Shakespeare

Shakespeareről és a költészetéről egy összegzés:

Shakespeare (1564-1616) angol drámaíró, költő és színész volt, akit sokan az angol nyelv
legnagyobb írójának és a világ legkiemelkedőbb drámaírójának tartanak. Gyakran nevezik Anglia
nemzeti költőjének és az Avoni Hattyúnak (vagy egyszerűen a Hattyúnak). Fennmaradt művei közé
tartoznak együttműködésekkel együtt mintegy 39 dráma, 154 szonett, három hosszú elbeszélő
költemény és néhány más vers, amelyek szerzősége bizonytalan. Drámáit minden élő nyelvre
lefordították, és gyakrabban adják elő, mint bármely más drámaíró műveit. Művei továbbra is
meghatározóak az angol nyelvben, és folyamatosan tanulmányozzák és újraértelmezik őket.

1586 körül Londonba költözött, ahol színész és író lett. Résztulajdonosa volt a Lordkamarás
Emberei, majd a Királyi Társulat nevű színtársulatnak, amelynek műveit játszotta. A Globe
színház építését is támogatta.

Shakespeare nagyon sokféle művet írt, több mint harminc drámát és száznegyvennégy szonettet.
A drámáit általában három csoportba sorolják: tragédiák, komédiák és történelmi drámák.
Néhány híres példa:

Tragédiák: Rómeó és Júlia, Hamlet, Macbeth, Othello, Lear király

Komédiák: Szentivánéji álom, A makrancos hölgy, Ahogy tetszik, Vízkereszt vagy amit akartok
Történelmi drámák: III. Richárd, V. Henrik, Julius Caesar, Antonius és Kleopátra

A dráma a líra és az epika mellett az irodalom egyik alapvető műneme, amely eredetileg színpadra
szánt alkotás. A dráma a következő jellemzőkkel bír:

A dráma tárgya a külvilágból merített esemény, eseménysor, amelyet a szereplők cselekedetei,

párbeszédei és magánbeszédei mutatnak be.
A dráma nem elbeszél, hanem megjelenít: a szereplők gondolatait, érzéseit, jellemét és
egymáshoz való viszonyát a beszéd és a cselekvés által ismerjük meg.
A dráma feszültséget teremt a szereplők közötti konfliktusokkal, amelyek valamilyen döntésre
vagy cselekvésre késztetik őket. A dráma középpontjában gyakran az ellentétes célokat
(eszméket, értékeket) képviselő hősök összeütközése áll.
A dráma szerkezetét a lezártság jellemzi: a cselekmény egy adott alaphelyzetből indul ki, és
egy végkifejlet felé halad. A drámát felvonásokra és jelenetekre tagolják, amelyek kisebb-
nagyobb cselekményegységeket alkotnak.
A dráma szövegét kiegészítik a szerzői utasítások, amelyek az előadásra vonatkozó
információkat tartalmaznak (pl. díszlet, kellék, szereplők mozgása stb.). A drámát általában
színházban adják elő színészek segítségével.

A drámának több műfaja is kialakult az irodalomtörténet során. A legfontosabbak:

Tragédia: a dráma legősibb műfaja, amelyben a hős sorsa elkerülhetetlenül a pusztulás felé
vezet. A tragédia komoly, méltóságteljes hangnemben íródik, és általában nemesi vagy isteni
szereplőket ábrázol. A tragédia célja az emberi létezés alapvető kérdéseinek felvetése és a
nézők részvéte és félelme (katharsis) kiváltása.
 Komédia: a dráma másik ősi műfaja, amelyben a hős sorsa vidám vagy boldog végkifejletbe
torkollik. A komédia könnyed, humoros hangnemben íródik, és általában hétköznapi vagy
alacsonyabb rendű szereplőket ábrázol. A komédia célja az emberi gyarlóságok bemutatása és
a nézők nevetése és derűje kiváltása.
Történelmi dráma: a dráma egyik legfiatalabb műfaja, amelyben a hős sorsa valós történelmi
eseményekhez kapcsolódik. A történelmi dráma vegyes hangnemben íródik, és általában
uralkodókat vagy híres történelmi alakokat ábrázol. A történelmi dráma célja az adott kor vagy
nemzet sorsának bemutatása és a nézők tanulságok levonása.

