, de ez az egész Amikor a pályát kezdtem,
megvolt még Lengyelország Aztán elveszett, de voltak illúziók felkelés
Napóleon háború De most már illúziók sincsenek. Nincs illúzió, Mester!
Elviszik az embereket, nem is egy viccért, csak mert lehet, egy napra, kettõre
csak mert más az anyanyelvünk és másképp vetjük a keresztet De még ez se baj,
Mester! Ez se baj! Csak az, hogy nincsen egyetlen kis apró, gügye illúzió se! Hogy
az nincs!
DAMSE
Sajnos önök odaát, Varsóban, nem tudják, Mester. Nem azt mondom, hogy
ön, de minket Varsóból senki sem segít! Mi le vagyunk írva. Nem vagyunk a
térképen.
BOGUSAWSKI
Nem én szignáltam a Szent Szövetséget.
SKIBISKI
Házasodnak és válnak csalnak és hazudnak isznak, pofozzák
egymást ez se lenne baj, de beleõrülnek! Pedig ha lenne valami, valami ezen
kívül, akkor nem kéne beleõrülni! A feleségem is, õ játssza Dorine-t, az a termetes
asszonyság majd mindjárt jön az elsõ házasságából volt egy fia, beállt a
seregbe, elesett valahol Poroszországban, a visszavonuláskor. Ez tragédia, igen, de
az nem természetes, hogy ne tudja kiheverni! Van már öt éve, és éjszaka, álmában
a fiát hívogatja, a harcmezõn jár álmában, a hullák között ez nem természetes!
Négy-öt éve még lehetett volna gyerekünk, de nem akart nem tudott, mert
visszajön a fia, és mit szól egy féltestvérhez! Ez nem természetes! Meghúzza az
üveget. Nekem mindegy, én már kihúzom, amíg muszáj, én nyugodt vagyok, de õk
õk még szeretnének valamit, és csak az van, hogy feljelentik egymást,
gyûlölködnek nem rosszaságból, csak mert nincsen illúzió! Nincsen jövõ,
Mester! Elveszett! Ön is csak ezért lehet itt. Mert a Mester a múlt, amibe ezek az
õrültek belekapaszkodnak. Egy ilyen csontvázba, mint a Mester.
DAMSE
Nagyon jó bõrben van a Mester, ahhoz képest. Nagyon. De õ nyilván nem
iszik.
Bogusawski a kezét nyújtja, Skibiski átadja a flaskát, Bogusawski meghúzza,
megtörli, továbbadja Damsénak.
DAMSE
Nem szoktam minden reggel két órát futok
BOGUSAWSKI
A kedvemért!
Damse meghúzza, visszaadja Skibiskinek, aki szintén meghúzza, majd elteszi a
flaskát.
SKIBISKI
Mindegy. Nem szoktam én beszélni. Csak most mindenki kiborult a Mester
miatt, hogy jön valaki Úgy látszik, még rám is hatott valamennyire.
Csönd.
BOGUSAWSKI
Én egy vendégjátékra szerzõdtem. Semmi másra.
SKIBISKI
Persze, Mester. Tudom. De azért vigyázzon, ez itt magába húzza, befalja az
embert, és nem ereszti.
Tizedik jelenet
Jön Hrehorowiczówna.
HREHOROWICZÓWNA
Fantasztikus! Elterjedt, hogy megjött Bogusawski! Ilyen még nem volt, már
délelõtt feltûntek a jegyüzérek! Ha minden jól megy, estére még a csendõrséget is
kivezénylik!
BOGUSAWSKI
Aztán szép, tisztes unalomban folyik le az elõadás.
HREHOROWICZÓWNA
Az én szimatom mást mond. Elég megbízható, tapasztalt orrom van. Lesz
még itt botrány ma este.
BOGUSAWSKI
Se testem, se lelkem nem kívánja.
HREHOROWICZÓWNA
Nem attól függ, Mester. Magának magyarázzam? Én például érzem, hogy ma
este ritka zseniális leszek.
BOGUSAWSKI
Én pedig folyton belesülök.
HREHOROWICZÓWNA
Nem az számít.
DAMSE
A személyiség számít! A személyiség!
BOGUSAWSKI
Hrehorowiczównához. Egész életemben szerettem volna eljátszani a Tartuffe-
öt. Soha nem engedték. Most már eljátszhatom, vén vagyok és veszélytelen. Így
aztán valahogy örülni se tudok igazán.
HREHOROWICZÓWNA
Még a Mesternek is lámpaláza van? Na! Ez megnyugtató!
BOGUSAWSKI
Mondja, hogy lehet az, hogy Vilnában szabad, amit Varsóban nem?
HREHOROWICZÓWNA
Tudja, minket itt ajnároznak a tenyerükön hordanak Folyton azt
követelik: "Játsszatok már valami merészet, forradalmit"
Bogusawski nevet.
HREHOROWICZÓWNA
Véletlen is lehet. Nem olyan mûveltek és okosak ezek. Hiba volna
túlbecsülni õket.
BOGUSAWSKI
Napokig törte a fejét egy csomó felelõs férfiú.
HREHOROWICZÓWNA
Nincsen tökéletes szisztéma, Mester. Ezt is emberek csinálják. Õk is
tévedhetnek olykor.
BOGUSAWSKI
De ekkorát?! Remekmûvet engedni?! Furcsállom.
Tizenegyedik jelenet
Jön Skibiska, Súgónõ, Piknowska.
PIKNOWSKA
Mester ha esetleg pár sort az emlékkönyvembe
Átnyújt egy bõrbe kötött füzetet. Súgónõ szolgálatkészen tintába mártja a tollat,
Bogusawski elveszi a tollat, Piknowska boldogan nyitja ki az emlékkönyvet.
BOGUSAWSKI
Én leszek az elsõ?
PIKNOWSKA
Eddig nem járt itt ekkora Megzavarodik. Lehetõleg rímeket, ha lehet
Bogusawski térdére fekteti az emlékkönyvet, gondolkozik. Jön Rogowski.
ROGOWSKI
Mi van? Itt van már?
SÚGÓNÕ
Psszt!
Rogowski lábujjhegyen közelebb jön, csönd, tisztelettel figyelik a körmölõ Bogusawskit.
Jön Rybak, Kamiska, észleli a csöndet, közelebb óvakodnak.
BOGUSAWSKI
Befejezi az írást, átadja. Tessék.
PIKNOWSKA
Olvassa, elpirul. Szép.
ROGOWSKI
Tessék felolvasni! Tessék azonnal felolvasni!
Piknowskának nem jön ki hang a torkán, átadja a könyvet Hrehorowiczównának.
HREHOROWICZÓWNA
Olvas.
"Tis
zta
szíve
mbõ
l
kívá
nom
,
leán
yom
,
hogy
mind
en
óhaj
odat
adja
meg
az
ég,
mint
Viln
ában
ma
este
telje
sül
az
álmo
m
és
elját
szha
tom
végr
e
Tart
uffe
szer
epét
."
SÚGÓNÕ
Jaj, de szép! jaj, de szép!
Piknowska elveszi a könyvet, kirohan.
SÚGÓNÕ
Mester egy ereklyét, ha bátorkodhatok kérni
BOGUSAWSKI
Zavartan. Nincs nálam semmi
SÚGÓNÕ
Bármi lehet, csak a Mesteré legyen Kérem szépen!
Letérdel Bogusawski lábai elé.
BOGUSAWSKI
Lányom ne
SÚGÓNÕ
Az én szerencsétlen életem a hûségjutalmát Én a színházért mindent
adok, mindenemet Itt élek egyedül, nyomorgok nem panaszként Mert ez a
sorsom
Bogusawski idegesen babrál a kezével a kabátján, megfog egy gombot, hirtelen
leszakítja, és átadja.
SÚGÓNÕ
Köszönöm! Köszönöm!
Megcsókolja a gombot, feláll, lelkesülten bámulja a gombot. Kis csönd. Jön Kayski és
Ügyelõ.
KAYSKI
A szerzõdés.
Bogusawski feláll, olvassa a szerzõdést.
KAYSKI
Padokat!
ÜGYELÕ
Padokat!
Jön Díszletezõ és Kellékes, két padot hoznak, leteszik jobboldalt, oda ülnek majd a
jelenetben nem szereplõk a próbán. Jön Niedzielski a bevett fehér kabáttal.
BOGUSAWSKI
A pénzt elõre kérem.
KAYSKI
Most?
BOGUSAWSKI
Most.
KAYSKI
Wróbel!
Ügyelõ kisiet. Kis csönd. Bejön Piknowska, könyv nélkül.
KAYSKI
Torkát köszörüli. Addig is Addig is, Bogusawski úr, engedje meg, hogy
bemutassam önnek a társulatot és a szereposztást. Hrehorowiczówna asszony, a
darabban õ lesz Pernelle asszony, Orgon anyja.
Hrehorowiczówna meghajol.
KAYSKI
Rogowski úr, õ alakítja szegény Orgont, akit elvakít Tartuffe ármánykodása.
Rogowski elõrelép, meghajol.
KAYSKI
Kamiska asszony, társulatom éke bármely színházban õ lenne a kedvenc.
Õ játssza Elmirát, Orgon második feleségét.
Kamiska pukedlizik.
ROGOWSKI
Édes feleségem! Elmirám!
KAYSKI
Orgon fiát Kamiski úr játssza, kiváló jellemszínész, komikus szerepekben
is megérdemelt sikert arat.
Kamiski meghajol.
ROGOWSKI
Fiam! Keblemre!
KAYSKI
Marianne, Orgon lánya szerepében a fiatal és szépreményû Piknowska
kisasszony.
Piknowska pukedlizik, szipog.
ROGOWSKI
Aztán jól viselkedj, lányom! Ahhoz mész férjhez, akihez adlak!
KAYSKI
Valér, a szerelmese Damse úr. Megbízható, törekvõ, szorgalmas
Damse elõrelép, meghajol. Rogowski megfenyegeti az ujjával.
KAYSKI
Skibiski úr, nagy múltú, tapasztalt mûvészünk alakítja Orgon sógorát,
Cléante-ot.
Skibiski biccent.
Felesége, Skibiska asszony játssza a szolgálólányt, Dorine-t.
Skibiska bólogat.
A lojális urat, aki a darab végén jön mint törvényszolga, Niedzielski úr adja
elõ, aki operaénekesnek indult, de nálunk sajnos nincsen opera.
Niedzielski bólint.
A rendõr hadnagyot, aki a végén a király kegyét hozza, Rybak úr játssza,
drámákat ír titokban.
Rogowski nevet, Rybak biccent. Kis csönd. Jön Ügyelõ kezében pénz. Megáll. Kayski
közelebb inti. Ügyelõ átadja a pénzt Bogusawskinak, aki akkurátusan, ujját megnyálazva
átszámolja. A társulat mozdulatlanul, némán, ellenségesen figyeli. Bogusawski befejezi a
számolást, bólint, aláírja a szerzõdést a súgóasztalon, átadja Kayskinak, aki ráfúj,
összehajtja, zsebre teszi.
HREHOROWICZÓWNA
Felháborodva.Ez ráért volna, Mester.
BOGUSAWSKI
Kabátzsebébe gyûri a pénzt. Kezdhetjük.
ÜGYELÕ
Harmadik felvonás, elsõ jelenet. Skibiska asszony, Kamiski úr.
Nevezettek középen maradnak, a többiek leülnek a padra. Súgónõ az asztalához ül.
Rybak a jobb páholyba ül. Kayski a közönségnek háttal, a rivaldánál áll, kicsit jobbra.
ÜGYELÕ
Függöny felment!
Sötét.
Második felvonás
Elsõ jelenet
Mint az elsõ felvonás végén. A szín közepén Skibiska és Kamiski. Elöl, jobbra
Kayski áll. Súgónõ jobboldalt az asztalnál. Baloldalt áll Ügyelõ, Díszletezõ, Kellékes a
szín mélyén. Rybak a jobb páholyban ül. A többiek a padokon. A bal páholyban új szereplõ:
Chodko.
SKIBISKA
Men
jen.
KAMISKI
Had
d
lássa
m
õt:
maj
d
mérs
ékle
m
mag
am.
SKIBISKA
Jön
már,
menj
en
ham
ar,
mag
a
hasz
ontal
an.
Kamiski hátramegy, onnét nézelõdik.
ÜGYELÕ
Bogusawski úr!
Bogusawski feláll szöveggel a kezében.
KAYSKI
Jobbról jön a Mester.
Bogusawski Skibiska felé indul.
SÚGÓNÕ
Már elrakhatod az ostort s a szõrcsuhámat
Bogusawski megáll, a szövegbe néz.
SÚGÓNÕ
Már elrakhatod
BOGUSAWSKI
Itt valami nem stimmel. Körülnéz. Vagy rosszul emlékszem? Itt még
valakinek be kéne jönnie.
KAYSKI
Tartuffe szolgájának, de kihúztuk.
BOGUSAWSKI
Igen?
KAYSKI
Persze. Ebben az egyetlen jelenetben jön be, de itt is néma. Soha többé nem
kerül elõ. Nincs is rajta a szereplõlistán. Még Molicre is megfeledkezett róla.
Hanyagság.
Bogusawski hallgat.
KAYSKI
Ha megkérhetném, Mester, hogy kezdje el
BOGUSAWSKI
Édes fiam, te azt hiszed, hogy Molicre bármirõl is megfeledkezett volna?
Beír egy néma szereplõt véletlenül? Eltûnõdtél te egyetlen pillanatra is, ki ez a
szolga? Aki máshol nem kerül elõ?
KAYSKI
De hát semmi szerepe sincs!
Bogusawski a bal páholyhoz megy, meghajol Chodko felé.
BOGUSAWSKI
Itt is ül egy néma szereplõ.
KAYSKI
Chodko úr. Õ írja a színikritikákat. Kitûnõ tolla van.
CHODÍKO
Feláll, meghajol. Mester ha szabad így szólítanom
Bogusawski a rivaldánál a nézõteret szemléli.
BOGUSAWSKI
Milyen sokan vannak.
KAYSKI
Kinéz a nézõtérre, ideges. Be szoktak ülni páran a próbákra is
BOGUSAWSKI
Ó, én a próbákon is nagyon szeretem a közönséget. Visszafordul Kayskihoz.
Édes fiam, ez a Tartuffe nem egyedül van ám. Van neki egy úgynevezett szolgája.
Említik az elsõ két felvonásban. Õ is pimasz és felfuvalkodott, akár Tartuffe.
Hiába nincs szövege, ha egyszer megjelenik, és ott van! Egyáltalán, kicsoda ez a
Tartuffe? Édes fiam?
KAYSKI
Hát aki meg van írva egy álszent
BOGUSAWSKI
De honnan jön õ meg az úgynevezett néma szolgája? Honnan tudjuk, hogy
éppen Orgonnál van keresnivalójuk?
KAYSKI
Tartuffe véletlenül találkozik Orgonnal a templomban, erre szöveg van, és
Orgonnak megtetszik Tartuffe ájtatossága
BOGUSAWSKI
Véletlenül! Egy drámában!
KAMISKA
Orgon egy üldözött barátja iratait rejtegeti, és fél rá is bízza a titkot
Tartuffe-re, aki visszaél vele
BOGUSAWSKI
Helyes. De honnan tud a ládikáról Tartuffe?
ROGOWSKI
Én adom át neki, miután már befogadtam a házamba.
BOGUSAWSKI
Így van. Orgon fél, és késõbb Tartuffe-re bízza a ládikát. De mi van elõtte?
Honnan tudja Tartuffe és társa, hogy Orgon fél, és a félelmét kihasználhatják?
KAYSKI
Értem, mire céloz, Bogusawski úr. Nem, kérem, ez nincs benne a darabban,
ezt visszautasítom!
BOGUSAWSKI
Már hogyne lenne, éppenséggel ebben a jelenetben! A néma szereplõ! Egy
másik Tartuffe! Aki szintén tudja, miért fél Orgon a királytól. Ezért pimasz õ is.
Csak éppen nem szereti annyira a nõket, mint Tartuffe.
KAYSKI
Ez rossz szándékú belemagyarázás.
BOGUSAWSKI
Igen? Zseni volt Molicre, ha szabad érdeklõdnöm?
KAYSKI
Az hát
BOGUSAWSKI
Akkor tessék megadni neki a tiszteletet, és tessék figyelmesen elolvasni a
darabját. Hanyagság! Amit nem érünk fel ésszel, az rögtön a zseni hanyagsága.
Mindig ez van. Sok-sok buta embert!
RYBAK
Bejövök itt némán és játssza el más a végén a rendõrbiztost.
KAYSKI
Ordít. Nem jön be senki sehová! Ez a darab nem a titkosrendõrség
magánakciójáról szól! Itt én vagyok a direktor! A színház az enyém!
Kis csönd.
BOGUSAWSKI
Ne légy ideges, fiam. Megveregeti a vállát. Mi itt dramaturgiai kérdésekrõl
beszélgetünk. Nem érdemes ide politikát keverni.
Hrehorowiczówna felnevet.
BOGUSAWSKI
Én nem ragaszkodom semmihez. Ahogy akarjátok, gyerekek. A pénzedért,
fiam, azt játszom, amit kérsz. Súgónõhöz. Mehetünk.
SÚGÓNÕ
Már elrakhatod az ostort s a szõrcsuhámat
SKIBISKA
Jobb lenne, ha Tartuffe némán jönne be, meglátná a mellemet, és rögtön
azzal kezdené, hogy fedjem be.
BOGUSAWSKI
Jó. Helyes. A szövegét nézi. Odáig húzzuk, hogy: "Még mielõtt beszél"
Súgónõ húz, Kayski odamegy az asztalkához, nézi. Bogusawski visszamegy jobbra.
Megindul Skibiska felé, zsebkendõt vesz elõ, Skibiska mellét bámulva.
BOGUSAWSKI
Még
miel
õtt
besz
él, e
kesz
ken
õt
vegy
e
SKIBISKA
Hog
y?
BOGUSAWSKI
Néz
ni
sem
bíro
m a
kebl
ét:
födj
e
be.
SÚGÓNÕ
A megbotránkozást az efféle okozza
BOGUSAWSKI
Bólint, a szövegbe nézve folytatja.
Ettõl
gerj
edhe
tünk
vétk
es
gon
dola
tokr
a.
SKIBISKA
Csa
k
enny
i
kell,
s az
úr
már
kísér
tésb
e
jön?
És
mind
en
hús
iránt
ilyen
fogé
kon
y
ön?
BOGUSAWSKI
Kiszól Kayskinak. Itt van. Ez az emberi Tartuffe-ben, és ez okozza a
vesztét.
KAYSKI
Igen Talán ha kicsit igyekeznénk este bemutató.
BOGUSAWSKI
Ilyenkor kell ráérõsen, nyugodtan dolgozni; a sietség a legrosszabb. - Mit
mondok?
SÚGÓNÕ
Ha énvelem beszél
BOGUSAWSKI
Ha
énve
lem
besz
él,
besz
éljen
jám
bora
bba
n,
Vag
y
ittha
gyo
m
mag
át
ebb
en a
pilla
natb
an.
SKIBISKA
Assz
ony
om
idej
ön
most
mind
járt,
s
arra
kéri,
Keg
yesk
edjé
k
vele
vala
mit
meg
besz
élni.
ÜGYELÕ
Kamiska asszony!
Skibiska leül a padra, feláll Kamiska és Bogusawskihoz megy.
KAMISKA
Besz
élni
akar
ok,
önne
l,
ura
m,
titok
ban,
Jó,
hogy
most
e
hely
en
tárg
yalh
atun
k
nyug
odta
n.
SÚGÓNÕ
Az én lelkemre is
BOGUSAWSKI
Az
én
lelke
mre
is
nagy
bold
ogsá
g
derü
l,
Hog
y
együ
tt
lehet
ünk,
kett
esbe
n,
egye
dül.
KAYSKI
Kamiski úr jöjjön elõbbre, ettõl kezdve intenzíven hallgatózik.
Kamiski elõbbre jön.
BOGUSAWSKI
Kamiskihoz. Tudod, miért kell hallgatóznod?
KAMISKI
Kérem?
BOGUSAWSKI
Miért hallgatózol?
KAMISKI
Így van megírva.
Kamiska felnevet.
KAYSKI
Mert gyûlöli Tartuffe-öt, és bizonyítékokat gyûjt ellene.
BOGUSAWSKI
Igen és mert szerelmes fiatal mostohaanyjába.
KAYSKI
Ez nincs benne a darabban.
BOGUSAWSKI
Benne van. Orgon mondja ki, késõbb.
ROGOWSKI
Én?
BOGUSAWSKI
Negyedik felvonás, harmadik jelenet.
Mindenki lapozni kezd.
KAYSKI
Inkább ezt a jelenetet folytassuk.
BOGUSAWSKI
Kérem. Kamiskihoz.Viszonyod van a mostohaanyáddal.
KAMISKI
Nekem?!
SÚGÓNÕ
Itt van!
"Or
gon:
Szol
gálat
ára,
de
neke
m
elég
a
látsz
at,
Mer
t az
a
gaz
fiam,
tudo
m,
ked
ves
mag
ának
!"
BOGUSAWSKI
Kamiskihoz. Téged a féltékenység kényszerít hallgatózni.
KAYSKI
Nem mindegy? Így is, úgy is hallgatózik.
BOGUSAWSKI
Nem mindegy. Én, Tartuffe, elég régen élek a családban, hogy minden
titkukat ismerjem. Tudom, hogy Elmira csalja Orgont.
KAMISKA
Csalom a férjemet?
BOGUSAWSKI
Vagy legalábbis szeretné.
KAYSKI
Ennek semmi jelentõsége sincs!
BOGUSAWSKI
Már hogyne volna.
KAMISKA
Ön ebbõl szûri le, hogy megkörnyékezhetõ vagyok.
BOGUSAWSKI
Talán. Nem biztos. Ezt majd meglátjuk. De fontosabb, hogy maga nem
szereti a férjét, és ezt Orgon érzi! Különben miért szeretne Orgon énbelém?
Rogowskihoz. Mitõl hiszel annyira bennem?
ROGOWSKI
Hát mert vak vagyok.
HREHOROWICZÓWNA
És a félelem a ládikába zárt veszélyes iratok miatt. Aki fél, kénytelen
korlátlanul bízni valakiben. Akárkiben. Különben megõrül.
BOGUSAWSKI
Igen. De Orgon nemcsak bízik bennem, hanem imád is. Mint az apját
mint egy istent. Miért?
KAYSKI
Mert elvakultnak írta meg Molicre.
BOGUSAWSKI
Nem vakulunk el csak úgy. Ahhoz valami kell. Rogowskihoz. Téged nem
szeret a feleséged, túl fiatal, érdekbõl ment hozzád, és csal, vagy meg akar csalni a
fiaddal. Nem szeret a fiad, mert a vetélytársad. Nem szeret a lányod, mert szeretõje
van. Neked nem maradt más, csak én, Tartuffe. Az ember csak a gyûlölettõl vagy a
szeretettõl képes elvakulni.
ROGOWSKI
Pardon. Engem Elmira szeret. Végig hû marad hozzám! Ez így van megírva!
Elmira átlát Tartuffe furfangjain!
BOGUSAWSKI
Nézzük csak meg! A súgónõhöz megy, a példányban mutatja, honnan kéri. Ugyanaz
a jelenet, kicsit késõbb.
SÚGÓNÕ
Elmira: Ön nem vágyódhatik
KAMISKA
Ön
nem
vágy
ódh
atik,
tudo
m,
földi
dolo
gra.
BOGUSAWSKI
Ne
higg
ye,
ninc
s az
én
szíve
m
kõb
õl
fara
gva.
Leteszi a példányt az asztalra, Kamiska felé megy, közben leinti a súgónõt.
Szer
elmü
nk,
amel
y az
örök
szép
ségr
e
gerj
ed,
Ne
m
tiltja
a
múló
szép
hez
vonz
ó
szer
elme
t.
Érzé
kein
ket
is
kön
nyen
raga
dja
meg
Az
isten
mûv
e, a
töké
letes
rem
ek.
A
legsz
ebb
nõk
ben
is az
ég
vissz
fény
e
csáb
ít,
De
önb
en
tárja
fel
legtit
kosa
bb
csod
áit,
És
arcá
ra
olya
n
szép
sége
t
vetít
ett,
Mel
y
elbû
völi
a
sze
mek
et s
szíve
ket,
S ha
önre
nézt
em,
a
hala
ndó,
földi
bájb
an
A
term
észe
t
örök
tere
mtõj
ét
csod
álta
m.
Sajá
t
ábrá
zatát
mint
ázta
meg
az
ég
A
kép
ben,
mely
után
szíve
m
epe
dve
ég.
Félt
em
elõb
b,
hogy
ez a
vágy
,
mely
titko
n
égve
Kele
tkez
ett,
talán
a
sátá
n
tõrv
etés
e,
S
úgy
dönt
ötte
m,
hogy
önt
több
é
nem
látha
tom,
Mer
t
üdv
össé
gem
et
gátol
ja,
assz
ony
om.
De,
ó,
elbû
völõ
szép
ség,
most
már
meg
érte
m,
Hog
y
vétk
es
nem
lehet
ez
az
én
szen
vedé
lyem
,
És
mert
e
szen
vedé
ly
erén
yes
is
lehet
,
.....
Ezut
án
átad
om
hevé
nek
szíve
met.
Nyu
galm
amat
az
ön
ítélet
ére
bízo
m,
Mer
t
öntõ
l
függ
csup
án
az
üdv
öm
vagy
a
kíno
m,
Igen
, én
telje
sen
önre
bízo
m
mag
am:
Bold
og
legy
ek-e
vagy
végk
épp
bold
ogtal
an.
KAMISKA
Köszönöm.
Csönd, Kamiska elfordul.
KAMISKI
Édesem, nem ez a szöveged.
SÚGÓNÕ
Bocsánatkérõen. Szép, gáláns vallomás hangzott el itt elõttem
Csönd.
KAYSKI
Volnál szíves a szöveget mondani?
SÚGÓNÕ
Darálja.
De
be
kell
valla
nom
, egy
kiss
é
megl
epõ
dte
m.
Úgy
érze
m,
nem
elég
erõs
az
ön
szíve
.
Ne
m
illen
ék
kicsi
t
bölc
sebb
nek
lenni
e?
BOGUSAWSKI
Kamiskához.
Ha
megl
áto
m az
ön
men
nyei
bájai
t,
Szív
em
beh
ódol
és
már
nem
oko
sko
dik.
Furc
sána
k
tûnh
etik,
tudo
m,
ez a
besz
éde
m
Vég
re is,
assz
ony
om,
nem
vagy
ok
angy
al én
sem.
S ha
mégi
s
sérte
né
önt
ez a
vallo
más,
Szé
pség
e az
oka,
tudj
a
meg,
sem
mi
más.
Ami
nt
rám
ragy
ogot
t
emb
erföl
ötti
fény
e,
Egés
z
bens
õme
t az
ön
rabj
ául
igézt
e
KAYSKI
Ez nem így van!
Csönd.
SÚGÓNÕ
Így áll a szövegben pontosan.
KAYSKI
Ez nem szerelmes darab! Ez nem Abélard, ez Tartuffe! Kiforgatja Molicre
szövegét ezt mind, mind egy gonosztevõ mondja, egy álszent, egy egy sátán!
Kamiskához. Te pedig ezen nem hatódsz meg, nem bizony, mert nagyon jól tudod,
hogy hazudik.
KAMISKA
Hagyjál békén!
BOGUSAWSKI
Kayskihoz. Talán rosszul olvastad el a darabot, fiam. Atyáskodva átfogja a
vállát. Olvassuk el együtt a szöveget. A súgónõhöz irányítja. Egészen feltûnõ, fiam,
hogy ez a darab legköltõibb része. Lehetséges volna, hogy Molicre véletlenül
ajándékoz Tartuffe-nek ilyen szép monológot? A súgónõ példánya fölé hajol, olvassa.
Néz
zen
tükr
ébe
és
akk
or
rögt
ön
meg
érti
Magyarázólag.
Nincs a színen tükör, fiam; itt a tükör Tartuffe szeme. Nagyon szép
szituáció. Tovább olvas.
Néz
zen
tükr
ébe
és
akk
or
rögt
ön
meg
érti,
Hog
y
vak
én
sem
vagy
ok,
s
hogy
hús
és
vér
a
férfi.
Emb
eri
gyön
gesé
g ez,
ne
ítélje
meg
Hatá
rt
nem
isme
rõ,
vad
szen
vedé
lyem
et.
Magyarázólag. Tartuffe itt igazat mond. Végig igazat mond. Amúgy is õ az
egyetlen szenvedélyes alak a darabban. Ha nem lenne az, nem volna megleshetõ és
leleplezhetõ. Ha nem lenne igazán szerelmes, megelégedne Orgon vagyonával. És
ha ez a vallomás nem hatna Elmirára, azonnal rohanna, és elmondaná a férjének.
De nem rohan, és nem mondja el, fiam. Damisnak kell közbeavatkoznia Lapoz a
súgónõ példányában.
Ne
m,
anyá
m,
nem,
ez
nem
mar
adha
t
titok
ban
KAMISKI
Ne
m,
anyá
m,
nem,
ez
nem
mar
adha
t
titok
ban,
Min
dent
hallo
ttam
itt,
napn
ál
világ
osab
ban.
Tán
a
jósá
gos
ég
mûk
ödöt
t
közr
e itt,
Hog
y
tönk
rete
gye
m
egy
árul
ó
csel
eit,
És
hogy
az
ég
mag
a
rajta
m át
boss
zút
álljo
n
E
pima
szsá
gon
és
ilyen
kép
muta
táso
n,
S
apá
m
isme
rje
meg
a
gaze
mbe
rt,
aki
Mag
ának
mer,
anyá
m,
szer
elme
t
valla
ni.
KAMISKA
Ne
m,
Dam
is,
jobb
, ha
a
bölc
sebb
úton
megi
ndul,
És
bocs
ánat
oma
t
meg
érde
mli
ezen
túl.
BOGUSAWSKI
Hol volt Tartuffe vallomásiban pimaszság és képmutatás? Hol volt? Miért
áruló Tartuffe? Kit árult el? Orgont? Nem! Saját magát! Õszinte volt. Ez a tragikus
vétke. Meg se próbál tagadni ebben a jelenetben! Meg se mukkan! Mert valóban
kiadta magát!
ROGOWSKI
Megbocsásson, Mester, de az elsõ két felvonásban elég sok rosszat
elmondanak Tartuffe-rõl! Elmondják, milyen pimasz és képmutató!
BOGUSAWSKI
Igen, fiam, elmondják, és Tartuffe olyan is. Csakhogy Tartuffe most jelenik
meg elõször, és azonnal egy õszinte, lírai szerelmi vallomást ajándékoz neki
Molicre. Nem különös?
KAYSKI
A Mester valóban mesterien csavarja a szót. De azt mivel magyarázza - és
kérem, magyarázza is el, mert mi, úgy látszik, buták vagyunk és nem tudunk
olvasni -, hogy Tartuffe aztán minden gazságot elkövet, amivel az elsõ két
felvonásban vádolták?
BOGUSAWSKI
Nagyon jó kérdés! Kinek van tippje, gyerekek?
Kis csönd.
RYBAK
Bosszút áll. Jogos bosszút, mert legõszintébb érzelmét használják fel ellene.
KAYSKI
Fogja be a pofáját!
Kis csönd.
KAYSKI
Írja meg a saját Tartuffe-jét, jó? De mi itt egyelõre Molicre-ét játsszuk, és
nem a magáét!
HREHOROWICZÓWNA
Rybak úr Molicre darabjáról gondolkozik.
NIEDZIELSKI
A saját példányát lapozva feláll. Bátorkodom a következõ jelenetre utalni Itt
áll ugye Elmira és Tartuffe, Damis által leleplezve és most jön Orgon. Damis
azonnal elmondja az apjának, mit látott. Erre Elmira nagyon dühös lesz
Gyanúsan dühös
KAMISKA
Igen
, én
nem
tudo
m, e
sok
hiú
besz
éd
Miér
t
zava
rja
meg
egy
férj
nyug
odt
eszé
t.
Mer
t
nem
ilyes
mitõl
függ
a mi
büsz
kesé
günk
,
Csa
k azt
kell
tudni
,
hogy
ellen
e
mive
l
éljün
k.
Én
így
véle
ked
em,
s ha
rám
hallg
at,
Dam
is,
Hall
gato
tt
voln
a az
ilyen
rõl
mag
a is.
NIEDZIELSKI
És elrohan.
Kamiska a pad felé megy.
ROGOWSKI
Hát
lehet
sége
s
ez?
Mit
hallo
k!
Õ,
nagy
isten
!
BOGUSAWSKI
És én csak itt kezdek alakoskodni, azzal, hogy mindent bevallok, de túlzott
önostorozással:
Ó,
testv
ére
m,
igen,
a
bûn
öm
fene
ketl
en,
Igen
,
bûn
ös
vagy
ok,
nyo
mor
ult,
zakl
atot
t,
Alja
s
gon
oszt
evõ
k
köz
ött a
legn
agy
obb,
Min
den
pilla
nato
m új
bûn,
moc
sok
ban
élek,
Lelk
emet
ellep
ik
gen
nyes
,
roth
adt
feké
lyek
S a többi. De a nézõben még él Tartuffe elõzõ vallomásának szépsége! A
nézõ nem tartja bûnnek a szerelmét, mert Molicre sem tartja annak. Én a nézõk
helyében azért drukkolnék, hogy Tartuffe vágja ki magát.
NIEDZIELSKI
Ki is vágja.
ROGOWSKI
Mert én jóhiszemû vagyok!
HREHOROWICZÓWNA
Ettõl vagy nevetséges.
ROGOWSKI
A közönség az én pártomon áll. Nem fog nevetni rajtam, azt garantálom!
BOGUSAWSKI
Érdekes, hogy Orgon nem a feleségére haragszik. Damist fenyegeti azzal,
hogy kitekeri a nyakát az az Orgon, aki pár jelenettel késõbb elmondja: tud róla,
hogy ez a gaz fiú kedves a feleségének. Ha Tartuffe önostorozása túlzott, legalább
ennyire túlzott Orgon dühe is. Rogowskihoz. Ettõl jó szerep a tiéd. Valójában Orgon
a fõszereplõ
KAYSKI
Gyönyörû, mély, bonyolult lelki életet vázol itt fel a Mester minden
szereplõben Nagyon izgalmas és tanulságos, de nincs az a társulat, amelyik ezt
képes lenne eljátszani, és nincs az a közönség, amelyik mindezt fel tudná fogni
odalentrõl.
HREHOROWICZÓWNA
Honnan tudod? Próbálkoztunk ilyennel valaha?
KAYSKI
Talán még nem. Talán nem volt rá sem idõnk, sem tehetségünk. Lehet, hogy
szegény közönségünket bonyolult és mély darabok lapos és unalmas elõadásaival
gyötörjük. Talán ha Bogusawski úr itt élne közöttünk, ha minden bemutató elõtt
hetekig tanítana minket drámát olvasni és szerepet elemezni, talán akkor
megokosodnánk némileg. Sajnos azonban Bogusawski úr hamarosan elhagy
minket. Úgyhogy én nem is kérek tõle mást, mint hogy este szépen játssza végig a
szerepét. Õ bizonyára zseniális lesz, mi hozzá képest dilettánsok leszünk, de ezzel
az õ nagysága csak még inkább kiugrik valamennyiünk legnagyobb örömére.
BOGUSAWSKI
Én csak akkor arathatok sikert, ha van mit és van kivel játszanom.
DAMSE
Ó, a Mester egyedül is képes rá!
BOGUSAWSKI
Nem, fiam. Nem vagyok rá képes partnerek nélkül. Ha nincs kihez õszinte
szerelmi vallomást intéznem, az õszinteségem hamis lesz, mert nem lesz köztem és
közöttetek kapcsolat. Kayskihoz. Te itt, fiam, mintegy a rendezõ szerepében
tündökölsz. Az a jó rendezõ, aki a színészeibõl valami mélyet és igazat csal elõ. Ez
a te feladatod, fiam. Örülj, hogy néhány színészed õszinte érzelemre képes a
színpadon.
KAYSKI
Nehogy azt higgye, Mester, hogy ezt a gyönyörû õszinteséget odalent is
érzékelni fogják.
BOGUSAWSKI
Milyen alapon becsülöd le a közönséget, amely eltart téged? Azt hiszed, nem
tudom, hogy rám való tekintettel tripla áron adtad a jegyeket? - Édes fiam, a
színházban semmi sem számít, sem a szép hang, sem a jó megjelenés, sem a
szakmai tudás, sem a rutin, mert csak egyetlen dolog hat a közönségre: az
õszinteség. Azt, fiam, minden közönség, a legbutább is, a legmûveltebb is,
csalhatatlanul megérzi. A színész egyetlen mûvészete az, hogy képes õszinte lenni.
Aki pedig erre nem képes Legyint. - Az a te szerencséd, hogy jó a társulatod. Én
nem azzal jöttem ide, hogy jól akarok játszani. Én a pénzért jöttem, amit egy
szerep ledarálásáért kapok. De ilyen társulatban még sincs hozzá pofám. Ez az
igazság.
Csönd.
KAYSKI
Köszönjük a leckét.
Csönd.
KAYSKI
Hány óra?
ÜGYELÕ
Fél kettõ.
KAYSKI
Szorít az idõ. Ezzel talán a Mester is egyetért. Jól vagy rosszul, de este elõ
kell adnunk a Tartuffe-öt, amely a Mester jutalomjátéka. Amelyet a Mester elõször
játszhat életében. Amely szinte rá van írva. Hogy én harcoltam ki a Mester
számára, az most mellékes. Végül is a siker, ha lesz, az enyém is. Folytassuk.
Szövegösszemondást kérek, nem átélést. És a mozgások rögzítését. Kínos lenne,
ha este a Mester beleütközne a többiekbe, vagy ha kiderülne, hogy végig se olvasta
a szerepét.
BOGUSAWSKI
Jó. Eljátszom. Ezért fizetsz. De elõadás után azonnal indulok. Legyen itt a
postakocsi.
KAYSKI
Wróbel!
ÜGYELÕ
Itt lesz a postakocsi.
KAYSKI
Kérem, Mester, elõadás után várjon egy kicsit annyira talán nem siet.
Akkor lesz a fogadás, a színpadon A gubernátor személyesen fog kezet minden
szereplõvel.
BOGUSAWSKI
Szorít az idõ, sajnos.
KAYSKI
Ez önnek semmiség. Nem volt könnyû megnyernünk a gubernátort Ez
rendkívül jelentõs aktus. Az itteni lengyelség színészeink révén elsõ ízben foghat
kezet a cár gubernátorával! A Mester Varsóban bizonyára magasabb méltóságokkal
is kezelhet, de nálunk a gubernátor nagyobb úr, mint Varsóban a nagyherceg.
Személyesen tõle függ sok ezer lengyel sorsa. A hangulatától. Gondolja meg,
Mester. Gondolja meg azt is, hogy a gubernátor személyesen engedélyezte önnek a
Tartuffe-öt.
BOGUSAWSKI
Nem kértem rá. A kézfogót sem kértem. Még a nevét sem tudom.
DAMSE
Úgy hívják, hogy
BOGUSAWSKI
Nem kérdeztem a nevét! Kayinskihoz. Én játszani jöttem, nem pedig
reprezentálni.
KAYSKI
Itt, Mester, az egyik nem megy a másik nélkül. De ha úgy gondolja, Mester, a
fogadáson való részvételéért külön fellépti díjat fizetek. Mennyit parancsol?
BOGUSAWSKI
Nekem csak a színészetem eladó.
KAYSKI
Érdekes felfogás. Kis csönd. Én, õszintén szólva, õszintén, mint jó színészhez
illõ, én sose láttam játszani a Mestert. Én a nagy nevet hívtam meg
vendégszerepelni. Én, Mester, õszintén szólva a nagy névért fizetek. És a nagy
névre jön be a közönség, nem pedig az ön színészi tehetségére, bár mily szoros
kapcsolat van vagy volt is az ön neve és tehetsége között. Önnek a neve eladó,
Mester.
BOGUSAWSKI
Jó! - De gondold meg: én Varsóban azért illegetem magam olykor
gubernátorszerûségek elõtt, hogy engedjenek játszani. De itt? Ahol semmi hasznom
belõle? Csak az öncélú megalázkodás?
HREHOROWICZÓWNA
Miért nem próbálunk? Próbáljunk! Micsoda dolog ez! Tessék dolgozni
mindenkinek! A direktor úr is dolgozzon, az istenit, ha elõadást akar!
Kis csönd.
DAMSE
A hatodik jelenetnél tartottunk.
ÜGYELÕ
Honnan vegyük?
ROGOWSKI
A súgónõhöz megy. Vegyük a hetedik jelenettõl, egyedül maradok Tartuffe-
fel
BOGUSAWSKI
Felveszi a példányát, lapozza. Felõlem mehet.
ROGOWSKI
Középre megy. Onnan mondom, hogy kitagadom a fiamat a hatodik jelenet
végén
Kamiski középre siet, Bogusawski is.
ROGOWSKI
Itt
ninc
s
több
é
hely
ed -
azon
nal
taka
rodj
!
Viss
zatér
ni ne
merj
, a
színe
det
se
lássa
m!
KAMISKI
Jó,
indul
ok,
de
ROGOWSKI
Ninc
s mit
kere
sned
e
házb
an.
Kita
gadl
ak,
bitan
g,
rögt
ön
hord
d el
mag
ad,
Ne
m
kaps
z
sem
mit,
csup
án
apai
átko
mat.
Kamiski a padhoz megy, leül.
Hog
y
egy
szen
t
emb
eren
ilyes
mit
elkö
vess
en!
BOGUSAWSKI
Olvas.
E
szen
vedé
sem
et
bocs
ásd
meg
neki,
Isten
!
Rogowskihoz.
Ha
tudn
á,
hogy
neke
m
mek
kora
kínt
oko
z,
Hog
y
testv
ére
m
elõtt
rágal
maz
a
gon
osz
ROGOWSKI
Szörnyû!
SÚGÓNÕ
Hálátlanok mind
BOGUSAWSKI
Hálá
tlano
k
mind
, és
e
gon
dola
tra
Lesú
jtott
lelke
met
a kín
maj
d
szét
hasít
ja
SÚGÓNÕ
Borzasztó fájdalom
BOGUSAWSKI
Borz
aszt
ó
fájd
alom
Szív
em
úgy
elsz
orul
SÚGÓNÕ
Hogy bele is halok
BOGUSAWSKI
Hog
y
bele
is
halo
k
Tûrn
öm
kell
szótl
anul.
ROGOWSKI
Kamiski felé.
Mér
t is
kímé
ltele
k?
Már
sajn
álom
Gaz
emb
er!
Mér
t
nem
ütött
elek
agyo
n,
itt,
két
keze
mme
l?
BOGUSAWSKI
Olvas.
Láto
m,
hogy
itt
mily
en
kom
oly
zava
rt
oko
ztam
.
Fivé
rem,
azt
hisze
m,
ideje
,
hogy
búcs
úzza
m.
ROGOWSKI
Ne
m,
nem,
mar
adjo
n itt,
nem
élem
túl,
ha
elha
gy.
BOGUSAWSKI
Kívülrõl.
Jó,
mar
ado
k,
habá
r e
tûrés
kínja
túl
nagy
.
Kén
yes
a
becs
ület,
köte
lez a
bará
tság,
Hog
y
elke
rüljü
k a
plety
kát s
a
gyan
ú
árny
át,
Ker
ülöm
hitve
sét,
és
vele
ön
se
lát
ROGOWSKI
Ne
m,
talál
kozz
anak
,
besz
éljen
a
világ
Kayskihoz. Itt esetleg átmegyek oda.
KAYSKI
Miért?
ROGOWSKI
Az nekem jobb.
KAYSKI
Jó, menj át. Nekem mindegy.
ROGOWSKI
Bogusawski másik oldalára megy.
Ne
m,
talál
kozz
anak
,
besz
éljen
a
világ
.
Csa
k
örül
ök,
ha
az
emb
erek
et
dühít
jük,
S
inká
bb
azt
akar
om,
muta
tkoz
zana
k
együ
tt,
Sõt
még
más
sal
fogo
m
õket
dühít
eni:
Ön
lesz
örök
ösö
m,
de
az
egye
düli.
Ne
m is
halo
gato
m,
nyél
beüt
öm
azon
nal
S
meg
aján
dék
ozo
m
önt
egés
z
vagy
ono
mma
l.
Egy
hû
és jó
bará
t,
akit
võül
vesz
ek,
Ne
m
ked
vese
bb-
e,
mint
assz
ony,
szül
õ,
gyer
ek?
Nos
,
elfog
adja
-e,
amit
önne
k
kínál
ok?
Bogusawski hallgat.
SÚGÓNÕ
Isten akarata - ez az, amit kívánok.
ROGOWSKI
Szeg
ény.
Kayskihoz. Most visszamegyek, az jobb helyzet.
Kayski vállat von, Rogowski visszamegy.
ROGOWSKI
Szeg
ény!
Intéz
zük
el
írásb
an
az
ügye
t,
Hog
y
meg
puk
kadj
anak
sorb
an
az
irigy
ek.
ÜGYELÕ
Függöny.
Csönd.
ROGOWSKI
Fantasztikusan jó szerep ez az Orgon! Egy ennyire elvakult, hülye pasas!
Isteni szerep!
BOGUSAWSKI
Mégis megszólal. Minek örülsz annyira, itt a végén, amikor engem jelölsz ki
egyedüli örökösödül?
ROGOWSKI
Kérem? - Hát annak, hogy "megpukkadjanak sorban az irigyek!"
BOGUSAWSKI
Én a helyedben egyáltalán nem örülnék.
ROGOWSKI
Azt mondom, hogy ezzel fogom õket dühíteni És meg is csinálom. Ennek
ez a hülye Orgon örül. Ennyire hülye.
BOGUSAWSKI
Inkább szerencsétlen. Hinni akar Tartuffe-ben, és meg akarja tartani
magának. "Võül veszi", hogy ne menjen el. Neki adja a vagyonát. Nehogy
elmenjen. Ez nem düh és nem bosszú Orgon részérõl; hanem könnyes szerelmi
vallomás, bensõséges ima Tartuffe-höz. Legalábbis szerintem.
ROGOWSKI
Sírjak közben? Kis csönd. Sírós hangon kezdi újra.
Ne
m,
talál
kozz
anak
,
besz
éljen
a
világ
.
Csa
k
örül
ök,
ha
az
emb
erek
et
dühít
jük
Szip
og.
S
inká
bb
azt
akar
om,
muta
tkoz
zana
k
együ
tt
Kuncogás, Rogowski abbahagyja.
ROGOWSKI
Így jobb volt?
KAYSKI
Csináld úgy, ahogy eredetileg csináltad.
ROGOWSKI
Gúnyosan. De a Mester biztos jobban tudja!
BOGUSAWSKI
Menjünk tovább.
ROGOWSKI
De nem, kérem, Mester, csak tanítson! Rám fér!
KAYSKI
Ne húzzuk az idõt.
RYBAK
Orgon meg akarja venni Tartuffe szeretetét
KAYSKI
Magát nem kérdezte senki. Menjünk tovább.
ÜGYELÕ
Negyedik felvonás, elsõ jelenet. Skibiski úr, Bogusawski úr.
Skibiski feláll a padról.
ROGOWSKI
De én jó színész akarok lenni! Itt a nagy alkalom, a Mester végre megtaníthat
rá, és akkor tessék!
HREHOROWICZÓWNA
Fogd már be a szádat!
ROGOWSKI
Csókolom a kacsóját.
KAMISKA
Hülye ripacs.
ROGOWSKI
Én? Ripacs? Igen? Köszönöm.
KAYSKI
Senki se mondta, hogy ripacs vagy. Csináljuk!
ROGOWSKI
Rosszul hallottam volna?
KAMISKA
Buta, üres, lelketlen, tehetségtelen ripacs vagy.
ROGOWSKI
Hah! Szívéhez kap.
KAYSKI
Kamiskához. Megtiltom!
ROGOWSKI
Én ripacs! Huszonöt év színpadi gyakorlatom után most végre kiderült! Ez
fáj! Jaj, de nagyon fáj!
KAYSKI
Kuss legyen végre! Aki még egy szót szól, kirúgom! Nem érdekel, kicsoda,
kirúgom!
Csönd.
ÜGYELÕ
Negyedik felvonás, elsõ jelenet. Skibiski úr, Bogusawski úr.
Skibiski középre megy Rogowski szívéhez szorított kézzel a padhoz támolyog, lerogy.
SKIBISKI
Ez a
botr
ány,
igen,
a
váro
st
körb
ejárt
a
S
elhih
eti
neke
m,
hogy
nem
az
ön
javá
ra
KAYSKI
Közbeszól. Ugorjunk. A Mester majd megtanulja a szövegét. Ötödik
felvonás mielõtt bejön a Rendõr hadnagy
Rybak feláll, kilép a jobb páholyból.
SÚGÓNÕ
Lapoz. Honnan vegyük?
KAYSKI
Odamegy. Onnan, hogy már minden kiderült Már Pernelle asszony is
belátta, hogy Tartuffe gonosztevõ
Hrehorowiczówna, feláll középre megy.
SÚGÓNÕ
Negyedik jelenet A húzások után
ÜGYELÕ
Lapoz a saját példányában. Niedzielski úr, Hrehorowiczówna asszony,
Rogowski úr, Kamiski úr, Piknowska kisasszony, Skibiska asszony, Kamiska
asszony, Skibiski úr.
Nevezettek középre mennek, Rybak és Bogusawski leül a padra.
NIEDZIELSKI
Rogowskihoz, tárgyilagosan.
Üdv
özlö
m
önt,
ura
m.
Az
ég
boss
zúja
érje
Az
ellen
sége
it,
önt
meg
kegy
e
kísér
je.
Eng
edje
meg,
ura
m,
mert
azért
zava
rom
csak
,
Hog
y
egy
rend
elete
t a
házo
n
végr
ehajt
sak
ROGOWSKI
Hog
y ön
azért
NIEDZIELSKI
Ura
m,
csak
sem
mi
izgal
om.
Egy
kis
fölsz
ólítá
s, ez
a
hivat
alom
,
Kila
kolt
atni
önt s
övéit
s
pers
ze
mind
en
Ingó
ságo
t,
búto
rt
elszá
llíttat
ni
inne
n.
Joge
rõs
rend
elet
és
hala
dékt
alan
ROGOWSKI
Én
inne
n el?
NIEDZIELSKI
Igen
, ha
úgy
tetsz
ik,
ura
m.
Hisz
en
most
már
e
ház,
ezt
tudj
uk
mind
a
kett
en,
A jó
Tart
uffe
úré,
megf
elleb
bezh
etetl
en.
ROGOWSKI
De
NIEDZIELSKI
Jól
tudo
m,
ura
m,
hogy
egy
milli
ó
miatt
Sem
türn
e
láza
dást
vagy
villo
ngás
okat
S
mint
hû
alatt
való
és
tiszt
essé
ges
emb
er
Elsz
enve
di,
amit
a
törv
ény
szav
a
rend
el.
Visz
ontlá
tásra
! A
jósá
gos
Isten
óvja
!
ROGOWSKI
Csa
pjon
le
men
nyk
öve
belé
d és
meg
bízó
dba!
Niedzielski meghajol, a padhoz megy, leül.
ROGOWSKI
Hrehorowiczównához.
Nos
,
világ
os-e
már
Tart
uffe
sok
árulá
sa?
HREHOROWICZÓWNA
Úgy
vagy
ok,
mint
aki
égb
õl
poty
og a
sárb
a!
ÜGYELÕ
Damse úr!
DAMSE
Feláll a padról, besiet.
Boc
sána
t,
Org
on
úr,
meg
kell
zava
rno
m
itt,
De a
feny
eget
õ
vesz
ély
ráké
nysz
erít.
A
gaze
mbe
r,
aki
soká
ig
csalt
a
önt,
Feje
delm
ünk
elé
kihal
lgatá
sra
ment
.
S
elõa
dta,
hogy
ön
tudv
a
rejte
tte
itt
Egy
fölsé
gárul
ó
titko
s
papí
rjait,
ROGOWSKI
Az
emb
er
igaz
án
förte
lmes
besti
a!
DAMSE
Mos
t a
kis
hala
dék
is
végz
etes
hiba,
Hint
óm
a
kap
uban
jöjjö
n, fõ
a
siets
ég,
S itt
van
ezer
aran
y a
költs
égek
re:
tess
ék.
ÜGYELÕ
Bogusawski úr, Rybak úr!
Bogusawski és Rybak feláll, középre sietnek.
BOGUSAWSKI
Megállítja az induló Rogowskit; a súgónõ segítségével mondja ettõl kezdve.
Lass
an,
ura
m,
mine
k
szala
dni?
Csa
k
nyug
odta
n:
Meg
pihe
nhet
ham
ar
egy
jó,
köze
li
lyuk
ban.
Leta
rtózt
atju
k, és
e
perc
ben
már
fogo
ly.
ROGOWSKI
Árul
ó!
Ezze
l a
fogá
ssal
búcs
úzol
?
PIKNOWSKA
Mon
dhat
om,
igaz
án
dics
õség
ére
válik
,
Hog
y
miér
t jött
s
mily
en
meg
bizat
ással
áll
itt.
BOGUSAWSKI
Dics
õség
bár
mily
en
meg
bízá
s,
amel
yet
Az a
hatal
om
ad,
mely
tõl
ez is
ered
.
ROGOWSKI
S
arra
emlé
ksze
l-e,
te
hálát
lan
gaze
mbe
r,
Hog
y
honn
an
húzt
alak
ki
irgal
mas
keze
mme
l?
BOGUSAWSKI
No,
igen,
jól
tudo
m,
men
nyire
segít
ett,
De a
trón
érde
ke
áll
mind
enek
felett
,
Ez
kívá
nja,
e
szen
t
függ
és,
jogo
s
erõs
zak,
Hog
y
most
mind
en
egyé
b
hálát
szíve
mbe
fojts
ak,
Jó
bará
tot,
szül
õt,
feles
éget,
s ha
kell,
Mag
amat
is
velü
k
áldo
zom
érte
fel.
Rybakhoz.
Ura
m,
túl
sok
idõ
vész
el a
nyel
velé
sben
Hát
végr
ehajt
ani a
para
ncso
t ne
késs
en.
RYBAK
Bogusawskihoz.
A
bört
önb
e,
amel
y
lakh
elye
lesz
ezen
túl,
Én
maj
d
kisér
em
önt,
s ön
azon
nal
elind
ul.
BOGUSAWSKI
Én,
ura
m?
RYBAK
Igen
, ön.
BOGUSAWSKI
Bört
önb
e?
Hog
y
lehet
?
RYBAK
E
kérd
ésér
e
nem
mag
ának
felel
ek.
Rogowskihoz.
A
vesz
élyb
õl,
ura
m,
térje
n
mag
ához
újra.
Ural
kod
ónk
at a
hazu
gság
und
orítj
a,
Sze
me
az
emb
eri
szíve
kbe
lát
bele,
S
nem
téve
szti
meg
a
csal
ók
mûv
észe
te
KAYSKI
Álljunk meg!
Rybak abbahagyja.
KAYSKI
Maguk, ott hátul! Mit mondtam maguknak? Mikor fordítsák be a
kulisszákat? Mit mondtam? Részeg banda?! - Wróbel! Maga miért nem üvölt rájuk,
amikor kell?!
ÜGYELÕ
Bocsánat. Díszletezõhöz és Kellékeshez, akik elõbbre kullognak. Amikor Rybak
azt mondja, hogy "A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl, én majd kísérem önt, s
ön azonnal elindul", rögtön be kell fordítani a kulisszákat. Ahogy megbeszéltük!
DÍSZLETEZÕ
Igenis.
KAYSKI
Csináljuk újra. Wróbel! Maga pedig a gyertyákat!
ÜGYELÕ
Estére meglesz.
KAYSKI
Most is legyen meg! Jelezze a gyertyákat valamivel!
ÜGYELÕ
A súgónõ melletti széket felvéve. Rybak úr.
RYBAK
Onnan, hogy megszólalok?
KAYSKI
Onnan.
RYBAK
Bogusawskihoz.
A
bört
önb
e,
amel
y
lakh
elye
lesz
ezen
túl,
Én
maj
d
kisér
em
önt,
s ön
azon
nal
elind
ul.
ÜGYELÕ
Most!
Hátralohol, leteszi a széket. Díszletezõ és Kellékes két oldalról befordít egy-egy falat,
az egyikre nagy fehér lengyel, a másikra nagy fekete cári sas van festve. Ügyelõ a két fal
t
befordít egy harmadikat, azon nagyméretû egyenruhás alak, koszorúkkal körülvéve: I. Sándor
cár képe.
KAYSKI
Itt mindenki rohanjon szét két oldalra! Nem látni tõletek a cárt!
A színészek két oldalra húzódnak, és a sasokat meg a képeket nézik.
KAYSKI
Na végre Bogusawski úr, folytassa.
Bogusawski némán nézi a hátteret.
ÜGYELÕ
A cár képe alól. Bogusawski úr!
SÚGÓNÕ
Én, uram?
Bogusawski hallgat.
KAYSKI
Na, csináljuk meg még egyszer, folyamatosan.
Színészek visszamennek középre, a kulisszákat visszafordítják. Ügyelõ hátul marad.
ÜGYELÕ
Rybak úr.
RYBAK
A
bört
önb
e,
amel
y
lakh
elye
lesz
ezen
túl,
Én
maj
d
kísér
em
önt,
s ön
azon
nal
elind
ul.
Színészek szétszaladnak, megjelenik a két sas és a kép.
SÚGÓNÕ
Én, uram?
Csönd.
BOGUSAWSKI
Én,
ura
m?
RYBAK
Igen
, ön.
BOGUSAWSKI
Bört
önb
e?
Hog
y
lehet
?
RYBAK
E
kérd
ésér
e
nem
mag
ának
felel
ek.
Rogowskihoz.
A
vesz
élyb
õl,
ura
m,
térje
n
mag
ához
újra.
Ural
kod
ónk
at a
hazu
gság
und
orítj
a,
Sze
me
az
emb
eri
szive
kbe
lát
bele
S
nem
téve
szti
meg
a
csal
ók
mûv
észe
te.
Tiszt
a és
áthat
ó
sze
mén
ek
suga
ra
Bele
hatol
t e
szív
aljas
zuga
iba.
Õ
hirhe
dett
csal
ó,
kit a
feje
dele
m
Már
régó
ta
kere
s,
mind
ig
más
neve
ken.
Ural
kod
ónk,
kit a
csal
ás
vissz
atas
zít,
Meg
gyûl
ölte
gon
osz
hálát
lans
ágait
,
Mos
t
még
e
legn
agyo
bb
ször
nytet
tét is
kivá
rta,
S
enge
m
csup
án
azért
adot
t
szol
gálat
ára,
Hog
y
lássu
k
csak
, mit
is
mer
még
a
sze
mtel
en,
És
lelep
lezzü
k itt,
ön
elõtt
,
hirtel
en.
KAYSKI
Lelkesebben, az istenit! Az uralkodódról beszélsz! És tessék a páholy felé
fordulni! Ott ül majd a gubernátor! Mintha maga cár ülne ott!
RYBAK
Ezze
l
hálál
ja
meg
azt
az
oda
adás
t,
Mell
yel
ön
vala
ha
az õ
pártj
ára
állt;
És
így
muta
tja
meg,
hogy
jó
szíve
a
bajb
an
Meg
jutal
maz
za
azt,
ki
jól
szol
gálta
hajd
an.
Hog
y
nem
felejt
i el
soha
az
érde
met,
S
emlé
keze
te
nem
a
ross
zat
õrzi
meg.
KAYSKI
Mindenki letérdel! A kép felé fordulva! Wróbel megfújja a kürtöt!
Színészek a kép felé fordulva letérdelnek. Ügyelõ szája elé tett kézzel trombitál.
KAYSKI
Homlokot a földre! Mindenki!
Megteszik.
ÜGYELÕ
Páholy felé fordulni!
Megteszik.
Karokat kitárni!
Megteszik.
KAYSKI
Ez az!
Csönd, színészek feltápászkodnak.
KAYSKI
Rybakhoz. Lelkes legyél nekem, fiam, és daliás! Ügyelõhöz. Megvan már az
egyenruhája?
ÜGYELÕ
Estére meglesz. Csak tegnap vettünk méretet.
KAYSKI
Nehogy nekem rosszul álljon rajta!
RYBAK
Micsoda?
KAYSKI
Cári testõrtiszti egyenruhát kapsz. Úgy becsüld meg magad. Pattogós légy és
rajongó.
Rybak hallgat.
KAYSKI
Amikor azt mondod, hogy "emlékezete nem a rosszat õrzi meg", ez az utolsó
mondat a darabban, akkor széles gesztust teszel, a képre mutatva, ezzel te
vezényled a letérdelést. Mutatja. A taps alatt így maradtok, térdelve. Végig. Feláll.
Na. Wróbel! Hány óra?
ÜGYELÕ
Fél négy.
KAYSKI
Meg lehet ebédelni. - A Mestert megkérem, tanulja szorgalmasan a szövegét,
majd a súgó végszavazik.
SÚGÓNÕ
Boldogan.
KAYSKI
Nem lesz ez rossz elõadás. Majd a színészeim segítik a Mestert. Minden
vitán túl és fölött boldogok vagyunk, hogy ön itt van és vállalta a fellépést. Ez
nekünk nagyon sokat jelent.
NIEDZIELSKI
Hozza a fehér kabátot. Felpróbálná, Mester?
Bogusawski belebújik, Niedzielski forgatja.
KAYSKI
Nagyon jó! - Jó. Este hatra mindenki legyen itt, utána lezárják a színházat
Maga a gubernátor tessék erre gondolni. Ne tessék vitába elegyedni a civilekkel,
akik a kötelességüket teljesítik, amikor minden zugba benéznek majd. Aki nem ér
ide hatra, azt a csendõrség vezetteti elõ. - Wróbel! Maga velem jön.
Kayski és Wróbel kimegy.
Második jelenet
Chodko kilép a páholyból a színpadra.
CHODÍKO
Engedje meg, Mester, hogy kifejezzem sokak, mondhatnám egész Vilna
háláját, amiért ön megtisztelt bennünket, és idõt szakított rá, hogy nálunk is
fellépjen. Biztos, hogy ez az este színháztörténetünk nagy pillanata lesz.
