Reneszánsz

1300-1600-ig tarott a reneszánsz időszaka. Az elnevezés egy művelődéstörténeti korszak neve, és az

ebben a korban érvényesülő stílusirányzat is. Magába foglalja a görög-római kultúra újjászületését. A
polgárság világi életszemléletét a humanizmus jellemezte, amely bizonyos klasszikus műveltséget, tudós
magatartást is jelentett. Európában először Itáliában jelentkezett Petrarca és Boccaccio költészetében, de
kiemelkedő képviselője az angol Shakespeare és a magyar Janus Pannonius Balassi Bálinttal együtt.

SHAKESPEARE (1564-1616) SZÍNPADA

A középkori színjátszásból fejlődött ki. Hivatásos színtársulatok jöttek létre.
1576-1616 között 10 nyilvános színház volt Londonban. Ezek közül a leghíresebb:a Globe Színház:
• 1599-ben épült, 3000 néző befogadására volt alkalmas.
• 1613-ban leégett, de újjáépítették→ 1997-ben nyitotta meg újra a kapuit.
• Díszlet nincs, ill. csak jelzésértékű. / Nyolcszögletű, belülről kör alakú.
• Az előadás alatt zászló lengett az épületen. / Fából készült, középen nyitott térrel.
• Naponta 2 előadást tartottak természetes megvilágítás mellett.
A színpad hármas beosztása lehetővé tette a különböző színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli
távolságok merész áthidalását.
Előszínpad:
– Három oldalról nyitott színpad benyúlt a földszinten álló közönség közé.
– Itt játszódtak a szabadban történő jelenetek (utcajelenetek)
– Fölötte tető volt, mely védte a színészeket az esőtől. Ezt hívták „mennybolt”- nak is.
– Alig volt díszlet, inkább színpompás jelmezeket és kellékeket használtak.
Hátsó színpad:
– Az előszínpad mögötti, 3 oldalról zárt terem a szobában történő események részére.
– Függöny választotta el az előszínpadtól.
Erkély: Itt mutatták be, ami a hegyen vagy az égben történt. + erkélyjelenet!
A színészekről:
– A színtársulat 12-16 színészből állt, 1 színész több szerepet is játszhatott.
– A női szerepeket fiúk alakították (14-16 éves fiúk)
Az előadásokról:
– A színdarabokat egyfolytában játszották, nem voltak felvonások közötti szünetek.
– Természetes volt a zenészek jelenléte.
A nézőtér:
- A földszinti részek állóhelyek voltak, ide olcsóbb jegyeket lehetett váltani. A köznép foglalta el ezeket
a helyeket. A 3 szinten körbefutó karzat volt a gazdagabb polgároké → itt ülőhelyek voltak.
Az angol dráma jellemzői:
- Megjelent a valódi drámai küzdelem, az árnyalt lélekrajz, mozgalmas cselekmény.
- Nem alkalmazkodott merev szabályokhoz a hármas egység követelményében.
- Hangulati ellentétesség. / Tér és idő szabad kezelése. / Elvetette a műfaji megkötöttségeket.
- A dráma nem felvonásokra, csak színekre (jelenetekre) tagolódott.
Shakespeare művei: Hamlet, Vihar, Ahogy tetszik, Othello, Lear király, Téli rege és a
Romeo és Júlia (1594-1596)
Témája: A gyűlölet és a szeretet tragikus szembeállítása.
Középpontjában: a hitvesi szerelem áll, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás.
Szerelem többnyire az ókorban is, a lovagkorban is csak házasságon kívül létezett.
A cselekmény ideje: 4 nap. Helyszín: Verona ill. Mantova.
Szerkezete:
Prológus- szonett: A balsejtelmek atmoszféráját előlegezi.
KAR: „Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.”
Expozíció: A szolgák civakodásából megtudjuk a Capulet és a Montague család ellentétét.
Benvolio és Tybalt párbajozik egymással. A herceg halálos ítélettel fenyegeti a harag kiélezőit. Romeo itt
még Róza után eped. Paris Capulettel beszél arról, hogy Júliát feleségül venné. Romeoék értesülnek
Capuleték báljáról.
Bonyodalom: Capuleték bálja.
