Shakespeare: Rómeó és Júlia

Az angol reneszánsz dráma és színház

Az angol reneszánsz a XV. század végétől a XVII. század elejéig tartott.

Az angol reneszánsz a középkori színjátszó hagyományokból alakul ki. Nem tartja be az antik
hármas egységet; a cselekmény hosszabb idő alatt játszódik le, több helyszínen, több szálon.
Hivatásos színtársulatok szerveződnek a szórakoztatás igényének kielégítésére.
Három középkori drámatípust használ fel:
-Misztérium-játékok: Bibliai történetek feldolgozása
-Moralitás-játékok: állandó témájuk az erények és bűnök vetélkedése az emberi lelkekért
-Mirákulum: szentek életét dolgozta fel és mutatta be

A színház három középkori színpad típusból alakul ki:

- processziós színpad: a közönség vándorol
- kocsi színpad: a nézőközönség előtt gördülnek el a kocsikra szerelt színhelyek
- szimultán színpad: egyszerre több színteret magában foglaló színpad, melyen azonban
mindig csak egy színtéren folyt a játék, s a cselekménynek megfelelően vonult tovább az
együttes az újabb színterekre

Színpadtechnikai újítások:

A színpad jellegzetes "hármas" beosztása lehetővé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és
időbeli távolságok gyors áthidalását:
A nyitott színpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a
szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban
történő eseményeknek adott helyet. Díszletek nem voltak, viszont kellékeket használtak.
Előfüggönyt nem alkalmaztak. Pl.: Globe színház

Felvonások helyett a jelenetek tekinthetők alapegységnek (egy jelenet: amíg a cselekmény

egy helyszínen zajlik). A cselekmény egységét megbontják a mellékszálak. Pergő, mozgalmas
cselekmény, valódi drámai küzdelem, árnyalt jellemrajz jellemzi.
Ezzel szemben az antik tragédia szerkezete kötött, kevés szereplőt mozgat, a tér és idő
egysége megvalósul.

Rómeó és Júlia
Műfaja:

Több műfaj keveredik a drámában:

 Vásári komédiák vaskos humora (pl. szolgák civakodása, fiatalok élcelődése
egymással) és fellelhető a nagyszájú dajka beszédében is. Ők akár vígjátéki szereplők
is lehetnének.
 A tragédia műfaji jellemzői csak Mercutio és Tybalt halála után válnak
meghatározóvá, amely fordulópont a műben.
Többféle hangnem jelenik meg a darabban:
- humor
- irónia
- pátosz (emelkedettség)

A szereplők rendszere a műben

Két család viszálya

CAPULET ↔ MONTAGUE

Júlia Rómeó
Dadus Montague, Montaguené
Capulet, Capuletné Benvolio
Tybalt Szolgák (Ábrahám és Boldizsár)
Szolgák (Gergly és Sámson)

Paris (kérő) Mercutio (barát)

Rendfenntartó: Escalus herceg

Segítők: Dadus, Lőrinc barát, Patikárius

A mű szerkezete

A hármas egység elvét nem követi a darab: nem játszódik egy helyszínen, egy nap alatt, és
nem egy cselekményszál van.

A darab időstruktúrája lineáris, tehát időrendben előrefelé halad, de az események hosszabb

idő alatt zajlanak le, mint a hármas egység szabálya által előírt egy nap. (A történet
vasárnaptól csütörtökig tart.)

 expozíció: Verona két jelentős családja (Capulet és Montegue) között ősi viszály dúl.
Az ellentét okát nem tudjuk: ez harag az egész várost kettéosztja. Escalus, Verona
hercege, igyekszik gátat szabni az indulatoknak.

 a konfliktus: a két család viszálya. Ám nem a köztük lévő ellentétre épül a drámai
cselekmény, hanem konfliktusban vétlen, azt akaratunkon kívül öröklő és beteljesítő
fiatalok sorsára. A mű témáját tekintve a szabad párválasztás, illetve az egyéni
szabadság kérdését járja körül, ebből következően a fő konfliktus a középkori, illetve a
reneszánsz értékrendet képviselő szereplők között alakul ki.

 A cselekmény fontos eseménye a bál, ahol Rómeó és Júlia szerelme kezdődik, mely
egyben a bonyodalom kezdete is. Mikor rájönnek, hogy a két ellenséges család
tagjai, egy pillanatra megdöbbennek az eléjük tornyosuló akadályoktól, de aztán
megtagadják származásukat és házasságra akarnak lépni. Másnap titokban
összeházasodnak.
  A dráma fordulópontja (csúcspontja): Mercutio és Tybalt halála. Mercutiot a
harcban megöli Tybalt, de Rómeó megbosszulja barátja halálát, megöli Tybaltot.
Rómeó nemcsak felesége rokonát ölte meg, de szembekerült a hercegi paranccsal, így
száműzik. Capulet Párishoz akarja adni lányát, annak akarata ellenére. Júlia ellentétes
érzelmek közt őrlődik. A szerelmesek hajnali búcsúzása után megkezdődik a
félreértések tragédiához vezető sorozata, s felgyorsulnak az események.
Rómeó menekülése után Júlia kerül a dráma középpontjába. Kétfajta hűség csap össze
benne: a Rómeó iránti és a családja iránti. A 14 éves kislány „hirtelen” felnőtté válik.

 végkifejlet: A Párissal való házasság megtagadását a szülők a tekintélyük elleni

lázadásnak tekintik. Júlia egyetlen reménye az idő lenne, de az esküvő siettetésével ezt
elveszik tőle, így a lány 42 órás ”halálra” készül. Él még, de halottnak látszik, s
kriptasírba zárják. A visszatért Rómeó is halottnak hiszi, s mivel számára nincs Júlia
nélkül élet, végez magával. Az álmából ébredő Júlia sem tud már létezni férje nélkül.

A családok ősi gyűlölködését a szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg. A
végső jelenetben helyreáll a rend, de hatalmas árat kellett fizetni érte. A szülők túl későn
eszmélnek fel, és kötnek egymással békét.

Véletlenek szerepe a műben

A véletleneknek nagy szerepe van a műben. A véletlennek köszönhette Rómeó és Júlia azt,
hogy találkoztak. És ha ők nem találkoztak volna, akkor nem is lett volna történet. Az is a
véletlen műve volt, hogy Rómeó meghallotta Júlia szerelmi vallomását. De az se „direkt”
volt, hogy Capulet egy nappal előbbre hozta az esküvő napját. Sőt az is önkéntelen történt,
hogy Lőrinc barát üzenete nem jutott el Rómeóhoz Mantovába. Valamint, ha Lőrinc barát
előbb ér a temetőbe, mint Rómeó, akkor nem hal meg mindenki a történet végén.

Értékek ütközése a műben

Középkori felfogás: Capuleték és Paris antik hagyományokat követnek Júlia

házasságkötésével kapcsolatban.
Reneszánsz kor elemei: A szabad párválasztást Rómeó és Júlia képviselik.