Bizalmasan. Az az igazság, hogy a Tartuffe-öt voltaképpen én harcoltam ki a
Mesternek. Nekem jutott eszembe. Miért ne játszhatná a Mester ezt a nagyszerû
szerepet? Persze nem volt könnyû rábírnom õket Nem volt könnyû. Egyáltalán,
itt nem is jutott eszébe senkinek, hogy meg is hívhatnák a Mestert
BOGUSAWSKI
Én ajánlkoztam levélben.
CHODÍKO
Igen? Ezt nem tudtam. De akkor is, az ön ajánlkozásától függetlenül, nekem
eszembe jutott. És most hadd tolmácsoljam sokak háláját Bizalmasan. A
gubernátor eleinte habozott jó-e neki a Tartuffe, vagy nem jó Én
megragadtam az alkalmat, hogy ad a véleményemre, és kifejtettem neki, mennyire
alkalmas ez a darab arra, hogy a vilnai lengyelek kifejezhessék lojalitásukat. Ez
megragadta a képzeletét Szerencsére igen mûvelt, intelligens ember. A direktor
hiába érvelt volna neki, õ nem ismeri a lelkéhez a kulcsot
HREHOROWICZÓWNA
Gyerekek, ha már itt vagyunk, igyunk valamit
Int, Kellékes tálcán pohárakat hoz, Díszletezõ öt üveg pezsgõt.
ROGOWSKI
Tapsol. Á-á-á! Remek ötlet!
HREHOROWICZOWNA
Mégiscsak ünnep ez Akárhogy is
RYBAK
Szörnyû, hogy a legjobb mûveket is a szolgálatukba állíthatják! Borzasztó,
milyen gyönge a mûvészet! Már nincs olyan szférája az életnek, amelyik ne az övék
volna!
HREHOROWICZÓWNA
Talán mindig így volt. Szegény Molicre is Muszáj volt ilyenre írnia a végét,
különben neki vége
SKIBISKI
Így is vége lett.
HREHOROWICZÓWNA
Fene tudja még kicsit megnyugtató is. Nekik se volt könnyebb. Ettõl a mi
életünk is valahogy igazibb Hogy ugyanis ez ilyen. És hogy most ezt érem
hogy része vagyok valaminek talán ez a mûvészet.
NIEDZIELSKI
Nem olyat rossz a darab vége, kérem. Ha szabad megjegyeznem, el lehet
játszani ironikusan is hogy a deus ex machina csak fintor legyen. El lehetne
játszani, egyszer.
ROGOWSKI
Sose iszunk?
Közben Díszletezõ kinyitott pár üveget, tölt, Kellékes körbekínál, mindenki vesz egy
poharat.
HREHOROWICZÓWNA
Hát, isten hozta minálunk, Mester.
BOGUSAWSKI
Köszönöm.
Sorban koccint mindenkivel, isznak.
CHODÍKO
Fantasztikus, milyen kritikát fogok írni az elõadásról. Biztos, hogy Varsóban
is olvasni fogják. Hasznos lesz a Mesternek pályájának ebben a nehéz
szakaszában amikor mindenfelõl támadják a Mestert. Talán különösen hangzik,
de nálunk bizonyos értelemben nagyobb a liberalizmus, mint Varsóban
BOGUSAWSKI
Maga kicsoda?
CHODÍKO
Megütközve. Chodko én vagyok itt a kritikus már bemutattak a
Mesternek
BOGUSAWSKI
Ja. Pardon. Niedzielskihez.Lehetnél egy kicsit gúnyosabb. Értem, hogy
tárgyilagosan és személytelenül mondod, a hivatal ilyen. De te hivatalnokot játszol.
Embert. Aki élvezi a hatalmát.
NIEDZIELSKI
Gúnyosan.
Üdv
özlö
m
önt,
ura
m.
Az
ég
boss
zúja
érje
Az
ellen
sége
it,
önt
meg
kegy
e
kisér
je.
Eng
edje
meg,
ura
m,
mert
azért
zava
rom
csak
,
Hog
y
egy
rend
elete
t a
házo
n
végr
ehajt
sak
ROGOWSKI
Én,
inne
n el?
NIEDZIELSKI
Igen
, ha
úgy
tetsz
ik,
ura
m. -
Kös
zönö
m,
Mes
ter.
Kis csönd, Rogowski a tálcára teszi a poharát, amely már a súgóasztalra került.
ROGOWSKI
Na, megyek harapni egyet.
Kifelé indul, visszafordul.
ROGOWSKI
Üdv! Kimegy.
PIKNOWSKA
Mester nem lehetne, hogy én is szerelmes legyek Tartuffe-be? Úgy, mint
Orgon!
Nevetnek.
PIKNOWSKA
Csak egy kicsit!
BOGUSAWSKI
Mosolyog. Majd egy másik darabban.
CHODÍKO
Ha élhetek az alkalommal van itt egy ifjú hölgy ma este nem játszik
igen tehetséges.
BOGUSAWSKI
Maga kicsoda?
CHODÍKO
Chodko én írom a lapba a kritikákat
BOGUSAWSKI
Ja. Pardon. Tudja, a fejem. Niedzielskihez. Azt mondtad, hogy a díszleteket is
ti festitek.
NIEDZIELSKI
Igen.
BOGUSAWSKI
A szín mélye felé int a fejével. Ezeket is?
NIEDZIELSKI
Csak a két sast. A képmást eddig nem láttuk.
RYBAK
A bõr lesül a képemrõl! Damséra néz, aztán vállat von. És még cári
egyenruhában is leszek! Hogy menjek végig az utcán?
SKIBISKI
Komédiás vagy, fiam. Ez a dolgod. Tudod, hány egyenruhát hordtam én már
színpadon? Valahány megszállónk csak volt! Mindig én voltam a megszállóm.
RYBAK
A legszívesebben be se jönnék a jelenetre! Jó kis botrány lenne, mi? Várják a
cár kegyét, és nem jön!
Kamiska felnevet.
SÚGÓNÕ
Eszedbe ne jusson!
RYBAK
Ne anyáskodj velem folyton!
BOGUSAWSKI
Megér neked egy vicc pár év Szibériát?
RYBAK
Sóhajt. Nem nagyon.
SKIBISKI
Úgyis mindegy, úgyse az számít, mit játszunk, csak az, hogy játszunk még
egyáltalán. És hogy itt a Mester.
RYBAK
Meg hogy fogadás lesz utána. Gúnyosan. Fogadás!
KAMISKA
Nem utána lesz, hanem az utolsó szünetben.
HREHOROWICZÓWNA
Miért?
CHODÍKO
Tényleg az utolsó szünetben lesz, én is így értesültem, a legmegbízhatóbb
forrásból.
BOGUSAWSKI
Kamiskához. Biztos?
KAMISKA
Biztos.
CHODÍKO
Így is nagy dolog! Amióta béke van, ez az elsõ eset, hogy a gubernátor kezet
fog a lengyel kultúrával. Nem kívánhatjuk tõle, hogy elõadás után még itt
maradjon Elsõ lépésnek ez is jelentõs.
KAMISKI
A feleségem sok ilyen bizalmas információt tud. Öngúnnyal. De hogy honnan
veszi õket? Megfoghatatlan! Én például sose tudok semmit.
CHODÍKO
Itt lesz egy csomó adjutáns is meg a csendõrségtõl páran
BOGUSAWSKI
Mondja csak
CHODÍKO
Chodko a nevem. Kritikus vagyok.
BOGUSAWSKI
Már bemutatkozott. Mondja csak, igaz, amit az utcán hallottam, hogy itt
csak úgy elviszik az embereket egy-két napra?
Csönd.
Feljelentés nélkül is?
CHODÍKO
Úgy nem. Úgy nem szoktak Ahhoz feljelentés kell.
BOGUSAWSKI
Írásban, vagy elég szóban is?
CHODÍKO
Ha az ügy fontos, gondolom, nem tudom, ha a bejelentõ tekintélyes
személyiség, talán szóban is, de nem tudom. Különben elég sok a rémhír, a pletyka;
és nem kell mindjárt elhinni.
BOGUSAWSKI
És mindig kiengedik õket?
CHODÍKO
Mindig! Ha a gyanú nem volt alapos.
BOGUSAWSKI
De alapos gyanú nélkül azért beviszik õket.
CHODÍKO
Nem tudom. Én ebben nem vagyok illetékes.
KELLÉKES
Beviszik.
RYBAK
Mi az hogy.
KELLÉKES
Már a franciák is ezt csinálták, amikor átvonultak.
DÍSZLETEZÕ
Töltsek még?
HREHOROWICZÓWNA
Ami van, azt most már megisszuk.
Díszletezõ tölt.
CHODÍKO
Köszönöm, nekem ne, így is elkéstem már Akkor este, Mester!
Meghajol, kisiet.
HREHOROWICZÓWNA
Egészségetekre, gyerekek.
Isznak.
SKIBISKA
Mester, egy pillanatra Félrevonja Bogusawskit.
Ha nem veszi tolakodásnak én úgy érzem, hogy Kayskinak- a
direktorunknak - valamiben igaza van. Ez a közönség nem értené, amit a Mester
szeretne.
BOGUSAWSKI
Csak az számít, hogy lengyelül legyen.
SKIBISKA
Nem, mert õk szerették a francia truppot is, meg a németet bohózatokat
adtak és rémdrámákat. Én rég nem jártam Varsóban de a miénk szerintem nem
olyan közönség, mint a varsói. Itt régimódian kell játszani. Itt nem is az, hogy
megmaradt valami régi ami máshol már nincs inkább nem akarnak változni a
korral mert az csak rosszabb lenne nekik akkor fel kéne adni mindenféle
emléket önmagukat nem tudom. De biztos, hogy aki itt jó a színpadon, az
nagyon jó, aki gonosz, az nagyon gonosz, így szeretik. Szép, hogy ön szerint
Tartuffe ilyen bonyolult lélek szerelmes bosszút áll ez biztos így is van
de minálunk minden egyszerûbb egyértelmûbb, azt hiszem. Az életben is. A
Mester nálunk akkor arathat sikert a Tartuffe-ben, ha nagyon gonosz, és még a
szemét is meresztgeti hozzá, ha nagyon vicces Nálunk ennek örülnek És ha az
ilyet szereti a közönség akkor nekünk meg kell adnunk nekik, nem?
BOGUSAWSKI
Tûnõdik. Ühüm.
SKIBISKA
Ne haragudjon, hogy szóltam Nem biztos, hogy igazam van. Bocsásson
meg. Zavartan elmegy.
Skibiski Bogusawskihoz megy.
SKIBISKI
Nem kell komolyan venni Meg van zavarodva szegény Mit mondott a
fiáról?
BOGUSAWSKI
A fiáról? Semmit. A színházról beszélt.
SKIBISKI
A színházról? Hihetetlen. Folyton a fia aki elesett. Az elsõ házasságából.
Kamiska jön Bogusawskihoz, elvonja Skibiskitõl.
KAMISKA
Felindulva. Mester én estére bepakolok, elhozom az utazótáskámat
Bogusawski nem érti.
KAMISKA
Elmegyek magával!
BOGUSAWSKI
Velem? Hova?
KAMISKA
Varsóba! Mindegy! Lehet, hogy csak egy hétig tart, vagy két napig, de nem
érdekes! Akkor is megér egy pályát, egy életet ha olyan, mint az enyém!
Bogusawski zavartan hallgat.
KAMISKA
Ne értsen félre, nem akarok én fõszerepet Varsóban semmilyen szerepet
sem akarok! Egy emberrel akarok élni, néhány napig, legalább egyszer az életben!
BOGUSAWSKI
Nagyon megbánná
KAMISKA
Mit törõdik vele? Az az én dolgom! Legföljebb megbánom. Na és?
Kamiski közeledik hozzájuk.
BOGUSAWSKI
Tudja, kedvesem, az úgy van, hogy az ember a próbán vagy a színpadon
olyasmire is képes, amire az életben nem.
KAMISKI
Bocsánat, zavarok?
BOGUSAWSKI
Dehogy; ezt még befejezem. - Persze ez alkat kérdése is. Én például, azt
hiszem, õszintétlen vagyok az életben. Mélyen és szenvedélyesen õszintétlen, hogy
a színpadon adhassam ki azt, amit amitõl az életben talán meg is halnék. Én
soha nem közvetlenül nyilvánulok meg Engem azért lehet szeretni, mert nagy
lettem, és azért lettem nagy, mert óvakodtam szeretni - így ment el az életem, és
ez már így is marad. Maga más alkat, maga a színpadon is úgy él, mint az életben
Szép alkat a magáé. Szebb, mint az enyém.
KAMISKA
Alkat! Mit beszél nekem alkatról?!
KAMISKI
Nem megyünk enni?
BOGUSAWSKI
Menjenek csak. Menjenek.
Kamiska elrohan, Kamiski utána ballag. Bogusawski visszamegy a többiekhez.
HREHOROWICZÓWNA
Ne legyen szomorú, Mester A kép felé int. Mindig van valamilyen kép. De
mindig van színház is.
DÍSZLETEZÕ
Ha megengedi a Mester van nekem még nagyapámtól egy szép tõröm
most hadd adjam át a Mesternek.
BOGUSAWSKI
Zavartan. Nem tudom, rászolgáltam-e Különben is, családi ereklye
DÍSZLETEZÕ
Nyújtja a tõrt, amelyet kivesz a tokjából, olvassa rajta a felírást. "Becsület és haza."
Fogadja el, kérem.
BOGUSAWSKI
Köszönöm.
HREHOROWICZÓWNA
Jöjjön, Mester, gyertek ti is, fõzök nektek valamit.
Balra indulnak, Damse leszakad, kimegy jobbra.
SÚGÓNÕ
Istenien fõz, istenien!
BOGUSAWSKI
Rybakhoz. Ne haragudj hogy is hívnak téged?
RYBAK
Antoni Rybak. Miért?
BOGUSAWSKI
Semmi. Antoni Rybak. Valamiért szimpatikus vagy nekem. Örülnék, ha
bármi történik is, megtartanál jó emlékezetedben.
RYBAK
Természetesen
BOGUSAWSKI
Tudod, az jutott eszembe jobb lenne a darab, ha egy Tartuffe-monológgal
érne véget mondjuk, az õ megalázkodásával ami persze szintén cselszövés
hogy megússza
RYBAK
Háát
BOGUSAWSKI
Persze beleírni nem szabad. Tudom. Na, menjünk. Antoni Rybak.
Mind el.
Harmadik felvonás
Elsõ jelenet
Áttetszõ fehér kortina van leeresztve a rivalda mögött, amely szabadon hagyja a két
páholyt. A páholyok üresek. A nézõtér kissé elsötétedik. Az áttetszõ kortina mögött látható
válik a színpad, amelyen ott van a Tartuffe díszlete: egy szalon stilizált belseje pamla
ggal,
karosszékekkel, asztalkával, mögöttük kék horizont, oldalt takarások. A színpadon ott van
az összes színész jelmezben, valamint Kayski, Chodzkó, Súgónõ, Díszletezõ és Kellékes
ünnepi ruhában, a Gubernátor tábornoki cári egyenruhában, adjutánsok szintén egyenruhában.
Folyik a pezsgõzés. A jelenet bábjátékszerûnek látszik, az arcok nem vehetõk ki tisztán, a
mozdulatok szögletesnek tûnnek.
GUBERNÁTOR
Én különben is igen nagyra tartom az önök kultúráját.
CHODÍKO
Fordít. Én különben is igen nagyra értékelem az önök kultúráját.
GUBERNÁTOR
Bár gyöngén beszélek lengyelül, mindent el tudok olvasni.
CHODÍKO
Bár nem beszélek elég jól lengyelül, mindent el tudok olvasni.
GUBERNÁTOR
Az önök szép balladái
CHODÍKO
Az önök gyönyörû balladái
GUBERNÁTOR
Az önök hazafias költészete
CHODÍKO
Az önök hazafias költészete
GUBERNÁTOR
Nemcsak rám gyakorol megrázó hatást
CHODÍKO
Nemcsak rám hat megrázólag
GUBERNÁTOR
Az egész orosz intelligencia önökre figyel.
CHODÍKO
Értelmiségünk figyel önökre
GUBERNÁTOR
Ifjú költõink lengyelül tanulnak.
CHODÍKO
A fiatal orosz költõk lengyelül tanulnak.
KAYSKI
Mi mindent megteszünk, ami erõnkbõl telik.
CHODÍKO
Mindent megtesznek, erejükhöz mérten.
KAYSKI
Célunk a megbékélés folyamatának elõsegítése.
CHODÍKO
Céljuk a megbékélés támogatása.
GUBERNÁTOR
Sok évszázados ellenségeskedésünk éppen most van szûnõben.
CHODÍKO
Évszázados szembenállásunk ma már szûnõfélben.
GUBERNÁTOR
Hála cárunk emberséges, bölcs politikájának.
CHODÍKO
Hála cárunk õfelsége humánus, bölcs politikájának.
GUBERNÁTOR
Az elõadás pedig csodálatos.
CHODÍKO
Az elõadás csodálatos.
GUBERNÁTOR
Nem is értem, miért nem engedélyeztem eddig a Tartuffe elõadását.
CHODÍKO
Nem értem, miért nem engedélyezték eddig a Tartuffe elõadását.
GUBERNÁTOR
Nem értem, miért nem engedélyeztem.
CHODÍKO
Mármint ön, tábornok úr?
GUBERNÁTOR
Mármint én. Nevet, többen vele nevetnek.
CHODÍKO
Nem is értem, eddig miért nem engedélyeztem.
Kayski is, Bogusawski is nevet.
GUBERNÁTOR
Bogusawskihoz. Ce Molicre! Plein d'esprit, ce type!
BOGUSAWSKI
Oui, tout de meme, il a quelque chose dans les tripes.
GUBERNÁTOR
Bizarre, cette picce ne l'a pas complctement vidé.
BOGUSAWSKI
Elle lui a causé pas mal d'ennuis.
GUBERNÁTOR
Mais il s'en est tiré. Chodzkóhoz. Minden színész jól játszik, de Bogusawski
úr különösen.
CHODÍKO
Minden színész remekül játszik, de fõleg Bogusawski úr.
GUBERNÁTOR
Az elsõ pillanattól kezdve gonosz
CHODÍKO
Rögtön az elején gonosz
GUBERNÁTOR
Mindvégig visszataszító
CHODÍKO
Ellenszenves
GUBERNÁTOR
Maga az ördög!
CHODÍKO
Akár az ördög.
GUBERNÁTOR
Egyszóval nagyszerû.
CHODÍKO
Nagyszerû alakítás.
GUBERNÁTOR
Alig várom a végkifejletet.
CHODÍKO
Alig várom a folytatást.
KAYSKI
Máris folytatjuk az elõadást. De megragadva az alkalmat, hogy ön itt
Csaknem három éve beadtam egy kérelmet hogy némi dotációt, ha
szíveskedne
Chodko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
Három éve?
CHODÍKO
Három éve?
KAYSKI
Majdnem. Még nincs három éve. Tetszik látni, hogy mi itt az ön érdekeit
Mi így is mindent megteszünk, de oly szegényes a kivitel Ez a darab is többet
érdemelne
Chodko halkan fordít.
KAYSKI
Hivatalosan is az ön színháza lehetnénk Ön gyakrabban láthatna el
tanácsaival minket
Chodko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
Hogy aztán én tartsam a hátamat, mi?
CHODÍKO
Hogy aztán enyém legyen a felelõsség?
KAYSKI
De ezt nem muszáj ez nem lényeges csak a dotációt
Chodko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
Legyint. Jó, megadom.
Taps, üdvrivalgás a színpadon.
KAYSKI
Megadta! Megadta! Köszönjük, tábornok úr, lelkünk minden melegével!
Gubernátor elhárító mozdulatot tesz.
ÜGYELÕ
Csöndet!
Csönd lesz.
GUBERNÁTOR
Bogusawskihoz. Est-ce que vous me feriez l'honneur de passer dans ma loge?
BOGUSAWSKI
Merci de cette faveur.
Gubernátor, Bogusawski, Chodko adjutánsok ki jobbra.
KAYSKI
Mindenki a helyére! Wróbel, ahogy visszajön, feltekerheti a függönyt! A
képek rendben legyenek hátul!
Kayski, Díszletezõ, Kellékes hátul a díszleteket vizsgálja, Súgónõ kimegy jobbra.
Második jelenet
HREHOROWICZÓWNA
Valami közös ajándék kellene a Mesternek
KAMISKA
Ilyen pocsék ripacskodást én még életemben nem láttam! Semmit se csinál
abból, amit a próbán fecsegett! Semmit! Pont az ellenkezõjét! Én próbálok
beleszeretni, de nem lehet! Nincs nõ, aki el akarná csábítani az ilyet!
HREHOROWICZÓWNA
Mégis sikere van.
KAMISKA
Õszinteség a színpadon! Na hiszen! Hatásvadász, ócska ripacskodás.
ROGOWSKI
Emberi kapcsolat! Partnerek! Magasztos eszmék! Aztán az elsõ szóra ugrik a
gubernátor páholyába, riszálni a seggét.
SKIBISKI
Ne irigykedj már annyira.
ROGOWSKI
A nagy, varsói vendégmûvész! Bogusawski hangját utánozva. "Egyetlen dolog
hat a közönségre: az õszinteség. Azt, fiam, a legbutább is, a legmûveltebb is
csalhatatlanul megérzi."Nevet; Kamiskihoz. Még te is jobban játszol nála.
KAMISKI
Még én is? Hogyhogy még én is?
Kayski és Ügyelõ elõbbre jön.
KAYSKI
Wróbel, figyeljen ide Itt van már a postakocsi?
ÜGYELÕ
Már a kezdés elõtt megjött.
KAYSKI
Elõadás után rögtön lekíséri és beülteti. Megvárja, amíg elindul. Elõadás
után azonnal. Érti?
ÜGYELÕ
Értem.
KAYSKI
Nehogy aztán meggondolja magát, és itt maradjon a nyakunkon.
ÜGYELÕ
El is kísérhetem a városhatárig.
KAYSKI
Az. még jobb lesz.
Hrehorowiczówna hozzájuk lép.
HREHOROWICZÓWNA
Maciej valami szép ajándékot kéne
KAYSKI
Most?!
HREHOROWICZÓWNA
Nem, elõadás után. Egy kis ünnepség keretében. A gubernátor már úgyse
lesz itt.
KAYSKI
Õ mondta, hogy siet.
HREHOROWICZÓWNA
Ugyan! Rá lehet beszélni. Erre vár. Ez a legkevesebb, amivel tartozunk neki.
KAYSKI
Egyetlen fellépésért ekkora összeget még senkinek se fizettem.
HREHOROWICZÓWNA
Viszont megkaptad a dotációt. Az kicsivel több.
KAYSKI
Ezért nem neki tartozom hálával.
HREHOROWICZÓWNA
Dehogynem!
KAYSKI
Nem is játszik jól. Így mi is tudunk.
HREHOROWICZÓWNA
Maciej!
KAYSKI
Miért? Jól játszik?
HREHOROWICZÓWNA
És a próba? Csak a próba minden pénzt megért!
KAYSKI
Ne tessék nekem azt állítani, hogy õszintén be tetszett neki dõlni!
HREHOROWICZÓWNA
Én még soha nem tanultam ennyit senkitõl!
KAYSKI
Tisztátalan dolgok ezek Gyanús az nekem, hogy a mûvészet, hogy ennyire
bonyolult a mûvészet Ugyan! Üres hókuszpókusz az egész.
HREHOROWICZÓWNA
Elég rég vagyok a pályán
KAYSKI
Hála istennek, hogy még rajta tetszik lenni.
HREHOROWICZÓWNA
Már nem sokáig.Most is alig kapok levegõt az én koromban
KAYSKI
Ne tessék!
HREHOROWICZÓWNA
Szédülök Fogjatok meg
Ügyelõ odaugrik, megtartja az eldõlni készülõ Hrehorowiczównát. Páran közelebb
jönnek.
KAMISKA
Rosszul van?
PIKNOWSKA
Hívjunk orvost?
KAYSKI
Nem kell! Hrehorowicównához. Kérem szépen, ne tessék ezt csinálni!
SKIBISKI
Az izgalom! Én is teljesen be vagyok rekedve.
KAMISKA
Hagyjuk ki a jelenetét?
KAYSKI
Kérem szépen, ne tessék ezt velem A többiekhez. Menjetek innét!
SKIBISKI
Hessegeti a többieket. Nem kap levegõt, ne álljátok körül!
ROGOWSKI
Le kéne fektetni. Hogy a feje legyen alul.
KAYSKI
Drága mûvésznõ! Csak a tapsig tessék kibírni! A tapsig!
SÚGÓNÕ
Bejön. Kölnivíz! A halántékára! Kenegeti Hrehorowiczówna halántékát. Húzzuk ki
a jelenetét, hadd pihenjen, aztán a tapsra már bejöhet.
ROGOWSKI
Az egyik legjobb jelenetem van vele! Hrehorowiczównához. Tessék mélyeket
lélegezni!
HREHOROWICZÓWNA
Pihegve. Istenem ha én nem lennék ennyire öreg öreg és fáradt
istenem
ÜGYELÕ
Nem tudom, meddig lehet ezt
KAYSKI
Tessék megnyugodni, minden úgy lesz, minden! Megígérem!
HREHOROWICZÓWNA
Egy kis vizet kérek
Súgónõ kirohan, Hrehorowiczówna kiszabadul az Ügyelõ karjaiból.
ROGOWSKI
Tessék vigyázni! Kayskihoz. Támogassuk az öltözõbe.
KAMISKA
Majd én.
ROGOWSKI
Tetszik tudni járni?
HREHOROWICZÓWNA
Elhaló hangon. Múló rosszullét volt Köszönöm, gyerekek
Kitámogatják a színrõl, mindenki elmegy utána Kayski és Ügyelõ kivételével.
KAYSKI
Ügyelõhöz. Ahogy megbeszéltük.
Kayski Hrehorowiczówna után siet, Ügyelõ kimegy balra.
Harmadik jelenet
A jobb páholyban megjelenik Gubernátor, Bogusawski, Chodko és néhány adjutáns;
Bogusawski kivételével leülnek a helyükre. Gubernátor a nézõket szemléli.
GUBERNÁTOR
Szépen összegyûltek az ön tiszteletére.
Chodko halkan fordítja Bogusawskinak.
BOGUSAWSKI
Úgy vélem, hogy ma este az ön jelenléte az igazi esemény.
Chodko halkan fordítja Gubernátornak.
GUBERNÁTOR
Azért a tapsot ön fogja learatni.
Chodko fordít.
BOGUSAWSKI
Én azt szeretném, ha egy képmás aratna sikert ma este.
Chodko fordít.
GUBERNÁTOR
Bravó! Ön olyan jól forgatja a szót, mintha nemcsak a színpadon játszaná az
álszent Tartuffe szerepét.
Chodko fordít.
BOGUSAWSKI
A fõszereplõ megválasztása Kayski direktor urat dicséri.
Chodko fordít.
GUBERNÁTOR
Nevet. Azt hiszi, ezzel most kisiklott?
BOGUSAWSKI
Nem figyel Chodko fordítására. Tábornok úr Szeretném, ha baj nélkül érne
véget az elõadás
Gubernátor felfigyel, Bogusawskira néz. Bogusawski közelebb hajol hozzá, Chodko
a háttérben marad.
BOGUSAWSKI
Úgy hallottam, hogy az egyik színész, Antoni Rybak a neve, Antoni Rybak
egy késsel neki akar esni a képmásnak éppen a legnagyszerûbb pillanatban az
egyenruhája bélésébe rejtette a kést Elõveszi az ajándékba kapott tõrét. Még ennél
is hosszabb cári egyenruha, testõrtiszti.
Gubernátor dermedten ül, Bogusawski elteszi a kést, Gubernátor int a fejével, az egyik
adjutáns felugrik, odahajol.
BOGUSAWSKI
Antoni Rybak.
GUBERNÁTOR
Feltûnés nélkül.
Adjutáns kisiet a páholyból. Gubernátor ismét mosolyog. Chodko az adjutáns után
bámul, nem érti, miért ment el.
GUBERNÁTOR
Mindig sejtettem, hogy a legnagyobb színészek ilyenek.
Chodko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
A mûvészek, az igaziak, ilyenek. És hogy köztük és köztünk van valami
mélységes rokonság.
Chodko fordít.
BOGUSAWSKI
Van, tábornok úr, biztosíthatom.
Chodko fordít.
GUBERNÁTOR
Nos, kedves mûvész úr, felajzva várom a harmadik felvonást.
Bogusawski meghajol, kimegy a páholyból. A bal páholyban megjelenik Kayski,
leül.
GUBERNÁTOR
Ettõl féltünk mi annyira? Ezt kellett nekem lenyomoztatnom?
CHODÍKO
Veszélyes hírben áll.
GUBERNÁTOR
Ez? Tudja, mi ez? Egy színész.
Negyedik jelenet
Az áttetszõ kortina mögött Kamiska, Rogwoski, Skibiski, jobbról jön Bogusawski,
balról belép Ügyelõ.
ÜGYELÕ
Kezdhetjük, Mester?
BOGUSAWSKI
Kezdhetjük.
KAMISKA
Egy pillanat, Mester. Ön elõadás után azonnal útnak indul Ez az utolsó
alkalom Hadd adjam át önnek a társulat néhány önt szeretõ tagjának ajándékát.
Nyújtja a kezét.
BOGUSAWSKI
Ez micsoda? Átveszi.
KAMISKA
Gombok, Mester. A ruháinkról. Úgy véltük, így jövünk ki a legolcsóbban.
ROGOWSKI
Kárörvendve nevet. Ez jó! Nagyon jó! Hát ez óriási!
Kis csönd, Bogusawski áll, maga elé mered, aztán zsebre vágja a gombokat, és kisiet
balra. Kamiska jobbra megy ki.
ÜGYELÕ
Figyelem, kezdjük az utolsó felvonást! Rogowski úr, Skibiski úr! Nézõtér
sötét!
Ötödik jelenet
A nézõtéri világítás kialszik. Skibiski és Rogowski kimegy jobbra. Felmegy az
áttetszõ kortina. Rogowski és Skibiski besiet jobbról.
SKIBISKI
Hov
á
szala
dsz?
ROGOWSKI
Ne
m is
tudo
m -
jaj,
hihet
etlen
!
SKIBISKI
Én
azt
taná
csol
om,
font
olju
k
meg
mi
kett
en,
Hog
y mit
tegy
ünk,
ha
már
így
ford
ult
az
eset.
ROGOWSKI
Ez a
kaze
tta,
ez
még
vesz
élye
s
lehet
Nek
em a
legn
agyo
bb
gon
dot
most
ez
oko
zza.
SKIBISKI
De
mi is
hát
ez a
titok
zato
s
kaze
tta?
ROGOWSKI
Arg
as
bará
tom
é e
kaze
tta -
szeg
ény
Tito
kba
n
bízta
rám
még
anna
k
idejé
n,
Ami
kor
men
ekült
, az
én
keze
mbe
adta
,
Tud
om,
iratai
t
rejti
ez a
kaze
tta,
S
ettõl
függ
élete
és
mind
en
birto
ka.
SKIBISKI
Hog
yan
bízh
atta
d ezt
Tart
uffe
gon
djair
a?
ROGOWSKI
Lelk
iism
ereti
kérd
és
volt
ez
való
ban;
Elm
ondt
am
titko
mat;
meg
bízta
m
árul
ómb
an,
És
elhitt
em
neki,
rábír
t
érvei
vel,
Hog
y az
irato
kat
jobb
, ha
õ
rejti
el,
Mer
t így,
ha
kuta
tás
indul
meg
a
dolo
gban
,
Talál
ok
kiuta
t s
taga
dhat
ok
nyug
odta
n
Én
befo
gadt
am
õt,
kold
us
volt,
ninc
stele
n:
De
több
áhíta
tos
alak
nem
kell
neke
m.
Ha
ráju
k
gon
dolo
k,
düh
ömb
en
forr
a
vére
m;
S
már
jöhe
t
ezut
án,
ott
ütö
m,
ahol
ére
m.
SKIBISKI
Azér
t,
mert
rász
edet
t egy
sze
mtel
en
gaze
mbe
r
Sivá
r
erkö
lccs
el és
dagá
lyos
intel
emm
el,
Hirt
elen
azt
hisze
d,
hogy
mind
enki
ilyen
,
S
igazi
áhíta
t
seho
l
meg
nem
tere
m?
Jön Kamiski.
KAMISKI
Apá
m!
Igaz
-e,
hogy
e
gaz
megf
enye
gette
,
S
ami
jót
tett
vele
apá
m,
már
elfel
edte
,
S
több
et is
mert
ez a
rong
y
felfu
valk
odot
t,
S
kezé
be
tõrt
apá
m
nagy
jósá
ga
adot
t?
ROGOWSKI
Igen
, így
van,
fiam,
s
kíno
m
már
tûrh
etetl
en.
KAMISKI
Apá
m,
csak
bízz
a
rám:
a
két
fülét
leme
tsze
m.
Én
elint
éze
m
õt,
agyo
ncsa
pom
,
levá
gom
.
SKIBISKI
Kiss
é
fiatal
os
meg
oldá
s ez,
bará
tom.
Job
b
lesz
indul
atát
lecsil
lapít
ani:
Kor
unk
a
rend
kora
, és
nem
jár
jól,
aki
Erõs
zako
sko
dik
és
meg
sérti
a
törv
ényt.
Jön Hrehorowiczówna, Piknowska, Kamiska, Sibinska.
HREHOROWICZÓWNA
Mily
en
rette
nete
s
titko
k
ezek
? Mi
törté
nt?
ROGOWSKI
Buz
gón
befo
gad
ok
egy
emb
ert
nyo
mor
ában
,
Job
ban
saját
öcsé
m,
az
sem
élhet
ne
nála
m,
Jótét
emé
nye
met
nap
onta
élve
zi,
Lán
yom
at s
pénz
emet
oda
ado
m
neki,
Õ
pedi
g
azal
att,
sötét
terv
eit
szõv
e,
A
gaze
mbe
r
pima
sz
sze
met
mer
vetni
nõm
re,
Birt
oko
mbó
l
elûz
és
letas
zítan
a
Oda
,
ahon
nan
én
húzt
am
ki
vala
ha.
SKIBISKA
Szeg
ény!
HREHOROWICZÓWNA
Ne
m,
fiam,
én
nem
hihet
em
seho
gy
sem,
Hog
y
rész
e
van
neki
egy
ross
z
csel
eke
detb
en.
ROGOWSKI
Hog
y?
HREHOROWICZÓWNA
A
jám
boro
kat
irigy
ség
körn
yezi.
ROGOWSKI
Tess
ék?
Mit
mon
d,
anyá
m?
Hog
y
kell
ezt
érte
ni?
HREHOROWICZÓWNA
Köl
önös
élete
t
élne
k itt
a
tiéid,
S
tudo
d,
hogy
õt
mily
en
gyûl
ölett
el
kísér
ik.
ROGOWSKI
De
mon
dta
m
már,
anyá
m,
látta
m
saját
sze
mem
mel.
HREHOROWICZÓWNA
Ne
m is
tudo
d,
mily
en
gon
osz
az
irigy
emb
er.
ROGOWSKI
Ez a
besz
éd,
anyá
m,
mon
dhat
om,
eszt
elen.
Látt
am
- és
tanu
rá a
saját
két
sze
mem
.
HREHOROWICZÓWNA
A
látsz
at,
isten
em,
gyak
ran
tévút
ra
visz.
S
hány
szor
csal
ódh
atik
az
emb
er
sze
me
is!
ROGOWSKI
Ha
más
gyöt
örne
így,
tudn
ám,
hogy
an
besz
éljek
,
De
inká
bb
hallg
atok
-
úgy
elönt
ött a
mér
eg.
SKIBISKA
Rogowskihoz.
Csa
k
vissz
aka
pta
a
mag
áét
- ez
szab
ály;
Ne
m
akar
t
hinni
s
most
hitelr
e
nem
talál.
SKIBISKI
Hán
y
perc
vész
kárb
a e
miha
szna
sem
misé
gre,
És
legfõ
bb
ideje
már
intéz
ked
ni
végr
e.
Ha
Tart
uffe
feny
eget,
nem
kis
vesz
edel
em.
KAMISKI
Hog
yan?
Leh
et-e
hát,
hogy
ilyen
sze
mtel
en!
KAMISKA
Ne
m
tudo
m
hinni
,
hogy
ez
így
meh
etne
végb
e:
Túlo
ntúl
feltû
nõ
hálát
lan
csels
zövé
se.
SKIBISKI
Rogowskihoz.
Csa
k ne
bízz
ebb
en: a
mód
õt
maj
d
megl
eli,
Hog
y a
pör
ellen
ed
siker
üljön
neki.
Kev
eseb
b
okk
al is
vitt
már
gon
osz
hínár
ba
Árta
tlano
kat
a
csels
zövõ
k
intri
kája
.
KAMISKA
Ha
tudo
m,
hogy
ez a
fegy
ver
van
a
kezé
ben,
Ilyen
nagy
zûrz
avar
t
nem
kelte
k
sem
miké
ppe
n.
Jön Niedzielski.
ROGOWSKI
Ki
ez?
Ki
ez
az
úr?
Skib
isk
áho
z.
Men
jen,
kérd
ezze
meg,
Mos
t
aztá
n
szíve
sen
láto
k
vend
égek
et!
NIEDZIELSKI
Rogowskihoz, gúnyosan.
Üdv
özlö
m
önt,
ura
m.
Az
ég
boss
zúja
érje
Az
ellen
sége
it,
önt
meg
kegy
e
kisér
je.
Eng
edje
meg,
ura
m,
mert
azért
zava
rom
csak
,
Hog
y
egy
rend
elete
t a
házo
n
végr
ehajt
sak.
ROGOWSKI
Hog
y ön
azért
NIEDZIELSKI
Ura
m,
csak
sem
mi
izgal
om.
Egy
kis
fölsz
ólítá
s, ez
a
hivat
alom
,
Kila
kolt
atni
önt s
övéit
s
pers
ze
mind
en
Ingó
ságo
t,
búto
rt
elszá
llítat
ni
inne
n.
Joge
rõs
rend
elet
és
hala
dékt
alan
ROGOWSKI
Én,
inne
n el?
NIEDZIELSKI
Igen
, ha
úgy
tetsz
ik,
ura
m.
Hisz
en
most
már
e
ház,
ezt
tudj
uk
mind
a
kett
en,
A jó
Tart
uffe
úré,
megf
elleb
bezh
etetl
en.
ROGOWSKI
De
NIEDZIELSKI
Jól
tudo
m,
ura
m,
hogy
egy
milli
ó
miatt
Sem
türn
e
láza
dást
vagy
villo
ngás
okat
S
mint
hû
alatt
való
és
tiszt
essé
ges
emb
er
Elsz
enve
di,
amit
a
törv
ény
szav
a
rend
el
Visz
ontlá
tásra
! A
jósá
gos
Isten
óvja
!
ROGOWSKI
Csa
pjon
le
men
nyk
öve
belé
d és
meg
bízó
dba!
Niedzielski meghajol, kimegy.
ROGOWSKI
Hrehowiczównához.
Nos
,
világ
os-e
már
Tart
uffe
sok
árulá
sa?
HREHOROWICZÓWNA
Úgy
vagy
ok,
mint
aki
égb
õl
poty
og a
sárb
a.
Jön Damse.
DAMSE
Boc
sána
t,
Org
on
úr,
meg
kell
zava
rno
m
itt,
De a
feny
eget
õ
vesz
ély
ráké
nysz
erít.
A
gaze
mbe
r,
aki
soká
ig
csalt
a
önt,
Feje
delm
ünk
elé
kihal
lgatá
sra
ment
.
S
elõa
dta,
hogy
ön
tudv
a
rejte
tte
itt
Egy
fölsé
gárul
ó
titko
s
papí
rjait.
ROGOWSKI
Az
emb
er
igaz
án
förte
lmes
besti
a!
DAMSE
Mos
t a
kis
hala
dék
is
végz
etes
hiba,
Hint
óm
a
kap
uban
jöjjö
n, fõ
a
siets
ég,
S itt
van
ezer
aran
y a
költs
égek
re:
tess
ék.
Jön Boguslawki.
BOGUSAWSKI
Lass
an,
ura
m,
mine
k
szala
dni?
Csa
k
nyug
odta
n:
Meg
pihe
nhet
ham
ar
egy
jó,
köze
li
lyuk
ban.
Leta
rtózt
atju
k, és
e
perc
ben
már
fogo
ly.
Néhány színész kifelé tekinget, hol marad Rybak. Kayski is észreveszi, megrémül.
ROGOWSKI
Árul
ó!
Ezze
l a
fogá
ssal
búcs
úzol
?
PIKNOWSKA
Mon
dhat
om,
igaz
án
dics
õség
ére
válik
,
Hog
y
miér
t jött
s
mily
en
meg
bizat
ással
áll
itt!
Kayski a színpadra integet kérdõn, de nem veszik észre.
BOGUSAWSKI
Dics
õség
bár
mily
en
meg
bízá
s,
amel
yet
Az a
hatal
om
ad,
mely
tõl
ez is
ered
.
ROGOWSKI
S
arra
emlé
ksze
l-e,
te
hálát
lan
gaze
mbe
r,
Hog
y
honn
an
húzt
alak
ki
irgal
mas
keze
mme
l?
BOGUSAWSKI
No,
igen,
jól
tudo
m,
men
nyire
segít
ett,
De a
trón
érde
ke
áll
mind
enek
felett
,
Ez
kívá
nja,
e
szen
t
függ
és,
jogo
s
erõs
zak,
Hog
y
most
mind
en
egyé
b
hálát
szíve
mbe
fojts
ak,
Jó
bará
tot,
szül
õt,
feles
éget,
s ha
kell,
Mag
amat
is
velü
k
áldo
zom
érte
fel.
Hátrafordul, de Rybak nincs ott. Kis szünet. Kayski feláll, rémülten integet.
Színészek rémülten, páran arcukat kezükkel eltakarva állnak. Bogusawski vigyorog.
Gubernátor páholyában ideges mozgás.
Bogusawski széles mozdulattal hátramutat, ahol hirtelen befordul a három kulissza: a
sasok és a cár képmása. Gubernátor felugrik, liheg, Bogusawski Gubernátor felé fordul, áll,
majd gyors léptekkel a jobb páholy elé megy, térdre veti magát.
BOGUSAWSKI
Ön
az,
Táb
orno
k
Úr?
Ön
folyt
on
üldö
z
enge
m,
Ön
elõtt
isme
rõs
e
káro
s,
ferd
e
jelle
m,
Isme
ri
vétk
eim,
isme
ri
csel
veté
sem,
Min
ket
nem
isme
r így
talán
mag
a az
ég
sem.
Ön
mégi
s
utolé
rt!
Hát
meg
ado
m
mag
am,
S
bár
mi a
bünt
etés,
ninc
s
ellen
e
szav
am.
Ural
kod
ónk
kegy
ét
terje
ssze
ki e
házr
a,
Eng
em
vigy
enek
el
bilin
csbe
n,
meg
aláz
va,
Én
meg
érde
mlek
mind
en
bünt
etést
,
bár
mi
vár,
E
háza
t
pedi
g
áldja
meg
-
mag
a a
cár!
KAYSKI
Wróbel! Kürt!
Kürtszó. Gubernátor felugrik, kirohan a páholyból, Chodko és adjutánsok utána.
KAYSKI
Wróbel! Függöny!
Ügyelõ átrohan hátulról elõre; balra a színészek között, és eltûnik. Pár civil tûnik fel a
járásokban riadtan. Kayski kirohan a páholyából. Lemegy az áttetszõ kortina.
Hatodik jelenet
A kortina mögött nagy mozgás, hangzavar, fejetlenség, ismeretlenek vágtatnak át a
színen.
ÜGYELÕ
Kintrõl. Direktor úr! Direktor úr! - Rybak! Rybak!
Ügyelõ átrohan a színen.
DAMSE
Üvölt. Rybak! Rybak!
Adjutánsok loholnak át a színpadon, nyomukban civilek. A hangzavar és a fejetlenség
lassan elül. Felmegy a kortina. A színen félig még jelmezben, félig már civilben, paróka né
a színészek Bogusawski és Rybak nélkül. Kellékes közöttük áll; Díszletezõ, Ügyelõ, Súgónõ
és Kayski nincs ott. Rogowski a díszletpamlagon hever, arcát kezébe temetve. Kamiska az
egyik széken ül, mintha fejbe vágták volna. Szünet. Csönd.
ROGOWSKI
Kész, vége! Végünk van! Visznek minket Szibériába! Kis csönd. Megölöm azt
a barmot! Kitekerem a nyakát! Egyszerûen nem jön be a jelenetre!
PIKNOWSKA
Nem értem. A szünetben még itt volt pezsgõzött õ is.
DAMSE
Leitta magát. Most alszik valahol.
ROGOWSKI
Tönkretette a pályámat! Az életemet! A Mester is! Csak áll és vigyorog! Egy
örökkévalóságig áll és vigyorog! Mért nem talált ki valamit?!
NIEDZIELSKI
Kitalált.
ROGOWSKI
Nahát, az volt a legkínosabb! Mindenki röhögött! Az volt a legszörnyûbb!
HREHOROWICZÓWNA
Megmentette az elõadást, nem?
ROGOWSKI
Inkább ne tette volna! Niedzielskihez. Neked kellett volna! De te csak
bámulsz kintrõl, mint egy hülye! Mért nem jöttél be Rybak helyett? Te voltál
közülünk az egyetlen odakint!
NIEDZIELSKI
Én a törvényszolga vagyok. Nem jöhetek be rendõrként.
SKIBISKI
Wróbelnak kellett volna bejönnie.
NIEDZIELSKI
Civilben?
ROGOWSKI
Végünk! Vége a színháznak!
HREHOROWICZÓWNA
Miért, mi történt? Szépen lement az elõadás. Mibe tudnak belekötni? A
Mester megmentette.
ROGOWSKI
De hogyan! Uramisten, most is remegek tõle! Ekkora botrányt! És az a hülye
Wróbel még kürtöl is a végén! - Tudjátok, mi lesz? Hogy mi megbeszéltük
Rybakkal összeesküvés! Ez lesz!
Berohan Ügyelõ.
ÜGYELÕ
A direktor? Kis csönd. Direktor úr! Direktor úr! Kirohan.
KAMISKA
Hol a Mester?
Körülnéznek.
ROGOWSKI
Biztos elment. Neki könnyû. Jött, játszott, elmegy. De mi!
HREHOROWICZÓWNA
Miért, mit tehetnek velünk?
NIEDZIELSKI
Mi rendesen játszottunk.
KAMISKI
És a Mester megmentette az elõadást
Jön Súgónõ, a kezeit tördeli.
SÚGÓNÕ
Nincsen sehol! Nincs az épületben!
ROGOWSKI
Na ja. Várta a postakocsi.
SÚGÓNÕ
Rybak!Rybak!
SKIBISKA
Szerencsétlen fiú. Minimum kivégzik.
PIKNOWSKA
Jézusmária!
Súgónõ felzokog, lerogy a másik székre.
SÚGÓNÕ
Nincs az épületben Mindent átkutattak
DAMSE
A rohadék. Szerintem írásban határoljuk el magunkat
KAMISKI
Nem jött be, istenkém A Mester azonnal kapcsolt Nem?
SKIBISKA
Ahogy ott álltam iszonyú csönd és érzem, jön lentrõl fölfelé árad
fölfelé valami néma, hatalmas öröm
HREHOROWICZÓWNA
Kár is beszélni róla.
ROGOWSKI
Magának is könnyû, magának nincs sok hátra.
SKIBISKA
Gyerekek, ez pokoli siker volt!
Kis csönd.
KAMISKA
Hova lett a Mester?
ROGOWSKI
Niedzielskihez. Elvitte a szép, fehér kabátodat.
NIEDZIELSKI
Legalább marad emléke rólam.
DAMSE
A legkevesebb, hogy bezárják a színházat. Ez a legkevesebb. Majd ránk
fogják, hogy mi Rybakkal együtt!
KAMISKI
Miért? Attól, hogy elfelejtett bejönni?
ROGOWSKI
Felugrik. Igen, azért! Ezt nem lehet megbocsátani! Itt a gubernátor, és õ csak
úgy, egyszerûen Ez súlyosabb, mintha kórusban éltettük volna Napóleont!
HREHOROWICZÓWNA
Kamiskához. Nem kéne beszélned velük Rybak érdekében? Szegény fiú,
véletlenül elfelejtette
KAMISKA
Elfelejtette?
HREHOROWICZÓWNA
Én nem tudok más magyarázatot. De szerintem õk se tudnak.
Kis csönd. Betántorog sápadtan, csapzottan Kayski, lerogy a pamlagra, csönd.
KAYSKI
Wróbel?
DAMSE
A direktor urat keresi.
KAYSKI
Vodkát.
Kellékes elõrejön, átad egy lapos üveget, Kayski meghúzza.
KAYSKI
Mától a színházban szesztilalom van, világos? Aki megszegi, repül. Rendelet.
Meghúzza az üveget, körbenéz, csodálkozik. A dotációt nem vonták vissza. Felnevet,
csönd. Nem lesz kritika. Nincs, aki megírja. Chodzkót kirúgták. Felnevet. Velem csak
azért üvöltöztek csak azért, mert színpadra állítottam a cár képét. Csodálkozva.
Pedig õk utasítottak rá És hogy soha többé, különben Remegés fogja el, iszik.
ROGOWSKI
És velünk mi lesz?!
SKIBISKI
Bezárják a színházat?
KAYSKI
Játszani fogunk. Mindenki. Rendelet. Iszik. Wróbel ki van rúgva.
DAMSE
Miért?!
KAYSKI
Nem tudom. Rendelet.
NIEDZIELSKI
Nem igazán kifizetõdõ, ha valaki ügyelõ.
PIKNOWSKA
És Rybak? Vele mi lesz?
SÚGÓNÕ
Hol van?!
KAYSKI
Honnan tudjam? Remeg, iszik.
Jön Díszletezõ karján a fehér kabát.
DÍSZLETEZÕ
Niedzielskihez. A mûvész úr öltözõjében volt, a széken.
Csönd, Niedzielski átveszi a kabátot.
KAMISKA
Hol van a Mester?
DÍSZLETEZÕ
Elment a kocsival.
KAMISKA
Látta?
DÍSZLETEZÕ
Láttam. A tömeg nem vette észre pedig éppen õt éltették, meg a direktor
urat aztán szétverték õket, és mindenki hazament.
KAYSKI
Éltettek, engem?
DÍSZLETEZÕ
Igenis. Mint hazafit, kérem.
Csönd.
KAYSKI
Felnevet. Jól megkapták tõlünk! Reszketett az egész tisztikar!
Csönd.
HREHOROWICZÓWNA
Kár ennyit beszélni róla. Minden szépen elrendezõdött.
SÚGÓNÕ
Rybak hol van?
DÍSZLETEZÕ
Nem tudom.
KAYSKI
Leitta magát.
SÚGÓNÕ
Hogyhogy?
KAYSKI
Nem tudom. Õk mondták. Ez a hivatalos. Ezért van mostantól szesztilalom.
Inna, de az üveg üres. Díszletezõ lapos üveget ad át, Kayski meghúzza.
PIKNOWSKA
És õk honnan tudják?
KAYSKI
Õk mindent tudnak.
Hrehorowicówna felnevet. Csönd. Jön Rybak, az arca véres, az egyenruha cafatokban
lóg róla, ragyog az örömtõl.
RYBAK
A Mester? Hol a Mester?
SÚGÓNÕ
Felsikolt. Antoni!
Elképedés.
RYBAK
A Mester?
KAYSKI
Maga ki van rúgva.
RYBAK
Tudom, már mondták. - A Mester?
DÍSZLETEZÕ
Elment.
KAYSKI
Mondd csak, ha meg nem sértelek hol voltál te az utolsó felvonás alatt?
RYBAK
Nevet. Jöttek és elvittek.
KAMISKA
Kicsoda?
RYBAK
Hát õk. Egy csomó katona, meg civilek ültem az öltözõben, berontottak,
nekem estek, szétszabdalták a kabátomat hogy hol a kés hova dugtam
PIKNOWSKA
Milyen kés?
RYBAK
Ezt kérdeztem én is, erre kaptam az elsõ pofont. Nevet. Micsoda szerencse,
micsoda véletlen, hogy éppen akkor vittek el.
ROGOWSKI
Szerencse?!
RYBAK
Nem kellett bejönnöm! Most nem kell szembe köpnöm magam Én
magamtól nem mertem volna gyáva voltam. És milyen buta! Boldogan nevet.
Biztos, hogy elment a Mester? Meg szeretném csókolni a kezét!
HREHOROWICZÓWNA
Elment, kész.
KAYSKI
Szóval téged lefogtak
RYBAK
Vidáman. Az adjutáns, aki vallatni kezdett le van fokozva. Éppen
pofozott, amikor berohant egy ezredes, ordított, letépte a rangjelzését Engem
seggbe rúgott, azt ordította: "Magából nem lesz nemzeti hõs, nem lesz mártír, hiába
is szeretné!" - és akkor kiengedtek.
Kayski felnevet, elharapja.
RYBAK
Ki vagyok tiltva Vilnából. Elõvesz egy papírt, nézi. Harmadosztályú hivatalnok
lettem. Írnok leszek, Grodnóban. Reggel kell indulnom. - Miért pont Grodnóban?
Nevet. Milyen volt? Tapsoltak? Félelmetes volt? Mondjátok már!
Kayski feláll.
KAYSKI
Mindenki menjen haza. Én beteg vagyok, engem ez nagyon megviselt
Tessék hazamenni! Kimegy.
SKIBISKA
Álltunk és vártunk vártuk, hogy bejössz
RYBAK
És? És?
KAMISKA
Csend volt A Mester nevetett
NIEDZIELSKI
Vigyorgott.
RYBAK
Gonoszul? Gyõztesen?
KAMISKA
Úgy.
SKIBISKI
Csönd volt
KAMISKI
Kayski ordított a páholyból
SKIBISKA
Hátul befordultak a képek
DÍSZLETEZÕ
Muszáj volt így se volt végszó rá
RYBAK
Persze, a végszó az enyém És?
NIEDZIELSKI
A gubernátor felugrott
KAMISKA
Borzasztó sokáig tartott szinte órákig
SKIBISKA
Csönd volt, és úgy örültek odalent úgy örültek!
RYBAK
És? És?
KAMISKA
A Mester térdre vetette magát
SKIBISKA
A gubernátor páholyánál
KAMISKI
Rögtönzött egy szép monológot, a darab verselésében hogy õ bevallja a
bûneit, mert a gubernátor mindent tud róla a bûneit
RYBAK
Fantasztikus!
KAMISKI
Nevettek a gubernátor nem
NIEDZIELSKI
Az kirohant.
PIKNOWSKA
Wróbel megfújta a kürtöt
RYBAK
Így képzeltem! csak a rögtönzést nem Zseniális! Amíg pofoztak,
elképzeltem. most jön be a Mester nélkülem most mondja most fordul
felém, de én nem vagyok és csönd halálos csönd
KAMISKI
Igen!!!
Feléje fordulnak.
KAMISKI
Õ ezt elõre tudta!
HREHOROWICZÓWNA
Semmit sem tudhatunk biztosan, gyerekek.
KAMISKI
De igen! És a Mester számított ránk! Hogy mi segíteni fogjuk és mi
segítettük mert álltunk, és hallgattunk És akkor elmondhatta a rögtönzést
amitõl még inkább Én végig éreztem valamit. Igen. Ösztönösen. Mi nagyon jó
partnerei voltunk a Mesternek!
Kamiska hozzámegy, megsimogatja a fejét, szomorúan mosolyog.
HREHOROWICZÓWNA
Vannak barátaim Grodnóban, majd megadom a címüket.
RYBAK
Köszönöm. - És most zötyög egy közönséges postakocsiban Édesdeden
szunyókál Neki ez semmi. Egy vendégjáték. Még keresett is rajta.
SÚGÓNÕ
Meglátogatlak Grodnóban
Rybak legyint.
SÚGÓNÕ
Elmegyek veled.
RYBAK
Te csak maradj itt. Örülj, hogy színházban élhetsz. - Örüljetek.
HREHOROWICZÓWNA
Gyerekek, szerintem eljöhetnétek vacsorázni. - Antoni, ha összepakoltál,
gyere te is.
RYBAK
Utolsó vacsora. Köszönöm.
Mind el Hrehorowiczówna után; Rogowski és Damse másik oldalon megy ki. Ott
marad Díszletezõ, Kellékes, Rybak.
Hetedik jelenet
DÍSZLETEZÕ
Na, pakoljunk.
Kiviszik a pamlagot, a két széket, az asztalkát, Rybak nézi õket. Díszletezõ és
Kellékes visszajön.
DÍSZLETEZÕ
Figyeljen rám, Rybak úr. Én megmondom magának; hogy ezt az egészet ki
csinálta. Ezt az egészet a Mester csinálta!
Kellékes bólogat.
DÍSZLETEZÕ
Magát is õ vitette el egy kicsit
Kellékes meglepõdik.
DÍSZLETEZÕ
Tudja, miért? Mert õneki a kisujjában van minden. Neki a cáriak között, a
tisztek között is vannak emberei. Mindenütt. Még a cár környezetében is, higgye el
nekem, én ezt tudom. Ez az egész, Rybak úr, meg volt beszélve. Már úgy jött ide,
hogy ez lesz.
KELLÉKES
Bogusawski mindig így csinálja. Megjelenik valahol, csodát tesz, és eltûnik.
Ez a módszere.
DÍSZLETEZÕ
Mert neki mindenütt megvannak az emberei. Akikre számíthat. Itt is tudta
rögtön, kivel hányadán áll.
KELLÉKES
Így van. Mert ha én például nem fordítom be a sast De õ tudta, hogy be
fogom fordítani. Mert õ tudja, ki az õ embere.
DÍSZLETEZÕ
Hát, isten áldja, Rybak úr.
RYBAK
Magát is.
KELLÉKES
Mondja meg a Mesternek, ha látja
RYBAK
Grodnóban?
DÍSZLETEZÕ
Ott is. Sokfelé jár. Mindenhová elvetõdik, legalább egyszer.
KELLÉKES
Mondja meg neki hogy mi tudjuk. Csak ennyit.
RYBAK
Megmondom.
DÍSZLETEZÕ
Na, isten áldja.
Díszletezõ, Kellékes kimegy. Rybak körbejár a színpadon, szemlélõdik.
RYBAK
Milyen rég volt, amikor én színész voltam Amikor itt játszott
Bogusawski, a Mester Még egyszer körülnéz. Hát, itt is voltunk egyszer. Kimegy.
A kert
Dráma
1983
Szereplõk
JÁNOS
ELVIRA
CUKI
ANNA
TUDÓS
DOKI
PROF
ÖCSI
KATIKA
LEPORICS
PARANCSNOK
Történik 1954. május 24-én, hétfõn, egy budai villa kertjében.
Jobbról a ház repkénnyel befuttatott fala, a bejárati zsalugáteres ajtó nyitva. A ház
elõtt kõkerítéssel ellátott terasz. A kertben magas tölgyek és fenyõk, gondozott pázsit, ki
elhanyagolt bokrok. A fák lombja fölött és között ég. Kerítés nem látszik.
A szereplõk egytõl egyig fiktívek.
A dráma ötletét Karinthy Márton Bánat címû filmnovellája adta.
1.
Verõfény. A házból rádión Mozart G-dúr triója hallatszik. A szirten sokáig senki,
majd jön balról Tudós és Anna, megállnak. Tudós kopott szürke öltönyben, ingben, lábán
nyikorgóan új cipõ. Anna kék rakott szoknyában, pöttyös blúzban.
ANNA
Micsoda kert!
Csönd.
ANNA
És õk itt élnek? Ebben a kertben?
Csönd.
ANNA
Micsoda kert!
Tudós a ház felé indul.
ANNA
Itt élnek ebben a házban
Tudós bólint.
ANNA
Ez egy paradicsom! Nem is tudom Fantasztikus.
Tudós áll.
ANNA
Hogy így is élnek emberek
A házból kijön Katika.
KATIKA
Kit tetszenek keresni az elvtársak?
TUDÓS
A háziakat.
KATIKA
A fõosztályvezetõ elvtársat?
TUDÓS
Õt.
KATIKA
Be vannak jelentve az elvtársak?
TUDÓS
Õ hívott minket, levélben.
KATIKA
Ha szabad lenne a levelet, elvtárs.
TUDÓS
Nincs nálam.
KATIKA
Sajnálom. A fõosztályvezetõ elvtárs különben sincs itthon. Tessék máskor.
Elõtte tessék bejelentkezni telefonon.
TUDÓS
Pompás. Annához. Elmegyünk.
ANNA
Miért mennénk el? Meghívtak!
TUDÓS
Levélben.
ANNA
Akkor is meghívtak!
TUDÓS
Cerberusról nem volt szó.
ANNA
Nem Cerberus. Csak egy lány.
TUDÓS
Felõlem nõnemû is lehet. Egy Cerbera. Na menjünk.
ELVIRA
A házból. Jött valaki, Katika?
KATIKA
Két elvtárs. Egy elvtárs meg egy elvtársnõ.
ELVIRA
A házból. Mindjárt megyek!
Csönd, csak a zene szól. Tudós, Anna, Katika vár. Az ajtóban megjelenik Elvira,
megáll, elképed.
ELVIRA
Dönci! Édes drága Döncikém! Uramisten! Tudós felé siet.
TUDÓS
Szervusz.
ELVIRA
Megáll. Szervusz. Kis csönd. Istenem Akkor te már! Boldogan nevet, szinte
ugrándozik. Katika, látja? Látja?!
Katika megdöbbenve hallgat.
ELVIRA
Hihetetlen! Hála az égnek! Mutasd magad Nem is változtál. Ugye? Semmi
bajod! Dönci! A feleséged?
TUDÓS
Anna. Anna, ez Elvira.
A két nõ kezet fog.
ELVIRA
Anna Szervusz, Anna.
ANNA
Szervusz.
ELVIRA
Ez egy új feleség, vagy a régi?
TUDÓS
A régi.
ELVIRA
Még fogja Anna kezét. Milyen fiatal vagy! Szegény kislányMegcsókolja, Anna
zavartan hagyja. Katika, székeket! - Isztok kávét, ugye? - Katika, kávét is!
KATIKA
A teraszra?
ELVIRA
Igen Istenem!
Katika bemegy a házba. Szól a zene, csönd.
ELVIRA
Mikor?
TUDÓS
Nemrég.