A Rómeó és Júlia William Shakespeare egyik legismertebb tragédiája, amely két ellenséges
veronai család gyermekei között szövődött végzetes szerelem történetét meséli el. A mű
összefoglalása a következő:

Első felvonás: A Montague-k és a Capulet-ek fegyveresei összecsapnak az utcán, de a herceg

megfékezi őket. Rómeó, a Montague fiú, elmondja barátainak, hogy Rosaline-ba szerelmes, de
ő nem viszonozza érzéseit. A Capulet-ek álarcos bált rendeznek, ahová Rómeó és barátai
becsempészik magukat. Rómeó megpillantja Júliát, a Capulet lányt, és azonnal beleszeret.
Júlia is viszonozza érzéseit, de mindketten megdöbbennek, amikor rájönnek, hogy egymás
családjának ellenségei.
Második felvonás: Rómeó nem hagyja el a Capulet házat, hanem elrejtőzik Júlia erkélye alatt.
Véletlenül meghallja Júlia szerelmi vallomását, és megszólítja őt. A két szerelmes esküt tesz
egymásnak, és úgy döntenek, hogy másnap titokban összeházasodnak. Rómeó megkeresi
Lőrinc atyát, aki beleegyezik az esketésbe, remélve, hogy ez békét hozhat a két család között.
Júlia dajkája közvetít Rómeó és Júlia között.
Harmadik felvonás: A Montague-k és a Capulet-ek fegyveresei ismét összeakadnak az utcán.
Rómeó megpróbálja elkerülni a harcot, de nem tudja megakadályozni barátja, Mercutio halálát
Tybalt keze által. Tybalt Júlia unokatestvére és a Capulet-ek vezetője. Rómeó bosszúból
megöli Tybaltot, és elmenekül. A herceg száműzi Rómeót Veronából. Júlia megtudja férje
tettét és száműzetését, és kétségbeesik. Szülei pedig bejelentik neki, hogy másnap férjhez
adják Paris grófhoz.
Negyedik felvonás: Júlia elutasítja Paris házassági ajánlatát, de apja fenyegeti őt. Elmenekül
Lőrinc atyához segítségért. Az atya ad neki egy üvegcsét egy altatóval, amit ha megiszik,
halottnak fog tűnni néhány napig. Az atya ígéri neki, hogy értesíti Rómeót a tervről, és elhozza
őt Júlia mellé a családi sírboltba. Júlia hazamegy, és beleegyezik Paris házasságába. Este
megissza az altatót.
Ötödik felvonás: Lőrinc atya üzenete nem jut el Rómeót időben. Rómeó csak annyit tud meg
egy barátjától, hogy Júlia meghalt. Elhatározza, hogy visszatér Veronába, és meghal Júlia
mellett. Megvesz egy mérget egy patikustól. A sírboltban találkozik Parissal, akivel összecsap.
Megöli Parist, majd belép a sírboltba. Meglátja Júliát halottnak látszani az ágyon, és megissza
a mérget. Júlia éppen akkor ébred fel, és látja Rómeót holtan. Megragadja Rómeó tőrét, és
leszúrja magát. A herceg és a két család megérkezik a sírbolthoz, és megtudják a
szerencsétlen eseményeket. A Montague-k és a Capulet-ek békét kötnek egymással, és
eltemetik gyermekeiket.
Shakespeare legtöbb ismert művét 1589 és 1613 között írta. Korai darabjai főleg vígjátékok és
történelmi drámák voltak, és ezeket tartják ezeknek a műfajoknak a legjobb alkotásainak. Ezután
főleg tragédiákat írt 1608-ig, köztük olyanokat, mint a Hamlet, a Rómeó és Júlia, az Othello, a Lear
király és a Macbeth, amelyeket az angol nyelv legnagyszerűbb műveinek tartanak. Élete utolsó
szakaszában tragikomédiákat (más néven romanszokat) írt és más drámaírókkal együttműködött.
Shakespeare műveit az élő nyelvek majd mindegyikére lefordították, és folyamatosan játsszák a
világ színpadain. Hatása az irodalomra óriási volt, sok író ihletődött tőle vagy utalt rá. Angliában
mint a nemzet dalnokát tisztelik.