Romeo és Júlia egymásra találása: „Túl szép a földre, nem való ide.” (Romeo) A szerelem megszületését a
vallásos világból vett metaforák sorával érzékelteti: „szentségtelen kézzel fogom ez áldott, Szentséges
oltárt…”. Capulet nyugtatja az ideges Tybaltot, aki meglátta Romeot.
Kibontakozás: Az erkélyjelenet során először önmaguknak, majd egymásnak és az éjszakának vallják meg
szerelmüket. Júlia azért nem akarja elfogadni Romeo esküjét, mert a fiú a holdra akar esküdözni. De a hold
köztudottan változékony. Romeo és Júlia házasságkötése. Mercutio és Tybalt halála. Romeo szembekerül a
szigorú hercegi paranccsal, így Mantovába menekül.
Tetőpont: Júliát Párishoz akarják feleségül adni. Júlia 42 órára „halott”. Romeo megölte Parist. Romeo és
Júlia halála.
Végkifejlet: A családok közötti ősi gyűlölködést a szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg.
Helyreáll a rend, de borzalmas árat kellett érte fizetni. A herceg igazságot tesz. Ő a műben ábrázolt
feszültség fölött áll. Állítja: mindenki megbűnhődött. A Capulet és a Montague család egymás elleni
indulatával önmagát is sújtotta. A halálba küldik a fiatalságot, s így önmaguk folytatását szüntetik meg.
Halál a győztes ↔ élettel szemben: „Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Romeo.”
Régi világ ↔ Új világ
öregség ↔ fiatalság
A régi világ erkölcsi rendje még elég erős ahhoz, hogy ↔ A fiatalok szembekerülnek a régi feudális
az egyes ember lelkében jelentkező újat elsöpörje. erkölcsökkel.
Ragaszkodás a változtathatatlanhoz. ↔ Változtatni akarás, a szabadság igénye.
Halál. ↔ Élet. Az érzelmek szabadsága, szerelem.
Érdekházasság → a házasság gazdasági és társadalmi ↔ A szabad párválasztáson alapuló házasság
kötelék. → érzelmi kötelék.
A családi viszonyok hierarchikusak. ↔ A felek egyenrangúak.
önbíráskodás ↔ jogrend, törvények
A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. A jóság és a szépség, az emberség elpusztul
a környező világ durva közönségességében, ahol érthetetlen gyűlölködések uralkodnak. Ez a világ halálra
ítéli a szerelmet.
Montague család ↔ Capulet család
Romeo + Júlia
Mercutio ↑
Benvolio Paris
↑
Tybalt
A dajka
Lőrinc barát
A herceg
A véletlen: Olyan mozzanat, amely valamely esemény törvényszerű fejlődéséből nem következik. Pl.:
- Romeo megjelenése a bálon.
- Mercutio halála. → Romeo közbelép, s az ő karja alatt szúr Tybalt Mercutioba.
- Lőrinc levele nem jut el Romeohoz.
- Baltazár előbb ér Romeohoz Júlia „halálhírével”, mint az igazi hírvivő.
- Az írástudatlan szolga épp Rómeoval olvastatja el a meghívót.
- Rómeo előbb ér a kriptához, mint Lőrinc barát. / Júlia később ébred, mint ahogy Rómeo érkezik.
A tévedés: Egy esemény, helyzet, személy helytelen megítélése, ill. a helytelen ítéletből, megítélésből
származó tett, cselekedet, magatartás. Pl. Rómeo nem tudott Júlia tetszhaláláról.
A dráma nyelvezete:
1. szóképek: Nem egy jeleneten belül, hanem az egész darab világában kap értelmet.
2. szójáték: Azonos vagy hasonló hangzású, de különböző értelmű szavak meglepő, váratlan
összekapcsolása. Erre épül a bevezető jelenet komikuma:
Benvolio: „Itt jön Romeo, itt jön Romeo.
Mercutio: „Csak a romja ó, csak a romja ó.”
3. Komikum: Nyilvános leleplezése a jelenség és a lényeg ellentmondásának.
4. Jellemkomikum: Valaki másnak akarja feltüntetni magát, mint amilyen valójában (dada)
 5. Helyzetkomikum: A helyzet nevettető a maga ellentmondásosságával. Pl.: Capulet hálóingben
harcot követel, s asszonya inkább mankót javasol a kezébe.