ELVIRA
Nem tudtam nem tudtuk Azt se tudtuk meg rögtön János is csak
sokkal késõbb hallotta, magánkívül volt, minden követ megmozgatott Istenem,
legalább három éve! - Kértek enni? Lesz minden, János meghagyta, tíz személyre
fõzzünk Mondott valamit reggel, meglepetés lesz De hogy ekkora! Õ már
tudta! És nem szólt! - Nem szokott szólni Elugrott valahova, vidékre, kocsival,
biztos felolvas Alig van itthon De majd jön Dönci! Hát itt vagy! - Katika!
Katika hoz két fonott széket, leteszi a teraszra.
ELVIRA
Õ Katika. Háztartási alkalmazott. Õ közben lett Alig maradt idõm
dolgozni, kénytelenek voltunk
TUDÓS
Persze.
ELVIRA
Rendes, dolgos, tiszta lány Õ már a harmadik, de õ rendes. - Köszönöm,
Katika.
Katika visszamegy a házba.
ELVIRA
Gyertek, üljetek le! - Dönci!
A teraszra lépnek. A házból kijön Cuki: szép, fiatal, fekete nõ, virágos pongyolában.
CUKI
Szabadság.
Kis csönd.
ELVIRA
Ez Cuki. Így hívjuk magunk között. Nagyon kedves lány. Most nálunk lakik.
Németül tanul.
Kis csönd.
Cuki, ez itt egy nagy ember, igazi nagy ember, a kevesek közül. Tudós. A
barátom! - És a felesége. Anna.
CUKI
Szervusz.
ANNA
Szervusz.
Kezet fognak. Katika még két fonott széket hoz, leteszi, visszamegy a házba.
ELVIRA
Üljünk le.
Leülnek. Szól a zene. Csönd.
CUKI
Németül tud?
TUDÓS
Kérem?
CUKI
Tud németül?
ELVIRA
Persze hogy tud. Publikált olaszul, franciául
Katika fonott asztalt hoz, leteszi, visszamegy.
CUKI
Szörnyû egy nyelv. Hetek óta tömik a fejemet, hogy eszközeset meg
részeseset, hát egy kukkot se értek. Folyton fejgörcsöket kapok tõle! Ilyen nyelv
nincs is.
ELVIRA
Hát, nem könnyû. Nem könnyû.
CUKI
Nekem nincs rossz fejem a tanuláshoz, János szerint jó fejem van, de én már
akkor kenyeret kerestem, az elemiben És most tessék.
ELVIRA
Nagyon fontos, hogy az ember tudjon németül. Világnyelv.
CUKI
Nehéz mindent pótolni János szerint nem késõ Ismeritek?
ELVIRA
Régi jó barátok.
ANNA
Én csak a verseit nem mindet
ELVIRA
Nemsokára jönnie kell.
Jön Katika tálcával, rajta kávé, négy tányér, négy csésze, cukor, tej. Leteszi, szétrakja.
Csönd, szól a zene. Katika bemegy a házba.
ELVIRA
Valódi kávé.
Cukrot raknak a kávéba, kavargatják.
ANNA
Ez a kert Fantasztikus kert!
ELVIRA
Kicsit el van vadulva. Nehéz kertészt kapni. De még így is szép.
Isszák a kávét.
TUDÓS
Maga rokon?
CUKI
Olyan kedvesek mind Elvira is, igazán
ELVIRA
A házat is tataroztatni kéne, tavalyra ígérték Télen már beázott, pont a
mûtermem, felhajtottunk egy tetõfedõt, piszmogott hetekig, nem tudtam dolgozni.
Tudóshoz. A padlástérbõl csináltattunk mûtermet, idelenn mindent összekentem
meg jöttek a vendégek, és félig kész mûveken álmélkodtak nem volt nekem
való Szép mûterem, nagy ablaka van a hátsó kertre. Örülnék, ha megnéznétek.
CUKI
János dolgozószobája is a kertre néz, a földszinten. Nem nagy szoba, de
rengeteg könyv van benne! Ott szokott dolgozni. Fákra néz, bokrokra nagyon
sok madár van, meg is írta egy csomó versében. Megmutatom, jó? Feláll, Annához.
Gyere.
ANNA
Menjek?
ELVIRA
Menj csak! Aztán majd megmutatom a mûtermet.
Cuki és Anna bemegy. Csönd, szól a zene, isszák a kávét.
ELVIRA
Bájos teremtés Csönd. Már rehabilitáltak?
TUDÓS
Engem nem fognak.
ELVIRA
Dehogynem! Úgy hallottuk, mindenkit. Már az, hogy kiengedtek hál'
istennek
TUDÓS
Engem el sem ítéltek, nincs hát miért rehabilitálniuk.
ELVIRA
Én ehhez nem értek, de ha bent voltál, muszáj, hogy rehabilitáljanak.
TUDÓS
Nem muszáj.
Csönd, szól a zene.
ELVIRA
Milyen kedves a feleséged Csönd. Jól vagy? Kicsit megöregedtél, a
vonásaid kicsit ráncos vagy különben semmi Én már kezdek õszülni Van
úgy, hogy nem sikerül Nem fontos. Csönd, majd felugrik. Ne haragudj, idegesít ma
ez a Mozart.
Bemegy a házba. Tudós ül. Kis ideig még zene, aztán csönd. Anna és Cuki a fönti
ablakból szólal meg.
ANNA
Tudod, mit látni a dolgozószobából? Az egész várost! Az OTI-tornyot, a
Kossuth hidat, a Margit hidat, a Szigetet, a Bazilikát, még Csepelt is, a Gellért-
hegyet, a várat, az egész várost, egészen Cinkotáig!
CUKI
Ott írja a verseit meg a cikkeit. Télen a cinkéknek szalonnát rak az ablakba.
Tudóshoz. Nem nézi meg?
ANNA
Nem jössz?
TUDÓS
Nem.
Csönd. Tudós ül. Madárcsicsergés. Gépkocsiberregés, leáll, csönd.
2.
Jön Doki rövid ujjú, csíkos ingben, hosszúnadrágban, Öcsi rövid tiroli bõrnadrágban,
nadrágtartóban, kockás, rövid ujjú ingben, Prof sötétszürke öltönyben, ingben, fekete
nyakkendõben.
ÖCSI
Ott ültem alattuk, két szektorral arrébb, de nem voltak messze, nincs mese,
ott ült a sleppjében!
DOKI
Véletlen is lehet.
ÖCSI
Véletlen? Hetekkel ezelõtt szétosztották a jegyeket! Olyan nincs, hogy egy
fõávós véletlenül kerüljön Nagy Imre mellé! Olyan nincs!
DOKI
Miért? Attól még
ÖCSI
Nem értitek? A legfinomabb módja az átállásnak! Elegáns. Nem kell
hûségnyilatkozat, semmi, akár véletlen is lehet, õ csak úgy ott ül. És mindenki
látja. A slepp is látja! Naná, hogy tudják, mi ez a véletlen! Zseniális!
DOKI
Érdekes.
ÖCSI
De csitt, szívem. Valaki ül a teraszon.
Közelebb mennek.
ÖCSI
Eb legyek, ha ez nem a Dönci!
PROF
Hogyhogy a Dönci?!
ÖCSI
De, de, ez a Dönci! A terasz felé megy, megáll. Mi az, Dönci, már téged is
kiengedtek? - Fiúk, ez vagy a Dönci, vagy a szelleme kísért! - Szevasz, Dönci!
TUDÓS
Szervusz, Öcsi.
ÖCSI
Fellép a teraszra. Sehol semmi kékfolt a képeden. Megvan a füled, megvan az
orrod - mindened megvan? - Állítólag, mielõtt kiengedik a pácienst, felhizlalják,
felpumpálják, adnak neki új körmöket, pótherét, egy-két vesét is
TUDÓS
Nehogy felkavarodjon a gyomrotok, a kényes.
ÖCSI
Fiúk, ez tényleg a Dönci!
Doki és Prof is fellép a teraszra.
TUDÓS
Szervusztok.
DOKI
Szervusz.
PROF
Szervusz.
Kis csönd.
PROF
Hogyhogy itt vagy?
TUDÓS
Széttárja a karjait. Igazán nem rajtam múlott.
PROF
János? Hol van?
TUDÓS
Nem tudom.
ÖCSI
János reggel hívott, nagy meglepetés lesz, jöjjünk fel délután, hozzam
Lajoskát
PROF
Szóval te vagy a meglepetés.
ÖCSI
Elvira?
TUDÓS
Bent van.
Csönd, madárcsicsergés.
ÖCSI
Na de minek is ácsingózunk ily megilletõdötten. Leül. Foglaljatok helyet,
fiúk.
Doki és Prof is leül, csönd.
TUDÓS
Hogy vagytok?
Kis csönd.
TUDÓS
Profhoz. Etelka?
PROF
Megvan. Kis csönd. Dolgozik. Éjjel-nappal írja a könyveit.
ÖCSI
Etelka fantasztikus, én mondom. Ki se mozdul, csak ír, csak ír Nevet. Én
meg folyton bütykölök. Az a dög, állandóan lerohad. Mindent zörög, folyton
szerelem. Ez ám a szerelem! Nevet. Topolino. Egy stoppolino! Annyit stoppolom!
Nevet.
Csönd, madárcsicsergés.
DOKI
Tényleg, hogy vagy?
TUDÓS
Jól. Önmagában az, hogy van idõjárás Napszakok és évszakok Van
idõ Sose tudtuk, hány óra.
Csönd.
ÖCSI
Mázlid van, hogy tavasszal engedtek ki.
DOKI
Télen hó lenne. Az is szép.
PROF
Na igen.
Csönd.
ÖCSI
Komolyan mondom, én szívesen ülnék egy kicsikét. Mindjárt jobban tudnám
becsülni, amit így Fintorog, nevet. Dönci, nem tudnád elintézni? Beszélj már velük
ez ügyben! Nevet.
Csönd, madárcsicsergés. Kijön a házból Elvira kisestélyiben.
ELVIRA
Szervusztok.
DOKI
Szervusz.
PROF
Szervusz.
ELVIRA
Profhoz. Etelka nem jött?
ÖCSI
Õt is alig tudtam rávenni Dolgozni akart! Ilyen verõfényben! Nevet.
ELVIRA
Nagyon sajnálom, hogy Etelka nem jön. Jó lenne leülni vele egyszer
beszélgetni. - Nem tudom, érdemes-e megvárnunk Jánost, talán valami hideget
addig is
ÖCSI
Inkább valami piát.
ELVIRA
Cuki hol van?
TUDÓS
A mûtermedet mutogatja.
ELVIRA
Gyerekek, Dönci elhozta a feleségét!
DOKI
Még elõtte vetted el, ugye?
TUDÓS
Elõtte.
DOKI
És nem vált el?
TUDÓS
Nem.
ÖCSI
Kíváncsivá tettél. Mert ez szép. Megható. Komolyan. A nõk idõnként
fantasztikusak tudnak lenni. Én mondom.
PROF
Most mit csinálsz?
TUDÓS
Dolgozom.
ELVIRA
Az jó. Az jó. Mit írsz?
TUDÓS
Semmit.
ELVIRA
Azt mondtad, dolgozol.
TUDÓS
Segédkönyvtáros vagyok.
Kis csönd.
ELVIRA
Az olyan, mint a raktáros?
TUDÓS
Olyan.
ÖCSI
Mi??? Te cipeled ki a könyveket a kuncsaftoknak?!
TUDÓS
Én.
ÖCSI
Nevet. Nahát! Nagyon jó! - A Dönci, könyveket cipel! Az évszázad legjobb
vicce!
ELVIRA
Profhoz. Lajoska, nem vennéd oda magadhoz? Valami kutatónak vagy
ilyesminek.
PROF
Én?
ELVIRA
Persze. Neked ez semmi.
PROF
Szívesen, hogyne bár az nem ilyen egyszerû, sajnos. De megpróbálom,
feltétlenül.
TUDÓS
Én nem megyek oda, ahol te vagy az igazgató.
ÖCSI
Nevet. Na, Lajoska, megkaptad.
PROF
Valami bajod van velem?
Tudós hallgat.
PROF
Én tehetek róla, hogy engem nem vágtak a sittre?
Csönd.
ÖCSI
Talán olvasta egynémely cikkedet, és nem ért velük egyet.
PROF
Istenkém, olykor én se értek egyet magammal - na és?
ÖCSI
Látod, ez az objektivitás.
Kis csönd. Jön Katika átöltözve: fehér fityulában, fehér kötényben, tálcán bort hoz
poharakkal.
KATIKA
Kezicsókolom, szabadság.
ÖCSI
Szervusz, Katika.
PROF
Jó napot.
DOKI
Csókolom.
Katika leteszi a bort és a poharakat, a tálcával visszamegy a házba.
ÖCSI
Beleszagol az üvegbe. Szerintem kékfrankos. Valódi. A poncihterektõl. Tölt a
poharakba.
ELVIRA
Cukiék?
ÖCSI
Biztosan smúzolnak.
Öcsi neki is tölt.
ELVIRA
Hát akkor a szerencsés visszatérésre, hogy úgy mondjam. Egészségedre,
Lajoska
Koccintnak, isznak.
ÖCSI
Isteni, mi? Van ott a Lövérekben egy idegenvezetõ, hogy a fenébe hívják
Annak van ilyen bora.
TUDÓS
Profhoz. Etelka mit ír?
PROF
Könyveket.
Kis csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Kint voltál?
TUDÓS
Tessék?
ÖCSI
A meccsen!
TUDÓS
Én?
PROF
Mért, én se voltam kint. A rádiót hallgattam.
ÖCSI
Mit vagy úgy megsértve? Százezer ember híján az egész ország Szepesit
hallgatta.
PROF
Csak leszögeztem, hogy én se voltam kint.
ÖCSI
Nahát én kint voltam. Mit játszottak a fiúk! Hát ha most nem nyerjük meg a
vébét! A brazilok se vernek meg minket. Istenem, micsoda gólok voltak! Amikor a
Kocsisnak elsült a süket bal lába! Még a Tóth kettõ is bepotyogott a hálóba a
lasztival együtt. Én csak azt sajnáltam, hogy a Czibor nem lõtt gólt, borzasztó, mit
kacsázott, valahányszor elment, az angolok már összeszarták magukat, mámorító
volt, mámorító! A végén már az egész csapat rájátszott, hadd lõjön gólt õ is
peche volt Hét-egyre a világon senki se számított, még én se!
DOKI
Majd megnézzük a híradóban.
Az ajtóban megjelenik Cuki és Anna, Cuki egybeszabott fürdõruhában.
TUDÓS
Profhoz. Ági?
Csönd, Cuki visszatartja a teraszra induló Annát.
TUDÓS
Ági hogy van? Hány éves most? Tizenöt? Tizenhat?
Csönd.
ELVIRA
Ági meghalt.
Csönd.
TUDÓS
Mit?
PROF
Ági nem meghalt, hanem öngyilkos lett. Leugrott a hatodikról. Ez így talán
pontosabb.
TUDÓS
Miért?!
ÖCSI
János fordított nemrég valami verset, abban volt az, hogy "Az ember, akár a
szalmaszál, egy fuvallat is megtöri", aztán mire kész lett, lefújták Nem volt elég
optimista.
TUDÓS
De mikor?! Miért?!
PROF
Szerelem.
Csönd.
CUKI
Nézzétek, ez itt Anna. A teraszra vezeti Annát. Képzeljétek: tanítónõ!
Gyerekeket tanít! Az nagyon szép, nem? Hát õ tanítónõ.
ÖCSI
Felpattan. Gyönyörû foglalkozás. Mit foglalkozás? Hivatás! Kezet csókol
Annának.
Doki és Prof is feláll, kezet fognak Annával, gálánsan meghajolva.
CUKI
Ugye, milyen szép lány? Amikor mondtam neki - képzeljétek, elpirult! Nem
tudja magáról!
ANNA
Kérlek, ne.
CUKI
Jól van, na, nem bántlak én téged. - Mi az, ti már isztok? Tölt egy pohárba,
Annának nyújtja. János kapja Sopronból.
ANNA
Köszönöm, én nem.
CUKI
Egy kicsit.
ANNA
Nem szoktam.
ÖCSI
Nem kell erõltetni. Egy tanítónõ legyen öntudatos.
ELVIRA
De üljetek le. - Katika! - Üljetek le.
Anna és Cuki leül.
ELVIRA
Hogy tetszett a mûterem?
ANNA
Szép. A kilátás Még szebb, mint lentrõl. Nem is tudtam, hogy ilyen szép
ez a város. Innét felülrõl.
Jön Katika.
ELVIRA
Katika, székeket, legyen szíves.
Katika visszamegy a házba.
ÖCSI
Na és a festmények?
ANNA
Szépek.
ÖCSI
Mennyire szépek?
Kis csönd.
ANNA
Nem értek hozzá.
ÖCSI
Mindenki ért hozzá. Maga is közönség. Nem is akárki: egy tanítónõ! Szóval
milyenek?
ANNA
Meglepett hogy a kertet festi. Elvirához. Hogy a kertet fested.
ELVIRA
Miért, mit kéne festenem?
ANNA
Nem tudom. Talán a kertet.
ELVIRA
Tényleg, hogy tetszettek? Tudóshoz. Öt hónapja volt a gyûjteményes
kiállításom, egyik recenzió jobb volt, mint a másik. Nem is hiszem õket. János
miatt dicsérnek. Azt hiszik, ezzel jópontokat gyûjthetnek nála. Pedig nem János
festi a képeimet. Annához. Nekem aztán õszintén megmondhatod.
ANNA
Szépek.
ELVIRA
Semmi hiányérzet?
ANNA
Nem. Semmi. Nem értek hozzá, de nagyon szépek. Igazán szépek. Olyan
zöldek.
ELVIRA
Zöldek?
ANNA
A kert kevésbé zöld, talán.
ÖCSI
Juhé!
ANNA
De az más
Csönd. Katika hoz két fonott széket, leteszi, visszamegy a házba. Öcsi, Prof és Doki
leül. Csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Már nem kubista képeket csinál, realista lett. Tájképfestõ.
Mondhatni, Rjepin modorában. Nevet. Fák, növények, virágok, tisztások, indák és
kacsok
ELVIRA
Van Gogh is festett virágokat!
ÖCSI
Mondtam én, hogy nem? Nagyon szép kis napraforgókat mázolt, persze.
Nagyon különbözõképpen lehet virágokat föstögetni.
ELVIRA
Fessek martinászokat?
Öcsi széttárja a karjait.
ELVIRA
Akkor inkább a kertet, nem?
Jön Katika, újabb két széket hoz, visszamegy a házba.
CUKI
Elvira csodaszép virágokat tud festeni. Nézem a kezét Bámulatos. Senkit
se láttam így rajzolni. Dolgoztak, mint a megszállottak, a mester igazított, õk
töröltek, megint rajzoltak, fõleg szénnel, órákig ott álltam meztelenül, õk pedig
dolgoztak, de, egyik se volt olyan tehetséges, mint Elvira.
ÖCSI
Na ja, remegett a kezük. De egy virág Még egy teljesen pucér virág is az
más. Nevet, Cukira néz. Hát, faszmeresztõ teste van.
CUKI
Éhes makk disznókat álmodik.
ÖCSI
Ezt tõlem szoptad!
ELVIRA
Nem értem, hol marad János. Már rég itthon kéne lennie.
CUKI
Reggel nagyon föl volt dobva. Mosolygott, dudorászott
DOKI
Nem szeretem, ha nagyon föl van dobva.
CUKI
Én szeretem. Annához. Olyankor fantasztikus, mire képes.
Csönd. Motorzúgás. Fék. Elvira feláll. Katika kijön a házból.
ÖCSI
Megjött János!
3.
Balról jön János sötét öltönyben, fehér rövid ujjú ingben, nyakkendõben, mögötte
Leporics kockás, kihajtott ingben, szürke nadrágban, Parancsnok fehér ingben, fehér, hosszú
tenisznadrágban, teniszcipõben. Parancsnok kissé elõbbre jön, tétovázva megáll. Leporics há
marad. János középre siet, visszafordul, diadalmasan Parancsnokra mutat.
JÁNOS
Na?! Mit szóltok?! Kit hoztam?!
ÖCSI
Felugrik. A Parancsnok!
Elvira, Doki, Prof elképedve bámul. Doki és Prof feláll. János leveti a zakóját, a
teraszra siet, a zakót az egyik székre teszi. A nyakkendõt magán hagyja.
JÁNOS
Szájon csókolja Cukit, majd Elvirát. Szervusz, Dönci! Kezet ráz Tudóssal, aki
feláll. Õ a feleséged? Kezet csókol Annának, aki szintén feláll. Jaj, de kedves! -
Szervusz, Lajoska! Örülök, hogy itt vagy! Megöleli. Mit gondoltok, mirõl beszélnek
a betegek a tébolydában? Hát persze hogy a hét-egyrõl! Õk is hallgatták, és a
legsúlyosabb skizofrének is boldogok! Mégiscsak nagy dolog a foci. Igaz,
Parancsnok? Egyáltalán, a technika! Hogy ott is van rádió. Az órájára néz. Lekéstük
a G-dúr triót. Mindegy, majd fölteszem kíváncsi lettem volna Ha nem kell
kereket cserélni Szóval, gyerekek, itt a meglepetés!
Visszafordul, Parancsnok áll, mögötte Leporics aznapi Szabad Néppel legyezi magát.
Kis csönd.
DOKI
Kihoztad a tébolydából?!
JÁNOS
Úgy döntöttem, hogy nálunk fog lakni. Pár napig, próbaidõre. És ha jól érzi
magát, akkor végleg.
ELVIRA
Nálunk fog lakni?
JÁNOS
Van itt hely elég. És annyira hiányzott, évek óta!
ÖCSI
És csak úgy kieresztették?
JÁNOS
Persze. Miért? Nem ártott soha senkinek.
CUKI
Õ kicsoda?
JÁNOS
Hogy kicsoda? Költõ. Õ volt közülünk a legtehetségesebb. Együtt indultunk
harminchétben
CUKI
Költõ?
JÁNOS
Bizony. A Parancsnok. Õ eszelte ki a legjobb ugratásokat. Micsoda mókáink
voltak Hát igen. Aztán, pár éve, még a háború alatt, elvonult Bevitték ide,
oda, aztán kint volt egy ideig, Pesten, aztán lekerült az erdõbe. Csodaszép kert!
Szinte arborétum. És a betegek szabadon mászkálnak, képzeljétek! Aki akar,
dolgozhat is. Semmi kényszer. A szabadság birodalma! Gyuszi remekül csinálja.
ELVIRA
És odaadta, neked?
JÁNOS
Miért ne? A Parancsnoknak semmi baja. Gyuszi azt mondja, csak el kell
látni, egyébként egészséges. Egész úton Mallarméról és a parnasszistákról
beszélgettünk, a szelleme tökéletesen ép. Írt odalent néhány gyönyörû verset A
zsebeit kutatja. Nem sokat, de azok nagyszerûek Hova tettem
LEPORICS
Ottfelejtettük, fõosztályvezetõ elvtárs.
JÁNOS
Igen?
LEPORICS
Az ebédlõben.
JÁNOS
Na mindegy, Gyuszi úgyis gyûjti és másolja õket, lassan meglesz a kötet
Na? Jó kis meglepetés, mi? Diadalmasan mosolyogva áll.
ELVIRA
Parancsnokhoz megy. Szervusz.
PARANCSNOK
Szervusz. Szervusztok.
Kis csönd.
PARANCSNOK
Szép kert.
Kis csönd.
ELVIRA
Gyere, ülj le közöttünk.
PARANCSNOK
Köszönöm. Áll, kis csönd.
DOKI
Odaviszek egy széket.
Kis csönd, Doki felvesz egy széket, odaviszi Parancsnokhoz, a színpad közepétõl kicsit
balra, leteszi, csönd.
PARANCSNOK
Hosszan nézi a széket. Vécépapír van?
ELVIRA
Vécépapír?
JÁNOS
Van. Vécépapír van. Katika! Hozzon ki vécépapírt.
KATIKA
Mennyit?
JÁNOS
Mennyit? Mennyit is Egy csomaggal.
Katika bemegy a házba. Csönd. Állnak.
ELVIRA
Hogy vagy?
PARANCSNOK
Jól.
Kis csönd.
PARANCSNOK
Szép kert.
ELVIRA
Magam gondozom.
PARANCSNOK
Szép.
Csönd. Katika kijön egy csomag vécépapírral.
KATIKA
Odaadjam neki?
JÁNOS
Persze. Adja csak oda.
Katika Parancsnokhoz megy, messzirõl nyújtja a vécépapírt. Parancsnok elveszi.
PARANCSNOK
Köszönöm.
Katika visszafut a teraszra.
JÁNOS
Nevet. Nem kell félni, nem harap!
Parancsnok a székhez lép, megszemléli, majd komótosan dörzsölni kezdi a
vécépapírral. A többiek nézik. Csönd. Parancsnok dörzsöl.
CUKI
Ezt miért csinálja?
JÁNOS
Semmi, csak úgy. János is elképedve nézi.
JÁNOS
Gyuszi azt mondja, tudod, akirõl már meséltem Azt mondja, mindent
lassan csinál. Reggel elkezd készülõdni, estig készülõdik. A reggelit jó, ha estére
megeszi. De egyébként normális.
Parancsnok dörzsöl.
JÁNOS
Dönci, úgy örülök, hogy végre látlak! Rossz volt Mintha én ültettelek
volna le! Lelkifurdalásom volt Röhej, mi? De fõleg az, hogy nem lehetett
felugrani hozzád egy sorral egy rímmel Hál' istennek most Nem ülünk le?
Leülnek, Katika és Leporics áll.
JÁNOS
Leporics elvtárs, kérem, fáradjon a konyhába.
LEPORICS
Köszönöm, fõosztályvezetõ elvtárs.
Felmegy a teraszra, leteszi a Szabad Népet a korlát párkányára, bemegy a házba,
Katika utána.
ANNA
Miért vagy te Dönci?
TUDÓS
Amiért a Parancsnok Parancsnok. Rám ragadt. Nem emlékszem.
ÖCSI
Tizenhárom éves korában A kõszívû ember fiai közül leginkább Ödönre
hasonlított.
ANNA
Miért éppen Ödönre?
ÖCSI
Hát hogy Dönci lehessen belõle.
DOKI
Õdöngeni szeretett, magányosan Elõször Õdöngõ lett, aztán Õdön
Õdönci.
ELVIRA
Fellép a teraszra. Nézzétek!
Odanéznek, Parancsnok a saját ruháját dörzsöli vécépapírral. Csönd.
JÁNOS
Semmi baja, hagyni kell. Csüccs.
Elvira is leül. Öcsi tölt. Csönd. Parancsnok elmélyülten dörzsöli magát.
JÁNOS
Hát gyerekek mit is mondják. Boldog vagyok, na.
Ismét együtt a banda. A régi társulat. Mindenki. Megjött végre Dönci,
megjött a Parancsnok Ki hitte volna, hogy lehetséges? Elérzékenyülve mosolyog.
Ennyi a pohárköszöntõ. Isten éltessen bennünket.
Koccintanak, János megcsókolja a három nõt, Elvirát és Cukit szájon, Annát
homlokon.
CUKI
Õ nem iszik?
Odanéznek, Parancsnok még mindig magát dörzsöli.
JÁNOS
Majd kér. Hagyni kell, hadd csinálja, ami jólesik neki. Tudóshoz. És ti?
Rámosolyog Annára. Végre megismerhetem. Ilyennek képzeltem. Ilyen fiatalnak,
ilyen bájosnak, ilyen hûségesnek. Ezért is örülök annyira, hogy eljöttetek. Nem
voltam egészen biztos benne Ugye, Dönci? Úgy éreztem, össze kell
csõdítenem a régi bandát. Nincs veszve semmi, nem?
Csönd.
PARANCSNOK
Víz van?
Odanéznek.
ELVIRA
Vizet kér.
JÁNOS
Hallom.
ELVIRA
Katika!
Katika kijön.
ELVIRA
Adjon neki vizet.
KATIKA
Máris. Visszamegy.
Csönd. Parancsnokot nézik, aki határozatlanul áll. Katika jön tálcával, rajta
vizeskancsó, pohár. Odaviszi, megáll, fél.
PARANCSNOK
Köszönöm.
Elveszi a kancsót, és a vizet lassan, gondosan a székre önti. Csönd. Parancsnok
vécépapírral dörzsöli a vizes széket. Katika visszasiet a teraszra a tálcával.
KATIKA
Ráöntötte a székre!
JÁNOS
Nem baj. Rámosolyog Katikára. Köszönöm.
Nézik a dörzsölõ Parancsnokot.
ELVIRA
Dokihoz, halkan. Ez milyen betegség?
DOKI
Honnan tudjam?
Nézik a dörzsölõ Parancsnokot.
CUKI
Ott lent, a diliházban, ott is ezt csinálta?
JÁNOS
Nem ezt csinálta. Ott nem csinált semmit. Beszélgettünk. Teljesen
normálisan. Nem csinált semmit, beszélgettünk.
ELVIRA
Halkan. Rögtön megismert?
JÁNOS
Rögtön. És nem kell sugdolózni elõtte. Rögtön megismert.
ELVIRA
És örült?
JÁNOS
Örült. Igen, örült.
Csönd, Parancsnok a széket dörzsöli.
ÖCSI
Az órájára néz. Na jó, van még idõ Hatkor kezdik a közvetítést.
JÁNOS
Majd kihozzuk a rádiót. Van hosszabbító. - Kihozná, Katika?
KATIKA
Máris. Bemegy a házba.
Csönd, nézik a dörzsölõ Parancsnokot.
PARANCSNOK
Fölegyenesedik. Van még víz?
JÁNOS
Korlátlan mennyiségben. - Várjál, ott a slaug, megnyitom a csapot.
Feláll, a ház mögül kihozza az összetekert slaugot. Leguggol, a kert közepén levõ
csapra erõsíti a végét. A másik végét Parancsnok kezébe nyomja, visszamegy a csaphoz,
leguggol.
JÁNOS
Nyithatom?
PARANCSNOK
Légy szíves.
János óvatosan megnyitja a csapot. Kezd víz folyni a csapból. Parancsnok tartja a
slaugot, majd a feje fölé emeli és magára irányítja. János pár pillanatig döbbenten nézi, m
elzárja a csapot. Parancsnok így is vizes lesz. János feláll, tanácstalan.
JÁNOS
Ennyi elég?
PARANCSNOK
Igen. Egyelõre. Köszönöm. Rámosolyog Jánosra, majd a vécépapírral magát, a
ruháját kezdi dörzsölni.
Jön Katika néprádióval és hosszabbítóval.
KATIKA
Hova tegyem?
Csönd, Parancsnokot nézik. Katika a terasz párkányára teszi a rádiót, bedugja a
hosszabbítót, amelynek a vége az ajtóban tûnik el.
KATIKA
Ide raktam.
ELVIRA
Jó.
Nézik Parancsnokot, aki dörzsöli magát. János a teraszra megy, leül. Csönd. Az
ajtóban megjelenik Leporics, a száját törli a kezével, megáll, õ is nézi Parancsnokot.
TUDÓS
Néprádió.
Rámerednek.
Néprádió.
JÁNOS
Igen. Néprádió.
TUDÓS
Érdekes.
Kis csönd.
CUKI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Jánoshoz. Volt nektek egy világvevõtök. Orion.
JÁNOS
Volt.
TUDÓS
Soha nem volt semmi baja. Azon hallgattuk egy darabig a BBC-t. Amíg be
nem kellett szolgáltatni. Aztán 45-ben visszakaptátok.
ELVIRA
Vissza. Nem ugyanazt a készüléket, de azonos típust.
TUDÓS
Még mikor is? Még negyvenkilencben is hallgattam nálatok. Szép hangja
volt.
ELVIRA
Lent van a pincében. Valami kiégett benne.
TUDÓS
Érdekes.
ÖCSI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Feláll, a rádióhoz megy. Milyen elmés szerkezet! Kossuth adó, Petõfi adó meg
ez a fehér köröcske, közepén a fehér ponttal. Nemrég egy családnál megkérdeztem,
mi az. Egy nyolcéves kisfiú legyintett, és azt mondta: "Az a külföld." És valóban,
bejön ott valami zörej, külföldiül. Talán szlávul. De beszûrõdik olasz is. Nagyon
jól ki van találva. Olyan megnyugtató, hogy csak egy picike, zavaros külföld van,
de magyar adó kettõ is. Extra Hungariam non est radio. Ez a zseniális kis szerkezet
tökéletesen megoldja az ember valamennyi magyarságkomplexusát. Nincs is
külföld. Csak a magyar haza van.
LEPORICS
Meg lehet azt bütykölni, hogy bejöjjön rajta a külföld, akinek kell.
TUDÓS
Igen, épp ez volt a technikai probléma: hogyan lehet a kondenzátort a
Kossuthról egyenesen a Petõfire ugratni. Hogy köztük ne foghassunk másik
állomást. Ezt volt nehéz kitalálni. De hál' istennek, kitalálták. Visszamegy a
székéhez, leül.
JÁNOS
Ez a rádió nagyon olcsó. Jártam olyan tanyán, ahol épp csak bevezették a
villanyt, de már ott volt a néprádió. Pedig nem voltak gazdag emberek! És úgy
hallgatták, mintha az Úristen szólna hozzájuk! A nép magyarul tud, nem külföldiül.
Magyarul kell szólni hozzá.
Kis csönd.
LEPORICS
Ha a fõosztályvezetõ elvtárs akarja, én átszerelem, hogy lehessen fogni mást
is Úgy egyszerûbb is A kondenzátor ugyanis
JÁNOS
Nem kell.
Kis csönd.
Ha akarnám, felhozhatnám azt a világvevõ Oriont a pincébõl. Csak egyetlen
csöve égett ki. De nekem nagyon jó a néprádió, Leporics elvtárs.
Tudós felveszi a párkányról a Szabad Népet, lapozgatja.
KATIKA
Még mindig csinálja!
Odanéznek. Parancsnok dörzsöli magát.
TUDÓS
Megvan!
Ránéznek.
Engedelmetekkel, a mai Szabad Népben van egy költemény. Nem idézném
végig, csak néhány szakaszát A címe: Okos derûvel.
Kis csönd. Tudós körülnéz, majd belekezd.
"Ok
os
derû
vel.
Néz
em
Julit.
Párn
ás
kezé
t,
Állá
nak
gödr
ét,
csep
pnyi
halm
át,
oko
san-
derû
s
kék
sze
mén
ek
szívs
zorít
ó,
mele
g
bizal
mát,
e
hunc
utko
dó
ragy
ogás
t,
mely
,
mint
a
fény,
kihu
ny
és
lobb
an -
oko
san-
derû
s
kék
sze
méb
en
bizo
ny,
végt
elen
bizal
om
van.
"
Felnéz.
Elég egyszer, vagy olvassam fel újra?
ÖCSI
Elég egyszer.
TUDÓS
Én speciel négyszer futottam neki reggel, de most sem értem. "Cseppnyi
halmát." "Szívszorító, meleg bizalmát." "Ragyogást, mely, mint a fény, kihuny és
lobban" A ragyogás fényjelenség, nem? Aligha mérhetem fényjelenséghez -
hiszen az.
Kis csönd.
"
oko
san-
derû
s
kék
sze
méb
en
bizo
ny,
végt
elen
bizal
om
van.
Bizo
ny,
mién
k a
bizal
om,
mién
k,
elvtá
rsak
,
kom
muni
sták,
mos
olyá
ban
az a
jövõ
szól,
amel
ynek
mi
fejtj
ük
meg
titká
t, -
mert
fájd
alom
ban
és
örö
mbe
n
a
nagy
kert
szép
gyü
mölc
se
érik;
s
hogy
soha
sem
csal
ódta
k
benn
ünk
-
maj
d
uno
káin
k
elme
sélik
."
Felnéz.
Mi lehet az, hogy " mosolyában az a jövõ szól, amelynek mi fejtjük meg
titkát"?
PROF
Mit nem értesz? Ott a jövõ a mosolyában.
TUDÓS
És hol a titok?
PROF
A jövõ mindig rejtelmes.
TUDÓS
Aha. És szól. Rejtelmesen. Mosolyban.
PROF
Ez költészet. Nem lehet szó szerint lefordítani.
TUDÓS
Aha. " S hogy sohasem csalódtak bennünk, majd
unokáink elmesélik." Szép bonyolultan van mondva.
Olvas.
"
Juli
még
nem
tud
ülni
sem,
de
maj
d
felül
s
megt
anul
járni
"
Felnéz.
A titkos jövõben.
Olvas.
"
Sze
méb
en
maj
d
kibo
ntak
ozna
k
a
világ
elev
en
csod
ái
"
Ez szép. Mi az, hogy eleven csoda? Költészet. S a csodák kibontakoznak. A
szemében. Nem a kicsi leány látja majd a csodákat, nem, a csodák kibontakoznak,
hol? A szemében. Mibõl? A pupillából? A szemfenékbõl? És elevenek!
Olvas.
"
S
elné
zi õ
is
kis
fiát,
állán
ak
gödr
ét,
csep
pnyi
halm
át
"
Megáll, felnéz.
Neki is van halma. Pedig fiú. Jó, lehet, hogy fiú lesz. De hogy neki is van
cseppnyi halma A fütyijét hívja halomnak?
ÖCSI
Biztos rímhelyzetben van.
TUDÓS
Hogyne. Költészet. De hogy egy kisfiúnak olyan halma legyen, mint egy
kislánynak
ELVIRA
Feláll, Tudós mögé megy a lapba néz, olvas. Talán az állának a halma.
TUDÓS
Hogy?
ELVIRA
Mind a kétszer az van, hogy "állának gödrét, cseppnyi halmát". Akkor ez az
áll halma. Az áll gödre, és az áll halma.
Kis csönd.
TUDÓS
Állhalom! Gyönyörû, új szó! Pompás neologizmus! Gödröcskés állhalom.
Lehet. Sõt biztos! Ez a megfejtés! Köszönöm, Elvira!
Olvas.
"
S
elné
zi õ
is
kis
fiát,
állán
ak
gödr
ét,
csep
pnyi
halm
át,
s
meg
érleli
k
forr
ó
szívü
kbe
n
a
kom
muni
zmu
s
szép
bizal
mát.
"
Kis csönd.
Szép.
Lerakja az újságot.
ÖCSI
És?
TUDÓS
Semmi. Így kell szólni magyarul a néphez. Nem külföldiül, nem, nem, csakis
magyarul.
ÖCSI
Mit akarsz? Te vagy az egyetlen kerek e hazában, aki végigolvasta.
Megrendelték a kongresszusra, kiizzadta, kész.
PROF
Lehet, hogy nem tökéletes alkotás, de szükség van rá. Ezt te is tudod.
Ilyenre szükség van.
ELVIRA
Nem kell, Lajoska Dönci szúrós lett némileg. Érthetõ. Nem kell
TUDÓS
Igen, igen. Ezt egy mai Petõfi írta. Az egységbe forrott nemzetnek az õ
dalnoka.
JÁNOS
Nem én írtam ezt a verset!
TUDÓS
Akár te is írhattad volna.
Csönd. Elvira a székéhez csörtet, leül.
CUKI
Nem is rossz vers. Szép vers! Mindenki ugyanígy szereti a kislányát, ha van
neki!
ELVIRA
Cuki!
CUKI
Profra néz. Bocsánat. - Képtelenség, hogy mindig vigyázni kell, mit mond az
ember.
JÁNOS
Nem kell vigyázni, édesem. Mi így szeretünk, ilyen õszintének.
ÖCSI
Parancsnokra mutat. Ez mit bámul? - Percek óta bámul valamit. Tisztára
katatón. - Mit nézel, Parancsnok?
PARANCSNOK
Vakondtúrás is van.
Odanéznek, csönd. Madárcsicsergés.
Vakondtúrás.
ELVIRA
Van. Az is van.
Csönd. Parancsnok megint a széket kezdi dörzsölni.
CUKI
Ezt mért csinálja?
ELVIRA
Feláll, Parancsnokhoz megy, áll, nézi. Ezt miért csinálod? Piszkos a szék, azért?
PARANCSNOK
A bacilusok.
Kis csönd. Parancsnok bocsánatkérõ mosollyal néz Elvirára, majd a többiekre, és
folytatja.
ELVIRA
Segíthetek? Hogy neked ne kelljen annyit
PARANCSNOK
Nem! Csak én! Csak én!
ELVIRA
Jól van, na, jól van
DOKI
Békén kell hagyni.
ELVIRA
Nem csináltam semmi rosszat! Segíteni akartam! Minek szólsz bele?
TUDÓS
Annához. Ne igyál annyit.
ANNA
Mi az, hogy annyit? Még bele se nyaltam!
Kis csönd.
JÁNOS
Emeli poharat. Hát akkor, Anna egészségére. Mindenkinek tölt, isznak.
Tudja, Anna, mi valamikor arra szövetkeztünk, a Parancsnok, a maga férje
meg én, vagy húsz éve, egész emberöltõ, hogy ha mindenki gyöngének bizonyul is
körülöttünk, mi akkor sem engedünk, semmilyen körülmény hatására sem És
felkutattuk magunknak a hajdanvolt férfiakat, a bölcselõket, a költõket, akik ellent
tudtak állni a gonosznak. Pátosza volt a vállalkozásunknak akkor, és késõbb,
amikor minket, akiket itt lát, egy egész ország üldözött, akkor a hajdani méltó
emberek példája segített elviselnünk azt, amit valaha rájuk is kirótt a sors.
Bûntelenek voltunk, Anna, s bár zaklattak és vadásztak ránk, lélekben aligha volt
nemesebb és nyugodtabb nálunk, mert segítettek õk, a hajdani szépek és
gyöngédek, a régi bölcsek, akik a méregpoharat is mosolyogva ürítették ki. Szûkös
kis szobákban bújtuk a szerzõket egy-egy szép, világos, máig ható
megfogalmazásuk határtalan örömmel töltött el bennünket abban a
szennyáradatban körülöttünk s ha nem minden ház homlokán ragyogott a
szellem napvilága, legalább abban a kis szobában égett a villany, a Doki
szüleinél
Kis csönd.
DOKI
Ott kaptam rá a latinra. De rég volt. Aztán - mire használom ma?!
JÁNOS
Aztán, a felszabadulás után, Anna, nem sejtett energiák szabadultak föl
bennünk, akik túléltük, és hiába voltak halottaink szép számmal, az akkor nem
számított, repített minket az öröm, az ihlet, és a meggyõzõdés, hogy most éppen
mi, akik a legjobbat óvtuk meg a feledéstõl, mi, a legmagasztosabb hagyomány
õrzõi, mi szüntetjük meg a földön a fátumot, a babonát, a lélek ellenõrizhetetlenül
gomolygó, gyanús lidérceit És aztán - ránk tört az üresség. Mintha a
csontvelõnket szívta volna ki valami hatalom, amelyet nem ismertünk addig.
Akkor eszméltünk rá, hogy a háború alatt nemcsak az életünkre vadásztak, nem: a
lelkünket akarták megmérgezni hetedíziglen. Csalódtunk, Anna, de nem ideákban:
önmagunkban csalódtunk elsõsorban.
"Kit
anya
szült
, az
mind
csal
ódik
végü
l,
ki
így,
Tud
ós
váll
ára
teszi
a
kezé
t.
ki
úgy,
hogy
mag
a
prób
ál
csal
ni
"
Mint én.
Kis csönd.
DOKI
Mások nemcsak próbálkoztak vele.
JÁNOS
Csaltam. Én is. Mert nem olyan könnyû szembenézni az ûrrel.
PROF
A tévedés még nem csalás. Tévedni pedig sokféleképpen lehet. A
szándéktalan tévedés nem íratik fel. A szándék tiszta, és ma is feddhetetlen.
JÁNOS
Még is az egykori üldöztetést reprodukálják ma az idegsejtjeink. Még nem
tudjuk kivetni magunkból az ûrt. Nem csak én, Dönci. Egyikünk sem. Most,
amikor egy olyan rendszer haszonélvezõi vagyunk, amelyben megtörténhetnek
ilyenek. Most, amikor úgy élünk, ahogy kevesen. Igaz, Cuki? Nagyon kevesen.
Vissza kell idéznünk a régi önmagunkat, amikor még együtt voltunk abban a füstös
kis szobában, mi, akik élünk, és õk, akiknek a mi kínjainkról nem lehetett már
tudomásuk, mert ez volt a legnagyobb adomány, amit kaphattunk. Ma már tudjuk.
Elherdáltuk. Igen. De az nem lehet, hogy végleg!
ÖCSI
Annához. Tudja, miket mûveltünk mi a háború alatt a maga férjével?
ANNA
Nem tudom. Nem volt annyi idõnk, hogy hogy mesélhetett volna.
ÖCSI
Felnevet. Képzelje, Annácska, mikor is? 43 szilveszterén Igen, mert 44-ben
én már egy szekrényben laktam, oda is szartam, a szekrénybe Szóval 43
szilveszterén Dönci javasolta, csöngessünk be egy idegen lakásba
DOKI
Nem a Dönci javasolta, hanem a Parancsnok.
ÖCSI
Jó, a Parancsnok, de a Dönci is ott volt.
DOKI
Ott volt.
ÖCSI
Na. Állítsunk be egy vadidegen lakásba mint állítólagos távoli rokonok
DOKI
Erdélyi menekültek.
ÖCSI
Igen, erdélyi menekültek. Be is csöngettünk, ott a mûegyetemnél hogy
hívják azt az utcát majdnem a rakparton Röhög. Ajtót nyitottak, a Dönci ment
elöl, levágott egy eszelõs dumát a pasi azt hitte, tényleg a felesége rokonai
vagyunk A nõ azt hitte, a férje rokonai
DOKI
Volt, ott feldíszített karácsonyfa, gyertyák, kocsonya, minden
ÖCSI
A nej, százhúsz kiló, a lánya, nyolcvan kiló Hogy ott mi volt élõsúlyban!
PROF
Leitattuk a palit
DOKI
János azonnal megbaszta a feleséget
ÖCSI
A Dönci a lányát
DOKI
Nem, elõször te
ÖCSI
Egy frászt! Én a nejnél álltam sorba!
DOKI
A Prof felitta az egész készletet
PROF
Már bocsánat, a Parancsnok is ivott Õ csak nézte a nõket, õ soha nem
nyúlt hozzájuk, de inni, azt ivott.
ÖCSI
Igen, a Parancsnok ebbõl a szempontból már akkor sem volt teljesen
Etelka viszont elrohant. Etelka a mi Professzorunk felesége, Annácska, most nincs
itt, de ma is a felesége neki Szóval a Dönci a lányát. Aztán a lányát elõbb-utóbb
mindenki A Parancsnokot kivéve A férj látta, de nem akarta látni, mert a
rokonok, ugye karácsony háború hülye egy pali volt Aztán mi
elkotródtunk Azok reggel, a dicsõ 44-es év elsõ napján nyilván azt hitték,
angyalok jártak náluk Angyali üdvözlet!
Röhög, Doki vele nevet, csönd.
ANNA
Ez így történt?
TUDÓS
Így.
Csönd.
ÖCSI
Mért, mit kellett volna tennünk? Az se volt biztos, hogy megérjük a
másnapot! A feddhetetlen és bigott állampolgár is csak egyszer él, hát még mi! Mi
egyszer sem élünk!
JÁNOS
Annácska, nem kell egészen szó szerint vennie, amit Öcsi mond Õ író.
Mindent kiszínez, kikerekít
ÖCSI
Kikerekítek? Hát mesélhetnék!
JÁNOS
Most nem mesélsz.
Csönd.
Ez a kis anekdota, Anna, talán már ez is az ûr volt. S hogy kitöltsük
valamivel, hinni akartunk és szeretni. És õszintén színleltünk hitet és szerelmet, és
nem tudtuk, mit cselekszünk. Õszintén, amíg nem történt meg mindaz, ami
amiben, valamelyest, nekünk is részünk lett. Nem tudhattuk elõre. De most már
tudjuk. És ha nem tudjuk visszavívni magunknak azt az õshamvasságot, a
kedélynek ama könnyedségét, tágasságát, melegségét, amivel indultunk valaha
az igazi, mélységes gyanútlanságot, a megbocsátásra való eredendõ képességet
ami nem veszhetett ki nyom nélkül belõlünk
KATIKA
Kijön. Tálalva van. Visszamegy.
ELVIRA
Feláll. Nem jó hidegen. Én csináltam a salátát. Azt javaslom, gyertek.
ÖCSI
Minden várhat, csak a kaja nem. Nevet, feláll.
DOKI
Tudóshoz. Eldorádó. Tekintsd meg.
Prof feláll, bemegy a házba.
JÁNOS
Leporics elvtárs, ha kér még
LEPORICS
Nem, köszönöm, fõosztályvezetõ elvtárs.
JÁNOS
Akkor egy pohárkával.
LEPORICS
Ma még van egy utunk.
JÁNOS
Ne mondja.
LEPORICS
Noteszt vesz elõ. Az Akadémiára. Petõfi forradalmi költészete.
JÁNOS
Kiment a fejembõl. Akkor egy kis gyümölcsöt
LEPORICS
Már ettem. De akkor veszek még.
JÁNOS
Nagyon kérem.
DOKI
Ez mi lesz, ebéd vagy vacsora?
JÁNOS
Estebéd.
ÖCSI
Nevet. Ha Pesten lennénk, pestebéd lenne Nevet. Tudom, Budán
vagyunk ne beszéljek budaságot! Diné, szupé szoaré! Amin egy börtöntöltelék
meg egy tébolyult van felszolgálva! Na menjünk. Zaba!
Elvira, Doki, Öcsi, Leporics az ajtó felé indul.
CUKI
Jánoshoz. Imádom, amikor így beszélsz. Hogy tudsz beszélni! Imádom!
JÁNOS
Kedvesem! Megcsókolja, majd a ház felé irányítja, és Parancsnokhoz megy.
Gyere, készen van a kaja.
Cuki, Elvira, Doki, Öcsi, Leporics nézik Parancsnokot.
PARANCSNOK
Abbahagyja a dörzsölést, nézi a széket, aztán beleül, felnéz, tûnõdik. Köszönöm.
Csönd.
JÁNOS
Kihozzuk, ha itt akarsz enni.
PARANCSNOK
Nem, köszönöm ma, már ettem
JÁNOS
Igen igaz elég rég volt. Kis csönd. Szólj majd, ha éhes vagy.
PARANCSNOK
Persze.
JÁNOS
A teraszra megy Tudóshoz. Gyertek.
Anna feláll. Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics nézi.
ANNA
Nem jössz?
TUDÓS
Ülve marad. Nem tudom.
Csönd.
Te csak menj.
ANNA
Lehetnél hozzájuk kedvesebb. Ha már meg vagyunk híva. Nem kéne folyton
piszkálni õket.
Csönd.
ANNA
A többiekhez. Mindjárt megyünk!
ELVIRA
Ki fog hûlni.
Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics bemegy a házba.
4.
Csönd.
ANNA
Most mi van?
TUDÓS
Nincsen semmi.
ANNA
Olyan jó lenne, ha tudnál örülni valaminek. Szörnyû, hogy itt is úgy ülsz,
mint otthon, ilyen tragikus képpel. Ott ülünk savanyúan mindennap.
TUDÓS
Úgy látszik, még ezt is túléltük valamennyien. Majdnem valamennyien. Csak
Ági ment rá.
ANNA
Kicsoda?
TUDÓS
Lajos lánya. Öngyilkos lett.
ANNA
Ki az a Lajos?
TUDÓS
Hát a Prof Ott ült.
Csönd.
Okos, szép, kedves lány volt. Semmi nem volt benne Etelka keménységébõl,
csak az okossága Ó volt az egyetlen gyerek a társaságban A csodájára
jártunk Úgy éreztük, a miénk is Õ volt valahogy a biztosíték Ha még
születnek ilyen gyerekek Akkor mégis van valami remény Hogy legalább
biológiailag nincs teljesen elrontva az egész
Csönd.
ANNA
Ez a Cuki, ez mindenfélét összehordott a mûteremben Hogy õ János
szeretõje, és ezért lakik itt János kitartja János az õ legjobb "gazdája", így
mondta
TUDÓS
Hogy micsodája János neki?
ANNA
A gazdája. Hogy volt neki János elõtt sok ilyen gazdája, de János a legjobb.
TUDÓS
Menjünk el. Jó? Menjünk el. Ez nekem elég rossz. Én ezeket valaha tényleg
szerettem. Nem jó látni, hogy ez lett belõlük.
Csönd.
ANNA
Miért, érdekesek Nagyon kedves emberek!
TUDÓS
Ezek?
ANNA
Élvezik, hogy élnek! Hogy van kert, van bor, ilyenek.
TUDÓS
Túl szép nekünk ez a kert. Tudod, kié? Az államé. Szolgálati kert. Elõre
kapták, aztán meg is szolgálják becsülettel.
ANNA
A barátaid.
TUDÓS
Voltak.
ANNA
Meghívtak. Így nem lehet viselkedni. Nem lehet mindenkit állandóan. Mi
rosszat tettek nekünk? Olyan leszel, mint õ. A Parancsnokra mutat. Pontosan olyan.
Nem mondhatom, hogy öröm veled élni.
TUDÓS
Tudom.
5.
A házból kijön János.
JÁNOS
Mi van, nem jöttök? Kis csönd, odamegy hozzájuk.
ANNA
Mi még nem vagyunk éhesek. Nemrég ettünk.
JÁNOS
Leül. Gyerekek, mi van veletek? Segíthetek?
ANNA
Nem segíthet. Ezen maga sem. Senki.
JÁNOS
Nem biztos.
ANNA
Ezen nem lehet. Tudja, mi a szörnyû? Nem az, hogy õ három évig,
ártatlanul mert ártatlanul, nekem elhiheti. Nem az, hogy engem kirúgtak, hogy
elárusító voltam, hogy zaklattak, váljak el, egy osztályárulótól mert az olyan
természetes volt, hogy nem válok el, akkor se, ha éhen döglök Ez volt az
egyetlen módja, hogy túléljem. Nem õmiatta, magam miatt. Nekem volt valakim.
Valami biztos. A rács mögött. Ki se tudták lopni onnét. Akinek három éven át
csomagot lehetett küldeni. Érti? Csomagot, valakinek, aki az enyém, aki létezik, és
csak az enyém.
TUDÓS
Anna
JÁNOS
Hagyd! Gyönyörû, amit mond!
ANNA
Olyan rövid ideig voltunk együtt elõtte, pár hónapig õ volt nekem
minden! Nem ismertem, így könnyû, mi? Esküszöm, kevés embernek volt olyan
lelki nyugalma azokban az években, mint nekem. Mert õ távol volt. Nem lehetett
látni, s egyre fontosabb lett, és egyre tökéletesebb Akit éppen megfeszítenek, és
ehhez képest az én bajaim én kimehettem a Margit-szigetre Érti?
JÁNOS
Persze hogy értem.
ANNA
És remélhettem, hogy úgy jön vissza, olyan fiatalon, mint amikor elvitték
pizsamában, kócosan
TUDÓS
Kérlek
ANNA
Ott álltam hálóingben, öten jöttek, bekerítették a gangot mintha egy
fegyveres rablót!
JÁNOS
Szörnyû!
ANNA
Így éltem túl. Különben megõrültem volna. Mit tépelõdtem, mit küldjek
neki, mire van szüksége! Mondták, hogy úgyse kapja meg, ellopják, én mégis
éjszakákon át abból a pár nyomorult forintból De így tudtam elviselni. Hálás
lehetek a sorsnak, hogy elvitték. Csak azért nem, hogy kiengedték.
JÁNOS
Anna!
Csönd.
ANNA
Becsönget egy férfi egyszerûen becsönget, egy ember hasonlít rá, nem is
néz ki rosszul, de nem olyan Nem neki küldtem a csomagokat és erre
egyszerûen becsönget, és bejön az én szobámba, amit neki takarítottam, mint az
eszelõs, néha naponta kétszer, aki bármelyik pillanatban betoppanhat, megjöhet
reggel, de éjjel is, majd másnap, vagy holnapután, de megjön, és erre bejön egy
férfi mintha egyszerûen hazajönne. És néz rám, mint a megmentõjére.
JÁNOS
Errõl nem õ tehet.
Csönd.
TUDÓS
Nem kell ilyet kimondani, Anna. Akkor sem, ha most így gondolod. Mert
végleges lesz.
Csönd.
ANNA
Bocsánat. - Ne haragudj. Menjünk, jó? Én akartam idejönni, nem kellett
volna. Menjünk el.
JÁNOS
Csak nem képzeli, hogy elengedem? Egy ilyen fantasztikus embert? Tudja,
micsoda érték és milyen ritka manapság az olyan asszony, mint maga? Itt nincsenek
nõk. Nemcsak most. Nem voltak soha. A nõhiányból csiholnak erényt a költõink,
Vajda, Ady, József Attila De milyen nehezen! Juhász Gyula is Mit szenvedett,
hogy a méltatlant felmagasztosítsa! Szegény Babits, mi láttuk még, ott a
Krisztinában, a barna szobájában nem volt az nõ, az költõnõ volt, egy Szabó
Lõrincnek jó néhány éjszakára, de egy Babitsnak, társnak? Egy nõimitátor, egy
olyan óriás mellett, mint Babits! Itt a férfiak társ nélkül élik végig az életet,
pótlékra vadásznak, malátakávé kávé helyett, sehol egy méltó asszony, aki partner
lehetne, testi, lelki, szellemi partner! És ha nincs, úgy teszünk, mintha lenne
elhitetjük vele, magunkkal És nincs. Nincsen partner.
ANNA
Nem vagyok én neki partner. Cipeli haza a könyveket, mindenféle
nyelveken, már a címüket sem értem.
JÁNOS
Az nem számít, Anna. A nõnek nem ezt kell tudnia. Mást. Amit maga tud.
ANNA
Nincs neki arra szüksége. Én csak gátolom.
JÁNOS
Azt maga nem tudhatja. Maga túlságosan fiatal, nincs még önbizalma. De
nincs az az ember, akinek maga ne lehetne a méltó partnere. Én ismerem magát.
Ahogy megláttam, éreztem, hogy maga valaki
TUDÓS
Feláll. Megyek, harapok valamit. Te csak udvarolj a feleségemnek.
ANNA
Most mit vagy ilyen?!
TUDÓS
Jó. Nem leszek ilyen. Megéheztem. Ti csak vitassátok meg, mire is van
nekem szükségem. Befelé indul. Szegény Babits. Milyen csúnyákat írtál róla nemrég.
Szegény burzsoá óriás. Bemegy a házba.
6.
Csönd.
JÁNOS
Megbántottam.
Csönd.
Igazán nem akartam! Ellenkezõleg. Szörnyû, hogy egy ilyen embernek
ilyen nehéz legyen az élete hogy éppen neki Õ volt a legvidámabb fickó
közöttünk.
ANNA
Menjünk be mi is.
JÁNOS
A legfontosabb emberem a világon. Akkor is, ha évekig nem láttam. Elég
volt tudnom, hogy létezik. Most mégis én se találom hozzá a hangot
Anna tölt magának, felhajtja.
JÁNOS
Persze hogy ilyen szúrós lett. Ennyi baj után. És abba mar bele, aki segítené.
Az is érthetõ, hogy féltékeny.
ANNA
Hogy micsoda?
JÁNOS
Féltékeny.
ANNA
Õ? Egy szakadt könyv fontosabb neki bárkinél.
JÁNOS
Rá van írva a képére. Ahogy magára néz. Meg arra, aki csak pár szót vált
magával. - Én is féltékeny lennék a helyében.
ANNA
Semmi oka nem lenne rá! Semmi!
JÁNOS
Magát se bántani akarom
Kis csönd.
ANNA
Menjünk be!
JÁNOS
Segíteni akarok magán.
ANNA
Nekem nem kell a maga segítsége. Nem vagyok rászorulva.
JÁNOS
Én a barátom érdekében akarok segíteni magán is. Nekem maga nem fontos.
Ha a barátom oldalán más nõt látok, aki félszemû, féllábú és púpos, akkor annak
próbálok segíteni.
Kis csönd.
ANNA
Nem gondolja, hogy elõbb kellett volna elkezdenie? Ha már annyira a
barátja.
JÁNOS
De gondolom.
ANNA
Még mielõtt elvitték volna.
JÁNOS
Dönci zárkózott el, már akkor de igaza van, nem kellett volna hagynom.
ANNA
És mibõl gondolja, hogy pont a maga segítségére van rászorulva?
JÁNOS
Mert nincsen neki más, aki támogassa.
Kis csönd.
ANNA
Talán mert érzéketlen vagyok.
JÁNOS
Még az is lehet.
ANNA
És a bókjai?
JÁNOS
Az ember a cél érdekében olykor túloz.
ANNA
Hazudott nekem.
JÁNOS
Valószínûleg ez történt.
ANNA
Nem nagy skalp az enyém, de nem szabad kihagyni a gyûjteménybõl. Lehet,
hogy ez Cukinál bejön
JÁNOS
Kinél?
ANNA
Cukinál, ha jól értettem a nevét. Fent, a mûteremben hosszan ecsetelte a
maga férfiúi vonzerejét. Hát, amikor megláttam magát, kicsit csalódtam. Nem
nézném ki magából, hogy képes egyszerre két nõvel élni. Vagy vannak mások is?
JÁNOS
Vannak.
ANNA
Nem gondolja, hagy ez erkölcstelen?
JÁNOS
Nem gondolom. Nem rosszat teszek velük, hanem jót. Felszabadítom õket,
hogy bátran tegyék azt, ami természetes és örömet okoz. Akkor lennék
erkölcstelen, ha megvonnám tõlük magamat.
ANNA
Milyen önfeláldozó.
JÁNOS
Ó, nem. Hiszen én is élvezem. Nekem ehhez természet adta jogom van.
Másnak is van, és én soha senkit sem korlátozok ebben a jogában, csak éppen élek
a magaméval.
Kis csönd.
ANNA
Menjünk be.
JÁNOS
Szörnyekkel vagyok körülvéve! Lassan olyan leszek, mint õk! Csalom
Elvirát, és õ tûri! Eljátszhatja mellettem a méltóságos asszonyt és az ünnepelt
festõmûvészt. Cuki a Kincses Kalendáriumot bújja, imádja az operettet, és
halálosan szerelmes Sárdy Jánosba"Áz án návám, áz án návám Kukoricá,
Kukoricá Jééé-nos!"
János nevet, Anna szomorúan nézi.
JÁNOS
A fiúk akik derék, makulátlan gyerekek voltak hajdanán Elnézem az
öcsémet - mintha magamat látnám görbe tükörben, a manírjaimat A Dokiból
minden emberi érzés kiveszett, egy metélõgép, nem érdekli semmi, csak a karrier
Lajos pedig a mi nagyszerû Professzorunk
ANNA
Nem érdekel!
JÁNOS
Az én lelkemen gyilkosságok száradnak! Döncit is meggyilkoltam, tudom
nem közvetlenül, fel is menthetném magam, de nem teszem!
ANNA
Ne errõl beszéljen!
Kis csönd.
JÁNOS
Kérem?
ANNA
Ne ezt! Mást mondjon!
JÁNOS
Mit mondjak?
ANNA
Tudom én? Magának kell tudnia!
Kis csönd.
JÁNOS
Én nem tudok semmit. Én csak azt tudom, hogy szükségem van magára.
Amikor megláttam, történt valami. Jókora ütést éreztem a gyomrom tájékán. Ne
higgye, hogy túlzok! Van úgy, hogy a tekintet az egész látványt magába falja. Az
egész embert, osztatlanul, a külsõvel. A lelket is. Ez történt velem, nincs még
félórája.
Kis csönd.
Maga partner. Méltó. Magával vívni, küzdeni lehet. Egyenrangú. Független.
Személyiség. Maga nagyon nagy tét, a legnagyobb: a másik ember révén: én magam!
Kis csönd.
Csak az a kár, hogy nem egyenlõ feltételek között találkoztunk. Túl sok
minden tapad hozzám: hatalom, dicsfény, költészet, holott mindehhez semmi
közöm. Én egy villamosmegállóban szerettem volna találkozni magával, kopott
felöltõben, nyûtt aktatáskával, jelentéktelenül és úgy megszólítani!
ANNA
Mint egy filmben.
JÁNOS
Irigyelek mindenkit, aki egyértelmû helyzetben van. Persze illetlen ilyet
mondanom, de még Döncit is. Mert ez a tárgyatlan lelkifurdalás, ez az indokolatlan
álmatlanság, ez a valami általános, meghatározhatatlan bûnben való részesség
érezte, amit racionálisan könnyû megcáfolni, érzelmileg mégsem lehet letudni, ezt
nem kívánom senkinek. Ez pedig ma, bizonyos életszínvonal fölött kivédhetetlen
ebben az országban egy morális lény számára.
ANNA
Költözzön albérletbe.
JÁNOS
Nevetni fog: nagyon komolyan forgattam az agyamban! És végiggondoltam.
Nem adom föl ezt a kertet, mert van egy életfilozófiám, és azt nem akarom föladni,
nem is fogom, ez pedig az öröm. Az életnek boldognak, ragyogónak kell lennie,
csodásnak, tüneményesnek; az én dolgom, hogy az örömet éljem és hirdessem,
akkor is, ha nem lehet, annál inkább Ez az én modernségem! Hamlet miért nem
lesz öngyilkos? Gondolkozott már ezen? Öngyilkos lenne õ boldogan, de fél: "mi
álmok jõnek a halálban"! A túlvilági szörnyûségtõl fél, és a kisebb rosszat, az életet
választja. Shakespeare korában még az volt a magától értetõdõ, hogy élni rossz.
Rohannának a halálba, és csak a pokol képzete tartja õket vissza. Az, hogy élni jó,
az az utolsó pár száz év fölfedezése. Nekünk odaát a semmi van - az nekünk az
abszolut rossz, és ehhez képest az élet a valami, a jó Maga is ezt hiszi. Ebben a
hiedelemben nõttünk fel valamennyien. És ezt én helyeslem, mert ez a fejlettebb!
Ez Európa, ez a reneszánsz, ez a felvilágosodás, ez a forradalom! Ebbõl én nem
visszakozom semmiféle vallásba, semmiféle misztikába, semmiféle keleti
tespedtségbe és beletörõdésbe ez a harc! Maga szenved, Anna, és azt hiszi, mert
a hibbantak, a gyöngék erre próbálják rávenni, hogy a szenvedésben, a nyomorban
erkölcsi nagyság és nemesség van, holott maga egészséges, ép ember, örömre
született és boldogságra
Anna feláll, átöleli János nyakát.
Az érzékek és az érzelmek okosabbak nálunk, Anna, hál' istennek. Nem az a
bátorság, Anna, hogy képesek vagyunk támogatni egy nyomorultat
ANNA
Nem kell beszélni.
JÁNOS
Az a bátorság, ha tõlünk idegen, ránk oktrojált erkölcsiségünket,
személyiségünk látszólag integráns részét le tudjuk vetkezni, hogy, valóban
természetesen, örömet okozva és kapva
Anna lehúzza János fejét, megcsókolja, lehúzza a földre. János lehúzza Anna bugyiját.
Szeretkezés hangokkal. Parancsnok fátyolos szemmel nézi õket. Madárcsicsergés. Nagy sokára
megjelenik az ajtóban Leporics, öklével a száját törli. Észreveszi a szeretkezõket, figyelm
bámulja õket, majd az órájára néz.
LEPORICS
Bocsánat, fõosztályvezetõ elvtárs.
A szeretkezés abbamaradt, János feltérdel.
LEPORICS
Indulnunk kell az Akadémiára.
JÁNOS
Igen.
Feláll, begombolja a sliccét, megigazítja a nyakkendõjét, ujjaival megfésüli a haját, lenéz
a hanyatt fekvõ Annára.
Szerelmem, kedvesem, most el kell mennem, Petõfi forradalmi költészete,
fél óra, várj meg itt! Visszajövök érted!
János kisiet balra, Leporics fölveszi János székre tett zakóját, utánamegy.
Madárcsicsergés. Anna felül, feláll, kicsit támolyog, iszik az üvegbõl. Észreveszi
Parancsnokot, aki félrefordítja a fejét.
ANNA
Parancsnokhoz megy. Maga itt volt?
PARANCSNOK
Messze vagyok én, kisasszony Odakint halkan havazik. Mindig.
Anna visszamegy a teraszra, áll. Csönd. Madárcsicsergés. Autózúgás, elhal, Anna
felkapja a bugyiját a kõrõl, sietve eltûnik jobbra a ház mögött a kertben.
7.
Csönd, madárcsicsergés. Parancsnok ül. A házból kijön Elvira, Cuki, Öcsi, Doki,
Prof, Tudós, mögöttük Katika.
ÖCSI
Most már teljesen világos, miért kapott ki a Honvéd a Rapidtól, a Vörös
Lobogó meg az Ausztriától. Megmondták a fiúknak: tegyetek úgy, mintha nem
lennétek formában! Annál nagyobb lesz a hepaj, ha lemossátok az angolokat! Mért
pont ma kezdõdik a pártkongresszus? Világos: bekalkulálták, hogy elkalapáljuk az
angolokat! Itt ma akkora nemzeti egység van, de akkora!
DOKI
És ha tegnap kikapunk?
ÖCSI
Akkor ma itt már kapitalizmus lenne, öregem. Két hete, amikor a jugók egy-
nullra verték az angolokat, az egész Központi Vezetõségnek lógott az orra. Ez a
Tito megint kiszúrt velünk! Kisebb lesz a gyõzelmünk értéke!
TUDÓS
Anna hol van?
ELVIRA
Jánossal hagytad, nem?
CUKI
János elment elõadni. Az Akadémiára.
Kis csönd, Tudós Parancsnokhoz megy.
TUDÓS
Annát nem láttad? Anna A feleségem.
Csönd.
TUDÓS
Megismersz engem?
PARANCSNOK
Persze, Dönci. Szervusz.
TUDÓS
Szervusz.
Kis csönd.
Itt volt a feleségem Jánossal hagytam.
PARANCSNOK
Itt volt. Sétál. A kertben.
TUDÓS
Jánossal?
PARANCSNOK
János elment. Gépkocsin.
ELVIRA
Teljesen kihûl az ebéded! Nem akarsz enni?
PARANCSNOK
Köszönöm.
Kis csönd.
ELVIRA
Katika, hozza ki a kulit, terítsen meg azon amíg meleg.
KATIKA
Máris, nagyságos asszony. Bemegy a házba.
ELVIRA
Úgy gondoltam, a bólét meg a gyümölcsöt kint fogyasztjuk el.
DOKI
Felnéz. Esõ lesz.
ELVIRA
Igen Olyan nyomott a levegõ! De talán megússzuk. - A bólét magam
csináltam.
CUKI
Isteni neve van, bólé! Olyan varázsos! Korábban sose hallottam róla,
elõször itt, valami nagyon furát képzeltem, amit Afrikában isznak a szerecsenek
De tényleg jó.
DOKI
Nem megy még? A rádióhoz lép, bekapcsolja. Felhangzik a "Gyere, Bodri kutyám."
ÖCSI
Táncol a kongresszus. Nevet.
PROF
Ez még a "Jó munkáért szép muzsikát".
DOKI
Elzárja a rádiót. Ez a hülye nyári idõszámítás! Teljesen meg vagyok
kavarodva.
Jön Katika a szervizasztallal, Parancsnok széke mellé tolja, visszasiet a házba.
PROF
Mért, ha még téli idõszámítás lenne, akkor késõbb kezdõdne, nem? Akkor
még csak most menne a Mozart.
DOKI
Ja. Most egy órával késõbb van.
ÖCSI
Hogyhogy késõbb? Korábban!
PROF
Dehogy korábban! A hat óra most hét óra, nem?
ÖCSI
Azért korábban! Mert hatkor!
PROF
Most mondom, hogy hétkor van hat óra!
ÖCSI
Te hülye vagy! Tegnap nulla órakor elõre kellett állítani!
DOKI
Ezért késõbb, Öcsi. Számolj utána. Egy órával több, az egy órával késõbb.
Öcsi a fejét rázza, de elhallgat.
ELVIRA
Csak a kutyák nem tudják. Tudóshoz. Rengeteg kutya lett itt újabban. Kutyát
tartanak meghívnak vacsorára, de azért félnek azt hiszik, a kutya majd
megvédi õket Kis csönd. Ezek most egy órával késõbb kezdenek ugatni. Vagyis
ugyanakkor.
ÖCSI
Csak az embert lehet ennyire átverni! Nevet.
Jön Katika abrosszal, tálcával, megteríti a szervizasztalt, rárakja a tányérokat,
evõeszközt.
ELVIRA
Katika, majd a gyümölcsöt és a bólét.
KATIKA
Mindjárt. Visszamegy a házba.
Elvira, majd öcsi, Doki, Prof, Cuki leül.
ELVIRA
Dönci, nem ülsz le?
TUDÓS
Megkeresem Annát.
ELVIRA
Hadd nézze meg a kertet. Õ még nem látta.
ÖCSI
Néha szabadon kell engedni az asszonyt, hadd higgye szegény, hogy nem is
olyan rabszolga. Nevet.
Tudós is leül a teraszon. Katika ételt hoz, lerakja a szervizasztalra. Csönd.
KATIKA
Jó étvágyat kívánok. Csönd. Tessék étkezni.
Csönd. Katika visszamegy a teraszra. Nézik az üldögélõ Parancsnokot.
ELVIRA
Köszönöm, Katika.
KATIKA
Máris hozom a többit. Bemegy a házba.
CUKI
Szokott ez enni?
DOKI
Feltehetõleg.
Nézik az üldögélõ Parancsnokot.
CUKI
Hátha olyan, aki nem eszik húst. Neve is van az ilyennek.
PROF
Vegetáriánus.
CUKI
Az, az!
ÖCSI
Ha éhes, majd eszik. Hagyni kell.
CUKI
Tudóshoz. Te se kajáltál valami sokat.
TUDÓS
Nekem elég volt.
PROF
Értsük ezt átvitten is?
TUDÓS
Ha óhajtod.
Kis csönd.
ELVIRA
Mások is ültek már néhány évet, a régi rendszerben is ültek, mégse lettek
ennyire ennyire
TUDÓS
Micsodák?
ELVIRA
Ennyire érzékenyek
Tudós felnevet.
CUKI
Biztos rossz volt neki.
ELVIRA
Nekünk is rossz! Minket is megvisel! Az, hogy ilyen dolgok
megtörténhettek az minket nagyon megvisel! De nem kell így, alaptalanul!
ÖCSI
Dokihoz. Tudod, mi lesz? Ezek most tömegestül kiözönlenek a börtönbõl, és
érdemeikre hivatkozva, a sebeiket mutogatva szépen mindenkit kitúrnak a
helyérõl. Ez lesz. Tudóshoz. Nem rólad beszélek, Döncike, természetesen. Dokihoz.
Mibe fogadunk?
DOKI
Ugyan, kérlek.
ÖCSI
Na, csak figyelj. Mi leszünk az eszme árulói, és õk az igazhitûek. Persze, ha
kint maradtak volna õk se lennének olyan makulátlanok. De hát bevitték a
mázlistákat, és megúszták. Most majd jönnek az erkölcsös szöveggel.
DOKI
Nincsenek õk annyian. Aki megmaradt, örül, hogy lyuk van a seggén.
Jön Katika gyümölcstálakkal, lerakja az asztalra, visszamegy.
ELVIRA
Tudóshoz. Ne haragudj, idegesek vagyunk. Ez a fülledtség. Vegyetek.
TUDÓS
Cukihoz. Nagyon különös ez nekem, kedves Cuki. Ezek itt a legjobb
barátaim voltak egykor. Amikor még nem volt nekik hatalmuk. Tényleg. És
elképesztõen sokat jelentettek nekem. Egy egész hazát. Egy ideális, egy ideákban
létezõ országot. Ezek miatt nem emigráltam, amikor kellett volna. Nem furcsa?
Jön Katika, tálcán hozza a bólét, lerakja, áll.
ELVIRA
Bemehet.
Katika elképed, bemegy a házba.
DOKI
Na. Ezt fejezzük be. A rádióhoz megy, kinyitja. Felhangzik a Sportinduló. Sokan
dolgoznak jól ebben az országban. Elzárja a rádiót, Parancsnokhoz megy. Egyél egy
kicsit. Tudod, mi ez? Bélszín! Békebeli!
PARANCSNOK
Köszönöm. Még egy kicsit Mindjárt fogok enni. Az jó, enni. Csak egy
kicsit még
DOKI
Odalent milyen a koszti?
PARANCSNOK
Jó.
DOKI
Képzelem.
Kis csönd.
PARANCSNOK
Nagyon jó a koszt. Bõséges.
Kis csönd.
Mindjárt. Ne haragudj.
DOKI
Nem sürgetlek. Ahogy neked jó. Visszamegy a teraszra; Elvirához. Nem volt
valami fényes ötlet Jánostól.
ÖCSI
Hát nem nagyon.
Doki visszaül, epret vesz magának, eszik.
ELVIRA
Tejszínhabot?
DOKI
Tagadólag. Hmhm.
ÖCSI
A vonalai! Nevet, csönd.
Tudós feláll, eltûnik jobbra a ház mögött a kertben.
8.
ÖCSI
Na, ezek se lesznek hosszú életûek együtt.
CUKI
Pedig milyen helyes lány!
ÖCSI
Éppen azért.
CUKI
Ez a Dönci, ez nem is olyan öreg. Ha nem lenne ideges, egész jó pasas lenne.
ÖCSI
Lefeküdnél vele, mi?
CUKI
Le én.
ELVIRA
Nem fog menni, Cukika. Döncinek elvei vannak.
CUKI
Mért, neked is kellett volna?
ELVIRA
Mi barátok voltunk. Barátok. Tudod, mi az?
ÖCSI
Nevet. Döncinek nem kellett Elvirka. Dönci másodnaponta eljárt a
kuplerájba, hogy letudja a hormonait és zavartalanul élhessen a szellemnek.
CUKI
Nagyon jó pasas.
DOKI
Szerelmes a feleségébe, Cuki. Elveszett a nemes ügy számára.
ÖCSI
Szerintem impotens. Ezeknek évekig bánatosan lóg utána.
CUKI
Szeretnél te ilyen férfi lenni.
Balról a kertbõl jön Anna. Ránéznek. Anna megáll Parancsnoktól balra.
ANNA
Még nem jött vissza?
ELVIRA
Téged keres a kertben, édesem.
ANNA
Nem hallottam az autót.
Kis csönd.
ÖCSI
Felnevet. Döncirõl beszélünk. Õ ment kegyed után a kertbe.
Kis csönd.
ELVIRA
Megmelegíttetem az ebédet, édesem.
ANNA
Nem. Köszönöm.
ELVIRA
Legalább egy kis gyümölcsöt.
ANNA
Nem. Köszönöm.
Csönd. Parancsnokhoz.
Gyönyörû ez a kert.
Parancsnok ránéz, hallgat.
Érdemes volna megnéznie. Tényleg.
PARANCSNOK
Én inkább itt
ANNA
Körbevezetem, jó? Én már bejártam. Hátul, ahol lejt, egész vad.
ELVIRA
Évek óta lugast tervezünk oda
ANNA
Kár lenne elrondítani vele.
ÖCSI
Nevet. Nem teljesen azonos a hölgyek ízlése.
ANNA
Nekem ez a kert úgy jó, ahogy van.
ELVIRA
Ó! Kis csönd. Örülök, hogy ennyire tetszik neked a kertünk.
ANNA
Nem jó, hogy maga csak ül itt egy helyben Sétálnia kéne Szívesen
beszélgetnék magával.
PARANCSNOK
Nem, én inkább itt Védekezõn felemeli a kezét, az ökleit a szeme elé tartja,
távcsövet formál. Ami történik az mind, mind esõzõ fátyol mögött Maga is ott
van Nevet. Jó, hogy ott van Semmi baj Én meg itt vagyok
Kis csönd. Katika megjelenik az ajtóban, áll.
ANNA
Jó, ne értsen félre, én nem
Parancsnok leengedi a kezét, bocsánatkérõen mosolyog. Anna is rámosolyog biccent, a
teraszra megy leül, sóhajt, elmosolyodik. Kis csönd.
ÖCSI
Nem könnyû vele. Nem akadt még olyan nõ Látja, még maga sem! A fejét
csóválja. Próbálkozzék velünk. Én például szívesen maradnék magával édes
kettesben! Nevet. Tanítónõ még nem volt. Volt már postáskisasszony,
gyógyszerésznõ, hajóskapitány felesége, könyvtárosnõ író-olvasó találkozón Az
utolsó kötetemben megírtam párat, olvasta?
ANNA
Nem
ÖCSI
Idén jelent meg! A legjobb kötetem!
ANNA
Sajnos a gyöngébbeket sem olvastam. Rámosolyog Öcsire.
DOKI
Felnevet. Ejnye! Tanítónõ, és nem olvas!
ANNA
Annyi mindent kéne nem jutok hozzá. Klasszikusokat. Mindent.
ELVIRA
Biztosan rengeteget dolgozik.
ANNA
Nem a tanítás, hanem ami azon kívül van
CUKI
Én úgy szeretnék tanítani! Pici gyerekeket! Az olyan szép lehet!
ANNA
Ha nem negyvenöten szoronganának egy osztályban és nem ülnének bent
egész nap a napközisek Ott kucorognak hátratett kézzel, pedig szaladgálniuk
kéne. De tízpercben is csak libasorban mehetnek körbe. Nekem kell vezényelnem,
síppal a számban Mennek körbe, mint a rabok, hat-nyolc éves kölykök Itt
például jó iskolát lehetne csinálni.
ELVIRA
Itt?
ANNA
Szép nagy kert van. Nagyon élveznék! A házban elférne hetven-nyolcvan
gyerek. Két tanár éppen elég lenne. Fõznék is rájuk. Az a kaja, amit adnak nekik,
az ehetetlen. Hátul
csúszdát lehetne csinálni. A kisebb szobákban játszhatnának. Az ebédlõben
lenne az osztályterem, a mûteremben a napközisek Semmi sem kéne néhány
pad meg asztal Aki unja az órát, menjen ki szaladgálni nyugodtan Kis csönd. Ez
maguknak biztosan unalmas.
ÖCSI
Dehogy! Ellenkezõleg! Nagyon érdekes!
Csönd.
ELVIRA
Egy kis bólét?
ANNA
Köszönöm. Vesz magának, kanalazza. Nagyon finom.
CUKI
Elvira csinálta.
ANNA
Nagyon jó.
9.
Csönd. Jön balról, a kertbõl Tudós, Parancsnok székétõl balra megáll, Parancsnok
Tudóst nézi. Tudós ránéz.
TUDÓS
Te meddig fogsz itt ülni? Egész nap?
PARANCSNOK
Mért? Jó itt.
TUDÓS
Jó?
PARANCSNOK
Jó.
TUDÓS
Máshol is éppen ilyen jó, mi? Bárhol. Mindenütt.
PARANCSNOK
Éppen ilyen.
TUDÓS
Hát, tudod Összerázkódik, csönd.
ÖCSI
Hadd üljön ott. Nem mindegy?
TUDÓS
Hány éve ücsörögsz te akárhol? Hét? Nyolc? Kis csönd. Nem számoltad.
Minek is számolni Uramisten. A teraszra megy megáll; Annához. Mindenütt
kerestelek.
PROF
A feleséged, kérlek, rajong ezért a kertért. Mintegy a sajátjának tekinti.
Anna tölt magának.
TUDÓS
Ne igyál éhgyomorra. Egész nap nem ettél.
ANNA
Nem igaz. Ettem.
TUDÓS
Dehogy ettél!
ANNA
De igenis, ettem! Két kiflit az iskolában, nagyszünetben.
TUDÓS
Mikor volt az! Amikor nem is reggelizel soha.
ANNA
Mert reggel rohanok.
Kis csönd.
ELVIRA
Ülj le, Dönci Egy kis epret?
TUDÓS
Nem, köszönöm. Inkább elmegyünk.
ELVIRA
Máris? Még csak most jöttetek!
TUDÓS
Igen, de van egy csomó dolgom. Egy csomó dolgunk van.
ANNA
Én szívesen maradok.
ELVIRA
Látod! - Annyi év után igazán eltölthetsz velünk egy délutánt.
ÖCSI
Mért, pont most mész kiszolgálni a kuncsaftokat?
ANNA
Ma délelõttös volt, mint én is. Haza akar menni olvasni.
ÖCSI
Majd olvasol éjjel.
TUDÓS
Kicsit sok a restanciám.
DOKI
Nem hinném, hogy túl sok jelentõs könyvet írtak volna az elmúlt három
évben.
TUDÓS
Írtak korábban.
DOKI
Azt te már mindet olvastad.
TUDÓS
Akkor újraolvasom. Megváltozott a szempontom azóta. Annához. Gyere.
ANNA
Ne menjünk még.
ÖCSI
Hadd maradjon! - Hogy te milyen erõszakos lettél! Nem ismerek rád. Hadd
maradjon, ha jól érzi magát!
ANNA
Nekem most jó. Most éppen nyugalom van bennem. Olyan, mint Mint
gimnazista koromban, egyszer; már jártak a villamosok, reggel mentem az iskolába,
vártam a villamost, éjjel sikerült megoldanom a példát, jött a villamos, az ablakán
lángolt a nap, egészen vörösen, átnéztem Budára, a Rózsadombon is lángoltak az
ablakok, minden olyan éles volt, tiszta, minden volt létezett én is Nem
tartoztam senkinek semmivel Ilyen a kegyelem állapota, talán. Az a reggel, az
volt a legszebb az életemben.
Csönd. Tudós leül. Csönd.
CUKI
Tudóshoz. Egyél inkább valamit. Nem ettél semmit. Csak azt a szelet
kenyeret rágcsáltad.
DOKI
Nincs neked gyomorfekélyed véletlenül?
TUDÓS
De van. Azt mindenki beszerez.
DOKI
Annál többet kell enni. Hogy lekösd a gyomorsavat.
ANNA
Nem eszik. Nekem idõm nincs, meg engem nem érdekel, nekem jó a
gyomrom, de õ akarattal nem eszik. Csak olyat, amilyet a börtönben. Kenyeret,
meg valami vacak löttyöt fõz magának, zsíros mócsingok úszkálnak benne
Direkt mócsingot vesz. Nem hagyja, hogy jót fõzzek neki. Készül vissza.
CUKI
Hova vissza?
ANNA
A börtönbe.
Kis csönd.
DOKI
Na ne hülyéskedj, Dönci! Most engedtek ki!
ÖCSI
Felnevet. Nahát! Ez isteni! A Dönci készül vissza!
ELVIRA
Dönci, te tényleg?
CUKI
És ezért nem eszik? Mért nem eszik, ha attól fél? Annál többet kéne
ennie! Nálunk egy csomósor nem volt kaja, de ha volt, rögtön bezabáltuk az
egészet. Amíg van, addig kell jóllakni! Micsoda hülyeség, hogy nem eszik! -
Katika! Ugye, mindent föl kell falni, ha éppen van?!
KATIKA
Hát igen. Csak a maradékot kell elásni. Vagy a kútba
CUKI
Mindent meg kell enni! Pláne, ha nem biztos, hogy másnap lesz!
DOKI
Mondd csak te komolyan azt hiszed, hogy visszavisznek?
TUDÓS
Nevet. Ki van zárva, elvileg?
ANNA
Azt mondja hogy minden állapot csak átmeneti. Fõleg, amikor jó valami.
Nem kell neki bedõlni, ezt szokta mondani. Hogy ez a csapda. - Jól mondom?
PROF
Mi a csapda, kérlek? Az, hogy végül is kiengedtek, és van mit enned?
Örülnék, ha megmagyaráznád.
TUDÓS
Talán az lesz a baj, ha elfeledkeznek szerény személyemrõl, és nem visznek
vissza. Ki tudja? Hátha így akarnak tönkretenni! Nevet. De nem óhajtom untatni a
társaságot.
ÖCSI
De, csak untasd Ez valami pszichózis lehet nálad
TUDÓS
Nyilván.
DOKI
Félsz, hogy elfelejted? Vagy mi az isten? Attól tartasz, hogy elpuhulsz?
Annához. Ágyban alszik?
ANNA
Én? Hol aludnék?!
DOKI
Nem maga, õ Nem a padlón alszik?
ANNA
Nem.
TUDÓS
Nem hoztam ki magammal a priccset, ha erre gondolsz.
DOKI
Erre gondolok.
Kis csönd.
TUDÓS
Volt nekem még pár éve is néhány záloglevelem még a Monarchiából.
Hadikölcsönök tizenhatból, tizenhétbõl. Nagyapám vette õket ebbe ment
tönkre. Aztán elkallódtak. Mindegy. Szépen rájuk volt nyomtatva, mikor lesz
húzás. Mint ma a Békekölcsönnél. Emlékszem, az utolsó húzás 1990-ben lett
volna. Nevet. Õk még azt hitték, lehet elõre látni, lehet tervezni. Ha tizenhatban a
Monarchia kibocsát egy kötvényt, akkor 1990-ben is lesz még Monarchia, már csak
a kibocsátás ténye miatt is. Így is építkeztek. Nemzedékekre elõre. Minden tartós
volt és megbízható. Mulatságos, mai szemmel nézve Különös tudatuk lehetett
nekik
ELVIRA
Ne haragudj, Dönci, de olyat gondolni, hogy téged megint bevisznek
Amikor most ismerték el, hogy tévedtek!
TUDÓS
Nem biztos, hogy tévedtek.
ELVIRA
Hogyhogy nem tévedtek? Miket beszélsz?
TUDÓS
Lehet, hogy én tévedtem, aki azt hittem, engem nem lehet és nem kell
elvinni. De már miért ne kéne? Nemcsak engem, bárkit. Nem kell ahhoz
különösebb indok. Meg szokták indokolni, persze. De még csak azt se kell. A
javakból hiány van el kell venni attól, akinek van mindegy, micsoda, lakás
vagy egy jó könyv De még ez se kell. Szükség van rabszolgákra. Létünk alapja a
kényszermunka. Ehhez képest minden egyéb átmeneti, véletlen, tünékeny és
gyönge. Csak hát errõl könnyû megfeledkezni. Van, aki meg se tanulja Egy-két
heti bõséges kaja, és az ember olyan hülye lesz, mint volt elõtte.
Csönd.
PROF
Hogy gondolod, kérlek? Hogy a mi társadalmunk a kényszermunkán
alapul?
TUDÓS
Minden társadalom, Lajoskám Nemcsak ez a miénk. Mindegyik, ha ez
téged megnyugtat. Tudod, Lajoskám a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a
rabszolgaság, a feudalizmus meg akármi más, ami valaha volt a törzsi
társadalom, például hogy mindez eltûnt volna. Nem tûnt e1. Megmaradt. Európa
mélyén, odalent, minden megvan. Egy köztörvényes reflexeiben egy börtönõr
érzelmi életében minden megmaradt. Odafönt hirdettek, ma is hirdetnek ezt-
azt az olyanok, mint mi vagyunk. Nemcsak hirdetik: van úgy, hogy el is hiszik,
õszintén Na de azért most már, egy ilyen század közepén, Lajoskám, most már
látni kell Illene Ez a diadalmas kannibalizmus évszázada, Lajoskám. Mindegy,
minek nevezed fasizmusnak, akárminek Nem azért mondom ezt, hogy igazat
adj nekem nem akarlak én meggyõzni ezért elvárom, hogy te se akarj
meggyõzni engem. Addig jó neked, amíg vannak illúzióid, világmegváltó
koncepciód amíg hirdetsz valamit, bármit, csak ne az igazság legyen Én nem
akarom bántani a világnézetedet, Lajoskám, jó az neked, és ha följelentesz, amiért
így gondolkodom, becsületes maradhatsz a magad szemében, jó világnézet a tiéd,
elismerem Nem is azért mondom, csak éppen ha már rákérdeztél Profra
mosolyog.
ELVIRA
Egyáltalán nem szoktál fõzni?
ANNA
Tessék?
ELVIRA
Azért ugye szoktál fõzni, édesem?
ANNA
Fõzni? Néha De úgyse eszi meg. Jeget mindig veszek. Tudóshoz. Ha menni
akarsz, a jégszekrényben van tej, tojás kenyeret vegyél.
Kis csönd.
Hogy fõzzek? Mikor? Én magamnak, egyedül, soha nem fõztem. És olyan
hülye beosztásom van Ezen a héten szerdáig délelõttös vagyok, csütörtöktõl
délutános, a jövõ héten fordítva
Kis csönd.
PROF
Hogy gondolod, hogy mit csinálok én?
DOKI
Nem gondol semmit, filozófiai rendszere van neki, azt adta elõ.
PROF
Volt a rendszerében egy passzus, ami rám vonatkozott
ÖCSI
Ugyan, hagyd a francba, sértett ember, sértegetni akar. Nem érdekes.
PROF
Hogy maga szó nélkül tûri, hogy a férje ilyen nézeteket hangoztat
nyilvánosan Valóban, azt kell mondanom, nem az volt a tévedés, hogy
bevitték hanem hogy kiengedték.
TUDÓS
Ebben van igazság. A börtön, mint a nevelés, az új ember formálásának
eszköze, talán nem elég, hatékony. Feláll. Na, menjünk. Nekem erre nincs idõm.
PROF
Mire nincs idõd?
ÖCSI
Hagyjad!
PROF
Mire nincs idõd?
TUDÓS
Erre, pocsékolni itt az idõmet.
ELVIRA
Hogyhogy pocsékolod?
TUDÓS
Lehet, hogy nektek van idõtök. Nekem nincs.
ÖCSI
Nevet. Csak nem visznek vissza már holnap reggel?
TUDÓS
Hajnalban. Hajnali kettõkor, háromkor Lehet, hogy nem visznek soha
többé csak majd elpatkolok egyszer. Az is elég nagy baj, nem? - Anna, kérlek
ANNA
Egyetlen délutánon nem múlik! - Amióta hazajött az egy téboly. Olvas,
rohangál a szobában, mormol maga elé, káromkodik Éjszaka arra ébredek:
mászkál, felgyújtja a villanyt, lapoz, harákol, így jár a térde, mint egy eszelõsnek
Csönd.
TUDÓS
Ez a dolgom, nem gondolod?
ELVIRA
János is ilyen! Eszébe jut egy téma, egy sor, egy kép, és nem nyugszik, amíg
be nem fejezte! - Ez nagyon jó jel.
TUDÓS
János nagyon pontosan tudja, mit kell írni. Boldog ember. Én azonban
Olvasom õket, a szerzõket, sokat hazudtak a szerzõk, túl sokat kásahegyeken
rágom át magam, amíg eljutok egy-egy véletlen mondatig ahol összedõlt a
formás kártyavár amit szorgosan építettek, õk meg az elõdeik Az idõmet
rabolják õk is, mindenki Élõk, holtak, mindenki az én idõmet rabolja! Nekem
rohannom kell Támogatni azt, ami annyira gyönge, hogy meg sem érdemli
Éppen, mert olyan semmi, olyan csenevész Ami nem a rabszolgaság És
mindenki rendelkezhet az idõmmel, csak én nem Itt nem lehet éjjel fölkelni
Tûnõdni, azt nem szabad Persze ez is illúzió, az én dolgom Tudom én
Mintha volna célom, amely felé rohannom kell, tökéletesítendõ úgymond
elfogadhatatlan természetemet Ez is Európa, a mondvacsinált, a
fejlõdésmesketéjével Igen, nyoma sincs bennem alázatnak, bölcsességnek,
nyoma sincs! Talán kevés ehhez a hárem év Nem is volt egészen három Azt
mondták bent a bölcsek, pont három év után jön a nagy változás akkor válik
valami véglegessé, akkor törik meg a személyiség, pont három év után Néhány
hétig még igazán bent tarthattak volna! Úgy jöttem ki, ahogy bementem nem
tanultam semmit Csak a türelmem fogyott el
Csönd, Tudós végignéz rajtuk, majd Annára néz. Annához.
Van egy vers odabent egyszer az eszembe jutott Mondogattam
magamban, hogy elfogadjam az igazságát mert szép
"
God
doth
not
need
Eith
er
man
's
wor
k or
his
own
gifts;
who
best
Beat
His
mild
yok
e,
they
serv
e
Him
best.
His
state
Is
kingl
y.
Tho
usan
ds at
his
bidd
ing
spee
d
And
post
o'er
land
and
ocea
n
with
out
rest;
The
y
also
serv
e
who
only
stan
d
and
wait.
"
Ezt egy olyan ember írta, aki éppen megvakult Még a háború elõtt került a
kezembe, aztán elfelejtettem Nem sejtettem, hogy tudom kívülrõl.
Lefordítottam fejben Hogy majd elmondom neked. Nem volt rá alkalom.
"
Ninc
s
szük
sége
az
Úrn
ak
Emb
eri
mûr
e s
enm
ûvér
e
sem;
Keg
yes
igájá
t
hord
juk
mind
.
Kirá
ly
Õ
mind
ünk
ön.
Ha
hív,
ezre
k
lohol
nak
Pihe
nõ
nélk
ül
föld
ön s
teng
eren
S az
õ
szol
gája,
ki
csak
áll
és
vár."
Csönd.
CUKI
Ezt ki írta?
PROF
Milton.
Csönd.
CUKI
Ez németül van?
ÖCSI
Felnevet. Majdnem.
CUKI
Énhozzám nem jártak német meg francia nevelõnõk! Tehetek én róla?
Csönd.
PARANCSNOK
Az utolsó sor nincs megoldva.
TUDÓS
"They also serve who only stand and wait." Na igen Talán egyszer
összejön magyarul is Ha megadja az Úr
PARANCSNOK
Hogy is van nálad?
TUDÓS
S az õ szolgája, ki csak áll és vár
PARANCSNOK
Nehézkes. Szó szerinti.
TUDÓS
Tudom. Tudom.
PARANCSNOK
S õt szolgálja az is, ki áll és vár S õt szolgálja az is, aki csak áll Nem
elég jó. S az õ szolgája az is, aki vár S az õ szolgája az is, aki áll
TUDÓS
Mind a két ige fontos!
PARANCSNOK
Nekem mondod?! They also serve who only stand and wait A stand azért,
mert a többiek speed Loholnak, ez jó nálad, loholnak De az is õt szolgálja, aki
áll De õt szolgálja az is, aki áll Az "aki áll" pompás rím a királyra A király
szép helyen van nálad
TUDÓS
Az eredetiben is. His state - is kingly De a várakozás At his bidding
Az Úr parancsára, várakozni
PARANCSNOK
De rabja az is, aki várva áll És rabja, aki várakozva áll S õ rabja, aki
várakozva áll S az õ rabja, ki várakozva áll
TUDÓS
Rab?
PARANCSNOK
Rab.
TUDÓS
Szolga.
PARANCSNOK
Rab.
TUDÓS
Szolga.
PARANCSNOK
Rab.
TUDÓS
S õt szolgálja, ki várakozva áll.
PARANCSNOK
S az õ rabja, ki várakozva áll.
TUDÓS
Milton még szolgálatról tudott, Parancsnok. A rabságról te tudsz.
PARANCSNOK
They also serve who only stand and wait Tûnõdik, hangtalanul motyog, csönd.
CUKI
Nem is olyan õrült Bocsánat.
Kis csönd.
ELVIRA
A Parancsnok mindig zseniálisan fordított Már kamaszkorában,
emlékszem, költõi versenyt rendeztek Õ meg János, aztán Dönci Lajoska is írt
még verset akkoriban meg szegény Tóni, aki elpusztult Volt nekik egy
versenyük, Villon, valamelyik ballada, már nem emlékszem, melyik, az volt a
feladat, hogy Petõfi, Arany, Ady és Babits modorában lefordítani isteni
stílusparódiák voltak, de mind Villon volt mégis János eltette, aztán elveszett az
ostrom alatt.
ÖCSI
Speciel az enyém volt a legjobb. Én is verseltem, és az enyém volt a legjobb!
Csönd.
PARANCSNOK
S az is szolgál, ki várakozva áll Nem! És szolgál mind, ki várakozva áll
A "mind" ügyetlen, tudom, ne szóljatok közbe! S szolgál az is, ki várakozva áll.
Ez az! Hogy volt elõtte?
"
Kirá
ly
Õ
mind
ünk
ön.
Ha
hív,
ezre
k
lohol
nak
Pihe
nõ
nélk
ül
föld
ön s
teng
eren
S
szol
gál
az
is, ki
vára
kozv
a
áll."
Csönd.
ANNA
Szép.
Csönd.
TUDÓS
Igen. Õ a költõ. Én csak magyarázni tudom. Más mûfaj.
PARANCSNOK
De hogy ilyen hamar megoldottuk az sajnálatos. Nem tetszõ az Úrnak.
Gyanús.
Csönd.
TUDÓS
They also serve who only stand and wait. Szolgál az is, ki várakozva áll.
Tökéletes. Talán jobb is, mint az eredeti Az only fölösleges. Gyöngíti a
közlést
Sötétebb lesz.
PARANCSNOK
Ha hív Nem igazi! Nem hív!
Odanéznek, Parancsnok feláll, remeg.
PARANCSNOK
At his bidding Nem hív, hanem parancsol! Parancsol? De miért parancsol?
Rossz az egész! Váratlanul sírni kezd.
ELVIRA
Parancsnok! Dokihoz. Csinálj valamit! Sír!
DOKI
Látom.
PARANCSNOK
Ha szól Ha szólít De nem, az is hívás! Az is parancs! Nem jó, nem jó,
nem jó! Zokog.
ELVIRA
Istenem
DOKI
Feláll. Van valami nyugtató?
CUKI
Altató van!
PROF
Õrült.
ÖCSI
Hagyjátok a francba, majd János.
KATIKA
Én nem megyek oda többé! Nem megyek oda!
ELVIRA
Feláll. Valami nyugtató
PARANCSNOK
At his bidding Nem jó Tökéletlen! Nem igaz! Minek parancsolna az Úr!
Õ nem olyan! Milton is tökéletlen! Milton is csal! Hazudik! Rossz! Rossz! Rossz!
Zokog, visszarogy a székbe, rázza a zokogás. Csönd.
DOKI
Nincs valami nyugtató?
ELVIRA
Altasd el mindegy
ÖCSI
János persze elmegy, itt hagyja a nyakunkon.
CUKI
Hozok altatót! Berohan a házba.
Parancsnok zokog, remeg a székben.
ELVIRA
Menj már oda, az istenért! Még meghal itt nekünk!
DOKI
És mit csináljak vele? Harapjam le a fülét? Mit csináljak vele?
ELVIRA
Orvos vagy! Azért tartunk, mert orvos vagy!
DOKI
Fingom sincs az ilyenrõl! Széttrancsírozom a húst, kivágom a belet,
visszavarrom a hasat, de hova tegyem a lelkét? Honnan vágjam ki? Hol székel?
PROF
Õrült. Kész. Ha ránk támad, mi vagyunk többen.
KATIKA
Vitessék el innét! Kérem szépen!
Cuki jön ki orvosságos üvegcsével.
CUKI
Sevenal.
ELVIRA
Honnan vetted?
CUKI
Tõled, a festõládából.
ELVIRA
Az az enyém!
ÖCSI
Felnevet. Félretetted öngyilkolni, mi?
ELVIRA
Az az enyém!
KATIKA
Vigyék el! Kérem szépen! Vigyék el!
ELVIRA
Fogja be a száját!
CUKI
Vigyem vissza?
KATIKA
Vigyék el!
PROF
Ne ordítson! Ne ordítson!
Csönd.
DOKI
Na. Semmi baja.
Parancsnok remeg, de már nem zokog.
DOKI
Cukihoz. Vidd vissza.
CUKI
Elviráé. Leteszi az asztalra. Majd Elvira visszadugja a festõdobozába.
DOKI
Leül, Tudóshoz. Máskor fordíts jobb verset, jobban.
ÖCSI
Nevet. Jó kis alakítás volt, mi? "Milton rossz!" Mi az isten.
ELVIRA
Katikához. Maga ne visítson, jó? Legyen szíves. Ne visítson, mert kiadom a
munkakönyvét.
KATIKA
Meg fog ölni érzem - Bocsánat, nagysasszony. Befut a házba.
ELVIRA
Az a szörnyû, hogy egyszerûen nem lehet lányt kapni. Mennek az iparba.
Parancsnok mozdulatlanul ül, csönd. Prof az órájára néz, feláll a rádióhoz megy.
PROF
Hat óra elmúlt. Lekéstük az elejét. Már beszél.
Kinyitja a rádiót. Vastaps.
PROF
Mondom! Ez Rákosi!
A vastaps tart.
CUKI
Esik.
ELVIRA
Az abrosz Katika!
ÖCSI
Zápor. A fene beléje.
ELVIRA
Katika!
A vastaps eláll.
RÁKOSI HANGJA
Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt idõre, megállapíthatjuk, hogy
ezeréves történelmünk folyamán
ELVIRA
Katika!!
Felállnak, nagyon esik.
RÁKOSI
népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai
és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt.
Katika kijön. Elvira int, berohan a házba. Prof, Öcsi, Doki besiet a házba. Cuki áll.
Anna és Tudós feláll.
Alig egy évtized folyamán gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje,
alapjában változott meg gazdaságunk szerkezete, megváltozott országunkban a
termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok.
Katika az edények egy részével bemegy Cuki beviszi a bólét.
Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a bankszervezetben
egyeduralkodóvá lett a szocialista gazdaság rendje.
Anna bemegy a házba.
Az ipari üzemek, a közlekedés szervei, a bankok köztulajdonba, a
munkásosztály államának tulajdonába kerültek.
Katika kijön, további edényeket szed össze.
Állami vagy szövetkezeti lett a kereskedelem zöme. A munkásosztály
alapjában megvalósította a kisajátítók kisajátítását.
Katika be az edényekkel és az abrosszal.
Jelentõs szocialista szektor keletkezett a mezõgazdaságban, amely az egész
mezõgazdasági termelés egyharmadát öleli fel. Alapjában változott meg országunk
társadalmának szerkezete is. Megváltoztak maguk az osztályok, megváltozott az
osztályok egymáshoz való viszonya.
Katika kirohan, felborogatja a székeket.
Megszûnt létezni a földesurak, a földbirtokosok osztálya. Mint osztály
megszûnt az ipari burzsoázia. E kizsákmányoló osztályoknak a mai
Magyarországon csak maradványai vannak.
Katika berohan.
Az utolsó kizsákmányoló osztály, a falusi burzsoázia, a kulákok osztálya
szûk térre vonult vissza. Számban, öntudatban, mûveltségben, szervezettségben
hatalmasan megnõtt, tapasztalatokban meggazdagodott társadalmunk vezetõ
osztálya, a munkásosztály, a hatalom jelenlegi birtokosa.
Parancsnok égnek emeli az arcát, fürdeti az esõben, nevet.
A munkásosztályból emelkedett ki mindenekelõtt az a széles vezetõ réteg,
amely jelenleg államunkat, népgazdaságunkat, társadalmunkat irányítja. A háború
elõttihez képest munkásosztályunk létszáma kereken félmillióval, azaz mintegy 50
százalékkal emelkedett. A munkásosztályon belül megszûnt az évtizedek óta tartó
szakadás. Munkásosztályunk egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos
erõ által irányított nemzetvezetõ osztállyá lett
Katika kirohan, felkapja a rádiót, berohan vele a házba. Csönd. Parancsnok egyedül
ül a színen, fürdeti az arcát az esõben, mosolyog. Csönd. Zápor. Aztán a zápor lassan eláll
Kivilágosodik. Parancsnok ül, mosolyog.
PARANCSNOK
Ebben a korban is Még ebben a korban is! Esett az esõ!
Boldogan nevet, csönd.
10.
Parancsnok ül a székben, ruhája vizes. Mellette a szervizasztalon elázott az étel. A
házból érthetetlenül szól a Rákosi-beszéd. Az ajtóban kisvártatva megjelenik Elvira, megáll
visszaszól.
ELVIRA
Katika! A kuli, a teríték! Elázott! Vigye be!
Csönd. Elvira mellett megjelenik Cuki. Parancsnokra néz.
CUKI
Csuromvíz! Visszamegy.
Kijön a teraszra Doki, Öcsi, Prof, Anna.
DOKI
Elállt.
Megjelenik Tudós. Katika jön tálcával, lemegy a kertbe, tétován megáll.
ÖCSI
Nevet. Nem mer odamenni hozzá.
Kis csönd. Jön Cuki törülközõvel, Parancsnokhoz megy.
CUKI
Vedd le az ingedet.
Parancsnok ránéz.
CUKI
Egykettõ. Nekem ne kapj tüdõgyulladást.
Parancsnok leveszi az ingét, Cuki elveszi, a szervizasztalra csapja, majd dörzsölni
kezdi a törülközõvel Parancsnok fejét, felsõtestét.
ÖCSI
Még mindig nem mer odamenni! Nevet.
Anna a székéhez megy, döntögeti, szalvétával szárogatja, dörzsöli.
ELVIRA
Vigye már azt a terítéket!
Katika odalopakszik, gyorsan tálcára szedi az ételt, besiet a házba.
CUKI
Vedd le a gatyádat, az is vizes.
PARANCSNOK
Ne
CUKI
Nem feleselünk. Egykettõ.
Parancsnok feláll, gyorsan leveszi a nadrágját, visszaül alsónadrágban, szégyenlõsen
takargatja magát.
Ne félj, nem harapom le. A nadrágot az asztalkára csapja, majd letérdel
Parancsnok elé, a lábát dörzsöli a törülközõvel.
Anna leül a székére.
ELVIRA
Katika! Törülje le a székeket!
Nézik Cuki mûködését. Jön Katika feltörlõruhákkal, törli a székeket. Anna ül.
Csönd.
CUKI
Befejezte a törlést, feláll, nézi Parancsnokot. Szép, kisportolt tested van.
Parancsnok összerázza magát.
Kár, hogy be vagy csavarodva.
Parancsnok bocsánatkérõen mosolyog.
Tényleg sose voltál nõvel?
Csönd.
Kár egy ilyen testért. Felveszi az asztalról a nadrágot meg az inget, bemegy a házba.
Csönd. Öcsi leül Anna mellé.
ÖCSI
Ha nagysád megengedi, hogy mellé telepedjek Nevet, csönd.
Doki, Prof, Elvira is leül korábbi helyére. Katika az asztalt törli, kifacsarja a vizet
a
kõkorlát mögött a kertben újra töröl.
ELVIRA
Elég lesz, Katika. Fölteheti a teát.
KATIKA
Igenis.
Katika bemegy. Csönd. Kijön Cuki.
CUKI
Kiteregettem a fregolira.
Cuki leül a helyére, csönd.
ELVIRA
Kiált. Katika! A rádiót, legyen szíves!
TUDÓS
Elvira, köszönjük a szíves vendéglátást. Nagyon kellemes volt. -
Szervusztok. - Anna
ELVIRA
Ne menjetek még. Legalább Jánost várjátok meg, nagyon fájlalná
TUDÓS
Szûk ez az ország, úgyis egymásba ütközünk.
ANNA
Még a vihar is milyen szép itt A városban semmi, csak zuhog és sötét van.
De itt igazi a vihar is, vadabb. Feláll, a terasz végén, a kõkorláton kihajolva a ház fala
mögött kinéz jobbra. Milyen szép most a város, innét is látni Elképesztõ, hogy ott
lakom lent egy bérházban, én Nézd meg, milyen fények vannak gyönyörû.
TUDÓS
Látjuk még a buszról.
ELVIRA
Annyira nem ettetek semmit, becsomagolnék nektek egy kis elemózsiát. Egy
kis hazait. Nevet. Legyen valami abban a jégszekrényben.
ANNA
Nem, köszönjük.
TUDÓS
Na gyere.
Anna áll a terasz végén.
ANNA
Különös, hogy én ott lakom lent.
TUDÓS
Különös. Menjünk.
ANNA
Valahol ott megy el az életem. Arra vagyok ítélve, hogy ott éljek Egész
életemben.
TUDÓS
Majd az elsõ két Kossuth-díjamból veszek egy házat a Sváb-hegyen. Gyere
már.
ANNA
Nem megyek. Itt maradok.
PROF
Hol az a rádió?
ÖCSI
Biztos a teát forralja.
ELVIRA
Katika! A rádiót!
TUDÓS
Na jó, én elmegyek. A busszal lemégy a Moszkva térig Meddig jár a busz?
ELVIRA
Nem is tudom, mi a kocsival szoktunk
CUKI
Tízig.
ANNA
Én tényleg itt maradok.
TUDÓS
Jó, már hallottam. Akkor itt maradsz. Balra indul.
ELVIRA
Dönci, kérlek Én kérlek!
TUDÓS
Megáll, Elvirához. Nincs jogod kérni! Anna akart idejönni, õ követelte
És akkor váratlanul fölmerült bennem az arcod Amilyen volt Ezért jöttem föl
mégis Ez volt a hübrisz.
ANNA
Nem hiszem, hogy este hazamegyek.
TUDÓS
Hanem?
ANNA
Nincs kedvem hazamenni. Soha többé
Csönd. Jön Katika a teával, leteszi az asztalra.
ELVIRA
Már kétszer szóltam a rádióért!
KATIKA
Bocsánat, nem hallottam a rádiótól. Bemegy a házba.
TUDÓS
Jó, ezt majd otthon megbeszéljük.
ANNA
Ne haragudj rám. Nem akarlak én bántani téged Csak így alakult Kis csönd.
Beleszerettem Jánosba. Összefeküdtem vele. Az elõbb.
Csönd. Jön Katika a rádióval.
RÁKOSI HANGJA
Mindez azt jelenti, hogy a régi burzsoá nemzet helyén új nemzet van
kialakulóban; az évrõl évre; hónapról hónapra, napról napra mindjobban
szocialistává váló magyar nemzet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nép mindinkább
azonosul a nemzettel, a nép és a nemzet eggyé válnak. Most lett ezeréves
történelme folyamán elõször a magyar nép az ország igazi gazdája.
Nagy taps. Cuki a rádióhoz lép s elzárja.
CUKI
Mikor az elõbb?
ANNA
Amíg ti ettetek.
ELVIRA
Mikor?!
ANNA
Úgyhogy én nem megyek haza veled. Nem megyek haza hozzád.
Sóhajt, visszaül a székére, csönd.
ÖCSI
Csak tudnám, mit esznek rajta a nõk! Nem is sportol Minden nõt meg tud
dumálni! Annához. Mondja, mivel vette le a lábáról? Hátha én is!
ANNA
Kedves volt a mosolya. Úgyhogy maga hiába.
Doki feláll, beviszi a házba a rádiót.
PROF
Ha már ilyen szépen vagyunk Én most megteázom. Tölt magának a teából,
csönd. Gyere, Dönci, teázni. Vagy annyira sietsz? Nem lehet annyi dolgod Megvár
a Világszellem. Nevet.
ÖCSI
Izgatottan. Tudja, Annácska, mi volt mindig János jelszava? "Lyuk, lyuk,
darázs nincs benne!" Döncinek is ez volt a jelszava valaha Derekasan tartottuk
magunkat ezen elvhez, még a legnehezebb idõkben is Cuki a maga módján, az õ
népi bölcsességével szokta mondogatni, hogy "Nem szappan, nem kopik" Igaz,
Cuki? Ez is erre az esetre vonatkozik Úgyhogy nehogy azt képzelje, hogy János
részérõl ez komoly! Szó sincs róla! Neki nincsenek érzelmei, vegye tudomásul!
Azok nekem vannak! Én megbecsülném magát, esküszöm! Mi az, hogy neki
kedves a mosolya! Az enyém is az! Annára vicsorog. Ez nem kedves? Az
arcberendezésem egészen hasonló! Csak nekem érzelmeim is vannak!
PROF
Hát nem édes? Nevet, iszik a teából.
CUKI
Nem volt túl sok idõtök Hamar összejött ez nektek.
PROF
Felnevet. Magának tovább tartott, mi? Pedig magának ez a szakmája.
CUKI
Én is lehetek még tanítónõ Elvégzem a fõiskolát levelezõn!
ANNA
Kérlek szépen, ne állj ott olyan szerencsétlenül És ne nézz így rám!
Három évig el volt dugulva a lefolyó, és nem hagytam, hogy kipucolják, mert a te
hajad volt benne Hetente leporoltam a könyveidet, lerámoltam õket a polcról, és
ugyanúgy tettem vissza, hogy mindent úgy találj Nem költöztem vissza
anyámhoz, pedig hívott A másik szobába berakták a rendõréket, éjszaka
üvöltöztek, verekedtek, ott maradtam Minden évben eltettem kovászos uborkát,
ahogy szereted: fokhagymával. Ott rohadt az üvegben
Csönd.
PROF
Az jó lehet, a fokhagymás kovászos uborka.
Csönd.
TUDÓS
Hogy képzeled?!
ANNA
Sehogy. Nem tudom. Mindegy.
PROF
Öcsi majd a stoppolinójával ideszállítja a stafírungját, Anna kedves. Vagy
nem is kell, Elvira majd ad mindent, ágynemût, lepedõt, mindent
ELVIRA
Ne légy ízetlen, kérlek!
PROF
Én? Én csak segíteni szeretnék a fiatalokon. Nevet. Csak azt ne mondd, édes
Elvirám, hogy ez lenne az elsõ eset
ÖCSI
Költözzön hozzám! Figyeljen ide, költözzön hozzám! Én is szép helyen
lakom Külön szobája lesz, szép nagy parkra néz Szeparálva van Én annyit
keresek, hogy az nem igaz Megjelenik évente két könyvem Saját autóm van
Jánosnak csak a hivatali
ANNA
Menjen innét!
ÖCSI
János úgyis otthagyja Nem kell maga neki
ANNA
Menjen innét!
PROF
Érdekes Lehet, hogy nekem nincs szemem az ilyesmihez De én nem
hittem volna, Döncikém, hogy a feleséged kurva.
CUKI
Á, dehogy kurva! Én aztán ismerek eleget. Csak buta még. Fiatal. Tudóshoz.
Élni akar egy kicsikét. Mondd már. Úgyis visszamegy hozzád. Addig, ha akarod, én
szívesen lefekszem veled.
ÖCSI
Mért nem énvelem? Mindenki csak másokkal!
PROF
Öcsihez. Olvastam valahol: a patkányoknál az van, hogy ha egy nõstény
patkány terhes, viszont erõsebb hímmel kerül össze, elvetél, és azonnal teherbe
esik az erõsebbtõl. Ez van, Öcsikém. Tudóshoz. Ez van.
TUDÓS
Ilyen nincs! Úgy ülsz ott, mintha közéjük tartoznál!
ANNA
Nem úgy ülök itt.
TUDÓS
Mintha nem együtt jöttünk volna el hazulról két órája Nem érzed, hogy
hamis, ahogy ott ülsz?!
ANNA
Ne, kérlek Nem illik hozzád
TUDÓS
Micsoda? Mi nem illik hozzám?
Csönd.
ELVIRA
Egy kis teát, Annácska?
ANNA
Mit?
ELVIRA
Teát. Nem kérsz egy kis teát?
ANNA
Nem szoktam teázni. Stafírungom sincs. A mi köreinkben nincsen stafírung.
PROF
Azt hittem, van. Bocsásson meg, Anna kedves. Tudja, én rég nem jártam a
nép közt Úgy emlékszem, szokott lenni stafírung. De ha a maga köreiben
nincs! - Egy kis teát, Dönci! Igazán megvárhatnád Jánost, nagyon örülne!
ÖCSI
Annácska, jöjjön velem, ez nem magának való. Jánosnak nem is maga kell
minden nõ kell neki Én meg tudnám magát becsülni, higgye el nekem
Agglegény vagyok Minek állna közéjük, harmadiknak? A hárembe? Legyem
észnél!
PROF
Harmadiknak?! És a többi? Akik leugrálnak az emeletekrõl?
ELVIRA
Egyszer megrajzollak titeket csupa ronda, förtelmes, karmos, disznófejû
kétéltû, pikkelyes farkú, kopoltyús, nyáladzó, gennyedzõ amõba
PROF
Magadat is pacázd oda a képre, mint a régi mesterek ártatlan, fedeles
szárnyú, röpke szitakötõ Aki nem vadászik akire viszont, szegénykére,
mindenki vadászik Holott, ugye, Cukit semlegesítendõ, mégis csak te
csábítgattad ide Ágit Ha már te nem, legalább Cuki se Te voltál az!
ELVIRA
Te meg vagy tébolyodva!
PROF
Te voltál az.
ELVIRA
Szóljon már rá valaki!
Csönd.
ANNA
Tudóshoz. Jobb lenne, ha elmennél. Neked ott vannak a könyveid. Neked
nem kell az élet. Azt neked pótolják a könyvek, hogy éjszaka virrasztasz és
tûnõdöl.
Doki kijön a házból, megáll.
PROF
Mondott valamit?
DOKI
Eddig semmit. Most kezdte a külpolitikát.
ELVIRA
Dönciék másik szobájába társbérlõket raktak Valami rendõrt
DOKI
Ki kell õket rúgni. Fekszenek nálunk páran, akik El tudom intézni. Csak
szólni kell.
ELVIRA
Hallod, Dönci?
TUDÓS
Annához. Te nem tudod neked fogalmad sincs Tudod, kinek a
kertjében? Kivel? A legnagyobb gazemberek egyike aki csak élhet.
ÖCSI
Nocsak.
TUDÓS
Egy talpnyalonc egy inkvizítor egy elegáns orvos, aki Auschwitzban
szelektál a gázba
ÖCSI
Na!
TUDÓS
Nem olvastad a verseit? Nem? Itt biztos megvan Majd megmutatják. Egy
egész polc. A fele már megtelt, a másik felét ezután írja tele ez a mocsok
Áruló Pimasz Bértollnok Tudom kívülrõl Mindent, amit írt Egyetlen
sora sem marad meg, egy sem de én tudni fogom kívülrõl a halálom után is
tudni fogom
"Elle
nség
átká
ból
azt
én
már
láto
m,
Hog
y ez
a
nagy
Sztál
in
neke
m
bará
tom,
Élje
n
hát,
éljen
ez a
nagy
Sztál
in,
Míg
fölcs
eper
edne
k az
én
puly
áim
"
Õ írta! Azt is, hogy:
"Éjs
zaka
a
csen
dbe
n
álmo
dik
bék
én
A
csöp
pnyi
árva
kore
ai
lány,
Kics
iny
ágyá
hoz
lép
Rák
osi
Mát
yás,
Beta
karg
atja,
végi
gsim
ít
hajá
n"
Ilyeneket írt ez a szemét
"Bíz
zá1
õbe
nne,
aki
benn
ed
bízik
,
Aki
érte
d
virra
szt,
rád
gon
dol
és
tanít,
Eme
ld
föl a
sze
med
fényl
õ
csilla
godr
a,
Teki
ntete
d
bátr
an
köv
esse
Rák
osit
"
A rímei, a rímei!
"Ha
zánk
ra
küld
ött
az
ellen
vipe
ráka
t,
Erõs
kezé
vel õ
azok
at
lefog
ta,
Düh
ös
kígy
óitól
hazá
nkat
, a
drág
át,
Mos
t
már
örök
kétig
õ
megt
isztít
otta
"
Csönd. Az ég vörösödni kezd.
ANNA
Ez aljas dolog volt tõled.
TUDÓS
Ilyeneket írt! És meg fogja írni az ellenkezõjét! Újabban virágokra,
méhecskékre specializálódott Szorgos méhecskékre! Hallod? Nem hallod? Mit
ülsz ott?!
DOKI
Ne kiabálj! Nem kell kiabálni! Nem olyan nagy dolog. Igyál teát. Nem kell itt
jelenetet rendezni. Odamegy hozzá. Szerencséd, hogy mi vagyunk csak itt. Mi nem
hallottunk semmit. De fogd be a szádat, légy szíves. Nem volt elég három év? Ne
kiabálj. Szomszédok is vannak.
TUDÓS
Nem jó, ha följelentenek, hogy ilyesmiket hallgatsz.
DOKI
Nem bizony.
Tudós a teraszra megy, leül a székébe, csönd.
PROF
Mit szóljak akkor én? Nekem a lányomat csábította el! Persze ha nem egy
lányom lett volna, hanem öt Megdöglik egy, oda se neki, marad négy! És lehet
õket szeretni. De csak egy volt! Egyetlenegy!
ELVIRA
Még nem késõ
PROF
Nem vagyunk öregek, dehogy! De újra végigcsinálni, tejet szerezni, vitamint,
szõnyegbombázáskor Húst! Takargatni az óvóhelyen, ne kapjon
tüdõgyulladást Ha akkor már majdnem felnõ
Csönd.
Csináljak, még egyet? Nem csinálok. Azt már nem tudnám szeretni. Úgy már
nem. - És még te beszélsz? Attól, hogy leültettek és kínlódtál egy kicsikét, még
nincs jogod ítélkezni fölöttünk! Vedd tudomásul: János írhat rossz verset
zsákszám, attól õ még nem süllyed a senkiházi kis homo novusok szintjére soha,
akik most teleírják a lapokat Mi megszenvedtük ezt a világnézetet, és vállaljuk!