6. Nyelvi humor: A dajka beszéde.
7. Rímek gyakorisága.
Romeo és Júlia alakja: Boldogságukat védik a társadalmi környezettel szemben. A reneszánsz
szabadságvágy hordozói és hősei. Lobbanékony, kamasz fiatalok, akik tragikus hősök és tragikus a
szerelmük is. Szerelmüket kezdettől baljós hangulat, végzetszerűség veszi körül. Számukra a szerelem az
egyetlen s legfőbb érték, drágább az életnél is. Maguk rohannak a pusztulásba. Titkos esküvőjük számukra
végleg megsemmisítette a családok ősi viszályát. Mindketten tudják, hogy szerelmük végzetszerű.
Szerelmük önmagában is szép, de még szebbé válik azáltal, hogy szembekerülnek az elnyomással.
Ingadozás nélkül vállalják a halált, melyet a késleltetett üzenetek, félreértések okoznak.
Rómeo: A mű elején a reneszánsz kovencióknak megfelelően szerelmi bánatában a természetbe menekül. Ő
kezdeményez a bálon, majd mászik be Júlia kertjébe. „Szívem az ellenség prédája lett.” (Romeo) Az
erkélyjelenetben a trubadúr költészetet idézi. Ő készíti elő a házasságkötést is Lőrinc baráttal.
Júlia: Megkísérli irányítani az eseményeket. Vallomását kihallgatja Rómeo: „Halálos ellenségem
szeretem.” (Júlia) Az ő ötlete a házasság. Önmagát kellett legyőznie Tybalt halála után, hiszen rokonát
veszítette el, de a férje a gyilkos. Neki kellett megoldást találnia a Párisszal kötendő házassága elkerülésére.
Tybalt: Az ősi harag megszállottja, a végső katasztrófasorozat elindítója. A legkeményebb jellem. Keresi az
alkalmat az összetűzésre. Bízik saját képességeiben, nem fél a haláltól. A bál után egyetlen célja: megvívni
Romeoval. Tisztán középkori figura, főként az erőszak megtestesítőjeként.
A herceg: Elítéli a két család viszálykodását. Kemény, igazságos uralkodó, a rendet helyre akarja állítani a
városban: „Hol vagytok Montague és Capulet?
Lám büntetésül gyűlölségtekért
Az Ég bosszúja szerelemmel ölt.
Én is, ki elnéztem viszályotok,
Öcséim gyászolom. Betelt a sors.” (A herceg)
Montague: Kevésbé érdekes alak. Gyűlöli Capuletet és családját, csak fiáért aggódik.
Capulet és felesége: Színesebb egyéniségek. Elvben az újat támogatják. Capulet úgy gondolja, hogy Tybalt
bűnét, hogy megölte a hercegi rokon Mercutiot, azzal teheti jóvá, ha lányát, Júliát Párishoz adja, aki a
Herceg rokona. Ezért olyan kemény és szigorú a lányával, Kész lenne kitagadni Júliát, ha nem megy
feleségül Párishoz.
Mercutio: Romeo barátja, gyűlöli Tybaltot, Romeo helyett is hajlandó lenne megvívni vele. A
legműveltebb, szellemes társalkodó, érzékenyebb lelkű ember. Végtelennek látja a világot. Költői alkat, aki
képzeletével átformálja a világot. Inkább él a fantáziavilágában, mint a valóságban. Tőle tudtunk meg a
legtöbbet a szabadságról. Az ifjúság a végtelen lehetőségek kora. Az ő halála indítja el a katasztrófát.
Benvolio: Romeo barátja. Rokonszenves fiatalember, szereti a vidámságot.
Dajka: Bonyolult, ingadozó jellem. Mindig a Júlia iránti szeretettől vezérelve cselekszik, a szerelem
lényege meg sem érinti őt. Megkísérli Júliát kiábrándítani Romeoból, és Parisszal való házasságát
szorgalmazza. Népi figura, nyers természetességgel, naiv jókedvvel.
Lőrinc barát: Egyházi személy. A fiatalok segítőkész, őszinte barátot találnak benne. A családi békét akarja
helyreállítani. A kriptajelenetben gyávának bizonyul, összeroskad a felelősség súlya alatt. Akarva-akaratlan
kibeszéli a szerző titkait.
Paris: Elítéli a családi torzsalkodást, őszintén szereti Júliát. A szülőkkel egyezkedik, az apától kéri meg a
lány kezét. Az éjjel szerepe:
- a szerelem a bál éjjelén lobban fel / - a vallomás, a nász, a halál ideje is az éjszaka
↕↕
A nappal, a világosság:
- mindig elválasztja egymástól a szerelmeseket („Fuss, egyre nő a fény, a fény, e édes.”)
A Romeo és Júlia című filmről (1968)
Rendezője: Zeffirelli, olasz filmrendező.
Zeneszerzője: Nino Rota→ egy zenei témát írt, s ezt variálja a filmben. A báli jelenetben egy szöveges dal
található: Mi a fiatalság? címmel.
A szereplők: angolok.
A főszereplők amatőr színészek: Rómeo: Leonard Whiting (akkor volt 17 éves)
Júlia: Olivia Hussay (15 éves volt akkor)
A modern feldolgozás 1996-ban készült el Leonardo di Caprio főszereplésével.
Hasonlóságok és különbségek a film és a színház lehetőségei, ábrázolásmódja a konkrét mű alapján:
1. A film hűen követi a dráma eredeti történetét. A színészek életkora, ruházata megfelel a korabeli
elképzeléseknek. A szereplők a shakespeare-i szöveget mondják rövidítve.
A film lehetőséget ad több néma részlet bemutatására (pl. kifejező zenei aláfestéssel) anélkül, hogy
unalmassá válna. Ezek hozzájárulnak a lelkiállapotok jobb megismeréséhez:
- Rómeó ábrándos sétája Rózára gondolva.
- A Rómeót kereső szerzetes ráérős baktatása.
2. A film időtartama elvileg sokkal hosszabb lehet, mint egy színházi előadásé.
3. A színházi díszletek, kellékek lehetőségei sokkal szűkebbek, a film valószerűbb, közvetlenebb
élményt nyújt (pl. bejárhatók egy itáliai város utcái, egy gazdag ház szobái, folyosói, udvara és
kertje).
4. A film lehetővé teszi természeti tájak, élő állatok, természetes fényviszonyok, hanghatások
megjelenítését (napfény, madárcsicsergés, lépések hangja a kőpadlón)
5. A színházi tér szűkített: általában csak a színpad tere használható ki (bár Shakespeare korában 3
színpadot alkalmaztak: előszínpad, hátsó színpad, erkély.
6. A film esetében nagy lehetőség nyílik különböző kameraállásokra: ugyanazt a jelenetet távolról és
közelről is láthatjuk, hol, az egyik, hol a másik szereplő szemszögéből: a báli forgatag Capuletéknél;
a Tybalttal való párviadal). A néző a színházban csak egy bizonyos távolságból láthatja az
eseményeket, tekintete egyszerre csak egy-két színészt tud követni.
7. A kamera ráközelítéssel hangsúlyt ad apró mozdulatoknak, kiemeli 1-1 tekintet jelentőségét (pl.
Rómeó és Júlia udvarló kézjátéka a bálon; Tybalt kihívó, Júlia ártatlan, a Dada méricskélő nézése)
8. A vágások szintén a nézőpontváltás lehetőségét hordozzák, és gyors térbeli vagy időbeli váltásokat
esznek lehetővé (pl. Verona és Mantova között). A színházban erre csak a függöny behúzása
alkalmas, vagy az elsötétítés ill. a szünet).
9. A film és a színház is lehetőséget ad arra, hogy ne kelljen mindet szavakkal kifejezni, van, amit elég
megmutatni – a film azonban több ilyen lehetőséget hordoz (pl. Lőrinc barát gyógynövényeket gyűjt;
Júlia magánya, miután anyjával összevész)
A dráma tematikai módosulásai a filmen:
1. A film a szerelmi szenvedélyt emeli ki (fizikai és lelki megnyilvánulását).
2. A történet vége rövidített, a tragédia gyorsabban következik be (több sírbolti jelenet elmarad).
3. A szolgák humoros mellékszerepe kimarad, helyüket a Dada egyéniségének hangsúlyozása foglalja
el: harsány kacagásai, vaskos természetessége.
Összegzés:
A filmes adaptáció helyettesíti (vagy kevésbé veszi igénybe) a befogadó fantáziáját.
Kevésbé igényel háttérismereteket (egy adott kor kultúrája, szokásai), empátiás (= beleérző) képességet.
Manipulatív (=befolyásoló) hatása révén korlátozhatja a néző érzelmi-szellemi aktivitását, az értelmezés
személyes voltát, az ítéletalkotás önállóságát.