Tudatosan! Tanuld meg végre, hogyan kell fölülemelkedni!
TUDÓS
Nem mertél bosszút állni, és még hivalkodni merészelsz a gyávaságoddal!
Uramisten!
DOKI
Kuss legyen végre!
ELVIRA
Félek Csinálj már valamit! Félek!
DOKI
Ne hisztizz! Elájulni sem kell. Leül, tölt a teából. Egy rohadt numera miatt
ekkora cirkuszt csinálni?! Meg vagytok ti veszve!
Csönd.
Múlt héten felrohant hozzám a klinikára. A szíve. Extrázik. Fõzettem neki
egy jó erõs duplát. Mit gondoltok, mi borította ki? Az Irodalmi Újság. Az a cikk a
Litgazból.
ÖCSI
Az írói erkölcsrõl?
DOKI
Az.
ÖCSI
Te ilyet olvasol?
DOKI
Õ rakta elém, hogy tessék, itt az õ halálos ítélete. Fehér volt, mint a fal.
Kizártak pár faszit a szovjet írószövetségbõl. Az egyiket, hogy hívják, azért, mert
négyszer nõsült.
ÖCSI
Volosin.
DOKI
Mi?
ÖCSI
Volosin. Így hívják.
CUKI
János nõsülni csak egyszer nõsült.
DOKI
De szeretõket tart. Attól retteg, hogy jön egy új garnitúra, a puritánok, és õ
lesz az egyes számú közellenség. Hülye. És akkor nem tudja lecsavarozni
Siránkozott ott nekem Nem tudja, írjon-e most Juhász meg Illyés ellen
Felszólaljon-e az írószövetség közgyûlésén Lapuljon, amíg ennyire hülye! Várja
meg, mi lesz! Hadd tépjék a szájukat a többiek, majd jól elgaloppírozzák magukat.
CUKI
Õ költõ! Õ nem számítgat, neki ihlete van!
ÖCSI
Puncika, most egy kicsit fogd be a szeméremajkadat, jó?
CUKI
Attól, hogy neked csak pornóképekre áll fel, attól még!
DOKI
Elvirához. Majd légy szíves megmondani neki: Ne írjon most se ódát, se
ellenódát. A Comédie Francaise elment Moszkvába Churchill óvatosan
nyilatkozik A SZU belépett a Munkaügyi Szervezetbe Gheorgiu Dejt
kirúgták Várni kell! - Na. Iszik a teából.
Csönd.
PARANCSNOK
Halkan jönnek.
Ránéznek. Parancsnok hallgatózik.
PARANCSNOK
Halk surrogással jönnek.
Csönd.
11.
Gépkocsizúgás. Fék. Csönd Bálról besiet János, mögötte Leporics.
JÁNOS
Mit mondott? Mondott valamit? Beszél még, nem? Nagy Imrét is adták? Hol
a rádió? Csönd. Mi van?
Csönd.
PROF
Téged itt nagyon várnak, kérlek.
JÁNOS
Siettem, ahogy tudtam. Kérdéseket tettek föl. Hogyan lehet ma valaki
Petõfi Mirõl írna egy mai Petõfi Elesne-e a mai Petõfi Koreában Nevet.
Nem tudtam elszabadulni! Két színmûvészetis verseket is mondott Végig kellett
ülni Csak akkor jöhettem el, amikor bekapcsolták a rádiót Bevágtuk
magunkat a kocsiba Valami baj van?
PROF
A kis tanítónõ nagyon vár téged.
JÁNOS
Nagyon kedves. Rámosolyog Annára. Hol a rádió? Bevittétek? Itt is esett? Az
órájára néz. Még nem lehet vége, ilyen hamar
ÖCSI
A kis tanítónõ beléd szeretett.
JÁNOS
Nevet. Megtisztelõ.
Anna feláll, csönd.
JÁNOS
Annácska Milyen bájos! Tudóshoz. Micsoda mázlid van vele! - De üljön le,
Annácska, csak nem akarnak már indulni? Maradjanak még! Borzasztóan sajnálom,
hogy el kellett ugranom Éppen ma Kiment a fejembõl Nem kéne ennyi
mindent vállalnom. Dolgozni is alig tudok már! Parancsnok felé fordul. És õ? Nem
volt vele semmi baj, igaz? Kis csönd. Levetkõzött? Kis csönd. Nem baj, meleg van. A
legszívesebben én is Leporics elvtárs, most már igazán ihat.
LEPORICS
Köszönöm, fõosztályvezetõ elvtárs. A beszédet, azt meghallgatnám.
JÁNOS
Mért nem hallgatjátok? Az egész ország hallgatja! Ettõl függ a sorsunk, az ég
áldjon meg! Csak nem romlott el? Átmegyünk a szomszédba!
ÖCSI
Még csak a külpolitikánál tart.
JÁNOS
Igen? És?
CUKI
Lefeküdtél vele?
JÁNOS
Mi?
CUKI
Lefeküdtél vele? Annával.
JÁNOS
Mit tudom én! Mit számít az most?!
CUKI
Anna azt mondja, hogy lefeküdtetek. Amíg mi ettünk.
JÁNOS
Amíg ti ettetek? Csönd, Annára mosolyog. Mit mondjak, olyan bájos, szép,
kedves lány, hogy bizony örömmel. Nem vicceltem: tényleg irigylem Döncit.
ANNA
A sofõr itt volt.
JÁNOS
Kérem?
Csönd.
Leporics elvtárs, érti?
LEPORICS
Nem értem, fõosztályvezetõ elvtárs.
JÁNOS
Annára mosolyog. Én se nagyon.
ANNA
Õ is látta A Parancsnok.
JÁNOS
A Parancsnok? János Parancsnokhoz megy. Hogy vagy?
Parancsnok ránéz.
Nem fázol?
PARANCSNOK
Nem.
JÁNOS
Jó itt neked?
PARANCSNOK
Jó.
JÁNOS
Nem volt semmi baj?
PARANCSNOK
Nem.
ANNA
Végignézte! Látta!
JÁNOS
Parancsnok, én nem értem egészen, mirõl beszél ez a kedves kislány. Te
érted?
Csönd. János visszamegy a teraszra.
Az az igazság, hogy jöhettem volna elõbb De volt egy színmûvészetis
kislány olyan szépen, lelkesen, átéléssel szavalt Igaz, Leporics elvtárs?
LEPORICS
Szépen szavalt.
JÁNOS
A Szeptember végént mondta Az ugyan nem forradalmi vers Nevet. De
nagyon szépen mondta. Úgyhogy muszáj volt még beszélnem vele Nagyon
megtetszett, na. Mosolyog. Fantasztikus érzés látni, hogy a fiatalok milyen
érzékenyek, tehetségesek tele vannak hittel. Tanulhatnánk tõlük! Leül. Dönci,
útközben eltûnõdtem Mi lenne, ha írnál nekünk? Bármit. Szerintem most olyan a
helyzet, hogy nyugodtan publikálhatsz. Szaktanulmányt, recenziót, akármit. Nem
akarlak rábeszélni, de ha valami eszedbe jut, gondolj rám jó?
TUDÓS
Ha valami eszembe jut. Gúnyosan Annára nevet. Hogyne.
Csönd. Anna berohan a házba. Csönd.
12.
JÁNOS
Van még tea?
ELVIRA
Katika, tegyen föl vizet, legyen szíves
JÁNOS
Ha nincs, nem kell. Katikára mosolyog. Úgyis megitattak kávéval. -
Hallottátok, hogy Nagy Lajos kórházban van? Szegény, állítólag az utolsókat
rúgja
ÖCSI
Ja, hogy ezért kapott most munkaérdemrendet.
JÁNOS
Persze. A múlt héten összehívtuk a szerkesztõket emlékszámot
szeretnénk. Fölvetettem, hogy írassunk esetleg Füst Milánnal is Talán sikerül
kiharcolnom. - Dönci. Jó lenne. Ha van hozzá erõd Ne csak a hülyék írjanak
róla.
TUDÓS
Neked én nem írok.
JÁNOS
Nekem?! Nem nekem! Szegény Nagy Lajos, hogy elnyomták az utóbbi
években! mert tisztességes maradt. Legalább a halála után!Most éppen lehet
írni róla Nem biztos, hogy két hónap múlva is lehet Ki kell használnunk ezt
most Az, hogy egyáltalán fölmerülhet, hogy Füst Milánt, ezt a burzsoát
felkérjük És hogy nem kiabálták, hogy reakciós vagyok, hanem
elgondolkoztak Ebben, Dönci, neked feltétlenül részt kell venned. Nem szabad
hagyni, hogy visszakanyarodjunk a személyi kultuszhoz. Gondolkozz rajta, kérlek.
Minden jó szándékú, tiszta emberre szükségünk van. Luxus volna hagyni, hogy
begubózz egy ilyen ember, akinek ilyen tolla van! "Vétkesek közt cinkos, aki
néma"!
TUDÓS
Téged kéne megírni - ha érdekes lennél. Nem vagy az. És ha megírnálak
is Itt már nem lesz botrány semmibõl. Ahhoz morál kéne.
Kis csönd. Parancsnok felnéz a ház teteje felé, megdermed, eltorzul az arca.
JÁNOS
Ó, én nem vagyok érdekes én teszem a dolgomat, mikor hogyan lehet
De az ifjúság, amely még lelkesedik, õszintén, hittel Azt kéne megírnunk
egyszer, Dönci. Tudod én minden konfliktus, zûrzavar ellenére nagyon-
nagyon szeretnék újra egy címlapon szerepelni veled.
Katika észreveszi a dermedt Parancsnokot, szemével követi a pillantását, megdermed
felsikolt. Cuki is felnéz.
CUKI
Jézusom! Szája elé kapja a kezét.
DOKI
Felnéz, feláll, dermedten bámul fölfelé.
ÖCSI
Felnéz, idegesen felnevet.
TUDÓS
Felnéz, összerázkódik. Anna Mit csinálsz? Ne! Maradj ott! Felmegyek!
Dermedten áll.
ELVIRA
Nem néz fel, remegés fogja el.
PROF
Maga elé meredve ül, befogja a fülét.
Csönd. Szünet. Fentrõl lezuhan Anna teste, nagyot csattan a kõkorlát mögött a földön.
A test a teraszról és a korláttól nem látszik. Csönd. Vinnyogó hangok a terasz mögül.
ELVIRA
Istenem! Istenem! Nem bírom látni Remeg, sírógörcsöt kap.
Cuki a terasz mögé rohan. Doki utána indul. Tudós utánuk rohan.
TUDÓS
Anna! Ne halj meg! Ne hagyd el magad erõlködj
Vinnyogás.
DOKI
Ne nyúlj hozzá!
Csönd. Vinnyogás. Katika kijön.
CUKI
Él!
DOKI
Persze hogy él! Menj innét, nem férek hozzá! Leguggol, õ sem látszik.
TUDÓS
Anna! Én vagyok az! Nézz rám!
DOKI
Menj innét!
Tudós arrébb megy, reszketve áll, néz a földre. Csönd. Parancsnok arcán enyhül a
görcs.
ÖCSI
Ezt most miért? Miért?!
PROF
Ez csak másfél emelet, legföljebb. Másfél. Mi az a másfél emelet?! Vicsorogva
nevet.
Elvira reszket. Csönd.
DOKI
Feláll. Nem tudom, lehet, hogy törések talán a gerince Megmaradhat.
Ha nincs komoly belsõ sérülés. Esetleg megbénul Senki se nyúljon hozzá. Kilép a
terasz mögül. Valahogy be kéne szállítani
LEPORICS
Hívom a mentõket.
DOKI
Az sok idõ Esetleg a Tátrával
LEPORICS
Nem túl veszélyes?
Kis csönd.
DOKI
Itt rossz helyen van. Körülnéz. Ki kell vinni az utcára. Leesett egy fáról, vagy
ilyesmi.
ELVIRA
Istenem, ilyen! Zokog.
DOKI
Nyugalom. Valami kemény deszka
JÁNOS
A nagy gyúródeszka. Pici nõ. Ráfér. Katika! A gyúródeszkát! Azonnal!!
Katika berohan a házba.
CUKI
Nem szabad megmozdítani! Elszakad a gerince! A nõvérem ápolónõ!
DOKI
Fogd be a szádat! Én vagyok az orvos!
CUKI
Nem szabad!
DOKI
Kuss legyen!
Csönd.
TUDÓS
Anna, ne hunyd le Én majd ápollak Felépülsz! Akármi lesz, én veled
maradok Ne félj
Vinnyogás. Katika jön egy jókora gyúródeszkával. Doki elveszi, hátramegy leguggol.
DOKI
Jöjjön már ide valaki!
Öcsi odamegy. Ráteszik a gyúródeszkára Annát. Halk vinnyogás.
ELVIRA
Nem bírom ezt a hangot, nem bírom
JÁNOS
Édesem, mindjárt vége Nem kell
ELVIRA
Mindig ezt fogom hallani Mindig!
DOKI
A lábát lelóg fogd már meg!
Tudós is odamegy. Fölemelik a gyúródeszkát, a lelógó lábakat Tudós fogja.
DOKI
Lassan, óvatosan.
Doki, Öcsi, Tudós lassan átvonul a gyúródeszkán fekvõ Annával a kertben balra,
Katika keresztet hány utánuk indul, a szín közepén megáll. Prof ültében megfordul, nézi a
menetet. János Elvira mellett áll. Elvira elfordul, hallgat. Parancsnok elõremered, ha
llgatózik.
Csönd. Doki, Öcsi, Tudós eltûnik balra, Cuki utánuk szalad. Csönd. Sötétebb lesz.
PROF
Másfél emelet, annyi sincs.
LEPORICS
Elég magas emelet. Régi építés. Öt méter is megvan.
PROF
Tizennyolc méter, az igen. Tizennyolc! Vicsorog majd fölnevet. Dönci is
megkapta. Megkapta a Dönci. Nem lesz olyan nagy pofája. Megkapta.
Csönd. Öcsi és Doki visszajön.
DOKI
Almafáról esett le, kint az utcán.
JÁNOS
Iszonytató, hogy nem lehet segíteni az embereken! Nem hagyják! Mindig ez
lesz belõle! A Parancsnok is Áthatolhatatlan!
DOKI
Nem errõl volt szó! A Parancsnokról nem volt szó! Nem, mertél Dönci
szemébe nézni, idecibáltad a Parancsnokot Üvölt. Megmondtam, kikkel ült
együtt Dönci a börtönben! Nem megmondtam?! Megbeszéltük, hogy megnyerjük
Döncit, nem megbeszéltük?! Az egyetlen kapcsolatunk hozzájuk! Az egyetlen!
És erre rámászol a feleségére! Hogy nem tudsz csomót kötni a farkadra!!!
Csönd.
ELVIRA
Tudod, mi vagy! Hentes!
DOKI
Gúnyosan bólint. Hívom a mentõket.
Doki bemegy a házba. Alkonyodik.
JÁNOS
Katika, valami töményet!
KATIKA
Parancsnokhoz. Úgy kell nekik! Mind így végzi! Mind!
Befut a házba.
ELVIRA
Fel kell mosni a helyét! Addig nem merek odanézni Fel kell mosni?
JÁNOS
Jó, majd Katika szépen felmossa. - Hogy van?
ÖCSI
Elég ronda. Összerázkódik, bemegy a házba.
Jön Katika egy üveg pálinkával.
JÁNOS
Poharakat is.
ELVIRA
Nem kell, jó így
JÁNOS
Édesem Már hogyne kéne - Katika, poharakat, legyen szíves.
Katika leteszi az üveget az asztalra, visszamegy a házba. Szürkül.
JÁNOS
Milyen hûvös lett. Alig megy le a nap Hiába, ez még csak tavasz.
ELVIRA
Ugye, felmossa?
JÁNOS
Fel, szívecském. Már mondtam. Nem hallottad?
Katika megjelenik az ajtóban tálcával, rajta poharak, leteszi, bemegy a házba.
JÁNOS
Profhoz lép. Gyere, igyunk egyet.
Prof feláll.
JÁNOS
Na gyere.
Prof bemegy a házba. Elvira tölt, iszik. Balról jön Cuki.
JÁNOS
Hogy van?
CUKI
Már beszél. Kis csönd. Otthagytam õket, lelkiznek.
Elvira bemegy. Kis csönd.
Fölmegyek a szobámba.
Cuki bemegy a házba, János is befelé indul.
LEPORICS
Ezzel itt mi legyen?
János megáll, hátrafordul, Parancsnokra mered.
JÁNOS
Na igen Kora reggel vigye vissza a tébolydába, jó? Utána egész nap szabad
lesz.
LEPORICS
Köszönöm, fõosztályvezetõ elvtárs.
JÁNOS
Az órájára néz. Valamit akartam Mit akartam Mindenrõl lekéstem ma
A G-dúr trióról is lekéstem! Fejét csóválja, befelé indul. Na, jöjjön, most már igazán
ihat!
LEPORICS
Nem fog ez itt megfázni?
János vállat von, bemegy a házba. Leporics utánamegy. Csönd. Szürkület. A házban
felgyullad a villany Katika behajtja a zsalugáteres ajtót, a réseken árad ki a villanyfény
. Kis
szünet. Halk sziszegés Parancsnok felneszel. Lenéz a földre. A slaug váratlanul tekergõzni
kezd, felpúposodik, mint egy kígyó. Parancsnok elmosolyodik. Sziszegés. Neszek. Árnyak. A
házban megszólal a G-dúr trió Parancsnok mélyeket lélegzik, izgatott. A kertben lassan,
halkan neszezve dinoszauruszok jelennek meg, a növényevõ fajták között pár tyrannoszaurusz
is. Szól a G-dúr trió. Fuvallat támad. A fák lombja is neszez. Parancsnok boldogan nevet.
Az õslények lassan, békésen ellepik a kertet.
Esti mûsor
Középfajú naturalista színmû szünet nélkül
1981
Szereplõk
BÉLA, negyven körül
BELLA, a felesége, negyven körül
GÉZA, negyven körül
GIZI, a felesége, negyven körül
ZSOLTI, Béla és Bella fia, tizenhat körül
Színhely: lakótelepi másfél szobás lakás. Balról a lépcsõház felfelé és felfelé vezetõ
lépcsõvel. A hosszú elõszobából balról jobbra nyílik: a vécé, a konyha a kamrával, a kisszo
és jobb oldalt a nagyszoba. A nagyszobából jobbra nyílik az erkély, attól jobbra semmi: a
fekete ég. A lakás belmagassága 2,60 m. A konyhában szemközt ablak, alatta frizsider,
jobbra gáztûzhely mosogató, fölötte konyhaszekrény. Bal oldalt, hátul, kamraajtó. A bal
oldali falnál asztal, két hokedli. A kisszobában szemközt kis ablak, alatta radiátor, mell
ette
kis íróasztal székkel, baloldalt ágy jobbra szekrény a kisszoba nagyon zsúfolt. A
nagyszobában szemközt szekrénysor, kicsit jobbra nagy képernyõs tévé tévéasztalon, jobbra a
sarokban virágállvány virágokkal, a jobb oldali falon ablak és erkélyajtó az ablak alatt
radiátor, bal oldali falnál kettõs ágy, az ágy és a szekrénysor találkozásánál üres sarok,
tévével szemben, a közönséghez közelebb asztal négy székkel. Ez a szoba is nagyon zsúfolt.
A darab játszható mindennap, amikor tévéadás van; adásszüneti napon nem játszható.
A televízió a játék alatt mindvégig be van kapcsolva, a mûsorok szövege mindvégig hallható
érthetõ, este hét óra tíz perctõl a játék végéig. A televízióban az aznapi, valóságos mûsor
esti mese, tévétorna, tévéhíradó, fõmûsor, illetve vasárnap A hét és a fõmûsor. Rendkívüli
mûsorok esetén a darab szintén játszható.
A szín sötét. Lépések, baloldalt a lépcsõházban kigyullad a villany, kisvártatva
megjelenik Béla, jön fel a lépcsõn, megáll, kulccsal kinyitja az elõszobaajtót, belép az
elõszobába, felgyújtja a villanyt, leveszi a cipõjét, az ajtó mellé készített papucsba búji
becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, benne hagyja a zárban. Bemegy a szobába,
felgyújtja a villanyt. A lépcsõházban kialszik a villany. Béla bekapcsolja a tévét, amelybe
z
este hét óra tíz perckor esedékes aznapi mûsor megy. Béla bámulja egy darabig, körülnéz.
BÉLA
Hol vagy? Csönd. Itthon vagy? Csönd.
Béla kimegy az elõszobába, bemegy a vécébe, becsukja maga után az ajtót, kis szünet,
vízöblítés, Béla kijön, becsukja a vécéajtót. Kinyitja a konyhaajtót, felgyújtja a villanyt
konyhaasztalnál ül, kezében kés és pucolandó krumpli, elõtte tálon felszeletelt kolbász és
kemény tojás, ül.
BÉLA
Minek ülsz itt a sötétben?
Csönd. Béla bemegy a szobába, bevágja maga mögött az ajtót. Bella kimegy az
elõszobába, leoltja a villanyt, visszamegy a konyhába, leül, pucolja és szeleteli a krumpl
it.
Béla nézi a tévét, közelebb megy, állítja a fényt és a hangot, nézi. Körülnéz, leül egy szé
feláll, kimegy az elõszobába, benyit a kisszobába, felgyújtja a villanyt, a kisszoba üres.
BÉLA
Hova ment a kölyök?
Csönd Béla kijön a kisszobából, bemegy a konyhába.
BÉLA
Azt kérdeztem, hol van a kölyök?
BELLA
Honnan tudjam? Elment.
BÉLA
Folyton elmegy. Hova ment?
BELLA
Nem tudom.
BÉLA
Mért nem tudod? Biztos koncertre ment. Mindig oda megy.
BELLA
Akkor oda ment.
BÉLA
Mikor jön haza?
BELLA
Honnan tudjam?
BÉLA
Te vagy az anyja. Nem te vagy az anyja?
Csönd. Bella pucolja a krumplit. Béla leül a másik hokedlira, kezébe vesz egy kanalat,
dobol vele az asztalon.
BELLA
Ne dobolj.
BÉLA
Nem dobolok. Leteszi a kanalat, feláll, benyit a kamrába, kivesz egy megkezdett
pálinkásüveget.
BELLA
Ne igyál megint.
BÉLA
Nem iszom.
Béla meghúzza az üveget, visszaül a hokedlira, csönd. Bella pucol.
BELLA
Oltsd el a villanyt a kisszobában.
BÉLA
Eloltom.
Csönd. Béla feláll, kinyitja a konyhaszekrényt, nézeget befelé, becsukja. Benéz a
kamrába, kivesz egy befõttesüveget.
BELLA
Ne egyél, mindjárt kész a vacsora.
Béla leül, leteszi az üveget az asztalra, nem vesz belõle. Nézi, hogyan pucolja Bella a
krumplit.
BÉLA
Vízben fõzted?
Bella pucol.
BÉLA
Ma nem vittem mankót. Csönd. Körbejártam a tömböt. Néztem az ajtók
üvegében, ahogy megyek. Nem is sántítok.
BELLA
Ezért nem gyógyul a lábad. Folyton mászkálsz vele.
BÉLA
Mivel mászkálok én?
BELLA
A lábaddal. Azzal.
BÉLA
A doktor azt mondta, használjam. Az jót tesz.
BELLA
Ha már lementél, bevásárolhattál volna.
BÉLA
Mért nem szóltál?
BELLA
Nem is voltam itthon. Mert cipeltem a szatyrokat. Én folyton szatyrokat
cipelek.
BÉLA
Tehetek én róla? Én tehetek róla? Mivel cipeljek én? A lábammal? Mi?
Azzal?
Csönd, Bella pucolja a krumplit.
BÉLA
Nem is látszik, hogy sántítok. Ha valaki nem tudja, nem veszi észre.
Csönd, Bella pucolja és szeleteli a krumplit. Béla fogja a pálinkásüveget, bemegy a
szobába, leül egy székre, iszik az üvegbõl, nézi a tévét, ül, leteszi az üveget a szék mell
feláll, a szekrény és az ágy közötti sarokból elõveszi a lefektetett padlókefét, a korongok
helyére ventilátorok vannak szerelve, bedugja a konnektorba, felemeli a padlókefe fejét,
bekapcsolja, nagy zúgással forogni kezdenek a ventilátorok. Béla a sarokban álló virágokhoz
megy, a levelek lebegnek a széltõl, Béla nézi, közelíti távolítja a padlókefét.
BELLA
Zárd el! Zárd már el! Szétmegy a fejem!
BÉLA
Mi van?
Közelít a padlókefével a belógó csillár felé, de az nem mozog. Zúg a padlókefe. Kopogás
fentrõl, még egyszer, Béla kisvártatva elzárja a padlókefét, lefekteti a földre. Leül, nézi
ül, feláll, kimegy a konyhába.
BÉLA
A Maszákék dörömböltek. Nevet. Megüti õket a guta.
Csönd, Bella jénaiba önti a felszeletelt krumplit, Béla nézi, leül a hokedlira.
BÉLA
Mikor jön haza a kölyök?
BELLA
Honnan tudjam.
BÉLA
Majd kap két nagy frászt, amikor megjön.
Bella a felszeletelt tojást és kolbászt is a jénaiba rakja, lefedi, berakja a sütõbe,
meggyújtja a gázt, kis lángra teszi, leveszi a kötényt, az ablakkilincsre akasztja, bemegy
a
szobába, megáll, nézi a tévét, leül egy székre. Csönd. Bella feláll, kihúzza a konnektorból
padlókefe dugóját, a sarokba állítja a padlókefét. Áll, az ablakhoz megy, kinéz, bámul,
kifelé. Visszaül a székre, bámulja a tévét. Csönd. Béla feláll, benéz a kamrába, kivesz még
egy befõttesüveget, leteszi az asztalra, nézi. Kezébe veszi a kanalat, a két üveget ütögeti
la
feláll, kimegy az elõszobába, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt. Áll, felgyújtja a vi
lanyt,
kinyitja a kis íróasztal fiókját, turkál benne. Béla feláll, kimegy az elõszobába, bemegy a
kisszobába, nézi, mit kutat Bella.
BÉLA
Mi van?
BELLA
Semmi.
Bella pár kazettát, tollakat, szemetet, papírokat rak az asztalra, turkál bennük.
BÉLA
Mit keresel?
BELLA
Semmit.
BÉLA
Van neki valahol egy pornólapja.
BELLA
Itt nincs.
BÉLA
Hova dugta?
Béla kinyitja a szekrényt, turkál benne. Az egyik kabát zsebébõl fényképet húz ki,
nézi.
BELLA
Mi az?
BÉLA
Fénykép. Valami zenekar. Csupa hülye szakállas buzi.
Bella feláll, odamegy kiveszi a képet Béla kezébõl, nézi.
BELLA
Melyik zsebben volt?
BÉLA
Ebben.
Bella visszateszi a fényképet, más zsebekben turkál, nem talál semmit.
Pedig volt neki egy pornóújságja. A fiókban tartotta.
Bella felhajtja a díványt, az ágynemû tartóban kutat, nem talál semmit.
Tudnám, hova dugja.
Bella visszasöpri az asztalról a fiókba a holmikat, becsukja a fiókot, ül. Béla áll.
Csönd.
BELLA
Mit állsz itt? Hetek óta könyörgök, hogy javítsd meg a vízcsapot!
BÉLA
Hogy az istenbe javítsam meg, ha nem lehet elzárni a fõcsapot!
BELLA
Meg se próbáltad.
BÉLA
Két hete mást se csinálok. Le van betonozva a fõcsap, nem lehet elzárni!
BELLA
Akkor is megõrülök. Éjjel-nappal csöpög. Nem hallod? Most is csöpög!
Szétmegy a fejem.
BÉLA
Rángassam ki a falból? Az egész lakást elönti a víz! Hogy nem lehet ezt
felfogni! Nem lehet, elzárni a fõcsapot!
BELLA
Ahelyett, hogy a hülye elektromos micsodáiddal szórakozol.
BÉLA
Zárd el a fõcsapot te, jó? Keresd meg a gondnokot. Hívja ki a vízmûveket.
BELLA
Még ennyit se várhat el az ember.
Bella kimegy a konyhába, benéz a kamrába, visszateszi a két befõttesüveget a
kamrába, leül az egyik hokedlira. Béla leül a kis szobában a székre, kihúzza az
asztalfiókot, turkál benne. Csönd.
BÉLA
Nincs még kész?
BELLA
Mi van már megint?
BÉLA
Nincs még kész?
BELLA
Mi van? Ne üvölts!
Béla feláll, kimegy a konyhába.
BÉLA
Nincs még kész?
BELLA
Nincs. Ne üvöltözz folyton, jó? És oltsd el a villanyt a kölyöknél.
BÉLA
Délben is hideget ettem.
BELLA
Mért nem fõzöl magadnak? Itthon rohadsz egész nap.
Béla kimegy a konyhából, bemegy a szobába, bevágja az ajtót.
BELLA
Ne csapkodj, jó? Ne csapkodj!
Csönd. Béla áll bámulja a tévét. Bella feláll, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt,
visszamegy a konyhába, leül. Béla leül, meghúzza az üveget. Feláll, a sarokhoz megy felemel
a padlókefét, kirohan vele a konyhába.
BÉLA
Megmondtam, hogy ne állítsd fel, tönkremegy a ventilátor! Megmondtam!
Igen? Megmondtam, és te felállítod! Hogy képzeled?!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül csönd. Béla a padlókefe alját
nézegeti, kihúzza a frizsider dugóját a konnektorból, piszkálja a ventilátort, bedugja a
padlókefe dugóját, beindítja, mûködik. Bella feláll, az öntözõkannával megöntözi a virágoka
a radiátor párologtatójába is önt vizet, a kannát visszateszi a virágállványra, visszaül, n
tévét. Csönd. Béla kikapcsolja, majd lefekteti a padlókefét a kõre, kinyitja a sütõt, szago
mosogatóruhával megfogja a jénait, kiveszi, leveszi a fedõjét, nézi.
BÉLA
Nincs benne tejföl.
Csönd.
Nincs benne tejföl! Leteszi a mosogatóruhát, bemegy a szobába. Nincs benne
tejföl!
BELLA
Akkor tegyél bele.
Béla áll, sarkon fordul, bevágja az ajtót, kimegy a konyhába, kinyitja a frizsidert,
kutat benne, becsukja.
BÉLA
Nincs itthon tejföl!
Bella ül, nézi a tévét. Béla bemegy a szobába.
BÉLA
Nincs tejföl.
BELLA
Vettél volna tejfölt.
BÉLA
Honnan tudjam, mit fõzöl? Mért nem vettél te?
BELLA
Mert fel voltam pakolva. Két kezem van, érted? Két kezem van.
BÉLA
Tejföl nélkül rakott krumpli!
BELLA
Hozzál tejfölt.
BÉLA
Tejfölt! Ilyenkor! Honnan?
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
BÉLA
Rakott krumpli tejföl nélkül!
Béla leül egy másik székre. Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Kérjél a szomszédban.
BÉLA
Nem kérek.
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
Csönd, nézik a tévét. Bella feláll, kimegy a konyhába, megáll.
Most minek vetted ki? Megmondtam, hogy nincs kész! Minek vetted ki?
Csönd, Béla nézi a tévét. Bella visszateszi a fedõt, a jénait visszarakja a sütõbe.
Felegyenesedik, belebotlik a padlókefébe.
Vidd innét ezt a szart, mert kihajítom!
BÉLA
Hozzá ne nyúlj!
Béla kirohan a konyhába, felkapja a padlókefét, beviszi a szobába, megáll. Bella leült
a hokedlira. Csönd. Béla a sarokba fekteti a padlókefét, leül, nézi a tévét. Meghúzza az
üveget, feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira, csönd.
Holnap benézek.
Csönd.
A mankót is viszem, ne mondják, hogy szimulálok. Heherészik, csönd. Talán a
jövõ héten már kiírnak.
Csönd.
Téged persze nem érdekel. Mit érdekel ez téged? Béla kinyitja a frizsidert,
benéz.
BELLA
Ne egyél vacsora elõtt.
BÉLA
Délben is csak valami szar hideget ettem!
Béla becsukja a frizsidert, csönd. Felgyûri a nadrágszárát, a lábszárát nézegeti.
BÉLA
Gyógyul. Nézd csak.
BELLA
Ne nyomkodd.
BÉLA
Már alig érzem.
Béla nézegeti a lábát, aztán visszagyûri a nadrágját.
BÉLA
Nincs még kész?
BELLA
Nincs.
BÉLA
Mi van a tévében?
BELLA
Nézd meg.
Béla bemegy a szobába, a tévé tetejérõl leveszi a rádióújságot, nézi.
BÉLA
Semmi érdekes.
Visszateszi az újságot a tévére, felveszi a kannát, megöntözi a virágokat, visszateszi a
kannát a padlóra. Csönd. Leül, nézi a tévét, meghúzza az üveget. Ül, feláll, kimegy a
konyhába, áll.
BELLA
Menj le sétálni.
BÉLA
Most jöttem fel.
BELLA
Akkor se mászkálj itt folyton. Bent is mindenki folyton mászkál. Az agyamra
mennek. Folyton mászkálnak.
BÉLA
Neked az lenne jó, ha mindig délutános lennék, mi? Csak ne legyek itthon!
Ne is találkozzunk! Te meg azt csinálsz, amit akarsz! Akkor jó neked, ha én a
kórházban döglök! Te meg éled világodat!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül, meghúzza az üveget, ül, bámulja
a tévét. Csönd. Béla bemegy a szobába, leül a másik székre, nézi a tévét. Csönd.
BÉLA
Menjünk el. Na? Valahova. Moziba.
BELLA
Fáradt vagyok.
BÉLA
Hol a mozimûsor?
Bella hallgat. Béla feláll, a rádióújság alatt kutat.
Nincs itt a szerdai. Hallod?
Bella hallgat. Béla kimegy a konyhába, kinyitja a mosogatószekrényt, kutat a
szemétláda mellett, feláll, bemegy a szobába.
Nincs meg a szerdai.
BELLA
Én hozzá se értem.
BÉLA
Ezt is a gyerekre fogod, mi?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mit fogok én a gyerekre?
Béla kimegy a szobából, bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, körülnéz, kihúzza
az íróasztal fiókját, turkál benne, becsukja, bemegy a szobába.
BÉLA
Nincs meg.
Csönd. Béla leül, nézik a tévét.
BÉLA
Add ide az üveget.
BELLA
Ne igyál annyit.
BÉLA
Mi az, hogy annyit? Nem is iszom!
Bella feláll, fogja az üveget, kimegy a szobából, a kisszobában leoltja a villanyt, bemegy
a konyhába, az üveget a kamrába rakja, kinyitja a sütõt, visszacsukja, leül a hokedlira.
Csönd.
Tejföl nélkül!
Csönd, Béla feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira. Csönd.
Esetleg kérek egy pohár tejfölt.
BELLA
Kérjél.
BÉLA
A Horváthnénak biztos van. Vagy a Maszákéknak.
Csönd.
Csak nem lenne jó, ha ideszoknának.
Csönd.
A Vereséknek biztos van. De oda nem. Azokhoz nem.
Csönd.
Olyan hülye dolog, beállítani, kérek egy pohár tejfölt. Mert a feleségem
képtelen venni egy pohár tejfölt. Szégyen.
BELLA
Akkor ne menjél.
Csönd.
BÉLA
Hova tetted az üveget?
Csönd. Béla benyit a kamrába, elõszedi az üveget, meghúzza.
BELLA
Egész nap piáltál, mi?
BÉLA
Nem piáltam egész nap. És mi közöd hozzá.
BELLA
Reggel még tele volt.
BÉLA
Hát aztán?
BELLA
A májad is tönkre fog menni.
BÉLA
Hadd menjen. Érdekel is téged.
BELLA
Mert olyan sokat keresel. Amióta táppénzen vagy, jó sokat keresel.
BÉLA
Én tehetek róla? Mondd meg. Én tehetek róla? Látom én, mintha a fogadat
húznák, amikor adni kell az orvosnak. Jó lenne, ha feldobnám már a talpamat, mi?
Az lenne a jó! Megint meghúzza az üveget. Még a kórházban is jobb volt. Ennél még
az is. Ott legalább törõdtek az emberrel. Megkérdezték, mi bajom.
BELLA
Elkártyázhattál négyszáz forintot.
BÉLA
Csak kétszáznegyvenet. Hát aztán? Az is jó volt. Lehetett kártyázni. Voltak
mindenféle emberek. Meséltek. És én is meséltem és odafigyeltek.
BELLA
Csak tudnám, mirõl meséltél.
BÉLA
Akármirõl. Mindenrõl! Amirõl neked nem lehet.
Bella feláll, bemegy a szobába. Csönd. Bella leül, nézi a tévét. Béla feláll, vizet iszik a
csapból, elzárja, a csap csöpög, próbálja jobban elzárni, nem megy. Bemegy a szobába, áll.
Fel kéne jelenteni õket. Röhej.
BELLA
Ezt mondod évek óta.
BÉLA
Olyan nincs, hogy a csap fölé ne tegyenek elzárót. És nem tettek.
BELLA
Hallgass már, nézem a tévét.
BÉLA
Olyan izgalmas, mi?
BELLA
Akkor is nézem!
Béla a tévéhez megy, a kontrasztot állítja.
BELLA
Minek nyúlsz hozzá? Az elõbb jó volt!
Béla tovább csavargatja.
Hagyd abba! Elrontod!
BÉLA
Mikor rontottam el? Mondd meg! Mikor rontottam el?
Bella feláll, kimegy a konyhába, kinyitja a csapot, iszik, elzárja, csöpög, próbálja
jobban elzárni, nem megy.
Soha nem rontottam el semmit! Olyan még nem volt!
Leül, nézi a tévét, Bella bemegy a szobába.
BELLA
Folyik a csap.
BÉLA
Ne mondd.
BELLA
Most jobban folyik.
BÉLA
Baszkuráltad, mi?
BELLA
Hozzá se értem!
BÉLA
Persze. Mindent csak én rontok el. Meg a gyerek. Nincs is itthon. Ezt is ránk
fogod?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mi?
Béla kimegy a konyhába, Bella utána. Béla szemléli a csapot, kinyitja a mosogató alatti
szekrényt, elõvesz egy harapófogót, megpróbálja azzal jobban megszorítani.
El fogod törni.
BÉLA
Biztosan. Piszmog.
BELLA
Hagyd abba.
BÉLA
Most mit hisztizel? Feléje fordul. Most mit hisztizel? Mi? Mondd meg! Mit
hisztizel?
A lépcsõházban kigyullad a villany. Bella bemegy a szobába, leül, nézi a tévét. Béla
próbálja elzárni a csapot. Lépések a lépcsõházban, felülrõl jön le a lépcsõn Géza és Gizi,
mindketten papucsban, Géza kezében pálinkásüveg. Megállnak az ajtó elõtt. Kis szünet.
Géza becsönget. Csönd.
Csöngettek!
Bella feláll, kijön az elõszobába.
Nem nyitod ki?
Béla leteszi a fogót, kijön az elõszobába.
Nem vitt kulcsot a kölyök?
Béla kinyitja a kisablakot.
Á-á-á!
Béla kinyitja az ajtót.
GÉZA
Csókolom. Szervusz. Gondoltuk
BÉLA
Szervusz. Csókolom.
GIZI
Nem akarunk zavarni.
BÉLA
Gyertek. Na, gyertek.
GÉZA
Hoztam egy üveget, hátha.
BELLA
Jöjjenek. Tessék.
Géza és Gizi bejön az elõszobába, Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot.
BÉLA
Úgyis most fogunk vacsorázni.
GÉZA
Azt hittük, ti már ettetek. Mi már ettünk.
BELLA
Jöjjenek. Mindjárt kész a vacsora.
GIZI
Mi már ettünk. Úgyhogy mi nem.
BÉLA
Ugyan, nem fog megártani.
GIZI
Azt hittük, már ettek. Én nem is tudom.
BELLA
Semmi különös, egy kis rakott krumpli. Azt igazán lehet.
GÉZA
Megy már a híradó?
Bemennek a szobába. Béla a kamrából mankót vesz elõ, azzal sántikál utánuk.
BELLA
Csavard le a tévét.
GIZI
Csak hagyjátok, nem zavar.
BÉLA
Lecsavarja a hangot. Hallgassátok!
Csönd, a tévéhang tompán, de érthetõen hallatszik.
A Maszákék. Mindig bömböl náluk.
GÉZA
Nálunk is hallani. Ez az egész nincsen szigetelve.
BELLA
Üljenek le.
Géza, Gizi leül.
Vedd elõ az eszcájgot.
GÉZA
Mi már tényleg ettünk.
BÉLA
Akkor majd nézitek.
Bella és Béla, az utóbbi mankóval, kimegy a konyhába. Béla elõszed négy tányért, kést,
villát, tálcára teszi, mankóval beviszi. Bella kiveszi a sütõbõl a jénáit, tálcára rakja, b
Béla mankóval kimegy.
GIZI
Béla után. Üljön le, majd mi segítünk!
BELLA
Nem kell. Tud az járni.
GIZI
De mégis.
BELLA
Csak rakott krumpli van.
Béla mankóval jön, behoz három poharat.
BÉLA
Jó sok kaja van.
GIZI
Maga ne ugráljon folyton.
BÉLA
Á, ez semmi.
BELLA
Mindig este fõzök. De néha annyira fáradt vagyok, hogy akkor se.
BÉLA
Szeretitek tejföl nélkül? Mert mi úgy szeretjük.
GIZI
Hozhatok tejfölt.
GÉZA
Mi úgyse eszünk.
GIZI
Nekik.
BÉLA
Nekünk nem kell, mi tejföl nélkül szeretjük.
Géza kinyitja az üveget, tölt a három pohárba.
GÉZA
Ki nem iszik?
BELLA
Én. Nem szeretem.
GÉZA
Na, egy kicsit.
BÉLA
Nem kell erõltetni. Elég egy családban egy alkoholista. Nevet.
GÉZA
Legalább több marad nekünk. Nevet, koccint, hárman isznak.
Bella tálal két tányérba, a harmadikat is kézbe veszi.
GIZI
De mi tényleg nem.
BELLA
Csak egy keveset. A másik tányért is megrakja.
GIZI
Ez nekem sok. Majd én kevesebbet.
Bella a negyedik tányért is megrakja, leteszi.
BELLA
Ez igazán nem sok. Csinálok valami salátát.
GÉZA
Nem kérünk, köszönjük.
BÉLA
Én kérek.
Bella kimegy a konyhába, Gizi feláll, utánamegy.
GIZI
Segítek.
Bella nyers uborkát vesz elõ a kamrából, utána fejes salátát, a csaphoz viszi,
megmossa. Gizi szeleteli az uborkát. Együtt csinálják a salátát.
BÉLA
Nem rossz.
Géza megint tölt kettejüknek felhajtják.
Én már alapoztam.
GÉZA
Én is. Még bent. Névnap volt.
Kis csönd, ülnek, nézik a tévét.
GIZI
Hozok egy kis borsot.
BELLA
Nekem is van. Paprikát tegyek rá?
Gizi benéz a kamrába, elõvesz egy üveg ecetet, Bella átveszi.
GIZI
Vágok hagymát.
BELLA
Ha titeket nem zavar
Gizi két fej hagymát is kivesz a kamrából. Pucolja. Bella uborkát szeletel, hirtelen
elsírja magát, leül a hokedlira.
GIZI
Na! Ne! Nem kell úgy kikészülni. Na.
Bella sír, a könnyeit törülgeti, megint szeleteli az uborkát.
BÉLA
Biztosan nálunk is ittak.
GÉZA
Még nem írtak ki?
BÉLA
Még nem. Talán a jövõ héten.
GÉZA
Addig örülj, amíg itthon lehetsz.
BÉLA
Kicsit már unom.
GÉZA
Cserélnék veled, öregem.
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella salátát készít.
BÉLA
Kiált. Ki fog hûlni, gyertek!
GIZI
Mindjárt kész van!
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella hagymát vág.
BÉLA
Ha nem jöttök, most nem kapnék salátát.
Csönd, Géza rágyújt, feláll, kinéz az ablakon.
Nyolckor fut a Horváthné. Minden este.
GÉZA
Megnézzük. Himbálóznak a mellei, mi?
BÉLA
A mellei? Azok igen. Nevet. Jó hosszúak. Csak nem látni elég jól, magasan
vagyunk.
GÉZA
Egészen kicsi mellei voltak még húsz évvel ezelõtt. Amikor majdnem
kijutott az olimpiára.
BÉLA
Hát, azóta megnyúltak neki.
GÉZA
Sovány kis csaj volt.
BÉLA
A Horváthné?
GÉZA
Semmi se volt rajta. Ott futkározott a grund mellett, ahol laktam. Akkor is
át lehetett látni a combjai között, ha vigyázzba állt. A melle pedig befelé horpadt
neki.
BÉLA
Most meg lóg. Meg kéne fogni egyszer.
GÉZA
Tisztára szivacs lehet. Mi? Töf-töf, összenyomod annyi sem marad, mint egy
pingponglabda.
BÉLA
Nem hord melltartót. Ez fix.
GÉZA
Aztán panyókára veti futás közben, mi?
Eljátssza, mindketten kuncognak. Gizi és Bella beviszi a salátát, Gizi a szemét
törölgeti, kuncogás megszakad.
BELLA
Hagymát is vágtunk.
GIZI
Most minek gyújtottál rá?
GÉZA
Nem tudtam, meddig csináljátok.
GIZI
Minek gyújtasz rá folyton?
BELLA
Hozok hamutartót.
Bella kimegy a konyhába, kifújja az orrát.
GÉZA
Ezt még elszívom.
GIZI
Nem illik.
Bella beviszi a hamutartót a szobába.
BÉLA
Csak füstölj nyugodtan.
BELLA
Minket nem zavar.
Leülnek, Géza elnyomja a cigarettát. Béla a széknek támasztja a mankót, amely ott is
marad. Esznek, közben nézik a tévét.
BÉLA
Látsz tõlem?
GÉZA
Igen. - Nagyon finom.
BELLA
Lehet, hogy tejföllel jobb lenne.
GÉZA
Nem, így jó.
GIZI
Kár, hogy már vacsoráztunk.
BELLA
Ülj odébb, nem látnak tõled.
GÉZA
De, mondtam, hogy látok.
Béla odébb húzza a székét, megigazítja a mankót.
Nem kellett volna.
BÉLA
Jó így?
GÉZA
Persze. Az elõbb is jó volt.
Esznek, csönd, néha odanéznek a tévére. Hosszú evésszünet.
GIZI
Jó a saláta is.
GÉZA
Nagyon finom. Tejfölhöz nem menne a saláta.
BÉLA
Mért, a salátába jó lenne a tejföl.
GIZI
Nagyon jó ez a saláta.
Csönd, esznek, néha tévét néznek. Hosszú szünet.
BELLA
Kenyeret kér valaki?
Nemet dünnyögnek. Bella kimegy behozza a kenyeret. Béla és Géza vesz belõle.
Esznek. Csönd.
GIZI
Milyen fura hangja van ennek a tévének.
BÉLA
Mert nem itt szól, hanem a Maszákéknál. Adjak rá hangot?
GÉZA
Az elõbb csavarta le, nem emlékszel?
Béla feláll, mankó nélkül a tévéhez megy, felcsavarja a hangot.
GIZI
Én azt hittem, ez szól.
BÉLA
Ugye? Minden szót hallani. Lecsavarja, vár, felcsavarja, visszamegy, leül, eszik.
Csönd.
BELLA
Még egy kicsit?
GÉZA
Nem, köszönöm, elég.
BÉLA
Tejföllel jobb lett volna.
GÉZA
Így volt tökéletes.
GIZI
Ne gyújts rá azonnal.
GÉZA
Nem is akartam rágyújtani.
BÉLA
Nyugodtan, minket nem zavar.
GÉZA
Ti csak egyetek nyugodtan, én nem bírok többet.
Csönd, hárman esznek, nézik a tévét.
BÉLA
Tölthetek?
GÉZA
Majd én. Tölt a három pohárba. Bellához. Magának még mindig nem?
BELLA
Nem szeretem, mit csináljak.
GÉZA
Hát akkor isten, isten.
Koccintanak, isznak, esznek. Bella feláll.
BÉLA
Alig ettél valamit.
BELLA
Nekem elég. Valami gyümölcsöt?
GIZI
Isten õrizz, de hogy!
GÉZA
Üljön vissza, nekünk ez bõven elég volt.
Bella visszaül. Csönd. Béla és Gizi eszik. Szünet.
BELLA
Feláll, megfogja a salátás tálat, kifelé indul. Hozzak még?
GIZI
Isten ments.
Bella kimegy a salátás tállal, vizet ereszt bele a mosogatóba.
Mosogat? Segítek.
BÉLA
Dehogy, csak így szokta, rögtön evés után.
GIZI
Segítek.
BÉLA
Nem kell, egyen még.
GIZI
Úgyis befejeztem.
Gizi a saját tálját és Géza tálját, meg a két salátás tálat az evõeszközökkel ráteszi a
tálcára.
GIZI
Bélához. Maga csak egyen nyugodtan.
Gizi kiviszi a tálcát a konyhába, Bella mellett berakja a mosogatóba. Béla leteszi a
kést, villát, kifelé néz.
GÉZA
Egyél még. Cigarettát vesz elõ, rágyújt.
BÉLA
Tisztasági mániás.
Csönd. A nõk mosogatnak. Béla a tálat nézi, nem eszik. Géza bámulja a tévét.
GÉZA
Az a kurvaság, hogy nem lehet elválni.
BÉLA
Ti elválhattok, nincs gyerek.
GÉZA
De van lakás, öregem. Másfél szoba.
BÉLA
Itt mindenkinek ez van.
Kis csönd. Béla tölt két pohárba, Géza koccint vele.
GÉZA
Ezt nem lehet kétfelé cserélni. Azt mondja, az egész az õ pénzébõl van.
Nem is igaz. Beszállhatnánk egy nagyobba, ha ezt eladjuk, és ha felépül, kettõre
cserélhetnénk. De az néhány év. Addig megint albérletben, együtt. Tizenöt éve
kibírtuk. Most nem. Vállalati kölcsönt is kapnék. De õ nem. Az istennek se.
Csönd. A nõk mosogatnak, törülgetnek.
Pedig ez az üzlet, apukám. Most jó hitelt adnak. Az államnak tartozni a
legjobb üzlet. De hát magyarázhatsz neki.
Csönd. Bella bejön a szobába, Béla elõl elveszi a tányért és a salátás tálat, a késsel és
villával együtt rárakja a magával hozott tálcára, a jénait is ráteszi, kiviszi, a konyhában
belerakja a mosogatóba. Gizi törülget.
Ez a másfél szoba most megér minimum félmilliót. Minimum. Ennyivel
beszállhatok egy háromszobásba, adó nincs, mert lakásra megy. Mire felépül,
másfél millió. Akkor elcserélem egy ekkorára, és vehetek még egy ekkorát. Akkor
is, ha a kis lakás fajlagosan többet ér.
BÉLA
Ez nekünk nem megy. Gyerekkel, albérletbe?
Csönd.
Pedig lenne egy külön szobám.
Csönd, nézik a tévét.
GIZI
A srác?
BELLA
Csavarog.
GIZI
A múltkor, pénteken, nem, talán csütörtökön, vagy mégis pénteken, szóval
találkoztam vele a lépcsõházban, azt mondja: csókolom, én meg: jó napot. Nevet.
El is pirult. Nagyon megnyúlt.
BELLA
Meg. Bella az edényeket berakja a szekrénybe. Valami édességet?
GIZI
Isten õrizz.
Bella a frizsiderre néz, észreveszi, hogy a dugó ki van húzva a konnektorból.
BELLA
Oda nézz!
GIZI
Hm?
BELLA
Megint kihúzta! A múltkor úszott az egész lakás, leolvadt, õ meg döglött
bent az ágyon, észre se vette!
Bella bedugja a dugót, leül a hokedlira. Gizi a másikra ül.
Mindig az elektromos szerkentyûivel vacakol. Mást se tud kitalálni.
Csönd.
BÉLA
Mi se tudtunk elválni. A lakás miatt. Hova menjek? És akkor még a gyereket
is neki ítélték volna.
GÉZA
Tudom.
BÉLA
Tizenegy éve.
GÉZA
Mi még akkor nem is laktunk itt.
BÉLA
Kijöttem a kórházból, egy nappal korábban, és egy pasas cuccai voltak itt.
GÉZA
Tudom.
BÉLA
Mi ez? - kérdezem. Semmi, mondja. Meg se próbált tagadni. Mi? Tizenegy
éve!
GÉZA
Na, erre iszunk. Tölt, koccintanak, nézik a tévét.
GIZI
Mi van a lábával?
BELLA
Tudom is én. Azt mondja, gyógyul neki. Jár vele.
GIZI
Akkor jó. Fekszenek nálunk ilyenek.
BELLA
Folyton mutogatja, hogy gyógyul. Neked is meg fogja mutatni.
GIZI
Én nem értek hozzá.
BELLA
Akkor is meg fogja mutatni. Bella feláll, megpróbálja elzárni a csapot.
GIZI
Nálunk is csöpög, képtelen megjavítani. Egy mérnök, és még erre se képes.
BELLA
Vegyészmérnök.
GIZI
Mindegy. Mérnök.
Bella tovább próbálkozik, most a mosogatóra tett fogóval.
BELLA
Nem érdekes, csak a csöpögést nem bírom. Folyton hallom.
GIZI
Adjak füldugót? Én füldugóval alszom. Horkol.
BELLA
Eh.
Ráncigálja a csapot, Gizi nézi.
BÉLA
Ez a kurva lakás. Hogy örültünk, amikor kaptuk. Szövetkezeti, minden.
GÉZA
Ja, te melós vagy. Úgy könnyû.
BÉLA
A frászt könnyû. Könnyû?
GÉZA
Jól van, na.
BÉLA
Könnyû a fenét. Az anyósoméknál laktunk évekig. Rohadt vén boszorkány.
Egy hétfejû sárkány. Vállalati kölcsön, nem mozdulhattam évekig. Most is ott
rohadok. Mehettem volna máshova, hívtak, ötven fillérrel többet adnak, minden,
akkor már mehettem volna, hát nem közbejött a lábam? Az elsõ mûtét. Pont
akkor.
GÉZA
De most már jó.
BÉLA
Isteni.
GÉZA
A lábad.
BÉLA
Az gyógyul. Feltûri a nadrágszárát, mutatja.
GÉZA
Szép.
BÉLA
Mankó nélkül járok.
GÉZA
Rendbe fog jönni.
BÉLA
Már kétszer rendbe jött. Aztán kivetette. Most a combcsontból ültettek át.
GÉZA
Az a jó. A combcsontból. Azt nem veti ki.
BÉLA
Ugye? A hülyék. Kezdhették volna ezzel. Kétszer kínlódtam hiába. Tudod,
hogy fáj?
GÉZA
Képzelem.
BÉLA
Nem is a mûtét, hanem aztán. Az nem igaz. De már gyógyul.
Csönd, nézik a tévét.
GÉZA
Ezek mit csinálnak? Géza feláll, kimegy a konyhába.
GIZI
Náluk is csöpög.
GÉZA
Tudom. A múltkor is csöpögött.
BELLA
Mondom neki, hogy csinálja meg, de nem hajlandó.
GÉZA
Ezt ne így, meg kiszakad a falból! Nincs elzárója!
GIZI
Segíts már egy kicsit.
GÉZA
De így nem lehet!
Átveszi a fogót, nézi a csapot. Béla feláll, mankóval kimegy a konyhába.
BÉLA
Mi van?
BELLA
A csap.
BÉLA
Hagyjátok a francba, úgyse lehet megcsinálni.
GÉZA
Várjál, megpróbálom.
BÉLA
A gumi rohadt el.
GÉZA
Biztos. El kéne zárni a fõcsapot.
BÉLA
Naná.
BELLA
Látod, õ azonnal nekifog.
GÉZA
Csak próbálgatom, de el kéne zárni a vizet. Azt meg nem lehet.
Piszmognak.
BELLA
Viszek be valami édességet. Kutat a kamrában.
GÉZA
Menj be a szobába, jó?
GIZI
Mért, nem csinálok semmit.
GÉZA
Nem férek el.
GIZI
Pont tõlem nem férsz el.
Géza leteszi a fogót. Csönd.
BÉLA
Hagyjuk a fenébe.
GIZI
Pont tõlem nem fértél el.
Géza cigarettát vesz elõ.
GÉZA
Most rá fogok gyújtani. Rágyújt.
BELLA
Az asztalról a tálcára rakja a befõtteket. Menjünk be.
Bella és Gizi bemegy a szobába, Bella leveszi a terítõt, kimegy az erkélyre, lerázza.
Gizi leül, nézi a tévét.
GÉZA
Kéne nekem egy jó kis betegség. Fél évig. Szanatórium.
BÉLA
Á, az se jó.
GÉZA
Kinyúlni egy kicsit. Olvasgatni.
BÉLA
Még nagyon fájt, amikor már bementem. Ácsorogtam ott a mankóval, jé
mondják, szevasz, mi van, a töködet is átültették? - és semmi.
GÉZA
Nem kell bemenni.
BÉLA
Valahova muszáj. Hova lehet menni?
GÉZA
Tûnõdik. Moziba. Meccsre.
BÉLA
Egész nap?
GÉZA
Maszekolhatsz.
BÉLA
Én? Mi a francot? Ide nem fér semmi.
Béla bemegy a kamrába, kihozza az üveget, nyújtja, Géza meghúzza, aztán Béla is
meghúzza, csönd.
GÉZA
Ha én egyszer néhány hónapig otthon lehetnék!
Leülnek a hokedlikra.
BELLA
Ezek mért nem jönnek?
GIZI
Hagyd. Legalább nem látom egy kicsit.
Bella másik terítõt vesz elõ a szekrénybõl, felrakja az asztalra, Gizi a kenyeret lerakja
egy székre. Bella leül, nézi a tévét.
BÉLA
Állati szarul alszom. Nem tudok aludni. És olyanokat álmodok!
GÉZA
Lehet, hogy meghal a nagybátyja, (Befelé int a fejével.) és örököl. Az közös
szerzemény, nem? Lehet, hogy pár százezer. A lakás meg az örökség, akkor el
lehetne válni. Egyedül kibírnám albérletben. Mennyi, másfél év? Kettõ? Egy
ugyanilyet biztos tudnék építeni.
BÉLA
Teljesen hülye álmok. Valami nagy tengeren vagyok, sose láttam a tengert,
és meg vagyok kötözve, a szám is betömve, baromira dobál a tenger, és klassz nõk
úszkálnak a vízben, de nem lehet, meg vagyok kötözve.
GÉZA
Feláll még reggel?
BÉLA
Szokott.
Csönd. Bella feláll, a tévéhez megy megnézi a tévéújságot.
BELLA
Semmi érdekes.
GIZI
Mit csinálnak ezek kint?
BELLA
Mutogatja a szerkentyûit. Lámpát szerelt a mankójába.
GIZI
Nem maszekol semmit?
BELLA
Ez? Semmit.
GIZI
Pedig neki van szakmája. Nem csak egy hülye mérnök, aki nem ért
semmihez.
Bella felveszi az öntözõkannát, a virágokhoz megy, felsikít.
BELLA
Ömlik a víz!
Géza felugrik, besiet a szobába, Béla utána ballag a mankóval, Gizi felugrik.
BELLA
Folyik a víz! Folyik! Mindig ez van!
Bella kirohan a konyhába, mosogatórongyot kap fel, rohan be, törülgeti az állványt és a
padlót, Béla nézi.
GÉZA
Alig pár csepp.
GIZI
Nem vészes.
Megfogja a virágokat, kettesével kiviszi õket az erkélyre Bella padlót töröl, csönd.
GÉZA
Esetleg ha beüvegeznénk az erkélyt. Talán adnak rá engedélyt.
GIZI
Visszajön az erkélyrõl. Nem üvegezel be semmit.
GÉZA
Mért, még fûteni is lehetne. Elég nagy erkély.
GIZI
Aztán koszt csinálsz.
GÉZA
Nagyobb lenne a hasznos alapterület.
GIZI
Nem üvegezel be semmit.
BÉLA
Egy ilyen erkélyt beüvegezni?
GÉZA
Ki lehetne rakni a szekrényeket.
GIZI
Azokat nem. Azokat a szép bútorokat te nem fogod tönkretenni.
Cseresznyefa. Még nagyapámtól. Azokat nem.
Bella kimegy a konyhába, kicsavarja a rongyot a mosogatóba, megy vissza a szobába
törülni.
BÉLA
Ezt már nem kell, felszárad.
BELLA
Fel fog jönni a padlószõnyeg.
BÉLA
Akkor leragasztom. Volt már ilyen. Feljött utána? Feljött utána egyszer is?
Géza kimegy az erkélyre, nézelõdik lefelé. Bella kimegy a konyhába, száraz rongyot
vesz elõ, beviszi, azzal törli a padlót. Gizi kiviszi a kenyeret a konyhába, berakja a
konyhaszekrénybe. Visszamegy, a tálcáról az asztalra teszi a befõtteket, leül, nézi a tévét
Béla kimegy a mankóval az erkélyre. Csönd. Bella kiviszi a rongyot a konyhába, kezet mos,
megpróbálja elzárni a csapot.
GÉZA
Cseresznyefa. Még jó, hogy nem paliszander.
Csönd. Géza és Béla nézelõdik lefelé.
Nem fut a Horváthné.
BÉLA
Lehet, hogy ma nem fut. Pedig szokott. Körbeloholja az Ábécét. A múltkor
az a félfülû kutya, tudod, hát majdnem elkapta. Állt a Horváthné a falnál, és
sikított! Sikít, nevet. És hadonászott, hessegette a kutyát! Hadonászik, nevet. Félórát
vinnyogott, így! Hadonászik, hátát a házfalnak vetve, nevet, Géza is nevet.
A kutya rég ott se volt, õ meg hadonászik! Mindenki õt nézte! Hát, az volt a
mûsor!
Nevetnek.
GIZI
Mi baj van?
BÉLA
Visszaszól. Semmi. Dumálunk.
Csönd.
GÉZA
Tõlünk nem látni ilyen messzire.
BÉLA
Mondd már.
GÉZA
Csökkenti a lakás értékét, ha csak a szemközti házra látni. Pech.
Csönd, nézelõdnek. Bella megtörli a kezét, bemegy a szobába, leül.
GIZI
Elég éles ez a kép?
BELLA
Gyere be, csináld meg a képet!
Béla bejön a mankóval az erkélyrõl.
BÉLA
Ezt? Jó ez. A tévéhez megy, csavargatja. Most jó?
GIZI
Jó. Még egy kicsit. Nem úgy, fordítva.
Béla ácsorog, nézi a képet. Csönd. Bejön Géza, ácsorog, a sarokba megy, felemeli a
padlókefét.
BÉLA
Ventilátor. Itt úgyse lehet padlókefét használni.
GÉZA
Ügyes.
Béla bedugja a dugót a konnektorba, bekapcsolja, tartja a kefét, mind a három
ventilátor forog, a gép nagyon zúg.
BELLA
Kapcsold már ki, semmit se hallok!
BÉLA
Nem jó? Nevet.
BELLA
Kapcsold ki!
Béla kikapcsolja.
Egész nap ezt hallgatom! Szétmegy a fejem!
GÉZA
De csak akkor mûködik, ha tartod.
BÉLA
Igen, muszáj fogni. Egy állvány kéne. Majd kitalálok valamit.
Béla a villanykapcsolóhoz megy a mankóval, leoltja a villanyt, bekapcsolja a mankóba
épített elemlámpát, pásztázza õket.
GIZI
Lámpa!
BELLA
Elég volt, kapcsold fel a villanyt.
Béla pásztáz még egy darabig, aztán felgyújtja a villanyt. Géza kézbe veszi a mankót,
nézegeti.
BÉLA
Kifúrtam, és beletettem egy elemlámpát. Itt lehet kapcsolni, kívül.
GÉZA
Ügyes. Kapcsolgatja. Beadhatnád találmánynak.
BÉLA
Ugye?
Béla kiveszi Géza kezébõl a mankót, leül, a mankót a széknek támasztja. Géza is
leül. Csönd. Nézik a tévét.
GÉZA
Nincs itt egy centiméter?
GIZI
Ne kezdd már megint.
BÉLA
Centiméter? Biztos van.
GÉZA
Csak lemérem faltól falig.
BÉLA
Micsodát?
GÉZA
A szobát. Állítólag egyforma méretûek, de ahogy nálunk dolgoznak! Fél
négyzetméter eltérés már minimum hatezer forint.
GIZI
Folyton a négyzetmétereid!
BÉLA
Hol van a centiméter?
Béla feláll, kimegy a konyhába, kutat a kamrában.
GÉZA
Ha mondjuk jön a vevõ, lemérem elõtte. És akkor többet kell fizetnie, mert
nem a tervrajz számít.
GIZI
Nem adjuk el a lakást, érted? Én nem megyek albérletbe. Soha többé Az a
lakás az enyém.
GÉZA
Azt te csak hiszed. Én is adtam bele. Majdnem a felét.
GIZI
Az anyám adta az egészet.
GÉZA
Nem vitatkozunk, jó? Nem itt.
Csönd. Bella bejön a centiméterrel.
GÉZA
Köszönöm.
Bella leül, nézik a tévét.
BELLA
Mire kell a centiméter?
BÉLA
Semmi, csak úgy.
Csönd, nézik a tévét.
BÉLA
Hozhatnál valami édességet.
GIZI
Nem, nem, köszönjük.
GÉZA
Igazán nem.
BELLA
Van kompót. Hozok tányért. Kimegy a konyhába, a szekrénybõl tányérokat,
kanalakat vesz elõ, beviszi.
GÉZA
Ennyi év házasság után minden közös szerzemény.
GIZI
Majd az ügyvéd megmondja. Nekem te ne szövegelj. Semmi se úgy van.
Vedd tudomásul, hogy én tudom.
GÉZA
Szívem, ne itt.
Bella kitálalja a kompótot.
GIZI
Mi igazán nem.
GÉZA
Köszönjük. Cigarettát vesz elõ, rágyújt.
GIZI
Hátha valaki enni akar.
GÉZA
Akkor majd eloltom. Igen? Majd ha esztek, eloltom.
Gizi maga elé veszi a tányért, eszik. Géza fújja a füstöt, nem oltja el a cigarettát. Béla
felugrik, az erkélyhez megy és kilép, nézelõdik, visszaszól.
BÉLA
Nem fut. Lehet, hogy elpasszoltuk.
Géza feláll, kimegy az erkélyre, néznek lefelé.
GIZI
Mit néznek ezek?
BELLA
Folyton a Horváthné mellét nézi. Távcsöve is van. Ezzel szórakozik.
GIZI
Jó, ha csak nézi.
BELLA
Egész nap ezt várja. A Horváthné este futni szokott. Majdnem minden este,
õ meg várja.
Csönd.
GÉZA
Arra is gondoltam, hogy csinálok egy fals centimétert. Amelyiken egy méter
csak nyolcvan centi. Jön a vevõ, én lemérem, nyerek rajta húsz százalékot. Na?
Egész szép összeg. Százezer, öregem. Vannak hülye palik, bevehetik.
BÉLA
Hogy micsodát?
GÉZA
Nem érdekes. Á, úgyse érdekes.
Néznek lefelé.
BELLA
Már a kölyök is rajta röhög.
GIZI
Volt már neki magömlése?
BELLA
Folyton az van neki. Nem gyõzöm mosni.
GIZI
Szép nagy gyerek.
BELLA
Egy hülye melák. Olyan, mint az apja.
Béla és Géza bejön a szobába, leülnek. Nézik a tévét. Géza meghúzza az üveget. -
Télen természetesen minden kimenetelkor nagykabátot vesznek, és maguk mögött behajtják az
ajtót.
GIZI
Van pohár.
BÉLA
Á, nem kell. Átveszi az üveget, õ is meghúzza.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Ne nyomogasd.
BÉLA
Nem is nyomogattam.
BELLA
Addig tapizod, amíg megint be fog gyulladni.
BÉLA
Egyszer se gyulladt be. Ez már nem is fog. Felgyûri a nadrágszárát. Szépen
gyógyul. Maga ért hozzá.
GIZI
Szép.
BÉLA
Kétszer kivetette, a marhák, más csontját ültették át, naná, hogy kivetette.
Akkor innen vettek, a combomból. Feljebb akarja húzni a nadrágot, nem megy. Na
mindegy. Ezt nem veti ki, ez az enyém. Ezt nem veti ki, igaz?
GIZI
Ezt nem.
BELLA
Tûrd vissza a gatyádat. Mégiscsak.
BÉLA
Miért? Szakember. Biztos már sok ilyet látott.
GIZI
Láttam.
BÉLA
Neki ez nem újság.
BELLA
Nekem se.
GIZI
Látok én vért, gennyet, felfekvést, tályogot, mást se látok. És mit össze nem
tudnak szarni! Elképesztõ. Alig kapnak kaját, mégis folyton összeszarják magukat.
Takarítónõ, az nincs, a vécét is mi pumpáljuk, tele van vattával, hányadékkal, azt
is nekünk kell, mindent.
GÉZA
Szívecském.
GIZI
Mért, nem így van? - Maga volt kórházban, láthatta. Ezt csináljuk, bagóért.
És akkor azt hiszik, gavallérok, ha odacsúsztatnak egy húszast a szaros kezükkel.
BÉLA
Nem tudom, velünk nagyon kedvesek voltak. Mosolyogtak, megkérdezték,
hogy érezzük magunkat. Nagyon jó kórház volt. Fõleg az utolsó. Kistévét is be
lehetett vinni. Volt a kórteremben kettõ, az egyik színes.
BELLA
Nem veszünk kistévét. Elég ez a nagy.
BÉLA
Ezt most mért mondod? Én nem azért mondtam!
GIZI
Tévézni, azt nálunk is lehet. Bámulják a tévét, és összeszarják az ágyat.
Csönd.
BELLA
Béla felgyûrt nadrágjára néz. Most mi van, szellõzteted?
BÉLA
Jót tesz neki. Már alig látszik. Persze az igazi seb belül van. A csontban.
Láttam röntgenen. Az egész testemrõl csináltak egy csomó felvételt.
GIZI
Nem jó a sok röntgen. Árt.
BÉLA
Nem volt olyan sok.
GIZI
Nem kell hagyni. Veszélyes.
GÉZA
Semmi baja se történik.
GIZI
Te tudod, vagy én tudom? Tanultuk, hogy baj lesz belõle.
BÉLA
Micsoda?
GÉZA
Marhaság. Minden ápolónõ azt hiszi magáról, hogy orvos.
BÉLA
Mért, mi lehet?
GÉZA
Semmi, öregem. Látod, hogy gyógyul! Na.
GIZI
Nahát, én tudok eseteket. Ott hagyják a palit egész nap az alagsorban,
egyszerûen elfelejtik. Jó huzatos, mindjárt a proszektúra mellett.
GÉZA
Hát aztán?
GIZI
Olyan is van, hogy kinyírják a palit. Ilyen volt, hogy rossz vért kötöttek be
neki. Annak is ez volt, csontritkulás. Besárgult, nézi a docens, nem baj, mondja.
Jöttek is a tepsivel. Ez így megy.
GÉZA
Mért, õneki semmi baja se lett.
GIZI
Tiszta véletlen. Kap egy csomó röntgent, kész.
GÉZA
Kicsit fáradt vagy.
GIZI
Még szép, hogy fáradt vagyok! Fáradt se legyek? Folyton éjszakázom,
hosszúzom, még fáradt se legyek? Akinek nincs kölyke, éjszakázzon. Most mit
mondjak? Éjszakázom.
GÉZA
Ki tehet róla, hogy nincs gyerekünk?
GIZI
Na, még az hiányozna. Egy gyerek. Na, még csak azt. Mosni a pelenkát.
Virrasztani, mert bömböl. Egy csomó pénzt kidobni. Aztán felnõ, bömbölteti a
magnót, kitúr a lakásból, mehetünk a szemétdombra. Még csak az kéne. Így is
eleget visítoznak itt a lépcsõházban.
Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Hát, nehéz. Sose mehetünk sehova, mindig a gyerekre kell vigyázni.
BÉLA
Mért, most sincs itthon.
BELLA
Õk szabadok. Járhatnak moziba. Minden.
BÉLA
Mi is mehetnénk. Mondtam is, hogy menjünk. Te nem akartál.
BELLA
Én már az idejét se tudom, mikor mentünk valahova.
BÉLA
Pont ma este mondtam, hogy menjünk.
BELLA
Hova mentünk volna?
Csönd.
Mire jön a HÉV meg a busz, már jöhetünk vissza.
Csönd.
BÉLA
Egyszer az életben jöttünk volna taxival.
BELLA
Taxival. Ugyan!
GÉZA
Vegyetek valami használt kocsit.
GIZI
Az egy átok, a kocsi. Mindig rossz.
GÉZA
A szerelõ is megmondta: úgy jó a Trabant, ha szar. Nevet.
GIZI
Csak a pénzt zabálja. Alig megyünk vele, így is havi kétezer. Biztosítás,
Casco, miazisten, zabálja a benzint, és mindig valamit ki kell cserélni, mert
lerobban.
GÉZA
Ez ilyen. Akkor is megéri.
GIZI
Mást se csinálsz, mint pucolod. - Mást se csinál, mint pucolja. - Éjjel-
nappal. Ilyen tisztító, olyan szivacs, nem is megyünk vele. Aztán ha kéne, persze
hogy nem lehet menni, nincs ablaktörlõ.
GÉZA
Mit csináljak, ha lelopják! Én lopom le?
GIZI
Más meg tudja bütykölni, te folyton mászkálsz a szerelõhöz.
GÉZA
Mert annak van alkatrésze! Én lejárom a lábamat, akkor se kapok! Én is meg
tudnám csinálni!
GIZI
Mert te olyan ügyes vagy.
Csönd.
GÉZA
Akkor is jó dolog, na. Szabadon mozoghatunk. A szabadság, az jó. Minden
évben utazunk, nem? Voltunk Pozsonyban, Prágában, és voltunk kétszer Jugóban.
BÉLA
Az jó.
GIZI
Oda nem is kocsival mentünk!
GÉZA
Hoztam egy rádiót beépített kazettával meg vekkerrel, kvarc, kint is feketén
vettem, különben állati drága, itthon elpasszoltam a duplájáért, bejött az
útiköltség.
BÉLA
Emlékszem, mutattad.
GÉZA
Ja tényleg. Marha jó rádió volt. Digitális vekker, minden.
BÉLA
Klassz volt.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Még csak az hiányozna nekünk egy ilyen rádió. Azzal mennél a vécére is.
Csinálnál belõle hajszárítót, amelyik világítani is tud.
Csönd. Nézik a tévét. Vízzubogás kezdõdik, nem akar elmúlni.
BÉLA
Na basszák meg! Megint elszarták a vécét! A Veresék. Folyton ez van.
Feláll, letûri a nadrágját, kimegy a kamrába, seprût vesz elõ, addigra Bella is kimegy
az elõszobába.
BELLA
Ne! Ne csináld, levered a tapétád.
BÉLA
De az istenit; megint nem fogunk aludni éjjel!
BELLA
De ne, nincs értelme!
BÉLA
Akkor felmegyek, és kipofozom a vécéjébõl.
BELLA
Ne, tedd le a seprût, add ide!
Géza kijön az elõszobába.
GÉZA
Mi az, mész megverni?
BÉLA
Nem, csak felkopogok, amilyen süketek, õk nem is hallják, a Veres bemegy a
szobába, ott õ nem hallja, csak mi lent.
BELLA
Nézze meg, milyen a tapéta ott fönt! Folyton döfködi a seprûvel, pedig ettõl
sose lett jó a vécéjük!
Bella elveszi a seprût, beviszi a kamrába, becsukja a kamraajtót, visszamegy a
szobába. A víz zúg. Bella leül, nézi a tévét, Béla és Géza az elõszobában áll nézik a
mennyezetet.
GÉZA
Nem ázik be?
BÉLA
Nem ettõl szokott, ez nem a fûtõvíz, ez semmi, lemegy a csövön, csak a zaj.
Néznek fölfelé.
GÉZA
Elég szar.
BÉLA
Napokig megy. Az egy állat, a Veres. Ötpercenként járnak vécére. Mert
zabálnak. Tudod, mit zabálnak? Bifszteket, velõs csontot, borjút, mindent! Idejön
a szaga a szellõzõn. Naná, hogy fosnak tõle. Írógépet is püföl, éjjel kettõkor jön rá.
Azt is jobban hallani itt, mint nála.
GÉZA
Nem a Maszákék?
BÉLA
Nem, azok csak a tévét. Mindegy, egyszer agyonverem. Hallod? Hallod ezt?
Most még nem vagyok elég részeg, de ha egyszer az leszek, fölmegyek és
agyonverem. Rohadt szemét.
GÉZA
Jól van, nem kell mindjárt.
BÉLA
Nem kell mindjárt. Jött egyszer is havat lapátolni? Jött? Láttad a pofáját? Jött
ásni, amikor mindenki? Soha!
GÉZA
Jól van, gyere, menjünk be.
BÉLA
Mert neki mi prolik vagyunk. Mert neki egyeteme van. És leszar minket.
GÉZA
Nekem is van diplomám.
BÉLA
Az más, te egy hülye mérnök vagy, csórikám. De ez a szemét, az isten tudja,
mibõl él. Veri az írógépet, és Zsigulija van. Mi? Neked mid van? Egy szar
Trabantod!
GÉZA
Na gyere.
BÉLA
Nem megyek sehová.
GÉZA
Jól van, na, gyere, igyunk egyet.
BÉLA
A rohadt szemét. Hallod? Hallod? A seggét nem tudja rendesen kitörölni, de
azért megvan neki mindene. Egész nap otthon döglik, nem kell neki bélyegeznie,
csak püföli a szar írógépet. De nem baj, ha egyszer lesz itt valami, én fölmegyek
becsöngetek, és kitekerem a nyakát! Érted? Nagyot fog nézni!
GÉZA
Gyere, na.
Géza betuszkolja a szobába Bélát, Béla leül székbe, Géza nyújtja az üveget.
BÉLA
Nem kell. Eltolja az üveget, ül maga elé meredve.
Csönd. A víz zúg, aztán hirtelen abbamarad. Csönd.
GÉZA
Na látod.
Béla komoran hallgat.
GIZI
Megcsinálták?
GÉZA
Biztos az úszó akadt ki. Az nekünk is mindig kiakad. Finoman kell
meghúzni, úgyis akkor kezd jönni a víz, amikor visszaengedi az ember.
BÉLA
A rohadt szemét. Az ilyenek miatt van az egész.
BELLA
Hagyd már abba! Nem folyik a víz, nem hallod?
BÉLA
Tudom én. Azért, mert befogom a számat, azért még tudom. Tudok én
mindent.
BELLA
Nem kellett volna innod.
BÉLA
Tudtam. Azt is tudom. Mindent tudok.
GÉZA
Na, nem kell.
BÉLA
Mit nem kell? Mi? Most mit nem kell?
BELLA
Hallgass már, nem hallom a tévét!
Csönd, nézik a tévét, Béla komoran bámul maga elé.
BÉLA
Ez a hülye mûsor, ez is miatta van. Ezek miatt.
BELLA
Hagyd már abba.
GIZI
Biztos nem fáj a lába, ha ilyenért képes dühöngeni.
GÉZA
Így van. Ez jó jel. Gyere, öregem. Igyál.
Béla meghúzza az üveget, csönd.
GIZI
Késõ van, nem?
GÉZA
Hát igen.
BELLA
Ne, még nem kell, ezt nézzék végig.
GIZI
Fél hatkor kelek.
GÉZA
Igen, késõ van.
BELLA
Ugyan, még itt a kompót.
GÉZA
Nagyon finom volt.
GIZI
Mi úgyis csak úgy átugrottunk.
GÉZA
Gondoltuk, benézünk, tíz percre. Géza feláll. Majd gyertek fel.
GIZI
De tényleg.
BELLA
Persze, fölmegyünk.
Gizi feláll.
GIZI
Nagy már a srác, elvan egyedül.
BELLA
Hál' istennek.
GÉZA
Na, öreg, még van egy kicsi az üvegben.
BELLA
Inkább vigye el.
GÉZA
Minek? Van még fent.
Géza és Gizi Bella kíséretében kimegy az elõszobába. Béla is feláll, utánuk megy.
BÉLA
Ne haragudjatok.
GÉZA
Ugyan, öregem.
GIZI
Tényleg szörnyû, hogy minden áthallatszik. Úgyis alig alszom, és akkor a
mindenféle zaj. Hiába a füldugó, szagok is vannak.
GÉZA
Nálunk a szellõzõ zúg. Az rosszabb, mint a vécé.
GIZI
Az borzasztó. Az egy olyan rezgõ vinnyogás. És nem lehet lelõni.
GÉZA
Mert nincs lichthóf. Ez a baj. Régen tudták, mit miért csinálnak.
GIZI
Na menjünk.
GÉZA
Csókolom. Szia.
GIZI
Szia. Viszlát.
BELLA
Majd felmegyünk.
BÉLA
Felmegyünk.
Bella kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót, Gizi és Géza kimegy. Géza
megnyomja a gombot, a lépcsõházban felgyullad a villany.
Szervusz. Csókolom.
Bella becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot. Csönd. Géza és Gizi felmegy a
lépcsõn, eltûnnek, a villany még ég.
BELLA
Még csak ez kellett.
BÉLA
Miért? Mit csináltam? Mondd meg, mit csináltam!
BELLA
Neked mindegy, ki van itt, te csak piálsz, aztán nézhetem.
BÉLA
Semmi rosszat nem tettem! Az isten verje meg, hát mit tettem én?
Béla bemegy a szobába, leveti magát a székre, nézi a tévét. Bella bemegy tálcára rakja a
tányérokat, a befõttet, mindent, Béla nem mozdul. Bella kiviszi a tálcát a konyhába, az
edényéket berakja a mosogatóba, a befõttesüvegeket berakja a kamrába. Megnyitja a vízcsapot
mosogat.
BÉLA
Bentrõl. Hagyd a fenébe, majd segítek, csak ezt végignézem.
Bella nem szól, mosogat. Béla kisvártatva feláll, kimegy a konyhába.
Mondom, hogy hagyd a fenébe, majd én.
BELLA
Arra várhatok.
A lépcsõházban kialszik a villany.
BÉLA
Megint kezded? Mi? Hát már megint kezded?
Béla bemegy a szobába, bevágja az ajtót. Bella mosogat, Béla áll, nézi a tévét, kimegy
az erkélyre, lefelé nézelõdik. Csönd. Bella a tányérokat a csöpögtetõbe teszi. Megtörli a k
bemegy a szobába, felveszi az üveget, kiviszi a kamrába. Visszamegy a szobába.
BELLA
Gyere be, megfázol.
BÉLA
De nagyon fontos neked az egészségem.
Bella észreveszi a hamutartót, kiviszi a konyhába, kinyitja a mosogató alatti szekrényt,
kiveszi a szemétkosarat, beleönti a hamut.
BELLA
Levihetnéd a szemetet!
BÉLA
Mi van?
Bella visszateszi a szemétkosarat, rácsukja az ajtót, bemegy a szobába.
BELLA
Levihetnéd a szemetet.
BÉLA
Pont most?
Bella felnyitja az ágyat, kiveszi az ágynemûtartóból az ágynemût, a székekre rakja,
visszacsukja az ágynemûtartót, felteszi a lepedõt. Béla bejön az erkélyrõl.
Hülye ez a csaj. Árt a röntgen! Miért? Mit kaptam tõle? Rákot? Az már kijött
volna. Hülye csaj. Pofázik összevissza.
Csönd, Bella ágyaz.
Jó, hogy tõlünk van kilátás. Õk a szemközti házra látnak. A mienk jobb.
Csönd, Bella ágyaz.
És nekünk nem is került annyiba. Az övék öröklakás. Nekik sokkal többe
került.
Bella felegyenesedik.
BELLA
Hajlandó vagy levinni a szemetet?
BÉLA
Mért pont most?!
Bella kimegy a konyhába, kiveszi a szemétkosarat, kiviszi az elõszobába, leteszi az
ajtó elé. Béla kimegy az elõszobába.
Megmondtam, hogy leviszem! A kurva életbe!
BELLA
Ne káromkodj! Nem bírom, ha káromkodsz! Nem bírom!
Bella berohan a szobába, bevágja az ajtót. Béla a fogait csikorgatja, nézi a
szemétvödröt, aztán fogja és visszateszi a mosogató alá, bevágja a szekrényajtót. Csönd. Be
kinyitja a szekrényt, és kiveszi a hálóingét, becsukja a szekrényt, a lépcsõházban kigyulla
villany. Béla leül a konyhában. Bella leveszi a pulóverét, a székre teszi összehajtva. Lerú
papucsát, leveszi a zokniját, megszagolja, kis tûnõdés után kisimítva a székre teszi. A tév
néz, leül a székre, nézi a tévét. A lépcsõházban jön fölfelé Zsolti, a fülén nagy füllhallg
magnós rádióra van kapcsolva. Megtörli a lábát, becsönget.
BELLA
Nyisd ki!
Béla kimegy az elõszobába, kinyitja a kisablakot, becsukja, kétszer elfordítja a kulcsot,
kinyitja az ajtót.
BÉLA
Mért nem viszel kulcsot?
ZSOLTI
Szia.
Belép Béla mellett az elõszobába.
BÉLA
Azt kérdeztem, mért nem viszel kulcsot!
Zsolti nem hallja, a zene ritmusára bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, leül, a
rádiót az asztalra teszi, bámul maga elé, hallgatja a zenét. Béla kétszer ráfordítja a kulc
bemegy a kisszobába.
BÉLA
Üvölt. Kérdeztem valamit!
ZSOLTI
Rémülten feléje, fordul. Mi van?
BÉLA
Veszed le a füledrõl! Veszed le azonnal!
Zsolti leveszi a fejérõl a fülhallgatót, hülyén bámul. Bella kijön a szobából, benéz a
kisszobába.
BELLA
Ne ordítozz a gyerekkel, hallod?
BÉLA
Ez a rohadt rádió, mindig ezt hallgatja!
BELLA
Hadd hallgassa. Te vetted neki.
BÉLA
Éjjel-nappal a fülén ez a vacak!
BELLA
Ne ordíts!
BÉLA
Te ne szólj bele! Mit pofázol bele?
BELLA
Nem tûröm, hogy ordibálj a gyerekkel!
Kis csönd. A lépcsõházban kialszik a villany.
BÉLA
Á, én ezt nem.
Béla kimegy a konyhába, benyit a kamrába, kiveszi az üveget, meghúzza, leül.
BELLA
Te pedig ne feleselj apáddal, megértetted?
Csönd.
BELLA
Veszed le a cipõdet azonnal?
Zsolti lassan lehajol.
BELLA
Na, igyekezz, igyekezz, mert kapsz két akkora frászt, hogy attól koldulsz.
Bella kimegy a kisszobából, bemegy a szobába, kézbe veszi a hálóinget, nézi, a
szekrény egyik fiókjából kiveszi a varrókészletet, leül az ágyra, befûzi a tûbe a cérnát,
stoppolni kezd. Zsolti kifûzi a cipõit, leveszi õket, visszateszi a fejére a füllhallgatót,
az orrát
túrja, csönd. Béla feláll kimegy a konyhából, megáll a kisszoba ajtajában.
BÉLA
Jól van, na. Nincs semmi.
Csönd. Zsolti felnéz, bambán nézi.
Mi a francot hallgatsz folyton?
ZSOLTI
Hm?
BÉLA
Kérdõn mutat a saját fülére. Mit hallgatsz?
Zsolti megérti, bólint, a fülhallgatóról átkapcsol a rádióra, megszólal a Bizottság
"Szerelem" címû száma. Zsolti leállítja, leveszi a fülhallgatót, visszatekeri a szalagot, a
elejére áll.
ZSOLTI
Állati. Figyelj?
Zsolti bekapcsolja a magnót, nagy hangerõre állítja. Megszólal a szám. Béla hallgatja,
egyre vörösebb lesz a feje. Hirtelen Zsoltihoz lép, felrángatja a székrõl, leken neki két p
nt.
Zsolti bömböl. Bella levágja a hálóinget, kirohan.
BELLA
Ne bántsd!
BÉLA
Rohadt buzeránsok! Ezek a szemét buzeránsok! Felkapja a rádiót, kikapcsolja,
toporzékol.
Buzi banda! Szemét buzik!
Bella kikapja Béla kezébõl a rádiót, leteszi az asztal végébe Zsolti bömböl.
Ha még egyszer! Ha csak még egyszer!
Béla berohan a szobába, ledobja magát az ágyra. Csönd. Bella kimegy a kisszobából.
Zsolti az ágyra fekszik, hüppög. Bella kimegy a konyhába, leoltja a villanyt. Az elõszobába
is leoltja a villanyt. Bemegy a szobába.
BELLA
Ne feküdj az ágyra ruhában!
Béla felül, ül, aztán lerúgja a papucsát, leveszi a zokniját, feláll, a zoknit egy székre
teszi, leveszi a kötött mellényét, összehajtja, a székre teszi. Az ablakhoz megy, kibámul.
BELLA
Hol a vekker?
BÉLA
Hozzá se nyúltam.
Bella keresi a vekkert, megtalálja a tévé tetején. Beállítja, felhúzza.
Kurva nagy a hold, figyeled?
Bella leül, folytatja a hálóing stoppolását. Béla visszafordul az ablakból.
Mit csinál most?
BELLA
Hagyd békén.
Béla kifele indul.
Most hova mész?
BÉLA
Hugyozni.
Béla kimegy az elõszobába, felgyújtja a villanyt, kinyitja a vécéajtót, becsukja maga
után. Bella stoppol. Vízöblítés, Béla kijön, becsukja maga mögött a vécéajtót. Megy a szoba
felé, megáll a kisszoba ajtajában. Benéz. Zsolti az ágyon fekszik. Csönd.
Alszol?
Csönd. Béla felgyújtja a kisszobában a villanyt.
Jól van, na, nincs harag. Mi? Nincs harag. Hallod?
Csönd, Béla beljebb megy.
Ha lesz pénzünk, kapsz egy, mondjuk, egy sztereó lemezjátszót. Na?
Csönd, Zsolti elfordul a faltól, kinyitja a szemét, hunyorog.
De csak ha viselkedsz. Érted?
Csönd.
Na. Béla kimegy, becsukja maga után a kisszoba ajtaját, bemegy a szobába.
Nincs semmi baja. Már nem sír.
BELLA
Udvaroltál neki, mi?
BÉLA
Én?
BELLA
Így nem lehet. Ez így nem megy.
BÉLA
Engem te ne taníts.
A tévé elé lép, nézi. A lépcsõházban kigyullad a villany.
BELLA
Holnap késõn jövök. Vegyél kaját. Tudsz járni.
BÉLA
Mit vegyek?
BELLA
Mindjárt felírom.
A lépcsõházban jön le a lépcsõn Géza, az ajtó elé lép, becsönget.
Ki az isten?
Béla belebújik a papucsba, kimegy az elõszobába. Zsolti kinyitja a kisszoba ajtaját,
kinéz. Béla kinyitja az ajtón a kisablakot.
GÉZA
Szia.
BÉLA
Szia.
Béla kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
GÉZA
Arra gondoltunk, feljöhetnétek.
BÉLA
Most?
GÉZA
Van még pia. Nincs olyan késõ. Mi úgyis nézzük a tévét.
BÉLA
Hát, nem tudom.
GÉZA
Nincs késõ. Na? Szólj az asszonynak.
BÉLA
Éppen le akart feküdni.
Béla elõremegy, Géza utána, Béla belép a szobába, Bella felnéz.
GÉZA
Szia, öcskös.
ZSOLTI
Kolom.
BÉLA
Felmehetnénk még egy kicsit.
Géza belép a szobába.
GÉZA
Nincs meg késõ. Na? Jöjjenek fel. Fél óra.
Zsolti visszafekszik az ágyra.
BELLA
Korán kelek.
GÉZA
Mi is. Nem számít.
BÉLA
Hát, menjünk. Én úgyse tudok elaludni.
BELLA
Nem tudom.
GÉZA
Na, akkor megyek, megmondom az asszonynak, hogy jönnek. Bélához. Nem
kell felöltözni. Gyertek így, ahogy vagytok.
A lépcsõn jön lefelé Gizi, leér, becsönget.
Ez õ lesz. Azt hiszi, ittragadok. Jön ellenõrizni. Hátha nem is ide jöttem.
Papucsban.
Béla kimegy, kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
GIZI
Itt van?
BÉLA
Persze. Mindjárt megyünk.
GIZI
Van nálunk is minden, tévé, melegszendvics, minden.
BÉLA
Most ettünk.
GIZI
Csak be kell dobni a sütõbe.
BÉLA
Jöjjön be.
GIZI
De jönnek, ugye?
Gizi bemegy az elõszobába, megáll a kisszobánál.
ZSOLTI
Kolom.
GIZI
Szervusz. Már itthon vagy?
ZSOLTI
Hmm.
GIZI
Hogy megnõttél!
Géza kijön az elõszobába.
BÉLA
Így fekve nem is látni. Állj fel, fiam.
GIZI
Nem kell, így is látni.
BÉLA
Azért csak álljon fel. Kelj fel, fiam, köszönj szépen.
Zsolti feltápászkodik.
ZSOLTI
Csókolom.
Bella kijön a hálóinggel a kezében.
GIZI
Szép nagy gyerek. Egy férfi.
BELLA
El is tekereg folyton.
ZSOLTI
Mért, még nincs is kilenc.
BELLA
Folyton visszabeszél és koncertre jár. Túl jó dolga van neki.
ZSOLTI
Nem is koncerten voltam.
GIZI
Nem is koncerten volt.
BELLA
Az mindegy.
GIZI
Hanem hol voltál? A lányoknál, mi? Ilyen szép, erõs férfi biztos a lányokhoz
jár.
BÉLA
Felelj, fiam, ha kérdeznek.
Csönd.
GIZI
Egy dacos férfi. Hát, hogy megnõtt! Nem is igaz.
GÉZA
Menjünk, jó?
BÉLA
Hol voltál, ha szabad érdeklõdnöm? Ha nem koncerten voltál?
ZSOLTI
Vezetõképzõn.
BÉLA
Micsodán?
ZSOLTI
Hát vezetõképzõn. Anyunak mondtam, amikor elmentem.
BELLA
Nekem te nem mondtál semmit. Mi az, hogy vezetõképzõ?
ZSOLTI
Hát, szövegelnek.
Csönd.
BÉLA
Este nyolcig?
ZSOLTI
Én megléptem, õk még szövegelnek.
GIZI
Na és mit szövegelnek?
Csönd.
GÉZA
Talán menjünk, jó?
BÉLA
Mit szövegelnek?
ZSOLTI
Hát, nem tudom, csak úgy szövegelnek.
BELLA
Soha semmit nem lehet kihúzni belõle.
GIZI
Nagyon helyes. Csak legyen dacos. Nagyon helyes.
GÉZA
Menjünk, jó? - Jöttök, ugye?
BÉLA
Megyünk.
Géza az ajtóhoz megy.
GÉZA
Gyere.
GIZI
Szia!
ZSOLTI
Kolom.
Géza és Gizi kimegy a lépcsõházba, Géza megnyomja az automata kapcsoló gombját,
becsukja maga mögött az ajtót, felmennek a lépcsõn. Béla bemegy a szobába, felhúzza a
zokniját, belebújik a papucsba, felveszi a kötött szvettert. Zsolti visszafekszik az ágyra
. Bella
bemegy a szobába, leteszi a hálóinget, a vekkerre néz.
BÉLA
Nem lehet õket megsérteni.
Bella felveszi a székrõl a pulóverét, felhúzza, felveszi a zokniját.
BELLA
De ne sokáig. És ne légy megsértve, ha felállok. Nekem muszáj felkelnem.
BÉLA
Nekem is muszáj volt. Korábban, mint neked.
Bella a szekrényhez lép, kinyitja, kutat benne.
BÉLA
Mi van?
Bella kivesz két-három szoknyát, lefekteti õket az ágyra, válogat.
BÉLA
Nem kell.
Bella kiválaszt egyet, leveszi a szoknyáját, összehajtja, a székre fekteti, felveszi a
szoknyát, lekapcsolja, teljesen kinyitja a szekrény ajtaját, belülrõl tükör van, nézi magát
BÉLA
Mondtam, hogy nem kell.
Bella leveszi a szoknyát, felvesz az ágyról egy másikat, azt veszi fel, bekapcsolja. Béla
toporog, közbe nézi a tévét. Bella nézi magát a tükörben. Béla felveszi a mankót, kimegy ve
az elõszobába, benéz a kisszobába.
BÉLA
Mi most felugrunk anyáddal. Ne csinálj koszt, érted?
Zsolti fekszik, nem felel, Bella eloltja a szobában villanyt, kijön az elõszobába,
becsukja az ajtót, bemegy a konyhába, a kamrából kivesz egy üveg befõttet.
BÉLA
Nem kell.
BELLA
Na, menjünk?
Béla kimegy az ajtón, a lépcsõházban megnyomja az automata kapcsoló gombját,
felgyullad a lépcsõházi villany. Bella eloltja a villanyt az elõszobában, kimegy a lépcsõhá
Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, zsebre teszi. Felmennek a lépcsõn, Bé
mankóval, eltûnnek. Zsolti felül, hallgatózik. Feláll, kimegy az elõszobába, bemegy a
szobába, felgyújtja a villanyt, a tévéhez lép, nézi, kikapcsolja. Hallgatózik, a tévé hangj
tompán, de érthetõen áthallatszik. Zsolti eloltja a szobában a villanyt, becsukja maga mögö
a
szobaajtót, bemegy a kisszobába, bekapcsolja a rádiót, tekeri rajta a kazettás magnót. Megá
kipróbálja, megint tekeri, egy szám elejére áll. A lépcsõházban kialszik a villany. Zsolti
lefekszik az ágyra, ölében a rádió. Feláll, leoltja a kisszobában a villanyt, visszafekszik
beindítja a magnót. A magnó nagyon hangosan a Bizottság "Szerelem" címû vokális számát
játssza.
Csirkefej
Tragédia
1985
Szereplõk
VÉNASSZONY
TANÁR
NÕ
APA
ANYA
SRÁC
HAVER
TÖRZS
KÖZEG
ELÕADÓNÕ
CSITRI
BAKFIS
Színhely: külvárosi belsõ udvar. Szemben balra hosszú kocsibehajtó, annak mélyén
ajtó. A kocsibehajtótól jobbra Vénasszony lakásajtaja. Jobbra garázs, elöl Apa lakásajtaja.
Balra Nõ lakásajtaja, balra elöl Tanár lakásajtaja. A közepén poroló.
Elsõ jelenet
Délután. A porolón akasztott macska lóg. A kocsibehajtó mélyérõl jön Vénasszony,
kezében szatyor, vér csöpög belõle.
VÉNASSZONY
Cicamica, cicamica, macskuszka, kssz, kssz! Gyere szépen, kssz, kssz!
Lakásajtaja elõtt leteszi a földre a szatyrot, táskájából kulcsot keres. Macskuszka,
macskuszka, merre tekeregtél? Kinyitja az ajtót, visszafordul. Gyere szépen,
meghoztam a macskakaját! Beviszi a szatyrot, kis szünet, kijön. Felolvadt a csirkefej
-
nem volt rendesen mélyhûtve - de még nem rohadt, macskuszka, megszagoltam, és
nem zöld még - most legalább tíz napig nem kell a gazdinak elmenni - Kis csönd.
Ha tudnád, mekkora sor állt - majdnem nem is jutott - de éppen jutott még -
imádkoztam végig, hogy jusson még - nagyon vitték, ilyen nagy zsákokban volt a
csirkefej - húsz kilót is vittek - aszittem, nem fog jutni - de jutott. Szerencsénk
van, macskuszka, tudod? Csak ez a hosszú út - és közben felolvad, folyik a vér -
ez a hosszú út - pedig két nejlonba tettem - nézik a villamoson, folyik a vér - Na
gyere szépen, adok belõle, ebbõl a frissbõl - aztán nekiállok, széttrancsírozom -
berakom a mélyhûtõbe - hogy legyen neked finom csirkefejed - nincs is ilyen dolga
senkinek, meg se érdemled - cicamica, kssz, kssz!
Elindul az udvarban, keresi a macskát.
Nem is ettél reggel - hol a francba tekeregsz - biztos éhes vagy már - most
az egészet beraktam a mosogatóba - adok belõle - aztán szétverem a baltával -
mert belül fagyott - berakom a mélyhûtõbe - lesz finom macskapapi - elég lesz két
hétre - de tizenkét napra biztos - legalább tizenkét napra - jó dolga van a kis
szõrállatnak - hova lettél, cicamica?
Meglátja a porolón a macskát, csönd, artikulálatlanul felüvölt, áll, remegni kezd,
odalép, remegõ kézzel megfogja a madzagot, rángatja, letépi, ölbe kapja a döglött macskát,
berohan, még üvölt, majd elhal hangja, csönd.
Második jelenet
A kocsibehajtóból jön Srác és Haver. Srác Apa ajtajához megy, lenyomja a kilincset,
rángatja, az ajtó nem nyílik.
SRÁC
Bazmeg.
HAVER
Mi? Nincs még?
SRÁC
A rohadt életbe.
HAVER
Nincs itthon, mi?
Srác dörömböl, csönd.
Nincs itt senki, mi?
SRÁC
Mér nincs itthon? Bazmeg. Mér nem jön?
HAVER
Korán van.
SRÁC
De mér nincs itthon? Hazajövök, akkor mér nincs itthon? Dörömböl, rugdossa
az ajtót.
HAVER
Mér nincs kulcsod.
SRÁC
Honnan lenne? Mi? Hülye.
HAVER
Mér nem adtak?
SRÁC
Mert nem adtak. Csába.
HAVER
Nekem adott a fater.
SRÁC
Jó van, bazmeg, neked adott. Leszarom, bazmeg.
HAVER
Mér nem adott neked a faterod.
SRÁC
Csába. Kussoljá má, bazmeg.
HAVER
Na jó, akkor menjünk.
SRÁC
Mi a francnak.
HAVER
Most itt fogsz maj szobrozni, bazmeg?
SRÁC
Zavar, bazmeg?
HAVER
Maj visszajövünk.
SRÁC
Csába! Én elképzeltem! Hazaérek, itthon van, elképzeltem bent az egészet -
jövök haza, és itt van Apu - egy csomószor láttam, bazmeg, és jó volt - kurva jó
volt, bazmeg - elképzeltem, érted? Kimegyünk meccsre, sört iszunk, minden.
HAVER
Ma nincs is meccs, bazmeg.
SRÁC
Elképzeltem, bazmeg, érted?
HAVER
De ma sehol sincs meccs.
SRÁC
Leszarom, bazmeg. Én elképzeltem - egy csomószor - én mindenre
emlékszek, bazmeg - mindenre - mér nincs itthon?!
HAVER
Maj visszajövünk.
SRÁC
Üljél le a seggedre, bazmeg. Menjél a francba.
HAVER
Most mi van? Most mi van? Mi a franc van?
SRÁC
Semmi, bazmeg. Hülye fasz.
HAVER
Mér, hát maj megjön.
SRÁC
Fogjad be a pofádat, hülye.
Kis csönd, Haver leül.
A többiek aludtak, bazmeg - én meg láttam, hogy jövök haza, és akkor má
itt is voltam - és az volt, amit akartam - és ez volt - ez volt nekem külön - mindig
tudtam ezt látni - ezt az udvart - horkolnak - nem lehet aludni - éjjel bejön az
ügyeletes, hogy rejszol-e valaki -
Haver vihog.
Tilos rejszolni - de attól még van minden, bazmeg - mindig ég egy lámpa,
hogy lásson az ügyeletes - ez nem mindenhol van - most nekem jó, alsó ágyon
vagyok - nem süt a pofámba -
HAVER
Én fölsõ ágyra mennék, ha már.
SRÁC
Hát menjél, bazmeg.
HAVER
Az a jobb, szerintem, a fölsõ ágy.
SRÁC
Jó van, bazmeg, az jobb. Te tudod. Ágyazzál meg a fölsõ ágyon -
lerugdalnak, ha az ágyukra állsz - én is lerúgom, aki az én ágyamra áll - ágyazzál
meg két perc alatt - mer jön az ügyeletes, bazmeg, és ha nem elvágólag van, akkora
frászt kapsz, hogy beszopod a protkót, bazmeg. Csak menjél a fölsõ ágyba.
Kis csönd.
De nem ám, hogy te választod, bazmeg. Hogy te mondd meg, mit akarsz.
Úgy pofán vágnak, hogy kihányod a dobhártyádat, bazmeg. Nem úgy van. Ha
elszakad, bazmeg, a cipõfûzõd, hopp egy frász. Ebéd van, kilötykölöd a levest,
hopp egy frász. És meglökik a könyöködet, bazmeg, amikor viszed a tálcát, meg a
kanalat emeled - naná - és nem ám, hogy beköpöd õket, bazmeg, éjjel jön a
pokróc, keresheted a vesédet reggelig.
HAVER
Hú bazmeg, kemény.
SRÁC
Ellopják a reszelõdet, bazmeg, bekenik zsírral - nem tudod ám, kicsoda -
õk. Aztán te is kened, bazmeg, két hét múlva úgy kened, mint a kurva isten - és
leokádják a ruhádat bazmeg - aztán te is holtpicsarészegen leokádod nekik - nem
ám úgy van.
HAVER
Mit kennek?
SRÁC
A reszelõt bazmeg. Micsodát! A töködet!
HAVER
A reszelõdet?
SRÁC
Az övékét. Ilyen egy hülyét. Az övékét.
HAVER
Ja.
SRÁC
Mindegy, bazmeg, kinézel egy gyöngébbet, és azt baszogatod - ez kell -
akkor befogadnak. Mer ha nem - akkor kibasznak veled. Mer ha te nem olyan vagy
- hát nézheted, bazmeg - nézheted.
HAVER
Azér jó lehet.
SRÁC
Micsoda?
HAVER
Hát ott.
SRÁC
Kurva jó, bazmeg.
HAVER
Az ott valami - mégis - valami, bazmeg - itt mi van? Ott mégis valami.
SRÁC
Mindent lehet nekik, bazmeg. Mindent. Melózunk a gyárba, feketén, mi
lopjuk az anyagot, bütyköljük nekik, amit eladnak - ez van, mi visszük ki azt is -
mer ha nem, kicsinálnak - a kurva anyjukat - és megy a szöveg - legyünk hálásak
- van ám szöveg, bazmeg - egy nagy család, õk a miazisten - az izénk - hogy õk a
szüleink, a nevelõink, minden - és örüljünk, hogy luk van a seggünkön, érted,
bazmeg.
HAVER
Mér, mindenhol szövegelnek - nekünk is - ez megy.
SRÁC
És akkor nekem ez van - ez az udvar, bazmeg egy csomószor láttam - ilyen,
csak nagyobb volt - nem tom - de nagyobb volt minden, magasabb - csak Apu
lenne itthon!
HAVER
Mér, mit akarsz tõle, mér, hát írt?
SRÁC
Kussoljál, bazmeg, hülye.
HAVER
Mér, te mondtad, hogy nem is írt - te mondtad.
SRÁC
Szájon váglak, bazmeg, aztán összevarrhatod bazmeg.
HAVER
Mér, mit akarsz a faterodtól - asse tudja, hol vagy.
Srác hirtelen pofon vágja Havert, az az arcához kap, bambán néz.
HAVER
Most mér? Most mér?
SRÁC
Fogod má be.
Kis csönd.
Hülye. Örüljé, hogy ennyit kaptá, bazmeg - mit pofázol hülye. Ha benn
lenné - akkor megtanulnád bazmeg - én még szóltam is -azok nem is szólnak
bazmeg - piál a nevelõ bazmeg - nem tudják kirúgni, mer kevés van - és nem ám
hogy tudod, miér kapod - mert utál minden kölyköt - csak a lakásér van ott - mer
adnak nekik lakást benn - és piál. Na. - Ez mi?
HAVER
Mi?
SRÁC
Garázsra mutat. Ez mi a franc?
HAVER
Hát garázs. Nem? Garázs.
SRÁC
Hogyhogy garázs?
HAVER
Hát az.
SRÁC
Itt nem volt garázs! Ez itt nem volt!
HAVER
Nem tom, most van.
SRÁC
Mér van itt garázs?! Pont itt? Mér van?!
Kis csönd.
HAVER
Jó van, most itt fogunk szobrozni, bazmeg? Menjünk már el. Menjünk ki. A
térre.
SRÁC
Mér, ott mi van, bazmeg? Mi? Mi van ott?
HAVER
Hát semmi - ülünk - nézünk - én ott ülök, nézek - hátha jön valaki -
szoktak jönni - te is jöttél most, nem? Nézem, ez olyan, mondom, majdnem olyan,
bazmeg, jön közelebb, nézem, hát majdnem olyan. Mi? És örültem, bazmeg, mit
kell pofozkodni, örültem bazmeg, hogy jössz. Hogy lesz akkor valami balhé. Végre
lesz valami - sose szokott lenni semmi - csak ülök ott, nézek - mit kell akkor?
Soha nem volt, hogy beköpjelek, soha - mér - volt?
SRÁC
Mi volt? Micsoda?
HAVER
Mér, én emlékszek! Én mindenre emlékszek! Elvittek, itt maradtam bazmeg
haver nélkül, asse tudtam, mér vittek el, és azóta semmi, jöttem, bazmeg,
kérdeztem, senkise tudta, de attól én még emlékszek!
SRÁC
Rég volt bazmeg. Én azóta - ez a nyolcadik intézet bazmeg nekem azóta - a
nyolcadik bazmeg - nekem már jöhetnek - tudok én mindent - jöhet nekem akárki
bazmeg - nehéz engem átverni bazmeg. Engem már nehéz. Én rögtön látom, kinek
kell pitizni - és nekem is pitiznek bazmeg rögtön, én már kiszúrom. Voltak bazmeg
hülye nevelõk, szeretik a kölköket, bazmeg, nyalnak-falnak, cöcögnek, bazmeg,
együtt éreznek, aztán kihúzzák a lábukat bazmeg és nézheted. Én már nem dõlök
be - az van, öregem - ami van, az van - hiába a nagy szöveg bazmeg - látom, még
a keményebb nevelõk is be vannak szarva, apukám, és nem mernek ám akármit
akárkivel - hát velem se lehet már mindent bazmeg.
Kis csönd.
HAVER
Hol a macska, az a kurva macska?
SRÁC
Mi?
HAVER
Lemászott bazmeg! Nevet. Leugrott bazmeg, mi? A macska! Mutatja az
elszakított madzagot.
SRÁC
Leszedték.
HAVER
Leszedte, mi? Nevet. Odavolt, mi? Bazmeg. Biztos odavolt. Kár, hogy nem
láttuk. A kurva macska. Hogy kalimpált! Meg akart karmolni, a dög. Nevet. Rángott
neki a négy lába. Hülye macska. Megnéztem volna, ahogy leszedi.
Srác az ajtóhoz megy, dörömböl.
Mi van, közben megjött a faterod, vagy mi az isten?
SRÁC
Mér nincs itt, a kurva életbe, egyszer jövök haza, mérnincs itt?!
HAVER
Gyere már bazmeg, maj visszajövünk.
SRÁC
Mér lehet velem mindent? Az isten bassza meg! Mér lehet velem mindent?!
HAVER
Na gyere már bazmeg.
A kocsibehajtótól jön Nõ, mindkét kezében szatyrok.
SRÁC
Csókolom.
NÕ
Szervusz.
Leteszi a szatyrokat, keresi a kulcsát, kinyitja mind a két zárt, Srác és Haver nézi.
NÕ
Visszafordul, Sráchoz. Mi az. Te vagy az?
Kis szünet.
Hazaengedtek?
SRÁC
Haza.
NÕ
Szépen megnõttél.
SRÁC
Hát-
NÕ
A nõvéred nem jött?
SRÁC
Nem tom.
NÕ
Mért, õ hol van?
SRÁC
Nem tom.
NÕ
Mert õt se láttuk évek óta.
SRÁC
Én se.
Kis szünet.
NÕ
És most már itt is maradsz?
SRÁC
Nem - ez csak három nap - nem tetszik tudni, Apu hol van?
NÕ
Nem.
Felveszi a szatyrokat.
Hogy megnõttél. Ragadnak rád a csajok, mi? Hát igen.
SRÁC
Csókolom.
Nõ bemegy, becsukja az ajtót, kis csönd.
HAVER
Hú bazmeg.
SRÁC
Mi van?
Nézik az ajtót.
HAVER
A csöcsei, mi? Bazmeg.
SRÁC
Á, vén csaj ez.
HAVER
Mér, nem is vén.
SRÁC
Á, ez nem is jó nõ. Ez?
HAVER
Azér elég jó. Mér, te nem vágnál be neki? Nem?
SRÁC
Hát akkor bazd meg, bazmeg. Köszönni se mersz neki, bazmeg.
HAVER
Mit köszönjek neki, bazmeg, sose köszöntem neki, nem is ismerem.
SRÁC
Itt mászkálsz évek óta, hogyhogy nem ismered, bazmeg.
HAVER
Mér köszönjek neki? Mi? Mér köszönjek? Le van szarva.
Kis csönd.
Menjünk má a francba, most minek itt - Itt nincsen semmi - maj
visszajövünk - vagy menjé be hozzá és bazd meg - na gyere má bazmeg.
SRÁC
A kurva életbe hogy nincs itt - mér nem úgy van, ahogy kéne - soha semmi
- a kurva életbe.
HAVER
Na gyere má bazmeg.
Mindketten el.
Harmadik jelenet
Kijön Vénasszony, sír. Tanár ajtajához megy, kopog.
TANÁR
Háziköntösben, papucsban kijön az ajtaján, megáll, nézi. Kezicsókolom.
Vénasszony hüppög.
TANÁR
Valami baj van?
VÉNASSZONY
Még meleg volt! Még meleg volt! - Ha csak tíz perccel hamarabb hazaérek -
ha jön a villamos - Most én mihez kezdjek a napjaimmal?! Sír.
Kis csönd.
TANÁR
Elnézést kérek -
VÉNASSZONY
Jövök haza, tanár úr - hozom neki a piacról - hozom neki a csirkefejet - fél
órát álltam sorba - és nem jött a villamos - aszittem, már nekem nem jut - álltak
sorba - és vártam - és kiolvadt a csirkefej - nézték - akkor hazaérek, hívom,
szólítom, nem jön - aszittem, eltekergett pedig nem is evett reggel - és akkor
meglátom - Zokog. ott lóg - felakasztották - a porolón - minek van itt ez a poroló
- minek van itt - a kicsi, vékony nyakán - a nyakán - spárga a nyakán - tanár úr -
a vékony, kis nyakán - Zokog.
TANÁR
Borzasztó.
Kis csönd.
De legalább szép élete volt.
Vénasszony felzokog.
Mindent meg tetszett érte tenni, ez a legfontosabb - Igen - Nehéz ilyenkor
bármit is mondani - Nagyon szép cica volt, egészséges, kedves, csinos kis állat -
én is igen kedveltem.
Vénasszony zokog.
Én szundítottam, hogy még az óra elõtt kipihenjem magam - nagyon
sajnálom, hogy ilyesmi - elítélem - de hát most már nincs mit tenni -
Vénasszony zokog.
De igen szép élete volt, ez a legfontosabb, egy macskának nem is lehetett
volna szebb élete - mint neki volt -
VÉNASSZONY
Aljas - utolsó gyilkosok - mind -
TANÁR
Ne tessék haragudni, nekem fel kell készülnöm az órára - délelõtt öt órám
volt - egyetlen lyukasórával - nagyon sajnálom -
Nõ megjelenik az ajtóban, figyel.
VÉNASSZONY
Mennyit vártam - a csarnokban - az orvosnál - mennyit vártam, amikor
beteg volt - fohászkodtam érte - amikor bent tartották, vittem neki csirkefejet - és
ha nem volt - nem lehet mindig kapni - mer bedarálják - takarmánynak - amikor
nem volt, májat vittem - marhamájat - mer disznómájat nem szabad - szereztem
neki nyugati gyógyszert - amikor kellett - mer nekik ott bent nem volt - mennyit
törõdtem vele - szép fényes volt a szõre - vittem oltásra - és akkor megfogják -
megfogják azt a kis állatot megfogják - azt az ártatlan kis állatot - és felhúzzák - a
nyakába spárga - felhúzzák - biztos engem hívott - amikor - és én nem voltam -
nem segíthettem rajta - mit gondolhatott akkor - mit gondolhatott - Zokog.
TANÁR
Hát ha nem tetszett itthon lenni - el tetszett menni - éppen neki tetszett
vásárolni -
VÉNASSZONY
Pedig még reggel is - eszembe jutott - még lett volna neki két napra - nem
kellett volna - éreztem valami hang mondta, hogy van még neki két napra - hogy
ne ma - akkor most is élne - de én nem hallgattam - a hangra -
NÕ
Megdöglött a macskája?
TANÁR
Meg.
NÕ
És mi volt, felakasztották?
TANÁR
Úgy látszik. - Elnézést, hogy én csak így -
Vénasszony zokog, harákol.
Még rosszul lesz.
NÕ
Hova húzták fel?
TANÁR
Hát valahova - a porolóra - Elnézést, még nem vagyok felöltözve.
Vénasszonyhoz. Hozok valami nyugtatót - tetszik engem hallani?
NÕ
Felhúzták a porolóra?
TANÁR
Vénasszonyhoz. Tessék rám figyelni - Ez így nem lesz jó, ki tetszik fulladni -
ez megviseli a szívet - nem szabad ennyire -
NÕ
Biztos a kölök volt.
TANÁR
Milyen kölök?
NÕ
Hát õ - hazaengedték - az elõbb találkoztam vele, jöttem haza - fél órát
álltam sorba a közértben - fel voltam pakolva - jövök be - egy nagydarab srác -
hát õ az -
TANÁR
Tessék szíves lenni megnyugodni egy kicsit. - Hoznék valami nyugtatót, ha
meg tetszik engedni -
NÕ
Erre a porolóra? Ide? Ez volt?
TANÁR
Vénasszonyhoz. Kérem szépen, tessék rám figyelni -
VÉNASSZONY
Mocskos banda - utolsó gyilkosok - az egész fajtájuk -
TANÁR
Kérem szépen -
NÕ
Biztos õ volt - jövök haza - fel voltam pakolva - egyszerre látom, hogy itt
õgyelegnek - õ meg a haverja - fel se ismertem, de aztán eszembe jutott, hogy
mióta nem láttam nem is tudom, mióta - jó régen - nagyon megnõtt, de azért õ
volt - amikor nyitottam az ajtót, akkor jutott eszembe, hogy kerül ide - amikor
intézetbe van - biztos megszökött.
TANÁR
Itt folyton mászkálnak, mindenféle idegenek.
NÕ
Nem tudom, nem mászkál itt senki.
TANÁR
Itt mindenféle férfiak szoktak mászkálni.
NÕ
Nem tudom, én nem szoktam látni senkit.
VÉNASSZONY
Egy védtelen kis állatot - egy kis állatot - hogy lehet ilyet - ezek így
születtek - nem is emberek -
TANÁR
Kérem szépen, ne tessék így beszélni, nem szabad, hogy ilyen indulatok
támadjanak az emberben, az teljességgel helytelen.
VÉNASSZONY
Nekem maga nem mondja meg, micsináljak!
TANÁR
Bocsánatot kérek, talán nem -
VÉNASSZONY
Nekem maga nem mondja meg, hiába tanult ember, mégse mondja meg!
Maga nem fogja nekem megmondani, hogy én mit érezzek!
TANÁR
Kérem, én távolról sem errõl - Én csak annyit bátorkodom megjegyezni,
hogy gyilkosnak nevezni - mindenkit - egy macska miatt - bár igen kedves állat
volt - az mégsem helyénvaló.
VÉNASSZONY
Meggyilkolni egy védtelen kis állatot - azt lehet?! Az egyetlen lény volt - az
egyetlen - Zokog.
NÕ
Nem kell bántani. Minek bántja?!
TANÁR
Én nem bántom. A macskát se bántottam, kérem. Igen kedves állat volt. És
igen sajnálatos, hogy - nagyon sajnálom, de mégis -
Vénasszony zokog.
NÕ
Maga látta? Lógott? Fel volt akasztva?
TANÁR
Nem láttam, kérem.
Vénasszony zokog.
Nagyon sajnálom, én, úgy látszik, nem tehetek semmit - Ha nyugtató kell
neki, tessék szíves lenni szólni - nekem föl kell készülnöm az órára. Bemegy a
lakásába, becsukja az ajtót.
VÉNASSZONY
Ez is itt - csak azt tudja mondani, hogy nem kell - mit nem kell? Nem kell!
Lett volna az övé - most micsinálna? Micsinálna?
NÕ
Én nem is merek sötétedés után hazajönni - de hogy jöjjek én folyton taxin?
- Hol keresek én annyit? - Cipelem haza a munkát, de annyit nem lehet keresni -
borzasztó alakok mászkálnak -
VÉNASSZONY
Mit pofázik bele? Mindenbe belepofáznak. Mer egy tanult ember? Attól még
nem kell belepofázni!
NÕ
Az ember mást se csinál, csak fél -
VÉNASSZONY
Mi az, hogy nyugtató - állok sorba a csarnokba - piacon - tülekednek,
lökdösõdnek - én is ott állok, hogy hozzak neki valamit - erre megjövök, itt lóg
felakasztva, és akkor még én vegyek be nyugtatót! Semmi részvét nincs az
emberekben! Semmi!
NÕ
A nyakánál volt felkötve? És úgy lógott?
VÉNASSZONY
Mi?
NÕ
A macska. A cicus. Fel volt kötve?
Vénasszony sír.
Most hol van? Ott van bent? Bent van?
Vénasszony mutatja, zokog.
Rondán néz ki? - a szeme - ki van neki guvadva?
Vénasszony zokog.
Tessék elásni. Minél gyorsabban. Nem jó, hogy ott van - elkezd rohadni - el
kell ásni.
VÉNASSZONY
Annyira jó cica volt - lehetett vele -beszélgetni lehetett - ha inni akart,
bemászott a kádba - nem is mászott bele, csak elindult arra - a kád felé - és akkor
már tudta, hogy én ebbõl tudom - és elõször megköszönte az ételt - ha éhes volt,
akkor is - odajött, dörgölõdzött - és csak aztán esett neki - akkor is, ha nagyon
éhes volt - és hogy meg tudott sértõdni - ült a falnak fordulva - akár fél napig is -
és nem állt velem szóba akkor - és hálás tudott lenni - hálás - ahogy senki - annyi
évig éltünk együtt - tizenkét évig - tizenkét évig - és ebbõl kilencet csak õvele -
kilencet - odamászott az ágyba - oda a lábamhoz - befészkelte magát - és aludt -
és olyan, olyan - olyan bizalom volt benne - igen, bizalom - ha mélyen aludt, a
hátára feküdt - az egyik kezével eltakarta a szemét - mint egy gyerek - ott feküdt
védtelenül, mer tudta, hogy bennem meg lehet bízni - soha nem bántottam - soha
senki - egy ilyen kis állatot - és erre most - és erre most -
Sír. Csönd.
NÕ
Igen - jó, hogy a néninek volt macskája - talán egy macska - az jó.
Csönd. A kocsibejáróból jön Apa.
APA
Csókolom.
Az ajtajához megy, keresi a kulcsát.
NÕ
Nézze meg, micsinált a kölke, nézze meg!
APA
Mi?
NÕ
Teljesen ki van borulva, nézze meg!
Apa a Vénasszonyra néz, bámul.
A maga hülye kölke! A magáé! Arról beszélek!
APA
Mi?
NÕ
Felakasztotta a macskáját! Ide, a porolóra! Felkötötte! A fia, igen, a fia! Még
jó, hogy csak egy macskát! Még jó!
APA
Hol van macska? Mit akar? Hol a fiam? Mi? Mit akar? Már megint mit
akarnak? Mi az istent akarnak már megint?
NÕ
Nem látja, hogy sír?
APA
Mi? Sír. És?
NÕ
Hát én nem is csodálom. Én nem csodálom. Persze hogy ez lett a kölkébõl,
egy szadista állat, az lett.
APA
Most mi kell? Mi az isten kell? A kurva isten haragja kell? Hol a fiam, mi?
Hát hol van? Intézetbe van, nem? Hát nem ott van? Mit akar? Mi a kurva istent
akar? Mindig hazudoznak. Össze-vissza. Mindig. De most mit akarnak? Nem õ
vitette el? Mi? Nem õ? Nem volt elég? Mér, nem keresek? Keresek vagy nem
keresek? Én dolgozok. Nem dolgozok? Mi kell még, mi? Micsináltam én? Kivel?
Milyen macska? Mit akarnak folyton! Micsinálok én? Nem csinálok semmit! A
rohadt életbe már!
NÕ
A maga fia megölte a macskáját, érti? Megölte.
APA
Jól tette. Nagyon jól tette. Nincs is itt! Mér, itt van? Már mióta nincs itt! Hol
van? Itt van?
Kinyitja a lakásajtaját, kitárja.
Itt van? Igen? Tessék megnézni, ha itt van. Hát hol van? Tessék idejönni.
Maga. Jöjjön ide, nézze meg. Mi? Hol van? Jöjjön ide a vénasszony is. Nézze meg.
Hol van? Mi? A kurva életbe?
TANÁR
Kilép az ajtaján, ingben, zakóban van, de még nyakkendõ nélkül, papucsban. Kérem
szépen, ha lehetséges, ne üvöltsön. Nagyon, kérem.
APA
Hogy ne üvöltsek? Folyton baszogatnak! Folyton engem baszogatnak! Miért!
Mi? Maga tanult ember, az istenit, mondja meg, micsináltam én?
TANÁR
Kérem szépen, legyen szíves, ne üvöltsön. Így nem tudok dolgozni.
Tanár visszamegy, becsukja az ajtót.
APA
Azér, mer õ tanult ember? Azér kell? Mindig engem? Mit ártottam neki? Egy
hülye. Egy barom. Hiába tanult ember. Õ is csak itt lakik. Egy fasz.
Apa bemegy, bevágja az ajtót.
NÕ
Ha nekem egyszer lesz pénzem, én elmegyek innét a francba. Mér kell
nekem itt élnem?
Vénasszony csöndesen sír.
Tessék már abbahagyni. Tessék bemenni - tessék elásni valahova - jó?
Tessék bemenni. Úgy. Tessék vigyázni. És tessék elásni - minél hamarabb - el kell
ásni.
Vénasszony bemegy, Nõ becsukja az ajtaját, a garázsajtóhoz megy, megvizsgálja a
lakatot, aztán bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
Negyedik jelenet
A kocsibejáróból jön két rendõr, megállnak, körülnéznek.
TÖRZS
Kurva hosszú ez a kocsibejáró.
KÖZEG
Ja.
TÖRZS
E olyan régi izé. Amikor még lovas kocsik jártak.
KÖZEG
Ja.
Csönd.
TÖRZS
Az ilyenbe be tudnak jönni. Este. Mer sötét. Úgyhogy bejönnek.
KÖZEG
Ja.
Kis csönd.
TÖRZS
Nappal nem érdekes, mer nappal van. Csak este. Mer villany nem szokott
lenni. Az nincs. Kurva sötét.
KÖZEG
Ja.
Kis csönd.
TÖRZS
Ha éjjel bejössz - a hátad vesd az egyik falnak - érted?
KÖZEG
Melyiknek?
TÖRZS
Mi?
KÖZEG
Melyik falnak?
TÖRZS
Falnak?
KÖZEG
Hát van itt - meg van ott. Fal.
TÖRZS
Mindegy, bazmeg, az egyiknek. Nem mindegy? Mindegy. Az egyiknek. Hogy
ne jöhessenek hátulról. Érted? És úgy menjél. Lassan.
KÖZEG
Ja.
TÖRZS
De nem muszáj bejönni. Látod - kurva sötét. És hagyod a francba.
KÖZEG
Ja.
TÖRZS
Bemész a kocsmába- bemész - bementek - mindig ketten vagy - bemész -
nem csinász semmit. Úgyis félnek tõled bazmeg. Bent vagy, aztán kimész. Érted.
Piát ne fogadj el - mindig akarnak itatni - hogy ez meg az - haverkodnak - mer
félnek. Érted. Te nem mutatod bazmeg, hogy, be vagy szarva. Mer félnek. Ha
igazoltatsz, akkor másoka. Érted. Akik nincsenek ott folyton.
KÖZEG
Honnan tudom?
TÖRZS
Mi?
KÖZEG
Hát hogy nincsenek ott.
TÖRZS
Kicsodák?
KÖZEG
Hát akik nincsenek ott folyton. Honnan tudom, hogy nincsenek ott folyton?
TÖRZS
Mert te ott vagy folyton, és látod, hogy kik vannak ott folyton.
KÖZEG
Ja.
Csönd.
Itt micsinálunk?
TÖRZS
Itt vagyunk bazmeg. Nem kell csinálni semmit.
KÖZEG
Ja.
TÖRZS
Körülnézünk, mer ez a körzetünk ez itt, ez is, hadd lássanak, és elmegyünk.
KÖZEG
Nem is lát senki.
TÖRZS
Mer nincsenek itt. Vagy bent vannak. Körülnézünk, és elmegyünk.
Csönd.
KÖZEG
És most micsinálunk?
TÖRZS
Itt vagyunk. Ez a munka bazmeg.
Csönd.
KÖZEG
Jé egy poroló.
TÖRZS
Ja.
KÖZEG
Volt nálunk poroló.
TÖRZS
Volt?
KÖZEG
Ja. Ez olyan.
TÖRZS
Hát, poroló.
Csönd.
KÖZEG
Nem is tudom, hova lett.
TÖRZS
Micsoda?
KÖZEG
Hát a poroló. Ottan nálunk. A micsodámnál. A mostohaanyámnál. Még az
elsõnél. Ilyen volt nálunk. De aztán nem volt. Nem is tudom, mikor - nem is
figyeltem - csak úgy elvitték - de mikor?
Csönd. Kijön Apa.
APA
Szevasztok.
TÖRZS
Szevasz.
APA
Ki vagyok bukva, bazmeg. Folyton valami.
TÖRZS
Mér, mi van?
APA
Jövök haza - jó szar melóm volt - mindig ez van - nem lehet befogni se -
rohangálok a két gép között - szar a tokmányom - akkor jövök a buszon - állati
tömeg, minden - és akkor jövök haza - és nekem esnek - üvöltenek - asse tudom,
mi bajuk - mindig csak engem baszogatnak - mindig ez van - a kurva anyjukat.
TÖRZS
Ja.
APA
Nincs is itt - már mióta - mer elvitték mind a kettõt - nõvére is volt neki,
azt is - és rám fogják bazmeg - teljesen ki vagyok bukva. Nem isztok?
TÖRZS
Most nem lehet.
APA
Egy kicsit, na.
TÖRZS
Nem lehet.
APA
Jó van, azér még lehet.
TÖRZS
Most nem.
APA
Komolyan mondom - ezt így nem - hogy a francba lehet kibírni - csába -
jövök haza, és akkor ez van. Tényleg nem isztok? Házi.
TÖRZS
Kösz, nem.
APA
Érted, jövök haza - elegem volt már kurvára - és akkor ez. Nem elég
nekem, hogy úgyse, soha - és akkor ez is.
Kijön Vénasszony fején fekete kendõ, ölében a döglött macska, megáll középen, nézik.
VÉNASSZONY
Nem tudom - el kell ásni.
Csönd, Vénasszony áll.
KÖZEG
Macska. Meg van dögölve.
TÖRZS
Meg.
VÉNASSZONY
Nem tudom - én nem is - még meleg volt - most el kell ásni - nem
tudom
Csönd. Vénasszony leteszi a macskát, áll, aztán bemegy a lakásba.
APA
Ezt fogja rám bazmeg. A macskáját.
TÖRZS
Mi?
APA
Hogy a kölköm - amikor nincs is idehaza - már mióta. Vén kurva.
Vénasszony kijön, ásóval.
VÉNASSZONY
El kell temetni. Körülnéz.
APA
Ide nem. Ez kert - itt nem fognak dögök rohadni - itt nem.
Vénasszony ránéz. Csönd.
Olyan nincs - hogy ide dögöket - aztán majd jönnek a legyek.
VÉNASSZONY
Aszonták, el kell temetni - most hova? -
Csönd.
TÖRZS
Szerintem nem tudom, de el lehet.
APA
Kaparja el - nekem nyolc - csak ne ide - ez az én kertem.
TÖRZS
Mér, ez nemcsak a tied - ez egy közös belsõ udvar.
APA
Nem érdekel - hozzon engedélyt - a tanácstól - mittudomén.
Vénasszony áll, sír.
TÖRZS
Na ugorjál, ássál neki.
KÖZEG
Na, mama, adja ide, majd én.
VÉNASSZONY
Nem! Menjen innét! Menjen innét!
Közeg vállat von. Csönd. Vénasszony ásni kezd. Nõ megjelenik az ajtóban, nézi.
Vénasszony ás, nézik. Vénasszony megfogja a macskát, magához öleli, megsimogatja,
megcsókolja, berakja a gödörbe.
KÖZEG
Koporsó nincs? Nevet.
Vénasszony ránéz, aztán kezével a gödörbe söpri a földet. Nézik. Vénasszony térdelve
a tenyerével egyengeti a földet, térdel, csönd.
KÖZEG
Halkabban. Ez imádkozik?
TÖRZS
Kuss.
Vénasszony térdel, talán imádkozik, feláll, bemegy a lakásába.
APA
Hát ez bolond - nem? - ez teljesen bolond - sirat egy szar macskát - ez
hülye.
TÖRZS
Közeghez. Nem kell pofázni. Gyászol, bazmeg. Van olyan.
KÖZEG
Jó, én -
TÖRZS
Te emberekkel foglalkozol bazmeg, ez a legszarabb. Úgyhogy tudjál
kussolni.
Kijön Vénasszony, kezében a szatyor, amibõl csöpög a vér.
VÉNASSZONY
Micsináljak ezzel? Most ezzel micsináljak? A sírhoz megy, megáll. Két hétre -
két hétre elég - sorba álltam - cipeltem haza - nem jött a villamos - micsináljak
most vele? Benn a tálkája - a konyhába - a mosogató elõtt - az õ kis tálkája -
Vénasszony berohan.
KÖZEG
Ez mi?
TÖRZS
Hát a kajája, vagy mi.
Vénasszony kijön, kezében mûanyag tálka.
VÉNASSZONY
Ez volt a tálkája - most micsináljak vele -
Csönd.
Nézem - a konyhába - látom a tálkáját - és sírok. Nem lehet, hogy nézzem
- nem lehet - az õ tálkája - nem lehet, hogy ott hagyjam. Tizenkét éve - végig
ebbõl - ez volt a tálkája. Ott volt mindig - a mosogató alatt - végig - kiráncigálta
az ételt - végighurcolta a kövön - mindig fel kellett hogy mossak utána - tizenkét
évig - mindennap - mit szentségeltem -
Áll, megpróbálja eltörni a tálkát, nem megy, leteszi a földre bemegy a lakásába.
APA
Hát ez hülye. Komolyan mondom - ilyen nincs - és erre hallgatnak -
nemhogy rám, csak erre - följelent - és akkor ennek hisznek, ennek! Ezt mér nem
látja a tanács?! Ezt mér nem?!
Vénasszony kijön, kezében balta. A tálhoz megy, rávág a baltával, püföli, amíg szét
nem megy. Az összefagyott csirkefejekkel teli szatyrot is püföli, a többi nézi.
VÉNASSZONY
Nesze - itt a kajád - nesze - a tied - nesze -
Tanár megjelenik az ajtóban, már cipõben, még nyakkendõ nélkül, nézi.
VÉNASSZONY
Az ásóval és a lábával nyomkodja a földbe a törmeléket. Sose volt hely az én
kajámnak - a mélyhûtõbe - most lesz - az én kajám lesz benne - a mélyhûtõbe -
cipeltelek doktorhoz - amikor meggyûlt a lábad - vettem gyógyszert - nyugati
gyógyszert - soha többet senkiért - soha többé - elegem van - Tapossa a földet.
Nesze - nesze - Liheg, ádázul körülnéz, levágja az ásót a balta mellé, berohan a lakásába,
bevágja maga mögött az ajtót. Csönd.
APA
Ez egy õrült - ezt be kell zárni - mi? - teljesen hülye - és följelent -
kijönnek - szaglásznak - hogy nincs rend - nem adok neki enni - pedig õk nem
adtak lakást - semmit - és akkor még õk jönnek - mer a vénasszony - a hülye -
hogy õ veszi õket magához - ez itt - ki kérte rá? Mi köze hozzá? - és akkor jönnek
bazmeg - leég a bõr a pofámról - micsináljak én velük egyedül - táppénzen
voltam, nem? Mondja meg a tanár úr! Nem? - és akkor jönnek - szaglásznak -
nálam - a rohadt életbe - csóválják a hülye fejüket - amikor az ilyet be kéne zárni
- egy õrült -
Tanár bemegy, becsukja az ajtót. Csönd. Nõ bemegy becsukja az ajtót. Csönd.
TÖRZS
Na. - Hát akkor mi megyünk - maj visszanézünk.
APA
Mér, hát nem egy õrült? - és akkor elviszik nekem mind a kettõt - õmiatta
bazmeg - mér, én micsináltam?
TÖRZS
Most menjünk.
KÖZEG
Ez a poroló - nálunk is volt ilyen - de hogy hova lett? Nem is értem. Kár,
hogy nem tudok már oda hazamenni - hogy megkérdezzem - mikor -
TÖRZS
Na, akkor szevasz.
APA
Szevasz. Szevasztok.
KÖZEG
Viszlát.
Törzs és Közeg kifelé indul.
APA
Ez egy hülye - én mondom - elkaparja a macskáját - komolyan mondom -
Törzs és Közeg eltûnik a kocsibejáróban.
Szevasztok! Kis csönd. Elkaparja a macskáját - komolyan mondom -
Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
Ötödik jelenet
Kijön Vénasszony, megáll. Áll, aztán elindul Nõ lakása felé, megáll, Tanár lakása
elé megy, megáll, kopog. Tanár kinyitja az ajtót, még nyakkendõ nélkül van, kezében könyv.
TANÁR
Kezicsókolom.
VÉNASSZONY
Ne haragudjon, tanár úr - hogy így most - hogy zavarom -
TANÁR
Dehogy, csak éppen órára készülök.
VÉNASSZONY
Ne tessék haragudni, tanár úr - de most valahogy -
TANÁR
Hát persze. Sóhajt. Éppen órára készülök, de - Tessék bejönni.
VÉNASSZONY
Nem, én nem - de ez most olyan, hogy nekem muszáj - mer ne tessék félni,
én már megnyugodtam - én nem fogok - én már nem vagyok olyan - hogyhíjják -
olyan - olyan zavarodott - amilyen voltam, amikor az elõbb - ugye olyan voltam?
TANÁR
Nem, dehogy -
VÉNASSZONY
De én már - tessék elhinni - én már megnyugodtam - tényleg - és most nem
is azért - csak nagyon tud fájni - de a tanár úr ne féljen - nem fogok sírni - én már
nem - csak úgy tud fájni -
TANÁR
Igen. Hogyne.
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Mer én tudtam ám - mindig féltem - ettõl - hogy mi lesz velem, ha egyszer -
ha egyszer - Elcsuklik a hangja, kis csönd. Nem fogok sírni, tanár úr - ne tessék félni
- mer én féltem, hogy mi lesz akkor - és úgy gondoltam, hogy ha én halok meg
elõbb - hogy hátha túlél - csúnya dolog volt - csúnya dolog ez tõlem - tudom én -
mer mi lett volna akkor õvele - ki etette volna - meg akartam csak úszni - hogy ne
kelljen gyászolnom - hogy õ gyászoljon engem - ez nem volt szép tõlem.
TANÁR
Igen - ezzel így vagyunk - egy ideig -
VÉNASSZONY
Mer én elképzeltem - hogy ha õ - akkor mi lesz - ha õ fog elõbb - ha - még
sírtam is - elõre - hogy akkor - hogy mondjam - tetszik érteni - mintha már, pedig
élt még - .de sírtam, hogy elõre - hogyhívják - hogy legyászoljam - tetszik érteni -
de azt nem lehet - nem - én csak sírni akartam akkor - és jó is volt erre gondolni -
tényleg - mert akkor tudtam sírni - muszáj sírnia az embernek néha - muszáj - de
ez most nem olyan - egészen nem olyan - mint ahogy én akkor - nem is tudom, de
egészen más - tessék mondani, tanár úr - ne tessék haragudni de - mer ez most
olyan rossz - van Isten?
Kis csönd.
TANÁR
Miért tetszik kérdezni?
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Mer ha nincs - nem tudom, de ha nincs - akkor én az egészet - az egészet
nem értem. Akkor semmit se, tanár úr. De ha van - ha van, akkor - tetszik érteni -
mer ha van, akkor engem talán mégis valahogy - Õ - tetszik érteni - Õ büntet - és
akkor ez - akkor ez - ez akkor rendben van. Mer ha Õ, akkor én - megérdemlem -
még ezt is - megérdemlem. Még ezt is, tessék elhinni.
Kis csönd.
Kell hogy legyen, tanár úr. És énnekem ez - ez jár, jár ez - mer sokat
vétkeztem. Igen. És akkor ez most - akkor ez - hogyhívják - akkor ez - kell -
akkor ez - ennek így kellett lennie - és ezt nekem el kell viselnem - ezt is - mer
megérdemeltem. Igen. Én nem jártam templomba, tanár úr - csak egészen kicsi
koromba - aztán nem - én errõl nem is gondolkoztam - csak késõbb - de akkor se
- akkor se igazán errõl - nem úgy - csak amikor ültem ott a rendelõbe - az
ambulancián - sokan voltak - papagájjal, macskával, kutyával, aranyhörcsöggel -
tengerimalaccal, fehéregérrel - voltak ott szemét emberek is - kóbor kutyákat
fogdostak össze - vitték be - egy húszasért - hogy kísérletezzenek velük - gonosz
emberek voltak - ez meglátszik - én rögtön fölismerem - a kutyák meg -
szegények - nem sejtették - buták - de a többiek rendes emberek voltak - voltak
gyerekek - és öreg nénikék-bácsikák - néztem õket - és fohászkodtam: istenem,
csak én ne legyek olyan, mint õk - akinek csak a macskája maradt - így
fohászkodtam - azok mind rendes emberek voltak - én meg azon gondolkoztam,
hogy miért sújtja ennyire õket a sors. Ezen gondolkoztam. Egyszer - mikor volt -
egyszer volt egy kedves néni - nem is tudom, nyolcvan-kilencven éves lehetett -
barázdás volt neki az arca - csupa barázda - egy kiscicát hozott - annyi maradt
neki, egy kiscica - a cica testvére már meghalt, nemrég - és az is beteg lett - aki
megmaradt, az is - és a néni nagyon félt - hát õ mesélte, hogy volt nekik egy
csókájuk - nagyon okos csóka volt - és amikor meghalt a férje - a néninek - akkor
a csóka pontosan tudta, mi történt - és nem evett - és éhen halt. Nagyon okos
csóka volt, mesélte a néni. Nagyon okos csóka.
Csönd.
Én ott sokat ültem - folyton baja volt - meg jó volt - lehetett beszélgetni -
folyton panaszkodtak - mindig csak õk - engem nem hallgattak meg - engem nem
- de azét jó volt - ültem ott, és gondolkoztam - hogy mitõl ilyen szerencsétlenek
az emberek - nem mind - csak akinek nincsen családja - de nagyon sok embernek
nincsen családja, tanár úr - nagyon sok embernek nincsen - magának sincs már,
tanár úr, ugye - például - ne tessék haragudni - hogy mitõl van ez így. És
megöregszik az ember - és ott marad egyedül - és ez iszonyú - ennél nincs is
rosszabb - és nem lesz, aki elsiratná - hogy mitõl van ez. De én errõl akkor nem is
gondolkoztam igazán - ahogy kell - mer nekem ott volt a macskám -
TANÁR
Igen -
VÉNASSZONY
Nem akarom feltartani, tanár úr - de ez most - ez most - Amíg fiatal az
ember, asziszi, lehet még valami - akkor is, ha nem reméli, mer nem tud nem
remélni - amikor az ostrom alatt meghalt a kislányom - egészen pici volt még - de
akkor nem úgy volt - sokan haltak meg akkoriban - és aszittem, lehet még - nem
lett - nem volt jó az én házasságom, tanár úr - de akkor is aszittem, lehet még
valami - pedig nem lehetett - és amikor rohadt a férjem lába - még nem itt tetszett
lakni, tanár úr -
TANÁR
Még nem itt laktam.
VÉNASSZONY
Cukros volt, és kezdett rohadni a lábujja - aztán tovább - levágták neki
térdbõl - mankóval járt ápoltam sokáig - pedig nem is szerettem - de becsülettel
ápoltam, mer ha már nem szeretem, legalább ápoljam - és levágták neki tõbõl - és
ápoltam és eltemettem szépen - még akkor se gondolkoztam errõl igazán - mer
volt dolgom - mer reménység volt bennem, biztosan volt bennem reménység, hogy
lesz valami még - aszittem, az nem lehet, hogy ne legyen valami. És az rossz volt,
amikor nyugdíjba kellett mennem, az nagyon rossz volt, de akkor meg ott volt a
macskám - és bedolgoztam - az jó volt - keveset fizettek, és dühös lehettem - és
még akkor se kellett elgondolkoznom - tanár úr, kell, hogy legyen isten - aki a
bûneimért sújt engem ennyire!
TANÁR
Hát igen.
VÉNASSZONY
Tetszik tudni, mér sújt engem ennyire az Isten? Mer nem voltam jó. Azér
van minden. Nem szerettem az uramat. Ezt így most kimondom, tanár úr, mer
muszáj. Nem tudtam szeretni - én erre nem is gondoltam sokáig - csak amikor
aszonta, hogy a macskát jobban szeretem nála, már nem volt lába, amikor ezt
mondta, akkor jöttem rá, hogy a macskát tényleg jobban szeretem nála - és azt
hazudtam neki, hogy hülye, pedig nem volt hülye - õ is tudta - de láttam hogy
jólesik neki - ezér is mondtam - tényleg jobban szerettem a macskámat, és õt nem
szerettem. Hiába ápoltam - fõztem rá - nem szerettem. Ez bûn volt. Ne tessék -
tudom én. És hiába járok a sírjához - fizetek nekik külön - de így se gondozzák -
És volt nekem nagyobb bûnöm is - Még a nyilas idõkbe - pont az ostrom elõtt -
jöttek, hogy rejtsem el õket - és én féltem - és aszontam, menjenek innét, mer
féltem - mindenki félt - el is kapták õket, késõbb mesélték - és nem jöttek vissza.
Megtagadtam tõlük - mer féltem, mindenki félt - még élt akkor a kislányom - de
õk énmiattam haltak meg, tanár úr, ez történt - ezt nem mondtam el senkinek, de
ez történt, tanár úr -
TANÁR
Nem biztos, hogy emiatt -
VÉNASSZONY
Én azt tudom, tanár úr, hogy miattam - én tudom - pedig én ezt akkor
rögtön elfelejtettem, és nem is gondoltam rá késõbb, de biztos, hogy ez nagy bûn
volt, tanár úr. És ha ennyire sújt engem az Isten - ennyire - akkor ez nagyon nagy
bûn volt. És voltak más ilyen bûnök is, amikbe beleestem - volt egy csomó -
TANÁR
Tessék nézni -
VÉNASSZONY
Én negyvenhatban elvetéltem - mer éheztem - mindenki éhezett a városba
- de mér nem szereztem kaját? Tessék mondani, tanár úr, mér nem? Lehetett
volna, még akkor is, amikor az egész város éhezett. És aztán lett volna egy
gyerekem megint, és akkor már tilos volt a kaparás, mégis kikaparták, mer úgy,
döntöttünk a férjemmel, hogy muszáj - rosszul keresett - és én is úgy gondoltam -
mer akkor rossz volt a világ - de most már tudom, hogy az is bûn volt - nagy bûn -
mer a világ mindig rossz úgyis - mindig rossz - tudom én - és akkor nem is tõle
akartam gyereket - nem is tudom, kitõl -
TANÁR
Tessék nézni, az emberek sok ilyen bûnt elkövetnek, mindenki, és mégsem
egyformán sújtja õket az Isten. Én azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga
Istene, tetszik tudni. Mindenkinek a magáé. Mert õ belül van, tetszik tudni. És
vannak, akik ezt sosem érzik. Azokban nincs Isten. Attól még õk is emberek, csak
másmilyenek - egy kicsit - és nekünk nem szabad lenéznünk õket, mert õk is
emberek. Éppen, mert nekünk van. Van valakink, aki bennünk van. És mi emiatt
képesek vagyunk szenvedni. Igazán mélyen érezni és szenvedni. És ettõl mi
gazdagok vagyunk, mérhetetlenül gazdagok. És ez jó. Ez adomány, az Úrtól.
Velünk õ kivételez, mert szenvedünk. Mi az õ kegyeltjei vagyunk.
VÉNASSZONY
Én nem tudom - de biztos nézi az embert, ha ennyire tud sújtani. És a
legapróbb vétek se kerüli el a figyelmét - ennek így kell lennie - mer ha nem így
lenne, akkor - akkor hiába kínlódnánk - ilyen nyomorultul - de így talán - valami
- hogyhívják - van ennek valami - tetszik tudni -
TANÁR
Tanulsága.
VÉNASSZONY
Az! Tanulsága! Hogy mi történt velünk. Nem, tanár úr? Ne tessék haragudni,
hogy feltartom a tanár urat -
TANÁR
Ugyan, dehogy.
VÉNASSZONY
Én most arra gondolok - hogy ideje - hogy ideje jónak lennem - Mit szól
hozzá a tanár úr?
TANÁR
Nos - én úgy gondolom, hogy eddig is jó tetszett lenni, és azok a bûnök,
amelyekrõl említést tetszett tenni, azok nem olyan súlyos bûnök -
VÉNASSZONY
De ha nem nagy bûnök, mér sújt engem az Isten?!
Kis csönd.
TANÁR
Igen - talán mégis bûnök voltak - igazi bûnök - fõbenjáró bûnök -
VÉNASSZONY
Ugye? - és énnekem most - nekem most - vezekelnem kell - ez az! -
miattuk - most ezt csinálom - de ha jó leszek - még lehetek jó egy ideig - akkor
talán valamit helyre lehet hozni - és még nekem is lehet jobb, mint ez -
TANÁR
Hogyne. Semmi sem helyrehozhatatlan.
VÉNASSZONY
Én most nem tudom - fölkelek reggel - és akkor micsinálok, tanár úr?
Magamér nem megyek ki a csarnokba - pedig ott olcsóbb - és most már a
macskának se kell vennem semmit - fölkelek reggel - akkor micsinálok? De ha
most jó leszek - akkor még lehet valami - tetszik érteni, tanár úr. Akkor még lehet.
TANÁR
Hogyne.
VÉNASSZONY
Hogy tegyek valami jót, tanár úr?
Kis csönd.
TANÁR
Most így hirtelen nem is tudom -
VÉNASSZONY
Olyan kéne, ami soká tart. Ami valahogy - olyan, ami - nehéz.
TANÁR
Igen. Értem.
VÉNASSZONY
Nem tudom - kitakarítanék a tanár úrnál - mindennap - ingyen -
TANÁR
Köszönöm szépen, de én magam szeretek takarítani.
VÉNASSZONY
De én ingyen -
TANÁR
Nem arról van szó, csak én szeretem magam csinálni.
VÉNASSZONY
Értem. Nem tudom - esetleg ezeknek itt - az asszony úgyis majd megint
elmegy -
TANÁR
Ezeknek?! Visszafogadja a feleségét, folyton - ahelyett hogy egyszer a
sarkára állna - meg is érdemli. Ezeknek kár, de majd kitaláljuk. Minden bizonnyal
kitaláljuk. Én itt vagyok, tessék nyugodtan megbízni bennem, és ki fogjuk találni.
Most éppen órára készülök, de azután kitaláljuk. És tessék nyugodt lenni, mert már
a szándék is felíratik.
VÉNASSZONY
Hogy mi?
TANÁR
A jó szándék már önmagában is számít. És ki fogjuk találni. Nekem most -
Kezicsókolom. Kezicsókolom.
Tanár bemegy becsukja az ajtót. Vénasszony áll, aztán kopog Nõ, ajtaján. Nõ
kinyitja.
VÉNASSZONY
Ne haragudj, hogy zavarlak -
NÕ
Nem, nem -
VÉNASSZONY
Takarítanék nálad - ingyen, ingyen - mindennap - bevásárolok neked -
nekem van idõm - borzasztó sok idõm van nekem - és az jó - bevásárolni -
útközben - meg a sorbaállás közben - mindig van valami - vannak arcok - lehet
nézni -
NÕ
De nem, köszönöm - én így jól elvagyok -
VÉNASSZONY
De hát mondd meg, micsináljak! Mondd meg! Mondd meg!
NÕ
Jaj istenem.
VÉNASSZONY
Így laksz egyedül - csinos vagy - fiatal - és itt élsz egyedül - neked egy férfi
kéne - szerzek neked - tudod, mit, én szerzek neked.
NÕ
Ne tessék. Majd én. Tele vagyok pasikkal.
VÉNASSZONY
Ugyan, a te pasasaid - egyetlen éjszaka után otthagynak - asziszed, nem
látom?
NÕ
Mert olyanok. Nem érdekes. Nekem jó így.
VÉNASSZONY
Olyan nincs, hogy neked ne kerüljön - egy jóravaló ember - hogy neked ne
legyen - olyan nincs.
NÕ
Van olyan.
VÉNASSZONY
Nem szabad, hogy legyen - én már tudom - én már ebbe tönkrementem -
szüljél - akárkitõl - minek zabálod azt a hülye óvszert - neked család kell - majd
én segítek -
NÕ
Hol tetszik majd keresni?
VÉNASSZONY
Micsodát?
NÕ
Hát azt a pasit. Nekem évente húsz palim van. Minimum. Legalább tizenöt.
Hol tetszik majd nekem megtalálni?
VÉNASSZONY
Majd utánajárok - nekem van idõm majd - majd találok egyet - itt van a
tanár úr -
NÕ
A tanár úr! Tíz évvel akar öregebb lenni, mint amilyen - direkt görnyedten
jár - amikor tudja, hogy nézik - a tanár úr! Nekem nem kell segíteni - tessék
inkább beszerezni egy új macskát.
VÉNASSZONY
Azt nem! - többé soha - én õt nem csalom meg - akkor se, ha - akkor se, ha
már - nem él - nem - valahányszor megcsaltam az uramat - mindig rossz volt -
pedig nem is szerettem - mégis rossz volt -
NÕ
Ja, ha van kit megcsalni!
Kis csönd.
Tessék szépen megnyugodni, most izgatott tetszik lenni, de el fog múlni, és
akkor minden rendezõdik.
VÉNASSZONY
Nem érted? - Nem érted. - Nem az, hogy - hogy meghalt - nem az - Nem
érted - A tanár úr se érti - hiába mûvelt ember - ha nem érti -
NÕ
Az nem érti - az semmit - nem ért az semmit. - Hát jó, akkor tessék
bejönni, van egy kis konyakom, bent kaptam, az egyik pasitól, le akar fektetni, én
meg nem fogok, amíg kapom a konyakot, hát tessék, bejönni, az jót fog tenni -
VÉNASSZONY
Nem tudom - hát nincs egy hely - ahol - úgy ellehet az ember - amíg még
van -
NÕ
Mért, én is, hazajövök - hozom a munkát, rajzolok, méretezek, nem egy
öröm - de ha nem hozom haza - akkor micsináljak? Hova tudok én menni?
Fölmegyek a barátnõmhöz, és leisszuk magunkat. De nem mehetek oda
mindennap. Õ jön hozzám, bõgünk, és leisszuk magunkat, de nem jöhet hozzám
mindennap nem is gyõznénk - elmegyek az anyámhoz - minden szombat délután -
és akkor a szombat délután le lett tudva - az érettségi találkozón - tavaly -
mutogatták a kölykök fényképét - egy csomóan már el is váltak! - ülök itt este -
egyedül - az még jobb is - mert biztos, hogy büdösek - gombájuk van -
trichomonászuk - csupa idegen - ülök, és fölteszek egy lemezt - iszom - anélkül
már el se tudok aludni -
VÉNASSZONY
Nem tudom - ez az egész - én ha ideges vagyok - nem tudom - fát vágok -
pedig már annyi okos dolgot kitaláltak - mindenfélét - de azt, hogy hogy kéne
élnie az embernek, ha már nem is fiatal -
NÕ
Meg ha fiatal -
VÉNASSZONY
Ha nekem nem esik el a bátyám - biztos lett volna egy csomó haverja -
akkor lettek volna udvarlóim egy csomó - de hát - figyelj ide - énnekem van egy
kis pénzem - el van dugva a falba - hogy legyen - összespóroltam - még amikor
bedolgoztam - hogy majd legyen - meg ha elvettem belõle, mindig visszatettem -
még a nyugdíjamból is - inkább csak levest ettem - úgyhogy megvan - mer arra
gondoltam, mi lesz, ha valami súlyos baja lesz - és sokba kerül - pedig nem is igaz,
hogy sokba került - nem is igaz - vagy hogy elutazunk - hülyeség, nem is engedte,
hogy vigyék - vettem olyan kosarat - leszíjaztam - de akkor is fogni kellett, mer
fölfeszítette - nagyon erõs volt - és úgy sírt, a kosárba - mégis aszittem, elutazunk
egyszer - tudnám hová?! - most mihez kezdjek vele?
NÕ
Jól jön az még, ne tessék félni, ahogy mennek föl az árak.
VÉNASSZONY
De az kell nekem - minek az nekem - azt odaadnám - biztos van, akinek
nagyon kéne -
NÕ
Nekem ne tessék, nekem van pénzem, tetszik látni, kijövök, még garázsom
is van - pár éve nem hittem volna - hogy nekem lesz lakásom, meg garázsom - hát
lett - az lett. Elsírja magát.
VÉNASSZONY
De hát nincs baj -
NÕ
Most vegyek egy macskát? Azt abajgassam? És ha megdöglik? Vegyek egy
kutyát? Korai az még nekem - Sír.
VÉNASSZONY
Jaj istenem.
NÕ
Hogy lehet az - hogy hazajövök - és rohangálok a szobában - az én
szobámban - az enyém - kivártam - nem én tehetek róla, hogy meghalt a bácsi -
én ápoltam - olyan büdös volt - feléje se nézett senki.
VÉNASSZONY
Mér, én vettem neki almát -
NÕ
Senki - csak én - én szagoltam - de én nem tehetek róla - hogy az nekem jó
volt, hogy õ meghal - mért, én öltem meg? Úgy ápoltam, mintha a lánya lettem
volna - és megsirattam - elsirattam - és akkor enyém lett az Õ szobája is - de én
maradtam a kicsiben - és éjjel felriadok - recseg a padló - pedig megcsináltattam -
egy csomó pénzt kidobtam - nem is térítették az egészet - mégis recseg a padló - a
szekrény is recseg - pedig kidobtam az övét - vettem újat - de abban is ott van a
bácsi - majdnem minden éjjel - mintha megmérgeztem volna - vagy csak bosszút
áll, hogy én még élek - zabálom a nyugtatót - felhozok pasikat, hogy ne kelljen
egyedül hallgatnom, ahogy recseg - csak altatóval tudok - pedig az még korai
nekem - mér nincs már zárda - olyan jó hûvös - Á, ez az egész - Ne tessék
haragudni. Ne tessék rám haragudni.
VÉNASSZONY
Mér - én a konyhába ülök - fûtök a villanyrezsóval - a konyha mégse olyan
nagy -
NÕ
Ne tessék haragudni - én úgyis el fogok költözni - én ezt el fogom cserélni -
garázzsal együtt - úgy kaphatok két egész szobát - a másfélért meg a garázsért -
odaadom a kocsit is - és berendezem az én szobámat - és még egyet berendezek,
teljesen - hogy ha jön, legyen neki - csak jó messze legyen innét - az biztos jobb
lesz, és meg fog oldódni. Ne tessék haragudni. És tessék elhinni, hogy én szerettem
azt a cicát. Tényleg. Úgyhogy - tessék elhinni - amit most megtehetek - én
tényleg.
VÉNASSZONY
Ha akarod - én itt alszom éjjel - nálad - és akkor nem fog recsegni -
NÕ
De nem! Nem! Én senkivel se bírok egy szobában! Nem bírom a szagát
senkinek! Ez az én lakásom, az enyim!
VÉNASSZONY
Jó - én nem - én nem - vagy lehet, hogy te nálam - ott biztos nincs bácsi -
NÕ
Dehogy megyek - én ezt a lakást berendeztem - minden bútort - én
mázoltam - dehogy megyek - hazajövök, becsukom az ajtót, mindenki menjen a
fenébe - lehetett volna telefonom - egy pasas azzal akart megdumálni, hogy õ
szerez - nekem aztán ne szerezzen - ide nem fognak mászkálni telefonálni - az
egész környékrõl - ide nem - még csak az kéne -
VÉNASSZONY
Jó, én nem -
NÕ
Mert irigyelnek - állati, milyen irigyek az emberek - hogy nekem sikerült -
mi a franc sikerült nekem? - de én gürcöltem érte - pedig nekem aztán senki se
segített - soha - hát gürizzenek õk is. Mit képzelnek? Ide senki nem fog
betelepedni a nyakamra - azt nem -
VÉNASSZONY
Mér - én akarok, én? - édes lányom, én akarlak kitúrni? Nahát rohadjál meg
a lakásodban, a garázsodban, fordulj föl a lakásodban, édes lányom!
Berohan a lakásába, bevágja az ajtót.
NÕ
Mindenki menjen a francba! Hagyjanak békén! Elegem van!
Berohan, bevágja maga után az ajtót, hallani, hogy lánccal el is reteszeli. Tanár
megjelenik az ajtajában, kinéz, morog, visszamegy, becsukja az ajtót.
Hatodik jelenet
Jön Csitri és Bakfis, megállnak Tanár ajtaja elõtt.
CSITRI
A Laca meg most a Marával jár, de csak smárolnak, az Ildi mondta, hogy
csak smárolnak, az Ildi odavan, még mindig bele van zúgva a Lacába, de a Laca le
se szarja, pedig csak smárol a Marával, az Ildi szerint még a mellét se fogta meg.
Baromi nagy tenyere van a Lacának, mi?
BAKFIS
A jegyzeteiben lapoz. Aha.
CSITRI
Hagyd már a francba, most minek?
BAKFIS
Várjál, mindjárt. Olvas. "A szimbolista jelkép akkor hiteles, hogyha
többértelmû, mivel a lényeget ragadja meg, s csak a dolgok felszíne egyértelmû"
Felnéz. Csak a dolgok felszíne egyértelmû. Csak a dolgok felszíne egyértelmû.
Olvas. "A szimbolizmus elutasítja a pozitivivi a pozitív a po-zi-ti-viz-mus
egysíkúnak, naivnak érzett oksági magyarázatát" Felnéz. Oksági magyarázatát.
Oksági magyarázatát
CSITRI
Figyelj? Baromi nagy tenyere van Lacának, mi? Mekkora lehet a fasza?
BAKFIS
Hát nagy. Olvas. "oksági magyarázatát, de magát a létezést éppúgy
adottságként fogja fel, s így olyan világot mutat fel, amely - okok, elõzmények
híján - titokzatos és elrendelésszerû." Felnéz. Titokzatos és elrendelésszerû.
Titokzatos és elrendelésszerû
CSITRI
Te a Mara helyében hagynád, hogy megdugjon?
BAKFIS
Most hagyjál, jó? Sokat lapoz, olvas. "Para paradox módon a partás a par-
ti-ku-laritás motívumán - a személyes, külön az én számára teremtett
istenképzeten - át fejezõdött ki az anti antipar az anti-par-ti-ku-laritás a
nembeli igény"
CSITRI
Mi?
BAKFIS
Vállat von, olvas. "A beléolvadó nembeli jelleg" Felnéz. Nembeli jelleg,
nembeli jelleg, nembeli jellegOlvas. "az egész emberiségért való
felelõsségérzés magyarázza hogy a nembeliségnek oly tipikus motívumaival"
Felnéz. Mi az, hogy nembeli jelleg?
CSITRI
Mi?
BAKFIS
Nembeli jelleg. Mi az?
CSITRI
Faszom tudja. Te nõ vagy, a Laca meg férfi, nem?
Kis csönd.
BAKFIS
Olvas. "a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az
isten képzete, mint a történelmi idõ."
Felnéz, csönd.
CSITRI
Te, a Marának nincs is melle. Van melle a Marának?
BAKFIS
Most hagyjál.
CSITRI
Nincs is neki melle. Szerinted kinõ még neki? Szerintem már nem fog neki
kinõni. Nekem lesz egy palim, kocsija lesz, Mazda - vagy Honda - hosszú lesz a
hajam - és lobogni fog - majd akkor nézd meg -
BAKFIS
Olvas. "a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az
isten képzete, mint a történelmi idõ" Kis csönd, elsírja magát.
CSITRI
Most mi van?
BAKFIS
A könnyeit törölgeti, szipog. Nem is tudom, minek írtam ki egy csomó
mindent kiírtam Olvas. "Valamennyi szimbólum - közvetlenül vagy közvetve
- a középpontban álló személyiségre utal. A névszók és igék megke
megkettõzése vagy éppen halmozása pedig azt érzékelteti, hogy ezek külön-külön,
sõt együtt sem képesek maradéktalanul kifejezni az alanyt"
CSITRI
Muti? Elveszi a füzetet, lapozza. Kurva sokat írtál ki. Ez mind a tankönyv?
BAKFIS
Nemcsak. Még valami olyan vastag.
CSITRI
Olvas. "Elkülönült a természeti és a szellemi ember" Felnéz, sóhajt, olvas.
"Az elõbbi biológiai börtönbe, halálba, szexbe" Felvihog, olvas." Az elõbbi
biológiai börtönbe, halálba, szexbe való zártságát látva istenként tündökölt az
ember másik arca, szellemi arca." Felnéz. Te hülye vagy. Olvas. "Isten szerelmeként
fogalmazódott meg az embertisztelet, a magunk szerelme: a prométeszi a
prométe a pro-mé-the-uszi humanizmus." Felnéz, fúj egyet, olvas. "Vallásos
formában, a feje tetejére fordítva bár" Felnevet, olvas. "de egy mélyen evilági
érzés - az ant-ro-po-ló-giai optimizmus - fejezõdött ki rajta keresztül."
Csönd, Csitri még egyszer átolvassa magában, ráncolja a homlokát.
CSITRI
Semmi, csak azt akarja mondani, hogy van egy létezõ és szerencsétlen
ember, és van egy boldogabb, aki csak el van képzelve, és az az isten. Tovább olvas
hangtalanul, felnevet. Figyelj! Olvas. "Tudatosodott az embernek mint történelmi-
társadalmi lénynek, mint szellemi lénynek egyik legfõbb vonása: evilágisága, földi
halhatatlansága. Közösségi volta. Nembelisége. Egy grammatikai po-é-tikum - a
megsûrült középfok" Megáll, felkiált. Megsûrült! De jó! Kiabálva olvassa. "a
megsûrült középfok - nem utolsósorban ennek volt mintegy hírhozója. A Magunk
szerelmé-ben l00 versre mindössze 47,8 középfok esett, a kései költeményekben
56,6-ra ugrott ez a szám. S a megnõtt gyakoriság, mint oly sokszor a lírában, a
belsõ lényegi mondandóval állott itt kapcsolatban." Felnéz, vigyorog. Na?! Megsûrült
középfok! Ez így volt a könyvben?
BAKFIS
Így hát.
CSITRI
Megsûrült középfok! Isteni!
BAKFIS
Menjünk be.
CSITRI
Hova sietsz, te hülye?
BAKFIS
Nekem muszáj, hogy felvegyenek! Nekem muszáj! Én nem bírom - én el
akarok menni - és el is fogok - mert engem fölvesznek vidékre - érted? - teneked
kinyalják a seggedet - de én nem bírom - érted? - a hülye rohadt apám - a hülye
rohadt anyám - én nem bírom!
CSITRI
Ne hisztizz nekem, te hülye barom.
Csönd.
Aki hülye, az hülye. A fejed tetejére állhatsz -
Csönd.
Megsûrült középfok!
Felvihog, bekopog Tanár ajtaján. Kijön Tanár öltönyben, nyakkendõben.
CSITRI, BAKFIS
Csókolom, tanár úr!
TANÁR
Kezüket csókolom. Tessék befáradni.
Lányok bemennek, Tanár utánuk, becsukja az ajtót.
Hetedik jelenet
Kijön Vénasszony, kezében papír. Habozik, majd Nõ ajtajához lép, bekopog. Nõ
kinyitja az ajtót, amennyire a lánc engedi.
NÕ
Csókolom.
VÉNASSZONY
Ez itt - kérlek szépen -
NÕ
Ne tessék haragudni - bocsánatot kérek -
VÉNASSZONY
Mi?
NÕ
Ne tessék haragudni - hogy az elõbb -
VÉNASSZONY
Á, nem érdekes -
NÕ
Nem akartam - ki vagyok borulva - nem úgy gondoltam -
VÉNASSZONY
Ezt olvasd el, hogy jó-e így -
NÕ
Ez micsoda?
VÉNASSZONY
Végrendelet.
NÕ
Végrendelet?
VÉNASSZONY
Nézd meg - hogy jó-e - kérlek szépen -
Nõ leveszi a láncot, kinyitja az ajtót, kijön, elveszi a papírt, olvassa.
VÉNASSZONY
Rajta van a címe is - hogy végrendelet -
NÕ
Aha. Olvassa.
VÉNASSZONY
Ültem bent - megint sírtam - aztán le kellett térdelnem - a konyhában -
fura, hogy a konyhában - térdeltem - és akkor fohászkodtam - és akkor is sírtam -
és akkor egyszerre - nem tudom - mintha egy hang tényleg - nem is értem - de
olyan volt - szóltak hozzám - hogy mit kell - kinek -
NÕ
Tükrös szekrény - fotel - meg az ágy -
VÉNASSZONY
Dupla ágy - epedás - csináltattuk - több mint negyven éve - nagyon jó, erõs
dupla ágy - tömör fából - akkor még az volt.
NÕ
Hogy mindezt kire tetszik hagyni? Ezt mindet?
VÉNASSZONY
Hát õrá - olyan kedves kisfiú - szegényke - hogy szeretett engem - ahogy
ellátta az apját - azt a hülye állatot - és hogy örült, amikor bejöhetett hozzám
melegedni - sose ment be a szobába - csak az ajtóban - egész kék volt - de ez így
jó lesz - mer ahogy ott térdeltem - akkor történt - mintha valaki - súgták nekem -
hallottam - nem is tudom, olyan - hang volt - és olyan világos lett - meg is
nyugodtam - és akkor már tudtam, mit kell csinálni. Úgyhogy akkor leültem -
összeírtam mindent, amim van - semmit se hagytam ki - végigjártam a lakást, nem
maradt ki semmi -
NÕ
Igen - és én most micsináljak?
VÉNASSZONY
Hát mondd meg, hogy jó-e ez így, vagy kell még valami - mer ez tényleg
szép dolog - ez szép - és kell, hogy szabályos legyen.
NÕ
Hát biztos jó - csak nem tudom - szerintem a srác volt - aki a macskát -
VÉNASSZONY
Odaírtam címnek, hogy végrendelet - látod - ott van.
NÕ
Ott van. De szerintem - nem pont neki kéne - szerintem -
VÉNASSZONY
A végén ott van a dátum is - máma - meg hogy itt írtam - és aláírtam - nem
tudom, valamilyen pecsét, az kell-e rá -
NÕ
Nem tudom - nem hiszem -
VÉNASSZONY
És hogy ez az egy - ez elég-e -
NÕ
Biztos, mert saját kezûleg tetszett -
VÉNASSZONY
Hát akkor írd alá.
NÕ
Én?
VÉNASSZONY
Mer kell két tanú - tudom - hallottam, hogy kell két tanú - mindenhez kell
tanú -
NÕ
Jó, én aláírhatom, persze - és akkor mi lesz? Mondjuk, õ örököl mindent, ha
meg tetszik halni - de hát remélhetõleg sokáig tetszik még élni -
VÉNASSZONY
Hát pár évet még talán.
NÕ
És majd utána kapja meg?
VÉNASSZONY
Utána hát. Addig kell nekem is, amim van, mert használom.
NÕ
Igen - jó, én aláírhatom - de ilyen sürgõs? Még van idõ, addig tízszer is meg
tetszik majd gondolni.
VÉNASSZONY
Ezt én soha. Ez így lesz. Ott térdeltem a konyhakövön - és egyszerre - úgy
lett, hogy így kell lennie. És így lesz.
NÕ
Igen - nem is tudom - én még ilyenben nem tanúskodtam. Ha most aláírom,
és valaki megtámadja - és én aláírtam -
VÉNASSZONY
Hogyhogy megtámadja? Micsodát?
NÕ
Jó, mindegy, csak eltûnõdtem -
VÉNASSZONY
Mér nem írod már alá?
NÕ
Alá fogom írni - úgyis két tanú kell -
VÉNASSZONY
Ha kettõ, akkor kettõ.
NÕ
Talán lehetne a tanár úr is. Bekopog Tanár ajtaján, kis szünet, megint kopog.
TANÁR
Kinyitja az ajtót. Tessék.
NÕ
Tanár úr, van itt egy probléma -
TANÁR
Most órát tartok. Tessék utána.
NÕ
Igen, de ha meg tetszene mondani, hogy kell-e két tanú, ilyenek.
TANÁR
Kérem, én most dolgozom. Tessék majd utána. Tanár becsukja az ajtót.
NÕ
Ne zavarjuk a tanár urat. Addig még át tetszik gondolni - és ha majd akkor
is így tetszik gondolni - majd akkor -
VÉNASSZONY
Én nem értem! Soha semmit nem lehet egyszerûen! Soha semmi se akkor,
amikor kellett volna! Mér van ez így?
NÕ
De hát jó lesz kicsit késõbb is -
VÉNASSZONY
Nem lesz jó! Én annyi mindent akartam, és késõbb sose lett semmi! Nekem
nincs annyi idõm! Nekem nincs idõm!
NÕ
Jaj istenem, most mér tetszik -
VÉNASSZONY
Te ezt nem érted - én se tudtam soká - nem is lehet tudni, amíg van idõ -
hogy nincs idõ -
NÕ
Nagyon jó egészségnek tetszik örvendeni.
VÉNASSZONY
Hát ez az - hogy semmi bajom - mégis el kell menni - Sír.
NÕ
Jaj istenem, ne tessék, most miért?
VÉNASSZONY
Végig nem volt semmi - és nem lehetett érteni semmit az egészbõl - hosszú
volt és unalmas - mégis valahogy - csak egy-két perc volt - amikor álmodok -
akkor látom - hogy mennyire most volt - sokszor álmodok - ott futkosok a kertbe
- régen - ott az anyám - az apám - és akkor azt hiszem - még az álomba - hogy
lehet még bármi - csak közben félek, félek, hogy meghalnak - az anyám az apám -
és nézem, hogy beteg már az anyám - mer tudom, hogy az lesz - de még nem beteg
- de nagyon félek, hogy az lesz - és az apám egész fiatal - nem is értem - még nem
esett el - hogy erre én hogy emlékezhetek - lehettem mennyi - négyéves - de már
tudom elõre - amit nem szabad elõre tudni - és akkor nem tudom - mikor
felébredek - hogy örüljek, mer láttam õket - vagy hogy borzasztó az egész -
Vénasszony zokog, Nõ toporog.
NÕ
Nem tudom - tessék bejönni, van konyakom -
VÉNASSZONY
Dühösen. Mér nem írod alá? Ennyit se kérhet az ember - hogy odafirkantsák
a nevüket - ennyit se!
NÕ
Nem arról van szó -
VÉNASSZONY
Az ember soha semmi rosszat nem tesz - egész életében - csak segít -
másokon - és akkor ez van - ha neki kell valami!
NÕ
De nem így van -
VÉNASSZONY
Mér, fárasztó? Letörik a kezed?
NÕ
Úgyis két tanú kell -
VÉNASSZONY
A tanár úr is, mûvelt ember, de ha segíteni kell, õ se!
Nekiesik Tanár ajtajának, dörömböl. Tanár dühösen kinyitja az ajtót.
TANÁR
Ne zavarjanak! Micsoda dolog ez!
VÉNASSZONY
Igen! Micsoda dolog! Az ember segítségért könyörög, és akkor - és akkor -
Nõ integet Tanárnak.
VÉNASSZONY
Mer mindegy, hogy valaki ott rohad meg - maguk mellett! Pedig egy szó - de
mindenkinek mindegy! Ez az igazság!
Csitri és Bakfis megjelenik az ajtóban, vihognak.
VÉNASSZONY
Végigkínlódtam - jó - végig - jó - de ez már! Mikor volt - az én életemben
- mikor? Mondják meg! Mikor? És akkor az ember megírja - késõn - de végre -
megteszi - valamit - jót - és akkor még ezt is - míg ezt se egy aláírást nem
képesek - az is sok nekik -
Sír, a lányok halkan vihognak.
NÕ
Megírta a végrendeletet, alá kéne írni - két tanú -
TANÁR
Tessék ideadni.
Elveszi Vénasszonytól, olvassa, kis csönd.
Ezt mindet rá tetszik hagyni? Õrá?
Vénasszony bólint, szipog kifújja az orrát.
Jó, ebben nem találok semmi kivetnivalót. Szépen aláírjuk, és akkor minden
rendben lesz. Tollat keres a zsebében.
BAKFIS
Nyújt egy tollat. Tessék, tanár úr, kérem.
TANÁR
Köszönöm. Aláírja a papírt, nyújtja a Nõnek.
NÕ
Nem tudom - személyi szám is kell, ilyenek.
TANÁR
Kérem szépen. Visszaveszi a papírt, ír.
NÕ
Én nem tudom kívülrõl. Mingyár. Bemegy a lakásába, kis csönd.
TANÁR
Nahát akkor, tetszik látni, meg lehet oldani mindent. Szépen megoldódik
minden. És igazán nem kell dörömbölni.
VÉNASSZONY
Ott térdeltem - bent a kövön - és fohászkodtam - a konyhában - hogy
segítsen meg az isten - és tetszik látni, megsegített. Õ sugallta ezt nekem. Biztos,
hogy õ volt.
TANÁR
Igen. Akkor szépen megoldódott minden.
VÉNASSZONY
Köszönöm szépen, tanár úr.
TANÁR
Nincs mit.
VÉNASSZONY
Jó, hogy vannak jó emberek. Én mindig tudtam, hogy a tanár úr ilyen.
TANÁR
Igen. Most ne tessék haragudni, de órám van.
Tanár betuszkolja a lányokat, bemegy becsukja az ajtót.
VÉNASSZONY
Mégis jó - hogy vannak jó emberek -
Vár, kopog Nõ ajtaján, kis szünet.
NÕ
Kinyitja az ajtót, áll. Nem tudom, hova raktam -
VÉNASSZONY
Mindegy, majd ha megkerül, ráírod.
Kis csönd.
NÕ
Jó, majd akkor.
VÉNASSZONY
Tessék. Nyújtja a papírt.
Csönd.
NÕ
Talán jobb lenne - ha még meg tetszene gondolni - pont õneki - mire jó az
-
VÉNASSZONY
Mi?
NÕ
Úgyis elveszik tõle - elisszák - üvöltöznek - ezek meg se fogják várni -
hogy majd még tetszik - ezek ilyenek -
És én ezt nem bírom. Jobb lenne, ha ki tetszene maradni belõle. Énnekem
már volt ügyem a bíróságon - hát attól mentsen meg az isten - egy aláírás, és aztán
olyan bonyodalmak - Jobb, ha nem tetszik, én mondom. Vagy tessék elmenni -
hova is - hogyhívják - ha el tetszik menni a micsodához - a közjegyzõhöz, ez az,
van olyan, hogy közjegyzõ, az ráüti a pecsétet - az a legjobb, és akkor nem
keveredik bele az ember. Különben én mindenben, bármikor, tessék elhinni.
Kis csönd, Nõ becsukja az ajtót, hallani a láncot. Csönd.
VÉNASSZONY
Összetépi a papírlapot, Nõ ajtaja elé szórja. Nesze, te féreg - nesze - nesze -
takarítsad el! Berohan, bevágja az ajtót.
Nyolcadik jelenet
A kocsibejáró felöl jön Srác és Haver.
SRÁC
De lóvét nem adnak - csak ha valamelyik hülye szaki helyett - az addig
megy a vécére rejszolni - egyszer volt, hogy adott a fasz egy ötvenest - van egy
ilyen bõrszar - hogyhívják - nyakba tud lógni - egy olyan bõrizé -
HAVER
Erszény?
SRÁC
Ja. Akkor felváltottam csupa bélásra - hogy tele legyen - mer szerettem
volna, hogy telt legyen - akkor tele volt -
HAVER
Ez jó bazmeg.
SRÁC
Mer ahogy adnak valamit - mindjár elpiáljuk - piálnak ám keményen - az
egy milliárdos bazmeg - ott az a maszek - van neki két mercije bazmeg - kettõ -
de rendes tag - mer ha kérjük, nyitva van tizenegyig - tovább is - két mercije van
bazmeg - a kurvák faszát.
HAVER
Ez jó bazmeg. Nevet. Ez jó. A kurvák faszát! Ez jó!
SRÁC
Az egy jó hely - odamegyünk bazmeg - és elsöpörnek - pedig kemény hely -
és akkor elkezdi a Karesz - elkezd üvölteni - és nem mer szólni senki bazmeg -
mer mi vagyunk a farkasok - olyan is volt, hogy egyedül mentem - és elkezdtem
üvölteni - valami számot - és nem mertek szólni - pedig egyedül voltam -
HAVER
Ez jó. Ez jó.
SRÁC
Meg lehet szökni éjjel - sokszor megszöktem bazmeg - összecsavartam egy
csomó lepedõt - és úgy le - a harmadikról -
HAVER
Mint egy krimibe?
SRÁC
Látod bazmeg - most is kijöttem - fogtam magam és kisétáltam - az õr csak
nézett bazmeg - ezt se meri akárki -kiscsajok is - ott várnak lent - ketten-hárman
- és akkor bazmeg ami belefér - egész éjjel - és akkor amikor vége van, akkor fel a
lepedõn bazmeg -
HAVER
Jó -
SRÁC
Leszopnak bazmeg - aztán kapnak egy frászt - és kész -
HAVER
Hú bazmeg -
SRÁC
Mer jó vagyok náluk. Kurvára bírnak. És csak velem.
Csönd.
Van ott minden - van egy titkos alagút - mindenki tudja egy csomó
géppuska is van odalenn - csak még nem találjuk - de meglesz - és akkor - akkor
bazmeg - hú -
Kilencedik jelenet
Kijön Vénasszony, kezében törött mankó.
HAVER
Halkan. Vigyázz bazmeg - a vén csaj -
Csönd, Vénasszony a felásott földbe szúrja a mankót, nyomja lefelé, amíg megáll.
SRÁC
Csókolom -
Vénasszony ránéz, nem látja.
SRÁC
Csókolom - nem tetszik megismerni?
VÉNASSZONY
Mi?
SRÁC
Én vagyok - nem tetszik megismerni?
VÉNASSZONY
Kicsodát?
Csönd.
Mi?
Csönd.
Te - te?
SRÁC
Hát persze -
VÉNASSZONY
Jézusmária - nem igaz - ez nem is igaz -
Csönd.
SRÁC
Köszönjél má bazmeg -
HAVER
Csókolom.
VÉNASSZONY
Te nagyobb vagy, mint - az apádnál is - uramisten -
SRÁC
Erõs is vagyok - szoktam edzeni - van olyan, hogy eltolni a falat - az egy
edzés - nem tolom el, de attól erõs leszek -
VÉNASSZONY
Ennyit nõni - ilyen rövid idõ alatt -
SRÁC
Nem olyan rövid -
VÉNASSZONY
Ez valami - én aszittem - olyan vékony kis nyakad volt - olyan kis vézna
fiú voltál - olyan értelmes, szomorú szemed - olyan riadt kis pofád - hogy lehet
ilyet - hogy lehet -
SRÁC
Hát nem tom - de jó, mer most má nem tudnak megverni - most má nem
mernek szemétkedni -
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Nem tudom - emlékszel? - bejöttél hozzám amikor kizártak - bejöttél
melegedni - emlékszel?
SRÁC
Hát igen.
VÉNASSZONY
Adtam neked kaját - de te nem akartál enni, csak fáztál - emlékszel?
SRÁC
De nem, én ettem - volt olyan izé - tészta - valamivel -
VÉNASSZONY
Tészta?
SRÁC
Ja. Az jó volt.
VÉNASSZONY
Túrógombóc?
SRÁC
Hát lehet - olyan tészta -
VÉNASSZONY
Mi lehetett - túrós csusza? De mikor csináltam én túrós csuszát?
SRÁC
Kicsit olyan hogyhíjják volt - olyan - na - paprikás. Az volt. De jó volt.
VÉNASSZONY
Akkor grenadírmars volt!
SRÁC
Nem tom -
VÉNASSZONY
De, akkor grenadírmars volt! Nem emlékszel?
SRÁC
De - de -
VÉNASSZONY
Hát persze! És hogy szeretted - persze, hogy grenadírmars volt!
Csönd.
VÉNASSZONY
Haverhoz. Úgy ette - úgy falta szegényke - pedig tiltakozott, hogy nem is
éhes -
HAVER
Ez jó! Vihog.
VÉNASSZONY
Mer volt úgy, hogy az apja nem adott neki három napig - õ meg étlen-
szomjan -
SRÁC
De nem, csak úgy volt, hogy - mer éppen nem volt pénze - azér nem -
VÉNASSZONY
Ugyan, volt annak pénze!
SRÁC
De nem - tényleg - nem!
VÉNASSZONY
Téged küldött, hogy lopjál kaját, nem? Õ meg feküdt - hogy a feleségét
gyászolja - aki elment kurválkodni!
SRÁC
De nem! Beteg volt! Ki volt írva!
VÉNASSZONY
Beteg! Ahogy téged elvittek az intézetbe -rögtön talpra állt - mer nem volt,
aki etesse! Még õ volt beteg!
HAVER
Vihog.
SRÁC
Kussoljá, te hülye barom állat!
Csönd.
Nem úgy volt - most hiába tetszik mondani - nem úgy volt - láza is volt -
rendesen ki volt írva - ki az isten gondozta volna - hát kicsoda?
VÉNASSZONY
Most mit véded - nem is fûtött - át voltál fagyva - tiszta kék voltál - nem
emlékszel?
SRÁC
Jó, mer hideg volt -
VÉNASSZONY
De azért õ fûtött - amikor te elmentél az iskolába - mi az hogy - csak
délutánra hûlt ki - hogy te sajnáld - láttam én - hogy te sajnáld -
SRÁC
De nem - de nem -!
VÉNASSZONY
Hogyhogy nem? Láttam!
SRÁC
De nem!
VÉNASSZONY
Sapkád se volt - én kötöttem - én adtam kölcsön a lábost - és akkor
könyörögtem, hogy adják vissza - és ki se mosták - súrolhattam a mocskot - még
az anyád, amikor itt volt -
Csönd.
Hát most itt vagy - ez jó - hogy éppen most - de én ezt tudtam - kértem -
és megadta az Úr - Nem tudom, ha éhes vagy - most fõzhetek valamit - Ez olyan
- hogyhívják az ilyet - ez kegy - az Úrtól -
SRÁC
Aput nem tetszett látni?
VÉNASSZONY
Hát most itt vagy - Haverhoz. Olyan kedves, okos kisfiú volt - hát akkor én
most bemegyek, és írok még egyet - hogy jó legyen neki, tudod?
HAVER
Hát -
VÉNASSZONY
Nem tudom - majd nem fér be az ágyba - de majd veszek egy hosszút - ezt
nem gondoltam - és te még nõni fogsz?
SRÁC
Hogy mit?
HAVER
Vihog. Fogsz még nõni, bazmeg?
SRÁC
Kussoljá má bazmeg!
VÉNASSZONY
Hogy beszélsz? Ne beszélj így!
Csönd.
SRÁC
Én nem -
VÉNASSZONY
Én most megmondom neked - hogy én ezt éreztem - és még régen - vettem
mindent - csecsemõholmit is - meg gyerekholmit - olyan szépeket - mer láttam a
kirakatban, és tetszettek - jó volt megfogni - az anyagot - én mindent vettem - és
elrejtettem - nehogy megtudja a férjem - lent van a pincébe - naftalinba - majd
nem tudom -, lehet, hogy kinõtted - pedig te mindig kisebb voltál - amikor én
ezeket vettem - de milyen jó lesz neked, ahogy megnõsülsz - a gyerekednek -
akkor ezeket is hozzáírom - most bemegyek, és megírom újra - istenem - az ember
már egészen odavan - és akkor hirtelen - a csoda - Mosolyog, bemegy becsukja az ajtót.
Tizedik jelenet
Csönd.
HAVER
Hát ez teljesen dilis, a vén csaj -
SRÁC
Nem is igaz - én csak azér mentem be, mer hideg volt - nem is igaz, hogy
ettem - hazudik a szemét vén kurva - mivel fûtött volna apu - mi a kurva istennel
fûtött volna - mivel!
HAVER
Nem vette észre, a macskát -
SRÁC
Kussoljá má, mert szétverem a fejed bazmeg!
HAVER
Most mi van?
SRÁC
Mér, nincs itt senki - a kurva életbe -
HAVER
Mér, hátha megjött -
SRÁC
Ne pofázz bazmeg - ne pofázz -
HAVER
Jó, én nem -
Csönd. Srác lelkierõt gyûjt, bekopog, csönd. Szünet. Srác erõsebben kopog, aztán belerúg
az ajtóba. Apa kinyitja.
APA
Üvölt. A kurva életbe! -
Csönd.
SRÁC
Apu -
Csönd.
APA
Mi van -
SRÁC
Apu -
APA
Te vagy az?
Csönd.
HAVER
Csókolom.
Csönd.
APA
De nagy vagy.
Csönd.
Megszöktél? Megszöktél, vagy mi van?
SRÁC
Nem szöktem meg! Nem szöktem meg! Elengedtek!
APA
El?
SRÁC
Három napra!
APA
Mi? Három napra?
SRÁC
Három napra! Elengedtek!
Csönd.
APA
Szóval elengedtek. Csönd. Nahát - szia. - Elengedtek - és papír is van?
Hogy elengedtek? - Mer aztán jönnek - szaglásznak - aztán még én leszek a hibás
- érted.
SRÁC
Van - mér nem hiszed - mér nem hiszed -
APA
Jó, én elhiszem - csak érted - Nahát akkor kiengedtek?
Csönd.
Hány napra, mit mondtál?
SRÁC
Három napra,
APA
Az jó, három napra, az jó. Mi ez? Szünet? Vagy micsoda?
Kis csönd.
Azér írhattál volna - elõre - megírhattad volna - hogy jössz. Meg kellett
volna írnod - hogy mikor jössz - máskor írd meg elõre - hogy mikor jössz. Mi?
Mondjál valamit.
SRÁC
Nem tudtam.
APA
Micsodát?
SRÁC
Hogy kiengednek -
APA
Mér nem tudtad - nem mondták vagy micsoda?
SRÁC
Nem.
Csönd.
APA
Jó van - nem baj - nem mondták, nem mondták - jó van - akkor nem is
tudhattad - mikor jössz - látod semmi baj - itthon vagyok - még jó - hogy itthon
vagyok. Kis csönd. Voltál már itt - amíg én nem - voltál már? Máma?
SRÁC
Voltam.
APA
Te, figyelj ide - mondjad - hozzányúltál te ahhoz a macskához? Mi? A
vénasszony macskájához - de ne hazudjál nekem!
SRÁC
Nem.
APA
Nem?
SRÁC
Nem.
HAVER
Nem is láttunk semmilyen macskát.
APA
Megdöglött neki és rám fogja - de biztos?
SRÁC
Biztos.
HAVER
Biztos.
APA
Nekem megmondhatjátok - hülye vénasszony - úgy kell neki - mi? Na.
Nyugodtan - nem hallja senki - hozzányúltatok?
SRÁC
Nem.
HAVER
Nem.
APA
Nem? Jó van - na jó - akkor jó van.
Csönd.
APA
Hát akkor hazajöttél - három napra - érezd jól magad - nem?
Csönd. Állnak.
HAVER
Jó, akkor én most elmegyek - maj visszanézek.
SRÁC
Nem tom - megyek én is -
APA
Most hova mész?! Mit kell folyton elmászkálni?! Nem mész sehova!
HAVER
Te csak maradjál - maj visszanézek - szia, csókolom. Kiszalad, csönd.
APA
Csak menjél utána - ha ez neked ennyi - hogy végre hazajöhetsz - annyi idõ
után - és akkor nem bírod ki az apáddal - hát csak menjél.
Csönd.
Azér ha írtál volna - akkor lett volna kaja - valami - minden - mégis jobb
lett volna - máskor azér próbáld meg -
SRÁC
De hát nem lehetett - nem akartak - mer kell az a baszás - a izé - a tanácsi
papír - de a tanácsi izé - a gyámügyes - nem adja - ha nem kéri a szülõ - nem
kérte - nem kérted - anélkül tilos - de aztán a dirihelyettes - már nem bírta - hogy
folyton járok a nyakára - egy rendes tag - az engedett el - tanácsi papír nélkül -
amit nem is szabad neki -
APA
Igen? Hát én nem tudtam - nékem nem mondták -
SRÁC
Én megírtam - még régen - hogy hívjál haza - és akkor a tanácsi faszi kiszáll
-
APA
Ide? Ide nem száll ki senki - eleget mászkáltak itt nekem - a kurva anyjukat
- Kis csönd. Mér - nem is írtál - nem is kaptam meg - tényleg - mér, mikor?
SRÁC
Hát rég - nem tom már - másfél éve - nem tom
APA
Én nem kaptam meg - semmit - biztos elveszett - ide nem is jár postás -
nem kaptam semmit -
Csönd, állnak.
Na és - milyen ott lent - ?
SRÁC
Hát jó.
APA
Jó?
SRÁC
Jó.
APA
Mit mondtál, hol van?
SRÁC
Ez a mostani?
APA
Ja.
SRÁC
Hát a francba - ahol az üzem. Mi egy tanya mellett.
APA
De elõször nem oda vittek -
SRÁC
Nem - itt voltam - egy olyan gyûjtõbe - a gyivibe - úgy hívják - aztán meg
mindenfelé - nem tom - dobálják az embert valahogy -
APA
Kaja? Jó szar, mi?
SRÁC
Nem szar, jó.
APA
Jó?
SRÁC
Jó. Olyan is volt - olyan hely - hogy nem jó - de inkább jó. Lehet repetázni
- minden.
APA
Nekem ne mondd - biztos éheztetnek a rohadtak - lopják a kaját -
SRÁC
De nem - tényleg - lopnak - de kaját nem - ha kaját, akkor is elég -
Csönd.
APA
Na és micsináltok?
SRÁC
Hát nem tom. Ami kell - lógunk.
APA
És?
SRÁC
Hát semmi.
APA
És mi van - szakmát tanulsz - ?
SRÁC
Ja. De az nemigen van - sorjázunk - ilyenek - lógunk - lehet lógni -
Csönd.
APA
Az a hülye nõvéred - az már biztos keres -
SRÁC
Nem tom - mer a testvéreket szétdobálják - úgy hogy nem tom hovalett -
APA
Á, az már biztos keres - egyszer se írt - kurva lett, mi?
SRÁC
Nem tom.
Csönd.
Egyszer állati balhé volt - békát raktak be - a nevelõnek az ágyába -
APA
Mi? Békát?
SRÁC
Ja - de nem tudták, ki volt.
APA
Kicsoda?
SRÁC
Hát a fafejû - volt egy olyan - egy barom - arénázott egész éjjel - kizavartak
- ott álltunk vigyázzba - de nem köpött senki - állati balhé volt -
Csönd.
Sok béka volt - ott sok a béka - cigarettáztattuk õket - be kell dugni a
szájába - szívja, szívja - feldagad - és szétpukkad -
APA
A béka?
SRÁC
Ja.
Csönd.
APA
Te ne cigizz nekem - hallod? Nehogy má cigizzél -
SRÁC
Á.
APA
Nem cigizel?
SRÁC
Nem.
Csönd.
APA
Hát itthon nincs semmi - a Feró elment -
SRÁC
Feró?
APA
Ja - akinek volt az a totókulcsa - tudod -
SRÁC
Feró?
APA
Ja - elment maszekolni - egyszer visszajött - aszongya, ötször annyit keres -
biztos hazudik - de biztos, hogy keres - öltönyben jött vissza - még jó, hogy nem
volt rajta olyan izékesztyû - kesztyû - meccsre se jár ki - jó, mi?
Csönd.
SRÁC
Egyszer azt álmodtam - naon szar volt - azt álmodtam - hogy levágták a
lábad - a gép - nem tom - és szaladtál felém - valahogy egy lábon - és ömlött a
véred a másikból - ami nem volt - és én szaladtam elõled - te meg egy lábon -
APA
Hogy a lábamat - levágták -?
SRÁC
És futottál -
APA
Melyiket vágták le?
SRÁC
Nem tom - azt így nem tom - nem volt semmi? - a lábaddal.
APA
Á - nekem - á!
Kis csönd.
SRÁC
Én meg - az is volt - féltem - hogy spén megy a szemembe - és kiveszik - a
szememet - kivették - az egészet - láttam azzal amelyikbõl kivették - hogy mit
vettek ki - de sose megy bele semmi.
Kis csönd.
SRÁC
Garázsra mutat. Ez itt micsoda - ez nem volt - ez micsoda?!
APA
Garázs - azé a hülye csajé - van neki kocsija - bent áll - mer nem tudja
vezetni bazmeg - ötször megbukott bazmeg - jó, mi? Nevet.
SRÁC
De mér garázs - hogyhogy ide -
APA
Hát garázs.
Kis csönd.
SRÁC
Ott volt a fészer -
APA
Ja.
SRÁC
Az olyan jó volt - a fészer - mindig oda lehetett - a fészer -
APA
El volt korhadva - szétment - mér?
Kis csönd.
Hogyhogy ilyen nagy vagy bazmeg -
Kis csönd.
SRÁC
Zsebébõl papírzacskót vesz ki, kibontja. Apu - nézd -
APA
Mi ez?
SRÁC
Én csináltam - lemezbõl - fûrésszel - állatok - nézd - elõrajzolás nélkül -
APA
Kezébe vesz egy-két kis figurát, nézi. Ez mi?
SRÁC
Melyik? Az tehén.
APA
Ez?
SRÁC
Fordítva kell tartani - tehén -
APA
Tehén. Tényleg.
SRÁC
Mindenféle állatok - csak úgy elkezdem és állat lesz - elõször odaadtam a
csajoknak - mer tetszett nekik - aztán egy tízesér egyet - jó mi?
APA
Jó.
SRÁC
Kurva jól tudok köszörülni - képzeld - nem tudtam hogy tudok - modták
hogy ilyen nehéz, olyan nehéz - egész apró fúrófejet is tudok - a mester is velem
csináltatja - képzeld -
APA
Az jó.
Kis csönd.
Egy kicsit ledõltem - az elõbb - olvastam -
Kis csönd.
SRÁC
Apu - én már farkas vagyok.
APA
Mi vagy?
SRÁC
Farkas - mert amíg ott a nevelõ - vagy a szakik - addig kussolnak - de
elmennek - és éjszaka mindenkit a farkasok - állati erõsek - aki nem nyal be
nekik, azt kurvára szétbasszák -
APA
Hogyhogy farkasok?
SRÁC
Hát a banda - nem lehet meglógni, - szétvernek amíg kicsi voltam aszittem
hogy lehet ugrálni - egyszer kórházba is vittek - emiatt - itt ez a két fogam, ezt is
kiverték. Mutatja.
APA
A kurva anyjukat.
SRÁC
De most már én is farkas vagyok - mindegy ha új hely - én már ott is tudom
- hogy kell rögtön farkas lenni - már amikor nyolcadikba jártam már akkor - azóta
rögtön kinézem ki a fõnök - meg lehet érezni - én megmondom neki hogy oké - én
nem akarok kibaszni vele - pedig nem is mindig a legerõsebb - de azt lehet látni -
APA
Akkor jó.
Kis csönd.
APA
Én a legjobb korba vagyok - ez a legjobb kor - még nem is vagyok negyven
- mi? - tizenhattól negyvenötig most hozzám minden nõ passzol - de én már nem
ám úgy - én válogatós lettem - a kurva anyád elvitte a legjobb éveimet - kifacsart
- mint egy rongyot - de soha többé - megtanulja az ember mit lehet és mit nem
lehet - jönnek a kiscsajok bent is - vannak ilyen kiscsajok - csak a köpeny van
rajtuk - kombiné se - semmi - vigyorognak ám kurvára - de én vigyázok magamra
- én már megtanultam - mit lehet és mit nem lehet -
Csönd.
SRÁC
És apu - jól vagy?
APA
Én? Jól. Mér - hogy lennék - semmi különös - melózok - én napközbe
melózok - délelõtti mûszak - de majd kitaláljuk - mi legyen - arra a három napra -
nem tom - majd elmegyünk - ide-oda - minden -
SRÁC
És - nem tom - ellát valaki?
APA
Engem? Nem kell - minek engem ellátni -
SRÁC
Nem tom - mint én - régen -
APA
Á - nem kell - hol van az má - á -
Csönd.
Nagyon rendes voltál - tényleg - hogy amikor én kivoltam - akkor olyan
rendes voltál - hogy pont akkor vittek el -amikor én ki voltam - rohadt dögök - a
hülye nõvéred le se szart - csak te - és akkor fogtak és elvittek -
Csönd.
Jó, hát majd - bent egy kupleráj van - mindegy - nem minden van ott ahol
volt - de majd rendet rakunk -
SRÁC
Én kitakarítok.
APA
Á - minek - majd meglesz -
Kis csönd.
Te - arra gondoltam - micsoda fasság - hogy ott valami hülye szakmát
tanulsz - mér nem mész el melózni - keresnél.
SRÁC
Hát nem tom - mindenki oda jár -
APA
Egy fasság. Nézz meg engem - én ha akarom - bazmeg az öreg szakik nem
keresnek annyit - mint én - ha akarnám - csak mi az istennek - te - mi lenne - ha
mondjuk kijönnél - vissza - és elmennél melózni - ilyen nagy darab kölök - nem is
tudom - minek szakma - te is keresnél - én is - az már lóvé, mi? - ha
kiengednének - mer így mit kapsz - évekig melózol nekik - nem adnak semmit -
csak ha felszabadulsz - és akkor is megnézheted - nem tom - gyere haza -
megdumáljuk õket - jó, kijönnek szaglászni megint - a kurva anyjukat - de
megdumáljuk õket - van nekünk dumánk bazmeg - mi ketten, mi? Nevet.
Csönd.
SRÁC
Apu - itt akarok maradni - apu - Elsírja magát.
Kis csönd.
APA
Ne bõgj - mér - én mit mondok - na -
SRÁC
Olyan szar - kurva szar - Sír.
APA
Na - mondom - el lesz intézve -
SRÁC
Nem akarok visszamenni!
APA
Nem akarsz, nem akarsz - jó - én is ezt mondom - maj megcsináljuk - most
itt vagy - mit mondtál, mennyi? Meddig maradsz?
SRÁC
Nem akarok vissza -
APA
Hogy mikor mész el? - holnap?
SRÁC
Holnapután.
APA
Jó - akkor ez néked három nap - mi? - az jó - ne bõgjél má - az elõbb
mondtad hogy jó ott - nem mondtad? - a kaja - a farkasok - Mér, én mit mondtam
- hogy majd hazajössz - és egy kalap pénzt fogunk keresni - de most majd menjél
vissza - mer jönnek hogy megszöktél - jönnek a nyakamra - és megin én iszom
meg a levét - tudom én - akkor hiába - nem érted?
Csönd.
Jó, ez most három nap - hát mit akarsz csinálni? - Micsináljunk?
SRÁC
Szipog. Nem tom.
APA
Mér nem tudod? - én tudjam? - én a te korodba tudtam - csajokat
hajkurásztam - moziba mentem - ilyenek - akkor nem volt tévé - fociztunk - a
haverokkal - ti ott lent - fociztok?
SRÁC
Nincs pálya -
APA
Mér nincs? - ezér nem lesz nekünk aranycsapatunk - mindig mondom -
mert nincsenek grundok - az újág is megírja, még sincs - mér nincs ott pálya?
SRÁC
Nem tom - pingpongasztal volt - elvitték - egy nevelõ - nála van -
APA
A pingpongasztal? És nem az övé, mi? - a tiétek - és elvitte - mi?
SRÁC
Én már nem láttam - mesélték -
APA
Ilyenkor ki kéne állni - hogy vigye vissza - mér nem álltok ki? - nem kell
hagyni - így vesznek el mindent - mert hagyjátok -akkor kurva isten hogy elveszik
- mond hogy én mondtam -
Csönd.
Jó - most mondjuk elmegyünk - jó? - mászkálunk - vagy menjél moziba -
nem tom mit adnak - adok pénzt - kapsz egy húszast - jó? - én addig olvasok -
mer szoktam olvasni - meló után - kapsz egy húszast -
Csönd.
Meg addig rendet rakok - nem volt idõm - de most hogy itt vagy - ez mégis
jó - hogy hazajöttél - rendet rakok -
Csönd.
Tizenegyedik jelenet
A kocsibejáróból jön Elõadónõ, mindkét kezében cekker, abban étel, ital, valamint
aktatáska. Megáll.
ELÕADÓNÕ
Jó napot kívánok. Ez a negyvennégy?
APA
Ez.
ELÕADÓNÕ
Nem értem, nincs kint a házszám. Itt bolyongok félórája, se házszám, se
utcanév
APA
Mer leesett - én akkor csináltam egyet - kiraktam - fel volt rakva - mer a
régi már teljesen - olyan izé volt - lekopott - de jött a tanács - hogy nem izé -
szabvány - leszedették - hogy majd õk - azóta nincs.
ELÕADÓNÕ
Nem értem, a szomszéd telekre, arra a fakerítésre huszonnyolc van kiírva
Kérdeztem, senki se tudta.
APA
A postás is - nem jön be - mert aszongya nem kötelezõ - ha nincs szám -
lakik itt egy vénasszony - az kiáll oda ki - amikor várja a nyugdíjat - mer a postás
nem jön be - mi nem is vagyunk. Nevet.
ELÕADÓNÕ
Leteszi a cekkereket a földre, aktatáskájából kivesz egy tervrajzot, kibontja, nézegeti.
Nem értem itt nem ez van.
APA
Mit tetszik keresni?
ELÕADÓNÕ
A tanácstól vagyok.
APA
A tanácstól?
ELÕADÓNÕ
Onnan.
APA
Kérem szépen - itt a fiam - elvitték állami gondozásba - de rossz neki ott -
tessék kiengedni.
ELÕADÓNÕ
Gyámügy. A rajzot nézegeti.
APA
Elvitték - teljesen jogtalanul a nõvérét is - tessék bejönni - nálam rend van
- tisztaság - én dolgozok - és akkor elveszik a gyerekeimet!
ELÕADÓNÕ
Mondom, hogy a gyámügy. Van gyámügyi elõadó. Tessék hozzá fordulni.
Körülnéz. Nem értem.
APA
Tessék õt kiengedni - és engem kijelölni - a izének - a hogyhívjáknak - aki
neki a - tetszik tudni -
ELÕADÓNÕ
A gyámjának.
APA
Az az! Mer lehet - tudom én -
ELÕADÓNÕ
Gyámügy. A garázsra mutat. Ez mi?
APA
Garázs.
ELÕADÓNÕ
Ez nincs.
APA
Azé a nõé - aki ott lakik -
ELÕADÓNÕ
Nem lakóépület?
APA
Ez? Mondom - garázs - azé a nõé -
SRÁC
Fészer volt ott - fészer - az enyém -
APA
Majd én kihívom - ne tessék fáradni - Kopog Nõ ajtaján, csönd, megint kopog.
NÕ
Kinyitja, de csak résnyire, a lánc nem engedi. Mi az?
APA
Jöjjön ki - a tanács jött a garázs miatt.
NÕ
Hogyhogy a tanács? Megkaptam az engedélyt, az az enyém.
APA
A tanács aszongya lakóház.
Nõ leveszi a láncot, kijön, Elõadónõhöz megy.
NÕ
Az elvtársnõ a tanácstól?
ELÕADÓNÕ
Onnan.
NÕ
Ez az én garázsom. Megkaptam az engedélyt - bent van, ki tudom hozni. Itt
nem volt semmi, egy bódé, korhadt fából. Én csináltattam.
ELÕADÓNÕ
Ezen a rajzon nem szerepel.
NÕ
Hogyhogy nem szerepel? Én bent voltam a tanácsnál, megvan másfél éve.
ELÕADÓNÕ
Mikor szálltak ki ide tõlünk?
NÕ
Nem tudom Apához. Kiszálltak?
APA
Amikor elvitték a gyerekeimet - a fiamat is - jogtalanul - mer a vénasszony
följelentett - pedig õrült - most ásta el a macskáját - most mondja meg, elásta -
nem? Nem elásta?
NÕ
Hát el.
ELÕADÓNÕ
Ez mi, ez kert? Mert nálam kert van.
APA
Ez kert.
ELÕADÓNÕ
Nem belsõ udvar?
Kis szünet.
APA
Ez kert?
NÕ
Én nem tudom. Mért, van különbség?
Kis csönd.
A tanár úr biztos tudja - és õ megmondhatja, hogy ez garázs - Tanár ajtajához
megy, kopog, szünet, megint kopog, Tanár kinyitja.
TANÁR
Könyörgök, hagyjanak már dolgozni!
NÕ
Bocsánat, de az elvtársnõ a tanácstól - tessék mondani, ez kert vagy udvar?
És az ott az én garázsom, tessék neki megmondani!
TANÁR
Kérem - én százszor kértem önöket - hogy ne zavarjanak tanítás közben -
NÕ
De a tanácstól vannak!
ELÕADÓNÕ
Tanárhoz. Ez a negyvennégy?
TANÁR
Ez, kérem.
ELÕADÓNÕ
Itt semmi se úgy van. Le kell ellenõriznem, a gázbekötés miatt, de a
szomszéd telek a huszonnyolc, és nincs rajta szám. Ez a garázs nincs is.
TANÁR
Egy pillanat. Milyen gázbekötés?
ELÕADÓNÕ
Hát bekötik magukhoz a gázt.
TANÁR
Most?
ELÕADÓNÕ
A következõ negyedévben.
TANÁR
Kérem, én úgy tudom, hogy ezt az egészet szanálni fogják.
ELÕADÓNÕ
Persze.
TANÁR
Ha szanálják, minek bekötni a gázt? Jó lett volta, ha korábban kapjuk, de ha
itt úgyis az egészet lebontják, minek most már bevezetni?
ELÕADÓNÕ
Benne volt a tervben, hogy itt gáz lesz. Nem volt kapacitás. Most lett.
TANÁR
Ez a tanácsnak egy csomó pénzébe kerül.
ELÕADÓNÕ
Így van. Úgyhogy örüljenek, hogy ezt kapják.
TANÁR
Ha most bevezetik, mi használjuk pár hónapig, félévet, egy évet, aztán jön a
buldózer, és eltakarítja ezt az egészet. A közmûveket áthelyezik. Egy csomó
költség. Építenek olyan tízemeletes kaszárnyát, mint amilyen itt a környéken már
van. Új csöveket fektetnek
ELÕADÓNÕ
Így van.
TANÁR
Nem lenne ésszerûbb, ha most már nem kötnék be?
ELÕADÓNÕ
Ezzel maga ne törõdjön. Jóvá van hagyva.
NÕ
Ne tessék akadékoskodni, tanár úr, ha van gáz, akkor jobb lakást kell
felajánlaniuk cserébe.
TANÁR
Ez akkor is pazarlás, kérem. Az állam kidob egy csomó pénzt hiába.
Csitri és Bakfis érdeklõdéssel figyel a Tanár ajtajában.
ELÕADÓNÕ
Így van. Biztos, hogy ez a negyvennégy?
TANÁR
Ez a negyvennégy.
ELÕADÓNÕ
Ahogy nézem a méretek se stimmelnek.
TANÁR
Kérem szépen, ha már bevezetik a gázt - jó, vezessék be. De akkor talán
mégsem kéne szanálni. Nincs ez rossz állapotban, meg a többi ház sem a
környéken - egy csomót rendbe hozattak nem is, olyan rég - egy, olyan magas
házba, alig férnek többen, mint ahány házat le fognak bontani. És itt vannak szép
kertek is, gyümölcsösök, azt mind meg kell majd semmisíteni. Kár értük.
ELÕADÓNÕ
Határozat van. Maga örüljön, hogy mindent megkapnak ingyen.
TANÁR
Ezek az épületek téglából épültek - alá vannak pincézve, az állaguk
megfelelõ, ezek még kibírnak negyven-ötven évet, többet, mint egy elõre gyártott
lakótelep.
ELÕADÓNÕ
Kérem szépen, tessék engem békén hagyni. Én megkapom a feladatot, és
tisztességgel végrehajtom. Tessék a panaszirodához fordulni. Hétfõn hosszú
félfogadás.
APA
Tessék papírt adni, hogy itt nálam rend van, én nem iszok, én dolgozok, õ is
keres, tessék megnézni, mekkora!
ELÕADÓNÕ
Magyarázzák meg neki, hogy a gyámügy.
APA
Maga a tanácstól van - én most a tanácshoz fordulok - tessék tanúsítani, -
hogy mi volt - amikor elment a feleségem - itt maradtam - én ki voltam facsarva -
és a fiam látott el - mer én nem tudtam felkelni - igen - és õ hozott nekem kaját -
mindent - takarított - mosott - mer a nõvére is elkóborolt - ha nincs a fiam -
akkor én ott döglök bele - egész kicsi gyerek volt még - de szerzett mindent - és
akkor följelentettek - és a tanács elvitte - így volt? Mondják meg! Így volt?!
NÕ
Így, mer a néni segíteni akart, hogy magához veszi, és akkor szálltak ki, és
akkor figyelt fel az állam - de nem lehetett a nénihez, mert veszekedtek volna -
úgyhogy elvitték -
ELÕADÓNÕ
Sóhajt, a Srácra néz. És?
APA
Vissza akar jönni - mer nem jó ott neki - miér nem jöhet vissza?!
SRÁC
Hadd maradjak itt - én nem tom - én bent mindig elképzeltem - hogy
visszajöhetek - és akkor apuval - itt - pedig nem is írt - de én szeretnék itt - õvele
- Elsírja magát.
ELÕADÓNÕ
Tessék bemenni a gyámügyre.
APA
Kinyitja a lakásajtaját. Tessék jönni - itt rend van - tisztaság - tessék
megnézni - itt van neki helye -
Tanár visszamegy, betuszkolja a lányokat, becsukja az ajtót.
ELÕADÓNÕ
Majd kijön a gyámügyes, érti? Visszarakja a tervrajzot az aktatáskába, felveszi a
cekkereket.
NÕ
Kérem szépen, ez a garázs, erre van engedély - meg tudom mutatni - bent
van - én ezért a garázzsal együtt - nekem jár egy kétszoba-összkomfort - tessék
felmérni -
ELÕADÓNÕ
Majd még kijönnek.
Vénasszony kijön a lakásából, tiszta, kissé túl fiatalos ruhában, kirúzsozva, kezében
papír.
VÉNASSZONY
Ordít. Maga menjen onnan!
ELÕADÓNÕ
Ijedten elugrik.
VÉNASSZONY
Letapossa a sírt! A sírt! Menjen onnan!
NÕ
Tessék várni - ez csak egy macska - felakasztották neki -
Elõadónõ kifelé indul, Apa utána rohan, megragadja a karját.
APA
Ez a rohadt vénasszony - most följelentem - mer elvitette a fiamat - ez volt
-
ELÕADÓNÕ
Engedjen el!
APA
Nem volt joga! Nem volt joga! Egy õrült - elássa ide a macskáját - õrült - és
ennek hisz a tanács!
NÕ
Vénasszonyhoz. A tanácstól jött -
VÉNASSZONY
Elõadónõhöz. Tessék ezt nekem aláírni - végrendelet - mer csak a tanár úr
hajlandó - senki más - tessék nekem aláírni -
ELÕADÓNÕ
Engedjen el!
VÉNASSZONY
Mindent erre hagyok - erre a fiúra itt - mindent - a bútort - mindent - a
pénzemet is - tízezer forint - azt is - újra megírtam - tessék aláírni -
ELÕADÓNÕ
Nem írok alá semmit - eresszenek - maguk meg vannak veszve - adok én
maguknak gázt -
APA
Elvitette a fiamat - hogy õ akar a gyámja lenni - ismerjük ezt - mer akkor õ
kapja a pénzt - mint a gyámja - persze -
VÉNASSZONY
Nem érti, maga barom, hogy a fiára hagyom mindenemet?! Nem érti?!
APA
Mi?
VÉNASSZONY
Ez végrendelet - rá hagyok mindent - a pénzemet - tízezer forint - azt is -
és magamhoz fogom venni - majd írok kérvényt -
APA
Van pénze mi? De az én zsebembõl kilopja - én azt kiszámoltam - mer a
gyámsági segély minimum havi négyszáz - én azt tudom - nem vagyok hülye -
asziszi én nem tudom? Eddig 9600 forintot lopott ki a zsebembõl - ennyit - 9600-
at - kiszámoltam!
VÉNASSZONY
Hogy mit? - én loptam, magától?
APA
Mer ha én lettem volna a izéje - a gyámja - a kölöknek - ennek, a lányomat
nem is számolom - akkor ez annyi idõ alatt ennyi! - Ez ki lett számolva! -
Ennyivel tartozik!
VÉNASSZONY
Hát ez - hát ez -
APA
Maga feljelentett - hogy csak fekszek - Elõadónõhöz. Ez jelentett fel - hogy
csak fekszek - mer ki voltam nyírva - mer ez itt - ez akarta megkaparintani a
pénzt - a kölök után - jól kiszámolta! Nahát nem kapta meg - mer jött a
gyámügyes - az látta mi van - de én se kaptam meg - a kurva életbe - én se!
Vénasszonyhoz. Mer ha maga nem olyan rohadt szemét - akkor megkapom!
NÕ
Az úgy volt, hogy jött a gyámügyes - és látta, hogy itt balhé lenne - azér
nem akarta, hogy a néni - aki igazán csak jót akart - tessék elhinni.
APA
Hát én ki is tekertem volna a nyakát - ki én -
NÕ
Szegény fiú olyan rendes volt - ápolta az apját - lógott az iskolából,
melózott - hogy legyen pénz - kirúgták az iskolából, hogy pénzt lop -
SRÁC
Nem is loptam! Csak a nõvéremtõl! Nem is loptam!
NÕ
Az apja csak feküdt - kiírták - a fiú fõzött is rá, takarított, minden - elég
szerencsétlen dolog volt, hogy akkor jött a tanács - én tudom, hogy a tanács jót
akart -
ELÕADÓNÕ
Kiszabadítja magát. Menjenek a gyámügyre! Kiszalad a kocsibejárón.
VÉNASSZONY
Utánakiált. Legalább írja alá - kell két tanú - írja alá!
Elõadónõ eltûnik.
APA
A kocsibejáróban Elõadónõ után kiált. Nem is vertem - soha! Mindenki veri a
kölkét - én soha! Kis csönd, Srác felé. Mér - vertelek?
SRÁC
Nem.
APA
Nahát! Egy-két frász, de verni -azt soha! Onnan kell elvinni, ahol
agyonverik - de onnét soha - csak tõlem - amikor nagyok - amikor már keresnek
- ez azér is van -mer ha nincsenek itt - akkor nem adnak nagyobb lakást - erre
megy ki - tudom én! Mer a tanács is - mér kell beleszólni az ember életébe - mér
kell - amikor úgyis kurva nehéz - akkor mér kell belepofázni - mér kell!
NÕ
Jót akartak - higgye el, hogy jót akartak - az egy nagyon rendes gyámügyes
volt.
APA
Akkor is mit szólnak bele - az életbe - mit szólnak bele - Vénasszonyhoz.
Rohadt spicli.
VÉNASSZONY
Magával nincs mit beszélnem. A fiára hagyom mindenemet, érti? De magával
nincs mit beszélnem. Nõhöz. Veled se - gyáva szemét - egy ilyet nem tud aláírni -
de nem baj - mert az Úr nem akarja, hogy a rossz uralkodjon a világon - Sráchoz.
majd meglátod -
NÕ
Hogy én vagyok szemét! Én itt védem a nénit - és akkor - és akkor - mindig
be tetszett tenni - mindig - el tetszett ûzni az egyetlent - a mérnököt - aki evezett
-
VÉNASSZONY
Mi? Én? Kicsodát?
NÕ
Az egyetlen pasas volt - de rá tetszett szállni - hogy jöjjön kávézni - itt
tetszett lesni, mikor jön - és nem bírta - az egyetlen pali volt - aki -
VÉNASSZONY
Te meg vagy õrülve.
NÕ
Én? Én? Miket tetszett mondani a bácsinak - rólam - végig - tudom én -
elmondta a bácsi - hogy én csak a lakásért - végig ez ment - mert én fiatal vagyok
és szép - aljas tetszett lenni - féltékenységbõl - tudom én -
VÉNASSZONY
Mi? Én? Az egy vénember volt!
NÕ
Fiatalabb volt a néninél!
VÉNASSZONY
Egy rozoga vénember! Csak megszántam - mer te csak amit muszáj volt - és
itt rohadt egyedül egész nap - hát addig én behívtam - vettem neki almát - te meg
féltél hogy én akarom a lakását - mer csak az aljasság ami a fejetekbe van - csak
az -
NÕ
Itt tetszik leskelõdni - amikor én a tanár úrral beszélgetek, rögtön ki tetszik
rohanni - hogy nehogy énvelem -
VÉNASSZONY
Hát ez -
NÕ
De igen!
APA
Nevet, Sráchoz. Hallod? Tépik egymást - jó, mi? Nevet.
NÕ
Maga fogja be - csak leskelõdni tud!
APA
Hülye kurva - lefekszik mindenkinek - asziszi nem látom - mindenkivel -
folyton kint a csöcse hogy lássam - rohadt kurva -
NÕ
Majd én mindenkit - mindenkit -
Berohan, bevágja maga mögött az ajtót, lánccsörgés.
VÉNASSZONY
Mer neki kellett volna a macskám - el akarta édesgetni - és az a hülye dög -
még dörgölõdzött is hozzá -
APA
A macskája. Nevet. A hülye macskája! Megdöglött a macskája, néni drága!
Kifingott a cicus! "Macskuszka, macskuszka, ksssz, kssz, cicmic!" Nevet, ugrálni
kezd a mankó körül, indiánüvöltést hallat, Srácnak integet.
SRÁC
Nevet. Apu - apu - Csatlakozik hozzá, õ is körbeugrálja vele a mankót,
indiánüvöltéssel.
VÉNASSZONY
Nézi az ugrálókat, kihúzza magát, mozdulatlanul áll. Istenem - hála néked
istenem hogy újra - hogy figyelmeztetsz engem istenem -
Apa és Srác ugrál, idõnként kezüket a szájuk elõtt lebegtetve üvöltenek egyet-egyet.
VÉNASSZONY
Te tudod istenem hogy mért kell ezt - te tudod istenem -
Apa és Srác abbahagyja, lihegnek, Apa átkarolja Srácot, az hozzábújik a nála
alacsonyabb apához.
VÉNASSZONY
Szétmaszatolja a könnyeit, szétmázolja a rúzsát. Nem baj, istenem - semmi se baj
- akkor is - akkor is - Bemegy a házba, behajtja az ajtót.
APA
Liheg. Na bazmeg - mi? Nevet, liheg. Hej bazmeg - jaj!
SRÁC
Nevet. Apu - hú bazmeg -
A kocsibejáróból jön Anya, fel van pakolva cekkerekkel, megáll.
APA
Krákog. Kéne mozogni - mi? Focizni - fejelni - vagy valami - Fújtat.
Srác észreveszi Anyát, odébb lép, rosszul lesz, leül a garázs elé, meredten nézi az
anyját, csönd.
ANYA
Mi van?
Csönd.
APA
Semmi bazmeg - semmi - itt a kölköd - nem látod?
Anya odanéz, hallgat.
APA
Na menje má be - rakjál rendet az istenit - még kaját se tudok neki adni -
hol a picsába tekeregsz - amikor hazajön - és rakjál rendet bazmeg - kiviszed az
ágyadat a konyhába - mer õ ott fog bent aludni - velem - érted bazmeg? - ne nézz
nekem - ne nézz - és pakold el a rohadt cuccaidat érted -
Anya bemegy a lakásba, csönd.
Az anyád most itt van - már elég rég visszajött - most itt van - visszajött -
és itt van - legalább fõz, nem? - most rúgjam ki? - akkor mi van? - legalább amíg
itt van - fõz, nem? - Most mi van? Most mi van bazmeg? Mér nem mondasz neki
valamit - az anyád neked - az istenit.
Csönd.
Nincs is semmi - közöttünk - visszajöhet, micsináljak - hova menjen -
folyton kirúgják - hát hova menjen - fõzzön - nem érdekel - csináljon amit akar -
menjen férjhez - ha akad olyan állat - de folyton visszajön - nem jön össze neki.
Nevet. Kinek kell egy ilyen vén csaj? - Nem megy az úgy - õ csak hiszi - hát én
nem szólok bele - férfiba még nem öreg az ember - ha ennyi idõs - még nem is
vagyok negyven - én még akármit - mi? Ez a legjobb kor. - Hozzám most
tizenhattól negyvenötig minden nõ passzol - de én már vigyázok - én már
megtanultam - mit lehet és mit nem lehet.
Csönd.
Most mit ülsz - anyád fõz - bemegyek. Kis csönd. Majd gyere be - biztos kell
kaja, mi? - Hát majd gyere. Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
Csönd. Srác ül a garázsajtó elõtt, hallgat.
Tizenkettedik jelenet
A kocsibejáróból jön Haver, megáll.
HAVER
Mi van?
Csönd. Haver Srác mellé ül a garázs elé.
Ültem kint - vártam, hogy jöjjön valaki - nem jött senki.
Csönd.
Mi van?
SRÁC
A kurva anyját -
HAVER
Mi van?
SRÁC
Feláll, fölveszi a baltát. Szétverem a fejét - szétverem -
Haver hallgat.
Szétverem a fejét! Nekiesik a garázsajtó lakatjának, leveri, közben ordít.
HAVER
Elvisszük a kocsit?
SRÁC
Liheg, ledobja a baltát. A kurva anyját -
NÕ
Kijön. Jesszusom! Micsináltok! Miért! Visszamenekül, az ajtót résnyire nyitva
hagyja, ráteszi a láncot, rémülten bámul kifelé.
Haver kinyitja a garázsajtót, befelé néz.
HAVER
Kispolszki.
NÕ
Könyörgök - ne!
HAVER
Nem mer kijönni bazmeg - Nevet.
NÕ
Ne csináljátok - kérlek szépen - ne!
HAVER
Elvisszük?
SRÁC
Üljé má le a seggedre.
HAVER
Nem tudsz vezetni?
SRÁC
Nem. Üljé le a seggedre!
Haver leül, csönd.
NÕ
Kérlek szépen - ne -
Csönd.
HAVER
Odavan a csaj - Nevet.
SRÁC
Kuss legyen.
Csönd. Nõ rémülten néz. Csönd.
Tizenharmadik jelenet
Tanár kijön Csitrivel és Bakfissal.
TANÁR
Hát akkor a jövõ héten.
CSITRI
Igen, tanár úr. Papírpénzt vesz elõ.
NÕ
Tanár úr!
TANÁR
Odanéz. Tessék.
NÕ
Nem, semmi - csak elnézést - hogy zavartam - óra közben -
TANÁR
Semmi baj - semmi baj -
Csönd.
Még annyit szeretnék mondani - hogy ez a fohász, ez a szépséges, mélyrõl
fakadó, emberi fohász, ez a kétségbeesett fohász, ez, kérem, nemcsak azért a
század magyar költészetének és nemcsak magyar költészetének talán legnagyobb
költeménye, mert ugyanazzal az élménnyel küszködik, mint ugyanebben a korban a
legnagyobbak, például Dosztojevszkij és Nietzsche, mint már mondtam, és
nemcsak azért, mert azóta sem, ahogy mondják, azóta sem veszített az
aktualitásából, minthogy azóta is pontosan ebben a helyzetben van a világ, az
egész világ, kérem. Hanem ez a szépséges, emberi, kétségbeesett, mélyrõl fakadó
fohász, ez a rettenetes, önkínzó kiáltás, kérem, a hitetlenül hívõ lélek páratlanul
pontos és szépséges feltárulkozása, és merem állítani, hogy ebben még a
legnagyobbakat is fölülmúlja. Mert ebben a versben nem azért menekül az Úrhoz,
mert megtért, mert az Úristen van, mert hiszi, hogy létezik, mint egy másik
versében mondja, egy öreg isten, ez nem a gyönge ember menekülése, hanem olyan
felnõtt, komoly emberé, aki felméri, mi történik, ha errõl a már soha többé fel nem
támasztható istenrõl lemondunk, kérem.
Csitri közben Haverral szemezik.
S hogy ez a komoly ember mennyire tisztában van gyöngeségével, s hogy
emiatt ez az ember mégse gyönge, hiszen bevallja, azt világosan kifejezi, amikor
azt írja:
"Adj
uk
Nek
i
hittel
mag
unka
t,
Ó
mégi
s
csak
legjo
bb
Kísé
rtet,
ninc
s
már
sem
mi
hinni
való,
higyj
ünk
hát a
van-
vagy
-
ninc
s
Úrn
ak."
Tessék megfigyelni, hogy eddig Istennek szólította, és most egyszerre
Kísértetnek hívja, nagy betûvel természetesen. A Kísértet rossz szellem is lehet,
kérem. Tehát ezzel azt mondja a költõ: akár van ilyen Isten, akár nincs, akár jó,
akár rossz, mindenképpen kell hogy létezzen, akkor is, sõt fõleg akkor, amikor
"nincs már semmi hinnivaló". Ez a komoly, kétségbeesett ember hallatlanul mély
gondolata. Azt mondja ezzel a költõ: bármi legyen is az a valami, az a szellemi
természetû az ember fölött, lehet akár végzetes, ellenséges is az emberrel szemben,
az még mindig jobb, mint ha nincs. És ezt fejezi ki olyan gyönyörûségesen az
utolsó szakaszban, a magyar költészet legszebb négy sorában, amit kérek
megtanulni kívülrõl:
"Me
rt õ
mégi
s
legjo
bb
Kisé
rtet
S
mert
ször
nyûs
éges
,
lehet
etlen
,
Hog
y
senk
ié,
vagy
emb
eré
Az
Élet,
az
Élet,
az
Élet:
"
Bakfis papírpénzt csúsztat Csitri kezébe.
Tessék megfigyelni, kérem, hogy ez az akár jó, akár rossz Kísértet itt
"legjobb Kísértetként" aposztrofáltatik. Mindegy tehát, milyen, csak létezzen. S a
magyarázat: szörnyûséges és lehetetlen, hogy elõször is senkié az élet - tessék
megfigyelni a paradoxont, hogy a költõtõl független szörnyûséges jelzõ hogyan
keveredik a költõ lelkének kétségbeesett felkiáltásával, a lehetetlennel; s hogy
utána elõször az következik: senkié az élet. És csak azután jön az igazán mély,
nagy gondolat, amelyet azóta sajnos az élet igazolt mindmáig, a legszörnyûbb
prófécia, amit valaha költõ kimondott, a legsúlyosabb kasszandrai jóslat, amely
beteljesedett:
"S
mert
ször
nyûs
éges
,
lehet
etlen
,
Hog
y
senk
i,
vagy
emb
eré
Az
Élet.
"
Mert az ember nem méltó az életre, mert az ember, ha az élet fölött hatalmat
nyer, tönkreteszi.
Kis csönd.
Úgyhogy tessék megtanulni, nem is csak utolsó szakaszt, hanem az utolsó
kettõt. Kis csönd. És majd ha erre maguk is rájönnek, akkor ez a nyolc sor
felidézõdik magukban, akkor is, ha most nem értik még egészen.
BAKFIS
De értjük, tanár úr.
TANÁR
És ha felidézõdik, akkor, bármily különös, meg fognak nyugodni. Meg
fognak nyugodni, mert úgy érzik majd, hogy maguk is valami nagynak a részei,
valami olyan szörnyûségnek, amelyben, maguk elõtt már olyan gyönyörû lelkû
emberek is szenvedtek, mint amilyen Ady Endre volt. És akkor maguk megérzik
majd a szépséges nagy közösséget, amelybe az emberek tartoznak - azok az
emberek, akik az Életet csak tönkretenni képesek - de ha ezt megérzik, akkor
megjelenik magukban az a Szellem, az a Kísértet, amelyrõl Ady Endre beszél -
megjelenik magukban Úr.
Tanár könnyezik, csönd. Lányok állnak. Csönd.
TANÁR
Krákog. Úgyhogy, kérem, az utolsó nyolc sort kívülrõl megtanulni - Nekem
most el kell mennem -
CSITRI
Köszönjük szépen, tanár úr. Nyújtja a pénzt.
TANÁR
Igen - Elveszi. Köszönöm. Úgyhogy egy hét múlva.
Tanár gyorsan bemegy a lakásába, az ajtót nyitva hagyja. Csitri és Bakfis vihog.
CSITRI
Psszt!
BAKFIS
Psszt!
Tanár kijön, kezében szatyor.
TANÁR
Elfelejtettem bevásárolni - amikor jöttem haza az iskolából, és nem volt
nálam szatyor - sietek - kezüket csókolom. Nõnek. Kezit csókolom.
CSITRI, BAKFIS
Csókolom, tanár úr!
Tanár kisiet a kocsibejárón át.
HAVER
Nézz oda bazmeg -
BAKFIS
Na gyere.
CSITRI
Hova rohansz?
BAKFIS
Gyere már!
CSITRI
Milyen helyes fiú.
BAKFIS
Gyere.
HAVER
Nézz oda bazmeg -
SRÁC
Hagyjál.
HAVER
Néznek. Mi? Néznek.
BAKFIS
Nõnek. Csókolom.
NÕ
Halkan. Szervusz. Szervusztok.
BAKFIS
Na gyere.
Haver feláll, kicsit közelebb megy a lányokhoz.
CSITRI
Helyes srác - amelyik ül. Mi?
Haver megáll.
CSITRI
Úgy látszik, nem tud felállni.
Haver felröhög.
BAKFIS
Ne - most minek -
CSITRI
Mint komor bikáé, olyan az ülése.
BAKFIS
Felnevet, aztán abbabagyja. Nem kell ezekkel.
Csitri és Bakfis megindul a kocsibejáró felé, Nõ hallgat, figyel.
CSITRI
Visszanéz. Nem tud jönni.
HAVER
Sráchoz. Gyere már bazmeg -
SRÁC
Szemét kurvák.
CSITRI
Dühösen. Gyere már.
Csitri és Bakfis kimegy a kocsibejárón.
HAVER
Ezt most minek kellett bazmeg - minek - nem láttad hogy fasz kell nekik? -
nem láttad bazmeg?!
SRÁC
Kussoljál a kurva anyádat.
Nõ rémülten hallgat.
HAVER
Visszamegy Sráchoz, leül. Most mi van - mi?
Csönd.
Jó kis csajok - minek kellett -
Csönd.
Mi van - a faterod elment? - vagy mi van?
Csönd.
Mér nincs kulcsod bazmeg - mondtam neked hogy legyen - nekem van -
Csönd.
Figyelj - néz - a csaj - néz -
SRÁC
Fogd be a pofádat te hülye barom állat -
Csönd.
Elszedte aputól a pénzt - tízezer forintot - rohadt vén dög -
HAVER
Mi?
SRÁC
Rohadt vén dög - miatta van minden -
HAVER
Mi? az a vén csaj - akinek a macskája - ?
SRÁC
Nõhöz. Mit néz?! Most mit néz?! Mit néz?!
NÕ
Ne - kérem -
SRÁC
Elvette a fészert - az enyém volt - mér vette el?! Elsírja magát, csönd.
HAVER
Ne - na -
NÕ
Én nem tudtam - ne haragudj - nem tudtam -
HAVER
Most mi van -
NÕ
Mit adjak neked - ha akarsz valamit - én szívesen -
SRÁC
Menjen a francba! - ne nézzen!! - szétverem a kocsiját, ha néz!!
NÕ
Ne - azt ne - nem nézlek - de azt ne -
SRÁC
Menjen a francba!!
Nõ behúzódik, de az ajtót nyitva hagyja résnyire.
HAVER
Szétverjük - a kocsiját - ? Mi?
SRÁC
Hülye barom állat -
HAVER
De most mér -
Csönd. Jön Tanár, kenyér, tej, bor, felvágott a szatyorban. Nõ a lépéseket hallva az
ajtóba áll.
NÕ
Csókolom, tanár úr.
TANÁR
Nem vittem szatyrot reggel - elfelejtettem - úgyhogy most kellett
bevásárolnom - öt órám volt, elfelejtettem. És óra után el kellett mennem - még
délután - mert nem lehet NDK-füldugót kapni - pedig az a legjobb - csak
hiánycikk. Az a legjobb. A fiúk felé. Szervusztok. Nõhöz. Folyton a tévé - úgyhogy
altató is kell -
NÕ
Igen, már sokszor tetszett mondani.
TANÁR
De az altató még mindig kevésbé - Csáth Géza ópiumot szívott - tetszett
olvasni? Majd mesélek róla - nagyon szép novellái vannak - Hát, kezicsókolom.
NÕ
Csókolom, tanár úr.
Tanár bemegy a lakásába, kulcsra zárja. Csönd.
HAVER
Figyelj - néz.
Srác kézbe veszi a baltát, nézi. Nõ becsukja az ajtót, hallani a lánccsörgést és a
zárakat. Csönd.
SRÁC
Ellopta aputól - a pénzét -
HAVER
A vén csaj? Jó, hogy legalább a macskáját kinyírtuk - mi?
Srác leteszi a baltát, csönd.
Mit vagy oda - semmi - bemegyünk, és visszaadja bazmeg -
Csönd.
Naná hogy visszaadja bazmeg - nem mer az nyikkanni - bemegyünk és
visszaadja -
Csönd.
HAVER
Felveszi a baltát. Maj meglátja ezt - kurvára beszarik bazmeg - aztán öregem
ott a pénz -
Csönd.
SRÁC
Négyszáz az enyim.
HAVER
Mi?
SRÁC
Mer kilencezer-hatszázat lopott - és van neki tízezer. Úgyhogy négyszáz az
enyim.
HAVER
Mér - én is megyek - Nem?
SRÁC
Nem kértelek.
HAVER
Maj neked egyedül odaadja - hülye.
Csönd.
SRÁC
Akkor kétszáz a tied.
HAVER
Mér kétszáz - ötezer.
SRÁC
Lófasz. Apué kilencezer-hatszáz.
Csönd.
HAVER
Hát tudod - a te apád bazmeg -
SRÁC
Vigyázzál a pofádra - kaphatsz még bazmeg -
Csönd.
HAVER
Nem tom - kéne izé - zokni - amit a fejünkre -
SRÁC
Csába! Minek!
HAVER
Hát az kell - nem?
SRÁC
Csába.
Csönd.
Tizennegyedik jelenet
A kocsibejáróból jön Törzs és Közeg. Srác és Haver feláll, Haver kezében a balta.
HAVER
Csókolom.
TÖRZS
Szia. - Ez kicsoda?
HAVER
Hát a izé - hát õ az.
TÖRZS
Személyi igazolványt.
Srác elõveszi, odaadja, Törzs lapozza.
TÖRZS
Jé, te vagy az? Meg se ismerlek. Közeghez. A fia.
KÖZEG
Ja.
SRÁC
Igen.
TÖRZS
De te intézetbe vagy - nem?
HAVER
Megszökött! Nekem mondta! Megszökött!
Csönd, Srác Haverra néz, elõvesz egy papírt, odaadja, Törzs nézi, majd Közegnek
nyújtja.
TÖRZS
Szabályos eltávozási engedély?
Közeg tanulmányozza.
SRÁC
Szabályos.
TÖRZS
Nem téged kérdeztelek.
Kis csönd.
KÖZEG
Hát - engedély.
TÖRZS
Pecsét, dátum van?
KÖZEG
Pecsét van. Dátum van.
TÖRZS
Fejléces?
Közeg bólint.
TÖRZS
Visszaveszi. Ez egy szabályos eltávozási engedély. Hány napra?
SRÁC
Három.
TÖRZS
Nem téged kérdeztelek.
Közeg belenéz a papírba.
KÖZEG
Három.
TÖRZS
Ez egy szabályos eltávozási engedély három napra. Visszaadja a papírt
Srácnak, az elteszi. A személyi igazolványba nem szabad semmit se tartani.
SRÁC
Nincs benne semmi.
TÖRZS
Én nem azt mondtam, hogy van benne, hanem hogy nem szabad benne
tartani semmit. Ezt mondtam?
Csönd.
Ezt mondtam?
SRÁC
Ezt.
TÖRZS
A személyi igazolványt mindig magánál kell tartsa az ember.
SRÁC
Nálam volt - nem volt nálam?
TÖRZS
Nem azt mondom, hogy nem volt nálad. Azt mondtam, hogy nem volt
nálad? Közeghez. Ezt mondtam?
KÖZEG
Nem.
TÖRZS
Sráchoz. Ezt mondtam?
SRÁC
Nem.
TÖRZS
A személyi igazolvány nem lehet gyûrött.
Csönd.
Ez nem gyûrött. Elveszítését azonnal jelenteni kell az illetékes
rendõrhatóságnál.
Csönd.
Na. Tessék.
Srác visszaveszi az igazolványt, elteszi.
Apáddal már találkoztál?
SRÁC
Igen.
Nõ résnyire kinyitja az ajtót, figyel.
TÖRZS
Na jó. Hát csak folytassátok.
Csönd.
Mi van? Mér? Micsináltatok eddig?
HAVER
Hát úgy dumáltunk.
TÖRZS
Na. Folytassátok.
NÕ
Jó napot kívánok.
TÖRZS
Jó napot.
Csönd. Nõ visszahúzódik, zárak, lánccsörgés. Srác Vénasszony ajtaja felé indul,
Haver kis habozás után követi. Srác benyit, mindketten bemennek. Csönd.
KÖZEG
Ez egy nõ volt -
TÖRZS
Ja.
KÖZEG
Kurva, mi? - biztos kurva - picsán kéne rúgni - minek baszik folyton -
Nevet.
TÖRZS
Ez vicc volt bazmeg? Hülye vicc!
Kis csönd.
KÖZEG
Én nem - nem - én tényleg - én egyenruhába alszok - olyan jó - csak mikor
nappal - amikor néznek -
Csönd.
TÖRZS
Na. - Az ilyen kis krapekok ráhamisítanak egy másik dátumot - kikaparják a
régit - vagy hipóval - azt nézni kell - meg azt hazudják, hogy volt csak elveszett -
a vonaton -
KÖZEG
Ja.
TÖRZS
De ez egy rendes srác - amikor kivolt neki az apja - akkor ellátta - ápolta -
pedig kivolt az apja - amikor másodszor hagyta ott az asszony - akkor még jó nõ
volt - a nõvére meg csavargott - üzletszerûen kéjelgett - szóval rendes srác.
Csönd. Közeg a falnak dõl.
Kivagy, mi?
KÖZEG
Nem, csak úgy -
TÖRZS
Én nem mondtam - hogy ez könnyû - egész nap mászkálni - ide - oda - fáj
a lúdtalpad bazmeg - mi?
KÖZEG
Nem - csak a hátam -
TÖRZS
Hát ez az - ez van - hidegbe - melegbe - nyeled a port - a füstöt - hogy
rend legyen - hát ez az.
Csönd.
Maj megszokod - meg hogy vigyázni kell - figyelni - de maj megszokod.
Csönd. Hirtelen sikoltás, zuhanás, csönd. Közeg elugrik a faltól, rémülten körülnéz.
TÖRZS
Idegesen. Mi van - beszartál?
KÖZEG
Mi volt ez?
Csönd.
TÖRZS
Semmi bazmeg - biztos a tévé - valami krimi. Csönd, fülelnek.
TÖRZS
Na jó - itt is voltunk - akkor menjünk -
Vénasszony lakásából sápadtan jön ki Srác és Haver, mindkettõ keze és inge véres,
megállnak.
HAVER
Mér kellett neki - mér -
SRÁC
Az agya - az agya -
Mindkettõnek hányingere van. Törzs és Közeg bámul, aztán egyszerre ugranak, rávetik
magukat Srácra és Haverra. Leteperik õket. Srác és Haver nem ellenkezik. Egymáshoz
bilincselik õket.
TÖRZS
Közeghez, Srácon és Haveron térdelve. Nézd meg -
Közeg habozva bemegy. Csönd. Közeg kijön, rosszul van, aztán lassan, mélyeket
lélegezve földerül.
KÖZEG
Felderített cselekmény! Felderített cselekmény!
Törzs és Közeg felráncigálja Srácot és Havert, futólépésben vezetik ki õket a
kocsibejárón át, eltûnnek.
Tizenötödik jelenet
Nõ kinyitja az ajtót, leveszi a láncot, kijön, szipog, kezében új lakat, a garázsajtóhoz
megy fölrakja, a régit a kezébe veszi, visszaindul, megáll, Tanár ajtajához megy, bekopog,
,
aztán bemegy a saját ajtaján, bezárkózik.
Tizenhatodik jelenet
Csönd. Kijön Apa és Anya.
APA
Hol ez a kölök -
ANYA
Jött ma az izé - hülyék - én egész nap csak - én nem - egész nap
rohangáltak - én meg - annyi idõm se - hogy kimenjek szarni - és az a tudod -
meghalt mi? - nekem ez gyanús - bemonta a rádió - gyanús - tízkor - de nem
tudtam kimenni - a többiek - le se szartak - az Erzsi - naná - megfájdult a fejem
- de azok is kinyiffannak - ja és jövök haza - a templomnál - tényleg a szívébe? -
mi? azzal a izével - azzal a - na - olyan fa - durung - na - a végén - kampó - vas
- mi? - nem értem - de hát ez izé - szörnyû - azok meg ott mászkálnak - folyton
- annyi idõm se hogy szarjak - még nekik nagy a pofájuk -
APA
Jó - most ne -
ANYA
Mér - elegem van - jönnek - Az Erzsi is - hülye csaj - jön nekem - dumája
az van neki - közben én - de én megmondtam - mér ne - amikor a górék is - mi?
- maj meglátod -
APA
Kussoljá, a kurva anyádat!
Csönd. Nõ lakásából megszólal Leonard Cohen "Who by fire" címû dala. Apa
felneszel.
APA
Már vannak nála - hallod?! - már vannak nála!
Csönd, szól a szám.
Na. Itt a kölök - rakjál rendet bazmeg - mer az neki rossz - ha látja hogy
átrendeztük a szobát - maj te kimész a konyhába - amíg itt van -
ANYA
Mér menjek ki - hova? - és monta a rádió - hogy a - na - tudod -
APA
Mer kimész bazmeg - azér - és majd hazajön bazmeg és akkor is úgy lesz -
ANYA
Hogyhogy hazajön?
APA
Hazajön - és akkor én leszek kijelölve - én leszek a izéje - na - én leszek
neki - én leszek a gyámja - ez az - és az legalább havi négyszáz - érted - mer
engem jelölnek ki - mert most azt lehet - erõs kölök - jó erõs kölök - majd elmegy
melózni - francnak kell a szakma - ez megkeres rögtön legalább négy rongyot -
ötöt - erõs kölök bazmeg - érted - mennyit eszik egy ilyen - mondd hogy ezret
megeszik maj kap még nem tudom - egy rongyot - marad kettõ - marad három -
érted - úgyhogy most menjél a kurva anyádat - rakjál rendet -
ANYA
Rendet rakok neked - kihajítom a hülye könyveket -
APA
Na csak azt próbáld meg te szemét - csak azt próbáld meg -
ANYA
Kihajítom - mesék - hetvenhét magyar népmese - egy ilyen vén állat - és
meséket olvas -
APA
Mer azok szépek bazmeg - és semmi közöd hozzá - hogy én micsinálok -
verd a seggedet a földhöz hogy itt lehetsz - úgyhogy most takarodjá be - és az lesz
amit én mondok!
Anya bemegy. Csönd.
Na. - Mer itt az lesz - ahogy én akarom.
Befelé indul a lakásába.
Mi megy abba a kurva tévébe?
Bemegy, bevágja az ajtót.